Ajk kotisivu TwinBook o MainMenu

Aleksis Kivi: A hét testvér
Aleksis Kivi: Les sept frères

Fejezet 01 Chapitre

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita-|fra|-epo| (hu-fr) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Chapitre
Download A hét testvér o Les sept frères télécharger
01001
Top
A Jukola-tanya Háme-tartomány déli részében, egy domb északi lejtőjén fekszik, közel Toukola falvához. A házat köves térség veszi körül, de valamivel lejjebb jó szántóföld kezdődik, amelyen hajdanán, mielőtt a tanya romlásnak indult volna, acélos gabona hullámzott. A szántók alatt a lóherés rétet kanyargó árok szeli át; bőven termett rajta a széna, mielőtt a falu tehénlegelője lett volna belőle. Eze.nfelül hatalmas erdők, lápok és pusztaságok tartoztak a tanyához, melyet alapítója még hajdan, a nagy földosztás idején szerzett bölcs cselekedetével. Jukola első gazdája ugyanis inkább utódainak, mint saját magának érdekét tartva szem előtt, egy tűzvész által letarolt erdőt választott osztályrészéül, és így hétszer akkora területet kapott, mint szomszédai. Azóta a tűzvész nyoma régen elenyészett, és sűrű erdő nőtt a helyébe. Ez lenne hát annak a hét testvérnek otthona, akiknek élettörténetét, ím, elmondani készülök. La ferme de Jukola est située sur le versant septentrional d’une colline, près du -village de Toukola, dans le sud de la province de Haime [Le Haime (Tavastland) est une des provinces de la Finlande ; il est habité par une des grandes tribus finnoises.]. Elle est entourée de terrains rocailleux, mais en contre-bas s’étendent des champs sur lesquels, avant que la propriété fût tombée en décadence, ondulaient de lourdes moissons ; au delà des champs commence une prairie de trèfle, coupée par une rigole sinueuse ; autrefois, elle produisait du foin en abondance ; maintenant, elle n’est plus qu’un pâturage pour les troupeaux du village. Le domaine possède en outre de vastes forêts, des marécages et des essarts que le premier maître de la ferme sut se faire attribuer jadis, lors du grand partage des terres, grâce à son intelligente conduite. Plus préoccupé de l’intérêt de ses descendants que de son propre avantage, il se contenta pour sa part d’un énorme arsin et reçut de cette façon sept fois plus de terres que ses voisins. Les traces de l’incendie disparurent bientôt et des bois touffus poussèrent à leur place. — Tel est le domaine des sept frères dont je vais à présent raconter les tribulations. 01001
Bottom
01002
Top
A testvérek neve kor szerinti sorrendben a következő: Juhani, Tuomas, Aapo, Simeoni, Timo, Lauri és Eero. Köztük Tuomas és Aapo, valamint Timo és Lauri ikertestvérek. Juhani, a legidősebb, huszonöt éves, Eero azonban, a legfiatalabb, még nem látott tizennyolc tavaszt. Termetre zömök és vállas, középmagas legények, kivéve Eerót, aki még nagyon kurta gyerek. Aapo köztük a legszálasabb, ha mindjárt nem is a legvállasabb. Ez utóbbi előny és dicsőség Tuomasnak jutott osztályrészül, akinek széles válla messze földön híres. Mindnyájukra egyformán jellemző bőrük barna színe és durva, kenderkócszerű hajuk, melynek sörteszerű merevsége különösen Juhani kobakján szembetűnő. Les noms des frères, de l’aîné au cadet, sont : Juhani, Tuomas, Aapo, Simeoni, Timo, Lauri et Eero [Jean, Thomas, Abraham, Siméon, Timothée, Laurent et Eric.] ; Tuomas et Aapo sont jumeaux, ainsi que Timo et Lauri. Juhani, l'aîné, a vingt-cinq ans ; Eero, le cadet, n’a guère vu que dix-huit printemps. Ce sont de solides lurons, carrés d’épaules, de taille moyenne, sauf Eero qui est encore très fluet. Aapo est le plus grand, mais il n'est pas le plus robuste : cet avantage et cet honneur appartiennent à Tuomas, réputé pour la largeur de ses épaules. Un trait qui leur est commun à tous est leur teint foncé et leurs cheveux raides, laineux comme le chanvre, et dont la rudesse est surtout apparente chez Juhani. 01002
Bottom
01003
Top
Apjuk, ki szenvedélyes vadászember volt, élete virágján lelte hirtelen halálát, egy bősz medvével viaskodván. Úgy találták őket holtan: az erdő fenevadja s az ember halálos ölelésben hevertek a vérrel áztatott terepen. Csúnya seb éktelenkedett az emberen, de az állat nyakát és oldalát is alaposan megszabdalta a görbe finn kés, szü-gyét átfúrta a gyors puskagolyó. így múlt ki a világból ez a nagy erejű ember, aki éltében ötvennél több medvét ejtett el. Ám buzgó vadászgatásai folytán egészen elhanyagolta otthoni munkáját-dolgát, s a tanya, igazi gazda híján, egyre inkább züllésnek indult. Fiai sem törődtek a szántással-vetéssel, mert örökölték atyjuk heves vadászszenvedélyét. Hurkot feszítettek, csapdát, lépet állítottak nyúlnak, madárnak, s így töltötték gyermekkoruk esztendeit, míg csak meg nem tanultak bánni a tűzfegyverrel, hogy aztán a medvét is fölkeressék a rengeteg mélyén. Leur père, qui était grand chasseur, trouva la mort dans la force de l’âge, en luttant avec un ours furieux ; on les découvrit tous deux, l’homme et le seigneur des bois, étendus morts côte à côte sur le sol éclaboussé de sang : le chasseur fort mal arrangé, le fauve avec le cou et les flancs lacérés à coups de poignard et la poitrine percée par une balle précise. Ainsi périt ce vigoureux paysan qui avait abattu plus de cinquante ours. Mais ses parties de chasse lui avaient fait négliger son travail et son activité dans la ferme qui, privée de sa direction, se délabra peu à peu. Ses fils, qui avaient hérité de sa passion violente pour la poursuite du gibier, ne s’intéressaient pas davantage aux labours et aux semailles. Ils fabriquaient des pièges, des trappes, des pipeaux et des collets pour le plus grand dam des oiseaux et des lièvres. Ils passèrent ainsi le temps de leur enfance, jusqu’au jour où ils commencèrent à manier des armes à feu et se risquèrent à attaquer l’ours dans la forêt. 01003
Bottom
01004
Top
Anyjuk ugyan igyekezett szidással, fenyítéssel serény munkára szorítani őket, de minden igyekezete megtörött a testvérek nyakasságán. Pedig derék asszony volt; becsületes, szilárd, talán kissé túlságosan szigorú jellemét mindenki tisztelte. Jóravaló ember volt a testvére is, a fiúk jámbor nagybátyja, aki ifjabb korában bátor tengerészként messzi tengereken hajózott, és sokféle népet, sok várost megismert. Később azonban elvesztette szeme világát, és öregségének sötét napjait ott töltötte a Jukola-tanyán. Gyakran, miközben ujjainak tapintásától vezettetve kanalat, kupát, baltanyelet, sulykolót s egyéb, a háztartásban hasznos szerszámot faragott, mindenféle regét s különös eseteket mesélt unokaöccseinek a közelibb vagy távolibb világból, máskor meg a Biblia csodáit és történeteit beszélte el. A fiúk nagy áhítattal hallgatták az öreg históriáit, és minden szavát jól eszükbe vésték. Anyjuk parancsait és dorgálásait azonban már korántsem hallgatták ilyen szíves örömest; bizony szörnyen süketek voltak a jó asszony minden szavára, és ezen semmiféle verés, fenyítés nem segített. Nemegyszer, sejtve, hogy verés közeleg, uccu, megszökött az egész testvérhad, noha ezzel bajt s bosz-szúságot okozva anyjuknak meg másoknak is, csak rontottak saját ügyükön. Leur mère essaya bien, par des remontrances et des corrections, de stimuler leur zèle au travail, mais leur entêtement dressait un obstacle insurmontable devant tous ses efforts. Elle était du reste une ménagère excellente, connue pour son honnêteté et sa droiture, mais un brin revêche. Son frère était également un brave homme que les enfants adoraient ; dans sa jeunesse, hardi marin, il avait joyeusement navigué sur les mers lointaines et vu bien des peuples et des villes. Mais sa vue baissa, il finit par devenir complètement aveugle et passa les jours obscurs de sa vieillesse à Jukola. Et souvent, tandis qu’il taillait, guidé par le toucher, des louches, des cuillères, des manches de hache, des battoirs et d'autres ustentiles de ménage, il racontait aux enfants de sa sœur des contes et des histoires merveilleuses sur leur propre pays et sur les terres lointaines, il leur racontait aussi les miracles et les événements dont parle la Bible. Ses neveux écoutaient ces récits bouche bée et les gravaient profondément dans leur mémoire. Us ne prêtaient certes pas une attention aussi soutenue aux ordres et aux réprimandes de leur mère ; au contraire, ils se montraient singulièrement durs d’oreille et ne redoutaient nullement les fessées. Souvent même, quand ils sentaient qu’un orage menaçait, toute la bande prenait la poudre d’escampette, au désespoir et à la colère de leur mère et des voisins, et ils ne faisaient ainsi que gâter encore plus leur affaire. 01004
Bottom
01005
Top
De hadd mondjak el egy esetet a testvérek gyermekkorának idejéből. Valahogy megtudták, hogy otthon a csűr alatt egy tyúk fészkel, melynek tulajdonosa Mán-nistö anyó, a közeli fenyves tövénél lapuló kis kunyhó gazdasszonya volt. Egyszer a testvérek kedvet kaptak forró hamuban sült tojásra, s elhatározták, hogy kifosztják a fészket, és elmennek az erdőbe, kiélvezni a zsákmányt. Az elhatározást tett követte: a fészekből kilopták a tojásokat, s aztán együtt kivonultak az erdőbe, mind a hatan; Eero akkor még az anyja szoknyája mellett lábatlankodott. Midőn a sötét erdő mélyén egy csörgedező patakhoz értek, a parton pompás tüzet raktak, a tojásokat rongyba csavarva vízbe mártották, s bekaparták a sistergő hamuba. Mikor a tojások megsültek, ízes lakomát csaptak, s aztán elégedetten hazafelé indultak. De az otthoni domb lábához érve szörnyű égzengés fogadta őket: időközben ugyanis napfényre került csínytevésük. Mánnistö anyó sírt-rítt, szitkozódott, anyjuk pedig baljós tekintettel, kezében suhogó vesszővel sietett a testvérek felé. A fiúknak nem volt merszük szembeszállni a viharral, hanem hátat fordítva újból az erdőbe szöktek, ügyet sem vetve anyjuk kiáltozásaira. Voici un épisode de leur enfance. Ils connaissaient sous le plancher de la grange de la ferme un nid de poules qui appartenait à une voisine, appelée la Vieille de Männistö, parce que sa masure se trouvait dans un bosquet de pins près de la ferme. Un beau jour, les frères eurent une envie folle d’œufs rôtis et décidèrent finalement de dévaliser le nid et de filer dans la forêt pour y déguster leur butin. Ils mirent leur projet à exécution, vidèrent le nid, et les six garnements — Eero se traînait encore aux pieds de sa maman — détalèrent d’un commun accord dans les bois. Parvenus au bord d’un ruisseau qui murmurait entre les sombres sapins, ils allumèrent un feu sur la rive, et, après avoir enveloppé les œufs dans des chiffons, ils les plongèrent dans l’eau, puis les enfouirent dans des cendres crépitantes. Et quand leur régal fut cuit à point, ils le savourèrent avec un bel appétit et reprirent satisfaits le chemin de la maison. Mais, à leur arrivée sur la colline, une tempête terrible se préparait : leur larcin avait été découvert, la Vieille s’emportait en plaintes véhémentes, et leur mère, un fouet sifflant à la main, s’avançait à leur rencontre d’un air courroucé. N’ayant aucun désir d’affronter cette bourrasque, les enfants battirent prudemment en retraite et gagnèrent les bois protecteurs, sans se soucier des cris de leur mère. 01005
Bottom
01006
Top
Eltelt egy nap, eltelt kettő is, ám a szökevényeknek se híre, se hamva. Anyjuk végül is nyugtalankodni kezdett, és heves haragja gonddá, szánakozó könnyekké változott. Keresésükre indult, keresztül-kasul kóborolta az erdőt, de csak nem találta mihaszna csemetéit. A dolog egyre aggasztóbbá vált, s végül is hatósági emberekhez kellett fordulnia segítségért. Hírül vitték a dolgot a vadászmesternek, aki haladéktalanul össze-csődítette az egész Toukola falut s környékét. És megindult a vadászmester vezetésével a sereg: ifjak és öregek, asszonyok és férfiak hosszú láncba széledve felverték az erdőt. Első nap a közelebbi vidéket kutatták át, azonban a remélt eredmény nélkül; másnap messzebb merészkedtek, s midőn fölhágtak egy magas domb tetejére, a távolból, egy láp partjáról, kékes füstoszlopot láttak kanyarogni az ég felé. Jól megjegyezték maguknak, mely irányból szállt fel a füst, és megindultak arrafelé. Végül, közelebb jutva, énekszót hallottak: Un jour se passa, puis un second ; on était toujours sans nouvelles des déserteurs ; leur absence prolongée finit par inquiéter fortement leur mère, dont la colère se changea bientôt en chagrin et en larmes de pitié. Elle sc mit à leur recherche, parcourut les forêts en tous sens, mais sans trouver ses enfants. L’aventure devenait vraiment tragique, et il lui fallut enfin s’adresser aux autorités. On avisa le traqueur [Fonctionnaire rural chargé entre autres d’organiser des battues.] qui convoqua sans délai tous les habitants de Toukola et des environs ; sous sa conduite, jeunes et vieux, hommes et femmes, ayant formé une longue ligne, se mirent à battre les bois. Le premier jour, ils fouillèrent les alentours de la ferme, mais sans aboutir au résultat espéré ; le second jour, ils pénétrèrent plus avant dans la forêt, et, lorsqu’ils furent arrivés sur une haute colline, ils aperçurent au loin, sur le bord d’un marais, une colonne de fumée bleue qui montait dans l’air. Ils repérèrent exactement le point d’où elle sortait et poursuivirent leur marche dans celte direction. Enfin, parvenus tout près, ils entendirent une voix qui chantait : 01006
Bottom
01007
Top
Régente is vígan voltak
patak partján, kék ég alatt:
erdő adott jó tűzifát,
tiszta sört a cserge patak.
On vit une bien belle vie
Dans le marais, près du ruisseau,
Brûle du bois à son envie,
Au lieu de bière on boit de l’eau.
01007
Bottom
01013
Top
Jukola gazdasszonya, hallva az éneket, nagyon megörült, mert megismerte fiának, Juhaninak a hangját. És mivel a sűrűből szapora durranások hallatszottak, a hajtók megértették, hogy már közel járnak a szökevények táborához. Ezért a vadászmester parancsot adott, hogy kerítsék be a fiúkat, s aztán halkan közelítsék meg őket, de a táborhelyük előtt álljanak meg. Alors, en entendant ce chant, la fermière de Jukola éprouva une grande joie, car elle avait reconnu la voix de son Juhani. Et comme, en outre, des détonations fréquentes retentissaient dans le bois, les chercheurs en conclurent avec certitude qu’ils étaient tout proches du campement des fugitifs. Le traqueur ordonna do cerner les enfants et de se rapprocher d’eux en silence, mais de faire halte à quelque distance de leur bivouac. 01013
Bottom
01014
Top
Úgy is történt, amint meghagyta. Midőn a sereg, mindenfelől bekerítve a testvéreket, mintegy ötvenlé-pésnyire közel került hozzájuk, a hajtok megálltak, s szemük elé a következő látvány tárult: egy szikla tövében fenyőágakból összetákolt kis kunyhó állt, melynek bejáratánál lágy mohakereveten hevert Juhani, bámulta a felhőket, és énekelt. Két-három ölnyire a kunyhótól vidám tábortűz lobogott, melynek parazsánál Simeoni egy léppel fogott nyírfajdot pirított a nyárson ebédre. Aapo és Timo kormos képpel - az imént ugyanis ördö-gösdit játszottak - répát sütöttek a forró hamuban. Egy kis iszapos kátyú mellett pedig Lauri üldögélt szótlanul, és a sárból kakasokat, teheneket s büszke paripákat formált; már egész sereg száradt belőlük egy mohos fatörzs oldalára kirakva. A durranások viszont Tuomastól eredtek: egy csupasz kőre habosat köpött, izzó parazsat dobott a köpés hegyibe, s aztán egy másik kővel nagyot csapott a parázsra: mint a puskalövés, akkora durranás hallatszott, s a kövek közül fekete füst kanyargott a levegőbe. On fit ce qu’il avait ordonné. Et quand la chaîne, entourant les frères, ne fut plus qu’à une cinquantaine de pas, on s'arrêta, et l’on vit alors le tableau suivant : au pied d’un rocher se dressait une petite hutte en branches de sapin, et Juhani, vautré sur un lit de mousse devant la porte, contemplait les nuages en chantonnant. A quelques toises de la cabane, pétillait un feu joyeux sur les braises duquel Simeoni rôtissait pour le dîner un tétras pris au collet. Aapo et Timo, le visage barbouillé de suie, — ils venaient de jouer aux fantômes, — surveillaient la cuisson des navets dans la cendre brûlante. Lauri, silencieux, était assis près d’un petit tas de glaise et modelait des coqs, des bœufs et de fiers poulains ; il en avait déjà toute une rangée qui séchaient sur un tronc moussu. C’était Tuomas qui provoquait les détonations : il lançait un crachat écumant sur le roc, y posait une braise enflammée et l’écrasait de toutes ses forces avec une pierre ; le bruit, souvent aussi violent qu’un coup de fusil, se répercutait au loin, tandis qu’une fumée noirâtre s’échappait en tournoyant d’entre les pierres. 01014
Bottom
01015
Top
JUHANI:
Régente is vígan voltak
patak partján, kék ég alatt...
Hanem végül mégis az ördög visz el bennünket. Ez már egyszer szent, ebadta kölykei!
JUHANI:
On vit une bien belle vie
Dans le marais près du ruisseau...
Mais le diable finira bien par nous dénicher ici. Ça, c’est fatal, mes petits taurillons.
01015
Bottom
01022
Top
AAPO: Mondtam én ezt rögtön, amikor felkötöttük az útilaput. Haj, de bolondok voltunk! Csak a rablók és cigányok kóborolnak így a csupasz ég alatt. AAPO: Je l’ai dit tout de suite quand on a décampé. Imbéciles que nous sommes ! C’est bon pour des tsiganes et des voleurs de fainéanter ainsi sous la voûte du ciel. 01021
Bottom
01023
Top
TIMO: Isten ege ez mégis. TIMO: C’est pourtant le ciel du Bon Dieu. 01022
Bottom
01024
Top
AAPO: Itt élni a farkasokkal és medvékkel! AAPO: Vivre ici avec les loups et les ours. 01023
Bottom
01025
Top
TUOMAS: Meg a Jóistennel! TUOMAS: Et avec le Bon Dieu. 01024
Bottom
01026
Top
JUHANI: Igazad van, Tuomas! A Jóistennel és az ő angyalaival. Hej, ha képesek volnánk arra, hogy mint az üdvözültek, lelki szemekkel tekintsünk magunk körül, bizonnyal látnánk, hogy egész sereg védangyal vett körül bennünket, és ősz hajú öreg képében, mint jóságos atya, maga az Isten is itt ül közöttünk. JUHANI: C’est vrai, Tuomas, avec le Bon Dieu et ses anges. Ah ! si on pouvait regarder avec les yeux de l’âme et du corps bienheureux, on verrait qu’une troupe d’anges gardiens nous entoure et que Dieu lui-même, sous l’aspect d’un vieillard grisonnant, est assis parmi nous comme un père bien-aimé. 01025
Bottom
01027
Top
SIMEONI: De vajon mit gondol most szegény anyánk? SIMEONI: Mais que doit penser notre pauvre maman ? 01026
Bottom
01028
Top
TUOMAS: Biztosan kicserezné a bőrünket, ha a körme közé kaphatna. TUOMAS: Elle va nous écrabouiller comme de la purée de pommes de terre, dès que nous lui tomberons entre les pattes. 01027
Bottom
01029
Top
JUHANI: Haj, fiúk, lenne ám nemulass! JUHANI: Ah ! mes amis ! on va recevoir une belle tripotée ! 01028
Bottom
01030
Top
TUOMAS: Hasábfával kenegetnék a hátunkat! TUOMAS: Ça, c’est sûr ! 01029
Bottom
01031
Top
JUHANI: Jóféle nyírfa virgáccsal, annyi szent! JUHANI: Une magistrale fessée ! Tu sais ce que c’est. 01030
Bottom
01032
Top
AAPO: Ezt már el nem kerülhetjük. AAPO: On finira bien par la recevoir. 01031
Bottom
01033
Top
SIMEONI: Bizony nem. S ezért legokosabb szépen elszenvedni azt a verést, és felhagyni ezzel a kivert bikának való élettel. SIMEONI: Naturellement. C’est pourquoi il vaudrait mieux aller l’encaisser tout de suite et mettre fin une bonne fois à cette vie de chien. 01032
Bottom
01034
Top
JUHANI: De a bika nem szokott önként ballagni a vágóhídra, öcskös! JUHANI: Le bœuf ne se rend pas de son plein gré à l’abattoir, mon cher frère. 01033
Bottom
01035
Top
AAPO: Ugyan mit fecsegsz, fiú? Közeledik a tél, s mi nem vastag bundával a nyakunkon születtünk a világra. AAPO: Qu’est-ce que tu radoles-là ? L’hiver approche, et nous ne sommes pas nés avec une fourrure sur l’échine. 01034
Bottom
01036
Top
SIMEONI: Nincs más hátra, mint mars hazafelé! És aztán jöjjön az a verés, hiszen nem jön ok nélkül. SIMEONI: Eh bien, en roule pour la maison, et vers la punition méritée, bien méritée, ma foi ! 01035
Bottom
01037
Top
JUHANI: Kegyelmezzetek a hátunknak, testvérek, kegyelmezzetek még néhány napig. Hiszen nem tudhatjuk, holnap-holnapután nem talál-é a Jóisten valami menekvést számunkra. Heverjünk még itt: nappal a tábortűz körül, éjjel pedig benn, a lombsátorban, sorban egymáshoz lapulva, mint a koca malacai az almon. De mint vélekedik Lauri úrfi ott a pocsolya mellett? Hogyan? Hogy menjünk szépen a virgács alá? JUHANI: Frères, épargnons nos dos pendant quelque temps encore. On ne sait pas quel moyen de salut Dieu pourra nous suggérer d’ici deux ou trois jours. Oui, rigolons encore un peu par ici, le jour autour du feu allumé dans la souche, et la nuit sous l’abri de branches do sapin, vautrés côte à côte sur une ligne comme des gorets sur la paille. -— Mais que racontes-tu, seigneur Lauri ? Hein ? Allons-nous gentiment nous faire étriller ? 01036
Bottom
01038
Top
LAURI: Elvagyunk mi itt is. LAURI: Restons encore ici. 01037
Bottom
01039
Top
JUHANI: Mert én is úgy gondolom. Úgy bizony!... Hanem van ott néked már egész sereg tehened. » JUHANI: Moi, je trouve aussi que c’est mieux. -- Mutta onpa sinulla siellä karjaa oikein aika lailla. 01038
Bottom
01040
Top
TUOMAS: Tehén is meg baromfi is bőven. TUOMAS: On sekä karjaa että siipi-eläimiä sillä pojalla. 01039
Bottom
01041
Top
JUHANI: Hatalmas egy csorda! Belőled jó kakasgyártó lenne!... JUHANI: Huikea liuta. Tulispa sinusta oikein kukkomaakari. 01040
Bottom
01042
Top
[TUOMAS: Oikein fläätälä.>missing] TUOMAS: Oikein fläätälä. 01041
Bottom
01043
Top
JUHANI: [Oivallinen fläätälä. >missing]-- Hanem miféle ördög csudája az, amit most kiformáztál? JUHANI: Oivallinen fläätälä.--Mikä ryssänkukla sieltä nyt taasen heltii kynsistäsi? 01042
Bottom
01044
Top
LAURI: Ez csak olyan kicsike gyerek. LAURI: Tämä on vaan tuommoinen pikkuinen poika. 01043
Bottom
01045
Top
JUHANI: Nézd csak, nézd a fickót! JUHANI: Kas tuota nallikkaa! 01044
Bottom
01046
Top
TUOMAS: Gyereket csinál, mintha férfi lenne. TUOMAS: Tekee poikia kuin mies. 01045
Bottom
01047
Top
JUHANI: Csuda fafejű gyereket! S aztán férfi módra enni ad a gyereknek meg a baromnak is. Hanem hé, fiúk, édes testvéreim, hozzátok már azt az ebédet, mert korog a gyomrom. Rakj még egy kis parazsat, jó forró parazsat annak a répának a hegyibe, hallod-e! Kimost a soros, hogy répát lopni menjen? JUHANI: Poikia kuin tervaskannon päitä; ja ruokkii kuin mies sekä pojat että karjat.--Très bien ! Holà ! frères, frères ! apportez vite la rnangeaille sur la table, car mon ventre commence déjà à grogner. Mets des cendres, des cendres brûlantes sur ce navet qui brille là, découvert. — A qui est-ce le tour de chaparder dos raves ? 01046
Bottom
01048
Top
SIMEONI: Rajtam a sor, hogy bűnös munkára induljak. SIMEONI: C’est de nouveau moi qui dois commettre ce péché. 01047
Bottom
01049
Top
JUHANI: Életünk tengetésére néha a máséból kell csipegetnünk. Ha ez bűn, akkor is a legenyhébbek közül való, amit ezen a romlott világon elkövetnek. És ha úgy halok meg, hogy nem lesz más a rovásomon, ez a kis macskakaparás még nem fogja meggátolni, hogy boldogabb életre jussak. Az igazi menyegzői teremből ugyan hamar kiebrudalnak, azt hiszem, de azért valami ajtónálló tisztet ilyen magamfajta gyereknek is adnak talán, és már ez is pompás dolog lenne. Higy-gyünk hát benne, hogy így lesz, és csenjünk el bátran mindent, ami csak a bendőnkbe fér. JUHANI: Ma foi, il nous faut bien chiper un peu des biens de notre prochain pour vivre. Si c’est un péché, c’est certainement un des plus petits qu’on puisse commettre sur celte misérable terre. Et si je meurs sans avoir d’autres méfaits inscrits dans mes papiers, ce n’est pas ce petit gribouillage qui m’empêchera d’arriver à une vie un peu meilleure. On me flanquerait tout de suite hors de la salle des fêtes, je le pense bien, mais on me donnerait toujours une place de portier, et ce serait terriblement amusant aussi. Oui, espérons-le, et avalons sans souci ce que noire gosier laisse passer. 01048
Bottom
01050
Top
AAPO: De jobbnak tartanám, ha már békén hagynánk Kuokkala répaföldjét, s másikat keresnénk. Mert ha napról napra fogy a répa, a gazda majd éjjel-nappal őrzi a földjét. AAPO: Il me semble qu’on ferait bien d'abandonner le champ de raves de Kuokkala et d’en chercher un autre. Car le propriétaire remarquera bientôt ces disparitions quotidiennes et surveillera son champ jour et nuit. 01049
Bottom
01051
Top
A VADÁSZMESTER: Erre többé ne legyen gondotok, fiaim, halljátok-e! Nono, miért riadtatok meg úgy? Nézzétek csak: egész sereg védangyal vett körül ben-v neteket egyszeriben. LE TRAQUEUR: Ne vous faites plus de bile pour ça, mes enfants, plus du tout. Bon, bon, pourquoi vous effrayez-vous ? Voyez, une troupe d’anges gardiens vous a fort prestement entourés. 01050
Bottom
01052
Top
Így szólt a vadászmester a testvérekhez, akik szörnyen megriadva talpra ugrottak, és igyekeztek elfutni, ki merre látott, de csakhamar rémülten vették észre, hogy útjukat mindenfelől elállták. Ekkor a vadászmester megint megszólalt: „Csapdába jutottatok, fickók, csapdába bizony, ahonnan nem szabadultok előbb, míg ki nem cserzik a bőrötöket emlékeztetőül arra, hogy mennyi lótás-futást okoztatok nekünk, ebadta csibészei! Ide, ide, anyó, azzal a nyírfa vesszővel, húzza csak el a nótájukat alaposan! Ha talán ellenkezni próbálnának, hát van itt segítség bőven.” Suhogott a pálca az anyó kezében, és alaposan végighegedült vele a testvérsereg minden egyes tagjának a hátán; nagy volt a sírás-rívás a kuokkalai erdőben. Kegyedenül táncoltatta az anya a virgácsot, de a vadászmester mégis azt erősít-gette, hogy nagyon enyhe huszonötöt kaptak a fiúk. C’est en ces termes que le traqueur s’adressa aux frères qui, fort effrayés, se levèrent d’un bond et déguerpirent en tous sens ; mais ils constatèrent bientôt avec terreur que la voie leur était coupée de toutes parts. Et le traqueur parla de nouveau : « Ha ! Ha ! vous êtes dans le filet, polissons, et vous n’en sortirez pas avant d’avoir été quelque peu étrillés ; ce sera pour vous un souvenir, un tout petit souvenir des randonnées que nous avons dû faire à cause de vous, chenapans. Venez ici, maman, avec votre branche de bouleau et administrez-leur une bonne raclée. S’ils regimbent, il y a là des commères prêtes à vous aider. » — Alors le châtiment tomba des mains maternelles sur toute la bande, passant de l’un à l’autre, et des clameurs violentes retentirent dans les bois de Kuokkala. La mère maniait ses verges avec une belle vigueur, mais le traqueur affirmait pourtant que la sauce était encore trop douce. 01051
Bottom
01053
Top
Midőn vége volt a ceremóniának, mindenki szerte-széledt, s az anya is hazafelé indult fiaival együtt. Egész úton szidta, korholta a szökevényeket, s a vihar még ott hon sem ült el; míg ételt rakott gyermekei elébe, egyre csak lármázott, sőt újabb veréssel fenyegette őket. De midőn látta, hogy milyen mohó éhséggel harapnak a kenyérbe és a sózott halba, elfordult, és titokban egy könnyet törült le napégette, ráncos orcájáról. Quand cette cérémonie fut terminée, chacun rentra chez soi, et la maman emmena ses fils. Pendant tout le trajet, elle gronda et morigéna les évadés, et la tempête ne se calma même pas à leur arrivée dans la ferme. Tout en préparant sur le banc le repas des enfants, la vieille grommelait encore et les menaçait d’une nouvelle distribution. Mais quand elle vit avec quelle faim vorace ils enfonçaient leurs mâchoires dans le pain et le poisson salé, elle détourna son visage pour essuyer furtivement une larme sur sa rude joue bronzée. 01052
Bottom
01054
Top
Így végződött a fiúk szökése. Ez a kaland, melyet most elbeszéltem, még gyermekkorukban történt. Ainsi se termina cette escapade des frères. Tel est l’épisode de leur enfance que j’ai voulu insérer dans mon histoire. 01053
Bottom
01055
Top
Kedves mulatsága volt a testvéreknek a korongdobálás - még meglett korukban is szívesen játszották. Ilyenkor két csapatra oszolva keményen küzdöttek, és igyekeztek elérni a kitűzött métát. Nagy volt a lárma, futkosás, dulakodás, és arcukról patakokban ömlött a verejték. Zúgva pörgött a korong az úton végig, s az ütőről néha valamelyik fiú képére pattant, úgyhogy hazatérve a játékból, nem egy homlokot ékes szarv díszített, nem egy orca dagadt meg cipónyira. így töltötték ifjúságuk napjait: nyáron az erdőben vagy az országúton, korongot hajigálva, télen otthon, a forró kemencén heverészve. Un des passe-temps favoris des frères était le jeu du palet, auquel ils se livrèrent encore volontiers dans la force de leur âge. Divisés en deux camps, ils luttaient avec ardeur, cherchant à acculer leurs adversaires à un point fixé. On les entendait alors crier, courir et se disputer bruyamment, et la sueur coulait à Ilots sur leurs visages. Le disque volait en ronflant le long du chemin et rebondissait parfois du bâton contre la tête d’un des joueurs, si bien que, quand ils rentraient, l’un avait le front orné d’une bosse respectable, un autre avait la joue fâcheusement tuméfiée. — C’est ainsi que s’écoulèrent les jours de leur jeunesse : l’été dans les bois ou sur la route à jouer au palet, l’hiver sur le poêle de la maison paternelle, dans la chaleur moite. 01054
Bottom
01056
Top
De előbb-utóbb a testvérek is észrevették, hogy változnak az idők. Olyan dolgok történtek, melyek arra kényszerítették őket, hogy többet gondoljanak a holnapi nappal, s változtassanak eddigi életmódjukon. Anyjuk meghalt, s így egyiküknek vállalnia kellett, hogy gazda lesz a tanyán, s megmenti a házat a romlástól, meg törődni fog azzal is, hogy az adót, ami ugyan Jukola nagy erdőségeihez és szántóihoz képest éppen nem volt sok, megfizessék. Az ilyen elhanyagolt tanyán akad munka s tennivaló bőven. Mindennek tetejébe aztán új papot kapott a falu, aki szent hivatalának minden ágában igen szigorú férfiúnak mutatkozott. Különösen az olvasásban járatlanokkal volt könyörtelen, és minden módon szorongatta, sőt még kalodába is záratta őket. Többek között erősen szemre vette a Jukola-tanya legényeit is. Az esküdt útján keményen megparancsolta nekik: a szokottnál serényebben jelenjenek meg a kántornál, hogy megtanulják a betűvetés mesterségét. A testvérek egy nyár végi estén a tanyaház nagyszobájában üldögélve ezekről a dolgokról elmélkedtek, s meghányták-vetették a dolgot ekképpen. Mais les frères sentirent que les temps changeaient. Des événements survinrent qui les forcèrent à se préoccuper davantage du lendemain et à taodifier un peu leur existence précédente. Leur mère mourut, et l’un d’eux devait la remplacer à la tête de la ferme, préserver le domaine d’une ruine complète et songer au paiement des impôts qui n’étaient d’ailleurs guère élevés en proportion de l'étendue des champs et des forêts de Jukola. Mais il y a toujours beaucoup à faire et à peiner dans une ferme délabrée. Et pour comble de malchance, il se trouvait que le nouveau pasteur de la paroisse était un homme terriblement rigide dans tout l’exercice de ses fonctions. Il était particulièrement impitoyable envers les paresseux qui ne voulaient pas apprendre à lire, employant contre eux tous les moyens, même l’exposition dans les ceps [Grosse pièce de bois percée de trous; on y exposait les coupables à l’entrée de l’église. Ce châtiment ecclésiastique fut supprimé vers 1860.] Il avait fixé un œil sévère sur les garçons de Jukola et venait de leur transmettre par l’assesseur l’ordre péremptoire de se rendre sans lambiner chez le chantre aux leçons de lecture. — C’est pourquoi, un des derniers soirs de l’été, assis dans la chambre spacieuse de leur demeure, les frères, songeant à ces choses, se mirent à discuter. 01055
Bottom
01057
Top
AAPO: Azt mondom: ez a bitang élet nem visz jóra, lument áll íts és logak csikorgatása lesz a vége. Testvénél Mrtskfpp kell élnünk, másképp kell tennünk, ha békét s boldogságot akarunk. AAPO: Je vous le dis, cette vie dévergondée ne peut continuer, ça finira par des pleurs et des grincements de dents. Frères, il s’agit de changer nos habitudes et nos mœurs, si nous désirons avoir la paix et le bonheur. 01056
Bottom
01058
Top
JUHANI: Okosan szóltál, tagadhatatlan. JUHANI: Bien parlé, Aapo ; on ne peut le nier. 01057
Bottom
01059
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon! Mind a mai napig féktelenül, elvadulian éltünk. SIMEONI: Que Dieu nous aide ! notre vie a été désordonnée, sauvage, jusqu’au jour d’aujourd’hui. 01058
Bottom
01060
Top
TIMO: Ugyan, ugyan! Élet a mi életünk, világ a mi világunk in! Ki liogy veti ágyát, úgy alussza álmát. Úgy bizony! TIMO: 'C’est pourtant une existence comme une autre. Toute médaille a son revers. Diable ! 01059
Bottom
01061
Top
JUHANI: Nagyon betyárosan, vagy helyesebben szólva: nagyon gondtalanul éltünk, ez tagadhatatlan. Azonban ne feledjük: „Ifjúság: bolondság, öregség: bölcsesség.” JUHANI: Oui, on a vécu comme des dévergondés ou plutôt comme des insouciants ; on ne peut le nier. Mais rappelons-nous ce dicton : « Folie est compagne de jeunesse, sagesse est ornement de vieillesse ». 01060
Bottom
01062
Top
AAPO: Ideje már, hogy benőjön a fejünk lágya, s kedvünket, szenvedélyünket az ész uralma alá vetve mindig azt tegyük, ami hasznos, nem pedig ami jobban ízle-nék. Haladéktalanul hozzá kell látnunk, hogy házunkat újból becsülettel rendbe szedjük. AAPO: Mais il est grand temps de s’assagir, grand temps de soumettre tous nos désirs et passions au joug de la raison et de faire d’abord les choses qui nous vaudront du profit, et non pas seulement celles qui nous chantent. Maintenant, il s’agit de se mettre sans tarder à réparer convenablement notre ferme. 01061
Bottom
01063
Top
JUHANI: Helyes beszéd! Először is hát, mint a ganajtúró féreg, essünk neki a trágyadombnak, és reggeltől estig aprítsuk az almot* Jukola minden zege-zugában: teltén, pompás tehén tetézze trágyájával a halmot, és emelkedjenek u karámban magas kupacok, mint a királyi vár aranyos falai. így teszünk. Jövő hétfőn munkához látunk, mégpedig amúgy istenigazában. JUHANI: Bien dit ! En premier lieu, nous allons nous précipiter sur ce fumier comme des bousiers, et puis le billot retentira du matin au soir dans tous les recoins de Jukola ! Le bétail, du beau bétail, augmentera de son côté' notre tas d’engrais qui dressera dans l’enclos ses hautes parois comme les murs dorés d’un palais de roi. C’est décidé, et lundi prochain on commencera par le commencement. 01062
Bottom
01064
Top
AAPO: Miért nem rögtön holnap? AAPO: Et pourquoi pas dès demain ? 01063
Bottom
01065
Top
JUHANI: Majd csak jövő hétfőn. Hiszen nem árt, ha ala-|H)sabban fontolóra vesszük a dolgot. így hát, mint mondtam: jövő hétfőn! JUHANI: Lundi, et pas avant. Ça ne peut pas faire de mal d’examiner cette affaire encore plus à fond. Oui, c’est dit : lundi prochain ! 01064
Bottom
01066
Top
AAPO: Egy dolgot azonban rögtön tisztáznunk kell. Éspedig ezt: ha rendet és mértéket akarunk tartani gazdálkodásunkban, legyen egyikünk a tanya feje és gazdája. Tudjuk, hogy ez a tiszt és kötelesség Juhanit illeti elsőszülöttségénél és anyánk rendelésénél fogva. AAPO: Mais il nous faut régler tout de suite un point. Voici l’affaire : si nous désirons agir avec ordre et conséquence dans notre domaine, il faut qu’un de nous soit le chef et le maître de la maison. Nous savons que ce droit et ce devoir appartiennent à Juhani, parce qu’il est l’aîné et que notre mère l’a décidé ainsi. 01065
Bottom
01067
Top
JUHANI: Igen, igen, ez a jog, hatalom és erő engem illet! JUHANI: Oui, ce droit, ce pouvoir et cette autorité me reviennent à moi. 01066
Bottom
01068
Top
AAPO: Hanem aztán vigyázz, hogy illendően és a köz javára éljél vele. AAPO: Mais tâche de les employer avec modération et dans l’intérêt général. 01067
Bottom
01069
Top
JUHANI: Hát majd megteszem, ami tőlem telik. Bárcsak ti is engedelmeskednétek verés és korbács nélkül! Hanem majd igyekszem, igyekszem. JUHANI: Je ferai de mon mieux. Ah ! si seulement vous vouliez m’obéir sans que j’aie à recourir aux châtiments et à la cravache ! Mais je ferai de mon mieux. 01068
Bottom
01070
Top
AAPO: Korbács? AAPO: La cravache ? 01069
Bottom
01071
Top
JUHANI: Bizony, korbács, ha szükség lesz rá! JUHANI: Si c’est nécessaire, bien entendu. 01070
Bottom
01072
Top
TUOMAS: Fenyegesd korbáccsal a kutyádat! TUOMAS: Parle de cravache à tes chiens ! 01071
Bottom
01073
Top
TIMO: Te nem fogod kiporolni a bundámat, de nem ám! Ezt legfeljebb a törvény mogyorófa pálcája teheti meg, ha okkal viszket a hátam. TIMO: Ce n’est pas toi qui me travailleras les côtes, jamais de la vie. Seule la verge de la loi et du droit pourrait le faire, si le dos me démangeait sérieusement. 01072
Bottom
01074
Top
JUHANI: Mit akaszkodtok egy röpke szóba? Békén megférhetünk egymással, ha egyetértés uralkodik, és elkerüljük a torzsalkodást. JUHANI: Pourquoi vous accrocher à des paroles en l’air ? Nous trouverons le bonheur ici, pourvu que la concorde règne parmi nous et qu’on supprime nos cornes. 01073
Bottom
01075
Top
EERO: Mégis pontosan meg kell határozni, hogyan is éljünk együtt. EERO: Fixons pourtant exactement nos rapports mutuels. 01074
Bottom
01076
Top
AAPO: És hallgassuk meg mindenki véleményét. AAPO: Et prenons l’avis de chacun. 01075
Bottom
01077
Top
JUHANI: Mit szól ehhez a szűkszavú Lauri? JUHANI: Que dis-tu, Lauri, avare de tes paroles ? 01076
Bottom
01078
Top
LAURI: Hát én is mondanék valamit. Költözzünk ki az erdőbe, és hagyjuk a pokolba e világnak gondját-baját. LAURI: Je dirai bien quelque chose : déménageons dans les bois et envoyons au diable le tintouin de ce monde. 01077
Bottom
01079
Top
JUHANI: Hogyan? JUHANI: Hein ? 01078
Bottom
01080
Top
AAPO: Ez itt már megint félrebeszél! AAPO: Il a de nouveau le délire. 01079
Bottom
01081
Top
JUHANI: Hogy költözzünk ki az erdőbe? Micsoda bolondság! JUHANI: Déménager dans les bois ? Tu es fou ! 01080
Bottom
01082
Top
AAPO: Ne törődj vele. Nézd, így gondolom a dolgot. Neked, Juhani, elsőbbséged van, hogy te légy a gazda a tanyán, ha úgy akarod. AAPO: Ne t’en inquiète pas. — Voici ce que j’ai pensé : c’est toi, Juhani, qui as tout d’abord le droit de prendre la direction de la ferme, si tu le veux. 01081
Bottom
01083
Top
JUHANI: Persze hogy akarom. JUHANI: Je le veux. 01082
Bottom
01084
Top
AAPO: Mi többiek, amíg legényemberként élünk szülőházunk kedves falai közt, elvégezzük a tanya minden munkáját, esszük a tanya kenyerét, és a tanya ad gúnyát is reánk. Minden hónap első hétfője, kivéve a vetés és aratás idejét, legyen mindig szabadnapunk, de adjon a ház ilyenkor is ennünk. Évente adjon a tanya mindegyikünknek fél köböl zabot vetőmagnak, és legyen jogunk évente legalább háromköblös irtásföld megművelésére. így gondolom hát legénységünk idejére a dolgot. Mert tudom én azt jól, hogy egyikünk sem költöznék el szívesen Jukola fedele alól, s erre helyszűke sem kényszeríti, hiszen van itt tér hét testvérnek is. Ha aztán idő múltán valamelyikünknek kedve támad saját otthont és családot alapítani, nem kell azért mindjárt a törvény erejével és földmérők drága munkájával darabokra szabdalni a birtokot, hanem talán megelégszik majd a következő engedménnyel is: kapjon a birtokból egy darab földet, ahová házat építhet, s köréje elegendő szántót. Jusson osztályrészéül egy darab rét is, és legyen joga arra, hogy az erdőből kaszálót irtson magának egy pár ló és négy-öt tehén tartásához. Művelje földjét minden adótól és szolgáltatmánytól mentesen, élvezze annak gyümölcsét gyermekeivel együtt. Éldegéljenek békén saját fedelük alatt. Én így gondoltam a dolgot. Mit szóltok hozzá? AAPO: Quant à nous autres, aussi longtemps que nous habiterons les coins familiers de notre maison natale et resterons célibataires, nous ferons les travaux de la ferme, nous mangerons la nourriture de la ferme et nous recevrons les habits de la ferme. Le premier lundi du mois, sauf au temps des labours et des récoltes, nous serons entièrement libres, mais la ferme nous nourrira quand même. Chaque année, nous recevrons chacun un demi-boisseau d’avoine pour les semailles, et chaque année nous aurons le droit d’essarter un terrain commun dont la surface sera de trois arpents au moins. Voilà mon plan pour la ferme et pour notre vie de garçons. Je sais que pas un seul d’entre nous ne quitterait volontiers les champs chéris de Jukola ; nous n’y sommes du reste pas forcés par l’étroitesse de notre domaine, puisqu’il y a amplement place sur nos terres pour sept frères. Mais celui qui, avec le temps, éprouverait l’envie de fonder un foyer et une famille, sans vouloir pour cela démembrer le domaine en recourant à la loi et en payant des arpenteurs, est-ce qu’il ne pourrait pas se contenter de l’arrangement suivant? La ferme lui cédera un lopin de terre, où il pourra se construire un logis et s’aménager des champs aux alentours. Il recevra aussi en toute propriété un morceau de la prairie commune, et il aura le droit de défricher, dans les forêts, des prairies suffisantes pour nourrir une paire de chevaux et quatre ou cinq vaches. Et ainsi, libéré d’intérêts et de dépenses, il cultivera son domaine et jouira de ses revenus, lui et ses enfants, tout en vivant en paix sur sa propriété. Voilà ce que j’ai combiné. Qu’en dites-vous ? 01083
Bottom
01085
Top
JUHANI: Bölcsen kifundáltad. Fontoljuk meg hát e pontokat. JUHANI: C’est assez raisonnablement combiné. Il nous faut examiner ces paragraphes. 01084
Bottom
01086
Top
LAURI: De ha másképp cselekszünk, még bölcsebben teszünk. Költözzünk az erdő ölére, és adjuk el ezt a nyomorúságos Jukolát, vagy adjuk bérbe Rajaportti bőrcserző vargának. Ő már kijelentette, hogy kedve lenne erre a vásárra; de legalább tíz évre bérbe akar-iu venni a tanyát. Tegyünk úgy, amint mondom, és költözzünk ki lovainkkal, kutyáinkkal, puskáinkkal ii meredek Impivaara-hegy tövébe. Ott egy napsütötte, derűs irtáson barátságos kunyhót építünk magunknak, és aztán tőrt állítva az erdő vadjainak, békében élhetünk távol a világ zajától s a gonosz emberektől. Egy év óta éjjel-nappal ezen gondolkozom. LAURI: Mais il y a une chose qui est encore plus raisonnable : déménageons dans les bois, vendons notre lamentable Jukola ou donnons-le à bail au tanneur de Raja-portti, qui nous a fait savoir qu’il est disposé à conclure cette affaire si on lui confie la ferme pour dix ans au moins. Faisons comme je dis, et déménageons avec notre cheval, nos chiens .et nos fusils au pied de la montagne escarpée d’Impivaara. On s’y construira une riante cabane sur la riante prairie ensoleillée, et là, chassant le gibier des vastes solitudes, nous vivrons en paix loin du monde bruyant et des hommes méchants. C’est ce projet que j’ai ruminé jour et nuit pendant des années. 01085
Bottom
01087
Top
JUHANI: Talán az ördög zavarta meg az eszedet, fiú? JUHANI: Est-ce que le diable t’a brouillé l’entendement, mon garçon ? 01086
Bottom
01088
Top
EERO: Ha nem az ördög, hát akkor az erdei tündér. EERO: Si ce n’est le diable, C’est la fée des bois. 01087
Bottom
01089
Top
LAURI: Így tervezem, s egyszer így is teszek. Csak ott élhetnénk igazán úriasan, vadászgatva madárra, mókusra, nyúlra, farkasra, borzra és lompos bundás mackóra. LAURI: J’ai ruminé ce projet, et je le réaliserai bien une fois. Là-bas seulement on vivra comme des seigneurs, faisant la chasse aux oiseaux, aux écureuils, aux lièvres, aux renards, aux blaireaux et aux ours hirsutes. 01088
Bottom
01090
Top
JUHANI: No, a manóba is, sorold fel Noé bárkájának minden lakóját az egértől a szarvasig! JUHANI: Pendant que tu y es, énumère toute l’arche de Noé, de la souris à l’élan ! 01089
Bottom
01091
Top
EERO: Ez aztán a bölcs tanács: mondjunk istenhozzádot Nónak, kenyérnek, és igyunk vért, zabáljunk húst, mint a szúnyogok és a lappföldi boszorkányok. És még talán rókát és farkast is ennénk ott, az Impivaara barlangjában, mint a szőrös hegyimanók? EERO: En voilà une idée ! Dire adieu au sel et au pain, sucer du sang et manger de la viande comme des moustiques ou des sorciers lapons ! Devrons-nous aussi dévorer du renard et du loup dans les grottes d’Impivaara comme des ogres velus ? 01090
Bottom
01092
Top
LAURI: A rókától és farkastól prémet, a prémért pénzt, u pénzért sót és kenyeret kapnánk, LAURI: Les renards et les loups nous donneront leurs peaux ; avec les peaux on aura de l’argent et avec l’argent, du pain et du sel. 01091
Bottom
01093
Top
EERO: A róka bőre jó lenne ruhának, de csupáncsak hús, gőzölgő, véres hús legyen egyetlen eledelünk; az erdei majmoknak és páviánoknak semmi szükségük sóra és kenyérre. EERO: Les peaux nous donneront des vêtements ; mais la viande, la viande saignante et fumante sera notre seule nourriture. Les singes et les babouins n’ont pas besoin de sel et de pain dans les forêts. 01092
Bottom
01094
Top
LAURI: így tervezem, s így is teszek. LAURI: J’ai ruminé ce projet et je le réaliserai bien une fois. 01093
Bottom
01095
Top
TIMO: Vizsgáljuk meg töviről hegyire a dolgot. Ugyan miért ne ehetnénk az erdőben is sót meg kenyeret? Miért ne? De Eero mindent kiforgat, mindenből csúfot űz, s még a kákán is csomót keres. Ugyan ki tilthatná meg az erdő lakóinak, hogy egyszer-másszor, ha a szükség úgy kívánja, le ne látogassanak a faluba? Vagy te talán fütykössel fogadnál engem, Eero? TIMO: Examinons cette affaire depuis le commencement. Pourquoi ne pourrait-on pas se mettre sous la dent du pain et du sel même dans les bois ? Pourquoi pas ? Eero n’est qu’un persifleur qui met toujours des bâtons dans les roues. Qui peut défendre aux habitants des bois d’aller de temps en temps près des villages, de temps en temps, chaque fois que c’est nécessaire ? Ou bien m’accueillerais-tu à coups de trique sur la tête, Eero ? 01094
Bottom
01096
Top
EERO: Dehogy, édes testvér, dehogy! Bizony még „sót is kapsz, ha szedret adsz”. Költözzetek el, fiúk, költözzetek csak! Én nemhogy ellenezném, de még ki is fuvarozlak benneteket, igazi farkasgaloppban hajtok ki veletek az erdőre. EERO: Non, mon frère, et tu recevras même du sel si tu apportes des fruits. Déménagez, mes enfants, déménagez en paix : je ne m’y oppose pas, je vous 'mènerai même en voiture, et à un joli trot. 01095
Bottom
01097
Top
JUHANI: Hanem aztán az erdei szellemek csakhamar hazafuvaroznának benneteket, fogadom. JUHANI: Et bientôt les esprits des bois vous reconduiront ici, je vous le garantis. 01096
Bottom
01098
Top
LAURI: Tudom én jól, hogy „kívül tágasabb”, ha ismét visszakéredzkednék a szülői házba; de ne félj, ha egyszer becsaptam magam mögött az ajtót, nem fogok többé zörgetni rajta. Május elsején költözöm. LAURI: « Le seuil est haut pour qui revient à la maison », je le sais bien ; mais ne crois pas qu’on frappera à ta porte une fois qu’on sera parti. A la Fête du Printemps, je déménage. 01097
Bottom
01099
Top
TIMO: Ki tudja, talán én is veled megyek. TIMO: Peut-être que je t’accompagnerai. 01098
Bottom
01100
Top
LAURI: Én nem hívlak, de nem is marasztallak; tégy úgy, ahogy a szíved diktálja. Jövő május elsején kiköltözöm Impivaara lankáira. Mindaddig, míg kicsi, meleg házam el nem készül, nagyatyánk bemohosodott szénégetőkunyhójában fogok lakni. De aztán, ha elvégeztem napi munkámat, békén heverek majd kis tanyámban, és hallgatom, hogyan fütyül a medve a vadonban, hogyan dürrög a fájd a sompiói lápon. LAURI: Je ne t’invite pas, je ne te repousse pas. Fais ce que ton coeur te conseille. A la prochaine Fête du Printemps, je m’installe à Impivaara. Au début, en attendant que ma petite et chaude cabane soit prête, je logerai dans la cahute de charbonnier moussue construite par notre grand-père. Et alors, après les travaux de la journée, je me reposerai dans ma hutte paisible et entendrai l’ours siffler dans les bois et le coq de bruyère appeler dans le marais de Sompio. 01099
Bottom
01101
Top
TIMO: Én is jövök, Lauri; szavam rá, Lauri. TIMO: Je t’accompagne, Lauri, c’est décidé. 01100
Bottom
01102
Top
TUOMAS: Ha közben nem jönnek jobb idők, én is veletek tartok. TUOMAS: Si les temps ne s’améliorent pas ici, je vous suivrai, moi aussi. 01101
Bottom
01103
Top
JUHANI: Tuomas is! Te is kiköltözöl? JUHANI: Comment, Tuomas ? tu veux aussi déménager ? 01102
Bottom
01104
Top
TUOMAS: Ha nem jönnek jobb idők. TUOMAS: Si les temps ne s’améliorent pas. 01103
Bottom
01105
Top
LAURI: Én május elsején még akkor is elmegyek, ha Jukolára az édes kalács napjai virradnának. LAURI: Je déménagerai à la Fête du Printemps, même si des jours de pain blanc revenaient à Jukola. 01104
Bottom
01106
Top
TIMO: Te meg én, mi ketten, mi kiköltözünk innen a sompiói lápra, mint a tavaszi darvak; csak zúgjon a tavaszi szél! TIMO: Toi et moi, nous deux, nous émigrerons vers le marais de Sompio, comme les grues en été, quand bruissent l’air et les vents. 01105
Bottom
01107
Top
JUHANI: Hajhaj! Ha őszintén szólok, be kell vallanom, hogy Lauri tervének titkos varázsa van. Csábít az erdő engem is. A manóba! Mintha magam előtt látnám az erdőt s fölötte az ég gyönyörű boltozatját! JUHANI: Tonnerre ! Il n’y a pas à dire, si je vois juste, le projet de Lauri possède un charme secret. La forêt attire. Bon sang ! Il me semble voir les délicieuses plaines du ciel s’ouvrir derrière la forêt ! 01106
Bottom
01108
Top
AAPO: Bolondok, ugyan mit terveztek? Kiköltözni az erdőbe! Ugyan miért? Hiszen van tanyánk, otthonunk; a szülőház drága födele borul fejünk fölé! AAPO: Insensés ! A quoi pensez-vous? Déménager dans les bois ? Pourquoi ? Nous avons ici un domaine et une ferme, un toit aimé sur nos têtes. 01107
Bottom
01109
Top
JUHANI: Igaz, van otthonunk, melyhez foggal-körömmel ragaszkodunk mindaddig, amíg csak kásaillat leng a tűzhelyéről. De nézzétek csak, ha a balsors legjobb szándékunk ellenére is mindent a feje tetejére lordít, legyen az erdő menhelyünk, s bizony az erdőre Nzököm, mihelyt az utolsó magot is felöntöttem a garatra. Most azonban félelmetes lendülettel nekilá-i unk a házi munkának és a robotnak! Térjünk vissza hát ahhoz a kérdéshez, amiről tulajdonképp szó volt. Az én tökkelütött kobakom úgy véli, hogy Aapo egész okosan gondolta ki e dolgot. Semmi baj sem lesz, ha egyetértésre és békességre törekszünk. De ha a pört keressük, mindig találunk rá okot, hogy összeakasz-szuk a tengelyt, JUHANI: C’est vrai, nous avons un domaine auquel nous tenons bougrement, aussi longtemps qu’on y sentira un peu l’odeur de la nourriture. Mais, tu sais, si le malheur, déjouant nos plus sages résolutions, bouleversait tout ici de fond en comble, la forêt serait alors mon refuge, j’y filerais sans retard dès qu’il n’y aurait plus un grain dans la huche. — Oui, mais à présent, mettons-nous à bûcher dans la ferme et aux champs avec une rapidité foudroyante. Et revenons-en au point dont il était plus particulièrement question en ce moment. Selon ma dure caboche, Aapo a examiné le gros de l’affaire avec passablement de bon sens et tout marchera bien, si seulement chacun s’efforce de son côté vers la concorde et la bonne entente. Mais si nous voulons nous disputer, vous savez, nous trouverons toujours des occasions de hérisser nos poils. 01108
Bottom
01110
Top
SIMEONI: Hogyan is ne találnánk okot a veszekedésre, mikor Adám apánk ott irizgál-birizgál a bőrünk alatt? SIMEONI: Où n’en trouverons-nous pas, aussi longtemps que le vieil Adam nous chatouillera et nous gratouillera entre les os et la peau ? 01109
Bottom
01111
Top
TIMO: Én Ádám apánkat mindig ősz hajú, tisztes aggastyánnak képzeltem. Széles nemezkalapban, térdig érő fekete kaftánban, piros mellényben és buggyos nadrágban elgondolkozva ballag, és szelíd pár ökröt terelget maga előtt. TIMO: Je me suis toujours représenté le vieil Adam comme un brave et grave bonhomme avec un chapeau de feutre, une redingote noire, des culottes et un gilet rouge qui lui descend plus bas que le nombril. Et ce bon type-là se promène plongé dans ses pensées et chasse devant lui une paire de bœufs. 01110
Bottom
01112
Top
SIMEONI: Ádám apánk alatt a bűn gyökerét, az eredendő bűnt értjük. SIMEONI: Le vieil Adam, ça veut dire la racine du péché, le péché originel. 01111
Bottom
01113
Top
TIMO: Tudom én jól, hogy ő az eredendő bűn jele és megtestesítője, maga a pokolbeli sátán. De képzeletemben mégis ilyen öregapóként jár előttem, és ökreit terelgeti. Erről nem tehetek. TIMO: Je sais bien qu’il est le signe et l’image du péché originel, le Satan cornu de l’enfer. Mais je ne peux m’empêcher de le voir se ballader devant moi, habillé comme je l’ai dit, tel un bon vieux qui chasse ses bœufs. 01112
Bottom
01114
Top
JUHANI: Hagyjuk ezt a vallási vitát, és maradjunk a tárgynál. Aapo, mitévők legyünk két zsellértelkünkkel, a Vuohenkalma- és a Kekkuri-házzal? JUHANI: Laissons cette déclaration de foi et revenons à nos moutons. Aapo, qu’avons-nous décidé au sujet de nos deux métairies de Vuohenkalma et de Keldiuri ? 01113
Bottom
01115
Top
AAPO: Ne feledjük, hogy e két telek zsellérei szántóikat sivár, vadon irtásföldből törték eke alá, s így nem lehet - de nem is lenne igazságos - elűzni őket a rögről mindaddig, amíg rendesen meg tudják művelni. Sőt még azután is, úgy rendeli a törvény, biztosítani kell öregségüket. Ez a dolog hát így állana. Hanem vegyünk szemre egy másik körülményt, ami már sokkal kényesebb. Egy igen fontos lépés áll előttünk! Vagy idő előtt beleőszülünk, vagy pedig az élet napfényes ragyogást s végül aranyos alkonyatot hoz majd reánk. És ez legelsősorban téged illet, Juhani. Figyelj jól ide, mit mondok: gazdasszony nélkül sánta, félember a gazda; az olyan tanya, ahol a magtárba vivő úton nem járkál gazdasszony... AAPO: Il ne faut pas oublier que leurs tenanciers ont défriché à grand’peine leurs terres sur un sol désolé et qu’on ne peut les chasser de leur bien, — ça serait injuste, — tant qu’ils réussissent à maintenir leurs terrains en bon état ; et en outre la loi prévoit qu’on devrait leur donner de quoi assurer leur vieillesse. — Voilà l’affaire. Mais il reste à examiner encore une autre question qui, à mon avis, est fort compliquée ; il s’agit d’une démarche très importante pour nous ici-bas, qui peut nous rendre la tête grise avant l’âge ou au contraire nous apporter le soleil du bonheur et baigner le soir de nos jours dans la rougeur dorée du crépuscule. Et c’est toi, Juhani, qui es le principal intéressé. Écoute bien ce que je te dis : un ménage sans ménagère est quelque chose d’incomplet et de boiteux ; une ferme où aucune maîtresse de maison ne foule le sentier du grenier... 01114
Bottom
01116
Top
TIMO: ...olyan, mint a farkas vacka nőstény farkas nélkül vagy mint a csizma párja nélkül; sántaság ez bizony, igazat szólt Aapo. TIMO: ...est comme une tanière de loup sans louve ou comme une botte dépareillée. Ça boite vraiment, comme dit Aapo. 01115
Bottom
01117
Top
AAPO: A magtárban-kamrában serénykedő gazdasszony nélkül olyan a tanya, mint a borús nap, s az ilyen ház asztalánál úgy terpeszkedik az unalom, mint a haldokló őszi este. De a jó gazdasszony olyan, mint a világító, melegítő, derűs napfény. Nézzétek csak: reggel elsőnek kél fel az ágyból, elkeveri a kenyértésztát férjének reggelit készít az asztalára, útravalót az i nlobé, s aztán sajtárjával siet a karámba, megfejni i nrk ii tehenét. Most kenyeret dagaszt, sürög-forog; n inti) az asztal mellett tesz-vesz, most a pad végében liM|liidozik, kezében a kenyérrel, majd meg mint a vilim éleszti a tüzet, hogy a kemence forró szájából • jI< úgy dől a füst meg a láng. És csak most, míg kel a kenyere, csak most eszik végre. Gyermekével a mellén, darab kenyeret, sült heringet harap, és aludttejet liörpint rá a köcsögből. De nem feledkezik meg a kutyáról, a ház hűséges őréről sem, nem felejti el a macskát, mely a kemence tetején álmosan hunyorogva pislog. És most megint sürög-forog, izeg-mozog, újabb tésztát dagaszt a tekenőben, kenyérré szaggatja, kisüti, és patakban ömlik homlokáról a verejték. De lám: a nap szálltával kenyérrel telve a ház mennyezete,* rúd sorakozik rúd mellett, és frissen sült cipók jó illata terjeng. És mikor a férfiak megérkeznek az erdőről, párolgó vacsora várja őket a tisztára sikált asztalon. De hol van maga a gazdasz-szony? Künn az udvaron feji görbe szarvú teheneit, és habosan ring a sajtárban a sistergő, friss tej. így sürög-forog, így tesz-vesz naphosszat, s csak midőn a többiek már mély álomban hortyognak, hanyatlik le ágyára imádságot rebegve. De még ezzel sincs vége minden munkájának. Az éj folyamán bármely percben, bármely órában zokszó nélkül fölkel, hogy elcsi-títsa a bölcsőben síró-rívó gyermekét. Hát látjátok, testvérek, ez az igazi gazdasszony! AAPO: Une ferme où aucune ménagère ne foule le sentier du grenier est comme un jour nuageux, et l'ennui s’assied au bout de la longue table de famille comme un soir d’automne languissant. Mais une bonne paysanne est le soleil radieux de la ferme, qui illumine et réchauffe. Voyez : elle est levée la première le matin, elle pétrit la pâte, dresse la table pour son mari, prépare les provisions qu’il emportera dans les bois et se rend dans l’enclos, un seau à la main, pour traire son troupeau tacheté. Puis elle fait le pain, elle va et vient ; la voici près de la table, puis elle court porter un pain sur le banc, puis, comme un tourbillon, elle tisonne le feu dans le four qui crache par sa gueule luisante des flammes et de la fumée. Et alors, pendant que la pâte lève, elle déjeune enfin à la hâte, son enfant sur les bras, elle mange un quignon de pain et un hareng frit et boit par-dessus du lait caillé dans un pot à deux anses. Elle n’oublie pas non plus le roquet, fidèle gardien de la maison, sur l’escalier, ni le chat qui, les yeux mi-clos, somnole sur le fourneau. Elle va et vient, active et affairée, prépare une autre pâte qui monte dans le pétrin, la forme et l’enfourne, et la sueur ruisselle sur son front. Et voyez : quand le jour décline, les pains odorants sont placés sous le toit, enfilés à de longues perches et répandent un arôme frais et vivifiant. Et alors, quand les hommes rentrent de la forêt, le souper fumant les attend sur la table bien lavée. Mais où est la ménagère ? Là-bas, dans la cour, elle trait les vaches aux cornes courbées, et la surface écu-mante du lait ondule en bruissant dans le seau. Puis elle va et vient, active et affairée, et c’est seulement lorsque tout le monde est déjà plongé dans le sommeil le plus profond qu’elle peut s’étendre sur son lit en murmurant une prière. Mais elle n’est pas encore au bout de ses travaux et de ses soucis. A chaque instant, à chaque heure de la nuit, elle se lève sans jamais s’impatienter, elle se lève pour calmer le bébé qui pleurniche dans son berceau. Voilà, frères, ça c’est une bonne ménagère ! 01116
Bottom
01118
Top
JUHANI: Jól beszéltél, Aapo, és értem is beszéded célját. Rá akarsz venni engem a házasságra. Hát értem, értem. Az asszony szükséges bútor a házban, mondód. Igazad van. De egyet se búsulj! Kívánságod, úgy hiszem, hamar teljesedik. No, no! Bevallom, hogy belebolondultam egy leányba, akit feleségnek, jó életpáromnak remélek, ha ugyan a régi jelek meg nem csalnak. Igen, igen, testvérek, más napok és más élet következik reánk. A gazdának reám váró tisztsége nagy gonddal tölt el. Mert a gazda vállát szörnyű teher nyomja, és szigorúan számot kell adnia az ítélet napján. Egytől egyig mindnyájatokért én tartozom felelősséggel; ezt ne feledjétek! JUHANI: Bravo, Aapo ! — J’ai bien compris tes intentions. Ton discours, à ce que je crois, veut m’engager à prendre femme. Oui, j’ai saisi. Une femme, comme tu l’as dit, est une chose indispensable à la tête d’un ménage, c’est sûr. Mais ne te fais pas de soucis ; je pense que ton espoir se réalisera bientôt. Mais oui, parfaitement ! J’avoue que mon cœur s’est déjà sérieusement attaché à une jeune fille dont je souhaite faire mon épouse, et une fameuse, si les signes traditionnels ne me trompent pas. Eh oui, mes frères, d’autres jours et d’autres tours s’approchent, et la tâche que je vais assumer me cause déjà passablement de tracas. Un fardeau redoutable repose ici-bas sur les épaules du maître, et il a de grands comptes à rendre lors du jugement dernier. Je devrai répondre de vous tous sur toute la ligne, ne l’oubliez pas. 01117
Bottom
01119
Top
TUOMAS: Te? Miért te? TUOMAS: Toi ? et pourquoi donc ? 01118
Bottom
01120
Top
JUHANI: Én vagyok a gazdátok; ha úgy adódik, az én véremet csapolják meg miattatok. JUHANI: Je suis votre maître, et c’est de moi qu’on exigera un jour votre sang. 01119
Bottom
01121
Top
TUOMAS: Felelek én magam testemért is, lelkemért is. TUOMAS: Je répondrai moi-même de mon corps et de mon âme. 01120
Bottom
01122
Top
TIMO: En is felelek magamért, heh! TIMO: Et moi aussi, hé ! 01121
Bottom
01123
Top
AAPO: Juhani testvér, lásd be, rossz vért szülnek az ilyen szavak. AAPO: Prends garde, Juhani : de tels propos font du mauvais sang. 01122
Bottom
01124
Top
JUHANI: Nem akartam én sem rossz vért, sem rossz húst. De ti, mint a szurok, vagy mint a bogáncs forró nyárban, minden hiábavaló, jelentéktelen szóba bele-akaszkodtok, noha ismerhetnétek szívem minden zegét-zugát. Ez mérgesít! JUHANI: Je n’ai pensé ni à du mauvais sang ni à de la mauvaise chair ; mais, comme du goudron ou de la bar-dane dans la chaleur de l’été, vous vous cramponnez furieusement à des mots vides, insignifiants, quoique vous connaissiez mon coeur dans tous ses replis. Ça me fâche à la fin ! 01123
Bottom
01125
Top
AAPO: Hagyjuk ezt! Mondd meg inkább, ha akarod, ki az a lány, aki megejtette a szívedet. AAPO: Laisse donc, et dis-nous maintenant quelle est la jeune fille qui a conquis ton coeur. 01124
Bottom
01126
Top
JUHANI: Meg is mondom kertelés nélkül. A lány, akit kegyetlenül szeretek, nem más, mint Mánnistö anyó leánya, Venla. JUHANI: Je veux le dire sans détours. Celle que j’aime à la folie est Venla, la fille de la Vieille de Männistö. 01125
Bottom
01127
Top
AAPO: Hm. AAPO: Hum 1 01126
Bottom
01128
Top
JUHANI: Mit mondtál? JUHANI: Quoi ? 01127
Bottom
01129
Top
AAPO: Csak azt mondom, hm. AAPO: Hum ! rien d’autre. 01128
Bottom
01130
Top
TUOMAS: Kínos história! TUOMAS: Vilaine affaire ! 01129
Bottom
01131
Top
SIMEONI: Venla. Lám csak, lám! De legyen meg mindenben az Isten akarata. SIMEONI: Venla ? Tiens, tiens ! mais remettons-nous-en au Dieu du ciel. 01130
Bottom
01132
Top
AAPO: Hm, még hogy Venla! AAPO: Hum ! C’est donc Venla. 01131
Bottom
01133
Top
JUHANI: Mit susmorogtok? Hej, sejtek valamit! Az Ur Jézus irgalmazzon nékünk! Hogyan? Mondjátok ki hát, ami a begyetekben van! JUHANI: Qu’avez-vous à grommeler ? Ha ! Ila ! Je commence à comprendre ! Que le Fils de Dieu r.ous protège ! Quoi ? Expliquez-vous clairement. 01132
Bottom
01134
Top
AAPO: Halljad hát! Évek óta minden gondolatom e körül a lány körül forog. AAPO: Écoute, il y a des années déjà que je songe ardemment à cette jeune fille. 01133
Bottom
01135
Top
SIMEONI: Ha a Teremtő nékem szánta őt, miért is szo-morkodnék? SIMEONI: Pourquoi m’inquiéter, si le Créateur me la destine ? 01134
Bottom
01136
Top
EERO: Ne is búsulj! Neked szánták, de én fogom elvenni. EERO: N’y compte pas ! Elle t’est destinée, mais c’est moi qui te la soufflerai. 01135
Bottom
01137
Top
JUHANI: Mit szól ehhez Tuomas? JUHANI: Que dit Tuomas ? 01136
Bottom
01138
Top
TUOMAS: Kínos história; bevallom, a lány nagyon tetszik nekem. TUOMAS: Vilaine affaire ! Venla me plaît beaucoup, je l’avoue. 01137
Bottom
01139
Top
JUHANI: Vagy úgy? Jól van! No és Timo? JUHANI: C’est ça, c’est ça. Bien ! Et Timo ? 01138
Bottom
01140
Top
TIMO: Ugyanezt a vallomást tehetem én is. TIMO: Je fais le même aveu. 01139
Bottom
01141
Top
JUHANI: Hű, a kutya teremtettét! Hát Eero? JUHANI: Cré nom d’un chien ! mais Eero ? 01140
Bottom
01142
Top
EERO: En is ezt vallhatom, én is ezt vallhatom őszintén. EERO: Je fais le même aveu sincère, le même sincère aveu. 01141
Bottom
01143
Top
JUHANI: Jól van, nagyon jól van! Haha! És Timo is, Timo is! JUHANI: Bien, très bien ! Ha ! Ila ! Et Timo, Timo aussi ! 01142
Bottom
01144
Top
TIMO: A lány nagyon kedves szívemnek, ezt bevallhatom. Igaz, egyszer alaposan ellazsnakolt, még apró gyerkőc koromban tisztességgel eldöngetett. Erre a csihipuhira még most is jól emlékszem ám! TIMO: J’aime énormément Venla, je l’avoue. Il est vrai qu’elle m'a flanqué jadis une rossée qui comptait, qu’elle m’a solidement étrillé quand j’étais encore un petit morveux, et je n’ai certes pas encore oublié cette raclée. Ah non I 01143
Bottom
01145
Top
JUHANI: Hallgass, hallgass! Mert most az a kérdés, hogy szereted-e őt. JUHANI: Suffit, suffit ! II s’agit de savoir si tu l’aimes. 01144
Bottom
01146
Top
TIMO: Igen, igen, szeretem, éspedig nagyon szeretem, már tudniillik ha ő is viszontszeret engem. TIMO: Mais oui, certainement, et même beaucoup, c’est-à-dire si elle m’aime en retour. 01145
Bottom
01147
Top
JUHANI: Szóval te is utamba állasz? JUHANI: Bien, bien, tu es donc sur mon chemin, toi aussi ? 01146
Bottom
01148
Top
TIMO: Dehogy, dehogy! Csak ha valóban nem tudod megfékezni indulatodat és nyelvedet. Mindamellett nagyon szeretem azt a kis lotyót, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy feleségül vegyem. TIMO: Pas du tout, pas du tout, si vraiment lu ne peux pas maîtriser ton cceur et ta langue. Pourtant, je tiens beaucoup à cette donzelle, et je veux aussi faire de mon mieux pour l’obtenir en mariage. 01147
Bottom
01149
Top
JUHANI: Jól van, jól van! De mit szól hozzá Lauri? JUHANI: Bien, bien ! Que dit Lauri ? 01148
Bottom
01150
Top
LAURI: Ugyan mi közöm ahhoz a lányhoz? LAURI: Qu’ai-je à faire avec cette gamine ? 01149
Bottom
01151
Top
JUHANI: Kinek fogod a pártját? JUHANI: Lequel de nous vas-tu soutenir ? 01150
Bottom
01152
Top
LAURI: Nem avatkozom a dologba, sem ezen, sem más oldalon. LAURI: Je me fiche des uns et des autres. 01151
Bottom
01153
Top
JUHANI: Ezt a levest jól kifőztük! JUHANI: Ça va faire une belle salade 1 01152
Bottom
01154
Top
LAURI: Én azonban nem kérek belőle. LAURI: Je n’y plongerai pas ma fourchette. 01153
Bottom
01155
Top
JUHANI: Tehát Lauri kivételével mindnyájan. Fiúk, fiúk, Jukola magzatai, édes egy testvéreim! Ökölre hát, hogy ég és föld megrendüljön bele! Fogjatok fütyköst, fejszét, bicskát, kedves atyámfiai, és aztán, mint hét bika, egy mindenki ellen, s mindenki egy ellen! Legyen hát! Husáng a fegyverem, ezt a görcsös bunkót választom magamnak, és magát okolja, akinek kobakján szilánkká hasogatom. Fogjatok fütyköst, fiúk, és lépjetek elő, ha van merszetek! JUHANI: Tous, sauf Lauri ! Enfants, enfants, frères de Jukola, ma grande famille ! Il faut se battre à présent, et la terre et le ciel vont trembler. Hardi ! chers frères ; prenez couteau, hache ou bûche ! Un contre tous et tous contre un, comme sept taureaux furieux. Allons-y ! Je veux une bûche pour arme, je prendrai ce tronc de madré, là, et gare à celui qui en recevra un éclat sur le crâne ! Prenez vos bûches, mes enfants, et avancez si vous êtes hommes à vous défendre ! 01154
Bottom
01156
Top
EERO: Itt állok fegyverben, még ha kurtább is vagyok a többinél. EERO: Me voici armé, même si je suis un peu plus petit que les autres. 01155
Bottom
01157
Top
JUHANI: Eriggy, te tökmag! De lám, képeden már megint gúnyos, szemtelen vigyor ül, mintha tréfát űznél az egész dologból. Hanem majd móresre tanítunk! JUHANI: Sacré Poucet ! Je vois de nouveau sur ta gueule cette malicieuse, celte railleuse, cette maudite grimace, comme si tout cela n’était pour toi qu’un jeu. Attends un peu, je vais t’apprendre ! 01156
Bottom
01158
Top
EERO: Mi gondod rá? A fütykösöm, az komolyan fog ütni! EERO: Qu’est-ce que ça peut bien te faire, pourvu que mon gourdin travaille avec sérieux ! 01157
Bottom
01159
Top
JUHANI: Várj csak, várj, majd móresre tanítunk. Karóra, karóra, fiúk! JUHANI: Je vais bien t’apprendre, tout de suite. — Allons, vos bûches, prenez vos bûches, vous autres I 01158
Bottom
01160
Top
TIMO: Itt vagyok, itt a husángom, ha kell. Én nem akarok sem viszályt, sem verekedést; de ha egyszer muszáj... TIMO: Voici moi et mon bâton, si c’est nécessaire. Je ne veux ni rixe ni querelle, mais si c’est nécessaire... 01159
Bottom
01161
Top
JUHANI: Karóra, Tuomas! JUHANI: Ta bûche, Tuomas ! 01160
Bottom
01162
Top
TUOMAS: Eriggy a pokolba a karóddal, tökfilkó! TUOMAS: Va au diable avec tes bûches, vieux hibou 1 01161
Bottom
01163
Top
JUHANI: Lódulj hát innen! JUHANI: Sacré nom de tonnerre ! 01162
Bottom
01164
Top
SIMEONI: Szörnyűséges és ördögi ez a pogány testvérharc; én azonban kiállók a játékból, s házasságom ügyét az Úr gondjaira bízom. SIMEONI: Tout ce tapage est hideux, païen, turc ; je renonce à ce jeu et remets mon mariage entre les mains de Dieu. 01163
Bottom
01165
Top
LAURI: Kiállók én is. LAURI: Je me retire aussi. 01164
Bottom
01166
Top
JUHANI: Félre hát az útból, félre innen! Ragadj karót, Aapo, és beszakadó koponyák recsegésétől visszhangozzanak Jukola falai. Ördög és pokol! JUHANI: Au large, filez d’ici ! — Prends ta bûche, Aapo, et que les murs de Jukola retentissent quand éclateront les crânes. — Enfer et damnation ! 01165
Bottom
01167
Top
AAPO: Nyomorult féreg az ember. Iszonyodom, ha rád tekintek, Juhani, s látom, hogy szemed vérben forog, üstököd, mint sörte, égnek mered. AAPO: L’enfant de l’homme est un être misérable ! Je suis saisi d’horreur, Juhani, en regardant ton visage, en le voyant rouler les yeux et hérisser tes crins. 01166
Bottom
01168
Top
JUHANI: Hadd meredjen, hadd meredjen; ez az igazi Jussi-üstök! JUHANI: Laisse-les se hérisser, c’est justement la vraie, l’ordinaire tignasse de Juhani. 01167
Bottom
01169
Top
EERO: Kedvem volna kissé megcibálni. EERO: J’ai une terrible envie d’étriller un peu cette tignasse. 01168
Bottom
01170
Top
JUHANI: Te Hüvelyk Matyi! Jobb, ha szépen elbújsz a sarokba. Félre innen! Hisz megsajnállak. JUHANI: Bout d’homme! reste sagement dans ton coin, ça vaudra mieux ; va-t’en, tu me fais pitié. 01169
Bottom
01171
Top
EERO: Bújj még idejében a sarokba azzal a rettenetes képeddel! Megsajnállak, mert úgy reszket-vacog az állad, mint a koldus télen. EERO: Retire à temps ton vilain museau dans ce coin ; il me fait pitié, il tremble et bouge déjà comme le menton d’un mendiant. 01170
Bottom
01172
Top
JUHANI: Nézd csak ezt a fütyköst, hogy remeg, nézd csak! JUHANI: Regarde comme bouge mon gourdin ! Regarde ! 01171
Bottom
01173
Top
AAPO: Juhani! AAPO: Juhani ! 01172
Bottom
01174
Top
EERO: Üss hát! De azt hiszem, az én fütykösömről is záporozni fognak az ütések, igazi jégenkopogós zivatar fog záporozni róla. Üss ide hát! EERO: Frappe, si lu veux, je crois que l’averse rebondira sur toi, et peut-être comme uue grêle de coups de bâton. Frappe donc ! 01173
Bottom
01175
Top
JUHANI: Nesze! JUHANI: Bien ! 01174
Bottom
01176
Top
AAPO: Ne üss, Juhani! AAPO: Ne frappe pas, Juhani ! 01175
Bottom
01177
Top
JUHANI: Hordd el magad, vagy kapj karóra, és védekezz, mert különben puhára verem a kobakod! Fogd azt a fütyköst! JUHANI: Sauve-toi sur le tas de fumier, ou prends un bâton et défends-toi, sinon je te ramollis le crâne. Prends la bûche ! r 01176
Bottom
01178
Top
AAPO: Hol az eszed, Juhani? AAPO: Qu’as-tu fait de ta raison ? 01177
Bottom
01179
Top
JUHANI: Ebben a görcsös bunkóban; halld csak, mindjárt megszólal. JUHANI: Elle est dans ce gourdin ; écoute ! elle va parler ? 01178
Bottom
01180
Top
AAPO: Várj csak, testvér, várj, amíg én is bunkót ragadok. így ni, itt állok én is, vastag fütykössel a kezemben. De előbb néhány szót még, keresztény testvéreim, aztán marakodhatunk, mint a veszett farkasok! Nézzétek csak, a haragjában elvakult ember olyan, mint a vérszomjas fenevad: nem tudja megkülönböztetni, mi a jó és mi a helyes. De különösen képtelen arra, hogy a szerelem dolgában ítélkezzék. Ha mégis megpróbálnánk az ész világánál megvizsgálni, hogy miért kaptak karóra a testvérek, a dolog valahogy ekképp állna: az a leány nem szerethet mindnyájunkat. Csak egyet szeret, ha ugyan tényleg vállalja, hogy egyikünkkel kéz a kézben járja végig az élet tövises ösvényeit. Ezért legokosabbnak tartanám, ha mindnyájan személy szerint s egyszerre megjelenvén nála, elmondanánk néki szándékunkat, és komoly szívvel, komoly szóval megkérdeznénk, od’adja-e szívét valamelyikünknek. Ha a lány igent mond, a boldog nyertes köszönje szerencséjét, a többiek pedig zúgolódás nélkül törődjenek bele sorsukba. Akik kosarat kaptak, nyeljék le bosszúságukat, és reméljék, hogy egyszer még ők is megtalálják életpárjukat. Ha így teszünk, férfiakhoz és igazi testvérekhez illően cselekszünk. Akkor apánk s anyánk megdicsőült árnya ki fog lépni az ég ragyogó kapuján, s megállva egy fényes felhő szélén, letekintenek ránk, és fennszóval lekiáltanak: „Jól van, Juhani, jól van, Tuomas és Aapo, jól van, Simeoni, Timo és Lauri, jól van, kis Eeróm! Derék fiúk vagytok, kikben igaz kedvünk telik!” AAPO: Attends, frère, attends que j’aie aussi pris une arme. Voilà ! j’ai aussi ma saucisse de bois à la main. Mais d’abord quelques mots, troupe chrétienne des enfants de Jukola, et ensuite on se battra comme des loups enragés. Écoutez : l’homme emporté par la fureur est un fauve assoiffé de sang ; il n’est plus un être humain, il est aveugle et ne peut discerner ce qui est juste et raisonnable ; et il est encore moins capable, sous l’empire de la colère, d’arranger des affaires d’amour. Mais si nous essayons pourtant d’examiner du point de vue de la raison cet incident qui pousse des frères à s’armer de bûches les uns contre les autres, je crois que la situation nous apparaîtra ainsi : Venla ne peut pas nous aimer tous, mais un seulement, et encore si elle veut accepter un de nous et si elle désire gravir avec lui, la main dans la main, la colline épineuse de la vie. J’estime donc que nous agirions sagement en allant tous ensemble lui exposer honnêtement notre cas et lui demander, d’une âme et d’une langue ferventes, si elle veut donner son cœur à l’un de nous. Si elle consent, eh bien ! celui qui aura obtenu ce lot tant convoité pourra remercier sa chance, et les autres se résigneront à leur sort sans murmurer. Celui qui n’aura rien reçu avalera son dépit en espérant que lui aussi trouvera plus tard la femme que le destin lui a réservée ici-bas. Si nous faisons ainsi, nous agirons en hommes et en véritables frères. Et alors les fantômes radieux de notre père et de notre mère s’avanceront hors des portes éclatantes du ciel et, debout au bord d’un nuage brillant, ils abaisseront leurs regards sur nous et crieront d’une voix puissante : « Très bien, Juhani, très bien, Tuomas et Aapo, très bien, Simeoni, Timo et Lauri, bien agi, mon petit Eero. Vous êtes vraiment des enfants en qui nous avons placé toute notre affection ». 01179
Bottom
01181
Top
JUHANI: Testvér, úgy beszélsz, istenuccse, mint az égi angyalok, és kevésbe múlt, hogy meg nem ríkattál. JUHANI: Parbleu, Aapo, tu parles comme un ange du ciel, et je ne suis pas loin de pleurer. 01180
Bottom
01182
Top
SIMEONI: Köszönjük néked, Aapo. SIMEONI: Nous te remercions, Aapo. 01181
Bottom
01183
Top
JUHANI: Hálás köszönet. Sarokba vetem hát fütykösömet. JUHANI: Oui, merci, Aapo. Je jette mon bâton. 01182
Bottom
01184
Top
TIMO: Eldobom én is. És ezzel úgy lett vége a veszekedésünknek, ahogy kezdettől fogva kívántam. TIMO: Et moi aussi. La querelle s’est terminé» comme je le souhaitais dès le début. 01183
Bottom
01185
Top
SIMEONI: Aapo tükröt tartott elénk, mondjunk hát köszönetét érte. SIMEONI: Aapo a mis un miroir devant nous, et nous l'en remercions. 01184
Bottom
01186
Top
EERO: Mondjunk köszönetét, énekeljük el „Simeon hálaadó éneké”-t. EERO: Oui, remercions-le et chantons en chœur « le cantique d’actions de grâce de Siméon ». 01185
Bottom
01187
Top
SIMEONI: Gúny és csúfolódás már megint! SIMEONI: De nouveau des moqueries, des moqueries et des railleries. 01186
Bottom
01188
Top
TIMO: Eero, Eero, ne űzz gúnyt Isten szavából, Simeon hálaénekéből. TIMO: Eero, lu ne dois pas te moquer de la parole de Dieu, du cantique de Siméon. 01187
Bottom
01189
Top
AAPO: Ilyen fiatal, és ilyen romlott máris! AAPO: Hélas ! si jeune et déjà si endurci 1 01188
Bottom
01190
Top
SIMEONI: Ilyen fiatal, és ilyen romlott máris! Eero, Eero! Nem szólok többet, csak szomorúan sóhajtok miattad. SIMEONI: Si jeune et déjà si endurci ! Eero, Eero, je ne dis plus rien, mais je soupire sur toi. 01189
Bottom
01191
Top
JUHANI: Megjósolom, Eero, hogy egyszer-kétszer kénytelenek leszünk téged atyailag ellazsnakolni. Mert anyánk nagyon elkényeztetett. JUHANI: Je présage, Éero, que nous devrons une fois ou deux encore te châ'ier d’une main vraiment paternelle. Car notre mère t’a élevé trop tendrement. 01190
Bottom
01192
Top
SIMEONI: Addig kell őt fenyegetnünk, amíg fiatal, és szíve hajlamos a jóra. De fenyítsük szerető kézzel, nem pedig haraggal. Mert a harag fenyítése nem kiűzi, de belehajtja az ördögöt. SIMEONI: Il nous faut le corriger pendant que son cœur a encore la souplesse et la flexibilité de la jeunesse ; mais nous le ferons d’une main aimante, et jamais avec la violence de la colère. Une correction administrée avec colère ne chasse pas les diables dehors, mais dedans. 01191
Bottom
01193
Top
EERO: Nesze neked! Szerető kézzel adtam! EERO: Attrape ! Tu vois, c’est donné d’une main aimante 1 01192
Bottom
01194
Top
SIMEONI: Hű az áldóját, hát nem megütött? SIMEONI: Voyez cet impie qui me gifle ! 01193
Bottom
01195
Top
EERO: S hozzá jól képen törültelek. Hát aztán ne öntse el az embert az epe? EERO: Et en plein museau. La bile s’échauffe pour moins que ça. 01194
Bottom
01196
Top
JUHANI: Gyere csak ide, fiacskám! Timo, add csak ide a sarokból azt a botot. JUHANI: Viens par ici, mon garçon. Timo, donne-moi la canne qui est dans ce coin. 01195
Bottom
01197
Top
SIMEONI: Jól van, Juhani, fektesd csak szépen a térdedre, én meg leeresztem a nadrágját. SIMEONI: C’est ça, Juhani ! Étends-le gentiment sur tes genoux, je vais lui baisser les culottes. 01196
Bottom
01198
Top
EERO: Hozzám ne nyúljatok, az ördögbe is! EERO:- Non ! Par l’enfer 1 01197
Bottom
01199
Top
JUHANI: Hiába kapálózol, bikfic! JUHANI: Inutile de te débattre, vaurien I 01198
Bottom
01200
Top
SIMEONI: Nehogy elengedd! S ! M EO N ! . — Ne le lâche pas ! 01199
Bottom
01201
Top
JUHANI: Nézd csak ezt a csikót! De nem szabadulsz, némám! JUHANI: Tu glisses comme un poisson, mais tu ne m’échapperas pas, non ! 01200
Bottom
01202
Top
EERO: Üssetek hát, átkozottak, de fogadom, hogy rátok gyújtom a házat! Rátok gyújtom én, istenuccse! EERO: Si vous me battez, infâmes brutes, je mets le feu à la maison ! Sans blague, je le ferai, il y aura du feu et de la fumée, je vous le garantis ! 01201
Bottom
01203
Top
JUHANI: Ni, a méregzsák! Ránk gyújtod a házat? Haj, ezt a méregzsákot! JUHANI: Petite peste ! Ainsi tu mettrais le feu à la maison ? Petite peste ! 01202
Bottom
01204
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon ennek a méregzsáknak! SIMEONI: Que Dieu nous préserve de cette peste I 01203
Bottom
01205
Top
JUHANI: Ide azt a botot, Timo! JUHANI: La canne, Timo. 01204
Bottom
01206
Top
TIMO: Hol van? Nem találom. TIMO: Je ne la trouve pas. 01205
Bottom
01207
Top
JUHANI: Te vaksi, hát nem látod ott a sarokban? JUHANI: Es-tu aveugle? Là, dans ce coin. 01206
Bottom
01208
Top
TIMO: Ezt gondolod? Ezt a nyírfavesszőt? TIMO: Celle-ci ? En bouleau ? 01207
Bottom
01209
Top
JUHANI: Azt, azt; add csak ide. JUHANI: Oui, passe-la moi. 01208
Bottom
01210
Top
SIMEONI: Hanem csak mértékkel! Ne teljes erődből üss! SIMEONI: Frappe avec modération, et pas de toutes tes forces. 01209
Bottom
01211
Top
JUHANI: Bízd csak rám! JUHANI: Je sais. 01210
Bottom
01212
Top
LAURI: Egyetlen ütést se, azt mondom! LAURI: Pas un coup, je vous le dis. 01211
Bottom
01213
Top
TUOMAS: Hagyjátok békén azt a gyereket! TUOMAS: Laisse ce gosse en paix. 01212
Bottom
01214
Top
JUHANI: Ej, nem árt ez az ülepének. JUHANI: Il aurait pourtant grand besoin d’une petite fessée. 01213
Bottom
01215
Top
LAURI: Ujjal se nyúlj hozzá, hallod! LAURI: Tu ne le toucheras pas, même avec ton petit doigt. 01214
Bottom
01216
Top
TUOMAS: Ereszd el azt a gyereket! Izibe! TUOMAS: Lâche-le ! Tout de suite ! 01215
Bottom
01217
Top
TIMO: Még ez egyszer bocsássatok meg ennek az Eero gyereknek. TIMO: Pardonnons-lui, à ce petit Eero, au moins pour cette fois encore. 01216
Bottom
01218
Top
SIMEONI: Bocsánat, bocsánat! Addig fogtok néki megbocsátani, míg végül is a gyom meg a gaz felveri a vetést. SIMEONI: Pardonner, pardonner, jusqu’à ce que les ronces et l’ivraie aient étouffé le bon grain. 01217
Bottom
01219
Top
LAURI: Hozzá ne nyúlj! LAURI: Ne le touche pas ! 01218
Bottom
01220
Top
AAPO: Bocsássunk meg neki, és gyűjtsünk ezzel égő szenet a fejére. AAPO: Nous lui pardonnons et essayons ainsi d’amasser des charbons ardents sur sa tête. 01219
Bottom
01221
Top
JUHANI: No, eredj hát, és dicsérd szerencsédet. JUHANI: Va, et remercie ta chance. 01220
Bottom
01222
Top
SIMEONI: És kérd az Istent, hogy adjon neked új szívet, eszet és nyelvet. SIMEONI: Et prie Dieu de te donner un nouveau oœur, une nouvelle âme et une nouvelle langue. 01221
Bottom
01223
Top
TIMO: Most pedig aludni megyek. TIMO: Moi, je vais me coucher. 01222
Bottom
01224
Top
AAPO: Egy dolgot azonban még meg kell beszélnünk. AAPO: Nous devrions encore examiner un point. 01223
Bottom
01225
Top
TIMO: Én megyek aludni. Gyere, Eero, menjünk aludni, és feledjük el ezt a gonosz világot, mely nyüzsög s gőzölög, mint hangyaboly az esőben. Gyere, Eero! TIMO: Je vais me coucher. Viens, Eero, allons au lit et oublions la fourmilière de ce monde, ce misérable tas qui exhale de la fumée et de la vapeur sous la pluie. Viens, Eero. 01224
Bottom
01226
Top
JUHANI: És mi lenne az a még megbeszélendő kérdés? JUHANI: Mais quel point veux-tu encore régler ? 01225
Bottom
01227
Top
AAPO: Az isten szerelmére! Hiszen úgy áll a dolgunk, hogy még az A-t, az ábécé első betűjét sem ismerjük. Márpedig minden keresztény polgárnak mellőzhetetlen kötelessége, hogy olvasni tudjon. És erre a törvénynek erejével, az egyházi törvény erejével is kény-szeríthetnek minket. Ti is tudjátok, hogy a császárnak milyen masinája vár bennünket és feni ránk fogait, ha nem tanulunk meg szépszerével olvasni. A kaloda vár ránk, testvérek, a fekete kaloda. Kerek nyílásaival, mint valami kormos kan disznó, félelmesen tátogva hever a templom pitvarában. Ezzel a pokolbéli szerszámmal fenyegetett meg bennünket a papunk, és bizony valóra váltja fenyegetését, ha nem tapasztal bennünk mindennapos szorgalmat és igyekezetet, annyi szent. AAPO: C’est que — Dieu nous pardonne ! — nous ne connaissons pas même A, la première lettre de l’alphabet, et pourtant c’est le devoir inévitable de tout citoyen chrétien d’apprendre à lire. On peut nous y contraindre par la force de la loi, la loi de l’Église [Les autorités ecclésiastiques, qui tiennent encore les registres de l’état civil, étaient jadis chargées de veiller à ce que chacun sût lire. Les illettrés ne pouvaient se marier ; la loi ecclésiastique prévoyait des châtiments (exposition) pour les mauvaises têtes. L’enseignement était donné par les chantres et contrôlé par les pasteurs.]. Et vous savez quel instrument officiel nous attend et voudrait nous attirer entre ses dents, si nous n’apprenons pas sagement à lire : ce sont les ceps qui nous guettent, frères, les noirs ceps qui, avec leurs sombres trous béants et circulaires, sont tapis dans le vestibule de l’église, comme un noir verrat ; notre pasteur nous a déjà menacés de cette infernale machine, et il est homme à exécuter ses menaces, s’il ne nous voit pas travailler chaque jour avec application : c’est sûr et certain. 01226
Bottom
01228
Top
JUHANI: Lehetetlen az olvasást megtanulni. JUHANI: Apprendre à lire ? Impossible ! 01227
Bottom
01229
Top
AAPO: Mégis mindenki megtanulta. AAPO: Bien des gens ont pourtant réussi ce tour, jusqu’à présent. 01228
Bottom
01230
Top
TUOMAS: De bele is izzadt mindenki. TUOMAS: Ils ont dû bigrement suer. 01229
Bottom
01231
Top
JUHANI: És lihegett tőle. Nekem olyan kemény fejem van! JUHANI: Et geindre. J’ai la tête si dure. 01230
Bottom
01232
Top
AAPO: De a vasakarat a sziklán is keresztülviszi az embert. Lássunk hát neki! Hozzunk magunknak ábécéskönyvet Hámeenünnából, és menjünk el iskolába a kántorhoz, mint ahogy a papunk meghagyta. Tegyünk így, még mielőtt a törvény fogatán vinnének oda. AAPO: Mais avec une volonté forte, on peut même passer à travers la pierre grise. Mettons-nous à l’œuvre, faisons-nous venir de la ville des abécédaires et allons à l’école chez le chantre comme l’a ordonné le pasteur. Et faisons-le avant qu’on mette la loi à nos trousses. 01231
Bottom
01233
Top
JUHANI: Félek, hogy így kell tennünk, nagyon félek. Isten irgalmazzon nekünk! De hagyjuk ezt a kérdést holnapra, most pedig térjünk nyugovóra. JUHANI: Je crains qu’on ne doive le faire, je le crains fort. Que Dieu ait pitié de nous ! Mais laissons ce projet pour demain et allons nous reposer. 01232
Bottom

