Asko Korpela200704-Budapest |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
matkat00su o Galleria o [ ] o Suomeksi | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
0414 Érkezés BudapestenHelsinkiben jó idô volt, korán reggel néhany fok meleg és felhôtlen ég. Mikor leszálltunk Budpesten 1030 körül, már 17 C volt, és délután biztosan több mint 20 fok. És a legfontosabb: a nyári érzes. Az emberek mindenhol rövid ingujjban mentek az utcán. Nekem is le kellett vetni a hosszú alsó nadragot levetni és az ingujjamat felgyürtem. Nagyon rövid idô alatt a repülõgépbõl a ránk váró OK-utazási iroda buszába szálltunk be, gondolom, hogy ez 15 perc alatt lezajlott. Ez a minibusz, kb. 10 embert szállított. A turista idény még nem kezdõdött el. Volt egy meglepetés: az OK-idegenvezetõ magyar volt, de nagyon jól beszélt finnül. Kérdeztem, hogy milyen módszerrel tanulta meg a finn nyelvet. Hosszú ideíg volt Finnországban.Az elsõ megálló a Szissi szállodánál volt. Én úgy láttam, hogy hosszú ideíg kis utcákon át értük el a Szissi szállodát és Szissi utána is, ugyan igyen hosszú idô alatt jutottunkel az Unió hotelhoz. Budapest nem kisvzáros és ez a városresz már régi idôben épült. Szissihez nem tudtunk autóval menni. 150 métert kellett gyalokosan böröndökkel megpakolva menni. Én az Unió szállodába mentem, a busz közvetlenül a kapu elé ide se tudott beállni. Az Unió egy furcsa vegyes képet mutat
régi és új dolgok keverednek a hangulat, ha körülnézek,
a régi idõk bélyeget hordozza, a szobák is.
A szobák újra építettek és kifogástalan
tiszták. A szobában az asztalomat áthelyeztem, hogy
a számítógépen dolgozni tudjak. A régi
stílus sok embernek kelt jó érzést itt a szállodában
hasonlóan a régi épitésû házak
a városban.
Martát felhívom. Utolszó alkalommal ö nagyon jó programot szerkesztett részemre fáradságogot nem kimelve. Most is bízom benne, hogy az itt töltött idômet rendben és jól szervezi meg. Egy óra múlva itt lesz a szállodában. A recepcion megkérdeztem, hogy hol tudok pénzt váltani. Mondták: az Erzsébet körúton lehet találni váltóhelyet. Az is igaz, de nem minden iroda volt nyitva szombaton, egy volt nyitva, de ebédszünetet tartott. A harmadik vagy negyedik mûködik és az 241 forint árfolyammal kapom, amennyit akarok. Két kilométeres séta után éppen alkalmas idõben visszatérek a szállodába. Márta érkezik súlyos teherrel érkezik Régikönyvek cégtõl hozza megrendelt könyveket. A heti programot tervezünk. Nekem nagyon tetszik egy kirandulás a fõvároson kívül, vonattal Debrecenbe. Elhatároztuk most ebédelni megyünk, mert éhesek vagyunk. A repülõgepen most is csak egy zsemlét ajánltak kávéval vagy teával. Igaz, hogy én otthon egy kis vajás kenyeret ettem, és még a repülõt várva már Helsinkiben egy háromszögletes szenvicset jégteával fogyaztottam. Van helyzet az igaz magyar ebédre. Mellékutcán jutunk az Andrássy utra és talán a rossz irányra mentünk, és nem találtunk megfelelõ éttermet. A Hõsök tere közelében
egy reklám kiosztó és Paprika éttermet ajánlotta.
Nekünk nagyon tetszett: óriási barány sültet
kapunk, én elõtte egy nagyon izletes bablevest is ettem.
Az nem történhet meg még egyszer, ami egyszer már
megtörtént, hogy az utolsó alkalommal az indulás
elõtt a repülõtéren egy porciót ezt a
kötelezõ magyarországi ételt kaptam. A víg
viszonttalálkozásunkot ünnepelve egy egéz üveg
bort is megrendeltünk. A pokolba a fagyókurámmal! Mártának
nem szükszéges átkozni, mert õ sétálva
könnyen ladolgozza. Ah, milyen jó utóíz szájamban,
ahogy ezt írom! Összesen 36€ kávékkal.
