Ajk kotisivu TwinBook o MainMenu

Aleksis Kivi: A hét testvér
Aleksis Kivi: Los siete hermanos

Fejezet 01 Capítulo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa|-ita|-fra|-epo| (hu-es) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capítulo
Download A hét testvér o Los siete hermanos: Booky| Akateeminen| Suomalainen| Amazon
01001
Top
A Jukola-tanya Háme-tartomány déli részében, egy domb északi lejtőjén fekszik, közel Toukola falvához. A házat köves térség veszi körül, de valamivel lejjebb jó szántóföld kezdődik, amelyen hajdanán, mielőtt a tanya romlásnak indult volna, acélos gabona hullámzott. A szántók alatt a lóherés rétet kanyargó árok szeli át; bőven termett rajta a széna, mielőtt a falu tehénlegelője lett volna belőle. Eze.nfelül hatalmas erdők, lápok és pusztaságok tartoztak a tanyához, melyet alapítója még hajdan, a nagy földosztás idején szerzett bölcs cselekedetével. Jukola első gazdája ugyanis inkább utódainak, mint saját magának érdekét tartva szem előtt, egy tűzvész által letarolt erdőt választott osztályrészéül, és így hétszer akkora területet kapott, mint szomszédai. Azóta a tűzvész nyoma régen elenyészett, és sűrű erdő nőtt a helyébe. Ez lenne hát annak a hét testvérnek otthona, akiknek élettörténetét, ím, elmondani készülök. La granja de Jukola està situada en la vertiente septentrional de una colina, no muy lejos del pueblo de Toukola, al sur de la provincia de Háme. Rodeada de tierras pedregosas, en su falda se extienden, sin embargo, campos que, antes de que la propiedad agricola entrara en decadencia, ondulaban en copiosas cosechas; más alla de los labrantios comienza una pradera de trébol recorrida por un tortuoso arroyuelo que, si en otro tiempo producfa abundante heno, hoy es sólo un pastizal utilizado por los rebanos del pueblo. La finca posee, ademas de densos bosques, terrenos pantanosos y tierras desbrozadas que el primer dueno de la granja, gracias a sus hábiles artimanas, se adjudicó durante el gran reparto de tierras. Pensando más en sus herederos que en su propio beneficio, se conformo con un enorme bosque arrasado por el fuego, obteniendo asì una extension de tierra siete veces mayor que la de sus vecinos. Pronto no quedó residuo alguno del incendio y, en el mismo lugar, volvieron a crecer frondosos bosques. Ésta es la propiedad de los siete hermanos cuyas peripecias me propongo narrar. 01001
Bottom
01002
Top
A testvérek neve kor szerinti sorrendben a következő: Juhani, Tuomas, Aapo, Simeoni, Timo, Lauri és Eero. Köztük Tuomas és Aapo, valamint Timo és Lauri ikertestvérek. Juhani, a legidősebb, huszonöt éves, Eero azonban, a legfiatalabb, még nem látott tizennyolc tavaszt. Termetre zömök és vállas, középmagas legények, kivéve Eerót, aki még nagyon kurta gyerek. Aapo köztük a legszálasabb, ha mindjárt nem is a legvállasabb. Ez utóbbi előny és dicsőség Tuomasnak jutott osztályrészül, akinek széles válla messze földön híres. Mindnyájukra egyformán jellemző bőrük barna színe és durva, kenderkócszerű hajuk, melynek sörteszerű merevsége különösen Juhani kobakján szembetűnő. He aqui, de mayor a menor, los nombres de los siete hermanos: Juhani, Tuomas, Aapo, Simeoni, Timo, Lauri y Eero. Hay dos pares de gemelos: Tuomas y Aapo, y Timo y Lauri. El mayor de los hermanos, Juhani, tiene veinticinco anos, y Eero, el más pequeno, apenas ha visto dar dieciocho vueltas al sol. Todos son mocetones robustos, de anchas espaldas y regular està tura, menos Eero, todavia un poco cenceno. Aapo es el más alto de todos, pero no el mas ancho de espaldas; este privilegio le corresponde a Tuomas, y a él le debe su extensa fama. Los hermanos conservan algunos rasgos comunes, tales corno la tez morena y los cabellos hirsutos y amarillos corno el cariamo, pero es Juhani el que destaca por la aspereza de su pelo. 01002
Bottom
01003
Top
Apjuk, ki szenvedélyes vadászember volt, élete virágján lelte hirtelen halálát, egy bősz medvével viaskodván. Úgy találták őket holtan: az erdő fenevadja s az ember halálos ölelésben hevertek a vérrel áztatott terepen. Csúnya seb éktelenkedett az emberen, de az állat nyakát és oldalát is alaposan megszabdalta a görbe finn kés, szü-gyét átfúrta a gyors puskagolyó. így múlt ki a világból ez a nagy erejű ember, aki éltében ötvennél több medvét ejtett el. Ám buzgó vadászgatásai folytán egészen elhanyagolta otthoni munkáját-dolgát, s a tanya, igazi gazda híján, egyre inkább züllésnek indult. Fiai sem törődtek a szántással-vetéssel, mert örökölték atyjuk heves vadászszenvedélyét. Hurkot feszítettek, csapdát, lépet állítottak nyúlnak, madárnak, s így töltötték gyermekkoruk esztendeit, míg csak meg nem tanultak bánni a tűzfegyverrel, hogy aztán a medvét is fölkeressék a rengeteg mélyén. El padre, experto cazador, murió inesperadamente luchando con un oso enfurecido. Ambos, el hombre y el senor de los bosques, fueron encontrados uno junto a otro sobre un charco de sangre: el cazador completamente destrozado; la fiera, con el cuello y los costados acribillados a punaladas y el corazón atravesado por una baia certera. De està manera encontró horrible fin el robusto campesino que habia dado muerte en su vida a mas de cincuenta osos. Pero su desmedida afición a la caza le hizo al hombre desentenderse de su trabajo, y la granja, ante la pasividad de su dueno, fue cayendo en el abandono. A sus hijos, que heredaron del viejo su desbordada pasión por la caza en el bosque, también les importaba una friolera las labores del campo y las siembras, y pasaban el tiempo fabricando lazos, trampas, eepos y otras artes, en perjuicio de pajaros y liebres. Asi fue transcurriendo la infancia de los hermanos, hasta que se impusieron en el manejo de las armas de fuego y se arriesgaron a salir en busca del oso. 01003
Bottom
01004
Top
Anyjuk ugyan igyekezett szidással, fenyítéssel serény munkára szorítani őket, de minden igyekezete megtörött a testvérek nyakasságán. Pedig derék asszony volt; becsületes, szilárd, talán kissé túlságosan szigorú jellemét mindenki tisztelte. Jóravaló ember volt a testvére is, a fiúk jámbor nagybátyja, aki ifjabb korában bátor tengerészként messzi tengereken hajózott, és sokféle népet, sok várost megismert. Később azonban elvesztette szeme világát, és öregségének sötét napjait ott töltötte a Jukola-tanyán. Gyakran, miközben ujjainak tapintásától vezettetve kanalat, kupát, baltanyelet, sulykolót s egyéb, a háztartásban hasznos szerszámot faragott, mindenféle regét s különös eseteket mesélt unokaöccseinek a közelibb vagy távolibb világból, máskor meg a Biblia csodáit és történeteit beszélte el. A fiúk nagy áhítattal hallgatták az öreg históriáit, és minden szavát jól eszükbe vésték. Anyjuk parancsait és dorgálásait azonban már korántsem hallgatták ilyen szíves örömest; bizony szörnyen süketek voltak a jó asszony minden szavára, és ezen semmiféle verés, fenyítés nem segített. Nemegyszer, sejtve, hogy verés közeleg, uccu, megszökött az egész testvérhad, noha ezzel bajt s bosz-szúságot okozva anyjuknak meg másoknak is, csak rontottak saját ügyükön. Fue inutil que la madre tratara, con amonestaciones y castigos, de hacer entrar a sus hijos por la senda del trabajo y la diligencia, pues todos sus esfuerzos se estrellaban contra la incorregible testarudez de los muchachos. La madre era una mujer hacendosa, conocida por la franqueza y recti tud de su carácter, aunque, eso sì, un poco viva de genio. Su hermano, el tio de los muchachos, era un buen hombre que, habiendo sido un intrèpido marino en su juventud, presumìa de haber navegado por lejanos mares y visitado muchos pueblos y ciudades. Pero la vista se le fue desgastando hasta quedarse completamente ciego, y asi pasó los lugubres dtas de su ancianidad en la casa de Jukola, donde, alternando la fabricación de cucharones, mangos de hacha, paletas para la colada y otros utensilios, le daba gusto a la lengua contando a sus sobrinos cuentos e historias prodigiosas, tanto de su pais corno de otras tierras remotas, amen de milagros y hechos de la Biblia. Los muchachos lo escuchaban todo y guardaban fielmente los relatos en la memoria. Se olvidaban de las órdenes y reprimendas de la madre, y de tal manera hacìan a ellas oidos sordos, que ni las más tremendas palizas bastaban para abrirselos. Cuando olfateaban que la tormenta se les Venla encima, salian de naja con gran desesperación de la madre y de los demás, lo cual sólo servia para empeorar su situación. 01004
Bottom
01005
Top
De hadd mondjak el egy esetet a testvérek gyermekkorának idejéből. Valahogy megtudták, hogy otthon a csűr alatt egy tyúk fészkel, melynek tulajdonosa Mán-nistö anyó, a közeli fenyves tövénél lapuló kis kunyhó gazdasszonya volt. Egyszer a testvérek kedvet kaptak forró hamuban sült tojásra, s elhatározták, hogy kifosztják a fészket, és elmennek az erdőbe, kiélvezni a zsákmányt. Az elhatározást tett követte: a fészekből kilopták a tojásokat, s aztán együtt kivonultak az erdőbe, mind a hatan; Eero akkor még az anyja szoknyája mellett lábatlankodott. Midőn a sötét erdő mélyén egy csörgedező patakhoz értek, a parton pompás tüzet raktak, a tojásokat rongyba csavarva vízbe mártották, s bekaparták a sistergő hamuba. Mikor a tojások megsültek, ízes lakomát csaptak, s aztán elégedetten hazafelé indultak. De az otthoni domb lábához érve szörnyű égzengés fogadta őket: időközben ugyanis napfényre került csínytevésük. Mánnistö anyó sírt-rítt, szitkozódott, anyjuk pedig baljós tekintettel, kezében suhogó vesszővel sietett a testvérek felé. A fiúknak nem volt merszük szembeszállni a viharral, hanem hátat fordítva újból az erdőbe szöktek, ügyet sem vetve anyjuk kiáltozásaira. He aqui un episodio de la infancia de los hermanos. Sabian, astutos ellos, que las gallinas de una vecina, llamada la Vieja del Pinar, cuya choza se hallaba cerca de la granja de Jukola, ponian sus huevos debajo del secadero. Pues bien, un buen dia sintieron todos la necesidad de comer huevos fritos y, ni cortos ni perezosos, decidieron saquear el nido y largarse al bosque a comérselos. En efecto, de las ideas pasaron a los hechos. Limpiaron el nido y los seis —puesto que Eero andaba aun pegado a las faldas de su madre— huyeron con su botin al bosque. Llegados a un rumoroso arroyo que discurria entre sombrios abetos, encendieron fuego en un ribazo y, después de envolver los huevos en unos trapos, los metieron en el agua y los enterraron en la crepitante ceniza. Luego, cuando los huevos estuvieron a punto, los saborearon hasta chuparse los dedos y, satisfechos, emprendieron el regreso. Pero al llegar al collado en cuya cima estaba la casa, vieron aproximarse una terrible tempestad: el hurto habia sido descubierto; la Vieja del Pinar protestaba y amenazaba a voz en cuello, y la madre les salia al encuentro haciendo silbar en el aire una correa y con cara de pocos amigos. Intentando evadirse de la borrasca, los muchachos se dieron media vuelta y corrieron a esconderse en el bosque, sin hacer caso de los gritos de la madre. 01005
Bottom
01006
Top
Eltelt egy nap, eltelt kettő is, ám a szökevényeknek se híre, se hamva. Anyjuk végül is nyugtalankodni kezdett, és heves haragja gonddá, szánakozó könnyekké változott. Keresésükre indult, keresztül-kasul kóborolta az erdőt, de csak nem találta mihaszna csemetéit. A dolog egyre aggasztóbbá vált, s végül is hatósági emberekhez kellett fordulnia segítségért. Hírül vitték a dolgot a vadászmesternek, aki haladéktalanul össze-csődítette az egész Toukola falut s környékét. És megindult a vadászmester vezetésével a sereg: ifjak és öregek, asszonyok és férfiak hosszú láncba széledve felverték az erdőt. Első nap a közelebbi vidéket kutatták át, azonban a remélt eredmény nélkül; másnap messzebb merészkedtek, s midőn fölhágtak egy magas domb tetejére, a távolból, egy láp partjáról, kékes füstoszlopot láttak kanyarogni az ég felé. Jól megjegyezték maguknak, mely irányból szállt fel a füst, és megindultak arrafelé. Végül, közelebb jutva, énekszót hallottak: Pasaron dias y más dias sin que se tuvieran noticias de los fugitivos, cuya larga ausencia acabó por calar hondamente en el sensible corazón de la madre, la cual, trocando su colera en pesadumbre y en làgrimas de congoja, se lanzó en busca de sus hijos. Se internò en los bosques, recorriéndolos en todos los sentidos, pero en vano. Cuando la aventura tomaba visos de tragedia, la mujer exigió que las autoridades se interesaran en el asunto, y asi, se dio aviso al montero, quien al punto convocò a todos los habitantes de Toukola y de la vecindad. Encabezados por el montero y formando una larga fila, todos, jóvenes y viejos, hombres y mujeres, emprendieron una batida por los bosques. El primer dia patearon palmo a palmo los alrededores de la finca. Nada. El segundo dia se alejaron más, adentrándose en el bosque. Pero he aqui que al llegar a una alta colina divisaron a lo lejos, en la linde de un bosque pantanoso, una voluta de humo azulado que se extinguia en el aire. Cuando localizaron el lugar de donde procedia se encaminaron hacia alli. Pronto estuvieron tan cerca que pudieron escuchar està canción: 01006
Bottom
01007
Top
Régente is vígan voltak
patak partján, kék ég alatt:
erdő adott jó tűzifát,
tiszta sört a cserge patak.
También vivian antes
incluso detràs del arroyo,
y de él quemaban lena,
de él bebian cerveza.
01007
Bottom
01013
Top
Jukola gazdasszonya, hallva az éneket, nagyon megörült, mert megismerte fiának, Juhaninak a hangját. És mivel a sűrűből szapora durranások hallatszottak, a hajtók megértették, hogy már közel járnak a szökevények táborához. Ezért a vadászmester parancsot adott, hogy kerítsék be a fiúkat, s aztán halkan közelítsék meg őket, de a táborhelyük előtt álljanak meg. Oyendo la canción, el ama de Jukola no cabla en si de gozo: habia reconocido la voz de su hijo Juhani. Como, por otra parte, resonaban en el bosque frecuentes chasquidos, los de la partida acabaron convencidos de que se hallahan cerca del lugar donde los fugitivos habian establecido su campamento. Entonces el montero dio orden de cercarlos y aproximarse a ellos con sumo cuidado, deteniéndose a prudente distancia del campamento. 01013
Bottom
01014
Top
Úgy is történt, amint meghagyta. Midőn a sereg, mindenfelől bekerítve a testvéreket, mintegy ötvenlé-pésnyire közel került hozzájuk, a hajtok megálltak, s szemük elé a következő látvány tárult: egy szikla tövében fenyőágakból összetákolt kis kunyhó állt, melynek bejáratánál lágy mohakereveten hevert Juhani, bámulta a felhőket, és énekelt. Két-három ölnyire a kunyhótól vidám tábortűz lobogott, melynek parazsánál Simeoni egy léppel fogott nyírfajdot pirított a nyárson ebédre. Aapo és Timo kormos képpel - az imént ugyanis ördö-gösdit játszottak - répát sütöttek a forró hamuban. Egy kis iszapos kátyú mellett pedig Lauri üldögélt szótlanul, és a sárból kakasokat, teheneket s büszke paripákat formált; már egész sereg száradt belőlük egy mohos fatörzs oldalára kirakva. A durranások viszont Tuomastól eredtek: egy csupasz kőre habosat köpött, izzó parazsat dobott a köpés hegyibe, s aztán egy másik kővel nagyot csapott a parázsra: mint a puskalövés, akkora durranás hallatszott, s a kövek közül fekete füst kanyargott a levegőbe. Todos acataron las órdenes del montero, y cuando los que formaban el cordón que rodeaba a los hermanos se hallahan a no más de cincuenta pasos, se detuvieron y pudieron presenciar el siguiente cuadro: junto a una roca se levantaba una choza de ramas de abeto, y Juhani, tendido cuan largo era sobre un lecho de musgo ante la puerta, contemplaba despreocupado las nubes y tarareaba. No lejos de la cabana chisporroteaba una viva hoguera, a cuyas llamas Simeoni estaba chamuscando un urogallo cogido en un lazo. Aapo y Timo, que acababan de jugar a los fantasmas y tenian la cara tiznada, vigilaban los nabos que se estaban asando entre las brasas. Muy callado, Lauri, sentado en un charco arcilloso, modelaba gallos, bueyes y magnificos potrancos. El resultado de su trabajo podia verse en una larga hilera de figuras puestas a secar sobre un tronco musgoso. El causante de los chasquidos que se oian no era otro sino Tuomas, quien, lanzando un salivazo sobre la roca, le acercaba un tizón y luego lo aplastaba con todas sus fuerzas con una piedra; de ahi el ruido que, resonando a lo lejos, podia confundirse con un disparo de escopeta. Una negra humareda salia entre las piedras retorciéndose en el aire. 01014
Bottom
01015
Top
JUHANI:
Régente is vígan voltak
patak partján, kék ég alatt...
Hanem végül mégis az ördög visz el bennünket. Ez már egyszer szent, ebadta kölykei!
Juhani.—
También vivian antes
incluso detràs del arroyo...
Claro que si, pero al final el diablo se saldrà con la suya. Asi sera si Dios no lo remedia, castorejos. ,¿Me ois?
01015
Bottom
01022
Top
AAPO: Mondtam én ezt rögtön, amikor felkötöttük az útilaput. Haj, de bolondok voltunk! Csak a rablók és cigányok kóborolnak így a csupasz ég alatt. Aapo.—Ya lo dije nada mas llegar aqui, huyendo corno conejos. ¡Somos una partida de imbéciles! ¡Mira que vagabundear asi al cielo raso! ¡Eso es cosa de gitanos y de bandidos! 01021
Bottom
01023
Top
TIMO: Isten ege ez mégis. Tuomas.—Pero el cielo es de Dios. 01022
Bottom
01024
Top
AAPO: Itt élni a farkasokkal és medvékkel! Aapo.—Ya. ¡Vivir con los lobos y los osos! 01023
Bottom
01025
Top
TUOMAS: Meg a Jóistennel! Tuomas.—Y con Dios. 01024
Bottom
01026
Top
JUHANI: Igazad van, Tuomas! A Jóistennel és az ő angyalaival. Hej, ha képesek volnánk arra, hogy mint az üdvözültek, lelki szemekkel tekintsünk magunk körül, bizonnyal látnánk, hogy egész sereg védangyal vett körül bennünket, és ősz hajú öreg képében, mint jóságos atya, maga az Isten is itt ül közöttünk. Juhani.—Te sobra razón, Tuomas, con Dios y sus angeles. Oh, si pudiéramos mirar con los ojos del alma y del cuerpo de los bienaventurados, veriamos cómo una legion de angeles de la guarda nos rodea y cómo el mismo Dios, en la forma de un anciano encanecido, està también entre nosotros corno un padre amantfsimo. 01025
Bottom
01027
Top
SIMEONI: De vajon mit gondol most szegény anyánk? Simeoni.—¿Pero qué estara pensando nuestra pobre madre? 01026
Bottom
01028
Top
TUOMAS: Biztosan kicserezné a bőrünket, ha a körme közé kaphatna. Tuomas.—En cuanto nos eche la mano encima nos metera una paliza tan grande que quedaremos corno nabos 01027
Bottom
01029
Top
JUHANI: Haj, fiúk, lenne ám nemulass! Juhani.—¡Menuda zurra nos esperà, amigos! 01028
Bottom
01030
Top
TUOMAS: Hasábfával kenegetnék a hátunkat! Tuomas.—¡De las que dejan huellas, supongo! 01029
Bottom
01031
Top
JUHANI: Jóféle nyírfa virgáccsal, annyi szent! Juhani.—Un palizón que nos arrancara chispas. Bueno, ya sabes lo que es. 01030
Bottom
01032
Top
AAPO: Ezt már el nem kerülhetjük. Aapo.—De eso no nos libra nadie. 01031
Bottom
01033
Top
SIMEONI: Bizony nem. S ezért legokosabb szépen elszenvedni azt a verést, és felhagyni ezzel a kivert bikának való élettel. Simeoni.—Claro que no, desde luego. Por eso mas nos valdria salir a su encuentro en seguida y acabar de una vez està vida de bueyes. 01032
Bottom
01034
Top
JUHANI: De a bika nem szokott önként ballagni a vágóhídra, öcskös! Juhani.—Querido hermanito, el buey no va por su gusto al matadero. 01033
Bottom
01035
Top
AAPO: Ugyan mit fecsegsz, fiú? Közeledik a tél, s mi nem vastag bundával a nyakunkon születtünk a világra. Aapo.—Bueno, déjate ya de historias. El invierno está encima y no hemos nacido precisamente con un abrigo de pieles sobre el lomo. 01034
Bottom
01036
Top
SIMEONI: Nincs más hátra, mint mars hazafelé! És aztán jöjjön az a verés, hiszen nem jön ok nélkül. Simeoni.—Venga, marchemos para casa. Vamos al encuentro del castigo, que bien merecido lo tenemos. 01035
Bottom
01037
Top
JUHANI: Kegyelmezzetek a hátunknak, testvérek, kegyelmezzetek még néhány napig. Hiszen nem tudhatjuk, holnap-holnapután nem talál-é a Jóisten valami menekvést számunkra. Heverjünk még itt: nappal a tábortűz körül, éjjel pedig benn, a lombsátorban, sorban egymáshoz lapulva, mint a koca malacai az almon. De mint vélekedik Lauri úrfi ott a pocsolya mellett? Hogyan? Hogy menjünk szépen a virgács alá? Juhani.—Concedamos a la espalda un poco más de descanso, hermanos. ¡Quién sabe los remedios que Dios puede sugerirnos de aqui a dos o tres dias! Sigamos aqui, pues, tumbados de dìa junto al fuego donde arde un leno, y de noche en el refugio de ramas de abeto, muy juntitos unos contra otros; somos cochinos sobre la paja. ¿Y tu qué dices, Lauri, muchachito, ahi quieto junto al charco de ardila? ¿Eh, qué dices? ¿Es que vamos a ir a recibir mansamente la paliza? 01036
Bottom
01038
Top
LAURI: Elvagyunk mi itt is. Lauri.—Bueno, quedémonos un poquito más. 01037
Bottom
01039
Top
JUHANI: Mert én is úgy gondolom. Úgy bizony!... Hanem van ott néked már egész sereg tehened. » Juhani.—A mi también me parece lo mejor. De acuerdo. Ah, mira, veo que tienes muchas cabezas de ganado. 01038
Bottom
01040
Top
TUOMAS: Tehén is meg baromfi is bőven. Tuomas.—El chaval modela animales de cuerno y de piuma. 01039
Bottom
01041
Top
JUHANI: Hatalmas egy csorda! Belőled jó kakasgyártó lenne!... Juhani.—Sì, senor, un gran rebano. Serás un famoso fabricante de cucos de barro. 01040
Bottom
01042
Top
[TUOMAS: Oikein fläätälä.>missing] Tuomas.—Lo que se dice un verdadero maestro. 01041
Bottom
01043
Top
JUHANI: [Oivallinen fläätälä. >missing]-- Hanem miféle ördög csudája az, amit most kiformáztál? Juhani.—Claro, un maestro excelente. ¿Y qué muneca rusa es esa que estás haciendo? 01042
Bottom
01044
Top
LAURI: Ez csak olyan kicsike gyerek. Lauri.—Es un nino, ¿ves? 01043
Bottom
01045
Top
JUHANI: Nézd csak, nézd a fickót! Juhani.—¿Qué os parece el muchacho? 01044
Bottom
01046
Top
TUOMAS: Gyereket csinál, mintha férfi lenne. Tuomas.—La verdad es que hace ninos corno un hombre. 01045
Bottom
01047
Top
JUHANI: Csuda fafejű gyereket! S aztán férfi módra enni ad a gyereknek meg a baromnak is. Hanem hé, fiúk, édes testvéreim, hozzátok már azt az ebédet, mert korog a gyomrom. Rakj még egy kis parazsat, jó forró parazsat annak a répának a hegyibe, hallod-e! Kimost a soros, hogy répát lopni menjen? Juhani.—Ninos semejantes a tocones. Y que los cuida corno un hombre, tanto a los ninos corno al ganado. ¡Venga, hermanitos! Daos prisa en poner el condumio en la mesa, que mis tripas empiezan a protestar. Echa brasas encima de ese nabo que asoma el lomo ¿ A quién le toca mangar más nabos? 01046
Bottom
01048
Top
SIMEONI: Rajtam a sor, hogy bűnös munkára induljak. Simeoni.—A mi me toca volver a cometer ese pecado. 01047
Bottom
01049
Top
JUHANI: Életünk tengetésére néha a máséból kell csipegetnünk. Ha ez bűn, akkor is a legenyhébbek közül való, amit ezen a romlott világon elkövetnek. És ha úgy halok meg, hogy nem lesz más a rovásomon, ez a kis macskakaparás még nem fogja meggátolni, hogy boldogabb életre jussak. Az igazi menyegzői teremből ugyan hamar kiebrudalnak, azt hiszem, de azért valami ajtónálló tisztet ilyen magamfajta gyereknek is adnak talán, és már ez is pompás dolog lenne. Higy-gyünk hát benne, hogy így lesz, és csenjünk el bátran mindent, ami csak a bendőnkbe fér. Juhani.—Ay, a veces no queda más remedio que servirse un poco de los bienes del prójimo para vivir. Si éste es un pecado, yo digo que es uno de los más pequenos que pueden cometerse en este asqueroso mundo. Y mira, si muero sin tener otra marca de pecado en el libro de mi vida, ese borrón no me impedirà llegar a mejor vida. Y aunque sé que me echaràn de la sala de ceremonias con cajas destempladas, aspiro por lo menos a un empieo de portero, lo que me llenaria de alegrìa. Que asì sea, y engullamos sin más cuidados lo que nos quepa en el buche. 01048
Bottom
01050
Top
AAPO: De jobbnak tartanám, ha már békén hagynánk Kuokkala répaföldjét, s másikat keresnénk. Mert ha napról napra fogy a répa, a gazda majd éjjel-nappal őrzi a földjét. Aapo.—Yo creo que lo que mejor podrìamos hacer es abandonar el campo de nabos de Kuokkala y buscar otro, porque el propietario debe de andar algo escamado con las desapariciones diarias, y se pasara dia y noche vigilando su campo. 01049
Bottom
01051
Top
A VADÁSZMESTER: Erre többé ne legyen gondotok, fiaim, halljátok-e! Nono, miért riadtatok meg úgy? Nézzétek csak: egész sereg védangyal vett körül ben-v neteket egyszeriben. El montero.—Eso no tiene por qué preocuparos, hijos mios. Vamos, vamos, no os asustéis. Ved cómo una legión de angeles custodios os ha rodeado de pronto. 01050
Bottom
01052
Top
Így szólt a vadászmester a testvérekhez, akik szörnyen megriadva talpra ugrottak, és igyekeztek elfutni, ki merre látott, de csakhamar rémülten vették észre, hogy útjukat mindenfelől elállták. Ekkor a vadászmester megint megszólalt: „Csapdába jutottatok, fickók, csapdába bizony, ahonnan nem szabadultok előbb, míg ki nem cserzik a bőrötöket emlékeztetőül arra, hogy mennyi lótás-futást okoztatok nekünk, ebadta csibészei! Ide, ide, anyó, azzal a nyírfa vesszővel, húzza csak el a nótájukat alaposan! Ha talán ellenkezni próbálnának, hát van itt segítség bőven.” Suhogott a pálca az anyó kezében, és alaposan végighegedült vele a testvérsereg minden egyes tagjának a hátán; nagy volt a sírás-rívás a kuokkalai erdőben. Kegyedenül táncoltatta az anya a virgácsot, de a vadászmester mégis azt erősít-gette, hogy nagyon enyhe huszonötöt kaptak a fiúk. Asi habló el montero a los hermanos, quienes, sobresaltados, se levantaron de un brinco y se dispersaron cada uno por su lado, para comprobar con terror que tenian cortado el paso. El montero volvió a dirigirse a ellos: «Habéis caldo en la red, bribones, y no saldréis de ella sino desescamados, lo cual sera para vosotros un pequeno recuerdo de lo mucho que nos habéis hecho sudar, malditos. Y usted, madre, acérquese, acérquese con esa vara de abedul y siénteles las costuras. Y si se resisten, ahi están las comadres dispuestas a echarle una mano.» Cayó el castigo de las manos maternales sobre sus hijos, uno por uno, y los quejidos resonaron por el bosque de Kuokkala. La madre no se anduvo con chiquitas en el manejo de la vara, pero aun asi al montero le parecia que el castigo era demasiado ligero. 01051
Bottom
01053
Top
Midőn vége volt a ceremóniának, mindenki szerte-széledt, s az anya is hazafelé indult fiaival együtt. Egész úton szidta, korholta a szökevényeket, s a vihar még ott hon sem ült el; míg ételt rakott gyermekei elébe, egyre csak lármázott, sőt újabb veréssel fenyegette őket. De midőn látta, hogy milyen mohó éhséggel harapnak a kenyérbe és a sózott halba, elfordult, és titokban egy könnyet törült le napégette, ráncos orcájáról. Cuando finalizó la tarea, cada uno se volvió a su casa, y asi la madre con sus hijos. Durante el camino, la mujer no cesò de reprender a sus hijos y afearles su conducta, pero la tormenta no amainó ni siquiera cuando llegaron a la casa, pues mientras les servia la comida en la mesa de los ninos, la madre no dejó de refunfunar amenazandoles con una nueva azotaina. Sin embargo, cuando vio con qué ansia le hincaban el diente al pan y al pescado, volvió la cara para enjugarse disimuladamente una làgrima que le resbalaba por sus morenas y curtidas mejillas. 01052
Bottom
01054
Top
Így végződött a fiúk szökése. Ez a kaland, melyet most elbeszéltem, még gyermekkorukban történt. Asi concluyó la escapada de los hermanos y el episodio de su ninez, con el que me he desviado de mi relato. 01053
Bottom
01055
Top
Kedves mulatsága volt a testvéreknek a korongdobálás - még meglett korukban is szívesen játszották. Ilyenkor két csapatra oszolva keményen küzdöttek, és igyekeztek elérni a kitűzött métát. Nagy volt a lárma, futkosás, dulakodás, és arcukról patakokban ömlött a verejték. Zúgva pörgött a korong az úton végig, s az ütőről néha valamelyik fiú képére pattant, úgyhogy hazatérve a játékból, nem egy homlokot ékes szarv díszített, nem egy orca dagadt meg cipónyira. így töltötték ifjúságuk napjait: nyáron az erdőben vagy az országúton, korongot hajigálva, télen otthon, a forró kemencén heverészve. Una de las cosas que más divertia a los hermanos era el juego del disco, que siguieron practicando siempre con entusiasmo, aun siendo ya hombres. Divididos en dos bandos, competian enèrgicamente por conseguir dar en el bianco. Alli eran los gritos, las carreras y los alborotos, mientras el sudor les chorreaba por la cara. El disco saltaba, silbando, a lo largo del camino, y salia de vez en cuando rebotado de la pala contra la cara de alguno de los jugadores, no siendo raro que alguno de ellos volviera a casa con una gran hinchazón o con un carrillo inflamado. Y asi iban transcurriendo los dias de su juventud: en el verano, correteando por los bosques o jugando al disco en el camino; en el invierno, acurrucados junto al horno sudando calor humedo. 01054
Bottom
01056
Top
De előbb-utóbb a testvérek is észrevették, hogy változnak az idők. Olyan dolgok történtek, melyek arra kényszerítették őket, hogy többet gondoljanak a holnapi nappal, s változtassanak eddigi életmódjukon. Anyjuk meghalt, s így egyiküknek vállalnia kellett, hogy gazda lesz a tanyán, s megmenti a házat a romlástól, meg törődni fog azzal is, hogy az adót, ami ugyan Jukola nagy erdőségeihez és szántóihoz képest éppen nem volt sok, megfizessék. Az ilyen elhanyagolt tanyán akad munka s tennivaló bőven. Mindennek tetejébe aztán új papot kapott a falu, aki szent hivatalának minden ágában igen szigorú férfiúnak mutatkozott. Különösen az olvasásban járatlanokkal volt könyörtelen, és minden módon szorongatta, sőt még kalodába is záratta őket. Többek között erősen szemre vette a Jukola-tanya legényeit is. Az esküdt útján keményen megparancsolta nekik: a szokottnál serényebben jelenjenek meg a kántornál, hogy megtanulják a betűvetés mesterségét. A testvérek egy nyár végi estén a tanyaház nagyszobájában üldögélve ezekről a dolgokról elmélkedtek, s meghányták-vetették a dolgot ekképpen. Pero llegó un momento en que se plantearon que los tiempos cambian. Ciertos acontecimientos les obligaron a preocuparse mas por el futuro y a alterar algo su forma de vivir. Habiendo fallecido la madre, uno de ellos tenia que hacerse cargo de la casa, evitando la ruina y atendiendo al pago de los impuestos, muy elevados por cierto, teniendo en cuenta la extension de los campos y bosques de Jukola. Pero una granja mal atendida, corno lo estaba la suya, exige mucho trabajo y entrega, y, para colmo de males, ocurria que el nuevo pastor de la parroquia era un hombre de gran rigidez en lo tocante a su ministeriö, mostràndose implacable con los holgazanes que se resistian a aprender a leer, empleando contra ellos todos los recursos a su alcance, incluido el de exponerlos a la verguenza publica en los eepos. El pàrroco habia puesto sus intransigentes ojos en los muchachos de Jukola, habiéndoles transmitido por medio de su ayudante la orden de que acudieran sin excusa ni pretexto alguno a la casa del chantre, con objeto de que aprendieran las primeras letras. He aqui, pues, a los hermanos, una tarde de finales de verano, sentados en la espaciosa sala, reflexionando de la siguiente manera: 01055
Bottom
01057
Top
AAPO: Azt mondom: ez a bitang élet nem visz jóra, lument áll íts és logak csikorgatása lesz a vége. Testvénél Mrtskfpp kell élnünk, másképp kell tennünk, ha békét s boldogságot akarunk. Aapo.—Yo lo que os digo es que està vida desenfrenada no puede continuar mas y acabara en llantos y rechinar de dientes. Hermanos mios, si queremos tener paz y felicidad, tendremos que cambiar de habitos y de costumbres. 01056
Bottom
01058
Top
JUHANI: Okosan szóltál, tagadhatatlan. Juhani.—Bien dicho; nadie puede negarlo. 01057
Bottom
01059
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon! Mind a mai napig féktelenül, elvadulian éltünk. Simeoni.—¡Que Dios esté con nosotros! La verdad es que hasta hoy hemos llevado una vida desordenada y salvaje. 01058
Bottom
01060
Top
TIMO: Ugyan, ugyan! Élet a mi életünk, világ a mi világunk in! Ki liogy veti ágyát, úgy alussza álmát. Úgy bizony! Timo.—Està bien; pero està vida es la que se vive, y el mundo es corno es y no hay que darle vueltas. No hay atajo sin trabajo. 01059
Bottom
01061
Top
JUHANI: Nagyon betyárosan, vagy helyesebben szólva: nagyon gondtalanul éltünk, ez tagadhatatlan. Azonban ne feledjük: „Ifjúság: bolondság, öregség: bölcsesség.” Juhani.—Lo cierto es que hemos vivido demasiado desordenadamente, y esto no hay quien lo desmienta. Pero recordemos: «Juventud es locura corno vejez es prudencia.» 01060
Bottom
01062
Top
AAPO: Ideje már, hogy benőjön a fejünk lágya, s kedvünket, szenvedélyünket az ész uralma alá vetve mindig azt tegyük, ami hasznos, nem pedig ami jobban ízle-nék. Haladéktalanul hozzá kell látnunk, hogy házunkat újból becsülettel rendbe szedjük. Aapo.—Sin embargo, ya va siendo hora de que sentemos la cabeza; ya va siendo hora de que sometamos nuestros deseos y pasiones al yugo de la razón y empecemos a hacer cosas de provecho, y no sólo las que nos vengan en gana. Por tanto, pongámonos sin tardanza a adecentar nuestra casa corno es debido. 01061
Bottom
01063
Top
JUHANI: Helyes beszéd! Először is hát, mint a ganajtúró féreg, essünk neki a trágyadombnak, és reggeltől estig aprítsuk az almot* Jukola minden zege-zugában: teltén, pompás tehén tetézze trágyájával a halmot, és emelkedjenek u karámban magas kupacok, mint a királyi vár aranyos falai. így teszünk. Jövő hétfőn munkához látunk, mégpedig amúgy istenigazában. Juhani.—Sabias palabras, Aapo. Antes que nada nos arrojaremos sobre ese estercolero corno escarabajos, y luego el tajo resonara dia y noche en todos los rincones de Jukola. El ganado, nuestro buen ganado, aumentara el montón de abono, hasta que levante en el corrai paredes tan altas corno los dorados muros del palacio real. Decidido està, pues, y el lunes a más tardar comenzaremos por el principio. 01062
Bottom
01064
Top
AAPO: Miért nem rögtön holnap? Aapo.—¿Y por qué no empezamos manana? 01063
Bottom
01065
Top
JUHANI: Majd csak jövő hétfőn. Hiszen nem árt, ha ala-|H)sabban fontolóra vesszük a dolgot. így hát, mint mondtam: jövő hétfőn! Juhani.—He dicho que sera el lunes y no antes. Nada perderemos con madurar este asunto un poco más. De manera que ya està dicho: el lunes proximo. 01064
Bottom
01066
Top
AAPO: Egy dolgot azonban rögtön tisztáznunk kell. Éspedig ezt: ha rendet és mértéket akarunk tartani gazdálkodásunkban, legyen egyikünk a tanya feje és gazdája. Tudjuk, hogy ez a tiszt és kötelesség Juhanit illeti elsőszülöttségénél és anyánk rendelésénél fogva. Aapo.—Pero hay una cuestión que deberiamos dejar bien aclarada: si queremos proceder con todo rigor a gobernar nuestra vivienda, es preciso que uno de nosotros sea el cabeza y jefe de la casa. ¿Y a quién sino a Juhani le competen este derecho y este deber, ya que él es el primogènito y asi lo decidió nuestra madre? 01065
Bottom
01067
Top
JUHANI: Igen, igen, ez a jog, hatalom és erő engem illet! Juhani.—Si, es cierto que ese derecho, ese poder y esa po testad me corresponden a mi. 01066
Bottom
01068
Top
AAPO: Hanem aztán vigyázz, hogy illendően és a köz javára éljél vele. Aapo.—Asi sea, pero habrás de ejercerlos con moderación y en beneficio de todos. 01067
Bottom
01069
Top
JUHANI: Hát majd megteszem, ami tőlem telik. Bárcsak ti is engedelmeskednétek verés és korbács nélkül! Hanem majd igyekszem, igyekszem. Juhani.—Haré cuanto esté de mi mano. ¡Y ojalà me obedezcàis sin obligarme a recurrir a los castigos y a darle gusto a la traila! Pero haré todo lo posible. 01068
Bottom
01070
Top
AAPO: Korbács? Aapo.—¿ A la traila, dices? 01069
Bottom
01071
Top
JUHANI: Bizony, korbács, ha szükség lesz rá! Juhani.—Si fuera necesario, desde luego. 01070
Bottom
01072
Top
TUOMAS: Fenyegesd korbáccsal a kutyádat! Tuomas.—¡Anda ya! ¡Deja la traila para tus perros! 01071
Bottom
01073
Top
TIMO: Te nem fogod kiporolni a bundámat, de nem ám! Ezt legfeljebb a törvény mogyorófa pálcája teheti meg, ha okkal viszket a hátam. Timo.—No serás tu quien me ablande las cachas, que por reales sólo el rey tiene derecho sobre ellas. Y si me pica la espalda, sólo me la rascarà la vara de la ley y de la justicia,. 01072
Bottom
01074
Top
JUHANI: Mit akaszkodtok egy röpke szóba? Békén megférhetünk egymással, ha egyetértés uralkodik, és elkerüljük a torzsalkodást. Juhani.—¿Por qué os enredais en palabras que se lleva el viento? Aqui estaremos pero que muy a gusto, siempre y cuando la concordia reine entre nosotros y humillemos la cerviz. 01073
Bottom
01075
Top
EERO: Mégis pontosan meg kell határozni, hogyan is éljünk együtt. Eero. — Bien està, pero establezcamos nuestros deberes mutuos. 01074
Bottom
01076
Top
AAPO: És hallgassuk meg mindenki véleményét. Aapo.—Y que cada quisque manifieste su opinion. 01075
Bottom
01077
Top
JUHANI: Mit szól ehhez a szűkszavú Lauri? Juhani.—¿Qué dices tu, Lauri, siempre tan callado? 01076
Bottom
01078
Top
LAURI: Hát én is mondanék valamit. Költözzünk ki az erdőbe, és hagyjuk a pokolba e világnak gondját-baját. Lauri.—Pues yo lo unico que digo es que nos larguemos ai bosque y mandemos ai diablo el embrollo del mundo. 01077
Bottom
01079
Top
JUHANI: Hogyan? Juhani.—¿Qué? 01078
Bottom
01080
Top
AAPO: Ez itt már megint félrebeszél! Aapo.—Ya vuelve a delirar. 01079
Bottom
01081
Top
JUHANI: Hogy költözzünk ki az erdőbe? Micsoda bolondság! Juhani.—Largarnos al bosque..., ¡qué insensatez! 01080
Bottom
01082
Top
AAPO: Ne törődj vele. Nézd, így gondolom a dolgot. Neked, Juhani, elsőbbséged van, hogy te légy a gazda a tanyán, ha úgy akarod. Aapo.—No le hagas caso y escucha lo que pienso: el unico que tiene el derecho indiscutible de tornar las riendas de la finca eres tu; si tu quieres, claro. 01081
Bottom
01083
Top
JUHANI: Persze hogy akarom. Juhani.—Si que quiero. 01082
Bottom
01084
Top
AAPO: Mi többiek, amíg legényemberként élünk szülőházunk kedves falai közt, elvégezzük a tanya minden munkáját, esszük a tanya kenyerét, és a tanya ad gúnyát is reánk. Minden hónap első hétfője, kivéve a vetés és aratás idejét, legyen mindig szabadnapunk, de adjon a ház ilyenkor is ennünk. Évente adjon a tanya mindegyikünknek fél köböl zabot vetőmagnak, és legyen jogunk évente legalább háromköblös irtásföld megművelésére. így gondolom hát legénységünk idejére a dolgot. Mert tudom én azt jól, hogy egyikünk sem költöznék el szívesen Jukola fedele alól, s erre helyszűke sem kényszeríti, hiszen van itt tér hét testvérnek is. Ha aztán idő múltán valamelyikünknek kedve támad saját otthont és családot alapítani, nem kell azért mindjárt a törvény erejével és földmérők drága munkájával darabokra szabdalni a birtokot, hanem talán megelégszik majd a következő engedménnyel is: kapjon a birtokból egy darab földet, ahová házat építhet, s köréje elegendő szántót. Jusson osztályrészéül egy darab rét is, és legyen joga arra, hogy az erdőből kaszálót irtson magának egy pár ló és négy-öt tehén tartásához. Művelje földjét minden adótól és szolgáltatmánytól mentesen, élvezze annak gyümölcsét gyermekeivel együtt. Éldegéljenek békén saját fedelük alatt. Én így gondoltam a dolgot. Mit szóltok hozzá? Aapo.—En cuanto a nosotros, mientras ocupemos los rincones del hogar paterno y sigamos solteros, cultivaremos la granja, comeremos de ella y vestiremos de lo que nos dé. El primer lunes de cada mes, excepto en la siembra y la cosecha, gozaremos de piena libertad, pero con derecho a comer de la granja. Cada uno de nosotros recibira anualmente medio celemin de avena para la siembra, y cada ano tendremos derecho a artigar un terreno comun de no menos de fanega y media. Ya sé, ya sé que ninguno de nosotros abandonaria por su gusto los queridos campos de Jukola, y no lo haremos obligados por la escasez de nuestro patrimonio, pues en nuestras tierras hay espacio de sobra para siete hermanos. Pero si alguno de nosotros, andando el tiempo, sintiera deseos de fundar su propia familia, no habrá necesidad de desmembrar la finca acudiendo a la ley y pagando a los agrimensores. Oidme, pues, quizá sea bueno el siguiente arreglo: la finca le cederà un terreno donde podrá construirse una casa y cultivar los campos que la rodean. Ademas de lo dicho, recibirá en propiedad una parcela de la pradera comun, y tendrá el derecho de artigar en los bosques prados suficientes para que puedan pastar un par de caballos y cuatro o cinco vacas. Y asi, sin meterse en impuestos y gastos, cultivara sus tierras, vi virá de sus productos, y tanto él como sus hijos podrán vivir desahogadamente en su propiedad. ¿ Qué os parece lo que he pensado, eh? 01083
Bottom
01085
Top
JUHANI: Bölcsen kifundáltad. Fontoljuk meg hát e pontokat. Juhani.—Sensato es lo que has dicho por tu boca. Tendremos que examinar las cláusulas. 01084
Bottom
01086
Top
LAURI: De ha másképp cselekszünk, még bölcsebben teszünk. Költözzünk az erdő ölére, és adjuk el ezt a nyomorúságos Jukolát, vagy adjuk bérbe Rajaportti bőrcserző vargának. Ő már kijelentette, hogy kedve lenne erre a vásárra; de legalább tíz évre bérbe akar-iu venni a tanyát. Tegyünk úgy, amint mondom, és költözzünk ki lovainkkal, kutyáinkkal, puskáinkkal ii meredek Impivaara-hegy tövébe. Ott egy napsütötte, derűs irtáson barátságos kunyhót építünk magunknak, és aztán tőrt állítva az erdő vadjainak, békében élhetünk távol a világ zajától s a gonosz emberektől. Egy év óta éjjel-nappal ezen gondolkozom. Lauri.—Si, bueno, pero hecho de otra forma, mejor heiecho. Trasladémonos a los bosques y vendamos nuestra r miserable Jukola o arrendémosla al curtidor de Rajapoortti, que la tiene echada el ojo y nos ha comunicado que e está dispuesto a cerrar el trato si le cedemos la granjaa por diez anos al menos. Venga, chicos, hagamos lo quue os digo y vamonos a vivir con el caballo, los perros ; y las escopetas junto a la abrupta montana de Impivvaara, donde construiremos una aiegre cabana sobre las rrisuenas y soleadas laderas. Alli, dedicándonos a la cazza en las vastas soledades, viviremos en paz, lejos del bulillicio del mundo y de la maldad de los hombres. Es un i pian que llevo rumiando dia y noche desde hace anos. 01085
Bottom
01087
Top
JUHANI: Talán az ördög zavarta meg az eszedet, fiú? Juhani.—¿Es que el diablo te ha trastornado la cabeza,i, muchacho? 01086
Bottom
01088
Top
EERO: Ha nem az ördög, hát akkor az erdei tündér. Eero.—Si no ha sido el diablo... habrá sido la damila del bosque. 01087
Bottom
01089
Top
LAURI: Így tervezem, s egyszer így is teszek. Csak ott élhetnénk igazán úriasan, vadászgatva madárra, mókusra, nyúlra, farkasra, borzra és lompos bundás mackóra. Lauri.—Pues asi lo he pensado y asi lo haré. Alli vi'iviriamos corno senores, cazando pájaros, ardillas, lieebres, zorros, lobos, tejones y osos de pelo hirsuto. 01088
Bottom
01090
Top
JUHANI: No, a manóba is, sorold fel Noé bárkájának minden lakóját az egértől a szarvasig! Juhani.—¡ Sigue, hombre, sigue! Ya que te has puesto,, ¿por qué no enumeras toda el arca de Noè, desde el rratón al alce? 01089
Bottom
01091
Top
EERO: Ez aztán a bölcs tanács: mondjunk istenhozzádot Nónak, kenyérnek, és igyunk vért, zabáljunk húst, mint a szúnyogok és a lappföldi boszorkányok. És még talán rókát és farkast is ennénk ott, az Impivaara barlangjában, mint a szőrös hegyimanók? Eero.—¡Bonito consejo el tuyo! jDespedirse del pan y de la sai, chupar sangre y atiborrarse de carne corneo los mosquitos lapones! ¿Tendremos que devorar tamnbién zorros y lobos en las cuevas de Impivaara, corno cogros peludos? 01090
Bottom
01092
Top
LAURI: A rókától és farkastól prémet, a prémért pénzt, u pénzért sót és kenyeret kapnánk, Lauri.—Los zorros y los lobos nos daran su piel. Ccon la piel conseguiremos dinero, y con el dinero sal y pan. 01091
Bottom
01093
Top
EERO: A róka bőre jó lenne ruhának, de csupáncsak hús, gőzölgő, véres hús legyen egyetlen eledelünk; az erdei majmoknak és páviánoknak semmi szükségük sóra és kenyérre. Eero.—Ya, ya; las pieles nos daran abrigos, pero lo Punico que comeremos sera carne sangrante y humeante.. Los monos y los zambos de los bosques no necesitam pan ni sai. 01092
Bottom
01094
Top
LAURI: így tervezem, s így is teszek. Lauri.—Haced lo que os parezea, pero yo asi lo he pennsado y asi lo haré un dia. 01093
Bottom
01095
Top
TIMO: Vizsgáljuk meg töviről hegyire a dolgot. Ugyan miért ne ehetnénk az erdőben is sót meg kenyeret? Miért ne? De Eero mindent kiforgat, mindenből csúfot űz, s még a kákán is csomót keres. Ugyan ki tilthatná meg az erdő lakóinak, hogy egyszer-másszor, ha a szükség úgy kívánja, le ne látogassanak a faluba? Vagy te talán fütykössel fogadnál engem, Eero? Timo.—Veamos, veamos. Examinemos la cosa desde el principio. ¿Por qué no podemos comer pan y sal incluso en el bosque? ¿Eh? ¿Por qué no? El bromista de Eero no es mas que un embaucador, confunde tanto corno un tocón en la artiga. Vamos a ver, ¿quién puede impedir que uno que viva en el bosque vaya de vez en cuando a los pueblos, aunque sólo sea cuando la necesidad le obligue? ¿O es que tu me recibirias a trancazos, Eero? 01094
Bottom
01096
Top
EERO: Dehogy, édes testvér, dehogy! Bizony még „sót is kapsz, ha szedret adsz”. Költözzetek el, fiúk, költözzetek csak! Én nemhogy ellenezném, de még ki is fuvarozlak benneteket, igazi farkasgaloppban hajtok ki veletek az erdőre. Eero.—No, no, hermano mìo, de ninguna manera; y si llevases frutos, hasta recibirias sai a cambio. Pues nada, hijos mìos, id a vivir al bosque, id de una vez, que no seré yo quien se oponga, y hasta os llevaré en carroza y a buen trote. 01095
Bottom
01097
Top
JUHANI: Hanem aztán az erdei szellemek csakhamar hazafuvaroznának benneteket, fogadom. Juhani.—Ah, pero pronto les harian regresar los espiritus del bosque, creedme. 01096
Bottom
01098
Top
LAURI: Tudom én jól, hogy „kívül tágasabb”, ha ismét visszakéredzkednék a szülői házba; de ne félj, ha egyszer becsaptam magam mögött az ajtót, nem fogok többé zörgetni rajta. Május elsején költözöm. Lauri.—Lo que pasa es que el umbral parece más alto cuando se vuelve a casa, ya lo sé; pero no creas que iba a llamar a tu puerta, una vez me hubiera marchado. A comienzos de mayo me largo. 01097
Bottom
01099
Top
TIMO: Ki tudja, talán én is veled megyek. Timo.—A lo mejor te acompano. 01098
Bottom
01100
Top
LAURI: Én nem hívlak, de nem is marasztallak; tégy úgy, ahogy a szíved diktálja. Jövő május elsején kiköltözöm Impivaara lankáira. Mindaddig, míg kicsi, meleg házam el nem készül, nagyatyánk bemohosodott szénégetőkunyhójában fogok lakni. De aztán, ha elvégeztem napi munkámat, békén heverek majd kis tanyámban, és hallgatom, hogyan fütyül a medve a vadonban, hogyan dürrög a fájd a sompiói lápon. Lauri.—No te rechazo ni te invito. Haz lo que tu corazón te diete. Para el proximo ano me instalaré en los campos de Impivaara. Al principio y hasta que mi càlida cabana no esté bien acondicionada viviré en la musgosa choza de carbonero que construyó nuestro abuelo. Ése será mi tranquilo refugio después de los trabajos cotidianos, oyendo cómo silba el oso en el bosque y canta el gallo lira en Sompio. 01099
Bottom
01101
Top
TIMO: Én is jövök, Lauri; szavam rá, Lauri. Timo.—Lo he decidido, Lauri, te acompanaré. 01100
Bottom
01102
Top
TUOMAS: Ha közben nem jönnek jobb idők, én is veletek tartok. Tuomas.—Bueno, si los tiempos no mejoran por estos pagos, yo también iré con vosotros. 01101
Bottom
01103
Top
JUHANI: Tuomas is! Te is kiköltözöl? Juhani.—¿Qué es lo que oigo, Tuomas? ¿También tu quieres marcharte? 01102
Bottom
01104
Top
TUOMAS: Ha nem jönnek jobb idők. Tuomas.—He dicho si los tiempos no mejoran. 01103
Bottom
01105
Top
LAURI: Én május elsején még akkor is elmegyek, ha Jukolára az édes kalács napjai virradnának. Lauri,—En todo caso, yo me marcharé a comienzos de mayo, aunque vuelvan a Jukola los buenos tiempos. 01104
Bottom
01106
Top
TIMO: Te meg én, mi ketten, mi kiköltözünk innen a sompiói lápra, mint a tavaszi darvak; csak zúgjon a tavaszi szél! Timo.—Los dos emigraremos al bosque pantanoso de Sompio, corno las grullas primaverales, y los vientos sonaràn. 01105
Bottom
01107
Top
JUHANI: Hajhaj! Ha őszintén szólok, be kell vallanom, hogy Lauri tervének titkos varázsa van. Csábít az erdő engem is. A manóba! Mintha magam előtt látnám az erdőt s fölötte az ég gyönyörű boltozatját! Juhani.—¡Càspita! Pues si he de deciros la verdad, tengo que confesar que el pian de Lauri posee un secreto atrac-tivo. El bosque atrae. ¡ Dian tre! Ya me parece estar, viendo las radiantes llanuras celestes extendiéndose detrás del bosque. 01106
Bottom
01108
Top
AAPO: Bolondok, ugyan mit terveztek? Kiköltözni az erdőbe! Ugyan miért? Hiszen van tanyánk, otthonunk; a szülőház drága födele borul fejünk fölé! Aapo.—¡Cuidado que sois necios! De manera que estáis pensando en iros a vivir ai bosque. ¿Por qué? Aquì al menos tenemos algo maestro, una granja, un techo dorado que nos protege. 01107
Bottom
01109
Top
JUHANI: Igaz, van otthonunk, melyhez foggal-körömmel ragaszkodunk mindaddig, amíg csak kásaillat leng a tűzhelyéről. De nézzétek csak, ha a balsors legjobb szándékunk ellenére is mindent a feje tetejére lordít, legyen az erdő menhelyünk, s bizony az erdőre Nzököm, mihelyt az utolsó magot is felöntöttem a garatra. Most azonban félelmetes lendülettel nekilá-i unk a házi munkának és a robotnak! Térjünk vissza hát ahhoz a kérdéshez, amiről tulajdonképp szó volt. Az én tökkelütött kobakom úgy véli, hogy Aapo egész okosan gondolta ki e dolgot. Semmi baj sem lesz, ha egyetértésre és békességre törekszünk. De ha a pört keressük, mindig találunk rá okot, hogy összeakasz-szuk a tengelyt, Juhani.—Eso es muy cierto; tenemos una hacienda que no soltaremos ni a tres tirones mientras nos proporcione un poco de alimento. Pero no olvides que si a pesar de nuestros magnfficos planes, la desgracia lo trastorna todo, el bosque sera mi refugio, y me iré sin pensarmelo dos veces cuando ya no quede un grano que moler. Asì sera, pero... ¡hala!, ahora hemos de ponernos a trabajar en la granja y en el campo con la celeridad del rayo. Mas volvamos a la cuestión que estabamos discucendo. A mi entender, Aapo ha examinado el fondo del asunto con sentido comun, y todo ira a pedir de boca a condición de que todos y cada uno nos esforcemos en que reinen la concordia y el buen entendimiento entre nosotros. Aunque, eso sì, si queremos discusiones, no han de faltarnos motivos para que las hay a, y gordas. 01108
Bottom
01110
Top
SIMEONI: Hogyan is ne találnánk okot a veszekedésre, mikor Adám apánk ott irizgál-birizgál a bőrünk alatt? Simeoni.—¿Y cómo no hemos de encontrar motivos mientras el viejo Adan nos busque las cosquillas y nos rasque entre la piel y el hueso? 01109
Bottom
01111
Top
TIMO: Én Ádám apánkat mindig ősz hajú, tisztes aggastyánnak képzeltem. Széles nemezkalapban, térdig érő fekete kaftánban, piros mellényben és buggyos nadrágban elgondolkozva ballag, és szelíd pár ökröt terelget maga előtt. Timo.—Yo siempre me he representado al viejo Adan corno un respetable y bondadoso senor con sombrero de fieltro, casaca negra, calzones y un chaleco rojo que le llega por debajo del ombligo, y el buen hombre se pasea absorto en sus pensamientos siguiendo a un par de bueyes. 01110
Bottom
01112
Top
SIMEONI: Ádám apánk alatt a bűn gyökerét, az eredendő bűnt értjük. Simeoni.—El viejo Adan no es otra cosa que la raìz del pecado, el pecado originai. 01111
Bottom
01113
Top
TIMO: Tudom én jól, hogy ő az eredendő bűn jele és megtestesítője, maga a pokolbeli sátán. De képzeletemben mégis ilyen öregapóként jár előttem, és ökreit terelgeti. Erről nem tehetek. Timo.—Ya sé que Adan es la imagen y el sìmbolo del pecado originai, aquel cornudo Satanas del infierno; pero, la verdad, no puedo dejar de imaginarmelo corno un abuelo bonachón conduciendo sus bueyes, tal corno dije antes. No puedo remediarlo. 01112
Bottom
01114
Top
JUHANI: Hagyjuk ezt a vallási vitát, és maradjunk a tárgynál. Aapo, mitévők legyünk két zsellértelkünkkel, a Vuohenkalma- és a Kekkuri-házzal? Juhani.—En fin, dejemos este artìculo de fe y vamos con la madre del cordero. Dime, Aapo, ¿qué haremos con nuestras dos parcelas de Vuohenkalma y de Kekkuri? 01113
Bottom
01115
Top
AAPO: Ne feledjük, hogy e két telek zsellérei szántóikat sivár, vadon irtásföldből törték eke alá, s így nem lehet - de nem is lenne igazságos - elűzni őket a rögről mindaddig, amíg rendesen meg tudják művelni. Sőt még azután is, úgy rendeli a törvény, biztosítani kell öregségüket. Ez a dolog hát így állana. Hanem vegyünk szemre egy másik körülményt, ami már sokkal kényesebb. Egy igen fontos lépés áll előttünk! Vagy idő előtt beleőszülünk, vagy pedig az élet napfényes ragyogást s végül aranyos alkonyatot hoz majd reánk. És ez legelsősorban téged illet, Juhani. Figyelj jól ide, mit mondok: gazdasszony nélkül sánta, félember a gazda; az olyan tanya, ahol a magtárba vivő úton nem járkál gazdasszony... Aapo.—No olvidemos que los aparceros se han tornado el trabajo de artigar sus tierras arrancando los bosques vìrgenes, y seria una injusticia despojarles ahora de ellas mientras tengan reanos para labrar los campos. Además, la ley les otorga recursos para asegurar su vejez. Asi están las cosas. Pero aun tenemos que tratar otra cuestión que, por lo que se me alcanza, no es nada sencilla, y ella es que hemos de dar un paso importante aqui, en la tierra, que acaso nos haga encanecer prematuramente, aunque también pudiera ser que nos trajera el sol de la felicidad haciendo que nuestros dias acabaran en un crepusculo dorado. Y a ti, Juhani, te incumbe el primero. Escucha bien lo que voy a decirte: un amo que gobierna la casa sin mujer es corno si anduviera con una sola pata; una granja sin un ama que recorra los senderos... 01114
Bottom
01116
Top
TIMO: ...olyan, mint a farkas vacka nőstény farkas nélkül vagy mint a csizma párja nélkül; sántaság ez bizony, igazat szólt Aapo. Timo.—...es corno una madriguera de lobos sin loba o corno una bota sin pareja. Cojea, tal corno dice Aapo. 01115
Bottom
01117
Top
AAPO: A magtárban-kamrában serénykedő gazdasszony nélkül olyan a tanya, mint a borús nap, s az ilyen ház asztalánál úgy terpeszkedik az unalom, mint a haldokló őszi este. De a jó gazdasszony olyan, mint a világító, melegítő, derűs napfény. Nézzétek csak: reggel elsőnek kél fel az ágyból, elkeveri a kenyértésztát férjének reggelit készít az asztalára, útravalót az i nlobé, s aztán sajtárjával siet a karámba, megfejni i nrk ii tehenét. Most kenyeret dagaszt, sürög-forog; n inti) az asztal mellett tesz-vesz, most a pad végében liM|liidozik, kezében a kenyérrel, majd meg mint a vilim éleszti a tüzet, hogy a kemence forró szájából • jI< úgy dől a füst meg a láng. És csak most, míg kel a kenyere, csak most eszik végre. Gyermekével a mellén, darab kenyeret, sült heringet harap, és aludttejet liörpint rá a köcsögből. De nem feledkezik meg a kutyáról, a ház hűséges őréről sem, nem felejti el a macskát, mely a kemence tetején álmosan hunyorogva pislog. És most megint sürög-forog, izeg-mozog, újabb tésztát dagaszt a tekenőben, kenyérré szaggatja, kisüti, és patakban ömlik homlokáról a verejték. De lám: a nap szálltával kenyérrel telve a ház mennyezete,* rúd sorakozik rúd mellett, és frissen sült cipók jó illata terjeng. És mikor a férfiak megérkeznek az erdőről, párolgó vacsora várja őket a tisztára sikált asztalon. De hol van maga a gazdasz-szony? Künn az udvaron feji görbe szarvú teheneit, és habosan ring a sajtárban a sistergő, friss tej. így sürög-forog, így tesz-vesz naphosszat, s csak midőn a többiek már mély álomban hortyognak, hanyatlik le ágyára imádságot rebegve. De még ezzel sincs vége minden munkájának. Az éj folyamán bármely percben, bármely órában zokszó nélkül fölkel, hogy elcsi-títsa a bölcsőben síró-rívó gyermekét. Hát látjátok, testvérek, ez az igazi gazdasszony! Aapo.—Una granja sin una ama que recorra los senderos es corno un dia nublado, y el tedio se sientá en la cabecera de la mesa familiar corno un oscuro atardecer de otono. Pero, ah, una buena ama de casa es el sol radiante de la granja, que aiumbra y calienta. Vedla si no: es la primera en levantarse, amasa el pan, dispone la mesa para el marido, le prepara las provisiones que ha de llevarse al bosque y acude al establo con un cubo en la mano para ordenar las vacas. Luego cuece el pan, sin dejar de trajinar de un lado para otro; ahora està junto a la mesa y, corno un vendaval, corre a avivar las llamas del horno, que salen por la boca chisporroteando y echando humo, y, mientras la masa sube, desayuna en menos que se reza un Credo, con su nino en brazos, se engulle un pedazo de pan y un arenque seco, y se atraganta bebiendo en un cuenco la leche cuajada. Y todo esto sin olvidarse del chucho, el fiel guardian de la casa, bajo la escalera, ni tampoco del gato que mira furtivamente acurrucado junto al horno. Va y viene que no para, amasa otra hornada, y mete los panes en el horno mientras el sudor le cae a chorros por la frente. Pero ahi no acaba la cosa, pues cuando empieza a anochecer, los tiernos panes ya están ensartados en las barras, llenando la casa con su oloroso aroma. Cuando los hombres vuelven del trabajo, la cena humeante les esperà sobre la limpia mesa. A todo esto, ¿dónde està el ama? Abajo, en el establo, ordenando otra vez las vacas de retorcida cuerna, y la superficie de la leche espumea en el cubo. Pero el ama sigue trajinando sin descanso, y sólo cuando todos los de la casa roncan que se las pelan puede elia tenderse en la cama echando bendiciones. Ah, pero todavia no ha llegado el fin de sus quehaceres y desvelos, porque a cada instante, a cualquier hora de la noche, el ama se levanta, ¡qué remedio!, para acallar a su nino que berrea en la cuna. Ya veis, hermanos, lo que es una buena ama. 01116
Bottom
01118
Top
JUHANI: Jól beszéltél, Aapo, és értem is beszéded célját. Rá akarsz venni engem a házasságra. Hát értem, értem. Az asszony szükséges bútor a házban, mondód. Igazad van. De egyet se búsulj! Kívánságod, úgy hiszem, hamar teljesedik. No, no! Bevallom, hogy belebolondultam egy leányba, akit feleségnek, jó életpáromnak remélek, ha ugyan a régi jelek meg nem csalnak. Igen, igen, testvérek, más napok és más élet következik reánk. A gazdának reám váró tisztsége nagy gonddal tölt el. Mert a gazda vállát szörnyű teher nyomja, és szigorúan számot kell adnia az ítélet napján. Egytől egyig mindnyájatokért én tartozom felelősséggel; ezt ne feledjétek! Juhani.—¡Lo has explicado muy bien, Aapo! He comprendido perfectamente tus intenciones. Por lo que se me alcanza, tratas de persuadirme de que tome mujer. Comprendo, comprendo. Tu vienes a decir que una mujer es un elemento indispensable para el gobierno de una familia. Cierto. Pero pierde cuidado; creo que tu deseo se hara pronto realidad. Confieso que mi corazón siente debilidad por una muchacha a la que esperò hacer mi esposa, si es que los viejos signos no me enganan. Asi es, hermanos, otros dias y otros avatares se avecinan, y el gobierno de la casa ya empieza a producirme quebraderos de cabeza. Una carga tremenda pesa sobre las espaldas del amo, y de todo habra que rendir cuentas el dia del Juicio Final. ¡Ay, pensar que tengo que responder de todos vosotros! 01117
Bottom
01119
Top
TUOMAS: Te? Miért te? Tuomas.—¿Tu? ¿Por qué tu? 01118
Bottom
01120
Top
JUHANI: Én vagyok a gazdátok; ha úgy adódik, az én véremet csapolják meg miattatok. Juhani.—Vuestro amo soy, y de vuestra sangre me pediràn cuentas a mi. 01119
Bottom
01121
Top
TUOMAS: Felelek én magam testemért is, lelkemért is. Tuomas.—Eso lo diras tu. Yo respondo de mi, y de mi cuerpo y de mi alma. 01120
Bottom
01122
Top
TIMO: En is felelek magamért, heh! Timo.—¡Toma, y yo! ¡Pues no faltaba mas! 01121
Bottom
01123
Top
AAPO: Juhani testvér, lásd be, rossz vért szülnek az ilyen szavak. Aapo.—Ten cuidado con lo que dices, Juhani, que hay palabras que hacen hervir la sangre. 01122
Bottom
01124
Top
JUHANI: Nem akartam én sem rossz vért, sem rossz húst. De ti, mint a szurok, vagy mint a bogáncs forró nyárban, minden hiábavaló, jelentéktelen szóba bele-akaszkodtok, noha ismerhetnétek szívem minden zegét-zugát. Ez mérgesít! Juhani.—¡Calma, calma! Yo no pensaba ni en sangre hervida ni en carne cocida, pero lo que os digo es que asi corno el alquitràn y la brea se agarran en el calor del verano, asi vosotros, hermanos, os agarràis corno a un davo ardiendo a palabras vanas, insignificantes, aunque conocéis los menores pliegues de mi corazón. Eso es lo que me saca de quicio. 01123
Bottom
01125
Top
AAPO: Hagyjuk ezt! Mondd meg inkább, ha akarod, ki az a lány, aki megejtette a szívedet. Aapo.—No hagas caso y dinos, si quieres, qué muchacha es esa que te tiene sorbido el seso. 01124
Bottom
01126
Top
JUHANI: Meg is mondom kertelés nélkül. A lány, akit kegyetlenül szeretek, nem más, mint Mánnistö anyó leánya, Venla. Juhani.—Os lo diré sin rodeos. La muchacha a la que amo hasta las entretelas es Venla, la hija de la Vieja del Pinar. 01125
Bottom
01127
Top
AAPO: Hm. Aapo.—¡Anda, anda! ¿Con que esas tenemos? 01126
Bottom
01128
Top
JUHANI: Mit mondtál? Juhani.—¿Qué? 01127
Bottom
01129
Top
AAPO: Csak azt mondom, hm. Aapo.—¡Bueno, no he dicho nada! 01128
Bottom
01130
Top
TUOMAS: Kínos história! Tuomas.—¡Un asunto que se las trae! 01129
Bottom
01131
Top
SIMEONI: Venla. Lám csak, lám! De legyen meg mindenben az Isten akarata. Simeoni.—¿De manera que a Venla? ¡Bueno, bueno! Encomendémonos al Dios del cielo. 01130
Bottom
01132
Top
AAPO: Hm, még hogy Venla! Aapo.—¡Vaya! ¿Asi que a Venla? 01131
Bottom
01133
Top
JUHANI: Mit susmorogtok? Hej, sejtek valamit! Az Ur Jézus irgalmazzon nékünk! Hogyan? Mondjátok ki hát, ami a begyetekben van! Juhani.—¡Qué estáis grunendo? ¡Ah! Me parece que em-piezo a comprender. ¡Que el Hijo de Dios nos guarde! ¿Qué pasa? ¿Es que no podéis explicaros con mås cla-ridad? 01132
Bottom
01134
Top
AAPO: Halljad hát! Évek óta minden gondolatom e körül a lány körül forog. Aapo.—Verás..., ya hace anos que esa muchachuela me quita el sueno. 01133
Bottom
01135
Top
SIMEONI: Ha a Teremtő nékem szánta őt, miért is szo-morkodnék? Simeoni.—Si Dios me la tiene destinada, ¿por qué preocuparme? 01134
Bottom
01136
Top
EERO: Ne is búsulj! Neked szánták, de én fogom elvenni. Eero.—Que te crees tu. Ella te estaria destinada, pero yo te la bailaré. 01135
Bottom
01137
Top
JUHANI: Mit szól ehhez Tuomas? Juhani.—¿Y qué dice Tuomas? 01136
Bottom
01138
Top
TUOMAS: Kínos história; bevallom, a lány nagyon tetszik nekem. Tuomas.—¡Un asunto complicado! Resulta que a mi Venla también me gusta mucho, lo confieso. 01137
Bottom
01139
Top
JUHANI: Vagy úgy? Jól van! No és Timo? Juhani.—Pues estamos buenos. ¿Y Timo? 01138
Bottom
01140
Top
TIMO: Ugyanezt a vallomást tehetem én is. Timo.—Tengo que declarar lo mismo. 01139
Bottom
01141
Top
JUHANI: Hű, a kutya teremtettét! Hát Eero? Juhani.—¡Por Dios y sus criaturas! ¿Qué dice Eero? 01140
Bottom
01142
Top
EERO: En is ezt vallhatom, én is ezt vallhatom őszintén. Eero.—Yo... lo mismo, sinceramente lo mismo. 01141
Bottom
01143
Top
JUHANI: Jól van, nagyon jól van! Haha! És Timo is, Timo is! Juhani.—Està bien, muy bien. ¡Vaya, vaya! Seguro que Timo también. 01142
Bottom
01144
Top
TIMO: A lány nagyon kedves szívemnek, ezt bevallhatom. Igaz, egyszer alaposan ellazsnakolt, még apró gyerkőc koromban tisztességgel eldöngetett. Erre a csihipuhira még most is jól emlékszem ám! Timo.—Reconozco que amo a Venla con toda mi alma. Es verdad que una vez me arreó un sopapo de los de no te menees, y que cuando yo era un crio me sacudia sin contemplaciones; aun no he olvidado aquellas caricias, no. 01143
Bottom
01145
Top
JUHANI: Hallgass, hallgass! Mert most az a kérdés, hogy szereted-e őt. Juhani.—¡Deja, deja! Ahora se trata de saber si la amas o no. 01144
Bottom
01146
Top
TIMO: Igen, igen, szeretem, éspedig nagyon szeretem, már tudniillik ha ő is viszontszeret engem. Timo.—¿Cómo no voy a amarla? ¡Y mucho! Lo que està por saber es si me ama ella a mi. 01145
Bottom
01147
Top
JUHANI: Szóval te is utamba állasz? Juhani.—¡Lo que faltaba! ¿De manera que tu también te cruzas en mi camino? 01146
Bottom
01148
Top
TIMO: Dehogy, dehogy! Csak ha valóban nem tudod megfékezni indulatodat és nyelvedet. Mindamellett nagyon szeretem azt a kis lotyót, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy feleségül vegyem. Timo.—No, no, si no puedes dominar tu corazón y tu lengua. Pero me gusta mucho esa chiquilla, y haré todo lo que pueda para que sea mi mujer. 01147
Bottom
01149
Top
JUHANI: Jól van, jól van! De mit szól hozzá Lauri? Juhani.—Vamos a ver, ¿qué dice Lauri? 01148
Bottom
01150
Top
LAURI: Ugyan mi közöm ahhoz a lányhoz? Lauri.—¿Qué tengo yo que ver con ella? 01149
Bottom
01151
Top
JUHANI: Kinek fogod a pártját? Juhani.—Dinos de parte de quién de nosotros estás. 01150
Bottom
01152
Top
LAURI: Nem avatkozom a dologba, sem ezen, sem más oldalon. Lauri.—Ni con uno ni con otro. Me importan un cornino vuestras cuitas. 01151
Bottom
01153
Top
JUHANI: Ezt a levest jól kifőztük! Juhani.—¡Menuda sopa vamos a cocer! 01152
Bottom
01154
Top
LAURI: Én azonban nem kérek belőle. Lauri.—No seré yo quien meta en ella mi cuchara. 01153
Bottom
01155
Top
JUHANI: Tehát Lauri kivételével mindnyájan. Fiúk, fiúk, Jukola magzatai, édes egy testvéreim! Ökölre hát, hogy ég és föld megrendüljön bele! Fogjatok fütyköst, fejszét, bicskát, kedves atyámfiai, és aztán, mint hét bika, egy mindenki ellen, s mindenki egy ellen! Legyen hát! Husáng a fegyverem, ezt a görcsös bunkót választom magamnak, és magát okolja, akinek kobakján szilánkká hasogatom. Fogjatok fütyköst, fiúk, és lépjetek elő, ha van merszetek! Juhani.—¡Asi que todos menos Lauri! jAy, muchachos, muchachos, hermanos de Jukola, mi gran familia! Està visto que no queda otro remedio que batirse, y tierra y cielo van a temblar. ¡Vamos, queridos hermanos, empunad el cuchillo, el hacha o la estaca! Uno contra todos y todos contra uno, corno siete toros. ¡Vamos alla! Yo elijo la estaca, ese palo de nudos que hay ahi..., ¡y pobre del que reciba un palo en la cabeza! ¡Coged vuestras estacas, hermanos, y venid aca, si tenéis rinones! 01154
Bottom
01156
Top
EERO: Itt állok fegyverben, még ha kurtább is vagyok a többinél. Eero.—Armado estoy, aunque sea el más pequeno de todos. 01155
Bottom
01157
Top
JUHANI: Eriggy, te tökmag! De lám, képeden már megint gúnyos, szemtelen vigyor ül, mintha tréfát űznél az egész dologból. Hanem majd móresre tanítunk! Juhani.—¡Mira con el enano! Ya estoy viendo otra vez ese gesto tuyo, malicioso y provocador, esa maldita mueca, corno si esto fuera para ti una diversión. ¡Pero esperà, que te vas a acordar! 01156
Bottom
01158
Top
EERO: Mi gondod rá? A fütykösöm, az komolyan fog ütni! Eero.—Y qué crees, que mi estaca no va a cumplir con su cometido? 01157
Bottom
01159
Top
JUHANI: Várj csak, várj, majd móresre tanítunk. Karóra, karóra, fiúk! Juhani.—Ya te arreglaré yo, ya... ¡Vamos, os digo, las estacas! ¡Coged las estacas, chicos! 01158
Bottom
01160
Top
TIMO: Itt vagyok, itt a husángom, ha kell. Én nem akarok sem viszályt, sem verekedést; de ha egyszer muszáj... Timo.—Aqui estoy yo y aqui està mi estaca, si se tercia. No me gustan las trifulcas ni los follones, pero si no hay más remedio... 01159
Bottom
01161
Top
JUHANI: Karóra, Tuomas! Juhani.—¡Vamos, Tuomas, tu estaca! 01160
Bottom
01162
Top
TUOMAS: Eriggy a pokolba a karóddal, tökfilkó! Tuomas.—Vete ya al diablo con tus estacas, pedazo de idiota. 01161
Bottom
01163
Top
JUHANI: Lódulj hát innen! Juhani.—¡Asi te parta un rayo! 01162
Bottom
01164
Top
SIMEONI: Szörnyűséges és ördögi ez a pogány testvérharc; én azonban kiállók a játékból, s házasságom ügyét az Úr gondjaira bízom. Simeoni.—Todo este alboroto es terrible, y cosa de paganos, de turcos. No quiero seguir jugando a este juego, y dejo mi matrimonio en manos de Dios. 01163
Bottom
01165
Top
LAURI: Kiállók én is. Lauri.—Yo también me retiro, ea. 01164
Bottom
01166
Top
JUHANI: Félre hát az útból, félre innen! Ragadj karót, Aapo, és beszakadó koponyák recsegésétől visszhangozzanak Jukola falai. Ördög és pokol! Juhani.—Entonces no estorbéis. ¡Fuera, fuera! ¡Coge tu estaca, Aapo, y que tiemblen las paredes de Jukola cuando revienten los cráneos! ¡Maldito infierno! 01165
Bottom
01167
Top
AAPO: Nyomorult féreg az ember. Iszonyodom, ha rád tekintek, Juhani, s látom, hogy szemed vérben forog, üstököd, mint sörte, égnek mered. Aapo.—¡ Ay, cuan miserable es el hijo del hombre! ¡Miedo me da ver tu gesto, Juhani, y cómo te sobresalen los ojos y cómo se te erizan los pelos corno paja revuelta! 01166
Bottom
01168
Top
JUHANI: Hadd meredjen, hadd meredjen; ez az igazi Jussi-üstök! Juhani.—Déjalos que se ericen, al fin y al cabo asi son mis pelos. 01167
Bottom
01169
Top
EERO: Kedvem volna kissé megcibálni. Eero.—No se me van las ganas de alborotar esas grenas. 01168
Bottom
01170
Top
JUHANI: Te Hüvelyk Matyi! Jobb, ha szépen elbújsz a sarokba. Félre innen! Hisz megsajnállak. Juhani.—¡Caliate, pequenajo! Quédate prudentemente en tu rincón, que me das lastima. 01169
Bottom
01171
Top
EERO: Bújj még idejében a sarokba azzal a rettenetes képeddel! Megsajnállak, mert úgy reszket-vacog az állad, mint a koldus télen. Eero.—Y tu retira a tiempo tu fea jeta. Me da pena verla temblar y moverse corno la barbilla de un mendigo. 01170
Bottom
01172
Top
JUHANI: Nézd csak ezt a fütyköst, hogy remeg, nézd csak! Juhani.—Mira cómo se mueve mi palo. ¡Mira! 01171
Bottom
01173
Top
AAPO: Juhani! Aapo.—¡Juhani! 01172
Bottom
01174
Top
EERO: Üss hát! De azt hiszem, az én fütykösömről is záporozni fognak az ütések, igazi jégenkopogós zivatar fog záporozni róla. Üss ide hát! Eero.—¡Pega, anda, pega! Creo que el golpe rebotarà contra ti mas fuerte aun. ¡Anda, pega! 01173
Bottom
01175
Top
JUHANI: Nesze! Juhani.—Pues claro que pego. 01174
Bottom
01176
Top
AAPO: Ne üss, Juhani! Aapo.—¡No pegues, Juhani! 01175
Bottom
01177
Top
JUHANI: Hordd el magad, vagy kapj karóra, és védekezz, mert különben puhára verem a kobakod! Fogd azt a fütyköst! Juhani.—Ve a esconderte en el estercolero, o coge un palo para defenderte, si no quieres que te salte los sesos. ¡Vamos, coge la estaca! 01176
Bottom
01178
Top
AAPO: Hol az eszed, Juhani? Aapo.—¿Es que te has vuelto loco? ¿Has perdido el juicio? 01177
Bottom
01179
Top
JUHANI: Ebben a görcsös bunkóban; halld csak, mindjárt megszólal. Juhani.—Mi juicio està en està estaca de nudos. ¡Escucha, que va a hablar! 01178
Bottom
01180
Top
AAPO: Várj csak, testvér, várj, amíg én is bunkót ragadok. így ni, itt állok én is, vastag fütykössel a kezemben. De előbb néhány szót még, keresztény testvéreim, aztán marakodhatunk, mint a veszett farkasok! Nézzétek csak, a haragjában elvakult ember olyan, mint a vérszomjas fenevad: nem tudja megkülönböztetni, mi a jó és mi a helyes. De különösen képtelen arra, hogy a szerelem dolgában ítélkezzék. Ha mégis megpróbálnánk az ész világánál megvizsgálni, hogy miért kaptak karóra a testvérek, a dolog valahogy ekképp állna: az a leány nem szerethet mindnyájunkat. Csak egyet szeret, ha ugyan tényleg vállalja, hogy egyikünkkel kéz a kézben járja végig az élet tövises ösvényeit. Ezért legokosabbnak tartanám, ha mindnyájan személy szerint s egyszerre megjelenvén nála, elmondanánk néki szándékunkat, és komoly szívvel, komoly szóval megkérdeznénk, od’adja-e szívét valamelyikünknek. Ha a lány igent mond, a boldog nyertes köszönje szerencséjét, a többiek pedig zúgolódás nélkül törődjenek bele sorsukba. Akik kosarat kaptak, nyeljék le bosszúságukat, és reméljék, hogy egyszer még ők is megtalálják életpárjukat. Ha így teszünk, férfiakhoz és igazi testvérekhez illően cselekszünk. Akkor apánk s anyánk megdicsőült árnya ki fog lépni az ég ragyogó kapuján, s megállva egy fényes felhő szélén, letekintenek ránk, és fennszóval lekiáltanak: „Jól van, Juhani, jól van, Tuomas és Aapo, jól van, Simeoni, Timo és Lauri, jól van, kis Eeróm! Derék fiúk vagytok, kikben igaz kedvünk telik!” Aapo.—Esperà que me arme, hermano. Mira, mira el salchichón de madera que tengo ya en la mano. Pero antes, oh cristiana grey fraternal de Jukola, oid unas palabras, y luego nos batiremos corno lobos rabiosos. Escuchadme: el hombre dominado por la ira es corno una fiera sedienta de sangre; deja de ser humano y, ciego, es incapaz de distinguir lo que es justo y razonable. Del mismo modo, cuando se halla poseido por la colera, no està en condiciones de desenredar enredos de amor. Pero si este incidente, que hace que unos hermanos se armen de estacas unos contra otros, fuera examinado a la luz de la razón, me parece que la cuestión seria muy otra. La chica no puede amarnos a todos, sino sólo a uno, y eso en el supuesto de que estuviese dispuesta a aceptarnos a alguno y a subir de su mano la empinada cuesta de la vida. Creo, pues, que nos comportariamos juiciosamente si fuésemos todos juntos a exponerle a Venla nuestra pretension y a preguntarle con corazón abierto y palabras elocuentes si está dispuesta a entregar su amor a uno de nosotros. Si consiente, alabada sea, y aquel que sea favorecido, déle gracias a su buena estrella. Y el que nada reciba ahogará su desengano en la esperanza de encontrar más tarde la mujer que Dios le tiene destinada en este mundo. Creo que si hacemos esto podremos decir que nos hemos comportado como hombres y verdaderos hermanos, y los espiritus resplandecientes de nuestro padre y nuestra madre saldrán a las puertas radian tes del cielo donde, mirándonos desde una brillante nube, dirán con orgullosa voz: «Muy bien, Juhani; muy bien, Tuomas y Aapo; muy bien, Simeoni, Timo y Lauri; muy bien, Eero, hijito. Vosotros sois verdaderamente esos hijos en quienes teniamos depositadas todas nuestras esperanzas.» 01179
Bottom
01181
Top
JUHANI: Testvér, úgy beszélsz, istenuccse, mint az égi angyalok, és kevésbe múlt, hogy meg nem ríkattál. Juhani.—¡Caray, Aapo, hablas como un àngel del cielo, maldita sea! No te digo más que estoy a punto de echarme a llorar. 01180
Bottom
01182
Top
SIMEONI: Köszönjük néked, Aapo. Simeoni.—Te lo agradecemos, Aapo. 01181
Bottom
01183
Top
JUHANI: Hálás köszönet. Sarokba vetem hát fütykösömet. Juhani.—Si, gracias, Aapo. Mira cómo tiro la estaca. 01182
Bottom
01184
Top
TIMO: Eldobom én is. És ezzel úgy lett vége a veszekedésünknek, ahogy kezdettől fogva kívántam. Timo.—Yo también. Se acabó el follón, tal como yo deseaba desde el principio. 01183
Bottom
01185
Top
SIMEONI: Aapo tükröt tartott elénk, mondjunk hát köszönetét érte. Simeoni.—Aapo nos ha puesto delante de un espejo, lo cual es cosa de agradecer. 01184
Bottom
01186
Top
EERO: Mondjunk köszönetét, énekeljük el „Simeon hálaadó éneké”-t. Eero.—Asi es; démosle las gracias y entonemos a coro el «càntico de acción de gracias de Simeoni». 01185
Bottom
01187
Top
SIMEONI: Gúny és csúfolódás már megint! Simeoni.—Ya estás otra vez con tus mofas. 01186
Bottom
01188
Top
TIMO: Eero, Eero, ne űzz gúnyt Isten szavából, Simeon hálaénekéből. Timo.—jOjo, Eero, no te buries del càntico de Simeoni, que es la palabra de Dios! 01187
Bottom
01189
Top
AAPO: Ilyen fiatal, és ilyen romlott máris! Aapo.—¡Ay, tan joven y tan impenitente! 01188
Bottom
01190
Top
SIMEONI: Ilyen fiatal, és ilyen romlott máris! Eero, Eero! Nem szólok többet, csak szomorúan sóhajtok miattad. Simeoni.—Tan joven y tan impenitente. Ay, Eero, Eero, callo la boca, pero todo se me vuelve suspirar por ti. 01189
Bottom
01191
Top
JUHANI: Megjósolom, Eero, hogy egyszer-kétszer kénytelenek leszünk téged atyailag ellazsnakolni. Mert anyánk nagyon elkényeztetett. Juhani.—Sospecho, Eero, que aun tendremos que castigarte dos o tres veces con mano paternal, porque nuestra madre te crió con excesivo mimo. 01190
Bottom
01192
Top
SIMEONI: Addig kell őt fenyegetnünk, amíg fiatal, és szíve hajlamos a jóra. De fenyítsük szerető kézzel, nem pedig haraggal. Mert a harag fenyítése nem kiűzi, de belehajtja az ördögöt. Simeoni.—Todavia es tiempo de corregirle, porque aun es tierno su corazón y moldeable su juventud; pero habremos de hacerlo con mano amorosa y sin dejarnos llevar por la ira. Un castigo aplicado con colera, lejos de ahuyentar a los diablos, los atrae. 01191
Bottom
01193
Top
EERO: Nesze neked! Szerető kézzel adtam! Eero.—Asì, asì, jcon mano amorosa! 01192
Bottom
01194
Top
SIMEONI: Hű az áldóját, hát nem megütött? Simeoni.—¿Os habéis fijado? ¡Este impio me ha pegado! 01193
Bottom
01195
Top
EERO: S hozzá jól képen törültelek. Hát aztán ne öntse el az embert az epe? Eero.—Y en todos los hocicos. Otros se cabrean por menos. 01194
Bottom
01196
Top
JUHANI: Gyere csak ide, fiacskám! Timo, add csak ide a sarokból azt a botot. Juhani.—Ven acá, chaval. Y tu, Timo, alcanzame ese palo que està en el rincón. 01195
Bottom
01197
Top
SIMEONI: Jól van, Juhani, fektesd csak szépen a térdedre, én meg leeresztem a nadrágját. Simeoni.—¡Asi, Juhani, asì! Sujétalo bien sobre las rodillas mientras yo le bajo los calzones. 01196
Bottom
01198
Top
EERO: Hozzám ne nyúljatok, az ördögbe is! Eero.—¡No, no por todos los diablos! 01197
Bottom
01199
Top
JUHANI: Hiába kapálózol, bikfic! Juhani.—¡Es inutil que te resistas, tunante, granuja! 01198
Bottom
01200
Top
SIMEONI: Nehogy elengedd! Simeoni.—¡No lo sueltes! 01199
Bottom
01201
Top
JUHANI: Nézd csak ezt a csikót! De nem szabadulsz, némám! Juhani.—¡Mirad con el pez escurridizo! jPero no te escaparas, no! 01200
Bottom
01202
Top
EERO: Üssetek hát, átkozottak, de fogadom, hogy rátok gyújtom a házat! Rátok gyújtom én, istenuccse! Eero.—¡Pegad, infames, bestias! ¡ Si me pegáis prenderé fuego en el rincón de la casa! ¡Os juro que habrá fuego y humo! 01201
Bottom
01203
Top
JUHANI: Ni, a méregzsák! Ránk gyújtod a házat? Haj, ezt a méregzsákot! Juhani.—¡Hay que ver qué mala leche tiene! ¿Asì que pe-garås fuego a la casa, eh? ¡Ay, qué mala leche! 01202
Bottom
01204
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon ennek a méregzsáknak! Simeoni.—¡Dios nos libre de su mal genio! 01203
Bottom
01205
Top
JUHANI: Ide azt a botot, Timo! Juhani.—Trae el palo, Timo. 01204
Bottom
01206
Top
TIMO: Hol van? Nem találom. Timo.—No lo encuentro. 01205
Bottom
01207
Top
JUHANI: Te vaksi, hát nem látod ott a sarokban? Juhani.—¿Estás ciego? ¿No lo ves? Ahi, hombre, en ese rincón. 01206
Bottom
01208
Top
TIMO: Ezt gondolod? Ezt a nyírfavesszőt? Timo.—¿Està vara de abedul? 01207
Bottom
01209
Top
JUHANI: Azt, azt; add csak ide. Juhani.—Sì, ésa; damela. 01208
Bottom
01210
Top
SIMEONI: Hanem csak mértékkel! Ne teljes erődből üss! Simeoni.—Pega, pero con moderación y no con todas tus fuerzas. 01209
Bottom
01211
Top
JUHANI: Bízd csak rám! Juhani.—Ya, ya lo sé. 01210
Bottom
01212
Top
LAURI: Egyetlen ütést se, azt mondom! Lauri.—Pues yo digo que ni un golpe, ¿me ois? 01211
Bottom
01213
Top
TUOMAS: Hagyjátok békén azt a gyereket! Tuomas.—Deja en paz al mozalbete. 01212
Bottom
01214
Top
JUHANI: Ej, nem árt ez az ülepének. Juhani.—Éste necesita que le den en el trasero. 01213
Bottom
01215
Top
LAURI: Ujjal se nyúlj hozzá, hallod! Lauri.—No te atrevas a tocarlo ni con un dedo. 01214
Bottom
01216
Top
TUOMAS: Ereszd el azt a gyereket! Izibe! Tuomas.—¡Suéltalo! jEn seguida! 01215
Bottom
01217
Top
TIMO: Még ez egyszer bocsássatok meg ennek az Eero gyereknek. Timo.—Perdonemos al pequeno Eero, aunque sólo sea por està vez. 01216
Bottom
01218
Top
SIMEONI: Bocsánat, bocsánat! Addig fogtok néki megbocsátani, míg végül is a gyom meg a gaz felveri a vetést. Simeoni.—Perdonar, perdonar... hasta que los abrojos y la maleza acaben con el buen grano. 01217
Bottom
01219
Top
LAURI: Hozzá ne nyúlj! Lauri.—¡No lo toques! 01218
Bottom
01220
Top
AAPO: Bocsássunk meg neki, és gyűjtsünk ezzel égő szenet a fejére. Aapo.—Venga, perdonémosle y tratemos de amontonar carbones encendidos sobre su cabeza. 01219
Bottom
01221
Top
JUHANI: No, eredj hát, és dicsérd szerencsédet. Juhani.—Anda, vete y dale gracias a la suerte. 01220
Bottom
01222
Top
SIMEONI: És kérd az Istent, hogy adjon neked új szívet, eszet és nyelvet. Simeoni.—Y ruega a Dios que te cambie el corazón, el alma y la lengua. 01221
Bottom
01223
Top
TIMO: Most pedig aludni megyek. Timo.—Yo voy a acostarme. 01222
Bottom
01224
Top
AAPO: Egy dolgot azonban még meg kell beszélnünk. Aapo.—Aun nos queda por examinar una cuestión. 01223
Bottom
01225
Top
TIMO: Én megyek aludni. Gyere, Eero, menjünk aludni, és feledjük el ezt a gonosz világot, mely nyüzsög s gőzölög, mint hangyaboly az esőben. Gyere, Eero! Timo.—Me voy a la cama. Venga, Eero, vamos a dormir y olvidemos este hormiguero de mundo, este asqueroso amasijo que despide humo y vaho bajo la lluvia. Vamos, Eero. 01224
Bottom
01226
Top
JUHANI: És mi lenne az a még megbeszélendő kérdés? Juhani.—¿Qué punto es ese que quieres aun examinar? 01225
Bottom
01227
Top
AAPO: Az isten szerelmére! Hiszen úgy áll a dolgunk, hogy még az A-t, az ábécé első betűjét sem ismerjük. Márpedig minden keresztény polgárnak mellőzhetetlen kötelessége, hogy olvasni tudjon. És erre a törvénynek erejével, az egyházi törvény erejével is kény-szeríthetnek minket. Ti is tudjátok, hogy a császárnak milyen masinája vár bennünket és feni ránk fogait, ha nem tanulunk meg szépszerével olvasni. A kaloda vár ránk, testvérek, a fekete kaloda. Kerek nyílásaival, mint valami kormos kan disznó, félelmesen tátogva hever a templom pitvarában. Ezzel a pokolbéli szerszámmal fenyegetett meg bennünket a papunk, és bizony valóra váltja fenyegetését, ha nem tapasztal bennünk mindennapos szorgalmat és igyekezetet, annyi szent. Aapo.—Es que... ¡Dios nos perdone!... no sabemos aun ni la A, la primera letra del abecedario, a pesar de que todo ciudadano cristiano está obligado a aprender a leer por exigencia de la ley, de la ley de la Iglesia. Y ya sabéis que la maquina del Estado nos esperà y nos cogerá entre sus dientes si no aprendemos a leer como está mandado. Los eepos nos acechan, hermanos, esos negros eepos que, con sus funestos agujeros abiertos como fauces, se agazapan en el atrio de la iglesia como un negro jabalì. Ya nuestro pastor nos ha amenazado con esas tenazas del infierno, y tengamos por seguro que cumplira su amenaza si no nos ve trabajar con aplicación. 01226
Bottom
01228
Top
JUHANI: Lehetetlen az olvasást megtanulni. Juhani.—Es imposible aprender a leer. 01227
Bottom
01229
Top
AAPO: Mégis mindenki megtanulta. Aapo.—Otros hombres lo hicieron antes. 01228
Bottom
01230
Top
TUOMAS: De bele is izzadt mindenki. Tuomas.—¡Cuanto tendrìan que sudar! 01229
Bottom
01231
Top
JUHANI: És lihegett tőle. Nekem olyan kemény fejem van! Juhani.—Y penar. Yo tengo la mollerà muy dura. 01230
Bottom
01232
Top
AAPO: De a vasakarat a sziklán is keresztülviszi az embert. Lássunk hát neki! Hozzunk magunknak ábécéskönyvet Hámeenünnából, és menjünk el iskolába a kántorhoz, mint ahogy a papunk meghagyta. Tegyünk így, még mielőtt a törvény fogatán vinnének oda. Aapo.—Pero con voluntad firme se puede perforar una montana. Pongamos manos a la obra, encarguemos cartillas a la ciudad de Hámeenlinna, y vayamos a estudiar a la escuela, a la casa del chantre, como ha ordenado el pastor. Y démonos prisa, antes de que el carruaje de la Corona venga a buscarnos y nos lieve antes de que queramos darnos cuenta. 01231
Bottom
01233
Top
JUHANI: Félek, hogy így kell tennünk, nagyon félek. Isten irgalmazzon nekünk! De hagyjuk ezt a kérdést holnapra, most pedig térjünk nyugovóra. Juhani.—¡Ay, hermanos, mucho me temo que tengamos que hacerlo! jQue Dios tenga piedad de nosotros! Pero dejemos este asunto para manana y vámonos a dormir. 01232
Bottom