Fejezet 02 Chapitre

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita-|fra|-epo| (hu-fr) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Chapitre
Download A hét testvér o Les sept frères télécharger
02001
Top
Békés szeptemberi reggel. Harmat csillog a réteken, könnyű köd kering a sárguló fák koronája fölött, s végül fölszáll a magasba, elenyészik. Ezen a reggelen a testvérek nagyon kedvetlenül, szótlanul cihelődtek fel, megmosták arcukat, megkefélték üstöküket, s ünneplőbe öltöztek. Mert úgy döntöttek, hogy ezen a napon mennek a kántorhoz iskolába. C’est un calme matin de septembre. La rosée étincelle sur les champs, la brume roule sur la cime des feuillages jaunissants et se dissipe enfin dans les hauteurs. Ce jour-15, les frères se sont levés sans échanger un mot et de fort méchante humeur ; ils se sont débarbouillés, ont brossé leurs tignasses et oi}t passé leurs habits du dimanche : car ils ont décidé de se rendre aujourd’hui à l’école chez le chantre. 02001
Bottom
02002
Top
A jukolai hosszú fenyőasztal mellett reggelijüket fogyasztották, s látszott, hogy ízlik nekik a sárgaborsóleves, noha arcukon nem vidámság, hanem gondterhelt komorság ült; a közeli iskolába járás gondolata búsította el őket. De reggeli után mégsem indultak rögtön útnak, hanem egy ideig csak ültek, pihentek. Hallgatagon üldögéltek, egyikük nagy komoran a padlót bámulta, másikuk a vörös fedelű ábécéskönyvet nézegette, és forgatta a könyv vastag lapjait. A szoba déli ablaka mellett Juhani gubbasztott, és elmélázva tekintett ki a sziklás domboldalra, a domb mögötti sűrű fenyőerdőre, melynek tövénél Mánnistö anyó piros ajtós kis kunyhója lapult. Assis à la longue table de sapin de Jukola, ils prennent leur déjeuner et semblent apprécier les pois jaunes, bien que leurs expressions ne soient pas précisément joyeuses et qu’au contraire une ombre d’âpre dépit contracte leurs sourcils, à la pensée qu'ils devront bientôt prendre le chemin de l’école. Quand ils ont mangé, ils ne se hâtent point de partir, mais restent encore un moment à se reposer. Ils sont assis en silence, l’un fixant un regard mélancolique sur le plancher, un autre examinant son abécédaire à couverture rouge, dont il feuillette les solides pages. Juhani, installé près de la fenêtre, contemple la colline rocailleuse et la sapinière touffue, où l’on aperçoit la cabane de la mère de Venla, avec sa porte aux montants rouges. 02002
Bottom
02003
Top
JUHANI: Ott az ösvényen Venla lépked. Ugyancsak szaporán szedi a lábát... JUHANI: Voici Venla qui se promène sur le sentier, et sa démarche est vive. 02003
Bottom
02004
Top
AAPO: Már tegnap a lánynak is meg az anyjának is Tikkalába kellett volna menni, répát szedni, áfonyát gyűjteni; késő őszig ott is maradnak. AAPO: La mère et la fille devaient pourtant s’en aller hier chez leurs parents à Tikkala pour effeuiller les raves et cueillir les airelles ; elles voulaient y rester jusque tard dans l’automne. 02004
Bottom
02005
Top
JUHANI: Késő őszig? Szörnyű nyugtalanság fog el! Hiszen bizonyos, hogy el is mennek; Tikkalába viszont idén új béres szegődött, aki szemrevaló legény és nagy betyár. Könnyen megeshetik, hogy hamar odavész mindnyájunk reménysége. Ezért legokosabb lenne azon nyomban föltenni azt a bizonyos kérdést, minden kérdések kérdését. Menjünk hát el a lányhoz, és kérdezzük meg, hozzánk hajlik-é a lelke, lángot fog-é a szíve. JUHANI: Jusque tard dans l’automne ? Ça m’inquiète beaucoup. Elles partiront sans doute ; mais il y a cette année à Tikkala un domestique qui est un mirliilore et un fieffé coquin, et notre espoir à tous risque fort de s’envoler en fumée. Il serait prudent de faire tout de suite ce pas important, de poser la grande question. Allons donc demander à notre gamine si son esprit veut fléchir et son oœur s’enflammer. 02005
Bottom
02006
Top
TUOMAS: Ezt tartom én is a legokosabbnak. TUOMAS: Je crois que c’est ce qu’il y a de mieux à faire. 02006
Bottom
02007
Top
TIMO: Én is nemkülönben. TIMO: Moi aussi. 02007
Bottom
02008
Top
JUHANI: Úgy, úgy! Nincs itt más, mint lánykérőbe menni egyszerre mind. Igen, igen! Az Úr legyen velünk! Más nem segít: menjünk leánykérőbe, ház-tűznézni! Most épp ünneplő gúnyában vagyunk, megmosdottunk, megfésülködtünk; egész külső formánk keresztény emberhez méltó: tiszták vagyunk, mintha újjászülettünk volna... Szörnyű nyugtalanság fog el!... Hanem föl, Venlához! Ez épp alkalmas idő. JUHANI: Bien, bien ! Il ne nous reste plus qu’à aller tous ensemble, comme des hommes, lui demander sa main. Oui, oui, que Dieu nous favorise ! II n’y a pas à tortiller, il faut aller faire notre cour. Nous avons nos meilleurs habits, nous sommes soigneusement lavés et peignés, et tout notre aspect extérieur est celui de bons chrétiens : on est propres comme des nouveau-nés. Je me sens très inquiet. Courons chez Venla, le moment est favorable. 02008
Bottom
02009
Top
EERO: Legyen ez a nap a boldogság napja. EERO: Puisse ce jour être aussi un jour de félicité 1 02009
Bottom
02010
Top
JUHANI: Melyikünk boldogságáé, melyikünké? Hogyan gondoltad, fiú? JUHANI: Un jour de félicité ? Pour qui ? Hé ! Hé ! mon petit, que veux-tu dire ? 02010
Bottom
02011
Top
EERO: Hát akár mindannyiunké is. EERO: Mais pour nous tous. 02011
Bottom
02012
Top
JUHANI: Azaz más szóval, hogy Venla mindnyájunk feleségévé legyen? JUHANI: Autrement dit, Venla deviendra notre femme à tous ? 02012
Bottom
02013
Top
EERO: Miért ne? EERO: D’accord ! 02013
Bottom
02014
Top
JUHANI: Nono! JUHANI: Suffit ! 02014
Bottom
02015
Top
SIMEONI: Az isten szerelmére, hogyan lenne ez lehetséges? SIMEONI: Au nom de Dieu, comment serait-ce possible ? 02015
Bottom
02016
Top
EERO: Isten előtt semmi sem lehetetlen. Higgyünk, reméljünk, és szeressünk mindnyájan egy akarattal. EERO: Rien n’est impossible à Dieu. Croyons, espérons et aimons d’un seul oœur et d’une seule âme. 02016
Bottom
02017
Top
JUHANI: Hallgass, Eero! Mert most lánykérőbe megyünk, s egyúttal iskolába is, tarisznyával a vállun-kon. JUHANI: Tais-toi, Eero. Filons maintenant faire notre demande, et puis poursuivons notre chemin vers l’école, sac au dos. 02017
Bottom
02018
Top
AAPO: Hanem hogy illendően végezzük dolgunkat, egyikünk legyen a szószólónk ott a kunyhóban. AAPO: Mais pour accomplir dignement notre démarche, il faudrait qu’un de nous soit pour ainsi dire notre porte-parole dans la maisonnette. 02018
Bottom
02019
Top
JUHANI: Fontos javaslat! És te mintha épp erre a tisztségre születtél volna! Benned nagy tehetség rejtőzik; beszéded tüzet és lángot gerjeszt az emberek szívében. Igazán! Te papnak születtél. JUHANI: C’est un point important. Mais tu es toi-même tout désigné pour cette fonction. Tu as des dons remarquables : tes paroles savent toujours allumer une flamme et faire jaillir des étincelles au cceur des gens. Vraiment, tu es né pour devenir pasteur. 02019
Bottom
02020
Top
AAPO: Mit tudok én? És minek is beszélnénk tehetségről? Itt az erdőben a legszebb tehetség is a tudatlanság ködébe fullad, s elenyészik, mint a csörgedező patak a sivatag homokjában. AAPO: Qu’est-ce que je sais? et pourquoi parler de mes dons ? Ici, au sein des forêts, ils dépérissent dans les brumes de l’ignorance et se perdent comme un ruisseau gazouillant.dans le sable. 02020
Bottom
02021
Top
JUHANI: Nagy kár, hogy nem jártál iskolába. JUHANI: C’est dommage que tu n’aies pas pu aller à l’école. 02021
Bottom
02022
Top
AAPO: Ugyan honnan lett volna módja a házunknak az én iskoláztatásomra? Ne feledjétek: sokáig jár a tarisznya ide-oda az otthontól az iskoláig, míg a fiú feljuthat a szószékbe. - De térjünk vissza a tárgyhoz, a lánykéréshez. Legyen, ahogy akarjátok. Majd mint közös szószóló előlépek, s igyekszem bölcs ember módjára beszélni. AAPO: Où aurait-on pris l’argent chez nous pour m’y envoyer ? Car, tu sais, il faut que plus d’un sac se balade de la maison à l’école avant qu’on puisse monter en chaire. — Mais revenons à notre affaire, à la demande en mariage. Je ferai comme vous voulez ; je m’avancerai au nom de tous et essayerai de parler comme un sage. 02022
Bottom
02023
Top
JUHANI: Rajta hát! Uram Jézus! Hiába minden, induljunk útnak bátorsággal. A tarisznyákat majd kinn hagyjuk Mánnistö anyó viskója előtt, és Lauri, akinek nincs benn dolga, vigyázzon rájuk, és védje meg a disznóktól. Menjünk hát! Belépve a menyasszonyi házba, tartsuk kezünkben az ábécéskönyvet: ettől oly ünnepélyesek leszünk! JUHANI: Eh bien ! à l’œuvre ! Bon sang ! Il n’y a pas à tortiller, il laut se mettre à l’œuvre avec courage. Nous laisserons nos sacs devant la maison, et Lauri, qui n’a pas d’épingle dans le jeu, les gardera contre les porcs. En route maintenant, et entrons dans la maison nuptiale avec nos livres à la main, ça nous donnera un air un peu plus solennel. 02023
Bottom
02024
Top
EERO: Főképp ha úgy fordítjuk, hogy az utolsó oldala legyen kifelé a kakassal.* EERO: Surtout si on montre la page où on voit le coq [La dernière page. On disait aux enfants, pour les stimuler, que ce coq leur pondrait des œufs quand ils seraient parvenus à la fin du livre,]. 02024
Bottom
02025
Top
JUHANI: Már megint? De a kakasról jut eszembe az a szörnyű álom, ami a múlt éjjel gyötört. JUHANI: Toi de nouveau ? Mais, à propos de coq, je me souviens d’un rêve affreux qui m’a bouleversé la nuit passée. 02025
Bottom
02026
Top
SIMEONI: Meséld el, hátha hasznos intés van benne számunkra. SIMEONI: Raconte-le, c’est peut-être un avertissement salutaire pour nous. 02026
Bottom
02027
Top
JUHANI: Azt álmodtam, hogy ott a kemence tetején fészek s a fészekben hét tojás lapult. JUHANI: J’ai rêvé qu’il y avait un nid de poule, là, sur le fourneau, et sept œufs dans ce nid. 02027
Bottom
02028
Top
SIMEONI: A jukolai hét testvér! SIMEONI: Les sept garçons de Jukola I 02028
Bottom
02029
Top
JUHANI: Az egyik tojás azonban nevetségesen kicsi volt. JUHANI: Un de ces œufs était ridiculement petit. 02029
Bottom
02030
Top
SIMEONI: Eero! SIMEONI: Eero ! 02030
Bottom
02031
Top
JUHANI: A kakas megdöglött. JUHANI: Le coq mourut. 02031
Bottom
02032
Top
SIMEONI: Apánk! SIMEONI: Notre père I 02032
Bottom
02033
Top
JUHANI: A tyúk is megdöglött. JUHANI: La poule mourut. 02033
Bottom
02034
Top
SIMEONI: Anyánk! SIMEONI: Notre mère ! 02034
Bottom
02035
Top
JUHANI: Erre aztán a világ minden egere, patkánya és menyétje a fészekre támadt. Mit jelentsenek ezek az állatok? JUHANI: Et alors les souris, les rats et les belettes de toute la terre se ruèrent aussitôt sur le nid. Que signifient ces bêtes ? 02035
Bottom
02036
Top
SIMEONI: Bűnös vágyainkat s a világ gyönyöreit. SIMEONI: Nos passions coupables et la débauche universelle. 02036
Bottom
02037
Top
JUHANI: Biz az úgy lehet. Odajöttek a patkányok, pockok, egerek, és addig zörgették, forgatták, kopogtatták, kocogtatták a tojásokat, míg valamennyi össze nem törött; abból a kis tojásból pedig orrfacsaró bűz szállt fel. JUHANI: C’est probable. Les belettes, les souris et les rats vinrent avec des cabrioles et des culbutes, ils brisèrent et broyèrent les œufs, et alors le plus petit exhala une puanteur très aigre. 02037
Bottom
02038
Top
SIMEONI: Hallod, Eero? SIMEONI: Prends garde, Eero ! 02038
Bottom
02039
Top
JUHANI: A tojások mind összetörtek, és a kemence felől, mint száz vízesés robajlása, rettentő hang hallatszott: „Minden összetört, és bizony nagy volt a romlás!” így szólt a hang, mi azonban végül nekiláttunk, hogy összekaparjuk és megsüssük ezt az egész kotyvalékot. Utoljára is pompás rántottát készítettünk belőle. Jó étvággyal megettük, sőt még a szomszédoknak is adtunk belőle. JUHANI: Les œul's étaient cassés ; alors, du haut du fourneau, une voix effrayante comme le fracas de plusieurs cascades me hurla dans les oreilles : « Tout est cassé, et la casse est vaste ». — C’est ainsi qu’elle cria ; mais enfin on se mit à recueillir les débris, on fit cuire cette marmelade et on eut une omelette superbe ; on en mangea avec grand plaisir et on en donna aussi à nos voisins. 02039
Bottom
02040
Top
EERO: Nagyon jó álom. EERO: Un joli rêve 1 02040
Bottom
02041
Top
JUHANI: Szomorú, nagyon szomorú álom; te úgy bűzlöt-tél, mint a pokol. Nagyon szomorú álmot láttam felőled, fiú. _ JUHANI: Amer, amer; tu puais comme l’enfer. J’ai vraiment eu un songe bien amer sur toi, pauvre petit. 02041
Bottom
02042
Top
EERO: Én azonban igen édes álmot láttam rólad. Azt álmodtam, hogy az ábécé-kakas szorgalmad és bölcsességed jutalmául egész halom cukrot és édességet tojt neked. Te nagyon megörültél, és vidáman szopogattad cukorkáidat, sőt még nekem is adtál belőle. EERO: Mais moi, j’ai fait un rêve très doux sur toi ; j’ai vu que le coq de ton abécédaire, pour te récompenser de ton application et de ta sagesse, pondait un énorme tas de caramels et de morceaux de sucre. Au comble de la joie, tu te bourrais de ces douceurs et tu m’en donnais même un peu. 02042
Bottom
02043
Top
JUHANI: Neked is adtam? Nos, akkor biztosan jól tettem. JUHANI: Je t’en ai donné ? C’était une bonne action. 02043
Bottom
02044
Top
EERO: „Mikor is árt az ajándék?” EERO: Est-ce qu’un cadeau peut jamais faire du mal ? 02044
Bottom
02045
Top
JUHANI: Soha, soha; különösen ha bottal mérnék ki rád egy kis ajándékot. JUHANI: Jamais. Et surtout pas si j ’y ajoute un peu de bâton. 02045
Bottom
02046
Top
EERO: Miért csak kicsit? EERO: Pourquoi un peu seulement ? 02046
Bottom
02047
Top
JUHANI: Fogd be a szád, kölyök! JUHANI: Ferme ton bec, vilain moineau ! 02047
Bottom
02048
Top
TUOMAS: Hallgassatok el már mind a ketten, és induljunk. TUOMAS: Fermez-le tous les deux, et mettons-nous en route. 02048
Bottom
02049
Top
AAPO: Fogja mindenki a tarisznyáját és ábécéjét. AAPO: N’oubliez pas vos sacs et vos livres. 02049
Bottom
02050
Top
Így indult útnak a hét testvér, lánykérőbe a szomszé-dékhoz. Némán, libasorban kocogtak el a burgonyavermek mellett, fölkapaszkodtak a köves domboldalon, és máris ott álltak Mánnistö anyó kunyhója előtt. Ils allèrent alors demander en mariage la fille de leur voisine. A la queue leu leu, sans parler, ils franchirent le talus de la fosse à pommes de terre, gravirent la colline rocailleuse et s’arrêtèrent enfin devant la maisonnette de la Vieille de Männislö. 02050
Bottom
02051
Top
JUHANI: Itt lennénk hát; tegyük le a tarisznyákat, és te, Lauri, vigyázz rájuk hűségesen, míg vissza nem térünk a menyasszony házából. JUHANI: Nous y voici. Déposons nos sacs, et toi, Lauri, sois un gardien vigilant jusqu’à notre retour de chez la fiancée. 02051
Bottom
02052
Top
LAURI: Sokáig maradtok? LAURI: Y resterez-vous longtemps ? 02052
Bottom
02053
Top
JUHANI: Csak addig, amíg ügyünket szerencsésen nyélbe nem ütjük. Van valakinek gyűrűje? JUHANI: Le temps qu’il faudra pour notre affaire. — Qui a une bague ? 02053
Bottom
02054
Top
EERO: Arra semmi szükség. EERO: Tun’en auras pas besoin. 02054
Bottom
02055
Top
JUHANI: Van valakinek gyűrű a zsebében? JUHANI: Qui a une bague dans sa poche ? 02055
Bottom
02056
Top
TIMO: Nekem nincs, de tudtommal másnak sem. Ejnye, ejnye! Pedig a legényembernek mindig fényes gyűrű kellene hogy legyen a zsebében. TIMO: Pas moi, et aucun autre que je sache. Voilà ce que c’est. Un jeune homme devrait toujours avoir une bague luisante dans son gousset. 02056
Bottom
02057
Top
JUHANI: Hű, a kutyafáját! Most aztán itt állunk szégyenszemre. Pedig épp tegnap járt nálunk a bátyus Izsák, akitől gyűrűt is, kendőt is vásárolhattunk volna, de én, ökör, nem gondoltam rá. JUHANI: Diable ! Nous voici dans le pétrin ! Et hier pourtant le colporteur Iisakki était chez nous, on aurait pu lui acheter une bague et un fichu ; mais moi, vieil imbécile, je n’y ai pas songé. 02057
Bottom
02058
Top
AAPO: Ezeket a holmikat később is megvehetjük. Most azonban először azt kell megtudnunk, hogy ki lesz közülünk, aki majd megkötheti ezt a vidám vásárt. AAPO: Bah ! nous pourrons acheter ces choses plus tard. Il vaut mieux qu’on sache d’abord de façon sûre si un de nous, et lequel, aura à faire ces agréables achats. 02058
Bottom
02059
Top
JUHANI: Ki nyitott ajtót? Venla? JUHANI: Qui ouvre la porte ? Est-ce Venla ? 02059
Bottom
02060
Top
TIMO: Dehogy, csak az öreg, az a vasorrú bába. TIMO: C’est la vieille au menton crochu. 02060
Bottom
02061
Top
JUHANI: Venla rokkája úgy surrog odabenn, mint nyári estén a ganajtúró bogár, ha szép időt jósol. Menjünk hát! Hol a könyvem? JUHANI: Le rouet de Venla bourdonne comme un gai scarabée, un soir d’été, quand il prédit le beau temps. Allons maintenant ! Où est mon livre ? 02061
Bottom
02062
Top
AAPO: A kezedben, testvér. Mintha kissé kótyagos lennél, jóember. AAPO: Dans ta main, mon frère. Est-ce que la tête te tournerait, créature de Dieu ? 02062
Bottom
02063
Top
JUHANI: Semmi bajom, testvérek. De nem kormos a képem? JUHANI: Pas de danger, frère. Ma figure est-elle bien propre ? 02063
Bottom
02064
Top
EERO: Dehogy, dehogy! Olyan tiszta és meleg vagy, mint a frissen tojt tojás. EERO: Tout à fait ; tu es propre et chaud comme un œuf fraîchement pondu. 02064
Bottom
02065
Top
JUHANI: Menjünk hát! JUHANI: Eh bien, en a\ant ! 02065
Bottom
02066
Top
EERO: Várjatok! Én volnék a legfiatalabb, s ezért úgy illik, hogy én nyissak néktek ajtót, s aztán én menjek be utoljára. No, kerüljetek hát beljebb. EERO: Attendez ! Je suis le plus jeune, je dois vous ouvrir la porte et entrer le dernier. Passez, s'il vous plaît ! 02066
Bottom
02067
Top
Sorra beléptek az anyó alacsony kunyhójába, legelöl Juhani kimeresztett szemmel, és mint a tüskésdisznó, égnek meredő üstökkel, mögötte pedig komoly képpel, hűségesen a többiek. Eero azonban becsapva mögöttük az ajtót, kinn maradt az udvaron, és ajkán ravasz mosollyal leült a földre. Ils pénétrèrent dans la cabane au plafond bas, Juhani en tête, les yeux arrondis et les cheveux dressés comme des piquants de porc-épic ; les autres le suivaient fidèlement, gravement, en procession. Ils entrèrent ainsi, et Eero referma brusquement la porte sur eux, mais resta lui-même dehors et s’assit sur le gazon, un sourire rusé sur les lèvres. 02067
Bottom
02068
Top
Az öreganyó, kinek kunyhójába az öt testvér kérőként beállított, még fürge és jó erőben levő asszonyság; kenyerét tyúktenyésztéssel és bogyószedéssel keresi. Nyáron meg ősszel szorgalmasan járja az erdei tisztásokat, és lányával, Venlával együtt, verejtékes arccal szedik a szamócát és áfonyát. Azt mondják, a lánya igen csinos. A haja rozsdavörös, a szeme huncutul csillog, a szája szép, ha talán kissé széles is. Termetre tömzsi, de vállas és hegyes; erős, munkabíró lánynak tartják. Ilyen volt a testvérek szíve választottja, szerelmetes galambja ott a fenyves ölében. La Vieille de Männislö, dans la maisonnette de laquelle les cinq frères se trouvaient en prétendants, est une femme vigoureuse et agile ; elle gagne sa vie en élevant des poules et en ramassant des baies. En été et en automne, elle trottine assidûment dans les essarts et sur les pentes, entre les souches, cueillant fraises et myrtilles, elle trottine tout en sueur, suivie de sa fille Venla. Celle-ci passe pour une beauté ; ses cheveux sont couleur de rouille, son regard est espiègle et pénétrant ; sa bouche aussi est gracieuse, quoiqu’un tanlinet trop grande. Elle est petite, mais trapue et rondelette, et on dit qu’elle est très robuste. Tel est l’oisillon d’amour des frères, à l’abri de la sapinière. 02068
Bottom
02069
Top
Nemsokára azonban felpattant a kunyhó ajtaja, és nagy hévvel kilépett rajta Juhani, majd haragosan viszszaszólt a többieknek, akik még benn időztek: „Gyertek, fiúk!” Csalódottan-mérgesen jöttek elő a többiek is, és nyomban megindultak a falu felé. Midőn azonban úgy ötven lépésre értek a kunyhótól, Juhani egy öklöm-nyi követ kapott fel a földről, és dúlva-fúlva haragjában, a kunyhó ajtajához vágta. Nagyot zörrent a kunyhó, és ijedten felsikoltott az anyó, kinyitotta az ajtót, átkozó-dott, szitkozódott, és öklét rázta a menekülő testvérsereg után. Ábécével a markukban, tarisznyával a vállukon, libasorban, szótlanul lépkedtek a testvérek a templom felé. Vad haraggal vágtattak előre: lábuk alatt porzott az út, vállukon lengett-lógott a tarisznya, nem láttak, nem hallottak. Szótlanul, némán haladtak sokáig, míg végül Eero már nem állhatta s megkérdezte: Tout à coup, la porte de la cabane grince, Juhani se rue dehors, criant d’un ton irrité à ses frères restés à l’intérieur : « Sortez, vous autres ! » Ils s’avancèrent enfin tous, d’un air indigné, et prirent le chemin du village. Mais quand ils se furent éloignés d’une cinquantaine de pas, Juhani ramassa une pierre grosse comme le poing et, haletant de colère, il la lança contre la porte ; la cabane retentit, la vieille poussa un cri à l’intérieur, ouvrit la porte, jura et pesta, menaçant du poing les frères qui s’enfuyaient. Le livre à la main et le bissac sur l’épaule, ils marchaient vers l’église à la file indienne, sans échanger un mot. Une irritation violente les entraînait, le sable volait sous leurs pieds, les sacs bondissaient et ils avançaient sans notion du temps et des lieux. Ils allèrent longtemps en silence, mais Eero ouvrit enfin la bouche. 02069
Bottom
02070
Top
EERO: No, hogyan sikerült a dolog? EERO: Alors ? Ça a bien réussi ? 02070
Bottom
02071
Top
JUHANI: Mit? Hogy hogyan sikerült? Hát miért nem jöttél be velünk együtt, te szarka, te varjú? Persze nem mertél, megijedtél! Mit is keresett volna ott egy ilyen varjúfióka? Venla még talán a kendője alá dugta volna. De lám, lám, mi mindent nem álmodtam rólad! Most jut eszembe, hogy a múlt éjjel még egy álmot láttam rólad. Különös história! Ott ültél a fenyvesben Venla mellett, és szerelmesen cicáztatok, midőn én halkan-csöndben odalopóztam hozzátok. És ugyan mit csinált Venla, mikor észrevettetek engem? Elrejtett téged a szoknyája ráncaiba! „Mit dugtál a szoknyád alá?” - kérdeztem. „Csak egy kis varjúfiókát” - felelte a huncut leány. Hahaha! És ezt, vigye el a kánya, nem is álmodtam, hanem magam találtam ki. Úgy bizony! A Juhani gyerek saját magától találta ki ezt a históriát! Mert nem olyan tökfilkó ő, mint ahogy hiszik. JUHANI: Si ça a bien réussi? Es-tu entré avec nous, sale corbeau, fils de corneille ? Tu n’as pas osé, tu as eu la frousse ! Espèce de capon ! Venla pourrait le cacher sous sa cotte. Mais écoute un peu tout ce que j’ai rêvé de toi ; car je viens de me rappeler un autre songe de la nuit passée. Étonnant ! Tu étais assis à côté de Venla, dans la forêt, et vous vous embrassiez tendrement, quand je m’approchai de vous sans bruit, furtivement. Mais soudain vous m’apercevez et alors que fait Venla ? Nom d’une pipe, elle te fourre dans un pli de sa robe. « Qu’as-tu caché sous ton cotillon ? » lui demandé-je. — « Seulement un tout petit corbeau », répond la drôlesse. Hi ! hi ! hi ! Mais ce n’est pas un rêve, pas du tout ! Que le diable m’emporte ! C’est ce sacré Juhani qui a forgé cette histoire dans sa propre tête. Eh oui ! il n’est pas si bête qu’on pense. 02071
Bottom
02072
Top
EERO: Különös, hogy miket álmodtunk ma egymásról! Mert én meg azt álmodtam rólad: ott a fenyvesben álldogáltatok te meg Venla, és szerelmesen átölelve egymást, bámultatok föl az égre. Onnan, a magasságos mennyből, vártatok valami jelet, szerelmeteknek jóváhagyását. Hallgatott az ég, hallgatott a föld, még az erdő s a kismadarak is hallgattak, ti pedig mély csöndben vártátok, hogy mi fog következni. Végezetül egy öreg varjú lassan átszelte a csöndes levegőeget, és midőn épp felétek ért, először sandán lepislantott, majd újból föltekintve széttárta a lábát, és valami fehéret pottyantott le rátok, ami pontosan oda esett a fiú és a lány homlokára, pontosan oda cuppant az orrotok hegyére. És nehogy megneheztelj rám, mert ezt valóban így álmodtam, és saját fejemből semmit sem költöttem hozzá. EERO: C’est curieux comme nous avons rêvé l’un de l’autre ! Voici mon second songe sur toi. Dans cette même forêt, Venla et toi vous vous teniez gracieusement enlacés, en contemplant gravement les nuages. Vous imploriez du ciel quelque signe, un témoignage sur l'opportunité de vos amours. Le ciel écoutait, la forêt, la terre et les petits oiseaux écoutaient aussi, et vous, plongés dans un silence profond, vous attendiez ce qui allait arriver. Alors vint une vieille corneille, elle plana et tournoya dans l’air calme, puis, parvenue à l’endroit où vous étiez, elle vous reluqua, mais détournant bientôt les yeux, elle étendit les pattes et laissa tomber quelque chose de blanc qui s’écrasa sur le front des deux amoureux, s’aplatit en plein sur leur frimousse. Il ne faut pourtant pas te fâcher pour ça, car je l’ai vraiment rêvé, je ne l’ai pas forgé dans ma propre tête. 02072
Bottom
02073
Top
JUHANI: Majd adok én a te átkozott... JUHANI: Maudit gamin ! Je vais te... 02073
Bottom
02074
Top
És ezzel vadul nekirontott Eerónak, ő azonban fürgén megugrott haragos bátyja elől. Letért az útról, és mint a nyúl, futott árkon-bokron át, Juhani azonban megvadult medveként robogott utána. Röpült vállukon a tarisznya, lábuk alatt döngött a szikkadt föld, és visszhangzott az erdő a testvérek kiáltásaitól, akik békére, mérsékletre intették a két nekivadultat. Eero újból visz-szakanyarodott az útra, s a többiek elébe futottak, hogy megmentsék a felbőszült Juhani haragjától, aki már szorosan öccse sarkában nyargalt. Et il s’élança courroucé contre Eero qui détala à toute vitesse devant son frère furieux, franchit le chemin d’un bond et fila comme une lièvre à travers la lande ; Juhani, tel un ours enragé, le poursuivait. Les sacs sautaient sur leurs dos, le sol dur sonnait sous leurs pieds, et les autres frères criaient, exhortant les batailleurs au calme et à la concorde. Mais Eero se hâta de regagner le chemin, et ses frères se portèrent à sa rencontre pour le sauver des pattes du terrible Juhani qui courait déjà sur les talons de son cadet. 02074
Bottom
02075
Top
TUOMAS: Állj csak meg szépen, Juhani! TUOMAS: Halte-là, Juhani! 02075
Bottom
02076
Top
JUHANI: Eltiprom azt az átkozottat! JUHANI: Je veux lui rompre les côtes ! 02076
Bottom
02077
Top
TUOMAS: No, csak szépen, fiacskám. TUOMAS: Tout doux, mon petit. 02077
Bottom
02078
Top
JUHANI: Pusztulj innen! JUHANI: Enfer et damnation ! 02078
Bottom
02079
Top
AAPO: Hiszen csak szeget szeggel fizetett. AAPO: Il t’a rendu la monnaie de ta pièce. 02079
Bottom
02080
Top
JUHANI: Átkozott legyen Eero nyelve, átkozott legyen ez a nap! Az istenfáját! Kosarat kaptunk Venlától. Görbe szarvú ördögök és égiek serege! Egyölnyire sem látok, olyan sötét előttem az ég és a föld, olyan fekete minden a szívem miatt. A hétszentségit! JUHANI: Maudite soit sa langue ! Maudite soit cette journée ! Venla nous a remballés ! Par les cornes du diable ! Mes yeux ne voient pas à une toise, la terre et le ciel sont noirs, noirs à cause de mon oœur. Enfer et damnation ! 02080
Bottom
02081
Top
SIMEONI: Ne káromkodj, ember! SIMEONI: Ne jure pas, frère I 02081
Bottom
02082
Top
JUHANI: De biz káromkodok, hogy felfordul és darabokra hull az egész keserves világ! JUHANI: Je jure pour que la terre tournoie et qu’elle s’écrase comme un vieux traîneau surchargé de billons ! 02082
Bottom
02083
Top
SIMEONI: Mitévők legyünk? SIMEONI: Qu’y pouvons-nous faire ? 02083
Bottom
02084
Top
JUHANI: Tenni? Ha ez az ábécéskönyv nem Isten szava, nem Isten saját könyve lenne, úgy rögtön ízzé-porrá tépném! De nézzetek ide: ezen a sziklán rögtön rapi-tyára verem a kenyerestarisznyám! Akarjátok látni? JUHANI: Qu’y faire ? Si cet abécédaire n’était pas la parole de Dieu, le propre livre de Dieu, je le déchirerais sur-le-champ en mille morceaux, en mille morceaux ! Ah ! mais regardez ! mon sac à provisions ! je vais le réduire en bouillie. Voulez-vous voir ? 02084
Bottom
02085
Top
SIMEONI: Az istenért, hogy bánsz az ég ajándékával?! Emlékezz a paimiói lányra!* SIMEONI: Pour l’amour de Dieu ! Non ! ne galvaude pas les dons de Dieu ! 02085
Bottom
02086
Top
JUHANI: Szívem telve gyötrelemmel. JUHANI: C’est pour apaiser la douleur de mon cœur. 02086
Bottom
02087
Top
SIMEONI: „Türelem a gyötrelemben: vigadozás a meny-nyekben.” SIMEONI: « Ici-bas douleur funeste, mais là-haut manné céleste ! » 02087
Bottom
02088
Top
JUHANI: Fütyülök arra az égi vigasságra, ha egyszer nem kaptam meg Mánnistö anyó Venláját. Jaj, testvéreim, édes atyámfiai! Bizonnyal megértenétek, ha tudnátok, hogy már tíz éve minden gondom-gondolatom e körül a fehércseléd körül forgott. Most azonban minden reményem odavan, füstbe ment minden tervem. JUHANI: Je me fiche de ta manne céleste, parce que je n’ai pas obtenu la main de Venla. Ah ! mes frères, ma grande famille ! Vous comprendriez, si vous saviez que depuis dix ans bientôt mes pensées ont follement voltigé autour de cette colombe ; mais mon espoir s’est dissipé à présent, dissipé comme la cendre dans le vent. 02088
Bottom
02089
Top
TIMO: Bizony már kora reggel kosarat kaptunk. TIMO: De bon malin, on a remporté une veste. 02089
Bottom
02090
Top
JUHANI: Valamennyien! JUHANI: Oui, toute la bande ! 02090
Bottom
02091
Top
TIMO: Senkinek, még a legkisebbnek sem kegyelmeztek. Kosarat kaptunk mindnyájan. TIMO: Aucun ne fut épargné, pas même le plus petit, on y a tous passé. 02091
Bottom
02092
Top
JUHANI: Mindenki, mindenki! De mégis jobb így, mintha egyikőtök feleségül kapta volna őt. Az ördög vigye, most kegyedenül ellazsnakolnám, ha valaki elkaparintotta volna előlem. El én! JUHANI: Tous, tous ! Mais pourtant c’est mieux que si un de vous l’avait obtenue. Sacrebleu ! celui qui aurait eu cette chance, je lui aurais cassé les reins ! Et je l’aurais fait ! 02092
Bottom
02093
Top
TUOMAS: Siralmasan viselkedtünk. Erre vall a lány gúnyos mosolygása is, mikor Aapo előadta közös dolgunkat. TUOMAS: On a été tout à fait ridicules. On l’a bien vu à la mine railleuse de Venla après qu’Aapo eut exposé notre affaire commune. 02093
Bottom
02094
Top
JUHANI: Alapos verést érdemelne az a hitvány fehércseléd! így csúfot űzni belőlünk! Várj csak, ringyó! Hanem igaz, ami igaz: Aapo kivágta a rezet. Csakhogy itt még a kerubok ékesszólása sem használt volna. JUHANI: Elle mériterait une bonne fessée, cette mijaurée ! Se moquer de nous ! Attends un peu, gamine ! Aapo a l'ait de son mieux, on ne peut le nier. Mais même les paroles d’un chérubin n’auraient pas eu plus de succès. 02094
Bottom
02095
Top
TIMO: Bezzeg ha fekete posztókabátban álltunk volna a lány elé, és mellényünk zsebében, mint ökölnyi répa, aranyóra domborodott, óraláncunkon kulcs fityegett, agyarunkban ezüstkupakos pipa füstölgőn volna, hej, a kutyafáját! nem zápult volna meg a dolgunk. TIMO: Si on s’était présenté devant elle en redingotes noires, et qu’une montre grosse comme un navet eût gonflé notre gousset, si en outre une clef avait tinté contre la chaîne, et qu’une pipe à garniture d’argent eût fumé entre nos dents, alors, nom d’un chien ! on aurait tiré de notre affaire des œufs et des poulets. 02095
Bottom
02096
Top
JUHANI: Lánynak és szarkának egyformán csak a fényes csecsebecse tetszik. Hanem Aapo hallgat, mint a befagyott tó. JUHANI: La femme et la pie ont toutes deux une vive passion pour tout ce qui brille. — Mais Aapo reste silencieux comme un lac gelé. 02096
Bottom
02097
Top
AAPO: A szavam úgyis elveszne a viharban. Vagy talán haragod vad forgószele már csillapodik kebledben? AAPO: Notre voix n’a pas d’écho dans la tempête. Ou bien les tourbillons de la colère commencent-ils déjà à s’apaiser dans ton sein ? 02097
Bottom
02098
Top
JUHANI: Szívem véres tava még soká háborog. De mondjad mégis azt a szót. JUHANI: La mare sanglante de mon cœur bouillonne encore, bouillonnera longtemps. Mais dis quand même un mot. 02098
Bottom
02099
Top
AAPO: Akár kettőt is. Halljad hát! Fogd kezedbe a szívedet, és súgd a fülébe az ész szavát: Venla kikosarazott, mert nem szeret. És hogy nem szeret, az ne keserítsen; mert a szerelem tüzét nem emberi szándék, hanem az ég gyújtja lángra. A kolduslány a királyba lesz szerelmes, a hercegnő pedig majd eleped a kéményseprő fiú után. így száll erre-arra a szerelem szele, és sohasem tudod, mely irányból jő. AAPO: Deux même. Écoute donc. Prends ton cœur dans ta main et parle-lui ainsi à l’oreille, avec la voix de la raison : Venla ne se soucie pas de toi parce qu’elle ne t’aime pas ; si elle agit ainsi, ne t’en irrite pas ; car c’est le ciel qui allume la flamme de l’amour, et non pas le désir de l’homme. La mendiante s’éprend du roi, et la princesse tombe follement amoureuse du charbonnier. L’amour voltige ainsi à son gré de-ci de-là, et nul ne sait d’où il vient. 02099
Bottom
02100
Top
TIMO: A szeretet onnan fúj, ahonnan akar, s te csak a zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő, és hová megy. így mondogatta ezt hajdan a falu-szegénye öregasszony is. De úgy hiszem, ő az Isten szeretetére gondolt. TIMO: L’amour souffle d’où il veut ; tu l’entends murmurer mais tu ne sais d’où il vient ni où il va. Je l’ai souvent entendu dire par la vieille de l’assistance publique. Mais je crois qu’elle pensait alors à l’amour divin. 02100
Bottom
02101
Top
AAPO: És szólj szívedhez, Juhani, még ekképpen: Ne kapálózz! Venla okosan tette, hogy nemet mondott. Mert házasságra lépni szerelem nélkül, ez sohasem vezet jóra, hanem csak bajt és örök perpatvart okoz, mint ahogy azt manapság sokszor láthatjuk. Igen, testvérek, Venla is válassza azt, akit a sors néki rendelt, és mi is így teszünk majd. AAPO: Dis encore à ton cœur, Juhani : Cesse de t’agiter. Venla a bien fait de te refuser ; car un mariage sans amour, ça ne va pas, ça tourne mal et cause des tourments éternels, comme malheureusement on le voit et l’entend souvent de nos jours. Hé oui ! mes frères. Que Venla prenne celui qui lui est destiné, et nous ferons de même. 02101
Bottom
02102
Top
TIMO: Azt a lányt, akit az én oldalbordámból faragtak, megszerzem, ha a fene fenét eszik is. Hanem tudok még valamit: a férfiembernek bal oldalán ül a szíve, az asszonynak jobboldalt. TIMO: Je finirai bien par dénicher la femme qui a été fabriquée avec ma côte, même si le diable s’en mêle. Et je sais encore une chose : chez l’homme, le cœur bat à gauche dans la poitrine, chez la femme à droite. 02102
Bottom
02103
Top
JUHANI: Csakhogy az én szívem nem ül, hanem ugrál és táncol, mint valami pogány. Ah, te bolond, te cigánylány! Miért vetsz meg engem, a parasztot, a gazdag tanya legidősebb fiát? JUHANI: Mon cœur ne bat pas, il bondit et rue comme un païen. Oh ! gredine, bohémienne, pourquoi m’as-tu repoussé, moi, le paysan, l’enfant de la plantureuse ferme, le fils aîné ? 02103
Bottom
02104
Top
AAPO: No, ezen aztán nincs mit csodálkoznunk. A házunk siralmasnál is siralmasabb állapotban van, és Venla azt reméli, bár hiába, hogy sokkal módosabb házba viszik majd gazdasszonynak. Hiszen úgy hallottam, az a jóféle Sorvari Juhani teszi neki a szépet. AAPO: Il n’y a rien là d’étonnant. Notre domaine est dans un délabrement criant, et cette demoiselle espère, bien qu’en vain à mon avis, devenir la maîtresse d’une ferme bien meilleure. On dit que cet excellent Juhani de Sorvari la courtise assidûment. 02104
Bottom
02105
Top
JUHANI: Hejh, te sörteállú Jussi! Ha most a körmeim közé kerülnél, ugyan megsimogatnálak! Elbolondí-tani, örökös szégyenbe keverni azt a lányt! JUHANI: Ce Jussi au menton pointu ? Si tu étais entre mes pattes, tu passerais un fichu quart d’heure ! Séduire une fille pour la plonger dans la honte éternelle ! 02105
Bottom
02106
Top
AAPO: Bizony, bizony, bolond és hamis a világ. Venla nagyon csinos, Jussi nagyon csalfa. A Sorvari-tanya rendes-módos ház, és ez csábítja őt. Jukola azonban, ez a nyomorult fészek, nagyon hitvány állapotban van, mi pedig, a ház hét örököse, még nagyobb nyomorúságban. A világ legalábbis így ítél rólunk. Az emberek, emlékezve ifjúságunkra és lusta, eszeveszett életünkre, többé semmi tisztességes tettet nem várnak tőlünk. Jól tudom, talán tízévnyi rendes és minden tekintetben becsületes viselkedéssel is csak nehezen szerezhetnénk vissza teljes emberi méltóságunkat honfitársaink szemében. Bizony bajos megszabadulni a rossz hír szennyétől, ha egyszer ránk ragadt. De mégis jobb talpra állni végre, mint örökösen elsüllyedni nyomorúságunk mocsorába. Ezért hát rajta, rajta, lépjünk minden erőnkkel a javulás útjára! AAPO: Hé oui ! Le monde est à la fois toqué et perfide. Venla ne manque pas de beauté, ni Jussi d'astuce. Sorvari est une ferme imposante, qui fascine, tandis que Jukola, ce nid de misères, est dans un piteux état et que nous-mêmes, les sept héritiers du domaine, nous sommes, aux yeux du monde tout au moins, dans un état encore plus piteux. Les gens, qui se souviennent de notre jeunesse paresseuse et souvent folle, n’attendent plus rien de bon de nous. Et je sais que même si nous nous conduisions de façon exemplaire et honorable pendant dix ans, nous pourrions à peine reconquérir la considération et l’estime de nos concitoyens, tellement il est difficile d’effacer la souillure d’une mauvaise réputation, une fois qu’elle s’est attachée à quelqu’un. Mais il vaut mieux essayer de se relever que sombrer à jamais dans le bourbier de notre avilissement. C’est pourquoi, appliquons-nous de toutes nos forces à nous améliorer. 02106
Bottom
02107
Top
JUHANI: A javulás útján járunk most is! De ez a szerencsétlen leánykérés olyan ütést mért a szívemre, hogy napokig, sőt hetekig szenvedek majd tőle. Kegyetlen sebet kaptam. JUHANI: On est déjà sur la bonne voie. Mais le triste refus de Venla a donné à mon cœur un coup dont il souffrira terriblement pendant des jours et des semaines, il m’a causé une blessure. 02107
Bottom
02108
Top
AAPO: Sebet hát, az igaz. De az idő, jól tudom, majd begyógyítja ezt is a feledés balzsamával. Hanem micsoda menet az ott, az úton? AAPO: Une blessure, en vérité, une blessure ; crois-moi, le temps la cicatrisera et la recouvrira de la peau de l’oubli. — Mais quel est ce vacarme là-bas sur la roule ? 02108
Bottom
02109
Top
TIMO: A toukolai legények vidám serege. TIMO: C’est la joyeuse bande des garçons de Tou-kola. 02109
Bottom
02110
Top
AAPO: A bitangok! Szent Heverdel napját ünnepük ilyen féktelen dőzsöléssel. AAPO: Ils fêtent la Saint-Lundi par une bombe effrénée, ces vauriens. 02110
Bottom
02111
Top
TIMO: És nagyon szeretnék, ha mi is velük tartanánk. TIMO: Et ils voudront absolument nous avoir avec eux. 02111
Bottom
02112
Top
JUHANI: Közeleg a kísértés. JUHANI: La tentation approche. 02112
Bottom
02113
Top
TIMO: De jól megy a dolguk! TIMO: Ils ont l’air de bien rigoler. 02113
Bottom
02114
Top
JUHANI: Bezzeg nekünk! Ugyan mi vár ránk? Ezer szarvas ördög! Bennünket, szegényeket, siralmas csi-hipuhi-ünnep vár. JUHANI: Mais nous ? Qu’est-ce qui nous attend ? Tonnerre ! une cuisante raclée, mes pauvres frères ! 02114
Bottom
02115
Top
EERO: Micsoda különbség! A kántor pitvarában az ábécét biflázni, vagy vidám cimborákkal énekelve-kur-jongatva Szent Heverdel napját ünnepelni. EERO: Quel contraste ! suer sur l’alphabet dans un coin chez le chantre, ou célébrer par des cris et des chants une joyeuse Saint-Lundi en joyeuse compagnie ! 02115
Bottom
02116
Top
JUHANI: Nagy különbség, olyan nagy különbség, mint a mély kút s a magasságos ég között. Testvérek, merre menjünk? JUHANI: La différence est énorme, aussi grande qu’entre le puits de l’abîme et les hauteurs du ciel. Frères, où aller ? 02116
Bottom
02117
Top
EERO: Gyerünk az égbe, azt mondom! EERO: Départ pour le ciel ! 02117
Bottom
02118
Top
AAPO: A kútba, a kútba! Szürcsölni az élet vizét! A tudás, művészet és bölcsesség mélységébe akarunk le-szállni. AAPO: Pour le puits, pour le puits ; allons nous abreuver à l’eau de la vie. Nous devons nous plonger dans les trésors de l’instruction, du savoir et de la sagesse. 02118
Bottom
02119
Top
TUOMAS: A kántorhoz, a kántorhoz! TUOMAS: Chez le chantre, chez le chantre ! 02119
Bottom
02120
Top
JUHANI: Kocogjatok hát! JUHANI: En avant ! 02120
Bottom
02121
Top
EERO: Hallgassátok csak Kissala Aapeli flótáját. EERO: Entendez-vous la clarinette d’Aapeli de Kissala ? 02121
Bottom
02122
Top
JUHANI: Gyönyörű! JUHANI: Superbe ! 02122
Bottom
02123
Top
TIMO: Úgy szól, mint az arkangyalok trombitája. TIMO: Elle retentit comme la trompette de l’archange. 02123
Bottom
02124
Top
JUHANI: Mikor az égiek serege egzecíroz és masírozik, hogy csak úgy száll a por. Gyönyörű! JUHANI: Quand l’armée céleste marche et s’exerce en faisant tourbillonner la poussière. Superbe ! 02124
Bottom
02125
Top
TIMO: Nagyon szeretnék, ha velük tartanánk. TIMO: Ils voudront absolument nous entraîner avec eux. 02125
Bottom
02126
Top
JUHANI: Tudjuk jól. Közeledik a kísértés, közeledik bizony. JUHANI: C’est sûr. La tentation s’approche de nous, elle approche vraiment. 02126
Bottom
02127
Top
Míg a testvérek így beszélgettek, egy csapat toukolai legény közeledett feléjük, de éppenséggel nem olyan barátságos jóindulattal, mint ahogy a jukolaiak hitték. A legények alaposan beszeszeltek, és most kedvük támadt, hogy borsot törjenek a testvérek orra alá. Ezért rágyújtottak arra az imént költött nótára, melynek a „Hét ember ereje” címet adták. Kissala Aapeli csak fújta a flótát, ők pedig ekképp énekeltek: Entre temps, la bande des jeunes gens de Toukola était arrivée près des frères, mais pas précisément avec les intentions bienveillantes et cordiales que ceux-ci supposaient. Ils étaient passablement ivres et d’humeur à brocarder un peu les frères ; aussi entonnèrent-ils sous leurs nez une chanson récente appelée : La force de sept hommes. Et, accompagnés par la clarinette d’Aapeli, ils abordèrent les écoliers en braillant : 02127
Bottom
02128
Top
Gége, sivíts, harsogj, ének:
dicsérjétek, ifjak, vének,
a hét ember erejét.

Hét csillagból van a Göncöl:
hét fajankó lót-fut, bömböl
Jukolának udvarán.

Juho dühöng, döng a pajta,
elsőszülött, látni rajta:
minden öccse rettegi.

Tuomas, mint egy tölgyfa, megáll.
Mint Salamon, úgy prédikál
Aapo, a bölcs férfiú.

Simeonnak leng szakálla,
siránkozik szegény pára,
hogy az ember bűnben él.

Borsót kotyvaszt Simeonka,
a zsírt belé Timo dobja,
ráadásul belé köp.

Lauri csak az erdőt járja,
felsandít a ferde fákra,
szaglász, turkál, mint a borz.

Végül jő a farok bojtja,
Jukola pimasz porontya:
Eero makacs, morcos eb.

Előszedtem mindet sorba,
büszkék, mint egy bikacsorda,
marha erős hét legény.
Ensemble chantons à tue-tête
Notre nouveau refrain de fête,
Hurlons la force de sept hommes !

La Grande Ourse a ses sept étoiles,
Jukola, de sa maigre moelle,
Nourrit sept paresseux bonshommes.

Juho gueule, crie et tapage
El dans la maison tout saccage,
Juho, Jeannot, ce gros bêta.

Tuomas est fort comme un chêne,
Et Aapo prêche à perdre haleine,
Le Salomon de Jukola.

Simeoni bouillit des pois,
Gémit sur la création,
Satan, le mal et le pécheur.

Simeoni bouillit des pois,
Et Timo crache dans les plats
Pour leur donner de la saveur.

Lauri rôde dans les forêts,
Cherchant des arbres contrefaits,
Fouille le sol comme un blaireau.

Enfin vient Eero, rusé nain ;
C’est un méchant et fin coquin,
Un roquet au vilain museau.

Telle est la troupe respectable,
Comme des taureaux à l'étable,
Avec la force de sept hommes 1
02128
Bottom
02165
Top
Fogcsikorgatva, szótlanul hallgatták a testvérek a nótát. De kínzóik csúfolódása ezzel még korántsem ért véget, hanem csak úgy záporozott a sok gúnyszó feléjük; különösen az ábécé-kakassal és annak tojásaival bosszantották a testvéreket. A Jukola fiúk epéje forrni kezdett, és szemük szúrósan összeszűkült, mint a nyérc szeme, ha a sötét rengetegben egy fatörzs alól föltekint a napsütötte égre. Ekkor az egyik toukolai betyár, elhaladva Juhani mellett, hirtelen kikapta kezéből az ábécét, és minden erejével futásnak eredt. Juhani vad haraggal iramodott utána, de ugyanekkor a többi testvér is reárontott a csúfolkodókra, és szörnyű verekedés kerekedett. Először csak pofonok csattantak itt is, ott is, de aztán egymás torkának estek, és - vakon, lihegve - ütni, vágni, csépelni kezdték egymást. Keményen vagdal-koztak a toukolaiak, de még keményebben hadakoztak a jukolaiak, és mint a pöröly, úgy döngött az öklük ellenfelük koponyáján. Ott henteregtek a piszokban, porban, mely nemsokára vastag felhőkben szállt az ég felé, és csak úgy záporozott a homok meg a kavics a közeli bokrok levelére, így dúlt, zajlott a csata egy ideig, s a testvérek, már-már győztesen, hangosan üvöltötték: „Kéritek-é már, ti átkozottak, a kegyelmet?”, mire a felhőkből felelt a visszhang: „Kegyelmet!” De még soká eltartott, míg végre megtörött a toukolaiak ellenállása, s a legények legyőzve, erőtlenül a földre hanyatlottak. Széttépett gúnyában, dagadtra vert képpel hevertek a porban, és mohón szítták magukba a hűsítő, friss levegőt. Büszke győztesként álltak fölöttük a testvérek, azonban rajtuk is meglátszott, hogy elegük van a harcból, és jólesik egy kis pihenés. Különösen Eeróval bántak el csúnyán, mivel kurta termete nagy előnyt adott ellenfelének. Verekedés közben nemegyszer mint valami kis dakszlikutya hempergett a többiek lábánál, és csak testvéreinek szapora segítsége mentette meg a széttaposástól. Felborzolt hajjal, szuszogva-lihegve ült az árokparton, és új erőt gyűjtött magának. En silence, les dents serrées, les frères écoutèrent celte chanson. Comme les taquineries de leurs persécuteurs n’en restaient pas là, mais que les railleries continuaient à pleuvoir sans trêve, spécialement à propos du coq de l’abécédaire et de sa ponte, les frères sentirent la moutarde leur monter au nez ; leurs yeux devinrent menaçants, se rapetissèrent comme ceux d’un putois qui, caché sous une souche au fond des bois obscurs, regarde l’éclat du jour. Il arriva alors qu’un des jeunes gens, plus hardi que les autres, arracha soudain en passant le livre que portait Juhani et se sauva à toutes jambes ; Juhani, hors de lui, bondit à sa poursuite. Ses frères tombèrent alors à bras raccourcis sur leurs tourmenteurs, et la rixe devint générale. On commença par échanger des gifles retentissantes, puis on se saisit à la gorge et on se mit à cogner aveuglément, en ahanant, à griffer et à déchirer tout ce qui tombait sous la main. Les garçons de Toukola rendaient furieusement coup pour coup, mais ceux de Jukola frappaient plus furieusement encore, et leurs poings s’abattaient lourdement comme des marteaux sur les crânes de leurs adversaires. On se roulait dans la poussière qui montait en nuages de la route sèche, et le sable et le gravier crépitaient sur les buissons voisins. La bruyante bagarre dura quelques instants, puis les frères, déjà presque vainqueurs, crièrent : Canailles ! Demandez-vous grâce ? — et l'écho répondit dans les nues : Grâce ! Mais les gars de Toukola résistèrent quand même longtemps encore, jusqu’à ce qu’enfin, à bout de forces, ils se laissèrent choir par terre ; ils gisaient avec leurs habits lacérés et leurs visages tuméfiés, aspirant avidement l’air frais dans leurs poitrines échauffées, haletantes. Les frères, debout, étaient victorieux ; mais leur aspect montrait clairement qu’ils avaient passablement écopé dans la bataille et n’étaient pas fâchés de pouvoir se reposer un moment. C’était Eero qui avait encaissé les plus rudes horions, car sa petitesse donnait un avantage sérieux à l’adversaire. Au cours des rixes il lui arrivait souvent de rouler comme un basset dans les jambes des combattants, et seul un prompt secours de ses frères l’empêchait alors d’être complètement foulé aux pieds ; les cheveux ébouriffés, il était assis au bord du fossé et rassemblait de nouvelles forces en respirant à longs traits. 02165
Bottom
02166
Top
Midőn a többiek már épp abbahagyták a verekedést, Juhani is megérkezett egy toukolai legénnyel, akit gallérjánál fogva vonszolt maga után, s közben meg-meg-szorongatta a szerencsétlen torkát. Félelmetes és borzalmas volt a legidősebb Jukola testvér ábrázata. Apró szemeiben, melyek vérrel befutva vadul forogtak gödrükben, tüzes harag lángolt, arcáról maró verejték csörgött alá, és mint a csatamén fújt és lihegett. Au moment où les autres cessaient les hostilités, Juhani arriva avec son prisonnier qu’il traînait par le collet et serrait parfois à la gorge. Le visage de l’aîné de Jukola était effrayant, terrible à voir. La colère étincelait comme du feu dans ses petits yeux injectés de sang qui roulaient rageusement ; la sueur ruisselait sur ses joues, et il soufflait et haletait comme un étalon. 02166
Bottom
02167
Top
JUHANI: Keresd meg az ábécémet, add elő a könyvemet, de nyomban! Különben úgy megszorongatlak, hogy kimegy belőled a szusz, hallod-e? Az isten szent szerelmére, add ide a piros táblás könyvemet, te csibész, mert különben adok neked, így e! JUHANI: Ramasse mon livre, ramasse mon abécédaire, tout de suite ! Sinon je te fais sortir tout le jus du corps. Au nom de Dieu, ramasse mon livre à couverture rouge, crapule ! Attention ! je vais cogner. Attrape ! 02167
Bottom
02168
Top
A LEGÉNY: Ne Üss! LE GARÇON: Ne frappe pas ! 02168
Bottom
02169
Top
JUHANI: Az ábécéskönyvemet! JUHANI: Mon livre I 02169
Bottom
02170
Top
A LEGÉNY: Odadobtam a bokorba! LE GARÇON: Là, je l’ai lancé dans ce buisson. 02170
Bottom
02171
Top
JUHANI: Add ide szépen, engedelmesen a kezembe, te csirkefogó. Azt hiszed talán, te betyár, hogy itt csak úgy táncolhatsz kedved szerint? Hát nem adod rögtön a kezembe azt a piros táblás ábécét? JUHANI: Mets-le dans ma main, poliment, aimablement, canaille ! Est-ce que tu t’imagines être à une fête, vaurien ? Vas-tu enfin me donner mon livre, fripouille ? 02171
Bottom
02172
Top
A LEGÉNY: A gégém, hé! Összelapítod a gégémet! LE GARÇON: Tu me broies le cou ! Oh mon cou I 02172
Bottom
02173
Top
JUHANI: Az ábécéskönyvem! Az Úr óvjon bennünket! Az ábécémet! JUHANI: Mon livre ! Que Dieu nous protège ! Mon livre I 02173
Bottom
02174
Top
A LEGÉNY: Itt van, te szörnyeteg. LE GARÇON: Le voici, homme redoutable. 02174
Bottom
02175
Top
JUHANI: Csókold meg szépen. Igen, igen, csókold csak meg. JUHANI: Donne-lui un petit baiser; oui, oui, embrasse-le gentiment. 02175
Bottom
02176
Top
A LEGÉNY: Mit? Megcsókoljam? LE GARÇON: Quoi ? L’embrasser ? 02176
Bottom
02177
Top
JUHANI: Igen, igen, csókold meg szépen. Az Úr szerelmére, csókold meg hamar, ha nem viszket a hátad, és ha kedves az életed. Tedd meg hamar, mert különben véred ebben a minutumban bosszúért kiált fel az égre, mint hajdan a jámbor Ábelé. Hiszen láthatod, hogy képem a haragtól oly fekete, mint a szaunabéli manóké. Ezért hát csókold meg csak azt az ábécét. Kérlek szépen mindkettőnk érdekében. így ni! JUHANI: Mais oui, et tendrement ! Fais-le, pour l’amour de Dieu, mon cher ami, si le cuir te démange et si la vie t’est chère. Dépêche-toi, sinon, en cet instant, ton sang criera vengeance sur ma tête, comme jadis celui du pieux Abel. Tu vois que mon visage est noir de rage comme celui d’un lutin de cheminée. Embrasse vite mon livre, je t’en prie pour notre bonheur à tous les deux. — Voilà, c’est bien ! 02177
Bottom
02178
Top
A LEGÉNY: No, meg vagy elégedve? TOUKOLAINEN. Oletko tyytyväinen? 02178
Bottom
02179
Top
JUHANI: Most már igen. Menj hát, és köszönd Teremtődnek, hogy ily könnyen megúsztad. És ha ott a vállad és kobakod között némi kellemetlen nyomokra lelnél, mintha satuba szorítottak volna, vagy ha holnap golyvád akar nőni, hát ne nagyon csodálkozz. Menj hát, menj. De még egy szót, öcskös. Ki költötte azt a nótát, amit az imént hallottunk tőletek? JUHANI: Vallan tyytyväinen. Mene nyt ja kiitä Luojaasi, että pääsit tällä. Ja jos tuossa välimaassa, hartioittesi ja tuon päänuijas välillä, olet havaitseva joitakin jälkiä, ikäänkuin kruuvipenkin hampaista, ja varsinkin jos huomenna tunnet siellä vielä niinkuin siantaudin tapaista kankeutta, niin äläppäs juuri kovin tuota ihmettele. Niin, mene nyt. Mutta yksi sana vielä, yksi sana, veikkoseni. Kenen sepittämä on veisu, jota meidän äsken täytyi kuullella korvat pystyssä? 02179
Bottom
02180
Top
A LEGÉNY: Nem tudom. TOUKOLAINEN. Sitä en tiedä. 02180
Bottom
02181
Top
JUHANI: Valid meg szépen! JUHANI: Sano kidastasi! 02181
Bottom
02182
Top
A LEGÉNY: Nem tudom. TOUKOLAINEN. Minä en tiedä. 02182
Bottom
02183
Top
JUHANI: No, majd megtudom én. Hanem add át üdvözletemet Kissala Aapelinek, és mondd meg neki, hogy ha egyszer utamba kerül, hát fogadom, hogy a torka még élesebb hangokat fog adni, mint imént a flótája. Eredj, no, eredj, mert az én jelenlétem nem válik épp egészségedre. És ne dörmögj nekem bosszúról. Vigyázz, nehogy még egyszer utánad eredjek, és kiadjam neked a ráadást. JUHANI: No, no, kyllähän siitä aina tiedon saan. Mutta vie minulta terveisiä Kissalan Aapelille ja sano hänelle, että koska hänen kohtaan, niin soipa hänen kurkkunsa vielä kileämmin kuin äsken hänen klaneettinsa. Mene nyt; sillä minun läsnäoloni ei ole sinulle juuri terveellistä.--Ole mököttelemättä kostosta. Varo etten saa sitä pistosta päähäni että kaapaisen perässäsi, antamaan sinulle hieman kaupan päälle. 02183
Bottom
02184
Top
TUOMAS: Hagyd már békén a nyomorultat. TUOMAS: Olkoon hän jo rauhassa, kurja mies. 02184
Bottom
02185
Top
JUHANI: Ez magkapta a magáét, állítom. De hagyjuk itt ezt a felszántott, ezerszer keresztül-kasul feltúrt országutat. Nem tanácsos sokáig itt időznünk, mert a törvény szigorúan elítéli a verekedést az országúton, és bizony könnyen hűvösre kerülhetünk. JUHANI: Hän on saanut köniinsä, minä takaan sen.--Mutta jättäkäämme tämä hirveästi kynnetty, tuhanteen ristiin viilletty maantiensarka. Tässä ei ole nyt hyvä viipyä: sillä tappelu maantiellä on, lain kannalta katsoen, kovin vaikea asia ja taitaa saattaa miehensä koviin kiipaleisin. 02185
Bottom
02186
Top
AAPO: Iszkoljunk hát! Hanem ez volt aztán a haddel-hadd! Csúnyán megtépáztak volna, ha Simeoni nem segít; ő azonban leszórta rólam a csibészeket. AAPO: Partons! Quelle belle dégelée! J’y aurais laissé davantage de plumes, sans Simeoni qui a un peu éparpillé l’essaim qui s’acharnait sur moi. 02186
Bottom
02187
Top
SIMEONI: Ugyan miért is nyúltunk hozzájuk? Lám, esendő az ember, és haragját meg a bűn erejét nehezen tudja féken tartani. Ó, látva, hogy csépeli Tuomas ökle a legényeket, azt gondoltam: ebből emberhalál lesz! SIMEONI: Pourquoi les avons-nous attaqués ? L’homme est faible et ne peut réprimer sa colère et la force du péché. Ah ! quand j’ai vu le poing dé Tuomas terrasser nos ennemis, j’ai bien cru qu’un meurtre allait être commis. 02187
Bottom
02188
Top
TUOMAS: Talán nagyon vigyázatlanul vertem őket, de verekedtek már kisebb okból is. Hanem igyekezzünk serényebben; múlik az idő. TUOMAS: Löinpä kenties liian varomatta, mutta onhan jo vähemmästäkin lyöty.--Astukaamme huikeammin; päivä joutuu. 02188
Bottom
02189
Top
Sebesen lépkedtek a testvérek, azonban a düh és bosszúság csak nem akart eltűnni a képükről, és mindig élesen a szívükbe nyilallt, valahányszor eszükbe jutott a toukolai legények gúnyverse. Legelöl Juhani lépkedett komor szótlansággal; haragtól fűtve sebesen kocogott előre, közben ki-kiköpött maga elé, és fejét rázo-gatta. Végül odafordult a többiekhez, és megkérdezte: Ils avancèrent rapidement ; la fureur et l'indignation crispaient encore leurs visages et leur rongeaient furieusement le cœur, quand ils songeaient aux couplets railleurs. Juhani marchait devant, silencieux, sous l’empire de la colère, secouant la tête et crachant parfois. Enfin, il se retourna vers les autres et ouvrit la bouche. 02189
Bottom
02190
Top
JUHANI: Ugyan melyik átkozott találhatta ki ezt a verset? JUHANI: Quelle est la sacrée fripouille qui a bien pu composer cette idiote de chanson ? 02190
Bottom
02191
Top
EERO: Kissala Aapeli. EERO: Aapeli de Kissala. 02191
Bottom
02192
Top
JUHANI: Én is azt gyanítom, mert Aapeli csúfondáros fickó. Ő költötte azt a gonosz gúnyverset öreg káplánunkról is, aki - isten bocsá’! - a katekizmusvizsgán kissé beszennyezte az orrát. AAPO: Je le crois aussi, car c’est un satané moqueur. C’est lui qui a fait jadis cette dégoûtante chanson sur notre vieux pasteur qui — Dieu le protège ! — s’était légèrement piqué le nez lors d’un examen de lecture. 02192
Bottom
02193
Top
TIMO: Ha lenne egy fél messzely pálinkám, súgnék néhány szót Nikula Ananias fülébe, és csakhamar ölnyi hosszú verset hallhatnánk arról, hogy miféle ember ez az Aapeli. Nagy lókötő, vén bitang. Flótával a kezében folyton a falut járja, gyereket csinál a béreslányoknak, és öreg anyja nyakán élősködik. Piszkos csirkefogó! TIMO: Mutta olisi minulla kortteli viinaa ja pari sanaa kuiskata Nikulan Ananian korvaan, niin kuulisimmepa piankin vaikka syllän pituisen veisun, jossa kyllä näytettäisiin mikä mies hän on tämä Aapeli. Suuri lurjus ja hunsvotti hän on; kävelee pitkin kyliä klaneetti kädessä, tekee pii'oille lapsia ja elää vanhan äitinsä niskoilla. Uuspeili koko mies. 02193
Bottom
02194
Top
JUHANI: Ha ez a „Hét ember ereje”-nóta tényleg az ő kobakjában született, hát akkor, ahol először utamba kerül, és ha mindjárt a templom pitvarában is, ott fogom lenyúzni a bőrt a kobakjáról, a tarkójától a szemöldökéig. Le én! De vajon nem csaphatnánk-é le erre a csibészre a törvény erejével? JUHANI: Si cette crétinerie qu’ils appellent « La force de sept hommes » est vraiment sortie de sa caboche, alors, dès que je le rencontrerai, même sur la colline de l’église, je lui retrousserai la peau du crâne de la nuque aux sourcils ; c’est dit. — Mais ne pourrait-on pas le faire punir par la justice ? 02194
Bottom
02195
Top
AAPO: A törvény senkit sem ítél el szavahihető tanúk nélkül. AAPO: La loi ne condamne personne sans témoins sérieux. 02195
Bottom
02196
Top
JUHANI: Tegyen hát esküt, hogy ártatlan a dologban, és azt hiszem, kétszer is meggondolja, amíg lelkét az örök kárhozatra adja. Ha azonban mégis megtenné, hát akkor jó éjszakát, szomszéd, aludj békén felőlem. JUHANI: Eh bien, je le châtierai de mes propres mains, et tu peux être sûr qu’il éprouvera la même amertume salutaire que s'il avait été assaisonné avec le sel de la loi et de la justice. 02196
Bottom
02197
Top
AAPO: Igen ám, de a törvény ilyen esetben nem idézi eskütételre a vádlottat. AAPO: Mutta luulenpa, ettei laki tämänkaltaisessa seikassa päästäkkään valan-tekoon kannustettua miestä. 02197
Bottom
02198
Top
JUHANI: Akkor hát majd a saját mancsommal látom el a baját. Azt hiszem, ennek is meglesz ugyanaz a jótékony hatása, mintha a törvény és a bíróság sózna oda neki. JUHANI: Hän saakoon sitten omasta nyrkistäni, ja onpa hänelle siitä, luulen minä, sama terveellinen karvastus kuin lain ja oikeudenkin suolasta. 02198
Bottom
02199
Top
SIMEONI: Hanem hagyjuk már ezt a gúnydalt meg az iménti állati marakodást. Nézzétek, ott van az a fatörzs, melynek tövénél egyszer, teheneket legeltetve, csodálatos álmot láttam, noha gyomrom ugyancsak korgott az éhségtől. Almomban mintha az égben lettem volna, lágy, ringó kereveten ültem, s előttem étellel-itallal roskadásig rakott asztal párolgott. Ize-sebbnél ízesebb, zsírosabbnál zsírosabb ételeket tettek elém, én pedig ettem, ittam kedvem szerint, és mintha valami méltóságos személy lennék, kis kerub-gyerekek szolgáltak nekem. Minden csodálatosan szép és ünnepélyes volt: közel hozzám, az aranyteremben, az angyalok kara zengedezett, s hallottam, hogy azt az új és hatalmas zsoltárt éneklik. Ezt álmodtam, s ekkor gyúlt ki a hit szikrája a keblemben, hogy soha többé ki ne aludjék! SIMEONI: Cessons donc une bonne fois de penser à ces couplets et à cette sauvage bagarre. — Voici le vieux tronc au pied duquel j’ai eu une merveilleuse vision, un jour que je m’étais endormi en gardant les troupeaux, malgré la faim qui grondait dans mon ventre. Il me semblait être dans le ciel, assis sur un tendre canapé qui se balançait doucement, et devant moi fumait une table chargée de victuailles. Et les mets étaient si gras et si savoureux ! Je mangeais et je buvais, et de petits chérubins me servaient comme un puissant personnage. Tout était incomparablement beau et solennel ; à côté, dans une salle dorée, retentissait le chœur des anges, et je les entendais chanter un nouveau cantique sublime. Voilà ce que j’ai rêvé, et c’est ce jour que s’est allumée en moi une étincelle qui ne s’éteindra jamais. 02199
Bottom
02200
Top
JUHANI: Az a hétszerbölcs Tervakoski Tuomas, az a veres szemű, kecskeszakállú öreg atyus, akkori pásztortársad, bizonnyal megkótyagosított kissé: innen van az a szikra. JUHANI: C’est le vieux Tuomas de Tervakoski, ce grand liseur à la barbiche de bouc et aux yeux roux, ton compagnon berger d’alors, qui t’a détraqué l’entendement ; c’est ça que lu appelles ton étincelle. 02200
Bottom
02201
Top
SIMEONI: Jó, jó, majd elválik a végítélet napján. SIMEONI: Bon, bon! On verra bien au dernier jour. 02201
Bottom
02202
Top
TUOMAS: Hanem ott van az a fenyő, amelyről apánk egyszer egy pompás hiúzt lőtt le; ez volt az öreg utolsó hiúza. TUOMAS: Tenez, sur ce sapin-là, notre père a abattu un jour un gros lynx ; et ce fut son dernier. 02202
Bottom
02203
Top
TIMO: Igen, igen, ezután többé nem tért haza, hanem úgy hozták meg az erdőből, vérbe fagyva. TIMO: Oui, la fois suivante, il ne revint pas à la maison sur ses pieds, mais on le rapporta roide et froid de la forêt. 02203
Bottom
02204
Top
JUHANI: Pompás, derék ember volt, de gyermekeivel szemben kemény és rideg, akár a szikla. Túl keveset taposta Jukola udvarát; mindig az erdőt járta, otthon pedig táncoltak az egerek. JUHANI: C’était un brave et robuste gaillard, mais sévère et dur comme le roc envers ses enfants. On le trouvait rarement dans la cour de Jukola, car il habitait dans les bois, et à la maison les souris avaient du bon temps. 02204
Bottom
02205
Top
AAPO: Valóban, megigézte a vadászszenvedély, és nagyon elhanyagolta otthonát. De mégis derék apa volt, és becsületes emberként halt meg. Nyugodjék békében! AAPO: C’est vrai, il a joliment négligé sa ferme à cause de sa passion pour la chasse ; on dirait qu’on lui avait jeté un sort. Mais il fut quand même un bon père et mourut honoré et respecté. Qu’il repose en paix ! 02205
Bottom
02206
Top
TIMO: És kétszeresen az anyánk. TIMO: Et notre mère ! 02206
Bottom
02207
Top
JUHANI: Kitűnő gazdasszony és jámbor lélek volt ő, noha olvasni sem tudott. JUHANI: Elle fut une ménagère active et une femme pieuse, bien qu’elle ne sût pas lire. 02207
Bottom
02208
Top
SIMEONI: Mégis minden reggel és este térdre borulva imádkozott. SIMEONI: Elle récitait quand même ses prières à genoux soir et malin. 02208
Bottom
02209
Top
JUHANI: Úgy bizony! Páratlan anya és gazdasszony. Még most is magam előtt látom, ahogy az eke szarvánál lépkedett, mint valami ormótlan óriásasszony. JUHANI: Oui, elle fut une mère et une fermière incomparable. Je me rappellerai toujours comme elle marchait entre les cornes de la charrue, forte comme une géante. 02209
Bottom
02210
Top
EERO: Kitűnő anya volt ő, de mi miért nem voltunk engedelmes gyermekei, miért nem túrtuk a földet, mint hét fene medve? Akkor bizony Jukola sem került volna ebek harmincadjára. De mit tudtam én ezt akkor, apró, pendelyes gyerek? EERO: En vérité, elle fut une mère excellente ; mais pourquoi n’avons-nous pas été des enfants obéissants, nous, pourquoi n’avons-nous pas turbiné aux champs comme sept ours ? Jukola aurait maintenant un tout autre aspect. 02210
Bottom
02211
Top
JUHANI: Hallgass, csak hallgass! Emlékszem még, milyen szemtelenül és makrancosan viselkedtél szegény anyánkkal szemben. O azonban mindig dédelgetett, mint ahogy az apák és anyák rendszerint legkisebb gyermeküket kényeztetik. De lám, a legidősebb bundáját minduntalan kiporolják; ezt magam tudom a legjobban. Engem, a manóba is, mindig úgy vertek, mint a kétfenekű dobot; de remélem, hogy Isten segítségével mindez javamra vált. JUHANI: Kitas kiinni siinä! Muistanpa vielä tuon häijyn ja tiuskean käytöksesi äiti parkaa kohtaan. Mutta ainapa hän sinua armahteli, niinkuin tavallisesti sekä isä että äiti nuorimpaa lastansa; mutta kas vanhimman turkki on lakkaamatta pöllytyksessä, niinkuin tuon itsestäni parhain tiedän. Onhan, peevelissä, minua aikanani peitottu kuin hallia vaan, mutta toivonpa kaiken olleen hyväksi, Jumalan avulla. 02211
Bottom
02212
Top
SIMEONI: A fenyítés valóban jót tesz, különösen ha megáldod a virgácsot, és Isten nevében fenyítesz vele. SIMEONI: Totisesti tekee kuritus hyvää, varsinkin, jos siunaat ruoskan ja kuritat Herran nimessä. 02212
Bottom
02213
Top
EERO: De még inkább, ha előbb sós vízbe áztatod a virgácsot. EERO: Varsinkin jos vielä lämmität ruoskan. 02213
Bottom
02214
Top
SIMEONI: Nem akarom meghallani hitvány gúnyolódásaidat, te elvakult, elkényeztetett gyerek! SIMEONI: Minä en kuule sinun viheliäisiä kompasanojas, sinä umpisokea, sinä hempeästi kuritettu lapsi. 02214
Bottom
02215
Top
TIMO: „A jó gyermek önmagát fenyíti”; de szeretném látni azt, aki megteszi. TIMO: »Hyvä lapsi kurittaa itse itsensä», mutta tämän tempun tahtoisin nähdä. 02215
Bottom
02216
Top
SIMEONI: Itt van a Sonnimáki keresztút; a temetőtől idáig kergette egy kísértet azt a gonosz Kiikkala üvegesmestert, aki éjjel elhaladva a templom előtt istentelenül káromkodott. Legyen ez intő példa számotokra is, hogy kerüljétek a káromkodás bűnét. SIMEONI: Tässä on Sonnimäen tien-risti, tännepä asti aina kirkkotarhasta vainosi kuolleen haamu tuota ilkivaltaista Kiikalan lasimiestä, joka kulkeissansa yöllä ohi kirkon, laski, jumalaton, huikean kirouksen suustansa. Tämä olkoon teille varoitukseksi karttamaan kirous-syntiä. 02216
Bottom
02217
Top
JUHANI: Itt állunk a Sonnimáki dombtetőn, már a templom is idelátszik, s ott piroslik a kántor lakóháza is, mint az ördög lángoló fészke! Hűha! Ott van hát az a pokolbéli uralom, ott van az ijesztő bölcsesség és a félelmetes dicsőség. Minden tagom elzsibbad, s a lábam kegyetlenül ellenszegül. Jaj, mit tegyek most, e pokoli percben, mitévő legyen a ti szánandó legidősebb testvéretek? JUHANI: Nous voici sur la crête de Sonnimäki, et on voit l’église ; là-bas, la maisonnette rouge du chantre brille comme la tanière flamboyante du diable. Brr ! Là-bas, c’est la magnificence de l’enfer, sa sagesse terrifiante et son honneur épouvantable. Tous mes membres s'engourdissent à présent et mes pieds refusent impitoyablement d’avancer. Hélas ! que vais-je faire en ce moment de torture, que faire, moi, votre misérable aîné ? 02217
Bottom
02218
Top
EERO: Mivel te vagy legidősebb bátyánk, járj előttünk jó példával, és fordulj vissza a pokol útjáról. Én kész vagyok követni téged. EERO: Puisque tu es notre aîné, montre-nous la voie et donne-nous le bon exemple en tournant le dos au chemin de l’enfer. Je suis prêt à te suivre. 02218
Bottom
02219
Top
TUOMAS: Hallgass, Eero! Egyetlen lépést sem vissza! TUOMAS: Tais-toi, Eero ; pas de reculade à présent. 02219
Bottom
02220
Top
JUHANI: Ó, ezer szarvas ördög! A kántor ajtaja mintha a halál torka lenne. JUHANI: Par les cornes du diable ! La porte du chantre me semble la gueule de la mort. 02220
Bottom
02221
Top
AAPO: Pedig ott kezdődik emberségünk és becsületünk. AAPO: Mais c’est par elle que vont nous revenir la réputation et l’honneur. 02221
Bottom
02222
Top
JUHANI: Keserves becsület, keserves becsület, mondhatom! Jaj nekünk! Ott látom a kántorház egész ékességét, a papiak félelmetes pompáját, és minden porci-kám irtózik, egész lényem borsózik tőle. Te mit mondasz, Timo? JUHANI: Un honneur luisant, un honneur cuisant, hélas pour nous ! Je vois déjà la splendeur du chantre, la pompe redoutable de la cure, et ma nature regimbe, par Dieu ! — elle regimbe ! — Que dis-tu, Timo ? 02222
Bottom
02223
Top
TIMO: Szörnyen irtózom én is. TIMO: Ça regimbe bigrement. 02223
Bottom
02224
Top
AAPO: Meghiszem. De nem táncolhatunk mindig rózsákon és virágokon. AAPO: Je le crois volontiers, mais ici-bas, on ne peut pas toujours danser sur des roses et des fleurs. 02224
Bottom
02225
Top
JUHANI: Rózsákon és virágokon? Hát talán eddig rózsákon táncoltunk! JUHANI: Des roses et des fleurs ! Quand avons-nous dansé sur des roses et des fleurs ? 02225
Bottom
02226
Top
AAPO: Sok keserű bogyót nyelünk itt még, cimbora! AAPO: Il nous faudra avaler bien des pilules amères, mon cher ami. 02226
Bottom
02227
Top
JUHANI: Keserű bogyót? Hát nem nyeltünk-e eddig is elég keserű bogyót? Jaj, szegény Aapo! Sokféle pácban főztek már bennünket, sokféle szél cibálta már az üstökűnk. És ugyan miért? Mi hasznunk volt belőle? Ronda szemétdomb a világ, nem egyéb. Pokolba a kántorokkal és papokkal, vizsgákkal, könyvekkel és a sokiratú szölgabírákkal! Egytől egyig a világ rossz szellemei! Könyvet mondtam, de sem a Bibliát, a zsoltároskönyvet, katekizmust, ábécét, sem pedig a rettenetes „Pusztában kiáltó szó”-t nem gondoltam. Jaj, miért is születtem e világra? JUHANI: Des pilules amères ! N’en a-t-on pas déjà suffisamment avalé ? Hélas, pauvre Aapo, on a été cuits à bien des sauces, et nos cheveux ont flotté dans bien des venls. Et pourquoi ? Qu’y avons-nous gagné ? Le monde n’est qu’un énorme tas d’ordures, rien de plus. Au diable les chantres et les pasteurs, les examens de lecture et les livres et les commissaires de police avec leurs paquets de paperasses ! Ils ne sont là que pour tourmenter les gens. Quand j’ai nommé les livres, je n’ai pas pensé à la Bible, au psautier, au catéchisme et à l’abécédaire, ni à « La voix qui crie dans le désert », ce livre terrible ; non, je ne pense pas à ces livres-là. Ah ! pourquoi suis-je né ? 02227
Bottom
02228
Top
SIMEONI: Ne átkozd el napjaid, kegyelmi időd napjait! SIMEONI: Ne maudis pas les jours de ta vie, les jours de la grâce. 02228
Bottom
02229
Top
JUHANI: Miért születtem, miért születtem? JUHANI: Pourquoi suis-je né ? Pourquoi ? 02229
Bottom
02230
Top
TIMO: Nyomorult vándornak jöttem e világra. Miért nem születtem inkább vágott szájú kis nyuszinak ott a bokor alatt? Miért? TIMO: Je suis né misérable voyageur. Pourquoi n’ai-je pas ouvert les yeux comme une petit levraut aux lèvres fendues, ici, sous ce sapin ? 02230
Bottom
02231
Top
JUHANI: Én pedig annak a mókusnak, aki ott a fenyő ágán feltartott farokkal ugrabugrál? Fenyőtoboz lenne gondtalan kenyerem, a fenyő mohája meleg takaróm puha fészkemben. JUHANI: Et moi comme cet écureuil qui crie dans les branches de ce pin, la queue en panache ? Sans soucis, il se nourrit de cônes, et la barbe du sapin lui est une chaude couverture dans sa maison de mousse. 02231
Bottom
02232
Top
TIMO: Neki nem kell olvasnia. TIMO: Et il n’a pas besoin d’apprendre à lire. 02232
Bottom
02233
Top
JUHANI: Neki nem kell olvasnia! JUHANI: Ei tarvitse hänen lukea! 02233
Bottom
02234
Top
AAPO: Mindenkinek a maga keresztje, és aztán: „Amilyen a katona, olyan a kardja.” Itt nem használ a sírás és panaszkodás, hanem csak a tett és a munka. Előre hát, testvéreim! AAPO: A chacun son lot. « A vaillant homme, courte épée ». Ça ne sert à rien de geindre et de gémir, il faut travailler et turbiner. Allons, mes frères ! En avant 1 02234
Bottom
02235
Top
TUOMAS: Előre a kántorhoz, akár a tenger örvénylő árján át! TUOMAS: En avant, chez le chantre ! même s’il faut traverser le gouffre bouillonnant de la mer ! 02235
Bottom
02236
Top
JUHANI: Te min töprengsz, Eero gyerek? JUHANI: A quoi songes-tu, mon petit Eero? 02236
Bottom
02237
Top
EERO: Azt gondolom, menjünk hát a kántorhoz, iskolába. EERO: Je songe qu’on va chez le chantre apprendre à lire. 02237
Bottom
02238
Top
JUHANI: Hm! Menjünk, menjünk, induljunk hát! Uram Jézus! Hanem énekelj valamit, Timo testvér, énekelj! JUHANI: Hum ! Allons-y donc ! marchons ! Ah, doux Jésus ! Mais chante-nous quelque chose, Timo, chante 1 02238
Bottom
02239
Top
TIMO: Énekeljek a mohafészkű kis mókusról? TIMO: La chanson de l’écureuil dans son nid de mousse ? 02239
Bottom
02240
Top
JUHANI: Igen, igen! JUHANI: Oui, oui ! 02240
Bottom
02242
Top
TIMO: TIMO: 02241
Bottom
02243
Top
Elpihent a fürge mókus,
Fellegek közt ing a fészke:
Csapda foga meg nem fogja,
Kutya nem jut közelébe -
O rájuk se hederít.

Égbe nyúló őrtoronyból
Bámul szét a nagyvilágba:
Lent öldöklő küzdelem dúl -
Feje fölött fenyő ága
Leng: a béke zászlaja.

Bólogat a kis bolondos,
Lágy, meleg mohába bújva;
Himbál, hintáz, ring a vára -
Erdő kanteléje búg, ha
A szél ujja belekap.

Bóbiskál a borzasfarkú,
Kis ablak mögött lapulva -
Víg madárdal zsong fülébe:
Pillanat! s már messze túl van
Álomerdő fái közt.
L’écureuil dort profondément
Dans la mousse du nid solide ;
Des chiens il ne craint pas la dent
Ni des chasseurs les lacs perfides,
Ni les atteintes des méchants.

De son logis tranquille et chaud,
Il perçoit la terre bruyante,
Les batailles et les travaux ;
Au-dessus de lui tourne et chante
La girouette des rameaux.

Il coule des jours de bonheur
Dans son château qui se balance.
Bercé dans le sein protecteur
Du sapin maternel et dense,
Il entend les oiseaux chanteurs.

Il goûte un repos sans pareil ;
A la fenêtre, sa queue penche,
A l’horizon fuit le soleil,
Les oiseaux sifflent sur les branches,
Il fait des rêves d’or vermeil.
02242
Bottom