Eldöntöttük, hogy minden lehetõséget
kihasználva színházba megyünk. Martá egy
Molière darabot ajánl. Operához a 70es trollival megyünk.
Sajnos nem kapunk színházjegyet. Szt István Bazilikába
megyünk. Jó idõben vagyunk, a lemenõ nap, vagy
volt ez a jól tervezett megvilágitás, nagyon szépen
mutatja a fõaltart. Sajnos, nem lehetett fényképezni.
Egy egyházi ember érkezett és õ mondta. Katolikus
Isztentisztelet volt. Elsõ rész után Marta nekem kérdezte,
hogy értettem e a pap szép szavait. Mondtam, hogy a mûvészetet
csodáltam, hogy ezután a pap szavakat is. Jó nyelvgyakorlat
az is. Egy kicsit az echó zavart, de mondhato, hogy értettem:
a húsvét utáni szövegek voltak és a szokásos
liturgia, ami érthetõ lehet érteni.
Rossz formámért nagyon fárad állapotban szállodába kerültem. Sok vizet ittam és is egy kicsit aludtam, olyan késõn, hogy nem tudtam még Évát, a régi barátunknak felhívni. Nagyon bosszant is nekem, hogy nem hoztam suvenírt Évának. Tévet néztem, de nincs jó program. Ezért inkább a nap esemenyit leírtam. 0415 VásárnapA vásárnap elsõ dolog a reggeli. Ritkán, ha általában valamikor láttam olyan jól meggondolt és tervezett reggeli astalt mint itt. Termésetesen nem találtam a saját otthoni sardinat és sem a fekete afonya lét, igazat mondva nem is müsslit és sincs a rozs kenyeret. De ezeket nem számítva jók voltak a reggeli anyagok: sok fajta kolbácsok, szeletek, tojasok, zödségek, gyümölcsek, dzemet és kenyerek és nekem a szívet hóditott a tény, hogy Grapefruit lé volt föszrepben a lék között. Mindent koronárt egy öreg óriási bajussal pincér. Különosen jó hangulatban lementem a reggeli után felöltözni a következõ programpontra: istentisteletre az evangelikus templomban.Az utásításom volt: Kiraly utca mentén az elsô trolli megállóig aztán kettõ megállót templom közeleig. De az elsõ megálló olyan távol volt, hogy gondoltam, hogy nem észrevettem as elsõt. Félúton voltam már a templomíg. Az idõ volt igazan szép, nyári idõ. Tegnapi rosz tapastalások ellenére döntöttem gyalogolni. Az út volt hosszúbb mint gondoltam, de jól érkezdtem és még sok marad idõm a fenyképésre. Az istentistelet volt már ismerõs az elõtti utazásról. Kettõ dolog külön volt. Különösen díszes pasztor, aki nagy életörömt sugározta a saját szavakkal is es a saját lénnyel is. Igazan egy nagy erõtartalék a meszáros gylekezetnek. A második különbség volt a kerstelõ esemeny. Azért is volt olyan sok ember a templomban, ugy gondolok. Az istentistelet után részt vettünk az egyházi kávéban. Már a tisztelet elõtt foglaltam figyelmemet
egy emberre, aki ismerös látszott. A tistelet alatt ö
olyan helyen ült, hogy én egész idõn alatt önt
láttam, õ is volt a kávéteremben. Mindjárt
mentünk hozzá. Õ is mindjart engem emlekelt, ez volt
az angol tanár akirõl beszélek az ezelõtti
útileírasomban. A saját újságunkat váltottunk
és az elõtti találkozunkot emlektünk. Önnek
egy nagy operaciót tettek, nekem is a saját kettõ
szemeit. Õ mondta mint egy kis titkos, hogy éppen ma 80 éves
volt. En ezzel az újsággal a pástornak közöntem.
És pásztor mindjárt egy rövid beszélt
a jelen embereknek tartotta. A pasztor is egy szó finn nyelvet tudta:
hammastikku – fogpiszkáló.
