Ex67 Budapest

Van e nekünk útleírás, szöveg vagy több fényképek a 43 év ezelőtti kurszusi utazásról, az egész hónapról Austriában, Magyarországon, Jugoszlaviában, Görögországban? Ha igen, a jó kezdő emlék itt volné. A fényképgyüjteményem van, biztosan masnak is vannak, aki részt vettek. Szívesen itt helyezném. Asztán voltunk 40, most 20 ember. Közé is emlékesetek voltak, egyszer külföldön is, de csak Tallinnában. Nekem nincs szövegek ezekről a emlékesetekről. Ha valakinek van, és alkalmas talál, kész vagyok ezt itt helyezni linkkal és a képeket is alkalmas módon. Már elfelejtettem: megáalapodtunk, hogy 2012 évben Ljubljánába utazásunk! Itt helyes emlékeztetni.

Jól szerkezett volt az utazásunk. A szerkezésről én nincs tudtam ezenkívül, hogy Anneli, Pekka és Harri ezt gondoskodtak. A 2009 szeptemberről van egy üzenet, amiben Anneli mesél, hogy 35 embernek a tudásra adta és hogy én a tízenkettedik vagyok, aki bejelentkezik. Jól is emlékszem, hogy kapott az üzenetet mindjárt válastottam es bejelentkezdtem az apróbb gondolkodás nélküli. Két ok van: első ez az ismert csoport, akit csak egyszer az utazásunk után találkoztam a 2004 ősszel a kurszusi ünnepben, amit köszönve mondom, hogy teljesen mint a saját kurszusi ünnepben volt volném.

A második okom, hogy tudom jó alapjaival egy Magyorországi fan lenni. Mint jól emlékszem, már az 1970 években döntöttem, hogy nyugdijás években kezdődöm magyar nyelvet tanulni. Majdnem biztosan az ok volt egy magyar lány, aki diákom volt és ami nekem látszott, hogy teljesen beszélt finnül. Ő volt ezekről a diákokoról, aki a saját buzgalommal nagyon segítek az oktatást. Harri mond, hogy ezt az együtt barátot idéztem, mint 1986 évben a nagyon becsületes kinevezéset mint 'az évi tanár' közöntem - most gondolva: olyan nagy becsület mint a doktor rang a dissertació után.

Indulatos voltam és nem vártam a nyugdíjt, de a saját magyar tanulast 1995 évben kezdődtem, amikor Salli felesémmel a kéthetes változásban a Finn Rádio és Magyar Rádio között Magyarországon voltunk. Olyan hosszú idő alatt minde nap magyar nyelvet hallva. Mást nem szükséges. Már a tartóskodás alatt kezdődöttem a szótárt lapozni és kis ugyeket magyarul szállítani. És nem maradt azonban, de maíg folytatott. Az első tankönyvem A hét testver volt, mint néhány más nyelvben is. Ezt a könyvet olvastam 16 szor, összesen 11 nyelvben. Kell ellenőrizni.

Igen, a lisztán 10 nyelv, és angol nem, amit már az iskoladiák években olvastam. A masodik fontos 'tanfolyam' Waltari művei olvazás volt, egy tényleg jó eszem: Szinuhét egészen hangosan. Ez a magyar ejtés a csinos dolog. Nincs több szükszéges mint nyitni a saját szájt, mint a magyarok már az ejtést dicsérnek. De így is másféle: a magyarok az egyetlen emberek, aki finn nyelvet jól tudnak ejteni - az éstek kívül, akinek egy erős hangsúly van, mint a finnek ést ejtésben is, de jól értünk és tanulunk.

Nagyon hosszúan okoztam a pillanatos döntésem: oda megyek. És nem volt szükszéges sajnálni. Nem ha jól tudtam, hogy nehésszegek fog a mosgás képesszégem miatt. Fél lábom gyenge és fél rövidebb. A járás nehéz és az állás is a rossz egyensúly miatt. Hosszú sétak nem sikerülnek de a repülőtéreken még sikerül. Mást nem szükszéges. Talán nem részt venni volném a második eredetik utazásunk helyére. Magyarország a különös ugye.

Még a minőségi szervesetekről azt, hogy csodálkoztam és különösen Pekkát hitetlen kérdestem, hogy a szállás ára egy napra érintett, nem talán az egész létre, három napra. Dehogy, három. Végre is, mint most gondolom, olyan színtre a Spanyolorszában is, ahol mi olyan módon lakunk. És olyan Magyarországon is, a Magyar Rádio Innben, ahol sokszor is voltunk. (Nyitva mindenkinek, nem csak rádio emberek. (Nem távol Akacfa utcáról).