Fejezet 03 Chapitre

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita-|fra|-epo| (hu-fr) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Chapitre
Download A hét testvér o Les sept frères télécharger
03001
Top
Két nap múlt el. A kántor cselédszobájában az asztal körül ülnek a testvérek, és magolják az ábécét, ahogy azt nékik hol maga a kántor, hol pedig nyolcéves kislánya diktálja. így tanulják hát a testvérek, nyitott könyvvel a kezükben, az olvasás nehéz tudományát, s orcájukról csorog a verejték. Azonban csupán öt Jukola testvért látunk az asztal mögött a pádon ülni. Hát Juhani és Timo hol vannak? Ott állnak az ajtó mellett a szégyensarokban, és a hajuk, melyet csak az imént cibált meg a kántor kemény ökle, kócosán, borzasan mered felfelé. Deux jouis ont passé. Les frères sont installés cliez le chantre autour de la table, dans la chambre des domestiques, et ânonnent l’alphabet selon les indications de leur maître ou celles de sa fillette âgée de huit ans. Leurs livres ouverts à la main, ils étudient avec ardeur, à la sueur de leurs fronts. Mais on ne voit que cinq frères sur le banc derrière la table. Où sont Juhani et Timo ? Ils sont debout là-bas, près de la porte, dans le coin infamant, et leur chevelure, où la poigne énergique du chantre vient de fourrager, est encore hérissée en hautes touffes. 03001
Bottom
03002
Top
Bizony szörnyen lassan haladtak a testvérek a tudományban, és tanítójuk félelmetes szigora nemhogy serkentette volna, hanem épp ellenkezőleg, egyre inkább megbénította kedvüket és eszük járását. Juhani és Timo még mindig csak az A-t ismerték; a többiek tudása már néhány betűvel előbbre járt. Közülük csupán Eero volt elképesztő kivétel, aki már maga mögött hagyta az ábécét, és pergő nyelvvel a silabizálást gyakorolta. Les frères progressaient fort lentement en savoir, car la redoutable sévérité de leur maître, loin de les stimuler, ne faisait qu’engourdir leur zèle et leur entendement. Juhani et Timo connaissaient à peine autre chose que A ; les autres étaient pourtant parvenus à savoir quelques lettres de plus, tandis qu’Eero faisait une brillante exception : il avait terminé l’alphabet et réussissait déjà à épeler fort couramment. 03002
Bottom
03003
Top
Közeledett az este, azonban a testvérek ezen a napon még egyetlen falatot sem ettek. A kántor ugyanis elkobozta tarisznyáikat, és az éhség fegyverével is fokozni próbálta buzgalmukat a tanulásban. Kínzó éhségtől gyötörve állott Juhani a sarokban, meg-megrázta kerek kobakját, hébe-hóba dühösen kiköpött, és mint a bika, vad pillantásokat vetett tanítója felé. Timo azonban, mit sem törődve a világ folyásával, elbóbiskolt mellette. A kántor végül mégiscsak félbeszakította az olvasást, és kijelentette: „Hagyjátok már abba, fafejűek, és egyetek; zabáljatok, mint a kérődző kosok a karámban. De jegyezzétek meg: ez után a vacsora után egyetlen morzsát sem kaptok mindaddig, míg a fejetekben nincs az egész ábécé, ti tuskófejű ökrök. Egy órát adok nektek az evésre, de az ajtón túl egyetlen lépést sem tehettek. Üdvösnek, nagyon is üdvösnek tartom, ha egész estig áristomban maradtok. No, tátsátok ki a szátokat, mert rögtön megkapjátok a kenyeres tarisznyát.” így szólt A kántor, eltávozott, s aztán a cselédlánnyal beküldte a testvérek elemózsiáját, az ajtót azonban szigorúan rájuk záratta. Le soir tombait, mais les frères n’avaient pas touché à une miette de nourriture au cours de la journée. Le chantre, qui avait confisqué leurs provisions, essayait si les tourments de la faim pourraient exciter leur entrain à l’étude. Juhani, torturé par la fringale, secouait dans son coin sa tignasse ébouriffée, crachait et, comme un bœuf, jetait dans la direction de son maître des regards obliques. Quant à Timo, il somnolait à côté de lui sans se préoccuper des choses de ce monde. Le chantre interrompit enfin la leçon et dit : « Ça suffit pour le moment, allez manger, têtes de bois, et faites manœuvrer vos mâchoires comme des boucs qui ruminent dans un enclos. Mais rappelez-vous qu’après ce repas aucune bouchée de nourriture ne pénétrera dans vos gosiers avant que vous ne sachiez par cœur l’alphabet, taureaux au crâne épais. Je vous donne une heure pour manger, mais je vous défends de sortir de la chambre ; j’estime très salutaire de prolonger vos arrêts jusqu’au soir. Et maintenant, avalez votre boustifaille, on va vous apporter vos havresacs à vivres ». Il parla ainsi et s’étant éloigné, il envoya la domestique porter aux frères leurs provisions, puis la porte fut solidement verrouillée. 03003
Bottom
03004
Top
TIMO: Hol a tarisznyám? TIMO: Où est mon sac ? 03004
Bottom
03005
Top
LAURI: Ott a tied, ehol az enyém. Most akár az apró követ is megenném. LAURI: Le voilà, et voici le mien. Je serais capable de bouffer des petits cailloux. 03005
Bottom
03006
Top
JUHANI: Nem eszünk egy falatot sem! JUHANI: On ne mangera pas une miette à présent. 03006
Bottom
03007
Top
LAURI: Mit? Hogy nem eszünk? LAURI: Hein ? Rien manger ? 03007
Bottom
03008
Top
JUHANI: Egyetlen falatot sem! JUHANI: Pas une miette ! 03008
Bottom
03009
Top
LAURI: Könnyebben elzárod tenyérrel a tengert! LAURI: Tu arrêterais plutôt les flots de la mer avec la paume de tes mains ! 03009
Bottom
03010
Top
JUHANI: Hagyjátok békén a tarisznyákat! JUHANI: On va laisser nos sacs tranquilles. 03010
Bottom
03011
Top
AAPO: Mit akarsz már megint? AAPO: Dans quel but ? 03011
Bottom
03012
Top
JUHANI: Megbosszantani a kántort. Holnap napkeltéig nem eszünk semmit sem. Forr a vérem, gyerekek, és forog a fejem, mint Keitula szélmalma. De bosszantás bosszantás ellen! JUHANI: Pour faire enrager le chantre. Il ne faut rien manger avant demain matin. Mon sang bouillonne, frères, et ma tête tourne comme un moulin à vent. Mais dépit contre dépit. 03012
Bottom
03013
Top
AAPO: No, ezen a bosszantáson csak nevetne az öreg. AAPO: Le vieux ne fera que rire de bon cœur de ton dépit. 03013
Bottom
03014
Top
JUHANI: Hadd nevessen. Én nem eszem. Eero már sila-bizál, lám, lám! Én nem eszem. JUHANI: Laisse-le rire. Je ne mangerai rien. Eero sait déjà épeler, vous voyez. — Je ne mangerai rien. 03014
Bottom
03015
Top
TUOMAS: Itt én sem eszem, hanem majd ott, a Sonnimáki pázsitján. Ott ülök én nemsokára, puha pázsit-párnán. TUOMAS: Moi non plus. Je ne veux rien manger ici, mais là haut sur la lande de Sonnimiiki ; j’y serai bientôt étendu sur un tapis de mousse. 03015
Bottom
03016
Top
JUHANI: Úgy van! Ott hentergünk nemsokára, ott bizony! JUHANI: Parfait ! On s’y vautrera bientôî ! 03016
Bottom
03017
Top
EERO: Helyeslem a tervet, fiúk! EERO: Frères, ce projet me plaît. 03017
Bottom
03018
Top
AAPO: Hát ez már miféle ostobaság megint? AAPO: De nouvelles folies ? 03018
Bottom
03019
Top
JUHANI: Ki a börtönből! JUHANI: Hors de cette prison I 03019
Bottom
03020
Top
AAPO: Hahó, józan ész! AAPO: Holà ! de la raison ! 03020
Bottom
03021
Top
JUHANI: Hahó, Sonnimáki fenyvese! •' JUHANI: Holà ! les pins de Sonnimäki ! 03021
Bottom
03022
Top
EERO: Úgy hát! S a józan ész azt feleli: hahó! EERO: Niin juuri! Ja ymmärrys vastasi: hoi. 03022
Bottom
03023
Top
JUHANI: Emberül felel. JUHANI: Vastasi kuin poika. 03023
Bottom
03024
Top
AAPO: Simeoni, beszélj a fejükkel. AAPO: Simeoni, fais ton possible pour les retenir. 03024
Bottom
03025
Top
SIMEONI: Csöndesebben, testvérek! De én is csak azt mondom, hogy nem születtünk írástudóknak. Mondjunk hát búcsút minden ilyesfajta fáradozásnak. Hanem azért éljünk tisztességgel, becsülettel; hiszen jó keresztények lehetünk a betű ismerete nélkül is, ha igaz hittel hiszünk. SIMEONI: Du calme, mes frères ! Je vous dis aussi qu’on ne deviendra jamais des savants ; c’est pourquoi, renonçons à tout effort pour atteindre ce but. Notre vie peut quand même être irréprochable et honnête ; car on peut vivre comme des chrétiens sans savoir lire, pourvu qu’on ait la foi. 03025
Bottom
03026
Top
AAPO: Te átkozott, hiszen te mindent lerontasz, ahelyett, hogy fölépítenél! AAPO: Vieux fou, tu démolis au lieu de consolider ! 03026
Bottom
03027
Top
JUHANI: Simeoni az igazság és méltányosság szaván szólott. El innen, fiúk; türelmem nem bírja tovább. JUHANI: Simeoni parle le langage du droit et de la justice. Hors d’ici, mes enfants ! Je n’y tiens plus. 03027
Bottom
03028
Top
TUOMAS: Szívem szakad meg, ha látom, hogy csépelik Juhanit. El innen, fiúk! TUOMAS: Mon cœur se serre quand je vois comme on maltraite Juhani. Filons ! 03028
Bottom
03029
Top
JUHANI: Határoztunk! Hanem azért, Tuomas, ne sajnálj engem, mert enyém a bosszú. Igaz, alaposan megtépáztak, megcibáltak, mint rákok a férget. És a zsebemben egész kóccsomó van, a kántor által kitépett hajcsomó. Ha ez a szőrgombóc nem tömi el egyszer a kántor torkát, akkor csak azért nem, mert a kócból valami fura masinát csinálok. A kántornak szép kövér nyaka van, úgy ám! Hanem többet egy hangot sem mondok! JUHANI: C’est décidé. Mais ne t’apitoie pas sur moi, Tuomas, car je tiens ma vengeance. J’ai été trituré et broyé comme de l’appât pour les écrevisses, en vérité. Et j’ai dans ma poche une grosse poignée de poils que le maître a peignés sur ma tête comme du chanvre. Si cette touffe ne lui bouche pas le gosier un jour, c’est que j’en aurai fait un autre emploi. Le chantre a un cou, oui, il a un cou ; mais je n’en veux pas dire davantage pour le moment. 03029
Bottom
03030
Top
EERO: Én valami mást, okosabbat tanácsolnék. Fonjunk a zsebedben levő hajcsomóból finom halászzsineget, és ajándékozzuk a kántornak hálából a jó tanításért. De miért uszítlak bűnre titeket, mikor tudom, és mindnyájan egységesen elismerjük, hogy a fenyítés kimondhatatlanul használ. Mint ahogy azt útközben testvériesen megbeszéltük. EERO: Minä ehkä tiedän toisen ja paremman neuvon. Hius-kiemurasta, jota säilyttelet plakkarissas, kierrämme oivan ongen-siiman lukkarille lahjaksi hyvän opetuksen edestä. Mutta miksi yllytän syntiin, koska tiedän ja kaikki yksimielisesti myönnämme, että kuritus tekee sanomattoman hyvää, niinkuin veljellisesti juttelimme tiellä. 03030
Bottom
03031
Top
JUHANI: Eero már silabizál. Lám, lám, milyen derék fiú! JUHANI: Eero tavailee jo. Kas kilttiä poikaa vaan. 03031
Bottom
03032
Top
EERO: Bizony szégyellem, hogy ilyen öreg fejjel még mindig a silabizálást kell gyakorolnom. EERO: Häpeä kyllä näin vanhan vasta tavaamista harjoitella. 03032
Bottom
03033
Top
JUHANI: Öreg? És mi, többiek? JUHANI: Vanhan? Entäs meidän toisten ikä? 03033
Bottom
03034
Top
SIMEONI: Már megint csipkelődik. SIMEONI: Hän pistelee. 03034
Bottom
03035
Top
JUHANI: Igen, már megint csipkelődsz, te bogáncskóró szép búzamezőnkben, te csípős savanyúság Jukola keresztény testvér- tésztájában, te sündisznó, te sünmalac, te varangyos béka! JUHANI: Niin, pisteletpä taas, sinä ohdake nisupellossamme, sinä katkera happamus Jukolan kristillisessä veli-taikinassa, sinä piikki-sika, piikki-porsas, sinä sammakko! 03035
Bottom
03036
Top
SIMEONI: Halkabban, hé, meghallja a kántor! SIMEONI: Hiljaa, lukkarin tähden hiljaa! 03036
Bottom
03037
Top
JUHANI: Most pedig ki ebből a putriból mindannyian! Aki ellenkezik, annak ellátom a baját. JUHANI: Korttikaalista ulos kaikki yksimielisesti! Joka nyt vastaan pinnistää, köniinsä saa. 03037
Bottom
03038
Top
TUOMAS: Uccu, kifelé mind! TUOMAS: Dehors, tous, tous ! 03038
Bottom
03039
Top
AAPO: Timo, állhatatos, jó testvérem, mit szólsz ehhez? AAPO: Timo, toi qui es toujours sûr et solide, que dis-tu ? 03039
Bottom
03040
Top
TIMO: „Kéregből nem lesz kabát, parasztból nem lesz püspök”, ezért hát szedd a sátorfád, és gyerünk. De még azt is hozzátehetem: „Két oldalán fenik a fejszét.” TIMO: « Avec de l’écorce on ne fait pas des chemises, ni un pasteur avec un vieux à barbe grise » ; c’est pourquoi, prenons nos cliques et nos claques et filons, tous tant que nous sommes. Et je peux encore vous citer un proverbe qui s’applique à notre cas : On aiguise la hache des deux côtés. 03040
Bottom
03041
Top
AAPO: Lauri, te mit teszel? AAPO: Lauri, que vas-tu faire ? 03041
Bottom
03042
Top
LAURI: Megyek a Sonnimákire. LAURI: Partir d’ici pour Sonnimäki. 03042
Bottom
03043
Top
AAPO: Ah, akár a halottak is kiálthatnák nektek sírjukból: ti csökönyös bolondok, ti! AAPO: Ah ! même si les morts vous criaient de leurs tombes : Hommes au col roide ! Insensés que vous êtes ! 03043
Bottom
03044
Top
JUHANI: Bizony az sem használna, hanem csak mars kifelé, fiú! Jössz-e hát? Mert ha nem- Jézus uccse! -, rögtön villámlani és mennydörögni fog. Jössz-e? JUHANI: Ça ne servirait à rien. En avant, marche ! mon petit. Viens-tu ? sinon — doux Jésus ! — gare aux coups et aux claques ! Viens-tu ? 03044
Bottom
03045
Top
AAPO: Jövök, jövök. Hanem még egy szót! AAPO: Je viens. Mais un mot encore. 03045
Bottom
03046
Top
TUOMAS: Ezer szó sem használ itt többé. TUOMAS: Pas un. Des milliers n’auraient du reste aucun effet, maintenant. 03046
Bottom
03047
Top
JUHANI: Nem, még ha minden szónak ezer kardja is lenne. JUHANI: Pas même si chacun avait mille épées. 03047
Bottom
03048
Top
EERO: És minden kardnak ezer éle. EERO: Et chaque épée mille lames. 03048
Bottom
03049
Top
JUHANI: Ezer tüzet szikrázó éle. Úgy bizony, az sem használna. Kifelé hát ebből a börtönből, kifelé Szibériából, ki ebből a borzalmas rengetegből, mint hét golyó az ágyú torkából. Itt van a golyó is, meg az ágyú is, élesre töltött ágyú, mely percről percre forróbb lesz, már-már vörösen izzik, és rögtön eldördül. Haj, drága testvéreim, édes atyámfiai, egyazon anyánk kedves magzatai! Ti is láttátok, hogyan csavarta a kántor ujjai köré ezt a hajtincsemet, s aztán marokra fogva hogyan tépte-cibálta, hogy még a fogam is csattogott tőle. Hah! JUHANI: Tuhannen tulta-iskevää terää. Niin juuri; ei auttais sittenkään. Maarstrannista pois, Sipirjasta pois, pois hirmuisesta aarniosta kuin seitsemän luotia kanuunan kidasta! Tässäpä on sekä luoti että kanuuna, ladattu kanuuna, joka kuumenee kuumenemistaan, nyt se on tulipunainen, ja kohta paukahtaa. Voi armaat veljet ja sukulaiset ja saman äitin kantamat! te näitte kuinka hän lierutti tämän otsavihkoni etusormensa ympäri, kahmasi sitten kaikella kourallansa näin, kas tällä tavalla, ja sitten ravisti hän, että hampaat helähti. Hm! 03049
Bottom
03050
Top
TUOMAS: Láttam jól, és az arcom dagadozott a dühtől. TUOMAS: Minä näin sen ja poski-lihani pullistuivat vihasta. 03050
Bottom
03051
Top
EERO: Én is hallottam, hogyan csattogott Juhani foga, láttam, hogyan dagadozott Tuomas arca, és elborzadtam. De mégis hálát adtam nevetekben Istennek, eszembe idézve, hogy milyen hasznos a fenyítés. EERO: Minä kuulin kuinka Juhanin hampaat helähti, näin kuinka Tuomaan poski-lihat pullistuivat, ja minä kauhistuin, mutta kiitinpä sentähden Jumalaa teidän puolestanne, muistaissani kuinka hyvää kuri kuitenkin tekee. 03051
Bottom
03052
Top
JUHANI: Hallod-e, édes testvér, ne babrálj égő kanóccal az ágyú lőporos serpenyőjénél, mármint a két fülem körül, ne, az istenért! JUHANI: Älä, rakas veljeni, saata tuli-lunttua kanuunan vänkypannuihin, nimittäin näihin kahteen korvaani, sitä älä tee. 03052
Bottom
03053
Top
TUOMAS: Miért dühösíted még jobban, Eero? TUOMAS: Miksi häntä äköittelet, Eero? 03053
Bottom
03054
Top
JUHANI: Eero volt különben is a kántor kedvence. No, jól van hát, jól van. De mit vétettem én, hogy a kántor így megkínzott? Az én hibám, hogy ilyen nehéz a fejem? Kevés híja, hogy sírva nem fakadok. JUHANI: Eero onkin lukkarin lillipoika. No hyvähän sekin, vallan hyvä. Mutta mitä pahaa olen minä tehnyt, että lukkari minua näin rääkkää? Onko se rikos, että on minulla niin kova pää? Eihän paljon puutu etten itke. 03054
Bottom
03055
Top
TIMO: Mit vétettem én, hogy ily gonoszul cibálják az üstökömet? Vagy azért büntetnek, mert nincs több eszem, mint amennyit az Úr az ő bölcsességében adott? TIMO: Mitä olen minä tehnyt, koska näin riivatusti tukkaani vanutetaan? Siitäkö syystä, että on minulla se järki, jonka Jumala minulle kerran viisaudessansa antoi? 03055
Bottom
03056
Top
LAURI: Három kemény barackot kaptam én is. LAURI: Kolme tukkapöllyä olen minä saanut. 03056
Bottom
03057
Top
JUHANI: Mindnyájan édes emlékeket kaptunk innen. Nyiss ajtót! JUHANI: Kaikilla meillä on täältä makeita muistoja.-- Ouvre la porte ! 03057
Bottom
03058
Top
AAPO: Ne feledd: lakat mögött vagyunk. AAPO: Oublies-tu qu’on est sous clé ? 03058
Bottom
03059
Top
TIMO: Retesz van az ajtón, erős retesz. TIMO: On a mis le verrou, un solide verrou. 03059
Bottom
03060
Top
JUHANI: Eltörik az, mint a nádszál! Hanem igaz: itt az ablak. Egyetlen ütés a tarisznyámmal, és mindjárt vidám csörrenést-csilingelést hallunk. JUHANI: Il se cassera comme un fétu. Mais d’ailleurs, il y a la fenêtre. Un coup de mon sac, et on entendra un joli tintement et cliquetis. 03060
Bottom
03061
Top
AAPO: Egész meg vagy szédülve! AAPO: Tu es devenu complètement toqué. 03061
Bottom
03062
Top
JUHANI: Kétnapos szédítéstől, kétnapos cibálástól, öcskös! JUHANI: Naturellement, après ces deux journées de tournoiement ! Ce qu’on m’a fait pirouetter ! 03062
Bottom
03063
Top
SIMEONI: Be ne törd azért az ablakot; beszéljünk inkább szépen a kántorral. SIMEONI: Ne cassons pas la fenêtre, mais parlons tranquillement avec le chantre. 03063
Bottom
03064
Top
JUHANI: Eredj a pokolba, és beszélj az ördöggel! Misz-likbe az ablakot, és ki ebből a börtönből! „Kifelé az egész század!” - üvöltötte haragjában a kapitány. JUHANI: Va dans l’enfer discuter avec le diable ! I,a fenêtre en morceaux, et hors de cette prison ! « Tout le bataillon dehors ! » cria le capitaine en colère. 03064
Bottom
03065
Top
TUOMAS: Kulcsra az ajtót, Eero! TUOMAS: Tire la targette, Eero. 03065
Bottom
03066
Top
EERO: így, ni! Szépen bezárjuk a vár főkapuját, közben pedig a század kiszökik az erőd hátsó ajtaján. Zárva van az ajtó. EERO: C’est juste, il faut fermer la porte principale du château pendant que le bataillon se défile par la sortie de derrière. La targette est mise. 03066
Bottom
03067
Top
AAPO: Utoljára figyelmeztetlek benneteket! AAPO: Prenez garde ! 03067
Bottom
03068
Top
JUHANI: Ami történt, megtörtént. Ide nézz! JUHANI: Ce qui est fait est fait. Regarde ! 03068
Bottom
03069
Top
AAPO: Te szörnyű, istentelen ember! AAPO: Fou furieux, impie I 03069
Bottom
03070
Top
SIMEONI: így ni! Ez is megtörtént! Betörött az ablak. SIMEONI: Voilà ! Ça y est ! la fenêtre a éclaté. 03070
Bottom
03071
Top
JUHANI: Az ablak beszakadt, az égbolt meghasadt, Jussi tarisznyája hatalmasat pufifant! Ez volt aztán az ütés! JUHANI: La fenêtre a éclaté et le ciel a tressauté quand mon bissac a volé. Quel beau bruit ! 03071
Bottom
03072
Top
SIMEONI: O, mi szerencsétlenek! SIMEONI: Malheureux que nous sommes ! 03072
Bottom
03073
Top
JUHANI: Nyitva az út, jössz-e? JUHANI: La voie est ouverte : veux-tu sortir ? 03073
Bottom
03074
Top
SIMEONI: Veletek tartok, édes testvér! SIMEONI: Je te suis, mon cher frère. 03074
Bottom
03075
Top
JUHANI: Nyitva az út, Aapo, jössz-e? JUHANI: Aapo, la voie est ouverte : veux-tu sortir ? 03075
Bottom
03076
Top
AAPO: Mit hadonászol az öklöddel, te bolond? Megyek én is, persze hogy megyek. Ugyan mit tehetnék mást? A kocka el van vetve. AAPO: Pourquoi brandir le poing ? Vieux fou ! Je te suis, je te suis, qu’y a-t-il d’autre à faire ici, maintenant que les provisions sont sur le traîneau ? [Dicton correspondant à notre : « Le vin ed tiré, il faut le boire ».] 03076
Bottom
03077
Top
JUHANI: Pukkadj meg! JUHANI: Enfer et damnation ! 03077
Bottom
03078
Top
TUOMAS: Vállra a tarisznyát, és ki az ablakon! Zörögnek a pitvarban. TUOMAS: Sac au dos, et sautons par la fenêtre. On entend des pas dans le vestibule. 03078
Bottom
03079
Top
JUHANI: Talán a kántor? No, annak még lekenek egyet! JUHANI: Onko se lukkari? Minä sivuun häntä. 03079
Bottom
03080
Top
TUOMAS: Gyere! TUOMAS: Tule! 03080
Bottom
03081
Top
JUHANI: Ez a kántor! Ezt még megsimogatom egy kicsit! JUHANI: Se on lukkari. Minä sivuun häntä hieman. 03081
Bottom
03082
Top
TUOMAS: Kifelé, ha mondom! TUOMAS: Pois! sanon minä. 03082
Bottom
03083
Top
JUHANI: Ne állj az utamba! Nagyon szeretlek, Tuomas testvér. JUHANI: Älä astu tielleni nyt. Minä rakastan sinua, Tuomas veljeni. 03083
Bottom
03084
Top
TUOMAS: Nem engedem, hogy őrültséget csinálj. Ugorjunk ki gyorsan az ablakon; a többiek már ott rohannak a mezőn át. Gyere! TUOMAS: En päästä sinua tekemään hirmutöitä. Riennä nyt vaan kanssani akkunasta ulos; tuollahan jo pelto-murulla kaapaisevat toiset. Tule! 03084
Bottom
03085
Top
JUHANI: Hagyj békén! Miért félsz, hogy őrültséget csinálok? Nem én, csak éppen idefektetem szépen a térdemre, fölhajtóm a kabátja szárnyát, és puszta kézzel elfenekelem. Jó munkát végzek én puszta kézzel is. Hagyj engem, kedves testvér, mert különben meghasad a szívem, mint Korkki bőrdudája. Eressz! Nem látod, hogy gőzöl a fejem? JUHANI: Hellitä! Mitä pelkäät sinä hirmutöitä? Hänen otan vaan koreasti polvilleni, nostan ylös takkinsa pitkät liepeet ja nassielen häntä paljaalla kämmenelläni, ja totta on tekevä tämä kämmen. Hellitä, armas veljeni, muutoin sydämmeni halkee kuin Korkin säkkipilli. Hellitä! sinä näet kuinka pääni höyryy. 03085
Bottom
03086
Top
TUOMAS: Örök harag, ha most nem engedelmeskedsz. Komolyan mondom! TUOMAS: Olemmepa ikuiset vihamiehet, ellet tottele minua nyt. Huomaa mitä sanoin. 03086
Bottom
03087
Top
JUHANI: Menjünk hát. De csak azért engedek neked, mert igaz szívből szeretlek. JUHANI: Mennään sitten. Mutta enpä suostuisi tähän, jos en sydämestäni sinua rakastaisi. 03087
Bottom
03088
Top
Szótlanul kiugrottak az ablakon át a dombra, és gyorsan keresztülfutottak a kántor krumpliföldjén. Lábuk alatt kavicsok csörrentek, sarkuk nyomán magasra röppentek a göröngyök, s nemsokára ők is eltűntek az erdő sűrűjében a többiek után. A kántor pedig haragtól feldúlt arccal, kezében kemény nádpálcát suhogtatva, berontott a szobába. Hangos szóval kiáltott a szökevények után, de hiába: azok már túl jártak a kis nyárfaerdőn is, átfutottak egy köves-sziklás lankán, át a sűrű borókáson, majd pedig a parókia széles, sással szegett rétjét, a Neulaniemit szelték át. Végül átügettek egy tompán döngő, lapos tisztáson, és máris ott álltak a fö-venyes úton, a Sonnimáki ligetes lejtőjének lábánál. Fölkapaszkodtak a kavicsos domboldalon, és fölérve a tetőre, úgy határoztak, hogy ott, a fenyők tövénél, a hangás pázsiton letelepednek; nemsokára már kéken kanyargott tábortüzük füstje a fák lombja között. Cessant de parler, ils s’élancèrent par la fenêtre et coururent à toutes jambes à travers le champ de pommes de terre du chantre. Les cailloux volaient sous leurs pas, les mottes de terre étaient projetées en l’air, et bientôt ils disparurent entre les aulnes touffus. Furibond, le chantre se précipita dans la chambre, brandissant sa lourde canne de rotin. D’une voix forte, violente, i! appela les déserteurs, mais en vain. Les frères se faufilèrent hors du taillis d’aulnes, détalèrent sur un terrain pierreux, parsemé de rochers, puis traversèrent un étroit bosquet de genévriers, débouchèrent sur la vaste prairie de la cure, bordée de roseaux, franchirent un pré qui sonnait creux sous leurs pieds et s’arrêtèrent enfin sur le chemin sablonneux qui longe la lande inclinée de Sonnimäki. Ils gravirent les éboulis et atteignirent la crête de la colline ; et là, ils décidèrent de camper sous les grands pins, parmi les bruyères. Bientôt, la fumée de leur feu tournoyait au-dessus de la cime des arbres. 03088
Bottom
03089
Top
Magas volt a hely, ahol a testvérek tanyáztak, és szép kilátás nyílt róla. A domb mögül odalátszott a papiak zsindelyteteje, odébb, a dombtetőn, a kántor piros háza, majd a nagy templomosfalu, és amott, a fenyők tövén, a méltóságos, pompás kőtemplom. Látszott a szirtekkel teleszórt tó is, melynek vizét enyhe északkeleti szél fodrozta; lágyan, szelíden lengett a szél a derült égbolt alatt, elszállt a tó fölött, el a réteken, ligeteken át, föl a Sonnimáki fenyői fölé, melyeknek tövénél a testvérek kényelmesen heverészve répát sütöttek a lobogó tábortűz mellett. L’endroit où les frères s’étaient installés dominait les environs. Derrière la colline, on voyait le toit à pan coupé de la cure, la maisonnette rouge du chantre sur une éminence, et le grand village, et là-bas, au milieu des sapins, l’église de pierre, magnifique, imposante. Plus loin, on apercevait aussi un lac aux îles innombrables, ridé par une brise légère qui soufflait doucement et paisiblement dans l’air serein et caressait le lac, les prairies et les forêts, les pins de Sonnimäki où les frères se reposaient et rôtissaient des raves sur un brasier flamboyant. 03089
Bottom
03090
Top
JUHANI: Hanem most aztán királyi lakomát csapunk. JUHANI: On va faire un vrai festin de roi. 03090
Bottom
03091
Top
TIMO: Igazi vasárnapi ebédet. TIMO: Un vrai banquet de messieurs. 03091
Bottom
03092
Top
JUHANI: Borjúhús a tarisznyából és sült répa a hamuból. Ezek itt már rögtön puhák. JUHANI: Nous avons de la viande dans nos sacs et des raves sous la cendre ; elles seront cuites à point dans un instant. 03092
Bottom
03093
Top
Szél zúg az erdőn, lomb leng az ágon,
valahol messze dalol a párom...
Le vent soufflait et courbait la cime des bois,
De ma bien-aimêe au loin, j'entendis la voix.
03093
Bottom
03097
Top
Micsoda éktelen ostobaság is volt tőlünk két napon, két pokoli napon át könyvvel a kezünkben kuksolni a kántor szobájában! On a été stupides comme des bœufs de rester assis sur un banc chez le chantre, le livre en mains, pendant deux mortelles journées. 03096
Bottom
03098
Top
EERO: Hát még a szamársarokban állni, az volt csak az igazi! EERO: Oui, mais c’était une autre affaire de rester debout dans le coin ! 03097
Bottom
03099
Top
JUHANI: Jól van, kis Eeróm, okos kis Eeróm, te tökmag, te Hüvelyk Matyi! Még hogy a szamársarokban! Majd becsületre tanítalak én! JUHANI: Très bien, mon petit Eero, mon sape Eero, mon Eero de six pouces, espèce de gringalet. Dans le coin ! Sacré bougre, ;je vais t’apprendre ! 03098
Bottom
03100
Top
AAPO: Csitt, csitt, ti pogányok! AAPO: Doucement, doucement, païens que vous Aies. 03099
Bottom
03101
Top
TUOMAS: Maradj békén, Juhani, ne törődj Eero fecsegésével! TUOMAS: Ne t’irrite pas, Juhani, et fiche-toi de hős bavardages. 03100
Bottom
03102
Top
JUHANI: Vedd le a sapkád, ha eszel, tökmag! JUHANI: Enlève ta casquette quand tu manges, malotru. 03101
Bottom
03103
Top
TUOMAS: Le a sapkával, hallod-e! TUOMAS: Ote ta casquette, je te le dis aussi. 03102
Bottom
03104
Top
JUHANI: így ni! Ha tetszik, ha nem, engedelmeskedned kell. JUHANI: C’est bien ; il te faut obéir, il n’y a pas A tortiller. 03103
Bottom
03105
Top
SIMEONI: Megint civakodtok, mindig acsarkodtok. A Jóisten világosítsa meg elméteket és lelketeket! SIMEONI: Toujours des querelles, de stupides querelles ! Si seulement Dieu pouvait une bonne fois illuminer vos cœurs et vos âmes ! 03104
Bottom
03106
Top
JUHANI: Eero az örök bosszúságszerző. JUHANI: Il nous cherche toujours noise. 03105
Bottom
03107
Top
EERO: Átkozott nyelveteken mindig én vagyok „az a tökmag, az a bakarasz, az a hüvelykmatyi Eero”. Ezért aztán én sem hagyom magam. EERO: Et vous, vous avez toujours vos maudites bouches pleines de : ce bout d’homme, ce Petit Poucet, ce nabot d’Eero. C’est pour ça que je suis devenu coriace. 03106
Bottom
03108
Top
JUHANI: Csahos pulikutya vagy, mint ahogy a „Hét ember erejé”-ben is megénekelték. JUHANI: Tu n’es qu’un méchant roquet, comme on t’appelait dans la chanson sur « La force des sept frères ». 03107
Bottom
03109
Top
EERO: Hát ha kell, harapni is tudok. EERO: Je rends les morsures, et à belles dents. 03108
Bottom
03110
Top
JUHANI: Ni csak, a méregzsák. JUHANI: Tu es rempli de fiel. 03109
Bottom
03111
Top
AAPO: Hadd szóljak én is egy szót. Úgy hiszem, Eero az imént fején találta a szöget. Mert nézzétek: azt a mérget, amit olykor maga körül fröcsköl, talán éppen mi magunk főztük. Ne feledjük azonban: mindnyájan ugyanegy Alkotó teremtményei vagyunk. AAPO: Laisse-moi parler aussi. A mon avis, il y a une parcelle de vérité dans ce que dit Eero. En effet, ce fiel qu’il déverse parfois autour de lui, c’est peut-être nous surtout qui l’avons préparé. Rappelez-vous aussi que nous sommes tous les créatures d’un même créateur. 03110
Bottom
03112
Top
TIMO: Úgy van, úgy! Ha nekem két orrot adott az Isten, „az egyik, mint a kaptafa, másik, mint az uborka”, ugyan kinek mi köze hozzá? Én viselem őket, nem más. De hagyjuk már az orrokat és farkokat, teremtőt és teremtményt a csudába. Nesze, Juhani, fogd ezt a pompás répát; porhanyó, mint a pöfeteggomba. Tömd a szádba, és egyet se törődj ennek a senkiházinak a fecsegésével. Eero még fiatal és éretlen. Egyél, testvérem, egyél! TIMO: Très juste. Si j’ai deux nez, l’un comme un sabot et l’autre comme une demi-miche de pain, est-ce que ça regarde les gens ? Je les porte moi-même. Mais fichons-nous des nez et des pieds, des créateurs et des créatures. Tiens, Juhani, prends cette rave tendre comme dii beurre et casse-lui les reins sans te soucier des stupidités débitées par Eero. Il est jeune et déraisonnable. Mange, frère. 03111
Bottom
03113
Top
JUHANI: Eszem én, ne félts. JUHANI: Syön kyllä. 03112
Bottom
03114
Top
TIMO: Mintha menyegzőn lennénk, olyan jól van dolgunk ezen a magas, visszhangos dombon. TIMO: Nyt elämme kuin häissä vaan täällä korkealla, kaikuvalla mäellä. 03113
Bottom
03115
Top
JUHANI: Mint az égi lakodalomban. De nemrég még kegyedenül megkínoztak bennünket ott lenn a pokolban. JUHANI: Kuin taivaan häissä. Mutta rääkättiinpä meitä äsken vielä oikein surkeasti helvetissä tuolla alhaalla. 03114
Bottom
03116
Top
TIMO: „Egyszer dínomdánom, egyszer szánom-bá-nom”: így van ez már ezen a világon. TIMO: »Toisinaan alaslasketaan, toisinaan ylösnostetaan» tässä maailmassa. 03115
Bottom
03117
Top
JUHANI: így bizony. Mit szólsz ehhez, Aapo testvér? JUHANI: Niin on laita. Mitä sanot, veli Aapo? 03116
Bottom
03118
Top
AAPO: Megtettem, amit tehettem, de hiába. Most azonban dühös vagyok, és életünk sajkájának kormánylapátját a sors kezére adom. Itt ülök én is. AAPO: Olenpa koettanut parastani, mutta turhaan. Nyt suutun kuitenkin kerran ja heitän elomme haaksen perämelan kohtalon kouraan. Tässä istun. 03117
Bottom
03119
Top
JUHANI: Itt ülünk mindnyájan, s ott terül el lábunk alatt az egész világ. Ott piroslik a kántor háza, mint valami veres kakas, amott meg az Úr házának tornya emelkedik a magasba. JUHANI: Tässä istumme ja tuossahan makaa jalkaimme alla koko maailma. Tuolla punoittaa lukkarin talo kuin punainen kukko ja tuolla kohoo korkeuteen Herran temppelin torni. 03118
Bottom
03120
Top
AAPO: Annak a toronynak a tövénél fogunk ülni egyszer fekete kalodába zárva. Ott ülünk majd görnyedt háttal, mint hét varjú a kerítésen, és hallgatjuk, amint az emberek ujjal mutogatva felénk mondják: ott ülnek a lusta Jukola testvérek. AAPO: Senpä temppelin juurella kerran istumme häpeän mustassa puussa, istumme niskat kyyryssä, kuin seitsemän variksen-poikasta aidalla, ja kuulemme ihmisten, osoittaen sormellansa, lausuvan: tuossa istuvat Jukolan laiskat veljekset. 03119
Bottom
03121
Top
JUHANI: Én pedig azt mondom, hogy sohasem fog felvirradni az a nap, amikor a Jukola testvérek görnyedt háttal, mint a varjak, ülnének a gyalázat fekete kalodájában, és hallgatnák az emberek csúfolódását: ott ülnek a lusta Jukola testvérek! Ez a nap soha fel nem virrad. Inkább felkötöm magam, vagy elmasírozom a világ végére, a heinolai regiment fegyverét forgatni. „Víg az élet Heinolában”, nem igaz? Most pedig, testvérek, miután befaltunk, nótára gyújtunk, hogy az erdő is visszhangzik tőle. JUHANI: Il ne poindra jamais le jour où les enfants de Jukola seront assis dans les noirs ceps d’infamie, le dos arrondi comme des jeunes corbeaux et entendront les gens dire en les montrant du doigt : Voilà les sept paresseux de Jukola. Ce jour ne poindra jamais, j’irais plutôt me pendre ou filerais au bout du monde, manier le fusil dans le bataillon de Heinola. 03120
Bottom
03122
Top
SIMEONI: Kérjük az ég áldását, és aludjunk. SIMEONI: Siunataan itsemme ja nukutaan. 03121
Bottom
03123
Top
JUHANI: Először énekelünk: „Víg az élet Heinolában.” Köszörüld meg a torkod, Timo. JUHANI: Ensin lauletaan: »Mitä minä huolin». Karastappas kurkkuas, Timo. 03122
Bottom
03124
Top
TIMO: Én készen vagyok. TIMO: Minä olen valmis. 03123
Bottom
03125
Top
JUHANI: Hát ez az Eero gyerek? Barátok volnánk megint? JUHANI: Entäs Eero-poika? Olemmehan ystävät taas? 03124
Bottom
03126
Top
EERO: Barátok és testvérek. EERO: Ystävät ja veljekset. 03125
Bottom
03127
Top
JUHANI: No, akkor rendben. Hanem hangold csak fel a torkodat te is. JUHANI: Kaikki hyvin. Mutta kruuvaappas kurkkuas. 03126
Bottom
03128
Top
EERO: Fel van az már hangolva. EERO: Se on jo täydessä tämmingissä. 03127
Bottom
03129
Top
JUHANI: Pompás. Ti, többiek meg hallgassátok, hogyan visszhangzik az erdő. Rajta, fiúk! JUHANI: Hyvä! Ja kuullelkoot nyt toiset kuinka hongisto remuaa.--Nyt pojat! 03128
Bottom
03130
Top
Víg az élet Heinolában,
éngemet vár a század.
Nem bolondít már a babám,
sej, haj!
bérukkolok bakának.

Ha mundérban masírozok
majd veletek, vitézek,
papolhat már akkor a pap,
sej, haj!
a püspöktől se félek.

Repülj, Ráró: ott az utad
virágokkal kirakják.
Kaszárnyában ropogtatom
sej, haj!
a császárom cibakját.

Víg az élet Heinolában,
éngemet vár a század.
Sírhatsz, ríhatsz barna babám:
sej, haj!
bérukkolok bakának.
Mitä minä huolin, veitikka nuori,
Jolla on rinta kuin Tunturi-vuori?
Frallaralla rallaralla rallarallalaa!

Heinolan pokkojen uhkeaan joukkoon
Pois minä lähden, tyttöjen houkko;
Frallaralla rallaralla rallarallalaa!

Eipä mua peljätä piispa, ei pappi;
Kohta on ylläni sankarin takki.
Frallaralla rallaralla rallarallalaa!

Juokseppas, Rusko, ja pyöritä pyörää;
Keisarin knalleja karsitaan syömään.
Frallaralla rallaralla rallarallalaa!

Mitä minä huolin, veitikka nuori,
Jolla on rinta kuin Tunturin vuori?
Frallaralla rallaralla rallarallalaa!
03129
Bottom
03155
Top
JUHANI: Így ni! Itt igazán gyöngyéletünk van! JUHANI: Juuri niin! Kas tässähän on meidän hyvä olla. 03150
Bottom
03156
Top
SIMEONI: Halkabban, halkabban! Úgy zajongtok, mint egy sereg manó. Csitt, csitt! Emberek közelednek. SIMEONI: Vous faites autant de vacarme qu’une légion de diables. Silence, silence, voici des gens ! 03151
Bottom
03157
Top
JUHANI: Emberek? Nézd meg jobban: egy csapat cigányt látsz, a Rajamáki-regimentet. JUHANI: Des gens ? Regarde mieux, tu reconnaîtras une bande de tsiganes, le Régiment de Rajamäki. 03152
Bottom
03158
Top
Az a kis karaván, mely a testvérek felé közeledett, egy vándorló család volt. A Rajamáki hegyhát egyik kis kunyhójában laktak, ezért ország-világ „Rajamáki-regi-ment”-nek nevezte őket. A család feje és főnöke a híresneves Mikko, tömzsi, de fürge ember, fekete nemezkalappal kobakján. Útközben szurokkal kereskedik, de az éles miskárolókést is ügyesen forgatja. Amellett a hegedűművész hivatását is betölti, és táncmulatságokon avagy vidám kalákaestéken kiválóan cincogtatja hegedűjét, és buzgón öntözgeti torkát mindennel, amivel megkínálják. Felesége pedig, a tubákorrú, mogorva Kaisa, kitűnő köpölyöző hírében áll. Ritkán akad útjuk mentén szauna, amit arra haladtában be ne fűtene köpölyöző szaunának a falu asszonyai számára. Ilyenkor aztán szaporán táncol Kaisa kisbaltája, szája cuppog, és tubákos képéről ömlik a verejték, azonban zacskójába is bőven gyűl az ajándék. Gyerekük is van egész sereg, s azokat is magukkal viszik az útra, faluból faluba, házról házra. Közülük ketten már a maguk lábán járnak, és vidáman ugrándoznak az úton szüleik körül, azonban a három fiatalabbat taligára rakva a szülők szállítják: a rúd mellett mindig Kaisa húzza, hátulról meg egy bottal Mikko tolja a kocsit. Nagy a zsivaj s a lárma, amerre a Rajamáki-karaván halad; valami huncut versfaragó hosszú gúnyverset is költött erről a seregről. Ez volt hát az a zajongó csapat, mely a Sonnimáki rétje alatt a falu felé vonult, mialatt a testvérek a dombtetőn épp szabadulásuk édes óráját ünnepelték. La troupe qui s’approchait était une famille vagabonde, originaire d’une petite cabane plantée sur la colline de Rajamäki ; c’est pourquoi tout le monde l’appelait le Régiment de Rajamäki. Mikko [Michel], son chef et maître, est connu partout à la ronde ; il est petit, mais agile, toujours coiffé d’un feutre noir. Au cours de ses expéditions, il vend de la poix, fait le magnin et manie habilement le couteau tranchant du châtreur. Il exerce aussi les fonctions de musicien et racle souvent son violon rouge foncé dans les bals ou les fêtes de récoltes, arrosant son gosier avec tout ce qu’on veut bien lui offrir. Sa femme Kaisa [Catherin], vieille acariâtre au museau noirci par le tabac, est une ventouseuse réputée. Rares sont les étuves qu’elle ne chauffe pas en passant pour y ventouser les femmes de la contrée. Alors sa hachette danse, sa bouche suce et claque et son visage souillé de tabac sue terriblement ; mais son bissac se gonfle de cadeaux. Ils ont une ribambelle d’enfants qui les accompagnent dans leurs courses de village en village, de ferme en ferme. Deux d’entre eux peuvent déjà marcher et gambadent joyeusement autour de leurs parents le long du chemin, tantôt devant, tantôt derrière ; les trois cadets sont transportés comme des bagages sur la charrette de leurs père et mère, et Kaisa tire entre les brancards, tandis que Mikko pousse par derrière avec son bâton. Il y a toujours du vacarme par où passe la troupe de Rajamäki, et un farceur avait composé sur ce régiment une longue chanson satirique. — Telle est la bande bruyante qui longe à présent le chemin au pied de la colline de Sonnimäki, dans la direction du village, pendant que les frères, gais comme des pinsons, célèbrent leur libération au sommet de la colline. 03153
Bottom
03159
Top
JUHANI: Hóhahó! Adj isten, híres regiment, adj isten! JUHANI: Holié ! Salut, illustre régiment, salut 1 03154
Bottom
03160
Top
TIMO: „Hustote till" - mondta az egyszeri svéd. TIMO: »Hustote till?» sanoi Ruotsalainen. 03155
Bottom
03161
Top
EERO: „Kappusivai!” - mondta a muszka. EERO: »Kappusivai!» sanoi Ryssä. 03156
Bottom
03162
Top
KAISA: Mit akartok ti odafönn? KAISA: Que voulez-vous, là-haut ? 03157
Bottom
03163
Top
EERO: Hogy anyó jöjjön ide, és szívjon egy derekas köpölyöző szarvat Juhani bátyó barna fenekére.* EERO: Que maman vienne sucer une bonne corne de sang sur la fesse brune de frère Juhani. 03158
Bottom
03164
Top
JUHANI: Anyó cuppog, csámcsog, apó hegedűje cincog: ez pompásan illik egymáshoz! JUHANI: Maman sucera et tapotera pendant que papa jouera, ça fera très bien ensemble. 03159
Bottom
03165
Top
MIKKO: Hogy a hóhér hegedülne rajtatok, ti jukolai latrok! MIKKO: Allez au diable, chenapans de Jukola ! 03160
Bottom
03166
Top
EERO: Ha apó nem akar hegedülni, hát majd mi éneklünk neki egy vidám indulót. EERO: Le vieux ne veut pas jouer. Eh bien, on va chanter, nous, et une marche superbe. 03161
Bottom
03167
Top
JUHANI: Igazi katonaindulót, míg elléptet előttünk a Rajamáki-regiment. Rajta hát, Timo és Eero! JUHANI: Une marche superbe, pendant que le régiment de Rajamäki défilera devant nous. En avant la musique, Timo et Eero ! 03162
Bottom
03168
Top
Ékes család ereszkedik
le a domb hátárul,
köpölyözget, kant herélget,
közbe szurkot árul.

Tubákképű Kaisa mamát
fogták az istrángba,
Mikko bottal ösztökéli,
rossz bagóját rágva.
Faut se mettre à rôder
Chez les villageois,
Pour châtrer, ventouser
Et vendre la poix.

Kaisa dans les brancards
Marche ventre à terre,
Mikko, le vieux soCilard,
Pousse par derrière.
03163
Bottom
03179
Top
JUHANI: így ni! Mulatságos kis nóta, mi? JUHANI: Juuri niin! Onpa tämä vähän lystillinen laulu-remputus. 03174
Bottom
03180
Top
KAISA: Tudjátok meg, ti átkozottak ott fenn a tetőn, hogy mi mindig a becsület útján járunk, de ti úgy kószáltok szerte az erdőn, mint a rablók és ragadozó fenevadak. Én köpölyözök, bizony, és gyógyítom az embereket; Mikko pedig miskárol, hogy kövér hízója, kezes ökre és olyan pompás paripája legyen a gazdának, amire a királyok királya is felülhet. Tudjátok meg, ti ördögök! KAISA. Tietäkää, te sen vietävät siellä, että me kuljemme aina kunnialla, mutta te, te kiertelette ympäri ihmisten metsiä kuin ryövärit ja raatelevat pedot. Minä kuppaan, minä, ja teen terveyttä; Mikko kuohii, hän, ja tekee lihavia kaltteja, muhkeita härkiä ja komeoita ruunia, joilla ratsastelee kuningasten kuninkaat; se tietäkäät, te perkeleet. 03175
Bottom
03181
Top
JUHANI: No, énekeljünk néhány zsoltárt erre a prédikációra, fiúk! Timo és Eero, frissiben, rajta hát! JUHANI: Pari värssyä sen saarnan päälle, pojat! Timo ja Eero, reippaat pojat! Yht'aikaa! 03176
Bottom
03182
Top
Cuppogat a Kaisa szája,
jól elbánik véled:
Gréte néni! Kaisa mama
megtisztítja véred.

Hé, mi baj ott a kert alatt?
Dörömbölnek, nyírtak!
Emse, ártány összeröffen,
kismalacok rínak.

Emse, ártány mitől röfög?
Malac mitől vinnyog?
Mikko mester miskárol ott,
kése vadul villog.
Kaisa ventouse et crie,
Plante sa lancette ;
Mais sa patiente prie,
Supplie et tempête.

Mais quel est ce pétard
Dans la porcherie ?
Les gorets sans retard
Fuient vers leur truie.

Pourquoi donc ont-ils peur ?
Ils ont vu Mikko
Accourir avec ardeur,
Brandir son couteau.
03177
Bottom
03198
Top
JUHANI: Ugye pompás kis nóta? Ne is tagadd, Mikko! JUHANI: C’est vraiment un chant tout à fait amusant, n'est-ce pas, Mikko ? 03193
Bottom
03199
Top
MIKKO: Fogd be a kenyériesődet, de mindjárt! Tudd meg, hogy itt Mikko mester áll saját személyében, aki a kormányzó ménjét egy tiszta lepedő fölött úgy kiherélte, hogy egyetlen csepp vért sem ontott. Erről a mestermunkáról pecsétes levelet is kaptam, s ezt maga a római császár sem vehetné el tőlem. Ilyen legény vagyok én! MIKKO: Ferme ta boite à mangeaille et apprends que tu as devant toi le célèbre Maître Mikko qui a pincé l’étalon du gouverneur sur un beau drap blanc sans répandre une seule goutte de sang ; et ce tour d’adresse lui a valu une procuration que l’empereur de Rome lui-même ne serait pas homme à violer. Voilà quel Mikko je suis. 03194
Bottom
03200
Top
EERO: Ó, te kétszeres Miskároló-Mikko, boszorkány banyáddal együtt! EERO: Hé ! ce brave Mikko avec sa vieille sorcière ! 03195
Bottom
03201
Top
KAISA: Vigyázzatok, nehogy farkascsordává varázsoljalak benneteket, mint hajdanán öregapám egy büszke nászmenetet. KAISA: Faites attention que je ne vous change pas en une horde de loups comme le vieux tsigane qui a enchanté jadis une noce impudente. 03196
Bottom
03202
Top
JUHANI: Itt állok én, öreg Jukola Jussi, saját nadrágomban, és remélem, hogy Isten segítségével ezután is csak Jussi maradok. Ennek a mostani varázslásodnak sem lesz több foganatja, szegény asszony, mint a tavalyi jóslatodnak. Akkor a világ végét jövendölgetted, és minden vénhedt banyát rávettél, hogy kérjen bocsánatot férjétől hajdani házsártosságai miatt. JUHANI: Pour le moment je suis encore Jussi de .Tukola dans mon pantalon à moi, et j’espère, avec l’aide de Dieu, le rester longtemps. Quant à ta sorcellerie, ma pauvre vieille, il n’en sortira rien de plus que l’année dernière quand tu nous as prédit la fin du monde, ce qui a poussé bien des femmes à demander inutilement pardon à leurs maris pour toutes leurs méchancetés passées. 03197
Bottom
03203
Top
KAISA: Hallgasd meg hát, mit jövendölök. KAISA: Écoute donc ce que je te prédis maintenant. 03198
Bottom
03204
Top
EERO: No, biztosan jó meleg szaunát jósolsz nekünk, s azt kívánod, hogy te magad köpölyözd meg a nyakunk. EERO: Ennustatpa ja toivot meille lämpöisen saunan ja sinun itsesi meitä kuppailemaan niskaan. 03199
Bottom
03205
Top
JUHANI: Ez azonban bolond jóslat és óhajtás lenne. Igaz ugyan, hogy hazatérve jól be akarom fűteni a szaunát, s aztán fölségesen megfürdünk. De semmi kedvem hozzá, hogy Adám-gúnyámnak gallérját kilyukasz-tassam. JUHANI: Mutta se on hullu ennustus ja toivo. Tosin ai'on kotia tullessani lämmittää saunan ja kylpeä oikein herttaisesti, mutta Aatamin-frakkia niskassani en ensinkään mieli rikkoa. 03200
Bottom
03206
Top
KAISA: Halljad, halljad! Tűz emészti el a szaunádat, és tűz pusztítja el a házadat is. Te pedig nagy nyomorban fogod bújni az erdőt, rétet, mocsarakat, hogy menedéket keress fázó tagjaidnak. Véres harcokat fogsz vívni az emberekkel és az erdő fenevadjaival, és kifulladva, mint a halálra hajszolt nyúl, hanyatlasz le a bokrok tövébe. Halljátok jóslatom, és emlékezzetek rá! KAISA: Écoute, écoute ! Ton étuve périra par le feu, et par le feu aussi ta cabane, et toi-même, dans un état lamentable, tu parcourras les bois et les marais à la recherche d’un abri pour tes membres gelés. Ha ! Tu auras à livrer de sanglants combats aux hommes et aux fauves des forêts, et alors, essoufflé comme lin lièvre mourant, tu cacheras ta tête maudite sous les buissons. Écoute, et souviens-toi ! 03201
Bottom
03207
Top
JUHANI: Eredj a pokolba! JUHANI: Mene helvettiin... 03202
Bottom
03208
Top
TUOMAS: Hallgass már, hallgass! TUOMAS: Vaikene jo, vaikene! 03203
Bottom
03209
Top
SIMEONI: Te istentelen pogány! SIMEONI: Sinä jumalaton, villitty! 03204
Bottom
03210
Top
JUHANI: Eredj a tűzpiros pokolba! Menj a kántorhoz, és varázsolj a nyakára örökös golyvát! JUHANI: Va dans les flammes rouges de l’enfer ! Va chez le chantre et donne-lui avec tes sortilèges des oreillons éternels dans la gorge ! 03205
Bottom
03211
Top
EERO: Hogy úgy énekeljen, mint Mikko körme közt az öreg, görbe agyarú kan disznó. EERO: Oui, pour qu’il chante comme un vieux verrat dentu entre les pattes de Mikko. 03206
Bottom
03212
Top
JUHANI: A papunknak pedig, annak az álszent, képmutató, dúsgazdag háj- és hurkapapnak... No, mit kívánjunk neki? Mondd csak, Eero! JUHANI: C’est ça ! Et chez le pasteur, cet hypocrite, ce cafard, cet arrogant pasteur gras à lard... qu’est-ce qu’on va lui souhaiter, dis, Eero ? 03207
Bottom
03213
Top
EERO: Hogy járjon úgy dézsmaszedő kőrútján, mint a vámos Oulu kapujában: jóféle macskapirog kerüljön a zsákjába. EERO: Tapahtukoon hänelle paisti-kinkerillä niinkuin tapahtui ennen puplikaanille Oulun portilla: tulkoon hänen säkkiinsä aika kissapiirakka. 03208
Bottom
03214
Top
JUHANI: Igen, igen, paltamói halpástétom, amibe sző-röstül-bőröstül egy döglött macska van belesütve. JUHANI: Niin! Paltamon kalakukko, näetkös, jossa kissa, karvainen kissa on moskana sisällä. 03209
Bottom
03215
Top
EERO: Erről az esetről aztán tartson a következő vasárnap olyan mennydörgős-haragos prédikációt, hogy felháborodásában a pocakja is kirepedjen; repedjen ki nagy pukkanással! EERO: Qu’il fasse un sermon si furibond et si endiablé, que sa grasse bedaine éclate, crève avec un bruit formidable. 03210
Bottom
03216
Top
JUHANI: És aztán vigye el az ördög! Kapja el a nyakát, és repítse a pokolba, ahogy az ördög szokta repíteni a papokat. JUHANI: Oui, et puis que le diable l’accueille, l’attrape par la peau du cou et le fasse voler, comme il fait habituellement pirouetter les pasteurs. 03211
Bottom
03217
Top
EERO: Vigye le a gazdagoknak cimborául ezt a hatalmas és gazdag papot is. EERO: Et qu'il le fourre en compagnie de l’homme riche, ce pasteur riche et puissant ! 03212
Bottom
03218
Top
JUHANI: Add át, kérlek, ezeket az üdvözleteket a kántornak is, az esperesnek is. És ha megtetted, nem bánom, akár farkassá is változtathatsz, mint ahogy az imént fenyegettél. JUHANI: Siinähän ovat terveiset, joita pyydämme sinun saattamaan koreasti esiin sekä lukkarille että rovastille. Ja jos kaiken tämän teet, niin saatpa sitten noitua minun itseni vaikka sudeksi, niinkuin uhkasit. 03213
Bottom
03219
Top
EERO: Változtasd olyan éhes farkassá, mely az egész Rajamáki-regimentet egyszerre lenyeli a bendőjébe. EERO: Sudeksi niin ahneeksi, että hän kerralla nielee kitaansa koko Rajamäen rykmentin. 03214
Bottom
03220
Top
JUHANI: Sőt ráadásul még a köpölyözőzacskódat is. JUHANI: Niin! ja vielä sarvi-säkin kaupan päälle. 03215
Bottom
03221
Top
EERO: Csemegének meg a szurkos hordót. EERO: Vielä pikipussinkin paakelssina. 03216
Bottom
03222
Top
JUHANI: Úgy, úgy, te fattyú! JUHANI: Niin juuri, sinä vasaran-poika! 03217
Bottom
03223
Top
KAISA: Jól van, jól. A kántor is, az esperes is meg fogja kapni üdvözleteteket. De fogadom, hogy ezt a levest még egyszer megisszátok, ti átkozottak. Hajíts oda egy követ búcsúzóul, Mikko! Dobj oda nekik, hogy a koponyájuk hasadjon meg tőle. KAISA: Très bien ! Le pasteur et le chantre recevront bientôt vos salutations, et cette soupe, vous l’avalerez bien un jour, crapules que vous êtes ! Lance-leur une pierre comme adieu, Mikko, et tâche de leur fendre le crâne. 03218
Bottom
03224
Top
MIKKO: Ihol egy pompás, derék kis kő, éppen a markomba illő. Nesztek hát, ebadta! Mars, Kaisa, induljunk! MIKKO: Voici un bon caillou comme fait sur commande. — Attrapez, boucs puants ! En avant, Kaisa, filons à présent. 03219
Bottom
03225
Top
JUHANI: Hű, az áldóját! Hát nem megdobott? Hajszálon múlt, hogy halántékon nem talált! JUHANI: Ce possédé ! Il lance des pierres, et il H’on est fallu de peu qu’elle ne m’arrive en plein front. 03220
Bottom
03226
Top
EERO: Küldjük vissza a labdát. EERO: Renvoyons-lui la balle. 03221
Bottom
03227
Top
JUHANI: Hajítsd vissza az öregnek, hogy koppanjon kobakján a kalap. JUHANI: Vise le vieux, que son chapeau dégringole. 03222
Bottom
03228
Top
TUOMAS: Nehogy megdobd, fiú, ha kedves az üstököd. TUOMAS: Ne jette rien, garnement, si tu veux épargner ton toupet. 03223
Bottom
03229
Top
AAPO: Hát nem látod, te varangy, hogy ott gyermekek vannak? AAPO: Gredin, ne vois-tu pas qu’il y a des enfants ? 03224
Bottom
03230
Top
JUHANI: Hagyd azt a követ! Hiszen úgy rohannak már, hogy a föld is döng alattuk. JUHANI: Laisse ta pierre, ils détalent déjà si vile «pie la colline en tremble. 03225
Bottom
03231
Top
SIMEONI: Ah, ti szörnyűséges kalmükök, ti kutyafejű tatárok! Hát már a tisztességes vándort sem hagyjátok békén elmenni mellettünk? Jaj, ti betyárok! SIMEONI: Malheur à vous, méchants, kalmouks, babouins ! De paisibles voyageurs ne peuvent pas même passer tranquillement devant nous sur le chemin. Brigands ! 03226
Bottom
03232
Top
JUHANI: Én nem hagyom-e, aki a haja szálát sem görbítem meg senkinek? De nézd csak, ha az embert elhagyja a béketűrés, és egész testét rázza az indulat, hát akkor... No, hiszen tudod te is. Két nap és két éjjel ültünk a börtönben. Most azonban kiöntöttem az epémet, és derekas üdvözletét küldtem a kántornak! JUHANI: Moi qui ne loucherais pas un seul de leurs cheveux ? Mais, tu sais, quand un homme est bien excité et que des flots impétueux parcourent son corps vigoureux, alors, tu sais ce que ça veut dire. On est resté deux jours et deux nuits dans la prison. - Mutta lähetinpä lukkarille vallan uhkeita terveisiä sappeni lievitteeksi. 03227
Bottom
03233
Top
AAPO: És még komiszabbat az esperesnek. Félek, hogy még keservesen megbánjuk ezt az üdvözletküldést! AAPO: Ja vielä hullumpia rovastille. Niitä terveisiä taidamme vielä katkerasti katua. 03228
Bottom
03234
Top
JUHANI: „Ugyan mért búsulnék, fiatal legényke?” Az élet, a fiatalember élete olyan, mint a rengő-zúgó erdő. Ott, arra, kelet felé, az Impivaara mogorva csúcsa bámészkodik, amarra pedig a templomosfalu tava locsog. Messze, a láthatár peremén, szinte végtelen messzeségből más tavak is idecsillognak. Szemem jól felismeri Kolistin három tavát. JUHANI: »Mitä minä huolin, veitikka nuori?» Elämä, nuoren miehen elämä on juuri niinkuin tämä kaikuva, kohiseva nummi. Ja tuollahan koillisessa longoittaa Impivaaran töykeä vuori ja tuolla taasen luoteisessa läikkyy kirkon-kylän järvi ja vieläpä haamoittaa tuolla muitakin järviä, tuolla ilman rannalla kuin ikuisessa kaukaisuudessa. Kolistimen kolme järveä siellä silmäni näkee. 03229
Bottom
03235
Top
Bánatomban víznek megyek,
fogadjon be a tó;
haragszik rám a galambom,
sziszeg, mint a kígyó.
»Ei mun auta, ei mun auta,
Täytyy mennä järveen;
Kultani on niin vihainen
Ja puhisee kuin kärme».
03230
Bottom
03241
Top
Ott a tavon, ott szokott csónakázni öreg kántorunk is, horgászbottal a kezében! Ah, bárcsak most is ott gubbasztana, én pedig sebes forgószél, dühös szélvész lehetnék! Biz’ isten tudnám, hogy mire csapjak le nagy dérrel-dúrral, és fogadom, hamar felborulna a kántor tekenője. Tuon järven pinnallapa tuossa istuu usein lukkari-ukkomme ongen-pahla kourassa. Ah! könöttäisi hän siellä nyt ja minä olisin tuima tuulenpuuska, äkeä hirmu-myrsky kaakosta, niin tietäisinpä mitä kohden rynkäisin pauhinalla, ja pianpa puljahtelis kumossa lukkarin ruuhi. 03236
Bottom
03242
Top
SIMEONI: Milyen bűnös kívánság! SIMEONI: Mikä synnillinen toivotus! 03237
Bottom
03243
Top
JUHANI: Bizony úgy tennék! Úgy felborítanám a ladikot, hogy mint a leves, felforrna tőle a tó vize. JUHANI: Sen minä tekisin, ruuhen minä kumoisin että kiehuisi vellinä järven vesi. 03238
Bottom
03244
Top
TIMO: Egye meg a farkas a kántort. TIMO: Suden paistiksi koko mies. 03239
Bottom
03245
Top
JUHANI: Belökném egy farkasverembe, én magam meg vidáman sétálgatnék a verem szélén. JUHANI: Suden-kuoppaan hänen syöksisin ja itse paseerailisin riemuiten reunalla. 03240
Bottom
03246
Top
AAPO: Egyszer a róka, megharagudván a medvére, becsalta egy verembe a szegény mackót. Kárörvendve nevetett a róka, és gúnyolódva sétált a tátongó verem peremén, majd fölkapaszkodott a hiúz hátára, az meg fölvitte egy közeli fenyő tetejére. A róka nagy vidámán énekeim kezdett, egybecsődítette a négy világtáj minden szelét-viharát, és megparancsolta nekik, hogy zengessék a fenyők kanteléjét az ő énekének dallamára. Megjött a keleti, megjött a nyugati szél, fújni kezdett dél felől is, és zengett-zúgott a fenyő. De megérkezett a heves északi szél is, nagy zúgással-búgással átviharzott a bozontos, sötét erdő felett. Ekkor a fenyő nagyot reccsent, megremegett, mélyen meghajolt, és végül is, derékba törve, rádőlt a veremre, dőltében pedig belelökte a rókát a gödörbe, egyenesen a medve körme közé. AAPO: Kettu, kerran karhun pahan-suopa, narrasi kuoppaan kontio-kurjan. Kovin hän silloin nauroi ja käyskeli siinä ylhäällä ympäri ammottavan kuopan, haastellen pilkallisesti. Siitä astui hän ilveksen selkään, ilves vei hänen ylös korkeaan kuuseen, joka seisoi siinä lähellä. Rupesi laulamaan kettu iloissansa ja kutsumaan kokoon tuulia jokaisesta neljästä ilmasta; käski heitä soittamaan kuusen kanteletta hänen laulunsa mukaan. Tulivat pian itä, läntinen ja etelä, ja ankarasti kaikkui ja kohisi kuusi. Tuli myös voimallinen pohja, rynkäsi halki partaisen, pimeän korven, humisten ja ryskyin. Silloin kuusi pauhasi, vapisi ja kumartui syvään, murtui viimein ja kaatui kohden kuoppaa, viskaten kaatuessaan latvastansa ketun alas karhun syliin syvässä kuopassa. 03241
Bottom
03247
Top
TIMO: Hű, a kutyafáját! És aztán? TIMO: No peijakas! Mutta nyt? 03242
Bottom
03248
Top
JUHANI: Magad is sejtheted, hogy mi történt aztán. A medve keményen megmarkolta a róka bundáját, és megrázta, hogy a foga is kocogott tőle; éppúgy, mint ahogy a kántor bánt velem. De értem én, értem Aapo célzását. Emlékeztetni akar arra, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Úgy van, úgy, én azonban mégis a farkasveremnek szánom zsákmányul a kántort. JUHANI: Kylläs tuon arvaat, kuinka nyt tapahtui. Kieppasi mar' karhu oikein rotevasti kiinni ketun kamarasta ja ravisti että hampaat helähti, niinkuin teki hyvä lukkari minulle.--Mutta ymmärränpä Aapon tarkoituksen. Hän tahtoi minua muistuttaa, että joka toiselle kuoppaa kaivaa, hän putoo siihen itse. Olkoon niinkin, mutta suden-kuopan saaliiksi lukkarin soisin vaan. 03243
Bottom
03249
Top
TIMO: Az én szívem sem bánkódnék épp, ha látnám a kántort belebukfencezni egy farkas verembe. De mégsem hagynám szegény öreget túl sokáig vergődni abban a dohos lyukban. Két óráig, csupán kettőig, nem tovább. De hagyjuk ezt. Éljen békén a kántor, és még bánatos szívem mély vermébe se pottyanjon bele. Hanem valamin nagyon csudálkozom. Hogyan hihettek ilyen ostoba mesékben, mint ez a medveróka história! Jaj, testvérek, hiszen a róka egyetlen értelmes szót sem tud szólni, nemhogy összecsődít-hetné a világ minden szelét! Ti mindezt elhiszitek, én azonban tiszta hazugságnak vélem. TIMO: Nähdä lukkarin kuoppaan lötkähtävän, sitähän ei juuri minunkaan sydämeni vastaanlöis. Mutta en tuota ukko-rässyä sentähden kauankaan piinaisi tunkkaisessa kammiossa. Kaksi tuntia, kaksi tuntia vaan. Ja jääköön tämä tähän. Eläköön lukkari rauhassa, putoomatta edes närkästyneen sydämenikään kuoppaan. Mutta yhtä ihmettelen. Kuinka taidatte uskoa tuollaisia lorujuttuja kuin tämä ketusta ja karhusta. Voi veikkoset! eihän taida kettu edes joutaviakaan jaaritella, sitä vähemmin kutsua vielä tykönsä maailman tuulia. Te uskotte tämän, mutta minä päätän asian puhtaaksi valheeksi. 03244
Bottom
03250
Top
JUHANI: Azt eddig is tudtuk, hogy Timo feje nem tartozik a legokosabbak közé ezen a világon. JUHANI: Se tiedetään, ettei Timon pää ole juuri terävimpiä tässä maailmassa. 03245
Bottom
03251
Top
TIMO: És ha nem is? De ezzel a buta fejemmel mégis járom oly becsületesen a világot, mint akár te, akárki más, férfi vagy asszony. TIMO: Vaikk'ei. Mutta tällä päällä vaellan halki tämän maailman yhtä kunniallisesti kuin sinäkin taikka jokin muu, mies tai vaimo. 03246
Bottom
03252
Top
AAPO: Timo nem érti a példázatot. AAPO: Timo ei käsitä kuvausta. 03247
Bottom
03253
Top
JUHANI: Bizony, szegény nem értette el. Hanem várj, megmagyarázom neked. A róka és a medve története nyilván abból az időből származik, amikor minden teremtett lény, sőt még a fák is tudtak beszélni, mint ahogy az az Ótestámentumban meg vagyon írva; így hallottam ezt megboldogult vak nagybátyánktól. JUHANI: Ei ensinkään se poika parka nyt käsitä. Mutta katsoppas jos selitän sinulle seikan. Tapaus ketusta ja karhusta on arvattavasti niistä ajoista, joina kaikki luontokappaleet ja vielä puutkin taisivat puhua, niinkuin vanhassa testamentissa kerrotaan; ja sen olen kuullut vainaalta sokea-enoltamme. 03248
Bottom
03254
Top
AAPO: Nohát, akkor te sem érted a mesét és a mese célzatát. AAPO: Ethän käsitä nyt sinäkään satua ja sen tarkoitusta. 03249
Bottom
03255
Top
TIMO: Aha! Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű. TIMO: Mutta kuitenkin »pata kattilaa soimaa; musta kylki molemmilla». 03250
Bottom
03256
Top
JUHANI: Mi az, még neked áll feljebb? Hidd el, öcskös, hogy hálát adok az Istennek, amiért nem vagyok olyan ostoba, mint te, szegény Timo. JUHANI: Mielitkö viisastella, mies? Mutta usko minua, niin kiitänpä Jumalaa siitä, etten ole niin tyhmä kuin sinä, Timo-poloinen. 03251
Bottom
03257
Top
TIMO: Ha nem vagy, hát nem vagy! Baj az? TIMO: Vaikka et ole; enpä siinä mitään vaaraa näekkään. 03252
Bottom
03258
Top
EERO: Tégy úgy, Timo, mint a hajdani vámszedő: csak verd a melled, s majd meglátjuk, melyikőtök megy majd innen derekabb emberként haza. EERO: Tee sinä, Timo, niinkuin puplikaani ennen: lyö ainoastaan vasten rintaasi, ja saadaanpa nähdä, kumpi teistä tästä parempana miehenä kotia marssii. 03253
Bottom
03259
Top
JUHANI: Nézd csak, hát a kis Eero is megszólalt, a született publikánus? JUHANI: Aih! joko sattui pikku-Eeroonkin, sinä puplikaani itse? 03254
Bottom
03260
Top
[EERO: Sattui oikein makeasti itse puplikaanien päämieheen, tuohon pikku-Zakeukseen. EERO: Sattui oikein makeasti itse puplikaanien päämieheen, tuohon pikku-Zakeukseen. 03255
Bottom
03261
Top
[JUHANI:] Hanem engem nem érdekelnek a publikánusaid, én szépen aludni megyek. így ni, hátat fordítok nektek, és alszom, mint hangyaboly a hó alatt. De Isten óvjon bennünket! Ugyan szörnyű helyen telepedtünk le! JUHANI: Minä en huoli sinun Zakeuksistas ja makeuksistas, vaan panen itseni makeasti nukkumaan. Selin tahdon teihin kääntyä ja maata kuin viholais-pesä kinoksen alla.— Maintenant je vous tourne le dos et me mets à roupiller comme une fourmilière sous la neige. Que Dieu nous aide ! nous nous sommes installés dans un endroit funeste. 03256
Bottom
03262
Top
AAPO: Ugyan miért? AAPO: Pourquoi ? 03257
Bottom
03263
Top
JUHANI: Ott áll az a különös, ijesztő formájú szikla, mely mindig oly gyászos hangon veri vissza a harangok kongását. És nézzétek azokat a szemeket; szakadatlanul ránk merednek! Borzadály fog el. Menjünk innen, az ég szerelmére! JUHANI: Voilà ce rocher extraordinaire et effrayant qui renvoie toujours un écho si triste quand sonnent les cloches de l’église. Regardez ces yeux qui sont sans cesse fixés sur nous. Je commence à avoir peur. Filons, au nom do Dieu. 03258
Bottom
03264
Top
TUOMAS: Maradjunk békén. TUOMAS: Restons tranquilles. 03259
Bottom
03265
Top
JUHANI: Itt valami kegyetlen és haragos erdei szellem kísért. JUHANI: Mais il y a ici un homme des bois cruel et colérique. 03260
Bottom
03266
Top
AAPO: De csak azokra haragszik, akik káromkodnak, vagy más istentelenséget művelnek. Ezért vigyázz magadra. Hanem azokról a szikla oldalán levő képekről tudok egy régi-régi mesét. AAPO: Seulement envers ceux qui blasphèment ou profèrent des impiétés. Tu ferais donc bien de prendre garde. Il y a sur les images imprimées dans cette pierre un conte qui date de temps très éloignés. 03261
Bottom
03267
Top
LAURI: Elmondanád? LAURI: Veux-tu nous le raconter? 03262
Bottom
03268
Top
AAPO: Jó, de előbb nézzétek meg alaposabban azt a követ. Mintha négy aranyos, tüzes pont sugározna róla felénk; két szerelmesnek, egy gyönyörű hajadon-nak és egy deli legénynek ragyogó szeme az; képüket ott láthatjátok a kőbe karcolva. Nézzétek meg őket, kissé összehunyorított szemmel. Ott ülnek gyöngéden összeölelkezve. Lejjebb pedig, a szerelmesek lábánál, meggömyedve s karddal átszúrva, egy öreg bajnok hever. AAPO: Regardez d’abord attentivement le rocher. Voyez-vous là ces quatre points dorés, brillants ? Ce sont les yeux charmants de deux amoureux, une délicate jeune fille et un fier garçon ; vous discernez aussi leurs images dessinées sur la pierre. Examinez-les en fermant à demi les yeux ; on les voit enlacés dans un tendre embrassement. Mais plus bas, sous les pieds des jeunes amants, gît un vieux guerrier, accroupi et transpercé par une épée. 03263
Bottom
03269
Top
TIMO: Úgy van, ahogy mondod. TIMO: C’est bien comme tu dis. 03264
Bottom
03270
Top
LAURI: Mintha én is valami ilyet látnék. Hanem halljuk a mesét. LAURI: Il me semble aussi voir quelque chose de semblable. Mais raconte ton histoire. 03265
Bottom
03271
Top
Aapo a következő mesét mondta el nékik: Aapo leur fit alors le récit suivant : 03266
Bottom
03272
Top
Itt a közelben valamikor gyönyörű vár állott. A vár urának, egy gazdag és hatalmas embernek egyetlen gyermeke egy anyátlan árva leány volt, szépséges, mint a hasadó hajnal. Egy derék ifjú nagyon megszerette a lányt, ám a vár kegyetlen ura, akinek szívében soha gyökeret nem vert a szerelem, a lányt is, a legényt is gyűlölte. A lány azonban viszontszerette a délceg legényt, és gyakran kijöttek ide, erre a zúgó-zengő rétre; épp itt, a szikla tövében szoktak találkozni egymással. De a kegyetlen apa valahogyan neszét vette a fiatalok titkos frigyének, és a leány füle hallatára szörnyű esküt tett. „Leányom - mondotta -, jól vigyázz, nehogy titkos ölelkezésen érjelek benneteket az erdő sötétjében. Mert tudd meg, hogy kardom azon nyomban véres halálban fog egyesíteni titeket. Ezt ígérem, és szentül megfogadom.” így szólt, s a szép hajadon rettegve hallgatta a borzalmas esküt. Ám szíve választottját mégsem tudta elfeledni, sőt szerelme egyre hevesebben lángolt. Il y avait une fois près d’ici un château superbe, dont le maître était un seigneur riche et puissant. Il avait pour belle-fille une orpheline suave et gracieuse comme l’aurore. Un jeune homme l’aimait, mais le redoutable seigneur, dans le oœur duquel l’amour n’avait jamais trouvé place, les haïssait tous deux. La vierge aimait aussi son noble soupirant, et ils se îencontraient souvent ici, sur la colline sonore, où ils se donnaient rendez-vous au pied même de ce rocher. Mais le beau-père, qui avait fini par découvrir le commerce clandestin des deux amoureux, prononça dans l’oreille de la jeune fille un serment terrible : « Ma fille, dit-il, prends garde que je ne vous surprenne pendant que vous vous embrassez dans la nuit des bois. Sache que mon épée vous unirait alors sur-le-champ dans une mort sanglante. J’en fais le serment solennel. » Il parla ainsi, et elle frémit d’horreur en entendant ce serment. Mais elle ne put pourtant oublier l’ami de son cœur ; au contraire, son amour pour lui devint toujours plus ardent. 03267
Bottom
03273
Top
Csöndes nyári éjszaka volt; a szűz valahogy megsejtette, hogy az ifjú ott bolyong a réten, és várja szerelmesét. Végre is, midőn úgy hitte, hogy a várban mindenki mély álomban nyugszik, szerelmi találkozóra indult a lány; széles, lágy leplébe burkolózva, mint az árnyék osont ki a vár kapuján, eltűnt az erdő sűrűjében, majd a harmatos bokrok között újból elő-előlebbent kék fátyla. Csakhogy a várban nem mindenki aludt ám: a vár ura ott állt az ablakban, és megleste a lányt, amint éji árnyként tovasuhant. Ekkor éles kardot kötött derekára, kezébe dárdát ragadott, és kirohant az erdőbe, a lány nyomában. Vérszomjas vad futott a szelíd szemű bárány után. C’était une calme nuit d’été ; la jeune fille eut le prèssentiment que son amoureux se promenait sur la colline, attendant son adorée. Dès qu’elle supposa que tous les habitants du château étaient enfin plongés dans le plus profond sommeil, elle partit pour son rendez-vous d’amour, enveloppée dans un châle ample et léger. Elle sortit furtivement comme une ombre, disparut bientôt à l’orée du bois, où son voile bleu voltigea un instant entre les arbres couverts de rosée. Mais tous ne dormaient pas dans le château ; le seigneur était assis sur le bord de la fenêtre, épiant la jeune fille qu’il vit s’éloigner comme un fantôme nocturne. Après avoir ceint son épée et saisi son épieu, il se précipita dehors et s’enfonça dans la forêt sur les traces de la vierge. Un fauve assoiffé de sang poursuivait l’agneau aux doux yeux. 03268
Bottom
03274
Top
A lány pedig csak sietett föl lélekszakadva a dombtetőre, s ott, a szürke kőszikla alatt, ott találta szerelmesét. Ott álltak hát, gyöngéden átölelték egymást, és szerelmes szavakat suttogtak boldogan egymás fülébe. Már-már nem is e földön álltak: lelkűk fönn sétált az ég virágos mezőin. így telt el néhány pillanat, ekkor azonban hirtelen előrontott a vár kegyetlen ura, és dárdáját oly erővel vágta a lány bal oldalába, hogy az hegyével a legény jobb oldalán jött ki, és így egyesítette őket a halálban. A két szerelmes ráhanyatlott a sziklára, vérük pedig egybefolyva ömlött a földre, s vörösre festette a hangavirágok szirmait. A gyilkos acél által egymáshoz láncolva hevertek szódanul a sziklapadon, és gyöngéden átölelve tartották egymást, szemük pedig mint négy gyönyörű aranycsillag szegeződött a vár hatalmas urára, ki ámulva nézte a halál torkában ezt a csodálatos, szelíd képet. Hirtelen heves vihar kerekedett, dörgött és villogott az ég, azonban a fiatalok szeme a kéklő villámfényben is boldog elragadtatással sugárzott, mint négy ünnepi gyertya az ég szentséges termében. A gyilkos pedig csak nézte, nézte őket, mialatt feje körül dühösen tombolt az ég haragja. Hatalmas erővel szólt leikéhez a fiatalok csodálatos, elhaló tekintete, patakzó vére és a menny dörgése. Lelke, életében először, megrendült; szívében sötét és hideg megbánással tekintett a haldoklók szemébe, mely szüntelenül boldog mosolyt sugárzott felé. Szíve elszorult, megremegett: körülötte csapkodtak a villámok, zúgott a rengeteg, s a kárhozat szellemei minden oldalról feléje rohantak. Lelkében végtelen szenvedély viharzott. Haletante, l’amoureuse gravit la colline et rejoignit son nmi, ici, au pied du rocher gris. Ils s’enlacèrent tendrement, murmurant le suave langage de l’amour, en cet instant béni. Ils n’étaient plus sur cette terre, leurs âmes volaient vers les plaines du ciel émaillées de fleurs. Un court moment s’écoula, et soudain le maître du château surgit ; il transperça le corps de la jeune fille avec son épieu acéré, dont la point ressortit par le flanc du jeune homme ; c’est ainsi qu’il les réunit dans la mort. Leurs corps se renversèrent contre le rocher et leur sang se répandit en un seul ruisseau sur la colline, rougissant les corolles de la bruyère. Unis par le lien d’acier, ils reposaient sur un siège de pierre, muets, mais se tenant toujours tendrement embrassés. Superbes comme quatre étoiles d’or, leurs yeux étincelants regardaient le puissant seigneur qui, saisi d’étonnement, contemplait celte scène merveilleuse et sereine, à l’heure de la mort. Soudain éclata un orage, le ciel s’embrasa et retentit, et dans la lueur bleuâtre, les yeux des amoureux rayonnaient d’un bonheur indicible, comme quatre flambeaux au paradis, tandis que la colère céleste s’acharnait sur le meurtrier et autour de lui. Les beaux regards languissants des jeunes gens, leur sang qui coulait à flots, les grondements de l’orage, tout parlait puissamment à son âme. Il fut ému, ému pour la première fois, quand, le repentir dans son oœur sombre et froid, il vit les yeux radieux de ses victimes fixer sans cesse sur lui le sourire de leur regard. Il fut saisi d’horreur et trembla, lorsque les éclairs flamboyèrent et que l’espace résonna, et de toutes parts les démons de l’épouvante galopèrent vers lui. Une angoisse infinie s’empara de son esprit. 03269
Bottom
03275
Top
Még egyszer rátekintett a fiatalokra: onnan azonban még mindig ugyanazok a sugárzó szemek mosolyogtak felé, noha ragyogásuk már hamvadni kezdett. Ekkor karját keresztbe fonva, jeges tekintettel hosszan bámult kelet felé, s így állt némán a komor éjszakában. Végül azonban mélyen föllélegzett, és hosszú, ijesztő kiáltás szakadt fel a melléből, mely dörögve keringett a táj felett. Egy pillanatig némán figyelt és hallgatózott, míg kiáltásának utolsó visszhangja is el nem csendesedett a távoli dombok ölén. Ekkor aztán, folyton kelet felé bámulva, újból rémesen elbődült. Hegytől hegynek futott a hang, s ő feszülten figyelte, hogyan kereng a visszhang a táj felett. Végül azonban a messzi, remegő hang is elhalt, elült a villámlás, kihunyt a fiatalok ragyogó szeme, már csak a súlyosan zuhogó zápor sóhajtozott az erdőben. Ekkor hirtelen, mintha álomból ébredt volna, kirántotta kardját hüvelyéből, átdöfte vele szívét, és holtan bukott a szerelmesek lábához. Még egyszer villámlott, még egyszer megdördült az ég, hogy aztán mélységes csönd boruljon a vidék fölé. Il regarda une fois encore les yeux des amoureux qui, avec un éclat faiblissant, lui souriaient toujours. Alors, tourné vers l’Orient, il croisa les bras et demeura longtemps ainsi, silencieux dans la nuit sinistre. Enfin, tout d’un coup, sa poitrine se souleva, et il poussa un long cri qui se répercuta au loin comme un mugissement. Puis il resta de nouveau silencieux, l’oreille tendue, attendant que le dernier écho de sa voix s’assoupisse dans le lointain. Et alors, le regard toujours dirigé vers l’Orient, il lança encore un cri terrible qui vibra longtemps dans l’air et qu’il écouta rebondir de colline en colline. Mais enfin le son tremblant mourut au loin, l’orage s’apaisa et les yeux rayonnants des amoureux s’éteignirent ; seule une lourde pluie faisait soupirer la forêt. Comme soudain tiré d’un songe, le seigneur dégaina son épée, s’en perça la poitrine et s'écroula aux pieds de ses victimes. Le ciel s’éclaira une fois encore et fit entendre un grondement, mais bientôt le silence s’appesantit partout. 03270
Bottom
03276
Top
Eljött a reggel, s a réten, a szürke szikla lábánál ott találták a halottakat; elvitték és egymás mellé temették őket. A sziklán azonban ott maradt a képük: két fiatal ember szerelmes ölelésben, lábuknál pedig egy mord, szakállas bajnok térdel. És négy csodálatos szögecs, négy aranycsillag ragyog a kőből éjjel-nappal, akár a szerelmesek gyönyörűen sugárzó szeme. A mese úgy beszéli, hogy ezeket a képeket egy villámcsapás véste bele a sziklába. És mint itt a képen, úgy ül a szűz, és a legény ott fenn, az ég trónusán, nagy boldogságban; a vár hajdani ura pedig úgy tekergőzik a büntetés tüzes ágyán, mint az a bajnok ott a kövön. Midőn megszólalnak a templom harangjai, mindig hegyezi a fülét, és hallgatja, milyen visszhangot ver a szikla; ám a hang mindig szomorúan zendül. Igaz, egyszer majd csodálatosan lágy és örömteljes hangot fog adni a kő, s ekkor ütött annak a kárhozottnak is a megbocsátás és az üdv órája, de akkor nincs már messze a világ vége sem. Ezért hallgatja a nép nyugtalan érdeklődéssel a visszhangot a szikla felől, ha megkondulnak a harangok. Szívből kívánják ugyan a halottnak a megbocsátás óráját, de borzalommal gondolnak a végítélet napjára. A l’aurore, on trouva les cadavres au pied de la pierre grise ; on les emporta pour les déposer côte à côte dans la tombe. Mais dès ce jour, leiirs images sont gravées sur le rocher. On y voit les deux amoureux enlacés et, au-dessous d’eux, un vieillard sombre et barbu, à genoux. Et quatre taches merveilleuses brillent comme des étoiles d’or à la surface de la pierre, en souvenir des tendres yeux des amants. Un trait de feu, ainsi dit l’histoire, a creusé ces figures dans le rocher pendant cet orage. Comme dans cette image, le jeune homme et sa bien-aimée sont assis heureux dans les hauteurs du ciel ; et de même qu’il gît sur le sol, l’ancien seigneur est étendu sur un lit de tourments dans l’air embrasé. Chaque fois que sonnent les cloches de l’église, il dresse l’oreille et écoute attentivement l’écho que renvoie la pierre ; mais le son est toujours plaintif. Une fois pourtant, le rocher répondra d’une voix merveilleusement douce et gaie, et l’heure de la rédemption et du salut sonnera pour le meurtrier. Mais la fin du monde sera proche aussi. C’est pourquoi les gens écoutent toujours avec une extrême inquiétude l’écho que rend la pierre, quand sonnent les cloches. Ils verraient volontiers poindre le jour de la délivrance du meurtrier, mais ils songent avec terreur à l’heure du jugement dernier. 03271
Bottom
03277
Top
Ezt a mesét mondotta el Aapo testvéreinek a Sonnimáki rétjén. Telle est la légende qu’Aapo raconta à ses frères sur la colline de Sonnimäki. 03272
Bottom
03278
Top
TIMO: Hanem ugyan izzadhat az öreg! Egész az ítélet napjáig! Ohó! TIMO: Mutta saapa ukko hikoilla. Aina tuomiopäivään asti! Ohhoo! 03273
Bottom
03279
Top
SIMEONI: Te fajankó! Vigyázz, nehogy ebben a pillanatban zendüljenek meg a végítélet harsonái. SIMEONI: Sinä tomppeli, katso ettei juuri tällä hetkellä möräise tuomion torvi. 03274
Bottom
03280
Top
EERO: Addig nem kell félni a világ végétől, amíg csak pogányok akadnak a földön. És íme, itt a kereszténység kellős közepén, itt is él hét elvadult pogány! De nincs olyan rossz, amiben valami jó is ne lenne. Hiszen így mi a világ oszlopai és támaszpillérei vagyunk! EERO: Maailman lopusta ei ole yhtään pelkoa niin kauan kuin pakanoita maan päällä löytyy. No Jumala paratkoon! tässähän on seitsemän villittyä pakanaa vallan kristikunnan helmassa. Mutta eihän niin pahaa, ettei siinä aina jotakuta hyvääkin. Olemmehan maailman pylväitä me. 03275
Bottom
03281
Top
JUHANI: Te a világ oszlopa? Te Hüvelyk Matyi! JUHANI: Sinäkö maailman pylväs? Kuustuumainen. 03276
Bottom
03282
Top
SIMEONI: Reszketni fogsz, Eero, reszketni fogsz, mint az ördög, ha majd közeledik az a nap, amit most kigúnyolsz. SIMEONI: Vapisetpa, Eero, vapiset kuin perkele, kun lähestyy päivä, jota pilkkaat nyt. 03277
Bottom
03283
Top
TIMO: Dehogy fog reszkeaii, dehogy; kezeskedem érte! Hanem lesz akkor égszakadás-földindulás, hohó! Két földindulás már volt, a harmadik még eljövendő; akkor fog feltűnni az üdvösség nagy jele. A világ pedig, mint a száraz nyírfa bocskor, porrá és hamuvá válik. Akkor a tehenek bőgni fognak a réten, s a disznók visítanak a kertek alatt, már tudniillik ha a világ vége nyáron következik be. Ha azonban télidőben történne, akkor a tehenek az istállóban fognak tombolni, a szegény disznók meg az ólban, az almon visí-toznak. Nagy zenebona lesz akkor, fiúk! Két földindulás már volt, a harmadik még eljövendő, mint ahogy vak nagybátyánk mondogatta. TIMO: Sitä ei hän tee, sen takaan minä. Ohhoo! silloinpa on meteliä ja mullerrusta. Kaksi mullerrusta on jo ollut, kolmas on vielä tulematta; ja silloin tapahtuu se suuri autuuden merkki; silloin maailma on menevä tuhaksi ja tomuksi kuin kuiva virsu. Silloinpa karja aholla mörää ja siat kujalla kauheasti vinkuu, jos nimittäin tämä tuho on tapahtuva kesäiseen aikaan, mutta jos se talvella tapahtuu, niin karjapa silloin ometassa teiskaa ja mörää ja läätin pahnoissa sika-parat vinkuu. Silloinpa on melskettä, pojat. Ohhoo! Kaksi mullerrusta on jo ollut, kolmas on vielä tulematta, niinkuin sokea-eno sanoi. 03278
Bottom
03284
Top
SIMEONI: Igen, igen, csak emlékezzünk mindig erre a napra. SIMEONI: Niin, niin, muistelkaamme tätä päivää. 03279
Bottom
03285
Top
JUHANI: Hallgassatok már, testvérek. Isten őrizz! Egész megzavarjátok az ember szívét. Aludjunk inkább, aludjunk. JUHANI: Vai'etkaa jo, veljet. Varjele Jumala! käännättehän perin nurinniskoin tässä miehen sydämmen. Nukkukaamme, nukkukaamme! 03280
Bottom
03286
Top
így beszélgettek a testvérek, de végül elhalt ajkukon a szó, és egymás után elnyomta őket az álom. Csak Simeoni virrasztott még egy ideig; hátát egy fenyő görcsös gyökerének vetve ült, és elmélkedett a világ végéről, a végítélet rettenetes napjáról. Pirosán, nedvesen parázslóit a szeme, és napégette arca vörösbarnán világolt. Végül azonban ő is elszunnyadt; így aludtak édes-deden a tűz körül, mely még lobogott egy ideig, aztán elhamvadt és kihunyt. Bientôt le sommeil les terrassa l’un après l’autre. Le dernier à s’endormir fut Simeoni ; appuyé contre la racine Baillante d’un pin, il méditait profondément sur la fin du monde et sur le grand jour du jugement. Ses yeux bordés de rouge luisaient d’un éclat humide, et une sombre ardeur animait ses joues rudes. Finalement il s’assoupit lui aussi. Tous reposaient calmement autour du brasier qui jeta des flammes un instant encore, puis languit peu à peu et s'éteignit. 03281
Bottom
03287
Top
Bealkonyodott, s nemsokára leszállt az éj. Meleg és fülledt volt a levegő, északkelet felől, az ég peremén fel-fellobbant a villám, és sötét zivatarfelhők gomolyogtak elő. Sebesen, mint a sas, repült a vihar a falu fölé, elszórta mennyköveit, s egy villám felgyújtotta a papiak csűrét, mely telve száraz szalmával, csakhamar lobogó lángba borult. Megkondultak a harangok, és megzaj-dult a falu, mindenfelől emberek rohantak a dühöngő tűz felé, özönlöttek a férfiak és a nők, de hiába. Ijesztően égett-ropogott a pajta, s a lángok veresre festették az ég boltozatját. Most a vihar a Sonnimákire rontott, ahol a testvérek mély álomban hevertek, s horkolásuktól harsogott a rét. Egy borzalmas mennydörgés felriasztja őket, és úgy megijednek, ahogy még soha. Álomtól bódult elméjüket szörnyű rémület fogja el, mivel az elemek tombolása a komor éjszakában rögtön a kísérteties mesét s a világvégének képét juttatja eszükbe. A sötét éjszakában csak a cikázó villámok és a faluban hullámzó tűzvész rémes vörössége világított. Most újabb villám lobbant, s utána akkorát csattant az ég, hogy a testvérek nyomban fölébredtek. Rémült kiáltással ugrottak talpra, hajuk mint a zúgó sás meredt az égnek, szemük kerekre tágult, és így bámultak egymásra néhány pillanatig. Le jour s'obscurcit, le crépuscule devint plus épais et la nuit tomba ; l’air était tiède et étouffant ; le ciel s’embrasait parfois au nord-est où s’amassait un violent orage. Avec la rapidité de l’aigle, il s’approcha du village, lança des flammes et mit le feu à la grange de la cure qui, remplie de paille sèche, flamba bientôt dans une lueur intense. Les cloches commencèrent à sonner, semant l’alarme dans le village ; de tous côtés, les gens se hâtèrent vers l’incendie furieux, hommes et femmes affluèrent, mais en vain. La grange brûlait de manière effrayante, et la voûte du ciel se teignait en rouge sang. L’orage se jeta sur la colline où les frères, plongés dans un profond sommeil, ronflaient à poings fermés. Or, un terrible coup de tonnerre les arracha à leurs rêves, et jamais de leur vie ils ne furent si effrayés. Leurs esprits engourdis furent saisis d’horreur quand la tragique légende, les évocations de la fin du monde assiégèrent leur mémoire au moment où la nature se déchaînait autour d’eux dans la nuit sinistre. La seule lumière dans cette obscurité était celle des éclairs dans les nues et la lueur affreuse de l’incendie qui planait sur le village. Un éclair suivi d’un coup de tonnerre d'une violence inouïe les avait tirés de leur sommeil. Criant et gémissant, ils se levèrent tous d’un seul bond ; les cheveux hérissés comme des roseaux bruissants, les yeux hagards, ils se regardèrent un instant. 03282
Bottom
03288
Top
SIMEONI: Itt a végítélet! SIMEONI: Le jour du jugement ! 03283
Bottom
03289
Top
JUHANI: Hol vagyunk, hol vagyunk? JUHANI: Où sommes-nous ? Où sommes-nous ? 03284
Bottom
03290
Top
SIMEONI: Hát már megyünk? SIMEONI: Faut-il déjà partir ? 03285
Bottom
03291
Top
JUHANI: Segítség, kegyelem! JUHANI: Aide-nous ! Grâce 1 03286
Bottom
03292
Top
AAPO: Szörnyű, szörnyű! AAPO: C’est atroce, atroce ! 03287
Bottom
03293
Top
TUOMAS: Bizony szörnyű! TUOMAS: Hirveätä kyllä. 03288
Bottom
03294
Top
TIMO: Uram, oltalmazz bennünket, szegény fiúkat! TIMO: Que Dieu nous protège, pauvres enfants que nous sommes ! 03289
Bottom
03295
Top
SIMEONI: Már a harangok is megkondultak. SIMEONI: Voilà les cloches qui sonnent. 03290
Bottom
03296
Top
JUHANI: Táncolnak és csattognak a kövek. Hűha! JUHANI: Et le rocher résonne et tremble. Brr ! Ha ! 03291
Bottom
03297
Top
SIMEONI: „Zúgnak az égi harangok...” SIMEONI: « Les cloches du ciel sonnent ». 03292
Bottom
03298
Top
JUHANI: „Erőtlenül porba hullok.” JUHANI: « Mes forces m’abandonnent ». 03293
Bottom
03299
Top
SIMEONI: Hát csak így, egyszeriben indulnunk kell e világból? SIMEONI: Est-ce ainsi qu’on doit partir ? 03294
Bottom
03300
Top
JUHANI: Kegyelmezz nékünk, irgalmas Isten! JUHANI: Aide-nous, miséricorde et grâce I 03295
Bottom
03301
Top
AAPO: Jaj, borzalom! AAPO: Oh ! quelle horreur ! 03296
Bottom
03302
Top
JUHANI: Tuomas, Tuomas, kapaszkodj a kabátom farkába! Hűha! JUHANI: Tuomas, tiens-moi ferme par les pans de ma veste. Brrr ! 03297
Bottom
03303
Top
SIMEONI: Hűha! Most hát végünk, végünk! SIMEONI: Brrr ! On part à présent, on part ! 03298
Bottom
03304
Top
JUHANI: Tuomas, testvérem a Krisztusban! JUHANI: Tuomas, mon frère en Christ ! 03299
Bottom
03305
Top
TUOMAS: Itt vagyok, mit akarsz? TUOMAS: Je suis ici, que veux-tu ? 03300
Bottom
03306
Top
JUHANI: Imádkozz! JUHANI: Prie ! 03301
Bottom
03307
Top
TUOMAS: Úgy? Imádkozz te! TUOMAS: Oui, prie toi-même. 03302
Bottom
03308
Top
JUHANI: Timo, imádkozz, ha tudsz. JUHANI: Prie, Timo, si tu peux. 03303
Bottom
03309
Top
TIMO: Hát megpróbálom. TIMO: Je vais essayer. 03304
Bottom
03310
Top
JUHANI: Hamar, hamar! JUHANI: Vite. 03305
Bottom
03311
Top
TIMO: Ó, Uram, ó, nagy szenvedés, ó, Betlehem kegyelmi trónusa! TIMO: O Dieu, ô grande affliction, ô trône de grâce de Bethléem I 03306
Bottom
03312
Top
JUHANI: Mit mondasz, Lauri? JUHANI: Que dis-tu, Lauri ? 03307
Bottom
03313
Top
LAURI: Nem tudom, mit szólhatnék ebben a nagy nyomorúságban. LAURI: Je ne sais trop que dire dans cette détresse. 03308
Bottom
03314
Top
JUHANI: Nyomorúság, végtelen nyomorúság! De úgy hiszem, még sincs itt a világ vége. JUHANI: Kurjuus, ääretön kurjuus! Mais je crois pourtant que la fin n’est pas encore tout à fait là. 03309
Bottom
03315
Top
SIMEONI: Ó, ha legalább egy nap kegyelmi időt nyernénk! SIMEONI: Oh ! si on nous donnait encore un seul jour de répit ! 03310
Bottom
03316
Top
JUHANI: Vagy egy hetet, egy drága hetet! Mit gondoltok, mi ez az ijesztő fény, mit jelent a harangok zűrzavaros kongása? JUHANI: Ou une semaine, une précieuse semaine. Mais que penser de ces lueurs terribles et de ces confuses sonneries de cloches ? 03311
Bottom
03317
Top
AAPO: Tűzvész van a faluban, jó emberek. AAPO: Il y a un incendie dans le village, chers amis. 03312
Bottom
03318
Top
JUHANI: Tűzvész hát, s félreverték a vészharangot. JUHANI: Tu as raison, Aapo, et on sonne le tocsin. 03313
Bottom
03319
Top
EERO: Kigyulladt a pap csűrje. EERO: C’est la grange de la cure qui flambe. 03314
Bottom
03320
Top
JUHANI: Pusztuljon el ezer csűr, csak maradjon meg ez a romlott világ, és benne mi, hét bűnös gyermek. Uram, segíts! Egész testem kiverte a hideg verejték. JUHANI: Qu’il en brûle un millier, pourvu que celle misérable terre subsiste, avec nous, ses sept coupables enfants. Que Dieu nous aide ! Mon corps baigne dans des flots de sueur froide. 03315
Bottom
03321
Top
TIMO: Igazat szólva, nékem is majd nadrágba szaladt a bátorságom. TIMO: Ma foi, ça ne s’est pas passé sans que j’aie tremblé dans mon pantalon. 03316
Bottom
03322
Top
JUHANI: Soha ilyen percet! JUHANI: Voilà un moment comme on n’en a pas encore vu. 03317
Bottom
03323
Top
SIMEONI: így büntet bennünket az Úr vétkeink miatt. SIMEONI: C’est ainsi que Dieu nous punit de nos péchés. 03318
Bottom
03324
Top
JUHANI: Igaz, igaz! Miért is énekeltük azt a csúfondáros nótát a Rajamáki-regimentről! JUHANI: C’est vrai. Pourquoi avons-nous entonné cette sale chanson sur le Régiment ? 03319
Bottom
03325
Top
SIMEONI: Gyalázatos gúnyt űztetek Mikkóból és Kai-sából. SIMEONI: Vous avez impudemment injurié Mikko et Kaisa. 03320
Bottom
03326
Top
JUHANI: Ahogy mondod. De Isten áldja meg őket! Áldjon meg mindnyájunkat, mindenkit, még a kántort is! JUHANI: Et comment ! Mais que Dieu les bénisse, qu’il nous bénisse tous, même le chantre. 03321
Bottom
03327
Top
SIMEONI: Ezt az imát örömmel hallgatja az ég. SIMEONI: Cette prière sera agréable au Ciel. 03322
Bottom
03328
Top
JUHANI: Hanem most már gyerünk innét, erről a borzalmas helyről. Amott lent mint a pokol kemencéje világít a tűzvész fénye, emitt pedig, a szikla oldalában, azok a szemek is oly gyászosan csillognak felénk. Tudjátok meg, hogy Aapo meséje ezekről a macskaszemekről okozta ezt a hidegrázást a gerincünkben. De kotródjunk innen, és senki itt ne felejtse a könyvét vagy a tarisznyáját. Induljunk, testvérek! Föl Tam-mistóba, Kyöstihez! Isten segítségével Kyöstihez, és aztán holnap, ha megérjük a holnapot, haza... Rajta JUHANI: Déguerpissons de cette place maudite. Là-bas, l’incendie luit comme le four de la perdition, et ici, sur le flanc du rocher, les yeux nous jettent des regards navrés. Vous savez, c’est le récit d’Aapo sur ces yeux de chat qui nous a fait courir des frissons dans l’échine. Démarrons à présent, et que personne n’oublie son sac et son abécédaire. Filons, frères, allons à Tammisto chez Kyösti, avec l’aide de Dieu, et demain on rentrera à la maison, si on est en vie. Partons ! 03323
Bottom
03329
Top
LAURI: De nemsokára nyakunkban a zápor, s elázunk, mint az ürgék. LAURI: Mais on va recevoir une formidable averse sur le dos, et on sera trempés comme des rats. 03324
Bottom
03330
Top
JUHANI: Hadd ázzunk! A fő, hogy kegyelmet nyertünk. Induljunk hát. JUHANI: Laisse pleuvoir, laisse pleuvoir. On a encore trouvé grâce. En route ! 03325
Bottom
03331
Top
Nagy sebesen útnak eredtek, egymás sarkában, sietve szedték a lábuk. Nemsokára egy homokos ösvényre értek, és Tammisto háza felé vették útjukat. A villámok fényénél és a messze hangzó mennydörgések közepette így meneteltek egy ideig, míg csak heves zápor nem kezdte paskolni őket. Ekkor aztán futásra fogták a dolgot, és rohanva rohantak a Kulomáki fenyő alá, mely magas törzséről, sűrű lombjáról messze híres fa volt, és eső idején már sok vándornak nyújtott védelmet. Ennek a fának a tövénél húzódtak meg a testvérek, fölöttük pedig zuhogott az eső, zúgott a fa; midőn azonban kitisztult az ég, ők is folytatták útjukat. Elcsöndesült a természet, elült a szél, eloszlottak a felhők, és sápadtan szállt fel a hold a fák lombjai fölé. Gond és sietség nélkül bandukoltak a testvérek a lucskos úton. Ils partirent, marchant rapidement l’un derrière l’autre, atteignirent bientôt le chemin sablonneux et dirigèrent leur course vers la ferme de Tammisto. A la lueur des éclairs et sous les grondements du tonnerre qui roulaient en tous sens dans le ciel, ils avancèrent un moment, jusqu’à ce qu'une pluie battante commençât de les arroser. Ils prirent alors leurs jambes à leur cou et gagnèrent le sapin de Kulomäki, célèbre pour sa taille et sa frondaison, qui se dressait au bord de la route et offrait un abri aux passants surpris par la pluie. Ils s’installèrent autour du tronc, pendant que l'averse crépitait sur l’arbre imposant ; mais quand le ciel s’éclaircit, ils se remirent en route. Les éléments se calmèrent, le vent tomba, les nuages se dissipèrent et la lune blafarde se leva derrière l’écran de la forêt. Sans hâte ni souci, les frères avançaient sur la route détrempée. 03326
Bottom
03332
Top
TUOMAS: Sokszor gondolkoztam azon, honnan s miből ered a villámlás és mennydörgés. TUOMAS: Je me suis souvent demandé d’où peut bien venir l’orage et ce qu’il est, avec ses éclairs et ses roulements. 03327
Bottom
03333
Top
AAPO: Vak nagybátyánk szerint ez az egész égi zenebona onnan támad, hogy a forgószelek sok száraz homokot sodortak fel a felhők közé. AAPO: Notre oncle disait que tout ce vacarme se produit dans le ciel lorsque du sable sec est emporté dans l’air par les tourbillons du vent et se glisse entre les paquets de nuages. 03328
Bottom
03334
Top
TUOMAS: Valóban így lenne? TUOMAS: Qui peut le savoir ? 03329
Bottom
03335
Top
JUHANI: Hanem a gyerekek szeretnek folyton képzelődni. Hogyan is képzeltem a mennydörgést pende-lyes gyerekkoromban? Hát úgy, hogy a Jóisten kocsizik nagy zörgéssel az égi úton, és a kerék vasabroncsa szikrát vet a köveken. Haha! A gyéreknek bizony gyerekesze van. JUHANI: Une tête d’enfant a ses idées. Combien de fois n’ai-je pas songé à l’orage, moi, quand je portais encore des robes. C’est Dieu, disais-je, qui se promène en voiture sur les routes du ciel, à grand bruit, et des étincelles jaillissent des pierres du chemin et des jantes en fer des roues de son char. Hi, hi ! un enfant a un esprit d’enfant. 03330
Bottom
03336
Top
TIMO: Hát még én? Én is valahogy hasonlóképp gondoltam, mikor még apró gyermekként, egy szál pendely-ben tipegtem az úton, s fejem fölött megdördült az ég. Az Úristen szánt az égi mezőn, gondoltam, és nagyokat durrant ostorával; az ostorcsapástól pedig szikrát vet a pompás Pejkó izmos combja, mint ahogy a ló véknya is szikrázik, ha simogatjuk. Gyerekes képzelődés volt ez is. TIMO: Et moi, j’avais aussi à peu près les mêmes idées quand j’étais un petit morveux gros comme le pouce du diable et que, couvert d’un bout de chemise, je trottinais par les chemins pendant qu’un orage grondait. C’est Dieu qui laboure ses champs, que je me disais, il laboure en allongeant de bonnes claques avec son fouet sur la croupe de son beau cheval qui jette des éclairs sous les coups, comme on voit'des étincelles sortir des flancs d’un bidet lorsqu’on le frotte. En voilà une idée ! 03331
Bottom
03337
Top
SIMEONI: Én gyermekkoromban úgy gondoltam, de ma is azt gondolom, hogy a villám és a mennydörgés Isten haragját jelenti a földi bűnösök iránt. Mert nagy az emberek bűne, és számlálatlan, mint a tenger fövenye. SIMEONI: Moi, je pensais quand j’étais petit et je pense encore que l’éclair et le tonnerre du ciel nous annoncent que Dieu est fâché contre les pécheurs sur la terre ; car les péchés des hommes sont grands, innombrables comme les grains de sable dans la mer. 03332
Bottom
03338
Top
JUHANI: Hát igen, sok bűnt követnek el, az tagadhatatlan. De az is igaz, hogy a bűnösöket már itt is sóban-borsban főzögetik. Jusson csak eszedbe, fiú, mennyit szenvedtünk az iskolában. A kántor úgy megcibált, megtépázott bennünket, mint a vércse. Ezt még most is érzem, hogy a fogam csikorog bele. JUHANI: C’est vrai qu’on commet des tas de péchés ici-bas, on ne peut le nier ; mais le pécheur rôtit déjà sur le gril dans ce bas monde. Souviens-toi de notre voyage à l’école, mon garçon, et de tout ce qu’on nous a fait subir. Le chantre nous a tiraillés et griffés comme un faucon ; je le sens encore et grince des dents. 03333
Bottom
03339
Top
Véget ért, ím, az éji út, előttük állt a Tammisto-tanya. A testvérek illedelmesen beléptek, Kyösti pedig pompás fekhelyet készített nekik. Ez a Kyösti olyan erős legény volt, mint a szálfa, és noha ő volt a ház egyetlen fia, mégsem akart sohasem gazdálkodni, hanem csak élt egyedül, kedve szerint. Egyszer, mintha meghibbant volna, nagy fennszóval prédikálva járni kezdte a falut; azt mondják, attól zavarodott meg, hogy folyton a vallás dolgai fölött tépelődött. De aztán megint eszére tért, és úgy viselkedett, mint azelőtt, csak éppen nevetni nem nevetett többé. No meg az a furcsaság is megtörtént, hogy ezentúl a Jukola testvéreket tekintette legjobb barátainak, pedig azelőtt alig ismerte őket. Ehhez az emberhez tértek be a testvérek éjjeli szállást kérni. Mais leur course nocturne touchait à sa fin, ils arrivaient h la ferme de Tammisto où ils pénétrèrent gravement. Kyüsti leur prépara d’excellents lits. Ce Kyösti, un gaillard solide comme un chêne, était le seul enfant de la ferme, mais il ne se souciait nullement de revêtir la dignité de patron, préférant vivre isolé et pour lui-même. Un temps, il avait parcouru les villages comme un possédé, prêchant cl. criant ; c’était, disait-on, ses méditations sur les choses de la foi qui l’avaient mis dans cet état. Lorsque sa raison «'éclaircit enfin, il redevint ce qu’il était auparavant, mais Il ne rit plus jamais. Et il se passa alors ceci d’extraordinaire qu’il choisit dès ce moment comme ses meilleurs muis les frères de Jukola qu’il avait à peine connus jadis. C’est chez cet homme que les frères entraient maintenant, cil quête d’un gîte pour la nuit. 03334
Bottom

