Ajk kotisivu TwinBook o MainMenu

Aleksis Kivi: A hét testvér
Aleksis Kivi: Syv brödre

Fejezet 01 kapitel

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (hu-da) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :kapitel
Download A hét testvér o Syv brödre download
01001
Top
A Jukola-tanya Háme-tartomány déli részében, egy domb északi lejtőjén fekszik, közel Toukola falvához. A házat köves térség veszi körül, de valamivel lejjebb jó szántóföld kezdődik, amelyen hajdanán, mielőtt a tanya romlásnak indult volna, acélos gabona hullámzott. A szántók alatt a lóherés rétet kanyargó árok szeli át; bőven termett rajta a széna, mielőtt a falu tehénlegelője lett volna belőle. Eze.nfelül hatalmas erdők, lápok és pusztaságok tartoztak a tanyához, melyet alapítója még hajdan, a nagy földosztás idején szerzett bölcs cselekedetével. Jukola első gazdája ugyanis inkább utódainak, mint saját magának érdekét tartva szem előtt, egy tűzvész által letarolt erdőt választott osztályrészéül, és így hétszer akkora területet kapott, mint szomszédai. Azóta a tűzvész nyoma régen elenyészett, és sűrű erdő nőtt a helyébe. Ez lenne hát annak a hét testvérnek otthona, akiknek élettörténetét, ím, elmondani készülök. Jukola gård, i Syd-Tavastland, ligger på en bakkeskråning imod nord, tæt ved landsbyen Toukola. De nærmeste omgivelser er en åben plads, oversået med sten, men et stykke længere nede begynder markerne, hvor der - inden gården gik i forfald - bølgede en frodig sæd. Hinsides markerne: en kløver-kantet eng, gennemskåret af en bæk, der bugter sig ud og ind ; en eng, som gav rigeligt med hø, inden den blev fælled for landsbyens kreaturer. Til gården hører desuden store skove, sumpe og ødemarker, som tak være den første grundlæggers prisværdige omtanke blev tildelt stedet allerede i længst forsvundne tider, da man udskiftede jorden. Manden på Jukola, der tænkte mere på sine efterkommeres fordel end på sit eget bedste, overtog dengang som sin andel et stykke skov, der var hærget af ilden og fik på den måde syv gange så megen jord som sine naboer. Men nu var ethvert spor af branden forsvundet fra hans område, og en tæt skov var vokset op overalt. - Sådan er de syv brødres hjem, de syv brødre hvis levnedsløb jeg nu skal skildre. 01001
Bottom
01002
Top
A testvérek neve kor szerinti sorrendben a következő: Juhani, Tuomas, Aapo, Simeoni, Timo, Lauri és Eero. Köztük Tuomas és Aapo, valamint Timo és Lauri ikertestvérek. Juhani, a legidősebb, huszonöt éves, Eero azonban, a legfiatalabb, még nem látott tizennyolc tavaszt. Termetre zömök és vállas, középmagas legények, kivéve Eerót, aki még nagyon kurta gyerek. Aapo köztük a legszálasabb, ha mindjárt nem is a legvállasabb. Ez utóbbi előny és dicsőség Tuomasnak jutott osztályrészül, akinek széles válla messze földön híres. Mindnyájukra egyformán jellemző bőrük barna színe és durva, kenderkócszerű hajuk, melynek sörteszerű merevsége különösen Juhani kobakján szembetűnő. Brødrenes navne er, regnet fra den ældste til den yngste: Juhani, Tuomas, Aapo, Simeoni, Timo, Lauri og Eero. Af brødrene er Tuomas og Aapo tvillinger, og det samme gælder Timo og Lauri. Juhani, den ældste, er fem og tyve år gammel, mens Eero, den yngste af dem, knap nok har skuet atten solhverv. De er kraftigt byggede, brede over skuldrene og af middelstørrelse, bortset fra Eero, der endnu er temmelig lavstammet. Den højeste af dem er Aapo, der dog langt fra har de bredeste skuldre. Denne fordel og ære tilfalder Tuomas, der ligefrem er berømt for sine skuldres bredde. Et særligt kendetegn for dem alle er deres brune ansigtsfarve og det stive, hampeagtige hår, hvis stivhed er særlig iøjnefaldende for Juhanis vedkommende. 01002
Bottom
01003
Top
Apjuk, ki szenvedélyes vadászember volt, élete virágján lelte hirtelen halálát, egy bősz medvével viaskodván. Úgy találták őket holtan: az erdő fenevadja s az ember halálos ölelésben hevertek a vérrel áztatott terepen. Csúnya seb éktelenkedett az emberen, de az állat nyakát és oldalát is alaposan megszabdalta a görbe finn kés, szü-gyét átfúrta a gyors puskagolyó. így múlt ki a világból ez a nagy erejű ember, aki éltében ötvennél több medvét ejtett el. Ám buzgó vadászgatásai folytán egészen elhanyagolta otthoni munkáját-dolgát, s a tanya, igazi gazda híján, egyre inkább züllésnek indult. Fiai sem törődtek a szántással-vetéssel, mert örökölték atyjuk heves vadászszenvedélyét. Hurkot feszítettek, csapdát, lépet állítottak nyúlnak, madárnak, s így töltötték gyermekkoruk esztendeit, míg csak meg nem tanultak bánni a tűzfegyverrel, hogy aztán a medvét is fölkeressék a rengeteg mélyén. Deres fader, som var en meget ivrig jæger, fik allerede i sin bedste alder en voldsom død, da han engang kæmpede med en rasende bjørn. Man fandt dem begge to, både bjørnen og manden, liggende livløse, side om side, på den blodplettede jord. Manden var svært medtaget, men også vilddyret havde dybe knivhug såvel i struben som i boven, og dets bryst var gennemboret af geværets skarpe skud. Således endte en kraftig mand sine dage, en mand, der havde dræbt mere end halvtredsindstyve bjørne. - Men på grund af disse jagtture forsømte han gårdens slid og slæb, så den efterhånden gik i forfald, fordi den manglede en husbonds faste hånd. Heller ikke hans sønner duede til at pløje og så; efter deres fader havde de nemlig arvet samme stærke lyst til at jage skovens vildt. De byggede fælder, satte snarer og doner og lavede faldgruber til fordærv for fugle og harer. Sådan fordrev de tiden i deres barndoms-dage, indtil de blev i stand til at bruge et gevær og turde nærme sig bjørnen i vildmarken. 01003
Bottom
01004
Top
Anyjuk ugyan igyekezett szidással, fenyítéssel serény munkára szorítani őket, de minden igyekezete megtörött a testvérek nyakasságán. Pedig derék asszony volt; becsületes, szilárd, talán kissé túlságosan szigorú jellemét mindenki tisztelte. Jóravaló ember volt a testvére is, a fiúk jámbor nagybátyja, aki ifjabb korában bátor tengerészként messzi tengereken hajózott, és sokféle népet, sok várost megismert. Később azonban elvesztette szeme világát, és öregségének sötét napjait ott töltötte a Jukola-tanyán. Gyakran, miközben ujjainak tapintásától vezettetve kanalat, kupát, baltanyelet, sulykolót s egyéb, a háztartásban hasznos szerszámot faragott, mindenféle regét s különös eseteket mesélt unokaöccseinek a közelibb vagy távolibb világból, máskor meg a Biblia csodáit és történeteit beszélte el. A fiúk nagy áhítattal hallgatták az öreg históriáit, és minden szavát jól eszükbe vésték. Anyjuk parancsait és dorgálásait azonban már korántsem hallgatták ilyen szíves örömest; bizony szörnyen süketek voltak a jó asszony minden szavára, és ezen semmiféle verés, fenyítés nem segített. Nemegyszer, sejtve, hogy verés közeleg, uccu, megszökött az egész testvérhad, noha ezzel bajt s bosz-szúságot okozva anyjuknak meg másoknak is, csak rontottak saját ügyükön. Moderen prøvede både med formaninger og korporlige revselser at gøre dem flittige og arbejdsomme, men deres stædighed gjorde alle hendes anstrengelser forgæves. Hun var iøvrigt en fortræffelig kvinde, der var kendt for sit naturlige, ærlige — og måske lidt barske - væsen. Hendes broder, brødrenes fortræffelige morbroder, var også en storartet mand, der i sin ungdom som en kæk sømand havde sejlet på fjerne have og set mange folkeslag og byer; men til sidst mistede han sit syn, blev fuldstændig blind og tilbragte sin alderdoms mørke dage på Jukola. Mens han - udelukkende ledet af følesansen - sad og lavede sleve, skeer, økseskafter, klaptræer og andre nødvendige sager til husholdningen, fortalte han ofte sine søstersønner historier og skildrede mærkelige tildragelser, både fra deres eget land og fra fremmede riger; han fortalte også om mirakler og mærkelige ting i Bibelen. Alle drengene lyttede andægtigt til hans historier og gemte dem dybt i deres erindring. De hørte ikke slet så beredvilligt på deres moders befalinger og bebrejdelser, men vendte det døve øre til, selv om de tit og mange gange fik en dragt prygl. Når brødrene mærkede, at der lå klø i luften, tog de ofte benene på nakken og gjorde såvel deres moder som andre bekymrede og urolige, men derved forværrede de blot deres egen sag. 01004
Bottom
01005
Top
De hadd mondjak el egy esetet a testvérek gyermekkorának idejéből. Valahogy megtudták, hogy otthon a csűr alatt egy tyúk fészkel, melynek tulajdonosa Mán-nistö anyó, a közeli fenyves tövénél lapuló kis kunyhó gazdasszonya volt. Egyszer a testvérek kedvet kaptak forró hamuban sült tojásra, s elhatározták, hogy kifosztják a fészket, és elmennek az erdőbe, kiélvezni a zsákmányt. Az elhatározást tett követte: a fészekből kilopták a tojásokat, s aztán együtt kivonultak az erdőbe, mind a hatan; Eero akkor még az anyja szoknyája mellett lábatlankodott. Midőn a sötét erdő mélyén egy csörgedező patakhoz értek, a parton pompás tüzet raktak, a tojásokat rongyba csavarva vízbe mártották, s bekaparták a sistergő hamuba. Mikor a tojások megsültek, ízes lakomát csaptak, s aztán elégedetten hazafelé indultak. De az otthoni domb lábához érve szörnyű égzengés fogadta őket: időközben ugyanis napfényre került csínytevésük. Mánnistö anyó sírt-rítt, szitkozódott, anyjuk pedig baljós tekintettel, kezében suhogó vesszővel sietett a testvérek felé. A fiúknak nem volt merszük szembeszállni a viharral, hanem hátat fordítva újból az erdőbe szöktek, ügyet sem vetve anyjuk kiáltozásaira. Lad mig her skildre en begivenhed fra brødrenes barndom. De vidste, at der under gårdens lade var en hønseredc, som tilhørte en gammel kvinde, der blev kaldt »Fyrreskovskonen«, fordi hendes lille hus lå i en fyrreskov, tæt ved Jukola. Engang kom brødrene til at tænke på stegte æg. Til sidst besluttede de derfor at plyndre reden og drage ud i skoven og nyde deres bytte. De iværksatte også deres plan, tømte reden og drog til skovs i samlet flok, seks brødre i alt ; på det tidspunkt kravlede Eero endnu rundt ved sin moders fødder. Da de kom til en rislende bæk i en lille, mørk granskov, tændte de bål ved bækkens bred, viklede æggene ind i nogle klude, dyppede dem i vandet og lagde dem derefter i den sydende varme aske, for at de kunne blive stegt. Da lækkerierne omsider var modne til at fortæres, fik de sig et festligt måltid mad og vendte derefter veltilfredse hjem. Men da de nærmede sig de hjemlige omgivelser, blev de modtagel af et frygteligt uvejr; deres skurkestreg var nemlig allerede blevet opdaget. »Fyrreskovs-konen« rasede og regerede, og deres moder ilede dem i møde med mørke miner og en hvinende pisk i hånden. Men brødrene havde ikke i sinde at møde denne stormvind ; de vendte om og flygtede tilbage til den beskyttende skov uden at bryde sig om moderens råb. 01005
Bottom
01006
Top
Eltelt egy nap, eltelt kettő is, ám a szökevényeknek se híre, se hamva. Anyjuk végül is nyugtalankodni kezdett, és heves haragja gonddá, szánakozó könnyekké változott. Keresésükre indult, keresztül-kasul kóborolta az erdőt, de csak nem találta mihaszna csemetéit. A dolog egyre aggasztóbbá vált, s végül is hatósági emberekhez kellett fordulnia segítségért. Hírül vitték a dolgot a vadászmesternek, aki haladéktalanul össze-csődítette az egész Toukola falut s környékét. És megindult a vadászmester vezetésével a sereg: ifjak és öregek, asszonyok és férfiak hosszú láncba széledve felverték az erdőt. Első nap a közelebbi vidéket kutatták át, azonban a remélt eredmény nélkül; másnap messzebb merészkedtek, s midőn fölhágtak egy magas domb tetejére, a távolból, egy láp partjáról, kékes füstoszlopot láttak kanyarogni az ég felé. Jól megjegyezték maguknak, mely irányból szállt fel a füst, és megindultak arrafelé. Végül, közelebb jutva, énekszót hallottak: Der gik en dag; der gik endnu en dag, men man hørte ikke noget til flygtningene; deres udeblivelse gjorde omsider moderen meget ængstelig, og hendes vrede forvandlede sig snart til sorgens og medlidenhedens tårer. Hun gik ud for at lede efter dem og søgte på kryds og tværs i skovene uden dog at finde sine børn. Begivenheden antog efterhånden en stadig mere uhyggelig karakter, og til sidst måtte øvrighedens mænd tage sig af sagen. Man sendte bud efter jagtfogeden, der straks sammenkaldte folk fra landsbyen Toukola og dens nærmeste omegn. Under jagtfogedens ledelse drog nu hele skaren, unge og gamle, kvinder og mænd, gennem skoven i en lang kæde for at finde de forsvundne. Den første dag ledte de i nærheden uden dog at finde, hvad de havde håbet; næste dag drog de længere bort, og da de klatrede op på en høj bakke, så de i det fjerne, ved udkanten af en mose, en blå røgsøjle sno sig op mod himlen. De lagde nøje mærke til det sted, hvor røgen steg til vejrs og fortsatte så i den retning. Da de omsider kom nærmere, hørte de en stemme, der sang: 01006
Bottom
01007
Top
Régente is vígan voltak
patak partján, kék ég alatt:
erdő adott jó tűzifát,
tiszta sört a cserge patak.
Livet har vi førhen kendt
paa den anden side bækken.
Bække-træet har vi brændt,
Bæk-øl hældt i mavesækken.
01007
Bottom
01013
Top
Jukola gazdasszonya, hallva az éneket, nagyon megörült, mert megismerte fiának, Juhaninak a hangját. És mivel a sűrűből szapora durranások hallatszottak, a hajtók megértették, hogy már közel járnak a szökevények táborához. Ezért a vadászmester parancsot adott, hogy kerítsék be a fiúkat, s aztán halkan közelítsék meg őket, de a táborhelyük előtt álljanak meg. Da Jukola-husmoderen hørte sangen, blev hun meget glad, for hun genkendte sin søn, Juhanis, stemme. Skoven genlød ofte af rungende kølleslag, og de søgende var derfor klar over, at de nu nærmede sig flygtningenes lejr. Så gav jagtfogeden ordre til, at man skulle omringe drengene og ganske lydløst rykke ind på livet af dem. Men man burde dog gøre holdt et lille stykke fra deres lejrplads. 01013
Bottom
01014
Top
Úgy is történt, amint meghagyta. Midőn a sereg, mindenfelől bekerítve a testvéreket, mintegy ötvenlé-pésnyire közel került hozzájuk, a hajtok megálltak, s szemük elé a következő látvány tárult: egy szikla tövében fenyőágakból összetákolt kis kunyhó állt, melynek bejáratánál lágy mohakereveten hevert Juhani, bámulta a felhőket, és énekelt. Két-három ölnyire a kunyhótól vidám tábortűz lobogott, melynek parazsánál Simeoni egy léppel fogott nyírfajdot pirított a nyárson ebédre. Aapo és Timo kormos képpel - az imént ugyanis ördö-gösdit játszottak - répát sütöttek a forró hamuban. Egy kis iszapos kátyú mellett pedig Lauri üldögélt szótlanul, és a sárból kakasokat, teheneket s büszke paripákat formált; már egész sereg száradt belőlük egy mohos fatörzs oldalára kirakva. A durranások viszont Tuomastól eredtek: egy csupasz kőre habosat köpött, izzó parazsat dobott a köpés hegyibe, s aztán egy másik kővel nagyot csapott a parázsra: mint a puskalövés, akkora durranás hallatszott, s a kövek közül fekete füst kanyargott a levegőbe. Man gjorde, som han befalede. Og da skaren, der omringede brødrene fra alle sider, befandt sig i en afstand på henved halvtreds skridt, gjorde den holdt; og nu så den følgende syn: ved foden af en stor klippesten havde de bygget en lille hytte af granris, i hvis døråbning Juhani lå på et leje af mos, mens han stirrede op imod skyerne og sang. To-tre favne fra hytten brændte en munter ild, i hvis gløder Simeoni var i færd med at stege middagsmaden: en urfugl, de havde fanget i en snare. Aapo og Timo, der var helt havde lige leget blindebuk - stegte roer i sen varme aske. Lauri sad ved en lille ler-pyt og lavede, i tavshed, lerfløjter, okser og flotte føl; han havde allerede en lang række, der stod til tørre op ad en mosgroet træstamme. Men Tuomas larmede med ild-køllen: han spyttede en skummende klat spyt på en jordfast sten og lagde et glødende stykke trækul i klatten; derefter knaldede han med hele sin kraft en anden sten ovenpå; braget, der ofte var lige så voldsomt som et geværskud, rungede vidt omkring, og en sodsværtet røg hvirvlede op mellem stenene. 01014
Bottom
01015
Top
JUHANI:
Régente is vígan voltak
patak partján, kék ég alatt...
Hanem végül mégis az ördög visz el bennünket. Ez már egyszer szent, ebadta kölykei!
JUHANI:
Livet har vi førhen kendt
paa den anden side bækken.
Men fanden henter os til sidst herude. Det er så sikkert som noget, I odder-unger!
01015
Bottom
01022
Top
AAPO: Mondtam én ezt rögtön, amikor felkötöttük az útilaput. Haj, de bolondok voltunk! Csak a rablók és cigányok kóborolnak így a csupasz ég alatt. AAPO: Det sagde jeg jo straks, da vi greb til harens våben. Ak, vi er nogle tåber! Lad ransmænd og zigøjnere leve på denne måde under åben himmel. 01021
Bottom
01023
Top
TIMO: Isten ege ez mégis. TIMO: Det er dog Guds himmel. 01022
Bottom
01024
Top
AAPO: Itt élni a farkasokkal és medvékkel! AAPO: At leve sammen med ulve og bjørne! 01023
Bottom
01025
Top
TUOMAS: Meg a Jóistennel! TUOMAS: Og sammen med Gud. 01024
Bottom
01026
Top
JUHANI: Igazad van, Tuomas! A Jóistennel és az ő angyalaival. Hej, ha képesek volnánk arra, hogy mint az üdvözültek, lelki szemekkel tekintsünk magunk körül, bizonnyal látnánk, hogy egész sereg védangyal vett körül bennünket, és ősz hajú öreg képében, mint jóságos atya, maga az Isten is itt ül közöttünk. JUIIANI: Rigtig, Tuomas! Sammen med Gud og hans engle. Åh, hvis vi nu havde øjne som en salig sjæl og krop, ville vi så let som ingenting kunne se, at vi var omgivet af en stor flok bevingede engle, og at Vorherre selv, gammel og gråhåret, sad midt iblandt os som en elsket fader. 01025
Bottom
01027
Top
SIMEONI: De vajon mit gondol most szegény anyánk? SIMEONI: Men hvad mon nu vor stakkels moder tænker på? 01026
Bottom
01028
Top
TUOMAS: Biztosan kicserezné a bőrünket, ha a körme közé kaphatna. TUOMAS: Hun brænder efter at banke os sønder og sammen, så snart hun bare kan slå kloerne i os. 01027
Bottom
01029
Top
JUHANI: Haj, fiúk, lenne ám nemulass! JUHANI: Ja, du, det blev en ordentlig gang prygl. 01028
Bottom
01030
Top
TUOMAS: Hasábfával kenegetnék a hátunkat! TUOMAS: Det er der ingen tvivl om. 01029
Bottom
01031
Top
JUHANI: Jóféle nyírfa virgáccsal, annyi szent! JUHANI: En gnistrende gang klø. Det véd du. 01030
Bottom
01032
Top
AAPO: Ezt már el nem kerülhetjük. AAPO: Det får vi jo alligevel før eller senere. 01031
Bottom
01033
Top
SIMEONI: Bizony nem. S ezért legokosabb szépen elszenvedni azt a verést, és felhagyni ezzel a kivert bikának való élettel. SIMEONI: Selvfølgelig. Så det bedste ville være at gå hen og tage de prygl og samtidig få en ende på denne okseuge. 01032
Bottom
01034
Top
JUHANI: De a bika nem szokott önként ballagni a vágóhídra, öcskös! JUHANI: Men, kære broder, en okse plejer da ikke frivilligt at traske til slagtebænken. 01033
Bottom
01035
Top
AAPO: Ugyan mit fecsegsz, fiú? Közeledik a tél, s mi nem vastag bundával a nyakunkon születtünk a világra. AAPO: Du vrøvler, knægt! Vinteren nærmer sig, og vi blev ikke født med en lodden pels på ryggen. 01034
Bottom
01036
Top
SIMEONI: Nincs más hátra, mint mars hazafelé! És aztán jöjjön az a verés, hiszen nem jön ok nélkül. SIMEONI: Så er det bare: hjemad march! og tage de tærsk. Det er sandelig velfortjent. 01035
Bottom
01037
Top
JUHANI: Kegyelmezzetek a hátunknak, testvérek, kegyelmezzetek még néhány napig. Hiszen nem tudhatjuk, holnap-holnapután nem talál-é a Jóisten valami menekvést számunkra. Heverjünk még itt: nappal a tábortűz körül, éjjel pedig benn, a lombsátorban, sorban egymáshoz lapulva, mint a koca malacai az almon. De mint vélekedik Lauri úrfi ott a pocsolya mellett? Hogyan? Hogy menjünk szépen a virgács alá? JUHANI: Brødre, lad os skåne vore rygstykker, skåne dem endnu nogle døgn. Vi ved jo ikke, hvilken redning Gud finder for os i løbet af de kommende to-tre dage. Ja, her -her må vi stadig drive rundt; om dagen ved vort bål af brændeknuder og om natten i vor hytte af granris, mens vi grynter side om side i en lang række som spædgrise i halmen. - Men hvad siger du, Lauri, i dit lerhul? Hvad? Skal vi vandre skikkeligt hjem og få vores klø? 01036
Bottom
01038
Top
LAURI: Elvagyunk mi itt is. LAURI: Lad os blive her. 01037
Bottom
01039
Top
JUHANI: Mert én is úgy gondolom. Úgy bizony!... Hanem van ott néked már egész sereg tehened. » JUHANI: Det mener jeg også er det bedste. Netop! - Men det var en vældig flok kreaturer, du har dér. 01038
Bottom
01040
Top
TUOMAS: Tehén is meg baromfi is bőven. TUOMAS: Knægten har både kreaturer og fjerkræ. 01039
Bottom
01041
Top