20100314su

Végül is elindulunk? Igen, a március íduson közel napon, vásárnapon. Hispánia déli tengerparton a hőmersék már 20 fog közel van, de nem Magyarországon. Korábban is a köz Európában voltunk. Rűgyek a fakon, távaszi firágok a földön, a nap süt. De most nem. Nincs hó mégis. Ezt sokszor áldoztam az úton a repülőtérről a városba. Apróba tud elegesen lenni, ha óriási hóhegyek utánról a tájt szemlelni kellett és minden nap az autót a hó alattól ástva. Sem nem láttam olyan télt, olyan sok hóval. (Én minden nap a saját rossz lábbal autóval a 200 méteres utat a boltba megyek). A hideg idő folytat az utolsó napig, de a hangulat hő az első pillanatról. Ez a jósolás pontos. Ez olyan módon stressz nélküli indulás, hogy csak délutáné és még napfényen érkezünk. És a repülő út mint a szárnyán megy, szó szerint a szárnyán, az ismerős társaságban.

Az első alkalommal a nyomorú diákok kivénült látszanak. Ők is olyan öregek, hogy a ráncok az arcán. Igen, igen, de a ráncok mintha simásnak, mint vele szokásom és a végtelen mosolyog is segít simásni. Én kevesen pátom a tükörbe. Jó így. A fényképek igazságot szólnak: az én arcom a legráncosabb. Érdekes apróság: mint az együttes repülő Finnair és Malév között, a kis csoportunk is kétre ostályott van. Mint olyan fontos volnénk, hogy a legfőbb állami emberek. Ha a kudarc volné és egy repülőgép zuhanné, az egés tanács egyszerűen nem pusztitané. Ugyanolyan is a visszatérés alatt. Én a Finnair gépen oda és vissza. Másféle mindegy, de Malévvel a hosszúabb éerintkezés a magyar ételekkel.

Olyan szomorú szálloda recepciót semmi nem láttam mint az Akacfa Apartements, igazan Akacfa Grand Apartments apartement szállodában. De semmi baj, ha ezt tudja (mint mondta a kedves tanárunk Henrik Virkkunen 45 év ezelőtt). Csak jó hogy ezt nem tudtunk előre, ahogy nem a túlsagosan alacsony remélünk lennék. Mert ez volt a jó hely, különösen kiegeszítve a közel kis kávézóval, amiról is az első benyomás nem olyan magás volt. Csak a kontinental reggeli, evvel a felnőtt ember nem hat, jó ha a snob lányak. A második reggelen már döntöttem, hogy valamit erősebbet a közel boltban vásárolom, de itt álltam, mint a saját emberek a helyén voltak. Az is jó. Ezekben az években igazan egészen olyan kis porció, amit csak ajánltak. Azonkívül a második szemle (kenyer) helyez, és a második czése vízt teára. Ezt biztosra kérdeztem.

De ezelőtt a continental breakfast ezelőtt a magyar vacsora volt. A hely kb 200 méteres távolságban a hotelunkból van, Kulacs a neve. Mit jelent, ezt nem tudok. Találhatatlan a vörös szótáromban. De egy igaz magyar szálloda, talán csarda a jó neve, a cigány zene beleértve. Egy kicsit elképesztő: hogyan vele kapcsolatni? Ha nagyon buzgó vagy szeme kontakttal, hamarosan fog a hegedűs melletted és pénzt kell adni. Elképeztő, mint nem szokászos. Úgy is most történt, de pénzugyet csak együtt utána. Biztosan a jobb dolog a jövedelem szempontból látva. Ha minden egyedül, kell is egyedül játszani. Szerencsére nem hasznaltak túlsagosan erős hangmegerősítőseket. A beszélés jól sikerül, esetünkben fontosabb mint a zene. Hogy az én listában semmi győz az ételt, ami is az (öreg maraton futás) habitusomból lehet látni.

Ezekben az években lehet minden határozasból szabadulni és mint az utolsó napot élni mint minden nap minden esetben igazan az utolsó lenni lehet. Jó étel egy legfontosabb élvezet. Az étlapot nézve nincs kételkedésem, amit akarok rendelni. És nem is meghiúsítom. Már a saját oldalokon dicsértem a magyar haláslét. Ez is van mi kell. Teljesen más mint a finn haláslé, amit szokáson tejjel fűz, vagy tej helyett a laktósintolerantók a olvadósajtóval, ami csak jobb van. Csak a porció ára kételkedik lehet, csak egy harmadik rész szokásos áráról. Talán errő senki má ezt rendel. De feltétlenül első osztályos, a magyar módon a paprika a legerősebb íz és a kemeny csontos hal a fő szubstansz izletes zöldséggel. Nekem nagyon tetszik. Kellemes emlékekem vannak, írtak is a saját Magyarország oldalokján. Utána persze a palacsinta. A palacsinta mint a palacsinta, nem nagy külömbség finn palacsintáról, de az izeszítések természetesen. Mi volt ez? Nem még emlékszem. Gundel a leghíres, a töltés magába foglal chololádét, maszolát, díjt, megnedvesítve rommal. Minden jók vannak. Én a nagymama palacsintát mindig a sült fmuikku (a finn tó hal, 5-8 cm hosszú) után rendelem Kuopioban a híres muikkuszálloda Sampoban.