Fejezet 04 Chapitre

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita-|fra|-epo| (hu-fr) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Chapitre
Download A hét testvér o Les sept frères télécharger
04001
Top
Másnap a Jukola testvérek hosszú libasorban ismét otthonuk felé igyekeztek. Azonban jaj! siralmas látványt nyújtottak: ruháik csúnyán megszaggatva, képük sebektől s kék foltoktól volt tarka. Juhaninak, ki legelöl haladt a sorban, egyik szeme egészen bedagadt; rútul felpüffedtek Aapo ajkai, Timónak hatalmas szarv nőtt a homlokán, Simeoni pedig bicegve sántikált a többiek nyomában. Mindegyiküknek alaposan megszabdalták a fejét, s egyik üres tarisznyájával, másik ingéből szakított ronggyal takarta, kötözgette sebeit. Ily csúfos állapotban tértek vissza hát az iskolajárásból. Két kutyájuk, Killi és Kiiski, vidám csaholással futott elébük, azonban a testvérek nem tudták kellőképp viszonozni hűséges házőrzőik kedveskedését. Le lendemain, les frères regagnèrent leur bercail à la queue leu leu. Mais leur aspect était lamentable ; leurs habits étaient déchirés de façon affreuse, leurs visages marbrés de bleus et de plaies. Juhani, qui s’avançait en tête, avait l’oeil gauche presque fermé, les lèvres d’Aapo étaient toutes gonflées, une grosse bosse ornait le front de Timo, et Simeoni trottait en clopinant derrière les autres. Leurs têtes avaient été vilainement étrillées, et l’un d’eux avait enroulé autour de son front un bissac vide, un autre avait pansé ses blessures avec des bandes déchirées de sa blouse. C’est dans cet état qu’ils revenaient de leur expédition à l’école. Leurs chiens bondirent à leur rencontre, en agitant joyeusement la queue. Mais les frères n’avaient guère la force de rendre ces caresses à leurs fidèles gardiens. 04001
Bottom
04002
Top
De hát ki bánt el velük ily gonoszul? Kicsoda csúfolta meg az erős Jukola testvéreket? A toukolai legények bosszújának műve volt ez. Ők ugyanis valahogy neszét vették, hogy a Jukola fiúk Tammistóban időznek, és huszadmagukkal elrejtőztek az út menti bokrokba, várva ellenfeleiket. Markukban erős fegyverekkel sokáig lesben ültek, bóbiskoltak, végül azonban mégis feltűnt az iskolajárók csapata, s ekkor a szövetségesek tüzes haraggal rájuk rontottak. Az út mindkét oldaláról támadtak rájuk, és csakhamar szörnyű haddelhadd keletkezett, melyben a testvéreket kegyetlenül elpáholták. De a toukolaiak sem úszták meg ép bőrrel a csatát: közülük többen szédülve tapasztalták a testvérek öklének erejét. Kettejüket, Kuninkala Eenokkit és Kissala Aapelit, eszméletlenül vitték haza; Aapeli kobakja tarkójától homlokáig úgy ragyogott, mint a cinkanna feneke. Juhani kemény markának műve volt ez a kegyeden erdőirtás. Qui donc les avait si mal arrangés ? Qui avait pu accabler ainsi les robustes frères de Jukola ? C’était la vengeance des garçons de Toukola. Ayant appris que leurs ennemis séjournaient à Tammisto, ils formèrent une bande forte de vingt hommes et se postèrent aux aguets dans les buissons qui bordaient la route. Ils y attendirent longtemps en sommeillant, munis de bâtons solides. Et quand les écoliers s’approchèrent, les conjurés se ruèrent sur eux avec impétuosité, s’élancèrent des deux côtés du chemin, et une terrible bagarre s’engagea, dans laquelle les frères écopèrent force horions. Mais les jeunes gens de Toukola ne se retirèrent pas non plus indemnes de la lutte, plus d’un éprouva du vertige sous les lourds coups de poings des frères. Deux furent rapportés évanouis chez eux : Eenokki de Kuninkala et Aapeli de Kissala. Le crâne de ce dernier luisait de la nuque au front comme le fond d’un plat en étain : la main de Juhani avait exécuté ce brutal défrichement. 04002
Bottom
04003
Top
Végül azonban mégicsak ott ültek a testvérek, holtfá-radtan, az otthoni tágas szobában. Terriblement fatigués, les frères sont assis dans la chambre spacieuse de leur ferme. 04003
Bottom
04004
Top
JUHANI: Ki a soros, hogy befűtse a szaunát? JUHANI: A qui est-ce le tour de chauffer l’étuve [Maisonnette pour les bains rie vapeur. Après avoir chauffé un fourneau chargé de pierres, les baigneurs s'installent sur une estrade et jettent de l'eau sur le fourneau ; il s’en dégage une vapeur tres chaude. Pour activer la transpiration, ils se frappent avec dos faisceaux de branches de bouleau. Les Finnois vont encore souvent à l’étuve, au moins une fois par semaine, dans les campagnes surtout.] 04004
Bottom
04005
Top
TIMO: Rajtam a sor. TIMO: A moi. 04005
Bottom
04006
Top
JUHANI: Fűts be hát, hogy ropogjon a kemence! JUHANI: Chauffe-la à faire craquer le fourneau. 04006
Bottom
04007
Top
TIMO: Megteszem, ahogy csak tőlem telik. TIMO: On fera son possible. 04007
Bottom
04008
Top
JUHANI: Fűts be alaposan, mert sebeinknek forró gőzre van szükségük. Te pedig, Eero, hozz Roudóból egy fertály pálinkát. Az ital árában legyen övé erdőnk legszebb szálfája. Egy fertály pálinkát, hallod-e! JUHANI: Fais-le comme il faut, car nos blessures ont besoin de vapeur, en vérité. Et toi, Eero, va chez Routio chercher un pot d’eau-de-vie, 011 lui donnera en paiement le plus beau tronc de nos forêts. Un pot d'eau-de-vie ! 04008
Bottom
04009
Top
SIMEONI: Az talán sok is lenne. SIMEONI: C’est peut-être trop ? 04009
Bottom
04010
Top
JUHANI: Dehogy sok hét ember sebeire! Hiszen van itt seb meg daganat, mint csillag az égen! Kegyeüenül viszket és bizsereg a szemem, de még kegyeüenebbül a szívem s az epém. De jól van, jól! Él még Jukola Jussi! JUHANI: Ça suffira à peine pour frictionner sept hommes. On a — Dieu le sait ! — autant de blessures qu’il y a d’étoiles au ciel. Ça me brûle et me démange terriblement dans l’œil, mais plus terriblement encore dans ma rate et dans ma poitrine. Mais tout de même, Jussi de Jukola n’est pas encore mort! 04010
Bottom
04011
Top
Leszállt a bánatos szeptemberi este. Eero elhozta Routióból a fertály pálinkát, Timo meg jelentette, hogy kész a szaima. Lassan megenyhült a testvérek harapós haragja is. Elmentek a fürdőbe; Timo csinálta a gőzt: vizet loccsantott a kemence tetejére, mire a tüzes, kormos kövek szisszenve felsisteregtek, és mint sűrű felhő, forró gőz töltötte meg a szaunát. A testvérek pedig teljes erővel csapkodták magukat dús levelű, puha nyírfa virgácsaikkal, mosogatták, borogatták sebeiket, és messzi kihallatszott a szaunából a virgácsok szapora csattogása. Le soir vint, un triste soir de septembre ; Eero rentra de chez Routio avec l’eau-de-vie et Timo annonça que le bain était prêt. Cette nouvelle adoucit un peu l'irritation des frères. Ils allèrent se baigner ; Timo jeta l’eau sur les pierres noircies du fourneau qui craquèrent violemment, et la vapeur brûlante se répandit comme un nuage dans l’éluve. Chacun mania de toutes ses forces son paquet de rameaux feuillus et tendres ; ils se lavèrent et pansèrent leurs blessures, et l’on entendait de loin le battement rapide des faisceaux dans la maisonnette. 04011
Bottom
04012
Top
JUHANI: Alaposan megtáncoltatjuk a sebeinket, az már igaz. Beteg léleknek, beteg testnek nincs jobb orvossága a világon, mint a forró szaunagőz. Úgy bizsereg a szemem, mint az ördög. No, izseregj-bizseregj csak, annál forróbb gőzt kapsz a nyakadba! Hát a te dagadt képed mit csinál, Aapo? JUHANI: Saavatpa nyt haavamme sen turkin-polskan. Saunanlöyly, sehän sairaan ruumiin ja sielun paras lääke täällä. Mutta kirveleepä silmä kuin peeveli! No kirvele ja karvele, sitä tuimemmin annan sinulle kuumuutta niskaan. Kuinka on turpas laita, Aapo? 04012
Bottom
04013
Top
AAPO: Lassacskán az is lohadni kezd. AAPO: Sulaapa tuo vähitellen. 04013
Bottom
04014
Top
JUHANI: Üssed, verjed, mint orosz a lovát, akkor majd lelohad. Hanem gőzt, Timo, gőzt! Ma az a tiszted, hogy szolgálj nekünk. Úgy, úgy, fiacskám! Csak locs-csants oda neki! Ez aztán a hőség, ez aztán az igazi hőség! Úgy, úgy, édes cimborám! JUHANI: Hutkiele ja nuiji sitä kuin Ryssä koniansa, niin kyllähän pehmiää. Mutta uutta löylyä, Timo, koska on virkas tänä iltana meitä palvella.--Kas niin, poikaseni! Annappas tulla vaan. Onpas siellä kuumaa, onpas siellä kuumaa! Sillä lailla, sinä vekama-veljeni! 04014
Bottom
04015
Top
LAURI: Már a körmöm is ég tőle! LAURI: Ottaa kynsiin. 04015
Bottom
04016
Top
JUHANI: Hadd jusson ki a körmünknek is! JUHANI: Saakootpa kynnet kyytinsä myös. 04016
Bottom
04017
Top
AAPO: Hadd már abba, hiszen mindnyájunkat kigőzölsz innen! AAPO: Herkene jo heittämästä, poika; onpa muutoin tiemme täältä ulos joka miehen. 04017
Bottom
04018
Top
EERO: Biztassuk csak még, és hamarosan szénné égünk. EERO: Kiittäkäämme häntä vähän vielä, ja olemmepa kartena pian. 04018
Bottom
04019
Top
JUHANI: No, elég legyen már, Timo. Ne adj több gőzt. A pokolba is, elég már! Te már lemégy a padkáról, Simeoni? JUHANI: Olkoon jo kylliksi, Timo. Äläppäs heitä enään. Älä helvetissä heitä enään!--Lähdetkö alas, Simeoni? 04019
Bottom
04020
Top
SIMEONI: Bizony megyek már, én szerencsétlen. S ha tudnátok, miért! SIMEONI: Lähdenpä minä poloinen poika. Ja ah, jos tietäisitte miksi! 04020
Bottom
04021
Top
JUHANI: Mondd meg hát! JUHANI: Sanoppas. 04021
Bottom
04022
Top
SIMEONI: Ember, emlékezz a kárhozat kemencéjére, és imádkozz éjjel-nappal. SIMEONI: Muistele, ihminen, kadotuksen pätsiä ja rukoile yöt ja päivät. 04022
Bottom
04023
Top
JUHANI: Ostobaság! Hadd kapja meg a test is, ami megilleti. Hiszen minél forróbb a gőz, annál jobban gyógyít. Tudhatnád te is. JUHANI: Mitä hulluja! Salli ruumiis saada jos se niin tahtoo; sillä jota kuumempi löyly, sitä parempi sen parantava vaikutus ja voima. Kylläs sen tiedät. 04023
Bottom
04024
Top
SIMEONI: Kié ez a vödör meleg víz itt a kemence mellett? SIMEONI: Kenen tämä lämmin vesi tässä ämpärissä kiukaan juurella? 04024
Bottom
04025
Top
JUHANI: Az enyém. Hozzá ne nyúlj! JUHANI: Se on minun, sanoi seppä tupaansa. Älä koske siihen. 04025
Bottom
04026
Top
SIMEONI: Csak egy csöppet veszek belőle. SIMEONI: Otanpa siitä pienen lirauksen. 04026
Bottom
04027
Top
JUHANI: Nehogy megtedd, édes testvér, mert rosszul jársz! Miért nem melegítettél magadnak? JUHANI: Älä, veikkonen veli-kulta, muutoin on paha. Miksi et lämmittänyt itsellesi? 04027
Bottom
04028
Top
TUOMAS: Ugyan mit veszekedtek? Végy az én csöbrömből, Simeoni! TUOMAS: Mitä tuossa turhia ärhentelet? Otahan minun sangostani, Simeoni. 04028
Bottom
04029
Top
TIMO: Vagy az enyémből, onnan a padka lépcseje alól. TIMO: Taikka minun, tuossa parven rappusen alla. 04029
Bottom
04030
Top
JUHANI: No, vehetsz hát az enyémből is, de azért legalább a felét hagyd meg nekem. JUHANI: Ota sitten vaikka minunkin ämpäristäni, mutta jätäppäs ainakin puolet jäljelle. 04030
Bottom
04031
Top
LAURI: Eero, te átkozott! Vigyázz, nehogy lelökjelek innen a padkáról! LAURI: Eero! Sinä riivattu, katso etten viskaise sinua parvelta alas. 04031
Bottom
04032
Top
AAPO: Hát ti ketten már megint mit műveltek ott a sarokban? AAPO: Mitä konsteja ja koukkuja on teillä siellä nurkassa, te kaksi? 04032
Bottom
04033
Top
JUHANI: Micsoda lárma az ott, hé? JUHANI: Mitä närinää siellä? Häh? 04033
Bottom
04034
Top
LAURI: Eero a hátamra fújja a gőzt! LAURI: Toista selkään puhaltelee. 04034
Bottom
04035
Top
AAPO: Viselkedj tisztességesen, Eero! AAPO: Siivosti vaan, Eero! 04035
Bottom
04036
Top
JUHANI: Hah, te dühös kuvasz, te! JUHANI: Heh, vihakiiski. 04036
Bottom
04037
Top
SIMEONI: Eero, Eero, hát még a szauna forró gőze sem juttatja eszedbe a pokol tüzét? Emlékezz Hemmola Juhóra! SIMEONI: Eero, Eero, eikö löylyn mojova kuumuuskaan tuo mieleesi helvetin tulta. Muistele Hemmolan Juhoa, muistele Hemmolan Juhoa! 04037
Bottom
04038
Top
JUHANI: O nagy betegségében látomást látott arról a tüzes tóról, melyből csak azért menekült meg, mert - mint mondották - a szauna padkáján mindig a pokolra gondolt... De csak nem a napfény világít ott a sarokban? JUHANI: Hänpä tautivuoteellansa näki sen tulisen järven, josta hän kerran vielä pelastettiin, ja siitä syystä, niinkuin hänelle sanottiin, että hän aina saunanparvella oli muistellut helvettiä.--Mutta päivänkö valo tuolta kiiltää läpi nurkan? 04038
Bottom
04039
Top
LAURI: Bizony a napfény az. LAURI: Kirkkaan päivän. 04039
Bottom
04040
Top
JUHANI: Szörnyűség! Ez a szauna már igazán a végét járja. Ezért legyen gazdai tevékenységem első teendője, hogy új szaunát építünk. JUHANI: O peto! sauna veisaa viimeistä värssyänsä. Sentähden olkoon isännyyteni ensimmäinen pyrkimys uusi sauna. 04040
Bottom
04041
Top
AAPO: Bizony elkelne egy új szauna. AAPO: Uusihan tässä kyllä tarvitaan. 04041
Bottom
04042
Top
JUHANI: Új szaima kell, tagadhatatlan. Semmit sem ér a tanya szauna nélkül: fürdeni sincs hol, s aztán nincs hely, ahol a gazdasszony meg a béresasszonyok gyereket szüljenek. Gőzölgő szauna, csaholó kutya, kukorékoló kakas és nyávogó macska a rendes ház ismertetőjele. Bizony izzadhat és robotolhat majd, aki átveszi a házunkat. Hanem, Timo, adj még egy kis gőzt. JUHANI: Uusi, uusi ilman kieltoa. Saunaton talo ei käy laatuun sekä kylpemisen että emännän ja muonamiesten muijien lasten-saamisen tähden. Niin, ryöhäävä sauna, haukkuva halli, kiekuva kukko ja naukuva kissa, nehän oivan talon tunnusmerkkejä ovat. Niin, onpa sillä tekemistä ja puuhaa, joka meidän talon vastaanottaa.--Tarvittaisiinpa hieman taasen löylyä, Timo. 04042
Bottom
04043
Top
TIMO: Tessék csak, tessék. TIMO: Saaman pitää. 04043
Bottom
04044
Top
SIMEONI: Jusson eszetekbe, hogy ma szombat este van! SIMEONI: Mutta muistelkaamme, että on lauvantai-ilta. 04044
Bottom
04045
Top
JUHANI: Jó lesz vigyázni, nehogy a mi irhánk is ott lógjon a mestergerendáról, mint az egyszeri béreslányé. Szörnyű história! JUHANI: Ja katselkaamme ettei riipu nahkamme pian orressa kuin entisen piian. Hirvittävä tapaus! 04045
Bottom
04046
Top
SIMEONI: Az a szegény lány sohasem ment idejében, a többiekkel együtt, fürödni, hanem mindig akkor piszmogott-motozott a szaunában, mikor a többiek már rég aludni tértek. Egy szombat este még a szokottnál is tovább maradt; mikor aztán keresésére indultak, ugyan mit találtak? Csak a bőre lógott, szegre akasztva! Mesteri módon nyúzták meg szegényt: a haja, szeme, füle, szája, de még a körme is megvolt hiánytalanul. SIMEONI: Tyttöhän ei koskaan ehtinyt saunaan toisten seurassa, vaan kuhkaili ja kahkaili siellä muiden jo maatessa. Mutta eräänä lauvantai-iltana viipyi hän tavallista kauemmin. Käytiinpä häntä etsimään; mutta mitä löyttiin hänestä? Ainoastaan nahka orressa. Ja oikeinpa mestarin tavalla oli tämä nahka nyljetty, olivatpa siinä hiukset, silmät, korvat, suu ja vielä kynnetkin jäljellä. 04046
Bottom
04047
Top
JUHANI: Legyen ez az eset számunkra is... Nézd csak, nézd, hogy berzenkedik a hátam ettől a jó gőztől! Mintha legalábbis újév óta nem látott volna nyírfalevél virgácsot.. JUHANI: Olkoon se tapaus meille... Kas, kas, kuinka vihaisesti tuo selkäni ottaa löylyä! Niinkuin et olis saanut maistaa vihtaa sitten uuttavuotta. 04047
Bottom
04048
Top
LAURI: De ki nyúzta meg azt a lányt? LAURI: Mutta kuka oli hänen nylkenyt? 04048
Bottom
04049
Top
TIMO: Ugyan kicsoda, még kérdezed? Ki lett volna más, mint maga a... TIMO: Kuka; kysy sitä. Kukas muu kuin se... 04049
Bottom
04050
Top
JUHANI: Főördög! JUHANI: Pää-ukko. 04050
Bottom
04051
Top
TIMO: Ő hát. Aki úgy ólálkodik szerte, mint a bőgő oroszlán. Szörnyű eset! TIMO: Niin. Hän, joka käy ympäri kuin kiljuva peura.--Kauhea tapaus! 04051
Bottom
04052
Top
JUHANI: Add csak ide, Timo fiam, az ingemet a gerendáról. JUHANI: Pistäppäs, Timo-poika, tuo paitani tuolta orrelta kouraani. 04052
Bottom
04053
Top
TIMO: Ezt e? TIMO: Ja tämäkö? 04053
Bottom
04054
Top
JUHANI: Ejnye! Hát nem Eero pendelyét adná oda egy felnőtt embernek? Te gügye! Azt ott ni, a középsőt. JUHANI: Noh! Eeron tilkkusta hän tarjoo tässä miehelle. Voi sinua!--Tuo keskimmäinen tuossa. 04054
Bottom
04055
Top
TIMO: Ezt talán? TIMO: Ja tämäkö? 04055
Bottom
04056
Top
JUHANI: Azt hát. Ez már mégiscsak meglett ember inge. Köszönöm. Szörnyű história, mondom, visszatérve az előbbihez. De emlékeztessen ez is bennünket arra, hogy „előestéjén legszebb az ünnep”. Most pedig mossuk szép tisztára magunkat, mintha épp e percben kerültünk volna ki a bába fürge kezei közül, aztán ingünket hónunk alá csapva térjünk vissza a szobába; forró testünk pedig kapjon a nyakába jó hideg levegőt. Hanem úgy érzem, drága szemecském lohad már. JUHANI: Siinähän aikamiehen mekko. Tattis vaan.--Kauhea tapaus, sanon minäkin, mentyäni vielä äskeiseen. Mutta olkoon se meille muistimeksi, että »aatosta juhla korkein».--Nyt peskäämme itsemme puhtaiksi kuin olisimme lähteneet napamuijan nopsista kourista; ja sitten tupaan paita kainalossa, ja tulehtunut ruumis saakoon niskaansa oikein raikasta ilmaa.--Mutta luulenpa, tuo silmä-kulta kuultelee hieman. 04056
Bottom
04057
Top
SIMEONI: De csak nem enyhül ez az én lábam, hanem fáj és sajog, mintha izzó parázson sütögetnék. Ugyan mitévő legyek vele, én szerencsétlen? SIMEONI: Mutta eipä kuultele tuo jalkani, vaan särkee ja mojoo kuin kiehuvassa mujussa. Mihin joudun sen kanssa, minä kurja? 04057
Bottom
04058
Top
EERO: Visszatérve a szobába, feküdj le szépen, imádkozz egy kis lábkenőcsért. És dicsérd Teremtődet, aki megóvott attól, hogy „lábodat a kőbe üssed”, amint az estéh imádság mondja. EERO: Pane koreasti ma'ata tultuamme tupaan ja rukoile jalkain voidetta, ja sitten kiitä Luojaas, joka sinun tänäpänä varjeli »ettet ole jalkaas kivehen loukannut», niinkuin luemme ehtoorukouksessa. 04058
Bottom
04059
Top
SIMEONI: Nem hallom gonosz szavaidat, nem hallom. SIMEONI: Minä en kuule sinua, minä en kuule. 04059
Bottom
04060
Top
EERO: Imádkozz hát egy kis fülkenőcsért is. Hanem mozdulj már, mert különben itt maradsz, és elvisz az ördög. EERO: Rukoile sitten korvarasvaa myös. Mutta astuppas jo liikkeille, jäätpä muutoin tänne peijakkaan saaliiksi. 04060
Bottom
04061
Top
SIMEONI: Fülem süket a te szavaidra, süket lelki értelemben. Értsd meg hát, ember. SIMEONI: Korvani ovat sinua kohtaan ummessa, ummessa hengellisellä tavalla. Ymmärrä, ihminen! 04061
Bottom
04062
Top
EERO: Gyere már, különben a bőröd nemsokára ott lóg a gerendáról, éspedig igazi testi értelemben. EERO: Tule nyt, onpa muutoin pian nahkasi orressa, ja oikein ruumiillisella tavalla. 04062
Bottom
04063
Top
Meztelenül, felhevülve tértek vissza a szaunából a szobába; testük barnállott, mint a napégette nyírfakéreg. Belépve a házba, egy ideig csak ültek, pihentek, és bőven ömlött róluk a verejték, majd lassacskán felöltöztek. Juhani pedig nekilátott, hogy kenőcsöt főzzön az egész sebesült testvérhadnak. Tűzre tette az öreg, fület-len vasserpenyőt, beleöntötte a fertály pálinkát, s a pálinkába két icce lőport, egy icce kénport s ugyanannyi sót kevert. Miután ez a keverék jó órát főtt, levette a főzetet, kihűtötte, s ezzel kész is volt a szurokfekete, tejfelsűrűségű kenőcs. A testvérek ezzel az írral sorra bekenték sebeiket, különösen a fejükön található sérüléseket, majd friss, sárgásbarna kátrányt dörzsöltek a tetejébe; arcuk szörnyűségesen eltorzult, foguk csattogott a kíntól, annyira marta sebeiket az erős orvosság. Simeoni pedig vacsorához terített: kirakott az asztalra hét kerek, középen lyukas, lepényforma kenyeret, egy szárított marhacombot és egy tetézett tál sült répát. Azonban ezen az estén sehogyan sem ízlett nekik az étel; csakhamar fölkeltek az asztaltól, levetkőztek, és ágynak dőlve mély álomba merültek. Nus et échauffés, ils se rendirent de l’étuve à la maison ; et leurs corps brunis luisaient comme l’écorce de bouleau brûlée par le soleil. Une fois entrés, ils s’assirent un moment pour se reposer, et la sueur ruisselait sur eux ; puis ils s’habillèrent lentement. Juhani se mit alors à préparer un remède pour panser les blessures de toute la bande. Il plaça sur le feu un vieux poêlon en fer, y versa un pot d’eau-de-vie et y mélangea deux mesures de poudre, une de fleur de soufre et la même quantité de sel. Quand cette mixture eut bouilli une heure environ, il la retira du feu et la laissa refroidir ; l’onguent, pâteux et noir comme la poix, était prêt. Ils en oignirent leurs plaies, surtout celles de la tête, et étendirent par-dessus du goudron frais et brun. Ils serrèrent violemment les dents et leurs visages devinrent affreusement sombres : tellement ce remède énergique brûlait les blessures. Simeoni s’occupa du repas, posa sur la table sept pains en couronne, un gîte de bœuf séché et un grand plat de raves. Mais ce soir-là, ils ne firent guère honneur à la nourriture ; s’étant vite levés de table, ils se déshabillèrent et s’étendirent sur leurs lits. 04063
Bottom
04064
Top
Sötét volt az éj, csönd és némaság uralkodott a táj felett. Jukola körül azonban hirtelen nagy világosság támadt: tűzbe borult a testvérek szaunája. Timo túlságosan tüzesre fűtötte a kemencét, úgyhogy mellette a fal is parázslani kezdett, s végül lángot fogott. Az éj csodálatos csöndjében porrá-hamuvá égett a kis épület, anélkül, hogy bárki emberfia is észrevette volna. Midőn felhasadt a hajnal, a Jukola-ház szaunájából már csak néhány parázsló gerendacsonk meg a kemence izzó romja maradt. Végre déltájon a testvérek is fölébredtek. Most már sokkal frissebben kászolódtak föl, mint a múlt este; felöltöztek, és nekiláttak a reggelinek, mely most nagyon is ízlett nekik. Soká falatoztak szótlan buzgalommal, végül azonban mégiscsak ráterelődött a beszéd a Tammisto és Toukola közötti úton vívott vad csetepatéra. La nuit était obscure, et partout régnaient le silence et le calme. Mais soudain, les environs de Jukola s’illuminèrent : l’étuve avait pris feu. Timo avait tellement chauffé le fourneau gris, que la paroi avait commencé à grésiller et s’était enfin enflammée. La maison fut réduite en cendres dans une paix complète, sans que personne le remarquât. Et lorsque le malin parut, il ne restait de l’éluve de Jukola que des lisons rougeoyants et les décombres encore chauds du fourneau. Vers midi, s’étant réveillés et levés plus dispos que la veille, les frères se vêlirent et s’attablèrent devant leur déjeuner qui leur sembla fort savoureux. Ils mangèrent longtemps sans prononcer un mot, mais finirent par causer de la rencontre imprévue qu’ils avaient faite sur le chemin entre Tammisto et Toukola. 04064
Bottom
04065
Top
JUHANI: Csúnyán elpáholtak bennünket, az igaz, de mint a rablók, karókkal és husángokkal támadtak ránk. Hej, ha nekünk is fegyver lett volna a markunkban, s ha idején észrevesszük a veszélyt, ma koporsókat ácsolnának Toukola falvában, és bőven lenne dolga a sírásónak! Kissala Aapeli azonban mégis megkapta a magáét. JUHANI: On a vraiment reçu une formidable pile, mais c’est qu’ils nous sont tombés dessus comme des brigands avec des perches et des bâtons. Sacrebleu ! ni on avait eu aussi des armes, et si on avait été sur nos gardes, on scierait aujourd’hui des planches de cercueil dans le village de Toukola, et le fossoyeur aurait du travail. Aapeli de Kissala en a pourtant pris pour son rhume. 04065
Bottom
04066
Top
TUOMAS: Mint a tejút az őszi égen, úgy futott egy fehér, kopasz sáv homlokától a tarkójáig. TUOMAS: Valkea, hiukseton linja juoksi hänen otsaltansa niskaan alas kuin linnunrata syksytaivaalla. 04066
Bottom
04067
Top
JUHANI: Láttad? JUHANI: Sinä näit sen? 04067
Bottom
04068
Top
TUOMAS: De láttam ám! TUOMAS: Minä näin sen. 04068
Bottom
04069
Top
JUHANI: O megkapta a magáét. Azonban a többiek, Úr Jézus, a többiek! JUHANI: Hän on saanut. Mutta muut, muut, Herran Kiesus! 04069
Bottom
04070
Top
EERO: Majd még azokon is véres bosszút állunk. EERO: On s’en vengera jusqu’à la gauche. 04070
Bottom
04071
Top
JUHANI: Dugjuk össze a fejünket mind, és fundáljunk ki valami példátlan bosszút. JUHANI: Faisons turbiner tous ensemble nos méninges pour combiner un incomparable projet de vengeance. 04071
Bottom
04072
Top
AAPO: Ugyan miért hozzunk magunkra örökös pusztulást? Forduljunk inkább a bírósághoz igazságért, mintsem saját öklünkkel lássunk törvényt. AAPO: Pourquoi provoquer des malheurs éternels ? Adressons-nous à la loi et à la justice, et pas à la force de nos poings. 04072
Bottom
04073
Top
JUHANI: Az első toukolai legényt, aki a kezembe kerül, szőröstül-bőröstül, elevenen megeszem; ez a törvény és igazság! JUHANI: Le premier type de Toukola qui me tombe sous la patte, je l’avale tout vif avec la peau et les poils ; voilà la loi et la justice. 04073
Bottom
04074
Top
SIMEONI: Szerencséden testvérem! Akarsz-e a mennybe jutni? SIMEONI: Kurja veljeni! aiotko sinä koskaan joutua taivaan perilliseksi? 04074
Bottom
04075
Top
JUHANI: Mit nékem a mennyország, ha nem láthatom Tuhkala Matti vérét! JUHANI: Mitä huolin taivaasta, ellen saa nähdä Tuhkalan Matin verta ja rapaa! 04075
Bottom
04076
Top
SIMEONI: Jaj, te szörnyeteg! Sírni szeretnék. SIMEONI: Voi hirmu itseäs, voi hirmu! Täytyy itkeä. 04076
Bottom
04077
Top
JUHANI: Sirasd el a döglött macskát, de ne engem! Hm! Kolbászt csinálok belőlük! JUHANI: Itke sinä kissan kuolemasta, vaan älä minun tähteni. Hmmh! Minäpä teen makkaroita. 04077
Bottom
04078
Top
TUOMAS: Ezért az agyabugyálásért egyszer bosszút állok, ezt esküvel fogadom. Csak a farkas bánik így az emberrel! TUOMAS: Tämän raatelemisen kostan minä kerran, sen lupaan ja vannon. Susihan miestä näin menettää. 04078
Bottom
04079
Top
JUHANI: Ordas farkas. Én is bosszút esküszöm. JUHANI: Villisusi. Minä vannon saman valan. 04079
Bottom
04080
Top
AAPO: A bosszú saját fejünkre hull majd vissza; a jog és törvény ítélete azonban megbünteti őket, és megjutalmaz bennünket. AAPO: Se kosto lankee takaisin omalle niskallemme; mutta lain tuomio rankaisee heidät ja palkitsee meidät. 04080
Bottom
04081
Top
JUHANI: De a törvény nem szabdalja meg a hátukat azokért a sebekért, amiket kaptunk. JUHANI: Mutta lain kautta ei tule kärsimään heidän selkänsä näistä haavoista, joita kannamme. 04081
Bottom
04082
Top
AAPO: Annál jobban megszabdalja a bugyellárisukat és a becsületüket. AAPO: Sitä hullummin heidän kukkaronsa ja kunniansa. 04082
Bottom
04083
Top
SIMEONI: Vessük ki elménkből a véres bosszút, és forduljunk a törvényhez. Ezt javallom, noha lelkem szörnyen irtózik a törvényház lármás forgatagától. SIMEONI: Pois mielestämme verinen kosto, ja turvatkaamme lakiin. Niin tahdon, vaikka mieleni kovin kamookin keräjätalon menoa ja hälinää. 04083
Bottom
04084
Top
JUHANI: Ha arra kerülne sor, hát vagyok én olyan legény, hogy ott sem szeppenek meg. Igaz, reszket egy kicsit az ember szíve, mikor először áll a magas törvényszék asztala előtt, hanem aztán aki férfi, hamar bátorságra kap. Emlékszem még, mikor tanúskodni voltam szegény Koivula Kaisa mellett, aki gyermektartásért pörösködött, emlékszem, hogyan kiáltotta a komisszárius: „Jukola Juhani fia Juhani, Toukola falvából!” JUHANI: Jos siihen tulee, niin eipä juuri kömmähdy tämä poika siinäkään paikassa. Tosin pamppailee sydän hieman, koska ensi kerran seisomme korkean-oikeuden pöydän edessä, mutta pianpa itsensä röyhistää aika-mies. Muistanpa vielä, oltuani vierasmiehenä Koivulan Kaisa-rukalle, joka etsi elatusta lapsellensa, muistanpa koska komsarjus huusi: »Juhani Juhanin-poika Jukola, Toukolan kylästä!» 04084
Bottom
04085
Top
TIMO: „És fiatalabb testvére, Timoteus!” Mert én is ott voltam ám! Hanem kapott is Kaisa apát a gyermekének, hogy csak úgy zúgott! Én is ott voltam tanúnak, Juhani. TIMO: »Ja nuorempi veljensä Timoteeus!» Minähän olin siellä myös; ja saipa Kaisa lapsellensa isän että paukahti. Minähän olin vierasmiehenä myös, Juhani. 04085
Bottom
04086
Top
JUHANI: Igaz, igaz. Hanem nyüzsgött ott a sok ember, tele volt velük lépcső, pitvar, udvar! Én a pitvarban üldögéltem, és Tammisto Kyöstivel épp arról beszélgettünk, hogy miképp kell viselkedni a törvény előtt. Nagy buzgón magyaráztam néki a dolgot, csavargatva kabátja gombját - ekképpen ni! -, mikor a komisszárius nagy hangon, hogy mindenki eltátotta szemétszáját, kikiáltott: „Jukola Juhani fia, Juhani, Toukola falvából!” JUHANI: Olit, olit. Mutta sielläpä vasta väkeä porstua, porras ja piha täys. Porstuassapa istuin minä ja juttelin Tammiston Kyöstin kanssa, mitä ja kuinka pojan piti la'in edessä lausuman. Hartaasti juuri haastelinkin hänelle, nyppien takkinsa nappia noin, tuolla tavalla, koska komsarjus eli sudenkutsija huusi korkealla äänellä, että kyllä monen silmät ja korvat pöllähtivät pystyyn: »Juhani Juhanin poika Jukola, Toukolan kylästä!» 04086
Bottom
04087
Top
TIMO: „És fiatalabb testvére, Timoteus!” Hanem aztán, kutya teringette, kapott is Kaisa apát a fattyújának! TIMO: »Ja nuorempi veljensä Timoteeus!» Ja saipa, koira vieköön! Kaisa lapsellensa isän. 04087
Bottom
04088
Top
JUHANI: Kapott bizony. JUHANI: Sai kyllä. 04088
Bottom
04089
Top
TIMO: Noha meg sem eskettek bennünket. TIMO: Vaikka ei meitä valallekaan laskettu. 04089
Bottom
04090
Top
JUHANI: Igaz, nem eskettek meg, azonban komoly és őszinte vallomásunk mégis sokat nyomott a latban. JUHANI: Ei laskettu; tosi; mutta vakava ja vilpitön puheemme vaikutti paljon. 04090
Bottom
04091
Top
TIMO: Nevünk pedig a protokollumokban és szuppliká-ciókban fölment egész a császárig! Úgy ám! TIMO: Ja nimemme on kulkenut protokollissa ja suplikaaneissa aina keisariin asti, heh! 04091
Bottom
04092
Top
JUHANI: Föl hát. így kiáltott a komisszárius, és akkor kissé megugrott a Juhani fiú szíve. Hanem aztán megemberelte magát, és szájából, mint az apostol, önteni kezdte az igazság rendíthetetlen szavait, mit sem törődve a törvényurak nevetésével és vihogásával. JUHANI: Hyvin tietty.--Niin huusi komsarjus, ja silloinpa vähän hetkautti pojan sydänketoissa, mutta pianpa hän perehtyi ja lasketteli suustansa totuuden järkähtämätöntä kieltä kuin apostoli itse, huolimatta koko keräjäkunnan naurusta ja tirskunnasta. 04092
Bottom
04093
Top
TIMO: így van ez bizony a törvényházban, s végül is jól van minden. Hanem annyi igaz, hogy nem egy hurkot állítanak, nem egy gáncsot vetnek ott az embernek. TIMO: Niinhän keräjissä leivotetaan; ja kaikki käy hyvin. Mutta vedetäänpä siellä kuitenkin yhtäkin vetonuoraa ja yksikin vikkelä kampurajalka heitetään. 04093
Bottom
04094
Top
JUHANI: Úgy van. Hanem a jog és igazság végül minden furfang ellenére, erőnek erejével győzelemre jut. JUHANI: Tosi; mutta oikeus ja totuus kieppaisee itsellensä lopulta väkistenkin voiton monen konstin päästä. 04094
Bottom
04095
Top
TIMO: Minden furfang és csalárdság ellenére; már tudniillik ha nem maga a pokolbéli ördög ül oda prókátornak, aki az éjt nappá, a nappalt éjszakává s a fekete szurkot is fehér tejfellé változtatja. De egyet mondok, kettő lesz belőle. Ugyan miért nem állította a Jóisten a törvénylátást szilárdabb, igazán szilárd alapra ezen a világon? Minek a tanúk, a körülményes vizsgálatok és a törvénytudók furfangjai? Véleményem szerint ez lenne a legegyenesebb út az igazsághoz, valahányszor egy ügy homályosnak látszik, és nem lehet kideríteni: az egész törvényszék, élén a bíróval, kivonulna az udvarra, ahol a komisszárius belefújna egy irgalmatlan nagy nyírfatülökbe, amit a törvény kürtjének neveznének. Ezzel a kürttel tülkölne néhányat, száját a magasságos ég felé irányozva. Ekkor aztán megnyílna az ég, a nép színe előtt megjelennék az igazság angyala, és nagy fennszóval megkérdezné: „Mit akar a komisszárius úr?” A komisszárius pedig hangosan visszakiáltaná: „Bűnös-é a vádlott vagy ártatlan?” Mire aztán a mindent tudó angyal feleletet adna, aminek helyességében senkinek sem lenne oka kételkedni, s aminek alapján a vádlottat vagy eleresztenék isten hírével, vagy pedig alaposan ellátnák a baját. Azt hiszem, így lenne a leghelyesebb. TIMO: Monen konstin ja koukun päästä; niin kyllä, ellei itse ilminen peijakas ole asiamiehenä, joka tekee yön päiväksi ja päivän yöksi ja piimäksi mustan tervan.--Mutta yksi asia on yhtä hyvä kuin kaksikin. Miksi ei Jumala asettanut oikeuden ratkaisemista lujemmalle, ja perin pohjin lujalle perustalle täällä? Miksi vierasmiehet, vaikeat tutkinnot ja lainoppineitten koukut? Tämähän mielestäni olis suorin tie oikeuteen ja totuuteen, koska asia näkyy hämäräksi, eikä saata sitä pohtia. Koko keräjäkunta, ja itse tuomari etunenässä, astuu ulos pihalle, jossa komsarjus eli jahtivouti soittaa ankaran suurta koivutorvea, jota kutsuttaisiin keräjätorveksi; sitä hän soittaisi toitottaen muutaman kerran ja pitäen sen kitaa kohden Herran korkeutta. Mutta silloin aukenis taivas ja oikeuden enkeli ilmestyisi kaikelle kansalle, kysyen korkealla äänellä: »mitä komsarjus tahtoo», mutta häneltä kysyisi komsarjus takaisin korkealla, huutavalla äänellä: »onko kannustettu miesi viaton vai syyllinen?» Nytpä kirkastettu enkeli antaisi vastauksen, jonka oikeutta ei kenenkään tarvitsis epäillä ja jonka mukaan tulisi miestä joko päästää Herran huomaan tai sukia oikein aika lailla. Niinpä, luulen minä, kävisi hyvin kuntoon kaikki. 04095
Bottom
04096
Top
JUHANI: De minek ide ennyi lirum-lárum? Figyeljetek csak, hogy én hogy gondoltam. Ha én lennék a Teremtő, hát így csináltam volna: a vádlott tegyen esküt, szent esküt vallomására, és ha igazat vallott, szabad emberként távozzon. Ha azonban hamisan esküdött, nyíljék meg alatta ez a nyomorult föld, és nyelje be őt a pokol. Ez lenne a legegyenesebb út az igazságra. JUHANI: Miksi niinkään paljon komentoa ja hunööriä? Katsokaapas kuinka minä olen tuumiskellut asiaa. Olisinpa Luojana asettanut näin: Syytetty mies vahvistakoon sanansa valalla, pyhällä valalla, ja jos hän oikein vannoo, niin lähteköön vapaana miehenä marssimaan kotiansa taas, mutta jos häntä miellyttäisi pistää suustansa valheen, niin auetkoon allansa matoinen maa ja nielköön hänen helvettiin alas. Siinähän totuuden suorin tie. 04096
Bottom
04097
Top
AAPO: Ez a mód is jó lenne, de talán mégis minden úgy van a legjobban, ahogy azt a bölcsesség Atyja maga elrendelte. AAPO: Se keino voisi käydä päisin, mutta ehkäpä kuitenkin parhain kaikki niinkuin sen kerran asetti itse viisauden Isä. 04097
Bottom
04098
Top
JUHANI: A legjobban-é? Hisz úgy ülünk itt megtépve, megkarmolva, fél szemünkre megvakulva, mint a párzó macskák márciusban. Hát olyan nagyszerű ez? A manóba! Ez a világ a legnagyobb bolondság a nap alatt! JUHANI: Parhain. Tässä istumme revittyinä, rupisina, silmäpuolina kuin kollikissat maaliskuussa. Onko tämä herttaista? Peeveli! tämä maailma on suurin hulluus mikä löytyy auringon alla. 04098
Bottom
04099
Top
SIMEONI: így rendelte az Úr, mert próbára akarta tenni az emberek hitbéli erejét. SIMEONI: Niin on hän asettanut, Herra, sillä hän tahtoo koetella ihmislapsen voimaa uskossa. 04099
Bottom
04100
Top
JUHANI: Az emberek hitbéli erejét? No szép, szép, azonban a próbatevések és kísértések következtében úgy hullanak a lelkek abba az örökös gőzfürdőbe, mint ősszel a szúnyogok. Pedig oda még egy kígyót sem küldenék, noha csak bűnös ember vagyok. JUHANI: Voimaa uskossa. Hän koettelee ja kokee, mutta hänen koetustensa kautta menee sieluja siihen ijankaikkiseen saunaan niinkuin sääksiä vaan; sinne, johon en soisi kannettakaan minä, vaikka syntinen ihminen. 04100
Bottom
04101
Top
TUOMAS: Bizony nem tréfa ez az élet s ez a világ. És kevés reményünk lehet az üdvre, ha hatszázezer emberből is csak Józsua és Káleb találtattak igazaknak. TUOMAS: Kova leikki on tämä elämä ja maailma. Vähänpä on kunkin toivoa niin pienestä osasta kuin Josua ja Kaaleppi kuuden sadan tuhannen miehen seassa. 04101
Bottom
04102
Top
JUHANI: Úgy van! Micsoda hát ez a világ? A pokol pitvara?! JUHANI: Oikein! Mitä on siis tämä elämä? Helvetin porstua. 04102
Bottom
04103
Top
SIMEONI: Juhani, Juhani, fékezd az eszed és a nyelved! SIMEONI: Juhani, Juhani, malta mieles ja kieles! 04103
Bottom
04104
Top
JUHANI: Maga a pokol, mondom, ha elfog a méreg. Én magam a kárhozott lélek vagyok benne, a toukolai legények pedig az ördögök, vasvillával a kezükben. Olyanok az emberek hozzánk, mint a kínzó szellemek. JUHANI: Helvetti valmis, sanon minä, jos oikein pahan pääni päälleni otan. Minäpä täällä olen kärsivä sielu ja Toukolan pojat perkeleitä, haarut kourissa. Häijyjä henkiä ovat ihmiset meitä kohtaan. 04104
Bottom
04105
Top
AAPO: De szálljunk kissé magunkba. Talán nagyrészt magunk lobbantottuk lángra az emberek haragját. Jusson csak eszünkbe, hogyan dúltunk répaföldjeiken és borsóvetéseik közt, hogyan tapostuk le horgászás közben parti rétjükön a szénát. Nemegyszer mi lőttük le az általuk bekerített medvét, és még sok más csínyt követtünk el, mit sem törődve a törvény fenyegetéseivel s a lelkiismeret szavával. AAPO: Astukaammepas hieman omaan poveemme. Ihmisten vihan olemme kenties suureksi osaksi itse virittäneet ja voimassa pitäneet. Muistakaamme kuinka olemme heidän naurismaissaan ja hernehuhdissaan peuhailleet, sotkeneet onkiretkillämme heidän jokirantojensa heinän, ampuneet usein heidän piirittämänsä karhut ja monta muuta sellaista temppua tehneet, huolimatta lain uhkauksista ja omantunnon äänestä. 04105
Bottom
04106
Top
SIMEONI: Magunk ellen haragítottuk az eget és a földet. Gyakran, mikor lefekszem s eszembe jutnak ifjúságunk gonosz csínyjei, szegény mellemet fájdalmasan hasogatja a lelkiismeret tüzes kardja. Úgy tűnik, mintha valami különös zúgást, messze zajló zivatart hallanék, egy bánatos hang pedig ezt súgja a fülembe: „Istennek és az embereknek sóhajtása ez a hét Jukola fiú miatt.” Pusztulás fenyeget bennünket, testvérek, és mindaddig nem ragyog ránk a boldogság csillaga, míg össze nem békülünk az emberekkel. Miért ne kérnénk hát bocsánatot, miért ne ígérnénk meg, hogy ezután másképp élünk? SIMEONI: Renonçons à en tirer une vengeance sanglante et adressons-nous à la loi. C’est mon idée, bien que j’ai une sacrée frousse pour tout le tohu-bohu du tribunal. Nous avons irrité le ciel et la terre. Souvent, quand je vais me coucher et que je repense aux actions scélérates de notre jeunesse, le glaive de feu de ma conscience perce douloureusement ma misérable poitrine, et je crois entendre un murmure étrange comme celui d’une pluie lointaine et gémissante, il me semble qu’une voix sinistre me souffle à l’oreille : « C’est le soupir de Dieu et des hommes sur les sept enfants de Jukola. » La perdition nous menace, frères, et l’étoile du bonheur ne luira pas sur nous avant qu’on s’accorde mieux avec nos semblables. Pourquoi n’irait-on pas demander pardon, en promettant de vivre autrement désormais ? 04106
Bottom
04107
Top
EERO: Sírnék, ha tudnék sírni. Simeoni, Simeoni! „Kis híja, hogy...” Igen, kis híja! „Most azonban eredj utadra...” EERO: Minä itkisin, jos taitaisin. Simeoni, Simeoni! »ei paljon puutu ettet» ... jaa, ei paljon puutu. »Mutta mene tällä haavalla matkaas». 04107
Bottom
04108
Top
SIMEONI: Jó, jó, majd meglátjuk az utolsó napon. SIMEONI: Niin, niin, kyllähän viimeisenä päivänä nähdään. 04108
Bottom
04109
Top
TIMO: Mit, hogy én bocsánatot kérjek? No, azt kötve hiszem! TIMO: Courber la tête pour demander pardon ? Je ne crois pas que je le pourrais. 04109
Bottom
04110
Top
TUOMAS: Nem én, amíg fekete a holló. TUOMAS: Jamais, aussi longtemps que le corbeau sera noir. 04110
Bottom
04111
Top
EERO: Tehát majd csak akkor, ha „ítéletre megyünk”. Akkor a holló is hófehérré változik, mint ahogy ezt a nótában éneklik. De inkább dőljön össze ez a világ, semhogy mi könyörgésre fogjuk a dolgot. EERO: Eh bien, ça arrivera au jugement dernier. Le corbeau sera alors blanc comme neige, ainsi qu’on dit dans la chanson sur le joyeux garçon et sa chère maman. En tout cas, il faudra qu’on soit dans une extrême détresse avant qu’on se mette à supplier ici-bas. 04111
Bottom
04112
Top
JUHANI: Hidd el nekem, Simeoni, nem visz jóra, ha folyton azt vizsgáljuk, hogyan áll üdvösségünk dolga, s egyébre sem gondolunk, csak a tüzes katlanra, az ördögre meg az apró ördögfiakra. Az ilyen gondolatok vagy megzavarják az ember fejét, vagy kötelet hurkolnak a nyakára. Azokat a hajdani csínyeinket pedig inkább fiatalkori bolondságoknak, semmint bűnöknek kell tekinteni a szó szigorúbb értelmében. Megtanultam, hogy e világon olykor szemet kell hunynunk, és nem kell meglátnunk, amit látunk, nem kell tudnunk, amit megtudtunk. így kell tennie az embernek, ha ép bőrrel akar kikerülni az élet mozsarából. Ne bámuljatok rám úgy, semmi szükség az ilyen ámuldozásra. Azokra a kisebb bűnökre gondolok, amiket Isten, nem pedig felebarátaink ellen követtünk el. Felebarátaink és embertársaink fenn hordják az orrukat, hirtelen felfortyannak, és éppen úgy saját javukat nézik, mint jómagam. Isten azonban hosszan tűrő, kegyes lélek, és végül mindig megbocsát, ha őszinte szívvel kérjük. Igen, igen, úgy gondolom: nem visz jóra, ha tetteinket, kisebb csirkefogóságainkat mindig és mindenkor hajszálpontossággal hozzámérjük Isten szavához és parancsaihoz. Jobb megmaradni a középúton. A durvább bűnöket minden formában el kell kerülnünk, mondom én is, és szembalzsamért kell könyörögnünk. De a kisebbeket, mármint az Isten elleni kisebb bűnöket kár mindig föltenni a lelkiismeret mérlegére, maradjunk inkább a középúton. JUHANI: Usko minua, Simeoni, täällä ei käy kuntoon lakkaamatta katsella kuinka on sielumme laita, alati muistella tuota tulista uumentoa, perkelettä ja pieniä perkeleitä. Sellaiset aatokset joko myllertävät sekaisin miehen pään tai kietovat nuoran hänen kaulaansa.--Noita entisiä hurjapäisyyksiämme on enemmin pidettävä nuoruuden hulluutena kuin synteinä ankarimmassa tarkoituksessa. Ja toiseksi, olenpa tullut siihen uskoon ja vakuutukseen, että täytyy täällä välimmiten ummistaa silmänsä, eikä olla näkevänänsä mitä näkee ja tietävänänsä mitä tietää. Niinpä täytyy täällä miehen, jos hän tahtoo päästä eheällä turkilla elämän huhmaresta ulos.--Olkaa pöllistelemättä; tässä ei tarvita yhtään pöllistystä.--Tarkoitanpa noita pienempiä syntejä Jumalaa kohtaan, vaan ei naapuriani. Naapuri ja lähimmäinen on keikkanokka, näpäkärsä ja tarvitsee oman parhaansa yhtä hyvin kuin minäkin; mutta Jumala on pitkämielinen ja laupias mies, ja antaa viimein aina anteeksi, jos vilpittömästä sydämmestä rukoilemme. Jaa, jaa, minä tarkoitan: ei käy kuntoon aina ja joka paikassa hiuskarvan tarkkuudella vertoa omia töitämme ja pieniä tuommoisia kanaljavikkelyyksiämme Jumalan sanan ja käskyjen rinnalla, vaan parasta pysyä siinä keskivälissä. Törkeitä syntejä tulee meidän karttaa, kaikella muotoa, sanon minä, ja rukoilla silmäin voidetta, mutta niitä pienempiä, nimittäin pienempiä Jumalata kohtaan, ei aina laskea omantunnon ongennokkaan, vaan seistä siinä keskivälissä, keskivälissä. 04112
Bottom
04113
Top
SIMEONI: Hatalmas Isten! így suttog hát az ördög az emberek fülébe! SIMEONI: Suuri Jumala! noinhan saatana ihmistä korvaan kuiskuttelee. 04113
Bottom
04114
Top
TIMO: Olli anyó is ilyen badarságokat beszél Mákelá néninek, ha nagyon megkívánja a pálinkát! TIMO: Juuri niinkuin Ollin muori viinahimossa pistää tuiskujuttuja Mäkelän emännälle. 04114
Bottom
04115
Top
AAPO: Csodálkozva és rosszallással hallgattam Juhani szavait. Testvér, hát erre tanítanak bennünket Isten parancsolatai? Erre tanított jó anyánk? Nem bizony! Isten előtt egy ezernek s ezer egynek számít. Mit fecsegsz hát apróbb bűnökről, középútról, s miért akarsz két úrnak szolgálni? Mondd csak, Juhani: mi a bűn? AAPO: Juhani lausui muutaman sanan, joita ihmeellä ja närkästyksellä kuultelin. Veli, niinkö opettaa meitä Jumalan käskyt? Niinkö opetti meitä äitimme? Ei suinkaan! Yksi seisoo Jumalan edessä tuhantena ja tuhannen yhtenä. Mitä siis leksottelet pienemmistä synneistä, mitä keskivälistä, puolustaen kahden herran palvelusta? Sanoppas, Juhani: mikä on synti? 04115
Bottom
04116
Top
JUHANI: Mi az igazság? Erre felelj, te Jukola Salamonja, te hétszentséges Jupister, te tudós Tóbiás! „Mi a bűn?” Eh! Még hogy mi a bűn? Lám, lám, milyen bölcs kérdés! Micsoda feje van ennek a fiúnak! Kinek is lenne még itt mondanivalója? Mi a bűn? Haha! Mi az igazság? - kérdem én. JUHANI: Mikä on totuus? sinä Jukolan Salomoni, herra Jupisteri ja Ukko-Paavo Savosta? »Mikä on synti?» Aih! »Mikä on synti?» Kas kuinka viisaasti kysytty, merkillisen viisaasti. »Onpas siinä päätä, siinä meidän pojassa», onpa tottakin. Niin, kuka enää puhuukaan? »Mikä on synti?» Ahhah! Mikä on totuus? kysyn minä. 04116
Bottom
04117
Top
TUOMAS: Ugyan mit csűröd-csavarod, fiú? Tudd meg, hogy a tan, amit hirdetsz, a gonosz lélek tanítása. TUOMAS: Mitä venailet ja koukistelet, poika? Tiedä että oppi, jonka ilmoitit, on pahanhengen oppia. 04117
Bottom
04118
Top
JUHANI: No, hát elbeszélek nektek egy élő példát, ami szilárdan az én igazam mellett szól. Emlékezzetek csak vissza a falu tímárjára. Ez az ember addig elmélkedett lelkének állapotjáról, a bűnről s a világi Mammonról, hogy végül egészen megváltoztatta előbbi életét. így például nem volt többé hajlandó vasárnap vagy ünnepnapon bőrt átvenni vagy eladni. Pedig jól tudhatta, milyen fontos a parasztnak, hogy egy úttal két ügyet is elintézhessen. Hiába figyelmeztették barátai, látva, hogy nála fogytán-fogy a munka, a szomszéd bőrcserzőnek viszont egyre jobban megy a sora. A bolond ember egyre azt hajtogatta: „Isten majd megáldja a kezem munkáját, még ha most kevesebb is jut belőle. A szomszéd most azt hiszi, hogy kiveszi a falatot a szájamból, de végül mégis átkot fog aratni orcájának verítékével, mivel nem tiszteli az Úr szombatját.” Ezt mondogatta, ünnepnapokon meg zsoltá-roskönywel a kezében, vadul felborzolt üstökkel kószált szerteszét, és a szemét forgatta. No és végül mi lett vele? Tudjuk jól! Nemsokára a legnehezebb fát: a koldusbotot kellett a kezébe venni, s a hosszú országút lett a hazája. így járkál most faluról falura, s leissza magát a sárga földig, valahányszor csak teheti. Egyszer a Kanamáki tetején, az út szélén találkoztam vele. Ott ült a szerencsétlen kis szánkóján, és kegyetlenül be volt rúgva. „Hogy van dolga, tímár úr?” - kérdeztem tőle. „Van, ahogy van” - felelte, és hülyén rám pislantott. Még egyszer megkérdeztem: „Hogy szolgál mester úr egészsége?” - „Szolgál, ahogy szolgál” - felelte. Szánkóját maga előtt tolva útnak eredt, és holmi ostoba nótát kezdett gajdolni. Ennek hát ez lett a vége. És a másik tímár? Az bizony meggazdagodott, és végül gazdag és boldog emberként halt meg. JUHANI: Tahdonpa teille kertoa elävän esimerkin, joka puolustaa uskoani lujasti. Muistelkaapas entistä Kirkon-kylän nahkuria. Mies tuli kummiin aatoksiin sielustansa, synnistä ja maailman mammonasta ja rupesi paljon muuttelemaan entistä elämäänsä. Niinpä lakkasi hän äkisti ottamasta vastaan ja antamasta nahkoja sunnuntai- ja juhla-päivinä, huolimatta siitä kuinka tärkeäksi talonpoika katsoi yhden tien ja kaksi asiaa. Turhaanpa varoittelivat häntä ystävänsä, koska huomasivat työn häneltä vähenevän päivä päivältä, mutta hänen virkaveljellensä naapuritalossa ehtimiseen enenevän. Ainapa vaan vastasi hullu mies: »minun kätteni työn Jumala kylläkin siunaa, vaikka oliskin sitä vähemmin, mutta hänen, joka luulee nyt tempaavansa leivänpalan suustani, hänen pitää viimein niittämän kirousta otsansa hiestä, koska ei hän Herran sapattia kunnioita». Niin hän lausuili, kävellen töllötellen pyhäpäivinä virsikirja kourassa, silmät ympyrjäisinä päässä ja tukka pystyssä kuin Pommin Pietarin tukka. Mutta mitenkäs tuossa kävi miehen lopulta? Sen tiedämme. Tulipas piankin hänen käteensä raskain puu, kerjuusauva tuli hänen käteensä, ja hänen tieksensä kruunun pitkä sarka. Nytpä hän käyskelee kylästä kylään, kallistellen lasia, koska vaan taitaa. Kerranpa kohtasin hänen tuolla Kanamäen harjulla tien vieressä; siinä hän istui kelkkansa kaustalla, ja kovin oli päissään kurja mies. Kuinkas on laitanne, karvari? kysyin minä; »on niinkuin on», vastasi hän, kerran katsoa mulauttaen kankeasti päälleni. Mutta kysyinpä häneltä vielä: kuinkas nyt mestari oikein jaksaa?--»Jaksan niinkuin jaksan», lausui hän taasen ja läksi tiehensä, lykäten kelkkaa edellään ja loilottaen jonkunmoista hullua veisua. Siinä oli hänen loppunsa. Mutta toinen karvari? Hänpä oikein vasta rikastui ja rikkaana ja onnellisena miehenä kuolikin. 04118
Bottom
04119
Top
AAPO: Korlátolt vakbuzgóság és vallásos felfuvalkodott-ság tette tönkre a tímárt. így jár mindenki, aki hozzá hasonló. De akárhogy is, a te tanításod hamis hit és hamis tanítás. AAPO: Ahdaspäinen usko ja hengellinen ylpeys hävitti nahkurin, ja niinpä käy kaikille hänen kaimoillensa. Kuinka hyväänsä, mutta sun oppis on väärää oppia ja uskoa. 04119
Bottom
04120
Top
SIMEONI: Hamis próféták és a világ vége! SIMEONI: Väärät profeetat ja viimeiset maailman ajat. 04120
Bottom
04121
Top
TIMO: Juhani a pogány török hitére akar csábítani bennünket. Engem azonban nem ingatsz meg, mert én biztos és szilárd vagyok, mint a fejsze foka. TIMO: Hän tahtoisi kiusata meitä Turkkilaisten uskoon. Mutta etpä järkähdytä minua; sillä minä olen vissi ja luja, vissi ja luja kuin kirveen silmä. 04121
Bottom
04122
Top
JUHANI: Add csak idébb, Tuomas, azt a karaj kenyeret onnan az asztal végéről. „Hamis próféták!” Nem csábítok én senkit bűnre vagy hamisságra, és magam sem csenném el a susztertől az árat vagy a szabótól a tű fokát. De szikrát hány a szívem, mivel minden szavamat félremagyarázzátok, és legjobb szándékomat is fekete szurokra változtatjátok, noha kátránybarna is elég lenne. JUHANI: Annappas, Tuomas, tuo leivänpuolikas tuolta pöydän päästä.--»Väärät profeetat». En kiusaa ketään syntiin ja vääryyteen, ja itse en varastaisi naskaliakaan suutarilta enkä neulan silmää kraatalilta. Mutta sydämeni kipenöitsee, koska tarkoitukseni aina kierretään pahimmaksi, tehdään pikimustaksi, vaikka mustanruskea karva olisi jo kylliksi. 04122
Bottom
04123
Top
AAPO: Olyan világosan beszéltél, pontról pontra, tövirül hegyire úgy elmagyaráztál mindent, hogy semmiképp sem érthettünk félre. AAPO: Haastelitpa niin selvästi, harkitsit asian niin pykälästä pykälään ja haarasta haaraan, ettei tainnut sitä väärin ymmärtää. 04123
Bottom
04124
Top
TIMO:.A fejemet teszem rá, hogy török hitre akar téríteni bennünket. TIMO: Pääni panen pantiksi, että hän tahtoi saattaa meitä Turkkilaisten uskoon. 04124
Bottom
04125
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon neki! SIMEONI: Jumala armahtakoon häntä! 04125
Bottom
04126
Top
JUHANI: Fogd be a szádat, de rögtön! Énmiattam Istenhez könyörögni, s mint valami halszemű pap, hosszú prédikációval dorgálni engem? Nem, erre igazán semmi szükség! Van nekem elég eszem, még ha nem is vagyok oly színtiszta bölcsesség, mint például Aapo. JUHANI: Kitanne kiinni, ja paikalla! Jumalaa minun tähteni rukoilla, nuhdella minua kuin laimeasilmäinen pappi, se ei käy kuntoon. Sillä minulla on juuri tarpeeksi järkeä, vaikken olekkaan vallan paljasta viisautta kuin esimerkiksi tuo meidän Aapomme. 04126
Bottom
04127
Top
AAPO: Isten ments! Hiszen én sem vagyok elég okos. AAPO: Jumala paratkoon! enhän ole tarpeeksikaan viisas. 04127
Bottom
04128
Top
JUHANI: Csupa bölcsesség, csupa bölcsesség! Hanem fogd be a kenyériesőd, mert különben úgy orron váglak ezzel a csonttal, hogy megemlegeted. Hanem már abbahagyom az evést, mert tele a bendőm. JUHANI: Paljasta viisautta, paljasta viisautta! Ja pidä leipäläpes kiinni, saatpa muutoin tästä konttaluusta vasten kuonoas ja vähän paremmin kuin eilen. Sen sanon ja taukoon syömästä, koska säkkini on täys. 04128
Bottom
04129
Top
TIMO: Mint a bögölyök, úgy telezabáltuk magunk. TIMO: Je parie qu’on est déjà tous gavés comme des taons. 04129
Bottom
04130
Top
EERO: De miért nem látom a szaunát? EERO: Mais je ne vois pas l’étuve ? 04130
Bottom
04131
Top
JUHANI: Hogyan is láthatná egy olyan Hüvelyk Matyi! -- Hanem, no nézd, bizony pokolra ment a szaunánk! JUHANI: Qu’est-ce qu’un Tom Pouce comme toi peut voir ? Mais... elle a filé au diable-vauvert ! 04131
Bottom
04132
Top
EERO: Dehogyis! Tüzes szekéren az égbe szállt! EERO: Ei, vaan taivaan korkeuteen tulisissa vaunuissa. 04132
Bottom
04133
Top
JUHANI: Leégett volna? JUHANI: Est-ce qu’elle aurait flambé ? 04133
Bottom
04134
Top
EERO: Honnan tudnám, és mi közöm hozzá? Jukola gazdájának szaunája volt, nem az enyém. EERO: Qu’est-ce que j’en sais ? Ça ne me regarde pas. C’est l’étuve du maître de Jukola, et pas la mienne. 04134
Bottom
04135
Top
JUHANI: Nono, ha jól emlékszem, tegnap este Eero is alaposan kigőzölte magát. Igen, igen, mindenért csak a gazdát tenni felelőssé, azt meghiszem. Hanem gyerünk, és nézzük meg. Hol a sapkám? Gyerünk, testvérek, nézzük meg. Úgy sejtem, porrá égett a szaunánk. JUHANI: Et pourtant le corps d’Eero y a pris un bon bain hier soir, si je ne m’abuse. Oui, oui, on fourre toujours tout sur les épaules du maître, je le sais bien. Mais allons voir. Où est ma casquette? Allons voir, frères. Je sais que notre étuve est réduite en cendres. 04135
Bottom
04136
Top
Kimentek megnézni, mi történt a szaunával. Abból azonban már csak a kormos kemence s egy rakás füstölgő üszők maradt. Szomorodott szívvel szemlélték egy ideig a testvérek a pusztulás képét, majd visszatértek a nagyszobába. Utolsónak Juhani jött vissza, két sarokvassal a markában, melyet dühösen vágott az asztal közepére. Ils sortirent voir ce qu’était devenue leur étuve. Ils n’en restait plus que le fourneau noirci et des décombres fumants. Les frères contemplèrent un moment avec dépit ce tableau attristant et retournèrent dans la maison. Juhani entra le dernier, portant deux gonds qu’il jeta furieusement sur la table. 04136
Bottom
04137
Top
JUHANI: így hát szauna nélkül maradt a Jukola-tanya. JUHANI: Eh bien ! voilà Jukola sans étuve, à présent. 04137
Bottom
04138
Top
EERO: Márpedig „mit sem ér a tanya szauna nélkül”, mondotta tegnap Juhani. EERO: Une ferme sans étuve, ça ne va pas, a dit Juhani. 04138
Bottom
04139
Top
JUHANI: Túlságosan tüzesre hevítette Timo azt a kedves kemencét, s így porrá égtek a szívünknek drága füstös gerendák és falak, amelyeknek oltalmában jöttünk e világra valamennyien. Nagyon forróra hevítette a kemencét Timo, azt mondom. JUHANI: Timo a trop chauffé le fourneau. Et les voici en cendres, les chères solives enfumées et les murs à l’abri desquels nous avons tous vu la lumière. Timo a trop chauffé, je vous le dis. 04139
Bottom
04140
Top
TIMO: Ahogy parancsoltad, ahogy parancsoltad; tudhatnád. TIMO: Sur ton ordre, sur ton ordre, tu le sais bien. 04140
Bottom
04141
Top
JUHANI: Pokolba azzal a paranccsal! Tény azonban, hogy szauna nélkül maradtunk, s ez bizony szomorú dolog. Mert az építkezés nem szaporítja a kenyeret. JUHANI: Va au diable avec ton ordre ! C’est une histoire embêtante qu’on n’ait plus d’étuve. Ce n’est pas la construction d’une maison qui vous donne plus de pain. 04141
Bottom
04142
Top
AAPO: Szomorú dolog, az tény; de már úgyis öreg volt a szauna, s csupa repedés minden sarka; tegnap te magad határoztad el, hogy hamarosan újat építünk. AAPO: Une histoire embêtante ; mais enfin, elle était vieille, les angles pleins de trous, et tu as toi-même décidé qu’il faudrait bientôt en construire une nouvelle. 04142
Bottom
04143
Top
JUHANI: Valóban öreg volt már, s a gerendái egészen elkorhadtak, azonban egy-két évig még megtette volna. A tanyának még nincs módjában új szaunát építeni; először a földeket, a földeket kell munkába vennünk. JUHANI: C’est vrai qu’elle était vieille, et que les poutres étaient pourries jusqu’à la moelle, mais elle aurait encore pu tenir un an ou deux. La ferme n’a pas les moyens de se lancer dans des constructions ; les champs, les champs, voilà par quoi il faudra commencer le turbin. 04143
Bottom
04144
Top
TUOMAS: Felőled ugyan ugaron maradnának a földek, éppúgy, mint tavaly nyáron a dús Aro-rét, melynek pompás füvét hagytuk elfonnyadni, anélkül, hogy csak egyetlen rendet is kaszáltunk volna belőle. De te akartad! Valahányszor figyelmeztettelek, hogy jó lesz már nekilátni a kaszálásnak, azt felelted: „Várjunk még, hiszen úgy nő még az a fű, hogy szinte ropog.” TUOMAS: Avec toi, il arrivera aux champs ce qui est arrivé l’été passé à la belle prairie d’Aro, dont on a laissé se perdre le foin magnifique sans y donner un seul coup de faulx. C’était ta volonté. Chaque fois que je te rappelais ce fauchage, tu répondais : on a bien le temps, l’herbe croît encore, on l’entend pousser. 04144
Bottom
04145
Top
JUHANI: Régi dolog ez már, s akármennyit hánytorga-tod, attól nem lesz jobb. Jövő tavasszal annál dúsabb fű nő majd az Aro-réten. Hanem kicsoda lépked ott a mezőn a házunk felé? JUHANI: C’est de l’histoire ancienne, et tes bavardages ne l’améliorent pas. Le loin y poussera d’autant plus dru l’an prochain. Mais qui s’approche à travers champs ? 04145
Bottom
04146
Top
TUOMAS: Mákelá esküdt. Ugyan mit akarhat? TUOMAS: C’est l'assesseur Mäkelä. Que nous veut-il ? 04146
Bottom
04147
Top
JUHANI: No, nyakunkon az ördög! A törvény nevében jő, bizonyára ennek az átkozott verekedésnek az ügyében. JUHANI: Ça y est, le diable est déchaîné. Il vient au nom de la loi à cause de cette maudite bagarre avec les brigands de Toukola. 04147
Bottom
04148
Top
AAPO: Az utóbbi verekedést illetően mellettünk szól a törvény, de az elsőnek dolgában jó lesz vigyáznunk. Bízzátok rám, majd én elmagyarázom néki a dolgot. AAPO: Jälkimmäisessä ottelossa on laki puolellamme, mutta edellisessä katsokaamme eteemme. Sallikaat minun tehdä hänelle asiasta selko. 04148
Bottom
04149
Top
JUHANI: Hanem én, a legöregebb testvér, én is beszélni akarok, mivel közös ügyről van szó. JUHANI: Mutta minä, veljeksistä vanhin, tahdon myöskin sanavaltaa, koska yhteinen etu on puheena. 04149
Bottom
04150
Top
AAPO: Csak aztán vigyázz, nehogy bajba keverj bennünket, ha úgy adódnék, hogy kissé szépítenünk kellene a dolgot. AAPO: Mutta katso, ettet haastele itsiämme säkkiin, jos täytyisi meidän niinkuin vähän mutkistella. 04150
Bottom
04151
Top
JUHANI: Ne félj, nem estem a fejem lágyára. JUHANI: Kyllä minä tiedän. 04151
Bottom
04152
Top
Belépett a szobába Mákelá, a derék és jószívű esküdt. Azonban egészen más ügyben jött, mint ahogy a testvérek gondolták. Mäkelä, assesseur excellent et bénévole, entra. Il venait cependant pour un tout autre motif que celui que supposaient les frères. 04152
Bottom
04153
Top
MÄKELÄ: Jó napot! MÄKELÄ: Bonjour ! 04153
Bottom
04154
Top
A TESTVÉREK: Jó napot! LES FRERES: Bonjour ! 04154
Bottom
04155
Top
MÄKELÄ: Mi szörnyűséget látok! Fiúk, fiúk, mi történt veletek? Megtépve, sebekkel, kék foltokkal, kötéssel, borogatással rakva a fejetek! Ó, ti szerencsétlenek! MÄKELÄ: Qu’est-ce que ces horreurs que je vois ? Enfants, qu’avez-vous fait ? Des écorchures, des bleus, des croûtes et des chiffons autour de la tête ? Pauvres diables ! 04155
Bottom
04156
Top
JUHANI: „Nyalogatja sebeit a kutya”, úgy bizony; hanem vigyázzanak magukra a farkasok is. Ebben az ügyben jött? JUHANI: « Le chien lèche lui-même ses blessures », mais que les loups prennent garde ! Est-ce pour cette raison que vous êtes ici ? 04156
Bottom
04157
Top
MÄKELÄ: Ugyan hogy is jöttem volna? Hanem hogy testvér létetekre ily csúnyán elbánjatok egymással! Szégyelljétek magatokat! MÄKELÄ: Qu’est-ce que j’en sais ? Est-il possible que des frères se maltraitent de celte manière ! Quelle vergogne 1 04157
Bottom
04158
Top
JUHANI: Téved, Mákelá. A testvérek úgy bántak egymással, mint az angyalok. A szomszédok műve ez a csúfság. JUHANI: Vous vous trompez, Mäkelä ; les frères ont été sages comme des anges ; ça, c’est l’œuvre des voisins. 04158
Bottom
04159
Top
MÄKELÄ: Ki tette hát ezt? MÄKELÄ: Et de qui donc ? 04159
Bottom
04160
Top
JUHANI: A jó szomszédok. Hanem szabad kérdeznem, milyen ügyben jött hát? JUHANI: Nos chers voisins. Mais puis-je vous demander pourquoi vous venez nous faire visite ? 04160
Bottom
04161
Top
MÄKELÄ: Haj, gonosz egy ügyben. Fiúk, fiúk, keserves nap vár rátok! MÄKELÄ: Pour une raison fâcheuse. Enfants, enfants, le jour du malheur est arrivé pour vous. 04161
Bottom
04162
Top
JUHANI: Miféle nap? JUHANI: Et quel est ce jour ? 04162
Bottom
04163
Top
MÄKELÄ: A szégyen napja. MÄKELÄ: Un jour de honte. 04163
Bottom
04164
Top
JUHANI: Mikor fog az ránk virradni? JUHANI: Quand se lèvera-t-il ? 04164
Bottom
04165
Top
MÄKELÄ: Szigorú parancsot kaptam a papunktól, hogy jövő vasárnap kísérjelek be titeket a templomba. MÄKELÄ: J’ai reçu du pasteur l’ordre formel de vous amener à l’église dimanche prochain. 04165
Bottom
04166
Top
JUHANI: Mit akar tőlünk a templomban? JUHANI: Que nous veut-il à l’église ? 04166
Bottom
04167
Top
MÄKELÄ: Kalodába ültetni benneteket, igazat szólva. MÄKELÄ: Vous exposer dans les ceps, pour le dire franchement. 04167
Bottom
04168
Top
JUHANI: Ugyan mi okból? JUHANI: Pour quelle raison ? 04168
Bottom
04169
Top
MÄKELÄ: Sokféle okból! Ti eszeveszett bolondok! Kitörtétek a kántor ablakát, és megszöktetek tőle, mint a farkasok! MÄKELÄ: Il a bien des raisons. — Malheureux insensés ! vous avez cassé une fenêtre chez le chantre et vous vous êtes évadés comme des loups. 04169
Bottom
04170
Top
JUHANI: Hát persze, mikor a kántor úgy megtépázott bennünket, mint az ordas farkas. JUHANI: Le chantre nous déchirait comme un loup enragé. 04170
Bottom
04171
Top
MÄKELÄ: És mit vétett nektek az esperes? MÄKELÄ: Mais qu’est-ce que le pasteur vous a fait ? 04171
Bottom
04172
Top
JUHANI: Egy bolhacsípésnyit sem. JUHANI: Pas une piqûre de puce. 04172
Bottom
04173
Top
MÄKELÄ: És ti mégis szidalmaztátok, és mindenféle csúfságot üzentetek neki azzal a mocskos szájú, szemtelen Köpölyöző-Kaisával. Ilyen nagy tiszteletben álló férfiúnak, községünk lelkipásztorának szégyenletes szidalmakat, durva disznóságokat üzenni azzal a rettenetes Rajamáki-regimenttel! Hát ez nem égre kiáltó orcátlanság? MÄKELÄ: Et cependant vous l’avez injurié et honni par l’intermédiaire de cette bavarde et impudente Kaisa la ventouseuse. Vous avez envoyé par l’affreux Régiment de Rajamäki des obscénités, de vraies cochonneries, en guise de salutations à un homme respectable, au berger de notre paroisse ! C’est d’une impertinence et d’une audace sans pareille ! 04173
Bottom
04174
Top
JUHANI: „Hát ez bizony igaz, de be is kell bizonyítani”, mondta az egyszeri legény, én azonban nem mondom! JUHANI: « C’est vrai, mais ça reste à prouver, répondit le vieux cordonnier » ; mais moi je ne le dis pas. 04174
Bottom
04175
Top
MÄKELÄ: Most azonban, tudjátok meg, esperesünk szigorú bosszút áll rajtatok. Többé nem ismer elnézést veletek szemben. MÄKELÄ: Eh bien, sachez que notre pasteur va maintenant se venger fort sévèrement de vous. 11 sera sans pitié. 04175
Bottom
04176
Top
AAPO: Üljön le, Mákelá, és beszéljük meg alaposabban a dolgot. No nézze: hát csak nem gondolja, hogy az esperes tényleg kalodába zárhat bennünket Rajamáki Kaisa hazugságai alapján? Szó sincs róla! Először törvényes úton meg kell állapítani, hogy mit mondottunk, és mennyiben sértettük meg a papunk becsületét. AAPO: Asseyez-vous, Mäkelä, on va parler de celte affaire un peu plus en détail et plus à fond. — Examine/, ce point ; est-ce que le pasteur pourrait nous fourrer dans les ceps sur les racontars de Kaisa ? Jamais de la vie ! Il faudrait d’abord établir légalement ce qu’on a dit et comment on a offensé son honneur. 04176
Bottom
04177
Top
JUHANI: „Először jön a vizsgálat, aztán jöhet a haddel-hadd”, tudja ezt mindenki. JUHANI: « Il faut examiner avant de fustiger », c’est connu. 04177
Bottom
04178
Top
MÄKELÄ: Az a másik dolog azonban, az olvasás ügye, az egyháztörvény értelmében felhatalmazza őt arra, hogy eljárjon ellenetek, s amily haragos, bizonnyal élni is fog hatalmával. MÄKELÄ: Mais il y a autre chose : les leçons de lecture ! Cela lui donne selon la loi de l’église un pouvoir assez grand qu’il emploiera certainement contre vous, dans sa colère. 04178
Bottom
04179
Top
JUHANI: Az olvasás dolgában mellettünk áll Isten törvénye és rendelkezése, aki már anyánk méhében oly kemény fejet adott nekünk, hogy teljességgel lehetetlen megtanulnunk olvasni. Ugyan mit tehetünk ez ellen, Mákelá? E világon nagyon egyenlőtlenül vannak elosztva a szellemi tehetségek. JUHANI: Pour ce qui est de la lecture, on a pour nous le règlement et la loi de Dieu qui rendent vains tous nos efforts. Voyez. Il nous a donné des têtes si dures qu’il nous est impossible d’apprendre à lire. Que faire, Mäkelä ? Les dons de l’esprit sont répartis bien inégalement ici-bas entre les gens. 04179
Bottom
04180
Top
MÄKELÄ: Ostoba hiedelem, hogy olyan kemény fejetek lenne. A szorgalom és a mindennapos gyarkorlat végül minden akadályt legyőz. Atyátok egyike volt a legjobb olvasóknak. MÄKELÄ: Bah ! Vous vous imaginez à tort que vos têtes sont si dures. Avec de l’application et des exercices quotidiens, on vient à bout de tout. Votre père était un de ceux qui lisaient le mieux dans toute la paroisse. 04180
Bottom
04181
Top
AAPO: Anyánk azonban egyetlen betűt sem ismert, és mégis jó keresztény volt. AAPO: Mais notre mère ne connaissait pas la première lettre de l’alphabet, et elle fut pourtant une bonne chrétienne. 04181
Bottom
04182
Top
JUHANI: Aki igaz istenfélelemben nevelte és fenyítette gyermekeit. Isten nyugosztalja szegényt! JUHANI: Et elle a élevé et corrigé ses enfants dans la crainte de Dieu. Que Dieu la bénisse ! 04182
Bottom
04183
Top
MÄKELÄ: S a jó asszony nem próbált segíteni rajtatok mások tudásával? MÄKELÄ: N’a-t-elle pas essayé de vous faire instruire par d’autres ? 04183
Bottom
04184
Top
JUHANI: Próbált bizony: Mánnistö anyót kérte meg, hogy tanítson meg olvasni bennünket. De az a mérges banya ütni-verni kezdett bennünket, úgyhogy jobban féltünk az ő kunyhójától, mint a manó barlangjától. Végül aztán be nem tettük volna a lábunk a kunyhóba, bárhogy is agyabugyáltak minket. JUHANI: Elle a fait tout son possible. Elle s’est adressée à la Vieille de Männistö. Mais cette femme acariâtre a tout de suite commencé à nous rosser, et sa cabane est devenue à nos yeux plus effrayante que la caverne d’un ogre ; finalement, on n’y est plus allé du tout, bien qu’on nous ait fessés comme on bat des tapis. 04184
Bottom
04185
Top
MÄKELÄ: Akkor ostoba tacskók voltatok, most azonban már érett férfiak vagytok, s az épeszű, egészséges ember mindent meg tud tenni, amit akar. Mutassátok meg hát az esperesnek és az egész világnak, mire képes az igazi férfi. Téged, Aapo, akinek olyan éles eszed van, s aki éppen nem vagy híjával a tudásnak, hiszen jó emlékezeted minden látott-hallott dolgot megőriz, téged nagyon csodállak, hogy már régen nem láttál neki a tanulásnak. MÄKELÄ: Vous étiez alors des mioches déraisonnables, mais maintenant vous êtes des hommes faits ; et un homme fort et sain peut ce qu’il veut. Montrez donc au pasteur et à tout le monde ce que peut la virilité. — Toi, Aapo, qui as un solide bon sens, qui n’es pas dépourvu de connaissances et dont la mémoire garde tout ce que lu as vu et entendu, je m’étonne vraiment que tu n’aies pas déjà changé de conduite. 04185
Bottom
04186
Top
AAPO: Kevés az én tudásom, ha talán tudok is egyet-mást. Megboldogult vak nagybátyánk sok mindenre oktatgatott bennünket: mesélt a Bibliából, tengeri utazásairól s e világnak mivoltáról; mi pedig mindig áhítatos lélekkel hallgattuk. AAPO: Je sais bien peu de choses ; hé oui, je connais ceci et cela. Feu notre oncle l’aveugle nous a raconté bien des histoires. Il nous a parlé de la Bible, de ses voyages en mer, de la structure de l’univers, et on écoutait toujours avec avidité. 04186
Bottom
04187
Top
JUHANI: Mint a nyulak, hegyeztük a fülünket, midőn az öregapó Mózesről, Izrael gyermekeiről, a Királyok könyvének eseményeiről vagy a Jelenések csodáiról beszélt. „És szárnyaiknak zúgása olyan volt, mint a csatába vágtató szekerek robogása.” Jézus uccse! Sok minden csodáról, történetről tudunk mi, és nem vagyunk olyan elvadult pogányok, mint ahogy hiszik. JUHANI: On écoutait, les oreilles dressées comme des lièvres, quand le vieux nous parlait de Moïse, des enfants d’Israël, des événements écrits dans le Livre des Rois et des miracles de l’Apocalypse. « Et le bruit de leurs ailes était comme un bruit de chars qui courent au combat. » Par le Christ, nous connaissons beaucoup de miracles et de choses, nous ne sommes pas du tout des païens aussi sauvages qu’on pense. 04187
Bottom
04188
Top
MÄKELÄ: Azonban az ábécéskönyvön kell elkezdenetek, hogy a keresztény egyház igazi tagjaivá válhassatok. MÄKELÄ: Mais il vous faut commencer par l’abécédaire pour devenir de vrais membres de la communauté chrétienne. 04188
Bottom
04189
Top
AAPO: Mákelá, ott a polcon, ott láthat hét ábécét, amit Hámeenlinnában vásároltunk. Ezek a könyvek bizonyítják, hogy van bennünk szándék a tanulásra. Legyen némi türelemmel irántunk az esperes, és hittel hiszem, hogy ügyünkből még fogan, születik és nevelkedik valami. AAPO: Mäkelä, vous voyez sur cette planche sept abécédaires achetés en ville, ce qui vous montre que nous voulons nous instruire. Si le pasteur fait encore preuve d’un peu de patience, je crois que quelque chose germera, naîtra et poussera de cela. 04189
Bottom
04190
Top
JUHANI: Legyen irántunk türelemmel, és én kétszeresen fogom neki megfizetni a tizedet, sőt ígérem, hogy vadászati időben sohasem fog hiányozni fazekából a fiatal madárpecsenye. JUHANI: Qu’il ait un peu de patience ; je lui paierai deux fois la dîme, et pendant le temps de la chasse, il ne manquera jamais de venaison dans son pot. 04190
Bottom
04191
Top
MÄKELÄ: Ha eszembe jut az esperes heves és jogos haragja, félek, hogy nem sokat használ itt sem a könyörgés, sem a szép ígéretek. MÄKELÄ: Je crains bien que les prières et les belles promesses ne servent à rien quand je songe à sa violente et juste colère contre vous. 04191
Bottom
04192
Top
JUHANI: Mit akar hát a tiszteletes tőlünk, és mit akar kend? Jól van, no! Jöjjenek hát hetvenedmagukkal, de fogadom, hogy vér fog itt folyni! JUHANI: Que veut-il donc de nous et que voulez-vous ? Bien ! Venez avec septante hommes et le sang giclera. 04192
Bottom
04193
Top
MÄKELÄ: Mondjátok meg hát, hogyan akartok nekifogni az ábécé és a katekizmus megtanulásának, amit esperesünk szigorúan megkövetel? MÄKELÄ: Mais dites-moi un peu comment vous pensez apprendre l’alphabet et le petit catéchisme, ce qui est le but principal de notre pasteur ? 04193
Bottom
04194
Top
JUHANI: Majd itthon próbálkozunk meg vele, Mánnistö anyónak vagy leányának, Venlának segítségével. Jól olvas mind a kettő. JUHANI: On essaiera ici chez nous, à l’aide de la Vieille de Männistö ou de sa fille Venla. Elles savent bien lire toutes les deux. 04194
Bottom
04195
Top
MÄKELÄ: No, majd megjelentem szándékotokat az esperesnek. De saját érdeketekben menjetek el, és kérjetek tőle bocsánatot szemtelen viselkedésetekért. MÄKELÄ: Je veux communiquer vos intentions au pasteur. Mais pour votre propre paix, allez lui demander pardon pour votre farce scandaleuse. 04195
Bottom
04196
Top
JUHANI: Hát ezen még gondolkozunk. JUHANI: On y pensera. 04196
Bottom
04197
Top
MÄKELÄ: Fogadjátok meg a szavam, és jegyezzétek meg jól: ha az esperes nem lát bennetek őszinte és szorgalmas igyekezetet, akkor egy szép napon ott ültök majd a kalodában, a templom tövénél. Úgy bizony! Most pedig isten veletek! MÄKELÄ: Faites comme je vous dis, et sachez que s’il ne remarque pas chez vous une application véritable, on vous verra un dimanche gentiment assis dans les ceps, au pied du mur de l’église. Je vous ai avertis ! Portez-vous bien ! 04197
Bottom
04198
Top
JUHANI: Isten vele, Mákelá, isten vele! JUHANI: Au revoir, au revoir 1 04198
Bottom
04199
Top
TUOMAS: Komolyan gondoltad, mikor Mánnistö anyó-ról meg Venláról beszéltél neki? Komolyan beszéltél, amikor majdnem megígérted, hogy térden csúszva járulunk a pap elé? TUOMAS: Etais-tu sérieux quand tu lui as parlé de la vieille et de Venla ? Etais-tu sérieux quand tu lui as presque promis qu’on ramperait à plat ventre devant le pasteur ? 04199
Bottom
04200
Top
JUHANI: Dehogy gondoltam komolyan, eszembe sem volt! Csak azért csacsogtam-fecsegtem, hogy időt nyerjünk. Hiszen még csak az kéne, hogy Mánnistö anyó vagy Venla jöjjenek ide, betűvetésre tamtam bennünket! Akkor aztán még a disznók is rajtunk röhögnének egész Toukolában! Hanem hát hallottátok: kalodával, a szégyen bitófájával fenyegettek meg bennünket. Tyű, a keserves mindenit! Hát az ember a saját kuckójában már békén s kedve szerint sem élhet, noha senkinek útjában nem áll, senkinek jogát meg nem sérti? Ugyan ki tilthatja ezt meg nekünk? De csak azt mondom: a papok és a hivatalnokok könyveikkel és protokollumaikkal az emberiség gyötrő szellemei. Ó, te fekete disznó! Ó, átkozott nap! Most aztán csőstül szakad nyakunkba a balsors minden csapása s az emberek ármányai. Szinte szeretnék fejjel nekirontani a falnak. Ó, te sötét Belzebub! Venla kikosarazott bennünket; a faluban csúfondáros gúnydalt költöttek rólunk; A kántor megtépázott, mint az ördög; a toukolai legények úgy elvertek, mint a kétfenekű dobot. Megszabdalták a hátunk, mint a karácsonyi malacnak, és mint megannyi Mikulás vagy félszemű manó, úgy járkálunk itt rongyokba bugyolált fejjel. S ez még mindig nem elég! Otthonunk elvesztette a szegények egyetlen örömét, a szauna sziszegő gőzét is. Ott hamvadnak, ott füstölögnek hajdani derék szaunánk romjai. De az ördögök leggo-noszabbika még csak ezután következik. Hm! A templom pitvarában tíz lyukával vigyorog felénk a kaloda. Az istennyila üssön belé! Ha ennyi bosz-szantó baj sem viszi rá az embert, hogy elmesse a torkát, hát akkor micsoda! Ó, te görbe szarvú sátán! JUHANI: Il n’y avait pas trace de sérieux et pas trace de vérité. J’ai bavardé comme ça seulement pour gagner du temps. La Vieille de Männistö ou Venla pour nous montrer les lettres dans le livre ? Tous les cochons de Toukola en feraient des gorges chaudes. Vous avez entendu : on nous menace sérieusement des ceps, du gibet de la honte. Mille tonnerres ! Est-ce qu’un homme n’a donc pas le droit de vivre en paix et à sa guise sur ses propres terres, quand il ne gêne et n’offense personne V Qui peut le défendre ? Mais je le répète encore une fois, les pasteurs et les fonctionnaires avec leurs livres et leurs paperasses sont des démons créés pour torturer l’humanité. Ah ! sacrée existence ! Maudite journée ! Voilà que les coups du malheur et les tracasseries des gens se précipitent sur nous à fond de train, si bien que je suis prêt à donner de la tète contre le mur. Ah ! chienne de déveine ! Venla nous a remballés, on a composé sur nous une venimeuse chanson, le chantre nous a tourmentés comme le diable en personne, les brutes de Toukola nous ont essartés comme une friche, on nous a lardés comme des cochons de Noël et nous nous baladons comme des bonshommes de Noël, spectres borgnes, avec des torchons autour de la tête ! Et quoi encore ? Notre logis est maintenant privé de la seule joie du pauvre, de la vapeur bruissante du bain ; les décombres de notre chère vieille étuve fument et luisent sous la cendre. Et pour comble de guigne, voilà encore la pire des diableries ! Hum ! Les ceps nous regardent en grimaçant de leurs dix trous dans le vestibule de l’église. Éclair et tonnerre ! Si un tel amas de fléaux ne pousse pas un homme à se planter un rasoir dans le cou, qu’est-ce qu’il laut encore ! Ah ! Par les cornes du diable ! 04200
Bottom
04201
Top
EERO: Hanem rosszul emlékezel, bátyó; a kalodának nincs tíz lyuka. EERO: Tes souvenirs sont un peu inexacts, les ceps n’ont pas dix trous. 04201
Bottom
04202
Top
JUHANI: Hát mennyi? JUHANI: Combien donc ? 04202
Bottom
04203
Top
EERO: Hány csillagból áll a Göncöl szekere, hány testvér él Jukolában? EERO: Combien la Grande Ourse a-t-elle d’étoiles ? Combien d’enfants à Jukola ? 04203
Bottom
04204
Top
JUHANI: Heten vagyunk. Tehát: hét nyílás és hét fiú. No, annál rosszabb. Hét nyílás! Hű, a mindenit! Lám, lám, a gonosz véletlen is hogy ellenünk szövetkezett! Hét kerek nyílás, mint a malomkő szeme. Milyen gonosz tréfa a sorstól! De csak lőjék el ránk gyűlöletüknek nyilait, mi acélkeményre szorítjuk össze megkínzott szívünket; köpjenek ránk mindenfelől mérget, mint a kígyó, és záporozzon fejünkre keserű epét az ég, mi behunyt szemmel, csikorgó foggal, s bőgve, mint a megvadult bikák, szembeszál-lunk velük. És ha végül a császár hatalmával kalodába vernek bennünket, hát akkor is vad gyönyörrel fogok ülni a szégyenfánál. JUHANI: On est sept : donc, sept trous et sept types. Bon ! D’autant plus fou ! Sept trous ! Toujours plus fou ! Voyez comme les hommes et un sort cruel s’acharnent contre nous ! Sept trous gros et ronds comme l’œil de la meule du moulin ! La guigne se moque de nous. Mais qu’ils nous lancent toutes les flèches de leur rage, on rendra nos cœurs tourmentés aussi solides que l’acier étincelant. Qu’ils soufflent de toutes parts contre nous leur venin comme des serpents, et que le ciel déverse sur nous de la bile pure ; alors, les yeux clos, grinçant des dents et beuglant comme des bœufs affolés, on foncera sur eux. Et si enfin on nous traîne dans les ceps infâmes avec la contrainte de la loi, eh bien, j’y resterai avec délices ! 04204
Bottom
04205
Top
AAPO: Miért gyönyörrel? AAPO: Miksi ilolla? 04205
Bottom
04206
Top
JUHANI: Édes testvér, te nem érted a düh ítéletes erejét. A bosszú gondolata elfeledtetne velem minden megszégyenítést; mert hiszen csak meg akarnak szégyení-teni bennünket. A gondolat, hogy papunknak vérét vehetem, úgy ízlenék dühtől égő lelkemnek, mint a csurgatott méz. Nem nyúlnék késhez, nem nyúlnék fegyverhez, hanem mint a vérszomjas hiúz, körmömet és fogamat vájnám a pap torkába. Ezer darabra szaggatnám azt az embert, hogy teljesen kiélvezzem bosszúm édességét. így tennék akkor is, ha tíz lelkem lenne is, és mindegyiket tíz éven át szöges hordóban hengergetnék. Mindez semmi sem lenne a bosszú édességéhez képest. JUHANI: Ethän sinä käsitä, mun veljeni, vihan tuomiovoimaa. Koston tuuma saattaisi pojan unohtamaan kaiken häpeän; ja häpeähän on heidän tarkoituksensa. Aatos, veristää tuota herra provastiamme, sehän maistuisi vihaiselle mielelleni kuin hunajakaste. Enkä tuossa veistä, en pyssyä käyttelis, kuin entinen Karjan mies, en, vaan kynsillä ja hampailla iskisin hänen kurkkuunsa kuin susi-ilves. Kappaleiksi, tuhanneksi kappaleeksi repisin miehen, ja niinpä saisin oikein maiskutella kostoni herkkua. Tekisinpä niin, vaikka olisin kymmenen hengen omistaja ja jokaista henkeä kymmenen vuotta rääkättäisiin piikki-tynnörissä. Eihän tuo mitään olis koston hekuman suhteen. 04206
Bottom
04207
Top
AAPO: Fenekestül felkavartad lelked minden szenvedélyét! Szegény testvérem, öntözd meg szíved forrongó katlanát a türelem forrásának hideg vizével, mely szelíden kanyarogva folyik át a réten. AAPO: Tu te bouleverses l’intérieur de fond en comble. Pauvre frère, arrose la chaudière bouillante de ton cœur avec l’eau fraîche de la patience puisée dans le ruisseau gazouillant qui serpente lentement à travers la prairie. 04207
Bottom
04208
Top
SIMEONI: Képed elfeketedett, és vérvörösen, szúrósan forognak szemeid. Kegyelmezz magadnak! SIMEONI: Ton visage est noir comme la poix, et tes yeux rouge-sang roulent et te sortent de la tête. Aie pitié de toi-même 1 04208
Bottom
04209
Top
TUOMAS: Ha tényleg odaültetnek a szégyenfához, azt valóban megbosszuljuk. De legyünk mindaddig békével, amíg ez be nem következik. Hiszen nem veszett el még minden reményünk. TUOMAS: On se vengerait, si on nous mettait sur le banc d’infâmie, c’est sûr. Mais ne nous faisons pas de bile avant que cela arrive. Tout espoir n’est pas encore perdu. 04209
Bottom
04210
Top
JUHANI: A világ egyik szögletéből még a békesség napja ragyog felénk. Az Impivaara lábánál az Ilvesjárvi az a kikötő, ahová a vihar elől elvitorlázhatunk. Most már határoztam. JUHANI: Il y a sur la terre un seul coin où le soleil de paix peut luire pour nous. Ilvesjürvi, là-bas, au pied d’Impivaara, est le port où nous voguerons loin des tempêtes. Je suis décidé maintenant. 04210
Bottom
04211
Top
LAURI: Én már tavaly így döntöttem. LAURI: Je l’étais déjà l’année passée. 04211
Bottom
04212
Top
EERO: Követlek benneteket az Impivaara legmélyebb barlangjába is, ahol, úgy mondják, egy öreg hegyi manó főzi a szurkot, száz báránybőrből varrt süveggel a fején. EERO: Je vous suivrai même dans la plus profonde caverne d’Impivaara où, dit-on, le vieux de la montagne fait bouillir de la poix, coiffé d’un casque de cent peaux de moutons. 04212
Bottom
04213
Top
TUOMAS: Odaköltözünk mindannyian. TUOMAS: On ira tous. 04213
Bottom
04214
Top
JUHANI: Odaköltözünk, és ott új világot építünk. JUHANI: Et on construira un nouveau monde. 04214
Bottom
04215
Top
AAPO: De nem ér el bennünket ott is a hatalom keze? AAPO: Est-ce que la main des autorités ne pourra pas nous y atteindre aussi ? 04215
Bottom
04216
Top
JUHANI: Az erdő megvédi magzatait. Ott leszünk csak igazán a magunk urai; mint a hunyorgó vakondokok, mélyen beássuk magunkat a földbe. És ha kedvük támadna ott is szorongatni bennünket, hát majd megtudják, mit jelent az: hét medvét felverni a barlangjában. Most pedig föl a bőrcserző vargához, hogy írásba vegyük az egyezséget! Tíz évre kerüljön idegen kézbe aházunk. JUHANI: La forêt protège ses bêtes. C’est là que nous serons chez nous ; on s’y enfoncera profondément jusqu’à la moelle de la terre, comme les taupes aux yeux clignotants. Et s’il leur plaisait de nous traquer là-bas, ils verraient bien ce qu’il en coûte de déranger sept ours dans leur repaire. Et maintenant, filons chez le tanneur pour rédiger le contrat. Confions pour dix ans notre domaine à des mains étrangères. 04216
Bottom
04217
Top
SIMEONI: Én is vágyom már egy békés kuckó után. Testvérek, új otthont és új szívet teremtünk magunknak az erdő ölén. SIMEONI: Moi aussi je languis après un asile île paix. Frères, créons-nous un nouveau foyer et un nouveau cœur au sein des forêts. 04217
Bottom
04218
Top
JUHANI: Mindnyájan egy akarattal! JUHANI: Tous d’un commun accord 1 04218
Bottom
04219
Top
AAPO: Hogyan határoztál, Timo? AAPO: Que décides-tu, Timo ? 04219
Bottom
04220
Top
TIMO: „Ha te élmény, én is el”, mondja a nóta. TIMO: Je ne ferai pas bande à part. 04220
Bottom
04221
Top
AAPO: Ti mind mentek, s csak én maradnék magános fenyőnek Jukola udvarán? Ah! Túlságosan is összefonódtak lelkem ágai s gyökerei veletek! Legyen hát: veletek tartok én is! És reméljük a legjobbakat ettől az úttól. AAPO: Vous partiriez, et moi je resterais comme un pin solitaire dans la cour de Jukola ? Ah ! toutes les meines et les branches de mon être sont trop fortement entrelacées dans les vôtres. C’est décidé. Pourvu que cette expédition remplisse nos espoirs ! Je vous accompagne. 04221
Bottom
04222
Top
JUHANI: Nagyszerű! Most pedig föl a tímárhoz mindnyájan, és kössünk törvényes szerződést vele. Mind egy akarattal! JUHANI: Bravo ! A présent, chez le tanneur, pour faire un bail valable. Tous ensemble. 04222
Bottom
04223
Top
Mindnyájan felkerekedtek, hogy megkössék az egyezséget. Tíz évre bérbe adták tanyájukat a tímárnak, s a szerződésbe a következő pontokat vették föl: tíz éven át birtokolja a tímár a házat, és művelje a földeket; az első három évben minden bér nélkül, azonban ettől kezdve fizessen a testvéreknek évente hét mérő rozsot, és építsen új szaunát a bérleti idő lejárta előtt. A testvérek szabadon vadászhatnak a Jukola-tanya erdeiben mindenütt és mindenféle vadra, amit a törvény megenged. A tanyabirtok északi részében, az Impivaara vidékén mind a földeken, mind az erdőben tehetnek és élhetnek tetszésük szerint. A tímár Mindenszentek napján veheti birtokába a tanyát, azonban a testvéreknek, ha nékik úgy tetszik, legyen még szállásuk a szülői házban az első tél idejére. Ezek voltak a szerződés feltételei. Ils allèrent alors conclure le contrat ; ils donnèrent A bail leur domaine au tanneur pour dix ans et l’on fixa par écrit les points suivants : le tanneur administrera et exploitera la ferme pendant dix ans, les trois premiers Huns payer aucun loyer, mais ensuite il remettra aux frères sept boisseaux de seigle par an ; il devra en outre construire une nouvelle étuve avant l’expiration du bail. Les frères auront le droit de chasser librement et partout dans les forêts de Jukola tout le gibier que les lois permettent do tuer. Dans la partie nord de la propriété, près d’Impi-vaara, ils pourront agir et vivre à leur guise, dans les bois comme sur les terres défrichées. Le tanneur entrera en jouissance de la ferme à la Toussaint, mais les frères pourront, s’ils le désirent, séjourner encore dans leur maison natale pendant l’hiver prochain. Telles furent les principales clauses du contrat. 04223
Bottom
04224
Top
Eljött a november, s a tímár minden holmijával megjelent a Jukola-ház udvarán, hogy a megszabott időre birtokába vegye a tanyát. A testvérek azonban, hogy elkerüljék az esperest és embereit, jóformán az egész telet az erdőben töltötték. Síjeikkel szerte kószáltak, vadászgattak; tanyázni pedig az Impivaara tisztásán, a kis szénégetőkunyhóban tanyázgattak. Azonban annak rendje és módja szerint, lóval és minden szükséges holmijukkal még nem költöztek ki az erdőre; ezt csak később, a nyár jöttével akarták megtenni. De már jó előre gondoltak jövendő tanyájukkal: hatalmas szálfákat döntöttek ki száradni, alapzatnak pedig nagy köveket görgettek a meredek hegy lábánál fekvő irtásra. Novembre était venu ; le tanneur se trouvait avec son chargement dans la cour de Jukola et prenait possession de la ferme pour le temps fixé. Afin d’éviter le pasteur et ses messagers, les frères vécurent surtout dans les bois cet hiver-là, courant en skis et chassant dans les environs, et ils logèrent dans la hutte de charbonnier sur la prairie d’Impivaara. Le vrai déménagement, avec le cheval et les ustensiles indispensables, n’avait cependant pas encore eu lieu ; il s’effectuerait à l’époque qui suivrait le dégel. Les frères s’occupaient pourtant déjà de leur futur logis, ils abattaient des arbres qui devaient sécher jusqu’au printemps et roulaient des pierres pour les fondations sur la prairie parsemée de souches, au pied du mont escarpé. 04224
Bottom
04225
Top
Így múlt el a tél, anélkül, hogy a testvérek bármiféle parancsot vagy figyelmeztetést kaptak volna az esperestől. Várt valamire az esperes, vagy talán sorsukra bízta volna a testvéreket? Ainsi passa l’hiver, et tant qu’il dura, les frères ne reçurent aucun ordre et aucun avertissement du pasteur. Attendait-il ou bien les avait-il abandonnés à leur sort ? 04225
Bottom