JUHANI: Hatalmas egy csorda! Belőled jó kakasgyártó lenne!... JUHANI: En vældig flok. - Du kunne blive flink til at lave lerfløjter. 01040
Bottom
01042
Top
[TUOMAS: Oikein fläätälä.>missing] TUOMAS: Et helt geni. 01041
Bottom
01043
Top
JUHANI: [Oivallinen fläätälä. >missing]-- Hanem miféle ördög csudája az, amit most kiformáztál? JUHANI: Et virkeligt geni. - Hvad er det for en russisk kukkuk-figur, der nu kommer ud af dine næver? 01042
Bottom
01044
Top
LAURI: Ez csak olyan kicsike gyerek. LAURI: Det er bare sådan en lille dreng. 01043
Bottom
01045
Top
JUHANI: Nézd csak, nézd a fickót! JUIIANI: Se til den prås! 01044
Bottom
01046
Top
TUOMAS: Gyereket csinál, mintha férfi lenne. TUOMAS: Han laver jo drenge som et helt mandfolk. 01045
Bottom
01047
Top
JUHANI: Csuda fafejű gyereket! S aztán férfi módra enni ad a gyereknek meg a baromnak is. Hanem hé, fiúk, édes testvéreim, hozzátok már azt az ebédet, mert korog a gyomrom. Rakj még egy kis parazsat, jó forró parazsat annak a répának a hegyibe, hallod-e! Kimost a soros, hogy répát lopni menjen? JUHANI: Drenge, statelige som træstubbe; og han fodrer både drengene og kreaturerne som en mand. Men brødre, brødre, sæt middagsmaden på bordet i en hast, for min mave begynder at knurre. Læg aske, læg glohed aske på den skinnende roe dér. - Og hvis tur er det nu til at stjæle roer ? 01046
Bottom
01048
Top
SIMEONI: Rajtam a sor, hogy bűnös munkára induljak. SIMEONI: Det er mig, der skal begå denne syndige gerning. 01047
Bottom
01049
Top
JUHANI: Életünk tengetésére néha a máséból kell csipegetnünk. Ha ez bűn, akkor is a legenyhébbek közül való, amit ezen a romlott világon elkövetnek. És ha úgy halok meg, hogy nem lesz más a rovásomon, ez a kis macskakaparás még nem fogja meggátolni, hogy boldogabb életre jussak. Az igazi menyegzői teremből ugyan hamar kiebrudalnak, azt hiszem, de azért valami ajtónálló tisztet ilyen magamfajta gyereknek is adnak talán, és már ez is pompás dolog lenne. Higy-gyünk hát benne, hogy így lesz, és csenjünk el bátran mindent, ami csak a bendőnkbe fér. JUHANI: Vi er nødt til at rapse lidt af andres ejendele for at opretholde ly et. Hvis det er synd, så er det en af de mindste, som begås på denne usle jord. Og se - hvis jeg dør uden andre syndemærker i min bog, vil denne lille kragetå næppe hindre mig i at opnå et bedre liv. Jeg ville snart blive jaget ud af den egentlige bryllupssal, det tror jeg nok, men man ville vel give knægten arbejde som portner, og allerede det ville være vældig morsomt. - Ja, lad os bare tro det og uden bekymringer tage så meget som vor mavesæk kan rumme ad gangen. 01048
Bottom
01050
Top
AAPO: De jobbnak tartanám, ha már békén hagynánk Kuokkala répaföldjét, s másikat keresnénk. Mert ha napról napra fogy a répa, a gazda majd éjjel-nappal őrzi a földjét. AAPO: Men jeg mener, at vi nu bør lade Kuokkalas roemark være i fred og finde en anden. Når det svinder i beholdningen fra dag til dag, vil bondemanden snart give sig til at holde vagt ved sin mark, både nat og dag. 01049
Bottom
01051
Top
A VADÁSZMESTER: Erre többé ne legyen gondotok, fiaim, halljátok-e! Nono, miért riadtatok meg úgy? Nézzétek csak: egész sereg védangyal vett körül ben-v neteket egyszeriben. JAGTFOGEDEN: Den sag behøver I ikke at bekymre jer om mere, drenge, slet ikke. Nå, nå, hvorfor sådan et hastværk ? Se bare - en skare skytsengle har omringet jer i en fart. 01050
Bottom
01052
Top
Így szólt a vadászmester a testvérekhez, akik szörnyen megriadva talpra ugrottak, és igyekeztek elfutni, ki merre látott, de csakhamar rémülten vették észre, hogy útjukat mindenfelől elállták. Ekkor a vadászmester megint megszólalt: „Csapdába jutottatok, fickók, csapdába bizony, ahonnan nem szabadultok előbb, míg ki nem cserzik a bőrötöket emlékeztetőül arra, hogy mennyi lótás-futást okoztatok nekünk, ebadta csibészei! Ide, ide, anyó, azzal a nyírfa vesszővel, húzza csak el a nótájukat alaposan! Ha talán ellenkezni próbálnának, hát van itt segítség bőven.” Suhogott a pálca az anyó kezében, és alaposan végighegedült vele a testvérsereg minden egyes tagjának a hátán; nagy volt a sírás-rívás a kuokkalai erdőben. Kegyedenül táncoltatta az anya a virgácsot, de a vadászmester mégis azt erősít-gette, hogy nagyon enyhe huszonötöt kaptak a fiúk. Sådan sagde fogeden til brødrene, der yderst forskrækkede kom på benene og begyndte at løbe til hver sin side. Men de opdagede hurtigt, til deres store rædsel, at vejen var spærre! for dem overalt. Så sagde fogeden: »I sidder i fangegarnet nu, T slyngler, I sidder kønt i fangegarnet, og I kommer ikke ud, før I er blevet banket lidt til erindring, en lille erindring til jer på grund af de fod-kvaler, I liar forvoldt os, I slyngler. Kom herhen, mor, med birkeriset og giv dem en omgang med varm hånd. Og skulle det ske, at hun møder modstand, har hun jo nok af kvinder til hjælp.« Så fulgte revselsen fra moderens hånd; den gik fra mand til mand gennem hele drengeskaren, og stor var støjen i Kuokkalas skov. Moderen svang sit ris med iver, men fogeden forsikrede alligevel, at afstraffelsen havde været lidt for lemfældig. 01051
Bottom
01053
Top
Midőn vége volt a ceremóniának, mindenki szerte-széledt, s az anya is hazafelé indult fiaival együtt. Egész úton szidta, korholta a szökevényeket, s a vihar még ott hon sem ült el; míg ételt rakott gyermekei elébe, egyre csak lármázott, sőt újabb veréssel fenyegette őket. De midőn látta, hogy milyen mohó éhséggel harapnak a kenyérbe és a sózott halba, elfordult, és titokban egy könnyet törült le napégette, ráncos orcájáról. Da dette arbejde var overstået, begav de sig allesammen hjemad; også moderen og hendes sønner. Hun rasede hele vejen og skældte flygtningene ud; og stormen lagde sig ikke en gang, da de var kommet hjem. Selv da hun tilberedte et måltid for sine drenge på hulstolen, blev hun ved med at skælde ud og truede dem med en ny dragt prygl. Men da hun så, hvor grådigt de satte tænder i brødet og de saltede sild, vendte hun ansigtet væk fra dem og tørrede i smug en tåre bort fra sin brune og grove kind. 01052
Bottom
01054
Top
Így végződött a fiúk szökése. Ez a kaland, melyet most elbeszéltem, még gyermekkorukban történt. Således endte brødrenes flugt. Og det var en episode fra deres barndoms dage, som jeg gjorde en afstikker til i min historie. 01053
Bottom
01055
Top
Kedves mulatsága volt a testvéreknek a korongdobálás - még meglett korukban is szívesen játszották. Ilyenkor két csapatra oszolva keményen küzdöttek, és igyekeztek elérni a kitűzött métát. Nagy volt a lárma, futkosás, dulakodás, és arcukról patakokban ömlött a verejték. Zúgva pörgött a korong az úton végig, s az ütőről néha valamelyik fiú képére pattant, úgyhogy hazatérve a játékból, nem egy homlokot ékes szarv díszített, nem egy orca dagadt meg cipónyira. így töltötték ifjúságuk napjait: nyáron az erdőben vagy az országúton, korongot hajigálva, télen otthon, a forró kemencén heverészve. Det hørte til brødrenes bedste fornøjelse at spille trille, en leg som de endnu i deres manddom elskede at øve sig i. De kæmpede voldsomt, delt i to grupper, der begge stred sig frem mod et bestemt mål. Så hylede de højlydt, løb og tumlede af sted ; og sveden drev i stride strømme fra deres ansigter. Trillen hoppede hvinende hen ad vejen og slog ofte tilbage fra stokken og ramte mændene i ansigtet, så en eller flere af brødrene, når de kom hjem fra spillet, var prydet med et vældigt horn i panden eller havde en kind, der var opsvulmet som en hvedebolle. Således forløb deres ungdoms dage: om sommeren i skoven eller på landevejen, hvor de spillede trille; om vinteren oven på ovnen i den sveddrivende varme. 01054
Bottom
01056
Top
De előbb-utóbb a testvérek is észrevették, hogy változnak az idők. Olyan dolgok történtek, melyek arra kényszerítették őket, hogy többet gondoljanak a holnapi nappal, s változtassanak eddigi életmódjukon. Anyjuk meghalt, s így egyiküknek vállalnia kellett, hogy gazda lesz a tanyán, s megmenti a házat a romlástól, meg törődni fog azzal is, hogy az adót, ami ugyan Jukola nagy erdőségeihez és szántóihoz képest éppen nem volt sok, megfizessék. Az ilyen elhanyagolt tanyán akad munka s tennivaló bőven. Mindennek tetejébe aztán új papot kapott a falu, aki szent hivatalának minden ágában igen szigorú férfiúnak mutatkozott. Különösen az olvasásban járatlanokkal volt könyörtelen, és minden módon szorongatta, sőt még kalodába is záratta őket. Többek között erősen szemre vette a Jukola-tanya legényeit is. Az esküdt útján keményen megparancsolta nekik: a szokottnál serényebben jelenjenek meg a kántornál, hogy megtanulják a betűvetés mesterségét. A testvérek egy nyár végi estén a tanyaház nagyszobájában üldögélve ezekről a dolgokról elmélkedtek, s meghányták-vetették a dolgot ekképpen. Men selv brødrene mærkede omsider, at tiderne forandrede sig. Der skete forskellige ting, som tvang dem til at tænke mere på dagen i morgen end forhen og i nogen grad ændre deres vaner. - Deres moder var død, og en af dem skulle overtage husbondens værdighed, forhindre at gården gik helt i forfald og betale statsskatterne, der i forhold til Jukolas vidstrakte marker og skove ikke var synderligt store. Men på en forfalden gård er der altid nok af slid og slæb. Dertil kom, at sognets nye præst var en forfærdelig streng mand i udøvelsen af sin embedsgerning. Han var især ubarmhjertig over for dovne elever, brugte alle midler imod dem og domte dem endogså til at sidde i fodstokken. Hans skarpe blik var nu også faldet på Jukola-brødrene. På fuldstændig korrekt vis havde han ved hjælp af en meddomsmand givet dem strenge ordrer til hurtigere end ellers at indfinde sig hos klokkeren for at lære at læse. Med disse bekymringer i tankerne sad brødrene en sensommeraften i gårdens store stue og snakkede sammen på følgende måde: 01055
Bottom
01057
Top
AAPO: Azt mondom: ez a bitang élet nem visz jóra, lument áll íts és logak csikorgatása lesz a vége. Testvénél Mrtskfpp kell élnünk, másképp kell tennünk, ha békét s boldogságot akarunk. AAPO: Jeg siger som så - dette vilde liv går ikke an; det ender til sidst med ødelæggelse og fordærv. Brødre! andre skikke og manerer, hvis vi ønsker lykke og fred. 01056
Bottom
01058
Top
JUHANI: Okosan szóltál, tagadhatatlan. JUHANI: Du taler sandt, det vil jeg ikke nægte. 01057
Bottom
01059
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon! Mind a mai napig féktelenül, elvadulian éltünk. SIMEONI: Gud bedre det! Vort liv har været vildt og tøjlesløst indtil denne dag. 01058
Bottom
01060
Top
TIMO: Ugyan, ugyan! Élet a mi életünk, világ a mi világunk in! Ki liogy veti ágyát, úgy alussza álmát. Úgy bizony! TIMO: Der findes liv i dette liv og en verden i denne verden. Vel, man må tage modgang med medgang. Åh, ja! 01059
Bottom
01061
Top
JUHANI: Nagyon betyárosan, vagy helyesebben szólva: nagyon gondtalanul éltünk, ez tagadhatatlan. Azonban ne feledjük: „Ifjúság: bolondság, öregség: bölcsesség.” JUHANI: Vi har levet lidt for vildt eller rettere sagt for tankeløst, det kan ikke nægtes. Lad os dog ikke glemme: »ungdom og dårskab, alderdom og visdom«. 01060
Bottom
01062
Top
AAPO: Ideje már, hogy benőjön a fejünk lágya, s kedvünket, szenvedélyünket az ész uralma alá vetve mindig azt tegyük, ami hasznos, nem pedig ami jobban ízle-nék. Haladéktalanul hozzá kell látnunk, hogy házunkat újból becsülettel rendbe szedjük. AAPO: Men nu er det på tide at blive klogere, det er på tide at lægge alle vore lyster og begær under forstandens åg og frem for alt gøre det, der gavner os og ikke det, der har den sødeste smag. Vi må straks gå i gang med at sætte vor gård i forsvarlig stand igen! 01061
Bottom
01063
Top
JUHANI: Helyes beszéd! Először is hát, mint a ganajtúró féreg, essünk neki a trágyadombnak, és reggeltől estig aprítsuk az almot* Jukola minden zege-zugában: teltén, pompás tehén tetézze trágyájával a halmot, és emelkedjenek u karámban magas kupacok, mint a királyi vár aranyos falai. így teszünk. Jövő hétfőn munkához látunk, mégpedig amúgy istenigazában. JUHANI: Vel talt! Lad os først gå løs på gødningen som skarnbasser; og gid Jukola-gårdens vægge må runge af øksehug fra morgen til aften. Kreaturerne, de prægtige kreaturer, lad dem også yde, hvad de kan, for at øge bunken, og gid møgdyngerne i vor fold må knejse så højt som de gyldne mure omkring kongens slot. Ja, sådan gør vi! Næste mandag begynder vi; og lige fra grunden. 01062
Bottom
01064
Top
AAPO: Miért nem rögtön holnap? AAPO: Hvorfor ikke allerede i morgen ? 01063
Bottom
01065
Top
JUHANI: Majd csak jövő hétfőn. Hiszen nem árt, ha ala-|H)sabban fontolóra vesszük a dolgot. így hát, mint mondtam: jövő hétfőn! JUHANI: Først næste mandag. Det skader ikke at tænke over sagen og lade den modnes lidt. Som sagt altså: næste mandag. 01064
Bottom
01066
Top
AAPO: Egy dolgot azonban rögtön tisztáznunk kell. Éspedig ezt: ha rendet és mértéket akarunk tartani gazdálkodásunkban, legyen egyikünk a tanya feje és gazdája. Tudjuk, hogy ez a tiszt és kötelesség Juhanit illeti elsőszülöttségénél és anyánk rendelésénél fogva. AAPO: Men der er en ting, vi straks bør klare. Sagen er den: hvis vi ønsker orden og fasthed i vor husførelse, så lad en af os være husbond og herre. Vi ved, at denne ret og pligt tilfalder Juhani, både på grund af hans førstefødselsret og vor moders bestemmelse. 01065
Bottom
01067
Top
JUHANI: Igen, igen, ez a jog, hatalom és erő engem illet! JUHANI: Ja, den ret, magt og myndighed er min! 01066
Bottom
01068
Top
AAPO: Hanem aztán vigyázz, hogy illendően és a köz javára éljél vele. AAPO: Men sørg nu for at anvende den på forsonlig vis og til fordel for os alle. 01067
Bottom
01069
Top
JUHANI: Hát majd megteszem, ami tőlem telik. Bárcsak ti is engedelmeskednétek verés és korbács nélkül! Hanem majd igyekszem, igyekszem. JUHANI: Jeg skal gøre mit bedste. Hvis I dog bare ville adlyde mig uden prygl og pisk! Men jeg skal gøre mit bedste. 01068
Bottom
01070
Top
AAPO: Korbács? AAPO: Pisk? 01069
Bottom
01071
Top
JUHANI: Bizony, korbács, ha szükség lesz rá! JUHANI: Ja, hvis det bliver nødvendigt, ser du. 01070
Bottom
01072
Top
TUOMAS: Fenyegesd korbáccsal a kutyádat! TUOMAS: Tal du til dine hunde om pisken. 01071
Bottom
01073
Top
TIMO: Te nem fogod kiporolni a bundámat, de nem ám! Ezt legfeljebb a törvény mogyorófa pálcája teheti meg, ha okkal viszket a hátam. TIMO: Du kan ikke blødgøre mine rygstykker, aldrig i livet; lad lovens og retfærdighedens ris gøre det, hvis min ryg klør med rette. 01072
Bottom
01074
Top
JUHANI: Mit akaszkodtok egy röpke szóba? Békén megférhetünk egymással, ha egyetértés uralkodik, és elkerüljük a torzsalkodást. JUHANI: Hvorfor hager I jer fast i et løsrevent ord ? Her er jo råderum nok for vor lykke, hvis blot der hersker fordragelighed, og hornene lægges til side. 01073
Bottom
01075
Top
EERO: Mégis pontosan meg kell határozni, hogyan is éljünk együtt. EERO: Lad os imidlertid ganske nøjagtig bestemme vor( indbyrdes forhold. 01074
Bottom
01076
Top
AAPO: És hallgassuk meg mindenki véleményét. AAPO: Og lad os høre, hvad hver især af os mener. 01075
Bottom
01077
Top
JUHANI: Mit szól ehhez a szűkszavú Lauri? JUHANI: Hvad siger du, Lauri, der altid er så fåmælt? 01076
Bottom
01078
Top
LAURI: Hát én is mondanék valamit. Költözzünk ki az erdőbe, és hagyjuk a pokolba e világnak gondját-baját. LAURI: Jeg siger - lad os drage ud i skoven og give fanden i denne verdens larm. 01077
Bottom
01079
Top
JUHANI: Hogyan? JUHANI: Hvad? 01078
Bottom
01080
Top
AAPO: Ez itt már megint félrebeszél! AAPO: Nu sværmer manden igen. , 01079
Bottom
01081
Top
JUHANI: Hogy költözzünk ki az erdőbe? Micsoda bolondság! JUHANI: Drage ud i skoven? Hvilken galskab! 01080
Bottom
01082
Top
AAPO: Ne törődj vele. Nézd, így gondolom a dolgot. Neked, Juhani, elsőbbséged van, hogy te légy a gazda a tanyán, ha úgy akarod. AAPO: Bryd dig ikke om det. — Se, jeg har tænkt over sagen. Du, Juhani, har førsteretten til at overtage værdigheden som husbond, hvis du vil. 01081
Bottom
01083
Top
JUHANI: Persze hogy akarom. JUHANI: Ja, det vil jeg. 01082
Bottom
01084
Top
AAPO: Mi többiek, amíg legényemberként élünk szülőházunk kedves falai közt, elvégezzük a tanya minden munkáját, esszük a tanya kenyerét, és a tanya ad gúnyát is reánk. Minden hónap első hétfője, kivéve a vetés és aratás idejét, legyen mindig szabadnapunk, de adjon a ház ilyenkor is ennünk. Évente adjon a tanya mindegyikünknek fél köböl zabot vetőmagnak, és legyen jogunk évente legalább háromköblös irtásföld megművelésére. így gondolom hát legénységünk idejére a dolgot. Mert tudom én azt jól, hogy egyikünk sem költöznék el szívesen Jukola fedele alól, s erre helyszűke sem kényszeríti, hiszen van itt tér hét testvérnek is. Ha aztán idő múltán valamelyikünknek kedve támad saját otthont és családot alapítani, nem kell azért mindjárt a törvény erejével és földmérők drága munkájával darabokra szabdalni a birtokot, hanem talán megelégszik majd a következő engedménnyel is: kapjon a birtokból egy darab földet, ahová házat építhet, s köréje elegendő szántót. Jusson osztályrészéül egy darab rét is, és legyen joga arra, hogy az erdőből kaszálót irtson magának egy pár ló és négy-öt tehén tartásához. Művelje földjét minden adótól és szolgáltatmánytól mentesen, élvezze annak gyümölcsét gyermekeivel együtt. Éldegéljenek békén saját fedelük alatt. Én így gondoltam a dolgot. Mit szóltok hozzá? AAPO: Så længe vi andre bliver her i vort kære hjem og ikke gifter os, udretter vi gårdens arbejde, spiser gårdens mad og får klæder fra gården. Den første mandag i måneden, undtagen i så- og høsttiden, skal vi altid have lov til at gøre, hvad vi selv vil, men vi bør alligevel have vores mad fra gården. Hvert år skal gården give os alle en halv tønde havre til udsæd, og hvert år skal vi have lov til i fællesskab at rydde et stykke skov på mindst tre tønder land. Sådan havde jeg tænkt mig det, så længe vi bliver hjemme og ikke gifter os. Men jeg ved, at ingen af os gerne forlader Jukolas ka-re jord, og vi tvinges jo heller ikke dertil, fordi gården er for lille, tværtimod, der er mere end plads nok til syv brødre på dens marker. Men ville ikke den, der med tiden følte trang (il at få sit eget hjem og sin egen familie, uden derfor ;il have i sinde at splitte gården ad ved hjælp af loven og penge (il en landmåler, ville han ikke kunne slå sig til tåls med følgende fordele ? Han arver et stykke af gårdens jord, hvor han kan bygge sit hus og anlægge sine marker. Han skal endvidere have tildelt et stort stykke eng, og han må desuden have lov til at rydde skov og skaffe sig så megen græsning, at han kan føde et par heste og fire, fem køer. Lad ham så, fri for skatter og afgifter, dyrke sin jord og nyde dens frugter, og hans børn efter ham ; lad ham leve i fred på egen grund. - Sådan havde jeg tænkt mig sagen! Hvad siger I andre ? 01083
Bottom
01085
Top
JUHANI: Bölcsen kifundáltad. Fontoljuk meg hát e pontokat. JUHANI: Ret fornuftig tænkt! Lad os tage disse punkter under overvejelse. 01084
Bottom
01086
Top
LAURI: De ha másképp cselekszünk, még bölcsebben teszünk. Költözzünk az erdő ölére, és adjuk el ezt a nyomorúságos Jukolát, vagy adjuk bérbe Rajaportti bőrcserző vargának. Ő már kijelentette, hogy kedve lenne erre a vásárra; de legalább tíz évre bérbe akar-iu venni a tanyát. Tegyünk úgy, amint mondom, és költözzünk ki lovainkkal, kutyáinkkal, puskáinkkal ii meredek Impivaara-hegy tövébe. Ott egy napsütötte, derűs irtáson barátságos kunyhót építünk magunknak, és aztán tőrt állítva az erdő vadjainak, békében élhetünk távol a világ zajától s a gonosz emberektől. Egy év óta éjjel-nappal ezen gondolkozom. LAURI: Men hvis vi handler anderledes, bærer vi os endnu fornuftigere ad. Lad os drage dybt ind i skoven og sælge det elendige Jukola, eller lad os forpagte det ud til Raja-portti-garveren. Han har givet os besked om, at han var villig til at afslutte en handel, men han vil have rådighed over gården i mindst ti år. Lad os gøre, som jeg siger og drage med vore heste, hunde og bøsser til foden af det stejle Impivaara-fjeld. Dér bygger vi os en munter hytte, på en munter lysning, som vender imod solen; og dér jager vi skovens dyr og lever fredeligt, langt borte fra verdens travle gang og menneskenes ondskab. — Sådan har jeg tænkt for mig selv, dag og nat, i mange år. 01085
Bottom
01087
Top
JUHANI: Talán az ördög zavarta meg az eszedet, fiú? JUHANI: Har fanden formørket din forstand, dreng? 01086
Bottom
01088
Top