Abbahagyütünk a víg társaságot és mentünk hotellba, ahol egy nagy munka várta. Jávítottunk a tegnapi leírást, 3½ órát használtunk. Èn büszke voltam, hogy olyan hosszú és szerintem jól szikerült történetet írtam. Márta is nem tudta lenni a halálas nélküli, ha is sokat volt, amit jávítani. A munka után ebédeltünk próbaként a saját szálloda étteremben. Különösen a hideg sör volt izletes sok beszélgetés után. A svéd astal 12-24 mûködik, és 10 euro az ára. Maradtam 150 forint dolgomben, mint a pincér inkább a kispenzt fogta mint egy 10000 forint cédulát. Az ebéd után lehetõségünk volt színházba menni. Evangélikus Istentisztelet után Evangelium Színházba mentünk, pontosan ugyan úgy mint másfél evvel ezelõtt. Nekünk nem sikerült pihenni. Ez hiányzott. Nekem kellett küzdenem, hogy ne aludjak el, majd meghaltam a fáradtságtól. Az volt az érzésem, hogy megszüntem létezni, az agymûkõdesem különösen. Nem értettem a darabot, agyilag nem fogtam fel. Nagyon szerencséntlen éreztem magam. Heltai Jenõ színdarabjának a címe 'Egy fillér' egy költõ emberi sorsát meséli el. De mi a fõeszmei mondanivalója ezt nem értettem. A költõ nagyon beteg volt, közeledett a halála. Egész élete alatt, sokat dolgozott, híres volt és neki nem volt ideje a feleségére, sem a barátaira. Sok pénzt gyüjtött, és értekeket de nem volt ideje élvezni. Jött az álom és a pokol szinterét látjuk és a kínai koldus megjelenik és kérdezi a költõt a saját emberi értékeirõl. A költõnek sikerült ördöggel, a fekete császárral a saját értékrõl tanacskozni, de eredmény nelkül. Egy fillér, az ára annak, hogy tovább élhessen, hogy a vágyait megvalósithassa. ‘A madar ingyen énekel’ volt az ördög fömondata. Csak az utolsó felvonásban vált teljesen érthetõvé, amit láttunk: ‘Isten adja az elismerést.’ mondta a feleség, aki nem kapott szeretet a költõtõl az élete során. Úgy tûnt, hogy ez az eredmény, a nézõtéren a rövid tapcsolás után helyünkön maradtunk, vártunk a színészekre, hogy meghajóljanak, de bejelentették, hogy következik a harmadik felvonás. A publikum meghökkent mert azt hitte, hogy vége az elõadasnak. A harmadik felvonalás volt a programlapon
említett. Volt is említés, hogy ez a darab egy álomjáték.
Én is ezt még elsõ szünett alatt csodálkoztam
és a fõeszem hiányzást is. Most csak eszembe
jutott, hogy ez az egész darab egy álom, és az álomban
nem feltétlenül egy cél van. Mindjárt az ördög
a saját segítõivel és sok más világosan
lettek. De az igaz ‘eredmény’ még lehetett magát várni,
az utolsó jelenetíg. Az igaz költõ barát
kellet az ördög cselszövésje szerint egy fillert
az égõ füstelõrõl menteni. Sok emberek
csaknem ezt tettük, de végre nem. Aztán egy gyenge kéz
egy függöny mögöttrõl felemel a pénzt.
Ki volt ez, aki olyan erõsen szerette ezt a szerentszétlen
és szeretett költõt? Ez volt az egyetlen, akit õ
is az egés élet alatt a legtöbb szeretett, az ön
múza! – Végül a teljesen világos álomjáték,
ha csak egy olyan nagy részt a szöveg együik szavak nem
értettem.