Fejezet 02 Capítulo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa|-ita|-fra|-epo| (hu-es) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capítulo
Download A hét testvér o Los siete hermanos: Booky| Akateeminen| Suomalainen| Amazon
02001
Top
Békés szeptemberi reggel. Harmat csillog a réteken, könnyű köd kering a sárguló fák koronája fölött, s végül fölszáll a magasba, elenyészik. Ezen a reggelen a testvérek nagyon kedvetlenül, szótlanul cihelődtek fel, megmosták arcukat, megkefélték üstöküket, s ünneplőbe öltöztek. Mert úgy döntöttek, hogy ezen a napon mennek a kántorhoz iskolába. Es una tranquila manana de septiembre. El rodo brilla en los campos, la niebla barre la arboleda amarillenta y finalmente se disuelve en las alturas. Está manana, los hermanos se han levantado de un humor de perros, sin cambiar palabra; se han lavado la cara, se han peinado y se han puesto el traje de los dias de fiesta. Están dispuestos a ir a casa del chantre, a la escuela. 02001
Bottom
02002
Top
A jukolai hosszú fenyőasztal mellett reggelijüket fogyasztották, s látszott, hogy ízlik nekik a sárgaborsóleves, noha arcukon nem vidámság, hanem gondterhelt komorság ült; a közeli iskolába járás gondolata búsította el őket. De reggeli után mégsem indultak rögtön útnak, hanem egy ideig csak ültek, pihentek. Hallgatagon üldögéltek, egyikük nagy komoran a padlót bámulta, másikuk a vörös fedelű ábécéskönyvet nézegette, és forgatta a könyv vastag lapjait. A szoba déli ablaka mellett Juhani gubbasztott, és elmélázva tekintett ki a sziklás domboldalra, a domb mögötti sűrű fenyőerdőre, melynek tövénél Mánnistö anyó piros ajtós kis kunyhója lapult. Sentados ante la larga mesa de pino, almuerzan dando buena cuenta de los guisantes amarillos; pero su habitual expresión de alegrìa ha desaparecido de su rostro, y sus cejas fruncidas deno tan que pronto han de emprender el camino de la escuela. Ya han acabado el almuerzo, pero, sin embargo, se hacen los remolones y se quedan descansando un rato; unos, con la vista fija en el suelo, pensativos; otros, contemplando su cartilla de tapas rojas y pasando y repasando sus ásperas páginas. Juhani, sentado junto a la ventana que da al sur, extiende su mirada por la colina pedregosa y el frondoso pinar, donde se divisa la casa de la Vieja, con su puerta de marco rojo. 02002
Bottom
02003
Top
JUHANI: Ott az ösvényen Venla lépked. Ugyancsak szaporán szedi a lábát... Juhani.—Allá va Venla por el sendero... ¡y qué gràciles son sus pasos! 02003
Bottom
02004
Top
AAPO: Már tegnap a lánynak is meg az anyjának is Tikkalába kellett volna menni, répát szedni, áfonyát gyűjteni; késő őszig ott is maradnak. Aapo.—Pues madre e hija debìan de haberse marchado ayer a Tikkala, a casa de sus parientes, para limpiar los ràbanos y recoger los aràndanos, y segun creo pensaban quedarse hasta bien entrado el otono. 02004
Bottom
02005
Top
JUHANI: Késő őszig? Szörnyű nyugtalanság fog el! Hiszen bizonyos, hogy el is mennek; Tikkalába viszont idén új béres szegődött, aki szemrevaló legény és nagy betyár. Könnyen megeshetik, hogy hamar odavész mindnyájunk reménysége. Ezért legokosabb lenne azon nyomban föltenni azt a bizonyos kérdést, minden kérdések kérdését. Menjünk hát el a lányhoz, és kérdezzük meg, hozzánk hajlik-é a lelke, lángot fog-é a szíve. Juhani.—¿Hasta bien entrado el otono? Me extrana mucho. Es posible que vayan, pero resulta que este ano hay en Tikkala un robusto criado, un bellaco de tomo y lomo, y nuestra esperanza puede desvanecerse como el humo. Seria, pues, conveniente coger el toro por los cuernos y plantearle a la muchacha la cuestión que nos tiene sobre ascuas: si estaria dispuesta a abrir su alma y encender su corazón. 02005
Bottom
02006
Top
TUOMAS: Ezt tartom én is a legokosabbnak. Tuomas.—Yo también creo que es lo mejor. 02006
Bottom
02007
Top
TIMO: Én is nemkülönben. Timo.—Y yo. 02007
Bottom
02008
Top
JUHANI: Úgy, úgy! Nincs itt más, mint lánykérőbe menni egyszerre mind. Igen, igen! Az Úr legyen velünk! Más nem segít: menjünk leánykérőbe, ház-tűznézni! Most épp ünneplő gúnyában vagyunk, megmosdottunk, megfésülködtünk; egész külső formánk keresztény emberhez méltó: tiszták vagyunk, mintha újjászülettünk volna... Szörnyű nyugtalanság fog el!... Hanem föl, Venlához! Ez épp alkalmas idő. Juhani.—De acuerdo. Y ahora, todos a pedir su mano a la vez, corno hombres. ¡Dios nos ayude! No hay mas remedio... ¡a casarse, a casarse! Llevamos las mejores ropas, nos hemos lavado y peinado, y nuestro aspecto es el de buenos cristianos. Somos puros corno recién nacidos. Siento una gran desazón. Corramos a casa de Venla, que éste es el tiempo propicio. 02008
Bottom
02009
Top
EERO: Legyen ez a nap a boldogság napja. Eero.—¡Que sea éste un dìa de dicha! 02009
Bottom
02010
Top
JUHANI: Melyikünk boldogságáé, melyikünké? Hogyan gondoltad, fiú? Juhani.—¿Un dìa de dicha? ¿Para quién? ¿Qué crees tu, muchacho? 02010
Bottom
02011
Top
EERO: Hát akár mindannyiunké is. Eero.—Pues para todos nosotros. 02011
Bottom
02012
Top
JUHANI: Azaz más szóval, hogy Venla mindnyájunk feleségévé legyen? Juhani.—En otras palabras, ¿que Venla fuera la mujer de todos nosotros? 02012
Bottom
02013
Top
EERO: Miért ne? Eero.—Puede. 02013
Bottom
02014
Top
JUHANI: Nono! Juhani.—Oye, a ver si te crees... 02014
Bottom
02015
Top
SIMEONI: Az isten szerelmére, hogyan lenne ez lehetséges? Simeoni.—El cielo me asista, scòrno seria posible? 02015
Bottom
02016
Top
EERO: Isten előtt semmi sem lehetetlen. Higgyünk, reméljünk, és szeressünk mindnyájan egy akarattal. Eero.—Nada hay imposible para Dios. Creamos, esperemos y amemos todos a la vez. 02016
Bottom
02017
Top
JUHANI: Hallgass, Eero! Mert most lánykérőbe megyünk, s egyúttal iskolába is, tarisznyával a vállun-kon. Juhani.—Cierra el pico, Eero. Ahora vamos a casarnos y luego proseguiremos la marcha hacia la escuela con la bolsa al hombro. 02017
Bottom
02018
Top
AAPO: Hanem hogy illendően végezzük dolgunkat, egyikünk legyen a szószólónk ott a kunyhóban. Aapo.—Pero, pienso yo, <>no seria conveniente que para hacer las cosas bien uno de nosotros llevara la voz cantante en la casita? 02018
Bottom
02019
Top
JUHANI: Fontos javaslat! És te mintha épp erre a tisztségre születtél volna! Benned nagy tehetség rejtőzik; beszéded tüzet és lángot gerjeszt az emberek szívében. Igazán! Te papnak születtél. Juhani.—Un punto importante éste, sì, senor. Pero tu mismo vienes como anillo al dedo para esa función. Tienes condiciones especiales, pues con tus palabras sabes avivar una llama y sacar chispas de los corazones. Está visto que has nacido para predicador. 02019
Bottom
02020
Top
AAPO: Mit tudok én? És minek is beszélnénk tehetségről? Itt az erdőben a legszebb tehetség is a tudatlanság ködébe fullad, s elenyészik, mint a csörgedező patak a sivatag homokjában. eia y desaparecen como un riachuelo que se hunde murmurando en la arena? 02020
Bottom
02021
Top
JUHANI: Nagy kár, hogy nem jártál iskolába. Juhani.—¡Maldito sea el destino que no te permitió ir a la escuela! 02021
Bottom
02022
Top
AAPO: Ugyan honnan lett volna módja a házunknak az én iskoláztatásomra? Ne feledjétek: sokáig jár a tarisznya ide-oda az otthontól az iskoláig, míg a fiú feljuthat a szószékbe. - De térjünk vissza a tárgyhoz, a lánykéréshez. Legyen, ahogy akarjátok. Majd mint közös szószóló előlépek, s igyekszem bölcs ember módjára beszélni. Aapo.—¿De dónde hubieran sacado en casa el dinero para pagarme una educación? Recordad que hay que vaciar más de un saco de provisiones de casa a la escuela antes de que uno pueda subir al pùlpito. Pero, en fin, volvamos a lo que nos ocupa, que no es otra cosa que la petición de matrimonio. Haré lo que vosotros queràis, y asì, me adelantaré en nombre de todos y procuraré que mis palabras sean las de un hombre sensato. 02022
Bottom
02023
Top
JUHANI: Rajta hát! Uram Jézus! Hiába minden, induljunk útnak bátorsággal. A tarisznyákat majd kinn hagyjuk Mánnistö anyó viskója előtt, és Lauri, akinek nincs benn dolga, vigyázzon rájuk, és védje meg a disznóktól. Menjünk hát! Belépve a menyasszonyi házba, tartsuk kezünkben az ábécéskönyvet: ettől oly ünnepélyesek leszünk! Juhani.—¿Qué hacemos aquì, entonces? ¡Adelante, pues! Vayamos derechos al asunto... ¡Qué sudores!, pero qué remedio, no lo pensemos más. Dejaremos las bolsas delante de la casa y Lauri, al que la cosa ni le va ni le viene, las protegerá de los cerdos. En marcha, chicos, y entremos en la casa nupcial con la cardila en la mano; eso nos darà aires de dignidad. 02023
Bottom
02024
Top
EERO: Főképp ha úgy fordítjuk, hogy az utolsó oldala legyen kifelé a kakassal.* Eero.—Sobre todo si ensenamos la ùltima pàgina, la del gallo que, segùn dicen, regala caramelos a los ninos que llegan a ella. 02024
Bottom
02025
Top
JUHANI: Már megint? De a kakasról jut eszembe az a szörnyű álom, ami a múlt éjjel gyötört. Juhani.—¡Vaya, otra vez con tus cosas! Pero, a propòsito del gallo, ahora recuerdo un sueno horrible que me ha atormentado la noche pasada. 02025
Bottom
02026
Top
SIMEONI: Meséld el, hátha hasznos intés van benne számunkra. Simeoni.—Cuéntalo; tal vez resuite una advertencia que nos sea de provecho. 02026
Bottom
02027
Top
JUHANI: Azt álmodtam, hogy ott a kemence tetején fészek s a fészekben hét tojás lapult. Juhani.—He sonado que sobre el horno habìa un nido de gallina con siete huevos. 02027
Bottom
02028
Top
SIMEONI: A jukolai hét testvér! Simeoni.—¡Los siete hijos de Jukola! 02028
Bottom
02029
Top
JUHANI: Az egyik tojás azonban nevetségesen kicsi volt. Juhani.—Pero uno de los huevos era ridìculamente pequeno. 02029
Bottom
02030
Top
SIMEONI: Eero! Simeoni.—¡Eero! 02030
Bottom
02031
Top
JUHANI: A kakas megdöglött. Juhani.—El gallo murió. 02031
Bottom
02032
Top
SIMEONI: Apánk! Simeoni.—¡Nuestro padre! 02032
Bottom
02033
Top
JUHANI: A tyúk is megdöglött. Juhani.—La gallina murió. 02033
Bottom
02034
Top
SIMEONI: Anyánk! Simeoni.—jNuestra madre! 02034
Bottom
02035
Top
JUHANI: Erre aztán a világ minden egere, patkánya és menyétje a fészekre támadt. Mit jelentsenek ezek az állatok? Juhani.—Entonces los topos, las ratas y las comadrejas se arrojaron sobre el nido. ¿Qué significan estos animales? 02035
Bottom
02036
Top
SIMEONI: Bűnös vágyainkat s a világ gyönyöreit. Simeoni.—Nuestras pecaminosas pasiones y las frivolidades mundanas. 02036
Bottom
02037
Top
JUHANI: Biz az úgy lehet. Odajöttek a patkányok, pockok, egerek, és addig zörgették, forgatták, kopogtatták, kocogtatták a tojásokat, míg valamennyi össze nem törött; abból a kis tojásból pedig orrfacsaró bűz szállt fel. Juhani.—Puede que sea asi. Los topos, las ratas y las comadrejas llegaron retorciéndose y dando saltos, rompieron y machacaron los huevos y, ¿qué diréis que pasó?; pues que del huevo mas pequeno salió un hedor agrio. Simeoni.—¡Pon atención, Eero! 02037
Bottom
02038
Top
SIMEONI: Hallod, Eero? Simeoni.—Nuestras pecaminosas pasiones y las frivolida-des mundanas. 02038
Bottom
02039
Top
JUHANI: A tojások mind összetörtek, és a kemence felől, mint száz vízesés robajlása, rettentő hang hallatszott: „Minden összetört, és bizony nagy volt a romlás!” így szólt a hang, mi azonban végül nekiláttunk, hogy összekaparjuk és megsüssük ezt az egész kotyvalékot. Utoljára is pompás rántottát készítettünk belőle. Jó étvággyal megettük, sőt még a szomszédoknak is adtunk belőle. Juhani.—Cascados los huevos, salió del hornillo una voz espantosa, como el fragor de muchas cataratas, que me rugió en los ofdos: «Todo está roto y grande es el delirio.» Esto gritó la voz, pero, a pesar de todo, nosotros empezamos a reunir y cocer aquellas puches e hicimos un revuelto de huevos que nos comimos con gran placer y hasta nos sobró para dar parte de él a los vecinos. Eero.—¡Bonito sueno! 02039
Bottom
02040
Top
EERO: Nagyon jó álom. Eero.—¡Bonito sueno! 02040
Bottom
02041
Top
JUHANI: Szomorú, nagyon szomorú álom; te úgy bűzlöt-tél, mint a pokol. Nagyon szomorú álmot láttam felőled, fiú. _ Juhani.—Y amargo, pues tu olias a demonios. ¡ Si, he tenido un sueno muy amargo contigo, pobrecito! 02041
Bottom
02042
Top
EERO: Én azonban igen édes álmot láttam rólad. Azt álmodtam, hogy az ábécé-kakas szorgalmad és bölcsességed jutalmául egész halom cukrot és édességet tojt neked. Te nagyon megörültél, és vidáman szopogattad cukorkáidat, sőt még nekem is adtál belőle. Eero.—Pues ya ves, yo, en cambio, he tenido un sueno muy agradable sobre ti; soné que el gallo de tu cartilla te ponia un montón de caramelos y dulces como premio a tu aplicación y perseverancia. Y tu, gozando como un enano, te ponias morado de dulces y me dabas unos pocos. 02042
Bottom
02043
Top
JUHANI: Neked is adtam? Nos, akkor biztosan jól tettem. Juhani.—¿De veras te daba? Hermosa acción. 02043
Bottom
02044
Top
EERO: „Mikor is árt az ajándék?” Eero.—«Quién algo da, mucho recibe». 02044
Bottom
02045
Top
JUHANI: Soha, soha; különösen ha bottal mérnék ki rád egy kis ajándékot. Juhani.—Por supuesto. Y sobre todo, si va acompanado de unos cuantos golpes. 02045
Bottom
02046
Top
EERO: Miért csak kicsit? Eero.—¿Por qué sólo de unos cuantos? 02046
Bottom
02047
Top
JUHANI: Fogd be a szád, kölyök! Juhani.—¡Cierra el morro, novillo! 02047
Bottom
02048
Top
TUOMAS: Hallgassatok el már mind a ketten, és induljunk. Tuomas.—Cerradlo los dos y larguémonos de una vez. 02048
Bottom
02049
Top
AAPO: Fogja mindenki a tarisznyáját és ábécéjét. Aapo.—Que cada uno coja su bolsa y su cartilla. 02049
Bottom
02050
Top
Így indult útnak a hét testvér, lánykérőbe a szomszé-dékhoz. Némán, libasorban kocogtak el a burgonyavermek mellett, fölkapaszkodtak a köves domboldalon, és máris ott álltak Mánnistö anyó kunyhója előtt. Fueron, pues, los hermanos, a pedir en matrimonio a la hija de su vecina. Caminando en fila, uno detras de otro, sin musitar palabra, atravesaron los cobertizos de patatas, subieron por la colina pedregosa y, finalmente, se detuvieron ante la casita de la Vieja del Pinar. 02050
Bottom
02051
Top
JUHANI: Itt lennénk hát; tegyük le a tarisznyákat, és te, Lauri, vigyázz rájuk hűségesen, míg vissza nem térünk a menyasszony házából. Juhani.—Bueno, hemos llegado. Dejemos las bolsas, y tu, Lauri, quédate vigilandolas como fiel guardian hasta que salgamos de la sala nupcial. 02051
Bottom
02052
Top
LAURI: Sokáig maradtok? Lauri.—¿Pensais quedaros mucho rato? 02052
Bottom
02053
Top
JUHANI: Csak addig, amíg ügyünket szerencsésen nyélbe nem ütjük. Van valakinek gyűrűje? Juhani.—El riempo que nos lieve el asunto. ¿Tiene alguien una sortija? 02053
Bottom
02054
Top
EERO: Arra semmi szükség. Eero.—No te hara falta. 02054
Bottom
02055
Top
JUHANI: Van valakinek gyűrű a zsebében? Juhani.—Repito, tiene alguien una sortija en el bolsillo? 02055
Bottom
02056
Top
TIMO: Nekem nincs, de tudtommal másnak sem. Ejnye, ejnye! Pedig a legényembernek mindig fényes gyűrű kellene hogy legyen a zsebében. Timo.—Yo no, y supongo que nadie. Ved lo que pasa. Un joven debiera llevar siempre un reluciente anillo en el bolsillo. 02056
Bottom
02057
Top
JUHANI: Hű, a kutyafáját! Most aztán itt állunk szégyenszemre. Pedig épp tegnap járt nálunk a bátyus Izsák, akitől gyűrűt is, kendőt is vásárolhattunk volna, de én, ökör, nem gondoltam rá. Juhani.—¡Diablos, ahora sì que estamos en un apuro! Y lo que son las cosas, ayer mismo pasó por casa el bu-honero Iisakki, el ruso, y hubiera sido una buena ocasión de comprarle una sortija y una panoleta, pero, ¡idiota de mi!, no se me pasó por las mientes. 02057
Bottom
02058
Top
AAPO: Ezeket a holmikat később is megvehetjük. Most azonban először azt kell megtudnunk, hogy ki lesz közülünk, aki majd megkötheti ezt a vidám vásárt. Aapo.—Ya tendremos oportunidad de comprar esos objetos mas tarde. Antes convendrá saber si alguno de nosotros, y quién, tendra que hacer tan agradables compras. 02058
Bottom
02059
Top
JUHANI: Ki nyitott ajtót? Venla? Juhani.—Mirad, mirad, ¿quién està abriendo la puerta? ¿Es Venla? 02059
Bottom
02060
Top
TIMO: Dehogy, csak az öreg, az a vasorrú bába. Timo.—Bah, es la vieja de la barbilla ganchuda. 02060
Bottom
02061
Top
JUHANI: Venla rokkája úgy surrog odabenn, mint nyári estén a ganajtúró bogár, ha szép időt jósol. Menjünk hát! Hol a könyvem? Juhani.—La rueca de Venla zumba como un aiegre escarabajo en las noches de verano cuando presagia buen riempo, ¡Addante! ¿Dónde està mi cartilla? 02061
Bottom
02062
Top
AAPO: A kezedben, testvér. Mintha kissé kótyagos lennél, jóember. Aapo.—La tienes en la mano, hermano. ¿Ya te da vueltas el tejado, criatura de Dios? 02062
Bottom
02063
Top
JUHANI: Semmi bajom, testvérek. De nem kormos a képem? Juhani.—No hay peligro, hermano. ¿No tendré la cara tiznada de hollin? 02063
Bottom
02064
Top
EERO: Dehogy, dehogy! Olyan tiszta és meleg vagy, mint a frissen tojt tojás. Eero.—Qué va. Estás limpio y calentito como un huevo recién puesto. 02064
Bottom
02065
Top
JUHANI: Menjünk hát! Juhani.—Entonces, vamos alla. 02065
Bottom
02066
Top
EERO: Várjatok! Én volnék a legfiatalabb, s ezért úgy illik, hogy én nyissak néktek ajtót, s aztán én menjek be utoljára. No, kerüljetek hát beljebb. Eero.—¡Un momento! Yo soy el más joven y me corresponde el honor de abriros la puerta y entrar el ùltimo. ¡No faltaba màs! Entren sus excelencias. 02066
Bottom
02067
Top
Sorra beléptek az anyó alacsony kunyhójába, legelöl Juhani kimeresztett szemmel, és mint a tüskésdisznó, égnek meredő üstökkel, mögötte pedig komoly képpel, hűségesen a többiek. Eero azonban becsapva mögöttük az ajtót, kinn maradt az udvaron, és ajkán ravasz mosollyal leült a földre. Encabezados por Juhani, entraron en la casita de bajo techo. El muchacho tenia los ojos muy abiertos y los pelos tiesos como pùas de puercoespin. Los otros, graves y solemnes, siguieron al hermano mayor. Eero cerró de golpe la puerta y se quedó fuera, sentado en la hierba con una sonrisa maliciösa en los labios. 02067
Bottom
02068
Top
Az öreganyó, kinek kunyhójába az öt testvér kérőként beállított, még fürge és jó erőben levő asszonyság; kenyerét tyúktenyésztéssel és bogyószedéssel keresi. Nyáron meg ősszel szorgalmasan járja az erdei tisztásokat, és lányával, Venlával együtt, verejtékes arccal szedik a szamócát és áfonyát. Azt mondják, a lánya igen csinos. A haja rozsdavörös, a szeme huncutul csillog, a szája szép, ha talán kissé széles is. Termetre tömzsi, de vállas és hegyes; erős, munkabíró lánynak tartják. Ilyen volt a testvérek szíve választottja, szerelmetes galambja ott a fenyves ölében. Los hermanos, en calidad de pretendientes, están, pues, en casa de la vieja. Es ésta una mujer vigorosa y agii, que va tirando en la vida criando gallinas y recogiendo bayas. En verano y otono recorre infatigable los claros llenos de tocones; trepa por las lomas y cuestas pobladas de fresas y arándanos; corre, sudorosa, seguida por su hija Venla. La muchacha goza fama de ser hermosa: sus cabellos son del color de la herrumbre, sus ojos vivaces y penetrantes y su boca graciosa, aunque quiza un poco alargada. Es pequena, regordeta, prieta de carnes, y se dice que muy fuerte. Tal es la encantadora palomita de los hermanos, revoloteando en el pinar. 02068
Bottom
02069
Top
Nemsokára azonban felpattant a kunyhó ajtaja, és nagy hévvel kilépett rajta Juhani, majd haragosan viszszaszólt a többieknek, akik még benn időztek: „Gyertek, fiúk!” Csalódottan-mérgesen jöttek elő a többiek is, és nyomban megindultak a falu felé. Midőn azonban úgy ötven lépésre értek a kunyhótól, Juhani egy öklöm-nyi követ kapott fel a földről, és dúlva-fúlva haragjában, a kunyhó ajtajához vágta. Nagyot zörrent a kunyhó, és ijedten felsikoltott az anyó, kinyitotta az ajtót, átkozó-dott, szitkozódott, és öklét rázta a menekülő testvérsereg után. Ábécével a markukban, tarisznyával a vállukon, libasorban, szótlanul lépkedtek a testvérek a templom felé. Vad haraggal vágtattak előre: lábuk alatt porzott az út, vállukon lengett-lógott a tarisznya, nem láttak, nem hallottak. Szótlanul, némán haladtak sokáig, míg végül Eero már nem állhatta s megkérdezte: De pronto, chirrió la puerta de la casita y Juhani salió como una tromba gritando furiosamente a sus hermanos que se habfan quedado dentro: «¡Salid todos, salid!» Los hermanos se unieron pronto a él, con cara de pocos amigos, y emprendieron el camino del pueblo. Mas apenas se habfan alejado unos cincuenta pasos cuando Juhani, cogiendo una piedra del tamano de su puno, la arrojó con todas sus fuerzas contra la puerta de la casa de la vieja. Retembló la casa, la vieja lanzó un grito dentro, abrió la puerta y empezó a lanzar por su boca sapos y culebras, sin dejar de amenazar con el puno a los hermanos que hufan a todo correr y que pronto, con la cardila en la mano y la bolsa al hombro, emprendieron el camino de la iglesia en fila india, sin cambiar palabra. Caminaban a largas zancadas, espoleados por la furia; crujfa la arena, bailoteaban las bolsas, y los hermanos ni se fijaban en el camino que pisaban. Asì anduvieron largo tiempo, mudos, hasta que finalmente Eero dijo: 02069
Bottom
02070
Top
EERO: No, hogyan sikerült a dolog? Eero.—¿Cómo fue la cosa? 02070
Bottom
02071
Top
JUHANI: Mit? Hogy hogyan sikerült? Hát miért nem jöttél be velünk együtt, te szarka, te varjú? Persze nem mertél, megijedtél! Mit is keresett volna ott egy ilyen varjúfióka? Venla még talán a kendője alá dugta volna. De lám, lám, mi mindent nem álmodtam rólad! Most jut eszembe, hogy a múlt éjjel még egy álmot láttam rólad. Különös história! Ott ültél a fenyvesben Venla mellett, és szerelmesen cicáztatok, midőn én halkan-csöndben odalopóztam hozzátok. És ugyan mit csinált Venla, mikor észrevettetek engem? Elrejtett téged a szoknyája ráncaiba! „Mit dugtál a szoknyád alá?” - kérdeztem. „Csak egy kis varjúfiókát” - felelte a huncut leány. Hahaha! És ezt, vigye el a kánya, nem is álmodtam, hanem magam találtam ki. Úgy bizony! A Juhani gyerek saját magától találta ki ezt a históriát! Mert nem olyan tökfilkó ő, mint ahogy hiszik. Juhani.—¿Que cómo fue la cosa? ,Acaso entraste tu con nosotros, urraca, hijo de cuervo? ¡Cobardica, que no tuviste valor de cruzar la puerta! ¿Pero a quién le importa el hijo de un cuervo como tu? Venla podria esconderte en su falda. ¡Qué cosas he sonado sobre ti! Escucha, escucha este otro sueno que tuve la noche pasada y que ahora mismo me viene a la memoria. ¡No tiene desperdicio! Estabas sentado junto a Venla en el pinar, en amorosos devaneos, y en esto que me acerqué a vosotros sigilosa y furtivamente. De pronto me veis, ly qué dirás que hace Venla? La muy ladina te esconde bajo sus faldas. «(Qué escondes en tus sayas?», le pregunto. «Nada, solamente un corvato», me contesta la tunanta. ¡¡e, ¡e, ¡e! ¡Vamos, no te lo creas, no es un sueno, por el diablo! No es más que una historieta que Juhani acaba de sacarse del caletre. No es tan tonto como se cree. 02071
Bottom
02072
Top
EERO: Különös, hogy miket álmodtunk ma egymásról! Mert én meg azt álmodtam rólad: ott a fenyvesben álldogáltatok te meg Venla, és szerelmesen átölelve egymást, bámultatok föl az égre. Onnan, a magasságos mennyből, vártatok valami jelet, szerelmeteknek jóváhagyását. Hallgatott az ég, hallgatott a föld, még az erdő s a kismadarak is hallgattak, ti pedig mély csöndben vártátok, hogy mi fog következni. Végezetül egy öreg varjú lassan átszelte a csöndes levegőeget, és midőn épp felétek ért, először sandán lepislantott, majd újból föltekintve széttárta a lábát, és valami fehéret pottyantott le rátok, ami pontosan oda esett a fiú és a lány homlokára, pontosan oda cuppant az orrotok hegyére. És nehogy megneheztelj rám, mert ezt valóban így álmodtam, és saját fejemből semmit sem költöttem hozzá. Eero.—¡Hombre, esto si que tiene gracia! ¡Hemos sofiado los dos uno con el otro! Verás lo que sofie sobre ti. Estábais Venla y tu arrullándoos en este mismo pinar, contemplando las nubes y buscando en el cielo un signo propicio a vuestro amor. El cielo escuchaba, escuchaban los bosques y la tierra y los pajarillos, y vosotros, mientras tanto, esperàbais muy callados el prodigio. En esto apareció un viejo cuervo aleteando torpemente en el aire quieto y, trazando cìrculos, se fue acercando hasta que os descubrió; entonces, levantando la vista y estirando las patas, dejó caer algo bianco sobre la frente del muchacho y de la muchacha, salpicàndoles el rostro. No te enfades por eso, puesto que de veras es un suefìo; no me lo he sacado de la cabeza. 02072
Bottom
02073
Top
JUHANI: Majd adok én a te átkozott... Juhani.—¡Maldito truhán! Ahora vas a ver... 02073
Bottom
02074
Top
És ezzel vadul nekirontott Eerónak, ő azonban fürgén megugrott haragos bátyja elől. Letért az útról, és mint a nyúl, futott árkon-bokron át, Juhani azonban megvadult medveként robogott utána. Röpült vállukon a tarisznya, lábuk alatt döngött a szikkadt föld, és visszhangzott az erdő a testvérek kiáltásaitól, akik békére, mérsékletre intették a két nekivadultat. Eero újból visz-szakanyarodott az útra, s a többiek elébe futottak, hogy megmentsék a felbőszült Juhani haragjától, aki már szorosan öccse sarkában nyargalt. Y se lanzó furioso contra Eero, quien, para escapar de su colèrico hermano, salto fuera del camino y echó a correr como una liebre por el claro, perseguido por Juhani como un oso enfurecido. Las bolsas les golpeaban los costados, crujìa el suelo bajo sus pies, y los demás hermanos les gritaban pidiéndoles calma. Eero se dio la vuelta y los hermanos corrieron a librarlo de las garras del airado Juhani, que ya iba pisàndole los talones. 02074
Bottom
02075
Top
TUOMAS: Állj csak meg szépen, Juhani! Tuomas.—¡Alto ahi, Juhani! 02075
Bottom
02076
Top
JUHANI: Eltiprom azt az átkozottat! Juhani.—¡Voy a estrangularlo! 02076
Bottom
02077
Top
TUOMAS: No, csak szépen, fiacskám. Tuomas.—¡Quieto, muchacho! 02077
Bottom
02078
Top
JUHANI: Pusztulj innen! Juhani.—Asi le... 02078
Bottom
02079
Top
AAPO: Hiszen csak szeget szeggel fizetett. Aapo.—Favor con favor se paga. 02079
Bottom
02080
Top
JUHANI: Átkozott legyen Eero nyelve, átkozott legyen ez a nap! Az istenfáját! Kosarat kaptunk Venlától. Görbe szarvú ördögök és égiek serege! Egyölnyire sem látok, olyan sötét előttem az ég és a föld, olyan fekete minden a szívem miatt. A hétszentségit! Juhani.—¡Maldita sea su lengua! ¡Maldito sea este dìa! j Venla nos ha dado calabazas, Dios lo ha querido! ¡ Maldi tos sean Lucifer y sus àngeles! Estoy tan ciego que mis ojos no ven a dos pasos; el cielo y la tierra están negros como mi alma, ¡Asì me parta un rayo! 02080
Bottom
02081
Top
SIMEONI: Ne káromkodj, ember! Simeoni.—jNo blasfemes, hermano! 02081
Bottom
02082
Top
JUHANI: De biz káromkodok, hogy felfordul és darabokra hull az egész keserves világ! Juhani.—¡Blasfemaré aunque el mundo se haga pedazos y quede como un viejo carro aplastado por un tronco! 02082
Bottom
02083
Top
SIMEONI: Mitévők legyünk? Simeoni.—¡Qué le vamos a hacer! 02083
Bottom
02084
Top
JUHANI: Tenni? Ha ez az ábécéskönyv nem Isten szava, nem Isten saját könyve lenne, úgy rögtön ízzé-porrá tépném! De nézzetek ide: ezen a sziklán rögtön rapi-tyára verem a kenyerestarisznyám! Akarjátok látni? Juhani.—¿Cómo que qué le vamos a hacer? Mira lo que te digo: si está cartilla no fuera la palabra de Dios, la haria trizas ahora mismo. ¡Lo que se dice trizas! Pero, mirad: aquì està mi bolsa de provisiones; voy a dejarla hecha tiras ahora mismo. Vais a verlo. 02084
Bottom
02085
Top
SIMEONI: Az istenért, hogy bánsz az ég ajándékával?! Emlékezz a paimiói lányra!* Simeoni.—¡No, por el amor de Dios! ¡No los dones del Senor! Acuérdate si no de la criada de Paimio, aquella infeliz que, para poder cruzar un arroyo, tiro un pan a él y, al pisarlo, quedó inmóvil por toda la eternidad. 02085
Bottom
02086
Top
JUHANI: Szívem telve gyötrelemmel. Juhani.—Si rompo y rasgo es para calmar el dolor que siente mi alma. 02086
Bottom
02087
Top
SIMEONI: „Türelem a gyötrelemben: vigadozás a meny-nyekben.” Simeoni.—«Lo que en la tierra es dolor, en el cielo sera esplendor». 02087
Bottom
02088
Top
JUHANI: Fütyülök arra az égi vigasságra, ha egyszer nem kaptam meg Mánnistö anyó Venláját. Jaj, testvéreim, édes atyámfiai! Bizonnyal megértenétek, ha tudnátok, hogy már tíz éve minden gondom-gondolatom e körül a fehércseléd körül forgott. Most azonban minden reményem odavan, füstbe ment minden tervem. Juhani.—Me rio yo del esplendor celestial si Venla no puede ser mia. ¡Ay hermanos, mi querida familia! Lo entenderiais si supieseis que hace diez anos no hago mas que pensar en esa muchachuela, pero he aquì que mi esperanza se ha disuelto como ceniza al vien to. 02088
Bottom
02089
Top
TIMO: Bizony már kora reggel kosarat kaptunk. Timo.—¡Bonitas calabazas nos ha regalado la manana! 02089
Bottom
02090
Top
JUHANI: Valamennyien! Juhani.—Sì, para todos y cada uno. 02090
Bottom
02091
Top
TIMO: Senkinek, még a legkisebbnek sem kegyelmeztek. Kosarat kaptunk mindnyájan. Timo.—Nadie se libro, ni el más pequeno. Todos, todos recibimos las calabazas. 02091
Bottom
02092
Top
JUHANI: Mindenki, mindenki! De mégis jobb így, mintha egyikőtök feleségül kapta volna őt. Az ördög vigye, most kegyedenül ellazsnakolnám, ha valaki elkaparintotta volna előlem. El én! Juhani.—Todos, sì. Pero es preferible que haya sido asì, a que alguno de vosotros hubiese sido aceptado por Venla porque... ¡ay de aquel al que le hubiera favo recido la suerte!... ¡Lo habrìa molido a palos! Lo digo en serio... ¡Testigos son los diablos! 02092
Bottom
02093
Top
TUOMAS: Siralmasan viselkedtünk. Erre vall a lány gúnyos mosolygása is, mikor Aapo előadta közös dolgunkat. Tuomas.—El caso es que hemos quedado en ridìculo. Asì nos lo dio a en tender Venla con aquella mueca burlona con que nos obsequió cuando Aapo se declaró en nombre de todos. 02093
Bottom
02094
Top
JUHANI: Alapos verést érdemelne az a hitvány fehércseléd! így csúfot űzni belőlünk! Várj csak, ringyó! Hanem igaz, ami igaz: Aapo kivágta a rezet. Csakhogy itt még a kerubok ékesszólása sem használt volna. Juhani.—¡Una buena tunda es lo que merecerìa esa desvergonzada! jQuién se habrá creìdo que es! Aapo hizo cuanto pudo, esto no se puede negar; pero ni las palabras de los mismìsimos querubines hubieran tenido mejor fortuna. 02094
Bottom
02095
Top
TIMO: Bezzeg ha fekete posztókabátban álltunk volna a lány elé, és mellényünk zsebében, mint ökölnyi répa, aranyóra domborodott, óraláncunkon kulcs fityegett, agyarunkban ezüstkupakos pipa füstölgőn volna, hej, a kutyafáját! nem zápult volna meg a dolgunk. Timo.—Si nos hubiéramos presentado ante ella con levita negra y un reloj tan grande como un gran nabo en el bolsillo del chaleco, y una llave tintineando en la cadena, y una pipa con incrustaciones de piata en la boca, echando humo, por mi vida que otro gallo nos cantara. 02095
Bottom
02096
Top
JUHANI: Lánynak és szarkának egyformán csak a fényes csecsebecse tetszik. Hanem Aapo hallgat, mint a befagyott tó. Juhani.—Ya se sabe: la mujer y la urraca, por lo que brilla saca. Y a todo esto, iqué hace Aapo, silencioso como un lago helado? 02096
Bottom
02097
Top
AAPO: A szavam úgyis elveszne a viharban. Vagy talán haragod vad forgószele már csillapodik kebledben? Aapo.—Nuestra voz no encuentra eco en la tormenta. ¿0 es que empiezan a calmarse los torbellinos de tu colera? 02097
Bottom
02098
Top
JUHANI: Szívem véres tava még soká háborog. De mondjad mégis azt a szót. Juhani.—El pantano sangrante de mi corazón aun se agita, y se agitara durante mucho tiempo. Pero di una palabra cuando menos. 02098
Bottom
02099
Top
AAPO: Akár kettőt is. Halljad hát! Fogd kezedbe a szívedet, és súgd a fülébe az ész szavát: Venla kikosarazott, mert nem szeret. És hogy nem szeret, az ne keserítsen; mert a szerelem tüzét nem emberi szándék, hanem az ég gyújtja lángra. A kolduslány a királyba lesz szerelmes, a hercegnő pedig majd eleped a kéményseprő fiú után. így száll erre-arra a szerelem szele, és sohasem tudod, mely irányból jő. Aapo.—Hasta dos. Escucha. Dile a tu corazón al oìdo, con la voz de la razón: Venla no te hace caso porque no te ama, y por lo tanto no te enfades, porque es el cielo el que enciende el fuego del amor, y no el proposito del hombre, de manera que la mendiga se enamora del rey y la princesa pierde la chaveta por el deshollinador. El amor, que es ciego, revolotea de un lado para otro, y nadie sabe en qué momento llega. 02099
Bottom
02100
Top
TIMO: A szeretet onnan fúj, ahonnan akar, s te csak a zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő, és hová megy. így mondogatta ezt hajdan a falu-szegénye öregasszony is. De úgy hiszem, ő az Isten szeretetére gondolt. Timo.—El amor sopia al azar; lo oyes silbar, pero no sabes de dónde viene y adónde va. Cuantas veces se lo 01 decir a aquella vieja a la que tuvimos que dar albergue en casa. Pero para mi que se referìa al amor divino. 02100
Bottom
02101
Top
AAPO: És szólj szívedhez, Juhani, még ekképpen: Ne kapálózz! Venla okosan tette, hogy nemet mondott. Mert házasságra lépni szerelem nélkül, ez sohasem vezet jóra, hanem csak bajt és örök perpatvart okoz, mint ahogy azt manapság sokszor láthatjuk. Igen, testvérek, Venla is válassza azt, akit a sors néki rendelt, és mi is így teszünk majd. Aapo.—También dile esto a tu corazón, Juhani: Deja ya de agitarte. Venla hizo bien en rechazarte, ya que un matrimonio sin amor no puede tener buen fin y suele causar angustias sin cuento, como por desgracia estamos acostumbrados a ver y a oìr en estos nuestros tiempos. Asi es que, hermanos, no le demos mas vueltas y dejemos que Venla se case con el hombre que tiene destinado, y hagamos nosotros lo mismo. 02101
Bottom
02102
Top
TIMO: Azt a lányt, akit az én oldalbordámból faragtak, megszerzem, ha a fene fenét eszik is. Hanem tudok még valamit: a férfiembernek bal oldalán ül a szíve, az asszonynak jobboldalt. Timo.—Aunque le duela al diablo, un dìa u otro encontraré a la mujer que ha sido fabricada con mi costilla. Y otra cosa puedo decir: el corazón del hombre late en la parte izquierda del pecho, y el de la mujer, en la derecha. 02102
Bottom
02103
Top
JUHANI: Csakhogy az én szívem nem ül, hanem ugrál és táncol, mint valami pogány. Ah, te bolond, te cigánylány! Miért vetsz meg engem, a parasztot, a gazdag tanya legidősebb fiát? Juhani.—Pero el mìo no late, sino que se agita como el de un endemoniado. ¡Ah, lagarta, hija de gitana! ¿Por qué me has rechazado siendo, como soy, joven, labrador de rica hacienda e hijo mayor? 02103
Bottom
02104
Top
AAPO: No, ezen aztán nincs mit csodálkoznunk. A házunk siralmasnál is siralmasabb állapotban van, és Venla azt reméli, bár hiába, hogy sokkal módosabb házba viszik majd gazdasszonynak. Hiszen úgy hallottam, az a jóféle Sorvari Juhani teszi neki a szépet. Aapo.—No tiene nada de extrano. Nuestra granja está descuidada, y esa senoritinga aspira, por lo que parece, aunque en vano, a ser un dia la duena y senora de una finca mejor 'que la nuestra. He oido decir que anda tras elia el bueno de Juhani de Sorvari. 02104
Bottom
02105
Top
JUHANI: Hejh, te sörteállú Jussi! Ha most a körmeim közé kerülnél, ugyan megsimogatnálak! Elbolondí-tani, örökös szégyenbe keverni azt a lányt! Juhani.—¿ Ah, sf? ¡Pues ay de ti, tocayo de cara de pera! ¡Ya te darla yo un buen manoseo si te echara el guante! ¡Seducir a una muchacha para hundirla en la vergüenza eterna! 02105
Bottom
02106
Top
AAPO: Bizony, bizony, bolond és hamis a világ. Venla nagyon csinos, Jussi nagyon csalfa. A Sorvari-tanya rendes-módos ház, és ez csábítja őt. Jukola azonban, ez a nyomorult fészek, nagyon hitvány állapotban van, mi pedig, a ház hét örököse, még nagyobb nyomorúságban. A világ legalábbis így ítél rólunk. Az emberek, emlékezve ifjúságunkra és lusta, eszeveszett életünkre, többé semmi tisztességes tettet nem várnak tőlünk. Jól tudom, talán tízévnyi rendes és minden tekintetben becsületes viselkedéssel is csak nehezen szerezhetnénk vissza teljes emberi méltóságunkat honfitársaink szemében. Bizony bajos megszabadulni a rossz hír szennyétől, ha egyszer ránk ragadt. De mégis jobb talpra állni végre, mint örökösen elsüllyedni nyomorúságunk mocsorába. Ezért hát rajta, rajta, lépjünk minden erőnkkel a javulás útjára! Aapo.—Si es que el mundo está loco y lleno de falsedad. Ni a Venla le falta hermosura ni a ese Juhani astucia. Lo que pasa es que Sorvari es una gran finca, mientras que Jukola, este nido de miserias, está en unas condiciones lamentables, lo mismo que lo estamos nosotros, sus siete herederos, por lo menos a los ojos del mundo. Los que recuerdan nuestra juventud despreocupada y loca nada bueno esperan de nosotros, que tal es nuestra fama, y aunque nos comportáramos como àngeles durante diez anos, dudo yo que lograramos conquistar el respeto y afecto de nuestros paisanos, porque cuando uno tiene mala fama, con ella se acuesta y con ella se levanta. Pero es preferible tratar de salir a flote que estarse revolcando de por vida en el cieno del envilecimiento. Por eso tenemos que hacer todo lo posible por mejorarnos. 02106
Bottom
02107
Top
JUHANI: A javulás útján járunk most is! De ez a szerencsétlen leánykérés olyan ütést mért a szívemre, hogy napokig, sőt hetekig szenvedek majd tőle. Kegyetlen sebet kaptam. Juhani.—En ese camino estamos. Pero el fracaso de lo del casorio ha sido un golpe terrible para mi corazón, del que se resentirà durante dias y aun semanas, pues he sido herido en lo más sensible. 02107
Bottom
02108
Top
AAPO: Sebet hát, az igaz. De az idő, jól tudom, majd begyógyítja ezt is a feledés balzsamával. Hanem micsoda menet az ott, az úton? Aapo.—Claro, una herida siempre es una herida; pero, créeme, hermano, cicatrizarà con el tiempo y la piel del olvido la recubrirà. Mas iqué alboroto es ese que arman en el camino? 02108
Bottom
02109
Top
TIMO: A toukolai legények vidám serege. Timo.—Es la alegre pandilla de los mozos de Toukola. 02109
Bottom
02110
Top
AAPO: A bitangok! Szent Heverdel napját ünnepük ilyen féktelen dőzsöléssel. Aapo.—Esos bellacos celebran su lunes libre con una cogorza de aquì te esperò. 02110
Bottom
02111
Top
TIMO: És nagyon szeretnék, ha mi is velük tartanánk. Timo.—Y seguro querrán que nos unamos a ellos. 02111
Bottom
02112
Top
JUHANI: Közeleg a kísértés. Juhani.—La tentación se acerca. 02112
Bottom
02113
Top
TIMO: De jól megy a dolguk! Timo.—A lo que parece, se lo están pasando en grande. 02113
Bottom
02114
Top
JUHANI: Bezzeg nekünk! Ugyan mi vár ránk? Ezer szarvas ördög! Bennünket, szegényeket, siralmas csi-hipuhi-ünnep vár. Juhani.—¿Y a nosotros, en cambio, qué nos esperà? ¡Rayos! ¡Unos buenos tirones de pelo! 02114
Bottom
02115
Top
EERO: Micsoda különbség! A kántor pitvarában az ábécét biflázni, vagy vidám cimborákkal énekelve-kur-jongatva Szent Heverdel napját ünnepelni. Eero.—¡Menuda diferencia entre sudar la gota gorda sobre la cardila en un rincón de la casa del chantre, a festejar el lunes libre con alborozo y cantando en alegre compana! 02115
Bottom
02116
Top
JUHANI: Nagy különbség, olyan nagy különbség, mint a mély kút s a magasságos ég között. Testvérek, merre menjünk? Juhani.—Tan grande es la diferencia como la que hay entre el pozo del abismo y el cielo. ¿ Adónde vamos, hermanos? 02116
Bottom
02117
Top
EERO: Gyerünk az égbe, azt mondom! Eero.—¡Derechitos al cielo! 02117
Bottom
02118
Top
AAPO: A kútba, a kútba! Szürcsölni az élet vizét! A tudás, művészet és bölcsesség mélységébe akarunk le-szállni. Aapo.—Al pozo, al pozo. Bebamos el agua fresca de k vida hasta saciarnos. Sumerjámonos en el tesoro del conocimiento, de la sabidurfa y de la instrucción. 02118
Bottom
02119
Top
TUOMAS: A kántorhoz, a kántorhoz! Tuomas.—¡A casa del chantre, pues! ¡A casa del chantre! 02119
Bottom
02120
Top
JUHANI: Kocogjatok hát! Juhani.—Bueno, pero vamos despacito. 02120
Bottom
02121
Top
EERO: Hallgassátok csak Kissala Aapeli flótáját. Eero.—¡Hay que ver cómo suena el clarinete de Aapeli de Kissala! 02121
Bottom
02122
Top
JUHANI: Gyönyörű! Juhani .—¡ Estupendamente ! 02122
Bottom
02123
Top
TIMO: Úgy szól, mint az arkangyalok trombitája. Timo.—Suena como la trompeta del arcangel. 02123
Bottom
02124
Top
JUHANI: Mikor az égiek serege egzecíroz és masírozik, hogy csak úgy száll a por. Gyönyörű! Juhani.—Como cuando las legiones celestiales desfilan entre airosas marchas levantando nubes de polvo. ¡ Magnifico! 02124
Bottom
02125
Top
TIMO: Nagyon szeretnék, ha velük tartanánk. Timo.—Los de Toukola querran sin duda que nos unamos a ellos. 02125
Bottom
02126
Top
JUHANI: Tudjuk jól. Közeledik a kísértés, közeledik bizony. Juhani.—Tenlo por cierto. La tentación se nos acerca. 02126
Bottom
02127
Top
Míg a testvérek így beszélgettek, egy csapat toukolai legény közeledett feléjük, de éppenséggel nem olyan barátságos jóindulattal, mint ahogy a jukolaiak hitték. A legények alaposan beszeszeltek, és most kedvük támadt, hogy borsot törjenek a testvérek orra alá. Ezért rágyújtottak arra az imént költött nótára, melynek a „Hét ember ereje” címet adták. Kissala Aapeli csak fújta a flótát, ők pedig ekképp énekeltek: Mientras asi hablaban los hermanos, la banda de jóvenes de Toukola se habia aproximado a ellos, pero no con las sanas intenciones que creian. Iban algo bebidos y dispuestos a reirse un poco a costa de los hermanos, de modo que, sin encomendarse a Dios ni al diablo, se plantaron delante de los escolares y, acompanados por el clarinete de Aapeli, empezaron a cantar una canción que acababan de inventar, llamada La fuerza de los siete hermanos, y que decia asi: 02127
Bottom
02128
Top
Gége, sivíts, harsogj, ének:
dicsérjétek, ifjak, vének,
a hét ember erejét.

Hét csillagból van a Göncöl:
hét fajankó lót-fut, bömböl
Jukolának udvarán.

Juho dühöng, döng a pajta,
elsőszülött, látni rajta:
minden öccse rettegi.

Tuomas, mint egy tölgyfa, megáll.
Mint Salamon, úgy prédikál
Aapo, a bölcs férfiú.

Simeonnak leng szakálla,
siránkozik szegény pára,
hogy az ember bűnben él.

Borsót kotyvaszt Simeonka,
a zsírt belé Timo dobja,
ráadásul belé köp.

Lauri csak az erdőt járja,
felsandít a ferde fákra,
szaglász, turkál, mint a borz.

Végül jő a farok bojtja,
Jukola pimasz porontya:
Eero makacs, morcos eb.

Előszedtem mindet sorba,
büszkék, mint egy bikacsorda,
marha erős hét legény.
Griten todos con fuerza,
pues de siete hombres
fuertes cantare la canción.

Hay hijos en Jukola
cual estrellas de la Osa
Mayor, vagos y gordos.

El hijo de la granja,
el fuerte Jussi, grita
que retiembla la casa.

Cual roble es Tuomas, y Aapo,
el Salomon de Jukola,
como un pastor predica.

De barba larga y rala,
Simeoni se queja:
«¡Pecador, hombre impio!»

Él guisa los guisantes,
Timo echa grasa al caldo
y escupe en el puchero.

Lauri anda por el bosque
buscando àrboles raros;
cual topo hurga los campos.

En la cola está Eero,
el pequenajo y listo,
el chucho de mal genio.

He aqui los siete hermanos,
fuertes cual siete toros,
¡de siete hombres la fuerza!
02128
Bottom
02165
Top
Fogcsikorgatva, szótlanul hallgatták a testvérek a nótát. De kínzóik csúfolódása ezzel még korántsem ért véget, hanem csak úgy záporozott a sok gúnyszó feléjük; különösen az ábécé-kakassal és annak tojásaival bosszantották a testvéreket. A Jukola fiúk epéje forrni kezdett, és szemük szúrósan összeszűkült, mint a nyérc szeme, ha a sötét rengetegben egy fatörzs alól föltekint a napsütötte égre. Ekkor az egyik toukolai betyár, elhaladva Juhani mellett, hirtelen kikapta kezéből az ábécét, és minden erejével futásnak eredt. Juhani vad haraggal iramodott utána, de ugyanekkor a többi testvér is reárontott a csúfolkodókra, és szörnyű verekedés kerekedett. Először csak pofonok csattantak itt is, ott is, de aztán egymás torkának estek, és - vakon, lihegve - ütni, vágni, csépelni kezdték egymást. Keményen vagdal-koztak a toukolaiak, de még keményebben hadakoztak a jukolaiak, és mint a pöröly, úgy döngött az öklük ellenfelük koponyáján. Ott henteregtek a piszokban, porban, mely nemsokára vastag felhőkben szállt az ég felé, és csak úgy záporozott a homok meg a kavics a közeli bokrok levelére, így dúlt, zajlott a csata egy ideig, s a testvérek, már-már győztesen, hangosan üvöltötték: „Kéritek-é már, ti átkozottak, a kegyelmet?”, mire a felhőkből felelt a visszhang: „Kegyelmet!” De még soká eltartott, míg végre megtörött a toukolaiak ellenállása, s a legények legyőzve, erőtlenül a földre hanyatlottak. Széttépett gúnyában, dagadtra vert képpel hevertek a porban, és mohón szítták magukba a hűsítő, friss levegőt. Büszke győztesként álltak fölöttük a testvérek, azonban rajtuk is meglátszott, hogy elegük van a harcból, és jólesik egy kis pihenés. Különösen Eeróval bántak el csúnyán, mivel kurta termete nagy előnyt adott ellenfelének. Verekedés közben nemegyszer mint valami kis dakszlikutya hempergett a többiek lábánál, és csak testvéreinek szapora segítsége mentette meg a széttaposástól. Felborzolt hajjal, szuszogva-lihegve ült az árokparton, és új erőt gyűjtött magának. Los hermanos eseucharon la canción en silencio, aunque apretando los dientes, pero como las invectivas de la pandilla continuaron en aumento, especialmente las burlas referidas al gallo de la cardila y su puesta de huevos, acabaron por cabrearse; sus ojos amenazadores se empequenecieron como los de una garduna que, agazapada bajo un tronco en lo mas prof undo de un bosque, mira la luz cegadora del dìa naciente. Pero he aquì que uno de los jóvenes, más osado que sus companeros, se apoderó de un tirón de la cardila de Juhani y escapó con ella precipitadamente. Cegado por la ira, Juhani se lanzó tras él. Fue la senal para que todos los hermanos cayeran en tromba sobre los desvergonzados, y la refriega se generalize). Primero restallaron las bofetadas por ambas partes, pero de aqul se pasó a agarrarse los pescuezos y liarse a punetazos sin mirar dónde daban, arrebatados todos por la ira. Los mozos de Toukola devolvian golpe por golpe con singular ardor, pero los de Jukola no se quedaron atrás, descargando sus punos como mazas de hierro sobre las cabezas de sus contendientes. Todos rodaban sobre nubes de polvo que se levantaban del camino seco, mientras la arena y las piedrecillas saltaban sobre la maleza. Sin embargo, no durò mucho la ruidosa refriega; sintiéndose vencedores, los hermanos empezaron a gritar: «¡Cobardes!, ¿pedis perdón?», palabra ésta que repitió el eco por los aires. Pero los de Toukola no se daban por vencidos, hasta que, después de un rato, se dejaron caer a tierra, completamente agotados. Desgarradas las ropas y amoratadas las caras, yacìan por el suelo, aspirando a bocanadas el aire fresco, jadeando. Los hermanos, por su parte, se mantenian de pie, arrogantes, pero su aspecto dejaba claro que no habian salido indemnes de la contienda y que no les Venla nada mal aquel respiro. El que salió peor parado de todos fue Eero, a quien su baja estatura le hizo victima de los coscorrones mas contundentes, agitandose frecuentemente como un perrucho entre las piernas de los grandullones, y si se librò de salir aplastado fue sólo gracias a las oportunas intervenciones de sus hermanos. El muchacho se sento a la orilla del camino para reparar fuerzas respirando a pieno pulmón. 02165
Bottom
02166
Top
Midőn a többiek már épp abbahagyták a verekedést, Juhani is megérkezett egy toukolai legénnyel, akit gallérjánál fogva vonszolt maga után, s közben meg-meg-szorongatta a szerencsétlen torkát. Félelmetes és borzalmas volt a legidősebb Jukola testvér ábrázata. Apró szemeiben, melyek vérrel befutva vadul forogtak gödrükben, tüzes harag lángolt, arcáról maró verejték csörgött alá, és mint a csatamén fújt és lihegett. Pero cuando los otros se habian cansado ya de luchar, apareció Juhani con su presa agarrada por el cuello de la camisa y apretandole el pescuezo de vez en cuando. El aspecto del mayor de los hermanos daba miedo. Sus ojillos, inyectados en sangre, giraban maliciosamente, lanzando chispas de ira, mientras goterones de sudor le caian por las mejillas y bufaba y resoplaba como un caballo de guerra. 02166
Bottom
02167
Top
JUHANI: Keresd meg az ábécémet, add elő a könyvemet, de nyomban! Különben úgy megszorongatlak, hogy kimegy belőled a szusz, hallod-e? Az isten szent szerelmére, add ide a piros táblás könyvemet, te csibész, mert különben adok neked, így e! Juhani.—Recoge ahora mismo mi cardila o te parto la crisma. ¡Te digo que recojas mi libro de pastas rojas, bribón! ¡Vas a probar mi puno! ¡Toma! 02167
Bottom
02168
Top
A LEGÉNY: Ne Üss! El muchacho de Toukola.—¡No pegues! 02168
Bottom
02169
Top
JUHANI: Az ábécéskönyvemet! Juhani.—¡Mi cardila he dicho! 02169
Bottom
02170
Top
A LEGÉNY: Odadobtam a bokorba! El muchacho.—La he tirado a ese matorral. 02170
Bottom
02171
Top
JUHANI: Add ide szépen, engedelmesen a kezembe, te csirkefogó. Azt hiszed talán, te betyár, hogy itt csak úgy táncolhatsz kedved szerint? Hát nem adod rögtön a kezembe azt a piros táblás ábécét? Juhani.—¡Dàmela en la mano con buenos modales, granuja! Crees acaso que estamos bailando, bellaco? ¿Vas a darme la cardila, mostrenco? 02171
Bottom
02172
Top
A LEGÉNY: A gégém, hé! Összelapítod a gégémet! El muchacho.—¡Ay, me vas a pardr el cuello! ¡Mi cuello! 02172
Bottom
02173
Top
JUHANI: Az ábécéskönyvem! Az Úr óvjon bennünket! Az ábécémet! Juhani.—La cardila, por Dios. 02173
Bottom
02174
Top
A LEGÉNY: Itt van, te szörnyeteg. El muchacho.—¡Tómala, energùmeno, aqui la denes! 02174
Bottom
02175
Top
JUHANI: Csókold meg szépen. Igen, igen, csókold csak meg. Juhani.—Eso es. Ahora dale un besito. Venga, bésala con carino. 02175
Bottom
02176
Top
A LEGÉNY: Mit? Megcsókoljam? El muchacho.—¿Estas loco? ¿Darle un beso a la cardila? 02176
Bottom
02177
Top
JUHANI: Igen, igen, csókold meg szépen. Az Úr szerelmére, csókold meg hamar, ha nem viszket a hátad, és ha kedves az életed. Tedd meg hamar, mert különben véred ebben a minutumban bosszúért kiált fel az égre, mint hajdan a jámbor Ábelé. Hiszen láthatod, hogy képem a haragtól oly fekete, mint a szaunabéli manóké. Ezért hát csókold meg csak azt az ábécét. Kérlek szépen mindkettőnk érdekében. így ni! Juhani.—Eso es, y con mimo. Por el amor de Dios, hazlo, muchacho, si es que tienes aprecio a tu pellejo y amor a la vida. Vamos, rapido, o tu sangre no tardara en clamar venganza sobre mi cabeza, como en otros tiempos la del piadoso Abel. ¿No ves mi cara, que està más negra de ira que la del duende de la sauna? Besa el libro, anda, te lo ruego por el bien de los dos... Asi, ahora està bien. 02177
Bottom
02178
Top
A LEGÉNY: No, meg vagy elégedve? El muchacho.—¿Estàs ya contento? 02178
Bottom
02179
Top
JUHANI: Most már igen. Menj hát, és köszönd Teremtődnek, hogy ily könnyen megúsztad. És ha ott a vállad és kobakod között némi kellemetlen nyomokra lelnél, mintha satuba szorítottak volna, vagy ha holnap golyvád akar nőni, hát ne nagyon csodálkozz. Menj hát, menj. De még egy szót, öcskös. Ki költötte azt a nótát, amit az imént hallottunk tőletek? Juhani.—Muy contento. Y ahora quitate de mi vista y da gracias a Dios de que sólo te haya pedido esto. Y si descubres entre tus hombros y tu cabezota algo asi como muescas de tornillo, y manana sientes una tirantez como de paperas, no lo des importancia. ¡Vamos, lárgate ya! ¡ Ah! Una palabra, sólo una palabra, amigo. Dime, ¿squién ha escrito esa preciosa canción que nos ha hecho levantar las ore jas cuando la hemos oido? 02179
Bottom
02180
Top
A LEGÉNY: Nem tudom. El muchacho.—No lo sé. 02180
Bottom
02181
Top
JUHANI: Valid meg szépen! Juhani .—¡ Escupelo ! 02181
Bottom
02182
Top
A LEGÉNY: Nem tudom. El muchacho.—No lo sé. 02182
Bottom
02183
Top
JUHANI: No, majd megtudom én. Hanem add át üdvözletemet Kissala Aapelinek, és mondd meg neki, hogy ha egyszer utamba kerül, hát fogadom, hogy a torka még élesebb hangokat fog adni, mint imént a flótája. Eredj, no, eredj, mert az én jelenlétem nem válik épp egészségedre. És ne dörmögj nekem bosszúról. Vigyázz, nehogy még egyszer utánad eredjek, és kiadjam neked a ráadást. Juhani.—Està bien, ya lo averiguaré. Ah, y no dejes de saludar de mi parte a Aapeli de Kissala, y dile que cuando volvamos a vernos las caras le van a salir de la garganta sonidos más agudos que los de su clarinete. Y como sé que mi presencia no te es grata, aléjate cuanto antes. ¡Y deja de refunfunar sobre la venganza! ¡Mira que no se me caliente la cabeza otra vez y te dé un repaso de propina! 02183
Bottom
02184
Top
TUOMAS: Hagyd már békén a nyomorultat. Tuomas.—Déjale ya en paz al desgraciado. 02184
Bottom
02185
Top
JUHANI: Ez magkapta a magáét, állítom. De hagyjuk itt ezt a felszántott, ezerszer keresztül-kasul feltúrt országutat. Nem tanácsos sokáig itt időznünk, mert a törvény szigorúan elítéli a verekedést az országúton, és bizony könnyen hűvösre kerülhetünk. Juhani.—¡Os aseguro que ya ha recibido su merecido! Pero huyamos de este camino que tan mal hemos dejado pisoteándolo en todos los sentidos. No me parece prudente quedarnos aqui, porque una reyerta en un camino carretero es un delito a los ojos de la ley, y podria costarnos serios disgustos. 02185
Bottom
02186
Top
AAPO: Iszkoljunk hát! Hanem ez volt aztán a haddel-hadd! Csúnyán megtépáztak volna, ha Simeoni nem segít; ő azonban leszórta rólam a csibészeket. Aapo.—¡Si, vámonos dejando estela! ¡Menuda pelea! Yo habria quedado sin plumas y cacareando si no me hubiese echado una mano Simeoni, que me quitó de encima un montón de muchachos. 02186
Bottom
02187
Top
SIMEONI: Ugyan miért is nyúltunk hozzájuk? Lám, esendő az ember, és haragját meg a bűn erejét nehezen tudja féken tartani. Ó, látva, hogy csépeli Tuomas ökle a legényeket, azt gondoltam: ebből emberhalál lesz! Simeoni.—¿Por qué les hemos atacado? El hombre es débil y no puede contener la colera y las incitaciones del pecado. ¡Ah! Cuando he visto a Tuomas haciendo rodar por el suelo a nuestros adversarios, he llegado a temer que pudiera cometerse un asesinato. 02187
Bottom
02188
Top
TUOMAS: Talán nagyon vigyázatlanul vertem őket, de verekedtek már kisebb okból is. Hanem igyekezzünk serényebben; múlik az idő. Tuomas.—Tal vez me he pasado pegando, pero otra veces hemos llegado a las manos por menos. Vamos, démonos prisa, que queda poca luz. 02188
Bottom
02189
Top
Sebesen lépkedtek a testvérek, azonban a düh és bosszúság csak nem akart eltűnni a képükről, és mindig élesen a szívükbe nyilallt, valahányszor eszükbe jutott a toukolai legények gúnyverse. Legelöl Juhani lépkedett komor szótlansággal; haragtól fűtve sebesen kocogott előre, közben ki-kiköpött maga elé, és fejét rázo-gatta. Végül odafordult a többiekhez, és megkérdezte: Apretaron el paso, con las caras crispadas por la ira y el resentimiento royéndoles las entranas al pensar en la insultante canción. Juhani, mudo de indignación, encabezaba la fila, moviendo la cabeza y escupiendo de vez en cuando. Al cabo de un rato se volvió a los otros y les dijo: 02189
Bottom
02190
Top
JUHANI: Ugyan melyik átkozott találhatta ki ezt a verset? Juhani.—¿Quién sera el cretino que ha compuesto esa canción tan estupida? 02190
Bottom
02191
Top
EERO: Kissala Aapeli. Eero.—Aapeli de Kissala. 02191
Bottom
02192
Top
JUHANI: Én is azt gyanítom, mert Aapeli csúfondáros fickó. Ő költötte azt a gonosz gúnyverset öreg káplánunkról is, aki - isten bocsá’! - a katekizmusvizsgán kissé beszennyezte az orrát. Aapo.—También yo lo creo, porque es un bromista de muy mala leche. Él fue quien compuso aquella execrable canción sobre nuestro viejo pastor —¡Dios le proteja!—, porque un dia se le manchó la nariz durante un examen de lectura. 02192
Bottom
02193
Top
TIMO: Ha lenne egy fél messzely pálinkám, súgnék néhány szót Nikula Ananias fülébe, és csakhamar ölnyi hosszú verset hallhatnánk arról, hogy miféle ember ez az Aapeli. Nagy lókötő, vén bitang. Flótával a kezében folyton a falut járja, gyereket csinál a béreslányoknak, és öreg anyja nyakán élősködik. Piszkos csirkefogó! Timo.—Con un cuartillo de aguardiente y un par de palabras al oido de Ananias de Nikula, pronto dispondriamos de una canción de una vara de larga, que explicaria qué clase de tipo es el tal Aapeli. Un mamarracho y un holgazan, eso es lo que es, que va de pueblo en pueblo con el clarinete en la mano, hinchandole la tripa a las muchachas, y que vive a costa de su madre. ¡Valiente desgraciado! 02193
Bottom
02194
Top
JUHANI: Ha ez a „Hét ember ereje”-nóta tényleg az ő kobakjában született, hát akkor, ahol először utamba kerül, és ha mindjárt a templom pitvarában is, ott fogom lenyúzni a bőrt a kobakjáról, a tarkójától a szemöldökéig. Le én! De vajon nem csaphatnánk-é le erre a csibészre a törvény erejével? Juhani.—Como me entere yo que esa canción de mofa que llaman «La fuerza de los siete hermanos» es de su cosecha, el dia que le eche la mano encima, aunque sea en la colina de la iglesia, lo despellejo vivo. He dicho. ¿Pero no podriamos denunciarlo a la justicia? 02194
Bottom
02195
Top
AAPO: A törvény senkit sem ítél el szavahihető tanúk nélkül. Aapo.—La ley no condena a nadie sin testigos serios. 02195
Bottom
02196
Top
JUHANI: Tegyen hát esküt, hogy ártatlan a dologban, és azt hiszem, kétszer is meggondolja, amíg lelkét az örök kárhozatra adja. Ha azonban mégis megtenné, hát akkor jó éjszakát, szomszéd, aludj békén felőlem. Juhani.—Entonces que jure por la Biblia que es inocente, y asi se lo pensará antes de que su alma vaya a parar al valle de las sombras. Pero si es que elige este camino, alla él y con su pan se lo coma. 02196
Bottom
02197
Top
AAPO: Igen ám, de a törvény ilyen esetben nem idézi eskütételre a vádlottat. Aapo.—Pero tengo entendido que la ley no permite que un acusado jure. 02197
Bottom
02198
Top
JUHANI: Akkor hát majd a saját mancsommal látom el a baját. Azt hiszem, ennek is meglesz ugyanaz a jótékony hatása, mintha a törvény és a bíróság sózna oda neki. Juhani.—Entonces conocera mi puno y saboreara el mismo amargor saludable que la sai de la ley y de la justicia. 02198
Bottom
02199
Top
SIMEONI: Hanem hagyjuk már ezt a gúnydalt meg az iménti állati marakodást. Nézzétek, ott van az a fatörzs, melynek tövénél egyszer, teheneket legeltetve, csodálatos álmot láttam, noha gyomrom ugyancsak korgott az éhségtől. Almomban mintha az égben lettem volna, lágy, ringó kereveten ültem, s előttem étellel-itallal roskadásig rakott asztal párolgott. Ize-sebbnél ízesebb, zsírosabbnál zsírosabb ételeket tettek elém, én pedig ettem, ittam kedvem szerint, és mintha valami méltóságos személy lennék, kis kerub-gyerekek szolgáltak nekem. Minden csodálatosan szép és ünnepélyes volt: közel hozzám, az aranyteremben, az angyalok kara zengedezett, s hallottam, hogy azt az új és hatalmas zsoltárt éneklik. Ezt álmodtam, s ekkor gyúlt ki a hit szikrája a keblemben, hogy soha többé ki ne aludjék! Simeoni.—Olvidemos de una vez para siempre esa dichosa canción y la tremenda trifulca en el camino. Eh, mirad, aqui està el viejo tronco junto al cual tuve una vision maravillosa, un dia en que me quedé dormido guardando los rebanos, a pesar del hambre que me roia las tripas. Pareciame estar en el cielo, tendido en un blando divan que se balanceaba suavemente y ante una mesa repleta de humeantes guisos. ¡Y qué sabrosos y grasientos estaban! Los mismos querubines me Servian manjares y bebidas como si yo fuera un gran personaje. Todo era de una belleza y grandeza incomparables. Al lado, en una estancia dorada, resonaba el coro de los angeles cantando un salmo sublime. Esto fue lo que soné, y desde entonces prendió en mi alma una chispa que ojala nunca se apague. 02199
Bottom
02200
Top
JUHANI: Az a hétszerbölcs Tervakoski Tuomas, az a veres szemű, kecskeszakállú öreg atyus, akkori pásztortársad, bizonnyal megkótyagosított kissé: innen van az a szikra. Juhani.—Yo creo que el que te trastornó la sesera fue tu companero de pastoreo, el viejo Tuomas de Tervakoski, ese solemne meapilas con barbas de chivo y ojos rojizos. A eso es a lo que llamas tu una chispa. 02200
Bottom
02201
Top
SIMEONI: Jó, jó, majd elválik a végítélet napján. Simeoni.—Està bien; ya lo veremos el ùltimo dia. 02201
Bottom
02202
Top
TUOMAS: Hanem ott van az a fenyő, amelyről apánk egyszer egy pompás hiúzt lőtt le; ez volt az öreg utolsó hiúza. Tuomas.—Mirad alli: bajo aquel abeto mató nuestro padre un hermoso lince. Ay, fue el ùltimo que cazó. 02202
Bottom
02203
Top
TIMO: Igen, igen, ezután többé nem tért haza, hanem úgy hozták meg az erdőből, vérbe fagyva. Timo.—Asi es, porque la vez siguiente ya no volvió a casa por su propio pie, sino que lo trajeron del bosque tieso y helado. 02203
Bottom
02204
Top
JUHANI: Pompás, derék ember volt, de gyermekeivel szemben kemény és rideg, akár a szikla. Túl keveset taposta Jukola udvarát; mindig az erdőt járta, otthon pedig táncoltak az egerek. Juhani.—Era un hombre fuerte y que no se paraba en barras, pero severo y duro como las rocas con sus hijos. Pocas veces se le vela por los campos de Jukola, porque, mientras en la casa bailaban los ratones a su aire, él vivia en los bosques. 02204
Bottom
02205
Top
AAPO: Valóban, megigézte a vadászszenvedély, és nagyon elhanyagolta otthonát. De mégis derék apa volt, és becsületes emberként halt meg. Nyugodjék békében! Aapo.—Asi era. El viejo, en su pasión endemoniada por la caza, abandonó despreocupadamente la finca, pero al menos fue un buen padre y murió como hombre de honor. ¡Descanse en paz! 02205
Bottom
02206
Top
TIMO: És kétszeresen az anyánk. Timo.—Y doblemente nuestra madre. 02206
Bottom
02207
Top
JUHANI: Kitűnő gazdasszony és jámbor lélek volt ő, noha olvasni sem tudott. Juhani.—Que aunque no sabia leer, fue un ama hacendosa y una piadosa mujer. 02207
Bottom
02208
Top
SIMEONI: Mégis minden reggel és este térdre borulva imádkozott. Simeoni.—Que siempre rezaba sus oraciones de rodillas, al acostarse y al levantarse. 02208
Bottom
02209
Top
JUHANI: Úgy bizony! Páratlan anya és gazdasszony. Még most is magam előtt látom, ahogy az eke szarvánál lépkedett, mint valami ormótlan óriásasszony. Juhani.—Y que fue una buena madre y una granjera incomparable. Siempre la recuerdo empujando el arado, fuerte como un gigante. 02209
Bottom
02210
Top
EERO: Kitűnő anya volt ő, de mi miért nem voltunk engedelmes gyermekei, miért nem túrtuk a földet, mint hét fene medve? Akkor bizony Jukola sem került volna ebek harmincadjára. De mit tudtam én ezt akkor, apró, pendelyes gyerek? Eero.—Si, fue una excelente madre, pero ipor qué no hemos salido nosotros unos hijos obedientes? ¿Por qué no nos hemos deslomado en los campos como siete osos? ¡Otro aspecto tendria ahora Jukola! Aunque la verdad es que poco podia entender yo entonces, que no era mas que un mocoso con delantal. 02210
Bottom
02211
Top
JUHANI: Hallgass, csak hallgass! Emlékszem még, milyen szemtelenül és makrancosan viselkedtél szegény anyánkkal szemben. O azonban mindig dédelgetett, mint ahogy az apák és anyák rendszerint legkisebb gyermeküket kényeztetik. De lám, a legidősebb bundáját minduntalan kiporolják; ezt magam tudom a legjobban. Engem, a manóba is, mindig úgy vertek, mint a kétfenekű dobot; de remélem, hogy Isten segítségével mindez javamra vált. Juhani.—¡Calla la boca! Todavia me acuerdo de lo mal que te portabas con nuestra pobre madre. Pero ella te disculpaba siempre, como hacen todos los padres y todas las madres con el hijo pequeno, mientras el mayor se lleva siempre todas las zurras. Lo sé a mi costa. ¡Diablos!, he recibido más palos que un perro; esperò que todo haya sido para bien, Dios sea loado. 02211
Bottom
02212
Top
SIMEONI: A fenyítés valóban jót tesz, különösen ha megáldod a virgácsot, és Isten nevében fenyítesz vele. Simeoni.—El castigo es de mucho provecho, sobre todo si se bendice el làtigo y la zurra se aplica en nombre de Dios. 02212
Bottom
02213
Top
EERO: De még inkább, ha előbb sós vízbe áztatod a virgácsot. Eero.—Y más si calientas el làtigo antes de usarlo. 02213
Bottom
02214
Top
SIMEONI: Nem akarom meghallani hitvány gúnyolódásaidat, te elvakult, elkényeztetett gyerek! Simeoni.—Me tienen sin cuidado tus burlas maliciösas, tu, mal hijo, castigado con demasiada blandura. 02214
Bottom
02215
Top
TIMO: „A jó gyermek önmagát fenyíti”; de szeretném látni azt, aki megteszi. Timo.—«Un nino prudente se castiga a si mismo», pero me gustarla saber cómo se hace ese truco. 02215
Bottom
02216
Top
SIMEONI: Itt van a Sonnimáki keresztút; a temetőtől idáig kergette egy kísértet azt a gonosz Kiikkala üvegesmestert, aki éjjel elhaladva a templom előtt istentelenül káromkodott. Legyen ez intő példa számotokra is, hogy kerüljétek a káromkodás bűnét. Simeoni.—Bueno, ya hemos llegado a la encrucijada de Sonnimáki. El espiritu de un muerto persiguió desde el camposanto hasta aqui a ese desdichado vidriero de Kiikala que, al pasar de noche ante la iglesia, soltó una gran blasfemia, el muy impio. Eso debe ensenarnos a huir del pecado de blasfemia. 02216
Bottom
02217
Top
JUHANI: Itt állunk a Sonnimáki dombtetőn, már a templom is idelátszik, s ott piroslik a kántor lakóháza is, mint az ördög lángoló fészke! Hűha! Ott van hát az a pokolbéli uralom, ott van az ijesztő bölcsesség és a félelmetes dicsőség. Minden tagom elzsibbad, s a lábam kegyetlenül ellenszegül. Jaj, mit tegyek most, e pokoli percben, mitévő legyen a ti szánandó legidősebb testvéretek? Juhani.—Henos en la loma de Sonnimáki, desde donde se ve la iglesia. Mirad, mirad alli abajo la casita del chantre, roja como el fuego del infierno. ¡Brrr... ! Alli està el esplendor del infierno, su estremecedora sabiduria, su terrible honor. Todo mi cuerpo se siente paralizado, y mis pies se niegan a dar un paso hacia delante. ¡Ay de mi! ¿Qué puedo hacer en este diabolico momento? Decidine, iqué debe hacer vuestro infortunado hermano mayor? 02217
Bottom
02218
Top
EERO: Mivel te vagy legidősebb bátyánk, járj előttünk jó példával, és fordulj vissza a pokol útjáról. Én kész vagyok követni téged. Eero.—Puesto que eres el mayor, ve tu delante y danos buen ejemplo desandando este camino. Estoy dispuesto a seguirte. 02218
Bottom
02219
Top
TUOMAS: Hallgass, Eero! Egyetlen lépést sem vissza! Tuomas.—¡Cállate, Eero! Ahora, ni un paso atras. 02219
Bottom
02220
Top
JUHANI: Ó, ezer szarvas ördög! A kántor ajtaja mintha a halál torka lenne. Juhani.—¡Por los cuernos del diablo! Ver la puerta de la casa del chantre es como si viera la boca de la muerte. 02220
Bottom
02221
Top
AAPO: Pedig ott kezdődik emberségünk és becsületünk. Aapo.—Pero precisamente en ella comenzara nuestra reputación y honor. 02221
Bottom
02222
Top
JUHANI: Keserves becsület, keserves becsület, mondhatom! Jaj nekünk! Ott látom a kántorház egész ékességét, a papiak félelmetes pompáját, és minden porci-kám irtózik, egész lényem borsózik tőle. Te mit mondasz, Timo? Juhani.—¡Por los cuernos del diablo! Ver la puerta de la casa del chantre es como si viera la boca de la muerte. 02222
Bottom
02223
Top
TIMO: Szörnyen irtózom én is. Timo.—Que también mi alma se opone con fuerza. 02223
Bottom
02224
Top
AAPO: Meghiszem. De nem táncolhatunk mindig rózsákon és virágokon. Aapo.—Me hago cargo, pero en este mundo no todo ha de ser bailar sobre rosas y flores. 02224
Bottom
02225
Top
JUHANI: Rózsákon és virágokon? Hát talán eddig rózsákon táncoltunk! Juhani.—¡Sobre rosas y flores! (Hemos bailado alguna vez sobre rosas y flores? 02225
Bottom
02226
Top
AAPO: Sok keserű bogyót nyelünk itt még, cimbora! Aapo.—No tendremos mas remedio que tragar unas cuantas bayas amargas, hermano mio. 02226
Bottom
02227
Top
JUHANI: Keserű bogyót? Hát nem nyeltünk-e eddig is elég keserű bogyót? Jaj, szegény Aapo! Sokféle pácban főztek már bennünket, sokféle szél cibálta már az üstökűnk. És ugyan miért? Mi hasznunk volt belőle? Ronda szemétdomb a világ, nem egyéb. Pokolba a kántorokkal és papokkal, vizsgákkal, könyvekkel és a sokiratú szölgabírákkal! Egytől egyig a világ rossz szellemei! Könyvet mondtam, de sem a Bibliát, a zsoltároskönyvet, katekizmust, ábécét, sem pedig a rettenetes „Pusztában kiáltó szó”-t nem gondoltam. Jaj, miért is születtem e világra? Juhani.—¿Bayas amargas? ¿Es que aun no hemos tragado bastantes? ¡Pobre Aapo! Ya hemos sido cocidos en muchas salsas y muchos vientos han revuelto nuestros cabellos. ^ Y qué hemos sacado en limpio? Este mundo no es mas que un enorme estercolero. ¡ Al diablo los chantres y los pastores, los exámenes de lectura y los libros y los comisarios de policia con sus montones de papelotes! No sirven más que para atormentar a la gente. Y que conste que cuando hablo de los libros no me refiero a la Biblia, ni al salterio, ni al catecismo, ni a la cardila, ni tampoco a ese libro terrible que se llama 02227
Bottom
02228
Top
SIMEONI: Ne átkozd el napjaid, kegyelmi időd napjait! «La voz que clama en el desierto». No, no me refiero a esos libros. ¡ Ah ! ¿Por qué habré nacido? 02228
Bottom
02229
Top
JUHANI: Miért születtem, miért születtem? Simeoni.—No maldigas los dias de tu vida, los dias de la grada. 02229
Bottom
02230
Top
TIMO: Nyomorult vándornak jöttem e világra. Miért nem születtem inkább vágott szájú kis nyuszinak ott a bokor alatt? Miért? Juhani.—¿Por qué habré nacido? ¿Para qué? 02230
Bottom
02231
Top
JUHANI: Én pedig annak a mókusnak, aki ott a fenyő ágán feltartott farokkal ugrabugrál? Fenyőtoboz lenne gondtalan kenyerem, a fenyő mohája meleg takaróm puha fészkemben. Timo.—Yo no soy más que un pobre viajero. <*Por qué no habré nacido bajo ese abeto, con los ojos abiertos como un lebrato de labio partido? 02231
Bottom
02232
Top
TIMO: Neki nem kell olvasnia. Juhani.—¿Y por qué no habré nacido yo como esa ardilla que grita en las ramas del pino, con la cola levantada? Su pan son las pinas y las barbas del abeto el tejado de su casita musgosa. 02232
Bottom
02233
Top
JUHANI: Neki nem kell olvasnia! Timo.—Y no necesita leer. 02233
Bottom
02234
Top
AAPO: Mindenkinek a maga keresztje, és aztán: „Amilyen a katona, olyan a kardja.” Itt nem használ a sírás és panaszkodás, hanem csak a tett és a munka. Előre hát, testvéreim! Juhani.—No necesita leer. 02234
Bottom
02235
Top
TUOMAS: Előre a kántorhoz, akár a tenger örvénylő árján át! Aapo.—A cada uno lo suyo. A tal senor, tal honor. De nada valen lloriqueos ni lamentaciones. Hay que trabajar y actuar. ¡Vamos, hermanos, addante! 02235
Bottom
02236
Top
JUHANI: Te min töprengsz, Eero gyerek? Tuomas.—Derechos a casa del chantre, aunque haya que atravesar los abismos de un mar embravecido. 02236
Bottom
02237
Top
EERO: Azt gondolom, menjünk hát a kántorhoz, iskolába. Juhani.—¿Y tu qué piensas, mi pequeno Eero? 02237
Bottom
02238
Top
JUHANI: Hm! Menjünk, menjünk, induljunk hát! Uram Jézus! Hanem énekelj valamit, Timo testvér, énekelj! Eero.—Pienso que voy a casa del chantre a aprender a leer. 02238
Bottom
02239
Top
TIMO: Énekeljek a mohafészkű kis mókusról? Timo.—Cantaré algo sobre la ardilla en su casita musgosa. 02239
Bottom
02240
Top
JUHANI: Igen, igen! Juhani.—¡Vamos a ver! ¡Venga! 02240
Bottom
02242
Top
TIMO: Timo.— 02241
Bottom
02243
Top
Elpihent a fürge mókus,
Fellegek közt ing a fészke:
Csapda foga meg nem fogja,
Kutya nem jut közelébe -
O rájuk se hederít.

Égbe nyúló őrtoronyból
Bámul szét a nagyvilágba:
Lent öldöklő küzdelem dúl -
Feje fölött fenyő ága
Leng: a béke zászlaja.

Bólogat a kis bolondos,
Lágy, meleg mohába bújva;
Himbál, hintáz, ring a vára -
Erdő kanteléje búg, ha
A szél ujja belekap.

Bóbiskál a borzasfarkú,
Kis ablak mögött lapulva -
Víg madárdal zsong fülébe:
Pillanat! s már messze túl van
Álomerdő fái közt.
Dulcemente la ardilla
duerme en musgosa celda,
donde el diente del perro,
del cazador la trampa
nunca jamas llegaron.

Desde arriba, en la celda,
contempla el mundo y muchas
luchas debajo. Arriba,
la ramita de abeto
se agita en son de paz.

Feliz en su temblona
cuna-castillo mécese
la ardilla, y en el seno
del abeto la citara
del Reino arbòreo suena.

La de peluda cola
junto a su ventanita
duerme mientras los pàjaros
cantan y por las noches
acompahan sus suehos.
02242
Bottom