Fejezet 05 Chapitre

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita-|fra|-epo| (hu-fr) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Chapitre
Download A hét testvér o Les sept frères télécharger
05001
Top
Eljött a tavasz, elolvadt a hó, lágy szelek lengedeztek, zöldülni kezdett a pázsit, és zsenge levelek fakadtak a nyírfa ágain. Le printemps était venu, les neiges avaient fondu ; le vent soufflait doucement, la terre commençait à verdir et les bouleaux se garnissaient de feuilles. 05001
Bottom
05002
Top
A testvérek épp most költöznek Jukolá-ból az Impivaara hegyére. Ott ballagnak a köves, kacs-karingós erdei úton, vállukon a puska, hátukon a nyírfahéj tarisznya, melyben lőszereiket őrzik. Legelöl lépked Juhani, s mellette Killi és Kiiski, a tanya két hatalmas, mord ebe poroszkál. Mögötte a testvérek félszemű, öreg gebéje, Valko húzza a szekeret. Timo hajtja a lovat, a többiek pedig puskástul, tarisznyástul ott mennek a nyomában, s a komiszabb helyeken segítenek tolni a kocsit. A menet végén Eero baktat, ölében víve a Jukola-tanya büszke kakasát; a testvérek nem szívesen váltak volna meg tőle, s ezért inkább magukkal vitték az impivaarai rengetegbe, hogy jelezze nékik az idő múlását. A szekéren láda, farkas- és rókacsapdák, egy kondér s a kondérban két fatál, egy merítőkanál, hét evőkanál és egyéb, a szakácsmesterséghez tartozó szerszámok lát hatók. A kondérra egy borsóval teli, durva zsákot bori tottak, ennek tetején pedig, zacskóba kötve, a Jukola-ház öreg macskája kapálózott-nyávogott. így költöztek ki a testvérek hajdani otthonukból; szótlanul, nyomott hangulatban vándoroltak a köves, buckás erdei úton. Tiszta volt az ég, a levegő csendes, s a nap korongja már lefelé haladt égi pályáján. Les frères sont en train de déménager de Jukola à Impi-vaara. Ils s’avancent par un sentier pierreux et sinueux à travers les forêts, le fusil à l’épaule et sur le dos le havre-sac d’écorce où ils portent leurs munitions. Juhani marche en tête, entouré des grands chiens hargneux de Jukola, Killi et Kiiski. Derrière eux, Valko, leur vieux cheval borgne, tire la charrette, guidé par Timo ; les autres frères suivent le chargement, fusil à l’épaule et sac au dos, prêts à assister Valko dans les passages les plus ardus. Eero ferme le cortège, tenant dans ses bras l’imposant coq de Jukola dont les frères n’ont pu se séparer et qu’ils emportent pour sonner la diane dans les solitudes d’Impivaara. Sur le char, on voit un coffre, des trappes à loups et à renards, une marmite, et dans celle-ci deux écuelles en chêne, une louche, sept cuillères et d’autres ustensiles de l’art culinaire. La marmite supporte un sac grossier rempli de pois, et le vieux chat des frères se tortille en miaulant dans un petit panier fixé sur le sac. C’est ainsi que les frères quittaient le toit paternel, marchaient tristes et silencieux le long du chemin difficile et rocailleux. Le ciel était limpide, l’air calme, et le disque du soleil descendait déjà vers l’ouest. 05002
Bottom
05003
Top
JUHANI: Az ember hajós az élet viharos tengerén. Mi is elvitorlázunk hát drága szülőhajlékunkból, útvesztő erdőkön át vitorlázunk szekérhajónkkal az Impivaara meredek sziklaszigete felé. JUHANI: L’homme est un navigateur sur la mer agitée de la vie. Nous aussi, nous naviguons loin de notre cher bercail, nous naviguons sur notre bateau à roues dans les forôts perfides vers l’île escarpée d’Impivaara. 05003
Bottom
05004
Top
TIMO: Kevés híja, hogy öreg béka létemre könnyeket nem törölgetek orcámról. TIMO: Je ne suis pas loin de barbouiller de larmes mes joues, pauvre grenouille que je suis 1 05004
Bottom
05005
Top
JUHANI: Ha ebben a búbánatos órában saját szívembe nézek, bizony nem csodálkozom rajtad. De nem használ itt semmi, ezen a világon; legyen hát kemény a szívünk, mint a fehér kovakő. Vándornak születik az emberfia erre a világra, kinek sehol sincsen nyugo-vása. JUHANI: Ça ne m’étonne pas, si je regarde dans mon propre cœur en cet instant douloureux. Mais que faire ! le cœur humain doit toujours être dur comme un caillou. L’enfant de l’homme est né voyageur sur cette terre, il n’a pas de place permanente ici-bas. 05005
Bottom
05006
Top
TIMO: Így kóborol, csetlik-botlik az ember egy ideig, míg végül leroskad és kiszenved, mint a patkány a fal tövénél. TIMO: Il se balade un moment ici-bas, il se balance et s’avance, jusqu’à ce qu’enfin il s’engourdisse et périsse comme un rat au pied d’un mur. 05006
Bottom
05007
Top
JUHANI: Bölcs szó, igaz beszéd! JUHANI: Bien dit, bien parlé. 05007
Bottom
05008
Top
SIMEONI: És ha ezzel mindennek vége lenne; de az igazi még csak ezután kezdődik! SIMEONI: Et si c’était tout, mais c’est alors seulement... 05008
Bottom
05009
Top
JUHANI: Arra célzol, hogy számot kell adni tálentomja-inkról? Igazad van! JUHANI: C’est alors que vient celte affaire de la mine qui nous a été confiée, voulais-tu dire. C’est vrai. 05009
Bottom
05010
Top
TIMO: Akkor aztán minden kertelés és csűrés-csavarás nélkül színt kell vallani: itt állok én, s itt vannak, Uram, tálentomjaid. TIMO: C’est alors qu’il s’agira de dire sans tromperie ni réserve : Me voici, Seigneur, et voici ta mine. 05010
Bottom
05011
Top
SIMEONI: Az embernek mindig gondolnia kellene a halállal; ehelyett azonban megátalkodott a bűnben. SIMEONI: L’homme devrait toujours penser à sa fin, mais il s’est endurci. 05011
Bottom
05012
Top
JUHANI: Megrögzött, megátalkodott, ez tagadhatatlan. De hát, Isten a tudhatója, ilyenek vagyunk mi mind az ég alatt. Ám ha sikerül itt igazán megtelepednünk, és meleg, békés fészket rakni magunknak, igyekezzünk a jövőben tisztességes, istenfélő emberekhez illő életet élni. Testvérek, kössünk szigorú szövetséget, és vessünk el minden bűnös szokást, minden haragot, veszekedést és gyűlöletet ebből a madárfészekből. El a gyűlölettel, civódással és veszekedéssel! JUHANI: Endurci, hé oui, on ne peut le nier. Mais, mon Dieu, on est tous comme ça sous le ciel 1 Efforçons-nous pourtant de vivre à l’avenir comme il convient à de pieux chrétiens, dès que nous serons installés dans notre chaude et paisible demeure. Frère, concluons une solide alliance, et expulsons de notre nid tous les caprices coupables, la haine, la colère et la dispute. Chassons la haine, la colère et la dispute 1 05012
Bottom
05013
Top
EERO: És a fényűzéssel! EERO: Et le luxe I 05013
Bottom
05014
Top
JUHANI: Úgy van! JUHANI: Oui I 05014
Bottom
05015
Top
EERO: A cifra, bűnös köntösökkel! EERO: Et les beaux habits vaniteux. 05015
Bottom
05016
Top
JUHANI: El vele! JUHANI: Oui ! 05016
Bottom
05017
Top
EERO: A rengő templomi hintókkal és minden ékes templomi cifrasággal! EERO: Et les calèches à ressorts pour aller à l’église et les beaux colifichets du dimanche. 05017
Bottom
05018
Top
JUHANI: Hogyan? Mit beszélsz? JUHANI: Hein? Qu’est-ce que tu dis? 05018
Bottom
05019
Top
SIMEONI: Eero már megint gúnyolódik. SIMEONI: Il raille de nouveau. 05019
Bottom
05020
Top
JUHANI: Látom, látom. Hanem vigyázz, nehogy elkapjam a nyakad! Már tudniillik ha törődnék egy bolond szavaival, de hiszen akkor nem volnék igazi férfi, nem én. Hanem te, átkozott ördögfattyú, hogy bánsz azzal a kakassal? Miért lármázik szegény? JUHANI: Je m’en aperçois. Prends garde que je ne te prenne par la nuque ; c’est-à-dire, si je me souciais des bavardages d’un benêt ; mais alors je ne serais pas un homme, en vérité pas du tout. Maudit ourson du diable ! Comment tiens-tu ce coq ? Pourquoi hurle-t-elle uinsi, cette pauvre bête ? 05020
Bottom
05021
Top
EERO: Csak helyreigazítottam a szárnyát, mert nagyon lelógott. EERO: J’ai seulement remis en place son aile qui tombait. 05021
Bottom
05022
Top
JUHANI: Majd helyreigazítalak én téged! Vigyázz, hogy nyakon ne csípjelek. Hanem tudjátok-e, hogy ez a legjobb kakas az egész járásban? Mindig pontosan és megbízhatóan látja el tisztjét. Először éjfél után kettőkor, másodszor négy órakor kukorékol, s ez a legal-kalmatosabb idő a felkelésre. Ez a kakas még nagy hasznunkra válik itt a rengetegben. És az a szegény macska ott a szekér tetején! Jaj, te árva cicamica! Ott izegsz-mozogsz, ott kukucskálsz kifelé a zsák nyílásán, keservesen nyávogva. Jaj, „öreg tata, ócska kapca”, te sem soká szaladgálsz ezen a földön: homályos már a szemed, rekedt a nyávogásod. De talán még erőre kapsz, ha rászabadulsz a kövér mezei egerekre. Remélem, így lesz. Hanem a legjobban titeket sajnállak. Killi és Kiiski. Ti is ott fogantatok, ott születtetek és nevelkedtetek Jukolában, akárcsak mi; mintha testvéreink lettetek volna. Ah, csillogó szemmel néztek reám! Úgy, úgy, Killi, úgy, édes Kiiskim! És milyen vidáman csóváljátok farkatokat! De hiszen nem tudjátok, hogy otthagyjuk édes otthonunkat. Ah, ti szegények! Sírnom kell, sírok. JUHANI: Je m’en vais te remettre en place toi-même. Gare à toi si je t’attrape par le cou. — Sachez que c’est le meilleur coq de tout le district dans l’exercice de ses fonctions ; toujours exact et sûr. La première fois, il chante à deux heures ; la seconde à quatre, et c’est le bon moment pour se lever. Ce coq nous réserve beaucoup de divertissement dans la solitude. — Et le chat, là-haut, au sommet du chargement ! Pauvre matou, comme tu l’agites et t’excites ! Tu reluques par le trou en miaulant A fendre le cœur. « Mon pauvre vieux, sans feu ni lieu ! » Tu n’as plus beaucoup de jours à trotter sur cette terre ; ton regard est déjà trop sombre et ta voix est rauque. Mais peut-être que tu reprendras de la vigueur quand tu pourras sauter à la nuque des grasses souris des bois. Oui, je l’espère. Et vous, Killi et Kiiski, c’est pour vous que j’ai le plus de peine. Comme nous, vous avez vu le jour, vécu et grandi à Jukola, grandi comme nos propres frères. Ah ! avec quelle ardeur vous fixez mes yeux ! Oui, Killi, oui, mon bon Kiiski, c’est bien ! Et vous remuez si gaîment la queue. Hélas, pauvres bêtes, vous ne savez pas que nous abandonnons à présent notre doux bercail. Je vais pleurer, il me faut pleurer. 05022
Bottom
05023
Top
TIMO: Nézd csak, mit tanácsoltál te magad az imént. Keményítsd meg a szívedet, hé! TIMO: Souviens-toi du conseil que tu viens de me donner. Rends ton cœur ferme et fort. 05023
Bottom
05024
Top
JUHANI: Nem tudom, nem tudom! Hiszen elhagyjuk drága otthonunk! JUHANI: Je ne peux pas, je ne peux pas, quand nous quittons notre chère maison natale. 05024
Bottom
05025
Top
TUOMAS: Hát bizony az ilyen napon elszorul az ember szíve; hanem Impivaarán nemsokára új otthont építünk, és hamarosan az is éppoly kedves lesz. TUOMAS: Oui, ce jour est bien pénible ; mais on aura bientôt à Impivaara un autre foyer qui nous sera peut-être vite tout aussi cher. 05025
Bottom
05026
Top
JUHANI: Mit mondasz, testvér? Nincs égen és földön még egy olyan kedves hely, mint az, ahol születtünk, nevelkedtünk, s ahol tejfelesszájú gyerkőcként a porban hemperegtünk. JUHANI: Frère, que dis-tu là ? Ni sur la terre ni dans le ciel il n’y a de lieu aussi cher que celui où on est né, où on a poussé, où on s’est roulé sur le sol, marmots aux moustaches de lait. 05026
Bottom
05027
Top
AAPO: Megtöri szívünket a búcsú pillanata, hiszen még a nyúlnak is kedves a hajlékot adó bokor. AAPO: Certes, l’heure de la séparation nous broie le cœur, car le lièvre aussi aime le buisson où il est né. 05027
Bottom
05028
Top
JUHANI: Hogyan is mondta nyuszi anyó hajdanán, mikor érezve, hogy megint vemhes, elküldte magától a fiát, elküldte a jövendő nyúlfiak útjából? JUHANI: Comment parla jadis la mère lièvre, quand elle remarqua qu’elle était de nouveau pleine et qu’elle ordonna à son petit de partir au loin pour faire place à ceux qui allaient venir ? 05028
Bottom
05029
Top
TIMO: „Menj világgá, szép fiacskám, vésd eszedbe anyád szavát: ahány cserje, annyi csapda, ahány berek, annyi hurok.” TIMO: « File en voyage, mon cher fils, et rappelle-toi toujours mes conseils : Où il y a un osier, il y a un danger ; où il y a un trou, il y a une trappe. » 05029
Bottom
05030
Top
JUHANI: így szólt a fiához, s a kisnyúl útnak indult; ott ugrabugrált, szökdécselt az irtáson s a réteken, vágott száját sírásra görbítve. így hagyta el az otthonát, és bizony szomorúan szállt le számára az este. JUHANI: C’est ainsi qu’elle parla, et son fils s’en alla en sautillant ; il flâna dans les friches, il gambada dans les prairies, il folâtra, la lèvre fendue par une grimace innocente. Voilà comment il quitta son gîte, et le soleil du soir brillait tristement. 05030
Bottom
05031
Top
EERO: Az a szegény Nyuszi-Jussi. EERO: C’était Jean Lapin. 05031
Bottom
05032
Top
JUHANI: Jól van, na. így hagyta el az otthonát, és így hagyjuk el mi is. Isten veled, otthon! A lépcsődet, de még a szemétdombodat is szívesen megcsókolnám. JUHANI: Soit, qu’importe ! C’est ainsi qu’il abandonna son gîte, et c’est ainsi que nous partons aussi. Adieu, maison natale ! Ton seuil, ton tas de fumier, je voudrais les embrasser à présent ! 05032
Bottom
05033
Top
AAPO: Úgy, úgy, testvér. Hanem űzzük el lelkűnkből ezt a szomorúságot. Hamarosan kemény munka vár ránk: nemsokára zuhannak a szálfák, csattognak a fejszék, s az Impivaara irtásán, a komor erdők közepette pompás ház fog emelkedni az ég felé. Nézzétek: itt járunk már a zord vadonban, zúgó fenyvesek között, így, beszélgetve haladtak át a komor erdőn. AAPO: Oui, frère. Mais essayons de chasser cette mélancolie. Nous aurons bientôt à accomplir un travail et une tâche ardue, bientôt les troncs craqueront, les haches retentiront, et une superbe maison se dressera vers le ciel sur la prairie d’Impivaara, au sein des forêts sauvages. Voyez, nous traversons déjà les grands bois, accompagnés par le murmure des sapins. 05033
Bottom
05034
Top
A vidék azonban lassan emelkedni kezdett, és útjuk kanyarogva egy magas, erdős dombhátra, a Teerimákire vezetett fel. Itt-ott hatalmas, mohos hátú sziklák hevertek, mintha óriások sírkövei lettek volna; a sziklák tövénél alacsony, szívós gyökerű fenyők zúgtak. A köves út keményen rángatta, rázta a szekeret s az öreg Valko lapockáit; helyenként már a hajdani keréknyomot sem lehetett kivenni. Az út a dombon át vezetett, mert kétoldalt feneketlen ingoványok terpeszkedtek. A testvérek minden erejüket megfeszítették, hogy könnyítsenek öreg, félszemű gebéjük terhén. Végre fölérkeztek a dombtetőre, s ott kissé szusszanni hagyták Valkót, maguk pedig letekintettek a lábuk alatt elterülő világra. Szemük távoli falvakat, réteket, mezőket, kéklő tavakat látott; nyugaton, az erdő szélén, a templom magas tornya emelkedett. Délről, egy domb oldaláról, a Jukola-tanya tekintett feléjük, mint maga az elvesztett paradicsom, s a testvérek szívét újból fájó vágyódás töltötte el. Végül azonban észak felé fordultak, ahonnan meredek szirtjei-vel, sötét barlangjaival és bozontos, viharvert fenyőivel a magas Impivaara nézett le rájuk. A hegy lábánál barátságos irtást láttak, jövendő lakhelyüket; az irtás alatt pedig szép szálerdőt, mely sudár gerendákat ad majd nekik a házépítéshez. Ezt látták a testvérek, s a fenyők között ott csillogott az Ilvesjárvi tava is. A hegy nyugati meredélyén éppen lemenőben volt a derűs, ragyogó nap, s a testvérek szemében csodálatos fény gyűlt, mellüket új reménység dagasztotta. C’est ainsi qu’ils s’entretenaient au cours de leur marche à travers la sombre forêt. Peu à peu, le terrain s’éleva et le chemin se mit à serpenter vers un haut plateau boisé, appelé Teerimäki. On apercevait ici et là des langues de rocher couvertes de mousse, semblables à des dalles funéraires de géants, autour desquelles bruissaient des pins bas et trapus. Le sol rocailleux secouait fortement le char et les épaules du cheval, et par endroits l’œil pouvait à peine distinguer les vieilles ornières. Le chemin longeait la crête, car des deux côtés de la colline s’étalaient des marais sans fond. Les frères faisaient tout leur possible pour alléger les peines de leur cheval borgne. Ils atteignirent enfin le sommet, laissant Valko souffler un moment, et contemplèrent les plaines du monde au-dessous d’eux. Leurs yeux apercevaient des villages lointains, des prairies, des champs, des lacs bleuissants et, à la lisière ouest des forêts, la haute tour de l’église. Au sud, la ferme de Jukola brillait au flanc d’un coteau comme un paradis perdu, et des pensées mélancoliques envahirent de nouveau le cœur des frères. Mais ils détournèrent enfin leurs regards vers le nord et les posèrent sur le haut Impivaara, sa pente brusquement inclinée, les cavernes sinistres et les pins barbus, déchiquetés par les tempêtes, qui hérissent les parois de la montagne. Au pied de celle-ci, ils discernèrent une prairie agréable, parsemée de souches, leur future résidence, et au-dessous, une forêt marécageuse qui leur fournirait des troncs élancés pour construire leur maison. Ils virent tout cela, ils virent entre les pins le lac clair d’Ilvesjârvi et le soleil éclatant qui dorait en se couchant la face nord-ouest du mont ; et l’espoir étincela alors dans leurs yeux comme un joyeux éclair et souleva leur poitrine. 05034
Bottom
05035
Top
Innét megint továbbindultak, és egyre bátrabb lendülettel igyekeztek új otthonuk felé. Lefelé ereszkedett a domboldal, s ők szálas vörösfenyők oszlopcsarnokában haladtak előre, ahol a száraz fű, hanga és az áfonyagyökerek tarkán elkeveredve takarták be a földet. Egy homokos, jól épített út következett, mely a Viertola-udvarháztól a templomhoz vezetett; ezt átszelve saját erdei útjukat követték, mely a fövenyes tisztás gerincén haladt tovább. Ils se remirent en route et, pressant le pas, se hâtèrent vers leur nouvelle demeure. La colline s’abaissait et ils avançaient sous la colonnade des grands pins où la bruyère, les airelles et les herbes sèches cachaient alternativement le sol résonnant. Ils débouchèrent sur une route sablonneuse, bien entretenue, qui conduisait de la ferme de Viertola à l’église ; ils la coupèrent, continuant leur chemin qui suivait le dos de la colline. 05035
Bottom
05036
Top
AAPO: Itt van az a tisztás, ahol az öregek meséje szerint hajdanában a kígyók törvényháza állott. Itt bíráskodott felettük a kígyókirály, az a ritkán látható fehér kígyó, fején csudálatos, drága koronával. Egy bátor lovag azonban, úgy mondja a mese, elrabolta tőlük ezt a koronát. AAPO: Tässä on nummi, jossa, niinkuin vanhat ihmiset juttelee, ennen muinoin oli kärmeitten keräjäsali. Tuomarina siinä istui heidän kuninkaansa, tuo ankaran harvoin näkyvä valkea kärme, päässä verrattoman kallis kruunu. Mutta ryöväsipä tämän kruunun heiltä eräs rohkea ratsastaja, niinkuin tarina kertoilee. 05036
Bottom
05037
Top
És míg a testvérek a fövenyes dombon a lakatlan Som-pio-láp felé ereszkedtek, Aapo a következő mesét mondotta el nekik: Egy lovag, erre járván, megpillantotta a réten a kígyókirályt, kinek ragyogó korona ékeskedett a fején. Odaugratott hozzá, és kardjának hegyével lekapta fejéről a koronát, majd pedig megsarkantyúzta lovát, és mint a vihar, elvágtatott a kinccsel. Azonban a kígyók sem voltak restek, hanem vad haraggal űzőbe vették a merész rablót. Körbecsavarodva, nagy sziszegéssel utánaeredtek, és mint megannyi korong, amit a gyermekek gurítanak az országúton, ezer meg ezer kígyó kari-kázott a lovag nyomában. Csakhamar utolérték, s már ott tekeregtek a ló lábainál, már-már felkúsztak az oldalára: halálos veszély fenyegette a vitézt. Ö azonban nagy bajában ledobta nékik a kalpagját csalétkül, s a kígyók nyomban nekiestek, darabokra tépték és fölfalták. De ez a csel sem sokat segített rajta, mert a kígyók megint utánaeredtek, és magasra szállt mögöttük az út pora. A hős egyre vadabbul sarkantyúzta lihegő lovát; patakban folyt a vér a paripa felsebzett oldaláról, és szájából habos tajték szakadt. A lovag az erdőbe menekült, de az erdő sem tudta megállítani ellenségeinek futását. Egy folyó állta útját, s a lovag beleugratott a zúgó örvénybe, ménje gyorsan átvitte rajta. De a kígyók sem rettentek meg a folyótól, hanem mint a robajló vízesés, belevetették magukat a hullámok forgatagába, és szélsebesen átúsztak, hogy nyomukban csak úgy forrt, tajtékzott a víz. A lovag tovább vágtatott, de a kígyók megvadult serege egyre jobban szorongatta. Nem messze azonban lánggal égő erdőt, felgyújtott irtásföldet pillantott meg, mire nyomban a tűz felé hajtotta lovát; beburkolózva a folyóban átázott köpenyébe, egyenesen belevágtatott a lángtenger közepébe, ám a kígyók sem maradtak el egy pillanatra sem mögüle. így vágtat át az égi lovag az aranyos felhők között. Sarkantyúját még egyszer belevágta paripája véknyába, s a táltos lihegve még egyszer előreszökött, hogy aztán összerogyva örökre elfelejtse az élet tüzes játékait. De túl minden veszélyen, szabadon állt a lovag, megmenekülve a tűzből és borzalmas ellenségeitől; a lángok ugyanis elégették a kígyók számlálha-tatlan seregét. Ott állt a hős, kezében a csodálatos ékszerrel, és győzedelmesen tekintett körül. Ja kertoi heille Aapo seuraavan tarinan, heidän kulkeissansa pitkin nummen harjua alas kohden autiota Sompiosuota. Tuli eräs ratsastaja ja näki nummella kärmeitten kuninkaan, jolla oli kimmeltävä kruunu päässä. Hän ratsasti häntä kohden, noukkasi miekkansa kärjellä kruunun kuninkaan päästä, kannusti hevostansa ja kirmasi kalleuksinensa pois kuin tuulissa ja pilvissä. Mutta eivät olleet kärmeetkään myöhäisiä, vaan läksivät kohta kiukkuisesti vainoomaan julkeata ryöväriä. He kiitivät suhinalla päin, kierrettyinä rengoiksi, ja tuhannen kurraa pyöri silloin ratsastajan jäljissä kuin kiekko maantiellä poikien heittämänä pyörii. Pian saavuttivat he ratsastajan, parveilivat jo tiuhasti hevosen jaloissa, loiskeilivat sen lautasille ylös, ja suuri oli miehen vaara. Ja hädissään viskasi hän heille hattunsakin syötiksi alas, jonka he paikalla repivät kappaleiksi ja söivät vihansa vimmassa. Mutta miestä ei auttanut kauan tämä keino, pianpa kärmeet kiiriskelee hänen jäljissänsä taas ja santa kiertoilee korkealle tieltä. Ja yhä kiivaammin kannusti uros huohoittavaa hevostansa; virtana juoksi veri uhkean orhin rikkiviilletyistä kyljistä, ja suusta roiskahteli sohiseva vahto. Ratsastaja pakeni metsään, mutta metsä ei estänyt hänen vihollistensa juoksua. Tuli virta vastaan, ja kohahtaen ratsasti hän sen kierroksiin ja veipä orhi hänen nopeasti sen ylitse. Tuli virta kärmeillekin vastaan, ja monen kosken pauhinalla he syöksivät itsensä lainetten kohtuun, uivat myrskyn vauhdilla sen ylitse: ja korkealle nousi valkea kuohu. Mies ratsasti yhä eteenpäin, ja yhä vainosi häntä kärmetten villitty joukko. Näki hän matkan päässä hurjasti palavan kasken, ja kohden tulta hän nyt kannusti hevosensa, ja, kietoen itsensä virran kylvyssä läpikastettuun kauhtanaansa, rynkäsi hän liekkien helmaan, vaan kärmeet eivät vilaustakaan viipyneet häntä seuraamasta. Niinpä taivaan ratsastava sankari kultapilvien halki kiitää. Kerran vielä iski hän kannukset orhinsa kupeisin ja kerran vielä hän kirmasi eteenpäin, sitten kaatui pyrskivä orhi, unohtaen ainiaaksi elon kuuman leikin. Mutta vapaassa ilmassa seisoi mies, pelastettuna tulesta ja hirmuisista vihamiehistänsä; tulihan oli polttanut kärmeitten lukemattoman lauman. Siinä sankari seisoi riemuitsevalla katsannolla, kädessä ihmeellinen kalleus. 05037
Bottom
05038
Top
AAPO: Így szól a mese a Teerimáki-tisztás fehér kígyójának koronájáról. AAPO: Se oli tarina valkean kärmeen kruunusta Teerimäen nummella tässä. 05038
Bottom
05039
Top
JUHANI: Pompás mese, de még pompásabb a vitéz, aki lekapta a kígyó fejéről a koronát, s végül is megszerezte magának. Derék legény! JUHANI: Uhkea tarina ja vielä uhkeampi mies, joka tempasi kruunun kärmeen päästä ja kilvoitti sen viimein omaksensa. Potra mies! 05039
Bottom
05040
Top
TIMO: Emberfia csak ritkán pillanthatja meg ezt a kígyót, de aki meglátja, úgy mondják az öregek, a bölcsnél is bölcsebbé válik. TIMO: Harvapas mies täällä näkee tämän kärmeen, mutta se, joka hänen näkee, tulee verrattoman viisaaksi, niinkuin vanhat ihmiset sanoo. 05040
Bottom
05041
Top
JUHANI: Azt is mondják, hogy aki tavasszal, az első kakukkszó előtt megfogja, megfőzi és megeszi ezt a kígyókirályt, az érteni fogja a holló károgását, és megtudja, mit hoz számára a jövő. JUHANI: Sanotaanpa myöskin: joka keväällä ennen käen kukkumista tämän tuomarikärmeen käsittää, sen keittää ja syö, hän ymmärtää korpin puheen, josta hän saa tiedon mitä hänelle siitälähin on tapahtuva. 05041
Bottom
05042
Top
EERO: De azt is mondják, hogy aki tavasszal, a kakukk megszólalása után cselekszi ezt, az tudni fogja mindazt, ami eddig történt vele. EERO: Sanotaanpa vielä niinkin: joka keväällä jälkeen käen kukkumisen tekee kaiken tämän, se mies ymmärtää korpin puheen, josta hän saa tiedon mitä hänelle sitä-ennen on tapahtunut. 05042
Bottom
05043
Top
JUHANI: Jaj, öcskös, de nagy ostobaságot mondtál! Hát nem tudja ezt minden ember, még ha egy falatnyi kígyóhúst sem evett? Lám, lám, Eero most megmutatta, hogy mennyit ér az esze. Ostoba birka! „Az tudni fogja mindazt, ami eddig történt vele.” Hát emberi észre vall az ilyesmi? Jaj, te szegény fiú! JUHANI: Voi, veikkoseni, kuinka tyhmästi nyt haastelit! Eikö tiedä sitä joka mies syömättä murenaakaan kärmeen lihaa? Kas nytpä Eero vasta näytti minä miehenä hän järkensä puolesta oikeammiten käy, tyhmänä pässinä. »Hän saa tiedon mitä hänelle sitä-ennen on tapahtunut». Onko tämä aatos kotoisin miehen päästä? Voi sinua poika-parkaa! 05043
Bottom
05044
Top
AAPO: Hagyd csak, Juho. Eero vagy ostobaságot mondott, vagy megint pimaszkodott és ingerkedett. De bárhogy is legyen, mégis figyelemre méltó gondolatot vetett elénk. Vizsgáljuk csak meg alaposabban Eero mondását, és azt hiszem, mély bölcsességet halászhatunk ki belőle. Tudni mindazt, ami eddig történt, bizonyos szempontból nagy bölcsesség lenne. Ha okosan megvizsgálod, hogy a múlt időknek melyik vetése hozott jó s melyik rossz gyümölcsöket, és ezek szerint rendezed életedet és munkádat, bizonnyal bölcs ember vagy. Ha nekünk is hamarább kinyílt volna a szemünk, most nem kellene itt hontalanul kóborolnunk. AAPO: Äläs mitään, Juho. Hän joko haasteli tyhmyydestä tai konstaili ja koukisteli hän taas; kuinka hyväänsä, mutta kummassakin kohdassa viskasi hän eteemme merkittävän aatoksen. Koettakaamme tarkastella hänen lausettansa, ja luulenpa taitavamme onkia siitä jotakin viisautta. Tietää mitä on tapahtunut, sehän on, eräältä kannalta katsoen, viisaus suuri. Jos visusti harkitset mikä kylvö menneistä päivistä saattoi hyödyllisiä, mikä vahingollisia hedelmiä, ja sen mukaan asetat elämäsi, työs ja toimes, niin oletpa viisas mies. Jospa meidänkin silmämme ennemmin olisivat auenneet, niin luulenpa ettemme näin nyt kahnusteliskaan siirtolaisina tässä. 05044
Bottom
05045
Top
JUHANI: Csupasz ég alatt kószálunk, mint a farkaskölykök! Hanem ami megtörtént, megtörtént. JUHANI: Tässä kuin sudenpoikaset ilmi-taivaan alla. Mutta tehty on tehty. 05045
Bottom
05046
Top
TUOMAS: Amit Jukolával elvesztettünk, azt még visszanyerhetjük az Impivaara tisztásain. Hanem most ide az egész testvérsereg, és toljátok azt a szekeret, segítsetek Valkónak mindaddig, amíg csak tart a mocsár. Ide mind! Arasznyira süpped a kerék az iszapos földbe. TUOMAS: Mitä Jukolassa kadotimme, sen kieppaamme takaisin Impivaaran aholla.--Tänne koko velisarja, ja iskeköön kyntensä kuormaan joka mies, auttaen Valkoamme niinkauan kuin suota kestää. Tänne kaikki! Vaipuuhan vankkurien pyörä vaaksan syvältä mutaiseen maahan. 05046
Bottom
05047
Top
Ekképp beszélgetve ereszkedtek le a fövenyes parton, átszelték Seunala Matti széles irtását, átkeltek egy sűrű, fiatal fenyvesen, s ott álltak végül a Sompio-mocsár partján. Komor kép tárult elibük: emitt iszapos, sáros tócsák, amott mohos zsombékok, a foltosáfonya fészkei, odébb elszórva néhány alacsony, fonnyadó nyírfa, mely szomorúan bólogatott az esti szélben. Középen azonban keskenyebb volt a láp, s ott a talaj is szilárdabbnak, keményebbnek mutatkozott; néhány elkorcsosult, mohos fenyő s a zsombékokon sötétzöld, erős illatú hamvasáfonya-bokor is nőtt rajta. Erre vezetett át a keserves út a mocsár túlsó partja felé, ahol újból sűrű vadon kezdődött. Ezen az úton keltek át a testvérek a lápon. Néhányan Valko mellett a kocsirudat húzták, a többiek meg nekidűlve tolták a szekeret. Végre nagy kínlódással elérték a láp szélét, és újból szilárd földön, mintegy ötszáz lépésnyi erdei úton haladhattak tovább, melyet már erősen beleptek a gyökerek. De utoljára mégiscsak elébük tárult a tágas tisztás, s ők ott álltak a kiszemelt helyen, a szakadékos hegy lábánál. Tout en conversant, ils étaient descendus de la colline, avaient traversé la vaste prairie de Matti de Seunala, puis un épais fourré de jeunes sapins, et se trouvaient au bord du marais de Sompio. Ce marécage avait un aspect sinistre ; sur sa surface alternaient des mares fangeuses, des îlots moussus où mûrissent les canneberges ; ici et là, un bouleau bas et chétif inclinait tristement la tête sous le vent du soir. A son centre, le marais se rétrécissait, et le sol y était aussi plus dur et plus solide. I,à poussaient des pins nains vêtus de mousse, et sur les îlots il y avait des buissons de romarin vert foncé, fortement odorants. Sur cette mince bande de terre, un chemin pénible conduisait à l’autre rive où recommençaient les bois sombres. — Les frères suivent à présent cette voie à travers le marais. Les uns tirent aux limons à côté de Valko, les autres poussent la charrette par derrière. Finalement, après bien des efforts, ils atteignent le bord du marécage et s’avancent de nouveau sur terre ferme à travers bois, par un sentier coupé de racines et qui n’a guère que cinq cents pas. Et alors la prairie parsemée de souches brille devant eux, ils sont parvenus à la place choisie, au pied du mont caverneux. 05047
Bottom
05048
Top
Ezen a helyen a testvérek nagyapja, egy derék munkásember, hajdanán kiirtotta az erdőt, és hatalmas szénégető boksákat rakott. A hegy lábánál nagy területen ledöntötte a fákat, felégette, majd ágas boronájával felkaparta és bevetette a letarolt föld fekete kérgét, hogy aztán dús kévéket gyűjtsön a csűrébe. A tisztás szélén egy romhalmaz mutatta a helyet, ahol hajdan a csűr állott, s ahonnan a kicsépelt gabonát rögtön haza is szállította, utóbb pedig, tél idején, a szalmát és ocsút is hazafuvarozta szánkóján. A csűr helyétől nem messze, az erdő s az irtás határán még látni lehetett a hatalmas boksa fekete nyomát, ahol az irtás fatörzseiből zörgő faszenet égetett. így serénykedett, így szorgoskodott itt Jukola hajdani derék gazdája az égő nap alatt, és homlokáról sűrűn törölgette a gyöngyöző verejtéket. Éjjel azonban tőzegfedelű kunyhójában pihent, és vigyázott boksájára; ezt a kunyhót választották a testvérek ideiglenes szállásukul. C’est là que jadis leur grand-père, célèbre défricheur, avait écobué des bois et calciné d’imposantes charbonnières. Il avait déboisé et essarté bien des terrains autour de la montagne, travaillé à la herse la terre noire, fait les semailles et recueilli enfin dans sa grange de lourdes gerbes de froment. Un monceau de décombres à la limite de la prairie indiquait encore l’emplacement du battoir, d’où il emportait tout de suite chez lui les sacs de blé, laissant la paille et la balle pour les charrois d’hiver sur la neige. Non loin de là, à l’orée de la forêt, on apercevait le trou noir d’une énorme fosse où il avait transformé en charbon pétillant les troncs abattus. L’ancien et vigoureux maître de Jukola avait ainsi travaillé et trimé dans ce lieu pendant bien des chaudes journées, essuyant souvent les perles de sueur sur son front. La nuit, il se reposait dans un abri au toit de gazon pour surveiller sa charbonnière ; c’est précisément dans cette hutte que les frères allaient provisoirement élire domicile. 05048
Bottom
05049
Top
Tágas volt az irtás, azonban tekinteted mégsem szállhatott a tisztás határán túl, mert kelet, dél és nyugat felől sűrű erdő, északon pedig a magas hegy zárta el a kilátást. Azonban ha felkapaszkodsz a hegynek ritkás fenyőkkel koronázott csúcsára, úgy messze széttekinthetsz a világ minden tája felé. Délen, rögtön a lábaid alatt, ott láthatod azt a bizonyos, mérsékelten lejtő irtást, mögötte a komor erdőt, majd meg a Sompio-lápot, amott pedig, az ég peremén, a kéklő Teerimáki emelkedik. Észak felé a hegy szelíden ereszkedik alá; széles hátán, melyet hajdan szintén művelés alá vettek, dús fiatal nyírfaerdő nőtt; a nyírek alatt, a kopár ösvényeken, fajdok ugrálnak, s a császármadár bánatos füttyszava hallik. Kelet felé egyenletes, fövenyes fenyőliget látható, nyugaton viszont mohos sziklákkal teleszórt, hepehupás vidék; a sziklagerinceken néhány alacsony, de izmos, görcsös vörösfenyő terpeszkedik. A fenyő mögött, jó ezer lépésre az irtástól, a tiszta vizű s halban gazdag tó, az Ilvesjárvi csillog. Ennél többet aztán aligha láthatsz, bárhogy is meresztgeted a szemed; körülötted mindenütt az erdő sötét tengere hullámzik. Igaz, északkelet felől homályosan iderémlik a Viertola-udvarház, és messze-messze, az ég északnyugati szélén a templom szürke tornya. Ilyen volt a hely s a környék, melyet a Jukola testvérek jövendő lakóhelyükül választottak. La prairie parsemée de souches est spacieuse, mais l’œil ne peut voir au delà : à l’est, à l’ouest et au sud, des forêts la cernent, et au nord, une haute montagne. Mais si vous gagnez le sommet couronné de rares sapins, votre vue pourra se porter au loin dans toutes les directions. Vers le sud, vous verrez d’abord à vos pieds la prairie doucement inclinée, puis des bois noirs et plus au fond le marais de Sompio ; là-bas à l’horizon se dresse la colline bleu pâle de Teerimäki. Au nord, la montagne s’abaisse lentement et sa pente, qui jadis fut aussi essartée et cultivée, est couverte par un bois de bouleaux jeune et épais, où sautillent les coqs de bruyère et où les géli-nottes sifflent d’une voix plaintive sur les sentiers sans herbe. A l’est s’étend une vaste et plate forêt de pins, et à l’ouest un terrain raboteux, avec des rochers moussus et ici et là, sur une éminence tapissée de lichens, un pin bas, mais large et touffu. Derrière les arbres luit le lac d'Ilvesjärvi, clair et poissonneux, à quelque mille pas dis la prairie. Aussi loin que porte la vue, vous n’apercevez guère que des forêts dont la mer sombre déferle iln toute part vers vous. On peut à la vérité discerner au nord-ouest le contour imprécis de la ferme de Viertola, et liicn loin, au nord-ouest, au bord du ciel, la tour grise de l'église. Tel est l’aspect de la contrée où ont décidé de transporter leurs pénates. 05049
Bottom
05050
Top
Ezen az első estén a testvérek a szénégetőkunyhó közelében telepedtek le; kifogták a szekérből a fáradt Valkót, és csengőt akasztva a nyakába, kicsapták a legelőre. Fatönkökből és ágakból vidám tüzet raktak a tisztáson; Simeoni halat, répát és szárított húst sütött vacsorára, a többiek pedig a szekér körül foglalatoskodtak: lerakták a magukkal hozott holmit és minden szerszámot, minden motyót a megfelelő helyre hordtak. Midőn ezt elvégezték, s a vacsora is készen volt, letelepedtek falatozni; a hegyek mögött a nap is lenyugodott. Ce premier soir, ils se sont installés près de la hutte île charbonnier ; ils ont dételé Valko fourbu, l’ont lâché, line cloche au cou, pour qu’il pâture, et ont allumé sur la prairie un joyeux feu de bois mort et de branches. Simeoni fait frire du poisson salé, des raves et de la viande de bœuf pour le souper commun, et les autres s’activent autour du char, déchargeant chaque objet et chaque ustensile et les mettant à leur place. Quand tout est terminé et que le repas est prêt, ils s’asseyent dans l’herbe pour manger à la lueur du soir ; et le soleil a déjà disparu derrière la montagne. 05050
Bottom
05051
Top
SIMEONI: Ez lenne hát első vacsoránk az új otthonban. Bár hozna békét és Isten áldását minden más étkezésünkre is! SIMEONI: Voici notre premier repas dans cette nouvelle place ; puisse-t-il nous apporter le bonheur et la paix de Dieu pour tous nos autres repas ! 05051
Bottom
05052
Top
JUHANI: Kövér szerencse kísérje minden tettünket és munkánkat, amihez csak hozzáfogunk. JUHANI: Que le bonheur, un plantureux bonheur, soit notre seul compagnon dans toutes nos entreprises et dans les travaux que nos mains exécuteront ! 05052
Bottom
05053
Top
AAPO: Egy fontos szót szeretnék szólani. AAPO: Je voudrais exprimer une idée importante. 05053
Bottom
05054
Top
JUHANI: Halljuk hát, mit rejtegetsz szíved pitvarában? JUHANI: Eh bien, ouvre-lui l’enclos de ton cœur. 05054
Bottom
05055
Top
AAPO: Mit sem ér a test fej nélkül, azt mondom. AAPO: Un corps sans tête, ça ne vaut rien, c’est mon opinion. 05055
Bottom
05056
Top
JUHANI: Minduntalan nekimegy a falnak, mint a fejetlen tyúk. JUHANI: Il se cogne contre les murs comme une poule décapitée. 05056
Bottom
05057
Top
TIMO: Nem is kell fejetlennek lennie, elég, hamegkótya-gosodik, és máris ide-oda röpköd, így ni! így csináltak gyakran Mánnistö anyó tyúkjai is; az öreg néni azt mondta, hogy ilyenkor a boszorkányok nyilai röpködnek a levegőben. TIMO: Et même avec sa tête ; dès qu’une poule a le diable au corps, elle se met à voleter de ci de là, comme ça, regarde. Ça arrivait souvent aux poules de la Vieille de Männistö, et alors elle disait que des flèches enchantées volaient dans l’air. 05057
Bottom
05058
Top
JUHANI: Hanem, Aapo testvér, öntsd ki már a szíved! JUHANI: Mais vide donc ton sac, Aapo. 05058
Bottom
05059
Top
AAPO: Ez a gondolat jár az eszemben: ha azt akarjuk, hogy itt igazán vigyük valamire, akkor legyen egyikünk a ház feje, tanácskozásaink vezetője, veszekedéseink döntőbírája. Más szóval legyen egyvalaki, akinek szava irányt és rendet szabjon. AAPO: Voici le projet que j’ai conçu: Si nous voulons faire quelque chose d’honorable ici, il faut qu’un de nous soit toujours le chef, le président de nos délibérations, l’arbitre de nos disputes. Bref, il faut quelqu’un dont la voix domine, pour assurer l’ordre. 05059
Bottom
05060
Top
JUHANI: Én vagyok itt a legidősebb. JUHANI: C’est moi qui suis l’aîné. 05060
Bottom
05061
Top
AAPO: Te vagy az elsőszülött a Jukola-hadban, s ez a jog is illessen téged. AAPO: Tu es le premier né des frères de Jukola, et ses droits t’appartiennent aussi. 05061
Bottom
05062
Top
JUHANI: Én vagyok az első a sorban, és megmutatom, hogy engedelmességre szoktatlak benneteket. Bárcsak hallgatnátok a szavamra! JUHANI: Je suis le chef de file, et je saurai bien exiger de vous la soumission. Si seulement vous vouliez obéir I 05062
Bottom
05063
Top
AAPO: Ez így helyes és jogos. Hanem azért közös ügyekben hallgassuk meg mindenki véleményét. AAPO: C’est juste et naturel. Mais dans les affaires communes, on devra pourtant toujours prendre l’avis de chacun. 05063
Bottom
05064
Top
JUHANI: A te tanácsaidnak különösen mindig szívesen megnyitom a fülemet. Hanem az első mégis én vagyok. JUHANI: Je prêterai toujours volontiers l’oreille aux conseils, aux liens surtout. Mais je suis le premier. 05064
Bottom
05065
Top
AAPO: Úgy van! De milyen büntetést szabjunk ki arra, aki nyakasságot és javíthatatlan engedetlenséget tanúsít? AAPO: Certes. Mais quel châtiment infliger à celui qui se montrera indiscipliné et qui persistera à faire la mauvaise tête ? 05065
Bottom
05066
Top
JUHANI: Azt bedugom oda a hegy barlangjába, és mázsás sziklákat gördítek zárnak a barlang szája elé. Csücsüljön ott egy-két napot, ahogy az ügy s a körülmények kívánják. Igen, igen, ott majd szophatja az ujját, és elgondolkozhatik azon, miképp kell viselkednie, ha békét akar. JUHANI: Je le fourrerai dans une caverne de la montagne et entasserai des pierres de deux quintaux pour boucher l’entrée. Il y restera un jour ou deux, selon les faits et les circonstances. Oui, oui, il s’y rongera les poings en réfléchissant aux choses qui lui vaudront la paix. 05066
Bottom
05067
Top
LAURI: Ebbe én nem megyek bele. LAURI: Moi, je n’approuve pas cette proposition. 05067
Bottom
05068
Top
TUOMAS: De én sem! TUOMAS: Moi non plus. 05068
Bottom
05069
Top
TIMO: Talán csíkos pofájú vaddisznó vagyok, hogy az erdő penészes barlangjában lakjam? Le vele! TIMO: Suis-je donc un blaireau aux bajoues rayées dont la bauge est une grotte moisie ? Pas de ça ! 05069
Bottom
05070
Top
JUHANI: Mi az, lázongtok? JUHANI: Vous commencez déjà à vous révolter ? 05070
Bottom
05071
Top
TUOMAS: A büntetésnek ez a módja nem helyes, de nem ám. TUOMAS: Ce système de punition ne va pas, mais pas du tout. 05071
Bottom
05072
Top
TIMO: „Ez nem járja”, mondja a közmondás. Én sem vaddisznó, sem borz nem vagyok. TIMO: « Ça ne va pas, ça ne va pas », dit la chanson. Je ne suis ni un blaireau, ni un taisson. 05072
Bottom
05073
Top
JUHANI: Viselkedj tehát mindig rendesen és engedelmesen, hogy elkerüld haragom szörnyű büntetését. JUHANI: Eh bien, tu n’auras qu'à te conduire sagement et convenablement pour éviter l’horrible châtiment de ma colère. 05073
Bottom
05074
Top
TIMO: De én akkor sem vagyok sem borz, sem farkas. Hohó! De még medve vagy patkány sem. Nézze meg az ember! TIMO: Mais je ne suis ni un blaireau, ni un loup, héhé ! Pas même un ours et encore moins un rat. Tu devrais avoir honte. « Ça fait honte à la vergogne, dit le pasteur à l’ivrogne. » Héhé ! 05074
Bottom
05075
Top
AAPO: Hagytok engem is szóhoz jutni? AAPO: M’est-il permis de prendre la parole? 05075
Bottom
05076
Top
JUHANI: Csak tessék. Mit akarsz mondani? JUHANI: Volontiers. Qu’as-tu à dire ? 05076
Bottom
05077
Top
AAPO: Hogy én sem helyeslem ezt a büntetésparagrá-fust, amit ránk akarsz hozni; testvérek között ezt nagyon durvának, állatiasnak tartom. AAPO: Etten kiltaa minäkään tuota rangaistus-parakraaffia, jonka tahtoisit käytettäväksi välillemme asettaa, vaan katsonpa sen veljesten keskenä liian törkeäksi, pedolliseksi. 05077
Bottom
05078
Top
JUHANI: Nem helyesled? Igazán nem helyesled? Mondj hát akkor egy bölcsebb paragrafust, mert úgy látszik, hogy én nem érem föl ésszel, mi a helyes, és mi nem. JUHANI: Vai et kiltaa? Etkö kiltaa? Etkö totisesti kiltaa? Sanoppas sitten viisaampi parakraaffi, koska minä en milloinkaan käsitä mikä on oikein, mikä väärin. 05078
Bottom
05079
Top
AAPO: Ezt nem álhtom. AAPO: Sitä en sano. 05079
Bottom
05080
Top
JUHANI: Mondd csak azt az új, elfogadható paragráfust, te, te Jukola bölcse, te! JUHANI: Sanoppas se uusi, kiilattava parakraaffi, sinä Jukolan tietäjä. 05080
Bottom
05081
Top
AAPO: Messze vagyok én attól, hogy bölcs lehetnék. Hanem ez... AAPO: Kaukana tietäjän arvosta. Mutta tämä... 05081
Bottom
05082
Top
JUHANI: A paragráfust, a paragráfust! JUHANI: Parakraaffi, parakraaffi! 05082
Bottom
05083
Top
AAPO: Ez azonban... AAPO: Tämähän on... 05083
Bottom
05084
Top
JUHANI: A paragráfust, a paragráfust! Halljuk azt a hétszerbölcs paragráfust! JUHANI: Parakraaffi, parakraaffi! Sanoppas se viisas parakraaffi! 05084
Bottom
05085
Top
AAPO: Megbolondultál? Úgy ordítasz itt, mintha tüzes nadrágban ülnél. Miért üvöltözöl és miért rázod a fejed, mint a fülesbagoly? AAPO: Oletko hullu? Huutelethan tuossa kuin istuisit tulisissa housuissa. Miksi kirkut ja keikuttelet päätäs kuin tarhapöllö? 05085
Bottom
05086
Top
JUHANI: „A paragráfust!”, kiáltozom folyton. Halljuk azt a vadonatúj és régi, hétszerbölcs paragráfust! Mondd hát, s én oly csöndben foglak hallgatni, mint a csuka a békák vartyogását. JUHANI: Parakraaffi! huudan minä huikeasti. Se ihka uusi ja vanha, viisas parakraaffi! Sanoppas se, ja minä kuultelen äänetönnä kuin särki sammakon motkotusta. 05086
Bottom
05087
Top
AAPO: Én így gondolom a dolgot: ha valamelyikünk nem hallgat a figyelmeztetésre és a jó szóra, ha mindig erőszakoskodik és a veszekedés magvait hinti el közénk, úgy az ilyet zárjuk ki szövetségünkből, és száműzzük magunk közül. AAPO: Que je n’approuve pas non plus le châtiment que tu voudrais instituer parmi nous, mais que je l’estime trop brutal et trop bestial entre frères. Voici mon projet : celui qui fera fi des conseils et des remontrances et se montrera moqueur et frondeur, semant parmi nous des germes de discorde, sera exclu de notre alliance et chassé loin d’ici. 05087
Bottom
05088
Top
TUOMAS: Legyen ez a törvény. TUOMAS: J’approuve. 05088
Bottom
05089
Top
LAURI: Ebbe én is beleegyezem. LAURI: Je suis d’accord. 05089
Bottom
05090
Top
TIMO: Én is. TIMO: Moi aussi. 05090
Bottom
05091
Top
[SIMEONI: Siihen suostumme kaikki yhteisesti. >missing] SIMEONI: On est sûrement tous d’accord. 05091
Bottom
05092
Top
JUHANI: Hm! Legyen hát így. Hanem jól jegyezzétek meg: akinek ezután kedve támad hepciáskodni, az útilaput kap a talpára, rúgást az ülepére, és mehet isten hírével. Hanem milyen munkába fogunk holnap, ti szerecsenyek? Majd móresre tanítalak én titeket! JUHANI: Hum ! c’est donc décidé. Mais souve-nez-vous en bien : celui qui fera des embêtements, on lui mettra dans la main le passeport du lièvre, un coup de pied quelque part et il pourra décamper. — Eh bien, mes nègres ! quel travail allons-nous entamer demain ? Je saurai bien vous instruire. 05092
Bottom
05093
Top
AAPO: Mintha kissé dühös lennél? Hanem ez ne zavarja meg lelkünk békéjét ezen a szép estén. AAPO: Hieman harmin vallassa; mutta eihän tuo nyt samenna meidän tyynettä ja kirkasta mieltämme tänä iltahetkenä. 05093
Bottom
05094
Top
JUHANI: Milyen munkába kezdünk, mihelyt felvirrad a reggel? JUHANI: Mihin raatamiseen rupeemme koska päivä koittaa? 05094
Bottom
05095
Top
AAPO: Természetes, hogy legelőször is otthont kell építenünk. AAPO: C’est naturellement la construction de notre maison qui vient en premier lieu. 05095
Bottom
05096
Top
JUHANI: Úgy van. Holnap kora hajnalban keljen munkára négy ember fejszével a kezében, s legyen ez a négy: én magam, Tuomas, Simeoni és Aapo. A többiek pedig faragják meg és görgessék föl ide a gerendákat. Ha aztán majd készen áll a ház meg a kamra, akkor mindenki azonnal föl, eleséget gyűjteni, halászni, vadászni. Jegyezzétek meg jól! JUHANI: Certainement. Demain de bonne heure, quatre hommes, la hache au poing, se mettront chacun à un angle de la bâtisse ; ces quatre seront : moi, Tuomas, Simeoni, Aapo. Les autres nous équarriront les troncs et les rouleront ici. Et dès que notre cabane et un petit grenier à vivres seront terminés, alors départ pour la chasse et pour la pêche afin de rassembler des provisions. Souvenez-vous en ! 05096
Bottom
05097
Top
Így fejezték be a testvérek vacsorájukat, s aztán a szénégetőkunyhóban pihenni tértek. Leszállt az éj, felhős, de csöndes májusi éjszaka. Az erdőben rekedt hangon egy fülesbagoly huhogott, az Ilvesjárvi partján vadkacsák hápogtak, s messziről idehallatszott egy medve éles füttyentése. Különben béke és mélységes csend honolt a természetben. Azonban a könnyű szárnyú Álom mégsem szállt le a tőzegkunyhóba, köszönteni a testvéreket. Hangtalanul forgolódtak a fiúk egyik oldalukról a másikra, és a világ során, az élet múlandóságán elmélkedtek. Ils finirent alors leur repas et allèrent s’étendre dans la hutte. La nuit vint, nuageuse, une calme nuit de mai. Dans la forêt, la chouette criait de sa voix enrouée ; les canards caquetaient sur le lac d’Ilvesjârvi, et de temps en temps retentissait au loin le sifflement perçant de l’ours ; seuls ces bruits rompaient la paix et le profond silence qui régnaient sur la nature. Mais dans la hutte, le sommeil aux ailes fines ne voulait pas visiter les frères. Silencieux, se retournant tantôt d’un côté tantôt de l’autre, ils ruminaient sur le cours du monde et sur les vicissitudes de la vie. 05097
Bottom
05098
Top
AAPO: Úgy hiszem, még egyikünk sem hunyta le a szemét. AAPO: Je crois que personne n’a encore fermé l’oeil. 05098
Bottom
05099
Top
JUHANI: Timo már édesdeden alszik, hanem mi, többiek csak hentergünk, forgolódunk, mint kolbász a forróvizes fazékban. Ugyia miért kerül az álom? JUHANI: Timo dort déjà gentiment ; mais nous autres, on se tord et se tortille comme des saucisses dans une marmite bouillante. Pourquoi sommes-nous si alertes ? 05099
Bottom
05100
Top
AAPO: Életünk útja ezzel a nappal éles fordulatot vett. AAPO: Le chemin de notre vie a brusquement fait un coude aujourd’hui. 05100
Bottom
05101
Top
JUHANI: Ezért olyan békéden, nyugtalan a szívem. JUHANI: C’est pourquoi mon âme est inquiète, fort inquiète. 05101
Bottom
05102
Top
SIMEONI: Sötét bánat szállt az én szívemre is. Ugyan mi vagyok én? Tékozló fiú? SIMEONI: Et mon cœur est affligé. Que suis-je ? Un enfant prodigue. 05102
Bottom
05103
Top
JUHANI: Hm! Az erdőben eltévedt bárány. JUHANI: Hum ! une brebis égarée dans le désert. 05103
Bottom
05104
Top
SIMEONI: Elhagytuk szomszédainkat és keresztény felebarátainkat. SIMEONI: On a quitté nos voisins et les chrétiens nos frères. 05104
Bottom
05105
Top
TUOMAS: Itt vagyunk, és itt is maradunk mindaddig, amíg csak friss hús akad az erdőn. TUOMAS: On est ici et on y restera tant qu’il y aura de la viande fraîche dans les bois. 05105
Bottom
05106
Top
AAPO: Minden jól sikerül, ha mindig ép ésszel látunk munkához. AAPO: Tout nous réussira, si nous agissons toujours avec bon sens. 05106
Bottom
05107
Top
SIMEONI: Az erdőben fülesbagoly huhog, és huhogása soha jót nem jelent. A bagolyhuhogás, mint ahogy az öregek mondják, tűzvészt, véres verekedést és gyilkosságot jósol. SIMEONI: Une chouette hurle là-bas dans le marais, et son cri ne présage rien de bon ; il annonce l’incendie, des luttes sanglantes et des crimes, à ce que disent les vieux. 05107
Bottom
05108
Top
TUOMAS: Az erdőben azonban az a dolga, hogy huhogjon, és ilyenkor semmit sem jelent. TUOMAS: C’est son métier de crier dans les bois, et ça ne signifie rien. 05108
Bottom
05109
Top
EERO: Csakhogy ez itt nem erdő, hanem emberek lakhelye: a tőzegfedelű Impivaara-tanya. EERO: Mais il y a une habitation ici, la ferme d’Impivaara au toit de gazon. 05109
Bottom
05110
Top
SIMEONI: Az a baljós madár most helyet változtatott, és ott huhog a hegy gerincén. Hajdan, úgy mondja a mese, télen-nyáron minden éjjel ott imádkozott a „sápadt szűz” bűneinek bocsánatáért. SIMEONI: Maintenant le prophète de malheur a changé de place, il hurle sur le sommet du mont. C’est là que jadis, selon la légende, la Vierge Blême implorait le pardon de ses péchés, priait chaque nuit, hiver comme été, que le chevalier vînt la délivrer du terrible ogre qui l’avait enfermée dans une grotte. 05110
Bottom
05111
Top
JUHANI: Róla kapta nevét ez a hegy is: Impivaara, Szűzhegy. Gyermekkoromban hallottam egyszer ezt a mesét, de azóta már elfeledtem. Aapo testvér, meséld el nekünk, hadd múljon ez a siralmas éjszaka. JUHANI: Hänestäpä on tämä vuori saanut nimensä Impivaara. Kuulin kerran lapsena tuon tarinan, mutta onpa se jo enimmäksi haihtunut mielestäni. Veli Aapo, sinä juttele se meille tässä ikävän yömme vietteeksi. 05111
Bottom
05112
Top
AAPO: Timo úgy horkol, hogy még! De aludjon békével; én szívesen elmesélem nektek a regét. AAPO: Timo kuorsaa kuin mies; mutta maatkoon hän rauhassa; minä mielin teille kertoa tarinan. 05112
Bottom
05113
Top
AAPO: a következő mesét mondotta testvéreinek a „sápadt szűz”-ről: Seuraavan tarinan kalveasta immestä kertoi nyt Aapo veljillensä: 05113
Bottom
05114
Top
Hajdanában e hegy barlangjában egy borzalmas manó, az emberek réme és gyilkosa lakott. Életét két pokoli szenvedély töltette be: barlangjának mély rejte-keiben vagy kincseit nézte-becézgette, vagy pedig embervért ivott, melyért mindig kegyeden szomjúság gyötörte. Azonban csupán a hegytől kilenc lépésre volt hatalma arra, hogy erőszakot alkalmazzon, s ezért gyilkos útjain különféle cselhez, ármányos fondorlatokhoz folyamodott. Alakját úgy tudta változtatni, ahogy akarta, s a környéken hol deli ifjú, hol meg gyönyörű szűz képében látták kóborolni, aszerint, hogy nőnek vagy férfinak a vérére szomjazott meg. Sok embert megszédített szemének bűbájos csillogása, sokan lehelték ki lelkűket a manó borzalmas barlangjában. így csalta-csalogatta magához ez a szörnyeteg szerencséden áldozatait. Asui muinoin tämän vuoren luolissa eräs hirmuinen peikko, ihmisten kauhistus ja surma. Kaksi oli hänellä elämän himoa ja hekumaa: katsella ja pidellä aarteitansa luolien syvissä kätköissä ja juoda ihmisen-verta, jota hän ankarasti janosi. Mutta ainoastaan yhdeksän askelta vuoresta oli hänellä voima väkivaltaiseen käytökseen, ja sentähden täytyi hänen harjoitella kavaluutta retkillänsä. Hän taisi muuttaa haamunsa miksi tahtoi; ja ympäri tienoita nähtiin hänen kuljeksivan milloin kauniina nuorukaisena, milloin ihanaisena impenä, aina sitä myöten kuin hän miehen tai naisen verta janosi. Monen voitti hänen katsantonsa helvetillinen ihanuus, moni sai henkensä heittää peikon kamoittavissa luolissa. Niin tämä hirviö vietteli luokseen onnettomat uhrinsa. 05114
Bottom
05115
Top
Enyhe nyári éjszaka volt. A rét zöld pázsitján egy fiatal dalia ült, karjai közt pedig, pirosló rózsabimbóként, ifjú kedvese pihent. Búcsúcsókra, búcsúölelésre jöttek ki a szerelmesek erre a rétre, az ifjúnak ugyanis messze földre vezetett az útja, hosszú időre el kellett hagynia szíve szerelmét. „Kedvesem - szólott az ifjú -, most útra kelek. Azonban nem nyugszik le százszor a nap, és újból látni fogjuk egymást.” A leány pedig így válaszolt: „A letűnő nap sem vet olyan bánatos búcsúpillantást a világra, mint ahogy én tekintek távozó kedvesemre, de felkeltében sem ragyog oly gyönyörűen, mint ahogy majd az én szemem fog csillogni, midőn újból elibéd siethetek. Bármily hosszú legyen is a nap, mindig csak rád gondolok, álmaim ködös világában is mindig csak melletted leszek.” így szólt a lány, azonban a legény bánatosan felelte: „Szépen beszéltél, de lelkem mégis rosszat sejt. Szerelmem, fogadjunk örök hűséget egymásnak itt, a magasságos ég alatt.” A két szerelmes valóban szent fogadalmat tett Isten és az ég színe előtt; erdők és hegyek lélegzet-visszafojtva hallgatták esküvésüket. Midőn aztán felhasadt a hajnal, még egyszer átölelték egymást, és elváltak. Messzi útra sietett az ifjú, a lány pedig bánatosan járta a sötét erdőket, és szépséges kedveséről emlékezett. Oli lempeä kesä-yö. Viherjällä nurmella istui eräs nuorukainen, syleillen lemmittyänsä, nuorta neitoa, joka hohtavana ruusuna lepäsi hänen rinnoillansa. Tämä oli heidän jäähyväis-syleilyksensä; sillä pois tuli pojan matkustaa ja erota ajaksi sydämensä ystävästä.--»Impeni», niin haasteli nuorukainen, »nyt lähden sinulta pois, mutta tuskin ehtii sata aurinkoa nousta ja laskea ennenkuin sun kohtaan taas».--Lausui neito: »eikä aurinko läskeissänsä heitä niin armasta jäähyväis-silmäystä maailmallensa, kuin minä mun kultaselleni koska hän poistuu, eikä noustessansa säteile niin ihanasti taivaan loimo, kuin säteilee mun silmäni, koska taasen kiirehdin sua vastaan. Ja mitä kirkkaan päivän pituuteen sielustani mahtuu, se on aatos sinusta, ja unieni himmeässä maailmassa käyskelen sun kanssas».--Niinpä neito; mutta taasen nuorukainen lausui: »Ihanasti haastelit; mutta miksi aavistaa mun sieluni pahaa? Impeni, nyt vannokaamme toinentoisellemme ijäinen uskollisuus tässä taivaan kasvoin alla». Ja he vannoivat pyhän valan, vannoivat Jumalan ja taivaan edessä, ja hengähtämättä kuultelivat heidän sanojansa metsät ja vuoret. Mutta viimein aamun koittaessa syleilivät he viimeisen kerran ja erosivat toinentoisestansa. Pois riensi nuorukainen, mutta kauan käyskeli neito yksin metsän hämärässä, muistellen kaunista kultastansa. 05115
Bottom
05116
Top
Ahogy így jár-kel a sűrű fenyves mélyén, ugyan miféle csodálatos jelenség közeledik feléje? Egy fejedelmi tartású, deli ifjút lát maga előtt, aki oly szép volt, mint az aranyos hajnal. Kalpagján, mint a lobogó láng, gyönyörű tollbokréta ingott-lengett. Vállára fénylő csillagokkal telehintett égszínkék köpeny borult. Bőrmellénye fehér volt, mint a hó, s derekát bíborvörös öv fogta át. Ránézett a lányra, s tekintetéből lángoló szerelem sugárzott, hangja pedig boldogan zendült, midőn megszólította: „Ne félj tőlem, gyönyörű szűz, barátod vagyok, s mérheteden boldogságot hozok rád, ha csak egyszer is megölelhetlek. Hatalmas úr vagyok, kincseimnek, drágaköveimnek se szeri, se száma, s akár az egész világot megvásárolhatnám. Légy a kedvesem, s én büszke váramba viszlek, magam mellé ültetlek ragyogó trónusomra.” Csábos hangon így szólt az ifjú, a lány pedig csak ámult-bámult. Eszébe jutott imént tett esküje, s elfordult, menni készült; majd mintha különös varázs ejtette volna meg a lelkét, megint a legény felé hajlott. Odafordult a daliához, azonban mintha tűző napba tekintett volna, arcát kezével eltakarta; elfordult, majd egyszer mégis visszanézett a csodálatos jelenségre. Varázslatos erő sugárzott feléje, s a lány hirtelen odaborult a gyönyörű herceg ölébe. Az pedig rohanni kezdett zsákmányával, aki lázas szédületben hevert karjai közt. Meredek halmokon, mély völgyeken haladtak át, s egyre sötétebbé, egyre komorabbá vált körülöttük az erdő. Nyugtalanul dobogott a lány szíve, s hideg verejték verte ki a homlokát, mert e jelenség tüzes tekintetében mintha állatias, ijesztő lángot látott volna fellobbanni. Körülnézett, s látta, hogy sebesen suhannak el mellettük a komor fenyők; elrablója azonban csak fokozta sebességét. Rátekintett a legény arcára, és testét rettegő borzongás remegtette meg, ugyanakkor azonban csodálatos szerelemvágy töltötte el a szívét. Koska näin hän käyskelee tuuhean männistön kohdussa, mikä ihmeellinen haamu käy häntä vastaan? Hän näkee nuoren miehen, jalon kuin ruhtinas ja ihanan kuin tämä kultainen aamu. Kuin tulen liekki väikkyy ja kimmeltää hänen hattunsa höyhen-töyhtö. Hänen hartioillansa riippuu kauhtana, sinertävä kuin taivas ja kuin taivas kirjava kiiltävistä tähdistä. Hänen ihotakkinsa on valkea kuin lumi, ja miehustalla on hänellä purppuranpunainen vyö. Impeen hän katsahtaa ja katsannosta virtaa liekehtivä rakkaus, ja autuaasti kaikuu hänen äänensä, koska hän neidolle haastelee: »Älä mua pelkää, suloinen impi, olenpa sun ystäväs ja saatan sulle äärettömän onnen, jos vaan kerran saan sinua syleillä. Minä olen voimallinen mies, on minulla aarteita ja kalleita kiviä ilman lukua ja määrää, ja taitaisinpa ostaa vaikka kaiken tämän maailman. Tule mun kullakseni, minä tahdon viedä sun komeaan linnaan ja asettaa sinun viereeni loistavalle istuimelle». Niin hän haasteli viehättävällä äänellä ja hämmästyneenä seisoi neito. Hän muisteli äsken vannottua valaansa, ja poispäin hän kallistui, mutta kallistui taasen mieheen päin ja eriskummallinen häiriö käsitti hänen mielensä. Miestä kohden hän kääntyi, peittäen kädellään kasvonsa kuin paistavan auringon edessä; pois hän taasen kääntyi, mutta katsahti kerran vielä ihmeelliseen haamuun. Voimallinen ihastus säteili sieltä häntä vastaan, ja äkisti vaipui neito kauniin ruhtinaan syliin. Mutta pois riensi ruhtinas saaliinensa, joka niinkuin houreessa lepäsi hänen käsivarsillansa. Yli jyrkkien mäkien, halki syvien laaksojen he lakkaamatta kulkivat, ja yhä pimeämmäksi muuttui metsä heidän ympärillään. Levottomasti tytkyi immen sydän ja tuskan hiki juoksi hänen otsaltansa alas; sillä viimein hän huomasi niinkuin jotain pedollista, hirveätä haamun silmien lumoovassa liekissä. Hän katsahteli ympärillensä, ja nopeasti sinkoilivat ohitse synkeät kuuset, hänen kantajansa vinhasti juostessa; hän katsahteli nuorukaisen kasvoihin, ja kamoittavat väristykset karsivat hänen ruumistansa, mutta kummallinen ihastus vallitsi kuitenkin hänen sydämessään. 05116
Bottom
05117
Top
Egyre tovább haladtak az erdőn át, míg végül egy magas hegy és sötét barlangok tűntek elébük. S ekkor, midőn már csak néhány lépésre voltak a hegytől, borzalmas dolog történt. A királyi öltözetű dalia egyszerre szörnyű manóvá változott: homlokából szarvak törtek elő, tarkóján szúrós sörte nőtt, s karmai mélyen bevágódtak a szerencsétlen lány mellébe. A szegény szűz fel-sikoltott, és kínjában hányta-vetette magát, azonban hiába. A manó undorító bőgéssel barlangjának legmélyére hurcolta a lányt, és utolsó csöppig kiszítta a vérét. Azonban csoda történt: a lélek nem szállt el a lány testéből, hanem mint hófehér, vértelen árny, bánatos kísértet továbbra is életben maradt. Bámulva látta ezt a manó, és karommal, foggal támadt a szűzre, azonban mégsem tudta megölni. Végül is úgy határozott, hogy örökre magánál tartja a lányt sötét barlangjában. De ugyan milyen szolgálatot tehetne a szűz a manónak, hogyan vehetné valamiképp hasznát? A manó megparancsolta, hogy tisztogassa kincseit, fényesítse ékköveit, és rakja ki halomba újból és újból elébe, mert soha be nem telt kincsének látásával. Kulkivat he alati eteenpäin halki metsien, ja näkyi viimein korkea vuori ja sen pimeät luolat. Ja nyt, koska he olivat ainoastaan muutaman askeleen vuoresta, tapahtui hirveätä. Mies kuninkaallisessa puvussa muuttui äkisti hirmuiseksi peikoksi: sarvet tunkeusivat ulos hänen päästään, niskassansa kahisivat kankeat harjakset, ja kurja tyttö nyt tunsi kipeästi povessaan hänen terävät kyntensä. Ja siinä onneton impi huusi, reutoili ja tempaili tuskissansa, mutta turhaan. Ilkeällä kiljunalla raahasi hänen peikko syvimpään luolaansa ja imi hänestä veren aina viimeiseen pisaraan asti. Mutta tapahtui ihme: henki ei lähtenytkään neitosen jäsenistä, vaan hän jäi elämään verettömänä, lumivalkeana; murheellisena kuoleman haamuna Kalman maasta. Kummastuen huomasi tämän peikko, käytti uhriansa kohtaan kynsiään ja hampaitansa kaikin voimin, mutta eipä voinutkaan häntä kuolettaa. Viimein päätti hän pitää häntä ainiaan luonansa uumentojen yössä. Mutta mitä palvelusta taisi hän tehdä, mitä hyötyä matkaansaattaa peikolle? Tämä määräsi immen puhdistamaan aarteitansa ja kalleita kiviänsä, niitä hänen eteensä lakkaamatta pinoilemaan, sillä eipä hän väsynyt niitä ihaellen katselemasta. 05117
Bottom
05118
Top
Így élt a sápadt, vértelen szűz hosszú éveken át, bezárva a hegy méhébe. Éjjel azonban ott áll a hegy gerincén, és némán, hangtalanul imádkozik. Ugyan ki adta néki ezt a szabadságot? Talán az ég ereje? Esőben, viharban, csikorgó fagyban, minden éjjel fölhág a hegy ormára, és bűneinek bocsánatáért esdekel. Vértelenül, hófehéren, s mint a szobor, mozdulatlanul, szótlanul áll, kezét mellére szorítja, fejét búsan lehorgasztja. Nem meri arcát az égre emelni; tekintetét a láthatár szélére, a templomtoronyra szegezi szüntelen. Mert egy csöndes hang folyton reményt, biztatást sugdos a fülébe; mint valami messzi szikra, száz meg száz mérföldről csillog felé ez a reménysugár. így tölti az éjt a hegy gerincén; ajkáról soha jajszó nem röppen, imádkozó kebléből soha sóhaj nem fakad. így múlik a komor éjszaka, amint azonban felhasad a hajnal, a kegyetlen manó azonnal visszahurcolja őt barlangjába. Näin vuosia elelee kelmeä, veretön impi vangittuna vuoren kohtuun. Mutta yöllä toki nähdään hänen seisovan äänettömänä rukoilijana vuoren harjulla. Ken antoi hänelle tämän vapauden? Taivaanko voima?--Mutta yöt kaikki, myrskyssä, sateessa ja kireässä pakkasessa hän seisoo vuoren kiireellä, rukoillen syntejänsä anteeksi. Verettömänä, lumivalkeana ja kuin kuva, niin liikkumattomana, äänetönnä hän seisoo, kädet rinnoilla ja pää kallistuneena rinnoille alas. Ei rohkene kurja nostaa otsaansa kohden taivasta yhtään ainoata kertaa, vaan päin kirkon torniin, metsien etäiselle reunalle on hänen silmänsä lakkaamatta teroitettu. Sillä ainapa toki salainen ääni hänen korvaansa toivosta kuiskaa; vaikka kaukaisena kipenänä, kuin tuhansien peninkulmien päästä, pilkoittaa hänelle tämä toivo. Niin hän yönsä vuorella viettää, eikä kuulu hänen huuliltansa valitusta milloinkaan; ei nouse, ei vaivu huokauksista rukoilevan povi. Niin kuluu synkeä yö, mutta aamun koittaessa tempaisee hänen taasen luoliinsa armoton peikko. 05118
Bottom
05119
Top
Alig múlt el száz nap, midőn az ifjú, a lány szerelmese, vidám szívvel újból visszatért útjáról. Gyönyörű szüze azonban nem futott elébe, hogy üdvözölje. Hiába kérdezte a legény, hol késik kedvese, senki sem tudott róla semmit. Éjjel-nappal mindenfelé fáradhatatlanul csak őt kereste, azonban hiába; nyomtalanul eltűnt a lány, mint a harmat. Végül elhagyta minden reménység, életéből kihalt minden öröm, s a szegény ifjú mint néma árny kószált egy ideig a földön, hogy végül is midőn épp fölkelt a sugárzó nap, a halál örökös éjszakája szálljon le szemeire. Tuskinpa oli sata aurinkoa ehtinyt valkaista maata, ennen kuin nuorukainen, neidon lemmitty, palasi iloisena kotiinsa matkaltaan. Mutta ihana impensä ei rientänytkään häntä vastaan tervetuloa toivottamaan. Hän kyseli missä kaunoinen viipyi, vaan ei saanut tietoa keltään. Kaikkialta hän etsiskeli häntä yöt ja päivät, väsymättä, mutta aina turhaan; impi oli kadonnut ilman jälkeä kuin aamun kaste. Viimein heitti hän kaiken toivon, unohti kaiken elämän ilon ja käyskeli täällä vielä ajan mykkänä varjona. Kerran viimein, koska hohtava päivä oli nousnut, pimitti kuoleman yö hänen silmänsä valon. 05119
Bottom
05120
Top
Borzalmas, hosszú éveket töltött a sápadt szűz a manó barlangjában; nappal kegyeden kínzójának kincseit tisztogatta és rakosgatta ki elébe, éjjel pedig ott állt a hegy gerincén. Vértelenül, hófehéren és mint a szobor, szótlanul, mozdulatlanul áll; kezét mellére szorítja, fejét bánatosan lehorgasztja. Nem meri arcát fölemelni az égre, tekintetét csupán a messzi erdőszélen emelkedő templomra szegezi. Nem panaszkodik, nem jajgat, soha egyetlen sóhajtás sem fakad imádkozó kebeléből. Mutta vuosia hirmuisen pitkiä viettää kalvea impi: päivät peikon luolissa lakkaamatta puhdistellen ja latoen aarteita julman kiusaajansa silmäin alla; mutta yöt hän vuoren harjanteella kuluttaa. Verettömänä, lumivalkeana ja kuin kuva, niin liikkumattomana, äänetönnä hän seisoo kädet rinnoilla ja pää kallistuneena rinnoille asti. Ei rohkene hän nostaa otsaansa kohden taivasta, vaan päin kirkon tornia, metsien etäiselle reunalle, on hänen silmänsä lakkaamatta teroitettu. Ei hän valita; ei nouse, ei vaivu huokauksista rukoilevan povi. 05120
Bottom
05121
Top
Világos nyári éj van. A hegy tetején ott áll megint a leányzó, és eszébe idézi, mily hosszú időt töltött már keserves rabságban; kereken száz esztendő múlt el azóta, hogy elvált szíve szerelmétől. Megborzad, gondolatai összezavarodnak, homlokáról hideg verejtékcsöp-pek gyöngyöznek alá a hegy mohos köveire, midőn eszébe jutnak az elmúlt hosszú évtizedek. Először ekkor mert föltekinteni az égre, és hamarosan csodálatos fényt pillantott meg, mely mint valami üstökös szállt feléje a végtelen messzeségből. De minél közelebb ért a fény, annál inkább megváltozott az alakja. Nem üstökös volt az, hanem a megdicsőült ifjú, kezében ragyogó karddal. Meghitt kedvesség, ismerős szépség sugárzott arcáról, s a leány szíve hevesen kezdett dobogni, mert felismerte benne egykori jegyesét. De miért közeledett az ifjú karddal a kezében? Sejtette ezt a lány, s gyönge hangon így szólott: „Ez a kard vet véget gyötrelmeimnek? Itt a keblem, ifjú hős, üss ide fényes acéloddal, és ha tudod, add meg nékem a már réges-rég óhajtott halált.” így szólt a leány a hegy tetején, azonban az ifjú nem a halált, hanem az élet balzsamos leheletét hozta számára, mely mint illatos hajnali szellő susogott-lengett a sápadt szűz körül. A szerelmes tekintetű ifjú ölébe vonta, megcsókolta a lányt, s a vértelen szűz érezni kezdte ereiben a vér meleg áramlását, arca kipirult, mint a hajnali felhő, és öröm sugárzott derült homlokáról. Selyemfürtös fejét odahajtotta jegyese vállára, föltekintett a magas égre, és kebléből mély sóhaj szakadt, évtizedes szenvedések sóhajtása; az ifjú ujjai pedig ott bujkáltak a lány hajfürtjei között, melyek lágyan lengedeztek a szelíd hajnali szellőben. Csodálatos pillanat volt ez, a szabadulás pillanata, az üdvözülés reggele. A komor hegy lejtőin, a fenyők ágai közt madarak énekeltek, és kelet felől felragyogott a nap sugárzó korongja. Olyan szép volt ez a hajnal, mint az a másik reggel, mikor a szerelmesek a zöld réten hosszú időre elváltak egymástól. On vaalea kesä-yö. Vuorella seisoo taasen neito, muistelee aikaa, jonka hän on viettänyt tuskallisessa vankeudessansa; ja vuosia sata on mennyt siitä päivästä, jona hän erosi sydämensä ystävästä. Hän kauhistuu, aatoksensa pyörtyy ja kylmiä hikihelmiä kiirahtelee hänen otsaltansa alas vuoren sammaleiselle kamaralle, koska hän kuvailee menneitten vuoskymmenien pituutta. Silloin rohkeni hän ensimmäisen kerran katsahtaa korkeuteen ylös, ja hetken päästä huomasi hän ihmeellisen valon, joka lentävänä tähtenä näkyi häntä lähestyvän kaukaisista avaruuksista. Mutta jota lähemmäs tämä valo häntä ehti, sitä enemmin muutti se muotoansa. Eikä ollutkaan se mikään lentävä tähti; vaan kirkastettu nuorukainen, välähtelevä miekka kädessä. Kajastipa niistä kasvoista ihana tuttavuus, ja kiivaasti rupesi lyömään neidon sydän; sillä nyt hän tunsi entisen ylkänsä. Mutta miksi lähestyi hän miekka kädessä? Tämä neitoa arvelutti, ja hän lausui heikeällä äänellä: »Tämäkö miekka mun tuskani viimein lopettaa? Tässä on poveni, nuori sankari, iske sun kirkkaalla teräkselläs tänne, ja, jos taidat, lahjoita mulle kuolema, jota jo kauan, kauan olen ikävöinnyt». Niin haasteli hän vuorella, mutta eipä tuonut hänelle nuorukainen kuolemaa, vaan elämän suloisen liehauksen, joka jo tuoksuavana aamutuulena hymisten kierteli ympäri kalvean immen. Lemmekkäästi katsahtava nuori mies otti hänen syliinsä, suuteli häntä, ja kohta tunsi veretön impi hienon veren virran suloisena koskena juoksevan suonissansa, hänen poskensa hohti kuin aamuruskon pilvi, ja ilosta läikkyi heleä otsa. Ja hän heitti kiharaisen päänsä yli ylkänsä käsivarren, katsahti ylös kirkkaasen korkeuteen, huoaten povestansa ulos vuoskymmenien tuskat; ja nuorukaisen sormet harhailivat hänen kiharissaan, jotka somasti liehahtelivat hiljaisessa tuulessa. Ihana oli pelastuksen hetki ja pääsinpäivän aamu. Linnut visertelivät kuusissa tuon jylhän vuoren reunoilla ja koillisesta nousi auringon hohtava viilu. Oli tämä aamu sen aamun kaltainen koska ystävykset kerran viherjällä nurmella erosivat pitkäksi ajaksi. 05121
Bottom
05122
Top
Ekkor azonban dühösen, felborzolt sörénnyel előmászott a gonosz manó, hogy a szüzet ismét barlangjába hurcolja. De alig nyújtotta ki karmát a lány felé, az ifjú kardja, mint a villám, átdöfte oldalát, s fekete vére kiömlött a hegyre. A leány elfordította arcát e látványtól, s homlokát az ifjú keblére szorította; a manó pedig szörnyű bőgéssel kimúlt, és lezuhant a hegy meredélyén. így szabadult meg a világ ettől a borzalmas szörnyetegtől. Az ifjú és a leány ezüstös felhők szárnyán szálltak fel az égi magasságokba. Jegyesének ölében pihent a menyasszony, és homlokát vállára hajtva boldogan mosolygott. Átrepültek az űrön, és mélyen elmaradtak alattuk erdők, hegyek, tekervényes völgyek, hogy végül is kékes ködfátyol takarjon el mindent szemük elől. Mutta nytpä äkeä peikko, vihan pyrstöt pystyssä, kiipesi vuorelle ylös, temmataksensa impeä komeroihinsa taas. Vaan tuskin oli hän kuroittanut kyntensä neitoa kohden, niin nuorukaisen miekka, nopea kuin salama, hänen rintansa lävisti; ja vuorelle roiskahti musta verensä. Pois käänsi impi kasvonsa tästä nä'ystä, painaen otsansa vasten ystävänsä povea, koska peikko, pahasti kiljahtaen, heitti henkensä ja putosi vuoren rinteeltä alas. Niin pelastui maailma kamoittavasta hirviöstä. Mutta hopeaisen pilven kirkkaassa helmassa väikkyivät nuorukainen ja impi ylös korkeuden tienoihin. Ylkänsä polvilla lepäsi morsian ja, painain otsansa vasten hänen poveansa, hymyili onnellisna. Halki avaruuksien he kiitivät, ja alas kaukaiseen syvyyteen jäi heistä metsät, vuoret ja laaksoin monipolviset haarat. Ja kaikkipa viimein heidän silmistänsä katosi kuin sinertävään savuun. 05122
Bottom
05123
Top
Ezt a mesét mondotta el Aapo a sápadt szűzről testvéreinek azon az álmadan éjszakán, az Impivaara tisztásain. Tämä oli tarina kalveasta immestä, jonka Aapo kertoi veljillensä turpeisessa koijussa sinä unettomana yönä Impivaaran aholla. 05123
Bottom
05124
Top
JUHANI: Mire véget ért a mese, Timo is fölébredt. JUHANI: Mutta heräyypä Timo juuri tarinamme päättyessä. 05124
Bottom
05125
Top
TIMO: Miért nem nyugosztok békével, fiúk? TIMO: Miksi ette makaa rauhassa, pojat? 05125
Bottom
05126
Top
JUHANI: Nagy mesélgetés folyik itt. Hát így szól a mese az egyszeri lányról és a manóról. JUHANI: Tässä tarinoitaan vahvasti.--Niin, siinähän oli tarina entisestä tytöstä ja peikosta. 05126
Bottom
05127
Top
SIMEONI: Hanem azt mondják, hogy ez a szörnyű manó még most is él. A vadászok nemegyszer találkoztak vele, s azt állítják, csak egy szeme van, mely az éj sötétjében parázsként világít. SIMEONI: On prétend que cet ogre hideux est encore en vie. Des chasseurs l’ont vu, et il n’a qu’un œil qui étincelle dans l’obscurité comme un charbon ardent. Ét c’est dans cette cité d’ogres et de démons qu’on a déménagé ! 05127
Bottom
05128
Top
JUHANI: Ugyan mi is történt néhány évvel ezelőtt az öreg Kuokkala apóval, Isten nyugosztalja szegényt! Egy tavaszestén, fajdlesen járva, itt, ezen a tisztáson várta be az éjfélt tábortüze mellett. Ott, a hegy tövénél megjelent neki az a bizonyos fénylő szem, s egy hang szakadadanul azt kérdezte: „Odaüssek? Odaüssek? Odaüssek?” Ezt kérdezte néhány ezerszer, míg végre is az öreget, aki amolyan régi vágású ember volt, s nem ijedt meg a maga árnyékától, elhagyta a béketűrés, és dühösen odamordult: „Üss hát oda, vigyen el az ördög!” JUHANI: Mitästäpä tapahtui muutama vuosi takaperin Kuokkalan vanhalle ukolle, joka nyt Herran huomassa lepää. Yhtenä keväänä, ollessansa metson-soitimella ja vartoessaan puolyönhetken kulumista nuotionsa vieressä tässä aholla, näki hän tuolla vuoren-juurella saman loistavan hohteen ja kuuli äänen, joka lakkaamatta kyseli: »nakkaanko ma, nakkaanko ma?» Niin hän kyseli monet tuhannet kerrat, että ukko, joka olikin sitä vanhaa juurta ja jonka sydän ei pamppaillut juuri turhasta, lopulta vihastui ja vastasi häntä tiuskealla äänellä: »nakkaa, sen tulla ja viedä!» 05128
Bottom
05129
Top
TIMO: Hanem aztán több se kellett! TIMO: Mutta kas silloin ei muuta tarvinnut. 05129
Bottom
05130
Top
JUHANI: Mondd el csak, Timo, mi történt aztán. JUHANI: Niin, jutteleppas Timo, kuinka kävi. 05130
Bottom
05131
Top
TIMO: Nos, abban a pillanatban egy vigyorgó csontváz ugrott az öreg tábortüzéhez, de oly zajjal ám, mintha tíz ember lökte volna oda, s az utolsó szikráig kioltotta a tüzet. De az öreg is jobbnak látta kapni a puskáját és szépen ehszkolni a hegy tájékáról, noha, mint Juhani mondja, régi vágású ember volt, és nem ijedt meg a saját árnyékától. TIMO: Kas kun tuli hetken päästä irvistävä luuranko ukon nuotiolle, että ropsahti, tuli kuin kymmenen miehen kourasta ja sammutti tulen aina viimeiseen kipenään asti. Mutta ukkopas nyt sieppasi kiväärin kouraansa ja tapsutti koreasti pois koko vuoren näkyvistä, vaikka, niinkuin Juhani sanoi, hän olikin sitä vanhaa juurta eikä sydämensä juuri turhasta pamppaillut. 05131
Bottom
05132
Top
SIMEONI: Tehát a manók és ördögök városába költöztünk! SIMEONI: Olemme siis muuttaneet tänne peikkojen ja paholaisten kaupunkiin. 05132
Bottom
05133
Top
AAPO: Ide költöztünk, és itt is maradunk félelem nélkül. A manó, még ha életben lenne is, teljesen erőtlen: Kuokkala apóval szemben tanúsított viselkedése is ezt bizonyítja. Haragjában is csak a tüzet tudta eloltani, azt is csupán az öreg előzetes engedélyével. A szent daha kardja örökre megtörte erejét. AAPO: On a déménagé ici et on y habitera sans crainte. Si l’ogre est encore vivant, il a perdu tout son pouvoir. Sa puissance a été abattue pour toujours par le glaive du jeune homme qui libéra la Vierge Blême. 05133
Bottom
05134
Top
JUHANI: Hanem azt a szegény lányt ott a sötét barlangban, annak a tarajos szörnynek a rabságában mégiscsak sajnálom. JUHANI: Mais comme je plains la jeune fille dans l’obscurité des cavernes ! La jeune fille avec ce maudit monstre velu. 05134
Bottom
05135
Top
SIMEONI: Úgy kell neki, miért nem állott ellen a kísértésnek! SIMEONI: Pourquoi n’a-t-elle pas résisté à la tentation ? 05135
Bottom
05136
Top
JUHANI: Jaj, fiam, ne mondj ilyet! Ugyan mi történne, ha valahol egy virágos völgyben világszép királylány lépne eléd, szép, mint a rózsa, s ott illegne előtted selyemben, csipkében, pomádéillatban, páváskodva ragyogó aranyköntösben? Ugyan mit tenne szegény szíved, ha egy ilyen lotyó lépne eléd, s elkezdene simogatni, csókolgatni? Erre felelj, Simeoni! JUHANI: Hé ! mon cher frère, ne parle pas ainsi. Imagine-toi seulement ce que tu ferais si, dans une paisible vallée fleurie, une fille de roi venait à ta rencontre, belle comme une rose éclose, si elle trottinait vers toi, bien pommadée et bien parfumée, dans des écharpes et des frusques couvertes de paillettes scintillantes; si une telle poupée se présentait à toi et voulait te prendre dans ses bras et te donner un baiser, que deviendrait ton pauvre cœur ? Je te le demande un peu. 05136
Bottom
05137
Top
SIMEONI: Imádkoznék, hogy legyek erős a hitben. SIMEONI: Je chercherais des forces dans la foi. 05137
Bottom
05138
Top
JUHANI: Hm. JUHANI: Hum ! 05138
Bottom
05139
Top
TIMO: Én bizony nem hagynám, hogy ölelgessen, s még kevésbé, hogy csókokat cuppantson rám. Hagyj békén, mondanám neki, távozz tőlem, ebadta manó, mert különben kitörök egy furkót onnan a bokorból, s úgy ellátom a bajod, hogy a katicabogár szárnyánál is tarkább lesz holnap a hátad. így tennék irgalmatlanul, s tudom, ennek meglenne a hatása. TIMO: Je ne lui permettrais pas de m’embrasser et encore moins de me coller un baiser sur la bouche. « A distance, lui crierais-je, reste à bonne distance, drô-lesse, sans quoi je ramasse une solide branche dans le bois et te flanque une raclée, pour que ton dos chatoie demain plus vivement que l’aile d’une bête à bon Dieu. » Et je le ferais, sans la moindre pitié. Ça serait bien suffisant pour la calmer. 05139
Bottom
05140
Top
JUHANI: Jaj, édes öcsém, azt hiszem, másképp beszélnél, ha jobban körülnéztél volna a világban, például ha jártál volna Turku városában. Én már voltam ott: ökröt hajtottam oda a Viertola-udvarházból. Sok elképesztő dolgot láttam; láttam, hogy fényűzés és pompa hogy megzavarhatják az emberek fejét. Haj, micsoda lárma, milyen káprázatos élet! Emitt robog egy kocsi, amott robog egy hintó, s a hintókban ped-rett bajszú gavallérok, porcelánbaba-képű hajadonok ülnek, s a drága illatszerektől és pomádéktól messze szagos lesz az utca utánuk. De nézz csak oda! Uram, segíts! Aranyos toliakkal felcicomázva, hamiskás dáma vagy frajla vagy mi a csoda tipeg feléd. Nézd a nyakát! Fejér, mint a tejszín, az orcája piros, mint a bazsarózsa, s szeme úgy ég, mint két máglyarakás, mivel magas kalapban, selyemfényes fekete frakkban egy igazi ficsúr közeledik hozzá, és négyszögletes üveg-ablakocskáján át, melyet odacsíptetett a bal szemébe, negédesen kacsingat rá - hogy a kakas csípné meg. Most meg, hű, az áldóját! mindketten finoman hajbókolnak; a fehércseléd igazi eperszájjá csücsöríti az ajakát, és elkezd csicseregni, mint a fecskék a napsütötte ereszen. A ficsúr meg illeg-billeg, karját lengeti, farát riszálja, megemeli a kalapját, s lábával megkaparja a földet, hogy szikrát vet tőle az utca köve. Ez volt aztán a komédia! Haj, ti bolond barázdabillegetők, gondoltam magamban, midőn nagy halom friss ökörbőrrel a vállamon ott álltam az utca sarkán, és tátott szájjal bámultam ezeknek a fajdoknak a dürgését. JUHANI: Pauvre enfant ! Je crois que tu raisonnerais un peu différemment si tu avais davantage promené tes yeux autour de toi dans le monde, si par exemple tu avais été à Turku. Moi, j’y suis allé une fois conduire des bœufs de la ferme de Viertola. Et j’en ai vu dos phénomènes là-bas ! J’ai vu comme le faste et le luxe peuvent tourner la tête à un pauvre type. Oh ! la la ! quel village bruyant, quelle vie dévergondée ! Ici roulent des voitures, là roulent des voitures, et dans ces voitures il y a de sacrés fous moustachus, il y a des filles comme des poupées de porcelaine qui répandent un fort parfum d’huiles et de pommades coûteuses. Et regarde-moi ça ! Bon Jésus ! Voilà à présent une jolie demoiselle qui sautille avec des plumes d’or sur le croupion, une vraie demoiselle de la ville, quoi ! Et son cou ! blanc comme du lait frais, et ses joues rougissent et ses yeux brillent comme deux brasiers en plein soleil, lorsqu’elle voit rappliquer un gringalet de godelureau, en chapeau et en redingote à pans d’un noir luisant, et qui reluque — non ! que le diable t’emporte ! — qui reluque à travers un carré de verre qui miroite devant son œil gauche ! Et alors — par les sept forgerons ! — on commence maintenant à se faire des courbettes des deux côtés, la donzelle rétrécit sa bouche en cul de poule et gazouille comme une hirondelle sur un toit ensoleillé, et le mirliflore en face d’elle agite la main, remue ses basques, brandit son chapeau et piaffe, en tirant des étincelles du pavé. Ah ! c’était une vraie comédie ! Allons, espèces de jacasses, pensai-je alors, moi, pauvre gosse arrêté à un coin de rue avec un paquet de peaux de bœufs fraîches sur le dos, et guignant comment ces deux pigeons se faisaient des mamours. 05140
Bottom
05141
Top
TUOMAS: Az urak bolondok. TUOMAS: Les messieurs sont toqués. 05141
Bottom
05142
Top
JUHANI: És gyermekesek, akár a tejfelesszájú kölykök. Úgy is esznek, mint azok: kendővel a nyakukban, és nem tudják - istenuccse! -, hogy ha fölkelnek az asztaltól, hát illenék tisztességei lenyalni a kanalat! Ezt nagy csodálkozással magam is láttam. TIMO: Et enfantins comme des moutards au visage barbouillé de lait. Et quand ils mangent, ils se mettent des torchons sur la poitrine, et ils ne savent même pas, ces fichus freluquets, lécher leur cuillère en se levant de table. Je l’ai vu, de mes yeux vu, à mon grand ahurissement. 05142
Bottom
05143
Top
SIMEONI: Hanem a szegény parasztot nyúzni, szipolyozni, ahhoz értenek! SIMEONI: Mais quand il s’agit de filouter et d'écorcher les paysans, ils sont un peu là. 05143
Bottom
05144
Top
JUHANI: Valóban, az urak világában sok nevetséges és asszonyos szokás akad, ezt megfigyeltem turkui utamon. Hanem ha olyan kikent-kifent, idres-bodros fehércseléd magát mórikálva közeledik felénk, bizony megfájdul az ember fiának a szíve. Igen, igen, fiúk! A világ gyönyörei szörnyen csábítanak, ezt tapasztaltam én is turkui utamon. És még egyszer ki kell jelentenem, hogy szívem nagyon megszánta azt a szegény lányt ott fenn a hegyen. Igazán ideje volt, hogy végre megszabaduljon a pokolból, és szíve szerelmével együtt bevitorlázzon a béke révébe, ahová talán egyszer bennünket is eljuttat az Úr kegyelme. Ebben a reményben igyekezzünk most elaludni. Igaz, van még erről a hegyről egy másik érdekes mese is, ezt azonban hagyjuk máskorra, most pedig próbáljunk aludni. Te azonban, Simeoni, menj ki, és kapard be hamuval a parazsat, hogy ne kelljen holnap reggel soká bíbelődnöm kovával, fűcsomóval, hanem azonnal nekiláthassak a gerendák kopácsolásának, mint valami piros fejű harkály. Eredj, no, eredj. JUHANI: €’est vrai, on trouve dans le monde des messieurs beaucoup de choses efféminées et ridicules, je l’ai bien remarqué pendant mon voyage à Turku. Mais tout de même, quand on voit rappliquer une petite femme comme ça, sentant bon les odeurs, et le corsage agité, ma foi, ce n’est pas sans que quelque chose vous remue dans le cœur. Oui, oui, enfants; les délices du monde ont un puissant attrait, je l’ai bien remarqué pendant mon voyage à Turku. Et je dis encore une fois que je plains la jeune fille sur la montagne. 11 était grand temps qu’elle soit sauvée de cet enfer pour naviguer avec son ami vers le port tranquille où Dieu nous conduira tous aussi un jour, espérons-le. Essayons de nous endormir dans cet espoir. Simeoni, va pourtant couvrir les braises de cendres, pour que je n’aie pas besoin demain malin de battre le briquet et de mettre le feu à une poignée de foin, mais que je puisse tout de suite commencer à cogner les troncs comme un pivert. Va, s’il te plaît. 05144
Bottom
05145
Top
Simeoni valóban ki is ment, hogy végrehajtsa Juhani parancsát, de pár pillanat múlva kidülledt szemmel, égnek meredő üstökkel máris visszatért. Nagy dadogva előadta, hogy ott künn, a szekerek táján, valami különös, égő szemet látott. Erre a többiek is talpra ugrottak, testüket-lelküket az Úr gondjába ajánlották, s aztán egybeverődve kiléptek a kunyhó elé. Mozdulatlan, néma szoborként álltak s meredtek a sötétbe, amerre Simeoni ujja mutatott. Csak bámultak, néztek mozdulatlanul, s valóban láttak is a szekér mögött valami különös csillogást, mely hol feltűnt, hol kihunyt, hogy aztán újból fényesen felcsillanjon. Ezt talán fehér gebéjük egyetlen szemének vélték volna, azonban semmiféle fehérség sem derengett onnan, épp ellenkezőleg, valami fekete árny mozgott-lengett, s aztán a csengő csilingelé-sét sem hallották. Ezt fontolgatva, egy darabig mozdulatlanul álltak a testvérek, végül azonban Tuomas dühösen felmordult. Simeoni s’éloigna exécuter l’ordre de Juhani, mais revint rapidement, les cheveux hérissés et les yeux hagards. En balbutiant, il raconta quelque chose sur un œil étrange qui brillait dehors, près du char. Les autres sautèrent en l’air, bénirent leurs âmes et leurs corps et sortirent de la hutte en troupe ; leurs chevelures rappelaient un buisson d’épines. Ils restèrent immobiles, muets comme des statues, le regard fixé dans la direction qu’indiquait le doigt de Simeoni. Ils écarquillèrent les yeux et remarquèrent en effet derrière la charrette une lueur bizarre qui disparaissait parfois pour reparaître un instant après. Ils auraient peut-être pu la prendre pour l’œil unique de leur cheval, mais ils ne distinguaient rien de blanc ; au contraire, on apercevait une masse noire, et de plus on n'entendait pas le son de la clochette. Tout en réfléchissant ainsi, les frères se tenaient sans bouger, mais enfin Tuomas dit d’une voix assez brusque : 05145
Bottom
05146
Top
TUOMAS: Mi kell? TUOMAS: Que fiches-tu là ? 05146
Bottom
05147
Top
JUHANI: Az isten szerelmére, ne szólj hozzá ilyen gorombán. Ez ő! Mit tegyünk, testvérek! Ez ő! Ugyan mit mondjunk neki? JUHANI: Au nom de Dieu, ne commence pas à lui parler si biusquement. C’est l’ogre ! Que faire à présent '! C’est lui, frères ! Que lui dire ? 05147
Bottom
05148
Top
AAPO: Igazán, magam sem tudom. AAPO: Je ne sais vraiment pas. 05148
Bottom
05149
Top
TIMO: Most jó lenne énekelni egy zsoltárt. TIMO: Un cantique ferait très bien. 05149
Bottom
05150
Top
JUHANI: Hát közülünk senki sem tud egyetlen imádságot sem kívülről? Mégis mondjatok fel mindent, drága testvéreim, ami csak eszetekbe jut. Az ég szerelmére, szavaljatok el mindent, amire csak emlékeztek, akár bibliai történeteket is, ha jobb nem akad. Mondjátok el, kedves testvérek, akár a szükségke-resztelési igéket. JUHANI: Est-ce qu'aucun de nous ne connaît par cœur une seule prière ? Récitez quelque chose, chers frères ; pour l’amour de Dieu, sortez seulement tout ce que vous savez, tout ce qui vous passe par la tête, au hasard, un passage de la Bible, que ça convienne ou non. Récitez, faute de mieux, les paroles du baptême d’urgence, chers frères ! 05150
Bottom
05151
Top
TIMO: Hiszen tudtam én egy-két szakaszt a zsoltáros-könyvből, de most mintha szörnyű retesz zárná el elmém ajtaját. TIMO: J’ai bien connu plus d’un verset du psautier, mais n aintenant c’est comme si une épaisse poutre me coupait le sifflet. 05151
Bottom
05152
Top
SIMEONI: A szellem nem enged téged beszélni, mint ahogy engem sem. SIMEONI: C’est l’esprit qui ne te permet pas de parler, pas plus qu’à moi. 05152
Bottom
05153
Top
TIMO: Nem enged, nem bizony! TIMO: U ne permet pas. 05153
Bottom
05154
Top
JUHANI: Hát ez borzasztó! JUHANI: C’est affreux ! 05154
Bottom
05155
Top
AAPO: Borzasztó! AAPO: Hirmuista! 05155
Bottom
05156
Top
TIMO: Bizony borzasztó! TIMO: Vraiment affreux ! 05156
Bottom
05157
Top
JUHANI: Mit tegyünk? JUHANI: Que faire ? 05157
Bottom
05158
Top
TUOMAS: Azt hiszem, legjobb, ha keményen szembenézünk vele. Kérdezzük meg, hogy kicsoda, és mit akar? TUOMAS: A mon avis, ce qu’il y a de mieux, c’est de se montrer énergique. Demandons-lui qui il est et ce qu’il veut. 05158
Bottom
05159
Top
JUHANI: Várj, majd én megkérdem. Ki vagy? Ki vagy, és mit akarsz tőlünk? Egy árva szót sem felel! JUHANI: Laisse-moi l’interroger. Qui es-tu? Qui es-tu ? Qui es-tu et que veux-tu ?... Pas un mot de réponse ! 05159
Bottom
05160
Top
LAURI: Vegyünk tüzes csóvákat a kezünkbe. LAURI: Prenons des tisons. 05160
Bottom
05161
Top
JUHANI: Tüzes csóvát veszünk a kezünkbe és pecsenyévé sütünk, ha nem mondod meg a neved, fajzatod, s hogy mi járatban vagy! JUHANI: Nous prendrons des tisons et te tannerons le cuir si tu ne dis pas ton nom, ta race et ton affaire. 05161
Bottom
05162
Top
LAURI: Én úgy gondoltam, hogy fogjunk tüzes csóvát, és csapjuk a fejéhez. LAURI: Non, je pensais qu’on saisirait tout de suite les tisons. 05162
Bottom
05163
Top
JUHANI: Ha mernénk. JUHANI: Si on osait ! 05163
Bottom
05164
Top
LAURI: Egy életem, egy halálom. TUOMAS: On ne doit qu’une mort à Dieu. 05164
Bottom
05165
Top
JUHANI: Igaz, egy életünk, egy halálunk! Tüzes csóvát a markotokba, fiúk! JUHANI: Oui, on ne doit qu’une mort à Dieu. Empoignez-moi des tisons, mes enfants. 05165
Bottom
05166
Top
Hamarosan ott álltak sorban, égő csóvákkal a kezükben. A csapat élén, kidülledő szemmel, mint a bagoly, Juhani meredt a szekér felé, ahonnan a rejtélyes szem különös csillogással nézett vissza rá. így álltak a testvérek parázsló fegyverekkel az éjszakai tisztáson; a hegy felől kuvik huhogott, alattuk pedig komoran zúgott a zordon erdő, s az eget sötét felhők borították. Ils se trouvèrent bientôt sur un rang, munis de bûches enflammées. Juhani était le premier, les yeux arrondis comme un hibou et fixés sur l’œil qui le contemplait avec un éclat mystérieux derrière le char. Les frères brandissaient ainsi leurs armes scintillantes dans la prairie nocturne ; et le grand-duc hululait dans les sapins de la montagne, le lugubre marécage bruissait profondément et de sombres nuages voilaient la voûte du ciel. 05166
Bottom
05167
Top
JUHANI: Amikor azt mondom: most, fiúk!, akkor repüljön minden csóva az ördög nyakába. JUHANI: Quand je dirai : Hardi ! vous lancerez vos tisons sur le dos du diable ! 05167
Bottom
05168
Top
SIMEONI: De talán próbálnék még egyszer szent igével elűzni a gonoszt. SIMEONI: Essayons d’abord quelques exorcismes. 05168
Bottom
05169
Top
JUHANI: Okos tanács! Próbáljuk meg hát. Hanem ugyan mit mondjak neki? Súgd meg nekem, Simeoni, mert én most furcsa módon ostoba vagyok. Súgd meg nekem a szavakat, s én úgy a képébe kiáltom, hogy az erdő is visszhangzik bele. JUHANI: Bonne idée. Un peu d’exorcisme pour commencer. Mais que dois-je lui dire ? Souffle-moi, Simeoni, car je me sens extraordinairement stupide en ce moment. Souffle-moi les paroles et je les lui jetterai à la face, que le bois en retentisse. 05169
Bottom
05170
Top
SIMEONI: Figyeld hát, mit mondok. Itt állunk. SIMEONI: Eh bien, écoute donc ce que je te dicterai. On est ici. 05170
Bottom
05171
Top
JUHANI: Itt állunk! JUHANI: On est ici. 05171
Bottom
05172
Top
SIMEONI: Mint a hit vitézei, tüzes karddal kezünkben. SIMEONI: Comme des héros de la foi, le glaive de feu à la main. 05172
Bottom
05173
Top
JUHANI: Mint a hit vitézei, tüzes karddal kezünkben! JUHANI: Comme des héros de la foi, le glaive de feu à la main. 05173
Bottom
05174
Top
SIMEONI: Eredj utadra. SIMEONI: Va-t’en ! 05174
Bottom
05175
Top
JUHANI: Eredj a pokolba! JUHANI: Va-t’en au diable ! 05175
Bottom
05176
Top
SIMEONI: Igaz keresztények, Isten katonái vagyunk. SIMEONI: On est des chrétiens baptisés, des guerriers de Dieu. 05176
Bottom
05177
Top
JUHANI: Igaz keresztények, Isten katonái, Krisztus vitézei vagyunk. JUHANI: On est des chrétiens baptisés, des guerriers de Dieu, des soldats du Christ. 05177
Bottom
05178
Top
SIMEONI: Noha nem tudunk olvasni. SIMEONI: Même si on ne sait pas lire. 05178
Bottom
05179
Top
JUHANI: Noha nem tudunk olvasni. JUHANI: Même si on ne sait pas lire. 05179
Bottom
05180
Top
SIMEONI: De mégis hiszünk. SIMEONI: Mais on a quand même la foi. 05180
Bottom
05181
Top
JUHANI: De mégis hiszünk, és hitünkben szilárdan bízunk. JUHANI: Mais on a quand même la foi, et on y croit fermement. 05181
Bottom
05182
Top
SIMEONI: Eredj hát! SIMEONI: Va-t’en ! 05182
Bottom
05183
Top
JUHANI: Eredj hát! JUHANI: Va-t’en ! 05183
Bottom
05184
Top
SIMEONI: Nemsokára megszólal a kakas. SIMEONI: Bientôt le coq chantera. 05184
Bottom
05185
Top
JUHANI: Nemsokára megszólal a kakas! JUHANI: Bientôt le coq chantera. 05185
Bottom
05186
Top
SIMEONI: És az Úr világosságát hirdeti. SIMEONI: Et annoncera la clarté du Seigneur. 05186
Bottom
05187
Top
JUHANI: És Zebaoth Úr világosságát hirdeti! JUHANI: Et annoncera la clarté du Seigneur Sé-baoth. 05187
Bottom
05188
Top
SIMEONI: De ő ügyet sem vet szavunkra. SIMEONI: Mais il n’a pas l’air de s’en inquiéter. 05188
Bottom
05189
Top
JUHANI: De ő ügyet sem vet sza... Igen, ügyet sem vet ránk, még ha az angyalok nyelvén is szólnék neki. Az Úr óvjon bennünket, testvérek! Mert nincs más hátra, mint... No most, fiúk! JUHANI: Mais il n’a... oui, il ne s’en soucie pas du tout ! J’ai beau vociférer comme un archange. Que Dieu nous protège, mes frères ! Car il ne reste plus que : Hardi ! 05189
Bottom
05190
Top
Ekkor mind a kísértet felé hajították tüzes csóváikat, mire az négy lábával dobogva nyílsebesen elvágtatott, s a tüzes parazsak még soká ott világítottak a hátán a sötétben. így szökött meg a rém a tűzesőből, s csak Leérve a tisztás szélére mert végre megállni, mert egy-szer-kétszer hangosan felnyeríteni. A testvérek gonosz szelleme, rettenetes kísértete nem volt más, mint félszemű gebéjük, mely átmenetileg elvesztette fehér színét. A szegény pára ugyanis belesüppedt a mocsár iszapos dágványába, és csak nagy üggyel-bajjal tudott kikecmeregni a szárazra. Ebben a nagy küszködésben a csengőt is leszakította a nyakáról, amely körülmény szintén jelentősen közrejátszott a testvérek megtévesztésében. Ez volt az a szem, mely az éj sötétjében a szekér mögött felcsillant, mint ahogy sok állatnak csillog a szeme a sötétben. Csak néhány perc múlva, s akkor is csak óvatosan mertek a testvérek közeledni lovukhoz; végre fölismerték tévedésüket. Dühös képpel tértek vissza a kunyhóba: mire azonban megvirradt, már mindnyájan mély álomba merülve hortyogtak. Alors ils lancèrent tous ensemble leurs tisons contre le fantôme qui fila comme une flèche, avec un bruit de quatre sabots, et longtemps des charbons ardents brillèrent sur sa croupe dans la nuit obscure. C’est ainsi qu’il détala sous cette pluie de feu et n’osa s’arrêter qu’à la lisière de la prairie, en soufflant bruyamment deux ou trois fois. Car le démon des frères, le monstre épouvantable, était quand même leur vieux cheval borgne qui avait momentanément perdu sa couleur blanche dans la vase noire du marais où il s’était embourbé et longtemps roulé avant de pouvoir reprendre pied à sec. Il avait aussi perdu sa clochette en se débattant, ce qui avait beaucoup contribué à égarer les frères. Tel était l’œil qui avait brillé derrière la charrette, comme luit l’œil de bien des animaux dans l’obscurité. — Mais ce n’est qu’au bout d’un instant, et encore avec prudence, que les frères se risquèrent à avancer et constatèrent enfin leur erreur. L’air fâché, ils regagnèrent la hutte, et au point du jour ils se plongèrent dans un lourd sommeil. 05190
Bottom