0416 HetfõA legérdekesebb dolog volt ma a tegnapi naptári jávítás, mert a színházi tapasztalás olyan gazdagra fordult. Sajnos csak nem volt idönk többet nem csinálni. Néhany helyén volt beszélgetés a tolmácsolásról. Például én értettem, hogy a fillér az általaban ára a költõ életi munkárol volt. Márta természetesen mindent hallotta és mindent értette mit szóltak. Ön szerint a filler volt az ára arról, hogy a költõ elmehette az álom birodalomjáról vissza a íróastalára. Sok nyelvtani hibák javították. Rossz mondatokat újraépítették. Összesen volt a legérdekesebb dolog itt maíg. És az egés elsõ felvonalás alatt szerencsétlen voltam, mert nincs értettem!Aztán kellet Nyugati Palyaudvarra menni ahogy a helyeket a holnapi Debreceni kirandulásra venni. Ezt is tettünk. A vonat indulása 0805, az utazás vesz 3 órát el, visszautazás kezdõdik 1708. Nyolc óra körülbelül fogunk aztán Budapesten. A jegyek vezése után volt egy kicsit szabad idõm. Én ettem egy falafelt narancslével egy gyorsétteremben a szálloda közel, ismerkedtem a közeli Amicus Antikvariummal. Ott lehet mindent vásárolni, ami nekem szükszéges. A rövid pihenés után újra a városba. Kellett ebedelni. Marta esme volt egy magyar étterem, ahol az elõtti alkalommal voltunk. Egy kicsit hibásztam: gondoltam, hogy az étterem neve ‘Magyar Étterem’ lenne. Fél óra alatt sétáltam elõre-hátra a térképen feljegyezett helyén. Címt is nincs. Kérdestem néhany embereket, senki sem tudta olyan helyet, nincs csoda! Végül felhívtam Mártát. Ö volt egy kicsit késen, vártam egy határozott helyen. Vegre bementünk Alföldi Vendéglõ nevû étterembe. Mindjárt ráismertem a helyet. Ott ettünk a legizletesebb halaslét. Most is, kaptunk az utolsó porciót. Jó tányereket kaptunk mindketten és mint csak egy porció volt, még valami izletes halat több. Lehet jól összehasonlítani a Paprika éttermei birkasülttel szombaton. Fényképezni elfelejtettem! Ètteremtõl az Európai Unió
50-éves zeneverszényébe. Soha láttam olyan
nagy kórust, ami elõadta indulásként. Soha
is egy oyan nagy zenekart, ami elõadta aztán. De most nekem
tûnik, hogy éppen ezt a zenekart láttam valamikor tevében.
Egy ifjúság zenekár, és tûnik, hogy minden
zenész kevesebb mint 20-éves volt. Strausst és Wagnert
elõadtak. Nekem látszott ‘hangulatlan, hangosan és
még hangosabban’, de én éppen zenében oktatlan
ember vagyok, csak Bach, Mozart, Beethoven, Sibelius és még
néhany mas olyanfajta szórakozástó zeneszerzõket
bírom, Shostakovitsa nem, Wagnera is nem. Martának barátokot
itt is találkoztunk. Errõl döntve, Budapest a kisváros
– vagy Marta egy popstar. Hazatérés buszal és villamossal.
Lassanként kezdõdöm felvázolódni a környöket.
0417 KeddA szobámból 0700 órakor indulok reggelizni, 0805 Inter City vonat Debrecenbe Nyugati Pályaudvárról, érkezés 11 körül, a hõmérséklet 22C. Szép az idõ a városlátogatásra. A város is szép érdemes megnézni. As elsõ megálló egy Cukrászda, a cukrászda szép, óriási édes sütemények. De nincs az, amit én kérestem: egy jó szendvics. Valamit sajttekercset kaptam, és egy izletes csepp kávét. Toalettben voltam, mikor a lányom éppen telefonon hívott …Déri Frigyes Múzeumba mentünk.
Mikor fényképeztem a múzeum elõtti szobrokat,
egy érdekes úr jött hozzánk és röviden
elmesélte a sobrokról, hogy a párizsi Világkiállitáson
kerültek bemutatásra. Mondta, vagy látta, talán
vendégek vagyunk, mert fényképeztünk. Emlékszem
az elsõ utazásomra Angliában 1960. Olvastam a tankönyvben,
hogy a londoni emberek nagyon szeretnek a turistáknak segítségükre
lenni. Ebben az esetben is ez történt. Nem tudtam erre, mit
mondani. Ezután nem mertem megállni, félve, hogy az
eset ismétlõdik. Itt nem féltem, de jól érzésem
volt. Általában nekem tûnik, hogy Magyarországon
az emberek könnyen és barátságosan közelednek
az idegenekhez.