Fejezet 03 Capítulo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa|-ita|-fra|-epo| (hu-es) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capítulo
Download A hét testvér o Los siete hermanos: Booky| Akateeminen| Suomalainen| Amazon
03001
Top
Két nap múlt el. A kántor cselédszobájában az asztal körül ülnek a testvérek, és magolják az ábécét, ahogy azt nékik hol maga a kántor, hol pedig nyolcéves kislánya diktálja. így tanulják hát a testvérek, nyitott könyvvel a kezükben, az olvasás nehéz tudományát, s orcájukról csorog a verejték. Azonban csupán öt Jukola testvért látunk az asztal mögött a pádon ülni. Hát Juhani és Timo hol vannak? Ott állnak az ajtó mellett a szégyensarokban, és a hajuk, melyet csak az imént cibált meg a kántor kemény ökle, kócosán, borzasan mered felfelé. Han pasado dos dias. Sentados alrededor de una mesa en la habitación de la servidumbre del chantre, los hermanos están mascullando letras dirigidos por éste o por su hija, una nina de ocho anos. En las manos los libros abiertos, estudian esforzadamente, con la frente empapada de sudor. Pero alrededor de la mesa sólo hay cinco hijos de Jukola, pues faltan Juhani y Timo. ¿ Dónde están? Helos ahi de pie, junto a la puerta, en el rincón de los torpes, con los pelos alborotados por la mano enèrgica del chantre. 03001
Bottom
03002
Top
Bizony szörnyen lassan haladtak a testvérek a tudományban, és tanítójuk félelmetes szigora nemhogy serkentette volna, hanem épp ellenkezőleg, egyre inkább megbénította kedvüket és eszük járását. Juhani és Timo még mindig csak az A-t ismerték; a többiek tudása már néhány betűvel előbbre járt. Közülük csupán Eero volt elképesztő kivétel, aki már maga mögött hagyta az ábécét, és pergő nyelvvel a silabizálást gyakorolta. Pero, ay, la excesiva severidad del maestro, lejos de estimular sus entendederas, no hace sino entorpecerlas, de manera que los hermanos progresan lentamente en la lectura. Juhani y Timo no han pasado de la A. Los otros han aprendido algunas letras más. Eero, sin embargo, es una excepción, pues ya ha concluido el alfabeto y empieza a juntar las letras. 03002
Bottom
03003
Top
Közeledett az este, azonban a testvérek ezen a napon még egyetlen falatot sem ettek. A kántor ugyanis elkobozta tarisznyáikat, és az éhség fegyverével is fokozni próbálta buzgalmukat a tanulásban. Kínzó éhségtől gyötörve állott Juhani a sarokban, meg-megrázta kerek kobakját, hébe-hóba dühösen kiköpött, és mint a bika, vad pillantásokat vetett tanítója felé. Timo azonban, mit sem törődve a világ folyásával, elbóbiskolt mellette. A kántor végül mégiscsak félbeszakította az olvasást, és kijelentette: „Hagyjátok már abba, fafejűek, és egyetek; zabáljatok, mint a kérődző kosok a karámban. De jegyezzétek meg: ez után a vacsora után egyetlen morzsát sem kaptok mindaddig, míg a fejetekben nincs az egész ábécé, ti tuskófejű ökrök. Egy órát adok nektek az evésre, de az ajtón túl egyetlen lépést sem tehettek. Üdvösnek, nagyon is üdvösnek tartom, ha egész estig áristomban maradtok. No, tátsátok ki a szátokat, mert rögtön megkapjátok a kenyeres tarisznyát.” így szólt A kántor, eltávozott, s aztán a cselédlánnyal beküldte a testvérek elemózsiáját, az ajtót azonban szigorúan rájuk záratta. Declinaba la tarde y los hermanos aun no habian probado bocado, porque el chantre se habia apoderado de sus provisiones con el ànimo de probar si los padecimientos del hambre obligaban a los hermanos a aplicarse. Juhani, atormentado por la gazuza, sacudia en el rincón su alborotada pelambrera, escupia y lanzaba a su maestro miradas de soslayo, como las de un buey. A su lado, Timo, medio durmiéndose, parecia completamente ajeno a las cosas 4e este mundo, hasta que llegó el momento en que el chantre, interrumpiendo la clase, dijo: «Basta por ahora: id a comer, cabezas de chorlito, y moved las quijadas como cabras que triscan en el aprisco. Pero tened bien presente que, después de esa comida, vuestros labios no probarán bocado hasta que aprendáis de pe a pa el alfabeto, pedazo de bueyes. Tenéis una hora para comer; pero cuidado con alejaros un paso de la puerta, porque estaríais aquí encerrados hasta la noche. Y ahora abrid vuestras fauces,, que en seguida os traerán vuestros sacos de provisiones.» Así habló el chantre. Al poco rato mandó a la criada con las provisiones, y la puerta se cerró a cal y canto. 03003
Bottom
03004
Top
TIMO: Hol a tarisznyám? Timo.—¿Dónde está mi saco? 03004
Bottom
03005
Top
LAURI: Ott a tied, ehol az enyém. Most akár az apró követ is megenném. Lauri.—Ahí lo tienes, y éste es el mío. Sería capaz de comer piedras. 03005
Bottom
03006
Top
JUHANI: Nem eszünk egy falatot sem! Juhani.—Que nadie coma ni una migaja. 03006
Bottom
03007
Top
LAURI: Mit? Hogy nem eszünk? Lauri.—¿Qué dices? ¿No comer? 03007
Bottom
03008
Top
JUHANI: Egyetlen falatot sem! Juhani.—¡Ni una migaja! 03008
Bottom
03009
Top
LAURI: Könnyebben elzárod tenyérrel a tengert! Lauri.—¡Antes cerrarías una garganta de mar con la mano! 03009
Bottom
03010
Top
JUHANI: Hagyjátok békén a tarisznyákat! Juhani.—Dejemos los sacos como están. 03010
Bottom
03011
Top
AAPO: Mit akarsz már megint? Aapo.—Pero, vamos a ver, ¿qué es lo que pretendes? 03011
Bottom
03012
Top
JUHANI: Megbosszantani a kántort. Holnap napkeltéig nem eszünk semmit sem. Forr a vérem, gyerekek, és forog a fejem, mint Keitula szélmalma. De bosszantás bosszantás ellen! Juhani.—Joder al chantre. No se come nada hasta mañana. La sangre me rebulle, hermanos, y la cabeza me da vueltas como el molino de Keitula. ¡Pero a ver quién tiene la mollera más dura! 03012
Bottom
03013
Top
AAPO: No, ezen a bosszantáson csak nevetne az öreg. Aapo.—El viejo se reirá hasta más no poder. 03013
Bottom
03014
Top
JUHANI: Hadd nevessen. Én nem eszem. Eero már sila-bizál, lám, lám! Én nem eszem. Juhani.—Que se ría lo que quiera. He dicho que no comeré y no comeré. ¡Vaya, vaya!, de manera que Eero ya sabe juntar las letras. No comeré. 03014
Bottom
03015
Top
TUOMAS: Itt én sem eszem, hanem majd ott, a Sonnimáki pázsitján. Ott ülök én nemsokára, puha pázsit-párnán. Tuomas.—Tampoco yo comeré aquí..., sino allá arriba, en la cima de Sonnimáki, tendido sobre un colchón de brezos. 03015
Bottom
03016
Top
JUHANI: Úgy van! Ott hentergünk nemsokára, ott bizony! Juhani.—¡Buena idea! Pronto estaremos tendidos allí. 03016
Bottom
03017
Top
EERO: Helyeslem a tervet, fiúk! Eero.—¡Aceptó el plan, chicos! 03017
Bottom
03018
Top
AAPO: Hát ez már miféle ostobaság megint? Aapo.—¿Cómo? ¿Nuevas locuras? 03018
Bottom
03019
Top
JUHANI: Ki a börtönből! Juhani.—¡Fuera de esta cárcel! 03019
Bottom
03020
Top
AAPO: Hahó, józan ész! Aapo.—¿Y la sensatez, qué? 03020
Bottom
03021
Top
JUHANI: Hahó, Sonnimáki fenyvese! •' Juhani.—¿Y el pinar de Sonnimáki, qué? 03021
Bottom
03022
Top
EERO: Úgy hát! S a józan ész azt feleli: hahó! Eero.—¡Eso, eso! Y la sensatez repitió: ¿qué? 03022
Bottom
03023
Top
JUHANI: Emberül felel. Juhani.—Contestó como un hombre. 03023
Bottom
03024
Top
AAPO: Simeoni, beszélj a fejükkel. Aapo.—Simeoni, intervén tú. 03024
Bottom
03025
Top
SIMEONI: Csöndesebben, testvérek! De én is csak azt mondom, hogy nem születtünk írástudóknak. Mondjunk hát búcsút minden ilyesfajta fáradozásnak. Hanem azért éljünk tisztességgel, becsülettel; hiszen jó keresztények lehetünk a betű ismerete nélkül is, ha igaz hittel hiszünk. Simeoni.—¡Sed sensatos, hermanos! En verdad os digo que no estamos llamados a ser hombres de letras, de ma ñera que renunciemos en este punto a todo esfuerzo. Siempre podremos llevar una vida intachable y honesta, ya que, mientras no nos falte la fe, siempre podremos vivir como cristianos, aunque no sepamos leer. 03025
Bottom
03026
Top
AAPO: Te átkozott, hiszen te mindent lerontasz, ahelyett, hogy fölépítenél! Aapo.—¡Maldito tú, que destruyes en vez de edificar! 03026
Bottom
03027
Top
JUHANI: Simeoni az igazság és méltányosság szaván szólott. El innen, fiúk; türelmem nem bírja tovább. Juhani.—Simeoni habla el lenguaje de la justicia y de la prudencia. ¡Largo de aquí, muchachos! Yo ya no aguanto más. 03027
Bottom
03028
Top
TUOMAS: Szívem szakad meg, ha látom, hogy csépelik Juhanit. El innen, fiúk! Tuomas.—El corazón se me parte cuando veo cómo maltratan a Juhani. ¡Vámonos, chicos! 03028
Bottom
03029
Top
JUHANI: Határoztunk! Hanem azért, Tuomas, ne sajnálj engem, mert enyém a bosszú. Igaz, alaposan megtépáztak, megcibáltak, mint rákok a férget. És a zsebemben egész kóccsomó van, a kántor által kitépett hajcsomó. Ha ez a szőrgombóc nem tömi el egyszer a kántor torkát, akkor csak azért nem, mert a kócból valami fura masinát csinálok. A kántornak szép kövér nyaka van, úgy ám! Hanem többet egy hangot sem mondok! Juhani.—Ya está dicho. Pero no me compadezcas, Tuomas, porque ya tengo la venganza en mis manos. Me han triturado y machacado como carnada para cangrejos, es verdad. Tengo en el bolsillo un puñado de cáñamo que el maestro me ha arrancado de la cabeza. Pues bien, voy a hacérselo tragar un día, si no se me ocurre otra cosa mejor. El chantre tiene cuello, ¿verdad?, tiene cuello. Y no digo más por ahora. 03029
Bottom
03030
Top
EERO: Én valami mást, okosabbat tanácsolnék. Fonjunk a zsebedben levő hajcsomóból finom halászzsineget, és ajándékozzuk a kántornak hálából a jó tanításért. De miért uszítlak bűnre titeket, mikor tudom, és mindnyájan egységesen elismerjük, hogy a fenyítés kimondhatatlanul használ. Mint ahogy azt útközben testvériesen megbeszéltük. Eero.—Me parece que tengo un destino mejor para los mechones que guardas en el bolsillo: haremos con ellos un fino sedal para la caña de pescar del chantre, como recompensa a su excelente enseñanza. ¿Para qué estimularos al pecado, si sé, y todos estamos de acuerdo en ello, que el castigo hace un bien indecible, como hemos convenido al venir aquí? 03030
Bottom
03031
Top
JUHANI: Eero már silabizál. Lám, lám, milyen derék fiú! Juhani.—Eero ya deletrea. ¡Buen chico! 03031
Bottom
03032
Top
EERO: Bizony szégyellem, hogy ilyen öreg fejjel még mindig a silabizálást kell gyakorolnom. Eero.—Me avergüenza verme obligado a deletrear siendo tan mayor. 03032
Bottom
03033
Top
JUHANI: Öreg? És mi, többiek? Juhani.—¿Mayor tú? ¿Pues qué me dices de nosotros entonces? 03033
Bottom
03034
Top
SIMEONI: Már megint csipkelődik. Simeoni.—Nos está pinchando. 03034
Bottom
03035
Top
JUHANI: Igen, már megint csipkelődsz, te bogáncskóró szép búzamezőnkben, te csípős savanyúság Jukola keresztény testvér- tésztájában, te sündisznó, te sünmalac, te varangyos béka! Juhani.—Sí, otra vez nos estás pinchando, cizaña de nuestro trigo, levadura amarga del pan cristiano de los hijos de Jukola, ¡puercoespín, cerdo, sapo! 03035
Bottom
03036
Top
SIMEONI: Halkabban, hé, meghallja a kántor! Simeoni.—Silencio, silencio, que vendrá el chantre. 03036
Bottom
03037
Top
JUHANI: Most pedig ki ebből a putriból mindannyian! Aki ellenkezik, annak ellátom a baját. Juhani.—Salgamos todos de esta celda de castigo. Y si alguien protesta, va a saber quién soy yo. 03037
Bottom
03038
Top
TUOMAS: Uccu, kifelé mind! Tuomas.—¡Fuera, fuera todos! 03038
Bottom
03039
Top
AAPO: Timo, állhatatos, jó testvérem, mit szólsz ehhez? Aapo.—Y tú, Timo, tan formal y tan recto, ¿qué dices de esto? 03039
Bottom
03040
Top
TIMO: „Kéregből nem lesz kabát, parasztból nem lesz püspök”, ezért hát szedd a sátorfád, és gyerünk. De még azt is hozzátehetem: „Két oldalán fenik a fejszét.” Timo.—«De la corteza no se hace un abrigo, ni de un viejo un pastor de almas.» Así pues, cojamos los bártulos y desfilemos todos a una. Pero aún puedo citaros un proverbio que tiene su miga: «Por los dos lados se afila el hacha.» 03040
Bottom
03041
Top
AAPO: Lauri, te mit teszel? Aapo.—¿Y tú qué piensas hacer, Lauri? 03041
Bottom
03042
Top
LAURI: Megyek a Sonnimákire. Lauri.—Largarme a Sonnimáki. 03042
Bottom
03043
Top
AAPO: Ah, akár a halottak is kiálthatnák nektek sírjukból: ti csökönyös bolondok, ti! Aapo.—¡Ay, ay! ¡Aunque los muertos os gritasen desde las tumbas, no se os ablandaría la cabeza! 03043
Bottom
03044
Top
JUHANI: Bizony az sem használna, hanem csak mars kifelé, fiú! Jössz-e hát? Mert ha nem- Jézus uccse! -, rögtön villámlani és mennydörögni fog. Jössz-e? Juhani.—Sería inútil. Venga, pequeño. ¡De frente... marchen! ¿Vienes? Si no, por Cristo que van a llover golpes y tortazos. ¿Vienes o qué? 03044
Bottom
03045
Top
AAPO: Jövök, jövök. Hanem még egy szót! Aapo.—Sí, pero antes una palabra. 03045
Bottom
03046
Top
TUOMAS: Ezer szó sem használ itt többé. Tuomas.—Mil palabras no servirían de nada. 03046
Bottom
03047
Top
JUHANI: Nem, még ha minden szónak ezer kardja is lenne. Juhani.—Aunque cada palabra tuviera mil espadas. 03047
Bottom
03048
Top
EERO: És minden kardnak ezer éle. Eero.—Y cada espada tuviera mil filos. 03048
Bottom
03049
Top
JUHANI: Ezer tüzet szikrázó éle. Úgy bizony, az sem használna. Kifelé hát ebből a börtönből, kifelé Szibériából, ki ebből a borzalmas rengetegből, mint hét golyó az ágyú torkából. Itt van a golyó is, meg az ágyú is, élesre töltött ágyú, mely percről percre forróbb lesz, már-már vörösen izzik, és rögtön eldördül. Haj, drága testvéreim, édes atyámfiai, egyazon anyánk kedves magzatai! Ti is láttátok, hogyan csavarta a kántor ujjai köré ezt a hajtincsemet, s aztán marokra fogva hogyan tépte-cibálta, hogy még a fogam is csattogott tőle. Hah! Juhani.—Mil filos resplandecientes. Todo es inútil. Salgamos de esta mazmorra, de esta cueva endemoniada, de esta Siberia, como siete balas por la boca de un cañón. Aquí hay una bala y un cañón cargado, que se calienta y recalienta, que está que arde y que dentro de poco va a explotar. ¡Ay, queridos hermanos, nacidos de la misma madre! Vosotros sois testigos de cómo ese tío se ha enredado al dedo índice un rizo de mi frente, y de cómo luego, cogiéndolo con toda la mano... así, ¿veis?..., me ha sacudido hasta hacerme castañetear los dientes. ¡Hiii! 03049
Bottom
03050
Top
TUOMAS: Láttam jól, és az arcom dagadozott a dühtől. Tuomas.—Yo lo he visto y creí que me estallaban los carrillos de rabia. 03050
Bottom
03051
Top
EERO: Én is hallottam, hogyan csattogott Juhani foga, láttam, hogyan dagadozott Tuomas arca, és elborzadtam. De mégis hálát adtam nevetekben Istennek, eszembe idézve, hogy milyen hasznos a fenyítés. Eero.—Yo he oído castañetear los dientes de Juhani y he visto hincharse los carrillos de Tuomas, y he sentido horror, pero he dado gracias a Dios en vuestro nombre, por eso de que los castigos son beneficiosos. 03051
Bottom
03052
Top
JUHANI: Hallod-e, édes testvér, ne babrálj égő kanóccal az ágyú lőporos serpenyőjénél, mármint a két fülem körül, ne, az istenért! Juhani.—Querido hermano, no acerques la mecha a la pólvora del cañón; no, no lo hagas. 03052
Bottom
03053
Top
TUOMAS: Miért dühösíted még jobban, Eero? Tuomas.—¿Puede saberse por qué le provocas, Eero? 03053
Bottom
03054
Top
JUHANI: Eero volt különben is a kántor kedvence. No, jól van hát, jól van. De mit vétettem én, hogy a kántor így megkínzott? Az én hibám, hogy ilyen nehéz a fejem? Kevés híja, hogy sírva nem fakadok. Juhani.—Ah, es que Eero es el ojito derecho del chantre. Bien, muy bien. ¿Pero qué mal hice yo para que él me maltratara así? ¿Es algún crimen ser cerrado de cascos? Me dan ganas de echarme a llorar. 03054
Bottom
03055
Top
TIMO: Mit vétettem én, hogy ily gonoszul cibálják az üstökömet? Vagy azért büntetnek, mert nincs több eszem, mint amennyit az Úr az ő bölcsességében adott? Timo.—¿Y qué hice yo para que me tirase de los pelos sin piedad? ¿Tengo yo la culpa de que Dios, en su sabiduría, me diese estas entendederas? 03055
Bottom
03056
Top
LAURI: Három kemény barackot kaptam én is. Lauri.—No creáis, yo también me he llevado tres buenos tirones de pelo. 03056
Bottom
03057
Top
JUHANI: Mindnyájan édes emlékeket kaptunk innen. Nyiss ajtót! Juhani.—Todos conservamos dulces recuerdos... ¡Vamos, abre la puerta! 03057
Bottom
03058
Top
AAPO: Ne feledd: lakat mögött vagyunk. Aapo.—¿Olvidas acaso que está cerrada a piedra y lodo? 03058
Bottom
03059
Top
TIMO: Retesz van az ajtón, erős retesz. Timo.—Y han echado la tranca, una tranca muy sólida. 03059
Bottom
03060
Top
JUHANI: Eltörik az, mint a nádszál! Hanem igaz: itt az ablak. Egyetlen ütés a tarisznyámmal, és mindjárt vidám csörrenést-csilingelést hallunk. Juhani.—Que se partirá como una pajita. Además, tenemos la ventana. Bastará un golpe de mi bolsa y se sentirá un estrépito y un tintineo. 03060
Bottom
03061
Top
AAPO: Egész meg vagy szédülve! Aapo.—Tú no estás bien de la mocha. 03061
Bottom
03062
Top
JUHANI: Kétnapos szédítéstől, kétnapos cibálástól, öcskös! Juhani.—¿Y cómo quieres que esté después de dos días de alborotarme los pelos? 03062
Bottom
03063
Top
SIMEONI: Be ne törd azért az ablakot; beszéljünk inkább szépen a kántorral. Simeoni.—Mejor sería que antes de romper la ventana habláramos por las buenas con el chantre. 03063
Bottom
03064
Top
JUHANI: Eredj a pokolba, és beszélj az ördöggel! Misz-likbe az ablakot, és ki ebből a börtönből! „Kifelé az egész század!” - üvöltötte haragjában a kapitány. Juhani.—¡Vete al infierno a entendértelas con el diablo! ¡Rompamos la ventana y salgamos de este calabozo! «¡Fuera todo el batallón!», gritó el capitán, montando en cólera. 03064
Bottom
03065
Top
TUOMAS: Kulcsra az ajtót, Eero! Tuomas.—Echa el cerrojo, Eero. 03065
Bottom
03066
Top
EERO: így, ni! Szépen bezárjuk a vár főkapuját, közben pedig a század kiszökik az erőd hátsó ajtaján. Zárva van az ajtó. Eero.—Claro, hay que cerrar el portón del castillo antes de que el batallón salga por la puerta trasera. Ya está echado el cerrojo. 03066
Bottom
03067
Top
AAPO: Utoljára figyelmeztetlek benneteket! Aapo.—Advertido queda por mi parte. 03067
Bottom
03068
Top
JUHANI: Ami történt, megtörtént. Ide nézz! Juhani.—La suerte está echada. ¡Mira! 03068
Bottom
03069
Top
AAPO: Te szörnyű, istentelen ember! Aapo.—¡Estás loco de atar, impío! 03069
Bottom
03070
Top
SIMEONI: így ni! Ez is megtörtént! Betörött az ablak. Simeoni.—Bueno, ya está hecho. Ya está roto el cristal. 03070
Bottom
03071
Top
JUHANI: Az ablak beszakadt, az égbolt meghasadt, Jussi tarisznyája hatalmasat pufifant! Ez volt aztán az ütés! Juhani.—Sí, ha saltado hecho añicos como saltó el castillo de Viborg, y el cielo se ha iluminado con relámpagos sólo con mover mi bolsa. 03071
Bottom
03072
Top
SIMEONI: O, mi szerencsétlenek! Simeoni.—¡Desdichados de nosotros! 03072
Bottom
03073
Top
JUHANI: Nyitva az út, jössz-e? Juhani.—El paso está franco. ¿Quieres salir? 03073
Bottom
03074
Top
SIMEONI: Veletek tartok, édes testvér! SIMEONI: Minä seuraan teitä, velikulta! 03074
Bottom
03075
Top
JUHANI: Nyitva az út, Aapo, jössz-e? JUHANI: Aapo, tie on auki, lähdetkö liikkeille? 03075
Bottom
03076
Top
AAPO: Mit hadonászol az öklöddel, te bolond? Megyek én is, persze hogy megyek. Ugyan mit tehetnék mást? A kocka el van vetve. Aapo.—¿Por qué levantas el puño, loco? Salgo. ¿Qué tenemos que hacer aquí, si el mismo diablo conduce nuestro trineo? 03076
Bottom
03077
Top
JUHANI: Pukkadj meg! Juhani.—¡Por todos los diablos del infierno! 03077
Bottom
03078
Top
TUOMAS: Vállra a tarisznyát, és ki az ablakon! Zörögnek a pitvarban. Tuomas.—Venga, de prisa, bolsas a la espalda... y a la ventana. Ya se oyen pasos en el vestíbulo. 03078
Bottom
03079
Top
JUHANI: Talán a kántor? No, annak még lekenek egyet! Juhani.—¿Es el chantre? Me gustaría acariciarlo. 03079
Bottom
03080
Top
TUOMAS: Gyere! Tuomas.—¡Vamos! 03080
Bottom
03081
Top
JUHANI: Ez a kántor! Ezt még megsimogatom egy kicsit! Juhani.—Sí, es el chantre. Quisiera acariciarlo un poco. Tuomas.—¡Te digo que salgas! 03081
Bottom
03082
Top
TUOMAS: Kifelé, ha mondom! TUOMAS: Pois! sanon minä. 03082
Bottom
03083
Top
JUHANI: Ne állj az utamba! Nagyon szeretlek, Tuomas testvér. Juhani.—No te cruces en mi camino, por lo bien que te quiero, Tuomas, hermano. 03083
Bottom
03084
Top
TUOMAS: Nem engedem, hogy őrültséget csinálj. Ugorjunk ki gyorsan az ablakon; a többiek már ott rohannak a mezőn át. Gyere! Tuomas.—No permitiré que hagas una barbaridad. Salta conmigo por la ventana, que los otros ya corren por el campo. ¡Ven! 03084
Bottom
03085
Top
JUHANI: Hagyj békén! Miért félsz, hogy őrültséget csinálok? Nem én, csak éppen idefektetem szépen a térdemre, fölhajtóm a kabátja szárnyát, és puszta kézzel elfenekelem. Jó munkát végzek én puszta kézzel is. Hagyj engem, kedves testvér, mert különben meghasad a szívem, mint Korkki bőrdudája. Eressz! Nem látod, hogy gőzöl a fejem? Juhani.—¡Suelta! ¿Por qué tienes miedo a las barbaridades? Le colocaré con buenos modales sobre mis rodillas, le levantaré los faldones de la levita, y le daré en las posaderas con la palma de la mano. ¡Suéltame, querido hermano, o mi corazón estallará como la gaita de Korkki! ¡Suelta! ¿No ves cómo echa humo mi cabeza? 03085
Bottom
03086
Top
TUOMAS: Örök harag, ha most nem engedelmeskedsz. Komolyan mondom! Tuomas.—Eternos enemigos seremos si no me obedeces al punto. Piensa en lo que te digo. 03086
Bottom
03087
Top
JUHANI: Menjünk hát. De csak azért engedek neked, mert igaz szívből szeretlek. Juhani.—¡Está bien, vamos! Pero que conste que no cedería si no te quisiera con toda mi alma. 03087
Bottom
03088
Top
Szótlanul kiugrottak az ablakon át a dombra, és gyorsan keresztülfutottak a kántor krumpliföldjén. Lábuk alatt kavicsok csörrentek, sarkuk nyomán magasra röppentek a göröngyök, s nemsokára ők is eltűntek az erdő sűrűjében a többiek után. A kántor pedig haragtól feldúlt arccal, kezében kemény nádpálcát suhogtatva, berontott a szobába. Hangos szóval kiáltott a szökevények után, de hiába: azok már túl jártak a kis nyárfaerdőn is, átfutottak egy köves-sziklás lankán, át a sűrű borókáson, majd pedig a parókia széles, sással szegett rétjét, a Neulaniemit szelték át. Végül átügettek egy tompán döngő, lapos tisztáson, és máris ott álltak a fö-venyes úton, a Sonnimáki ligetes lejtőjének lábánál. Fölkapaszkodtak a kavicsos domboldalon, és fölérve a tetőre, úgy határoztak, hogy ott, a fenyők tövénél, a hangás pázsiton letelepednek; nemsokára már kéken kanyargott tábortüzük füstje a fák lombja között. Sin decir más, saltaron por la ventana y atravesaron a todo correr el campo de patatas del chantre. Las piedras rebotaban bajo sus pies y los terrones saltaban por el aire. Pronto desaparecieron entre la densa aliseda detrás de sus hermanos. El chantre, echando chispas, irrumpió en la habitación agitando su bastón de nudos y, con voz chillona, llamó desde la ventana a los evadidos. Pero inútilmente: los hermanos se perdieron por el soto, salieron a un campo pedregoso, atravesaron un estrecho boscaje de enebros, aparecieron en la amplia pradera de la casa del párroco, que resonaba bajo sus pisadas, recorrieron el prado de Neulaniemi, rodeado de juncos, y finalmente se detuvieron en el camino arenoso que asciende por la cuesta de Sonnimáki; luego se arrastraron entre la maleza y llegaron a la cima de la montaña, donde decidieron acampar bajo los altos pinos, sobre los brezos. Pronto, el humo de Ja hoguera se elevó sobre las copas de los árboles. 03088
Bottom
03089
Top
Magas volt a hely, ahol a testvérek tanyáztak, és szép kilátás nyílt róla. A domb mögül odalátszott a papiak zsindelyteteje, odébb, a dombtetőn, a kántor piros háza, majd a nagy templomosfalu, és amott, a fenyők tövén, a méltóságos, pompás kőtemplom. Látszott a szirtekkel teleszórt tó is, melynek vizét enyhe északkeleti szél fodrozta; lágyan, szelíden lengett a szél a derült égbolt alatt, elszállt a tó fölött, el a réteken, ligeteken át, föl a Sonnimáki fenyői fölé, melyeknek tövénél a testvérek kényelmesen heverészve répát sütöttek a lobogó tábortűz mellett. El lugar donde se hallaban los hermanos estaba en lo alto. Detrás de la montaña se veía el tejado abuhardillado de la casa del párroco, la casita roja del chantre sobre un cerro, el pueblo, grande, y más allá, entre abetos, la soberbia e imponente iglesia de piedra de la comarca. Más lejos aún se divisaba un lago poblado de innumerables islas rocosas, levemente agitado por la suave brisa del nordeste que abanicaba el aire transparente y acariciaba las aguas, las praderas y el pinar de Sonnimaki, junto al cual reposaban los hermanos y asaban nabos en el rescoldo de una chisporroteante hoguera. 03089
Bottom
03090
Top
JUHANI: Hanem most aztán királyi lakomát csapunk. Juhani.—Ahora nos zamparemos una verdadera comida de reyes. 03090
Bottom
03091
Top
TIMO: Igazi vasárnapi ebédet. Timo.—Un festín de señores. 03091
Bottom
03092
Top
JUHANI: Borjúhús a tarisznyából és sült répa a hamuból. Ezek itt már rögtön puhák. Juhani.—Tenemos carne en las bolsas y nabos en la ceniza, que pronto estarán en su punto. 03092
Bottom
03093
Top
Szél zúg az erdőn, lomb leng az ágon,
valahol messze dalol a párom...
Las copas de los árboles se inclinan a los vientos
y la voz de mi amada escúchase a lo lejos...
03093
Bottom
03097
Top
Micsoda éktelen ostobaság is volt tőlünk két napon, két pokoli napon át könyvvel a kezünkben kuksolni a kántor szobájában! Hemos sido torpes como bueyes al haber pasado dos días infernales sentados en un banco en la casa del chantre, con la cartilla entre las manos. 03096
Bottom
03098
Top
EERO: Hát még a szamársarokban állni, az volt csak az igazi! Eero.—No digas más, aunque de pie en el rincón era otra cosa... 03097
Bottom
03099
Top
JUHANI: Jól van, kis Eeróm, okos kis Eeróm, te tökmag, te Hüvelyk Matyi! Még hogy a szamársarokban! Majd becsületre tanítalak én! Juhani.—Bien por mi pequeño y sabihondo Eero, tan poca cosa él. De manera que en el rincón del chantre, ¿eh? ¡Ya te voy a arreglar yo a ti, diablejo! 03098
Bottom
03100
Top
AAPO: Csitt, csitt, ti pogányok! Aapo.—¡Haya paz, malditos impíos! 03099
Bottom
03101
Top
TUOMAS: Maradj békén, Juhani, ne törődj Eero fecsegésével! Tuomas.—Siéntate tranquilo, Juhani, y no hagas caso de sus puyas. 03100
Bottom
03102
Top
JUHANI: Vedd le a sapkád, ha eszel, tökmag! Juhani.—Quítate la gorra cuando comes, mal educado. 03101
Bottom
03103
Top
TUOMAS: Le a sapkával, hallod-e! Tuomas.—Lo mismo digo, quítatela tú. 03102
Bottom
03104
Top
JUHANI: így ni! Ha tetszik, ha nem, engedelmeskedned kell. Juhani.—Así. Tienes que obedecer; no hay otro remedio. 03103
Bottom
03105
Top
SIMEONI: Megint civakodtok, mindig acsarkodtok. A Jóisten világosítsa meg elméteket és lelketeket! Simeoni.—¡Siempre con discusiones, con estúpidas discusiones! ¡Ojalá Dios os iluminara de una vez el corazón y el entendimiento! 03104
Bottom
03106
Top
JUHANI: Eero az örök bosszúságszerző. Juhani.—Si es que siempre está metiendo cizaña. 03105
Bottom
03107
Top
EERO: Átkozott nyelveteken mindig én vagyok „az a tökmag, az a bakarasz, az a hüvelykmatyi Eero”. Ezért aztán én sem hagyom magam. Eero.—No se os cae mi nombre de la boca: que si ese enano, ese renacuajo, ese rabanillo de Eero... ¡Hay que ver lo que tiene uno que aguantar! 03106
Bottom
03108
Top
JUHANI: Csahos pulikutya vagy, mint ahogy a „Hét ember erejé”-ben is megénekelték. Juhani.—Tú no eres más que un chucho ladrador, como te llamaban en la canción de marras. 03107
Bottom
03109
Top
EERO: Hát ha kell, harapni is tudok. Eero.—No hago más que devolver los mordiscos, y bien a gusto. 03108
Bottom
03110
Top
JUHANI: Ni csak, a méregzsák. Juhani.—Estás hinchado de amargura. 03109
Bottom
03111
Top
AAPO: Hadd szóljak én is egy szót. Úgy hiszem, Eero az imént fején találta a szöget. Mert nézzétek: azt a mérget, amit olykor maga körül fröcsköl, talán éppen mi magunk főztük. Ne feledjük azonban: mindnyájan ugyanegy Alkotó teremtményei vagyunk. Aapo.—Deja que hable yo también. Eero dijo algo que a mi juicio no va descaminado. La hiel que pone en sus palabras quizá la hemos provocado nosotros. Y no olvidemos que todos somos criaturas de un mismo Creador. 03110
Bottom
03112
Top
TIMO: Úgy van, úgy! Ha nekem két orrot adott az Isten, „az egyik, mint a kaptafa, másik, mint az uborka”, ugyan kinek mi köze hozzá? Én viselem őket, nem más. De hagyjuk már az orrokat és farkokat, teremtőt és teremtményt a csudába. Nesze, Juhani, fogd ezt a pompás répát; porhanyó, mint a pöfeteggomba. Tömd a szádba, és egyet se törődj ennek a senkiházinak a fecsegésével. Eero még fiatal és éretlen. Egyél, testvérem, egyél! Timo.—Bien observado. Si tengo dos «narices, una como un zueco y otra como medio panecillo», ¿qué le importa a la gente? Soy yo el que las lleva, ¿no? Pero enterremos en las cenizas las narices y otros apéndices, las criaturas y los creadores. Toma, Juhani, coge este nabo tierno como la manteca y métele el diente en los riñones. Y olvídate de las tonterías de Eero. Sabes bien que es joven y que tiene menos sesos que un mosquito. Come, hermano. 03111
Bottom
03113
Top
JUHANI: Eszem én, ne félts. Juhani.—Naturalmente que comeré. 03112
Bottom
03114
Top
TIMO: Mintha menyegzőn lennénk, olyan jól van dolgunk ezen a magas, visszhangos dombon. Timo.—Estamos como en unas bodas, aquí en esta colina con eco. 03113
Bottom
03115
Top
JUHANI: Mint az égi lakodalomban. De nemrég még kegyedenül megkínoztak bennünket ott lenn a pokolban. Juhani.—Como en unas bodas celestiales, pero, ay, no hace mucho que sufríamos allí abajo los peores tormentos del infierno. 03114
Bottom
03116
Top
TIMO: „Egyszer dínomdánom, egyszer szánom-bá-nom”: így van ez már ezen a világon. Timo.—El mundo es una escalera; unos la suben y otros la bajan. 03115
Bottom
03117
Top
JUHANI: így bizony. Mit szólsz ehhez, Aapo testvér? Juhani.—Eso es verdad. ¿Qué dices tú, Aapo, hermano mío? 03116
Bottom
03118
Top
AAPO: Megtettem, amit tehettem, de hiába. Most azonban dühös vagyok, és életünk sajkájának kormánylapátját a sors kezére adom. Itt ülök én is. Aapo.—He hecho cuanto he podido, pero como si nada. Ahora estoy enfadado por una vez y dejo el gobierno de la barca de nuestra vida en manos del destino. Aquí me siento. 03117
Bottom
03119
Top
JUHANI: Itt ülünk mindnyájan, s ott terül el lábunk alatt az egész világ. Ott piroslik a kántor háza, mint valami veres kakas, amott meg az Úr házának tornya emelkedik a magasba. Juhani.—Sentados estamos y el universo se extiende a nuestros pies. Cual la cresta de un gallo, brilla allí abajo la casa del chantre, y más allá se alza hacia el cielo la torre del templo de Dios. 03118
Bottom
03120
Top
AAPO: Annak a toronynak a tövénél fogunk ülni egyszer fekete kalodába zárva. Ott ülünk majd görnyedt háttal, mint hét varjú a kerítésen, és hallgatjuk, amint az emberek ujjal mutogatva felénk mondják: ott ülnek a lusta Jukola testvérek. Aapo.—A los pies de aquel templo nos sentaremos un día en los negros cepos infamantes, encorvados como siete cuervos en una cerca, y la gente nos señalará con el dedo diciendo: «Mirad los siete vagos de Jukola.» 03119
Bottom
03121
Top
JUHANI: Én pedig azt mondom, hogy sohasem fog felvirradni az a nap, amikor a Jukola testvérek görnyedt háttal, mint a varjak, ülnének a gyalázat fekete kalodájában, és hallgatnák az emberek csúfolódását: ott ülnek a lusta Jukola testvérek! Ez a nap soha fel nem virrad. Inkább felkötöm magam, vagy elmasírozom a világ végére, a heinolai regiment fegyverét forgatni. „Víg az élet Heinolában”, nem igaz? Most pedig, testvérek, miután befaltunk, nótára gyújtunk, hogy az erdő is visszhangzik tőle. Juhani.—Nunca amanecerá el día en que los hijos de Jukola se sienten en los cepos de 1a infamia, encorvados como pequeños cuervos, ni nadie oirá decir a la gente señalándoles con el dedo: «Mirad los siete vagos de Jukola.» No, nunca amanecerá ese día. Antes me ahorcaría o me iría al fin del mundo a manejar el fusil en el batallón de Heinola. «¿Para qué preocuparme, bribonzuelo?» Y ahora, hermanos, cuando nos hayamos atiborrado, cantemos alegremente hasta que tiemble el bosque. 03120
Bottom
03122
Top
SIMEONI: Kérjük az ég áldását, és aludjunk. Simeoni.—Deseémonos la paz y durmamos como benditos. 03121
Bottom
03123
Top
JUHANI: Először énekelünk: „Víg az élet Heinolában.” Köszörüld meg a torkod, Timo. Juhani.—Pero antes cantemos «¿Para qué preocuparme?». Aclara la garganta, Timo. 03122
Bottom
03124
Top
TIMO: Én készen vagyok. Timo.—Ya estoy en voz. 03123
Bottom
03125
Top
JUHANI: Hát ez az Eero gyerek? Barátok volnánk megint? Juhani.—¿Y nuestro hermanito Eero? ¿Qué? ¿Volvemos a ser amigos? 03124
Bottom
03126
Top
EERO: Barátok és testvérek. Eero.—Amigos y hermanos. 03125
Bottom
03127
Top
JUHANI: No, akkor rendben. Hanem hangold csak fel a torkodat te is. Juhani.—Estupendo, pero aclara la voz. 03126
Bottom
03128
Top
EERO: Fel van az már hangolva. Eero.—Ya está. 03127
Bottom
03129
Top
JUHANI: Pompás. Ti, többiek meg hallgassátok, hogyan visszhangzik az erdő. Rajta, fiúk! Juhani.—¡Bien! Ahora, que todos oigan cómo se alborota el pinar. ¡Ahora, chicos! 03128
Bottom
03130
Top
Víg az élet Heinolában,
éngemet vár a század.
Nem bolondít már a babám,
sej, haj!
bérukkolok bakának.

Ha mundérban masírozok
majd veletek, vitézek,
papolhat már akkor a pap,
sej, haj!
a püspöktől se félek.

Repülj, Ráró: ott az utad
virágokkal kirakják.
Kaszárnyában ropogtatom
sej, haj!
a császárom cibakját.

Víg az élet Heinolában,
éngemet vár a század.
Sírhatsz, ríhatsz barna babám:
sej, haj!
bérukkolok bakának.
Para qué preocuparme, bribonzuelo,
si como una montaña tengo el pecho.
¡Tralará, tralará, tralará!

Me uniré a los soldados de Heinola,
a quien las chicas no dicen ni ¡hola!
¡Tralará, tralará, tralará!

No me importa el obispo ni el pastor,
con uniforme vestiré m03161: ejor.
¡Tralará, tralará, tralará!

Corre, caballo, corre con ardor
hacia los chuscos del emperador.
¡Tralará, tralará, tralará!

Para qué preocuparme, bribonzuelo,
si como una montaña tengo el pecho.
¡Tralará, tralará, tralará!
03129
Bottom
03155
Top
JUHANI: Így ni! Itt igazán gyöngyéletünk van! Juhani.—¡Bravo! ¿Veis qué bien se está aquí? 03150
Bottom
03156
Top
SIMEONI: Halkabban, halkabban! Úgy zajongtok, mint egy sereg manó. Csitt, csitt! Emberek közelednek. Simeoni.—¡Más quedo, más quedo! Metéis más ruido que una legión de diablos. ¡Silencio, silencio, que alguien se acerca! 03151
Bottom
03157
Top
JUHANI: Emberek? Nézd meg jobban: egy csapat cigányt látsz, a Rajamáki-regimentet. Juhani.—¿Gente? Ah, ya. Son los del «Regimiento de Rajamáki», esa partida de gitanos. 03152
Bottom
03158
Top
Az a kis karaván, mely a testvérek felé közeledett, egy vándorló család volt. A Rajamáki hegyhát egyik kis kunyhójában laktak, ezért ország-világ „Rajamáki-regi-ment”-nek nevezte őket. A család feje és főnöke a híresneves Mikko, tömzsi, de fürge ember, fekete nemezkalappal kobakján. Útközben szurokkal kereskedik, de az éles miskárolókést is ügyesen forgatja. Amellett a hegedűművész hivatását is betölti, és táncmulatságokon avagy vidám kalákaestéken kiválóan cincogtatja hegedűjét, és buzgón öntözgeti torkát mindennel, amivel megkínálják. Felesége pedig, a tubákorrú, mogorva Kaisa, kitűnő köpölyöző hírében áll. Ritkán akad útjuk mentén szauna, amit arra haladtában be ne fűtene köpölyöző szaunának a falu asszonyai számára. Ilyenkor aztán szaporán táncol Kaisa kisbaltája, szája cuppog, és tubákos képéről ömlik a verejték, azonban zacskójába is bőven gyűl az ajándék. Gyerekük is van egész sereg, s azokat is magukkal viszik az útra, faluból faluba, házról házra. Közülük ketten már a maguk lábán járnak, és vidáman ugrándoznak az úton szüleik körül, azonban a három fiatalabbat taligára rakva a szülők szállítják: a rúd mellett mindig Kaisa húzza, hátulról meg egy bottal Mikko tolja a kocsit. Nagy a zsivaj s a lárma, amerre a Rajamáki-karaván halad; valami huncut versfaragó hosszú gúnyverset is költött erről a seregről. Ez volt hát az a zajongó csapat, mely a Sonnimáki rétje alatt a falu felé vonult, mialatt a testvérek a dombtetőn épp szabadulásuk édes óráját ünnepelték. El tropel que se acercaba era, en efecto, una familia ambulante que vivía en una cabaña situada en el calvero de Rajamáki, por lo que todos la llamaban el Regimiento de Rajamáki. Su jefe, Mikko, famoso en toda la comarca, es un hombre pequeño y ágil, y siempre va cubierto con un negro sombrero de fieltro. Va por ahí vendiendo pez, y es un experto en el manejo del cuchillo de castrador. También toca el violín, y rasca su instrumento rojo oscuro en los bailes o en las fiestas campesinas, regando su gaznate con todo lo que buenamente le ofrecen. Kaisa, su mujer, de carácter desabrido y aficionada al rapé, goza de gran prestigio por su habilidad en poner ventosas. Raras son las saunas en las que no ha estado para aliviar con su maña a las mujeres de la comarca. Entonces hace brincar su lanceta, su boca succiona y emite chasquidos, su rostro, manchado de rapé, suda la gota gorda; pero su talega se llena de regalos. Mikko y Kaisa tienen un montón de hijos que les siguen en sus caminatas de aldea en aldea y de granja en granja. Dos de los muchachos ya andan, saltan felices, delante o detrás de sus padres, pero sin alejarse mucho de ellos; los tres pequeños van como fardos en la carreta, entre cuyas varas va Kaisa tirando, mientras Mikko empuja detrás con su bastón. Por donde pasa el Regimiento de Rajamáki siempre hay bullicio, y un coplero compuso una vez una canción burlesca sobre la familia, llamándola «Regimiento». Tal era el grupo que, armando jaleo, subía por la ladera de la colina de Sonnimáki hacia el pueblo, mientras los hermanos, alegres como cabras locas, celebraban su libertad en la loma. 03153
Bottom
03159
Top
JUHANI: Hóhahó! Adj isten, híres regiment, adj isten! Juhani.—¡Hola, hola, ilustre regimiento! ¡Salud! 03154
Bottom
03160
Top
TIMO: „Hustote till" - mondta az egyszeri svéd. Timo.—Se os saluda en sueco, si queréis. 03155
Bottom
03161
Top
EERO: „Kappusivai!” - mondta a muszka. Eero.—Y si queréis, se os saluda en ruso. 03156
Bottom
03162
Top
KAISA: Mit akartok ti odafönn? Kaisa.—Eh, vosotros, los de ahí arriba, ¿qué queréis? 03157
Bottom
03163
Top
EERO: Hogy anyó jöjjön ide, és szívjon egy derekas köpölyöző szarvat Juhani bátyó barna fenekére.* Eero.—Que la comadre venga a chupar un buen cuerno de sangre de la morena nalga de Juhani. 03158
Bottom
03164
Top
JUHANI: Anyó cuppog, csámcsog, apó hegedűje cincog: ez pompásan illik egymáshoz! Juhani.—Que la comadre chupe y dé unas palmadas mientras que el compadre hace música... ¡será una buena banda! 03159
Bottom
03165
Top
MIKKO: Hogy a hóhér hegedülne rajtatok, ti jukolai latrok! Mikko.—¡Iros al diablo, bandidos de Jukola! 03160
Bottom
03166
Top
EERO: Ha apó nem akar hegedülni, hát majd mi éneklünk neki egy vidám indulót. Eero.—El viejo no quiere tocar, ea; pero nosotros vamos a cantar una marcha estupenda. 03161
Bottom
03167
Top
JUHANI: Igazi katonaindulót, míg elléptet előttünk a Rajamáki-regiment. Rajta hát, Timo és Eero! Juhani.—Eso, una marcha estupenda, mientras el Regimiento de Rajamáki desfila ante nosotros. ¡Venga, chicos, Timo y Eero! 03162
Bottom
03168
Top
Ékes család ereszkedik
le a domb hátárul,
köpölyözget, kant herélget,
közbe szurkot árul.

Tubákképű Kaisa mamát
fogták az istrángba,
Mikko bottal ösztökéli,
rossz bagóját rágva.
Andan con paso ligero,
cuesta arriba, cuesta abajo,
ella ventosas poniendo,
él vendiendo pez, castrando.

Con la cara de rapé
manchada tira del carro
Kaisa, mientras Mikko, veis,
empuja y masca tabaco.
03163
Bottom
03179
Top
JUHANI: így ni! Mulatságos kis nóta, mi? Juhani.—¡Bravo! ¡Qué canción más divertida! 03174
Bottom
03180
Top
KAISA: Tudjátok meg, ti átkozottak ott fenn a tetőn, hogy mi mindig a becsület útján járunk, de ti úgy kószáltok szerte az erdőn, mint a rablók és ragadozó fenevadak. Én köpölyözök, bizony, és gyógyítom az embereket; Mikko pedig miskárol, hogy kövér hízója, kezes ökre és olyan pompás paripája legyen a gazdának, amire a királyok királya is felülhet. Tudjátok meg, ti ördögök! Kaisa.—Habéis de saber, golfos, que nosotros caminamos por las sendas del honor, y no como vosotros, que andáis escondidos por los bosques como ladrones y fieras. Yo pongo ventosas y devuelvo la salud, y Mikko capa a los cochinos para que engorden y a los bueyes para que cumplan bien su oficio. Por sus manos han pasado los preciosos caballos capones sobre los que cabalgan los reyes de los reyes. ¿Habéis oído, malditos demonios? 03175
Bottom
03181
Top
JUHANI: No, énekeljünk néhány zsoltárt erre a prédikációra, fiúk! Timo és Eero, frissiben, rajta hát! Juhani.—Chicos, esta prédica bien merece algunas estrofas más. ¡Venga, Timo y Eero, ilustres cantores! ¡Todos a la vez! 03176
Bottom
03182
Top
Cuppogat a Kaisa szája,
jól elbánik véled:
Gréte néni! Kaisa mama
megtisztítja véred.

Hé, mi baj ott a kert alatt?
Dörömbölnek, nyírtak!
Emse, ártány összeröffen,
kismalacok rínak.

Emse, ártány mitől röfög?
Malac mitől vinnyog?
Mikko mester miskárol ott,
kése vadul villog.
Los labios de Kaisa chupan
y actúa con la lanceta,
mas no deja de hablar nunca,
sufriendo, la vieja Greta.

Mas ¿qué pasa en el corral
que los cerdos pegan gritos?
¡Parecen una coral
cantando los muy cochinos!

¿Por qué gruñirán los puercos,
por qué tanto desafino?
Asomar por la pocilga
se ve el cuchillo de Mikko.
03177
Bottom
03198
Top
JUHANI: Ugye pompás kis nóta? Ne is tagadd, Mikko! Juhani.—¡Divertida canción, cielos! ¿A ti no te lo parece, Mikko? 03193
Bottom
03199
Top
MIKKO: Fogd be a kenyériesődet, de mindjárt! Tudd meg, hogy itt Mikko mester áll saját személyében, aki a kormányzó ménjét egy tiszta lepedő fölött úgy kiherélte, hogy egyetlen csepp vért sem ontott. Erről a mestermunkáról pecsétes levelet is kaptam, s ezt maga a római császár sem vehetné el tőlem. Ilyen legény vagyok én! Mikko.—Cierra el pico al instante y no olvides que estás nada menos que delante del célebre maestro Mikko, que ha castrado el semental del gobernador sobre una limpia sábana sin derramar una sola gota de sangre, y esta hazaña le ha valido una procura que ni el mismo emperador de Roma osaría violar. Éste soy yo, Mikko. 03194
Bottom
03200
Top
EERO: Ó, te kétszeres Miskároló-Mikko, boszorkány banyáddal együtt! Eero.—¡Bien por ti, Mikko, sin par capador ambulante, con tu vieja bruja! 03195
Bottom
03201
Top
KAISA: Vigyázzatok, nehogy farkascsordává varázsoljalak benneteket, mint hajdanán öregapám egy büszke nászmenetet. Kaisa.—A ver si os convierto a todos en una manada de lobos, como hizo aquel viejo que hechizó a todos los convidados a una boda, por desagradecidos. 03196
Bottom
03202
Top
JUHANI: Itt állok én, öreg Jukola Jussi, saját nadrágomban, és remélem, hogy Isten segítségével ezután is csak Jussi maradok. Ennek a mostani varázslásodnak sem lesz több foganatja, szegény asszony, mint a tavalyi jóslatodnak. Akkor a világ végét jövendölgetted, és minden vénhedt banyát rávettél, hogy kérjen bocsánatot férjétől hajdani házsártosságai miatt. Juhani.—Por el momento sigo siendo Jussi de Jukola, aquí donde me veis, con mis propios pantalones, y con la ayuda de Dios espero seguir siéndolo mucho tiempo. Y en cuanto a tus hechizos, pobre vieja, serán lo mismo que cuando auguraste el fin del mundo, hace dos años, que muchas mujeres corrieron a pedir perdón a sus maridos por sus pasadas iniquidades. 03197
Bottom
03203
Top
KAISA: Hallgasd meg hát, mit jövendölök. Kaisa.—¿Sí, eh? Pues escucha lo que te profetizo ahora. 03198
Bottom
03204
Top
EERO: No, biztosan jó meleg szaunát jósolsz nekünk, s azt kívánod, hogy te magad köpölyözd meg a nyakunk. Eero.—Profetiza, y estaría bien que nos profetizases una sauna bien caliente mientras nos ponías ventosas en el cogote. 03199
Bottom
03205
Top
JUHANI: Ez azonban bolond jóslat és óhajtás lenne. Igaz ugyan, hogy hazatérve jól be akarom fűteni a szaunát, s aztán fölségesen megfürdünk. De semmi kedvem hozzá, hogy Adám-gúnyámnak gallérját kilyukasz-tassam. Juhani.—Además, esas profecías y augurios son pura filfa, aunque bien es cierto que cuando llegue a casa pienso calentar la sauna y darme un baño delicioso; pero maldito el deseo que tengo de que me arañen el traje de Adán. 03200
Bottom
03206
Top
KAISA: Halljad, halljad! Tűz emészti el a szaunádat, és tűz pusztítja el a házadat is. Te pedig nagy nyomorban fogod bújni az erdőt, rétet, mocsarakat, hogy menedéket keress fázó tagjaidnak. Véres harcokat fogsz vívni az emberekkel és az erdő fenevadjaival, és kifulladva, mint a halálra hajszolt nyúl, hanyatlasz le a bokrok tövébe. Halljátok jóslatom, és emlékezzetek rá! Kaisa.—¡Escucha, escucha lo que te digo! Tu sauna arderá, así como tu choza, y tú vagarás por los bosques en un estado miserable, en busca de un abrigo para tu cuerpo helado. ¡Ah!, y tendrás que enfrentarte en sangrientas luchas con los hombres y con las fieras del bosque, y entonces, jadeando como una liebre en las últimas, esconderás tu maldita cabeza bajo los matorrales. ¡Escuchadlo todos y que no se os olvide! 03201
Bottom
03207
Top
JUHANI: Eredj a pokolba! Juhani.—¡Vete al infierno! 03202
Bottom
03208
Top
TUOMAS: Hallgass már, hallgass! Tuomas.—¡Anda, calla, calla! 03203
Bottom
03209
Top
SIMEONI: Te istentelen pogány! Simeoni.—¡Qué impiedad!, ¡qué desenfreno! 03204
Bottom
03210
Top
JUHANI: Eredj a tűzpiros pokolba! Menj a kántorhoz, és varázsolj a nyakára örökös golyvát! Juhani.—¡Así te hundas en el rojo infierno llameante! ¡Anda a casa del chantre y que por tus conjuros padezca paperas eternas! 03205
Bottom
03211
Top
EERO: Hogy úgy énekeljen, mint Mikko körme közt az öreg, görbe agyarú kan disznó. Eero.—Sí, que chille como un viejo verraco entre las patas de Mikko. 03206
Bottom
03212
Top
JUHANI: A papunknak pedig, annak az álszent, képmutató, dúsgazdag háj- és hurkapapnak... No, mit kívánjunk neki? Mondd csak, Eero! Juhani.—¡Eso es! ¿Y qué vamos a desearle al pastor, ese hipócrita santurrón y engreído? ¿Eh, qué vamos a desearle, Eero? 03207
Bottom
03213
Top
EERO: Hogy járjon úgy dézsmaszedő kőrútján, mint a vámos Oulu kapujában: jóféle macskapirog kerüljön a zsákjába. Eero.—Que después de un examen de lectura le pase lo que le pasó al aduanero de Oulu... ¡Que le metan en el talego una empanada de gato! 03208
Bottom
03214
Top
JUHANI: Igen, igen, paltamói halpástétom, amibe sző-röstül-bőröstül egy döglött macska van belesütve. Juhani.—¡Eso es! O sea, una empanada de pescado donde de relleno haya un gato... ¡un gato con todos sus pelos! 03209
Bottom
03215
Top
EERO: Erről az esetről aztán tartson a következő vasárnap olyan mennydörgős-haragos prédikációt, hogy felháborodásában a pocakja is kirepedjen; repedjen ki nagy pukkanással! Eero.—Sí, y que el domingo siguiente eche un sermón sobre el castigo, tan fanático y venenoso, que le estalle la sebosa panza. 03210
Bottom
03216
Top
JUHANI: És aztán vigye el az ördög! Kapja el a nyakát, és repítse a pokolba, ahogy az ördög szokta repíteni a papokat. Juhani.—¡Sí, sí! Y luego que el diablo se lo lleve en volandas agarrado por el pescuezo, como acostumbra a hacer con los pastores. 03211
Bottom
03217
Top
EERO: Vigye le a gazdagoknak cimborául ezt a hatalmas és gazdag papot is. Eero.—¡Y que lleve con el rico opulento a un pastor tan rico y poderoso! 03212
Bottom
03218
Top
JUHANI: Add át, kérlek, ezeket az üdvözleteket a kántornak is, az esperesnek is. És ha megtetted, nem bánom, akár farkassá is változtathatsz, mint ahogy az imént fenyegettél. Juhani.—Éstos son los saludos que queremos que lleves de nuestra parte al chantre y al pastor, y cuando lo hayas hecho, vuelve y cumple tu amenaza convirtiéndome en lobo. 03213
Bottom
03219
Top
EERO: Változtasd olyan éhes farkassá, mely az egész Rajamáki-regimentet egyszerre lenyeli a bendőjébe. Eero.—Y tan voraz que pueda engullirse de un bocado a todo el Regimiento de Rajamáki. 03214
Bottom
03220
Top
JUHANI: Sőt ráadásul még a köpölyözőzacskódat is. Juhani.—Con el saco de cuernos de postre. 03215
Bottom
03221
Top
EERO: Csemegének meg a szurkos hordót. Eero.—Y el saco de la pez como pastel. 03216
Bottom
03222
Top
JUHANI: Úgy, úgy, te fattyú! Juhani.—¡Has dado en el clavo, martillo! 03217
Bottom
03223
Top
KAISA: Jól van, jól. A kántor is, az esperes is meg fogja kapni üdvözleteteket. De fogadom, hogy ezt a levest még egyszer megisszátok, ti átkozottak. Hajíts oda egy követ búcsúzóul, Mikko! Dobj oda nekik, hogy a koponyájuk hasadjon meg tőle. Kaisa.—¡Muy bien! El pastor y el chantre recibirán no tardando mucho vuestros cumplidos, y un día os tragaréis esta sopa, malditos. Anda, Mikko, tírales una piedra a manera de despedida, y a ver si le abres a alguno la cabeza. 03218
Bottom
03224
Top
MIKKO: Ihol egy pompás, derék kis kő, éppen a markomba illő. Nesztek hát, ebadta! Mars, Kaisa, induljunk! Mikko.—Aquí hay un pedrusco que ni mandado hacer de encargo... Ahí va, chivos barbudos! Y ahora sigue el camino, Kaisa. 03219
Bottom
03225
Top
JUHANI: Hű, az áldóját! Hát nem megdobott? Hajszálon múlt, hogy halántékon nem talált! Juhani.—¡Maldito! Ha estado a punto de descalabrarme. 03220
Bottom
03226
Top
EERO: Küldjük vissza a labdát. Eero.—Devolvámosle la pelota. 03221
Bottom
03227
Top
JUHANI: Hajítsd vissza az öregnek, hogy koppanjon kobakján a kalap. Juhani.—Vuélale el sombrero al viejo. 03222
Bottom
03228
Top
TUOMAS: Nehogy megdobd, fiú, ha kedves az üstököd. Tuomas.—No tires, mostrenco, si es que quieres conservar el nido de los piojos. 03223
Bottom
03229
Top
AAPO: Hát nem látod, te varangy, hogy ott gyermekek vannak? Aapo.—¿No ves que llevan niños, tarugo? 03224
Bottom
03230
Top
JUHANI: Hagyd azt a követ! Hiszen úgy rohannak már, hogy a föld is döng alattuk. Juhani.—Deja la piedra. Van a tal velocidad que no ven dónde pisan. 03225
Bottom
03231
Top
SIMEONI: Ah, ti szörnyűséges kalmükök, ti kutyafejű tatárok! Hát már a tisztességes vándort sem hagyjátok békén elmenni mellettünk? Jaj, ti betyárok! Simeoni.—¡Desgraciados, malvados, calmucos, cara de perros! ¡Ni siquiera un pacífico caminante puede pasar tranquilamente ante nosotros por el camino! ¡Bandidos! 03226
Bottom
03232
Top
JUHANI: Én nem hagyom-e, aki a haja szálát sem görbítem meg senkinek? De nézd csak, ha az embert elhagyja a béketűrés, és egész testét rázza az indulat, hát akkor... No, hiszen tudod te is. Két nap és két éjjel ültünk a börtönben. Most azonban kiöntöttem az epémet, és derekas üdvözletét küldtem a kántornak! Juhani.—¿A mí me lo dices, que no le tocaría ni un pelo al caminante? Lo que pasa es que cuando uno está encolerizado y se le sube la sangre a la cabeza, entonces..., bueno, ya sabes lo que quiero decir. Uno ha pasado dos días con sus noches encerrado en prisión. Y lo que he hecho ha sido mandar al chantre afectuosos saludos para descargar la mala uva. 03227
Bottom
03233
Top
AAPO: És még komiszabbat az esperesnek. Félek, hogy még keservesen megbánjuk ezt az üdvözletküldést! Aapo.—Y saludos no menos afectuosos al pastor. Algún día nos arrepentiremos de ello arpargamente. 03228
Bottom
03234
Top
JUHANI: „Ugyan mért búsulnék, fiatal legényke?” Az élet, a fiatalember élete olyan, mint a rengő-zúgó erdő. Ott, arra, kelet felé, az Impivaara mogorva csúcsa bámészkodik, amarra pedig a templomosfalu tava locsog. Messze, a láthatár peremén, szinte végtelen messzeségből más tavak is idecsillognak. Szemem jól felismeri Kolistin három tavát. Juhani.—«¿Para qué preocuparme...?» La vida de un joven es igualita a esta colina que pisamos, poblada de ecos y rumores. Allá, al noroeste, se alza la abrupta cima de Impivaara, mientras que al otro lado, al sudoeste, brilla el lago del pueblo, y al fondo, donde el claro cielo acaba, se divisan otros lagos, en un encadenamiento infinito. Mis ojos contemplan los tres lagos de Ko-listin. 03229
Bottom
03235
Top
Bánatomban víznek megyek,
fogadjon be a tó;
haragszik rám a galambom,
sziszeg, mint a kígyó.
Qué remedio me queda
que en el lago meterme.
Mi amada me desdeña
y silba cual serpiente.
03230
Bottom
03241
Top
Ott a tavon, ott szokott csónakázni öreg kántorunk is, horgászbottal a kezében! Ah, bárcsak most is ott gubbasztana, én pedig sebes forgószél, dühös szélvész lehetnék! Biz’ isten tudnám, hogy mire csapjak le nagy dérrel-dúrral, és fogadom, hamar felborulna a kántor tekenője. Mira tú por dónde, a aquel lago suele ir el viejo chantre a echar la caña. ¡Ay, si ahora estuviese él allí y yo fuera un aire violento, un terrible huracán del sudeste, ya sé dónde soplaría de golpe, y pronto se iría a pique la barca del chantre! 03236
Bottom
03242
Top
SIMEONI: Milyen bűnös kívánság! Simeoni.—¡Torpe deseo, por mi vida! 03237
Bottom
03243
Top
JUHANI: Bizony úgy tennék! Úgy felborítanám a ladikot, hogy mint a leves, felforrna tőle a tó vize. Juhani.—Pues lo haría como lo digo: tumbaría la barca y el agua del lago herviría como caldo. 03238
Bottom
03244
Top
TIMO: Egye meg a farkas a kántort. Timo.—Así se convierta en presa de los lobos, el maldito hombre. 03239
Bottom
03245
Top
JUHANI: Belökném egy farkasverembe, én magam meg vidáman sétálgatnék a verem szélén. Juhani.—Eso es, lo arrojaría a la trampa de los lobos y yo caminaría tan campante al borde del foso. 03240
Bottom
03246
Top
AAPO: Egyszer a róka, megharagudván a medvére, becsalta egy verembe a szegény mackót. Kárörvendve nevetett a róka, és gúnyolódva sétált a tátongó verem peremén, majd fölkapaszkodott a hiúz hátára, az meg fölvitte egy közeli fenyő tetejére. A róka nagy vidámán énekeim kezdett, egybecsődítette a négy világtáj minden szelét-viharát, és megparancsolta nekik, hogy zengessék a fenyők kanteléjét az ő énekének dallamára. Megjött a keleti, megjött a nyugati szél, fújni kezdett dél felől is, és zengett-zúgott a fenyő. De megérkezett a heves északi szél is, nagy zúgással-búgással átviharzott a bozontos, sötét erdő felett. Ekkor a fenyő nagyot reccsent, megremegett, mélyen meghajolt, és végül is, derékba törve, rádőlt a veremre, dőltében pedig belelökte a rókát a gödörbe, egyenesen a medve körme közé. Aapo.—Una vez la maliciosa zorra quiso jugarle una mala pasada al oso, atrayéndole con artimañas a una trampa. Así lo hizo, y luego empezó a hacer muecas alrededor del agujero, burlándose de su víctima. Luego cabalgó sobre un lince, el cual la llevó a la cima de un alto abeto que crecía no lejos. Borracha de gozo, púsose la zorra a cantar y, convocando a los vientos de la rosa, les mandó que la acompañasen en sus cantos con el arpa del abeto. Pronto llegaron los vientos del este, del oeste y del sur, y el abeto se balanceó y susurró. Pero he aquí que llegó también el fuerte ventarrón del norte, rugiendo y bramando a través del denso bosque sombrío, e hizo crujir el abeto, que, inclinándose profundamente, se salió de raíz y fue a caer sobre el foso del oso, arrastrando en su caída a la ladina zorra al fondo, dejándola a merced de las zarpas del oso. 03241
Bottom
03247
Top
TIMO: Hű, a kutyafáját! És aztán? Timo.—¡Toma ya! ¿Y qué pasó después? 03242
Bottom
03248
Top
JUHANI: Magad is sejtheted, hogy mi történt aztán. A medve keményen megmarkolta a róka bundáját, és megrázta, hogy a foga is kocogott tőle; éppúgy, mint ahogy a kántor bánt velem. De értem én, értem Aapo célzását. Emlékeztetni akar arra, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Úgy van, úgy, én azonban mégis a farkasveremnek szánom zsákmányul a kántort. Juhani.—Ya puedes figurártelo. Pasó que el oso agarró a la zorra por el cuello y la zarandeó hasta hacerle castañetear los dientes, lo mismito que hizo conmigo nuestro buen chantre. Pero ya caigo en lo que Aapo quiere decir: recordarme que quien cava una fosa para otro, cae en ella. Puede que sea así; pero, de todas formas, la verdad es que me gustaría ver al chantre en el fondo de una trampa de lobos. 03243
Bottom
03249
Top
TIMO: Az én szívem sem bánkódnék épp, ha látnám a kántort belebukfencezni egy farkas verembe. De mégsem hagynám szegény öreget túl sokáig vergődni abban a dohos lyukban. Két óráig, csupán kettőig, nem tovább. De hagyjuk ezt. Éljen békén a kántor, és még bánatos szívem mély vermébe se pottyanjon bele. Hanem valamin nagyon csudálkozom. Hogyan hihettek ilyen ostoba mesékben, mint ez a medveróka história! Jaj, testvérek, hiszen a róka egyetlen értelmes szót sem tud szólni, nemhogy összecsődít-hetné a világ minden szelét! Ti mindezt elhiszitek, én azonban tiszta hazugságnak vélem. Timo.—A mí me haría mucha gracia ver al chantre pataleando en el fondo de una trampa, pero yo no emplearía mucho tiempo en darle tormento al anciano en el hediondo agujero. Creo que dos horas bastarían. Pero quédese todo como está. Que viva en paz el chantre, sin caer en el hoyo de mi irritado corazón. Sin embargo, hay una cosa que me inquieta: ¿cómo podéis creer en boberías como esa fábula de la zorra y el oso? ¡Venga ya, hermanos! Ni la zorra puede barbullar una sola palabra, ni mucho menos convocar a los vientos celestiales. Vosotros creeréis esas historias, pero a mí me parecen un camelo. 03244
Bottom
03250
Top
JUHANI: Azt eddig is tudtuk, hogy Timo feje nem tartozik a legokosabbak közé ezen a világon. Juhani.—Todo el mundo sabe que la cabeza de Timo no es precisamente de las más claras de este mundo. 03245
Bottom
03251
Top
TIMO: És ha nem is? De ezzel a buta fejemmel mégis járom oly becsületesen a világot, mint akár te, akárki más, férfi vagy asszony. Timo.—Supongamos que sea así, pero la verdad es que con esta cabeza me paseo por el mundo con ella tan alta como tú o como cualquier otro, hombre o mujer. 03246
Bottom
03252
Top
AAPO: Timo nem érti a példázatot. Aapo.—Es que Timo no comprende las parábolas. 03247
Bottom
03253
Top
JUHANI: Bizony, szegény nem értette el. Hanem várj, megmagyarázom neked. A róka és a medve története nyilván abból az időből származik, amikor minden teremtett lény, sőt még a fák is tudtak beszélni, mint ahogy az az Ótestámentumban meg vagyon írva; így hallottam ezt megboldogult vak nagybátyánktól. Juhani.—El pobre desdichado no comprende nada. Pero yo voy a explicártelo. La historia de la zorra y el oso ocurrió tal vez en aquellos tiempos en que todas las criaturas todavía sabían hablar, y también los árboles, tal como nos relata el Antiguo Testamento. Eso le oí decir a nuestro difunto tío ciego. 03248
Bottom
03254
Top
AAPO: Nohát, akkor te sem érted a mesét és a mese célzatát. Aapo.—Pero tampoco tú has entendido la fábula y su intención. 03249
Bottom
03255
Top
TIMO: Aha! Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű. Timo.—«Apártate que me tiznas, dijo la sartén al cazo.» 03250
Bottom
03256
Top
JUHANI: Mi az, még neked áll feljebb? Hidd el, öcskös, hogy hálát adok az Istennek, amiért nem vagyok olyan ostoba, mint te, szegény Timo. Juhani.—¿Quieres dártelas de sabio? Puedes creerme que doy gracias a Dios de no ser tan mostrenco como tú, mi pobre Timo. 03251
Bottom
03257
Top
TIMO: Ha nem vagy, hát nem vagy! Baj az? Timo.—De acuerdo, ningún peligro veo en ello. 03252
Bottom
03258
Top
EERO: Tégy úgy, Timo, mint a hajdani vámszedő: csak verd a melled, s majd meglátjuk, melyikőtök megy majd innen derekabb emberként haza. Eero.—Timo, haz como hizo antes el publicano: golpéate el pecho y allá se verá cuál de nosotros dos será el mejor. 03253
Bottom
03259
Top
JUHANI: Nézd csak, hát a kis Eero is megszólalt, a született publikánus? Juhani.—¡Cáspita! ¿También el pequeño Eero, el menospreciado publicano, se ha sentido herido? 03254
Bottom
03260
Top
[EERO: Sattui oikein makeasti itse puplikaanien päämieheen, tuohon pikku-Zakeukseen. Eero.—Se ha sentido herido el mismísimo jefe de todos los publícanos, el pequeño Zaqueo. 03255
Bottom
03261
Top
[JUHANI:] Hanem engem nem érdekelnek a publikánusaid, én szépen aludni megyek. így ni, hátat fordítok nektek, és alszom, mint hangyaboly a hó alatt. De Isten óvjon bennünket! Ugyan szörnyű helyen telepedtünk le! Juhani.—No me importan tus Zaqueos, así que voy a volveros la espalda y a echarme a dormir como las hormigas bajo la nieve... ¡Que Dios nos ayude, pues hemos venido a instalarnos en un lugar funesto! 03256
Bottom
03262
Top
AAPO: Ugyan miért? Aapo.—¿Por qué lo dices? 03257
Bottom
03263
Top
JUHANI: Ott áll az a különös, ijesztő formájú szikla, mely mindig oly gyászos hangon veri vissza a harangok kongását. És nézzétek azokat a szemeket; szakadatlanul ránk merednek! Borzadály fog el. Menjünk innen, az ég szerelmére! Juhani.—Porque ésa es la enorme y espantosa roca que difunde ecos tan tristes siempre que doblan las campanas de la iglesia. ¿No veis sus ojos, constantemente fijos en nosotros? ¡Qué miedo! ¡Huyamos, en el nombre de Dios! 03258
Bottom
03264
Top
TUOMAS: Maradjunk békén. Tuomas.—Podemos quedarnos tranquilos. 03259
Bottom
03265
Top
JUHANI: Itt valami kegyetlen és haragos erdei szellem kísért. Juhani.—Pero aquí el genio de los bosques se muestra cruel y colérico. 03260
Bottom
03266
Top
AAPO: De csak azokra haragszik, akik káromkodnak, vagy más istentelenséget művelnek. Ezért vigyázz magadra. Hanem azokról a szikla oldalán levő képekről tudok egy régi-régi mesét. Aapo.—Sí, pero sólo con los blasfemos y los impíos. Así que ten cuidado. Pero, ahora que recuerdo, sobre las imágenes grabadas en esa piedra existe un cuento muy antiguo. 03261
Bottom
03267
Top
LAURI: Elmondanád? Lauri.—No sabía. ¿Por qué no nos lo cuentas? 03262
Bottom
03268
Top
AAPO: Jó, de előbb nézzétek meg alaposabban azt a követ. Mintha négy aranyos, tüzes pont sugározna róla felénk; két szerelmesnek, egy gyönyörű hajadon-nak és egy deli legénynek ragyogó szeme az; képüket ott láthatjátok a kőbe karcolva. Nézzétek meg őket, kissé összehunyorított szemmel. Ott ülnek gyöngéden összeölelkezve. Lejjebb pedig, a szerelmesek lábánál, meggömyedve s karddal átszúrva, egy öreg bajnok hever. Aapo.—Mirad primero la roca con más atención. ¿Veis allí esos cuatro puntos dorados, brillantes? Son los dulces ojos de dos enamorados. Ella era una encantadora muchacha y él un apuesto joven. Podéis distinguir sus imágenes dibujadas sobre la piedra. Contempladlas entornando los ojos y veréis a los amantes enlazados en tierno abrazo. Pero observad que más abajo, a los pies de los jóvenes, yace un viejo atravesado por una espada. 03263
Bottom
03269
Top
TIMO: Úgy van, ahogy mondod. Timo.—¡Anda, pues es verdad lo que dices! 03264
Bottom
03270
Top
LAURI: Mintha én is valami ilyet látnék. Hanem halljuk a mesét. Lauri.—También a mí me parece ver algo semejante. Pero, venga, cuéntanos la historia. 03265
Bottom
03271
Top
Aapo a következő mesét mondta el nékik: Y Aapo la contó como sigue: 03266
Bottom
03272
Top
Itt a közelben valamikor gyönyörű vár állott. A vár urának, egy gazdag és hatalmas embernek egyetlen gyermeke egy anyátlan árva leány volt, szépséges, mint a hasadó hajnal. Egy derék ifjú nagyon megszerette a lányt, ám a vár kegyetlen ura, akinek szívében soha gyökeret nem vert a szerelem, a lányt is, a legényt is gyűlölte. A lány azonban viszontszerette a délceg legényt, és gyakran kijöttek ide, erre a zúgó-zengő rétre; épp itt, a szikla tövében szoktak találkozni egymással. De a kegyetlen apa valahogyan neszét vette a fiatalok titkos frigyének, és a leány füle hallatára szörnyű esküt tett. „Leányom - mondotta -, jól vigyázz, nehogy titkos ölelkezésen érjelek benneteket az erdő sötétjében. Mert tudd meg, hogy kardom azon nyomban véres halálban fog egyesíteni titeket. Ezt ígérem, és szentül megfogadom.” így szólt, s a szép hajadon rettegve hallgatta a borzalmas esküt. Ám szíve választottját mégsem tudta elfeledni, sőt szerelme egyre hevesebben lángolt. Había antes, cerca de aquí, un soberbio castillo cuyo dueño, un caballero rico y poderoso, tenía por hijastra una huerfanita dulce y graciosa como la aurora. Un joven la amaba, pero el severo señor, cuyo corazón no conocía el amor, los odiaba a ambos. Es el caso que la doncella correspondía también al sentimiento del noble joven, y así, con frecuencia, se daban cita en este lugar, en la colina rumorosa, junto a la roca. Pero la suerte adversa quiso que el padrastro se enterara de las relaciones de los enamorados. Entonces pronunció al oído de la doncella un terrible juramento: «Hija mía —le dijo—, tened cuidado de que no os sorprenda abrazándoos al amparo de las noches del bosque, porque entonces, a fe mía, mi espada os unirá al instante en una muerte sangrienta. Lo juro solemnemente.» Así habló el señor del castillo, y la muchacha se estremeció de horror al oír el juramento. Sin embargo, lejos de olvidar al elegido de su corazón, la llama de su amor por él se avivó. 03267
Bottom
03273
Top
Csöndes nyári éjszaka volt; a szűz valahogy megsejtette, hogy az ifjú ott bolyong a réten, és várja szerelmesét. Végre is, midőn úgy hitte, hogy a várban mindenki mély álomban nyugszik, szerelmi találkozóra indult a lány; széles, lágy leplébe burkolózva, mint az árnyék osont ki a vár kapuján, eltűnt az erdő sűrűjében, majd a harmatos bokrok között újból elő-előlebbent kék fátyla. Csakhogy a várban nem mindenki aludt ám: a vár ura ott állt az ablakban, és megleste a lányt, amint éji árnyként tovasuhant. Ekkor éles kardot kötött derekára, kezébe dárdát ragadott, és kirohant az erdőbe, a lány nyomában. Vérszomjas vad futott a szelíd szemű bárány után. Era una tranquila noche de verano. La muchacha tuvo la corazonada de que su galán rondaba por la colina esperándola y, cuando le pareció que todos los moradores del castillo dormían profundamente, acudió a la amorosa cita envuelta en un pañolón. Salió sigilosamente, deslizándose como una sombra, y pronto se perdió más allá de la linde del bosque, el pañolón azul flotando entre los árboles cubiertos de rocío. Pero, ay, no todos dormían en el castillo, pues el señor atisbaba de pie junto a una ventana y vio a la muchacha alejarse en la noche como un fantasma. Entonces, tomando la espada y el venablo, el señor se precipitó afuera y se internó en el bosque siguiendo las huellas de su hijastra. Una fiera sedienta de sangre perseguía a la oveja de dulces ojos. 03268
Bottom
03274
Top
A lány pedig csak sietett föl lélekszakadva a dombtetőre, s ott, a szürke kőszikla alatt, ott találta szerelmesét. Ott álltak hát, gyöngéden átölelték egymást, és szerelmes szavakat suttogtak boldogan egymás fülébe. Már-már nem is e földön álltak: lelkűk fönn sétált az ég virágos mezőin. így telt el néhány pillanat, ekkor azonban hirtelen előrontott a vár kegyetlen ura, és dárdáját oly erővel vágta a lány bal oldalába, hogy az hegyével a legény jobb oldalán jött ki, és így egyesítette őket a halálban. A két szerelmes ráhanyatlott a sziklára, vérük pedig egybefolyva ömlött a földre, s vörösre festette a hangavirágok szirmait. A gyilkos acél által egymáshoz láncolva hevertek szódanul a sziklapadon, és gyöngéden átölelve tartották egymást, szemük pedig mint négy gyönyörű aranycsillag szegeződött a vár hatalmas urára, ki ámulva nézte a halál torkában ezt a csodálatos, szelíd képet. Hirtelen heves vihar kerekedett, dörgött és villogott az ég, azonban a fiatalok szeme a kéklő villámfényben is boldog elragadtatással sugárzott, mint négy ünnepi gyertya az ég szentséges termében. A gyilkos pedig csak nézte, nézte őket, mialatt feje körül dühösen tombolt az ég haragja. Hatalmas erővel szólt leikéhez a fiatalok csodálatos, elhaló tekintete, patakzó vére és a menny dörgése. Lelke, életében először, megrendült; szívében sötét és hideg megbánással tekintett a haldoklók szemébe, mely szüntelenül boldog mosolyt sugárzott felé. Szíve elszorult, megremegett: körülötte csapkodtak a villámok, zúgott a rengeteg, s a kárhozat szellemei minden oldalról feléje rohantak. Lelkében végtelen szenvedély viharzott. La enamorada trepó sin aliento por la colina y fue a reunirse con su amado al pie de la roca. Allí se abrazaron dulcemente, musitándose deliciosas palabras de amor. En aquel instante dichoso ya no se sentían aquí, en la tierra, sino que sus almas volaban hacia las floridas praderas del cielo. Pasaron así unos instantes hasta que, de pronto, apareció el señor del castillo, quien, ciego de cólera, atravesó por el costado izquierdo el cuerpo de la desprevenida doncella con el acerado venablo, cuya punta asomó por el costado derecho del galán, uniendo así a los enamorados en la muerte. Sus cuerpos cayeron sobre la roca y la sangre de sus heridas fluyó en un único riachuelo por la falda de la colina, enrojeciendo las mejillas de las flores de los brezos. Los amantes, unidos por el lazo de acero, reposaban en silencio sobre un tálamo de piedra, tiernamente abrazados para siempre, mientras sus ojos, refulgentes como cuatro estrellas de oro, miraban fijamente al poderoso señor, el cual, sobrecogido de admiración, no podía apartar los suyos de aquella imagen maravillosa y serena, en las fauces de la muerte. En esto estalló una repentina tormenta: los relámpagos iluminaron el cielo y, al resplandor azul, los ojos de los amantes irradiaban una felicidad sublime, como cuatro antorchas de las estancias celestiales que brillaran en el aire sagrado. Esto miraba el asesino, horrorizado, mientras la cólera del cielo bramaba sobre él y le rodeaba por todas partes. Los bellos y lánguidos ojos de los jóvenes, la sangre que manaba a borbotones, el estruendo de la tormenta, todo, en fin, eran horribles acusaciones contra el alma del señor del castillo. Cuando su corazón negro y frío se conmovió por primera vez, encogido de arrepentimiento, vio que los jóvenes tenían clavados en él sus ojos inocentes y brillantes. Destellaron los rayos, tembló el firmamento y los demonios del terror se cernieron sobre el asesino. Fue entonces, cuando, estremecido por el horror, sintió que una angustia infinita le invadía el alma. 03269
Bottom
03275
Top
Még egyszer rátekintett a fiatalokra: onnan azonban még mindig ugyanazok a sugárzó szemek mosolyogtak felé, noha ragyogásuk már hamvadni kezdett. Ekkor karját keresztbe fonva, jeges tekintettel hosszan bámult kelet felé, s így állt némán a komor éjszakában. Végül azonban mélyen föllélegzett, és hosszú, ijesztő kiáltás szakadt fel a melléből, mely dörögve keringett a táj felett. Egy pillanatig némán figyelt és hallgatózott, míg kiáltásának utolsó visszhangja is el nem csendesedett a távoli dombok ölén. Ekkor aztán, folyton kelet felé bámulva, újból rémesen elbődült. Hegytől hegynek futott a hang, s ő feszülten figyelte, hogyan kereng a visszhang a táj felett. Végül azonban a messzi, remegő hang is elhalt, elült a villámlás, kihunyt a fiatalok ragyogó szeme, már csak a súlyosan zuhogó zápor sóhajtozott az erdőben. Ekkor hirtelen, mintha álomból ébredt volna, kirántotta kardját hüvelyéből, átdöfte vele szívét, és holtan bukott a szerelmesek lábához. Még egyszer villámlott, még egyszer megdördült az ég, hogy aztán mélységes csönd boruljon a vidék fölé. Contempló de nuevo a los jóvenes, cuyos ojos, aun apagando su brillo, le miraron sonrientes. Entonces se volvió hacia oriente con los brazos cruzados, y así permaneció largo tiempo, callado en la noche sombría. Finalmente, llenándose el pecho de aire, lanzó un prolongado y ronco grito que resonó en la lejanía como un bramido. Luego volvió a quedarse en silencio, aguzando el oído en espera de que el último eco de su alarido se perdiera en el seno de la colina más lejana. Sin apartar la vista del oriente, lanzó' otro grito penetrante, cuyo eco oyó saltar de monte en monte hasta que, por fin, se apagó temblando a lo lejos. Cuando se extinguió la voz lejana, se aplacó la tormenta y se apagaron los ojos luminosos de los amantes; sólo una recia lluvia arrancaba suspiros al bosque. Como si de pronto despertase de un sueño, el señor del castillo desenvainó su espada y, hundiéndola en su pecho, se desplomó a los pies de sus víctimas. El cielo volvió a iluminarse y se oyó un tremendo bramido. Finalmente, un temeroso silencio lo envolvió todo. 03270
Bottom
03276
Top
Eljött a reggel, s a réten, a szürke szikla lábánál ott találták a halottakat; elvitték és egymás mellé temették őket. A sziklán azonban ott maradt a képük: két fiatal ember szerelmes ölelésben, lábuknál pedig egy mord, szakállas bajnok térdel. És négy csodálatos szögecs, négy aranycsillag ragyog a kőből éjjel-nappal, akár a szerelmesek gyönyörűen sugárzó szeme. A mese úgy beszéli, hogy ezeket a képeket egy villámcsapás véste bele a sziklába. És mint itt a képen, úgy ül a szűz, és a legény ott fenn, az ég trónusán, nagy boldogságban; a vár hajdani ura pedig úgy tekergőzik a büntetés tüzes ágyán, mint az a bajnok ott a kövön. Midőn megszólalnak a templom harangjai, mindig hegyezi a fülét, és hallgatja, milyen visszhangot ver a szikla; ám a hang mindig szomorúan zendül. Igaz, egyszer majd csodálatosan lágy és örömteljes hangot fog adni a kő, s ekkor ütött annak a kárhozottnak is a megbocsátás és az üdv órája, de akkor nincs már messze a világ vége sem. Ezért hallgatja a nép nyugtalan érdeklődéssel a visszhangot a szikla felől, ha megkondulnak a harangok. Szívből kívánják ugyan a halottnak a megbocsátás óráját, de borzalommal gondolnak a végítélet napjára. Cuando amaneció, encontraron los cadáveres al pie de la roca gris y los trasladaron para sepultarlos juntos en la misma tumba; desde aquel día, sus imágenes quedaron grabadas en la roca. Allí puede verse a los dos amantes abrazados y, arrodillado a sus plantas, un anciano grave y barbudo. Y cuatro puntos maravillosos, como cuatro estrellas doradas, brillan día y noche en la superficie de la roca, recordando los dulces ojos de los jóvenes. Como cuenta la leyenda, un relámpago trazó esas figuras en la roca durante la tormenta. Y, como en esa imagen, los jóvenes están abrazados tiernamente en las gloriosas alturas, del mismo modo que el anciano señor que yace ahí en el suelo está tendido en un ardiente lecho del infierno. Cada vez que tañen las campanas de la iglesia, el señor del castillo escucha atentamente el eco que resuena en la roca, un eco lúgubre. Sin embargo, un día llegará en que la roca contestará con dulce y alegre voz. Habrá llegado la hora del perdón, de la liberación del culpable. Pero, ay, también estará cerca la hora del fin del mundo. Por eso la gente escucha con temor el eco de la roca cuando tocan las campanas, puesto que, aunque celebrarían la llegada del día de la liberación del hombre, piensan con horror en la hora del Juicio Final. 03271
Bottom
03277
Top
Ezt a mesét mondotta el Aapo testvéreinek a Sonnimáki rétjén. Aquí acabó la historia que Aapo contó a sus hermanos en la colina de Sonnimáki. 03272
Bottom
03278
Top
TIMO: Hanem ugyan izzadhat az öreg! Egész az ítélet napjáig! Ohó! Timo.—¡Lo que tendrá que sudar ese viejo!... ¡Hasta el Juicio Final! ¡No quiero ni pensarlo! 03273
Bottom
03279
Top
SIMEONI: Te fajankó! Vigyázz, nehogy ebben a pillanatban zendüljenek meg a végítélet harsonái. Simeoni.—¡Tú, insensato! Cuídate de que en este momento no suene la trompeta del Juicio. 03274
Bottom
03280
Top
EERO: Addig nem kell félni a világ végétől, amíg csak pogányok akadnak a földön. És íme, itt a kereszténység kellős közepén, itt is él hét elvadult pogány! De nincs olyan rossz, amiben valami jó is ne lenne. Hiszen így mi a világ oszlopai és támaszpillérei vagyunk! Eero.—No hay por qué temer el fin del mundo mientras queden paganos sobre la tierra. Y, gracias a Dios, aún hay aquí siete paganos salvajes en el seno de la comunidad cristiana. No hay mal que por bien no venga. Seamos nosotros las columnas del mundo. 03275
Bottom
03281
Top
JUHANI: Te a világ oszlopa? Te Hüvelyk Matyi! Juhani.—¿Tú una columna del mundo, pequeñajo? 03276
Bottom
03282
Top
SIMEONI: Reszketni fogsz, Eero, reszketni fogsz, mint az ördög, ha majd közeledik az a nap, amit most kigúnyolsz. Simeoni.—Temblarás, Eero, te digo que temblarás como el propio diablo cuando llegue el día del que ahora te burlas. 03277
Bottom
03283
Top
TIMO: Dehogy fog reszkeaii, dehogy; kezeskedem érte! Hanem lesz akkor égszakadás-földindulás, hohó! Két földindulás már volt, a harmadik még eljövendő; akkor fog feltűnni az üdvösség nagy jele. A világ pedig, mint a száraz nyírfa bocskor, porrá és hamuvá válik. Akkor a tehenek bőgni fognak a réten, s a disznók visítanak a kertek alatt, már tudniillik ha a világ vége nyáron következik be. Ha azonban télidőben történne, akkor a tehenek az istállóban fognak tombolni, a szegény disznók meg az ólban, az almon visí-toznak. Nagy zenebona lesz akkor, fiúk! Két földindulás már volt, a harmadik még eljövendő, mint ahogy vak nagybátyánk mondogatta. Timo.—No se burlará, no; yo se lo aseguro. Entonces será el estrépito y la confusión. ¡Huy, huy! Ya ha habido dos alborotos, y el tercero se acerca. Entonces se mostrará la gran señal de la salvación eterna, entonces la tierra se deshará en polvo como un seco zapato de abedul. Entonces, si es verano, los ganados bramarán en las praderas y los cerdos gruñirán asustados en las porquerizas. Pero si esa calamidad llega en invierno, los animales se agitarán gritando en el establo, y en las pocilgas gruñirán los puercos. ¡Menudo revuelo y confusión, hermanos! ¡Huy, huy, huy! Ya ha habido dos convulsiones de este orden, y la tercera está aún por llegar, según decía nuestro tío ciego. 03278
Bottom
03284
Top
SIMEONI: Igen, igen, csak emlékezzünk mindig erre a napra. Simeoni.—Sí, sí, hay que pensar en ese día. 03279
Bottom
03285
Top
JUHANI: Hallgassatok már, testvérek. Isten őrizz! Egész megzavarjátok az ember szívét. Aludjunk inkább, aludjunk. Juhani.—¡Callaos ya, hermanos, Dios nos asista! ¡Me estáis metiendo el corazón en un puño! Durmamos ya, ea. 03280
Bottom
03286
Top
így beszélgettek a testvérek, de végül elhalt ajkukon a szó, és egymás után elnyomta őket az álom. Csak Simeoni virrasztott még egy ideig; hátát egy fenyő görcsös gyökerének vetve ült, és elmélkedett a világ végéről, a végítélet rettenetes napjáról. Pirosán, nedvesen parázslóit a szeme, és napégette arca vörösbarnán világolt. Végül azonban ő is elszunnyadt; így aludtak édes-deden a tűz körül, mely még lobogott egy ideig, aztán elhamvadt és kihunyt. Así continuaron hablando, pero pronto fue languideciendo la conversación y el sueño apoderándose sucesivamente de los hermanos. El último que cayó fue Simeoni, quien, recostado en la raíz saliente de un pino, meditaba calladamente en el fin del mundo y en el gran día del Juicio. Sus ojos enrojecidos tenían un brillo acuoso, y un ardor místico encendía sus ásperas mejillas. Finalmente, se fue quedando adormilado hasta que sus ojos se cerraron como los de sus hermanos. La cercana hoguera, que aún mantenía algunas llamas, fue extinguiéndose poco a poco hasta apagarse del todo. 03281
Bottom
03287
Top
Bealkonyodott, s nemsokára leszállt az éj. Meleg és fülledt volt a levegő, északkelet felől, az ég peremén fel-fellobbant a villám, és sötét zivatarfelhők gomolyogtak elő. Sebesen, mint a sas, repült a vihar a falu fölé, elszórta mennyköveit, s egy villám felgyújtotta a papiak csűrét, mely telve száraz szalmával, csakhamar lobogó lángba borult. Megkondultak a harangok, és megzaj-dult a falu, mindenfelől emberek rohantak a dühöngő tűz felé, özönlöttek a férfiak és a nők, de hiába. Ijesztően égett-ropogott a pajta, s a lángok veresre festették az ég boltozatját. Most a vihar a Sonnimákire rontott, ahol a testvérek mély álomban hevertek, s horkolásuktól harsogott a rét. Egy borzalmas mennydörgés felriasztja őket, és úgy megijednek, ahogy még soha. Álomtól bódult elméjüket szörnyű rémület fogja el, mivel az elemek tombolása a komor éjszakában rögtön a kísérteties mesét s a világvégének képét juttatja eszükbe. A sötét éjszakában csak a cikázó villámok és a faluban hullámzó tűzvész rémes vörössége világított. Most újabb villám lobbant, s utána akkorát csattant az ég, hogy a testvérek nyomban fölébredtek. Rémült kiáltással ugrottak talpra, hajuk mint a zúgó sás meredt az égnek, szemük kerekre tágult, és így bámultak egymásra néhány pillanatig. También se apagó el día, llegaron las sombras del crepúsculo y cayó la noche. El aire era cálido y denso, y el cielo se iluminaba de vez en cuando hacia el nordeste, donde se fraguaba una amenazadora tempestad que, con la rapidez del águila, se precipitó sobre el pueblo lanzando llamas de sus entrañas. El granero de la casa del párroco, donde se acumulaba la paja seca, se incendió, provocando un vivo resplandor. Las campanas rompieron a tocar, la gente empezó a bullir, y de todas partes acudieron corriendo hombres y mujeres al pavoroso incendio. Pero todo fue inútil. Ardía el pajar, envuelto en llamas que daban miedo, y la bóveda celeste se tiñó del color de la sangre. Pero ahora la tempestad se lanzó sobre la colina de Sonnimáki, donde los hermanos reposaban en un profundo sueño, roncando que temblaba la tierra. Pero el tremendo estampido de un trueno les despertó, sobresaltados y llenos de miedo. Sus mentes embotadas se estremecieron de horror, y toda su vida recordarían la sombría historia y las descripciones del fin del mundo en el preciso instante en que las fuerzas de la naturaleza se desataron a su alrededor en aquella tétrica noche iluminada sólo por los fogonazos de los relámpagos de la tormenta y por el horrible resplandor del incendio en el pueblo. Un rayo, seguido de un trueno que estalló con un ruido horrísono, acabó de sacarles del sueño. Los hermanos se levantaron a la vez de un salto, gritando y gimiendo con los pelos de punta como juncos vibrantes, y se quedaron mirándose unos a otros con los ojos dilatados por el terror. 03282
Bottom
03288
Top
SIMEONI: Itt a végítélet! Simeoni.—¡El Día del Juicio! 03283
Bottom
03289
Top
JUHANI: Hol vagyunk, hol vagyunk? Juhani.—¿Dónde estamos? ¿Dónde estamos? 03284
Bottom
03290
Top
SIMEONI: Hát már megyünk? Simeoni.—¿Es que nos vamos de este mundo? 03285
Bottom
03291
Top
JUHANI: Segítség, kegyelem! Juhani.—¡Ampáranos, Señor! 03286
Bottom
03292
Top
AAPO: Szörnyű, szörnyű! Aapo.—¡Es terrible, es terrible! 03287
Bottom
03293
Top
TUOMAS: Bizony szörnyű! Tuomas.—¡Vaya si lo es! 03288
Bottom
03294
Top
TIMO: Uram, oltalmazz bennünket, szegény fiúkat! Timo.—¡Que Dios nos proteja, pobre de nosotros! 03289
Bottom
03295
Top
SIMEONI: Már a harangok is megkondultak. Simeoni.—¿Oís cómo tocan las campanas? 03290
Bottom
03296
Top
JUHANI: Táncolnak és csattognak a kövek. Hűha! Juhani.—Y el roquedal resuena y baila. ¡Oh, oh! 03291
Bottom
03297
Top
SIMEONI: „Zúgnak az égi harangok...” Simeoni.—«Las campanas del cielo tocan». 03292
Bottom
03298
Top
JUHANI: „Erőtlenül porba hullok.” Juhani.—«Las fuerzas me abandonan». 03293
Bottom
03299
Top
SIMEONI: Hát csak így, egyszeriben indulnunk kell e világból? Simeoni.—¿Es así, entonces, como nos vamos de este mundo? 03294
Bottom
03300
Top
JUHANI: Kegyelmezz nékünk, irgalmas Isten! Juhani.—¡Acude en nuestra ayuda, Dios misericordioso! 03295
Bottom
03301
Top
AAPO: Jaj, borzalom! Aapo.—¡Oh, qué horror! 03296
Bottom
03302
Top
JUHANI: Tuomas, Tuomas, kapaszkodj a kabátom farkába! Hűha! Juhani.—Tuomas, Tuomas, agárrate fuerte a mi chaqueta. 03297
Bottom
03303
Top
SIMEONI: Hűha! Most hát végünk, végünk! Simeoni.—¡Huy, huy! Ahora sí, ahora sí que nos vamos. 03298
Bottom
03304
Top
JUHANI: Tuomas, testvérem a Krisztusban! Juhani.—¡Tuomas, mi hermano en Cristo! 03299
Bottom
03305
Top
TUOMAS: Itt vagyok, mit akarsz? Tuomas.—Aquí estoy, ¿qué quieres? 03300
Bottom
03306
Top
JUHANI: Imádkozz! Juhani.—¡Reza! 03301
Bottom
03307
Top
TUOMAS: Úgy? Imádkozz te! Tuomas.—Sí, claro, rezar... 03302
Bottom
03308
Top
JUHANI: Timo, imádkozz, ha tudsz. Juhani.—Reza, Timo, si sabes. 03303
Bottom
03309
Top
TIMO: Hát megpróbálom. Timo.—Procuraré hacerlo. 03304
Bottom
03310
Top
JUHANI: Hamar, hamar! Juhani.—¡Vamos, no pierdas tiempo! 03305
Bottom
03311
Top
TIMO: Ó, Uram, ó, nagy szenvedés, ó, Betlehem kegyelmi trónusa! Timo.—¡Oh, Dios! ¡Qué tristeza tan grande! ¡Oh, trono de gracia de Belén! 03306
Bottom
03312
Top
JUHANI: Mit mondasz, Lauri? Juhani.—¿Qué dices tú, Lauri? 03307
Bottom
03313
Top
LAURI: Nem tudom, mit szólhatnék ebben a nagy nyomorúságban. Lauri.—¡No se me ocurre nada en esta situación tan espantosa! 03308
Bottom
03314
Top
JUHANI: Nyomorúság, végtelen nyomorúság! De úgy hiszem, még sincs itt a világ vége. Juhani.—¡Ay, qué desgracia, qué infinita desgracia! Pero creo que todavía no estamos cerca del fin. 03309
Bottom
03315
Top
SIMEONI: Ó, ha legalább egy nap kegyelmi időt nyernénk! Simeoni.—¡Si al menos se nos concediera un día de plazo! 03310
Bottom
03316
Top
JUHANI: Vagy egy hetet, egy drága hetet! Mit gondoltok, mi ez az ijesztő fény, mit jelent a harangok zűrzavaros kongása? Juhani.—Más bien, una semana, una preciosa semana. ¿Pero qué decir de esos terribles resplandores y de ese confuso sonido de campanas? 03311
Bottom
03317
Top
AAPO: Tűzvész van a faluban, jó emberek. Aapo.—Hay un incendio en el pueblo, queridos. 03312
Bottom
03318
Top
JUHANI: Tűzvész hát, s félreverték a vészharangot. Juhani.—Tienes razón, Aapo, y por eso las campanas tocan a rebato. 03313
Bottom
03319
Top
EERO: Kigyulladt a pap csűrje. Eero.—Está ardiendo el pajar de la casa del párroco. 03314
Bottom
03320
Top
JUHANI: Pusztuljon el ezer csűr, csak maradjon meg ez a romlott világ, és benne mi, hét bűnös gyermek. Uram, segíts! Egész testem kiverte a hideg verejték. Juhani.—¡Maldito lo que importa que ardan mil pajares mientras quede esta tierra podrida y sobre ella sus siete hijos pecadores! ¡Que Dios nos tenga de su mano! Tengo todo el cuerpo bañado en sudor frío. 03315
Bottom
03321
Top
TIMO: Igazat szólva, nékem is majd nadrágba szaladt a bátorságom. Timo.—También a mí me tiemblan los calzones. 03316
Bottom
03322
Top
JUHANI: Soha ilyen percet! Juhani.—¡Qué momento único en el mundo! 03317
Bottom
03323
Top
SIMEONI: így büntet bennünket az Úr vétkeink miatt. Simeoni.—Así es como nos castiga Dios por nuestros pecados. 03318
Bottom
03324
Top
JUHANI: Igaz, igaz! Miért is énekeltük azt a csúfondáros nótát a Rajamáki-regimentről! Juhani.—Es verdad. ¿Por qué cantaríamos aquella maliciosa canción sobre el Regimiento de Rajamáki? 03319
Bottom
03325
Top
SIMEONI: Gyalázatos gúnyt űztetek Mikkóból és Kai-sából. Simeoni.—Cantasteis desvergonzadamente contra Mikko y Kaisa. 03320
Bottom
03326
Top
JUHANI: Ahogy mondod. De Isten áldja meg őket! Áldjon meg mindnyájunkat, mindenkit, még a kántort is! Juhani.—No hace falta que lo digas. Pero que Dios los bendiga y nos bendiga a todos, a todos, incluso al chantre. 03321
Bottom
03327
Top
SIMEONI: Ezt az imát örömmel hallgatja az ég. Simeoni.—Esa plegaria será grata al Cielo. 03322
Bottom
03328
Top
JUHANI: Hanem most már gyerünk innét, erről a borzalmas helyről. Amott lent mint a pokol kemencéje világít a tűzvész fénye, emitt pedig, a szikla oldalában, azok a szemek is oly gyászosan csillognak felénk. Tudjátok meg, hogy Aapo meséje ezekről a macskaszemekről okozta ezt a hidegrázást a gerincünkben. De kotródjunk innen, és senki itt ne felejtse a könyvét vagy a tarisznyáját. Induljunk, testvérek! Föl Tam-mistóba, Kyöstihez! Isten segítségével Kyöstihez, és aztán holnap, ha megérjük a holnapot, haza... Rajta Juhani.—¡Vayámonos ya de este lugar maldito! Allá abajo arde el infierno como un horno de maldición, y desde el roquedal los ojos nos lanzan miradas de indignación, y sabed que con toda justicia. El relato que hizo Aapo sobre esos ojos de gato es lo que nos da calambres en el espinazo. Larguémonos ya y que nadie olvide su bolsa y su cartilla. Vámonos, hermanos; vamos a Tammisto, a casa de Kyösti, si Dios nos guía, y mañana volveremos a casa, si aún seguimos vivos. ¡Andando! 03323
Bottom
03329
Top
LAURI: De nemsokára nyakunkban a zápor, s elázunk, mint az ürgék. Lauri.—Pero nos va a caer un chaparrón encima y nos mojaremos como ratas. 03324
Bottom
03330
Top
JUHANI: Hadd ázzunk! A fő, hogy kegyelmet nyertünk. Induljunk hát. Juhani.—¡Deja que nos calemos, deja! Al menos habremos sido gratos a los ojos del Señor. ¡Adelante! 03325
Bottom
03331
Top
Nagy sebesen útnak eredtek, egymás sarkában, sietve szedték a lábuk. Nemsokára egy homokos ösvényre értek, és Tammisto háza felé vették útjukat. A villámok fényénél és a messze hangzó mennydörgések közepette így meneteltek egy ideig, míg csak heves zápor nem kezdte paskolni őket. Ekkor aztán futásra fogták a dolgot, és rohanva rohantak a Kulomáki fenyő alá, mely magas törzséről, sűrű lombjáról messze híres fa volt, és eső idején már sok vándornak nyújtott védelmet. Ennek a fának a tövénél húzódtak meg a testvérek, fölöttük pedig zuhogott az eső, zúgott a fa; midőn azonban kitisztult az ég, ők is folytatták útjukat. Elcsöndesült a természet, elült a szél, eloszlottak a felhők, és sápadtan szállt fel a hold a fák lombjai fölé. Gond és sietség nélkül bandukoltak a testvérek a lucskos úton. Emprendieron la marcha en fila y, al llegar al camino de arena, dirigieron sus pasos a la granja de Tammisto. Bajo los destellos de los relámpagos y el rugido de los truenos, que resonaban en todo el cielo, fueron andando hasta que descargó un verdadero diluvio. Entonces emprendieron una veloz carrera y llegaron al «abeto de Kulomáki», célebre por su altura y frondosidad, y que, alzándose al borde del camino, servía de refugio a muchos caminantes sorprendidos por la lluvia. Los hermanos se apiñaron alrededor del tronco mientras el aguacero rebotaba en el gigantesco árbol, y cuando escampó, reanudaron la marcha. Las fuerzas de la naturaleza se aplacaron, cesó el viento, se disiparon las nubes, y una luna pálida surgió sobre la bóveda del bosque. Los hermanos, sin prisa y ya calmados, chapotearon por el camino encharcado. 03326
Bottom
03332
Top
TUOMAS: Sokszor gondolkoztam azon, honnan s miből ered a villámlás és mennydörgés. Tuomas.—Cuántas veces me he preguntado de dónde puede venir la tormenta y qué serán esos relámpagos y esas resonancias. 03327
Bottom
03333
Top
AAPO: Vak nagybátyánk szerint ez az egész égi zenebona onnan támad, hogy a forgószelek sok száraz homokot sodortak fel a felhők közé. Aapo.—Nuestro tío ciego decía que todo ese estruendo se produce en el cielo cuando la arena seca, arrastrada por los torbellinos, se cuela entre las masas de nubes. 03328
Bottom
03334
Top
TUOMAS: Valóban így lenne? Tuomas.—Será así, tal vez. 03329
Bottom
03335
Top
JUHANI: Hanem a gyerekek szeretnek folyton képzelődni. Hogyan is képzeltem a mennydörgést pende-lyes gyerekkoromban? Hát úgy, hogy a Jóisten kocsizik nagy zörgéssel az égi úton, és a kerék vasabroncsa szikrát vet a köveken. Haha! A gyéreknek bizony gyerekesze van. Juhani.—Pero las mentes de los niños imaginan cada cosa... ¿Qué diréis que pensaba yo de la tormenta cuando aún era pequeño y me vestían con faldillas? ¡Qué rico! Pues pensaba que era Dios, que se paseaba en carroza por los caminos del cielo, con gran estrépito, y que saltaban chispas de las piedras del camino y de los aros de hierro de su carruaje. Ahora me río al pensarlo. Y es que un niño piensa como un niño. 03330
Bottom
03336
Top
TIMO: Hát még én? Én is valahogy hasonlóképp gondoltam, mikor még apró gyermekként, egy szál pendely-ben tipegtem az úton, s fejem fölött megdördült az ég. Az Úristen szánt az égi mezőn, gondoltam, és nagyokat durrant ostorával; az ostorcsapástól pedig szikrát vet a pompás Pejkó izmos combja, mint ahogy a ló véknya is szikrázik, ha simogatjuk. Gyerekes képzelődés volt ez is. Timo.— jPues anda que yo! Cuando era un mocoso que no abultaba ni tanto asì y correteaba por el camino en camiseta mientras crujia la tempestad, mis ideas eran más o menos las mismas. Es Dios que labra sus campos, me deria, y descarga su látigo, fuerte corno la verga de un toro, sobre las anchas ancas de su hermoso caballo, y los golpes resplandecen como cuando salen chispas del lomo de una yegua cuando se la f rota. iQué cosas! 03331
Bottom
03337
Top
SIMEONI: Én gyermekkoromban úgy gondoltam, de ma is azt gondolom, hogy a villám és a mennydörgés Isten haragját jelenti a földi bűnösök iránt. Mert nagy az emberek bűne, és számlálatlan, mint a tenger fövenye. Simeoni.—Cuando yo era nino pensaba, y todavia lo pienso ahora, no creais, que el relampago y el trueno del cielo significan que Dios se siente ofendido por los pecados de la tierra; porque grandes son los pecados de los hombres, innumerables corno los granos de arena del mar. 03332
Bottom
03338
Top
JUHANI: Hát igen, sok bűnt követnek el, az tagadhatatlan. De az is igaz, hogy a bűnösöket már itt is sóban-borsban főzögetik. Jusson csak eszedbe, fiú, mennyit szenvedtünk az iskolában. A kántor úgy megcibált, megtépázott bennünket, mint a vércse. Ezt még most is érzem, hogy a fogam csikorog bele. Juhani.—No hay que negar que aqui en la tierra se cometen pecados, está es la verdad, pero hay veces que se purgan bien. Acuérdate, hijo mio, de nuestro viaje a la escuela y de lo mucho que nos hicieron sufrir. El chantre nos hincó sus garras y nos sacudió como un hakon sacude a su presa. Sólo de pensarlo me rechinan los dientes. 03333
Bottom
03339
Top
Véget ért, ím, az éji út, előttük állt a Tammisto-tanya. A testvérek illedelmesen beléptek, Kyösti pedig pompás fekhelyet készített nekik. Ez a Kyösti olyan erős legény volt, mint a szálfa, és noha ő volt a ház egyetlen fia, mégsem akart sohasem gazdálkodni, hanem csak élt egyedül, kedve szerint. Egyszer, mintha meghibbant volna, nagy fennszóval prédikálva járni kezdte a falut; azt mondják, attól zavarodott meg, hogy folyton a vallás dolgai fölött tépelődött. De aztán megint eszére tért, és úgy viselkedett, mint azelőtt, csak éppen nevetni nem nevetett többé. No meg az a furcsaság is megtörtént, hogy ezentúl a Jukola testvéreket tekintette legjobb barátainak, pedig azelőtt alig ismerte őket. Ehhez az emberhez tértek be a testvérek éjjeli szállást kérni. Pero el camino se iba acortando en la noche y, cuando quisieron darse cuenta, estaban en la granja de Tammisto, donde entraron muy circunspectos. Kyösti, un hombretón fuerte como un roble, era el ùnico hijo de la granja, que preferìa vivir aislado y arreglàrselas por su cuenta, sin preocuparse de ser el amo. Tiempo a trás habia mangoneado de pueblo en pueblo como un poseso, predicando y sermoneando, perdida la chaveta por sus continuas meditaciones sobre cuestiones tocantes a la fe, segun decian. Cuando por fin volvió a sus cabales, fue otra vez el que habìa sido, pero ya no se le vio reir. Y lo extraordinario del caso es que, desde entonces, los hermanos de Jukola, a quienes antes apenas conoria, se convirtieron en sus mejores amigos. En casa de este hombre entraron los hermanos buscando un refugio donde pasar la noche. 03334
Bottom