EERO: Ha nem az ördög, hát akkor az erdei tündér. EERO: Hvis det ikke er fanden, så er det skovnymfen. 01087
Bottom
01089
Top
LAURI: Így tervezem, s egyszer így is teszek. Csak ott élhetnénk igazán úriasan, vadászgatva madárra, mókusra, nyúlra, farkasra, borzra és lompos bundás mackóra. LAURI: Det har jeg tænkt mig, og jeg gør det også en dag. Dér ville vi leve som herremænd og jage fugle, egern, harer, ræve, ulve, grævlinge og lodne bjørne. 01088
Bottom
01090
Top
JUHANI: No, a manóba is, sorold fel Noé bárkájának minden lakóját az egértől a szarvasig! JUHANI: Nå, for pokker! Kom bare med hele Noahs ark, lige fra musen til elsdyret. 01089
Bottom
01091
Top
EERO: Ez aztán a bölcs tanács: mondjunk istenhozzádot Nónak, kenyérnek, és igyunk vért, zabáljunk húst, mint a szúnyogok és a lappföldi boszorkányok. És még talán rókát és farkast is ennénk ott, az Impivaara barlangjában, mint a szőrös hegyimanók? EERO: Se, det varjo et råd: sige farvel til saltet og brødet og suge blod og fråse i kød som myggene og troldmændene i Lapland. Og skulle vi måske også æde ræve og ulve i Impi-vaaras kløfter som de lodne bjergtrolde? 01090
Bottom
01092
Top
LAURI: A rókától és farkastól prémet, a prémért pénzt, u pénzért sót és kenyeret kapnánk, LAURI: Af rævene og ulvene får vi skind, for skindene penge og for pengene salt og brød. 01091
Bottom
01093
Top
EERO: A róka bőre jó lenne ruhának, de csupáncsak hús, gőzölgő, véres hús legyen egyetlen eledelünk; az erdei majmoknak és páviánoknak semmi szükségük sóra és kenyérre. EERO: Af skindene får vi klæder, men lad kødep' det blodige, dampende kød, være vor eneste føde; skovens aber og bavianer behøver ikke salt og brød. 01092
Bottom
01094
Top
LAURI: így tervezem, s így is teszek. LAURI: Sådan tænker jeg og gør det også engang. 01093
Bottom
01095
Top
TIMO: Vizsgáljuk meg töviről hegyire a dolgot. Ugyan miért ne ehetnénk az erdőben is sót meg kenyeret? Miért ne? De Eero mindent kiforgat, mindenből csúfot űz, s még a kákán is csomót keres. Ugyan ki tilthatná meg az erdő lakóinak, hogy egyszer-másszor, ha a szükség úgy kívánja, le ne látogassanak a faluba? Vagy te talán fütykössel fogadnál engem, Eero? TIMO: Lad os tage sagen grundigt under overvejelse lige fra begyndelsen. Hvorfor skulle vi ikke også kunne gnave salt og brød i skoven ? Hvorfor ikke ? Men Eero er en gavtyv, altid i vejen for os, altid en lang træstub på vor mark. Hvem kan forbyde manden fra skoven nu og da at nærme sig landsbyerne; nu og da, når han er i bekneb? Eller ville du så banke mig i hovedet med en brændeknude, Eero ? 01094
Bottom
01096
Top
EERO: Dehogy, édes testvér, dehogy! Bizony még „sót is kapsz, ha szedret adsz”. Költözzetek el, fiúk, költözzetek csak! Én nemhogy ellenezném, de még ki is fuvarozlak benneteket, igazi farkasgaloppban hajtok ki veletek az erdőre. EERO: Nej, broderlil, jeg ville endogså »givet dig salt, hvis du kom med bær«. - Drag afsted, drenge, drag afsted, jeg forbyder det ikke, jeg skal endda køre jer derhen, bringe jer herfra i ulve-galop. 01095
Bottom
01097
Top
JUHANI: Hanem aztán az erdei szellemek csakhamar hazafuvaroznának benneteket, fogadom. JUHANI: Men skovånderne ville snart kuske jer hjem igen, det tør jeg sværge på. 01096
Bottom
01098
Top
LAURI: Tudom én jól, hogy „kívül tágasabb”, ha ismét visszakéredzkednék a szülői házba; de ne félj, ha egyszer becsaptam magam mögött az ajtót, nem fogok többé zörgetni rajta. Május elsején költözöm. LAURI: »For den, der vender hjem igen, er husets tærskel høj«, det véd jeg, og tro endelig ikke, jeg vil banke på din dør, når jeg én gang har lukket den bag mig. Den første maj slikker jeg af. 01097
Bottom
01099
Top
TIMO: Ki tudja, talán én is veled megyek. TIMO: Jeg følger måske med dig. 01098
Bottom
01100
Top
LAURI: Én nem hívlak, de nem is marasztallak; tégy úgy, ahogy a szíved diktálja. Jövő május elsején kiköltözöm Impivaara lankáira. Mindaddig, míg kicsi, meleg házam el nem készül, nagyatyánk bemohosodott szénégetőkunyhójában fogok lakni. De aztán, ha elvégeztem napi munkámat, békén heverek majd kis tanyámban, és hallgatom, hogyan fütyül a medve a vadonban, hogyan dürrög a fájd a sompiói lápon. LAURI: Jeg forbyder dig det ikke, opfordrer dig heller ikke; gør blot, hvad dit hjerte siger dig er bedst. - Første maj flytter jeg til Impivaara-lysningen. Til at begynde med, og indtil mit lille, lune hus står færdigt, vil jeg bo i vor farfars mosgroede kulsvierhytte. Og når jeg så har udrettet mit dagsværk, kan jeg virkelig hvile mig i en fredens bolig, mens jeg lytter til bjørnen, der brummer fløjtende i ødemarken, og tjurens musik i Sompio-mosen. 01099
Bottom
01101
Top
TIMO: Én is jövök, Lauri; szavam rá, Lauri. TIMO: Jeg følger med, Lauri, det er afgjort. 01100
Bottom
01102
Top
TUOMAS: Ha közben nem jönnek jobb idők, én is veletek tartok. TUOMAS: Hvis ikke tiderne bliver bedre, følger jeg også med jer. 01101
Bottom
01103
Top
JUHANI: Tuomas is! Te is kiköltözöl? JUHANI: Også du, Tuomas! Vil du også'drage afsted? 01102
Bottom
01104
Top
TUOMAS: Ha nem jönnek jobb idők. TUOMAS: Hvis tiderne ikke bliver bedre -. 01103
Bottom
01105
Top
LAURI: Én május elsején még akkor is elmegyek, ha Jukolára az édes kalács napjai virradnának. LAURI: Jeg drager afsted den første maj, om man så får det aldrig så fedt her på Jukola. 01104
Bottom
01106
Top
TIMO: Te meg én, mi ketten, mi kiköltözünk innen a sompiói lápra, mint a tavaszi darvak; csak zúgjon a tavaszi szél! TIMO: Du og jeg, vi to, vi flytter herfra til Sompio-mosen som vårens traner; og luften og vinden skal hvine i vingerne! 01105
Bottom
01107
Top
JUHANI: Hajhaj! Ha őszintén szólok, be kell vallanom, hogy Lauri tervének titkos varázsa van. Csábít az erdő engem is. A manóba! Mintha magam előtt látnám az erdőt s fölötte az ég gyönyörű boltozatját! JUHANI: Åh-ja! Men se, hvis jeg skal holde mig til sandheden, så har Lauris plan en hemmelig tiltrækningskraft. Skoven drager. Pokker ta’ mig! Det er, som om jeg så himlens strålende vidder hinsides skoven. 01106
Bottom
01108
Top
AAPO: Bolondok, ugyan mit terveztek? Kiköltözni az erdőbe! Ugyan miért? Hiszen van tanyánk, otthonunk; a szülőház drága födele borul fejünk fölé! AAPO: I tosser, hvad tænker I på? - Drage ud i skoven! Hvorfor? Vi har jo både gård og husrum; og et gyldent tag over vore hoveder! 01107
Bottom
01109
Top
JUHANI: Igaz, van otthonunk, melyhez foggal-körömmel ragaszkodunk mindaddig, amíg csak kásaillat leng a tűzhelyéről. De nézzétek csak, ha a balsors legjobb szándékunk ellenére is mindent a feje tetejére lordít, legyen az erdő menhelyünk, s bizony az erdőre Nzököm, mihelyt az utolsó magot is felöntöttem a garatra. Most azonban félelmetes lendülettel nekilá-i unk a házi munkának és a robotnak! Térjünk vissza hát ahhoz a kérdéshez, amiről tulajdonképp szó volt. Az én tökkelütött kobakom úgy véli, hogy Aapo egész okosan gondolta ki e dolgot. Semmi baj sem lesz, ha egyetértésre és békességre törekszünk. De ha a pört keressük, mindig találunk rá okot, hogy összeakasz-szuk a tengelyt, JUHANI: Sandt nok, vi har en gård, som vi klamrer os til med negle og tænder, så længe den blot dufter den mindste smule af brød. Men se, hvis nu ulykken skulle vende op og ned på alting her, tiltrods for de bedste hensigter, en mand kan have, lad så skoven være min reserve-gård, som jeg hurtigt ville stikke af sted til, når de sidste korn rasler ned i mølletragten. - Ja, vi må nu i en forfærdelig fart gå i gang med husførelsen og arbejdet; og lad os så vende tilbage til den sag, der oprindelig var tale om. - Såvidt jeg kan få ind i mit dumme hoved, har Aapo stort set overvejet sagerne på en temmelig fornuftig måde; og alt vil gå godt, hvis blot enhver af os vil gøre sit bedste, for al der skal herske en samdrægtig og forsonlig ånd iblandt os. Men se, hvis vi vil yppe kiv, så kan vi jo altid finde en grund til at rejse nakkehårene. 01108
Bottom
01110
Top
SIMEONI: Hogyan is ne találnánk okot a veszekedésre, mikor Adám apánk ott irizgál-birizgál a bőrünk alatt? SIMEONI: Hvor skulle vi dog ikke finde en årsag til del, så længe den gamle Adam stikker og prikker i os, mellem ben og skind ? 01109
Bottom
01111
Top
TIMO: Én Ádám apánkat mindig ősz hajú, tisztes aggastyánnak képzeltem. Széles nemezkalapban, térdig érő fekete kaftánban, piros mellényben és buggyos nadrágban elgondolkozva ballag, és szelíd pár ökröt terelget maga előtt. TIMO: Jeg har altid forestillet mig den gamle Adam som en højtidelig, gammel fyr, iført filthat, lang, sort frakke, kna> bukser og en rød vest, der hænger helt ned under mandens navle. Sådan trasker den gamle af sted, fordybet i sine egne tanker, mens han kører sit oksespand. 01110
Bottom
01112
Top
SIMEONI: Ádám apánk alatt a bűn gyökerét, az eredendő bűnt értjük. SIMEONI: Med den gamle Adam menes roden til al synd, arvesynden. 01111
Bottom
01113
Top
TIMO: Tudom én jól, hogy ő az eredendő bűn jele és megtestesítője, maga a pokolbeli sátán. De képzeletemben mégis ilyen öregapóként jár előttem, és ökreit terelgeti. Erről nem tehetek. TIMO: Jeg ved, at han er arvesyndens kendemærke og forbillede, den behornede satan i helvede, men som sagt: jeg ser ham vandre af sted som sådan en gammel knark, der driver på et par okser; det kan jeg ikke gøre for. 01112
Bottom
01114
Top
JUHANI: Hagyjuk ezt a vallási vitát, és maradjunk a tárgynál. Aapo, mitévők legyünk két zsellértelkünkkel, a Vuohenkalma- és a Kekkuri-házzal? JUHANI: Lad os forlade dette trosspørgsmål og holde os til sagen. - Aapo, hvad skal vi foretage os med de to bort-forpagtede lodder, vi har, Vuohenkalma og Kekkuri ? 01113
Bottom
01115
Top
AAPO: Ne feledjük, hogy e két telek zsellérei szántóikat sivár, vadon irtásföldből törték eke alá, s így nem lehet - de nem is lenne igazságos - elűzni őket a rögről mindaddig, amíg rendesen meg tudják művelni. Sőt még azután is, úgy rendeli a törvény, biztosítani kell öregségüket. Ez a dolog hát így állana. Hanem vegyünk szemre egy másik körülményt, ami már sokkal kényesebb. Egy igen fontos lépés áll előttünk! Vagy idő előtt beleőszülünk, vagy pedig az élet napfényes ragyogást s végül aranyos alkonyatot hoz majd reánk. És ez legelsősorban téged illet, Juhani. Figyelj jól ide, mit mondok: gazdasszony nélkül sánta, félember a gazda; az olyan tanya, ahol a magtárba vivő úton nem járkál gazdasszony... AAPO: Vi må ikke glemme, at indehaverne af de to lodder engang har ryddet deres jord i den rå og øde skov, og at man derfor ikke kan jage dem bort fra deres hjem - det ville jo også være forkert - så længe de er i stand til at passe deres marker; og loven bestemmer desuden, at de skal have en vis hjælp fra gården på deres gamle dage. Sådan forholder det sig med den sag. - Men lad os nu se på et andet spørgsmål, der efter min mening er temmelig vigtigt. Det drejer sig om vort mest afgørende skridt her på jorden, et skridt, der enten gør os gråhårede før tiden, eller bringer os solskin i livet og til slut kaster aftenrødens gyldne glans over vore sidste dage. Og, Juhani, den sag angår først og fremmest dig. Læg derfor mærke til, hvad jeg siger: Der er noget halvt og haltende ved en husbond uden kvinde; en gård uden en husmoder, der tripper op ad stien til forrådshuset. 01114
Bottom
01116
Top
TIMO: ...olyan, mint a farkas vacka nőstény farkas nélkül vagy mint a csizma párja nélkül; sántaság ez bizony, igazat szólt Aapo. TIMO: Det er som en ulvehule uden hun eller som et par støvler, hvor den ene mangler. Ja, det halter sandelig, som Aapo siger. 01115
Bottom
01117
Top
AAPO: A magtárban-kamrában serénykedő gazdasszony nélkül olyan a tanya, mint a borús nap, s az ilyen ház asztalánál úgy terpeszkedik az unalom, mint a haldokló őszi este. De a jó gazdasszony olyan, mint a világító, melegítő, derűs napfény. Nézzétek csak: reggel elsőnek kél fel az ágyból, elkeveri a kenyértésztát férjének reggelit készít az asztalára, útravalót az i nlobé, s aztán sajtárjával siet a karámba, megfejni i nrk ii tehenét. Most kenyeret dagaszt, sürög-forog; n inti) az asztal mellett tesz-vesz, most a pad végében liM|liidozik, kezében a kenyérrel, majd meg mint a vilim éleszti a tüzet, hogy a kemence forró szájából • jI< úgy dől a füst meg a láng. És csak most, míg kel a kenyere, csak most eszik végre. Gyermekével a mellén, darab kenyeret, sült heringet harap, és aludttejet liörpint rá a köcsögből. De nem feledkezik meg a kutyáról, a ház hűséges őréről sem, nem felejti el a macskát, mely a kemence tetején álmosan hunyorogva pislog. És most megint sürög-forog, izeg-mozog, újabb tésztát dagaszt a tekenőben, kenyérré szaggatja, kisüti, és patakban ömlik homlokáról a verejték. De lám: a nap szálltával kenyérrel telve a ház mennyezete,* rúd sorakozik rúd mellett, és frissen sült cipók jó illata terjeng. És mikor a férfiak megérkeznek az erdőről, párolgó vacsora várja őket a tisztára sikált asztalon. De hol van maga a gazdasz-szony? Künn az udvaron feji görbe szarvú teheneit, és habosan ring a sajtárban a sistergő, friss tej. így sürög-forog, így tesz-vesz naphosszat, s csak midőn a többiek már mély álomban hortyognak, hanyatlik le ágyára imádságot rebegve. De még ezzel sincs vége minden munkájának. Az éj folyamán bármely percben, bármely órában zokszó nélkül fölkel, hogy elcsi-títsa a bölcsőben síró-rívó gyermekét. Hát látjátok, testvérek, ez az igazi gazdasszony! AAPO: En gård uden husmoder, en husmoder, der vandrer op ad vejen til forrådshuset, er som en skyet dag, og for enden af familiebordet sidder sørgmodigheden som en hendøende aftenstund ved høsttider. Men en god husmoder er gårdens klare sol, som skinner og varmer. - Se: hun forlader sengen om morgenen som den første, ælter sin dejg, stiller morgenmåltidet på bordet til sin mand, lægger vejkost i hans ransel, når han drager til skovs, og så skynder hun sig hen til folden, med spand i hånd, for at malke sine brogede køer. Nu bager hun, rumsterer og regerer; nu står hun ved bordet, og nu vender og drejer hun sig derhenne ved enden aflangbænken med brødet på sine håndflader; og nu rager hun, som en stormvind, rundt i ovnen, der fra sit glødende gab udspyr ild og røg. Og nu, mens brødet hæver sig, fortærer hun omsider selv, med barnet ved brystet, en bid brød og en stegt sild; og drikker en slurk surmælk af kanden. Men hun glemmer hverken hunden, gårdens trofaste vogter på trappen, eller katten, der søvnigt kikker ned fra ovnen med missende øjne. - Og nu rumsterer og regerer hun igen, vender og drejer sig; ælter en ny dejg, der skal stå og hæve sig i truget; så bager hun brødet, og sveden flyder i strømme fra hendes pande. Men se: når solen er gået ned, har hun brødene hængende under loftet, på den ene stang ved siden af den anden. En frisk duft af liv daler ned fra dem. Og når mændene vender hjem fra skoven, venter der dem et dampende aftensmåltid på bordet. Men hvor er husmoderen selv? Hun malker igen sine krum-hornede køer derude på gårdspladsen, og i spanden skvulper mælkens sagte-susende skumtop. - Så regerer og rumsterer hun igen; så vender og drejer hun sig; og først når de andre allerede ligger og snorker i deres sødeste søvn, bøjer hun sig bedende ned over sin seng. Men ikke engang nu er hendes slid og slæb forbi. Tålmodigt står hun op af sin seng i nattens løb, undertiden et øjeblik, undertiden en time; hun står op for at berolige sit lille barn, der klynker i vuggen. Således, brødre, er en god husmoder. 01116
Bottom
01118
Top
JUHANI: Jól beszéltél, Aapo, és értem is beszéded célját. Rá akarsz venni engem a házasságra. Hát értem, értem. Az asszony szükséges bútor a házban, mondód. Igazad van. De egyet se búsulj! Kívánságod, úgy hiszem, hamar teljesedik. No, no! Bevallom, hogy belebolondultam egy leányba, akit feleségnek, jó életpáromnak remélek, ha ugyan a régi jelek meg nem csalnak. Igen, igen, testvérek, más napok és más élet következik reánk. A gazdának reám váró tisztsége nagy gonddal tölt el. Mert a gazda vállát szörnyű teher nyomja, és szigorúan számot kell adnia az ítélet napján. Egytől egyig mindnyájatokért én tartozom felelősséggel; ezt ne feledjétek! JUHANI: Vel talt, Aapo, og jeg forstår meningen med din tale. Det er hensigten at få mig til at indgå ægteskab. Jo, jeg forstår. En kone, siger du, er et nødvendigt redskab i husførelsen. Det er sandt! Men du skal ikke være bange. Jeg vil tro, at dit ønske snart går i opfyldelse. Ja, ja - jo! Jeg må indrømme, at jeg allerede er alvorligt forgabet i en pige, som jeg håber at få til kone, og en god kone, hvis ikke de gamle kendetegn bedrager mig. - Ja, brødre, andre dage og andre skikke nærmer sig os, og det, at jeg skal påtage mig værdigheden som husbond, bekymrer mig i høj grad. En husbonds, ja, en husbonds skuldre tynges her på jorden af en tung byrde, og meget har han at aflægge regnskab for på dommedag. Jeg har nu ansvaret for jer allesammen, alle som én; glem ikke det. 01117
Bottom
01119
Top
TUOMAS: Te? Miért te? TUOMAS: Du? Hvorfor? 01118
Bottom
01120
Top
JUHANI: Én vagyok a gazdátok; ha úgy adódik, az én véremet csapolják meg miattatok. JUHANI: Jeg er jeres husbond; og man skal engang suge blod af mine fingre for jeres skyld. 01119
Bottom
01121
Top
TUOMAS: Felelek én magam testemért is, lelkemért is. TUOMAS: Jeg tager selv ansvaret for såvel min krop som min sjæl. 01120
Bottom
01122
Top
TIMO: En is felelek magamért, heh! TIMO: Jeg tager også ansvaret selv. Hah! 01121
Bottom
01123
Top
AAPO: Juhani testvér, lásd be, rossz vért szülnek az ilyen szavak. AAPO: Broder Juhani, læg mærke til, at den slags udtalelser sætter ondt blod. 01122
Bottom
01124
Top
JUHANI: Nem akartam én sem rossz vért, sem rossz húst. De ti, mint a szurok, vagy mint a bogáncs forró nyárban, minden hiábavaló, jelentéktelen szóba bele-akaszkodtok, noha ismerhetnétek szívem minden zegét-zugát. Ez mérgesít! JUHANI: Det var lige så lidt min mening at skabe ondt blod som ondt kød, men I klamrer jer fuldstændig rasende (il et tomt og meningsløst ord, som tjære, som en burre i en varm sommer, skønt I kender mit hjerte til bunds. Det er til at blive gal over! 01123
Bottom
01125
Top
AAPO: Hagyjuk ezt! Mondd meg inkább, ha akarod, ki az a lány, aki megejtette a szívedet. AAPO: Lad os forlade dette emne, og fortæl os nu, hvis du da vil, hvad den pige hedder, der har lagt beslag på dit hjerte. 01124
Bottom
01126
Top
JUHANI: Meg is mondom kertelés nélkül. A lány, akit kegyetlenül szeretek, nem más, mint Mánnistö anyó leánya, Venla. JUHANI: Det skal jeg sige uden omsvøb. Den pige, jeg elsker så ubønhørligt, er Fyrreskovs-konens Venla. 01125
Bottom
01127
Top
AAPO: Hm. AAPO: Hm. 01126
Bottom
01128
Top
JUHANI: Mit mondtál? JUHANI: Hvad siger du? 01127
Bottom
01129
Top
AAPO: Csak azt mondom, hm. AAPO: Hm, siger jeg blot. 01128
Bottom
01130
Top
TUOMAS: Kínos história! TUOMAS: En pinlig historie. 01129
Bottom
01131
Top
SIMEONI: Venla. Lám csak, lám! De legyen meg mindenben az Isten akarata. SIMEONI: Venla. Se, se! Men lad os lægge alt i hænderne på den himmelske fader. 01130
Bottom
01132
Top
AAPO: Hm, még hogy Venla! AAPO: Hm, nå, Venla! 01131
Bottom
01133
Top
JUHANI: Mit susmorogtok? Hej, sejtek valamit! Az Ur Jézus irgalmazzon nékünk! Hogyan? Mondjátok ki hát, ami a begyetekben van! JUHANI: Hvad brummer I om? Åh, jeg aner noget; må Herrens søn beskytte os! Hvad? Ud med sproget! 01132
Bottom
01134
Top
AAPO: Halljad hát! Évek óta minden gondolatom e körül a lány körül forog. AAPO: Hør nu her: mine tanker har i årevis kredset ihærdigt omkring den pige. 01133
Bottom
01135
Top
SIMEONI: Ha a Teremtő nékem szánta őt, miért is szo-morkodnék? SIMEONI: Hvis skaberen har ment, jeg skulle have hende, hvorfor så sørge? 01134
Bottom
01136
Top
EERO: Ne is búsulj! Neked szánták, de én fogom elvenni. EERO: Nej, slet ikke! Hun er skabt for dig, men jeg tager hende. 01135
Bottom
01137
Top
JUHANI: Mit szól ehhez Tuomas? JUHANI: Hvad siger Tuomas? 01136
Bottom
01138
Top
TUOMAS: Kínos história; bevallom, a lány nagyon tetszik nekem. TUOMAS: Kedelig historie; pigen huer mig i høj grad, det må jeg tilstå. 01137
Bottom
01139
Top
JUHANI: Vagy úgy? Jól van! No és Timo? JUHANI: Nå! Nå! Udmærket! Men hvad med Timo? 01138
Bottom
01140
Top
TIMO: Ugyanezt a vallomást tehetem én is. TIMO: Jeg tilstår det samme. 01139
Bottom
01141
Top
JUHANI: Hű, a kutya teremtettét! Hát Eero? JUHANI: »Herrens søn og Kaitarantas Kusta!« Men hvad med Eero? 01140
Bottom
01142
Top
EERO: En is ezt vallhatom, én is ezt vallhatom őszintén. EERO: Jeg aflægger samme ærlige bekendelse, samme oprigtige bekendelse. 01141
Bottom