A múzeum érdekes és nagy,
figyelembe véve, hogy ezt egy ember alapította, nagy épületet
épitett a kiállitás céljára. Láttunk
sok szobát, mindenhol nagyon szívélyes személyzet
üdvözölt bennünket. Mint nyugdijások ingyenes
volt a belépés, de a jegyet kellet váltani a fényképezeshez,
a 400 forintba került. Ez nekem megérte.
Majdnem tettünk egy nagy hibát. Ha a múzeumi ör nekem nem mutatta volna, elhaladtunk volna talán a Munkács Mihály terem mellett. Nem irányoztam figyelememet más képek felé, mert a tekintem mindjart a harom nagy egész fal nagyságú festményre tapadt. Olvastam Munkácsi életrajzát, de nem emlékezem a három festmény történetére. Gondolom írtak róla, mert nagyszerûek. Az elsõ, Krisztus Pilatus elõtt 1881, a Golgota, 1884, az utolsó, az Ecce homo 1896, úgy 15 év alatt. A festõ élt 1844-1900. Én láttam, hogy mind a három festményen legalább 20 erõs jellemet ábrázolt, fõpaptól hóhérig, még a sörnyû kutya. Minden tekintet kifejezi egyidejûleg a szemelyes érzeseket és az összes eset dramai komolyságot. Mind a kéz mozdulat is a teljes harmoniában a tekintet kifejezesével. ‘Feszítsd meg!-’ lehet látni a nép szajáról és a kezérõl is a festményen ’a Krisztus Pilatus elõtt’. Ugyan ugy az arckifejezések és az egés testkifejezések a két másik festmenyen, ’Az Ecce homo’ és ’A Golgota’. Nem tudom, milyen hosszú idõt töltöttünk a festmények elõtt, fél órat legalább, de nekem ugy tûnik, hogy ez a három festmeny egyedül megérte az utazást Debrecenbe, vagy talán egész Magyarországra. Szokásom szerint nem vettem semmit a boltban,
de ez most nagy hibám volt. Most kellett volna feltétlenül
vásárolni néhany tárgyat Munkácsyval
kapcsolatosan és levelezõlapokot minden három festményérõl,
vagy inkább egy könyvt. Biztos kaphattam volna. Mit vásárolt
Márta? Talán az antikvariumban...
A múzeum után voltunk a reformatus
fõtemplomban. Nem emlékezem, hogy Korábban voltam
e reformatus templomban, valószínûleg igen Genfben,
amikor ott voltam 1961-ben. Még kevesebb a diszités mint
az evangelikus templomokban. A templom után kezdtünk el keresni
egy hangulatos éttermet. Az elsö amit láttunk nem tetszett.
Nem volt hangulatos. De a masik, a Lucullus étterem az volt. Nekem
magyar étel kellett: szarvas ragout. Tudhattam volna jobbat választani.
Mivel meleg volt az idö a sör volt a legjobb választás.
Desszert: fekete és pálinka. Az ára 7430 ft, a legolcsóbb
eddíg. Egy tûzes politikai vita, már másodszor.
Ezeket én nem szeretem. Békésen folytatottunk az utunkat,
1708 vonattal 3 óra alatt Debrecenbõl Budapestre.
0418 SerdaPihenés nap. Nincs nagy gyalogolás. Csak tegnapi utleírás javitása. Sok hiba. A nyelvtani hibák világos dolog: vannak szabályak, szerinte a jávítás. A nyelvtani hiba mindig mutat, hogy a tanuló nem csinált elegendõ gyakorlatokot. A nyelvtan nem bejött a tanítvány fejébe. Kell több idõ használni, több gyakorlatokot csinálni. A második fajta hibák a szótár hibák. Ez a dolog szótár könyvekkel. Nagy rész szavak a világos dolog: egy szó finn nyelvben, egy szó magyar. De sok szó is van, amihez sok értés kapcsol. Aztán csak tapastalás és gykorlat segítek. Még a harmadik fajta hiba van: stilus hiba. Ez a legnehezebb hiba. Különösen nehéz, ha a tanulónak a saját stilus és a tanárnak a saját. Sok vita lehetséges a tanuló és a tanár között. Ez volt az eset ma mint sokszor elõtti. Majdnem mindig az egyetértés találtunk és a barátságot jól tartottunk.