Fejezet 04 Capítulo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa|-ita|-fra|-epo| (hu-es) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capítulo
Download A hét testvér o Los siete hermanos: Booky| Akateeminen| Suomalainen| Amazon
04001
Top
Másnap a Jukola testvérek hosszú libasorban ismét otthonuk felé igyekeztek. Azonban jaj! siralmas látványt nyújtottak: ruháik csúnyán megszaggatva, képük sebektől s kék foltoktól volt tarka. Juhaninak, ki legelöl haladt a sorban, egyik szeme egészen bedagadt; rútul felpüffedtek Aapo ajkai, Timónak hatalmas szarv nőtt a homlokán, Simeoni pedig bicegve sántikált a többiek nyomában. Mindegyiküknek alaposan megszabdalták a fejét, s egyik üres tarisznyájával, másik ingéből szakított ronggyal takarta, kötözgette sebeit. Ily csúfos állapotban tértek vissza hát az iskolajárásból. Két kutyájuk, Killi és Kiiski, vidám csaholással futott elébük, azonban a testvérek nem tudták kellőképp viszonozni hűséges házőrzőik kedveskedését. Al dia siguiente, los hermanos volvieron en fila india a su casa en un estado deplorable, con las ropas hechas jirones y la cara llena de moratones y de cortes. Juhani, que encabezaba la fila, tenia el ojo izquierdo medio cerrado; Aapo tenia los labios hinchados, un gran chichón adornaba la frente de Timo, y Simeoni se arrastraba cojeando detràs de los demás. Todos llegaban más o menos senalados, uno cenida la frente con una tela de saco, y el que no, con las heridas vendadas con jirones de la camisa. De està guisa regresaban a casa tras su expedición a la escuela. Los perros de la granja, Killi y Kiiski, salieron a recibirles brincando y meneando la cola; pero los hermanos no tenìan animos para corresponder a las carantonas de los fieles guardianes. 04001
Bottom
04002
Top
De hát ki bánt el velük ily gonoszul? Kicsoda csúfolta meg az erős Jukola testvéreket? A toukolai legények bosszújának műve volt ez. Ők ugyanis valahogy neszét vették, hogy a Jukola fiúk Tammistóban időznek, és huszadmagukkal elrejtőztek az út menti bokrokba, várva ellenfeleiket. Markukban erős fegyverekkel sokáig lesben ültek, bóbiskoltak, végül azonban mégis feltűnt az iskolajárók csapata, s ekkor a szövetségesek tüzes haraggal rájuk rontottak. Az út mindkét oldaláról támadtak rájuk, és csakhamar szörnyű haddelhadd keletkezett, melyben a testvéreket kegyetlenül elpáholták. De a toukolaiak sem úszták meg ép bőrrel a csatát: közülük többen szédülve tapasztalták a testvérek öklének erejét. Kettejüket, Kuninkala Eenokkit és Kissala Aapelit, eszméletlenül vitték haza; Aapeli kobakja tarkójától homlokáig úgy ragyogott, mint a cinkanna feneke. Juhani kemény markának műve volt ez a kegyeden erdőirtás. Pero, ¿quién habia dejado tan maltrechos a los hermanos? ¡Quién habia maltratado asi a los fuertes hijos de Jukola? ¡Quién hubo de ser sino los mozos de Toukola, ansiosos de venganza! Sabiendo éstos que sus enemigos pasaban la noche en Tammisto, se juntaron, en nùmero de veinte hombres, en una belicosa pandilla, escondiéndose al acecho tras los arbustos que flanqueaban el camino. Alli, armados con fuertes estacas, aguardaron largo rato dormitando y, al aproximarse los escolares, cayeron sobre ellos desde ambos lados del camino. Se armo, pues, la gran reyerta, durante la cual llovió sobre los hermanos un diluvio de porrazos. Pero los mozos de Toukola también recibieron lo suyo, y más de uno se tambaleó bajo los formidables puños de los hermanos. A dos de los mozos, Eenokki de Kuninkala y Aapeli de Kissala, tuvieron que llevárselos a sus casas sin sentido. La brecha abierta en la cabeza de Aapeli brillaba desde la nuca a la frente como el fondo de un plato de estaño, por obra y gracia de los puños de Juhani. 04002
Bottom
04003
Top
Végül azonban mégicsak ott ültek a testvérek, holtfá-radtan, az otthoni tágas szobában. Finalmente, agotados y maltrechos, los hermanos se sentaron en la espaciosa sala de la granja. 04003
Bottom
04004
Top
JUHANI: Ki a soros, hogy befűtse a szaunát? Juhani.—¿A quién le toca hoy calentar la sauna? 04004
Bottom
04005
Top
TIMO: Rajtam a sor. Timo.—A mí. 04005
Bottom
04006
Top
JUHANI: Fűts be hát, hogy ropogjon a kemence! Juhani.—Pues ya estás calentándola hasta que crepiten las piedras del hornillo, anda. 04006
Bottom
04007
Top
TIMO: Megteszem, ahogy csak tőlem telik. Timo.—Voy a encargarme de ello. 04007
Bottom
04008
Top
JUHANI: Fűts be alaposan, mert sebeinknek forró gőzre van szükségük. Te pedig, Eero, hozz Roudóból egy fertály pálinkát. Az ital árában legyen övé erdőnk legszebb szálfája. Egy fertály pálinkát, hallod-e! Juhani.—Y pon todos tus sentidos, porque nuestras heridas necesitan vapor abundante. Y tú, Eero, acércate a casa de Routio por un cuartillo de aguardiente, que le pagaremos con el mejor tronco de nuestros bosques. ¡Vamos, un cuartillo de aguardiente! 04008
Bottom
04009
Top
SIMEONI: Az talán sok is lenne. Simeoni.—Oye, tú, ¿no será demasiado? 04009
Bottom
04010
Top
JUHANI: Dehogy sok hét ember sebeire! Hiszen van itt seb meg daganat, mint csillag az égen! Kegyeüenül viszket és bizsereg a szemem, de még kegyeüenebbül a szívem s az epém. De jól van, jól! Él még Jukola Jussi! Juhani.—Apenas bastará para dar frotes a siete tíos. ¡Tenemos tantas heridas como estrellas hay en el cielo, bien lo sabe Dios! Este ojo me quema y me escuece que da pena, pero más aún me escuece la bilis y me quema el corazón dentro del pecho. Sin embargo, no hay por qué quejarse. ¡Jussi de Jukola aún está vivito y coleando! 04010
Bottom
04011
Top
Leszállt a bánatos szeptemberi este. Eero elhozta Routióból a fertály pálinkát, Timo meg jelentette, hogy kész a szaima. Lassan megenyhült a testvérek harapós haragja is. Elmentek a fürdőbe; Timo csinálta a gőzt: vizet loccsantott a kemence tetejére, mire a tüzes, kormos kövek szisszenve felsisteregtek, és mint sűrű felhő, forró gőz töltötte meg a szaunát. A testvérek pedig teljes erővel csapkodták magukat dús levelű, puha nyírfa virgácsaikkal, mosogatták, borogatták sebeiket, és messzi kihallatszott a szaunából a virgácsok szapora csattogása. Llegó la noche, una triste noche de septiembre. Eero volvió de la casa de Routio con el aguardiente, y Timo declaró que la sauna estaba lista, lo cual calmó en parte la irritación de los hermanos. Fueron a tomar la sauna; Timo arrojó agua a las piedras hasta que crujieron estrepitosamente, mientras una nube de vapor cálido giraba dentro del recinto. Todos agitaron con energía los hacecillos de ramas de abedul, hojosas y blandas, y se lavaron y curaron las heridas. Desde lejos se oía el golpeteo de las ramas sobre los cuerpos en la sauna. 04011
Bottom
04012
Top
JUHANI: Alaposan megtáncoltatjuk a sebeinket, az már igaz. Beteg léleknek, beteg testnek nincs jobb orvossága a világon, mint a forró szaunagőz. Úgy bizsereg a szemem, mint az ördög. No, izseregj-bizseregj csak, annál forróbb gőzt kapsz a nyakadba! Hát a te dagadt képed mit csinál, Aapo? Juhani.—Menuda polka turca están recibiendo nuestras heridas. No existe remedio mejor que un baño de vapor para el cuerpo y el alma enfermos. Pero el ojo me escuece a más no poder. ¡Peor para ti! ¡Cuanto más escuezas y piques, más calor te pondré! ¿Cómo van tus morros, Aapo? 04012
Bottom
04013
Top
AAPO: Lassacskán az is lohadni kezd. Aapo.—Deshinchándose poco a poco. 04013
Bottom
04014
Top
JUHANI: Üssed, verjed, mint orosz a lovát, akkor majd lelohad. Hanem gőzt, Timo, gőzt! Ma az a tiszted, hogy szolgálj nekünk. Úgy, úgy, fiacskám! Csak locs-csants oda neki! Ez aztán a hőség, ez aztán az igazi hőség! Úgy, úgy, édes cimborám! Juhani.—Dales fuerte, como el buhonero ruso zurra a su jaca, y verás qué pronto se ablandan. Más vapor, Timo, ya que te toca servirnos esta noche... ¡Así, hijo mío, así! ¡Venga, dale más! ¡Huy, qué calor, qué calor! ¡Así, así, mi hermanito burlón! 04014
Bottom
04015
Top
LAURI: Már a körmöm is ég tőle! Lauri.—Se siente el calor hasta en las uñas. 04015
Bottom
04016
Top
JUHANI: Hadd jusson ki a körmünknek is! Juhani.—¡Que las uñas también reciban lo suyo! 04016
Bottom
04017
Top
AAPO: Hadd már abba, hiszen mindnyájunkat kigőzölsz innen! Aapo.—Deja ya de echar agua o tendremos que salir de aquí pitando. 04017
Bottom
04018
Top
EERO: Biztassuk csak még, és hamarosan szénné égünk. Eero.—Animémosle un poco más y pronto estaremos carbonizados. 04018
Bottom
04019
Top
JUHANI: No, elég legyen már, Timo. Ne adj több gőzt. A pokolba is, elég már! Te már lemégy a padkáról, Simeoni? Juhani.—Para ya, Timo, no eches más agua. ¡Por el diablo, no eches más! 04019
Bottom
04020
Top
SIMEONI: Bizony megyek már, én szerencsétlen. S ha tudnátok, miért! Simeoni.—¡Sí, ya bajo, desgraciado! ¡Ah, si supierais por qué! 04020
Bottom
04021
Top
JUHANI: Mondd meg hát! Juhani.—Dínoslo. 04021
Bottom
04022
Top
SIMEONI: Ember, emlékezz a kárhozat kemencéjére, és imádkozz éjjel-nappal. Simeoni.—Hombre, piensa en el fuego eterno y reza noche y día. 04022
Bottom
04023
Top
JUHANI: Ostobaság! Hadd kapja meg a test is, ami megilleti. Hiszen minél forróbb a gőz, annál jobban gyógyít. Tudhatnád te is. Juhani.—¡Vaya idiotez! Dale al cuerpo lo que te pide, porque cuanto más caliente está el vapor, más eficaz es la cura; bien lo sabes. 04023
Bottom
04024
Top
SIMEONI: Kié ez a vödör meleg víz itt a kemence mellett? Simeoni.—¿De quién es esta agua caliente del cubo que está junto al horno? 04024
Bottom
04025
Top
JUHANI: Az enyém. Hozzá ne nyúlj! Juhani.—«Mía es la casa, Colasa». No la toques. 04025
Bottom
04026
Top
SIMEONI: Csak egy csöppet veszek belőle. Simeoni.—Sólo cogeré cuatro gotas. 04026
Bottom
04027
Top
JUHANI: Nehogy megtedd, édes testvér, mert rosszul jársz! Miért nem melegítettél magadnak? Juhani.—Guárdate de cogerla como del mismo diablo. ¿Por qué no has calentado agua para ti, eh? 04027
Bottom
04028
Top
TUOMAS: Ugyan mit veszekedtek? Végy az én csöbrömből, Simeoni! Tuomas.—¿Por qué te enfadas por nada? Anda, Simeoni, cógela de mi cubo. 04028
Bottom
04029
Top
TIMO: Vagy az enyémből, onnan a padka lépcseje alól. Timo.—O del mío, que está ahí debajo de las gradas. 04029
Bottom
04030
Top
JUHANI: No, vehetsz hát az enyémből is, de azért legalább a felét hagyd meg nekem. Juhani.—Bueno, ya puedes coger también de mi cubo, pero deja al menos la mitad. 04030
Bottom
04031
Top
LAURI: Eero, te átkozott! Vigyázz, nehogy lelökjelek innen a padkáról! Lauri.—Eero, no hagas el bestia, si no quieres rodar de cabeza por los escalones. 04031
Bottom
04032
Top
AAPO: Hát ti ketten már megint mit műveltek ott a sarokban? Aapo.—Eh, vosotros dos, ¿qué estáis haciendo en ese rincón? 04032
Bottom
04033
Top
JUHANI: Micsoda lárma az ott, hé? Juhani.—¿A qué viene tanto ruido, si puede saberse? 04033
Bottom
04034
Top
LAURI: Eero a hátamra fújja a gőzt! Lauri.—Me está soplando en la espalda. 04034
Bottom
04035
Top
AAPO: Viselkedj tisztességesen, Eero! Aapo.—Estáte quietecito, Eero. 04035
Bottom
04036
Top
JUHANI: Hah, te dühös kuvasz, te! Juhani.—¿Será quisquilla? 04036
Bottom
04037
Top
SIMEONI: Eero, Eero, hát még a szauna forró gőze sem juttatja eszedbe a pokol tüzét? Emlékezz Hemmola Juhóra! Simeoni.—¡Ay, Eero, Eero! ¿Es que ni el calor del vapor te hace pensar en el infierno? ¡Acuérdate de Juho de Hemmola, acuérdate de él! 04037
Bottom
04038
Top
JUHANI: O nagy betegségében látomást látott arról a tüzes tóról, melyből csak azért menekült meg, mert - mint mondották - a szauna padkáján mindig a pokolra gondolt... De csak nem a napfény világít ott a sarokban? Juhani.—En su lecho de dolor vio el lago de fuego, del que se salvó gracias a que, como le dijeron, se había acordado del infierno siempre que estaba en las gradas de la sauna. Pero... ¿es la luz de la mañana la que entra por esa rendija? 04038
Bottom
04039
Top
LAURI: Bizony a napfény az. Lauri.—La brillante luz de la mañana. 04039
Bottom
04040
Top
JUHANI: Szörnyűség! Ez a szauna már igazán a végét járja. Ezért legyen gazdai tevékenységem első teendője, hogy új szaunát építünk. Juhani.—¡Pues sí que estamos buenos! Nuestra sauna está ya que se cae de vieja. Lo primero que pienso hacer cuando mande es construir otra nueva. 04040
Bottom
04041
Top
AAPO: Bizony elkelne egy új szauna. Aapo.—La verdad es que sí, que nos hace falta una nueva. 04041
Bottom
04042
Top
JUHANI: Új szaima kell, tagadhatatlan. Semmit sem ér a tanya szauna nélkül: fürdeni sincs hol, s aztán nincs hely, ahol a gazdasszony meg a béresasszonyok gyereket szüljenek. Gőzölgő szauna, csaholó kutya, kukorékoló kakas és nyávogó macska a rendes ház ismertetőjele. Bizony izzadhat és robotolhat majd, aki átveszi a házunkat. Hanem, Timo, adj még egy kis gőzt. Juhani.—Y que lo digas. Necesitamos una resistente y nueva. Una granja sin sauna no vale nada; es imprescindible para bañarse y para los partos del ama y de las mujeres de los criados. Y es que una granja, si se precia de tal, necesita una sauna que eche humo, un perro que ladre, un gallo que cante y un gato que maúlle. Así pues, mucho trabajo y muchos quebrantos le esperan al que se haga cargo de nuestra finca. Oye, Timo, necesitaríamos más vapor aún. 04042
Bottom
04043
Top
TIMO: Tessék csak, tessék. Timo.—Lo habrá. 04043
Bottom
04044
Top
SIMEONI: Jusson eszetekbe, hogy ma szombat este van! Simeoni.—Pero no olvidemos que es noche de sábado. 04044
Bottom
04045
Top
JUHANI: Jó lesz vigyázni, nehogy a mi irhánk is ott lógjon a mestergerendáról, mint az egyszeri béreslányé. Szörnyű história! Juhani.—Y mucho ojo, no vaya a ser que nuestros pellejos cuelguen pronto de una barra, como el de aquella criada. Fue algo que da un susto al miedo. 04045
Bottom
04046
Top
SIMEONI: Az a szegény lány sohasem ment idejében, a többiekkel együtt, fürödni, hanem mindig akkor piszmogott-motozott a szaunában, mikor a többiek már rég aludni tértek. Egy szombat este még a szokottnál is tovább maradt; mikor aztán keresésére indultak, ugyan mit találtak? Csak a bőre lógott, szegre akasztva! Mesteri módon nyúzták meg szegényt: a haja, szeme, füle, szája, de még a körme is megvolt hiánytalanul. Simeoni.—Sí, hombre, aquella muchacha que nunca iba a la sauna con las demás, y que aprovechaba cuando toda la gente estaba durmiendo, y que un día se entretuvo allí más que de costumbre. Entonces fueron a ver, ¿y qué es lo que encontraron? Sólo su piel en una barra. La habían despellejado con manos expertas: sólo quedaban los cabellos, los ojos, las orejas, la boca, y también las uñas. 04046
Bottom
04047
Top
JUHANI: Legyen ez az eset számunkra is... Nézd csak, nézd, hogy berzenkedik a hátam ettől a jó gőztől! Mintha legalábbis újév óta nem látott volna nyírfalevél virgácsot.. Juhani.—Pues que esa historia nos sirva de... ¡Mirad, mirad con qué ansia absorbe mi espalda el vapor! Como si no hubiera probado las ramas de abedul después de Año Nuevo. 04047
Bottom
04048
Top
LAURI: De ki nyúzta meg azt a lányt? Lauri.—Pero, ¿quién despellejó a la criada? 04048
Bottom
04049
Top
TIMO: Ugyan kicsoda, még kérdezed? Ki lett volna más, mint maga a... Timo.—¿Y tú preguntas quién? 04049
Bottom
04050
Top
JUHANI: Főördög! Juhani.—El diablo en persona. 04050
Bottom
04051
Top
TIMO: Ő hát. Aki úgy ólálkodik szerte, mint a bőgő oroszlán. Szörnyű eset! Timo.—El que anda al acecho como león rugiente. ¡Oh, terrible caso! 04051
Bottom
04052
Top
JUHANI: Add csak ide, Timo fiam, az ingemet a gerendáról. Juhani.—Timo, alcánzame la camisa, allí, sobre la barra. 04052
Bottom
04053
Top
TIMO: Ezt e? Timo.—¿Cuál, ésta? 04053
Bottom
04054
Top
JUHANI: Ejnye! Hát nem Eero pendelyét adná oda egy felnőtt embernek? Te gügye! Azt ott ni, a középsőt. Juhani.—¡No! ¿Cómo te atreves a ofrecer a un hombre la camiseta de Eero? Ésa, la que está en medio. 04054
Bottom
04055
Top
TIMO: Ezt talán? Timo.—¿Ésta? 04055
Bottom
04056
Top
JUHANI: Azt hát. Ez már mégiscsak meglett ember inge. Köszönöm. Szörnyű história, mondom, visszatérve az előbbihez. De emlékeztessen ez is bennünket arra, hogy „előestéjén legszebb az ünnep”. Most pedig mossuk szép tisztára magunkat, mintha épp e percben kerültünk volna ki a bába fürge kezei közül, aztán ingünket hónunk alá csapva térjünk vissza a szobába; forró testünk pedig kapjon a nyakába jó hideg levegőt. Hanem úgy érzem, drága szemecském lohad már. Juhani.—Sí, ésa. ¡Ésta sí que es una camiseta de hombre! Gracias... ¡Un caso terrible, ya lo creo! Me refiero a lo que estábamos hablando antes. No hay que olvidar que «lo mejor de la fiesta es la víspera». Y ahora vamos a lavarnos para estar tan limpios como si saliéramos de las hábiles manos de la partera, y luego volveremos a la casa con la camisa bajo el brazo, para que nuestros cuerpos calientes se refresquen al aire. Me parece que mi apreciado ojo va curándose. 04056
Bottom
04057
Top
SIMEONI: De csak nem enyhül ez az én lábam, hanem fáj és sajog, mintha izzó parázson sütögetnék. Ugyan mitévő legyek vele, én szerencsétlen? Simeoni.—Pues lo que es mi pie, lejos de curarse, me duele y me atormenta como si estuviese metido en ceniza caliente. ¿Qué voy a hacer con este pie, desgraciado de mí? 04057
Bottom
04058
Top
EERO: Visszatérve a szobába, feküdj le szépen, imádkozz egy kis lábkenőcsért. És dicsérd Teremtődet, aki megóvott attól, hogy „lábodat a kőbe üssed”, amint az estéh imádság mondja. Eero.—Cuando estemos en casa, vete a dormir tranquilamente y pídele al cielo un ungüento que te cure. Luego dale gracias a tu Creador por haber evitado que «tu pie tropiece contra una piedra», como dice la oración que rezamos cuando vamos a acostarnos. 04058
Bottom
04059
Top
SIMEONI: Nem hallom gonosz szavaidat, nem hallom. Simeoni.—Ni caso. Me entra por un oído y me sale por otro. 04059
Bottom
04060
Top
EERO: Imádkozz hát egy kis fülkenőcsért is. Hanem mozdulj már, mert különben itt maradsz, és elvisz az ördög. Eero.—Pues pide también un remedio para los oídos. Pero, venga, muévete, o el diablo se apoderará de ti aquí mismo. 04060
Bottom
04061
Top
SIMEONI: Fülem süket a te szavaidra, süket lelki értelemben. Értsd meg hát, ember. Simeoni.—Mis oídos, quiero decir los oídos espirituales, son sordos para ti. ¡A ver si te enteras, tío! 04061
Bottom
04062
Top
EERO: Gyere már, különben a bőröd nemsokára ott lóg a gerendáról, éspedig igazi testi értelemben. Eero.—Sal de ahí si no quieres que tu piel cuelgue pronto de una barra, y esto en el sentido material. 04062
Bottom
04063
Top
Meztelenül, felhevülve tértek vissza a szaunából a szobába; testük barnállott, mint a napégette nyírfakéreg. Belépve a házba, egy ideig csak ültek, pihentek, és bőven ömlött róluk a verejték, majd lassacskán felöltöztek. Juhani pedig nekilátott, hogy kenőcsöt főzzön az egész sebesült testvérhadnak. Tűzre tette az öreg, fület-len vasserpenyőt, beleöntötte a fertály pálinkát, s a pálinkába két icce lőport, egy icce kénport s ugyanannyi sót kevert. Miután ez a keverék jó órát főtt, levette a főzetet, kihűtötte, s ezzel kész is volt a szurokfekete, tejfelsűrűségű kenőcs. A testvérek ezzel az írral sorra bekenték sebeiket, különösen a fejükön található sérüléseket, majd friss, sárgásbarna kátrányt dörzsöltek a tetejébe; arcuk szörnyűségesen eltorzult, foguk csattogott a kíntól, annyira marta sebeiket az erős orvosság. Simeoni pedig vacsorához terített: kirakott az asztalra hét kerek, középen lyukas, lepényforma kenyeret, egy szárított marhacombot és egy tetézett tál sült répát. Azonban ezen az estén sehogyan sem ízlett nekik az étel; csakhamar fölkeltek az asztaltól, levetkőztek, és ágynak dőlve mély álomba merültek. Desnudos y recalentados, se encaminaron de la sauna a la casa, y sus cuerpos curtidos brillaban como la corteza de abedul requemada por el sol. Cuando estuvieron dentro, se sentaron para descansar un poco, mientras el sudor goteaba por su piel. Luego se vistieron sin prisa. Juhani se puso entonces a preparar un brebaje para curar las heridas de todos los hermanos, para lo cual puso al fuego un viejo caldero de hierro en el que echó un jarro de aguardiente, dos cuartos de pólvora, un cuarto de polvo de azufre, y otro tanto de sales. Cuando la mezcla hubo hervido cerca de una hora, la retiró del fuego y la dejó enfriar; el ungüento, pastoso y negro como la pez, se hallaba dispuesto. Los hermanos ungieron con él las heridas, poniendo especial cuidado en las de la cabeza, y las recubrieron luego con una capa de alquitrán. Permanecieron un buen rato con los dientes apretados y la cara contraída en una mueca de dolor: tal era el efecto que la enérgica pócima producía en las heridas. Luego, Simeoni fue a preparar la cena, colocando sobre la mesa siete panes redondos, un trozo de carne de buey y una fuente de nabos. Pero aquella noche no tenían el mismo apetito que de costumbre, por lo que pronto se levantaron de la mesa, se desnudaron y se fueron a acostar. 04063
Bottom
04064
Top
Sötét volt az éj, csönd és némaság uralkodott a táj felett. Jukola körül azonban hirtelen nagy világosság támadt: tűzbe borult a testvérek szaunája. Timo túlságosan tüzesre fűtötte a kemencét, úgyhogy mellette a fal is parázslani kezdett, s végül lángot fogott. Az éj csodálatos csöndjében porrá-hamuvá égett a kis épület, anélkül, hogy bárki emberfia is észrevette volna. Midőn felhasadt a hajnal, a Jukola-ház szaunájából már csak néhány parázsló gerendacsonk meg a kemence izzó romja maradt. Végre déltájon a testvérek is fölébredtek. Most már sokkal frissebben kászolódtak föl, mint a múlt este; felöltöztek, és nekiláttak a reggelinek, mely most nagyon is ízlett nekik. Soká falatoztak szótlan buzgalommal, végül azonban mégiscsak ráterelődött a beszéd a Tammisto és Toukola közötti úton vívott vad csetepatéra. La noche era oscura, silenciosa y tranquila. Pero, de pronto, los alrededores de Jukola se iluminaron. ¡La sauna estaba ardiendo! Timo había calentado tanto las piedras grises del horno que la pared empezó a calcinarse hasta que, finalmente, salió ardiendo. Y así, en la más prodigiosa paz, la caseta fue convirtiéndose en cenizas sin que nadie lo advirtiera. Al amanecer, de la sauna de Jukola no quedaban más que unos cuantos tizones candentes y los restos abrasados del horño. Por fin, hacia el mediodía, se despertaron los hermanos, se levantaron en bastante mejor estado que se habían acostado, se vistieron y se sentaron a dar buena cuenta del almuerzo, que esta vez encontraron suculento. Estuvieron largo rato come que te come, sin pronunciar palabra, hasta que acabaron hablando de la inesperada refriega que tuvo lugar en el camino, entre Tammisto y Toukola. 04064
Bottom
04065
Top
JUHANI: Csúnyán elpáholtak bennünket, az igaz, de mint a rablók, karókkal és husángokkal támadtak ránk. Hej, ha nekünk is fegyver lett volna a markunkban, s ha idején észrevesszük a veszélyt, ma koporsókat ácsolnának Toukola falvában, és bőven lenne dolga a sírásónak! Kissala Aapeli azonban mégis megkapta a magáét. Juhani.—La verdad es que esos bandidos que se nos vinieron encima con palos y estacas, nos dieron una paliza de las de no te menees. ¡Maldita sea! De haberlo sabido, no nos hubieran pillado desarmados, y hoy estarían haciendo tablas para ataúdes en el pueblo de Toukola, y el enterrador no daría abasto. Pero a ese Aapeli de Kissala le di lo suyo, ya lo creo. 04065
Bottom
04066
Top
TUOMAS: Mint a tejút az őszi égen, úgy futott egy fehér, kopasz sáv homlokától a tarkójáig. Tuomas.—Toma, como que una tira blanca y sin pelo le cruzaba la cabeza desde la frente hasta la nuca, como la Vía Láctea el cielo de otoño. 04066
Bottom
04067
Top
JUHANI: Láttad? Juhani.—¿Se la viste? 04067
Bottom
04068
Top
TUOMAS: De láttam ám! Timo.—Claro que se la vi. 04068
Bottom
04069
Top
JUHANI: O megkapta a magáét. Azonban a többiek, Úr Jézus, a többiek! Juhani.—Recibió su merecido. Pero los otros..., los otros... ¡Dios santo! 04069
Bottom
04070
Top
EERO: Majd még azokon is véres bosszút állunk. Eero.—Tenemos que vengarnos de una manera ejemplar. 04070
Bottom
04071
Top
JUHANI: Dugjuk össze a fejünket mind, és fundáljunk ki valami példátlan bosszút. Juhani.—Vamos a exprimirnos la sesera hasta que se nos ocurra un plan de venganza que no se pueda comparar. 04071
Bottom
04072
Top
AAPO: Ugyan miért hozzunk magunkra örökös pusztulást? Forduljunk inkább a bírósághoz igazságért, mintsem saját öklünkkel lássunk törvényt. Aapo.—¿Para qué atraer sobre nosotros males eternos? Recurramos a la ley y a la justicia, y no a la fuerza de los puños. 04072
Bottom
04073
Top
JUHANI: Az első toukolai legényt, aki a kezembe kerül, szőröstül-bőröstül, elevenen megeszem; ez a törvény és igazság! Juhani.—¿Conque a la ley y a la justicia, eh? Al primer tipo de Toukola que agarre me lo como crudo, con piel y pelos. 04073
Bottom
04074
Top
SIMEONI: Szerencséden testvérem! Akarsz-e a mennybe jutni? Simeoni.—¡Oh, desgraciado hermano mío! ¿Piensas alguna vez verte en compañía de los herederos del cielo? 04074
Bottom
04075
Top
JUHANI: Mit nékem a mennyország, ha nem láthatom Tuhkala Matti vérét! Juhani.—¡Me río yo del cielo si no puedo ver a Matti de Tuhkala chorreando sangre y con las tripas fuera! 04075
Bottom
04076
Top
SIMEONI: Jaj, te szörnyeteg! Sírni szeretnék. Simeoni.—¡Monstruo, que eres un monstruo! Vas a hacerme llorar. 04076
Bottom
04077
Top
JUHANI: Sirasd el a döglött macskát, de ne engem! Hm! Kolbászt csinálok belőlük! Juhani.—Llora si quieres por la muerte del gato, pero no por mí. ¡Bah! ¡Lo haré salchichas! 04077
Bottom
04078
Top
TUOMAS: Ezért az agyabugyálásért egyszer bosszút állok, ezt esküvel fogadom. Csak a farkas bánik így az emberrel! Tuomas.—Juro y prometo que algún día me las pagará esa mala bestia. Sólo los lobos tratan así a la gente. 04078
Bottom
04079
Top
JUHANI: Ordas farkas. Én is bosszút esküszöm. Juhani.—Los lobos rabiosos. Yo también lo juro. 04079
Bottom
04080
Top
AAPO: A bosszú saját fejünkre hull majd vissza; a jog és törvény ítélete azonban megbünteti őket, és megjutalmaz bennünket. Aapo.—Esa venganza se volvería contra nosotros; en cambio, una sentencia legal los castigaría y nos compensaría. 04080
Bottom
04081
Top
JUHANI: De a törvény nem szabdalja meg a hátukat azokért a sebekért, amiket kaptunk. Juhani.—Ya. Pero la ley no les zurraría la badana para aliviarnos de las heridas que nos causaron. 04081
Bottom
04082
Top
AAPO: Annál jobban megszabdalja a bugyellárisukat és a becsületüket. Aapo.—Pero se resentirán sus bolsillos y su honor. 04082
Bottom
04083
Top
SIMEONI: Vessük ki elménkből a véres bosszút, és forduljunk a törvényhez. Ezt javallom, noha lelkem szörnyen irtózik a törvényház lármás forgatagától. Simeoni.—Desistamos de tomar una venganza sangrienta y acudamos a la ley. Esto opino yo, aunque no me hacen ninguna gracia los trapícheos de los tribunales. 04083
Bottom
04084
Top
JUHANI: Ha arra kerülne sor, hát vagyok én olyan legény, hogy ott sem szeppenek meg. Igaz, reszket egy kicsit az ember szíve, mikor először áll a magas törvényszék asztala előtt, hanem aztán aki férfi, hamar bátorságra kap. Emlékszem még, mikor tanúskodni voltam szegény Koivula Kaisa mellett, aki gyermektartásért pörösködött, emlékszem, hogyan kiáltotta a komisszárius: „Jukola Juhani fia Juhani, Toukola falvából!” Juhani.—Si a eso vamos, no seré yo quien caiga en la trampa. La verdad es que uno tiembla de pies a cabeza cuando se presenta por primera vez ante el tribunal; pero si tiene coraje, pronto se rehace. Todavía me acuerdo de cuando me citaron como testigo en el caso de esa pobre Kaisa de Koivula, que reclamaba una pensión alimenticia para su hijo, y recuerdo cuando el comisario gritó: «¡Juhani, hijo de Juhani de Jukola, del pueblo de Toukola!» 04084
Bottom
04085
Top
TIMO: „És fiatalabb testvére, Timoteus!” Mert én is ott voltam ám! Hanem kapott is Kaisa apát a gyermekének, hogy csak úgy zúgott! Én is ott voltam tanúnak, Juhani. Timo.—«Y su hermano menor, Timoteo», porque yo también estaba allí, mira tú por dónde. Y a Kaisa le designaron un padre para su hijo. Yo también fui testigo, Juhani. 04085
Bottom
04086
Top
JUHANI: Igaz, igaz. Hanem nyüzsgött ott a sok ember, tele volt velük lépcső, pitvar, udvar! Én a pitvarban üldögéltem, és Tammisto Kyöstivel épp arról beszélgettünk, hogy miképp kell viselkedni a törvény előtt. Nagy buzgón magyaráztam néki a dolgot, csavargatva kabátja gombját - ekképpen ni! -, mikor a komisszárius nagy hangon, hogy mindenki eltátotta szemétszáját, kikiáltott: „Jukola Juhani fia, Juhani, Toukola falvából!” Juhani.—¡Pues claro, hombre, claro! Y todo estaba lleno de gente, el vestíbulo, la escalera, la sala... Yo estaba en la antesala, discutiendo con Kyösti de Tammisto sobre cómo se debía hablar ante la justicia. Estábamos en plena conversación, yo tirándole de los botones de la levita, así, mira, cuando el comisario, ese cazalobos, gritó en voz tan alta que todo quisque levantó los ojos y abrió las orejas: «¡Juhani, hijo de Juhani de Jukola, del pueblo de Toukola!» 04086
Bottom
04087
Top
TIMO: „És fiatalabb testvére, Timoteus!” Hanem aztán, kutya teringette, kapott is Kaisa apát a fattyújának! Timo.—«Y su hermano menor, Timoteo!» Y entonces, ya ves lo que son las cosas, Kaisa tuvo un padre para su hijo. 04087
Bottom
04088
Top
JUHANI: Kapott bizony. Juhani.—Sí que lo tuvo. 04088
Bottom
04089
Top
TIMO: Noha meg sem eskettek bennünket. Timo.—Aunque no se nos tomó juramento. 04089
Bottom
04090
Top
JUHANI: Igaz, nem eskettek meg, azonban komoly és őszinte vallomásunk mégis sokat nyomott a latban. Juhani.—No, no juramos, aunque nuestra declaración firme y verdadera fue tenida muy en cuenta. 04090
Bottom
04091
Top
TIMO: Nevünk pedig a protokollumokban és szuppliká-ciókban fölment egész a császárig! Úgy ám! Timo.—Y nuestros nombres, que quedaron escritos en los papeles, han llegado en los protocolos y en las suplicatorias nada menos que hasta el emperador, fijaos. 04091
Bottom
04092
Top
JUHANI: Föl hát. így kiáltott a komisszárius, és akkor kissé megugrott a Juhani fiú szíve. Hanem aztán megemberelte magát, és szájából, mint az apostol, önteni kezdte az igazság rendíthetetlen szavait, mit sem törődve a törvényurak nevetésével és vihogásával. Juhani.—Así es. Pues como iba diciendo, el comisario gritó mi nombre, y entonces sentí que el corazón se me encogía; pero pronto se me levantó el ánimo y dejé que por mi boca, como por la de un apóstol en persona, saliera el lenguaje inalterable de la verdad, dándoseme una higa los dimes y diretes y las risitas y sonrisitas de toda la audiencia. 04092
Bottom
04093
Top
TIMO: így van ez bizony a törvényházban, s végül is jól van minden. Hanem annyi igaz, hogy nem egy hurkot állítanak, nem egy gáncsot vetnek ott az embernek. Timo.—Así, así es como le lían a uno en la sala del tribunal, y todo sale a pedir de boca. Aquello está lleno de nudos corredizos y de zancadillas. 04093
Bottom
04094
Top
JUHANI: Úgy van. Hanem a jog és igazság végül minden furfang ellenére, erőnek erejével győzelemre jut. Juhani.—Tienes razón; pero el derecho y la verdad siempre salen a flote, a pesar de todas las artimañas. 04094
Bottom
04095
Top
TIMO: Minden furfang és csalárdság ellenére; már tudniillik ha nem maga a pokolbéli ördög ül oda prókátornak, aki az éjt nappá, a nappalt éjszakává s a fekete szurkot is fehér tejfellé változtatja. De egyet mondok, kettő lesz belőle. Ugyan miért nem állította a Jóisten a törvénylátást szilárdabb, igazán szilárd alapra ezen a világon? Minek a tanúk, a körülményes vizsgálatok és a törvénytudók furfangjai? Véleményem szerint ez lenne a legegyenesebb út az igazsághoz, valahányszor egy ügy homályosnak látszik, és nem lehet kideríteni: az egész törvényszék, élén a bíróval, kivonulna az udvarra, ahol a komisszárius belefújna egy irgalmatlan nagy nyírfatülökbe, amit a törvény kürtjének neveznének. Ezzel a kürttel tülkölne néhányat, száját a magasságos ég felé irányozva. Ekkor aztán megnyílna az ég, a nép színe előtt megjelennék az igazság angyala, és nagy fennszóval megkérdezné: „Mit akar a komisszárius úr?” A komisszárius pedig hangosan visszakiáltaná: „Bűnös-é a vádlott vagy ártatlan?” Mire aztán a mindent tudó angyal feleletet adna, aminek helyességében senkinek sem lenne oka kételkedni, s aminek alapján a vádlottat vagy eleresztenék isten hírével, vagy pedig alaposan ellátnák a baját. Azt hiszem, így lenne a leghelyesebb. Timo.—Sí, a pesar de tantos trucos y laberintos, a menos que el mismo diablo se meta a abogado y convierta la noche en día y el día en noche, y el alquitrán negro en leche cuajada. Pero una cosa es lo mismo de buena que dos, y así, ¿por qué no habrá establecido Dios las decisiones de la justicia en una base mucho, mucho más sólida? ¿Qué falta hacen los testigos y los interrogatorios liosos y todos los chanchullos de los hombres de leyes? A mi parecer, tendría que haber un camino mucho más recto hacia la justicia y la verdad cuando un caso se presenta oscuro y no hay modo de aclararlo. Veréis. Todo el tribunal, encabezado por el juez, saldría de la sala, donde el comisario o el montero haría sonar un cuerno de abedul, que se llamaría la trompeta del tribunal, dirigiendo la boca hacia las altas estancias del Señor. Entonces el cielo se abriría y el ángel de la justicia se aparecería a todo el pueblo y preguntaría en voz alta: «¿Qué quiere el comisario?» El comisario contestaría con voz retumbante: «¿El acusado es inocente o culpable?» Y entonces el ángel iluminado pronunciaría una sentencia que todos acatarían sin rechistar, y el acusado se iría bajo la protección del Señor o le sacudirían la badana. Creo que así todo marcharía bien. 04095
Bottom
04096
Top
JUHANI: De minek ide ennyi lirum-lárum? Figyeljetek csak, hogy én hogy gondoltam. Ha én lennék a Teremtő, hát így csináltam volna: a vádlott tegyen esküt, szent esküt vallomására, és ha igazat vallott, szabad emberként távozzon. Ha azonban hamisan esküdött, nyíljék meg alatta ez a nyomorult föld, és nyelje be őt a pokol. Ez lenne a legegyenesebb út az igazságra. Juhani.—¿Y para qué tantas ceremonias y ringorrangos? Os diré cómo arreglaría yo el asunto. Si yo fuese el Creador, haría lo siguiente: el acusado declararía ser cierto lo que ha dicho, bajo juramento solemne. Si dijese la verdad, podría irse a casa; pero si se le viniese a la cabeza decir mentiras, la agusanada tierra se abriría bajo sus pies y se lo tragaría el infierno. Éste sería el camino más derecho hacia la verdad. 04096
Bottom
04097
Top
AAPO: Ez a mód is jó lenne, de talán mégis minden úgy van a legjobban, ahogy azt a bölcsesség Atyja maga elrendelte. Aapo.—Sí, podría emplearse ese sistema, pero tal vez esté mejor como lo ha dispuesto el Padre que todo lo sabe. 04097
Bottom
04098
Top
JUHANI: A legjobban-é? Hisz úgy ülünk itt megtépve, megkarmolva, fél szemünkre megvakulva, mint a párzó macskák márciusban. Hát olyan nagyszerű ez? A manóba! Ez a világ a legnagyobb bolondság a nap alatt! Juhani.—¿Mejor? ¿Y tenemos más mataduras y arañazos en nuestro cuerpo que los gatos en marzo? ¿Es bonito esto? ¡Un cuerno! ¡Este mundo es lo más estúpido que puede verse bajo el sol! 04098
Bottom
04099
Top
SIMEONI: így rendelte az Úr, mert próbára akarta tenni az emberek hitbéli erejét. Simeoni.—Así lo ha dispuesto Dios todo, para probar la fuerza del hombre en la fe. 04099
Bottom
04100
Top
JUHANI: Az emberek hitbéli erejét? No szép, szép, azonban a próbatevések és kísértések következtében úgy hullanak a lelkek abba az örökös gőzfürdőbe, mint ősszel a szúnyogok. Pedig oda még egy kígyót sem küldenék, noha csak bűnös ember vagyok. Juhani.—¡La fuerza en la fe! El Señor prueba, examina, y con todos sus exámenes vuelan las almas como mosquitos a los castigos eternos, allí donde yo no enviaría ni una serpiente, aunque, ¡pobre de mí!, soy un miserable pecador. 04100
Bottom
04101
Top
TUOMAS: Bizony nem tréfa ez az élet s ez a világ. És kevés reményünk lehet az üdvre, ha hatszázezer emberből is csak Józsua és Káleb találtattak igazaknak. Tuomas.—La vida y el mundo son un mal juego. Pocas esperanzas de salvación le quedan a uno, si los elegidos no son hoy más numerosos que Josué y Caleb entre los seiscientos mil hombres. 04101
Bottom
04102
Top
JUHANI: Úgy van! Micsoda hát ez a világ? A pokol pitvara?! Juhani.—Dices verdad. Pero, entonces, ¿qué es esta vida? ¡La antesala del infierno! 04102
Bottom
04103
Top
SIMEONI: Juhani, Juhani, fékezd az eszed és a nyelved! Simeoni.—¡Ay, Juhani, Juhani! ¡Vigila tu alma y pon freno a tu lengua! 04103
Bottom
04104
Top
JUHANI: Maga a pokol, mondom, ha elfog a méreg. Én magam a kárhozott lélek vagyok benne, a toukolai legények pedig az ördögök, vasvillával a kezükben. Olyanok az emberek hozzánk, mint a kínzó szellemek. Juhani.—El infierno completo, digo, si me dejo llevar por mi peor humor. Yo soy aquí un alma en pena, y esos miserables de Toukola son verdaderos diablos con el tridente en la mano. Los hombres son para nosotros espíritus malignos. 04104
Bottom
04105
Top
AAPO: De szálljunk kissé magunkba. Talán nagyrészt magunk lobbantottuk lángra az emberek haragját. Jusson csak eszünkbe, hogyan dúltunk répaföldjeiken és borsóvetéseik közt, hogyan tapostuk le horgászás közben parti rétjükön a szénát. Nemegyszer mi lőttük le az általuk bekerített medvét, és még sok más csínyt követtünk el, mit sem törődve a törvény fenyegetéseivel s a lelkiismeret szavával. Aapo.—Adentrémonos en nuestro pecho. Puede ser que nosotros mismos hayamos provocado y mantenido el odio de los hombres. Recordemos cómo hemos asolado sus campos de nabos y sus sembrados de guisantes y pisoteado el heno de las orillas en nuestras excursiones de pesca, y cómo matábamos los osos que ellos habían acorralado, y cometimos otras muchas vilezas sin preocuparnos de las amenazas de la ley ni de la voz de nuestra conciencia. 04105
Bottom
04106
Top
SIMEONI: Magunk ellen haragítottuk az eget és a földet. Gyakran, mikor lefekszem s eszembe jutnak ifjúságunk gonosz csínyjei, szegény mellemet fájdalmasan hasogatja a lelkiismeret tüzes kardja. Úgy tűnik, mintha valami különös zúgást, messze zajló zivatart hallanék, egy bánatos hang pedig ezt súgja a fülembe: „Istennek és az embereknek sóhajtása ez a hét Jukola fiú miatt.” Pusztulás fenyeget bennünket, testvérek, és mindaddig nem ragyog ránk a boldogság csillaga, míg össze nem békülünk az emberekkel. Miért ne kérnénk hát bocsánatot, miért ne ígérnénk meg, hogy ezután másképp élünk? Simeoni.—Hemos agraviado al cielo y a la tierra. Muchas veces, al acostarme pensando en las diabluras de nuestra juventud, siento traspasado mi pecho miserable por la espada flamígera de la conciencia, y me parece escuchar un lejano murmullo, como el de la lluvia lejana y susurrante, y una voz temible me dice al oído: «Es el llanto de Dios y de los hombres por los siete hijos de Jukola.» Hermanos, la perdición nos espera, y la estrella de la felicidad no brillará para nosotros hasta que no corrijamos nuestras relaciones con los demás. ¿Por qué no vamos a pedir perdón, prometiendo vivir en adelante de otra forma? 04106
Bottom
04107
Top
EERO: Sírnék, ha tudnék sírni. Simeoni, Simeoni! „Kis híja, hogy...” Igen, kis híja! „Most azonban eredj utadra...” Eero.—Lloraría si supiera, ay, Simeoni, Simeoni. «Por poco más...». Sí, por poco más. «Pero, por ahora, retírate». 04107
Bottom
04108
Top
SIMEONI: Jó, jó, majd meglátjuk az utolsó napon. Simeoni.—Bueno, bueno. El último día nos veremos, seguro. 04108
Bottom
04109
Top
TIMO: Mit, hogy én bocsánatot kérjek? No, azt kötve hiszem! Timo.—¿Agachar la cabeza para pedir perdón? No creo que pudiera hacerlo. 04109
Bottom
04110
Top
TUOMAS: Nem én, amíg fekete a holló. Tuomas.—Nunca jamás, mientras el cuervo sea negro. 04110
Bottom
04111
Top
EERO: Tehát majd csak akkor, ha „ítéletre megyünk”. Akkor a holló is hófehérré változik, mint ahogy ezt a nótában éneklik. De inkább dőljön össze ez a világ, semhogy mi könyörgésre fogjuk a dolgot. Eero.—En eso llegará el Día del Juicio, porque entonces el cuervo será blanco como la nieve, como dice la canción del niño alegre y su adorada madre. Por mi parte, prefiero no rogar hasta que quememos el último cartucho. 04111
Bottom
04112
Top
JUHANI: Hidd el nekem, Simeoni, nem visz jóra, ha folyton azt vizsgáljuk, hogyan áll üdvösségünk dolga, s egyébre sem gondolunk, csak a tüzes katlanra, az ördögre meg az apró ördögfiakra. Az ilyen gondolatok vagy megzavarják az ember fejét, vagy kötelet hurkolnak a nyakára. Azokat a hajdani csínyeinket pedig inkább fiatalkori bolondságoknak, semmint bűnöknek kell tekinteni a szó szigorúbb értelmében. Megtanultam, hogy e világon olykor szemet kell hunynunk, és nem kell meglátnunk, amit látunk, nem kell tudnunk, amit megtudtunk. így kell tennie az embernek, ha ép bőrrel akar kikerülni az élet mozsarából. Ne bámuljatok rám úgy, semmi szükség az ilyen ámuldozásra. Azokra a kisebb bűnökre gondolok, amiket Isten, nem pedig felebarátaink ellen követtünk el. Felebarátaink és embertársaink fenn hordják az orrukat, hirtelen felfortyannak, és éppen úgy saját javukat nézik, mint jómagam. Isten azonban hosszan tűrő, kegyes lélek, és végül mindig megbocsát, ha őszinte szívvel kérjük. Igen, igen, úgy gondolom: nem visz jóra, ha tetteinket, kisebb csirkefogóságainkat mindig és mindenkor hajszálpontossággal hozzámérjük Isten szavához és parancsaihoz. Jobb megmaradni a középúton. A durvább bűnöket minden formában el kell kerülnünk, mondom én is, és szembalzsamért kell könyörögnünk. De a kisebbeket, mármint az Isten elleni kisebb bűnöket kár mindig föltenni a lelkiismeret mérlegére, maradjunk inkább a középúton. Juhani.—Créeme, Simeoni, a nada conduce andar preocupándose por la salud del alma y pensar siempre en el diablo y los diablejos. Esas ideas pueden volverte majareta o ponerte la soga al cuello. Hay que considerar nuestras pasadas locuras como juegos y travesuras propios de la juventud, más que como verdaderos pecados. Además, he llegado a convencerme de que en este mundo hay que cerrar muchas veces los ojos y hacerse el distraído, como si uno no viera lo que ve y supiera lo que sabe. Hay que hacerlo así para salir del atolladero de la vida. No abráis tanto los ojos, que no hace falta. Me refiero a los pecados de poca monta contra Dios, más que a los cometidos contra los hombres, porque el prójimo y el vecino también tienen que ir de tapadillo por la vida. Pero Dios sabe contener su cólera, por lo que siempre perdona a quien se lo pide con corazón sincero. O sea, que yo creo que no siempre es menester comparar siempre y en todo lugar y con tanto detalle nuestras acciones y bellaquerías con la palabra de Dios y sus mandamientos, sino que es preferible mantenerse en el justo medio. Evitemos, pues, los pecados muy gordos e imploremos un bálsamo para nuestros ojos. Y en cuanto a los pecados Venlales, los que van dirigidos contra Dios, por supuesto, no es preciso que cebemos con ellos el anzuelo de nuestra conciencia. El medio, el justo medio es lo que importa. 04112
Bottom
04113
Top
SIMEONI: Hatalmas Isten! így suttog hát az ördög az emberek fülébe! Simeoni.—¡Oh, gran Dios! Ya veis lo que Satanás susurra al oído de los hombres. 04113
Bottom
04114
Top
TIMO: Olli anyó is ilyen badarságokat beszél Mákelá néninek, ha nagyon megkívánja a pálinkát! Timo.—Igualito que las peroratas que la mujer de Olli le suelta a la señora de Mäkelä cuando no pueden reprimir su afición a la bebida. 04114
Bottom
04115
Top
AAPO: Csodálkozva és rosszallással hallgattam Juhani szavait. Testvér, hát erre tanítanak bennünket Isten parancsolatai? Erre tanított jó anyánk? Nem bizony! Isten előtt egy ezernek s ezer egynek számít. Mit fecsegsz hát apróbb bűnökről, középútról, s miért akarsz két úrnak szolgálni? Mondd csak, Juhani: mi a bűn? Aapo.—Juhani ha pronunciado algunas palabras que me han dejado perplejo e indignado. ¿Es eso, hermano, lo que nos enseñan los mandamientos de Dios? ¿Así nos ha educado nuestra madre? ¡No, por cierto! Para Dios, una cosa es como mil y mil como una. ¿Qué enredo es ése de pecados Venlales y justo medio, eso de servir a dos amos a la vez? Dime, Juhani, ¿qué es el pecado? 04115
Bottom
04116
Top
JUHANI: Mi az igazság? Erre felelj, te Jukola Salamonja, te hétszentséges Jupister, te tudós Tóbiás! „Mi a bűn?” Eh! Még hogy mi a bűn? Lám, lám, milyen bölcs kérdés! Micsoda feje van ennek a fiúnak! Kinek is lenne még itt mondanivalója? Mi a bűn? Haha! Mi az igazság? - kérdem én. Juhani.—¿Qué es la verdad? ¡Oh, tú, Salomón de Jukola, señor licenciado y Viejo Paavo de Savonia! «¿Qué es el pecado?». Vamos, dime, «¿qué es el pecado?». He aquí una pregunta inteligente a más no poder. «Le hierve la sesera a nuestro niño», ya lo creo. Sí, ¿quién tiene algo más que decir? ¡Que qué es el pecado! ¡Je, je! ¿Qué es la verdad?, pregunto yo. 04116
Bottom
04117
Top
TUOMAS: Ugyan mit csűröd-csavarod, fiú? Tudd meg, hogy a tan, amit hirdetsz, a gonosz lélek tanítása. Tuomas.—¿Por qué divagas y te escurres así, hijo? Debes saber que la doctrina que nos has expuesto es la del espíritu del mal. 04117
Bottom
04118
Top
JUHANI: No, hát elbeszélek nektek egy élő példát, ami szilárdan az én igazam mellett szól. Emlékezzetek csak vissza a falu tímárjára. Ez az ember addig elmélkedett lelkének állapotjáról, a bűnről s a világi Mammonról, hogy végül egészen megváltoztatta előbbi életét. így például nem volt többé hajlandó vasárnap vagy ünnepnapon bőrt átvenni vagy eladni. Pedig jól tudhatta, milyen fontos a parasztnak, hogy egy úttal két ügyet is elintézhessen. Hiába figyelmeztették barátai, látva, hogy nála fogytán-fogy a munka, a szomszéd bőrcserzőnek viszont egyre jobban megy a sora. A bolond ember egyre azt hajtogatta: „Isten majd megáldja a kezem munkáját, még ha most kevesebb is jut belőle. A szomszéd most azt hiszi, hogy kiveszi a falatot a szájamból, de végül mégis átkot fog aratni orcájának verítékével, mivel nem tiszteli az Úr szombatját.” Ezt mondogatta, ünnepnapokon meg zsoltá-roskönywel a kezében, vadul felborzolt üstökkel kószált szerteszét, és a szemét forgatta. No és végül mi lett vele? Tudjuk jól! Nemsokára a legnehezebb fát: a koldusbotot kellett a kezébe venni, s a hosszú országút lett a hazája. így járkál most faluról falura, s leissza magát a sárga földig, valahányszor csak teheti. Egyszer a Kanamáki tetején, az út szélén találkoztam vele. Ott ült a szerencsétlen kis szánkóján, és kegyetlenül be volt rúgva. „Hogy van dolga, tímár úr?” - kérdeztem tőle. „Van, ahogy van” - felelte, és hülyén rám pislantott. Még egyszer megkérdeztem: „Hogy szolgál mester úr egészsége?” - „Szolgál, ahogy szolgál” - felelte. Szánkóját maga előtt tolva útnak eredt, és holmi ostoba nótát kezdett gajdolni. Ennek hát ez lett a vége. És a másik tímár? Az bizony meggazdagodott, és végül gazdag és boldog emberként halt meg. Juhani.—Deseo poneros un ejemplo vivo que confirma lo que creo. ¿Os acordáis del viejo curtidor del pueblo? Después de atiborrarse la cabeza con las ideas más raras sobre el alma, sobre el pecado y del Mammón de este mundo, el pobre cambió por completo de vida. De pronto decidió no entregar ni recibir pieles los domingos, y eso sabiendo lo importante que es para un campesino matar dos pájaros de un tiro. En vano le aconsejaron sus amigos al notar que cada día tenía menos trabajo, mientras que su vecino colega no daba abasto. El necio respondía siempre: «Dios bendecirá el trabajo de mis manos, aunque disminuya; en cuanto al que presume de quitarme ahora el pan de la boca, acabará segando maldiciones con el sudor de su frente, porque no santifica el día del Señor.» Así hablaba el desgraciado, que, eso sí, se pasaba todos los domingos sin dar golpe, con el Libro de los Salmos en la mano, los ojos perdidos y el cabello tieso como el de Pietari de Pommi. ¿Y qué le pasó al fin? Ya lo sabemos. Hubo de coger el bastón de mendigo, que es el más pesado que haya, y echarse a los caminos. Y ahora va de pueblo en pueblo, emborrachándose siempre que puede. Yo me lo encontré un día en la loma de Kanamáki, a orillas del camino, sentado en el banco de su trineo, con una tajada de miedo. «¿Cómo van sus negocios, curtidor?», le pregunté. «Tirando», me contestó con una mirada embrutecida. Y le volví a preguntar: «¿Cómo va esa salud, maestro?» «Tirando», me contestó, y prosiguió la marcha empujando el trineo delante de él mientras tarareaba una canción estúpida. En esto paró su vida, mientras que el otro curtidor hizo fortuna y murió rico y feliz. 04118
Bottom
04119
Top
AAPO: Korlátolt vakbuzgóság és vallásos felfuvalkodott-ság tette tönkre a tímárt. így jár mindenki, aki hozzá hasonló. De akárhogy is, a te tanításod hamis hit és hamis tanítás. Aapo.—Su poca fe y su orgullo espiritual fueron la causa de la ruina del curtidor, y lo mismo les pasará a los que hagan como él. Pero tu doctrina es falsa doctrina, y tu fe falsa fe. 04119
Bottom
04120
Top
SIMEONI: Hamis próféták és a világ vége! Simeoni.—¡Los falsos profetas y el final del mundo! 04120
Bottom
04121
Top
TIMO: Juhani a pogány török hitére akar csábítani bennünket. Engem azonban nem ingatsz meg, mert én biztos és szilárd vagyok, mint a fejsze foka. Timo.—Juhani quiere convertirnos a la fe de los turcos; pero de mí no obtendrás nada, porque soy sólido y firme como el ojo del hacha. 04121
Bottom
04122
Top
JUHANI: Add csak idébb, Tuomas, azt a karaj kenyeret onnan az asztal végéről. „Hamis próféták!” Nem csábítok én senkit bűnre vagy hamisságra, és magam sem csenném el a susztertől az árat vagy a szabótól a tű fokát. De szikrát hány a szívem, mivel minden szavamat félremagyarázzátok, és legjobb szándékomat is fekete szurokra változtatjátok, noha kátránybarna is elég lenne. Juhani.—Tuomas, alcánzame ese medio pan que está en el extremo de la mesa. ¿De manera que «los falsos profetas», eh? No quiero arrastrar a nadie al pecado y a la maldad, y por lo que a mí se refiere, sería incapaz de robarle una lezna a un zapatero ni una aguja a un sastre. Pero me cabreo cuando veo que mis intenciones se malean siempre y que, siendo apenas morenas, se hacen negras como la pez. 04122
Bottom
04123
Top
AAPO: Olyan világosan beszéltél, pontról pontra, tövirül hegyire úgy elmagyaráztál mindent, hogy semmiképp sem érthettünk félre. Aapo.—Has hablado con tal claridad que no se te puede malentender, pues planteaste el asunto punto por punto, párrafo por párrafo. 04123
Bottom
04124
Top
TIMO:.A fejemet teszem rá, hogy török hitre akar téríteni bennünket. Timo.—Me juego la cabeza a que quería convertirnos a la fe de los turcos. 04124
Bottom
04125
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon neki! Simeoni.—¡Dios se apiade de él! 04125
Bottom
04126
Top
JUHANI: Fogd be a szádat, de rögtön! Énmiattam Istenhez könyörögni, s mint valami halszemű pap, hosszú prédikációval dorgálni engem? Nem, erre igazán semmi szükség! Van nekem elég eszem, még ha nem is vagyok oly színtiszta bölcsesség, mint például Aapo. Juhani.—¡Callaos de una vez! No soporto que ruegues a Dios por mí y me eches prédicas como pastor de ojos de cordero. Todavía me queda un poco de buen sentido, aunque no sea yo un ejemplo de sabiduría como nuestro Aapo. 04126
Bottom
04127
Top
AAPO: Isten ments! Hiszen én sem vagyok elég okos. Aapo.—¡Pobre de mí! Mucho me falta para ser sabio, bien lo sabe Dios. 04127
Bottom
04128
Top
JUHANI: Csupa bölcsesség, csupa bölcsesség! Hanem fogd be a kenyériesőd, mert különben úgy orron váglak ezzel a csonttal, hogy megemlegeted. Hanem már abbahagyom az evést, mert tele a bendőm. Juhani.—Sí, un ejemplo de sabiduría, y cierra la boca si no quieres que te la cierre yo de un puñetazo y te quede peor que ayer, te lo advierto. ¡Puaff! Y dejo de tragar porque ya tengo la andorga llena. 04128
Bottom
04129
Top
TIMO: Mint a bögölyök, úgy telezabáltuk magunk. Timo.—Me parece que todos estamos hartos como abejorros. 04129
Bottom
04130
Top
EERO: De miért nem látom a szaunát? Eero.—Ahora que me doy cuenta, ¿dónde está la sauna, que no la veo? 04130
Bottom
04131
Top
JUHANI: Hogyan is láthatná egy olyan Hüvelyk Matyi! -- Hanem, no nézd, bizony pokolra ment a szaunánk! Juhani.—¿Qué puede ver una peonza como tú? Pero... ¡si se ha ido al quinto infierno! 04131
Bottom
04132
Top
EERO: Dehogyis! Tüzes szekéren az égbe szállt! Eero.—Nada de eso: al cielo sobre un carro de fuego. 04132
Bottom
04133
Top
JUHANI: Leégett volna? Juhani.—¿Se habrá quemado? 04133
Bottom
04134
Top
EERO: Honnan tudnám, és mi közöm hozzá? Jukola gazdájának szaunája volt, nem az enyém. Eero.—¡Qué sé yo! No es cosa que me importe, puesto que es la sauna del amo de Jukola y no la mía. 04134
Bottom
04135
Top
JUHANI: Nono, ha jól emlékszem, tegnap este Eero is alaposan kigőzölte magát. Igen, igen, mindenért csak a gazdát tenni felelőssé, azt meghiszem. Hanem gyerünk, és nézzük meg. Hol a sapkám? Gyerünk, testvérek, nézzük meg. Úgy sejtem, porrá égett a szaunánk. Juhani.—Pero, si no me engaño, el cuerpo de Eero tomó en ella un buen baño ayer. Claro, claro, es muy bonito echarlo todo a la espalda del amo. Vamos a ver qué ha pasado. ¿Dónde está mi gorro? Pues sí, hermanos, observo que nuestra sauna ha quedado reducida a cenizas. 04135
Bottom
04136
Top
Kimentek megnézni, mi történt a szaunával. Abból azonban már csak a kormos kemence s egy rakás füstölgő üszők maradt. Szomorodott szívvel szemlélték egy ideig a testvérek a pusztulás képét, majd visszatértek a nagyszobába. Utolsónak Juhani jött vissza, két sarokvassal a markában, melyet dühösen vágott az asztal közepére. Salieron a ver qué había sido de la sauna y comprobaron que no quedaban de ella más que las paredes ennegrecidas del horno y los escombros humeantes. Llenos de pena, contemplaron los hermanos aquel cuadro desolador, y finalmente volvieron a la casa. Juhani entró el último con dos goznes que tiró muy enfadado sobre la mesa. 04136
Bottom
04137
Top
JUHANI: így hát szauna nélkül maradt a Jukola-tanya. Juhani.—¡Bueno! Ya está Jukola sin sauna. 04137
Bottom
04138
Top
EERO: Márpedig „mit sem ér a tanya szauna nélkül”, mondotta tegnap Juhani. Eero.—Juhani dijo que una granja sin sauna no es nada. 04138
Bottom
04139
Top
JUHANI: Túlságosan tüzesre hevítette Timo azt a kedves kemencét, s így porrá égtek a szívünknek drága füstös gerendák és falak, amelyeknek oltalmában jöttünk e világra valamennyien. Nagyon forróra hevítette a kemencét Timo, azt mondom. Juhani.—Timo se excedió calentando aquel querido horno y en cenizas se convirtieron las adoradas vigas ennegrecidas y las paredes a cuyo resguardo todos vimos la luz. Digo que Timo caldeó mucho la sauna. 04139
Bottom
04140
Top
TIMO: Ahogy parancsoltad, ahogy parancsoltad; tudhatnád. Timo.—Pero fue por orden tuya, y tú lo sabes. 04140
Bottom
04141
Top
JUHANI: Pokolba azzal a paranccsal! Tény azonban, hogy szauna nélkül maradtunk, s ez bizony szomorú dolog. Mert az építkezés nem szaporítja a kenyeret. Juhani.—¡Vete al diablo con la orden! Menuda gracia habernos quedado sin sauna. ¡Con el trabajo que cuesta construir una! ¡Y la construcción no es precisamente lo que da pan! 04141
Bottom
04142
Top
AAPO: Szomorú dolog, az tény; de már úgyis öreg volt a szauna, s csupa repedés minden sarka; tegnap te magad határoztad el, hogy hamarosan újat építünk. Aapo.—Sí que es un fastidio, sí. Pero la pobre era vieja y tenía las esquinas llenas de rendijas. Tú mismo dijiste ayer que teníamos que construir una nueva. 04142
Bottom
04143
Top
JUHANI: Valóban öreg volt már, s a gerendái egészen elkorhadtak, azonban egy-két évig még megtette volna. A tanyának még nincs módjában új szaunát építeni; először a földeket, a földeket kell munkába vennünk. Juhani.—No niego que era vieja y que los troncos estaban requemados hasta la médula; pero hubiera aguantado aún un par de años más. La granja no tiene medios para meterse en construcciones. Habrá que empezar por los campos. 04143
Bottom
04144
Top
TUOMAS: Felőled ugyan ugaron maradnának a földek, éppúgy, mint tavaly nyáron a dús Aro-rét, melynek pompás füvét hagytuk elfonnyadni, anélkül, hogy csak egyetlen rendet is kaszáltunk volna belőle. De te akartad! Valahányszor figyelmeztettelek, hogy jó lesz már nekilátni a kaszálásnak, azt felelted: „Várjunk még, hiszen úgy nő még az a fű, hogy szinte ropog.” Tuomas.—Contigo les pasará a los campos lo mismo que le pasó el verano pasado a la hermosa pradera de Aroniitty, donde echamos a perder aquel heno que daba gloria mirarlo, sin que recibiera un solo golpe de hoz. Ésa fue tu voluntad. Sin embargo, cuando te recordaba aquella siega, tú contestabas: «Todavía estamos a tiempo, aún crece la hierba; se la oye crecer.» 04144
Bottom
04145
Top
JUHANI: Régi dolog ez már, s akármennyit hánytorga-tod, attól nem lesz jobb. Jövő tavasszal annál dúsabb fű nő majd az Aro-réten. Hanem kicsoda lépked ott a mezőn a házunk felé? Juhani.—Ésa es ya una historia vieja, y tu palabrería no remediará lo hecho. El año que viene crecerá el heno más abundante. Pero... ¿quién es ese hombre que se acerca a nuestra casa por allí, por el campo? 04145
Bottom
04146
Top
TUOMAS: Mákelá esküdt. Ugyan mit akarhat? Tuomas.—Es el asesor Mäkelä. ¿Qué tripa se le habrá roto? 04146
Bottom
04147
Top
JUHANI: No, nyakunkon az ördög! A törvény nevében jő, bizonyára ennek az átkozott verekedésnek az ügyében. Juhani.—El diablo anda suelto. Seguro que viene en nombre de la ley a causa de la maldita pelea con esos bigardos de Toukola. 04147
Bottom
04148
Top
AAPO: Az utóbbi verekedést illetően mellettünk szól a törvény, de az elsőnek dolgában jó lesz vigyáznunk. Bízzátok rám, majd én elmagyarázom néki a dolgot. Aapo.—Por lo que se refiere a la última trifulca, la ley está a nuestro favor; pero si se trata de la agarrada anterior, hay que ir con pies de plomo. Dejad que yo le exponga la situación. 04148
Bottom
04149
Top
JUHANI: Hanem én, a legöregebb testvér, én is beszélni akarok, mivel közös ügyről van szó. Juhani.—Como hermano mayor que soy, quiero tener también voz, puesto que se trata de nuestro interés común. 04149
Bottom
04150
Top
AAPO: Csak aztán vigyázz, nehogy bajba keverj bennünket, ha úgy adódnék, hogy kissé szépítenünk kellene a dolgot. Aapo.—Está bien, pero procura no comprometernos; será mejor obrar con un poco de astucia. 04150
Bottom
04151
Top
JUHANI: Ne félj, nem estem a fejem lágyára. Juhani.—Lo sé. 04151
Bottom
04152
Top
Belépett a szobába Mákelá, a derék és jószívű esküdt. Azonban egészen más ügyben jött, mint ahogy a testvérek gondolták. Entró Mäkelä, el competente y benévolo asesor. Su visita se debía a otra causa muy distinta de la que suponían los hermanos. 04152
Bottom
04153
Top
MÄKELÄ: Jó napot! Mäkelä.—¡Buenos días! 04153
Bottom
04154
Top
A TESTVÉREK: Jó napot! Los hermanos.—¡Buenos días! 04154
Bottom
04155
Top
MÄKELÄ: Mi szörnyűséget látok! Fiúk, fiúk, mi történt veletek? Megtépve, sebekkel, kék foltokkal, kötéssel, borogatással rakva a fejetek! Ó, ti szerencsétlenek! Mäkelä.—¿Pero qué horrores son estos que estoy viendo? ¿En qué os habéis metido, muchachos? Desolladuras, mora tones, cortaduras, la cabeza llena de chichones... ¡Pero criaturas! 04155
Bottom
04156
Top
JUHANI: „Nyalogatja sebeit a kutya”, úgy bizony; hanem vigyázzanak magukra a farkasok is. Ebben az ügyben jött? Juhani.—«El perro se lame sus propias heridas»; pero ya pueden irse preparando los lobos. ¿A esto debemos ahora su visita? 04156
Bottom
04157
Top
MÄKELÄ: Ugyan hogy is jöttem volna? Hanem hogy testvér létetekre ily csúnyán elbánjatok egymással! Szégyelljétek magatokat! Mäkelä.—¿Y yo qué sabía de esto? ¿Cómo es posible que unos hermanos se maltraten así? ¡Qué vergüenza! 04157
Bottom
04158
Top
JUHANI: Téved, Mákelá. A testvérek úgy bántak egymással, mint az angyalok. A szomszédok műve ez a csúfság. Juhani.—Se equivoca usted, Mäkelä. Los hermanos se portan como ángeles. Todo esto que usted ve es obra de los vecinos. 04158
Bottom
04159
Top
MÄKELÄ: Ki tette hát ezt? Mäkelä.—Entonces, ¿quién lo ha hecho? 04159
Bottom
04160
Top
JUHANI: A jó szomszédok. Hanem szabad kérdeznem, milyen ügyben jött hát? Juhani.—Nuestros queridos vecinos. ¿Pero puede saberse por qué razón ha venido a visitarnos? 04160
Bottom
04161
Top
MÄKELÄ: Haj, gonosz egy ügyben. Fiúk, fiúk, keserves nap vár rátok! Mäkelä.—Por una razón grave. Muchachos, muchachos, ha llegado para vosotros el día de la desgracia. 04161
Bottom
04162
Top
JUHANI: Miféle nap? Juhani.—¿Y qué día es ése? 04162
Bottom
04163
Top
MÄKELÄ: A szégyen napja. Mäkelä.—El día de la vergüenza. 04163
Bottom
04164
Top
JUHANI: Mikor fog az ránk virradni? Juhani.—¿Y cuándo amanecerá ese día? 04164
Bottom
04165
Top
MÄKELÄ: Szigorú parancsot kaptam a papunktól, hogy jövő vasárnap kísérjelek be titeket a templomba. Mäkelä.—He recibido del pastor la orden formal de conduciros a la iglesia el domingo que viene. 04165
Bottom
04166
Top
JUHANI: Mit akar tőlünk a templomban? Juhani.—¿Pero para qué nos quiere en la iglesia? 04166
Bottom
04167
Top
MÄKELÄ: Kalodába ültetni benneteket, igazat szólva. Mäkelä.—Hablando claro, para exponeros en los cepos. 04167
Bottom
04168
Top
JUHANI: Ugyan mi okból? Juhani.—¿Por qué motivo? 04168
Bottom
04169
Top
MÄKELÄ: Sokféle okból! Ti eszeveszett bolondok! Kitörtétek a kántor ablakát, és megszöktetek tőle, mint a farkasok! Mäkelä.—Tiene muchos motivos. ¡Pobres tontos! Rompisteis una ventana del chantre y huisteis como lobos. 04169
Bottom
04170
Top
JUHANI: Hát persze, mikor a kántor úgy megtépázott bennünket, mint az ordas farkas. Juhani.—El chantre nos arrancaba el pellejo como un lobo rabioso. 04170
Bottom
04171
Top
MÄKELÄ: És mit vétett nektek az esperes? Mäkelä.—¿Y qué os ha hecho el pastor? 04171
Bottom
04172
Top
JUHANI: Egy bolhacsípésnyit sem. Juhani.—Ni una picadura de pulga. 04172
Bottom
04173
Top
MÄKELÄ: És ti mégis szidalmaztátok, és mindenféle csúfságot üzentetek neki azzal a mocskos szájú, szemtelen Köpölyöző-Kaisával. Ilyen nagy tiszteletben álló férfiúnak, községünk lelkipásztorának szégyenletes szidalmakat, durva disznóságokat üzenni azzal a rettenetes Rajamáki-regimenttel! Hát ez nem égre kiáltó orcátlanság? Mäkelä.—Y, sin embargo, vosotros le habéis puesto en solfa y ultrajado por medio de Kaisa, la de las ventosas, esa deslenguada y sinvergüenza. A modo de saludo habéis enviado, por medio del horrible Regimiento de Rajamáki, obscenidades y porquerías sin cuento, ¡a él, un hombre tan respetable!, ¡a nuestro querido pastor! ¡Sois unos atrevidos impertinentes! 04173
Bottom
04174
Top
JUHANI: „Hát ez bizony igaz, de be is kell bizonyítani”, mondta az egyszeri legény, én azonban nem mondom! Juhani.—«Es verdad, pero falta probarlo», como dijo el otro, que no yo. 04174
Bottom
04175
Top
MÄKELÄ: Most azonban, tudjátok meg, esperesünk szigorú bosszút áll rajtatok. Többé nem ismer elnézést veletek szemben. Mäkelä.—Pues bien, habéis de saber que nuestro pastor se vengará cumplidamente de vosotros. Será implacable. 04175
Bottom
04176
Top
AAPO: Üljön le, Mákelá, és beszéljük meg alaposabban a dolgot. No nézze: hát csak nem gondolja, hogy az esperes tényleg kalodába zárhat bennünket Rajamáki Kaisa hazugságai alapján? Szó sincs róla! Először törvényes úton meg kell állapítani, hogy mit mondottunk, és mennyiben sértettük meg a papunk becsületét. Aapo.—Siéntese, Mäkelä, y hablemos de este asunto con calma y en profundidad. Examine este punto: ¿acaso el pastor podrá encastrarnos en los cepos sólo por los chismorreos de una mujer como Kaisa? ¡Nunca jamás! Antes tendrá que determinar, con arreglo a la ley, lo que se ha dicho y cómo se ha ofendido su honor. 04176
Bottom
04177
Top
JUHANI: „Először jön a vizsgálat, aztán jöhet a haddel-hadd”, tudja ezt mindenki. Juhani.—«Antes de pegar, mira dónde das», eso ya se sabe. 04177
Bottom
04178
Top
MÄKELÄ: Az a másik dolog azonban, az olvasás ügye, az egyháztörvény értelmében felhatalmazza őt arra, hogy eljárjon ellenetek, s amily haragos, bizonnyal élni is fog hatalmával. Mäkelä.—Pero es que además hay otra cosa: ¡las lecciones de lectura! Según la ley de la Iglesia, el pastor tiene amplias atribuciones al respecto, y las usará contra vosotros en su justa cólera. 04178
Bottom
04179
Top
JUHANI: Az olvasás dolgában mellettünk áll Isten törvénye és rendelkezése, aki már anyánk méhében oly kemény fejet adott nekünk, hogy teljességgel lehetetlen megtanulnunk olvasni. Ugyan mit tehetünk ez ellen, Mákelá? E világon nagyon egyenlőtlenül vannak elosztva a szellemi tehetségek. Juhani.—Por lo que toca a la lectura, podemos invocar el orden y la ley de Dios, que ha querido que todos nuestros esfuerzos resulten inútiles. Verá. Ya en el vientre de nuestra madre nos dio tan pocas luces, que nos resulta imposible aprender a leer. ¿Qué culpa tenemos nosotros, Mäkelä, de que los frutos del espíritu estén tan mal repartidos en este mundo? 04179
Bottom
04180
Top
MÄKELÄ: Ostoba hiedelem, hogy olyan kemény fejetek lenne. A szorgalom és a mindennapos gyarkorlat végül minden akadályt legyőz. Atyátok egyike volt a legjobb olvasóknak. Mäkelä.—¡Venga ya! Estáis equivocados si creéis que sois tan duros de mollera. La aplicación y la perseverancia todo lo pueden. Ahí tenéis a vuestro padre, que era uno de los mejores lectores del contorno. 04180
Bottom
04181
Top
AAPO: Anyánk azonban egyetlen betűt sem ismert, és mégis jó keresztény volt. Aapo.—Pero nuestra madre no sabía ni la A, y a pesar de ello fue una buena cristiana. 04181
Bottom
04182
Top
JUHANI: Aki igaz istenfélelemben nevelte és fenyítette gyermekeit. Isten nyugosztalja szegényt! Juhani.—Que crió y educó a sus hijos en el temor de Dios. ¡El Señor la bendiga! 04182
Bottom
04183
Top
MÄKELÄ: S a jó asszony nem próbált segíteni rajtatok mások tudásával? Mäkelä.—¿No hizo nada por que alguien os diese instrucción? 04183
Bottom
04184
Top
JUHANI: Próbált bizony: Mánnistö anyót kérte meg, hogy tanítson meg olvasni bennünket. De az a mérges banya ütni-verni kezdett bennünket, úgyhogy jobban féltünk az ő kunyhójától, mint a manó barlangjától. Végül aztán be nem tettük volna a lábunk a kunyhóba, bárhogy is agyabugyáltak minket. Juhani.—Hizo cuanto pudo. Se sirvió de la Vieja del Pinar, pero esta mujer, que tiene un genio de mil diablos, pronto empezó a molernos a palos, y su cabaña llegó a darnos tanto miedo como la cueva de un ogro. ¿Y qué pasó? Que acabamos por no volver más, aunque buenas palizas nos costó. 04184
Bottom
04185
Top
MÄKELÄ: Akkor ostoba tacskók voltatok, most azonban már érett férfiak vagytok, s az épeszű, egészséges ember mindent meg tud tenni, amit akar. Mutassátok meg hát az esperesnek és az egész világnak, mire képes az igazi férfi. Téged, Aapo, akinek olyan éles eszed van, s aki éppen nem vagy híjával a tudásnak, hiszen jó emlékezeted minden látott-hallott dolgot megőriz, téged nagyon csodállak, hogy már régen nem láttál neki a tanulásnak. Mäkelä.—Bueno, entonces erais unos muchachos sin sentido; pero ahora sois unos hombres hechos y derechos, y un hombre fuerte y sano llega hasta donde se propone. Así que demostradle al pastor y a todo el mundo de lo que es capaz todo un hombre. No me explico cómo tú, Aapo, que eres tan sensato, que no andas corto de conocimientos y que retienes en la memoria todo lo que has visto y oído, no has cambiado ya de conducta. 04185
Bottom
04186
Top
AAPO: Kevés az én tudásom, ha talán tudok is egyet-mást. Megboldogult vak nagybátyánk sok mindenre oktatgatott bennünket: mesélt a Bibliából, tengeri utazásairól s e világnak mivoltáról; mi pedig mindig áhítatos lélekkel hallgattuk. Aapo.—La verdad es que sé muy pocas cosas. Sí, bueno, alguna idea tengo. Nuestro difunto tío, el ciego, nos contaba muchas historias, nos hablaba de la Biblia, de sus viajes por mar, de la estructura del universo, y siempre le escuchábamos embebidos. 04186
Bottom
04187
Top
JUHANI: Mint a nyulak, hegyeztük a fülünket, midőn az öregapó Mózesről, Izrael gyermekeiről, a Királyok könyvének eseményeiről vagy a Jelenések csodáiról beszélt. „És szárnyaiknak zúgása olyan volt, mint a csatába vágtató szekerek robogása.” Jézus uccse! Sok minden csodáról, történetről tudunk mi, és nem vagyunk olyan elvadult pogányok, mint ahogy hiszik. Juhani.—Escuchábamos con las orejas tiesas como las de las liebres cuando nos hablaba de Moisés, de los hijos de Israel, de los hechos escritos en el Libro de los Reyes, y de los prodigios del Apocalipsis. «Y el ruido de sus alas como estruendo de carros que corren al combate.» ¡Válgame Dios, los milagros y las cosas que sabemos! No somos unos paganos tan salvajes como la gente cree. , 04187
Bottom
04188
Top
MÄKELÄ: Azonban az ábécéskönyvön kell elkezdenetek, hogy a keresztény egyház igazi tagjaivá válhassatok. Mäkelä.—Pero si queréis ser miembros de la grey cristiana, habéis de empezar por el abecedario. 04188
Bottom
04189
Top
AAPO: Mákelá, ott a polcon, ott láthat hét ábécét, amit Hámeenlinnában vásároltunk. Ezek a könyvek bizonyítják, hogy van bennünk szándék a tanulásra. Legyen némi türelemmel irántunk az esperes, és hittel hiszem, hogy ügyünkből még fogan, születik és nevelkedik valami. Aapo.—Mäkelä, vea usted en ese estante siete cartillas compradas en la ciudad, lo cual demuestra que queremos instruirnos. Si el pastor se dignara tener un poco de paciencia, creo que algo sacaríamos en claro. 04189
Bottom
04190
Top
JUHANI: Legyen irántunk türelemmel, és én kétszeresen fogom neki megfizetni a tizedet, sőt ígérem, hogy vadászati időben sohasem fog hiányozni fazekából a fiatal madárpecsenye. Juhani.—Sí, que tenga un poco de paciencia. Yo le pagaré el diezmo dos veces, y mientras dure la temporada de caza, no le faltará en la olla carne de pájaro joven. 04190
Bottom
04191
Top
MÄKELÄ: Ha eszembe jut az esperes heves és jogos haragja, félek, hogy nem sokat használ itt sem a könyörgés, sem a szép ígéretek. Mäkelä.—Mucho me temo, cuando pienso en la cólera del pastor contra vosotros, tan violenta como justa, que los ruegos y las promesas no sirvan de nada. 04191
Bottom
04192
Top
JUHANI: Mit akar hát a tiszteletes tőlünk, és mit akar kend? Jól van, no! Jöjjenek hát hetvenedmagukkal, de fogadom, hogy vér fog itt folyni! Juhani.—¿Pues qué esperan él y usted de nosotros? ¡Está bien! Venga con setenta hombres, y aun así correrá la sangre. 04192
Bottom
04193
Top
MÄKELÄ: Mondjátok meg hát, hogyan akartok nekifogni az ábécé és a katekizmus megtanulásának, amit esperesünk szigorúan megkövetel? Mäkelä.—Pero decidme, chicos, ¿cómo pensáis aprender la cartilla y el catecismo, que es el fin primordial que persigue nuestro pastor? 04193
Bottom
04194
Top
JUHANI: Majd itthon próbálkozunk meg vele, Mánnistö anyónak vagy leányának, Venlának segítségével. Jól olvas mind a kettő. Juhani.—Lo intentaremos aquí, en casa, con la ayuda de la Vieja del Pinar o de su hija Venia, puesto que las dos saben leer muy bien. 04194
Bottom
04195
Top
MÄKELÄ: No, majd megjelentem szándékotokat az esperesnek. De saját érdeketekben menjetek el, és kérjetek tőle bocsánatot szemtelen viselkedésetekért. Mäkelä.—Siendo así, le comunicaré al pastor vuestras intenciones. Sin embargo, por vuestro propio bien, id a pedirle perdón por vuestra lamentable conducta. 04195
Bottom
04196
Top
JUHANI: Hát ezen még gondolkozunk. Juhani.—Lo pensaremos. 04196
Bottom
04197
Top
MÄKELÄ: Fogadjátok meg a szavam, és jegyezzétek meg jól: ha az esperes nem lát bennetek őszinte és szorgalmas igyekezetet, akkor egy szép napon ott ültök majd a kalodában, a templom tövénél. Úgy bizony! Most pedig isten veletek! Mäkelä.—Haced lo que os aconsejo, y tened en cuenta que si el pastor no advierte que estáis dispuestos a aplicaros, os veremos un domingo sentados en los cepos a la entrada de la iglesia. Esto es lo que os digo; y ahora, adiós. 04197
Bottom
04198
Top
JUHANI: Isten vele, Mákelá, isten vele! Juhani.—¡Adiós, adiós! 04198
Bottom
04199
Top
TUOMAS: Komolyan gondoltad, mikor Mánnistö anyó-ról meg Venláról beszéltél neki? Komolyan beszéltél, amikor majdnem megígérted, hogy térden csúszva járulunk a pap elé? Tuomas.—Oye, Juhani, ¿hablabas en serio cuando le dijiste lo de la vieja y de Venia? ¿Hablabas en serio cuando casi llegaste a prometerle que iríamos a arrodillarnos ante el pastor? 04199
Bottom
04200
Top
JUHANI: Dehogy gondoltam komolyan, eszembe sem volt! Csak azért csacsogtam-fecsegtem, hogy időt nyerjünk. Hiszen még csak az kéne, hogy Mánnistö anyó vagy Venla jöjjenek ide, betűvetésre tamtam bennünket! Akkor aztán még a disznók is rajtunk röhögnének egész Toukolában! Hanem hát hallottátok: kalodával, a szégyen bitófájával fenyegettek meg bennünket. Tyű, a keserves mindenit! Hát az ember a saját kuckójában már békén s kedve szerint sem élhet, noha senkinek útjában nem áll, senkinek jogát meg nem sérti? Ugyan ki tilthatja ezt meg nekünk? De csak azt mondom: a papok és a hivatalnokok könyveikkel és protokollumaikkal az emberiség gyötrő szellemei. Ó, te fekete disznó! Ó, átkozott nap! Most aztán csőstül szakad nyakunkba a balsors minden csapása s az emberek ármányai. Szinte szeretnék fejjel nekirontani a falnak. Ó, te sötét Belzebub! Venla kikosarazott bennünket; a faluban csúfondáros gúnydalt költöttek rólunk; A kántor megtépázott, mint az ördög; a toukolai legények úgy elvertek, mint a kétfenekű dobot. Megszabdalták a hátunk, mint a karácsonyi malacnak, és mint megannyi Mikulás vagy félszemű manó, úgy járkálunk itt rongyokba bugyolált fejjel. S ez még mindig nem elég! Otthonunk elvesztette a szegények egyetlen örömét, a szauna sziszegő gőzét is. Ott hamvadnak, ott füstölögnek hajdani derék szaunánk romjai. De az ördögök leggo-noszabbika még csak ezután következik. Hm! A templom pitvarában tíz lyukával vigyorog felénk a kaloda. Az istennyila üssön belé! Ha ennyi bosz-szantó baj sem viszi rá az embert, hogy elmesse a torkát, hát akkor micsoda! Ó, te görbe szarvú sátán! Juhani.—¡Qué iba a hablar en serio! Se lo dije para ganar tiempo. ¿De modo que la Vieja del Pinar o Venia guiando nuestros palitos de lectura? Todos los cerdos de Toukola se reirían de nosotros. Pero ya lo habéis oído: nos amenaza seriamente el cepo, la horca de la vergüenza. ¡Maldita sea! ¿Es que no va a poder uno vivir a gusto y tranquilo en su propia casa sin molestar ni ofender a nadie? ¿Quién podría impedirlo? Pero lo digo y lo redigo: los pastores y los funcionarios con sus legajos y sus protocolos son demonios de la humanidad. ¡Ay de ti, cerdo negro! ¡Día maldito! Todas las desgracias y bajezas de este mundo se nos vienen encima de golpe y porrazo, y os aseguro que de buena gana me daría de calamorradas contra la pared. ¡Oh, tú, buey negro! Venia nos ha hechado con cajas destempladas, nos han cantado una canción poniéndonos verdes, el chantre nos ha torturado como el diablo en persona, los bestias esos de Toukola nos han dejado como un terreno artigado, nos han sacrificado como a cochinillos en Navidad, y henos aquí como pobres andrajosos y maltrechos pidiendo caridades. ¿Y ahora qué? Nuestra casa carece del único regalo del pobre, del vapor cálido de nuestra vieja y querida sauna, cuyos escombros humean y se consumen bajo las cenizas. ¡Y por si fuera poco, viene la peor de las atrocidades! ¡Hum! Los cepos nos miran burlándose de nosotros por sus diez agujeros, desde el atrio de la iglesia. ¡Mundo amargo! Si este montón de desgracias no llevan a un hombre a abrirse la garganta con una navaja, ¿qué más hace falta? ¡Por los cuernos del diablo! 04200
Bottom
04201
Top
EERO: Hanem rosszul emlékezel, bátyó; a kalodának nincs tíz lyuka. Eero.—Andas mal de memoria; los cepos no tienen diez agujeros. 04201
Bottom
04202
Top
JUHANI: Hát mennyi? Juhani.—¿Ah, no? ¿Pues cuántos tienen? 04202
Bottom
04203
Top
EERO: Hány csillagból áll a Göncöl szekere, hány testvér él Jukolában? Eero.—¿Cuántas estrellas tiene la Osa Mayor? ¿Cuántos son los hijos de Jukola? 04203
Bottom
04204
Top
JUHANI: Heten vagyunk. Tehát: hét nyílás és hét fiú. No, annál rosszabb. Hét nyílás! Hű, a mindenit! Lám, lám, a gonosz véletlen is hogy ellenünk szövetkezett! Hét kerek nyílás, mint a malomkő szeme. Milyen gonosz tréfa a sorstól! De csak lőjék el ránk gyűlöletüknek nyilait, mi acélkeményre szorítjuk össze megkínzott szívünket; köpjenek ránk mindenfelől mérget, mint a kígyó, és záporozzon fejünkre keserű epét az ég, mi behunyt szemmel, csikorgó foggal, s bőgve, mint a megvadult bikák, szembeszál-lunk velük. És ha végül a császár hatalmával kalodába vernek bennünket, hát akkor is vad gyönyörrel fogok ülni a szégyenfánál. Juhani.—Somos siete muchachos. Por lo tanto, siete agujeros y siete muchachos. ¡Bueno, peor que peor! 04195:¡Siete agujeros, para mayor sarcasmo! ¡Aquí tenéis la prueba de cómo la mala suerte y los hombres se ensañan con nosotros! ¡Siete agujeros grandes y redondos como el ojo de la rueda del molino! Ya es demasiada burla por parte de la suerte. Pero qué importa. Que nos arrojen todos los dardos de su rabia: nuestro corazón atormentado se volverá más duro que el acero refulgente; que viertan de todas partes contra nosotros su veneno como serpientes, y que nos caiga del cielo pura bilis, que nosotros les haremos frente con los ojos cerrados, rechinando los dientes y mugiendo como bueyes furiosos. Y aunque finalmente nos torturasen en los cepos con la fuerza de la ley, allí permanecería yo con alegría. 04204
Bottom
04205
Top
AAPO: Miért gyönyörrel? Aapo.—¿Por qüé con alegría? 04205
Bottom
04206
Top
JUHANI: Édes testvér, te nem érted a düh ítéletes erejét. A bosszú gondolata elfeledtetne velem minden megszégyenítést; mert hiszen csak meg akarnak szégyení-teni bennünket. A gondolat, hogy papunknak vérét vehetem, úgy ízlenék dühtől égő lelkemnek, mint a csurgatott méz. Nem nyúlnék késhez, nem nyúlnék fegyverhez, hanem mint a vérszomjas hiúz, körmömet és fogamat vájnám a pap torkába. Ezer darabra szaggatnám azt az embert, hogy teljesen kiélvezzem bosszúm édességét. így tennék akkor is, ha tíz lelkem lenne is, és mindegyiket tíz éven át szöges hordóban hengergetnék. Mindez semmi sem lenne a bosszú édességéhez képest. Juhani.—Tú no conoces, hermano, el poder del odio. La idea de la venganza me hará olvidar toda la vergüenza, puesto que lo que ellos quieren es avergonzarnos. Sólo pensar que me beberé la sangre del señor pastor, tendrá para mi ánimo envenenado el sabor de la miel. Y no utilizaré cuchillo ni escopeta, como hizo aquél; le desgarraré la garganta con las uñas y los dientes como un lobo. Lo haré mil pedazos, y entonces saborearé de veras la miel de la venganza. Lo haré como lo digo, aunque tuviera diez vidas y en cada una me viese atormentado en un barril erizado de clavos. Esto no sería nada comparado con el placer de la venganza. 04206
Bottom
04207
Top
AAPO: Fenekestül felkavartad lelked minden szenvedélyét! Szegény testvérem, öntözd meg szíved forrongó katlanát a türelem forrásának hideg vizével, mely szelíden kanyarogva folyik át a réten. Aapo.—Tú mismo te estás revolviendo los malos humores. ¡Pobre hermano! Aplaca el fuego de tu corazón con el agua fresca sacada del rumoroso río de paciencia que fluye mansamente a través de la pradera. 04207
Bottom
04208
Top
SIMEONI: Képed elfeketedett, és vérvörösen, szúrósan forognak szemeid. Kegyelmezz magadnak! Simeoni.—Tienes la cara más negra que la pez, y tus ojos enrojecidos parece que van a salirse de las órbitas. ¡Apiádate de ti mismo! 04208
Bottom
04209
Top
TUOMAS: Ha tényleg odaültetnek a szégyenfához, azt valóban megbosszuljuk. De legyünk mindaddig békével, amíg ez be nem következik. Hiszen nem veszett el még minden reményünk. Tuomas.—¿Duda alguien de que nos vengaremos si nos sientan en el banquillo de la infamia? Pero no perdamos el rumbo entre tanto. Aún queda alguna esperanza. 04209
Bottom
04210
Top
JUHANI: A világ egyik szögletéből még a békesség napja ragyog felénk. Az Impivaara lábánál az Ilvesjárvi az a kikötő, ahová a vihar elől elvitorlázhatunk. Most már határoztam. Juhani.—Sólo queda un rincón en la tierra donde el sol de paz pueda brillar para nosotros. En el lago de Ilvesjárvi, allá al pie de Impivaara, está el puerto donde podremos navegar al abrigo de la tempestad. Estoy decidido. 04210
Bottom
04211
Top
LAURI: Én már tavaly így döntöttem. LAURI: Sen tein minä jo menneenä vuonna. 04211
Bottom
04212
Top
EERO: Követlek benneteket az Impivaara legmélyebb barlangjába is, ahol, úgy mondják, egy öreg hegyi manó főzi a szurkot, száz báránybőrből varrt süveggel a fején. Eero.—Yo os seguiré también a la más profunda caverna de Impivaara, donde se cuenta que el viejo de la montaña hace hervir la pez, tocado con un gorro de cien pieles de cordero. 04212
Bottom
04213
Top
TUOMAS: Odaköltözünk mindannyian. Tuomas.—Iremos todos. 04213
Bottom
04214
Top
JUHANI: Odaköltözünk, és ott új világot építünk. Juhani.—Y allí construiremos un nuevo mundo. 04214
Bottom
04215
Top
AAPO: De nem ér el bennünket ott is a hatalom keze? Aapo.—¿No nos pondrá allá la autoridad la mano encima? 04215
Bottom
04216
Top
JUHANI: Az erdő megvédi magzatait. Ott leszünk csak igazán a magunk urai; mint a hunyorgó vakondokok, mélyen beássuk magunkat a földbe. És ha kedvük támadna ott is szorongatni bennünket, hát majd megtudják, mit jelent az: hét medvét felverni a barlangjában. Most pedig föl a bőrcserző vargához, hogy írásba vegyük az egyezséget! Tíz évre kerüljön idegen kézbe aházunk. Juhani.—El bosque protege a sus criaturas. Allí estaremos en nuestra casa, nos hundiremos en lo profundo de la tierra, como los topos de ojos diminutos, y si quieren ir a buscarnos allí, conocerán las consecuencias de hostigar a siete osos en su guarida. Vamos, pues, a casa del curtidor para arreglar el acuerdo. Durante diez años nuestra hacienda cambiará de manos. 04216
Bottom
04217
Top
SIMEONI: Én is vágyom már egy békés kuckó után. Testvérek, új otthont és új szívet teremtünk magunknak az erdő ölén. Simeoni.—Yo también anhelo un refugio de paz. Vamos, hermanos, a crearnos un nuevo hogar y un espíritu nuevo en el corazón del bosque. 04217
Bottom
04218
Top
JUHANI: Mindnyájan egy akarattal! Juhani.—¡Todos de acuerdo! 04218
Bottom
04219
Top
AAPO: Hogyan határoztál, Timo? Aapo.—¿Qué dices tú, Timo? 04219
Bottom
04220
Top
TIMO: „Ha te élmény, én is el”, mondja a nóta. Timo.—«¿Dónde va Colás? Donde van los demás», dice el refrán. 04220
Bottom
04221
Top
AAPO: Ti mind mentek, s csak én maradnék magános fenyőnek Jukola udvarán? Ah! Túlságosan is összefonódtak lelkem ágai s gyökerei veletek! Legyen hát: veletek tartok én is! És reméljük a legjobbakat ettől az úttól. Aapo.—¿Os marcharíais todos y me quedaría yo como un pino solitario en el corral de Jukola? ¡Ah, no! Todas las raíces y las ramas de mi ser están trabadas con las vuestras. Está decidido. ¡Quiera Dios que este cambio sea para bien! Voy con vosotros. 04221
Bottom
04222
Top
JUHANI: Nagyszerű! Most pedig föl a tímárhoz mindnyájan, és kössünk törvényes szerződést vele. Mind egy akarattal! Juhani.—¡Muy bien! Y ahora, marchando a casa del curtidor para hacer un arriendo en toda regla. ¡Todos de común acuerdo! 04222
Bottom
04223
Top
Mindnyájan felkerekedtek, hogy megkössék az egyezséget. Tíz évre bérbe adták tanyájukat a tímárnak, s a szerződésbe a következő pontokat vették föl: tíz éven át birtokolja a tímár a házat, és művelje a földeket; az első három évben minden bér nélkül, azonban ettől kezdve fizessen a testvéreknek évente hét mérő rozsot, és építsen új szaunát a bérleti idő lejárta előtt. A testvérek szabadon vadászhatnak a Jukola-tanya erdeiben mindenütt és mindenféle vadra, amit a törvény megenged. A tanyabirtok északi részében, az Impivaara vidékén mind a földeken, mind az erdőben tehetnek és élhetnek tetszésük szerint. A tímár Mindenszentek napján veheti birtokába a tanyát, azonban a testvéreknek, ha nékik úgy tetszik, legyen még szállásuk a szülői házban az első tél idejére. Ezek voltak a szerződés feltételei. Todos juntos fueron a formalizar el contrato, según el cual cederían su hacienda al curtidor por diez años, de acuerdo con las siguientes cláusulas estipuladas por escrito: el curtidor administraría y llevaría la granja durante diez años, los tres primeros sin pagar renta alguna; pero luego entregaría a los hermanos siete medidas de centeno al año y se comprometería a construir una nueva sauna ¡intes de que expirase el contrato. Los hermanos tendrían derecho a cazar libremente en los bosques de Jukola hasta donde permitieran las leyes. En la parte norte de la finca, lindante con Impivaara, podrían desenvolverse y vivir a su antojo, tanto en los bosques como en las tierras de cultivo. El curtidor entraría en usufructo de la granja el día de Todos los Santos, pero los hermanos podrían permanecer en su casa natal durante todo el invierno próximo. Tales eran las principales cláusulas del contrato. 04223
Bottom
04224
Top
Eljött a november, s a tímár minden holmijával megjelent a Jukola-ház udvarán, hogy a megszabott időre birtokába vegye a tanyát. A testvérek azonban, hogy elkerüljék az esperest és embereit, jóformán az egész telet az erdőben töltötték. Síjeikkel szerte kószáltak, vadászgattak; tanyázni pedig az Impivaara tisztásán, a kis szénégetőkunyhóban tanyázgattak. Azonban annak rendje és módja szerint, lóval és minden szükséges holmijukkal még nem költöztek ki az erdőre; ezt csak később, a nyár jöttével akarták megtenni. De már jó előre gondoltak jövendő tanyájukkal: hatalmas szálfákat döntöttek ki száradni, alapzatnak pedig nagy köveket görgettek a meredek hegy lábánál fekvő irtásra. Llegó noviembre. El curtidor se presentó en la granja con todas sus pertenencias y se hizo cargo de la explotación de Jukola por el tiempo previsto. Para escapar del pastor y de todos sus mensajeros, los hermanos vivieron casi todo aquel invierno en el bosque, deslizándose sobre los esquís, cazando por la zona y albergándose en la choza del carbonero que dominaba la pradera de Impivaara. La verdadera mudanza, sin embargo, que incluía el caballo y los aperos indispensables, no se produjo hasta llegado el verano. Pero, pensando ya en su futura morada, los hermanos empezaron a derribar árboles para que se fueran secando hasta la primavera, y a acarrear grandes piedras para los basamentos que se asentarían en la parte alta de la pradera bajo la áspera montaña. 04224
Bottom
04225
Top
Így múlt el a tél, anélkül, hogy a testvérek bármiféle parancsot vagy figyelmeztetést kaptak volna az esperestől. Várt valamire az esperes, vagy talán sorsukra bízta volna a testvéreket? Así transcurrió el invierno, durante el cual los hermanos no tuvieron noticia alguna del pastor. No sabían si los esperaba o los había abandonado a su destino. 04225
Bottom

