A vadevezõs megtérése
A vadevezõs megtérése |
Villin soutajan uskoon tuleminen |
| Az ódonságok városában | Vanhanaikaisuuksien kaupungissa |
| Szindbád olyanformán vetõdött az óbudai partra (a hajógyári sziget környékén), mint egy hajótörött, akinek nem volt válogatnivalója a menekülés módjában. | Sinbad ajautui Óbudan rannalle (Telakkasaaren paikkeille) kuten haaksirikkoutunut, jolla ei ollut valinnanvaraa tulotapansa suhteen. |
| Ott szállott partra, ahol lehetett, akár csak egy sekélyes, reménytelen parton is, ahol elhasznált pléh kályhacsövek, lyukas bádog, gyermekfürösztõ teknõk, öregasszonyok megfoltozhatatlan edényei (ibrikei) között, ahol a hasznavehetetlen tárgyak között haszontalannak érezte már önmagát is. De sajkája léket kapott, vihart talált, sziklába ütközött, egyszóval tönkrement a Dunán, csak puszta életét mentette meg a csatából, amelyet az elemekkel vívott, amikor is minden percben agyonzúzhatta volna magát. | Hän nousi maihin siellä missä se oli mahdollista, olkoonkin että transsilvaanialaisten rannalla, missä käytettyä peltiä unninpiippuina, reikäistä peltiä, vannat, vanhusten paikattavaksi kelpaamattomien astioiden (mukien) keskellä, missä käyttöön kelpaamattomien tavaroiden keskellä hän jo itsensäkin tunsi käyttökelvottomaksi. Mutta hänen veneeseensä tuli vuoto, joutui myrskyyn, iskeytyi kivikkoon, sanalla sanoen kärsi haaksirikon Tonavalla, hyvä kun hengissä selvisi taistelusta, jota kävi luonnonvoimia vastaan, kun olisi millä hetkellä hyvänsä voinut murskautua kuoliaaksi. |
| Õ, mint neve is mutatja, "vadevezõs" volt egész életében, igy senkinek a pártfogására nem számithatott, mikor érzése szerint összetört bordákkal, kimerült tagokal, a pokoli látományoktól elgyávult lélekkel, csak éppen egy paraszthajszálon függõ szívvel, nehézkes testtel, mint egy kõvel megrakott szekér a sivatagban: a hajótörésbõl megmentette puszta életét, és annak is örult, hogy még egy saru van a lábán. | Hän, kuten nimensäkin osoitti, oli 'villi soutaja' koko elämänsä ajan, ei siten voinut laskea sen varaan, että kukaan olisi hänet rannalleen vastaanottanut, kun tuntemuksensa mukaan murtunein kylkiluin, nääntynein jäsenin, sielu helvetillisten näkyjen heikentämänä, juuri hiuskarvan varassa riippuvin sydämin. ruumis kankeana, kuin kivellä kuormattu kärry ylämäessä: haaksirikosta elävänä pelastunut, ja siitäkin iloitsi, että vielä sandaalikin oli toisessa jalassa. |
| Tehát nem mehetett el a plébánia mellett, hogy annak. küszöbén be ne sántikáljon, és az öreg plébános úrtól pártfogást kérjen arra az idõre, amig messze a nagyvilágtól, az óbudai partokon újra felépitheti a maga hajócskaját. Vagy pedig, ami valószinûbbnek látszott, egy kis temetés iranyában pártfogolja õt az apátúr, mert nem akart elhasznált éjjeliedényként a parton elhagyatva lenni. | Ei hän todellakaan voinut mennä seurakunnan luo, jotta niille kynnyksille nilkuttaisi, ja vanhalta seurakunnan paimenelta pyytäisi rantautumislupaa siihen saakka, kunnes kaukana suuresta maailmasta, Óbudan rannoilla voisi rakentaa pikku laivansa. Tai, mikä olisi todennäköisempää, apotti ottaisi hänet vastaan mielessään pienet hautajaiset, sillä hän ei halunnut yöastian tavoin tulla rannalle hylätyksi. |