01143
Top
JUHANI: Jól van, nagyon jól van! Haha! És Timo is, Timo is! JUHANI: Udmærket, aldeles udmærket! Haha! - Også Timo, også Timo! 01142
Bottom
01144
Top
TIMO: A lány nagyon kedves szívemnek, ezt bevallhatom. Igaz, egyszer alaposan ellazsnakolt, még apró gyerkőc koromban tisztességgel eldöngetett. Erre a csihipuhira még most is jól emlékszem ám! TIMO: Pigen er mig overordentlig kær, det indrømmer jeg. Ganske vist gav hun mig engang en vældig omgang, bankede mig stakkels, lille fyr grundigt igennem, og jeg husker stadig de klø. Nå, ja! 01143
Bottom
01145
Top
JUHANI: Hallgass, hallgass! Mert most az a kérdés, hogy szereted-e őt. JUHANI: Ti nu stille, ti nu stille med det! Her er spørgsmålet jo, om du elsker hende. 01144
Bottom
01146
Top
TIMO: Igen, igen, szeretem, éspedig nagyon szeretem, már tudniillik ha ő is viszontszeret engem. TIMO: Ja-a, ja-a, det gør jeg og endda højt, altså hvis hun også elsker mig. 01145
Bottom
01147
Top
JUHANI: Szóval te is utamba állasz? JUHANI: Nå, nå! Du står således også i vejen for mig? 01146
Bottom
01148
Top
TIMO: Dehogy, dehogy! Csak ha valóban nem tudod megfékezni indulatodat és nyelvedet. Mindamellett nagyon szeretem azt a kis lotyót, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy feleségül vegyem. TIMO: Nej, nej, slet ikke, med mindre du da ikke for alvor er i stand til at styre dit sind - dit sind og din tunge. Jeg holder imidlertid meget af den tøs, og jeg vil også gøre mit bedste for at få hende til kone. 01147
Bottom
01149
Top
JUHANI: Jól van, jól van! De mit szól hozzá Lauri? JUHANI: Godt, godt! Men hvad siger Lauri? 01148
Bottom
01150
Top
LAURI: Ugyan mi közöm ahhoz a lányhoz? LAURI: Hvad har jeg med den pige at skaffe? 01149
Bottom
01151
Top
JUHANI: Kinek fogod a pártját? JUHANI: På hvis side står du ? 01150
Bottom
01152
Top
LAURI: Nem avatkozom a dologba, sem ezen, sem más oldalon. LAURI: Jeg blander mig ikke i den sag, hverken på den ene side eller den anden. 01151
Bottom
01153
Top
JUHANI: Ezt a levest jól kifőztük! JUHANI: Det her tegner til at blive en nydelig suppe. 01152
Bottom
01154
Top
LAURI: Én azonban nem kérek belőle. LAURI: Som jeg ikke stikker min ske i. 01153
Bottom
01155
Top
JUHANI: Tehát Lauri kivételével mindnyájan. Fiúk, fiúk, Jukola magzatai, édes egy testvéreim! Ökölre hát, hogy ég és föld megrendüljön bele! Fogjatok fütyköst, fejszét, bicskát, kedves atyámfiai, és aztán, mint hét bika, egy mindenki ellen, s mindenki egy ellen! Legyen hát! Husáng a fegyverem, ezt a görcsös bunkót választom magamnak, és magát okolja, akinek kobakján szilánkká hasogatom. Fogjatok fütyköst, fiúk, és lépjetek elő, ha van merszetek! JUHANI: Altså jer allesammen, undtagen Lauri. Drenge, drenge, Jukolas brødreskare og min store slægt! Nu slår vi til, så jord og himmel bæver. Nu kære, kære brødre, frem med kniven, øksen eller brændestykket; og én mod alle og alle mod én som syv tyre! Kom an! Et brændestykke er mit våben; jeg tager den dér flammede krabat, og enhver, der får en splint af den i skallen, må selv tage skylden. - Tag jeres brændestykker, drenge, og træd frem, hvis der er en smule mandfolk i jer. 01154
Bottom
01156
Top
EERO: Itt állok fegyverben, még ha kurtább is vagyok a többinél. EERO: Her står jeg bevæbnet, selv om jeg er lidt mindre end I andre. 01155
Bottom
01157
Top
JUHANI: Eriggy, te tökmag! De lám, képeden már megint gúnyos, szemtelen vigyor ül, mintha tréfát űznél az egész dologból. Hanem majd móresre tanítunk! JUHANI: Du, din spirrevip! Men forstår du, nu ser jeg igen det hånlige, det fordægtige, det forbistrede grin i dit ansigt; og det forekommer mig, at du gør nar ad hele sagen. Men jeg skal lære dig. 01156
Bottom
01158
Top
EERO: Mi gondod rá? A fütykösöm, az komolyan fog ütni! EERO: Hvad angår det dig, når bare min brændeknude bider bravt fra sig? 01157
Bottom
01159
Top
JUHANI: Várj csak, várj, majd móresre tanítunk. Karóra, karóra, fiúk! JUHANI: Det skal jeg snart lære dig. Tag jeres brændestykker, drenge, tag jeres brændestykker! 01158
Bottom
01160
Top
TIMO: Itt vagyok, itt a husángom, ha kell. Én nem akarok sem viszályt, sem verekedést; de ha egyszer muszáj... TIMO: Her er jeg, og her er min brændeknude, hvis det nu er nødvendigt. Jeg for mit vedkommende ønsker ikke kiv og strid, men hvis det er nødvendigt -. 01159
Bottom
01161
Top
JUHANI: Karóra, Tuomas! JUHANI: Dit brændestykke, Tuomas! 01160
Bottom
01162
Top
TUOMAS: Eriggy a pokolba a karóddal, tökfilkó! TUOMAS: Gå ad helvede til med dit brændestykke, dumrian ! , 01161
Bottom
01163
Top
JUHANI: Lódulj hát innen! JUHANI: Fanden stå i det! 01162
Bottom
01164
Top
SIMEONI: Szörnyűséges és ördögi ez a pogány testvérharc; én azonban kiállók a játékból, s házasságom ügyét az Úr gondjaira bízom. SIMEONI: Hele denne tumult er uhyggelig, hedensk og tyrkisk, men jeg trækker mig ud af legen og lægger giftermålsaffæren i Herrens hænder. 01163
Bottom
01165
Top
LAURI: Kiállók én is. LAURI: Jeg trækker mig også ud af den. 01164
Bottom
01166
Top
JUHANI: Félre hát az útból, félre innen! Ragadj karót, Aapo, és beszakadó koponyák recsegésétől visszhangozzanak Jukola falai. Ördög és pokol! JUHANI: Gå til side, gå til side, så I ikke står i vejen. -Grib din brændeknude, Aapo, og må Jukolas vægge give genlyd, når pandeskallerne kløves. Ild og behornede djævle! 01165
Bottom
01167
Top
AAPO: Nyomorult féreg az ember. Iszonyodom, ha rád tekintek, Juhani, s látom, hogy szemed vérben forog, üstököd, mint sörte, égnek mered. AAPO: Menneskenes børn er dog nogle elendige stakler. Jeg bliver helt forskrækket, Juhani, når jeg ser, hvordan du ser ud nu; når jeg ser, hvordan dine øjne ruller, og dit hår stritter i vejret som en tot hø. 01166
Bottom
01168
Top
JUHANI: Hadd meredjen, hadd meredjen; ez az igazi Jussi-üstök! JUHANI: Lad det stritte, lad det stritte ; sådan er netop det rigtige, ægte Jussi-hår. 01167
Bottom
01169
Top
EERO: Kedvem volna kissé megcibálni. EERO: Jeg kunne godt lide at støve det lidt af. 01168
Bottom
01170
Top
JUHANI: Te Hüvelyk Matyi! Jobb, ha szépen elbújsz a sarokba. Félre innen! Hisz megsajnállak. JUHANI: Du, din tommeliden! Det er bedst, du pænt bliver henne i krogen. Væk! Jeg har ondt af dig. 01169
Bottom
01171
Top
EERO: Bújj még idejében a sarokba azzal a rettenetes képeddel! Megsajnállak, mert úgy reszket-vacog az állad, mint a koldus télen. EERO: Stik din skrækkelige kæft ind i krogen, mens tid er. Den har jeg ondt af, for den skælver og bæver jo som en tigger. 01170
Bottom
01172
Top
JUHANI: Nézd csak ezt a fütyköst, hogy remeg, nézd csak! JUHANI: Se, hvordan dette brændestykke skælver, se. 01171
Bottom
01173
Top
AAPO: Juhani! AAPO: Juhani! 01172
Bottom
01174
Top
EERO: Üss hát! De azt hiszem, az én fütykösömről is záporozni fognak az ütések, igazi jégenkopogós zivatar fog záporozni róla. Üss ide hát! EERO: Slå! Jeg tror, det vil regne tilbage herfra, og regne med hagl så store som brændeknuder. Slå! 01173
Bottom
01175
Top
JUHANI: Nesze! JUHANI: Ja, det gør jeg. 01174
Bottom
01176
Top
AAPO: Ne üss, Juhani! AAPO: Slå ikke, Juhani! 01175
Bottom
01177
Top
JUHANI: Hordd el magad, vagy kapj karóra, és védekezz, mert különben puhára verem a kobakod! Fogd azt a fütyköst! JUHANI: Gå ud på møddingen med dig eller tag brændestykket og forsvar dig, ellers skal jeg banke knolden sønder og sammen på dig. Tag din brændeknude! 01176
Bottom
01178
Top
AAPO: Hol az eszed, Juhani? AAPO: Hvor har du din fornuft? 01177
Bottom
01179
Top
JUHANI: Ebben a görcsös bunkóban; halld csak, mindjárt megszólal. JUHANI: Her i denne hårde brændeknude ; ser du, nu siger den et lille ord. 01178
Bottom
01180
Top
AAPO: Várj csak, testvér, várj, amíg én is bunkót ragadok. így ni, itt állok én is, vastag fütykössel a kezemben. De előbb néhány szót még, keresztény testvéreim, aztán marakodhatunk, mint a veszett farkasok! Nézzétek csak, a haragjában elvakult ember olyan, mint a vérszomjas fenevad: nem tudja megkülönböztetni, mi a jó és mi a helyes. De különösen képtelen arra, hogy a szerelem dolgában ítélkezzék. Ha mégis megpróbálnánk az ész világánál megvizsgálni, hogy miért kaptak karóra a testvérek, a dolog valahogy ekképp állna: az a leány nem szerethet mindnyájunkat. Csak egyet szeret, ha ugyan tényleg vállalja, hogy egyikünkkel kéz a kézben járja végig az élet tövises ösvényeit. Ezért legokosabbnak tartanám, ha mindnyájan személy szerint s egyszerre megjelenvén nála, elmondanánk néki szándékunkat, és komoly szívvel, komoly szóval megkérdeznénk, od’adja-e szívét valamelyikünknek. Ha a lány igent mond, a boldog nyertes köszönje szerencséjét, a többiek pedig zúgolódás nélkül törődjenek bele sorsukba. Akik kosarat kaptak, nyeljék le bosszúságukat, és reméljék, hogy egyszer még ők is megtalálják életpárjukat. Ha így teszünk, férfiakhoz és igazi testvérekhez illően cselekszünk. Akkor apánk s anyánk megdicsőült árnya ki fog lépni az ég ragyogó kapuján, s megállva egy fényes felhő szélén, letekintenek ránk, és fennszóval lekiáltanak: „Jól van, Juhani, jól van, Tuomas és Aapo, jól van, Simeoni, Timo és Lauri, jól van, kis Eeróm! Derék fiúk vagytok, kikben igaz kedvünk telik!” AAPO: Vent, broder, vent, indtil jeg også har fået et våben i min hånd. - Ja, sådan; nu står jeg her med denne pølse af et brændestykke i næven. Men først et par ord til jer, Jukolas kristelige brødreflok, og så skal vi slås som gale ulve. - Læg mærke til dette: en mand, der raser af galskab, er et blodtørstigt vilddyr og ikke noget menneske; han er så stærblind, at han ikke kan se, hvad der er ret og rimeligt; og han kan mindst af alt udføre kærlighedsgerninger, når han giver sig sin vrede i vold. Men hvis vi nu alligevel prøvede på at se sagen fra fornuftens synspunkt, den sag, som fik brødrene til at gribe efter brændestykkerne, så tror jeg, det forholder sig således: Pigen kan ikke elske os allesammen, men kun én, hvis hun da synes så meget om en af os, at hun sammen med ham vil vandre, hånd i hånd, op over livets tidsel-tilgroede bakke. Jeg synes derfor, det er bedst, vi går hen til hende allesammen på én gang, forelægger hende vor sag meget alvorligt og spørger hende, med varme i sind og mæle, om hun kan skænke en af os sit hjerte. Hvis pigen er medgørlig, lad så den af os, der får det heldige lod, prise sin lykkes store dag; og de andre må finde sig i deres skæbne uden at knurre. Den, der ikke har held med sig, må bide fortrædeligheden i sig og håbe, at han også engang, her på jorden, møder den kvinde, der er bestemt for ham. Hvis vi gør det, handler vi som mænd og sande brødre. Så vil vor faders og moders forklarede skikkelser træde ud af himlens strålende port og, stående på kanten af en skinnende sky, vil de se ned til os og råbe med høj stemme: »Ja, sådan, Juhani, ja, sådan, Tuomas og Aapo, ja, sådan, Simeoni, netop sådan, min lille Eero! I er sønner, der er os til behag!« 01179
Bottom
01181
Top
JUHANI: Testvér, úgy beszélsz, istenuccse, mint az égi angyalok, és kevésbe múlt, hogy meg nem ríkattál. JUHANI: Mand, du snakker jo, fanden ta’ mig, som en engel fra himlen, og du er lige ved at få mig til at græde. 01180
Bottom
01182
Top
SIMEONI: Köszönjük néked, Aapo. SIMEONI: Vi takker dig, Aapo. 01181
Bottom
01183
Top
JUHANI: Hálás köszönet. Sarokba vetem hát fütykösömet. JUHANI: Tak! Dér kaster j'eg mit brændestykke. 01182
Bottom
01184
Top
TIMO: Eldobom én is. És ezzel úgy lett vége a veszekedésünknek, ahogy kezdettől fogva kívántam. TIMO: Og dér ryger mit. Og denne strid ender, således som jeg ønskede det lige fra begyndelsen. 01183
Bottom
01185
Top
SIMEONI: Aapo tükröt tartott elénk, mondjunk hát köszönetét érte. SIMEONI: Aapo holder et spejl op foran os, og det må vi takke ham for. 01184
Bottom
01186
Top
EERO: Mondjunk köszönetét, énekeljük el „Simeon hálaadó éneké”-t. EERO: Vi må takke ham, vi må sandelig synge »Simeonis lovsang«. 01185
Bottom
01187
Top
SIMEONI: Gúny és csúfolódás már megint! SIMEONI: Atter hån, hån og grin! 01186
Bottom
01188
Top
TIMO: Eero, Eero, ne űzz gúnyt Isten szavából, Simeon hálaénekéből. TIMO: Eero, lad være med at spotte Guds ord og Simeonis lovsang. 01187
Bottom
01189
Top
AAPO: Ilyen fiatal, és ilyen romlott máris! AAPO: Ak, så ung og så forhærdet! 01188
Bottom
01190
Top
SIMEONI: Ilyen fiatal, és ilyen romlott máris! Eero, Eero! Nem szólok többet, csak szomorúan sóhajtok miattad. SIMEONI: Så ung og så forhærdet! Eero, Eero, jeg siger ikke et ord mere, jeg sukker blot på dine vegne. 01189
Bottom
01191
Top
JUHANI: Megjósolom, Eero, hogy egyszer-kétszer kénytelenek leszünk téged atyailag ellazsnakolni. Mert anyánk nagyon elkényeztetett. JUHANI: Jeg spår, Eero, at vi en gang eller to er nødt til at ave dig grundigt med faders hånd. Moder opdrog dig alt for lemfældigt. 01190
Bottom
01192
Top
SIMEONI: Addig kell őt fenyegetnünk, amíg fiatal, és szíve hajlamos a jóra. De fenyítsük szerető kézzel, nem pedig haraggal. Mert a harag fenyítése nem kiűzi, de belehajtja az ördögöt. SIMEONI: Vi må tugte ham, mens hans hjerte endnu har ungdommens føjelighed og bøjelighed, men lad os gøre det med kærlig hånd og ikke i rasende vrede. En vred revselse driver djævelen ind, men ikke ud. 01191
Bottom
01193
Top
EERO: Nesze neked! Szerető kézzel adtam! EERO: Se her får du, og det med rigtig kærlig hånd. 01192
Bottom
01194
Top
SIMEONI: Hű az áldóját, hát nem megütött? SIMEONI: Oh, det ugudelige menneske - han slog mig! 01193
Bottom
01195
Top
EERO: S hozzá jól képen törültelek. Hát aztán ne öntse el az embert az epe? EERO: Og lige på snuden. Galden kan revne for mindre end som så. 01194
Bottom
01196
Top
JUHANI: Gyere csak ide, fiacskám! Timo, add csak ide a sarokból azt a botot. JUHANI: Kom her hen, min dreng. Timo, giv mig stokken, som står der henne i krogen. 01195
Bottom
01197
Top
SIMEONI: Jól van, Juhani, fektesd csak szépen a térdedre, én meg leeresztem a nadrágját. SIMEONI: Ja, sådan, Juhani, læg ham pænt over dine knæ, så skal jeg trække hans bukser ned. 01196
Bottom
01198
Top
EERO: Hozzám ne nyúljatok, az ördögbe is! EERO: Lad være for helvede! 01197
Bottom
01199
Top
JUHANI: Hiába kapálózol, bikfic! JUHANI: Det nytter ikke, du spræller, din spirrevip. 01198
Bottom
01200
Top
SIMEONI: Nehogy elengedd! SIMEONI: Slip ham ikke. 01199
Bottom
01201
Top
JUHANI: Nézd csak ezt a csikót! De nem szabadulsz, némám! JUHANI: Se nu til den aborre. Men du slipper ikke; nej. 01200
Bottom
01202
Top
EERO: Üssetek hát, átkozottak, de fogadom, hogy rátok gyújtom a házat! Rátok gyújtom én, istenuccse! EERO: Hvis I slår mig, I forbandede bæster, så stikker jeg ild i huset. Jeg skal sandelig lave ild og røg, ild og røg! 01201
Bottom
01203
Top
JUHANI: Ni, a méregzsák! Ránk gyújtod a házat? Haj, ezt a méregzsákot! JUHANI: Hvilken galde! Hvad, vil du stikke ild i huset? Oh, hvilken galde! 01202
Bottom
01204
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon ennek a méregzsáknak! SIMEONI: Gud bevare os, sikke en galde! 01203
Bottom
01205
Top
JUHANI: Ide azt a botot, Timo! JUHANI: Kom med stokken, Timo! 01204
Bottom
01206
Top
TIMO: Hol van? Nem találom. TIMO: Jeg kan ikke finde den. 01205
Bottom
01207
Top
JUHANI: Te vaksi, hát nem látod ott a sarokban? JUHANI: Din blindebuk, kan du ikke se den der henne i krogen ? 01206
Bottom
01208
Top
TIMO: Ezt gondolod? Ezt a nyírfavesszőt? TIMO: Denne her? Denne birke-kæp? 01207
Bottom
01209
Top
JUHANI: Azt, azt; add csak ide. JUHANI: Ja, netop. Kom her med den. 01208
Bottom
01210
Top
SIMEONI: Hanem csak mértékkel! Ne teljes erődből üss! SIMEONI: Slå, men fornuftigt, og ikke med hele din kraft. 01209
Bottom
01211
Top
JUHANI: Bízd csak rám! JUHANI: Åh , jeg ved, hvordan det skal gøres. 01210
Bottom
01212
Top
LAURI: Egyetlen ütést se, azt mondom! LAURI: Ikke et eneste slag, siger jeg! 01211
Bottom
01213
Top
TUOMAS: Hagyjátok békén azt a gyereket! TUOMAS: Lad drengen være! 01212
Bottom
01214
Top
JUHANI: Ej, nem árt ez az ülepének. JUHANI: Han trænger til at få bagdelen varmet lidt. 01213
Bottom
01215
Top
LAURI: Ujjal se nyúlj hozzá, hallod! LAURI: Du rører ham ikke med en finger. 01214
Bottom
01216
Top
TUOMAS: Ereszd el azt a gyereket! Izibe! TUOMAS: Slip drengen! På stedet! 01215
Bottom
01217
Top
TIMO: Még ez egyszer bocsássatok meg ennek az Eero gyereknek. TIMO: Lad os tilgive Eero-knægten, i hvert fald endnu en gang. 01216
Bottom
01218
Top
SIMEONI: Bocsánat, bocsánat! Addig fogtok néki megbocsátani, míg végül is a gyom meg a gaz felveri a vetést. SIMEONI: Tilgivelse, tilgivelse, indtil tidsler og ukrudt kvæler hveden. 01217
Bottom
01219
Top
LAURI: Hozzá ne nyúlj! LAURI: Rør ham ikke. 01218
Bottom
01220
Top
AAPO: Bocsássunk meg neki, és gyűjtsünk ezzel égő szenet a fejére. AAPO: Lad os tilgive ham og således prøve at samle gloende kul på hans hoved. 01219
Bottom
01221
Top
JUHANI: No, eredj hát, és dicsérd szerencsédet. JUHANI: Gå så, og pris din lykke. 01220
Bottom
01222
Top
SIMEONI: És kérd az Istent, hogy adjon neked új szívet, eszet és nyelvet. SIMEONI: Og bed til, at Gud skænker dig et nyt hjerte, et nyt sind og en ny tunge. 01221
Bottom
01223
Top
TIMO: Most pedig aludni megyek. TIMO: Jeg går i seng. 01222
Bottom
01224
Top
AAPO: Egy dolgot azonban még meg kell beszélnünk. AAPO: Der er endnu en ting, vi bør drøfte. 01223
Bottom
01225
Top
TIMO: Én megyek aludni. Gyere, Eero, menjünk aludni, és feledjük el ezt a gonosz világot, mely nyüzsög s gőzölög, mint hangyaboly az esőben. Gyere, Eero! TIMO: Jeg går i seng. Følg med, Eero; lad os gå til ro og glemme denne verdens myretue, den elendige bunke, der damper og ryger i regnen. Kom, Eero! 01224
Bottom
01226
Top
JUHANI: És mi lenne az a még megbeszélendő kérdés? JUHANI: Men hvad er det for en sag, du ønsker, vi skal behandle ? 01225
Bottom
01227
Top
AAPO: Az isten szerelmére! Hiszen úgy áll a dolgunk, hogy még az A-t, az ábécé első betűjét sem ismerjük. Márpedig minden keresztény polgárnak mellőzhetetlen kötelessége, hogy olvasni tudjon. És erre a törvénynek erejével, az egyházi törvény erejével is kény-szeríthetnek minket. Ti is tudjátok, hogy a császárnak milyen masinája vár bennünket és feni ránk fogait, ha nem tanulunk meg szépszerével olvasni. A kaloda vár ránk, testvérek, a fekete kaloda. Kerek nyílásaival, mint valami kormos kan disznó, félelmesen tátogva hever a templom pitvarában. Ezzel a pokolbéli szerszámmal fenyegetett meg bennünket a papunk, és bizony valóra váltja fenyegetését, ha nem tapasztal bennünk mindennapos szorgalmat és igyekezetet, annyi szent. AAPO: Gud nåde os, men forholder det sig måske ikke sådan, at vi ikke engang kender et a, det første bogstav i a.b.c.-en; og det at kunne læse er dog en kristen borgers uafviselige pligt. Og man kan tvinge os dertil med lovens magt, kirkelovens magt. I véd, hvilket maskineri der venter på os, statens maskineri, som vil vikle os ind i sine tandhjul, hvis vi ikke lydigt lærer at læse. Fodstokken venter os, brødre, den sorte stok, der gabende med sine skumle, runde huller, ligger og grynter i kirkens våbenhus som en sort galt. Vor præst har allerede truet os med denne helvedes knibtang, og han vil også gøre alvor af sin trusel, hvis han ikke ser, at vi øver os flittigt hver dag; det er en afgjort sag. 01226
Bottom
01228
Top
JUHANI: Lehetetlen az olvasást megtanulni. JUHANI: Umuligt at lære at læse. 01227
Bottom
01229
Top
AAPO: Mégis mindenki megtanulta. AAPO: Menneskene har dog før været i stand til at lære den kunst. 01228
Bottom
01230
Top
TUOMAS: De bele is izzadt mindenki. TIMO: Det kan få en mand til at svede. 01229
Bottom
01231
Top
JUHANI: És lihegett tőle. Nekem olyan kemény fejem van! JUHANI: Og stønne. Jeg har sådan et genstridigt hoved. 01230
Bottom
01232
Top
AAPO: De a vasakarat a sziklán is keresztülviszi az embert. Lássunk hát neki! Hozzunk magunknak ábécéskönyvet Hámeenünnából, és menjünk el iskolába a kántorhoz, mint ahogy a papunk meghagyta. Tegyünk így, még mielőtt a törvény fogatán vinnének oda. AAPO: Med en stærk vilje kæmper en mand sig gennem den grå klippesten. Lad os tage fat, lad os sende bud til Tavastehus efter a.b.c.-er, og lad os så gå i skole, hos klokkeren, sådan som præsten har befalet. Vi må gøre det, inden man fører os derhen med statens hastværk. 01231
Bottom
01233
Top
JUHANI: Félek, hogy így kell tennünk, nagyon félek. Isten irgalmazzon nekünk! De hagyjuk ezt a kérdést holnapra, most pedig térjünk nyugovóra. JUHANI: Jeg er bange for, at vi må gøre det. Ja, det er jeg bange for. Gud forbarme sig over os! Men lad nu den sag hvile til i morgen og lad os gå til ro. 01232
Bottom