Délután egy kis zápor volt, de szrencsére voltam egy kínai gyorsétteremben és nem egy csepp érkezett rám. Voltam a közel Amicus antikváriumban. Márta találékonyleg csinált egy lista jó írók. Azert a válás nem volt nehéz. Mikszáth Fekete város és Passuth Víz tükrére kronikát írni. Sajnos nincs Munkácsi. Több nem tudok csipelni. Kell még valamit mint souvenir, unokánknak különösen. A nap maradékjat használtam levelezõ lap írásra, programmálasra, pihenésre. 0419 CsütörtökA reggeli után Petõfi Múzeumba mentem, Erzsébet szálloda közel. Ott 10 órakor Márai Sándor emleknap kezdõdött. Csak tegnap végig olvastam egy különösen jó könyvet, Márai könyvet: Válás Budán. Régi barátunk Éva is érkezett oda. Negyvenéves ünnep volt: ismerkedésünk Évával 1967-ben volt. Ezután sokszor találkoztunk és sok leveleztünk és még több levelézõlapostunk. Éva mindig olyan szépen ir – és különösen szép kézirással. Most is nekem egy olyan levelézõlapot feleségemnak adta.
Hallgattunk az elsõ részt elõadásokat. A bevezetõszavakat mondta egy hölgye. Egy kis büszkeséget érestem: gondolok, hogy nem egy szava értetlen volt nekem, ha is õ nagyon gyorsan beszélte. A masik beszéd volt a Márai kiadó képviselõrõl. Ezt is jól értettem. Ezek szabadon papírok nelküli beszéltek. De aztán volt a sorban egy szakértõ, irodalomprofessor. Valószínûleg jól tudta a saját ugyet, de szólt ülve és olvasva papírrol. Csak részint értettem. Egy példa arról, milyen módon az elõadást nem kell csinálni. Aztán volt egy rövid elõadás egy Márai könyvrõl. Ezt olvasta egy színmûvész. Ezt is nem tudtam folytatni. Nem tudtam elõre, hogy ez volt az olvazás könyvbõl. Csak csodáltam a mondatok tartalomat és rövidséget. A szöveg szándékozott az ovasásra nem lehet könnyen csinálni hallgatva. Ezután volt egy elõadás Márai tevékenységrõl Berlinbe a 1930 években. Ez volt a példa arról, mi a jó elõadás. Beszélt és mutatott az elõadás tartalom Powerpointtal. Nincs fantasticus, csak a tartalom egyszerûen. Õ is nagyon gyorsa n beszélt, nem tudok mondani, hogy minden szót értettem, mar fáradt voltam, de jól tudtam a beszédet folytatni. Ezután volt a szünet, a hosszú szünet. Volt lehetõség ismerkedni és vásárolni Márai könyveket. Csodáltam a termelési nagyságját. Márai élt 1900-96 és írta kb 70 év alatt! Kérdestem a kiadó embereket: hány oldalt írta. Senki tudta, de valaki mondta, hogy 70 könyvek. Ha egy könyv középértekesen 300 oldalt tart, az egés termelés került 20000 oldalra, háromszor olyan, mint Dosztojevski összes mûvei, amit most olvasom. Gondolok, hogy ez a könyv amit csak olvastam, nem marad az utolsó Márai könyv. Most csak nem tudtam vásárolni, mint több nem tudom csipelni böröndömben. Mentünk ebédelni az igaz Magyar Étteremben.
Jó volt az étel, valami paprikás cirke, de még
job a társaság. Sokat beszéltünk és nem
siettünk senkire. Aztán sétáltunk és mentünk
talán 4-5 könyvesboltba. Ugyünk nagyon gyorsan intéztünk:
kérdestünk egy könyvet Munkácsi híres festõrõl,
ezekrõl amit tegnap láttunk Debrecenben. Egy olyan is találtunk.
Utána búcsúzottunk Évával és
mentünk vásárolni valamit az unokákomnak. Lánynak
is találtunk szép doboszokat. Döntöttünk Mártával,
hogy még holnap próbálunk kapni színházijegyeket.