| - Úgyis mindig az óbudai temetõben akartam nyugodni, ha már nem tölthettem egész életemet Óbudán, a nagyon tiszteletreméltó városban. Itt szeretnék adót fizetni - mondta Szindbád szívbeli meggyõzõdéssel, mert hajótörése után õ se volt takarékoskodó a kegyes elhatározásokkal, amelyekkel kegyelmet kér további életben maradásához. | - Muutenkin olen aina halunnut leposijani Óbudan hautausmaalla, kun olen koko elämäni viettänyt Óbudassa, tuossa erittäin kunnianarvoisessa kaupungissa. Täällä haluaisim maksaa veroni - sanoi Sinbad symensä vakaumuksella, sillä haaksirikon jälkeen hän ei ollut turhan tarkka myönteisissä päätöksissä, joilla hän tavoitteli suopeata suhtautumista mahdollisuuteen jäädä elävien kirjoihin. |
| Tehát beköltözött Szindbád Óbudára, mint egy tönkrement vadevezõs, aki soha többé nem mer kalandokra indulni a nagy Duna mentén, hogy ott olyan dolgokat fedezzen fel, mint egy új Kolumbusz Kristóf. | Todellakin Sinbad muutti Óbudaan kuin villi soutaja, joka koskaan ei enää aio lähteä seikkailemaan pitkin suuren Tonavan rantoja löytääkseen asioita jonakin uutena Kristoffer Kolumbuksena. |
| Legfeljebb kocsin járok, ha járok valahová - gondolta az alig magához térõ hajótörött, amikor a plébániai templomban ráeszmélt, hogy niég vannak jó emberek, Szent András, Szent Flórian és más oltárképek szentjei ezen a világon, akiknek támogatására lehet számítani. | Korkeintaan autolla menen, jos johonkin menen - ajatteli töin tuskin toipuva haaksirikkoinen, kun ajatteli seurakunnan kirkossa sitä kuinka on vielä olemassa hyviä ihmisiä, Pyhä Antreas, Pyhä Florinus ja muita alttarikuvien esittämiä pyhimyksiä tässä maailmassa; heidän tukeensa voi sentään luottaa. |
| Az apátúr maga is olyan jó öregember volt, mint egy jövendõbeli szent szobor a plébániai templomból, csak a sekrestyés nézegetett gyanakodva a bevándoroltra tövig nyirt haja alól, és magában mormogott, mert megjegyzését nem hallgathatta el, mielõtt azt elfeleitené a plébániai templomból csak ezer lépésnyire nyitható vendéglõkben. | Apotti itse oli sellainen hyvä ihminen, kuin tuleva pyhimyspatsas seurakunnan temppelissä, vain suntio katseli epäilevästi sisääntulleen kaljuksi leikattujen hiusten alle, ja itsekseen marmatti, sillä hän ei voinut kuulla huomautusta, ettei unohdettaisi että vain tuhannen askeleen päässä seurakunnan temppelistä on vierasmaja, joka voisi olla avoinna. |
| S a sekrestyésnek mindennap meg kellett tenni az ezer lépést, mormogván könnyelmû fiatalsága felett, mikor még az ezer lépést éppen õ mérte ki a bormérõ hegyekig. | Ja suntio joutuu itsekin joka päivä ottamaan nuo tuhat askelta, maristen huikentelevaisen nuoruuden perään, kun hän vielä mittasi nuo tuhat askelta viinitupa kukkuloille saakka. |
| - Legfeljebb kocsin járok - ismételte az alig magához tért hajós, mint azoknak szokása, akik valami hosszú nélkülözés után valamely égi vagy földi pártfogást éreznek a hátuk mögött, s ezért kissé elbizakodnak. | - Korkeintaan autolla menen - toisti nipin napin toipunut laivuri, kun hän sellaisten tapaan, jotka pitkään jossakin puutteessa oltuaan saavat kokea jonkin taivaallisen tai maallisen rantautumisen selkänsä tueksi ja siitä hieman turvallisuuden tunnetta. |