Fejezet 06 Chapitre

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita-|fra|-epo| (hu-fr) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Chapitre
Download A hét testvér o Les sept frères télécharger
06001
Top
Végre készen állott a testvérek házikója. Öt öl volt a hossza, három a széle; egyik vége keletre, a másik nyugatra nézett. Belépve a ház keleti végén nyíló ajtón, jobb kéz felől hatalmas kemence, balra meg egy jászol állott, Valko jövendő téli állása. A küszöbtől a szoba közepéig csupán ledöngölt, fenyőgallyakkal behintett föld volt a padló, a túlsó félen azonban széles gerendákból pompás padozatot, efölé pedig széles fürdőpadkát építettek. A testvérek ugyanis nemcsak lakószobának, hanem szaunának is használták a házukat. A lakóháztól mintegy húszlépésnyire állt a fiatalabb fenyődorongokból rótt éléskamra. La cabane des frères était enfin terminée. Elle avait cinq toises de long et trois de large. Une de ses façades était tournée vers l’est, l’autre vers l’ouest. En avançant par la porte, qui donnait sur l’est, on voyait à droite un grand âtre et à gauche une loge où Valko devait passer l’hiver. A partir du seuil, le sol était jonché de branches de sapin presque jusqu’au milieu de la pièce, mais dans le fond il y avait un superbe plancher construit avec des larges poutres et au-dessus, une spacieuse soupente. Car les frères utilisaient leur nouvelle maison aussi bien comme habitation que comme étuve. A vingt pas de la cabane s’élevait un grenier en petits troncs de sapin. 06001
Bottom
06002
Top
Pompás menhelyük volt a testvéreknek eső, vihar és a téli fagyok ellen; volt jó kamrájuk is az élelmiszerek számára; így hát teljes erővel hozzáfoghattak a vadászás-hoz, halászáshoz. Kegyetlen halál következett a faj-dokra, fürjekre, fácánokra, tapsifüles nyulakra, mókusokra és mogorva borzokra, valamint az Ilvesjárvi vadkacsáira és halaira. Killi és Kiiski hangos csaholásától, fegyverek szapora dörgésétől visszhangoztak a végtelen fenyvesek és dombok. A testvérek golyója néha-néha egy bozontos medvét is elejtett, azonban a tányértalpú vadászatának igazi ideje még nem jött el. Lés frères avaient donc un excellent abri contre la pluie, l'orage et le froid hivernal, ils avaient aussi un garde-manger pour leurs provisions. Et maintenant, ils pouvaient consacrer toute leur activité à la chasse et à la pêche. La mort fondit alors sur les coqs des bois et les tétras, sur les gélinottes, les lièvres, les écureuils et sur les mornes et lourds blaireaux, et aussi sur les canards et les poissons du lac d’Ilvesjârvi. Les collines et les immenses forêts de sapins retentirent des aboiements des chiens et des détonations des fusils. Parfois aussi un ours au pelage ébouriffé tombait sous le plomb des frères, et pourtant le temps propice à cette chasse n’était pas encore arrivé. 06002
Bottom
06003
Top
Fagyos éjszakáival beköszöntött az ősz, és meghaltak vagy mély rejtekeikbe húzódtak a tücskök, gyíkok és békák; itt volt az ideje, hogy villogó csapdát állítsanak a rókának. Ezt a tudományt még apjuktól tanulták a fiúk, s most bizony nem egy fürge lábú Ravasz Miskának kellett értékes bundájával fizetnie az ízletes csalétekért. Tudvalevő, hogy a nyulak az erdőn jól látható csapást taposnak a puha hóban; ezekre a csapásokra százával feszítették a testvérek a dróthurkokat sok-sok fehér bundás tapsifüles vesztére. Az irtás keleti szélén egy bozótos vízmosásban ügyes, erős farkaskarámot is építettek; ezenfelül pedig, ugyancsak a farkasok tőrbecsa-lására, nem messze a kunyhótól egy mély vermet ástak a száraz, homokos földbe. A pompás pecsenyeillat sok éhes ordast becsalt a karámba, és mihelyt a fiúk észrevették, hogy zsákmány került a csapdába, szörnyű zaj és lárma verte fel az őszi éjszakát. A testvérek egyike töltött puskával állt a kerítéshez támaszkodva, hogy golyójával leterítse a durva szőrű vadat; mellette egy másik a lobogó szurokfáklyát tartotta. A többiek pedig Killinek és Kiiskinek segítettek kikergetni a komor pofájú, vicsorgó vadakat a bokrok közül, és fáklyáikkal vadul ide-oda hadonásztak. Szörnyű volt a lárma: rikoltoztak a legények, ugattak a kutyák, durrogtak a fegyverek, és szüntelenül visszhangoztak Impivaara odvas sziklafalai s a messzi rengetegek. így folyt a harc, a fehér hó egyre foltosabb, pirosabb lett, egyre jobban feldúlták, összetaposták, míg végül valamennyi ordas ott hevert vérében. A zsákmány megnyúzása újból bőséges tennivalót adott a testvéreknek, azonban ezt a munkát mégis nagyon kedvelték. Hanem az irtás nyugati szélén, a verembe is betévedt olykor egy-egy toportyán. L’automne vint avec ses nuits de gelée, et les sauterelles, les lézards et les grenouilles périrent ou se hâtèrent de gagner leurs profondes cachettes ; ce fut le moment de disposer pour les renards des chausse-trapes en acier luisant ; les frères avaient appris cet art de leur père. Plus d’un goupil au pied agile dut payer de sa fine fourrure un morceau succulent. Les lièvres tracent dans les forêts, sur la neige molle, des coulées où les frères tendirent des centaines de lacs en laiton pour la perte de bien des couarts à la fourrure blanche. Ils s’étaient encore cons truit, pour capturer les loups, un excellent enclos aux parois inclinées, dans une dépression buissonneuse à la lisière orientale de la prairie. En outre, toujours pour ces bêtes, ils avaient creusé à quelque distance de leur maisonnette une profonde trappe dans le sol sec et sablonneux. L’appeau attirait dans la solide clôture plus d’un loup affamé, et dès que les frères remarquaient que leur proie était dans l’embarras, un violent tapage montait de l’enclos dans l’obscurité de la nuit automnale. Un des frères s’appuyait contre la palissade, le fusil épaulé, cherchant à abattre de son plomb le fauve aux poils rudes ; un autre tenait à ses côtés une torche de bûchettes résineuses ; un troisième aidait les chiens à chasser hors des buissons les bêtes grimaçantes et sinistres, en brandissant un tison à droite et à gauche. Les cris des hommes, les aboiements des chiens, les détonations des fusils se confondaient en un vacarme terrible, la forêt et la paroi carverneuse d’Im-pivaara retentissaient sans relâche. On s’agitait bruyamment, la neige se souillait, devenait toujours plus rouge, était foulée aux pieds en mille sens jusqu’à ce qu’enfin tous les fauves à la queue touffue reposassent dans leur sang. Et alors les frères devaient se mettre à écorcher leur gibier, mais cette peine leur était pourtant fort agréable. Un ou deux loups aux yeux obliques s’enfoncèrent aussi dans la fosse au bord de la prairie. 06003
Bottom
06004
Top
Egyszer aztán úgy történt, hogy Timo kora reggel, midőn a többiek még álomban hevertek, kiment megnézni a vermet, melynek félig besüppedt teteje már messziről jót sejtetett. Odaérve a verem szélére, lenn a mélységben valóban holmi szürke tömeget, egy jól megtermett ordast pillantott meg, amint orrát a földre sunyva mozdulatlanul feküdt, és bizalmatlanul pislogott fölfelé. Ugyan mit határozott Timo? Úgy döntött, hogy egyedül fog végezni a farkassal, s aztán a többiek nagy mulatságára vállán bundás ordassal lép majd be a szobába. Nekilátott hát a dolognak: a ház mellől előcipelte a létrát, óvatosan leengedte a verembe, s aztán nehéz bunkót szorongatva kezében, lemászott a létra fokain, hogy kásává verje a fene állat fejét. Fogát vicsorgatva sokáig csapkodott bunkójával, de mindig csak a puszta levegőt találta: a farkas hol jobbra, hol balra kapta el a fejét, midőn legényünk feléje sújtott otromba fegyverével. Végül is a farkas mellé ejtette bunkóját, s így nem maradt más hátra, mint szépen felmászni, és elfutva a kunyhóba megjelenteni a többieknek, hogy mi történt. Il arriva un matin que Timo sortit de bonne heure, pendant que les autres dormaient encore, pour visiter la trappe, dont la couverture à moitié défoncée donnait bon espoir de loin déjà. Arrivé au bord du trou, son regard joyeux distingua dans le fond une masse grisâtre, distingua un loup robuste qui, le museau pressé contre terre, reposait immobile, les yeux fixés sur lui. Mais que fit alors Timo ? Il décida de ravir seul la vie au loup et d’entrer dans la cabane, au grand étonnement de ses frères, avec son fardeau poilu sur l’épaule. Il se mit à l’œuvre, apporta une échelle appuyée contre le mur, la plaça prudemment dans la fosse et descendit les degrés, armé d’une lourde bûche, avec la ferme intention de réduire en bouillie le crâne de la bête. Il frappa longtemps avec son gourdin, serrant les dents, mais toujours dans le vide, car le loup dérobait chaque fois agilement sa tête à droite, à gauche, quand l’homme abattait son arme incommode. Timo laissa finalement tomber sa massue entre les pattes du loup et ne trouva rien de mieux à faire que de remonter et d’aller vivement communiquer à ses frères ce qui était arrivé. 06005
Bottom
06005
Top
A testvérek karókkal, kötelekkel, hurkokkal felszerelve azonnal föl is kerekedtek, hogy elejtsék zsákmányukat. De midőn a tett helyére értek, üres volt a verem. Timo ugyanis otthagyta maga után a létrát, a farkas pedig szépen fölmászott rajta, és áldva szerencséjét, sietve odébbállt. A testvérek rögtön megértették a tényállást, és dühösen villogó szemmel, csikorgó foggal Timót keresték, ő azonban szintén megugrott. Ott futott már az erdő szélén, s egy pillanat múlva már el is tűnt a fenyves sűrűjében. Jól sejtette, hogy nem lenne tanácsos hosszabb eszmecserét folytatni a dologról. A többiek dühösen kurjongattak neki, és öklüket rázva ígérték, hogy tetőtől talpig kékre-zöldre verik, ha még egyszer rájuk meri nyitni az ajtót. így fenyegetőztek, átkozódtak, majd nagy mérgesen otthagyva a vermet, visszatértek otthonukba. Száműzöttként kószált Timo az erdőben, s nemsokára a testvérek is bánni kezdték, hogy úgy ráijesztettek szegény fiúra, hiszen megértették, hogy Timo csupán ostobaságból, nem pedig rossz-indulatból cselekedett. Ezért Juhani még az este leszállta előtt felhágott az Impivaara csúcsára, és onnan nagy hangon a világ négy tája felé kiáltva hazahívta Timót, esküvel ígérve néki, hogy semmi baja sem lesz, s félelem nélkül hazatérhet. így kurjongatott Juhani, s valóban nemsokára fejét lesunyva, szemét lesütve hazatért Timo. Szótlanul levetkőzött, ledőlt ágyára, és csakhamar mély álomban hortyogott. Au bout d’un instant, les frères accoururent, munis de perches, de cordes et de nœuds coulants pour capturer leur proie. Mais quand ils s’approchèrent de la trappe, ils virent qu’elle était vide. Le loup était tranquillement sorti par l’échelle que Timo avait oubliée dans la fosse, il avait détalé, en se félicitant de sa chance. Les frères le comprirent sur-le-champ et, jurant et grinçant des dents, ils cherchèrent Timo de leurs regards courroucés ; mais celui-ci était déjà hors d’atteinte. Il gagnait à la course la lisière de la forêt, où il disparut bientôt à l’abri des sapins. Il avait pressenti qu’il ne serait pas sage de rester pour discuter davantage de l’affaire. Les autres le poursuivirent de leurs imprécations, brandissant les poings et promettant de lui tanner et amollir le cuir comme une rave cuite, de la tête aux talons s’il osait seulement entr’ouvrir la porte de la cabane. Après avoir proféré ces menaces, ils quittèrent la trappe et rentrèrent fâchés et furieux. Timo erra dans les bois comme un fugitif ; mais bientôt ses frères commencèrent à regretter leur conduite envers lui, quand ils songèrent que le dommage avait été causé par inadvertance et non par méchanceté. C’est pourquoi, avant le soir déjà, Juhani monta sur le sommet d’Impi-vaara, cria d’une voix puissante dans toutes les directions et appela Timo, lui promettant et jurant qu’il pouvait revenir tout de suite sans crainte. Il cria ainsi, et après un moment Timo rentra, boudant de colère et roulant ses yeux. Sans dire un seul mot, il se déshabilla et se jeta sur la paille où il ronfla bientôt profondément. 06006
Bottom
06006
Top
Eljött a medvevadászat alkalmas ideje is. A testvérek előszedték lándzsáikat, éles golyóra töltötték fegyverüket, és elindultak fölverni az erdő királyát, aki a behavazott fenyők alatt, sötét rejtekében már téli álmát aludta. Puskájuk sok tányértalpút elejtett, midőn az haragosan előrontott nyugalmas vackából. Ilyenkor gyakran heves harc kerekedett: a porzó havat ömlő vér festette pirosra, mert adtak is, kaptak is sebet mindkét részen. így folyt a küzdelem, míg csak ott nem hevert a bozontos mackó élettelenül. A testvérek pedig vidáman hazacipelve zsákmányukat, bekenték sebeiket pompás balzsammal, amit pálinkából, sóból, lőporból és kénből maguk kotyvasztottak. Ezzel gyógyítgatták sebeiket, s aztán sárgásbarna kátrányt kentek a tetejébe. Le moment le plus favorable pour la chasse aux ouïs était enfin venu. Les frères prirent alors leurs épieux et chargèrent leurs fusils avec des balles acérées, pour réveiller le prince des forêts qui dormait déjà dans son obscure tanière sous les sapins couverts de neige. Ils abattirent plus d’un ours mafflu au moment où il se ruait furieusement hors de sa paisible retraite. Souvent, il s’engageait une lutte violente, la neige tourbillonnait au loin, rougie par le sang qui coulait des blessures reçues de part et d’autre. On combattait jusqu'à ce qu’enfin le fauve au museau hérissé reposât en paix. Mais les frères rentraient à la maison et pansaient leurs plaies avec un baume composé d’eau-de-vie, de sel, de poudre et de fleur de soufre. Ils en oignaient leurs blessures et étendaient par-dessus une couche de goudron d’un jaune foncé. 06007
Bottom
06007
Top
Így gyűjtötték össze élelmüket az erdőből s a dombok ligeteiből; kamrájuk nemsokára mindenféle jó falattal, szárnyasokkal, nyúllal, borz- és medvehússal volt teli. De nem feledkeztek meg hűséges Valkójuk téli táplálékáról sem: a láp szélén sarlóval kaszált, magasra rakott óriás szénaboglya terpeszkedett, egész télre elegendő eleségül. Gondoskodtak kunyhójuk téli melegéről is. A kamra mellett fahasábokból hatalmas halom emelkedett, a ház oldalánál pedig, mint megannyi pokolbéli szarvasagancs, teméntelen ágbogas tuskó volt felhalmozva egész az ereszig. így fölkészülve nyugodtan szembenézhettek a zúzmarás szakállú téllel. C’est ainsi qu’ils tiraient leur subsistance des forêts et des bocages accidentés, remplissant leur garde-manger de gibier de tout genre : oiseaux, lièvres, blaireaux et ours. Ils avaient également songé à récolter du fourrage pour nourrir leur vieux et fidèle Valko pendant l’hiver. A la lisière du marais se dressait une grosse meule de foin coupée à la faucille et peignée bien lisse, amplement suffisante pour la durée des frimas. Ils n’avaient pas non plus oublié le combustible pour chauffer leur maisonnette ; une imposante rangée de bûches s’alignait près du grenier et un gros tas de souches résineuses, semblables à un monceau de gigantesques cornes d’élans s’appuyait contre la paroi de la maison, jusqu’au bord du toit. — Ainsi équipés, les frères pouvaient envisager avec sérénité l’hiver à la barbe de givre. 06008
Bottom
06008
Top
Karácsony este van. Enyhe az idő; az eget szürke felhő, az erdőt, hegyet, völgyet frissen hullott hó borítja. Csöndesen zúg az erdő, a nyíresben a fajdok, a piros bogyós berkenyefán a cinkék pompás vacsorát csaptak, a szarka pedig, a fenyves kíváncsi kisasszonya, apró gallyakat gyűjtöget fészke számára. Kunyhóban és kastélyban egyaránt öröm és béke uralkodik; öröm és béke honolt a testvérek hajlékában is, az Impivaara tisztásán. Az ajtó előtt nagy halom zsúpszalma látható, melyet Valko szállított a Viertola-udvarházból karácsony tiszteletére* a szoba padlójának takarójául. A testvérek itt sem tudták elfeledni gyermekkoruk legkedvesebb emlékét: a karácsonyi szalma zizegését. C’est la veille de Noël ; l’air est doux, des nuages gris cachent le ciel, la neige récente couvre les montagnes et les vallées. On entend dans la forêt un faible murmure, le coq de bruyère picore dans les bouleaux chargés de chatons, une bande de geais se régale sur un sorbier rouge et la pie, cette fille curieuse des bois, transporte des brindilles pour son futur nid. Dans la chaumière comme dans la ferme somptueuse, régnent l’allégresse et la paix, et aussi dans la cabane des frères à Impivaara. Dehors, devant la porte, on voit une charretée de paille que Valko est allé chercher à Viertola pour couvrir le plancher de la chambre en l’honneur de la Noël. Même ici, les frères n’ont pu se passer du crissement de la paille qui était le plus beau souvenir de leur enfance. 06009
Bottom
06009
Top
A házból a forró köveken sistergő gőz sziszegése s a lágy nyírfavirgácsok suhogása hallatszik. A testvérek ugyanis alapos karácsonyi fürdőt vesznek. Mikor aztán abbahagyták a forró gőzölést és leszálltak a padkáról, kényelmesen felöltöztek, és letelepedtek a széles gerendákra, melyeket pad helyett fektettek le a falak mentén. Ott üldögéltek egy ideig, szuszogtak, és csörgött róluk a verejték. A szobát égő fenyőszilács világította be; a jászol előtt Valko ropogtatta csöndesen a zabot, mert az ő karácsonyáról sem feledkeztek meg; fenn a gerendán álmosan bóbiskolt a kakas; Killi és Kiiski, állukat lábukra fektetve, a kályha mellett heverésztek, Juhani térdén pedig a hajdani Jukola-tanya öreg szürke macskája dorombolt. On entend dans la cabane le sifflement de la vapeur qui monte des pierres chaudes de Pâtre et le battement des souples ramilles de bouleau. Les frères prennent consciencieusement leur bain de Noël. Quand enfin la chaleur se fut dissipée, ils descendirent de la soupente, se vêtirent et se reposèrent sur les planches qui tenaient lieu de bancs le long des murs ; ils s’y assirent, suant et soufflant. Une latte de bois enflammée éclairait la chambre ; Valko dans sa loge mâchait de l’avoine, car on s’était aussi souvenu de son Noël ; assoupi et bâillant, le coq était perché suisa poutre ; Killi et Kiiski, le museau dans les pattes, dormaient près du poêle, et le vieux matou gris de Jukola ronronnait sur les genoux de Juhani. 06010
Bottom
06010
Top
Végül aztán Timo és Simeoni feltálalták a vacsorát, a többiek pedig behozták a szobába a kévéket. Feltépték a kötelékeket, és szétteregették a szalmát a szobában; a padlóra úgy arasznyi vastagságban, a padkára azonban, aljol rendszerint estéjüket és éjszakáikat töltötték, még vastagabbra. Végre elkészült a vacsora: hét kerek kenyér, két fatál, teli párolgó medvehússal, és hatalmas kanna sör állt az asztalon. A sört maguk a testvérek főzték, pontosan követve megboldogult anyjuk előírását. Italuk azonban mégis valahogy erősebbre sikerült a szokásos paraszti sörnél. Sötétvörösen habzott a sör a csöbörben, és aki egy kannával felhajtott belőle, kellemes szédülést érzett a fejében. Asztalhoz ültek a testvérek, és élvezettel nekiláttak a kenyérnek, húsnak, a kannában habzó sörnek. Timo et Simeoni se mirent alors à préparer le souper, tandis que les autres rentraient les gerbes. Ils défirent les liens, étendirent la paille sur le plancher en une couche épaisse d’une main, plus épaisse toutefois dans la soupente où ils passaient habituellement les soirées et les nuits. — Finalement le repas fut prêt : sept pains, deux bols en chêne remplis de viande d'ours fumante et un baquet plein de bière étaient disposés sur la table. Les frères avaient eux-mêmes fabriqué leur cervoise, en appliquant fidèlement la recette de leur mère. Mais ils l’avaient faite plus forte que la bière habituelle des paysans. D’un brun foncé, elle moussait dans le baquet ; et si l’on en avait avalé un plein pot, on aurait éprouvé un peu de vertige. — Les frères sont déjà tous assis autour de la table et se régalent de viande, de pain et de bière écumante. 06011
Bottom
06011
Top
AAPO: Bőségesen került étel az asztalunkra. AAPO: Quelle abondance de mangeaille est empilée devant nous ! 06012
Bottom
06012
Top
JUHANI: Csak egyetek és igyatok, fiúk, mert most karácsony van, minden élőlénynek, embernek és állatnak karácsonya. Öntözd meg, Timo öcsém, öntözd meg sörrel Valko zabadagját ott a jászolban. Úgy ni, akár egy pintet is odaönthetsz. Ezen az estén nem fukarkodunk, hanem mindenki kapja meg, ami megilleti, a ló, a macska, a kutya éppen úgy, mint a vidám Jukola fiúk. A kakas aludjon ma békével; majd holnap megkapja a magáét. Killi és Kiiski, itt van nektek egy hatalmas darab a medve combjából, ez meg itt a tied, cicamica. Hanem előbb adjál pacsit, te dülledt szemű! így ni! Most pedig mindkét lábbal! Nézzétek csak a macskánk tudományát, és mondjátok meg, hát nem vagyok én jó tanítómester? Most már mindkét pracliját egyszerre ide tudja nyújtani, és olyankor úgy megül, olyan méltósággal, mint egy öreg bácsi. Ni, a betyár, hogy idenyújtja mindkét első lábát a tenyerembe! így ni! JUHANI: Mangeons et buvons, enfants, car c’est Noël pour nous, Noël pour tous, pour les bêtes comme pour les hommes. Timo mon frère, verse de la bière sur l’avoine du bon Valko dans sa loge. — C’est ça, verse-lui au moins un pot. Ce soir, on n’est pas chiches et tous auront leur ration, le cheval, les chiens et le chat, aussi bien que les joyeux garçons de Jukola. Le coq peut dormir en paix, il recevra sa part demain. Ici, Killi et Kiiski ! attrapez-moi ce puissant quartier de gigot d’ours, et voilà pour toi, vieux matou ; mais d’abord, donne la patte, mon petit loucheur. C’est ça ! Et maintenant, les deux pattes ! Voyez les tours que connaît notre chat, et allez dire ensuite que je n’ai pas l’étoffe d’un excellent professeur ! Il sait déjà me donner la main avec les deux pattes ensemble, et pour le faire, il s’assied comme un vieillard sérieux, il ine place ses deux pattes dans la main, ce coquin ! Voilà ! 06013
Bottom
06013
Top
AAPO: Ez aztán a móka! AAPO: Quel drôle de truc ! 06014
Bottom
06014
Top
TUOMAS: Mi mindent kell az embernek öreg napjaira megtanulnia?! TUOMAS: Ce qu'on doit apprendre encore dans ses vieux jours ! 06015
Bottom
06015
Top
JUHANI: Hanem jó időbe telt, amíg megtanulta. Azonban a Juhani fiú nem engedett előbb, míg mindkét lábával nem köszönt tanítójának. Most már úgy köszön, mint egy ember, s így tanítója is elnyerte jutalmát. Ez aztán a macska! No nesze, kapd csak be szépen ezt a darabka medvehúst. Most pedig Killi és Kiiski. Úgy, úgy! „Üsd meg a gazdát, de ne a kutyáját!” Úgy van! Én azonban azt is hozzáteszem: Üsd meg Jukola Jussit, de ne a macskáját! JUHANI: Ma foi, il a fallu du temps pour l’instruire. Mais je n’ai pas lâché mon gaillard avant qu'il sache remercier son maître avec les deux pattes. A présent, il le fait comme un homme, et je suis payé de mes peines. En voilà un chat ! Tiens ! fourre-toi ce morceau d’ours sous la dent. Et Killi et. Kiiski ! Oui, oui, « Tu peux loucher un homme, mais pas son chien », c’est exact. Mais je veux ajouter : Tu peux toucher Jussi de Jukola, mais pas ses chiens. 06016
Bottom
06016
Top
EERO: Nyújtsd csak ide azt a söröskorsót, Juhani. EERO: Passe-moi le baquet de bière, Juhani. 06017
Bottom
06017
Top
JUHANI: Tessék. Igyál, öcskös, igyál, édes atyámfia, hiszen ma karácsony van, és tele a kamra. Hát nincs jó dolgunk itten? Ugyan mit bánnánk, ha Impivaarának és környékének kivételével ízzé-j>orrá égne ez az egész világ? Úgy élünk itt, mint hal a vízben; saját földünkön állunk, és semmi gondunk-bajunk a gonosz emberekkel. Jó dolgunk van itt, annyi szent. Az erdő lett a rétünk, mezőnk, malmunk és örökös tanyánk. JUHANI: Voilà, bois, frère, créature de Dieu, bois, car c’est Noël et les vivres abondent dans le grenier. De quoi manquons-nous ici ? Que nous importerait si tout le monde sauf Impivaara et ses environs s’évanouissait en cendres et en poussière ? On vit ici comme des seigneurs, à notre guise, sans avoir à nous soucier des hommes méchants. On est bien ici. La forêt est notre prairie, notre champ, notre moulin et notre nid éternel. 06018
Bottom
06018
Top
TIMO: És a húsoskamránk! TIMO: Et notre garde-manger. 06019
Bottom
06019
Top
JUHANI: Igaz! Hej, jó dolgunk van itt! Köszönet néked, Lauri, bölcs tanácsodért, hogy kitaláltad, miképp menekedhetünk meg a világ zsivajából. Itt szabadság és béke uralkodik. Még egyszer kérdem: ugyan mit is bánnók, ha piros tűz égetné meg ezt az egész világot, de megmaradna a Jukola-birtok északi fele és benne a Jukola-ház hét gyermeke? JUHANI: C’est vrai ! on est bien ici. Merci, Lauri, de nous avoir trouvé le moyen de fuir la foire de ce monde. Ici régnent la paix et la liberté. Et je demande encore : que nous importerait si les flammes dorées brûlaient tout l’univers, pourvu seulement qu’elles épargnent le nord de Jukola et ses sept enfants ? 06020
Bottom
06020
Top
TIMO: Ha egyszer tűz emésztené meg az egész világot, bizony porrá égne a Jukola-birtok északi fele, sőt ráadásul a tanya hét gyermeke is. TIMO: Si jamais un incendie ravageait le monde entier, eh bien, le nord de Jukola disparaîtrait aussi en cendre et en poussière, et ses sept enfants par-dessus le ma relié. 06021
Bottom
06021
Top
JUHANI: Tudom azt én is. De lásd, az ember azt gondolhatja, amit akar: ha úgy tetszik, az egész világ urának vagy pedig nyomorult ganajtúró bogárnak képzelheti magát. Ha úgy tetszik, hát azt képzeli, hogy az Isten, az ördög, az angyalok s az egész emberi nem, sőt minden élő állat a földön, vízben és a levegőben, mind, mind meghaltak, hogy a föld, az ég és a pokol, mint tűzbe vetett csepű, egyszerre elhamvadt, és feneketlen sötétség lépett a helyébe, melyben semmiféle kakas nem fogja többé megkiáltani a hajnal hasadását, így röpköd ide-oda az ember gondolata, és ugyan ki vethet hálót az útjába? JUHANI: Je le sais bien; mais l’homme peut s’imaginer tout ce qu’il veut, il peut penser qu’il est soit le maître du monde entier, soit un bousier fouisseur. Vois, il peut supposer que tout est mort, Dieu, les diables, les anges et toute la race humaine, les bêtes de la terre, de la mer et de l’air, il peut s’imaginer que la terre, l’enfer et les cieux s’écroulent comme un paquet d’étoupe dans le feu et que des ténèbres les remplacent, où au grand jamais le coq au cou recourbé n’annoncera le jour du Seigneur. Ainsi s’élance la pensée de l’homme ici-bas ; et qui pourrait tendre des filets sur son chemin ? 06022
Bottom
06022
Top
TIMO: Ugyan ki érné föl ésszel e világnak csodálatos szerkezetét? Emberfia aligha, hiszen ostoba és együgyű az ember, mint a bégető birka. Legokosabb hát fogadni a napot, ahogy jő, s hagyni, hadd menjen, forduljon bár jobbra avagy balra. Valahogy csak megleszünk mindig. TIMO: Kuka käsittää tämän maailman rakennusta? Ei ihmislapsi, joka on typerä ja tyhmä kuin määkivä jäärä. Mutta parasta ottaa päivä tultuansa, sallia sen mennä mentyänsä, käyköön sitten puuhun tai mäntyyn. Täällä ollaan vaan. 06023
Bottom
06023
Top
JUHANI: Hát nincs jó dolgunk itten? Ugyan mi hiányzik? JUHANI: Mikä on meidän täällä ollaksemme? Mitä puuttuu? 06024
Bottom
06024
Top
TIMO: „Sem Isten kegyelme, sem a madár teje.” Kamránk tele jó falatokkal, kunyhónk barátságos, meleg. Most is puha szalmán hempergünk. TIMO: »Ei Jumalan armoa eikä linnunkaan piimää». Aitta on ruokaa täys ja pirttimme lämmin. Täälläkin kiiriskelemme oljilla. 06025
Bottom
06025
Top
JUHANI: Úgy hempergünk itt a zizegő szalmán, mint a malacok. Akkor fürdünk, amikor tetszik, s akkor eszünk, amikor jólesik. Hanem jól belaktunk, az már szent igaz. Áldjuk meg hát bendőnket, és szedjük le az asztalt. JUHANI: Täällä kiiriskelemme kuin mullikat kahisevilla oljilla. Kylpeä taidamme koska miellyttää, koska vaan päähämme pistää, ja syödä koska maistaa.--Mutta olemmehan jo ravitut miehet. Ei siis muuta kuin siunaamme säkkiämme ja korjaamme pöydän. 06026
Bottom
06026
Top
SIMEONI: Várjatok csak, hadd mondjak el egy rövidke asztali áldást, s hadd énekeljek egy zsoltárt a tetejébe. SIMEONI: Odottakaas siks kun olen lukenut lyhykäisen ruokaluvun ja laulanut värssyn päälle. 06027
Bottom
06027
Top
JUHANI: Hagyjuk el ez egyszer. Miért nem tetted evés előtt? Te pedig, Eero fiam, csapolj egy kis sört a hordóból. JUHANI: Se jääköön tällä kerralla. Miksi et tehnyt sitä ennen atriaa?--Käyppäs, Eero-poika, nuorimmakses laskemaan tynnöristä olutta. 06028
Bottom
06028
Top
SIMEONI: Szóval nem engeded, hogy a karácsonyest tiszteletére egy zsoltárt énekeljünk? SIMEONI: Et salli siis laulettavan virrenvärssyä joulu-illan kunnioiksi? 06029
Bottom
06029
Top
JUHANI: Nem vagyunk mi zsoltárkodók, atyámfia. Mi csak a szívünkben énekelünk és imádkozunk, s hidd el, hogy Isten színe előtt is ez a legkedvesebb áldozat. Hanem itt van ni, a söröskorsó, telve jóféle, habzópezsgő árpalével. Egészségetekre, fiúk! Igyatok hát! Hörpints csak, Tuomas, de alaposat ám! JUHANI: Eihän meistä laulajiksi, velikulta. Lauletaan ja luetaan sydämmissämme, joka onkin Jumalalle otollisin uhri.--Mutta tuossa taasen olutkiulu, kuohuva ja vahtoova kuin Kyrön koski. Tattis, poika, vaan! Saadaanpas tästä! Kimauta tuosta, veli Tuomas, ja oikein aika mekosta. 06030
Bottom
06030
Top
TUOMAS: Én bizony nem kéretem magam. TUOMAS: Enhän tuossa kauankaan huikaile. 06031
Bottom
06031
Top
JUHANI: Ez volt aztán a kortyintás! Még néhány ilyen hörpintés, és torkunk igazi kántortorokká válik: JUHANI: Niinhän mies kulauttaa. Sellaiset siemaukset saattaa kurkuistamme oikein lukkarin-kurkut. 06032
Bottom
06032
Top
Régente is vígan voltak patak partján,
kék ég alatt:
erdő adott jó tűzifát,
tiszta sört a cserge patak...
»Elettiinpä ennenkin,
Vaikk' ojan takan' oltiin;
Ojapuita poltettiin
Ja ojast' oltta juotiin».
06033
Bottom
06038
Top
Úgy bizony! Van most mindenünk: barna árpalé az italunk, fahasáb és fenyőtuskó a tüzelőnk, s ülepünk alatt lágy szalmapárna, pompás birkózóhely királyok és nagyhercegek számára is. Hanem mondanék egy szót, Tuomas. Aapo testvér azt állította egyszer, hogy a te erőd már messzi felülmúlja Juho erejét; én azonban ezt nem akarom elhinni. Nem birkóznánk egyet? Lássuk csak! Juuri niin. Mutta onhan juomanamme ohran ruskea neste, polttopuunamme halko ja tervaskanto, ja allamme on pehmeä, olkinen polstari, oiva painitanner vaikka kuninkaille ja suuriruhtinaille.--Yksi sana, Tuomas. Takasihan kerran veli Aapo sinun väkes ja voimas käyvän jo huikeasti yli Juhon, mutta sitä en juuri mielisi uskoa. Kuinkahan tuossa pyörähtelisimme? Koetetaan! 06039
Bottom
06039
Top
SIMEONI: Maradjatok nyugton, és legalább holnapig kíméljétek meg ezt a selymes szalmát. SIMEONI: Alallamme! ja armahtakaat noita kiiltäviä olkia edes huomispäivään. 06040
Bottom
06040
Top
JUHANI: Ej, most a legvidámabb a hangulat: „Előestéjén legszebb az ünnep”, és alommá válik úgyis a szalma. No, Tuomas, volna-e kedved? JUHANI: Nythän ilo parhaimmallansa, »aatosta juhla korkein»; ja pahnoiksihan on olkien mentävä.--Miellyttääkö Tuomasta? 06041
Bottom
06041
Top
TUOMAS: Hát megpróbálhatjuk. TUOMAS: Käyhän tuota koettaa. 06042
Bottom
06042
Top
JUHANI: Keresztfogás! JUHANI: Ristipainia! 06043
Bottom
06043
Top
TUOMAS: Legyen! TUOMAS: Olkoon menneeksi! 06044
Bottom
06044
Top
JUHANI: Birokra, birokra! JUHANI: Isketäänpäs, isketäänpäs! 06045
Bottom
06045
Top
a apó Várj csak, várj, fiú! Hadd vegyen Tuomas is egy jó fogást a nadrágszíjadon! AAPO: Varro, poika! Saakoon Tuomaskin lujan kahmauksen housusi kaulureista. 06046
Bottom
06046
Top
JUHANI: Vegyen csak, vegyen! JUHANI: Hän saakoon, hän saakoon! 06047
Bottom
06047
Top
EERO: Mért vicsorogsz, Juho, és miért forgatod a szemed, mint bika a vágóhídon? Jaj, édes testvér, vigyázz, nehogy szégyent valljál! EERO: Juho, miksi irvistät ja väännät silmiäs kuin härkä penkissä? Voi veljeäni! Mutta katso, ettet itseäsi häväise nyt. 06048
Bottom
06048
Top
AAPO: Készen! Kié legyen az első dobás? AAPO: Kaikki hyvin. Kenen on ensimmäinen heitto? 06049
Bottom
06049
Top
JUHANI: Legyen Tuomasé. JUHANI: Olkoon se Tuomaan. 06050
Bottom
06050
Top
TUOMAS: Legyen a legöregebb testvéré. TUOMAS: Olkoon se vanhimman veljen. 06051
Bottom
06051
Top
JUHANI: Vigyázz hát, hogy állva maradj! JUHANI: Seiso sitten kannallas. 06052
Bottom
06052
Top
TUOMAS: Igyekszem, igyekszem. TUOMAS: Tahdon koettaa. 06053
Bottom
06053
Top
JUHANI: Állsz-e még? Állsz-e? JUHANI: Seisotko, seisotko? 06054
Bottom
06054
Top
TUOMAS: Igyekszem, igyekszem. TUOMAS: Tahdon koettaa. 06055
Bottom
06055
Top
AAPO: Juhhé, fiúk! Csak rajta, rajta! Úgy küzdőtök, mint a hit vitézei. Juhani úgy küszködik, úgy birkózik, mint maga Izrael, Tuomas pedig „úgy áll, mint a bálvány”. AAPO: Heleijaa, pojat! Sillä lailla, juuri niin! Taistelettepa kuin uskon sankarit. Juho kimpustaa ja vääntää kuin Israeli itse ja »Tuomas seisoo niinkuin tammi». 06056
Bottom
06056
Top
EERO: Hanem nézd Juhani száját, és borzadj! Ah! Akár acélrudat is dughatnék a fogai közé - reccs! -, máris két darabban volna. Szörnyű, szörnyű! EERO: »Koska saarnaa Aaprahammi». Mutta katso Juhon suuta ja kauhistu. Ah! pistäisin nyt vaikka teräspuikon hänen hampaittensa väliin--roiskis! ja olispa se kohta kahtena kappaleena. Kauhistunpa, kauhistunpa! 06057
Bottom
06057
Top
AAPO: Férfihoz méltó viadal csupán. Hanem emelked-nek-süllyednek alattunk a padlógerendák! AAPO: Miesten otteloa vaan. Nousee ja vaipuuhan allamme palkit. 06058
Bottom
06058
Top
EERO: Mint az orgona billentyűi. Tuomas patái iromba vaseke módjára szántják a padlót. EERO: Kuin urkujen polkimet; ja Tuomaan töppöset kyntää laattiata kuin järeät metsä-sahrat. 06059
Bottom
06059
Top
AAPO: Hát nem éppen kesztyűs kézzel simogatják egymást. A manóba! Ha ez a birkózás ott künn, a hegyen, menne végbe, sarokvasuk bizony szikrát csiholna a sziklából. AAPO: Ei siinä juuri sivelläkkään maitosormilla. Peijakas! olis tämä pinnistys tuolla vuorella, niin iskisivätpä korkkoraudat säkeniä kalliosta. 06060
Bottom
06060
Top
EERO: Aranyos csillagok röpködnének az erdő felé, és szilaj futótűz támadna belőle. Hanem Tuomas még mindig talpon! EERO: Oikein kultaisia tähtiä lentelis metsään, ja nousispa tuosta iloinen kulovalkia.--Mutta aina seisoo Tuomas. 06061
Bottom
06061
Top
TUOMAS: No, eleget rángattál-e már? TUOMAS: Oletko jo nytkinyt tarpeekses? 06062
Bottom
06062
Top
JUHANI: Most rajtad a sor. JUHANI: Heitäs sinä. 06063
Bottom
06063
Top
TUOMAS: Majd megpróbálom! No, nézd csak, így forog a padló! TUOMAS: Tahdon koettaa. Mutta katso nyt, niin laattia pyörii. 06064
Bottom
06064
Top
EERO: Vigyázz, Juho, vigyázz! EERO: Muista, muista, Juho!-- 06065
Bottom
06065
Top
AAPO: Ez volt aztán a dobás! AAPO: Se oli heitto. 06066
Bottom
06066
Top
EERO: Ez aztán puffant, „mint a Haamas bunkója” -lecsapott, mint a kénköves mennykő. EERO: Se oli jumaus kuin »Haamaan halkonuijasta» kuin isku »taivaan tulivasarasta». 06067
Bottom
06067
Top
TIMO: Jussi elterült, mint a zaboszsák. TIMO: Ja tuossa makaa Juhani kuin mallassäkki. 06068
Bottom
06068
Top
EERO: Jaj, te szegény Jussi gyerek! EERO: Voi »Poika-Jussia»! 06069
Bottom
06069
Top
TIMO: így nevezte magát kicsi korában is. TIMO: Niin kutsui hän itseänsä pikku-poikana. 06070
Bottom
06070
Top
AAPO: De tudni kell azt is, hogyan szabad odavágni valakit. Ne feledd, Tuomas, az ember teste nem vasból, hanem csak húsból és csontból van. AAPO: Pitää kuitenkin tietämän kuinka miestä heittää. Muista, Tuomas: eihän ole ihmisen ruumis raudasta, vaan lihasta ja luusta. 06071
Bottom
06071
Top
[TIMO: Niin, vaikka hän housujakin kantaa. >missing] TIMO: Niin, vaikka hän housujakin kantaa. 06072
Bottom
06072
Top
TUOMAS: Megsebesültél? TUOMAS: Turmelinko sinua? 06073
Bottom
06073
Top
JUHANI: Törődj csak magaddal! JUHANI: Katso itses. 06074
Bottom
06074
Top
TUOMAS: Kelj fel hát! TUOMAS: Nouse ylös. 06075
Bottom
06075
Top
JUHANI: Fel is kelek, ne félj, és megmutatom neked, ki a legény a bothúzásban. Ezzel a játékkal mérik igazán az ember erejét. JUHANI: Nousen kyllä ja näytän sinulle miesvoiman käsikapulassa. Siinä leikissä voimat punnitaan. 06076
Bottom
06076
Top
TUOMAS: Hozd csak ide, Eero, azt a piszkavasat a sarokból. Rajta hát, Juhani! TUOMAS: Tuoppas, Eero, haara tuolta nurkasta.--Kas tässä, Juhani. 06077
Bottom
06077
Top
JUHANI: Itt vagyok. Talpat talphoz szépen, és aztán markold meg jól azt a piszkavasat! JUHANI: Tässä olen. Ja nyt takatassu vasten takatassua ja ympäri haarua kynnet! 06078
Bottom
06078
Top
AAPO: Amikor kurjantok, akkor húzzatok, de rángatás nélkül, halljátok-e! A piszkavasat meg pontosan a lábujjak fölé, de egy ujjnyival sem jobbra avagy balra. No, rajta, fiúk! AAPO: Ja koska luihkaan, silloin vetäkäät, mutta ilman yhtään tempausta. Haara varpaitten kohdalle, juuri varpaitten kohdalle, ei tuumaa kummallekaan puolelle.--Nyt, pojat! 06079
Bottom
06079
Top
TIMO: Juhani fölemelkedik, hogy csak úgy lendül! TIMO: Juho nousee ylös että kääkähtää vaan. 06080
Bottom
06080
Top
AAPO: Nem segít itt már az égiek kegyelme sem! AAPO: Eihän siinä armotkaan auta. 06081
Bottom
06081
Top
JUHANI: Eredj, Timo, csapolj egy kis sört. JUHANI: Mene laskemaan olutta, Timo. 06082
Bottom
06082
Top
TIMO: Sántítasz, testvér! TIMO: Onnuthan, veli. 06083
Bottom
06083
Top
JUHANI: Sört csapolni, te átkozott fickó! Hallod-e? Rögtön nyakon váglak! JUHANI: Olutta laskemaan, sinä riivatun nallikka! Kuulitko? Vai tahdotko korvilles? 06084
Bottom
06084
Top
TUOMAS: Megütöttem a bokádat? TUOMAS: Vioitinko jalkas? 06085
Bottom
06085
Top
JUHANI: Mi közöd hozzá? Ügyelj a saját patádra! Mit bánom én, ha a patkó leesett a csizmámról? Mint a répaszelet, leesett birkózás közben. Hanem vigyázz magadra! Úgy látszik, birkózásban és bothúzásban legyőztél; hanem gyere, verekedjünk. JUHANI: Mitä huolit siitä? Katso oma käpäläs. Mitä koskee se minuun, jos korkkoni heltikin saappaastani? Heltihän se painissa kuin nauriin liuska. Mutta katso itses, sinä. Näkyy, että voitat minun painissa ja käsikapulassa; mutta tules tappelemaan. 06086
Bottom
06086
Top
AAPO: A verekedés most nem tartozik ide. AAPO: Tappelus ei kuulu asiaan nyt. 06087
Bottom
06087
Top
JUHANI: Dehogynem, ha akarjuk. JUHANI: Kyllä, jos vaan tahdomme. 06088
Bottom
06088
Top
TUOMAS: Én nem akarok. TUOMAS: Minä en tahdo. 06089
Bottom
06089
Top
JUHANI: Mert nem mersz. JUHANI: Et uskalla. 06090
Bottom
06090
Top
AAPO: A birkózás csak játék. AAPO: Tiedä paini leikiksi. 06091
Bottom
06091
Top
SIMEONI: De ebből a játékból gyakran verekedés és ember halál is születik. SIMEONI: Minä tiedän sen leikiksi, josta syntyy usein tappelus ja murha. 06092
Bottom
06092
Top
JUHANI: Legyen hát Tuomasé a győzelem. Hanem rajta kívül senki más nem győzi le Juhanit. Ezt fogadom, s ha kell, be is bizonyítom a kompánia minden egyes tagján. Egy jó fogást, Aapo! Tart-e a nadrágszíjad, tart-e? JUHANI: Tuomas voittakoon, mutta ei notkista Juhania tässä kukaan muu. Sen vannon ja näytän miehestä mieheen yli kaiken komppanian.--Yksi nappaus, Aapo! Pitääkös kaulukses? Pitääkös? 06093
Bottom
06093
Top
AAPO: Már megint ok nélkül heveskedsz! Csak lassan, lassan! Birkózzunk annak rendje és módja szerint! AAPO: Hurjapää ilman pienintäkään syytä! Malta, malta, ja painikaamme kunnon tavalla. 06094
Bottom
06094
Top
JUHANI: Mennydörgés mennykő! JUHANI: Kirkas leimaus! 06095
Bottom
06095
Top
AAPO: Csak lassan a testtel, azt mondom! No most, most dobhatsz. AAPO: Malta, sanon minä.--Kas niin, nyt heitä. 06096
Bottom
06096
Top
EERO: Juhani sántán is emberül járja a polkát! EERO: Juho tanssii polskaa niinkuin poika, vaikka ontuenkin. 06097
Bottom
06097
Top
JUHANI: Ehhez mit szólsz, Aapo testvér? JUHANI: Mitä lausut nyt, veli Aapo? 06098
Bottom
06098
Top
AAPO: Azt, hogy alattad fekszem. AAPO: Että makaan sun allas. 06099
Bottom
06099
Top
JUHANI: Most rajtad a sor, Simeoni! JUHANI: Astuppas numeroon, Simeoni. 06100
Bottom
06100
Top
SIMEONI: Még ezer tallérért sem vétenék a szent ünnep ellen! SIMEONI: En tuhannen riksin edestä rikkomaan korkeata juhlaa. 06101
Bottom
06101
Top
JUHANI: Tisztelet, becsület karácsony estjének! Azonban egy kis ártatlan birkózás még nem sérti meg az ünnepet. Hiszen vidám lélekkel és tiszta szívvel tesz-szük! Csak egy próbát, Simeoni! JUHANI: Kunnioitettu olkoon joulu-juhla! Eihän sitä viattomassa painissa rikota, jossa mielemme on iloinen ja sydämemme puhdas. Yksi koetus, Simeoni! 06102
Bottom
06102
Top
SIMEONI: Miért bosszantasz? SIMEONI: Miksi kiusaat minua? 06103
Bottom
06103
Top
JUHANI: Csak egy roppanást! JUHANI: Yksi rynnistys! 06104
Bottom
06104
Top
SIMEONI: Te sátánfajzat! SIMEONI: Sinä saatana! 06105
Bottom
06105
Top
AAPO: Hagyd békén, Juhani! AAPO: Rauhaa hänelle, Juhani, rauhaa! 06106
Bottom
06106
Top
JUHANI: Mégiscsak meg kellene próbálnunk! Nézd, csak egyetlen fogást a derekadra! JUHANI: Sopiihan meidän koettaa. Kas niin, yksi ainoa kiekaus kauluksesta! 06107
Bottom
06107
Top
SIMEONI: Eredj a pokolba, gonosz lélek! Beismerem, hogy erősebb vagy. SIMEONI: Mene helvettiin, häijy henki! Minä myönnän, että voitat. 06108
Bottom
06108
Top
TUOMAS: Csak akkor hiszem, ha látom. Nem gondolnám, hogy Simeoni izmai borjúhúsból lennének. TUOMAS: Sen uskon vasta koska näen. En luule Simeoninkaan jänteitä juuri vasikanlihaksi. 06109
Bottom
06109
Top
JUHANI: Épp azért jöjjön hát egy kis birokra! Akkor majd kiderül, borjúhús-e vagy szíjas, fekete medvehús. JUHANI: Sentähden tulkoon hän koettamaan. Siinähän nähdään, ovatko vasikkaa vai mustaa, saartuvallista karhua. 06110
Bottom
06110
Top
AAPO: Hagyd őt békén, s lépjen elő inkább másik bajnok, akinek több kedve van a birokra. Timo testvér, te mindig legény voltál a gáton! AAPO: Olkoon hän oloillansa ja astukoon esiin toinen uros, mieluisampi rinnustukseen. Veli Timo, aina uljas mies! 06111
Bottom
06111
Top
JUHANI: No, akarsz-e? JUHANI: Haluttaisko? 06112
Bottom
06112
Top
AAPO: Ne hagyd magad, Timo! Te sohasem voltál anyámasszony katonája! AAPO: Päin tuuleen, Timo! Ethän ole koskaan nurru-poika. 06113
Bottom
06113
Top
TUOMAS: De nem ám, hanem mindig derék legény, mint aki úr a maga házában! Sohasem fogom elfeledni azt a mesteri ütést, amit Timo annál a toukolai verekedésnél adott. Észre sem vette, és alapos koppintást kapott a kobakjára. Ő azonban, mintha mi sem történt volna, nagy komolyan megfordult, kicsavarta a karót ellenfele kezéből, s aztán ráhúzott vele annak a koponyájára - reccs, eltörött a karó! Kettétört a karó, hogy csak úgy reccsent, a legény meg mint az üres zsák lerogyott, hogy csak úgy puffant. így tett bizony Jukola Timo, s én úgy sejtem, van még benne most is férfias kurázsi. TUOMAS: Ei koskaan, vaan aina reipas, aina niinkuin omassa talossansa. Enhän unohda tempausta, jonka hän teki tuossa ainoisessa melakassa Toukolaisten kanssa. Saipa hän ensin huomaamatta nupillensa aika nassauksen, mutta, siitä suuriakaan huolimatta, kääntyi hän vakaasti ympäri, sieppasi seipään miehensä kourasta ja nytpä iski hän takaisin vasten pääkuorta--ja seiväs poikki. Seiväs poikki että sälähti, ja alas maahan lotkahti mies kuin tyhjä säkki. Niin teki Jukolan Timo. Ja minä tiedän, että löytyy hänessä miehen-vastusta vieläkin. 06114
Bottom
06114
Top
TIMO: Gyere hát, fiú! TIMO: Tuleppas, poika. 06115
Bottom
06115
Top
JUHANI: No, csak ezt akartam. Hanem várj, hogy én is jó fogást vegyek rajtad. Nos, készen lennék. JUHANI: Sitähän juuri mielin. Mutta annas kun kieppaisen pielistäsi kiinni minä myös. Nyt olen valmis. 06116
Bottom
06116
Top
AAPO: Kezdje hát Timo. AAPO: Ensimmäinen olkoon Timon. 06117
Bottom
06117
Top
JUHANI: Jól van, kezdje ő. Legalább kifújom magam. JUHANI: Olkoon niin. Ehdinpä vähän puuskuttamaan. 06118
Bottom
06118
Top
TIMO: No nesze! TIMO: Kas tuossa! 06119
Bottom
06119
Top
JUHANI: Ez semmi, öcskös. JUHANI: Ei, poikaseni! 06120
Bottom
06120
Top
TUOMAS: Pompás rándítás volt, Timo, te derék Timo! Hanem talán tudsz jobbat is? TUOMAS: Jotenkin tuima tempaus, Timo, sinä urhoollinen Timo! Mutta onkos varaa parantaa? 06121
Bottom
06121
Top
JUHANI: Nem megy az olyan könnyen. JUHANI: Ei tästä näin vaan mennä. 06122
Bottom
06122
Top
TUOMAS: Talán tudsz jobbat is, Timo? TUOMAS: Timo, onkos varaa parantaa? 06123
Bottom
06123
Top
TIMO: Ha kell, hát tudok. No, mit szólsz ehhez? TIMO: Pitäis olla.--Mitä tämä sanoo? 06124
Bottom
06124
Top
JUHANI: „Nem megy az olyan könnyen”, mondta az egyszeri koldus. JUHANI: »Ei tästä näin vaan mennä, sanoi Hyvänmäen kerjäläinen.» 06125
Bottom
06125
Top
AAPO: No még egyszer, Timo! AAPO: Kerran vielä, Timo. 06126
Bottom
06126
Top
TUOMAS: Talán tudsz jobbat is. TUOMAS: Onkos varaa parantaa? 06127
Bottom
06127
Top
TIMO: Ha kell, hát tudok. No és ez? TIMO: Pitäis olla.--Entäs tämä? 06128
Bottom
06128
Top
JUHANI: „Nem megy az olyan könnyen”, mondta az egyszeri koldus. JUHANI: »Ei tästä näin vaan mennä, sanoi Hyvänmäen kerjäläinen.» 06129
Bottom
06129
Top
TUOMAS: De ez a lökés, ez nem volt kismiska! TUOMAS: Mutta se oli nykäys, joka tuntui. 06130
Bottom
06130
Top
EERO: Semmi, semmi, csak épp egy kicsit, egész kicsit remegett meg a Juhani hangja. EERO: Ei vaaraa, ainoastaan hieman ja juuri viattomasti tärähti Juhanin ääni. 06131
Bottom
06131
Top
JUHANI: Még mindig talpon vagyok. JUHANI: Pystyssä seison. 06132
Bottom
06132
Top
TUOMAS: No még egyszer, Timo! TUOMAS: Kerran vielä, Timo. 06133
Bottom
06133
Top
TIMO: Megpróbáljuk, megpróbáljuk! TIMO: Koetetaan, koetetaan. 06134
Bottom
06134
Top
JUHANI: Állj! Leesik a nadrágom! JUHANI: »Ventta-holl!» Housuni putoo! 06135
Bottom
06135
Top
TIMO: „No de most!”, mondta Kaitaranta. TIMO: »Mutta nyt, sanoi Kaitaranta». 06136
Bottom
06136
Top
JUHANI: Leesik a nadrágom, hallod-e? JUHANI: Housuni putoo! Kuuletko sinä? 06137
Bottom
06137
Top
TIMO: így ni, testvér! TIMO: Kas noin, veljeni! 06138
Bottom
06138
Top
AAPO: Hát már megint ott hever Juhani, és csókolja a földet? AAPO: Tuossako makaa Juhani taas, suudellen permantoa? 06139
Bottom
06139
Top
EERO: És fúj, mint a bika. De sebaj, „legalább kifújja magát”. EERO: Ja puhaltaen niinkuin sonni-härkä. Mutta hyvä että »ehtii hän vähän puuskuttamaan». 06140
Bottom
06140
Top
TIMO: Úgy fekszik alattam a fiú, mint az ázott bocskor. TIMO: Allani makaa poika kuin märkä tallukka vaan. 06141
Bottom
06141
Top
TUOMAS: Hanem a nadrágja csúnya tréfát űzött vele. TUOMAS: Mutta housunsa tekivät hänelle teposet. 06142
Bottom
06142
Top
AAPO: Az igazság nevében ki kell jelentenem, hogy Juhani nadrágja ez egyszer ura ellen lázadt, és Timo szövetségesévé szegődött. AAPO: Olkoon se sanottu totuuden nimessä. Juhanin omat housut olivat tässä herraansa vastaan ja rupesivat liittolaisiksi Timolle. 06143
Bottom
06143
Top
EERO: Ez az igazság. Ezért hát le a nadrágokkal, és kezdődjön újból a játék. EERO: Niin on asia. Sentähden kaikki housut pois ja uudistukoon leikki. 06144
Bottom
06144
Top
SIMEONI: Fogd be a szád, te veréb, mert bizony képen törüllek. Hát nem volt elég ebből a pokoli játékból? SIMEONI: Pidä nyt kitas, sinä rääkkä! Annanpa muutoin vasten nokkaas. Eikö ole sinulle jo kylliksi tätä helvetin leikkiä? 06145
Bottom
06145
Top
EERO: Változzon hát mennyei játékká. Vessetek le inget, nadrágot, és birkózzatok, mint két angyal a paradicsom mezein. EERO: No muuttukoon se taivaan leikiksi. Housut ja paidat pois, ja painikaat kuin kaksi enkeliä Paratiisin pelloilla. 06146
Bottom
06146
Top
TUOMAS: Ugyan, Timo, miért ülsz még mindig Juhani nyakán? TUOMAS: Miksi istut hänen niskoillansa, Timo? 06147
Bottom
06147
Top
TIMO: Ha lenne egy botom, úgy végigvemék az ülepén, hogy csattogna. TIMO: Olis nyt halko, niin panis niin pitkin pakaroja että pläikkyis. 06148
Bottom
06148
Top
AAPO: Ugyan miért? Hiszen ez birkózás, nem pedig verekedés. AAPO: Miksi niin? Tämä on painia, vaan ei tappelusta. 06149
Bottom
06149
Top
EERO: Timo talán megharagudott? EERO: Onko Timo suutuksissaan? 06150
Bottom
06150
Top
TIMO: Dehogy, dehogy; csak épp azt mondom: ha lenne egy botom vagy jóféle fütykösöm, úgy elverném az ülepét, hogy csattogna. TIMO: Ei suinkaan, ei suinkaan, mutta sanonpa: olis nyt halko tai ympyriäinen tela, niin panis niin pitkin pakaroja, että pläikkyis. 06151
Bottom
06151
Top
TUOMAS: Ereszd már föl! TUOMAS: Laske hän ylös. 06152
Bottom
06152
Top
TIMO: Kelj föl, Isten teremtménye! TIMO: Nouse, Jumalan luoma. 06153
Bottom
06153
Top
JUHANI: Föl is kelek, és tudd meg, hogy felkötve a nadrágom, rajtad lesz a sor, hogy földre terülj, de másképp ám, mint én az imént. Mert én, szegény fiú, csupán balesetem áldozata lettem, amit te csibész, te pimasz, rögtön nagy ügyesen kihasználtál. JUHANI: Minä nousen, ja tiedä, saatuani housut kiinni taas, on vuoro sinun taas painua alas, ja toisin kuin äsken minä. Minähän, poloinen poika, kämärryin alles onnettomuuden kautta, jonka sinä niin vikkelästi käytit hyödyksesi, hunsvotti, saapasvedin! 06154
Bottom
06154
Top
AAPO: Ne mérgelődj! Jól tudom, hogy Timo alig vette észre nadrágod baját, mielőtt földre dobott volna. A szegény gyerek csupán a birkózás hevében cselekedett. AAPO: Vihastuminen kauas! Minä tiedän että hän tuskin huomasi housuvahinkoas, ennen kuin heitto oli tehty. Sen teki hän tiimmellyksen kuumuudessa, poika-parka. 06155
Bottom
06155
Top
JUHANI: Észrevette ő azt bizony, a pimasz! De ti mind a nyakamra jösztök, mint a varjak. Még hogy nem vette észre! Hát nem kiáltottam harsányan, mint a sil-bak: „Állj, leesik a nadrágom!”? O azonban mit sem törődött vele, hanem csak rángatott foggal-köröm-mel, mint a macska. Hanem várj csak! Majd megtanítalak én kihasználni mások ráncos bugyogóját! Majd megtanítalak! JUHANI: Sen hän kyllä tiesi, se mullisaukko. Mutta olettepa kaikki niinkuin korpit niskoillani. Vai ei hän tiennyt. Enkö huutanut kuin rajamies huikealla äänellä: ventta-holl, housut putoo? Mutta hän ei siitä huolinut, vaan tempaili kynsineen ja hampaineen kuin kissa. Mutta istu ja pala! Kyllä sinun opetan tästedes käyttelemään onneksesi toisen sylttyhousuja, kyllä sinun opetan. 06156
Bottom
06156
Top
TIMO: Én, szegény gyerek, csak a birkózás hevében cse lekedtem. TIMO: Sen tein minä tiimmellyksen kuumuudessa, poika-parka. 06157
Bottom
06157
Top
JUHANI: Majd megtanítalak, csak kössem föl a nadrágom, és húzzam meg jól a nadrágszíjam. JUHANI: Minä sinun opetan, saatuani housut ylös ja nälkävyön kiinni kuin nalkitun vanteen. 06158
Bottom
06158
Top
TIMO: Fütyülök az egész birkózásra! Ha egyszer nyertem, hát akkor nyertem, s ezen nincs több motyogni-való. Ugyan mi köze ehhez a nadrágnak? A bírókban az ember birkózik, nem pedig a nadrágja, kapcája vagy épp a harisnyája. TIMO: Minä annan palttua koko painille; koska kerran voitin, niin voitin, eihän siinä mitään muuta mutinata. Mitä kuuluu housut tänne? Painissa painii mies, vaan ei housut ja säärykset tai muut lumisukat. 06159
Bottom
06159
Top
JUHANI: Derékra a kezet, és mellet mell ellen! Csapjon beléd a mennykő! . JUHANI: Kourat kaulukseen taas ja rinta vasten rintaa! Istu ja pala! 06160
Bottom
06160
Top
TIMO: Kiálljak veled erre a gyermekes mérkőzésre? TIMO: Menenkö ma hänen kanssansa tuohon lapsekkaasen työhön? 06161
Bottom
06161
Top
EERO: Ugyan mit kérdezed? Menj csak, atyámfia, menj csak, míg szépszerével teheted. EERO: Mitä hän kysyy vielä. Mene, Jumalan luoma, mene koska pääset. 06162
Bottom
06162
Top
SIMEONI: Ne menj, dehogy menj, azt tanácsolom! SIMEONI: Älä mene, sanon minä. 06163
Bottom
06163
Top
EERO: Ne menj, ha félsz és reszketsz. EERO: Älä mene, jos pelkäät ja vapiset. 06164
Bottom
06164
Top
JUHANI: Most sem félelem, sem reszketés nem használ, hanem ki kell állnia új mérkőzésre, mégpedig ebben a szent minutumban! JUHANI: Nyt ei auta pelko eikä vapistus, vaan täytyy hänen käydä uuteen kilvoitukseen ja juuri tällä Jumalan hetkellä. 06165
Bottom
06165
Top
EERO: Könyörülj rajta, Juhani, könyörülj! EERO: Armahda häntä, Juhani, armahda! 06166
Bottom
06166
Top
TIMO: Ugyan miért, Eero, ugyan miért? Álljunk hát ki még egy roppanásra, egyre vagy kettőre. Rajta hát! TIMO: Minkätähden? Eero, minkätähden? Olkoon menneeksi yksi pinnistys vielä, yksi tai kaksi. Tersii vaan! 06167
Bottom
06167
Top
JUHANI: No nesze, fiú! JUHANI: Tässä, poika! 06168
Bottom
06168
Top
TUOMAS: Csak szelíden, Juho! TUOMAS: Koreasti, Juho! 06169
Bottom
06169
Top
AAPO: Szelídebben! Két éhes vércse marakodik így! AAPO: Koreasti! Noinhan tappelee kaksi nälkäistä haukkaa. 06170
Bottom
06170
Top
SIMEONI: Verekedés, tiszta verekedés! SIMEONI: Tappelua, sulaa tappelua! 06171
Bottom
06171
Top
AAPO: Tisztességgel, Juhani! AAPO: Järkevästi, Juhani! 06172
Bottom
06172
Top
SIMEONI: Ó, ti szörnyetegek! Ó, ti szörnyetegek! SIMEONI: Voi teitä hirmuja, voi teitä hirmuja! 06173
Bottom
06173
Top
EERO: Össze ne morzsold a testvéredet! EERO: Älähän veljeäsi runno! 06174
Bottom
06174
Top
SIMEONI: Aha, most már Eero is sápadozik. No, itt a hal, amire horgásztál. SIMEONI: Aha, aha! johan kelmenee Eerokin. Siinä ovat kalas, joita onkeilit. 06175
Bottom
06175
Top
TUOMAS: Juhani! TUOMAS: Juhani! 06176
Bottom
06176
Top
SIMEONI: Hisz összedűl a ház, ti vadak, ti ördögök! SIMEONI: Hajoohan jo pirttikin, te pedot ja perkeleet! 06177
Bottom
06177
Top
JUHANI: „Votti, fiú”, mondta az orosz. No, miért heversz ott a földön, és miért pislogsz a mennyezetre? JUHANI: »Votti, poika, sanoi Ryssä!» No miksi makaat siinä, ja killistelet ylös kattoon? 06178
Bottom
06178
Top
TIMO: Ez egyszer még legyőztél, de múljon el még egy kis idő: te megöregszel, összetöpörödsz, én azonban megnövök és megerősödöm. TIMO: Sinä voitat minun nyt, mutta annappas ajan vähän muokata vielä: sinä vanhenet ja kasvat pikkuiseksi, mutta minä vartun ja voimistun. 06179
Bottom
06179
Top
JUHANI: Egyszer romba dől és elmúlik ez a nyomorult világ is, hát még a szegény bűnös ember. Az idő mindnyájunkat egyenlővé tesz, édes testvér. Hanem kelj fel, tölts magadba egy korsó sört, és aztán valld be, hogy néhány lattal mégis kevesebb erő van benned, mint bennem. , „ JUHANI: Kerran ransistuu ja loppuu tämä maailmakin, saati syntinen ihmis-parka. Aika tasii meitä kaikkia, veljeni. Mutta nouse ylös ja kulauta naamaas siemaus olutta ja tunnusta että on sinussa pari luotia vähemmin voimaa kuin minussa. 06180
Bottom
06180
Top
TIMO: Ez igaz. Ott hasaltam tehetetlenül alattad, te meg úgy ültél rajtam, mint egy bozontos medve. TIMO: Se nähtiin. Tuossahan makasin rähmäkkäänä allas ja sinä päälläni kuin röyheä karhu. 06181
Bottom
06181
Top
JUHANI: „Igyál, jó barátom, tőled nem sajnálom!” így hát erő dolgában én lennék a második a Jukola-had-ban. Igaz, Lauri meg Eero nem próbálkoztak, de tudják meg, hogy fényes nappal is csillagokat látnának, ha kiállnának velem. Simeoni pedig maga is beismerte, hogy gyöngébb nálam. Azonban egyik Jukola fiú sem dibdáb ember, ezt állítom. Jöjjön ide akár ötven toukolai legény, ököl ököl ellen. Én öt akót is elviszek a vállamon, Tuomas pedig még annál is többet; öt akót is bizony, ha felsegítik a hátamra. JUHANI: »Saappas tästä, Saparamatti, Kiikka-Heikin kannusta!»--Olen siis Jukolan laumassa toinen mies mitä voimaan kosee. Lauri ja Eero ovat tosin koettamatta vielä, mutta he tietäkööt että mesiäisiä he kuultelisivat koetuksessa; ja Simeoni on itsensä tunnustanut heikommaksi minua. Mutta pikkusormen mies ei ole Jukolan veljeksistä yksikään, sen takaan minä. Tulkoon tänne vaikka viisikymmentä Toukolaista, nyrkki vasten nyrkkiä. Viisi tynnöriähän minä niskallani kannan, ja Tuomas vähän enemmin; viisi tynnyriä, kun toinen vaan painon selkääni pinoo. 06182
Bottom
06182
Top
TUOMAS: Hanem mulatságos lenne látni, hogyan birkózik Lauri és Eero. TUOMAS: Mutta mielisinpä nähdä Laurin ja Eeron lyövän painia oikein tiukasti. 06183
Bottom
06183
Top
AAPO: Ez valóban látványosság lenne. Az egyik komoly és csöndes, mintha kettőt se tudna számlálni, a másik kicsi, mint az öklöm, de fürge és éles, akár a villám. Csak rajta! És máris ott birkózik a menyét a nyúllal. Nem gyávaság dolgában hasonlítalak a nyúlhoz, erre semmi okom. De még a mozgásod miatt sem, hiszen Lauri úgy lépked, mint Könni kovács kapása, akinek lábát és kapáját a hasába rejtett fürge óramű mozgatta. Hanem mégis, ez a mérkőzés olyan lenne, mintha egy menyét meg egy izmos kan nyúl viaskodna. AAPO: Totisesti jotain nähtävää. Toinen vakava ja tyyni kuin talven suoja, toinen pikkuinen kuin keri, mutta niinkuin leimaus vilkas ja terävä. Päin tuuleen, ja siinäpä ottelevat kärppä ja koiras-jänis. En vertaa sinua jänikseen arkuudesta, siihen ei ole syytä, en liikuntoskaan tähden, sillä Lauri astelee kuin seppä Könnin kuokkamies,--jonka jalkoja ja kuokkaa käytteli sukkela kellovärkki mahassa--mutta näyttäispä mielestäni ottelo kuin kärpän ja uhkean koiras-jäniksen paini. 06184
Bottom
06184
Top
JUHANI: Csapjatok össze, fiúk! Egy jó keresztfogást! JUHANI: Yksi rinnustus, pojat, yksi rinnustus tai ristipaini! 06185
Bottom
06185
Top
LAURI: Ugyan hogy is lehetne birkózni Eeróval? Hiszen nem kapnék rajta egyetlen rendes fogást sem, mert ő mindig ott ficánkol az ember lába között, mint a macska. Úgy csipkedi, csavargatja az ember lágyé-kát, hogy alig bír szusszanni tőle. így tett akkor is, amikor a múlt ősszel az Aaro-réten birkóztunk. És hogy ki győzött, ki került alul, azt a bölcs Salamon sem tudta volna eldönteni. Ugyan minek kezdenék ki vele? LAURI: Mitä tiimellyksestä Eeron kanssa? Hänestä et saa kunnon nappausta koskaan, vaan tuolla hän teiskaa haaroissa kuin kissa, kynsii ja likistelee toisen ohimia sen riivatun tavalla, että tuskin voit vetää hengen pihausta rintaas. Niinpä hän teki koska menneenä syksynä painiskelimme Aroniitulla. Ja kuka siinä voitti, kuka alle meni, sitä »ei ymmärtänyt Iivarikaan». Mitäs minä hänen kanssansa enään menisin? 06186
Bottom
06186
Top
EERO: Egy hajszállal sem voltam erősebb nálad. Elhiheted, ha akarod. EERO: En ollut vahvempi sinua hiuskarvankaan vertaa. Usko jos tahdot. 06187
Bottom
06187
Top
LAURI: Hiszem is, mert tudom, hogy gyöngébb voltál. LAURI: Sen uskon, koska tiedän sinun heikommaksi. 06188
Bottom
06188
Top
JUHANI: Bizonyítsátok be becsületes birkózással! JUHANI: Sen näyttäköön rehellinen paini. 06189
Bottom
06189
Top
LAURI: Ugyan minek állnék ki vele? LAURI: Mitäs minä hänen kanssansa enään menisin? 06190
Bottom
06190
Top
SIMEONI: Menjünk már aludni, ti fékeveszettek! SIMEONI: Pankaamme jo ma'ata, te villityt. 06191
Bottom
06191
Top
JUHANI: Éjszaka van sok, de karácsony csak egyszer van egy évben, s ezért mulassuk ki most magunkat. Örvendezz, karácsonyi hajlék, örvendezzen Izrael egész országa! Ezen az éjszakán, ebben a pillanatban történt meg a nagy csoda Babilon városában. Örvendezzünk! Ugyan milyen játékot játsszunk? Disznó-ölősdit? Vagy kicsi a rakást? JUHANI: Öitä on monta, mutta joulu on vaan kerran vuodessa, ja sentähden iloitkaamme nyt. Iloitse, sinä jouluhuone, iloitse koko Israelin maa! Tänä yönä, tällä hetkellä on tapahtunut suuri ihme Babylonin kaupungissa. Iloitkaamme!--Mitä leikkiä löisimme? Syömmekö joulupaistia? pistämmekö sikaa, vai sohimmeko suutaria? 06192
Bottom
06192
Top
SIMEONI: Még mit nem? Csak nem fogunk bolondozni, mint holmi neveletlen kölykök? Eredj már! SIMEONI: Kas niin! Tässäkö vielä uisakoittelisimme kuin vallattomat kakarat? Mene pois! 06193
Bottom
06193
Top
JUHANI: A fiatalember legényélete csupa tánc. Igaz-e, Timo? JUHANI: Nuoren miehen naimattoman elämä on tanssia. Eikös niin, Timo? 06194
Bottom
06194
Top
TIMO: Hihihi! TIMO: Hi, hi, hi! 06195
Bottom
06195
Top
JUHANI: Nincs igazam? JUHANI: Eikös niin? 06196
Bottom
06196
Top
TIMO: De úgy van valahogy! TIMO: Kyllähän se semmoista on. 06197
Bottom
06197
Top
EERO: Úgy van, úgy, Jussi pajtás... EERO: Juuri niin, »Jussi-kulta». 06198
Bottom
06198
Top
JUHANI: ...mondta a róka a nyuszinak. Úgy van! Ez aztán az élet! Egy kis vidámság olykor meg nem árt. És most ugyancsak bizsereg a talpam... Ne járjunk el egy muszkatáncot? Mester vagyok én abban; ide nézzetek! JUHANI: Sanoi kettu jänikselle. Oikein! Tämä elämä käy laatuun; onhan se välimmiten lystiäkin ja nostelee hieman kantapäitä.--Tanssikaamme ryssää; siinä olen minä juuri mekkari. Katsokaas! 06199
Bottom
06199
Top
AAPO: Csak nem kótyagosodtál meg a sörünktől? AAPO: La bière va te monter à la tête. 06200
Bottom
06200
Top
JUHANI: Öntsél csak le a garaton három korsóval, vajon nem érzel-e majd némi kótyagosságot ott az emeleten? Hanem énekelj, Eero, mert a Jussi fiú táncolni akar. Fújjad már, no! JUHANI: Verse-t’en trois pots dans le gosier, et tu sentiras peut-être du grabuge dans ta caboche. Chante donc quelque chose, Eero, pendant que je danse. Entonne un refrain. 06201
Bottom
06201
Top
EERO: Milyen nótát akarsz? EERO: De quel genre ? 06202
Bottom
06202
Top
JUHANI: Akármit, csak zengjen és zúgjon. Gyújts rá, fiú, és bömbölj, hogy a padló gerendái is mozogjanak tőle. Énekelj, te ebfajzat, énekelj, mert táncolni akarok. Ugrálok, mint a bakkecske, fejemmel a tetőt verem, akkorát szökkenek. Énekelj! JUHANI: C’est égal, pourvu que ça fasse du bruit. Vas-y mon enfant, braille que toutes les poulies du plancher se gondolent. Chante, polisson, chante, pendant que je danse, que je bondis comme un bélier presque jusqu’au toit. Chante ! 06203
Bottom
06203
Top
EERO: Hát majd megpróbálom: EERO: Tu vas être servi. 06204
Bottom
06204
Top
Örvendjetek, vigadjatok,
eljött a karácsony;
sörrel telve a hordó,
pálinkával a korsó,
sörrel telve a hordó,
pálinkával a korsó.

Anjanpelto piacán
szörnyen beszeszeltünk,
a fekete kos árán
gyűrűt, kendőt vettünk,
bevettünk, kivettünk,
a fekete kos árán
gyűrűt, kendőt vettünk.

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jour de plaisir et d’allégresse,
C’est le soir de Noël ;
La bière écume enchanteresse,
Dans le pot fraternel.
C’est le soir de Noël ;
Les tonneaux sont remplis,
C’est comme au paradis.

A la foire, quand vient le soir,
On boit, on rit, on fait la noce,
Pour le prix d’un beau taureau noir ;
On achète des dons de noce,
On achète, on achète,
Pour le prix d’un beau taureau noir,
On achète des dons de noce.

Jeannot idiot, Jeannot idiot.
06205
Bottom
06222
Top
AAPO: Hallgass, Eero, ne dühösítsd fel Juhot! AAPO: Silence, Eero, ne l’irrite pas. 06224
Bottom
06223
Top
JUHANI: Énekelj csak, énekelj; nem haragszom én meg. Énekelj, hogy ne kelljen muzsika nélkül táncolnom. JUHANI: Continue, je ne me fâcherai pas ; chante encore, que je ne danse pas sans musique. 06225
Bottom
06224
Top
EERO: EERO: 06226
Bottom
06225
Top
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, Jassi, korpásorrú,
malacmoslék kóstolgató...
Jeannot idiot, Jeannot idiot,
Jeannot, Jeannet, fameux nigaud.
Lave l’étable des cochons.
06227
Bottom
06230
Top
TIMO: Hihihi! Miféle bolondságokat énekelsz! TIMO: Hihihi ! Quelles stupidités tu chantes ! 06232
Bottom
06231
Top
JUHANI: Énekelj csak, énekelj. Nem haragszom meg érte. JUHANI. — Ça ne fait rien, je ne me fâcherai pas. Chante ! 06233
Bottom
06232
Top
EERO: EERO: 06234
Bottom
06233
Top
Jussi, Jassi, korpásorrú.
Jeannot, Jeannet, fameux nigaud...
06235
Bottom
06236
Top
Énekelek én, még az ujjammal is csattogok hozzá. Je vais accompagner mes chants en claquant des doigts. 06238
Bottom
06237
Top
Malacmoslék kóstolgató,
pocsolyában lubickoló,
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

A partra ment Iita
s a homokba írta
kedvesének nevét,
kedvesének nevét.

Mikor a rózsám megláttam,
kedves hangját meghallottam,
azt hittem, az égben vagyok,
s körülvettek az angyalok,
azt hittem, az égben vagyok,
körülvettek az angyalok.

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

Emlékszel-e Maija,
mikor epret szedtünk,
lenn az erdő szélén
forrón ölelkeztünk.
Fralla, lalla,
lenn az erdő szélén
forrón ölelkeztünk?

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

Hallod, fiam, Aato,
Jussit ne gyalázzad,
mert ha megharagszik,
kicserzi a hátad.
Jussi ül a vártoronyban,
a markában birkacomb van.
Heten vagyunk a tanyában,
mind az ördög bugyorában,
fralla, ralla, la!

»Vilukselan Vitka
Ja Viuvalan Pispa,
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!
Ralla ralla laa!
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!»
Ralla ralla laa!


Én Istenem, mit is tettem,
hogy a börtönbe kerültem.
Hazamennék, nem mehetek,
nem mehetek, vasba vertek.
Hazamennék, nem mehetek,
nem mehetek, vasba vertek.
Lave l’étable des cochons
En se servant d’un gros torchon.
Jeannot idiot, Jeannot idiot.

»Iita meni rantaan,
Kirjoitteli santaan
Nimen kultansa,
Nimen kultansa».

»Kun mä kultani äänen kuulin,
Ensi kerran nähdessäin,
Niin taivaan iloss' olevain luulin,
Serafiimein seassa;
Niin taivaan iloss' olevain luulin,
Serafiimein seassa».

Jussi, pussi, Jukolan Jussi!

»Muistatkos, Maija,
Kun mansikka syötiin
Ja iloleikki lyötiin?
Fralla ralla laa!
Mansikka syötiin
Ja iloleikki lyötiin».
Fralla ralla laa!

Jussi, pussi, Jukolan Jussi!

»Älä, sinä Aato-parka
Jussia soimaa;
Sen sinä tiedät että
Jussill' on voimaa
Jussi istuu linnass',
Pukin lapa rinnass';
Kaikki me olemme
Yhdessä hinnass'».
Fralla ralla laa!

»Vilukselan Vitka
Ja Viuvalan Pispa,
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!
Ralla ralla laa!
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!»
Ralla ralla laa!