Kell is menni Szépmûvési Múzeumba és
Vásárcsarnokba, ahogy valami suvenirt venni. Búcsúzottam
is Mártával. Vásároltam több bélegyegeket
és levelezölapokot. Összesen 30 levelezõlapot addíg
írtam. Aztán még programmáltam a magyar nyelvgyakorlatás
programmot. Csaknem elfelejtettem ezt a napleírást.
0420 PentekAz utolsó egész nap. Mit csinálni? A program világos. Az utolsó levelezlapokot a postára. Aztán a Szépmûvezeti Múzeum, ahogy nézni Rissanen festményt. Egy kicsit friss idõ. A nyári vége? Nem késõbb olyan meleg mint az egész hét alatt. Nagyon szép virágok a múzeum elõtt. A múzeum aulában két nagyon fiatal, biztos vezetõnõk: nincs Rissanen. Nincs Rissanen! Igazan? Igazan. Nincs finn festõ. Ha is mi rokonok vagyunk? Nincs. Nincs és nincs. Nagyon nehéz hinni. Kell még otthon internetben nézni. Regulrisan a múzeumnak a tartalom listák internetben vannak. Azt a Finn Nemzeti Múzeum, minden esetben. Ha egyszer volt, mit vele csináltak: adtak el? pústultak? Persze nem pústultak. – Néztünk az álló gyjteményt. Lehet mondani: szokásos? De nekem a múzeum nagyon tetszik. Kérdem: mikor épített? Egyszerû évszámt nem kapom, szászéves kb.
A múzeumi után a vásárcsarnok,
ahogy az utolsó suvenirt venni. Találunk is szép Bp
trikót a fiáknak, valamit a lányanak és libamájt
a feleségmenek. Még két zöld/sarga paprikát,
(128 ft a darab!). Mint arrafelé vagyunk, megyunk még egy
feltétlen helyre: Pertu Station étterembe. Ott ettem kétszer
a múltkor. Márta találta minõségi az
egri bort is és az ételt a halat, sokszor ezt mondta. Én
nincs mondtam, mint szerintem ez a legkevesebb az egész hét
alatt volt. A gombos halám volt sous nelkül, mert mondtam,
hogy nem bírom tejt. Csak a füsztõ zsir izet éreztem,
különösen a hal izletlen volt. Az egész porció
volt nagyon hös, minimum 100C, a bort nem tudtam mint az erõs
egri bor érteni. Az egész hét a legdrágabb
étel és a legkevesebb. Talán is a saját reszt
igrált is az izletes foghagymás lángosta, amit a vásárcsarnokban
ettem.
Ezután az utolsó színházi jegyeket. Az elsõ szinház – mi volt a neve – eladott, a jó jel, hogy a darab jó volt. A másik: igen – Morus. Az út közben még a Munkácsi életrajzt találunk. Tegnap már ezt a saját kezében volt, de döntöttem, hogy nem, bar volt két kötet össze és egy már olvastam és nekem volt. Az ej alatt valtoztattam a saját döntést. Mint a dijt kaptam: az ára csak 800 ft. Kiderült hogy a szinház nagyon közel a szállodámhoz volt. A szállodába mentem. Néhany órat olvastam, programmáltam, pihentem. Aztán a színházba. Morus a híres ‘Utópia’ Thomas More. Mint tudatos, õ a saját fejt pústulta. Ez a történente és az intrigok, ami erre vettek, volt a tartalom ebben a színdarabon. De kell mondani, hogy nekem túlsagosan nehéz volt. Nem tudok miért, de nem kaptam a színdarab eszmét. Martával búcsút. Nagyon halálos vagyok, hogy olyan sok a saját idõrõl nekem adta. A programot tervezte, jegyeket szerveste, türelmesen a beszédemet és a szövegemet jávította. Érzesem van hogy csak nagyon határozott módon valamit tanultam. De a saját érdekességet tovabb magyar nyelvet tanulni nem pústultam, éppen az ellenkezõleg. Mint a konkrét példa errõl, hogy most programmalom a magyar nyelv gyakorlátokát internetbe. |
Asko Korpela 20070427 (20070427) o Kotisivu o matkat00su o WebMaster