Fejezet 05 Capítulo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa|-ita|-fra|-epo| (hu-es) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capítulo
Download A hét testvér o Los siete hermanos: Booky| Akateeminen| Suomalainen| Amazon
05001
Top
Eljött a tavasz, elolvadt a hó, lágy szelek lengedeztek, zöldülni kezdett a pázsit, és zsenge levelek fakadtak a nyírfa ágain. Llegó la primavera y se fundieron las nieves. Por entonces, soplaba un viento suave, la tierra empezaba a vestirse de verdor y los abedules a cubrirse de hojas. 05001
Bottom
05002
Top
A testvérek épp most költöznek Jukolá-ból az Impivaara hegyére. Ott ballagnak a köves, kacs-karingós erdei úton, vállukon a puska, hátukon a nyírfahéj tarisznya, melyben lőszereiket őrzik. Legelöl lépked Juhani, s mellette Killi és Kiiski, a tanya két hatalmas, mord ebe poroszkál. Mögötte a testvérek félszemű, öreg gebéje, Valko húzza a szekeret. Timo hajtja a lovat, a többiek pedig puskástul, tarisznyástul ott mennek a nyomában, s a komiszabb helyeken segítenek tolni a kocsit. A menet végén Eero baktat, ölében víve a Jukola-tanya büszke kakasát; a testvérek nem szívesen váltak volna meg tőle, s ezért inkább magukkal vitték az impivaarai rengetegbe, hogy jelezze nékik az idő múlását. A szekéren láda, farkas- és rókacsapdák, egy kondér s a kondérban két fatál, egy merítőkanál, hét evőkanál és egyéb, a szakácsmesterséghez tartozó szerszámok lát hatók. A kondérra egy borsóval teli, durva zsákot bori tottak, ennek tetején pedig, zacskóba kötve, a Jukola-ház öreg macskája kapálózott-nyávogott. így költöztek ki a testvérek hajdani otthonukból; szótlanul, nyomott hangulatban vándoroltak a köves, buckás erdei úton. Tiszta volt az ég, a levegő csendes, s a nap korongja már lefelé haladt égi pályáján. Los hermanos caminan de Jukola a Impivaara por un sendero tortuoso y accidentado a través de los bosques. Llevan la escopeta al hombro y a la espalda la mochila de corteza de abedul, donde guardan las municiones. Juhani va en cabeza acompañado por Killi y Kiiski, los grandes y temibles perros de Jukola. Detrás camina Valko, el viejo caballo tuerto, arrastrando el carro conducido por Timo. Les siguen todos los demás hermanos, con la escopeta al hombro y la mochila a la espalda, prestos a ayudar a Valko en los tramos más difíciles del camino. Eero va un poco detrás, abrazado al soberbio gallo de Jukola, del que los hermanos no han querido desprenderse, para que su canto madrugador les despierte en las soledades de Impivaara. En el carro llevan un arca, cepos para lobos y zorras, una olla y dentro de ella dos soperas de madera de encina, un cazo, siete cucharas y otros utensilios de cocina; sobre la olla, un saco de guisantes y el viejo gato de la casa, enroscado y maullando en una bolsa atada encima del saco. Los hermanos abandonan, pues, la casa natal y caminan apesadumbrados y silenciosos por el escabroso camino del bosque. El cielo es puro, el aire está inmóvil y el sol empieza a inclinarse hacia el ocaso. 05002
Bottom
05003
Top
JUHANI: Az ember hajós az élet viharos tengerén. Mi is elvitorlázunk hát drága szülőhajlékunkból, útvesztő erdőkön át vitorlázunk szekérhajónkkal az Impivaara meredek sziklaszigete felé. JUHANI: Ihminen on merenkulkija elämän myrskyisellä merellä. Niinhän mekin nyt purjehdimme armaista syntymänurkistamme pois, purjehdimme vankkurilaivallamme eksyttävien metsien halki Impivaaran jyrkkää saarta kohden. Ah! 05003
Bottom
05004
Top
TIMO: Kevés híja, hogy öreg béka létemre könnyeket nem törölgetek orcámról. Timo.—Me siento una pobre rana y estoy a punto de echarme a llorar. 05004
Bottom
05005
Top
JUHANI: Ha ebben a búbánatos órában saját szívembe nézek, bizony nem csodálkozom rajtad. De nem használ itt semmi, ezen a világon; legyen hát kemény a szívünk, mint a fehér kovakő. Vándornak születik az emberfia erre a világra, kinek sehol sincsen nyugo-vása. Juhani.—Lo comprendo, hermano, dado el estado de mi afligido corazón en este momento tan triste. Pero eso no ayuda nada en este mundo; el corazón humano ha de ser siempre duro como una piedra. El hijo del hombre ha nacido para errar por este mundo sin rumbo fijo. 05005
Bottom
05006
Top
TIMO: Így kóborol, csetlik-botlik az ember egy ideig, míg végül leroskad és kiszenved, mint a patkány a fal tövénél. Timo.—Va de un lado para otro, vacila y avanza, hasta que los pies le fallan y muere como una rata junto a la pared. 05006
Bottom
05007
Top
JUHANI: Bölcs szó, igaz beszéd! Juhani.—Has hablado con propiedad. 05007
Bottom
05008
Top
SIMEONI: És ha ezzel mindennek vége lenne; de az igazi még csak ezután kezdődik! Simeoni.—Y si todo fuera eso, pero... ¿y después? 05008
Bottom
05009
Top
JUHANI: Arra célzol, hogy számot kell adni tálentomja-inkról? Igazad van! Juhani.—Entonces es cuando viene ese asunto de la Biblia de la mina que se nos ha confiado; supongo que es eso lo que quieres decir. Es verdad. 05009
Bottom
05010
Top
TIMO: Akkor aztán minden kertelés és csűrés-csavarás nélkül színt kell vallani: itt állok én, s itt vannak, Uram, tálentomjaid. Timo.—Entonces habrá que ir al grano diciendo: Heme aquí, Señor, y he aquí tu mina. 05010
Bottom
05011
Top
SIMEONI: Az embernek mindig gondolnia kellene a halállal; ehelyett azonban megátalkodott a bűnben. Simeoni.—El hombre debería pensar siempre en su fin, pero se ha empedernido. 05011
Bottom
05012
Top
JUHANI: Megrögzött, megátalkodott, ez tagadhatatlan. De hát, Isten a tudhatója, ilyenek vagyunk mi mind az ég alatt. Ám ha sikerül itt igazán megtelepednünk, és meleg, békés fészket rakni magunknak, igyekezzünk a jövőben tisztességes, istenfélő emberekhez illő életet élni. Testvérek, kössünk szigorú szövetséget, és vessünk el minden bűnös szokást, minden haragot, veszekedést és gyűlöletet ebből a madárfészekből. El a gyűlölettel, civódással és veszekedéssel! Juhani.—Empedernido, sí, empedernido. Eso no lo puede negar nadie. ¡Pero, Dios mío, así somos todos bajo el cielo! Esforcémonos, sin embargo, en vivir como cristianos piadosos cuando estemos en nuestra apacible y tibia morada. Hermanos, hagamos el pacto de expulsar de nuestro nido de pájaros todas las veleidades pecaminosas, todo el odio, la ira y las disputas. ¡Fuera la ira, el odio y el orgullo! 05012
Bottom
05013
Top
EERO: És a fényűzéssel! Eero.—¡Y el lujo! 05013
Bottom
05014
Top
JUHANI: Úgy van! Juhani.—¡También el lujo! 05014
Bottom
05015
Top
EERO: A cifra, bűnös köntösökkel! Eero.—¡Y los vestidos fastuosos y provocativos! 05015
Bottom
05016
Top
JUHANI: El vele! Juhani.—¡ T ambién! 05016
Bottom
05017
Top
EERO: A rengő templomi hintókkal és minden ékes templomi cifrasággal! Eero.—¡Y el carruaje de muelles para ir a la iglesia y los bonitos trajes de los domingos! 05017
Bottom
05018
Top
JUHANI: Hogyan? Mit beszélsz? Juhani.—¿Cómo? ¿Qué dices? 05018
Bottom
05019
Top
SIMEONI: Eero már megint gúnyolódik. Simeoni.—Ya empieza otra vez con las bromitas. 05019
Bottom
05020
Top
JUHANI: Látom, látom. Hanem vigyázz, nehogy elkapjam a nyakad! Már tudniillik ha törődnék egy bolond szavaival, de hiszen akkor nem volnék igazi férfi, nem én. Hanem te, átkozott ördögfattyú, hogy bánsz azzal a kakassal? Miért lármázik szegény? Juhani.—A ver si crees que no me doy cuenta. ¡Verás como te coja por el cogote!... Pero qué puede importarle a un hombre la palabrería de un tontaina. ¡Maldito osezno del diablo! Ten cuidado cómo llevas el gallo, que el pobre animal no hace más que gritar. 05020
Bottom
05021
Top
EERO: Csak helyreigazítottam a szárnyát, mert nagyon lelógott. Eero.—Le he arreglado el ala que se le caía. 05021
Bottom
05022
Top
JUHANI: Majd helyreigazítalak én téged! Vigyázz, hogy nyakon ne csípjelek. Hanem tudjátok-e, hogy ez a legjobb kakas az egész járásban? Mindig pontosan és megbízhatóan látja el tisztjét. Először éjfél után kettőkor, másodszor négy órakor kukorékol, s ez a legal-kalmatosabb idő a felkelésre. Ez a kakas még nagy hasznunkra válik itt a rengetegben. És az a szegény macska ott a szekér tetején! Jaj, te árva cicamica! Ott izegsz-mozogsz, ott kukucskálsz kifelé a zsák nyílásán, keservesen nyávogva. Jaj, „öreg tata, ócska kapca”, te sem soká szaladgálsz ezen a földön: homályos már a szemed, rekedt a nyávogásod. De talán még erőre kapsz, ha rászabadulsz a kövér mezei egerekre. Remélem, így lesz. Hanem a legjobban titeket sajnállak. Killi és Kiiski. Ti is ott fogantatok, ott születtetek és nevelkedtetek Jukolában, akárcsak mi; mintha testvéreink lettetek volna. Ah, csillogó szemmel néztek reám! Úgy, úgy, Killi, úgy, édes Kiiskim! És milyen vidáman csóváljátok farkatokat! De hiszen nem tudjátok, hogy otthagyjuk édes otthonunkat. Ah, ti szegények! Sírnom kell, sírok. Juhani.—Yo sí voy a arreglarte a ti. Verás como te retuerza el pescuezo... A ver si te enteras de que es el gallo del contorno que mejor cumple con sus obligaciones: siempre puntual y seguro. Su primer canto es a las dos, y el segundo a las cuatro, que es la hora buena para levantarse. Ese gallo nos distraerá mucho aquí, en los grandes bosques. ¿Y qué hace el gato ahí arriba, en lo más alto del cargamento? ¡Nuestro pobre Matti, cómo asoma la cabeza y maúlla que da pena! Y es que «para el abuelo, todo son duelos». Pocos días te quedan de corretear por esta tierra; se te han oscurecido los ojos y enronquecido la voz; pero tal vez te animes un poco cuando puedas echarles las uñas a los gordos ratones del bosque. ¡Ojalá sea así! Y vosotros, Killi y Kiiski, vosotros sois los que más pena me dais, puesto que habéis nacido, vivido y crecido en Jukola, como nosotros, y os consideramos nuestros propios hermanos. ¡Ah, con qué viveza me miráis a los ojos! ¡Sí, Killi, y tú, mi buen Kiiski! ¡Vamos, vamos! ¡Con qué alegría meneáis la cola, animalitos! No sabéis que abandonamos nuestra maravillosa casa. De buena gana me echaría a llorar. ¡Necesito llorar! 05022
Bottom
05023
Top
TIMO: Nézd csak, mit tanácsoltál te magad az imént. Keményítsd meg a szívedet, hé! Timo.—Acuérdate del consejo que acabas de darme. Conserva el corazón fuerte y duro. 05023
Bottom
05024
Top
JUHANI: Nem tudom, nem tudom! Hiszen elhagyjuk drága otthonunk! Juhani.—No puedo, no puedo, ahora que abandonamos nuestro dulce hogar. 05024
Bottom
05025
Top
TUOMAS: Hát bizony az ilyen napon elszorul az ember szíve; hanem Impivaarán nemsokára új otthont építünk, és hamarosan az is éppoly kedves lesz. Tuomas.—Sí, triste día éste, pero... ¡arriba los corazones! No tardaremos en tener en Impivaara otro hogar al que tal vez queramos lo mismo. 05025
Bottom
05026
Top
JUHANI: Mit mondasz, testvér? Nincs égen és földön még egy olyan kedves hely, mint az, ahol születtünk, nevelkedtünk, s ahol tejfelesszájú gyerkőcként a porban hemperegtünk. Juhani.—¿Qué tonterías dices, hermano? Ni en la tierra ni en el cielo hay un hogar tan querido como aquél en que uno nació, creció y se revolcó cuando aún estaba echando los dientes. 05026
Bottom
05027
Top
AAPO: Megtöri szívünket a búcsú pillanata, hiszen még a nyúlnak is kedves a hajlékot adó bokor. Aapo.—La hora de dejar la casa nos duele en el alma como le duele a la liebre abandonar el chaparral donde ha nacido. 05027
Bottom
05028
Top
JUHANI: Hogyan is mondta nyuszi anyó hajdanán, mikor érezve, hogy megint vemhes, elküldte magától a fiát, elküldte a jövendő nyúlfiak útjából? Juhani.—¿Qué dijo un día la madre liebre al notar que estaba otra vez preñada y mandó a su pequeño que se alejase para dejar sitio a los que iban a llegar? 05028
Bottom
05029
Top
TIMO: „Menj világgá, szép fiacskám, vésd eszedbe anyád szavát: ahány cserje, annyi csapda, ahány berek, annyi hurok.” Timo.—«Ponte en viaje y abre los ojos, que algo acecha en cada matojo. Detrás de cada mata hay un peligro; apréndelo como en un libro». 05029
Bottom
05030
Top
JUHANI: így szólt a fiához, s a kisnyúl útnak indult; ott ugrabugrált, szökdécselt az irtáson s a réteken, vágott száját sírásra görbítve. így hagyta el az otthonát, és bizony szomorúan szállt le számára az este. Juhani.—Eso es, y el lebrato se alejó dando brinquitos; levantó el polvo de los yermos, corrió por las praderas, siempre con los ojos redondos y con una mueca inocente en su labio partido. Así abandonó su madriguera, mientras el sol del atardecer brillaba tristemente. 05030
Bottom
05031
Top
EERO: Az a szegény Nyuszi-Jussi. Eero.—El lebrato era Juhani. 05031
Bottom
05032
Top
JUHANI: Jól van, na. így hagyta el az otthonát, és így hagyjuk el mi is. Isten veled, otthon! A lépcsődet, de még a szemétdombodat is szívesen megcsókolnám. Juhani.—Ni caso. Así abandonó su madriguera, y así partimos también nosotros. ¡Adiós, hogar paterno! Ganas me dan de besar tu portal, tu estercolero. 05032
Bottom
05033
Top
AAPO: Úgy, úgy, testvér. Hanem űzzük el lelkűnkből ezt a szomorúságot. Hamarosan kemény munka vár ránk: nemsokára zuhannak a szálfák, csattognak a fejszék, s az Impivaara irtásán, a komor erdők közepette pompás ház fog emelkedni az ég felé. Nézzétek: itt járunk már a zord vadonban, zúgó fenyvesek között, így, beszélgetve haladtak át a komor erdőn. Aapo.—Sí, hermano, pero no seamos débiles. Nos espera un duro trabajo: pronto crujirán los troncos, silbarán las hachas y una hermosa casa se levantará sobre el valle de Impivaara, entre un soberbio bosque. Mirad: ya estamos en un gran bosque, rodeados del susurro de los abetos. 05033
Bottom
05034
Top
A vidék azonban lassan emelkedni kezdett, és útjuk kanyarogva egy magas, erdős dombhátra, a Teerimákire vezetett fel. Itt-ott hatalmas, mohos hátú sziklák hevertek, mintha óriások sírkövei lettek volna; a sziklák tövénél alacsony, szívós gyökerű fenyők zúgtak. A köves út keményen rángatta, rázta a szekeret s az öreg Valko lapockáit; helyenként már a hajdani keréknyomot sem lehetett kivenni. Az út a dombon át vezetett, mert kétoldalt feneketlen ingoványok terpeszkedtek. A testvérek minden erejüket megfeszítették, hogy könnyítsenek öreg, félszemű gebéjük terhén. Végre fölérkeztek a dombtetőre, s ott kissé szusszanni hagyták Valkót, maguk pedig letekintettek a lábuk alatt elterülő világra. Szemük távoli falvakat, réteket, mezőket, kéklő tavakat látott; nyugaton, az erdő szélén, a templom magas tornya emelkedett. Délről, egy domb oldaláról, a Jukola-tanya tekintett feléjük, mint maga az elvesztett paradicsom, s a testvérek szívét újból fájó vágyódás töltötte el. Végül azonban észak felé fordultak, ahonnan meredek szirtjei-vel, sötét barlangjaival és bozontos, viharvert fenyőivel a magas Impivaara nézett le rájuk. A hegy lábánál barátságos irtást láttak, jövendő lakhelyüket; az irtás alatt pedig szép szálerdőt, mely sudár gerendákat ad majd nekik a házépítéshez. Ezt látták a testvérek, s a fenyők között ott csillogott az Ilvesjárvi tava is. A hegy nyugati meredélyén éppen lemenőben volt a derűs, ragyogó nap, s a testvérek szemében csodálatos fény gyűlt, mellüket új reménység dagasztotta. Así iban hablando los hermanos mientras atravesaban el bosque sombrío. Pero poco a poco el terreno fue haciéndose cuesta arriba y el camino empezó a trepar hacia una alta planicie boscosa, llamada Teerimáki. El breñal estaba salpicado de grandes rocas cubiertas de musgo, como enormes losas sepulcrales de gigantes, entre densos pinos bajos. El terreno pedregoso y abrupto sacudía violentamente el carro y las ancas del caballo, y de trecho en trecho los ojos no podían distinguir los antiguos baches. El camino ascendía hacia la cima, y a ambos lados se percibían, al fondo, yermos sin fin. Los hermanos se esforzaron por aligerar la carga de su caballo tuerto, y cuando llegaron a la cumbre concedieron un breve respiro a Valko, mientras contemplaban el amplio paisaje que se extendía ante ellos: pueblos lejanos, praderas, sembrados, lagos azules y, por la ladera occidental boscosa, la alta torre de la iglesia. Al sur, la granja de Jukola surgía al arrimo de un ribazo como una tierra feliz perdida. Una honda añoranza volvió a apoderarse de los hermanos, quienes, volviendo los ojos hacia el norte, contemplaron el altivo Impivaara, sus oscuras cavernas y los abetos melenudos que, desgreñados por muchas tormentas, cubrían la escarpada ladera del monte. Al pie de éste se hallaba el lugar de su nueva residencia, una amena pradera cuajada de tocones; más abajo empezaba el bosque inhabitado que les proporcionaría magníficos troncos para construir su casa. Todo esto vieron los hermanos y, entre los pinos, el luminoso lago de Ilvesjárvi y el sol espíen dente que, en su declinar, brillaba desde el precipicio ñor occidental del monte. Entonces un rayo de esperanza encendió la alegría en sus ojos y sus pechos se ensancharon. 05034
Bottom
05035
Top
Innét megint továbbindultak, és egyre bátrabb lendülettel igyekeztek új otthonuk felé. Lefelé ereszkedett a domboldal, s ők szálas vörösfenyők oszlopcsarnokában haladtak előre, ahol a száraz fű, hanga és az áfonyagyökerek tarkán elkeveredve takarták be a földet. Egy homokos, jól épített út következett, mely a Viertola-udvarháztól a templomhoz vezetett; ezt átszelve saját erdei útjukat követték, mely a fövenyes tisztás gerincén haladt tovább. Reanudaron la marcha y se encaminaron apretando el paso a su nueva morada. Bajando la cuesta llegaron a la columnata de los pinos del bosque, donde los brezos, las matas de los arándanos y las marchitas briznas de hierba cubrían el árido suelo sobre el que resonaban sus pasos. Llegaron al camino arenoso que conducía de la granja de Viértala a la iglesia, lo cruzaron y siguieron por su propio sendero del bosque que trepaba por la loma. 05035
Bottom
05036
Top
AAPO: Itt van az a tisztás, ahol az öregek meséje szerint hajdanában a kígyók törvényháza állott. Itt bíráskodott felettük a kígyókirály, az a ritkán látható fehér kígyó, fején csudálatos, drága koronával. Egy bátor lovag azonban, úgy mondja a mese, elrabolta tőlük ezt a koronát. Aapo.—Según cuentan los ancianos, aquí se levantaba un día la sala de justicia de las serpientes, cuyo juez era entonces el propio rey, un culebrón blanco sumamente raro que llevaba una valiosísima corona. Pero, según cuenta la leyenda, un valeroso caballero se la arrebató. 05036
Bottom
05037
Top
És míg a testvérek a fövenyes dombon a lakatlan Som-pio-láp felé ereszkedtek, Aapo a következő mesét mondotta el nekik: Egy lovag, erre járván, megpillantotta a réten a kígyókirályt, kinek ragyogó korona ékeskedett a fején. Odaugratott hozzá, és kardjának hegyével lekapta fejéről a koronát, majd pedig megsarkantyúzta lovát, és mint a vihar, elvágtatott a kinccsel. Azonban a kígyók sem voltak restek, hanem vad haraggal űzőbe vették a merész rablót. Körbecsavarodva, nagy sziszegéssel utánaeredtek, és mint megannyi korong, amit a gyermekek gurítanak az országúton, ezer meg ezer kígyó kari-kázott a lovag nyomában. Csakhamar utolérték, s már ott tekeregtek a ló lábainál, már-már felkúsztak az oldalára: halálos veszély fenyegette a vitézt. Ö azonban nagy bajában ledobta nékik a kalpagját csalétkül, s a kígyók nyomban nekiestek, darabokra tépték és fölfalták. De ez a csel sem sokat segített rajta, mert a kígyók megint utánaeredtek, és magasra szállt mögöttük az út pora. A hős egyre vadabbul sarkantyúzta lihegő lovát; patakban folyt a vér a paripa felsebzett oldaláról, és szájából habos tajték szakadt. A lovag az erdőbe menekült, de az erdő sem tudta megállítani ellenségeinek futását. Egy folyó állta útját, s a lovag beleugratott a zúgó örvénybe, ménje gyorsan átvitte rajta. De a kígyók sem rettentek meg a folyótól, hanem mint a robajló vízesés, belevetették magukat a hullámok forgatagába, és szélsebesen átúsztak, hogy nyomukban csak úgy forrt, tajtékzott a víz. A lovag tovább vágtatott, de a kígyók megvadult serege egyre jobban szorongatta. Nem messze azonban lánggal égő erdőt, felgyújtott irtásföldet pillantott meg, mire nyomban a tűz felé hajtotta lovát; beburkolózva a folyóban átázott köpenyébe, egyenesen belevágtatott a lángtenger közepébe, ám a kígyók sem maradtak el egy pillanatra sem mögüle. így vágtat át az égi lovag az aranyos felhők között. Sarkantyúját még egyszer belevágta paripája véknyába, s a táltos lihegve még egyszer előreszökött, hogy aztán összerogyva örökre elfelejtse az élet tüzes játékait. De túl minden veszélyen, szabadon állt a lovag, megmenekülve a tűzből és borzalmas ellenségeitől; a lángok ugyanis elégették a kígyók számlálha-tatlan seregét. Ott állt a hős, kezében a csodálatos ékszerrel, és győzedelmesen tekintett körül. Y mientras bajaban la montaña hacia las desoladas tierras pantanosas de Sompio, Aapo les contó lo siguiente: Un día llegó un jinete a lo alto de la colina y se vio delante del rey de las serpientes que llevaba una hermosa corona. Lanzándose contra él, se la quitó con la punta de la espada y, espoleando a su caballo, se alejó como nube empujada por el viento, llevándose su tesoro. Pero las demás serpientes, lejos de permanecer indiferentes, se lanzaron en persecución del hombre que se había atrevido a ofenderlas. Más de mil de ellas, enroscadas como aros y silbando, corrieron tras las huellas del caballero; como los discos lanzados por los jugadores, ruedan por el camino. No tardaron en dar alcance al fugitivo y, trepando por las patas del caballo, saltaron a la grupa poniendo al caballero en grave aprieto. Éste, viéndose en serio peligro, les arrojó como cebo su sombrero, que quedó al instante hecho trizas y fue devorado con rabia. Pero la triquiñuela no le sirvió de nada, y las serpientes siguieron tras él levantando el polvo del camino. El jinete espoleó con más ímpetu su caballo, hasta que las ijadas del animal manaron sangre y la boca arrojó espumarajos de saliva. El caballero se refugió en el bosque, pero éste no logró detener la persecución del enemigo. Entonces encontró un torrente, se lanzó a las turbulentas aguas y el caballo le condujo hasta la orilla opuesta. Pero las serpientes llegaron al borde, se arrojaron al agua con el estruendo de cien cataratas y, rápidas como una tormenta que estalla de pronto, nadaron sobre las olas, levantándolas hasta lo alto en torbellinos espumosos. El caballero aceleró la marcha, pero las enfurecidas serpientes no dejaron de perseguirle. Vio delante un campo que estaban quemando para la artiga y, envuelto en su capa empapada en el torrente, se arrojó a las llamas, pero los animales no cejaron en su empeño de darle alcance. Aún volvió a hundir el caballero las espuelas en los flancos de su caballo, que, haciendo un supremo esfuerzo, siguió galopando; pero cuando hubo rebasado las llamas, el animal cayó reventado, pagando con la suya el juego ardiente de la vida. El héroe se había librado del fuego y de sus terribles enemigos; las llamas destruyeron el incontable ejército de serpientes. Y aquí tenéis al héroe, con el ánimo alegre y en posesión del maravilloso tesoro. 05037
Bottom
05038
Top
AAPO: Így szól a mese a Teerimáki-tisztás fehér kígyójának koronájáról. Aapo.—Éste fue el cuento de la corona de la serpiente blanca de Teerimáki. 05038
Bottom
05039
Top
JUHANI: Pompás mese, de még pompásabb a vitéz, aki lekapta a kígyó fejéről a koronát, s végül is megszerezte magának. Derék legény! Juhani.—Precioso cuento, y magnífico el hombre que arrancó la corona de la cabeza del culebrón y se apoderó de ella. ¡Sin par caballero! 05039
Bottom
05040
Top
TIMO: Emberfia csak ritkán pillanthatja meg ezt a kígyót, de aki meglátja, úgy mondják az öregek, a bölcsnél is bölcsebbé válik. Timo.—Pocos son los que han visto esa serpiente, pero, según los ancianos, el que la ve adquiere una sabiduría incomparable. 05040
Bottom
05041
Top
JUHANI: Azt is mondják, hogy aki tavasszal, az első kakukkszó előtt megfogja, megfőzi és megeszi ezt a kígyókirályt, az érteni fogja a holló károgását, és megtudja, mit hoz számára a jövő. Juhani.—También dicen que quien caza a ese juez de las serpientes, lo asa y se lo come en primavera, antes del primer canto del cuclillo, llega a comprender el lenguaje del cuervo, que le desvela el porvenir. 05041
Bottom
05042
Top
EERO: De azt is mondják, hogy aki tavasszal, a kakukk megszólalása után cselekszi ezt, az tudni fogja mindazt, ami eddig történt vele. Eero.—Otros cuentan otra cosa, y es que el que hace todo eso en primavera, después del primer canto del cuclillo, comprende el lenguaje del cuervo, que le revela el pasado. 05042
Bottom
05043
Top
JUHANI: Jaj, öcskös, de nagy ostobaságot mondtál! Hát nem tudja ezt minden ember, még ha egy falatnyi kígyóhúst sem evett? Lám, lám, Eero most megmutatta, hogy mennyit ér az esze. Ostoba birka! „Az tudni fogja mindazt, ami eddig történt vele.” Hát emberi észre vall az ilyesmi? Jaj, te szegény fiú! Juhani.—¡Hay que ver qué sandeces se te ocurren! ¿Hay alguien que no conozca el pasado aunque no haya probado ni un trozo de serpiente? ¡Mirad por dónde nos sale ahora Eero, el cabeza de chorlito! «¡Le revela el pasado!» ¿Cómo puede ocurrírsele semejante cosa a un hombre? ¡Anda, bribonzuelo! 05043
Bottom
05044
Top
AAPO: Hagyd csak, Juho. Eero vagy ostobaságot mondott, vagy megint pimaszkodott és ingerkedett. De bárhogy is legyen, mégis figyelemre méltó gondolatot vetett elénk. Vizsgáljuk csak meg alaposabban Eero mondását, és azt hiszem, mély bölcsességet halászhatunk ki belőle. Tudni mindazt, ami eddig történt, bizonyos szempontból nagy bölcsesség lenne. Ha okosan megvizsgálod, hogy a múlt időknek melyik vetése hozott jó s melyik rossz gyümölcsöket, és ezek szerint rendezed életedet és munkádat, bizonnyal bölcs ember vagy. Ha nekünk is hamarább kinyílt volna a szemünk, most nem kellene itt hontalanul kóborolnunk. Aapo.—Déjalo, Juhani. Ha dicho una esupidez, a no ser que pretenda burlarse y bromear. Lo mismo da. En todo caso, nos ha dado una idea curiosa que, si la analizamos bien, podremos sacar de ella alguna enseñanza. Gran ciencia es, si bien se mira, la de conocer el pasado. Si tú aprendes a distinguir bien las semillas que han producido frutos útiles en el pasado de aquellas que los han producido nocivos, y si acomodas tu vida, tu trabajo y tu conducta a esto, eres lo que se dice un sabio. Si hubiéramos abierto antes los ojos, creo que no andaríamos ahora dando vueltas como emigrantes. 05044
Bottom
05045
Top
JUHANI: Csupasz ég alatt kószálunk, mint a farkaskölykök! Hanem ami megtörtént, megtörtént. Juhani.—Como lobeznos sin techo. Pero lo hecho, hecho está. 05045
Bottom
05046
Top
TUOMAS: Amit Jukolával elvesztettünk, azt még visszanyerhetjük az Impivaara tisztásain. Hanem most ide az egész testvérsereg, és toljátok azt a szekeret, segítsetek Valkónak mindaddig, amíg csak tart a mocsár. Ide mind! Arasznyira süpped a kerék az iszapos földbe. Tuomas.—Lo que hemos perdido en Jukola, lo ganaremos en Impivaara. ¡Hala, todos a empujar el carro! ¡Ayudemos a Valko a salir de esta tierra pantanosa! ¡Todos a la tarea! Las ruedas se hunden un palmo en el lodo. 05046
Bottom
05047
Top
Ekképp beszélgetve ereszkedtek le a fövenyes parton, átszelték Seunala Matti széles irtását, átkeltek egy sűrű, fiatal fenyvesen, s ott álltak végül a Sompio-mocsár partján. Komor kép tárult elibük: emitt iszapos, sáros tócsák, amott mohos zsombékok, a foltosáfonya fészkei, odébb elszórva néhány alacsony, fonnyadó nyírfa, mely szomorúan bólogatott az esti szélben. Középen azonban keskenyebb volt a láp, s ott a talaj is szilárdabbnak, keményebbnek mutatkozott; néhány elkorcsosult, mohos fenyő s a zsombékokon sötétzöld, erős illatú hamvasáfonya-bokor is nőtt rajta. Erre vezetett át a keserves út a mocsár túlsó partja felé, ahol újból sűrű vadon kezdődött. Ezen az úton keltek át a testvérek a lápon. Néhányan Valko mellett a kocsirudat húzták, a többiek meg nekidűlve tolták a szekeret. Végre nagy kínlódással elérték a láp szélét, és újból szilárd földön, mintegy ötszáz lépésnyi erdei úton haladhattak tovább, melyet már erősen beleptek a gyökerek. De utoljára mégiscsak elébük tárult a tágas tisztás, s ők ott álltak a kiszemelt helyen, a szakadékos hegy lábánál. En éstas y parecidas pláticas habían descendido por la loma y atravesado la extensa pradera de Matti de Seunala y un poblado bosque de pinabetes, llegando a la orilla del pantano de Sompio. El aspecto de la ciénaga era en verdad deprimente. En su superficie alternaban lodazales con islotes cubiertos de musgo donde crecían las bayas de los pantanos; aquí y allá, un abedul achaparrado y raquítico inclinaba su mustia copa al viento de la tarde. En el centro, el pantano se estrechaba y el suelo era más firme y sólido. Crecían allí pinos bajos recubiertos de musgo, y en los islotes, arbustos de rosmarino de color verde oscuro y fuerte fragancia. Y por aquella estrecha faja de tierra corría un accidentado sendero que conducía al lado opuesto, donde se prolongaban los espesos bosques. Tal es el camino que siguen los hermanos a través del pantano. Unos tiran de las varas del carro, a los lados de Valko, y otros le empujan por detrás. Por fin, fatigados, llegan a la orilla de la ciénaga y caminan de nuevo por tierra firme a través de los bosques, a lo largo de un sendero de unos quinientos pasos, sembrado de raigones. Luego aparece ante sus ojos el claro erizado de tocones. Ya se hallan en el lugar elegido, al pie de la escabrosa montaña. 05047
Bottom
05048
Top
Ezen a helyen a testvérek nagyapja, egy derék munkásember, hajdanán kiirtotta az erdőt, és hatalmas szénégető boksákat rakott. A hegy lábánál nagy területen ledöntötte a fákat, felégette, majd ágas boronájával felkaparta és bevetette a letarolt föld fekete kérgét, hogy aztán dús kévéket gyűjtsön a csűrébe. A tisztás szélén egy romhalmaz mutatta a helyet, ahol hajdan a csűr állott, s ahonnan a kicsépelt gabonát rögtön haza is szállította, utóbb pedig, tél idején, a szalmát és ocsút is hazafuvarozta szánkóján. A csűr helyétől nem messze, az erdő s az irtás határán még látni lehetett a hatalmas boksa fekete nyomát, ahol az irtás fatörzseiből zörgő faszenet égetett. így serénykedett, így szorgoskodott itt Jukola hajdani derék gazdája az égő nap alatt, és homlokáról sűrűn törölgette a gyöngyöző verejtéket. Éjjel azonban tőzegfedelű kunyhójában pihent, és vigyázott boksájára; ezt a kunyhót választották a testvérek ideiglenes szállásukul. Allí, un día, su abuelo, afamado leñador, taló buena parte de los árboles del bosque, cultivó terrenos, levantó grandes chamiceras, artigó el monte alrededor, preparó campos con su roturador, aró, sembró y amontonó pesadas gavillas de trigo. En el extremo de la pradera, un montón de escombros revelaba aún el lugar de la era desde donde, después de la trilla, acarreaba a su granja los henchidos costales de trigo, dejando la paja y la granza para transportarlas en trineo sobre las nieves invernales. No lejos de allí, a la entrada del bosque, se veía el fondo ennegrecido de un enorme foso, donde el abuelo convirtió en carbón chisporroteante los troncos derribados. El que fuera vigoroso amo de Jukola trabajó con ardor por aquellos parajes bajo el picor de muchos soles, enjugándose muchas gotas de sudor en la frente. De noche descansaba en una choza de techo de hierba, vigilando su chamicera, y esta misma choza es la que eligieron los hermanos como morada provisional. 05048
Bottom
05049
Top
Tágas volt az irtás, azonban tekinteted mégsem szállhatott a tisztás határán túl, mert kelet, dél és nyugat felől sűrű erdő, északon pedig a magas hegy zárta el a kilátást. Azonban ha felkapaszkodsz a hegynek ritkás fenyőkkel koronázott csúcsára, úgy messze széttekinthetsz a világ minden tája felé. Délen, rögtön a lábaid alatt, ott láthatod azt a bizonyos, mérsékelten lejtő irtást, mögötte a komor erdőt, majd meg a Sompio-lápot, amott pedig, az ég peremén, a kéklő Teerimáki emelkedik. Észak felé a hegy szelíden ereszkedik alá; széles hátán, melyet hajdan szintén művelés alá vettek, dús fiatal nyírfaerdő nőtt; a nyírek alatt, a kopár ösvényeken, fajdok ugrálnak, s a császármadár bánatos füttyszava hallik. Kelet felé egyenletes, fövenyes fenyőliget látható, nyugaton viszont mohos sziklákkal teleszórt, hepehupás vidék; a sziklagerinceken néhány alacsony, de izmos, görcsös vörösfenyő terpeszkedik. A fenyő mögött, jó ezer lépésre az irtástól, a tiszta vizű s halban gazdag tó, az Ilvesjárvi csillog. Ennél többet aztán aligha láthatsz, bárhogy is meresztgeted a szemed; körülötted mindenütt az erdő sötét tengere hullámzik. Igaz, északkelet felől homályosan iderémlik a Viertola-udvarház, és messze-messze, az ég északnyugati szélén a templom szürke tornya. Ilyen volt a hely s a környék, melyet a Jukola testvérek jövendő lakóhelyükül választottak. La pradera erizada de tocones es amplia, pero la vista no alcanza más allá de sus límites, puesto que al este, al oeste y al sur, los bosques que la ciñen impiden la visión, y al norte se levanta un alto monte. Pero si se sube a la cima de este monte, coronada de escasos pinos, puede abarcarse el panorama en todas direcciones. Hacia el sur se ve, a los pies, el suave declive de la pradera de la que hemos hablado; luego, más lejos, el espeso bosque, y detrás, las tierras pantanosas de Sompio; finalmente, en el horizonte, se halla la azulada colina de Teerimáki. Al norte, la colina desciende poco a poco, y en su suave pendiente, que en tiempos pasados fue también talada y cultivada, crece hoy un bosque de abedules tiernos y espesos por donde saltan los urogallos y las ortegas cacarean en tono melancólico sobre las sendas estériles. Al este se ve una tierra llana con su bosquecillo de pinos, y al oeste, un terreno abrupto cubierto de rocas musgosas; de un lado a otro, sobre un cerro tapizado de musgo, algún pino achaparrado de enorme copa. Más allá de los árboles, a unos mil pasos de distancia de la pradera, brilla el lago de Ilvesjárvi, cristalino y abundante en pesca. Y por muy lejos que se mire, no se ve más que bosque, como un mar revuelto que todo lo rodea. Aunque, a decir verdad, puede divisarse al nordeste el contorno impreciso de la granja de Viertola, y más lejos, al noroeste, recortado en el cielo, el campanario gris de la iglesia. Tal es el lugar y los contornos donde los siete hermanos de Jukola han decidido trasladar su vivienda. 05049
Bottom
05050
Top
Ezen az első estén a testvérek a szénégetőkunyhó közelében telepedtek le; kifogták a szekérből a fáradt Valkót, és csengőt akasztva a nyakába, kicsapták a legelőre. Fatönkökből és ágakból vidám tüzet raktak a tisztáson; Simeoni halat, répát és szárított húst sütött vacsorára, a többiek pedig a szekér körül foglalatoskodtak: lerakták a magukkal hozott holmit és minden szerszámot, minden motyót a megfelelő helyre hordtak. Midőn ezt elvégezték, s a vacsora is készen volt, letelepedtek falatozni; a hegyek mögött a nap is lenyugodott. Junto a la choza del carbonero, después de desenganchar a Valko y soltarlo con un cencerro al cuello para que pastara a su gusto, los hermanos encendieron con tocones y ramas secas una viva hoguera, donde Simeoni se encargó de asar arenques, nabos y un tasajo de buey para la cena, mientras los demás hermanos iban de un lado para otro alrededor del carro descargando y llevándolos a su sitio todos los objetos y utensilios. Terminada esta tarea, y dispuesta la cena, se sentaron en la hierba a reponer fuerzas, cuando ya el sol se ocultaba detrás de la montaña. 05050
Bottom
05051
Top
SIMEONI: Ez lenne hát első vacsoránk az új otthonban. Bár hozna békét és Isten áldását minden más étkezésünkre is! Simeoni.—Ésta es nuestra primera comida en nuestro nuevo hogar. ¡Que la paz y la felicidad divinas nos acompañen en las sucesivas comidas! 05051
Bottom
05052
Top
JUHANI: Kövér szerencse kísérje minden tettünket és munkánkat, amihez csak hozzáfogunk. Juhani.—¡Que la felicidad, una completa felicidad, sea nuestra única compañera en todos nuestros actos y en todos los trabajos que emprendan nuestras manos! 05052
Bottom
05053
Top
AAPO: Egy fontos szót szeretnék szólani. Aapo.—Quisiera explicaros una idea importante. 05053
Bottom
05054
Top
JUHANI: Halljuk hát, mit rejtegetsz szíved pitvarában? Juhani.—Bueno, abre las compuertas de tu corazón. 05054
Bottom
05055
Top
AAPO: Mit sem ér a test fej nélkül, azt mondom. Aapo.—Un cuerpo sin cabeza no vale nada, a mi parecer. 05055
Bottom
05056
Top
JUHANI: Minduntalan nekimegy a falnak, mint a fejetlen tyúk. Juhani.—Choca contra la pared como una gallina descabezada. 05056
Bottom
05057
Top
TIMO: Nem is kell fejetlennek lennie, elég, hamegkótya-gosodik, és máris ide-oda röpköd, így ni! így csináltak gyakran Mánnistö anyó tyúkjai is; az öreg néni azt mondta, hogy ilyenkor a boszorkányok nyilai röpködnek a levegőben. Timo.—Y aun con cabeza, cuando a una gallina se le mete el diablo en el cuerpo, se pone a revolotear de una parte a otra, de aquí allá; mirad, así, así. Eso les pasaba a veces a las gallinas de la Vieja del Pinar, y ella decía que volaban por el aire flechas mágicas. 05057
Bottom
05058
Top
JUHANI: Hanem, Aapo testvér, öntsd ki már a szíved! Juhani.—Vale, vale, Aapo, pero suelta de una vez lo que tengas que decir. 05058
Bottom
05059
Top
AAPO: Ez a gondolat jár az eszemben: ha azt akarjuk, hogy itt igazán vigyük valamire, akkor legyen egyikünk a ház feje, tanácskozásaink vezetője, veszekedéseink döntőbírája. Más szóval legyen egyvalaki, akinek szava irányt és rendet szabjon. Aapo.—Veréis lo que he pensado. Si queremos hacer aquí algo de provecho, es preciso que uno de nosotros sea el jefe, el que ponga orden en nuestras discusiones, el mediador en nuestras disputas. En una palabra, es preciso que la voz de uno de nosotros suene más fuerte que las de los demás. 05059
Bottom
05060
Top
JUHANI: Én vagyok itt a legidősebb. Juhani.—Yo soy el mayor. 05060
Bottom
05061
Top
AAPO: Te vagy az elsőszülött a Jukola-hadban, s ez a jog is illessen téged. Aapo.—En efecto, tú eres el mayor de los hermanos de Jukola y, por consiguiente, te corresponden esos derechos. 05061
Bottom
05062
Top
JUHANI: Én vagyok az első a sorban, és megmutatom, hogy engedelmességre szoktatlak benneteket. Bárcsak hallgatnátok a szavamra! Juhani.—Soy el primero de la fila, y siendo así, me haré obedecer por vosotros... ¡con tal de que os dé la gana obedecer! 05062
Bottom
05063
Top
AAPO: Ez így helyes és jogos. Hanem azért közös ügyekben hallgassuk meg mindenki véleményét. Aapo.—Es justo y necesario. Ah, pero, eso sí, en los asuntos comunes todos tendremos derecho a opinar. 05063
Bottom
05064
Top
JUHANI: A te tanácsaidnak különösen mindig szívesen megnyitom a fülemet. Hanem az első mégis én vagyok. Juhani.—De muy buen grado escucharé todos los consejos, y aún más los tuyos. Pero quede claro que soy el primero. 05064
Bottom
05065
Top
AAPO: Úgy van! De milyen büntetést szabjunk ki arra, aki nyakasságot és javíthatatlan engedetlenséget tanúsít? Aapo.—De eso no hay duda. ¿Pero qué castigo aplicaremos al que desobedezca y se ponga farruco? 05065
Bottom
05066
Top
JUHANI: Azt bedugom oda a hegy barlangjába, és mázsás sziklákat gördítek zárnak a barlang szája elé. Csücsüljön ott egy-két napot, ahogy az ügy s a körülmények kívánják. Igen, igen, ott majd szophatja az ujját, és elgondolkozhatik azon, miképp kell viselkednie, ha békét akar. Juhani.—A ese tal lo meteré en una cueva de la montaña y taparé la entrada con montones de piedras de diez arrobas. Allí permanecerá encerrado uno o dos días, según la gravedad de la falta, y se chupará los dedos meditando «en lo que hace a su paz». 05066
Bottom
05067
Top
LAURI: Ebbe én nem megyek bele. Lauri.—Yo me opongo a esa medida. 05067
Bottom
05068
Top
TUOMAS: De én sem! Tuomas.—Y yo. 05068
Bottom
05069
Top
TIMO: Talán csíkos pofájú vaddisznó vagyok, hogy az erdő penészes barlangjában lakjam? Le vele! Timo.—¿Soy yo por ventura un tejón de carrillos rayados cuya madriguera es una gruta de aire viciado? ¡Nada de eso! 05069
Bottom
05070
Top
JUHANI: Mi az, lázongtok? Juhani.—¿Ya empezáis a rebelaros? 05070
Bottom
05071
Top
TUOMAS: A büntetésnek ez a módja nem helyes, de nem ám. Tuomas.—Esa cláusula de castigos...; bueno, no puede ser. 05071
Bottom
05072
Top
TIMO: „Ez nem járja”, mondja a közmondás. Én sem vaddisznó, sem borz nem vagyok. Timo.—Eso mismo. «Castigos no hacen amigos», como dice el refrán. Insisto en que no soy un tejón. 05072
Bottom
05073
Top
JUHANI: Viselkedj tehát mindig rendesen és engedelmesen, hogy elkerüld haragom szörnyű büntetését. Juhani.—Por eso, si quieres escapar al duro castigo de mi cólera, pórtate con juicio y sensatez. 05073
Bottom
05074
Top
TIMO: De én akkor sem vagyok sem borz, sem farkas. Hohó! De még medve vagy patkány sem. Nézze meg az ember! Timo.—Pero yo no soy ni un tejón ni un lobo, qué va. Y menos un oso, y mucho menos una rata. Deberías sentirte avergonzado. «¿No te avergüenzas, mamarracho?, dijo el pastor al borracho». ¡Bah! 05074
Bottom
05075
Top
AAPO: Hagytok engem is szóhoz jutni? Aapo.—¿Se me permite hablar? 05075
Bottom
05076
Top
JUHANI: Csak tessék. Mit akarsz mondani? Juhani.—No faltaba más. A ver, ¿qué tienes que decir? 05076
Bottom
05077
Top
AAPO: Hogy én sem helyeslem ezt a büntetésparagrá-fust, amit ránk akarsz hozni; testvérek között ezt nagyon durvának, állatiasnak tartom. Aapo.—Que yo tampoco apruebo la cláusula del castigo que acabas de establecer; la encuentro demasiado cruel y demasiado brutal tratándose de hermanos. 05077
Bottom
05078
Top
JUHANI: Nem helyesled? Igazán nem helyesled? Mondj hát akkor egy bölcsebb paragrafust, mert úgy látszik, hogy én nem érem föl ésszel, mi a helyes, és mi nem. Juhani.—Así que no la apruebas, ¿no? ¿De veras no la apruebas? Entonces propon tú mismo otra más prudente, porque está visto que yo no soy capaz de distinguir nunca entre lo que está bien y lo que está mal. 05078
Bottom
05079
Top
AAPO: Ezt nem álhtom. Aapo.—No haré yo tal. 05079
Bottom
05080
Top
JUHANI: Mondd csak azt az új, elfogadható paragráfust, te, te Jukola bölcse, te! Juhani.—Vamos, propon esa nueva cláusula, tú, profeta de Jukola. 05080
Bottom
05081
Top
AAPO: Messze vagyok én attól, hogy bölcs lehetnék. Hanem ez... Aapo.—Oh, no he hecho nada para merecer ese título. Pero es que... 05081
Bottom
05082
Top
JUHANI: A paragráfust, a paragráfust! Juhani.—¡Vamos, hombre, la cláusula! 05082
Bottom
05083
Top
AAPO: Ez azonban... Aapo.—Pero es que... 05083
Bottom
05084
Top
JUHANI: A paragráfust, a paragráfust! Halljuk azt a hétszerbölcs paragráfust! Juhani.—¡La cláusula, te digo! ¡A ver esa sabia cláusula! 05084
Bottom
05085
Top
AAPO: Megbolondultál? Úgy ordítasz itt, mintha tüzes nadrágban ülnél. Miért üvöltözöl és miért rázod a fejed, mint a fülesbagoly? Aapo.—¿Te has vuelto majareta? Gritas como si te hubieras sentado sobre ascuas. ¿Por qué te desgañitas así y mueves la cabeza como un búho? 05085
Bottom
05086
Top
JUHANI: „A paragráfust!”, kiáltozom folyton. Halljuk azt a vadonatúj és régi, hétszerbölcs paragráfust! Mondd hát, s én oly csöndben foglak hallgatni, mint a csuka a békák vartyogását. Juhani.—¡Y seguiré gritando hasta enronquecer! ¡La cláusula, esa sabia cláusula tan prudente como antigua! Habla y te escucharé sin decir esta boca es mía, en completo silencio, como una carpa escucha el croar de una rana. 05086
Bottom
05087
Top
AAPO: Én így gondolom a dolgot: ha valamelyikünk nem hallgat a figyelmeztetésre és a jó szóra, ha mindig erőszakoskodik és a veszekedés magvait hinti el közénk, úgy az ilyet zárjuk ki szövetségünkből, és száműzzük magunk közül. Aapo.—Bueno, va. Escuchad, pues, mi proposición: el que se burle de consejos y advertencias y se muestre reticente y antojadizo, sembrando entre nosotros la semilla de la discordia, será apartado de nuestra comunidad y expulsado lejos de aquí. 05087
Bottom
05088
Top
TUOMAS: Legyen ez a törvény. Tuomas.—Sea ésta la cláusula. 05088
Bottom
05089
Top
LAURI: Ebbe én is beleegyezem. Lauri.—La apruebo. 05089
Bottom
05090
Top
TIMO: Én is. Timo.—Y yo, lo mismo. 05090
Bottom
05091
Top
[SIMEONI: Siihen suostumme kaikki yhteisesti. >missing] Simeoni.—Entonces, todos estamos de acuerdo. 05091
Bottom
05092
Top
JUHANI: Hm! Legyen hát így. Hanem jól jegyezzétek meg: akinek ezután kedve támad hepciáskodni, az útilaput kap a talpára, rúgást az ülepére, és mehet isten hírével. Hanem milyen munkába fogunk holnap, ti szerecsenyek? Majd móresre tanítalak én titeket! Juhani.—¡Bien! Aprobada, pues. Pero recordadlo bien: al que de ahora en adelante se muestre reacio, se le dará el pasaporte de la liebre: una patada en las posaderas... y a freír monas. Bueno, moros míos, ¿qué trabajo emprenderemos mañana? Yo os daré las instrucciones precisas. 05092
Bottom
05093
Top
AAPO: Mintha kissé dühös lennél? Hanem ez ne zavarja meg lelkünk békéjét ezen a szép estén. Aapo.—Estás algo resentido, mas no por eso se turbará nuestra calma ni la plácida alegría de esta noche. 05093
Bottom
05094
Top
JUHANI: Milyen munkába kezdünk, mihelyt felvirrad a reggel? Juhani.—¿Qué trabajo emprenderemos cuando claree el día? 05094
Bottom
05095
Top
AAPO: Természetes, hogy legelőször is otthont kell építenünk. Aapo.—Eso ni se pregunta. Lo primero es construir nuestra casa. 05095
Bottom
05096
Top
JUHANI: Úgy van. Holnap kora hajnalban keljen munkára négy ember fejszével a kezében, s legyen ez a négy: én magam, Tuomas, Simeoni és Aapo. A többiek pedig faragják meg és görgessék föl ide a gerendákat. Ha aztán majd készen áll a ház meg a kamra, akkor mindenki azonnal föl, eleséget gyűjteni, halászni, vadászni. Jegyezzétek meg jól! Juhani.—Es verdad. Mañana, a primera hora, cuatro muchachos, hacha en mano, se pondrán a los lados de la construcción; esos cuatro seremos Tuomas, Simeoni, Aapo y yo. Los demás irán desbastando los troncos y nos los irán pasando. Y cuando hayamos construido la cabaña y una pequeña despensa para los víveres, a cazar y a pescar para reunir provisiones. ¡Tenedlo bien presente! 05096
Bottom
05097
Top
Így fejezték be a testvérek vacsorájukat, s aztán a szénégetőkunyhóban pihenni tértek. Leszállt az éj, felhős, de csöndes májusi éjszaka. Az erdőben rekedt hangon egy fülesbagoly huhogott, az Ilvesjárvi partján vadkacsák hápogtak, s messziről idehallatszott egy medve éles füttyentése. Különben béke és mélységes csend honolt a természetben. Azonban a könnyű szárnyú Álom mégsem szállt le a tőzegkunyhóba, köszönteni a testvéreket. Hangtalanul forgolódtak a fiúk egyik oldalukról a másikra, és a világ során, az élet múlandóságán elmélkedtek. Acabaron de cenar y fueron a tumbarse a la choza. Llegó la apacible aunque nubosa noche de mayo. Cantaba el búho en el bosque con voz ronca, graznaban los patos en el lago de Ilvesjárvi, y a lo lejos se oía de vez en cuando el agudo silbido del oso; por lo demás, la paz y el profundo silencio envolvían la naturaleza. Pero el Sueño de alas finas no quería visitar en la choza a los hermanos, quienes, silenciosos, se revolvían de un lado a otro pensando en cómo iba este mundo y en lo veleidosa que es nuestra vida. 05097
Bottom
05098
Top
AAPO: Úgy hiszem, még egyikünk sem hunyta le a szemét. Aapo.—Creo que nadie consigue pegar ojo. 05098
Bottom
05099
Top
JUHANI: Timo már édesdeden alszik, hanem mi, többiek csak hentergünk, forgolódunk, mint kolbász a forróvizes fazékban. Ugyia miért kerül az álom? Juhani.—Timo sí; duerme como un tronco, pero los demás no hacemos más que dar vueltas y más vueltas, como salchichas en una cazuela hirviente. ¿Por qué estaremos desvelados? 05099
Bottom
05100
Top
AAPO: Életünk útja ezzel a nappal éles fordulatot vett. Aapo.—El camino de nuestra vida ha tomado hoy un giro repentino. 05100
Bottom
05101
Top
JUHANI: Ezért olyan békéden, nyugtalan a szívem. Juhani.—Por eso mi alma está muy, pero que muy inquieta. 05101
Bottom
05102
Top
SIMEONI: Sötét bánat szállt az én szívemre is. Ugyan mi vagyok én? Tékozló fiú? Simeoni.—Y mi corazón se siente triste. ¿Qué soy yo? Un hijo pródigo. 05102
Bottom
05103
Top
JUHANI: Hm! Az erdőben eltévedt bárány. Juhani.—¡Ay! Una oveja perdida en el desierto. 05103
Bottom
05104
Top
SIMEONI: Elhagytuk szomszédainkat és keresztény felebarátainkat. Simeoni.—Nos hemos alejado de los vecinos y de los cristianos, nuestros hermanos. 05104
Bottom
05105
Top
TUOMAS: Itt vagyunk, és itt is maradunk mindaddig, amíg csak friss hús akad az erdőn. Tuomas.—Aquí estamos y aquí estaremos mientras no falte carne fresca en el bosque. 05105
Bottom
05106
Top
AAPO: Minden jól sikerül, ha mindig ép ésszel látunk munkához. Aapo.—Todo irá bien si obramos siempre cuerdamente. 05106
Bottom
05107
Top
SIMEONI: Az erdőben fülesbagoly huhog, és huhogása soha jót nem jelent. A bagolyhuhogás, mint ahogy az öregek mondják, tűzvészt, véres verekedést és gyilkosságot jósol. Simeoni.—Un búho canta en el bosque, y su canto no augura nada bueno, pues que presagia incendios, luchas sangrientas y crímenes, según dicen los viejos. 05107
Bottom
05108
Top
TUOMAS: Az erdőben azonban az a dolga, hogy huhogjon, és ilyenkor semmit sem jelent. Tuomas.—El oficio del búho es cantar en el bosque, y eso no significa nada. 05108
Bottom
05109
Top
EERO: Csakhogy ez itt nem erdő, hanem emberek lakhelye: a tőzegfedelű Impivaara-tanya. Eero.—En el bosque...; pero aquí cerca tenemos el pueblo y la casa de Impivaara con su techo de matojos. 05109
Bottom
05110
Top
SIMEONI: Az a baljós madár most helyet változtatott, és ott huhog a hegy gerincén. Hajdan, úgy mondja a mese, télen-nyáron minden éjjel ott imádkozott a „sápadt szűz” bűneinek bocsánatáért. Simeoni.—Vaya, ahora ha cambiado de puesto el adivino, pues canta en la cumbre de la montaña. Allí, un día, según cuenta la leyenda, imploró la Virgen Pálida el perdón de sus pecados, rezando todas las noches, ya fuese invierno o verano. 05110
Bottom
05111
Top
JUHANI: Róla kapta nevét ez a hegy is: Impivaara, Szűzhegy. Gyermekkoromban hallottam egyszer ezt a mesét, de azóta már elfeledtem. Aapo testvér, meséld el nekünk, hadd múljon ez a siralmas éjszaka. Juhani.—Por eso la montaña lleva su nombre: Impivaara, monte de la Virgen. Una vez, cuando era pequeño, oí ese cuento, pero ya casi no lo recuerdo. Anda, cuéntanoslo tú, Aapo, y nos ayudará a pasar esta noche larga y triste. 05111
Bottom
05112
Top
AAPO: Timo úgy horkol, hogy még! De aludjon békével; én szívesen elmesélem nektek a regét. Aapo.—Timo ronca que se las pela; dejémosle que siga durmiendo en paz. Os contaré a vosotros la leyenda. 05112
Bottom
05113
Top
AAPO: a következő mesét mondotta testvéreinek a „sápadt szűz”-ről: Y Aapo contó a sus hermanos la siguiente historia sobre la Virgen Pálida: 05113
Bottom
05114
Top
Hajdanában e hegy barlangjában egy borzalmas manó, az emberek réme és gyilkosa lakott. Életét két pokoli szenvedély töltette be: barlangjának mély rejte-keiben vagy kincseit nézte-becézgette, vagy pedig embervért ivott, melyért mindig kegyeden szomjúság gyötörte. Azonban csupán a hegytől kilenc lépésre volt hatalma arra, hogy erőszakot alkalmazzon, s ezért gyilkos útjain különféle cselhez, ármányos fondorlatokhoz folyamodott. Alakját úgy tudta változtatni, ahogy akarta, s a környéken hol deli ifjú, hol meg gyönyörű szűz képében látták kóborolni, aszerint, hogy nőnek vagy férfinak a vérére szomjazott meg. Sok embert megszédített szemének bűbájos csillogása, sokan lehelték ki lelkűket a manó borzalmas barlangjában. így csalta-csalogatta magához ez a szörnyeteg szerencséden áldozatait. Vivía una vez en las grutas de esta montaña un ogro espantoso, terror y azote de las gentes de la comarca. El monstruo tenía dos pasiones en su vida: contemplar y manosear los tesoros que había ido amontonando en los ocultos recovecos de las cavernas y saciar con sangre humana su inagotable sed. Pero estaba condenado a cometer sus fechorías a no más de nueve pasos del monte, por lo que no le quedaba más remedio que recurrir a la astucia cuando quería atraer a sus víctimas. Pero, eso sí, podía cambiar de aspecto a su antojo, y así, se le podía ver recorrer la comarca ora disfrazado de apuesto galán, ora de graciosa doncella, según tuviera deseos de sangre de hombre o de mujer. Su belleza diabólica y su mirada sedujeron a bastantes personas, y fueron muchos los que hallaron la muerte en la temible guarida del monstruo. 05114
Bottom
05115
Top
Enyhe nyári éjszaka volt. A rét zöld pázsitján egy fiatal dalia ült, karjai közt pedig, pirosló rózsabimbóként, ifjú kedvese pihent. Búcsúcsókra, búcsúölelésre jöttek ki a szerelmesek erre a rétre, az ifjúnak ugyanis messze földre vezetett az útja, hosszú időre el kellett hagynia szíve szerelmét. „Kedvesem - szólott az ifjú -, most útra kelek. Azonban nem nyugszik le százszor a nap, és újból látni fogjuk egymást.” A leány pedig így válaszolt: „A letűnő nap sem vet olyan bánatos búcsúpillantást a világra, mint ahogy én tekintek távozó kedvesemre, de felkeltében sem ragyog oly gyönyörűen, mint ahogy majd az én szemem fog csillogni, midőn újból elibéd siethetek. Bármily hosszú legyen is a nap, mindig csak rád gondolok, álmaim ködös világában is mindig csak melletted leszek.” így szólt a lány, azonban a legény bánatosan felelte: „Szépen beszéltél, de lelkem mégis rosszat sejt. Szerelmem, fogadjunk örök hűséget egymásnak itt, a magasságos ég alatt.” A két szerelmes valóban szent fogadalmat tett Isten és az ég színe előtt; erdők és hegyek lélegzet-visszafojtva hallgatták esküvésüket. Midőn aztán felhasadt a hajnal, még egyszer átölelték egymást, és elváltak. Messzi útra sietett az ifjú, a lány pedig bánatosan járta a sötét erdőket, és szépséges kedveséről emlékezett. Una apacible noche de verano, un joven descansaba sobre la verde hierba abrazando a su amada, que, como una fresca rosa de pétalos recién abiertos, apoyaba su cabeza sobre el pecho del galán. Se trataba del encuentro de despedida de los enamorados, ya que él había de partir y abandonar por un tiempo a su adorada. «Amada mía», le dijo, «el destino nos separa, pero el sol no saldrá y se pondrá cien veces antes de que volvamos a vernos». A lo que la doncella contestó: «El sol del ocaso no dirige a la tierra una mirada de despedida más tierna que la que dirijo a mi adorado que se va, ni el astro del día al levantarse alumbrará con tanto resplandor como lo harán mis ojos cuando, a tu regreso, corra a tu encuentro. Pensar en ti será el único placer de mi alma durante tu ausencia, y contigo pasearé en el mundo misterioso de los sueños.» Así habló la doncella, y su novio le contestó: «Tus palabras son dulces como la miel y, sin embargo, mi alma no puede librarse del presagio de una desgracia. Amada mía, jurémonos ante el cielo fidelidad eterna.» Hicieron un voto sagrado, juraron ante Dios y el cielo, y los bosques y montañas guardaron silencio para escuchar sus palabras. Pero, finalmente, al despuntar el día, se abrazaron por última vez y se separaron. El galán se alejó apresuradamente, pero la novia se entretuvo largo tiempo vagando por las sombras del bosque sin dejar de pensar en su amor. 05115
Bottom
05116
Top
Ahogy így jár-kel a sűrű fenyves mélyén, ugyan miféle csodálatos jelenség közeledik feléje? Egy fejedelmi tartású, deli ifjút lát maga előtt, aki oly szép volt, mint az aranyos hajnal. Kalpagján, mint a lobogó láng, gyönyörű tollbokréta ingott-lengett. Vállára fénylő csillagokkal telehintett égszínkék köpeny borult. Bőrmellénye fehér volt, mint a hó, s derekát bíborvörös öv fogta át. Ránézett a lányra, s tekintetéből lángoló szerelem sugárzott, hangja pedig boldogan zendült, midőn megszólította: „Ne félj tőlem, gyönyörű szűz, barátod vagyok, s mérheteden boldogságot hozok rád, ha csak egyszer is megölelhetlek. Hatalmas úr vagyok, kincseimnek, drágaköveimnek se szeri, se száma, s akár az egész világot megvásárolhatnám. Légy a kedvesem, s én büszke váramba viszlek, magam mellé ültetlek ragyogó trónusomra.” Csábos hangon így szólt az ifjú, a lány pedig csak ámult-bámult. Eszébe jutott imént tett esküje, s elfordult, menni készült; majd mintha különös varázs ejtette volna meg a lelkét, megint a legény felé hajlott. Odafordult a daliához, azonban mintha tűző napba tekintett volna, arcát kezével eltakarta; elfordult, majd egyszer mégis visszanézett a csodálatos jelenségre. Varázslatos erő sugárzott feléje, s a lány hirtelen odaborult a gyönyörű herceg ölébe. Az pedig rohanni kezdett zsákmányával, aki lázas szédületben hevert karjai közt. Meredek halmokon, mély völgyeken haladtak át, s egyre sötétebbé, egyre komorabbá vált körülöttük az erdő. Nyugtalanul dobogott a lány szíve, s hideg verejték verte ki a homlokát, mert e jelenség tüzes tekintetében mintha állatias, ijesztő lángot látott volna fellobbanni. Körülnézett, s látta, hogy sebesen suhannak el mellettük a komor fenyők; elrablója azonban csak fokozta sebességét. Rátekintett a legény arcára, és testét rettegő borzongás remegtette meg, ugyanakkor azonban csodálatos szerelemvágy töltötte el a szívét. Pero he aquí que mientras la doncella cruzaba una espesura de pinos, se le aparece un ser maravilloso, un joven noble como un príncipe y radiante como esta soleada mañana. Lleva un sombrero cuyo penacho se agita y ondula como una llama, y una capa azul y cuajada de brillantes estrellas como el cielo nocturno cuelga de sus hombros; su casaca es blanca como la nieve y ciñe al talle una faja de púrpura. Contempla a la doncella con ojos que revelan un amor ardiente, y con voz temblorosa le dice: «No tengas miedo, preciosa; yo soy tu amigo y te haré sentir una felicidad suprema con tal de que me permitas estrecharte una vez contra mi pecho. Soy un caballero poderoso, y tantos tesoros y joyas poseo que podría comprar el mundo entero si me viniera en gana. Si aceptas mi amor, te llevaré conmigo a un espléndido castillo y te sentaré a mi lado en un trono rutilante.» La voz del joven es melodiosa, y la doncella queda sobrecogida de estupor. Pero en seguida le viene a la memoria el sagrado juramento que acaba de pronunciar y retrocede unos pasos. Sin embargo, no puede evitar volver a mirar al señor, y una extraña turbación se apodera de ella. Se vuelve a él, tapándose los ojos con las manos, como deslumbrada por un sol cegador; se vuelve de nuevo, pero una vez más se siente atraída por aquella maravillosa aparición de la que mana un irresistible encanto, y acaba por ceder, cayendo en el regazo del hermoso príncipe. Éste huye con la presa, que, embriagada, descansa en sus brazos. Corre él sin detenerse, salvando empinadas colinas, cruzando valles profundos. Alrededor, el bosque se hace más oscuro cada vez. El corazón de la doncella late apresuradamente y un sudor de angustia cae de su frente cuando descubre, en el brillo endemoniado de los ojos de la terrible aparición, algo espantoso y brutal. Mira alrededor y ve desfilar con vertiginosa rapidez los oscuros abetos en la carrera desenfrenada del secuestrador. Entonces contempla la cara de éste y, aunque un estremecimiento sacude su cuerpo, su corazón se siente todavía cautivado por un cierto sentimiento de atracción. 05116
Bottom
05117
Top
Egyre tovább haladtak az erdőn át, míg végül egy magas hegy és sötét barlangok tűntek elébük. S ekkor, midőn már csak néhány lépésre voltak a hegytől, borzalmas dolog történt. A királyi öltözetű dalia egyszerre szörnyű manóvá változott: homlokából szarvak törtek elő, tarkóján szúrós sörte nőtt, s karmai mélyen bevágódtak a szerencsétlen lány mellébe. A szegény szűz fel-sikoltott, és kínjában hányta-vetette magát, azonban hiába. A manó undorító bőgéssel barlangjának legmélyére hurcolta a lányt, és utolsó csöppig kiszítta a vérét. Azonban csoda történt: a lélek nem szállt el a lány testéből, hanem mint hófehér, vértelen árny, bánatos kísértet továbbra is életben maradt. Bámulva látta ezt a manó, és karommal, foggal támadt a szűzre, azonban mégsem tudta megölni. Végül is úgy határozott, hogy örökre magánál tartja a lányt sötét barlangjában. De ugyan milyen szolgálatot tehetne a szűz a manónak, hogyan vehetné valamiképp hasznát? A manó megparancsolta, hogy tisztogassa kincseit, fényesítse ékköveit, és rakja ki halomba újból és újból elébe, mert soha be nem telt kincsének látásával. Al acabar la frenética carrera a través de los bosques, se apareció de pronto ante sus ojos la alta montaña cavernosa, y fue entonces cuando, hallándose a pocos pasos de la misma, sucedió algo horrible. El hombre disfrazado de rey se convirtió al pronto en un monstruo repulsivo, con cuernos en la frente y pelos como cerdas en la nuca. Entonces, unas garras afiladas rasgaron dolorosamente el pecho de la doncella, quien, angustiada, gritó, forcejeó y luchó con todas sus fuerzas por defenderse. Pero en vano. El monstruo, lanzando un rugido bestial, la arrastró al fondo de su cueva y chupó hasta la última gota de sangre de la indefensa doncella. Pero se produjo un prodigio: el alma no abandonó el cuerpo de la joven, y ésta continuó viviendo, exangüe, pálida como la nieve, cual un espectro lastimero del reino de las sombras. El monstruo, sin poderse explicar el prodigio, clavó con más furia si cabe sus uñas y dientes en la carne de la desdichada; pero no logró acabar con su vida, por lo que decidió conservarla para siempre a su lado en el fondo tenebroso de su gruta. Después de meditar sobre qué servicio podría prestarle aquella criatura, qué provecho podría sacar de ella, decidió dedicarla a limpiar sus tesoros y joyas y amontonarlos siempre ante él para seguir contemplándolos con deleite. 05117
Bottom
05118
Top
Így élt a sápadt, vértelen szűz hosszú éveken át, bezárva a hegy méhébe. Éjjel azonban ott áll a hegy gerincén, és némán, hangtalanul imádkozik. Ugyan ki adta néki ezt a szabadságot? Talán az ég ereje? Esőben, viharban, csikorgó fagyban, minden éjjel fölhág a hegy ormára, és bűneinek bocsánatáért esdekel. Vértelenül, hófehéren, s mint a szobor, mozdulatlanul, szótlanul áll, kezét mellére szorítja, fejét búsan lehorgasztja. Nem meri arcát az égre emelni; tekintetét a láthatár szélére, a templomtoronyra szegezi szüntelen. Mert egy csöndes hang folyton reményt, biztatást sugdos a fülébe; mint valami messzi szikra, száz meg száz mérföldről csillog felé ez a reménysugár. így tölti az éjt a hegy gerincén; ajkáról soha jajszó nem röppen, imádkozó kebléből soha sóhaj nem fakad. így múlik a komor éjszaka, amint azonban felhasad a hajnal, a kegyetlen manó azonnal visszahurcolja őt barlangjába. Durante muchos años, la virgen pálida, desfalleciente, vivió cautiva en el seno de la montaña. Sin embargo, por la noche se recogía siempre en oración silenciosa sobre la cumbre. ¿Qué poder celestial velaba sobre ella dándole fuerzas para que todas las noches, ya fueran de tormenta, de lluvia o de cruda helada, acudiera a la cima de la montaña a implorar el perdón de sus pecados? Exangüe, blanca como la nieve, sin moverse ni hablar, tal una estatua, allí está la doncella, las manos cruzadas sobre el pecho y la cabeza inclinada, y, aunque no osa levantar ni siquiera una sola vez los ojos al cielo, su mirada permanece fija en la torre de la iglesia, allá en el lejano límite de los bosques. Y es que una voz misteriosa no deja de susurrarle al oído palabras de esperanza, aunque una esperanza tan lejana como la más lejana de las estrellas que brillan en el cielo. Así pasa la noche la virgen en la cima de la montaña, sin que una queja salga de sus labios ni un suspiro altere su pecho. Así transcurre la noche oscura hasta que, al amanecer, el abominable ogro la arrastra de nuevo a sus cavernas. 05118
Bottom
05119
Top
Alig múlt el száz nap, midőn az ifjú, a lány szerelmese, vidám szívvel újból visszatért útjáról. Gyönyörű szüze azonban nem futott elébe, hogy üdvözölje. Hiába kérdezte a legény, hol késik kedvese, senki sem tudott róla semmit. Éjjel-nappal mindenfelé fáradhatatlanul csak őt kereste, azonban hiába; nyomtalanul eltűnt a lány, mint a harmat. Végül elhagyta minden reménység, életéből kihalt minden öröm, s a szegény ifjú mint néma árny kószált egy ideig a földön, hogy végül is midőn épp fölkelt a sugárzó nap, a halál örökös éjszakája szálljon le szemeire. Apenas cien soles habían iluminado la tierra cuando, según su predicción, el joven amante de la doncella regresó de su viaje, lleno de júbilo. Pero su otrora hermosa adorada no salió a su encuentro a darle la bienvenida. En vano preguntó y preguntó por su amada: nadie pudo facilitarle noticias. Día y noche la buscó infatigablemente por todas partes; había desaparecido sin dejar huella, como desaparece el rocío absorbido por el sol de la mañana. Así, el joven acabó por renunciar a toda esperanza, perdió la alegría de vivir y anduvo vagando durante algún tiempo como una sombra muda. Así hasta que un día, en un amanecer radiante, la noche de la muerte le cubrió los ojos. 05119
Bottom
05120
Top
Borzalmas, hosszú éveket töltött a sápadt szűz a manó barlangjában; nappal kegyeden kínzójának kincseit tisztogatta és rakosgatta ki elébe, éjjel pedig ott állt a hegy gerincén. Vértelenül, hófehéren és mint a szobor, szótlanul, mozdulatlanul áll; kezét mellére szorítja, fejét bánatosan lehorgasztja. Nem meri arcát fölemelni az égre, tekintetét csupán a messzi erdőszélen emelkedő templomra szegezi. Nem panaszkodik, nem jajgat, soha egyetlen sóhajtás sem fakad imádkozó kebeléből. Pero para la virgen pálida los años son eternos. Durante el día, en las cavernas del monstruo, limpia y abrillanta los tesoros amontonándolos ante su vista. Pero pasa las noches en la cima de la montaña. Inanimada, blanca como la nieve, sin moverse ni hablar, allí permanece siempre con las manos cruzadas sobre el pecho y la cabeza inclinada. La desdichada no osa levantar una sola vez la frente al cielo, pero su mirada permanece siempre fija en la torre de la iglesia, allá en el lejano límite de los bosques, sin que una queja salga de sus labios ni un suspiro altere su pecho. 05120
Bottom
05121
Top
Világos nyári éj van. A hegy tetején ott áll megint a leányzó, és eszébe idézi, mily hosszú időt töltött már keserves rabságban; kereken száz esztendő múlt el azóta, hogy elvált szíve szerelmétől. Megborzad, gondolatai összezavarodnak, homlokáról hideg verejtékcsöp-pek gyöngyöznek alá a hegy mohos köveire, midőn eszébe jutnak az elmúlt hosszú évtizedek. Először ekkor mert föltekinteni az égre, és hamarosan csodálatos fényt pillantott meg, mely mint valami üstökös szállt feléje a végtelen messzeségből. De minél közelebb ért a fény, annál inkább megváltozott az alakja. Nem üstökös volt az, hanem a megdicsőült ifjú, kezében ragyogó karddal. Meghitt kedvesség, ismerős szépség sugárzott arcáról, s a leány szíve hevesen kezdett dobogni, mert felismerte benne egykori jegyesét. De miért közeledett az ifjú karddal a kezében? Sejtette ezt a lány, s gyönge hangon így szólott: „Ez a kard vet véget gyötrelmeimnek? Itt a keblem, ifjú hős, üss ide fényes acéloddal, és ha tudod, add meg nékem a már réges-rég óhajtott halált.” így szólt a leány a hegy tetején, azonban az ifjú nem a halált, hanem az élet balzsamos leheletét hozta számára, mely mint illatos hajnali szellő susogott-lengett a sápadt szűz körül. A szerelmes tekintetű ifjú ölébe vonta, megcsókolta a lányt, s a vértelen szűz érezni kezdte ereiben a vér meleg áramlását, arca kipirult, mint a hajnali felhő, és öröm sugárzott derült homlokáról. Selyemfürtös fejét odahajtotta jegyese vállára, föltekintett a magas égre, és kebléből mély sóhaj szakadt, évtizedes szenvedések sóhajtása; az ifjú ujjai pedig ott bujkáltak a lány hajfürtjei között, melyek lágyan lengedeztek a szelíd hajnali szellőben. Csodálatos pillanat volt ez, a szabadulás pillanata, az üdvözülés reggele. A komor hegy lejtőin, a fenyők ágai közt madarak énekeltek, és kelet felől felragyogott a nap sugárzó korongja. Olyan szép volt ez a hajnal, mint az a másik reggel, mikor a szerelmesek a zöld réten hosszú időre elváltak egymástól. Es una blanca noche de verano. La virgen está de nuevo en la cumbre y recuerda el largo tiempo de su cautiverio, desde el día aquel en que, habiéndose apenas despedido de su amado, fue bruscamente secuestrada. Al comprobar que han transcurrido cien años, la invade el terror, siente vértigos, frías gotas de sudor caen de su frente al suelo musgoso. Y por primera vez en aquellos cien años, osa levantar la frente al cielo. Al punto divisa una luz prodigiosa que, como una estrella errante, parece dirigirse hacia ella cruzando el espacio. Pero la luz cambia de aspecto a medida que se acerca. No, no es una estrella, sino la figura de un joven con una espada flamígera en la mano. La doncella nota que los rasgos del joven no le son desconocidos y, reconociendo en él a su amado, el corazón empieza a latirle violentamente. ¿Por qué empuña una espada, sin embargo? Se turba y con un hilo de voz dice: «¿Va esa espada a poner fin a mis tormentos? Hiere mi pecho, hermoso héroe, hiérelo con tu brillante espada y, si te es posible, dame la muerte que tanto anhelo.» Esto dice la doncella desde la cumbre. Pero no es la muerte lo que el joven le trae, sino el dulce aliento de la vida que, como la brisa perfumada de la mañana, rodea ya a la virgen pálida. El galán la toma en sus brazos mirándola con ternura, la besa, y ella siente un delicioso flujo de sangre que corre por sus venas como un manso río; sus mejillas se tiñen de rosa como una nube auroral, y en su frente brilla la dicha. Apoya su cabeza de rizada cabellera en el hombro del joven y, liberando su pecho del sufrimiento de tantos años, levanta los ojos al cielo, mientras los dedos del joven acarician su pelo, agitado dulcemente por una tenue brisa. ¡Qué bella es la hora de la redención, qué maravilloso el amanecer del día de la liberación! Los pájaros gorjean en los abetos de la ladera del abrupto monte, y al nordeste se alza el disco refulgente del sol. Es un amanecer que recuerda aquel otro cuando, en la verde pradera, los dos enamorados se separaron para tanto tiempo. 05121
Bottom
05122
Top
Ekkor azonban dühösen, felborzolt sörénnyel előmászott a gonosz manó, hogy a szüzet ismét barlangjába hurcolja. De alig nyújtotta ki karmát a lány felé, az ifjú kardja, mint a villám, átdöfte oldalát, s fekete vére kiömlött a hegyre. A leány elfordította arcát e látványtól, s homlokát az ifjú keblére szorította; a manó pedig szörnyű bőgéssel kimúlt, és lezuhant a hegy meredélyén. így szabadult meg a világ ettől a borzalmas szörnyetegtől. Az ifjú és a leány ezüstös felhők szárnyán szálltak fel az égi magasságokba. Jegyesének ölében pihent a menyasszony, és homlokát vállára hajtva boldogan mosolygott. Átrepültek az űrön, és mélyen elmaradtak alattuk erdők, hegyek, tekervényes völgyek, hogy végül is kékes ködfátyol takarjon el mindent szemük elől. Pero el ogro, enfurecido, con los pelos erizados por la rabia, trepa por la montaña para apoderarse de la virgen y devolverla a su gruta. Sin embargo, la espada del joven, rápida como el rayo, se hunde en el pecho del monstruo cuando éste alargaba sus garras para coger a su víctima. Un charco de sangre negra se extiende por el suelo. Y mientras el monstruo, con un rugido estremecedor, entrega el alma al demonio y se precipita montaña abajo, la virgen desvía los ojos y apoya la frente en el pecho de su amado. Así se libró la tierra de aquel ser infernal. Los dos enamorados, transportados por una nube plateada, ascendieron hacia las regiones celestiales. Sentada en las rodillas de su amado, con la cabeza descansando en su hombro, la virgen sonríe de felicidad. Se alejan por el firmamento mientras abajo, en las lejanas profundidades, van desapareciendo los bosques, las colinas, los valles sinuosos, hasta que, finalmente, todo se pierde a sus ojos como en un vapor azulino. 05122
Bottom
05123
Top
Ezt a mesét mondotta el Aapo a sápadt szűzről testvéreinek azon az álmadan éjszakán, az Impivaara tisztásain. Éste es el cuento de la Virgen Pálida que Aapo contó a sus hermanos aquella noche de insomnio en la choza de matojos de la pradera de Impivaara. 05123
Bottom
05124
Top
JUHANI: Mire véget ért a mese, Timo is fölébredt. Juhani.—¡Vaya, ahora que el cuento se acabó, se despierta Timo! 05124
Bottom
05125
Top
TIMO: Miért nem nyugosztok békével, fiúk? Timo.—¿Por qué no dormís en paz, muchachos? 05125
Bottom
05126
Top
JUHANI: Nagy mesélgetés folyik itt. Hát így szól a mese az egyszeri lányról és a manóról. Juhani.—Estamos en pleno ejercicio de contar historias. Ésta era la del ogro y la virgen. 05126
Bottom
05127
Top
SIMEONI: Hanem azt mondják, hogy ez a szörnyű manó még most is él. A vadászok nemegyszer találkoztak vele, s azt állítják, csak egy szeme van, mely az éj sötétjében parázsként világít. Simeoni.—Hay quien afirma que ese monstruo abominable vive aún. Algunos cazadores lo han visto y aseguran que sólo tiene un ojo que brilla en la oscuridad, como un ascua. 05127
Bottom
05128
Top
JUHANI: Ugyan mi is történt néhány évvel ezelőtt az öreg Kuokkala apóval, Isten nyugosztalja szegényt! Egy tavaszestén, fajdlesen járva, itt, ezen a tisztáson várta be az éjfélt tábortüze mellett. Ott, a hegy tövénél megjelent neki az a bizonyos fénylő szem, s egy hang szakadadanul azt kérdezte: „Odaüssek? Odaüssek? Odaüssek?” Ezt kérdezte néhány ezerszer, míg végre is az öreget, aki amolyan régi vágású ember volt, s nem ijedt meg a maga árnyékától, elhagyta a béketűrés, és dühösen odamordult: „Üss hát oda, vigyen el az ördög!” Juhani.—¿Sabéis lo que le pasó hace años al viejo de Kuokkala, que en paz descanse? Una primavera, mientras cazaba el urogallo, en la época del celo, cuandd después de la medianoche esperaba junto a la hoguera en esta misma pradera, divisó al pie del monte una luz brillante y oyó una voz que repetía sin cesar: «¿Qué hago? ¿Tiro? ¿Tiro?» Más de mil veces hizo esta misma pregunta. Pero el viejo, que era chapado a la antigua y no le temblaba el pulso por nada, acabó por enojarse y contestó enfurruñado: «¡Tira, diablo!» 05128
Bottom
05129
Top
TIMO: Hanem aztán több se kellett! Timo.—Pero, mira, no hizo falta más. 05129
Bottom
05130
Top
JUHANI: Mondd el csak, Timo, mi történt aztán. Juhani.—Bueno, Timo, cuenta lo que pasó después. 05130
Bottom
05131
Top
TIMO: Nos, abban a pillanatban egy vigyorgó csontváz ugrott az öreg tábortüzéhez, de oly zajjal ám, mintha tíz ember lökte volna oda, s az utolsó szikráig kioltotta a tüzet. De az öreg is jobbnak látta kapni a puskáját és szépen ehszkolni a hegy tájékáról, noha, mint Juhani mondja, régi vágású ember volt, és nem ijedt meg a saját árnyékától. Timo.—Pues pasó que al cabo de un instante, un esqueleto con una mueca horrible cayó sobre la hoguera rebotando con un ruido tremendo, como si lo hubiesen arrojado las manos de diez hombres, apagando el fuego hasta convertirlo en ceniza. Y entonces el viejo agarró la escopeta a toda prisa y se alejó echando leches para no acercarse más a la montaña, aunque era hombre de armas tomar y nada le asustaba, como ha dicho Juhani. 05131
Bottom
05132
Top
SIMEONI: Tehát a manók és ördögök városába költöztünk! Simeoni.—¡Y a estos antros de ogros y demonios hemos venido a parar! 05132
Bottom
05133
Top
AAPO: Ide költöztünk, és itt is maradunk félelem nélkül. A manó, még ha életben lenne is, teljesen erőtlen: Kuokkala apóval szemben tanúsított viselkedése is ezt bizonyítja. Haragjában is csak a tüzet tudta eloltani, azt is csupán az öreg előzetes engedélyével. A szent daha kardja örökre megtörte erejét. Aapo.—Aquí hemos decidido venir y aquí viviremos sin temor. Si el monstruo ese está aún vivo, ha perdido su poder, como lo manifiesta su conducta con el viejo de Kuokkala. Todo lo que pudo hacer, cuando más enfurecido estaba, fue apagar la hoguera, y eso con el permiso del buen viejo. Su poderío quedó extinguido para siempre por la espada del santo joven. 05133
Bottom
05134
Top
JUHANI: Hanem azt a szegény lányt ott a sötét barlangban, annak a tarajos szörnynek a rabságában mégiscsak sajnálom. Juhani.—¡Ay, qué lástima me da la pobre doncella en la oscuridad de las cavernas! ¡Tener que vivir con aquel diabólico monstruo peludo! 05134
Bottom
05135
Top
SIMEONI: Úgy kell neki, miért nem állott ellen a kísértésnek! Simeoni.—¿Por qué no resistió a la tentación? 05135
Bottom
05136
Top
JUHANI: Jaj, fiam, ne mondj ilyet! Ugyan mi történne, ha valahol egy virágos völgyben világszép királylány lépne eléd, szép, mint a rózsa, s ott illegne előtted selyemben, csipkében, pomádéillatban, páváskodva ragyogó aranyköntösben? Ugyan mit tenne szegény szíved, ha egy ilyen lotyó lépne eléd, s elkezdene simogatni, csókolgatni? Erre felelj, Simeoni! Juhani.—¡No digas eso, hermanito! Habría que ver qué harías tú si te vieras en un deleitoso valle florido y se te apareciera una hija de rey, bella como una rosa fresca y fragante, envuelta en delicadas sedas, cubierta de lentejuelas relumbrantes como un pavo real; si una beldad semejante se te presentase de buenas a primeras y quisiera abrazarte y besarte, ¿qué sentiría tu pobre corazón? Vamos, di algo. 05136
Bottom
05137
Top
SIMEONI: Imádkoznék, hogy legyek erős a hitben. Simeoni.—Buscaría fuerzas en la fe. 05137
Bottom
05138
Top
JUHANI: Hm. Juhani.—¡Ya, ya! 05138
Bottom
05139
Top
TIMO: Én bizony nem hagynám, hogy ölelgessen, s még kevésbé, hogy csókokat cuppantson rám. Hagyj békén, mondanám neki, távozz tőlem, ebadta manó, mert különben kitörök egy furkót onnan a bokorból, s úgy ellátom a bajod, hogy a katicabogár szárnyánál is tarkább lesz holnap a hátad. így tennék irgalmatlanul, s tudom, ennek meglenne a hatása. Timo.—Yo no le permitiría que me abrazase, y menos aún que me besase en los labios. «Aparta», le gritaría, «no avances un paso más, taimada, si no quieres que arranque una rama del bosque y te dé un repaso que mañana tu espalda lucirá más colores que las alas de una mariquita.» Y lo haría sin debilidad. Esto bastaría para persuadir a la atrevida. 05139
Bottom
05140
Top
JUHANI: Jaj, édes öcsém, azt hiszem, másképp beszélnél, ha jobban körülnéztél volna a világban, például ha jártál volna Turku városában. Én már voltam ott: ökröt hajtottam oda a Viertola-udvarházból. Sok elképesztő dolgot láttam; láttam, hogy fényűzés és pompa hogy megzavarhatják az emberek fejét. Haj, micsoda lárma, milyen káprázatos élet! Emitt robog egy kocsi, amott robog egy hintó, s a hintókban ped-rett bajszú gavallérok, porcelánbaba-képű hajadonok ülnek, s a drága illatszerektől és pomádéktól messze szagos lesz az utca utánuk. De nézz csak oda! Uram, segíts! Aranyos toliakkal felcicomázva, hamiskás dáma vagy frajla vagy mi a csoda tipeg feléd. Nézd a nyakát! Fejér, mint a tejszín, az orcája piros, mint a bazsarózsa, s szeme úgy ég, mint két máglyarakás, mivel magas kalapban, selyemfényes fekete frakkban egy igazi ficsúr közeledik hozzá, és négyszögletes üveg-ablakocskáján át, melyet odacsíptetett a bal szemébe, negédesen kacsingat rá - hogy a kakas csípné meg. Most meg, hű, az áldóját! mindketten finoman hajbókolnak; a fehércseléd igazi eperszájjá csücsöríti az ajakát, és elkezd csicseregni, mint a fecskék a napsütötte ereszen. A ficsúr meg illeg-billeg, karját lengeti, farát riszálja, megemeli a kalapját, s lábával megkaparja a földet, hogy szikrát vet tőle az utca köve. Ez volt aztán a komédia! Haj, ti bolond barázdabillegetők, gondoltam magamban, midőn nagy halom friss ökörbőrrel a vállamon ott álltam az utca sarkán, és tátott szájjal bámultam ezeknek a fajdoknak a dürgését. Juhani.—¡Ah, pobrecilla! Seguro que no pensarías lo mismo si te hubieses dado una vuelta por este mundo; si, por ejemplo, hubieras llegado, como yo, a la ciudad de Turku, donde estuve una vez, conduciendo los bueyes de la mansión de Viertola... ¡No quieras saber las cosas que vi allí! Comprobé que el boato y el lujo pueden hacer perder la chaveta a un hombre. ¡Qué ciudad tan bulliciosa, qué vida tan desenfrenada! Coches por aquí, coches por allá..., y en ellos, locos bigotudos y muchachas como muñecas de porcelana despidiendo fuertes perfumes de aceites y pomadas costosas. ¡Pero aguarda! ¡Jesús nos proteja! He aquí que salta fuera una graciosa doncella, o señorita, como dicen, con plumas de oro en el vestido. ¡Qué cuello, blanco como la leche fresca! En esto, se pone colorada y sus ojos se encienden como ascuas al sol, cuando ve aparecer un caballerete que usa sombrero y levita con faldones y... ¡todo lo que puedas imaginarte, diablos! Entonces el tipo va y le hace guiños a la damisela a través de un trozo de vidrio cuadrado que lleva en el ojo izquierdo. Y entonces... ¡voto a los siete herreros!... empiezan las zalemas por ambos lados, y la pelandusca arruga la boquita como dulce fresón y gorjea como una golondrina en un alero soleado, y el lechuguino agita la mano, sacude los faldones, levanta el sombrero al aire y patalea sacando chispas del empedrado. ¡Qué farsa! ¡Ay, mis queridos mariposones!, pensé yo, pobre rapaz parado en una esquina de la calle, con una carga de pieles de buey sin curtir a la espalda, mientras observaba cómo aquellos dos palominos se arrullaban. 05140
Bottom
05141
Top
TUOMAS: Az urak bolondok. Tuomas.—Los señores son unos necios. 05141
Bottom
05142
Top
JUHANI: És gyermekesek, akár a tejfelesszájú kölykök. Úgy is esznek, mint azok: kendővel a nyakukban, és nem tudják - istenuccse! -, hogy ha fölkelnek az asztaltól, hát illenék tisztességei lenyalni a kanalat! Ezt nagy csodálkozással magam is láttam. Timo.—E infantiles como niños con la cara rebozada de leche. Cuando comen se ponen un trapo en la pechera, y ni siquiera saben, los muy puercos, lamer la cuchara cuando se levantan de la mesa. Yo lo he visto con mis propios ojos y me he quedado patidifuso. 05142
Bottom
05143
Top
SIMEONI: Hanem a szegény parasztot nyúzni, szipolyozni, ahhoz értenek! Simeoni.—Pero cuando se trata de exprimir y despellejar al campesino, ya se dan buen arte, ya. 05143
Bottom
05144
Top
JUHANI: Valóban, az urak világában sok nevetséges és asszonyos szokás akad, ezt megfigyeltem turkui utamon. Hanem ha olyan kikent-kifent, idres-bodros fehércseléd magát mórikálva közeledik felénk, bizony megfájdul az ember fiának a szíve. Igen, igen, fiúk! A világ gyönyörei szörnyen csábítanak, ezt tapasztaltam én is turkui utamon. És még egyszer ki kell jelentenem, hogy szívem nagyon megszánta azt a szegény lányt ott fenn a hegyen. Igazán ideje volt, hogy végre megszabaduljon a pokolból, és szíve szerelmével együtt bevitorlázzon a béke révébe, ahová talán egyszer bennünket is eljuttat az Úr kegyelme. Ebben a reményben igyekezzünk most elaludni. Igaz, van még erről a hegyről egy másik érdekes mese is, ezt azonban hagyjuk máskorra, most pedig próbáljunk aludni. Te azonban, Simeoni, menj ki, és kapard be hamuval a parazsat, hogy ne kelljen holnap reggel soká bíbelődnöm kovával, fűcsomóval, hanem azonnal nekiláthassak a gerendák kopácsolásának, mint valami piros fejű harkály. Eredj, no, eredj. Juhani.—La verdad es que en el mundo de los señores se ven cosas amariconadas y ridiculas... ¡Si lo sabré yo de cuando estuve en Turku! Pero, eso sí, cuando uno ve pasar una joven como la que yo vi, oliendo a rosas y moviendo la cadera... Bueno, no puede evitar que el corazón le baile en el pecho. Así es, hijos, así es; las delicias del mundo tienen un poderoso atractivo, como pude observar en mi viaje a Turku. Y digo y repito que me da lástima la joven de la montaña. Ya era hora de que se salvara de este infierno para navegar con su amado hacia el tranquilo puerto donde, así lo espero, Dios nos conducirá a nosotros el día menos pensado. Procuremos dormir con esta esperanza. Y aunque bien es verdad que existe otra leyenda sobre esta montaña, dejémosla para mejor ocasión y tratemos de conciliar el sueño. Anda, tú, Simeoni, sal a cubrir de ceniza el rescoldo de la hoguera, para que mañana no tenga yo que ponerme dale que te dale con el eslabón para encender un manojo de briznas y pueda empezar en se guida a talar troncos como un picamaderos. Anda, por favor. 05144
Bottom
05145
Top
Simeoni valóban ki is ment, hogy végrehajtsa Juhani parancsát, de pár pillanat múlva kidülledt szemmel, égnek meredő üstökkel máris visszatért. Nagy dadogva előadta, hogy ott künn, a szekerek táján, valami különös, égő szemet látott. Erre a többiek is talpra ugrottak, testüket-lelküket az Úr gondjába ajánlották, s aztán egybeverődve kiléptek a kunyhó elé. Mozdulatlan, néma szoborként álltak s meredtek a sötétbe, amerre Simeoni ujja mutatott. Csak bámultak, néztek mozdulatlanul, s valóban láttak is a szekér mögött valami különös csillogást, mely hol feltűnt, hol kihunyt, hogy aztán újból fényesen felcsillanjon. Ezt talán fehér gebéjük egyetlen szemének vélték volna, azonban semmiféle fehérség sem derengett onnan, épp ellenkezőleg, valami fekete árny mozgott-lengett, s aztán a csengő csilingelé-sét sem hallották. Ezt fontolgatva, egy darabig mozdulatlanul álltak a testvérek, végül azonban Tuomas dühösen felmordult. Salió Simeoni a cumplir la orden de su hermano; pero no tardó en volver a entrar a la cabaña con los pelos de punta y los ojos fuera de las órbitas, farfullando algo sobre un ojo extraño que brillaba fuera, junto al carro. Levantáronse todos los hermanos de un salto y, santiguándose y encomendando su alma y cuerpo a Dios, salieron de la choza atropellándose, con los cabellos tiesos como ramas de abedul enredadas. Se quedaron paralizados, mudos como piedras, sin apartar la vista de donde señalaba el dedo de Simeoni. Sin parpadear, vieron, en efecto, detrás del carro, un resplandor extraño que de vez en cuando desaparecía, reapareciendo poco después. Al principio, hubieran podido tomarlo por el ojo único de su caballo blanco; pero nada blanco se veía, sino algo negro, y tampoco oían el sonido del cencerro. Así, pensando qué podría ser aquello, permanecieron los hermanos sin osar pronunciar palabra ni moverse, hasta que Tuomas gritó: 05145
Bottom
05146
Top
TUOMAS: Mi kell? Tuomas.—¿Eh, busca algo? 05146
Bottom
05147
Top
JUHANI: Az isten szerelmére, ne szólj hozzá ilyen gorombán. Ez ő! Mit tegyünk, testvérek! Ez ő! Ugyan mit mondjunk neki? Juhani.—¡Por Dios, no empieces a hablarle a lo bruto! ¡Es él! ¿Qué hacemos ahora? ¡Os digo que es él, hermanos! ¿Qué le decimos? 05147
Bottom
05148
Top
AAPO: Igazán, magam sem tudom. Aapo.—No se me ocurre nada. 05148
Bottom
05149
Top
TIMO: Most jó lenne énekelni egy zsoltárt. Timo.—No vendría mal un salmo. 05149
Bottom
05150
Top
JUHANI: Hát közülünk senki sem tud egyetlen imádságot sem kívülről? Mégis mondjatok fel mindent, drága testvéreim, ami csak eszetekbe jut. Az ég szerelmére, szavaljatok el mindent, amire csak emlékeztek, akár bibliai történeteket is, ha jobb nem akad. Mondjátok el, kedves testvérek, akár a szükségke-resztelési igéket. Juhani.—¿Es que nadie sabe de memoria una oración? Recitad algo, hermanos, por el amor de Dios; decid todo lo que sepáis, aunque sea lo primero que os venga a la cabeza, un pasaje de la Biblia, venga o no venga a cuento con las circunstancias. ¡Recitad, aunque sea las palabras de un bautismo de urgencia, queridos hermanos! 05150
Bottom
05151
Top
TIMO: Hiszen tudtam én egy-két szakaszt a zsoltáros-könyvből, de most mintha szörnyű retesz zárná el elmém ajtaját. Timo.—Yo sabía muchos versículos de los Salmos, pero ahora tengo como un nudo en la garganta que me corta el resuello. 05151
Bottom
05152
Top
SIMEONI: A szellem nem enged téged beszélni, mint ahogy engem sem. Simeoni.—Es ese espíritu que no te permite hablar, como a mí. 05152
Bottom
05153
Top
TIMO: Nem enged, nem bizony! Timo.—No lo permite, no. 05153
Bottom
05154
Top
JUHANI: Hát ez borzasztó! Juhani.—¡Es espantoso! 05154
Bottom
05155
Top
AAPO: Borzasztó! Aapo.—¡Horrible! 05155
Bottom
05156
Top
TIMO: Bizony borzasztó! Timo.—¡Horrible de verdad! 05156
Bottom
05157
Top
JUHANI: Mit tegyünk? Juhani.—¿Qué hacemos? 05157
Bottom
05158
Top
TUOMAS: Azt hiszem, legjobb, ha keményen szembenézünk vele. Kérdezzük meg, hogy kicsoda, és mit akar? Tuomas.—Yo creo que lo mejor es mostrarse decididos. Preguntémosle quién es y qué quiere. 05158
Bottom
05159
Top
JUHANI: Várj, majd én megkérdem. Ki vagy? Ki vagy, és mit akarsz tőlünk? Egy árva szót sem felel! Juhani.—Déjame que pregunte yo. ¿Quién eres? ¿Quién eres, di? ¿Quién eres y qué quieres de nosotros? ¡Nada, ni una palabra de respuesta! 05159
Bottom
05160
Top
LAURI: Vegyünk tüzes csóvákat a kezünkbe. Lauri.—Cojamos tizones. 05160
Bottom
05161
Top
JUHANI: Tüzes csóvát veszünk a kezünkbe és pecsenyévé sütünk, ha nem mondod meg a neved, fajzatod, s hogy mi járatban vagy! Juhani.—¡Cogeremos tizones y te asaremos el pellejo si no dices tu nombre, tu ralea y tus propósitos! 05161
Bottom
05162
Top
LAURI: Én úgy gondoltam, hogy fogjunk tüzes csóvát, és csapjuk a fejéhez. Lauri.—¡No!, pensaba que cogeríamos en seguida los tizones. 05162
Bottom
05163
Top
JUHANI: Ha mernénk. Juhani.—¡Si nos atreviésemos! 05163
Bottom
05164
Top
LAURI: Egy életem, egy halálom. Tuomas.—Todos debemos a Dios una muerte. 05164
Bottom
05165
Top
JUHANI: Igaz, egy életünk, egy halálunk! Tüzes csóvát a markotokba, fiúk! Juhani.—Todos debemos a Dios una muerte. ¡Cojamos un tizón en la mano, muchachos! 05165
Bottom
05166
Top
Hamarosan ott álltak sorban, égő csóvákkal a kezükben. A csapat élén, kidülledő szemmel, mint a bagoly, Juhani meredt a szekér felé, ahonnan a rejtélyes szem különös csillogással nézett vissza rá. így álltak a testvérek parázsló fegyverekkel az éjszakai tisztáson; a hegy felől kuvik huhogott, alattuk pedig komoran zúgott a zordon erdő, s az eget sötét felhők borították. Pronto estuvieron todos en fila, sosteniendo ardientes tizones. Juhani iba en primer lugar, erguido, con los ojos abiertos como un mochuelo y clavados en el ojo que le miraba desde detrás del carro con un brillo misterioso. Los demás hermanos blandían también sus armas incandescentes en la oscura pradera. Gritaba el búho en los abetos de la montaña, el gran bosque desprendía hondos rumores, y negras nubes oscurecían la bóveda celeste. 05166
Bottom
05167
Top
JUHANI: Amikor azt mondom: most, fiúk!, akkor repüljön minden csóva az ördög nyakába. Juhani.—Cuando yo diga: «Ahora, muchachos», que los tizones salgan disparados de nuestras manos a la misma nuca del diablo. 05167
Bottom
05168
Top
SIMEONI: De talán próbálnék még egyszer szent igével elűzni a gonoszt. Simeoni.—Probemos antes algún conjuro. 05168
Bottom
05169
Top
JUHANI: Okos tanács! Próbáljuk meg hát. Hanem ugyan mit mondjak neki? Súgd meg nekem, Simeoni, mert én most furcsa módon ostoba vagyok. Súgd meg nekem a szavakat, s én úgy a képébe kiáltom, hogy az erdő is visszhangzik bele. Juhani.—Buena idea. En principio, algún exorcismo. ¿Pero qué le digo? Apúntame, Simeoni, porque en este momento estoy como embotado. Díctame las palabras y yo se las arrojaré a la cara hasta que el bosque se estremezca. 05169
Bottom
05170
Top
SIMEONI: Figyeld hát, mit mondok. Itt állunk. Simeoni.—Está bien, escucha lo que voy a dictarte: Aquí estamos... 05170
Bottom
05171
Top
JUHANI: Itt állunk! Juhani.—Aquí estamos... 05171
Bottom
05172
Top
SIMEONI: Mint a hit vitézei, tüzes karddal kezünkben. Simeoni.—... como héroes de la fe, empuñando la espada de fuego... 05172
Bottom
05173
Top
JUHANI: Mint a hit vitézei, tüzes karddal kezünkben! Juhani.—... cómo héroes de la fe, empuñando la espada de fuego... 05173
Bottom
05174
Top
SIMEONI: Eredj utadra. Simeoni.—¡Vete! 05174
Bottom
05175
Top
JUHANI: Eredj a pokolba! Juhani.—¡Vete al infierno! 05175
Bottom
05176
Top
SIMEONI: Igaz keresztények, Isten katonái vagyunk. Simeoni.—Somos cristianos bautizados, soldados de Dios... 05176
Bottom
05177
Top
JUHANI: Igaz keresztények, Isten katonái, Krisztus vitézei vagyunk. Juhani.—Somos cristianos bautizados, soldados de Dios, guerreros de Cristo... 05177
Bottom
05178
Top
SIMEONI: Noha nem tudunk olvasni. Simeoni.—Aunque no sabemos leer... 05178
Bottom
05179
Top
JUHANI: Noha nem tudunk olvasni. Juhani.—Aunque no sabemos leer... 05179
Bottom
05180
Top
SIMEONI: De mégis hiszünk. Simeoni.—... no nos falta la fe. 05180
Bottom
05181
Top
JUHANI: De mégis hiszünk, és hitünkben szilárdan bízunk. Juhani.—... no nos falta la fe, y creemos firmemente. 05181
Bottom
05182
Top
SIMEONI: Eredj hát! Simeoni.—¡Vete ahora! 05182
Bottom
05183
Top
JUHANI: Eredj hát! Juhani.—¡Vete ahora! 05183
Bottom
05184
Top
SIMEONI: Nemsokára megszólal a kakas. Simeoni.—Pronto cantará el gallo... 05184
Bottom
05185
Top
JUHANI: Nemsokára megszólal a kakas! Juhani.—Pronto cantará el gallo... 05185
Bottom
05186
Top
SIMEONI: És az Úr világosságát hirdeti. Simeoni.—Y anunciará la voz del Señor. 05186
Bottom
05187
Top
JUHANI: És Zebaoth Úr világosságát hirdeti! Juhani.—... y anunciará la voz del Señor Sebaoth. 05187
Bottom
05188
Top
SIMEONI: De ő ügyet sem vet szavunkra. Simeoni.—Pero observo que se lo toma como si nada. 05188
Bottom
05189
Top
JUHANI: De ő ügyet sem vet sza... Igen, ügyet sem vet ránk, még ha az angyalok nyelvén is szólnék neki. Az Úr óvjon bennünket, testvérek! Mert nincs más hátra, mint... No most, fiúk! Juhani.—Pero observo que se lo toma... sí, como si no fuera con él. ¡Ya puedo gritarle como un arcángel! ¡Que Dios nos tenga de su mano, hermanos míos! Vamos allá. ¡Ahora, muchachos! 05189
Bottom
05190
Top
Ekkor mind a kísértet felé hajították tüzes csóváikat, mire az négy lábával dobogva nyílsebesen elvágtatott, s a tüzes parazsak még soká ott világítottak a hátán a sötétben. így szökött meg a rém a tűzesőből, s csak Leérve a tisztás szélére mert végre megállni, mert egy-szer-kétszer hangosan felnyeríteni. A testvérek gonosz szelleme, rettenetes kísértete nem volt más, mint félszemű gebéjük, mely átmenetileg elvesztette fehér színét. A szegény pára ugyanis belesüppedt a mocsár iszapos dágványába, és csak nagy üggyel-bajjal tudott kikecmeregni a szárazra. Ebben a nagy küszködésben a csengőt is leszakította a nyakáról, amely körülmény szintén jelentősen közrejátszott a testvérek megtévesztésében. Ez volt az a szem, mely az éj sötétjében a szekér mögött felcsillant, mint ahogy sok állatnak csillog a szeme a sötétben. Csak néhány perc múlva, s akkor is csak óvatosan mertek a testvérek közeledni lovukhoz; végre fölismerték tévedésüket. Dühös képpel tértek vissza a kunyhóba: mire azonban megvirradt, már mindnyájan mély álomba merülve hortyogtak. Entonces lanzaron todos a la vez los tizones contra el espectro, que huyó como una flecha, con un ruido de cuatro patas, y los carbones ardientes pegados a la grupa a través de la noche cerrada. Así escapó bajo la lluvia de fuego, sin detenerse hasta el límite de la pradera, donde finalmente se aventuró a pararse lanzando dos o tres fuertes relinchos, porque el fantasma que veían los hermanos, el monstruo espantoso, no era sino el viejo caballo tuerto que, por un momento, había perdido su color blanco en el légamo negro del pantano, donde, al parecer, se había hundido y se había estado revolcando mucho tiempo antes de lograr poner de nuevo las patas en tierra seca. En los revolcones se le había desprendido al animal el cencerro del cuello, lo que contribuyó a que los hermanos no reconocieran su caballo. Tal era el ojo que brillaba detrás del carro, igual que brillaban los ojos de muchos animales en la oscuridad. Pero sólo pasado un rato se atrevieron los hermanos, y con mucha cautela, a acercarse a Valko, y sólo entonces pudieron comprobar su error. Un tanto avergonzados, volvieron a la choza, donde, al despertar la aurora, se sumieron en profundo sueño. 05190
Bottom