A kávé itt különös, olyan sokkal elválik a finn kávétól mint a haláslé. De jó is a magyar kávé, ha evvel pozitívan állásfoglalni. Egy igaz magyar fekete nem gondolkodott inni valamivel utánaétellel mint a finn hosszú tejes kávé és nem is adja a desszerttel együtt, ha ezt nem különösen kér. De Magyarországon a magyar módon... A bor még kell felmérni. A Finnországban mindig csak magyar bort iszom, nekem nagyon tetszik Magyar Fehér Bor és Magyar Édes Vörös Bor, hacsak vannak a legolcsóbb összkeverett borak a finn alko boltakban. Az egész út alatt mindenhol jó. De nem nagy tapastalatok, és nem is csalódások. Két nagyon kellemes emlékekem Magyarországon iszott borakról vannak. Mindketten is írtam a saját magyar oldalokomon. Az első ebben az úton, amikor magyar nyelvtanulásomot kezdettem. Laktunk a Magyar Rádio nyarilóban Siófokban Balaton partján. Ott figyelemet kapta a nagyon ízletes vörös bor, amit kaptunk az ebéddel. Kérdestem. A szőlő neve: Zweigelt, (kapható valamikor Finnországban is) persze a német név, nem valamit kapcsolatot a híres Kékfrankos szőlővel. ...de ha 'Kétfrankos' volné... Ez a második kellemes tapastalásom az Egri bikavér. Ez mindig Finnországban is volt. A boltban 490 ft az ára (két euro kb.) és a Béke szállodában 500! ft. és mindjárt az étteremben a frakban és fehér kesztyüben öltözött pincér szolgáltatott. Azért is kérdeztem a rendelésem előtt azt, hogy talán drága volné. Nem drága. Igazan nem volt drága, de jó. És a saját üveget tartották az egész hét alatt az utolsó napig, mint én a hét alatt minde mashol ebédeltem és csak az utolsó vacsorát a Béke szállodában. Nagyon kellemes emlékem a Béke szállodából. A szálloda a vörös metro keleti végén, Nép stadion után, a gödöllői vasúti állomás mellett.

Vásárnapi fényképek

De a társaság még nem dicsérettem. Ez a legjobb dolog minden esetben volt ezen vacsorán is. Lehet a fényképek szólni miattam. Egy kép ezer szavak megfelel. Kínos hogy még nem biztos minden névről. Kérem is a társaság tagjai megjelenteni, ha hibák vannak. Igen hallottunk ezek a pár nap alatt elbűvölő történetek és ezek is következnék még hosszú időre. A képzelet indul a vad galopba, mint Kar a saját 9 évi tapastalatról Irakban beszél. Vagy Leo vagy Verneri csaknem a münchauseni törteneteit a világon vagy hon Finnországban. Kiderül, hogy nekünk néhány legjobb köz barátok vannak. A férfi tud minden ugyek az én hontajról Virolahti, Hamina és Kotka (Karhula), ahol iskolába mentem. Látszik hogy nincs sarok a világon, ahol csoportunk nem volt, ahogy gyüiteni adatokot a történekre, ez Osku is.

20100315ma

Most már szerda reggel egy hét az utazásunk után. Már beszéltem a hétfő reggeltől és a continental reggelitől, de még kell emlékszem hogy reggelen használtam az ingyen magyar órákat vagy látom a tivút (Finnországban nekem nincs tivú) amennyiben találom a jó csatornát. Jó ejtés a reklám tivúben. Teljesen csodálatos gépeket bemutatja. Ezek a pár percben sütek kenyereket és husszeletet. Kétséggel kell viselniöm erre a fődologba, de a nyelv világos, és ez nekem a fődolog. Ugyan olyan a parbeszédekben. Most a nemzeti ünnepről van szó. Ma, március 15, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének a napja. A második az állam alapító ünnepe az augustus 20, és a harmadik oktober 23 az 1956 népforradalom, amit 1989 óta ünnepelnek. Itt a Wikipedia lisztája.

Történelemet ismételnek és hazát dicsérnek. A habsburgi főhataloma ellen forradalomat tennek. Mégis egy kicsit homályos marad, hogy mi történt végül. Petőfi olvasta a saját költeményt és a szomorú nemzet a saját hang hallgató tette, de mégis az 1848 forradalom volt leigázott és asztán csak a 1867 egy Ausztria Magyarország kompromiss szerzõdés tett. (Unity was maintained through a common ruler, military, and several ministries.) A Wikipedian oldala kb 30 nyelvben, de nem finnül!

