Ajk kotisivu TwinBook o MainMenu

Aleksis Kivi: A hét testvér
Aleksis Kivi: I sette fratelli

Fejezet 01 Capitolo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita|-fra|-epo| (hu-it) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capitolo
Download A hét testvér o I sette fratelli télécharger
01001
Top
A Jukola-tanya Háme-tartomány déli részében, egy domb északi lejtőjén fekszik, közel Toukola falvához. A házat köves térség veszi körül, de valamivel lejjebb jó szántóföld kezdődik, amelyen hajdanán, mielőtt a tanya romlásnak indult volna, acélos gabona hullámzott. A szántók alatt a lóherés rétet kanyargó árok szeli át; bőven termett rajta a széna, mielőtt a falu tehénlegelője lett volna belőle. Eze.nfelül hatalmas erdők, lápok és pusztaságok tartoztak a tanyához, melyet alapítója még hajdan, a nagy földosztás idején szerzett bölcs cselekedetével. Jukola első gazdája ugyanis inkább utódainak, mint saját magának érdekét tartva szem előtt, egy tűzvész által letarolt erdőt választott osztályrészéül, és így hétszer akkora területet kapott, mint szomszédai. Azóta a tűzvész nyoma régen elenyészett, és sűrű erdő nőtt a helyébe. Ez lenne hát annak a hét testvérnek otthona, akiknek élettörténetét, ím, elmondani készülök. La fattoria di Jukola, nel sud della provincia di Häme, sorge sul versante settentrionale di una collina, vicino al villaggio di Toukola. È cinta da serre sassose, ma più in basso cominciano i campi, in cui, prima che la fattoria fosse andata in malora, ondeggiava il grano ricco di spighe. Sotto i campi c’è una prateria di trifoglio solcata da un torrente sinuoso che dava fieno abbondante prima che si riducesse a servire al bestiame del villaggio. La fattoria ha inoltre vasti boschi, paludi e deserti che erano toccati al primo padrone di questa proprietà per il modo eccellente col quale li teneva, già ai tempi della grande spartizione delle terre. Il padrone di Jukola, preoccupato più del benessere dei suoi discendenti che del proprio, prese per parte sua un bosco bruciato e ottenne, con tale espediente, sette volte più dei suoi vicini. Ma tutte le tracce dell’incendio scomparvero presto dal suo territorio e un folto bosco crebbe in sua vece. Tale è la dimora di questi sette fratelli, le cui peripezie qui ora mi accingo a narrarvi. 01001
Bottom
01002
Top
A testvérek neve kor szerinti sorrendben a következő: Juhani, Tuomas, Aapo, Simeoni, Timo, Lauri és Eero. Köztük Tuomas és Aapo, valamint Timo és Lauri ikertestvérek. Juhani, a legidősebb, huszonöt éves, Eero azonban, a legfiatalabb, még nem látott tizennyolc tavaszt. Termetre zömök és vállas, középmagas legények, kivéve Eerót, aki még nagyon kurta gyerek. Aapo köztük a legszálasabb, ha mindjárt nem is a legvállasabb. Ez utóbbi előny és dicsőség Tuomasnak jutott osztályrészül, akinek széles válla messze földön híres. Mindnyájukra egyformán jellemző bőrük barna színe és durva, kenderkócszerű hajuk, melynek sörteszerű merevsége különösen Juhani kobakján szembetűnő. I nomi dei fratelli, dal maggiore al minore, sono Gianni, Maso, Abramo, Simeone, Timoteo, Renzo e Rico. Di essi, Maso e Abramo gemelli e così Timoteo e Renzo. L’età di Gianni, il primo dei fratelli, è di ventìcinque anni, ma Rico, il minore, ha appena visto diciotto primavere. Hanno corporatura robusta, spalle quadrate, altezza mediocre, eccetto Rico che è ancora assai piccolo. Abramo è il più alto di tutti ma non è il più robusto, chè tale prerogativa e tale onore spettano a Maso, a buon diritto celebre per la larghezza delle spalle. Una caratteristica comune che li contraddistingue tutti è la pelle scura e la capigliatura ispida e stopposa, la cui durezza dà nell’occhio soprattutto in Gianni. 01002
Bottom
01003
Top
Apjuk, ki szenvedélyes vadászember volt, élete virágján lelte hirtelen halálát, egy bősz medvével viaskodván. Úgy találták őket holtan: az erdő fenevadja s az ember halálos ölelésben hevertek a vérrel áztatott terepen. Csúnya seb éktelenkedett az emberen, de az állat nyakát és oldalát is alaposan megszabdalta a görbe finn kés, szü-gyét átfúrta a gyors puskagolyó. így múlt ki a világból ez a nagy erejű ember, aki éltében ötvennél több medvét ejtett el. Ám buzgó vadászgatásai folytán egészen elhanyagolta otthoni munkáját-dolgát, s a tanya, igazi gazda híján, egyre inkább züllésnek indult. Fiai sem törődtek a szántással-vetéssel, mert örökölték atyjuk heves vadászszenvedélyét. Hurkot feszítettek, csapdát, lépet állítottak nyúlnak, madárnak, s így töltötték gyermekkoruk esztendeit, míg csak meg nem tanultak bánni a tűzfegyverrel, hogy aztán a medvét is fölkeressék a rengeteg mélyén. Il loro padre, che era un forte ed entusiasta cacciatore, incontrò improvvisamente la morte nel fior degli anni, lottando con un orso furioso. Furono trovati entrambi, orso e uomo, morti, l’uno a fianco dell’altro, su una radura insanguinata. L’uomo era malconcio dalle ferite, ma anche il collo e il fianco della belva erano squarciati dal pugnale e il petto trapassato da una micidiale palla di fucile. Così finì i suoi giorni quell’uomo robusto che aveva abbattuto più di cinquanta orsi. Ma per queste partite di caccia egli trascurava i lavori e le mansioni della fattoria che, a poco a poco, senza la direzione del capo, andò in malora. E i suoi figli erano inesperti dell’aratro e della semina, avendo ereditato dal padre la stessa prepotente passione per la caccia. Fabbricavano tagliole, trappole, lacci e recinti per la morte di uccelli e di lepri. 01003
Bottom
01004
Top
Anyjuk ugyan igyekezett szidással, fenyítéssel serény munkára szorítani őket, de minden igyekezete megtörött a testvérek nyakasságán. Pedig derék asszony volt; becsületes, szilárd, talán kissé túlságosan szigorú jellemét mindenki tisztelte. Jóravaló ember volt a testvére is, a fiúk jámbor nagybátyja, aki ifjabb korában bátor tengerészként messzi tengereken hajózott, és sokféle népet, sok várost megismert. Később azonban elvesztette szeme világát, és öregségének sötét napjait ott töltötte a Jukola-tanyán. Gyakran, miközben ujjainak tapintásától vezettetve kanalat, kupát, baltanyelet, sulykolót s egyéb, a háztartásban hasznos szerszámot faragott, mindenféle regét s különös eseteket mesélt unokaöccseinek a közelibb vagy távolibb világból, máskor meg a Biblia csodáit és történeteit beszélte el. A fiúk nagy áhítattal hallgatták az öreg históriáit, és minden szavát jól eszükbe vésték. Anyjuk parancsait és dorgálásait azonban már korántsem hallgatták ilyen szíves örömest; bizony szörnyen süketek voltak a jó asszony minden szavára, és ezen semmiféle verés, fenyítés nem segített. Nemegyszer, sejtve, hogy verés közeleg, uccu, megszökött az egész testvérhad, noha ezzel bajt s bosz-szúságot okozva anyjuknak meg másoknak is, csak rontottak saját ügyükön. Passarono così gli anni della loro adolescenza, finché cominciarono a maneggiare le armi da fuoco e si cimentarono ad avvicinarsi all’orso nel bosco. La madre cercò, con rimproveri e correzioni, di stimolarli al lavoro e alla diligenza, ma la loro ostinazione fu inflessibile contro tutti i suoi tentativi. Essa era altrimenti una brava donna conosciuta per la sua dirittura e lealtà, ma un po’ rude. Un buon uomo era anche suo fratello, il bravo zio dei ragazzi, che da giovane — forte marinaio — aveva navigato su lontani mari e veduto molti popoli e sua dirittura e lealtà, ma un po’ rude. Un buon uomo era anche suo fratello, il bravo zio dei ragazzi, che da giovane — forte marinaio — aveva navigato su lontani mari e veduto molti popoli e città; ma alla fine gli si indebolì la vista, divenne completamente cieco e passò i bui giorni della sua vita nella fattoria di Jukola. Spesso, mentre intagliava, guidato dal tatto, mestoli, cucchiai, manichi di asce, palette ed altri oggetti utili alla casa, veniva raccontando storie ai figli di sua sorella e cose mirabili del proprio paese e di regni stranieri, e narrava pure miracoli e avvenimenti della Bibbia. I ragazzi ascoltavano questi suoi racconti con grande raccoglimento e li incidevano profondamente nella memoria. Ma non così volentieri essi ascoltavano gli ordini e i rimbrotti della loro madre, anzi facevano i sordi e si mostravano indifferenti alle molte botte. Spesso, fiutando l’avvicinarsi delle bastonate, la banda dei fratelli se la dava a gambe, causando alla madre e agli altri dolore e dispetto e peggiorando la propria situazione. 01004
Bottom
01005
Top
De hadd mondjak el egy esetet a testvérek gyermekkorának idejéből. Valahogy megtudták, hogy otthon a csűr alatt egy tyúk fészkel, melynek tulajdonosa Mán-nistö anyó, a közeli fenyves tövénél lapuló kis kunyhó gazdasszonya volt. Egyszer a testvérek kedvet kaptak forró hamuban sült tojásra, s elhatározták, hogy kifosztják a fészket, és elmennek az erdőbe, kiélvezni a zsákmányt. Az elhatározást tett követte: a fészekből kilopták a tojásokat, s aztán együtt kivonultak az erdőbe, mind a hatan; Eero akkor még az anyja szoknyája mellett lábatlankodott. Midőn a sötét erdő mélyén egy csörgedező patakhoz értek, a parton pompás tüzet raktak, a tojásokat rongyba csavarva vízbe mártották, s bekaparták a sistergő hamuba. Mikor a tojások megsültek, ízes lakomát csaptak, s aztán elégedetten hazafelé indultak. De az otthoni domb lábához érve szörnyű égzengés fogadta őket: időközben ugyanis napfényre került csínytevésük. Mánnistö anyó sírt-rítt, szitkozódott, anyjuk pedig baljós tekintettel, kezében suhogó vesszővel sietett a testvérek felé. A fiúknak nem volt merszük szembeszállni a viharral, hanem hátat fordítva újból az erdőbe szöktek, ügyet sem vetve anyjuk kiáltozásaira. Racconterò ora un avvenimento della loro fanciullezza. Essi sapevano che, sotto il granaio della loro fattoria, c’era un nido di galline appartenente a una vecchia detta « la vecchia del pineto » perchè la sua capannuccia sorgeva nel pineto presso Jukola. Un giorno i fratelli ebbero voglia di uova fritte e alla fine risolsero di svaligiare il nido e andare nel bosco a godersi il bottino. Misero il loro progetto in esecuzione, vuotarono il nido e andarono d’amore e d’accordo nel bosco in sei, chè Rico stava ancora attaccato alle sottane della mamma. Arrivati a un mormorante ruscello, nel folto degli abeti, accesero un fuoco sulla riva, avvolsero le uova in cenci, le tuffarono nell’acqua e le misero a friggere nella cenere ardente. Quando finalmente quelle leccornie furono pronte, gustarono il piatto saporito e ritornarono contenti a casa. Ma, appena arrivati sulla collina della fattoria, li colse una terribile tempesta, chè la loro impresa era stata scoperta. La vecchia del pineto gridava e si agitava, e la loro madre si affrettava loro incontro furibonda col sibilante frustino. Ma i ragazzi, non avendo voglia di affrontare tale raffica, tornarono indietro, riparando nei boschi, incuranti delle grida materne. 01005
Bottom
01006
Top
Eltelt egy nap, eltelt kettő is, ám a szökevényeknek se híre, se hamva. Anyjuk végül is nyugtalankodni kezdett, és heves haragja gonddá, szánakozó könnyekké változott. Keresésükre indult, keresztül-kasul kóborolta az erdőt, de csak nem találta mihaszna csemetéit. A dolog egyre aggasztóbbá vált, s végül is hatósági emberekhez kellett fordulnia segítségért. Hírül vitték a dolgot a vadászmesternek, aki haladéktalanul össze-csődítette az egész Toukola falut s környékét. És megindult a vadászmester vezetésével a sereg: ifjak és öregek, asszonyok és férfiak hosszú láncba széledve felverték az erdőt. Első nap a közelebbi vidéket kutatták át, azonban a remélt eredmény nélkül; másnap messzebb merészkedtek, s midőn fölhágtak egy magas domb tetejére, a távolból, egy láp partjáról, kékes füstoszlopot láttak kanyarogni az ég felé. Jól megjegyezték maguknak, mely irányból szállt fel a füst, és megindultak arrafelé. Végül, közelebb jutva, énekszót hallottak: Passa un giorno, ne passa un altro, dei fuggiaschi non si sa niente; e questo loro ritardo alla fine cambiò la collera della madre in inquietudine e l’ira si mutò presto in dolore e in lacrime di compassione. Si mise a cercarli, li cercò per i boschi in lungo e in largo, ma senza trovare i suoi ragazzi. Il fatto diveniva veramente tragico e fu necessario alla fine l’intervento della forza pubblica. Fu avvertito del fatto il guardacaccia, che — senza indugio — chiamò a raccolta tutto il villaggio di Toukola e i dintorni. E allora una moltitudine di giovani e di vecchi, di donne e di uomini, guidata dal guardacaccia, in lunga fila si mosse alla ricerca nel bosco. Il primo giorno cercarono nei dintorni, ma senza il risultato che speravano; il secondo giorno si portarono più lontano e, quando furono su un’alta collina, videro di lontano, sul limitare di una palude, un’azzurra colonna di fumo che si snodava nell’aria. Si notarono la direzione esatta da cui si inalzava il fumo e verso quel punto si diressero. Finalmente, avvicinatisi, udirono una voce che così cantava : 01006
Bottom
01007
Top
Régente is vígan voltak
patak partján, kék ég alatt:
erdő adott jó tűzifát,
tiszta sört a cserge patak.
Qui una bella vita facciamo,
Per il fuoco la legna tagliamo,
Dal ruscello la birra beviamo;
Chi può vita migliore goder [Vecchio canto popolare (Kanteletar3, I, 14)].
01007
Bottom
01013
Top
Jukola gazdasszonya, hallva az éneket, nagyon megörült, mert megismerte fiának, Juhaninak a hangját. És mivel a sűrűből szapora durranások hallatszottak, a hajtók megértették, hogy már közel járnak a szökevények táborához. Ezért a vadászmester parancsot adott, hogy kerítsék be a fiúkat, s aztán halkan közelítsék meg őket, de a táborhelyük előtt álljanak meg. Allora la padrona di Jukola, udendo quel canto, fu tutta contenta e, poiché spesso il bosco echeggiava per le detonazioni, da tutto ciò i cercatori capirono che il campo dei fuggiaschi era vicino. Il guardacaccia dette ordine di circondare i ragazzi e di avvicinarglisi in silenzio ma di fermarsi un po’ distanti dalla loro capanna. 01013
Bottom
01014
Top
Úgy is történt, amint meghagyta. Midőn a sereg, mindenfelől bekerítve a testvéreket, mintegy ötvenlé-pésnyire közel került hozzájuk, a hajtok megálltak, s szemük elé a következő látvány tárult: egy szikla tövében fenyőágakból összetákolt kis kunyhó állt, melynek bejáratánál lágy mohakereveten hevert Juhani, bámulta a felhőket, és énekelt. Két-három ölnyire a kunyhótól vidám tábortűz lobogott, melynek parazsánál Simeoni egy léppel fogott nyírfajdot pirított a nyárson ebédre. Aapo és Timo kormos képpel - az imént ugyanis ördö-gösdit játszottak - répát sütöttek a forró hamuban. Egy kis iszapos kátyú mellett pedig Lauri üldögélt szótlanul, és a sárból kakasokat, teheneket s büszke paripákat formált; már egész sereg száradt belőlük egy mohos fatörzs oldalára kirakva. A durranások viszont Tuomastól eredtek: egy csupasz kőre habosat köpött, izzó parazsat dobott a köpés hegyibe, s aztán egy másik kővel nagyot csapott a parázsra: mint a puskalövés, akkora durranás hallatszott, s a kövek közül fekete füst kanyargott a levegőbe. Così si fece. Quando la moltitudine, circondati i ragazzi da tutte le parti, si fu avvicinata sino a circa una cinquantina di passi e si fu fermata, le si offrì alla vista il quadro seguente : una capannuccia contesta di rami ai piedi d’una roccia, davanti alla cui porta Gianni riposava su un giaciglio di muschio sogguardando le nuvole e canticchiando. A due o tre braccia dalla capanna brillava allegramente il fuoco, sulle cui braci Simeone arrostiva per desinare un gallo di montagna preso al laccio. Abramo e Timoteo, il viso sporco di fuliggine — chè avevano poco fa giocato ai fantasmi — arrostivano rape sulla cenere bollente. Renzo, silenzioso, sedeva su un mucchio di argilla, modellando galli, bovi e vigorosi puledri di creta; ne aveva già una fila a seccare su un tronco muscoso. Ma quegli che faceva gli scoppi era Maso; lanciava uno sputo schiumoso su una pietra, vi poneva sopra dei carboni ardenti, e vi scagliava poi, con tutte le sue forze, un’altra pietra : il fracasso, spesso violento come lo scoppio di un fucile, risonava all’intorno, e un fumo fuligginoso s’inalzava a spire di fra le pietre. 01014
Bottom
01015
Top
JUHANI:
Régente is vígan voltak
patak partján, kék ég alatt...
Hanem végül mégis az ördög visz el bennünket. Ez már egyszer szent, ebadta kölykei!
Gianni.
Qui una bella vita facciamo,
Per il fuoco la legna tagliamo.
Ma il diavolo finirà per scovarci; state pur certi, torelli miei.
01015
Bottom
01022
Top
AAPO: Mondtam én ezt rögtön, amikor felkötöttük az útilaput. Haj, de bolondok voltunk! Csak a rablók és cigányok kóborolnak így a csupasz ég alatt. Abramo. L’ho detto subito appena ce la siamo svignata. Che sciocchi! Sono solo gli zingari e i briganti che se la passano così a cielo scoperto. 01021
Bottom
01023
Top
TIMO: Isten ege ez mégis. Timoteo. Ma è anche il cielo di Dio. 01022
Bottom
01024
Top
AAPO: Itt élni a farkasokkal és medvékkel! Abramo. Vivere qui coi lupi e gli orsi. 01023
Bottom
01025
Top
TUOMAS: Meg a Jóistennel! Maso. E con Dio. 01024
Bottom
01026
Top
JUHANI: Igazad van, Tuomas! A Jóistennel és az ő angyalaival. Hej, ha képesek volnánk arra, hogy mint az üdvözültek, lelki szemekkel tekintsünk magunk körül, bizonnyal látnánk, hogy egész sereg védangyal vett körül bennünket, és ősz hajú öreg képében, mint jóságos atya, maga az Isten is itt ül közöttünk. Gianni. Giusto, Maso, con Dio e i suoi angeli. Ah! se ora potessimo guardare con gli occhi dell’anima immortale e del corpo, vedremmo chiaramente come tutta una schiera di angeli custodi ci circondi e come lo stesso Dio, in aspetto di vecchio grigio, sieda qui fra noi come un tenero padre. 01025
Bottom
01027
Top
SIMEONI: De vajon mit gondol most szegény anyánk? Simeone. Ma che penserà ora la povera mamma? 01026
Bottom
01028
Top
TUOMAS: Biztosan kicserezné a bőrünket, ha a körme közé kaphatna. Maso. Ci spiaccicherà come patate quando le capiteremo tra le grinfie. 01027
Bottom
01029
Top
JUHANI: Haj, fiúk, lenne ám nemulass! Gianni. Ohè, ragazzi, prenderemo una bella lavata di capo! 01028
Bottom
01030
Top
TUOMAS: Hasábfával kenegetnék a hátunkat! Maso. Una bella lavata di capo, una bella lavata di capo! 01029
Bottom
01031
Top
JUHANI: Jóféle nyírfa virgáccsal, annyi szent! Gianni. Proprio coi fiocchi! Lo sai, eh? 01030
Bottom
01032
Top
AAPO: Ezt már el nem kerülhetjük. Abramo. L’avremo una volta o l’altra. 01031
Bottom
01033
Top
SIMEONI: Bizony nem. S ezért legokosabb szépen elszenvedni azt a verést, és felhagyni ezzel a kivert bikának való élettel. Simeone. Certamente. Perciò è meglio andarsela a buscare e finirla una buona volta con questa vita da bestie. 01032
Bottom
01034
Top
JUHANI: De a bika nem szokott önként ballagni a vágóhídra, öcskös! Gianni. Il bove non va al macello di sua spontanea volontà, fratello mio. 01033
Bottom
01035
Top
AAPO: Ugyan mit fecsegsz, fiú? Közeledik a tél, s mi nem vastag bundával a nyakunkon születtünk a világra. Abramo. Cosa cianci, ragazzo? L’inverno s’avvicina e noi non siamo nati con una pelliccia sul groppone. 01034
Bottom
01036
Top
SIMEONI: Nincs más hátra, mint mars hazafelé! És aztán jöjjön az a verés, hiszen nem jön ok nélkül. Simeone. Allora marche!, verso casa. E si vada verso il castigo con ragione di certo, con ragione. 01035
Bottom
01037
Top
JUHANI: Kegyelmezzetek a hátunknak, testvérek, kegyelmezzetek még néhány napig. Hiszen nem tudhatjuk, holnap-holnapután nem talál-é a Jóisten valami menekvést számunkra. Heverjünk még itt: nappal a tábortűz körül, éjjel pedig benn, a lombsátorban, sorban egymáshoz lapulva, mint a koca malacai az almon. De mint vélekedik Lauri úrfi ott a pocsolya mellett? Hogyan? Hogy menjünk szépen a virgács alá? Gianni. Risparmiamo, fratelli, risparmiamo i nostri gropponi ancora alcuni giorni. Non si può sapere che scappatoia Dio ci possa suggerire fra due o tre giorni. Così, qui qui godiamocela ancora un po’; di giorno intorno al fuoco del ceppo, e di notte al riparo dei rami, belli stesi l’uno accanto all’altro in fila, come porcellini sulla paglia. Ma che dici tu, signor Renzo, là nel pantano di creta? Che si deve andare bel bello a buscarne? 01036
Bottom
01038
Top
LAURI: Elvagyunk mi itt is. Renzo. Restiamo ancora qui. 01037
Bottom
01039
Top
JUHANI: Mert én is úgy gondolom. Úgy bizony!... Hanem van ott néked már egész sereg tehened. » Gianni. Anch’io penso che sia meglio. Proprio così. Hai ancora del bestiame in quantità. 01038
Bottom
01040
Top
TUOMAS: Tehén is meg baromfi is bőven. Maso. Al compare non mancano nè bestiame, nè volatili. 01039
Bottom
01041
Top
JUHANI: Hatalmas egy csorda! Belőled jó kakasgyártó lenne!... Gianni. Un magnifico gregge. Diverrai davvero un fabbricante di galli. 01040
Bottom
01042
Top
[TUOMAS: Oikein fläätälä.>missing] Maso. Proprio un modellatore. 01041
Bottom
01043
Top
JUHANI: [Oivallinen fläätälä. >missing]-- Hanem miféle ördög csudája az, amit most kiformáztál? Gianni. Un eccellente modellatore. Che è mai quel fantoccio russo che ti sorte dalle grinfie? 01042
Bottom
01044
Top
LAURI: Ez csak olyan kicsike gyerek. Renzo. È soltanto un bimbo piccolino. 01043
Bottom
01045
Top
JUHANI: Nézd csak, nézd a fickót! Gianni. Guarda quel ragazzino! 01044
Bottom
01046
Top
TUOMAS: Gyereket csinál, mintha férfi lenne. Maso. Fa i bambini come un uomo. 01045
Bottom
01047
Top
JUHANI: Csuda fafejű gyereket! S aztán férfi módra enni ad a gyereknek meg a baromnak is. Hanem hé, fiúk, édes testvéreim, hozzátok már azt az ebédet, mert korog a gyomrom. Rakj még egy kis parazsat, jó forró parazsat annak a répának a hegyibe, hallod-e! Kimost a soros, hogy répát lopni menjen? Gianni. Dei ragazzi come pezzi di legno; e li nutre come un uomo. Tanto i ragazzi che le bestie. Ma fratelli, fratelli, portate in tavola il pranzo, chè la mia pancia comincia a brontolare. Metti della cenere calda su quella rapa che cuoce coperta. A chi tocca grattare le rape? 01046
Bottom
01048
Top
SIMEONI: Rajtam a sor, hogy bűnös munkára induljak. Simeone. Devo di nuovo commettere io questo peccato. 01047
Bottom
01049
Top
JUHANI: Életünk tengetésére néha a máséból kell csipegetnünk. Ha ez bűn, akkor is a legenyhébbek közül való, amit ezen a romlott világon elkövetnek. És ha úgy halok meg, hogy nem lesz más a rovásomon, ez a kis macskakaparás még nem fogja meggátolni, hogy boldogabb életre jussak. Az igazi menyegzői teremből ugyan hamar kiebrudalnak, azt hiszem, de azért valami ajtónálló tisztet ilyen magamfajta gyereknek is adnak talán, és már ez is pompás dolog lenne. Higy-gyünk hát benne, hogy így lesz, és csenjünk el bátran mindent, ami csak a bendőnkbe fér. Gianni. Dobbiamo ben grattare qualcosa al nostro prossimo, se vogliamo vivere. Se questo è un peccato, è certo fra i più piccoli che si facciano su questa terra bacata. Se muoio senz’altre note di peccato nel mio libro, non sarà questo piccolo scarabocchio che mi impedirà di passare a una vita un po’ migliore. Mi cacceranno fuori dalla sala delle nozze; questo lo credo, ma mi daranno sempre un posto di portiere, e ciò sarà terribilmente spassoso [Salmi, 84, 10.]. Così vogliamo credere e prendere senza pensieri quel che cape nella nostra pancia. 01048
Bottom
01050
Top
AAPO: De jobbnak tartanám, ha már békén hagynánk Kuokkala répaföldjét, s másikat keresnénk. Mert ha napról napra fogy a répa, a gazda majd éjjel-nappal őrzi a földjét. Abramo. Ma mi par meglio lasciare il campo di rape di Kuokkala, e cercarne un altro. Scemando di giorno in giorno, al padrone verrà in mente di guardarlo giorno e notte. 01049
Bottom
01051
Top
A VADÁSZMESTER: Erre többé ne legyen gondotok, fiaim, halljátok-e! Nono, miért riadtatok meg úgy? Nézzétek csak: egész sereg védangyal vett körül ben-v neteket egyszeriben. Il Guardacaccia. Non vi tormentate più per questo, ragazzi, non vi tormentate più. Perchè vi angustiate? Guardate; una folta schiera di angeli custodi vi ha circondati presto presto. 01050
Bottom
01052
Top
Így szólt a vadászmester a testvérekhez, akik szörnyen megriadva talpra ugrottak, és igyekeztek elfutni, ki merre látott, de csakhamar rémülten vették észre, hogy útjukat mindenfelől elállták. Ekkor a vadászmester megint megszólalt: „Csapdába jutottatok, fickók, csapdába bizony, ahonnan nem szabadultok előbb, míg ki nem cserzik a bőrötöket emlékeztetőül arra, hogy mennyi lótás-futást okoztatok nekünk, ebadta csibészei! Ide, ide, anyó, azzal a nyírfa vesszővel, húzza csak el a nótájukat alaposan! Ha talán ellenkezni próbálnának, hát van itt segítség bőven.” Suhogott a pálca az anyó kezében, és alaposan végighegedült vele a testvérsereg minden egyes tagjának a hátán; nagy volt a sírás-rívás a kuokkalai erdőben. Kegyedenül táncoltatta az anya a virgácsot, de a vadászmester mégis azt erősít-gette, hogy nagyon enyhe huszonötöt kaptak a fiúk. Così parlò il guardacaccia ai fratelli che, spaventati, balzarono in piedi e fecero per svignarsela in tutti i sensi, ma si accorsero ben presto con terrore che la via era chiusa da tutte le parti. Allora parlò di nuovo il guardacaccia : « Siete nella rete, farabutti, proprio nella rete dalla quale non sortirete prima di essere stati un po’ strigliati come ricordo, come ricordino delle corse che ci avete fatto fare, bricconi. Qui, mamma, coi vostri rami di betulla e dategliele sode. Se si ribellano, avete delle comari che vi possono aiutare». Seguì allora il castigo per mano della madre passando dall’uno all’altro su tutta la banda dei ragazzi; e forte fu il clamore negli orecchi di Kuokkala. La madre maneggiava con forza il suo frustino, ma il guardacaccia protestava che il castigo era troppo leggero. 01051
Bottom
01053
Top
Midőn vége volt a ceremóniának, mindenki szerte-széledt, s az anya is hazafelé indult fiaival együtt. Egész úton szidta, korholta a szökevényeket, s a vihar még ott hon sem ült el; míg ételt rakott gyermekei elébe, egyre csak lármázott, sőt újabb veréssel fenyegette őket. De midőn látta, hogy milyen mohó éhséggel harapnak a kenyérbe és a sózott halba, elfordult, és titokban egy könnyet törült le napégette, ráncos orcájáról. Quando questa funzione fu terminata, tutti tornarono a casa, anche la madre coi figli. Per tutta la strada essa si lamentò e rimproverò i fuggiaschi; e nemmeno al loro arrivo a casa cessò la tempesta. Mentre preparava ai suoi ragazzi il cibo sulle panche la vecchia gridava e ribolliva minacciandoli di un’altra lavata di capo. Ma, veduto con che vivacità azzannavano il pane e le acciughe, torse il capo da loro, asciugandosi furtivamente una lacrima sulla guancia abbronzata e ruvida. 01052
Bottom
01054
Top
Így végződött a fiúk szökése. Ez a kaland, melyet most elbeszéltem, még gyermekkorukban történt. Così finì la scappata dei ragazzi. E questa era l’avventura della loro infanzia che io ho inserito nel mio racconto. 01053
Bottom
01055
Top
Kedves mulatsága volt a testvéreknek a korongdobálás - még meglett korukban is szívesen játszották. Ilyenkor két csapatra oszolva keményen küzdöttek, és igyekeztek elérni a kitűzött métát. Nagy volt a lárma, futkosás, dulakodás, és arcukról patakokban ömlött a verejték. Zúgva pörgött a korong az úton végig, s az ütőről néha valamelyik fiú képére pattant, úgyhogy hazatérve a játékból, nem egy homlokot ékes szarv díszített, nem egy orca dagadt meg cipónyira. így töltötték ifjúságuk napjait: nyáron az erdőben vagy az országúton, korongot hajigálva, télen otthon, a forró kemencén heverészve. Uno dei passatempi preferiti dai fratelli era anche il giuoco del disco coi bastoni, cui amavano esercitarsi anche nell’età matura. Divisi in due squadre, lottavano cercando entrambi di arrivare a un punto determinato; alto era allora il clamore, il correre e il lottare e il sudore irrorava loro il viso. Brontolando correva il disco lungo la strada e spesso sotto i colpi del bastone contro il viso dei giocatori, cosi che quando tornavano dal giuoco, uno o l’altro aveva la fronte con un corno o una guancia gonfia. Cosi passarono i giorni della loro giovinezza : d’estate, nei boschi o sulla strada a giocare al disco, d’inverno accanto alla stufa della loro casa, madidi di sudore. 01054
Bottom
01056
Top
De előbb-utóbb a testvérek is észrevették, hogy változnak az idők. Olyan dolgok történtek, melyek arra kényszerítették őket, hogy többet gondoljanak a holnapi nappal, s változtassanak eddigi életmódjukon. Anyjuk meghalt, s így egyiküknek vállalnia kellett, hogy gazda lesz a tanyán, s megmenti a házat a romlástól, meg törődni fog azzal is, hogy az adót, ami ugyan Jukola nagy erdőségeihez és szántóihoz képest éppen nem volt sok, megfizessék. Az ilyen elhanyagolt tanyán akad munka s tennivaló bőven. Mindennek tetejébe aztán új papot kapott a falu, aki szent hivatalának minden ágában igen szigorú férfiúnak mutatkozott. Különösen az olvasásban járatlanokkal volt könyörtelen, és minden módon szorongatta, sőt még kalodába is záratta őket. Többek között erősen szemre vette a Jukola-tanya legényeit is. Az esküdt útján keményen megparancsolta nekik: a szokottnál serényebben jelenjenek meg a kántornál, hogy megtanulják a betűvetés mesterségét. A testvérek egy nyár végi estén a tanyaház nagyszobájában üldögélve ezekről a dolgokról elmélkedtek, s meghányták-vetették a dolgot ekképpen. Ma anche i fratelli si accorsero che i tempi cambiavano. Successero latti che li costrinsero a pensare aH’indomani più di prima e a cambiare un poco la loro vita avvenire. La loro madre era morta e uno di loro dovette far da padrone per preservare il podere dal disordine c provvedere al pagamento delle tasse, che erano relativamente basse, data l’estensione delle terre e dei boschi di Jukola. Ma c’è sempre da correre e da fare in un podere trasandato. Si aggiunga a tutto ciò che il nuovo curato della parrocchia era un uomo terribilmente rigido nell’esercizio di tutte le sue funzioni. Inesorabile coi fannulloni che non volevano imparare a leggere, usava contro di loro tutti i mezzi di punizione, persino i ceppi [Grosso pezzo di legno con buchi entro i quali si ponevano i piedi dei colpevoli; posto davanti alla chiesa come una specie di gogna. Castigo ecclesiastico temuto; fu soppresso nel 1860.]. Aveva puntato gli occhi severamente sui ragazzi di Jukola e, per mezzo dell’assessore, aveva loro ordinato in modo perentorio di recarsi senza indugi dal sacrestano per imparare a leggere. Perciò una delle ultime sere d’estate seduti in una stanza spaziosa della loro casa, i fratelli parlavano fra loro come segue: 01055
Bottom
01057
Top
AAPO: Azt mondom: ez a bitang élet nem visz jóra, lument áll íts és logak csikorgatása lesz a vége. Testvénél Mrtskfpp kell élnünk, másképp kell tennünk, ha békét s boldogságot akarunk. Abramo. Dico, questa vita scapata non può durare; altrimenti va a finire in rovina e dolore. Fratelli : altri usi e costumi, se desideriamo felicità e pace. 01056
Bottom
01058
Top
JUHANI: Okosan szóltál, tagadhatatlan. Gianni. Ben detto; non si può negare. 01057
Bottom
01059
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon! Mind a mai napig féktelenül, elvadulian éltünk. Simeone. Che Dio ci aiuti! La nostra vita è stata sempre sfrenata e selvaggia fino a oggi. 01058
Bottom
01060
Top
TIMO: Ugyan, ugyan! Élet a mi életünk, világ a mi világunk in! Ki liogy veti ágyát, úgy alussza álmát. Úgy bizony! Timoteo. Ma è una vita e un mondo come un altro. E buona, anche se c’è qualcosa in contrario. Oh! 01059
Bottom
01061
Top
JUHANI: Nagyon betyárosan, vagy helyesebben szólva: nagyon gondtalanul éltünk, ez tagadhatatlan. Azonban ne feledjük: „Ifjúság: bolondság, öregség: bölcsesség.” Gianni. Abbiamo vissuto troppo sregolatamente e, ben detto, troppo inconsciamente, non si può negare. Ma ricordiamoci : « Con follìa giovinezza, con vecchiaia la saggezza ». 01060
Bottom
01062
Top
AAPO: Ideje már, hogy benőjön a fejünk lágya, s kedvünket, szenvedélyünket az ész uralma alá vetve mindig azt tegyük, ami hasznos, nem pedig ami jobban ízle-nék. Haladéktalanul hozzá kell látnunk, hogy házunkat újból becsülettel rendbe szedjük. Abramo. Ma è già tempo di rinsavire, è tempo di mettere tutti i desideri e le passioni sotto il giogo della ragione e fare prima ciò che è utile, non ciò che ci piace. Ora, senza indugio, rimettiamo in buono stato la nostra fattoria. 01061
Bottom
01063
Top
JUHANI: Helyes beszéd! Először is hát, mint a ganajtúró féreg, essünk neki a trágyadombnak, és reggeltől estig aprítsuk az almot* Jukola minden zege-zugában: teltén, pompás tehén tetézze trágyájával a halmot, és emelkedjenek u karámban magas kupacok, mint a királyi vár aranyos falai. így teszünk. Jövő hétfőn munkához látunk, mégpedig amúgy istenigazában. Gianni. Ben detto! In primo luogo gettiamoci su questo mucchio di letame come scarabei e facciamo rumoreggiare le asce in ogni angolo di Jukola da mattina a sera; il bestiame, il vigoroso bestiame, aumenterà il concime da parte sua e, nel nostro recinto, se ne alzeranno mucchi alti come i muri dorati del palazzo del re. Facciamolo sempre. Lunedì venturo possiamo cominciare dalle basi. 01062
Bottom
01064
Top
AAPO: Miért nem rögtön holnap? Abramo. Perchè non già domani? 01063
Bottom
01065
Top
JUHANI: Majd csak jövő hétfőn. Hiszen nem árt, ha ala-|H)sabban fontolóra vesszük a dolgot. így hát, mint mondtam: jövő hétfőn! Gianni. No, solo lunedì venturo. Non è male esaminare la faccenda ancora più a fondo. Allora, è detto: lunedì venturo. 01064
Bottom
01066
Top
AAPO: Egy dolgot azonban rögtön tisztáznunk kell. Éspedig ezt: ha rendet és mértéket akarunk tartani gazdálkodásunkban, legyen egyikünk a tanya feje és gazdája. Tudjuk, hogy ez a tiszt és kötelesség Juhanit illeti elsőszülöttségénél és anyánk rendelésénél fogva. Abramo. Ma un punto dobbiamo sistemarlo subito; cioè, se vogliamo agire con ordine e perseveranza nel nostro podere, uno deve essere il capoccia e il padrone. Sappiamo che tale diritto e tale prerogativa spettano a Gianni, perchè il primogenito e nostra madre l’ha fissato. 01065
Bottom
01067
Top
JUHANI: Igen, igen, ez a jog, hatalom és erő engem illet! Gianni. Sì, questo diritto, questo potere e questa aul appartengono. 01066
Bottom
01068
Top
AAPO: Hanem aztán vigyázz, hogy illendően és a köz javára éljél vele. Abramo. Ma guarda di usarli in maniera conciliante e pc comune. 01067
Bottom
01069
Top
JUHANI: Hát majd megteszem, ami tőlem telik. Bárcsak ti is engedelmeskednétek verés és korbács nélkül! Hanem majd igyekszem, igyekszem. Gianni. Farò del mio meglio, ma purché mi obbedii castighi e senza frusta! Farò del mio meglio. 01068
Bottom
01070
Top
AAPO: Korbács? Abramo. Frusta? 01069
Bottom
01071
Top
JUHANI: Bizony, korbács, ha szükség lesz rá! Gianni. Se sarà necessario, beninteso. 01070
Bottom
01072
Top
TUOMAS: Fenyegesd korbáccsal a kutyádat! Maso. Parla di frusta ai tuoi cani. 01071
Bottom
01073
Top
TIMO: Te nem fogod kiporolni a bundámat, de nem ám! Ezt legfeljebb a törvény mogyorófa pálcája teheti meg, ha okkal viszket a hátam. Timoteo. Non mi strigherai mai il deretano; lo potrà far< la sferza della legge, se la schiena mi pruderà. 01072
Bottom
01074
Top
JUHANI: Mit akaszkodtok egy röpke szóba? Békén megférhetünk egymással, ha egyetértés uralkodik, és elkerüljük a torzsalkodást. Gianni. Perchè vi attaccate a parole vane? Staremo bei regnerà l’armonia e abbasseremo le corna. 01073
Bottom
01075
Top
EERO: Mégis pontosan meg kell határozni, hogyan is éljünk együtt. Rico. Fissiamo dunque bene i nostri rapporti. 01074
Bottom
01076
Top
AAPO: És hallgassuk meg mindenki véleményét. Àbramo. E ascoltiamo il parere di ognuno. 01075
Bottom
01077
Top
JUHANI: Mit szól ehhez a szűkszavú Lauri? Gianni. Che dici, Renzo, tu che sei sempre di poche pai 01076
Bottom
01078
Top
LAURI: Hát én is mondanék valamit. Költözzünk ki az erdőbe, és hagyjuk a pokolba e világnak gondját-baját. Renzo. Vorrei dire questo: andiamo a stare nel bosco e al diavolo il tumulto del mondo. 01077
Bottom
01079
Top
JUHANI: Hogyan? Gianni. Eh? 01078
Bottom
01080
Top
AAPO: Ez itt már megint félrebeszél! Aiiuamo. Delira di nuovo. 01079
Bottom
01081
Top
JUHANI: Hogy költözzünk ki az erdőbe? Micsoda bolondság! Gianni. Andiamo a stare nel bosco? Che pazzie! 01080
Bottom
01082
Top
AAPO: Ne törődj vele. Nézd, így gondolom a dolgot. Neked, Juhani, elsőbbséged van, hogy te légy a gazda a tanyán, ha úgy akarod. Adramo. Non t’inquietare. Ora, ecco, ho pensato. Tu, puoi fare da padrone, se vuoi. 01081
Bottom
01083
Top
JUHANI: Persze hogy akarom. Gianni. Lo voglio. 01082
Bottom
01084
Top
AAPO: Mi többiek, amíg legényemberként élünk szülőházunk kedves falai közt, elvégezzük a tanya minden munkáját, esszük a tanya kenyerét, és a tanya ad gúnyát is reánk. Minden hónap első hétfője, kivéve a vetés és aratás idejét, legyen mindig szabadnapunk, de adjon a ház ilyenkor is ennünk. Évente adjon a tanya mindegyikünknek fél köböl zabot vetőmagnak, és legyen jogunk évente legalább háromköblös irtásföld megművelésére. így gondolom hát legénységünk idejére a dolgot. Mert tudom én azt jól, hogy egyikünk sem költöznék el szívesen Jukola fedele alól, s erre helyszűke sem kényszeríti, hiszen van itt tér hét testvérnek is. Ha aztán idő múltán valamelyikünknek kedve támad saját otthont és családot alapítani, nem kell azért mindjárt a törvény erejével és földmérők drága munkájával darabokra szabdalni a birtokot, hanem talán megelégszik majd a következő engedménnyel is: kapjon a birtokból egy darab földet, ahová házat építhet, s köréje elegendő szántót. Jusson osztályrészéül egy darab rét is, és legyen joga arra, hogy az erdőből kaszálót irtson magának egy pár ló és négy-öt tehén tartásához. Művelje földjét minden adótól és szolgáltatmánytól mentesen, élvezze annak gyümölcsét gyermekeivel együtt. Éldegéljenek békén saját fedelük alatt. Én így gondoltam a dolgot. Mit szóltok hozzá? Abramo. Quanto a noi, finché vivremo nei cari angol nostra e resteremo celibi faremo i lavori del podere, man£ cibo del podere e prenderemo da vestirci dal podere, lunedì del mese, salvo nel tempo della semina e del raccolte sempre liberi, ma dal podere ci verrà lo stesso cibo. Ogni anno il podere ci darà mezzo staio di avena da seme e ogni anno potremo prepararci un terreno da seminare la cui dimensione sarà almeno tale da produrre tre staia. Questi sono i miei progetti per casa nostra e per la nostra vita di scapoli. So che non uno solo di noi se n’andrà volentieri dalle care terre di Jukola, nè vi siamo costretti dalla mancanza di posto, chè vi è spazio per noi sette fratelli su questa terra. Ma colui che, col tempo, sentisse desiderio di formarsi una casa e una famiglia per conto suo, e non volesse con ciò smembrare il podere ricorrendo alla forza della legge e pagando degli agrimensori, non potrebbe forse contentarsi del piano seguente? Diventerà padrone di un pezzo di terra del podere nel quale costruirà una casa cinta di campi. Riceverà anche la sua parte dalla prateria comune, con la facoltà di dissodare per sè, nel bosco, prati bastanti a nutrire un paio di cavalli e quattro o cinque vacche. Così, esente da imposte e contributi, coltiverà il suo podere e beneficerà dei suoi prodotti lui e i suoi bambini, vivendo in pace nella sua proprietà. In questo modo io avrei disposto la cosa. Che ne dite? 01083
Bottom
01085
Top
JUHANI: Bölcsen kifundáltad. Fontoljuk meg hát e pontokat. Gianni. Disposta con molto senno. Esaminiamone i paragrafi. 01084
Bottom
01086
Top
LAURI: De ha másképp cselekszünk, még bölcsebben teszünk. Költözzünk az erdő ölére, és adjuk el ezt a nyomorúságos Jukolát, vagy adjuk bérbe Rajaportti bőrcserző vargának. Ő már kijelentette, hogy kedve lenne erre a vásárra; de legalább tíz évre bérbe akar-iu venni a tanyát. Tegyünk úgy, amint mondom, és költözzünk ki lovainkkal, kutyáinkkal, puskáinkkal ii meredek Impivaara-hegy tövébe. Ott egy napsütötte, derűs irtáson barátságos kunyhót építünk magunknak, és aztán tőrt állítva az erdő vadjainak, békében élhetünk távol a világ zajától s a gonosz emberektől. Egy év óta éjjel-nappal ezen gondolkozom. Renzo. Ma c’è qualcosa da fare ancora più assennata. Andiamo a stare nei boschi e vendiamo questa povera Jukola o diamola in affitto al conciatore di Rajaportti che ci ha manifestato il desiderio di concludere quest’affare; vuole però che gli si affidi il podere almeno per dieci anni. Facciamo come dico io e sgomberiamo col nostro cavallo, coi nostri cani e i nostri fucili ai piedi dei ripidi monti di Impivaara. Là costruiamoci una ridente capanna sui ridenti e soleggiati pendii e là, cacciando la selvaggina dei boschi, vivremo in pace lontano dal fluire del mondo e dalla collera degli uomini. Così io ho pensato dentro di me giorno e notte, per anni. 01085
Bottom
01087
Top
JUHANI: Talán az ördög zavarta meg az eszedet, fiú? Gianni. Che il diavolo t’ha fatto dar di volta al cervello, ragazzo? 01086
Bottom
01088
Top
EERO: Ha nem az ördög, hát akkor az erdei tündér. Rico. Se non è stato il diavolo è stata la maga dei boschi. 01087
Bottom
01089
Top
LAURI: Így tervezem, s egyszer így is teszek. Csak ott élhetnénk igazán úriasan, vadászgatva madárra, mókusra, nyúlra, farkasra, borzra és lompos bundás mackóra. Renzo. Così ho pensato e una volta o l’altra lo farò. Là potremo vivere da signori, cacciando uccelli, scoiattoli, lepri, volpi, lupi, tassi e orsi dal pelo arruffato. 01088
Bottom
01090
Top
JUHANI: No, a manóba is, sorold fel Noé bárkájának minden lakóját az egértől a szarvasig! C ìIanni. Diavolo! Snocciola tutta l’arca di Noè dal topo al cervo. 01089
Bottom
01091
Top
EERO: Ez aztán a bölcs tanács: mondjunk istenhozzádot Nónak, kenyérnek, és igyunk vért, zabáljunk húst, mint a szúnyogok és a lappföldi boszorkányok. És még talán rókát és farkast is ennénk ott, az Impivaara barlangjában, mint a szőrös hegyimanók? Rico. È una trovata: dire addio al sale e al pane e succhiare il sangue c mangiare la carne come le zanzare e gli stregoni lapponi. K dovremmo anche mangiare volpi e lupi nelle grotte di Impivaara come gli orchi pelosi dei monti. 01090
Bottom
01092
Top
LAURI: A rókától és farkastól prémet, a prémért pénzt, u pénzért sót és kenyeret kapnánk, Kknzo. Dalle volpi e dai lupi prenderemo le pelli, dalle pelli denaro, col denaro sale e pane. 01091
Bottom
01093
Top
EERO: A róka bőre jó lenne ruhának, de csupáncsak hús, gőzölgő, véres hús legyen egyetlen eledelünk; az erdei majmoknak és páviánoknak semmi szükségük sóra és kenyérre. Rico. Dalle pelli ricaveremo vestiti, ma la carne, la carne sanguinolenta e fumante sarebbe il nostro solo cibo; le scimmie e i babbi imi non hanno bisogno di sale e di pane nel bosco. 01092
Bottom
01094
Top
LAURI: így tervezem, s így is teszek. Renzo. Così ho pensato e una volta o l’altra lo farò. 01093
Bottom
01095
Top
TIMO: Vizsgáljuk meg töviről hegyire a dolgot. Ugyan miért ne ehetnénk az erdőben is sót meg kenyeret? Miért ne? De Eero mindent kiforgat, mindenből csúfot űz, s még a kákán is csomót keres. Ugyan ki tilthatná meg az erdő lakóinak, hogy egyszer-másszor, ha a szükség úgy kívánja, le ne látogassanak a faluba? Vagy te talán fütykössel fogadnál engem, Eero? Timoteo. Esaminiamo la cosa a fondo. Perchè non potremmo, .un he nei boschi, masticare sale e pane? Perchè no? Rico è un canzo-II.noie che ci mette sempre i bastoni fra le ruote. Chi può impedire agli abitanti dei boschi di avvicinarsi di quando in quando ai villaggi, di quando in quando, sempre quando ne hanno bisogno? O mi darai delle bastonate in capo, tu, Rico? 01094
Bottom
01096
Top
EERO: Dehogy, édes testvér, dehogy! Bizony még „sót is kapsz, ha szedret adsz”. Költözzetek el, fiúk, költözzetek csak! Én nemhogy ellenezném, de még ki is fuvarozlak benneteket, igazi farkasgaloppban hajtok ki veletek az erdőre. Rico. No, fratello mio, anzi « avrai sale, se porterai bacche ». Sgomberate, ragazzi, sgomberate, io non mi oppongo, anzi vi porterò anche in carrozza e di buon trotto. 01095
Bottom
01097
Top
JUHANI: Hanem aztán az erdei szellemek csakhamar hazafuvaroznának benneteket, fogadom. Gianni. Ma ben presto gli spiriti del bosco vi ricondurranno indietro, ve l’assicuro. 01096
Bottom
01098
Top
LAURI: Tudom én jól, hogy „kívül tágasabb”, ha ismét visszakéredzkednék a szülői házba; de ne félj, ha egyszer becsaptam magam mögött az ajtót, nem fogok többé zörgetni rajta. Május elsején költözöm. Renzo. « Per chi torna a casa la soglia è alta » ; io lo so questo, ma non credere che io bussi più alla tua porta quando una volta si è partiti. Il primo di maggio parto. 01097
Bottom
01099
Top
TIMO: Ki tudja, talán én is veled megyek. Timoteo. Forse vengo con te. 01098
Bottom
01100
Top
LAURI: Én nem hívlak, de nem is marasztallak; tégy úgy, ahogy a szíved diktálja. Jövő május elsején kiköltözöm Impivaara lankáira. Mindaddig, míg kicsi, meleg házam el nem készül, nagyatyánk bemohosodott szénégetőkunyhójában fogok lakni. De aztán, ha elvégeztem napi munkámat, békén heverek majd kis tanyámban, és hallgatom, hogyan fütyül a medve a vadonban, hogyan dürrög a fájd a sompiói lápon. Renzo. Io non ti dico nè sì nè no; fa come il cuore ti dice. Io sgombero il prossimo primo maggio per le terre di Impivaara. Là da principio, finché la mia calda capannuccia sarà pronta, starò nella capanna muscosa del carbone, fatta da nostro nonno. Allora, compiuto il mio lavoro quotidiano, riposerò nella mia tranquilla capanna e sentirò l’orso fischiare nei boschi e il richiamo del gallo cedrone nella palude di Sompio. 01099
Bottom
01101
Top
TIMO: Én is jövök, Lauri; szavam rá, Lauri. Timoteo. Io vengo, Renzo; è deciso, Renzo. 01100
Bottom
01102
Top
TUOMAS: Ha közben nem jönnek jobb idők, én is veletek tartok. Maso. Se i tempi qui non migliorano, vi seguo anch’io. 01101
Bottom
01103
Top
JUHANI: Tuomas is! Te is kiköltözöl? Gianni. Anche Maso! Anche tu sgombreresti? 01102
Bottom
01104
Top
TUOMAS: Ha nem jönnek jobb idők. Maso. Se i tempi non migliorano. 01103
Bottom
01105
Top
LAURI: Én május elsején még akkor is elmegyek, ha Jukolára az édes kalács napjai virradnának. Renzo. Io sgombero il primo di maggio, anche se tornassero a Jukola giorni di festa [Propriamente, «di pane azzimo»; cfr. Marco, 14, 1.]. 01104
Bottom
01106
Top
TIMO: Te meg én, mi ketten, mi kiköltözünk innen a sompiói lápra, mint a tavaszi darvak; csak zúgjon a tavaszi szél! Timoteo. Te e io, noi due sgombreremo per la palude di Sompio come le gru di primavera, quando l’aria e i venti soffiano! 01105
Bottom
01107
Top
JUHANI: Hajhaj! Ha őszintén szólok, be kell vallanom, hogy Lauri tervének titkos varázsa van. Csábít az erdő engem is. A manóba! Mintha magam előtt látnám az erdőt s fölötte az ég gyönyörű boltozatját! Gianni. Diavolo! A dir la verità, nel progetto di Renzo c’è una attrattiva segreta. Il bosco attira. Diavolo! Mi par come se vedessi, dietro quel bosco, la bella spianata del cielo. 01106
Bottom
01108
Top
AAPO: Bolondok, ugyan mit terveztek? Kiköltözni az erdőbe! Ugyan miért? Hiszen van tanyánk, otthonunk; a szülőház drága födele borul fejünk fölé! Abramo. Pazzi, che pensate? Sgombrare per il bosco! Perchè? Abbiamo una casa e un podere e un tetto amato sulla testa! 01107
Bottom
01109
Top
JUHANI: Igaz, van otthonunk, melyhez foggal-körömmel ragaszkodunk mindaddig, amíg csak kásaillat leng a tűzhelyéről. De nézzétek csak, ha a balsors legjobb szándékunk ellenére is mindent a feje tetejére lordít, legyen az erdő menhelyünk, s bizony az erdőre Nzököm, mihelyt az utolsó magot is felöntöttem a garatra. Most azonban félelmetes lendülettel nekilá-i unk a házi munkának és a robotnak! Térjünk vissza hát ahhoz a kérdéshez, amiről tulajdonképp szó volt. Az én tökkelütött kobakom úgy véli, hogy Aapo egész okosan gondolta ki e dolgot. Semmi baj sem lesz, ha egyetértésre és békességre törekszünk. De ha a pört keressük, mindig találunk rá okot, hogy összeakasz-szuk a tengelyt, Gianni. Certo, abbiamo un podere cui siamo attaccati ton le unghie e coi denti, finché ci si sentirà un po’ di odore di cibo. Ma se l’avversa fortuna mandasse tutto qui a gambe all’aria, malgrado le nostre migliori intenzioni, allora la foresta sarebbe il mio rifugio, verso il quale me la darei a gambe appena l’ultimo grano facesse rumore nella madia. Ma ora mettiamoci a sgobbare per la casa e per il podere con tremenda rapidità e ritorniamo al punto di cui propriamente si trattava. Secondo la mia zucca dura, Abramo ha considerato le cose in generale abbastanza con buon senso; e tutto procederà bene purché ciascuno dalla sua parte tenda alla concordia e all’intesa comune. Ma, se cercheremo motivi per leticare, troveremo sempre di certo da prenderci per i capelli. 01108
Bottom
01110
Top
SIMEONI: Hogyan is ne találnánk okot a veszekedésre, mikor Adám apánk ott irizgál-birizgál a bőrünk alatt? Simeone. Dove non ne troveremo finché il vecchio Adamo ci farà il pizzicorino fra le ossa e la pelle? 01109
Bottom
01111
Top
TIMO: Én Ádám apánkat mindig ősz hajú, tisztes aggastyánnak képzeltem. Széles nemezkalapban, térdig érő fekete kaftánban, piros mellényben és buggyos nadrágban elgondolkozva ballag, és szelíd pár ökröt terelget maga előtt. Timoteo. Mi sono sempre figurato il vecchio Adamo come un padre vecchio e grave con un cappello di feltro, le falde nere, i pantaloni e il panciotto rosso che gli scende sempre sotto l’ombellico. Così il vecchio se la passeggia sprofondato nei suoi pensieri e guida un paio di bovi. 01110
Bottom
01112
Top
SIMEONI: Ádám apánk alatt a bűn gyökerét, az eredendő bűnt értjük. Simeone. Per vecchio Adamo si intende la radice del peccato, il peccato originale. 01111
Bottom
01113
Top
TIMO: Tudom én jól, hogy ő az eredendő bűn jele és megtestesítője, maga a pokolbeli sátán. De képzeletemben mégis ilyen öregapóként jár előttem, és ökreit terelgeti. Erről nem tehetek. Timoteo. Lo so che egli ò il simbolo e il prototipo del peccato orginale, il Satana cornuto dell’inferno, ma io quel signore, come ho dello, me lo liiMiio cosi vestilo, che guida un paio di bovi. È così, e così é per me. 01112
Bottom
01114
Top
JUHANI: Hagyjuk ezt a vallási vitát, és maradjunk a tárgynál. Aapo, mitévők legyünk két zsellértelkünkkel, a Vuohenkalma- és a Kekkuri-házzal? Gianni. Lasciamo questo paragrafo di fede e ritorniamo a bomba. Ahi .imo, che dei idiamo delle nostre due fattorie di Vuohenkalma e Kekkuri, date in mezzadria? 01113
Bottom
01115
Top
AAPO: Ne feledjük, hogy e két telek zsellérei szántóikat sivár, vadon irtásföldből törték eke alá, s így nem lehet - de nem is lenne igazságos - elűzni őket a rögről mindaddig, amíg rendesen meg tudják művelni. Sőt még azután is, úgy rendeli a törvény, biztosítani kell öregségüket. Ez a dolog hát így állana. Hanem vegyünk szemre egy másik körülményt, ami már sokkal kényesebb. Egy igen fontos lépés áll előttünk! Vagy idő előtt beleőszülünk, vagy pedig az élet napfényes ragyogást s végül aranyos alkonyatot hoz majd reánk. És ez legelsősorban téged illet, Juhani. Figyelj jól ide, mit mondok: gazdasszony nélkül sánta, félember a gazda; az olyan tanya, ahol a magtárba vivő úton nem járkál gazdasszony... Amiamo. Bisogna rammentare che i tenutari di entrambe, ne hanno dissodato una volta a fatica le terre su un suolo selvaggio e inospitale e non si possono cacciare dal loro possesso — il che sarebbe anche ingiusto — finche possono tenere i loro campi in buono stato, e poi la legge stabilisce che gli si dia di che provvedere alla vecchiaia. Così sta la faccenda; ma pensiamo anche a un’altra cosa che, secondo me, é molto complicata. È il nostro passo più importante qui, quello che ci può far diventar grigi prima del tempo o portarci il sole della vita e farci terminare i nostri giorni in un tramonto rosso dorato. E la cosa interessa innanzi tutti te, Gianni. Senti quel che dico : una casa senza padrona è incompleta e zoppicante; una fattoria in cui la padrona non vada per il sentiero che conduce al granaio... 01114
Bottom
01116
Top
TIMO: ...olyan, mint a farkas vacka nőstény farkas nélkül vagy mint a csizma párja nélkül; sántaság ez bizony, igazat szólt Aapo. Timoteo. È come il covo del lupo senza femmina o come uno stivale senza l’altro stivale; è proprio così come ha detto Abramo. 01115
Bottom
01117
Top
AAPO: A magtárban-kamrában serénykedő gazdasszony nélkül olyan a tanya, mint a borús nap, s az ilyen ház asztalánál úgy terpeszkedik az unalom, mint a haldokló őszi este. De a jó gazdasszony olyan, mint a világító, melegítő, derűs napfény. Nézzétek csak: reggel elsőnek kél fel az ágyból, elkeveri a kenyértésztát férjének reggelit készít az asztalára, útravalót az i nlobé, s aztán sajtárjával siet a karámba, megfejni i nrk ii tehenét. Most kenyeret dagaszt, sürög-forog; n inti) az asztal mellett tesz-vesz, most a pad végében liM|liidozik, kezében a kenyérrel, majd meg mint a vilim éleszti a tüzet, hogy a kemence forró szájából • jI< úgy dől a füst meg a láng. És csak most, míg kel a kenyere, csak most eszik végre. Gyermekével a mellén, darab kenyeret, sült heringet harap, és aludttejet liörpint rá a köcsögből. De nem feledkezik meg a kutyáról, a ház hűséges őréről sem, nem felejti el a macskát, mely a kemence tetején álmosan hunyorogva pislog. És most megint sürög-forog, izeg-mozog, újabb tésztát dagaszt a tekenőben, kenyérré szaggatja, kisüti, és patakban ömlik homlokáról a verejték. De lám: a nap szálltával kenyérrel telve a ház mennyezete,* rúd sorakozik rúd mellett, és frissen sült cipók jó illata terjeng. És mikor a férfiak megérkeznek az erdőről, párolgó vacsora várja őket a tisztára sikált asztalon. De hol van maga a gazdasz-szony? Künn az udvaron feji görbe szarvú teheneit, és habosan ring a sajtárban a sistergő, friss tej. így sürög-forog, így tesz-vesz naphosszat, s csak midőn a többiek már mély álomban hortyognak, hanyatlik le ágyára imádságot rebegve. De még ezzel sincs vége minden munkájának. Az éj folyamán bármely percben, bármely órában zokszó nélkül fölkel, hogy elcsi-títsa a bölcsőben síró-rívó gyermekét. Hát látjátok, testvérek, ez az igazi gazdasszony! Abramo. Una fattoria in cui la padrona non vada per il sentiero del granaio è come un giorno nuvoloso, e sul suo desco familiare siede la noia come una languida sera autunnale. Ma una buona padrona è come il sole luminoso della fattoria che dà luce e calore. Guardate un po’: ella si alza per prima la mattina, impasta, prepara la colazione per suo marito, lo approvvigiona per andare nel bosco, indi si affretta col bugliolo in mano verso il chiuso a mungere le sue mucche pezzate. Poi fa il pane, e sfaccenda; ora è vicina alla tavola, corre con un pane in mano a portarlo sulla panca infìssa al muro, ora va come un turbine ad attizzare il fuoco nel forno, che lancia dalla gola lucente fiamme e fumo. Poi, mentre l’impastò lievita, coi bambini in collo fa un po’ di colazione in fretta, mangia un pezzo di pane, acciughe fritte e ci beve su, da un boccale di legno, del latte accagliato. E non dimentica il can barbone, il fedele guardiano della casa, sulla scala, nè il gatto che, mezzo addormentato, sogguarda con gli occhi un po’ inebetiti in cima al forno. E di nuovo sfaccenda, gira e volta, fa un nuovo impasto che lievita nella madia, ne trae dei pani e li mette in forno e il sudore le scorre a rivi dalla fronte. Ecco, al calar del giorno, deve mettere le ciambelle di pane infilate in pertiche di legno, sotto il soffitto, e da esse scende un odore sano. Quando gli uomini tornano dal bosco, li aspetta la cena fumante sulla tavola ben lavata. Ma dove è la padrona ? Là nel cortile di nuovo, munge le mucche dalle corna ricurve : ondeggia la superficie schiumosa del fresco latte che si agita nel bugliolo. Di nuovo ella sfaccenda, gira e volta, e solo quando tutti gli altri sono immersi nel sonno più profondo, si corica pregando. Ma il suo lavoro e le sue occupazioni non sono ancora finite. Pazientemente, nel corso della notte, ella si leva dal letto, a qualunque momento, a qualunque ora, si leva per calmare il suo piccolino che frigna nella culla. Questa, fratelli, è un’eccellente massaia. 01116
Bottom
01118
Top
JUHANI: Jól beszéltél, Aapo, és értem is beszéded célját. Rá akarsz venni engem a házasságra. Hát értem, értem. Az asszony szükséges bútor a házban, mondód. Igazad van. De egyet se búsulj! Kívánságod, úgy hiszem, hamar teljesedik. No, no! Bevallom, hogy belebolondultam egy leányba, akit feleségnek, jó életpáromnak remélek, ha ugyan a régi jelek meg nem csalnak. Igen, igen, testvérek, más napok és más élet következik reánk. A gazdának reám váró tisztsége nagy gonddal tölt el. Mert a gazda vállát szörnyű teher nyomja, és szigorúan számot kell adnia az ítélet napján. Egytől egyig mindnyájatokért én tartozom felelősséggel; ezt ne feledjétek! Gianni. Ben detto, Abramo. Capisco lo scopo del tuo discorso che tende, cioè, a persuadermi di prender moglie. Capisco. Una donna, dici tu, è una cosa indispensabile in una casa. Certo! Ma non ci pensare. Spero che il tuo desiderio si realizzerà presto. Beh, beh! Confesso che il mio cuore è già seriamente preso di una ragazza di cui spero farmi una moglie, e buona, se i vecchi segni non mi ingannano. Orsù, fratelli, giorni diversi e arti diverse ci aspettano e la mia prossima qualità di padrone di casa mi dà seriamente da pensare. Un tremendo peso grava sulle spalle del padron di casa, del padron di casa, e grande è il conto che dovrò rendere un giorno al giudizio finale; dovrò pensare io a difendervi tutti, ricordatevelo. 01117
Bottom
01119
Top
TUOMAS: Te? Miért te? Maso. Tu? Perchè? 01118
Bottom
01120
Top
JUHANI: Én vagyok a gazdátok; ha úgy adódik, az én véremet csapolják meg miattatok. Gianni. Io sono il vostro padrone e per voi un giorno mi si succhierà il sangue dalle dita. 01119
Bottom
01121
Top
TUOMAS: Felelek én magam testemért is, lelkemért is. Maso. Io rispondo di me e del mio corpo e dell’anima mia. 01120
Bottom
01122
Top
TIMO: En is felelek magamért, heh! Timoteo. E anch’io, ohi! 01121
Bottom
01123
Top
AAPO: Juhani testvér, lásd be, rossz vért szülnek az ilyen szavak. Abramo. Fratello Gianni, bada che discorsi simili fan cattivo sangue. 01122
Bottom
01124
Top
JUHANI: Nem akartam én sem rossz vért, sem rossz húst. De ti, mint a szurok, vagy mint a bogáncs forró nyárban, minden hiábavaló, jelentéktelen szóba bele-akaszkodtok, noha ismerhetnétek szívem minden zegét-zugát. Ez mérgesít! Gianni. Io non ho pensato nè a cattivo sangue nè a cattiva carne; come il catrame e la bardana nel calore dell’estate, voi vi attaccate furibondi a una parola vana, insignificante, benché conosciate il mio tuore fino in fondo! Ciò mi sdegna! 01123
Bottom
01125
Top
AAPO: Hagyjuk ezt! Mondd meg inkább, ha akarod, ki az a lány, aki megejtette a szívedet. Abramo. Lascia andare e dicci ora, se vuoi, chi è la ragazza che ri ha rubato il cuore. 01124
Bottom
01126
Top
JUHANI: Meg is mondom kertelés nélkül. A lány, akit kegyetlenül szeretek, nem más, mint Mánnistö anyó leánya, Venla. Gianni. Lo dirò senza tante storie. La ragazza che amo appassionatamente è Venia, la figlia della vecchia del pineto. 01125
Bottom
01127
Top
AAPO: Hm. Abramo. Ehm! 01126
Bottom
01128
Top
JUHANI: Mit mondtál? Gianni. Che dici? 01127
Bottom
01129
Top
AAPO: Csak azt mondom, hm. Abramo. Ehm! Non dico altro. 01128
Bottom
01130
Top
TUOMAS: Kínos história! Maso. Un affare in bilico. 01129
Bottom
01131
Top
SIMEONI: Venla. Lám csak, lám! De legyen meg mindenben az Isten akarata. Simeone. Venia. Guarda, guarda! 01130
Bottom
01132
Top
AAPO: Hm, még hogy Venla! Abramo. Ehm! Venia. 01131
Bottom
01133
Top
JUHANI: Mit susmorogtok? Hej, sejtek valamit! Az Ur Jézus irgalmazzon nékünk! Hogyan? Mondjátok ki hát, ami a begyetekben van! Gianni. Che avete da brontolare? Ma ah, ho un sospetto; Dio ci guardi! Che? Parlate chiaro! 01132
Bottom
01134
Top
AAPO: Halljad hát! Évek óta minden gondolatom e körül a lány körül forog. Abramo. Senti, sono già anni che io penso con desiderio a questa ragazza. 01133
Bottom
01135
Top
SIMEONI: Ha a Teremtő nékem szánta őt, miért is szo-morkodnék? Simeone. Se Dio desidera che sia mia, perchè me ne angustierei? 01134
Bottom
01136
Top
EERO: Ne is búsulj! Neked szánták, de én fogom elvenni. Rico. Macche. Egli la desidera per te e io me la prendo. 01135
Bottom
01137
Top
JUHANI: Mit szól ehhez Tuomas? Gianni. Che dice Maso? 01136
Bottom
01138
Top
TUOMAS: Kínos história; bevallom, a lány nagyon tetszik nekem. Maso. È un affare in bilico, la ragazza mi piace molto, lo confesso. 01137
Bottom
01139
Top
JUHANI: Vagy úgy? Jól van! No és Timo? Gianni. Ah così, così! Bene! E Timoteo? 01138
Bottom
01140
Top
TIMO: Ugyanezt a vallomást tehetem én is. Timoteo. Io debbo confessare la stessa cosa! 01139
Bottom
01141
Top
JUHANI: Hű, a kutya teremtettét! Hát Eero? Gianni. Accidenti. E Rico? 01140
Bottom
01142
Top
EERO: En is ezt vallhatom, én is ezt vallhatom őszintén. Rico. Faccio la stessa confessione sinceramente, la stessa. 01141
Bottom
01143
Top
JUHANI: Jól van, nagyon jól van! Haha! És Timo is, Timo is! Gianni. Bene, benissimo. Ah, ah! Anche Timoteo, anche Timoteo? 01142
Bottom
01144
Top
TIMO: A lány nagyon kedves szívemnek, ezt bevallhatom. Igaz, egyszer alaposan ellazsnakolt, még apró gyerkőc koromban tisztességgel eldöngetett. Erre a csihipuhira még most is jól emlékszem ám! Timoteo. La ragazza mi è molto cara, lo confesso. Veramente una volta mi ha picchiato sodo, mi ha dato botte da orbo, quando ero ancora un moccioso e mi ricordo ancora di quella risciacquata. 01143
Bottom
01145
Top
JUHANI: Hallgass, hallgass! Mert most az a kérdés, hogy szereted-e őt. Gianni. Silenzio, silenzio! Ora si tratta di sapere se l’ami. 01144
Bottom
01146
Top
TIMO: Igen, igen, szeretem, éspedig nagyon szeretem, már tudniillik ha ő is viszontszeret engem. Timoteo. Ah, ah, sì, e molto; resta a sapersi se lei mi ama. 01145
Bottom
01147
Top
JUHANI: Szóval te is utamba állasz? Gianni. Bene, bene! Mi tagli la strada, dunque? 01146
Bottom
01148
Top
TIMO: Dehogy, dehogy! Csak ha valóban nem tudod megfékezni indulatodat és nyelvedet. Mindamellett nagyon szeretem azt a kis lotyót, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy feleségül vegyem. Timoteo. No, no, se non sai frenare il tuo cuore e la tua lingua. Tuttavia ci tengo molto e cercherò di far del mio meglio per prenderla in moglie. 01147
Bottom
01149
Top
JUHANI: Jól van, jól van! De mit szól hozzá Lauri? Gianni. Bene, bene! Ma che dice Renzo? 01148
Bottom
01150
Top
LAURI: Ugyan mi közöm ahhoz a lányhoz? Renzo. Cosa c’entro io con questa ragazza? 01149
Bottom
01151
Top
JUHANI: Kinek fogod a pártját? Gianni. Per chi tieni? 01150
Bottom
01152
Top
LAURI: Nem avatkozom a dologba, sem ezen, sem más oldalon. Renzo. Non m’impiccio della faccenda, nè per l’uno nè per l’altro. 01151
Bottom
01153
Top
JUHANI: Ezt a levest jól kifőztük! Gianni. Ne verrà fuori una bella zuppa. 01152
Bottom
01154
Top
LAURI: Én azonban nem kérek belőle. Renzo. Io non ci vorrei mettere il mio cucchiaio. 01153
Bottom
01155
Top
JUHANI: Tehát Lauri kivételével mindnyájan. Fiúk, fiúk, Jukola magzatai, édes egy testvéreim! Ökölre hát, hogy ég és föld megrendüljön bele! Fogjatok fütyköst, fejszét, bicskát, kedves atyámfiai, és aztán, mint hét bika, egy mindenki ellen, s mindenki egy ellen! Legyen hát! Husáng a fegyverem, ezt a görcsös bunkót választom magamnak, és magát okolja, akinek kobakján szilánkká hasogatom. Fogjatok fütyköst, fiúk, és lépjetek elő, ha van merszetek! Gianni. Tutti, dunque, eccetto Renzo. Ragazzi, ragazzi, fratelli di Jukola, mia grande famiglia. Ora ci si batterà e la terra e il cielo tremeranno! Ora, cari fratelli, coltello, ascia o bastone, e uno contro tutti e tutti contro uno, come sette tori. Via! Un bastone sarà la mia arma, prenderò questo pezzo di legno nodoso, e peggio per chi ne avrà una legnata sul cranio. Prendete i vostri bastoni, ragazzi, e venite avanti, se avete coraggio. 01154
Bottom
01156
Top
EERO: Itt állok fegyverben, még ha kurtább is vagyok a többinél. Rico. Eccomi armato, anche se sono un po’ più piccolo degli altri. 01155
Bottom
01157
Top
JUHANI: Eriggy, te tökmag! De lám, képeden már megint gúnyos, szemtelen vigyor ül, mintha tréfát űznél az egész dologból. Hanem majd móresre tanítunk! Gianni. Tu, soldo di cacio. Ecco, vedo di nuovo sul tuo viso quella smorfia ironica, subdola e maledetta, come se tutto per te non fosse altro che un gioco. Ma t’insegnerò io. 01156
Bottom
01158
Top
EERO: Mi gondod rá? A fütykösöm, az komolyan fog ütni! Rico. Che t’importa, purché il mio bastone faccia per davvero! 01157
Bottom
01159
Top
JUHANI: Várj csak, várj, majd móresre tanítunk. Karóra, karóra, fiúk! Gianni. T’insegnerò io subito: prendete i vostri bastoni, ragazzi! 01158
Bottom
01160
Top
TIMO: Itt vagyok, itt a husángom, ha kell. Én nem akarok sem viszályt, sem verekedést; de ha egyszer muszáj... Timoteo. Eccomi ed ecco il mio bastone, se ce n’è bisogno. Io non voglio nè rancore nè questioni, ma se ce n’è bisogno. 01159
Bottom
01161
Top
JUHANI: Karóra, Tuomas! Gianni. Il tuo bastone, Maso! 01160
Bottom
01162
Top
TUOMAS: Eriggy a pokolba a karóddal, tökfilkó! Maso. Va’ al diavolo col tuo bastone, barbagianni. 01161
Bottom
01163
Top
JUHANI: Lódulj hát innen! Gianni. Accidenti! 01162
Bottom
01164
Top
SIMEONI: Szörnyűséges és ördögi ez a pogány testvérharc; én azonban kiállók a játékból, s házasságom ügyét az Úr gondjaira bízom. Simeone. Questo frastuono è orribile, pagano, turco; io rinuncio ;i c|iiesto gioco e metto questo matrimonio nelle mani di Dio. 01163
Bottom
01165
Top
LAURI: Kiállók én is. Renzo. Ci rinunzio anch’io. 01164
Bottom
01166
Top
JUHANI: Félre hát az útból, félre innen! Ragadj karót, Aapo, és beszakadó koponyák recsegésétől visszhangozzanak Jukola falai. Ördög és pokol! Gianni. Allora, via, via dai piedi! Prendi il bastone, Abramo, e risuonino le pareti di Jukola quando ci spaccheremo il cranio. Per tutti i diavoli dell’inferno! 01165
Bottom
01167
Top
AAPO: Nyomorult féreg az ember. Iszonyodom, ha rád tekintek, Juhani, s látom, hogy szemed vérben forog, üstököd, mint sörte, égnek mered. Abramo. Il figlio dell’uomo è miserabile. Inorridisco, Gianni, nel vedere il tuo viso, e come ti ruotano gli occhi nelle orbite e ti si rizzano i capelli, quasi fossero erba sconvolta dal vento. 01166
Bottom
01168
Top
JUHANI: Hadd meredjen, hadd meredjen; ez az igazi Jussi-üstök! Gianni. Lascia, lascia. Questi sono proprio i capelli che stanno bene a Giannino. 01167
Bottom
01169
Top
EERO: Kedvem volna kissé megcibálni. Rico. Vorrei spazzolarli un po’. 01168
Bottom
01170
Top
JUHANI: Te Hüvelyk Matyi! Jobb, ha szépen elbújsz a sarokba. Félre innen! Hisz megsajnállak. Gianni. Tu, soldo di cacio! È meglio resti in un canto. Via! Mi fai compassione. 01169
Bottom
01171
Top
EERO: Bújj még idejében a sarokba azzal a rettenetes képeddel! Megsajnállak, mert úgy reszket-vacog az állad, mint a koldus télen. Rico. Leva di mezzo, finché sei in tempo, questo orribile ceffo. Mi fa compassione; trema e balbetta già come un mendico. 01170
Bottom
01172
Top
JUHANI: Nézd csak ezt a fütyköst, hogy remeg, nézd csak! Gianni. Guarda, guarda come trema questo bastone. 01171
Bottom
01173
Top
AAPO: Juhani! Abramo. Gianni! 01172
Bottom
01174
Top
EERO: Üss hát! De azt hiszem, az én fütykösömről is záporozni fognak az ütések, igazi jégenkopogós zivatar fog záporozni róla. Üss ide hát! Rico. Bastona : credo che pioverà anche su di te ; pioveranno gocce grosse come bastonate. Bastona pure! 01173
Bottom
01175
Top
JUHANI: Nesze! Gianni. Certo. 01174
Bottom
01176
Top
AAPO: Ne üss, Juhani! Abramo. Non bastonare, Gianni! 01175
Bottom
01177
Top
JUHANI: Hordd el magad, vagy kapj karóra, és védekezz, mert különben puhára verem a kobakod! Fogd azt a fütyköst! Gianni. Va’ sul mucchio di letame, prendi il bastone e sta’ in guardia, altrimenti ti rammollisco la testa. Prendi il bastone! 01176
Bottom
01178
Top
AAPO: Hol az eszed, Juhani? Abramo. Dove hai messo il giudizio? 01177
Bottom
01179
Top
JUHANI: Ebben a görcsös bunkóban; halld csak, mindjárt megszólal. Gianni. In questo bastone; guarda, ora dirà anche lui una parolina. 01178
Bottom
01180
Top
AAPO: Várj csak, testvér, várj, amíg én is bunkót ragadok. így ni, itt állok én is, vastag fütykössel a kezemben. De előbb néhány szót még, keresztény testvéreim, aztán marakodhatunk, mint a veszett farkasok! Nézzétek csak, a haragjában elvakult ember olyan, mint a vérszomjas fenevad: nem tudja megkülönböztetni, mi a jó és mi a helyes. De különösen képtelen arra, hogy a szerelem dolgában ítélkezzék. Ha mégis megpróbálnánk az ész világánál megvizsgálni, hogy miért kaptak karóra a testvérek, a dolog valahogy ekképp állna: az a leány nem szerethet mindnyájunkat. Csak egyet szeret, ha ugyan tényleg vállalja, hogy egyikünkkel kéz a kézben járja végig az élet tövises ösvényeit. Ezért legokosabbnak tartanám, ha mindnyájan személy szerint s egyszerre megjelenvén nála, elmondanánk néki szándékunkat, és komoly szívvel, komoly szóval megkérdeznénk, od’adja-e szívét valamelyikünknek. Ha a lány igent mond, a boldog nyertes köszönje szerencséjét, a többiek pedig zúgolódás nélkül törődjenek bele sorsukba. Akik kosarat kaptak, nyeljék le bosszúságukat, és reméljék, hogy egyszer még ők is megtalálják életpárjukat. Ha így teszünk, férfiakhoz és igazi testvérekhez illően cselekszünk. Akkor apánk s anyánk megdicsőült árnya ki fog lépni az ég ragyogó kapuján, s megállva egy fényes felhő szélén, letekintenek ránk, és fennszóval lekiáltanak: „Jól van, Juhani, jól van, Tuomas és Aapo, jól van, Simeoni, Timo és Lauri, jól van, kis Eeróm! Derék fiúk vagytok, kikben igaz kedvünk telik!” Abramo. Aspetta, fratello, aspetta finché anch’io impugni un’arma. Ecco, ora prendo in mano una salsiccia di legno. Ma prima due parole, schiera dei fratelli cristiani di Jukola, e poi battiamoci come lupi rabbiosi. Badate; l’uomo, nel furore dell’ira, è come una belva assetata di sangue, non più un essere umano; è cieco e non vede ciò che è giusto e ragionevole; e, meno che mai può, in potere dell’ira com’è, sbrogliare le faccende d’amore. Ma se noi provassimo a esaminare, dal punto di vista della ragione, quest’incidente che spinge dei fratelli ad armarsi di bastoni, credo che la cosa sia così : la ragazza non può voler bene a tutti noi, ma solo a uno, se gli piace, col quale salire, la mano nella mano, il colle spinoso della vita. Mi par dunque meglio che andiamo tutti insieme e presto da lei a esporle seriamente la cosa chiedendole, con l’ardore dell’anima e della parola, se voglia dare il suo cuore a uno di noi. E se la ragazza acconsente, allora colui cui toccherà questa tanto sperata fortuna, ringrazi la sorte e gli altri si rassegnino a tornare a casa senza brontolare. Chi resterà a mani vuote, ingoi il suo disappunto sperando che anche a lui sia destinata poi, quaggiù, una fanciulla. Se facciamo così, facciamo da uomini e da veri fratelli. Allora le radiose ombre di nostro padre e di nostra madre usciranno dalle luminose porte del cielo e, stando sul bordo di una nuvola splendente, guarderanno giù verso di noi, gridandoci ad alta voce : « Bene, Gianni, bene Maso e Abramo, bene Simeone, Timoteo e Renzo, così, così, mio piccolo Rico! Siete proprio i ragazzi che ci piacciono! ». 01179
Bottom
01181
Top
JUHANI: Testvér, úgy beszélsz, istenuccse, mint az égi angyalok, és kevésbe múlt, hogy meg nem ríkattál. Gianni. Diavolo, caro mio, tu parli proprio come un angelo del cielo; nè ci corre molto ch’io mi metta a piangere. 01180
Bottom
01182
Top
SIMEONI: Köszönjük néked, Aapo. Simeone. Ti ringraziamo, Abramo. 01181
Bottom
01183
Top
JUHANI: Hálás köszönet. Sarokba vetem hát fütykösömet. Gianni. Grazie. Io getto via il mio bastone. 01182
Bottom
01184
Top
TIMO: Eldobom én is. És ezzel úgy lett vége a veszekedésünknek, ahogy kezdettől fogva kívántam. Timoteo. Anch’io. Questa lite è finita come speravo già fin da principio. 01183
Bottom
01185
Top
SIMEONI: Aapo tükröt tartott elénk, mondjunk hát köszönetét érte. Simeone. Abramo ha messo uno specchio davanti a noi e noi lo ringraziamo per questo. 01184
Bottom
01186
Top
EERO: Mondjunk köszönetét, énekeljük el „Simeon hálaadó éneké”-t. Rico. Ringraziamolo e cantiamo il versetto in ringraziamento di Simeone. 01185
Bottom
01187
Top
SIMEONI: Gúny és csúfolódás már megint! Simeone. Canzona, canzona, e prendi in giro di nuovo! 01186
Bottom
01188
Top
TIMO: Eero, Eero, ne űzz gúnyt Isten szavából, Simeon hálaénekéből. Timoteo. Non canzonare, Rico, la parola di Dio col tirare in ballo il versetto in ringraziamento di Simeone. 01187
Bottom
01189
Top
AAPO: Ilyen fiatal, és ilyen romlott máris! Abramo. Ah, così giovane e così incallito. 01188
Bottom
01190
Top
SIMEONI: Ilyen fiatal, és ilyen romlott máris! Eero, Eero! Nem szólok többet, csak szomorúan sóhajtok miattad. Simeone. Così giovane e così incallito! Rico, Rico! Non dico altro, ma sospiro per te. 01189
Bottom
01191
Top
JUHANI: Megjósolom, Eero, hogy egyszer-kétszer kénytelenek leszünk téged atyailag ellazsnakolni. Mert anyánk nagyon elkényeztetett. Gianni. Ho il presentimento, Rico, che dovremo una volta o due punirti con mano veramente paterna. Poiché la mamma ti ha allevato troppo teneramente. 01190
Bottom
01192
Top
SIMEONI: Addig kell őt fenyegetnünk, amíg fiatal, és szíve hajlamos a jóra. De fenyítsük szerető kézzel, nem pedig haraggal. Mert a harag fenyítése nem kiűzi, de belehajtja az ördögöt. Simeone. Dobbiamo castigarlo finché il suo cuore è ancora docile e pieghevole perchè è giovane; ma lo faremo con mano amorevole, non trasportati dalla collera. Una correzione irosa manda il diavolo dentro, non fuori. 01191
Bottom
01193
Top
EERO: Nesze neked! Szerető kézzel adtam! Rico. Piglia su e, proprio, con mano amorevole. 01192
Bottom
01194
Top
SIMEONI: Hű az áldóját, hát nem megütött? Simeone. Guarda questo empio, ora mi ha battuto. 01193
Bottom
01195
Top
EERO: S hozzá jól képen törültelek. Hát aztán ne öntse el az embert az epe? Rico. E sul ceffo. La bile scoppia anche per meno di questo. 01194
Bottom
01196
Top
JUHANI: Gyere csak ide, fiacskám! Timo, add csak ide a sarokból azt a botot. Gianni. Vieni qui, ragazzo mio. Timoteo, prendi quel bastone da quell’angolo. 01195
Bottom
01197
Top
SIMEONI: Jól van, Juhani, fektesd csak szépen a térdedre, én meg leeresztem a nadrágját. Simeone. Ecco, Gianni, tienlo bene sulle ginocchia, io gli calo le brache. 01196
Bottom
01198
Top
EERO: Hozzám ne nyúljatok, az ördögbe is! Rico. No, all’inferno! 01197
Bottom
01199
Top
JUHANI: Hiába kapálózol, bikfic! Gianni. È inutile che ti dibatta, scemo. 01198
Bottom
01200
Top
SIMEONI: Nehogy elengedd! Simeone. Non lo lasciare. 01199
Bottom
01201
Top
JUHANI: Nézd csak ezt a csikót! De nem szabadulsz, némám! Gianni. Sembra un pesce; ma non scapperà, no. 01200
Bottom
01202
Top
EERO: Üssetek hát, átkozottak, de fogadom, hogy rátok gyújtom a házat! Rátok gyújtom én, istenuccse! Rico. Se mi battete, maledetti, dò fuoco alla casa. Lo faccio davvero, fuoco e fumo, fuoco e fumo faccio! 01201
Bottom
01203
Top
JUHANI: Ni, a méregzsák! Ránk gyújtod a házat? Haj, ezt a méregzsákot! Gianni. Ah! Brutto bilioso, dài fuoco alla casa? Brutto bilioso! 01202
Bottom
01204
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon ennek a méregzsáknak! Simeone. Dio guardi questo bilioso. 01203
Bottom
01205
Top
JUHANI: Ide azt a botot, Timo! Gianni. Qua il bastone, Timoteo! 01204
Bottom
01206
Top
TIMO: Hol van? Nem találom. Timoteo. Non lo trovo. 01205
Bottom
01207
Top
JUHANI: Te vaksi, hát nem látod ott a sarokban? Gianni. Che, sei cieco? Non lo vedi in quel canto? 01206
Bottom
01208
Top
TIMO: Ezt gondolod? Ezt a nyírfavesszőt? Timoteo. Questo? di betulla? 01207
Bottom
01209
Top
JUHANI: Azt, azt; add csak ide. Gianni. Proprio quello; dammelo qui. 01208
Bottom
01210
Top
SIMEONI: Hanem csak mértékkel! Ne teljes erődből üss! Simeone. Battilo, ma con raziocinio, non con tutte le tue forze. 01209
Bottom
01211
Top
JUHANI: Bízd csak rám! Gianni. Ma lo so. 01210
Bottom
01212
Top
LAURI: Egyetlen ütést se, azt mondom! Renzo. Non dategli nemmeno una bastonata, ve lo dico io! 01211
Bottom
01213
Top
TUOMAS: Hagyjátok békén azt a gyereket! Maso. Lasciatelo stare! 01212
Bottom
01214
Top
JUHANI: Ej, nem árt ez az ülepének. Gianni. Ha bisogno di buscarne qualcuna. 01213
Bottom
01215
Top
LAURI: Ujjal se nyúlj hozzá, hallod! Renzo. Non lo toccherai nemmeno con un dito. 01214
Bottom
01216
Top
TUOMAS: Ereszd el azt a gyereket! Izibe! Maso. Lascialo andare subito. 01215
Bottom
01217
Top
TIMO: Még ez egyszer bocsássatok meg ennek az Eero gyereknek. Timoteo. Perdoniamogli a questo bambinone di Rico, almeno ancora per questa volta. 01216
Bottom
01218
Top
SIMEONI: Bocsánat, bocsánat! Addig fogtok néki megbocsátani, míg végül is a gyom meg a gaz felveri a vetést. Simeone. Perdonare, perdonare, finché il loglio e l’erbaccia vincano il grano. 01217
Bottom
01219
Top
LAURI: Hozzá ne nyúlj! Renzo. Non lo toccare. 01218
Bottom
01220
Top
AAPO: Bocsássunk meg neki, és gyűjtsünk ezzel égő szenet a fejére. Abramo. Noi perdoniamo e così cerchiamo di ammucchiare sulla sua testa carboni ardenti. 01219
Bottom
01221
Top
JUHANI: No, eredj hát, és dicsérd szerencsédet. Gianni. Va’ e ringrazia la tua sorte. 01220
Bottom
01222
Top
SIMEONI: És kérd az Istent, hogy adjon neked új szívet, eszet és nyelvet. Simeone. E prega Dio di darti un nuovo cuore, una nuova anima e una nuova lingua. 01221
Bottom
01223
Top
TIMO: Most pedig aludni megyek. Timoteo. Io vado a letto. 01222
Bottom
01224
Top
AAPO: Egy dolgot azonban még meg kell beszélnünk. Abramo. Esaminiamo ancora un punto. 01223
Bottom
01225
Top
TIMO: Én megyek aludni. Gyere, Eero, menjünk aludni, és feledjük el ezt a gonosz világot, mely nyüzsög s gőzölög, mint hangyaboly az esőben. Gyere, Eero! Timoteo. A letto vado. Vieni con me, Rico; andiamo a letto, dimentichiamo questo formicaio di mondo, questo miserabile ammasso che, sotto la pioggia, manda vapore e fumo. Vieni, Rico! 01224
Bottom
01226
Top
JUHANI: És mi lenne az a még megbeszélendő kérdés? Gianni. Ma qual è il punto che vuoi sistemare? 01225
Bottom
01227
Top
AAPO: Az isten szerelmére! Hiszen úgy áll a dolgunk, hogy még az A-t, az ábécé első betűjét sem ismerjük. Márpedig minden keresztény polgárnak mellőzhetetlen kötelessége, hogy olvasni tudjon. És erre a törvénynek erejével, az egyházi törvény erejével is kény-szeríthetnek minket. Ti is tudjátok, hogy a császárnak milyen masinája vár bennünket és feni ránk fogait, ha nem tanulunk meg szépszerével olvasni. A kaloda vár ránk, testvérek, a fekete kaloda. Kerek nyílásaival, mint valami kormos kan disznó, félelmesen tátogva hever a templom pitvarában. Ezzel a pokolbéli szerszámmal fenyegetett meg bennünket a papunk, és bizony valóra váltja fenyegetését, ha nem tapasztal bennünk mindennapos szorgalmat és igyekezetet, annyi szent. Abramo. Dio ci guardi! È il fatto che non conosciamo ancora la prima lettera dell’alfabeto, e il saper leggere è tuttavia un dovere imprescindibile di ogni cittadino cristiano. Ci possono costringere a ciò col potere della legge, della legge ecclesiastica. E voi sapete che la macchina dello Stato ci attende e ci vuol afferrare coi suoi denti se non impariamo saggiamente a leggere. I ceppi ci aspettano, fratelli, i neri ceppi, che coi loro rotondi buchi paurosamente aperti, sono sdraiati là nel vestibolo della chiesa come un nero cinghiale. Il nostro pastore ci ha già minacciato con questa macchina infernale ed effettuerà la sua minaccia se non vedrà ogni giorno la nostra diligenza e il nostro studio; è cosa certa. 01226
Bottom
01228
Top
JUHANI: Lehetetlen az olvasást megtanulni. Gianni. È impossibile imparare a leggere. 01227
Bottom
01229
Top
AAPO: Mégis mindenki megtanulta. Abramo. Gli uomini hanno ben imparato quest’arte prima d’ora. 01228
Bottom
01230
Top
TUOMAS: De bele is izzadt mindenki. Maso. Sudando. 01229
Bottom
01231
Top
JUHANI: És lihegett tőle. Nekem olyan kemény fejem van! Gianni. E soffiando. Io ho una testa così dura. 01230
Bottom
01232
Top
AAPO: De a vasakarat a sziklán is keresztülviszi az embert. Lássunk hát neki! Hozzunk magunknak ábécéskönyvet Hámeenünnából, és menjünk el iskolába a kántorhoz, mint ahogy a papunk meghagyta. Tegyünk így, még mielőtt a törvény fogatán vinnének oda. Abramo. Una volontà forte porta l’uomo anche attraverso la pietra grigia [Come: « La fede fa passare le montagne ».]. Incominciamo, facciamo venire degli abecedari da Hämeenlinna e andiamo a scuola dal sacrestano, come ha ordinato il nostro pastore. Facciamo ciò prima che ci trascini la giustizia. 01231
Bottom
01233
Top
JUHANI: Félek, hogy így kell tennünk, nagyon félek. Isten irgalmazzon nekünk! De hagyjuk ezt a kérdést holnapra, most pedig térjünk nyugovóra. Gianni. Ho paura che non sia cosa da farsi, ho paura. Dio abbia pietà di noi! Ma lasciamo questo progetto a domani e andiamo a letto. 01232
Bottom