Fejezet 06 Capítulo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa|-ita|-fra|-epo| (hu-es) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capítulo
Download A hét testvér o Los siete hermanos: Booky| Akateeminen| Suomalainen| Amazon
06001
Top
Végre készen állott a testvérek házikója. Öt öl volt a hossza, három a széle; egyik vége keletre, a másik nyugatra nézett. Belépve a ház keleti végén nyíló ajtón, jobb kéz felől hatalmas kemence, balra meg egy jászol állott, Valko jövendő téli állása. A küszöbtől a szoba közepéig csupán ledöngölt, fenyőgallyakkal behintett föld volt a padló, a túlsó félen azonban széles gerendákból pompás padozatot, efölé pedig széles fürdőpadkát építettek. A testvérek ugyanis nemcsak lakószobának, hanem szaunának is használták a házukat. A lakóháztól mintegy húszlépésnyire állt a fiatalabb fenyődorongokból rótt éléskamra. La cabaña de los hermanos estaba concluida. Tenía unas cinco brazas de largo por tres de ancho. Un hastial daba al este y otro al oeste, y, según se entraba por la puerta, situada en el hastial este, a la derecha se hallaba una gran estufa, y a la izquierda un establo, donde Valko había de pasar el invierno. Arrancaba del umbral un piso de tierra cubierto de ramas de abeto que llegaba hasta la mitad del recinto, donde se convertía en un magnífico suelo hecho de anchas planchas de madera, sobre el cual se abría un espacioso sobrado. Los hermanos utilizaban su nueva casa como habitación y como sauna. A veinte pasos de la cabaña habían construido un granero, ensamblado con pequeños y redondos troncos de abeto. 06001
Bottom
06002
Top
Pompás menhelyük volt a testvéreknek eső, vihar és a téli fagyok ellen; volt jó kamrájuk is az élelmiszerek számára; így hát teljes erővel hozzáfoghattak a vadászás-hoz, halászáshoz. Kegyetlen halál következett a faj-dokra, fürjekre, fácánokra, tapsifüles nyulakra, mókusokra és mogorva borzokra, valamint az Ilvesjárvi vadkacsáira és halaira. Killi és Kiiski hangos csaholásától, fegyverek szapora dörgésétől visszhangoztak a végtelen fenyvesek és dombok. A testvérek golyója néha-néha egy bozontos medvét is elejtett, azonban a tányértalpú vadászatának igazi ideje még nem jött el. Los hermanos disponían, pues, de un buen refugio contra la tempestad, el viento y el frío del invierno, y de una despensa para sus provisiones, pudiendo dedicarse ya en cuerpo y alma a la caza y captura con variados medios. Pronto empezaron a caer galloslira y ortegas, liebres y ardillas, tristes y torpes tejones, sin que la muerte perdonara a los patos y peces del lago Ilvesjárvi. En las colinas y en el inmenso bosque de abetos resonaron los ladridos de Killi y Kiiski y los disparos de las escopetas, y de vez en cuando un oso de piel hirsuta se desplomaba ante los perdigones de los hermanos, aunque no era la época adecuada para esta caza. 06002
Bottom
06003
Top
Fagyos éjszakáival beköszöntött az ősz, és meghaltak vagy mély rejtekeikbe húzódtak a tücskök, gyíkok és békák; itt volt az ideje, hogy villogó csapdát állítsanak a rókának. Ezt a tudományt még apjuktól tanulták a fiúk, s most bizony nem egy fürge lábú Ravasz Miskának kellett értékes bundájával fizetnie az ízletes csalétekért. Tudvalevő, hogy a nyulak az erdőn jól látható csapást taposnak a puha hóban; ezekre a csapásokra százával feszítették a testvérek a dróthurkokat sok-sok fehér bundás tapsifüles vesztére. Az irtás keleti szélén egy bozótos vízmosásban ügyes, erős farkaskarámot is építettek; ezenfelül pedig, ugyancsak a farkasok tőrbecsa-lására, nem messze a kunyhótól egy mély vermet ástak a száraz, homokos földbe. A pompás pecsenyeillat sok éhes ordast becsalt a karámba, és mihelyt a fiúk észrevették, hogy zsákmány került a csapdába, szörnyű zaj és lárma verte fel az őszi éjszakát. A testvérek egyike töltött puskával állt a kerítéshez támaszkodva, hogy golyójával leterítse a durva szőrű vadat; mellette egy másik a lobogó szurokfáklyát tartotta. A többiek pedig Killinek és Kiiskinek segítettek kikergetni a komor pofájú, vicsorgó vadakat a bokrok közül, és fáklyáikkal vadul ide-oda hadonásztak. Szörnyű volt a lárma: rikoltoztak a legények, ugattak a kutyák, durrogtak a fegyverek, és szüntelenül visszhangoztak Impivaara odvas sziklafalai s a messzi rengetegek. így folyt a harc, a fehér hó egyre foltosabb, pirosabb lett, egyre jobban feldúlták, összetaposták, míg végül valamennyi ordas ott hevert vérében. A zsákmány megnyúzása újból bőséges tennivalót adott a testvéreknek, azonban ezt a munkát mégis nagyon kedvelték. Hanem az irtás nyugati szélén, a verembe is betévedt olykor egy-egy toportyán. Llegó el otoño con sus heladas noches, y los saltamontes, los lagartos y las ranas perecieron o corrieron a buscar refugio en sus profundos escondrijos; era el momento de preparar las trampas de brillante acero para las zorras, arte en que los hermanos, habiéndolo aprendido de su padre, eran consumados maestros. Más de un astuto y ágil zorro pagó con su fina piel un trozo de apetitosa carne. Las liebres, como se sabe, dejan en el bosque la huella de su paso, y los hermanos tendieron centenares de lazos de cobre amarillo para desgracia de las cobardes de piel blanca. En una intrincada hondonada, en el límite oriental de la pradera, habían construido una excelente trampa para la caza del lobo, y, con la misma intención, habían cavado cerca de la choza un profundo hoyo en terreno seco y arenoso. El cebo atrajo a la trampa a más de un lobo hambriento, y los apuros de la presa, revolviéndose en el fondo del hoyo en la oscura noche otoñal, eran el desesperado y ruidoso aviso de que aquélla había caído en la trampa. Entonces uno de los hermanos, apoyado en la valla, apuntaba con su escopeta, tratando de acabar de un disparo con la fiera de pelos erizados; otro alumbraba con una tea; un tercero, agitando un tizón en el aire, ayudaba a los perros a sacar del enramado a las bestias feroces. Los gritos de los muchachos, los ladridos de los canes y los ruidos de los disparos formaban una tremenda barahúnda; el bosque y las cavernosas paredes de Impivaara retumbaban sin cesar. Había, pues, una ruidosa agitación; la nieve, pisoteada en todos los sentidos, se teñía de rojo, hasta que al fin todas las fieras de tupida cola yacían sobre su propia sangre. Entonces empezaba para los hermanos la grata tarea de desollar las piezas. Uno o dos ejemplares de aquellas criaturas de ojos oblicuos del bosque cayeron también en el hoyo del extremo occidental de la pradera. 06003
Bottom
06004
Top
Egyszer aztán úgy történt, hogy Timo kora reggel, midőn a többiek még álomban hevertek, kiment megnézni a vermet, melynek félig besüppedt teteje már messziről jót sejtetett. Odaérve a verem szélére, lenn a mélységben valóban holmi szürke tömeget, egy jól megtermett ordast pillantott meg, amint orrát a földre sunyva mozdulatlanul feküdt, és bizalmatlanul pislogott fölfelé. Ugyan mit határozott Timo? Úgy döntött, hogy egyedül fog végezni a farkassal, s aztán a többiek nagy mulatságára vállán bundás ordassal lép majd be a szobába. Nekilátott hát a dolognak: a ház mellől előcipelte a létrát, óvatosan leengedte a verembe, s aztán nehéz bunkót szorongatva kezében, lemászott a létra fokain, hogy kásává verje a fene állat fejét. Fogát vicsorgatva sokáig csapkodott bunkójával, de mindig csak a puszta levegőt találta: a farkas hol jobbra, hol balra kapta el a fejét, midőn legényünk feléje sújtott otromba fegyverével. Végül is a farkas mellé ejtette bunkóját, s így nem maradt más hátra, mint szépen felmászni, és elfutva a kunyhóba megjelenteni a többieknek, hogy mi történt. Una mañana, a primera hora, mientras sus hermanos seguían durmiendo, Timo salió de la choza y fue a visitar la trampa. La visión de la cubierta, medio hundida, le hizo concebir buenas esperanzas. Cuando llegó al borde del hoyo descubrió en el fondo, con alegría, una mancha gris. Se trataba, en efecto, de un enorme lobo que, con el hocico en el suelo, permanecía inmóvil, con los ojos fijos en el muchacho. ¿Qué decidió entonces Timo? Dar muerte él solo al lobo y volver a la choza con la peluda presa sobre los hombros, para presumir. Cogió una escala que estaba apoyada en la pared de la casa y la colocó cuidadosa mente en el hoyo. Luego bajó los peldaños armado de una gran maza de madera, con el propósito de machacar la cabeza de la fiera. Apretando los dientes, daba una y otra vez en el vacío, ya que el lobo apartaba la cabeza instintiva y velozmente, cada vez que el hombre descargaba su pesada arma. Timo arrojó por fin la maza entre las patas de la fiera y decidió ir a comunicar la novedad a los hermanos. 06005
Bottom
06005
Top
A testvérek karókkal, kötelekkel, hurkokkal felszerelve azonnal föl is kerekedtek, hogy elejtsék zsákmányukat. De midőn a tett helyére értek, üres volt a verem. Timo ugyanis otthagyta maga után a létrát, a farkas pedig szépen fölmászott rajta, és áldva szerencséjét, sietve odébbállt. A testvérek rögtön megértették a tényállást, és dühösen villogó szemmel, csikorgó foggal Timót keresték, ő azonban szintén megugrott. Ott futott már az erdő szélén, s egy pillanat múlva már el is tűnt a fenyves sűrűjében. Jól sejtette, hogy nem lenne tanácsos hosszabb eszmecserét folytatni a dologról. A többiek dühösen kurjongattak neki, és öklüket rázva ígérték, hogy tetőtől talpig kékre-zöldre verik, ha még egyszer rájuk meri nyitni az ajtót. így fenyegetőztek, átkozódtak, majd nagy mérgesen otthagyva a vermet, visszatértek otthonukba. Száműzöttként kószált Timo az erdőben, s nemsokára a testvérek is bánni kezdték, hogy úgy ráijesztettek szegény fiúra, hiszen megértették, hogy Timo csupán ostobaságból, nem pedig rossz-indulatból cselekedett. Ezért Juhani még az este leszállta előtt felhágott az Impivaara csúcsára, és onnan nagy hangon a világ négy tája felé kiáltva hazahívta Timót, esküvel ígérve néki, hogy semmi baja sem lesz, s félelem nélkül hazatérhet. így kurjongatott Juhani, s valóban nemsokára fejét lesunyva, szemét lesütve hazatért Timo. Szótlanul levetkőzött, ledőlt ágyára, és csakhamar mély álomban hortyogott. Poco después acudían todos, armados de estacas, cuerdas y lazos corredizos, para capturar la presa; pero cuando llegaron junto a la trampa vieron, decepcionados, que ésta estaba vacía. El lobo había huido tranquilamente por la escala que Timo había dejado en el hoyo y se había adentrado en el bosque dándole gracias a la suerte. Los hermanos, que lo comprendieron en seguida, corrieron a buscar a Timo con las peores intenciones, soltando maldiciones y rechinando los dientes; pero el culpable se había puesto ya fuera de su alcance, intuyendo que no sería prudente quedarse para discutir el asunto sobre el terreno, y que lo mejor sería esconderse de momento en lo más intrincado del bosque de abetos. Los otros no dejaban de insultarle y amenazarle con los puños levantados, jurando ablandarle de arriba abajo como un nabo cocido si se atrevía sólo a entreabrir la puerta de la choza, a la que volvieron enfurecidos después de haber agotado toda clase de improperios y amenazas. Timo vagó por los bosques como un forajido, pero, mientras tanto, los hermanos se fueron calmando, pensando que el daño se debía más a falta de cuidado que a malicia. Así, antes de que anocheciera, Juhani se encaramó a la cima de Impivaara y llamó a Timo gritando con voz potente en todas direcciones, prometiéndole bajo juramento que no tomarían venganza alguna. Al cabo de un rato volvió Timo, con rostro sombrío y lanzando miradas recelosas. Se desnudó sin decir palabra, se tumbó sobre su lecho y al momento empezó a roncar ruidosamente. 06006
Bottom
06006
Top
Eljött a medvevadászat alkalmas ideje is. A testvérek előszedték lándzsáikat, éles golyóra töltötték fegyverüket, és elindultak fölverni az erdő királyát, aki a behavazott fenyők alatt, sötét rejtekében már téli álmát aludta. Puskájuk sok tányértalpút elejtett, midőn az haragosan előrontott nyugalmas vackából. Ilyenkor gyakran heves harc kerekedett: a porzó havat ömlő vér festette pirosra, mert adtak is, kaptak is sebet mindkét részen. így folyt a küzdelem, míg csak ott nem hevert a bozontos mackó élettelenül. A testvérek pedig vidáman hazacipelve zsákmányukat, bekenték sebeiket pompás balzsammal, amit pálinkából, sóból, lőporból és kénből maguk kotyvasztottak. Ezzel gyógyítgatták sebeiket, s aztán sárgásbarna kátrányt kentek a tetejébe. Llegó por fin el momento más propicio para la caza del oso. Los hermanos cogieron sus venablos, cargaron sus armas con balas de acero y se dirigieron al bosque para despertar a su rey, que dormía aún en su oscura guarida bajo los abetos cubiertos de nieve. Más de un oso corpulento cayó bajo las balas de los hermanos cuando salía enfurecido de su apacible retiro. Con frecuencia se producía una encarnizada lucha en que saltaba la nieve enrojecida por la sangre que brotaba de las heridas producidas por ambas partes, hasta que el oso de áspera pelambre caía exánime. Entonces regresaban los hermanos a casa y curaban sus llagas con un bálsamo preparado por ellos mismos, hecho de aguardiente, sal, pólvora y flor de azufre, cubriéndolas luego con una capa de alquitrán de color marrón amarillento. 06007
Bottom
06007
Top
Így gyűjtötték össze élelmüket az erdőből s a dombok ligeteiből; kamrájuk nemsokára mindenféle jó falattal, szárnyasokkal, nyúllal, borz- és medvehússal volt teli. De nem feledkeztek meg hűséges Valkójuk téli táplálékáról sem: a láp szélén sarlóval kaszált, magasra rakott óriás szénaboglya terpeszkedett, egész télre elegendő eleségül. Gondoskodtak kunyhójuk téli melegéről is. A kamra mellett fahasábokból hatalmas halom emelkedett, a ház oldalánál pedig, mint megannyi pokolbéli szarvasagancs, teméntelen ágbogas tuskó volt felhalmozva egész az ereszig. így fölkészülve nyugodtan szembenézhettek a zúzmarás szakállú téllel. Así obtenían los hermanos sus alimentos del bosque y de la arboleda de la colina, llenando su despensa de toda clase de caza: aves, liebres, tejones y carne de oso. Tampoco se olvidaron de recoger forraje para su viejo y fiel Valko. Cerca del pantano se levantaba un henar con heno segado y prensado, suficiente para pasar el invierno. Tampoco se olvidaron del combustible para calentar su vivienda. Una enorme pila de troncos se levantaba junto al granero, y un gran montón de tocones resinosos, con la forma del legendario alce del diablo, se acumulaba contra la pared de la choza hasta el techo. Así pertrechados, los hermanos podían afrontar con seguridad el invierno de barba gris. 06008
Bottom
06008
Top
Karácsony este van. Enyhe az idő; az eget szürke felhő, az erdőt, hegyet, völgyet frissen hullott hó borítja. Csöndesen zúg az erdő, a nyíresben a fajdok, a piros bogyós berkenyefán a cinkék pompás vacsorát csaptak, a szarka pedig, a fenyves kíváncsi kisasszonya, apró gallyakat gyűjtöget fészke számára. Kunyhóban és kastélyban egyaránt öröm és béke uralkodik; öröm és béke honolt a testvérek hajlékában is, az Impivaara tisztásán. Az ajtó előtt nagy halom zsúpszalma látható, melyet Valko szállított a Viertola-udvarházból karácsony tiszteletére* a szoba padlójának takarójául. A testvérek itt sem tudták elfeledni gyermekkoruk legkedvesebb emlékét: a karácsonyi szalma zizegését. Es la víspera de Navidad. El frío no es muy intenso, grises nubes cubren el cielo, y las montañas y los valles se hallan tapizados por la reciente nevada; del bosque llegan suaves rumores, el gallolira picotea los jugosos brotes de abedules, una bandada de currucas devora las hojas del serbo rojizo, y la urraca, la ávida hija del pinar, transporta ramitas para su futuro nido. En la casa y en la magnífica granja reinan el contento y la paz, que también se hallan presentes en la cabaña de Impivaara. Junto a la puerta hay una carga de paja que Valko ha traído de la granja de Viertola para cubrir el suelo de la sala, como se requiere en Navidad. Y es que los hermanos no han podido olvidar el más bello recuerdo de su infancia: el chasquido de la paja seca. 06009
Bottom
06009
Top
A házból a forró köveken sistergő gőz sziszegése s a lágy nyírfavirgácsok suhogása hallatszik. A testvérek ugyanis alapos karácsonyi fürdőt vesznek. Mikor aztán abbahagyták a forró gőzölést és leszálltak a padkáról, kényelmesen felöltöztek, és letelepedtek a széles gerendákra, melyeket pad helyett fektettek le a falak mentén. Ott üldögéltek egy ideig, szuszogtak, és csörgött róluk a verejték. A szobát égő fenyőszilács világította be; a jászol előtt Valko ropogtatta csöndesen a zabot, mert az ő karácsonyáról sem feledkeztek meg; fenn a gerendán álmosan bóbiskolt a kakas; Killi és Kiiski, állukat lábukra fektetve, a kályha mellett heverésztek, Juhani térdén pedig a hajdani Jukola-tanya öreg szürke macskája dorombolt. Se oye en la cabaña el silbido que sale de las piedras ardientes del hogar y el crepitar de las tiernas ramas de abedul. Los hermanos toman a placer la sauna de Navidad y, cuando desciende el calor, se bajan de las escaleras, se visten y, sudando y resoplando, descansan en los troncos que hacen las veces de banco a lo largo de las paredes. Una larga tea da luz a la estancia. Valko, que también celebra la festividad, come avena en el establo, y adormilado y bostezando, el gallo se sostiene en su viga, diríase que milagrosamente. Killi y Kiiski, el hocico entre las patas, dormitan junto al horno, y el viejo y pardo gato de Jukola ronronea ovillado sobre las rodillas de Juhani. 06010
Bottom
06010
Top
Végül aztán Timo és Simeoni feltálalták a vacsorát, a többiek pedig behozták a szobába a kévéket. Feltépték a kötelékeket, és szétteregették a szalmát a szobában; a padlóra úgy arasznyi vastagságban, a padkára azonban, aljol rendszerint estéjüket és éjszakáikat töltötték, még vastagabbra. Végre elkészült a vacsora: hét kerek kenyér, két fatál, teli párolgó medvehússal, és hatalmas kanna sör állt az asztalon. A sört maguk a testvérek főzték, pontosan követve megboldogult anyjuk előírását. Italuk azonban mégis valahogy erősebbre sikerült a szokásos paraszti sörnél. Sötétvörösen habzott a sör a csöbörben, és aki egy kannával felhajtott belőle, kellemes szédülést érzett a fejében. Asztalhoz ültek a testvérek, és élvezettel nekiláttak a kenyérnek, húsnak, a kannában habzó sörnek. Mientras Timo y Simeoni empezaban a preparar la cena, los demás hermanos fueron metiendo en la choza las gavillas de paja, las desataron y esparcieron la paja por el suelo en una gruesa capa, más gruesa aún en el sobrado, donde solían pasar las veladas y las noches. He aquí, por fin, la cena dispuesta: siete panes de centeno, dos escudillas de madera de encina llenas hasta el borde de humeante carne de oso y una cubeta de cerveza esperaban sobre la mesa. Los hermanos habían fabricado la cerveza según la receta heredada de su madre, pero la hicieron más fuerte que la que acostumbran beber los campesinos. La bebida, de un color rojo oscuro, espumeaba en la cubeta, de manera que si alguien se hubiera decidido a echar un trago, no habría dejado de experimentar una sensación de mareo. He aquí, pues, a los hermanos sentados a la mesa, devorando buenas tajadas de carne y rebanadas de pan, todo regado con burbujeante cerveza. 06011
Bottom
06011
Top
AAPO: Bőségesen került étel az asztalunkra. Aapo.—¡Muchachos, vaya banquetazo! 06012
Bottom
06012
Top
JUHANI: Csak egyetek és igyatok, fiúk, mert most karácsony van, minden élőlénynek, embernek és állatnak karácsonya. Öntözd meg, Timo öcsém, öntözd meg sörrel Valko zabadagját ott a jászolban. Úgy ni, akár egy pintet is odaönthetsz. Ezen az estén nem fukarkodunk, hanem mindenki kapja meg, ami megilleti, a ló, a macska, a kutya éppen úgy, mint a vidám Jukola fiúk. A kakas aludjon ma békével; majd holnap megkapja a magáét. Killi és Kiiski, itt van nektek egy hatalmas darab a medve combjából, ez meg itt a tied, cicamica. Hanem előbb adjál pacsit, te dülledt szemű! így ni! Most pedig mindkét lábbal! Nézzétek csak a macskánk tudományát, és mondjátok meg, hát nem vagyok én jó tanítómester? Most már mindkét pracliját egyszerre ide tudja nyújtani, és olyankor úgy megül, olyan méltósággal, mint egy öreg bácsi. Ni, a betyár, hogy idenyújtja mindkét első lábát a tenyerembe! így ni! Juhani.—Comamos y bebamos, hermanos, que es Navidad para nosotros, Navidad para todos, para las bestias y para los hombres. Timo, hermanito, acércate al pesebre y échale cerveza en la avena a Valko, por lo menos un jarro. Y nada de roñerías, que todos tengan su parte, el caballo, los perros y el gato, y los felices hermanos de Jukola. Al gallo dejémosle que duerma en paz, que ya recibirá mañana su ración. Y para vosotros, Killi y Kiiski, ahí os va este trozo de pata de oso, y para ti también, pobre minino. ¡Pero antes dame la pata, legañoso! ¡Así! Y ahora las dos patas. Mirad la habilidad de nuestro gato y decidme si no soy un poco maestro. Ya sabe darme las dos patas juntas. Mirad, mirad, se sienta como un viejo, muy serio él, y me pone las dos patas delanteras en la mano, el muy picarón. ¡No os lo perdáis! 06013
Bottom
06013
Top
AAPO: Ez aztán a móka! Aapo.—¡Qué gracioso! 06014
Bottom
06014
Top
TUOMAS: Mi mindent kell az embernek öreg napjaira megtanulnia?! Tuomas.—¡Qué cosas! ¡Tener que aprender eso en su vejez! 06015
Bottom
06015
Top
JUHANI: Hanem jó időbe telt, amíg megtanulta. Azonban a Juhani fiú nem engedett előbb, míg mindkét lábával nem köszönt tanítójának. Most már úgy köszön, mint egy ember, s így tanítója is elnyerte jutalmát. Ez aztán a macska! No nesze, kapd csak be szépen ezt a darabka medvehúst. Most pedig Killi és Kiiski. Úgy, úgy! „Üsd meg a gazdát, de ne a kutyáját!” Úgy van! Én azonban azt is hozzáteszem: Üsd meg Jukola Jussit, de ne a macskáját! Juhani.—¡Cáspita! Pues anda que no me ha costado poco tiempo amaestrarlo. Pero no le he dejado en paz hasta que ha aprendido a dar las gracias a su maestro con las dos patas. Ahora ya lo hace como un hombre, lo cual recompensa mi esfuerzo. ¡Menudo gato! Toma, híncale los dientes a este trozo de oso. ¡Y para qué hablar de Killi y Kiiski! Ya lo dice el refrán: «Puedes tocar a un hombre, pero no a su perro». Bueno. Pero yo quiero añadir esto: «Puedes tocar a Jussi de Jukola, pero no a su gato.» 06016
Bottom
06016
Top
EERO: Nyújtsd csak ide azt a söröskorsót, Juhani. Eero.—Acércame la cubeta de cerveza, Juhani. 06017
Bottom
06017
Top
JUHANI: Tessék. Igyál, öcskös, igyál, édes atyámfia, hiszen ma karácsony van, és tele a kamra. Hát nincs jó dolgunk itten? Ugyan mit bánnánk, ha Impivaarának és környékének kivételével ízzé-j>orrá égne ez az egész világ? Úgy élünk itt, mint hal a vízben; saját földünkön állunk, és semmi gondunk-bajunk a gonosz emberekkel. Jó dolgunk van itt, annyi szent. Az erdő lett a rétünk, mezőnk, malmunk és örökös tanyánk. Juhani.—Toma, hermano, bebe, bebe, criatura de Dios, que es Navidad y la despensa está que no cabe de víveres. A ver, ¿qué nos falta aquí? ¿Qué nos importaría si todo el mundo menos Impivaara y sus alrededores quedara reducido a polvo y ceniza? Aquí vivimos como señores, a lo grande, sin que nos importe un rábano la maldad de los hombres. ¡Qué bien se está aquí! El bosque nos sirve de prado, de campo, de molino y de nido eterno. 06018
Bottom
06018
Top
TIMO: És a húsoskamránk! Timo.—Y de despensa de carne. 06019
Bottom
06019
Top
JUHANI: Igaz! Hej, jó dolgunk van itt! Köszönet néked, Lauri, bölcs tanácsodért, hogy kitaláltad, miképp menekedhetünk meg a világ zsivajából. Itt szabadság és béke uralkodik. Még egyszer kérdem: ugyan mit is bánnók, ha piros tűz égetné meg ezt az egész világot, de megmaradna a Jukola-birtok északi fele és benne a Jukola-ház hét gyermeke? Juhani.—¡Es verdad! Se está bien aquí. Gracias, Lauri, por habernos inspirado huir del bullicioso mercado que es este mundo. Aquí reinan la paz y la libertad. Y pregunto de nuevo: ¿qué nos importaría que doradas llamas incendiaran el mundo entero si respetasen el norte de Jukola y a sus siete hijos? 06020
Bottom
06020
Top
TIMO: Ha egyszer tűz emésztené meg az egész világot, bizony porrá égne a Jukola-birtok északi fele, sőt ráadásul a tanya hét gyermeke is. Timo.—Si un incendio abrasase un día el mundo entero, el norte de Jukola quedaría también hecho cenizas, y con él sus siete hijos. 06021
Bottom
06021
Top
JUHANI: Tudom azt én is. De lásd, az ember azt gondolhatja, amit akar: ha úgy tetszik, az egész világ urának vagy pedig nyomorult ganajtúró bogárnak képzelheti magát. Ha úgy tetszik, hát azt képzeli, hogy az Isten, az ördög, az angyalok s az egész emberi nem, sőt minden élő állat a földön, vízben és a levegőben, mind, mind meghaltak, hogy a föld, az ég és a pokol, mint tűzbe vetett csepű, egyszerre elhamvadt, és feneketlen sötétség lépett a helyébe, melyben semmiféle kakas nem fogja többé megkiáltani a hajnal hasadását, így röpköd ide-oda az ember gondolata, és ugyan ki vethet hálót az útjába? Juhani.—¿Te crees que no lo sé? Pero el hombre es libre de imaginarse lo que quiere, puede pensar que es el amo de todo el mundo o un escarabajo del estercolero. Puede suponer que todo está muerto, Dios, los diablos, los ángeles y todo el género humano, los animales de la tierra, del mar y del aire; puede imaginarse que la tierra, el infierno y los cielos perecen en el fuego como un manojo de estopa, y que su lugar lo ocupan las tinieblas, donde el gallo de gracioso cuello curvado jamás anunciará el día del Señor. Así vuela el pensamiento del hombre aquí abajo, ¿y quién puede ponerle puertas al campo? 06022
Bottom
06022
Top
TIMO: Ugyan ki érné föl ésszel e világnak csodálatos szerkezetét? Emberfia aligha, hiszen ostoba és együgyű az ember, mint a bégető birka. Legokosabb hát fogadni a napot, ahogy jő, s hagyni, hadd menjen, forduljon bár jobbra avagy balra. Valahogy csak megleszünk mindig. Timo.—¿Quién es capaz de concebir la construcción de este mundo? No, por cierto, el hijo del hombre, que es estúpido y torpe como un cordero lanzando balidos. Lo más razonable es aceptar el día como se presenta y dejarlo marchar salga lo que saliere. Nosotros por ahora estamos aquí. 06023
Bottom
06023
Top
JUHANI: Hát nincs jó dolgunk itten? Ugyan mi hiányzik? Juhani.—¿De qué carecemos? ¿Qué echamos de menos? 06024
Bottom
06024
Top
TIMO: „Sem Isten kegyelme, sem a madár teje.” Kamránk tele jó falatokkal, kunyhónk barátságos, meleg. Most is puha szalmán hempergünk. Timo.—«Ni la gracia divina ni la leche de la gallina». La despensa está llena a rebosar, nuestra cabaña está caliente, y podemos revolearnos en la paja a nuestras anchas. 06025
Bottom
06025
Top
JUHANI: Úgy hempergünk itt a zizegő szalmán, mint a malacok. Akkor fürdünk, amikor tetszik, s akkor eszünk, amikor jólesik. Hanem jól belaktunk, az már szent igaz. Áldjuk meg hát bendőnket, és szedjük le az asztalt. Juhani.—Justo. Como novillos en la paja crujiente. Podemos bañarnos cuando nos dé la gana, cuando se nos antoje, y comer cuando lo deseemos. Pero ahora estamos bien satisfechos. Sólo nos queda bendecir la mesa y recogerla. 06026
Bottom
06026
Top
SIMEONI: Várjatok csak, hadd mondjak el egy rövidke asztali áldást, s hadd énekeljek egy zsoltárt a tetejébe. Simeoni.—Esperad a que haya rezado la acción de gracias y cantado una estrofa. 06027
Bottom
06027
Top
JUHANI: Hagyjuk el ez egyszer. Miért nem tetted evés előtt? Te pedig, Eero fiam, csapolj egy kis sört a hordóból. Juhani.—Ya no viene a cuento. ¿Por qué no lo hiciste antes de la cena? Eero, tú que eres el pequeño, ve a llenar de cerveza la cubeta. 06028
Bottom
06028
Top
SIMEONI: Szóval nem engeded, hogy a karácsonyest tiszteletére egy zsoltárt énekeljünk? Simeoni.—¿Y no vas a dejarnos que cantemos un himno para celebrar la Navidad? 06029
Bottom
06029
Top
JUHANI: Nem vagyunk mi zsoltárkodók, atyámfia. Mi csak a szívünkben énekelünk és imádkozunk, s hidd el, hogy Isten színe előtt is ez a legkedvesebb áldozat. Hanem itt van ni, a söröskorsó, telve jóféle, habzópezsgő árpalével. Egészségetekre, fiúk! Igyatok hát! Hörpints csak, Tuomas, de alaposat ám! Juhani.—Pero, mi querido hermano, ninguno de nosotros es un cantor. Que cada cual cante y rece en su corazón, que es también la ofrenda que más agradece Dios. ¡Ah, pero ya está aquí la cubeta de cerveza, espumeante como las cataratas de Kyró! Gracias, muchacho. Vamos a hacerle los honores. Toma, Tuomas, y echa un buen trago. 06030
Bottom
06030
Top
TUOMAS: Én bizony nem kéretem magam. Tuomas.—No hará falta que me lo digas dos veces. 06031
Bottom
06031
Top
JUHANI: Ez volt aztán a kortyintás! Még néhány ilyen hörpintés, és torkunk igazi kántortorokká válik: Juhani.—¡Mirad cómo bebe un hombre! Con tragos como éstos, nuestras gargantas se convertirán en verdaderas gargantas de chantres. 06032
Bottom
06032
Top
Régente is vígan voltak patak partján,
kék ég alatt:
erdő adott jó tűzifát,
tiszta sört a cserge patak...
También vivían antes
aun detrás del arroyo,
y de él quemaban leña,
de él bebían cerveza.
06033
Bottom
06038
Top
Úgy bizony! Van most mindenünk: barna árpalé az italunk, fahasáb és fenyőtuskó a tüzelőnk, s ülepünk alatt lágy szalmapárna, pompás birkózóhely királyok és nagyhercegek számára is. Hanem mondanék egy szót, Tuomas. Aapo testvér azt állította egyszer, hogy a te erőd már messzi felülmúlja Juho erejét; én azonban ezt nem akarom elhinni. Nem birkóznánk egyet? Lássuk csak! Bien. Sólo que en lugar de agua tenemos el jugo oscuro de la cebada; en lugar de leña, troncos y astillas resinosas, y además, un blando jergón de paja, una magnífica palestra que para sí quisieran los reyes y los grandes duques. Una palabra, Tuomas. Aapo afirmó una vez que tú eres ya mucho más fuerte y más robusto que yo, pero no puedo creérmelo del todo. ¿No podríamos luchar un poco para probar? Vamos, intentémoslo. 06039
Bottom
06039
Top
SIMEONI: Maradjatok nyugton, és legalább holnapig kíméljétek meg ezt a selymes szalmát. Simeoni.—Estaos quietos y no estropeéis esta paja tan limpia. Conservadla por lo menos hasta mañana. 06040
Bottom
06040
Top
JUHANI: Ej, most a legvidámabb a hangulat: „Előestéjén legszebb az ünnep”, és alommá válik úgyis a szalma. No, Tuomas, volna-e kedved? Juhani —Pero es ahora cuando estamos más alegres. «La víspera es tan fiesta como la fiesta». Además, la paja alguna vez tiene que romperse, de todas formas. ¿Qué te parece, Tuomas? 06041
Bottom
06041
Top
TUOMAS: Hát megpróbálhatjuk. Tuomas.—Pues que podemos probar. 06042
Bottom
06042
Top
JUHANI: Keresztfogás! Juhani.—¡Una lucha agarrados a la cintura del pantalón! 06043
Bottom
06043
Top
TUOMAS: Legyen! Tuomas.—De acuerdo. 06044
Bottom
06044
Top
JUHANI: Birokra, birokra! Juhani.—¡Venga, vamos! ¡Ya te tengo! 06045
Bottom
06045
Top
a apó Várj csak, várj, fiú! Hadd vegyen Tuomas is egy jó fogást a nadrágszíjadon! Aapo.—¡Espera, muchacho! Tuomas ha de agarrarte también por la cintura del pantalón. 06046
Bottom
06046
Top
JUHANI: Vegyen csak, vegyen! Juhani.—Bueno, pues que lo haga. 06047
Bottom
06047
Top
EERO: Mért vicsorogsz, Juho, és miért forgatod a szemed, mint bika a vágóhídon? Jaj, édes testvér, vigyázz, nehogy szégyent valljál! Eero.—Juhani, ¿a qué vienen esas muecas y por qué tuerces los ojos como un buey en el matadero? Vamos, procura no hacer el ridículo, hermano. 06048
Bottom
06048
Top
AAPO: Készen! Kié legyen az első dobás? Aapo.—¿Estáis preparados? ¿A quién le toca empezar? 06049
Bottom
06049
Top
JUHANI: Legyen Tuomasé. Juhani.—A Tuomas. 06050
Bottom
06050
Top
TUOMAS: Legyen a legöregebb testvéré. Tuomas.—Al mayor. 06051
Bottom
06051
Top
JUHANI: Vigyázz hát, hogy állva maradj! Juhani.—Pues tente firme. 06052
Bottom
06052
Top
TUOMAS: Igyekszem, igyekszem. Tuomas.—Lo procuraré. 06053
Bottom
06053
Top
JUHANI: Állsz-e még? Állsz-e? Juhani.—¿Te mantienes firme? 06054
Bottom
06054
Top
TUOMAS: Igyekszem, igyekszem. Tuomas.—Lo estoy intentando. 06055
Bottom
06055
Top
AAPO: Juhhé, fiúk! Csak rajta, rajta! Úgy küzdőtök, mint a hit vitézei. Juhani úgy küszködik, úgy birkózik, mint maga Izrael, Tuomas pedig „úgy áll, mint a bálvány”. Aapo.—¡Hale, muchachos! ¡Así, así! ¡Bravo! Lucháis como los héroes de la fe. Juhani se revuelve y se agita como Israel en persona y «Tuomas es como un roble». 06056
Bottom
06056
Top
EERO: Hanem nézd Juhani száját, és borzadj! Ah! Akár acélrudat is dughatnék a fogai közé - reccs! -, máris két darabban volna. Szörnyű, szörnyű! Eero.—Y «Aapo predica como un pastor». Pero mirad la boca que pone Juhani, da miedo. Si le pusierais una barra de hierro entre los dientes... ¡crac!... la partiría en dos pedazos. ¡Qué miedo! 06057
Bottom
06057
Top
AAPO: Férfihoz méltó viadal csupán. Hanem emelked-nek-süllyednek alattunk a padlógerendák! Aapo.—¡Es una lucha de hombres! El suelo se tambalea bajo nuestros pies. 06058
Bottom
06058
Top
EERO: Mint az orgona billentyűi. Tuomas patái iromba vaseke módjára szántják a padlót. Eero.—Las tablas suben y bajan lo mismo que los pedales del órgano, y las botas de Tuomas se hunden en el suelo como un pesado arado. 06059
Bottom
06059
Top
AAPO: Hát nem éppen kesztyűs kézzel simogatják egymást. A manóba! Ha ez a birkózás ott künn, a hegyen, menne végbe, sarokvasuk bizony szikrát csiholna a sziklából. Aapo.—¡Mira tú! ¡No iban a acariciar como los deditos de un niño de pecho! ¡Por todos los diablos! Si esta lucha fuese en la montaña, los clavos de sus tacones harían brotar chispas de la roca. 06060
Bottom
06060
Top
EERO: Aranyos csillagok röpködnének az erdő felé, és szilaj futótűz támadna belőle. Hanem Tuomas még mindig talpon! Eero.—Verdaderas estrellas de fuego volarían al bosque y provocarían un gran incendio. Pero, mirad, Tuomas se mantiene tieso. 06061
Bottom
06061
Top
TUOMAS: No, eleget rángattál-e már? Tuomas.—¡Qué! ¿Te has cansado ya de zarandearme a tu gusto? 06062
Bottom
06062
Top
JUHANI: Most rajtad a sor. Juhani.—Vamos a ver qué haces tú. 06063
Bottom
06063
Top
TUOMAS: Majd megpróbálom! No, nézd csak, így forog a padló! Tuomas.—Allá voy. Vas a ver cómo da vueltas el suelo. 06064
Bottom
06064
Top
EERO: Vigyázz, Juho, vigyázz! Eero.—¡Cuidado, cuidado, Juhani! 06065
Bottom
06065
Top
AAPO: Ez volt aztán a dobás! Aapo.—¡Ése sí que ha sido un golpe! 06066
Bottom
06066
Top
EERO: Ez aztán puffant, „mint a Haamas bunkója” -lecsapott, mint a kénköves mennykő. Eero.—Una costalada como si hubieran golpeado con un mazo, como si el trueno hubiera descargado su martillo. 06067
Bottom
06067
Top
TIMO: Jussi elterült, mint a zaboszsák. Timo.—Y ved ahí al pobre Juhani tendido como un saco de harina. 06068
Bottom
06068
Top
EERO: Jaj, te szegény Jussi gyerek! Eero.—¡Pobre Juho! 06069
Bottom
06069
Top
TIMO: így nevezte magát kicsi korában is. Timo.—Así es como gustaba él llamarse de niño. 06070
Bottom
06070
Top
AAPO: De tudni kell azt is, hogyan szabad odavágni valakit. Ne feledd, Tuomas, az ember teste nem vasból, hanem csak húsból és csontból van. Aapo.—Pero hay que ir con tiento al derribar a un hombre. No olvides, Tuomas, que el cuerpo humano no es de hierro, sino de carne y huesos. 06071
Bottom
06071
Top
[TIMO: Niin, vaikka hän housujakin kantaa. >missing] Timo.—Así es, aunque lleve pantalones. 06072
Bottom
06072
Top
TUOMAS: Megsebesültél? Tuomas.—¿Te he hecho daño? 06073
Bottom
06073
Top
JUHANI: Törődj csak magaddal! Juhani.—¿Y a ti qué te importa? 06074
Bottom
06074
Top
TUOMAS: Kelj fel hát! Tuomas.—Anda, levántate. 06075
Bottom
06075
Top
JUHANI: Fel is kelek, ne félj, és megmutatom neked, ki a legény a bothúzásban. Ezzel a játékkal mérik igazán az ember erejét. Juhani.—Me levantaré y te demostraré lo que valgo en el juego del palo, que es donde los hombres miden sus fuerzas. 06076
Bottom
06076
Top
TUOMAS: Hozd csak ide, Eero, azt a piszkavasat a sarokból. Rajta hát, Juhani! Tuomas.—Eero, alcánzame ese palo liso que está en el rincón. ¡Vamos, Juhani! 06077
Bottom
06077
Top
JUHANI: Itt vagyok. Talpat talphoz szépen, és aztán markold meg jól azt a piszkavasat! Juhani.—Ya estoy listo. Ahora pie contra pie y el palo bien agarrado con las dos manos. 06078
Bottom
06078
Top
AAPO: Amikor kurjantok, akkor húzzatok, de rángatás nélkül, halljátok-e! A piszkavasat meg pontosan a lábujjak fölé, de egy ujjnyival sem jobbra avagy balra. No, rajta, fiúk! Aapo.—Cuando yo diga, tiraréis, pero sin dar saltos. El palo por encima de los dedos de los pies, pero ni una pulgada más a un lado que a otro. ¡Ahora, muchachos! 06079
Bottom
06079
Top
TIMO: Juhani fölemelkedik, hogy csak úgy lendül! Timo.—Tuomas levanta a Juhani como si nada. 06080
Bottom
06080
Top
AAPO: Nem segít itt már az égiek kegyelme sem! Aapo.—Sí, está perdido. 06081
Bottom
06081
Top
JUHANI: Eredj, Timo, csapolj egy kis sört. Juhani.—Ve a buscar cerveza, Timo. 06082
Bottom
06082
Top
TIMO: Sántítasz, testvér! Timo.—Estás cojeando, hermano. 06083
Bottom
06083
Top
JUHANI: Sört csapolni, te átkozott fickó! Hallod-e? Rögtön nyakon váglak! Juhani.—¡Trae cerveza, te digo, maldito osezno! ¿Me oyes? ¿O quieres que te atice un sopapo? 06084
Bottom
06084
Top
TUOMAS: Megütöttem a bokádat? Tuomas.—¿Te he dañado el pie? 06085
Bottom
06085
Top
JUHANI: Mi közöd hozzá? Ügyelj a saját patádra! Mit bánom én, ha a patkó leesett a csizmámról? Mint a répaszelet, leesett birkózás közben. Hanem vigyázz magadra! Úgy látszik, birkózásban és bothúzásban legyőztél; hanem gyere, verekedjünk. Juhani.—¿Por qué te metes en lo que no te va ni te viene? Cuídate de tus patas. ¿Acaso tengo yo la culpa de que se me haya desprendido el tacón de la bota? Se me ha soltado en la lucha como un trozo de nabo. Ocúpate de tus asuntos. Bueno, parece que me has ganado en la lucha y con el palo. Pero probemos ahora a puñetazo limpio. 06086
Bottom
06086
Top
AAPO: A verekedés most nem tartozik ide. Aapo.—Esa lucha no viene al caso ahora. 06087
Bottom
06087
Top
JUHANI: Dehogynem, ha akarjuk. Juhani.—¿Qué pasa si nos da la gana? 06088
Bottom
06088
Top
TUOMAS: Én nem akarok. Tuomas.—Yo no quiero. 06089
Bottom
06089
Top
JUHANI: Mert nem mersz. Juhani.—Lo que pasa es que no te atreves. 06090
Bottom
06090
Top
AAPO: A birkózás csak játék. Aapo.—La lucha ha de ser un juego. 06091
Bottom
06091
Top
SIMEONI: De ebből a játékból gyakran verekedés és ember halál is születik. Simeoni.—Ya conozco yo ese juego, que casi siempre acaba en riña y hasta en homicidio. 06092
Bottom
06092
Top
JUHANI: Legyen hát Tuomasé a győzelem. Hanem rajta kívül senki más nem győzi le Juhanit. Ezt fogadom, s ha kell, be is bizonyítom a kompánia minden egyes tagján. Egy jó fogást, Aapo! Tart-e a nadrágszíjad, tart-e? Juhani.—¡Bueno! ¡Reconozco que has ganado... pero nadie más podrá tumbar a Juhani! Lo juro y os lo demostraré uno a uno a toda la compañía. ¡Un tirón, Aapo, venga! ¿Es fuerte tu cintura? ¿Di, es fuerte? 06093
Bottom
06093
Top
AAPO: Már megint ok nélkül heveskedsz! Csak lassan, lassan! Birkózzunk annak rendje és módja szerint! Aapo.—No te acalores sin motivo. Ten un poco de paciencia y lucharemos como es debido. 06094
Bottom
06094
Top
JUHANI: Mennydörgés mennykő! Juhani.—¡Rayos y centellas! 06095
Bottom
06095
Top
AAPO: Csak lassan a testtel, azt mondom! No most, most dobhatsz. Aapo.—Paciencia, te digo. Y ahora... ¡tira! 06096
Bottom
06096
Top
EERO: Juhani sántán is emberül járja a polkát! Eero.—Juhani baila la polca que da gusto verle, aunque cojee. 06097
Bottom
06097
Top
JUHANI: Ehhez mit szólsz, Aapo testvér? Juhani.—¿Qué me dices ahora, hermano Aapo? 06098
Bottom
06098
Top
AAPO: Azt, hogy alattad fekszem. Aapo.—Que estoy debajo de ti. 06099
Bottom
06099
Top
JUHANI: Most rajtad a sor, Simeoni! Juhani.—Ahora te toca a ti, Simeoni. 06100
Bottom
06100
Top
SIMEONI: Még ezer tallérért sem vétenék a szent ünnep ellen! Simeoni.—No seré yo quien profane esta fiesta solemne, aunque me dieras mil reales. 06101
Bottom
06101
Top
JUHANI: Tisztelet, becsület karácsony estjének! Azonban egy kis ártatlan birkózás még nem sérti meg az ünnepet. Hiszen vidám lélekkel és tiszta szívvel tesz-szük! Csak egy próbát, Simeoni! Juhani.—¡Respeto la fiesta de Navidad, claro! Pero nada hay de profano en luchar inocentemente cuando nuestra alma está alegre y puro es nuestro corazón. ¡Vamos, sólo una vez, Simeoni! 06102
Bottom
06102
Top
SIMEONI: Miért bosszantasz? Simeoni.—¿Por qué te empeñas en darme la lata? 06103
Bottom
06103
Top
JUHANI: Csak egy roppanást! Juhani.—¡Un esfuerzo! 06104
Bottom
06104
Top
SIMEONI: Te sátánfajzat! Simeoni.—¡ Diablo! 06105
Bottom
06105
Top
AAPO: Hagyd békén, Juhani! Aapo.—¡Déjalo en paz, Juhani! 06106
Bottom
06106
Top
JUHANI: Mégiscsak meg kellene próbálnunk! Nézd, csak egyetlen fogást a derekadra! Juhani.—Podríamos probar, sólo probar. ¡Anda, un solo tirón de la solapa! 06107
Bottom
06107
Top
SIMEONI: Eredj a pokolba, gonosz lélek! Beismerem, hogy erősebb vagy. Simeoni.—¡Vete al infierno, espíritu del mal! Ea, admito que eres más fuerte que yo. 06108
Bottom
06108
Top
TUOMAS: Csak akkor hiszem, ha látom. Nem gondolnám, hogy Simeoni izmai borjúhúsból lennének. Tuomas.—Yo no lo creeré hasta que lo vea. No creo que los músculos de Simeoni sean de carne de ternera. 06109
Bottom
06109
Top
JUHANI: Épp azért jöjjön hát egy kis birokra! Akkor majd kiderül, borjúhús-e vagy szíjas, fekete medvehús. Juhani.—Pues que lo pruebe, y veremos si son de carne de ternera o de carne de oso, negra y veteada. 06110
Bottom
06110
Top
AAPO: Hagyd őt békén, s lépjen elő inkább másik bajnok, akinek több kedve van a birokra. Timo testvér, te mindig legény voltál a gáton! Aapo.—Déjale tranquilo y que salga a luchar otro con más agallas. Sal tú, hermano Timo, que siempre fuiste un valiente. 06111
Bottom
06111
Top
JUHANI: No, akarsz-e? Juhani.—¿Te gustaría? 06112
Bottom
06112
Top
AAPO: Ne hagyd magad, Timo! Te sohasem voltál anyámasszony katonája! Aapo.—¡Vamos, Timo, no te achiques! ¡Tú nunca fuiste un cobarde! 06113
Bottom
06113
Top
TUOMAS: De nem ám, hanem mindig derék legény, mint aki úr a maga házában! Sohasem fogom elfeledni azt a mesteri ütést, amit Timo annál a toukolai verekedésnél adott. Észre sem vette, és alapos koppintást kapott a kobakjára. Ő azonban, mintha mi sem történt volna, nagy komolyan megfordult, kicsavarta a karót ellenfele kezéből, s aztán ráhúzott vele annak a koponyájára - reccs, eltörött a karó! Kettétört a karó, hogy csak úgy reccsent, a legény meg mint az üres zsák lerogyott, hogy csak úgy puffant. így tett bizony Jukola Timo, s én úgy sejtem, van még benne most is férfias kurázsi. Tuomas.—Nunca, sino siempre vigoroso como él solo. Nunca olvidaré los mandobles que repartió en aquella agarrada con los bandidos de Toukola. Es verdad que al principio recibió en la cabeza un estacazo de padre y muy señor mío; pero él no hizo maldito el caso y, revolviéndose, le quitó la estaca a su enemigo y se la rompió en la sesera. La estaca se partió con un crujido y el tipo cayó a tierra como un saco vacío. Ése es Timo de Jukola, y sé que es capaz de tenérselas tiesas con el más pintado. 06114
Bottom
06114
Top
TIMO: Gyere hát, fiú! Timo.—Ven, muchacho. 06115
Bottom
06115
Top
JUHANI: No, csak ezt akartam. Hanem várj, hogy én is jó fogást vegyek rajtad. Nos, készen lennék. Juhani.—No deseo otra cosa. Pero deja que también yo te enganche con fuerza por la cintura. Anda, ya estoy listo. 06116
Bottom
06116
Top
AAPO: Kezdje hát Timo. Aapo.—Ha de empezar Timo. 06117
Bottom
06117
Top
JUHANI: Jól van, kezdje ő. Legalább kifújom magam. Juhani.—De acuerdo. Así tendré tiempo de respirar un poco. 06118
Bottom
06118
Top
TIMO: No nesze! Timo.—¡Toma! 06119
Bottom
06119
Top
JUHANI: Ez semmi, öcskös. Juhani.—¡No basta, muchachito! 06120
Bottom
06120
Top
TUOMAS: Pompás rándítás volt, Timo, te derék Timo! Hanem talán tudsz jobbat is? Tuomas.—¡Buen golpe, Timo! ¡Anda, valiente, a ver si lo mejoras! 06121
Bottom
06121
Top
JUHANI: Nem megy az olyan könnyen. Juhani.—¡No es fácil acabar conmigo! 06122
Bottom
06122
Top
TUOMAS: Talán tudsz jobbat is, Timo? Tuomas.—Ahora verás... ¿Qué me dices de este cate? 06123
Bottom
06123
Top
TIMO: Ha kell, hát tudok. No, mit szólsz ehhez? TIMO: Pitäis olla.--Mitä tämä sanoo? 06124
Bottom
06124
Top
JUHANI: „Nem megy az olyan könnyen”, mondta az egyszeri koldus. Juhani.—«No es fácil acabar conmigo, que dijo el mendigo». 06125
Bottom
06125
Top
AAPO: No még egyszer, Timo! Aapo.—Prueba otra vez, Timo. 06126
Bottom
06126
Top
TUOMAS: Talán tudsz jobbat is. Tuomas.—¿Es que no puedes hacer más? 06127
Bottom
06127
Top
TIMO: Ha kell, hát tudok. No és ez? Timo.—Veremos... ¿Y éste? 06128
Bottom
06128
Top
JUHANI: „Nem megy az olyan könnyen”, mondta az egyszeri koldus. Juhani.—«No es fácil acabar conmigo, que dijo el mendigo». 06129
Bottom
06129
Top
TUOMAS: De ez a lökés, ez nem volt kismiska! Tuomas.—Pues ha sido un meneo de cuidado. 06130
Bottom
06130
Top
EERO: Semmi, semmi, csak épp egy kicsit, egész kicsit remegett meg a Juhani hangja. Eero.—Nada de peligro, pero la voz de Juhani ha temblado un pelin. 06131
Bottom
06131
Top
JUHANI: Még mindig talpon vagyok. Juhani.—Aún me mantengo firme. 06132
Bottom
06132
Top
TUOMAS: No még egyszer, Timo! Tuomas.—¡Otra vez, Timo! 06133
Bottom
06133
Top
TIMO: Megpróbáljuk, megpróbáljuk! Timo.—Vamos a ver, vamos a ver. 06134
Bottom
06134
Top
JUHANI: Állj! Leesik a nadrágom! Juhani.—¡Quieto! ¡Espera, que se me caen los pantalones! 06135
Bottom
06135
Top
TIMO: „No de most!”, mondta Kaitaranta. Timo.—¡Ahora o nunca! 06136
Bottom
06136
Top
JUHANI: Leesik a nadrágom, hallod-e? Juhani.—¡Se me caen los pantalones!, ¿lo oyes? 06137
Bottom
06137
Top
TIMO: így ni, testvér! Timo.—¡Ahí te va, hermano! 06138
Bottom
06138
Top
AAPO: Hát már megint ott hever Juhani, és csókolja a földet? Aapo.—Parece que Juhani ha vuelto a besar el santo suelo. 06139
Bottom
06139
Top
EERO: És fúj, mint a bika. De sebaj, „legalább kifújja magát”. Eero.—Resuella como un toro, pero, a Dios gracias, «tiene tiempo de respirar un poco». 06140
Bottom
06140
Top
TIMO: Úgy fekszik alattam a fiú, mint az ázott bocskor. Timo.—Vedlo a mis pies como una chancleta mojada. 06141
Bottom
06141
Top
TUOMAS: Hanem a nadrágja csúnya tréfát űzött vele. Tuomas.—Los pantalones le han hecho un flaco servicio. 06142
Bottom
06142
Top
AAPO: Az igazság nevében ki kell jelentenem, hogy Juhani nadrágja ez egyszer ura ellen lázadt, és Timo szövetségesévé szegődött. Aapo.—Sí, la verdad es la verdad. Los pantalones de Juhani se la han jugado a su amo para aliarse con Timo. 06143
Bottom
06143
Top
EERO: Ez az igazság. Ezért hát le a nadrágokkal, és kezdődjön újból a játék. Eero.—Es cierto. Pero todo tiene arreglo: quitaos los pantalones y empezad a luchar de nuevo. 06144
Bottom
06144
Top
SIMEONI: Fogd be a szád, te veréb, mert bizony képen törüllek. Hát nem volt elég ebből a pokoli játékból? Simeoni.—Cierra el pico, perdiz, o te largo un sopapo. ¿Aún no estás harto de este juego infernal? 06145
Bottom
06145
Top
EERO: Változzon hát mennyei játékká. Vessetek le inget, nadrágot, és birkózzatok, mint két angyal a paradicsom mezein. Eero.—¿Y por qué no lo convertimos en juego celestial? Quitaos los pantalones y las camisas y luchad como los ángeles en las praderas del paraíso. 06146
Bottom
06146
Top
TUOMAS: Ugyan, Timo, miért ülsz még mindig Juhani nyakán? Tuomas.—¿Por qué te sientas sobre su cuello, Timo? 06147
Bottom
06147
Top
TIMO: Ha lenne egy botom, úgy végigvemék az ülepén, hogy csattogna. Timo.—Si tuviera una paleta, le sonarían las posaderas como un pandero. 06148
Bottom
06148
Top
AAPO: Ugyan miért? Hiszen ez birkózás, nem pedig verekedés. Aapo.—¿Por qué? No es una riña, es una lucha noble. 06149
Bottom
06149
Top
EERO: Timo talán megharagudott? Eero.—Por lo que parece, Timo está enfadado. 06150
Bottom
06150
Top
TIMO: Dehogy, dehogy; csak épp azt mondom: ha lenne egy botom vagy jóféle fütykösöm, úgy elverném az ülepét, hogy csattogna. Timo.—Nada de eso; pero repito que si tuviera una paleta o una estaca, le sonarían las posaderas como un pandero. 06151
Bottom
06151
Top
TUOMAS: Ereszd már föl! Tuomas.—Deja que se levante. 06152
Bottom
06152
Top
TIMO: Kelj föl, Isten teremtménye! Timo.—Arriba, hombre de Dios. 06153
Bottom
06153
Top
JUHANI: Föl is kelek, és tudd meg, hogy felkötve a nadrágom, rajtad lesz a sor, hogy földre terülj, de másképp ám, mint én az imént. Mert én, szegény fiú, csupán balesetem áldozata lettem, amit te csibész, te pimasz, rögtön nagy ügyesen kihasználtál. Juhani.—Me levantaré, pero quiero que sepas que cuando me haya sujetado los pantalones, vas a ser tú el que caiga, y no como yo hace poco, que caí por causa de un accidente del que te has aprovechado en seguida, ¡grandísimo bellaco! 06154
Bottom
06154
Top
AAPO: Ne mérgelődj! Jól tudom, hogy Timo alig vette észre nadrágod baját, mielőtt földre dobott volna. A szegény gyerek csupán a birkózás hevében cselekedett. Aapo.—¡No te enfades! Apenas se ha fijado en lo que ocurría con tus pantalones, antes de la arremetida. Lo ha hecho en el ardor de la lucha, el pobre chico. 06155
Bottom
06155
Top
JUHANI: Észrevette ő azt bizony, a pimasz! De ti mind a nyakamra jösztök, mint a varjak. Még hogy nem vette észre! Hát nem kiáltottam harsányan, mint a sil-bak: „Állj, leesik a nadrágom!”? O azonban mit sem törődött vele, hanem csak rángatott foggal-köröm-mel, mint a macska. Hanem várj csak! Majd megtanítalak én kihasználni mások ráncos bugyogóját! Majd megtanítalak! Juhani.—Lo sabía muy requetebién. Lo que pasa es que todos os ensañáis conmigo como cuervos. ¡Que no se ha fijado! ¿Acaso no he bramado como un demonio diciendo: «¡Quieto! Espera, que se me caen los pantalones?» Y él, en vez de hacer caso, se me ha agarrado con las uñas y los dientes como un gato. ¡Por el diablo, que voy a enseñarte a sacar partido de mis pantalones caídos! ¡Vas a ver! 06156
Bottom
06156
Top
TIMO: Én, szegény gyerek, csak a birkózás hevében cse lekedtem. Timo.—Lo hice en el ardor de la lucha. 06157
Bottom
06157
Top
JUHANI: Majd megtanítalak, csak kössem föl a nadrágom, és húzzam meg jól a nadrágszíjam. Juhani.—Yo te enseñaré cuando me haya subido los pantalones y me haya apretado el cinturón como un cerco de tonel. 06158
Bottom
06158
Top
TIMO: Fütyülök az egész birkózásra! Ha egyszer nyertem, hát akkor nyertem, s ezen nincs több motyogni-való. Ugyan mi köze ehhez a nadrágnak? A bírókban az ember birkózik, nem pedig a nadrágja, kapcája vagy épp a harisnyája. Timo.—Me importa un bledo la lucha, el caso es que he ganado y no hay más que hablar. Nada tienen que ver en el asunto los pantalones. El hombre es quien pelea y no sus pantalones, sus polainas o sus botas. 06159
Bottom
06159
Top
JUHANI: Derékra a kezet, és mellet mell ellen! Csapjon beléd a mennykő! . Juhani.—¡Vamos! Manos a la cintura y pecho contra pecho. ¡Por todos los diablos! 06160
Bottom
06160
Top
TIMO: Kiálljak veled erre a gyermekes mérkőzésre? Timo.—¿Vamos a volver entonces a ese juego de niños? 06161
Bottom
06161
Top
EERO: Ugyan mit kérdezed? Menj csak, atyámfia, menj csak, míg szépszerével teheted. Eero.—¿Por qué lo pregunta? Anda, hombre, anda mientras puedas. 06162
Bottom
06162
Top
SIMEONI: Ne menj, dehogy menj, azt tanácsolom! Simeoni.—Te ruego que no vayas, Timo. 06163
Bottom
06163
Top
EERO: Ne menj, ha félsz és reszketsz. Eero.—Si el miedo te hace temblar, no vayas. 06164
Bottom
06164
Top
JUHANI: Most sem félelem, sem reszketés nem használ, hanem ki kell állnia új mérkőzésre, mégpedig ebben a szent minutumban! Juhani.—¿Quién habla de miedo ni de temblar? Hay que luchar de nuevo... y en este bendito momento. 06165
Bottom
06165
Top
EERO: Könyörülj rajta, Juhani, könyörülj! Eero.—Ten piedad de él, Juhani, ten piedad. 06166
Bottom
06166
Top
TIMO: Ugyan miért, Eero, ugyan miért? Álljunk hát ki még egy roppanásra, egyre vagy kettőre. Rajta hát! Timo.—¿Por qué, Eero, por qué? Que sea una arremetida más, una o dos. 06167
Bottom
06167
Top
JUHANI: No nesze, fiú! Juhani.—Vamos, muchachito. 06168
Bottom
06168
Top
TUOMAS: Csak szelíden, Juho! Tuomas.—¡Cuidado, Juhani! 06169
Bottom
06169
Top
AAPO: Szelídebben! Két éhes vércse marakodik így! Aapo.—¡Cuidado! Parecen dos halcones hambrientos luchando. 06170
Bottom
06170
Top
SIMEONI: Verekedés, tiszta verekedés! Simeoni.—¡Eso es una lucha y no otra cosa! 06171
Bottom
06171
Top
AAPO: Tisztességgel, Juhani! Aapo.—¡Sé sensato, Juhani! 06172
Bottom
06172
Top
SIMEONI: Ó, ti szörnyetegek! Ó, ti szörnyetegek! Simeoni.—¡Sois unos monstruos, lo que se dice unos monstruos! 06173
Bottom
06173
Top
EERO: Össze ne morzsold a testvéredet! Eero.—¡No tritures a tu propio hermano! 06174
Bottom
06174
Top
SIMEONI: Aha, most már Eero is sápadozik. No, itt a hal, amire horgásztál. Simeoni.—Estás muy pálido, Eero. Echaste las redes y mira lo que has pescado. 06175
Bottom
06175
Top
TUOMAS: Juhani! Tuomas.—¡Juhani! 06176
Bottom
06176
Top
SIMEONI: Hisz összedűl a ház, ti vadak, ti ördögök! Simeoni.—Vais a echar abajo la choza, fieras endemoniadas. 06177
Bottom
06177
Top
JUHANI: „Votti, fiú”, mondta az orosz. No, miért heversz ott a földön, és miért pislogsz a mennyezetre? Juhani.—¡Mira!, o como dicen los rusos: «¡Vott!» ¿Qué haces ahí en el suelo mirando al techo? 06178
Bottom
06178
Top
TIMO: Ez egyszer még legyőztél, de múljon el még egy kis idő: te megöregszel, összetöpörödsz, én azonban megnövök és megerősödöm. Timo.—Esta vez me has ganado, pero deja que pase un poco de tiempo, que ya envejecerás y te encogerás, mientras que yo me desarrollaré y me haré más fuerte. 06179
Bottom
06179
Top
JUHANI: Egyszer romba dől és elmúlik ez a nyomorult világ is, hát még a szegény bűnös ember. Az idő mindnyájunkat egyenlővé tesz, édes testvér. Hanem kelj fel, tölts magadba egy korsó sört, és aztán valld be, hogy néhány lattal mégis kevesebb erő van benned, mint bennem. , „ Juhani.—Si el mundo acabará un día por hacerse polvo, con más razón un pobre pecador. El tiempo nos hará a todos iguales, hermanos. Anda, levántate y echa un buen trago de cerveza, y confiesa que tu cuerpo es algo menos fuerte que el mío. 06180
Bottom
06180
Top
TIMO: Ez igaz. Ott hasaltam tehetetlenül alattad, te meg úgy ültél rajtam, mint egy bozontos medve. Timo.—Ya se ha visto y comprobado. He caído de bruces debajo de tu corpachón, que me aplastaba como un osazo. 06181
Bottom
06181
Top
JUHANI: „Igyál, jó barátom, tőled nem sajnálom!” így hát erő dolgában én lennék a második a Jukola-had-ban. Igaz, Lauri meg Eero nem próbálkoztak, de tudják meg, hogy fényes nappal is csillagokat látnának, ha kiállnának velem. Simeoni pedig maga is beismerte, hogy gyöngébb nálam. Azonban egyik Jukola fiú sem dibdáb ember, ezt állítom. Jöjjön ide akár ötven toukolai legény, ököl ököl ellen. Én öt akót is elviszek a vállamon, Tuomas pedig még annál is többet; öt akót is bizony, ha felsegítik a hátamra. Juhani.—Vamos, hombre, echa un trago, que «donde cae el chorro, brota el oro». Soy el segundo más fuerte de toda la pandilla de Jukola. Lauri y Eero no han probado aún, pero saben que si se las viesen conmigo verían las estrellas. En cuanto a Simeoni, él mismo confiesa que es más débil que yo. Pero lo que es seguro es que ninguno de los hermanos de Jukola es un alfeñique, os lo garantizo. Ya podrían venir aquí cincuenta mocetones de Toukola a puños cerrados. Soy capaz de llevar cinco toneles sobre la espalda, y Tuomas algo más; cinco toneles, si alguien me los carga a la espalda. 06182
Bottom
06182
Top
TUOMAS: Hanem mulatságos lenne látni, hogyan birkózik Lauri és Eero. Tuomas.—¡Cómo me gustaría ver luchar a Lauri y a Eero con todas sus fuerzas! 06183
Bottom
06183
Top
AAPO: Ez valóban látványosság lenne. Az egyik komoly és csöndes, mintha kettőt se tudna számlálni, a másik kicsi, mint az öklöm, de fürge és éles, akár a villám. Csak rajta! És máris ott birkózik a menyét a nyúllal. Nem gyávaság dolgában hasonlítalak a nyúlhoz, erre semmi okom. De még a mozgásod miatt sem, hiszen Lauri úgy lépked, mint Könni kovács kapása, akinek lábát és kapáját a hasába rejtett fürge óramű mozgatta. Hanem mégis, ez a mérkőzés olyan lenne, mintha egy menyét meg egy izmos kan nyúl viaskodna. Aapo.—Sí, habría que verlo. El uno, frío y lento como el deshielo del invierno, y el otro, pequeño como un enano, pero vivo y rápido como un relámpago. Vamos, animaos, y así veríamos luchar el armiño y la liebre. Y conste que no aludo a la liebre por el miedo ni por la rapidez, ya que Lauri marcha como el hombrecillo mecánico del relojero Kónni, cuyas piernas y azada eran accionadas por un curioso mecanismo de relojería oculto en la tripa; pero esta lucha me produciría el efecto de una pelea entre un magnífico conejo y un armiño. 06184
Bottom
06184
Top
JUHANI: Csapjatok össze, fiúk! Egy jó keresztfogást! Juhani.—Un tiento, hijos míos, un tirón del cuello de la camisa o del cinturón del pantalón. 06185
Bottom
06185
Top
LAURI: Ugyan hogy is lehetne birkózni Eeróval? Hiszen nem kapnék rajta egyetlen rendes fogást sem, mert ő mindig ott ficánkol az ember lába között, mint a macska. Úgy csipkedi, csavargatja az ember lágyé-kát, hogy alig bír szusszanni tőle. így tett akkor is, amikor a múlt ősszel az Aaro-réten birkóztunk. És hogy ki győzött, ki került alul, azt a bölcs Salamon sem tudta volna eldönteni. Ugyan minek kezdenék ki vele? Lauri.—¿Cómo se puede luchar con Eero si no hay por dónde trincarlo? Se escurre entre las piernas como un gato, araña y se agarra como un loco hasta que le deja a uno sin resuello. Acordaos del otoño pasado, cuando luchamos en la pradera, y ni Dios podría decir quién ganó y quién perdió. ¿Para qué volver a luchar con él? 06186
Bottom
06186
Top
EERO: Egy hajszállal sem voltam erősebb nálad. Elhiheted, ha akarod. Eero.—No te aventajaba en fuerza ni tanto así. Puedes creerlo. 06187
Bottom
06187
Top
LAURI: Hiszem is, mert tudom, hogy gyöngébb voltál. Lauri.—Lo creo porque sé que eres más flojo que yo. 06188
Bottom
06188
Top
JUHANI: Bizonyítsátok be becsületes birkózással! Juhani.—Una lucha leal lo probará. 06189
Bottom
06189
Top
LAURI: Ugyan minek állnék ki vele? Lauri.—Insisto, ¿para qué volver a luchar con él? 06190
Bottom
06190
Top
SIMEONI: Menjünk már aludni, ti fékeveszettek! Simeoni.—Mejor sería que nos fuésemos a la cama, locos. 06191
Bottom
06191
Top
JUHANI: Éjszaka van sok, de karácsony csak egyszer van egy évben, s ezért mulassuk ki most magunkat. Örvendezz, karácsonyi hajlék, örvendezzen Izrael egész országa! Ezen az éjszakán, ebben a pillanatban történt meg a nagy csoda Babilon városában. Örvendezzünk! Ugyan milyen játékot játsszunk? Disznó-ölősdit? Vagy kicsi a rakást? Juhani.—Noches hay muchas, pero sólo cada año hay una de Navidad. Y por eso, ¡que haya alegría! Regocíjate, casa de Belén, regocíjate, casa de Israel. Tal noche como ésta, a estas horas, se obró un prodigio en la ciudad de Babilonia. ¡Alegrémonos! ¿A qué jugamos? ¿A comer el asado de Navidad? ¿A buscar el cerdo? ¿O a zurrar al zapatero? 06192
Bottom
06192
Top
SIMEONI: Még mit nem? Csak nem fogunk bolondozni, mint holmi neveletlen kölykök? Eredj már! Simeoni.—Bueno, ¿todavía a estas memeces, como niños traviesos? ¡Quita! 06193
Bottom
06193
Top
JUHANI: A fiatalember legényélete csupa tánc. Igaz-e, Timo? Juhani.—La vida del soltero es un baile, ¿a que sí, Timo? 06194
Bottom
06194
Top
TIMO: Hihihi! Timo.—¡Je, je, je! 06195
Bottom
06195
Top
JUHANI: Nincs igazam? Juhani.—¿Verdad que sí? 06196
Bottom
06196
Top
TIMO: De úgy van valahogy! Timo.—Sí, algo así. 06197
Bottom
06197
Top
EERO: Úgy van, úgy, Jussi pajtás... Eero.—Es eso y nada más, querido Juhani. 06198
Bottom
06198
Top
JUHANI: ...mondta a róka a nyuszinak. Úgy van! Ez aztán az élet! Egy kis vidámság olykor meg nem árt. És most ugyancsak bizsereg a talpam... Ne járjunk el egy muszkatáncot? Mester vagyok én abban; ide nézzetek! Juhani.—Dijo el zorro a la liebre. Bueno, esta vida es llevadera, y de vez en cuando tiene sus bromas y hay que levantar un poco los tacones... Bailemos. ¿Por qué no bailamos una danza rusa? A mí se me da muy bien. ¡Mirad! 06199
Bottom
06199
Top
AAPO: Csak nem kótyagosodtál meg a sörünktől? Aapo.—¿Se le habrá subido la cerveza a la cabeza? 06200
Bottom
06200
Top
JUHANI: Öntsél csak le a garaton három korsóval, vajon nem érzel-e majd némi kótyagosságot ott az emeleten? Hanem énekelj, Eero, mert a Jussi fiú táncolni akar. Fújjad már, no! Juhani.—Échate tres jarros al coleto y verás qué contento te sientes. Canta alguna cosa, Eero, mientras yo bailo. ¡Vamos, destápate! 06201
Bottom
06201
Top
EERO: Milyen nótát akarsz? Eero.—¿Qué canto? 06202
Bottom
06202
Top
JUHANI: Akármit, csak zengjen és zúgjon. Gyújts rá, fiú, és bömbölj, hogy a padló gerendái is mozogjanak tőle. Énekelj, te ebfajzat, énekelj, mert táncolni akarok. Ugrálok, mint a bakkecske, fejemmel a tetőt verem, akkorát szökkenek. Énekelj! Juhani.—Lo mismo da, con tal de que haga ruido. Anda, hijo, grita hasta que las maderas del suelo se levanten. Canta, hijo de castor, canta mientras bailo y doy saltos hasta las vigas como un carnero. ¡Canta! 06203
Bottom
06203
Top
EERO: Hát majd megpróbálom: Eero.—Voy a intentarlo. 06204
Bottom
06204
Top
Örvendjetek, vigadjatok,
eljött a karácsony;
sörrel telve a hordó,
pálinkával a korsó,
sörrel telve a hordó,
pálinkával a korsó.

Anjanpelto piacán
szörnyen beszeszeltünk,
a fekete kos árán
gyűrűt, kendőt vettünk,
bevettünk, kivettünk,
a fekete kos árán
gyűrűt, kendőt vettünk.

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Riamos y disfrutemos,
que es día de Navidad;
cubas de cerveza llenas
tenemos, 'farras y más
jarras de rica cerveza.

En la feria de Anjanpelto
cerveza y aguardientazo
bebimos, y por el precio
de un buey negro nos compramos 06206: anillos de casamiento.
Por el precio de un buey negro
anillos de casamiento.

¡Jussi de Jukola! ¡Cara de perola!
06205
Bottom
06222
Top
AAPO: Hallgass, Eero, ne dühösítsd fel Juhot! Aapo.—Silencio, Eero, no lo irrites. 06221
Bottom
06223
Top
JUHANI: Énekelj csak, énekelj; nem haragszom én meg. Énekelj, hogy ne kelljen muzsika nélkül táncolnom. Juhani.—Sigue, sigue cantando sin preocuparte, que no me enfadaré; canta, canta para que no tenga que bailar sin música. 06222
Bottom
06224
Top
EERO: Eero.— 06223
Bottom
06225
Top
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, Jassi, korpásorrú,
malacmoslék kóstolgató...
¡jussi de jukola! ¡Cara de perola!
Tienes la cara llena de harina...
y trituras del cerdo las pajitas...
06224
Bottom
06230
Top
TIMO: Hihihi! Miféle bolondságokat énekelsz! Timo.—¡Je, je, je! ¡Hay que ver qué bobadas cantas! 06229
Bottom
06231
Top
JUHANI: Énekelj csak, énekelj. Nem haragszom meg érte. Juhani.—No importa, no me enfadaré. ¡Canta! 06230
Bottom
06232
Top
EERO: Eero.—Me acompañaré haciendo castañetas con los dedos. 06231
Bottom
06233
Top
Jussi, Jassi, korpásorrú.
Tienes la cara llena de harina...
06232
Bottom
06236
Top
Énekelek én, még az ujjammal is csattogok hozzá. Y o canto y hago pitos con los dedos. 06235
Bottom
06237
Top
Malacmoslék kóstolgató,
pocsolyában lubickoló,
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

A partra ment Iita
s a homokba írta
kedvesének nevét,
kedvesének nevét.

Mikor a rózsám megláttam,
kedves hangját meghallottam,
azt hittem, az égben vagyok,
s körülvettek az angyalok,
azt hittem, az égben vagyok,
körülvettek az angyalok.

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

Emlékszel-e Maija,
mikor epret szedtünk,
lenn az erdő szélén
forrón ölelkeztünk.
Fralla, lalla,
lenn az erdő szélén
forrón ölelkeztünk?

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

Hallod, fiam, Aato,
Jussit ne gyalázzad,
mert ha megharagszik,
kicserzi a hátad.
Jussi ül a vártoronyban,
a markában birkacomb van.
Heten vagyunk a tanyában,
mind az ördög bugyorában,
fralla, ralla, la!

»Vilukselan Vitka
Ja Viuvalan Pispa,
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!
Ralla ralla laa!
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!»
Ralla ralla laa!


Én Istenem, mit is tettem,
hogy a börtönbe kerültem.
Hazamennék, nem mehetek,
nem mehetek, vasba vertek.
Hazamennék, nem mehetek,
nem mehetek, vasba vertek.
Y tú trituras las pajitas
del cerdo y les calientas la pocilga.
¡jussi de jukola! ¡Cara de perola!

Ida se fue a la playa
y escribió en la raya
el nombre de su amado,
el nombre de su amado.

Cuando escuché su voz
y mis ojos la vieron,
junto a los serafines
creí estar en el cielo;
creíme en sus confines
junto a los serafines.

¡Jussi de Jukola! ¡Cara de perola!

Dime, Maija, ¿te acuerdas
de cuando por el campo
te buscaba la fresa,
corríamos, jugábamos?
¡ Tralará, tralará!
Te buscaba la fresa,
corríamos, jugábamos.
¡Tralará, tralará!

¡Jussi de Jukola! ¡Cara de perola!

No oses, pobre Aapo,
con Juhani meterte;
sabes que nuestro hermano
es un tío muy fuerte.
En la prisión Juhani
come carne de chivo.
Y es que todos valemos
en la vida lo mismo.
¡Tralará, tralará!

Viluksela del Tardío,
Viuvala del Obispo,
Syvanoja del Buey
y Sylviná del Gordo.
¡Tralará, tralará!
Syvánoja del Buey
y Sylviná del Gordo.
¡ Tralará, tralará!