| Kisütött a nap Óbuda felett, és a pünkösdi ünnepekre való ruhákat mind megszárította az udvarokban kifeszített köteleken: világoszöld falombokká, rétek sárga virágaivá, mennybeli angyalokká, sõt cukrászdák vaniliafagylaltjaivá lettek a nõk a május ünnepi öltözetek révén, de némelyek még a cscresznyeréteshez is (rnagjával) hasonlítottak, különösen azok, akik régi divat szerint rózsaszínû harisnyát húztak a rózsaszínû ruhához, és úgy mentek mindig a templomba, mintha a saját esküvõjükre mennének, amely után való lakodalomból elmaradhatatlan a rétestészta, amilyen hosszant a boldogságnak kell nyúlni. | Päivä paistoi Óbudan yllä, ja kaikki helluntain
juhlavaatteet aukaistiin pihalle pingoitetuille köysille: kirrkkaanvihreät
puiden lehdet, niittyjen keltaisia kukkia, taivaan enkeleitä, makeita
konditorioita, vaniljajäätelöitä olivat naiset toukokuisissa
juhlavaatteissaan, mutta jotkut muistuttivat vielä myös kirsikkapiiraita
(unikkotäytteineen), erityisesti ne, jotka vanhan muodin mukaan kantoivat
ruusunpunaisia sukkia ruusunpunaisten vaatteiden kanssa, ja aina niissä
menivät kirkkoon kuin omiin vihkiäisiinsä, joiden jälkeisissä
häissä ehdottomasti piti kurottaa ottamaan jäljelle jäänyttä
piirakkataikinaa.
|
| A napsütésben a tavalyi fehérnemûek, alsószoknyák és alsónadrágok között az udvaron valami része volt Szindbádnak is, mert váratlanul búcsút mondott a ruhaszáritó kötélnek, amellyel néha véget vetni akart életének, és elõlengedezett, mint egy vasalt ing, amelyet az ünnepi nap jól kifehérített, a gazdasszony keze kivasalt, régi, tisztességes gombokat kapott kölcsönbe, hogy inggombjai révén maga is tisztességes polgárnak számítson, ne pedig csak afféle vadevezõsnek, akit a szelek játéka sodort az óbudai partokra. | Päivänpaisteessa keväiset liinavaatteiden, alushameiden ja alushousujen joukossa jossakin oli jokin piirakka. Myös Sinbad, koska hyvästeli vaatenaruille, jotka eivät ollenkaan näyttäneet loppuvan, ja jotka työntyivät esiin kuin silitetty paita, joka juhlaaurinko hyvin valkaisi, emännän käsi silitti, joka sai vanhat, kunnianarvoiset napit lainaksi, että paidannappien myötä itsekin voisi lukeutua kunnianarvoisiin porvareihin, ei vain niihin villeihin soutajiin, jotka tuulen leikki toi Óbudan rannoille. |
| Úgy közeledett Szent András szobrához a templomban, mintha a szent legalábbis régi keresztkomája volna. | Niin hän lähestyi Pyhän Antreaksen patsasta temppelissä, kuin olisi ollut vähintään pyhimyksen vanha kummi. |
| Éppen a nagyon fehérre, nagyon tisztességesre vasalt ing tette, hogy egy gyermeknek lett a keresztapja, elsõ állását elnyervén ezzel Óbudán. | Juuri hyvin valkea, hyvin kunnianarvoisaksi silitetty paita aiheutti sen, että hänestä tuli yhden lapsen kummi, että hän näin sai ensimmäisen viran Óbudassa. |
| Tudinillik az idõ tájt, mikor Szindbád vasalt ingében örvendezett az életnek: két szegény asszony egy kisgyermeket hozott kereszteclni. Tarka ruhás, a romantikából való cigánynõk voltak, akik Óbuda környékén laktak, és mint a népmesében: kártyavetéssel, jóslással, tenyérolvasással és más mágiákkal foglalkoznak, mert csak ehhez értenek. Fiatalok és frissek voltak az asszonyok, mint az erdei vadak, a szemükben ezeresztendõs titkok bogarásztak, sötétlettek, gyermekei azon törzsnek, amelynek Fábián vajda volt a fõnöke, Óbuda és Pomáz között, az országúton. | Tiettävästi niihin aikoihin, kun Sinbad silitetyssä paidassaan iloitsi elämästä, kaksi köyhää naista toi lasta ristittäväksi. Kirjavissa puvuissaan, Óbudan alueen mustalaisnaiset olivat romanttinen näky; kuin kansansaduissa ikään, he ennustivat korteista, lukivat kädestä ja harrastivat muuta taikuutta, sillä niistä he olivat perillä. Nuoria ja raikkaita olivat naiset, kuin metsän villieläimet, heidän silmissään säteilivät tummina tuhatvuotiset salaisuudet, he olivat sen heimon lapsia, jonka päällikkö oli Fabian, Óbudan ja Pomázin väliltä, maantieltä. |