De semmi baj, a hétfő műszor biztosított, mint a tanácsunk szerkezett ismerkedés egy pincével Farkasmályben, a Mátraállján. Néhany olyan ismerkedest részt vettem, néhány Magyarországon is. Ez volt a legegyszerűbb, hogy mi csak egy rövid előadást a birodalom történetéről és működésről hallottunk és kezdőttünk a borkóstolást kis üdvözlő pálinka után. Mint már említettem, ebben az alkalomban nincs kitűnő bort találkoztam. Talán a szájom az idő mentén pusztított a képességet vagy csak nem úgy történt. Itt az utolsó, a hatodik marad nem kóstolott, de ha a gazda a Canaan lakodalomban adott szbály szerint tette, ez nem volt a legjobb. A legjobb kell az első ajánlni. Vagy ez a szabály a kóstolás alatt is működik?

Az ebéd, a marhapörkölt izletes a dilomatikusan mondott neutrális testával. De a fődolog most is mi maga és a tarsaságunk. Az utolsó évek alatt ezeket a (osztály)találkozásokot néhanyszor voltak, eszembe jutott az eszme, hogy kellene olyan módon szerkezni, hogy minden izben egy új ember mellette ülni. Különösen emlékszem az utolsó osztály találkozásunk, ahol nagy reméllel érkeztem, ahogy hallani amit történt mindenkinek az életnekben. Ebédet kaptunk egy kicsit késen. Várva ülünk a napsütésben valmit beszélgetve. Asztán ülünk az asztalra és a szomszéddel természetesen a saját újságot váltottunk, de semmi a sorban egy két percet mindenek szólva mint kellett volna, már várva az ebédet, jó időnk lenni volné. Taláögatja ki szerkeztett a találkozást: 'az aláírott'. Három év alatt ezt már sajnálom. Oda lett a osztálytársaim az elfeleitett birodalomba és végül a föld alá. Talán mi a három nap alatt néhány szor a társaságot vátottunk és valamit hallottunk, mindig új újságot. Nagyon érdekes, sokkal érdekesebb mint a tivú dokumentok.

Olyan most is történt: a rövid CV helyez lett volné például az érkezés utána vacsorán vagy valamikor. Nekünk érdekes hallgatni a mas történeteket, de elpirulunk adni a saját újságot. Hogyan volné, tudnénk még ezt tenni? hat pár sort írni mindenünk. Egyszer ezt korán emlekseltem és senki sem tagadott, de nagyszerű emlékünket kaptunk az oldalunkre. Nagyszerű vannak, mint van valami ugyek együtt. Azt is nekünk volné. Ez a sikerült eset 2002 évben a saját középiskola osztályval történt majdnem 50 év az iskola fejezése után. Ott nincs amitt nem tudnénk mondani valakinek. Másféle, hogy mindent ebben nem érdekes a kívül embernek, ha is nekünk nagyon fontos. Tehát, mit tennünk? Alá van egy form amivel könnyen lehet nekem küldeni egy üzenetet. Írja ott pár sort! Itt a miénk mintára.

Hétfő fényképek

Aztán gyüjtenünk egy összesképekre. Szerencsére nem elfelejtettem, mint az osztálytalálkozasomban és a múlt évi kurszustalálkozásban, amitől is jól egy fényképet könnyen kapni volné, mint kb 40 voltunk a helyén. Már régi óta csodálkoztam 100 éves családi fényképeket. Mindig döntve, hogy ezt kell feltétlenül tenni. De nincs, ahogy emberek kedvesen rá is gyüjtenünk. Kedvesen látni is egy 100 ember (lakodalom) társaság színpompás fényképéjet. Azonos is vannak a saját 40000 (30000 különös) fényképek gyüjtemenyen. Lassanként mindenünk érkestünk, a szerkestője is végül a csoportba ment mint a házigazda a képeket tett.

Döntöttem biztosan tenni és pár másodperc múlva újra és újra képeztem. Adagot talán a videóra lenne, mit a novgorodi utazásunkról tettem a Kulikov polgárról egy résztvett ember hét finom fényképekről 'Nagy Sovetunió' himnussal. Olyan elégedett vagy az itteni fényképekkel, hogy nem tudom '50 százalék pusztítani' principommal dolgozni. És a Picasa képalbumok egy remek szerzám a képeket mutatni pontosan ennek, akinek akarnak. Nekem több mint szás album, mint hús eurot a 10G kívül állapotról fizettem. Ezelőtt haználtam a saját programmalt képgalleriákat (itt még vannak), de Picasa sokkal jobb a szerzám. Itt a célzás.