Fejezet 02 Capitolo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita|-fra|-epo| (hu-it) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capitolo
Download A hét testvér o I sette fratelli télécharger
02001
Top
Békés szeptemberi reggel. Harmat csillog a réteken, könnyű köd kering a sárguló fák koronája fölött, s végül fölszáll a magasba, elenyészik. Ezen a reggelen a testvérek nagyon kedvetlenül, szótlanul cihelődtek fel, megmosták arcukat, megkefélték üstöküket, s ünneplőbe öltöztek. Mert úgy döntöttek, hogy ezen a napon mennek a kántorhoz iskolába. È una tranquilla mattina di settembre. La rugiada brilla sui campi, la nebbia vaga in cima al fogliame ingiallito e svanisce infine nrllr alture. Questa mattina i fratelli si sono levati di cattivo umore i m silenzio si sono lavati, pettinati e vestiti da festa; poiché hanno deciso di andare oggi a scuola dal sacrestano. 02001
Bottom
02002
Top
A jukolai hosszú fenyőasztal mellett reggelijüket fogyasztották, s látszott, hogy ízlik nekik a sárgaborsóleves, noha arcukon nem vidámság, hanem gondterhelt komorság ült; a közeli iskolába járás gondolata búsította el őket. De reggeli után mégsem indultak rögtön útnak, hanem egy ideig csak ültek, pihentek. Hallgatagon üldögéltek, egyikük nagy komoran a padlót bámulta, másikuk a vörös fedelű ábécéskönyvet nézegette, és forgatta a könyv vastag lapjait. A szoba déli ablaka mellett Juhani gubbasztott, és elmélázva tekintett ki a sziklás domboldalra, a domb mögötti sűrű fenyőerdőre, melynek tövénél Mánnistö anyó piros ajtós kis kunyhója lapult. Fanno ora colazione alla lunga tavola di pino di Jukola e sembra jMr.ltno i gialli piselli, benché il loro aspetto non sia allegro, chè anzi un'aria di acida contrarietà erra sulle loro sopracciglia all’idea che In < sio devono incamminarsi verso la scuola. Quando hanno fatto mia/,ione, non si affrettano in cammino, ma stanno ancora un poco i liposarsi. Siedono in silenzio; uno fissa triste il pavimento, un altro sogguarda l’abecedario coperto in rosso, e ne sfoglia le pagine n|n'Nsr. (iianni siede alla finestra della casa, rivolta a mezzogiorno, guardando la collina petrosa e la folta pineta da cui appare la i apanna della vecchia con la porta dagli stipiti rossi. 02002
Bottom
02003
Top
JUHANI: Ott az ösvényen Venla lépked. Ugyancsak szaporán szedi a lábát... Gianni. Venia laggiù va svelta lungo il sentiero. 02003
Bottom
02004
Top
AAPO: Már tegnap a lánynak is meg az anyjának is Tikkalába kellett volna menni, répát szedni, áfonyát gyűjteni; késő őszig ott is maradnak. Abramo. Ieri dovevano andare, madre e figlia, dai loro parenti a Tikkala per sfogliare le rape e cogliere i lamponi e trattenersi là fino al tardo autunno. 02004
Bottom
02005
Top
JUHANI: Késő őszig? Szörnyű nyugtalanság fog el! Hiszen bizonyos, hogy el is mennek; Tikkalába viszont idén új béres szegődött, aki szemrevaló legény és nagy betyár. Könnyen megeshetik, hogy hamar odavész mindnyájunk reménysége. Ezért legokosabb lenne azon nyomban föltenni azt a bizonyos kérdést, minden kérdések kérdését. Menjünk hát el a lányhoz, és kérdezzük meg, hozzánk hajlik-é a lelke, lángot fog-é a szíve. Gianni. Fino al tardo autunno? Questo mi turba molto. Esse senza dubbio partiranno; ma a Tikkala, quest’anno, c’è per servo un bel ragazzo furbo di tre cotte; così svanirà tutto quello che si sperava noi. Sarà meglio quindi fare subito questa mossa importante e avanzare la nostra richiesta, la richiesta di tutte le richieste. Si vada dunque a chiedere alla ragazza se voglia lasciarsi persuadere a prender fuoco. 02005
Bottom
02006
Top
TUOMAS: Ezt tartom én is a legokosabbnak. Maso. Par meglio anche a me, questo. 02006
Bottom
02007
Top
TIMO: Én is nemkülönben. Timoteo. Anche a me. 02007
Bottom
02008
Top
JUHANI: Úgy, úgy! Nincs itt más, mint lánykérőbe menni egyszerre mind. Igen, igen! Az Úr legyen velünk! Más nem segít: menjünk leánykérőbe, ház-tűznézni! Most épp ünneplő gúnyában vagyunk, megmosdottunk, megfésülködtünk; egész külső formánk keresztény emberhez méltó: tiszták vagyunk, mintha újjászülettünk volna... Szörnyű nyugtalanság fog el!... Hanem föl, Venlához! Ez épp alkalmas idő. Gianni. Bene, bene! Non ci resta altro che andare subito, come dei bravi ragazzi, a chiederla in isposa. Via, via! Dio ci protegga! Non c’è altro da fare che sposarci, sposarci! Ora abbiamo gli abiti migliori, siamo lavati e pettinati; tutto il nostro aspetto esteriore è come quello di un buon cristiano. Siamo puri come dei neonati. Io mi sento molto turbato, ma andiamo da Venia; ora è il momento favorevole. 02008
Bottom
02009
Top
EERO: Legyen ez a nap a boldogság napja. Rico. Possa essere anche giorno di beatitudine. 02009
Bottom
02010
Top
JUHANI: Melyikünk boldogságáé, melyikünké? Hogyan gondoltad, fiú? Gianni. Giorno di beatitudine per chi, per chi? Ah, ah! Che vuoi dire, ragazzo? 02010
Bottom
02011
Top
EERO: Hát akár mindannyiunké is. Rico. Ma per tutti. 02011
Bottom
02012
Top
JUHANI: Azaz más szóval, hogy Venla mindnyájunk feleségévé legyen? Gianni. In altre parole ella ci sposerà tutti. 02012
Bottom
02013
Top
EERO: Miért ne? Rico. Può darsi. 02013
Bottom
02014
Top
JUHANI: Nono! Gianni. Basta! 02014
Bottom
02015
Top
SIMEONI: Az isten szerelmére, hogyan lenne ez lehetséges? Simeone. Come potrebbe essere possibile, in nome di Dio? 02015
Bottom
02016
Top
EERO: Isten előtt semmi sem lehetetlen. Higgyünk, reméljünk, és szeressünk mindnyájan egy akarattal. Rico. A Dio niente è impossibile. Abbiamo fede, speriamo e amiamo tutti unanimi. 02016
Bottom
02017
Top
JUHANI: Hallgass, Eero! Mert most lánykérőbe megyünk, s egyúttal iskolába is, tarisznyával a vállun-kon. Gianni. Taci, Rico! Ora andiamo a chiedere la ragazza e, per la stessa via, a scuola, col sacco in ispalla. 02017
Bottom
02018
Top
AAPO: Hanem hogy illendően végezzük dolgunkat, egyikünk legyen a szószólónk ott a kunyhóban. Abramo. Ma perchè la cosa riesca bene, uno di noi deve fare da portavoce là nella capanna. 02018
Bottom
02019
Top
JUHANI: Fontos javaslat! És te mintha épp erre a tisztségre születtél volna! Benned nagy tehetség rejtőzik; beszéded tüzet és lángot gerjeszt az emberek szívében. Igazán! Te papnak születtél. Gianni. È un punto importante, ma sei proprio tu adatto a questo passo. Tu hai delle buone doti; le tue parole accendono sempre fuoco c lampi in seno agli uomini. Certo tu eri nato per farti prete. 02019
Bottom
02020
Top
AAPO: Mit tudok én? És minek is beszélnénk tehetségről? Itt az erdőben a legszebb tehetség is a tudatlanság ködébe fullad, s elenyészik, mint a csörgedező patak a sivatag homokjában. Abramo. Che ne so io? E perchè parlare di doti? Qui nei boschi esse si perdono nella nebbia dell’ignoranza, spariscono come un ruscello mormorante nella sabbia. 02020
Bottom
02021
Top
JUHANI: Nagy kár, hogy nem jártál iskolába. Gianni. Peccato tu non sia potuto andare a scuola. 02021
Bottom
02022
Top
AAPO: Ugyan honnan lett volna módja a házunknak az én iskoláztatásomra? Ne feledjétek: sokáig jár a tarisznya ide-oda az otthontól az iskoláig, míg a fiú feljuthat a szószékbe. - De térjünk vissza a tárgyhoz, a lánykéréshez. Legyen, ahogy akarjátok. Majd mint közös szószóló előlépek, s igyekszem bölcs ember módjára beszélni. Abramo. Di dove sarebbero sortiti i mezzi, in casa nostra, per mandarmi a scuola? Pensa un po’: bisogna che più di una volta il sacco ballonzoli fra casa e scuola prima che un ragazzo monti in cattedra. Ma torniamo alla nostra faccenda, quella del matrimonio. Sia come volete, mi farò avanti come vostro portavoce, e cercherò di parlare come un uomo saggio. 02022
Bottom
02023
Top
JUHANI: Rajta hát! Uram Jézus! Hiába minden, induljunk útnak bátorsággal. A tarisznyákat majd kinn hagyjuk Mánnistö anyó viskója előtt, és Lauri, akinek nincs benn dolga, vigyázzon rájuk, és védje meg a disznóktól. Menjünk hát! Belépve a menyasszonyi házba, tartsuk kezünkben az ábécéskönyvet: ettől oly ünnepélyesek leszünk! Gianni. Via, dunque. Coraggio! Non ci resta che metterci all’opera seriamente. Lasceremo i nostri sacchi fuori della capanna della vecchia e Renzo, che non ha alcuna posta in gioco, li guarderà dai porci. Andiamocene! E entriamo in casa della sposa con l’abecedario in mano; questo ci darà un’aria solenne. 02023
Bottom
02024
Top
EERO: Főképp ha úgy fordítjuk, hogy az utolsó oldala legyen kifelé a kakassal.* Rico. Specie se lasciamo vedere la pagina del gallo (Nell’ultima pagina dell’abecedario era raffigurato un gallo; ai bambini, per farli studiare, si diceva che il gallo, alla fine del libro, avrebbe fatto delle uova.). 02024
Bottom
02025
Top
JUHANI: Már megint? De a kakasról jut eszembe az a szörnyű álom, ami a múlt éjjel gyötört. Gianni. Di nuovo te? Ma, a proposito del gallo, mi rammento di un sogno spaventoso che mi ha tormentato la notte passata. 02025
Bottom
02026
Top
SIMEONI: Meséld el, hátha hasznos intés van benne számunkra. Simeone. Raccontalo; forse è un insegnamento utile per noi. 02026
Bottom
02027
Top
JUHANI: Azt álmodtam, hogy ott a kemence tetején fészek s a fészekben hét tojás lapult. Gianni. Ho sognato che là, sul forno, c’era un nido di gallina con sette uova. 02027
Bottom
02028
Top
SIMEONI: A jukolai hét testvér! Simeone. I sette ragazzi di Jukola! 02028
Bottom
02029
Top
JUHANI: Az egyik tojás azonban nevetségesen kicsi volt. Gianni. Ma una delle uova era piccola piccola. 02029
Bottom
02030
Top
SIMEONI: Eero! Simeone. Rico! 02030
Bottom
02031
Top
JUHANI: A kakas megdöglött. Gianni. Il gallo moriva. 02031
Bottom
02032
Top
SIMEONI: Apánk! Simeone. Nostro padre! 02032
Bottom
02033
Top
JUHANI: A tyúk is megdöglött. Gianni. La gallina moriva. 02033
Bottom
02034
Top
SIMEONI: Anyánk! Simeone. Nostra madre! 02034
Bottom
02035
Top
JUHANI: Erre aztán a világ minden egere, patkánya és menyétje a fészekre támadt. Mit jelentsenek ezek az állatok? Gianni. Allora subito i topi, i ratti e le donnole di tutto il mondo si gettavano sul nido. Cosa voglion dire queste bestie? 02035
Bottom
02036
Top
SIMEONI: Bűnös vágyainkat s a világ gyönyöreit. Simeone. Le nostre colpevoli passioni e la concupiscenza del mondo. 02036
Bottom
02037
Top
JUHANI: Biz az úgy lehet. Odajöttek a patkányok, pockok, egerek, és addig zörgették, forgatták, kopogtatták, kocogtatták a tojásokat, míg valamennyi össze nem törött; abból a kis tojásból pedig orrfacsaró bűz szállt fel. Gianni. Probabilmente. Venivano donnole, ratti e topi e giravano senza posa e ruzzolavano, facendo fracasso e battendo insieme le uova che presto si ruppero e allora dall’uovo piccolino sortì un acre fetore. 02037
Bottom
02038
Top
SIMEONI: Hallod, Eero? Simeone. Attento, Rico. 02038
Bottom
02039
Top
JUHANI: A tojások mind összetörtek, és a kemence felől, mint száz vízesés robajlása, rettentő hang hallatszott: „Minden összetört, és bizony nagy volt a romlás!” így szólt a hang, mi azonban végül nekiláttunk, hogy összekaparjuk és megsüssük ezt az egész kotyvalékot. Utoljára is pompás rántottát készítettünk belőle. Jó étvággyal megettük, sőt még a szomszédoknak is adtunk belőle. Gianni. Le uova erano rotte e una voce spaventevole, simile al fracasso di molte cascate (Apocalisse, 14, 2.), mi gridava nelle orecchie dalla cima del forno: «Tutto è rotto e il delitto è grande!... » (Matteo, 7, 27.). Così gridò. Ma infine si cominciava a raccogliere e a cuocere tutto quel pasticcio e se ne faceva finalmente una specie di così detta frittata o uova strapazzate, e ne mangiavamo volentieri, dandone anche ai nostri vicini. 02039
Bottom
02040
Top
EERO: Nagyon jó álom. Rico. Bel sogno. 02040
Bottom
02041
Top
JUHANI: Szomorú, nagyon szomorú álom; te úgy bűzlöt-tél, mint a pokol. Nagyon szomorú álmot láttam felőled, fiú. _ Gianni. Amaro, amaro; tu puzzavi come l’inferno. Ho fatto un sogno amaro di te, ragazzo. 02041
Bottom
02042
Top
EERO: Én azonban igen édes álmot láttam rólad. Azt álmodtam, hogy az ábécé-kakas szorgalmad és bölcsességed jutalmául egész halom cukrot és édességet tojt neked. Te nagyon megörültél, és vidáman szopogattad cukorkáidat, sőt még nekem is adtál belőle. Rico. Io invece ho fatto un sogno dolce di te; ho sognato che il gallo del tuo abecedario, per compensarti della tua diligenza e saggezza, faceva un mucchio di caramelle e di zolle di zucchero. Tutto contento tu sgranocchiavi quei dolciumi, e ne davi anche a me. 02042
Bottom
02043
Top
JUHANI: Neked is adtam? Nos, akkor biztosan jól tettem. Gianni. Anche a te? Ben fatto. 02043
Bottom
02044
Top
EERO: „Mikor is árt az ajándék?” Rico. « Quando un regalo può far del male? ». 02044
Bottom
02045
Top
JUHANI: Soha, soha; különösen ha bottal mérnék ki rád egy kis ajándékot. Gianni. Mai; tanto più se ti facessi assaggiare un po’ di bastone. 02045
Bottom
02046
Top
EERO: Miért csak kicsit? Rico. Perchè solo un po’? 02046
Bottom
02047
Top
JUHANI: Fogd be a szád, kölyök! Gianni. Becco chiuso, torello. 02047
Bottom
02048
Top
TUOMAS: Hallgassatok el már mind a ketten, és induljunk. Maso. Chetatevi tutti e due e mettiamoci in cammino. 02048
Bottom
02049
Top
AAPO: Fogja mindenki a tarisznyáját és ábécéjét. Abramo. Prendete il sacco e l’abecedario. 02049
Bottom
02050
Top
Így indult útnak a hét testvér, lánykérőbe a szomszé-dékhoz. Némán, libasorban kocogtak el a burgonyavermek mellett, fölkapaszkodtak a köves domboldalon, és máris ott álltak Mánnistö anyó kunyhója előtt. Così essi andarono a chiedere in moglie la figlia della vicina. Passarono silenziosi in fila indiana sul pendìo del fosso seminato a patate, passarono sulla collina rocciosa e si fermarono infine fuori di Ila capanna della vecchia del pineto. 02050
Bottom
02051
Top
JUHANI: Itt lennénk hát; tegyük le a tarisznyákat, és te, Lauri, vigyázz rájuk hűségesen, míg vissza nem térünk a menyasszony házából. Gianni. Eccoci: deponiamo i sacchi e tu, Renzo, fai la guardia ledei mente finché torniamo dalla casa della sposa. 02051
Bottom
02052
Top
LAURI: Sokáig maradtok? Renzo. Che ci resterete di molto? 02052
Bottom
02053
Top
JUHANI: Csak addig, amíg ügyünket szerencsésen nyélbe nem ütjük. Van valakinek gyűrűje? Gianni. Sempre quanto lo reclamerà la buona riuscita della nostra faccenda. Qualcuno ha un anello? 02053
Bottom
02054
Top
EERO: Arra semmi szükség. Rico. Non importa. 02054
Bottom
02055
Top
JUHANI: Van valakinek gyűrű a zsebében? Gianni. Ha qualcuno un anello in tasca? 02055
Bottom
02056
Top
TIMO: Nekem nincs, de tudtommal másnak sem. Ejnye, ejnye! Pedig a legényembernek mindig fényes gyűrű kellene hogy legyen a zsebében. Timoteo. Io no, nè alcun altro ch’io mi sappia. Però un giovane dovrebbe sempre avere un anello lucente nel taschino. 02056
Bottom
02057
Top
JUHANI: Hű, a kutyafáját! Most aztán itt állunk szégyenszemre. Pedig épp tegnap járt nálunk a bátyus Izsák, akitől gyűrűt is, kendőt is vásárolhattunk volna, de én, ökör, nem gondoltam rá. Gianni. Diavolo! Eccoci arenati. Ieri c’era da noi Isacco, il mere iaio russo, dal quale si poteva comprare un anello o una sciarpa da eolio, ma io, stupido, non vi ho pensato. 02057
Bottom
02058
Top
AAPO: Ezeket a holmikat később is megvehetjük. Most azonban először azt kell megtudnunk, hogy ki lesz közülünk, aki majd megkötheti ezt a vidám vásárt. Abramo. Ma, fratelli, possiamo comprare ciò più tardi. È meglio si sappia prima con sicurezza se toccherà a uno di noi, e a chi, di fare questo piacevole acquisto. 02058
Bottom
02059
Top
JUHANI: Ki nyitott ajtót? Venla? Gianni. Chi apre la porta? Che, è Venia? 02059
Bottom
02060
Top
TIMO: Dehogy, csak az öreg, az a vasorrú bába. Timoteo. La vecchia è, dalla bazza a becco. 02060
Bottom
02061
Top
JUHANI: Venla rokkája úgy surrog odabenn, mint nyári estén a ganajtúró bogár, ha szép időt jósol. Menjünk hát! Hol a könyvem? Gianni. L’arcolaio di Venia ronza come un allegro scarabeo in una sera estiva, quando predice tempo bello. Andiamo ora! Dove è il mio abecedario? 02061
Bottom
02062
Top
AAPO: A kezedben, testvér. Mintha kissé kótyagos lennél, jóember. Abramo. L’hai in mano, fratello mio. Che ti gira la testa, creatura di Dio? 02062
Bottom
02063
Top
JUHANI: Semmi bajom, testvérek. De nem kormos a képem? Gianni. Niente, niente, fratello mio. C’è qualcosa che non va nel mio aspetto? 02063
Bottom
02064
Top
EERO: Dehogy, dehogy! Olyan tiszta és meleg vagy, mint a frissen tojt tojás. EERO: Et suinkaan, vaan oletpa puhdas ja lämmin kuin vasta munittu muna. 02064
Bottom
02065
Top
JUHANI: Menjünk hát! JUHANI: Mennään nyt! 02065
Bottom
02066
Top
EERO: Várjatok! Én volnék a legfiatalabb, s ezért úgy illik, hogy én nyissak néktek ajtót, s aztán én menjek be utoljára. No, kerüljetek hát beljebb. Rico. Aspetta! Io sono il più giovane e devo aprirvi la porta e entrare per ultimo. Entrate. 02066
Bottom
02067
Top
Sorra beléptek az anyó alacsony kunyhójába, legelöl Juhani kimeresztett szemmel, és mint a tüskésdisznó, égnek meredő üstökkel, mögötte pedig komoly képpel, hűségesen a többiek. Eero azonban becsapva mögöttük az ajtót, kinn maradt az udvaron, és ajkán ravasz mosollyal leült a földre. Entrarono nella bassa capanna della vecchia, Gianni in testa, con gli occhi spalancati e i capelli ritti come le setole del porcospino; e gli altri gli stettero alle calcagna gravi e solenni. Entrarono e Rico chiuse con fracasso la porta dietro di loro, ma egli rimase fuori e si sedette nel campo con un sorriso furbo sulle labbra. 02067
Bottom
02068
Top
Az öreganyó, kinek kunyhójába az öt testvér kérőként beállított, még fürge és jó erőben levő asszonyság; kenyerét tyúktenyésztéssel és bogyószedéssel keresi. Nyáron meg ősszel szorgalmasan járja az erdei tisztásokat, és lányával, Venlával együtt, verejtékes arccal szedik a szamócát és áfonyát. Azt mondják, a lánya igen csinos. A haja rozsdavörös, a szeme huncutul csillog, a szája szép, ha talán kissé széles is. Termetre tömzsi, de vállas és hegyes; erős, munkabíró lánynak tartják. Ilyen volt a testvérek szíve választottja, szerelmetes galambja ott a fenyves ölében. La vecchia, nella cui casa i cinque fratelli ora stavano in qualità di pretendenti, è una donna forte e svelta, che si industria a vivere allevando galline e cogliendo bacche. In estate e in autunno trotterella senza posa per i campi fra i ceppi degli alberi tagliati e nei pendii per fragole e mirtilli, trotterella tutta in sudore insieme a sua figlia Venia. La ragazza è ritenuta bella; ha i capelli ruggine, lo sguardo furbo e penetrante, la bocca graziosa benché un po’ larga. È piccola, ma quadrata di spalle e rotondetta e la dicono robusta. Così è la bella dei fratelli, che vive nel pineto. 02068
Bottom
02069
Top
Nemsokára azonban felpattant a kunyhó ajtaja, és nagy hévvel kilépett rajta Juhani, majd haragosan viszszaszólt a többieknek, akik még benn időztek: „Gyertek, fiúk!” Csalódottan-mérgesen jöttek elő a többiek is, és nyomban megindultak a falu felé. Midőn azonban úgy ötven lépésre értek a kunyhótól, Juhani egy öklöm-nyi követ kapott fel a földről, és dúlva-fúlva haragjában, a kunyhó ajtajához vágta. Nagyot zörrent a kunyhó, és ijedten felsikoltott az anyó, kinyitotta az ajtót, átkozó-dott, szitkozódott, és öklét rázta a menekülő testvérsereg után. Ábécével a markukban, tarisznyával a vállukon, libasorban, szótlanul lépkedtek a testvérek a templom felé. Vad haraggal vágtattak előre: lábuk alatt porzott az út, vállukon lengett-lógott a tarisznya, nem láttak, nem hallottak. Szótlanul, némán haladtak sokáig, míg végül Eero már nem állhatta s megkérdezte: La porta della capanna si aprì stridendo e Gianni uscì arrabbiato, gridando furioso a quelli che erano ancor dentro: «Venite fuori, ragazzi». Uscirono essi finalmente tutti indignati e si avviarono al villaggio. Ma, quando furono distanti dalla casa circa cinquanta passi, Gianni raccattò di terra una pietra grossa come un pugno, e, sbuffando d’ira, la lanciò contro la porta della capanna i hr rimbombò; la vecchia urlò nella capanna, aprì la porta, imprecò e gridò furiosa minacciando col pugno i fratelli che fuggivano. Abece-d.iiio in mano e sacco in ispalla, andavano i fratelli in fila indiana viisu la chiesa senza scambiare una parola. Camminavano in preda a un’ira violenta; la sabbia si alzava sotto i loro piedi e i sacchi dondolavano; andavano senza saper dove. Avanzarono in silenzio finché Rico, da ultimo, aprì la bocca e disse: 02069
Bottom
02070
Top
EERO: No, hogyan sikerült a dolog? Rico. Com’è andata la faccenda? 02070
Bottom
02071
Top
JUHANI: Mit? Hogy hogyan sikerült? Hát miért nem jöttél be velünk együtt, te szarka, te varjú? Persze nem mertél, megijedtél! Mit is keresett volna ott egy ilyen varjúfióka? Venla még talán a kendője alá dugta volna. De lám, lám, mi mindent nem álmodtam rólad! Most jut eszembe, hogy a múlt éjjel még egy álmot láttam rólad. Különös história! Ott ültél a fenyvesben Venla mellett, és szerelmesen cicáztatok, midőn én halkan-csöndben odalopóztam hozzátok. És ugyan mit csinált Venla, mikor észrevettetek engem? Elrejtett téged a szoknyája ráncaiba! „Mit dugtál a szoknyád alá?” - kérdeztem. „Csak egy kis varjúfiókát” - felelte a huncut leány. Hahaha! És ezt, vigye el a kánya, nem is álmodtam, hanem magam találtam ki. Úgy bizony! A Juhani gyerek saját magától találta ki ezt a históriát! Mert nem olyan tökfilkó ő, mint ahogy hiszik. Gianni. Ah, ah, com’è andata? Sei entrato con noi, tu corvo, figlio di una cornacchia? Non hai avuto coraggio, davvero non hai avuto coraggio. Brutto figlio di lina cornacchia. Venia lo potrebbe nascondere sotto la gonna. Ma senti, senti, tutto quel che ho sognato di te. Ho fatto, ora che me ne ricordo, anche un altro sogno di te, la notte scorsa. Straordinario! Tu eri seduto là nel pineto accanto a Venla e vi abbracciavate voluttuosamente, quando mi sono accostato a voi furtivo e senza far rumore. Quando mi avete scorto, che ha fatto allora Venia? Diavolo! Ti ha nascosto nelle pieghe del suo vestito. « Cos’hai avvolto nel tuo vestito ?» — ho domandato io. — « Solo un piccolo corvo », rispose la furbona. Ih, ih, ih, ma questo non è un sogno, che il diavolo mi porti via! Da sè, nella sua propria zucca questo l’ha inventato Giannino! Ah! ah! non è poi così scemo come si crede. 02071
Bottom
02072
Top
EERO: Különös, hogy miket álmodtunk ma egymásról! Mert én meg azt álmodtam rólad: ott a fenyvesben álldogáltatok te meg Venla, és szerelmesen átölelve egymást, bámultatok föl az égre. Onnan, a magasságos mennyből, vártatok valami jelet, szerelmeteknek jóváhagyását. Hallgatott az ég, hallgatott a föld, még az erdő s a kismadarak is hallgattak, ti pedig mély csöndben vártátok, hogy mi fog következni. Végezetül egy öreg varjú lassan átszelte a csöndes levegőeget, és midőn épp felétek ért, először sandán lepislantott, majd újból föltekintve széttárta a lábát, és valami fehéret pottyantott le rátok, ami pontosan oda esett a fiú és a lány homlokára, pontosan oda cuppant az orrotok hegyére. És nehogy megneheztelj rám, mert ezt valóban így álmodtam, és saját fejemből semmit sem költöttem hozzá. Rico. Strano come abbiamo sognato l’uno dell’altro. Anch’io ho fatto un altro sogno di te : là nello stesso pineto stavate tu e Venia, in tenero abbraccio, guardando seri le nuvole. Di là, dall’alto del cielo, imploravate qualche segno, come una testimonianza circa la opportunità del vostro amore. Il cielo ascoltava, ascoltavano il bosco, la terra e anche gli uccellini e voi, in profondo silenzio, aspettavate che cosa accadrebbe. Venne finalmente una vecchia cornacchia, volò, roteando per l’aria tranquilla e, arrivata vicino a voi, vi sbirciò, ma poi voltò gli occhi da un’altra parte, stese le zampe e lasciò cadere qualcosa di bianco che venne giù e schizzò sulla fronte del giovane e della ragazza e si spiaccicò sul loro viso. Non t’arrabbiare per questo, poiché l’ho sognato, non l’ho inventato nella mia zucca. 02072
Bottom
02073
Top
JUHANI: Majd adok én a te átkozott... Gianni. Brutto malandrino, io ti... 02073
Bottom
02074
Top
És ezzel vadul nekirontott Eerónak, ő azonban fürgén megugrott haragos bátyja elől. Letért az útról, és mint a nyúl, futott árkon-bokron át, Juhani azonban megvadult medveként robogott utána. Röpült vállukon a tarisznya, lábuk alatt döngött a szikkadt föld, és visszhangzott az erdő a testvérek kiáltásaitól, akik békére, mérsékletre intették a két nekivadultat. Eero újból visz-szakanyarodott az útra, s a többiek elébe futottak, hogy megmentsék a felbőszült Juhani haragjától, aki már szorosan öccse sarkában nyargalt. Allora corse corrucciato su Rico che, svelto, fuggì all’ira del fratello ; con un salto si levò di mezzo, e se la dette a gambe come una lepre per il campo, ma Gianni lo inseguì come un orso incollerito. I sacchi saltellavano sulle loro spalle, il terreno duro risonava loro sotto i piedi e si sentivano le grida degli altri fratelli che esortavano i litiganti alla moderazione e alla concordia. Ma Rico si affrettò a tornare sui suoi passi, e gli altri corsero a salvarlo dalle grinfie del terribile Gianni, che correva già alle calcagna del fratello. 02074
Bottom
02075
Top
TUOMAS: Állj csak meg szépen, Juhani! Maso. Via, fermati, Gianni. 02075
Bottom
02076
Top
JUHANI: Eltiprom azt az átkozottat! Gianni. Lo voglio strigliare. 02076
Bottom
02077
Top
TUOMAS: No, csak szépen, fiacskám. Maso. Piano, ragazzo mio. 02077
Bottom
02078
Top
JUHANI: Pusztulj innen! Gianni. All’inferno! 02078
Bottom
02079
Top
AAPO: Hiszen csak szeget szeggel fizetett. Abramo. T’ha reso pan per focaccia. 02079
Bottom
02080
Top
JUHANI: Átkozott legyen Eero nyelve, átkozott legyen ez a nap! Az istenfáját! Kosarat kaptunk Venlától. Görbe szarvú ördögök és égiek serege! Egyölnyire sem látok, olyan sötét előttem az ég és a föld, olyan fekete minden a szívem miatt. A hétszentségit! Gianni. Maledetta la sua lingua, maledetto questo giorno! In nome di Dio, licenziati da Venia. Per tutti i cornuti dell’inferno! Non ci vedo a un palmo di distanza, neri sono la terra e il cielo, neri a causa del mio cuore. All’inferno! 02080
Bottom
02081
Top
SIMEONI: Ne káromkodj, ember! Simeone. Te, smetti di bestemmiare. 02081
Bottom
02082
Top
JUHANI: De biz káromkodok, hogy felfordul és darabokra hull az egész keserves világ! Gianni. Bestemmio perchè la terra giri, si disgreghi come una vecchia slitta sotto un carico di tronchi! 02082
Bottom
02083
Top
SIMEONI: Mitévők legyünk? Simeone. Cosa possiamo farci? 02083
Bottom
02084
Top
JUHANI: Tenni? Ha ez az ábécéskönyv nem Isten szava, nem Isten saját könyve lenne, úgy rögtön ízzé-porrá tépném! De nézzetek ide: ezen a sziklán rögtön rapi-tyára verem a kenyerestarisznyám! Akarjátok látni? Gianni. Farci? Se questo abecedario non fosse la parola di Dio, il libro di Dio, in pezzi, in pezzi lo farei questo libro! Ma ecco qui; questo sacco di vivande lo voglio spappolare! Volete vedere? 02084
Bottom
02085
Top
SIMEONI: Az istenért, hogy bánsz az ég ajándékával?! Emlékezz a paimiói lányra!* Simeone. Per l’amor di Dio, non sciupare i doni del Signore. Ricordati della « serva di Paimo » (In un vecchio racconto si dice che questa serva, nelPattraversare una pnliide, per non bagnarsi i piedi, li mettesse su di un pane che aveva gettato nel fango, ma ci restò infissa per sempre.). 02085
Bottom
02086
Top
JUHANI: Szívem telve gyötrelemmel. Gianni. Il mio cuore è colmo di dolore! 02086
Bottom
02087
Top
SIMEONI: „Türelem a gyötrelemben: vigadozás a meny-nyekben.” Simeone. « Pazienza nel dolore, nel cielo avrai splendore ». 02087
Bottom
02088
Top
JUHANI: Fütyülök arra az égi vigasságra, ha egyszer nem kaptam meg Mánnistö anyó Venláját. Jaj, testvéreim, édes atyámfiai! Bizonnyal megértenétek, ha tudnátok, hogy már tíz éve minden gondom-gondolatom e körül a fehércseléd körül forgott. Most azonban minden reményem odavan, füstbe ment minden tervem. Gianni. Me ne infischio dello splendore celeste dacché non ho avuto Venia della vecchia del pineto. Oh! fratelli miei, mia grande famiglia. Se sapeste che il mio pensiero quasi da dieci anni ha folleggiato intorno a questa fanciulla, comprendereste! Ma ora la mia speranza se n’è andata, se n’è andata come cenere al vento. 02088
Bottom
02089
Top
TIMO: Bizony már kora reggel kosarat kaptunk. Timoteo. Siamo stati licenziati già di mattina. 02089
Bottom
02090
Top
JUHANI: Valamennyien! Gianni. Tutti! 02090
Bottom
02091
Top
TIMO: Senkinek, még a legkisebbnek sem kegyelmeztek. Kosarat kaptunk mindnyájan. Timoteo. Nessuno è stato risparmiato, nemmeno il più piccolo di noi. 02091
Bottom
02092
Top
JUHANI: Mindenki, mindenki! De mégis jobb így, mintha egyikőtök feleségül kapta volna őt. Az ördög vigye, most kegyedenül ellazsnakolnám, ha valaki elkaparintotta volna előlem. El én! Gianni. Tutti, tutti; ma è meglio così che se uno di noi avesse ottenuto la ragazza. Diavolo! L’avrei bastonato quello a cui questa faccenda fosse andata bene, l’avrei... 02092
Bottom
02093
Top
TUOMAS: Siralmasan viselkedtünk. Erre vall a lány gúnyos mosolygása is, mikor Aapo előadta közös dolgunkat. Maso. Siamo stati impassibili. Si è vista l’aria canzonatoria di Venia quando Abramo ha esposto il nostro comune progetto. 02093
Bottom
02094
Top
JUHANI: Alapos verést érdemelne az a hitvány fehércseléd! így csúfot űzni belőlünk! Várj csak, ringyó! Hanem igaz, ami igaz: Aapo kivágta a rezet. Csakhogy itt még a kerubok ékesszólása sem használt volna. Gianni. Bisognerebbe picchiarla quella sfacciata. Prendersi gioco di noi! Aspetta, birbona! Abramo ha fatto del suo meglio, questo non si può negare, ma non ci avrebbe giovato nemmeno la parola di un cherubino. 02094
Bottom
02095
Top
TIMO: Bezzeg ha fekete posztókabátban álltunk volna a lány elé, és mellényünk zsebében, mint ökölnyi répa, aranyóra domborodott, óraláncunkon kulcs fityegett, agyarunkban ezüstkupakos pipa füstölgőn volna, hej, a kutyafáját! nem zápult volna meg a dolgunk. Timoteo. Ma se ci fossimo presentati a lei in falde nere e l’orologio ci avesse gonfiato la tasca del panciotto, come una superba rapa, e una chiave ci avesse tintinnato alla catena, e una pipa bordata d’argento ci avesse mandato fumo fra i denti, allora, mondo cane, sarebbe andata bene la faccenda. 02095
Bottom
02096
Top
JUHANI: Lánynak és szarkának egyformán csak a fényes csecsebecse tetszik. Hanem Aapo hallgat, mint a befagyott tó. Gianni. La ragazza e la cornacchia hanno entrambe una gran passione per tutto quello che brilla. Ma Abramo sta muto come un lago gelato. 02096
Bottom
02097
Top
AAPO: A szavam úgyis elveszne a viharban. Vagy talán haragod vad forgószele már csillapodik kebledben? Abramo. La nostra voce non ha eco nella tempesta. O i turbini dell’anima tua comincerebbero già a calmartisi in seno? 02097
Bottom
02098
Top
JUHANI: Szívem véres tava még soká háborog. De mondjad mégis azt a szót. Gianni. Lo stagno sanguinante del mio cuore ribolle ancora, ribollerà a lungo. Ma di’ un parola lo stesso. 02098
Bottom
02099
Top
AAPO: Akár kettőt is. Halljad hát! Fogd kezedbe a szívedet, és súgd a fülébe az ész szavát: Venla kikosarazott, mert nem szeret. És hogy nem szeret, az ne keserítsen; mert a szerelem tüzét nem emberi szándék, hanem az ég gyújtja lángra. A kolduslány a királyba lesz szerelmes, a hercegnő pedig majd eleped a kéményseprő fiú után. így száll erre-arra a szerelem szele, és sohasem tudod, mely irányból jő. Abramo. Anche due. Senti, allora. Prenditi il cuore in mano e sussurragli all’orecchio con la voce della ragione: « Venia non si cura di te, perchè non ti ama, e se essa fa così non t’indignare poiché la fiamma dell’amore l’accende il cielo, non il volere dell’uomo. La mendicante ama il re, e la principessa ama alla frenesia lo spazzacamino ». Così il soffio dell’amore svolazza di qua e di là e tu non sai donde venga. 02099
Bottom
02100
Top
TIMO: A szeretet onnan fúj, ahonnan akar, s te csak a zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő, és hová megy. így mondogatta ezt hajdan a falu-szegénye öregasszony is. De úgy hiszem, ő az Isten szeretetére gondolt. Timoteo. « L’amore soffia donde vuole. Tu lo senti mormorare ma non sai donde venga e donde vada » (Giovanni, 3, 8.). Ho sentito spesso dire così dalla vecchia dell’assistenza pubblica (Donna facente parte della pubblica assistenza, in campagna.). Ma allora essa pensava all’amore divino, credo io. 02100
Bottom
02101
Top
AAPO: És szólj szívedhez, Juhani, még ekképpen: Ne kapálózz! Venla okosan tette, hogy nemet mondott. Mert házasságra lépni szerelem nélkül, ez sohasem vezet jóra, hanem csak bajt és örök perpatvart okoz, mint ahogy azt manapság sokszor láthatjuk. Igen, testvérek, Venla is válassza azt, akit a sors néki rendelt, és mi is így teszünk majd. Abramo. Di’ anche così, Gianni, al tuo cuore. Sta tranquillo: Venia ha fatto bene a rifiutarti, poiché il matrimonio, senza la spinta dell’amore, non può andar bene, anzi prende delle brutte pieghe e sovente cagiona dolori eterni, come, purtroppo, vediamo e sentiamo spesso. Così, fratelli, Venia prenda colui che le è destinato, e noi facciamo lo stesso. 02101
Bottom
02102
Top
TIMO: Azt a lányt, akit az én oldalbordámból faragtak, megszerzem, ha a fene fenét eszik is. Hanem tudok még valamit: a férfiembernek bal oldalán ül a szíve, az asszonynak jobboldalt. Timoteo. Scoverò finalmente la donna che è stata fatta dalla mia costola, anche se il diavolo ci mette le corna. E so ancora una cosa: il cuore dell’uomo sta a sinistra, ma quello della donna dalla parte destra del petto. 02102
Bottom
02103
Top
JUHANI: Csakhogy az én szívem nem ül, hanem ugrál és táncol, mint valami pogány. Ah, te bolond, te cigánylány! Miért vetsz meg engem, a parasztot, a gazdag tanya legidősebb fiát? Gianni. Il mio cuore non sta fermo, ma balza e si agita come un pagano. O birbona d’una zingara! Perchè hai respinto me, contadino, giovane, di una fattoria fertile e figlio maggiore? 02103
Bottom
02104
Top
AAPO: No, ezen aztán nincs mit csodálkoznunk. A házunk siralmasnál is siralmasabb állapotban van, és Venla azt reméli, bár hiába, hogy sokkal módosabb házba viszik majd gazdasszonynak. Hiszen úgy hallottam, az a jóféle Sorvari Juhani teszi neki a szépet. Abramo. Non c’è da meravigliarsi. La nostra fattoria è in uno stato di rovina pietoso e quella ragazza spera, benché invano, secondo me, di divenir padrona di una fattoria molto migliore. Ho sentito dire che le sta dietro quel bravo Gianni di Sorvari. 02104
Bottom
02105
Top
JUHANI: Hejh, te sörteállú Jussi! Ha most a körmeim közé kerülnél, ugyan megsimogatnálak! Elbolondí-tani, örökös szégyenbe keverni azt a lányt! Gianni. Quel Giannino dal mento a becco! Se fossi ora fra le mie grinfie, ti concerei io un pochino. Sedurre una ragazza per condannarla a una vergogna eterna! 02105
Bottom
02106
Top
AAPO: Bizony, bizony, bolond és hamis a világ. Venla nagyon csinos, Jussi nagyon csalfa. A Sorvari-tanya rendes-módos ház, és ez csábítja őt. Jukola azonban, ez a nyomorult fészek, nagyon hitvány állapotban van, mi pedig, a ház hét örököse, még nagyobb nyomorúságban. A világ legalábbis így ítél rólunk. Az emberek, emlékezve ifjúságunkra és lusta, eszeveszett életünkre, többé semmi tisztességes tettet nem várnak tőlünk. Jól tudom, talán tízévnyi rendes és minden tekintetben becsületes viselkedéssel is csak nehezen szerezhetnénk vissza teljes emberi méltóságunkat honfitársaink szemében. Bizony bajos megszabadulni a rossz hír szennyétől, ha egyszer ránk ragadt. De mégis jobb talpra állni végre, mint örökösen elsüllyedni nyomorúságunk mocsorába. Ezért hát rajta, rajta, lépjünk minden erőnkkel a javulás útjára! Abramo. Sì, sì, il mondo è insieme pazzo e impostore. A Venia non manca la bellezza nè a Giannino la furberia. Sorvari è una Ilittoria magnifica, che attira; invece Jukola, questo nido di miseria, è in uno stato estremamente pietoso, e noi stessi, i sette eredi della I.moria in uno stato ancor più pietoso, almeno davanti al mondo. La gente, ricordandosi della nostra giovinezza infingarda e della nostra vita spesso temeraria, non si può aspettare più niente di buono da noi. E so che appena appena una condotta buona e onesta sotto tutti gli aspetti ci potrebbe ridare prestigio agli occhi dei nostri compaesani, tanto è difficile liberarsi dal fango di un cattivo nome, quando una volta s’è impadronito di uno. Ma è meglio, finalmente, risollevarci che sprofondarci per l’eternità nel pantano della nostra miseria. Perciò sforziamoci in tutti i modi di migliorarci, di migliorarci! 02106
Bottom
02107
Top
JUHANI: A javulás útján járunk most is! De ez a szerencsétlen leánykérés olyan ütést mért a szívemre, hogy napokig, sőt hetekig szenvedek majd tőle. Kegyetlen sebet kaptam. Gianni. Siamo già sulla via di migliorarci. Ma questo disgraziato viaggio per chiedere la mano della sposa, ha dato al mio cuore un colpo che mi farà soffrire profondamente giorni e settimane, mi ha inferto una ferita. 02107
Bottom
02108
Top
AAPO: Sebet hát, az igaz. De az idő, jól tudom, majd begyógyítja ezt is a feledés balzsamával. Hanem micsoda menet az ott, az úton? Abramo. Una ferita, una ferita, veramente; ma il tempo, lo so, cicatrizzerà questa ferita con la pelle dell’oblio. Ma cos’è quell’andirivieni là sulla strada? 02108
Bottom
02109
Top
TIMO: A toukolai legények vidám serege. Timoteo. L’allegra brigata dei giovani di Toukola. 02109
Bottom
02110
Top
AAPO: A bitangok! Szent Heverdel napját ünnepük ilyen féktelen dőzsöléssel. Abramo. Festeggiano la domenica di lunedì con una licenziosa ribotta, questi buoni a nulla. 02110
Bottom
02111
Top
TIMO: És nagyon szeretnék, ha mi is velük tartanánk. Timoteo. E vorranno certo averci con loro. 02111
Bottom
02112
Top
JUHANI: Közeleg a kísértés. Gianni. La tentazione s’avvicina. 02112
Bottom
02113
Top
TIMO: De jól megy a dolguk! Timoteo. Se la godono ben bene. 02113
Bottom
02114
Top
JUHANI: Bezzeg nekünk! Ugyan mi vár ránk? Ezer szarvas ördög! Bennünket, szegényeket, siralmas csi-hipuhi-ünnep vár. Gianni. E noi? Cosa ci sta davanti? Per mille diavoli! Ci aspetta,-infelici, una bastonata coi fiocchi. 02114
Bottom
02115
Top
EERO: Micsoda különbség! A kántor pitvarában az ábécét biflázni, vagy vidám cimborákkal énekelve-kur-jongatva Szent Heverdel napját ünnepelni. Rico. Che differenza : scervellarci sull’abecedario, in un cantuccio presso la porta del sacrestano, o far festa di lunedì con allegri compagni, vociando e cantando. 02115
Bottom
02116
Top
JUHANI: Nagy különbség, olyan nagy különbség, mint a mély kút s a magasságos ég között. Testvérek, merre menjünk? Gianni. La differenza è straordinariamente grande, grande come fra il pozzo dell’abisso e il cielo. Fratelli, dove andremo? 02116
Bottom
02117
Top
EERO: Gyerünk az égbe, azt mondom! Rico. Partiamo per il cielo. 02117
Bottom
02118
Top
AAPO: A kútba, a kútba! Szürcsölni az élet vizét! A tudás, művészet és bölcsesség mélységébe akarunk le-szállni. Abramo. Per il pozzo, per il pozzo. Tracanniamo a profusione l’acqua della vita. Dobbiamo sprofondarci nei tesori nascosti della istruzione, del sapere e della saggezza. 02118
Bottom
02119
Top
TUOMAS: A kántorhoz, a kántorhoz! Maso. Dal sacrestano, dal sacrestano! 02119
Bottom
02120
Top
JUHANI: Kocogjatok hát! Gianni. Via, via!... 02120
Bottom
02121
Top
EERO: Hallgassátok csak Kissala Aapeli flótáját. Rico. Udite il clarino di Abele di Rissala. 02121
Bottom
02122
Top
JUHANI: Gyönyörű! Gianni. Magnifico! 02122
Bottom
02123
Top
TIMO: Úgy szól, mint az arkangyalok trombitája. Timoteo. Suona come la tromba dell’arcangelo. 02123
Bottom
02124
Top
JUHANI: Mikor az égiek serege egzecíroz és masírozik, hogy csak úgy száll a por. Gyönyörű! Gianni. Quando i soldati del cielo celeste si esercitano e marciano sollevando la polvere. Magnifico! 02124
Bottom
02125
Top
TIMO: Nagyon szeretnék, ha velük tartanánk. Timoteo. Ci vorranno assolutamente con loro. Certo, certo, la tentazione si avvicina a noi, si avvicina senza dubbio. 02125
Bottom
02126
Top
JUHANI: Tudjuk jól. Közeledik a kísértés, közeledik bizony. JUHANI: Hyvin tietty. Kiusaus lähestyy meitä, lähestyy totisesti. 02126
Bottom
02127
Top
Míg a testvérek így beszélgettek, egy csapat toukolai legény közeledett feléjük, de éppenséggel nem olyan barátságos jóindulattal, mint ahogy a jukolaiak hitték. A legények alaposan beszeszeltek, és most kedvük támadt, hogy borsot törjenek a testvérek orra alá. Ezért rágyújtottak arra az imént költött nótára, melynek a „Hét ember ereje” címet adták. Kissala Aapeli csak fújta a flótát, ők pedig ekképp énekeltek: Mentre i fratelli parlavano, la brigata dei giovani di Toukola si avvicinava, ma non proprio con le intenzioni gentili e benevole che si aspettavano quelli di Jukola. Erano alquanto brilli e avevano voglia di canzonare un po’ i fratelli; così cantarono davanti a loro nna canzone inventata da poco, dal titolo: «La forza dei sette fratelli»; mentre Abele di Rissala sonava, abbordarono gli scolari cantando quel che segue: 02127
Bottom
02128
Top
Gége, sivíts, harsogj, ének:
dicsérjétek, ifjak, vének,
a hét ember erejét.

Hét csillagból van a Göncöl:
hét fajankó lót-fut, bömböl
Jukolának udvarán.

Juho dühöng, döng a pajta,
elsőszülött, látni rajta:
minden öccse rettegi.

Tuomas, mint egy tölgyfa, megáll.
Mint Salamon, úgy prédikál
Aapo, a bölcs férfiú.

Simeonnak leng szakálla,
siránkozik szegény pára,
hogy az ember bűnben él.

Borsót kotyvaszt Simeonka,
a zsírt belé Timo dobja,
ráadásul belé köp.

Lauri csak az erdőt járja,
felsandít a ferde fákra,
szaglász, turkál, mint a borz.

Végül jő a farok bojtja,
Jukola pimasz porontya:
Eero makacs, morcos eb.

Előszedtem mindet sorba,
büszkék, mint egy bikacsorda,
marha erős hét legény.
Or gridate a squarciagola!
La canzone intorno vola
Dei sette forti fratelli.

Sette ad Jukola garzoni
Ci son, veri fannulloni:
Quante le stelle dell’Orsa.

Gianni strepita, rovina
Al fragore la casina:
È il miglior di tutti quanti.

Sta Tommaso come quercia,
Mentre Abramo, pio, gli sbercia
Un sermon da Salomone.

Simeone, barbarada,
Piange che l’uom sempre cada
Preda misera di Satana.

Mette in pentola i piselli;
Timo aggiunge bei lardelli
E talor ci sputa dentro.

E Lorenzo boscaiolo
Guarda gli alberi e nel suolo
Scava e fruga come un tasso.

Vien per ultimo il codino,
Enrichetto sbarazzino,
Bracco d’Jukola, mordace.

Dei fratelli ecco la schiera,
Come sette tori in fiera;
Ecco i sette forti prodi!
02128
Bottom
02165
Top
Fogcsikorgatva, szótlanul hallgatták a testvérek a nótát. De kínzóik csúfolódása ezzel még korántsem ért véget, hanem csak úgy záporozott a sok gúnyszó feléjük; különösen az ábécé-kakassal és annak tojásaival bosszantották a testvéreket. A Jukola fiúk epéje forrni kezdett, és szemük szúrósan összeszűkült, mint a nyérc szeme, ha a sötét rengetegben egy fatörzs alól föltekint a napsütötte égre. Ekkor az egyik toukolai betyár, elhaladva Juhani mellett, hirtelen kikapta kezéből az ábécét, és minden erejével futásnak eredt. Juhani vad haraggal iramodott utána, de ugyanekkor a többi testvér is reárontott a csúfolkodókra, és szörnyű verekedés kerekedett. Először csak pofonok csattantak itt is, ott is, de aztán egymás torkának estek, és - vakon, lihegve - ütni, vágni, csépelni kezdték egymást. Keményen vagdal-koztak a toukolaiak, de még keményebben hadakoztak a jukolaiak, és mint a pöröly, úgy döngött az öklük ellenfelük koponyáján. Ott henteregtek a piszokban, porban, mely nemsokára vastag felhőkben szállt az ég felé, és csak úgy záporozott a homok meg a kavics a közeli bokrok levelére, így dúlt, zajlott a csata egy ideig, s a testvérek, már-már győztesen, hangosan üvöltötték: „Kéritek-é már, ti átkozottak, a kegyelmet?”, mire a felhőkből felelt a visszhang: „Kegyelmet!” De még soká eltartott, míg végre megtörött a toukolaiak ellenállása, s a legények legyőzve, erőtlenül a földre hanyatlottak. Széttépett gúnyában, dagadtra vert képpel hevertek a porban, és mohón szítták magukba a hűsítő, friss levegőt. Büszke győztesként álltak fölöttük a testvérek, azonban rajtuk is meglátszott, hogy elegük van a harcból, és jólesik egy kis pihenés. Különösen Eeróval bántak el csúnyán, mivel kurta termete nagy előnyt adott ellenfelének. Verekedés közben nemegyszer mint valami kis dakszlikutya hempergett a többiek lábánál, és csak testvéreinek szapora segítsége mentette meg a széttaposástól. Felborzolt hajjal, szuszogva-lihegve ült az árokparton, és új erőt gyűjtött magának. In silenzio, benché a denti stretti, ascoltarono i fratelli questo canto. Ma poiché la beffa dei loro persecutori non si fermò qui, anzi le canzonature piovvero senza tregua, specialmente sul gallo dell’abecedario e il suo deporre le uova, ai fratelli cominciò a ribollire il sangue, i loro occhi divennero taglienti e piccoli come quelli di una puzzola, quando, di nascosto, sotto un ceppo, nella boscaglia, guarda la luce del sole. Ma accadde che uno più furbo di quelli di Toukola, passando accosto a Gianni, gli strappò l’abecedario di mano e se la dette a gambe a tutta forza; ma Gianni, furioso, gli si mise alle calcagna. Allora anche gli altri fratelli corsero, con la rapidità del vento, sui loro canzonatori e la rissa divenne generale. Dapprima volarono degli schiaffi, da una parte e dall’altra, poi si presero l’un l’altro per la gola e cominciarono ciecamente e affannosamente a far tutto a pezzi e, lavorando di braccia, a menar pugni. Quelli di Toukola rispondevano sodo, ma gli uomini di Jukola picchiavano ancor più sodo e i loro pugni cadevano sul corpo dei nemici, pesanti come clave di ferro. Si rotolavano nella polvere che si alzava a nuvole dalla strada asciutta e la sabbia e la ghiaia crepitavano sul fogliame circostante. Così la gazzarra durò per un po’ e i fratelli, quasi già vincitori, gridavano a gran voce: «Indemoniati, chiedete grazia? ». K l’eco rispondeva dalle nuvole « grazia ». Ma quelli di Toukola resistettero ancora finché, stremati di forze, si gettarono a terra. Slavano là con gli abiti strappati, il viso gonfio, aspirando avidamente l'aria fresca nel petto riscaldato e anelante. I fratelli vittoriosi stavano ritti, ma il loro aspetto mostrava che nr avevano abbastanza della lotta e che ora amavano riposare un poco. La peggio nella zuffa era toccata a Rico, perchè la sua statura piccola aveva dato un grande vantaggio alPavversario. Spesso, durante l i lotta, ruzzolava come un bassotto, fra le gambe dei litiganti, e Millanto il pronto intervento degli altri fratelli, aveva impedito che lusso del tutto calpestato. Coi capelli arruffati sedeva ora sul bordo del fossato e raccoglieva nuove forze, respirando a pieni polmoni. 02165
Bottom
02166
Top
Midőn a többiek már épp abbahagyták a verekedést, Juhani is megérkezett egy toukolai legénnyel, akit gallérjánál fogva vonszolt maga után, s közben meg-meg-szorongatta a szerencsétlen torkát. Félelmetes és borzalmas volt a legidősebb Jukola testvér ábrázata. Apró szemeiben, melyek vérrel befutva vadul forogtak gödrükben, tüzes harag lángolt, arcáról maró verejték csörgött alá, és mint a csatamén fújt és lihegett. Ma mentre gli altri avevano proprio smesso di lottare, si avvicinò ( ìianni con un prigioniero, trascinandolo per il colletto e, qualche volta, serrandolo alla gola. Tremendo e mostruoso era ora l’aspetto di Gianni, il maggiore dei fratelli. L’ira balenava come fuoco nei mihì occhi piccolini che, iniettati di sangue, roteavano furibondi ed es.npcrati; un sudore acre gli scorreva sulle guance e, come un umilio da battaglia, soffiava e ansava. 02166
Bottom
02167
Top
JUHANI: Keresd meg az ábécémet, add elő a könyvemet, de nyomban! Különben úgy megszorongatlak, hogy kimegy belőled a szusz, hallod-e? Az isten szent szerelmére, add ide a piros táblás könyvemet, te csibész, mert különben adok neked, így e! Gianni. Va’ a cercare il mio sillabario, va’ a cercare il mio abece-dario, subito! Altrimenti, guarda, ti stringo sino a che il midollo ti esce fuori. Va’ a cercare, per Dio, il mio sillabario rosso, scellerato. Bada, te le dò, bada! 02167
Bottom
02168
Top
A LEGÉNY: Ne Üss! Il giovane di Toukola. Non mi battere. 02168
Bottom
02169
Top
JUHANI: Az ábécéskönyvemet! Gianni. L’abecedario! 02169
Bottom
02170
Top
A LEGÉNY: Odadobtam a bokorba! Il giovane di Toukola. L’ho gettato là nel cespuglio. 02170
Bottom
02171
Top
JUHANI: Add ide szépen, engedelmesen a kezembe, te csirkefogó. Azt hiszed talán, te betyár, hogy itt csak úgy táncolhatsz kedved szerint? Hát nem adod rögtön a kezembe azt a piros táblás ábécét? Gianni. Dammelo con la manina per benino, con la zampina, scellerato: credi di spassartela qui, scellerato? Che mi dai codesto sillabario rosso, indemoniato? 02171
Bottom
02172
Top
A LEGÉNY: A gégém, hé! Összelapítod a gégémet! Il giovane di Toukola. Mi strozzi, mi strozzi! 02172
Bottom
02173
Top
JUHANI: Az ábécéskönyvem! Az Úr óvjon bennünket! Az ábécémet! Gianni. L’abecedario! Dio ci protegga! L’abecedario! 02173
Bottom
02174
Top
A LEGÉNY: Itt van, te szörnyeteg. Il giovane di Toukola. Eccolo, uomo terribile. 02174
Bottom
02175
Top
JUHANI: Csókold meg szépen. Igen, igen, csókold csak meg. Gianni. Dagli un bacino, bacialo per benino. 02175
Bottom
02176
Top
A LEGÉNY: Mit? Megcsókoljam? Il giovane di Toukola. Che? Lo devo baciare? 02176
Bottom
02177
Top
JUHANI: Igen, igen, csókold meg szépen. Az Úr szerelmére, csókold meg hamar, ha nem viszket a hátad, és ha kedves az életed. Tedd meg hamar, mert különben véred ebben a minutumban bosszúért kiált fel az égre, mint hajdan a jámbor Ábelé. Hiszen láthatod, hogy képem a haragtól oly fekete, mint a szaunabéli manóké. Ezért hát csókold meg csak azt az ábécét. Kérlek szépen mindkettőnk érdekében. így ni! Gianni. Sì, gentilmente. Fallo per amor di Dio, fratello mio, se non ti prude la schiena e ti è cara la vita. Falio, fallo, altrimenti, in questo momento il tuo sangue chiederà vendetta sul mio capo come una volta quello del pio Abele. Vedi che il mio viso è nero di rabbia come lo gnomo della sauna (Stanza sempre separata dall’abitazione, dove, su lastroni arroventati con fuoco di legna, si versa acqua; nel vapore che se ne sprigiona, i contadini, stesi su apposite tavole, prendono il bagno, frustandosi poi con fascetti di rami di betulla. Quando sono bene impregnati di vapore e di fumo, escono all’aperto e talvolta si rotolano nella neve.). Quindi bacia il mio sillabario. Te ne prego per il bene di entrambi! Bene. 02177
Bottom
02178
Top
A LEGÉNY: No, meg vagy elégedve? Il giovane di Toukola. Sei contento, ora? 02178
Bottom
02179
Top
JUHANI: Most már igen. Menj hát, és köszönd Teremtődnek, hogy ily könnyen megúsztad. És ha ott a vállad és kobakod között némi kellemetlen nyomokra lelnél, mintha satuba szorítottak volna, vagy ha holnap golyvád akar nőni, hát ne nagyon csodálkozz. Menj hát, menj. De még egy szót, öcskös. Ki költötte azt a nótát, amit az imént hallottunk tőletek? Gianni. Contentissimo. Va’, e ringrazia il tuo Dio di essertela sbirbata. Se ti scopri qualche segno fra le spalle e la chiorba come quello dei denti di una morsa, e specialmente se domani ti senti là anche una rigidità come dopo gli orecchioni, non te ne meravigliare. Ora vattene. Ma ancora una parola, una parola, fratello mio. Chi ha fatto quel canto che poco fa, quando l’abbiamo sentito, ci ha fatto rizzare gli orecchi? 02179
Bottom
02180
Top
A LEGÉNY: Nem tudom. Il giovane di Toukola. Non lo so. 02180
Bottom
02181
Top
JUHANI: Valid meg szépen! Gianni. Sputalo! 02181
Bottom
02182
Top
A LEGÉNY: Nem tudom. Il giovane di Toukola. Non lo so. 02182
Bottom
02183
Top
JUHANI: No, majd megtudom én. Hanem add át üdvözletemet Kissala Aapelinek, és mondd meg neki, hogy ha egyszer utamba kerül, hát fogadom, hogy a torka még élesebb hangokat fog adni, mint imént a flótája. Eredj, no, eredj, mert az én jelenlétem nem válik épp egészségedre. És ne dörmögj nekem bosszúról. Vigyázz, nehogy még egyszer utánad eredjek, és kiadjam neked a ráadást. Gianni. Beh, beh, finirò col saperlo. Ma porta i miei saluti ad Abele di Kissala, e digli che, quando lo incontrerò, la sua gola manderá suoni ancora più acuti del suo clarino focoso. Vai ora, che la mia vicinanza non ti è tanto salutare. Cosa stai brontolando? Vuoi vendicarti? Bada che non mi salti in mente di acchiapparti per dartene qualcuna sopra mercato. 02183
Bottom
02184
Top
TUOMAS: Hagyd már békén a nyomorultat. Maso. Lascialo in pace, miserabile. 02184
Bottom
02185
Top
JUHANI: Ez magkapta a magáét, állítom. De hagyjuk itt ezt a felszántott, ezerszer keresztül-kasul feltúrt országutat. Nem tanácsos sokáig itt időznünk, mert a törvény szigorúan elítéli a verekedést az országúton, és bizony könnyen hűvösre kerülhetünk. Gianni. Ha avuto quel che si merita, ve l’assicuro. Ma lasciamo questo posto orribilmente calpestato e sconvolto in tutti i sensi. Non è bene restare qui ora; poiché una rissa sulla strada maestra, è, dal punto di vista della legge, una cosa molto grave e può dare a uno dei guai seri. 02185
Bottom
02186
Top
AAPO: Iszkoljunk hát! Hanem ez volt aztán a haddel-hadd! Csúnyán megtépáztak volna, ha Simeoni nem segít; ő azonban leszórta rólam a csibészeket. Abramo. Spicciamoci! Che risciacquata. E mi avrebbero spennato senza Simeone che ha allontanato il groviglio dal mio capo. 02186
Bottom
02187
Top
SIMEONI: Ugyan miért is nyúltunk hozzájuk? Lám, esendő az ember, és haragját meg a bűn erejét nehezen tudja féken tartani. Ó, látva, hogy csépeli Tuomas ökle a legényeket, azt gondoltam: ebből emberhalál lesz! Simeone. Perchè li abbiamo picchiati? L’uomo è debole e non può contenere la sua ira e la violenza del peccato. Ah, quando ho visto come il pugno di Maso ha atterrato quegli uomini, ho pensato : ora non è lontano un omicidio! 02187
Bottom
02188
Top
TUOMAS: Talán nagyon vigyázatlanul vertem őket, de verekedtek már kisebb okból is. Hanem igyekezzünk serényebben; múlik az idő. Maso. Ho picchiato forse troppo imprudentemente, ma ci si è già bastonati anche per molto meno. Camminiamo più in fretta, il giorno se ne va. 02188
Bottom
02189
Top
Sebesen lépkedtek a testvérek, azonban a düh és bosszúság csak nem akart eltűnni a képükről, és mindig élesen a szívükbe nyilallt, valahányszor eszükbe jutott a toukolai legények gúnyverse. Legelöl Juhani lépkedett komor szótlansággal; haragtól fűtve sebesen kocogott előre, közben ki-kiköpött maga elé, és fejét rázo-gatta. Végül odafordult a többiekhez, és megkérdezte: Procedettero rapidamente; l’indignazione e il dispetto non erano scomparsi dai loro volti, anzi pungevano dolorosamente il loro cuore al ricordo del canto ingiurioso dei giovani di Toukola. Gianni camminava davanti silenzioso, camminava in preda all’ira, sputando e scuotendo di quando in quando la testa; finalmente, volgendosi agli altri, aprì la bocca. 02189
Bottom
02190
Top
JUHANI: Ugyan melyik átkozott találhatta ki ezt a verset? Gianni. Di chi diavolo è questa canzone? 02190
Bottom
02191
Top
EERO: Kissala Aapeli. Rico. Di Abele di Rissala. 02191
Bottom
02192
Top
JUHANI: Én is azt gyanítom, mert Aapeli csúfondáros fickó. Ő költötte azt a gonosz gúnyverset öreg káplánunkról is, aki - isten bocsá’! - a katekizmusvizsgán kissé beszennyezte az orrát. Abramo. Ho un’idea anch’io, poiché egli è un canzonatore rabbioso. Fece certo lui pure quella esecrabile poesia satirica sul nostro vecchio pastore che — Dio lo guardi! — si era scarabocchiato il naso durante un esame ai parrocchiani. 02192
Bottom
02193
Top
TIMO: Ha lenne egy fél messzely pálinkám, súgnék néhány szót Nikula Ananias fülébe, és csakhamar ölnyi hosszú verset hallhatnánk arról, hogy miféle ember ez az Aapeli. Nagy lókötő, vén bitang. Flótával a kezében folyton a falut járja, gyereket csinál a béreslányoknak, és öreg anyja nyakán élősködik. Piszkos csirkefogó! Timoteo. Se avessi un quarto d’acquavite e sussurrassi due parole all’orecchio di Anania di Nikula, sentiremmo presto una canzone lunga una tesa che ci mostrerebbe che razza di uomo è questo Abele: un fannullone e una canaglia, lui che va di villaggio in villaggio col clarino in mano, a far fare dei figli alle ragazze e vive alle spalle di sua madre. Un briccone. 02193
Bottom
02194
Top
JUHANI: Ha ez a „Hét ember ereje”-nóta tényleg az ő kobakjában született, hát akkor, ahol először utamba kerül, és ha mindjárt a templom pitvarában is, ott fogom lenyúzni a bőrt a kobakjáról, a tarkójától a szemöldökéig. Le én! De vajon nem csaphatnánk-é le erre a csibészre a törvény erejével? Gianni. Se la canzone che essi chiamano « La forza dei sette fratelli » venisse davvero dalla sua zucca, allora, quando lo incontrassi la prima volta, fosse anche sulla collina della chiesa, gli scorticherei la pelle della testa dalla nuca alle sopraccigia; deciso. Ma perchè non lo mettiamo nelle mani della giustizia? 02194
Bottom
02195
Top
AAPO: A törvény senkit sem ítél el szavahihető tanúk nélkül. AAPO: Laki ei tuomitse ketään ilman ankaria todistusmiehiä. 02195
Bottom
02196
Top
JUHANI: Tegyen hát esküt, hogy ártatlan a dologban, és azt hiszem, kétszer is meggondolja, amíg lelkét az örök kárhozatra adja. Ha azonban mégis megtenné, hát akkor jó éjszakát, szomszéd, aludj békén felőlem. JUHANI: Astukoon hän sitten puhdistus-valalle; ja luulenpa hänen ensin vähän arvelevan, ennen kuin viskaa sielunsa pimeyden alhoon. Mutta jos hän sen surkean tempun tekis, niin--hyvää yötä sitten, naapurini, makaa rauhassa minun puolestani. 02196
Bottom
02197
Top
AAPO: Igen ám, de a törvény ilyen esetben nem idézi eskütételre a vádlottat. Abramo. Ma credo che la legge, in simili circostanze, non ammette al giuramento l’accusato. 02197
Bottom
02198
Top
JUHANI: Akkor hát majd a saját mancsommal látom el a baját. Azt hiszem, ennek is meglesz ugyanaz a jótékony hatása, mintha a törvény és a bíróság sózna oda neki. Gianni. L’avrà dai miei pugni, e credo proverà la stessa salutare amarezza che se avesse assaggiato il sale della giustizia. 02198
Bottom
02199
Top
SIMEONI: Hanem hagyjuk már ezt a gúnydalt meg az iménti állati marakodást. Nézzétek, ott van az a fatörzs, melynek tövénél egyszer, teheneket legeltetve, csodálatos álmot láttam, noha gyomrom ugyancsak korgott az éhségtől. Almomban mintha az égben lettem volna, lágy, ringó kereveten ültem, s előttem étellel-itallal roskadásig rakott asztal párolgott. Ize-sebbnél ízesebb, zsírosabbnál zsírosabb ételeket tettek elém, én pedig ettem, ittam kedvem szerint, és mintha valami méltóságos személy lennék, kis kerub-gyerekek szolgáltak nekem. Minden csodálatosan szép és ünnepélyes volt: közel hozzám, az aranyteremben, az angyalok kara zengedezett, s hallottam, hogy azt az új és hatalmas zsoltárt éneklik. Ezt álmodtam, s ekkor gyúlt ki a hit szikrája a keblemben, hogy soha többé ki ne aludjék! Simeone. Cessiamo una buona volta di occuparci di quella canzone e di quella bestiale gazzarra sulla strada. Ecco qui quel ceppo ai cui piedi una volta, addormentatomi guardando il gregge, ebbi un sogno meraviglioso, benché mi brontolasse la fame in corpo. Mi sembrava di essere in cielo, seduto su un soffice divano che mi cullava e davanti a me fumava una ricca mensa, e le vivande erano così saporite e così grasse. Io mangiavo e bevevo e dei cherubini mi servivano come un gran personaggio. Tutto era incomparabilmente bello e solenne; lì vicino, in una sala dorata, risonava il coro degli angeli e io li sentivo cantare un canto nuovo ed eccelso. Così ho sognato e da allora si è accesa in me una favilla che non si spegnerà più. 02199
Bottom
02200
Top
JUHANI: Az a hétszerbölcs Tervakoski Tuomas, az a veres szemű, kecskeszakállú öreg atyus, akkori pásztortársad, bizonnyal megkótyagosított kissé: innen van az a szikra. Gianni. È stato quel gran lettore di Maso di Tervakoski dagli occhi rossi, dalla barba di becco, che pascolava allora il gregge con te che ti ha messo quelle stramberie in testa: ecco la scintilla. 02200
Bottom
02201
Top
SIMEONI: Jó, jó, majd elválik a végítélet napján. Simeone. Sì, sì, si vedrà al giorno del giudizio finale. 02201
Bottom
02202
Top
TUOMAS: Hanem ott van az a fenyő, amelyről apánk egyszer egy pompás hiúzt lőtt le; ez volt az öreg utolsó hiúza. Maso. Là è l’abete sotto il quale, una volta, nostro padre abbattè una lince, e fu la sua ultima lince. 02202
Bottom
02203
Top
TIMO: Igen, igen, ezután többé nem tért haza, hanem úgy hozták meg az erdőből, vérbe fagyva. Timoteo. Sì, la volta seguente non ritornò più a casa vivo, lo riportarono freddo. 02203
Bottom
02204
Top
JUHANI: Pompás, derék ember volt, de gyermekeivel szemben kemény és rideg, akár a szikla. Túl keveset taposta Jukola udvarát; mindig az erdőt járta, otthon pedig táncoltak az egerek. Gianni. Coraggioso e gagliardo era, ma duro e fermo come una pietra verso i figli. Raramente lo vedevi nei cortili di Jukola, che stava sempre nei boschi, mentre a casa i topi ballavano. 02204
Bottom
02205
Top
AAPO: Valóban, megigézte a vadászszenvedély, és nagyon elhanyagolta otthonát. De mégis derék apa volt, és becsületes emberként halt meg. Nyugodjék békében! Abramo. Davvero, dimenticava molto casa sua : era come stregato dalla passione della caccia; ma era propriamente un buon padre e morì da uomo onorato. Riposi in pace! 02205
Bottom
02206
Top
TIMO: És kétszeresen az anyánk. Timoteo. E due volte in pace nostra madre. 02206
Bottom
02207
Top
JUHANI: Kitűnő gazdasszony és jámbor lélek volt ő, noha olvasni sem tudott. Gianni. Era una padrona di casa capace, e una donna devota, benché non sapesse leggere. 02207
Bottom
02208
Top
SIMEONI: Mégis minden reggel és este térdre borulva imádkozott. Simeone. Tuttavia pregava in ginocchio sera e mattina. 02208
Bottom
02209
Top
JUHANI: Úgy bizony! Páratlan anya és gazdasszony. Még most is magam előtt látom, ahogy az eke szarvánál lépkedett, mint valami ormótlan óriásasszony. Gianni. Sì, era una madre e una padrona di casa esemplare! Ricordo sempre come camminava fra le corna dell’aratro, salda come un gigante. 02209
Bottom
02210
Top
EERO: Kitűnő anya volt ő, de mi miért nem voltunk engedelmes gyermekei, miért nem túrtuk a földet, mint hét fene medve? Akkor bizony Jukola sem került volna ebek harmincadjára. De mit tudtam én ezt akkor, apró, pendelyes gyerek? Rico. Era una madre eccellente, ma perchè non siamo stati ragazzi ubbidienti, perchè non abbiamo faticato nei campi come sette orsi? Jukola ora sarebbe tutt’altra cosa. Ma che capivo io allora, povera carnicina sdrucita? 02210
Bottom
02211
Top
JUHANI: Hallgass, csak hallgass! Emlékszem még, milyen szemtelenül és makrancosan viselkedtél szegény anyánkkal szemben. O azonban mindig dédelgetett, mint ahogy az apák és anyák rendszerint legkisebb gyermeküket kényeztetik. De lám, a legidősebb bundáját minduntalan kiporolják; ezt magam tudom a legjobban. Engem, a manóba is, mindig úgy vertek, mint a kétfenekű dobot; de remélem, hogy Isten segítségével mindez javamra vált. Gianni. Chiudi il becco! Ricordo ancora come era cattiva e insolente la tua condotta verso la povera mamma, ma lei ti compativa sempre come fanno tutti i babbi e le mamme col figlio più piccolo, mentre la pelliccia del maggiore è sempre conciata per le feste; lo so io per esperienza. Diavolo, mi hanno sempre bastonato come un cane, ma spero che tutto sia stato per il meglio, con l’aiuto di Dio. 02211
Bottom
02212
Top
SIMEONI: A fenyítés valóban jót tesz, különösen ha megáldod a virgácsot, és Isten nevében fenyítesz vele. Simeone. Veramente i castighi fanno bene, specie se benedici il frustino e castighi in nome di Dio. 02212
Bottom
02213
Top
EERO: De még inkább, ha előbb sós vízbe áztatod a virgácsot. Rico. Specialmente poi se riscaldi prima il frustino. 02213
Bottom
02214
Top
SIMEONI: Nem akarom meghallani hitvány gúnyolódásaidat, te elvakult, elkényeztetett gyerek! Simeone. Io non voglio sentire i tuoi cattivi frizzi, ragazzo cieco e troppo teneramente castigato. 02214
Bottom
02215
Top
TIMO: „A jó gyermek önmagát fenyíti”; de szeretném látni azt, aki megteszi. Timoteo. « Un buon ragazzo si corregge da sé », ma vorrei un po’ vederlo questo miracolo. 02215
Bottom
02216
Top
SIMEONI: Itt van a Sonnimáki keresztút; a temetőtől idáig kergette egy kísértet azt a gonosz Kiikkala üvegesmestert, aki éjjel elhaladva a templom előtt istentelenül káromkodott. Legyen ez intő példa számotokra is, hogy kerüljétek a káromkodás bűnét. Simeone. Eccoci al crocevia di Sonnimäki; un fantasma inseguì, dal recinto della chiesa fin qui, quello sboccato del vetraio di Kiikala, che, passando di notte davanti alla chiesa, s’era lasciato sfuggire di bocca, empio, una grossa bestemmia. Ciò vi serva ad evitare il peccato della bestemmia. 02216
Bottom
02217
Top
JUHANI: Itt állunk a Sonnimáki dombtetőn, már a templom is idelátszik, s ott piroslik a kántor lakóháza is, mint az ördög lángoló fészke! Hűha! Ott van hát az a pokolbéli uralom, ott van az ijesztő bölcsesség és a félelmetes dicsőség. Minden tagom elzsibbad, s a lábam kegyetlenül ellenszegül. Jaj, mit tegyek most, e pokoli percben, mitévő legyen a ti szánandó legidősebb testvéretek? Gianni. Siamo in cima a Sonnimäki; si vede la chiesa e laggiù brilla la casa rossa del sacrestano come il nido fiammeggiante del diavolo! Brr!... Laggiù c’è il dominio di tutto l’inferno, laggiù c’è la saggezza spaventosa, il terribile onore. Ora tutte le membra mi si intorpidiscono e i piedi si rifiutano senza pietà di andare avanti. Ah! che faccio in questo momento di tortura, che faccio io, vostro povero fratello maggiore? 02217
Bottom
02218
Top
EERO: Mivel te vagy legidősebb bátyánk, járj előttünk jó példával, és fordulj vissza a pokol útjáról. Én kész vagyok követni téged. Rico. Poiché sei il nostro fratello maggiore, va’ innanzi, dandoci il buon esempio, e volta le spalle alla via dell’inferno. Io sono pronto a seguirti. 02218
Bottom
02219
Top
TUOMAS: Hallgass, Eero! Egyetlen lépést sem vissza! Maso. Zitto, Rico! Ora non si torna indietro. 02219
Bottom
02220
Top
JUHANI: Ó, ezer szarvas ördög! A kántor ajtaja mintha a halál torka lenne. Gianni. Diavolo, la porta del sacrestano mi sembra la gola della morte. 02220
Bottom
02221
Top
AAPO: Pedig ott kezdődik emberségünk és becsületünk. Abramo. Ma proprio di là comincerà la nostra stima e il nostro onore nel mondo. 02221
Bottom
02222
Top
JUHANI: Keserves becsület, keserves becsület, mondhatom! Jaj nekünk! Ott látom a kántorház egész ékességét, a papiak félelmetes pompáját, és minden porci-kám irtózik, egész lényem borsózik tőle. Te mit mondasz, Timo? Gianni. Un caldo onore, un caldo onore! Poveri noi! Già vedo tutto lo splendore del sacrestano, il terribile fasto della parrocchia e la mia natura è ricalcitrante. Dio ci aiuti! è ricalcitrante. Che dici, Timoteo? 02222
Bottom
02223
Top
TIMO: Szörnyen irtózom én is. Timoteo. È molto ricalcitrante. 02223
Bottom
02224
Top
AAPO: Meghiszem. De nem táncolhatunk mindig rózsákon és virágokon. Abramo. Lo credo, ma qui non si balla sempre su rose e fiori. 02224
Bottom
02225
Top
JUHANI: Rózsákon és virágokon? Hát talán eddig rózsákon táncoltunk! Gianni. Su rose e fiori? Abbiamo mai ballato su rose e fiori, noi? 02225
Bottom
02226
Top
AAPO: Sok keserű bogyót nyelünk itt még, cimbora! Abramo. Ingoieremo molte pillole amare, fratello mio. 02226
Bottom
02227
Top
JUHANI: Keserű bogyót? Hát nem nyeltünk-e eddig is elég keserű bogyót? Jaj, szegény Aapo! Sokféle pácban főztek már bennünket, sokféle szél cibálta már az üstökűnk. És ugyan miért? Mi hasznunk volt belőle? Ronda szemétdomb a világ, nem egyéb. Pokolba a kántorokkal és papokkal, vizsgákkal, könyvekkel és a sokiratú szölgabírákkal! Egytől egyig a világ rossz szellemei! Könyvet mondtam, de sem a Bibliát, a zsoltároskönyvet, katekizmust, ábécét, sem pedig a rettenetes „Pusztában kiáltó szó”-t nem gondoltam. Jaj, miért is születtem e világra? Gianni. Pillole amare? Non ne abbiamo già ingoiate a sufficienza, pillole amare? Ah, povero Abramo! Siamo già stati cotti in molte zuppe e i nostri capelli sono stati già agitati da molti venti. Cosa ci abbiamo guadagnato? Il mondo è un gran mucchio di rottami, nient’altro. Al diavolo i sacrestani e i pastori, gli esami alla parrocchia e i libri e i commissari di polizia con le loro 'scartoffie. Tutti spiriti del malanno! Ho nominato i libri, ma non ho inteso parlare della Bibbia, nè del Salterio, nè del Catechismo, nè dell’Abecedario e nemmeno de « La voce che grida nel deserto » — quel libro terribile — di questi certo io non ho inteso di parlare. Ma perchè sono nato? 02227
Bottom
02228
Top
SIMEONI: Ne átkozd el napjaid, kegyelmi időd napjait! Simeone. Non imprecare al giorno della tua nascita, ai giorni della tua grazia. 02228
Bottom
02229
Top
JUHANI: Miért születtem, miért születtem? Gianni. Perchè son nato, perchè son nato? 02229
Bottom
02230
Top
TIMO: Nyomorult vándornak jöttem e világra. Miért nem születtem inkább vágott szájú kis nyuszinak ott a bokor alatt? Miért? Timoteo. Sono nato come un povero viaggiatore. Perchè non ho aperto gli occhi come un leprotto labbro-fesso qui sotto questo abete ? 02230
Bottom
02231
Top
JUHANI: Én pedig annak a mókusnak, aki ott a fenyő ágán feltartott farokkal ugrabugrál? Fenyőtoboz lenne gondtalan kenyerem, a fenyő mohája meleg takaróm puha fészkemben. Gianni. E io come quello scoiattolo coda-ritta che grida là sui rami di quel pino? Le pine sono il suo pane senza pensieri, e la barba dell’abete la coperta della sua casetta muscosa. 02231
Bottom
02232
Top
TIMO: Neki nem kell olvasnia. Timoteo. E non ha bisogno d’imparare a leggere. 02232
Bottom
02233
Top
JUHANI: Neki nem kell olvasnia! Gianni. E non ha bisogno di imparare a leggere! 02233
Bottom
02234
Top
AAPO: Mindenkinek a maga keresztje, és aztán: „Amilyen a katona, olyan a kardja.” Itt nem használ a sírás és panaszkodás, hanem csak a tett és a munka. Előre hát, testvéreim! Abramo. A ciascuno è assegnata la sua parte e sempre « la spada è a seconda dell’uomo». E non serve frignare e lamentarsi; bisogna lavorare e muoversi. Avanti, dunque, fratelli miei! 02234
Bottom
02235
Top
TUOMAS: Előre a kántorhoz, akár a tenger örvénylő árján át! Maso. Avanti, dal sacrestano, anche attraverso i gorghi agitati del mare! 02235
Bottom
02236
Top
JUHANI: Te min töprengsz, Eero gyerek? Gianni. Che pensi, Richetto? 02236
Bottom
02237
Top
EERO: Azt gondolom, menjünk hát a kántorhoz, iskolába. Rico. Penso che si va a scuola dal sacrestano. 02237
Bottom
02238
Top
JUHANI: Hm! Menjünk, menjünk, induljunk hát! Uram Jézus! Hanem énekelj valamit, Timo testvér, énekelj! Gianni. Ehm! Andiamo dunque, camminiamo. Ah, Gesù! Canta, Timoteo, canta, fratello! 02238
Bottom
02239
Top
TIMO: Énekeljek a mohafészkű kis mókusról? Timoteo. Canterò dello scoiattolo nella sua cella di muschio. 02239
Bottom
02240
Top
JUHANI: Igen, igen! Gianni. Sì, sì. 02240
Bottom
02242
Top
TIMO: Timoteo. 02241
Bottom
02243
Top
Elpihent a fürge mókus,
Fellegek közt ing a fészke:
Csapda foga meg nem fogja,
Kutya nem jut közelébe -
O rájuk se hederít.

Égbe nyúló őrtoronyból
Bámul szét a nagyvilágba:
Lent öldöklő küzdelem dúl -
Feje fölött fenyő ága
Leng: a béke zászlaja.

Bólogat a kis bolondos,
Lágy, meleg mohába bújva;
Himbál, hintáz, ring a vára -
Erdő kanteléje búg, ha
A szél ujja belekap.

Bóbiskál a borzasfarkú,
Kis ablak mögött lapulva -
Víg madárdal zsong fülébe:
Pillanat! s már messze túl van
Álomerdő fái közt.
Dolce lo scoiattolino
Dorme in sua muscosa stanza.
Non la zanna del mastino
Lo raggiunge mai lassù,

Nè il fucil del cacciatore.
Dall’altezza del suo nido
Guarda il giro della terra;
Sotto a sè c’è pace e guerra;
E dell’uomo il pianto e il riso;
Della coda fa bandiera.

Il suo viver così è bello
Nel suo mobile castello;
Nella placida altalena
Mentre canta la serena
Degli uccelli canzoncina.

S’addormenta al dondolìo;
E attraverso al finestrino,
Calan dolci sogni d’oro,
Da un paese di magìa :
Bella vita gli dà Iddio.
02242
Bottom