Fejezet 02 kapitel

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (hu-da) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :kapitel
Download A hét testvér o Syv brödre download
02001
Top
Békés szeptemberi reggel. Harmat csillog a réteken, könnyű köd kering a sárguló fák koronája fölött, s végül fölszáll a magasba, elenyészik. Ezen a reggelen a testvérek nagyon kedvetlenül, szótlanul cihelődtek fel, megmosták arcukat, megkefélték üstöküket, s ünneplőbe öltöztek. Mert úgy döntöttek, hogy ezen a napon mennek a kántorhoz iskolába. En stille september-morgen. Duggen funkler på marken, tågen bølger omkring de gulnende trætoppe, men stiger omsider til vejrs og forsvinder. Denne morgen stod brødrene op, meget gnavne og fåmælte; de vaskede deres ansigter, redte deres hår og iførte sig deres stadstøj. For i dag havde de besluttet, at de ville gå hen til klokkeren og begynde på deres skolegang. 02001
Bottom
02002
Top
A jukolai hosszú fenyőasztal mellett reggelijüket fogyasztották, s látszott, hogy ízlik nekik a sárgaborsóleves, noha arcukon nem vidámság, hanem gondterhelt komorság ült; a közeli iskolába járás gondolata búsította el őket. De reggeli után mégsem indultak rögtön útnak, hanem egy ideig csak ültek, pihentek. Hallgatagon üldögéltek, egyikük nagy komoran a padlót bámulta, másikuk a vörös fedelű ábécéskönyvet nézegette, és forgatta a könyv vastag lapjait. A szoba déli ablaka mellett Juhani gubbasztott, és elmélázva tekintett ki a sziklás domboldalra, a domb mögötti sűrű fenyőerdőre, melynek tövénél Mánnistö anyó piros ajtós kis kunyhója lapult. De spiser deres morgenmad ved Jukolas lange fyrretræsbord; og de brune ærter synes at smage dem, selv om deres ansigtsudtryk ikke er muntert, og man sporer en mørk fortrædelighed i deres øjenbryn; det er tanken på den tunge vandring til skolen, den vandring, de snart skal påbegynde, der har fremkaldt alt dette. Men da de er færdig med at spise, skynder de sig dog ikke straks af sted, men sidder og hviler sig endnu et stykke tid. De sidder tavse; nogle af dem stirrer modløst ned i gulvet, mens andre betragter deres a.b.c.-er, med det røde bind, og vender de stive blade. Juhani sidder ved husets sydvindue og stirrer op mod den stenede bakkeskråning og den tætte fyrreskov, hvor man kan se et glimt af Fyrreskovs-konens rønne og dens rødmalede dørstolper. 02002
Bottom
02003
Top
JUHANI: Ott az ösvényen Venla lépked. Ugyancsak szaporán szedi a lábát... JUHANI: Dér kommer Venla hen ad stien; og hendes gang er så rask og gesvindt. 02003
Bottom
02004
Top
AAPO: Már tegnap a lánynak is meg az anyjának is Tikkalába kellett volna menni, répát szedni, áfonyát gyűjteni; késő őszig ott is maradnak. AAPO: Og i går besluttede både moder og datter at rejse hen til deres slægtninge på Tikkala for at tage roer op og plukke tyttebær; og de ville blive dér til sent på efteråret. 02004
Bottom
02005
Top
JUHANI: Késő őszig? Szörnyű nyugtalanság fog el! Hiszen bizonyos, hogy el is mennek; Tikkalába viszont idén új béres szegődött, aki szemrevaló legény és nagy betyár. Könnyen megeshetik, hogy hamar odavész mindnyájunk reménysége. Ezért legokosabb lenne azon nyomban föltenni azt a bizonyos kérdést, minden kérdések kérdését. Menjünk hát el a lányhoz, és kérdezzük meg, hozzánk hajlik-é a lelke, lángot fog-é a szíve. JUHANI: Til sent på efteråret? Det gør mig meget urolig. De begiver sig måske af sted, men på Tikkala har de en karl i år, en flot fyr og en stor gavtyv; så dér ryger snart håbet for os allesammen. Det er derfor bedst, straks på minuttet, at udføre den betydningsfulde gerning; at fremsætte spørgsmålet, spørgsmålet over alle spørgsmål. Vi går altså hen til pigen og spørger hende, om hendes hu kan bøjes og hendes hjerte brænde. 02005
Bottom
02006
Top
TUOMAS: Ezt tartom én is a legokosabbnak. TUOMAS: Det mener jeg også er bedst. 02006
Bottom
02007
Top
TIMO: Én is nemkülönben. TIMO: Også jeg. 02007
Bottom
02008
Top
JUHANI: Úgy, úgy! Nincs itt más, mint lánykérőbe menni egyszerre mind. Igen, igen! Az Úr legyen velünk! Más nem segít: menjünk leánykérőbe, ház-tűznézni! Most épp ünneplő gúnyában vagyunk, megmosdottunk, megfésülködtünk; egész külső formánk keresztény emberhez méltó: tiszták vagyunk, mintha újjászülettünk volna... Szörnyű nyugtalanság fog el!... Hanem föl, Venlához! Ez épp alkalmas idő. JUHANI: Ja, ja, nu er der altså ikke andet at gøre ved denne lejlighed end at fri, allesammen og på én gang, som mænd. Gud være med os! Men der er intet andet at stille op end at fri, fri! Her sidder vi i vort bedste tøj ; vi er vaskede og kæmmede; ligner i hele vort udseende kristelige skabninger: nette og ligesom nyfødte. - Jeg er meget ængstelig. - Men nu af sted til Venla. Tidspunktet er gunstigt. 02008
Bottom
02009
Top
EERO: Legyen ez a nap a boldogság napja. EERO: Og måtte det også blive en lyksalighedens dag. 02009
Bottom
02010
Top
JUHANI: Melyikünk boldogságáé, melyikünké? Hogyan gondoltad, fiú? JUHANI: En lyksalighedens dag for hvem, for hvem ? Åhå, hvad tror du knægt? 02010
Bottom
02011
Top
EERO: Hát akár mindannyiunké is. EERO: Hvorfor ikke for os allesammen ? 02011
Bottom
02012
Top
JUHANI: Azaz más szóval, hogy Venla mindnyájunk feleségévé legyen? JUHANI: Med andre ord, at hun skulle blive vores allesammens kone. 02012
Bottom
02013
Top
EERO: Miért ne? EERO: Lad gå med det. 02013
Bottom
02014
Top
JUHANI: Nono! JUHANI: Nej, stop nu! 02014
Bottom
02015
Top
SIMEONI: Az isten szerelmére, hogyan lenne ez lehetséges? SIMEONI: Hvordan i Guds navn skulle det være muligt? 02015
Bottom
02016
Top
EERO: Isten előtt semmi sem lehetetlen. Higgyünk, reméljünk, és szeressünk mindnyájan egy akarattal. EERO: Intet er umuligt for Gud. Lad os tro, håbe og elske i samdrægtighed. 02016
Bottom
02017
Top
JUHANI: Hallgass, Eero! Mert most lánykérőbe megyünk, s egyúttal iskolába is, tarisznyával a vállun-kon. JUHANI: Hold mund, Eero! Nu drager vi af sted på frierfærd og går samtidig i skole, med madposen på ryggen. 02017
Bottom
02018
Top
AAPO: Hanem hogy illendően végezzük dolgunkat, egyikünk legyen a szószólónk ott a kunyhóban. AAPO: Men hvis vi skal udføre vort ærinde ordentligt, må en af os være ligesom en slags ordfører, derinde i hytten. 02018
Bottom
02019
Top
JUHANI: Fontos javaslat! És te mintha épp erre a tisztségre születtél volna! Benned nagy tehetség rejtőzik; beszéded tüzet és lángot gerjeszt az emberek szívében. Igazán! Te papnak születtél. JUHANI: En meget vigtig sag. Men netop du er som skabt til det hverv; du har gode evner, og din tale har altid tændt fyr og flamme i et menneskes bryst. Sandelig! Du er som født til at være præst. 02019
Bottom
02020
Top
AAPO: Mit tudok én? És minek is beszélnénk tehetségről? Itt az erdőben a legszebb tehetség is a tudatlanság ködébe fullad, s elenyészik, mint a csörgedező patak a sivatag homokjában. AAPO: Hvad ved jeg? Og hvorfor snakke om evner? Her i skovene forsvinder de i uvishedens tåge, bliver borte soin en rislende bæk i sand. 02020
Bottom
02021
Top
JUHANI: Nagy kár, hogy nem jártál iskolába. JUHANI: En ublid skæbne har forhindret dig i at komme i skole. 02021
Bottom
02022
Top
AAPO: Ugyan honnan lett volna módja a házunknak az én iskoláztatásomra? Ne feledjétek: sokáig jár a tarisznya ide-oda az otthontól az iskoláig, míg a fiú feljuthat a szószékbe. - De térjünk vissza a tárgyhoz, a lánykéréshez. Legyen, ahogy akarjátok. Majd mint közös szószóló előlépek, s igyekszem bölcs ember módjára beszélni. AAPO: Hvorfra skulle vor gård have fået midler til at holde mig i skole? Glem ikke: mangen en madpose dingler af sted mellem hjemmet og skolen, inden drengen havner i præstens prædike-tønde. - Men lad os vende tilbage til sagen, giftermålssagen. Jeg vil gøre, som I ønsker. Jeg træder frem som ordfører for os alle sammen og prøver at tale som en klog mand. 02022
Bottom
02023
Top
JUHANI: Rajta hát! Uram Jézus! Hiába minden, induljunk útnak bátorsággal. A tarisznyákat majd kinn hagyjuk Mánnistö anyó viskója előtt, és Lauri, akinek nincs benn dolga, vigyázzon rájuk, és védje meg a disznóktól. Menjünk hát! Belépve a menyasszonyi házba, tartsuk kezünkben az ábécéskönyvet: ettől oly ünnepélyesek leszünk! JUHANI: Lad os gå til værks. - Herrejemini! Men der er intet at stille op, vi må gå til værks for alvor. Vi sætter vore madposer uden for konens hus, og Lauri, der jo ikke liar kreaturer i den kilde, passer på, at svinene ikke rører dem. Kom nu, af sted! Og vi træder ind i brudekammeret med a.b.c.-en i hånden; det giver os en vis højtidelighed. 02023
Bottom
02024
Top
EERO: Főképp ha úgy fordítjuk, hogy az utolsó oldala legyen kifelé a kakassal.* EERO: Især hvis vi vender det blad udad, hvor hanen sidder. 02024
Bottom
02025
Top
JUHANI: Már megint? De a kakasról jut eszembe az a szörnyű álom, ami a múlt éjjel gyötört. JUHANI: Er du nu dér igen? Men hanen minder mig om en skrækkelig drøm, der plagede mig sidste nat. 02025
Bottom
02026
Top
SIMEONI: Meséld el, hátha hasznos intés van benne számunkra. SIMEONI: Fortæl! Det kan måske give os en gavnlig advarsel. 02026
Bottom
02027
Top
JUHANI: Azt álmodtam, hogy ott a kemence tetején fészek s a fészekben hét tojás lapult. JUHANI: Jeg drømte, at der var en hønserede oppe på ovnen, en rede med syv æg. 02027
Bottom
02028
Top
SIMEONI: A jukolai hét testvér! SIMEONI: Jukolas syv sønner! 02028
Bottom
02029
Top
JUHANI: Az egyik tojás azonban nevetségesen kicsi volt. JUHANI: Men et af æggene var latterligt lille. 02029
Bottom
02030
Top
SIMEONI: Eero! SIMEONI: Eero! 02030
Bottom
02031
Top
JUHANI: A kakas megdöglött. JUHANI: Hanen døde! 02031
Bottom
02032
Top
SIMEONI: Apánk! SIMEONI: Vor far! 02032
Bottom
02033
Top
JUHANI: A tyúk is megdöglött. JUHANI: Hønen døde! 02033
Bottom
02034
Top
SIMEONI: Anyánk! SIMEONI: Vor mor! 02034
Bottom
02035
Top
JUHANI: Erre aztán a világ minden egere, patkánya és menyétje a fészekre támadt. Mit jelentsenek ezek az állatok? JUHANI: Så kastede alverdens mus, rotter og væseler sig over reden. - Hvad mon de dyr betyder ? 02035
Bottom
02036
Top
SIMEONI: Bűnös vágyainkat s a világ gyönyöreit. SIMEONI: Vore syndige begær og verdens vellyst. 02036
Bottom
02037
Top
JUHANI: Biz az úgy lehet. Odajöttek a patkányok, pockok, egerek, és addig zörgették, forgatták, kopogtatták, kocogtatták a tojásokat, míg valamennyi össze nem törött; abból a kis tojásból pedig orrfacsaró bűz szállt fel. JUHANI: Antagelig. - Væselerne, rotterne og musene kom og trillede og trimlede, skramlede og ramlede med æggene, så de snart gik i stykker, og det lille æg udsendte en meget skarp lugt. 02037
Bottom
02038
Top
SIMEONI: Hallod, Eero? SIMEONI: Læg mærke til det, Eero. 02038
Bottom
02039
Top
JUHANI: A tojások mind összetörtek, és a kemence felől, mint száz vízesés robajlása, rettentő hang hallatszott: „Minden összetört, és bizony nagy volt a romlás!” így szólt a hang, mi azonban végül nekiláttunk, hogy összekaparjuk és megsüssük ezt az egész kotyvalékot. Utoljára is pompás rántottát készítettünk belőle. Jó étvággyal megettük, sőt még a szomszédoknak is adtunk belőle. JUHANI: Æggene blev ødelagt, og en frygtelig stemme, der buldrede som mange vandfalds brus, råbte i mit øre oppe fra ovnen: »Alt er ødelagt, og ødelæggelsen er stor!« Sådan blev der råbt, men vi begyndte omsider at samle hele dette roderi sammen og kogte det ; og til sidst fik vi en slags røræg ud af det. Vi spiste det med god appetit og gav også vore naboer noget. 02039
Bottom
02040
Top
EERO: Nagyon jó álom. EERO: En god drøm. 02040
Bottom
02041
Top
JUHANI: Szomorú, nagyon szomorú álom; te úgy bűzlöt-tél, mint a pokol. Nagyon szomorú álmot láttam felőled, fiú. _ JUHANI: Nej, bitter, bitter. Du stank som bare pokker. Det var en bitter drøm, jeg drømte om dig, knægt. 02041
Bottom
02042
Top
EERO: Én azonban igen édes álmot láttam rólad. Azt álmodtam, hogy az ábécé-kakas szorgalmad és bölcsességed jutalmául egész halom cukrot és édességet tojt neked. Te nagyon megörültél, és vidáman szopogattad cukorkáidat, sőt még nekem is adtál belőle. EERO: Men jeg havde en rigtig sød drøm om dig; jeg så, hvordan hanen i a.b.c.-en værpede en vældig bunke bolcher og sukkerknalde til dig som belønning for din flid og din klogskab. Du blev meget glad, smaskede sukkerstadset i dig og gav også mig noget. 02042
Bottom
02043
Top
JUHANI: Neked is adtam? Nos, akkor biztosan jól tettem. JUIIANI: Hvad, gav jeg også dig noget? Det varjo virkelig en god gerning. 02043
Bottom
02044
Top
EERO: „Mikor is árt az ajándék?” EERO: »Hvornår gør gaven ondt« ? 02044
Bottom
02045
Top
JUHANI: Soha, soha; különösen ha bottal mérnék ki rád egy kis ajándékot. JUHANI: Aldrig, især hvis jeg gav dig lidt med stokken. 02045
Bottom
02046
Top
EERO: Miért csak kicsit? EERO: Hvorfor kun lidt ? 02046
Bottom
02047
Top
JUHANI: Fogd be a szád, kölyök! JUHANI: Hold kæft, din tyrekalv! 02047
Bottom
02048
Top
TUOMAS: Hallgassatok el már mind a ketten, és induljunk. TUOMAS: Gør det begge to. Og lad os komme af sted. 02048
Bottom
02049
Top
AAPO: Fogja mindenki a tarisznyáját és ábécéjét. AAPO: Enhver af os tager sin madpose og a.b.c. 02049
Bottom
02050
Top
Így indult útnak a hét testvér, lánykérőbe a szomszé-dékhoz. Némán, libasorban kocogtak el a burgonyavermek mellett, fölkapaszkodtak a köves domboldalon, és máris ott álltak Mánnistö anyó kunyhója előtt. Så drog de af sted for at fri til naboens datter. De vandrede tavse og i gåsegang hen over den høje kartoiTelkulc, traskede op ad den stenede skråning og stod til sidst uden for Fyrreskovs-konens hytte. 02050
Bottom
02051
Top
JUHANI: Itt lennénk hát; tegyük le a tarisznyákat, és te, Lauri, vigyázz rájuk hűségesen, míg vissza nem térünk a menyasszony házából. JUHANI: Nu er vi her, og dér sætter vi madposerne; og du, Lauri, sidder trofast og vogter dem, indtil vi kommer tilbage fra brudekammeret. 02051
Bottom
02052
Top
LAURI: Sokáig maradtok? LAURI: Bliver I længe derinde? 02052
Bottom
02053
Top
JUHANI: Csak addig, amíg ügyünket szerencsésen nyélbe nem ütjük. Van valakinek gyűrűje? JUHANI: Så længe som sagens behandling kræver. - Har nogen afjer en ring? 02053
Bottom
02054
Top
EERO: Arra semmi szükség. EERO: Det behøves ikke. 02054
Bottom
02055
Top
JUHANI: Van valakinek gyűrű a zsebében? JUHANI: Har nogen afjer en ring i lommen? 02055
Bottom
02056
Top
TIMO: Nekem nincs, de tudtommal másnak sem. Ejnye, ejnye! Pedig a legényembernek mindig fényes gyűrű kellene hogy legyen a zsebében. TIMO: Ikke jeg og så vidt jeg véd, heller ikke nogen anden. Dér ser man: en ungkarl burde altid gå med en skinnende ring i lommen. 02056
Bottom
02057
Top
JUHANI: Hű, a kutyafáját! Most aztán itt állunk szégyenszemre. Pedig épp tegnap járt nálunk a bátyus Izsák, akitől gyűrűt is, kendőt is vásárolhattunk volna, de én, ökör, nem gondoltam rá. JUHANI: Nå, for fanden! Der står vi nu. Og i går var den russiske bissekræmmcr, Isak, hos os, og jeg kunne have købt både en ring og et halstørklæde, men det tænkte jeg ikke på dengang, jeg svinebæst. 02057
Bottom
02058
Top
AAPO: Ezeket a holmikat később is megvehetjük. Most azonban először azt kell megtudnunk, hogy ki lesz közülünk, aki majd megkötheti ezt a vidám vásárt. AAPO: De sager kan vi købe os bagefter. Og det er bedst, vi først får at vide, om nogen af os og i så fald hvem af os, der skal foretage disse glædelige indkøb. 02058
Bottom
02059
Top
JUHANI: Ki nyitott ajtót? Venla? JUHANI: Hvem åbnede døren? Var det Venla? 02059
Bottom
02060
Top
TIMO: Dehogy, csak az öreg, az a vasorrú bába. TIMO: Det var den gamle kælling, den krum-kæftede heks. 02060
Bottom
02061
Top
JUHANI: Venla rokkája úgy surrog odabenn, mint nyári estén a ganajtúró bogár, ha szép időt jósol. Menjünk hát! Hol a könyvem? JUHANI: Venlas spinderok snurrer derinde som en munter skarnbasse en sommeraften, en skarnbasse, der spår fint vejr. Kom, så går vi! Hvor er min a.b.c.? 02061
Bottom
02062
Top
AAPO: A kezedben, testvér. Mintha kissé kótyagos lennél, jóember. AAPO: I din hånd, brorlil. Du, din Guds skabning, du er jo ligesom lidt rundtosset i hovedet. 02062
Bottom
02063
Top
JUHANI: Semmi bajom, testvérek. De nem kormos a képem? JUHANI: Der er ingen fare, kære bror. Men er jeg ikke sodet i ansigtet ? , 02063
Bottom
02064
Top
EERO: Dehogy, dehogy! Olyan tiszta és meleg vagy, mint a frissen tojt tojás. EERO: Slet ikke, du er ren og varm som et nylagt æg. 02064
Bottom
02065
Top
JUHANI: Menjünk hát! JUHANI: Kom så! 02065
Bottom
02066
Top
EERO: Várjatok! Én volnék a legfiatalabb, s ezért úgy illik, hogy én nyissak néktek ajtót, s aztán én menjek be utoljára. No, kerüljetek hát beljebb. EERO: Vent! Jeg er den yngste, og jeg vil åbne døren for jer og selv komme sidst ind. Gå indenfor! 02066
Bottom
02067
Top
Sorra beléptek az anyó alacsony kunyhójába, legelöl Juhani kimeresztett szemmel, és mint a tüskésdisznó, égnek meredő üstökkel, mögötte pedig komoly képpel, hűségesen a többiek. Eero azonban becsapva mögöttük az ajtót, kinn maradt az udvaron, és ajkán ravasz mosollyal leült a földre. De gik ind i konens lave hus, Juhani forrest med øjnene på stilke og håret strittende som piggene på et pindsvin; og de andre fulgte troligt og højtideligt i hælene på ham. De gik altså ind, og Eero smækkede døren i efter dem, men han blev selv udenfor og satte sig ned i græsset med et fornøjet smil om læberne. 02067
Bottom
02068
Top
Az öreganyó, kinek kunyhójába az öt testvér kérőként beállított, még fürge és jó erőben levő asszonyság; kenyerét tyúktenyésztéssel és bogyószedéssel keresi. Nyáron meg ősszel szorgalmasan járja az erdei tisztásokat, és lányával, Venlával együtt, verejtékes arccal szedik a szamócát és áfonyát. Azt mondják, a lánya igen csinos. A haja rozsdavörös, a szeme huncutul csillog, a szája szép, ha talán kissé széles is. Termetre tömzsi, de vállas és hegyes; erős, munkabíró lánynak tartják. Ilyen volt a testvérek szíve választottja, szerelmetes galambja ott a fenyves ölében. Konen, i hvis hus fem brødre nu står som friere, er en rask og rørig kvinde; hun skaffer sig føden ved at holde høns og plukke bær; sommer og efterår rokker hun flittigt rundt på de stubbede marker, ved jordbær- og tyttebær-tuerne, rokker og sveder i selskab med sin datter, Venla. Pigen går for at være en skønhed. Hendes hår er rustfarvet, blikket listigt og skarpt, munden mild, men måske lidt for bred. Hun er lille af vækst, bredskuldret og fyldig, og man sagde, at hun også havde gode kræfter. Således var brødrenes kærlighedsfugl i fyrreskovens læ. 02068
Bottom
02069
Top
Nemsokára azonban felpattant a kunyhó ajtaja, és nagy hévvel kilépett rajta Juhani, majd haragosan viszszaszólt a többieknek, akik még benn időztek: „Gyertek, fiúk!” Csalódottan-mérgesen jöttek elő a többiek is, és nyomban megindultak a falu felé. Midőn azonban úgy ötven lépésre értek a kunyhótól, Juhani egy öklöm-nyi követ kapott fel a földről, és dúlva-fúlva haragjában, a kunyhó ajtajához vágta. Nagyot zörrent a kunyhó, és ijedten felsikoltott az anyó, kinyitotta az ajtót, átkozó-dott, szitkozódott, és öklét rázta a menekülő testvérsereg után. Ábécével a markukban, tarisznyával a vállukon, libasorban, szótlanul lépkedtek a testvérek a templom felé. Vad haraggal vágtattak előre: lábuk alatt porzott az út, vállukon lengett-lógott a tarisznya, nem láttak, nem hallottak. Szótlanul, némán haladtak sokáig, míg végül Eero már nem állhatta s megkérdezte: Men husets dør knirkede, og Juhani, der kom ud i en fart, råbte rasende til de andre, som endnu var derinde: »se, at komme væk, drenge!« Omsider kom de alle sammen ud, med et fortørnet udtryk i ansigtet, og begyndte at trave af sted til kirkebyen. Men da de befandt sig et lialvt hundrede skridt fra hytten, greb Juhani en knytnæve-stor sten på jorden og slyngede den, stønnende af raseri, imod husets dør; det drønede i hytten, og konen udstødte et hyl derinde; hun åbnede døren, bandede og rasede og truede med næven efter de flygtende brødre. Med a.b.c.-en i hånden og madposen på ryggen traskede brødrene nu, i hælene på hinanden, hen ad vejen til landsbyen uden at sige et ord. De travede af sted med vredens hujende hast, sandet spruttede og poserne svajede, og de lagde slet ikke mærke til, hvor hastigt vejen svandt bag dem. De gik længe i tavshed, indtil Eero omsider åbnede munden og sagde: 02069