| A cigánynõk a gyermekkel a karjukon - mert felváltva és dédelgetve vitték azzal a csodálatos szerelemmel, amellyel csak a cigányok tudják szeretni a purdéikat - a plébániai templom körül leskelõdtek, és nyomban szemügyre vették Szindbádot, nagyon fehérre vasalt ingében, amelyet úgy viselt, mint valami rendjelet, mint valami csodálatosságot, amelyben hosszú idõk óta elõször van része. | Mustalaisnaiset lapset käsivarsillaan - sillä vuorotellen ja hellien he niitä kantoivat sillä ihmeellisellä rakkaudella, jolla vain mustalaiset voivat rakastaa lapsiaan - seurakunnan temppelin ympärillä, väijyivät matkamiehiä, ja paikalla iskivät silmänsä Sinbadiin, erittäin valkeaksi silitetyssä paidassaan, jota hän kantoi kuin arvonmerkkiä, kuin jotakin ihmettä, josta pitkä ajan jälkeen sai nauttia. |
| A bûbajos szemû cigánynõk persze nyomban észrevették Szindbád büszkékelkedését, és mialatt a gyermeket egymás között cserélgették, a maguk hipnotizáló nyelvén arról kezdtek beszélni a plébániai templom ódon fala mellett, hogy hiába várjak Fábiánt, a vajdát, akinek a gyermek keresztapaságát kellett volna vállalni, Fábián valami okból meggondolta magát, és nem lép óbudai területre, mert van az úgy, hogy néha maguk a cigányvajdák sem merészelnek bizonyos városokba belépni. A purdénak pedig keresztapára volna szüksége, aki a helyén legyen, amikor az öreg plébános a keresztvízzel meghinti a gyermeket. | Lumosilmäiset mustalaisnaiset tietenkin heti huomasivat Sinbadin ylvään käytöksen, ja lapsia keskenään vaihtaen alkoivat omalla hypnotisoivalla kielellään puhua siitä, että seurakunnan temppelin vanhojen seinien keskellä turhaan odottivat Fabiania, päällikköä, jonka kummilapseksi lapsi piti luovutettaman. Fabian jostakin syystä harkitsi parhaaksi olla astumatta koskaan Óbudzan alueelle, sillä niin on, että mustalaispäälliköiksi uskaltauduttuaan jotkut eivät koskaan astuneet jalallaan tiettyihin kaupunkeihin. Mustalaislapsille tarvittiin kuitenkin kummi, joka olisi paikalla, kun vanha kirkkoherra vihkivettä lapsen päälle pirskotti. |
| - Fiú vagy lány? -kérdezte bizonyos érdeklõdéssel Szindbád, miután a cigánynõk beszédének bûvkörébe került, és miután ezt a kérdést megtette, többé nem menekedhetett meg a varázslattól, amelyet a ciganynõk elkövettek arra nézve, hogy a gyermek keresztapáságát Szindbádra bizzák. | - Poika vai tyttö? - kysyi tietyllä kiinnostuksella Sinbad, minkä jälkeen mustalaisnaiset joutuivat keskustelun piiriin, ja sen jälkeen kun tämä kysymys oli tehty, ei ollut enää pakomahdollisuutta taiasta, jonka mustalaisnaiset loihtivat sen suhteen, että lapsen kummiksi vahvistettiin Sinbad. |
| Már jött is plébános úr, és
Szindbád a két cigánynõ rábeszélésére
vallalta a keresztapaságot áz apátlan purdé
mellett.
- Mi legyen a neve? - kérdezte a plébános úr. Mielõtt Szindbád felelhetett volna, az asszonyok egyértelmûleg válaszolták: - Fábián legyen a neve, mert ez a neve a vajdának is, habár nem jöhetett el a keresztelõre. |
Jo tuli myös kirkkoherra, ja Sinbad tunnustautui kahden mustalaisnaisen
houkuttelemana isättömän mustalaislapsen kummiksi.