Fejezet 03 Capitolo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita|-fra|-epo| (hu-it) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capitolo
Download A hét testvér o I sette fratelli télécharger
03001
Top
Két nap múlt el. A kántor cselédszobájában az asztal körül ülnek a testvérek, és magolják az ábécét, ahogy azt nékik hol maga a kántor, hol pedig nyolcéves kislánya diktálja. így tanulják hát a testvérek, nyitott könyvvel a kezükben, az olvasás nehéz tudományát, s orcájukról csorog a verejték. Azonban csupán öt Jukola testvért látunk az asztal mögött a pádon ülni. Hát Juhani és Timo hol vannak? Ott állnak az ajtó mellett a szégyensarokban, és a hajuk, melyet csak az imént cibált meg a kántor kemény ökle, kócosán, borzasan mered felfelé. Due giorni sono passati. I fratelli, seduti intorno alla tavola nella camera dei domestici del sacrestano, compitano l’alfabeto, come dice loro a volte lo stesso sacrestano e a volte la sua figliolina di otto anni. Così, il libro aperto in mano, si esercitano a leggere con zelo e la fronte in sudore. Ma puoi vedere solo cinque dei ragazzi di Jukola seduti sulla panca dietro la tavola. Dove sono Gianni e Timoteo? Stanno ritti là nel « cantuccio dell’asino », vicino alla porta e coi capelli, in cui dianzi la mano energica del sacrestano ha messo lo scompiglio, ancora ritti e arruffati. 03001
Bottom
03002
Top
Bizony szörnyen lassan haladtak a testvérek a tudományban, és tanítójuk félelmetes szigora nemhogy serkentette volna, hanem épp ellenkezőleg, egyre inkább megbénította kedvüket és eszük járását. Juhani és Timo még mindig csak az A-t ismerték; a többiek tudása már néhány betűvel előbbre járt. Közülük csupán Eero volt elképesztő kivétel, aki már maga mögött hagyta az ábécét, és pergő nyelvvel a silabizálást gyakorolta. Molto lentamente progrediva l’insegnamento dei fratelli, non incoraggiato dalla paurosa severità del loro maestro che, al contrario, intorpidiva sempre più la loro buona volontà e il loro comprendonio. Gianni e Timoteo sapevano appena poco più dell’a; gli altri erano arrivati a imparare qualche lettera di più. Ma fra loro tutti faceva eccezione il fratello Rico che aveva già finito l’alfabeto e si esercitava a compitare con molta prontezza. 03002
Bottom
03003
Top
Közeledett az este, azonban a testvérek ezen a napon még egyetlen falatot sem ettek. A kántor ugyanis elkobozta tarisznyáikat, és az éhség fegyverével is fokozni próbálta buzgalmukat a tanulásban. Kínzó éhségtől gyötörve állott Juhani a sarokban, meg-megrázta kerek kobakját, hébe-hóba dühösen kiköpött, és mint a bika, vad pillantásokat vetett tanítója felé. Timo azonban, mit sem törődve a világ folyásával, elbóbiskolt mellette. A kántor végül mégiscsak félbeszakította az olvasást, és kijelentette: „Hagyjátok már abba, fafejűek, és egyetek; zabáljatok, mint a kérődző kosok a karámban. De jegyezzétek meg: ez után a vacsora után egyetlen morzsát sem kaptok mindaddig, míg a fejetekben nincs az egész ábécé, ti tuskófejű ökrök. Egy órát adok nektek az evésre, de az ajtón túl egyetlen lépést sem tehettek. Üdvösnek, nagyon is üdvösnek tartom, ha egész estig áristomban maradtok. No, tátsátok ki a szátokat, mert rögtön megkapjátok a kenyeres tarisznyát.” így szólt A kántor, eltávozott, s aztán a cselédlánnyal beküldte a testvérek elemózsiáját, az ajtót azonban szigorúan rájuk záratta. La sera si avvicinava e durante il giorno, i fratelli non avevano ancora assaggiato un bocconcino di cibo; poiché il sacrestano, che aveva sequestrato le loro provvigioni, cercava di stimolare la loro voglia di studiare coi patimenti della fame. Così, tormentato dalla rabbia della fame, Gianni sedeva nel suo cantuccio, scuotendo la testa arruffata, sputacchiando e guardando male il maestro coi roteanti occhi bovini. Al suo fianco dormicchiava Timoteo, incurante delle cose del mondo. Finalmente il sacrestano interruppe la lettura e disse : « Smettete ora e mangiate, teste dure, e masticate come ruminano i montoni nel chiuso. Ma ricordatevi che, dopo il pasto, non vi entrerà nelle labbra nemmeno una briciola di cibo prima che vi entri in zucca l’alfabeto, tori dal cranio duro. Vi dò un’ora di tempo per mangiare, ma non fate ancora un passo fuori della porta. Penso che sia bene per voi di tenervi agli arresti fino a stasera, molto bene. Ora spalancate la gola, perchè avrete nelle grinfie le vostre bisacce con le provviste ». Avendo parlato così, si allontanò e mandò ai fratelli per la domestica le loro provviste, ma la porta fu chiusa bene a chiavistello. 03003
Bottom
03004
Top
TIMO: Hol a tarisznyám? Timoteo. Dov’è il mio sacco? 03004
Bottom
03005
Top
LAURI: Ott a tied, ehol az enyém. Most akár az apró követ is megenném. Renzo. Là è il tuo, qui il mio. Mangerei anche dei sassolini ora. 03005
Bottom
03006
Top
JUHANI: Nem eszünk egy falatot sem! Gianni. Invece non si mangerà nemmeno una briciola. 03006
Bottom
03007
Top
LAURI: Mit? Hogy nem eszünk? Renzo. Che? Non si mangia? 03007
Bottom
03008
Top
JUHANI: Egyetlen falatot sem! Gianni. Nemmeno una briciola! 03008
Bottom
03009
Top
LAURI: Könnyebben elzárod tenyérrel a tengert! Renzo. Chiuderesti più facilmente la gola del mare col palmo della mano. 03009
Bottom
03010
Top
JUHANI: Hagyjátok békén a tarisznyákat! Gianni. Lasciamo stare i sacchi. 03010
Bottom
03011
Top
AAPO: Mit akarsz már megint? Abramo. Che pensi di fare? 03011
Bottom
03012
Top
JUHANI: Megbosszantani a kántort. Holnap napkeltéig nem eszünk semmit sem. Forr a vérem, gyerekek, és forog a fejem, mint Keitula szélmalma. De bosszantás bosszantás ellen! Gianni. Di far dispetto al sacrestano. Non mangiare fino a domattina. In sangue mi ribolle, ragazzi, e la testa mi gira come il mulino a vento di Keitula. Ma dispetto contro dispetto! 03012
Bottom
03013
Top
AAPO: No, ezen a bosszantáson csak nevetne az öreg. Abramo. Il vecchio riderà di cuore del tuo dispetto. 03013
Bottom
03014
Top
JUHANI: Hadd nevessen. Én nem eszem. Eero már sila-bizál, lám, lám! Én nem eszem. Gianni. Lascialo ridere. Io non mangio. Rico sillaba già, guarda, guarda. Io non mangio. 03014
Bottom
03015
Top
TUOMAS: Itt én sem eszem, hanem majd ott, a Sonnimáki pázsitján. Ott ülök én nemsokára, puha pázsit-párnán. Maso. Io nemmeno qui, ma là sulla landa di Sonnimäki. Mi ci siederò fra poco su una materassa d’erica. 03015
Bottom
03016
Top
JUHANI: Úgy van! Ott hentergünk nemsokára, ott bizony! Gianni. Certo, là, là faremo presto delle capriole. 03016
Bottom
03017
Top
EERO: Helyeslem a tervet, fiúk! Rico. Io ci sto, ragazzi. 03017
Bottom
03018
Top
AAPO: Hát ez már miféle ostobaság megint? Abramo. Che pazzie, di nuovo? 03018
Bottom
03019
Top
JUHANI: Ki a börtönből! Gianni. Fuori dalla prigione! 03019
Bottom
03020
Top
AAPO: Hahó, józan ész! Abramo. Giudizio, ohi! 03020
Bottom
03021
Top
JUHANI: Hahó, Sonnimáki fenyvese! •' Gianni. La pineta di Sonnimäki, ohi! 03021
Bottom
03022
Top
EERO: Úgy hát! S a józan ész azt feleli: hahó! Rico. Così. E il giudizio risponde: ohi! 03022
Bottom
03023
Top
JUHANI: Emberül felel. Gianni. Risponde come un ragazzo. 03023
Bottom
03024
Top
AAPO: Simeoni, beszélj a fejükkel. Abramo. Simeone, fa’ del tuo meglio. 03024
Bottom
03025
Top
SIMEONI: Csöndesebben, testvérek! De én is csak azt mondom, hogy nem születtünk írástudóknak. Mondjunk hát búcsút minden ilyesfajta fáradozásnak. Hanem azért éljünk tisztességgel, becsülettel; hiszen jó keresztények lehetünk a betű ismerete nélkül is, ha igaz hittel hiszünk. Simeone. Calma, fratelli : dico che non siamo tagliati per divenire uomini di studio, e perciò possiamo ben lasciare tutti gli sforzi a questo riguardo. Ma sia la nostra vita irreprensibile e onesta, poiché possiamo vivere da uomini anche senza saper leggere, finché abbiamo la fede. 03025
Bottom
03026
Top
AAPO: Te átkozott, hiszen te mindent lerontasz, ahelyett, hogy fölépítenél! Abramo. Maledetto, tu ci butti giù invece di sollevarci. 03026
Bottom
03027
Top
JUHANI: Simeoni az igazság és méltányosság szaván szólott. El innen, fiúk; türelmem nem bírja tovább. Gianni. Simeone parla il linguaggio della giustizia e della moderazione. Via di qui, ragazzi. Non ci reggo più. 03027
Bottom
03028
Top
TUOMAS: Szívem szakad meg, ha látom, hogy csépelik Juhanit. El innen, fiúk! Maso. Mi si stringe il cuore a veder come vien conciato Gianni. Via, ragazzi! 03028
Bottom
03029
Top
JUHANI: Határoztunk! Hanem azért, Tuomas, ne sajnálj engem, mert enyém a bosszú. Igaz, alaposan megtépáztak, megcibáltak, mint rákok a férget. És a zsebemben egész kóccsomó van, a kántor által kitépett hajcsomó. Ha ez a szőrgombóc nem tömi el egyszer a kántor torkát, akkor csak azért nem, mert a kócból valami fura masinát csinálok. A kántornak szép kövér nyaka van, úgy ám! Hanem többet egy hangot sem mondok! Gianni. È deciso. Ma non mi compiangere, Maso; tengo in mano la vendetta. Sono stato tritato e spezzettato come l’esca dei gamberi, in verità, e ho in tasca una manciata, una manciata di stoppa, strappatami dal capo dal maestro. Ma se con questo stoppaccio non tappo una volta o l’altra la gola del sacrestano, sarà perchè ne ho fatto un altro ordigno. Il sacrestano ha un collo, ha un collo; ma ora non dico più nulla. 03029
Bottom
03030
Top
EERO: Én valami mást, okosabbat tanácsolnék. Fonjunk a zsebedben levő hajcsomóból finom halászzsineget, és ajándékozzuk a kántornak hálából a jó tanításért. De miért uszítlak bűnre titeket, mikor tudom, és mindnyájan egységesen elismerjük, hogy a fenyítés kimondhatatlanul használ. Mint ahogy azt útközben testvériesen megbeszéltük. Rico. Io ho un’altra idea migliore. Coi ricci che serbi in tasca intrecceremo un’eccellente cordicella per la lenza da regalare al sacrestano per il suo buon insegnamento. Ma perchè indurvi al peccato, quando io so e tutti siamo d’accordo nel convenire che il castigo fa un bene indicibile, come abbiamo detto qui da buoni fratelli? 03030
Bottom
03031
Top
JUHANI: Eero már silabizál. Lám, lám, milyen derék fiú! Gianni. Rico sillaba già. Che ragazzo saggio. 03031
Bottom
03032
Top
EERO: Bizony szégyellem, hogy ilyen öreg fejjel még mindig a silabizálást kell gyakorolnom. Rico. È una vergogna che alla mia età mi eserciti a sillabare. 03032
Bottom
03033
Top
JUHANI: Öreg? És mi, többiek? Gianni. Alla tua età? E noi allora? 03033
Bottom
03034
Top
SIMEONI: Már megint csipkelődik. Simeone. Ci prende in giro. 03034
Bottom
03035
Top
JUHANI: Igen, már megint csipkelődsz, te bogáncskóró szép búzamezőnkben, te csípős savanyúság Jukola keresztény testvér- tésztájában, te sündisznó, te sünmalac, te varangyos béka! Gianni. Prendici pure in giro di nuovo, loglio del nostro campo di grano, amarezza e acidità dell’impasto cristiano dei fratelli di Jukola, porcospino, porcellino, ranocchio! 03035
Bottom
03036
Top
SIMEONI: Halkabban, hé, meghallja a kántor! Simeone. Silenzio, silenzio per via del sacrestano! 03036
Bottom
03037
Top
JUHANI: Most pedig ki ebből a putriból mindannyian! Aki ellenkezik, annak ellátom a baját. Gianni. Fuori tutti d’accordo da questa prigione! E se qualcuno si oppone avrà la sua. 03037
Bottom
03038
Top
TUOMAS: Uccu, kifelé mind! Maso. Tutti fuori, tutti! 03038
Bottom
03039
Top
AAPO: Timo, állhatatos, jó testvérem, mit szólsz ehhez? Abramo. Timoteo, fratello mio, tu che sei sempre serio, che dici? 03039
Bottom
03040
Top
TIMO: „Kéregből nem lesz kabát, parasztból nem lesz püspök”, ezért hát szedd a sátorfád, és gyerünk. De még azt is hozzátehetem: „Két oldalán fenik a fejszét.” Timoteo. Non si fa un vestito dalla scorza, nè da un vecchio, un prete, perciò facciamo fagotto e via tutti dal primo all’ultimo. Posso appoggiare la nostra risoluzione con un altro proverbio : « L’ascia si affila dalle due parti ». 03040
Bottom
03041
Top
AAPO: Lauri, te mit teszel? Abramo. Renzo, che fai? 03041
Bottom
03042
Top
LAURI: Megyek a Sonnimákire. Renzo. Vado di qui a Sonnimäki. 03042
Bottom
03043
Top
AAPO: Ah, akár a halottak is kiálthatnák nektek sírjukból: ti csökönyös bolondok, ti! Abramo. Ah, anche se i morti vi gridassero dai loro sepolcri : ostinati, pazzi! (Fatti degli Apostoli, 7, 51.). 03043
Bottom
03044
Top
JUHANI: Bizony az sem használna, hanem csak mars kifelé, fiú! Jössz-e hát? Mert ha nem- Jézus uccse! -, rögtön villámlani és mennydörögni fog. Jössz-e? Gianni. Non servirebbe a nulla. Marche! ragazzo. Che vieni? Altrimenti, Signore Gesù, fulmini e saette. Che vieni? 03044
Bottom
03045
Top
AAPO: Jövök, jövök. Hanem még egy szót! Abramo. Vengo, ma ancora una parola. 03045
Bottom
03046
Top
TUOMAS: Ezer szó sem használ itt többé. Maso. Ora non servirebbero neppure mille parole. 03046
Bottom
03047
Top
JUHANI: Nem, még ha minden szónak ezer kardja is lenne. Gianni. Nemmeno se ogni parola avesse mille spade. 03047
Bottom
03048
Top
EERO: És minden kardnak ezer éle. Rico. E ogni spada mille lame. 03048
Bottom
03049
Top
JUHANI: Ezer tüzet szikrázó éle. Úgy bizony, az sem használna. Kifelé hát ebből a börtönből, kifelé Szibériából, ki ebből a borzalmas rengetegből, mint hét golyó az ágyú torkából. Itt van a golyó is, meg az ágyú is, élesre töltött ágyú, mely percről percre forróbb lesz, már-már vörösen izzik, és rögtön eldördül. Haj, drága testvéreim, édes atyámfiai, egyazon anyánk kedves magzatai! Ti is láttátok, hogyan csavarta a kántor ujjai köré ezt a hajtincsemet, s aztán marokra fogva hogyan tépte-cibálta, hogy még a fogam is csattogott tőle. Hah! Gianni. Mille lame infocate. Proprio così; non servirebbero a niente. Via dalla prigione, via dalla Siberia, via da questa orribile buca, via, come sette palle dalla gola del cannone! Ecco qui la palla, ed ecco qui il cannone, un cannone carico, che si riscalda e si riscalda e ora è rovente e fra poco esplode. O cari fratelli e d’una famiglia e nati da una stessa madre! Voi avete visto com’egli si è arrotolato questa ciocca della mia fronte intorno all’indice e l’ha afferrata con tutta la forza della mano, sì, così, guarda, e poi mi ha scosso tanto che i denti mi scricchiolavano. Ehm! 03049
Bottom
03050
Top
TUOMAS: Láttam jól, és az arcom dagadozott a dühtől. Maso. Io ho visto e le guance mi si son gonfiate di rabbia. 03050
Bottom
03051
Top
EERO: Én is hallottam, hogyan csattogott Juhani foga, láttam, hogyan dagadozott Tuomas arca, és elborzadtam. De mégis hálát adtam nevetekben Istennek, eszembe idézve, hogy milyen hasznos a fenyítés. Rico. Io ho sentito i denti di Gianni scricchiolare e le gote di Maso gonfiarsi; e ho inorridito, ma ne ho ringraziato Dio da parte vostra, ricordandomi come le punizioni faccian bene. 03051
Bottom
03052
Top
JUHANI: Hallod-e, édes testvér, ne babrálj égő kanóccal az ágyú lőporos serpenyőjénél, mármint a két fülem körül, ne, az istenért! Gianni. Caro fratello, non accostare la miccia alla carica del cannone, non lo fare. 03052
Bottom
03053
Top
TUOMAS: Miért dühösíted még jobban, Eero? Maso. Perchè lo fai arrabbiare, Rico? 03053
Bottom
03054
Top
JUHANI: Eero volt különben is a kántor kedvence. No, jól van hát, jól van. De mit vétettem én, hogy a kántor így megkínzott? Az én hibám, hogy ilyen nehéz a fejem? Kevés híja, hogy sírva nem fakadok. Gianni. Rico è il cocco del sacrestano. Bene, benissimo. Ma che ho fatto di male, io, perchè il sacrestano mi maltratti così? È un delitto se ho una zucca così dura? Ci manca poco che mi venga da piangere. 03054
Bottom
03055
Top
TIMO: Mit vétettem én, hogy ily gonoszul cibálják az üstökömet? Vagy azért büntetnek, mert nincs több eszem, mint amennyit az Úr az ő bölcsességében adott? Timoteo. E che cosa ho fatto io, perchè mi si scarruffino sì maledettamente i capelli? Forse perchè possiedo quel giudizio che Iddio mi ha dato una volta nella sua saggezza? 03055
Bottom
03056
Top
LAURI: Három kemény barackot kaptam én is. Renzo. Tre scarruffate mi son preso. 03056
Bottom
03057
Top
JUHANI: Mindnyájan édes emlékeket kaptunk innen. Nyiss ajtót! Gianni. Tutti noi abbiamo di questi dolci ricordi. Apri la porta! 03057
Bottom
03058
Top
AAPO: Ne feledd: lakat mögött vagyunk. Abramo. Bada, che siamo sotto chiave. 03058
Bottom
03059
Top
TIMO: Retesz van az ajtón, erős retesz. Timoteo. È messo il paletto, un paletto robusto. 03059
Bottom
03060
Top
JUHANI: Eltörik az, mint a nádszál! Hanem igaz: itt az ablak. Egyetlen ütés a tarisznyámmal, és mindjárt vidám csörrenést-csilingelést hallunk. Gianni. Si romperà come un festuca. Ma un’altra cosa; laggiù c’è la finestra. Un colpo col mio sacco e si sentirà un fracasso e un tintinnio. 03060
Bottom
03061
Top
AAPO: Egész meg vagy szédülve! Abramo. Che ti ha dato di volta il cervello? 03061
Bottom
03062
Top
JUHANI: Kétnapos szédítéstől, kétnapos cibálástól, öcskös! Gianni. Due giornate di giramento, due giornate di giramento, ragazzo mio! 03062
Bottom
03063
Top
SIMEONI: Be ne törd azért az ablakot; beszéljünk inkább szépen a kántorral. Simeone. Perciò non rompiamo la finestra, ma parliamo gentilmente al sacrestano. 03063
Bottom
03064
Top
JUHANI: Eredj a pokolba, és beszélj az ördöggel! Misz-likbe az ablakot, és ki ebből a börtönből! „Kifelé az egész század!” - üvöltötte haragjában a kapitány. Gianni. Va’ all’inferno a conversare col demonio! La finestra in pezzi e via dalla prigione! « Fuori tutto il battaglione », gridò arrabbiato il capitano. 03064
Bottom
03065
Top
TUOMAS: Kulcsra az ajtót, Eero! Maso. Metti la spranga alla porta, Rico. 03065
Bottom
03066
Top
EERO: így, ni! Szépen bezárjuk a vár főkapuját, közben pedig a század kiszökik az erőd hátsó ajtaján. Zárva van az ajtó. Rico. Appunto, bisogna chiudere il portone del castello quando il battaglione esce dalla porta di dietro della fortezza. La porta è sprangata. 03066
Bottom
03067
Top
AAPO: Utoljára figyelmeztetlek benneteket! Abramo. State in guardia. 03067
Bottom
03068
Top
JUHANI: Ami történt, megtörtént. Ide nézz! Gianni. Il dado è tratto. 03068
Bottom
03069
Top
AAPO: Te szörnyű, istentelen ember! Abramo. O pazzo furioso! Empio. 03069
Bottom
03070
Top
SIMEONI: így ni! Ez is megtörtént! Betörött az ablak. Simeone. Ecco, è fatto, la finestra si è spaccata. 03070
Bottom
03071
Top
JUHANI: Az ablak beszakadt, az égbolt meghasadt, Jussi tarisznyája hatalmasat pufifant! Ez volt aztán az ütés! Gianni. La finestra si è spaccata e il cielo ha scintillato quando il sacco di Giannino ha ruzzolato! Che baccano! 03071
Bottom
03072
Top
SIMEONI: O, mi szerencsétlenek! Simeone. Poveri noi! 03072
Bottom
03073
Top
JUHANI: Nyitva az út, jössz-e? Gianni. La via è aperta, ti muovi? 03073
Bottom
03074
Top
SIMEONI: Veletek tartok, édes testvér! Simeone. Io ti seguo, caro fratello! 03074
Bottom
03075
Top
JUHANI: Nyitva az út, Aapo, jössz-e? Gianni. Abramo, la via è aperta, ti muovi? 03075
Bottom
03076
Top
AAPO: Mit hadonászol az öklöddel, te bolond? Megyek én is, persze hogy megyek. Ugyan mit tehetnék mást? A kocka el van vetve. Abramo. Perchè alzi le mani, pazzo? Ti seguo, ti seguo! Non c’è altro da fare qui, da che il dado è tratto. 03076
Bottom
03077
Top
JUHANI: Pukkadj meg! Gianni. Maledizione. 03077
Bottom
03078
Top
TUOMAS: Vállra a tarisznyát, és ki az ablakon! Zörögnek a pitvarban. Maso. Tutti i sacchi in ispalla e fuori dalla finestra! Si sentono dei passi nel vestibolo. 03078
Bottom
03079
Top
JUHANI: Talán a kántor? No, annak még lekenek egyet! Gianni. Che sia il sacrestano? Lo vorrei accarezzare. 03079
Bottom
03080
Top
TUOMAS: Gyere! Maso. Vieni! 03080
Bottom
03081
Top
JUHANI: Ez a kántor! Ezt még megsimogatom egy kicsit! Gianni. È il sacrestano. Lo vorrei accarezzare un po’. 03081
Bottom
03082
Top
TUOMAS: Kifelé, ha mondom! Maso. Via, dico. 03082
Bottom
03083
Top
JUHANI: Ne állj az utamba! Nagyon szeretlek, Tuomas testvér. Gianni. Non mi ti mettere fra i piedi ora. Io ti voglio bene, Maso, fratello mio. 03083
Bottom
03084
Top
TUOMAS: Nem engedem, hogy őrültséget csinálj. Ugorjunk ki gyorsan az ablakon; a többiek már ott rohannak a mezőn át. Gyere! Maso. Non ti lascerò commettere crudeltà. Spicciati ora soltanto a uscir fuori della finestra con me; gli altri corrono già là sul campo. Vieni! 03084
Bottom
03085
Top
JUHANI: Hagyj békén! Miért félsz, hogy őrültséget csinálok? Nem én, csak éppen idefektetem szépen a térdemre, fölhajtóm a kabátja szárnyát, és puszta kézzel elfenekelem. Jó munkát végzek én puszta kézzel is. Hagyj engem, kedves testvér, mert különben meghasad a szívem, mint Korkki bőrdudája. Eressz! Nem látod, hogy gőzöl a fejem? Gianni. Lasciami! Che paura hai delle mie crudeltà? Lo prendo per benino sulle ginocchia, gli alzo le lunghe falde dell’abito, e lo sculaccio col palmo della mano nudo che certo saprà fare il suo dovere. Lasciami, mio caro fratello, altrimenti il cuore mi si spezza come la cornamusa di Korkki. Lasciami! Vedi come mi fuma la testa. 03085
Bottom
03086
Top
TUOMAS: Örök harag, ha most nem engedelmeskedsz. Komolyan mondom! Maso. Saremo sempre nemici, se ora non mi ubbidisci. Bada a quel che dico. 03086
Bottom
03087
Top
JUHANI: Menjünk hát. De csak azért engedek neked, mert igaz szívből szeretlek. Gianni. Andiamo allora. Non avrei mai ceduto se non ti volessi un bene dell’anima. 03087
Bottom
03088
Top
Szótlanul kiugrottak az ablakon át a dombra, és gyorsan keresztülfutottak a kántor krumpliföldjén. Lábuk alatt kavicsok csörrentek, sarkuk nyomán magasra röppentek a göröngyök, s nemsokára ők is eltűntek az erdő sűrűjében a többiek után. A kántor pedig haragtól feldúlt arccal, kezében kemény nádpálcát suhogtatva, berontott a szobába. Hangos szóval kiáltott a szökevények után, de hiába: azok már túl jártak a kis nyárfaerdőn is, átfutottak egy köves-sziklás lankán, át a sűrű borókáson, majd pedig a parókia széles, sással szegett rétjét, a Neulaniemit szelték át. Végül átügettek egy tompán döngő, lapos tisztáson, és máris ott álltak a fö-venyes úton, a Sonnimáki ligetes lejtőjének lábánál. Fölkapaszkodtak a kavicsos domboldalon, és fölérve a tetőre, úgy határoztak, hogy ott, a fenyők tövénél, a hangás pázsiton letelepednek; nemsokára már kéken kanyargott tábortüzük füstje a fák lombja között. Essi tacquero e si gettarono dalla finestra sulla collina e corsero a gambe levate attraverso il campo di patate del sacrestano. I sassolini del campo mulinavano sotto i loro passi, le zolle volavano alte nell’aria e ben presto sparirono nel folto degli ontani, dietro agli altri. Allora il sacrestano furibondo si precipitò dentro brandendo il suo grosso bastone di canna d’india e a voce tonante chiamò i fuggiaschi, ma invano. I fratelli se la svignarono fuori del bosco di ontani, corsero sul terreno petroso e roccioso, poi, attraverso uno stretto ginepreto, sulla spaziosa prateria di Neulaniemi, di proprietà della parrocchia, circondata da giunchi; finalmente, attraverso un campo vasto e che risuonava cupo sotto i loro piedi, e si fermarono sulla strada sabbiosa, nella landa inclinata di Sonnimäki. Lungo il pendio sassoso raggiunsero la cresta della collina e decisero di accamparsi sotto i pini, nella brughiera, e ben presto, dalle cime degli alberi, si levò il fumo del loro fuoco. 03088
Bottom
03089
Top
Magas volt a hely, ahol a testvérek tanyáztak, és szép kilátás nyílt róla. A domb mögül odalátszott a papiak zsindelyteteje, odébb, a dombtetőn, a kántor piros háza, majd a nagy templomosfalu, és amott, a fenyők tövén, a méltóságos, pompás kőtemplom. Látszott a szirtekkel teleszórt tó is, melynek vizét enyhe északkeleti szél fodrozta; lágyan, szelíden lengett a szél a derült égbolt alatt, elszállt a tó fölött, el a réteken, ligeteken át, föl a Sonnimáki fenyői fölé, melyeknek tövénél a testvérek kényelmesen heverészve répát sütöttek a lobogó tábortűz mellett. Alta era la contrada dove i fratelli si erano accampati. Si vedeva, dietro la collina, il tetto ad angolo tronco della parrocchia, la casa rossa del sacrestano in cima alla collina, il grosso villaggio e, laggiù in seno agli abeti, la magnifica e imponente chiesa parrocchiale di pietra. Si vedeva anche un lago dai molti isolotti, increspato da un vento di nord-est che, spirando dolce e lieve nel cielo sereno, aliava sul lago, sui prati e sui boschi e sul pineto di Sonnimäki, su cui i fratelli ora si riposavano e cuocevano rape su braci ardenti. 03089
Bottom
03090
Top
JUHANI: Hanem most aztán királyi lakomát csapunk. Gianni. Ora mangiamo un cibo da re. 03090
Bottom
03091
Top
TIMO: Igazi vasárnapi ebédet. Timoteo. Un banchetto da festa. 03091
Bottom
03092
Top
JUHANI: Borjúhús a tarisznyából és sült répa a hamuból. Ezek itt már rögtön puhák. Gianni. Carne di bove presa dai sacchi e rape dalla cenere calda. Saranno cotte fra poco. 03092
Bottom
03093
Top
Szél zúg az erdőn, lomb leng az ágon,
valahol messze dalol a párom...
S’agita il vento ed il fogliame piega Sento la voce sua lungi una lega (Canto popolare.). 03093
Bottom
03097
Top
Micsoda éktelen ostobaság is volt tőlünk két napon, két pokoli napon át könyvvel a kezünkben kuksolni a kántor szobájában! Siamo stad stupidi come bovi a sedere sulla panca del sacrestano col sillabario in mano, a sedere due giorni d’inferno. 03094
Bottom
03098
Top
EERO: Hát még a szamársarokban állni, az volt csak az igazi! Rico. Ma stare in piedi nel cantuccio, questo è un altro affare. 03095
Bottom
03099
Top
JUHANI: Jól van, kis Eeróm, okos kis Eeróm, te tökmag, te Hüvelyk Matyi! Még hogy a szamársarokban! Majd becsületre tanítalak én! Gianni. Bene, mio Richetto, mio saggio Richetto, soldo di cacio mingherlino burattino: nel cantuccio del sacrestano. T’insegnerò io, diavolo. 03096
Bottom
03100
Top
AAPO: Csitt, csitt, ti pogányok! Abramo. Calma, calma, pagani. 03097
Bottom
03101
Top
TUOMAS: Maradj békén, Juhani, ne törődj Eero fecsegésével! Maso. Non t’arrabbiare, Gianni, e non dar retta alle sue chiacchiere. 03098
Bottom
03102
Top
JUHANI: Vedd le a sapkád, ha eszel, tökmag! Gianni. Togliti il berretto, quando mangi, pezzo di mota. 03099
Bottom
03103
Top
TUOMAS: Le a sapkával, hallod-e! Maso. Togliti il berretto, te lo dico anch’io. 03100
Bottom
03104
Top
JUHANI: így ni! Ha tetszik, ha nem, engedelmeskedned kell. Gianni. Beh! bisogna darti retta, non c’è altro da fare. 03101
Bottom
03105
Top
SIMEONI: Megint civakodtok, mindig acsarkodtok. A Jóisten világosítsa meg elméteket és lelketeket! Simeone. Sempre litigi, stupidi litigi. Se Dio una buona volta vi illuminasse l’anima e il cuore! 03102
Bottom
03106
Top
JUHANI: Eero az örök bosszúságszerző. Gianni. Lui è sempre un mettimale. 03103
Bottom
03107
Top
EERO: Átkozott nyelveteken mindig én vagyok „az a tökmag, az a bakarasz, az a hüvelykmatyi Eero”. Ezért aztán én sem hagyom magam. Rico. E voi mi avete sempre sulla vostra maledetta bocca « cenerentola e pollicino, e quel tappetto di Rico ». Perciò son diventato coriaceo. 03104
Bottom
03108
Top
JUHANI: Csahos pulikutya vagy, mint ahogy a „Hét ember erejé”-ben is megénekelték. Gianni. Tu sei un maledetto bracco, come ti han chiamato nella canzone « La forza dei sette fratelli ». 03105
Bottom
03109
Top
EERO: Hát ha kell, harapni is tudok. Rico. Rispondo anch’io a morsi e sodo. 03106
Bottom
03110
Top
JUHANI: Ni csak, a méregzsák. Gianni. Tu sei pieno di amarezza. 03107
Bottom
03111
Top
AAPO: Hadd szóljak én is egy szót. Úgy hiszem, Eero az imént fején találta a szöget. Mert nézzétek: azt a mérget, amit olykor maga körül fröcsköl, talán éppen mi magunk főztük. Ne feledjük azonban: mindnyájan ugyanegy Alkotó teremtményei vagyunk. Abramo. Lascia dire una parolina anche a me. Rico ha detto qualcosa in cui, secondo me, c’è un po’ di vero: quell’amarezza che lui qualche volta sparge intorno a sè gliel’abbiamo ammannita noi stessi in massima parte. Ricordiamoci che siamo tutte creature dello stesso Creatore. 03108
Bottom
03112
Top
TIMO: Úgy van, úgy! Ha nekem két orrot adott az Isten, „az egyik, mint a kaptafa, másik, mint az uborka”, ugyan kinek mi köze hozzá? Én viselem őket, nem más. De hagyjuk már az orrokat és farkokat, teremtőt és teremtményt a csudába. Nesze, Juhani, fogd ezt a pompás répát; porhanyó, mint a pöfeteggomba. Tömd a szádba, és egyet se törődj ennek a senkiházinak a fecsegésével. Eero még fiatal és éretlen. Egyél, testvérem, egyél! Timoteo. Giustissimo. Se io ho due nasi, uno come una forma da scarpe e uno come una mezza pagnotta, cosa c’entrano gli altri? Io li porto lo stesso. Ma al diavolo nasi e natte, creatori e creature. Guarda qui, Gianni, prendi una rapa tenera come il burro. Rompile il tollo e non ti occupare più delle chiacchiere di questo sfaccendato. È giovane e senza giudizio. Mangia, fratello mio. 03109
Bottom
03113
Top
JUHANI: Eszem én, ne félts. Gianni. Mangerò certamente. 03110
Bottom
03114
Top
TIMO: Mintha menyegzőn lennénk, olyan jól van dolgunk ezen a magas, visszhangos dombon. Timoteo. Ora stiamo come a nozze in questa alta collina sonora. 03111
Bottom
03115
Top
JUHANI: Mint az égi lakodalomban. De nemrég még kegyedenül megkínoztak bennünket ott lenn a pokolban. Gianni. Come a nozze in cielo. Ma siamo stati maltrattati ben bene laggiù in quell’inferno. 03112
Bottom
03116
Top
TIMO: „Egyszer dínomdánom, egyszer szánom-bá-nom”: így van ez már ezen a világon. Timoteo. « Il mondo è fatto a scale : chi le scende e chi le sale ». 03113
Bottom
03117
Top
JUHANI: így bizony. Mit szólsz ehhez, Aapo testvér? Gianni. Davvero. Che dici, fratello Àbramo? 03114
Bottom
03118
Top
AAPO: Megtettem, amit tehettem, de hiába. Most azonban dühös vagyok, és életünk sajkájának kormánylapátját a sors kezére adom. Itt ülök én is. Abramo. Ho cercato di fare del mio meglio, ma invano. Ora ne lm abbastanza e lascio il timone della barca della nostra vita nelle in.ini del destino. Io mi siedo qui. 03115
Bottom
03119
Top
JUHANI: Itt ülünk mindnyájan, s ott terül el lábunk alatt az egész világ. Ott piroslik a kántor háza, mint valami veres kakas, amott meg az Úr házának tornya emelkedik a magasba. Gianni. Eccoci seduti qui e tutto il mondo giace ai nostri piedi. I iiggiù la casa del sacrestano rosseggia come la cresta di un gallo e si alza il campanile del tempio del Signore. 03116
Bottom
03120
Top
AAPO: Annak a toronynak a tövénél fogunk ülni egyszer fekete kalodába zárva. Ott ülünk majd görnyedt háttal, mint hét varjú a kerítésen, és hallgatjuk, amint az emberek ujjal mutogatva felénk mondják: ott ülnek a lusta Jukola testvérek. Aiikamo. Ai piedi di quel tempio siederemo un giorno nei neri icppi infamanti, siederemo rannicchiati come sette piccoli corvi su una siepe, c si sentirà la gente dire, mostrandoci a dito: « Qui siedono i sette pigroni ili Jukola ». 03117
Bottom
03121
Top
JUHANI: Én pedig azt mondom, hogy sohasem fog felvirradni az a nap, amikor a Jukola testvérek görnyedt háttal, mint a varjak, ülnének a gyalázat fekete kalodájában, és hallgatnák az emberek csúfolódását: ott ülnek a lusta Jukola testvérek! Ez a nap soha fel nem virrad. Inkább felkötöm magam, vagy elmasírozom a világ végére, a heinolai regiment fegyverét forgatni. „Víg az élet Heinolában”, nem igaz? Most pedig, testvérek, miután befaltunk, nótára gyújtunk, hogy az erdő is visszhangzik tőle. Gianni. Non nascerà mai il giorno in cui i ragazzi di Jukola, r.umil i Inali ionie giovani corvi, siederanno nei neri ceppi infa-III.mti, iitN si udirà l.i gente dire, mostrandoci a dito: «Qui siedono i stile poltroni di Jukola». Questo giorno non spunterà mai; andrò piuttosto a impiccarmi o alla fine del mondo, a maneggiare il fucile nel battaglione di Heinola. « Tristi pensier non turbino la fronte ». ( )i a, fratelli, quando si è mangiato, cantiamo, cantiamo giocondamente così che la landa ne tremi. 03118
Bottom
03122
Top
SIMEONI: Kérjük az ég áldását, és aludjunk. Simeone. Preghiamo e dormiamo. 03119
Bottom
03123
Top
JUHANI: Először énekelünk: „Víg az élet Heinolában.” Köszörüld meg a torkod, Timo. Gianni. Prima si canti: «Tristi pensieri non turbino la fronte». Si hiarisciti la voce, Timoteo. 03120
Bottom
03124
Top
TIMO: Én készen vagyok. Timoteo. Io sono pronto. 03121
Bottom
03125
Top
JUHANI: Hát ez az Eero gyerek? Barátok volnánk megint? Gianni. E il piccolo Rico? Siamo di nuovo amici? 03122
Bottom
03126
Top
EERO: Barátok és testvérek. Rico. Amici e fratelli. 03123
Bottom
03127
Top
JUHANI: No, akkor rendben. Hanem hangold csak fel a torkodat te is. Gianni. Tutto bene. Ma schiarisciti la voce. 03124
Bottom
03128
Top
EERO: Fel van az már hangolva. Rico. È già in ordine. 03125
Bottom
03129
Top
JUHANI: Pompás. Ti, többiek meg hallgassátok, hogyan visszhangzik az erdő. Rajta, fiúk! Gianni. Bene! Ascoltate ora voialtri come ne risuona la pineta. Via, ragazzi! 03126
Bottom
03130
Top
Víg az élet Heinolában,
éngemet vár a század.
Nem bolondít már a babám,
sej, haj!
bérukkolok bakának.

Ha mundérban masírozok
majd veletek, vitézek,
papolhat már akkor a pap,
sej, haj!
a püspöktől se félek.

Repülj, Ráró: ott az utad
virágokkal kirakják.
Kaszárnyában ropogtatom
sej, haj!
a császárom cibakját.

Víg az élet Heinolában,
éngemet vár a század.
Sírhatsz, ríhatsz barna babám:
sej, haj!
bérukkolok bakának.
Tristi pensieri non turbino la fronte.
È il mio petto robusto come un monte.
Traila, ralla, ralla, ralla, ralla, rallalà.

Ai valorosi giovani di Heinòla
Ogni bella ragazza se ne vola.
Traila, ralla, ralla, ralla, ralla, rallalà.

Non paura mi fa vescovo o prete,
Come un eroe vestito mi vedrete.
Traila, ralla, ralla, ralla, ralla, rallalà.

Galoppa, baio, dove si scodella
Per i lieti soldati la gamella.
Traila, ralla, ralla, ralla, ralla, rallalà.

Tristi pensieri non turbino la fronte.
È il mio petto robusto come un monte.
Traila, ralla, ralla, ralla, ralla, rallalà.
03127
Bottom
03155
Top
JUHANI: Így ni! Itt igazán gyöngyéletünk van! Gianni. Così qui si sta bene. 03148
Bottom
03156
Top
SIMEONI: Halkabban, halkabban! Úgy zajongtok, mint egy sereg manó. Csitt, csitt! Emberek közelednek. Simeone. Più piano, più piano! Fate rumore come una legione di orchi. Zitti zitti, viene gente. 03149
Bottom
03157
Top
JUHANI: Emberek? Nézd meg jobban: egy csapat cigányt látsz, a Rajamáki-regimentet. Gianni. Gente? Guarda meglio, vedrai una banda di zingari, « il Reggimento di Rajamäki ». 03150
Bottom
03158
Top
Az a kis karaván, mely a testvérek felé közeledett, egy vándorló család volt. A Rajamáki hegyhát egyik kis kunyhójában laktak, ezért ország-világ „Rajamáki-regi-ment”-nek nevezte őket. A család feje és főnöke a híresneves Mikko, tömzsi, de fürge ember, fekete nemezkalappal kobakján. Útközben szurokkal kereskedik, de az éles miskárolókést is ügyesen forgatja. Amellett a hegedűművész hivatását is betölti, és táncmulatságokon avagy vidám kalákaestéken kiválóan cincogtatja hegedűjét, és buzgón öntözgeti torkát mindennel, amivel megkínálják. Felesége pedig, a tubákorrú, mogorva Kaisa, kitűnő köpölyöző hírében áll. Ritkán akad útjuk mentén szauna, amit arra haladtában be ne fűtene köpölyöző szaunának a falu asszonyai számára. Ilyenkor aztán szaporán táncol Kaisa kisbaltája, szája cuppog, és tubákos képéről ömlik a verejték, azonban zacskójába is bőven gyűl az ajándék. Gyerekük is van egész sereg, s azokat is magukkal viszik az útra, faluból faluba, házról házra. Közülük ketten már a maguk lábán járnak, és vidáman ugrándoznak az úton szüleik körül, azonban a három fiatalabbat taligára rakva a szülők szállítják: a rúd mellett mindig Kaisa húzza, hátulról meg egy bottal Mikko tolja a kocsit. Nagy a zsivaj s a lárma, amerre a Rajamáki-karaván halad; valami huncut versfaragó hosszú gúnyverset is költött erről a seregről. Ez volt hát az a zajongó csapat, mely a Sonnimáki rétje alatt a falu felé vonult, mialatt a testvérek a dombtetőn épp szabadulásuk édes óráját ünnepelték. La carovana che si avvicinava era una famiglia di vagabondi, originaria di una capanna nella foresta di Rajamäki, perciò la gente la chiamava « il Reggimento di Rajamäki ». Michele, il padrone, è conosciuto da tutti; piccolo ma agile, con un felt in testa. Nelle sue corse vende pece e fa brillare con abilità il t coltello del castratore. Fa anche il suonatore di violino e spesso il suo allegro strumento rosso-scuro, nei balli e nelle fes operai (Operai che lavorano volontariamente senz’altro salario che i pa divertimento nella serata.), annaffiandosi la gola con tutto quel che gli offrono per mettere le ventose è sua moglie, Caterina, vecchia acida sudicio di tabacco. Rara è la sauna che essa, passando, non riscaldi per a le ventose alle donne del comune. Allora l’accetta di Caterina la bocca le scoppietta e il volto sudicio di tabacco le suda orribi ma anche la sua bisaccia si gonfia. Hanno una torma di bambini, che li seguono nei loro vi villaggio in villaggio e di fattoria in fattoria. Due di essi ca: già da soli, saltellano felici, vicino ai genitori lungo la strada, davanti, un po’ di dietro, ma i tre più piccoli sono porta bagagli nel carretto del padre e della madre ; e Caterina tira le mentre Michele spinge di dietro col suo bastone. Grande è il rumore dove passa la banda di Rajamäki e u spirito una volta aveva composto su questa famiglia una lun zone buffonesca chiamandola col nome di reggimento. Tale 1 chiassosa che ora viaggiava lungo la strada sotto la landa di mäki verso il villaggio, mentre i fratelli, allegri come pesci, vano il momento della loro liberazione sull’alta vetta della brughiera. 03151
Bottom
03159
Top
JUHANI: Hóhahó! Adj isten, híres regiment, adj isten! Gianni. Ohè! salve a voi, così detto reggimento, salve! 03152
Bottom
03160
Top
TIMO: „Hustote till" - mondta az egyszeri svéd. Timoteo. « Hustote till » (Corruzioni dello svedese « hur star det till?» e del russo «Kak pozivajeä? » che significano « come va? »), dice lo svedese. 03153
Bottom
03161
Top
EERO: „Kappusivai!” - mondta a muszka. Rico. « Kappusivai! », dice il russo. 03154
Bottom
03162
Top
KAISA: Mit akartok ti odafönn? Caterina. Cosa volete, voi lassù? 03155
Bottom
03163
Top
EERO: Hogy anyó jöjjön ide, és szívjon egy derekas köpölyöző szarvat Juhani bátyó barna fenekére.* Rico. Che la nonna venga a succhiare il sangue con una ventosa dalla natica bruna di mio fratello Gianni. 03156
Bottom
03164
Top
JUHANI: Anyó cuppog, csámcsog, apó hegedűje cincog: ez pompásan illik egymáshoz! Gianni. La nonna succhia e scoppietta, e il nonno suona, questo va benissimo insieme. 03157
Bottom
03165
Top
MIKKO: Hogy a hóhér hegedülne rajtatok, ti jukolai latrok! Michele. Andate al diavolo, furfanti di Jukola! 03158
Bottom
03166
Top
EERO: Ha apó nem akar hegedülni, hát majd mi éneklünk neki egy vidám indulót. Rico. Il vecchio non vuol suonare. Allora canteremo noi una bella marcia. 03159
Bottom
03167
Top
JUHANI: Igazi katonaindulót, míg elléptet előttünk a Rajamáki-regiment. Rajta hát, Timo és Eero! Gianni. Una bella marcia mentre sfila davanti a noi il « Reggimento di Rajamäki»; via, ragazzi, Timoteo e Rico! 03160
Bottom
03168
Top
Ékes család ereszkedik
le a domb hátárul,
köpölyözget, kant herélget,
közbe szurkot árul.

Tubákképű Kaisa mamát
fogták az istrángba,
Mikko bottal ösztökéli,
rossz bagóját rágva.
Su e giù bisogna girare,
Col coltello c’è da castrare,
Vender pece alle ragazze
Che cinguettan come gazze.

Kaisa (Kaisa = Caterina.) vecchia tabaccosa
Sulle stanghe sta pensosa;
Mangia cicche Michelino
Dietro spinge il carrettino.
03161
Bottom
03179
Top
JUHANI: így ni! Mulatságos kis nóta, mi? Gianni. Così, così! Una canzonetta un po’ buffa. 03172
Bottom
03180
Top
KAISA: Tudjátok meg, ti átkozottak ott fenn a tetőn, hogy mi mindig a becsület útján járunk, de ti úgy kószáltok szerte az erdőn, mint a rablók és ragadozó fenevadak. Én köpölyözök, bizony, és gyógyítom az embereket; Mikko pedig miskárol, hogy kövér hízója, kezes ökre és olyan pompás paripája legyen a gazdának, amire a királyok királya is felülhet. Tudjátok meg, ti ördögök! Caterina. Sappiate, voi, indemoniati, che noi andiamo avanti con onore, invece voi gironzolate nei boschi della gente come briganti e come belve. Io metto le ventose, io, e ridò la salute, Michele castra, lui, e così fa ingrassare i porci, dà vigoria ai bovi e abbelli mu quali cavalcano i re dei re: sappiatelo, diavoli. 03173
Bottom
03181
Top
JUHANI: No, énekeljünk néhány zsoltárt erre a prédikációra, fiúk! Timo és Eero, frissiben, rajta hát! Gianni. Ancora un paio di versi su quella predica, r molco c Rico, bravi ragazzi. Insieme! 03174
Bottom
03182
Top
Cuppogat a Kaisa szája,
jól elbánik véled:
Gréte néni! Kaisa mama
megtisztítja véred.

Hé, mi baj ott a kert alatt?
Dörömbölnek, nyírtak!
Emse, ártány összeröffen,
kismalacok rínak.

Emse, ártány mitől röfög?
Malac mitől vinnyog?
Mikko mester miskárol ott,
kése vadul villog.
Kaisa gonfia-gote taglia
Con l’accetta la ramaglia:
Una donna ch’ella struscia
Dalle mani non le sguscia.

Ma laggiù cantan con gioia,
Fan sentire coi grugniti,
I porcelli tutti uniti,
La canzon di mamma troia.

Il grugnito che vuol dire?
Cos’è tutto quel guaire?
Ecco piange quel porcello:
Vede Mikko (Mikko = Michele.) col coltello.
03175
Bottom
03198
Top
JUHANI: Ugye pompás kis nóta? Ne is tagadd, Mikko! JUHANI: Totisesti lystillinen laulu-remputus; sitä ei taida kieltää, Mikko? 03191
Bottom
03199
Top
MIKKO: Fogd be a kenyériesődet, de mindjárt! Tudd meg, hogy itt Mikko mester áll saját személyében, aki a kormányzó ménjét egy tiszta lepedő fölött úgy kiherélte, hogy egyetlen csepp vért sem ontott. Erről a mestermunkáról pecsétes levelet is kaptam, s ezt maga a római császár sem vehetné el tőlem. Ilyen legény vagyok én! Michele. Chiudi subito quella tua gola e sappi che c Mil heir ni persona i he ha pizzicato nn cavallo del govern. i opei la bianca sen/,a versare nemmeno una goccia di sai tale bravura ha ottenuto una procura che nemmeno l’in Koma potrebbe violare, lùco che Michele sono io. 03192
Bottom
03200
Top
EERO: Ó, te kétszeres Miskároló-Mikko, boszorkány banyáddal együtt! Rico. Oh tu doppio Michele castratore, con la tua vecchia strega. 03193
Bottom
03201
Top
KAISA: Vigyázzatok, nehogy farkascsordává varázsoljalak benneteket, mint hajdanán öregapám egy büszke nászmenetet. Caterina. Guardate che non vi cambi in un armento di lupi come fece un giorno un vecchio zingaro con uno sfaciato di nozze. 03194
Bottom
03202
Top
JUHANI: Itt állok én, öreg Jukola Jussi, saját nadrágomban, és remélem, hogy Isten segítségével ezután is csak Jussi maradok. Ennek a mostani varázslásodnak sem lesz több foganatja, szegény asszony, mint a tavalyi jóslatodnak. Akkor a világ végét jövendölgetted, és minden vénhedt banyát rávettél, hogy kérjen bocsánatot férjétől hajdani házsártosságai miatt. Gianni. Per il momento sono ancora il vecchio Giannino di Jukola nei miei pantaloni e così spero, con l’aiuto di Dio di restare per lungo tempo. Quanto alle tue stregonerie, povera vecchia, non ne verrà fuori niente più di quando l’anno passato ci predicesti la fine del mondo, e inducesti così molte donne a chiedere inutilmente perdono delle loro cattiverie ai mariti. 03195
Bottom
03203
Top
KAISA: Hallgasd meg hát, mit jövendölök. Caterina. Senti cosa ti predico ora. 03196
Bottom
03204
Top
EERO: No, biztosan jó meleg szaunát jósolsz nekünk, s azt kívánod, hogy te magad köpölyözd meg a nyakunk. Rico. Predici e sarebbe bene ci predicessi e ci augurassi una sauna calda e tu ci applicassi le ventose sul collo. 03197
Bottom
03205
Top
JUHANI: Ez azonban bolond jóslat és óhajtás lenne. Igaz ugyan, hogy hazatérve jól be akarom fűteni a szaunát, s aztán fölségesen megfürdünk. De semmi kedvem hozzá, hogy Adám-gúnyámnak gallérját kilyukasz-tassam. Gianni. Queste sono profezie e auguri stolti. Certo, quando tornerò a casa, farò scaldare la sauna e farò un magnifico bagno, ma non ho voglia di farmi sgraffiare nel jrac\ di Adamo. 03198
Bottom
03206
Top
KAISA: Halljad, halljad! Tűz emészti el a szaunádat, és tűz pusztítja el a házadat is. Te pedig nagy nyomorban fogod bújni az erdőt, rétet, mocsarakat, hogy menedéket keress fázó tagjaidnak. Véres harcokat fogsz vívni az emberekkel és az erdő fenevadjaival, és kifulladva, mint a halálra hajszolt nyúl, hanyatlasz le a bokrok tövébe. Halljátok jóslatom, és emlékezzetek rá! Caterina. Senti, senti! In fiamme andrà la tua sauna e in fiamme anche la tua casa, e tu stesso, male in arnese, andrai correndo pei boschi e le paludi, cercando un ricovero alle tue membra gelate. Ah! dovrai sostenere lotte sanguinose e con gli uomini e con le belve del bosco, e allora, ansimando come una lepre morente, nasconderai la testa negli arbusti. Ascoltami e ricordatene. 03199
Bottom
03207
Top
JUHANI: Eredj a pokolba! Gianni. Va’ all’inferno... 03200
Bottom
03208
Top
TUOMAS: Hallgass már, hallgass! Maso. Zitto, zitto! 03201
Bottom
03209
Top
SIMEONI: Te istentelen pogány! Simeone. Empio, selvaggio! 03202
Bottom
03210
Top
JUHANI: Eredj a tűzpiros pokolba! Menj a kántorhoz, és varázsolj a nyakára örökös golyvát! Gianni. Va’ nelle pianure dell’inferno! Va’ dal sacrestano e stregagli la gola così che gli vengano degli orecchioni eterni. 03203
Bottom
03211
Top
EERO: Hogy úgy énekeljen, mint Mikko körme közt az öreg, görbe agyarú kan disznó. Rico. Perchè canti nelle grinfie di Michele, come un vecchio porco zannuto. 03204
Bottom
03212
Top
JUHANI: A papunknak pedig, annak az álszent, képmutató, dúsgazdag háj- és hurkapapnak... No, mit kívánjunk neki? Mondd csak, Eero! Gianni. Sì! E al prevosto, a quell’ipocrita, a quel falso, a quel riccone pieno di grasso e di salsicce... Che cosa gli auguriamo a lui? Di’ un po’, Rico. 03205
Bottom
03213
Top
EERO: Hogy járjon úgy dézsmaszedő kőrútján, mint a vámos Oulu kapujában: jóféle macskapirog kerüljön a zsákjába. Rico. Che gli succeda, quando è all’arrosto, durante gli esami parrocchiali, come accadde una volta al pubblicano alle porte di Oulu : che vada nel suo sacco un pasticcio farcito di gatto. 03206
Bottom
03214
Top
JUHANI: Igen, igen, paltamói halpástétom, amibe sző-röstül-bőröstül egy döglött macska van belesütve. Gianni. Bene! Un pasticcio di pesce di Poltamo, vedi, in cui sia messo, come ripieno, un gatto, un gatto col pelo e tutto (Allude a uno scherzo fatto a un doganiere col regalargli un pasticcio ili pesce ripieno di carne di gatto col pelo.). 03207
Bottom
03215
Top
EERO: Erről az esetről aztán tartson a következő vasárnap olyan mennydörgős-haragos prédikációt, hogy felháborodásában a pocakja is kirepedjen; repedjen ki nagy pukkanással! Rico. E che faccia, la domenica seguente, una predica sulla punizione così fanatica e velenosa da lacerare il suo grasso stomaco, 03208
Bottom
03216
Top
JUHANI: És aztán vigye el az ördög! Kapja el a nyakát, és repítse a pokolba, ahogy az ördög szokta repíteni a papokat. Gianni. Sì, sì! e poi che il diavolo se lo porti, lo prenda per la iiik.i c lo faccia volare, come è costume del diavolo di far volare i pastori. 03209
Bottom
03217
Top
EERO: Vigye le a gazdagoknak cimborául ezt a hatalmas és gazdag papot is. Rico. Che se lo porti via col ricco, quel pastore ricco e potente (Luca, 16.). 03210
Bottom
03218
Top
JUHANI: Add át, kérlek, ezeket az üdvözleteket a kántornak is, az esperesnek is. És ha megtetted, nem bánom, akár farkassá is változtathatsz, mint ahogy az imént fenyegettél. Gianni. Questi sono i saluti che ti preghiamo di trasmettere al s.it restano e al prevosto. E se farai tutto ciò, puoi venire a cambiare .uh he me in lupo, come mi hai minacciato. 03211
Bottom
03219
Top
EERO: Változtasd olyan éhes farkassá, mely az egész Rajamáki-regimentet egyszerre lenyeli a bendőjébe. Rico. In un lupo così avido che possa mangiare in un boccone lutto il « Reggimento di Rajamäki ». 03212
Bottom
03220
Top
JUHANI: Sőt ráadásul még a köpölyözőzacskódat is. Gianni. Bene! E per di più il sacco delle ventose. 03213
Bottom
03221
Top
EERO: Csemegének meg a szurkos hordót. Rico. E anche il sacchetto della pece come dolce. 03214
Bottom
03222
Top
JUHANI: Úgy, úgy, te fattyú! Gianni. Proprio così, canzonatore! 03215
Bottom
03223
Top
KAISA: Jól van, jól. A kántor is, az esperes is meg fogja kapni üdvözleteteket. De fogadom, hogy ezt a levest még egyszer megisszátok, ti átkozottak. Hajíts oda egy követ búcsúzóul, Mikko! Dobj oda nekik, hogy a koponyájuk hasadjon meg tőle. Caterina. Tutto bene! Il prevosto e il sacrestano riceveranno i saluti da parte vostra e questa minestra l’avrete ben un giorno nella vostra scodella, maledetti! Butta loro in dono una pietra, Michele, che gli spacchi il cranio. 03216
Bottom
03224
Top
MIKKO: Ihol egy pompás, derék kis kő, éppen a markomba illő. Nesztek hát, ebadta! Mars, Kaisa, induljunk! Michele. Qui c’è una pietra che va proprio bene, come se l’avessi ordinata apposta. Ecco, becchi del demonio. Marche! Caterina, Ora sì, ora. 03217
Bottom
03225
Top
JUHANI: Hű, az áldóját! Hát nem megdobott? Hajszálon múlt, hogy halántékon nem talált! Gianni. Maledetto! Ha gettato una pietra e c’è mancato poco che mi colpisse in fronte. 03218
Bottom
03226
Top
EERO: Küldjük vissza a labdát. Rico. Gettiamogli indietro la palla. 03219
Bottom
03227
Top
JUHANI: Hajítsd vissza az öregnek, hogy koppanjon kobakján a kalap. Gianni. Centra il vecchio che gli ruzzoli il cappello. 03220
Bottom
03228
Top
TUOMAS: Nehogy megdobd, fiú, ha kedves az üstököd. Maso. Non gettarla, ragazzo, se vuoi risparmiare la chiorba. 03221
Bottom
03229
Top
AAPO: Hát nem látod, te varangy, hogy ott gyermekek vannak? Abramo. Non vedi, furbo, che ci sono dei bambini? 03222
Bottom
03230
Top
JUHANI: Hagyd azt a követ! Hiszen úgy rohannak már, hogy a föld is döng alattuk. Gianni. Lascia la pietra, loro hanno già preso il largo così in fretta che la landa ne rimbomba. 03223
Bottom
03231
Top
SIMEONI: Ah, ti szörnyűséges kalmükök, ti kutyafejű tatárok! Hát már a tisztességes vándort sem hagyjátok békén elmenni mellettünk? Jaj, ti betyárok! Simeone. Guai a voi, maligni, calmucchi, ceffi di cane. Nemmeno un pacifico viandante può passare tranquillamente per la strada davanti a noi, briganti ! 03224
Bottom
03232
Top
JUHANI: Én nem hagyom-e, aki a haja szálát sem görbítem meg senkinek? De nézd csak, ha az embert elhagyja a béketűrés, és egész testét rázza az indulat, hát akkor... No, hiszen tudod te is. Két nap és két éjjel ültünk a börtönben. Most azonban kiöntöttem az epémet, és derekas üdvözletét küldtem a kántornak! Gianni. Io che non gli torcerei nemmeno un capello? Ma, sai, quando uno è eccitato e fiotti violenti gli attraversano il corpo gagliardo, allora, sai bene... Due giorni e due notti siamo stati seduti in prigione. Ma ho mandato al sacrestano dei magnifici saluti per calmare la mia bile. 03225
Bottom
03233
Top
AAPO: És még komiszabbat az esperesnek. Félek, hogy még keservesen megbánjuk ezt az üdvözletküldést! Abramo. E dei saluti ancora più folli al prevosto. Di questi saluti ce ne pentiremo un giorno amaramente. 03226
Bottom
03234
Top
JUHANI: „Ugyan mért búsulnék, fiatal legényke?” Az élet, a fiatalember élete olyan, mint a rengő-zúgó erdő. Ott, arra, kelet felé, az Impivaara mogorva csúcsa bámészkodik, amarra pedig a templomosfalu tava locsog. Messze, a láthatár peremén, szinte végtelen messzeségből más tavak is idecsillognak. Szemem jól felismeri Kolistin három tavát. Gianni. « Tristi pensieri non turbino la fronte ». La vita, la vita dei giovani è proprio come questa landa sonora e mormorante. E là a nord-est si ergono i monti scoscesi di Impivaara e là ancora a nord-ovest ondeggia il lago del villaggio e s’intravvedono anche altri laghi all’orizzonte come in una lontananza sconfinata. Il mio occhio scorge i tre laghi di Kolistin. 03227
Bottom
03235
Top
Bánatomban víznek megyek,
fogadjon be a tó;
haragszik rám a galambom,
sziszeg, mint a kígyó.
Altro da fare, altro da fare;
Al lago, al lago bisogna andare,
In gran furore monta la cara,
Soffia qual serpe la bocca amara.
03228
Bottom
03241
Top
Ott a tavon, ott szokott csónakázni öreg kántorunk is, horgászbottal a kezében! Ah, bárcsak most is ott gubbasztana, én pedig sebes forgószél, dühös szélvész lehetnék! Biz’ isten tudnám, hogy mire csapjak le nagy dérrel-dúrral, és fogadom, hamar felborulna a kántor tekenője. E là sulla superficie di quel lago sta spesso il nostro pastore con la lenza in mano. Ah, se stesse curvo là ora e io .fossi una violenta raffica, una spaventosa tempesta di sud-est, saprei dove abbattermi mu I racasso e ben presto si rovescerebbe la barchetta del sacrestano. 03234
Bottom
03242
Top
SIMEONI: Milyen bűnös kívánság! Simeone. Che augurio peccaminoso! 03235
Bottom
03243
Top
JUHANI: Bizony úgy tennék! Úgy felborítanám a ladikot, hogy mint a leves, felforrna tőle a tó vize. Gianni. Io lo farei. Rovescerei la barca e l’acqua del lago bollile! »lit: come una pappa. 03236
Bottom
03244
Top
TIMO: Egye meg a farkas a kántort. Timoteo. Sarebbe un buon arrosto per i lupi. 03237
Bottom
03245
Top
JUHANI: Belökném egy farkasverembe, én magam meg vidáman sétálgatnék a verem szélén. Gianni. Lo getterei nella fossa da lupi e ballerei di gioia sulla sponda. 03238
Bottom
03246
Top
AAPO: Egyszer a róka, megharagudván a medvére, becsalta egy verembe a szegény mackót. Kárörvendve nevetett a róka, és gúnyolódva sétált a tátongó verem peremén, majd fölkapaszkodott a hiúz hátára, az meg fölvitte egy közeli fenyő tetejére. A róka nagy vidámán énekeim kezdett, egybecsődítette a négy világtáj minden szelét-viharát, és megparancsolta nekik, hogy zengessék a fenyők kanteléjét az ő énekének dallamára. Megjött a keleti, megjött a nyugati szél, fújni kezdett dél felől is, és zengett-zúgott a fenyő. De megérkezett a heves északi szél is, nagy zúgással-búgással átviharzott a bozontos, sötét erdő felett. Ekkor a fenyő nagyot reccsent, megremegett, mélyen meghajolt, és végül is, derékba törve, rádőlt a veremre, dőltében pedig belelökte a rókát a gödörbe, egyenesen a medve körme közé. Abramo. Una volta la volpe, mal disposta verso l’orso, lo trasse con inganno in una fossa. Si mise allora a sghignazzare e andava su e giù intorno alla fossa aperta, prendendolo in giro. Poi sedette sul dorso di una lince, la lince la portò su un alto abete che si ergeva nelle vicinanze. Cominciò a cantare la volpe nella sua gioia e a chiamare tutti i venti dei quattro canti del cielo e comandò loro di suonare la Kantele (La Kantele è lo strumento nazionale finnico, specie di mandola, la cui origine è cantata in un celebre runo del Kalevala.) di abete per accompagnare il suo canto. Venne ben presto il vento d’oriente, d’occidente e di mezzogiorno e l’abete urlò e fremette con violenza... Venne anche il vigoroso vento di tramontana die squassò la barbuta e scura foresta, fremendo e scricchiolando. Allora l’abete muggì, tremò, si curvò profondamente e infine si ruppe e cadde sulla fossa, lanciando giù, nel cadere, dalla sua cima, la volpe nelle zampe dell’orso, dentro la fossa profonda. 03239
Bottom
03247
Top
TIMO: Hű, a kutyafáját! És aztán? Timoteo. Diavolo! E allora? 03240
Bottom
03248
Top
JUHANI: Magad is sejtheted, hogy mi történt aztán. A medve keményen megmarkolta a róka bundáját, és megrázta, hogy a foga is kocogott tőle; éppúgy, mint ahogy a kántor bánt velem. De értem én, értem Aapo célzását. Emlékeztetni akar arra, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Úgy van, úgy, én azonban mégis a farkasveremnek szánom zsákmányul a kántort. Gianni. Puoi ben immaginare cosa accadde allora. L’orso, Maria Vergine!, afferrò vigorosamente la volpe per la cotenna e la scosse tanto che i denti le scricchiolarono, come fece il buon sacrestano con me. Ma io capisco quel che Abramo vuol dire. Egli mi vuol ricordare che chi scava una fossa a un altro, ci cade dentro lui stesso. Sia pure così, ma non mi spiacerebbe che il sacrestano cadesse preda di una fossa da lupi. 03241
Bottom
03249
Top
TIMO: Az én szívem sem bánkódnék épp, ha látnám a kántort belebukfencezni egy farkas verembe. De mégsem hagynám szegény öreget túl sokáig vergődni abban a dohos lyukban. Két óráig, csupán kettőig, nem tovább. De hagyjuk ezt. Éljen békén a kántor, és még bánatos szívem mély vermébe se pottyanjon bele. Hanem valamin nagyon csudálkozom. Hogyan hihettek ilyen ostoba mesékben, mint ez a medveróka história! Jaj, testvérek, hiszen a róka egyetlen értelmes szót sem tud szólni, nemhogy összecsődít-hetné a világ minden szelét! Ti mindezt elhiszitek, én azonban tiszta hazugságnak vélem. Timoteo. Vedere il sacrestano capitombolare in una fossa, non ci ho niente in contrario. Ma non tormenterei a lungo questo vecchio furfante nella fossa puzzolente. Due ore, due ore soltanto. E basta. Viva pure in pace, il sacrestano, senza cadere nella fossa del mio cuore indignato. Ma una cosa mi stupisce. Come potete credere a simili pappolate, come quella della volpe e dell’orso? O fratellini! La volpe non può dire nemmeno una parolina e tanto meno chiamare a sè i venti del cielo. Voi credete a ciò, ma io considero la cosa pura menzogna. 03242
Bottom
03250
Top
JUHANI: Azt eddig is tudtuk, hogy Timo feje nem tartozik a legokosabbak közé ezen a világon. Gianni. Si sa che la testa di Timoteo non è la più penetrante del mondo. 03243
Bottom
03251
Top
TIMO: És ha nem is? De ezzel a buta fejemmel mégis járom oly becsületesen a világot, mint akár te, akárki más, férfi vagy asszony. Timoteo. Va bene. Ma con questa testa vado attraverso il mondo con onore come te o qualunque altro, uomo o donna. 03244
Bottom
03252
Top
AAPO: Timo nem érti a példázatot. Abramo. Timoteo non afferra le allusioni. 03245
Bottom
03253
Top
JUHANI: Bizony, szegény nem értette el. Hanem várj, megmagyarázom neked. A róka és a medve története nyilván abból az időből származik, amikor minden teremtett lény, sőt még a fák is tudtak beszélni, mint ahogy az az Ótestámentumban meg vagyon írva; így hallottam ezt megboldogult vak nagybátyánktól. Gianni. Questo povero ragazzo non afferra niente del tutto. Ma guarda che ti spiego la cosa. La storia della volpe e dell’orso è probabilmente di quei tempi in cui tutte le creature, e persino gli alberi, sapevano parlare, come si narra nel Vecchio Testamento; l’ho sentito dire da nostro zio cieco, buonanima. 03246
Bottom
03254
Top
AAPO: Nohát, akkor te sem érted a mesét és a mese célzatát. Abramo. Ma nemmeno tu hai capito questa favola e il suo scopo. 03247
Bottom
03255
Top
TIMO: Aha! Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű. Timoteo. «La marmitta canzona il paiolo, ma hanno entrambi il fianco nero ». 03248
Bottom
03256
Top
JUHANI: Mi az, még neked áll feljebb? Hidd el, öcskös, hogy hálát adok az Istennek, amiért nem vagyok olyan ostoba, mint te, szegény Timo. Gianni. Vuoi forse sofisticare, caro mio? Ma credi a me, ringrazio Dio di non essere scemo come te, povero Timoteo. 03249
Bottom
03257
Top
TIMO: Ha nem vagy, hát nem vagy! Baj az? Timoteo. Va bene; non ci vedo alcun pericolo. 03250
Bottom
03258
Top
EERO: Tégy úgy, Timo, mint a hajdani vámszedő: csak verd a melled, s majd meglátjuk, melyikőtök megy majd innen derekabb emberként haza. Rico. Timoteo, su, fa’ come una volta il pubblicano (Allusione al racconto del pubblicano e del fariseo (Luca, 18, 13).), battiti solo il petto e si vedrà chi sia il migliore di noi due. 03251
Bottom
03259
Top
JUHANI: Nézd csak, hát a kis Eero is megszólalt, a született publikánus? Gianni. Ah, ah! Ti sei sentito ferito anche tu Richetto, tu che sei pure un pubblicano? 03252
Bottom
03260
Top
[EERO: Sattui oikein makeasti itse puplikaanien päämieheen, tuohon pikku-Zakeukseen. Rico. Si è sentito ferito dolcemente lo stesso capo dei pubblicani, il piccolo Zaccheo (Allude al vangelo di Luca, 19, 2.). 03253
Bottom
03261
Top
[JUHANI:] Hanem engem nem érdekelnek a publikánusaid, én szépen aludni megyek. így ni, hátat fordítok nektek, és alszom, mint hangyaboly a hó alatt. De Isten óvjon bennünket! Ugyan szörnyű helyen telepedtünk le! Gianni. Io non mi occupo nè del tuo Zaccheo nè della tua dolcezza; ma vado dolcemente a dormire. Vi voglio voltare la schiena e dormire come un formicaio sotto un monticello di neve. Ma Dio ci aiuti, ci siamo fermati in un luogo sinistro. 03254
Bottom
03262
Top
AAPO: Ugyan miért? Abramo. Perchè? 03255
Bottom
03263
Top
JUHANI: Ott áll az a különös, ijesztő formájú szikla, mely mindig oly gyászos hangon veri vissza a harangok kongását. És nézzétek azokat a szemeket; szakadatlanul ránk merednek! Borzadály fog el. Menjünk innen, az ég szerelmére! Gianni. Ecco quella roccia singolare e spaventosa che dà sempre una triste risposta al suono delle campane della chiesa. E guarda quegli occhi che ci mirano fissi di là incessantemente. Io ho paura. Andiamocene di qui, in nome di Dio. 03256
Bottom
03264
Top
TUOMAS: Maradjunk békén. Maso. Stiamo tranquilli. 03257
Bottom
03265
Top
JUHANI: Itt valami kegyetlen és haragos erdei szellem kísért. Gianni. Ma lo spirito del bosco qui è aspro e collerico. 03258
Bottom
03266
Top
AAPO: De csak azokra haragszik, akik káromkodnak, vagy más istentelenséget művelnek. Ezért vigyázz magadra. Hanem azokról a szikla oldalán levő képekről tudok egy régi-régi mesét. Abramo. Soltanto verso coloro che bestemmiano o profferiscono altre empietà. Perciò stai attento. La storia delle figure là nel fianco della pietra rammenta un fatto occorso in tempi lontani. 03259
Bottom
03267
Top
LAURI: Elmondanád? Renzo. Ce la vuoi contare? 03260
Bottom
03268
Top
AAPO: Jó, de előbb nézzétek meg alaposabban azt a követ. Mintha négy aranyos, tüzes pont sugározna róla felénk; két szerelmesnek, egy gyönyörű hajadon-nak és egy deli legénynek ragyogó szeme az; képüket ott láthatjátok a kőbe karcolva. Nézzétek meg őket, kissé összehunyorított szemmel. Ott ülnek gyöngéden összeölelkezve. Lejjebb pedig, a szerelmesek lábánál, meggömyedve s karddal átszúrva, egy öreg bajnok hever. Abramo. Ma guarda prima attentamente la roccia. Vedrai come quattro punti dorati e raggianti. Sono i dolci occhi di due innamorati, una graziosa fanciulla e un giovane vigoroso; vedete pure le loro immagini scolpite sulla pietra. Guardatele a occhi socchiusi. Sono strette in un tenero abbraccio. Ma sotto, ai piedi dei giovani giace un vecchio eroe rannicchiato e trafitto da una spada. 03261
Bottom
03269
Top
TIMO: Úgy van, ahogy mondod. Timoteo. Proprio come dici. 03262
Bottom
03270
Top
LAURI: Mintha én is valami ilyet látnék. Hanem halljuk a mesét. Renzo. Anche a me par di vedere qualcosa di simile. Ma racconta il fatto. 03263
Bottom
03271
Top
Aapo a következő mesét mondta el nékik: E Abramo narrò loro la seguente storia: 03264
Bottom
03272
Top
Itt a közelben valamikor gyönyörű vár állott. A vár urának, egy gazdag és hatalmas embernek egyetlen gyermeke egy anyátlan árva leány volt, szépséges, mint a hasadó hajnal. Egy derék ifjú nagyon megszerette a lányt, ám a vár kegyetlen ura, akinek szívében soha gyökeret nem vert a szerelem, a lányt is, a legényt is gyűlölte. A lány azonban viszontszerette a délceg legényt, és gyakran kijöttek ide, erre a zúgó-zengő rétre; épp itt, a szikla tövében szoktak találkozni egymással. De a kegyetlen apa valahogyan neszét vette a fiatalok titkos frigyének, és a leány füle hallatára szörnyű esküt tett. „Leányom - mondotta -, jól vigyázz, nehogy titkos ölelkezésen érjelek benneteket az erdő sötétjében. Mert tudd meg, hogy kardom azon nyomban véres halálban fog egyesíteni titeket. Ezt ígérem, és szentül megfogadom.” így szólt, s a szép hajadon rettegve hallgatta a borzalmas esküt. Ám szíve választottját mégsem tudta elfeledni, sőt szerelme egyre hevesebben lángolt. « C’era una volta qui vicino un magnifico castello e il padrone di tale castello era un uomo ricco e potente. Egli aveva una figliastra orfana di madre, graziosa e bella come un mattino. Un giovane l’amava, ma il terribile padrone del castello, nel cui cuore l’amore aveva mai albergato, odiava e il giovane e la donzella. « Ma la ragazza amava anch’essa il nobile giovane ed essi si incontravano spesso qui sulla landa sonora, e proprio ai piedi di questa roccia era il luogo dei loro convegni. Ma il padre venne a sapere il segreto legame dei giovani ed una volta profferì all’orecchio della donzella un giuramento terribile. “ Figlia mia — disse egli — bada che non vi colga abbracciati di notte nei boschi; sappi che la mia spada vi unirebbe in una morte cruenta. Lo prometto e lo giuro sacrosantamente ”. Così egli disse e la ragazza fu presa da terrore, nell’udire tale giuramento. Ma non potè dimenticare l’amico del suo cuore, anzi più vivo divenne il suo amore. 03265
Bottom
03273
Top
Csöndes nyári éjszaka volt; a szűz valahogy megsejtette, hogy az ifjú ott bolyong a réten, és várja szerelmesét. Végre is, midőn úgy hitte, hogy a várban mindenki mély álomban nyugszik, szerelmi találkozóra indult a lány; széles, lágy leplébe burkolózva, mint az árnyék osont ki a vár kapuján, eltűnt az erdő sűrűjében, majd a harmatos bokrok között újból elő-előlebbent kék fátyla. Csakhogy a várban nem mindenki aludt ám: a vár ura ott állt az ablakban, és megleste a lányt, amint éji árnyként tovasuhant. Ekkor éles kardot kötött derekára, kezébe dárdát ragadott, és kirohant az erdőbe, a lány nyomában. Vérszomjas vad futott a szelíd szemű bárány után. « Era una calma notte d’estate e nel seno della donzella sorse il presentimento che il giovane vagasse sulla landa, aspettando il suo amore. Finalmente, quando pensò che tutti già nel castello fossero immersi in un profondo sonno, si avviò al convegno d’amore, avvolta nel suo velo ampio e fine. Strisciò fuori come un’ombra, scomparve ben presto in seno al bosco, e il suo velo azzurro si agitò una volta tra gli alberi rugiadosi. « Ma non tutti nel castello riposavano, il padrone in persona sedeva sul bordo della finestra, guardando la ragazza che se n’andava come un fantasma notturno. Allora egli cinse la spada, afferrò lo spiedo e corse fuori inoltrandosi nel bosco dietro la ragazza. Una belva assetata di sangue inseguì allora un agnello dai dolci occhi. 03266
Bottom
03274
Top
A lány pedig csak sietett föl lélekszakadva a dombtetőre, s ott, a szürke kőszikla alatt, ott találta szerelmesét. Ott álltak hát, gyöngéden átölelték egymást, és szerelmes szavakat suttogtak boldogan egymás fülébe. Már-már nem is e földön álltak: lelkűk fönn sétált az ég virágos mezőin. így telt el néhány pillanat, ekkor azonban hirtelen előrontott a vár kegyetlen ura, és dárdáját oly erővel vágta a lány bal oldalába, hogy az hegyével a legény jobb oldalán jött ki, és így egyesítette őket a halálban. A két szerelmes ráhanyatlott a sziklára, vérük pedig egybefolyva ömlött a földre, s vörösre festette a hangavirágok szirmait. A gyilkos acél által egymáshoz láncolva hevertek szódanul a sziklapadon, és gyöngéden átölelve tartották egymást, szemük pedig mint négy gyönyörű aranycsillag szegeződött a vár hatalmas urára, ki ámulva nézte a halál torkában ezt a csodálatos, szelíd képet. Hirtelen heves vihar kerekedett, dörgött és villogott az ég, azonban a fiatalok szeme a kéklő villámfényben is boldog elragadtatással sugárzott, mint négy ünnepi gyertya az ég szentséges termében. A gyilkos pedig csak nézte, nézte őket, mialatt feje körül dühösen tombolt az ég haragja. Hatalmas erővel szólt leikéhez a fiatalok csodálatos, elhaló tekintete, patakzó vére és a menny dörgése. Lelke, életében először, megrendült; szívében sötét és hideg megbánással tekintett a haldoklók szemébe, mely szüntelenül boldog mosolyt sugárzott felé. Szíve elszorult, megremegett: körülötte csapkodtak a villámok, zúgott a rengeteg, s a kárhozat szellemei minden oldalról feléje rohantak. Lelkében végtelen szenvedély viharzott. « Saliva intanto frettolosa e anelante la giovane e s’incontrò col suo amico, qui ai piedi della roccia grigia. Qui essi stettero teneramente abbracciati mormorandosi parole d’amore. « In quel momento di beatitudine non erano più sulla superficie di questa terra, ma le loro anime vagavano nei prati fioriti del cielo. Passarono alcuni istanti e improvvisamente apparve il tremendo signore del castello; trafisse il fianco sinistro della fanciulla con la sua lancia tagliente, così che la punta di questa uscì fuori dal fianco destro del giovane e in tal modo li unì nella morte. Essi si abbatterono contro la roccia e il loro sangue scorse e confluì in un solo rivo sulla landa, arrossando le corolle dei fiori. Là, uniti dal vincolo di acciaio, giacquero su un seggio di pietra, muti ma stretti in un tenero amplesso. E i loro occhi, magnifici, raggianti come quattro stelle d’oro riguardavano il potente signore del castello che, stupito, mirava quella scena meravigliosa e tranquilla in braccio alla morte. Sorse improvvisamente un uragano, il cielo si rischiarò e muggì, ma, nella fiamma bluastra del baleno, gli occhi dei giovani raggiavano di beatitudine come quattro fiaccole durante una festa nelle sale del cielo. Mentre l’assassino guardava questo spettacolo, la collera celeste si scatenò su di lui e d’intorno a lui. Possenti parlarono alla sua anima i begli occhi languidi dei giovani, il loro sangue che fluiva come una cascata, e parlava il cielo imbronciato. Si sentì commuovere, si sentì commuovere per la prima volta, quando, col pentimento freddo e nero in cuore, vide i begli occhi dei morenti che brillavano sempre, senza posa, sorridendo; inorridì e tremò quando i fulmini fiammeggiarono e lo spazio rimbombò e da tutte le parti galopparono su di lui gli spiriti del terrore. Un’angoscia infinita s’impadronì dell’anima sua. 03267
Bottom
03275
Top
Még egyszer rátekintett a fiatalokra: onnan azonban még mindig ugyanazok a sugárzó szemek mosolyogtak felé, noha ragyogásuk már hamvadni kezdett. Ekkor karját keresztbe fonva, jeges tekintettel hosszan bámult kelet felé, s így állt némán a komor éjszakában. Végül azonban mélyen föllélegzett, és hosszú, ijesztő kiáltás szakadt fel a melléből, mely dörögve keringett a táj felett. Egy pillanatig némán figyelt és hallgatózott, míg kiáltásának utolsó visszhangja is el nem csendesedett a távoli dombok ölén. Ekkor aztán, folyton kelet felé bámulva, újból rémesen elbődült. Hegytől hegynek futott a hang, s ő feszülten figyelte, hogyan kereng a visszhang a táj felett. Végül azonban a messzi, remegő hang is elhalt, elült a villámlás, kihunyt a fiatalok ragyogó szeme, már csak a súlyosan zuhogó zápor sóhajtozott az erdőben. Ekkor hirtelen, mintha álomból ébredt volna, kirántotta kardját hüvelyéből, átdöfte vele szívét, és holtan bukott a szerelmesek lábához. Még egyszer villámlott, még egyszer megdördült az ég, hogy aztán mélységes csönd boruljon a vidék fölé. « Riguardò ancora una volta i giovani, i cui occhi splendevano sempre benché già vicini a spegnersi, e lo guardavano sorridendo. Allora incrociò le braccia e fisso verso oriente, con lo sguardo impietrito stette a lungo muto nella notte tenebrosa. Ma finalmente, all’improvviso, sollevò il petto e gettò un lungo grido, lungo e pauroso, che si diffuse come un muggito nella contrada. Poi stette ancora un momento in silenzio, ascoltando attentamente, finché l’ultima eco del suo grido non svanì in lontananza. Allora, rivolto di nuovo verso oriente, gridò spaventosamente e l’eco si diffuse lontano nella contrada e lo udì distintamente propagarsi di monte in monte. Ma infine la voce lontana e tremante morì, il fulmine si placò e gli occhi raggianti dei giovani si spensero; solo una pioggia pesante gemeva nel bosco. Allora d’un subito, come desto da un sogno, il signore del castello trasse la spada dal fodero, si trafisse il petto e cadde ai piedi dei giovani. « Il cielo scintillò ancora una volta, scintillò e tuonò, ma ben presto il silenzio dominò di nuovo ovunque. 03268
Bottom
03276
Top
Eljött a reggel, s a réten, a szürke szikla lábánál ott találták a halottakat; elvitték és egymás mellé temették őket. A sziklán azonban ott maradt a képük: két fiatal ember szerelmes ölelésben, lábuknál pedig egy mord, szakállas bajnok térdel. És négy csodálatos szögecs, négy aranycsillag ragyog a kőből éjjel-nappal, akár a szerelmesek gyönyörűen sugárzó szeme. A mese úgy beszéli, hogy ezeket a képeket egy villámcsapás véste bele a sziklába. És mint itt a képen, úgy ül a szűz, és a legény ott fenn, az ég trónusán, nagy boldogságban; a vár hajdani ura pedig úgy tekergőzik a büntetés tüzes ágyán, mint az a bajnok ott a kövön. Midőn megszólalnak a templom harangjai, mindig hegyezi a fülét, és hallgatja, milyen visszhangot ver a szikla; ám a hang mindig szomorúan zendül. Igaz, egyszer majd csodálatosan lágy és örömteljes hangot fog adni a kő, s ekkor ütött annak a kárhozottnak is a megbocsátás és az üdv órája, de akkor nincs már messze a világ vége sem. Ezért hallgatja a nép nyugtalan érdeklődéssel a visszhangot a szikla felől, ha megkondulnak a harangok. Szívből kívánják ugyan a halottnak a megbocsátás óráját, de borzalommal gondolnak a végítélet napjára. « Venne il mattino e sulla landa furono trovati i morti ai piedi della roccia grigia; li portarono via e costruirono loro una tomba perchè stessero l’uno vicino all’altro. Ma, da quel giorno, si vide sulla roccia la loro immagine; si scorgono i due giovani abbracciati e, sotto di loro, un vecchio severo e barbuto, in ginocchio. E quattro punti meravigliosi, come quattro stelle d’oro, brillano sul fianco della roccia, notte e giorno, in ricordo dei begli occhi languenti degli amanti. Un colpo di fulmine, narra la storia, scolpì, sfolgorando, queste immagini sulla roccia. E, come in questa immagine, così siedono felici il giovane e la donzella nei seggi celesti e come giace <]tii il vecchio così l’antico signore del castello sta sul suo giaciglio del castigo, nell’aria infuocata. E quando suonano le campane della torre tende sempre attento le orecchie per udire l’eco che rimanda la pietra, ma il suono è sempre triste. Una volta certamente si udrà venire dalla pietra una voce meravigliosamente dolce e gaia e allora sarà giunto il momento della riconciliazione, della liberazione del colpevole. E però il popolo ascolta sempre con grandissima inquietudine l’eco della pietra, quando le campane suonano. Vedrebbero volentieri sorgere il giorno della riconciliazione del colpevole ma pensano con terrore al momento del giudizio finale ». 03269
Bottom
03277
Top
Ezt a mesét mondotta el Aapo testvéreinek a Sonnimáki rétjén. Questa fu la storia che Abramo narrò ai suoi fratelli sulla landa di Sonnimäki. 03270
Bottom
03278
Top
TIMO: Hanem ugyan izzadhat az öreg! Egész az ítélet napjáig! Ohó! Timoteo. Deve sudare il vecchio sino al giudizio finale! Oh, oh! 03271
Bottom
03279
Top
SIMEONI: Te fajankó! Vigyázz, nehogy ebben a pillanatban zendüljenek meg a végítélet harsonái. Simeone. Insensato! Guarda che proprio in questo momento non suoni la tromba del giudizio. 03272
Bottom
03280
Top
EERO: Addig nem kell félni a világ végétől, amíg csak pogányok akadnak a földön. És íme, itt a kereszténység kellős közepén, itt is él hét elvadult pogány! De nincs olyan rossz, amiben valami jó is ne lenne. Hiszen így mi a világ oszlopai és támaszpillérei vagyunk! Rico. Non c’è da temere la fine del mondo, finché ci saranno pagani sulla faccia della terra (Matteo, 24, 14.). E, grazie a Dio, qui ci sono sette pagani selvaggi in grembo alla comunità cristiana. Ma niente è così cattivo che non ci si trovi anche qualcosa di buono. Siamo le colonne del mondo, noi. 03273
Bottom
03281
Top
JUHANI: Te a világ oszlopa? Te Hüvelyk Matyi! Gianni. Tu, una colonna del mondo, pollicino? 03274
Bottom
03282
Top
SIMEONI: Reszketni fogsz, Eero, reszketni fogsz, mint az ördög, ha majd közeledik az a nap, amit most kigúnyolsz. Simeone. Tremerai, Rico, tremerai come il diavolo, quando si avvicinerà il giorno di cui tu ora ti fai beffa. 03275
Bottom
03283
Top
TIMO: Dehogy fog reszkeaii, dehogy; kezeskedem érte! Hanem lesz akkor égszakadás-földindulás, hohó! Két földindulás már volt, a harmadik még eljövendő; akkor fog feltűnni az üdvösség nagy jele. A világ pedig, mint a száraz nyírfa bocskor, porrá és hamuvá válik. Akkor a tehenek bőgni fognak a réten, s a disznók visítanak a kertek alatt, már tudniillik ha a világ vége nyáron következik be. Ha azonban télidőben történne, akkor a tehenek az istállóban fognak tombolni, a szegény disznók meg az ólban, az almon visí-toznak. Nagy zenebona lesz akkor, fiúk! Két földindulás már volt, a harmadik még eljövendő, mint ahogy vak nagybátyánk mondogatta. Timoteo. Non riderà allora, ve lo dico io. Oh! Allora ci sarà strepito e trambusto. Due scompigli ci sono già stati e il terzo ha ancora da venire. Allora si farà palese il gran segnale della salute eterna; allora il mondo andrà in cenere e in polvere come una pantofola di betulla disseccata. Allora il bestiame muggirà nei campi e i porci spaventati si lamenteranno nel chiuso, sempre che tale rovina avvenga d’estate, ma se accadesse d’inverno, allora il bestiame sbraiterà e muggirà nelle stalle, e i porcellini gemeranno nel porcile. Allora ci sarà del tumulto, ragazzi. Oh! Due scompigli sono già venuti, il terzo ha ancora da venire, come diceva nostro zio cieco. 03276
Bottom
03284
Top
SIMEONI: Igen, igen, csak emlékezzünk mindig erre a napra. Simeone. Sì, sì, ricordiamoci di quel giorno. 03277
Bottom
03285
Top
JUHANI: Hallgassatok már, testvérek. Isten őrizz! Egész megzavarjátok az ember szívét. Aludjunk inkább, aludjunk. Gianni. Zitti, ora, fratelli, Dio ci guardi! C’è da sentirsi rimescolare tutto. Dormiamo, dormiamo. 03278
Bottom
03286
Top
így beszélgettek a testvérek, de végül elhalt ajkukon a szó, és egymás után elnyomta őket az álom. Csak Simeoni virrasztott még egy ideig; hátát egy fenyő görcsös gyökerének vetve ült, és elmélkedett a világ végéről, a végítélet rettenetes napjáról. Pirosán, nedvesen parázslóit a szeme, és napégette arca vörösbarnán világolt. Végül azonban ő is elszunnyadt; így aludtak édes-deden a tűz körül, mely még lobogott egy ideig, aztán elhamvadt és kihunyt. Così parlavano, ma la conversazione finalmente cessò e il sonno li colse uno vicino all’altro. L’ultimo ad addormentarsi fu Simeone; appoggiato alla radice sporgente di un pino, meditava profondamente sulla fine del mondo e il gran giorno del giudizio. I suoi occhi arrossati e umidi splendevano e le guance gli ardevano di un rossobruno. Infine dormì anche lui, e così tutti riposavano dolcemente intorno a un braciere che a poco a poco languì e si spense. 03279
Bottom
03287
Top
Bealkonyodott, s nemsokára leszállt az éj. Meleg és fülledt volt a levegő, északkelet felől, az ég peremén fel-fellobbant a villám, és sötét zivatarfelhők gomolyogtak elő. Sebesen, mint a sas, repült a vihar a falu fölé, elszórta mennyköveit, s egy villám felgyújtotta a papiak csűrét, mely telve száraz szalmával, csakhamar lobogó lángba borult. Megkondultak a harangok, és megzaj-dult a falu, mindenfelől emberek rohantak a dühöngő tűz felé, özönlöttek a férfiak és a nők, de hiába. Ijesztően égett-ropogott a pajta, s a lángok veresre festették az ég boltozatját. Most a vihar a Sonnimákire rontott, ahol a testvérek mély álomban hevertek, s horkolásuktól harsogott a rét. Egy borzalmas mennydörgés felriasztja őket, és úgy megijednek, ahogy még soha. Álomtól bódult elméjüket szörnyű rémület fogja el, mivel az elemek tombolása a komor éjszakában rögtön a kísérteties mesét s a világvégének képét juttatja eszükbe. A sötét éjszakában csak a cikázó villámok és a faluban hullámzó tűzvész rémes vörössége világított. Most újabb villám lobbant, s utána akkorát csattant az ég, hogy a testvérek nyomban fölébredtek. Rémült kiáltással ugrottak talpra, hajuk mint a zúgó sás meredt az égnek, szemük kerekre tágult, és így bámultak egymásra néhány pillanatig. Cominciò a farsi buio e il buio si fece sempre più fitto finché cadde la notte: l’aria era calda e pesante; in cielo lampeggiava qua e là a nord-est, chè si preparava un violento temporale. Con la rapidità dell’aquila si avvicinò al villaggio, lanciò fuoco all’intorno e lo appiccò improvvisamente al granaio della parrocchia, che, pieno di paglia secca, fiammeggiò ben presto in un colossale incendio. Le campane cominciarono a suonare, dando l’allarme al villaggio; da ogni parte la gente si affrettò verso il furioso incendio, corsero uomini, donne, ma invano. Il granaio bruciava paurosamente, e la volta del cielo divenne rossa come il sangue. Poi l’uragano si volse verso Sonnimäki, dove i fratelli riposavano di un sonno profondo; e la landa risuonava del loro russare. Allora un tuono terribile li svegliò ed essi si spaventarono come mai in vita loro. Il loro spirito assopito fu colto da terrore quando d’improvviso la storia tenebrosa si insinuò nella loro memoria, con le sue evocazioni della fine del mondo, mentre la natura infuriava intorno a loro nella notte tenebrosa. E l’unica luce, in quella notte, era data dai fulmini tra le nuvole e paurosi contorni indistinti scaturivano dall’incendio che ondeggiava sul villaggio. Venne un fulmine seguito immediatamente da un tuono inaudito che svegliò i fratelli. Gridando a più non posso, essi balzarono di terra come un sol uomo; i capelli ritti come giunchi rumoreggianti, gli occhi selvaggi, si guardarono l’un l’altro alcuni istanti. 03280
Bottom
03288
Top
SIMEONI: Itt a végítélet! Simeone. Il giorno del giudizio. 03281
Bottom
03289
Top
JUHANI: Hol vagyunk, hol vagyunk? Gianni. Dove siamo? Dove siamo? 03282
Bottom
03290
Top
SIMEONI: Hát már megyünk? Simeone. Dobbiamo già andarcene? 03283
Bottom
03291
Top
JUHANI: Segítség, kegyelem! Gianni. Aiutaci, misericordia! 03284
Bottom
03292
Top
AAPO: Szörnyű, szörnyű! Abramo. Terribile, terribile! 03285
Bottom
03293
Top
TUOMAS: Bizony szörnyű! Maso. Terribile davvero. 03286
Bottom
03294
Top
TIMO: Uram, oltalmazz bennünket, szegény fiúkat! Timoteo. Il Signore ci guardi, noi poveri ragazzi! 03287
Bottom
03295
Top
SIMEONI: Már a harangok is megkondultak. Simeone. Suonano le campane! 03288
Bottom
03296
Top
JUHANI: Táncolnak és csattognak a kövek. Hűha! Gianni. E la roccia risuona e balla. Ohi, ohi ! 03289
Bottom
03297
Top
SIMEONI: „Zúgnak az égi harangok...” Simeone. Suonano le campane del cielo! 03290
Bottom
03298
Top
JUHANI: „Erőtlenül porba hullok.” Gianni. E le forze mi abbandonano! 03291
Bottom
03299
Top
SIMEONI: Hát csak így, egyszeriben indulnunk kell e világból? Simeone. E così dobbiamo andarcene? 03292
Bottom
03300
Top
JUHANI: Kegyelmezz nékünk, irgalmas Isten! Gianni. Aiutaci, Dio di misericordia e di grazia. 03293
Bottom
03301
Top
AAPO: Jaj, borzalom! Abramo. Che orrore! 03294
Bottom
03302
Top
JUHANI: Tuomas, Tuomas, kapaszkodj a kabátom farkába! Hűha! Gianni. Maso, Maso, tienmi stretto per il lembo del vestito! Ohi, ohi! 03295
Bottom
03303
Top
SIMEONI: Hűha! Most hát végünk, végünk! Simeone. Ohi, ohi! si va, si va! 03296
Bottom
03304
Top
JUHANI: Tuomas, testvérem a Krisztusban! Gianni. Maso, fratello mio in Cristo! 03297
Bottom
03305
Top
TUOMAS: Itt vagyok, mit akarsz? Maso. Sono qui, che vuoi? 03298
Bottom
03306
Top
JUHANI: Imádkozz! Gianni. Prega! 03299
Bottom
03307
Top
TUOMAS: Úgy? Imádkozz te! Maso. Prega tu lì. 03300
Bottom
03308
Top
JUHANI: Timo, imádkozz, ha tudsz. Gianni. Prega, Timoteo, se puoi! 03301
Bottom
03309
Top
TIMO: Hát megpróbálom. Timoteo. Mi ci provo. 03302
Bottom
03310
Top
JUHANI: Hamar, hamar! Gianni. Fallo subito! 03303
Bottom
03311
Top
TIMO: Ó, Uram, ó, nagy szenvedés, ó, Betlehem kegyelmi trónusa! Timoteo. Oh, Signore, grande, grande, o trono di grazia di Betlemme! 03304
Bottom
03312
Top
JUHANI: Mit mondasz, Lauri? Gianni. Che dice Renzo? 03305
Bottom
03313
Top
LAURI: Nem tudom, mit szólhatnék ebben a nagy nyomorúságban. Renzo. Non so che dire in questa miseria. 03306
Bottom
03314
Top
JUHANI: Nyomorúság, végtelen nyomorúság! De úgy hiszem, még sincs itt a világ vége. Gianni. Miseria, infinita miseria! Ma credo tuttavia che non siamo proprio ancora alla fine. 03307
Bottom
03315
Top
SIMEONI: Ó, ha legalább egy nap kegyelmi időt nyernénk! Simeone. Oh, se ci dessero ancora un giorno di respiro! 03308
Bottom
03316
Top
JUHANI: Vagy egy hetet, egy drága hetet! Mit gondoltok, mi ez az ijesztő fény, mit jelent a harangok zűrzavaros kongása? Gianni. Oh una settimana, una preziosa settimana! Ma che pensare di quella luce spaventosa e di quel suono confuso di campane ? 03309
Bottom
03317
Top
AAPO: Tűzvész van a faluban, jó emberek. Abramo. C’è un incendio nel villaggio, amici miei. 03310
Bottom
03318
Top
JUHANI: Tűzvész hát, s félreverték a vészharangot. Gianni. Già, Abramo, E suona la campana a martello. 03311
Bottom
03319
Top
EERO: Kigyulladt a pap csűrje. Rico. Brucia il granaio della parrocchia. 03312
Bottom
03320
Top
JUHANI: Pusztuljon el ezer csűr, csak maradjon meg ez a romlott világ, és benne mi, hét bűnös gyermek. Uram, segíts! Egész testem kiverte a hideg verejték. Gianni. Brucino pure mille granai purché duri questa terra verminosa e noi suoi sette figli peccatori. Signore, aiuto! Sono in un bagno di sudore freddo. 03313
Bottom
03321
Top
TIMO: Igazat szólva, nékem is majd nadrágba szaladt a bátorságom. Timoteo. Anche a me tremano i pantaloni. 03314
Bottom
03322
Top
JUHANI: Soha ilyen percet! Gianni. Momento unico al mondo! 03315
Bottom
03323
Top
SIMEONI: így büntet bennünket az Úr vétkeink miatt. Simeone. Così Dio ci punisce dei nostri peccati. 03316
Bottom
03324
Top
JUHANI: Igaz, igaz! Miért is énekeltük azt a csúfondáros nótát a Rajamáki-regimentről! Gianni. Davvero! Perchè cantare quella maligna canzone sul « Reggimento di Rajamäki » ? 03317
Bottom
03325
Top
SIMEONI: Gyalázatos gúnyt űztetek Mikkóból és Kai-sából. Simeone. Avete canzonato impudentemente Michele e Caterina! 03318
Bottom
03326
Top
JUHANI: Ahogy mondod. De Isten áldja meg őket! Áldjon meg mindnyájunkat, mindenkit, még a kántort is! Gianni. Che dici! Ma che Dio li benedica. Ci benedica tutti, anche il sacrestano! 03319
Bottom
03327
Top
SIMEONI: Ezt az imát örömmel hallgatja az ég. Simeone. Questa preghiera sarà gradita al cielo. 03320
Bottom
03328
Top
JUHANI: Hanem most már gyerünk innét, erről a borzalmas helyről. Amott lent mint a pokol kemencéje világít a tűzvész fénye, emitt pedig, a szikla oldalában, azok a szemek is oly gyászosan csillognak felénk. Tudjátok meg, hogy Aapo meséje ezekről a macskaszemekről okozta ezt a hidegrázást a gerincünkben. De kotródjunk innen, és senki itt ne felejtse a könyvét vagy a tarisznyáját. Induljunk, testvérek! Föl Tam-mistóba, Kyöstihez! Isten segítségével Kyöstihez, és aztán holnap, ha megérjük a holnapot, haza... Rajta Gianni. Andiamocene da questo luogo spaventoso. Laggiù divampa l’incendio come il forno della perdizione, e qui dal fianco della roccia, questi occhi mandano raggi sinistri verso di noi. Sapete, proprio quella storia di Abramo su questi occhi di gatto ci ha fatto correre i brividi per la schiena. Ma prendiamo l’àmbulo e che nessuno si dimentichi del suo sacco e del sillabario. Via, fratelli. Andiamo a Tammisto, da Gustavo, con l’aiuto di Dio, e domani a casa, se siamo sempre vivi. Andiamocene! 03321
Bottom
03329
Top
LAURI: De nemsokára nyakunkban a zápor, s elázunk, mint az ürgék. Renzo. Ma presto ci verrà sul groppone un rovescio e ci inzupperemo come topi. 03322
Bottom
03330
Top
JUHANI: Hadd ázzunk! A fő, hogy kegyelmet nyertünk. Induljunk hát. Gianni. Bagniamoci, bagniamoci pure! Ancora grazie. Andiamo ora! 03323
Bottom
03331
Top
Nagy sebesen útnak eredtek, egymás sarkában, sietve szedték a lábuk. Nemsokára egy homokos ösvényre értek, és Tammisto háza felé vették útjukat. A villámok fényénél és a messze hangzó mennydörgések közepette így meneteltek egy ideig, míg csak heves zápor nem kezdte paskolni őket. Ekkor aztán futásra fogták a dolgot, és rohanva rohantak a Kulomáki fenyő alá, mely magas törzséről, sűrű lombjáról messze híres fa volt, és eső idején már sok vándornak nyújtott védelmet. Ennek a fának a tövénél húzódtak meg a testvérek, fölöttük pedig zuhogott az eső, zúgott a fa; midőn azonban kitisztult az ég, ők is folytatták útjukat. Elcsöndesült a természet, elült a szél, eloszlottak a felhők, és sápadtan szállt fel a hold a fák lombjai fölé. Gond és sietség nélkül bandukoltak a testvérek a lucskos úton. Partirono in fretta, camminando rapidi uno dietro l’altro e raggiunsero la strada sabbiosa e si diressero verso la fattoria di Tammisto. Sotto i colpi dei fulmini e il brontolare dei tuoni che rotolavano da ogni parte per il cielo, avanzarono un po’, finché un acquazzone si mise ad annaffiarli. Allora se la dettero a gambe e si accostarono all’abete di Kulomäki, che, noto per la sua altezza e il suo spesso fogliame, si ergeva proprio di fianco alla strada maestra e serviva di riparo a molti passanti sorpresi dalla pioggia. I fratelli si misero ai suoi piedi; mentre il rovescio continuava crepitando sul maestoso abete ; ma quando il tempo si schiarì si rimisero in cammino. La natura si placò, il vento cessò, le nubi si dissiparono e una luna scialba sortì dalle cime del bosco. Senza fretta e senza pensieri i fratelli avanzarono sulla via fangosa. 03324
Bottom
03332
Top
TUOMAS: Sokszor gondolkoztam azon, honnan s miből ered a villámlás és mennydörgés. Maso. Ho spesso pensato donde venga e che cosa sia l’uragano coi suoi fulmini e i suoi tuoni. 03325
Bottom
03333
Top
AAPO: Vak nagybátyánk szerint ez az egész égi zenebona onnan támad, hogy a forgószelek sok száraz homokot sodortak fel a felhők közé. Abramo. Nostro zio cieco diceva che in cielo nasce questo fracasso quando fra nuvola e nuvola va a posarsi della sabbia asciutta sollevata in aria da turbini di vento. 03326
Bottom
03334
Top
TUOMAS: Valóban így lenne? Maso. Può essere. 03327
Bottom
03335
Top
JUHANI: Hanem a gyerekek szeretnek folyton képzelődni. Hogyan is képzeltem a mennydörgést pende-lyes gyerekkoromban? Hát úgy, hogy a Jóisten kocsizik nagy zörgéssel az égi úton, és a kerék vasabroncsa szikrát vet a köveken. Haha! A gyéreknek bizony gyerekesze van. Gianni. Anche la fantasia d’un bambino ha le sue immagini. Quante volte non ho pensato io all’uragano quando avevo ancora le sottanine? Pensavo fosse Dio che andava in carrozza per le vie del cielo e che sprizzasse fuoco dalle pietre della via e uscissero ghiere dalle ruote di ferro. I bambini hanno un cervello da bambini. 03328
Bottom
03336
Top
TIMO: Hát még én? Én is valahogy hasonlóképp gondoltam, mikor még apró gyermekként, egy szál pendely-ben tipegtem az úton, s fejem fölött megdördült az ég. Az Úristen szánt az égi mezőn, gondoltam, és nagyokat durrant ostorával; az ostorcsapástól pedig szikrát vet a pompás Pejkó izmos combja, mint ahogy a ló véknya is szikrázik, ha simogatjuk. Gyerekes képzelődés volt ez is. Timoteo. E io? la pensavo quasi lo stesso anch’io, quando, piccolo come il pollice del diavolo, trotterellavo per la strada sotto l’imperversare dell’uragano, con un pezzetto di camicia addosso. Dio ara i suoi campi, pensavo io, ara e assesta dei bei colpi di frustino sulla groppa del suo bel cavallo che sprizza scindile dalla grassa coscia, come le vediamo uscire dai fianchi di un pulledro, quando lo si stropiccia. Così la pensavo io. 03329
Bottom
03337
Top
SIMEONI: Én gyermekkoromban úgy gondoltam, de ma is azt gondolom, hogy a villám és a mennydörgés Isten haragját jelenti a földi bűnösök iránt. Mert nagy az emberek bűne, és számlálatlan, mint a tenger fövenye. Simeone. Io credevo, da bambino, e credo ancora, che il fulmine e il tuono manifestino l’ira di Dio contro i peccatori della terra; poiché i peccati degli uomini sono grandi e innumerevoli come i granelli di sabbia in mare. 03330
Bottom
03338
Top
JUHANI: Hát igen, sok bűnt követnek el, az tagadhatatlan. De az is igaz, hogy a bűnösöket már itt is sóban-borsban főzögetik. Jusson csak eszedbe, fiú, mennyit szenvedtünk az iskolában. A kántor úgy megcibált, megtépázott bennünket, mint a vércse. Ezt még most is érzem, hogy a fogam csikorog bele. Gianni. Davvero si fanno dei peccati quaggiù, non si può negare, ma il peccatore vien già cotto col sale e col pepe in questo mondo. Ragazzo mio, ricordati della nostra gita a scuola e di quello che abbiamo dovuto sopportare. Il sacrestano ci ha graffiati e bastonati come un falco; lo sento ancora e stringo i denti, ragazzo mio. 03331
Bottom
03339
Top
Véget ért, ím, az éji út, előttük állt a Tammisto-tanya. A testvérek illedelmesen beléptek, Kyösti pedig pompás fekhelyet készített nekik. Ez a Kyösti olyan erős legény volt, mint a szálfa, és noha ő volt a ház egyetlen fia, mégsem akart sohasem gazdálkodni, hanem csak élt egyedül, kedve szerint. Egyszer, mintha meghibbant volna, nagy fennszóval prédikálva járni kezdte a falut; azt mondják, attól zavarodott meg, hogy folyton a vallás dolgai fölött tépelődött. De aztán megint eszére tért, és úgy viselkedett, mint azelőtt, csak éppen nevetni nem nevetett többé. No meg az a furcsaság is megtörtént, hogy ezentúl a Jukola testvéreket tekintette legjobb barátainak, pedig azelőtt alig ismerte őket. Ehhez az emberhez tértek be a testvérek éjjeli szállást kérni. Ma il loro viaggio notturno volgeva al termine ed era vicina la fattoria di Tammisto dove i fratelli entrarono seri, e Gustavo preparò loro dei buonissimi letti. Questo Gustavo, un tipo massiccio come un tronco, era il solo uomo della fattoria, ma non gli importava di fare da capoccia, preferendo vivere sempre isolato e per sè. Una volta aveva corso i villaggi come un forsennato, predicando e gridando, e si era ridotto in tale stato, si racconta, per le sue meditazioni sulle cose della fede. Quando finalmente ritornò in sè, era in tutto come prima, se non che non rise mai più. E avvenne allora questo fatto bizzarro, che egli, da quel momento, scelse, come suoi migliori amici, i fratelli di Jukola che prima aveva appena conosciuto. Da quest’uomo andarono ora i fratelli in cerca di alloggio per la notte. 03332
Bottom