Teljesen elégedetten ténünk vissza kb 100 kilométeres úton a lakasunkba. A kötelező kávépauza után ieje marad a pihenésre. Aztán nekem kezdődik egy igaz kalauz. Szokasom szerint megbeszéltem a találkozást a színházban a saját magyar barátunkkal. Hacsak a legtöbb színházak zárva vannak a nemzeti ünnep miatt, a Vígszínházban van elöadása 19 órakor. Egy kicsit 18 után indulok szándékkal sétálni a 'nagy utcára' és aztán vagy villamossal vagy busszal a színházba. De valamilyen módon elkóborolok és nem tudok, ho vagy. Már homályos estén a térkép nem segít a saját kis szöveggel. Kell taxit kapni. Szívesen nekem ad tanácsot, ahol találni a taxit. Mutatnak is, hogy Vígszínház ebben az ellenkező irányban van ahová sétáltam.

Nem látom a taxi állomást, és az útisarokba megállom, ahogy egy szabad taxit kapni. Hamarosan is egy sakkábrázó kocsi megáll és én benne mászok. Látom hogy egy mérőórája van és nulla közel kezdődik, azonban nem egy 'sötét' vállalkozó. De hiba! Talán nem 'sötét' de amorális. Ez lassanként, csak utána, világosul nekem. Hamarosan a sofer kezdődik nekem beszélni. Ezt én csak jó dolog találom. Egyszer egy egész óra alatt egy tanító folyamot magyar nyelvben kaptam, mint is színházba mentem a város második oldal kívül. Talán is most. valójában is kapom, de szerencsére nem egész órát, mint a színház közel, a kőhajtásnyi távolságban van.

Az első kérdésről semmit nem sejtenek: milyen hosszú időm voltam Budapesten? Igazan válaszolom, hogy az első napom a városban. Utána könnyen mondani, hogy a csengő szólni kellett volna. Egy kicsit utazásunk. A sofer mutat a távol álló rendőr kocsi felé mondva, hiogy az út zárva van az ünnep miatt, kitér az oldalai kis utcákra. Lassanként visszatérünk a főutcára, amit átmegyünk és újra a kisutcák felé. Több körülhajtás. De ott is 'zárva az út' (én nincs láttam). Több körülhajtás. Az óra már a hét közel. Megbeszéltünk a találkozásunk negyed óra hét előtt. Kapom a telefonomot. A sofer majdnem kétségbeesett mond: nem szükséges telefonálni, közel vagyunk. Az is van, 5 perc hét előtt. A véget nagy utcában. Fizetek a sofernak 3500 forint (13,5 euro).

Ez nincs, de mint a visszautazás Akacfa utcába csak 1300 forint és az útra valami rövidebb időt szükszéges. Udvariasan még köszönöm a nyilvánvaló szélhámost. Pontosan jókorúan érkezem a színházba, ahogy ülni a helyénem az első sorban a drága hölgyeim mellé. Márta már a jegyem nevemmel csaknem adta a potásnak mint önt a porta közel találkozom.

A színházi előadás nagyon érdekes dolog. Évek alatt már tucatszer a magyar színházba mentem, párszor is Finnorszában, mint látogatások voltak. Általában jutom a csalódásra, a kemény törekvés ellenére nem tudok a cselekményt folytatni, hacsak a szavat igen. Most másféle, részesen. Az első felvonás teljesen világos. A második felvonásban most is nem értem a cselekményt. A darab neve 'Játék a Kastelyban'.

Mi a kastely? - a vár? Ezt nem értettem. Most a szótarban látom: nem a vár, de a földbirtokos. Nem sokat változtat. Nekem látzik, hogy a hely a színpad vagy a gyakorlati terem. Igen, de a 'james' aki reggelit ajánlta...

Ez a visszaél nem az egész cikket dönt le. A darab volt a színház dologról, valójában egy népszerű téma a színdarabnak. A maga főmeszternek, Shakespearenak, talán több mint egy olyan darab van. Érdekes is a látogatónak tudni, milyen módon színházban dolgoznak. De mindjárt egy szamár hídja van és egy pótolasi megoldás, nem ért a nagy drámak szintre. De ez is nem olyan fontos itt mint az hogy jól értem a beszélest. A darab kezdődik azzal, hogy három világosan külön éves férfiak indulnak a praktikusan sötét színpadra. Egy pillanat csöndesen üllva mindharmán kirántnak a cigaretta dobozt és kezdődiknak dohányozni, aztán lassanként is beszélni.