- Mikä tulee nimeksi? kysyi kirkkoherra. Ennenkuin Sinbad ennätti vastata, naiset yhteen ääneen vastasivat: - Fabian olkoon nimensä, sillä se on päällikönkin nimi, vaikkei hän voinutkaan tulla ristiäisiin. |
| Szindbád tûnõdve, elgondolkozva nézett a kis Fábiánra, akinek keresztapáságát vállalta a távol levõ vajda helyett. Állt a cigánypurdé felett, aki csak abban különbözött a többi gyermektõl, hogy mar néhány napos korában fekete volt, mint a lurkó. Milyen lesz, mikor felnõ Fábián? Akasztófán csizmában vagy mezítláb ágyban végzi-e életét? Amint már a keresztapák szoktak gondolkozni az új hívecske felett, akit a plébános úr éppen most lát el útravalóul az életre, a szent keresztséggel. | Sinbad aprikoiden, mietteliäänä katsoi pientä Fabiania, jonka kummiksi hän tunnustautui, kaukaisen päällikön asemesta. Hän seisoi kumartuneena mustalaislapsen yli, joka juuri siinä erosi muista lapsista, että hänen hiuksensa olivat jo muutaman päivän ikäisenä mustat kuin poikaviikarilla. Millainen olisi täysikasvuinen Fabian? Hirsipuun juurella vai paljain jaloin vuoteessako päättäisi päivänsä? Kuten kummeilla on tapanan mietiskellä uuden uskoon kastetun yli, jota kirkkoherra juuri viitoittaen hänen elämänsä polkua pyhällä ristinmerkillä. |
| - Mit mondjunk neki komámuramról, ha majd Fábián felnõ, és keresztapja felõl kérdezõsködik? - szólalt meg a cigánynõ, aki komaaszonya lett Szindbádnak, és a gyermek nyakára egy aranytallért, aranyláncon, akasztott (amelyet bizonyára visszalopnak Fábiántól, ha felnõ). | - Mitä sanomme hänelle kummista, jos Fabian vielä ksavaa aikuiseksi ja kyselee kummistaan? sanoi mustalaisnainen, josta tuli Sinbadin olhella toinen kummi ja juuri ripusti kultataalarin hopeaketjussa (joka varmaan varastettaisiin takaisin Fabianilta, jos tämä suureksi kasvaisi.) |
| - Mit mondjanak rólam a keresztfiamnak? - tûnõdött Szindbád, és még elgondolkozottabban nézte a purdét. | - Mitä sanoisivat minuasta kummipojalleni? - mietti Sinbad, ja vieläkin mietteliäämpänä katseli mustalaislasta. |
| Eleinte azt ikarta felelni, hogy Fábiánt, ha felnõ, elküldhetik hozzá vályogot vetni vagy muzsikálni, de aztán hirtelen elgondolkozott. | Ensiksikin hän halusi vastata, että Fabian, jos suureksi kasvaa, voitaisiin lähettää hänen luokseen myymään savitiiliä tai soittelemaan, mutta sitten äkkiä tuli ajatukseen. |
| - Mondjik meg neki, hogy áz elsõ inget én ajándékozom neki - felelt Szindbád, miután Fábián tetõtõl talpig anyaszült meztelen volt. | - Sanokaa hänelle, että lahjoitan hänelle ensimmäisen paidan - vastasi Sinbad, minkä jälkeen Fabian oli kiireestä kantapäähän alaston kuin vastasyntynyt. |
| Levetette büszkeségét, a maga fehér, maga vasalt ingét, és keresztfiának adományozta. | Hän riisui ylpeytensä aiheen, erittäin valkean, juuri
silitetyn paidan päältään ja lahjoitti sen kummipojalleen.
|
| Ez a vadevezõs megtérésének története. | Tämä on kertomus villin soutajan uskoontulemisesta. |
| (1931) | (1931) |
Asko Korpela 20021119 (20021119) o Asko.Korpela@kolumbus.fi o AJK kotisivu