Fejezet 04 Capitolo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita|-fra|-epo| (hu-it) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capitolo
Download A hét testvér o I sette fratelli télécharger
04001
Top
Másnap a Jukola testvérek hosszú libasorban ismét otthonuk felé igyekeztek. Azonban jaj! siralmas látványt nyújtottak: ruháik csúnyán megszaggatva, képük sebektől s kék foltoktól volt tarka. Juhaninak, ki legelöl haladt a sorban, egyik szeme egészen bedagadt; rútul felpüffedtek Aapo ajkai, Timónak hatalmas szarv nőtt a homlokán, Simeoni pedig bicegve sántikált a többiek nyomában. Mindegyiküknek alaposan megszabdalták a fejét, s egyik üres tarisznyájával, másik ingéből szakított ronggyal takarta, kötözgette sebeit. Ily csúfos állapotban tértek vissza hát az iskolajárásból. Két kutyájuk, Killi és Kiiski, vidám csaholással futott elébük, azonban a testvérek nem tudták kellőképp viszonozni hűséges házőrzőik kedveskedését. Il giorno seguente i giovani di Jukola si avvicinarono di nuovo a casa in fila indiana. Avevano un aspetto miserabile: i vestiti tutti strappati, i visi segnati da ecchimosi e ferite. Gianni, che camminava in testa, aveva l’occhio sinistro quasi chiuso, Abramo le labbra gonfie, a Timoteo era sortito dalla fronte un duro bernoccolo e Simeone cammini va zoppicando dietro agli altri. Avevano tutti la testa malconcia e chi ci si era avviluppato intorno una bisaccia vuota, chi si era strappato dei brandelli della blusa per le ferite. In tale stato ritornavano dalla spedizione a Scuola. I cani Killi e Kiiski corsero loro incontro contenti e facendo le feste. Ma i fratelli non avevano la forza di rendere le carezze ai loro fidi guardiani. 04001
Bottom
04002
Top
De hát ki bánt el velük ily gonoszul? Kicsoda csúfolta meg az erős Jukola testvéreket? A toukolai legények bosszújának műve volt ez. Ők ugyanis valahogy neszét vették, hogy a Jukola fiúk Tammistóban időznek, és huszadmagukkal elrejtőztek az út menti bokrokba, várva ellenfeleiket. Markukban erős fegyverekkel sokáig lesben ültek, bóbiskoltak, végül azonban mégis feltűnt az iskolajárók csapata, s ekkor a szövetségesek tüzes haraggal rájuk rontottak. Az út mindkét oldaláról támadtak rájuk, és csakhamar szörnyű haddelhadd keletkezett, melyben a testvéreket kegyetlenül elpáholták. De a toukolaiak sem úszták meg ép bőrrel a csatát: közülük többen szédülve tapasztalták a testvérek öklének erejét. Kettejüket, Kuninkala Eenokkit és Kissala Aapelit, eszméletlenül vitték haza; Aapeli kobakja tarkójától homlokáig úgy ragyogott, mint a cinkanna feneke. Juhani kemény markának műve volt ez a kegyeden erdőirtás. Chi li aveva malmenati in tal modo? Chi aveva potuto così abbattere i forti fratelli di Jukola? Erano i giovani di Toukola che si erano vendicati. Essi, avendo saputo che quelli di Jukola erano a Tammisto, avevano fatto una congiura di diciotto uomini valenti e si erano nascosti in un cespuglio sul ciglio della strada a far la posta ai loro nemici. Stettero a lungo ad attenderli, mezzo assopiti, con solide armi in mano. Finalmente, quando gli allievi si avvicinarono, i congiurati balzarono loro addosso con la rapidità del vento, si slanciarono dalle due parti della strada e sorse un’orribile mischia in cui i fratelli le buscarono sode. Ma nemmeno quelli di Toukola se la cavarono incolumi dalla lotta; a più d’uno girò il capo sotto i colpi solidi dei pugni dei fratelli. Due di loro furono portati a casa svenuti: Enoc di Kuninkala e Abele di Rissala, il cui cranio era lucido dalla nuca alla fronte, lucido come il fondo di un bricco di stagno; era stato il pugno di Gianni a compiere quest’opera ripugnante di dissodamento. 04002
Bottom
04003
Top
Végül azonban mégicsak ott ültek a testvérek, holtfá-radtan, az otthoni tágas szobában. Finalmente i fratelli sedevano nell’ampia camera di casa loro, Manchi morti. 04003
Bottom
04004
Top
JUHANI: Ki a soros, hogy befűtse a szaunát? Gianni. A chi tocca di scaldare la sauna? 04004
Bottom
04005
Top
TIMO: Rajtam a sor. Timoteo. A me. 04005
Bottom
04006
Top
JUHANI: Fűts be hát, hogy ropogjon a kemence! Gianni. Scaldala da far scoppiettare la stufa. 04006
Bottom
04007
Top
TIMO: Megteszem, ahogy csak tőlem telik. Timoteo. Cercherò di fare del mio meglio. 04007
Bottom
04008
Top
JUHANI: Fűts be alaposan, mert sebeinknek forró gőzre van szükségük. Te pedig, Eero, hozz Roudóból egy fertály pálinkát. Az ital árában legyen övé erdőnk legszebb szálfája. Egy fertály pálinkát, hallod-e! Gianni. Fai bene, perchè le nostre ferite hanno bisogno di vapore caldo; davvero! Ma su, Rico, va’ a prendere un litro di acquavite da Routio. Glielo pagheremo col miglior tronco del nostro bosco. Un litro di acquavite! 04008
Bottom
04009
Top
SIMEONI: Az talán sok is lenne. Simeone. Sarà forse un po’ troppa. 04009
Bottom
04010
Top
JUHANI: Dehogy sok hét ember sebeire! Hiszen van itt seb meg daganat, mint csillag az égen! Kegyeüenül viszket és bizsereg a szemem, de még kegyeüenebbül a szívem s az epém. De jól van, jól! Él még Jukola Jussi! Gianni. Basterà appena per frizionare sette uomini. Abbiamo, il Signore lo sa, tante ferite quante sono le stelle in cielo. Questo occhio mi duole e mi brucia, ma mi fa ancor più male qui dentro, nella bile e nel cuore. Ma bene, bene! Giannino di Jukola non è uncor morto. 04010
Bottom
04011
Top
Leszállt a bánatos szeptemberi este. Eero elhozta Routióból a fertály pálinkát, Timo meg jelentette, hogy kész a szaima. Lassan megenyhült a testvérek harapós haragja is. Elmentek a fürdőbe; Timo csinálta a gőzt: vizet loccsantott a kemence tetejére, mire a tüzes, kormos kövek szisszenve felsisteregtek, és mint sűrű felhő, forró gőz töltötte meg a szaunát. A testvérek pedig teljes erővel csapkodták magukat dús levelű, puha nyírfa virgácsaikkal, mosogatták, borogatták sebeiket, és messzi kihallatszott a szaunából a virgácsok szapora csattogása. Venne la sera, una triste sera di settembre; Rico prese l’acquavite da Routio e Timoteo venne a dire che la sauna era pronta, notizia che addolcì un po’ la collera dei fratelli. Andarono a fare il bagno; Timoteo fece sprigionare il vapore, gettando l’acqua sulle pietre nere e roventi della stufa, che scricchiolarono, e il vapore bollente si diffuse all’intorno come una nuvola. Ciascuno maneggiò allora con tutta la forza il suo bel fascetto di tenera betulla e fecero il bagno, si medicarono le ferite col vapore e di lontano si udivano dalla sauna i colpi rapidi dei fascetti di betulla. 04011
Bottom
04012
Top
JUHANI: Alaposan megtáncoltatjuk a sebeinket, az már igaz. Beteg léleknek, beteg testnek nincs jobb orvossága a világon, mint a forró szaunagőz. Úgy bizsereg a szemem, mint az ördög. No, izseregj-bizseregj csak, annál forróbb gőzt kapsz a nyakadba! Hát a te dagadt képed mit csinál, Aapo? Gianni. Le nostre ferite hanno ora un bagno turco. Un bagno di vapore; non c’è rimedio migliore, sia per il corpo malato che per l’anima. Mi brucia un occhio come il diavolo. Brucia quanto vuoi, ti darò ancor più calore sul collo. Come va il ceffo, Abramo? 04012
Bottom
04013
Top
AAPO: Lassacskán az is lohadni kezd. Abramo. Si sgonfia a poco a poco. 04013
Bottom
04014
Top
JUHANI: Üssed, verjed, mint orosz a lovát, akkor majd lelohad. Hanem gőzt, Timo, gőzt! Ma az a tiszted, hogy szolgálj nekünk. Úgy, úgy, fiacskám! Csak locs-csants oda neki! Ez aztán a hőség, ez aztán az igazi hőség! Úgy, úgy, édes cimborám! Gianni. Battilo e picchialo come fa il Russo con la sua rozza, allora di certo ti diventerà morbido. Ma ancora del vapore, Timoteo, poiché questa sera tocca a te di servirci. Così, fratellino mio! lascialo venire bene il caldo, bene il caldo. Così, fratellino caro! 04014
Bottom
04015
Top
LAURI: Már a körmöm is ég tőle! Renzo. Vi bruciate le unghie. 04015
Bottom
04016
Top
JUHANI: Hadd jusson ki a körmünknek is! Gianni. Anche le unghie devono avere la loro parte. 04016
Bottom
04017
Top
AAPO: Hadd már abba, hiszen mindnyájunkat kigőzölsz innen! Abramo. Oh ragazzo, smetti di gettare acqua, altrimenti dovremo svignarcela. 04017
Bottom
04018
Top
EERO: Biztassuk csak még, és hamarosan szénné égünk. Rico. Ringraziamolo ancora un po’ e presto saremo carbonizzati. 04018
Bottom
04019
Top
JUHANI: No, elég legyen már, Timo. Ne adj több gőzt. A pokolba is, elég már! Te már lemégy a padkáról, Simeoni? Gianni. Basta, Timoteo; non buttar più acqua. All’inferno non ne buttar più! Scendi di già, Simeone? 04019
Bottom
04020
Top
SIMEONI: Bizony megyek már, én szerencsétlen. S ha tudnátok, miért! Simeone. Scendo, povero me, ah, se sapeste perchè? 04020
Bottom
04021
Top
JUHANI: Mondd meg hát! Gianni. Dillo. 04021
Bottom
04022
Top
SIMEONI: Ember, emlékezz a kárhozat kemencéjére, és imádkozz éjjel-nappal. Simeone. Ricordati, uomo, della fornace della perdizione e prega notte e giorno. 04022
Bottom
04023
Top
JUHANI: Ostobaság! Hadd kapja meg a test is, ami megilleti. Hiszen minél forróbb a gőz, annál jobban gyógyít. Tudhatnád te is. Gianni. Sciocchezze! Fai prendere al corpo ciò che vuole; più il vapore è caldo e migliore è la sua efficacia e la sua forza nel guarire. Lo sai bene. 04023
Bottom
04024
Top
SIMEONI: Kié ez a vödör meleg víz itt a kemence mellett? Simeone. Di chi è quell’acqua calda in quel vaso davanti alla stufa ? 04024
Bottom
04025
Top
JUHANI: Az enyém. Hozzá ne nyúlj! Gianni. « È mia », disse il fabbro della sua casa. Non la toccare. 04025
Bottom
04026
Top
SIMEONI: Csak egy csöppet veszek belőle. Simeone. Ne prendo solo un goccino. 04026
Bottom
04027
Top
JUHANI: Nehogy megtedd, édes testvér, mert rosszul jársz! Miért nem melegítettél magadnak? Gianni. No, caro mio, altrimenti son dolori. Perchè non te ne sei scaldata un po’ anche per te? 04027
Bottom
04028
Top
TUOMAS: Ugyan mit veszekedtek? Végy az én csöbrömből, Simeoni! Maso. Cosa cianci? Prendine dal mio secchio, Simeone. 04028
Bottom
04029
Top
TIMO: Vagy az enyémből, onnan a padka lépcseje alól. Timoteo. O dal mio, là sotto la scaletta del banco. 04029
Bottom
04030
Top
JUHANI: No, vehetsz hát az enyémből is, de azért legalább a felét hagyd meg nekem. Gianni. Prendine anche dal mio secchio, ma lasciamene almeno la metà. 04030
Bottom
04031
Top
LAURI: Eero, te átkozott! Vigyázz, nehogy lelökjelek innen a padkáról! Renzo. Rico, maledetto, bada che ti butto già dal banco. 04031
Bottom
04032
Top
AAPO: Hát ti ketten már megint mit műveltek ott a sarokban? Abramo. Oh, voi due, cosa intrigate, cosa pasticciate là in quell’angolo? 04032
Bottom
04033
Top
JUHANI: Micsoda lárma az ott, hé? Gianni. Cosa ringhiate là? Eh? 04033
Bottom
04034
Top
LAURI: Eero a hátamra fújja a gőzt! Renzo. Mi soffia nella schiena. 04034
Bottom
04035
Top
AAPO: Viselkedj tisztességesen, Eero! Abramo. Stai buono, Rico! 04035
Bottom
04036
Top
JUHANI: Hah, te dühös kuvasz, te! Gianni. Ehi, robaccia! 04036
Bottom
04037
Top
SIMEONI: Eero, Eero, hát még a szauna forró gőze sem juttatja eszedbe a pokol tüzét? Emlékezz Hemmola Juhóra! Simeone. Rico, Rico, nemmeno il calore soffocante del vapore ti fa pensare al fuoco dell’inferno? Ricordati di Juho di Hemmola, ricordati di Juho di Hemmola. 04037
Bottom
04038
Top
JUHANI: O nagy betegségében látomást látott arról a tüzes tóról, melyből csak azért menekült meg, mert - mint mondották - a szauna padkáján mindig a pokolra gondolt... De csak nem a napfény világít ott a sarokban? Gianni. Nel suo letto di dolore vide il lago infuocato, da cui ancora una volta fu salvato, per il motivo che, come gli fu detto, egli sempre, sul banco della sauna, si era ricordato dell’inferno. Ma è la luce del giorno che splende, entrando da quest’angolo? 04038
Bottom
04039
Top
LAURI: Bizony a napfény az. Renzo. Un bellissimo giorno. 04039
Bottom
04040
Top
JUHANI: Szörnyűség! Ez a szauna már igazán a végét járja. Ezért legyen gazdai tevékenységem első teendője, hogy új szaunát építünk. Gianni. Diavolo! la sauna canta la sua ultima canzone. Perciò il primo compito di quando amministrerò la casa, sarà di costruire una nuova sauna. 04040
Bottom
04041
Top
AAPO: Bizony elkelne egy új szauna. Abramo. Ce n’è proprio bisogno di una nuova. 04041
Bottom
04042
Top
JUHANI: Új szaima kell, tagadhatatlan. Semmit sem ér a tanya szauna nélkül: fürdeni sincs hol, s aztán nincs hely, ahol a gazdasszony meg a béresasszonyok gyereket szüljenek. Gőzölgő szauna, csaholó kutya, kukorékoló kakas és nyávogó macska a rendes ház ismertetőjele. Bizony izzadhat és robotolhat majd, aki átveszi a házunkat. Hanem, Timo, adj még egy kis gőzt. Gianni. Nuova, nuova, senza discussione. Una fattoria senza sauna non è ammissibile : occorre, e per fare il bagno e per i parti della moglie del padrone e di quelle degli operai. Una sauna che fuma, un cane che abbaia, un gallo che canta e un gatto che miagola; tali sono i segni di una fattoria in buono stato. Sì, avrà il suo da fare chi si occupa della fattoria. Ci vorrebbe ancora un po’ di vapore, Timoteo. 04042
Bottom
04043
Top
TIMO: Tessék csak, tessék. Timoteo. L’avrete. 04043
Bottom
04044
Top
SIMEONI: Jusson eszetekbe, hogy ma szombat este van! Simeone. Ma ricordiamoci che è sabato sera. 04044
Bottom
04045
Top
JUHANI: Jó lesz vigyázni, nehogy a mi irhánk is ott lógjon a mestergerendáról, mint az egyszeri béreslányé. Szörnyű história! Gianni. Stiamo attenti che la nostra pelle non resti penzoloni da una pertica come una volta quella di una domestica. Che fatto terribile. 04045
Bottom
04046
Top
SIMEONI: Az a szegény lány sohasem ment idejében, a többiekkel együtt, fürödni, hanem mindig akkor piszmogott-motozott a szaunában, mikor a többiek már rég aludni tértek. Egy szombat este még a szokottnál is tovább maradt; mikor aztán keresésére indultak, ugyan mit találtak? Csak a bőre lógott, szegre akasztva! Mesteri módon nyúzták meg szegényt: a haja, szeme, füle, szája, de még a körme is megvolt hiánytalanul. Simeone. Quella ragazza non andava mai nella sauna con gli altri, ma ci si traccheggiava quando gli altri dormivano. Un sabato sera ci si fermò più a lungo, come al solito. Andarono a cercarla, ma cosa trovarono? Solo la sua pelle a una pertica. Era stata scorticata proprio con mano maestra : c’erano ancora i capelli, gli occhi, le orecchie, la bocca e anche le unghie. 04046
Bottom
04047
Top
JUHANI: Legyen ez az eset számunkra is... Nézd csak, nézd, hogy berzenkedik a hátam ettől a jó gőztől! Mintha legalábbis újév óta nem látott volna nyírfalevél virgácsot.. Gianni. Che non ci succeda anche a noi... Guarda, guarda, come prende presto il vapore la mia schiena! Come se non avesse gustato il fascetto di betulle da capo d’anno. 04047
Bottom
04048
Top
LAURI: De ki nyúzta meg azt a lányt? Renzo. Ma chi l’aveva scorticata? 04048
Bottom
04049
Top
TIMO: Ugyan kicsoda, még kérdezed? Ki lett volna más, mint maga a... Timoteo. Chi? E lo domandi? Chi, se non... 04049
Bottom
04050
Top
JUHANI: Főördög! Gianni. Il vecchione. 04050
Bottom
04051
Top
TIMO: Ő hát. Aki úgy ólálkodik szerte, mint a bőgő oroszlán. Szörnyű eset! Timoteo. Già, lui che va in giro come un leone ruggente. Che atto orribile! 04051
Bottom
04052
Top
JUHANI: Add csak ide, Timo fiam, az ingemet a gerendáról. Gianni. Timoteo, passami la mia camicia là dalla pertica. 04052
Bottom
04053
Top
TIMO: Ezt e? Timoteo. Questa? 04053
Bottom
04054
Top
JUHANI: Ejnye! Hát nem Eero pendelyét adná oda egy felnőtt embernek? Te gügye! Azt ott ni, a középsőt. Gianni. Macché! Offrire a un uomo quel pezzetto di stoffa di Rico, Ma, te! Quella là, nel mezzo. 04054
Bottom
04055
Top
TIMO: Ezt talán? Timoteo. Questa? 04055
Bottom
04056
Top
JUHANI: Azt hát. Ez már mégiscsak meglett ember inge. Köszönöm. Szörnyű história, mondom, visszatérve az előbbihez. De emlékeztessen ez is bennünket arra, hogy „előestéjén legszebb az ünnep”. Most pedig mossuk szép tisztára magunkat, mintha épp e percben kerültünk volna ki a bába fürge kezei közül, aztán ingünket hónunk alá csapva térjünk vissza a szobába; forró testünk pedig kapjon a nyakába jó hideg levegőt. Hanem úgy érzem, drága szemecském lohad már. Gianni. Questa è una camicia da uomo. Grazie. Un fatto orribile, dico, per tornare a bomba. Ma dobbiamo ricordarci che « la vigilia della festa è la festa maggiore ». Ora puliamoci bene come se uscissimo dalla mano abile della levatrice; poi torniamo in camera con la camicia sotto il braccio, perchè il nostro corpo infiammato si prenda bene l’aria fresca. Mi pare che il mio caro occhio vada già meglio. 04056
Bottom
04057
Top
SIMEONI: De csak nem enyhül ez az én lábam, hanem fáj és sajog, mintha izzó parázson sütögetnék. Ugyan mitévő legyek vele, én szerencsétlen? Simeone. Ma non il mio piede, mi brucia e mi duole come se l’avessi nella cenere bollente. Che ne faccio, povero me? 04057
Bottom
04058
Top
EERO: Visszatérve a szobába, feküdj le szépen, imádkozz egy kis lábkenőcsért. És dicsérd Teremtődet, aki megóvott attól, hogy „lábodat a kőbe üssed”, amint az estéh imádság mondja. Rico. Mettilo a letto per benino quando andiamo in casa e domanda un unguento per il piede (Apocalisse, 3, 18.) e poi ringrazia il Creatore che oggi ha impedito « che il tuo piede urtasse in una pietra » come leggiamo nella preghiera della sera (Frase del Vangelo di Luca, 4, 11.). 04058
Bottom
04059
Top
SIMEONI: Nem hallom gonosz szavaidat, nem hallom. Simeone. Non ti sento, non ti sento. 04059
Bottom
04060
Top
EERO: Imádkozz hát egy kis fülkenőcsért is. Hanem mozdulj már, mert különben itt maradsz, és elvisz az ördög. Rico. Domanda anche un unguento per le orecchie. Ma muoviti, altrimenti diverrai preda del diavolo qui. 04060
Bottom
04061
Top
SIMEONI: Fülem süket a te szavaidra, süket lelki értelemben. Értsd meg hát, ember. Simeone. Le mie orecchie sono sorde alle tue parole, sorde in senso spirituale. Capisci, uomo! 04061
Bottom
04062
Top
EERO: Gyere már, különben a bőröd nemsokára ott lóg a gerendáról, éspedig igazi testi értelemben. Rico. Vieni, ora, altrimenti la tua pelle penderà dalla pertica e questa in senso corporale. 04062
Bottom
04063
Top
Meztelenül, felhevülve tértek vissza a szaunából a szobába; testük barnállott, mint a napégette nyírfakéreg. Belépve a házba, egy ideig csak ültek, pihentek, és bőven ömlött róluk a verejték, majd lassacskán felöltöztek. Juhani pedig nekilátott, hogy kenőcsöt főzzön az egész sebesült testvérhadnak. Tűzre tette az öreg, fület-len vasserpenyőt, beleöntötte a fertály pálinkát, s a pálinkába két icce lőport, egy icce kénport s ugyanannyi sót kevert. Miután ez a keverék jó órát főtt, levette a főzetet, kihűtötte, s ezzel kész is volt a szurokfekete, tejfelsűrűségű kenőcs. A testvérek ezzel az írral sorra bekenték sebeiket, különösen a fejükön található sérüléseket, majd friss, sárgásbarna kátrányt dörzsöltek a tetejébe; arcuk szörnyűségesen eltorzult, foguk csattogott a kíntól, annyira marta sebeiket az erős orvosság. Simeoni pedig vacsorához terített: kirakott az asztalra hét kerek, középen lyukas, lepényforma kenyeret, egy szárított marhacombot és egy tetézett tál sült répát. Azonban ezen az estén sehogyan sem ízlett nekik az étel; csakhamar fölkeltek az asztaltól, levetkőztek, és ágynak dőlve mély álomba merültek. Nudi e riscaldati, andarono dalla sauna in casa e i loro corpi erano abbronzati come la scorza della betulla bruciata dal sole. Entrati, si fermarono un momento per riposarsi, chè sudavano abbondantemente, poi si vestirono adagio, adagio. Allora Gianni si mise a preparare un balsamo per le ferite di tutti i fratelli. Mise sul fuoco una vecchia padella di metallo, smanicata, ci versò un litro di acquavite e vi mescolò due quarti di polverina, un quarto di farina di zolfo e altrettanto sale. Quando questa mistura ebbe bollito per circa un’ora, la levò dal fuoco perchè freddasse e il balsamo, nero come la pece e pastoso, era pronto. Unsero le loro ferite, specie quelle del capo, con l’unguento e vi spalmarono sopra del catrame fresco e giallo-scuro. Strinsero forte i denti e si oscurarono orribilmente in volto; tanto bruciava nelle ferite quella energica medicina. Simeone preparò la cena, mise in tavola sette pani a ciambella, un coscio di bove seccato e una zuppiera colma di navoni. Ma quella sera non gustarono molto il cibo; si alzarono presto da tavola, si spogliarono e andarono a letto. 04063
Bottom
04064
Top
Sötét volt az éj, csönd és némaság uralkodott a táj felett. Jukola körül azonban hirtelen nagy világosság támadt: tűzbe borult a testvérek szaunája. Timo túlságosan tüzesre fűtötte a kemencét, úgyhogy mellette a fal is parázslani kezdett, s végül lángot fogott. Az éj csodálatos csöndjében porrá-hamuvá égett a kis épület, anélkül, hogy bárki emberfia is észrevette volna. Midőn felhasadt a hajnal, a Jukola-ház szaunájából már csak néhány parázsló gerendacsonk meg a kemence izzó romja maradt. Végre déltájon a testvérek is fölébredtek. Most már sokkal frissebben kászolódtak föl, mint a múlt este; felöltöztek, és nekiláttak a reggelinek, mely most nagyon is ízlett nekik. Soká falatoztak szótlan buzgalommal, végül azonban mégiscsak ráterelődött a beszéd a Tammisto és Toukola közötti úton vívott vad csetepatéra. La notte era scura e dovunque regnava il silenzio e la pace. Ma d’improvviso lo spazio intorno a Jukola s’illuminò; la sauna aveva preso fuoco! Timoteo aveva talmente scaldato il forno di pietra grigia (Non si sa quale sia il corrispondente esatto, in italiano, di questa pietra grigia.) che il fuoco, nella parete, prima cominciò a covare poi divampò. Così in tutta pace l’edifìcio s’incenerì senza che nessuno se ne avvedesse. Quando spuntò il mattino, della sauna di Jukola restavano solo alcuni tizzoni ardenti e un mucchio di pietre del forno ancora calde. Finalmente a mezzogiorno si svegliarono anche i fratelli e si levarono più freschi della sera prima; si vestirono e si misero a far colazione di gusto. Mangiarono a lungo senza dire una parola, ma alla fine si rimisero a discorrere del brutto incontro sulla strada fra Tammisto e Toukola. 04064
Bottom
04065
Top
JUHANI: Csúnyán elpáholtak bennünket, az igaz, de mint a rablók, karókkal és husángokkal támadtak ránk. Hej, ha nekünk is fegyver lett volna a markunkban, s ha idején észrevesszük a veszélyt, ma koporsókat ácsolnának Toukola falvában, és bőven lenne dolga a sírásónak! Kissala Aapeli azonban mégis megkapta a magáét. Gianni. Ne abbiamo buscate davvero; ma ci sono corsi addosso come briganti con bastoni e con pertiche. Se avessimo avuto delle armi in mano e avessimo preveduto il pericolo, oggi si preparerebbero delle bare nel villaggio di Toukola e il becchino avrebbe il suo lavoro. Però ad Abele di Rissala gli ho dato la sua parte. 04065
Bottom
04066
Top
TUOMAS: Mint a tejút az őszi égen, úgy futott egy fehér, kopasz sáv homlokától a tarkójáig. Maso. Una riga bianca e senza capelli gli correva dalla fronte al collo come la via lattea nel cielo autunnale. 04066
Bottom
04067
Top
JUHANI: Láttad? Gianni. L’hai vista tu? 04067
Bottom
04068
Top
TUOMAS: De láttam ám! Maso. L’ho vista io. 04068
Bottom
04069
Top
JUHANI: O megkapta a magáét. Azonban a többiek, Úr Jézus, a többiek! Gianni. Lui ha avuto il fatto suo, ma gli altri, gli altri, diavolo! 04069
Bottom
04070
Top
EERO: Majd még azokon is véres bosszút állunk. Rico. Ci vendicheremo fino al midollo. 04070
Bottom
04071
Top
JUHANI: Dugjuk össze a fejünket mind, és fundáljunk ki valami példátlan bosszút. Gianni. Scervelliamoci tutti insieme e prepariamo un piano di vendetta senza precedenti. 04071
Bottom
04072
Top
AAPO: Ugyan miért hozzunk magunkra örökös pusztulást? Forduljunk inkább a bírósághoz igazságért, mintsem saját öklünkkel lássunk törvényt. Abramo. Perchè provocare malanni eterni? Basiamoci sulla legge e sulla giustizia e non sull’opera delle nostre mani. 04072
Bottom
04073
Top
JUHANI: Az első toukolai legényt, aki a kezembe kerül, szőröstül-bőröstül, elevenen megeszem; ez a törvény és igazság! Gianni. Il primo uomo di Toukola che mi capita fra le mani io ingoio vivo con la pelle e i peli e tutto; questa è la legge e la giustizia. 04073
Bottom
04074
Top
SIMEONI: Szerencséden testvérem! Akarsz-e a mennybe jutni? Simeone. Povero fratello mio! Non ci pensi mai di unirti agli eredi al cielo? 04074
Bottom
04075
Top
JUHANI: Mit nékem a mennyország, ha nem láthatom Tuhkala Matti vérét! Gianni. Cosa m’importa del cielo, se non posso veder scorrere il sangue e le budella di Matteo di Toukola! 04075
Bottom
04076
Top
SIMEONI: Jaj, te szörnyeteg! Sírni szeretnék. Simeone. Ah, orribile, orribile! C’è da piangere. 04076
Bottom
04077
Top
JUHANI: Sirasd el a döglött macskát, de ne engem! Hm! Kolbászt csinálok belőlük! Gianni. Piangi sulla morte del gatto ma non per me. Ehm! Io ne farò salsicce. 04077
Bottom
04078
Top
TUOMAS: Ezért az agyabugyálásért egyszer bosszút állok, ezt esküvel fogadom. Csak a farkas bánik így az emberrel! Maso. Una volta mi vendicherò di questa scorticatura, lo prometto e lo giuro. Sono i lupi che trattano così la gente. 04078
Bottom
04079
Top
JUHANI: Ordas farkas. Én is bosszút esküszöm. Gianni. I lupi furiosi. Io faccio lo stesso giuramento. 04079
Bottom
04080
Top
AAPO: A bosszú saját fejünkre hull majd vissza; a jog és törvény ítélete azonban megbünteti őket, és megjutalmaz bennünket. Abramo. Questa vendetta ci ripiomberà sul capo; invece una sentenza legale punirà loro e compenserà noi. 04080
Bottom
04081
Top
JUHANI: De a törvény nem szabdalja meg a hátukat azokért a sebekért, amiket kaptunk. Gianni. Ma per mezzo della legge la loro schiena non sconterà il fio delle ferite che portiamo. 04081
Bottom
04082
Top
AAPO: Annál jobban megszabdalja a bugyellárisukat és a becsületüket. Abramo. Ma lo sconterà tanto più la loro borsa e il loro onore. 04082
Bottom
04083
Top
SIMEONI: Vessük ki elménkből a véres bosszút, és forduljunk a törvényhez. Ezt javallom, noha lelkem szörnyen irtózik a törvényház lármás forgatagától. Simeone. Via dalla nostra anima una vendetta sanguinosa e mettiamoci al riparo della legge, benché abbia un sacro terrore dei maneggi e del chiasso del tribunale. 04083
Bottom
04084
Top
JUHANI: Ha arra kerülne sor, hát vagyok én olyan legény, hogy ott sem szeppenek meg. Igaz, reszket egy kicsit az ember szíve, mikor először áll a magas törvényszék asztala előtt, hanem aztán aki férfi, hamar bátorságra kap. Emlékszem még, mikor tanúskodni voltam szegény Koivula Kaisa mellett, aki gyermektartásért pörösködött, emlékszem, hogyan kiáltotta a komisszárius: „Jukola Juhani fia Juhani, Toukola falvából!” Gianni. Se la cosa andrà fin là, non sarò uomo da farmi mettere in mezzo. Certo il cuore batte un po’ quando ti siedi per la prima volta davanti al tavolo dell’alta giustizia, ma, se si è uomini, si fa presto a tirarsi su. Mi ricordo ancora quando mi hanno citato come testimonio per quella povera Caterina di Koivula che chiedeva gli alimenti per suo figlio; mi rammento quando il commissario gridò: « Giovanni, figlio di Giovanni di Jukola, del villaggio di Toukola! ». 04084
Bottom
04085
Top
TIMO: „És fiatalabb testvére, Timoteus!” Mert én is ott voltam ám! Hanem kapott is Kaisa apát a gyermekének, hogy csak úgy zúgott! Én is ott voltam tanúnak, Juhani. Timoteo. « E il suo fratello minore Timoteo! ». Perchè c’ero anch’io; e Caterina trovò d’un colpo un padre per il suo figlio. Ero anch’io testimonio, Gianni. 04085
Bottom
04086
Top
JUHANI: Igaz, igaz. Hanem nyüzsgött ott a sok ember, tele volt velük lépcső, pitvar, udvar! Én a pitvarban üldögéltem, és Tammisto Kyöstivel épp arról beszélgettünk, hogy miképp kell viselkedni a törvény előtt. Nagy buzgón magyaráztam néki a dolgot, csavargatva kabátja gombját - ekképpen ni! -, mikor a komisszárius nagy hangon, hogy mindenki eltátotta szemétszáját, kikiáltott: „Jukola Juhani fia, Juhani, Toukola falvából!” Gianni. Già, già. E l’atrio, la scala e il cortile formicolavano di gente. Ero seduto nel vestibolo e chiacchieravo con Gustavo di Tammisto, del come si doveva parlare davanti alla giustizia. Discorrevo con lui, proprio di gusto, tirandogli i bottoni dell’abito, così, quando il commissario o il guardacaccia gridò a voce così alta che tutti spalancarono gli occhi e drizzarono le orecchie : « Giovanni, figlio di Giovanni di Jukola, del villaggio di Toukola! ». 04086
Bottom
04087
Top
TIMO: „És fiatalabb testvére, Timoteus!” Hanem aztán, kutya teringette, kapott is Kaisa apát a fattyújának! Timoteo. « E il fratello Timoteo! ». E Caterina ebbe, mondo cane, un padre per il suo bambino. 04087
Bottom
04088
Top
JUHANI: Kapott bizony. Gianni. Certo. 04088
Bottom
04089
Top
TIMO: Noha meg sem eskettek bennünket. Timoteo. Benché non ci facessero giurare. 04089
Bottom
04090
Top
JUHANI: Igaz, nem eskettek meg, azonban komoly és őszinte vallomásunk mégis sokat nyomott a latban. Gianni. Non si giurò, è vero; ma la nostra deposizione ferma e sincera ebbe un grande effetto. 04090
Bottom
04091
Top
TIMO: Nevünk pedig a protokollumokban és szuppliká-ciókban fölment egész a császárig! Úgy ám! Timoteo. E i nostri nomi nei protocolli e nelle suppliche sono arrivati fino all’imperatore, eh! 04091
Bottom
04092
Top
JUHANI: Föl hát. így kiáltott a komisszárius, és akkor kissé megugrott a Juhani fiú szíve. Hanem aztán megemberelte magát, és szájából, mint az apostol, önteni kezdte az igazság rendíthetetlen szavait, mit sem törődve a törvényurak nevetésével és vihogásával. Gianni. Certo. Il commissario dunque gridò e allora mi si agitò qualcosa in fondo al cuore, ma si prese presto confidenza e si fece fluire dalla bocca la voce incrollabile della verità, come un apostolo in persona, senza curarsi delle risa e dei bisbigli di tutto il tribunale. 04092
Bottom
04093
Top
TIMO: így van ez bizony a törvényházban, s végül is jól van minden. Hanem annyi igaz, hogy nem egy hurkot állítanak, nem egy gáncsot vetnek ott az embernek. Timoteo. Così ci si deve presentare in tribunale e tutto procede bene. Ma ti tirano anche in molti tranelli e ti fanno lo sgambetto. 04093
Bottom
04094
Top
JUHANI: Úgy van. Hanem a jog és igazság végül minden furfang ellenére, erőnek erejével győzelemre jut. Gianni. Certo; ma la giustizia e la verità finiscono per forza col vincere, dopo molti trucchi. 04094
Bottom
04095
Top
TIMO: Minden furfang és csalárdság ellenére; már tudniillik ha nem maga a pokolbéli ördög ül oda prókátornak, aki az éjt nappá, a nappalt éjszakává s a fekete szurkot is fehér tejfellé változtatja. De egyet mondok, kettő lesz belőle. Ugyan miért nem állította a Jóisten a törvénylátást szilárdabb, igazán szilárd alapra ezen a világon? Minek a tanúk, a körülményes vizsgálatok és a törvénytudók furfangjai? Véleményem szerint ez lenne a legegyenesebb út az igazsághoz, valahányszor egy ügy homályosnak látszik, és nem lehet kideríteni: az egész törvényszék, élén a bíróval, kivonulna az udvarra, ahol a komisszárius belefújna egy irgalmatlan nagy nyírfatülökbe, amit a törvény kürtjének neveznének. Ezzel a kürttel tülkölne néhányat, száját a magasságos ég felé irányozva. Ekkor aztán megnyílna az ég, a nép színe előtt megjelennék az igazság angyala, és nagy fennszóval megkérdezné: „Mit akar a komisszárius úr?” A komisszárius pedig hangosan visszakiáltaná: „Bűnös-é a vádlott vagy ártatlan?” Mire aztán a mindent tudó angyal feleletet adna, aminek helyességében senkinek sem lenne oka kételkedni, s aminek alapján a vádlottat vagy eleresztenék isten hírével, vagy pedig alaposan ellátnák a baját. Azt hiszem, így lenne a leghelyesebb. Timoteo. Dopo molti trucchi e maneggi: certo, purché il diavolo in persona non faccia da avvocato e cambi la notte nel giorno e il giorno nella notte e il latte accagliato in nero catrame. Ma una cosa vale l’altra. Perchè Dio non ha posto le decisioni della giustizia su basi più solide, estremamente solide? Perchè i testimoni, gl’interrogatori difficili e i maneggi dei legulei? Secondo me, ci sarebbe una via che porta più direttamente alla giustizia e alla verità: quando un affare sembra scuro e non si può sbrogliare. Tutto il tribunale, col giudice in persona in testa, esce fuori nel cortile, dove il commissario o il guardiacaccia suona una gigantesca tromba di betulla che si chiamerebbe la tromba del tribunale; la suonerebbe più d’una volta, rivolgendo la bocca dello strumento verso l’alta sede del Signore. Allora il cielo si aprirebbe e l’angelo della giustizia si mostrerebbe a tutto il popolo domandando ad alta voce : « Che vuole il commissario? » e a lui chiederebbe di rimando il commissario con voce tonante: «L’imputato è innocente o colpevole?». Allora l’angelo illuminato darebbe un responso la cui giustizia nessuno potrebbe mettere in dubbio e, secondo il quale, l’imputato andrebbe sotto la protezione del Signore o sarebbe strigliato a dovere. Così, credo, tutto andrebbe bene. 04095
Bottom
04096
Top
JUHANI: De minek ide ennyi lirum-lárum? Figyeljetek csak, hogy én hogy gondoltam. Ha én lennék a Teremtő, hát így csináltam volna: a vádlott tegyen esküt, szent esküt vallomására, és ha igazat vallott, szabad emberként távozzon. Ha azonban hamisan esküdött, nyíljék meg alatta ez a nyomorult föld, és nyelje be őt a pokol. Ez lenne a legegyenesebb út az igazságra. Gianni. Ma perchè tanti comandi e tanti onori? Guarda un po’ come ho pensato io la faccenda. Se fossi il Creatore, farei così : l’accusato conferma la sua parola col giuramento, un giuramento sacro; se giura il vero, sarà libero di marciare di nuovo a casa sua; ma se gli piacesse di mentire, la terra si aprirà sotto di lui e l’inghiottirà nell’inferno. Questa sarebbe la via più diretta alla verità. 04096
Bottom
04097
Top
AAPO: Ez a mód is jó lenne, de talán mégis minden úgy van a legjobban, ahogy azt a bölcsesség Atyja maga elrendelte. Abramo. Si potrebbe usare anche questo mezzo, ma forse meglio di tutto è come ha disposto una volta il Padre stesso della saggezza. 04097
Bottom
04098
Top
JUHANI: A legjobban-é? Hisz úgy ülünk itt megtépve, megkarmolva, fél szemünkre megvakulva, mint a párzó macskák márciusban. Hát olyan nagyszerű ez? A manóba! Ez a világ a legnagyobb bolondság a nap alatt! Gianni. Meglio? Siamo qui lacerati, piagati, monocoli come i gatti di marzo. È bello questo? Diavolo! Questo mondo è la cosa più sciocca che si trovi sotto il sole. 04098
Bottom
04099
Top
SIMEONI: így rendelte az Úr, mert próbára akarta tenni az emberek hitbéli erejét. Simeone. Il Signore ha disposto così per provare la forza dell’uomo nella fede. 04099
Bottom
04100
Top
JUHANI: Az emberek hitbéli erejét? No szép, szép, azonban a próbatevések és kísértések következtében úgy hullanak a lelkek abba az örökös gőzfürdőbe, mint ősszel a szúnyogok. Pedig oda még egy kígyót sem küldenék, noha csak bűnös ember vagyok. Gianni. La forza nella fede. Lui prova, esamina, ma, con tutti i suoi esami, le anime vanno come zanzare nella tormenta eterna, dove non manderei nemmeno un serpente, benché io non sia altro che un povero peccatore. 04100
Bottom
04101
Top
TUOMAS: Bizony nem tréfa ez az élet s ez a világ. És kevés reményünk lehet az üdvre, ha hatszázezer emberből is csak Józsua és Káleb találtattak igazaknak. Maso. Questa vita e questo mondo sono un brutto giuoco. Poca è la speranza di ognuno di essere salvato, se la parte degli eletti è così piccola, come accadde un tempo di Giosuè e Caleb fra centomila uomini ( Num., 26, 25.). 04101
Bottom
04102
Top
JUHANI: Úgy van! Micsoda hát ez a világ? A pokol pitvara?! Gianni. Vero. Cos’è questa vita? L’atrio dell’inferno. 04102
Bottom
04103
Top
SIMEONI: Juhani, Juhani, fékezd az eszed és a nyelved! Simeone. Gianni, Gianni, bada alla tua anima e alla tua lingua! 04103
Bottom
04104
Top
JUHANI: Maga a pokol, mondom, ha elfog a méreg. Én magam a kárhozott lélek vagyok benne, a toukolai legények pedig az ördögök, vasvillával a kezükben. Olyanok az emberek hozzánk, mint a kínzó szellemek. Gianni. Un vero inferno, dico. E se devo tirar fuori quel che mi ribolle dentro, io qui sono un’anima in pena e i giovani di Toukola dei demoni con le forche in mj no. Gli uomini sono degli spiriti maligni contro di noi. 04104
Bottom
04105
Top
AAPO: De szálljunk kissé magunkba. Talán nagyrészt magunk lobbantottuk lángra az emberek haragját. Jusson csak eszünkbe, hogyan dúltunk répaföldjeiken és borsóvetéseik közt, hogyan tapostuk le horgászás közben parti rétjükön a szénát. Nemegyszer mi lőttük le az általuk bekerített medvét, és még sok más csínyt követtünk el, mit sem törődve a törvény fenyegetéseivel s a lelkiismeret szavával. Abramo. Guardiamoci un po’ in seno. Siamo stati forse noi stessi, in gran parte, che abbiamo acceso e mantenuto l’odio degli uomini. Ricordiamoci come abbiamo rovinato i loro campi di rape e le loro piantagioni di piselli, calpestato il loro fieno ai margini dei fiumi nelle nostre partite di pesca, ucciso spesso gli orsi già da loro accerchiati, e fatti molti altri tiri del genere, senza occuparci delle minacce della legge e della voce della nostra coscienza. 04105
Bottom
04106
Top
SIMEONI: Magunk ellen haragítottuk az eget és a földet. Gyakran, mikor lefekszem s eszembe jutnak ifjúságunk gonosz csínyjei, szegény mellemet fájdalmasan hasogatja a lelkiismeret tüzes kardja. Úgy tűnik, mintha valami különös zúgást, messze zajló zivatart hallanék, egy bánatos hang pedig ezt súgja a fülembe: „Istennek és az embereknek sóhajtása ez a hét Jukola fiú miatt.” Pusztulás fenyeget bennünket, testvérek, és mindaddig nem ragyog ránk a boldogság csillaga, míg össze nem békülünk az emberekkel. Miért ne kérnénk hát bocsánatot, miért ne ígérnénk meg, hogy ezután másképp élünk? Simeone. Abbiamo irritato il cielo e la terra. Spesso, quando vado a letto e mi rammento delle azioni licenziose e maligne della nostra gioventù, la spada infuocata della coscienza punge dolorosamente il mio povero petto e mi par di udire uno strano rumore, come il gemito di una pioggia lontana, come se una voce tenebrosa mi bisbigliasse all’orecchio : « È il sospiro di Dio e degli uomini sui sette fratelli di Jukola ». La perdizione ci minaccia, fratelli, e la stella della felicità non brillerà per noi prima che i nostri rapporti con la gente siano migliori. Perchè non andremmo a chiedere perdono, promettendo di vivere altrimenti, d’ora in poi ? 04106
Bottom
04107
Top
EERO: Sírnék, ha tudnék sírni. Simeoni, Simeoni! „Kis híja, hogy...” Igen, kis híja! „Most azonban eredj utadra...” Rico. Io piangerei se potessi. Simeone, Simeone! « Ci manca poco che non... » ci manca poco... « Ma va anche questa volta » (Fatti degli Apostoli, 26, 28.). 04107
Bottom
04108
Top
SIMEONI: Jó, jó, majd meglátjuk az utolsó napon. Simeone. Già, già, si vedrà l’ultimo giorno. 04108
Bottom
04109
Top
TIMO: Mit, hogy én bocsánatot kérjek? No, azt kötve hiszem! Timoteo. Piegar la testa per chieder perdono? Non mi ci vedo. 04109
Bottom
04110
Top
TUOMAS: Nem én, amíg fekete a holló. Maso. Giammai, finché il corvo sarà nero. 04110
Bottom
04111
Top
EERO: Tehát majd csak akkor, ha „ítéletre megyünk”. Akkor a holló is hófehérré változik, mint ahogy ezt a nótában éneklik. De inkább dőljön össze ez a világ, semhogy mi könyörgésre fogjuk a dolgot. Rico. « Arriveremo al giudizio finale », allora accadrà anche questo. Allora il corvo sarà bianco come la neve, come si canta nella canzone dell’allegro ragazzo e della sua cara mammina (Vedi la prefazione alla Kanteletar, 4.). Da parte mia, preferisco esser ridotto agli estremi, prima di supplicare quaggiù. 04111
Bottom
04112
Top
JUHANI: Hidd el nekem, Simeoni, nem visz jóra, ha folyton azt vizsgáljuk, hogyan áll üdvösségünk dolga, s egyébre sem gondolunk, csak a tüzes katlanra, az ördögre meg az apró ördögfiakra. Az ilyen gondolatok vagy megzavarják az ember fejét, vagy kötelet hurkolnak a nyakára. Azokat a hajdani csínyeinket pedig inkább fiatalkori bolondságoknak, semmint bűnöknek kell tekinteni a szó szigorúbb értelmében. Megtanultam, hogy e világon olykor szemet kell hunynunk, és nem kell meglátnunk, amit látunk, nem kell tudnunk, amit megtudtunk. így kell tennie az embernek, ha ép bőrrel akar kikerülni az élet mozsarából. Ne bámuljatok rám úgy, semmi szükség az ilyen ámuldozásra. Azokra a kisebb bűnökre gondolok, amiket Isten, nem pedig felebarátaink ellen követtünk el. Felebarátaink és embertársaink fenn hordják az orrukat, hirtelen felfortyannak, és éppen úgy saját javukat nézik, mint jómagam. Isten azonban hosszan tűrő, kegyes lélek, és végül mindig megbocsát, ha őszinte szívvel kérjük. Igen, igen, úgy gondolom: nem visz jóra, ha tetteinket, kisebb csirkefogóságainkat mindig és mindenkor hajszálpontossággal hozzámérjük Isten szavához és parancsaihoz. Jobb megmaradni a középúton. A durvább bűnöket minden formában el kell kerülnünk, mondom én is, és szembalzsamért kell könyörögnünk. De a kisebbeket, mármint az Isten elleni kisebb bűnöket kár mindig föltenni a lelkiismeret mérlegére, maradjunk inkább a középúton. Gianni. Credi a me, Simeone, non mette conto di esaminare senza posa lo stato dell’anima nostra, di ricordarsi sempre della caverna infuocata, del diavolo e dei diavoletti. Pensieri del genere ti fanno girare il capo o ti mettono la corda al collo. Le nostre antiche gesta temerarie sono da considerarsi piuttosto come follie che peccati nel più stretto senso della parola. In secondo luogo, sono arrivato alla ferma convinzione che qui bisogna qualche volta chiudere gli occhi e fingere di non vedere ciò che si vede e di non sapere ciò che si sa. Così si deve fare qui se si vuole uscire con la pelle intatta dal tagliere della vita. Non importa spalancare tanto gli occhi e la bocca. Penso ai peccatuzzi contro Dio, non contro i vicini. I vicini e il prossimo hanno il naso corto e all’insù e hanno bisogno dei loro beni come me, ma Dio è un essere longanime e misericordioso (Num., 14, 18.) e finisce sempre col perdonare se lo preghiamo con cuore leale. Sì, sì, io penso che non mette conto di paragonare sempre e ovunque minuziosamente le proprie azioni e le nostre piccole canagliate con la parola e i comandamenti di Dio, ma restare nel giusto mezzo. Dobbiamo evitare i peccati capitali, in ogni caso, dico, e domandare un unguento per gli occhi; ma i piccoli peccati, vale a dire i piccoli peccati contro Dio, non bisogna sempre fissarli all’amo della coscienza, ma restare nel giusto mezzo, nel giusto mezzo. 04112
Bottom
04113
Top
SIMEONI: Hatalmas Isten! így suttog hát az ördög az emberek fülébe! Simeone. Gran Dio! Così Satana bisbiglia all’orecchio dell’uomo. 04113
Bottom
04114
Top
TIMO: Olli anyó is ilyen badarságokat beszél Mákelá néninek, ha nagyon megkívánja a pálinkát! Timoteo. Proprio come le chiacchiere che la vecchia di Olii fa alla massaia di Mäkälä per farsi dare un po’ d’acquavite di cui è ghiotta (Allude a un canto popolare.). 04114
Bottom
04115
Top
AAPO: Csodálkozva és rosszallással hallgattam Juhani szavait. Testvér, hát erre tanítanak bennünket Isten parancsolatai? Erre tanított jó anyánk? Nem bizony! Isten előtt egy ezernek s ezer egynek számít. Mit fecsegsz hát apróbb bűnökről, középútról, s miért akarsz két úrnak szolgálni? Mondd csak, Juhani: mi a bűn? Abramo. Gianni ha detto parole che ho ascoltato con meraviglia e indignazione. Fratello, così ci insegnano i comandamenti di Dio? Così ci ha insegnato nostra madre? Giammai. Davanti a Dio una cosa vale come mille e mille come una (Seconda epistola di Pietkö, 3, 8.). Cosa cianci di piccoli peccati, e del giusto mezzo, pretendendo così di servire a due padroni ? Di’, Gianni: che cos’è il peccato? 04115
Bottom
04116
Top
JUHANI: Mi az igazság? Erre felelj, te Jukola Salamonja, te hétszentséges Jupister, te tudós Tóbiás! „Mi a bűn?” Eh! Még hogy mi a bűn? Lám, lám, milyen bölcs kérdés! Micsoda feje van ennek a fiúnak! Kinek is lenne még itt mondanivalója? Mi a bűn? Haha! Mi az igazság? - kérdem én. Gianni. Cos’è la verità? Salomone di Jukola. Signor Maestro, Paolo svedese! (Paolo svedese (1777-1852), pietista assai noto e fervente.). Cos’è il peccato? Ah, cos’è il peccato? che domanda saggia, singolarmente saggia. Ha della testa questo ragazzo, della testa davvero, che dire di più? Cos’è il peccato? Ah, ah! Cos’è la verità? domando io. 04116
Bottom
04117
Top
TUOMAS: Ugyan mit csűröd-csavarod, fiú? Tudd meg, hogy a tan, amit hirdetsz, a gonosz lélek tanítása. Maso. Perchè divaghi e giri la domanda, ragazzo? Sappi che la dottrina che ci hai ammannita è l’insegnamento dello spirito del male. 04117
Bottom
04118
Top
JUHANI: No, hát elbeszélek nektek egy élő példát, ami szilárdan az én igazam mellett szól. Emlékezzetek csak vissza a falu tímárjára. Ez az ember addig elmélkedett lelkének állapotjáról, a bűnről s a világi Mammonról, hogy végül egészen megváltoztatta előbbi életét. így például nem volt többé hajlandó vasárnap vagy ünnepnapon bőrt átvenni vagy eladni. Pedig jól tudhatta, milyen fontos a parasztnak, hogy egy úttal két ügyet is elintézhessen. Hiába figyelmeztették barátai, látva, hogy nála fogytán-fogy a munka, a szomszéd bőrcserzőnek viszont egyre jobban megy a sora. A bolond ember egyre azt hajtogatta: „Isten majd megáldja a kezem munkáját, még ha most kevesebb is jut belőle. A szomszéd most azt hiszi, hogy kiveszi a falatot a szájamból, de végül mégis átkot fog aratni orcájának verítékével, mivel nem tiszteli az Úr szombatját.” Ezt mondogatta, ünnepnapokon meg zsoltá-roskönywel a kezében, vadul felborzolt üstökkel kószált szerteszét, és a szemét forgatta. No és végül mi lett vele? Tudjuk jól! Nemsokára a legnehezebb fát: a koldusbotot kellett a kezébe venni, s a hosszú országút lett a hazája. így járkál most faluról falura, s leissza magát a sárga földig, valahányszor csak teheti. Egyszer a Kanamáki tetején, az út szélén találkoztam vele. Ott ült a szerencsétlen kis szánkóján, és kegyetlenül be volt rúgva. „Hogy van dolga, tímár úr?” - kérdeztem tőle. „Van, ahogy van” - felelte, és hülyén rám pislantott. Még egyszer megkérdeztem: „Hogy szolgál mester úr egészsége?” - „Szolgál, ahogy szolgál” - felelte. Szánkóját maga előtt tolva útnak eredt, és holmi ostoba nótát kezdett gajdolni. Ennek hát ez lett a vége. És a másik tímár? Az bizony meggazdagodott, és végül gazdag és boldog emberként halt meg. Gianni. Voglio raccontarvi un esempio di vita vissuta che sostiene validamente le mie idee. Vi ricordate dell’antico conciapelli del villaggio? Costui era arrivato a idee straordinarie sull’anima, sul peccato, sul Mammone di questo mondo e cambiò moltissimo il suo tenore di vita. Così smise subito di ricevere e di vendere pelli la domenica e i giorni festivi, senza curarsi del fatto che, per un contadino, è molto importante prender due piccioni a una fava (Andare in chiesa e fare i propri affari.). Invano lo avvertirono i suoi amici, quando si accorsero che il lavoro gli scemava di giorno in giorno, mentre invece il suo collega della fattoria vicina ne aveva sempre di più. Quello sciocco rispondeva sempre: «Dio benedirà il lavoro delle mie mani, anche se diminuisce, ma costui che crede ora di strapparmi un pezzo di pane dalla bocca, dovrà mietere maledizione per il sudore della sua fronte, perchè non onora il sabato del Signore ». Così andava dicendo, e si gingillava, la domenica, col salterio in mano, gli occhi tondi e i capelli ritti come la chioma di Pietro di Pommi (Non si sa a chi voglia alludere l’Autore.). Ma che gli accadde alla fine? Lo sappiamo. Dovette ben presto prendere il bastone più pesante che ci sia, il bastone del mendicante, e la sua casa fu la strada maestra. E ora va di villaggio in villaggio, alzando il gomito, quando può. Una volta l’ho incontrato a Kanamäki, sul ciglio della strada; sedeva su un regolo della slitta e, poveretto, era ubriaco fradicio: «Come vanno gli affari, conciapelli? », gli domandai io. «Vanno come vanno », rispose lui, fissandomi con uno sguardo da ebete. E gli chiesi ancora: «Come state, maestro? ». «Sto come sto», rispose lui, e riprese a camminare spingendo la slitta avanti a sè e canticchiando una stupida canzone. Questa è stata la sua fine. E l’altro conciapelli invece si è arricchito presto ed è morto ricco e felice. 04118
Bottom
04119
Top
AAPO: Korlátolt vakbuzgóság és vallásos felfuvalkodott-ság tette tönkre a tímárt. így jár mindenki, aki hozzá hasonló. De akárhogy is, a te tanításod hamis hit és hamis tanítás. Abramo. La sua fede ristretta e il suo orgoglio spirituale hanno rovinato il conciapelli e così accadra a tutti i suoi simili. Sia come si vuole, ma la sua dottrina è una dottrina e una fede falsa. 04119
Bottom
04120
Top
SIMEONI: Hamis próféták és a világ vége! Simeone. I falsi profeti e gli ultimi tempi del mondo (Matteo, 24, 11). 04120
Bottom
04121
Top
TIMO: Juhani a pogány török hitére akar csábítani bennünket. Engem azonban nem ingatsz meg, mert én biztos és szilárd vagyok, mint a fejsze foka. Timoteo. Lui vorrebbe indurci nella fede dei Turchi. Ma tu non mi scuoterai, perchè sono solido e fermo, solido e fermo come l’occhio dell’ascia (Modo di dire popolare.). 04121
Bottom
04122
Top
JUHANI: Add csak idébb, Tuomas, azt a karaj kenyeret onnan az asztal végéről. „Hamis próféták!” Nem csábítok én senkit bűnre vagy hamisságra, és magam sem csenném el a susztertől az árat vagy a szabótól a tű fokát. De szikrát hány a szívem, mivel minden szavamat félremagyarázzátok, és legjobb szándékomat is fekete szurokra változtatjátok, noha kátránybarna is elég lenne. Gianni. Dammi, Maso, quel mezzo pane là dal fondo della tavola. « I falsi profeti ». Non inducono nessuno al peccato, all’ingiustizia, e io stesso non ruberei nè una lesina a un calzolaio nè la cruna di un ago a un sarto. Ma il cuore mi cuoce quando vedo le mie intenzioni sempre volte al peggio, fatte nere come la pece, mentre il marrone basterebbe. 04122
Bottom
04123
Top
AAPO: Olyan világosan beszéltél, pontról pontra, tövirül hegyire úgy elmagyaráztál mindent, hogy semmiképp sem érthettünk félre. Abramo. Hai parlato così chiaro, hai così approfondito, la cosa, paragrafo per paragrafo, punto per punto, che non ti si poteva fraintendere. 04123
Bottom
04124
Top
TIMO:.A fejemet teszem rá, hogy török hitre akar téríteni bennünket. Timoteo. Ci scommetto la testa che ci voleva convertire alla fede dei Turchi. 04124
Bottom
04125
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon neki! Simeone. Dio abbia pietà di lui! 04125
Bottom
04126
Top
JUHANI: Fogd be a szádat, de rögtön! Énmiattam Istenhez könyörögni, s mint valami halszemű pap, hosszú prédikációval dorgálni engem? Nem, erre igazán semmi szükség! Van nekem elég eszem, még ha nem is vagyok oly színtiszta bölcsesség, mint például Aapo. Gianni. Chetatevi subito! Pregare Dio per me, ammonirmi come un prete dagli occhi tristi non mette conto. Ho abbastanza buon senso, benché non sia la saggezza in persona come, per esempio, il nostro Abramo. 04126
Bottom
04127
Top
AAPO: Isten ments! Hiszen én sem vagyok elég okos. Abramo. Dio mi guardi! non sono abbastanza saggio io. 04127
Bottom
04128
Top
JUHANI: Csupa bölcsesség, csupa bölcsesség! Hanem fogd be a kenyériesőd, mert különben úgy orron váglak ezzel a csonttal, hogy megemlegeted. Hanem már abbahagyom az evést, mert tele a bendőm. Gianni. La saggezza in persona, la saggezza in persona! E chiudi la bocca, altrimenti ti buschi un pugno sul ceffo e anche un po’ meglio di ieri. Te lo dico e smetto di mangiare, perchè il mio sacco è pieno. 04128
Bottom
04129
Top
TIMO: Mint a bögölyök, úgy telezabáltuk magunk. Timoteo. Scommetto che siamo tutti pieni come tafani. 04129
Bottom
04130
Top
EERO: De miért nem látom a szaunát? Rico. Ma perchè non vedo più la sauna? 04130
Bottom
04131
Top
JUHANI: Hogyan is láthatná egy olyan Hüvelyk Matyi! -- Hanem, no nézd, bizony pokolra ment a szaunánk! Gianni. Che può vedere quel soldo di cacio? Ma la sauna è andata al diavolo. 04131
Bottom
04132
Top
EERO: Dehogyis! Tüzes szekéren az égbe szállt! Rico. No, in cielo su un carro di fuoco (Il Libro dei Re, 2, 11.). 04132
Bottom
04133
Top
JUHANI: Leégett volna? Gianni. Sarebbe bruciata? 04133
Bottom
04134
Top
EERO: Honnan tudnám, és mi közöm hozzá? Jukola gazdájának szaunája volt, nem az enyém. Rico. Che ne so io? E che ci ho a che fare? È la sauna del capoccia di Jukola, non la mia. 04134
Bottom
04135
Top
JUHANI: Nono, ha jól emlékszem, tegnap este Eero is alaposan kigőzölte magát. Igen, igen, mindenért csak a gazdát tenni felelőssé, azt meghiszem. Hanem gyerünk, és nézzük meg. Hol a sapkám? Gyerünk, testvérek, nézzük meg. Úgy sejtem, porrá égett a szaunánk. Gianni. Ma ci ha preso un buon bagno ieri sera anche il corpo di Rico, se ben ricordo. Già, già, tutto sempre sulle spalle del capoccia, credo bene. Ma andiamo a vedere. Dov’è il mio berretto? So che la nostra sauna è in cenere. 04135
Bottom
04136
Top
Kimentek megnézni, mi történt a szaunával. Abból azonban már csak a kormos kemence s egy rakás füstölgő üszők maradt. Szomorodott szívvel szemlélték egy ideig a testvérek a pusztulás képét, majd visszatértek a nagyszobába. Utolsónak Juhani jött vissza, két sarokvassal a markában, melyet dühösen vágott az asztal közepére. Andarono a vedere in che stato era la sauna. Non restavano più altro che la stufa annerita e detriti fumanti. I fratelli guardarono un momento quel quadro desolante con l’animo triste e finalmente se ne tornarono a casa. Gianni entrò per ultimo, tenendo in mano due cardini di ferro che gettò rabbiosamente sulla tavola. 04136
Bottom
04137
Top
JUHANI: így hát szauna nélkül maradt a Jukola-tanya. Gianni. Così la fattoria di Jukola è senza sauna. 04137
Bottom
04138
Top
EERO: Márpedig „mit sem ér a tanya szauna nélkül”, mondotta tegnap Juhani. Rico. « E una fattoria senza sauna non può stare » ha detto Gianni. 04138
Bottom
04139
Top
JUHANI: Túlságosan tüzesre hevítette Timo azt a kedves kemencét, s így porrá égtek a szívünknek drága füstös gerendák és falak, amelyeknek oltalmában jöttünk e világra valamennyien. Nagyon forróra hevítette a kemencét Timo, azt mondom. Gianni. Timoteo ha scaldato troppo la cara stufa e in cenere sono andate le care pertiche fuligginose e le pareti al cui riparo tutti abbiamo visto la luce. Timoteo ha scaldato troppo forte la stufa, lo dico io. 04139
Bottom
04140
Top
TIMO: Ahogy parancsoltad, ahogy parancsoltad; tudhatnád. Timoteo. Per ordine tuo, per ordine tuo, lo sai. 04140
Bottom
04141
Top
JUHANI: Pokolba azzal a paranccsal! Tény azonban, hogy szauna nélkül maradtunk, s ez bizony szomorú dolog. Mert az építkezés nem szaporítja a kenyeret. Gianni. Va’ al diavolo col tuo ordine; ora siamo senza sauna e questa è una cosa angosciosa; la costruzione di una casa non ingrassa. 04141
Bottom
04142
Top
AAPO: Szomorú dolog, az tény; de már úgyis öreg volt a szauna, s csupa repedés minden sarka; tegnap te magad határoztad el, hogy hamarosan újat építünk. Abramo. Una cosa angosciosa; però la sauna era vecchia, gli angoli pieni di buchi; e tu stesso ieri avevi deciso di costruirne presto una nuova. 04142
Bottom
04143
Top
JUHANI: Valóban öreg volt már, s a gerendái egészen elkorhadtak, azonban egy-két évig még megtette volna. A tanyának még nincs módjában új szaunát építeni; először a földeket, a földeket kell munkába vennünk. Gianni. Certo era vecchia e le travi marcie fino al midollo, ma avrebbero durato ancora un anno o due. La fattoria non ha mezzi ancora per darsi alla costruzione di saune; dai campi, dai campi bisogna cominciare. 04143
Bottom
04144
Top
TUOMAS: Felőled ugyan ugaron maradnának a földek, éppúgy, mint tavaly nyáron a dús Aro-rét, melynek pompás füvét hagytuk elfonnyadni, anélkül, hogy csak egyetlen rendet is kaszáltunk volna belőle. De te akartad! Valahányszor figyelmeztettelek, hogy jó lesz már nekilátni a kaszálásnak, azt felelted: „Várjunk még, hiszen úgy nő még az a fű, hogy szinte ropog.” Maso. Coi campi ti succederà come l’estate passata alla bella prateria di Aro, il cui magnifico fieno abbiamo lasciato sciupare senza nemmeno un colpo di falce; fu la tua volontà. Spesso, quando ti rammentavo quella falciatura, mi rispondevi : « C’è ancora tempo, il fieno cresce ancora, si sente spuntare». 04144
Bottom
04145
Top
JUHANI: Régi dolog ez már, s akármennyit hánytorga-tod, attól nem lesz jobb. Jövő tavasszal annál dúsabb fű nő majd az Aro-réten. Hanem kicsoda lépked ott a mezőn a házunk felé? Gianni. È una cosa passata e non migliorerà con le tue ciance. La prateria di Aro crescerà più abbondante l’estate ventura. Ma chi è quell’uomo che viene verso di noi per i campi? 04145
Bottom
04146
Top
TUOMAS: Mákelá esküdt. Ugyan mit akarhat? Maso. È l’assessore Mäkelä, cosa vorrà? 04146
Bottom
04147
Top
JUHANI: No, nyakunkon az ördög! A törvény nevében jő, bizonyára ennek az átkozott verekedésnek az ügyében. Gianni. Ora il diavolo è scatenato. Lui viene in nome della legge per quella maledetta lotta con la gente di Toukola. 04147
Bottom
04148
Top
AAPO: Az utóbbi verekedést illetően mellettünk szól a törvény, de az elsőnek dolgában jó lesz vigyáznunk. Bízzátok rám, majd én elmagyarázom néki a dolgot. Abramo. Per l’ultima lotta la legge è dalla nostra parte, ma per quella anteriore resta a vedersi. Permettetemi di spiegargli la cosa. 04148
Bottom
04149
Top
JUHANI: Hanem én, a legöregebb testvér, én is beszélni akarok, mivel közös ügyről van szó. Gianni. Ma io, che sono il maggiore, voglio anch’io parlare, poiché è in questione un affare di interesse comune. 04149
Bottom
04150
Top
AAPO: Csak aztán vigyázz, nehogy bajba keverj bennünket, ha úgy adódnék, hogy kissé szépítenünk kellene a dolgot. Abramo. Ma bada di non farci mettere nel sacco, se ci sarà bisogno di giocar un po’ d’astuzia. 04150
Bottom
04151
Top
JUHANI: Ne félj, nem estem a fejem lágyára. Gianni. Sì, lo so bene. 04151
Bottom
04152
Top
Belépett a szobába Mákelá, a derék és jószívű esküdt. Azonban egészen más ügyben jött, mint ahogy a testvérek gondolták. Entrò Mäkelä, l’assessore eccellente e benigno. Veniva egli per tutt’altra faccenda di quella che credevano i fratelli. 04152
Bottom
04153
Top
MÄKELÄ: Jó napot! Mäkelä. ’Ngiorno! 04153
Bottom
04154
Top
A TESTVÉREK: Jó napot! I Fratelli. ’Ngiorno! 04154
Bottom
04155
Top
MÄKELÄ: Mi szörnyűséget látok! Fiúk, fiúk, mi történt veletek? Megtépve, sebekkel, kék foltokkal, kötéssel, borogatással rakva a fejetek! Ó, ti szerencsétlenek! Mäkelä. Che orrori vedo? Ragazzi, cos’avete fatto! Lacerati, contusi, pieni di croste e di cenci in capo! Poveri voi! 04155
Bottom
04156
Top
JUHANI: „Nyalogatja sebeit a kutya”, úgy bizony; hanem vigyázzanak magukra a farkasok is. Ebben az ügyben jött? Gianni. « Il cane lecca le sue ferite », ma i lupi stiano in guardia. Siete venuto da noi per questo motivo? 04156
Bottom
04157
Top
MÄKELÄ: Ugyan hogy is jöttem volna? Hanem hogy testvér létetekre ily csúnyán elbánjatok egymással! Szégyelljétek magatokat! Mäkelä. Che ne so io di questo? Ma è possibile che dei fratelli si graffino in questo modo? Svergognati! 04157
Bottom
04158
Top
JUHANI: Téved, Mákelá. A testvérek úgy bántak egymással, mint az angyalok. A szomszédok műve ez a csúfság. Gianni. Vi sbagliate, Mäkelä. I fratelli si sono trattati fra loro come angeli; questa è opera dei vicini. 04158
Bottom
04159
Top
MÄKELÄ: Ki tette hát ezt? Mäkelä. Chi ha fatto ciò? 04159
Bottom
04160
Top
JUHANI: A jó szomszédok. Hanem szabad kérdeznem, milyen ügyben jött hát? Gianni. I buoni vicini. Ma posso chiedervi per quale ragione siete venuto a farci visita? 04160
Bottom
04161
Top
MÄKELÄ: Haj, gonosz egy ügyben. Fiúk, fiúk, keserves nap vár rátok! Mäkelä. Per una brutta ragione. Ragazzi, ragazzi! È venuto il giorno della disgrazia per voi. 04161
Bottom
04162
Top
JUHANI: Miféle nap? Gianni. Che giorno sarebbe? 04162
Bottom
04163
Top
MÄKELÄ: A szégyen napja. Mäkelä. Il giorno della vergogna. 04163
Bottom
04164
Top
JUHANI: Mikor fog az ránk virradni? Gianni. Quando spunterà? 04164
Bottom
04165
Top
MÄKELÄ: Szigorú parancsot kaptam a papunktól, hogy jövő vasárnap kísérjelek be titeket a templomba. Mäkelä. Ho avuto dal prevosto l’ordine formale di portarvi in chiesa la domenica ventura. 04165
Bottom
04166
Top
JUHANI: Mit akar tőlünk a templomban? Gianni. Cosa vuole da noi in chiesa? 04166
Bottom
04167
Top
MÄKELÄ: Kalodába ültetni benneteket, igazat szólva. Mäkelä. Mettervi nei ceppi, a parlar chiaro. 04167
Bottom
04168
Top
JUHANI: Ugyan mi okból? Gianni. Per qual motivo? 04168
Bottom
04169
Top
MÄKELÄ: Sokféle okból! Ti eszeveszett bolondok! Kitörtétek a kántor ablakát, és megszöktetek tőle, mint a farkasok! Mäkelä. Ha molte ragioni. Poveri sciocchi! Avete fracassata la finestra del sacrestano e siete fuggiti da lui come lupi! 04169
Bottom
04170
Top
JUHANI: Hát persze, mikor a kántor úgy megtépázott bennünket, mint az ordas farkas. Gianni. Il sacrestano ci lacerava come un lupo famelico. 04170
Bottom
04171
Top
MÄKELÄ: És mit vétett nektek az esperes? Mäkelä. Ma che cosa vi ha fatto il prevosto? 04171
Bottom
04172
Top
JUHANI: Egy bolhacsípésnyit sem. Gianni. Nemmeno una puntura di pulce. 04172
Bottom
04173
Top
MÄKELÄ: És ti mégis szidalmaztátok, és mindenféle csúfságot üzentetek neki azzal a mocskos szájú, szemtelen Köpölyöző-Kaisával. Ilyen nagy tiszteletben álló férfiúnak, községünk lelkipásztorának szégyenletes szidalmakat, durva disznóságokat üzenni azzal a rettenetes Rajamáki-regimenttel! Hát ez nem égre kiáltó orcátlanság? Mäkelä. E nondimeno lo avete canzonato e oltraggiato per mezzo di quella boccalona sfacciata di Caterina, la donna delle ventose. Avete mandato a dire da quell’orribile « Reggimento di Rajamäki » delle porcherie e delle oscenità come saluti a un uomo di grado elevato, al pastore della nostra parrocchia, con un coraggio sfrontato, e unico al mondo! 04173
Bottom
04174
Top
JUHANI: „Hát ez bizony igaz, de be is kell bizonyítani”, mondta az egyszeri legény, én azonban nem mondom! Gianni. « Certo è vero, ma bisogna provarlo », disse Giacomo Kakkinen, ma io non lo dico. 04174
Bottom
04175
Top
MÄKELÄ: Most azonban, tudjátok meg, esperesünk szigorú bosszút áll rajtatok. Többé nem ismer elnézést veletek szemben. Mäkelä. Ora sappiate che il prevosto si vendicherà su voi molto aspramente e senza pietà. 04175
Bottom
04176
Top
AAPO: Üljön le, Mákelá, és beszéljük meg alaposabban a dolgot. No nézze: hát csak nem gondolja, hogy az esperes tényleg kalodába zárhat bennünket Rajamáki Kaisa hazugságai alapján? Szó sincs róla! Először törvényes úton meg kell állapítani, hogy mit mondottunk, és mennyiben sértettük meg a papunk becsületét. Abramo. Sedetevi, Mäkelä; trattiamo la cosa un po’ più particolarmente e profondamente. Esaminate questo punto: potrebbe il prevosto gettarci nei ceppi per le bugie di Caterina di Rajamäki? Mai al mondo! Bisognerebbe che egli assodasse legalmente che cosa abbiamo detto e in che modo abbiamo intaccato il suo onore. 04176
Bottom
04177
Top
JUHANI: „Először jön a vizsgálat, aztán jöhet a haddel-hadd”, tudja ezt mindenki. Gianni. «Bisogna esaminare prima di fustigare»; è cosa nota. 04177
Bottom
04178
Top
MÄKELÄ: Az a másik dolog azonban, az olvasás ügye, az egyháztörvény értelmében felhatalmazza őt arra, hogy eljárjon ellenetek, s amily haragos, bizonnyal élni is fog hatalmával. Mäkelä. C’è un’altra questione: la storia della lezione di lettura; questa gli dà, secondo il diritto ecclesiastico, un potere considerevole che ora egli certamente userà contro di voi, nella sua ira. 04178
Bottom
04179
Top
JUHANI: Az olvasás dolgában mellettünk áll Isten törvénye és rendelkezése, aki már anyánk méhében oly kemény fejet adott nekünk, hogy teljességgel lehetetlen megtanulnunk olvasni. Ugyan mit tehetünk ez ellen, Mákelá? E világon nagyon egyenlőtlenül vannak elosztva a szellemi tehetségek. Gianni. Per quel che riguarda la lettura, abbiamo dalla nostra parte l’ordine e la legge di Dio che si oppongono ai nostri sforzi. Vedete, egli ci ha dato, già nel seno di nostra madre, delle teste così dure che ci è impossibile di imparare a leggere. Che fare, Mäkelä? I doni dello spirito sono distribuiti molto inegualmente quaggiù. 04179
Bottom
04180
Top
MÄKELÄ: Ostoba hiedelem, hogy olyan kemény fejetek lenne. A szorgalom és a mindennapos gyarkorlat végül minden akadályt legyőz. Atyátok egyike volt a legjobb olvasóknak. Mäkelä. V’immaginate a torto che la vostra testa sia dura. La diligenza e l’esercizio quotidiano finiscono per vincere tutto. Vostro padre era uno dei migliori lettori. 04180
Bottom
04181
Top
AAPO: Anyánk azonban egyetlen betűt sem ismert, és mégis jó keresztény volt. Abramo. Ma nostra madre non conosceva nemmeno una lettera dell’alfabeto, e tuttavia era una buona cristiana. 04181
Bottom
04182
Top
JUHANI: Aki igaz istenfélelemben nevelte és fenyítette gyermekeit. Isten nyugosztalja szegényt! Gianni. E ha allevato e corretto i suoi figli nel timore di Dio. Dio la benedica! 04182
Bottom
04183
Top
MÄKELÄ: S a jó asszony nem próbált segíteni rajtatok mások tudásával? Mäkelä. Non ha provato però a farvi istruire con l’aiuto di altri. 04183
Bottom
04184
Top
JUHANI: Próbált bizony: Mánnistö anyót kérte meg, hogy tanítson meg olvasni bennünket. De az a mérges banya ütni-verni kezdett bennünket, úgyhogy jobban féltünk az ő kunyhójától, mint a manó barlangjától. Végül aztán be nem tettük volna a lábunk a kunyhóba, bárhogy is agyabugyáltak minket. Gianni. Ha fatto del suo meglio; ha provato con la vecchia del pineto, ma quella nonna biliosa ha cominciato a bastonarci sul groppone, e la sua capanna divenne ai nostri occhi un qualcosa di più spaventoso dell’antro di un orco; alla fine non ci siamo più andati, benché ci abbiano battuti senza tante cerimonie. 04184
Bottom
04185
Top
MÄKELÄ: Akkor ostoba tacskók voltatok, most azonban már érett férfiak vagytok, s az épeszű, egészséges ember mindent meg tud tenni, amit akar. Mutassátok meg hát az esperesnek és az egész világnak, mire képes az igazi férfi. Téged, Aapo, akinek olyan éles eszed van, s aki éppen nem vagy híjával a tudásnak, hiszen jó emlékezeted minden látott-hallott dolgot megőriz, téged nagyon csodállak, hogy már régen nem láttál neki a tanulásnak. Mäkelä. Eravate allora senza comprendonio, ma adesso siete uomini fatti, e un uomo ragionevole e sano può ciò che vuole; perciò mostrate al prevosto e a tutto il mondo ciò di cui è capace la virilità. Tu, Abramo, che sei così giudizioso e a cui non manca questa e quella nozione, che hai una memoria così fedele e tenace di tutto quanto vedi e odi, mi meraviglio che tu non abbia già agito diversamente. 04185
Bottom
04186
Top
AAPO: Kevés az én tudásom, ha talán tudok is egyet-mást. Megboldogult vak nagybátyánk sok mindenre oktatgatott bennünket: mesélt a Bibliából, tengeri utazásairól s e világnak mivoltáról; mi pedig mindig áhítatos lélekkel hallgattuk. Abramo. So poco io; sì, so questo e quello. Nostro zio cieco buonanima ci raccontava molte cose, della Bibbia e dei suoi viaggi in mare e della struttura dell’universo e lo ascoltavamo sempre con avidità. 04186
Bottom
04187
Top
JUHANI: Mint a nyulak, hegyeztük a fülünket, midőn az öregapó Mózesről, Izrael gyermekeiről, a Királyok könyvének eseményeiről vagy a Jelenések csodáiról beszélt. „És szárnyaiknak zúgása olyan volt, mint a csatába vágtató szekerek robogása.” Jézus uccse! Sok minden csodáról, történetről tudunk mi, és nem vagyunk olyan elvadult pogányok, mint ahogy hiszik. Gianni. L’ascoltavamo con le orecchie ritte come lepri, quando il vecchio ci raccontava di Mosè, dei figli d’Israele, degli avvenimenti del Libro dei Re e dei miracoli dell’Apocalisse. E il fremito delle loro ali era come il gemito delle ruote quando corrono alla guerra (Apocalisse, 9, 9.). Signore! Noi conosciamo molti miracoli e molte cose, non siamo dei pagani così selvaggi come si crede. 04187
Bottom
04188
Top
MÄKELÄ: Azonban az ábécéskönyvön kell elkezdenetek, hogy a keresztény egyház igazi tagjaivá válhassatok. Mäkelä. Ma dovete cominciare col sillabario, per divenire dei veri membri della comunità cristiana. 04188
Bottom
04189
Top
AAPO: Mákelá, ott a polcon, ott láthat hét ábécét, amit Hámeenlinnában vásároltunk. Ezek a könyvek bizonyítják, hogy van bennünk szándék a tanulásra. Legyen némi türelemmel irántunk az esperes, és hittel hiszem, hogy ügyünkből még fogan, születik és nevelkedik valami. Abramo. Mäkelä, su questo tavolato vedete sette sillabari comprati a Hämeenlinna, e questo prova che noi ci sforziamo d’imparare. Se il prevosto avrà con noi ancora un po’ di pazienza, credo che ne potrà germinare, nascere e crescere qualcosa. 04189
Bottom
04190
Top
JUHANI: Legyen irántunk türelemmel, és én kétszeresen fogom neki megfizetni a tizedet, sőt ígérem, hogy vadászati időben sohasem fog hiányozni fazekából a fiatal madárpecsenye. Gianni. Abbia un po’ di pazienza, e gli voglio pagare le decime doppie; e, a tempo debito, non gli mancherà mai nel piatto la carne di un uccellino. 04190
Bottom
04191
Top
MÄKELÄ: Ha eszembe jut az esperes heves és jogos haragja, félek, hogy nem sokat használ itt sem a könyörgés, sem a szép ígéretek. Mäkelä. Credo che non serviranno a niente le preghiere e le belle promesse, se mi ricordo della sua violenta e giusta collera contro di voi. 04191
Bottom
04192
Top
JUHANI: Mit akar hát a tiszteletes tőlünk, és mit akar kend? Jól van, no! Jöjjenek hát hetvenedmagukkal, de fogadom, hogy vér fog itt folyni! Gianni. Ma che vuole lui allora da noi e che volete voi? Beh, venite con settanta uomini e il sangue zampillerà. 04192
Bottom
04193
Top
MÄKELÄ: Mondjátok meg hát, hogyan akartok nekifogni az ábécé és a katekizmus megtanulásának, amit esperesünk szigorúan megkövetel? Mäkelä. Ma ditemi come pensate di poter imparare il sillabario e il piccolo catechismo, che è l’ordine principale del nostro prevosto. 04193
Bottom
04194
Top
JUHANI: Majd itthon próbálkozunk meg vele, Mánnistö anyónak vagy leányának, Venlának segítségével. Jól olvas mind a kettő. Gianni. Tenteremo qui a casa con l’insegnamento della vecchia del pineto, di sua figlia Venia. Sanno leggere bene entrambe. 04194
Bottom
04195
Top
MÄKELÄ: No, majd megjelentem szándékotokat az esperesnek. De saját érdeketekben menjetek el, és kérjetek tőle bocsánatot szemtelen viselkedésetekért. Mäkelä. Riferisco le vostre idee al prevosto. Ma, per vostra tranquillità, andate a chiedergli scusa per quel capriccio sfacciato. 04195
Bottom
04196
Top
JUHANI: Hát ezen még gondolkozunk. Gianni. Ci penseremo. 04196
Bottom
04197
Top
MÄKELÄ: Fogadjátok meg a szavam, és jegyezzétek meg jól: ha az esperes nem lát bennetek őszinte és szorgalmas igyekezetet, akkor egy szép napon ott ültök majd a kalodában, a templom tövénél. Úgy bizony! Most pedig isten veletek! Mäkelä. Fate come vi dico io, e sappiate che, se non riscontra in voi uno zelante e sincero interessamento una bella domenica starete nei ceppi, nei ceppi davanti allo zoccolo della chiesa. Io ve l’ho detto; state bene. 04197
Bottom
04198
Top
JUHANI: Isten vele, Mákelá, isten vele! Gianni. Arrivederci, arrivederci! 04198
Bottom
04199
Top
TUOMAS: Komolyan gondoltad, mikor Mánnistö anyó-ról meg Venláról beszéltél neki? Komolyan beszéltél, amikor majdnem megígérted, hogy térden csúszva járulunk a pap elé? Maso. Dicevi sul serio quando parlavi della vecchia del pineto e di sua figlia? Dicevi sul serio quando gli hai quasi promesso di andare a prosternarti davanti al prevosto? 04199
Bottom
04200
Top
JUHANI: Dehogy gondoltam komolyan, eszembe sem volt! Csak azért csacsogtam-fecsegtem, hogy időt nyerjünk. Hiszen még csak az kéne, hogy Mánnistö anyó vagy Venla jöjjenek ide, betűvetésre tamtam bennünket! Akkor aztán még a disznók is rajtunk röhögnének egész Toukolában! Hanem hát hallottátok: kalodával, a szégyen bitófájával fenyegettek meg bennünket. Tyű, a keserves mindenit! Hát az ember a saját kuckójában már békén s kedve szerint sem élhet, noha senkinek útjában nem áll, senkinek jogát meg nem sérti? Ugyan ki tilthatja ezt meg nekünk? De csak azt mondom: a papok és a hivatalnokok könyveikkel és protokollumaikkal az emberiség gyötrő szellemei. Ó, te fekete disznó! Ó, átkozott nap! Most aztán csőstül szakad nyakunkba a balsors minden csapása s az emberek ármányai. Szinte szeretnék fejjel nekirontani a falnak. Ó, te sötét Belzebub! Venla kikosarazott bennünket; a faluban csúfondáros gúnydalt költöttek rólunk; A kántor megtépázott, mint az ördög; a toukolai legények úgy elvertek, mint a kétfenekű dobot. Megszabdalták a hátunk, mint a karácsonyi malacnak, és mint megannyi Mikulás vagy félszemű manó, úgy járkálunk itt rongyokba bugyolált fejjel. S ez még mindig nem elég! Otthonunk elvesztette a szegények egyetlen örömét, a szauna sziszegő gőzét is. Ott hamvadnak, ott füstölögnek hajdani derék szaunánk romjai. De az ördögök leggo-noszabbika még csak ezután következik. Hm! A templom pitvarában tíz lyukával vigyorog felénk a kaloda. Az istennyila üssön belé! Ha ennyi bosz-szantó baj sem viszi rá az embert, hogy elmesse a torkát, hát akkor micsoda! Ó, te görbe szarvú sátán! Gianni. Non c’era ombra di serietà, nè di verità. Ho cianciato così per guadagnar tempo. La vecchia del pineto o Venia guidarci a leggere l’alfabeto coi legnetti! (Per insegnare ai bambini a leggere si mostravano pezzetti di legno, raffiguranti le lettere dell’alfabeto.). Ne riderebbero anche i polli di Toukola. Avete sentito, ci minacciano seriamente i ceppi e la gogna. Per mille tuoni! Non può dunque un uomo vivere in pace e come vuole, quando non si mette sulla via di nessuno e non lede il diritto di anima viva? Chi può impedirlo? Ma lo dico ancora una volta: i preti e i funzionari, coi loro libri e i loro protocolli, sono gli spiriti maligni degli uomini. Porco cane! Giorno maledetto! Ora si rovesciano su di noi i colpi della cattiva fortuna e le malignità degli uomini; sarei pronto a rompermi la testa nel muro. Diavolo nero! Venla ci ha ripudiati, hanno fatto su di noi una canzone velenosa, il sacrestano ci ha torturato come il maligno in persona; quelli di Toukola ci hanno battuto come un terreno da dissodare, ci hanno lardellato il groppone come ai porcellini di Natale e andiamo in giro come i becchi di Natale, quasi fantasmi monocoli con cenci in capo. Che ancora? La nostra casa adesso è senza l’unica gioia del povero, senza il mormorante vapore del bagno. Là, sotto la cenere, bruciano e fumano i rottami della nostra cara sauna. E ci mancava ancora la peggiore diavoleria. Ehm! Dall’atrio della chiesa ci fanno le boccaccie, coi loro dieci buchi, i ceppi. Fulmini e tuoni! Se un tale cumulo di disgrazie non porta un uomo a tagliarsi la gola con un rasoio, cosa ci vuole allora? Per le corna del diavolo! 04200
Bottom
04201
Top
EERO: Hanem rosszul emlékezel, bátyó; a kalodának nincs tíz lyuka. Rico. Non rammenti con esattezza : i ceppi non hanno dieci buchi. 04201
Bottom
04202
Top
JUHANI: Hát mennyi? Gianni. E quanti allora? 04202
Bottom
04203
Top
EERO: Hány csillagból áll a Göncöl szekere, hány testvér él Jukolában? Rico. Quante stelle ha l’Orsa, quanti giovani ha Jukola? 04203
Bottom
04204
Top
JUHANI: Heten vagyunk. Tehát: hét nyílás és hét fiú. No, annál rosszabb. Hét nyílás! Hű, a mindenit! Lám, lám, a gonosz véletlen is hogy ellenünk szövetkezett! Hét kerek nyílás, mint a malomkő szeme. Milyen gonosz tréfa a sorstól! De csak lőjék el ránk gyűlöletüknek nyilait, mi acélkeményre szorítjuk össze megkínzott szívünket; köpjenek ránk mindenfelől mérget, mint a kígyó, és záporozzon fejünkre keserű epét az ég, mi behunyt szemmel, csikorgó foggal, s bőgve, mint a megvadult bikák, szembeszál-lunk velük. És ha végül a császár hatalmával kalodába vernek bennünket, hát akkor is vad gyönyörrel fogok ülni a szégyenfánál. Gianni. Noi siamo sette. Così sette buchi e sette giovani. Ancora più pazzesco. Sette buchi! sempre più pazzesco. Guarda come gli uomini e la dura sorte si accaniscono tutti in fila contro di noi. Sette buchi grossi come l’occhio della macina del mulino! Anche la beffa oltre la cattiva fortuna! Ma ci lancino pure tutte le freccie della loro rabbia, noi induriremo i nostri cuori lacerati come l’acciaio scintillante, soffino pure contro di noi da tutte le parti il veleno come serpenti, e il cielo faccia piovere su di noi bile schietta, noi allora, a occhi chiusi, a denti stretti e muggendo come bovi impazziti, li affronteremo. E anche se, alla fine, ci torturassero nei ceppi col potere della legge, ci resterei con gran gioia! 04204
Bottom
04205
Top
AAPO: Miért gyönyörrel? Abramo. Perchè con gioia? 04205
Bottom
04206
Top
JUHANI: Édes testvér, te nem érted a düh ítéletes erejét. A bosszú gondolata elfeledtetne velem minden megszégyenítést; mert hiszen csak meg akarnak szégyení-teni bennünket. A gondolat, hogy papunknak vérét vehetem, úgy ízlenék dühtől égő lelkemnek, mint a csurgatott méz. Nem nyúlnék késhez, nem nyúlnék fegyverhez, hanem mint a vérszomjas hiúz, körmömet és fogamat vájnám a pap torkába. Ezer darabra szaggatnám azt az embert, hogy teljesen kiélvezzem bosszúm édességét. így tennék akkor is, ha tíz lelkem lenne is, és mindegyiket tíz éven át szöges hordóban hengergetnék. Mindez semmi sem lenne a bosszú édességéhez képest. Gianni. Tu non comprendi, fratello mio, il potere dell’odio. L’idea della vendetta mi farà dimenticare tutta la vergogna, e il loro scopo è di svergognarci. Il pensiero di cavar sangue al signor prevosto, avrebbe per il mio animo invelenito il sapore di una rugiada di miele. E non impiegherei nemmeno un coltello o un fucile come già quel Careliano; no, ma con le unghie e 'coi denti lo colpirei alla gola come un lupo cerviero. Lo farei in pezzi, in mille pezzi, e allora potrei veramente gustare le leccornie della vendetta. Farei certo così anche se avessi dieci vite e se ogni vita fosse tormentata per dieci anni in un barile irto di punte. Non sarebbe niente in confronto alla voluttà della vendetta. 04206
Bottom
04207
Top
AAPO: Fenekestül felkavartad lelked minden szenvedélyét! Szegény testvérem, öntözd meg szíved forrongó katlanát a türelem forrásának hideg vizével, mely szelíden kanyarogva folyik át a réten. Abramo. Tu ti sconvolgi l’esistenza da cima a fondo. Annaffia, povero fratello, la caldaia bollente del tuo cuore con l’acqua fresca della pazienza, attinta dal ruscello mormorante che scorre flessuoso e lento attraverso il prato. 04207
Bottom
04208
Top
SIMEONI: Képed elfeketedett, és vérvörösen, szúrósan forognak szemeid. Kegyelmezz magadnak! Simeone. Hai il viso nero come la pece, e gli occhi iniettati di sangue che roteano e ti schizzano dal capo. Abbi pietà di te stesso. 04208
Bottom
04209
Top
TUOMAS: Ha tényleg odaültetnek a szégyenfához, azt valóban megbosszuljuk. De legyünk mindaddig békével, amíg ez be nem következik. Hiszen nem veszett el még minden reményünk. Maso. Certo ci vendicheremmo se ci imprigionassero sul seggio dell’onta, ma viviamo in pace finché ciò avverrà. Ancora tutte le speranze non sono perdute! 04209
Bottom
04210
Top
JUHANI: A világ egyik szögletéből még a békesség napja ragyog felénk. Az Impivaara lábánál az Ilvesjárvi az a kikötő, ahová a vihar elől elvitorlázhatunk. Most már határoztam. Gianni. Un solo angolo della terra, il sole della pace illumina ancora per noi : Ilvesjärvi; là ai piedi di Impivaara, c’è un porto dove navigheremo fuori della tempesta. Ora sono risoluto. 04210
Bottom
04211
Top
LAURI: Én már tavaly így döntöttem. Renzo. Io lo ero già l’anno passato. 04211
Bottom
04212
Top
EERO: Követlek benneteket az Impivaara legmélyebb barlangjába is, ahol, úgy mondják, egy öreg hegyi manó főzi a szurkot, száz báránybőrből varrt süveggel a fején. Rico. Io vi seguirò anche nella più profonda grotta d’Impivaara, dove, come si dice, il vecchio della montagna cuoce la pece con un casco in capo fatto di cento pelli d’agnello. 04212
Bottom
04213
Top
TUOMAS: Odaköltözünk mindannyian. Maso. Ci andremo tutti. 04213
Bottom
04214
Top
JUHANI: Odaköltözünk, és ott új világot építünk. Gianni. Ci andremo e costruiremo un nuovo mondo. 04214
Bottom
04215
Top
AAPO: De nem ér el bennünket ott is a hatalom keze? Àbramo. La mano dei governatori non ci potrebbe afferrare anche là? 04215
Bottom
04216
Top
JUHANI: Az erdő megvédi magzatait. Ott leszünk csak igazán a magunk urai; mint a hunyorgó vakondokok, mélyen beássuk magunkat a földbe. És ha kedvük támadna ott is szorongatni bennünket, hát majd megtudják, mit jelent az: hét medvét felverni a barlangjában. Most pedig föl a bőrcserző vargához, hogy írásba vegyük az egyezséget! Tíz évre kerüljön idegen kézbe aházunk. Gianni. La foresta protegge le sue bestie. Là staremo come vorremo; ci sprofonderemo là fino al midollo della terra, come talpe dagli occhi sbircianti. E se piacesse loro di darci la caccia anche là, si accorgerebbero cosa si prova a disturbare sette orsi nel loro covo. E ora dal conciapelli a redigere per iscritto il contratto. Per dieci anni la nostra fattoria passerà in altre mani. 04216
Bottom
04217
Top
SIMEONI: Én is vágyom már egy békés kuckó után. Testvérek, új otthont és új szívet teremtünk magunknak az erdő ölén. Simeone. Sospiro anch’io un asilo di pace. Fratelli, creiamoci una nuova casa e un nuovo cuore in seno alla foresta. 04217
Bottom
04218
Top
JUHANI: Mindnyájan egy akarattal! Gianni. Tutti d’accordo! 04218
Bottom
04219
Top
AAPO: Hogyan határoztál, Timo? Abramo. Cosa decidi tu, Timoteo? 04219
Bottom
04220
Top
TIMO: „Ha te élmény, én is el”, mondja a nóta. Timoteo. « Dove vanno gli altri vado anch’io », dice il proverbio. 04220
Bottom
04221
Top
AAPO: Ti mind mentek, s csak én maradnék magános fenyőnek Jukola udvarán? Ah! Túlságosan is összefonódtak lelkem ágai s gyökerei veletek! Legyen hát: veletek tartok én is! És reméljük a legjobbakat ettől az úttól. Abramo. Voi sloggiate, e io resterei qui, come un pino solitario, nel cortile di Jukola. Ah! troppo fortemente le radici e i rami della mia esistenza sono intrecciati ai vostri. Sia così e speriamo il meglio da questo viaggio. Io vi seguo. 04221
Bottom
04222
Top
JUHANI: Nagyszerű! Most pedig föl a tímárhoz mindnyájan, és kössünk törvényes szerződést vele. Mind egy akarattal! Gianni. Benissimo! Ora tutti dal conciapelli a fare un contratto come si deve. Tutti d’accordo! 04222
Bottom
04223
Top
Mindnyájan felkerekedtek, hogy megkössék az egyezséget. Tíz évre bérbe adták tanyájukat a tímárnak, s a szerződésbe a következő pontokat vették föl: tíz éven át birtokolja a tímár a házat, és művelje a földeket; az első három évben minden bér nélkül, azonban ettől kezdve fizessen a testvéreknek évente hét mérő rozsot, és építsen új szaunát a bérleti idő lejárta előtt. A testvérek szabadon vadászhatnak a Jukola-tanya erdeiben mindenütt és mindenféle vadra, amit a törvény megenged. A tanyabirtok északi részében, az Impivaara vidékén mind a földeken, mind az erdőben tehetnek és élhetnek tetszésük szerint. A tímár Mindenszentek napján veheti birtokába a tanyát, azonban a testvéreknek, ha nékik úgy tetszik, legyen még szállásuk a szülői házban az első tél idejére. Ezek voltak a szerződés feltételei. Andarono insieme a fare il contratto, affittarono la loro fattoria al conciapelli per dieci anni e fissarono per iscritto i seguenti paragrafi. Il conciapelli amministrerà e coltiverà la fattoria per dieci anni, i primi tre senza pagare alcun fitto, ma in seguità pagherà ai fratelli sette staia di segale all’anno e costruirà una nuova sauna prima della fine dell’affittanza. I fratelli potranno cacciare liberamente e in ogni luogo nei boschi di Jukola tutta la cacciagione consentita dalla legge. Nella parte settentrionale della circoscrizione della fattoria, nella regione di Impivaara, potranno agire e vivere a loro gradimento, tanto nei campi che nei boschi. Nel giorno di Ognissanti il concia-pelli prenderà possesso della fattoria, ma i fratelli, se loro piacerà più, staranno ancora l’inverno seguente nella casa nativa. Queste furono le clausole principali del contratto. 04223
Bottom
04224
Top
Eljött a november, s a tímár minden holmijával megjelent a Jukola-ház udvarán, hogy a megszabott időre birtokába vegye a tanyát. A testvérek azonban, hogy elkerüljék az esperest és embereit, jóformán az egész telet az erdőben töltötték. Síjeikkel szerte kószáltak, vadászgattak; tanyázni pedig az Impivaara tisztásán, a kis szénégetőkunyhóban tanyázgattak. Azonban annak rendje és módja szerint, lóval és minden szükséges holmijukkal még nem költöztek ki az erdőre; ezt csak később, a nyár jöttével akarták megtenni. De már jó előre gondoltak jövendő tanyájukkal: hatalmas szálfákat döntöttek ki száradni, alapzatnak pedig nagy köveket görgettek a meredek hegy lábánál fekvő irtásra. Venne il primo novembre e il conciapelli era col suo carico nel cortile di Jukola, e prendeva la direzione della fattoria per il tempo stabilito. I fratelli, per evitare il prevosto e i suoi messaggeri, vissero quell’inverno, principalmente nei boschi, sciando e cacciando nei dintorni e alloggiarono nella capanna del carbonaio, nei pascoli di Impivaara. Un vero e proprio sgombero col cavallo e gli altri utensili indispensabili non era però ancora stato fatto. Avevano deciso che avesse luogo dopo il disgelo. Si prendevano già cura però della loro futura dimora : abbattevano tronchi perchè fino a primavera si stagionassero e rotolavano pietre per le fondamenta sulla prateria piena di ceppi di alberi abbattuti, sotto il monte scosceso. 04224
Bottom
04225
Top
Így múlt el a tél, anélkül, hogy a testvérek bármiféle parancsot vagy figyelmeztetést kaptak volna az esperestől. Várt valamire az esperes, vagy talán sorsukra bízta volna a testvéreket? Così passò l’inverno, e, finché durò, i fratelli non ricevettero nessun ordine e nessun avviso dal prevosto. Aspettava egli o li aveva abbandonati al loro destino? 04225
Bottom