Emleksem, hogy Magyarországon egy rendkívül kellemetlen rendszer van, hogy a tabakos üzletek a színházaknak a legfontosabb sponsorek vannak. Minden színházi elöadás kezdődik ugyan olyan módon: mindenki színes, fiatal vagy öreg, férfi vagy nő először a színpadon dohanyszik egy cigarettát, talán is kesőbb. ... és a magyarok ezt kibírok protest nélküli! De én is nem protestálok. Ez a feltetes rendszer. Mint én kezdettem a tanulásomot, a dohanyzás Finnországban is teljesen alkalmas és divatos volt, minden férfi és nő száján egy Boston dohanyzott, különösen a gazdasági diáké, akinek a gazda híresen alapul a Boston tabak termelö gyárán.

A darab cselekmény valójában nagyon okos. van egy csinos fiatal lány és önnek két verszenyes rajongó. Egy az egyéves és második rosszul mondott érett züllő. 'Játékvezetőnek' fog a legöregebb ur, apaféle alak, de nincs rokon senkinek. A darbra kell a kéziratot írni. Valamit szokásos már van a papíron, amit kutatnak és levegőben lebegnak. De az ugye marad nem teljes az első estén. Feküdni leszállnak. Az öregember a színpad közepén, amit én igazan a színpadnak értettem. A saját vacsorát egy alsóbb 'jamesról' rendel. Nincs étkezik, mint egész ideje alatt beszél és megmagyaráz. Ezen ellenére a szomszédes fal mögött valami kezdődik és mindenfajta beszélnek. A szerelmes ügyet próbálnak és nem csak próbálnak, de is csinálnak. Soha ezelőtt olyan darabot nem láttam, ahol a közös beszéd és ugyek a fal mögött történek nem látható, de nem hallhatatlan, de éppen ellenkezőképpen: jól hallható. Természetesen minden történik. Az éji idő jár és az egész szerelmi játék a helyes beszédekkel játszanak.

Most egy meglepetés következik: amikor a nap után újra gyüitnak a színdarbot kéziteni, az öregember vág az astalra az egész tegnapi játékot szóról szóra, ahogy játszani az új színpadi előadásként 'a következő pénteken'. Csak gyakorlatni kezdjen! Most néhány izben nyel az élemedett Romeo. A szavak nem akarnak újra a szájbol járni. A 'Juliett' a saját részben jól alkalmaz az új különös helyzetre és ezt mint fars ért. Lassanként az eszméje fordít a fiatalabb ember felé. Ez volt is a cél a legöregebb apaembernek. Hacsak a darab cselekmény világos fog, a kastely kivéve, a masodik felvonásban nagy rész a viccekről nem értem. A nézőtér kezdődik röhögni mindig túlsagosan idején, mint már a fél szóról értünk, de nekem csak utána világzik. De ezt ismerő eset is az oros színdarabokról, hacsak olyan jól az oros nyelvet tudhatnék. De mindjárt az első felvonás alapjáról mint osztályzat 2(/3) kell adni a színések jó játékja és világos kiejtése miatt.

A dohányzás nagyon nem tetszett, de természetesen nem kell befolyásolni az osztályzatra. A harmas osztályzotot a darab megérdemel a saját mélységgel, olyan mélységgel, hogy igazan leszólit. Ez a darab ezt termeszetresen nem tett. Húsz év alatt a saját színházi naplót írtam. Darabok majdnem 500 fog és több mint 300 kritizáltam. Ez is a színházi naplóba jár. Egy csinos utánajáték, hogy Márta szokásos módon a cselekményt kezd magyarázni. Többször is kellett és csak ő magyaráza után nekem nyitva a darab. Evvel az alkalommal már nyitva volt. Más csoport a saját időt az már 43 év ezelőtt ismert helyen töktöttek. New York kávéházban.

Talán valaki részt vettő arról is valamit ír.

20100316ti

Kedden szabad a műszor. Néhány jár a Mammut shopping mall, néhány a fürdőkben járnak. Nekem a fürdő érdekes volné, igaz vannak a saját emlékek a budapesti fürdőről már 35 év ezelőtt idejéről de másféle Magyarországon voltam, az utolsó alkalommal a keleti Magyarországon. Nekem más műszor van. Indulok, ahogy 'robban fel' a magyar posta üzletet. Ez meglepetésen távol, szerencsére tudom, hol van. Barátok tegnap látták es nekem mondják. Belyegeket kell kapni. Nekem ez az új rendszer Öntermelő levelezőlap.