¡Ay de mí, pobre locuelo!,
en buen lío me he metido;
tengo una granja en mi pueblo
y aquí encadenado vivo.
Tengo una granja en mi pueblo
y aquí encadenado vivo.
06236
Bottom
06292
Top
JUHANI: Jól van! Úgy van! Engem ugyan nem vertek vasba. Énekelj csak, énekelj! Juhani.—¡Bien, bien! Aquí, al menos, no me pesan las cadenas. ¡Canta, canta! 06292
Bottom
06293
Top
EERO: Eero.— 06293
Bottom
06294
Top
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, Jassi, korpásorrú,
malacmoslék kóstolgató,
pocsolyában lubickoló.
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
¡Jussi de Jukola! ¡Cara de perola!
Tienes la cara llena de harina,
y tú trituras las pajitas
del cerdo y les calientas la pocilga.
¡Jussi de Jukola! ¡Cara de perola!
06294
Bottom
06301
Top
Még mindig nem volt elég? ¿Aún no te basta? 06301
Bottom
06302
Top
JUHANI: Tovább, tovább! Hadd járjam el Karja Matti menyegzői táncát! Tovább, tovább! Karja Matti táncát! Juhani.—¡No; más! Quiero bailar como en las bodas de Matti el ganadero. ¡Más, más! ¡Las bodas de Matti! 06302
Bottom
06303
Top
SIMEONI: Már a kakas is riadtan kárál erre az istentelen lármára és duhajkodásra. Simeoni.—Hasta el gallo se asusta y cacarea por este horrible escándalo. 06303
Bottom
06304
Top
JUHANI: Fogd be a csőröd, kakas, és ne kukorékolj! Juhani.—¡Cierra el pico, viejo gallo, y ni un quiquiriquí más! 06304
Bottom
06305
Top
TUOMAS: Elég volt már, Juhani, hallod-e? Tuomas.—Basta ya, Juhani. 06305
Bottom
06306
Top
AAPO: Hiszen ebben a török táncban még kitáncolod a lelkedet! Aapo.—Esa danza turca te corta el aliento. 06306
Bottom
06307
Top
JUHANI: Nem török tánc ez, hanem muszka! Nem igaz, Eero? Juhani.—Es rusa, ¿verdad, Eero? 06307
Bottom
06308
Top
EERO: Dehogyis: ez Jussi-tánc. Eero.—Es una danza que te has sacado de la manga. 06308
Bottom
06309
Top
JUHANI: Legyen, no! De hadd járjak még néhány hop-szasszát ebből a Jussi-táncból. Juhani.—De acuerdo, será así, pero demos una veintena de saltos más. 06309
Bottom
06310
Top
SIMEONI: Te eszeveszett, te! Simeoni.—¡Estás loco! 06310
Bottom
06311
Top
TIMO: Nézd, csak nézd! Hihihi! No, vigyen el az ördög! Timo.—¡Mira, mira! ¡Je, je, je! 06311
Bottom
06312
Top
JUHANI: Féke az útból! Mert különben kásává taposlak, mint a kozák lova a részeg vásárost. Hiha! Juhani.—Quítate de en medio, si no quieres que te arrolle como el caballo del cosaco a un borrachín de feria. ¡Hup! 06312
Bottom
06313
Top
AAPO: Hanem ugyan libeg-lobog derekán a nadrágszíj vége: hol felcsapódik a hátára, hol lecsapódik az üle-pére. Ó, te, te! Aapo.—¡Mirad cómo le brinca el cinturón por detrás, de arriba abajo, contra la espalda, contra las nalgas! ¡Oh, oh! 06313
Bottom
06314
Top
JUHANI: Lallala, lallala! Ez volt aztán a mulatság. Hehe! Életemben most táncoltam másodszor. Először Karja Matti lakodalmán jártam a táncot. Ott asszonyszemély csupán három öreg banya akadt, legényember viszont volt egész sereggel. Mikor aztán Matti néhány bögre erős kávépuncsot főzött nekünk, hát akkor ahá-nyan voltunk, mind rúgni kezdtük a padlót, csak úgy egymással legények; bizony sóhajtozott alattunk ez a bűnös föld. A banyák örültek, hogy megszabadultak az egész dínomdánomból, mert ronggyá táncoltattuk volna őket. Haj, az ördögbe is! Most azonban vetkőzzünk egy szál ingre, és föl a padkára. A szemünket ugyan még nem fogjuk lehunyni, hanem habzó söröskorsó mellett, fenyőforgács lobogó fényénél vidám meséket és történeteket fogunk mesélgetni ott fönn, a meleg padkán. Juhani.—¡Tralará, tralará! ¡Qué locura! ¡Ja, ja! Ésta es la segunda vez en mi vida que bailo hasta quedar rendido. La primera vez fue en la boda de Matti, donde no había más mujeres que tres viejas para un rebaño de tíos. Pero cuando Matti nos preparó unos jarros de ponche con café, no nos quedó más remedio que ponernos a patear el suelo entre nosotros, y el maldito entarimado suspiraba bajo nuestros pies. Las pobres viejas se quedaron a gusto cuando se vieron libres de aquel terremoto, porque las hubiéramos dejado para el arrastre. ¡Vaya jaleo aquél! Pero ahora quedémonos en camisa y vayamos al sobrado. Pero nada de dormirnos aún, ¿eh? Nos colocamos alrededor de la cubeta de cerveza, y a la luz de un palo embreado contaremos cuentos e historias divertidas en ese sitio tan calentito. 06314
Bottom
06315
Top
A testvérek levetkőztek, még egyszer megtöltötték sörrel a korsót, s aztán valamennyien fölmásztak a padkára. Ott hevertek egy ingben a puha szalmán, a fiillesztő melegben, és szorgalmasan járt kézről kézre a habzó söröskorsó, egy gerendahasadékba tűzve pedig fenyőszilács aranyos lángja lobogott. Juhaninak azonban egy bolond ötlete támadt, s ezt rögtön ki is bökte, amiből végül nagy baj és veszedelem kerekedett. Se desnudaron, volvieron a llenar la cubeta de cerveza y subieron todos al sobrado. Sentados en la tibia paja sin más ropa que la camisa, la espumeante cerveza empezó a correr rondas mientras la resinosa tea de madera de pino, sujeta entre dos troncos de la pared, proyectaba una llama dorada. Pero a Juhani le vino a la cabeza una extraña idea, y de su boca salieron palabras que habrían de provocar una desgracia. 06315
Bottom
06316
Top
JUHANI: Úgy sülünk itt, mint a füstölt kolbász a kéményben, s a forró kövek egyre lehelik a meleget felénk. Eero, löttyints egy kanna sört a kemencére, hadd tudjuk meg, milyen íze van az árpalé gőzének. Juhani.—Aquí nos tostamos como salchichas puestas a ahumar, y las piedras ardientes del hogar nos proporcionan calor. Eero, echa un jarro de cerveza sobre las piedras calientes, a ver qué gusto tiene el vapor del jugo de cebada. 06316
Bottom
06317
Top
TUOMAS: Hát ez már miféle bolond ötlet? Tuomas.—¡Vaya idea más tonta! 06317
Bottom
06318
Top
JUHANI: Pompás ötlet. Löttyints csak oda. Juhani.—Qué va. Una gran idea. ¡Echa! 06318
Bottom
06319
Top
EERO: Engedelmeskedni akarok a ház fejének. Eero.—No tengo más remedio que obedecer a mi jefe. 06319
Bottom
06320
Top
[JUHANI: Pari kannullista olutta kiukaalle!] Juhani.—¡Dos o tres jarros sobre las piedras! 06320
Bottom
06321
Top
TUOMAS: Egy csöppet se! Ha csak egy kis sistergést is hallok, hát jaj annak, aki okozta! Tuomas.—Ni una gota. ¡Si oigo el menor silbido, al que lo haya causado se le va a caer el pelo! 06321
Bottom
06322
Top
AAPO: Ne fecséreljük ezt a kiváló italt. Aapo.—¿Por qué hemos de desperdiciar esta excelente bebida? 06322
Bottom
06323
Top
TIMO: Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy sörgőzben fürdőzhetnénk, nem bizony. Timo.—Nuestras condiciones no nos permiten darnos baños de vapor de cerveza, ni mucho menos. 06323
Bottom
06324
Top
JUHANI: De mulatságos lenne egyszer megpróbálni. Juhani.—Pero será muy divertido probarlo. 06324
Bottom
06325
Top
TUOMAS: Én azonban szigorúan megtiltom. Tuomas.—Lo prohíbo terminantemente. 06325
Bottom
06326
Top
JUHANI: Pedig mulatságos lenne egyszer megpróbálni. Úgy látszik, a birkózásban aratott győzelem fejébe szállt Tuomasnak, és most azt hiszi, hogy kedve szerint parancsolgathat a házban. Ne feledd, hogy ha felforr az epém, hét ember ereje költözik belém. De akárhogy is legyen, semmi kedvem a parancsaidat lesni. Juhani.—Pero será muy divertido probarlo. Lo que pasa es que la reciente victoria de Tuomas se le ha subido a la cabeza y ya se piensa que puede mandar a su antojo en esta casa. Pero no olvides que cuando la bilis amarga se le revuelve a uno, le da la fuerza de siete hombres, si hay que llegar a las manos. Pues para que te enteres, mis ojos no están dispuestos a volverse hacia ti para recibir órdenes. 06326
Bottom
06327
Top
SIMEONI: A birkózás gyümölcsei, lám, a birkózás gyümölcsei! Simeoni.—¡Ahí tenéis, ahí tenéis los frutos de la lucha! 06327
Bottom
06328
Top
JUHANI: Csak löttyents oda, Eero. Én felelek érte, s megvédelek, ha kell. Juhani.—Anda, Eero, que retiemble la casa. Yo respondo de todo y sabré defenderte. 06328
Bottom
06329
Top
EERO: Ha a ház feje így parancsolja, nekem engedelmeskednem kell, mert különben szent karácsony estjén útilaput köt a talpamra. Eero.—Es orden del amo y hay que obedecer, de lo contrario, la misma noche de Navidad me darían el pasaporte de la liebre, ya sabéis. 06329
Bottom
06330
Top
Ekkor Eero, fogát összeharapva, száját gúnyosan elfintorítva, fürgén végrehajtotta Juhani parancsát, s a kályha felől nagy loccsanás, majd pedig heves sistergés hallatszott. Tuomas dühösen felugrott, és mint a sas, lecsapott Eeróra, azonban Juhani sem volt rest, és öccse segítségére sietett. Ebből aztán általános verekedés keletkezett, melynek hevében az égő fenyőszilácsot leütötték a földre, amitől viszont a szétszórt szalma anélkül, hogy a testvérek észrevették volna, sebes lángra kapott. Mint ahogy a víz felszínén a gyűrű egyenletesen s gyorsan terjed mindenfelé, úgy nőtt, növekedett a tűz fényes köre is a ház padlóján. Már magasra csaptak, már a padka szélét nyalogatták a lángok, midőn a szoba lakói észrevették a veszedelmet. Azonban túl későn vették észre ahhoz, hogy mást is megmenthessenek, mint puszta életüket és a házban lakó állataikat. Szélűben lobogtak a lángok, és nagy volt a vész és nagy a riadalom. Mindnyájan a kijárat felé rohantak, s ahogy felpattant előttük az ajtó, nagy robajjal egyszerre zúdultak ki rajta emberek, kutyák, macska és kakas. Úgy tetszett, mintha a ház a füsttel együtt egyszerre okádta volna ki őket torkából a fagyos hóra, ahol most versenyt köhögve álldogáltak. Utolsónak Lauri lépett ki az ajtón, kötőféken maga után vonszolva Valkót, aki különben minden bizonnyal a lángok martalékául esett volna. A tűz nagy erővel tört elő az ablakok kis nyílásain, és végül az ajtón, sőt a tetőn is. Lángba borult a büszke impivaarai tanya. Lakói azonban ott dideregtek védtelenül a havas mezőn; hiszen még a szénégetőkunyhót, első menhelyü-ket is földig rombolták, s éléstárukat oly levegősre építették, mint a szarka fészkét. Ott topogtak a testvérek a hóban, s egy szál kurta darócing volt egyetlen védelmük a szél és fagy ellen. Hiszen még fejükre a sapkát, lábukra a bocskort sem volt idejük kimentem a lángok közül. A ház fölszereléséből csupán puskáik és nyírfakéreg tarisznyáik maradtak meg, amit még a fürdő előtt átvittek az éléstárba. Ott álltak a testvérek a hóban, és hátat fordítva a tűznek, hol egyik, hol másik lábukat emelték fel s melengették; talpuk pedig a hó és a tűz hatására egyre inkább kivörösödött, mint a ludak lába. Apretando los dientes y frunciendo los labios en una sonrisa socarrona, Eero se apresuró a ejecutar la orden de Juhani, y no tardó en oírse un fuerte chasquido sobre las piedras ardientes, seguido de un violento hervor. Tuomas se levantó echando chispas y se lanzó como un águila contra Eero. Pronto todos estaban enzarzados en la pelea. En la confusión, tiraron al suelo la tea encendida, la cual prendió fuego en la paja sin que los hermanos lo advirtiesen. Del mismo modo que un círculo se propaga y ensancha sobre la superficie de un lago, así se propagó el fuego, en llamas cada vez más intensas y voraces, y ya alcanzaban las vigas del sobrado cuando los habitantes de la cabaña se dieron cuenta del peligro. Pero ya no había tiempo de salvar otra cosa que no fueran sus vidas y las de los animales que les acompañaban. Las llamas prendían por todas partes, sembrando el desconcierto y el desorden entre los hermanos. Todos se lanzaron en tropel a la puerta, la abrieron, y hombres, perros, gato y gallo salieron en una tremenda confusión. Era como si la casa los vomitara entre humo sobre el suelo cubierto de nieve, donde permanecieron tose que te tose, medio asfixiados. Lauri salió el último, arrastrando por la brida a Valko, que sin su ayuda hubiera sido víctima del fuego. Las violentas llamas, que al principio salían por los angostos ventanucos, acabaron abriéndose paso por la puerta y el techo. La sólida cabaña de Impivaara se consumía en el incendio y, en el suelo cubierto de nieve, hombres y animales quedaron al raso. La choza del carbonero, la primera morada de los hermanos, estaba ya destruida hasta sus cimientos, y el granero era tan poco hermético como un nido de urracas. Los hermanos tiritaban sobre la nieve, y sólo una corta camisa les protegía del frío. El furor de las llamas no les dio tiempo a recoger ni un gorro para la cabeza ni unos zuecos de corteza de abedul para los pies. De todo lo que contenía la casa no les quedaban más que las escopetas y las mochilas con las municiones, que habían dejado en el granero antes de tomar la sauna. Se hallaban los hermanos en la nieve, vueltos de espaldas al incendio abrasador, levantando ora el pie derecho, ora el izquierdo, para calentarlos a la lumbre de la gran hoguera, y sus piernas, expuestas al fuego y a la nieve, se enrojecían como patas de gansos. 06330
Bottom
06331
Top
Kiélvezték azt az egyetlen jót, amit házuk még nyújtani tudott, kiélvezték a tűz melegét. Szörnyű volt a tűz: hatalmas pompával lobogtak az égre a lángok, köröskörül minden megvilágosodott, s a hegy gerincén úgy mosolyogtak a szakállas fenyők, mintha a rózsás hajnal köszöntött volna rájuk. A ház mellé felhalmozott fenyőgallyakból sűrű, koromfekete füst szállt a felhők felé, és komoran gomolygott a menny boltozatán. A tisztáson azonban világosság uralkodott: pirosló nap gyűlt a téli éjszakában, és a fák hamvas ágairól idegenkedve néztek le a kismadarak a különös tüneményre, mialatt Impi-vaara erősre ácsolt háza hamuvá és porrá égett. A testvérek dühükben s bánatukban fejüket vakargatva álltak a ház körül, s hátukat a tűznek fordítva hol egyik, hol másik talpukat emelték a lángok felé melegedni. Lassacskán azonban csillapodni kezdett, hamvába hullt a nagyszerű máglya, és ezer csillogó kis szikra szállt szerte a téli éjszakában. Rémülten vették észre a testvérek, hogy az ég tisztulni kezd, s a szél már nem délről, hanem északról fúj. Az enyhe időt szigorú fagy készült felváltani. El calor del incendio era como el último regalo de la cabaña: un brasero enorme cuyas llamas ascendían hasta el cielo, irradiando su resplandor hasta muy lejos, y los melenudos abetos de la ladera de la montaña sonreían dulcemente como en el fulgor de la aurora. El montón de astillas resinosas lanzaba hacia las nubes una humareda densa, negra como la pez, que giraba en torbellinos bajo la bóveda del cielo. Una viva luminaria alumbraba la pradera y sus alrededores, y, sorprendidos por tan inusual espectáculo, los pájaros miraban deslumbrados desde las ramas, que se curvaban bajo el peso de la nieve, mientras la sólida cabaña de Impivaara se consumía en brasas y en cenizas ante la desesperación de los hermanos, que, vueltos de espaldas al fuego y mesándose los cabellos de ira, alargaban ora un pie, ora el otro, al calor de las llamas. Poco a poco se hundió el techo y cayeron las vigas, convertidas en tizones, y el aire nocturno quedó tachonado de miles de centellas crepitantes. Los hermanos notaron entonces, con terror, que el cielo se aclaraba y que el viento del norte cambiaba, señal de que el frío iba a seguir al deshielo. 06331
Bottom
06332
Top
AAPO: A tűzből megmenekültünk, hogy a fagy végezzen velünk. Nézzétek: az ég kitisztul, és hidegen fúj az északi szél. Testvérek, szörnyű veszélyben forgunk. Aapo.—Hemos escapado del fuego para caer en las garras del frío. Mirad, el cielo se aclara y sopla ya un viento gélido. ¡Un peligro espantoso nos acecha, hermanos! 06332
Bottom
06333
Top
JUHANI: Átok és halál! Ki okozta mindezt? Juhani.—¡Por mis difu tos! ¿Quién tiene la culpa de todo esto? 06333
Bottom
06334
Top
TUOMAS: Ki okozta! Még te kérdezed, te égetnivaló? Ha most azt tenném, amit kellene, belöknélek e parázshalom kellős közepébe. Tuomas.—¡Cómo! ¿Y tienes la desvergüenza de preguntarlo, bribón? Merecerías que te pusiera a asar en las ascuas de esa hoguera. 06334
Bottom
06335
Top
JUHANI: Kevés lenne ahhoz egy Tuomas ereje, nagyon kevés lenne. Azonban átkozott legyen az az ember, aki ezt a pokoli éjt a fejünkre idézte! Juhani.—Haría falta más de un Tuomas para hacerlo. Pero maldito sea el que nos ha dado esta noche infernal. 06335
Bottom
06336
Top
TUOMAS: Juhani önmagát átkozza el. Tuomas.—Él mismo se maldice. 06336
Bottom
06337
Top
JUHANI: Átkozott legyen az az ember, vagyis Jukola Tuomas. Juhani.—Maldito sea el llamado Tuomas de Jukola. 06337
Bottom
06338
Top
TUOMAS: Mondd még egyszer! Tuomas.—¡Repite lo que has dicho! 06338
Bottom
06339
Top
JUHANI: Jukola Juhani fia, Tuomas mindennek a bajnak az oka. Juhani.—Tuomas de Jukola, hijo de Juhani, es el causante de toda esta desgracia. 06339
Bottom
06340
Top
AAPO: Tuomas! Aapo.—¡Tuomas! 06340
Bottom
06341
Top
SIMEONI: Juhani! Simeoni.—¡Juhani! 06341
Bottom
06342
Top
LAURI: Csönd legyen! Lauri .—¡Silencio! 06342
Bottom
06343
Top
TIMO: Most nem fogtok hajba kapni, de nem ám, ti bitangok! Csöndesen, csak csöndesen, és melegedjünk testvériesen, békével. Timo.—¡Aunque os empeñéis, no vais a reñir ahora, granujas, os lo advierto! Estaos quietos y vamos a calentarnos fraternalmente. 06343
Bottom
06344
Top
SIMEONI: Ti istentelenek! Simeoni.—¡Impíos! 06344
Bottom
06345
Top
AAPO: Félre most a haraggal és civódással, mert szörnyű halál fenyeget mindnyájunkat. Aapo.—Ya está bien de gritos y discusiones, cuando nos amenaza una muerte de las más horribles. 06345
Bottom
06346
Top
TUOMAS: És ki az oka, ki az oka? Tuomas.—¿Quién tiene la culpa? ¿Quién la tiene, eh? 06346
Bottom
06347
Top
JUHANI: Én ártatlan vagyok benne. Juhani.—Yo soy inocente. 06347
Bottom
06348
Top
TUOMAS: Ártatlan! Tüzes mennykő! Rögtön elevenen megeszlek! Tuomas.—¿Inocente? ¡Maldita sea! ¡Voy a tragarte vivo! 06348
Bottom
06349
Top
AAPO: Nyugalom, csak nyugalom! Aapo.—¡Calma! ¡Haya calma! 06349
Bottom
06350
Top
SIMEONI: Az isten szerelmére, legyetek békével! Simeoni.—¡Calma, por el amor de Dios! 06350
Bottom
06351
Top
AAPO: Hogy ki okozta, ki nem, ezt most hagyjuk eldöntetlenül, mivel a gyors futás az egyetlen menekvésünk. Porrá égett a tanyánk, és mi szinte meztelenül állunk a havon. Ugyan mit ér ez az egy szál vászon-pendely? Még jó, hogy a puskánk és lőporunk megmaradt a kamrában, mert a fegyverre szükségünk lesz. A Teerimáki felől farkasok üvöltése hallik. Aapo.—Inocentes o culpables, quédese ahora esa cuestión como está, y ocupémonos sólo de salvarnos sin pérdida de tiempo. Nuestra casa se ha convertido en cenizas y nos hemos quedado desnudos en la nieve. ¿De qué nos sirve esta camisola de simple lino? Menos mal que tenemos las armas y municiones en el granero, que ahora nos van a hacer mucha falta. Oíd, oíd cómo aúllan los lobos en Teerimáki. 06351
Bottom
06352
Top
TUOMAS: Mit tegyünk hát? Tuomas.—¿Qué hacemos entonces? 06352
Bottom
06353
Top
AAPO: Nem tudok jobb tanácsot, mint hogy rohanjunk el Jukolába, fussunk versenyt a fehér halállal. Ketten lovagoljanak mindig Valko hátán, a többiek pedig futva kövessék őket. így legyen: lovagoljunk és fussunk felváltva. Lovunk segítségével nem kell egész úton taposnunk a havat, s ha Isten segít, még talán megmenekülhetünk. Aapo.—Yo creo que lo mejor es correr a toda prisa a Jukola si no queremos morir congelados. Dos pueden ir a lomos de Valko, y los demás seguirles corriendo. Correremos por turnos y montaremos por turnos. Gracias a nuestro caballo no nos veremos obligados a pisar nieve durante todo el camino, y, Dios mediante, tal vez podamos salir de ésta. 06353
Bottom
06354
Top
JUHANI: Hanem veresre fagy a lábunk, mielőtt beérünk Jukolába, a meleg kemence mellé. Juhani.—Pero antes de que podamos instalarnos junto al hogar de Jukola, ante un buen fuego de troncos, nuestros pies estarán como nabos cocidos. 06354
Bottom
06355
Top
SIMEONI: Mégis ez az egyetlen reménységünk. Ezért hát fussunk, rohanjunk. A szél erősödik, s az ég alja kitisztul. Rohanjunk hát! Aapo.—No nos queda otro remedio. Y apresurémonos, que el cielo está despejado y presagia helada. ¡Vamos, no perdamos tiempo! 06355
Bottom
06356
Top
EERO: Ütött halálunk órája! Eero.—La hora final ha llegado para nosotros. 06356
Bottom
06357
Top
JUHANI: Vége van a hét Jukola testvérnek! Juhani.—¡Aquí están los siete hermanos de Jukola! 06357
Bottom
06358
Top
SIMEONI: Szörnyű veszély fenyeget, de erős az Egeknek Ura. Rohanjunk! Simeoni.—Grande es nuestra desgracia, pero más grande es el poder del Señor de los cielos. ¡Vámonos de prisa! 06358
Bottom
06359
Top
TUOMAS: Elő a kamrából a puskákat és tarisznyákat! Tuomas.—¡Saquemos del granero las armas y las mochilas! 06359
Bottom
06360
Top
JUHANI: Borzalmas éj! Emitt a csikorgó fagy, amott üvöltő, éhes farkasok fenyegetnek. Juhani.—¡Terrorífica noche! Un frío glacial nos amenaza y los lobos aúllan hambrientos. 06360
Bottom
06361
Top
TIMO: Mi is, Valko is veszélyben forgunk! Timo.—Tanto nosotros como Valko estamos en un gran peligro. 06361
Bottom
06362
Top
JUHANI: Mi magunk még nagyobban. A csupasz ember, úgy hallottam, télen a farkasok kedvenc pecsenyéje. Juhani.—Pero el nuestro es aún mayor. Siempre oí decir que un hombre desnudo es un bocado apetecible para el lobo en invierno. 06362
Bottom
06363
Top
TIMO: Embernek és sertésnek, úgy hallottam, egyforma az íze, és tudott dolog, hogy télen a disznóhús az Ordas úr legkedvesebb eledele. Alaposan benne vagyunk a pácban, ez tagadhatatlan. Timo.—Pues yo he oído decir que el hombre y el cerdo saben lo mismo, y todo el mundo sabe que los cerdos son el plato favorito del lobo, en invierno. La verdad es que estamos en una situación difícil. 06363
Bottom
06364
Top
JUHANI: Ugyan mit tegyünk? Juhani.—¿Qué hacemos? 06364
Bottom
06365
Top
AAPO: Sebesen, mint a boszorkányok nyila, rohanjunk Jukolába, még mielőtt foga lenne a fagynak, és égő hidegével megdermesztené a vért ereinkben. Fel Jukolába, a farkasüvöltéstől visszhangzó Teerimákin át! A farkasok ellen van fegyverünk, de a deres sza-kállú Fagy király ellen nincsen. Aapo.—Volar hacia Jukola como flechas mágicas a través de la noche, antes de que el frío aumente helándonos la sangre. ¡A Jukola, por la colina silbante de Teerimáki! Tenemos armas contra los lobos, pero no contra el rey Barbahelada. 06365
Bottom
06366
Top
TUOMAS: Itt vannak a puskák és tarisznyák. Most hát vállra a fegyvert, és hátra a tarisznyát mindenki. Retten üljenek lóra, mi, többiek meg talpaljunk a nyomukban, ahogy csak erőnktől telik. De rohanjunk, rohanjunk, halhatatlan lelkünk kedvéért! Tuomas.—Aquí están las escopetas y las mochilas. ¡Que cada uno se eche su escopeta al hombro y su mochila a la espalda! Dos que vayan a caballo y los demás correremos detrás hasta que nos abandonen las fuerzas. ¡Pero démonos prisa, démonos prisa, por la salvación de nuestras almas inmortales! 06366
Bottom
06367
Top
JUHANI: Északon derülni kezd, és ragyognak a csillagok. Haj, haj! Hanem rohanjunk hát! Juhani.—Por el norte aclara y ya brillan las estrellas. ¡Vamos, apresurémonos! 06367
Bottom
06368
Top
AAPO: Holnap majd elviszünk innen minden szerszámot és holmit, amit a tűz meghagyott; holnap eljövünk, és magunkkal visszük a kakast és a macskát is. Ezt az éjt még kibírják itt a forró parázs mellett. Azonban Killi és Kiiski, két hűséges társunk, jöjjenek velünk az útra. De hol vannak a kutyák? Aapo.—Mañana volveremos a recoger las provisiones y los útiles que se hayan salvado del incendio, y podremos rescatar el gato y el gallo. Esta noche pueden pasarla al calor del rescoldo. Killi y Kiiski nos acompañarán fielmente en esta carrera. Por cierto, ¿dónde están? 06368
Bottom
06369
Top
TUOMAS: Hírük-nyomuk sincsen. Csönd, füleljünk csak! Tuomas.—No los veo. ¡Silencio, escuchad! 06369
Bottom
06370
Top
EERO: Már valahol messze futnak. Onnan a hegy mögül hallatszik a csaholásuk. Eero.—Se han largado. Se les oye ladrar detrás de la montaña. 06370
Bottom
06371
Top
TUOMAS: Egy hiúzt kergetnek; a hiúz bizonyára itt ment el a házunk mellett, s a kutyák megszagolták a nyomát. De hadd vadásszanak kedvük szerint; most nem törődhetünk velük, mert veszélyes útra kell indulnunk. Tuomas.—Persiguen un lince que probablemente habrá pasado por delante de la cabaña dejándoles el rastro. Allá ellos, y que persigan linces a su gusto. Ahora hemos de olvidarles y apresurar nuestra marcha. 06371
Bottom
06372
Top
JUHANI: Legyen hát! Az élet és a halál ölre mentek egymással, mint két dühös kan medve. Juhani.—De acuerdo. La vida y la muerte están atenazadas por la garganta como dos osos. 06372
Bottom
06373
Top
AAPO: Szedjük hát össze minden erőnket! Aapo.—Partamos, con todas nuestras fuerzas. 06373
Bottom
06374
Top
JUHANI: Feszítsük meg a végsőkig testünk és lelkünk minden erejét! Juhani.—Con todas las fuerzas del alma y del cuerpo, hasta que echemos los hígados por la boca. 06374
Bottom
06375
Top
TUOMAS: Gondoljuk meg: a legszörnyűbb halál fenyeget bennünket! Tuomas.—Y pensando que nos aguarda una muerte espantosa. 06375
Bottom
06376
Top
JUHANI: Kétfelől is rémes halál fenyeget. Hű, haj! Most vagy megfagyunk, vagy megesznek, vagy nemsokára száraz szalmán, meleg kemence mellett állunk. Egyike e három közül egy órán belül meg fog történni. De nem segít itt a nyafogás; összeharapom a fogam, s kettéhasítok akár egy mérföld széles jéghegyet is. Juhani.—Una muerte atroz nos amenaza por todas partes. ¡Diablos! Ya me veo con la nariz helada p las tripas fuera, si no estoy pronto calentándome al fuego sobre un montón de paja. Una de las tres cosas sucederá dentro de un momento. Pero como de nada vale lloriquear, yo aprieto los dientes de tal modo que partiría una montaña de hielo de una legua de espesor. 06376
Bottom
06377
Top
SIMEONI: Lássunk hát neki, Isten segítségével. Simeoni.—Probemos la suerte en nombre del Señor, y con su ayuda. 06377
Bottom
06378
Top
JUHANI: Az ő segedelmével. Mert saját erejéből ugyan mire menne itt az anyaszült ember? Ajánljuk hát magunkat az ő védelmébe. Juhani.—Con su ayuda tiene que ser, pues de nada valen aquí las fuerzas del hombre nacido de mujer. ¡Pero estamos en buenas manos! 06378
Bottom
06379
Top
EERO: Induljunk hát minden további szószaporítás nélkül. Eero.—No nos entretengamos más y partamos. 06379
Bottom
06380
Top
JUHANI: És minden félelem nélkül. Induljunk! Juhani.—Y sin miedo a nada. ¡Vamos! 06380
Bottom
06381
Top
TUOMAS: Mindenki készen? Üljetek lóra, Simeoni és Eero, és vágtassatok Jukola felé, de úgy, hogy mi, akik gyalog rohanunk utánatok, mindig gebénk nyomában maradhassunk. Tuomas.—¿Estáis todos preparados? Vosotros, Eero y Simeoni, subid al caballo, y derechos a Jukola, pero no os adelantéis mucho, que nosotros vamos detrás siguiendo a nuestro rocín corriendo sobre la nieve. 06381
Bottom
06382
Top
Így indultak útnak a testvérek: meztelenül, csupán egy szál vászoningben, hátukon a tarisznyával, vállukon vagy kezükben a fegyverrel. így indultak éji, téli útra, menekülve a fagy elől, mely Észak ingoványairól támadt rájuk. De a fagy nem öltötte fel legrettentőbb ábrázatát: az időjárás még nem változott kegyedenül zordonná. Igaz, olykor kitisztult az ég homloka, azonban vitorlázó felhők újból eltakarták, s az északi szél is csak szelíden fújdogált. A testvérek rég hozzáedződtek a hideghez; bőrüket sok csikorgó fagy jól kicserzette, és régebben, rakoncátlan gyermekkorukban, néha órákon át mászkáltak meztelen lábbal a magas hófúvásokban. De mégis rettentő, szörnyen rettentő volt ez az út Impivaa-rától Jukoláig. Szívükben szorongó félelemmel, szaporán vágtattak előre. Legelöl, Valko hátán lovagolva, Eero és Simeoni nyargalt, a többiek pedig futva futottak utánuk, s lábuk nyomán kavarogva porzott a hó. Az Impivaara tisztásán, a forróságot lehelő kemence mellett már csak a kakas és a macska ült, bánatosan meredve az elszenesedő parazsakra. Sin más protección que una tosca camisa, con la mochila a la espalda y la escopeta al hombro o en la mano, los hermanos emprendieron el viaje. En la noche helada huían del frío que les llegaba de las ciénagas del norte, a pesar de que la temperatura no era en aquel momento de las más rigurosas. De vez en cuando parecía serenarse el cielo, pero volvieron a acumularse las nubes, y el viento norteño soplaba moderadamente. Los hermanos estaban muy acostumbrados al frío: su piel se había curtido en crudas heladas, y en su dura infancia se habían revolcado y corrido descalzos por la nieve durante muchas horas. Pero aquel viaje de Impivaara a Jukola prometía ser terrible, produciándoles un miedo mortal. Caminaban apresuradamente, con el corazón encogido. Detrás de Valko, sobre el que cabalgaban Eero y Simeoni, corrían los demás hermanos, hundiendo los pies en la nieve del bosque y levantando a su paso blancas salpicaduras. Lejos ya, en la pradera de Impivaara, el gato y el gallo contemplaban con tristeza las vigas consumidas por las llamas. 06382
Bottom
06383
Top
A falu felé rohantak a testvérek. Már maguk mögött hagyták a Sompio-lápot, s a Teerimáki felé közeledtek, ahonnan egyre erősebben hallatszott a farkasok hátborzongató üvöltése. Egy fiatal fenyvesben, a láp és a Seu-nala Jaakko irtásföldje között aztán váltottak a lovasok: Simeoni és Eero leszálltak a lóról, s helyüket másik két fiú foglalta el. Utána rögtön folytatták útjukat: végigrohantak a dombháton, átszelték a viertolai utat s a zúgó, széles fenyvest. Végül már ott jártak a sziklás Teerimáki közelében, s ekkor egyszeriben elhallgatott a farkasok zűrzavaros üvöltése. Nemsokára fenn álltak a hegy gerincén, s hagyták, hogy lovuk kifújja magát; a lovasok újból leszálltak, s helyükbe másik két ember ült. Még mindig ott álltak a havas sziklán; fejük felett sivított az északi szél, egy pillanatra kitisztult az ég boltozata, s a Göncöl rúdja azt mutatta, hogy éjfél után jár az idő. Dejando atrás el pantano de Sompio, los hermanos se acercaron a Teerimáki, de donde seguía llegando aún el aullar de los lobos. En el bosque de jóvenes abetos, entre el pantano y la pradera de Jaakko de Seunala, cambiaron los jinetes, apeándose Eero y Simeoni y ocupando otros dos su puesto. Así prosiguieron la marcha sin detenerse, caminando a lo largo del perfil de la colina, cruzando el camino de Viertola y corriendo por un extenso y sonoro bosque de pinos. Finalmente, llegaron a la altura rocosa de Teerimáki, y el clamor de los aullidos de los lobos cesó de repente. Alcanzaron por fin la cima y decidieron dar un respiro a su caballo. Los jinetes bajaron, y pronto otros dos subieron en su lugar. Todavía permanecieron en la roca nevada. Soplaba el viento norteño, el cielo se serenó de nuevo y la lanza de la Osa Mayor indicaba que había pasado la medianoche. 06383
Bottom
06384
Top
Kissé kipihenve magukat, lerohantak a sima hegyi úton, majd pedig, mikor a végére jutottak, befordultak a sötét fenyvesbe. Ijesztően komor volt körülöttük a természet; sápadtan tekintett alá a hold, kuvik huhogott, és itt-ott, a fák alatt különös árnyak meredeztek, mintha óriási medvék lettek volna: kidőlt fenyők magasra tornyosodé, mohos gyökerei voltak. Mint kővé fagyott kísértetek, mozdulatlanul bámulták ezek a medvealakzatok azt a különös menetet, mely sebesvágtatva futott el mellettük. Köztük s körülöttük azonban ijesztő mozgolódás keletkezett a komor fenyvesben. Éhes farkasok kezdtek ólálkodni a testvérek körül, s egyre közelebb és közelebb merészkedtek. Hol előttük, hol mögöttük suhantak át az úton, majd meg az út két oldalán, a fenyők közt loholtak. Vérszomjasán, ingerülten követték az impivaarai menekülőket, és ropogva tördelték a fenyők száraz gyökereit. Remegve, fújtatva futott Valko, és lovasai alig tudták fékezni rémült rohanását. Az ordasok azonban egyre merészebbek, szemtelenebbek lettek; vérszomjasán lihegve olykor egész közel suhantak el a csapat mellett, s a testvérek, hogy elriasz-szák őket, hol jobbra, hol balra közibük durrantottak. Ezzel azonban korántsem sikerült messze kergetniük a bestiákat. Sin haber descansado apenas, reanudaron la marcha deslizándose por el sendero que descendía en rápida pendiente; al pie del declive se vieron envueltos en un ambiente hostil, puntuado por sombríos abetos. La pálida luna se asomó a contemplarlos. Cantaban los grandes búhos y de vez en cuando se vislumbraba en el bosque un extraño fantasma, semejante a un oso monstruoso, pero que no era otra cosa que algún abeto derribado que levantaba al aire sus raíces musgosas. Inmóviles como espectros helados, estas siluetas de oso miraban al extraño grupo de hombres que caminaban a toda prisa. Eran como espectadores mudos e inanimados, y en torno de ellas pronto se produjo un espantoso movimiento en el imponente bosque. Los hambrientos lobos estrechaban cada vez más el cerco a los hermanos. Podía vérseles cruzando siniestramente el camino delante o detrás, o apareciendo y desapareciendo entre los abetos. Famélicos, sedientos de sangre, seguían a los caminantes de la noche, y las ramas secas de los abetos, esparcidas por el suelo, se rompían rechinando y crujiendo bajo sus patas. Elasustadizo Valko temblaba, resollaba y tropezaba de trecho en trecho. La audacia de las fieras se hacía cada vez más desafiante; se deslizaban a veces muy cerca de los hermanos, jadeantes y excitadas, y aquellos que les tocaba cabalgar se las veían y deseaban para sujetar al caballo en su desenfrenada carrera, mientras los que seguían detrás descargaban sus armas a uno y otro lado para espantar a los lobos, que, sin embargo, no se alejaban mucho. 06384
Bottom
06385
Top
Midőn a tűz által letarolt, tágas Kiljava-mezőre értek, melyen csak itt-ott állt, héják és fülesbaglyok szállásaként, egy-egy kiszáradt, girhes fenyőtörzs, a farkasok merészsége ijesztően megnőtt, és kegyetlen veszedelemben forogtak a testvérek. Ekkor épp Tuomas és Timo ültek a ló hátán, a többiek azonban, kik gyalogszerrel futottak a nyomukban, hirtelen megálltak, és egyszerre sortüzet adtak üldözőikre, melyek ettől megrémülve kissé meghátráltak. A testvérek újból vágtatni kezdtek, azonban a farkascsorda nemsokára már megint ott zsi-vajgott a nyomukban, és nagyobb volt a veszély, mint valaha. Tuomas ekkor megállította a lovat, és harsányan felkiáltott: „Akinek töltetlen a fegyvere, töltse meg nyomban! De szélsebesen ám!” így kiáltott Tuomas, leszállt a lóról, s meghagyta Timónak, hogy fogja keményen Valko zabláját. A testvérek megálltak, és megtöltötték puskáikat; sem lábukban, sem más testrészükben semmi hideget sem éreztek. Úgy ötven lépéssel odább megálltak a farkasok is, sóvár szemüket folyton reájuk szegezték, és izgatottan csóválták farkukat. Felhőtlenül derengett felettük az ég boltozata, és tiszta holdvilág sütött le a mezőre. Salió el grupo al claro de Kiljava, devastado en un tiempo por el incendio, donde sólo se erguía aquí y allá algún pino seco para refugio de halcones y de búhos. Allí se hizo temible el furor de los lobos y se acrecentó el peligro. Tuomas y Timo iban ahora a caballo, y los que corrían detrás se detuvieron de pronto y dispararon sus escopetas contra sus perseguidores, que, intimidados, se retiraron esta vez a considerable distancia. Los hermanos se precipitaron de nuevo adelante, pero no transcurrió mucho tiempo sin que percibiesen el ruido de la manada de lobos al acecho junto a ellos, con más peligro que antes. Tuomas paró en seco su cabalgadura y gritó con todas sus fuerzas: «¡El que tenga la escopeta descargada, que la cargue inmediatamente! ¡Venga, rápidos como centellas!» Y diciendo esto, saltó a tierra, ordenando a Timo que sujetase bien el caballo. Los hermanos se detuvieron y cargaron sus armas. Sus pies y todos sus miembros eran ya insensibles al frío. También las fieras se habían detenido a cincuenta pasos, mirando fijamente a los hermanos con ávidos ojos y agitando furiosamente la cola. No había nubes en el cielo y la luna miraba hacia la tierra pantanosa. 06385
Bottom
06386
Top
TUOMAS: Töltve vannak a puskák? Tuomas.—¿Habéis cargado ya las escopetas? 06386
Bottom
06387
Top
AAPO: Töltve. Mi a szándékod? Aapo.—Sí. ¿Qué te propones? 06387
Bottom
06388
Top
JUHANI: Mindnyájan egyszerre: tűz! Juhani.—¡Tiremos todos a la vez! 06388
Bottom
06389
Top
TUOMAS: Nem, ha kedves az életetek. Legalább egyikünknek mindig töltve legyen a fegyvere, erre ügyeljetek. Lauri, neked van a legbiztosabb kezed s a legélesebb szemed; lépj hát ide mellém. Tuomas.—No, si tenemos aprecio a nuestras vidas. No olvidéis que algunas escopetas han de estar siempre cargadas. Lauri, tú que tienes más puntería y la vista más aguda, ven aquí, a mi lado. 06389
Bottom
06390
Top
LAURI: Itt vagyok. Mit akarsz? Lauri.—Aquí estoy. ¿Qué quieres? 06390
Bottom
06391
Top
TUOMAS: Az éhes farkas felfalja sebesült testvérét is. Ha ezt sikerülne elérnünk, úgy talán megmenekülhetünk. Próbáljuk meg hát! Lauri, vegyük célba ott balra az elsőt, és tüzeljünk rá mi ketten egyszerre. Ti, többiek azonban takarékoskodjatok a golyóval. Lauri, célozd meg jól, mint a sas, és pufifants oda, mikor azt mondom: most! Tuomas.—Un lobo hambriento devora a su mismo hermano ensangrentado. Si pudiéramos aprovecharnos de ello, estaríamos salvados. Vamos a probar, Lauri; apuntemos al primero de la izquierda y disparemos a un tiempo; pero vosotros ahorrad el tiro. Mira bien, Lauri, como un águila, y tira cuando yo diga: ¡Ahora! 06391
Bottom
06392
Top
LAURI: Készen vagyok. Lauri.—Ya estoy listo. 06392
Bottom
06393
Top
TUOMAS: Most! Tuomas.—¡ Ahora! 06393
Bottom
06394
Top
Ebben a pillanatban eldördült a két testvér puskája, s a farkasok ijedten rebbentek szét. Egyikük azonban ott fetrengett a földön, s hiába igyekezett a többiek után vonszolni magát, nem sikerült. A testvérek újból teljes erővel futni kezdtek: hatan gyalog, Timo pedig előttük lóháton. így telt el néhány pillanat. A menekülő farkasok nemsokára megálltak, megfordultak, és megint hevesen üldözőbe vették az éj vándorait. Magasra szállt a felkavart hó, s megremegett a széles Kiljava-mező, midőn falkájuk átrohant rajta. Szélsebesen elérték vérében fetrengő társukat, elrohantak mellette, azonban rögtön meg is fordultak, mivel orrukat megcsapta a friss vér csábító illata. Farkukat csapkodva, a havat kaparva ott keringtek körülötte, s az éjben tüzesen csillogott vágytól és kíntól lángra gyúlt szemük. Végül szörnyű acsarkodással rárontottak sebesült testvérükre, és borzalmas lárma, marakodás verte fel a tisztást, mintha összedűltek volna az ég oszlopai. Remegett a föld, s a hó szennyes, utálatos kásává változott, mikor iménti társai cafatokká tépték az erdő hát, kinek vérét Lauri és Tuomas éles golyói megcsapolták. Nemsokára újból elcsendesedett az éji mező. Csupán elfojtott szusszanások s a csontok ropogása hallatszott, ahogy a vadak véres képpel, lángoló szemmel szétmarcangolták, fölzabálták áldozatukat. Dispararon ambos a un tiempo y los lobos huyeron precipitadamente, pero uno de ellos se quedó solo, tratando de arrastrarse detrás de sus compañeros, sin lograr apenas avanzar. Los hermanos reanudaron la marcha velozmente, seis a pie y Timo a caballo, delante. En seguida los lobos se detuvieron y, volviéndose ágilmente, se lanzaron de nuevo en persecución del grupo nocturno. Entonces levantaban nubes de nieve y hacían resonar la ancha pradera de Kiljava. Con la rapidez del huracán, las fieras se acercaron a su compañero, que se arrastraba como podía sobre su propia sangre, y siguieron adelante. Pero, apenas olfatearon la sangre, volvieron a él, levantaron un remolino de nieve, y, con ojos que brillaban feroces en la noche y las fauces abiertas en una mueca espantosa, se arrojaron contra su compañero herido. Tan feroz fue la pelea que se organizó en la pradera, que parecían venirse abajo las columnas del firmamento. Temblaba la tierra y la blanca nieve se convertía en inmunda papilla, porque las fieras desgarraban al que hasta hace unos momentos había sido su compañero, al hijo del bosque cuya sangre habían vertido Tuomas y Lauri con certeros balazos. Por fin volvió a reinar en el yermo nocturno el silencio, apenas roto por un débil rumor de crujir de huesos; los lobos, con las fauces sangrientas y los ojos llameantes, se disputaban los despojos de su compañero abatido. 06394
Bottom
06395
Top
Ijesztő ellenfeleiktől távol haladtak már a testvérek, és fülükben kellemesen zengett a farkasok gyilkos üvöltése a Kiljava-mezőn, hiszen ez nekik a menekülést jelentette. Kuttila széles rétje következett: útjuk itt a tisztást megkerülve vezetett tovább a dombos terepen. De a testvérek úgy határoztak, hogy időnyerés céljából egyenesen átvágnak a réten. Egy emberként nekidűltek a kerítésnek, s az recsegve leszakadt, mire Valko, hátán két lovasával, átlépett a ledöntött kerítésen, és lovasainak ostorától űzve futni kezdett a sima réten át. Nyomában pedig ott rohantak azok a testvérek, akik éppen sorosak voltak a gyaloglásban. A réten át vezetett a téli szánút is a templom felé, s épp ekkor három lovasszánon utasok poroszkáltak arra. A lovak és utasok szörnyen megrémültek, midőn meglátták a testvérek észak felől közelgő csapatát. A sápadt holdvilágnál hét embert láttak, egy szál pendelyben, vállukon puskával, előrontani az erdőből. Azt hitték szegények, hogy Impivaara barlangjaiból egy csapat gonosz manó támadt most rájuk. Nagy volt a lárma és riadalom a réten: a lovak megbokrosodva ide-oda rohanni kezdtek, az egyik ember kiabált, a másik imádkozott, a harmadik káromkodott vagy üvöltözött. A testvérek azonban ügyet sem vetettek a nagy ribillióra, hanem bőszen futottak tovább a réten, Jukola felé, és mint a füst, porzott előttük a hó. Midőn a rét túlsó kerítéséhez értek, mindnyájan egyszerre nekidűltek: recsegve leszakadt a korlát, s ők újból a dombos erdei úton haladtak. Así se libraron los hermanos de sus terribles enemigos y pudieron proseguir su marcha. Los siniestros aullidos de los lobos en Kiljava sonaron en sus oídos como deliciosa música que les anunciaba su salvación. Llegaron a la vasta pradera de Kuttila, y como el camino que la rodeaba era muy accidentado, decidieron atravesarla. La cerca cedió ante ellos, y Valko, cargado con los dos jinetes de turno, saltó sobre la valla derribada y, hostigado por el látigo, galopó por la llana superficie. Los hermanos que iban detrás pisando la nieve corrieron tras el animal sin descanso. Cruzaba la pradera un camino de invierno que conducía a la iglesia, y unos viajeros que pasaban por allí, con tres caballos y tres trineos, se quedaron aterrorizados al ver a los hermanos que bajaban del norte. A la luz de la luna distinguieron siete hombres en camisa que, con una escopeta al hombro, corrían tanto como el caballo, y los tomaron por trasgos salidos de las cuevas de Impivaara que se les echaban encima. La confusión y el revuelo que se produjo en la pradera fue enorme. Los caballos, enloquecidos, se lanzaron desenfrenados y se dispersaron; uno de los viajeros daba espantosos gritos, otro se quejaba con ayes lastimeros, y otro lanzaba improperios y maldiciones. Pero los hermanos, sin hacer caso ni volver apenas la vista a los aterrorizados viajeros, prosiguieron su imparable carrera hacia Jukola a través de la pradera de Kuttila, donde la nieve se abría como humo delante de sus pasos. Al llegar a la valla del otro lado arremetieron contra ella violentamente y siguieron por el camino quebrado. 06395
Bottom
06396
Top
Borzalmas és kegyetlen volt számukra ez az éj. Elkeseredetten, lélekszakadva, zihálva futottak, és szemükben, melyet konokul folyton hajdani otthonuk, a Jukola-ház felé meresztettek, reménytelen kétségbeesés csillogott. így rohantak szótlanul előre, és sebesen fogyott alattuk a havas út. Végül aztán, kiérve a Pohjan-pelto lejtőjére, a sápadt holdfényben a domb tetején meglátták a Jukola-tanyát, s ajkukról egyszerre szakadt fel a kiáltás: „Jukola! Jukola!” Lerohantak a domboldalon, mint megannyi szárnyas manó átrepültek az Oja-réten, felkapaszkodtak a dombra, s máris ott álltak a ház bezárt ajtaja előtt. Nem volt kedvük, sem idejük soká kopogtatni és várakozni a bebocsáttatásra, hanem minden erejükkel nekifeszültek, és nagy recsegéssel felpattant az erős pitvarajtó. A pitvarból sebbel-lobbal, nagy lármával berontottak a szobába, egyenesen a tűzhely elé, melynek hamvadó parazsa kellemes meleget árasztott feléjük. A tímár álomittas családja azonban szörnyen megijedt, mert azt hitték, hogy rablók törtek be hozzájuk. Aquella noche fue horrible y espantosa para los hermanos. Corrían tanto como sus piernas les permitían, jadeando, con la desesperación del alma reflejada en sus ojos hundidos, que no dejaban de mirar hacia su antiguo hogar de Jukola. Avanzaban sin decir palabra, y la tierra nevada huía rápida bajo sus pasos. Pero cuando por fin llegaron a la cima de Pohjanpelto y al claro de la luna vieron en la falda de una colina la granja de Jukola, todos exclamaron a pecho abierto: «¡Jukola, Jukola!» Entonces se lanzaron cuesta abajo, atravesaron como duendes alados el prado de Ojaniittu, subieron la pendiente y se encontraron ante la puerta cerrada de su granja. La impaciencia no les permitió llamar a la puerta y esperar que se les invitase a entrar, de manera que, arrojándose con todas sus fuerzas contra ella, la abrieron con violento estruendo. Se precipitaron, pataleando, de la entrada a la sala, y corrieron atropelladamente hacia el rescoldo del horno, que los recibió con la agradable caricia de su calor, mientras la familia del curtidor, que se había despertado sobresaltada por el ruido, era presa del pánico. 06396
Bottom
06397
Top
A TIMÁR: Miféle szörnyeteg tör be így becsületes ember házába karácsony szent éjjelén? Szólj, mert töltve a puskám! El curtidor.—¿Qué monstruo entra así en casa de un hombre honrado, nada menos que en la noche de Navidad? Contesta, mi escopeta te está apuntando. 06397
Bottom
06398
Top
TUOMAS: Hagyd békén a fegyvert, jóember! Tuomas.—Deja tu escopeta, buen hombre. 06398
Bottom
06399
Top
AAPO: Csak nem fogsz saját házad népére lőni! Aapo.—No dispares contra la gente de la granja. 06399
Bottom
06400
Top
JUHANI: Mi vagyunk itt az Impivaaráról, áldjon meg az isten! Juhani.—Venimos... ¡Dios nos proteja!... venimos de Impivaara. 06400
Bottom
06401
Top
TIMO: Az előbbi Jukola gazda hét gyermeke. Timo.—Somos los siete hijos del viejo Jukola. 06401
Bottom
06402
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon nekünk! Hét árva lélek készül megtérni az örökkévalóságba ebben a szent minutumban. Isten irgalmazzon nekünk! Simeoni.—¡Que Dios nos tenga compasión! En este terrible instante, siete almas están camino de la eternidad. ¡Que Dios nos ampare! 06402
Bottom
06403
Top
JUHANI: Tűz emésztette meg derék kis házunkat ott az erdő mélyén, s vele együtt minden holminkat. Ide rohantunk hát, mint a nyulak, hiszen bűnös testünkön csupán egy szál pendely, kurta férfiümög maradt. Jaj, kegyetlenül megjártuk! Juhani.—Un incendio voraz ha destruido nuestra hermosa cabaña del bosque con todo lo que teníamos en ella. Hemos llegado corriendo hasta aquí como liebres, sin más protección para nuestro cuerpo que una simple camisa, nada más que la camisa. ¡Menuda broma! 06403
Bottom
06404
Top
A TIMÁRNÉ: Jaj, istenem! La mujer del curtidor.—¡Que Dios no se aparte de nosotros! 06404
Bottom
06405
Top
A TIMÁR: Ó, ti nyomorultak! El curtidor.—¡Pobres muchachos! 06405
Bottom
06406
Top
JUHANI: Hát ki látott ilyet? Úgy ülünk itt, mint hét verébfióka, és kegyelemért kiáltunk az Úrhoz. Ah, sírnom kell! Juhani.—¡Algo increíble! Aquí estamos como urracas implorando la gracia divina. ¡Es para echarse a llorar! 06406
Bottom
06407
Top
A TIMÁRNÉ: Ó, ti szegény gyermekek! Siess, öreg, éleszd fel a tüzet! La mujer.—¡Pobres chicos! ¡Tú, marido, aviva el fuego! ¡Pronto! 06407
Bottom
06408
Top
EERO: Jaj, szerencséden éj, jaj, mi szerencsétlenek! Eero.—¡Desgraciada noche y desgraciados nosotros! 06408
Bottom
06409
Top
AAPO: Haj, borzalom éje, haj! Aapo.—¡Espantosa noche, ay de mí! 06409
Bottom
06410
Top
SIMEONI: Ó, jaj! Simeoni.—¡Uf! 06410
Bottom
06411
Top
JUHANI: Ne sírj, Eero, ne sírj, Simeoni, egyet se búsulj, Aapo! Ne sírj, ne sírj, Eero testvérkém, hiszen most már védve vagyunk. Hanem pogány egy út volt! Juhani.—No llores, Eero; no llores, Simeoni, y tú no te lamentes, Aapo. Eero, pequeño Eero, no llores, que ya estamos bajo techo. ¡Pero qué carrera en pelo nos hemos dado! 06411
Bottom
06412
Top
A TIMÁRNÉ: Jaj, ti szerencséden gyermekek, jaj! La mujer.—¡Ay, pobre hijo del hombre, aquí en el mundo! 06412
Bottom
06413
Top
JUHANI: Kedves jó gazdasszony, a kend sírása és szomorúsága engem is újból könnyekre fakaszt. Jaj, jaj! Hanem ne sírjon, anyó, ne sírjon! Hiszen a fenevadak és a fagy elől mégis megmenekültünk, ideértünk keresztény felebarátok meleg tűzhelyéhez. Hála legyen érte a Jóistennek! Juhani.—Querida granjera, su compasión y sus lágrimas arrancan las mías de nuevo. Pero no llore, mujer, no llore. Nos hemos librado de los colmillos de las fieras y del frío, y henos aquí entre cristianos, entre nuestros semejantes, al amor de la lumbre. ¡Que Dios sea loado! 06413
Bottom
06414
Top
TUOMAS: Szomorú, nagyon szomorú a helyzetünk. Hanem élesszenek számunkra lobogó tüzet, s hozzanak a padlóra néhány zsúp szalmát fekvőhelynek. Valkót pedig kössék be az istállóba, a jászolhoz. Tuomas.—Venimos en un estado lastimoso, verdaderamente lastimoso. Mantened un buen fuego y traednos unos haces de paja para que podamos dormir en el suelo, y llevad a Valko, nuestro caballo, al establo y dadle una ración de heno. 06414
Bottom
06415
Top
AAPO: Bocsássák meg, hogy a törvény nevében és életünk megmentésére ilyen erőszakosan kérünk segítséget és gondozást. De az életünk forog kockán! Aapo.—Perdonad si nos ponemos pesados pidiéndoos ayuda y protección tan enérgicamente en nombre de la ley y por nuestra vida... ¡porque ella nos va en esto! 06415
Bottom
06416
Top
JUHANI: Ó, kegyes őrzőangyalok! A lélek itt ül az orrom hegyén, és épp elszállni készül, örökre elszállani. Ha akad egy kis hús meg sör a házban, hát hozzák ide. Haj, ez volt aztán a nemulass! Soha el nem felejtem. Drága lelkünk és életünk kedvéért hozzatok egy kis húst meg jó meleg sört! Juhani.—¡Oh, ángeles de misericordia! Siento la vida en la punta de la nariz como si fuera a huir, a escapárseme. Traednos carne y cerveza, si tenéis en casa. Ha sido un juego al que ningún otro puede compararse, una desgracia que no se borrará de nuestra memoria. ¡Dadnos carne y cerveza caliente, por el amor de nuestra vida y de nuestra alma! 06416
Bottom
06417
Top
A TIMÁR: Ahogy csak telik tőlünk, kedves barátaim! De előbb világot gyújtok a szobában. Ah, ti szerencsétlenek! Egy szál pendelyben! El curtidor.—Haremos lo que esté de nuestra mano, amigos, una vez que haya hecho un poco de luz en la casa. ¡Desdichados! ¡Sin más ropa que la camisa! 06417
Bottom
06418
Top
JUHANI: Nincs sapka a fejünkön, nincs bocskor a lábunkon. Nézze csak ezt a Szibilla-lábat, nézze! Juhani.—¡Ni un mal trapo viejo para la cabeza, ni unos zapatos remendados para los pies! Mira estas patas enrojecidas como las de Sibilo. ¡Mira! 06418
Bottom
06419
Top
A TIMÁR: A hajam is égnek áll tőle. Gyere csak, anyjuk, nézd meg te is. El curtidor.—Los pelos se me ponen de punta. ¡Ven a ver, mujer! 06419
Bottom
06420
Top
TIMO: Nézzék csak az én lábamat! Timo.—¡Y mire mis piernas! 06420
Bottom
06421
Top
JUHANI: Maz ehhez képest? Nézzék csak: mint a sült répa! Juhani.—¿Cómo pueden compararse las tuyas con las mías? ¿No las ves? ¡Son como rábanos cocidos! 06421
Bottom
06422
Top
TIMO: Hát még ez! Timo.—¿Y éstas? 06422
Bottom
06423
Top
JUHANI: Mi a te patád az enyémhez képest! Juhani.—¡Bah, bah!, ¿qué son tus pantorrillas comparadas con las mías? 06423
Bottom
06424
Top
TIMO: Az enyém? Te csak hallgass! Nézzék: hát emberi hús ez? Timo.—¿Qué dices? Fíjate en las mías. ¿Es esto carne de hombre? 06424
Bottom
06425
Top
A TIMÁR: Siess, anyjuk, nézd már! El curtidor.—Ven en seguida a mirar, mujer. 06425
Bottom
06426
Top
A TIMÁRNÉ: Jóságos ég! Szegény gyermekek! La mujer.—¡Oh, buena gente y poder del Cielo! 06426
Bottom
06427
Top
JUHANI: Hát rendjén van ez? Tuomas szeme is nedves. Ne sírj, Tuomas, ne sírj. De kérdem én: hát rendjén van ez? Juhani.—Sí. ¿No es algo nunca visto? Hasta los ojos de Tuomas se humedecen. No llores, Tuomas. Como decía, ¿no es algo nunca visto? 06427
Bottom
06428
Top
TIMO: így kell az ember borjának repülni tanulnia. Timo.—Así se trata aquí a la pobre ternera humana. 06428
Bottom
06429
Top
A TIMÁRNÉ: Milyen vörös, milyen forró! Jóságos ég! La mujer.—¡Qué enrojecidas y escocidas están! ¡Oh, Dios mío! 06429
Bottom
06430
Top
TIMO: Mint vas a kohóban, mint izzó vas a kohóban. Hihihi! Timo.—Como el fuego en la fragua, o, mejor, como hierro al rojo vivo. ¡Je, je! 06430
Bottom
06431
Top
A TIMÁR:né Milyen vörös, milyen vörös! Úrjézusom! La mujer.—¡Vaya si están encarnadas! ¡Dios nos ayude! 06431
Bottom
06432
Top
JUHANI: Vörös bizony, „mint az izzó vörösréz”, ahogy a Biblia mondja. Isten irgalmazzon nekünk, nyomorultaknak! Juhani.—«Semejantes a azófar incandescente», como dice la Biblia. ¡Dios tenga piedad de nosotros! 06432
Bottom
06433
Top
A TIMÁR:né Jaj, ti szegény gyermekecskék! La mujer.—¡Pobres muchachos! 06433
Bottom
06434
Top
LAURI: Tegyék meg, amit kértünk, s amit megígértek. Lauri.—Haga lo que le dijimos y nos había prometido. 06434
Bottom
06435
Top
AAPO: Könyörgöm: siessenek! A tüzet mi magunk is felélesztjük, hiszen van itt a sarokban hasábfa, pompás nyírfahasábok bőven. Aapo.—¡Pero dense prisa, por lo que más quieran! Ya nos ocuparemos nosotros del fuego, puesto que en aquel rincón hay leña de abedul. 06435
Bottom
06436
Top
JUHANI: Itt ülünk hát megint az öreg Jukola-tanyán, az ismert füstös gerendák alatt, és itt is maradunk május elsejéig. Hajdani jó házunk legyen e télre az otthonunk. Juhani.—Otra vez estamos en nuestra vieja Jukola, bajo estas queridas vigas ahumadas, y aquí nos quedaremos hasta principios de mayo. Nuestra antigua habitación será nuestro refugio de este invierno. 06436
Bottom
06437
Top
TUOMAS: Hanem csak jöjjön el a tavasz! Tuomas.—Espera que llegue el verano. 06437
Bottom
06438
Top
JUHANI: Csak jöjjön a tavasz, és új, az előbbinél is pom-pásabb ház fog emelkedni Impivaara tisztásán. Juhani.—Espera que llegue el verano, y una casa, más hermosa que la anterior, surgirá de nuevo sobre la pradera de Impivaara. 06438
Bottom
06439
Top
TUOMAS: Mihelyt eltűnik a hó, újból baltacsapásoktól fognak visszhangozni erdők és hegyek, s a Jukola testvéreknek nem kell többé másoktól fedelet koldulniuk. Tuomas.—Cuando la nieve se haya derretido, los bosques y los montes resonarán con los golpes, y los hermanos de Jukola no tendrán más necesidad de mendigar de los demás un resguardo contra el viento. 06439
Bottom
06440
Top
JUHANI: Úgy van, Tuomas! Feledjük el azt az átkozott civódást, mely tűzbe borította a tanyánkat, és képzeljük magunk elé az új házat, amit építeni fogunk. Juhani.—¡Bien dicho! Tuomas, olvidemos este desgraciado suceso que nos ha hecho prender fuego a nuestra casa y soñemos con la que levantaremos de nuevo. 06440
Bottom
06441
Top
TUOMAS: Tudd meg, hogy midőn elindultunk erre a félelmetes útra, szívemből már akkor eltűnt minden neheztelés. Tudd meg, hogy midőn útközben ott rohantál a nyomomban, és mint az úszó paripa, fújtál a nyakamba, majdhogy a szívem meg nem szakadt. Tuomas.—Debes saber que al emprender este horroroso viaje ya se había desvanecido todo el rencor de mi pecho, y que cuando tú corrías detrás de mí, echándome el aliento en el cuello como un semental que nada... ¡se me hacía pedazos el corazón! 06441
Bottom
06442
Top
JUHANI: Örvendezzünk hát, hogy véget ért az utunk, s újból meleg hajlék alatt vagyunk. íme, itt hozzák nekünk az ételt és italt, és íme, két hatalmas, selymes zsúpszalmát is kapunk. Adjunk hálát Istennek, kedves testvéreim! Juhani.—En fin, alegrémonos de que ese viaje haya terminado y de que nos hallemos de nuevo en una casa caliente. Pero, vaya, aquí nos traen de comer y de beber y dos grandes haces de paja brillante. ¡Démosle las gracias a Dios, mis queridos hermanos! 06442
Bottom
06443
Top
Vidáman lobogott a nyírfahasábokból rakott tűz, és pompás melegében kéjesen fűtőztek a testvérek. Ott álltak egy darabig mind a heten, sorban a tűz előtt, majd asztalhoz telepedtek, és nekiláttak a húsnak, kenyérnek, kolbásznak és meleg sörnek, amit a gazdasszony, a tímár könyörületes felesége rakott elébük. Maga a gazda Valkót vette gondjába: bevezette az istállóba, és szénát rakott a szegény pára elé. Végül, gazdáik nyomát követve, a kutyák is megérkeztek komor útjukról; nagy lihegve, farkcsóválva érkeztek meg, s szemük vidáman csillogott. A fiúk örvendezve fogadták őket: simogatták s minden módon becézgették ebeiket. El fuego de abedul llameó alegremente, y los hermanos, contentos, se calentaron junto a él. Después de permanecer un rato, los siete en fila, delante de las llamas, se sentaron a la mesa para gozar de la carne, el pan, las salchichas y la cerveza caliente que la compasiva ama les había preparado. El curtidor se hizo cargo de Valko y lo llevó al establo, llenándole el pesebre de heno. Finalmente, siguiendo las huellas de los hombres, los perros volvieron de su horrible excursión, fatigados, tiritando, pero brincando de gozo y con los ojos brillándoles de alegría. Los hermanos los acogieron felices, les acariciaron, les dieron de comer y no les escatimaron toda clase de carantoñas. 06443
Bottom
06444
Top
Midőn a testvérek jól bevacsoráztak, ledőltek puha szalmaágyukra, és az álom könnyű leplébe burkolózva csakhamar elfelejtették az élet nehéz küzdelmeit. Edes-deden aludtak mindannyian, és még soká melegítette őket a lobogó tűz. Végül azonban kihunytak a lángok, elhamvadt a parázs, mire a gazdasszony elzárta a kéményszelepet, s a kemencéből pompás meleg áradt szét a szobába. Ekkor aztán a tímárné is ledőlt ágyára, s a szobában ismét teljes csönd uralkodott. Künn azonban ropogva táncolt a fagy a kerítések mentén, a csillagos ég alatt dühösen fújt az északi szél, s a mennyboltról mosolyogva nézett le a sápadt, sárga hold. Cuando acabaron de comer se tendieron en la paja y, envueltos en el vaporoso velo del sueño, pronto olvidaron la cruel lucha de la vida. Descansaron como benditos, al calor de las ardientes llamas, hasta que éstas fueron extinguiéndose y finalmente se apagaron. Entonces el ama cerró el portillo del horno, del cual se propagaba en la estancia un agradable calor. Luego se retiró a acostarse y un silencio completo se cernió de nuevo sobre la casa. Fuera arreciaba el frío crepitando a lo largo de las vallas. El viento gélido soplaba bajo el cielo cuajado de estrellas, desde el cual la cálida luna miraba sonriendo a la tierra. 06444
Bottom