Fejezet 05 Capitolo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita|-fra|-epo| (hu-it) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capitolo
Download A hét testvér o I sette fratelli télécharger
05001
Top
Eljött a tavasz, elolvadt a hó, lágy szelek lengedeztek, zöldülni kezdett a pázsit, és zsenge levelek fakadtak a nyírfa ágain. La primavera era venuta, i monticelli di neve si erano sciolti, il vento soffiava dolcemente, la terra cominciava a verdeggiare e la betulla metteva le foglie. 05001
Bottom
05002
Top
A testvérek épp most költöznek Jukolá-ból az Impivaara hegyére. Ott ballagnak a köves, kacs-karingós erdei úton, vállukon a puska, hátukon a nyírfahéj tarisznya, melyben lőszereiket őrzik. Legelöl lépked Juhani, s mellette Killi és Kiiski, a tanya két hatalmas, mord ebe poroszkál. Mögötte a testvérek félszemű, öreg gebéje, Valko húzza a szekeret. Timo hajtja a lovat, a többiek pedig puskástul, tarisznyástul ott mennek a nyomában, s a komiszabb helyeken segítenek tolni a kocsit. A menet végén Eero baktat, ölében víve a Jukola-tanya büszke kakasát; a testvérek nem szívesen váltak volna meg tőle, s ezért inkább magukkal vitték az impivaarai rengetegbe, hogy jelezze nékik az idő múlását. A szekéren láda, farkas- és rókacsapdák, egy kondér s a kondérban két fatál, egy merítőkanál, hét evőkanál és egyéb, a szakácsmesterséghez tartozó szerszámok lát hatók. A kondérra egy borsóval teli, durva zsákot bori tottak, ennek tetején pedig, zacskóba kötve, a Jukola-ház öreg macskája kapálózott-nyávogott. így költöztek ki a testvérek hajdani otthonukból; szótlanul, nyomott hangulatban vándoroltak a köves, buckás erdei úton. Tiszta volt az ég, a levegő csendes, s a nap korongja már lefelé haladt égi pályáján. I fratelli sono in procinto di sgomberare da Jukola a Impivaara. Avanzano per un sentiero del bosco petroso e serpeggiante, il fucile a tracolla e sul dorso la cesta di scorza di betulla con le munizioni. Davanti va Gianni e al suo fianco i grandi cani ringhiosi Killi e Kiiski. Dietro a loro avanza, tirando il carretto, Valko, il vecchio cavallo guercio dei fratelli di Jukola, guidato da Timoteo. Gli altri fratelli seguono il carico, fucile a tracolla e i sacchi sul dorso, pronti ad aiutare Valko, nei passi più difficili della strada. Ultimo viene Rico, tenendo in braccio il superbo gallo di Jukola, dal quale i fratelli non avevano avuto cuore di separarsi, e che avevano preso perchè desse loro la sveglia nelle solitudini di Impivaara. Sul carro si vedevano una cassa, trappole da lupi e da volpi, una pentola e, in questa, due zuppiere di quercia, un cucchiaione, sette cucciai e altri utensili dell’arte culinaria. La pentola aveva per coperchio un ruvido sacco, pieno di piselli, e in cima a questo, in alto, si dibatteva e miagolava, in un sacchetto, il vecchio gatto di Jukola. Così lasciavano i fratelli la loro antica casa, se n’andavano tristi e silenziosi lungo il diffìcile sentiero petroso. Il cielo era limpido, l’aria calma e il disco del sole scendeva già verso occidente. 05002
Bottom
05003
Top
JUHANI: Az ember hajós az élet viharos tengerén. Mi is elvitorlázunk hát drága szülőhajlékunkból, útvesztő erdőkön át vitorlázunk szekérhajónkkal az Impivaara meredek sziklaszigete felé. Gianni. L’uomo è un navigatore nel mare burrascoso della vita. Così anche noi ora navighiamo lontano dal nostro cantuccio natio, navighiamo sulla nostra nave a ruote, attraverso i boschi dai sentieri tortuosi, verso l’isola scoscesa di Impivaara. Ah! 05003
Bottom
05004
Top
TIMO: Kevés híja, hogy öreg béka létemre könnyeket nem törölgetek orcámról. Timoteo. Non ci manca molto che io m’imbratti di lacrime le guance, povero ranocchio che non sono altro. 05004
Bottom
05005
Top
JUHANI: Ha ebben a búbánatos órában saját szívembe nézek, bizony nem csodálkozom rajtad. De nem használ itt semmi, ezen a világon; legyen hát kemény a szívünk, mint a fehér kovakő. Vándornak születik az emberfia erre a világra, kinek sehol sincsen nyugo-vása. Gianni. Non mi meraviglio, guardando nel mio cuore in questo momento doloroso. Ma che giova? In questo mondo il cuore dell’uomo deve essere duro come un sasso. Il figlio dell’uomo è nato viaggiatore quaggiù e non vi permane eternamente. 05005
Bottom
05006
Top
TIMO: Így kóborol, csetlik-botlik az ember egy ideig, míg végül leroskad és kiszenved, mint a patkány a fal tövénél. Timoteo. Qui egli erra per un po’ di tempo, si dondola e ciondola, finché da ultimo s’intorpidisce e crepa come un ratto ai piedi di un muro. 05006
Bottom
05007
Top
JUHANI: Bölcs szó, igaz beszéd! Gianni. Ben detto, saggiamente parlato. 05007
Bottom
05008
Top
SIMEONI: És ha ezzel mindennek vége lenne; de az igazi még csak ezután kezdődik! Simeone. E se tutto stesse qui, ma dopo? 05008
Bottom
05009
Top
JUHANI: Arra célzol, hogy számot kell adni tálentomja-inkról? Igazad van! Gianni. Dopo, vuoi dire che viene la domanda sui nostri talenti, vero ? 05009
Bottom
05010
Top
TIMO: Akkor aztán minden kertelés és csűrés-csavarás nélkül színt kell vallani: itt állok én, s itt vannak, Uram, tálentomjaid. Timoteo. Allora sarà venuto il momento di dire senza frode e senza falsità : eccomi, Signore, ed ecco il tuo talento. 05010
Bottom
05011
Top
SIMEONI: Az embernek mindig gondolnia kellene a halállal; ehelyett azonban megátalkodott a bűnben. Simeone. L’uomo dovrebbe sempre ricordarsi della sua fine, ma si è indurito. 05011
Bottom
05012
Top
JUHANI: Megrögzött, megátalkodott, ez tagadhatatlan. De hát, Isten a tudhatója, ilyenek vagyunk mi mind az ég alatt. Ám ha sikerül itt igazán megtelepednünk, és meleg, békés fészket rakni magunknak, igyekezzünk a jövőben tisztességes, istenfélő emberekhez illő életet élni. Testvérek, kössünk szigorú szövetséget, és vessünk el minden bűnös szokást, minden haragot, veszekedést és gyűlöletet ebből a madárfészekből. El a gyűlölettel, civódással és veszekedéssel! Gianni. Indurito, indurito, non si può negare; ma, Dio mio, siamo tutti così sotto il cielo. Sforziamoci pertanto di vivere in avvenire come si conviene a uomini pii, quando una volta saremo riusciti a installarci nella nostra pacifica e tepida dimora. Fratelli, facciamo un serio patto di cacciare via tutti i capricci colpevoli, tutta l’ira, le liti e l’odio dal nostro nido. Via l’ira, l’odio e l’orgoglio. 05012
Bottom
05013
Top
EERO: És a fényűzéssel! Rico. E il fasto! 05013
Bottom
05014
Top
JUHANI: Úgy van! Gianni. Già! 05014
Bottom
05015
Top
EERO: A cifra, bűnös köntösökkel! Rico. E l’eleganza peccaminosa. 05015
Bottom
05016
Top
JUHANI: El vele! Gianni. Già! 05016
Bottom
05017
Top
EERO: A rengő templomi hintókkal és minden ékes templomi cifrasággal! Rico. E i calessi a molla e tutti i bei ninnoli domenicali. 05017
Bottom
05018
Top
JUHANI: Hogyan? Mit beszélsz? Gianni. Che? che dici? 05018
Bottom
05019
Top
SIMEONI: Eero már megint gúnyolódik. Simeone. Canzona di nuovo. 05019
Bottom
05020
Top
JUHANI: Látom, látom. Hanem vigyázz, nehogy elkapjam a nyakad! Már tudniillik ha törődnék egy bolond szavaival, de hiszen akkor nem volnék igazi férfi, nem én. Hanem te, átkozott ördögfattyú, hogy bánsz azzal a kakassal? Miért lármázik szegény? Gianni. Me n’accorgo. Guarda che non ti prenda per la collottola; cioè, se badassi alle ciance di un babbeo, ma allora non sarei un uomo, non lo sarei davvero. Come tieni, maledetto orsachiotto del diavolo, codesto gallo? Perchè grida codesta povera bestia? 05020
Bottom
05021
Top
EERO: Csak helyreigazítottam a szárnyát, mert nagyon lelógott. Rico. Gli ho soltanto aggiustata un’ala che pendeva. 05021
Bottom
05022
Top
JUHANI: Majd helyreigazítalak én téged! Vigyázz, hogy nyakon ne csípjelek. Hanem tudjátok-e, hogy ez a legjobb kakas az egész járásban? Mindig pontosan és megbízhatóan látja el tisztjét. Először éjfél után kettőkor, másodszor négy órakor kukorékol, s ez a legal-kalmatosabb idő a felkelésre. Ez a kakas még nagy hasznunkra válik itt a rengetegben. És az a szegény macska ott a szekér tetején! Jaj, te árva cicamica! Ott izegsz-mozogsz, ott kukucskálsz kifelé a zsák nyílásán, keservesen nyávogva. Jaj, „öreg tata, ócska kapca”, te sem soká szaladgálsz ezen a földön: homályos már a szemed, rekedt a nyávogásod. De talán még erőre kapsz, ha rászabadulsz a kövér mezei egerekre. Remélem, így lesz. Hanem a legjobban titeket sajnállak. Killi és Kiiski. Ti is ott fogantatok, ott születtetek és nevelkedtetek Jukolában, akárcsak mi; mintha testvéreink lettetek volna. Ah, csillogó szemmel néztek reám! Úgy, úgy, Killi, úgy, édes Kiiskim! És milyen vidáman csóváljátok farkatokat! De hiszen nem tudjátok, hogy otthagyjuk édes otthonunkat. Ah, ti szegények! Sírnom kell, sírok. Gianni. T’aggiusto io subito. Guarda che non ti prenda per la collottola. Sappiate che questo è il miglior gallo di tutta la nostra circoscrizione nell’esercizio delle sue funzioni; sempre esatto e degno di fede. La prima volta canta alle due, la seconda alle quattro, che è l’ora migliore per alzarsi. Questo gallo ci svagherà molto nella solitudine. E il gatto là in cima al carico. Povero Matteo! Ti dondoli e ciondoli e sbirci dal buco del sacco, miagolando lamentosamente... «Oh mio povero micino, sei ridotto a lumicino!...». Non hai più molti giorni da campare su questa terra. La vista ti si è già indebolita e il tuo miagolio è rauco. Ma forse ti rimetterai ancora, quando potrai afferrare i grossi topi di bosco per la nuca. Lo spero. E voi, Killi e Kiiski, mi fate più pena di tutti. Come noi, siete nati, cresciuti e vissuti a Jukola, cresciuti come nostri fratelli. Ah! come mi guardate con ardore! Sì, Killi, sì, Kiiski caro, sì! Dimenate la coda con tanta gioia. E non sapete che noi ora lasciamo la nostra bella casa! Poverini! Mi vien da piangere, mi viene. 05022
Bottom
05023
Top
TIMO: Nézd csak, mit tanácsoltál te magad az imént. Keményítsd meg a szívedet, hé! Timoteo. Pensa a quel che mi hai consigliato dianzi. Bisogna che tu t’indurisca il cuore, t’indurisca il cuore. 05023
Bottom
05024
Top
JUHANI: Nem tudom, nem tudom! Hiszen elhagyjuk drága otthonunk! Gianni. Non posso, non posso nel lasciare la mia casa adorata. 05024
Bottom
05025
Top
TUOMAS: Hát bizony az ilyen napon elszorul az ember szíve; hanem Impivaarán nemsokára új otthont építünk, és hamarosan az is éppoly kedves lesz. Maso. Sì, questo giorno è terribile, ma, presto, a Impivaara avremo un’altra casa che forse ci diventerà altrettanto cara. 05025
Bottom
05026
Top
JUHANI: Mit mondasz, testvér? Nincs égen és földön még egy olyan kedves hely, mint az, ahol születtünk, nevelkedtünk, s ahol tejfelesszájú gyerkőcként a porban hemperegtünk. Gianni. Che dici, fratello mio? Nè in terra nè in cielo c’è un luogo caro come quello dove siamo nati e cresciuti e sul cui suolo ci siamo ruzzolati piccoli quando avevamo i baffi di latte. 05026
Bottom
05027
Top
AAPO: Megtöri szívünket a búcsú pillanata, hiszen még a nyúlnak is kedves a hajlékot adó bokor. Abramo. Certo il momento del distacco ci spezza il cuore; poiché anche alla lepre è caro l’arbusto dove è nata. 05027
Bottom
05028
Top
JUHANI: Hogyan is mondta nyuszi anyó hajdanán, mikor érezve, hogy megint vemhes, elküldte magától a fiát, elküldte a jövendő nyúlfiak útjából? Gianni. Come diceva già la lepre madre quando, accorgendosi di essere di nuovo pregna, ordinò al suo piccolo di andarsene, di andarsene per cedere il posto ai fratellini venturi? 05028
Bottom
05029
Top
TIMO: „Menj világgá, szép fiacskám, vésd eszedbe anyád szavát: ahány cserje, annyi csapda, ahány berek, annyi hurok.” Timoteo. « Mettiti in viaggio, figliolino mio, piccolino mio, e ricordati sempre quello che ti dico: dov’è ramo, là tagliola; dove buco, trappola». 05029
Bottom
05030
Top
JUHANI: így szólt a fiához, s a kisnyúl útnak indult; ott ugrabugrált, szökdécselt az irtáson s a réteken, vágott száját sírásra görbítve. így hagyta el az otthonát, és bizony szomorúan szállt le számára az este. Gianni. Così diceva al suo piccolo, e il leprotto se n’andò saltellando; saltellò e sgambettò lungo i pascoli e i bordi della landa, sgambettò labbro-fesso con una smorfia innocente. Così se n’andò dalla sua casa e triste era la luce della sera. 05030
Bottom
05031
Top
EERO: Az a szegény Nyuszi-Jussi. Rico. Era Giannino-lepre. 05031
Bottom
05032
Top
JUHANI: Jól van, na. így hagyta el az otthonát, és így hagyjuk el mi is. Isten veled, otthon! A lépcsődet, de még a szemétdombodat is szívesen megcsókolnám. Gianni. Sia quel che si vuole. Se n’andò da casa come ce ne andiamo anche noi. Stai bene, casa! Vorrei baciare la tua soglia, il tuo mucchio di letame. 05032
Bottom
05033
Top
AAPO: Úgy, úgy, testvér. Hanem űzzük el lelkűnkből ezt a szomorúságot. Hamarosan kemény munka vár ránk: nemsokára zuhannak a szálfák, csattognak a fejszék, s az Impivaara irtásán, a komor erdők közepette pompás ház fog emelkedni az ég felé. Nézzétek: itt járunk már a zord vadonban, zúgó fenyvesek között, így, beszélgetve haladtak át a komor erdőn. Abramo. Sì, fratelli. Ma cerchiamo di cacciar via questo buio dall’anima. Presto avremo un lavoro e un compito arduo, presto i tronchi scricchioleranno, le scuri faranno risuonare i loro colpi, e verso il cielo si alzerà una solida casa sui pascoli di Impivaara, fra i boschi selvaggi. Guardate! Entriamo già nei boschi maestosi tra il fremito degli abeti. 05033
Bottom
05034
Top
A vidék azonban lassan emelkedni kezdett, és útjuk kanyarogva egy magas, erdős dombhátra, a Teerimákire vezetett fel. Itt-ott hatalmas, mohos hátú sziklák hevertek, mintha óriások sírkövei lettek volna; a sziklák tövénél alacsony, szívós gyökerű fenyők zúgtak. A köves út keményen rángatta, rázta a szekeret s az öreg Valko lapockáit; helyenként már a hajdani keréknyomot sem lehetett kivenni. Az út a dombon át vezetett, mert kétoldalt feneketlen ingoványok terpeszkedtek. A testvérek minden erejüket megfeszítették, hogy könnyítsenek öreg, félszemű gebéjük terhén. Végre fölérkeztek a dombtetőre, s ott kissé szusszanni hagyták Valkót, maguk pedig letekintettek a lábuk alatt elterülő világra. Szemük távoli falvakat, réteket, mezőket, kéklő tavakat látott; nyugaton, az erdő szélén, a templom magas tornya emelkedett. Délről, egy domb oldaláról, a Jukola-tanya tekintett feléjük, mint maga az elvesztett paradicsom, s a testvérek szívét újból fájó vágyódás töltötte el. Végül azonban észak felé fordultak, ahonnan meredek szirtjei-vel, sötét barlangjaival és bozontos, viharvert fenyőivel a magas Impivaara nézett le rájuk. A hegy lábánál barátságos irtást láttak, jövendő lakhelyüket; az irtás alatt pedig szép szálerdőt, mely sudár gerendákat ad majd nekik a házépítéshez. Ezt látták a testvérek, s a fenyők között ott csillogott az Ilvesjárvi tava is. A hegy nyugati meredélyén éppen lemenőben volt a derűs, ragyogó nap, s a testvérek szemében csodálatos fény gyűlt, mellüket új reménység dagasztotta. Così parlavano fra loro, nel viaggio attraverso la cupa foresta. Poi, a poco a poco, il terreno si elevò e la via s’inerpicò serpeggiando verso un altipiano boschivo chiamato Teerimäki. Qua e là si scorgevano le punte salienti delle rocce coperte di muschio, simili nella forma, a lastre sepolcrali di giganti, intorno a cui fremevano bassi e tozzi pini. Il carro e le spalle del vecchio Valko sobbalzavano fortemente per la via petrosa dove l’occhio, in certi punti, poteva appena distinguere gli antichi solchi delle ruote. La via saliva sulla collina perchè sui due fianchi si stendevano paludi senza fondo. I fratelli facevano del loro meglio per alleggerire il peso del vecchio cavallo guercio. Finalmente pervennero in cima alla collina, fecero riprendere fiato un momento a Valko e guardarono le pianure del mondo al di sotto di loro. Il loro occhio scorse i villaggi lontani, i prati, i campi, i laghi bluastri e l’alto campanile della chiesa al confine occidentale del bosco. A sud, sul pendio di un’altura, s’intravvedeva la fattoria di Jukola come la terra della felicità perduta; e pensieri tristi colmarono di nuovo il petto dei fratelli. Ma essi volsero infine gli occhi verso nord-ovest dove si scorgeva l’alto Impivaara, il suo brusco pendio, le cupe grotte e i pini barbuti, lacerati dalle tempeste, che si ergevano sui fianchi del monte, alle cui radici videro una bella prateria sparsa di pedali, loro futura dimora, e, al di sotto, una foresta che avrebbe dato loro tronchi robusti per costruire la casa. Videro tutto questo, videro fra i pini il chiaro lago di Ilvesjärvi e il sole splendente che illuminava, nel tramonto, il pendio nord-ovest del monte e un giulivo raggio di speranza sfolgorò nei loro occhi e risollevò i loro petti. 05034
Bottom
05035
Top
Innét megint továbbindultak, és egyre bátrabb lendülettel igyekeztek új otthonuk felé. Lefelé ereszkedett a domboldal, s ők szálas vörösfenyők oszlopcsarnokában haladtak előre, ahol a száraz fű, hanga és az áfonyagyökerek tarkán elkeveredve takarták be a földet. Egy homokos, jól épített út következett, mely a Viertola-udvarháztól a templomhoz vezetett; ezt átszelve saját erdei útjukat követték, mely a fövenyes tisztás gerincén haladt tovább. Si misero di nuovo in cammino e, con sempre maggior lena, si affrettarono verso la nuova casa. La collina si abbassava ed essi andavano verso la landa sotto il colonnato dei pini, dove la brughiera, l’edera e i fili d’erba secca a poco a poco nascondevano la terra risonante. Seguì poi una via sabbiosa e ben costruita dalla mano dell’uomo che portava dalla fattoria di Viertola alla chiesa; l’attraversarono, tenendo la propria strada fra i boschi, la quale seguiva il fianco della collina. 05035
Bottom
05036
Top
AAPO: Itt van az a tisztás, ahol az öregek meséje szerint hajdanában a kígyók törvényháza állott. Itt bíráskodott felettük a kígyókirály, az a ritkán látható fehér kígyó, fején csudálatos, drága koronával. Egy bátor lovag azonban, úgy mondja a mese, elrabolta tőlük ezt a koronát. Abramo. Questa è la landa in cui, come raccontano i vecchi, c’era una volta la sala del tribunale dei serpenti. Giudice era il loro re, un serpente bianco, che si vedeva ben raramente, e che aveva in capo una corona preziosa e incomparabile. Ma un coraggioso cavaliere una volta gliela rapì, come racconta una storia. 05036
Bottom
05037
Top
És míg a testvérek a fövenyes dombon a lakatlan Som-pio-láp felé ereszkedtek, Aapo a következő mesét mondotta el nekik: Egy lovag, erre járván, megpillantotta a réten a kígyókirályt, kinek ragyogó korona ékeskedett a fején. Odaugratott hozzá, és kardjának hegyével lekapta fejéről a koronát, majd pedig megsarkantyúzta lovát, és mint a vihar, elvágtatott a kinccsel. Azonban a kígyók sem voltak restek, hanem vad haraggal űzőbe vették a merész rablót. Körbecsavarodva, nagy sziszegéssel utánaeredtek, és mint megannyi korong, amit a gyermekek gurítanak az országúton, ezer meg ezer kígyó kari-kázott a lovag nyomában. Csakhamar utolérték, s már ott tekeregtek a ló lábainál, már-már felkúsztak az oldalára: halálos veszély fenyegette a vitézt. Ö azonban nagy bajában ledobta nékik a kalpagját csalétkül, s a kígyók nyomban nekiestek, darabokra tépték és fölfalták. De ez a csel sem sokat segített rajta, mert a kígyók megint utánaeredtek, és magasra szállt mögöttük az út pora. A hős egyre vadabbul sarkantyúzta lihegő lovát; patakban folyt a vér a paripa felsebzett oldaláról, és szájából habos tajték szakadt. A lovag az erdőbe menekült, de az erdő sem tudta megállítani ellenségeinek futását. Egy folyó állta útját, s a lovag beleugratott a zúgó örvénybe, ménje gyorsan átvitte rajta. De a kígyók sem rettentek meg a folyótól, hanem mint a robajló vízesés, belevetették magukat a hullámok forgatagába, és szélsebesen átúsztak, hogy nyomukban csak úgy forrt, tajtékzott a víz. A lovag tovább vágtatott, de a kígyók megvadult serege egyre jobban szorongatta. Nem messze azonban lánggal égő erdőt, felgyújtott irtásföldet pillantott meg, mire nyomban a tűz felé hajtotta lovát; beburkolózva a folyóban átázott köpenyébe, egyenesen belevágtatott a lángtenger közepébe, ám a kígyók sem maradtak el egy pillanatra sem mögüle. így vágtat át az égi lovag az aranyos felhők között. Sarkantyúját még egyszer belevágta paripája véknyába, s a táltos lihegve még egyszer előreszökött, hogy aztán összerogyva örökre elfelejtse az élet tüzes játékait. De túl minden veszélyen, szabadon állt a lovag, megmenekülve a tűzből és borzalmas ellenségeitől; a lángok ugyanis elégették a kígyók számlálha-tatlan seregét. Ott állt a hős, kezében a csodálatos ékszerrel, és győzedelmesen tekintett körül. E Abramo narrò loro la storia seguente, mentre essi scendevano dalla sommità della collina verso la deserta palude di Sompio. « Venne una volta un cavaliere e vide sulla landa il re dei serpenti che aveva in capo una corona raggiante. Egli spinse il cavallo contro di lui, tolse con la punta della spada la corona di testa al re, spronò il cavallo come il vento e corse via col suo tesoro. Ma non furono tardi nemmeno i serpenti; si dettero subito furiosi ad inseguire lo sfrontato brigante. Corsero sibilando, acciambellati, e mille cerchi rotolarono così dietro il cavaliere come un disco gettato dai ragazzi rotola sulla strada maestra. Ben presto raggiunsero il cavaliere, si ammassarono tutti ai piedi del cavallo, gli saltarono in groppa e grande era il pericolo del cavaliere. Disperato, buttò loro come esca il suo cappello, che essi subito fecero a pezzi e mangiarono rabbiosamente. Ma tale espediente non giovò a lungo al cavaliere, chè ben presto i serpenti si rotolarono di nuovo dietro a lui e la sabbia turbinava alta sulla via. Con sempre maggiore foga spingeva l’eroe il suo ansante cavallo; a fiotti scorreva il sangue dai fianchi lacerati del superbo stallone e dalla bocca gli sgorgava una schiuma fremente. Il cavaliere fuggì nella foresta, ma la foresta non ostacolò la corsa dei suoi nemici. Incontrò un torrente; si gettò con fragore nel vortice e ben presto il cavallo lo portò all’altra riva. Anche i serpenti incontrarono il torrente e, col fragore di molte cascate, si tuffarono in seno alle onde e, nuotando con la rapidità della tempesta, lo attraversarono. Il cavaliere avanzava sempre più, ma la selvaggia banda dei serpenti lo inseguiva tuttavia. Vide egli allora in lontananza un terreno dissodato che bruciava furiosamente; contro il fuoco spinse il suo cavallo e, avviluppatosi nel mantello inzuppato con l’acqua del torrente, si gittò in seno alle fiamme; ma i serpenti non cessarono nemmeno un istante il loro inseguimento. Così l’eroico cavaliere del cielo fende le nubi dorate. Ancora una volta egli spinse gli speroni nei fianchi del cavallo e ancora una volta si slanciò avanti; ma allora cadde il cavallo anelante, dimentico per sempre del giuoco ardente della vita. Il cavaliere era libero, si era salvato dal fuoco e dai suoi terribili nemici; il fuoco infatti aveva arsa la folla innumerevole dei serpenti. E l’eroe, con lo sguardo raggiante, teneva in mano il prezioso tesoro ». 05037
Bottom
05038
Top
AAPO: Így szól a mese a Teerimáki-tisztás fehér kígyójának koronájáról. Abramo. Ecco la storia della corona del serpente bianco qui sulla collina di Teerimäki. 05038
Bottom
05039
Top
JUHANI: Pompás mese, de még pompásabb a vitéz, aki lekapta a kígyó fejéről a koronát, s végül is megszerezte magának. Derék legény! Gianni. Un’azione superba e un uomo ancora più superbo, che strappò la corona dal capo del serpente e finì per conquistarla. Che uomo coraggioso! 05039
Bottom
05040
Top
TIMO: Emberfia csak ritkán pillanthatja meg ezt a kígyót, de aki meglátja, úgy mondják az öregek, a bölcsnél is bölcsebbé válik. Timoteo. Sono rari quelli che hanno visto questo serpente, ma chi lo vede diventa incomparabilmente saggio, come dicono i vecchi. 05040
Bottom
05041
Top
JUHANI: Azt is mondják, hogy aki tavasszal, az első kakukkszó előtt megfogja, megfőzi és megeszi ezt a kígyókirályt, az érteni fogja a holló károgását, és megtudja, mit hoz számára a jövő. Gianni. Si dice anche che chi riesce a prendere questo giudice dei serpenti, in primavera avanti il primo canto del cuculo, lo cuoce e lo mangia, comprende il linguaggio del corvo, e sa ciò che gli accadrà nel futuro. 05041
Bottom
05042
Top
EERO: De azt is mondják, hogy aki tavasszal, a kakukk megszólalása után cselekszi ezt, az tudni fogja mindazt, ami eddig történt vele. Rico. Si dice ancora: chi fa tutto questo di primavera, dopo il primo canto del cuculo, intende il linguaggio del corvo e sa tutto ciò che gli è accaduto in passato. 05042
Bottom
05043
Top
JUHANI: Jaj, öcskös, de nagy ostobaságot mondtál! Hát nem tudja ezt minden ember, még ha egy falatnyi kígyóhúst sem evett? Lám, lám, Eero most megmutatta, hogy mennyit ér az esze. Ostoba birka! „Az tudni fogja mindazt, ami eddig történt vele.” Hát emberi észre vall az ilyesmi? Jaj, te szegény fiú! Gianni. Oh, fratello, che sciocchezze dici! Non lo conosce forse ognuno il passato, senza aver mangiato nemmeno un briciolo di carne di serpente? Guardate, ora Rico ci ha mostrato esattamente quel che vale in fatto di logica; una stupida pecora sa quel che gli è accaduto in passato. È possibile un’idea del genere nel cervello di un uomo? Oh povero ragazzo! 05043
Bottom
05044
Top
AAPO: Hagyd csak, Juho. Eero vagy ostobaságot mondott, vagy megint pimaszkodott és ingerkedett. De bárhogy is legyen, mégis figyelemre méltó gondolatot vetett elénk. Vizsgáljuk csak meg alaposabban Eero mondását, és azt hiszem, mély bölcsességet halászhatunk ki belőle. Tudni mindazt, ami eddig történt, bizonyos szempontból nagy bölcsesség lenne. Ha okosan megvizsgálod, hogy a múlt időknek melyik vetése hozott jó s melyik rossz gyümölcsöket, és ezek szerint rendezed életedet és munkádat, bizonnyal bölcs ember vagy. Ha nekünk is hamarább kinyílt volna a szemünk, most nem kellene itt hontalanul kóborolnunk. Abramo. Lascia andare, Gianni : ha detto una bestialità o ha voluto di nuovo fare lo spiritoso; fa lo stesso, ma in ogni caso ha espresso un’idea curiosa. Proviamo a esaminare la sua parola e credo che ci si possa pescare qualcosa di saggio. Conoscere quel che è accaduto è, da un certo punto di vista, una gran saggezza. Se tu distingui con esattezza quale seme abbia prodotto frutti utili e quale dannosi, nei giorni passati, e regoli la tua vita, il tuo lavoro e la tua condotta in conformità di ciò, sarai un uomo saggio. Se i nostri occhi si fossero aperti più presto, credo che ora noi non andremmo in giro come degli emigranti. 05044
Bottom
05045
Top
JUHANI: Csupasz ég alatt kószálunk, mint a farkaskölykök! Hanem ami megtörtént, megtörtént. Gianni. Come dei lupatti senza tetto. 05045
Bottom
05046
Top
TUOMAS: Amit Jukolával elvesztettünk, azt még visszanyerhetjük az Impivaara tisztásain. Hanem most ide az egész testvérsereg, és toljátok azt a szekeret, segítsetek Valkónak mindaddig, amíg csak tart a mocsár. Ide mind! Arasznyira süpped a kerék az iszapos földbe. Maso. Ciò che abbiamo perduto a Jukola, lo riprenderemo sui pascoli di Impivaara. Qui tutti, ognuno spinga il carico per aiutare il nostro Valko finché dura la palude. Qua tutti! Le ruote del carro s’affondano di un palmo nel terreno limaccioso. 05046
Bottom
05047
Top
Ekképp beszélgetve ereszkedtek le a fövenyes parton, átszelték Seunala Matti széles irtását, átkeltek egy sűrű, fiatal fenyvesen, s ott álltak végül a Sompio-mocsár partján. Komor kép tárult elibük: emitt iszapos, sáros tócsák, amott mohos zsombékok, a foltosáfonya fészkei, odébb elszórva néhány alacsony, fonnyadó nyírfa, mely szomorúan bólogatott az esti szélben. Középen azonban keskenyebb volt a láp, s ott a talaj is szilárdabbnak, keményebbnek mutatkozott; néhány elkorcsosult, mohos fenyő s a zsombékokon sötétzöld, erős illatú hamvasáfonya-bokor is nőtt rajta. Erre vezetett át a keserves út a mocsár túlsó partja felé, ahol újból sűrű vadon kezdődött. Ezen az úton keltek át a testvérek a lápon. Néhányan Valko mellett a kocsirudat húzták, a többiek meg nekidűlve tolták a szekeret. Végre nagy kínlódással elérték a láp szélét, és újból szilárd földön, mintegy ötszáz lépésnyi erdei úton haladhattak tovább, melyet már erősen beleptek a gyökerek. De utoljára mégiscsak elébük tárult a tágas tisztás, s ők ott álltak a kiszemelt helyen, a szakadékos hegy lábánál. Così parlando fra loro, erano scesi dalla collina, avevano attraversata la vasta prateria di Matteo di Seunala, poi, per un’ampia abetina, erano arrivati al bordo della palude di Sompio. Questa palude aveva un aspetto triste; sulla sua superfìcie si avvicendavano stagni fangosi, isolotti muscosi, coperti di mortella di palude e qua e là una betulla bassa e languente piegava triste il capo sotto il vento della sera. Nel centro la palude era più stretta e anche la terra più dura e più compatta. Ivi crescevano pini nani, rivestiti di muschio e, sugli isolotti, arbusti di rosmarino di un verde scuro e fortemente odoranti. E su questa striscia di terra, una strada difficile portava all’altra riva della palude dove ricominciava il bosco cupo. Lungo questa via andavano ora i fratelli attraverso la palude. Gli uni tiravano le stanghe ai lati di Valko, gli altri spingevano il carro. Finalmente, a stento, raggiunsero il bordo della palude e andarono di nuovo sulla terra asciutta per una via del bosco ingombra di radici che durò circa cinquecento passi. Finalmente splendè dinanzi a loro la vasta prateria, pianeggiante, coperta di ceppi; erano giunti nel luogo prefìsso, sotto il monte cavernoso. 05047
Bottom
05048
Top
Ezen a helyen a testvérek nagyapja, egy derék munkásember, hajdanán kiirtotta az erdőt, és hatalmas szénégető boksákat rakott. A hegy lábánál nagy területen ledöntötte a fákat, felégette, majd ágas boronájával felkaparta és bevetette a letarolt föld fekete kérgét, hogy aztán dús kévéket gyűjtsön a csűrébe. A tisztás szélén egy romhalmaz mutatta a helyet, ahol hajdan a csűr állott, s ahonnan a kicsépelt gabonát rögtön haza is szállította, utóbb pedig, tél idején, a szalmát és ocsút is hazafuvarozta szánkóján. A csűr helyétől nem messze, az erdő s az irtás határán még látni lehetett a hatalmas boksa fekete nyomát, ahol az irtás fatörzseiből zörgő faszenet égetett. így serénykedett, így szorgoskodott itt Jukola hajdani derék gazdája az égő nap alatt, és homlokáról sűrűn törölgette a gyöngyöző verejtéket. Éjjel azonban tőzegfedelű kunyhójában pihent, és vigyázott boksájára; ezt a kunyhót választották a testvérek ideiglenes szállásukul. Là anticamente il loro nonno, celebre dissodatore, aveva coltivato terreni e affumicato grosse carbonaie. Intorno a questo monte aveva diboscato e dissodato molti terreni, erpicato col suo erpice di rami secchi molta nera terra seminata e finalmente riposto nel suo granaio il raccolto abbondante. Un monte di detriti, al limite della prateria, mostrava ancora il posto del suo granaio boschivo, donde portava a casa il grano bell’e pronto, lasciando la paglia e la pula da mettere nelle slitte invernali; a un tratto di strada dai detriti del granaio, al confine fra la prateria e il bosco, si vedeva il fondo nero di una grossa carbonaia dove egli aveva ridotto in carboni crepitanti i tronchi del dissodamento. Qui l’antico e vigoroso padrone di Jukola aveva lavorato e corso sotto l’ardore di molto sole e si era asciugato molte perle di sudore sulla fronte. Di notte riposava in una capanna dal tetto d’erba, di guardia alla sua carbonaia; e questa stessa capanna ora i fratelli avevano scelto per abitazione provvisòria. 05048
Bottom
05049
Top
Tágas volt az irtás, azonban tekinteted mégsem szállhatott a tisztás határán túl, mert kelet, dél és nyugat felől sűrű erdő, északon pedig a magas hegy zárta el a kilátást. Azonban ha felkapaszkodsz a hegynek ritkás fenyőkkel koronázott csúcsára, úgy messze széttekinthetsz a világ minden tája felé. Délen, rögtön a lábaid alatt, ott láthatod azt a bizonyos, mérsékelten lejtő irtást, mögötte a komor erdőt, majd meg a Sompio-lápot, amott pedig, az ég peremén, a kéklő Teerimáki emelkedik. Észak felé a hegy szelíden ereszkedik alá; széles hátán, melyet hajdan szintén művelés alá vettek, dús fiatal nyírfaerdő nőtt; a nyírek alatt, a kopár ösvényeken, fajdok ugrálnak, s a császármadár bánatos füttyszava hallik. Kelet felé egyenletes, fövenyes fenyőliget látható, nyugaton viszont mohos sziklákkal teleszórt, hepehupás vidék; a sziklagerinceken néhány alacsony, de izmos, görcsös vörösfenyő terpeszkedik. A fenyő mögött, jó ezer lépésre az irtástól, a tiszta vizű s halban gazdag tó, az Ilvesjárvi csillog. Ennél többet aztán aligha láthatsz, bárhogy is meresztgeted a szemed; körülötted mindenütt az erdő sötét tengere hullámzik. Igaz, északkelet felől homályosan iderémlik a Viertola-udvarház, és messze-messze, az ég északnyugati szélén a templom szürke tornya. Ilyen volt a hely s a környék, melyet a Jukola testvérek jövendő lakóhelyükül választottak. La prateria cosparsa di ceppi, è ampia, ma, oltre i suoi bordi l’occhio non può spaziare, poiché a levante, a mezzogiorno e a ponente i boschi sbarrano la vista e a nord un alto monte. Ma se stai sulla cima di questo monte, incoronato di rari pini, il tuo occhio può spaziare in lontananza in tutte le direzioni. A mezzogiorno vedi prima, ai tuoi piedi, il dolce pendio della prateria di cui abbiamo parlato; più lontano la cupa boscaglia e, dietro a questa, la palude di Sompio e laggiù all’orizzonte, si alza la collina bluastra di Teerimäki; a nord, la montagna s’abbassa a poco a poco e sul suo dolce declivio, che un tempo era anch’esso dissodato e coltivato, cresce un giovane e folto bosco di betulle, sui cui glabri sentieri i galli di montagna saltellano e le gallinelle fischiano in tono melanconico. A oriente si vede una piatta landa col suo pineto e a occidente un terreno aspro e coperto di rocce muscose, e qua e là, su un’elevazione rivestita di muschio, un pino basso ma robusto e folto. Dietro ai pini brilla il lago di Ilvesjärvi, lucente e ricco di pesci, a circa mille passi dalla prateria. E non scorgi quasi altro, per quanto tu guardi lontano, che il mare cupo dei boschi che ti circonda da tutte le parti. Puoi vedere veramente il cupo profilo della prateria di Viertola a nord-est e in lontananza, a nord-ovest, al confine del cielo, la torre grigia della chiesa. Tale era la regione e i dintorni scelti dai giovani di Jukola per loro dimora. 05049
Bottom
05050
Top
Ezen az első estén a testvérek a szénégetőkunyhó közelében telepedtek le; kifogták a szekérből a fáradt Valkót, és csengőt akasztva a nyakába, kicsapták a legelőre. Fatönkökből és ágakból vidám tüzet raktak a tisztáson; Simeoni halat, répát és szárított húst sütött vacsorára, a többiek pedig a szekér körül foglalatoskodtak: lerakták a magukkal hozott holmit és minden szerszámot, minden motyót a megfelelő helyre hordtak. Midőn ezt elvégezték, s a vacsora is készen volt, letelepedtek falatozni; a hegyek mögött a nap is lenyugodott. I fratelli, quella sera, si erano fermati presso la capanna del carbonaio, avevano staccato lo stanco Valko e lo avevano lasciato andare al pascolo con un campano al collo e avevano fatto un allegro fuoco sulla prateria con ceppi e rami secchi. Simeone cucinò delle aringhe, delle rape e della carne di bove per la cena comune e gli altri si affaccendarono intorno al carro scaricando e portando ogni oggetto e ogni utensile a suo posto. Fatto ciò, quando il cibo fu pronto, essi si sedettero sulla prateria per cenare, e il sole era calato dietro i monti. 05050
Bottom
05051
Top
SIMEONI: Ez lenne hát első vacsoránk az új otthonban. Bár hozna békét és Isten áldását minden más étkezésünkre is! Simeone. Ecco il nostro primo pasto nella nuova casa; ci possa portare la felicità e la pace di Dio per tutti gli altri che faremo qui. 05051
Bottom
05052
Top
JUHANI: Kövér szerencse kísérje minden tettünket és munkánkat, amihez csak hozzáfogunk. Gianni. Che la felicità, una superba felicità ci accompagni sempre qui, in tutti i lavori e le faccende che le nostre mani eseguiranno. 05052
Bottom
05053
Top
AAPO: Egy fontos szót szeretnék szólani. Abramo. Vorrei dire una cosa importante. 05053
Bottom
05054
Top
JUHANI: Halljuk hát, mit rejtegetsz szíved pitvarában? Gianni. Schiudile i penetrali del tuo cuore. 05054
Bottom
05055
Top
AAPO: Mit sem ér a test fej nélkül, azt mondom. Abramo. Un corpo senza testa non vai niente, dico io. 05055
Bottom
05056
Top
JUHANI: Minduntalan nekimegy a falnak, mint a fejetlen tyúk. Gianni. Dà solo dei picchi contro le pareti come una gallina senza testa. 05056
Bottom
05057
Top
TIMO: Nem is kell fejetlennek lennie, elég, hamegkótya-gosodik, és máris ide-oda röpköd, így ni! így csináltak gyakran Mánnistö anyó tyúkjai is; az öreg néni azt mondta, hogy ilyenkor a boszorkányok nyilai röpködnek a levegőben. Timoteo. Anche con la testa, se è invasata dal demonio, salta così, così, di qua e di là, di qua e di là. Lo facevano spesso le galline della vecchia del pineto, e allora lei diceva che delle frecce magiche volavano nell’aria. 05057
Bottom
05058
Top
JUHANI: Hanem, Aapo testvér, öntsd ki már a szíved! Gianni. Ma parla chiaro, Abramo. 05058
Bottom
05059
Top
AAPO: Ez a gondolat jár az eszemben: ha azt akarjuk, hogy itt igazán vigyük valamire, akkor legyen egyikünk a ház feje, tanácskozásaink vezetője, veszekedéseink döntőbírája. Más szóval legyen egyvalaki, akinek szava irányt és rendet szabjon. Abramo. Ecco il progetto che ho nel cervello : se vogliamo fare qui qualcosa di degno, uno di noi deve sempre essere il capo, colui che dirige le nostre deliberazioni, l’arbitro delle nostre controversie. Per farla breve, ci deve essere uno solo la cui voce domini per mantenere l’ordine. 05059
Bottom
05060
Top
JUHANI: Én vagyok itt a legidősebb. Gianni. Io qui sono il più vecchio. 05060
Bottom
05061
Top
AAPO: Te vagy az elsőszülött a Jukola-hadban, s ez a jog is illessen téged. Abramo. Tu sei il primogenito della schiera di Jukola e quindi ne hai anche il diritto. 05061
Bottom
05062
Top
JUHANI: Én vagyok az első a sorban, és megmutatom, hogy engedelmességre szoktatlak benneteket. Bárcsak hallgatnátok a szavamra! Gianni. Io sono il primo della fila, e saprò anche esigere da voi l’obbedienza. Purché soltanto obbediate. 05062
Bottom
05063
Top
AAPO: Ez így helyes és jogos. Hanem azért közös ügyekben hallgassuk meg mindenki véleményét. Abramo. È giusto e conveniente. Ma negli affari comuni, dovremo sentire sempre la parola di ognuno. 05063
Bottom
05064
Top
JUHANI: A te tanácsaidnak különösen mindig szívesen megnyitom a fülemet. Hanem az első mégis én vagyok. Gianni. Ascolterò sempre e volentieri specialmente il tuo consiglio. Ma io sarò il primo. 05064
Bottom
05065
Top
AAPO: Úgy van! De milyen büntetést szabjunk ki arra, aki nyakasságot és javíthatatlan engedetlenséget tanúsít? Abramo. Certo! Ma che castigo infliggere a colui che si mostrerà recalcitrante e irrimediabilmente ostinato? 05065
Bottom
05066
Top
JUHANI: Azt bedugom oda a hegy barlangjába, és mázsás sziklákat gördítek zárnak a barlang szája elé. Csücsüljön ott egy-két napot, ahogy az ügy s a körülmények kívánják. Igen, igen, ott majd szophatja az ujját, és elgondolkozhatik azon, miképp kell viselkednie, ha békét akar. Gianni. Lo ficcherò in una caverna del monte e porterò un cumulo di pietre di circa un quintale per chiudere la bocca della porta. Lui starà là un giorno o due, a seconda che lo esigeranno i fatti e le circostanze. Sì, si succerà le unghie; pensando a ciò che possa giovare alla sua pace (Luca, 19, 42.). 05066
Bottom
05067
Top
LAURI: Ebbe én nem megyek bele. Renzo. Io non sono favorevole a questo sistema. 05067
Bottom
05068
Top
TUOMAS: De én sem! Maso. Nemmeno io. 05068
Bottom
05069
Top
TIMO: Talán csíkos pofájú vaddisznó vagyok, hogy az erdő penészes barlangjában lakjam? Le vele! Timoteo. Sono forse un tasso dalle gote striate, la cui dimora è una grotta che sa di tanfo? Macche. 05069
Bottom
05070
Top
JUHANI: Mi az, lázongtok? Gianni. Cominciate a ribellarvi. 05070
Bottom
05071
Top
TUOMAS: A büntetésnek ez a módja nem helyes, de nem ám. Maso. Questo sistema di punizione non può andare, non può. 05071
Bottom
05072
Top
TIMO: „Ez nem járja”, mondja a közmondás. Én sem vaddisznó, sem borz nem vagyok. Timoteo. « Non può andare », dice il proverbio. Io non sono un tasso. 05072
Bottom
05073
Top
JUHANI: Viselkedj tehát mindig rendesen és engedelmesen, hogy elkerüld haragom szörnyű büntetését. Gianni. Però comportati sempre da uomo saggio e retto per evitare lo spaventoso castigo della mia collera. 05073
Bottom
05074
Top
TIMO: De én akkor sem vagyok sem borz, sem farkas. Hohó! De még medve vagy patkány sem. Nézze meg az ember! Timoteo. Ma io non sono nè un tasso nè un lupo. Nemmeno un orso o un ratto! Dovresti vergognarti. « Vergognati, briccone, disse Lapo a Jacopone! ». Eh, eh! 05074
Bottom
05075
Top
AAPO: Hagytok engem is szóhoz jutni? Abramo. Posso parlare anch’io? 05075
Bottom
05076
Top
JUHANI: Csak tessék. Mit akarsz mondani? Gianni. Volentieri, che vuoi dire? 05076
Bottom
05077
Top
AAPO: Hogy én sem helyeslem ezt a büntetésparagrá-fust, amit ránk akarsz hozni; testvérek között ezt nagyon durvának, állatiasnak tartom. Abramo. Che non approvo questo sistema di castigo che tu vorresti istituire fra noi, lo trovo troppo rozzo e troppo bestiale tra fratelli. 05077
Bottom
05078
Top
JUHANI: Nem helyesled? Igazán nem helyesled? Mondj hát akkor egy bölcsebb paragrafust, mert úgy látszik, hogy én nem érem föl ésszel, mi a helyes, és mi nem. Gianni. Non l’approvi? Non l’approvi? Non l’approvi proprio? Dimmi allora un sistema più saggio, poiché io non so mai afferrare quel che è giusto e quel che non lo è. 05078
Bottom
05079
Top
AAPO: Ezt nem álhtom. Abramo. Non lo dico. 05079
Bottom
05080
Top
JUHANI: Mondd csak azt az új, elfogadható paragráfust, te, te Jukola bölcse, te! Gianni. Esponi tu un sistema nuovo e accettabile, tu che sei il sapiente di Jukola. 05080
Bottom
05081
Top
AAPO: Messze vagyok én attól, hogy bölcs lehetnék. Hanem ez... Abramo. Sono ben lontano dal meritare tale epiteto. Ma questo... 05081
Bottom
05082
Top
JUHANI: A paragráfust, a paragráfust! Gianni. Il sistema, il sistema! 05082
Bottom
05083
Top
AAPO: Ez azonban... Abramo. Questo è... 05083
Bottom
05084
Top
JUHANI: A paragráfust, a paragráfust! Halljuk azt a hétszerbölcs paragráfust! Gianni. Il sistema, il sistema. Esponi questo saggio sistema! 05084
Bottom
05085
Top
AAPO: Megbolondultál? Úgy ordítasz itt, mintha tüzes nadrágban ülnél. Miért üvöltözöl és miért rázod a fejed, mint a fülesbagoly? Abramo. Sei pazzo? Gridi come se avessi il fuoco nei pantaloni. Perchè sbraiti e dimeni la testa come un gufo? 05085
Bottom
05086
Top
JUHANI: „A paragráfust!”, kiáltozom folyton. Halljuk azt a vadonatúj és régi, hétszerbölcs paragráfust! Mondd hát, s én oly csöndben foglak hallgatni, mint a csuka a békák vartyogását. Gianni. Il sistema! Grido forte, questo sistema nuovo di zecca e vecchio e saggio! Dillo e io ascolterò in silenzio come una carpa il gracidare della rana. 05086
Bottom
05087
Top
AAPO: Én így gondolom a dolgot: ha valamelyikünk nem hallgat a figyelmeztetésre és a jó szóra, ha mindig erőszakoskodik és a veszekedés magvait hinti el közénk, úgy az ilyet zárjuk ki szövetségünkből, és száműzzük magunk közül. Abramo. Ecco il nuovo progetto: colui che disprezzerà i consigli e i rimproveri, mostrandosi sempre maligno e seminando fra noi il germe della discordia, sarà escluso dalla nostra alleanza e cacciato via. 05087
Bottom
05088
Top
TUOMAS: Legyen ez a törvény. Maso. Sia questa la regola. 05088
Bottom
05089
Top
LAURI: Ebbe én is beleegyezem. Renzo. L’approvo. 05089
Bottom
05090
Top
TIMO: Én is. Timoteo. Anch’io. 05090
Bottom
05091
Top
[SIMEONI: Siihen suostumme kaikki yhteisesti. >missing] Simeone. L’approviamo tutti all’unanimità. 05091
Bottom
05092
Top
JUHANI: Hm! Legyen hát így. Hanem jól jegyezzétek meg: akinek ezután kedve támad hepciáskodni, az útilaput kap a talpára, rúgást az ülepére, és mehet isten hírével. Hanem milyen munkába fogunk holnap, ti szerecsenyek? Majd móresre tanítalak én titeket! Gianni. Ehm! È deciso. E ricordatevi: chi, d’ora innanzi, sarà restio, gli daremo in mano il passaporto della lepre, un calcio nel sedere e marche! A che lavoro mettiam mano domani, o negri ? Certo io vi insegnerò. 05092
Bottom
05093
Top
AAPO: Mintha kissé dühös lennél? Hanem ez ne zavarja meg lelkünk békéjét ezen a szép estén. Abramo. Sei un po’ arrabbiato; ma questo non turberà la nostra calma e serena gioia di stasera. 05093
Bottom
05094
Top
JUHANI: Milyen munkába kezdünk, mihelyt felvirrad a reggel? Gianni. Cosa cominceremo a fare quando il giorno si leverà? 05094
Bottom
05095
Top
AAPO: Természetes, hogy legelőször is otthont kell építenünk. Abramo. Naturalmente la prima cosa è di costruirci una casa. 05095
Bottom
05096
Top
JUHANI: Úgy van. Holnap kora hajnalban keljen munkára négy ember fejszével a kezében, s legyen ez a négy: én magam, Tuomas, Simeoni és Aapo. A többiek pedig faragják meg és görgessék föl ide a gerendákat. Ha aztán majd készen áll a ház meg a kamra, akkor mindenki azonnal föl, eleséget gyűjteni, halászni, vadászni. Jegyezzétek meg jól! Gianni. Certo. Domani, di buon’ora, quattro uomini, con l’ascia in mano, andranno ognuno da un angolo della costruzione e questi quattro saranno: io, Maso, Simeone e Abramo. Gli altri ci sbozzeranno e ci faranno rotolare qui i tronchi. E quando la casa e una piccola dispensa saranno pronte, ragazzi, si va a cacciare e a pescare per mettere insieme provviste. Ricordatevelo! 05096
Bottom
05097
Top
Így fejezték be a testvérek vacsorájukat, s aztán a szénégetőkunyhóban pihenni tértek. Leszállt az éj, felhős, de csöndes májusi éjszaka. Az erdőben rekedt hangon egy fülesbagoly huhogott, az Ilvesjárvi partján vadkacsák hápogtak, s messziről idehallatszott egy medve éles füttyentése. Különben béke és mélységes csend honolt a természetben. Azonban a könnyű szárnyú Álom mégsem szállt le a tőzegkunyhóba, köszönteni a testvéreket. Hangtalanul forgolódtak a fiúk egyik oldalukról a másikra, és a világ során, az élet múlandóságán elmélkedtek. Allora essi finirono il loro cibo e andarono a dormire nella capanna del carbonaio. Venne la notte, una notte di -maggio nuvolosa ma calma. Nel bosco una civetta gridava con la sua voce rauca; nel lago di Ilvesjärvi le anitre schiamazzavano e di quando in quando si udiva di lontano il fischio stridulo dell’orso. Ma il sonno dalle ali leggiere non andava a visitare i fratelli nella capanna. 7In silenzio, ma, girandosi ora su un fianco ora sull’altro, meditavano sul corso del mondo e le vicissitudini della vita. 05097
Bottom
05098
Top
AAPO: Úgy hiszem, még egyikünk sem hunyta le a szemét. Abramo. Credo che nessuno abbia ancora chiuso occhio. 05098
Bottom
05099
Top
JUHANI: Timo már édesdeden alszik, hanem mi, többiek csak hentergünk, forgolódunk, mint kolbász a forróvizes fazékban. Ugyia miért kerül az álom? Gianni. Timoteo dorme già placidamente, ma noialtri ci rivoltiamo e ci dimeniamo qui come salsicce in una pentola che bolla. Come mai siamo così svegli? 05099
Bottom
05100
Top
AAPO: Életünk útja ezzel a nappal éles fordulatot vett. Abramo. Il cammino della nostra vita ha fatto una svolta brusca oggi- 05100
Bottom
05101
Top
JUHANI: Ezért olyan békéden, nyugtalan a szívem. Gianni. Perciò sono inquieto, molto inquieto. 05101
Bottom
05102
Top
SIMEONI: Sötét bánat szállt az én szívemre is. Ugyan mi vagyok én? Tékozló fiú? Simeone. Il mio cuore è triste. Chi sono io? Un fìgliol prodigo. 05102
Bottom
05103
Top
JUHANI: Hm! Az erdőben eltévedt bárány. Gianni. Ehm! Un agnello smarrito nel deserto. 05103
Bottom
05104
Top
SIMEONI: Elhagytuk szomszédainkat és keresztény felebarátainkat. Simeone. Abbiamo lasciato i nostri vicini e il nostro prossimo cristiano. 05104
Bottom
05105
Top
TUOMAS: Itt vagyunk, és itt is maradunk mindaddig, amíg csak friss hús akad az erdőn. Maso. Si è qui e ci si starà finche si troverà carne fresca nel bosco. 05105
Bottom
05106
Top
AAPO: Minden jól sikerül, ha mindig ép ésszel látunk munkához. Abramo. Tutto riuscirà bene se agiremo sempre con buon senso. 05106
Bottom
05107
Top
SIMEONI: Az erdőben fülesbagoly huhog, és huhogása soha jót nem jelent. A bagolyhuhogás, mint ahogy az öregek mondják, tűzvészt, véres verekedést és gyilkosságot jósol. Simeone. Una civetta urla là nel deserto e il suo grido non presagisce nulla di buono. Preannunzia incendio, lotte sanguinose e delitti, come dicono i vecchi. 05107
Bottom
05108
Top
TUOMAS: Az erdőben azonban az a dolga, hogy huhogjon, és ilyenkor semmit sem jelent. Maso. Gridare nel bosco è il suo mestiere e non significa nulla. 05108
Bottom
05109
Top
EERO: Csakhogy ez itt nem erdő, hanem emberek lakhelye: a tőzegfedelű Impivaara-tanya. Rico. Ma qui c’è un casale, la fattoria dal tetto d’erba di Impivaara. 05109
Bottom
05110
Top
SIMEONI: Az a baljós madár most helyet változtatott, és ott huhog a hegy gerincén. Hajdan, úgy mondja a mese, télen-nyáron minden éjjel ott imádkozott a „sápadt szűz” bűneinek bocsánatáért. Simeone. Ora l’annunziatrice ha cambiato sede, grida là in cima al monte. Là, un tempo, come racconta una leggenda, la « vergine pallida » implorava il perdono dei suoi peccati, pregava tutte le notti d’inverno e d’estate. 05110
Bottom
05111
Top
JUHANI: Róla kapta nevét ez a hegy is: Impivaara, Szűzhegy. Gyermekkoromban hallottam egyszer ezt a mesét, de azóta már elfeledtem. Aapo testvér, meséld el nekünk, hadd múljon ez a siralmas éjszaka. Gianni. Da lei questo monte ha preso il suo nome di Impivaara (Impivaara = monte della vergine.). Ho sentito una volta, quand’ero bambino, questa storia, ma mi è sparita quasi tutta dalla memoria. Caro Abramo, raccontacela tu per far passare questa notte triste. 05111
Bottom
05112
Top
AAPO: Timo úgy horkol, hogy még! De aludjon békével; én szívesen elmesélem nektek a regét. Abramo. Timoteo russa come un vecchio; lasciamolo in pace; la racconterò per voi. 05112
Bottom
05113
Top
AAPO: a következő mesét mondotta testvéreinek a „sápadt szűz”-ről: Allora Abramo raccontò ai suoi fratelli la storia della « vergine pallida ». 05113
Bottom
05114
Top
Hajdanában e hegy barlangjában egy borzalmas manó, az emberek réme és gyilkosa lakott. Életét két pokoli szenvedély töltette be: barlangjának mély rejte-keiben vagy kincseit nézte-becézgette, vagy pedig embervért ivott, melyért mindig kegyeden szomjúság gyötörte. Azonban csupán a hegytől kilenc lépésre volt hatalma arra, hogy erőszakot alkalmazzon, s ezért gyilkos útjain különféle cselhez, ármányos fondorlatokhoz folyamodott. Alakját úgy tudta változtatni, ahogy akarta, s a környéken hol deli ifjú, hol meg gyönyörű szűz képében látták kóborolni, aszerint, hogy nőnek vagy férfinak a vérére szomjazott meg. Sok embert megszédített szemének bűbájos csillogása, sokan lehelték ki lelkűket a manó borzalmas barlangjában. így csalta-csalogatta magához ez a szörnyeteg szerencséden áldozatait. « Abitava una volta, nelle grotte di questo monte, un terribile orco, terrore e morte degli uomini: aveva due passioni nella vita: contemplare e maneggiare i suoi tesori nei profondi nascondigli delle grotte e bere il sangue umano di cui aveva una sete inestinguibile. Ma egli aveva il potere di commettere le sue violenze solo a nove passi dal monte; e perciò, nelle sue scorribande, doveva ricorrere all’inganno. Poteva cambiare il suo aspetto come voleva; e lo si vedeva andare intorno, ora sotto le spoglie di un bel giovane, ora sotto quelle di una graziosa ragazza, sempre a seconda che era avido del sangue di un uomo o di una donna. La bellezza infernale del suo sguardo soggiogava molti; molti persero la vita nelle orrende grotte dell’orco; così questo mostro allettava le sue vittime infelici. 05114
Bottom
05115
Top
Enyhe nyári éjszaka volt. A rét zöld pázsitján egy fiatal dalia ült, karjai közt pedig, pirosló rózsabimbóként, ifjú kedvese pihent. Búcsúcsókra, búcsúölelésre jöttek ki a szerelmesek erre a rétre, az ifjúnak ugyanis messze földre vezetett az útja, hosszú időre el kellett hagynia szíve szerelmét. „Kedvesem - szólott az ifjú -, most útra kelek. Azonban nem nyugszik le százszor a nap, és újból látni fogjuk egymást.” A leány pedig így válaszolt: „A letűnő nap sem vet olyan bánatos búcsúpillantást a világra, mint ahogy én tekintek távozó kedvesemre, de felkeltében sem ragyog oly gyönyörűen, mint ahogy majd az én szemem fog csillogni, midőn újból elibéd siethetek. Bármily hosszú legyen is a nap, mindig csak rád gondolok, álmaim ködös világában is mindig csak melletted leszek.” így szólt a lány, azonban a legény bánatosan felelte: „Szépen beszéltél, de lelkem mégis rosszat sejt. Szerelmem, fogadjunk örök hűséget egymásnak itt, a magasságos ég alatt.” A két szerelmes valóban szent fogadalmat tett Isten és az ég színe előtt; erdők és hegyek lélegzet-visszafojtva hallgatták esküvésüket. Midőn aztán felhasadt a hajnal, még egyszer átölelték egymást, és elváltak. Messzi útra sietett az ifjú, a lány pedig bánatosan járta a sötét erdőket, és szépséges kedveséről emlékezett. « Era una tiepida notte d’estate : sulla verde landa sedeva un giovane abbracciando la sua diletta che gli posava sul petto come una splendida rosa. Era il loro abbraccio d’addio; poiché egli doveva partire e separarsi per un po’ di tempo dall’amica del cuore. “ Mia cara — diceva il giovane — ora vado via da te, ma il sole arriverà appena a levarsi e a calare cento volte prima che io torni Diceva la ragazza : “ Il sole al tramonto non getta un così tenero sguardo d’addio alla terra come lo getterò io al mio caro quando se ne andrà, nè illuminerà così splendidamente il cielo, nel levarsi, come il suo occhio quando mi affretterò incontro a te. Ciò che riempirà il mio animo nei lunghi giorni splendenti sarà il pensiero di te, e nel mondo nebuloso dei miei sogni io passeggerò con te ”. Così la fanciulla; e di nuovo diceva il giovane: “Come parli bene; ma come mai ho un cattivo presagio? Mia cara, giuriamoci fedeltà eterna al cospetto del cielo ”.Ed essi giurarono un giuramento sacro, giurarono al cospetto di Dio e del cielo, e i boschi e i monti ascoltarono senza parlare le loro parole. Finalmente, allo spuntar dell’alba, si abbracciarono un’ultima volta, e si separarono. « Il giovane se n’andò, ma la fanciulla vagò a lungo sola nel bosco cupo, ricordando il suo diletto. 05115
Bottom
05116
Top
Ahogy így jár-kel a sűrű fenyves mélyén, ugyan miféle csodálatos jelenség közeledik feléje? Egy fejedelmi tartású, deli ifjút lát maga előtt, aki oly szép volt, mint az aranyos hajnal. Kalpagján, mint a lobogó láng, gyönyörű tollbokréta ingott-lengett. Vállára fénylő csillagokkal telehintett égszínkék köpeny borult. Bőrmellénye fehér volt, mint a hó, s derekát bíborvörös öv fogta át. Ránézett a lányra, s tekintetéből lángoló szerelem sugárzott, hangja pedig boldogan zendült, midőn megszólította: „Ne félj tőlem, gyönyörű szűz, barátod vagyok, s mérheteden boldogságot hozok rád, ha csak egyszer is megölelhetlek. Hatalmas úr vagyok, kincseimnek, drágaköveimnek se szeri, se száma, s akár az egész világot megvásárolhatnám. Légy a kedvesem, s én büszke váramba viszlek, magam mellé ültetlek ragyogó trónusomra.” Csábos hangon így szólt az ifjú, a lány pedig csak ámult-bámult. Eszébe jutott imént tett esküje, s elfordult, menni készült; majd mintha különös varázs ejtette volna meg a lelkét, megint a legény felé hajlott. Odafordult a daliához, azonban mintha tűző napba tekintett volna, arcát kezével eltakarta; elfordult, majd egyszer mégis visszanézett a csodálatos jelenségre. Varázslatos erő sugárzott feléje, s a lány hirtelen odaborult a gyönyörű herceg ölébe. Az pedig rohanni kezdett zsákmányával, aki lázas szédületben hevert karjai közt. Meredek halmokon, mély völgyeken haladtak át, s egyre sötétebbé, egyre komorabbá vált körülöttük az erdő. Nyugtalanul dobogott a lány szíve, s hideg verejték verte ki a homlokát, mert e jelenség tüzes tekintetében mintha állatias, ijesztő lángot látott volna fellobbanni. Körülnézett, s látta, hogy sebesen suhannak el mellettük a komor fenyők; elrablója azonban csak fokozta sebességét. Rátekintett a legény arcára, és testét rettegő borzongás remegtette meg, ugyanakkor azonban csodálatos szerelemvágy töltötte el a szívét. Mentre andava attraverso un folto pineto, che essere meraviglioso le si fa incontro? Vede un giovane nobile come un principe e bello come quella mattina dorata. Il pennacchio del suo cappello ondeggia e guizza come una lingua di fuoco. Dalle spalle gli scende un mantello azzurro come il cielo e come il cielo sparso di stelle scintillanti. Il suo giustacuore è bianco come la neve e alla vita ha una cintura porporina. Contempla egli la fanciulla e nel suo sguardo si diffonde un amore radioso e la sua voce risuona di gioia quando le parla : “ Non aver paura di me, soave fanciulla! Io ti sono amico e ti darò una felicità sconfinata se ti potrò abbracciare solo una volta. Sono un uomo potente, ho tesori e pietre preziose innumerevoli e potrei comprare anche tutto il mondo. Diventa la mia cara; io ti voglio portare in un bel castello e porti accanto a me su un trono splendente ”. Così egli parlava con voce incantatrice e la fanciulla fu presa da stupore. Ricordò il giuramento prestato poco prima, e si allontanò, ma poi gli si avvicinò di nuovo e uno strano turbamento le afferrò l’anima. Si volse verso di lui, coprendosi il viso con le mani, come davanti allo splendore del sole poi si voltò di nuovo indietro, e finalmente contemplò ancora una volta quell’essere meraviglioso. Un’estasi possente si irraggiava verso di lei e all’improvviso la fanciulla cadde fra le braccia del bel principe. Allora egli corse via con la sua preda che, come in delirio, gli riposava fra le braccia. Andavano incessantemente su ripide colline, attraverso valli profonde e il bosco intorno a loro si faceva sempre più cupo. Il cuore della fanciulla batteva inquieto e il sudore dell’angoscia le scorreva dalla fronte, che finalmente aveva scorto come qualcosa di bestiale e di orribile nella fiamma fascinatrice di quegli occhi. Si guardò intorno e veloci passavano i cupi abeti nella corsa veloce del suo rapitore; guardò l’aspetto del giovane e brividi di spavento le corsero per il corpo, ma uno strano rapimento le teneva tuttavia il cuore. 05116
Bottom
05117
Top
Egyre tovább haladtak az erdőn át, míg végül egy magas hegy és sötét barlangok tűntek elébük. S ekkor, midőn már csak néhány lépésre voltak a hegytől, borzalmas dolog történt. A királyi öltözetű dalia egyszerre szörnyű manóvá változott: homlokából szarvak törtek elő, tarkóján szúrós sörte nőtt, s karmai mélyen bevágódtak a szerencsétlen lány mellébe. A szegény szűz fel-sikoltott, és kínjában hányta-vetette magát, azonban hiába. A manó undorító bőgéssel barlangjának legmélyére hurcolta a lányt, és utolsó csöppig kiszítta a vérét. Azonban csoda történt: a lélek nem szállt el a lány testéből, hanem mint hófehér, vértelen árny, bánatos kísértet továbbra is életben maradt. Bámulva látta ezt a manó, és karommal, foggal támadt a szűzre, azonban mégsem tudta megölni. Végül is úgy határozott, hogy örökre magánál tartja a lányt sötét barlangjában. De ugyan milyen szolgálatot tehetne a szűz a manónak, hogyan vehetné valamiképp hasznát? A manó megparancsolta, hogy tisztogassa kincseit, fényesítse ékköveit, és rakja ki halomba újból és újból elébe, mert soha be nem telt kincsének látásával. « Avanzarono essi attraverso i boschi e finalmente videro l’alto monte e le sue cupe grotte. E allora, quando furono soltanto a pochi passi dal monte, accadde una cosa orribile. L’uomo dalla veste regale, si mutò improvvisamente in un orribile orco: gli sortirono le corna dal capo, sul collo gli si rizzarono peli duri e la povera fanciulla sentì nel suo seno il dolore delle aguzze unghie di lui. Allora l’infelice urlò, si dibattè e lottò nell’angoscia, ma invano. Gridando malignamente l’orco la trasse nella sua grotta più fonda e le succhiò fino all’ultima goccia il sangue. Ma allora accadde un miracolo : la vita non si dipartì dalle membra della giovane; essa continuò a vivere esangue, bianca come la neve, come uno spettro malinconico della terra dei morti. L’orco vide ciò con stupore, si slanciò contro la sua vittima con le unghie e coi denti e con tutte le sue forze, ma non la potè uccidere. Alla fine decise di tenerla sempre con sè nella notte delle sue caverne. « Ma che servizio poteva ella fare, che profitto poteva trarne l’orco? Le prescrisse di pulire i suoi tesori e le sue pietre preziose e di accumularle davanti a lui continuamente; chè egli non si stancava mai di guardarle con ammirazione. 05117
Bottom
05118
Top
Így élt a sápadt, vértelen szűz hosszú éveken át, bezárva a hegy méhébe. Éjjel azonban ott áll a hegy gerincén, és némán, hangtalanul imádkozik. Ugyan ki adta néki ezt a szabadságot? Talán az ég ereje? Esőben, viharban, csikorgó fagyban, minden éjjel fölhág a hegy ormára, és bűneinek bocsánatáért esdekel. Vértelenül, hófehéren, s mint a szobor, mozdulatlanul, szótlanul áll, kezét mellére szorítja, fejét búsan lehorgasztja. Nem meri arcát az égre emelni; tekintetét a láthatár szélére, a templomtoronyra szegezi szüntelen. Mert egy csöndes hang folyton reményt, biztatást sugdos a fülébe; mint valami messzi szikra, száz meg száz mérföldről csillog felé ez a reménysugár. így tölti az éjt a hegy gerincén; ajkáról soha jajszó nem röppen, imádkozó kebléből soha sóhaj nem fakad. így múlik a komor éjszaka, amint azonban felhasad a hajnal, a kegyetlen manó azonnal visszahurcolja őt barlangjába. « Così visse per anni la fanciulla pallida, esangue, prigioniera in seno alle montagne. E, la notte, la si poteva vedere pregare in silenzio in cima al monte. Chi le dava quella libertà? La forza del cielo? Tutte le notti nella tempesta, sotto la pioggia, e al freddo pungente, stava in cima al monte invocando perdono per i suoi peccati. Esangue, bianca come la neve, simile a un’immagine, tanto era immobile e silenziosa, stava ella, le mani sul petto e il capo inclinato sul seno. La poveretta non osa levare la fronte verso il cielo nemmeno una volta, ma il suo occhio è incessantemente diretto verso il campanile della chiesa, e il lontano limite dei boschi; poiché una voce segreta le sussurrava sempre all’orecchio parole di speranza; benché questa speranza le balenasse come una scintilla lontana mille leghe. Così essa passa la sua notte sul monte e non si ode mai un lamento dalle sue labbra; e mai un sospiro solleva e abbassa il seno della supplice. Così la notte scura passa; ma, allo spuntar del giorno, l’orco spietato la trae di nuovo nelle sue caverne. 05118
Bottom
05119
Top
Alig múlt el száz nap, midőn az ifjú, a lány szerelmese, vidám szívvel újból visszatért útjáról. Gyönyörű szüze azonban nem futott elébe, hogy üdvözölje. Hiába kérdezte a legény, hol késik kedvese, senki sem tudott róla semmit. Éjjel-nappal mindenfelé fáradhatatlanul csak őt kereste, azonban hiába; nyomtalanul eltűnt a lány, mint a harmat. Végül elhagyta minden reménység, életéből kihalt minden öröm, s a szegény ifjú mint néma árny kószált egy ideig a földön, hogy végül is midőn épp fölkelt a sugárzó nap, a halál örökös éjszakája szálljon le szemeire. Cento soli avevano appena finito di illuminare la terra, che il giovane, il diletto della fanciulla, tornò a casa, felice del suo viaggio, ma la sua bella non gli si affrettò incontro a dargli il benvenuto. Domandò dove si trovasse, ma nessuno lo sapeva. Dovunque la cercò, notte e giorno, instancabilmente, ma sempre invano. La fanciulla era sparita senza lasciar traccia, come la rugiada del mattino. Finalmente perse tutta la speranza, e, dimentico della gioia di vivere, vagò ancora qualche tempo quaggiù come un’ombra muta. Una volta finalmente, mentre il sole radioso si alzava, la notte della morte gli oscurò la luce degli occhi. 05119
Bottom
05120
Top
Borzalmas, hosszú éveket töltött a sápadt szűz a manó barlangjában; nappal kegyeden kínzójának kincseit tisztogatta és rakosgatta ki elébe, éjjel pedig ott állt a hegy gerincén. Vértelenül, hófehéren és mint a szobor, szótlanul, mozdulatlanul áll; kezét mellére szorítja, fejét bánatosan lehorgasztja. Nem meri arcát fölemelni az égre, tekintetét csupán a messzi erdőszélen emelkedő templomra szegezi. Nem panaszkodik, nem jajgat, soha egyetlen sóhajtás sem fakad imádkozó kebeléből. Ma la fanciulla pallida trascorse anni terribilmente lunghi: di giorno, negli antri dell’orco, forbendo e ammucchiando senza posa i tesori sotto gli occhi del suo crudele aguzzino; mentre le notti le passava in cima al monte. Esangue, bianca come la neve e simile a una immagine tanto è immobile e dolente, essa posa le mani sul petto e reclina la testa sul seno. Non osa levare la fronte al cielo, ma il suo sguardo è sempre diretto al campanile della chiesa e al confine lontano dei boschi. Non si lamenta ; nè alcun sospiro solleva o abbassa il seno della supplice (Qui l’A. ha ripetuto le parole di dianzi, forse per dare maggior risalto alla monotona vita della fanciulla.). 05120
Bottom
05121
Top
Világos nyári éj van. A hegy tetején ott áll megint a leányzó, és eszébe idézi, mily hosszú időt töltött már keserves rabságban; kereken száz esztendő múlt el azóta, hogy elvált szíve szerelmétől. Megborzad, gondolatai összezavarodnak, homlokáról hideg verejtékcsöp-pek gyöngyöznek alá a hegy mohos köveire, midőn eszébe jutnak az elmúlt hosszú évtizedek. Először ekkor mert föltekinteni az égre, és hamarosan csodálatos fényt pillantott meg, mely mint valami üstökös szállt feléje a végtelen messzeségből. De minél közelebb ért a fény, annál inkább megváltozott az alakja. Nem üstökös volt az, hanem a megdicsőült ifjú, kezében ragyogó karddal. Meghitt kedvesség, ismerős szépség sugárzott arcáról, s a leány szíve hevesen kezdett dobogni, mert felismerte benne egykori jegyesét. De miért közeledett az ifjú karddal a kezében? Sejtette ezt a lány, s gyönge hangon így szólott: „Ez a kard vet véget gyötrelmeimnek? Itt a keblem, ifjú hős, üss ide fényes acéloddal, és ha tudod, add meg nékem a már réges-rég óhajtott halált.” így szólt a leány a hegy tetején, azonban az ifjú nem a halált, hanem az élet balzsamos leheletét hozta számára, mely mint illatos hajnali szellő susogott-lengett a sápadt szűz körül. A szerelmes tekintetű ifjú ölébe vonta, megcsókolta a lányt, s a vértelen szűz érezni kezdte ereiben a vér meleg áramlását, arca kipirult, mint a hajnali felhő, és öröm sugárzott derült homlokáról. Selyemfürtös fejét odahajtotta jegyese vállára, föltekintett a magas égre, és kebléből mély sóhaj szakadt, évtizedes szenvedések sóhajtása; az ifjú ujjai pedig ott bujkáltak a lány hajfürtjei között, melyek lágyan lengedeztek a szelíd hajnali szellőben. Csodálatos pillanat volt ez, a szabadulás pillanata, az üdvözülés reggele. A komor hegy lejtőin, a fenyők ágai közt madarak énekeltek, és kelet felől felragyogott a nap sugárzó korongja. Olyan szép volt ez a hajnal, mint az a másik reggel, mikor a szerelmesek a zöld réten hosszú időre elváltak egymástól. « È una pallida notte d’estate. Sul monte sta di nuovo la fanciulla, ricorda il tempo che ha trascorso nella sua dolorosa prigionia e cento anni sono passati dal giorno in cui si è separata dall’amico del suo cuore. Si spaventa, le gira il capo e fredde perle di sudore le scendono dalla fronte sul terreno muschioso; quando si rammenta la lunghezza delle decadi passate, allora osa per la prima volta di guardare in alto e subito scorge una luce meravigliosa che, simile a una stella cadente, le si avvicina dalla lontananza dello spazio. Ma quanto più questa luce le si avvicina, tanto più cambia aspetto. Non è più una stella cadente, ma un giovane trasfigurato, con una spada sfolgorante in mano. S’irradia da quel volto una dolcezza nota; il cuore della fanciulla comincia a battere forte, ora che ha ravvisato il suo antico diletto. Ma perchè si avvicinava con la spada in mano ? La fanciulla si turbò e disse con flebile voce : “ Codesta spada metterà fine, una buona volta, al mio soffrire? Ecco il mio seno, giovane eroe, colpisci qui col tuo acciaio corrusco, e, se puoi, dammi la morte che io ho lungamente, lungamente sospirato ”. Così parlò essa dal monte, ma il giovane non le portava la morte, bensì il dolce sorriso della vita, che, mormorando come il vento odoroso del mattino, cinse la fanciulla. Guardandola teneramente, il giovane la prese fra le braccia, la baciò e subito la fanciulla esangue sentì un sottile fiotto di sangue correrle come un dolce ruscello per le vene, le guance le brillarono quale nube arrossata dall’aurora e la fronte le s’irradiò di gioia. « Allora appoggiò la testa ricciuta sul braccio del fidanzato, guardò verso il cielo splendente concedendo una tregua al suo seno dopo un dolore di diecine d’anni, e le dita del giovane errarono fra i suoi riccioli dolcemente agitati da una brezza leggera. Bello era il momento della redenzione e il mattino della liberazione. Gli uccelli cinguettavano fra gli abeti, sui margini del monte selvaggio, e a nord-est si levò il disco lucente del sole. Questo mattino era simile a quello in cui, una volta, gli amanti, sulla collina verdeggiante, si erano separati per lungo tempo. 05121
Bottom
05122
Top
Ekkor azonban dühösen, felborzolt sörénnyel előmászott a gonosz manó, hogy a szüzet ismét barlangjába hurcolja. De alig nyújtotta ki karmát a lány felé, az ifjú kardja, mint a villám, átdöfte oldalát, s fekete vére kiömlött a hegyre. A leány elfordította arcát e látványtól, s homlokát az ifjú keblére szorította; a manó pedig szörnyű bőgéssel kimúlt, és lezuhant a hegy meredélyén. így szabadult meg a világ ettől a borzalmas szörnyetegtől. Az ifjú és a leány ezüstös felhők szárnyán szálltak fel az égi magasságokba. Jegyesének ölében pihent a menyasszony, és homlokát vállára hajtva boldogan mosolygott. Átrepültek az űrön, és mélyen elmaradtak alattuk erdők, hegyek, tekervényes völgyek, hogy végül is kékes ködfátyol takarjon el mindent szemük elől. « Allora l’orco rabbioso, coi peli ritti per la collera, salì sul monte per riportare la fanciulla nei suoi antri, ma aveva appena allungato le grinfie verso di lei, che la spada del giovane, rapida come il fulmine, gli trapassò il fianco e il sangue nero zampillò sul monte. La fanciulla torse il capo, premendo la fronte contro il petto dell’a-mato, quando l’orco, orribilmente gridando, rese l’anima e cadde giù dal pendio del monte. Così la terra fu liberata da quell’orribile mostro. Il giovane e la fanciulla furono portati in seno a una nube argentea nelle regioni eteree. La fidanzata riposava fra le braccia dell’amato, premendo la fronte sul suo petto, e sorrideva felice. Andavano per lo spazio e giù, nella lontananza profonda, restavano i boschi, i monti e le sinuose ramificazioni delle vallate. E tutto alla fine scomparve ai loro occhi come un fumo azzurrino ». 05122
Bottom
05123
Top
Ezt a mesét mondotta el Aapo a sápadt szűzről testvéreinek azon az álmadan éjszakán, az Impivaara tisztásain. Questa fu la storia della « vergine pallida » che Abramo narrò ai suoi fratelli nella capanna di fogliame in quella notte insonne nella prateria di Impivaara. 05123
Bottom
05124
Top
JUHANI: Mire véget ért a mese, Timo is fölébredt. Gianni. Timoteo si sveglia proprio quando la storia è finita. 05124
Bottom
05125
Top
TIMO: Miért nem nyugosztok békével, fiúk? Timoteo. Perchè non dormite in pace, ragazzi? 05125
Bottom
05126
Top
JUHANI: Nagy mesélgetés folyik itt. Hát így szól a mese az egyszeri lányról és a manóról. Gianni. Qui si raccontano storie a tutt’andare. Sì, era la storia della fanciulla e dell’orco. 05126
Bottom
05127
Top
SIMEONI: Hanem azt mondják, hogy ez a szörnyű manó még most is él. A vadászok nemegyszer találkoztak vele, s azt állítják, csak egy szeme van, mely az éj sötétjében parázsként világít. Simeone. Ma si dice che questo orribile orco sia ancora in vita. Dei cacciatori l’hanno visto; aveva un occhio solo che, nell’oscurità della notte, brilla come un carbone ardente. 05127
Bottom
05128
Top
JUHANI: Ugyan mi is történt néhány évvel ezelőtt az öreg Kuokkala apóval, Isten nyugosztalja szegényt! Egy tavaszestén, fajdlesen járva, itt, ezen a tisztáson várta be az éjfélt tábortüze mellett. Ott, a hegy tövénél megjelent neki az a bizonyos fénylő szem, s egy hang szakadadanul azt kérdezte: „Odaüssek? Odaüssek? Odaüssek?” Ezt kérdezte néhány ezerszer, míg végre is az öreget, aki amolyan régi vágású ember volt, s nem ijedt meg a maga árnyékától, elhagyta a béketűrés, és dühösen odamordult: „Üss hát oda, vigyen el az ördög!” Gianni. Che successe diversi anni fa, al vecchio di Kuokkala che ora riposa in Dio? Una volta, di primavera, mentre era a caccia del gallo cedrone, e aspettava la mezzanotte, vicino a un braciere qui sul prato, vide là, alle radici del monte, la stessa luce brillare e udì una voce che chiedeva senza posa: «Lo getto, lo getto?». Ripetè questa domanda mille volte, tanto che il vecchio, che era di stampo antico e il cui cuore non batteva per niente, alla fine si arrabbiò e rispose con voce stizzosa : « Getta e lasciami in pace ». 05128
Bottom
05129
Top
TIMO: Hanem aztán több se kellett! Timoteo. Sì, ma non ebbe bisogno di dir altro. 05129
Bottom
05130
Top
JUHANI: Mondd el csak, Timo, mi történt aztán. Gianni. Racconta, Timoteo, come andò. 05130
Bottom
05131
Top
TIMO: Nos, abban a pillanatban egy vigyorgó csontváz ugrott az öreg tábortüzéhez, de oly zajjal ám, mintha tíz ember lökte volna oda, s az utolsó szikráig kioltotta a tüzet. De az öreg is jobbnak látta kapni a puskáját és szépen ehszkolni a hegy tájékáról, noha, mint Juhani mondja, régi vágású ember volt, és nem ijedt meg a saját árnyékától. Timoteo. Dopo un momento venne uno scheletro, che faceva le boccacce, nel braciere del vecchio con un enorme fracasso, venne come lanciato da dieci mani d’uomini e spense il fuoco fino all'ultima scintilla. Allora il vecchio afferrò il suo fucile e se la svignò in fretta e furia dalla vista del monte, benché, come ha detto Gianni, fosse di antico stampo e non gli battesse il cuore per nulla. 05131
Bottom
05132
Top
SIMEONI: Tehát a manók és ördögök városába költöztünk! Simeone. Siamo tornati di casa in questa dimora di orchi e di diavoli? 05132
Bottom
05133
Top
AAPO: Ide költöztünk, és itt is maradunk félelem nélkül. A manó, még ha életben lenne is, teljesen erőtlen: Kuokkala apóval szemben tanúsított viselkedése is ezt bizonyítja. Haragjában is csak a tüzet tudta eloltani, azt is csupán az öreg előzetes engedélyével. A szent daha kardja örökre megtörte erejét. Abramo. Siamo tornati qui e qui abiteremo senza paura. L’orco, se è ancor vivo, è ormai impotente; l’ha dimostrato col suo modo di comportarsi col vecchio di Kuokkala. Tutto quanto ha potuto fare, nella sua rabbia, è stato di spegnere il fuoco, e anche questo col permesso dell’uomo. La sua potenza è stata spezzata per sempre dalla spada del santo giovane. 05133
Bottom
05134
Top
JUHANI: Hanem azt a szegény lányt ott a sötét barlangban, annak a tarajos szörnynek a rabságában mégiscsak sajnálom. Gianni. Ma come mi fa compassione la fanciulla nelle tenebre delle caverne, la fanciulla con quel maledetto orco setoloso. 05134
Bottom
05135
Top
SIMEONI: Úgy kell neki, miért nem állott ellen a kísértésnek! Simeone. Perchè non ha resistito alla tentazione? 05135
Bottom
05136
Top
JUHANI: Jaj, fiam, ne mondj ilyet! Ugyan mi történne, ha valahol egy virágos völgyben világszép királylány lépne eléd, szép, mint a rózsa, s ott illegne előtted selyemben, csipkében, pomádéillatban, páváskodva ragyogó aranyköntösben? Ugyan mit tenne szegény szíved, ha egy ilyen lotyó lépne eléd, s elkezdene simogatni, csókolgatni? Erre felelj, Simeoni! Gianni. Ah, ragazzo, non dir così! che faresti tu, per esempio, se ti venisse incontro la figlia di un re in una valle fiorita e tranquilla, bella come una rosa in fiore, ti sgambettasse incontro, vestita di seta, con uno scialle, impomatata, profumata e coperta di lustrini d’oro scintillanti come un pavone; se una pupattola del genere ti venisse incontro e volesse abbracciarti e baciarti, cosa farebbe il tuo misero cuore, ti domando io, Simeone? 05136
Bottom
05137
Top
SIMEONI: Imádkoznék, hogy legyek erős a hitben. Simeone. Io cercherei forza nella fede. 05137
Bottom
05138
Top
JUHANI: Hm. Gianni. Ehm! 05138
Bottom
05139
Top
TIMO: Én bizony nem hagynám, hogy ölelgessen, s még kevésbé, hogy csókokat cuppantson rám. Hagyj békén, mondanám neki, távozz tőlem, ebadta manó, mert különben kitörök egy furkót onnan a bokorból, s úgy ellátom a bajod, hogy a katicabogár szárnyánál is tarkább lesz holnap a hátad. így tennék irgalmatlanul, s tudom, ennek meglenne a hatása. Timoteo. Io non le permetterei di abbracciarmi e ancor meno di baciarmi la bocca. « Allontanati, direi, levati dai piedi, diavoletto, altrimento prendo un ramo da un arbusto e ti batto tanto che domani avrai la schiena più lustra e variopinta dell’ala di una coccinella ». Io farei così senza alcuna pietà. Certo questo gioverebbe. 05139
Bottom
05140
Top
JUHANI: Jaj, édes öcsém, azt hiszem, másképp beszélnél, ha jobban körülnéztél volna a világban, például ha jártál volna Turku városában. Én már voltam ott: ökröt hajtottam oda a Viertola-udvarházból. Sok elképesztő dolgot láttam; láttam, hogy fényűzés és pompa hogy megzavarhatják az emberek fejét. Haj, micsoda lárma, milyen káprázatos élet! Emitt robog egy kocsi, amott robog egy hintó, s a hintókban ped-rett bajszú gavallérok, porcelánbaba-képű hajadonok ülnek, s a drága illatszerektől és pomádéktól messze szagos lesz az utca utánuk. De nézz csak oda! Uram, segíts! Aranyos toliakkal felcicomázva, hamiskás dáma vagy frajla vagy mi a csoda tipeg feléd. Nézd a nyakát! Fejér, mint a tejszín, az orcája piros, mint a bazsarózsa, s szeme úgy ég, mint két máglyarakás, mivel magas kalapban, selyemfényes fekete frakkban egy igazi ficsúr közeledik hozzá, és négyszögletes üveg-ablakocskáján át, melyet odacsíptetett a bal szemébe, negédesen kacsingat rá - hogy a kakas csípné meg. Most meg, hű, az áldóját! mindketten finoman hajbókolnak; a fehércseléd igazi eperszájjá csücsöríti az ajakát, és elkezd csicseregni, mint a fecskék a napsütötte ereszen. A ficsúr meg illeg-billeg, karját lengeti, farát riszálja, megemeli a kalapját, s lábával megkaparja a földet, hogy szikrát vet tőle az utca köve. Ez volt aztán a komédia! Haj, ti bolond barázdabillegetők, gondoltam magamban, midőn nagy halom friss ökörbőrrel a vállamon ott álltam az utca sarkán, és tátott szájjal bámultam ezeknek a fajdoknak a dürgését. Gianni. Poverino! Credo che ragioneresti diversamente se ti fossi guardato in giro un po’ di più in questo mondo, se specialmente fossi stato a Turku. Io ci sono stato una volta, quando ci portai i bovi dalla fattoria di Viertola. Ne ho visto là di meraviglie, e come il fasto e il lusso possono far girare il capo all’uomo. Ohi, ohi, che villaggio rumoroso, che vita spensierata. Qui corrono vetture, là corrono vetture e sulle vetture siedono dei pazzi indiavolati con tanto di baffi; siedono delle ragazze come bambole di porcellana che diffondono intorno un forte profumo di olì e pomate costose. E guarda qui! Gesù, proteggici! Ecco che salta fuori una graziosa donzella, o signorina che sia, con piume d’oro. Che collo! Bianco come il latte fresco, e le guance rosse e gli occhi le brillano come due bracieri in pieno giorno, quando le viene incontro un tronfio fannullone col cappello e le falde di un nero lucente che le fa l’occhialetto. Bah! Che il diavolo ti porti! che le fa l’occhietto attraverso un vetrino quadrato che brilla all’occhio sinistro di quel bighellone. Ma guarda ora, per mille diavoli! ora si fanno degli inchini da tutte e due le parti e la puttanella stringe la bocca a cui di gallina e cinguetta come una rondine su un tetto soleggiato, e il moscardino davanti a lei agita la mano e le falde, dondola il cappello e gratta tanto col piede il selciato da farne sprizzar scintille. Ah che divertimento! Ah cari i miei civettoni, pi usavo allora io, povero ragazzo, stando sull’angolo della strada, col mio pacco di pelli fresche di bove sulle spalle, e guardavo ridachiando quei due piccioni che tubavano. 05140
Bottom
05141
Top
TUOMAS: Az urak bolondok. Maso. I signori sono pazzi. 05141
Bottom
05142
Top
JUHANI: És gyermekesek, akár a tejfelesszájú kölykök. Úgy is esznek, mint azok: kendővel a nyakukban, és nem tudják - istenuccse! -, hogy ha fölkelnek az asztaltól, hát illenék tisztességei lenyalni a kanalat! Ezt nagy csodálkozással magam is láttam. Timoteo. E puerili come ragazzi dal viso imbrattato di latte. È, quando lo mangiano, si mettono dei cenci nel petto e, mondo cane!, non sanno nemmeno leccare il cucchiaio quando si alzano da tavola; l'ho visto io con questi occhi e con mia gran meraviglia. 05142
Bottom
05143
Top
SIMEONI: Hanem a szegény parasztot nyúzni, szipolyozni, ahhoz értenek! Simeone. Ma per truffare e scorticare i contadini, allora sì che sono uomini! 05143
Bottom
05144
Top
JUHANI: Valóban, az urak világában sok nevetséges és asszonyos szokás akad, ezt megfigyeltem turkui utamon. Hanem ha olyan kikent-kifent, idres-bodros fehércseléd magát mórikálva közeledik felénk, bizony megfájdul az ember fiának a szíve. Igen, igen, fiúk! A világ gyönyörei szörnyen csábítanak, ezt tapasztaltam én is turkui utamon. És még egyszer ki kell jelentenem, hogy szívem nagyon megszánta azt a szegény lányt ott fenn a hegyen. Igazán ideje volt, hogy végre megszabaduljon a pokolból, és szíve szerelmével együtt bevitorlázzon a béke révébe, ahová talán egyszer bennünket is eljuttat az Úr kegyelme. Ebben a reményben igyekezzünk most elaludni. Igaz, van még erről a hegyről egy másik érdekes mese is, ezt azonban hagyjuk máskorra, most pedig próbáljunk aludni. Te azonban, Simeoni, menj ki, és kapard be hamuval a parazsat, hogy ne kelljen holnap reggel soká bíbelődnöm kovával, fűcsomóval, hanem azonnal nekiláthassak a gerendák kopácsolásának, mint valami piros fejű harkály. Eredj, no, eredj. Gianni. Certo, nel mondo dei signori si trovano molte cose effeminate e ridicole; l’ho osservato nel mio viaggio a Turku. Ma, quando ti si avvicina una donnetta del genere tutta moine, profumata di pomate e il colletto svolazzante non si può far a meno di sentirsi qualcosa muovere in cuore. Sì, sì, ragazzi, le vanità del mondo attirano potentemente; me ne sono avvisto nel mio viaggio a Turku. E dico ancora una volta : compiango di cuore la fanciulla del monte. È già passato del tempo da quando è stata salvata da quell’inferno e naviga col suo amico verso quel porto di pace dove un giorno Dio condurrà anche noi. Con questa speranza cerchiamo di dormire ora. Veramente su questo monte c’è un’altra storia singolare, ma lasciamola per un’altra volta e cerchiamo di dormire, ora. Simeone, va’ a coprire le braci con la cenere che io non abbia bisogno domattina di fregare l’acciarino e dar fuoco a una manciata di fieno, ma possa subito battere i tronchi come un picchio dal ciuffo rosso. Va’, per piacere. 05144
Bottom
05145
Top
Simeoni valóban ki is ment, hogy végrehajtsa Juhani parancsát, de pár pillanat múlva kidülledt szemmel, égnek meredő üstökkel máris visszatért. Nagy dadogva előadta, hogy ott künn, a szekerek táján, valami különös, égő szemet látott. Erre a többiek is talpra ugrottak, testüket-lelküket az Úr gondjába ajánlották, s aztán egybeverődve kiléptek a kunyhó elé. Mozdulatlan, néma szoborként álltak s meredtek a sötétbe, amerre Simeoni ujja mutatott. Csak bámultak, néztek mozdulatlanul, s valóban láttak is a szekér mögött valami különös csillogást, mely hol feltűnt, hol kihunyt, hogy aztán újból fényesen felcsillanjon. Ezt talán fehér gebéjük egyetlen szemének vélték volna, azonban semmiféle fehérség sem derengett onnan, épp ellenkezőleg, valami fekete árny mozgott-lengett, s aztán a csengő csilingelé-sét sem hallották. Ezt fontolgatva, egy darabig mozdulatlanul álltak a testvérek, végül azonban Tuomas dühösen felmordult. Simeone andò a eseguire l’ordine di Gianni, ma ritornò ben presto coi capelli ritti e gli occhi smarriti. Balbettando, egli raccontò qualcosa di uno strano occhio che brillava fuori, vicino al carro. Gli altri si alzarono di scatto, benedissero le loro anime e i loro corpi e uscirono fuori tutti insieme dalla capanna, e i loro capelli somigliavano a un groviglio di ramoscelli secchi di betulla. Immobili, muti come statue fissando nella direzione indicata da Simeone, guardarono senza battere gli occhi e videro anch’essi veramente, dietro il carro, una bagliore strano che di quando in quando spariva, ma per riapparire ben presto. Avrebbero potuto prenderlo per l’unico occhio di Valko, ma non distinguevano niente di bianco; al contrario qualcosa di nero, e non si udiva il suono del suo campano. In questi pensieri i fratelli stavano fermi; ma finalmente Maso disse con voce aspra: 05145
Bottom
05146
Top
TUOMAS: Mi kell? Maso. Che c’è là? 05146
Bottom
05147
Top
JUHANI: Az isten szerelmére, ne szólj hozzá ilyen gorombán. Ez ő! Mit tegyünk, testvérek! Ez ő! Ugyan mit mondjunk neki? Gianni. Per l’amor di Dio, non cominciare a parlargli così aspramente! È lui! Che facciamo ora, fratelli? È lui. Che dirgli? 05147
Bottom
05148
Top
AAPO: Igazán, magam sem tudom. Abramo. Io non lo so davvero. 05148
Bottom
05149
Top
TIMO: Most jó lenne énekelni egy zsoltárt. Timoteo. Ora farebbe bene un versetto. 05149
Bottom
05150
Top
JUHANI: Hát közülünk senki sem tud egyetlen imádságot sem kívülről? Mégis mondjatok fel mindent, drága testvéreim, ami csak eszetekbe jut. Az ég szerelmére, szavaljatok el mindent, amire csak emlékeztek, akár bibliai történeteket is, ha jobb nem akad. Mondjátok el, kedves testvérek, akár a szükségke-resztelési igéket. Gianni. Nessuno di noi sa a memoria un sola preghiera? Recitate, cari fratelli, tirate fuori in nome di Dio, quel che ricordate, quel che vi passa per il capo, un passo della Bibbia, anche se non è proprio adatto alle circostanze. Recitate sia pure la parola di un battesimo d’urgenza, cari fratelli. 05150
Bottom
05151
Top
TIMO: Hiszen tudtam én egy-két szakaszt a zsoltáros-könyvből, de most mintha szörnyű retesz zárná el elmém ajtaját. Timoteo. Io sapevo uno o due versetti del salterio, ma ora è come se avessi un trave orribile davanti al cervello. 05151
Bottom
05152
Top
SIMEONI: A szellem nem enged téged beszélni, mint ahogy engem sem. Simeone. È lo spirito che non ti permette di parlare, come a me. 05152
Bottom
05153
Top
TIMO: Nem enged, nem bizony! Timoteo. Non me lo permette. 05153
Bottom
05154
Top
JUHANI: Hát ez borzasztó! Gianni. È terribile! 05154
Bottom
05155
Top
AAPO: Borzasztó! Abramo. Terribile! 05155
Bottom
05156
Top
TIMO: Bizony borzasztó! Timoteo. Veramente terribile. 05156
Bottom
05157
Top
JUHANI: Mit tegyünk? Gianni. Che fare? 05157
Bottom
05158
Top
TUOMAS: Azt hiszem, legjobb, ha keményen szembenézünk vele. Kérdezzük meg, hogy kicsoda, és mit akar? Maso. Per me, il meglio è di mostrarsi risoluti. Domandiamogli i lii è e che vuole? 05158
Bottom
05159
Top
JUHANI: Várj, majd én megkérdem. Ki vagy? Ki vagy, és mit akarsz tőlünk? Egy árva szót sem felel! Gianni. Lascia che glielo chieda io. «Chi sei? chi sei? chi sei r i he vuoi da noi? ». Non risponde una parola. 05159
Bottom
05160
Top
LAURI: Vegyünk tüzes csóvákat a kezünkbe. Renzo. Prendiamo dei tizzoni. 05160
Bottom
05161
Top
JUHANI: Tüzes csóvát veszünk a kezünkbe és pecsenyévé sütünk, ha nem mondod meg a neved, fajzatod, s hogy mi járatban vagy! Gianni. «Prenderemo dei tizzoni e ti conceremo per le feste se non i i dici il tuo nome, la tua famiglia e i tuoi affari ». 05161
Bottom
05162
Top
LAURI: Én úgy gondoltam, hogy fogjunk tüzes csóvát, és csapjuk a fejéhez. Renzo. No, pensavo di colpirlo subito coi tizzoni. 05162
Bottom
05163
Top
JUHANI: Ha mernénk. Gianni. Se si osasse. 05163
Bottom
05164
Top
LAURI: Egy életem, egy halálom. Maso. Si deve morire una volta sola. 05164
Bottom
05165
Top
JUHANI: Igaz, egy életünk, egy halálunk! Tüzes csóvát a markotokba, fiúk! Gianni. Già, si deve morire una volta sola. Tizzoni in pugno, ragazzi! 05165
Bottom
05166
Top
Hamarosan ott álltak sorban, égő csóvákkal a kezükben. A csapat élén, kidülledő szemmel, mint a bagoly, Juhani meredt a szekér felé, ahonnan a rejtélyes szem különös csillogással nézett vissza rá. így álltak a testvérek parázsló fegyverekkel az éjszakai tisztáson; a hegy felől kuvik huhogott, alattuk pedig komoran zúgott a zordon erdő, s az eget sötét felhők borították. Si misero presto in fila, coi tizzoni ardenti in mano a guisa di armi. Davanti stava Gianni, con gli occhi tondi come una civetta, guardando l’occhio dietro il carro che lo fissava con una luce misteriosa. I fratelli stavano così nella prateria deserta con le loro armi scintillanti e la civetta cantava sugli abeti del monte; dalla desolata palude si levavano lugubri rumori e le nubi scure coprivano la volta del ciclo. 05166
Bottom
05167
Top
JUHANI: Amikor azt mondom: most, fiúk!, akkor repüljön minden csóva az ördög nyakába. Gianni. Quando dirò: su, ragazzi, allora volino i tizzoni dalle vostre mani sul groppone del diavolo. 05167
Bottom
05168
Top
SIMEONI: De talán próbálnék még egyszer szent igével elűzni a gonoszt. Simeone. Ma proviamo ancora un po’ con gli esorcismi. 05168
Bottom
05169
Top
JUHANI: Okos tanács! Próbáljuk meg hát. Hanem ugyan mit mondjak neki? Súgd meg nekem, Simeoni, mert én most furcsa módon ostoba vagyok. Súgd meg nekem a szavakat, s én úgy a képébe kiáltom, hogy az erdő is visszhangzik bele. Gianni. Ben pensato. Prima un po’ di esorcismi. Ma cosa dovrei dirgli? Dimmelo piano in un orecchio; perchè in questo momento mi sento straordinariamente stupido. Suggeriscimi la parola e io gliela getterò così forte in faccia che il bosco ne risuonerà. 05169
Bottom
05170
Top
SIMEONI: Figyeld hát, mit mondok. Itt állunk. Simeone. Bada allora a quel che ti dico: siamo qui... 05170
Bottom
05171
Top
JUHANI: Itt állunk! Gianni. Siamo qui! 05171
Bottom
05172
Top
SIMEONI: Mint a hit vitézei, tüzes karddal kezünkben. Simeone. Come eroi della fede, con spade infuocate in pugno... 05172
Bottom
05173
Top
JUHANI: Mint a hit vitézei, tüzes karddal kezünkben! Gianni. Come eroi della fede, con spade infuocate in pugno. 05173
Bottom
05174
Top
SIMEONI: Eredj utadra. Simeone. Va’ per la tua strada... 05174
Bottom
05175
Top
JUHANI: Eredj a pokolba! Gianni. Va’ al diavolo! 05175
Bottom
05176
Top
SIMEONI: Igaz keresztények, Isten katonái vagyunk. Simeone. Noi siamo cristiani battezzati, guerrieri di Dio... 05176
Bottom
05177
Top
JUHANI: Igaz keresztények, Isten katonái, Krisztus vitézei vagyunk. Gianni. Noi siamo cristiani battezzati, guerrieri di Dio. 05177
Bottom
05178
Top
SIMEONI: Noha nem tudunk olvasni. Simeone. Benché non si sappia leggere... 05178
Bottom
05179
Top
JUHANI: Noha nem tudunk olvasni. Gianni. Benché non si sappia leggere. 05179
Bottom
05180
Top
SIMEONI: De mégis hiszünk. Simeone. Ma abbiamo la fede lo stesso... 05180
Bottom
05181
Top
JUHANI: De mégis hiszünk, és hitünkben szilárdan bízunk. Gianni. Ma abbiamo la fede lo stesso e crediamo fermamente. 05181
Bottom
05182
Top
SIMEONI: Eredj hát! Simeone. Ora vattene!... 05182
Bottom
05183
Top
JUHANI: Eredj hát! Gianni. Ora vattene. 05183
Bottom
05184
Top
SIMEONI: Nemsokára megszólal a kakas. Simeone. Presto il gallo canterà... 05184
Bottom
05185
Top
JUHANI: Nemsokára megszólal a kakas! Gianni. Presto il gallo canterà. 05185
Bottom
05186
Top
SIMEONI: És az Úr világosságát hirdeti. Simeone. E annunzierà la luce del Signore... 05186
Bottom
05187
Top
JUHANI: És Zebaoth Úr világosságát hirdeti! Gianni. E annunzierà la luce del Dio degli eserciti! 05187
Bottom
05188
Top
SIMEONI: De ő ügyet sem vet szavunkra. Simeone. Mi pare che non se ne dia per inteso. 05188
Bottom
05189
Top
JUHANI: De ő ügyet sem vet sza... Igen, ügyet sem vet ránk, még ha az angyalok nyelvén is szólnék neki. Az Úr óvjon bennünket, testvérek! Mert nincs más hátra, mint... No most, fiúk! Gianni. Mi pare che non se ne dia per int... Già, non se ne dà per inteso, benché io sbraiti come un angelo. Il Signore ci benedica, fratelli! Non resta altro che... Via, ragazzi! 05189
Bottom
05190
Top
Ekkor mind a kísértet felé hajították tüzes csóváikat, mire az négy lábával dobogva nyílsebesen elvágtatott, s a tüzes parazsak még soká ott világítottak a hátán a sötétben. így szökött meg a rém a tűzesőből, s csak Leérve a tisztás szélére mert végre megállni, mert egy-szer-kétszer hangosan felnyeríteni. A testvérek gonosz szelleme, rettenetes kísértete nem volt más, mint félszemű gebéjük, mely átmenetileg elvesztette fehér színét. A szegény pára ugyanis belesüppedt a mocsár iszapos dágványába, és csak nagy üggyel-bajjal tudott kikecmeregni a szárazra. Ebben a nagy küszködésben a csengőt is leszakította a nyakáról, amely körülmény szintén jelentősen közrejátszott a testvérek megtévesztésében. Ez volt az a szem, mely az éj sötétjében a szekér mögött felcsillant, mint ahogy sok állatnak csillog a szeme a sötétben. Csak néhány perc múlva, s akkor is csak óvatosan mertek a testvérek közeledni lovukhoz; végre fölismerték tévedésüket. Dühös képpel tértek vissza a kunyhóba: mire azonban megvirradt, már mindnyájan mély álomba merülve hortyogtak. Allora tutti gettarono il loro tizzone contro il fantasma che scappò via come una freccia scalpitando sui quattro zoccoli e i carboni ardenti s’intravvidero a lungo sul suo groppone, attraverso le tenebre della notte. Così esso fuggì da quella pioggia infuocata e, raggiunto il limite della prateria, osò finalmente fermarsi soffiando forte una volta o due, perchè il fantasma dei fratelli, il mostro spaventevole era il loro cavallo monocolo che aveva, per un momento, perduto il suo colore bianco nel fango nero della palude dove si era sprofondato e si era a lungo rotolato prima di poter rimettere gli zoccoli all’asciutto. Nel rivoltarsi si era anche strappato il campano dal collo, circostanza che aveva tratto i fratelli in errore. Questo era l’occhio che brillava dietro il carro, nelle tenebre notturne, come brilla l’occhio di molti animali nell’oscurità. Ma solo dopo un po’, e anche con prudenza, i fratelli osarono avvicinarsi a Valko e finalmente si accorsero del loro errore. Contrariati, tornarono alla capanna e finalmente, allo spuntar del giorno, s’immersero in un sonno profondo. 05190
Bottom