Van foglalkozásom, de készen megjutalmaz a fáradságot meglepetésen bűvően. A lap ehítés lehet időt kérni, de aztán a nyomtatás címekkel nagyon gyorsz. Így is egyedi jellemvonásokkal, gyorszan halad. A lapokra nagyon könnyen lehet helyezni egyedi jellemvonásokokot, szöveget és képeket a című emberként. Most tényleg nagy lelkesedéssel olvastam a cikket finn és magyar nyelvek rokonsági történettől, amiről maig csak ezeket a három általános ugyeket tudtam: a nyelvtani hasonlítság, 300 együtt szavak és az intonació. Ezekről a három jellemvonásról valaki már egy nap tanulása után nagyon meggyöző mutatás kap. De arról nincs praktikusan segít a tudatásban! A magyar nyelv nekem feltétlenül a legnehezebb nyelv volt. Az ok nem, hogy ezt csak 58-éves töltött után kezdettem. A portugál nyelvet kezdettem csak 65 éves. De nevetséges könnyü érteni olvasva. Ejteni nem tudok, és nem is valószínűleg nem is értem a portugal beszédést, nem is szólva, hogy maga beszélné. De nagy élvezettel olvastam több mint husz könyvet. Fontos hogy a könyv érdekes. Most a levelezőlapomon egy ábra arról a cikkról, amit idéztem: az első nyelvrokonságot kézítve könyv boritója 1799 évben nyomtatott.

De ez a posta robbanás? Úgy törtent, hogy nem vannak a postán belyegek elegesen minden levelezőlapokomra, 10 darab hiányzik, és olyan távol a posta! Szerencsére a lányak ígertek holnap a város séta közben valahol vásárolni. De amikor nem tudok részt venni az olyan hosszú sétara, mindjárt indulok újra a távol postára. Hívom a lányaknak, hogy belyegek már vannak, a szerda reggelen, a honszállás előtt.

Most kedden igazán a legfantastikus apróság: Leena és barátunk Éva újra találkoznak 43 év után! Olyan dologban igazan valami varázsa van! Én Évával sokszor találkoztam, biztosan minden izben, mint Magyarországon voltam. Kétszer egész hét velem járta és csak magyarul velem beszélte. Aztán elegedett lett és a dolog a saját barátnőre, Mártára megbízte. Márta a saját két hét velem dolgozta. Ő is nem jól bírt az én szövegek jávítását, amit nem csodákozom. Érdekes látni, milyen módon reagál erre az útleírásra, amikor én ezt magyarul forditom. De Leena és Éva. Nagyon, nagyon örülök, hogy ez a különös találkozás sikerül. És igazan vidám a dolog. Előre már modtak, hogy talán németül tudnék, de nem akarnak beszélni. Mit beszéltek, nekem nincs pontosan ismerős, valószínűleg angolul. Éva folyékonyen angolul beszél. Talán is úgy volt, hogy Leena Évával angolul és én Martával magyarul. Én Leenával nagyon izletes magyar must-csemeget ettünk (bableves). Egy remek porció volt, fűzött esmével: hozza helyezni ami van. Nem egyszer Magyarországról indultam és nem ettem volna a bablevést. Most is nem. Tapastalásomról tudok, hogy még repülőtéren az utolsó lehetőség van, ha a dolog nem korább rendben... Es egy palacsinta után és kávé. Ez a hely, Alföldi, is egy kevem. Metróval oda megyünk, de taxival vissa.

Most kedden és már tegnap hétfőn időmet töltöm a könyvboltakban, amik a környeken sok van. Összesen öt könyv vásárolom. Olvasás egy évre, mint más is olvasok. Ha még öt év élnék, olyan különös dolog lehetős volné, hogy a legtöbb szám oldalok magyarul olvasnék. Most már a masodik helyén van, több mint angolul, csak finnül több mint magyarul.

Kell itt is a listat írni, ahogy nem felejtem el listázni, most mint a saját rendszert válstottam.

Tehát:
1 Móricz Zsigmond: Rokonok 283 s ('Sukulaisia' Tudné is jól finnekre hivatkozik, bár Móricz egy ember, aki jól tudta a finn magyar nyelvrokonságot.
2 Mikszáth Kálmán: A fekete város 501 s (Musta kaupunki; egy fél magyar könyvekről kezdődik a határozott előszóval, a-betűvel vagy az, ha a következő szò magánhangzóval dezdődik.)
3 Karinthy Frigyes: Röhög az egész osztály 190 s (Röhönauraa koko luokka; ezt a könyvet válastoltam feltétlenül a szó 'röhög' miatt, ami finnül 'röhönauru' van. Már 6000 év ezelőtt tudtak vidám lenni az osok, mint még egytt nyelvben beszéltünk)
4 Kutrovátz, Láng, Zemplén: A tudomány hatarai 382 s (Tieteen rajat; először látom, mint a könyvboltbe lépek)
5 Berényi: Tudomány és kultúra 321 s (Tiede ja kulttuuri; ezt már több mint szás oldalt olvastam, népszerű elöadások tudományról)

A boritókot és a tartalomokot skennerom számítógépbe helyezek a Könyvtárra. A karacsony előtt találtam, hogy lehet a könyvek listát olyan módon csinálni, hogy a könyvespolc fényképről már látható, mi a polc tartalom és a polc után minden informació a könyvről, likokkal tovább példaul a Wikipediára és masodik forrásra internetben.