Fejezet 07 Capítulo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa|-ita|-fra|-epo| (hu-es) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capítulo
Download A hét testvér o Los siete hermanos: Booky| Akateeminen| Suomalainen| Amazon
07001
Top
Kora tavasszal, még a darvak érkezése előtt, otthagyták a testvérek a Jukola-tanyát, és kiköltözve az Impi-vaara tisztására, azonnal teljes erővel nekiláttak, hogy új házat építsenek maguknak. Nemsokára már nehéz szálfák hevertek a sarokköveken, és gerenda simult gerenda mellé. Sokszor kora reggeltől késő estig szüntelenül csattogtak a balták, és dongott a nehéz sulyok; a ház négy sarkán Juhani, Aapo, Simeoni és Tuomas dolgoztak, a többiek pedig kifaragták, és emelőrudakon a magasba gördítették a gerendákat. Izzadt orcával, de vidám szívvel serénykedtek a testvérek, és büszkén nőtt, növekedett a házuk, friss gyantaillat töltötte be körös-körül a levegőt. Máskor viszont egész napok teltek el, mikor a testvérek ujjal sem nyúltak a baltához, hanem estétől estéig, sőt harmadnap reggelig mély álomban hortyogtak. Era a principios de primavera, antes de que llegasen las grullas, cuando los hermanos salieron de Jukola para la pradera de Impivaara, donde se dedicaron con todas sus fuerzas a la construcción de su nueva morada. Pronto se alzaron sólidos troncos sobre las piedras angulares y unas capas se alzaron sobre otras. Durante muchos días, desde el amanecer hasta la puesta del sol, se oyó el chasquido de las hachas y el golpe de las mazas. Juhani, Aapo, Tuomas y Simeoni trabajaban cada uno en su propia esquina, mientras los otros recuadraban los troncos y los enderezaban a lo largo de las vigas transversales. Con la frente empapada de sudor, pero con ánimo alegre y satisfecho, trabajaban con ahínco y sin parar, y la cabaña se levantaba poco a poco, despidiendo un fresco olor a resina. Había días, sin embargo, en que los hermanos no empuñaban las herramientas y dormían de un tirón, roncando de una a otra noche, hasta la tercera mañana. 07001
Bottom
07002
Top
Mégis, mielőtt a gabonaföldek sárgulni kezdtek volna a faluban, készen állott a testvérek háza az Impivaara tisztásán; ugyanazon a helyen, ugyanolyan alakban és nagyságban állott, mint az első, vagy még annál is büszkébben. És most, midőn erős házuk készen volt már, újból teljes erővel a vadászatnak láttak. Halászatra is, vadászatra is felszerelték magukat; hálóikkal, puskáikkal útnak eredtek, és tüzesen csillogó szemmel a kutyák is ott loholtak a nyomukban. Fáradhatatlanul járták az erdőket, hegyeket, lápokat, mocsarakat, és minden irányban át- meg átszelték a tó fényes tükrét, hogy eledelt szerezzenek mind pillanatnyi szükségletük, mind pedig a jövendő mogorva tél számára. A sűrű erdőknek s a mély tavaknak sok-sok lakója halálát lelte ilyenkor. Antes de que las mieses se dorasen alrededor del pueblo, la cabaña de la pradera de Impivaara estaba concluida; se levantaba en el mismo punto, sobre un mismo plano y más sólida que la anterior. Ahora los hermanos podían dedicar a otros menesteres sus energías. Se proveyeron de todo lo necesario para cazar en el bosque y pescar en el lago de Ilvesjárvi y, seguidos de los perros de ojos vivaces, emprendieron largas excursiones con sus armas y pertrechos. Infatigables, recorrían los montes boscosos, los pantanos y los campos, y surcaban en todas direcciones la límpida superficie del lago, almacenando provisiones para los días inmediatos y para el crudo invierno que se avecinaba. Más de un habitante de los legendarios bosques y aguas, los reinos de Tapio y de Ah ti, perdieron la vida. 07002
Bottom
07003
Top
Hanem most az öreg Tapló-Mattiról szeretnék mesélni, a testvérek egyetlen barátjáról a rengeteg erdőben. Öregapó volt már ez a Tapló-Matti; ott lakott néhány ezer lépésre az Impivaarától egy sűrű nyírfaligettel benőtt domb tetején. Kis kunyhójában egyes-egyedül lakott, és széles Háme-tartományban ő készítette a legpuhább taplót, ő fonta a legerősebb nyírfakéreg bocskorokat is; ezzel a mesterséggel bőségesen megkereste mindennapi kenyerét. Fiatalabb éveiben sokat barangolt fenn, északon, Pohjanmaaban; mint ügyes kocsislegény kísérte el oda a kerület esperesét, aki egészen a Lappföld határára költözött. Ott töltötte Tapló-Matti a következő nyarat is, és észak végtelen ingová-nyain medvére, borzra és darvakra vadászgatott. Ezekről a vadászkalandjairól sokat tudott beszélni, mert páratlanul éles emlékezőtehetsége volt, és amit egyszer látott vagy hallott, soha többé el nem felejtette. Kitűnő volt a megfigyelőképessége, és éles volt a szeme is: az őserdő úttalan útvesztőiben sem téved el soha. Nem volt olyan távoli hely, amelyről - ha egyszer már járt arra - ne tudta volna hajszálpontossággal, hogy mely irányban fekszik. Hüvelykujjával azonnal megmutatta az irányt, és hiába vitáztak vele, ő makacsul kitartott igaza mellett. Ha például megkérdezték tőle: „Merre van Vuokatti?”, ő ujjával a láthatár egyik pontja felé bökve megmutatta: „Ott van, ni; nézz csak az ujjam irányába; akár egyenest odalőhetnél. A kuusamói templom ott áll, annak a kis dombnak az irányában, s attól egy macs-kaugrásnyira jobb felé van Vuokatti.” S ugyanígy, ha megkérdezték tőle: „Hol van a porrassalmi csatatér?”, tétovázás nélkül rávágta, ujját a láthatár felé bökve: „Ott van; nézz az ujjam irányába; akár egyenest odalőhetnél.” Ilyen pontos ember volt az öreg, és pontosan ismerte az erdőt kunyhója körül több mérföld távolságra. Hol taplógombát, hol bocskomak való nyírfakérget keresve, vagy csapdáit vizsgálgatva sokszor bejárta keresztül-kasul a rengeteget. Olykor, ha épp arra vitt az útja, betért az impivaarai házba, üdvözölni a testvéreket. Ilyenkor pompás mulatsága volt a fiúknak: szájuk tátva maradt, fülük elállt, mint a bőregéré, s úgy hallgatták az öreg elbeszéléseit! Egy nyári estén ismét ott ült öregapó a testvéreknél, és északföldi vadászkalandjairól mesélt nekik. Me gustaría hablar ahora del viejo Matti, el recogedor de yesca, único amigo de los hermanos en el bosque. Érase, pues, un viejo llamado Matti, el de la yesca, que vivía en una colina poblada de abedules veteados y nudosos. Habitaba solo en una pequeña choza a unos miles de pasos de Impivaara. Fabricaba la yesca más blanda de la provincia de Hame, así como sólidos calzados de corteza de abedul, y con este oficio se ganaba su pan cotidiano. De joven había viajado a Ostrobotnia en calidad de gran postillón del antiguo pastor de la comarca, que se había trasladado hasta las fronteras del país lapón, y allí permaneció Matti, el de la yesca, cazando osos, glotones y grullas en las inmensas ciénagas del Norte. No paraba de contar cosas de aquellas expediciones, que recordaba con todo detalle, ayudándose de la incomparable memoria que poseía. Nada de lo que oía o veía, aunque sólo fuese una sola vez, se le olvidaba. Pero, además, sus dotes de observación y su vista eran tan notables como su memoria. Caminaba por los intrincados y extensos bosques sin vacilar, y no había lugar, por distante que fuera, que no estuviese seguro de conocer con pelos y señales, con tal de que hubiese estado una vez en él. Inmediatamente lo señalaba con su pulgar, y tan seguro estaba de conocerlo, que no toleraba que nadie le contradijera. Si uno le preguntaba: «¿Dónde está Vuokatti?», Matti le contestaba al momento, apuntando con el pulgar al horizonte: «Está allá, mira la dirección de mi dedo, como si fueras a disparar. La iglesia de Kuusamo está en la dirección de esa quebrada, y a un salto de gallo, a la derecha, pasa la línea hacia Vuokatti.» Y si otro le preguntaba: «¿Dónde está el campo de batalla de Porrassalmi?», el viejo contestaba sin vacilar, tendiendo el pulgar hacia el horizonte: «Allí, mira la dirección de mi dedo, como si fueras a disparar.» Y es que el viejo, que había cruzado los bosques y recovecos que rodeaban su choza en todas las direcciones, en busca de yesca y de corteza de abedul para su oficio, y para comprobar sus trampas para animales, los conocía como la palma de la mano. Ocurría, pues, a veces, que el viejo, en sus andanzas, entraba en la casa de Impivaara a saludar a los hermanos, y éstos se entusiasmaban escuchando las historias del viejo, boquiabiertos y con las orejas tiesas como las de los murciélagos. Y he aquí que una noche de agosto sorprendemos a Matti en casa de los hermanos, refiriéndoles sus cacerías por tierras del Norte. 07003
Bottom
07004
Top
JUHANI: Vagy úgy! S aztán mi történt? Juhani.—¿Sí? ¿Y qué ocurrió después? 07004
Bottom
07005
Top
TAPLÓ-MATTI: Mi történt? Ugyan mi történt volna? Ezután egy szélesnél is szélesebb tisztásra, süppedező lápra értünk, de síléceinkkel átláboltunk ezen a ször-työgő dágványon is. Sok meleg darufészekre találtunk, sok kurrogó darvat lőttünk, tarisznyánkat megtöltöttük tojással és puha toliakkal, a darvakat pedig csomóba kötve vállunkra vetettük. S aztán jól bepálinkáztunk. Darvakkal a vállunkon, kutyánkkal a nyakunkban újból nekiindultunk a rengő-ringó, szörtyögő-fortyogó lápnak, és nemegyszer kevésbe múlt, hogy valamelyikünk kutyástul, mindenestül örökre bele nem süppedt a feneketlen mélységbe. Végül azonban átázva, mint a kiöntött ürgék, mégiscsak szilárd földre, domborodó dombra értünk. Itt felütöttük éji táborunkat, lobogó tüzet raktunk, és levettük csuromvizes gúnyáinkat. Bizony nem tehettünk mást, mint egyszeribe lehúztunk magunkról inget-gatyát; kibújtunk belőle, mint angolna a bőréből, s nemsokára ott gőzölögtek ruháink az ágakra akasztva, ott sisteregtek a darutojások a forró hamuban, magunk meg anyaszült meztelenül, mint az éji manók hemperegtünk s forgolódtunk a finoman melengető tűz körül. S aztán jól bepálinkáztunk. Azonban hogy is telt az idő, hogyan múlt el az a májusi éj! Kutyáink nedves orrukkal folyton csak egy fa körül szaglásztak, és szemüket a fa lombjai felé meregették. Végül mi is nézegetni kezdtünk fölfelé, és ugyan mit láttunk? Matti.—Así es. ¿Que qué pasó? Pues pasó que llegamos a una gran hondonada, una ciénaga movediza, y nos deslizamos con los esquís a través de la sima llena de borboteos. Encontramos calientes nidos de grullas en gran cantidad, abatimos las chillonas a montones y llenamos los sacos de huevos y plumas. Atadas las grullas en racimos, nos las cargamos a la espalda. Luego nos sacudimos un lingotazo y reanudamos la marcha llevando a hombros grullas y perros, a través del pantano movedizo, chapoteando y con riesgo de hundirnos para siempre en enormes profundidades, con el perro gruñéndonos en la nuca. En esto llegamos a un cerro rumoroso, en tierra firme, pero mojados como topos que acaban de vadear un arroyo. Levantamos un campamento nocturno, encendimos un fuego movedizo y nos quitamos las ropas, que estaban chorreando. Fijaos cómo estaríamos de empapados, que tuvimos que arrancarnos los pantalones y la camisa como se arranca la piel de una anguila. Pronto humearon nuestras ropas colgadas de las ramas, los huevos de grulla chisporrotearon en la ceniza; mientras, nosotros, desnudos, saltábamos alrededor del fuego como fantasmas nocturnos, y después nos sacudimos un lingotazo. El tiempo pasaba sin sentir; se iba la noche primaveral. Los perros no dejaban de moverse de un lado a otro con sus hocicos húmedos y miraban desconfiados entre el follaje de los árboles. Por fin nos pusimos también nosotros a observar. ¿Y qué diréis que vimos? 07005
Bottom
07006
Top
JUHANI: No, mondja csak! Bizonnyal egy hunyorgó medvebocsot. Juhani.—¡Diga! ¿Un osezno dormitando? 07006
Bottom
07007
Top
TIMO: Vagy éppen Hüvelyk Matyit és Bakaraszt. Timo.—¿O el mismísimo Satanás? 07007
Bottom
07008
Top
TAPLÓ-MATTI: Sem ezt, sem azt, hanem egy sötétbarna borz úrfit láttunk csücsülni a száraz, mohos fenyő ágán. Heiskanen rálő, elhibázza; Pikku-Jussi rálő, elhibázza; végül én is odadurrantok neki, de majdnem ugyanannyi szerencsével. Mert a borz meglódult ugyan, és mérgesen mordult is egyet, azonban továbbra is ott maradt ülve az ágon. Ekkor Heiskanen felkiáltott: „Boszorkányság! Boszorkányság!”, azzal kikapta a zsebéből egy halott ember fogát, kicsit megrágta, s ráköpött a golyóra, amivel újból megtöltötte a puskáját. Aztán kezével hadonászni kezdett a levegőben, a szemét ijesztően forgatta, néhány furcsa, szörnyűséges szót szólott, rálőtt a borzra, s lám, a borz lebukfencezett a fenyőről. De eszébe sem volt a betyárnak, hogy megdögöljön; az igazi játék még csak ezután kezdődött. Mi, anyaszült meztelenek lévén, nem támadhattunk rá a veszekedett féregre, azonban a kutyák sem merészkedtek a közelébe, hanem csak ölnyi távolságból ugattak, acsarkodtak feléje, mivel a borz mérgesen fújt, köpködött rájuk a bozótból. A boszorkány igézete nyilván még mindig hatott. Heiskanen azonban megint csak elkezdett mindenféle szörnyű varázsigéket hadarni, kezével hadonászott, és rémesen forgatta a szemét. És lám, az egyik kutya egyenesen nekiugrott annak a vörös torkú fickónak, nekiront, mint egy szikrázó rakéta, és csúnya marakodás kezdődik. Haj, Uram Jézus, az a kutya csak úgy rázta azt a szegény borzot, így ni, így! Teringettét, olyan agyabugyát és olyan rókatáncot még nem láttatok, de nem ám! Matti.—Ni lo uno ni lo otro, sino un enorme glotón pardo oscuro, colgado el muy holgazán en una rama de pino seco y barbudo. Heiskanen disparó y falló, y lo mismo le pasó a Jussi el pequeño. Entonces tiré yo, pero casi con la misma suerte. El glotón se movió ligeramente y gruñó furioso, pero siguió en la rama como si tal cosa. Entonces Heiskanen gritó: «¡Brujerías, brujerías!», y sacando del bolsillo un diente de difunto y mordiéndolo dos o tres veces, escupió en una bala con la que cargó de nuevo su escopeta. Luego, agitando la mano en el aire y girando los ojos que daba miedo, aquel hijo del demonio pronunció dos o tres palabras extrañas y terribles, disparó, y el glotón cayó redondo del pino. Pero el bellacón estaba todavía lejos de la muerte, y el juego comenzó de nuevo. Nosotros, completamente desnudos, no osamos acercarnos a aquel maldito truhán, y ni siquiera los perros parecían dispuestos a hacerlo, sino que se movían y respingaban a prudente distancia, mientras el glotón escupía contra ellos y gruñía amenazador desde un matorral. Se veía que sus poderes mágicos estaban vivos todavía. Pero Heiskanen volvió a proferir palabras espantosas mientras agitaba la mano en el aire y giraba como un loco sus ojos, y cuando un perro se lanzó por fin contra el criminal, como un cohete chisporroteante, ¡vaya la que se armó! ¡Ah, hijos de Dios, no queráis saber cómo le puso el perro al pobre glotón! ¡Así, así, así! ¡Qué barahúnda! ¡Nunca visteis un follón semejante! 07008
Bottom
07009
Top
JUHANI: Hű, a fékomadta! Juhani.—¡Mil rayos! 07009
Bottom
07010
Top
TIMO: Az volt aztán a jó mulatság! Timo.—¡Qué divertido hubiese sido estar allí! 07010
Bottom
07011
Top
TAPLÓ-MATTI: Tisztességes és mulatságos tréfa volt, az már igaz! Matti.—Un juego la mar de divertido, ya lo creo. 07011
Bottom
07012
Top
TIMO: S aztán a borzot betették kendtek a tarisznyába? Timo.—¿Y entonces echasteis el glotón al saco? 07012
Bottom
07013
Top
TAPLÓ-MATTI: Be ám, mert igazi tarisznyába való jószág, jó kövér dög volt a fickó. Úgy bizony; s aztán jól bepálinkáztunk. Mikor megszáradt a ruhánk, újból felöltöztünk, és ledőltünk aludni a lobogó tűz mellett. Aludni azonban alig aludtunk, mivel szédelgő fejünk felett, mint a tüzes kígyók, szüntelenül röpködtek keresztül-kasul a boszorkányok tüzes nyilai. Heiskanen ugyan néhányszor felugrott, és dühösen elbődült: „Aludj ki, boszorka-nyila, aludj ki, boszorka-nyila!”, és nagy sistergéssel olyik le is hullott vagy az erdőbe, vagy a szürke mocsárba, a többiek azonban, mit sem törődve kurjongatásával, csak szálltak tovább magasságos útjukon. Egyszer csak észak felől délnek átkozottul dühös és éles sivítás hallatszott, utána pedig még sokáig gyönge nyöszörgés következett. „Mi a nyavalya rohant itt el?” - kérdeztem Heiskanentől, aki pár pillanat múlva dörmögve felelte: „Maga az öreg Hiisi járt erre.” Eltelt egy óra, eltelt kettő is, de a langyos, párás levegőben egyre csak cikáztak a tüzek. Keletről azonban, a láp partjáról, hirtelen különös hang zendült, mint a mohos fenyők zúgása, és nyugat felől, a túlpartról másik hang felelt rá, halk és finom, mint a nyírfaliget lágy suhogása. „Hát ez miféle zúgás, az meg miféle suhogás?” - kérdeztem, mire Heiskanen megint odamordult: „A fenyves örege beszélget a lányával.” Elmúlt végre az éj, megvirradt, és mi újból útnak eredtünk. Hát lám, épp az erdő szélén egy ördöngös nagy szürke farkast pillantottunk meg, de az úgy megugrott előlünk, mintha a szélvész vitte volna. Végül már csak a bal hátsó lába látszott. Én azonban ráfogom a puskám, és átlövöm a mancsát, át én, mint a porcogót, de mégis elhordta az irháját. Pedig ádőttem a szegény ordas pracliját. Matti.—¡Pues no faltaba más! ¡Menudo bocado era el cebón, como para no echarle en el saco! Así lo hicimos, claro. Entonces nos sacudimos un lingotazo. Luego nos pusimos la ropa, seca como la pólvora, y nos echamos a dormir junto al fuego de llamas movedizas. Pero apenas pudimos pegar ojo, porque, como serpientes encendidas, volaban por el aire en todos los sentidos flechas embrujadas, produciéndonos temblores de vértigo. De vez en cuando, Heiskanen se levantaba de un salto gritando: «¡Apágate, flecha embrujada; apágate, flecha embrujada!» Más de una caía con un chasquido seco en el bosque o en el pantano gris, y la mayor parte no cesaba de volar a pesar de sus gritos. Una vez se oyó un fragor horrible que rasgaba el aire de norte a sur, seguido de un débil susurro. «¿Qué espíritu maligno acaba de pasar por ahí?», pregunté a Heiskanen, quien, al cabo de un rato, me contestó entre dientes: «¡El legendario Hiisi, el Demonio!» Transcurrió una hora, transcurrieron dos, y el aire ligero y brumoso seguía lanzando brasas de fuego. Entonces, de pronto, de la parte este, a orillas del pantano, llegó una voz parecida al ruido de los abetos musgosos, y al punto contestó otra voz procedente de la orilla opuesta, una voz apagada como la brisa en un boscaje de abedules. «¿Qué es ese ruido de allí y esa brisa de allá?», volví a preguntar, y Heiskanen me contestó mascullando: «Es el Viejo del Bosque que charla con su hija.» Por fin acabó la maldita noche, despuntó el día y reanudamos la marcha. Pero no termina ahí la cosa, porque, nada más salir del bosque, vimos un enorme lobo gris que corría como una planta seca de guisante arrastrada por el viento. Ya no se le veía más que la pata izquierda. Me eché la escopeta a la cara y le rompí la pierna como si fuera ternilla; pero logró salvar la vida el pobre diablo. 07013
Bottom
07014
Top
TIMO: Hej, a manóba is! Átlőtte a lábát, akár a jégcsapot, s aztán ott feküdt a farkasláb a földön, mint farsangi borjúcsülök az asztalon. Timo.—¡Ésa sí que es buena! ¿Le rompió la pata como se rompe un carámbano y quedó en el suelo ante usted como una mano de cerdo sobre la mesa el martes de carnestolendas? 07014
Bottom
07015
Top
TAPLÓ-MATTI: No, azért mégsem egészen úgy. Matti.—¡No tanto, no tanto! 07015
Bottom
07016
Top
TUOMAS: De hát akkor honnan tudta kend, hogy átlőtte a farkas lábát? Tuomas.—Pues entonces, ¿cómo sabe que se le rompió la pata? 07016
Bottom
07017
Top
TAPLÓ-MATTI: Jó darabig ott rohantunk a nyomában, és láttuk, hogy a farkas koma járás közben fityegő csonka lábával olyan tízes formájú számokat rajzolt a homokba. Matti.—Sencillamente, porque corrimos tras él durante largo rato y vimos que, al huir, dejaba huellas sobre la arena con la pata que le colgaba. Y esas huellas tenían forma de dieces. 07017
Bottom
07018
Top
TIMO: No, vigyen el az ördög! Tízes formájú számokat a homokba? Hihihi! Timo.—Pero, ¿qué dice? ¿El número diez sobre la arena? ¡Je, je, je! 07018
Bottom
07019
Top
TAPLÓ-MATTI: Egész határozottan tízeseket! Matti.—Como lo oyes: dieces y muy claros. 07019
Bottom
07020
Top
JUHANI: Szegény farkas ugyan ki lehetett merülve. Juhani.—¡Qué malparado estaría el lobo! 07020
Bottom
07021
Top
TAPLÓ-MATTI: A farkas is, de mi, emberek is. Hanem azok az ördögadta ebek egy tapodtat sem tágítottak a sarkunkból, hanem farkukat bevonva, búsan bandukoltak utánunk. Pedig azelőtt ugyan derék, jó kutyák voltak. Matti.—El lobo estaba muy malparado, sí, pero no menos los cazadores. Los malditos perros se pegaban a núestros calcañares y caminaban cabizbajos, con el rabo entre las piernas; ¡tan valientes como eran siempre! 07021
Bottom
07022
Top
AAPO: Hát azokba meg mi ütött? Aapo.—¿Qué es lo que les había acobardado? 07022
Bottom
07023
Top
TAPLÓ-MATTI: A boszorkányvarázs, a kábító varázsködök, melyekkel úgy tele volt a levegő, mint lőporfüsttel a csatatér. Heiskanen ugyan minden tudományát elővette, igézett, kezét lengetve átkozódott, de minden hiába. Hanem az a betyár Pikku-Jussi, az csak talpalt, futott verejtékezve. Kurta lába volt a fickónak, legfeljebb ha három arasz, azonban hosszú és izmos háta, mint a vidrának. Szívós legény volt az, átkozottul szívós és izmos, mint a vidra. Sokáig futott a farkas nyomában, mely sántikálva menekült előle, azonban végül is hiába: farkas koma eltűnt az erdőben. Úgy ám, s aztán jól bepálinkáztunk. Mikor ez is megvolt, bőséges zsákmányunkkal hazafelé indultunk. így ballagtunk hazafelé, hónunk alatt a tarisznya, a tarisznyában tollak, tojások, meg egy és más apróbb szárnyas; hátunkon a sflécek s a darvak, markunkban a puska. A borzot meg felváltva cipeltük, így mentünk, mendegéltünk; egyszer csak a felhők alatt egy kis sipogó szalonka húz el; rálövök, leesik, tarisznyámba dugom. Megyünk tovább, hát lám, az egyik fenyő csúcsán nagy szemű repülőmókust látok lapulni: rálövök, leesik, tarisznyámba dugom. Matti.—Las artes mágicas, un fluido mareante que llenaba el aire, como cuando en una batalla el aire se llena de humo de pólvora. Heiskanen hacía cuanto podía, lanzando exorcismos y profiriendo maldiciones, manoteando y gesticulando; pero todo en vano. Y el bribón de Jussi el pequeño estiraba las piernas como un enano y corría sudando como un condenado, porque resulta que Jussi tenía las piernas muy cortas, de tres palmos como mucho, y su espalda era como la de una nutria, de larga, flexible y resistente. Jussi era también resistente, endiabladamente resistente y entero como la nutria misma. Corrió y corrió largo rato detrás del lobo, que huía cojeando; pero nada logró, y hubo de dejar la bestia a merced de los bosques. Sí, y entonces nos sacudimos un lingotazo y reanudamos la marcha hacia la casa con nuestro rico botín. Caminábamos con los sacos bajo el brazo, dentro de los cuales iban los huevos y plumas de grulla y algunas piezas de caza menor, y con los esquís y las grullas a la espalda y la escopeta en la mano, mientras el glotón peludo colgaba por turno de la espalda de cada uno de nosotros. Así íbamos caminando cuando disparé a una becada que volaba a la altura de las nubes, y la metí en mi saco. Lo mismo hice con una alada ardilla, aplastada y de ojos grandes, que vi al cabo de un rato en la copa de un pino. La tumbé y la metí en el saco. 07023
Bottom
07024
Top
Végül egy széles, magasan fekvő tisztásra értünk, és messze, délen még egyszer megpillantottuk a Turkkila-tanyát, ahonnan kalandos utunkra indultunk. Vérrel mocskolt helyre értünk, melyet Turkkila gazda már előbb, induláskor megmutatott nekünk, s ahol két nappal előbb egy medve levágta a gazda pompás ménjét. Ott nézegettük egy ideig a mackó véres lakomaasztalát, s én rögtön észrevettem, hogy a medve nemrég, talán épp az elmúlt este, napszálltakor megint itt járt a pecsenye maradékaiból lakmározni. Úgy sejtettem, hogy napnyugtakor ismét visszajő ide, s ezért elhatároztam, hogy meglesem. A többiek előrementek Turkkilába, hogy vidám vacsorát készítsenek, én pedig csak álltam és gondolkoztam, törtem a fejem, miképp várhatnám be vendégemet ezen a kopár tisztáson, ahol egyetlen fa sem állott, hogy felmászhattam volna rá. Azonban „többet ésszel, mint erővel”: végül is pompás ötlet, furfangos csel jutott az eszembe. Hatalmas, fekete fenyőtönköt pillantottam meg a közelben, melynek gyökereit a tavaszi fagyok legalább egy könyöknyire fölemelték. Baltámmal elvágtam a középső gyökeret, mely egyenesen lefelé nőtt, kihúztam, s aztán még egy kicsit kibővítettem a gödröt. Bebújtam ebbe a lyukba, puskám csövét kidugtam a véres tetem felé, és pompás fedezékemben, fejem fölött a kiváló erődítménnyel, várni kezdtem a lompos mackót. Jött is nemsokára, jött nagy cammogva a völgy felől, és marcangolni kezdte a ló feltépett lapockáját. Én épp elhatároztam, hogy no, most szép vigyázva odadurrantok egy kis ólmot a homlokába, de az ördög vinné, hát nem odakoccant a puskatus rézlapja ködmönöm egyik cingombjához? A mackó éles füle azonnal meghallotta a kis koccanást, és vadul nekem rontott, én meg rálőttem. De az oda se neki, félelmes bőgéssel csak rohant felém! Fejem fölött nagy recsegés-ropogás támadt: recsegtek a gyökerek, dongott a föld, ahogy a mackó elhengerí-tette rólam az ágas-bogas, hatalmas tönköt. Én meg, szegény legény, szentül hittem, hogy no, most ütött halálom órája, és puskával a markomban csak vártam, mikor jelenik meg előttem a mackó szélesre tátott torka. Ám hirtelen megszűnt a zaj, minden elcsendesedett, mint a néma sírban, és hiába vártam, hogy ölre menjek a medvével, nem lett abból semmi. Még vártam egy pillanatot, de végül átpillantottam a fölmeredő gyökerek között a túloldalra, s lám, ott feküdt a medve, élettelenül. Ölében a kidöntött fatörzs hever, izmos melléből pedig ömlik a vér a földre. Ejha! - gondoltam magamban, mikor ismét szabadon álltam a szabad ég alatt, ezt a hatalmas gyökeret ugyan hamar elhengerítették rólam. Llegamos por fin a altas y vastas tierras, y al sur apareció una vez más la granja de Turkkila, de la que habíamos partido para la batida. Cruzamos un paraje ensangrentado donde, según nos había dicho el amo de Turkkila antes de empezar la expedición, dos días atrás un oso había despedazado un semental que era una gloria. Nos quedamos mirando la puerca mesa donde la fiera había celebrado su banquete y, por ciertas señales, yo adiviné que el oso había vuelto recientemente, tal vez la tarde anterior, para acabar con los restos de su presa al ponerse el sol. Entonces, pensando que el oso volvería de nuevo al atardecer, decidí permanecer a la espera, mientras los demás seguían camino hacia Turkkila para preparar una deliciosa cena. Púseme a meditar, dándole vueltas a la cabeza sobre la manera de espiar a mi huésped en aquel terreno abierto, donde no había ni un árbol al que trepar. Pero como más vale maña que fuerza, acabé por descubrir un medio, se me ocurrió una jugarreta excelente. Cerca de donde me hallaba vi un tocón negro y corpulento cuyas raíces, descuajadas por los hielos primaverales, sobresalían un codo; corté a hachazos la raíz central, que se hunde derecha en la tierra, y, arrancándola, hice más grande el agujero. Luego me deslicé dentro, apunté el cañón de la escopeta hacia el lugar ensangrentado y, agazapado en el improvisado refugio, bajo la sólida fortaleza del tronco, esperé al querido peludito. De pronto vi a la fiera salir de unos matorrales próximos, acercarse a la carroña y poner la zarpa en el costado ensangrentado del semental; entonces decidí mandarle con mis mejores deseos una ración de plomo a la frente. Pero, ¡maldita sea!, la contera de metal de la culata chocó contra un botón de mi chaqueta, y el fino oído del oso percibió de inmediato el ligero ruido. El animal vino hacia mí, enfurecido; yo disparé, pero el hijo de puta no hizo el menor caso y se abalanzó sobre mí lanzando horribles gruñidos. ¡Para qué deciros el follón que se armó sobre mi cabeza! Crujieron las raíces y tembló la tierra cuando el tronco de múltiples cuernos se salió de cuajo de una fuerte sacudida. Creí, desgraciado de mí, que había llegado mi última hora. Me quedé encogido, las manos engarfiadas en la escopeta, esperando ver aparecer las fauces abiertas del monstruo. Mas he aquí que, de pronto, cesó todo movimiento y todo ruido. Me sentí rodeado de un silencio sepulcral. El cuerpo a cuerpo, que tanto temía, no llegaba. Permanecí un rato inmóvil y por fin miré al otro lado, entre las raíces que se levantaban al aire, y pude ver al oso tendido en el suelo, exánime, abrazado aún al tocón abatido y bañando la tierra con la sangre que le brotaba del ancho pecho. ¡Bravo!, pensé al respirar de nuevo el aire libre, sano y salvo. ¡Y con qué rapidez me quité de encima el tocón que me aprisionaba! 07024
Bottom
07025
Top
JUHANI: „Hej, a rézangyalát!” - mondta az egyszeri legény. Juhani.—«¡Al infierno, como dijo el mendigo!». 07025
Bottom
07026
Top
TIMO: Hogy a kakas csípje meg! Timo.—¡Por los siete herreros, como dijo el otro! 07026
Bottom
07027
Top
JUHANI: Ez volt aztán az ügyes fogás! Juhani.—¡Es la mejor jugarreta que se ha visto sobre el globo terrestre! 07027
Bottom
07028
Top
TUOMAS: Kitűnő fogás, igazi mesterfogás volt a mackótól, de kendtől is. Tuomas.—¡Una gran hazaña, un alarde de valor tanto por parte del oso como por la suya, Matti! 07028
Bottom
07029
Top
JUHANI: Hej, az áldóját! Juhani.—¡Por los cuernos del diablo! 07029
Bottom
07030
Top
TIMO: Teringettét! Nem mondhatok egyebet. Hanem mi történt aztán? Timo.—¡Demonios!, que no sé decir otra cosa. ¿Y qué pasó luego? 07030
Bottom
07031
Top
TAPLÓ-MATTI: Gondolhatod, hogy mi történt; gondolhatod, hogy a puskadurranást Turkkilában is meghallották, és nemsokára rajzani kezdtek az emberek a tisztásra, mint a szúnyogok. És nagy volt a lárma meg az ujjongás, amikor hajladozó-rengő rudakon bevittük a mackót a tanyára. Hatalmas, vén dög volt: mikor felakasztottuk a mestergerendára, mint valami fekete viharfelhő, egészen elsötétítette a szobát. Hát így végződött a nap, így végződött vadászkirándulásunk. S aztán jól bepálinkáztunk. Matti.—Puedes adivinar lo que pasó después, puedes adivinar que el estampido se oyó en Turkkila como si llegase del fondo de una caldera, y que atrajo a las gentes al campo como mosquitos. No quieras ver el bullicio que se armó cuando transportamos el oso a la granja, colgado de un palo que se curvaba y crujía como si fuera a partirse por tanto peso. ¡Menudo ejemplar era el tío! No os digo más que, una vez colgado del techo, oscurecía la sala como una nube de tormenta. Éstos fueron los incidentes de aquel día, de aquella jornada y de aquella cacería. Y entonces nos sacudimos un lingotazo. 07031
Bottom
07032
Top
JUHANI: Hát gondolom, jó áldomást ittak rá. Juhani.—Y no faltarían alegres banquetes fúnebres por el oso. 07032
Bottom
07033
Top
TAPLÓ-MATTI: Elkezdtük Turkkilában, s befejeztük a papiakban; fakó arccal, karikás szemekkel fejeztük be a lagzit. így volt bizony, hanem azok a szép napok már régen elmúltak. De a magamfajta öreg szívesen gondol vissza legénykorának legszebb idejére, és szívesen mesélget róla. Matti.—Bueno, los empezamos en Turkkila y los acabamos en casa del señor pastor, con caras grasientas y ojos apagados. Así fue; pero aquellos días han pasado para no volver. Sin embargo, a un'viejo siempre le gusta recordar las aventuras de sus días vigorosos, y disfruta contándolas. 07033
Bottom
07034
Top
AAPO: Mi meg szíves örömest hallgatjuk. Aapo.—También a nosotros nos complace escucharlas. 07034
Bottom
07035
Top
JUHANI: Csak meséljen kend akár reggelig, nekünk eszünkbe sem jut, hogy álom is van a világon. Juhani.—Podría usted estar contando cosas hasta que amaneciera y olvidaríamos que el sueño existe sobre la tierra. 07035
Bottom
07036
Top
TAPLÓ-MATTI: Hanem már itt az ideje, hogy hazaballagjak; későre jár az idő, későre. No, isten veletek, fiúk! Matti.—En fin, ya es hora de que me retire a mi choza; sí, ya es hora. ¡Quedad con Dios, muchachos! 07036
Bottom
07037
Top
JUHANI: Isten áldja, derék Matti. Juhani.—Que el Señor le proteja, apreciado Matti. 07037
Bottom
07038
Top
AAPO: Minden jót, Matti. És nézzen el máskor is hozzánk, mindig szívesen látjuk. Aapo.—Que usted lo pase bien, y ya sabe que siempre es bien venido a nuestra casa. 07038
Bottom
07039
Top
Az öreg Matti, vállára vetve fejszéjét, megindult a magas domb tetején, nyírfaliget mélyén magányosan-messze álló kicsi kunyhója felé. A testvérek pedig aludni tértek, hiszen besötétedett már, és házuk szűk ablaknyílásán szomorkás esti fény szűrődött be. De lelkűkben még sokáig tüzes tervek, gondolatok kavarogtak, és messze űzték szemükről az üdítő álmot. Sehogy sem tudták elfeledni Tapló-Matti meséit Észak rengetegeiről, az ottani bűvös ködökről és tüzes boszorkánynyilakról, melyek sisteregve szállnak összevissza a sötét éjszakában. Mint ahogy ott a nyilak szikráznak és puskák villannak, úgy lángolt, villámlott valami különös vágy és szenvedély az ő keblükben is. Különösen a daru, ez a bölcs és gőgös tekintetű madár izgatta őket, melynek éles rikoltásaitól visszhangoznak Észak végtelen lápjai; szinte látták maguk előtt a foltos hangabokrok alatt a lágy pelyhekkel bélelt, meleg fészkeket s a fészkek ölén a fényes tojásokat. Hosszú nyakú darvakra vadászni, puha fészkeiket kifosztani, ez volt most a testvérek legfőbb vágya, minden gondolata. Hatalmas erővel vonzotta lelkűket Észak lápjainak ünnepélyes komorsága. Matti se alejó con el hacha al hombro, camino de su choza, que descollaba sobre la colina coronada de frondosos abedules veteados, lejos de la aldea. Como ya empezaba a oscurecer y las pequeñas ventanas apenas dejaban pasar una tenue luz, los hermanos se fueron a la cama. Durante largo tiempo los pensamientos zumbaban fogosos en su cerebro, alejando el sueño reparador. Recordaban los relatos de Matti sobre los vastos páramos del Norte, sobre el aire encantado y las flechas embrujadas que se cruzaban en el cielo nocturno. En su alma brillaba una alegría ardiente y extraña recordando cómo las flechas chispeaban y las armas lanzaban resplandores. Pero lo que más les apasionaba era la grulla, esa ave de mirada inteligente y penetrante que chilla en las tierras pantanosas del Norte. Se imaginaban, deleitándose, el tibio calor de los nidos de plumas, los huevos lustrosos entre matas de plantas de pantano. ¡Lo que hubieran dado en aquel momento por capturar aquellos animales de largo cuello y vaciar sus nidos! La aterradora soledad de las tierras pantanosas del Norte les tenía profundamente fascinados. 07039
Bottom
07040
Top
Mindnyájuk közt legtovább Juhani virrasztón fekhelyén; egyre azon törte a fejét, hogy miképp rendezhetne itt, a hazai tájakon olyan vadászatot, mely némiképp hasonlítana az imént hallott lápi kalandhoz. Eszébe jutott a Kouru-láp, ahol ugyan darvakat nem, de annál több tarka begyű vadkacsát lehetett találni. És mivel a lappföldi vadászok gyakori pálinkázása nagyon megtetszett neki, az is eszébe ötlött, hogy hát szerezhetnek éppen szeszt is a Viertola-udvarházból. így utoljára egész jól kitervelte annak az északi vadászkalandnak az utánzatát, s elhatározva, hogy másnap valóra váltja tervét, végül mégis elszenderedett. Álmában azonban még sokáig ott serénykedett Tapló-Matti csodálatos vadászútjain; egyszer fel is ugrott ágyáról, és szörnyű hangon elbődült: „Borzkölyök! Borzkölyök! Fogjátok meg azt a betyárt!” Mire a többiek fölriadva dühösen rámordultak vackaikról, de aztán újból álomba merültek. Juhani azonban még soká kábultan nézett maga köré, és csak nagy sokára vette észre, hogy nem a Lappföld lápos vidékein, nem süppedő mocsarak közt, szürke zsombé-kokon, hanem otthoni hajlékuk békés padkáján áll. Végre föltisztult az esze, újból ledőlt fekhelyére, és mély álomba merült. Reggel azonban, fölébredvén, eszébe ödött éjjel fogant terve, s azonnal elő is adta a többieknek. Pero quien más tiempo permanecía desvelado en su cama era Juhani, que no dejaba de pensar en la manera de organizar, en sus propias tierras, una cacería que pudiera compararse con las de las tierras pantanosas del País de las Tinieblas, cuyo relato acababa de oír. Pensaba en la ciénaga de Kouru, donde, aunque no había grullas, abundaban en cambio los patos de costados moteados. Y como los tragos frecuentes de los hombres del Norte eran su obsesión, recordó que en la granja de Viertola podrían proveerse de aguardiente. Así pudo recomponer una copia de la apasionante caza del Norte y, después de decidir llevarla a la práctica al día siguiente, se quedó finalmente dormido. Sin embargo, siguió largo rato soñando con los episodios de las venturosas jornadas de Matti, y hubo un momento en que, sin despertarse, se incorporó en el lecho gritando con voz terrible: «¡Un glotón, un glotón! ¡Trincad por el cuello a ese bergante!» Los gritos medio despertaron a los demás hermanos, que refunfuñaron enfadados, para volver a hundirse en el sueño. Juhani miró a todas partes hasta que cayó en la cuenta de que no estaba en el tenebroso país de los lapones, entre hondonadas de tierras pantanosas, sino en el tranquilo sobrado de su cabaña. Poco a poco, la luz fue haciéndose en su cabeza, y el muchacho acabó estirándose de nuevo sobre su lecho hasta quedarse profundamente dormido. -- Pero, nada más despertarse, se acordó de lo que había decidido por la noche, y empezó a planteárselo a sus hermanos sin demora. 07040
Bottom
07041
Top
JUHANI: Testvérek, hallgassátok csak meg, mit mondok, és mire akarlak rábírni benneteket. Egy vadban gazdag terület jutott az eszembe. Erősen csodálom, hogy mind e napig szinte teljesen megfeledkeztünk a Kouru-lápról, ahol a nádasokban és tiszta vizű tócsákban rengeteg vízimadár él. Menjünk oda vadászni, és mint a makkot, zsákszámra fogjuk hazahozni a vadkacsát. Juhani.—Hermanos, oídme atentos, pues tengo algo que deciros. Me he acordado de un paraje donde abunda la caza, y mucho me sorprende que no hayamos caído antes en ello. Veréis. Me estoy refiriendo a las tierras pantanosas de Kouru, en cuyos prados y límpidos lagos se agrupan innumerables aves acuáticas de toda pinta. Vamos a cazar allí y llenaremos los sacos de patos. 07041
Bottom
07042
Top
TUOMAS: Én elfogadom a terved. Tuomas.—Estoy de acuerdo contigo. 07042
Bottom
07043
Top
TIMO: Én is szívesen. Timo.—Yo también iré de buena gana. 07043
Bottom
07044
Top
EERO: Én úgyszintén. És ha ott fogok kóborolni a Kouru-lápon, majd azt hiszem, hogy én vagyok a kis Pikku-Jussi a lappföldi zsombékoson. Legyen hát! Eero.—Opino lo mismo, y cuando me vea en los pantanos de Kouru, pensaré que soy Jussi el pequeño en las ciénagas laponas. ¡De acuerdo! 07044
Bottom
07045
Top
AAPO: Én sem ellenzem a tervet, mert több napra való eleséggel láthat el bennünket. Aapo.—No seré yo quien se oponga a un proyecto que puede proporcionarnos alimento para muchos días. 07045
Bottom
07046
Top
JUHANI: Határozzuk el hát, hogy elmegyünk. Azonban a Kouru-lápig messze az út, és legalább egy éjt ott kell majd töltenünk. Ezért úgy gondolom, nem ártaná egy kis itóka, ha künn akarunk hálni a puszta ég alatt. Juhani.—Queda, pues, aprobada la expedición; pero hasta la ciénaga de Kouru hay mucho camino que andar, un buen trecho de lobo, y tendremos que quedarnos allí por lo menos una noche. Me parece a mí que no nos vendría mal un poco de bebida, cuando acampemos al cielo raso. 07046
Bottom
07047
Top
TUOMAS: Viertolában kaphatunk pálinkát. Tuomas.—Claro. En Viertola hay aguardiente. 07047
Bottom
07048
Top
JUHANI: Mégpedig kitűnő pálinkát. Juhani.—¡Y nada malo, por cierto! 07048
Bottom
07049
Top
TUOMAS: Hét iccével, fiúk! Tuomas.—Siete pintas, muchachos. 07049
Bottom
07050
Top
JUHANI: Úgy van! Egy iccével mindenkinek! Juhani.—¡Correcto! Una por barba. 07050
Bottom
07051
Top
AAPO: Talán hagyjuk a pálinkát, amire, hál’ istennek, még egyikünk sem szokott rá. Aapo.—Yo pienso que, como aún no estamos acostumbrados al alcohol, afortunadamente, tal vez estaría bien prescindir de él. 07051
Bottom
07052
Top
JUHANI: No, olykor-olykor már te is ittál egy kortyot, mint ahogy én is. Juhani.—¡Anda ya! ¡Como que no has echado un trago de vez en cuando, lo mismo que yo! 07052
Bottom
07053
Top
EERO: Értsd el már, Aapo, bátyánk gyerekes óhaját. Hadd mondhassuk el majdan egyszer mi is: „És akkor jól bepálinkáztunk!”, ha majd ősz hajú öregként hajdani hőstetteinkről regélünk a fiataloknak. Hadd tudjuk egész élénken elképzelni, hogy most mi is borzfia-kat hajszolunk Észak rengetegeiben. Eero.—Vamos, Aapo, no le quites la idea inocente ni nos prives a todos de poder decir: «Y entonces nos sacudimos un lingotazo», cuando de viejos peinemos canas y contemos nuestras hazañas a los jóvenes. Deja que soñemos despiertos con que hemos ido a cazar glotones al Norte. 07053
Bottom
07054
Top
JUHANI: Már megint bolondokat beszélsz? Hiszen csak jogunk és kötelességünk, hogy ápoljuk testünket! Ezen az úton sokat kell majd mocsarakon, süppedő lápokon át gázolnunk, és csuromvizesen tölthetjük az éjt mohából rakott vackunkon. Ilyenkor jót tesz egy korty itóka a bütykösből, azt hiszem. Ezért jónak vélném, hogy ne induljunk útnak némi szíverősítő nélkül. Menjen el hát Lauri, hóna alatt legszebb rókabőrünkkel Viertolába, és szerezzen érte pálinkát. Juhani.—¿Ya empiezas con tus tonterías? El hombre tiene que dar a su cuerpo lo suyo. Durante esta excursión tendremos que atravesar ciénagas y terrenos movedizos y pasar la noche, calados hasta los huesos, en una cama de musgo. Y entonces será una delicia darle un tiento a la cantimplora, creo yo. Haremos muy bien en no emprender el viaje sin un poco de bálsamo en la mochila. Así que Lauri va a largarse ahora mismito a Viertola llevándose la mejor piel de zorro para cambiarla por aguardiente. 07054
Bottom
07055
Top
Lauri valóban el is indult, hogy pálinkát hozzon szíverősítőnek a vadkacsavadászatra a Kouru-lápon. Ez a láp Impivaarától mintegy ötezer lépésre feküdt a Vier-tola-birtok területén. A széles mocsarat sötét erdők veszik körül; vadkacsák kedves tanyája volt a láp, fölszínén csillogó tócsák, magas nádasok és korhadt fenyőkkel teli zsombékos szigetek váltogatják egymást. Ide készültek a testvérek hápogó vadkacsákra vadászni, és remélték, hogy bőségesnél is bőségesebb zsákmányra találnak. Lauri partió, en efecto, para Viertola, en busca del aguardiente que tendría la misión de reanimarles mientras durase la caza de patos en la ciénaga de Kouru. Estas tierras se encuentran en el territorio de Viertola, extenso y poblado de sombríos bosques, a unos cinco mil pasos de Impivaara. En la superficie, residencia ruidosa de los patos, se suceden charcos espejeantes, cañaverales e islotes herbosos con pinos moribundos. Éste es el paraje al que los hermanos han decidido ir a cazar patos chillones, con la esperanza de obtener un rico botín. 07055
Bottom
07056
Top
Lauri megérkezett Viertolából, és apjuk hajdani cinkkulacsában gyöngyöző pálinkát hozott. De a szeszen kívül még egy fontos hírt is szerzett az erdők világából, mely még tüzesebbre hevítette a testvérek vadászszenvedélyét. Elmondta nekik, hogy egy medve levágta Viertola legszebb ökrét, sőt azt is tudta, hogy a tetthely Impivaarától északra, Viertola birtokán, a jukolai erdők közelében fekszik. A testvérek rögtön elhatározták, hogy erre veszik útjukat a Kouru-láp felé, és csak nap-szállat táján indulnak el hazulról. Hátha találkoznak a medvével, melynek szokása, hogy napnyugtakor falatozni megy zsákmányának maradékaiból. Ebben reménykedtek a testvérek, és midőn elfogyasztották kiadós ebédjüket, s már a délután is vége felé járt, erősen felfegyverkezve, hátukon a nyírfakéreg tarisznyákkal, puskáikban éles töltényekkel útnak indultak. Tarisznyájában hét icce pálinkával Lauri maradt utolsónak a sorban; erős pórázon ő vezette a kutyákat. Meghagyták neki, hogy mintegy háromszáz lépésre a véres tetthelytől maradjon hátra az ebekkel, s csak akkor eressze szabadon Killit és Kiiskit, ha lövést vagy kiáltást hall. Lauri így is tett; még idejében megállt egy fa tövénél, és várta, mi történik. A többiek közelebb mentek a helyhez, ahol a bikát széttépte a mackó, és egy komor fenyves mélyén, vérrel öntözött terepen valóban ott találták az állat szétmarcangolt, félig felfalt tetemét. Ezek után megfelelő távolságban lőállást kerestek, s egy alacsony, de sűrű cserjésben ehejtőzve várták a medvét. Lauri volvió de Viertola con el aguardiente burbujeante en una botella de hojalata, la vieja cantimplora usada por su padre cuando iba a cazar. Pero no sólo trajo alcohol del reino de los bosques, sino también una importante noticia que excitó aún más la fogosa imaginación de los hermanos, y ella era que un oso había atacado a uno de los mejores bueyes de Viertola y sabía dónde se había producido la carnicería: al norte de Impivaara, en la heredad de Viertola, sí, justamente en un lugar colindante con los bosques de Jukola. Los hermanos tomaron entonces la decisión de pasar por allí en su expedición hacia las tierras pantanosas de Kouru y salir al caer la tarde. Si la suerte estaba de su parte, tal vez encontrarían el oso, que acostumbra volver a esa hora a darse otro festín con los restos de su presa. Tal era el deseo de los hermanos, los cuales, después de acabar su copiosa comida, y cuando comenzaba a declinar la tarde, salieron de la cabaña con las mochilas repletas y las escopetas cargadas. Lauri iba el último, conduciendo los perros y llevando las siete pintas de aguardiente en la mochila. Acordaron que él esperaría con los perros a trescientos pasos de los despojos del buey, y que soltaría a Killi y Kiiski apeñas oyera gritos o disparos. Obedeció Lauri, quien, sentándose bajo un abeto, esperó los acontecimientos, mientras sus hermanos se acercaban al lugar donde estaban los despojos del buey, al que encontraron en un sombrío bosque de abetos medio devorado sobre el suelo ensangrentado. Los hermanos se pusieron al acecho tras unos abetos jóvenes y compactos, a la distancia de un disparo. 07056
Bottom
07057
Top
Telt-múlt az idő, végül a völgy felől csöndes cammo-gás zaja, ágak roppanása hallatszott, s a testvérek úgy vélték, hogy íme, a vendég megérkezett a lakomához. A fák közt valóban meg is jelent nagy csöndesen, óvatosan egy óriási medve. De nyilván megsejtette a veszélyt, mert áldozatától jó messze szimatolva, orrát ide-oda forgatva megállt. Sokáig várt, tétovázott, és már úgy látszott, visszafordul anélkül, hogy a fiúk puskájának lőtávolába került volna. Némán, mozdulatlanul várakoztak a testvérek a bozót mélyén, míg végre Timo, mit sem törődve a többiek tiltakozó integetésével, kerülgetve, lopakodva a dühös állat felé indult. Midőn úgy vélte, hogy már eléggé megközelítette, rálőtt; de csupán a serpenyőben lobbant fel a lőpor, maga a töltés csütörtököt mondott. Mint valami hatalmas, mohos szikla, úgy gör-dült-rohant a felbőszült medve ellenfelére, ő azonban haladéktalanul arccal a földre vetette magát, és ott hevert mozdulatlanul. A mackó dühösen morogva és szuszogva szaglálta, döfködte, ráncigálta őt, és kétségtelen, hogy ütött volna Timo utolsó órája, ha Juhani nem siet segítségére, és nem lő rá a mackó gerincére. Nem mert lejjebb célozni, nehogy testvérét találja, aki a fene állat alatt feküdt. Azonban golyója nem talált, vagy legalábbis nem ejtett komolyabb sebet, mert az erdő fejedelme most otthagyva Timót, még bőszültebben nekirontott Juhaninak. Ekkor Juhani, hogy életét mentse, a puska tusát fordította a vad tátott szája felé, és már-már félelmetes dulakodás kezdődött közöttük. De ekkor eldördült Tuomas fegyvere is, és tüzes golyót röpített a mackó tomporába. Félve, hogy testvérét találja, ő sem célzott az állat fejére vagy szügyére, ahol pedig könnyebben ejthetett volna halálos sebet rajta. A mackó megérezte testében az ólmot, és bőven ömlött a vér húsos, kövér combján végig. Megvadulva, szörnyű bőgéssel támadt most Tuomasra, de annak puskatusától olyan ütést kapott a homlokára, hogy fejét rázogatva megtorpant sebes futásában. Néhány pillanatig így álltak szemben egymással az ellenfelek, és fenyegetve tekintettek egymásra. Pasó un rato bastante largo. Finalmente, oyeron un leve ruido de pisadas y vieron que la maleza se agitaba. Era la señal de que el convidado acudía al festín. En efecto, un oso enorme apareció caminando con parsimonia y recelo entre los árboles. El animal parecía presentir el peligro, porque se detuvo lejos de su presa husmeando y moviendo la cabeza de un lado a otro. Vaciló largo rato y llegó un momento en que parecía que iba a retirarse sin ponerse al alcance de las escopetas. Los hermanos, siempre al acecho, contenían el aliento, pero Timo, sin hacer caso de las señales de los otros, que le indicaban que se estuviera quieto, salió de su escondite y, dando un rodeo, se acercó al oso. Cuando consideró que lo tenía a la distancia adecuada, disparó, pero sólo se inflamó la pólvora de la cazoleta sin prender en la carga. El oso, enfurecido, se precipitó contra el cazador como una enorme piedra musgosa que se despeña por una pendiente. Timo, instintivamente, se echó al suelo boca abajo y permaneció allí, inmóvil. La fiera lo olió, lo empujó y lo sacudió gruñendo de ira, y el muchacho habría exhalado su último aliento si Juhani, acudiendo rápidamente en su auxilio, no hubiera disparado contra el lomo del oso, no atreviéndose a apuntar más abajo por temor a herir a su hermano, que yacía bajo la fiera. Pero el tiro no acertó de pleno, porque el príncipe de los bosques se revolvió contra Juhani con más furia aún, abandonando a Timo, que siguió de bruces contra el suelo. Viéndose perdido, Juhani descargó un culatazo contra las fauces abiertas del animal, y ya se preveía una lucha a muerte cuando Tuomas apuntó su arma y acertó a dar al oso en una pata. Para no herir a su hermano, tampoco quiso apuntar a la cabeza o al costado, disparos que ocasionan más fácilmente la muerte. Pero el oso sintió el plomo en lo vivo y la sangre manó por la pata carnosa y peluda. Ciego de rabia y lanzando tremendos gruñidos, el animal se arrojó impetuosamente sobre Tuomas, y éste respondió con un formidable culatazo que obligó al oso a pararse en seco, sacudiendo la cabeza. Los dos rivales permanecieron inmóviles un instante, cruzándose miradas amenazadoras. 07057
Bottom
07058
Top
Ekkor azonban előrontottak a kutyák is, gyorsan és hangtalanul rohantak előre, mint a villám, de ahogy odaértek a bozontos medve mellé, dühös marakodás kezdődött. Killi a mackó torka felé acsarkodott, ám csupán néhány lépésre merte megközelíteni a vadat; Kiiski hátulról támadt a tomposra, és olykor-olykor bele-bele-kapott bozontos bundájába. Azonban mindig gyorsan visszaugrott, valahányszor az öreg tányértalpú, mint valami hatalmas, fekete petrence, ellene fordult. Végül azonban, néhány sikertelen támadás után, megfutott a mackó, s a kutyák nagy csaholással utána. Los perros se acercaron rápidos como dos relámpagos, y al llegar junto a la arrogante fiera se produjo una espantosa algarabía. Killi lanzaba desaforados ladridos en los mismos hocicos del oso, aunque manteniéndose fuera de su alcance; Kiiski saltaba detrás y se envalentonaba hasta aventurarse a morder la pelambre del muslo, pero se apartaba a prudente distancia cada vez que la fiera se revolvía entre ellos como un montón de heno verdinegro. Por fin, cansado de lanzar ataques infructuosos contra sus atacantes, el oso inició la retirada perseguido por los perros y sus ladridos. 07058
Bottom
07059
Top
Mindez oly sebesen zajlott le, hogy a többi testvérek még oda sem értek a harc színterére. Juhani és Tuomas azonnal újból megtöltötték puskáikat, mivel remélték, hogy még egyszer cső végére vehetik a mackót. Lassacskán Timo is feltápászkodott, és néhány pillanatig oly bambán bámult maga elé, mintha azt sem tudná, merre van észak, és honnan fúj a szél. A többiek hevesen korholták ostoba vakmerőségéért, mely majdnem emberéletet követelt áldozatul, és talán jóvátehetetlenül elrontotta a vadászatot. Timo szó nélkül letelepedett egy vakondtúrásra, kipiszkálta a serpenyő gyújtólyukát, és késének fokával hegyesebbre kalapálta a kovát. Nemsokára mind készen álltak, hogy folytassák a vadászatot. La escena referida fue vista y no vista, concluyendo antes dé que los otros hermanos llegasen al lugar donde se desarrollaba. Juhani y Tuomas volvieron a cargar sus escopetas con la intención de alcanzar de nuevo al oso. Timo se levantó poco a poco, volviendo la cabeza de un lado a otro como si buscase el norte y la dirección en que soplaba el viento. Sus hermanos le riñeron agriamente por su inoportuno alarde de valentía, que había puesto en peligro su propia vida y la de todos, desperdiciando, además, lo que parecía una caza segura. Timo aguantó el pedrisco sin rechistar y siguió sentado sobre la hierba limpiando la cazoleta de su arma y afilando el pedernal con el dorso de su cuchillo. Y pronto estuvieron todos listos para reanudar la caza. 07059
Bottom
07060
Top
A kutyák ugatása egyre jobban távolodott, s már szinte teljesen elhalt, úgyhogy a testvérek kételkedni kezdtek, látják-e még valaha zsákmányukat. Ám pár perc múlva ismét tisztábban hallatszott, egyre jobban közeledett Killi és Kiiski csaholása; nyilvánvaló volt, hogy a medve szokásos körútját megfutva ugyanoda készült visszatérni, ahonnan elindult. Ezért a testvérek, alkalmas helyet keresve maguknak, lőállásba helyezkedtek, és várták a hajtást. Egy kis gyepes tisztáson állt Simeoni, és tőle valamivel odább Lauri; mindketten némán, mozdulatlanul vártak, mint a szobrok. Sebes futással közeledett a medve, hogy még a föld is dongott alatta, és szélesre tárta sötétvörös torkát. Nagy lihegve, fújva egyenesen Simeoninak rontott; Simeoni rálőtt, mire az állat felbukfencezett, azonban újból felpattant, és rohant a vadásznak. Ekkor azonban Lauri puskája is eldördült: éles csattanás hallatszott, és élettelenül rogyott a mackó Simeoni lába elé. Ott hevert a fene vadállat mozdulatlanul, s fejéből és oldalából pirosán csörgedezett a vér. Los ladridos de los perros fueron alejándose hasta hacerse inaudibles, y ya los hermanos dudaban de volver a encararse con su presa cuando, pasado un rato, los ladridos de Killi y Kiiski se hicieron más claros, como si el oso, después de dar su acostumbrado rodeo, se aproximase de nuevo al punto de partida. Los hermanos se apostaron a placer, arma al brazo, esperando la aparición del animal. Simeoni y Lauri, no muy lejos uno de otro, estaban en un pequeño claro herboso, inmóviles y mudos como estatuas. En esto el oso apareció lanzado, haciendo crujir el suelo y mostrando sus fauces de color rojo ennegrecido. El jadeante animal voló hacia Simeoni, que disparó. La fiera cayó, pero volvió a levantarse y acometió al cazador. Entonces el arma de Lauri lanzó un fogonazo, resonó un disparo, y el oso se desplomó a los pies de Simeoni, donde quedó silencioso, exánime, chorreando sangre de la cabeza y del costado. 07060
Bottom
07061
Top
A testvérek mind odacsődültek a medve köré, mely hatalmas és öreg kan medve volt. Alaposabban megnézve láthatták, hogy a fején, közvetlenül a füle tövénél, továbbá az oldalán érte a golyó. Az előbbi sebet nyilván Lauri ólma ütötte, mivel az állat, melynek agyát érte a lövés, azonnal összeesik, és többé nem kel fel. Boldog elégedettséggel ültek a testvérek az erdő bozontos hőse körül, és derék áldomást készültek inni zsákmányukra. De elégedetten és büszkén csillogó szemmel hasaltak a kutyák is leterített ellenfelük mellett. Szép este volt; elült a szél, s a nap is leszállt a sötét erdő ölébe. Kellemes volt így üldögélni ezen a csöndes estéli órán a lármás, izgalmas játék végeztével. Los hermanos se agruparon pronto alrededor del oso abatido, un macho gordo y viejo. Observaron que tenía una herida que le atravesaba la cabeza por debajo de la oreja, y otra en el costado, y que la primera había sido causada por la bala de Lauri, porque un animal herido en el cerebro cae redondo y no vuelve a levantarse. Satisfechos, los hermanos se sentaron en corro alrededor de la hirsuta fiera, y se dispusieron a echar un trago para celebrar la matanza. Los perros, también contentos y con una noble mirada, se tumbaron junto al oso muerto. La tarde era hermosa, el viento se había calmado y el sol se hundía en los lejanos y sombríos bosques. Los hermanos gozaban del descanso en aquel ambiente apacible, ahora que la animada y ruidosa lucha había terminado. 07061
Bottom
07062
Top
JUHANI: Legyen az első korty a Laurié. Férfihoz méltón bánt a fegyverével, és a legjobb helyen találta a betyárt. El is dőlt a medve, mint sarló alatt a széna. No, húzz egy jót, fiacskám! Juhani.—Sea para Lauri el primer trago. Ha tifado como un hombre, ha alcanzado al granuja justo en su punto débil, haciéndole caer patas arriba como hierba bajo la hoz. Anda, chico, dale un buen tiento. 07062
Bottom
07063
Top
LAURI: Egyszer tán én is kortyinthatok egyet. Lauri.—Preferiría enjuagarme sólo un poco el gaznate. 07063
Bottom
07064
Top
JUHANI: Ó, te zöldcsőrű, te, a szesz dolgában. Te ártatlan kisbárány, aki még a pálinka ízét sem ismered. Juhani.—Venga ya. ¿Qué os parece este novato en materia de mistela? Todavía ignora a lo que sabe. Es inocente como un cordero. 07064
Bottom
07065
Top
LAURI: Hát az ízét már ismerem, s azt is tudom, ha jót húzok a kulacsból, azért még nem piszkolnak le a madarak. De hogy milyen a világ akkor, ha besze-szelve tántorog az ember, azt még nem próbáltam. Lauri.—Claro que sé a lo que sabe, lo suficiente para que nadie se me haga el gallito; pero lo que no sé es cómo le parece el mundo al alegre muchacho cuando se tambalea borracho imitando a los tontos que van dando trompicones. 07065
Bottom
07066
Top
AAPO: Gondold meg, Lauri, gondold meg! Én inkább lebeszélnélek, mint hogy rábeszéljelek. Aapo.—Piénsalo un poco, Lauri. Yo quisiera más bien desaconsejártelo que aconsejártelo. 07066
Bottom
07067
Top
LAURI: Váljék egészségünkre! Lauri .—¡ Bebamos! 07067
Bottom
07068
Top
AAPO: Reméljük, hogy ez nem lesz az iszákosság kezdete. Aapo.—Pero confiemos que no se convierta en un vicio. 07068
Bottom
07069
Top
LAURI: Ugyan mit fecsegsz? Igyál te is! Van rá okunk, hogy vidámak legyünk. Lauri.—¿A qué tanto parloteo? Bebe, hombre, que no nos faltan motivos para alegrarnos un poco. 07069
Bottom
07070
Top
JUHANI: Itt hever a vén dög, mint valami liszteszsák, és bizony sok lónak, marhának megmentettük az életét. Juhani.—Así es. Aquí yace el patrón como un montón de heno. ¡Y cuántas vacas y caballos habrán salvado la vida! 07070
Bottom
07071
Top
LAURI: Azt hiszem, Viertola ura legközelebb ingyen tölti meg a kulacsunkat, egy pintet vagy kettőt is tölt belé. Timo.—No me cabe duda de que el amo de Viertola nos pondrá en el bosillo una botella de aguardiente gratis cuando nos vea; lo menos un litro o un par de ellos. 07071
Bottom
07072
Top
JUHANI: S ez nem is lenne sok, hiszen megmentettük a csordáját ettől a fenevadtól. Juhani.—Y no haría nada de más, porque hemos librado a su ganado de esta fiera. 07072
Bottom
07073
Top
AAPO: Hatalmas csorda: negyven villás szarvú ökör. Egész nyáron át éjjel-nappal kinn kódorognak az erdőn, télen pedig a trágyát hordják ki a kastély szántóföldjeire. Hanem ez a nyári kivert élet, ez szinte teljesen elvadítja őket. Aapo.—Y que es una buena manada de bueyes... ¡nada menos que cuarenta cabezas! Todo el verano, día y noche, viven en los bosques, y durante el invierno acarrean a los sembrados el estiércol de la granja. Pero la vida libre que llevan el verano en los bosques les vuelve casi salvajes. 07073
Bottom
07074
Top
JUHANI: Isten óvja azt, aki kutyáival együtt közibük keveredik, mert kutyástul, mindenestül hamar kásává taposnák. Emlékezzünk csak, hogy megjárta Nikkilá a honkamáki ökrökkel! Bizony halálos veszedelemben forgott, pedig ott nincs akkora csorda, mint itt, Viertolában. A kutyái, bajba jutva, uruknál kerestek menedéket, és miattuk biztosan halálát lelte volna, ha nem talál egy erős kerítésre; ez mint védő bástyafal, feltartóztatta az ökrök rohamát. Juhani.—¡Quiera Dios que no nos los encontremos con nuestros perros! Nos harían papilla a todos en un instante. Acordaos de lo negras que las pasó Nikkilá cuando se dio de manos a boca con los bueyes de Honkamáki; fue algo horrible, y eso que no eran tantos como los de Viertola. Y como resulta que en caso de apuro los perros buscan refugio al lado de su amo, sin duda el suyo la hubiese palmado de no haber tenido la suerte de encontrar un vallado resistente que frenó la embestida de los bueyes, como la muralla protectora de un castillo. 07074
Bottom
07075
Top
AAPO: Legyünk óvatosak, mert onnan, a domb felől, mintha rekedtes bőgést hallottam volna az imént. Azt hiszem, nincsenek messze innen. Hát Eero mit keres ott a szikla tövénél? Aapo.—Sí, hay que andarse con cuidado. Acabo de oír un áspero bramido por la parte de aquel cerro. Me da la nariz que no andan lejos. Pero ¿qué hace Eero bajo esa piedra? 07075
Bottom
07076
Top
EERO: Itt a kő alatt, a gödörben, vidrának kell lennie. Eero.—Aquí hay una nutria, en el agujero debajo de la piedra. 07076
Bottom
07077
Top
JUHANI: Lehetséges? Juhani.—Puede. 07077
Bottom
07078
Top
EERO: Biztos. A lyukba befelé vezetnek nyomok, de kifelé egy sem, ahogy itt a homokban látni. Eero.—Seguro; observo huellas de entrada, pero no veo en la arena ninguna de salida. 07078
Bottom
07079
Top
AAPO: Mutasd meg a nyomot a kutyáknak; farkcsóválásuk majd elárulja, van-e lakó a kő alatt, vagy nincs. Aapo.—Hagamos que las huelan los perros; viéndoles mover el rabo, sabremos si hay huéspedes. 07079
Bottom
07080
Top
JUHANI: Ide, Killi és Kiiski! Juhani.—¡Eh, aquí, Killi, Kiiski! 07080
Bottom
07081
Top
TUOMAS: Már megint úton vannak, s ha jól sejtem, nyu-lat kergetnek. Tuomas.—Han desaparecido otra vez, y me parece que ahora andan detrás de una liebre. 07081
Bottom
07082
Top
EERO: Közös erővel majd csak elhengerítjük a követ. Eero.—Si tiramos todos a la vez, conseguiremos levantar la piedra. 07082
Bottom
07083
Top
TUOMAS: Hiábavalóbb dolgot is próbáltunk már. Add csak a fejszéd, Juhani, hadd vágjak néhány derék karót magunknak, amivel elgördíthetjük a követ, ha megjöttek a kutyáink. Tuomas.—Por menos suda un hombre. Dame tu hacha, Juhani, que voy a cortar unas ramas fuertes y levantaremos la piedra cuando vuelvan los perros. 07083
Bottom
07084
Top
Így beszélgettek a testvérek, Tuomas pedig Juhani éles baltájával mindegyik fiúnak erős karót faragott; négy karót nyírfából, hármat berkenyéből. De hirtelen szörnyű lárma és csörtetés hallatszott az erdőből, mely ijesztő sebességgel közeledett feléjük. Karóval a kezükben meglepődve hallgatták a zajt a testvérek; füleltek és várták, mi tűnik elő az erdő mélyéről. Csúnya s ijesztő bömbölés hallatszott onnan; közben fájdalmasan fel-fel-vonítottak a kutyák is, és nemsokára vérfagyasztó látvány tárult a fiúk szeme elé. Bőszükén rohant feléjük tíz megvadult ökör, maguk előtt kergetve a kutyákat, melyek lélekszakadva futottak uraik felé. A testvérek haja égnek meredt a rémülettől, s testüket hideg borzongás rázta. Az ökrök kábító bőgéssel nekkontottak a testvéreknek; kemény csapások fogadták a megvadult állatokat, és ijesztő küzdelem kezdődött. Vastag karóikkal elszántan verekedtek a testvérek, és igyekeztek bezúzni az ökrök villás szarvú koponyáját; két állat, lábát égnek rúgva, már döglötten hevert a csatatéren. Azonban a testvéreket is zord halál fenyegette. Timo elbukott, s az egyik ökör már lehajolt, hogy szarvával átdöfje a mellét; ekkor azonban teljes súllyal lecsapott Tuomas berkenyekarója, lecsapott, és eltörte az állat gerincét. Tompa bődüléssel, élettelenül zuhant földre az ökör, és Timo meg volt mentve. Hasonló veszély fenyegette Aapót is, őt viszont Juhani és Eero mentették meg a haláltól. Juhani hatalmasakat sújtott karójával az ökör szarvai közé, Eero pedig a farkánál fogva rángatta, s így sikerült odébb vonszolnia; nemsokára ez a szörny is égnek rúgott lábbal, döglötten hevert a terepen. Timo a harc hevében valahogy elvesztette nyírfakaróját, azonban meglátta Juhani baltáját a gfepen, fölkapta, és tüzes lendülettel csapkodni kezdett vele. Jobbra ütött, balra ütött, és szörnyű sebeket vágott az állatok hasán; csapásai nyomán zúgva ömlött a földre a vér, bélsár és vizelet, így harcoltak a legények sápadt képpel a halál torkában; de kutyáik is kitettek magukért, és foguk mint a vaskapocs mart az állatok torkába. Szörnyű volt a zaj s a zűrzavar, föl-le csapkodtak a karók, magasra szálltak a levegőbe az ökrök letörött szarvai, s a testvérek ordíto-zása, a kutyák csaholása és az állatok bőgése egyetlen hátborzongató zsivajjá olvadt össze. Así hablaron los hermanos. Tuomas preparó robustas ramas para todos con el hacha afilada de Juhani: cuatro de abedul y tres de serbal. Mas he aquí que, de pronto, les llegó del bosque un enorme estruendo que iba acercándose rápidamente. Asombrados, escucharon sujetando las trancas y esperando lo que no tardó en ofrecérseles a la vista. Se oyó un ruido confuso, inquietante; de vez en cuando los perros aullaban de miedo y, de pronto, algo terrible apareció: diez bueyes embravecidos se precipitaban hacia los hermanos persiguiendo a los perros que corrían hacia ellos. A los hermanos se les pusieron los pelos de punta y se les heló la sangre de pavor. Los bueyes venían lanzados a todo correr, soltando bramidos ensordecedores. El encuentro fue terrible. Los hermanos descargaban sus fuertes palos entre los terribles cuernos, y pronto dos bueyes se derrumbaron con las pezuñas al aire. Pero la muerte amenazaba también a los hermanos. Timo cayó al suelo en la lucha, y cuando un buey estaba a punto de cornearlo por el pecho, la rama de serbal de Tuomas cayó pesadamente sobre los lomos del animal, que, lanzando un bramido, cayó redondo. Timo estaba salvado. Lo mismo iba a sucederle a Aapo, pero la oportuna llegada de Juhani y Eero lo arrancaron del peligro, asestando el primero formidables golpes entre las astas del buey, mientras el segundo le tiraba de la cola para apartarle del sitio. Pronto el animal estuvo fuera de combate, agitando las patas en el aire. En la confusión de la lucha, Timo perdió su estaca de abedul, pero divisó en el suelo el hacha de Juhani y, empuñándola, empezó a descargar golpes a un lado y a otro, abriendo horribles boquetes en las panzas de los bueyes, de las que brotaba la sangre a chorros, que caía al suelo mezclada con agua y excrementos. Los hermanos, lívidos y desencajados, luchaban a brazo partido con la muerte, y los perros hacían por su parte cuanto podían, hincando sus colmillos en la papada de los bueyes. La pelea era cada vez más confusa y ruidosa: las estacas caían pesadamente y retumbaban; los cuernos, violentamente arrancados, saltaban por el aire; todo se mezclaba en tremendo bullicio: los gritos de los muchachos, los aullidos de los perros, los bramidos de los bueyes... 07084
Bottom
07085
Top
Végül azonban mégis elült a harc. A földön hét ökör hevert élettelenül, három pedig megszabdalva, fél szarvval, megtépázva elmenekült. Sápadtan, kidülledő szemekkel álltak a testvérek a véráztatta terepen. Vörös volt Timo; kezében a véres, mocskos baltával úgy állt ott, mintha az erdőt irtotta volna. Alig tudták felfogni ésszel, mi is történt igazában. Ahogy végiggondoltak ezen a vad harcon, mely mint tüzes forgószél közeledett feléjük, néhány pillanatig közöttük tombolt, s aztán egyszerre újból elviharzott, az egész história gonosz álomnak tűnt föl előttük. Borzalommal tekintettek a lábuk előtt a véres gyepen heverő sok dögre: a fene nagy medvére s a hét hízott ökörre. A vad tusában maguk is kemény döféseket kaptak, különösen Aapo, Juhani és Timo; de mégis mind lábon álltak még. Ott álltak, karóval a kezükben, és csak lihegtek, verejtékeztek, és bámultak szótlanul egymásra. Hasta que al fin concluyó la espantosa pelea. Siete bueyes quedaron tendidos sin vida, y los tres restantes huyeron, uno con un cuerno de menos, otro completamente desmochado, y el tercero muy malherido. Mortecinos, los ojos desorbitados, los hermanos se mantenían firmes en el suelo ensangrentado. Timo, sofocado y empuñando el hacha cubierta de sangre y tripas de buey, parecía un leñador preparando la artiga. No podían creerse lo ocurrido. Aquella lucha, sobrevenida como una formidable tempestad que de pronto había descargado sobre ellos toda su furia, parecíales una negra pesadilla. Pero allí estaban, contemplando con horror los animales que yacían a sus pies sobre la hierba teñida de sangre: el enorme oso de los bosques y siete robustos bueyes. Ninguno de los hermanos había salido sin señales de la lucha, especialmente Aapo, Juhani y Timo; pero todos estaban de pie, y allí permanecían con las estacas en la mano, sudorosos, jadeantes, mirándose fijamente y en silencio, con ojos abiertos y cansados. 07085
Bottom
07086
Top
De alig volt idejük fellélegzeni, s máris új s az előbbinél sokkal nagyobb veszély közeledett feléjük. A forgószelet vihar követte. Úgy tetszett, mintha a világ vége közeledett volna! Döngött, remegett a föld, recsegett-ropogott az erdő, és borzalmas bőgés töltötte be az est csöndes levegőjét: harminchárom felbőszült ökör rohant feléjük! Tágra meredt szemmel hallgatták a testvérek a zajt, egy pillanatig némán, mozdulatlanul hallgatóztak, mint ahogy a soká kergetett disznócsorda a bozótban, a kerítés sarkánál lekonyult füllel hallgatja, közeledik-é kínzó ellensége. így füleltek a testvérek is mindaddig, míg a sűrűből elő nem tört az ökörcsorda. Ebben a pillanatban eldobták karóikat, fölkapták puskáikat, és kutyáikkal együtt teljes erőből futni kezdtek, nyomukban pedig a bömbölő ökrök rohantak. A Vier-tola- és Jukola-birtok erdeinek határkerítése felé vágtattak a fiúk. Zöld békanyállal födött sekélyes tócsa került az útjukba, azonban a testvérek nem sokat kerülgették, hanem habozás nélkül átrohantak rajta. Nagy zúgás hallatszott, midőn eltűntek a fröcskölő víz felhőjében, de abban a pillanatban már ismét szárazra kerültek. Rohanásuk a hold futására emlékeztetett az ég kéklő mezőin. Az sem tér ki az útját álló fodor felhőfoszlánynak, hanem mit sem törődve átkel rajta, s még tisztábban, még fényesebben lép újra elő. Ám a hold komolyan, ünnepélyesen vándorol az égen, a Jukola fivérek azonban úgy futottak, mint a nyulak és megvadult juhok, mivel veszély zsivajgott a sarkukban. Végül ott volt előttük az erős, új kerítés, és mint a villám röpültek át rajta; tíz-húsz lépésnyire tőle azonban a széles harasztosban megálltak, hogy nézzék, vajon megmenti-e őket a kerítés. Bőszülten tombolva közeledett az ökörcsorda: hatalmas roppanás hallatszott, és földre dőlt a fiatal fenyőtörzsekből rakott kerítés, s ezzel az ökrök oly közel kerültek a testvérekhez, mint még soha. Vad versenyfutás kezdődött a dübörgő irtáson át: elöl az emberek ebeikkel, nyomukban bömbölve a barmok, melyek, mint ahogy télen a vihar füstként magasra kavarja a havat, úgy hányták föl maguk után a porzó homokot és a fűcsomókat. Eszeveszetten futottak a fiúk; szívükben halálos rettegéssel már-már azt hitték, hogy utolsó kurta útjukat futják. Pero apenas habían recuperado el aliento cuando un nuevo peligro, aún más temible, se cernió sobre ellos. La ráfaga sería seguida por un huracán. Parecía llegado el fin del mundo. El suelo tembló como sacudido por un terremoto. Resonó el bosque y un ruido infernal rompió la quietud del crepúsculo. Treinta y tres bueyes enfurecidos se acercaban a todo correr. Los hermanos, con los ojos como platos, aguzaron los oídos y escucharon un rato completamente inmóviles, mudos como una piara de puercos que, acosados durante largo tiempo, escuchan con las orejas gachas, entre las matas de un seto vivo, si se acerca el perseguidor. Así permanecieron hasta el momento en que los bueyes salieron en manada del bosque. Entonces tiraron las estacas, cogieron las escopetas y, perseguidos por los bueyes, que no cesaban de bramar, se dieron a la fuga con los perros en dirección a la cerca que separa los bosques de Viertola de los de Jukola. Encontraron una charca de escasa profundida y con la superficie cubierta de hierba, y como no tenían tiempo para bordearla, se arrojaron a ella sin vacilar. Hubo ruidos de chapoteos y salpicaduras, mientras desaparecían en una nube de agua y de niebla, hasta que reaparecieron en el aire claro. Su carrera parecía la de la luna por las azules llanuras del cielo, que no se aparta ante una nube que le impide el paso, sino que la atraviesa sin inmutarse y reaparece más límpida aún al otro lado, continuando su camino segura y altiva. Pero los hijos de Jukola, espoleados por el miedo, corrían como liebres y carneros salvajes. Saltaron de un brinco una cerca nueva y sólida que les salió al encuentro y se detuvieron a unos veinte pasos de distancia, en campo abierto, para comprobar si aquel osbtáculo les protegería de la manada enfurecida que se acercaba lanzando mugidos. Pero no. Se oyó un espantoso crujir de maderas, y la valla de estacas de abeto cayó derribada estrepitosamente. Los bueyes se hallaban más cerca que nunca de los hermanos, que se lanzaron a correr con los perros por el descampado, seguidos, pisándoles los talones, por los astados, que bufaban y levantaban tempestades de arena, como el ventarrón invernal levanta ventiscas de nieve. Los hermanos corrían a toda velocidad, con el horror de la muerte en el alma, puesto que pensaban que aquél era el último trecho del camino de su vida. 07086
Bottom
07087
Top
Aapo ajkáról harsány kiáltás szállt: „Dobjuk el a tarisznyát, de tartsuk meg fegyvereinket!” így szók Aapo, és hat kéregtarisznya azon nyomban a földre hullott; a hetedik továbbra is ott himbálódzott Lauri hátán, mivel ő még nem akarta eldobni kosarát. Am mindez mit sem használt, mert egyre közelebb ért hozzájuk a szörnyű dobogás és bőgés. Aapo ajkáról ekkor újabb, kétségbeesetten rikoltó kiáltás fakadt: „A Hiisi-kőre, a Hiisi-kőre!” Kiáltásával egy hatalmas kősziklára célzott, mely a komor vadon ölén emelkedett. E felé a szikla felé igyekeztek most a testvérek, nemsokára ott is álltak már a tövénél, és mint a villám kúsztak fel rá emberek s kutyák egyszerre. Messze röpködtek a mohadarabok, midőn markuk a kövek szögleteibe kapaszkodott; körmük mélyebben, erősebben, keményebben vágódott a kőbe, mint a hiúz görbe karmai. így menekültek meg a borzalmas veszélyből, pedig már ott jártak a halál torkában. Alig értek fel a sziklára, máris ott háborgott alattuk a bömbölő s dühében a földet kapáló baromcsorda. Ez a szikla, a testvérek menedéke, szinte teljesen négyszögletes, ölnyi magas kő volt, s az irtás szélétől mintegy háromszáz lépésnyire emelkedett a vadon belsejében. Ezen ültek hát a testvérek, verejtékezve és félelmesen zihálva, hiszen a dühös halállal futottak versenyt. Hangtalanul, némán ültek, üldögéltek sokáig; végre Juhani mégis szóra nyitotta a száját: «¡Fuera los sacos y quedémonos con las escopetas!» Éste fue el grito que salió de la boca de Aapo, y al instante cayeron al suelo seis sacos, pues el séptimo seguía bailoteando sobre la espalda de Lauri, que no accedió a desprenderse de su carga. Pero de poco les sirvió la medida, porque el tremendo estrépito se oía cada vez más cerca. Y he aquí que de nuevo se impusieron los alaridos de Aapo: «¡A la Piedra del Diablo! ¡A la Piedra del Diablo!» Se refería a una piedra enormemente grande que se levantaba en el lúgubre bosque. Allí se dirigieron los hermanos, quienes pronto se encontraron en la base de roca, y tanto los hombres como los perros treparon a ella como centellas. Hincando las uñas en las quebraduras de la roca con más fuerza y ahínco que las corvas garras del lince, se encaramaron a ella haciendo volar las pellas de musgo. Los hermanos lograron así librarse de la terrible muerte... ¡pero qué cerca habían estado del agujero mortal! Apenas estuvieron en lo alto, los rodeó la manada de bueyes, mugiendo y escarbando el suelo con las pezuñas. La piedra, dentro del bosque, era un risco casi cuadrado, a unos dos metros del suelo y a unos trescientos pasos de la linde del erial. Se sentaron, sudorosos, sin aliento, extenuados por el esfuerzo de la mortal carrera, y allí permanecieron sin decir palabra, hasta que Juhani pudo hablar. 07087
Bottom
07088
Top
JUHANI: Itt vagyunk, testvérek, és áldjuk jó szerencsénket érte. Ez volt ám a futás! Erre emlékezni fogunk, míg csak ökör lesz a világon. Juhani.—Aquí estamos, hermanos, y demos gracias a la suerte por ello. ¡Vaya carretón! ¡Lo recordaremos mientras haya bueyes sobre la tierra! 07088
Bottom
07089
Top
AAPO: Itt volnánk, de hogyan kerülünk innen tovább? Mert makacs az ökör, és ezek itt különösen fel vannak bőszülve társaik halála miatt, amit szeretnének többszörösen visszafizetni ebeinknek. Aapo.—Sí, aquí estamos, pero me pregunto cómo saldremos. Los bueyes tienen la cabeza muy dura, y como además están furiosos por la matanza de sus compañeros, querrán tomarse venganza con creces en nuestros perros. 07089
Bottom
07090
Top
JUHANI: Nemcsak a kutyáknak: mi sem járnánk különbül! Juhani.—Todos correríamos la misma suerte. 07090
Bottom
07091
Top
AAPO: Ha nem lenne ez az aranyos, magas szikla. Aapo.—Si no fuera por la milagrosa altura de esta piedra. 07091
Bottom
07092
Top
JUHANI: Hát ez bizony éppen kapóra jött. Istókuccse, mint a mókusok, oly sebesen másztunk föl rá! Juhani.—Y tú que lo digas. Nos recibió con los brazos abiertos y trepamos a ella como ardillas. 07092
Bottom
07093
Top
EERO: „És aztán jól bepálinkáztunk.” Eero.—«Y entonces nos sacudimos un lingotazo». 07093
Bottom
07094
Top
JUHANI: De jól ám! Hála az Úrnak, hogy legalább pálinkánk van, ha már úgy adódnék, hogy böjtölnünk kell itt fenn. Juhani.—¡Eso es! Gracias a Dios, tendremos al menos aguardiente, si nos vemos obligados a ayunar. 07094
Bottom
07095
Top
LAURI: Én nem dobtam el a tarisznyámat! Lauri.—¡Yo no tiré mi mochila! 07095
Bottom
07096
Top
JUHANI: „Hála néked is”, édes testvér. Szedd hát elő azt a cinkkulacsot, húzd meg alaposan s aztán add ide, hadd járjon körbe. Most valóban elkél egy kis szíverősítő. Juhani.—Gracias a ti también, querido hermano. Anda, saca la cantimplora, riégate el gaznate sin pasarte, y luego hazla correr. El corazón necesita algo que le anime. 07096
Bottom
07097
Top
AAPO: De ily veszélyes helyzetben óvatosan kóstolgassuk azt az itókát. Aapo.—Pero os advierto que en la grave situación en que nos hallamos, hay que usar con prudencia de este brebaje. 07097
Bottom
07098
Top
JUHANI: Üdvös figyelmeztetés. Mértékkel kortyints hát belőle. Juhani.—Buen consejo. Pero bebe al menos un trago razonable. 07098
Bottom
07099
Top
AAPO: Legjobb mindig a mértékletesség. Ne feledjük: itt lesz a fekhelyünk, s lehet, hogy nemcsak éjszakára. Aapo.—La razón es siempre lo mejor. No olvidemos que la roca es nuestro lecho, y tal vez para más de una noche. 07099
Bottom
07100
Top
JUHANI: Isten óvjon tőle! Remélem, hogy az éhség csakhamar elkergeti innen ezt a szarverdőt. Úgy ülünk itt, a mohos Hiisi-sziklán, mint hét fülesbagoly a rengetegben. Hanem honnan származik ez a név? Juhani.—¡No lo quiera Dios! Supongo que el hambre alejará pronto de este bosque a los cornudos que nos cercan. ¿Sabéis lo que os digo? Que sobre esta piedra musgosa parecemos siete búhos en el páramo. Me pregunto de dónde le vendrá el nombre de «Piedra del Diablo». 07100
Bottom
07101
Top
AAPO: Egy különös mese szól róla. Aapo.—Es una historia extraña. 07101
Bottom
07102
Top
JUHANI: Meséld el, hadd teljék az idő. Hiszen van most időnk a mesékre, történetekre. Juhani.—¿Ah, sí? Pues cuéntanosla para matar el tiempo. Éste es un buen momento para cuentos e historias. 07102
Bottom
07103
Top
Aapo a következő mesét mondotta el nekik a szikláról: Entonces Aapo contó a sus hermanos el cuento de la piedra. 07103
Bottom
07104
Top
Hajdanában a Lappföld bércein, egy kastélyban egy nagy erejű Hiisi herceg lakott, aki Észak leghatalmasabb varázslója volt. Volt néki egy pompás, nemes rénszarvasa, páratlanul gyorsan futó ünő. Egy szép tavaszi napon ez a kecses állat útnak eredt a fagyos-kérges hómezőkön, hogy bekalandozza egész Finnországot. Sok vadászember, megpillantva az aranyszőrű, fényes szemű szarvast, felajzott nyíllal utánaeredt, azonban senki sem ért a nyomába: a szarvas a gyors síelőket is hamar messzi maga mögött hagyta. Am az ünő végül is Háme-földre ért, ahol akkor egy kiváló síelő és biztos kezű vadász lakott. Ez valahogy neszét vette Hiisi gyönyörű szarvasának, és vállán a felajzott íjjal, lábán sikló sítalpakkal nagy serényen felkerekedett, hogy leterítse a vadat. Süvöltő száguldással futott a szarvas a sima hómezőkön, de még gyorsabban futott utána a vadász, így rohantak sokáig, széles síkságokon, meredek dombokon át, és végül is fáradni kezdett a szarvas. Lihegve, zihálva futott előre, rohanása egyre lassúbbodott, és egyre közelebb és közelebb ért hozzá üldözője. Ekkor különös dolog történt, ami már nem egy vadásznak megbénította a nyilát: a szarvas hirtelen megfordult, és könyörögve, forró könnyeket hullatva közeledett üldözőjéhez. A kegyeden vadász azonban gondolkozás nélkül rálőtte nyílvesszőjét, és átfúrta vele a szép állat homlokát. Holtan bukott a földre Hiisi szarvasa, és vérével pirosra festette a fehér havat. Había una vez en las montañas de Laponia un castillo en que habitaba un príncipe de los demonios, el más poderoso de los hechiceros del Norte. Poseía un hermoso reno de piernas incomparablemente veloces. Una mañana de primavera, el esbelto animal se lanzó a corretear por la nieve helada y empezó a recorrer toda Finlandia. Más de un arquero, al ver el reno de pelaje de oro y ojos claros, salió a perseguirlo con sus afiladas flechas; pero nadie lograba darle alcance porque, cuando el cazador, sobre sus esquís, estaba a punto de hacerlo, el animal desaparecía como por encanto ante sus mismos ojos. El reno llegó por fin a Háme, donde vivía un afamado arquero y hábil esquiador, el cual, presintiendo el paso del animal, salió tras su rastro, el gran arco a la espalda, deslizándose sobre la nieve con sus lisos esquís. El reno, más que correr, volaba sobre la superficie de la nieve, pero el cazador lo seguía más veloz si cabe. Cruzaron extensas llanuras, montes arriscados, alturas y valles, y así hasta que el reno empezó a dar señales de fatiga y sólo avanzaba penosamente. Poco a poco disminuía su velocidad, y el arquero se iba acercando implacablemente. Mas he aquí que entonces tuvo lugar un prodigio que luego se repetiría impidiendo disparar el arco a más de un cazador. El reno dio media vuelta y, dirigiéndose a su perseguidor con aire suplicante, comenzó a derramar gruesas lágrimas. El arquero, no obstante, inconmovible, disparó su flecha sin vacilar, atravesó la frente del hermoso animal, y el reno del diablo cayó, tiñendo con su sangre la blanca nieve. 07104
Bottom
07105
Top
Hiisi herceg ekkor, a messzi Észak zordon völgyeit járva, hirtelen éles nyilallást érzett a szívében, és rögtön megtudta, hogy kedves ünője veszélyben forog. Azonnal felsietett a bércre, ahol a kastélya állott, és bűvös távcsövével kémlelni kezdte a déli vidéket. Messze-messze, egy sötét fenyveserdő mélyén meg is pillantotta kedves állatát, amint vérében úszva halálos görcsökben vonag-lott, de meglátta a gyilkost is, aki diadalmas arccal állt áldozata mellett. A herceg szörnyen felbőszült, és kastélyának falából kitépve egy hatalmas, négyszögletes sziklát, felhajította a magas levegőégbe, Háme-föld rengetegeinek irányába, a gonosz vadász felé. Erős zúgással, süvöltéssel repült az irdatlan kő, és magas ívben szelte át a felhők viharos világát. Felszállt a magas égre, majd hullani kezdett lefelé, és szörnyű erővel rázuhant a vadászra, maga alá temetve őt mindörökre. Pero he aquí que, mientras el hechicero del castillo se paseaba por los oscuros valles del Norte lejano, siente una opresión en el corazón, anuncio del peligro en que se hallaba su dorado reno. Sube a la montaña sobre la que se alza su castillo y explora el Sur con su catalejo mágico. En un sombrío bosque de abetos ve al reno retorciéndose sobre su propia sangre en los estertores de la agonía, y ve también al ufano cazador inclinado sobre su víctima. Arrebatado por la cólera, el hechicero arranca de la muralla del castillo un enorme sillar y lo arroja a lo alto contra el cazador de los bosques de Hame. La enorme piedra atraviesa el aire como una ráfaga sonora y describe una gran curva a través del variable mundo de las nubes; sube hasta la bóveda del cielo y luego cae a tierra hacia el sur, aplastando al arquero, que queda sepultado bajo su mole hasta la consumación de los siglos. 07105
Bottom
07106
Top
JUHANI: S ennek az embernek halála lett a mi menekvésünk. Ugyan hol lennénk e nélkül a kő nélkül? Ott hevernénk a gyepen, eltaposva, összetörve. Juhani.—Mirad por dónde la muerte del arquero aquel ha sido nuestra salvación. Porque, ¿qué sería de nosotros sin esta piedra? Ya estaríamos con las tripas fuera y boca arriba por estos bosques de Dios, pobres de nosotros. 07106
Bottom
07107
Top
TUOMAS: No, itt is kijut nékünk még a bajból, fogadom. Tuomas.—Pero se nos cansará el espinazo de estar aquí, os lo aseguro. 07107
Bottom
07108
Top
JUHANI: Isten segítsen meg bennünket, még idejében! Juhani.—¡Que Dios venga en nuestra ayuda antes que sea tarde! 07108
Bottom
07109
Top
TIMO: Hiszen itt még aludni is csak úgy alhatunk, egymás hegyén-hátán, mint fecskefiak a fészekben. Timo.—Si queremos echar una cabezada, aunque sólo sea una, tendremos que apiñarnos unos encima de otros como las golondrinas en el nido. 07109
Bottom
07110
Top
AAPO: Az úgy nem lesz jó. Almában egyikünk könnyen legurulhat a szikláról, akkor pedig az ökrök zsákmánya lenne. Ezért két ember álljon mindig őrséget; kétoldalt vigyázzanak alvó testvéreikre. Aapo.—¡Nada de eso! Apenas el sueño nos atontara, correríamos el riesgo de caer rodando bajo las pezuñas de los bueyes. Esto es lo que vamos a hacer: dos de nosotros, uno a cada lado, vigilarán mientras los otros duermen. 07110
Bottom
07111
Top
JUHANI: Okos tanács! Meg is fogadjuk, hiszen ezen az éjszakán mindenképpen itt kell hálnunk. Ezt már most is láthatjuk az ökrök viselkedéséből. Három sátán ott hasal már átkozott bendőjén; szuszogva és kérődzve fekszenek az ördögök! Azonban térjetek aludni, fiúk; én meg Aapo őrt állunk mellettetek úgy éjféltájig. Aludjatok, aludjatok! Az Úr legyen velünk! Juhani.—He aquí un sabio consejo que haremos bien en seguir al pie de la letra. Es seguro que esta noche tendremos que pasarla aquí, a juzgar por lo que traman los bueyes, pues tres de esos malditos demonios se han acomodado ya panza en tierra, resoplando y rumiando. ¡Maldita sea! Bien, ahora disponeos a dormir a pierna suelta, hijos míos, que Aapo y yo velaremos vuestro sueño hasta medianoche. ¡Hala, a dormir! Que el Señor nos proteja de todo mal, muchachos. 07111
Bottom
07112
Top
AAPO: Haj, mi nyomorultak! Aapo.—¡Pobres de nosotros, sea como sea! 07112
Bottom
07113
Top
SIMEONI: Ugyan mire jutottunk, mi szerencsétlenek! Simeoni.—¡Dónde nos vemos, desgraciados! 07113
Bottom
07114
Top
JUHANI: Nyomorúságra, nagy nyomorúságra. De feküdjetek már le, kérjétek az ég áldását testetekre, lelketekre, és aztán aludjatok az Úr nevében. Juhani.—En un aprieto, en un gran aprieto. Pero, ea, dormios. Rezad por la salud de vuestras almas y de vuestros cuerpos, y dormios, en el nombre de Dios. 07114
Bottom
07115
Top
Így töltötték a testvérek az éjszakát: ketten közülük mindig őrködtek, mialatt a többi az igazak álmát aludta a mohos sziklán. Hosszú volt az éj, végül azonban mégis eljött a hajnal, felkelt a nap, és egyre magasabbra hágott az ég boltozatján, ám a testvérek helyzete csak nem változott. A Hiisi-szikla körül továbbra is ott hullámzott ostromlóiknak villás szarvú serege, és az éhség is egyre gonoszabbul gyötörte őket. Mindamellett azt remélték, hogy kegyetlen vendégük az ökrök gyomrában is elvégzi teendőjét, és végül mégis rákényszeríti őket, hogy térjenek vissza legelőjükre. Ebben reménykedve várták ellenségeik távozását. De nemsokára rémülten vették észre, hogy az állatok számára bizony bőven akadt élelem a Hiisi-szikla környékén, az erdő vizenyős, sásos pázsitján is. Az ökrök nagy nyugodtan legelni kezdték a füvet, és mindig csak annyira távolodtak, hogy folyton szemmel tarthatták a mohos sziklát. Así pasaron la noche, de manera que mientras dos de los hermanos se mantenían en permanente vigilia, los demás descansaban sobre la piedra musgosa. Larga fue la noche, pero finalmente despuntó el alba. El sol se levantó en el horizonte y, sin embargo, la suerte de los hermanos seguía siendo la misma; los de cuernos curvos seguían acechando la piedra, y el hambre atormentába ya a los ocupantes, cuya única esperanza era que el mismo huésped visitara el estómago de los bueyes y acabara por desplazarlos a sus pastos. Con esta esperanza aguardaban la retirada del enemigo, pero pronto observaron, descorazonados, que los bueyes encontraban pasto en las jugosas juncias que crecían alrededor de la piedra. Los animales se pusieron a pacer tranquilamente, siempre sin alejarse de la piedra para no perderla de vista. 07115
Bottom
07116
Top
JUHANI: Ezeknek eszükben sincs, hogy elhordják innen az irhájukat. Úgy látszik, a manóba is, hogy itt akarnak megtelepedni egész télvíz idejéig. Juhani.—¡Se diría que van a echar raíces aquí, diablos! 07116
Bottom
07117
Top
EERO: Az ördög bújt beléjük. Parece que han encontrado casa y mesa hasta el invierno. Eero.—¡Demonios de bichos! 07117
Bottom
07118
Top
TIMO: Ugyan miért ne maradnának? Hiszen az erdő ételt is, italt is ad nekik; nékünk azonban kenyérnek és pecsenyének csak száraz moha jut. Timo.—Claro, a ellos poco les importa eternizarse aquí. El bosque les brinda bebida y comida, y nosotros, en cambio, no disponemos más que de musgo seco. 07118
Bottom
07119
Top
SIMEONI: A helyzet az, hogy nekünk a kutyák miatt kell itt ülnünk. Félek, menekülésünk egyetlen módja, ha Killit és Kiiskit ledobjuk áldozatul a dühös ökröknek. Simeoni.—¡Los perros! ¡Los perros tienen la culpa de que nos veamos aquí colgados! Mucho me temo que la única forma de salvarnos sea arrojar a Killi y a Kiiski como ofrenda a los bueyes furiosos. 07119
Bottom
07120
Top
JUHANI: Kegyetlen tanács. Juhani.—¡Un consejo atroz! 07120
Bottom
07121
Top
AAPO: Melyet nem fogunk oly könnyen megfogadni. Aapo.—Que no estamos dispuestos a seguir. 07121
Bottom
07122
Top
JUHANI: De nem ám, mindaddig, míg Jukola Juho egy tagját is bírja! Juhani.—No, mientras a Juhani de Jukola le sostengan sus propias piernas. 07122
Bottom
07123
Top
TUOMAS: Dobjuk le irhánk váltságául őket, akik annyiszor kimentették életünket a vadak gyilkos karmai közül? És ugyan mi hasznunk lenne belőle? Semmi, azt hiszem. Tuomas.—¡Hasta ahí podíamos llegar! ¡Sacrificar a los perros cuando tantas veces nos han salvado de las garras mortales de las fieras! Y aun dudo que nos sirviera de algo. 07123
Bottom
07124
Top
JUHANI: Én is úgy vélem. Az ökrök, szétmarcangolva ebeinket, továbbra is itt várnák, hogy mit vehetnek még szarvhegyre. Ez holtbizonyos. Juhani.—Y yo. Estos bueyes, después de hacer trizas a nuestros perros, seguirían esperando impávidos a enfilar otra cosa en sus cuernos. No me cabe duda. 07124
Bottom
07125
Top
SIMEONI: Jó, jó, de hát mit teszünk, ha majd az éhség csavargatni kezdi a beleinket? Simeoni.—Todo eso está muy bien; pero, ¿qué pasará cuando el hambre nos retuerza de veras las tripas? 07125
Bottom
07126
Top
JUHANI: Először csak a belünket csavargatja, később azonban rátámad szegény szívünkre is; ráugrik, mint a macska az egérre, és ekkor az erős ember is erőtlenül esik össze. Kegyetlen, nagyon kegyetlen napok várnak ránk. „Ugyan mit tegyünk?” - kérdem én is. Juhani.—El hambre empieza gruñendo en las tripas, luego salta al corazón palpitante como un gato a la nuca de una rata, y entonces el hombre de más aguante se da por vencido. Dura, muy dura es nuestra suerte. ¿Qué podríamos hacer, pregunto yo también? 07126
Bottom
07127
Top
AAPO: Ordítsunk egy nagyot, mindnyájan egyszerre; talán valami vándor meghallja az erdőben, vagy épp elhallatszik Viertoláig, s az emberek sejteni fognak valamit. Aapo.—A mí se me ocurre que si gritamos todos a la vez con todas nuestras fuerzas, tal vez alguien que pase por el bosque oiga el griterío, o quizá nuestras voces lleguen a Viertola y alerten a la gente. 07127
Bottom
07128
Top
JUHANI: Ezt megpróbálhatjuk. Juhani.—Creo que vale la pena intentarlo. 07128
Bottom
07129
Top
TIMO: Ordítsunk egy nagyot. Timo.—Gritemos, pues, a pleno pulmón. 07129
Bottom
07130
Top
JUHANI: Ahogy csak a torkunkon kifér. Bődüljünk el mindnyájan egyszerre; egyszerre mind, akkor erősebb a hatása. így ni, álljunk fel, s legyünk készen. Midőn harmadszor tapsolok, üvöltsünk egy nagyot, üvöltsünk hét ember erejével. Egy, kettő, három! Juhani.—Como locos. Lancemos todos un formidable grito, un alarido estruendoso. Todos a un tiempo, para que el efecto sea más contundente. Así que de pie, y todos preparados. Cuando dé tres palmadas, todos a gritar hasta enronquecer como siete hombres. ¡Una, dos, tres! 07130
Bottom
07131
Top
Egyszerre, teljes erejükből úgy elbődültek, hogy megremegett tőle a szikla, remegett alatta a föld, sőt még az ökrök is nagy riadtan odább futottak. Félelmetesen harsogott a hét ember ordítása, amibe belevegyült a kutyák panaszos vonítása is. Öt elnyújtott üvöltést hallattak, s zúgott bele az erdő, és még soká keringett utána a visszhang. Midőn azonban az ötödik, legerősebb ordítás is elhangzott, újból leültek, hogy kifújják magukat. Némi pihenés után újból megismételték az egészet, de most hétszer is felüvöltöttek, majd pedig várni kezdték, milyen hatása lesz ordításuknak. Elsötétült képpel, vérbe borult szemmel ültek a mohos sziklán, és hevesen zihált, fújtatott a mellük. El bramido fue tan estruendoso que la piedra y el suelo sobre el que se erguía se estremecieron y hasta los mismos bueyes se asustaron y recularon algunos pasos. El brusco griterío de los hermanos resonó con espantosa fuerza y se extendió por el aire acompañado del triste gañir de los perros. Hasta cinco veces gritaron con gritos prolongados que retumbaron en el bosque y se esparcieron en lejanas oleadas. El último grito fue más fuerte aún, y después descansaron un instante para tomar aliento; después volvieron a gritar siete veces. Sentados luego sobre la piedra, el rostro amoratado, los ojos inyectados de sangre, el pecho palpitante, esperaron el resultado. 07131
Bottom
07132
Top
JUHANI: No, lássuk csak, lássuk, mit ért ez a bőgés. Hiszen bolondok lennének az emberek, ha nem érnék fel ésszel, hogy nagy ok nélkül nem bőg így az emberfia. Lássuk hát, lássuk! Juhani.—Esperemos a ver qué pasa. O la gente está loca o tiene que comprender que un grupo de hombres no se lía a dar gritos como nosotros si no se encuentran en un gran apuro. Esperemos. 07132
Bottom
07133
Top
EERO: De ha ebből a nagy lármából sem születik segítség, akkor valóban a halál fiai vagyunk. Már másodszór nyugszik le a nap, és egyre jobban kínoz az éhség. Eero.—Pero si este estruendo no nos sirve de nada, tendremos que resignarnos sin remedio a caer en la garras de la muerte. El sol declina por segunda vez hacia el ocaso, y el hambre no cesa en sus dentelladas. 07133
Bottom
07134
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon! Már egy éj s másfél nap múlt el azóta, hogy utoljára ettünk. Simeoni.—¡Dios nos tenga de su mano! Ya hace una noche y día y medio que no probamos bocado. 07134
Bottom
07135
Top
TIMO: Úgy van. Hallgassátok csak, hogy korog a gyomrom. Korog, morog és kutykuruttyol. Kegyetlen história! Timo.—Así es. Oíd cómo protestan, gruñen y hasta rechinan mis tripas. Es duro. 07135
Bottom
07136
Top
JUHANI: Kegyetlen, kegyetlen; tudjuk mi is, és elhisz-szük neked, hiszen csak meg kell hallgatnunk saját gyomrunk morgását. Juhani.—Es duro, muy duro. Basta que cada cual escuche su estómago. 07136
Bottom
07137
Top
SIMEONI: Hosszú az éhezés napja. Simeoni.—¡Largo es el día para el hambriento! 07137
Bottom
07138
Top
TIMO: Hosszú bizony. Timo.—Sí, muy largo. 07138
Bottom
07139
Top
JUHANI: Hosszú és komor! De hát üres lett már Aapo kobakja is? Nem jut eszedbe egyetlen varjú károgta, bagoly huhogta mese sem, hogy elbeszélnéd nekünk, míg itt ülünk és szenvedünk az éhség borzasztó szigetén? Juhani.—Largo y triste. ¿Pero ya no conserva nada Aapo en su memoria? ¿No recuerdas ninguna conseja del cuervo, ninguna anécdota del búho que poder contarnos en esta funesta isla del hambre? 07139
Bottom
07140
Top
AAPO: Ismerek egy mesét, amit épp az éhség juttatott eszembe; de ha elmondom, nemhogy elfeledkeznénk az éhségről, hanem még jobban gondolunk majd ételre s italra. Aapo.—Ahora que lo dices, acabo de recordar un cuento, pero no nos solucionará el alimento de nuestro cuerpo, sino, al contrario, nos hará recordar más aún la bebida y la comida. 07140
Bottom
07141
Top
JUHANI: A hegybe zárt ember meséjét gondolod? Már hallottam. Juhani.—¿Te refieres al hombre encerrado en la montaña? Ya conozco esa historia. 07141
Bottom
07142
Top
TIMO: Én még nem ismerem. Meséld el nekünk, Aapo testvér! Timo.—Pero yo no. Cuéntala, Aapo. 07142
Bottom
07143
Top
SIMEONI: Meséld csak el, meséld! Simeoni.—Vamos, cuéntala. 07143
Bottom
07144
Top
AAPO: Egy jámbor emberről, a hit derék vitézéről szól a mese, aki egy ideig éppúgy raboskodott az Impivaara barlangjában, mint a sápadt szűz, azonban egészen más okból. Aapo.—Es la historia de un hombre, de un gran héroe de la fe que permaneció durante mucho tiempo emparedado en las cuevas de Impivaara, lo mismo que la Virgen Pálida, aunque otra era la razón. 07144
Bottom
07145
Top
Aapo a következő mesét mondotta el nekik: Y Aapo contó lo siguiente: 07145
Bottom
07146
Top
Hajdanában, midőn Háme-földön még kemény harc folyt a keresztény hit és a pogányság között, egy derék és istenfélő ember élt a megtértek seregében, aki a svéd seregek fegyvereinek oltalma alatt nagy buzgón terjesztette és gyakorolta az új hitet. A páncélos svéd vitézeknek azonban hirtelen vissza kellett térniök hazájukba, és Háme-föld keresztény lakói pogány testvéreik szörnyű bosszújának estek áldozatul. Egyeseket kínzások között meggyilkoltak, mások a rengeteg úttalan mélyében vagy a hegyek barlangjaiban kerestek menedéket. A mi jámbor emberünk az Impivaara barlangjában rejtőzött el, de ellenfelei, akik bosszúra szomjasan követték nyomait, csakhamar rájöttek, hogy hol van a búvóhelye. „Zárjuk be a farkast saját barlangjába!” -üvöltöt-ték undorító ujjongással, és erősen befalazva a barlang száját, otthagyták az embert, hogy az éhség és sötétség végezzen vele. En otro tiempo, cuando el cristianismo y el paganismo estaban aún enfrentados en Háme, había entre los convertidos un hombre bueno, piadoso, que se dedicaba con todo entusiasmo a propagar las nuevas creencias, protegido por las armas del reino de Suecia. Pero los guerreros armados tuvieron que regresar de pronto a su país, y los cristianos de Háme fueron perseguidos brutalmente por sus hermanos paganos. Unos morían entre horribles suplicios, y otros, para librarse de la persecución, huían a los recónditos laberintos de los bosques solitarios, a las grutas de las montañas, y otros, en fin, váyase a saber dónde. El hombre piadoso se refugió en una caverna de Impivaara, pero sus enemigos, que estaban sedientos de venganza, descubrieron su refugio. «Encerremos al lobo en su madriguera», clamaron con diabólica alegría, y cerraron a cal y canto la entrada de la gruta, dejándole que muriera de hambre en las tinieblas. 07146
Bottom
07147
Top
Kegyeden halál várt volna emberünkre, de az ég ismét csodát művelt. Alig tűnt el a barlang szája felől a nap utolsó sugara, midőn csodálatos, ezüstös derengés töltötte be a tágas barlangot, s a rideg szikla mélyén szelíd, mennyei fény ragyogott fel. De további csodák is történtek: a barlang közepén kristálytiszta forrás fakadt, melynek vize soha el nem apadt, s így emberünknek sziklabörtönében mindig volt üdítő itala. A forrás partján gyönyörű, zöld lombos fa nőtt, melynek pompásnál pompásabb gyümölcsei soha ki nem fogytak, s így emberünk már ízes eledelt is kapott. Itt töltötte napjait, dicsérvén az Urat, itt töltötte éjszakáit, a boldogok mennyei birodalmáról álmodozva. Nappalai, mint a nyári napok, enyhék és derültek, éjszakánként pedig gyönyörű félhomály ereszkedett a barlangra, így telt el egy év, s Háme-földön patakokban folyt a keresztények vére. De midőn letelt az üldözés borzalmás esztendeje, és odakünn épp gyönyörű szeptemberi reggel ragyogott, egyszerre csak kalapácsoknak és feszítővasaknak zaja hallatszott a barlang befalazott szája felől. A kövek közt végre napfény kezdett derengeni, s ebben a pillanatban kihunyt a barlang csodálatos világa, eltűnt a forrás és a forrás partjáról a gyümölcshozó fa. El hombre encerrado hubiera tenido un cruel fin; pero el Cielo obró un nuevo milagro y, cuando la última claridad del día desapareció de la entrada de la caverna, el interior se inundó de una luz maravillosa y brillante como la plata, y el prisionero se vio envuelto en una suave claridad celeste. Mas no fue éste el único milagro, pues del suelo de la caverna brotó una fuente de agua viva, clara y abundante, que le proporcionó al hombre piadoso una bebida siempre fresca en su prisión rocosa. Luego, al pie mismo de la fuente, creció, verde y frondoso, un hermoso árbol cuyos sabrosos frutos se convirderon en alimento exquisito. Pasaba el hombre los días alabando al Señor y las noches soñando en el paraíso de los bienaventurados. Sus días eran semejantes a los días templados y claros del estío, y sus noches, a un suave crepúsculo. Transcurrió un año y la sangre de los cristianos corrió a raudales en Hame. Pero al cabo de ese año de horrible persecución, y mientras fuera de la caverna brillaba una hermosa mañana de septiembre, llegó a los oídos del prisionero un ruido de martillos y de hierros que machacaban en el muro de la entrada de la gruta. La luz del amanecer se filtró a través de la tapia derribada, y al instante desaparecieron de la gruta la fuente milagrosa y el árbol de deliciosos frutos. 07147
Bottom
07148
Top
De mi okozta ezt a lármát és kopácsolást a barlang bejáratának külső oldalán? Nagy csapat pogány állt ott, közrefogva több keményen megkötözött keresztényt, kiket arra ítéltek, hogy a hegy sötét gyomrában éhhalállal pusztuljanak el. Hiszen azt hitték, hogy a szent ember, akit egy évvel előbb bezártak ugyanabba a barlangba, már régen halálnak halálával halt. Milyen nagy volt a meglepetésük, midőn kibontva a barlang száját, onnan a jámbor hős lépett elő megdicsőült, sugárzó ábrázattal. Ajkáról hangos szó csendült, melynek szent-séges zengése egész a szívig hatolt: „Üdv néktek, barátok és testvérek, üdv néked, aranyos nap és zúgó erdő, üdv néktek!” Ekkor az egész sereg térdre borult előtte, és dicsérni kezdte azt az Istent, akiben ő hitt, s aki megmentette őt a szörnyű haláltól. A hős pedig hangos szóval ecsetelte előttük azokat a gyönyörű csodákat, melyeket a hegy belsejében átélt, s az egész sereg egy hangon kiáltotta: „Keresztelj meg bennünket is, keresztelj meg ennek az Istennek a hitére!” így kiáltoztak a pogányok a jámbor férfi nagy örömére, és azonnal feloldozták kötelékeikből a halálra ítélt foglyokat. A jámbor hős odaállt a patak szélére, és nyomában ott tolongott az egész sereg, hogy felhagyva pogányságával, Krisztus hitére keresztelkedjen. Fenn a parton, ott álltak a még csak imént áldozatul szánt emberek, és hálaadó éneket zengtek ahhoz, aki mind őket, mind pedig istenfélő atyjukat megmentette a kínos haláltól, és a sötétségből a hit világosságára vezette a pogányok seregét. így énekeltek ők, a magas égre tekintve. ¿De dónde provenían aquellos ruidos y aquellos golpes en la entrada de la caverna? Una multitud de paganos rodeaba a un grupo de cristianos atados con cuerdas y condenados a morir de hambre en el seno oscuro de la montaña. ¿Quién podía imaginarse que el hombre que llevaba un año encerrado en aquella gruta no hubiera corrido la misma suerte? El estupor de los que le vieron salir de la caverna, con la cara iluminada y la frente radiante, fue indescriptible. Entonces oyeron la sonoridad sagrada de su voz y se estremecieron hasta la médula al oírle decir: «Salud, amigos y hermanos, salud, sol dorado y bosques rumorosos, ¡salud!» La muchedumbre cayó de rodillas ante el hombre piadoso, alabando al Dios en que él creía y que lo había salvado de una muerte horrible. Les contó en alta voz los prodigios que le habían sucedido en el seno de la montaña, y la multitud, arrebatada, exclamó con una sola voz: «¡Bautízanos, bautízanos en la fe de tu Dios!» Grande fue el gozo del hombre santo al oír las invocaciones de los paganos, quienes al momento desataron las cuerdas de los condenados a muerte. El héroe de la fe se adelantó entonces a orillas del riachuelo y la muchedumbre le siguió, abjuró del paganismo y se bautizó en la fe de Cristo. Los cristianos, destinados al martirio momentos antes, se agrupaban en la orilla cantando cantos de alabanzas al Cielo, que lo mismo que a su piadoso padre, les había librado de una muerte cruel y había abierto los ojos de los paganos a la luz. 07148
Bottom
07149
Top
AAPO: Ez lenne hát a mese a jámbor emberről. Aapo.—Éste es el cuento del hombre piadoso. 07149
Bottom
07150
Top
JUHANI: A pogányok megkeresztelése pontosan ott történt a patak mellett, ahol most a farkascsapdánk áll. Juhani.—El bautizo de los paganos tuvo lugar precisamente en el tramo del riachuelo que pasa junto a la cerca que hemos hecho para los lobos. 07150
Bottom
07151
Top
SIMEONI: A hit csodákat művel. Mert bizonyos vagyok benne, hogy sem forrás, sem gyümölcsfa, sem pedig földi szem számára látható fény nem volt abban a barlangban, hanem csupán az erős és rendítheteden hit elégítette ki emberünk minden testi szükségletét. Lelkének ereje volt a úszta forrás, az ízes gyümölcs és a sugárzó világosság. Mert mit is mondott hajdani pásztortársam, Tervakoski Tuomas: „Ha a hit pajzsával és a lélek kardjával övezed fel magad, úgy akár az ördöggel is elmehetsz polkát táncolni.” így szólt a jámbor öreg. Simeoni.—La fe obra milagros. Apuesto que el hombre no tenía en la caverna ni fuente ni árbol y que su noche no estaba iluminada por ninguna luz que brilla para ojos mortales, sino que una fe firme y sólida satisfacía todas sus necesidades corporales. Es lo que decía Tuomas de Tervakoski, mi compañero de pastoreo: «Si tienes el escudo de la fe y la espada del espíritu, puedes ir a bailar al corro con los mismos diablos.» Así hablaba aquel piadoso anciano. 07151
Bottom
07152
Top
JUHANI: No, én csak annyit mondok, hogy a felnőtt ember gyomra nem sokáig van el puszta hittel és levegővel, nem, még ha a fene fenét eszik is. És esküszöm rá, hogy emberünk vastagabb ételt is tömött a torkába, mint csupán gyümölcsöt és vizet. Mert úgy kívánja ezt az ember teste, mely itt a földön rozskenyéren és húson nőtt és erősödött meg. Igen, igen, szól ez a mese másképp is. Úgy mesélik, hogy a barlang falán hirtelen öt fekete ökörszarv jelent meg az ember előtt. Ha kinyitotta az elsőt, zúgva, pezsegve ömlött belőle a finom, erős gyári pálinka gyomorerősítőnek. A másikból ölszámra húzta elő a zsíros, meleg füstölt kolbászt. A harmadikból magas ívben ömlött elébe a legkiválóbb árpakása, a negyedikből pedig olyan sűrű tejfel csörgött a kására mártásnak, mint a kátrány. Midőn aztán degeszre töltötte a bendőjét, gyorsan kinyitotta az ötödik szarvat is, ahonnan bagót, a legfinomabb dán dohányból sodort tekercseket szedett ki, mely úgy megdagadt a fiú pofájában, mint a vérszívó pióca. Hát kívánhat-e jobb traktámentumot magának az ilyen tétlenkedő ember? Juhani.—Pero el vientre de un hombre no se satisface durante mucho tiempo con la fe desnuda y el aire vacío; me jugaría el cuello. A mí me parece que ese buen hombre se llenaba la boca con manjares más suculentos que frutas y agua. Otros alimentos pide el cuerpo humano que se ha desarrollado a base de carne y de pan de centeno. Pero el caso es que también se cuenta esa historia de otra manera. Cuentan que brotaron de la pared de la caverna cinco negros cuernos de toro. Cuando el hombre abrió el primero, salió de él borbotando un delicioso y claro aguardiente que provocó muecas en los labios del bebedor. Del segundo cuerno sacó ristras de salchichas grasientas y calientes. El tercero le brindó una excelente papilla espesa; el cuarto, cuajarones de leche para sazonar la papilla, espesos como el alquitrán, y cuando se hubo atracado como una chinche, abrió el último cuerno y sacó tabaco para mascar, el célebre tabaco de rapé danés, que se hinchó en su carrillo como una sanguijuela que chupa. ¿Acaso un hombre ocioso puede aspirar a mejor agasajo? 07152
Bottom
07153
Top
TIMO: Ő az égben volt. Mi pedig? Timo.—¡Él estaba en el cielo, pero no así nosotros! 07153
Bottom
07154
Top
TUOMAS: Ettől meg lehet bolondulni. Tuomas.—Sólo de pensarlo me siento desfallecer. 07154
Bottom
07155
Top
TIMO: Szinte szédelegni kezdek tőle. Timo.—A mí me dan vahídos. 07155
Bottom
07156
Top
JUHANI: Ezer tallért egy ilyen lakomáért! Ezerszer ezer tallért! Juhani.—¡Mil escudos daría por una comida semejante! ¡Mil veces mil escudos! 07156
Bottom
07157
Top
SIMEONI: „Zsíros, meleg füstölt kolbász!” Lám, itt ülünk a pokolban, és hallgatjuk, hogyan örvendeznek, hogyan lakomáznak a mennyekben. Ah, testvérek, mitévők legyünk? Simeoni.—«¡Salchichas grasientas y calientes!» Benito, ¿no? Estamos en pleno infierno y oímos contar cómo se disfruta y come en el cielo. ¿Qué vamos a hacer, qué vamos a hacer? 07157
Bottom
07158
Top
EERO: Higgyünk, higgyünk! Eero.—¡Nos alimentaremos con la fe! 07158
Bottom
07159
Top
SIMEONI: Te még gúnyolódni mersz, te gyalázatos? Simeoni.—¡Monstruo! ¿Cómo puedes burlarte aún? 07159
Bottom
07160
Top
EERO: Ez volt az utolsó mukkanásom, testvér, ez volt az utolsó, hidd el. Nemsokára nagy szusszanással összeesem, mint a felszúrt ökörhólyag. Ah, ha legalább egy meleg kenyér meg egy kis vaj lenne itt! Eero.—Es el último aliento, hermano, pues pronto me desmayaré soplando como una vejiga que se desinfla, una vejiga de buey. ¡Ah, si al menos tuviéramos un pan caliente untado con mantequilla! 07160
Bottom
07161
Top
TIMO: Vajas kenyér és rajta hatalmas májas hurka. Timo.—¡Y dentro la salchicha más gorda del mundo! 07161
Bottom
07162
Top
JUHANI: Hét frissen sült kenyér, hét font vaj és hét parázson sült hurka: az lenne csak a lakoma! Juhani.—Si tuviéramos siete panes tiernos y calientes, siete libras de mantequilla y siete salchichas asadas a un buen fuego de leña, ¡otro gallo nos cantara! 07162
Bottom
07163
Top
EERO: Teringettét! Eero.—¡Maldita sea! 07163
Bottom
07164
Top
TIMO: Miért nincs annyi esze az embernek, hogy zsebének csücskében mindig hordana magával némi sót? Mert a só összehúzza a beleinket, és hétszámra is életben tart, még ha morzsányi étel sem kerül a ben-dőnkbe. Timo.—Si fuéramos prudentes, llevaríamos siempre en el bolsillo una bolsita de sal, que dicen que comprime las tripas y permite conservar la vida durante semanas, sin tomar ni pizca de alimento. 07164
Bottom
07165
Top
JUHANI: Haj, fiam, itt a só sem segítene! Juhani.—¡Hombre de Dios! Ni con sal irías muy lejos. 07165
Bottom
07166
Top
TIMO: De nézd csak, Koivisto Iisakki, ez a példátlanul lusta fráter napokon át hever egyfolytában Karkkula szaunájában, anélkül, hogy egy falatot is enne. És mi tartja meg benne a lelket? A vén kópé egy sós zacskót szopogat, mint a gyermek az anyja csecsét. Timo.—Sin embargo, Iisakki de Koivisto, ese redomado vago, puede estarse tumbado en el desván de la sauna de Karkkula durante varios días de Dios sin probar una migaja. ¿Cómo le dura el hálito en el cuerpo? Sencillamente, porque el bribonazo chupa un trozo de sal como un niño de teta chupa el pecho de su padre. 07166
Bottom
07167
Top
JUHANI: Máskor meg, mint valami haris, ott ül a faluszéli rozsföldeken, és a kalászokból magot dörzsöl a pofájába... No lám, késő este van már, azonban híre sincs semmiféle emberi segítségnek, és körülöttünk még egyre itt sétifikál az a harminchárom szuszogó ördög. Hanem ugyan keményen ölre ment ott két sátánfajzat. Csapjatok össze, üssétek-vágjátok egymást, és szakítsátok be egymás homlokát, hogy agyvelőtök is loccsanjon ki a földre; így legalább két kínzónkkal kevesebb lesz. Úgy, úgy, csak rajta! Legalább valami mulatságunk is lesz időnk töltésére. így ni! Tartson jó sokáig ez a játék, és szántsa fel nyolc csülökeke a földet. Juhani.—Pero también se le ve a veces por los campos de centeno de la aldea arrancando espigas para quitarles el grano y llenarse la panza. Ay, fijaos cómo ya va bien entrada la noche sin que del mundo de los hombres nos llegue el menor socorro, mientras treinta y tres demonios rondan a nuestros pies sin dejar de bufar. Pero, ¿qué ven mis ojos? Eh, mirad esos malditos bichos que están liados a cornadas. ¡Hala! ¡Embestios con fuerza! ¡Eso es! ¡Duro! ¡A ver si os rompéis la testuz mutuamente hasta que os saquéis los sesos y... dos enemigos menos! ¡Muy bien! ¡Que siga la fiesta! ¡Así tendremos un poco de distracción para matar el tiempo! ¡Labrad la tierra con los ocho arados de hueso! 07167
Bottom
07168
Top
TUOMAS: Az a kormos orrú és a tarka hátú tisztességgel egymásnak estek. Tuomas.—Ese de lomo curvo y el de cabeza blanca se tiran unas cornadas que da miedo. 07168
Bottom
07169
Top
JUHANI: De Kormos győz. Juhani.—Ganará Testablanca. 07169
Bottom
07170
Top
TUOMAS: Tarka fog győzni. Tuomas.—¡Qué va; ganará Lomocurvo! 07170
Bottom
07171
Top
JUHANI: Itt a mancsom, fogadjunk. Juhani.—¿Qué te apuestas? Choca mi mano. 07171
Bottom
07172
Top
TUOMAS: Legyen hát. Timo, vágd el! Tuomas.—De acuerdo. Timo, tú serás el juez. 07172
Bottom
07173
Top
JUHANI: így ni! Juhani.—De acuerdo. 07173
Bottom
07174
Top
TUOMAS: Egy icce pálinka! Tuomas.—¿Va un cuartillo de aguardiente? 07174
Bottom
07175
Top
JUHANI: Állom. Nézzétek csak, nézzétek a két fickó párbaját! Most azonban, homlokot homlok ellen feszítve, mintha csak pihennének. Juhani.—Va. Veamos, veamos cómo luchan nuestros dos campeones. Ahora se tantean un momento, frente contra frente. 07175
Bottom
07176
Top
TUOMAS: És csak szelíden taszigálják egymást. Timo.—Y se empujan poco a poco. 07176
Bottom
07177
Top
JUHANI: Hanem most! Most teljes erővel viaskodnak. No, Kormos, édes Kormosom, vágd jól a földbe a csülködet! Juhani.—¡Fíjate ahora cómo se embisten! ¡Duro con él, Testablanca! ¡Hinca bien las pezuñas en tierra! 07177
Bottom
07178
Top
TUOMAS: Vesd meg a csülköd még erősebben, derék Tarkám. Úgy ni! Tuomas.—¡Tú, Lomocurvo, híncalas con más firmeza aún! ¡Así, muy bien! 07178
Bottom
07179
Top
JUHANI: Kormos! Kormos! Juhani.—¡Testablanca! ¡Testablanca! 07179
Bottom
07180
Top
TUOMAS: Te acélhomlokú, erős Tarka! Úgy ni! Hanem hagyd már abba ezt a nehézkes taszigálást, és kergesd pokolba ellenfeledet. Tuomas.—¡Anda con él, Lomocurvo, no te achiques! ¡Dale una testarada con todas tus fuerzas y manda al otro mundo a ese tipo de una vez! 07180
Bottom
07181
Top
JUHANI: Kormos! Az ördög törje le a szarvadat! Megfutsz, te átkozott? Juhani.—¡Testablanca! ¡Así te arranque los cuernos el diablo! ¿Es que vas a ceder, blandengue, cobarde? 07181
Bottom
07182
Top
TUOMAS: Útilaput neki! Tuomas.—Me parece que va a pegarse el piro. 07182
Bottom
07183
Top
TIMO: S a másik úgy kergeti, mintha megveszett volna. Hihihi! Timo.—Y el otro le persigue como un loco. ¡Me parto de risa! 07183
Bottom
07184
Top
TUOMAS: No, Juhani? Tuomas.—¿Qué me dices ahora, Juhani? 07184
Bottom
07185
Top
JUHANI: Hát vesztettem egy icce pálinkát. Megkapod, mihelyt kikerülünk ebből a szorultságból. De mikor virrad fel az a nap? Ah, évek múlva a vadászmester vezetése mellett hatalmas társzekér, a szekéren pedig hét ember zörgő, koppanó csontváza fog innen a faluba s a faluból a temetőkertbe gördülni. Juhani.—He perdido un cuartillo de aguardiente. Te lo daré cuando hayamos salido de ésta. ¿Pero cuándo llegará ese día? ¡Ay! Dentro de unos años llevarán una carga de aquí al pueblo y del pueblo al cementerio. Al mando de nuestro guarda rural, trasladarán un montón de huesos tintineantes, los esqueletos de siete tíos. 07185
Bottom
07186
Top
SIMEONI: így ért véget bűnös életünk. Simeoni.—Así acabará nuestra vida pecadora. 07186
Bottom
07187
Top
JUHANI: így ért véget. Juhani.—Así acabará nuestra vida. 07187
Bottom
07188
Top
TIMO: Ilyen véget ért. Timo.—Así acabará. 07188
Bottom
07189
Top
JUHANI: Gyászos módon ért véget. De nyisd ki a tarisznyádat, Lauri, és hadd járjon körbe a kulacs. Juhani.—Acabará de un modo lamentable. Pero abre tu saco, Lauri, y pásanos la cantimplora. 07189
Bottom
07190
Top
AAPO: Legyen még ez egyszer, de pálinkánk maradékát őrizzük meg nagyobb szükség idejére. Aapo.—Vale por esta vez; pero tenemos que racionar el aguardiente para el último apuro. 07190
Bottom
07191
Top
JUHANI: Legyen, ahogy mondod. Most azonban egy jót kortyintunk, és utána elbődülünk, mint a duda. Juhani.—Tienes toda la razón. Pero de momento vamos a echar un trago que nos permita gritar como un trombón. 07191
Bottom
07192
Top
Miután jót húztak a bütykösből, ismét fölemelték hangjukat, és mindnyájan egyszerre felüvöltöttek. Viertola ispánja meghallotta kiáltásukat, mivel éppen künn járt a szérűn, azonban nem értette el a kiáltás célját, hanem ijedten mondta magában: „Ott valami gonosz szellem bőg!” A testvérek pedig állukat égnek feszítve, szájukat szélesre kitátva folyvást ordítottak, mint a sárkányok vagy mint a fészekben sivalkodó madárfiókák, akik már meghallották anyjuk közelgő szárnycsapását. Tízszer egymás után hatalmasat ordítottak, utána pedig, szívükben sorvadó reménnyel, ismét letelepedtek mohos sziklájukra. Bebieron y gritaron todos a la vez hasta no poder más. El sonido llegó a oídos del guarda de Viertola, que pasaba por la colina del pajar. Pero el hombre, ignorando el sentido de aquellas voces, se dijo asustado: «Es el trasgo que merodea las lindes que grita a lo lejos.» Con el cuello alargado hacia el cielo, la boca desen cajada como fauces de dragones o pajaritos en el nido cuando sienten el batir de las alas maternales, los hermanos siguieron lanzando angustiosos gritos. Gritaron hasta diez veces, tras lo cual volvieron a sentarse en la piedra musgosa, mientras la esperanza se debilitaba en sus corazones. 07192
Bottom

Fejezet 08 Capítulo

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan-|spa|-ita|-fra|-epo| (hu-es) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Capítulo
Download A hét testvér o Los siete hermanos: Booky| Akateeminen| Suomalainen| Amazon
08001
Top
Felvirradt már a negyedik nap, de a testvérek még mindig fenn ültek a sziklán, s körülöttük ott őrködött az ökörcsorda. Néha kissé távolabb kószáltak az állatok, de egy-kettő mindig a közelben maradt, és haragos bőgéssel azonnal értesítette a többit, ha a testvérek szökni próbáltak börtönükből. Most is ott keringenek a szikla körül; egyesek görbülő nyelvvel az erdő füvét tépegetik, mások kérődzve és nehezen szuszogva puf-fadt hasukon hevernek. Odébb kettő félig tréfából, félig komolyan viaskodik, és messze hallatszik szarvuk csattogása. Emitt azonban, közvetlenül a szikla tövénél, egy dühösen vájja a földet, és rút bőgéssel magasra hajigálja a földet meg a gyepet. így őrködnek, várakoznak az ökrök a testvérek nagy kínjára, sápasztó kétségbeesésére, s a deli Jukola fiúk már-már fölkészültek a halálra. Pár pillanattal előbb Lauri jót húzott a pálinkásbutykos-bói, és most újból nagyot iszik, amin a többiek szörnyen elcsodálkoznak, és hevesen korholni kezdik. Hace ya tres días que los hermanos se refugiaron en la Piedra del Diablo huyendo de los bueyes. El asedio de éstos continúa. De vez en cuando, los animales se alejan un poco, pero siempre queda rondando alguno cerca de la piedra, que lanza un bramido de alarma cuando los hermanos intentan abandonarla. Muy cerca ramonea un buey retorciendo la lengua, mientras otro rumia tendido sobre las patas dando fuertes mugidos. No lejos riñen otros dos, entre bromas y veras, y el choque de sus cornamentas resuena por doquier. Al pie de la roca, otro buey escarba el suelo lanzando al aire tierra y broza, y bufando ferozmente. El caso es que allí permanecen los animales sin ánimo de moverse, para desesperación de los hermanos, que sólo esperan la muerte. Lauri, que acaba de echar un tiento a la cantimplora, vuelve a beber un buen trago, con gran sorpresa de los hermanos, que le regañan ásperamente. 08001
Bottom
08002
Top
JUHANI: Az ördög bújt beléd? Juhani.—¿Pero es que te has vuelto loco? 08002
Bottom
08003
Top
AAPO: Ugyan mi jut eszedbe? Ne feledd, mindnyájan egyformán csávában vagyunk. Aapo.—¿En qué piensas? Ten en cuenta que todos estamos en el mismo aprieto. 08003
Bottom
08004
Top
TUOMAS: Ne feledd, hogy arasznyi széles kő a lakásunk; itt csak óvatosan mozoghatunk. Tuomas.—Piensa que nuestro albergue no tiene más que un palmo de ancho y que hemos de movernos con toda cautela. 08004
Bottom
08005
Top
LAURI: Majd megveszek mérgemben! Lauri.—Esto es para volverse loco de rabia. 08005
Bottom
08006
Top
AAPO: Ejnye, ez nem visz jóra! Aapo.—¡No digas eso! 08006
Bottom
08007
Top
LAURI: Vigye hát akkor az ördög pitvarába! Forogjon velünk a szikla, mint a malomkő, és vesse le a barmok zsákmányául mind a hét szerencsétlen fiút. Forogj velünk, kő, keletről nyugatnak, te pedig, erdő, forogj körülöttünk nyugatról keletnek. Juhhé! Lauri.—¡Váyase todo al infierno! Que este castillo dé vueltas como rueda de molino y nos tire a los siete desgraciados bajo las patas de los bueyes. ¡Gira, roca, del este al oeste, y tú, bosque que nos rodeas, gira de oeste a este! ¡Así, así! 08007
Bottom
08008
Top
JUHANI: Részeg vagy, fiú? Juhani.—¿Ya estás borracho, hijo? 08008
Bottom
08009
Top
LAURI: Mi közöd hozzá? Ugyan mit ér az élet, mit ér ez a világ? Egy fabatkát sem! Ezért hát váljon porrá, hamuvá minden, és szórja szét a szél a semmiségbe. Püff neki! Egészségiekre, édes testvéreim! Lauri.—Bonita pregunta. ¿Qué valen la vida y el mundo? Ni un centavo roñoso. ¡Así se convierta todo en polvo y ceniza, y se lo lleve el viento! ¡Zas! ¡Va por vosotros, hermanos de mi alma! 08009
Bottom
08010
Top
AAPO: Ez berúgott. Vegyétek el tőle a kulacsot! Aapo.—Está como una cuba. Tenemos que quitarle la cantimplora. 08010
Bottom
08011
Top
LAURI: De szépszerével nem adom ám! Enyém a kulacs; egyedül én nem dobtam tarisznyámat az ökrök elé, hogy összetapossák. De ti, többiek? Haj, ti szépen ledobtátok a tarisznyát, mint a hitvány cigányok, mikor eldördül a kerülő puskája. Lauri.—¿Ah, sí? Pues os advierto que no va a ser un juego nada fácil. La cantimplora es mía, que por algo no la tiré a la pradera, donde los bueyes la hubieran pisoteado. En cambio, vosotros, ¿qué? No tuvisteis ningún empacho en tirar vuestros sacos al suelo como pobres gitanos cuando oyen los disparos del comisario. 08011
Bottom
08012
Top
JUHANI: Ide azzal a kulaccsal! Juhani.—¡Venga la cantimplora! 08012
Bottom
08013
Top
LAURI: A kulacs az enyém! Lauri.—Es mía. 08013
Bottom
08014
Top
JUHANI: De én el akarom venni! Juhani.—Pero quiero guardarla yo. 08014
Bottom
08015
Top
LAURI: Akarod? Vigyázz, mert a kobakodhoz vágom! Lauri.—Si la quieres tendrás que recogerla de tu cabeza, porque te la encasquetaré en ella. 08015
Bottom
08016
Top
JUHANI: Mi az, verekedni kezdesz? Juhani.—¿Buscas camorra? 08016
Bottom
08017
Top
LAURI: Ha akarod, hát azt is megkaphatod. De a jó testvérek nem verekszenek. No, egészségiekre hát! Lauri.—Si la quieres, la tendrás. Pero entre hermanos que se quieren no están bien las riñas. Por lo tanto... ¡a vuestra salud! 08017
Bottom
08018
Top
TIMO: Ne igyál többet, Lauri. Timo.—No bebas, Lauri. 08018
Bottom
08019
Top
JUHANI: Ide a kulacsot, de azonnal! Juhani.—¡Dame ahora mismo la cantimplora! 08019
Bottom
08020
Top
LAURI: Majd adok én neked! Mit gondolsz, ki vagy te? Lauri.—¡A ver si te sacudo un puñetazo! ¿Quién te has creído que eres? 08020
Bottom
08021
Top
JUHANI: Bűnös halandó, az igaz; de mégis én vagyok a legidősebb testvéred. Juhani.—Nada más que un pobre pecador. Pero también soy tu hermano mayor. 08021
Bottom
08022
Top
LAURI: A legidősebb? No, akkor annál több bűnt követhettél már el, s annál inkább megérdemled a huszonötöt. Hanem proszit! - mondá a német. Lauri.—¿Mi hermano mayor, dices? Entonces has tenido más tiempo para pecar y con más razón te mereces una paliza. ¡Salud! ¡Skool!, como dice el sueco. 08022
Bottom
08023
Top
TUOMAS: Egy csöppel se többet, hallod-e! Tuomas.—¡Ni una gota! 08023
Bottom
08024
Top
LAURI: Tuomast nagyon szeretem; Tuomast és a kis Eerót. Hanem a többiek? Ugyan mi jót mondhatnék róluk? Lauri.—Mucho es lo que quiero a Tuomas y también al pequeño Eero. Pero, ¿qué decir de esos de allí? 08024
Bottom
08025
Top</