Fejezet 06 Capitolo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita|-fra|-epo| (hu-it) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capitolo
Download A hét testvér o I sette fratelli télécharger
06001
Top
Végre készen állott a testvérek házikója. Öt öl volt a hossza, három a széle; egyik vége keletre, a másik nyugatra nézett. Belépve a ház keleti végén nyíló ajtón, jobb kéz felől hatalmas kemence, balra meg egy jászol állott, Valko jövendő téli állása. A küszöbtől a szoba közepéig csupán ledöngölt, fenyőgallyakkal behintett föld volt a padló, a túlsó félen azonban széles gerendákból pompás padozatot, efölé pedig széles fürdőpadkát építettek. A testvérek ugyanis nemcsak lakószobának, hanem szaunának is használták a házukat. A lakóháztól mintegy húszlépésnyire állt a fiatalabb fenyődorongokból rótt éléskamra. La casa dei fratelli era finalmente pronta. Era alta circa cinque tese e larga tre, con una facciata a oriente e l’altra a ponente. Entrando dalla porta che si trovava dal lato est della casa, sorgeva a destra un gran focolare e a sinistra una stalla costruita perchè Valko ci svernasse. Dalla soglia fino a circa metà della camera il terreno era coperto di rami d’abete, ma in fondo c’era un magnifico impiantito fatto di larghe tavole e, al disopra di questo, un ampio soppalco, chè i fratelli usavano la loro nuova casa come abitazione e come sauna. A circa venti passi dalla casa sorgeva il granaio, formato da piccoli tronchi rotondi di abete. 06001
Bottom
06002
Top
Pompás menhelyük volt a testvéreknek eső, vihar és a téli fagyok ellen; volt jó kamrájuk is az élelmiszerek számára; így hát teljes erővel hozzáfoghattak a vadászás-hoz, halászáshoz. Kegyetlen halál következett a faj-dokra, fürjekre, fácánokra, tapsifüles nyulakra, mókusokra és mogorva borzokra, valamint az Ilvesjárvi vadkacsáira és halaira. Killi és Kiiski hangos csaholásától, fegyverek szapora dörgésétől visszhangoztak a végtelen fenyvesek és dombok. A testvérek golyója néha-néha egy bozontos medvét is elejtett, azonban a tányértalpú vadászatának igazi ideje még nem jött el. I fratelli avevano così un eccellente riparo contro la pioggia, il temporale e il freddo invernale, e avevano anche una dispensa per le provviste. Ed ora potevano darsi con lena alla caccia e tender lacci per prendere selvaggina e reti per pesci di ogni genere. E la morte incombè allora sui galli cedroni e sui tetras, sulle gallinelle e sulle lepri, sugli scoiattoli e i tetri tassi, e così pure sulle anitre e sui pesci del lago di Ilvesjärvi. I colli e le sconfinate abetine risuonarono pei rumorosi latrati di Killi e Kiiski e per le detonazioni. Qualche volta, sotto il piombo dei fratelli, cadeva anche un orso arruffato, ma non ria ancora il tempo propizio per la caccia del mellivoro. 06002
Bottom
06003
Top
Fagyos éjszakáival beköszöntött az ősz, és meghaltak vagy mély rejtekeikbe húzódtak a tücskök, gyíkok és békák; itt volt az ideje, hogy villogó csapdát állítsanak a rókának. Ezt a tudományt még apjuktól tanulták a fiúk, s most bizony nem egy fürge lábú Ravasz Miskának kellett értékes bundájával fizetnie az ízletes csalétekért. Tudvalevő, hogy a nyulak az erdőn jól látható csapást taposnak a puha hóban; ezekre a csapásokra százával feszítették a testvérek a dróthurkokat sok-sok fehér bundás tapsifüles vesztére. Az irtás keleti szélén egy bozótos vízmosásban ügyes, erős farkaskarámot is építettek; ezenfelül pedig, ugyancsak a farkasok tőrbecsa-lására, nem messze a kunyhótól egy mély vermet ástak a száraz, homokos földbe. A pompás pecsenyeillat sok éhes ordast becsalt a karámba, és mihelyt a fiúk észrevették, hogy zsákmány került a csapdába, szörnyű zaj és lárma verte fel az őszi éjszakát. A testvérek egyike töltött puskával állt a kerítéshez támaszkodva, hogy golyójával leterítse a durva szőrű vadat; mellette egy másik a lobogó szurokfáklyát tartotta. A többiek pedig Killinek és Kiiskinek segítettek kikergetni a komor pofájú, vicsorgó vadakat a bokrok közül, és fáklyáikkal vadul ide-oda hadonásztak. Szörnyű volt a lárma: rikoltoztak a legények, ugattak a kutyák, durrogtak a fegyverek, és szüntelenül visszhangoztak Impivaara odvas sziklafalai s a messzi rengetegek. így folyt a harc, a fehér hó egyre foltosabb, pirosabb lett, egyre jobban feldúlták, összetaposták, míg végül valamennyi ordas ott hevert vérében. A zsákmány megnyúzása újból bőséges tennivalót adott a testvéreknek, azonban ezt a munkát mégis nagyon kedvelték. Hanem az irtás nyugati szélén, a verembe is betévedt olykor egy-egy toportyán. Venne l’autunno con le sue notti gelate e le cavallette, le lucertole r le rane morirono o si rimpiattarono nei loro profondi nascondigli; era tempo dunque di cacciare le volpi con le trappole lucenti, arte che i fratelli avevano imparata dal loro padre. Allora molte agili volpi dovettero fornire ai fratelli un boccone succolento con la loro fine pelliccia. Si riconosceva nel bosco la via battuta dalle lepri sulla neve molle e su quella i fratelli tesero a centinaia i lacci di ottone per far morire molte lepri dal bianco mantello. Si erano anche fabbricati un acconcio recinto dalle pareti inclinate per catturare i lupi in una depressione cespugliosa, al confine orientale della prateria. E, oltre a ciò, sempre per cacciare i lupi, avevano scavato una fossa grande e profonda a poca distanza dalla casa, nel terreno secco e sabbioso. Un pezzo di carne allettava molti lupi affamati nel robusto recinto e allora, quando i fratelli scorgevano la preda nell’imbarazzo, dalla fossa si alzava un baccano indiavolato nella cupa notte autunnale. Uno dei fratelli stava appoggiato alla palizzata col fucile in mano cercando di abbattere col piombo la belva dai peli rudi; un altro si teneva accanto una fiaccola fiammante composta di legnetti incatramati; un terzo aiutava Killi e Kiiski a cacciare fuori dai cespugli le belve inferocite e digrignanti andando qua e là con un tizzone incatramato. Grande era il tumulto per le grida dei cacciatori, i latrati dei cani e gli scoppi dei fucili, e la foresta e le pareti Cavernose d’Impivaara rimbombavano senza posa. Ci si agitava, la neve si insudiciava e si arrossava via via sempre più, era calpestata in mille direzioni, finché tutte le belve dalla grossa coda, riposavano nel loro sangue. Allora i fratelli avevano di nuovo da faticare a scuoiare la loro preda, ma questo lavoro era di loro gradimento: uno o due lupi dagli occhi obliqui caddero così nella fossa al confine occidentale della prateria. 06003
Bottom
06004
Top
Egyszer aztán úgy történt, hogy Timo kora reggel, midőn a többiek még álomban hevertek, kiment megnézni a vermet, melynek félig besüppedt teteje már messziről jót sejtetett. Odaérve a verem szélére, lenn a mélységben valóban holmi szürke tömeget, egy jól megtermett ordast pillantott meg, amint orrát a földre sunyva mozdulatlanul feküdt, és bizalmatlanul pislogott fölfelé. Ugyan mit határozott Timo? Úgy döntött, hogy egyedül fog végezni a farkassal, s aztán a többiek nagy mulatságára vállán bundás ordassal lép majd be a szobába. Nekilátott hát a dolognak: a ház mellől előcipelte a létrát, óvatosan leengedte a verembe, s aztán nehéz bunkót szorongatva kezében, lemászott a létra fokain, hogy kásává verje a fene állat fejét. Fogát vicsorgatva sokáig csapkodott bunkójával, de mindig csak a puszta levegőt találta: a farkas hol jobbra, hol balra kapta el a fejét, midőn legényünk feléje sújtott otromba fegyverével. Végül is a farkas mellé ejtette bunkóját, s így nem maradt más hátra, mint szépen felmászni, és elfutva a kunyhóba megjelenteni a többieknek, hogy mi történt. Accadde una volta che Timoteo, mentre gli altri dormivano ancora, uscì di buon mattino per vedere la trappola il cui coperchio mezzo abbassato faceva sperar bene già da lontano. Arrivato sull’orlo della fossa, vide con gioia nel fondo un che di grigiastro, scorse un lupo robusto che col muso a terra, giaceva immobile e lo fissava. Cosa fece allora Timoteo? Pensò di togliere da solo la vita al lupo e poi entrare in casa, con gran gioia degli altri, col suo fardello peloso in ispalla. Si mise all’opera, portò fuori una scala che era appoggiata alla parete della casa, la mise prudentemente nella fossa, e con una pesante mazza in mano, scese i gradini con l’intenzione di fracassare la testa della belva. Si affaticò a lungo con la mazza, a denti stretti, ma sempre nel vuoto. La testa del lupo sgusciava agilmente, sgusciava a destra, sgusciava a sinistra, quando l’uomo picchiava con la sua incomoda arma. Finalmente lasciò cadere la mazza giù dal lupo e non trovò niente di meglio che tornare su e affrettarsi a casa per annunziare quel che era accaduto. 06005
Bottom
06005
Top
A testvérek karókkal, kötelekkel, hurkokkal felszerelve azonnal föl is kerekedtek, hogy elejtsék zsákmányukat. De midőn a tett helyére értek, üres volt a verem. Timo ugyanis otthagyta maga után a létrát, a farkas pedig szépen fölmászott rajta, és áldva szerencséjét, sietve odébbállt. A testvérek rögtön megértették a tényállást, és dühösen villogó szemmel, csikorgó foggal Timót keresték, ő azonban szintén megugrott. Ott futott már az erdő szélén, s egy pillanat múlva már el is tűnt a fenyves sűrűjében. Jól sejtette, hogy nem lenne tanácsos hosszabb eszmecserét folytatni a dologról. A többiek dühösen kurjongattak neki, és öklüket rázva ígérték, hogy tetőtől talpig kékre-zöldre verik, ha még egyszer rájuk meri nyitni az ajtót. így fenyegetőztek, átkozódtak, majd nagy mérgesen otthagyva a vermet, visszatértek otthonukba. Száműzöttként kószált Timo az erdőben, s nemsokára a testvérek is bánni kezdték, hogy úgy ráijesztettek szegény fiúra, hiszen megértették, hogy Timo csupán ostobaságból, nem pedig rossz-indulatból cselekedett. Ezért Juhani még az este leszállta előtt felhágott az Impivaara csúcsára, és onnan nagy hangon a világ négy tája felé kiáltva hazahívta Timót, esküvel ígérve néki, hogy semmi baja sem lesz, s félelem nélkül hazatérhet. így kurjongatott Juhani, s valóban nemsokára fejét lesunyva, szemét lesütve hazatért Timo. Szótlanul levetkőzött, ledőlt ágyára, és csakhamar mély álomban hortyogott. In un momento i fratelli corsero muniti di pertiche, di funi e di corde per catturare la preda. Ma, quando giunsero, la trappola era vuota. Il lupo era venuto su bel bello per la scala, che Timoteo aveva lasciato nella fossa, e se l’era svignata, ringraziando la sua fortuna. I fratelli capirono subito ciò e, bestemmiando e stringendo i denti, cercarono Timoteo con gli occhi corrucciati; ma egli era già fuori di tiro. Stava fuggendo verso il limite del bosco dove si rifugiò al riparo degli abeti. Aveva capito infatti che non sarebbe stato bene rimanere oltre e discutere la Cosa. Gli altri gli gridarono dietro coi pugni tesi, minacciandogli di ridurlo in poltiglia dalla testa ai piedi, se si fosse arrischiato di socchiudere la porta della casa. Avendo proferito queste minaccie, lasciarono la fossa arrabbiati e furiosi e tornarono di nuovo a casa. Timoteo vagò nel bosco come un fuggiasco e i fratelli ben presto cominciarono a pentirsi della loro condotta verso di lui, pensando che il malanno era accaduto per inavvertenza non per cattiveria. Perciò Gianni, già prima di sera, andò sulla cima di Impivaara e di là gridò a gran voce in tutte le direzioni chiamando Timoteo, assicurandogli e giurandogli che poteva tornare subito senza timore. Così egli gridò e, dopo un momento, tornò Timoteo imbronciato e roteando gli occhi. Senza parlare, si svestì, si gettò sul giaciglio e ben presto cadde in un sonno profondo e si mise a russare. 06006
Bottom
06006
Top
Eljött a medvevadászat alkalmas ideje is. A testvérek előszedték lándzsáikat, éles golyóra töltötték fegyverüket, és elindultak fölverni az erdő királyát, aki a behavazott fenyők alatt, sötét rejtekében már téli álmát aludta. Puskájuk sok tányértalpút elejtett, midőn az haragosan előrontott nyugalmas vackából. Ilyenkor gyakran heves harc kerekedett: a porzó havat ömlő vér festette pirosra, mert adtak is, kaptak is sebet mindkét részen. így folyt a küzdelem, míg csak ott nem hevert a bozontos mackó élettelenül. A testvérek pedig vidáman hazacipelve zsákmányukat, bekenték sebeiket pompás balzsammal, amit pálinkából, sóból, lőporból és kénből maguk kotyvasztottak. Ezzel gyógyítgatták sebeiket, s aztán sárgásbarna kátrányt kentek a tetejébe. Era arrivato anche il tempo più favorevole per la caccia all’orso. Allora i fratelli presero gli spiedi, caricarono i fucili con palle esplosive e partirono per svegliare il principe del bosco che dormiva già nel suo covo tenebroso e profondo sotto gli abeti coperti di neve. E molti orsi dal muso schiacciato caddero sotto la canna del loro fucile, mentre si slanciavano furiosi fuori dalla loro pacifica grotta! Spesso si impegnava una lotta violenta, la neve turbinava all’intorno, schizzando lontano e si arrossava per il sangue colante dalle ferite inferte da ambo le parti. Si combatteva finché la fiera dal muso arruffato giaceva in pace. I fratelli, rientrati in casa felici, ungevano le loro ferite con un medicamento fatto di acquavite, sale, polvere e farina di zolfo. Ungevano le loro ferite e vi stendevano sopra catrame giallo scuro. 06007
Bottom
06007
Top
Így gyűjtötték össze élelmüket az erdőből s a dombok ligeteiből; kamrájuk nemsokára mindenféle jó falattal, szárnyasokkal, nyúllal, borz- és medvehússal volt teli. De nem feledkeztek meg hűséges Valkójuk téli táplálékáról sem: a láp szélén sarlóval kaszált, magasra rakott óriás szénaboglya terpeszkedett, egész télre elegendő eleségül. Gondoskodtak kunyhójuk téli melegéről is. A kamra mellett fahasábokból hatalmas halom emelkedett, a ház oldalánál pedig, mint megannyi pokolbéli szarvasagancs, teméntelen ágbogas tuskó volt felhalmozva egész az ereszig. így fölkészülve nyugodtan szembenézhettek a zúzmarás szakállú téllel. Così essi traevano i loro alimenti dal bosco e dai cespugli delle colline, riempiendo la loro dispensa di selvaggina di ogni genere : carne di uccelli, di lepre, di tasso e d’orso. Avevano anche pensato a raccogliere il foraggio invernale per il vecchio fedele Valko. Al confine della palude si vedeva un grosso mucchio di fieno falciato e compresso, sufficiente per la durata dell’inverno: e non avevano nemmeno dimenticato il combustibile per riscaldare la loro casa. Sorgeva vicino al granaio una grossa catasta di legna e ancora un alto mucchio di ceppi appoggiato alla parete della casa, simile a un grande ammasso di corna di cervo, e che andava dal terreno fino alla grondaia. Con simili provviste essi potevano guardare tranquillamente all’inverno dalla barba grigia. 06008
Bottom
06008
Top
Karácsony este van. Enyhe az idő; az eget szürke felhő, az erdőt, hegyet, völgyet frissen hullott hó borítja. Csöndesen zúg az erdő, a nyíresben a fajdok, a piros bogyós berkenyefán a cinkék pompás vacsorát csaptak, a szarka pedig, a fenyves kíváncsi kisasszonya, apró gallyakat gyűjtöget fészke számára. Kunyhóban és kastélyban egyaránt öröm és béke uralkodik; öröm és béke honolt a testvérek hajlékában is, az Impivaara tisztásán. Az ajtó előtt nagy halom zsúpszalma látható, melyet Valko szállított a Viertola-udvarházból karácsony tiszteletére* a szoba padlójának takarójául. A testvérek itt sem tudták elfeledni gyermekkoruk legkedvesebb emlékét: a karácsonyi szalma zizegését. È la vigilia di Natale: l’aria è dolce, nuvole grigie nascondono il cielo e la neve fresca copre le montagne e le valli. Si ode nel bosco un flebile rumore, il gallo cedrone cena nell’abete carico di gattucci, uno stormo di ghiandaie nel sorbo rossiccio e la pica, questa avida figlia del bosco, portano ramoscelli secchi per fabbricare il loro futuro nido. Tanto nella capanna come nella ricca fattoria è gioia e pace e così pure nella casa dei fratelli, sulla prateria di Impivaara. Fuori della porta si vede un carico di paglia che Valko ha portato dalla fattoria di Viertola per coprire l’impiantito della casa in onore di Natale. Nemmeno qui i fratelli hanno potuto dimenticare il rumore della paglia secca che era il più bel ricordo dei tempi della fanciullezza. 06009
Bottom
06009
Top
A házból a forró köveken sistergő gőz sziszegése s a lágy nyírfavirgácsok suhogása hallatszik. A testvérek ugyanis alapos karácsonyi fürdőt vesznek. Mikor aztán abbahagyták a forró gőzölést és leszálltak a padkáról, kényelmesen felöltöztek, és letelepedtek a széles gerendákra, melyeket pad helyett fektettek le a falak mentén. Ott üldögéltek egy ideig, szuszogtak, és csörgött róluk a verejték. A szobát égő fenyőszilács világította be; a jászol előtt Valko ropogtatta csöndesen a zabot, mert az ő karácsonyáról sem feledkeztek meg; fenn a gerendán álmosan bóbiskolt a kakas; Killi és Kiiski, állukat lábukra fektetve, a kályha mellett heverésztek, Juhani térdén pedig a hajdani Jukola-tanya öreg szürke macskája dorombolt. Dalla casa si ode il sibilo del vapore che si sprigiona dalle pietre riscaldate del camino e il battere dei flessibili fascetti di betulla. I fratelli fanno un bel bagno di Natale. E quando finalmente il bagno bollente fu finito, essi scesero giù dal soppalco, si vestirono e riposarono sulle assi disposte lungo le pareti in luogo di panche e vi si sedettero soffiando e sudando. Un pezzo di legno acceso rischiarava la camera; Valko nella sua stalla, maciullava l’avena, chè si erano ricordati anche del suo Natale; il gallo stava sulla sua pertica sonnacchioso e sbadigliante, Killi e Kiiski, il muso fra le zampe, riposavano vicino al focolare e il vecchio gatto grigio di Jukola faceva le fusa sulle ginocchia di Gianni. 06010
Bottom
06010
Top
Végül aztán Timo és Simeoni feltálalták a vacsorát, a többiek pedig behozták a szobába a kévéket. Feltépték a kötelékeket, és szétteregették a szalmát a szobában; a padlóra úgy arasznyi vastagságban, a padkára azonban, aljol rendszerint estéjüket és éjszakáikat töltötték, még vastagabbra. Végre elkészült a vacsora: hét kerek kenyér, két fatál, teli párolgó medvehússal, és hatalmas kanna sör állt az asztalon. A sört maguk a testvérek főzték, pontosan követve megboldogult anyjuk előírását. Italuk azonban mégis valahogy erősebbre sikerült a szokásos paraszti sörnél. Sötétvörösen habzott a sör a csöbörben, és aki egy kannával felhajtott belőle, kellemes szédülést érzett a fejében. Asztalhoz ültek a testvérek, és élvezettel nekiláttak a kenyérnek, húsnak, a kannában habzó sörnek. Finalmente Timoteo e Simeone cominciarono a preparare la cena, mentre gli altri mettevano dentro le balle di paglia. Sciolsero i legami, stesero la paglia sul pavimento, alta un palmo, ma un po’ più alta nel soppalco dove abitualmente passavano le sere e le notti. Finalmente la cena fu pronta; sette pani a ciambella, due ciotole di quercia piene di carne d’orso fumante e un bugliolo colmo di birra stavano sulla tavola. Avevano fatta la birra da sè, ricordandosi fedelmente della ricetta della madre. Ma l’avevano fatta più forte della birra comune dei contadini. D’un rosso scuro, spumava nel bugliolo; e, se uno ne avesse trangugiato un gotto, avrebbe avuto un po’ di capogiro. Tutti sono già seduti a tavola a godersi la carne, il pane e la birra spumante nel bugliolo. 06011
Bottom
06011
Top
AAPO: Bőségesen került étel az asztalunkra. Abramo. Che abbondanza di cibi ci sta davanti. 06012
Bottom
06012
Top
JUHANI: Csak egyetek és igyatok, fiúk, mert most karácsony van, minden élőlénynek, embernek és állatnak karácsonya. Öntözd meg, Timo öcsém, öntözd meg sörrel Valko zabadagját ott a jászolban. Úgy ni, akár egy pintet is odaönthetsz. Ezen az estén nem fukarkodunk, hanem mindenki kapja meg, ami megilleti, a ló, a macska, a kutya éppen úgy, mint a vidám Jukola fiúk. A kakas aludjon ma békével; majd holnap megkapja a magáét. Killi és Kiiski, itt van nektek egy hatalmas darab a medve combjából, ez meg itt a tied, cicamica. Hanem előbb adjál pacsit, te dülledt szemű! így ni! Most pedig mindkét lábbal! Nézzétek csak a macskánk tudományát, és mondjátok meg, hát nem vagyok én jó tanítómester? Most már mindkét pracliját egyszerre ide tudja nyújtani, és olyankor úgy megül, olyan méltósággal, mint egy öreg bácsi. Ni, a betyár, hogy idenyújtja mindkét első lábát a tenyerembe! így ni! Gianni. Mangiamo e beviamo, ragazzi, perchè è Natale per noi, Natale per tutti, per le bestie e per gli uomini. Versa, Timoteo, fratellino, la birra sull’avena di Valko, nella sua stalla. Sì, anche un bicchiere. Stasera, niente avarizia, tutti abbiano la loro parte, il cavallo, il cane, il gatto, e i felici fratelli di Jukola. Il gallo dorma in pace, avrà la sua parte domani. Qua a voi, Killi e Kiiski, questo grosso cosciotto d’orso e qua a te, povero micio. Ma, avanti, dà la zampina, occhi imbambolati! Così. E poi tutte e due le zampine. Guardate le bravure del nostro gatto e dite se non sono un bravo maestro. Dà la mano con le due zampine insieme : si siede come un vecchio grave e mi mette le due zampe anteriori nella mano, il birbante. Ecco. 06013
Bottom
06013
Top
AAPO: Ez aztán a móka! Abramo. Che giochetto! 06014
Bottom
06014
Top
TUOMAS: Mi mindent kell az embernek öreg napjaira megtanulnia?! Maso. C’è da imparare anche da vecchi. 06015
Bottom
06015
Top
JUHANI: Hanem jó időbe telt, amíg megtanulta. Azonban a Juhani fiú nem engedett előbb, míg mindkét lábával nem köszönt tanítójának. Most már úgy köszön, mint egy ember, s így tanítója is elnyerte jutalmát. Ez aztán a macska! No nesze, kapd csak be szépen ezt a darabka medvehúst. Most pedig Killi és Kiiski. Úgy, úgy! „Üsd meg a gazdát, de ne a kutyáját!” Úgy van! Én azonban azt is hozzáteszem: Üsd meg Jukola Jussit, de ne a macskáját! Gianni. Maria Santa, c’è voluto anche del tempo a istruirlo. Ma non l’ho lasciato finché non ha saputo ringraziare il suo maestro con le due zampine. Ora lo fa come un uomo e il maestro è pagato della sua fatica. Che gatto! Ecco, càcciati sotto i denti questo pezzo d’orso. Killi e Kiiski qua. Così, così. « Tocca l’uomo, ma non il suo cane ». Bene! Ma voglio aggiungere anche questo: «Tocca Giannino di Jukola, ma non i suoi cani ». 06016
Bottom
06016
Top
EERO: Nyújtsd csak ide azt a söröskorsót, Juhani. Rico. Passami il bugliolo della birra, Gianni. 06017
Bottom
06017
Top
JUHANI: Tessék. Igyál, öcskös, igyál, édes atyámfia, hiszen ma karácsony van, és tele a kamra. Hát nincs jó dolgunk itten? Ugyan mit bánnánk, ha Impivaarának és környékének kivételével ízzé-j>orrá égne ez az egész világ? Úgy élünk itt, mint hal a vízben; saját földünkön állunk, és semmi gondunk-bajunk a gonosz emberekkel. Jó dolgunk van itt, annyi szent. Az erdő lett a rétünk, mezőnk, malmunk és örökös tanyánk. Gianni. Prendi, bevi, fratellino, creatura di Dio, bevi, chè ora è Natale e le provviste non mancano nel granaio. Che cosa ci manca qui? Che cosa ci farebbe se tutto il mondo, eccetto Impivaara e i suoi dintorni, andassero in cenere e in polvere? Viviamo qui da signori a modo nostro, senza curarci dei cattivi. Qui stiamo bene (Luca, 9, 33.). Il bosco ci serve da prato, da campo, da mulino e da nido eternamente. 06018
Bottom
06018
Top
TIMO: És a húsoskamránk! Timoteo. E da dispensa. 06019
Bottom
06019
Top
JUHANI: Igaz! Hej, jó dolgunk van itt! Köszönet néked, Lauri, bölcs tanácsodért, hogy kitaláltad, miképp menekedhetünk meg a világ zsivajából. Itt szabadság és béke uralkodik. Még egyszer kérdem: ugyan mit is bánnók, ha piros tűz égetné meg ezt az egész világot, de megmaradna a Jukola-birtok északi fele és benne a Jukola-ház hét gyermeke? Gianni. Proprio così. Qui, si sta bene! Grazie, Renzo, dell’espediente che hai trovato per farci fuggire il mercato del mondo. Qui c’è libertà e pace. E chiedo ancora: che ci farebbe se il fuoco dorato bruciasse tutto questo mondo, purché risparmiasse la metà settentrionale della fattoria di Jukola e i suoi sette ragazzi? 06020
Bottom
06020
Top
TIMO: Ha egyszer tűz emésztené meg az egész világot, bizony porrá égne a Jukola-birtok északi fele, sőt ráadásul a tanya hét gyermeke is. Timoteo. Se una volta l’incendio si stendesse su tutto il mondo, anche la metà settentrionale della fattoria di Jukola andrebbe in cenere e anche i suoi sette ragazzi sopra mercato. 06021
Bottom
06021
Top
JUHANI: Tudom azt én is. De lásd, az ember azt gondolhatja, amit akar: ha úgy tetszik, az egész világ urának vagy pedig nyomorult ganajtúró bogárnak képzelheti magát. Ha úgy tetszik, hát azt képzeli, hogy az Isten, az ördög, az angyalok s az egész emberi nem, sőt minden élő állat a földön, vízben és a levegőben, mind, mind meghaltak, hogy a föld, az ég és a pokol, mint tűzbe vetett csepű, egyszerre elhamvadt, és feneketlen sötétség lépett a helyébe, melyben semmiféle kakas nem fogja többé megkiáltani a hajnal hasadását, így röpköd ide-oda az ember gondolata, és ugyan ki vethet hálót az útjába? Gianni. Lo so bene. Ma l’uomo può immaginarsi tutto quel che vuole, può figurarsi di essere il signore di tutto il mondo, o uno stercorario. Può immaginare che tutto sia morto, Dio, i diavoli, gli angeli e tutti gli uomini e le bestie della terra, del mare e del cielo, figurarsi che la terra, l’inferno e il cielo periscano tutti nel fuoco come un batuffolo di stoffa, e prendano il loro posto le tenebre in cui il gallo dal collo graziosamente ricurvo non annunzierà mai più la luce del Signore. Così vola il pensiero dell’uomo quaggiù e chi potrebbe tendere reti sul suo cammino? 06022
Bottom
06022
Top
TIMO: Ugyan ki érné föl ésszel e világnak csodálatos szerkezetét? Emberfia aligha, hiszen ostoba és együgyű az ember, mint a bégető birka. Legokosabb hát fogadni a napot, ahogy jő, s hagyni, hadd menjen, forduljon bár jobbra avagy balra. Valahogy csak megleszünk mindig. Timoteo. Chi può concepire la costruzione di questo mondo? Non certo il figlio dell’uomo che è stupido e vuoto come un montone belante. Ma la miglior cosa è di prendere il giorno come viene, lasciarlo andare, come vuole andare! Qui o là. Noi siamo qui e basta. 06023
Bottom
06023
Top
JUHANI: Hát nincs jó dolgunk itten? Ugyan mi hiányzik? Gianni. Di che cosa abbiamo bisogno? Che ci manca qui? 06024
Bottom
06024
Top
TIMO: „Sem Isten kegyelme, sem a madár teje.” Kamránk tele jó falatokkal, kunyhónk barátságos, meleg. Most is puha szalmán hempergünk. Timoteo. Nè la grazia di Dio nè il latte di gallina! la dispensa è piena di cibo e la nostra casa calda: ci rotoliamo nella paglia. 06025
Bottom
06025
Top
JUHANI: Úgy hempergünk itt a zizegő szalmán, mint a malacok. Akkor fürdünk, amikor tetszik, s akkor eszünk, amikor jólesik. Hanem jól belaktunk, az már szent igaz. Áldjuk meg hát bendőnket, és szedjük le az asztalt. Gianni. Ci rotoliamo come giovenchi nella paglia secca. Possiamo lare il bagno quando ci piace, e ci frulla per il capo e mangiare quando ci gusta. Ma ora siamo sazi. Non ci resta che benedire i nostri ventri e sgombrare la tavola. 06026
Bottom
06026
Top
SIMEONI: Várjatok csak, hadd mondjak el egy rövidke asztali áldást, s hadd énekeljek egy zsoltárt a tetejébe. Simeone. Aspettate che abbia recitato una preghiera di fine tavola e cantato un versetto. 06027
Bottom
06027
Top
JUHANI: Hagyjuk el ez egyszer. Miért nem tetted evés előtt? Te pedig, Eero fiam, csapolj egy kis sört a hordóból. Gianni. Lascia stare, per questa volta. Perchè non l’hai fatto prima del pasto? Rico, tu che sei il più giovane, va a spillare della birra dal barile. 06028
Bottom
06028
Top
SIMEONI: Szóval nem engeded, hogy a karácsonyest tiszteletére egy zsoltárt énekeljünk? Simeone. Non mi permetti dunque di cantare una strofa per la veglia di Natale? 06029
Bottom
06029
Top
JUHANI: Nem vagyunk mi zsoltárkodók, atyámfia. Mi csak a szívünkben énekelünk és imádkozunk, s hidd el, hogy Isten színe előtt is ez a legkedvesebb áldozat. Hanem itt van ni, a söröskorsó, telve jóféle, habzópezsgő árpalével. Egészségetekre, fiúk! Igyatok hát! Hörpints csak, Tuomas, de alaposat ám! Gianni. Ma nessuno di noi è un cantore, caro fratello. Si canta e si prega nel nostro cuore, il che è l’offerta più gradita a Dio. Ma ecco qua il bugliolo di birra, spumante e mussante come la cascata di Kyrö. Grazie, ragazzo! Beviamo! Alla tua salute, Maso, e tracanna un bel bicchier on e! 06030
Bottom
06030
Top
TUOMAS: Én bizony nem kéretem magam. Maso. Non faccio complimenti. 06031
Bottom
06031
Top
JUHANI: Ez volt aztán a kortyintás! Még néhány ilyen hörpintés, és torkunk igazi kántortorokká válik: Gianni. Così si tracanna. Con tali sorsate le nostre gole diventeranno delle vere gole da cantori : 06032
Bottom
06032
Top
Régente is vígan voltak patak partján,
kék ég alatt:
erdő adott jó tűzifát,
tiszta sört a cserge patak...
Qui una bella vita facciamo,
Per il fuoco la legna tagliamo,
Dal ruscello la birra beviamo.
Chi può vita migliore goder!
06033
Bottom
06038
Top
Úgy bizony! Van most mindenünk: barna árpalé az italunk, fahasáb és fenyőtuskó a tüzelőnk, s ülepünk alatt lágy szalmapárna, pompás birkózóhely királyok és nagyhercegek számára is. Hanem mondanék egy szót, Tuomas. Aapo testvér azt állította egyszer, hogy a te erőd már messzi felülmúlja Juho erejét; én azonban ezt nem akarom elhinni. Nem birkóznánk egyet? Lássuk csak! Bene. Ma per bevanda abbiamo il succo bruno dell’orzo, per combustibile ciocchi e ceppi ; e sotto abbiamo una soffice materassa di paglia, e un bel campo di lotta, che potrebbe servire a re e a principi. Una parola, Maso. Abramo ha assicurato una volta che tu sei più forte e più robusto di Gianni, ma non lo posso credere del tutto. Se facessimo un po’ di lotta? Si prova! 06039
Bottom
06039
Top
SIMEONI: Maradjatok nyugton, és legalább holnapig kíméljétek meg ezt a selymes szalmát. Simeone. Seduti! E risparmiate fino a domani questa paglia lucida. 06040
Bottom
06040
Top
JUHANI: Ej, most a legvidámabb a hangulat: „Előestéjén legszebb az ünnep”, és alommá válik úgyis a szalma. No, Tuomas, volna-e kedved? Gianni. Ora la gioia è al colmo, la vigilia è più festa della festa. E la paglia sarà pesticciata adesso come strame. Ti andrebbe, Maso? 06041
Bottom
06041
Top
TUOMAS: Hát megpróbálhatjuk. Maso. Si può provare. 06042
Bottom
06042
Top
JUHANI: Keresztfogás! Gianni. Una lotta incrociata (Specie di lotta in uso nella campagna finlandese, in cui i due avversari, tenendosi l’un l’altro per i fianchi, cercano di sopraffarsi.). 06043
Bottom
06043
Top
TUOMAS: Legyen! Maso. Va bene! 06044
Bottom
06044
Top
JUHANI: Birokra, birokra! Gianni. Dài, dài! 06045
Bottom
06045
Top
a apó Várj csak, várj, fiú! Hadd vegyen Tuomas is egy jó fogást a nadrágszíjadon! Abramo. Aspetta, ragazzo. Anche Maso deve tenerti stretto per la cintura dei pantaloni. 06046
Bottom
06046
Top
JUHANI: Vegyen csak, vegyen! Gianni. Tenga, tenga! 06047
Bottom
06047
Top
EERO: Mért vicsorogsz, Juho, és miért forgatod a szemed, mint bika a vágóhídon? Jaj, édes testvér, vigyázz, nehogy szégyent valljál! Rico. Gianni, perchè fai le boccacce e torci gli occhi come un bove e il macello? Fratello mio, guarda di non coprirti di vergogna ora. 06048
Bottom
06048
Top
AAPO: Készen! Kié legyen az első dobás? Amiamo. Benissimo. A chi tocca il primo colpo? 06049
Bottom
06049
Top
JUHANI: Legyen Tuomasé. Gianni. A Maso. 06050
Bottom
06050
Top
TUOMAS: Legyen a legöregebb testvéré. Maso. Al fratello maggiore. 06051
Bottom
06051
Top
JUHANI: Vigyázz hát, hogy állva maradj! Gianni. Tieni bene allora. 06052
Bottom
06052
Top
TUOMAS: Igyekszem, igyekszem. Maso. Provo. 06053
Bottom
06053
Top
JUHANI: Állsz-e még? Állsz-e? Gianni. Ti tieni, ti tieni? 06054
Bottom
06054
Top
TUOMAS: Igyekszem, igyekszem. Maso. Provo. 06055
Bottom
06055
Top
AAPO: Juhhé, fiúk! Csak rajta, rajta! Úgy küzdőtök, mint a hit vitézei. Juhani úgy küszködik, úgy birkózik, mint maga Izrael, Tuomas pedig „úgy áll, mint a bálvány”. Abramo. Bravi, ragazzi! Così, così! Lottate come eroi della fede, Gianni si torce e si dimena come Israele (Genesi, 24-29.) in persona e Maso sta fermo come una quercia. 06056
Bottom
06056
Top
EERO: Hanem nézd Juhani száját, és borzadj! Ah! Akár acélrudat is dughatnék a fogai közé - reccs! -, máris két darabban volna. Szörnyű, szörnyű! Rico. « E Abramo predica sempre ». Ma guarda la bocca di Gianni: mette paura. Se gli mettessi una sbarra di ferro fra i denti, crac! la farebbe subito in due pezzi. Ho paura, ho paura! 06057
Bottom
06057
Top
AAPO: Férfihoz méltó viadal csupán. Hanem emelked-nek-süllyednek alattunk a padlógerendák! Abramo. Una lotta d’uomini soltanto! Le tavole si alzano e si abbassano sotto di noi. 06058
Bottom
06058
Top
EERO: Mint az orgona billentyűi. Tuomas patái iromba vaseke módjára szántják a padlót. Rico., Come i pedali dell’organo, e le scarpe di Maso scavano il pavimento come un grosso aratro. 06059
Bottom
06059
Top
AAPO: Hát nem éppen kesztyűs kézzel simogatják egymást. A manóba! Ha ez a birkózás ott künn, a hegyen, menne végbe, sarokvasuk bizony szikrát csiholna a sziklából. Abramo. Non si accarezzano davvero con ditini da lattante. Diavolo! Se lottassero così sul monte, i loro tacchi ferrati farebbero sprizzare scintille dalla roccia. 06060
Bottom
06060
Top
EERO: Aranyos csillagok röpködnének az erdő felé, és szilaj futótűz támadna belőle. Hanem Tuomas még mindig talpon! Rico. Delle vere stelle d’oro volerebbero nel bosco, e alimenterebbero un gaio incendio. Ma Maso tien sempre duro. 06061
Bottom
06061
Top
TUOMAS: No, eleget rángattál-e már? Maso. Mi hai già tirato abbastanza? 06062
Bottom
06062
Top
JUHANI: Most rajtad a sor. Gianni. A te. 06063
Bottom
06063
Top
TUOMAS: Majd megpróbálom! No, nézd csak, így forog a padló! Abramo. Mi provo. Ma guarda come gira il pavimento ora. 06064
Bottom
06064
Top
EERO: Vigyázz, Juho, vigyázz! Rico. Attento, attento, Gianni! 06065
Bottom
06065
Top
AAPO: Ez volt aztán a dobás! Abramo. Questo era un colpo. 06066
Bottom
06066
Top
EERO: Ez aztán puffant, „mint a Haamas bunkója” -lecsapott, mint a kénköves mennykő. Rico. È stato un tiro come « un colpo di maglio », come uno scoppio del « martello infuocato del cielo ». 06067
Bottom
06067
Top
TIMO: Jussi elterült, mint a zaboszsák. Timoteo. E Gianni è steso là come un sacco di malto. 06068
Bottom
06068
Top
EERO: Jaj, te szegény Jussi gyerek! Rico. O Giannino! 06069
Bottom
06069
Top
TIMO: így nevezte magát kicsi korában is. Timoteo. Si è sempre chiamato bambino da sè. 06070
Bottom
06070
Top
AAPO: De tudni kell azt is, hogyan szabad odavágni valakit. Ne feledd, Tuomas, az ember teste nem vasból, hanem csak húsból és csontból van. Abramo. Bisogna però sapere come si abbatte uno. Maso, ricordati ; il corpo dell’uomo non è di ferro, ma di carne e d’ossa. 06071
Bottom
06071
Top
[TIMO: Niin, vaikka hän housujakin kantaa. >missing] Timoteo. Sì, anche se porta i pantaloni. 06072
Bottom
06072
Top
TUOMAS: Megsebesültél? Maso. Ti ho fatto male? 06073
Bottom
06073
Top
JUHANI: Törődj csak magaddal! Gianni. Bada per te. 06074
Bottom
06074
Top
TUOMAS: Kelj fel hát! Maso. Lèvati. 06075
Bottom
06075
Top
JUHANI: Fel is kelek, ne félj, és megmutatom neked, ki a legény a bothúzásban. Ezzel a játékkal mérik igazán az ember erejét. Gianni. Mi levo e ti mostrerò la mia forza alla lotta col bastone, che è in quella che si misurano le proprie forze. 06076
Bottom
06076
Top
TUOMAS: Hozd csak ide, Eero, azt a piszkavasat a sarokból. Rajta hát, Juhani! Maso. Rico, porta il randello da quell’angolo. Ecco, Gianni. 06077
Bottom
06077
Top
JUHANI: Itt vagyok. Talpat talphoz szépen, és aztán markold meg jól azt a piszkavasat! Gianni. Eccomi. E ora piede contro piede e le unghie intorno al randello. 06078
Bottom
06078
Top
AAPO: Amikor kurjantok, akkor húzzatok, de rángatás nélkül, halljátok-e! A piszkavasat meg pontosan a lábujjak fölé, de egy ujjnyival sem jobbra avagy balra. No, rajta, fiúk! Abramo. Quando grido, tirate, ma senza scosse, il randello sopra le dita dei piedi, proprio sopra le dita, ma non un pollice più in là o più in qua. Via, ragazzi! 06079
Bottom
06079
Top
TIMO: Juhani fölemelkedik, hogy csak úgy lendül! Timoteo. Gianni si leva come una piuma. 06080
Bottom
06080
Top
AAPO: Nem segít itt már az égiek kegyelme sem! Abramo. Non c’è da aver compassione. 06081
Bottom
06081
Top
JUHANI: Eredj, Timo, csapolj egy kis sört. Gianni. Va’ a prendere della birra, Timoteo. 06082
Bottom
06082
Top
TIMO: Sántítasz, testvér! Timoteo. Zoppichi, fratello. 06083
Bottom
06083
Top
JUHANI: Sört csapolni, te átkozott fickó! Hallod-e? Rögtön nyakon váglak! Gianni. Va’ a prendere la birra, maledetto orsacchiotto! Mi senti? o vuoi un ceffone? 06084
Bottom
06084
Top
TUOMAS: Megütöttem a bokádat? Maso. Ti ho fatto male al piede? 06085
Bottom
06085
Top
JUHANI: Mi közöd hozzá? Ügyelj a saját patádra! Mit bánom én, ha a patkó leesett a csizmámról? Mint a répaszelet, leesett birkózás közben. Hanem vigyázz magadra! Úgy látszik, birkózásban és bothúzásban legyőztél; hanem gyere, verekedjünk. Gianni. Di che cosa t’immischi? Occupati delle tue zampe. È colpa mia se mi è andato via il tacco della scarpa? Se n’è andato nella lotta come un pezzo di rapa. Ma bada per te. Sembra che tu mi abbia vinto alla lotta e al bastone, ma vieni a batterti. 06086
Bottom
06086
Top
AAPO: A verekedés most nem tartozik ide. Abramo. Ma che battersi ora. 06087
Bottom
06087
Top
JUHANI: Dehogynem, ha akarjuk. Gianni. Certo, se vogliamo noi. 06088
Bottom
06088
Top
TUOMAS: Én nem akarok. Maso. Io non voglio. 06089
Bottom
06089
Top
JUHANI: Mert nem mersz. Gianni. Non hai coraggio. 06090
Bottom
06090
Top
AAPO: A birkózás csak játék. Abramo. Si lotta solo per gioco. 06091
Bottom
06091
Top
SIMEONI: De ebből a játékból gyakran verekedés és ember halál is születik. Simeone. Conosco questo gioco da cui nasce spesso la rissa e l’assassinio. 06092
Bottom
06092
Top
JUHANI: Legyen hát Tuomasé a győzelem. Hanem rajta kívül senki más nem győzi le Juhanit. Ezt fogadom, s ha kell, be is bizonyítom a kompánia minden egyes tagján. Egy jó fogást, Aapo! Tart-e a nadrágszíjad, tart-e? Gianni. Maso mi ha vinto, ma nessun altro qui può piegare Gianni. Lo giuro e lo proverò a tutta la compagnia, uomo per uomo. Un colpettino, Abramo! Regge la tua cintura? Regge? 06093
Bottom
06093
Top
AAPO: Már megint ok nélkül heveskedsz! Csak lassan, lassan! Birkózzunk annak rendje és módja szerint! Abramo. Ecco che ti arrabbi senza il menomo motivo. Pazienza, pazienza, e lottiamo da gente come si deve. 06094
Bottom
06094
Top
JUHANI: Mennydörgés mennykő! Gianni. Fulmini e tuoni! 06095
Bottom
06095
Top
AAPO: Csak lassan a testtel, azt mondom! No most, most dobhatsz. Abramo. Pazienza, dico io. Ecco, ora dài. 06096
Bottom
06096
Top
EERO: Juhani sántán is emberül járja a polkát! Rico. Gianni, balla la polka come un ragazzo, benché zoppichi. 06097
Bottom
06097
Top
JUHANI: Ehhez mit szólsz, Aapo testvér? Gianni. Che dici ora, fratello Abramo? 06098
Bottom
06098
Top
AAPO: Azt, hogy alattad fekszem. Abramo. Che ti sto sotto. 06099
Bottom
06099
Top
JUHANI: Most rajtad a sor, Simeoni! Gianni. Ora tocca a te, Simeone. 06100
Bottom
06100
Top
SIMEONI: Még ezer tallérért sem vétenék a szent ünnep ellen! Simeone. Nemmeno per cento ristalleri, sciuperei la bella festa. 06101
Bottom
06101
Top
JUHANI: Tisztelet, becsület karácsony estjének! Azonban egy kis ártatlan birkózás még nem sérti meg az ünnepet. Hiszen vidám lélekkel és tiszta szívvel tesz-szük! Csak egy próbát, Simeoni! Gianni. Si faccia onore alla festa di Natale! Non c’è alcun delitto in questa lotta innocente in cui il nostro spirito è contento e il nostro cuore puro. Una sola prova, Simeone! 06102
Bottom
06102
Top
SIMEONI: Miért bosszantasz? Simeone. Perchè mi tenti? 06103
Bottom
06103
Top
JUHANI: Csak egy roppanást! Gianni. Un solo assalto! 06104
Bottom
06104
Top
SIMEONI: Te sátánfajzat! Simeone. Satana! 06105
Bottom
06105
Top
AAPO: Hagyd békén, Juhani! Abramo. Lascialo in pace, Gianni, lascialo in pace! 06106
Bottom
06106
Top
JUHANI: Mégiscsak meg kellene próbálnunk! Nézd, csak egyetlen fogást a derekadra! Gianni. Possiamo provare, guarda, un solo assalto. 06107
Bottom
06107
Top
SIMEONI: Eredj a pokolba, gonosz lélek! Beismerem, hogy erősebb vagy. Simeone. Va’ aH’inferno, spirito maligno! Confesso che hai vinto. 06108
Bottom
06108
Top
TUOMAS: Csak akkor hiszem, ha látom. Nem gondolnám, hogy Simeoni izmai borjúhúsból lennének. Maso. Lo crederò solo quando lo vedrò. Non credo che i muscoli di Simeone siano di carne di vitella. 06109
Bottom
06109
Top
JUHANI: Épp azért jöjjön hát egy kis birokra! Akkor majd kiderül, borjúhús-e vagy szíjas, fekete medvehús. Gianni. Però venga a provare. Allora si vedrà se sono di vitella o di carne d’orso nera e coriacea. 06110
Bottom
06110
Top
AAPO: Hagyd őt békén, s lépjen elő inkább másik bajnok, akinek több kedve van a birokra. Timo testvér, te mindig legény voltál a gáton! Abramo. Lascialo stare e venga fuori un altro campione più volonteroso di lottare. Timoteo, tu che sei sempre stato forte! 06111
Bottom
06111
Top
JUHANI: No, akarsz-e? Gianni. Che ne dici? 06112
Bottom
06112
Top
AAPO: Ne hagyd magad, Timo! Te sohasem voltál anyámasszony katonája! Abramo. Avanti, Timoteo! Tu non ti sei mai perduto d’animo. 06113
Bottom
06113
Top
TUOMAS: De nem ám, hanem mindig derék legény, mint aki úr a maga házában! Sohasem fogom elfeledni azt a mesteri ütést, amit Timo annál a toukolai verekedésnél adott. Észre sem vette, és alapos koppintást kapott a kobakjára. Ő azonban, mintha mi sem történt volna, nagy komolyan megfordult, kicsavarta a karót ellenfele kezéből, s aztán ráhúzott vele annak a koponyájára - reccs, eltörött a karó! Kettétört a karó, hogy csak úgy reccsent, a legény meg mint az üres zsák lerogyott, hogy csak úgy puffant. így tett bizony Jukola Timo, s én úgy sejtem, van még benne most is férfias kurázsi. Maso. Mai, anzi sempre vigoroso e come a casa sua. Non ho mai dimenticato le botte che menò nella rumorosa rissa con quelli di Toukola. Incassò da principio un colpo sulla chiorba perchè non ci badava; ma, senza dargli troppa importanza, si girò, strappò il bastone dal pugno dell’avversario e lo colpì di rimando sul cranio e il bastone si ruppe; si ruppe con fracasso e l’uomo si afflosciò in terra come un sacco vuoto. Così fece Timoteo di Jukola. E io so che è ancora capace di tener testa all’avversario. 06114
Bottom
06114
Top
TIMO: Gyere hát, fiú! Timoteo. Vieni, ragazzo. 06115
Bottom
06115
Top
JUHANI: No, csak ezt akartam. Hanem várj, hogy én is jó fogást vegyek rajtad. Nos, készen lennék. Gianni. È proprio quel che cerco. Ma lascia che anch’io ti tenga sodo. Ora son pronto. 06116
Bottom
06116
Top
AAPO: Kezdje hát Timo. Abramo. Il primo sia Timoteo. 06117
Bottom
06117
Top
JUHANI: Jól van, kezdje ő. Legalább kifújom magam. Gianni. Va bene. Potrò respirare un poco. 06118
Bottom
06118
Top
TIMO: No nesze! Timoteo. Qua. 06119
Bottom
06119
Top
JUHANI: Ez semmi, öcskös. Gianni. Ehi, ragazzino! 06120
Bottom
06120
Top
TUOMAS: Pompás rándítás volt, Timo, te derék Timo! Hanem talán tudsz jobbat is? Maso. Questo è un bel colpo, Timoteo, bravo Timoteo! Ma puoi fare anche di meglio? 06121
Bottom
06121
Top
JUHANI: Nem megy az olyan könnyen. Gianni. Non mi si spaccia con questo (Detto di chi si vanta. Frase in uso nel paese dell’Autore.). 06122
Bottom
06122
Top
TUOMAS: Talán tudsz jobbat is, Timo? Maso. Timoteo, puoi fare di meglio? 06123
Bottom
06123
Top
TIMO: Ha kell, hát tudok. No, mit szólsz ehhez? Timoteo. Può essere. Chi è che dice questo? 06124
Bottom
06124
Top
JUHANI: „Nem megy az olyan könnyen”, mondta az egyszeri koldus. Gianni. « Non mi si spaccia con questo », disse il mendicante di I Iyvänmäki. 06125
Bottom
06125
Top
AAPO: No még egyszer, Timo! Abramo. Ancora una volta, Timoteo. 06126
Bottom
06126
Top
TUOMAS: Talán tudsz jobbat is. Maso. Puoi fare anche di meglio? 06127
Bottom
06127
Top
TIMO: Ha kell, hát tudok. No és ez? Timoteo. Può essere. E questo? 06128
Bottom
06128
Top
JUHANI: „Nem megy az olyan könnyen”, mondta az egyszeri koldus. Gianni. « Non mi si spaccia con questo », disse il mendicante di Hyvänmäki. 06129
Bottom
06129
Top
TUOMAS: De ez a lökés, ez nem volt kismiska! Maso. Ma è stato uno strattone quello che si è sentito. 06130
Bottom
06130
Top
EERO: Semmi, semmi, csak épp egy kicsit, egész kicsit remegett meg a Juhani hangja. Rico. Niente di pericoloso, soltanto la voce di Gianni ha un po’ tremato e proprio innocentemente. 06131
Bottom
06131
Top
JUHANI: Még mindig talpon vagyok. Gianni. Sono ancora ben solido. 06132
Bottom
06132
Top
TUOMAS: No még egyszer, Timo! Maso. Ancora una volta, Timoteo. 06133
Bottom
06133
Top
TIMO: Megpróbáljuk, megpróbáljuk! Timoteo. Proviamo, proviamo. 06134
Bottom
06134
Top
JUHANI: Állj! Leesik a nadrágom! Gianni. Alt! Mi cadono le brache! 06135
Bottom
06135
Top
TIMO: „No de most!”, mondta Kaitaranta. Timoteo. « E ora, disse Kaitaranta ». 06136
Bottom
06136
Top
JUHANI: Leesik a nadrágom, hallod-e? Gianni. Mi cadono le brache, intendi ? 06137
Bottom
06137
Top
TIMO: így ni, testvér! Timoteo. Ecco, fratello mio. 06138
Bottom
06138
Top
AAPO: Hát már megint ott hever Juhani, és csókolja a földet? Abramo. Gianni è di nuovo steso là a baciare il pavimento? 06139
Bottom
06139
Top
EERO: És fúj, mint a bika. De sebaj, „legalább kifújja magát”. Rico. E sbuffa come un torello. Ma meno male « che ha il tempo di respirare un po’ ». 06140
Bottom
06140
Top
TIMO: Úgy fekszik alattam a fiú, mint az ázott bocskor. Timoteo. Sta sotto di me come una pantofola bagnata. 06141
Bottom
06141
Top
TUOMAS: Hanem a nadrágja csúnya tréfát űzött vele. Maso. I pantaloni gli hanno fatto un brutto tiro. 06142
Bottom
06142
Top
AAPO: Az igazság nevében ki kell jelentenem, hogy Juhani nadrágja ez egyszer ura ellen lázadt, és Timo szövetségesévé szegődött. Abramo. Sia detto in nome della verità. I pantaloni di Gianni si sono rivoltati al loro padrone e hanno fatto alleanza con Timoteo. 06143
Bottom
06143
Top
EERO: Ez az igazság. Ezért hát le a nadrágokkal, és kezdődjön újból a játék. Rico. Sì, la cosa sta così. Però via i pantaloni e ricominciate il gioco. 06144
Bottom
06144
Top
SIMEONI: Fogd be a szád, te veréb, mert bizony képen törüllek. Hát nem volt elég ebből a pokoli játékból? Simeone. Chiudi il becco, francolino! Altrimenti ti dò un nocchino. Non ne hai ancora abbastanza di questo gioco infernale? 06145
Bottom
06145
Top
EERO: Változzon hát mennyei játékká. Vessetek le inget, nadrágot, és birkózzatok, mint két angyal a paradicsom mezein. Rico. Allora trasformiamolo in gioco celeste. Via le brache e le camicie, e lottate come due angeli sui prati del paradiso. 06146
Bottom
06146
Top
TUOMAS: Ugyan, Timo, miért ülsz még mindig Juhani nyakán? Maso. Perchè gli siedi sul collo, Timoteo? 06147
Bottom
06147
Top
TIMO: Ha lenne egy botom, úgy végigvemék az ülepén, hogy csattogna. Timoteo. Se avessi un bastone glielo darei sulle chiappe da fargliele rimbombare. 06148
Bottom
06148
Top
AAPO: Ugyan miért? Hiszen ez birkózás, nem pedig verekedés. Abramo. Perchè? Questa è una lotta, non una zuffa. 06149
Bottom
06149
Top
EERO: Timo talán megharagudott? Rico. Che è in collera Timoteo? 06150
Bottom
06150
Top
TIMO: Dehogy, dehogy; csak épp azt mondom: ha lenne egy botom vagy jóféle fütykösöm, úgy elverném az ülepét, hogy csattogna. Timoteo. Affatto, affatto, ma, dico, se avessi un bastone o un randello, glielo darei sulle chiappe da fargliele rimbombare. 06151
Bottom
06151
Top
TUOMAS: Ereszd már föl! Maso. Lascia che si rialzi. 06152
Bottom
06152
Top
TIMO: Kelj föl, Isten teremtménye! Timoteo. Alzati, creatura di Dio. 06153
Bottom
06153
Top
JUHANI: Föl is kelek, és tudd meg, hogy felkötve a nadrágom, rajtad lesz a sor, hogy földre terülj, de másképp ám, mint én az imént. Mert én, szegény fiú, csupán balesetem áldozata lettem, amit te csibész, te pimasz, rögtön nagy ügyesen kihasználtál. Gianni. Mi alzo, ma sappi che, quando mi sarò stretto i pantaloni, toccherà a te di nuovo di stare disteso e un po’ diversamente di poco fa. Io, povero ragazzo, sono stato vinto per una disgrazia di cui tu hai tratto profitto così prontamente, brutto svergognato di un lustrascarpe! 06154
Bottom
06154
Top
AAPO: Ne mérgelődj! Jól tudom, hogy Timo alig vette észre nadrágod baját, mielőtt földre dobott volna. A szegény gyerek csupán a birkózás hevében cselekedett. Abramo. Non t’arrabbiare! Io so che lui si è appena accorto dell’incidente dei tuoi pantaloni prima di fare il suo colpo. L’ha fatto nel calore della lotta, povero ragazzo. 06155
Bottom
06155
Top
JUHANI: Észrevette ő azt bizony, a pimasz! De ti mind a nyakamra jösztök, mint a varjak. Még hogy nem vette észre! Hát nem kiáltottam harsányan, mint a sil-bak: „Állj, leesik a nadrágom!”? O azonban mit sem törődött vele, hanem csak rángatott foggal-köröm-mel, mint a macska. Hanem várj csak! Majd megtanítalak én kihasználni mások ráncos bugyogóját! Majd megtanítalak! Gianni. Lo sapeva benissimo questo. Ma siete tutti come corvi contro di me. Non lo sapeva! Non ho forse urlato come un ossesso con tutta la mia voce: «alt, mi cadono i pantaloni»? Ma lui non se n’è dato per inteso, ha lottato con le unghie e coi denti come un gatto. Per mille diavoli! Ti voglio insegnare io, d’ora innanzi, ad approfittarti dei miei pantaloni a organetto, ti voglio insegnare. 06156
Bottom
06156
Top
TIMO: Én, szegény gyerek, csak a birkózás hevében cse lekedtem. Abramo. L’ha fatto nel calore della lotta, povero ragazzo. 06157
Bottom
06157
Top
JUHANI: Majd megtanítalak, csak kössem föl a nadrágom, és húzzam meg jól a nadrágszíjam. Gianni. Ti voglio insegnare io, quando mi sarò tirato su i pantaloni e stretto la cintura come un cerchio di botte. 06158
Bottom
06158
Top
TIMO: Fütyülök az egész birkózásra! Ha egyszer nyertem, hát akkor nyertem, s ezen nincs több motyogni-való. Ugyan mi köze ehhez a nadrágnak? A bírókban az ember birkózik, nem pedig a nadrágja, kapcája vagy épp a harisnyája. Timoteo. Io me ne infischio della lotta; quando ho vinto una volta, ho vinto, e non c’è nè da dirci nè da ripeterci. Che c’entrano qui i pantaloni? Nella lotta è l’uomo che combatte, non i pantaloni, le ghette o le uose per la neve. 06159
Bottom
06159
Top
JUHANI: Derékra a kezet, és mellet mell ellen! Csapjon beléd a mennykő! . Gianni. Le mani alla cintura di nuovo e petto contro petto! Per mille diavoli! 06160
Bottom
06160
Top
TIMO: Kiálljak veled erre a gyermekes mérkőzésre? Timoteo. Devo ricominciare ancora una volta questo gioco puerile con lui? 06161
Bottom
06161
Top
EERO: Ugyan mit kérdezed? Menj csak, atyámfia, menj csak, míg szépszerével teheted. Rico. Che domanda? Vacci, creatura di Dio, vacci, se puoi. 06162
Bottom
06162
Top
SIMEONI: Ne menj, dehogy menj, azt tanácsolom! Simeone. Non andare, dico io. 06163
Bottom
06163
Top
EERO: Ne menj, ha félsz és reszketsz. Rico. Non andare, se hai paura e tremi. 06164
Bottom
06164
Top
JUHANI: Most sem félelem, sem reszketés nem használ, hanem ki kell állnia új mérkőzésre, mégpedig ebben a szent minutumban! Gianni. Non c’è paura o tremito che tenga; deve fare una nuova lotta, e proprio in questo sacrosanto momento. 06165
Bottom
06165
Top
EERO: Könyörülj rajta, Juhani, könyörülj! Rico. Abbi pietà di lui, Gianni, abbi pietà! 06166
Bottom
06166
Top
TIMO: Ugyan miért, Eero, ugyan miért? Álljunk hát ki még egy roppanásra, egyre vagy kettőre. Rajta hát! Timoteo. Perchè? Rico, perchè? Un assalto ancora o due, via! 06167
Bottom
06167
Top
JUHANI: No nesze, fiú! Gianni. Qui, ragazzo. 06168
Bottom
06168
Top
TUOMAS: Csak szelíden, Juho! Maso. Per benino, Gianni! 06169
Bottom
06169
Top
AAPO: Szelídebben! Két éhes vércse marakodik így! Abramo. Per benino! Lottano come due falchi affamati. 06170
Bottom
06170
Top
SIMEONI: Verekedés, tiszta verekedés! Simeone. È una zuffa, una zuffa e nient’altro. 06171
Bottom
06171
Top
AAPO: Tisztességgel, Juhani! Abramo. Giudizio, Gianni! 06172
Bottom
06172
Top
SIMEONI: Ó, ti szörnyetegek! Ó, ti szörnyetegek! Simeone. Mostri, mostri che siete. 06173
Bottom
06173
Top
EERO: Össze ne morzsold a testvéredet! Rico. Non tritare tuo fratello! 06174
Bottom
06174
Top
SIMEONI: Aha, most már Eero is sápadozik. No, itt a hal, amire horgásztál. Simeone. Ah, ah! impallidisce già anche Rico. Ecco i pesci che hai pescato. 06175
Bottom
06175
Top
TUOMAS: Juhani! Maso. Gianni. 06176
Bottom
06176
Top
SIMEONI: Hisz összedűl a ház, ti vadak, ti ördögök! Simeone. La casa crolla già, belve indiavolate! 06177
Bottom
06177
Top
JUHANI: „Votti, fiú”, mondta az orosz. No, miért heversz ott a földön, és miért pislogsz a mennyezetre? Gianni. « Vott (Vott = « Guarda », in russo.), ragazzo », dice il Russo! ora perchè sei steso là e sbirci il soffitto? 06178
Bottom
06178
Top
TIMO: Ez egyszer még legyőztél, de múljon el még egy kis idő: te megöregszel, összetöpörödsz, én azonban megnövök és megerősödöm. Timoteo. Ora mi hai vinto, ma dà tempo al tempo, tu invecchi e diventi più piccolo, io invece cresco e mi rinforzo. 06179
Bottom
06179
Top
JUHANI: Egyszer romba dől és elmúlik ez a nyomorult világ is, hát még a szegény bűnös ember. Az idő mindnyájunkat egyenlővé tesz, édes testvér. Hanem kelj fel, tölts magadba egy korsó sört, és aztán valld be, hogy néhány lattal mégis kevesebb erő van benned, mint bennem. , „ Gianni. Anche il mondo un giorno finirà per disgregarsi, e tanto più un povero peccatore. Il tempo eguaglia tutti noi, fratellino. Ma alzati e tracanna nella strozza un bicchierone di birra e riconosci che hai un paio di oncie di forze meno di me. 06180
Bottom
06180
Top
TIMO: Ez igaz. Ott hasaltam tehetetlenül alattad, te meg úgy ültél rajtam, mint egy bozontos medve. Timoteo. S’è visto. Ero steso a pancia all’insù sotto di te e tu sopra come un orso ben pasciuto. 06181
Bottom
06181
Top
JUHANI: „Igyál, jó barátom, tőled nem sajnálom!” így hát erő dolgában én lennék a második a Jukola-had-ban. Igaz, Lauri meg Eero nem próbálkoztak, de tudják meg, hogy fényes nappal is csillagokat látnának, ha kiállnának velem. Simeoni pedig maga is beismerte, hogy gyöngébb nálam. Azonban egyik Jukola fiú sem dibdáb ember, ezt állítom. Jöjjön ide akár ötven toukolai legény, ököl ököl ellen. Én öt akót is elviszek a vállamon, Tuomas pedig még annál is többet; öt akót is bizony, ha felsegítik a hátamra. Gianni. Bevi, alla salute! Sono dunque il secondo del gregge di Jukola, quanto a forza. Renzo e Rico non hanno ancora provato ma sanno che gli verrebbero le vertigini se provassero, e Simeone ha riconosciuto da sè di essere più debole di me. Ma nessuno dei fratelli di Jukola è un minuzzolo, lo garantisco io. Vengano anche cinquanta di quelli di Toukola pugno contro pugno. Io posso portare cinquanta barili sulla schiena e Maso anche un po’ più. Cinquanta barili, se qualcuno soltanto me li mette sulla schiena. 06182
Bottom
06182
Top
TUOMAS: Hanem mulatságos lenne látni, hogyan birkózik Lauri és Eero. Maso. Ma vorrei vedere Renzo e Rico lottare con tutte le loro forze. 06183
Bottom
06183
Top
AAPO: Ez valóban látványosság lenne. Az egyik komoly és csöndes, mintha kettőt se tudna számlálni, a másik kicsi, mint az öklöm, de fürge és éles, akár a villám. Csak rajta! És máris ott birkózik a menyét a nyúllal. Nem gyávaság dolgában hasonlítalak a nyúlhoz, erre semmi okom. De még a mozgásod miatt sem, hiszen Lauri úgy lépked, mint Könni kovács kapása, akinek lábát és kapáját a hasába rejtett fürge óramű mozgatta. Hanem mégis, ez a mérkőzés olyan lenne, mintha egy menyét meg egy izmos kan nyúl viaskodna. Abramo. Certo sarebbe qualcosa degno di essere veduto. Uno grave e calmo come il disgelo in inverno, l’altro piccolo come un pigmeo, ma vivace e pronto come il lampo. Via, e combatteranno l’ermellino e la lepre. Non ti paragono alla lepre per la timidezza, non ne ho motivo, nè per la rapidità, che Renzo cammina come l’erpicatore meccanico dell’orologiaio Könni, le cui gambe e il cui erpice si muovevano per mezzo di un ingegnoso movimento d’orologeria nascosto nel ventre; ma questa lotta mi farebbe l’effetto di un combattimento fra un ermellino e un superbo coniglio. 06184
Bottom
06184
Top
JUHANI: Csapjatok össze, fiúk! Egy jó keresztfogást! Gianni. Un assalto, ragazzi, un assalto o una lotta incrociata! 06185
Bottom
06185
Top
LAURI: Ugyan hogy is lehetne birkózni Eeróval? Hiszen nem kapnék rajta egyetlen rendes fogást sem, mert ő mindig ott ficánkol az ember lába között, mint a macska. Úgy csipkedi, csavargatja az ember lágyé-kát, hogy alig bír szusszanni tőle. így tett akkor is, amikor a múlt ősszel az Aaro-réten birkóztunk. És hogy ki győzött, ki került alul, azt a bölcs Salamon sem tudta volna eldönteni. Ugyan minek kezdenék ki vele? Renzo. Come, lottare con Rico? Non è capace di fare un assalto a modo: sgattaiola fra le gambe, ti graffia, ti preme i fianchi come un ossesso, che appena puoi tirare il fiato. Così ha fatto quando l’autunno passato, abbiamo lottato sui prati di Aro. E chi abbia vinto, chi sia rimasto di sotto nessuno potrebbe saperlo. Cosa dovrei fare dunque io con questo merlo? 06186
Bottom
06186
Top
EERO: Egy hajszállal sem voltam erősebb nálad. Elhiheted, ha akarod. Rico. Non ero più forte di te di un capello. Credilo, se lo vuoi credere. 06187
Bottom
06187
Top
LAURI: Hiszem is, mert tudom, hogy gyöngébb voltál. Renzo. Lo credo, perchè so che sei più debole di me. 06188
Bottom
06188
Top
JUHANI: Bizonyítsátok be becsületes birkózással! Gianni. Lo proverà una lotta leale. 06189
Bottom
06189
Top
LAURI: Ugyan minek állnék ki vele? Renzo. Cosa dovrei fare io con questo merlo? 06190
Bottom
06190
Top
SIMEONI: Menjünk már aludni, ti fékeveszettek! Simeone. Andiamo a letto, piuttosto, pazzi! 06191
Bottom
06191
Top
JUHANI: Éjszaka van sok, de karácsony csak egyszer van egy évben, s ezért mulassuk ki most magunkat. Örvendezz, karácsonyi hajlék, örvendezzen Izrael egész országa! Ezen az éjszakán, ebben a pillanatban történt meg a nagy csoda Babilon városában. Örvendezzünk! Ugyan milyen játékot játsszunk? Disznó-ölősdit? Vagy kicsi a rakást? Gianni. Le notti sono molte, ma il Natale c’è una volta sola all’anno e perciò ora divertiamoci. Rallègrati, casa di Natale, rallè-grati, terra d’Israele! Stanotte, in questo momento, è accaduto un gran miracolo nella città di Babilonia, Rallegriamoci! A che gioco vogliamo giocare? A «mosca cieca» o a «colpire il maiale» o a « battere il calzolaio » ? 06192
Bottom
06192
Top
SIMEONI: Még mit nem? Csak nem fogunk bolondozni, mint holmi neveletlen kölykök? Eredj már! Simeone. Macché, ancora queste scemenze, come dei ragazzi sfrenati? Via! 06193
Bottom
06193
Top
JUHANI: A fiatalember legényélete csupa tánc. Igaz-e, Timo? Gianni. La vita di un giovane celibe è un ballo. Vero, Timoteo? 06194
Bottom
06194
Top
TIMO: Hihihi! Timoteo. Ih, ih, ih! 06195
Bottom
06195
Top
JUHANI: Nincs igazam? Gianni. Vero? 06196
Bottom
06196
Top
TIMO: De úgy van valahogy! Timoteo. Certo è così. 06197
Bottom
06197
Top
EERO: Úgy van, úgy, Jussi pajtás... Rico. Proprio, così, « Caro Gianni ». 06198
Bottom
06198
Top
JUHANI: ...mondta a róka a nyuszinak. Úgy van! Ez aztán az élet! Egy kis vidámság olykor meg nem árt. És most ugyancsak bizsereg a talpam... Ne járjunk el egy muszkatáncot? Mester vagyok én abban; ide nézzetek! Gianni. Disse la volpe alla lepre. Bene! La vita insomma è passibile e di quando in quando è anche divertente e fa alzare un po’ i talloni. Balliamo alla russa; io son maestro in questo. Guardate! 06199
Bottom
06199
Top
AAPO: Csak nem kótyagosodtál meg a sörünktől? Abramo. Che la birra gli sia andata alla testa? 06200
Bottom
06200
Top
JUHANI: Öntsél csak le a garaton három korsóval, vajon nem érzel-e majd némi kótyagosságot ott az emeleten? Hanem énekelj, Eero, mert a Jussi fiú táncolni akar. Fújjad már, no! Gianni. Versatene nella strozza tre gotti e sentirai un po’ di confusione nella chiorba. Ma canta, Rico, mentre Giannino balla. Intona qualcosa! 06201
Bottom
06201
Top
EERO: Milyen nótát akarsz? Rico. Di che genere lo volete? 06202
Bottom
06202
Top
JUHANI: Akármit, csak zengjen és zúgjon. Gyújts rá, fiú, és bömbölj, hogy a padló gerendái is mozogjanak tőle. Énekelj, te ebfajzat, énekelj, mert táncolni akarok. Ugrálok, mint a bakkecske, fejemmel a tetőt verem, akkorát szökkenek. Énekelj! Gianni. È lo stesso, purché faccia chiasso. Intona, ragazzo, grida da far alzare le tavole dell’impiantito. Canta, torello, canta mentre io ballo, salto come un montone, salto fino al soffitto. Canta! 06203
Bottom
06203
Top
EERO: Hát majd megpróbálom: Rico. Proverò. 06204
Bottom
06204
Top
Örvendjetek, vigadjatok,
eljött a karácsony;
sörrel telve a hordó,
pálinkával a korsó,
sörrel telve a hordó,
pálinkával a korsó.

Anjanpelto piacán
szörnyen beszeszeltünk,
a fekete kos árán
gyűrűt, kendőt vettünk,
bevettünk, kivettünk,
a fekete kos árán
gyűrűt, kendőt vettünk.

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Rallegratevi e gioite
Or Natale è sopraggiunto :
Bacinelle sono empite,
Un boccale vi si è aggiunto
Pien di birra spumeggiante,
Dalla botte giù calante.

Birra, birra ed acquavite.
La si compra sul mercato;
Vale quanto un bove nero,
Vale quanto un bue screziato,
Se qualcuno è fidanzato,
Un regalo ci ha comprato
Un regalo per la sposa,
E sul tavolo si posa.

Giovannino, sacchettino! Gianni di Jukola!
06205
Bottom
06222
Top
AAPO: Hallgass, Eero, ne dühösítsd fel Juhot! Abramo. Silenzio, Rico, non lo far arrabbiare. 06224
Bottom
06223
Top
JUHANI: Énekelj csak, énekelj; nem haragszom én meg. Énekelj, hogy ne kelljen muzsika nélkül táncolnom. Gianni. Continua a cantare; non mi arrabbierò, continua a cantare, altrimenti dovrò ballare senza musica. 06225
Bottom
06224
Top
EERO: Rico. 06226
Bottom
06225
Top
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, Jassi, korpásorrú,
malacmoslék kóstolgató...
Giannino, sacchettino, Giannino di Jukola!
Giannino... muso di farina
Spazzatore del porcile.
06227
Bottom
06230
Top
TIMO: Hihihi! Miféle bolondságokat énekelsz! Timoteo. Ih, ih, ih! Che sciocchezze canti. 06232
Bottom
06231
Top
JUHANI: Énekelj csak, énekelj. Nem haragszom meg érte. Gianni. Continua a cantare, continua. Non mi arrabbierò. 06233
Bottom
06232
Top
EERO: Rico. 06234
Bottom
06233
Top
Jussi, Jassi, korpásorrú.
Spolvera nel porcile, riscalda il trogolo
06235
Bottom
06236
Top
Énekelek én, még az ujjammal is csattogok hozzá. Io canterò e farò schioccare insieme le dita. 06238
Bottom
06237
Top
Malacmoslék kóstolgató,
pocsolyában lubickoló,
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

A partra ment Iita
s a homokba írta
kedvesének nevét,
kedvesének nevét.

Mikor a rózsám megláttam,
kedves hangját meghallottam,
azt hittem, az égben vagyok,
s körülvettek az angyalok,
azt hittem, az égben vagyok,
körülvettek az angyalok.

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

Emlékszel-e Maija,
mikor epret szedtünk,
lenn az erdő szélén
forrón ölelkeztünk.
Fralla, lalla,
lenn az erdő szélén
forrón ölelkeztünk?

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

Hallod, fiam, Aato,
Jussit ne gyalázzad,
mert ha megharagszik,
kicserzi a hátad.
Jussi ül a vártoronyban,
a markában birkacomb van.
Heten vagyunk a tanyában,
mind az ördög bugyorában,
fralla, ralla, la!

»Vilukselan Vitka
Ja Viuvalan Pispa,
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!
Ralla ralla laa!
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!»
Ralla ralla laa!


Én Istenem, mit is tettem,
hogy a börtönbe kerültem.
Hazamennék, nem mehetek,
nem mehetek, vasba vertek.
Hazamennék, nem mehetek,
nem mehetek, vasba vertek.
Giannino, sacchettino,
Giannino di Jukola.

Ida andò sopra la sponda,
Scrisse sulla sabbia fonda,
Scrisse il nome del suo caro,
Che nel mondo non ha paro.

Quando la sua voce ho udito
E la vidi il primo giorno,
Mi pareva il paradiso
E di aver gli angeli intorno,
Quando la sua voce ho udito.
Giannino, sacchettino, Giannino di Jukola.

Ci ripensi tu, Maria,
Quando fragole mangiammo
E felici ci abbracciammo.
Ci ripensi tu, Maria?
Traila ralla laa!
Quando fragole mangiammo
E felici ci abbracciammo.
E felici ci abbracciammo.
Traila ralla laa!

Adolfino poveraccio,
Non sgridare a Giovannino:
Tanta forza è nel suo braccio
È in prigione poverino
Mangia spalle di montone
Tutti quanti quaggiù siamo
Tutti dello stesso prezzo.
Traila ralla laa!

Freddoloso, che va lento
Ed il vescovo Viuvala
Toro del fosso profondo
Ed Jalli di Sylvinä.
Tralla ralla laa!
Toro del fosso profondo
Ed Jalli di Sylvinä.
Tralla ralla laa!