Bottom
02070
Top
EERO: No, hogyan sikerült a dolog? EERO: Hvordan gik det? 02070
Bottom
02071
Top
JUHANI: Mit? Hogy hogyan sikerült? Hát miért nem jöttél be velünk együtt, te szarka, te varjú? Persze nem mertél, megijedtél! Mit is keresett volna ott egy ilyen varjúfióka? Venla még talán a kendője alá dugta volna. De lám, lám, mi mindent nem álmodtam rólad! Most jut eszembe, hogy a múlt éjjel még egy álmot láttam rólad. Különös história! Ott ültél a fenyvesben Venla mellett, és szerelmesen cicáztatok, midőn én halkan-csöndben odalopóztam hozzátok. És ugyan mit csinált Venla, mikor észrevettetek engem? Elrejtett téged a szoknyája ráncaiba! „Mit dugtál a szoknyád alá?” - kérdeztem. „Csak egy kis varjúfiókát” - felelte a huncut leány. Hahaha! És ezt, vigye el a kánya, nem is álmodtam, hanem magam találtam ki. Úgy bizony! A Juhani gyerek saját magától találta ki ezt a históriát! Mert nem olyan tökfilkó ő, mint ahogy hiszik. JUHANI: Ja-e, ja-e! Hvordan mon det gik? Fulgte du med os ind, din skade, din krageunge? Du turde ikke, du turde sandelig ikke. Men hvad er sådan en krageunge værd ? Ham kunne Venla stikke op under sin skørter. Men se bare, se bare, hvor meget jeg egentlig har drømt om dig. Jeg kommer i tanker om, at jeg drømte en anden drøm om dig forrige nat. Mærkeligt! Du sad i fyrreskoven ved siden af Venla og kærtegnede hende kærligt, da jeg nærmede mig jer med forsigtigt listende skridt. Men se, da I fik øje på mig, hvad gjorde så Venla? Hun gemte dig, fanden ta’ mig, under sine skørter. »Hvad har du viklet ind i dit skørt?« spurgte jeg. »Bare en lille krageunge«, svarede den frække tøs. Hi, hi, hi! Og det var ikke nogen drøm, sågu’ nej; han har selv fundet på det, Juhani-knægten her, lige ud af sit eget hoved. Ja-ah! Han er ikke så dum, som man siger. 02071
Bottom
02072
Top
EERO: Különös, hogy miket álmodtunk ma egymásról! Mert én meg azt álmodtam rólad: ott a fenyvesben álldogáltatok te meg Venla, és szerelmesen átölelve egymást, bámultatok föl az égre. Onnan, a magasságos mennyből, vártatok valami jelet, szerelmeteknek jóváhagyását. Hallgatott az ég, hallgatott a föld, még az erdő s a kismadarak is hallgattak, ti pedig mély csöndben vártátok, hogy mi fog következni. Végezetül egy öreg varjú lassan átszelte a csöndes levegőeget, és midőn épp felétek ért, először sandán lepislantott, majd újból föltekintve széttárta a lábát, és valami fehéret pottyantott le rátok, ami pontosan oda esett a fiú és a lány homlokára, pontosan oda cuppant az orrotok hegyére. És nehogy megneheztelj rám, mert ezt valóban így álmodtam, és saját fejemből semmit sem költöttem hozzá. EERO: Besynderligt, så vi har drømt om hinanden. Jeg har drømt om dig på følgende måde: Du og Venla stod ligeledes ude i skoven, omfavnede hinanden kærligt og stirrede alvorligt op mod skyerne. Derfra, fra himlens højder, bad I om et tegn, et bevis på, at jeres kærlighed havde fundet nåde. Himlen lyttede, skoven lyttede, jorden og endogså de små fugle lyttede; og I selv ventede i dybeste tavshed på, hvad der nu ville times. Til sidst kom en gammel krage flyvende med træge vingeslag gennem den stille luft, og da den nåede det sted, hvor I stod, stirrede den en enkelt gang ned på jer, men vendte så hurtigt sit blik andetsteds hen, spredte benene fra hinanden og slap noget hvidt fra sig, der faldt ned og sprøjtede knægten og pigen i panden, plask lige oven i krukken. — Lad nu ikke dette forurolige dit sind, for jeg drømte virkelig sådan, det er ikke noget, jeg har digtet ud af mit eget hoved. 02072
Bottom
02073
Top
JUHANI: Majd adok én a te átkozott... JUHANI: Jeg skal lære dig, din forbandede. . . 02073
Bottom
02074
Top
És ezzel vadul nekirontott Eerónak, ő azonban fürgén megugrott haragos bátyja elől. Letért az útról, és mint a nyúl, futott árkon-bokron át, Juhani azonban megvadult medveként robogott utána. Röpült vállukon a tarisznya, lábuk alatt döngött a szikkadt föld, és visszhangzott az erdő a testvérek kiáltásaitól, akik békére, mérsékletre intették a két nekivadultat. Eero újból visz-szakanyarodott az útra, s a többiek elébe futottak, hogy megmentsék a felbőszült Juhani haragjától, aki már szorosan öccse sarkában nyargalt. Så styrtede han opbragt hen imod Eero, der hurtigt flygtede for sin vrede broder. Han sprang med et sæt bort fra vejen, strøg som en hare hen over heden, men Juhani tumlede af sted efter ham som en tirret bjørn. Madposerne dinglede frem og tilbage, den tørre jord dundrede under deres fødder, og man hørte de øvrige brødre råbe til de uenige, at de skulle være fornuftige og fordragelige. Men Eero skyndte sig tilbage til vejen, og de andre ilede til for at redde ham ud af kloerne på den forfærdelige Juhani, der allerede var lige i hælene på sin yngste broder. 02074
Bottom
02075
Top
TUOMAS: Állj csak meg szépen, Juhani! TUOMAS: Hold nu op, Juhani, og vær rolig. 02075
Bottom
02076
Top
JUHANI: Eltiprom azt az átkozottat! JUHANI: Jeg skal banke ham! 02076
Bottom
02077
Top
TUOMAS: No, csak szépen, fiacskám. TUOMAS: Rolig, min ven ! 02077
Bottom
02078
Top
JUHANI: Pusztulj innen! JUHANI: Fanden heller! 02078
Bottom
02079
Top
AAPO: Hiszen csak szeget szeggel fizetett. AAPO: Han gav jo kun råt for usødet. 02079
Bottom
02080
Top
JUHANI: Átkozott legyen Eero nyelve, átkozott legyen ez a nap! Az istenfáját! Kosarat kaptunk Venlától. Görbe szarvú ördögök és égiek serege! Egyölnyire sem látok, olyan sötét előttem az ég és a föld, olyan fekete minden a szívem miatt. A hétszentségit! JUHANI: Forbandet være hans tunge, forbandet være denne dag! Vi fik jo, i Guds navn, kurven af Venla! Krum-hornede spøgelser og himlens store hærskare! Mine øjne kan næppe se en alen frem for sig, så sort er jorden og himlen, sort på grund af mit hjerte. Fanden stå i det! 02080
Bottom
02081
Top
SIMEONI: Ne káromkodj, ember! SIMEONI: Band ikke, mand. 02081
Bottom
02082
Top
JUHANI: De biz káromkodok, hogy felfordul és darabokra hull az egész keserves világ! JUHANI: Jeg vil bande, indtil j'orden vælter og falder sammen som en gammel tømmerslæde under et mastetræ! 02082
Bottom
02083
Top
SIMEONI: Mitévők legyünk? SIMEONI: Hvad skal vi nu gøre ? 02083
Bottom
02084
Top
JUHANI: Tenni? Ha ez az ábécéskönyv nem Isten szava, nem Isten saját könyve lenne, úgy rögtön ízzé-porrá tépném! De nézzetek ide: ezen a sziklán rögtön rapi-tyára verem a kenyerestarisznyám! Akarjátok látni? JUHANI: Gøre? Hvis denne a.b.c. ikke var Guds ord, Guds egen bog, så ville j'eg rive den itu, flå den i stumper på stedet! Men se nu: j’eg vil mase madposen til mask her på marken! Vil I se? 02084
Bottom
02085
Top
SIMEONI: Az istenért, hogy bánsz az ég ajándékával?! Emlékezz a paimiói lányra!* SIMEONI: For Guds skyld, gør det ikke med Guds gaver. Tænk på »Paimios pige«. 02085
Bottom
02086
Top
JUHANI: Szívem telve gyötrelemmel. JUHANI: I mit hj'ertes kval. 02086
Bottom
02087
Top
SIMEONI: „Türelem a gyötrelemben: vigadozás a meny-nyekben.” SIMEONI: »Kvaler her, manna hisset«. 02087
Bottom
02088
Top
JUHANI: Fütyülök arra az égi vigasságra, ha egyszer nem kaptam meg Mánnistö anyó Venláját. Jaj, testvéreim, édes atyámfiai! Bizonnyal megértenétek, ha tudnátok, hogy már tíz éve minden gondom-gondolatom e körül a fehércseléd körül forgott. Most azonban minden reményem odavan, füstbe ment minden tervem. JUHANI: Jeg giver pokker i himlens manna, når jeg ikke kan få skovkonens Venla. Oh, brødre og min store slægt! I ville forstå mig, hvis I vidste, at mine tanker har kredset fuldstændig vanvittigt omkring den pige i næsten ti år. Men nu svandt mit håb, forsvandt som aske for vinden. 02088
Bottom
02089
Top
TIMO: Bizony már kora reggel kosarat kaptunk. TIMO: Vi fik kurven lige fra morgenstunden. 02089
Bottom
02090
Top
JUHANI: Valamennyien! JUHANI: Alle mand! 02090
Bottom
02091
Top
TIMO: Senkinek, még a legkisebbnek sem kegyelmeztek. Kosarat kaptunk mindnyájan. TIMO: Ingen blev skånet, ikke engang den mindste af os. Vi fik kurven alle sammen. 02091
Bottom
02092
Top
JUHANI: Mindenki, mindenki! De mégis jobb így, mintha egyikőtök feleségül kapta volna őt. Az ördög vigye, most kegyedenül ellazsnakolnám, ha valaki elkaparintotta volna előlem. El én! JUHANI: Alle, alle! Men det er dog bedre sådan, end hvis en af os havde fået hende til kone. Jeg ville, fanden ta’ mig, banke den fyr, der havde været så heldig; det lover j'eg. 02092
Bottom
02093
Top
TUOMAS: Siralmasan viselkedtünk. Erre vall a lány gúnyos mosolygása is, mikor Aapo előadta közös dolgunkat. TUOMAS: Vi var aldeles umulige. Det kunne man se på pigens hånlige grin, da Aapo havde fremsat vor fælles sag. 02093
Bottom
02094
Top
JUHANI: Alapos verést érdemelne az a hitvány fehércseléd! így csúfot űzni belőlünk! Várj csak, ringyó! Hanem igaz, ami igaz: Aapo kivágta a rezet. Csakhogy itt még a kerubok ékesszólása sem használt volna. JUHANI: Hun skulle have prygl, den tøs. At håne os! Vent bare, din tæve. - Aapo gj’orde sit bedste, det er synd at sige andet, men her ville selv en kerubs tunge ikke have nyttet noget. 02094
Bottom
02095
Top
TIMO: Bezzeg ha fekete posztókabátban álltunk volna a lány elé, és mellényünk zsebében, mint ökölnyi répa, aranyóra domborodott, óraláncunkon kulcs fityegett, agyarunkban ezüstkupakos pipa füstölgőn volna, hej, a kutyafáját! nem zápult volna meg a dolgunk. TIMO: Men hvis vi var trådt frem for pigen i sorte klædesfrakker; og hvis uret havde svulmet i vor vestelomme som en flot roe; og hvis nøglen havde dinglet i en kæde, og en sølvbeslået pibe havde dampet mellem vore tænder, så ville der, pokker ta’ mig, være kommet både æg og kyllinger ud af vort ærinde. 02095
Bottom
02096
Top
JUHANI: Lánynak és szarkának egyformán csak a fényes csecsebecse tetszik. Hanem Aapo hallgat, mint a befagyott tó. JUHANI: Kvinden og skaden er lige lystne efter skinnende sager. - Men Aapo er tavs som en frossen sø. 02096
Bottom
02097
Top
AAPO: A szavam úgyis elveszne a viharban. Vagy talán haragod vad forgószele már csillapodik kebledben? AAPO: Vor stemme kan ikke høres gennem stormen. Eller er din sjæls vilde hvirvelstorme begyndt at falde til ro i dit bryst ? 02097
Bottom
02098
Top
JUHANI: Szívem véres tava még soká háborog. De mondjad mégis azt a szót. JUHANI: Mit hjertes blodpøl bølger stadig; vil bølge længe. Men sig dog et ord. 02098
Bottom
02099
Top
AAPO: Akár kettőt is. Halljad hát! Fogd kezedbe a szívedet, és súgd a fülébe az ész szavát: Venla kikosarazott, mert nem szeret. És hogy nem szeret, az ne keserítsen; mert a szerelem tüzét nem emberi szándék, hanem az ég gyújtja lángra. A kolduslány a királyba lesz szerelmes, a hercegnő pedig majd eleped a kéményseprő fiú után. így száll erre-arra a szerelem szele, és sohasem tudod, mely irányból jő. AAPO: To, om det skal være. Hør nu her. Tag hjertet i din hånd og hvisk det således i øret med fornuftens stemme: Venla ville ikke have dig, fordi hun ikke elsker dig; og at hun ikke gør det, bør ikke græmme dig, eftersom kærlighedens flamme tændes af himlen, men ikke af menneskets planer. Tiggertøsen forelsker sig i kongen, fyrstinden forelsker sig aldeles vanvittigt i skorstensfejerdrengen. Sådan flyver kærligheden rundt på kryds og tværs her i livet, og du ved ikke, hvorfra den kommer. 02099
Bottom
02100
Top
TIMO: A szeretet onnan fúj, ahonnan akar, s te csak a zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő, és hová megy. így mondogatta ezt hajdan a falu-szegénye öregasszony is. De úgy hiszem, ő az Isten szeretetére gondolt. TIMO: Kærligheden blæser fra den kant, den selv vil, du hører dens sus, men du ved ikke, hvorfra den kommer, og hvor den går hen. Således hørte jeg engang en gammel, fattig kvinde sige. Men hun mente vist Guds kærlighed, tror jeg nok. 02100
Bottom
02101
Top
AAPO: És szólj szívedhez, Juhani, még ekképpen: Ne kapálózz! Venla okosan tette, hogy nemet mondott. Mert házasságra lépni szerelem nélkül, ez sohasem vezet jóra, hanem csak bajt és örök perpatvart okoz, mint ahogy azt manapság sokszor láthatjuk. Igen, testvérek, Venla is válassza azt, akit a sors néki rendelt, és mi is így teszünk majd. AAPO: Sig endvidere følgende til dit hjerte, hold op med at sparke! Venla gjorde ret i at afslå dit ønske; for at indgå ægteskab uden kærlighedens spore fører ikke til noget godt, men volder vanskeligheder og medfører ofte evindelige græmmelser, hvad man desværre ser og hører så tit nu om stunder. Ja, brødre, lad Venla tage den, der er bestemt for hende, og lad os gøre ligeledes. 02101
Bottom
02102
Top
TIMO: Azt a lányt, akit az én oldalbordámból faragtak, megszerzem, ha a fene fenét eszik is. Hanem tudok még valamit: a férfiembernek bal oldalán ül a szíve, az asszonynak jobboldalt. TIMO: Den pige, der er skabt af mit ribben, får jeg til sidst, om så fanden brøler. Og jeg véd endnu en ting: mandens hjerte sidder i venstre side af brystet, men kvindens sidder i højre. 02102
Bottom
02103
Top
JUHANI: Csakhogy az én szívem nem ül, hanem ugrál és táncol, mint valami pogány. Ah, te bolond, te cigánylány! Miért vetsz meg engem, a parasztot, a gazdag tanya legidősebb fiát? JUHANI: Men mit hjerte sidder ikke, det danser og raser som en hedning. - Oh du, din fjante, din zigøjner-tøs, hvorfor vragede du mig, bondesønnen, sønnen fra gården med de lerede marker, den ældste søn ? 02103
Bottom
02104
Top
AAPO: No, ezen aztán nincs mit csodálkoznunk. A házunk siralmasnál is siralmasabb állapotban van, és Venla azt reméli, bár hiába, hogy sokkal módosabb házba viszik majd gazdasszonynak. Hiszen úgy hallottam, az a jóféle Sorvari Juhani teszi neki a szépet. AAPO: Det er ikke noget at forundre sig over. Vor gård befinder sig i skrigende nød, og pigen håber, om end forgæves efter min mening, at blive husmoder på en langt bedre gård. Jeg har hørt, at Sorvaris Juhani, den springfyr, fjaser med hende. 02104
Bottom
02105
Top
JUHANI: Hejh, te sörteállú Jussi! Ha most a körmeim közé kerülnél, ugyan megsimogatnálak! Elbolondí-tani, örökös szégyenbe keverni azt a lányt! JUHANI: Du, din spids-hagede Jussi! Hvis jeg havde dig i mine klør, skulle jeg banke dig en kende. Narre pigen, så hun får evig skam! 02105
Bottom
02106
Top
AAPO: Bizony, bizony, bolond és hamis a világ. Venla nagyon csinos, Jussi nagyon csalfa. A Sorvari-tanya rendes-módos ház, és ez csábítja őt. Jukola azonban, ez a nyomorult fészek, nagyon hitvány állapotban van, mi pedig, a ház hét örököse, még nagyobb nyomorúságban. A világ legalábbis így ítél rólunk. Az emberek, emlékezve ifjúságunkra és lusta, eszeveszett életünkre, többé semmi tisztességes tettet nem várnak tőlünk. Jól tudom, talán tízévnyi rendes és minden tekintetben becsületes viselkedéssel is csak nehezen szerezhetnénk vissza teljes emberi méltóságunkat honfitársaink szemében. Bizony bajos megszabadulni a rossz hír szennyétől, ha egyszer ránk ragadt. De mégis jobb talpra állni végre, mint örökösen elsüllyedni nyomorúságunk mocsorába. Ezért hát rajta, rajta, lépjünk minden erőnkkel a javulás útjára! AAPO: Ja, ja, verden er samtidig både forrykt og falsk. Venla mangler ikke ydre, og Jussi ikke snedighed. Sorvari er en solid gård, og det lokker, mens Jukola, denne elendige rede, er i en sørgelig forfatning, og vi selv, gårdens syv arvinger, er i en endnu sørgeligere forfatning, i hvert fald i verdens øjne. Menneskene, der mindes vor ungdoms dovne og ofte vilde liv, venter sig ikke mere noget godt af os. Og jeg ved, at selv ti års ordentlig og på alle måder prisværdig optræden næppe vil være i stand til at give os vort fulde menneskeværd tilbage, i vore medmenneskers øjne. Så svært er det at befri sig for det smuds, der følger med et dårligt rygte, når det først har mærket sin mand. Men det er dog bedre, at vi omsider stræber opad, end at vi for bestandig synker ned i vor elendigheds mudderpøl. Lad os derfor forbedre os; forbedre os af alle kræfter! 02106
Bottom
02107
Top
JUHANI: A javulás útján járunk most is! De ez a szerencsétlen leánykérés olyan ütést mért a szívemre, hogy napokig, sőt hetekig szenvedek majd tőle. Kegyetlen sebet kaptam. JUHANI: Vi befinder os jo nu på bedringens vej. Men denne ulyksalige frierfærd gav mit hjerte et slag, som det vil lide frygteligt under, i dage og uger; gav mig et sår. 02107
Bottom
02108
Top
AAPO: Sebet hát, az igaz. De az idő, jól tudom, majd begyógyítja ezt is a feledés balzsamával. Hanem micsoda menet az ott, az úton? AAPO: Et sår, ja, sandelig et sår; men jeg ved, at tiden vil dække såret med glemslens skorpe og skind. - Hvad er det for larm, der henne på vejen ? 02108
Bottom
02109
Top
TIMO: A toukolai legények vidám serege. TIMO: En munter flok fyre fra Toukola. 02109
Bottom
02110
Top
AAPO: A bitangok! Szent Heverdel napját ünnepük ilyen féktelen dőzsöléssel. AAPO: De fejrer deres fri-mandag med ustyrlig støj, de slyngler. 02110
Bottom
02111
Top
TIMO: És nagyon szeretnék, ha mi is velük tartanánk. TIMO: Og de vil meget gerne have, vi slår følge med dem. 02111
Bottom
02112
Top
JUHANI: Közeleg a kísértés. JUHANI: Fristelsen nærmer sig. 02112
Bottom
02113
Top
TIMO: De jól megy a dolguk! TIMO: De har det så fornøjeligt. 02113
Bottom
02114
Top
JUHANI: Bezzeg nekünk! Ugyan mi vár ránk? Ezer szarvas ördög! Bennünket, szegényeket, siralmas csi-hipuhi-ünnep vár. JUHANI: Men vi? Hvad venter os? Tusind behornede djævle! På os stakler venter en varm portion rusk i parykken. 02114
Bottom
02115
Top
EERO: Micsoda különbség! A kántor pitvarában az ábécét biflázni, vagy vidám cimborákkal énekelve-kur-jongatva Szent Heverdel napját ünnepelni. EERO: Hvilken forskel: at terpe a.b.c. bag klokkerens dør eller fejre en glad fri-mandag, råbende og syngende, sammen med muntre kammerater. 02115
Bottom
02116
Top
JUHANI: Nagy különbség, olyan nagy különbség, mint a mély kút s a magasságos ég között. Testvérek, merre menjünk? JUHANI: Forskellen er forskrækkelig stor; stor som dybet mellem brønden og himlen. Brødre, hvilken vej skal vi gå? 02116
Bottom
02117
Top
EERO: Gyerünk az égbe, azt mondom! EERO: Naturligvis til himlen. 02117
Bottom
02118
Top
AAPO: A kútba, a kútba! Szürcsölni az élet vizét! A tudás, művészet és bölcsesség mélységébe akarunk le-szállni. AAPO: Til brønden, til brønden! For rigtig at slubre livets vand i os. Vi vil fordybe os i lærdommens, kundskabens og visdommens skatkamre. 02118
Bottom
02119
Top
TUOMAS: A kántorhoz, a kántorhoz! TUOMAS: Til klokkeren, til klokkeren! 02119
Bottom
02120
Top
JUHANI: Kocogjatok hát! JUHANI: Nå, lad os så traske af sted! 02120
Bottom
02121
Top
EERO: Hallgassátok csak Kissala Aapeli flótáját. EERO: Hør Kissala-Aapelis klarinet! 02121
Bottom
02122
Top
JUHANI: Gyönyörű! JUHANI: Vidunderligt! 02122
Bottom
02123
Top
TIMO: Úgy szól, mint az arkangyalok trombitája. TIMO: Lyder som ærke-englens basun. 02123
Bottom
02124
Top
JUHANI: Mikor az égiek serege egzecíroz és masírozik, hogy csak úgy száll a por. Gyönyörű! JUHANI: Når den himmelske hærskare eksercerer og marcherer, så skidtet sprøjter. Vidunderligt! 02124
Bottom
02125
Top
TIMO: Nagyon szeretnék, ha velük tartanánk. TIMO: De vil meget gerne have, vi slår følge med dem. 02125
Bottom
02126
Top
JUHANI: Tudjuk jól. Közeledik a kísértés, közeledik bizony. JUHANI: Det ved man. Fristelsen nærmer sig os ; det gør den sandelig. 02126
Bottom
02127
Top
Míg a testvérek így beszélgettek, egy csapat toukolai legény közeledett feléjük, de éppenséggel nem olyan barátságos jóindulattal, mint ahogy a jukolaiak hitték. A legények alaposan beszeszeltek, és most kedvük támadt, hogy borsot törjenek a testvérek orra alá. Ezért rágyújtottak arra az imént költött nótára, melynek a „Hét ember ereje” címet adták. Kissala Aapeli csak fújta a flótát, ők pedig ekképp énekeltek: Mens brødrene snakkede således sammen, nærmede sig en flok fyre fra Toukola, men de var ikke slet så høflige og venlige som Jukola-sønnerne havde ventet. De var temmelig omtågede, og for at drive løjer med brødrene sang de en nylavet vise, som de havde kaldt: »Syv mænds styrke«. Mens Kissala-Aapeli spillede, nærmede de sig skolegængerne og sang således: 02127
Bottom
02128
Top
Gége, sivíts, harsogj, ének:
dicsérjétek, ifjak, vének,
a hét ember erejét.