»Voi minua, hurjaa poikaa,
Miks mä itsein laitoin!
Talo mull' on kotona,
Ja itse kannan rautoi,
Talo mull' on kotona,
Ja itse kannan rautoi».
06239
Bottom
06292
Top
JUHANI: Jól van! Úgy van! Engem ugyan nem vertek vasba. Énekelj csak, énekelj! JUHANI: Noin vaan! Noin! Eihän tässä raudat paina. Laula päälle! 06294
Bottom
06293
Top
EERO: EERO: 06295
Bottom
06294
Top
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, Jassi, korpásorrú,
malacmoslék kóstolgató,
pocsolyában lubickoló.
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, pussi, Jukolan Jussi!
Jussi, Jassi, jauhokuono,
Porsaan pahnan pöllyttäjä,
Sikoläätin lämmittäjä!
Jussi, pussi, Jukolan Jussi!
06296
Bottom
06301
Top
Még mindig nem volt elég? N’en as-tu pas encore assez ? 06303
Bottom
06302
Top
JUHANI: Tovább, tovább! Hadd járjam el Karja Matti menyegzői táncát! Tovább, tovább! Karja Matti táncát! JUHANI: Non ! Je veux danser comme à la noce de Karja-Matti. Encore, encore ! Les noces de Karja-Matti ! 06304
Bottom
06303
Top
SIMEONI: Már a kakas is riadtan kárál erre az istentelen lármára és duhajkodásra. SIMEONI: Le coq lui-même a peur et proteste contre ce tapage impie. 06305
Bottom
06304
Top
JUHANI: Fogd be a csőröd, kakas, és ne kukorékolj! JUHANI: Ferme ton bec, vieux coq, et cesse tes cocoricos ! 06306
Bottom
06305
Top
TUOMAS: Elég volt már, Juhani, hallod-e? TUOMAS: Ça suffit, Juhani. 06307
Bottom
06306
Top
AAPO: Hiszen ebben a török táncban még kitáncolod a lelkedet! AAPO: Cette danse de Turc te coupe la respiration, vieux fou ! 06308
Bottom
06307
Top
JUHANI: Nem török tánc ez, hanem muszka! Nem igaz, Eero? JUHANI: C’est une danse russe; n’est-ce pas, Eero ? 06309
Bottom
06308
Top
EERO: Dehogyis: ez Jussi-tánc. EERO: C’est une jeannotte. 06310
Bottom
06309
Top
JUHANI: Legyen, no! De hadd járjak még néhány hop-szasszát ebből a Jussi-táncból. JUHANI: Olkoon niin, ja olkoon sitten menneeksi jussintanssia pari kymmentä loiskausta kerran vielä. 06311
Bottom
06310
Top
SIMEONI: Te eszeveszett, te! SIMEONI: Sinä hurja mies! 06312
Bottom
06311
Top
TIMO: Nézd, csak nézd! Hihihi! No, vigyen el az ördög! TIMO: Kas noin, kas noin! Hi, hi, hi! No vie sinun riivattu! 06313
Bottom
06312
Top
JUHANI: Féke az útból! Mert különben kásává taposlak, mint a kozák lova a részeg vásárost. Hiha! JUHANI: Pois tieltä! Muutoin sotken sinun liiskaksi kuin kasakan-hevonen juopuneen markkinapokon. Hih! 06314
Bottom
06313
Top
AAPO: Hanem ugyan libeg-lobog derekán a nadrágszíj vége: hol felcsapódik a hátára, hol lecsapódik az üle-pére. Ó, te, te! AAPO: Onpa nahkahihnansa löylyssä tuolla takana. Pompahteleepa se; pompahtelee ylös, pompahtelee alas, piesten vuoroon hänen selkäänsä ja pakaroitansa. O sinä! 06315
Bottom
06314
Top
JUHANI: Lallala, lallala! Ez volt aztán a mulatság. Hehe! Életemben most táncoltam másodszor. Először Karja Matti lakodalmán jártam a táncot. Ott asszonyszemély csupán három öreg banya akadt, legényember viszont volt egész sereggel. Mikor aztán Matti néhány bögre erős kávépuncsot főzött nekünk, hát akkor ahá-nyan voltunk, mind rúgni kezdtük a padlót, csak úgy egymással legények; bizony sóhajtozott alattunk ez a bűnös föld. A banyák örültek, hogy megszabadultak az egész dínomdánomból, mert ronggyá táncoltattuk volna őket. Haj, az ördögbe is! Most azonban vetkőzzünk egy szál ingre, és föl a padkára. A szemünket ugyan még nem fogjuk lehunyni, hanem habzó söröskorsó mellett, fenyőforgács lobogó fényénél vidám meséket és történeteket fogunk mesélgetni ott fönn, a meleg padkán. JUHANI: Trallalala ! Quelle rigolade! Héhé! Pour la deuxième fois de ma vie, j’ai dansé tout mon saoul. La première fois de ma vie, c’est arrivé à la noce de Karja-Malti, où le beau sexe n’était représenté que par trois vieilles, et il y avait un vrai troupeau d’hommes. Mais quand Matti nous eut fabriqué quelques pots de punch amer au café, il fallut bien se mettre à battre le plancher, entre hommes; et le sol maudit gémissait sous nos pieds. Les pauvres vieilles furent bien aises quand elles purent échapper à ce boucan. — Mais à présent, déshabil-lons-nous et grimpons dans la soupente. On ne va pas encore roupiller ; installons-nous près du baquet de bière bruissante, à la lueur de la torche résineuse, et racontons-nous des légendes et des histoires drôles dans notre chaude soupente. 06316
Bottom
06315
Top
A testvérek levetkőztek, még egyszer megtöltötték sörrel a korsót, s aztán valamennyien fölmásztak a padkára. Ott hevertek egy ingben a puha szalmán, a fiillesztő melegben, és szorgalmasan járt kézről kézre a habzó söröskorsó, egy gerendahasadékba tűzve pedig fenyőszilács aranyos lángja lobogott. Juhaninak azonban egy bolond ötlete támadt, s ezt rögtön ki is bökte, amiből végül nagy baj és veszedelem kerekedett. Ils se dévêtirent, remplirent encore une fois le baquet de cervoise et montèrent ensemble dans la soupente. Vêtus de leur courte chemise, ils s’assirent sur la paille dans la bonne chaleur. Le baquet écumant circulait assidûment de l’un à l’autre, et la latte de pin fixée dans une fente de la paroi répandait une lumière dorée. Mais une idée jaillit dans la tête de Juhani et de sa bouche coulèrent des paroles qui furent la cause d’un grand malheur. 06317
Bottom
06316
Top
JUHANI: Úgy sülünk itt, mint a füstölt kolbász a kéményben, s a forró kövek egyre lehelik a meleget felénk. Eero, löttyints egy kanna sört a kemencére, hadd tudjuk meg, milyen íze van az árpalé gőzének. JUHANI: On se rôtit ici comme des saucissons sur la paille du fourneau, et les pierres brûlantes du foyer nous donnent leur chaleur'. Eero verse un pot de bière sur le poêle, pour qu’on sache le goût de la vapeur du jus de l’orge. 06318
Bottom
06317
Top
TUOMAS: Hát ez már miféle bolond ötlet? TUOMAS: C’est une idée stupide. 06319
Bottom
06318
Top
JUHANI: Pompás ötlet. Löttyints csak oda. JUHANI: Une idée splendide. Verse ! 06320
Bottom
06319
Top
EERO: Engedelmeskedni akarok a ház fejének. EERO: Je dois obéir à mon chef. 06321
Bottom
06320
Top
[JUHANI: Pari kannullista olutta kiukaalle!] JUHANI: Deux ou trois pots de bière sur le fourneau I 06322
Bottom
06321
Top
TUOMAS: Egy csöppet se! Ha csak egy kis sistergést is hallok, hát jaj annak, aki okozta! TUOMAS: Pas une goutte ! Si j’entends le moindre sifflement, gare à celui qui l’aura causé. 06323
Bottom
06322
Top
AAPO: Ne fecséreljük ezt a kiváló italt. AAPO: Ne gaspillons pas celte excellente boisson. 06324
Bottom
06323
Top
TIMO: Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy sörgőzben fürdőzhetnénk, nem bizony. TIMO: On n’a pas les moyens de s’offrir des bains de vapeur de bière ! Ah ! mais pas du tout I 06325
Bottom
06324
Top
JUHANI: De mulatságos lenne egyszer megpróbálni. JUHANI: Lystipä olis tuota maistaa. 06326
Bottom
06325
Top
TUOMAS: Én azonban szigorúan megtiltom. TUOMAS: Minä kiellän sen lujasti. 06327
Bottom
06326
Top
JUHANI: Pedig mulatságos lenne egyszer megpróbálni. Úgy látszik, a birkózásban aratott győzelem fejébe szállt Tuomasnak, és most azt hiszi, hogy kedve szerint parancsolgathat a házban. Ne feledd, hogy ha felforr az epém, hét ember ereje költözik belém. De akárhogy is legyen, semmi kedvem a parancsaidat lesni. JUHANI: Lystipä olis tuota maistaa.--Voitto äsköisessä painissa on aika lailla kohottanut Tuomaan niskapyrstöjä, ja luuleepa hän nyt hallitsevansa tässä huoneessa mielensä mukaan. Muistappas kuitenkin, että karvas sappi, koska se oikein paisuu, antaa pojallensa tappeluksessa seitsemän miehen voiman. Kuinka hyväänsä, mutta minun silmäni eivät vielä suinkaan mieli vartioita sinua. 06328
Bottom
06327
Top
SIMEONI: A birkózás gyümölcsei, lám, a birkózás gyümölcsei! SIMEONI: Painin hedelmiä, painin hedelmiä kaikki! 06329
Bottom
06328
Top
JUHANI: Csak löttyents oda, Eero. Én felelek érte, s megvédelek, ha kell. JUHANI: Ce serait pourtant drôle d’essayer. Vas-y, Eero, que ça retentisse. Je réponds de tout et te défendrai. 06330
Bottom
06329
Top
EERO: Ha a ház feje így parancsolja, nekem engedelmeskednem kell, mert különben szent karácsony estjén útilaput köt a talpamra. EERO: C’est l’ordre du chef et je dois obéir, sinon, la nuit même de Noël, on me fourrera dans la main le passeport du lièvre. 06331
Bottom
06330
Top
Ekkor Eero, fogát összeharapva, száját gúnyosan elfintorítva, fürgén végrehajtotta Juhani parancsát, s a kályha felől nagy loccsanás, majd pedig heves sistergés hallatszott. Tuomas dühösen felugrott, és mint a sas, lecsapott Eeróra, azonban Juhani sem volt rest, és öccse segítségére sietett. Ebből aztán általános verekedés keletkezett, melynek hevében az égő fenyőszilácsot leütötték a földre, amitől viszont a szétszórt szalma anélkül, hogy a testvérek észrevették volna, sebes lángra kapott. Mint ahogy a víz felszínén a gyűrű egyenletesen s gyorsan terjed mindenfelé, úgy nőtt, növekedett a tűz fényes köre is a ház padlóján. Már magasra csaptak, már a padka szélét nyalogatták a lángok, midőn a szoba lakói észrevették a veszedelmet. Azonban túl későn vették észre ahhoz, hogy mást is megmenthessenek, mint puszta életüket és a házban lakó állataikat. Szélűben lobogtak a lángok, és nagy volt a vész és nagy a riadalom. Mindnyájan a kijárat felé rohantak, s ahogy felpattant előttük az ajtó, nagy robajjal egyszerre zúdultak ki rajta emberek, kutyák, macska és kakas. Úgy tetszett, mintha a ház a füsttel együtt egyszerre okádta volna ki őket torkából a fagyos hóra, ahol most versenyt köhögve álldogáltak. Utolsónak Lauri lépett ki az ajtón, kötőféken maga után vonszolva Valkót, aki különben minden bizonnyal a lángok martalékául esett volna. A tűz nagy erővel tört elő az ablakok kis nyílásain, és végül az ajtón, sőt a tetőn is. Lángba borult a büszke impivaarai tanya. Lakói azonban ott dideregtek védtelenül a havas mezőn; hiszen még a szénégetőkunyhót, első menhelyü-ket is földig rombolták, s éléstárukat oly levegősre építették, mint a szarka fészkét. Ott topogtak a testvérek a hóban, s egy szál kurta darócing volt egyetlen védelmük a szél és fagy ellen. Hiszen még fejükre a sapkát, lábukra a bocskort sem volt idejük kimentem a lángok közül. A ház fölszereléséből csupán puskáik és nyírfakéreg tarisznyáik maradtak meg, amit még a fürdő előtt átvittek az éléstárba. Ott álltak a testvérek a hóban, és hátat fordítva a tűznek, hol egyik, hol másik lábukat emelték fel s melengették; talpuk pedig a hó és a tűz hatására egyre inkább kivörösödött, mint a ludak lába. Alors Eero, serrant les dents et pinçant les lèvres en un sourire rusé, exécuta promptement la volonté de Juhani, et bientôt on entendit une forte détonation sur le fourneau et de tout de suite après une violente ébullition. Tuomas, furieux, se leva et fondit comme un aigle sur Eero, mais Juhani se hâta à la rescousse de son cadet. Ce fut le signal d’une mêlée générale, au cours de laquelle la torche brûlante fut projetée sur le plancher où elle mit aussitôt le feu à la paille sans que les frères l’observassent. Comme un rond sur la surface de l’eau se propage également et rapidement de tous les cotés, ainsi le brillant cercle de feu se répandit sur le plancher. La flamme vive montait toujours plus haut; elle léchait déjà le fond de la soupente, quand enfin les habitants de la cabane remarquèrent le danger. Mais ils l’aperçurent trop tard pour réussir à sauver autre chose que leurs vies et celles des bêtes qui logeaient avec eux. Les flammes ondoyaient déjà de toutes parts, et la confusion, la détresse étaient grandes. — Ils se ruèrent tous vers la porte qu’ils ouvrirent, et hommes, chiens, chat et coq se précipitèrent dehors presque fous ensemble avec un vacarme affreux. Il semblait que la maison les eût vomis avec la fumée sur le sol couvert de neige, où ils se tenaient, toussant à qui mieux mieux. Lauri sortit le dernier, tirant par la bride Valko qui sans cela serait devenu la proie du feu. Des flammes violentes sortaient déjà par les petites lucarnes et se faisaient jour par la porte et par le toit. La massive cabane d’Impivaara se tordait dans l’incendie, et sur le sol neigeux hommes et bêtes restaient sans abri ; la hutte de charbonnier, leur premier logis en ce lieu, était déjà délabrée jusqu’aux fondements, et le grenier à vivres était aussi peu hermétique qu’un nid de pie. Les frères grelottaient sur place, et leur seule protection contre le froid et le vent était une courte chemise de toile. Ils n’avaient pas même eu le temps de soustraire à la fureur du feu des casquettes pour se couvrir la tête ni des pantoufles d’écorce pour leurs pieds. De tout le mobilier de la maison, il ne leur restait plus que les fusils et les havresacs qu’ils avaient mis dans le grenier avant de prendre le bain. — Les frères piétinaient dans la neige, le dos tourné vers l’incendie bruyant, levant pour le réchauffer tantôt le pied droit, tantôt le gauche, et leurs jambes, exposées à la neige et au feu, rougissaient comme les pattes palmées des oies. 06332
Bottom
06331
Top
Kiélvezték azt az egyetlen jót, amit házuk még nyújtani tudott, kiélvezték a tűz melegét. Szörnyű volt a tűz: hatalmas pompával lobogtak az égre a lángok, köröskörül minden megvilágosodott, s a hegy gerincén úgy mosolyogtak a szakállas fenyők, mintha a rózsás hajnal köszöntött volna rájuk. A ház mellé felhalmozott fenyőgallyakból sűrű, koromfekete füst szállt a felhők felé, és komoran gomolygott a menny boltozatán. A tisztáson azonban világosság uralkodott: pirosló nap gyűlt a téli éjszakában, és a fák hamvas ágairól idegenkedve néztek le a kismadarak a különös tüneményre, mialatt Impi-vaara erősre ácsolt háza hamuvá és porrá égett. A testvérek dühükben s bánatukban fejüket vakargatva álltak a ház körül, s hátukat a tűznek fordítva hol egyik, hol másik talpukat emelték a lángok felé melegedni. Lassacskán azonban csillapodni kezdett, hamvába hullt a nagyszerű máglya, és ezer csillogó kis szikra szállt szerte a téli éjszakában. Rémülten vették észre a testvérek, hogy az ég tisztulni kezd, s a szél már nem délről, hanem északról fúj. Az enyhe időt szigorú fagy készült felváltani. Ils jouissaient du dernier bienfait que leur rendait encore leur cabane, de la chaleur du feu ; le brasier était énorme et les flammes montaient puissamment dans l’air ; la lueur flamboyante s’étendait au loin, les sapins barbus sur les épaules du mont souriaient doucement comme dans la rougeur de l’aurore. Le tas de souches résineuses lançait vers les nuages une fumée épaisse, noire comme la poix, qui tourbillonnait en roulant sous la voûte du ciel. Une vive lumière éclairait la prairie et ses environs, un jour rougeâtre brillait au oœur de la nuit hivernale, et les oiseaux surpris par ce spectacle étrange regardaient fixement du haut des branches chargées de neige, tandis que la solide cabane d’Impivaara disparaissait en braises et en cendres. Or les frères se grattant la tête de colère et de désespoir, se tenaient tous le dos tourné vers le feu et exposaient alternativement la plante de leurs pieds aux flammes réchauffantes. Mais peu à peu le bûcher s’affaissa et finit par s’écrouler en tisons ; l’air nocturne fut sillonné de milliers d’étincelles pétillantes. Les frères remarquèrent alors avec terreur que le ciel s’éclaircissait et que le vent sautait du sud au nord : le froid allait succéder au dégel. 06333
Bottom
06332
Top
AAPO: A tűzből megmenekültünk, hogy a fagy végezzen velünk. Nézzétek: az ég kitisztul, és hidegen fúj az északi szél. Testvérek, szörnyű veszélyben forgunk. AAPO: On n’a échappé au feu que pour être victimes du froid. Voyez le ciel devient clair et une bise glaciale souffle déjà. Frères, nous sommes dans un péril épouvantable. 06334
Bottom
06333
Top
JUHANI: Átok és halál! Ki okozta mindezt? JUHANI: Enfer et damnation ! Qui est responsable de tout ça ? 06335
Bottom
06334
Top
TUOMAS: Ki okozta! Még te kérdezed, te égetnivaló? Ha most azt tenném, amit kellene, belöknélek e parázshalom kellős közepébe. TUOMAS: Qui ? C’est toi, canaille, qui as le toupet de le demander ? Tu mériterais que je te mette à rôtir dans ces braises brûlantes. 06336
Bottom
06335
Top
JUHANI: Kevés lenne ahhoz egy Tuomas ereje, nagyon kevés lenne. Azonban átkozott legyen az az ember, aki ezt a pokoli éjt a fejünkre idézte! JUHANI: Ei koskaan tee sitä yksi Tuomas, ei koskaan. Mutta kirottu olkoon se mies, joka saattoi matkaan tämän helvetin yön! 06337
Bottom
06336
Top
TUOMAS: Juhani önmagát átkozza el. TUOMAS: Hän itseänsä kiroo. 06338
Bottom
06337
Top
JUHANI: Átkozott legyen az az ember, vagyis Jukola Tuomas. JUHANI: Kirottu olkoon se mies, nimittäin Tuomas Jukola. 06339
Bottom
06338
Top
TUOMAS: Mondd még egyszer! TUOMAS: Sanos se toinen kerta. 06340
Bottom
06339
Top
JUHANI: Jukola Juhani fia, Tuomas mindennek a bajnak az oka. JUHANI: Tuomas Juhanin poika Jukola on kaiken tämän syy. 06341
Bottom
06340
Top
AAPO: Tuomas! AAPO: Tuomas! 06342
Bottom
06341
Top
SIMEONI: Juhani! SIMEONI: Juhani! 06343
Bottom
06342
Top
LAURI: Csönd legyen! LAURI: Hiljaa! 06344
Bottom
06343
Top
TIMO: Most nem fogtok hajba kapni, de nem ám, ti bitangok! Csöndesen, csak csöndesen, és melegedjünk testvériesen, békével. TIMO: Vous n’allez pas vous battre à présent, non, pas de ça, gredins que vous êtes! Oui, oui, il s’agit d’être sages et de se réchauffer fraternellement, 06345
Bottom
06344
Top
SIMEONI: Ti istentelenek! SIMEONI: Impies ! 06346
Bottom
06345
Top
AAPO: Félre most a haraggal és civódással, mert szörnyű halál fenyeget mindnyájunkat. AAPO: Viha ja riita pois, koska uhkaa meitä surkein kuolema. 06347
Bottom
06346
Top
TUOMAS: És ki az oka, ki az oka? TUOMAS: Kuka on syypää, kuka on syypää? 06348
Bottom
06347
Top
JUHANI: Én ártatlan vagyok benne. JUHANI: Viaton olen minä. 06349
Bottom
06348
Top
TUOMAS: Ártatlan! Tüzes mennykő! Rögtön elevenen megeszlek! TUOMAS: Viaton! Kirkas tuli! minä syön sinun elävältä! 06350
Bottom
06349
Top
AAPO: Nyugalom, csak nyugalom! AAPO: Siivosti, siivosti! 06351
Bottom
06350
Top
SIMEONI: Az isten szerelmére, legyetek békével! SIMEONI: Jumalan tähden siivosti! 06352
Bottom
06351
Top
AAPO: Hogy ki okozta, ki nem, ezt most hagyjuk eldöntetlenül, mivel a gyors futás az egyetlen menekvésünk. Porrá égett a tanyánk, és mi szinte meztelenül állunk a havon. Ugyan mit ér ez az egy szál vászon-pendely? Még jó, hogy a puskánk és lőporunk megmaradt a kamrában, mert a fegyverre szükségünk lesz. A Teerimáki felől farkasok üvöltése hallik. AAPO: Plus de colère et de dispute, quand un trépas lamentable nous menace. Notre maison est en cendres et nous sommes presque nus dans la neige. A quoi me sert ce bout de chemise de chanvre ? Heureusement pourtant que nos fusils et nos munitions sont restés dans le grenier ; on va avoir grand besoin de ces armes à présent. On entend hurler les loups de Teerimäki. 06353
Bottom
06352
Top
TUOMAS: Mit tegyünk hát? TUOMAS: Que va-t-on donc faire ? 06354
Bottom
06353
Top
AAPO: Nem tudok jobb tanácsot, mint hogy rohanjunk el Jukolába, fussunk versenyt a fehér halállal. Ketten lovagoljanak mindig Valko hátán, a többiek pedig futva kövessék őket. így legyen: lovagoljunk és fussunk felváltva. Lovunk segítségével nem kell egész úton taposnunk a havat, s ha Isten segít, még talán megmenekülhetünk. AAPO: Je ne vois pas d’autre moyen que de nous sauver vers Jukola, de nous hâter pour échapper à la mort livide. Deux d’entre nous pourront monter sur Valko et les autres suivront en courant. Faisons ainsi, à tour de rôle, nous courrons et irons à cheval. Grâce à Valko, on évitera d’avoir à brasser la neige pendant tout le voyage, et avec l’aide de Dieu, on pourra peut-être en réchapper encore. 06355
Bottom
06354
Top
JUHANI: Hanem veresre fagy a lábunk, mielőtt beérünk Jukolába, a meleg kemence mellé. JUHANI: Mais nos pieds seront comme des navets cuits avant qu’on soit installé dans la chambre de Jukola devant un brasier de bonnes bûches. 06356
Bottom
06355
Top
SIMEONI: Mégis ez az egyetlen reménységünk. Ezért hát fussunk, rohanjunk. A szél erősödik, s az ég alja kitisztul. Rohanjunk hát! SIMEONI: C’est pourtant notre seule chance. Dé-pêchons-nous donc, le vent fraîchit déjà et la voûte du ciel se découvre. Dépêchons-nous ! 06357
Bottom
06356
Top
EERO: Ütött halálunk órája! EERO: Surmamme on tullut! 06358
Bottom
06357
Top
JUHANI: Vége van a hét Jukola testvérnek! JUHANI: Siinä on Jukolan seitsemän poikaa! 06359
Bottom
06358
Top
SIMEONI: Szörnyű veszély fenyeget, de erős az Egeknek Ura. Rohanjunk! SIMEONI: Hätämme on hirmuinen, mutta voimallinen korkeuden Herra. Rientäkäämme! 06360
Bottom
06359
Top
TUOMAS: Elő a kamrából a puskákat és tarisznyákat! TUOMAS: Ulos aitasta pyssyt ja kontit! 06361
Bottom
06360
Top
JUHANI: Borzalmas éj! Emitt a csikorgó fagy, amott üvöltő, éhes farkasok fenyegetnek. JUHANI: Kauhistava yö! Täältä uhkaa meitä paukkuva pakkanen, tuolta nälkäiset, ulvovat sudet. 06362
Bottom
06361
Top
TIMO: Mi is, Valko is veszélyben forgunk! TIMO: Vaarassa olemme sekä Valko että me itse. 06363
Bottom
06362
Top
JUHANI: Mi magunk még nagyobban. A csupasz ember, úgy hallottam, télen a farkasok kedvenc pecsenyéje. JUHANI: Me itse vielä suuremmassa. Paljas mies, niin olen kuullut, on talvella sudelle kovin mieluisa paisti. 06364
Bottom
06363
Top
TIMO: Embernek és sertésnek, úgy hallottam, egyforma az íze, és tudott dolog, hogy télen a disznóhús az Ordas úr legkedvesebb eledele. Alaposan benne vagyunk a pácban, ez tagadhatatlan. TIMO: Ja mies ja sika, niin olen kuullut, maistuvat yhtä, ja se tiedetään, että sika on talvella Häntä-Heikin haluruoka. Tuima on edessämme pykälä ja puntti; sitä ei taida kieltää. 06365
Bottom
06364
Top
JUHANI: Ugyan mit tegyünk? JUHANI: Mitä teemme? 06366
Bottom
06365
Top
AAPO: Sebesen, mint a boszorkányok nyila, rohanjunk Jukolába, még mielőtt foga lenne a fagynak, és égő hidegével megdermesztené a vért ereinkben. Fel Jukolába, a farkasüvöltéstől visszhangzó Teerimákin át! A farkasok ellen van fegyverünk, de a deres sza-kállú Fagy király ellen nincsen. AAPO: Jukolaan kuin noidannuolet halki yön, ennen kuin pakkanen tulistuu ja löylyttää veremme jäätymään polttavalla kylmyydellä. Päin Jukolaan yli kiljuvan Teerimäen! Susia vastaan on meillä aseet, mutta ei hyydepartaista kuningas Pakkasta vastaan. 06367
Bottom
06366
Top
TUOMAS: Itt vannak a puskák és tarisznyák. Most hát vállra a fegyvert, és hátra a tarisznyát mindenki. Retten üljenek lóra, mi, többiek meg talpaljunk a nyomukban, ahogy csak erőnktől telik. De rohanjunk, rohanjunk, halhatatlan lelkünk kedvéért! TUOMAS: Voici les fusils et les acs. Fusil à l’épaule et sac au dos, chacun ! Deux vont monter sur Valko, nous autres trotterons derrière autant qu’on pourra. Mais hâtons-nous, hâtons-nous pour le salut de nos âmes immortelles ! 06368
Bottom
06367
Top
JUHANI: Északon derülni kezd, és ragyognak a csillagok. Haj, haj! Hanem rohanjunk hát! JUHANI: Le nord s’éclaircit et les étoiles scintillent. Hi ! Hou ! Hâtons-nous ! 06369
Bottom
06368
Top
AAPO: Holnap majd elviszünk innen minden szerszámot és holmit, amit a tűz meghagyott; holnap eljövünk, és magunkkal visszük a kakast és a macskát is. Ezt az éjt még kibírják itt a forró parázs mellett. Azonban Killi és Kiiski, két hűséges társunk, jöjjenek velünk az útra. De hol vannak a kutyák? AAPO: On reviendra demain chercher les provisions et les outils que l’incendie a épargnés ; on prendra aussi demain le chat et le coq. Ils supporteront bien cette nuit auprès des décombres chauds. Mais Killi et Kiiski nous accompagneront fidèlement dans cette course. — Où sont-ils ? 06370
Bottom
06369
Top
TUOMAS: Hírük-nyomuk sincsen. Csönd, füleljünk csak! TUOMAS: Je ne les vois pas. — Silence, écoutez ! 06371
Bottom
06370
Top
EERO: Már valahol messze futnak. Onnan a hegy mögül hallatszik a csaholásuk. EERO: Ils ont filé. On les entend aboyer au loin derrière la montagne. 06372
Bottom
06371
Top
TUOMAS: Egy hiúzt kergetnek; a hiúz bizonyára itt ment el a házunk mellett, s a kutyák megszagolták a nyomát. De hadd vadásszanak kedvük szerint; most nem törődhetünk velük, mert veszélyes útra kell indulnunk. TUOMAS: Ils poursuivent un lynx qui a probablement passé près de notre cabane, leur laissant sa trace. Mais qu’ils le traquent tant qu’ils veulent : il nous faut les oublier pour le moment et nous lancer dans notre pénible fuite. 06373
Bottom
06372
Top
JUHANI: Legyen hát! Az élet és a halál ölre mentek egymással, mint két dühös kan medve. JUHANI: Olkoon menneeksi! Sillä elämä ja kuolema ovat iskeneet toinen toisensa kamaraan kuin kaksi koiraskarhua. 06374
Bottom
06373
Top
AAPO: Szedjük hát össze minden erőnket! AAPO: Nyt liikkeille kaikki voimat! 06375
Bottom
06374
Top
JUHANI: Feszítsük meg a végsőkig testünk és lelkünk minden erejét! JUHANI: Sielumme ja ruumiimme kaikki voimat aina ytimeen asti! 06376
Bottom
06375
Top
TUOMAS: Gondoljuk meg: a legszörnyűbb halál fenyeget bennünket! TUOMAS: Muistain että uhkaa meitä surkein kuolema. 06377
Bottom
06376
Top
JUHANI: Kétfelől is rémes halál fenyeget. Hű, haj! Most vagy megfagyunk, vagy megesznek, vagy nemsokára száraz szalmán, meleg kemence mellett állunk. Egyike e három közül egy órán belül meg fog történni. De nem segít itt a nyafogás; összeharapom a fogam, s kettéhasítok akár egy mérföld széles jéghegyet is. JUHANI: Kahtialta uhkaa meitä musta kuolema. Hii, haa! nyt nokka jäässä taikka suolet maassa, ellei seiso poika hetken päästä liukkailla oljilla valkean valossa. Yksi näistä kolmesta on tapahtuva tunnin päästä. Mutta eihän auta huikailemaan tässä, ei ensinkään, vaan purren hammasta nyt halkaisen vaikka jäävuoret, peninkulmien paksut. 06378
Bottom
06377
Top
SIMEONI: Lássunk hát neki, Isten segítségével. SIMEONI: Koettakaamme Herran nimessä ja avulla. 06379
Bottom
06378
Top
JUHANI: Az ő segedelmével. Mert saját erejéből ugyan mire menne itt az anyaszült ember? Ajánljuk hát magunkat az ő védelmébe. JUHANI: Hänen avullansa. Mitähän voi täällä omasta voimastansa vaimosta syntynyt mies? Mutta olkaamme hyvässä turvassa. 06380
Bottom
06379
Top
EERO: Induljunk hát minden további szószaporítás nélkül. EERO: Lähtekäämme ilman yhtään siekailusta enään! 06381
Bottom
06380
Top
JUHANI: És minden félelem nélkül. Induljunk! JUHANI: Ja ilman yhtään pelkoa! Mennään nyt! 06382
Bottom
06381
Top
TUOMAS: Mindenki készen? Üljetek lóra, Simeoni és Eero, és vágtassatok Jukola felé, de úgy, hogy mi, akik gyalog rohanunk utánatok, mindig gebénk nyomában maradhassunk. TUOMAS: Kaikki valmiit siis. Astukaatpas selkään, Eero ja Simeoni, ja lähtekäät ratsastamaan kohden Jukolaa, mutta niin, että pysymme aina lähellä konimme hokkeja me, jotka vilkaisemme jalkasin jäljessänne lumessa. 06383
Bottom
06382
Top
Így indultak útnak a testvérek: meztelenül, csupán egy szál vászoningben, hátukon a tarisznyával, vállukon vagy kezükben a fegyverrel. így indultak éji, téli útra, menekülve a fagy elől, mely Észak ingoványairól támadt rájuk. De a fagy nem öltötte fel legrettentőbb ábrázatát: az időjárás még nem változott kegyedenül zordonná. Igaz, olykor kitisztult az ég homloka, azonban vitorlázó felhők újból eltakarták, s az északi szél is csak szelíden fújdogált. A testvérek rég hozzáedződtek a hideghez; bőrüket sok csikorgó fagy jól kicserzette, és régebben, rakoncátlan gyermekkorukban, néha órákon át mászkáltak meztelen lábbal a magas hófúvásokban. De mégis rettentő, szörnyen rettentő volt ez az út Impivaa-rától Jukoláig. Szívükben szorongó félelemmel, szaporán vágtattak előre. Legelöl, Valko hátán lovagolva, Eero és Simeoni nyargalt, a többiek pedig futva futottak utánuk, s lábuk nyomán kavarogva porzott a hó. Az Impivaara tisztásán, a forróságot lehelő kemence mellett már csak a kakas és a macska ült, bánatosan meredve az elszenesedő parazsakra. Ils commencèrent alors leur voyage, nus, vêtus seulement d’une grossière chemise, et portant chacun son sac sur le dos et son fusil à l’épaule ou à la main. Ils entreprirent leur course nocturne dans la neige, fuyant devant le froid qui fondait sur eux des marécages du Nord. Mais il ne leur montrait pourtant pas sa face la plus terrible ; la température n’était pas des plus rigoureuses en ce moment. La face du çiel se rassérénait bien parfois, mais des nuages mobiles la voilaient de nouveau, et la bise soufflait modérément. Les frères étaient certes entraînés au froid, leur peau s’était endurcie dans plus d’un gel à pierre fendre, et jadis, enfants turbulents, ils avaient souvent pataugé pieds nus de longues heures dans les amas de neige. Mais cette course d’Impivaara à Jukola se présentait quand même à eux sous un aspect terrible, affreusement terrible. Ils avançaient précipitamment, l’effroi au oœur; Valko les précédait, portant Èero et Simeoni, les autres couraient sur ses traces, en foulant la neige des forêts qui s’envolait bous leurs pas. Cependant, sur la prairie d’Impivaara, près des ruines fumantes, le chat et le coq contemplaient d’un air attristé le feu qui charbon-nait. 06384
Bottom
06383
Top
A falu felé rohantak a testvérek. Már maguk mögött hagyták a Sompio-lápot, s a Teerimáki felé közeledtek, ahonnan egyre erősebben hallatszott a farkasok hátborzongató üvöltése. Egy fiatal fenyvesben, a láp és a Seu-nala Jaakko irtásföldje között aztán váltottak a lovasok: Simeoni és Eero leszálltak a lóról, s helyüket másik két fiú foglalta el. Utána rögtön folytatták útjukat: végigrohantak a dombháton, átszelték a viertolai utat s a zúgó, széles fenyvest. Végül már ott jártak a sziklás Teerimáki közelében, s ekkor egyszeriben elhallgatott a farkasok zűrzavaros üvöltése. Nemsokára fenn álltak a hegy gerincén, s hagyták, hogy lovuk kifújja magát; a lovasok újból leszálltak, s helyükbe másik két ember ült. Még mindig ott álltak a havas sziklán; fejük felett sivított az északi szél, egy pillanatra kitisztult az ég boltozata, s a Göncöl rúdja azt mutatta, hogy éjfél után jár az idő. Les frères se hâtant vers le village, quittèrent le marais de Sompio et s’approchèrent de Teerimäki, d’où 011 entendait toujours l’affreux hurlement des loups. Dans le bois de jeunes sapins, entre le marais et la prairie de Jaakko de Seunala, on changea de cavaliers ; Eero et Simeoni descendirent et deux autres prirent leurs places. Ils poursuivirent leur course sans s’arrêter, longèrent la crête de la colline en franchissant le chemin de Viertola, puis ils parcoururent une vaste et bruissante forêt de pins. La colline rocailleuse de Teerimäki leur apparut enfin et la voix tumultueuse des loups se tut subitement. Us arrivèrent sur le sommet et laissèrent souffler leur cheval ; les cavaliers sautèrent à terre et deux autres les remplacèrent aussitôt. Ils étaient sur le roc neigeux, la bise sifflait, le firmament s’éclaircissait de nouveau pour un moment et le timon de la Grande Ourse montrait que minuit était déjà passé. 06385
Bottom
06384
Top
Kissé kipihenve magukat, lerohantak a sima hegyi úton, majd pedig, mikor a végére jutottak, befordultak a sötét fenyvesbe. Ijesztően komor volt körülöttük a természet; sápadtan tekintett alá a hold, kuvik huhogott, és itt-ott, a fák alatt különös árnyak meredeztek, mintha óriási medvék lettek volna: kidőlt fenyők magasra tornyosodé, mohos gyökerei voltak. Mint kővé fagyott kísértetek, mozdulatlanul bámulták ezek a medvealakzatok azt a különös menetet, mely sebesvágtatva futott el mellettük. Köztük s körülöttük azonban ijesztő mozgolódás keletkezett a komor fenyvesben. Éhes farkasok kezdtek ólálkodni a testvérek körül, s egyre közelebb és közelebb merészkedtek. Hol előttük, hol mögöttük suhantak át az úton, majd meg az út két oldalán, a fenyők közt loholtak. Vérszomjasán, ingerülten követték az impivaarai menekülőket, és ropogva tördelték a fenyők száraz gyökereit. Remegve, fújtatva futott Valko, és lovasai alig tudták fékezni rémült rohanását. Az ordasok azonban egyre merészebbek, szemtelenebbek lettek; vérszomjasán lihegve olykor egész közel suhantak el a csapat mellett, s a testvérek, hogy elriasz-szák őket, hol jobbra, hol balra közibük durrantottak. Ezzel azonban korántsem sikerült messze kergetniük a bestiákat. Sitôt reposés, ils se remirent en route sur le sentier glissant et rapide ; quand il prit fin, ils entrèrent sous les obscurs sapins, et la nature autour d’eux devint sinistre. La lune blafarde les contemplait, les grands-ducs hululaient, et ici et là se dressait au fond des bois un fanlôme étrange, semblable à un ours monstrueux : c’étaient des sapins culbutés qui hérissaient leurs racines moussues. Immobiles comme des spectres gelés, ces silhouettes d’ours regardaient la troupe bizarre qui défilait à une allure forcenée. Elles restaient sans bouger dans leur contemplation, mais entre elles, autour d’elles, régna bientôt une animation effrayante dans la sombre forêt. Les loups affamés rôdaient près des frères, se rapprochaient de plus en plus. Tantôt devant ou derrière, bondissant à travers le chemin, tantôt entre les sapins à droite et à gauche, on les voyait courir agilement. Acharnés, assoiffés de sang, ils suivaient les nocturnes fugitifs, et les aiguilles sèches des sapins se brisaient en crissant et en craquant. L’ombrageux Valko tremblait, respirait bruyamment et bronchait parfois, si bien que le premier cavalier pouvait à peine l’empêcher de s’emballer. La hardiesse des fauves devenait toujours plus insolente ; haletants, altérés de sang, ils se glissaient souvent tout près des frères qui déchargeaient alors leurs fusils à droite ou à gauche pour les effrayer. Mais les loups ne s’écartaient jamais bien loin. 06386
Bottom
06385
Top
Midőn a tűz által letarolt, tágas Kiljava-mezőre értek, melyen csak itt-ott állt, héják és fülesbaglyok szállásaként, egy-egy kiszáradt, girhes fenyőtörzs, a farkasok merészsége ijesztően megnőtt, és kegyetlen veszedelemben forogtak a testvérek. Ekkor épp Tuomas és Timo ültek a ló hátán, a többiek azonban, kik gyalogszerrel futottak a nyomukban, hirtelen megálltak, és egyszerre sortüzet adtak üldözőikre, melyek ettől megrémülve kissé meghátráltak. A testvérek újból vágtatni kezdtek, azonban a farkascsorda nemsokára már megint ott zsi-vajgott a nyomukban, és nagyobb volt a veszély, mint valaha. Tuomas ekkor megállította a lovat, és harsányan felkiáltott: „Akinek töltetlen a fegyvere, töltse meg nyomban! De szélsebesen ám!” így kiáltott Tuomas, leszállt a lóról, s meghagyta Timónak, hogy fogja keményen Valko zabláját. A testvérek megálltak, és megtöltötték puskáikat; sem lábukban, sem más testrészükben semmi hideget sem éreztek. Úgy ötven lépéssel odább megálltak a farkasok is, sóvár szemüket folyton reájuk szegezték, és izgatottan csóválták farkukat. Felhőtlenül derengett felettük az ég boltozata, és tiszta holdvilág sütött le a mezőre. La troupe déboucha sur la lande ouverte de Kiljava, ravagée jadis par un incendie, où se dresse par place un tronc de pin desséché, perchoir pour les vautours et les hiboux. La rage des loups y devint redoutable, le danger se fît pressant. Tuomas et Timo étaient à cheval en ce moment ; les autres qui couraient derrière s’arrêtèrent soudain et ouvrirent un feu de salve sur leurs persécuteurs qui, intimidés, se retirèrent à bonne distance. Les frères se précipitèrent de nouveau en avant, mais il ne se passa guère de temps avant que la bande des loups aux aguets se pressât derechef autour d’eux, et le péril fut plus menaçant que jamais. Tuomas retint alors le cheval et cria d’une voix forte : « Rechargez immédiatement les fusils vides ! Grouillez-vous ! Que ça aille comme un éclair ! » Il cria ainsi et sauta à terre, en ordonnant à Timo de maintenir solidement le cheval. Les frères avaient fait halte et chargeaient leurs fusils ; ils ne sentaient plus le froid qui mordait leurs pieds et leurs membres. Les fauves s’étaient aussi arrêtés à cinquante pas d’eux, les enveloppant sans trêve de leurs regards avides et agitant furieusement la queue. — Du haut du ciel débarrassé de nuages, la lune brillante contemplait la lande. 06387
Bottom
06386
Top
TUOMAS: Töltve vannak a puskák? TUOMAS: Est-ce que les fusils sont chargés ? 06388
Bottom
06387
Top
AAPO: Töltve. Mi a szándékod? AAPO: C’est fait. Quel est ton plan ? 06389
Bottom
06388
Top
JUHANI: Mindnyájan egyszerre: tűz! JUHANI: Tirons tous ensemble I 06390
Bottom
06389
Top
TUOMAS: Nem, ha kedves az életetek. Legalább egyikünknek mindig töltve legyen a fegyvere, erre ügyeljetek. Lauri, neked van a legbiztosabb kezed s a legélesebb szemed; lépj hát ide mellém. TUOMAS: Non, si la vie nous est chère. Il faut que quelques fusils restent toujours chargés, souvenez-vous en, Lauri, c’est toi qui as la main la plus sûre et l’œil le plus perçant ; viens ici à côté de moi. 06391
Bottom
06390
Top
LAURI: Itt vagyok. Mit akarsz? LAURI: Voilà. Que veux-tu ? 06392
Bottom
06391
Top
TUOMAS: Az éhes farkas felfalja sebesült testvérét is. Ha ezt sikerülne elérnünk, úgy talán megmenekülhetünk. Próbáljuk meg hát! Lauri, vegyük célba ott balra az elsőt, és tüzeljünk rá mi ketten egyszerre. Ti, többiek azonban takarékoskodjatok a golyóval. Lauri, célozd meg jól, mint a sas, és pufifants oda, mikor azt mondom: most! TUOMAS: Un loup affamé dévore même son frère ensanglanté. Si on pouvait maintenant utiliser ce moyen, ce serait notre salut. Essayons. Lauri, visons le premier à gauche et faisons feu ensemble ; mais vous autres, vous épargnerez vos coups. Vise avec précision, Lauri, comme un aigle, et tire quand je dirai : Feu ! 06393
Bottom
06392
Top
LAURI: Készen vagyok. LAURI: Je suis prêt. 06394
Bottom
06393
Top
TUOMAS: Most! TUOMAS: Feu ! 06395
Bottom
06394
Top
Ebben a pillanatban eldördült a két testvér puskája, s a farkasok ijedten rebbentek szét. Egyikük azonban ott fetrengett a földön, s hiába igyekezett a többiek után vonszolni magát, nem sikerült. A testvérek újból teljes erővel futni kezdtek: hatan gyalog, Timo pedig előttük lóháton. így telt el néhány pillanat. A menekülő farkasok nemsokára megálltak, megfordultak, és megint hevesen üldözőbe vették az éj vándorait. Magasra szállt a felkavart hó, s megremegett a széles Kiljava-mező, midőn falkájuk átrohant rajta. Szélsebesen elérték vérében fetrengő társukat, elrohantak mellette, azonban rögtön meg is fordultak, mivel orrukat megcsapta a friss vér csábító illata. Farkukat csapkodva, a havat kaparva ott keringtek körülötte, s az éjben tüzesen csillogott vágytól és kíntól lángra gyúlt szemük. Végül szörnyű acsarkodással rárontottak sebesült testvérükre, és borzalmas lárma, marakodás verte fel a tisztást, mintha összedűltek volna az ég oszlopai. Remegett a föld, s a hó szennyes, utálatos kásává változott, mikor iménti társai cafatokká tépték az erdő hát, kinek vérét Lauri és Tuomas éles golyói megcsapolták. Nemsokára újból elcsendesedett az éji mező. Csupán elfojtott szusszanások s a csontok ropogása hallatszott, ahogy a vadak véres képpel, lángoló szemmel szétmarcangolták, fölzabálták áldozatukat. Ils pressèrent ensemble sur la détente et les loups détalèrent à toutes jambes. Un d’eux resta pourtant sur le carreau, s’efforçant de se traîner derrière les autres, mais il n’avançait guère. Les frères reprirent leur course à toute vitesse ; six étaient à pied, Timo les précédait à cheval. Au bout d’un moment, les loups interrompirent leur fuite et, après avoir fait volte-face, ils bondirent avec ardeur sur les traces du cortège nocturne. La neige se soulevait en nuage et la vaste lande retentissait tandis que la bande se ruait en avant. Avec la rapidité de la flamme, les loups s’approchèrent de leur compagnon qui rampait dans son sang, le dépassèrent, mais revinrent vers lui dès que l’odeur attirante du sang caressa leurs narines. Quand ils firent demi-tour, leurs queues décrivirent un arc et la neige tourbillonna, leurs yeux luisaient de convoitise féroce dans la nuit. Avec des grimaces hideuses, ils se jetèrent tous sur leur frère blessé, et un vacarme effroyable s’éleva dans la prairie, on aurait cru que les colonnes du ciel s’écroulaient. Le sol tremblait et la neige se changeait en bouillie immonde, pendant que les fauves déchiraient leur ancien ami, le fils des forêts dont les balles précises de Tuomas et de Lauri avaient répandu le sang. Puis le silence s’appesantit de nouveau sur la lande nocturne. On n’entendit plus qu’un faible murmure et un craquement d’os, pendant que les loups, le museau sanglant et les yeux étincelants, se disputaient entre eux les débris de leur proie. 06396
Bottom
06395
Top
Ijesztő ellenfeleiktől távol haladtak már a testvérek, és fülükben kellemesen zengett a farkasok gyilkos üvöltése a Kiljava-mezőn, hiszen ez nekik a menekülést jelentette. Kuttila széles rétje következett: útjuk itt a tisztást megkerülve vezetett tovább a dombos terepen. De a testvérek úgy határoztak, hogy időnyerés céljából egyenesen átvágnak a réten. Egy emberként nekidűltek a kerítésnek, s az recsegve leszakadt, mire Valko, hátán két lovasával, átlépett a ledöntött kerítésen, és lovasainak ostorától űzve futni kezdett a sima réten át. Nyomában pedig ott rohantak azok a testvérek, akik éppen sorosak voltak a gyaloglásban. A réten át vezetett a téli szánút is a templom felé, s épp ekkor három lovasszánon utasok poroszkáltak arra. A lovak és utasok szörnyen megrémültek, midőn meglátták a testvérek észak felől közelgő csapatát. A sápadt holdvilágnál hét embert láttak, egy szál pendelyben, vállukon puskával, előrontani az erdőből. Azt hitték szegények, hogy Impivaara barlangjaiból egy csapat gonosz manó támadt most rájuk. Nagy volt a lárma és riadalom a réten: a lovak megbokrosodva ide-oda rohanni kezdtek, az egyik ember kiabált, a másik imádkozott, a harmadik káromkodott vagy üvöltözött. A testvérek azonban ügyet sem vetettek a nagy ribillióra, hanem bőszen futottak tovább a réten, Jukola felé, és mint a füst, porzott előttük a hó. Midőn a rét túlsó kerítéséhez értek, mindnyájan egyszerre nekidűltek: recsegve leszakadt a korlát, s ők újból a dombos erdei úton haladtak. Délivrés de leurs terribles ennemis, les frères poursuivaient leur course ; les hurlements sinistres des loups à Kiljava avaient retenti à leurs oreilles comme une délicieuse musique, qui leur apportait la bonne nouvelle du salut. Us parvinrent à la vaste prairie de Kuttila, que le chemin contournait par un terrain accidenté. Pour gagner du temps, ils décidèrent de couper à travers champs ; ils se lancèrent tous contre la clôture qui se brisa, et Valko, avec deux frères en croupe, franchit la barrière abattue et galopa, caressé par la cravache, sur la surface unie. Ceux des frères dont c’était le tour de fouler la neige se hâtaient derrière lui sans relâche. La prairie était traversée par le chemin d’hiver qui conduisait à l’église, et des voyageurs, avec trois chevaux et trois traîneaux, y passaient en ce moment. Hommes et bétes furent saisis d’une terreur panique quand ils virent les frères accourir du nord. Au clair de lune, ils distinguèrent sept hommes en chemise, le fusil à l’épaule, qui se ruaient en avant avec un cheval. Us crurent qu’une troupe de croquemitaines hargneux, quittant les cavernes d’Impivaara, s’était lancée à leurs trousses. Il y eut alors une agitation et une confusion indescriptibles sur la prairie ; les chevaux affolés prirent le mors aux dents, bondirent de-ci de-là ; l’un des voyageurs criait, un autre priait, un autre encore pestait et jurait d’une voix retentissante. Mais les frères, jetant à peine un regard sur ce remue-ménage, continuèrent leur course ardente vers Jukola à travers la plaine de Kuttila ; la neige se fendait devant eux comme de la fumée. Us atteignirent l’autre clôture de la prairie, la poussèrent violemment et elle se brisa en craquant ; ils reprirent alors le chemin accidenté. 06397
Bottom
06396
Top
Borzalmas és kegyetlen volt számukra ez az éj. Elkeseredetten, lélekszakadva, zihálva futottak, és szemükben, melyet konokul folyton hajdani otthonuk, a Jukola-ház felé meresztettek, reménytelen kétségbeesés csillogott. így rohantak szótlanul előre, és sebesen fogyott alattuk a havas út. Végül aztán, kiérve a Pohjan-pelto lejtőjére, a sápadt holdfényben a domb tetején meglátták a Jukola-tanyát, s ajkukról egyszerre szakadt fel a kiáltás: „Jukola! Jukola!” Lerohantak a domboldalon, mint megannyi szárnyas manó átrepültek az Oja-réten, felkapaszkodtak a dombra, s máris ott álltak a ház bezárt ajtaja előtt. Nem volt kedvük, sem idejük soká kopogtatni és várakozni a bebocsáttatásra, hanem minden erejükkel nekifeszültek, és nagy recsegéssel felpattant az erős pitvarajtó. A pitvarból sebbel-lobbal, nagy lármával berontottak a szobába, egyenesen a tűzhely elé, melynek hamvadó parazsa kellemes meleget árasztott feléjük. A tímár álomittas családja azonban szörnyen megijedt, mert azt hitték, hogy rablók törtek be hozzájuk. Cette nuit était terrible pour eux. Ils couraient avec énergie, couraient à toutes jambes en haletant, et le désespoir se lisait dans leurs yeux vides et fixes qu’ils tenaient rivés vers leur ancien foyer de Jukola. Us avançaient ainsi sans dire un mot, et la terre neigeuse fuyait rapidement sous leurs pas. Mais enfin, quand ils arrivèrent sur la crête de Pohjanpello, ils virent dans la pâle lumière de la lune, sur le flanc d’une colline, la ferme de Jukola, et ils s’écrièrent presque d’une seule bouche : « Jukola, Jukola ! » Puis ils dévalèrent la pente, franchirent comme des ogres ailés le pré d’Ojaniittu, gravirent la colline et se trouvèrent sur le seuil de la porte verrouillée de leur ferme. Us n’avaient pas le temps de heurter et d’attendre qu’on les fît entrer; ils se jetèrent de toutes leurs forces contre elle, et la porte massive du vestibule s’ouvrit brusquement avec fracas. Us se précipitèrent en piétinant avec bruit du vestibule dans la chambre, puis, en coup de vent, vers les braises de l’âlre d’où une précieuse chaleur monta vers eux. Mais la famille engourdie du tanneur, croyant que des brigands faisaient irruption, fut prise d’une violente terreur. 06398
Bottom
06397
Top
A TIMÁR: Miféle szörnyeteg tör be így becsületes ember házába karácsony szent éjjelén? Szólj, mert töltve a puskám! LE TANNEUR: Quels monstres entrent ainsi dans la maison d’un homme paisible, et la nuit même de Noël ? Répondez, mon fusil est braqué sur vous. 06399
Bottom
06398
Top
TUOMAS: Hagyd békén a fegyvert, jóember! TUOMAS: Laisse ton fusil en paix, homme. 06400
Bottom
06399
Top
AAPO: Csak nem fogsz saját házad népére lőni! AAPO: Ne tire pas sur les gens de la ferme. 06401
Bottom
06400
Top
JUHANI: Mi vagyunk itt az Impivaaráról, áldjon meg az isten! JUHANI: On arrive — que Dieu nous protège ! — d'Impivaara. 06402
Bottom
06401
Top
TIMO: Az előbbi Jukola gazda hét gyermeke. TIMO: Ce sont les sept enfants du vieux Jukola. 06403
Bottom
06402
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon nekünk! Hét árva lélek készül megtérni az örökkévalóságba ebben a szent minutumban. Isten irgalmazzon nekünk! SIMEONI: Que Dieu aie pitié de nous ! En cet instant affreux, sept âmes sont en route vers l’éternité. Que Dieu aie pitié de nous ! 06404
Bottom
06403
Top
JUHANI: Tűz emésztette meg derék kis házunkat ott az erdő mélyén, s vele együtt minden holminkat. Ide rohantunk hát, mint a nyulak, hiszen bűnös testünkön csupán egy szál pendely, kurta férfiümög maradt. Jaj, kegyetlenül megjártuk! JUHANI: Un incendie a détruit notre belle cabane dans fa forêt avec tous nos effets. On a couru jusqu’ici comme des lièvres, sans autre Vêtement sur nos pauvres corps qu’un bout de chemise, un tout petit bout de chemise. Quel terrible jeu ! 06405
Bottom
06404
Top
A TIMÁRNÉ: Jaj, istenem! LA FEMME DU TANNEUR: Que Dieu nous aide ! 06406
Bottom
06405
Top
A TIMÁR: Ó, ti nyomorultak! NAHKAPEITTURI. Voi teitä kurjia! 06407
Bottom
06406
Top
JUHANI: Hát ki látott ilyet? Úgy ülünk itt, mint hét verébfióka, és kegyelemért kiáltunk az Úrhoz. Ah, sírnom kell! JUHANI: Niin, onkos tämä enään laitaa! Tässähän nyt istumme kuin harakat, huutaen Herran armoa. Ah! mun täytyy itkeä. 06408
Bottom
06407
Top
A TIMÁRNÉ: Ó, ti szegény gyermekek! Siess, öreg, éleszd fel a tüzet! EMÄNTÄ. Kurjat lapsukaiset! Riennä, ukko, virittämään valkeata. 06409
Bottom
06408
Top
EERO: Jaj, szerencséden éj, jaj, mi szerencsétlenek! EERO: Voi onneton yö, voi onnettomia meitä! 06410
Bottom
06409
Top
AAPO: Haj, borzalom éje, haj! AAPO: Voi kauhistuksen yötä, voi! 06411
Bottom
06410
Top
SIMEONI: Ó, jaj! SIMEONI: Ah voi! 06412
Bottom
06411
Top
JUHANI: Ne sírj, Eero, ne sírj, Simeoni, egyet se búsulj, Aapo! Ne sírj, ne sírj, Eero testvérkém, hiszen most már védve vagyunk. Hanem pogány egy út volt! JUHANI: Älä itke, Eero, älä itke, Simeoni, älä yhtään ruikuta, Aapo! Älä itke, älä itke, Eero-veljeni; sillä nyt olemme suojassa. Mutta olipa se turkin marssia. 06413
Bottom
06412
Top
A TIMÁRNÉ: Jaj, ti szerencséden gyermekek, jaj! EMÄNTÄ. Voi ihmislasta täällä, voi! 06414
Bottom
06413
Top
JUHANI: Kedves jó gazdasszony, a kend sírása és szomorúsága engem is újból könnyekre fakaszt. Jaj, jaj! Hanem ne sírjon, anyó, ne sírjon! Hiszen a fenevadak és a fagy elől mégis megmenekültünk, ideértünk keresztény felebarátok meleg tűzhelyéhez. Hála legyen érte a Jóistennek! JUHANI: Kultainen emäntä, teidän itkunne ja surkutuksenne saattaa minun uudestaan kyyneleisin. Ah! Mutta älkäät itkekö, muori, älkäät itkekö! Olemmehan jo pääsneet petoin ja pakkasten kynsistä tänne kristillisten lähimmäisten lämpymään. Ja siitä Jumalalle kiitos. 06415
Bottom
06414
Top
TUOMAS: Szomorú, nagyon szomorú a helyzetünk. Hanem élesszenek számunkra lobogó tüzet, s hozzanak a padlóra néhány zsúp szalmát fekvőhelynek. Valkót pedig kössék be az istállóba, a jászolhoz. TUOMAS: Surkea, perin surkea on tilamme. Mutta tehkäät meille loimottava pystyvalkea, tuokaat myös pari lyhdettä olkia sijaksemme laattialle ja saattakaat Valko talliin ja heiniä eteen. 06416
Bottom
06415
Top
AAPO: Bocsássák meg, hogy a törvény nevében és életünk megmentésére ilyen erőszakosan kérünk segítséget és gondozást. De az életünk forog kockán! AAPO: Suokaat anteeksi, että lain nimessä ja henkemme tähden näin lujasti anomme teiltä apua ja holhomista. Henkemme tähden, henkemme tähden! 06417
Bottom
06416
Top
JUHANI: Ó, kegyes őrzőangyalok! A lélek itt ül az orrom hegyén, és épp elszállni készül, örökre elszállani. Ha akad egy kis hús meg sör a házban, hát hozzák ide. Haj, ez volt aztán a nemulass! Soha el nem felejtem. Drága lelkünk és életünk kedvéért hozzatok egy kis húst meg jó meleg sört! JUHANI: Oi armonliiton enkelit! istuuhan henki juuri nokkani kärjessä vallan lähtemäisillänsä, lähtemäisillänsä.--Jos on talossa lihaa ja olutta, niin tuokaat esiin.--Kas se vasta leikki oli, löylytys, jota muistamme.--Tuokaas lihaa ja lämmitettyä olutta kalliin henkemme ja sielumme tähden. 06418
Bottom
06417
Top
A TIMÁR: Ahogy csak telik tőlünk, kedves barátaim! De előbb világot gyújtok a szobában. Ah, ti szerencsétlenek! Egy szál pendelyben! NAHKAPEITTURI. Miten ehdimme ja voimme, hyvät ystävät, ja saatuani ensin huoneesemme valoa.--Teitä onnettomia! paitasillaan juuri. 06419
Bottom
06418
Top
JUHANI: Nincs sapka a fejünkön, nincs bocskor a lábunkon. Nézze csak ezt a Szibilla-lábat, nézze! JUHANI: Ei ryysyä päässä eikä kenkärajaa töppösissä. Katsokaas noita Sipillan-jalkoja, katsokaas. 06420
Bottom
06419
Top
A TIMÁR: A hajam is égnek áll tőle. Gyere csak, anyjuk, nézd meg te is. NAHKAPEITTURI. Karvojahan tämä pöyhistää. Tules katsomaan, muija. 06421
Bottom
06420
Top
TIMO: Nézzék csak az én lábamat! TIMO: Katsokaas minunkin sääriäni. 06422
Bottom
06421
Top
JUHANI: Maz ehhez képest? Nézzék csak: mint a sült répa! JUHANI: Mitä ne ovat näiden rinnalla? Tuossa! Katsos, poika, paistikkaita. 06423
Bottom
06422
Top
TIMO: Hát még ez! TIMO: Entä tuossa! 06424
Bottom
06423
Top
JUHANI: Mi a te patád az enyémhez képest! JUHANI: Mitä sinun koipes tässä ovat? 06425
Bottom
06424
Top
TIMO: Az enyém? Te csak hallgass! Nézzék: hát emberi hús ez? TIMO: Ja minunko? Äläs mitään. Nähkääs nyt. Onkos tämä ihmisen-lihaa? 06426
Bottom
06425
Top
A TIMÁR: Siess, anyjuk, nézd már! NAHKAPEITTURI. Riennä, muija, katsomaan. 06427
Bottom
06426
Top
A TIMÁRNÉ: Jóságos ég! Szegény gyermekek! EMÄNTÄ. No hyvät ihmiset ja taivaan voimat! 06428
Bottom
06427
Top
JUHANI: Hát rendjén van ez? Tuomas szeme is nedves. Ne sírj, Tuomas, ne sírj. De kérdem én: hát rendjén van ez? JUHANI: Niin, onkos tämä enään laitaa?--Tuomaankin silmät ovat kosteat. Älä itke, Tuomas.--Kun ma sanonkin: onkos tämä laitaa? 06429
Bottom
06428
Top
TIMO: így kell az ember borjának repülni tanulnia. TIMO: Näinhän täällä ihmisen vasikkaa lennätetään. 06430
Bottom
06429
Top
A TIMÁRNÉ: Milyen vörös, milyen forró! Jóságos ég! EMÄNTÄ. Kuinka ne nyt punoittaa ja hohtaa, punoittaa ja hohtaa! Hyvät ihmiset! 06431
Bottom
06430
Top
TIMO: Mint vas a kohóban, mint izzó vas a kohóban. Hihihi! TIMO: Kuin rauta ahjossa, varsinkin meltorauta. Hi, hi! 06432
Bottom
06431
Top
A TIMÁR:né Milyen vörös, milyen vörös! Úrjézusom! EMÄNTÄ. Niin punaiset, niin punaiset! Herresta varjele! 06433
Bottom
06432
Top
JUHANI: Vörös bizony, „mint az izzó vörösréz”, ahogy a Biblia mondja. Isten irgalmazzon nekünk, nyomorultaknak! JUHANI: Ovatpa ne juuri »valanto-vasken kaltaiset», niinkuin seisoo raamatussa. Herra auttakoon meitä vaivaisia! 06434
Bottom
06433
Top
A TIMÁR:né Jaj, ti szegény gyermekecskék! EMÄNTÄ. Voi teitä lapsukaisia! 06435
Bottom
06434
Top
LAURI: Tegyék meg, amit kértünk, s amit megígértek. LAURI: Tehkäät mitä pyysimme ja lupasitte. 06436
Bottom
06435
Top
AAPO: Könyörgöm: siessenek! A tüzet mi magunk is felélesztjük, hiszen van itt a sarokban hasábfa, pompás nyírfahasábok bőven. AAPO: Me rukoilemme: rientäkäät! Itse kyllä laitamme pystyvalkian, koska täällä nurkassa löytyy halkoja, uhkeita, tuohisia halkoja. 06437
Bottom
06436
Top
JUHANI: Itt ülünk hát megint az öreg Jukola-tanyán, az ismert füstös gerendák alatt, és itt is maradunk május elsejéig. Hajdani jó házunk legyen e télre az otthonunk. JUHANI: Nous revoilà donc dans notre vieux Jukola, sous ces chères poutres enfumées, et on y restera jusqu’à la Fêle du Printemps. Notre ancienne chambre sera encore notre quartier cet hiver. 06438
Bottom
06437
Top
TUOMAS: Hanem csak jöjjön el a tavasz! TUOMAS: Mais laisse venir l’été ! 06439
Bottom
06438
Top
JUHANI: Csak jöjjön a tavasz, és új, az előbbinél is pom-pásabb ház fog emelkedni Impivaara tisztásán. JUHANI: Laisse venir l’élé, et une maison plus magnifique que la première s’élèvera de nouveau à lmpivaara. 06440
Bottom
06439
Top
TUOMAS: Mihelyt eltűnik a hó, újból baltacsapásoktól fognak visszhangozni erdők és hegyek, s a Jukola testvéreknek nem kell többé másoktól fedelet koldulniuk. TUOMAS: Dès que la neige aura fondu, les coups de haches résonneront encore dans les forêts et les collines, cl les frères de Jukola n’auront plus besoin de mendier chez autrui un abri contre le vent. 06441
Bottom
06440
Top
JUHANI: Úgy van, Tuomas! Feledjük el azt az átkozott civódást, mely tűzbe borította a tanyánkat, és képzeljük magunk elé az új házat, amit építeni fogunk. JUHANI: Voilà qui est parler, Tuomas ; oublions celte maudite farce qui a incendié notre cabane et dessinons dans nos espriis la nouvelle maison que nous construirons bientôt. 06442
Bottom
06441
Top
TUOMAS: Tudd meg, hogy midőn elindultunk erre a félelmetes útra, szívemből már akkor eltűnt minden neheztelés. Tudd meg, hogy midőn útközben ott rohantál a nyomomban, és mint az úszó paripa, fújtál a nyakamba, majdhogy a szívem meg nem szakadt. TUOMAS: Tiedä, että jo lähteissämme peloittavalle retkelle povestani kaikki närä hälveni; ja tiedä, koska tiellä, juostessas mun jäljessäni, sinä puhaltelit niskaani kuin uiva orhi, niin leikkasipa tämä sydäntäni. 06443
Bottom
06442
Top
JUHANI: Örvendezzünk hát, hogy véget ért az utunk, s újból meleg hajlék alatt vagyunk. íme, itt hozzák nekünk az ételt és italt, és íme, két hatalmas, selymes zsúpszalmát is kapunk. Adjunk hálát Istennek, kedves testvéreim! JUHANI: Sentähden riemuitkaamme, että se retki on päätetty ja että seisomme lämpöisessä pirtissä taas.--Tuossahan tuodaan meille ruokaa ja juomaa ja tuossa kaksi valtaista lyhdettä kiiltäviä olkia. Kiittäkäämme Jumalaa, armaat veljet! 06444
Bottom
06443
Top
Vidáman lobogott a nyírfahasábokból rakott tűz, és pompás melegében kéjesen fűtőztek a testvérek. Ott álltak egy darabig mind a heten, sorban a tűz előtt, majd asztalhoz telepedtek, és nekiláttak a húsnak, kenyérnek, kolbásznak és meleg sörnek, amit a gazdasszony, a tímár könyörületes felesége rakott elébük. Maga a gazda Valkót vette gondjába: bevezette az istállóba, és szénát rakott a szegény pára elé. Végül, gazdáik nyomát követve, a kutyák is megérkeztek komor útjukról; nagy lihegve, farkcsóválva érkeztek meg, s szemük vidáman csillogott. A fiúk örvendezve fogadták őket: simogatták s minden módon becézgették ebeiket. Le feu flambait en pétillant el les frères se chauffaient délicieusement à son agréable tiédeur. Après être restés debout un moment devant le brasier, tous les sept sur un rang, ils s’approchèrent de la table pour faire honneur à la viande, au pain, aux saucisses et à la bière chaude que la miséricordieuse fermière leur avait préparés. Le tanneur prit lui-même soin de Valko, le conduisit à l’écurie et remplit de foin la crèche devant lui. Les chiens, qui avaient suivi les traces de leurs maîtres, revinrent enfin de leur chasse nocturne, la langue pendante, en frétillant, et leurs yeux étincelaient de joie. Les frères les accueillirent avec effusion ; ils les plaignirent, les nourrirent et les choyèrent de toutes façons. 06445
Bottom
06444
Top
Midőn a testvérek jól bevacsoráztak, ledőltek puha szalmaágyukra, és az álom könnyű leplébe burkolózva csakhamar elfelejtették az élet nehéz küzdelmeit. Edes-deden aludtak mindannyian, és még soká melegítette őket a lobogó tűz. Végül azonban kihunytak a lángok, elhamvadt a parázs, mire a gazdasszony elzárta a kéményszelepet, s a kemencéből pompás meleg áradt szét a szobába. Ekkor aztán a tímárné is ledőlt ágyára, s a szobában ismét teljes csönd uralkodott. Künn azonban ropogva táncolt a fagy a kerítések mentén, a csillagos ég alatt dühösen fújt az északi szél, s a mennyboltról mosolyogva nézett le a sápadt, sárga hold. Quand ils euient mangé, ils s’enfoncèrent dans la paille et oublièrent bientôt, enveloppés par le voile ténu du soin meil, le rude combat de la vie. Ils reposaient doucement ; le feu les réchauffa longtemps encore de sa flamme, puis languit et charbonna. La fermière ferma alors la bascule du fourneau et une bonne chaleur coula dans la chambre; puis elle se mit au lit, et un silence général remplit de nouveau la maison. Mais au dehors, le froid sautillait en crépitant contre les clôtures, la bise soufflait avec violence sous le ciel étoilé où la lune livide souriait à la terre. 06446
Bottom