Poveretto, disgraziato,
Cosa sono diventato!
C’è una casa tutta mia
Ed io son tra le catene :
Son padron di fattoria
E qui vivo tra le pene
Una casa ho fabbricato
E qui vivo incatenato.
06239
Bottom
06292
Top
JUHANI: Jól van! Úgy van! Engem ugyan nem vertek vasba. Énekelj csak, énekelj! Gianni. Così, così! Qui almeno i ferri non pesano. Continua a cantare. 06292
Bottom
06293
Top
EERO: Rico. 06293
Bottom
06294
Top
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, Jassi, korpásorrú,
malacmoslék kóstolgató,
pocsolyában lubickoló.
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Giannino, sacchettino! Gianni di Jukola
Giannino!... bocca di farina
Spazzatore del porcile,
Riscalda trogolo!
Giannino! sacchettino! Gianni di Jukola.
06294
Bottom
06301
Top
Még mindig nem volt elég? Non ti basta ancora? 06301
Bottom
06302
Top
JUHANI: Tovább, tovább! Hadd járjam el Karja Matti menyegzői táncát! Tovább, tovább! Karja Matti táncát! Gianni. Ancora. Si balla come alle nozze di Matteo del bestiame! Ancora! Le nozze di Matteo del bestiame! 06302
Bottom
06303
Top
SIMEONI: Már a kakas is riadtan kárál erre az istentelen lármára és duhajkodásra. Simeone. Anche il gallo spaventato strepita contro questo empio chiasso. 06303
Bottom
06304
Top
JUHANI: Fogd be a csőröd, kakas, és ne kukorékolj! Gianni. Chiudi il becco, gallo, e smettila coi tuoi cò, cò, cò. 06304
Bottom
06305
Top
TUOMAS: Elég volt már, Juhani, hallod-e? Maso. Basta, Gianni. 06305
Bottom
06306
Top
AAPO: Hiszen ebben a török táncban még kitáncolod a lelkedet! Abramo. Questa danza turca ti leva il fiato. 06306
Bottom
06307
Top
JUHANI: Nem török tánc ez, hanem muszka! Nem igaz, Eero? Gianni. Questa è russa, non è così, Rico? 06307
Bottom
06308
Top
EERO: Dehogyis: ez Jussi-tánc. Rico. È gianninesca. 06308
Bottom
06309
Top
JUHANI: Legyen, no! De hadd járjak még néhány hop-szasszát ebből a Jussi-táncból. Gianni. Sia pure, ma facciamo ancora quattro salti di danza gianninesca. 06309
Bottom
06310
Top
SIMEONI: Te eszeveszett, te! Simeone. Pazzo! 06310
Bottom
06311
Top
TIMO: Nézd, csak nézd! Hihihi! No, vigyen el az ördög! Timoteo. Guarda guarda, ih, ih, ih! che ossesso! 06311
Bottom
06312
Top
JUHANI: Féke az útból! Mert különben kásává taposlak, mint a kozák lova a részeg vásárost. Hiha! Gianni. Via di qui, altrimenti ti spappolo come fece il cavallo del cosacco col girovago ubriaco. Ih! 06312
Bottom
06313
Top
AAPO: Hanem ugyan libeg-lobog derekán a nadrágszíj vége: hol felcsapódik a hátára, hol lecsapódik az üle-pére. Ó, te, te! Abramo. La correggia gli balla dietro come invasata. Salta su, salta giù, gli batte ora la schiena ora le natiche. Oh, te! 06313
Bottom
06314
Top
JUHANI: Lallala, lallala! Ez volt aztán a mulatság. Hehe! Életemben most táncoltam másodszor. Először Karja Matti lakodalmán jártam a táncot. Ott asszonyszemély csupán három öreg banya akadt, legényember viszont volt egész sereggel. Mikor aztán Matti néhány bögre erős kávépuncsot főzött nekünk, hát akkor ahá-nyan voltunk, mind rúgni kezdtük a padlót, csak úgy egymással legények; bizony sóhajtozott alattunk ez a bűnös föld. A banyák örültek, hogy megszabadultak az egész dínomdánomból, mert ronggyá táncoltattuk volna őket. Haj, az ördögbe is! Most azonban vetkőzzünk egy szál ingre, és föl a padkára. A szemünket ugyan még nem fogjuk lehunyni, hanem habzó söröskorsó mellett, fenyőforgács lobogó fényénél vidám meséket és történeteket fogunk mesélgetni ott fönn, a meleg padkán. Gianni. Traila, laa, laa! Che pazzia! Eh, eh! Per la seconda volta ho ballato a sazietà. La prima accadde alle nozze di Matteo del bestiame alle quali di donne c’erano solo tre vecchie, e un branco di uomini. Ecco che quando Matteo ci ebbe preparato due tazze di ardente ponce al caffè non ci restò altro che metterci a pestare le tavole dell’impiantito, fra uomini, e la terra peccaminosa gemeva sotto di noi. Le povere vecchie ringraziarono il loro Dio di poter scappare da tutto quel pasticcio, chè noi, ballando, le avremmo fatte a brandelli. Diavolo! Ma ora spogliamoci fino alla camicia e saliamo nel soppalco. Non chiudiamo ancora gli occhi, ma, accanto al bugliolo della birra schiumante e alla luce della torcia incatramata, raccontiamo allegre leggende e storie, nel caldo soppalco. 06314
Bottom
06315
Top
A testvérek levetkőztek, még egyszer megtöltötték sörrel a korsót, s aztán valamennyien fölmásztak a padkára. Ott hevertek egy ingben a puha szalmán, a fiillesztő melegben, és szorgalmasan járt kézről kézre a habzó söröskorsó, egy gerendahasadékba tűzve pedig fenyőszilács aranyos lángja lobogott. Juhaninak azonban egy bolond ötlete támadt, s ezt rögtön ki is bökte, amiből végül nagy baj és veszedelem kerekedett. Si spogliarono, riempirono il bugliolo di birra un’altra volta e salirono insieme sul soppalco. Là tutti con la loro camicia corta, sedevano sul giaciglio di paglia fra il caldo vapore. Il bugliolo schiumante passava continuamente dall’uno all’altro e la fiamma dorata della torcia di pino, fissata in una fessura della parete, spandeva la sua luce. Ma nella testa di Gianni sorse un’idea e dalla sua bocca uscirono parole che cagionarono poi una tremenda disgrazia. 06315
Bottom
06316
Top
JUHANI: Úgy sülünk itt, mint a füstölt kolbász a kéményben, s a forró kövek egyre lehelik a meleget felénk. Eero, löttyints egy kanna sört a kemencére, hadd tudjuk meg, milyen íze van az árpalé gőzének. Gianni. Qui ci arrostiamo come salsiccioni sulla paglia della stufa, e le pietre bollenti del camino ci riscaldano. Rico, versa un gotto di birra sulla stufa che sentiamo il gusto del vapore dell’orzo. 06316
Bottom
06317
Top
TUOMAS: Hát ez már miféle bolond ötlet? Maso. Che idea pazza sarebbe questa? 06317
Bottom
06318
Top
JUHANI: Pompás ötlet. Löttyints csak oda. Gianni. Un’idea magnifica. Versa. 06318
Bottom
06319
Top
EERO: Engedelmeskedni akarok a ház fejének. Rico. Io ubbidisco al mio capo. 06319
Bottom
06320
Top
[JUHANI: Pari kannullista olutta kiukaalle!] Gianni. Un paio di gotti di birra sul fornello. 06320
Bottom
06321
Top
TUOMAS: Egy csöppet se! Ha csak egy kis sistergést is hallok, hát jaj annak, aki okozta! Maso. Nemmeno una goccia! Se sento il minimo sibilo, guai a chi l’avrà causato. 06321
Bottom
06322
Top
AAPO: Ne fecséreljük ezt a kiváló italt. Abramo. Non dissipiamo questa eccellente bevanda. 06322
Bottom
06323
Top
TIMO: Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy sörgőzben fürdőzhetnénk, nem bizony. Timoteo. Non abbiamo i mezzi di fare il bagno con vapori di birra : per niente, per niente. 06323
Bottom
06324
Top
JUHANI: De mulatságos lenne egyszer megpróbálni. Gianni. Sarebbe però bello provare. 06324
Bottom
06325
Top
TUOMAS: Én azonban szigorúan megtiltom. Maso. Lo proibisco assolutamente. 06325
Bottom
06326
Top
JUHANI: Pedig mulatságos lenne egyszer megpróbálni. Úgy látszik, a birkózásban aratott győzelem fejébe szállt Tuomasnak, és most azt hiszi, hogy kedve szerint parancsolgathat a házban. Ne feledd, hogy ha felforr az epém, hét ember ereje költözik belém. De akárhogy is legyen, semmi kedvem a parancsaidat lesni. Gianni. Sarebbe però bello provare. La vittoria nella lotta di dianzi ha fatto alzar la cresta a Maso e ora lui crede di comandare in questa casa a modo suo. Ricordati però che l’amara bile, se si gonfia, dà all’individuo la forza di sette uomini, nella lotta. Comunque i miei occhi non hanno ancora voglia di farti la guardia. 06326
Bottom
06327
Top
SIMEONI: A birkózás gyümölcsei, lám, a birkózás gyümölcsei! Simeone. Frutti della lotta, tutti frutti della lotta! 06327
Bottom
06328
Top
JUHANI: Csak löttyents oda, Eero. Én felelek érte, s megvédelek, ha kell. Gianni. Falla scoppiettare, Rico. Ne rispondo io e ti difenderò. 06328
Bottom
06329
Top
EERO: Ha a ház feje így parancsolja, nekem engedelmeskednem kell, mert különben szent karácsony estjén útilaput köt a talpamra. Rico. Ordine del capo e io devo ubbidire, altrimenti mi buscherò il passaporto della lepre, proprio la notte di Natale. 06329
Bottom
06330
Top
Ekkor Eero, fogát összeharapva, száját gúnyosan elfintorítva, fürgén végrehajtotta Juhani parancsát, s a kályha felől nagy loccsanás, majd pedig heves sistergés hallatszott. Tuomas dühösen felugrott, és mint a sas, lecsapott Eeróra, azonban Juhani sem volt rest, és öccse segítségére sietett. Ebből aztán általános verekedés keletkezett, melynek hevében az égő fenyőszilácsot leütötték a földre, amitől viszont a szétszórt szalma anélkül, hogy a testvérek észrevették volna, sebes lángra kapott. Mint ahogy a víz felszínén a gyűrű egyenletesen s gyorsan terjed mindenfelé, úgy nőtt, növekedett a tűz fényes köre is a ház padlóján. Már magasra csaptak, már a padka szélét nyalogatták a lángok, midőn a szoba lakói észrevették a veszedelmet. Azonban túl későn vették észre ahhoz, hogy mást is megmenthessenek, mint puszta életüket és a házban lakó állataikat. Szélűben lobogtak a lángok, és nagy volt a vész és nagy a riadalom. Mindnyájan a kijárat felé rohantak, s ahogy felpattant előttük az ajtó, nagy robajjal egyszerre zúdultak ki rajta emberek, kutyák, macska és kakas. Úgy tetszett, mintha a ház a füsttel együtt egyszerre okádta volna ki őket torkából a fagyos hóra, ahol most versenyt köhögve álldogáltak. Utolsónak Lauri lépett ki az ajtón, kötőféken maga után vonszolva Valkót, aki különben minden bizonnyal a lángok martalékául esett volna. A tűz nagy erővel tört elő az ablakok kis nyílásain, és végül az ajtón, sőt a tetőn is. Lángba borult a büszke impivaarai tanya. Lakói azonban ott dideregtek védtelenül a havas mezőn; hiszen még a szénégetőkunyhót, első menhelyü-ket is földig rombolták, s éléstárukat oly levegősre építették, mint a szarka fészkét. Ott topogtak a testvérek a hóban, s egy szál kurta darócing volt egyetlen védelmük a szél és fagy ellen. Hiszen még fejükre a sapkát, lábukra a bocskort sem volt idejük kimentem a lángok közül. A ház fölszereléséből csupán puskáik és nyírfakéreg tarisznyáik maradtak meg, amit még a fürdő előtt átvittek az éléstárba. Ott álltak a testvérek a hóban, és hátat fordítva a tűznek, hol egyik, hol másik lábukat emelték fel s melengették; talpuk pedig a hó és a tűz hatására egyre inkább kivörösödött, mint a ludak lába. Allora Rico, stringendo i denti e facendo il muso con un sorriso furbo, eseguì prontamente la volontà di Gianni e ben presto si udì nella stufa uno sfrigolio e subito dopo un rumore sordo. Allora Maso si alzò furioso e si slanciò su Rico, ma anche Gianni corse a difendere il fratello minore. Si scatenò una rissa generale e, nel trambusto, la torcia ardente fu gettata dal soppalco sul pavimento; ben presto, a insaputa dei fratelli, dette fuoco alla paglia. Come un cerchio, sulla superficie dell’acqua, si propaga eguale e rapido da tutte le parti, così l’ardente cerchio di fuoco si allargò sul pavimento. La fiamma salì sempre più in alto e lambiva già il pavimento del soppalco prima che gli inquilini della casa si accorgessero del pericolo che correvano. Ma se n’accorsero troppo tardi, per poter salvare qualcos’altro all’infuori della propria vita e di quella delle bestie che si trovavano nella casa. Le fiamme ondeggiavano in tutte le direzioni e l’angoscia e la confusione erano enormi. Tutti corsero verso la porta e, apertala, si slanciarono fuori, quasi a un tempo e con un baccano indiavolato, uomini, cani, gatto e gallo. Pareva come se la casa li avesse vomitati dalla sua gola col fumo, sulla terra nevosa dove essi ora stavano tossendo a gara. Ultimo uscì Renzo, conducendo per le briglie Valko che altrimenti sarebbe rimasto senza dubbio vittima dell’incendio. Il fuoco usciva già con violenza dalle piccole aperture delle finestre e finalmente anche dalla porta e dal tetto. La massiccia casa di Impivaara ondeggiava già in seno alle fiamme e nel suolo nevoso stavano indifesi i suoi abitanti. Anche la capanna del carbonaio, loro prima dimora di quella contrada, era già rasa al suolo e la dispensa era stata costruita con la consistenza di un nido di gazze. I fratelli si trascinavano sulla neve e il loro solo riparo contro il vento e il gelo era una corta camicia di ghinea. Non avevano potuto salvare dalla furia dell’incendio nè i berretti per coprirsi il capo nè le babbucce di betulla per i piedi. Dei primitivi oggetti della casa restavano solo i fucili e le bisacce, che avevano messi nel granaio prima di fare il bagno. Stavano essi sulla neve, il dorso rivolto all’ardore dell’incendio, alzando e riscaldando ora il piede destro ora il sinistro e i loro piedi, esposti alla neve e al fuoco, rosseggiavano come le zampe palmate delle oche. 06330
Bottom
06331
Top
Kiélvezték azt az egyetlen jót, amit házuk még nyújtani tudott, kiélvezték a tűz melegét. Szörnyű volt a tűz: hatalmas pompával lobogtak az égre a lángok, köröskörül minden megvilágosodott, s a hegy gerincén úgy mosolyogtak a szakállas fenyők, mintha a rózsás hajnal köszöntött volna rájuk. A ház mellé felhalmozott fenyőgallyakból sűrű, koromfekete füst szállt a felhők felé, és komoran gomolygott a menny boltozatán. A tisztáson azonban világosság uralkodott: pirosló nap gyűlt a téli éjszakában, és a fák hamvas ágairól idegenkedve néztek le a kismadarak a különös tüneményre, mialatt Impi-vaara erősre ácsolt háza hamuvá és porrá égett. A testvérek dühükben s bánatukban fejüket vakargatva álltak a ház körül, s hátukat a tűznek fordítva hol egyik, hol másik talpukat emelték a lángok felé melegedni. Lassacskán azonban csillapodni kezdett, hamvába hullt a nagyszerű máglya, és ezer csillogó kis szikra szállt szerte a téli éjszakában. Rémülten vették észre a testvérek, hogy az ég tisztulni kezd, s a szél már nem délről, hanem északról fúj. Az enyhe időt szigorú fagy készült felváltani. Essi si godevano l’ultimo benefìcio che ancora dava loro la casa, si godevano il calore del braciere e violento era il loro fuoco. Le fiamme si levavano possenti nell’aria, la luce ondeggiante splendeva in tutte le direzioni e gli abeti barbuti, sulla vetta dei monti, sorridevano dolcemente come al sopraggiungere della rosea aurora. Dal cumulo di ceppi incatramati, si alzava sino alle nuvole un fumo spesso e nero come la pece e roteava turbinando sotto la volta del cielo. Sulla prateria e i suoi dintorni dominava la luce di un giorno rosseggiante nel cuore della notte invernale e gli uccelli, impauriti dallo strano spettacolo, guardavano fissamente giù dai rami nevosi, mentre la solida casa di Impivaara si carbonizzava e s’inceneriva. I fratelli, tentennando la testa dalla rabbia e dalla disperazione, stavano tutti intorno seduti con la schiena rivolta al fuoco e alzavano a turno le piante dei piedi verso il calore. A poco a poco però la loro catasta ardente si attenuò, crollò in tizzoni e l’aria della notte si riempì di migliaia di scintille crepitanti. I fratelli notarono allora con terrore che il cielo cominciava a schiarirsi e il vento girava da sud a nord; dal disgelo si passava al freddo. 06331
Bottom
06332
Top
AAPO: A tűzből megmenekültünk, hogy a fagy végezzen velünk. Nézzétek: az ég kitisztul, és hidegen fúj az északi szél. Testvérek, szörnyű veszélyben forgunk. Abramo. Ci siamo salvati dal fuoco per esser vittime del gelo. Guardate. Il cielo si schiarisce e viene il freddo dal nord. Fratelli, siamo in un pericolo tremendo. 06332
Bottom
06333
Top
JUHANI: Átok és halál! Ki okozta mindezt? Gianni. Maledizione e morte! Chi è il responsabile di tutto questo ? 06333
Bottom
06334
Top
TUOMAS: Ki okozta! Még te kérdezed, te égetnivaló? Ha most azt tenném, amit kellene, belöknélek e parázshalom kellős közepébe. Maso. Chip Hai la faccia tosta ancora di chiederlo? Per far bene, dovrei gettarti ad arrostire nella cenere bollente. 06334
Bottom
06335
Top
JUHANI: Kevés lenne ahhoz egy Tuomas ereje, nagyon kevés lenne. Azonban átkozott legyen az az ember, aki ezt a pokoli éjt a fejünkre idézte! Gianni. Giammai potrà far ciò un solo Maso, giammai. Ma, maledetto sia colui, che ci ha dato questa notte d’inferno! 06335
Bottom
06336
Top
TUOMAS: Juhani önmagát átkozza el. Maso. Maledice se stesso. 06336
Bottom
06337
Top
JUHANI: Átkozott legyen az az ember, vagyis Jukola Tuomas. Gianni. Maledetto sia colui, cioè Maso di Jukola. 06337
Bottom
06338
Top
TUOMAS: Mondd még egyszer! Maso. Dillo un’altra volta. 06338
Bottom
06339
Top
JUHANI: Jukola Juhani fia, Tuomas mindennek a bajnak az oka. Gianni. Maso di Jukola, figlio di Giovanni, è la causa di tutto ciò. 06339
Bottom
06340
Top
AAPO: Tuomas! Abramo. Maso! 06340
Bottom
06341
Top
SIMEONI: Juhani! Simeone. Gianni! 06341
Bottom
06342
Top
LAURI: Csönd legyen! Renzo. Silenzio! 06342
Bottom
06343
Top
TIMO: Most nem fogtok hajba kapni, de nem ám, ti bitangok! Csöndesen, csak csöndesen, és melegedjünk testvériesen, békével. Timoteo. Ora non vi batterete, scellerati! Ora bisogna essere saggi e scaldarsi fraternamente. 06343
Bottom
06344
Top
SIMEONI: Ti istentelenek! Simeone. Empi! 06344
Bottom
06345
Top
AAPO: Félre most a haraggal és civódással, mert szörnyű halál fenyeget mindnyájunkat. Abramo. Ira e questioni via, ora che ci minaccia lugubre la morte. 06345
Bottom
06346
Top
TUOMAS: És ki az oka, ki az oka? Maso. Chi è il colpevole, chi è il colpevole? 06346
Bottom
06347
Top
JUHANI: Én ártatlan vagyok benne. Gianni. Io sono innocente. 06347
Bottom
06348
Top
TUOMAS: Ártatlan! Tüzes mennykő! Rögtön elevenen megeszlek! Maso. Innocente! Tuoni e fulmini! Ti mangerei vivo! 06348
Bottom
06349
Top
AAPO: Nyugalom, csak nyugalom! Abramo. Calma, calma! 06349
Bottom
06350
Top
SIMEONI: Az isten szerelmére, legyetek békével! Simeone. In nome di Dio, calma! 06350
Bottom
06351
Top
AAPO: Hogy ki okozta, ki nem, ezt most hagyjuk eldöntetlenül, mivel a gyors futás az egyetlen menekvésünk. Porrá égett a tanyánk, és mi szinte meztelenül állunk a havon. Ugyan mit ér ez az egy szál vászon-pendely? Még jó, hogy a puskánk és lőporunk megmaradt a kamrában, mert a fegyverre szükségünk lesz. A Teerimáki felől farkasok üvöltése hallik. Abramo. Innocente o colpevole, lasciamo andare ora, chè la fretta è la nostra sola salvezza. La nostra casa è in cenere e noi siamo quasi nudi sulla neve gelata. Cosa mi fa questo pezzo di camicia di ghinea? Bene comunque che là, nel granaio, ci siano restati i fucili e le munizioni; ora avremo gran bisogno di armi. La voce urlante dei lupi risuona da Teerimäki. 06351
Bottom
06352
Top
TUOMAS: Mit tegyünk hát? Maso. Che facciamo dunque? 06352
Bottom
06353
Top
AAPO: Nem tudok jobb tanácsot, mint hogy rohanjunk el Jukolába, fussunk versenyt a fehér halállal. Ketten lovagoljanak mindig Valko hátán, a többiek pedig futva kövessék őket. így legyen: lovagoljunk és fussunk felváltva. Lovunk segítségével nem kell egész úton taposnunk a havat, s ha Isten segít, még talán megmenekülhetünk. Abramo. Non vedo altro mezzo che affrettarci verso Jukola, affrettarci per sfuggire alla pallida morte. Due soltanto possono cavalcare Valko e gli altri seguiranno correndo. Facciamo così; si corre a turno e a turno si va a cavallo. Grazie al nostro cavallo, facciamo a meno di pestare la neve gelata per tutta la strada e, con l’aiuto di Dio, forse ci salveremo ancora. ' „ 06353
Bottom
06354
Top
JUHANI: Hanem veresre fagy a lábunk, mielőtt beérünk Jukolába, a meleg kemence mellé. Gianni. Ma i nostri piedi saranno come rape arrostite prima di stare nella stanza di Jukola davanti a un bel fuoco di ceppi. 06354
Bottom
06355
Top
SIMEONI: Mégis ez az egyetlen reménységünk. Ezért hát fussunk, rohanjunk. A szél erősödik, s az ég alja kitisztul. Rohanjunk hát! Simeone. È la nostra sola speranza. Però spicciamoci. Il vento cresce già e la volta del cielo si scopre! Spicciamoci! 06355
Bottom
06356
Top
EERO: Ütött halálunk órája! Rico. È venuta la nostra ora! 06356
Bottom
06357
Top
JUHANI: Vége van a hét Jukola testvérnek! Gianni. Ecco i sette ragazzi di Jukola. 06357
Bottom
06358
Top
SIMEONI: Szörnyű veszély fenyeget, de erős az Egeknek Ura. Rohanjunk! Simeone. La nostra condizione è terribile, Ma il Signore del cielo è potente. Spicciamoci! 06358
Bottom
06359
Top
TUOMAS: Elő a kamrából a puskákat és tarisznyákat! Maso. Fuori dal granaio i fucili e le bisacce! 06359
Bottom
06360
Top
JUHANI: Borzalmas éj! Emitt a csikorgó fagy, amott üvöltő, éhes farkasok fenyegetnek. Gianni. Notte spaventosa! Da una parte ci minaccia il freddo sferzante, dall’altra i lupi famelici e urlanti. 06360
Bottom
06361
Top
TIMO: Mi is, Valko is veszélyben forgunk! Timoteo. Siamo in pericolo Valko e noi. 06361
Bottom
06362
Top
JUHANI: Mi magunk még nagyobban. A csupasz ember, úgy hallottam, télen a farkasok kedvenc pecsenyéje. Gianni. Ma noi ancora di più. Un uomo nudo, ho sentito dire, è un arrostino delizioso per il lupo, d’inverno. 06362
Bottom
06363
Top
TIMO: Embernek és sertésnek, úgy hallottam, egyforma az íze, és tudott dolog, hogy télen a disznóhús az Ordas úr legkedvesebb eledele. Alaposan benne vagyunk a pácban, ez tagadhatatlan. Timoteo. L’uomo e il porco, dicono, hanno lo stesso gusto, e si sa che il porco, d’inverno, è il cibo preferito per il lupo. Siamo in cattive acque, non si può negare. 06363
Bottom
06364
Top
JUHANI: Ugyan mit tegyünk? Gianni. Che facciamo? 06364
Bottom
06365
Top
AAPO: Sebesen, mint a boszorkányok nyila, rohanjunk Jukolába, még mielőtt foga lenne a fagynak, és égő hidegével megdermesztené a vért ereinkben. Fel Jukolába, a farkasüvöltéstől visszhangzó Teerimákin át! A farkasok ellen van fegyverünk, de a deres sza-kállú Fagy király ellen nincsen. Abramo. Corriamo a Jukola, come le frecce magiche attraverso la notte, prima che il freddo infierisca e ci sferzi il sangue da farcelo congelare. Via, verso Jukola attraverso i boschi scricchiolanti di Teerimäki. Contro i lupi abbiamo armi, ma non contro Re Bar-bagelata. 06365
Bottom
06366
Top
TUOMAS: Itt vannak a puskák és tarisznyák. Most hát vállra a fegyvert, és hátra a tarisznyát mindenki. Retten üljenek lóra, mi, többiek meg talpaljunk a nyomukban, ahogy csak erőnktől telik. De rohanjunk, rohanjunk, halhatatlan lelkünk kedvéért! Maso. Ecco i fucili e le bisacce. Ognuno metta il fucile a tracolla e il sacco in ispalla; e due vadano a cavallo, noialtri sgambettiamo dietro come possiamo. Ma spicciamoci, spicciamoci, per le nostre anime immortali! 06366
Bottom
06367
Top
JUHANI: Északon derülni kezd, és ragyognak a csillagok. Haj, haj! Hanem rohanjunk hát! Gianni. Il nord si schiarisce e le stelle brillano. Ih, ah! Ma spicciamoci! 06367
Bottom
06368
Top
AAPO: Holnap majd elviszünk innen minden szerszámot és holmit, amit a tűz meghagyott; holnap eljövünk, és magunkkal visszük a kakast és a macskát is. Ezt az éjt még kibírják itt a forró parázs mellett. Azonban Killi és Kiiski, két hűséges társunk, jöjjenek velünk az útra. De hol vannak a kutyák? Abramo. Domani prenderemo di qui le provviste e gli oggetti che ci ha lasciato l’incendio; domani verremo a salvare anche il gatto e il gallo. Questa notte la passeranno qui vicino ai detriti caldi. Ma Killi e Kiiski ci accompagneranno nel viaggio come fedeli compagni. Dove sono? 06368
Bottom
06369
Top
TUOMAS: Hírük-nyomuk sincsen. Csönd, füleljünk csak! Maso. Non li vedo. Silenzio! Stiamo a sentire. 06369
Bottom
06370
Top
EERO: Már valahol messze futnak. Onnan a hegy mögül hallatszik a csaholásuk. Rico. Sono già andati lontano di qui, si sentono i loro latrati dietro i monti. 06370
Bottom
06371
Top
TUOMAS: Egy hiúzt kergetnek; a hiúz bizonyára itt ment el a házunk mellett, s a kutyák megszagolták a nyomát. De hadd vadásszanak kedvük szerint; most nem törődhetünk velük, mert veszélyes útra kell indulnunk. Maso. Cacciano una lince che forse è passata vicina alla nostra casa, lasciando loro le sue tracce. Ma caccino quanto vogliono; ora dobbiamo dimenticarci di loro e affrettarci al nostro viaggio diffìcile. 06371
Bottom
06372
Top
JUHANI: Legyen hát! Az élet és a halál ölre mentek egymással, mint két dühös kan medve. Gianni. Andiamo! Qui la vita e la morte si sono prese l’un l’altra per la cotenna come due orsi. 06372
Bottom
06373
Top
AAPO: Szedjük hát össze minden erőnket! Abramo. Ora, via, con tutte le forze! 06373
Bottom
06374
Top
JUHANI: Feszítsük meg a végsőkig testünk és lelkünk minden erejét! Gianni. Con tutte le forze delle nostre anime e dei nostri corpi, fino al midollo! 06374
Bottom
06375
Top
TUOMAS: Gondoljuk meg: a legszörnyűbb halál fenyeget bennünket! Maso. Pensando che una morte dolorosa ci minaccia. 06375
Bottom
06376
Top
JUHANI: Kétfelől is rémes halál fenyeget. Hű, haj! Most vagy megfagyunk, vagy megesznek, vagy nemsokára száraz szalmán, meleg kemence mellett állunk. Egyike e három közül egy órán belül meg fog történni. De nem segít itt a nyafogás; összeharapom a fogam, s kettéhasítok akár egy mérföld széles jéghegyet is. Gianni. Da ogni parte ci minaccia la nera morte. Ih, ah! ora avrò il naso gelato e le budella in terra se non sto presto davanti al fuoco sulla paglia lucente. Una di queste tre cose succederà in un’ora. Ma non serve a niente di prendersela qui; stringo i denti da fendere una montagna di ghiaccio dello spessore di una lega. 06376
Bottom
06377
Top
SIMEONI: Lássunk hát neki, Isten segítségével. Simeone. Proviamo nel nome e nell’aiuto di Dio. 06377
Bottom
06378
Top
JUHANI: Az ő segedelmével. Mert saját erejéből ugyan mire menne itt az anyaszült ember? Ajánljuk hát magunkat az ő védelmébe. Gianni. Col suo aiuto. Perchè cosa vale qui un uomo nato di donna (Giobbe, 14, 1.) con le sue proprie forze? Ma siamo in buone mani (Giovanni, 16, 33.). 06378
Bottom
06379
Top
EERO: Induljunk hát minden további szószaporítás nélkül. Rico. Partiamo senza indugio. 06379
Bottom
06380
Top
JUHANI: És minden félelem nélkül. Induljunk! Gianni. E senza paura! Andiamo! 06380
Bottom
06381
Top
TUOMAS: Mindenki készen? Üljetek lóra, Simeoni és Eero, és vágtassatok Jukola felé, de úgy, hogy mi, akik gyalog rohanunk utánatok, mindig gebénk nyomában maradhassunk. Maso. Tutti pronti. Montate a cavallo, Rico e Simeone, e trottate verso Jukola, ma in modo che restiamo sempre vicino agli zoccoli della nostra rozza noi che vi correremo dietro nella neve. 06381
Bottom
06382
Top
Így indultak útnak a testvérek: meztelenül, csupán egy szál vászoningben, hátukon a tarisznyával, vállukon vagy kezükben a fegyverrel. így indultak éji, téli útra, menekülve a fagy elől, mely Észak ingoványairól támadt rájuk. De a fagy nem öltötte fel legrettentőbb ábrázatát: az időjárás még nem változott kegyedenül zordonná. Igaz, olykor kitisztult az ég homloka, azonban vitorlázó felhők újból eltakarták, s az északi szél is csak szelíden fújdogált. A testvérek rég hozzáedződtek a hideghez; bőrüket sok csikorgó fagy jól kicserzette, és régebben, rakoncátlan gyermekkorukban, néha órákon át mászkáltak meztelen lábbal a magas hófúvásokban. De mégis rettentő, szörnyen rettentő volt ez az út Impivaa-rától Jukoláig. Szívükben szorongó félelemmel, szaporán vágtattak előre. Legelöl, Valko hátán lovagolva, Eero és Simeoni nyargalt, a többiek pedig futva futottak utánuk, s lábuk nyomán kavarogva porzott a hó. Az Impivaara tisztásán, a forróságot lehelő kemence mellett már csak a kakas és a macska ült, bánatosan meredve az elszenesedő parazsakra. Così si misero in cammino: nudi, vestiti solo di una camicia di ghinea e ciascuno col suo sacco sul dorso e il fucile a tracolla o in mano. Così correvano nella notte e in pieno inverno, fuggendo il freddo che li sferzava dalle paludi del nord. Ma il freddo non era ancora venuto nel suo aspetto più terribile, e la temperatura non era delle più rigide, in questo momento. Veramente la fronte del cielo talvolta si scopriva, ma nubi veleggianti la coprivano di nuovo e la bora soffiava moderatamente. I fratelli erano abituati al freddo: la loro pelle si era indurita molte volte al gelo scricchiolante, e spesso quand’erano ragazzi sbarazzini, avevano pesticciato per lunghe ore, a piedi nudi, i monticelli di neve. Ma spaventosa, terribilmente spaventosa era ora, per loro, questa corsa da Impivaara a Jukola. Avanzavano in fretta, il terrore nel cuore. Davanti, sul dorso di Valko, cavalcavano Rico e Simeone, e gli altri stavano loro alle calcagna, pestando la neve della foresta che nella loro corsa si sollevava all’intorno. E sul prato di Impivaara intanto il gatto e il gallo stavano vicino al focolare ardente, guardando tristi il fuoco che si carbonizzava. 06382
Bottom
06383
Top
A falu felé rohantak a testvérek. Már maguk mögött hagyták a Sompio-lápot, s a Teerimáki felé közeledtek, ahonnan egyre erősebben hallatszott a farkasok hátborzongató üvöltése. Egy fiatal fenyvesben, a láp és a Seu-nala Jaakko irtásföldje között aztán váltottak a lovasok: Simeoni és Eero leszálltak a lóról, s helyüket másik két fiú foglalta el. Utána rögtön folytatták útjukat: végigrohantak a dombháton, átszelték a viertolai utat s a zúgó, széles fenyvest. Végül már ott jártak a sziklás Teerimáki közelében, s ekkor egyszeriben elhallgatott a farkasok zűrzavaros üvöltése. Nemsokára fenn álltak a hegy gerincén, s hagyták, hogy lovuk kifújja magát; a lovasok újból leszálltak, s helyükbe másik két ember ült. Még mindig ott álltak a havas sziklán; fejük felett sivított az északi szél, egy pillanatra kitisztult az ég boltozata, s a Göncöl rúdja azt mutatta, hogy éjfél után jár az idő. I fratelli si affrettavano verso il villaggio, lasciandosi alle spalle la palude di Som pio, avvicinandosi a Teerimäki da cui si udiva l’urlo spaventoso dei lupi. Nella giovane abetina, fra la palude e la prateria di Giacobbe di Seunala, avvenne il cambio dei cavalieri. Rico e Simeone scesero e due altri fratelli presero il loro posto. Proseguirono senza fermarsi, corsero lungo il dorso della collina, tagliarono la via di Viertola e di là attraversarono un vasto pineto mormorante. Finalmente la collina rocciosa di Teerimäki era vicina e all’improvviso la voce tumultuosa dei lupi si tacque. Ben presto essi furono sulla cresta del monte e lasciarono prender fiato al cavallo; di nuovo i cavalieri scesero e subito altri due presero il loro posto. Stavano sulla roccia nevosa, la bora soffiava, la volta del cielo si schiarì di nuovo per un momento e il timone dell’orsa maggiore diceva che la mezzanotte era già passata. 06383
Bottom
06384
Top
Kissé kipihenve magukat, lerohantak a sima hegyi úton, majd pedig, mikor a végére jutottak, befordultak a sötét fenyvesbe. Ijesztően komor volt körülöttük a természet; sápadtan tekintett alá a hold, kuvik huhogott, és itt-ott, a fák alatt különös árnyak meredeztek, mintha óriási medvék lettek volna: kidőlt fenyők magasra tornyosodé, mohos gyökerei voltak. Mint kővé fagyott kísértetek, mozdulatlanul bámulták ezek a medvealakzatok azt a különös menetet, mely sebesvágtatva futott el mellettük. Köztük s körülöttük azonban ijesztő mozgolódás keletkezett a komor fenyvesben. Éhes farkasok kezdtek ólálkodni a testvérek körül, s egyre közelebb és közelebb merészkedtek. Hol előttük, hol mögöttük suhantak át az úton, majd meg az út két oldalán, a fenyők közt loholtak. Vérszomjasán, ingerülten követték az impivaarai menekülőket, és ropogva tördelték a fenyők száraz gyökereit. Remegve, fújtatva futott Valko, és lovasai alig tudták fékezni rémült rohanását. Az ordasok azonban egyre merészebbek, szemtelenebbek lettek; vérszomjasán lihegve olykor egész közel suhantak el a csapat mellett, s a testvérek, hogy elriasz-szák őket, hol jobbra, hol balra közibük durrantottak. Ezzel azonban korántsem sikerült messze kergetniük a bestiákat. Riposatisi un poco, si rimisero in marcia lungo la liscia via del monte e, quando questa fu finita, si trovarono in una buia abetina e la natura intorno a loro aveva un aspetto sepolcrale. La terra livida li guardava, le civette urlavano e qua e là, in fondo al bosco, sorgeva uno strano fantasma simile a un orso colossale : erano radici muschiose di abeti abbattuti sollevate in alto. Immobili come spettri gelati, queste imagini di orsi sbirciavano la bizzarra carovana che correva rapida davanti a loro. Essi guardavano immobili, ma fra di loro e intorno a loro, ben presto si manifestò un andirivieni spaventoso nella selvaggia abetina. I lupi famelici attorniavano i fratelli e si avvicinavano sempre più. Si vedevano correre selvaggiamente ora davanti, ora di dietro, saltando attraverso la strada, ora dai due lati della via, fra gli abeti. Irosi e sitibondi di sangue, seguivano i notturni fuggiaschi d’Impi-vaara; e i rami secchi delle radici degli abeti crepitavano e scoppiettavano nel rompersi. Il timido Valko correva tremando e sbuffando; così che l’uomo che cavalcava davanti poteva appena reggerlo nella sua corsa sfrenata. Ma l’audacia delle belve diveniva sempre più sfrontata; ansanti, assetate di sangue, volteggiavano spesso vicino agli uomini e allora i fratelli dj quando in quando scaricavano i loro fucili ora a destra e ora a sinistra. Ma le belve non si allontanavano. 06384
Bottom
06385
Top
Midőn a tűz által letarolt, tágas Kiljava-mezőre értek, melyen csak itt-ott állt, héják és fülesbaglyok szállásaként, egy-egy kiszáradt, girhes fenyőtörzs, a farkasok merészsége ijesztően megnőtt, és kegyetlen veszedelemben forogtak a testvérek. Ekkor épp Tuomas és Timo ültek a ló hátán, a többiek azonban, kik gyalogszerrel futottak a nyomukban, hirtelen megálltak, és egyszerre sortüzet adtak üldözőikre, melyek ettől megrémülve kissé meghátráltak. A testvérek újból vágtatni kezdtek, azonban a farkascsorda nemsokára már megint ott zsi-vajgott a nyomukban, és nagyobb volt a veszély, mint valaha. Tuomas ekkor megállította a lovat, és harsányan felkiáltott: „Akinek töltetlen a fegyvere, töltse meg nyomban! De szélsebesen ám!” így kiáltott Tuomas, leszállt a lóról, s meghagyta Timónak, hogy fogja keményen Valko zabláját. A testvérek megálltak, és megtöltötték puskáikat; sem lábukban, sem más testrészükben semmi hideget sem éreztek. Úgy ötven lépéssel odább megálltak a farkasok is, sóvár szemüket folyton reájuk szegezték, és izgatottan csóválták farkukat. Felhőtlenül derengett felettük az ég boltozata, és tiszta holdvilág sütött le a mezőre. Raggiunsero la landa aperta di Kiljava, già devastata da un incendio, dove qua e là si ergeva un tronco di pino dissecato, sede di falchi e di gufi. Qui l’esasperazione dei lupi divenne anche più terribile e grande era il pericolo degli uomini. Cavalcavano allora Maso e Timoteo, e gli altri, che correvano loro dietro, si fermarono d’improvviso e quasi tutti insieme spararono a salve contro i loro persecutori che, spaventati, si tolsero dalla loro strada. Gli uomini corsero avanti ma non passò molto che il branco di lupi in agguato fece ressa di nuovo vicino a loro e il pericolo era grande come non mai. Allora Maso trattenne il cavallo e gridò a gran voce: «Chi ha il fucile scarico, lo ricarichi subito! E lo faccia in un lampo! ». Così gridando scese a terra, ordinando a Timoteo di tener Valko solidamente. I fratelli ristettero e caricarono i fucili, non sentendo il freddo nè ai piedi, nè alle membra. Si fermarono anche le belve a una cinquantina di passi dagli uomini, guardandoli avidamente e senza posa e agitando furiosi la coda. La volta del cielo, già sgombra di nubi, appariva e la chiara luna guardava in giù verso la landa. 06385
Bottom
06386
Top
TUOMAS: Töltve vannak a puskák? Maso. Avete caricato i fucili? 06386
Bottom
06387
Top
AAPO: Töltve. Mi a szándékod? Abramo. Fatto. Cosa pensi? 06387
Bottom
06388
Top
JUHANI: Mindnyájan egyszerre: tűz! Gianni. Si spara di nuovo tutti insieme! 06388
Bottom
06389
Top
TUOMAS: Nem, ha kedves az életetek. Legalább egyikünknek mindig töltve legyen a fegyvere, erre ügyeljetek. Lauri, neked van a legbiztosabb kezed s a legélesebb szemed; lépj hát ide mellém. Maso. No, se avete cara la vita. Ci sia sempre il fucile di qual-< uno carico, ricordatevelo. Renzo, tu che hai la mano sicura e l’occhio più acuto, vieni accanto a me. 06389
Bottom
06390
Top
LAURI: Itt vagyok. Mit akarsz? Renzo. Ci sono. Che vuoi? 06390
Bottom
06391
Top
TUOMAS: Az éhes farkas felfalja sebesült testvérét is. Ha ezt sikerülne elérnünk, úgy talán megmenekülhetünk. Próbáljuk meg hát! Lauri, vegyük célba ott balra az elsőt, és tüzeljünk rá mi ketten egyszerre. Ti, többiek azonban takarékoskodjatok a golyóval. Lauri, célozd meg jól, mint a sas, és pufifants oda, mikor azt mondom: most! Maso. Un lupo affamato mangia anche un suo fratello sanguinolento; se potessimo ora usare quest’espediente, saremmo salvi. Proviamo. Renzo, prendiamo di mira il primo a sinistra e spariamo insieme, voialtri risparmiate il fuoco. Renzo, mira con precisione come un’aquila e spara quando dirò: Via! 06391
Bottom
06392
Top
LAURI: Készen vagyok. Renzo. Sono pronto. 06392
Bottom
06393
Top
TUOMAS: Most! Maso. Via! 06393
Bottom
06394
Top
Ebben a pillanatban eldördült a két testvér puskája, s a farkasok ijedten rebbentek szét. Egyikük azonban ott fetrengett a földön, s hiába igyekezett a többiek után vonszolni magát, nem sikerült. A testvérek újból teljes erővel futni kezdtek: hatan gyalog, Timo pedig előttük lóháton. így telt el néhány pillanat. A menekülő farkasok nemsokára megálltak, megfordultak, és megint hevesen üldözőbe vették az éj vándorait. Magasra szállt a felkavart hó, s megremegett a széles Kiljava-mező, midőn falkájuk átrohant rajta. Szélsebesen elérték vérében fetrengő társukat, elrohantak mellette, azonban rögtön meg is fordultak, mivel orrukat megcsapta a friss vér csábító illata. Farkukat csapkodva, a havat kaparva ott keringtek körülötte, s az éjben tüzesen csillogott vágytól és kíntól lángra gyúlt szemük. Végül szörnyű acsarkodással rárontottak sebesült testvérükre, és borzalmas lárma, marakodás verte fel a tisztást, mintha összedűltek volna az ég oszlopai. Remegett a föld, s a hó szennyes, utálatos kásává változott, mikor iménti társai cafatokká tépték az erdő hát, kinek vérét Lauri és Tuomas éles golyói megcsapolták. Nemsokára újból elcsendesedett az éji mező. Csupán elfojtott szusszanások s a csontok ropogása hallatszott, ahogy a vadak véres képpel, lángoló szemmel szétmarcangolták, fölzabálták áldozatukat. Spararono entrambi nel medesimo batter d’occhio e i lupi fuggirono spaventati. Rimase però sul terreno uno di loro, sforzandosi di trascinarsi dietro agli altri, ma non potè andare avanti. Gli uomini correvano con tutte le loro forze; dietro i sei fratelli a piedi e davanti Timoteo solo a cavallo. Passò un momento e ben presto la fuga dei lupi si arrestò; tornarono sui loro passi correndo infuriati dietro la carovana notturna. La neve si sollevava turbinando all’intorno mentre essi si slanciavano in avanti correndo. Con rapidità fulminea raggiunsero il loro compagno che strisciava nel sangue, lo oltrepassarono, ma tornarono presto verso di lui, che l’odore allettante del sangue accarezzava loro le narici. Fecero un giro su se stessi, le code oscillarono, la neve si sollevò, i loro occhi sprizzavano fuoco nella notte per la selvaggia bramosia. Con orribili smorfie si slanciarono sul loro compagno ferito e sulla landa si levarono un fracasso e una confusione tremenda; si sarebbe creduto che le colonne del cielo crollassero. Il suolo tremò e la neve si cambiò in un guazzabuglio orribile, mentre gli antichi amici sbranavano il figlio della foresta, il cui sangue, le palle precise di Maso e Renzo, avevano fatto scorrere. Poi il silenzio regnò di nuovo sulla landa notturna. Si udivano soltanto dei gemiti flebili e uno scricchiolare d’ossa mentre le belve, coi musi insanguinati e gli occhi scintillanti, dibattendosi, divoravano la loro preda. 06394
Bottom
06395
Top
Ijesztő ellenfeleiktől távol haladtak már a testvérek, és fülükben kellemesen zengett a farkasok gyilkos üvöltése a Kiljava-mezőn, hiszen ez nekik a menekülést jelentette. Kuttila széles rétje következett: útjuk itt a tisztást megkerülve vezetett tovább a dombos terepen. De a testvérek úgy határoztak, hogy időnyerés céljából egyenesen átvágnak a réten. Egy emberként nekidűltek a kerítésnek, s az recsegve leszakadt, mire Valko, hátán két lovasával, átlépett a ledöntött kerítésen, és lovasainak ostorától űzve futni kezdett a sima réten át. Nyomában pedig ott rohantak azok a testvérek, akik éppen sorosak voltak a gyaloglásban. A réten át vezetett a téli szánút is a templom felé, s épp ekkor három lovasszánon utasok poroszkáltak arra. A lovak és utasok szörnyen megrémültek, midőn meglátták a testvérek észak felől közelgő csapatát. A sápadt holdvilágnál hét embert láttak, egy szál pendelyben, vállukon puskával, előrontani az erdőből. Azt hitték szegények, hogy Impivaara barlangjaiból egy csapat gonosz manó támadt most rájuk. Nagy volt a lárma és riadalom a réten: a lovak megbokrosodva ide-oda rohanni kezdtek, az egyik ember kiabált, a másik imádkozott, a harmadik káromkodott vagy üvöltözött. A testvérek azonban ügyet sem vetettek a nagy ribillióra, hanem bőszen futottak tovább a réten, Jukola felé, és mint a füst, porzott előttük a hó. Midőn a rét túlsó kerítéséhez értek, mindnyájan egyszerre nekidűltek: recsegve leszakadt a korlát, s ők újból a dombos erdei úton haladtak. I fratelli correvano già lontano dai loro tremendi nemici; il tumulto micidiale dei lupi a Kiljava aveva risuonato deliziosamente ai loro orecchi : era la soave e buona notizia della loro salvezza. Si avvicinavano all’ampia prateria di Kuttila intorno alla quale descrissero un arco per attraversare poi una contrada collinosa. Per guadagnar tempo, decisero di tagliare attraverso i prati e si slanciarono tutti insieme contro la siepe che cadde giù e Valko, con in groppa di nuovo due dei fratelli, passò la cinta abbattuta e galoppò, tocco dal frustino, lungo la superficie unita del prato. I fratelli, che dovevano di nuovo pestare la neve, correvano senza posa dietro di lui. Attraverso la prateria correva la via usata nell’inverno per andare al villaggio e dei viaggiatori con tre cavalli e tre slitte, che ci passavano in quel momento, si spaventarono terribilmente, tanto gli uomini che i cavalli, quando videro avvicinarsi i fratelli provenienti dal nord. Al chiaro di luna scorsero sette uomini in camicia, fucili a tracolla, che correvano in avanti ccn un cavallo. Credettero che una banda di orchi incolleriti corresse dalle grotte di Impivaara su di loro. Vi fu allora sul prato una confusione e un trambusto enormi. I cavalli dei viaggiatori impazziti corsero di qua e di là e, degli uomini, chi gridava, chi pregava, chi bestemmiava e urlava a perdifiato. Ma i fratelli, gettando appena uno sguardo su quella confusione, correvano all’impazzata verso Jukola, attraverso il prato di Kuttila, e la neve si fendeva davanti a loro come fumo. Arrivarono all’altra siepe della prateria, la gettarono giù; quella si abbattè con fracasso, e ben presto essi ripresero ad andare per la via della collina. 06395
Bottom
06396
Top
Borzalmas és kegyetlen volt számukra ez az éj. Elkeseredetten, lélekszakadva, zihálva futottak, és szemükben, melyet konokul folyton hajdani otthonuk, a Jukola-ház felé meresztettek, reménytelen kétségbeesés csillogott. így rohantak szótlanul előre, és sebesen fogyott alattuk a havas út. Végül aztán, kiérve a Pohjan-pelto lejtőjére, a sápadt holdfényben a domb tetején meglátták a Jukola-tanyát, s ajkukról egyszerre szakadt fel a kiáltás: „Jukola! Jukola!” Lerohantak a domboldalon, mint megannyi szárnyas manó átrepültek az Oja-réten, felkapaszkodtak a dombra, s máris ott álltak a ház bezárt ajtaja előtt. Nem volt kedvük, sem idejük soká kopogtatni és várakozni a bebocsáttatásra, hanem minden erejükkel nekifeszültek, és nagy recsegéssel felpattant az erős pitvarajtó. A pitvarból sebbel-lobbal, nagy lármával berontottak a szobába, egyenesen a tűzhely elé, melynek hamvadó parazsa kellemes meleget árasztott feléjük. A tímár álomittas családja azonban szörnyen megijedt, mert azt hitték, hogy rablók törtek be hozzájuk. Quella notte fu per loro sinistra e spaventosa. Correvano follemente, correvano ansanti e la disperazione errava nei loro occhi impietriti, che essi aguzzavano senza posa verso l’antica dimora di Jukola. Così avanzavano senza parlare e la terra nevosa fuggiva rapida sotto di loro; finalmente raggiunta la cresta di Pohjanpello, scorsero, alla pallida luce lunare, sul fianco di una collina, la fattoria di Jukola e quasi ad una voce si udì dalle loro bocche : « Jukola, Jukola! ». Scesero dalla collina, galopparono attraverso la prateria di Oja-niittu, come orchi alati, passarono di nuovo la collina e si trovarono sulla soglia della porta inchiavardata della fattoria. Non avevano tempo di bussare e di aspettare che li facessero entrare; ma vi si spinsero con tutte le loro forze e la porta massiccia dell’atrio, scricchiolando e crepitando, si spalancò. Battendo i piedi e facendo fracasso, si precipitarono dall’atrio nella camera, e, in un lampo, al focolare acceso, da cui si alzava un prezioso calore verso di loro. Ma la famiglia del conciapelli assopita si spaventò terribilmente, credendo di essere assalita da briganti. 06396
Bottom
06397
Top
A TIMÁR: Miféle szörnyeteg tör be így becsületes ember házába karácsony szent éjjelén? Szólj, mert töltve a puskám! Il conciapelli. Che mostro entra così nella casa di un uomo onorato, proprio nella notte di Natale? Di’, il mio fucile è puntato verso di voi! 06397
Bottom
06398
Top
TUOMAS: Hagyd békén a fegyvert, jóember! Maso. Lascia stare il fucile, compare. 06398
Bottom
06399
Top
AAPO: Csak nem fogsz saját házad népére lőni! Abramo. Non sparare sulla gente della fattoria. 06399
Bottom
06400
Top
JUHANI: Mi vagyunk itt az Impivaaráról, áldjon meg az isten! Gianni. Veniamo — che Dio ci protegga — da Impivaara. 06400
Bottom
06401
Top
TIMO: Az előbbi Jukola gazda hét gyermeke. Timoteo. I sette ragazzi della vecchia Jukola! 06401
Bottom
06402
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon nekünk! Hét árva lélek készül megtérni az örökkévalóságba ebben a szent minutumban. Isten irgalmazzon nekünk! Simeone. Il Signore abbia compassione di noi! Sette anime sono in cammino verso l’eternità proprio in questo terribile momento. Il Signore abbia compassione di noi! 06402
Bottom
06403
Top
JUHANI: Tűz emésztette meg derék kis házunkat ott az erdő mélyén, s vele együtt minden holminkat. Ide rohantunk hát, mint a nyulak, hiszen bűnös testünkön csupán egy szál pendely, kurta férfiümög maradt. Jaj, kegyetlenül megjártuk! Gianni. Il fuoco ha bruciato la nostra bella casa nel bosco e anche tutti i nostri beni. Siamo così qui come lepri senz’altra veste sul nostro povero corpo che uno straccio di camicia, uno straccetto di camicia. È stato un gioco orribile. 06403
Bottom
06404
Top
A TIMÁRNÉ: Jaj, istenem! La moglie del conciapelli. Dio ci guardi! 06404
Bottom
06405
Top
A TIMÁR: Ó, ti nyomorultak! Il conciapelli. Poveri voi! 06405
Bottom
06406
Top
JUHANI: Hát ki látott ilyet? Úgy ülünk itt, mint hét verébfióka, és kegyelemért kiáltunk az Úrhoz. Ah, sírnom kell! Gianni. Già, non è incredibile? Ora noi siamo qui come gazze, a implorare la grazia del Signore. Ah! c’è da piangere. 06406
Bottom
06407
Top
A TIMÁRNÉ: Ó, ti szegény gyermekek! Siess, öreg, éleszd fel a tüzet! La moglie del conciapelli. Poveri ragazzi! Spicciati, vecchio, ad attizzare il fuoco. 06407
Bottom
06408
Top
EERO: Jaj, szerencséden éj, jaj, mi szerencsétlenek! Rico. Notte sfortunata e sfortunati noi! 06408
Bottom
06409
Top
AAPO: Haj, borzalom éje, haj! Abramo. Notte di spavento, ahimè! 06409
Bottom
06410
Top
SIMEONI: Ó, jaj! Simeone. Ahimè! 06410
Bottom
06411
Top
JUHANI: Ne sírj, Eero, ne sírj, Simeoni, egyet se búsulj, Aapo! Ne sírj, ne sírj, Eero testvérkém, hiszen most már védve vagyunk. Hanem pogány egy út volt! Gianni. Non piangere, Rico, non piangere, Simeone, non piagnucolare, Abramo! Non piangere, non piangere, Rico, fratello mio, ora siamo al riparo. Ma è stata una marcia da Turchi! 06411
Bottom
06412
Top
A TIMÁRNÉ: Jaj, ti szerencséden gyermekek, jaj! La moglie del conciapelli. Oh, ragazzi, oh! 06412
Bottom
06413
Top
JUHANI: Kedves jó gazdasszony, a kend sírása és szomorúsága engem is újból könnyekre fakaszt. Jaj, jaj! Hanem ne sírjon, anyó, ne sírjon! Hiszen a fenevadak és a fagy elől mégis megmenekültünk, ideértünk keresztény felebarátok meleg tűzhelyéhez. Hála legyen érte a Jóistennek! Gianni. Buona padrona, le lacrime e la vostra compassione mi fanno piangere di nuovo. Ah, non piangete, buona donna, non piangete! Siamo scampati dalla grinfie delle belve e del freddo e siamo qui a scaldarci dai nostri vicini cristiani, grazie a Dio. 06413
Bottom
06414
Top
TUOMAS: Szomorú, nagyon szomorú a helyzetünk. Hanem élesszenek számunkra lobogó tüzet, s hozzanak a padlóra néhány zsúp szalmát fekvőhelynek. Valkót pedig kössék be az istállóba, a jászolhoz. Maso. La nostra condizione è triste, molto triste. Fateci una bella fiammata e portateci due fastelli di paglia per farci un giaciglio sul pavimento e menate Valko nella stalla con un po’ di fieno davanti. 06414
Bottom
06415
Top
AAPO: Bocsássák meg, hogy a törvény nevében és életünk megmentésére ilyen erőszakosan kérünk segítséget és gondozást. De az életünk forog kockán! Abramo. Scusateci se vi chiediamo aiuto e protezione così energicamente in nome della legge e per la nostra vita! Per la nostra vita, per la nostra vita! 06415
Bottom
06416
Top
JUHANI: Ó, kegyes őrzőangyalok! A lélek itt ül az orrom hegyén, és épp elszállni készül, örökre elszállani. Ha akad egy kis hús meg sör a házban, hát hozzák ide. Haj, ez volt aztán a nemulass! Soha el nem felejtem. Drága lelkünk és életünk kedvéért hozzatok egy kis húst meg jó meleg sört! Gianni. O angelo di misericordia! La vita mi sta proprio sulla punta del naso come se stesse per andarsene, per andarsene. Se avete in casa carne e birra, portatecela. È stato un brutto gioco, una batosta di cui ci ricorderemo. Portateci della carne e della birra calda, per amore delle nostre vite e della nostra anima. 06416
Bottom
06417
Top
A TIMÁR: Ahogy csak telik tőlünk, kedves barátaim! De előbb világot gyújtok a szobában. Ah, ti szerencsétlenek! Egy szál pendelyben! Il conciapelli. Faremo tutto ciò che possiamo, appena avremo fatto un po’ di luce in casa. Voi infelici, solo con la camicia. 06417
Bottom
06418
Top
JUHANI: Nincs sapka a fejünkön, nincs bocskor a lábunkon. Nézze csak ezt a Szibilla-lábat, nézze! Gianni. Nemmeno un cencio in capo, nè una ciabatta alle piote. Guardate questi piedi di sibilla, guardate! (Allusione a un passo del libro delle profezie della Sibilla.). 06418
Bottom
06419
Top
A TIMÁR: A hajam is égnek áll tőle. Gyere csak, anyjuk, nézd meg te is. Il conciapelli. Mi vien la pelle d’oca. Vieni a vedere, vecchia! 06419
Bottom
06420
Top
TIMO: Nézzék csak az én lábamat! Timoteo. E guardatemi le gambe. 06420
Bottom
06421
Top
JUHANI: Maz ehhez képest? Nézzék csak: mint a sült répa! Gianni. Cosa sono in confronto alle mie? Qui, guarda, ragazzo, rape arrostite. 06421
Bottom
06422
Top
TIMO: Hát még ez! Timoteo. E queste! 06422
Bottom
06423
Top
JUHANI: Mi a te patád az enyémhez képest! Gianni. Cosa sono le tue coscie in confronto alle mie? 06423
Bottom
06424
Top
TIMO: Az enyém? Te csak hallgass! Nézzék: hát emberi hús ez? Timoteo. E le mie? Uguali, guarda. Sembra carne d’uomo? 06424
Bottom
06425
Top
A TIMÁR: Siess, anyjuk, nézd már! Il conciapelli. Spicciati, vecchia, a vedere. 06425
Bottom
06426
Top
A TIMÁRNÉ: Jóságos ég! Szegény gyermekek! La moglie del conciapelli. Oh, buona gente e potenza del cielo! 06426
Bottom
06427
Top
JUHANI: Hát rendjén van ez? Tuomas szeme is nedves. Ne sírj, Tuomas, ne sírj. De kérdem én: hát rendjén van ez? Gianni. È verosimile? Anche gli occhi di Maso sono umidi. Non piangere, Maso. Quando lo dico io: è verosimile? 06427
Bottom
06428
Top
TIMO: így kell az ember borjának repülni tanulnia. Timoteo. Così deve volare quaggiù il povero vitello umano (Allusione a « Libro di giuochi » dei bambini.). 06428
Bottom
06429
Top
A TIMÁRNÉ: Milyen vörös, milyen forró! Jóságos ég! La moglie del conciapelli. Come sono rossi e lustri, rossi e lustri. Buona gente. 06429
Bottom
06430
Top
TIMO: Mint vas a kohóban, mint izzó vas a kohóban. Hihihi! Timoteo. Come il ferro nella fucina, o meglio il ferro da lavorare nella fucina. Ih, ih! (Apocalisse, i, 15 e 2, 18.). 06430
Bottom
06431
Top
A TIMÁR:né Milyen vörös, milyen vörös! Úrjézusom! La moglie del conciapelli. Così rossi! così rossi! Il Signore ci guardi ! 06431
Bottom
06432
Top
JUHANI: Vörös bizony, „mint az izzó vörösréz”, ahogy a Biblia mondja. Isten irgalmazzon nekünk, nyomorultaknak! Gianni. Sono proprio simili a rame fuso — come dice la Bibbia. — Il Signore aiuti noi poveretti! 06432
Bottom
06433
Top
A TIMÁR:né Jaj, ti szegény gyermekecskék! La moglie del conciapelli. Poveri ragazzi! 06433
Bottom
06434
Top
LAURI: Tegyék meg, amit kértünk, s amit megígértek. Renzo. Fate ciò che abbiamo chiesto e voi avete promesso. 06434
Bottom
06435
Top
AAPO: Könyörgöm: siessenek! A tüzet mi magunk is felélesztjük, hiszen van itt a sarokban hasábfa, pompás nyírfahasábok bőven. Abramo. Vi preghiamo, fate presto! Sistemeremo noi stessi il fuoco poiché qui nell’angolo ci sono delle legna di betulla. 06435
Bottom
06436
Top
JUHANI: Itt ülünk hát megint az öreg Jukola-tanyán, az ismert füstös gerendák alatt, és itt is maradunk május elsejéig. Hajdani jó házunk legyen e télre az otthonunk. Gianni. Siamo di nuovo nella vecchia Jukola, sotto queste note travi fuligginose, e qui resteremo fino al primo di maggio. L’antica nostra stanza sarà ancora il nostro quartiere di questo inverno. 06436
Bottom
06437
Top
TUOMAS: Hanem csak jöjjön el a tavasz! Maso. Lascia venire l’estate. 06437
Bottom
06438
Top
JUHANI: Csak jöjjön a tavasz, és új, az előbbinél is pom-pásabb ház fog emelkedni Impivaara tisztásán. Gianni. Lascia venire l’estate e una casa, più bella della prima, sorgerà di nuovo sulla prateria di Impivaara. 06438
Bottom
06439
Top
TUOMAS: Mihelyt eltűnik a hó, újból baltacsapásoktól fognak visszhangozni erdők és hegyek, s a Jukola testvéreknek nem kell többé másoktól fedelet koldulniuk. Maso. Quando la neve se ne sarà andata, i boschi e i monti risuoneranno ancora di colpi e i fratelli di Jukola non avranno più bisogno di mendicare dagli altri un riparo dal vento. 06439
Bottom
06440
Top
JUHANI: Úgy van, Tuomas! Feledjük el azt az átkozott civódást, mely tűzbe borította a tanyánkat, és képzeljük magunk elé az új házat, amit építeni fogunk. Gianni. Ben detto! Maso, dimentichiamo questa maledetta avventura che ha fatto prender fuoco alla nostra casa e figuriamoci nella mente la nuova casa che faremo sorgere un’altra volta. 06440
Bottom
06441
Top
TUOMAS: Tudd meg, hogy midőn elindultunk erre a félelmetes útra, szívemből már akkor eltűnt minden neheztelés. Tudd meg, hogy midőn útközben ott rohantál a nyomomban, és mint az úszó paripa, fújtál a nyakamba, majdhogy a szívem meg nem szakadt. Maso. Sappi che, già partendo per questo tremendo viaggio, dal mio petto tutto il rancore si era dissipato, e sappi che quando, correndomi dietro, ansavi sul mio collo come uno stallone a nuoto, mi si spezzava il cuore! 06441
Bottom
06442
Top
JUHANI: Örvendezzünk hát, hogy véget ért az utunk, s újból meleg hajlék alatt vagyunk. íme, itt hozzák nekünk az ételt és italt, és íme, két hatalmas, selymes zsúpszalmát is kapunk. Adjunk hálát Istennek, kedves testvéreim! Gianni. Perciò rallegriamoci che questo viaggio sia finito e che stiamo di nuovo in una casa riscaldata. Ecco che ci portano da mangiare e da bere ed ecco due bei fastelli di paglia lucente. Ringraziamo Iddio, cari fratelli! 06442
Bottom
06443
Top
Vidáman lobogott a nyírfahasábokból rakott tűz, és pompás melegében kéjesen fűtőztek a testvérek. Ott álltak egy darabig mind a heten, sorban a tűz előtt, majd asztalhoz telepedtek, és nekiláttak a húsnak, kenyérnek, kolbásznak és meleg sörnek, amit a gazdasszony, a tímár könyörületes felesége rakott elébük. Maga a gazda Valkót vette gondjába: bevezette az istállóba, és szénát rakott a szegény pára elé. Végül, gazdáik nyomát követve, a kutyák is megérkeztek komor útjukról; nagy lihegve, farkcsóválva érkeztek meg, s szemük vidáman csillogott. A fiúk örvendezve fogadták őket: simogatták s minden módon becézgették ebeiket. Il fuoco di betulla fiammeggiava allegramente e i fratelli si scaldavano contenti al suo calore. Dopo essere rimasti ritti un momento, tutti sette in fila, andarono a tavola, a godersi la carne, il pane, le salsicce e la birra calda, cose tutte che la misericordiosa padrona di casa il ve va loro preparato. Il padrone stesso prese cura di Valko, lo condusse nella stalla e gli riempì la greppia di fieno. Finalmente, seguendo le traccie dei padroni, vennero anche i cani dalla loro corsa notturna, vennero ansanti, dimenandosi e i loro occhi scintillavano di gioia. I fratelli li accolsero felici, li accarezzarono, li nutrirono e li festeggiarono in tutti i modi. 06443
Bottom
06444
Top
Midőn a testvérek jól bevacsoráztak, ledőltek puha szalmaágyukra, és az álom könnyű leplébe burkolózva csakhamar elfelejtették az élet nehéz küzdelmeit. Edes-deden aludtak mindannyian, és még soká melegítette őket a lobogó tűz. Végül azonban kihunytak a lángok, elhamvadt a parázs, mire a gazdasszony elzárta a kéményszelepet, s a kemencéből pompás meleg áradt szét a szobába. Ekkor aztán a tímárné is ledőlt ágyára, s a szobában ismét teljes csönd uralkodott. Künn azonban ropogva táncolt a fagy a kerítések mentén, a csillagos ég alatt dühösen fújt az északi szél, s a mennyboltról mosolyogva nézett le a sápadt, sárga hold. Quando i fratelli ebbero mangiato, si gettarono sul loro giaciglio di paglia e ben presto, avvolti dal tenue velo del sonno, dimentica-rono la lotta della vita. Riposavano dolcemente; la fiamma lucente li riscaldò ancora a lungo, finché languì e si carbonizzò. Allora la padrona chiuse lo sportellino della stufa e da questa si irradiò nella stanza un buon calore; poi essa tornò a letto e un silenzio generale regnò di nuovo nella casa. Ma al di fuori il freddo saltava crepitando lungo le siepi, la bora soffiava violenta sotto il cielo stellato, da cui la livida luna guardava sorridendo alla terra. 06444
Bottom