Hét csillagból van a Göncöl:
hét fajankó lót-fut, bömböl
Jukolának udvarán.

Juho dühöng, döng a pajta,
elsőszülött, látni rajta:
minden öccse rettegi.

Tuomas, mint egy tölgyfa, megáll.
Mint Salamon, úgy prédikál
Aapo, a bölcs férfiú.

Simeonnak leng szakálla,
siránkozik szegény pára,
hogy az ember bűnben él.

Borsót kotyvaszt Simeonka,
a zsírt belé Timo dobja,
ráadásul belé köp.

Lauri csak az erdőt járja,
felsandít a ferde fákra,
szaglász, turkál, mint a borz.

Végül jő a farok bojtja,
Jukola pimasz porontya:
Eero makacs, morcos eb.

Előszedtem mindet sorba,
büszkék, mint egy bikacsorda,
marha erős hét legény.
Hyl nu, hver en hals og tunge,
jeg en salme nu vil sjunge
om styrken hos de syv.

Stjerner syv i karlsvogn står,
drenge syv paa Jukola gård,
de søde dovenkroppe.

Juho larmer, huset ryster,
gårdens rette søn sig bryster,
den store »Jussi-knægt«.

Tuomas som egen stod,
da Abraham sin røst oplod,
den store Salomon.

»Usle menneske«, han præked,
Simeoni, flagreskægget,
»satanisk, syndigt, sølle«.

Simeoni koger ærter.
Er der fedt i, Timo, er der?
I grydens skum han spytter.

Lauri-knægt i skoven render,
glor paa træer, der nedad vender,
han roder som en grævling.

Lille-Eero, halespidsen,
glat i kæften, arrig, vrissen,
den bidske hund på gården.