Ott már valamit van, de ez, ha valami egy végtelen tervem van, olyan hogy biztosan maga az időről az örökkévalóságra megy ezelőtt mint a könyvespocom rendbe tudom csinálni. Azonfelül a kemeny versényese van: a BalaPedia három nyelvben vagy praktikus filozófia oldalok. Feltétlenül fontosabb mint Könyvtárom. http://www.askokorpela.fi/filosofia/Balashov/00-Balashov.htm

Keddi fényképek

Keddi estén aztán a búcsús vacsora Kispipa szállodában, lakásunk közel. A hely mint teremtett erre a vidáman hangos társaságra, ténüle kis, hogy nem sok más ember tudné veünk lenni. Nem tudok mit rólunk gondoltak más emberek, reméöem, hogy nincs baj. Sokat beszéltünk. Dicsérek hogy próbalok mindig valamit enni, amit nem tudok előre. Azt is most. Gondolok, hogy mackahált is ezelőtt ettem. Most is rendelöm. Különösen ízletes. De az utóételben meghiúsítom. Nem több emlékszem a nevet, de a finn 'makaronilaatikko' fajta van, sós testa. A pincért kérdesem, ha igazan az utóétel van. Van. Fél porciót esszem, mint a pincér már elvett. Végig is ettem volné, mint semmin sem maradtam ételt. Olyan voltak szokasunk gyerekkoromban, a háború előtt. De most is, a fődolog a társaságunk, aki minden történetet beszél. Itt volt, hol Verneri a saját Kymenlaakso ugyeket magyaráz. Olyan ismerős, hogy csak hiányzik, hogy mondané, hogy rokonom van. Szerintem nem éltünk az indulási hangulatban, nem is említve, hogy vágyódás honra lett volné. Holnap csak este felé indulunk.

20100317ke

A honindulási nap, ha lehet, még más téli fajta idővel kezdődik mint a napok ezelőtt. A tetőken és a udvarakon hó, ami gyorsan olvad, de igaz hó volt. A vidám 'continental' után a jólabúak indulnak a hosszú sétára a városban. Szerencsére hallom még, mint az idegenvezető mond, hogy a magyarok rosszul sétálnak, de a finnek jó és most ez is kell. Sincs ugyem ebbe a csoportba. De sétára indulok is én, de csak közel, postára, ezeket a tíz hiányzott belyegeket venni. Biztosan is én most fáraztottam volné, de Osku mint futólag említett, hogy van is busz ott. Igaz, vissza térem busszal egy állomás távolságját, és mindjárt teljesen izzadt vagyok. A lépmérő mutat vásárnapról szerdáig 2566-1131-2300-7720. Ezt a keddi számot kell kételkedelniöm. Szerintem kellene olyan lenni, mint a szerdán. Visszatérett Raija és valaki más is ott. Önnek valamit több mint 14000 lépek. Emlékszem, hogy pár év ezelőtt Prahai utazásunkban 5 nap alatt: 51721 lép volt, a legjobb napon valamit több mint 20000. Ez volt, mint még fiatalok voltunk, 2008 fébruárban, mint én csak 71 éves voltam.

Még mint vásárolok, amit nekem dolgom adtak vagy libmajt és Unicumot, visszatérem a laksunkba, ahol nekem az összes sobánk kulcs őri szerepe adtak ez az idő alatt, mint mások a sétálban vannak. Végül már egy kis hiba történt, hogy nem kapcsolok a csoporttal ahogy tudni hol ebédelnek, mint világosan már ebédelnek. Mi Oskuval indulunk egy Pizzeria, hol ifjú emberek között pizzát esszünk és en valamit iszom, amit először nem ittam: 2 részt vörös bort és egy rész coca cola, amit semmi iszom. Nem rossz. De biztosan masodik jobb csemeget kapnak.

Szerdái fényképek

Aztán a repülőtérre. Ott még egy sört a szomjúságra és a repülőgépbe és haza. Ez egy kicsit hosszú útleírás és sok 'kusónövényvel', de vége jó (rövid), minden jó. Ha most valaki még akar, nagyon halálos volném a más történetéről (és fényképekről), különösen a keddi este esetekről és a szerda sétáról. Forma nem fontos. Én ezeket szívesen ez a története szerint dolgozom. Szokásom van, mint látható az oldalomokról.

Most csak köszönöm szépen minden embert egy a legjobb utazásoknak való együtt örömért.