Fejezet 07 Capitolo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita|-fra|-epo| (hu-it) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capitolo
Download A hét testvér o I sette fratelli télécharger
07001
Top
Kora tavasszal, még a darvak érkezése előtt, otthagyták a testvérek a Jukola-tanyát, és kiköltözve az Impi-vaara tisztására, azonnal teljes erővel nekiláttak, hogy új házat építsenek maguknak. Nemsokára már nehéz szálfák hevertek a sarokköveken, és gerenda simult gerenda mellé. Sokszor kora reggeltől késő estig szüntelenül csattogtak a balták, és dongott a nehéz sulyok; a ház négy sarkán Juhani, Aapo, Simeoni és Tuomas dolgoztak, a többiek pedig kifaragták, és emelőrudakon a magasba gördítették a gerendákat. Izzadt orcával, de vidám szívvel serénykedtek a testvérek, és büszkén nőtt, növekedett a házuk, friss gyantaillat töltötte be körös-körül a levegőt. Máskor viszont egész napok teltek el, mikor a testvérek ujjal sem nyúltak a baltához, hanem estétől estéig, sőt harmadnap reggelig mély álomban hortyogtak. Al principio della primavera, già prima della venuta delle gru, i fratelli lasciarono Jukola, si trasferirono nella prateria di Impivaara e si misero con tutte le forze a fabbricare una nuova casa. Presto sulle pietre d’angolo posarono le travi massicce e un piano si alzò sull’altro. Allora per parecchi giorni dal primo mattino fino al crepuscolo risuonavano le scuri e picchiavano i martelli. Gianni, Abramo, Maso e Simeone stavano ciascuno nel proprio angolo, mentre gli altri riquadravano i tronchi e li ruzzolavano sulle travi trasversali per la costruzione. Col capo sudato, ma di lieto umore, si affaccendavano senza posa e la casa si ergeva e diffondeva intorno un fresco odore di resina. Ma passavano anche dei giorni durante i quali i fratelli non toccavano affatto le scuri, ma russavano immersi nel sonno da una sera all’altra e persino fino al mattino seguente. 07001
Bottom
07002
Top
Mégis, mielőtt a gabonaföldek sárgulni kezdtek volna a faluban, készen állott a testvérek háza az Impivaara tisztásán; ugyanazon a helyen, ugyanolyan alakban és nagyságban állott, mint az első, vagy még annál is büszkébben. És most, midőn erős házuk készen volt már, újból teljes erővel a vadászatnak láttak. Halászatra is, vadászatra is felszerelték magukat; hálóikkal, puskáikkal útnak eredtek, és tüzesen csillogó szemmel a kutyák is ott loholtak a nyomukban. Fáradhatatlanul járták az erdőket, hegyeket, lápokat, mocsarakat, és minden irányban át- meg átszelték a tó fényes tükrét, hogy eledelt szerezzenek mind pillanatnyi szükségletük, mind pedig a jövendő mogorva tél számára. A sűrű erdőknek s a mély tavaknak sok-sok lakója halálát lelte ilyenkor. Eppure, prima che i campi di grano si fossero indorati intorno al villaggio, la casa si era alzata nella prateria di Impivaara: sorgeva nello stesso posto, nello stesso modo e costruzione come la prima, ancora più imponente. Ed i fratelli, ora che la solida casa era compiuta, potevano dedicarsi con tutte le loro forze alle spedizioni di caccia. Si equipaggiarono tanto per la caccia quanto per la pesca sul lago di Ilvesjärvi, si misero in moto con le loro armi, con i loro arnesi, e i cani li seguivano con gli occhi scintil-lanti. Instancabili correvano per i monti boscosi, per paludi e terreni, dappertutto sulla limpida superficie del lago, mettendo da parte delle provviste tanto per il momento quanto per il grave inverno futuro. Ed allora più d’un suddito di Ahtola e di Tapiola (Ahtola e Tapiola, luoghi citati nel Kalevala come sinonimi di laghi e di boschi.) vi perdè la vita. 07002
Bottom
07003
Top
Hanem most az öreg Tapló-Mattiról szeretnék mesélni, a testvérek egyetlen barátjáról a rengeteg erdőben. Öregapó volt már ez a Tapló-Matti; ott lakott néhány ezer lépésre az Impivaarától egy sűrű nyírfaligettel benőtt domb tetején. Kis kunyhójában egyes-egyedül lakott, és széles Háme-tartományban ő készítette a legpuhább taplót, ő fonta a legerősebb nyírfakéreg bocskorokat is; ezzel a mesterséggel bőségesen megkereste mindennapi kenyerét. Fiatalabb éveiben sokat barangolt fenn, északon, Pohjanmaaban; mint ügyes kocsislegény kísérte el oda a kerület esperesét, aki egészen a Lappföld határára költözött. Ott töltötte Tapló-Matti a következő nyarat is, és észak végtelen ingová-nyain medvére, borzra és darvakra vadászgatott. Ezekről a vadászkalandjairól sokat tudott beszélni, mert páratlanul éles emlékezőtehetsége volt, és amit egyszer látott vagy hallott, soha többé el nem felejtette. Kitűnő volt a megfigyelőképessége, és éles volt a szeme is: az őserdő úttalan útvesztőiben sem téved el soha. Nem volt olyan távoli hely, amelyről - ha egyszer már járt arra - ne tudta volna hajszálpontossággal, hogy mely irányban fekszik. Hüvelykujjával azonnal megmutatta az irányt, és hiába vitáztak vele, ő makacsul kitartott igaza mellett. Ha például megkérdezték tőle: „Merre van Vuokatti?”, ő ujjával a láthatár egyik pontja felé bökve megmutatta: „Ott van, ni; nézz csak az ujjam irányába; akár egyenest odalőhetnél. A kuusamói templom ott áll, annak a kis dombnak az irányában, s attól egy macs-kaugrásnyira jobb felé van Vuokatti.” S ugyanígy, ha megkérdezték tőle: „Hol van a porrassalmi csatatér?”, tétovázás nélkül rávágta, ujját a láthatár felé bökve: „Ott van; nézz az ujjam irányába; akár egyenest odalőhetnél.” Ilyen pontos ember volt az öreg, és pontosan ismerte az erdőt kunyhója körül több mérföld távolságra. Hol taplógombát, hol bocskomak való nyírfakérget keresve, vagy csapdáit vizsgálgatva sokszor bejárta keresztül-kasul a rengeteget. Olykor, ha épp arra vitt az útja, betért az impivaarai házba, üdvözölni a testvéreket. Ilyenkor pompás mulatsága volt a fiúknak: szájuk tátva maradt, fülük elállt, mint a bőregéré, s úgy hallgatták az öreg elbeszéléseit! Egy nyári estén ismét ott ült öregapó a testvéreknél, és északföldi vadászkalandjairól mesélt nekik. Ora io vorrei narrare del vecchio Matteo dell’Esca, l’unico amico dei fratelli in quel bosco. C’era una volta un vecchio, di nome Matteo dell’Esca; abitava sopra una collina fitta di betulle, viveva solo in una capanna un mille passi lontano dal monte di Impivaara. Faceva l’esca più tenera di tutto il Häme, e le scarpe più robuste di scorza di betulla e questo mestiere non gli faceva mai mancare il suo pane quotidiano. Da giovane aveva viaggiato nel nord, dove, da bravo postiglione, aveva accompagnato l’ex prevosto della parrocchia, che era stato traslocato ai confini della Lapponia. Laggiù Matteo dell’Esca si era trattenuto l’estate successiva a caccia degli orsi, dei ghiottoni e delle gru negli sconfinati pantani di Tapiola. Di questi viaggi egli aveva molto da raccontare: la sua memoria era incomparabilmente tenace, egli non scordava nulla di quanto una volta aveva veduto o udito. Acuto era pure nell’osservare e nel guardare; attraverso i laberinti delle foreste egli passeggiava senza mai smarrirsi. Non si trovava luogo tanto lontano dove egli non fosse stato una volta, la cui ubicazione egli non pensasse di conoscere, non sbagliandosi di un capello. Egli la indicava col pollice; e vana riusciva ogni contestazione, tanto incrollabili egli riteneva le sue cognizioni. Se, per esempio, tu gli domandavi: « Dov’è Vuokatti? », rispondeva subito, tendendo il dito verso l’orizzonte : « Laggiù, guarda lungo il mio pollice, laggiù, come se tu prendessi la mira. La chiesa di Kuusamo è verso quella piccola sgraffiatura, ma, a un salto di gallo a destra, passa la linea di Vuokatti ». Nello stesso modo, se tu gli domandassi: «Dov’è il campo di battaglia di Porrassalmi », egli di nuovo ti risponderebbe senza indugio e puntando il pollice verso l’orizzonte : « Laggiù, guarda lungo il mio pollice, laggiù, come se tu prendessi la mira ». Così era preciso il vecchio, e conosceva esattamente tutti i boschi varie leghe all’intorno della sua capanna. Li aveva attraversati parecchie volte, ora in cerca di esca, ora di scorza per le scarpe, e ora delle sue trappole. Talvolta gli avveniva anche che, nel girellare, capitasse alla casa di Impivaara per salutare i fratelli; ed era quello per loro un momento gradito: a bocca aperta e con le orecchie ritte come quelle dei pipistrelli ascoltavano i racconti del vecchio. Una volta ancora, una sera d’agosto, si trovava in visita dai fratelli, chiacchierando delle sue caccie nelle terre del nord. 07003
Bottom
07004
Top
JUHANI: Vagy úgy! S aztán mi történt? Gianni. Bene! E poi? che avvenne? 07004
Bottom
07005
Top
TAPLÓ-MATTI: Mi történt? Ugyan mi történt volna? Ezután egy szélesnél is szélesebb tisztásra, süppedező lápra értünk, de síléceinkkel átláboltunk ezen a ször-työgő dágványon is. Sok meleg darufészekre találtunk, sok kurrogó darvat lőttünk, tarisznyánkat megtöltöttük tojással és puha toliakkal, a darvakat pedig csomóba kötve vállunkra vetettük. S aztán jól bepálinkáztunk. Darvakkal a vállunkon, kutyánkkal a nyakunkban újból nekiindultunk a rengő-ringó, szörtyögő-fortyogó lápnak, és nemegyszer kevésbe múlt, hogy valamelyikünk kutyástul, mindenestül örökre bele nem süppedt a feneketlen mélységbe. Végül azonban átázva, mint a kiöntött ürgék, mégiscsak szilárd földre, domborodó dombra értünk. Itt felütöttük éji táborunkat, lobogó tüzet raktunk, és levettük csuromvizes gúnyáinkat. Bizony nem tehettünk mást, mint egyszeribe lehúztunk magunkról inget-gatyát; kibújtunk belőle, mint angolna a bőréből, s nemsokára ott gőzölögtek ruháink az ágakra akasztva, ott sisteregtek a darutojások a forró hamuban, magunk meg anyaszült meztelenül, mint az éji manók hemperegtünk s forgolódtunk a finoman melengető tűz körül. S aztán jól bepálinkáztunk. Azonban hogy is telt az idő, hogyan múlt el az a májusi éj! Kutyáink nedves orrukkal folyton csak egy fa körül szaglásztak, és szemüket a fa lombjai felé meregették. Végül mi is nézegetni kezdtünk fölfelé, és ugyan mit láttunk? Matteo dell’Esca. Già. E poi che avvenne? Poi si arrivò ad una enorme frana, a un pantano mobile e si scivolò sugli sci attraverso quella fossa gorgogliante. Vi trovammo parecchi nidi di gru ancora caldi, si ammazzarono parecchie gru stridule, si riempirono i nostri sacchi d’uova e di piume e un uomo si gettava le gru sulle spalle a grossi pacchi. E poi facemmo una bevuta. Quindi disor-meggiammo, con i cani e con le gru sulle spalle, attraverso il pantano mobile, nella palude sonora e gocciolante; e spesso si correva rischio di sprofondare per sempre nell’abisso, col cane che guaiva sul dorso. Ma in qualche modo si arrivò sopra un colle risonante, sopra un terreno solido, sebbene fradici mezzi, come topi a nuoto da un guado. Ci rizzammo un bivacco per la notte, ci accendemmo un fuoco tremolante e ci spogliammo delle vesti gocciolanti. Non c’era altro da fare che strapparsi da dosso le brache e la camicia, sfilarseli come una pelle d’anguilla. Presto le vesti fumarono sui rami, le uova di gru sfrigolarono nella cenere, e noi stessi ci rivoltolavamo a quel gradevole fochetto tutti nudi come fantasmi notturni. E poi facemmo una bevuta. Ma come trascorse il tempo? Come ci passò la notte primaverile? I cani non cessavano di gironzolare con i musi umidi e sbirciavano fra il fogliame degli alberi. Alla fine anche noi cominciammo a adocchiare le cime degli alberi, e che cosa vedemmo lassù ? 07005
Bottom
07006
Top
JUHANI: No, mondja csak! Bizonnyal egy hunyorgó medvebocsot. Gianni. Diccelo, forse un orsacchiotto lappolante? 07006
Bottom
07007
Top
TIMO: Vagy éppen Hüvelyk Matyit és Bakaraszt. Timoteo. O Körri e Kyöpeli (Körri e Kyöpeli = nomi di demoni.) in persona, io credo. 07007
Bottom
07008
Top
TAPLÓ-MATTI: Sem ezt, sem azt, hanem egy sötétbarna borz úrfit láttunk csücsülni a száraz, mohos fenyő ágán. Heiskanen rálő, elhibázza; Pikku-Jussi rálő, elhibázza; végül én is odadurrantok neki, de majdnem ugyanannyi szerencsével. Mert a borz meglódult ugyan, és mérgesen mordult is egyet, azonban továbbra is ott maradt ülve az ágon. Ekkor Heiskanen felkiáltott: „Boszorkányság! Boszorkányság!”, azzal kikapta a zsebéből egy halott ember fogát, kicsit megrágta, s ráköpött a golyóra, amivel újból megtöltötte a puskáját. Aztán kezével hadonászni kezdett a levegőben, a szemét ijesztően forgatta, néhány furcsa, szörnyűséges szót szólott, rálőtt a borzra, s lám, a borz lebukfencezett a fenyőről. De eszébe sem volt a betyárnak, hogy megdögöljön; az igazi játék még csak ezután kezdődött. Mi, anyaszült meztelenek lévén, nem támadhattunk rá a veszekedett féregre, azonban a kutyák sem merészkedtek a közelébe, hanem csak ölnyi távolságból ugattak, acsarkodtak feléje, mivel a borz mérgesen fújt, köpködött rájuk a bozótból. A boszorkány igézete nyilván még mindig hatott. Heiskanen azonban megint csak elkezdett mindenféle szörnyű varázsigéket hadarni, kezével hadonászott, és rémesen forgatta a szemét. És lám, az egyik kutya egyenesen nekiugrott annak a vörös torkú fickónak, nekiront, mint egy szikrázó rakéta, és csúnya marakodás kezdődik. Haj, Uram Jézus, az a kutya csak úgy rázta azt a szegény borzot, így ni, így! Teringettét, olyan agyabugyát és olyan rókatáncot még nem láttatok, de nem ám! Matteo dell’Esca. Nè l’uno nè l’altro: se ne stava lassù un ghiottone bruno scuro, sulla forca di un pino secco e barbuto. Heiskanen tirò, ma fece padella. Giannino tirò, ma anche lui lo mancò, finalmente anch’io tirai, ma quasi con lo stesso risultato; il ghiottone si dondolò e grugnì rabbiosamente, ma rimase seduto sul suo ramo. Allora Heiskanen (Alcuni nomi propri di persona non sono stati tradotti, mancando il i orrispondente italiano, mentre quelli geografici sono stati lasciati nella forma originale.) gridò: «Stregonerie, stregonerie!», si levò di tasca un dente di morto, lo morse diverse volte e sputò sopra una palla, che rinfilò nel fucile. Poi agitò un momento la mano in aria, e facendo gli occhiacci esclamò : « Figlio del diavolo », due o tre parole strane e terribili, sparò e il ghiottone ruzzolò giù dal pino. Ma quel furfante era ancora lontano dalla morte; il giuoco dovè ricominciare. Anche noi, nudi come Dio ci aveva fatto, non osavamo accostarci a quella canaglia e nemmeno i cani avevano voglia di avvi-cinarglisi, ma saltavano e annusavano a una tesa di distanza, mentre il ghiottone sputava loro contro e grugniva in un cespuglio. Si vedeva che le potenze magiche agivano ancora. Ma Heiskanen riprese a sfilare dalla bocca orribili parole agitando le mani e stralunando gli occhi. E quando un cane si slanciò su quel gola-di-fuoco, come un razzo sfavillante, allora sì che si scatenò un buggerio. Dio santo! quando il cane si attaccò al ghiottone, piglia, piglia! che botte, che picchi, mai se ne son visti dei simili. Davvero! Porco demonio! 07008
Bottom
07009
Top
JUHANI: Hű, a fékomadta! Gianni. Corpo di mille bombe! 07009
Bottom
07010
Top
TIMO: Az volt aztán a jó mulatság! Timoteo. Che bel vedere davvero! 07010
Bottom
07011
Top
TAPLÓ-MATTI: Tisztességes és mulatságos tréfa volt, az már igaz! Matteo dell'Esca. Era un giuoco numero uno, era! Maria santa! 07011
Bottom
07012
Top
TIMO: S aztán a borzot betették kendtek a tarisznyába? Timoteo. E allora avete ficcato il ghiottone nel vostro sacco. 07012
Bottom
07013
Top
TAPLÓ-MATTI: Be ám, mert igazi tarisznyába való jószág, jó kövér dög volt a fickó. Úgy bizony; s aztán jól bepálinkáztunk. Mikor megszáradt a ruhánk, újból felöltöztünk, és ledőltünk aludni a lobogó tűz mellett. Aludni azonban alig aludtunk, mivel szédelgő fejünk felett, mint a tüzes kígyók, szüntelenül röpködtek keresztül-kasul a boszorkányok tüzes nyilai. Heiskanen ugyan néhányszor felugrott, és dühösen elbődült: „Aludj ki, boszorka-nyila, aludj ki, boszorka-nyila!”, és nagy sistergéssel olyik le is hullott vagy az erdőbe, vagy a szürke mocsárba, a többiek azonban, mit sem törődve kurjongatásával, csak szálltak tovább magasságos útjukon. Egyszer csak észak felől délnek átkozottul dühös és éles sivítás hallatszott, utána pedig még sokáig gyönge nyöszörgés következett. „Mi a nyavalya rohant itt el?” - kérdeztem Heiskanentől, aki pár pillanat múlva dörmögve felelte: „Maga az öreg Hiisi járt erre.” Eltelt egy óra, eltelt kettő is, de a langyos, párás levegőben egyre csak cikáztak a tüzek. Keletről azonban, a láp partjáról, hirtelen különös hang zendült, mint a mohos fenyők zúgása, és nyugat felől, a túlpartról másik hang felelt rá, halk és finom, mint a nyírfaliget lágy suhogása. „Hát ez miféle zúgás, az meg miféle suhogás?” - kérdeztem, mire Heiskanen megint odamordult: „A fenyves örege beszélget a lányával.” Elmúlt végre az éj, megvirradt, és mi újból útnak eredtünk. Hát lám, épp az erdő szélén egy ördöngös nagy szürke farkast pillantottunk meg, de az úgy megugrott előlünk, mintha a szélvész vitte volna. Végül már csak a bal hátsó lába látszott. Én azonban ráfogom a puskám, és átlövöm a mancsát, át én, mint a porcogót, de mégis elhordta az irháját. Pedig ádőttem a szegény ordas pracliját. Matteo dell'Esca. Era proprio un cosone grande e grosso da ficcarsi nel sacco, un bel ciccione. Bene! e poi facemmo una bevuta. E poi ci rinfilammo i vestiti secchi come la polvere e ci mettemmo bellamente a dormire al calduccio di quel fuoco vacillante. Ma dormimmo solo un pochettino, perchè dei dardi magici, simili a frecce infuocate, volavano su e giù per l’aria, senza posa, dandoci il capogiro. Spesso Heiskanen saltava su, gridando ad alta voce : « Spengiti, dardo magico, spengiti, dardo magico! », e qualcuno ne piombava giù dentro il bosco, o nello stagno grigio, ma parecchi ancora continuavano a scivolare, senza badare alle sue grida. Un’altra volta risuonò, da nord verso sud, un maledetto soffio cui tenne dietro un fischio lungo: « Chi è mai questo messere? », chiesi io a Heiskanen, che dopo un momento mi rispose brontolando : « È il diavolo in persona che è passato di qui ». Passò un’ora, ne passarono due e gettava fuoco l’aria umida e nebbiosa. Ma da oriente, dall’orlo della palude si udì ad un tratto una voce come il sussurro di abeti muscosi e dall’orlo d’occidente rispose tosto un’altra voce, ma sottile come il mormorio di un piccolo betulleto. « Che cos’è quel sussurro laggiù e che cos’è questo mormorio quaggiù? », io domandai di nuovo ed Heiskanen finalmente rispose brontolando : « È il babbo del pineto che chiacchiera con la sua figliola ». Ma finalmente passò la notte e spuntò il giorno, e ci rimettemmo in cammino. Quand’ecco, proprio all’orlo del bosco, vedemmo un diabolico lupo grigio, ma scappò come un graticcio da seccare i piselli portato via da un vortice di vento. Alla fine non si vide più che la zampa posteriore di sinistra : io la presi di mira, e la trapassai, come fosse cartilagine, eppure si salvò la pelle lo stesso. Gli avevo colpito la zampa a quel povero diavolo. 07013
Bottom
07014
Top
TIMO: Hej, a manóba is! Átlőtte a lábát, akár a jégcsapot, s aztán ott feküdt a farkasláb a földön, mint farsangi borjúcsülök az asztalon. Timoteo. Corpo del demonio! una zampa spezzata come un ghiacciolo e giaceva a terra dinnanzi a voi come una zampa di porco sulla tavola del martedì grasso. 07014
Bottom
07015
Top
TAPLÓ-MATTI: No, azért mégsem egészen úgy. Matteo dell’Esca. Non proprio così! 07015
Bottom
07016
Top
TUOMAS: De hát akkor honnan tudta kend, hogy átlőtte a farkas lábát? Maso. Ma come vi siete accorti di avergli spezzato la zampa ? 07016
Bottom
07017
Top
TAPLÓ-MATTI: Jó darabig ott rohantunk a nyomában, és láttuk, hogy a farkas koma járás közben fityegő csonka lábával olyan tízes formájú számokat rajzolt a homokba. Matteo dell'Esca. Gli abbiamo corso dietro per un buon pezzo di strada e abbiamo visto come spesso il lupatto con la sua zampa vacillante e strisciante lasciava impressi nella sabbia dei segni come dei dieci. 07017
Bottom
07018
Top
TIMO: No, vigyen el az ördög! Tízes formájú számokat a homokba? Hihihi! Timoteo. Che il diavolo vi porti! Dei dieci sulla sabbia? Ih, ih, ih! 07018
Bottom
07019
Top
TAPLÓ-MATTI: Egész határozottan tízeseket! Matteo dell'Esca. Dei chiari dieci. 07019
Bottom
07020
Top
JUHANI: Szegény farkas ugyan ki lehetett merülve. Gianni. Il lupo era stregato. 07020
Bottom
07021
Top
TAPLÓ-MATTI: A farkas is, de mi, emberek is. Hanem azok az ördögadta ebek egy tapodtat sem tágítottak a sarkunkból, hanem farkukat bevonva, búsan bandukoltak utánunk. Pedig azelőtt ugyan derék, jó kutyák voltak. Matteo dell’Esca. Il lupo era stregato e gli uomini anche. E quei diavoli di cani non si scostavano un pollice dai nostri calcagni, ma andavano innanzi malinconici, con la coda penzoloni, i cani prima tanto arditi. 07021
Bottom
07022
Top
AAPO: Hát azokba meg mi ütött? Abramo. Che cosa aveva fiaccato il loro zelo? 07022
Bottom
07023
Top
TAPLÓ-MATTI: A boszorkányvarázs, a kábító varázsködök, melyekkel úgy tele volt a levegő, mint lőporfüsttel a csatatér. Heiskanen ugyan minden tudományát elővette, igézett, kezét lengetve átkozódott, de minden hiába. Hanem az a betyár Pikku-Jussi, az csak talpalt, futott verejtékezve. Kurta lába volt a fickónak, legfeljebb ha három arasz, azonban hosszú és izmos háta, mint a vidrának. Szívós legény volt az, átkozottul szívós és izmos, mint a vidra. Sokáig futott a farkas nyomában, mely sántikálva menekült előle, azonban végül is hiába: farkas koma eltűnt az erdőben. Úgy ám, s aztán jól bepálinkáztunk. Mikor ez is megvolt, bőséges zsákmányunkkal hazafelé indultunk. így ballagtunk hazafelé, hónunk alatt a tarisznya, a tarisznyában tollak, tojások, meg egy és más apróbb szárnyas; hátunkon a sflécek s a darvak, markunkban a puska. A borzot meg felváltva cipeltük, így mentünk, mendegéltünk; egyszer csak a felhők alatt egy kis sipogó szalonka húz el; rálövök, leesik, tarisznyámba dugom. Megyünk tovább, hát lám, az egyik fenyő csúcsán nagy szemű repülőmókust látok lapulni: rálövök, leesik, tarisznyámba dugom. Matteo dell'Esca. Le stregonerie, quei vapori magici di cui l’aria era piena come dopo la battaglia l’aria è piena di polvere. Veramente Heiskanen faceva del suo meglio, scongiurando e maledicendo, gridando e gesticolando, ma tutto invano. E Giannino lo sbarazzino, saltellava come un nano, scalpitava tutto sudato; perchè le gambe di quel ragazzo non erano più di tre pollici, ma aveva una vera schiena di lontra, lunga e coriacea. Tutto coriaceo era costui, maledettamente coriaceo e resistente come una lontra. A lungo trotterellò dietro il lupo che scappava zoppicando; ma in conclusione non gli giovò, chè dovè lasciarlo alla protezione dei boschi. Bene, e allora facemmo una bevuta. E quando questa fu finita, riprendemmo il cammino verso casa, portando la nostra pingue preda. Si marciava coi sacchi sotto il braccio, nei sacchi le uova e le piume e qualche selvaggina più piccola; con gli sci e le gru sulle spalle, i fucili in pugno e ciascuno di noi portava a turno, in bilancia sulle spalle, il velloso ghiottone. Così andavamo innanzi, quando una beccaccina pigolante svolazzò sull’orlo delle nuvole; io la colpii e la misi nel mio sacco. Andammo avanti un altro po’ ed io vidi nel fogliame di un pino uno scoiattolo volante piatto e dai grandi occhi, gli tirai e lo misi nel mio sacco. 07023
Bottom
07024
Top
Végül egy széles, magasan fekvő tisztásra értünk, és messze, délen még egyszer megpillantottuk a Turkkila-tanyát, ahonnan kalandos utunkra indultunk. Vérrel mocskolt helyre értünk, melyet Turkkila gazda már előbb, induláskor megmutatott nekünk, s ahol két nappal előbb egy medve levágta a gazda pompás ménjét. Ott nézegettük egy ideig a mackó véres lakomaasztalát, s én rögtön észrevettem, hogy a medve nemrég, talán épp az elmúlt este, napszálltakor megint itt járt a pecsenye maradékaiból lakmározni. Úgy sejtettem, hogy napnyugtakor ismét visszajő ide, s ezért elhatároztam, hogy meglesem. A többiek előrementek Turkkilába, hogy vidám vacsorát készítsenek, én pedig csak álltam és gondolkoztam, törtem a fejem, miképp várhatnám be vendégemet ezen a kopár tisztáson, ahol egyetlen fa sem állott, hogy felmászhattam volna rá. Azonban „többet ésszel, mint erővel”: végül is pompás ötlet, furfangos csel jutott az eszembe. Hatalmas, fekete fenyőtönköt pillantottam meg a közelben, melynek gyökereit a tavaszi fagyok legalább egy könyöknyire fölemelték. Baltámmal elvágtam a középső gyökeret, mely egyenesen lefelé nőtt, kihúztam, s aztán még egy kicsit kibővítettem a gödröt. Bebújtam ebbe a lyukba, puskám csövét kidugtam a véres tetem felé, és pompás fedezékemben, fejem fölött a kiváló erődítménnyel, várni kezdtem a lompos mackót. Jött is nemsokára, jött nagy cammogva a völgy felől, és marcangolni kezdte a ló feltépett lapockáját. Én épp elhatároztam, hogy no, most szép vigyázva odadurrantok egy kis ólmot a homlokába, de az ördög vinné, hát nem odakoccant a puskatus rézlapja ködmönöm egyik cingombjához? A mackó éles füle azonnal meghallotta a kis koccanást, és vadul nekem rontott, én meg rálőttem. De az oda se neki, félelmes bőgéssel csak rohant felém! Fejem fölött nagy recsegés-ropogás támadt: recsegtek a gyökerek, dongott a föld, ahogy a mackó elhengerí-tette rólam az ágas-bogas, hatalmas tönköt. Én meg, szegény legény, szentül hittem, hogy no, most ütött halálom órája, és puskával a markomban csak vártam, mikor jelenik meg előttem a mackó szélesre tátott torka. Ám hirtelen megszűnt a zaj, minden elcsendesedett, mint a néma sírban, és hiába vártam, hogy ölre menjek a medvével, nem lett abból semmi. Még vártam egy pillanatot, de végül átpillantottam a fölmeredő gyökerek között a túloldalra, s lám, ott feküdt a medve, élettelenül. Ölében a kidöntött fatörzs hever, izmos melléből pedig ömlik a vér a földre. Ejha! - gondoltam magamban, mikor ismét szabadon álltam a szabad ég alatt, ezt a hatalmas gyökeret ugyan hamar elhengerítették rólam. Alla fine si arrivò a lande alte e vaste e apparve ancora a sud la fattoria di Turkkila dalla quale si era partiti per questa difficile gita. Si giunse a un luogo insanguinato, che il padrone di Turkkila ci aveva mostrato già quando eravamo partiti per la caccia, e dove due giorni innanzi un orso aveva sbranato un superbo stallone. Colà sostammo a guardare la tavola lordata dall’orso ed io osservai subito che egli, forse la sera prima, era ritornato, al tramonto del sole, a godere gli avanzi del suo banchetto. Pensai che sarebbe tornato sul posto al tramonto anche di quel giorno e decisi quindi di rimanere ad aspettarlo; ma gli altri si avviarono a Turkkila per preparare una lieta cena. Colà allora mi fermai e stavo continuamente pensando e mi scervellavo come avrei potuto spiare il mio ospite in quella landa aperta, dove non cresceva nemmeno un albero per arrampicarvisi. Ma « il furbo vince lo svelto » ; trovai alla fine un ripiego, un tiro proprio geniale; scorsi là vicino un ceppo da catrame, nero e grossissimo, le cui radici i geli della decorsa primavera avevano spinte in su, almeno per l’altezza di un cubito. Di questo ceppo io scalzai con la mia ascia la radice centrale, quella che si affonda dritta in terra, la trassi fuori e allargai il buco ancora un pochino. Allora vi strisciai dentro, misi la canna del fucile verso il posto insanguinato e in quel grazioso rifugio cominciai ad aspettare l’orsacchiotto, con una solida fortezza sulla testa. L’orso venne, sbucò dai cespugli, ficcò le zanne nella spalla lacera dello stallone e allora io decisi prudentemente di mandargli del piombo nella fronte. Ma che diavolo! la placca di latta del calcio urtò dolcemente contro un bottone di stagno della mia giacca e il fine orecchio dell’orso percepì subito quel tintinnio. Come forsennato si scagliò contro di me, ma io gli sparai contro. Senza badarci, continuò a correre, urlando spaventosamente. Allora si udì un fracasso sulla mia testa; le radici scricchiolarono e la terra tremò, quando il ceppo ramificato mi fu strappato di sopra alla testa. Ed io, disgraziato, pensai che fosse già venuto il giorno nefasto e attesi, col fucile in pugno, che mi si spalancasse contro la gola del mostro. Ma ad un tratto il fracasso cessò e tutto fu quieto, muto come una tomba e non mi venne, come mi aspettavo, ad una picchiata. Aspettai ancora un momento e finalmente detti un’occhiata dall’altra parte delle radici sollevate: laggiù giaceva senza vita l’orso, stringendo fra le zampe un tronco, irrorando di sangue la terra dal suo petto poderoso. Ma bravo! pensai, ritrovandomi libero, sotto il libero ciel. Il ceppo da catrame era stato spostato via dalla mia testa proprio a tempo debito. 07024
Bottom
07025
Top
JUHANI: „Hej, a rézangyalát!” - mondta az egyszeri legény. Gianni. All’inferno! diceva Giacomo di Heskuu (Allude al detto di un mendicante, noto nel paese di Kivi.). 07025
Bottom
07026
Top
TIMO: Hogy a kakas csípje meg! Timoteo. Per sette fabbri! 07026
Bottom
07027
Top
JUHANI: Ez volt aztán az ügyes fogás! Gianni. Il tiro più svelto che si sia visto sul globo terrestre! 07027
Bottom
07028
Top
TUOMAS: Kitűnő fogás, igazi mesterfogás volt a mackótól, de kendtől is. Maso. Un bel tiro, un tiro coraggioso, tanto da parte dell’orso quanto da parte vostra! 07028
Bottom
07029
Top
JUHANI: Hej, az áldóját! Gianni. Per le corna del diavolo! 07029
Bottom
07030
Top
TIMO: Teringettét! Nem mondhatok egyebet. Hanem mi történt aztán? Timoteo. Diavolo! altro non so dire! Ma e poi? 07030
Bottom
07031
Top
TAPLÓ-MATTI: Gondolhatod, hogy mi történt; gondolhatod, hogy a puskadurranást Turkkilában is meghallották, és nemsokára rajzani kezdtek az emberek a tisztásra, mint a szúnyogok. És nagy volt a lárma meg az ujjongás, amikor hajladozó-rengő rudakon bevittük a mackót a tanyára. Hatalmas, vén dög volt: mikor felakasztottuk a mestergerendára, mint valami fekete viharfelhő, egészen elsötétítette a szobát. Hát így végződött a nap, így végződött vadászkirándulásunk. S aztán jól bepálinkáztunk. Matteo dell'Esca. Sì, tu indovini che cosa avvenne poi, che il fracasso si udì fino a Turkkila come dal fondo di una caldaia e radunò la gente come zanzare in un campo. E si levò un fracasso e uno scompiglio, quando sopra una pertica piegante ed oscillante si portò l’orso alla fattoria. Ed era proprio un bel compare : dondolando da un gancio al soffitto, oscurava tutta la sala di Turkkila, come in cielo una nuvola temporalesca. Queste furono le pene di quel giorno, di quella giornata e di quella caccia. E poi facemmo una bevuta. 07031
Bottom
07032
Top
JUHANI: Hát gondolom, jó áldomást ittak rá. Gianni. E avete celebrato dei lieti banchetti funebri dell’orso. 07032
Bottom
07033
Top
TAPLÓ-MATTI: Elkezdtük Turkkilában, s befejeztük a papiakban; fakó arccal, karikás szemekkel fejeztük be a lagzit. így volt bizony, hanem azok a szép napok már régen elmúltak. De a magamfajta öreg szívesen gondol vissza legénykorának legszebb idejére, és szívesen mesélget róla. Matteo dell’Esca. Li abbiamo cominciati a Turkkila e finiti alla parrocchia. Li abbiamo finiti con visi ben pasciuti e con occhi imbambolati così, e quei giorni se ne sono andati per sempre. Ma volentieri ci si ricorda, da vecchi, delle avventure degli anni virili e volentieri si raccontano. 07033
Bottom
07034
Top
AAPO: Mi meg szíves örömest hallgatjuk. Abramo. E volentieri noi le stiamo a sentire. 07034
Bottom
07035
Top
JUHANI: Csak meséljen kend akár reggelig, nekünk eszünkbe sem jut, hogy álom is van a világon. Gianni. Continuate a raccontare fino a giorno fatto, noi non ci ricorderemo che c’è il sonno nel mondo. 07035
Bottom
07036
Top
TAPLÓ-MATTI: Hanem már itt az ideje, hogy hazaballagjak; későre jár az idő, későre. No, isten veletek, fiúk! Matteo dell'Esca. Ma ormai è tempo di arrampicarci nella nostra bicocca: sì, è tempo: fratello diletto! 07036
Bottom
07037
Top
JUHANI: Isten áldja, derék Matti. Gianni. Il Signore vi guardi, bravo Matteo. 07037
Bottom
07038
Top
AAPO: Minden jót, Matti. És nézzen el máskor is hozzánk, mindig szívesen látjuk. Abramo. State bene e siate sempre il benvenuto in casa nostra. 07038
Bottom
07039
Top
Az öreg Matti, vállára vetve fejszéjét, megindult a magas domb tetején, nyírfaliget mélyén magányosan-messze álló kicsi kunyhója felé. A testvérek pedig aludni tértek, hiszen besötétedett már, és házuk szűk ablaknyílásán szomorkás esti fény szűrődött be. De lelkűkben még sokáig tüzes tervek, gondolatok kavarogtak, és messze űzték szemükről az üdítő álmot. Sehogy sem tudták elfeledni Tapló-Matti meséit Észak rengetegeiről, az ottani bűvös ködökről és tüzes boszorkánynyilakról, melyek sisteregve szállnak összevissza a sötét éjszakában. Mint ahogy ott a nyilak szikráznak és puskák villannak, úgy lángolt, villámlott valami különös vágy és szenvedély az ő keblükben is. Különösen a daru, ez a bölcs és gőgös tekintetű madár izgatta őket, melynek éles rikoltásaitól visszhangoznak Észak végtelen lápjai; szinte látták maguk előtt a foltos hangabokrok alatt a lágy pelyhekkel bélelt, meleg fészkeket s a fészkek ölén a fényes tojásokat. Hosszú nyakú darvakra vadászni, puha fészkeiket kifosztani, ez volt most a testvérek legfőbb vágya, minden gondolata. Hatalmas erővel vonzotta lelkűket Észak lápjainak ünnepélyes komorsága. E Matteo si avviò, con l’ascia sulla spalla, verso la capanna, nel fitto delle betulle, lontano dal villaggio. I fratelli se ne andarono al riposo notturno perchè già vinceva la tenebra e la pallida luce della sera passava debolmente per i finestrini della loro casetta. Ma per un pezzo ancora i pensieri si affollavano nel loro cervello, cacciandone il sonno refrigerante. Ricordavano quel che Matteo dell’Esca aveva raccontato dei deserti del nord, di quell’aria stregata e delle frecce magiche che attraversavano sibilando la cupa notte. Come lassù brillavano le frecce e lampeggiavano gli schioppi, così il loro petto era inondato da una strana passione, soprattutto nutrita dalla gru, da quell’uccello dall’aria savia e permalosa, che schiamazza nei pantani del nord, e, nel loro pensiero, brillava il cordiale calore dei piumati nidi e, dal grembo dei cespugli di rosmarino, il chiarore delle uova lucenti. Di acchiappare lassù quei colli lunghi e di derubarne i nidi, questa era allora la smania dei fratelli. Potentemente li attirava la solenne mestizia del nord. 07039
Bottom
07040
Top
Mindnyájuk közt legtovább Juhani virrasztón fekhelyén; egyre azon törte a fejét, hogy miképp rendezhetne itt, a hazai tájakon olyan vadászatot, mely némiképp hasonlítana az imént hallott lápi kalandhoz. Eszébe jutott a Kouru-láp, ahol ugyan darvakat nem, de annál több tarka begyű vadkacsát lehetett találni. És mivel a lappföldi vadászok gyakori pálinkázása nagyon megtetszett neki, az is eszébe ötlött, hogy hát szerezhetnek éppen szeszt is a Viertola-udvarházból. így utoljára egész jól kitervelte annak az északi vadászkalandnak az utánzatát, s elhatározva, hogy másnap valóra váltja tervét, végül mégis elszenderedett. Álmában azonban még sokáig ott serénykedett Tapló-Matti csodálatos vadászútjain; egyszer fel is ugrott ágyáról, és szörnyű hangon elbődült: „Borzkölyök! Borzkölyök! Fogjátok meg azt a betyárt!” Mire a többiek fölriadva dühösen rámordultak vackaikról, de aztán újból álomba merültek. Juhani azonban még soká kábultan nézett maga köré, és csak nagy sokára vette észre, hogy nem a Lappföld lápos vidékein, nem süppedő mocsarak közt, szürke zsombé-kokon, hanem otthoni hajlékuk békés padkáján áll. Végre föltisztult az esze, újból ledőlt fekhelyére, és mély álomba merült. Reggel azonban, fölébredvén, eszébe ödött éjjel fogant terve, s azonnal elő is adta a többieknek. Ma più a lungo di tutti vegliava Giovanni nel suo letto. Egli andava imaginando come avrebbe potuto organizzare, nella loro parrocchia natale, una partita di caccia da mettere a paro con quella ora appunto raccontata dei pantani di Pimentola : si ricordava della palude di Kouru, dove di gru non c’era l’ombra, ma si trovavano invece branchi di anitre dai fianchi cangianti. E quando le lunghe trincate degli uomini del nord lusingarono l’animo suo con strana forza, gli venne in mente che avrebbe trovato dell’acquavite nella fattoria di Viertola. E così egli compose nella sua fantasia una specie di imagine delle cacce nordiche, e, avendo deciso di metterla in esecuzione il mattino seguente, finì per addormentarsi: ma nel sonno durò per un pezzo a fantasticare di Matteo dell’Esca e delle sue cacce. Una volta saltò su dal letto gridando con voce terribile: «Un ghiottone! un ghiottone! prendetelo per il collo, quel brigante » e mezzo risvegliati da quell’urlo, gli altri gli si rivoltarono contro dai loro cantucci, ma presto ripresero sonno. Gianni però rimase a lungo ad occhi spalancati guardandosi attorno prima di avvedersi che non si trovava nelle terre sabbiose di Lapponia, fra i pantani ed i grigi promontori, ma sul pacifico soppalco di casa sua. Poco a poco la mente gli si schiarì, si risdraiò sul letto e si addormentò sodo. Ma, al mattino, alzatosi, si ricordò della decisione presa nella notte e cominciò subito a darne conto agli altri. 07040
Bottom
07041
Top
JUHANI: Testvérek, hallgassátok csak meg, mit mondok, és mire akarlak rábírni benneteket. Egy vadban gazdag terület jutott az eszembe. Erősen csodálom, hogy mind e napig szinte teljesen megfeledkeztünk a Kouru-lápról, ahol a nádasokban és tiszta vizű tócsákban rengeteg vízimadár él. Menjünk oda vadászni, és mint a makkot, zsákszámra fogjuk hazahozni a vadkacsát. Gianni. Fratelli, sentite che cosa dico e dove voglio rivolgere la vostra mente. Mi ricordo di una contrada ricca di caccia, e mi sorprende che sino ad oggi ci siamo dimenticati della palude di Kouru, nei cui prati e limpidi laghetti si addensano uccelli acquatici senza numero e misura. Ora andiamo a caccia laggiù, e portiamone anatre a sacchi come mazzuoli. 07041
Bottom
07042
Top
TUOMAS: Én elfogadom a terved. Maso. Son d’accordo. 07042
Bottom
07043
Top
TIMO: Én is szívesen. Timoteo. Anch’io volentieri. 07043
Bottom
07044
Top
EERO: Én úgyszintén. És ha ott fogok kóborolni a Kouru-lápon, majd azt hiszem, hogy én vagyok a kis Pikku-Jussi a lappföldi zsombékoson. Legyen hát! Rico. Anch’io. E quando me ne andrò in giro per la palude di Kouru, mi sembrerà di essere Giannino nei pantani di Lapponia. Andiamo! 07044
Bottom
07045
Top
AAPO: Én sem ellenzem a tervet, mert több napra való eleséggel láthat el bennünket. Abramo. Nemmeno io sono contrario al progetto, che ci procurerà molti giorni di provviste. 07045
Bottom
07046
Top
JUHANI: Határozzuk el hát, hogy elmegyünk. Azonban a Kouru-lápig messze az út, és legalább egy éjt ott kell majd töltenünk. Ezért úgy gondolom, nem ártaná egy kis itóka, ha künn akarunk hálni a puszta ég alatt. Gianni. Dunque il viaggio è deciso. Ma di qui alla palude di Kouru c’è un tragitto lunghissimo, enorme, e laggiù ci dovremmo passare almeno una notte. Perciò io penso che un sorso di acquavite non guasterebbe per un campeggio all’aperto. 07046
Bottom
07047
Top
TUOMAS: Viertolában kaphatunk pálinkát. Maso. A Viertola c’è dell’acquavite. 07047
Bottom
07048
Top
JUHANI: Mégpedig kitűnő pálinkát. Gianni. E di quella buona. 07048
Bottom
07049
Top
TUOMAS: Hét iccével, fiúk! Maso. Sette quartucci, ragazzo! 07049
Bottom
07050
Top
JUHANI: Úgy van! Egy iccével mindenkinek! Gianni. Giusto! uno per ciascuno. 07050
Bottom
07051
Top
AAPO: Talán hagyjuk a pálinkát, amire, hál’ istennek, még egyikünk sem szokott rá. Abramo. Ma forse sarebbe bene lasciare da parte l’acquavite, alla quale, grazie a Dio, non siamo ancora abituati. 07051
Bottom
07052
Top
JUHANI: No, olykor-olykor már te is ittál egy kortyot, mint ahogy én is. Gianni. Ma tu ti ci sei messo di tanto in tanto al pari di me. 07052
Bottom
07053
Top
EERO: Értsd el már, Aapo, bátyánk gyerekes óhaját. Hadd mondhassuk el majdan egyszer mi is: „És akkor jól bepálinkáztunk!”, ha majd ősz hajú öregként hajdani hőstetteinkről regélünk a fiataloknak. Hadd tudjuk egész élénken elképzelni, hogy most mi is borzfia-kat hajszolunk Észak rengetegeiben. Rico. Devi capire, Abramo, la nostra idea puerile; cioè che noi pure possiamo dire una volta : « E facemmo una bevuta », quando, coi capelli grigi, racconteremo le nostre gesta alla gioventù. Lascia che anche noi, da desti, ci imaginiamo trasportati alla caccia dei ghiottoni del nord. 07053
Bottom
07054
Top
JUHANI: Már megint bolondokat beszélsz? Hiszen csak jogunk és kötelességünk, hogy ápoljuk testünket! Ezen az úton sokat kell majd mocsarakon, süppedő lápokon át gázolnunk, és csuromvizesen tölthetjük az éjt mohából rakott vackunkon. Ilyenkor jót tesz egy korty itóka a bütykösből, azt hiszem. Ezért jónak vélném, hogy ne induljunk útnak némi szíverősítő nélkül. Menjen el hát Lauri, hóna alatt legszebb rókabőrünkkel Viertolába, és szerezzen érte pálinkát. Gianni. Ancora delle sciocchezze? Eppure l’uomo ha il diritto e il dovere di aver cura del proprio corpo. Durante questo viaggio avremo un bel po’ da trampoleggiare per pantani e terreni mobili e passare le notti infangati e inzuppati in un letto di muschio. Allora una sorsatina di quella tale bottiglietta farà del bene, io credo. Il meglio sarà dunque di non mettersi in viaggio senza quella certa medicina nel sacco. Ed ora Renzo se ne vada a Viertola, con la miglior pelle di volpe sotto il braccio, in cambio della quale prenderà dell ’acquavite. ^ 07054
Bottom
07055
Top
Lauri valóban el is indult, hogy pálinkát hozzon szíverősítőnek a vadkacsavadászatra a Kouru-lápon. Ez a láp Impivaarától mintegy ötezer lépésre feküdt a Vier-tola-birtok területén. A széles mocsarat sötét erdők veszik körül; vadkacsák kedves tanyája volt a láp, fölszínén csillogó tócsák, magas nádasok és korhadt fenyőkkel teli zsombékos szigetek váltogatják egymást. Ide készültek a testvérek hápogó vadkacsákra vadászni, és remélték, hogy bőségesnél is bőségesebb zsákmányra találnak. Renzo si avviò a Viertola per prendere dell’acquavite che doveva mettere in forza i cacciatori di anitre a Kouru. Un cinquecento passi da Impivaara, nel distretto di Viertola, si stende quell’ampia palude, circondata da fìtti boschi. Sulla sua superficie, dimora cara alle anatre, si alternano limpidi laghetti, alti prati erbosi, lingue di terra e monticelli coperti di pini per metà disseccati. Laggiù avevano deciso i fratelli di recarsi a cacciare le anatre schiamazzanti, con la speranza di farne buona preda. 07055
Bottom
07056
Top
Lauri megérkezett Viertolából, és apjuk hajdani cinkkulacsában gyöngyöző pálinkát hozott. De a szeszen kívül még egy fontos hírt is szerzett az erdők világából, mely még tüzesebbre hevítette a testvérek vadászszenvedélyét. Elmondta nekik, hogy egy medve levágta Viertola legszebb ökrét, sőt azt is tudta, hogy a tetthely Impivaarától északra, Viertola birtokán, a jukolai erdők közelében fekszik. A testvérek rögtön elhatározták, hogy erre veszik útjukat a Kouru-láp felé, és csak nap-szállat táján indulnak el hazulról. Hátha találkoznak a medvével, melynek szokása, hogy napnyugtakor falatozni megy zsákmányának maradékaiból. Ebben reménykedtek a testvérek, és midőn elfogyasztották kiadós ebédjüket, s már a délután is vége felé járt, erősen felfegyverkezve, hátukon a nyírfakéreg tarisznyákkal, puskáikban éles töltényekkel útnak indultak. Tarisznyájában hét icce pálinkával Lauri maradt utolsónak a sorban; erős pórázon ő vezette a kutyákat. Meghagyták neki, hogy mintegy háromszáz lépésre a véres tetthelytől maradjon hátra az ebekkel, s csak akkor eressze szabadon Killit és Kiiskit, ha lövést vagy kiáltást hall. Lauri így is tett; még idejében megállt egy fa tövénél, és várta, mi történik. A többiek közelebb mentek a helyhez, ahol a bikát széttépte a mackó, és egy komor fenyves mélyén, vérrel öntözött terepen valóban ott találták az állat szétmarcangolt, félig felfalt tetemét. Ezek után megfelelő távolságban lőállást kerestek, s egy alacsony, de sűrű cserjésben ehejtőzve várták a medvét. Tornò Renzo da Viertola, portando la periata acquavite, messa nella boraccia di zinco, che il babbo era solito di adoperare a caccia. Ma, oltre all’acquavite, egli aveva portato da Metsola una notizia importante, che punse ancor più al vivo la smania dei fratelli. Raccontò che un orso aveva ucciso uno dei migliori buoi di Viertola e sapeva anche dove la strage era avvenuta, nel terreno di Viertola a nord di Impivaara, ma vicino al confine del bosco di Jukola. Per questo posto decisero i fratelli di partire, per la palude di Kouru, e di tornare a casa solo verso il far della sera. Forse avrebbero incontrato l’orso, che è solito di tornare al tramonto del sole per terminare il pasto con gli avanzi della sua preda. Così speravano essi. E quando il loro pranzo sostanzioso fu consumato, e calava la sera, si misero in cammino, bene equipaggiati, col sacco di scorza di betulla sulle spalle e le cariche a palla negli schioppi. Per ultimo veniva Renzo, tenendo i cani al guinzaglio e portando nel sacco i sette quartucci di acquavite. Era fissato che sarebbe rimasto coi cani un trecento passi dal luogo del massacro e che avrebbe lasciati liberi Killi e Kiiski appena udito gridare e sparare. E così fece: si fermò a tempo sotto una quercia per aspettare che cosa sarebbe successo. Gli altri si avvicinarono al luogo dove il bue era stato scannato e trovarono sul terreno insanguinato il corpo della bestia per metà divorato, in una cupa abetina. Si nascosero a una distanza giusta per il tiro, in una bassa ma fitta pineta e attesero. 07056
Bottom
07057
Top
Telt-múlt az idő, végül a völgy felől csöndes cammo-gás zaja, ágak roppanása hallatszott, s a testvérek úgy vélték, hogy íme, a vendég megérkezett a lakomához. A fák közt valóban meg is jelent nagy csöndesen, óvatosan egy óriási medve. De nyilván megsejtette a veszélyt, mert áldozatától jó messze szimatolva, orrát ide-oda forgatva megállt. Sokáig várt, tétovázott, és már úgy látszott, visszafordul anélkül, hogy a fiúk puskájának lőtávolába került volna. Némán, mozdulatlanul várakoztak a testvérek a bozót mélyén, míg végre Timo, mit sem törődve a többiek tiltakozó integetésével, kerülgetve, lopakodva a dühös állat felé indult. Midőn úgy vélte, hogy már eléggé megközelítette, rálőtt; de csupán a serpenyőben lobbant fel a lőpor, maga a töltés csütörtököt mondott. Mint valami hatalmas, mohos szikla, úgy gör-dült-rohant a felbőszült medve ellenfelére, ő azonban haladéktalanul arccal a földre vetette magát, és ott hevert mozdulatlanul. A mackó dühösen morogva és szuszogva szaglálta, döfködte, ráncigálta őt, és kétségtelen, hogy ütött volna Timo utolsó órája, ha Juhani nem siet segítségére, és nem lő rá a mackó gerincére. Nem mert lejjebb célozni, nehogy testvérét találja, aki a fene állat alatt feküdt. Azonban golyója nem talált, vagy legalábbis nem ejtett komolyabb sebet, mert az erdő fejedelme most otthagyva Timót, még bőszültebben nekirontott Juhaninak. Ekkor Juhani, hogy életét mentse, a puska tusát fordította a vad tátott szája felé, és már-már félelmetes dulakodás kezdődött közöttük. De ekkor eldördült Tuomas fegyvere is, és tüzes golyót röpített a mackó tomporába. Félve, hogy testvérét találja, ő sem célzott az állat fejére vagy szügyére, ahol pedig könnyebben ejthetett volna halálos sebet rajta. A mackó megérezte testében az ólmot, és bőven ömlött a vér húsos, kövér combján végig. Megvadulva, szörnyű bőgéssel támadt most Tuomasra, de annak puskatusától olyan ütést kapott a homlokára, hogy fejét rázogatva megtorpant sebes futásában. Néhány pillanatig így álltak szemben egymással az ellenfelek, és fenyegetve tekintettek egymásra. Passò un bel po’ di tempo. Finalmente dei passi leggeri e uno scricchiolìo di rami fecero capire che il convitato si avvicinava al pranzo. E difatti, di mezzo agli alberi, si accostava guardingo e in silenzio un orso di grossezza non comune. Ma pareva che fiutasse il pericolo; perchè, già a distanza dalla sua vittima, si fermò d’un tratto, sbuffando e torcendo il muso. Per un pezzo rimase in dubbio e parve finalmente preferisse tornare indietro, restando fuori di tiro. Zitti zitti i fratelli aspettavano nel pineto finché da ultimo Timoteo, senza badare ai cenni degli altri che cercavano di impedirglielo, per una via traversa si avvicinò al rabbioso nemico. E allora, appena egli credè di essere abbastanza vicino all’orso, fece fuoco. Ma soltanto la polvere nello scodellino prese fuoco, senza accendere la carica. Furibondo si avventò l’orso, come un grosso masso muscoso rotolante, sull’uomo, che senza indugio si buttò con la faccia a terra e vi rimase immobile. La belva lo annusò, lo grattò e lo spinse, mentre ruggiva e soffiava incollerita. Per Timoteo stava per suonare l’ultima ora, se Gianni non fosse accorso in suo aiuto, sparando all’orso nella schiena. Non si arrischiò a mirare più in basso, ricordandosi che il fratello stava sdraiato sotto la belva. Ma la palla non colpì nel segno, almeno non quanto doveva, chè il re delle selve si slanciò ancor più furente contro Gianni, lasciando Timoteo a giacere per terra. Allora Gianni, per salvare la pelle, voltò la canna dello schioppo contro la gola spalancata dell’orso e la lotta si fece terribile. Ma ora Maso sparò mandando una palla infuocata nel ginocchio dell’orso. Anche lui, per scansare il fratello, non osò mirare alla testa o al petto, le ferite più sicure per portare la morte. Ora davvero l’orso si sentì il piombo nel corpo e il sangue gli scorreva lungo la zampa grossa e rotonda. Furibondo, con un pauroso ruggito, si slanciò allora contro Maso, ma lo schioppo di lui lo colpì così forte nella fronte, che egli, scuotendo il capo, interruppe ad un tratto la corsa. Ed ecco che i nemici ristettero per un momento guardandosi l’un l’altro minacciosamente. 07057
Bottom
07058
Top
Ekkor azonban előrontottak a kutyák is, gyorsan és hangtalanul rohantak előre, mint a villám, de ahogy odaértek a bozontos medve mellé, dühös marakodás kezdődött. Killi a mackó torka felé acsarkodott, ám csupán néhány lépésre merte megközelíteni a vadat; Kiiski hátulról támadt a tomposra, és olykor-olykor bele-bele-kapott bozontos bundájába. Azonban mindig gyorsan visszaugrott, valahányszor az öreg tányértalpú, mint valami hatalmas, fekete petrence, ellene fordult. Végül azonban, néhány sikertelen támadás után, megfutott a mackó, s a kutyák nagy csaholással utána. Allora corsero innanzi i cani, si fecero dappresso rapidi e muti come due lampi, finché, giunti presso l’orso arrogante, si levò una mischia rabbiosa. Killi gli abbaiava alla barba, tenendosi però qualche passo in disparte. Dietro a lui strepitava Kiiski, e di tanto in tanto si azzardava a strappargli qualche fiocco di pelo dalle coscie, ma però era sempre pronto a fare un balzo in disparte, ogni qualvolta zampadimiele si rivoltava verso di lui come un grosso mucchio nerogrigiastro di fieno. Finalmente, dopo aver tentato qualche altro mal riuscito attacco contro i suoi persecutori, l’orso prese la fuga, coi cani alle calcagna. 07058
Bottom
07059
Top
Mindez oly sebesen zajlott le, hogy a többi testvérek még oda sem értek a harc színterére. Juhani és Tuomas azonnal újból megtöltötték puskáikat, mivel remélték, hogy még egyszer cső végére vehetik a mackót. Lassacskán Timo is feltápászkodott, és néhány pillanatig oly bambán bámult maga elé, mintha azt sem tudná, merre van észak, és honnan fúj a szél. A többiek hevesen korholták ostoba vakmerőségéért, mely majdnem emberéletet követelt áldozatul, és talán jóvátehetetlenül elrontotta a vadászatot. Timo szó nélkül letelepedett egy vakondtúrásra, kipiszkálta a serpenyő gyújtólyukát, és késének fokával hegyesebbre kalapálta a kovát. Nemsokára mind készen álltak, hogy folytassák a vadászatot. Tutto ciò avvenne presto presto e prima che gli altri fratelli giungessero sul campo di battaglia. Ma Gianni e Maso ricaricarono i fucili nella speranza di colpire un’altra volta l’orso. Anche Timoteo si rialzò piano piano e si guardò d’intorno per un po’, come se non si fosse ancora ben accertato dove fosse la tramontana e da che parte soffiasse il vento. Gli altri gli fecero aspri rimproveri per la sua sciocca audacia che avrebbe potuto costar loro la vita e che aveva irrimediabilmente rovinato la caccia. Senza aprir bocca, Timoteo, se ne stava sul prato a sbrattare il buco dello scodellino e ad affilare colla costola del coltello la pietra focaia. E di lì a poco tutti erano pronti a riprendere la caccia. 07059
Bottom
07060
Top
A kutyák ugatása egyre jobban távolodott, s már szinte teljesen elhalt, úgyhogy a testvérek kételkedni kezdtek, látják-e még valaha zsákmányukat. Ám pár perc múlva ismét tisztábban hallatszott, egyre jobban közeledett Killi és Kiiski csaholása; nyilvánvaló volt, hogy a medve szokásos körútját megfutva ugyanoda készült visszatérni, ahonnan elindult. Ezért a testvérek, alkalmas helyet keresve maguknak, lőállásba helyezkedtek, és várták a hajtást. Egy kis gyepes tisztáson állt Simeoni, és tőle valamivel odább Lauri; mindketten némán, mozdulatlanul vártak, mint a szobrok. Sebes futással közeledett a medve, hogy még a föld is dongott alatta, és szélesre tárta sötétvörös torkát. Nagy lihegve, fújva egyenesen Simeoninak rontott; Simeoni rálőtt, mire az állat felbukfencezett, azonban újból felpattant, és rohant a vadásznak. Ekkor azonban Lauri puskája is eldördült: éles csattanás hallatszott, és élettelenül rogyott a mackó Simeoni lába elé. Ott hevert a fene vadállat mozdulatlanul, s fejéből és oldalából pirosán csörgedezett a vér. Sempre più lontano si spostava l’abbaiare dei cani, quasi non si udiva più, e già i fratelli pensavano che non avrebbero più incontrato la loro preda. Ma, passato un momentino, si risentì chiaro l’urlo di Killi e di Kiiski, che si avvicinava sempre più e si vide che l’orso faceva la sua solita svoltata e stava per ritornare nello stesso punto da dove si era mosso. Ecco che i fratelli si misero ai punti adatti, coi fucili in pugno, pronti a riprendere la caccia. Sopra una piccola radura erbosa stava Simeone e, a pochi passi da lui, Renzo, ambedue immobili, muti come statue. Di piena corsa, che ne tremava la terra, l’orso s’avvicinò, mostrando la gola rosso-scura spalancata e si slanciò ansimando contro Simeone; quegli sparò e zampadimiele piombò a terra, ma si rialzò e fuggì verso il tiratore. Ecco che lampeggiò lo schioppo di Renzo, un colpo violento echeggiò e muta giacque la belva ai piedi di Simeone. Quivi giacque senza muovere membro e il sangue gli sgorgava dal capo e dal petto. 07060
Bottom
07061
Top
A testvérek mind odacsődültek a medve köré, mely hatalmas és öreg kan medve volt. Alaposabban megnézve láthatták, hogy a fején, közvetlenül a füle tövénél, továbbá az oldalán érte a golyó. Az előbbi sebet nyilván Lauri ólma ütötte, mivel az állat, melynek agyát érte a lövés, azonnal összeesik, és többé nem kel fel. Boldog elégedettséggel ültek a testvérek az erdő bozontos hőse körül, és derék áldomást készültek inni zsákmányukra. De elégedetten és büszkén csillogó szemmel hasaltak a kutyák is leterített ellenfelük mellett. Szép este volt; elült a szél, s a nap is leszállt a sötét erdő ölébe. Kellemes volt így üldögélni ezen a csöndes estéli órán a lármás, izgalmas játék végeztével. Ma tosto i fratelli si raccolsero dintorno al caduto che era un vecchio e grosso maschio. Si vide ora che il capo gli era stato trapassato sotto all’orecchio e trafitto era pure il fianco. La prima ferita, come sapevano tutti, era della palla di Renzo; perchè l’animale colpito al cervello, cade di peso e non si rialza più. Soddisfatti, sedevano i cacciatori intorno all’irsuta pelliccia, e si preparavano a celebrare la bevuta della morte; con sguardi di soddisfazione sedevano alteri i cani accanto al loro nemico abbattuto. Bella era la sera, il vento si era placato e il sole discendeva in grembo alla oscura foresta. Piacevole era per i fratelli di riposarsi colà, in quel gradito momento della sera, ora che la lotta animata e rumorosa era finita. 07061
Bottom
07062
Top
JUHANI: Legyen az első korty a Laurié. Férfihoz méltón bánt a fegyverével, és a legjobb helyen találta a betyárt. El is dőlt a medve, mint sarló alatt a széna. No, húzz egy jót, fiacskám! Gianni. Il primo sorso tocca a Renzo. Egli ha sparato da uomo, ha colpito il birbante proprio nel punto debole, e l’orso è ruzzolato sugli unghioni, come il fieno sotto la falce. Una bella sorsata, figliolo! 07062
Bottom
07063
Top
LAURI: Egyszer tán én is kortyinthatok egyet. Renzo. Se toccasse anche a me di trangugiare una bella sorsata! 07063
Bottom
07064
Top
JUHANI: Ó, te zöldcsőrű, te, a szesz dolgában. Te ártatlan kisbárány, aki még a pálinka ízét sem ismered. Gianni. O novellino nell’arte del bicchierino! Non ne conosce ancora il gusto, è innocente come un agnello! 07064
Bottom
07065
Top
LAURI: Hát az ízét már ismerem, s azt is tudom, ha jót húzok a kulacsból, azért még nem piszkolnak le a madarak. De hogy milyen a világ akkor, ha besze-szelve tántorog az ember, azt még nem próbáltam. Renzo. Il gusto lo conosco tanto da non farmi mangiar la pappa in capo, ma come sembri il mondo a un ragazzo allegro che si pavoneggi per la birra bevuta, questo davvero non lo so!... 07065
Bottom
07066
Top
AAPO: Gondold meg, Lauri, gondold meg! Én inkább lebeszélnélek, mint hogy rábeszéljelek. Abramo. Pensa un po’, Renzo : io vorrei piuttosto proibirtelo, che consigliartelo. 07066
Bottom
07067
Top
LAURI: Váljék egészségünkre! Renzo. Beviamo! 07067
Bottom
07068
Top
AAPO: Reméljük, hogy ez nem lesz az iszákosság kezdete. Abramo. E speriamo che questo non sia il principio di un rovinoso vizio. 07068
Bottom
07069
Top
LAURI: Ugyan mit fecsegsz? Igyál te is! Van rá okunk, hogy vidámak legyünk. Renzo. Che vai cianciando? Prendine, perchè abbiamo ragione di fare un po’ di bisboccia. 07069
Bottom
07070
Top
JUHANI: Itt hever a vén dög, mint valami liszteszsák, és bizony sok lónak, marhának megmentettük az életét. Gianni. Qui giace il padrone, simile a un vero mucchio di fieno e così sarà risparmiata la vita di molte vacche e di molti cavalli. 07070
Bottom
07071
Top
LAURI: Azt hiszem, Viertola ura legközelebb ingyen tölti meg a kulacsunkat, egy pintet vagy kettőt is tölt belé. Timoteo. So bene che la prossima volta il padrone di Viertola ci farà scivolare gratis sotto la giacca una bottiglia di acquavite, un litro o due. 07071
Bottom
07072
Top
JUHANI: S ez nem is lenne sok, hiszen megmentettük a csordáját ettől a fenevadtól. Gianni. Non mi parrebbe troppo, dacché abbiamo liberato il suo armento da questo incontro. 07072
Bottom
07073
Top
AAPO: Hatalmas csorda: negyven villás szarvú ökör. Egész nyáron át éjjel-nappal kinn kódorognak az erdőn, télen pedig a trágyát hordják ki a kastély szántóföldjeire. Hanem ez a nyári kivert élet, ez szinte teljesen elvadítja őket. Abramo. E che razza d’armento! quaranta capi di bestiame: tutta l’estate stanno, giorno e notte, nei boschi; ma, nell’inverno, portano nei campi il letame di tutta la fattoria. Ma la loro vita estiva in libertà nei boschi li fa quasi inselvatichire. 07073
Bottom
07074
Top
JUHANI: Isten óvja azt, aki kutyáival együtt közibük keveredik, mert kutyástul, mindenestül hamar kásává taposnák. Emlékezzünk csak, hogy megjárta Nikkilá a honkamáki ökrökkel! Bizony halálos veszedelemben forgott, pedig ott nincs akkora csorda, mint itt, Viertolában. A kutyái, bajba jutva, uruknál kerestek menedéket, és miattuk biztosan halálát lelte volna, ha nem talál egy erős kerítésre; ez mint védő bástyafal, feltartóztatta az ökrök rohamát. Gianni. Dio ci salvi dall’incontrarli coi nostri cani; ci ridurrebbero in pappa tanto noi che i nostri cani. Ricordiamoci del pericolo corso da Nikkilä coi bovi di Honkamäki : il rischio fu grande, sebbene il numero dei cornuti non fosse terribile come quello di questo armento dai grandi occhi di Viertola. Poiché i cani, in tale rischio, si rifugiavano sempre dal padrone, egli avrebbe finito per soccombere, se non avesse trovato un solido appoggio in una palizzata che, come la muraglia di una fortezza, finì per proteggerlo dall’assalto dei buoi. 07074
Bottom
07075
Top
AAPO: Legyünk óvatosak, mert onnan, a domb felől, mintha rekedtes bőgést hallottam volna az imént. Azt hiszem, nincsenek messze innen. Hát Eero mit keres ott a szikla tövénél? Abramo. Stiamo in guardia. Ho udito poco fa come un fioco muggito da quella collina. Non sono, io penso, lontani da noi. Ma che cosa va raspando Rico sotto quella pietra? 07075
Bottom
07076
Top
EERO: Itt a kő alatt, a gödörben, vidrának kell lennie. Rico. Qui c’è una lontra, in un cavo sotto la pietra. 07076
Bottom
07077
Top
JUHANI: Lehetséges? Gianni. Possibile? 07077
Bottom
07078
Top
EERO: Biztos. A lyukba befelé vezetnek nyomok, de kifelé egy sem, ahogy itt a homokban látni. Rico. Di certo. Si vedono delle orme che vanno dentro, ma nessuna che esce fuori, come vedo nella sabbia. 07078
Bottom
07079
Top
AAPO: Mutasd meg a nyomot a kutyáknak; farkcsóválásuk majd elárulja, van-e lakó a kő alatt, vagy nincs. Abramo. Mostrale ai cani : se muoveranno la coda, vorrà dire che ci sono degli ospiti. 07079
Bottom
07080
Top
JUHANI: Ide, Killi és Kiiski! Gianni. Qui Killi e Kiiski! 07080
Bottom
07081
Top
TUOMAS: Már megint úton vannak, s ha jól sejtem, nyu-lat kergetnek. Maso. Eccoli di nuovo in cammino, certo sulle tracce di una lepre. 07081
Bottom
07082
Top
EERO: Közös erővel majd csak elhengerítjük a követ. Rico. Unendo le nostre forze, arriveremo a sollevare questa pietra. 07082
Bottom
07083
Top
TUOMAS: Hiábavalóbb dolgot is próbáltunk már. Add csak a fejszéd, Juhani, hadd vágjak néhány derék karót magunknak, amivel elgördíthetjük a követ, ha megjöttek a kutyáink. Maso. Abbiamo tentato per cose anche di minor conto. Qua l’ascia, Gianni, e ve ne tagliere» delle robuste leve, con cui tutti insieme alzeremo la pietra, quando i cani saranno venuti. 07083
Bottom
07084
Top
Így beszélgettek a testvérek, Tuomas pedig Juhani éles baltájával mindegyik fiúnak erős karót faragott; négy karót nyírfából, hármat berkenyéből. De hirtelen szörnyű lárma és csörtetés hallatszott az erdőből, mely ijesztő sebességgel közeledett feléjük. Karóval a kezükben meglepődve hallgatták a zajt a testvérek; füleltek és várták, mi tűnik elő az erdő mélyéről. Csúnya s ijesztő bömbölés hallatszott onnan; közben fájdalmasan fel-fel-vonítottak a kutyák is, és nemsokára vérfagyasztó látvány tárult a fiúk szeme elé. Bőszükén rohant feléjük tíz megvadult ökör, maguk előtt kergetve a kutyákat, melyek lélekszakadva futottak uraik felé. A testvérek haja égnek meredt a rémülettől, s testüket hideg borzongás rázta. Az ökrök kábító bőgéssel nekkontottak a testvéreknek; kemény csapások fogadták a megvadult állatokat, és ijesztő küzdelem kezdődött. Vastag karóikkal elszántan verekedtek a testvérek, és igyekeztek bezúzni az ökrök villás szarvú koponyáját; két állat, lábát égnek rúgva, már döglötten hevert a csatatéren. Azonban a testvéreket is zord halál fenyegette. Timo elbukott, s az egyik ökör már lehajolt, hogy szarvával átdöfje a mellét; ekkor azonban teljes súllyal lecsapott Tuomas berkenyekarója, lecsapott, és eltörte az állat gerincét. Tompa bődüléssel, élettelenül zuhant földre az ökör, és Timo meg volt mentve. Hasonló veszély fenyegette Aapót is, őt viszont Juhani és Eero mentették meg a haláltól. Juhani hatalmasakat sújtott karójával az ökör szarvai közé, Eero pedig a farkánál fogva rángatta, s így sikerült odébb vonszolnia; nemsokára ez a szörny is égnek rúgott lábbal, döglötten hevert a terepen. Timo a harc hevében valahogy elvesztette nyírfakaróját, azonban meglátta Juhani baltáját a gfepen, fölkapta, és tüzes lendülettel csapkodni kezdett vele. Jobbra ütött, balra ütött, és szörnyű sebeket vágott az állatok hasán; csapásai nyomán zúgva ömlött a földre a vér, bélsár és vizelet, így harcoltak a legények sápadt képpel a halál torkában; de kutyáik is kitettek magukért, és foguk mint a vaskapocs mart az állatok torkába. Szörnyű volt a zaj s a zűrzavar, föl-le csapkodtak a karók, magasra szálltak a levegőbe az ökrök letörött szarvai, s a testvérek ordíto-zása, a kutyák csaholása és az állatok bőgése egyetlen hátborzongató zsivajjá olvadt össze. Così dicevano, e Maso preparò con l’ascia tagliente di Gianni sette leve resistenti, una per ciascuno, quattro di betulla e tre di sorbo. Ma ad un tratto sentirono dal bosco uno strepito e un fracasso, che sembrava avvicinarsi con paurosa velocità. Stupefatti attendevano i fratelli con le leve in mano, aspettando che cosa apparirebbe finalmente dal bosco. Si sentì un brutto rumore confuso, rotto dal pauroso guaire dei cani; e tosto apparve un quadro terrificante. Contro di essi si slanciarono di corso dieci bovi infuriati cacciandosi innanzi i cani che fuggivano la morte affrettandosi verso i loro padroni; ai fratelli si rizzarono i capelli e un tremito gelava loro le membra. Senza fermarsi un istante i bovi avanzavano, ruggendo paurosamente; nell’urto potente la lotta fu terribile. Con le robuste leve rompevano i fratelli i capi dei cornuti e già due bovi giacevano al suolo, percuotendo l’aria con gli zoccoli. Ma anche sui fratelli sovrastava la morte. Cadde Timoteo e già un bove stava per trafiggergli il petto, quando subito si abbassò la grande leva di sorbo di Maso e gli spezzò la schiena. Muggendo piombò a terra la bestia spirando e Timoteo fu salvo. Di una stessa funesta sorte era minacciato Abramo, ma lo salvarono Gianni e Rico. Con la sua leva potente Gianni colpì il bove tra le corna, Rico lo fece voltare attaccan-doglisi alla coda, sì che di lì a poco, giacque a terra, agitando gli zoccoli nell’aria. Timoteo, nello scompiglio della lotta, perse la sua leva di betulla, ma si accorse dell’ascia di Gianni rimasta nella radura, se ne impadronì e cominciò a vibrarne dei colpi in aria come in vortici di fuoco. Picchiava a destra, picchiava a sinistra; ferite terribili si aprivano nel ventre dei buoi e ne colava gorgogliando il sangue commisto ad acqua ed escrementi. Lividi, così lottavano gli uomini in preda alla morte; e del loro meglio facevano anche i cani, ficcando le zanne, simili a tenaglie di ferro, nella gola dei buoi. Aspra era la mischia e lo strepito: si sollevavano e ripiombavano giù le leve, su nell’aria turbinavano le corna strappate dei buoi, e le grida dei fratelli, l’abbaiare dei cani e il muggito delle bestie si fondevano in uno strepito spaventoso. 07084
Bottom
07085
Top
Végül azonban mégis elült a harc. A földön hét ökör hevert élettelenül, három pedig megszabdalva, fél szarvval, megtépázva elmenekült. Sápadtan, kidülledő szemekkel álltak a testvérek a véráztatta terepen. Vörös volt Timo; kezében a véres, mocskos baltával úgy állt ott, mintha az erdőt irtotta volna. Alig tudták felfogni ésszel, mi is történt igazában. Ahogy végiggondoltak ezen a vad harcon, mely mint tüzes forgószél közeledett feléjük, néhány pillanatig közöttük tombolt, s aztán egyszerre újból elviharzott, az egész história gonosz álomnak tűnt föl előttük. Borzalommal tekintettek a lábuk előtt a véres gyepen heverő sok dögre: a fene nagy medvére s a hét hízott ökörre. A vad tusában maguk is kemény döféseket kaptak, különösen Aapo, Juhani és Timo; de mégis mind lábon álltak még. Ott álltak, karóval a kezükben, és csak lihegtek, verejtékeztek, és bámultak szótlanul egymásra. Ma finalmente la lotta cessò; sette bovi giacevano morti a terra, tre erano fuggiti, uno dei quali con un solo corno, uno con la testa rotta, e il terzo pure malconcio. Ma lividi, con occhi truci, stavano i fratelli sul suolo insanguinato. Rosso in viso, con l’ascia in pugno macchiata di sangue e di fango, stava Timoteo, come un uomo intento a dissodare un campo. A stento poterono rendersi conto di ciò che era avvenuto. Tutto sembrava loro come un orribile sogno nel ricordare la mischia, che, come un turbine improvviso, era piombato su di loro, aveva infuriato per brevi istanti e si era d’improvviso calmato. Rabbrividendo guardavano alla quantità di bestiame che ora giaceva loro davanti sul campo insanguinato : l’orso, nell’abetina, grossissimo e i sette pingui bovi. Duri colpi avevano essi stessi ricevuto, specialmente Abramo, Gianni e Timoteo, ma pure erano ancora in piedi; con le leve in mano, affannati, sudati, tossendo e guardandosi l’un l’altro fissi e senza parlare. 07085
Bottom
07086
Top
De alig volt idejük fellélegzeni, s máris új s az előbbinél sokkal nagyobb veszély közeledett feléjük. A forgószelet vihar követte. Úgy tetszett, mintha a világ vége közeledett volna! Döngött, remegett a föld, recsegett-ropogott az erdő, és borzalmas bőgés töltötte be az est csöndes levegőjét: harminchárom felbőszült ökör rohant feléjük! Tágra meredt szemmel hallgatták a testvérek a zajt, egy pillanatig némán, mozdulatlanul hallgatóztak, mint ahogy a soká kergetett disznócsorda a bozótban, a kerítés sarkánál lekonyult füllel hallgatja, közeledik-é kínzó ellensége. így füleltek a testvérek is mindaddig, míg a sűrűből elő nem tört az ökörcsorda. Ebben a pillanatban eldobták karóikat, fölkapták puskáikat, és kutyáikkal együtt teljes erőből futni kezdtek, nyomukban pedig a bömbölő ökrök rohantak. A Vier-tola- és Jukola-birtok erdeinek határkerítése felé vágtattak a fiúk. Zöld békanyállal födött sekélyes tócsa került az útjukba, azonban a testvérek nem sokat kerülgették, hanem habozás nélkül átrohantak rajta. Nagy zúgás hallatszott, midőn eltűntek a fröcskölő víz felhőjében, de abban a pillanatban már ismét szárazra kerültek. Rohanásuk a hold futására emlékeztetett az ég kéklő mezőin. Az sem tér ki az útját álló fodor felhőfoszlánynak, hanem mit sem törődve átkel rajta, s még tisztábban, még fényesebben lép újra elő. Ám a hold komolyan, ünnepélyesen vándorol az égen, a Jukola fivérek azonban úgy futottak, mint a nyulak és megvadult juhok, mivel veszély zsivajgott a sarkukban. Végül ott volt előttük az erős, új kerítés, és mint a villám röpültek át rajta; tíz-húsz lépésnyire tőle azonban a széles harasztosban megálltak, hogy nézzék, vajon megmenti-e őket a kerítés. Bőszülten tombolva közeledett az ökörcsorda: hatalmas roppanás hallatszott, és földre dőlt a fiatal fenyőtörzsekből rakott kerítés, s ezzel az ökrök oly közel kerültek a testvérekhez, mint még soha. Vad versenyfutás kezdődött a dübörgő irtáson át: elöl az emberek ebeikkel, nyomukban bömbölve a barmok, melyek, mint ahogy télen a vihar füstként magasra kavarja a havat, úgy hányták föl maguk után a porzó homokot és a fűcsomókat. Eszeveszetten futottak a fiúk; szívükben halálos rettegéssel már-már azt hitték, hogy utolsó kurta útjukat futják. Ma avevano appena ripreso fiato, che un nuovo pericolo fu loro presso, molto più grave del primo. Alla raffica seguì l’uragano. Pareva che fosse prossima la fine del mondo. La terra rumoreggiava come un terremoto, la foresta muggiva e un fracasso spaventoso riempiva l’aria tranquilla della sera quando trentatrè bovi infuriati vennero di corsa. Udirono i fratelli lo strepito, con gli occhi spalancati, ascoltarono per un momento immobili, muti come un gregge di porci lungamente inseguito, che in un cespuglio, al termine di una siepe, con le orecchie penzoloni sta ad ascoltare se si fanno vicini i cacciatori. Così i fratelli, finche le mandre dei bovi sbucarono fuori del bosco. Allora buttarono via le leve, afferrarono gli schioppi e fuggirono a tutta forza coi cani, mentre i bovi si precipitavano muggendo sulle loro tracce. Al termine della siepe, fra i campi di Viertola e di Jukola si affrettavano i fratelli. Sbarrava loro la via uno stagno dall’acqua bassa, coperto di erba; per girarvi attorno non avevano tempo; senza pensarci, vi si gettarono per attraversarlo. Si sentì un risciacquio, mentre essi sparivano in una nube d’acqua e di nebbia, ma nello stesso momento riapparvero nell’aria chiara. La loro corsa ricordava la luna nei prati azzurri del cielo. Non fugge dinanzi alla nube che vuole sbarrarle la via, ma, senza darsene pensiero, le passa attraverso e, più limpida di prima, ne riesce fuori, e procede sicura c solenne. Ma i ragazzi di Jukola correvano come lupi e montoni selvatici, perchè avevano il pericolo alle costole. Ed ecco un’altra robusta siepe e come una fiamma la sorvolarono; ma una ventina di passi più oltre ristettero su di un’ampia radura per vedere se quella siepe avrebbe potuto salvarli. Si appressava l’armento infuriato, con cupo fracasso crollò la siepe di abeti ed ora i bovi erano più vicini ai fratelli. Ed ecco che piombarono sulla sonante radura: gli uomini e i cani dinanzi, gli animali alle loro calcagna, ruggendo, scaraventando in aria zolle e sabbia, come una tempesta invernale che solleva in alto, come fumo, turbini di neve. Con velocità pazza correvano i fratelli, con l’orrore della morte in cuore, perchè pensavano giunto l’ultimo tratto del cammino della loro vita. 07086
Bottom
07087
Top
Aapo ajkáról harsány kiáltás szállt: „Dobjuk el a tarisznyát, de tartsuk meg fegyvereinket!” így szók Aapo, és hat kéregtarisznya azon nyomban a földre hullott; a hetedik továbbra is ott himbálódzott Lauri hátán, mivel ő még nem akarta eldobni kosarát. Am mindez mit sem használt, mert egyre közelebb ért hozzájuk a szörnyű dobogás és bőgés. Aapo ajkáról ekkor újabb, kétségbeesetten rikoltó kiáltás fakadt: „A Hiisi-kőre, a Hiisi-kőre!” Kiáltásával egy hatalmas kősziklára célzott, mely a komor vadon ölén emelkedett. E felé a szikla felé igyekeztek most a testvérek, nemsokára ott is álltak már a tövénél, és mint a villám kúsztak fel rá emberek s kutyák egyszerre. Messze röpködtek a mohadarabok, midőn markuk a kövek szögleteibe kapaszkodott; körmük mélyebben, erősebben, keményebben vágódott a kőbe, mint a hiúz görbe karmai. így menekültek meg a borzalmas veszélyből, pedig már ott jártak a halál torkában. Alig értek fel a sziklára, máris ott háborgott alattuk a bömbölő s dühében a földet kapáló baromcsorda. Ez a szikla, a testvérek menedéke, szinte teljesen négyszögletes, ölnyi magas kő volt, s az irtás szélétől mintegy háromszáz lépésnyire emelkedett a vadon belsejében. Ezen ültek hát a testvérek, verejtékezve és félelmesen zihálva, hiszen a dühös halállal futottak versenyt. Hangtalanul, némán ültek, üldögéltek sokáig; végre Juhani mégis szóra nyitotta a száját: Allora si sentì un urlo dalla bocca di Abramo : « Via i sacchi dalle spalle, ma teniamo i fucili ». Così egli gridò e sei sacchi di scorza di betulla piombarono subito a terra, il settimo tremava ancora sulle spalle di Renzo che non voleva liberarsene. Ma a poco servì questo ripiego, perchè sempre più da presso li incalzava il tremendo fracasso, ed ecco che dalle labbra di Abramo risuonò di nuovo il disperato grido: «Sulla Rupe del Demonio, sulla Rupe del Demonio!». E accennava a un certo masso, grossissimo, che si ergeva nella radura del bosco. Verso quel masso si affrettarono i fratelli, ne giunsero presto ai piedi, e, con la velocità del fulmine, uomini e cani vi si arrampicarono. Il muschio se ne distaccò, quando i loro pugni si aggrapparono ai bordi della rupe; le loro unghie vi si stringevano più forti, più salde e acute che i ricurvi artigli della lince. In tal modo si salvarono essi da una morte tremenda, ma erano stati nel punto di esserne inghiottiti. Appena avevano raggiunto il masso, che già li circondava muggendo l’orda delle bestie, che batteva il terreno con gli zoccoli, e questo masso, il loro rifugio, era una rupe quasi quadrata, alta una tesa e si ergeva nel bosco, un trecento passi dal margine della radura. Colà stavano i fratelli, tutti sudati e affannati per la fuga dalla triste morte. Rimasero a lungo senza aprir bocca; finalmente Gianni prese a parlare. 07087
Bottom
07088
Top
JUHANI: Itt vagyunk, testvérek, és áldjuk jó szerencsénket érte. Ez volt ám a futás! Erre emlékezni fogunk, míg csak ökör lesz a világon. Gianni. Eccoci qua, fratelli, e ringraziamone la nostra buona sorte, è stata una marcia che ricorderemo finché ci sarà un bove a questo mondo. 07088
Bottom
07089
Top
AAPO: Itt volnánk, de hogyan kerülünk innen tovább? Mert makacs az ökör, és ezek itt különösen fel vannak bőszülve társaik halála miatt, amit szeretnének többszörösen visszafizetni ebeinknek. Abramo. Sì, ci siamo; ma come faremo a venirne via? Il bove è caparbio, e questi qui sono furibondi per la strage dei loro compagni che vorrebbero vendicare a cento doppi sui nostri cani. 07089
Bottom
07090
Top
JUHANI: Nemcsak a kutyáknak: mi sem járnánk különbül! Gianni. E riceveremo anche noi una simile zuppa. 07090
Bottom
07091
Top
AAPO: Ha nem lenne ez az aranyos, magas szikla. Abramo. Se non ci fosse stata la benedetta altezza di questa rupe! 07091
Bottom
07092
Top
JUHANI: Hát ez bizony éppen kapóra jött. Istókuccse, mint a mókusok, oly sebesen másztunk föl rá! Gianni. Ci è stata davvero provvidenziale. Realmente ci siamo arrampicati su svelti come scoiattoli. 07092
Bottom
07093
Top
EERO: „És aztán jól bepálinkáztunk.” Rico. E poi « facemmo una bevuta ». 07093
Bottom
07094
Top
JUHANI: De jól ám! Hála az Úrnak, hogy legalább pálinkánk van, ha már úgy adódnék, hogy böjtölnünk kell itt fenn. Gianni. Per l’appunto — grazie al Signore — che un po’ di acquavite non ci manca, per il caso che qui si dovesse digiunare. 07094
Bottom
07095
Top
LAURI: Én nem dobtam el a tarisznyámat! Renzo. Io non ho lasciato andare il mio sacco. 07095
Bottom
07096
Top
JUHANI: „Hála néked is”, édes testvér. Szedd hát elő azt a cinkkulacsot, húzd meg alaposan s aztán add ide, hadd járjon körbe. Most valóban elkél egy kis szíverősítő. Gianni. Sii lodato, pure, fratello mio. Tira fuori la borraccia di stagno, dacci una bella sorsata e poi falla girare. Ora c’è bisogno di un po’ di cura ricostituente! 07096
Bottom
07097
Top
AAPO: De ily veszélyes helyzetben óvatosan kóstolgassuk azt az itókát. Abramo. Ma questa merce bisogna ce la godiamo con prudenza in così pericolosa situazione. 07097
Bottom
07098
Top
JUHANI: Üdvös figyelmeztetés. Mértékkel kortyints hát belőle. Gianni. Un’avvertenza salutare. Prendine dunque una sorsata modesta. 07098
Bottom
07099
Top
AAPO: Legjobb mindig a mértékletesség. Ne feledjük: itt lesz a fekhelyünk, s lehet, hogy nemcsak éjszakára. Abramo. La moderazione è sempre il meglio. Ricordiamoci che questo è anche il nostro letto e forse per più di una notte. 07099
Bottom
07100
Top
JUHANI: Isten óvjon tőle! Remélem, hogy az éhség csakhamar elkergeti innen ezt a szarverdőt. Úgy ülünk itt, a mohos Hiisi-sziklán, mint hét fülesbagoly a rengetegben. Hanem honnan származik ez a név? Gianni. Che Dio ci aiuti! Io spero che la fame levi ben presto di torno quest’orda di corna. Davvero, eccoci qui come i sette barbagianni nel bosco, su questa muscosa Rupe del Demonio. Ma da dove è nato questo nome? 07100
Bottom
07101
Top
AAPO: Egy különös mese szól róla. Abramo. Da una strana novella. 07101
Bottom
07102
Top
JUHANI: Meséld el, hadd teljék az idő. Hiszen van most időnk a mesékre, történetekre. Gianni. Raccontacela per passare il tempo. Perchè questo è proprio il momento di raccontare storie e novelle. 07102
Bottom
07103
Top
Aapo a következő mesét mondotta el nekik a szikláról: Ed Abramo raccontò loro la novella seguente intorno a quella rupe : 07103
Bottom
07104
Top
Hajdanában a Lappföld bércein, egy kastélyban egy nagy erejű Hiisi herceg lakott, aki Észak leghatalmasabb varázslója volt. Volt néki egy pompás, nemes rénszarvasa, páratlanul gyorsan futó ünő. Egy szép tavaszi napon ez a kecses állat útnak eredt a fagyos-kérges hómezőkön, hogy bekalandozza egész Finnországot. Sok vadászember, megpillantva az aranyszőrű, fényes szemű szarvast, felajzott nyíllal utánaeredt, azonban senki sem ért a nyomába: a szarvas a gyors síelőket is hamar messzi maga mögött hagyta. Am az ünő végül is Háme-földre ért, ahol akkor egy kiváló síelő és biztos kezű vadász lakott. Ez valahogy neszét vette Hiisi gyönyörű szarvasának, és vállán a felajzott íjjal, lábán sikló sítalpakkal nagy serényen felkerekedett, hogy leterítse a vadat. Süvöltő száguldással futott a szarvas a sima hómezőkön, de még gyorsabban futott utána a vadász, így rohantak sokáig, széles síkságokon, meredek dombokon át, és végül is fáradni kezdett a szarvas. Lihegve, zihálva futott előre, rohanása egyre lassúbbodott, és egyre közelebb és közelebb ért hozzá üldözője. Ekkor különös dolog történt, ami már nem egy vadásznak megbénította a nyilát: a szarvas hirtelen megfordult, és könyörögve, forró könnyeket hullatva közeledett üldözőjéhez. A kegyeden vadász azonban gondolkozás nélkül rálőtte nyílvesszőjét, és átfúrta vele a szép állat homlokát. Holtan bukott a földre Hiisi szarvasa, és vérével pirosra festette a fehér havat. « Nel suo castello, sui monti della Lapponia, abitava una volta un principe dei demoni, il più potente stregone del nord. Aveva egli una renna nobile e bella, incomparabilmente veloce alla corsa. Un giorno di primavera correva questo svelto animale sulla neve gelata lungo tutta la Finlandia. Allora più d’un arciere, vista la renna dal pelame d’oro e dai limpidi occhi, la inseguì per colpirla con il dardo acuminato. Ma nessuno riuscì a tenerle dietro, chè essa lasciava a grande distanza chi la inseguiva sugli sci. Capitò finalmente a Häme, dove viveva un celebre sciatore ed arciere valente. Costui aveva fiutato la bellissima renna del demone; la inseguì velocemente rincorrendola sui levigati sci, col forte arco sulle spalle. Con folle rapidità la renna volava sulla pianura gelata, ma con rapidità anche maggiore l’arciere ne seguiva le tracce. Così corsero per lunghi tratti superando gli aperti piani e sprofondandosi giù dalle ripide colline. Ma finalmente la stanchezza prese la renna e già essa ansimava fuggendo, la corsa s’infiacchiva e sempre più vicino le si appressava l’uomo. Avvenne allora un miracolo, che già altre volte aveva raffrenato il dardo di molti cacciatori. D’un tratto la renna si volse, si accostò al suo persecutore con un supplice gesto e versando lacrime copiose. Ma senza punto badarle, scagliò l’uomo spietato l’arma, trafiggendo la fronte del bell’animale; e così cadde la renna del demone, tingendo del suo sangue la bianca neve. 07104
Bottom
07105
Top
Hiisi herceg ekkor, a messzi Észak zordon völgyeit járva, hirtelen éles nyilallást érzett a szívében, és rögtön megtudta, hogy kedves ünője veszélyben forog. Azonnal felsietett a bércre, ahol a kastélya állott, és bűvös távcsövével kémlelni kezdte a déli vidéket. Messze-messze, egy sötét fenyveserdő mélyén meg is pillantotta kedves állatát, amint vérében úszva halálos görcsökben vonag-lott, de meglátta a gyilkost is, aki diadalmas arccal állt áldozata mellett. A herceg szörnyen felbőszült, és kastélyának falából kitépve egy hatalmas, négyszögletes sziklát, felhajította a magas levegőégbe, Háme-föld rengetegeinek irányába, a gonosz vadász felé. Erős zúgással, süvöltéssel repült az irdatlan kő, és magas ívben szelte át a felhők viharos világát. Felszállt a magas égre, majd hullani kezdett lefelé, és szörnyű erővel rázuhant a vadászra, maga alá temetve őt mindörökre. « Allora il demone, errando nelle cupe vallate dell’estremo nord, sentì ad un tratto mancargli il cuore, e tosto comprese che l’animale suo diletto si trovava in pericolo. Egli si affrettò sopra il monte dove si ergeva il suo castello, e incominciò a cercare col suo magico cannocchiale verso il mezzogiorno. E scorse da lontano, in una scura abetina, la sua renna mentre si torceva negli spasimi della morte accanto al suo assassino, che la guardava con occhi esultanti. Un tremendo furore prese lo stregone, staccò dai muri del castello un grosso masso quadrato, lo scagliò alto nell’aria perchè volasse contro l’arciere nei boschi di Häme. Con grande strepito la pesante pietra sibilò e, descrivendo un arco, fendè il mondo delle nubi e dei venti. S’innalzò quel masso al cielo con fracasso, ripiombò a terra e l’immenso macigno cadde sul cranio del cacciatore, scavandogli per sempre una tomba sotto di sè ». 07105
Bottom
07106
Top
JUHANI: S ennek az embernek halála lett a mi menekvésünk. Ugyan hol lennénk e nélkül a kő nélkül? Ott hevernénk a gyepen, eltaposva, összetörve. Gianni. E la morte di quell’uomo è stata la nostra salvezza. Dove saremmo ora noi senza questa rupe ? In quel bosco giaceremmo schiacciati, povere carogne! 07106
Bottom
07107
Top
TUOMAS: No, itt is kijut nékünk még a bajból, fogadom. Maso. Ma anche di star qui finiremo con averne piene le tasche. Ve lo garantisco. 07107
Bottom
07108
Top
JUHANI: Isten segítsen meg bennünket, még idejében! Gianni. Dio ci aiuti a tempo debito! 07108
Bottom
07109
Top
TIMO: Hiszen itt még aludni is csak úgy alhatunk, egymás hegyén-hátán, mint fecskefiak a fészekben. Timoteo. Se dobbiamo far qui un pisolino, bisognerà sdraiarci gli uni sugli altri come le rondinelle nel loro nido. 07109
Bottom
07110
Top
AAPO: Az úgy nem lesz jó. Almában egyikünk könnyen legurulhat a szikláról, akkor pedig az ökrök zsákmánya lenne. Ezért két ember álljon mindig őrséget; kétoldalt vigyázzanak alvó testvéreikre. Abramo. No, questo non va! Qualcuno di noi, stupidito dal sonno, finirebbe per cadere preda dei bovi. Perciò due di noi, uno per lato, conviene che faccia la guardia ai fratelli addormentati. 07110
Bottom
07111
Top
JUHANI: Okos tanács! Meg is fogadjuk, hiszen ezen az éjszakán mindenképpen itt kell hálnunk. Ezt már most is láthatjuk az ökrök viselkedéséből. Három sátán ott hasal már átkozott bendőjén; szuszogva és kérődzve fekszenek az ördögök! Azonban térjetek aludni, fiúk; én meg Aapo őrt állunk mellettetek úgy éjféltájig. Aludjatok, aludjatok! Az Úr legyen velünk! Gianni. Consiglio giudizioso: e teniamone attento conto. Qui è il nostro quartiere per stanotte. Già lo vediamo tutti dalla disposizione dei bovi. Laggiù tre di quei diavoli si sono sdraiati e ruttano, distesi sulle loro pance maledette, soffiano e ruminano, diavolacci! Ma mettetevi a dormire, figliuoli; io e Abramo veglieremo su di voi, fin verso mezzanotte. A dormire, a dormire! Che il Signore ci benedica! 07111
Bottom
07112
Top
AAPO: Haj, mi nyomorultak! Abramo. Peveretti noi! 07112
Bottom
07113
Top
SIMEONI: Ugyan mire jutottunk, mi szerencsétlenek! Simeone. Dove siamo capitati, disgraziati noi! 07113
Bottom
07114
Top
JUHANI: Nyomorúságra, nagy nyomorúságra. De feküdjetek már le, kérjétek az ég áldását testetekre, lelketekre, és aztán aludjatok az Úr nevében. Gianni. Che miseria, che grande miseria! Ma mettetevi a dormire! Benedite le anime e i corpi vostri, e dormite nel nome del Signore. 07114
Bottom
07115
Top
Így töltötték a testvérek az éjszakát: ketten közülük mindig őrködtek, mialatt a többi az igazak álmát aludta a mohos sziklán. Hosszú volt az éj, végül azonban mégis eljött a hajnal, felkelt a nap, és egyre magasabbra hágott az ég boltozatján, ám a testvérek helyzete csak nem változott. A Hiisi-szikla körül továbbra is ott hullámzott ostromlóiknak villás szarvú serege, és az éhség is egyre gonoszabbul gyötörte őket. Mindamellett azt remélték, hogy kegyetlen vendégük az ökrök gyomrában is elvégzi teendőjét, és végül mégis rákényszeríti őket, hogy térjenek vissza legelőjükre. Ebben reménykedve várták ellenségeik távozását. De nemsokára rémülten vették észre, hogy az állatok számára bizony bőven akadt élelem a Hiisi-szikla környékén, az erdő vizenyős, sásos pázsitján is. Az ökrök nagy nyugodtan legelni kezdték a füvet, és mindig csak annyira távolodtak, hogy folyton szemmel tarthatták a mohos sziklát. Così passarono la notte. Due di essi vegliavano, gli altri dormivano sul masso muscoso e lunga era la notte. Finalmente spuntò l’alba. Il sole si levò e si alzò in cielo ma la loro sorte rimase la stessa; sempre quelle corna, cingendoli d’assedio, saltavano intorno alla Rupe del Demone e forte li stringeva la fame. Nondimeno speravano che lo stesso ospite spietato si facesse sentire nel ventre dei bovi e alla fine li obbligasse ad andare in cerca dei pascoli. Così speravano in attesa che i nemici se ne andassero. Ma con spavento si avvidero di lì a poco che gli animali trovavano cibo a sufficienza nei carici che crescevano fra l’erba umida dintorno alla rupe. E ora i bovi cominciarono a brucare tranquillamente, allontanandosi quel tanto che li lasciasse sempre in vista del masso muscoso. 07115
Bottom
07116
Top
JUHANI: Ezeknek eszükben sincs, hogy elhordják innen az irhájukat. Úgy látszik, a manóba is, hogy itt akarnak megtelepedni egész télvíz idejéig. Gianni. Non pensano nemmeno per idea a sgombrare: che il diavolo se li porti, hanno preso domicilio qui fino all’inverno. 07116
Bottom
07117
Top
EERO: Az ördög bújt beléjük. Rico. Hanno il diavolo in corpo. 07117
Bottom
07118
Top
TIMO: Ugyan miért ne maradnának? Hiszen az erdő ételt is, italt is ad nekik; nékünk azonban kenyérnek és pecsenyének csak száraz moha jut. Timoteo. Che cosa li trattiene qui? Il bosco gli dà da mangiare e da bere; ma, per noi, il musco secco ci deve fare da pane e da companatico. 07118
Bottom
07119
Top
SIMEONI: A helyzet az, hogy nekünk a kutyák miatt kell itt ülnünk. Félek, menekülésünk egyetlen módja, ha Killit és Kiiskit ledobjuk áldozatul a dühös ökröknek. Simeone. Il fatto è che noi stiamo qui fermi, per causa dei nostri cani. Io ho paura che l’unica via di scampo per noi è di gettare Killi e Kiiski come vittime ai tori infuriati. 07119
Bottom
07120
Top
JUHANI: Kegyetlen tanács. Gianni. Un consiglio atroce. 07120
Bottom
07121
Top
AAPO: Melyet nem fogunk oly könnyen megfogadni. Abramo. Che non ci garberà di seguire. 07121
Bottom
07122
Top
JUHANI: De nem ám, mindaddig, míg Jukola Juho egy tagját is bírja! Gianni. No, davvero, finche Gianni di Jukola sarà vivo. 07122
Bottom
07123
Top
TUOMAS: Dobjuk le irhánk váltságául őket, akik annyiszor kimentették életünket a vadak gyilkos karmai közül? És ugyan mi hasznunk lenne belőle? Semmi, azt hiszem. Maso. Per salvare la nostra pelle dovremmo sacrificare questi che tante volte ci hanno liberato dagli artigli micidiali delle belve? E ci sarebbe utile? Ne dubito. 07123
Bottom
07124
Top
JUHANI: Én is úgy vélem. Az ökrök, szétmarcangolva ebeinket, továbbra is itt várnák, hogy mit vehetnek még szarvhegyre. Ez holtbizonyos. Gianni. Anch’io. Cotesti bovi, una volta che abbiano fatto a pezzi i nostri cani, si metteranno bel bello ad aspettare di poterci infilare sulle corna. Non c’è dubbio. 07124
Bottom
07125
Top
SIMEONI: Jó, jó, de hát mit teszünk, ha majd az éhség csavargatni kezdi a beleinket? Simeone. Sì, sì, ma a qual mezzo ricorreremo, quando la fame comincerà a brontolarci nel ventre? 07125
Bottom
07126
Top
JUHANI: Először csak a belünket csavargatja, később azonban rátámad szegény szívünkre is; ráugrik, mint a macska az egérre, és ekkor az erős ember is erőtlenül esik össze. Kegyetlen, nagyon kegyetlen napok várnak ránk. „Ugyan mit tegyünk?” - kérdem én is. Gianni. Prima ci brontolerà nella pancia, poi, di là, farà un salto sul cuore palpitante, salterà come una gatta sulla nuca di un sorcio grosso, e allora anche un bel pezzo d’uomo è spacciato. Dura, ben dura è la nostra vita; che scampo troveremo? io mi domando. 07126
Bottom
07127
Top
AAPO: Ordítsunk egy nagyot, mindnyájan egyszerre; talán valami vándor meghallja az erdőben, vagy épp elhallatszik Viertoláig, s az emberek sejteni fognak valamit. Abramo. Gridiamo tutti quanti forte, ad una voce; forse qualcuno udrà questo grido nel bosco o la voce arriverà fino a Viertola e spingerà qualcuno a pensarci su. 07127
Bottom
07128
Top
JUHANI: Ezt megpróbálhatjuk. Gianni. Si potrebbe provare. 07128
Bottom
07129
Top
TIMO: Ordítsunk egy nagyot. Timoteo. Gridiamo forte. 07129
Bottom
07130
Top
JUHANI: Ahogy csak a torkunkon kifér. Bődüljünk el mindnyájan egyszerre; egyszerre mind, akkor erősebb a hatása. így ni, álljunk fel, s legyünk készen. Midőn harmadszor tapsolok, üvöltsünk egy nagyot, üvöltsünk hét ember erejével. Egy, kettő, három! Gianni. Proprio come pazzi. Urliamo tutti insieme in una volta, un urlo miracoloso... Tutti in una volta, così l’effetto sarà potente. Su, via! tutti in piedi e pronti! La terza volta che batterò le mani mettiamoci a urlare e urliamo come sette uomini. Uno, due, tre! 07130
Bottom
07131
Top
Egyszerre, teljes erejükből úgy elbődültek, hogy megremegett tőle a szikla, remegett alatta a föld, sőt még az ökrök is nagy riadtan odább futottak. Félelmetesen harsogott a hét ember ordítása, amibe belevegyült a kutyák panaszos vonítása is. Öt elnyújtott üvöltést hallattak, s zúgott bele az erdő, és még soká keringett utána a visszhang. Midőn azonban az ötödik, legerősebb ordítás is elhangzott, újból leültek, hogy kifújják magukat. Némi pihenés után újból megismételték az egészet, de most hétszer is felüvöltöttek, majd pedig várni kezdték, milyen hatása lesz ordításuknak. Elsötétült képpel, vérbe borult szemmel ültek a mohos sziklán, és hevesen zihált, fújtatott a mellük. Urlarono quegli uomini con tutte le forze e tutti insieme, sì che la rupe e la terra sottostante e all’intorno ne tremarono e i bovi stessi trasalirono e si scostarono qualche passo dalla rupe. Paurosamente echeggiò il subito grido dei sette uomini a cui si mischiò il lugubre urlìo dei cani. Per cinque volte si ripetè il grido e il bosco ne rintronò e lungi se ne diffuse l’eco. Ma quando il quinto e più acuto grido risuonò, si fermarono un momento per riprendere fiato. Dopo la pausa ripresero a gridare sette volte, in attesa dell’effetto che ne sarebbe venuto. Coi volti congestionati, e gli occhi arrossati di sangue, sedevano sulla rupe muscosa e forte soffiavano i mantici dei loro petti. 07131
Bottom
07132
Top
JUHANI: No, lássuk csak, lássuk, mit ért ez a bőgés. Hiszen bolondok lennének az emberek, ha nem érnék fel ésszel, hogy nagy ok nélkül nem bőg így az emberfia. Lássuk hát, lássuk! Gianni. Aspettiamo che cosa accadrà, aspettiamo. Bisognerebbe che la gente fosse impazzita per non capire che un gruppo di uomini non urlerebbe così senza una gravissima necessità. Aspettiamo! 07132
Bottom
07133
Top
EERO: De ha ebből a nagy lármából sem születik segítség, akkor valóban a halál fiai vagyunk. Már másodszór nyugszik le a nap, és egyre jobban kínoz az éhség. Rico. Ma, se dopo questo strepito non si vede aiuto di sorta, allora noi siamo davvero preda della morte. Già tramonta il sole all’occidente per la seconda volta e la fame si fa più rabbiosa. 07133
Bottom
07134
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon! Már egy éj s másfél nap múlt el azóta, hogy utoljára ettünk. Simeone. Dio abbia pietà di noi. Una notte e la metà di un giorno sono passati dall’ultima volta che abbiamo mangiato. 07134
Bottom
07135
Top
TIMO: Úgy van. Hallgassátok csak, hogy korog a gyomrom. Korog, morog és kutykuruttyol. Kegyetlen história! Timoteo. Così è. Sentite il brontolio della mia pancia, il brontolio, il ribollimento ed il fischio. Questa è una cosa dura! 07135
Bottom
07136
Top
JUHANI: Kegyetlen, kegyetlen; tudjuk mi is, és elhisz-szük neked, hiszen csak meg kell hallgatnunk saját gyomrunk morgását. Gianni. Dura, dura! lo sappiamo e lo crediamo, basta badare alle nostre pance. 07136
Bottom
07137
Top
SIMEONI: Hosszú az éhezés napja. Simeone. Lungo è il giorno a chi ha fame! 07137
Bottom
07138
Top
TIMO: Hosszú bizony. Timoteo. Lungo davvero! 07138
Bottom
07139
Top
JUHANI: Hosszú és komor! De hát üres lett már Aapo kobakja is? Nem jut eszedbe egyetlen varjú károgta, bagoly huhogta mese sem, hogy elbeszélnéd nekünk, míg itt ülünk és szenvedünk az éhség borzasztó szigetén? Gianni. Lungo e triste! È già vuoto il cervello di Abramo? Non ti ricordi più di qualche storiella di cornacchia o qualche raccontino di barbagianni, che tu ci voglia narrare mentre noi ce ne stiamo su questa tremenda isola della fame? 07139
Bottom
07140
Top
AAPO: Ismerek egy mesét, amit épp az éhség juttatott eszembe; de ha elmondom, nemhogy elfeledkeznénk az éhségről, hanem még jobban gondolunk majd ételre s italra. Abramo. Mi ricordo di una novella, che ora appunto la fame mi fa venire in mente; questa però non ci farà dimenticare il cibo del nostro corpo, ma piuttosto ci ricorderà vivamente tanto il mangiare che il bere. 07140
Bottom
07141
Top
JUHANI: A hegybe zárt ember meséjét gondolod? Már hallottam. Gianni. Tu vuoi dire « L’uomo del monte ». Io l’ho sentita. 07141
Bottom
07142
Top
TIMO: Én még nem ismerem. Meséld el nekünk, Aapo testvér! Timoteo. Ma per me è nuova. Raccontala, fratello Abramo. 07142
Bottom
07143
Top
SIMEONI: Meséld csak el, meséld! Simeone. Raccontala, raccontala! 07143
Bottom
07144
Top
AAPO: Egy jámbor emberről, a hit derék vitézéről szól a mese, aki egy ideig éppúgy raboskodott az Impivaara barlangjában, mint a sápadt szűz, azonban egészen más okból. Abramo. È la novella di quel valoroso eroe della fede che rimase per qualche anno prigioniero nelle grotte di Impivaara, come una volta la « vergine pallida », ma per un motivo diverso. 07144
Bottom
07145
Top
Aapo a következő mesét mondotta el nekik: E Abramo raccontò loro la leggenda seguente: 07145
Bottom
07146
Top
Hajdanában, midőn Háme-földön még kemény harc folyt a keresztény hit és a pogányság között, egy derék és istenfélő ember élt a megtértek seregében, aki a svéd seregek fegyvereinek oltalma alatt nagy buzgón terjesztette és gyakorolta az új hitet. A páncélos svéd vitézeknek azonban hirtelen vissza kellett térniök hazájukba, és Háme-föld keresztény lakói pogány testvéreik szörnyű bosszújának estek áldozatul. Egyeseket kínzások között meggyilkoltak, mások a rengeteg úttalan mélyében vagy a hegyek barlangjaiban kerestek menedéket. A mi jámbor emberünk az Impivaara barlangjában rejtőzött el, de ellenfelei, akik bosszúra szomjasan követték nyomait, csakhamar rájöttek, hogy hol van a búvóhelye. „Zárjuk be a farkast saját barlangjába!” -üvöltöt-ték undorító ujjongással, és erősen befalazva a barlang száját, otthagyták az embert, hogy az éhség és sötétség végezzen vele. « Una volta, quando la fede cristiana ed il paganesimo, lottavano ancora l’uno contro l’altro nel paese di Häme, nel gruppo dei convertiti c’era un eccellente uomo, pio e zelante nel diffondere la nuova fede, che ardentemente difendeva sotto la protezione delle armi dello Stato svedese. Ma i guerrieri corazzati dovettero ad un tratto ritornare nella loro patria e quelli di Häme cristianizzati si trovarono esposti alle più terribili persecuzioni dei loro fratelli pagani. Alcuni di essi furono messi a morte in maniera orribile, altri cercarono salvezza fuggendo nei labirinti dei boschi, altri nelle grotte della montagna, ed altri, altrove. Il già ricordato uomo pio si rifugiò nelle caverne di Impivaara; ma i suoi persecutori, che anelanti alla vendetta seguivano le sue tracce, ben presto ne scoprirono il nascondiglio. “Rinchiudiamo il lupo nella sua tana”, gridarono essi con gioia maligna; murarono saldamente la bocca della caverna e abbandonarono l’uomo a languire per fame nelle tenebre. 07146
Bottom
07147
Top
Kegyeden halál várt volna emberünkre, de az ég ismét csodát művelt. Alig tűnt el a barlang szája felől a nap utolsó sugara, midőn csodálatos, ezüstös derengés töltötte be a tágas barlangot, s a rideg szikla mélyén szelíd, mennyei fény ragyogott fel. De további csodák is történtek: a barlang közepén kristálytiszta forrás fakadt, melynek vize soha el nem apadt, s így emberünknek sziklabörtönében mindig volt üdítő itala. A forrás partján gyönyörű, zöld lombos fa nőtt, melynek pompásnál pompásabb gyümölcsei soha ki nem fogytak, s így emberünk már ízes eledelt is kapott. Itt töltötte napjait, dicsérvén az Urat, itt töltötte éjszakáit, a boldogok mennyei birodalmáról álmodozva. Nappalai, mint a nyári napok, enyhék és derültek, éjszakánként pedig gyönyörű félhomály ereszkedett a barlangra, így telt el egy év, s Háme-földön patakokban folyt a keresztények vére. De midőn letelt az üldözés borzalmás esztendeje, és odakünn épp gyönyörű szeptemberi reggel ragyogott, egyszerre csak kalapácsoknak és feszítővasaknak zaja hallatszott a barlang befalazott szája felől. A kövek közt végre napfény kezdett derengeni, s ebben a pillanatban kihunyt a barlang csodálatos világa, eltűnt a forrás és a forrás partjáról a gyümölcshozó fa. Una triste fine sarebbe toccata a quell’uomo, ma un altro miracolo fece il cielo. Non appena dalla bocca della caverna era scomparso l’ultimo bagliore del giorno, ecco nell’ampia grotta brillò una luce argentea e nel cuore della fredda rupe un dolce bagliore di cielo. E si produssero ancora altri portenti. Ecco che si aprì nel pavimento una limpida sorgente, la cui acqua non si esauriva mai e quell’uomo ebbe così nella sua cella di sasso una sempre fresca bevanda. Ed inoltre dall’orlo della fonte si alzò un bell’albero verdeggiante carico di squisite frutta, inesauribili e così toccò all’uomo un cibo eccellente. Colà trascorreva egli i suoi giorni, celebrando il Signore; colà passava le notti, sognando il regno dei beati; e i suoi giorni erano come un giorno d’estate, caldo e limpido, e le sue notti come un soave crepuscolo. Così passò un anno e a fiotti scorreva il sangue dei cristiani di Häme. Ma quando l’anno tremendo della persecuzione volgeva al fine e di fuori splendeva una. bella mattina di settembre, arrivò agli orecchi dell’eroe, dalla bocca murata della caverna, uno strepito di martelli e di sbarre di ferro. Attraverso le macerie ricominciò finalmente a spuntare il giorno e, in un momento, scomparve il miracoloso chiarore nella caverna e parimenti la sorgente e l’albero fruttifero dal margine della sorgente stessa. 07147
Bottom
07148
Top
De mi okozta ezt a lármát és kopácsolást a barlang bejáratának külső oldalán? Nagy csapat pogány állt ott, közrefogva több keményen megkötözött keresztényt, kiket arra ítéltek, hogy a hegy sötét gyomrában éhhalállal pusztuljanak el. Hiszen azt hitték, hogy a szent ember, akit egy évvel előbb bezártak ugyanabba a barlangba, már régen halálnak halálával halt. Milyen nagy volt a meglepetésük, midőn kibontva a barlang száját, onnan a jámbor hős lépett elő megdicsőült, sugárzó ábrázattal. Ajkáról hangos szó csendült, melynek szent-séges zengése egész a szívig hatolt: „Üdv néktek, barátok és testvérek, üdv néked, aranyos nap és zúgó erdő, üdv néktek!” Ekkor az egész sereg térdre borult előtte, és dicsérni kezdte azt az Istent, akiben ő hitt, s aki megmentette őt a szörnyű haláltól. A hős pedig hangos szóval ecsetelte előttük azokat a gyönyörű csodákat, melyeket a hegy belsejében átélt, s az egész sereg egy hangon kiáltotta: „Keresztelj meg bennünket is, keresztelj meg ennek az Istennek a hitére!” így kiáltoztak a pogányok a jámbor férfi nagy örömére, és azonnal feloldozták kötelékeikből a halálra ítélt foglyokat. A jámbor hős odaállt a patak szélére, és nyomában ott tolongott az egész sereg, hogy felhagyva pogányságával, Krisztus hitére keresztelkedjen. Fenn a parton, ott álltak a még csak imént áldozatul szánt emberek, és hálaadó éneket zengtek ahhoz, aki mind őket, mind pedig istenfélő atyjukat megmentette a kínos haláltól, és a sötétségből a hit világosságára vezette a pogányok seregét. így énekeltek ők, a magas égre tekintve. « Ma donde veniva lo strepito e il fracasso all’apertura della caverna? Stava colà un numeroso gruppo di pagani e in mezzo a loro alcuni cristiani legati con corde e condannati a morire di fame nelle viscere oscure del monte. Nè potevano essi immaginare che un’eguale morte non fosse toccata all’uomo che un anno prima era stato rinchiuso in quella stessa caverna. Però grandemente stupiti furono essi quando, all’aprirsi della grotta, ne uscì quell’eroe dal volto raggiante. E una voce, la cui dolcezza li penetrò fin nelle ossa, risuonò dalla sua bocca : “ Salve, amici e fratelli, salve, aureo sole e selva sonante, salve! ”. La folla cadde in ginocchio dinanzi a lui, celebrando Iddio nel quale credeva e che lo aveva salvato da una morte orribile. Ma ad alta voce raccontò loro quell’uomo i miracoli che gli erano avvenuti nel seno della montagna; e ad una voce il popolo gli gridò: “ Battezzaci, battezzaci, nella fede dello stesso Dio! Così gridavano con grande gioia di quell’uomo, e senza indugio sciolsero dai ceppi quei condannati a morte. Poi si avanzò il pio eroe sulla riva del ruscello, e lo seguiva la folla, che abiurava il paganesimo, si faceva battezzare nella fede di Cristo. Ma sulla sponda più alta stavano ancora gli uomini votati al sacrificio, cantando inni di grazia a colui che aveva salvati da una morte crudele tanto essi stessi quanto il loro padre spirituale e guidati i figli dei pagani dalla tenebra alla luce. Ed essi inneggiavano, con gli sguardi alla sublimità del cielo ». 07148
Bottom
07149
Top
AAPO: Ez lenne hát a mese a jámbor emberről. Abramo. Questa è la leggenda dell’uomo pio. 07149
Bottom
07150
Top
JUHANI: A pogányok megkeresztelése pontosan ott történt a patak mellett, ahol most a farkascsapdánk áll. Gianni. E il battesimo dei pagani avvenne proprio nello stesso punto del ruscello, dove ora si trova la nostra fossa da lupi. 07150
Bottom
07151
Top
SIMEONI: A hit csodákat művel. Mert bizonyos vagyok benne, hogy sem forrás, sem gyümölcsfa, sem pedig földi szem számára látható fény nem volt abban a barlangban, hanem csupán az erős és rendítheteden hit elégítette ki emberünk minden testi szükségletét. Lelkének ereje volt a úszta forrás, az ízes gyümölcs és a sugárzó világosság. Mert mit is mondott hajdani pásztortársam, Tervakoski Tuomas: „Ha a hit pajzsával és a lélek kardjával övezed fel magad, úgy akár az ördöggel is elmehetsz polkát táncolni.” így szólt a jámbor öreg. Simeone. La fede fa miracoli. Io sono sicuro che nella caverna non c’era nè una sorgente nè un albero fruttifero e che nessuna luce visibile ad occhi terrestri risplendeva nella sua cella, ma che una robusta e incrollabile fede soddisfaceva tutti i suoi bisogni corporei. La forza del suo spirito gli era fresca fonte, frutti nutrienti e raggiante chiarore. Che cosa diceva il mio antico compagno di pascoli, Maso di Tervakoski? « Se tu hai lo scudo della fede e la spada dello spirito, puoi andare a ballare la polka coi diavoli ». Così diceva il pio vecchio. 07151
Bottom
07152
Top
JUHANI: No, én csak annyit mondok, hogy a felnőtt ember gyomra nem sokáig van el puszta hittel és levegővel, nem, még ha a fene fenét eszik is. És esküszöm rá, hogy emberünk vastagabb ételt is tömött a torkába, mint csupán gyümölcsöt és vizet. Mert úgy kívánja ezt az ember teste, mely itt a földön rozskenyéren és húson nőtt és erősödött meg. Igen, igen, szól ez a mese másképp is. Úgy mesélik, hogy a barlang falán hirtelen öt fekete ökörszarv jelent meg az ember előtt. Ha kinyitotta az elsőt, zúgva, pezsegve ömlött belőle a finom, erős gyári pálinka gyomorerősítőnek. A másikból ölszámra húzta elő a zsíros, meleg füstölt kolbászt. A harmadikból magas ívben ömlött elébe a legkiválóbb árpakása, a negyedikből pedig olyan sűrű tejfel csörgött a kására mártásnak, mint a kátrány. Midőn aztán degeszre töltötte a bendőjét, gyorsan kinyitotta az ötödik szarvat is, ahonnan bagót, a legfinomabb dán dohányból sodort tekercseket szedett ki, mely úgy megdagadt a fiú pofájában, mint a vérszívó pióca. Hát kívánhat-e jobb traktámentumot magának az ilyen tétlenkedő ember? Gianni. Ma il ventre di un adulto non si contenta a lungo della nuda fede e dell’aria vuota, ci scommetterei la testa. Ed io ci giurerei che lui si è rimpinzato con un cibo più succulento delle frutta e dell’acqua. Di questo ha bisogno il corpo umano, quando è cresciuto ed ha prosperato in virtù della carne e del pane di segale. Già, già, si racconta la leggenda anche in un’altra maniera. Si racconta che cinque corna di tori nere gli apparvero d’un tratto sulla parete di quella caverna. Quando egli aprì il primo corno, ne scaturì gorgogliando una eccellente e limpida acquavite di fabbrica, come aperitivo, che gli ha fatto stringere le labbra nella sorsata. Dal secondo corno svolse a tese delle salsicce di carne di porco, grasse, calde e grinzose. Dal terzo poi una eccellente farinata densa e finalmente dal quarto latte accagliato, spesso come il catrame. E, quando si fu riempito la pancia come una cimice, aprì svelto il quinto corno e ne tirò fuori delle cicche del miglior tabacco danese a rotolo, da masticare, che gli gonfiò nella gota come una sanguisuga che succhia. Che un fannullone avrebbe bisogno di essere trattato meglio di così? 07152
Bottom
07153
Top
TIMO: Ő az égben volt. Mi pedig? Timoteo. Lui era nel settimo cielo, lui! ma noi? 07153
Bottom
07154
Top
TUOMAS: Ettől meg lehet bolondulni. Maso. Questo fa male al cuore. 07154
Bottom
07155
Top
TIMO: Szinte szédelegni kezdek tőle. Timoteo. E fa girare la testa! 07155
Bottom
07156
Top
JUHANI: Ezer tallért egy ilyen lakomáért! Ezerszer ezer tallért! Gianni. Mille scudi per un pranzo siffatto! Mille volte mille scudi! 07156
Bottom
07157
Top
SIMEONI: „Zsíros, meleg füstölt kolbász!” Lám, itt ülünk a pokolban, és hallgatjuk, hogyan örvendeznek, hogyan lakomáznak a mennyekben. Ah, testvérek, mitévők legyünk? Simeone. Salsicce di carne di porco, grinzose, grasse, calde. Sì, noi stiamo in mezzo all’inferno, e sentiamo raccontare come in cielo se la godono e mangiano. Ma che dobbiamo fare, fratello? che dobbiamo fare ? 07157
Bottom
07158
Top
EERO: Higgyünk, higgyünk! Rico. Aver fede, aver fede! 07158
Bottom
07159
Top
SIMEONI: Te még gúnyolódni mersz, te gyalázatos? Simeone. E puoi ancora scherzare, mostro che sei? 07159
Bottom
07160
Top
EERO: Ez volt az utolsó mukkanásom, testvér, ez volt az utolsó, hidd el. Nemsokára nagy szusszanással összeesem, mint a felszúrt ökörhólyag. Ah, ha legalább egy meleg kenyér meg egy kis vaj lenne itt! Rico. L’ultimo fischio, fratello mio, l’ultimo fischio; credimi. Presto cascherò giù sospirando come una vescica vuotata, come una vescica di bove. Ah! se ci fosse qui un panino caldo, e spalmato di burro! 07160
Bottom
07161
Top
TIMO: Vajas kenyér és rajta hatalmas májas hurka. Timoteo. E sopra il burro anche un’enorme salsiccia... 07161
Bottom
07162
Top
JUHANI: Hét frissen sült kenyér, hét font vaj és hét parázson sült hurka: az lenne csak a lakoma! Gianni. Ci fossero qui sette panini caldi, sette libbre di burro e sette salsicce arrostite su un braciere. Che pappata sarebbe! 07162
Bottom
07163
Top
EERO: Teringettét! Rico. Porco demonio. 07163
Bottom
07164
Top
TIMO: Miért nincs annyi esze az embernek, hogy zsebének csücskében mindig hordana magával némi sót? Mert a só összehúzza a beleinket, és hétszámra is életben tart, még ha morzsányi étel sem kerül a ben-dőnkbe. Timoteo. L’uomo dovrebbe essere sempre saggio e portare in tasca un sacchettino di sale. Il sale lega le budella e conserva la vita per settimane, anche senza nemmeno una briciola in pancia. 07164
Bottom
07165
Top
JUHANI: Haj, fiam, itt a só sem segítene! Gianni. Ih, figliuolo, nemmeno col sale si va avanti a lungo. 07165
Bottom
07166
Top
TIMO: De nézd csak, Koivisto Iisakki, ez a példátlanul lusta fráter napokon át hever egyfolytában Karkkula szaunájában, anélkül, hogy egy falatot is enne. És mi tartja meg benne a lelket? A vén kópé egy sós zacskót szopogat, mint a gyermek az anyja csecsét. Timoteo. Ma Isacco di Koivisto, quell’uomo incomparabilmente pigro, se ne sta sdraiato sul soppalco della sauna di Karkkula, lasciando passare giorni che Dio manda senza gustare un briciolo di colazione. E come va che respira ancora? Il birbante succhia il sacchetti no del sale, come un marmocchio i capezzoli della mamma. 07166
Bottom
07167
Top
JUHANI: Máskor meg, mint valami haris, ott ül a faluszéli rozsföldeken, és a kalászokból magot dörzsöl a pofájába... No lám, késő este van már, azonban híre sincs semmiféle emberi segítségnek, és körülöttünk még egyre itt sétifikál az a harminchárom szuszogó ördög. Hanem ugyan keményen ölre ment ott két sátánfajzat. Csapjatok össze, üssétek-vágjátok egymást, és szakítsátok be egymás homlokát, hogy agyvelőtök is loccsanjon ki a földre; így legalább két kínzónkkal kevesebb lesz. Úgy, úgy, csak rajta! Legalább valami mulatságunk is lesz időnk töltésére. így ni! Tartson jó sokáig ez a játék, és szántsa fel nyolc csülökeke a földet. Gianni. Spesso se ne sta come una quaglia nelle risaie del villaggio, schiacciando le spighe per riempirsene la bocca. Ecco, è già sera avanzata, ma nessun aiuto ci viene dal mondo degli uomini e qui ci continuano a passeggiare intorno trentatrè diavoli sbuffanti. Ma guarda quei due demoni che si assaltano a cornate. Fate alle cornate, alle cornate, e spaccatevi le teste l’un l’altro e che le cervella vi schizzino dal cranio in terra! e così noi avremo due tormentatori di meno. Ecco, ecco, bene! un po’ di svago per ammazzare il tempo. Proprio così! E che questo giuoco duri un bel pezzo, e che la terra sia arata da otto aratri di ossa. 07167
Bottom
07168
Top
TUOMAS: Az a kormos orrú és a tarka hátú tisztességgel egymásnak estek. Maso. Ora si picchiano per bene il Gobbo e il Canuto. 07168
Bottom
07169
Top
JUHANI: De Kormos győz. Gianni. Ma il Canuto vince. 07169
Bottom
07170
Top
TUOMAS: Tarka fog győzni. Maso. Il Gobbo vince. 07170
Bottom
07171
Top
JUHANI: Itt a mancsom, fogadjunk. Gianni. Ecco la mia zampa, scommettiamo. 07171
Bottom
07172
Top
TUOMAS: Legyen hát. Timo, vágd el! Maso. Va bene. Timoteo fa da arbitro. 07172
Bottom
07173
Top
JUHANI: így ni! Gianni. E sia. 07173
Bottom
07174
Top
TUOMAS: Egy icce pálinka! Maso. Un quarto d’acquavite! 07174
Bottom
07175
Top
JUHANI: Állom. Nézzétek csak, nézzétek a két fickó párbaját! Most azonban, homlokot homlok ellen feszítve, mintha csak pihennének. Gianni. Accettato. Guardiamo dunque, guardiamo la lotta dei due campioni. Ora eccoli che riprendono fiato, testa contro testa. 07175
Bottom
07176
Top
TUOMAS: És csak szelíden taszigálják egymást. Timoteo. Ora si pigiano piano piano. 07176
Bottom
07177
Top
JUHANI: Hanem most! Most teljes erővel viaskodnak. No, Kormos, édes Kormosom, vágd jól a földbe a csülködet! Gianni. Ma ora, ricominciano di buzzo buono. Su Canuto, Canuto mio, ficca forte in terra il tuo zoccolo! 07177
Bottom
07178
Top
TUOMAS: Vesd meg a csülköd még erősebben, derék Tarkám. Úgy ni! Maso. Ficca il tuo ancora più forte, bravo il mio Gobbo, così! 07178
Bottom
07179
Top
JUHANI: Kormos! Kormos! Gianni. Canuto, Canuto! 07179
Bottom
07180
Top
TUOMAS: Te acélhomlokú, erős Tarka! Úgy ni! Hanem hagyd már abba ezt a nehézkes taszigálást, és kergesd pokolba ellenfeledet. Maso. Gobbo mio robusto, dalla fronte d’acciaio, lascia andare questo noioso tentennare e manda quel merlo al diavolo. 07180
Bottom
07181
Top
JUHANI: Kormos! Az ördög törje le a szarvadat! Megfutsz, te átkozott? Gianni. Canuto, che il diavolo ti strappi le corna. Scappi, maledetto? 07181
Bottom
07182
Top
TUOMAS: Útilaput neki! Maso. Se la dà a gambe. 07182
Bottom
07183
Top
TIMO: S a másik úgy kergeti, mintha megveszett volna. Hihihi! Timoteo. E l’altro gli corre dietro come un pazzo. Ih, ih, ih! 07183
Bottom
07184
Top
TUOMAS: No, Juhani? Maso. Beh, Gianni. 07184
Bottom
07185
Top
JUHANI: Hát vesztettem egy icce pálinkát. Megkapod, mihelyt kikerülünk ebből a szorultságból. De mikor virrad fel az a nap? Ah, évek múlva a vadászmester vezetése mellett hatalmas társzekér, a szekéren pedig hét ember zörgő, koppanó csontváza fog innen a faluba s a faluból a temetőkertbe gördülni. Gianni. Ho perduto un quarto d’acquavite e la pago quando siamo fuori dell’impiccio. Ma quando spunterà quel giorno? Ah! di qui a qualche anno, sotto la guida del nostro guardacaccia, si trasporterà al villaggio e dal villaggio al cimitero un carico d’ossa tintinnanti: i resti scricchiolanti di sette uomini. 07185
Bottom
07186
Top
SIMEONI: így ért véget bűnös életünk. Simeone. E così sarà finita la nostra vita di peccatori. 07186
Bottom
07187
Top
JUHANI: így ért véget. JUHANI: Niin päättyi elämämme. 07187
Bottom
07188
Top
TIMO: Ilyen véget ért. TIMO: Niinhän se päättyi. 07188
Bottom
07189
Top
JUHANI: Gyászos módon ért véget. De nyisd ki a tarisznyádat, Lauri, és hadd járjon körbe a kulacs. Gianni. Sarà finita in un triste modo. Ma apri il tuo sacco, Renzo, e fa girare la borraccia. 07189
Bottom
07190
Top
AAPO: Legyen még ez egyszer, de pálinkánk maradékát őrizzük meg nagyobb szükség idejére. Abramo. Vada per questa volta. Ma il resto della nostra acquavite va risparmiato per le necessità estreme. 07190
Bottom
07191
Top
JUHANI: Legyen, ahogy mondod. Most azonban egy jót kortyintunk, és utána elbődülünk, mint a duda. Gianni. Come tu dici. Ma ora prendiamo una sorsata che conti e poi urliamo come un corno... 07191
Bottom
07192
Top
Miután jót húztak a bütykösből, ismét fölemelték hangjukat, és mindnyájan egyszerre felüvöltöttek. Viertola ispánja meghallotta kiáltásukat, mivel éppen künn járt a szérűn, azonban nem értette el a kiáltás célját, hanem ijedten mondta magában: „Ott valami gonosz szellem bőg!” A testvérek pedig állukat égnek feszítve, szájukat szélesre kitátva folyvást ordítottak, mint a sárkányok vagy mint a fészekben sivalkodó madárfiókák, akik már meghallották anyjuk közelgő szárnycsapását. Tízszer egymás után hatalmasat ordítottak, utána pedig, szívükben sorvadó reménnyel, ismét letelepedtek mohos sziklájukra. Quando ebbero trincato, alzarono di nuovo la voce, gridando tutti insieme. Il grido giunse all’orecchio del guardiano di Viertola mentre egli passava sulla collina del granaio, ma non ne afferrò il significato e disse impaurito : « È il gnomo del confine che grida laggiù ». E i fratelli, alzando il mento verso il cielo e a bocca spalancata come draghi o come uccellini nel nido quando sentono avvicinarsi il battito dell’ala materna, chiamarono forte ancora una volta, urlarono dieci volte. E poi sedettero di nuovo sul loro masso muscoso, mentre la speranza languiva nei loro cuori. 07192
Bottom

Fejezet 08 Capitolo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita|-fra|-epo| (hu-it) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capitolo
Download A hét testvér o I sette fratelli télécharger
08001
Top
Felvirradt már a negyedik nap, de a testvérek még mindig fenn ültek a sziklán, s körülöttük ott őrködött az ökörcsorda. Néha kissé távolabb kószáltak az állatok, de egy-kettő mindig a közelben maradt, és haragos bőgéssel azonnal értesítette a többit, ha a testvérek szökni próbáltak börtönükből. Most is ott keringenek a szikla körül; egyesek görbülő nyelvvel az erdő füvét tépegetik, mások kérődzve és nehezen szuszogva puf-fadt hasukon hevernek. Odébb kettő félig tréfából, félig komolyan viaskodik, és messze hallatszik szarvuk csattogása. Emitt azonban, közvetlenül a szikla tövénél, egy dühösen vájja a földet, és rút bőgéssel magasra hajigálja a földet meg a gyepet. így őrködnek, várakoznak az ökrök a testvérek nagy kínjára, sápasztó kétségbeesésére, s a deli Jukola fiúk már-már fölkészültek a halálra. Pár pillanattal előbb Lauri jót húzott a pálinkásbutykos-bói, és most újból nagyot iszik, amin a többiek szörnyen elcsodálkoznak, és hevesen korholni kezdik. È già cominciato il quarto giorno da che i fratelli sono sulla rupe e sempre assediati dai bovi. Di quando in quando gli animali se ne scostano un pochino, ma sempre o l’uno o l’altro passeggia restando in vista, e con un muggito dànno avviso ai loro compagni se i fratelli tentano di scappare dalla loro prigionia. Là tutto intorno alcuni brucano, torcendo la lingua, l’erba del bosco, altri si riposano distesi sui loro ventri gonfi, ruminando e soffiando; più in là due altri, un po’ scherzando un po’ sul serio, lottano e tutto intorno risuona il ticchettio delle loro corna. Ma uno di essi, proprio ai piedi della rupe scalciava irosamente gettando in aria fango e rami secchi e muggendo malignamente. Così si traccheggiavano aumentando il tormento e il furore impotente dei fratelli; perchè già in attesa della morte stavano i bravi ragazzi di Jukola. Un momento prima Renzo aveva trangugiato una bella sorsata di acquavite; ed ora aveva fatto lo stesso, sì che gli altri molto se ne stupivano e cominciavano a rimproverarlo aspramente. 08001
Bottom
08002
Top
JUHANI: Az ördög bújt beléd? Gianni. Che ti prende il demonio? 08002
Bottom
08003
Top
AAPO: Ugyan mi jut eszedbe? Ne feledd, mindnyájan egyformán csávában vagyunk. Abramo. Che cosa rimugini ? Ricordati che tutti quanti ci troviamo nelle peste. 08003
Bottom
08004
Top
TUOMAS: Ne feledd, hogy arasznyi széles kő a lakásunk; itt csak óvatosan mozoghatunk. Maso. Ricordati che la nostra dimora non è più larga di un palmo, nella quale dobbiamo stare attenti per non muoverci. 08004
Bottom
08005
Top
LAURI: Majd megveszek mérgemben! Renzo. Son pazzo furioso! 08005
Bottom
08006
Top
AAPO: Ejnye, ez nem visz jóra! Abramo. Ma non facciamo sciocchezze! 08006
Bottom
08007
Top
LAURI: Vigye hát akkor az ördög pitvarába! Forogjon velünk a szikla, mint a malomkő, és vesse le a barmok zsákmányául mind a hét szerencsétlen fiút. Forogj velünk, kő, keletről nyugatnak, te pedig, erdő, forogj körülöttünk nyugatról keletnek. Juhhé! Renzo. E allora andate all’inferno! Giri la nostra fortezza come le ruote di un mulino e butti in preda alle bestie i sette disgraziati ragazzi; gira, rupe, da oriente ad occidente, e tu, bosco, d’intorno, gira, da occidente a oriente! Evviva! 08007
Bottom
08008
Top
JUHANI: Részeg vagy, fiú? Gianni. Sei già brillo, ragazzo! 08008
Bottom
08009
Top
LAURI: Mi közöd hozzá? Ugyan mit ér az élet, mit ér ez a világ? Egy fabatkát sem! Ezért hát váljon porrá, hamuvá minden, és szórja szét a szél a semmiségbe. Püff neki! Egészségiekre, édes testvéreim! Renzo. Che c’è bisogno di domandarlo? Che cosa conta la vita e il mondo? Nemmeno un quattrino! Perciò ogni cosa se ne vada, come polvere e cenere, per le vie del vento! Bah! Prosit! fratelli cari. 08009
Bottom
08010
Top
AAPO: Ez berúgott. Vegyétek el tőle a kulacsot! Abramo. È brillo, levategli la borraccia. 08010
Bottom
08011
Top
LAURI: De szépszerével nem adom ám! Enyém a kulacs; egyedül én nem dobtam tarisznyámat az ökrök elé, hogy összetapossák. De ti, többiek? Haj, ti szépen ledobtátok a tarisznyát, mint a hitvány cigányok, mikor eldördül a kerülő puskája. Renzo. Nemmeno per scherzo! la borraccia è mia. Io non l’ho buttata perchè i bovi la calpestassero nel campo. Ma voialtri? Ah! voi avete buttato bellamente i vostri sacchi a terra, come miseri zingari allo scoppio del fucile del commissario. 08011
Bottom
08012
Top
JUHANI: Ide azzal a kulaccsal! Gianni. Qua la borraccia! 08012
Bottom
08013
Top
LAURI: A kulacs az enyém! Renzo. La borraccia è mia! 08013
Bottom
08014
Top
JUHANI: De én el akarom venni! Gianni. Ma io voglio tenermela. 08014
Bottom
08015
Top
LAURI: Akarod? Vigyázz, mert a kobakodhoz vágom! Renzo. La vuoi? Se la vuoi, prendila sulla zucca. 08015
Bottom
08016
Top
JUHANI: Mi az, verekedni kezdesz? Gianni. Vuoi venire alle mani? 08016
Bottom
08017
Top
LAURI: Ha akarod, hát azt is megkaphatod. De a jó testvérek nem verekszenek. No, egészségiekre hát! Renzo. Se vuoi, verremo anche a questo. Ma dei fratelli che si vogliono bene non se le dànno. Alla salute! 08017
Bottom
08018
Top
TIMO: Ne igyál többet, Lauri. Timoteo. Non trincare, Renzo! 08018
Bottom
08019
Top
JUHANI: Ide a kulacsot, de azonnal! Gianni. La borraccia qui subito! 08019
Bottom
08020
Top
LAURI: Majd adok én neked! Mit gondolsz, ki vagy te? Renzo. Sulla schiena te la dò. Che cosa credi di essere? 08020
Bottom
08021
Top
JUHANI: Bűnös halandó, az igaz; de mégis én vagyok a legidősebb testvéred. Gianni. Un povero peccatore in verità, ma io sono ad ogni modo il tuo fratello maggiore. 08021
Bottom
08022
Top
LAURI: A legidősebb? No, akkor annál több bűnt követhettél már el, s annál inkább megérdemled a huszonötöt. Hanem proszit! - mondá a német. Renzo. Il maggiore? Beh! allora tanto più hai avuto tempo di far peccati e tanto più meriti le busse! Però skål (« Skål », parola di augurio che si rivolge brindando.) dice lo svedese. 08022
Bottom
08023
Top
TUOMAS: Egy csöppel se többet, hallod-e! Maso. Nemmeno un gocciolo. 08023
Bottom
08024
Top
LAURI: Tuomast nagyon szeretem; Tuomast és a kis Eerót. Hanem a többiek? Ugyan mi jót mondhatnék róluk? Renzo. A Maso io voglio bene. A Maso e a Richetto, ma di questi altri qui che dire? 08024
Bottom
08025
Top
TUOMAS: Fogd be a szád, és ide azzal a kulaccsal! Nesze, Juhani, vedd hátadra a tarisznyát, és vigyázz erre a kulacsra. Maso. Chiudi la bocca e dà qui la borraccia. Qui, Gianni, prendi il sacco sulle spalle e custodisci l’acquavite. 08025
Bottom
08026
Top
LAURI: Lauri csak reád hallgat. Szeredek téged; téged meg a kis Eerót. Renzo. Soltanto tu puoi prendere il posto di Renzo. A te, io voglio bene, a te e a Richetto. 08026
Bottom
08027
Top
TUOMAS: Hallgass! Maso. Silenzio! 08027
Bottom
08028
Top
LAURI: Ilyen pupákok! Ugyan micsoda Jukola Jussi? Mérges pulykakakas, busa fejű bika. Renzo. Che razza di gente! Chi è Giannino di Jukola? Un gallo screstato, un toro scornato. 08028
Bottom
08029
Top
JUHANI: Fogd be a szád nyomban, nehogy még egyszer ilyesmi jusson a fülembe! Gianni. Chiudi subito il becco, chè i miei orecchi non sentano un’altra volta qualche cosa di simile. 08029
Bottom
08030
Top
LAURI: „Akinek füle van a hallásra, az hallja”, prédikálja Aapo, Jukola Szent Pálja. Renzo. « Chi ha orecchi ascolti » (Apoc., 2: 2, 11, 17; 3: 6, 13, 22.), predica Abramo, il San Paolo di Jukola. 08030
Bottom
08031
Top
SIMEONI: Ah te, te fiú! Hát te lennél az a hajdani komoly, tisztességtudó, szűkszavú gyerek? Ez lenne Lauri? Ez a szájas csibész? Simeone. Ah! sei tu? Sei tu che prima eri un ragazzo serio, verace e di poche parole? Sei tu, Renzo? un tale chiacchierone maledetto? 08031
Bottom
08032
Top
LAURI: Hiszen te Simeoni vagy, az a mézesmázos „üdvrabbi”! Renzo. E tu sei Simeone la bocca di miele del « salute Rabbi » (Matteo, 26, 49.). 08032
Bottom
08033
Top
SIMEONI: Megbocsátok neked, megbocsátok, hogy égő szenet gyűjtsék a fejedre. Simeone. Questo ti perdono, e sempre accumulo carboni ardenti (Ep. Rom., 12, 20.) sul tuo capo. 08033
Bottom
08034
Top
LAURI: Eredj a pokolba, van ott szén elég! Renzo. Va’ aH’inferno! colà c’è carbone! 08034
Bottom
08035
Top
SIMEONI: Te istentelen! Simeone. Ateo! 08035
Bottom
08036
Top
TIMO: Még a hátam is borsódzik tőle! Timoteo. Mi si rizzano i peli sulla schiena. 08036
Bottom
08037
Top
LAURI: Ugyan mit mekeg Timo, Jukola savószemű bakkecskéje? Renzo. Che borbotta Timoteo, il capriolo occhi-grigi di Jukola? 08037
Bottom
08038
Top
TIMO: Jól van, no. Jó ital a kecsketej. Timoteo. Lascia andare! Anche il latte di capra è buono. 08038
Bottom
08039
Top
LAURI: He? Renzo. Eh! 08039
Bottom
08040
Top
TIMO: Jó ital a kecsketej, azt mondom. Hanem köszönöm a megtiszteltetést, köszönöm szépen! így ni, mindnyájan megkaptuk a magunkét; köszönet érte! Hanem most másfajta holmi kerül elibéd. Nézd csak kedvenceidet, Tuomast és Eerót, ott ni! Timoteo. Anche il latte di capra è buono e io ti ringrazio per questa cortesia. Grazie tanto! Ecco, ora ognuno ha avuto la sua. Grazie tanto! grazie tanto! Ma ora passiamo ad un altro affare. Guarda là i tuoi compari, Maso e Rico, laggiù. 08040
Bottom
08041
Top
LAURI: He? Renzo. Eh! 08041
Bottom
08042
Top
TIMO: Nézd csak kedvenceidet, Tuomast és Eerót, ott ni! Timoteo. Il prete legge gli annunzi tre volte, ma vien pagato. 08042
Bottom
08043
Top
LAURI: He? LAURI: Häh? 08043
Bottom
08044
Top
TIMO: Csak a pap prédikál háromszor, de őt meg is fizetik érte. TIMO: Pappi praakaa kolme kertaa, mutta hän saa makson. 08044
Bottom
08045
Top
LAURI: „Másféle holmi”, mekegted. Tudom én jól, hogy mihez hasonlítsam őket. A derék Tuomas olyan, mint a nehéz fejsze: komoly, férfias, erős; a kis Eero gyerek meg mint az éles, ügyes kisbalta. Gyorsan, fürgén csapkod maga körül, apró gúnyszavakkal csapkod a betyár. Renzo. « Ad un altro affare », tu hai brontolato. Ma io so bene a che cosa li paragono. Maso è una valida ascia, solida, virile e potente; ma il piccolo Rico puccettino è una piccola ascia da intaglio, acuta e mordente. Già, egli «intaglia»; intaglia alla svelta, fa scheggiare intorno a sè delle paroline che arrivano, il birbantello. 08045
Bottom
08046
Top
JUHANI: Jól van! Engem azonban mérges kakasnak mondtál? Gianni. Bene! ma tu mi hai chiamato gallo screstato. 08046
Bottom
08047
Top
TIMO: Engem meg bakkecskének nevezett. Köszönet érte! Timoteo. Ed egli mi ha detto capriolo. Tante grazie! 08047
Bottom
08048
Top
LAURI: Eero csipkelődik, piszkálódik, de a szíve férfiszív. Renzo. Rico intaglia, ma ha un cuore d’uomo. 08048
Bottom
08049
Top
JUHANI: Jól van, jól! Hanem engem mérges kakasnak mondtál? Gianni. Bene, bene! ma tu non mi hai detto gallo screstato? 08049
Bottom
08050
Top
LAURI: És ráadásul busa fejű bikának is neveztelek. Renzo. Ti ho detto anche toro scornato! 08050
Bottom
08051
Top
JUHANI: Bravó, testvér, bravó! Gianni. Bene, fratello, bene. 08051
Bottom
08052
Top
TIMO: Ne izgulj, Juho. Lásd, engem meg bakkecskének mondott, de én megköszöntem néki ezt a titulust, hiszen a kecske csöppet sem megvetett állat. Viertola piros képű kisasszonya, az a Lyytia kisasszony, csupán kecsketejet iszik, semmi mást. No lám, lám. Timoteo. Sta’ tranquillo, Gianni! Egli mi ha chiamato capriolo ed io lo ringrazio per questo dtolo; perchè la capra non è un animale spregevole; la signorina dalle guance rosee di Viertola, la Lidia, beve soltanto latte di capra bianca e nient’altro. Dunque vedi. 08052
Bottom
08053
Top
SIMEONI: Nem lennénk férfiak, ha komolyan vennénk egy részeg fecsegéseit. Simeone. Saremmo uomini se prendessimo sul serio le parole di un ubriaco? 08053
Bottom
08054
Top
LAURI: Te lennél férfi? Te? Jaj, barátocskám, keservesen elpityerednél, ha valami olyat látnál, amit a lányok nem szívesen mutogatnak magadfajta anyámasszony katonájának. Renzo. Un uomo tu? Ah! fratellino mio! ti metteresti a piangere amaramente se tu vedessi qualcosa che le ragazze non fanno vedere a degli stupidoni come te. 08054
Bottom
08055
Top
JUHANI: Simeoni, Simeoni, már inkább késsel szurkál-janak, mint hogy eltűrjem az ilyen csipkelődést. Gianni. Simeone, Simeone, prenderei più volentieri una coltellata che punzecchiature come questa. 08055
Bottom
08056
Top
SIMEONI: Nono, majd az ítélet napján elválik, hogy kit csíptek ezek a csipkelődések. Simeone. Beh, beh! nel giorno del giudizio si vedrà chi è stato punzecchiato (Giovanni, 19, 37.). 08056
Bottom
08057
Top
TIMO: Bennünket hát sorra lefestettél, kit kakasnak, kit meg baltának. Azonban mi vagy te magad, ha szabad kérdeznem alázattal? Timoteo. Tu ci hai paragonato a tante cose, cominciando dal gallo fino al manico dell’ascia; ma che cosa sei tu stesso, se mi è permesso di chiedertelo, scommettendoci la testa. 08057
Bottom
08058
Top
LAURI: Én Lauri vagyok. Renzo. Io sono Renzo. 08058
Bottom
08059
Top
TIMO: Lám, lám! Csupáncsak derék, jó Lauri, semmi más? Timoteo. Guarda, guarda! il gentile Renzo e basta? 08059
Bottom
08060
Top
LAURI: Derék Lauri, semmi egyéb, bár engem is elneveztetek mindennek: borznak, Könni kapásának, Pukkancs Péternek és ezer effélének. Hm! Mindegyi-kőtök szájából hallottam egy és más hasonlót, én azonban mélyen hallgatva mind jól megjegyeztem magamnak. De most kedvem lenne megfizetni nektek, és a pokolba is, a vaskosabb garasokat a fejetekhez vágni! S aztán, mint a zaboszsákot, sorra ledobni mindenkit az ökrök elé! Renzo. Il bravo Renzo, niente di più, quantunque in molti modi raffigurato e chiamato; il ghiottone, l’erpicatore meccanico di Könni, il brontolone, e mille altri. Ehm! Tali epiteti e altri simili li ho sentiti dalle labbra di ciascuno di