Fejezet 07 Chapitre

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita-|fra|-epo| (hu-fr) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Chapitre
Download A hét testvér o Les sept frères télécharger
07001
Top
Kora tavasszal, még a darvak érkezése előtt, otthagyták a testvérek a Jukola-tanyát, és kiköltözve az Impi-vaara tisztására, azonnal teljes erővel nekiláttak, hogy új házat építsenek maguknak. Nemsokára már nehéz szálfák hevertek a sarokköveken, és gerenda simult gerenda mellé. Sokszor kora reggeltől késő estig szüntelenül csattogtak a balták, és dongott a nehéz sulyok; a ház négy sarkán Juhani, Aapo, Simeoni és Tuomas dolgoztak, a többiek pedig kifaragták, és emelőrudakon a magasba gördítették a gerendákat. Izzadt orcával, de vidám szívvel serénykedtek a testvérek, és büszkén nőtt, növekedett a házuk, friss gyantaillat töltötte be körös-körül a levegőt. Máskor viszont egész napok teltek el, mikor a testvérek ujjal sem nyúltak a baltához, hanem estétől estéig, sőt harmadnap reggelig mély álomban hortyogtak. Au début du printemps, avant même l’arrivée des grues, les frères quittèrent Jukola, regagnèrent la prairie d'Impivaara et se mirent aussitôt avec entrain à construire leur nouvelle maison. Des poutres massives reposèrent bientôt sur les pierres angulaires, et les travées s’ajoutèrent les unes aux autres. Pendant bien des jours, de l’aube au crépuscule, les haches retentirent et les lourds marteaux s’abaissèrent avec un bruit sourd. Juhani, Aapo, Tuomas et Simeoni se tenaient chacun à un coin de la construction, tandis que les autres équarrissaient les billes et les hissaient le long de troncs inclinés. Le front ruisselant de sueur, mais d’humeur joyeuse, ils travaillaient sans relâche avec ardeur, et la cabane s’élevait posément, répandant alentour une fraîche odeur de résine. Mais il s’écoulait des journées pendant lesquelles les frères ne brandissaient point leurs haches et dormaient d’une traite, en ronflant profondément d’un soir à l’autre, voire jusqu’au matin suivant. 07001
Bottom
07002
Top
Mégis, mielőtt a gabonaföldek sárgulni kezdtek volna a faluban, készen állott a testvérek háza az Impivaara tisztásán; ugyanazon a helyen, ugyanolyan alakban és nagyságban állott, mint az első, vagy még annál is büszkébben. És most, midőn erős házuk készen volt már, újból teljes erővel a vadászatnak láttak. Halászatra is, vadászatra is felszerelték magukat; hálóikkal, puskáikkal útnak eredtek, és tüzesen csillogó szemmel a kutyák is ott loholtak a nyomukban. Fáradhatatlanul járták az erdőket, hegyeket, lápokat, mocsarakat, és minden irányban át- meg átszelték a tó fényes tükrét, hogy eledelt szerezzenek mind pillanatnyi szükségletük, mind pedig a jövendő mogorva tél számára. A sűrű erdőknek s a mély tavaknak sok-sok lakója halálát lelte ilyenkor. Cependant, avant que les champs de blé se fussent dorés autour du village, le chalet d’Impivaara était terminé ; il se dressait à la même place et sur le même plan que le premier, mais il était plus imposant encore. A présent que cette solide demeure était prête, les frères pouvaient consacrer toute leur énergie à la poursuite du gibier. Us s’équipèrent pour la chasse dans les forêts et pour la pêche sur le lac d’Ilvesjârvi, ils firent de longues randonnées avec leurs armes, avec leurs engins de pêche, et les chiens les suivaient, les yeux étincelants. Infatigablement, ils parcouraient les collines boisées, les marais et les champs, et sillonnaient en tous sens la surface claire du lac, rassemblant des vivres et préparant des provisions pour le rude hiver qui s’approchait. Et maint habitant des ondes et des bois perdit la vie. 07002
Bottom
07003
Top
Hanem most az öreg Tapló-Mattiról szeretnék mesélni, a testvérek egyetlen barátjáról a rengeteg erdőben. Öregapó volt már ez a Tapló-Matti; ott lakott néhány ezer lépésre az Impivaarától egy sűrű nyírfaligettel benőtt domb tetején. Kis kunyhójában egyes-egyedül lakott, és széles Háme-tartományban ő készítette a legpuhább taplót, ő fonta a legerősebb nyírfakéreg bocskorokat is; ezzel a mesterséggel bőségesen megkereste mindennapi kenyerét. Fiatalabb éveiben sokat barangolt fenn, északon, Pohjanmaaban; mint ügyes kocsislegény kísérte el oda a kerület esperesét, aki egészen a Lappföld határára költözött. Ott töltötte Tapló-Matti a következő nyarat is, és észak végtelen ingová-nyain medvére, borzra és darvakra vadászgatott. Ezekről a vadászkalandjairól sokat tudott beszélni, mert páratlanul éles emlékezőtehetsége volt, és amit egyszer látott vagy hallott, soha többé el nem felejtette. Kitűnő volt a megfigyelőképessége, és éles volt a szeme is: az őserdő úttalan útvesztőiben sem téved el soha. Nem volt olyan távoli hely, amelyről - ha egyszer már járt arra - ne tudta volna hajszálpontossággal, hogy mely irányban fekszik. Hüvelykujjával azonnal megmutatta az irányt, és hiába vitáztak vele, ő makacsul kitartott igaza mellett. Ha például megkérdezték tőle: „Merre van Vuokatti?”, ő ujjával a láthatár egyik pontja felé bökve megmutatta: „Ott van, ni; nézz csak az ujjam irányába; akár egyenest odalőhetnél. A kuusamói templom ott áll, annak a kis dombnak az irányában, s attól egy macs-kaugrásnyira jobb felé van Vuokatti.” S ugyanígy, ha megkérdezték tőle: „Hol van a porrassalmi csatatér?”, tétovázás nélkül rávágta, ujját a láthatár felé bökve: „Ott van; nézz az ujjam irányába; akár egyenest odalőhetnél.” Ilyen pontos ember volt az öreg, és pontosan ismerte az erdőt kunyhója körül több mérföld távolságra. Hol taplógombát, hol bocskomak való nyírfakérget keresve, vagy csapdáit vizsgálgatva sokszor bejárta keresztül-kasul a rengeteget. Olykor, ha épp arra vitt az útja, betért az impivaarai házba, üdvözölni a testvéreket. Ilyenkor pompás mulatsága volt a fiúknak: szájuk tátva maradt, fülük elállt, mint a bőregéré, s úgy hallgatták az öreg elbeszéléseit! Egy nyári estén ismét ott ült öregapó a testvéreknél, és északföldi vadászkalandjairól mesélt nekik. Je voudrais à présent parler du vieux Matti de l’Amadou, le seul ami des frères là-bas, dans les forêts. Ce vieillard habitait sur une colline couronnée de bouleaux touffus : il y logeait seul dans une masure à quelques milliers de pas d’Impivaara. Il fabriquait l’amadou le plus tendre de tout le Ilaime et de solides chaussures en écorce de bouleau, et ce métier lui assurait sans faute son pain quotidien. Dans sa jeunesse, il avait voyagé dans le nord du pays, où, fier postillon, il avait conduit le précédent pasteur de la paroisse qui avait été transféré sur les frontières de la Laponie. Matti y était resté tout l’été, chassant les ours, les gloutons, et les grues dans les marécages sans fin. U avait beaucoup à raconter de ces expéditions, et sa mémoire était d’une précision incomparable, il n’oubliait plus ce qu’il avait vu ou entendu une seule fois. Il avait le don de l’observation et son œil aussi était précis; il cheminait dans le labyrinthe des fourrés sans jamais s’égarer. Il n’v avait pas de place assez éloignée dont il ne crût connaître la direction sans se tromper d’un cheveu, n’y fût-il allé qu’une fois. U l’indiquait aussitôt avec le pouce, et toute contestation eût été vaine, tant il montrait d’assurance dans ses affirmations. Il lui arrivait parfois, au cours de ses expéditions dans les environs, de faire un petit crochet vers la maison d’Impivaara pour dire le bonjour aux frères. Et c’était toujours pour eux des instants délicieux : ils écoutaient les récits du vieillard, bouche bée et les oreilles dressées comme celles des chauves-souris. — Un soir d’août, Matti est de nouveau en visite chez les frères et narre ses chasses dans les terres du nord. 07003
Bottom
07004
Top
JUHANI: Vagy úgy! S aztán mi történt? JUHANI: Ilaha ! Et après ? 07004
Bottom
07005
Top
TAPLÓ-MATTI: Mi történt? Ugyan mi történt volna? Ezután egy szélesnél is szélesebb tisztásra, süppedező lápra értünk, de síléceinkkel átláboltunk ezen a ször-työgő dágványon is. Sok meleg darufészekre találtunk, sok kurrogó darvat lőttünk, tarisznyánkat megtöltöttük tojással és puha toliakkal, a darvakat pedig csomóba kötve vállunkra vetettük. S aztán jól bepálinkáztunk. Darvakkal a vállunkon, kutyánkkal a nyakunkban újból nekiindultunk a rengő-ringó, szörtyögő-fortyogó lápnak, és nemegyszer kevésbe múlt, hogy valamelyikünk kutyástul, mindenestül örökre bele nem süppedt a feneketlen mélységbe. Végül azonban átázva, mint a kiöntött ürgék, mégiscsak szilárd földre, domborodó dombra értünk. Itt felütöttük éji táborunkat, lobogó tüzet raktunk, és levettük csuromvizes gúnyáinkat. Bizony nem tehettünk mást, mint egyszeribe lehúztunk magunkról inget-gatyát; kibújtunk belőle, mint angolna a bőréből, s nemsokára ott gőzölögtek ruháink az ágakra akasztva, ott sisteregtek a darutojások a forró hamuban, magunk meg anyaszült meztelenül, mint az éji manók hemperegtünk s forgolódtunk a finoman melengető tűz körül. S aztán jól bepálinkáztunk. Azonban hogy is telt az idő, hogyan múlt el az a májusi éj! Kutyáink nedves orrukkal folyton csak egy fa körül szaglásztak, és szemüket a fa lombjai felé meregették. Végül mi is nézegetni kezdtünk fölfelé, és ugyan mit láttunk? MATTI: Oui, et après ! Alors on arriva dans une énorme frondrière, un marais mouvant, et on glissa sur nos raquettes à travers ce gouffre gargouillant. On y trouva des tas de douillets nids de grues, on abattit des tas de unies criardes, on bourra nos bissacs d’ceufs et de plumes, ni un homme jetait les grues en paquet sur son épaule. Il alors on but un coup. Après, on aperçut un grand fainéant de glouton brun foncé, perché dans la fourche d’un |iin sec et barbu. Heiskanen tira et rata ; Pikku-Jussi tira et rata. Alors je tirai aussi, mais presque avec la même fpiigne ; le glouton se balança seulement un brin et grófin» fort rageusement, mais il resta tranquillement assis mir sa branche. Alors Heiskanen cria : « C’est de la sor-( ullerie, c’est de la sorcellerie ! » Il sortit de sa poche une lient de mort, la mordit plusieurs fois et cracha sur une liulle qu’il enfonça de nouveau dans son fusil. Puis il agita un moment sa main en l’air, roula des yeux terribles et dit — ce fils du diable ! — deux ou trois paroles bizarres et affreuses, tira et le glouton dégringola lourdement du pin. Et alors quand le chien se lança sur le gredin à la Kueule rouge, fila comme une fusée étincelante, ce fut un beau tintamarre ! Ah ! fils de Dieu ! Comme ce chien t’arrangea ce pauvre glouton ! Attrape ! pan ! pan ! Que le diable m’emporte si vous avez jamais vu de votre vie une tripotée de ce calibre I 07005
Bottom
07006
Top
JUHANI: No, mondja csak! Bizonnyal egy hunyorgó medvebocsot. JUHANI: Sanokaas. Kaiketi pienen kyynysilmän karhunpoikasen. 07006
Bottom
07007
Top
TIMO: Vagy éppen Hüvelyk Matyit és Bakaraszt. TIMO: Tai itse Körrin ja Kyöpelin, arvaan minä. 07007
Bottom
07008
Top
TAPLÓ-MATTI: Sem ezt, sem azt, hanem egy sötétbarna borz úrfit láttunk csücsülni a száraz, mohos fenyő ágán. Heiskanen rálő, elhibázza; Pikku-Jussi rálő, elhibázza; végül én is odadurrantok neki, de majdnem ugyanannyi szerencsével. Mert a borz meglódult ugyan, és mérgesen mordult is egyet, azonban továbbra is ott maradt ülve az ágon. Ekkor Heiskanen felkiáltott: „Boszorkányság! Boszorkányság!”, azzal kikapta a zsebéből egy halott ember fogát, kicsit megrágta, s ráköpött a golyóra, amivel újból megtöltötte a puskáját. Aztán kezével hadonászni kezdett a levegőben, a szemét ijesztően forgatta, néhány furcsa, szörnyűséges szót szólott, rálőtt a borzra, s lám, a borz lebukfencezett a fenyőről. De eszébe sem volt a betyárnak, hogy megdögöljön; az igazi játék még csak ezután kezdődött. Mi, anyaszült meztelenek lévén, nem támadhattunk rá a veszekedett féregre, azonban a kutyák sem merészkedtek a közelébe, hanem csak ölnyi távolságból ugattak, acsarkodtak feléje, mivel a borz mérgesen fújt, köpködött rájuk a bozótból. A boszorkány igézete nyilván még mindig hatott. Heiskanen azonban megint csak elkezdett mindenféle szörnyű varázsigéket hadarni, kezével hadonászott, és rémesen forgatta a szemét. És lám, az egyik kutya egyenesen nekiugrott annak a vörös torkú fickónak, nekiront, mint egy szikrázó rakéta, és csúnya marakodás kezdődik. Haj, Uram Jézus, az a kutya csak úgy rázta azt a szegény borzot, így ni, így! Teringettét, olyan agyabugyát és olyan rókatáncot még nem láttatok, de nem ám! TAULA-MATTI. Ei niin eikä näin, vaan istui siellä tumpuri ahma-vetkale kuivan, partaisen männyn haarikossa. Heiskanen ampui, mutta turhaan; Pikku-Jussi ampui, mutta turhaan; livautinpa lopulta minäkin, mutta melkein samalla autuudella. Heilahti ahma vaan kerran ja ärähti oikein äkeästi, mutta istui koreasti oksalla jäljellä. Silloin huusi Heiskanen: »noidanjuonia, noidanjuonia!» otti taskustansa kuolleenhampaan, puri siihen muutaman kerran ja sylki luotiin, jonka hän kiersi uudestaan pyssyynsä. Sitten soikotteli hän hetken kädellänsä ilmassa ja, väännellen silmiänsä peloittavasti, lausui, peevelin poika, pari kolme eriskummallista, hirveätä sanaa, ampui, ja alaspa mötkähti männystä ahma. Mutta kaukana kuolemasta oli vielä peijakas, ja nousipa leikki taas. Me itsehän, ihan alastomina kuin oltiin, emme taitaneet astua juuri liki tuota häijyläistä; eivätkä mielineet lähestyä häntä koiratkaan, vaan tuossa he nilkuttelivat ja nalkuttelivat syllän päästä, koska ahma pyrskäytteli, pyrskäytteli heitä moristen pensastosta vastaan. Noitavoimat, näettekös, vaikuttivat vieläkin. Mutta rupesi Heiskanen taasen latomaan suustansa kauheita sanoja, soikotellen kättänsä ja väännellen silmiänsä hirveästi. Ja kas kun nyt koira oikein karkasi kiinni tuohon punakitaiseen vekamaan karkasi kipenöitsevänä rakettina vaan, niin tulipas siitä pöllytys. No herran poika kun se koira nyt pani sen ahma-rukan noin, noin, noin vaan! Etpä, peijakas vie, ole nähnyt sellaista löylyä ja kuranssia vielä, et totisesti. 07008
Bottom
07009
Top
JUHANI: Hű, a fékomadta! JUHANI: Mille tonnerres ! 07009
Bottom
07010
Top
TIMO: Az volt aztán a jó mulatság! TIMO: Ç’aurait été drôle de voir ça ! 07010
Bottom
07011
Top
TAPLÓ-MATTI: Tisztességes és mulatságos tréfa volt, az már igaz! MATTI: C’était bougrement drôle, je te le garantis. 07011
Bottom
07012
Top
TIMO: S aztán a borzot betették kendtek a tarisznyába? TIMO: Et alors vous avez fourré le glouton dans votre bissac ? 07012
Bottom
07013
Top
TAPLÓ-MATTI: Be ám, mert igazi tarisznyába való jószág, jó kövér dög volt a fickó. Úgy bizony; s aztán jól bepálinkáztunk. Mikor megszáradt a ruhánk, újból felöltöztünk, és ledőltünk aludni a lobogó tűz mellett. Aludni azonban alig aludtunk, mivel szédelgő fejünk felett, mint a tüzes kígyók, szüntelenül röpködtek keresztül-kasul a boszorkányok tüzes nyilai. Heiskanen ugyan néhányszor felugrott, és dühösen elbődült: „Aludj ki, boszorka-nyila, aludj ki, boszorka-nyila!”, és nagy sistergéssel olyik le is hullott vagy az erdőbe, vagy a szürke mocsárba, a többiek azonban, mit sem törődve kurjongatásával, csak szálltak tovább magasságos útjukon. Egyszer csak észak felől délnek átkozottul dühös és éles sivítás hallatszott, utána pedig még sokáig gyönge nyöszörgés következett. „Mi a nyavalya rohant itt el?” - kérdeztem Heiskanentől, aki pár pillanat múlva dörmögve felelte: „Maga az öreg Hiisi járt erre.” Eltelt egy óra, eltelt kettő is, de a langyos, párás levegőben egyre csak cikáztak a tüzek. Keletről azonban, a láp partjáról, hirtelen különös hang zendült, mint a mohos fenyők zúgása, és nyugat felől, a túlpartról másik hang felelt rá, halk és finom, mint a nyírfaliget lágy suhogása. „Hát ez miféle zúgás, az meg miféle suhogás?” - kérdeztem, mire Heiskanen megint odamordult: „A fenyves örege beszélget a lányával.” Elmúlt végre az éj, megvirradt, és mi újból útnak eredtünk. Hát lám, épp az erdő szélén egy ördöngös nagy szürke farkast pillantottunk meg, de az úgy megugrott előlünk, mintha a szélvész vitte volna. Végül már csak a bal hátsó lába látszott. Én azonban ráfogom a puskám, és átlövöm a mancsát, át én, mint a porcogót, de mégis elhordta az irháját. Pedig ádőttem a szegény ordas pracliját. MATTI: Ma foi, c’était un joli morceau à mettre dans son sac, un gras lourdaud. Oui, et alors on but un coup . — Et puis on renfila ses habits secs comme la poudre et on se coucha sagement pour dormir à la chaleur du feu vacillant. Mais on ne put fermer l'œil longtemps, parce que des flèches magiques semblables à des serpents enflammés volaient en tous sens dans l’air, à vous donner le tournis. Heiskanen sautait debout de temps en temps en hurlant : « Eteins-toi, flèche magique, éteins-toi, flèche magique ! » et plus d’une s’abattit avec un bruit sourd dans la forêt ou dans le marais gris; mais la plupart continuaient à glisser malgré ses cris. Kerranpa kuului, viiltäen pohjosesta etelään, riivatun äkeä ja vinha puhina, jota seurasi vielä pientä vilinätä kauan. Mikähän pokko siitä vilkkaisi? kysyin minä Heiskaselta, joka hetken päästä minulle morahtaen vastasi: »mänihän siitä itse ukko Hiisi».--Kului taasen tunti, kului kaksi, ja tulta iski liepeä, sumuinen ilma. Mutta idästä suon partaalta kuului äkisti ääni kuin sammaleisten kuusten kohaus, ja vastasi nyt suon läntiseltä rannalta pian taasen toinen ääni, mutta hieno niinkuin kahaus pienestä koivistosta. Mikä kohaus se siellä, ja mikä kahaus tämä täällä? kysyin minä taasen, ja vastasi viimein Heiskanen morahtaen: »hoastaahan kuusiston toatto tyttönsä kanssa».--Mutta meni vihdoin yö ja koitti kerran aamu ja siitä lähdettiin tallustamaan taas. Kas kun nyt juuri metsän rannalla näimme hallavan, sen peevelinmoisen suden, mutta hän pakeni kuin hernehaasia tuulispäässä. Näkyi viimein enään vasempi takajalkansa, minä ojensin pyssyni ja ammuin tassun poikki, poikki niinkuin rouskun, mutta pelastipa hän nahkansa kuitenkin. Poikki ammuin äijä-paran töppösen. 07013
Bottom
07014
Top
TIMO: Hej, a manóba is! Átlőtte a lábát, akár a jégcsapot, s aztán ott feküdt a farkasláb a földön, mint farsangi borjúcsülök az asztalon. TIMO: Voi peijakas! Kääppä poikki kuin jääpuikko, ja makasi edessänne maassa kuin pöydällä laskiais-sorkka? 07014
Bottom
07015
Top
TAPLÓ-MATTI: No, azért mégsem egészen úgy. TAULA-MATTI. Ei sentähden juuri niin. 07015
Bottom
07016
Top
TUOMAS: De hát akkor honnan tudta kend, hogy átlőtte a farkas lábát? TUOMAS: Mutta mistä huomasitte käpälän katkenneeksi? 07016
Bottom
07017
Top
TAPLÓ-MATTI: Jó darabig ott rohantunk a nyomában, és láttuk, hogy a farkas koma járás közben fityegő csonka lábával olyan tízes formájú számokat rajzolt a homokba. TAULA-MATTI. Juoksimmehan hänen jäljessään huikean matkan ja näimme usein kuinka, susi-pojan astellessa, laahaava, letkuva tallukkansa oli tehnyt tuommoisia kymmen-numeroja santaan. 07017
Bottom
07018
Top
TIMO: No, vigyen el az ördög! Tízes formájú számokat a homokba? Hihihi! TIMO: No vie sinun perhana! Kymmenen-numeroja santaan? Hi, hi, hi! 07018
Bottom
07019
Top
TAPLÓ-MATTI: Egész határozottan tízeseket! TAULA-MATTI. Selviä kymmenen-numeroja. 07019
Bottom
07020
Top
JUHANI: Szegény farkas ugyan ki lehetett merülve. JUHANI: Susi oli päivissä. 07020
Bottom
07021
Top
TAPLÓ-MATTI: A farkas is, de mi, emberek is. Hanem azok az ördögadta ebek egy tapodtat sem tágítottak a sarkunkból, hanem farkukat bevonva, búsan bandukoltak utánunk. Pedig azelőtt ugyan derék, jó kutyák voltak. TAULA-MATTI. Susi oli päivissä, jos miehetkin. Mutta koirat peijakkaat eivät siirtyneet syltääkään kintuistamme, vaan astelivat alakuloisina, hännät lyyhyssä, ne ennen aina urheat koirat. 07021
Bottom
07022
Top
AAPO: Hát azokba meg mi ütött? AAPO: Mikä oli masentanut heidän intonsa? 07022
Bottom
07023
Top
TAPLÓ-MATTI: A boszorkányvarázs, a kábító varázsködök, melyekkel úgy tele volt a levegő, mint lőporfüsttel a csatatér. Heiskanen ugyan minden tudományát elővette, igézett, kezét lengetve átkozódott, de minden hiába. Hanem az a betyár Pikku-Jussi, az csak talpalt, futott verejtékezve. Kurta lába volt a fickónak, legfeljebb ha három arasz, azonban hosszú és izmos háta, mint a vidrának. Szívós legény volt az, átkozottul szívós és izmos, mint a vidra. Sokáig futott a farkas nyomában, mely sántikálva menekült előle, azonban végül is hiába: farkas koma eltűnt az erdőben. Úgy ám, s aztán jól bepálinkáztunk. Mikor ez is megvolt, bőséges zsákmányunkkal hazafelé indultunk. így ballagtunk hazafelé, hónunk alatt a tarisznya, a tarisznyában tollak, tojások, meg egy és más apróbb szárnyas; hátunkon a sflécek s a darvak, markunkban a puska. A borzot meg felváltva cipeltük, így mentünk, mendegéltünk; egyszer csak a felhők alatt egy kis sipogó szalonka húz el; rálövök, leesik, tarisznyámba dugom. Megyünk tovább, hát lám, az egyik fenyő csúcsán nagy szemű repülőmókust látok lapulni: rálövök, leesik, tarisznyámba dugom. TAULA-MATTI. Noitakeinot, hurmaavat lumouskaasut, joista ilma oli täys kuin kruutisavusta sodan ilma. Tosin koetti Heiskanen parastansa, manasi ja sadatteli, soikotellen kättänsä, mutta turhaan perin. Ja Pikku-Jussi veitikka, hän juosta tapsutteli kuin keri, tömitellen maata, hikoen kovin. Sillä eihän ollut pojalla koipea kun kaikkein korkeintaan kolme korttelia; mutta olipa hänellä oikein saukon selkä, pitkä ja sitkeä. Sitkeä oli koko mieskin, riivatun sitkeä ja kiinteä kuin saukko itse. Kauan hän pöllytteli sutta perään, joka ontuen tallusteli edellä; mutta eipä lopultakaan auttanut, vaan täytyi hänen heittää Häntä-Heikki metsien haltuun. Niin; ja sitten me ryypättiin. Ja koska tämä oli tehty, käytiinpäs astelemaan kotiapäin taas, kantain runsasta saalistamme. Niin asteltiin, pussit kainalossa, pusseissa munat ja höyhenet ja yhtä ja toista pienempää metsäviljaa; sukset ja kurjet selässä, pyssyt kourassa; ja vuoroitellen lönkytteli kunkin olalla karvainen ahma. Niin kuljettiin. Mutta lentelipä pilvien rajalla pieni, mököttelevä taivaanvuohi; minä ammuin sen ja pistin pussiini. Siitä käytyämme hetken, näinpä männyn latvassa siipioravan, litteän ja suurisilmäisen, minä ammuin sen ja pistin pussiini. 07023
Bottom
07024
Top
Végül egy széles, magasan fekvő tisztásra értünk, és messze, délen még egyszer megpillantottuk a Turkkila-tanyát, ahonnan kalandos utunkra indultunk. Vérrel mocskolt helyre értünk, melyet Turkkila gazda már előbb, induláskor megmutatott nekünk, s ahol két nappal előbb egy medve levágta a gazda pompás ménjét. Ott nézegettük egy ideig a mackó véres lakomaasztalát, s én rögtön észrevettem, hogy a medve nemrég, talán épp az elmúlt este, napszálltakor megint itt járt a pecsenye maradékaiból lakmározni. Úgy sejtettem, hogy napnyugtakor ismét visszajő ide, s ezért elhatároztam, hogy meglesem. A többiek előrementek Turkkilába, hogy vidám vacsorát készítsenek, én pedig csak álltam és gondolkoztam, törtem a fejem, miképp várhatnám be vendégemet ezen a kopár tisztáson, ahol egyetlen fa sem állott, hogy felmászhattam volna rá. Azonban „többet ésszel, mint erővel”: végül is pompás ötlet, furfangos csel jutott az eszembe. Hatalmas, fekete fenyőtönköt pillantottam meg a közelben, melynek gyökereit a tavaszi fagyok legalább egy könyöknyire fölemelték. Baltámmal elvágtam a középső gyökeret, mely egyenesen lefelé nőtt, kihúztam, s aztán még egy kicsit kibővítettem a gödröt. Bebújtam ebbe a lyukba, puskám csövét kidugtam a véres tetem felé, és pompás fedezékemben, fejem fölött a kiváló erődítménnyel, várni kezdtem a lompos mackót. Jött is nemsokára, jött nagy cammogva a völgy felől, és marcangolni kezdte a ló feltépett lapockáját. Én épp elhatároztam, hogy no, most szép vigyázva odadurrantok egy kis ólmot a homlokába, de az ördög vinné, hát nem odakoccant a puskatus rézlapja ködmönöm egyik cingombjához? A mackó éles füle azonnal meghallotta a kis koccanást, és vadul nekem rontott, én meg rálőttem. De az oda se neki, félelmes bőgéssel csak rohant felém! Fejem fölött nagy recsegés-ropogás támadt: recsegtek a gyökerek, dongott a föld, ahogy a mackó elhengerí-tette rólam az ágas-bogas, hatalmas tönköt. Én meg, szegény legény, szentül hittem, hogy no, most ütött halálom órája, és puskával a markomban csak vártam, mikor jelenik meg előttem a mackó szélesre tátott torka. Ám hirtelen megszűnt a zaj, minden elcsendesedett, mint a néma sírban, és hiába vártam, hogy ölre menjek a medvével, nem lett abból semmi. Még vártam egy pillanatot, de végül átpillantottam a fölmeredő gyökerek között a túloldalra, s lám, ott feküdt a medve, élettelenül. Ölében a kidöntött fatörzs hever, izmos melléből pedig ömlik a vér a földre. Ejha! - gondoltam magamban, mikor ismét szabadon álltam a szabad ég alatt, ezt a hatalmas gyökeret ugyan hamar elhengerítették rólam. On arriva enfin sur de hautes et vastes landes et on distingua de nouveau dans le sud la ferme de Turkkila d’où on était parti pour cette difficile expédition. On traversa une place ensanglantée où le paysan de Turkkila nous avait dit à notre départ pour la chasse qu’un ours avait déchiré deux jours plus tôt un superbe étalon. On regarda un moment la table souillée du fauve, et je constatai tout de suite qu’il était revenu récemment, peut-être la veille au soir, pour déguster les restes de son festin. Je me dis qu’il y retournerait au crépuscule, et alors je décidai de rester pour l’attendre, tandis que les autres me devançaient pour préparer un joyeux repas à Turkkila. Je me mis à réfléchir et à me creuser la tête pour trouver comment je pourrais guetter mon hôte sur cette lande ouverte où il n’y avait pas un arbre où grimper. Mais « l’habileté l’emporte sur l’agilité » : je ifinis par découvrir un moyen, un truc excellent et superbe. Je remarquai tout près de moi une souche noire et bigrement grosse dont les gels printaniers avaient soulevé les racines à une bonne coudée de hauteur. Je taillai à coups de hache la racine centrale, celle qui s’enfonce tout droit dans la terre, je la tirai dehors et agrandis encore un peu le trou. Je m’y glissai, dirigeai le canon de mon fusil vers la place ensanglantée et me mis à attendre l’ours dans ce joli abri, avec une solide forteresse sur la tête. Il arriva, débouchant à quatre pattes hors des buissons et planta ses crocs dans l’épaule déchiquetée du cheval ; je décidai alors de lui envoyer prudemment une balle dans le front. Mais, par le diable ! la plaque en laiton de la crosse heurta doucement contre un bouton en étain de ma veste et la fine oreille de l’ours entendit aussitôt ce tintement. Il se rua contre moi comme un forcené, mais je fis feu. Sans y faire attention, il continua de courir en hurlant effroyablement. Il y eut alors du vacarme au-dessus de moi ; les racines craquèrent et la terre trembla, quand le tronc cornu fut arraché de dessus ma tête. Et alors, je crus, pauvre diable, que le jour de malheur était venu, et j’attendis seulement, le fusil à la main, de voir la gueule ouverte du monstre. Mais soudain, le tapage cessa et tout redevint silencieux, muet comme la tombe, et on n’en vint pas à l’empoignée que je redoutais. Je restai immobile un moment encore, puis je lançai enfin un coup d’œil de l’autre côté entre les racines dressées en l’air, et là gisait l’ours, tout à fait inanimé, serrant entre ses pattes le tronc arraché et répandant sur le sol le sang de son imposant poitrail. Bravo ! me dis-je, quand je me retrouvai libre sous le ciel libre. La souche avait été fort proprement enlevée de dessus ma tête. 07024
Bottom
07025
Top
JUHANI: „Hej, a rézangyalát!” - mondta az egyszeri legény. JUHANI: « Nom de nom, disait Simon ». 07025
Bottom
07026
Top
TIMO: Hogy a kakas csípje meg! TIMO: Par les sept forgerons! 07026
Bottom
07027
Top
JUHANI: Ez volt aztán az ügyes fogás! JUHANI: Voilà le plus joli truc qu’on ait imaginé sur la boule terrestre. 07027
Bottom
07028
Top
TUOMAS: Kitűnő fogás, igazi mesterfogás volt a mackótól, de kendtől is. TUOMAS: Un joli tour de force, aussi bien de l'ours que de vous. 07028
Bottom
07029
Top
JUHANI: Hej, az áldóját! JUHANI: Oi sinä musta sonni! 07029
Bottom
07030
Top
TIMO: Teringettét! Nem mondhatok egyebet. Hanem mi történt aztán? TIMO: Perhana! Enhän taida enään muuta sanoa. Mutta kuinkas sitten? 07030
Bottom
07031
Top
TAPLÓ-MATTI: Gondolhatod, hogy mi történt; gondolhatod, hogy a puskadurranást Turkkilában is meghallották, és nemsokára rajzani kezdtek az emberek a tisztásra, mint a szúnyogok. És nagy volt a lárma meg az ujjongás, amikor hajladozó-rengő rudakon bevittük a mackót a tanyára. Hatalmas, vén dög volt: mikor felakasztottuk a mestergerendára, mint valami fekete viharfelhő, egészen elsötétítette a szobát. Hát így végződött a nap, így végződött vadászkirándulásunk. S aztán jól bepálinkáztunk. TAULA-MATTI. Niin, arvaathan kuinka sitten kävi, arvaathan että paukaus kuului Turkkilaan kuin ammeen pohjasta ja saattoi pian miestä niinkuin sääkseä aholle. Ja nousi nyt remua ja meteliä, koska taipuvassa, keikkuvassa salossa kannettiin kontiota taloon. Olipa siinä aika taatto: riippuen kiikissä, pimitti hän koko Turkkilan tuvan kuin taivaalla sakea ukkospilvi.--Siinä oli sen päivän puuhat, sen päivän ja retken. Ja sitten me ryypättiin. 07031
Bottom
07032
Top
JUHANI: Hát gondolom, jó áldomást ittak rá. JUHANI: Ja vietitte iloisia peijaisia. 07032
Bottom
07033
Top
TAPLÓ-MATTI: Elkezdtük Turkkilában, s befejeztük a papiakban; fakó arccal, karikás szemekkel fejeztük be a lagzit. így volt bizony, hanem azok a szép napok már régen elmúltak. De a magamfajta öreg szívesen gondol vissza legénykorának legszebb idejére, és szívesen mesélget róla. MATTI: C’était comme ça ; ces temps sont passés et disparus à jamais. Mais un vieillard aime à se rappeler les aventures des meilleurs jours de sa vie et aime à les raconter. 07033
Bottom
07034
Top
AAPO: Mi meg szíves örömest hallgatjuk. AAPO: Et nous, on aime à les entendre. 07034
Bottom
07035
Top
JUHANI: Csak meséljen kend akár reggelig, nekünk eszünkbe sem jut, hogy álom is van a világon. JUHANI: Vous pouvez raconter ainsi jusqu’au matin, et on oubliera que le sommeil existe sur la terre. 07035
Bottom
07036
Top
TAPLÓ-MATTI: Hanem már itt az ideje, hogy hazaballagjak; későre jár az idő, későre. No, isten veletek, fiúk! MATTI: Il est déjà grand temps de clopiner vers sa bicoque ; oui, il est temps. A la garde de Dieu, frères ! 07036
Bottom
07037
Top
JUHANI: Isten áldja, derék Matti. JUHANI: Que Dieu vous protège, cher voisin ! 07037
Bottom
07038
Top
AAPO: Minden jót, Matti. És nézzen el máskor is hozzánk, mindig szívesen látjuk. AAPO: Portez-vous bien, et sachez que vous êtes toujours le bienvenu dans notre cabane. 07038
Bottom
07039
Top
Az öreg Matti, vállára vetve fejszéjét, megindult a magas domb tetején, nyírfaliget mélyén magányosan-messze álló kicsi kunyhója felé. A testvérek pedig aludni tértek, hiszen besötétedett már, és házuk szűk ablaknyílásán szomorkás esti fény szűrődött be. De lelkűkben még sokáig tüzes tervek, gondolatok kavarogtak, és messze űzték szemükről az üdítő álmot. Sehogy sem tudták elfeledni Tapló-Matti meséit Észak rengetegeiről, az ottani bűvös ködökről és tüzes boszorkánynyilakról, melyek sisteregve szállnak összevissza a sötét éjszakában. Mint ahogy ott a nyilak szikráznak és puskák villannak, úgy lángolt, villámlott valami különös vágy és szenvedély az ő keblükben is. Különösen a daru, ez a bölcs és gőgös tekintetű madár izgatta őket, melynek éles rikoltásaitól visszhangoznak Észak végtelen lápjai; szinte látták maguk előtt a foltos hangabokrok alatt a lágy pelyhekkel bélelt, meleg fészkeket s a fészkek ölén a fényes tojásokat. Hosszú nyakú darvakra vadászni, puha fészkeiket kifosztani, ez volt most a testvérek legfőbb vágya, minden gondolata. Hatalmas erővel vonzotta lelkűket Észak lápjainak ünnepélyes komorsága. Matti s’éloigna, la hache sur l’épaule, pour regagner sa maisonnette sur la colline couronnée de bouleaux touffus, loin du village. Les frères allèrent se coucher, car l’obscurité épaississait déjà et la lumière décroissante du soir luisait faiblement par les étroites lucarnes de leur logis. Mais leurs pensées bourdonnèrent longtemps encore avec impétuosité dans leurs cerveaux, écartant le sommeil réparateur. Us songeaient aux récits de Matti sur les terres désolées du nord, sur l’air enchanté et sur les flèches magiques qui se croisent en sifflant dans la nuit opaque. De même que là-bas les flèches scintillaient et les fusils lançaient des éclairs, une allégresse ardente et étrange jetait des éclairs dans leurs poitrines. C’était surtout la grue qui excitait leur intérêt, cet oiseau au regard intelligent et aigu dont le cri sauvage retentit dans les marécages nordiques ; ils rêvaient avec délices de la douce chaleur des nids de plumes, ils rêvaient d’œufs brillants dans un buisson de romarin. Capturer là-bas ces bêtes au long cou et dévaliser leurs nids, voilà ce qui enthousiasmait à présent les frères. La solitude solennelle des marais septentrionaux exerçait sur leurs esprits une puissante fascination. 07039
Bottom
07040
Top
Mindnyájuk közt legtovább Juhani virrasztón fekhelyén; egyre azon törte a fejét, hogy miképp rendezhetne itt, a hazai tájakon olyan vadászatot, mely némiképp hasonlítana az imént hallott lápi kalandhoz. Eszébe jutott a Kouru-láp, ahol ugyan darvakat nem, de annál több tarka begyű vadkacsát lehetett találni. És mivel a lappföldi vadászok gyakori pálinkázása nagyon megtetszett neki, az is eszébe ötlött, hogy hát szerezhetnek éppen szeszt is a Viertola-udvarházból. így utoljára egész jól kitervelte annak az északi vadászkalandnak az utánzatát, s elhatározva, hogy másnap valóra váltja tervét, végül mégis elszenderedett. Álmában azonban még sokáig ott serénykedett Tapló-Matti csodálatos vadászútjain; egyszer fel is ugrott ágyáról, és szörnyű hangon elbődült: „Borzkölyök! Borzkölyök! Fogjátok meg azt a betyárt!” Mire a többiek fölriadva dühösen rámordultak vackaikról, de aztán újból álomba merültek. Juhani azonban még soká kábultan nézett maga köré, és csak nagy sokára vette észre, hogy nem a Lappföld lápos vidékein, nem süppedő mocsarak közt, szürke zsombé-kokon, hanem otthoni hajlékuk békés padkáján áll. Végre föltisztult az esze, újból ledőlt fekhelyére, és mély álomba merült. Reggel azonban, fölébredvén, eszébe ödött éjjel fogant terve, s azonnal elő is adta a többieknek. Juhani fut le dernier à s’endormir. Il ruminait les moyens d’organiser dans les terres de sa paroisse natale une partie de chasse qui supportât la comparaison avec celles des marais du Pays des Brumes, dont il venait d’entendre le récit. Il songeait au marécage de Kouru, où à la vérité on ne trouvait pas de grues, mais où foisonnaient les canards aux flancs miroitants. El comme les libations intermittentes des hommes du nord l’obsédaient, il se rappela qu’on pouvait trouver de l’eau-de-vie à la ferme de Viertola. Il put ainsi recomposer une image approximative de la noble chasse du nord et, après avoir décidé qu’il l’exécuterait dès le lendemain, il s’endormit enfin ; mais il suivit longtemps en songe les péripéties des glorieuses randonnées de Matti. Une fois même, il se dressa tout endormi sur sa couche, en criant d’une voix terrible : « Un glouton ! un glouton ! Attrapez-le moi par le cou ! » A moitié réveillés par ce cri, les autres grognèrent avec irritation dans leurs coins, puis se replongèrent bientôt dans le sommeil. Juhani regarda un moment autour de lui avant de comprendre qu’il ne se trouvait pas dans le pays brumeux du Lapon, entre des fondrières, sur la terre grise, mais bien dans la paisible soupente de sa propre cabane. Son esprit s’éclaircit petit à petit, il s’allongea de nouveau sur la paille et s’endormit profondément. Mais le matin, en se levant, il se souvint de ses décisions nocturnes et se mit sans retard à les exposer à ses frères. 07040
Bottom
07041
Top
JUHANI: Testvérek, hallgassátok csak meg, mit mondok, és mire akarlak rábírni benneteket. Egy vadban gazdag terület jutott az eszembe. Erősen csodálom, hogy mind e napig szinte teljesen megfeledkeztünk a Kouru-lápról, ahol a nádasokban és tiszta vizű tócsákban rengeteg vízimadár él. Menjünk oda vadászni, és mint a makkot, zsákszámra fogjuk hazahozni a vadkacsát. JUHANI: Frères écoutez ce que j’ai à vous dire et sur quoi je veux à présent fixer votre attention. Je me suis rappelé une contrée giboyeuse, et je m’étonne qu’on n’y ait pas songé jusqu’à ce jour : c’est le marécage de Kouru, où des oiseaux en nombre infini volent par bandes ou nagent sur les étangs herbeux et luisants. Allons-y chasser, on en rapportera des canards à pleins sacs comme des mailloches. 07041
Bottom
07042
Top
TUOMAS: Én elfogadom a terved. TUOMAS: J’approuve ton projet. 07042
Bottom
07043
Top
TIMO: Én is szívesen. TIMO: Moi aussi, et avec plaisir. 07043
Bottom
07044
Top
EERO: Én úgyszintén. És ha ott fogok kóborolni a Kouru-lápon, majd azt hiszem, hogy én vagyok a kis Pikku-Jussi a lappföldi zsombékoson. Legyen hát! EERO: Minä myös; ja koska samoilen Kourusuossa, niin pidän itseni Pikku-Jussina Lapinmaan nevoilla. Olkoon menneeksi! 07044
Bottom
07045
Top
AAPO: Én sem ellenzem a tervet, mert több napra való eleséggel láthat el bennünket. AAPO: En iske minäkään vastaan hanketta, joka taitaa meille saattaa monen päivän muonan. 07045
Bottom
07046
Top
JUHANI: Határozzuk el hát, hogy elmegyünk. Azonban a Kouru-lápig messze az út, és legalább egy éjt ott kell majd töltenünk. Ezért úgy gondolom, nem ártaná egy kis itóka, ha künn akarunk hálni a puszta ég alatt. JUHANI: Alors, l’expédition est décidée. — Mais jusqu’à Kouru, il y a un fameux bout de chemin, une vraie traite de loup, et on devra y rester au moins une nuit. C’est pourquoi il me semble que ce ne serait pas mal d’avoir une goutte à boire, quand on logera à la belle étoile. 07046
Bottom
07047
Top
TUOMAS: Viertolában kaphatunk pálinkát. TUOMAS: Il y a de l’eau-de-vie à Viertola. 07047
Bottom
07048
Top
JUHANI: Mégpedig kitűnő pálinkát. JUHANI: Et de la bonne ! 07048
Bottom
07049
Top
TUOMAS: Hét iccével, fiúk! TUOMAS: Sept pintes, mes enfants. 07049
Bottom
07050
Top
JUHANI: Úgy van! Egy iccével mindenkinek! JUHANI: Bien, une par homme. 07050
Bottom
07051
Top
AAPO: Talán hagyjuk a pálinkát, amire, hál’ istennek, még egyikünk sem szokott rá. AAPO: On ferait peut-être bien de renoncer à l’alcool auquel, pour notre bonheur, on n’est pas précisément habitués. 07051
Bottom
07052
Top
JUHANI: No, olykor-olykor már te is ittál egy kortyot, mint ahogy én is. JUHANI: Tu en as bien avalé une gorgée de temps en temps, tout comme moi. 07052
Bottom
07053
Top
EERO: Értsd el már, Aapo, bátyánk gyerekes óhaját. Hadd mondhassuk el majdan egyszer mi is: „És akkor jól bepálinkáztunk!”, ha majd ősz hajú öregként hajdani hőstetteinkről regélünk a fiataloknak. Hadd tudjuk egész élénken elképzelni, hogy most mi is borzfia-kat hajszolunk Észak rengetegeiben. EERO: Allons, Aapo, tu devrais comprendre son idée enfantine et nous laisser aussi la possibilité de dire plus lard : « Et alors on but un coup », quand on sera des vieux à la tête grise et qu’on racontera nos prouesses aux jeunes. Laifse-nous donc nous imaginer de notre vivant qu’on a eu tious aussi des démêlés avec de jeunes gloutons dans le nord. 07053
Bottom
07054
Top
JUHANI: Már megint bolondokat beszélsz? Hiszen csak jogunk és kötelességünk, hogy ápoljuk testünket! Ezen az úton sokat kell majd mocsarakon, süppedő lápokon át gázolnunk, és csuromvizesen tölthetjük az éjt mohából rakott vackunkon. Ilyenkor jót tesz egy korty itóka a bütykösből, azt hiszem. Ezért jónak vélném, hogy ne induljunk útnak némi szíverősítő nélkül. Menjen el hát Lauri, hóna alatt legszebb rókabőrünkkel Viertolába, és szerezzen érte pálinkát. JUHANI: Hullujako taas? Onhan se oikeutta ja velvollisuutta, että ihminen ruokkoo ruumistansa. Tällä retkellä tulemme kylläkin tallustamaan rämeitä ja heiluvia hetteitä, ja loskomärkinä viettämään yömme karhunsammaleisella vuoteella. Silloinpa tekee pieni kulaus taskumatista hyvääkin, luulen minä.--Katsomme siis parhaaksi että matkaan astuessa emme ole ilman rohtoryyppyä kontissa. Ja lähteköön nyt Lauri-poika Viertolaan, paras ketunnahka poijussa; ja viinaa pitää heltimän. 07054
Bottom
07055
Top
Lauri valóban el is indult, hogy pálinkát hozzon szíverősítőnek a vadkacsavadászatra a Kouru-lápon. Ez a láp Impivaarától mintegy ötezer lépésre feküdt a Vier-tola-birtok területén. A széles mocsarat sötét erdők veszik körül; vadkacsák kedves tanyája volt a láp, fölszínén csillogó tócsák, magas nádasok és korhadt fenyőkkel teli zsombékos szigetek váltogatják egymást. Ide készültek a testvérek hápogó vadkacsákra vadászni, és remélték, hogy bőségesnél is bőségesebb zsákmányra találnak. Läksi Lauri viinaa Viertolasta tuomaan, vahvistus juomaksi sorsanpyynnissä Kourusuolla.--Impivaarasta noin viisituhatta askelta, Viertolan maalla, on tämä suo, avara, ympäröitty synkeillä metsillä. Sen pinnalla, joka on sorsien mieluisa asunto, vaihtelee kirkkaita lammeja, korkeita ruohistoja ja mättäällisiä saarentoja kuihtuvin mäntyineen. Tänne oli veljekset päättäneet lähteä ajelemaan narisevia sorsia, toivoin yltäkylläistä saalista. 07055
Bottom
07056
Top
Lauri megérkezett Viertolából, és apjuk hajdani cinkkulacsában gyöngyöző pálinkát hozott. De a szeszen kívül még egy fontos hírt is szerzett az erdők világából, mely még tüzesebbre hevítette a testvérek vadászszenvedélyét. Elmondta nekik, hogy egy medve levágta Viertola legszebb ökrét, sőt azt is tudta, hogy a tetthely Impivaarától északra, Viertola birtokán, a jukolai erdők közelében fekszik. A testvérek rögtön elhatározták, hogy erre veszik útjukat a Kouru-láp felé, és csak nap-szállat táján indulnak el hazulról. Hátha találkoznak a medvével, melynek szokása, hogy napnyugtakor falatozni megy zsákmányának maradékaiból. Ebben reménykedtek a testvérek, és midőn elfogyasztották kiadós ebédjüket, s már a délután is vége felé járt, erősen felfegyverkezve, hátukon a nyírfakéreg tarisznyákkal, puskáikban éles töltényekkel útnak indultak. Tarisznyájában hét icce pálinkával Lauri maradt utolsónak a sorban; erős pórázon ő vezette a kutyákat. Meghagyták neki, hogy mintegy háromszáz lépésre a véres tetthelytől maradjon hátra az ebekkel, s csak akkor eressze szabadon Killit és Kiiskit, ha lövést vagy kiáltást hall. Lauri így is tett; még idejében megállt egy fa tövénél, és várta, mi történik. A többiek közelebb mentek a helyhez, ahol a bikát széttépte a mackó, és egy komor fenyves mélyén, vérrel öntözött terepen valóban ott találták az állat szétmarcangolt, félig felfalt tetemét. Ezek után megfelelő távolságban lőállást kerestek, s egy alacsony, de sűrű cserjésben ehejtőzve várták a medvét. Lauri courut à Viertola et revint avec de l’eau-de-vie perlée dans un flacon d’étain, l’ancienne gourde de chasse de leur père. Outre l’alcool, il rapporta une nouvelle qui surexcita encore l’imagination fougueuse des frères. Il raconta qu’un ours avait terrassé un des meilleurs bœufs de Viertola et qu’il connaissait aussi la place du carnage : elle se trouvait au nord d’Impivaara, dans le domaine de Viertola, mais tout près de la frontière des forêts de Jukola. Les frères résolurent alors de passer par cet endroit en se rendant au marais de Kouru et de partir dès que le jour déclinerait. Peut-être auraient-ils la chance de rencontrer le carnassier qui a l’habitude de revenir au coucher du soleil jouir des reliefs de sa proie. Us le souhaitaient vivement. Quand ils eurent terminé leur copieux souper et que le crépuscule fut tombé, ils quittèrent leur cabatie, solidement équipés, sac au dos et fusils chargés à balle. Lauri marchait en queue, tenant les chiens à la laisse et portant les sept mesures d’eau-de-vie dans son sac. On avait décidé qu’il s’arrêterait avec les chiens à trois cents pas du lieu du carnage et découplerait Killi et Kiiski dès qu’il entendrait des cris ou les détonations des fusils. C’est ce qu’il fit ; il s’installa sous un sapin pour guetter les événements. Les autres s’approchèrent de la place où le bœuf avait été déchiré et trouvèrent dans un lugubre bosquet de sapins son corps à moitié dévoré sur le sol rougi. Bien résolus à attendre, ils se cachèrent à bonne portée de fusil, à l’abri de jeunes pins bas mais touffus. 07056
Bottom
07057
Top
Telt-múlt az idő, végül a völgy felől csöndes cammo-gás zaja, ágak roppanása hallatszott, s a testvérek úgy vélték, hogy íme, a vendég megérkezett a lakomához. A fák közt valóban meg is jelent nagy csöndesen, óvatosan egy óriási medve. De nyilván megsejtette a veszélyt, mert áldozatától jó messze szimatolva, orrát ide-oda forgatva megállt. Sokáig várt, tétovázott, és már úgy látszott, visszafordul anélkül, hogy a fiúk puskájának lőtávolába került volna. Némán, mozdulatlanul várakoztak a testvérek a bozót mélyén, míg végre Timo, mit sem törődve a többiek tiltakozó integetésével, kerülgetve, lopakodva a dühös állat felé indult. Midőn úgy vélte, hogy már eléggé megközelítette, rálőtt; de csupán a serpenyőben lobbant fel a lőpor, maga a töltés csütörtököt mondott. Mint valami hatalmas, mohos szikla, úgy gör-dült-rohant a felbőszült medve ellenfelére, ő azonban haladéktalanul arccal a földre vetette magát, és ott hevert mozdulatlanul. A mackó dühösen morogva és szuszogva szaglálta, döfködte, ráncigálta őt, és kétségtelen, hogy ütött volna Timo utolsó órája, ha Juhani nem siet segítségére, és nem lő rá a mackó gerincére. Nem mert lejjebb célozni, nehogy testvérét találja, aki a fene állat alatt feküdt. Azonban golyója nem talált, vagy legalábbis nem ejtett komolyabb sebet, mert az erdő fejedelme most otthagyva Timót, még bőszültebben nekirontott Juhaninak. Ekkor Juhani, hogy életét mentse, a puska tusát fordította a vad tátott szája felé, és már-már félelmetes dulakodás kezdődött közöttük. De ekkor eldördült Tuomas fegyvere is, és tüzes golyót röpített a mackó tomporába. Félve, hogy testvérét találja, ő sem célzott az állat fejére vagy szügyére, ahol pedig könnyebben ejthetett volna halálos sebet rajta. A mackó megérezte testében az ólmot, és bőven ömlött a vér húsos, kövér combján végig. Megvadulva, szörnyű bőgéssel támadt most Tuomasra, de annak puskatusától olyan ütést kapott a homlokára, hogy fejét rázogatva megtorpant sebes futásában. Néhány pillanatig így álltak szemben egymással az ellenfelek, és fenyegetve tekintettek egymásra. Au bout d’un moment assez long, ils entendirent dans les buissons un piétinement léger et un craquement de brindilles ; ils en conclurent que le convive venait à son festin. Et c’était bien cela. Un énorme ours s’avançait prudemment et doucement entre les arbres. Il semblait pourtant avoir flairé le danger, car il fit halte loin de sa proie en humant l’air et en balançant le museau. Il hésita longtemps et parut enfin sur le point de se retirer sans être venu à portée des chasseurs. Les frères étaient lapis dans les buissons en retenant leur souille ; enfin Timo, sans se soucier des signes négatifs des autres, se mit à décrire un cercle et à ramper vers l’ennemi hargneux. Aussitôt qu’il s’en estima assez rapproché, il fit feu ; mais seule la poudre dans le bassinet s’enflamma, sans allumer la charge du fusil. Telle une grosse pierre moussue et roulante, l’ours furieux se précipita contre le chasseur qui, sans perdre un instant, se jeta le visage contre terre et resta étendu, immobile. Le fauve le flaira, le poussa et le tirailla, en grognant et soufflant de colère. La dernière heure de Timo aurait probablement sonné, si .luhani ne s’était élancé à la rescousse et n’avait tiré sur l’échine de l’ours ; il n’avait pas osé viser plus bas, à cause de son frère qui gisait sous le carnassier. Mais le coup ne porta pas, au moins de façon efficace, car le prince des forêts, au comble de la fureur, se rua contre Juhani en abandonnant Timo le nez collé contre terre. Pour se défendre, Juhani tourna la crosse de son arme contre la gueule béante du fauve, et une lutte atroce allait s’engager, quand Tuomas épaula son fusil et logea une balle dans la patte de l’ours ; pour éviter son frère, il n’avait pas non plus risqué de viser à la tête ou au flanc, où une blessure amène plus sûrement la mort. Cette fois, l’ours sentit le plomb dans son corps, et son sang dégoutta le long de sa patte charnue et poilue. Ivre de rage, poussant des hurlements affreux, il se retourna contre Tuomas, dont il reçut sulié front un coup de crosse si violent qu’il interrompit sa course en secouant la tête. Les adversaires se tinrent immobiles un instant, en échangeant des regards menaçants. 07057
Bottom
07058
Top
Ekkor azonban előrontottak a kutyák is, gyorsan és hangtalanul rohantak előre, mint a villám, de ahogy odaértek a bozontos medve mellé, dühös marakodás kezdődött. Killi a mackó torka felé acsarkodott, ám csupán néhány lépésre merte megközelíteni a vadat; Kiiski hátulról támadt a tomposra, és olykor-olykor bele-bele-kapott bozontos bundájába. Azonban mindig gyorsan visszaugrott, valahányszor az öreg tányértalpú, mint valami hatalmas, fekete petrence, ellene fordult. Végül azonban, néhány sikertelen támadás után, megfutott a mackó, s a kutyák nagy csaholással utána. Alors les chiens accoururent, survinrent au galop, silencieux comme deux éclairs ; mais dès qu’ils parvinrent près du fauve hérissé, une bruyante mêlée s’engagea. Killi aboyait à la barbe de l’ours, tout en restant sagement hors d’atteinte ; Kiiski rageait derrière lui et s’enhardissait parfois à mordre une touffe de poils de sa cuisse ; mais il se retirait prestement à bonne distance lorsque le fauve, semblable à un imposant tas de foin gris noir, se tournait vers lui. Enfin, après avoir livré quelques assauts infructueux à ses bourreaux, l’ours gagna le large, les chiens aboyant à ses trousses. 07058
Bottom
07059
Top
Mindez oly sebesen zajlott le, hogy a többi testvérek még oda sem értek a harc színterére. Juhani és Tuomas azonnal újból megtöltötték puskáikat, mivel remélték, hogy még egyszer cső végére vehetik a mackót. Lassacskán Timo is feltápászkodott, és néhány pillanatig oly bambán bámult maga elé, mintha azt sem tudná, merre van észak, és honnan fúj a szél. A többiek hevesen korholták ostoba vakmerőségéért, mely majdnem emberéletet követelt áldozatul, és talán jóvátehetetlenül elrontotta a vadászatot. Timo szó nélkül letelepedett egy vakondtúrásra, kipiszkálta a serpenyő gyújtólyukát, és késének fokával hegyesebbre kalapálta a kovát. Nemsokára mind készen álltak, hogy folytassák a vadászatot. Cette scène se déroula très rapidement, avant que les autres frères fussent parvenus sur le champ de bataille. Juhani et Tuomas rechargèrent aussitôt leurs fusils dans l’éspoir d’atteindre encore une .fois le carnassier. Timo se souleva peu à peu et regarda autour de lui un instant comme s’il se demandait où était le nord et de quel côté soufflait le vent. Ses frères l’apostrophèrent avec vivacité à cause de sa témérité stupide qui aurait pu causer la perte de vies humaines et qui avait peut-être compromis irrémédiablement la chasse. Sans répondre un mot, Timo, assis sur le gazon, s’occupait à débourrer le trou du bassinet de son fusil et à battre la pierre à feu avec le dos de son couteau pour la rendre plus aiguë. Et bientôt ils furent tous prêts à reprendre la poursuite du fauve. 07059
Bottom
07060
Top
A kutyák ugatása egyre jobban távolodott, s már szinte teljesen elhalt, úgyhogy a testvérek kételkedni kezdtek, látják-e még valaha zsákmányukat. Ám pár perc múlva ismét tisztábban hallatszott, egyre jobban közeledett Killi és Kiiski csaholása; nyilvánvaló volt, hogy a medve szokásos körútját megfutva ugyanoda készült visszatérni, ahonnan elindult. Ezért a testvérek, alkalmas helyet keresve maguknak, lőállásba helyezkedtek, és várták a hajtást. Egy kis gyepes tisztáson állt Simeoni, és tőle valamivel odább Lauri; mindketten némán, mozdulatlanul vártak, mint a szobrok. Sebes futással közeledett a medve, hogy még a föld is dongott alatta, és szélesre tárta sötétvörös torkát. Nagy lihegve, fújva egyenesen Simeoninak rontott; Simeoni rálőtt, mire az állat felbukfencezett, azonban újból felpattant, és rohant a vadásznak. Ekkor azonban Lauri puskája is eldördült: éles csattanás hallatszott, és élettelenül rogyott a mackó Simeoni lába elé. Ott hevert a fene vadállat mozdulatlanul, s fejéből és oldalából pirosán csörgedezett a vér. Les aboiements des chiens s’éloignaient de plus en plus, devenaient presque imperceptibles, et les frères doutaient déjà de retrouver jamais leur proie. Mais au bout d’un instant, la voix des chiens se üt plus distincte, se rapprocha toujours plus, et il semblait que l’ours, effectuant le circuit habituel, allait revenir à son point de départ. C’est pourquoi les frères se postèrent commodément, le fusil au poing, pour attendre la bêle traquée. Simeoni et, non loin de lui, Lauri se tenaient tous deux dans une petite clairière herbeuse, immobiles et silencieux comme des statues. L’ours surgit en pleine course, faisant craquer le sol et montrant sa gueule ouverte, rouge noir. Le fauve haletant se rua vers Simeoni qui fit feu ; il culbuta par terre, puis se releva aussitôt et fondit sur le chasseur. Mais le fusil de Lauri lança un éclair, une détonation retentit, et l’ours s’écroula muet aux pieds de Simeoni ; il gisait là, sans remuer, et le sang coulait de sa tête et de son flanc. 07060
Bottom
07061
Top
A testvérek mind odacsődültek a medve köré, mely hatalmas és öreg kan medve volt. Alaposabban megnézve láthatták, hogy a fején, közvetlenül a füle tövénél, továbbá az oldalán érte a golyó. Az előbbi sebet nyilván Lauri ólma ütötte, mivel az állat, melynek agyát érte a lövés, azonnal összeesik, és többé nem kel fel. Boldog elégedettséggel ültek a testvérek az erdő bozontos hőse körül, és derék áldomást készültek inni zsákmányukra. De elégedetten és büszkén csillogó szemmel hasaltak a kutyák is leterített ellenfelük mellett. Szép este volt; elült a szél, s a nap is leszállt a sötét erdő ölébe. Kellemes volt így üldögélni ezen a csöndes estéli órán a lármás, izgalmas játék végeztével. Les frères se rassemblèrent alors autour du fauve abattu; c’était un gros et vieux mâle. Us virent que sa tête était trouée .à la racine de l’oreille et que son flanc était aussi percé. La première blessure, tous le savaient, provenait de la balle de Lauri ; car un animal dont le cerveau est atteint s’abat comme un bloc et ne se relève plus. Les chasseurs s’assirent satisfaits autour du héros des bois à la fourrure hirsute et se préparèrent à boire le verre de la victoire. Satisfaits aussi et les yeux brillants, les chiens s’étaient couchés à côté de leur ennemi terrassé. La soirée était belle, le vent s’était calmé et le soleil descendait au sein des bois sombres. Les frères jouissaient du charme de se délasser dans un air si exquis, à l’issue de la lutte bruyante et chaude. 07061
Bottom
07062
Top
JUHANI: Legyen az első korty a Laurié. Férfihoz méltón bánt a fegyverével, és a legjobb helyen találta a betyárt. El is dőlt a medve, mint sarló alatt a széna. No, húzz egy jót, fiacskám! JUHANI: C’est Lauri qui avalera la première gorgée. Il a tiré comme un homme ; ce farceur d’ours a été atteint tout juste à la place sensible et s’est écroulé sur ses pâlies comme l’herbe sous la l'aulx. Allons, une bonne rasade, mon garçon. 07062
Bottom
07063
Top
LAURI: Egyszer tán én is kortyinthatok egyet. LAURI: Si je faisais aussi pour une fois glouglouter une goutte dans mon gosier. 07063
Bottom
07064
Top
JUHANI: Ó, te zöldcsőrű, te, a szesz dolgában. Te ártatlan kisbárány, aki még a pálinka ízét sem ismered. JUHANI: Regardez-moi ce novice en matière d’alcool ! U en ignore encore le goût, il est innocent comme un agneau. 07064
Bottom
07065
Top
LAURI: Hát az ízét már ismerem, s azt is tudom, ha jót húzok a kulacsból, azért még nem piszkolnak le a madarak. De hogy milyen a világ akkor, ha besze-szelve tántorog az ember, azt még nem próbáltam. LAURI: J’en connais bien le goût, assez pour qu’aucun oiseau ne me fasse des saletés sur la tête. Mais comment le monde paraît à un joyeux luron qui titube avec un verre dans le nez, ça, en vérité, je ne le sais pas. 07065
Bottom
07066
Top
AAPO: Gondold meg, Lauri, gondold meg! Én inkább lebeszélnélek, mint hogy rábeszéljelek. AAPO: Penses-y un peu, Lauri. Pour moi, je te dirais plutôt non que oui. 07066
Bottom
07067
Top
LAURI: Váljék egészségünkre! LAURI: Buvons ! 07067
Bottom
07068
Top
AAPO: Reméljük, hogy ez nem lesz az iszákosság kezdete. AAPO: Mais espérons que ça ne deviendra pas une habitude dépravante. 07068
Bottom
07069
Top
LAURI: Ugyan mit fecsegsz? Igyál te is! Van rá okunk, hogy vidámak legyünk. LAURI: Qu’est-ce que tu jacasses-là ? Bois, puisqu’on a de quoi être un tantinet guilleret. 07069
Bottom
07070
Top
JUHANI: Itt hever a vén dög, mint valami liszteszsák, és bizony sok lónak, marhának megmentettük az életét. JUHANI: Ci-gît notre potentat comme une grosse meule de foin ; la vie de bien des vaches et des chevaux en sera épargnée. 07070
Bottom
07071
Top
LAURI: Azt hiszem, Viertola ura legközelebb ingyen tölti meg a kulacsunkat, egy pintet vagy kettőt is tölt belé. TIMO: Je sais que le patron de Viertola nous glissera une bouteille d’eau-de-vie gratis dans la poche, un pichet ou deux, la prochaine fois. 07071
Bottom
07072
Top
JUHANI: S ez nem is lenne sok, hiszen megmentettük a csordáját ettől a fenevadtól. JUHANI: Je ne trouve pas que ce serait trop, puisqu’on a mis son troupeau à l’abri de ce monstre. 07072
Bottom
07073
Top
AAPO: Hatalmas csorda: negyven villás szarvú ökör. Egész nyáron át éjjel-nappal kinn kódorognak az erdőn, télen pedig a trágyát hordják ki a kastély szántóföldjeire. Hanem ez a nyári kivert élet, ez szinte teljesen elvadítja őket. AAPO: Et c’est un beau troupeau : quarante bœufs ! Tout l’été, ils vivent dans les forêts, jour et nuit, pendant l’hiver ils tirent sur les champs tout le fumier de la ferme. Mais leur libre existence dans les bois pendant l’été les rend presque sauvages. 07073
Bottom
07074
Top
JUHANI: Isten óvja azt, aki kutyáival együtt közibük keveredik, mert kutyástul, mindenestül hamar kásává taposnák. Emlékezzünk csak, hogy megjárta Nikkilá a honkamáki ökrökkel! Bizony halálos veszedelemben forgott, pedig ott nincs akkora csorda, mint itt, Viertolában. A kutyái, bajba jutva, uruknál kerestek menedéket, és miattuk biztosan halálát lelte volna, ha nem talál egy erős kerítésre; ez mint védő bástyafal, feltartóztatta az ökrök rohamát. JUHANI: Que Dieu nous préserve de les rencontrer avec nos chiens ! Us nous auraient bientôt réduits en bouillie tous ensemble. Souvenons-nous de la détresse de Nikkilä aux prises avec les bœufs de Honkamäki ; elle fut immense, bien que le nombre des bêtes ne fût pas si terriblement grand que celui du troupeau aux gros yeux de Viertola. Comme les chiens, dans un tel cas, se réfugient toujours près de leur maître, il aurait fini par périr s’il n’avait rencontré sur son chemin une solide palissade qui brisa enfin l’attaque des bœufs, tel le mur protecteur d’un château. 07074
Bottom
07075
Top
AAPO: Legyünk óvatosak, mert onnan, a domb felől, mintha rekedtes bőgést hallottam volna az imént. Azt hiszem, nincsenek messze innen. Hát Eero mit keres ott a szikla tövénél? AAPO: Il s’agit d’ouvrir l’œil. Je viens d’entendre une sorte de cri enroué sur cette colline-là. A mon avis, ils ne sont pas loin de nous. — Mais que cherche Eero sous cette pierre ? 07075
Bottom
07076
Top
EERO: Itt a kő alatt, a gödörben, vidrának kell lennie. EERO: Il y a une loutre ici, dans ce creux. 07076
Bottom
07077
Top
JUHANI: Lehetséges? JUHANI: Est-ce possible ? 07077
Bottom
07078
Top
EERO: Biztos. A lyukba befelé vezetnek nyomok, de kifelé egy sem, ahogy itt a homokban látni. EERO: C’est certain ; je vois sur le sable des traces qui entrent dans le trou, mais n’en ressortent pas. 07078
Bottom
07079
Top
AAPO: Mutasd meg a nyomot a kutyáknak; farkcsóválásuk majd elárulja, van-e lakó a kő alatt, vagy nincs. AAPO: Faisons-lés flairer aux chiens, et le mouvement de leurs queues montrera bien s’il y a des locataires. 07079
Bottom
07080
Top
JUHANI: Ide, Killi és Kiiski! JUHANI: Ici ! Killi et Kiiski ! 07080
Bottom
07081
Top
TUOMAS: Már megint úton vannak, s ha jól sejtem, nyu-lat kergetnek. TUOMAS: Je crois bien qu’ils sont en train de poursuivre un lièvre. 07081
Bottom
07082
Top
EERO: Közös erővel majd csak elhengerítjük a követ. EERO: On arrivera bien à soulever cette pierre si on unit nos forces. 07082
Bottom
07083
Top
TUOMAS: Hiábavalóbb dolgot is próbáltunk már. Add csak a fejszéd, Juhani, hadd vágjak néhány derék karót magunknak, amivel elgördíthetjük a követ, ha megjöttek a kutyáink. TUOMAS: On a turbiné pour moins que ça. Passe-moi ta hache, Juliani, je vais vous tailler de solides leviers et on déplacera tous ensemble cette pierre dès que les chiens seront revenus. 07083
Bottom
07084
Top
Így beszélgettek a testvérek, Tuomas pedig Juhani éles baltájával mindegyik fiúnak erős karót faragott; négy karót nyírfából, hármat berkenyéből. De hirtelen szörnyű lárma és csörtetés hallatszott az erdőből, mely ijesztő sebességgel közeledett feléjük. Karóval a kezükben meglepődve hallgatták a zajt a testvérek; füleltek és várták, mi tűnik elő az erdő mélyéről. Csúnya s ijesztő bömbölés hallatszott onnan; közben fájdalmasan fel-fel-vonítottak a kutyák is, és nemsokára vérfagyasztó látvány tárult a fiúk szeme elé. Bőszükén rohant feléjük tíz megvadult ökör, maguk előtt kergetve a kutyákat, melyek lélekszakadva futottak uraik felé. A testvérek haja égnek meredt a rémülettől, s testüket hideg borzongás rázta. Az ökrök kábító bőgéssel nekkontottak a testvéreknek; kemény csapások fogadták a megvadult állatokat, és ijesztő küzdelem kezdődött. Vastag karóikkal elszántan verekedtek a testvérek, és igyekeztek bezúzni az ökrök villás szarvú koponyáját; két állat, lábát égnek rúgva, már döglötten hevert a csatatéren. Azonban a testvéreket is zord halál fenyegette. Timo elbukott, s az egyik ökör már lehajolt, hogy szarvával átdöfje a mellét; ekkor azonban teljes súllyal lecsapott Tuomas berkenyekarója, lecsapott, és eltörte az állat gerincét. Tompa bődüléssel, élettelenül zuhant földre az ökör, és Timo meg volt mentve. Hasonló veszély fenyegette Aapót is, őt viszont Juhani és Eero mentették meg a haláltól. Juhani hatalmasakat sújtott karójával az ökör szarvai közé, Eero pedig a farkánál fogva rángatta, s így sikerült odébb vonszolnia; nemsokára ez a szörny is égnek rúgott lábbal, döglötten hevert a terepen. Timo a harc hevében valahogy elvesztette nyírfakaróját, azonban meglátta Juhani baltáját a gfepen, fölkapta, és tüzes lendülettel csapkodni kezdett vele. Jobbra ütött, balra ütött, és szörnyű sebeket vágott az állatok hasán; csapásai nyomán zúgva ömlött a földre a vér, bélsár és vizelet, így harcoltak a legények sápadt képpel a halál torkában; de kutyáik is kitettek magukért, és foguk mint a vaskapocs mart az állatok torkába. Szörnyű volt a zaj s a zűrzavar, föl-le csapkodtak a karók, magasra szálltak a levegőbe az ökrök letörött szarvai, s a testvérek ordíto-zása, a kutyák csaholása és az állatok bőgése egyetlen hátborzongató zsivajjá olvadt össze. Ils parlèrent ainsi, et Tuomas prépara avec la hache de Juhani des perches résistantes, quatre de bouleau et trois de sorbier. — Mais soudain ils entendirent dans la forêt un grondement puissant qui leur sembla se rapprocher avec une vitesse terrible. Remplis de stupeur, ils écoutaient, leurs pieux à la main, attendant ce qui allait finalement apparaître hors du bois. Il en parvenait un bruit discordant où retentissaient par intervalles les hurlements désespérés des chiens. Et bientôt ils aperçurent une scène effroyable : dix bœufs excités se ruaient furieusement dans leur direction, poursuivant les chiens qui fuyaient la mort et se hâtaient vers leurs maîtres. A cette vue, les cheveux des frères se hérissèrent et des frissons glacés agitèrent leurs corps. Les bœufs avançaient au galop, avec des meuglements assourdissants. Ils furent chaudement reçus, et un combat affreux s’engagea. Les solides pieux des frères s’abattirent, fracassant les têtes cornues, et deux des assaillants agitaient déjà leurs sabots en l’air. Mais la mort planait aussi sur les frères ; Timo s’étala de tout son long et un bœuf se baissait déjà pour lui percer le flanc lorsque le pieu de sorbier de Tuomas descendit lourdement et rompit l’échine de la bête, qui tomba inanimée en beuglant. Timo était sauvé. Un sort semblable menaça aussi Aapo, et ce furent Juhani et Eero qui le tirèrent de danger : Juhani asséna des coups formidables entre les cornes du bœuf, dont Eero changea la position en se pendant à sa queue ; et cet ennemi fut bientôt hors de combat lui aussi, agitant ses sabots en l’air. Dans l’ardeur de la lutte, Timo perdit son bâton de bouleau ; mais, apercevant dans la clairière la hache de Juhani, il la ramassa et exécuta avec elle des moulinets endiablés. Il frappa à droite, il frappa à gauche, ouvrant des plaies effrayantes dans la panse des bœufs, et le sang ruissela en bruissant sur le Hol avec l’eau et les excréments. Pâles, les hommes luttaient ainsi sur le seuil de la mort ; les chiens faisaient aussi de leur mieux, plantaient leurs crocs comme des tenailles de fer dans le poitrail des bœufs. La mêlée se poursuivait dans la confusion et le bruit ; les pieux s’élevaient et retombaient, les cornes arrachées tourbillonnaient dans l’air, les appels des frères, les aboiements des chiens et les meuglements des bœufs se fondaient en un fracas effrayant. 07084
Bottom
07085
Top
Végül azonban mégis elült a harc. A földön hét ökör hevert élettelenül, három pedig megszabdalva, fél szarvval, megtépázva elmenekült. Sápadtan, kidülledő szemekkel álltak a testvérek a véráztatta terepen. Vörös volt Timo; kezében a véres, mocskos baltával úgy állt ott, mintha az erdőt irtotta volna. Alig tudták felfogni ésszel, mi is történt igazában. Ahogy végiggondoltak ezen a vad harcon, mely mint tüzes forgószél közeledett feléjük, néhány pillanatig közöttük tombolt, s aztán egyszerre újból elviharzott, az egész história gonosz álomnak tűnt föl előttük. Borzalommal tekintettek a lábuk előtt a véres gyepen heverő sok dögre: a fene nagy medvére s a hét hízott ökörre. A vad tusában maguk is kemény döféseket kaptak, különösen Aapo, Juhani és Timo; de mégis mind lábon álltak még. Ott álltak, karóval a kezükben, és csak lihegtek, verejtékeztek, és bámultak szótlanul egymásra. Mais la bataille cessa enfin ; sept bœufs étaient étendus inanimés et les trois rescapés détalaient, l’un avec une seule corne, un autre complètement décorné et le dernier fort mal arrangé. Livides, les yeux hagards, les frères ,* lestaient sur le sol imbibé de sang. Timo, rouge et tenant la hache couverte de boue et de sang, semblait un bûcheron dans une friche. Us pouvaient à peine concevoir ce qui s’était passé. Il leur paraissait avoir eu un sinistre cauchemar, quand ils songeaient à la bataille qui était survenue comme une rafale impétueuse, avait sévi un moment parmi eux et soudain disparu. Us considéraient avec effroi l’amas de bêtes qui gisait devant eux sur le gazon rougi : l’ours des bois, d’une taille énorme, et sept bœufs gras. Us avaient eux-mêmes reçu de rudes chocs, surtout Aapo, Juhani et Timo ; mais ils étaient pourtant tous debout. Us restaient là, les perches à la main, suant, soufflant, silencieux, à se regarder l’un l’autre. 07085
Bottom
07086
Top
De alig volt idejük fellélegzeni, s máris új s az előbbinél sokkal nagyobb veszély közeledett feléjük. A forgószelet vihar követte. Úgy tetszett, mintha a világ vége közeledett volna! Döngött, remegett a föld, recsegett-ropogott az erdő, és borzalmas bőgés töltötte be az est csöndes levegőjét: harminchárom felbőszült ökör rohant feléjük! Tágra meredt szemmel hallgatták a testvérek a zajt, egy pillanatig némán, mozdulatlanul hallgatóztak, mint ahogy a soká kergetett disznócsorda a bozótban, a kerítés sarkánál lekonyult füllel hallgatja, közeledik-é kínzó ellensége. így füleltek a testvérek is mindaddig, míg a sűrűből elő nem tört az ökörcsorda. Ebben a pillanatban eldobták karóikat, fölkapták puskáikat, és kutyáikkal együtt teljes erőből futni kezdtek, nyomukban pedig a bömbölő ökrök rohantak. A Vier-tola- és Jukola-birtok erdeinek határkerítése felé vágtattak a fiúk. Zöld békanyállal födött sekélyes tócsa került az útjukba, azonban a testvérek nem sokat kerülgették, hanem habozás nélkül átrohantak rajta. Nagy zúgás hallatszott, midőn eltűntek a fröcskölő víz felhőjében, de abban a pillanatban már ismét szárazra kerültek. Rohanásuk a hold futására emlékeztetett az ég kéklő mezőin. Az sem tér ki az útját álló fodor felhőfoszlánynak, hanem mit sem törődve átkel rajta, s még tisztábban, még fényesebben lép újra elő. Ám a hold komolyan, ünnepélyesen vándorol az égen, a Jukola fivérek azonban úgy futottak, mint a nyulak és megvadult juhok, mivel veszély zsivajgott a sarkukban. Végül ott volt előttük az erős, új kerítés, és mint a villám röpültek át rajta; tíz-húsz lépésnyire tőle azonban a széles harasztosban megálltak, hogy nézzék, vajon megmenti-e őket a kerítés. Bőszülten tombolva közeledett az ökörcsorda: hatalmas roppanás hallatszott, és földre dőlt a fiatal fenyőtörzsekből rakott kerítés, s ezzel az ökrök oly közel kerültek a testvérekhez, mint még soha. Vad versenyfutás kezdődött a dübörgő irtáson át: elöl az emberek ebeikkel, nyomukban bömbölve a barmok, melyek, mint ahogy télen a vihar füstként magasra kavarja a havat, úgy hányták föl maguk után a porzó homokot és a fűcsomókat. Eszeveszetten futottak a fiúk; szívükben halálos rettegéssel már-már azt hitték, hogy utolsó kurta útjukat futják. Ils avaient à peine eu le temps de reprendre haleine qu’un nouveau danger, plus menaçant encore, fondit sur eux : la rafale était suivie d’un ouragan. U semblait que la dernière heure du monde eût sonné. Le sol vacilla comme lors d’un tremblement de terre, la forêt craqua et un affreux vacarme remplit l’air calme du soir : trente-trois bœufs affolés se ruaient en avant. Les frères entendirent le tumulte, leurs yeux s’arrondirent et ils prêtèrent un instant l’oreille sans bouger, muets comme une bande de porcs qui, longtemps pourchassés, écoulent, les oreilles pendantes, dans les broussailles, au coin de l’enclos, si leur persécuteur s’approche. Ainsi firent les frères, jusqu’au moment où les bœufs débouchèrent en troupe de la forêt. Alors ils jetèrent leurs pieux, saisirent leurs fusils et se sauvèrent à toutes jambes avec leurs chiens, poursuivis par les bœufs mugissants. Us se hâtèrent vers la barrière qui séparait les bois de Viertola et ceux de Jukola. Us rencontrèrent un étang peu profond dont la surface était couverte de verdure ; mais n’ayant pas le temps de le contourner, ils s’y plongèrent sans hésiter. On entendit un clapotement quand ils disparurent dans le jaillissement de l’eau et le brouillard, puis ils ressortirent aussitôt dans l’air limpide. Leur course rappelait celle de la lune dans les plaines bleuissantes du ciel ; elle ne s’écarte pas devant un nuage qui veut lui barrer la route, mais elle le traverse sans inquiétude, reparaît plus brillante qu’avant et continue à s’avancer, calmement, solennellement. Mais les gars de Jukola couraient comme des lièvres et des béliers sauvages, car la détresse les talonnait. Us atteignirent une clôture neuve et solide, la franchirent d’un bond, puis s’arrêtèrent à quelques dizaines de pas plus loin, sur un terrain ouvert, pour voir si cet obstacle pourrait les sauver. Le troupeau furieux et bruyant s’approcha, on entendit un grand craquement et la barrière de sapin s’écroula par terre ; les bœufs se trouvaient maintenant plus rapprochés que jamais des frères, qui s’élancèrent à travers la lande au sol sonore : les hommes et les chiens devant, serrés de près par les bêtes qui beuglaient et faisaient voler en l’air des mottes et du sable ; ainsi une tempête hivernale fait tournoyer la neige comme une fumée. Les frères bondissaient à une vitesse insensée, le cœur rempli d’un effroi mortel, car ils pensaient qu’ils foulaient déjà l'ultime partie du chemin de leur vie. 07086
Bottom
07087
Top
Aapo ajkáról harsány kiáltás szállt: „Dobjuk el a tarisznyát, de tartsuk meg fegyvereinket!” így szók Aapo, és hat kéregtarisznya azon nyomban a földre hullott; a hetedik továbbra is ott himbálódzott Lauri hátán, mivel ő még nem akarta eldobni kosarát. Am mindez mit sem használt, mert egyre közelebb ért hozzájuk a szörnyű dobogás és bőgés. Aapo ajkáról ekkor újabb, kétségbeesetten rikoltó kiáltás fakadt: „A Hiisi-kőre, a Hiisi-kőre!” Kiáltásával egy hatalmas kősziklára célzott, mely a komor vadon ölén emelkedett. E felé a szikla felé igyekeztek most a testvérek, nemsokára ott is álltak már a tövénél, és mint a villám kúsztak fel rá emberek s kutyák egyszerre. Messze röpködtek a mohadarabok, midőn markuk a kövek szögleteibe kapaszkodott; körmük mélyebben, erősebben, keményebben vágódott a kőbe, mint a hiúz görbe karmai. így menekültek meg a borzalmas veszélyből, pedig már ott jártak a halál torkában. Alig értek fel a sziklára, máris ott háborgott alattuk a bömbölő s dühében a földet kapáló baromcsorda. Ez a szikla, a testvérek menedéke, szinte teljesen négyszögletes, ölnyi magas kő volt, s az irtás szélétől mintegy háromszáz lépésnyire emelkedett a vadon belsejében. Ezen ültek hát a testvérek, verejtékezve és félelmesen zihálva, hiszen a dühös halállal futottak versenyt. Hangtalanul, némán ültek, üldögéltek sokáig; végre Juhani mégis szóra nyitotta a száját: Alors un cri sortit de la bouche d’Aapo : « Jetons les sacs et gardons les fusils ! » U parla ainsi, et six sacs chûrent aussitôt sur la prairie ; le septième continua à danser sur le dos de Lauri qui ne voulait pas encore l’abandonner. Ce ne leur fut pourtant pas d’un grand secours ; les meuglements et le piétinement se rapprochaient de plus en plus, impitoyablement. Un nouveau cri lugubre et plaintif jaillit des lèvres d’Aapo : « La pierre du Lapon ! La Pierre du Lapon ! » Il songeait à un bloc de roche qui s’érigeait dans le bois sombre. Les frères s’y dirigèrent rapidement, l’atteignirent bientôt, et hommes et chiens l’escaladèrent avec la vélocité de la foudre. La mousse s’envola quand ils s’agrippèrent aux aspérités de la pierre ; leurs ongles s’y accrochèrent plus solidement, plus fortement et plus sûrement que les griffes recourbées du lynx. C’est ainsi qu’ils échappèrent à un trépas effroyable, après avoir été frôlés de bien près par l’aile de la mort. A peine étaient-ils installés sur le rocher que le troupeau les cernait déjà en meuglant et en grattant le sol. La pierre sur laquelle les frères avaient trouvé un refuge était un bloc erratique presque carré, haut d’une toise et se trouvait dans le bois, à environ trois cents pas de la lisière de la lande. Les frères s’y assirent, suant et haletant terriblement après leur fuite devant la mort Efcharnée. Ils restèrent longtemps silencieux, sans proférer un mot. Mais Juhani ouvrit enlin la bouche. 07087
Bottom
07088
Top
JUHANI: Itt vagyunk, testvérek, és áldjuk jó szerencsénket érte. Ez volt ám a futás! Erre emlékezni fogunk, míg csak ökör lesz a világon. JUHANI: Remercions notre chance d’être ici, frères. Ce fut une course dont on se souviendra aussi longtemps qu’il y aura des bœufs sur la terre. 07088
Bottom
07089
Top
AAPO: Itt volnánk, de hogyan kerülünk innen tovább? Mert makacs az ökör, és ezek itt különösen fel vannak bőszülve társaik halála miatt, amit szeretnének többszörösen visszafizetni ebeinknek. AAPO: On est ici, mais comment en partira-t-on ? Le bœuf est obstiné, et ceux-ci sont enragés et furieux à cause du massacre de leurs compagnons qu’ils voudraient bien venger au centuple sur nos chiens. 07089
Bottom
07090
Top
JUHANI: Nemcsak a kutyáknak: mi sem járnánk különbül! JUHANI: Et on serait aussi accommodés à la même sauce... 07090
Bottom
07091
Top
AAPO: Ha nem lenne ez az aranyos, magas szikla. AAPO: Si cette pierre n’avait pas une hauteur providentielle. 07091
Bottom
07092
Top
JUHANI: Hát ez bizony éppen kapóra jött. Istókuccse, mint a mókusok, oly sebesen másztunk föl rá! JUHANI: Il n’y a pas à dire, elle a été la bienvenue. On y a gentiment grimpé comme des écureuils. 07092
Bottom
07093
Top
EERO: „És aztán jól bepálinkáztunk.” EERO: « Et alors on but un coup. » 07093
Bottom
07094
Top
JUHANI: De jól ám! Hála az Úrnak, hogy legalább pálinkánk van, ha már úgy adódnék, hogy böjtölnünk kell itt fenn. JUHANI: C’est ça! Dieu soit loué, on aura au moins de l’eau-de-vie, si on va être obligé d’apprendre à jeûner. 07094
Bottom
07095
Top
LAURI: Én nem dobtam el a tarisznyámat! LAURI: Je n’ai pas jeté mon sac, moi ! 07095
Bottom
07096
Top
JUHANI: „Hála néked is”, édes testvér. Szedd hát elő azt a cinkkulacsot, húzd meg alaposan s aztán add ide, hadd járjon körbe. Most valóban elkél egy kis szíverősítő. JUHANI: « Sois loué » aussi, cher frère ! Mais sors ton flacon d’étain, baise-le solidement et fais-le circuler ensuite. Il s’agit maintenant de se remettre du coeur au ventre. 07096
Bottom
07097
Top
AAPO: De ily veszélyes helyzetben óvatosan kóstolgassuk azt az itókát. AAPO: Mais il nous faut jouir prudemment de cette drogue, dans la dangereuse situation où on se trouve. 07097
Bottom
07098
Top
JUHANI: Üdvös figyelmeztetés. Mértékkel kortyints hát belőle. JUHANI: C’est un avertissement salutaire. Mais bois quand même une lampée raisonnable. 07098
Bottom
07099
Top
AAPO: Legjobb mindig a mértékletesség. Ne feledjük: itt lesz a fekhelyünk, s lehet, hogy nemcsak éjszakára. AAPO: La raison est toujours ce qu’il y a de mieux. N’oublions pas qu’on a ici notre lit, et peut-être pour plus d’une nuit. 07099
Bottom
07100
Top
JUHANI: Isten óvjon tőle! Remélem, hogy az éhség csakhamar elkergeti innen ezt a szarverdőt. Úgy ülünk itt, a mohos Hiisi-sziklán, mint hét fülesbagoly a rengetegben. Hanem honnan származik ez a név? JUHANI: Auttakoon meitä Jumala siitä! Minä toivon, että nälkä piankin poistaa tuon sarvimetsän ympäriltämme.--Niin, tässä istumme kuin seitsemän ukulia korvessa, tässä sammaleisella Hiidenkivellä. Mutta mistähän on syntyisin tämä nimi? 07100
Bottom
07101
Top
AAPO: Egy különös mese szól róla. AAPO: Eräästä kummallisesta tarinasta. 07101
Bottom
07102
Top
JUHANI: Meséld el, hadd teljék az idő. Hiszen van most időnk a mesékre, történetekre. JUHANI: Kertooppas se meille aikamme vietteeksi. Sillä tässähän tarinat juuri omaansa, tarinat ja historjat. 07102
Bottom
07103
Top
Aapo a következő mesét mondotta el nekik a szikláról: Ja seuraavan tarinan tästä kivestä kertoi heille Aapo. 07103
Bottom
07104
Top
Hajdanában a Lappföld bércein, egy kastélyban egy nagy erejű Hiisi herceg lakott, aki Észak leghatalmasabb varázslója volt. Volt néki egy pompás, nemes rénszarvasa, páratlanul gyorsan futó ünő. Egy szép tavaszi napon ez a kecses állat útnak eredt a fagyos-kérges hómezőkön, hogy bekalandozza egész Finnországot. Sok vadászember, megpillantva az aranyszőrű, fényes szemű szarvast, felajzott nyíllal utánaeredt, azonban senki sem ért a nyomába: a szarvas a gyors síelőket is hamar messzi maga mögött hagyta. Am az ünő végül is Háme-földre ért, ahol akkor egy kiváló síelő és biztos kezű vadász lakott. Ez valahogy neszét vette Hiisi gyönyörű szarvasának, és vállán a felajzott íjjal, lábán sikló sítalpakkal nagy serényen felkerekedett, hogy leterítse a vadat. Süvöltő száguldással futott a szarvas a sima hómezőkön, de még gyorsabban futott utána a vadász, így rohantak sokáig, széles síkságokon, meredek dombokon át, és végül is fáradni kezdett a szarvas. Lihegve, zihálva futott előre, rohanása egyre lassúbbodott, és egyre közelebb és közelebb ért hozzá üldözője. Ekkor különös dolog történt, ami már nem egy vadásznak megbénította a nyilát: a szarvas hirtelen megfordult, és könyörögve, forró könnyeket hullatva közeledett üldözőjéhez. A kegyeden vadász azonban gondolkozás nélkül rálőtte nyílvesszőjét, és átfúrta vele a szép állat homlokát. Holtan bukott a földre Hiisi szarvasa, és vérével pirosra festette a fehér havat. Asui ennen linnassansa Lapin tuntureilla eräs voimallinen Hiiden-ruhtinas, mahtavin tenhomies Pohjolassa. Oli hänellä peura jalo ja kaunis, juoksemaan verrattoman nopea. Läksi tuo sorea eläin kerran kevättalvisena päivänä karkelemaan hankikantehelle ja päätyi samoomaan ympäri Suomen-nientä. Silloin moni joutsimies, nähtyänsä kultakarvaisen ja heleäsilmäisen peuran, riensi häntä vainoomaan karkaistulla nuolellansa. Mutta kenkään ei voinut häntä seurata, vaan pian jätti hän kauas jälkeensä hiihtävän miehen.--Joutui hän viimein Hämeen-maalle, jossa löytyi eräs mainio hiihtäjä ja tarkka joutsimies. Tämä nyt sai vainun Hiiden komeasta peurasta, läksi kerkeästi häntä kiehtomaan, liukuen sileillä suksillansa, olalla tuima kaari. Kiljuvalla vauhdilla pitkin tasaista hankea kirmasi peura, mutta vauhdilla vielä vinhemmällä joutsimies hänen jäljessään. Niin juoksivat he kauan sekä aukeat lakeudet että jyrkät mäet ylös, alas. Mutta rupesipa viimein väsymys saavuttamaan peuraa; hän jo kovin huohoittaen pakeni, juoksunsa heikkeni ja yhä likemmäksi läheni mies. Tapahtui silloin kumma, joka kuitenkin on ennenkin nähty pidättävän monen ampuniekan nuolen. Äkisti kääntyi peura ympäri, lähestyi vainoojaansa rukoilevalla muodolla ja vuodattaen hereitä kyyneleitä. Mutta ensinkään arvelematta lähetti vasamansa armoton mies, lävisti ihanan eläimen otsan; ja niin kaatui Hiiden peura, punaten verellänsä valkean lumen. 07104
Bottom
07105
Top
Hiisi herceg ekkor, a messzi Észak zordon völgyeit járva, hirtelen éles nyilallást érzett a szívében, és rögtön megtudta, hogy kedves ünője veszélyben forog. Azonnal felsietett a bércre, ahol a kastélya állott, és bűvös távcsövével kémlelni kezdte a déli vidéket. Messze-messze, egy sötét fenyveserdő mélyén meg is pillantotta kedves állatát, amint vérében úszva halálos görcsökben vonag-lott, de meglátta a gyilkost is, aki diadalmas arccal állt áldozata mellett. A herceg szörnyen felbőszült, és kastélyának falából kitépve egy hatalmas, négyszögletes sziklát, felhajította a magas levegőégbe, Háme-föld rengetegeinek irányába, a gonosz vadász felé. Erős zúgással, süvöltéssel repült az irdatlan kő, és magas ívben szelte át a felhők viharos világát. Felszállt a magas égre, majd hullani kezdett lefelé, és szörnyű erővel rázuhant a vadászra, maga alá temetve őt mindörökre. Silloin Hiisi, käyskellen Pohjan-perän kolkoissa laaksoissa, tunsi äkisti sydämensä kiertyvän ja tiesi kohta, että kultainen varsansa vaelteli vaarassa. Hän kiirehti ylös tunturille, jossa linnansa seisoi, ja rupesi noitakurkistimellansa tähtäilemään etelään päin. Ja näki hän kaukana tummassa kuusistossa peuransa, joka, veressään uiskellen, kierteli itseänsä kuoleman tuskissa; ja näki hän murhamiehen seisovan uhrinsa vieressä riemuitsevalla katsannolla. Silloin julmistui hän hirmuisesti, tempasi linnansa muurista suuren neliskulmaisen kivimöhkäleen, sinkautti sen korkealle ilmaan, lentämään kohden joutsimiestä Hämeen saloissa. Voimallisella pauhulla ja huminalla kiiti ankara kivi, valtaisessa kaaressa halkaisten pilvien tuulisen maailman. Kohosi se ylös taivaan kumuun, vaipui alas taasen, vaipui päivään päin, ja juuri ampuniekan päälaelle putosi summaton paino, haudaten miehen allensa ijankaikkiseksi. 07105
Bottom
07106
Top
JUHANI: S ennek az embernek halála lett a mi menekvésünk. Ugyan hol lennénk e nélkül a kő nélkül? Ott hevernénk a gyepen, eltaposva, összetörve. JUHANI: Ja miehen surma oli meidän onneksemme. Missä olisimme nyt me ilman tätä kiveä? Tuolla korvessahan rapana ja raatoina vetelisimme, kurjat. 07106
Bottom
07107
Top
TUOMAS: No, itt is kijut nékünk még a bajból, fogadom. TUOMAS: Mutta kyllä vielä tässäkin tarpeeksemme saamme. Minä takaan sen. 07107
Bottom
07108
Top
JUHANI: Isten segítsen meg bennünket, még idejében! JUHANI: Jumala auttakoon meitä ajoissa! 07108
Bottom
07109
Top
TIMO: Hiszen itt még aludni is csak úgy alhatunk, egymás hegyén-hátán, mint fecskefiak a fészekben. TIMO: Täytyyhän tässä poikien untakin jyritellä päälliskyttäisin toinentoisensa niskoilla kuin pääskysen-poikaset pesässänsä. 07109
Bottom
07110
Top
AAPO: Az úgy nem lesz jó. Almában egyikünk könnyen legurulhat a szikláról, akkor pedig az ökrök zsákmánya lenne. Ezért két ember álljon mindig őrséget; kétoldalt vigyázzanak alvó testvéreikre. AAPO: Se ei käy päisin. Pianhan kellahtaisi unipöllöinen mies alas härkien saaliiksi. Sentähden kaksi meistä aina, yksi kummallakin vierellä, vartioitkoon uneksuvaa veljeänsä. 07110
Bottom
07111
Top
JUHANI: Okos tanács! Meg is fogadjuk, hiszen ezen az éjszakán mindenképpen itt kell hálnunk. Ezt már most is láthatjuk az ökrök viselkedéséből. Három sátán ott hasal már átkozott bendőjén; szuszogva és kérődzve fekszenek az ördögök! Azonban térjetek aludni, fiúk; én meg Aapo őrt állunk mellettetek úgy éjféltájig. Aludjatok, aludjatok! Az Úr legyen velünk! JUHANI: Järkevä neuvo; ja käyttäkäämme sitä tarkasti; tässä on kortteerimme ainakin tämä yö. Sen näemme jo kaikki härkien hankkeista. Tuossahan jo kolme peeveliä makaa röhöttää kirotuilla mahoillansa, puhkaten ja märehtien, perkeleet!--Mutta pankaat ma'ata, pojat; minä ja Aapo tahdomme teitä vahdata tuonne likimaihin puoleen yöhön. Pankaat ma'ata, pankaat ma'ata. Herra siunatkoon meitä! 07111
Bottom
07112
Top
AAPO: Haj, mi nyomorultak! AAPO: Voi meitä poloisia kumminkin! 07112
Bottom
07113
Top
SIMEONI: Ugyan mire jutottunk, mi szerencsétlenek! SIMEONI: Mihin olemmekin onnettomat joutuneet. 07113
Bottom
07114
Top
JUHANI: Nyomorúságra, nagy nyomorúságra. De feküdjetek már le, kérjétek az ég áldását testetekre, lelketekre, és aztán aludjatok az Úr nevében. JUHANI: Kurjuuteen, suureen kurjuuteen. Mutta pankaat ma'ata, siunatkaat sielujanne ja ruumiitanne ja nukkukaat Herran nimeen. 07114
Bottom
07115
Top
Így töltötték a testvérek az éjszakát: ketten közülük mindig őrködtek, mialatt a többi az igazak álmát aludta a mohos sziklán. Hosszú volt az éj, végül azonban mégis eljött a hajnal, felkelt a nap, és egyre magasabbra hágott az ég boltozatján, ám a testvérek helyzete csak nem változott. A Hiisi-szikla körül továbbra is ott hullámzott ostromlóiknak villás szarvú serege, és az éhség is egyre gonoszabbul gyötörte őket. Mindamellett azt remélték, hogy kegyetlen vendégük az ökrök gyomrában is elvégzi teendőjét, és végül mégis rákényszeríti őket, hogy térjenek vissza legelőjükre. Ebben reménykedve várták ellenségeik távozását. De nemsokára rémülten vették észre, hogy az állatok számára bizony bőven akadt élelem a Hiisi-szikla környékén, az erdő vizenyős, sásos pázsitján is. Az ökrök nagy nyugodtan legelni kezdték a füvet, és mindig csak annyira távolodtak, hogy folyton szemmel tarthatták a mohos sziklát. La nuit passa ; deux des frères veillaient constamment pendant que les autres reposaient sur la pierre moussue. Et la nuit fut longue. L’aurore parut enfin, le soleil se leva et monta dans le ciel, mais leur sort ne s’améliora pas : les cornes ondoyantes investissaient toujours la Pierre du Lapon, et la faim torturait déjà fortement les frères qui espéraient cependant que ce même hôte impitoyable s’installerait aussi dans l’estomac des ruminants et finirait par les contraindre à regagner leurs pâturages. C’est dans cet espoir qu’ils attendaient le départ de leurs ennemis. Mais ils remarquèrent bientôt avec effroi que le troupeau trouvait une nourriture abondante dans les laiches humides qui poussaient autour de la pierre. Les boeufs se mirent tranquillement à brouter, sans s’éloigner assez pour jamais perdre de vue le rocher moussu. 07115
Bottom
07116
Top
JUHANI: Ezeknek eszükben sincs, hogy elhordják innen az irhájukat. Úgy látszik, a manóba is, hogy itt akarnak megtelepedni egész télvíz idejéig. JUHANI: On dirait qu’ils vont prendre racine ici. Que le diable m’emporte ! ils ont trouvé logis et vivre jusqu’à l’hiver. 07116
Bottom
07117
Top
EERO: Az ördög bújt beléjük. EERO: Us ont le diable dans la peau I 07117
Bottom
07118
Top
TIMO: Ugyan miért ne maradnának? Hiszen az erdő ételt is, italt is ad nekik; nékünk azonban kenyérnek és pecsenyének csak száraz moha jut. TIMO: Qu’est-ce que ça leur fait de rester ici ? La forêt leur fournit à boire et à manger ; mais nous, on n’a que de la mousse sèche à se mettre sous la dent. 07118
Bottom
07119
Top
SIMEONI: A helyzet az, hogy nekünk a kutyák miatt kell itt ülnünk. Félek, menekülésünk egyetlen módja, ha Killit és Kiiskit ledobjuk áldozatul a dühös ökröknek. SIMEONI: C’est par la faute de nos chiens qu’on est forcés de percher ici. Je crains fort que notre seul moyen de salut ne soit de les sacrifier aux bœufs furieux. 07119
Bottom
07120
Top
JUHANI: Kegyetlen tanács. JUHANI: Quel atroce conseil ! 07120
Bottom
07121
Top
AAPO: Melyet nem fogunk oly könnyen megfogadni. AAPO: Qu’on ne suivra pas volontiers. 07121
Bottom
07122
Top
JUHANI: De nem ám, mindaddig, míg Jukola Juho egy tagját is bírja! JUHANI: Pas tant que Juhani de Jukola se tiendra sur ses jambes. 07122
Bottom
07123
Top
TUOMAS: Dobjuk le irhánk váltságául őket, akik annyiszor kimentették életünket a vadak gyilkos karmai közül? És ugyan mi hasznunk lenne belőle? Semmi, azt hiszem. TUOMAS: On les sacrifierait pour se sauver la peau, eux qui nous ont tant de fois tirés des griffes meurtrières des fauves ? Est-ce que ça nous servirait à quelque chose ? J’en doute. 07123
Bottom
07124
Top
JUHANI: Én is úgy vélem. Az ökrök, szétmarcangolva ebeinket, továbbra is itt várnák, hogy mit vehetnek még szarvhegyre. Ez holtbizonyos. JUHANI: Moi aussi. Ces bœufs-là, après avoir mis en pièces nos chiens, recommenceraient tout gentiment à uttendre de recevoir encore autre chose à empaler sur leurs cornes. C’est sûr et certain. 07124
Bottom
07125
Top
SIMEONI: Jó, jó, de hát mit teszünk, ha majd az éhség csavargatni kezdi a beleinket? SIMEONI: Oui, oui, mais à quoi devra-t-on recourir quand la faim gémira pour de bon dans nos' ventres ? 07125
Bottom
07126
Top
JUHANI: Először csak a belünket csavargatja, később azonban rátámad szegény szívünkre is; ráugrik, mint a macska az egérre, és ekkor az erős ember is erőtlenül esik össze. Kegyetlen, nagyon kegyetlen napok várnak ránk. „Ugyan mit tegyünk?” - kérdem én is. JUHANI: D’abord elle gémit dans la bedaine, puis do là elle bondit bientôt sur le cœur palpitant, bondit comme un chat à la nuque d’une grasse souris, et alors l’homme vigoureux est dompté. Notre sort est dur, bien dur. Que faire ? je me le demande aussi. 07126
Bottom
07127
Top
AAPO: Ordítsunk egy nagyot, mindnyájan egyszerre; talán valami vándor meghallja az erdőben, vagy épp elhallatszik Viertoláig, s az emberek sejteni fognak valamit. AAPO: Crions tous ensemble de toutes nos forces. Peut-être que quelque passant entendra notre appel dans les bois, ou bien notre voix portera jusqu’à Viertola et fera réfléchir les gens. 07127
Bottom
07128
Top
JUHANI: Ezt megpróbálhatjuk. JUHANI: Ça vaut la peine d’essayer. 07128
Bottom
07129
Top
TIMO: Ordítsunk egy nagyot. TUOMAS: Hurlons puissamment. 07129
Bottom
07130
Top
JUHANI: Ahogy csak a torkunkon kifér. Bődüljünk el mindnyájan egyszerre; egyszerre mind, akkor erősebb a hatása. így ni, álljunk fel, s legyünk készen. Midőn harmadszor tapsolok, üvöltsünk egy nagyot, üvöltsünk hét ember erejével. Egy, kettő, három! JUHANI: Comme des fous. Poussons tous ensemble un formidable cri de tonnerre. Tous ensemble ! ça fera plus d’effet. Attention, levons-nous et préparons-nous. Dès que je frapperai mes mains pour la troisième fois, 011 gueulera, on gueulera comme sept hommes ! Un, deux, trois! 07130
Bottom
07131
Top
Egyszerre, teljes erejükből úgy elbődültek, hogy megremegett tőle a szikla, remegett alatta a föld, sőt még az ökrök is nagy riadtan odább futottak. Félelmetesen harsogott a hét ember ordítása, amibe belevegyült a kutyák panaszos vonítása is. Öt elnyújtott üvöltést hallattak, s zúgott bele az erdő, és még soká keringett utána a visszhang. Midőn azonban az ötödik, legerősebb ordítás is elhangzott, újból leültek, hogy kifújják magukat. Némi pihenés után újból megismételték az egészet, de most hétszer is felüvöltöttek, majd pedig várni kezdték, milyen hatása lesz ordításuknak. Elsötétült képpel, vérbe borult szemmel ültek a mohos sziklán, és hevesen zihált, fújtatott a mellük. Ils crièrent de toutes leurs forces et d’une seule bouche, si bien que la pierre et le sol sous elle et alentour tremblèrent, et que les bœufs tressaillirent et reculèrent de quelques pas. L’appel subit des frères retentit avec une violence terrible, et son bruit sinistre se propagea, accompagné par le hurlement lamentable des chiens. Ils poussèrent ainsi cinq longs cris ; la forêt résonna, et l’écho roula au loin. Mais quand le dernier cri, le plus puissant, se fut éteint, ils se rassirent un instant pour reprendre haleine. Aussitôt reposés, ils recommencèrent à crier sept fois, et se mirent à attendre. Le visage congestionné, les yeux injectés de sang, ils étaient assis sur la pierre moussue, et les parois de leurs poitrines se soulevaient avec violence. 07131
Bottom
07132
Top
JUHANI: No, lássuk csak, lássuk, mit ért ez a bőgés. Hiszen bolondok lennének az emberek, ha nem érnék fel ésszel, hogy nagy ok nélkül nem bőg így az emberfia. Lássuk hát, lássuk! JUHANI: Attendons ce qui va se passer, attendons. Les gens sont fous s’ils ne comprennent pas qu’une troupe d’hommes ne braille pas ainsi sans être dans une détresse extrême. Attendons. 07132
Bottom
07133
Top
EERO: De ha ebből a nagy lármából sem születik segítség, akkor valóban a halál fiai vagyunk. Már másodszór nyugszik le a nap, és egyre jobban kínoz az éhség. EERO: Mais si ce vacarme ne nous procure aucun secours, alors on deviendra vraiment la proie de la mort. Le soleil baisse déjà pour la deuxième fois à l’ouest et la faim mord cruellement. 07133
Bottom
07134
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon! Már egy éj s másfél nap múlt el azóta, hogy utoljára ettünk. SIMEONI: Que Dieu aie pitié de nous ! Il y a déjà une nuit et un jour et demi qu’on n’a rien mangé. 07134
Bottom
07135
Top
TIMO: Úgy van. Hallgassátok csak, hogy korog a gyomrom. Korog, morog és kutykuruttyol. Kegyetlen história! TIMO: C’est comme ça. Entendez comme mon ventre gronde, grogne et grince même un tout petit peu. C’est dur. 07135
Bottom
07136
Top
JUHANI: Kegyetlen, kegyetlen; tudjuk mi is, és elhisz-szük neked, hiszen csak meg kell hallgatnunk saját gyomrunk morgását. JUHANI: C’est dur, bien dur. 0n le sait et on le croit, on n’a qu’à écouter chacun son estomac. 07136
Bottom
07137
Top
SIMEONI: Hosszú az éhezés napja. SIMEONI: La journée est longue pour l’affamé. 07137
Bottom
07138
Top
TIMO: Hosszú bizony. TIMO: Pitkähän se on. 07138
Bottom
07139
Top
JUHANI: Hosszú és komor! De hát üres lett már Aapo kobakja is? Nem jut eszedbe egyetlen varjú károgta, bagoly huhogta mese sem, hogy elbeszélnéd nekünk, míg itt ülünk és szenvedünk az éhség borzasztó szigetén? JUHANI: Pitkä ja synkeä! Onko jo tyhjennetty Aaponkin aivo? Etkö muista enään variksenkaan vaakutusta, tarhapöllönkään pakinaa jutellakses meille, istuissamme Nälkäsaaressa hirmuisessa. 07139
Bottom
07140
Top
AAPO: Ismerek egy mesét, amit épp az éhség juttatott eszembe; de ha elmondom, nemhogy elfeledkeznénk az éhségről, hanem még jobban gondolunk majd ételre s italra. AAPO: Muistanpa tarinan, jonka juuri nälkä nyt johtaakin mieleeni; mutta se ei saata meitä unohtamaan ruumiimme ravintoa, vaan muistuttelee kovin sekä ruokaa että juomaa. 07140
Bottom
07141
Top
JUHANI: A hegybe zárt ember meséjét gondolod? Már hallottam. JUHANI: Sinä meinaat miestä vuoressa. Minä olen kuullut sen. 07141
Bottom
07142
Top
TIMO: Én még nem ismerem. Meséld el nekünk, Aapo testvér! TIMO: Mutta minulle on se uutta; kerro se, veli Aapo. 07142
Bottom
07143
Top
SIMEONI: Meséld csak el, meséld! SIMEONI: Kerro se, kerro se! 07143
Bottom
07144
Top
AAPO: Egy jámbor emberről, a hit derék vitézéről szól a mese, aki egy ideig éppúgy raboskodott az Impivaara barlangjában, mint a sápadt szűz, azonban egészen más okból. AAPO: Onhan se tarina miehestä, jalosta uskonsankarista, joka istui muutaman ajan vankina Impivaaran luolissa, niinkuin ennen tuo kalvea impi, mutta toisenkaltaisesta syystä. 07144
Bottom
07145
Top
Aapo a következő mesét mondotta el nekik: Ja seuraavan tarinan kertoi heille Aapo: 07145
Bottom
07146
Top
Hajdanában, midőn Háme-földön még kemény harc folyt a keresztény hit és a pogányság között, egy derék és istenfélő ember élt a megtértek seregében, aki a svéd seregek fegyvereinek oltalma alatt nagy buzgón terjesztette és gyakorolta az új hitet. A páncélos svéd vitézeknek azonban hirtelen vissza kellett térniök hazájukba, és Háme-föld keresztény lakói pogány testvéreik szörnyű bosszújának estek áldozatul. Egyeseket kínzások között meggyilkoltak, mások a rengeteg úttalan mélyében vagy a hegyek barlangjaiban kerestek menedéket. A mi jámbor emberünk az Impivaara barlangjában rejtőzött el, de ellenfelei, akik bosszúra szomjasan követték nyomait, csakhamar rájöttek, hogy hol van a búvóhelye. „Zárjuk be a farkast saját barlangjába!” -üvöltöt-ték undorító ujjongással, és erősen befalazva a barlang száját, otthagyták az embert, hogy az éhség és sötétség végezzen vele. Ennen, koska kristin-usko ja pakanuus vielä taistelivat keskenänsä Hämeenmaassa, oli käännettyjen joukossa eräs mainio mies, hurskas ja harras uutta uskoa levittämään, jota hän myös kiivaasti harjoitteli Ruotsin valtakunnan aseitten suojassa. Mutta kotimaahansa täytyi haarniskoittuin sankarten äkisti siirtyä täältä, ja kristityt Hämäläiset joutuivat pakanallisten veljeinsä hirmuisimman vainon alle. Mikä heistä surmattiin kauhistavalla tavalla, mikä etsi pelastustansa, paeten salojen eksyttävään kohtuun, mikä vuorten luoliin ja mikä minnekkin. Impivaaran komeroihin kiirehti mainittu hurskas mies; mutta hänen vainoojansa, jotka koston vimmassa seurasivat hänen jälkiään, huomasivat pian mihin hän oli itsensä kätkenyt. »Susi teljettäköön omaan luolaansa!» huusivat he ilkeästi riemuiten, muurasivat luolan aukion lujasti kiinni ja heittivät miehen nääntymään nälkään ja pimeyteen. 07146
Bottom
07147
Top
Kegyeden halál várt volna emberünkre, de az ég ismét csodát művelt. Alig tűnt el a barlang szája felől a nap utolsó sugara, midőn csodálatos, ezüstös derengés töltötte be a tágas barlangot, s a rideg szikla mélyén szelíd, mennyei fény ragyogott fel. De további csodák is történtek: a barlang közepén kristálytiszta forrás fakadt, melynek vize soha el nem apadt, s így emberünknek sziklabörtönében mindig volt üdítő itala. A forrás partján gyönyörű, zöld lombos fa nőtt, melynek pompásnál pompásabb gyümölcsei soha ki nem fogytak, s így emberünk már ízes eledelt is kapott. Itt töltötte napjait, dicsérvén az Urat, itt töltötte éjszakáit, a boldogok mennyei birodalmáról álmodozva. Nappalai, mint a nyári napok, enyhék és derültek, éjszakánként pedig gyönyörű félhomály ereszkedett a barlangra, így telt el egy év, s Háme-földön patakokban folyt a keresztények vére. De midőn letelt az üldözés borzalmás esztendeje, és odakünn épp gyönyörű szeptemberi reggel ragyogott, egyszerre csak kalapácsoknak és feszítővasaknak zaja hallatszott a barlang befalazott szája felől. A kövek közt végre napfény kezdett derengeni, s ebben a pillanatban kihunyt a barlang csodálatos világa, eltűnt a forrás és a forrás partjáról a gyümölcshozó fa. Surkea loppu olisi nyt saavuttanut miehen, mutta ihmeen teki taivas taas. Tuskin oli luolan suulta kadonnut päivän-valon viimeinen siinto, niin jopa valkeni avara luola ihanimmasta, hopeakirkkaasta paisteesta; ja niin oli miehellä kylmän kallion sydämessä liepeä, taivaallinen päivä. Ja tapahtuipa ihmeitä vielä enemmin. Katso, kuvertui äkisti luolan permantoon heleä lähde, jonka vesi ei ottaen milloinkaan vähentynyt; ja oli siis miehellä kivikammiossaan alati raikasta juomaa. Mutta vieläpä lähteen reunalta kohosi ylös kaunis, viherjöitsevä puu, kantain herttaisimpia hedelmiä, jotka eivät ottaen loppuneet; ja siitä sai mies suloisen ravintonsa. Tässä vietti hän päivänsä, ylistäen Herraa, tässä hän vietti yönsä, uneksuen autuitten maasta. Ja hänen päivänsä oli kuin kesän päivä, lämmin ja kirkas, ja hänen yönsä herttaista hämärän aikaa. Niin kului vuosi, ja virtana juoksi Hämeessä kristittyin veri. Mutta koska vainon kauhistava aastaika oli kiertynyt umpeen ja ulkona paistoi ihana syyskuun-aamu, ehti sankarin korviin vasarain ja rautakankein jytinä luolan kiinnimuuratulta suulta. Läpi tuon kivisen ruhan rupesi viimein pilkahtelemaan päivä, ja vilauksessa katosi luolasta ihmeellinen valkeus, niinmyös lähde ja lähteen reunalta hedelmällinen puu. 07147
Bottom
07148
Top
De mi okozta ezt a lármát és kopácsolást a barlang bejáratának külső oldalán? Nagy csapat pogány állt ott, közrefogva több keményen megkötözött keresztényt, kiket arra ítéltek, hogy a hegy sötét gyomrában éhhalállal pusztuljanak el. Hiszen azt hitték, hogy a szent ember, akit egy évvel előbb bezártak ugyanabba a barlangba, már régen halálnak halálával halt. Milyen nagy volt a meglepetésük, midőn kibontva a barlang száját, onnan a jámbor hős lépett elő megdicsőült, sugárzó ábrázattal. Ajkáról hangos szó csendült, melynek szent-séges zengése egész a szívig hatolt: „Üdv néktek, barátok és testvérek, üdv néked, aranyos nap és zúgó erdő, üdv néktek!” Ekkor az egész sereg térdre borult előtte, és dicsérni kezdte azt az Istent, akiben ő hitt, s aki megmentette őt a szörnyű haláltól. A hős pedig hangos szóval ecsetelte előttük azokat a gyönyörű csodákat, melyeket a hegy belsejében átélt, s az egész sereg egy hangon kiáltotta: „Keresztelj meg bennünket is, keresztelj meg ennek az Istennek a hitére!” így kiáltoztak a pogányok a jámbor férfi nagy örömére, és azonnal feloldozták kötelékeikből a halálra ítélt foglyokat. A jámbor hős odaállt a patak szélére, és nyomában ott tolongott az egész sereg, hogy felhagyva pogányságával, Krisztus hitére keresztelkedjen. Fenn a parton, ott álltak a még csak imént áldozatul szánt emberek, és hálaadó éneket zengtek ahhoz, aki mind őket, mind pedig istenfélő atyjukat megmentette a kínos haláltól, és a sötétségből a hit világosságára vezette a pogányok seregét. így énekeltek ők, a magas égre tekintve. Mutta mikä saattoi matkaan tämän pauhinan ja telmeen tuolla ulkopuolella luolan aukiota? Seisoi siellä pakanoita suuri joukko ja heidän keskellänsä muutamia kristittyjä sidottuina nuoriin ja tuomittuina nälkään kuolemaan vuoren pimeässä uumennossa. Eivätkä arvelleet he muuta kuin että sama surma oli kohdannut miestä, joka vuotta ennen samaan luolaan suljettiin. Mutta kovin he kummastuivat, koska luolan auetessa sankari astui ulos kirkastetulla, säteilevällä otsalla. Ja ääni, jonka pyhä heläys tunkeusi aina ytimiin asti, kaikui hänen suustansa: »terve, ystävät ja veljet, terve, kultainen aurinko ja kohisevat metsät, terve!» Silloin lankesi joukko hänen eteensä polvilleen, ylistäen sitä Jumalaa, johon hän uskoi ja joka oli hänen pelastanut hirveästä kuolemasta. Mutta korkealla äänellä kertoi heille mies ne ihanat ihmetyöt, joita hän vuoren kohdussa oli kokenut; ja yhdestä suusta huusi hänelle kansa: »kasta meitäkin, kasta meitäkin uskoon saman Jumalan päälle!» Niin he miehen suureksi riemuksi huusivat ja päästivät viipymättä nuorista kuolemaan tuomitut vangit. Siitä astui ojan partahalle hurskas uros, ja seurasi häntä joukko, joka, luopuen pakanuudesta, antoi itsensä kastaa Kristuksen uskoon. Mutta ylhäällä äyräällä, seisoivat äsken vielä uhreiksi määrätyt miehet, veisaten kiitosvirttä Hänelle, joka tuskallisesta kuolemasta oli pelastanut sekä heidät itse että heidän vanhurskaan isänsä ja johdattanut pimeydestä valkeuteen pakanain lapset. Niin he veisasivat, katsahtaen taivaan korkeuteen ylös. 07148
Bottom
07149
Top
AAPO: Ez lenne hát a mese a jámbor emberről. AAPO: Tämä on tarina hurskaasta miehestä. 07149
Bottom
07150
Top
JUHANI: A pogányok megkeresztelése pontosan ott történt a patak mellett, ahol most a farkascsapdánk áll. JUHANI: Ja pakanain kastaminen tapahtui juuri samalla kohdalla ojassa, jossa nyt on meidän sudentarhamme. 07150
Bottom
07151
Top
SIMEONI: A hit csodákat művel. Mert bizonyos vagyok benne, hogy sem forrás, sem gyümölcsfa, sem pedig földi szem számára látható fény nem volt abban a barlangban, hanem csupán az erős és rendítheteden hit elégítette ki emberünk minden testi szükségletét. Lelkének ereje volt a úszta forrás, az ízes gyümölcs és a sugárzó világosság. Mert mit is mondott hajdani pásztortársam, Tervakoski Tuomas: „Ha a hit pajzsával és a lélek kardjával övezed fel magad, úgy akár az ördöggel is elmehetsz polkát táncolni.” így szólt a jámbor öreg. SIMEONI: Usko ihmeitä tekee. Olenpa varma siitä, ettei miehellä luolassa ollut yhtään lähdettä eikä hedelmällistä puuta ja ettei mikään maalliselle silmälle paistava valo valaisnutkaan hänen kammiotansa, vaan että luja ja järkähtämätön usko tyydytti kaiken hänen ruumiillisen tarpeensa. Hänen henkensä voima oli hänelle raikkaana lähteenä, maistavana hedelmänä ja säteilevänä valkeutena. Mitä sanoi entinen karjatoverini, Tervakosken Tuomas? »Jos sinulla on uskon kilpi ja hengen miekka, niin mene vaikka perkeletten kanssa polskaa tanssimaan». Niin lausui hurskas ukko. 07151
Bottom
07152
Top
JUHANI: No, én csak annyit mondok, hogy a felnőtt ember gyomra nem sokáig van el puszta hittel és levegővel, nem, még ha a fene fenét eszik is. És esküszöm rá, hogy emberünk vastagabb ételt is tömött a torkába, mint csupán gyümölcsöt és vizet. Mert úgy kívánja ezt az ember teste, mely itt a földön rozskenyéren és húson nőtt és erősödött meg. Igen, igen, szól ez a mese másképp is. Úgy mesélik, hogy a barlang falán hirtelen öt fekete ökörszarv jelent meg az ember előtt. Ha kinyitotta az elsőt, zúgva, pezsegve ömlött belőle a finom, erős gyári pálinka gyomorerősítőnek. A másikból ölszámra húzta elő a zsíros, meleg füstölt kolbászt. A harmadikból magas ívben ömlött elébe a legkiválóbb árpakása, a negyedikből pedig olyan sűrű tejfel csörgött a kására mártásnak, mint a kátrány. Midőn aztán degeszre töltötte a bendőjét, gyorsan kinyitotta az ötödik szarvat is, ahonnan bagót, a legfinomabb dán dohányból sodort tekercseket szedett ki, mely úgy megdagadt a fiú pofájában, mint a vérszívó pióca. Hát kívánhat-e jobb traktámentumot magának az ilyen tétlenkedő ember? JUHANI: Mutta aika-miehen maha ei tule kauankaan toimeen paljaalla uskolla ja tyhjällä ilmalla, ei vaikka mätänis. Ja minä vannon, että hän pisteli poskeensa muikeampaakin muonaa kuin hedelmiä ja vettä. Sitä vaatii miehen ruumis, joka on kasvanut ja varttunut täällä lihan ja ruisleivän nojalla. Niin, niin, kerrotaanpa tarinaa vielä toisellakin lailla. Kerrotaan, että viisi mustaa sonninsarvea ilmestyi äkisti miehelle luolan seinään. Koska hän nyt aukaisi ensimmäisen sarven, niin roiskahtipa siitä suhisten ulos parasta, heleätä vapriikin paloviinaa ruokaryypyksi, joka kylläkin veti ryppyyn miehen huulet. Toisesta sarvesta taasen kiskoi hän kyynärittäin ulos monipoimullista, rasvaista ja lämmintä sianmakkaraa. Mutta kolmannesta pinnisteli kankeana kaarena ulos parasta uutispuuroa, ja neljännestä piimää puuronkastiksi, piimää sakeata kuin terva. Ja koska hän nyt oli täyttänyt maarunsa kuin puutiainen, niin aukaisi hän vallan vikkelästi viidennen sarven ja siitä lappasi hän ulos pikanellia, parasta tanskan punttirullaa, joka paisui pojan poskessa kuin imevä iilimato. Tarvitsiko enään parempaa trahtamenttia joutilas mies? 07152
Bottom
07153
Top
TIMO: Ő az égben volt. Mi pedig? TIMO: Hän oli taivaassa, hän. Mutta me? 07153
Bottom
07154
Top
TUOMAS: Ettől meg lehet bolondulni. TUOMAS: Tämä polttaa miehen mieltä. 07154
Bottom
07155
Top
TIMO: Szinte szédelegni kezdek tőle. TIMO: Ja pyörryttää pojan päätä. 07155
Bottom
07156
Top
JUHANI: Ezer tallért egy ilyen lakomáért! Ezerszer ezer tallért! JUHANI: Tuhannen riksiä senkaltaisen atrian edestä nyt! Tuhannen tuhatta riksiä! 07156
Bottom
07157
Top
SIMEONI: „Zsíros, meleg füstölt kolbász!” Lám, itt ülünk a pokolban, és hallgatjuk, hogyan örvendeznek, hogyan lakomáznak a mennyekben. Ah, testvérek, mitévők legyünk? SIMEONI: »Poimullista, rasvaista, lämmintä sianmakkaraa»! Niin, me istumme keskellä helvettiä ja kuulemme kerrottavan kuinka taivaassa iloitaan ja syödään. Ah! Mitä on meidän tekeminen, veljet, mitä on meidän tekeminen? 07157
Bottom
07158
Top
EERO: Higgyünk, higgyünk! EERO: Uskokaamme, uskokaamme! 07158
Bottom
07159
Top
SIMEONI: Te még gúnyolódni mersz, te gyalázatos? SIMEONI: Haasteletko vielä pilkan kieltä, sinä hirmu! 07159
Bottom
07160
Top
EERO: Ez volt az utolsó mukkanásom, testvér, ez volt az utolsó, hidd el. Nemsokára nagy szusszanással összeesem, mint a felszúrt ökörhólyag. Ah, ha legalább egy meleg kenyér meg egy kis vaj lenne itt! EERO: Viimeinen pihaus, veljeni, viimeinen pihaus; usko minua. Kohta vaivun huokuen alas kuin tyhjäksi käypä rakko, härjänrakko. Ah ! si on avait seulement un pain chaud avec du beurre dessus ! 07160
Bottom
07161
Top
TIMO: Vajas kenyér és rajta hatalmas májas hurka. TIMO: Et sur le beurre la plus magnifique saucisse du monde ! 07161
Bottom
07162
Top
JUHANI: Hét frissen sült kenyér, hét font vaj és hét parázson sült hurka: az lenne csak a lakoma! JUHANI: Si on avait sept pains frais et chauds, sept livres de beurre et sept saucisses amollies sur un feu de bois, mes amis ! quelle bombance ce serait ! 07162
Bottom
07163
Top
EERO: Teringettét! EERO: Éclair et tonnerre ! 07163
Bottom
07164
Top
TIMO: Miért nincs annyi esze az embernek, hogy zsebének csücskében mindig hordana magával némi sót? Mert a só összehúzza a beleinket, és hétszámra is életben tart, még ha morzsányi étel sem kerül a ben-dőnkbe. TIMO: Il faudrait être assez sage pour avoir toujours une petite blague pleine de sel dans sa poche. Le sel vous resserre les boyaux et vous conserve la vie pendant des semaines sans qu’on ait un brin de nourriture dans les tripes. 07164
Bottom
07165
Top
JUHANI: Haj, fiam, itt a só sem segítene! JUHANI: Enfant ! Même avec du sel, on ne va pas bien loin. 07165
Bottom
07166
Top
TIMO: De nézd csak, Koivisto Iisakki, ez a példátlanul lusta fráter napokon át hever egyfolytában Karkkula szaunájában, anélkül, hogy egy falatot is enne. És mi tartja meg benne a lelket? A vén kópé egy sós zacskót szopogat, mint a gyermek az anyja csecsét. TIMO: Mutta Koiviston Iisakki, se verrattoman laiska mies, ma'ata röhöittelee Karkkulan saunanparvella monta Jumalan päivää yhteen jaksoon, nauttimatta einettäkään suurusta. Ja millä keinolla pihisee henki-parka miehessä? Tuo uuspeili kun imeskelee suolatuppoa kuin kakara äitinsä nisänappia. 07166
Bottom
07167
Top
JUHANI: Máskor meg, mint valami haris, ott ül a faluszéli rozsföldeken, és a kalászokból magot dörzsöl a pofájába... No lám, késő este van már, azonban híre sincs semmiféle emberi segítségnek, és körülöttünk még egyre itt sétifikál az a harminchárom szuszogó ördög. Hanem ugyan keményen ölre ment ott két sátánfajzat. Csapjatok össze, üssétek-vágjátok egymást, és szakítsátok be egymás homlokát, hogy agyvelőtök is loccsanjon ki a földre; így legalább két kínzónkkal kevesebb lesz. Úgy, úgy, csak rajta! Legalább valami mulatságunk is lesz időnk töltésére. így ni! Tartson jó sokáig ez a játék, és szántsa fel nyolc csülökeke a földet. JUHANI: Istuupa hän myös usein kuin rääkkä kylän ruispelloissa, hieroskellen tähkäpäistä jyviä naamaansa.--Tiens ! voilà deux de ces maudites bêtes qui se cornent. Allez-y, cognez-vous et percez-vous mutuellement le front, pour que la cervelle tombe de vos crânes sur le sol, et on aura deux tourmenteurs de moins. C’est ça, c’est ça ! Enfin un peu de distraction pour tuer le temps ! — Très bien ! Et que ce jeu dure longtemps, labourez la terre avec huit charrues en os !--Niin juuri! ja kestäköön tämä leikki kauan ja kyntäköön maata kahdeksan luista auraa. 07167
Bottom
07168
Top
TUOMAS: Az a kormos orrú és a tarka hátú tisztességgel egymásnak estek. TUOMAS: Celui avec le dos creux et celui à la tête blanche s’attrapent sérieusement. 07168
Bottom
07169
Top
JUHANI: De Kormos győz. JUHANI: Tête blanche gagnera. 07169
Bottom
07170
Top
TUOMAS: Tarka fog győzni. TUOMAS: Dos creux gagnera. 07170
Bottom
07171
Top
JUHANI: Itt a mancsom, fogadjunk. JUHANI: Tope-là, parions ! 07171
Bottom
07172
Top
TUOMAS: Legyen hát. Timo, vágd el! TUOMAS: D’accord. Timo, tu seras l’arbitre. 07172
Bottom
07173
Top
JUHANI: így ni! JUHANI: Bien ! 07173
Bottom
07174
Top
TUOMAS: Egy icce pálinka! TUOMAS: Une pinte d’eau-de-vie ? 07174
Bottom
07175
Top
JUHANI: Állom. Nézzétek csak, nézzétek a két fickó párbaját! Most azonban, homlokot homlok ellen feszítve, mintha csak pihennének. JUHANI: -C’est dit. — Regardons, regardons lutter nos deux champions. Ils se reposent maintenant un brin, front contre front. 07175
Bottom
07176
Top
TUOMAS: És csak szelíden taszigálják egymást. TIMO: Et se poussent comme ça, tout à la douce. 07176
Bottom
07177
Top
JUHANI: Hanem most! Most teljes erővel viaskodnak. No, Kormos, édes Kormosom, vágd jól a földbe a csülködet! JUHANI: Mais à présent ! Ça chauffe ! Hardi, tête blanche, ma bonne tête blanche ! Plante solidement ton sabot dans la terre! 07177
Bottom
07178
Top
TUOMAS: Vesd meg a csülköd még erősebben, derék Tarkám. Úgy ni! TUOMAS: Plante le tien plus solidement encore, mon brave dos creux ! Bravo ! 07178
Bottom
07179
Top
JUHANI: Kormos! Kormos! JUHANI: Tête blanche ! Tête blanche ! 07179
Bottom
07180
Top
TUOMAS: Te acélhomlokú, erős Tarka! Úgy ni! Hanem hagyd már abba ezt a nehézkes taszigálást, és kergesd pokolba ellenfeledet. TUOMAS: Mon robuste dos creux au front acéré ! Vas-y ! Termine donc cet embêtant lambinage et expédie-moi ce type ! 07180
Bottom
07181
Top
JUHANI: Kormos! Az ördög törje le a szarvadat! Megfutsz, te átkozott? JUHANI: Tête blanche ! Que le diable t’arrache les cornes ! Est-ce que tu détales, maudit vaurien ? 07181
Bottom
07182
Top
TUOMAS: Útilaput neki! TUOMAS: Il m’a tout l’air de prendre la poudre d’escampette. 07182
Bottom
07183
Top
TIMO: S a másik úgy kergeti, mintha megveszett volna. Hihihi! TIMO: Et l'autre lui file derrière comme un fou ! Hihihi ! 07183
Bottom
07184
Top
TUOMAS: No, Juhani? TUOMAS: Eh bien, Juhani ? 07184
Bottom
07185
Top
JUHANI: Hát vesztettem egy icce pálinkát. Megkapod, mihelyt kikerülünk ebből a szorultságból. De mikor virrad fel az a nap? Ah, évek múlva a vadászmester vezetése mellett hatalmas társzekér, a szekéren pedig hét ember zörgő, koppanó csontváza fog innen a faluba s a faluból a temetőkertbe gördülni. JUHANI: J’ai perdu une pinte d’eau-de-vie. Tu la recevras dès qu’on sera hors d’embarras. Mais quand viendra ce jour? Ah ! dans bien des années, il arrivera qu’on emmènera un gros chargement d’ici au village et du village au cimetière, sous la conduite de notre garde-cliam-pêtre, on emmènera un tas d’ossements cliquetants, les restes de sept hommes. 07185
Bottom
07186
Top
SIMEONI: így ért véget bűnös életünk. SIMEONI: Et ainsi finira notre vie coupable. 07186
Bottom
07187
Top
JUHANI: így ért véget. JUHANI: Et ainsi finira notre vie. 07187
Bottom
07188
Top
TIMO: Ilyen véget ért. TIMO: Oui, elle finira ainsi. 07188
Bottom
07189
Top
JUHANI: Gyászos módon ért véget. De nyisd ki a tarisznyádat, Lauri, és hadd járjon körbe a kulacs. JUHANI: Elle finira d’une manière lamentable. Mais ouvre donc ton sac, Lauri, et fais circuler la gourde. 07189
Bottom
07190
Top
AAPO: Legyen még ez egyszer, de pálinkánk maradékát őrizzük meg nagyobb szükség idejére. AAPO:i Va pour cette fois ; mais il nous faut économiser le reste de notre eau-de-vie pour l'extrême détresse. 07190
Bottom
07191
Top
JUHANI: Legyen, ahogy mondod. Most azonban egy jót kortyintunk, és utána elbődülünk, mint a duda. JUHANI: Comme tu dis. Mais à présent on va boire une gorgée qui compte pour pouvoir hurler comme un trombone. 07191
Bottom
07192
Top
Miután jót húztak a bütykösből, ismét fölemelték hangjukat, és mindnyájan egyszerre felüvöltöttek. Viertola ispánja meghallotta kiáltásukat, mivel éppen künn járt a szérűn, azonban nem értette el a kiáltás célját, hanem ijedten mondta magában: „Ott valami gonosz szellem bőg!” A testvérek pedig állukat égnek feszítve, szájukat szélesre kitátva folyvást ordítottak, mint a sárkányok vagy mint a fészekben sivalkodó madárfiókák, akik már meghallották anyjuk közelgő szárnycsapását. Tízszer egymás után hatalmasat ordítottak, utána pedig, szívükben sorvadó reménnyel, ismét letelepedtek mohos sziklájukra. Quand ils eurent bu, ils élevèrent de nouveau la voix et crièrent tous ensemble. La rumeur parvint aux oreilles du garde de Viertola qui passait sur la colline de la grange ; mais il ne comprit pas le sens de cet appel et se dit, effrayé : « C’est le démon des bornes qui braille là-bas ». — Le menton tendu vers le ciel, la bouche écarquillée comme des dragons ou des oisillons dans leur nid quand ils entendent le battement des ailes maternelles, les frères poussèrent encore des cris violents, poussèrent dix longs cris. Puis ils s’assirent de nouveau sur leur siège de mousse, tandis que l’espérance s’évanouissait de leurs coeurs. 07192
Bottom

Fejezet 08 Chapitre

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa-|ita-|fra|-epo| (hu-fr) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Chapitre
Download A hét testvér o Les sept frères télécharger
08001
Top
Felvirradt már a negyedik nap, de a testvérek még mindig fenn ültek a sziklán, s körülöttük ott őrködött az ökörcsorda. Néha kissé távolabb kószáltak az állatok, de egy-kettő mindig a közelben maradt, és haragos bőgéssel azonnal értesítette a többit, ha a testvérek szökni próbáltak börtönükből. Most is ott keringenek a szikla körül; egyesek görbülő nyelvvel az erdő füvét tépegetik, mások kérődzve és nehezen szuszogva puf-fadt hasukon hevernek. Odébb kettő félig tréfából, félig komolyan viaskodik, és messze hallatszik szarvuk csattogása. Emitt azonban, közvetlenül a szikla tövénél, egy dühösen vájja a földet, és rút bőgéssel magasra hajigálja a földet meg a gyepet. így őrködnek, várakoznak az ökrök a testvérek nagy kínjára, sápasztó kétségbeesésére, s a deli Jukola fiúk már-már fölkészültek a halálra. Pár pillanattal előbb Lauri jót húzott a pálinkásbutykos-bói, és most újból nagyot iszik, amin a többiek szörnyen elcsodálkoznak, és hevesen korholni kezdik. Le troisième jour s’est levé depuis que les frères se sont réfugiés sur la Pierre du Lapon, et ils sont encore bloqués par les bœufs. De temps en temps, les bêtes s’éloignent quelque peu, mais il en reste toujours une ou deux qui rôdent en vue, beuglant pour donner l’a