|
Târtént egyszer a KükÜIIÔ utcŕban, hogy lllegŕllt cgy 'egy
venéves nagydarab férfj~ čs azt Inondta a nôgôtte ŕllôknak:
Nern kell ůgy rohanni. Nincs értelinc a sictségnek.
Két asszony azonnal elgondolkozott czen. Les~itôtték a sze-
müket čs a szoknyŕjuk szegélyét nézték. Nagy IiÔség volt, augusztus kôzcpe lévén, busz pedig neni jôtt arrafelé.
- Hŕt îgen, teljescii felesleges a rolianâs, de rn~g a sietség is,
nern igaz, asszonykŕk? - kérdezte a férfi. A tŕskŕjŕbôl kivett egy parizeres zscinlét, és-beleharapott. Az egyi,k asszony elsictett, a mŕsik inellett ŕllô nyolcéves fiůcska viszont bekapcsolôdott a beszédbe.
- Szerintein a haladŕs ônmagŕban véve nein fontos, nincs
is értelme, a rohanŕs csak illůziô. Iliŕba fut az ember, niert azt, ami jôval clôtte van, rnŕr nem Ůrlicti el, ami pedig môgôtte van, azt nern érdernes még inkŕbb leelôzni.
A busz inég mindig nern kôzeledett, külônôs tekintettel arra,
hogy a Küküllô utcŕban nincsen buszniegŕllÔ. Meleg volt félettébb, a legtobb jŕrôkelô hüvôs ôszibarackra vagy friss
gyümôlesitalra gondolt. A fiů a bajuszos nagydarab férfi sze-
mébe nézett.
- Lŕtod, fiacskŕm, megmondoin neked ôszintén, én is igy ebben a témŕban, čs biztos Ichetsz akik lassan, rŕérôsen, loiiAiŕn ~l-
vagyok ezzel. iŕrtas vagyOI benne, hogy sokan vannak nek - rnondta a férfi.
- Es mire akar ôn urani ezzel kilyukadiii? - kérdezte a kisflů mellett ŕllô Kati né"'.
Kilyukadni biionyŕra rossz dolog.
Igen, sok hajô kilyukadt, aztŕn sen"Ili iÔ do109 lel" Ictt abbôl - mondta a fiů.
94
- A haj ô nern kilyukad, hanern hajŕtôrést szenved - niondta Kati néni.
- Csak arra céloztarn, hogy nein akarok én Olyan nagy okossŕgokat mondani maguknak - mondta a férfi.
- Legalŕbb egy trikôt felvelictett volna, ezt külônben mŕr az elôbb niondani akartam.
- Jôl van, rnegértern a fiatalasszony bizalmatlansŕgŕt az irŕnyomban. De hadd hiyjani fel a figyelmét, hogy éri azért rnindenkor az udvariassŕg szabŕlyait megtartva kôzeledtern i.naguk fęlé, no mcg én megértem ts tisztelem az embercket. . Nein igaz, kisfiam? Reniélem, te is igy vagy ezzel - mondta a félineztelen Jérfi.
- Igen, én szeretern az ernbereket, čs azt akartini mondani, hogy nekern tetszik, amit a bŕcsi inondott, čs azt gondoloin, hogy a bŕcsi tud okosat mondani, čs hogy minderi ember tud okosat mondani, mert ha eszébe jut valami, akkor az okos dolog is Iclict.
- Hŕt ez nern egészen igy van. Mert egy ember nyugodtan mondhat kevésbé okos dolgokat, sôt néha sülctlcnséget is inondta Kati néni.
- Ezzel csak mérsékelf forrnŕban tudok egyetérteni, inert me gvallorn ôszintén, hogy szerintem a fiůnak is igaza van! Aki okosat tud mondani, az okosan beszéi čs okosan is mondja. Aki pedig b~Icset mond, az bôlcscn mondja. Sokszor az is elôfordul, hogy aki okosat tud mondani, vagy b5lesen fogalmaz, az keveset b eszél, de niindenesete az is igaz, hogy Aüha, hüha, elfelejtettem, hogy mIt akartarn mondani - mondta a férfi.
- Jaj, de kŕr - mondta a kisfiů * - Még ůgy hallgattarn volna.
- Neni baj, mert hogy, j aj, nern jut most eszembe a megfelelô kiféjezés - mondta Kati néni, čs ekkor, rnivel a kezét az arcŕhoz emette, a bevŕsŕrlôtŕskŕjŕt.is félernelte. A tŕskŕnak nyitva voit a szŕja, čs egy habszifon esett az aszfaltra, nagyot koppant, legurult a jŕrdŕrôl, čs megŕllapodott a kavicsokon. A férfi utŕnacredt, Ichajolt čs felvette a készüléket az ůt szélérôl. - ParanesoIjon, asszonyom - mondta elôzékenyen mosolyogva.
- Këszônbm szépen - inondta a hôl-gy, čs visszarakta a készüléket a bevŕsŕrlôtŕskŕjŕba.
Na, hŕt igy esett, hogy Kati néni véletlenül lecjtette a habszifont. Aznap nern tôrtént semmi emlitésre méltô a Küküllô utcŕban, de renié1jük, erre az esetre még nemzedékek můlva is sokan enilékezni fognak.
|