Brødre-skaren står herude,
stolte som en drift af stude,
så stærke alle syv.
02128
Bottom
02165
Top
Fogcsikorgatva, szótlanul hallgatták a testvérek a nótát. De kínzóik csúfolódása ezzel még korántsem ért véget, hanem csak úgy záporozott a sok gúnyszó feléjük; különösen az ábécé-kakassal és annak tojásaival bosszantották a testvéreket. A Jukola fiúk epéje forrni kezdett, és szemük szúrósan összeszűkült, mint a nyérc szeme, ha a sötét rengetegben egy fatörzs alól föltekint a napsütötte égre. Ekkor az egyik toukolai betyár, elhaladva Juhani mellett, hirtelen kikapta kezéből az ábécét, és minden erejével futásnak eredt. Juhani vad haraggal iramodott utána, de ugyanekkor a többi testvér is reárontott a csúfolkodókra, és szörnyű verekedés kerekedett. Először csak pofonok csattantak itt is, ott is, de aztán egymás torkának estek, és - vakon, lihegve - ütni, vágni, csépelni kezdték egymást. Keményen vagdal-koztak a toukolaiak, de még keményebben hadakoztak a jukolaiak, és mint a pöröly, úgy döngött az öklük ellenfelük koponyáján. Ott henteregtek a piszokban, porban, mely nemsokára vastag felhőkben szállt az ég felé, és csak úgy záporozott a homok meg a kavics a közeli bokrok levelére, így dúlt, zajlott a csata egy ideig, s a testvérek, már-már győztesen, hangosan üvöltötték: „Kéritek-é már, ti átkozottak, a kegyelmet?”, mire a felhőkből felelt a visszhang: „Kegyelmet!” De még soká eltartott, míg végre megtörött a toukolaiak ellenállása, s a legények legyőzve, erőtlenül a földre hanyatlottak. Széttépett gúnyában, dagadtra vert képpel hevertek a porban, és mohón szítták magukba a hűsítő, friss levegőt. Büszke győztesként álltak fölöttük a testvérek, azonban rajtuk is meglátszott, hogy elegük van a harcból, és jólesik egy kis pihenés. Különösen Eeróval bántak el csúnyán, mivel kurta termete nagy előnyt adott ellenfelének. Verekedés közben nemegyszer mint valami kis dakszlikutya hempergett a többiek lábánál, és csak testvéreinek szapora segítsége mentette meg a széttaposástól. Felborzolt hajjal, szuszogva-lihegve ült az árokparton, és új erőt gyűjtött magának. Tavse, men med sammenbidte tænder, lyttede brødrene til denne sang. Men da plageåndernes spot ikke engang standsede her, og hånlige bemærkninger regnede ned over brødrene i det uendelige, især om den æglæggende hane i a.b.c.-en, begyndte deres galde at svulme; og deres øjne blev hvasse; de blev små og smalle som ilderens øjne, når den sidder under sin træstub i den mørke skov og stirrer op mod solens lys. Men nu skete der det, at en stor krabat blandt Toukola-folkene pludselig i forbifarten rev a.b.c.-en ud af hænderne på Juhani og begyndte at løbe af alle kræfter, men Juhani styrtede straks efter ham, opbragt af raseri. Så kastede de andre brødre sig også over deres plageånder i en vældig fart, og dermed var slagsmålet i fuld gang. Først knaldede lussingerne, knaldede fra begge sider, men så greb de hinanden i struben og begyndte - blindt og stønnende - at rive, flå og fægte med næverne. Toukola-folkene slog hårdt fra sig, men Jukolas mænd slog endnu hårdere, og brødrenes knytnæver faldt, tunge som jernkøller, oven i hovedet på deres fjender. De væltede sig i skidt og støv, der steg som en sky op fra den tørre landevej ; og sand og grus raslede omkring dem mellem buskene. Sådan rasede det larmende slagsmål et stykke tid, og brødrene, der næsten var lige ved at vinde, råbte med høj stemme: »I sataner, beder I om nåde?« ; og ekkoet svarede fra støvskyerne: »Nåde!« Men Toukola-folkene gjorde modstand i lang tid, indtil de omsider sank udmattede til jorden. Dér lå de nu med sønderrevne frakkeskøder og opsvulmede ansigter, mens de grådigt sugede den friske luft ind i deres hede, pustende indre. Brødrene stod nu som sejrherrer, men deres udseende vidnede om, at de havde fået nok af slagsmålet, og at en smule hvile også ville være velkommen for dem. Især Eero var blevet svært medtaget under tumulten; hans lavstammede vækst var nemlig til stor fordel for modstanderne. Under slagets gang havde han ofte tumlet rundt mellem fødderne på de andre helte som en lille grævlingehund ; og kun hurtig bistand fra brødrenes side havde reddet ham fra at blive helt radbrækket. Han sad nu på grøftekanten for at samle nye kræfter; håret strittede, og han stønnede heftigt. 02165
Bottom
02166
Top
Midőn a többiek már épp abbahagyták a verekedést, Juhani is megérkezett egy toukolai legénnyel, akit gallérjánál fogva vonszolt maga után, s közben meg-meg-szorongatta a szerencsétlen torkát. Félelmetes és borzalmas volt a legidősebb Jukola testvér ábrázata. Apró szemeiben, melyek vérrel befutva vadul forogtak gödrükben, tüzes harag lángolt, arcáról maró verejték csörgött alá, és mint a csatamén fújt és lihegett. Men netop da de andre var færdige med at slås, nærmede Juhani sig med sin mand; han halede af sted med ham i flippen og klemte ham nu og da om struben. Frygtindgydende og frygtelig var nu Jukolas ældste søn at skue. Vreden flammede som ild ud af hans - også nu - temmelig små øjne, der helt blodskudte af raseri rullede vildt i hovedet på ham ; en skarp sved strømmede ned over hans kinder, og han st«»linede og pustede som en stridshingst. 02166
Bottom
02167
Top
JUHANI: Keresd meg az ábécémet, add elő a könyvemet, de nyomban! Különben úgy megszorongatlak, hogy kimegy belőled a szusz, hallod-e? Az isten szent szerelmére, add ide a piros táblás könyvemet, te csibész, mert különben adok neked, így e! JUHANI: Find min a.b.c., find min a.b.c., på stedet! Ser du, jeg skal klemme dig, til skidtet flyver ud af dig, hvis du ikke gør det. Find for Guds skyld min a.b.c. med det røde bind, din slyngel. Se her, sådan vil jeg give dig, ser du, sådan! 02167
Bottom
02168
Top
A LEGÉNY: Ne Üss! MANDEN FRA TOUKOLA: Slå ikke ! 02168
Bottom
02169
Top
JUHANI: Az ábécéskönyvemet! JUHANI: A.b.c.-en! 02169
Bottom
02170
Top
A LEGÉNY: Odadobtam a bokorba! MANDEN FRA TOUKOLA: Jeg kastede den dér ind i buskene. 02170
Bottom
02171
Top
JUHANI: Add ide szépen, engedelmesen a kezembe, te csirkefogó. Azt hiszed talán, te betyár, hogy itt csak úgy táncolhatsz kedved szerint? Hát nem adod rögtön a kezembe azt a piros táblás ábécét? JUHANI: Læg den nu i min næve, rigtig pænt, med den lille, søde hånd, din slyngel. Tror du, du bare danser her for din fornøjelses skyld, bandit ? Lægger du ikke, dit forbandede bæst, den røde a.b.c. i min hånd ? 02171
Bottom
02172
Top
A LEGÉNY: A gégém, hé! Összelapítod a gégémet! MANDEN FRA TOUKOLA: Du knuser min hals, min hals! 02172
Bottom
02173
Top
JUHANI: Az ábécéskönyvem! Az Úr óvjon bennünket! Az ábécémet! JUHANI: A.b.c.-en! Herren forbarme sig over os! A.b.c.-en! 02173
Bottom
02174
Top
A LEGÉNY: Itt van, te szörnyeteg. MANDEN FRA TOUKOLA: Her, dit frygtelige menneske. 02174
Bottom
02175
Top
JUHANI: Csókold meg szépen. Igen, igen, csókold csak meg. JUHANI: Giv den et lille kys. Ja, kys den pænt. 02175
Bottom
02176
Top
A LEGÉNY: Mit? Megcsókoljam? MANDEN FRA TOUKOLA: Hvad ? Kysse den ? 02176
Bottom
02177
Top
JUHANI: Igen, igen, csókold meg szépen. Az Úr szerelmére, csókold meg hamar, ha nem viszket a hátad, és ha kedves az életed. Tedd meg hamar, mert különben véred ebben a minutumban bosszúért kiált fel az égre, mint hajdan a jámbor Ábelé. Hiszen láthatod, hogy képem a haragtól oly fekete, mint a szaunabéli manóké. Ezért hát csókold meg csak azt az ábécét. Kérlek szépen mindkettőnk érdekében. így ni! JUHANI: Rigtig pænt. Og gør det for Guds skyld, brorlil, hvis det kilder i din ryg, og du har dit liv kært. Gør det, ellers vil dit blod allerede i dette øjeblik råbe på hævn over mig som fordum den fromme Abels blod. Du ser, at jeg er sort i hovedet af vrede som en badstue-nisse. Så kys derfor min a.b.c. Jeg bønfalder dig både for din og min skyld! - Ja, sådan. 02177
Bottom
02178
Top
A LEGÉNY: No, meg vagy elégedve? MANDEN FRA TOUKOLA: Er du nu tilfreds ? 02178
Bottom
02179
Top
JUHANI: Most már igen. Menj hát, és köszönd Teremtődnek, hogy ily könnyen megúsztad. És ha ott a vállad és kobakod között némi kellemetlen nyomokra lelnél, mintha satuba szorítottak volna, vagy ha holnap golyvád akar nőni, hát ne nagyon csodálkozz. Menj hát, menj. De még egy szót, öcskös. Ki költötte azt a nótát, amit az imént hallottunk tőletek? JUHANI: Særdeles tilfreds. Gå nu og pris din skaber, at du slap med dette. Og hvis du midtvejs mellem dine skuldre og hoved-knolden skulle føle visse mærker som efter skruestikkens kæber, og især hvis du i morgen endnu skulle føle nogen stivhed i ryggen, som om du havde haft svinesyge, så bliv ikke alt for overrasket. Ja, gå så. Men endnu et ord, bare et ord, brorlil. Hvem har digtet den vise, som vi for lidt siden måtte lytte til med ørerne på stilke? 02179
Bottom
02180
Top
A LEGÉNY: Nem tudom. MANDEN FRA TOUKOLA: Det ved jeg ikke. 02180
Bottom
02181
Top
JUHANI: Valid meg szépen! JUHANI: Ud med det! 02181
Bottom
02182
Top
A LEGÉNY: Nem tudom. MANDEN FRA TOUKOLA: Jeg ved det ikke. 02182
Bottom
02183
Top
JUHANI: No, majd megtudom én. Hanem add át üdvözletemet Kissala Aapelinek, és mondd meg neki, hogy ha egyszer utamba kerül, hát fogadom, hogy a torka még élesebb hangokat fog adni, mint imént a flótája. Eredj, no, eredj, mert az én jelenlétem nem válik épp egészségedre. És ne dörmögj nekem bosszúról. Vigyázz, nehogy még egyszer utánad eredjek, és kiadjam neked a ráadást. JUHANI: Nå, nå, det kan jeg altid få at vide. Men hils Kissala-Aapeli fra mig og sig til ham, at når jeg møder ham næste gang, så vil hans hals give en endnu skarpere lyd fra sig end hans klarinet for lidt siden. Gå nu, for min nærværelse er ikke videre sund for dig. - Og lad være med at mumle noget om hævn. Pas på, jeg ikke får den idé at følge efter dig og give dig lidt oven i købet. 02183
Bottom
02184
Top
TUOMAS: Hagyd már békén a nyomorultat. TUOMAS: Lad ham nu være i fred, den stakkels mand. 02184
Bottom
02185
Top
JUHANI: Ez magkapta a magáét, állítom. De hagyjuk itt ezt a felszántott, ezerszer keresztül-kasul feltúrt országutat. Nem tanácsos sokáig itt időznünk, mert a törvény szigorúan elítéli a verekedést az országúton, és bizony könnyen hűvösre kerülhetünk. JUHANI: Han har fået på snuden, det lover jeg for. - Men lad os nu forlade denne vej, der er så skrækkelig rodet og furel på kryds og tværs. Det er ikke klogt at blive her; for slagsmål på landevejen er, set fra lovens synspunkt, en meget betænkelig sag og kan bringe en mand i alvorlig knibe. 02185
Bottom
02186
Top
AAPO: Iszkoljunk hát! Hanem ez volt aztán a haddel-hadd! Csúnyán megtépáztak volna, ha Simeoni nem segít; ő azonban leszórta rólam a csibészeket. AAPO: Vi må skynde os! - Men det var da et ordentligt livtag; jeg ville være blevet grundigt plukket uden Simeonis hjælp; han splittede bunken en smule, den bunke, der lå oven på mig. 02186
Bottom
02187
Top
SIMEONI: Ugyan miért is nyúltunk hozzájuk? Lám, esendő az ember, és haragját meg a bűn erejét nehezen tudja féken tartani. Ó, látva, hogy csépeli Tuomas ökle a legényeket, azt gondoltam: ebből emberhalál lesz! SIMEONI: Hvorfor rørte vi ved dem? Men mennesket eisvagt og kan ikke styre sin vrede og syndens magt. Ak, da jeg så, hvordan Tuomas’ næve slog mænd til jorden, tænkte jeg: nu er der ikke langt til manddrabet. 02187
Bottom
02188
Top
TUOMAS: Talán nagyon vigyázatlanul vertem őket, de verekedtek már kisebb okból is. Hanem igyekezzünk serényebben; múlik az idő. TUOMAS: Jeg slog måske lidt uforsigtigt, men man har da indladt sig i slagsmål for mindre end det. - Lad os gå hurtigere; dagen svinder. 02188
Bottom
02189
Top
Sebesen lépkedtek a testvérek, azonban a düh és bosszúság csak nem akart eltűnni a képükről, és mindig élesen a szívükbe nyilallt, valahányszor eszükbe jutott a toukolai legények gúnyverse. Legelöl Juhani lépkedett komor szótlansággal; haragtól fűtve sebesen kocogott előre, közben ki-kiköpött maga elé, és fejét rázo-gatta. Végül odafordult a többiekhez, és megkérdezte: De traskede hastigt af sted, men vreden og harmen ville ikke forlade deres ansigter; den gnavede stygt i deres hjerter, når de tænkte på Toukola-folkenes nidvise. Juhani travede forrest, i tavshed; travede af sted med harmens energi; han spyttede, og rystede nu og da på hovedet. Til sidst vendte han sig dog om mod de andre og åbnede munden. 02189
Bottom
02190
Top
JUHANI: Ugyan melyik átkozott találhatta ki ezt a verset? JUHANI: Hvem pokker har lavet den sang? 02190
Bottom
02191
Top
EERO: Kissala Aapeli. EERO: Kissala-Aapeli. 02191
Bottom
02192
Top
JUHANI: Én is azt gyanítom, mert Aapeli csúfondáros fickó. Ő költötte azt a gonosz gúnyverset öreg káplánunkról is, aki - isten bocsá’! - a katekizmusvizsgán kissé beszennyezte az orrát. AAPO: Det har jeg også på fornemmelsen, for han er en ondsindet spottefugl. Han lavede jo også et nedrigt smædedigt om vor stakkels gamle kapellan, der — Gud forbarme sig! — blev lidt grimet om næsen under overhøringen. 02192
Bottom
02193
Top
TIMO: Ha lenne egy fél messzely pálinkám, súgnék néhány szót Nikula Ananias fülébe, és csakhamar ölnyi hosszú verset hallhatnánk arról, hogy miféle ember ez az Aapeli. Nagy lókötő, vén bitang. Flótával a kezében folyton a falut járja, gyereket csinál a béreslányoknak, és öreg anyja nyakán élősködik. Piszkos csirkefogó! TIMO: Hvis jeg blot havde en pægl brændevin og kunne hviske nogle ord i Nikula-Ananias’ øre, så ville vi snart få en - måske — favnelang vise at høre, hvoraf d^t tydeligt fremgik, hvilken mand han er, denne Aapeli. Han er en stor slubbert og hundsvot; han går fra by til by med klarinet i hånd, gør tjenestepigerne med barn og lever på sin moders bekostning. En uglespil, hele manden! 02193
Bottom
02194
Top
JUHANI: Ha ez a „Hét ember ereje”-nóta tényleg az ő kobakjában született, hát akkor, ahol először utamba kerül, és ha mindjárt a templom pitvarában is, ott fogom lenyúzni a bőrt a kobakjáról, a tarkójától a szemöldökéig. Le én! De vajon nem csaphatnánk-é le erre a csibészre a törvény erejével? JUHANI: Hvis den vrøvlevise, som de kaldte »Syv mænds styrke«, stammer fra hans hoved, så læg mærke til dette: når jeg møder ham næste gang, om det så sker uden for selve kirken, flår jeg huden af hans hoved lige fra nakken og til øjenbrynene; det siger jeg. - Men kan vi ikke slå løs på ham med lovens hjælp? 02194
Bottom
02195
Top
AAPO: A törvény senkit sem ítél el szavahihető tanúk nélkül. AAPO: Loven dømmer ingen uden pålidelige vidner. 02195
Bottom
02196
Top
JUHANI: Tegyen hát esküt, hogy ártatlan a dologban, és azt hiszem, kétszer is meggondolja, amíg lelkét az örök kárhozatra adja. Ha azonban mégis megtenné, hát akkor jó éjszakát, szomszéd, aludj békén felőlem. JUHANI: Lad ham så stå frem og aflægge benægtelses-ed, og jeg tror, han vil betænke sig lidt, inden han kaster sin sjæl i mørkets sump. Men hvis han gør sig skyldig i et så lumpent kneb, så - god nat, min nabo, sov i fred for mig. 02196
Bottom
02197
Top
AAPO: Igen ám, de a törvény ilyen esetben nem idézi eskütételre a vádlottat. AAPO: Men jeg tror ikke, loven i et sådant tilfælde lader den anklagede aflægge ed. 02197
Bottom
02198
Top
JUHANI: Akkor hát majd a saját mancsommal látom el a baját. Azt hiszem, ennek is meglesz ugyanaz a jótékony hatása, mintha a törvény és a bíróság sózna oda neki. JUHANI: Så får han af min egen knytnæve, og han vil da, tror jeg nok, føle samme sunde svie, som lovens og retfærdighedens salt kunne bibringe ham. 02198
Bottom
02199
Top
SIMEONI: Hanem hagyjuk már ezt a gúnydalt meg az iménti állati marakodást. Nézzétek, ott van az a fatörzs, melynek tövénél egyszer, teheneket legeltetve, csodálatos álmot láttam, noha gyomrom ugyancsak korgott az éhségtől. Almomban mintha az égben lettem volna, lágy, ringó kereveten ültem, s előttem étellel-itallal roskadásig rakott asztal párolgott. Ize-sebbnél ízesebb, zsírosabbnál zsírosabb ételeket tettek elém, én pedig ettem, ittam kedvem szerint, és mintha valami méltóságos személy lennék, kis kerub-gyerekek szolgáltak nekem. Minden csodálatosan szép és ünnepélyes volt: közel hozzám, az aranyteremben, az angyalok kara zengedezett, s hallottam, hogy azt az új és hatalmas zsoltárt éneklik. Ezt álmodtam, s ekkor gyúlt ki a hit szikrája a keblemben, hogy soha többé ki ne aludjék! SIMEONI: Lad os nu ikke snakke mere, hverken om visen eller om det rovdyragtige klammeri på landevejen. - Dér står den træstub, ved hvis fod jeg engang, da jeg vogtede kreaturer, faldt i søvn og drømte en vidunderlig drøm, skønt sulten gnavede i min mave. Jeg var lige som i himlen; jeg sad i en blød og fjedrende sofa og foran mig dampede et overdådigt bord. Retterne var velsmagende, meget velsmagende, og de svømmede i fedt. Jeg spiste og drak, og små keruber vartede mig op, som om jeg var en betydningsfuld person. Alt var så ubeskrivelig smukt og festligt; tæt ved, i den gyldne sal, klang englenes kor, og jeg hørte dem synge den nye, store salme. Således drømte jeg, og dér fik jeg den gnist i mit bryst, som jeg håber aldrig må slukkes! 02199
Bottom
02200
Top
JUHANI: Az a hétszerbölcs Tervakoski Tuomas, az a veres szemű, kecskeszakállú öreg atyus, akkori pásztortársad, bizonnyal megkótyagosított kissé: innen van az a szikra. JUHANI: Det var den bibel-læste, gamle hyrde, den rødøjede og tynd-skæggede Tervakoski-Tuomas, der var din kammerat, dengang du vogtede kreaturer, som gjorde dig lidt skør i hovedet; sådan forholder det sig med den gnist. 02200
Bottom
02201
Top
SIMEONI: Jó, jó, majd elválik a végítélet napján. SIMEONI: Ja, ja, det vil vi få at se på den yderste dag! 02201
Bottom
02202
Top
TUOMAS: Hanem ott van az a fenyő, amelyről apánk egyszer egy pompás hiúzt lőtt le; ez volt az öreg utolsó hiúza. TUOMAS: Men dér er den gran, hvor vor far engang fældede en vældig los ; og det var hans sidste los. 02202
Bottom
02203
Top
TIMO: Igen, igen, ezután többé nem tért haza, hanem úgy hozták meg az erdőből, vérbe fagyva. TIMO: Det passer, efter den tid traskede han ikke mere hjem, men blev halet, kold og stiv, ud af skoven. 02203
Bottom
02204
Top
JUHANI: Pompás, derék ember volt, de gyermekeivel szemben kemény és rideg, akár a szikla. Túl keveset taposta Jukola udvarát; mindig az erdőt járta, otthon pedig táncoltak az egerek. JUHANI: En rask og prægtig mand, men hård og streng som en klippesten over for sine sønner. Det var dog sjældent, lian vandrede omkring på Jukola-gård, han boede i skovene; og musene huserede i huset. 02204
Bottom
02205
Top
AAPO: Valóban, megigézte a vadászszenvedély, és nagyon elhanyagolta otthonát. De mégis derék apa volt, és becsületes emberként halt meg. Nyugodjék békében! AAPO: Det er sandt, at han ofte glemte sit hjem på grund af sin jagtiver, der måske skyldtes trolddom, men han var alligevel en god fader, og han døde som en mand af ære. Må han hvile i fred! 02205
Bottom
02206
Top
TIMO: És kétszeresen az anyánk. TIMO: Og vor moder dobbelt så meget. 02206
Bottom
02207
Top
JUHANI: Kitűnő gazdasszony és jámbor lélek volt ő, noha olvasni sem tudott. JUHANI: Hun var en dygtig husmoder og et fromt menneske, selv om hun ikke havde lært at læse. 02207
Bottom
02208
Top
SIMEONI: Mégis minden reggel és este térdre borulva imádkozott. SIMEONI: Og dog bad hun på sine knæ hver aften og morgen. 02208
Bottom
02209
Top
JUHANI: Úgy bizony! Páratlan anya és gazdasszony. Még most is magam előtt látom, ahogy az eke szarvánál lépkedett, mint valami ormótlan óriásasszony. JUHANI: Det gjorde hun. En mageløs moder og husmoder! Jeg vil bestandig mindes, hvordan hun gik efter træ-ploven, stor og støt som en jættekvinde. 02209
Bottom
02210
Top
EERO: Kitűnő anya volt ő, de mi miért nem voltunk engedelmes gyermekei, miért nem túrtuk a földet, mint hét fene medve? Akkor bizony Jukola sem került volna ebek harmincadjára. De mit tudtam én ezt akkor, apró, pendelyes gyerek? EKKO: Hun var en god moder, men hvorfor var vi ikke lydige børn, hvorfor sled vi ikke på markerne som syv bjørne? Så ville Jukola nu have set anderledes ud. Men hvad forstod jeg dengang, jeg lille buksetrold? 02210
Bottom
02211
Top
JUHANI: Hallgass, csak hallgass! Emlékszem még, milyen szemtelenül és makrancosan viselkedtél szegény anyánkkal szemben. O azonban mindig dédelgetett, mint ahogy az apák és anyák rendszerint legkisebb gyermeküket kényeztetik. De lám, a legidősebb bundáját minduntalan kiporolják; ezt magam tudom a legjobban. Engem, a manóba is, mindig úgy vertek, mint a kétfenekű dobot; de remélem, hogy Isten segítségével mindez javamra vált. JUHANI: Hold kæft! Jeg husker endnu din nederdrægtige og næsvise opførsel over for vor stakkels moder. Men hun bar altid over med dig, sådan som både faderen og moderen ofte gør med deres yngste barn; men se, den ældstes pels bliver bestandig støvet af, det ved jeg af egen erfaring. Ja, for fanden, jeg har i min tid fået prygl som en køter, men jeg håber, at det, med Guds hjælp, har været til det bedste. 02211
Bottom
02212
Top
SIMEONI: A fenyítés valóban jót tesz, különösen ha megáldod a virgácsot, és Isten nevében fenyítesz vele. SIMEONI: Revselse gør sikkert godt, især hvis du velsigner pisken og revser i Herrens navn. 02212
Bottom
02213
Top
EERO: De még inkább, ha előbb sós vízbe áztatod a virgácsot. EERO: Og især hvis du også varmer pisken. 02213
Bottom
02214
Top
SIMEONI: Nem akarom meghallani hitvány gúnyolódásaidat, te elvakult, elkényeztetett gyerek! SIMEONI: Jeg hører ikke dine elendige spydigheder, du, dit stokblinde og alt for lemfældigt revsede barn. 02214
Bottom
02215
Top
TIMO: „A jó gyermek önmagát fenyíti”; de szeretném látni azt, aki megteszi. TIMO: »Et godt barn revser sig selv« - men det kunststykke ville jeg gerne se. 02215
Bottom
02216
Top
SIMEONI: Itt van a Sonnimáki keresztút; a temetőtől idáig kergette egy kísértet azt a gonosz Kiikkala üvegesmestert, aki éjjel elhaladva a templom előtt istentelenül káromkodott. Legyen ez intő példa számotokra is, hogy kerüljétek a káromkodás bűnét. SIMEONI: Her er Sonnimåki-korsvejen; lige fra kirkegården og hertil forfulgte et spøgelse den syndige glashandler fra Kiikala, den ugudelige krop, der lod en frygtelig ed komme over sine læber, da han ved nattetid gik forbi kirken. Lad det være en advarsel for jer, så I undgår bande-synden. 02216
Bottom
02217
Top
JUHANI: Itt állunk a Sonnimáki dombtetőn, már a templom is idelátszik, s ott piroslik a kántor lakóháza is, mint az ördög lángoló fészke! Hűha! Ott van hát az a pokolbéli uralom, ott van az ijesztő bölcsesség és a félelmetes dicsőség. Minden tagom elzsibbad, s a lábam kegyetlenül ellenszegül. Jaj, mit tegyek most, e pokoli percben, mitévő legyen a ti szánandó legidősebb testvéretek? JUHANI: Men nu står vi på toppen af Sonnimäki, nu kan vi se kirken, og dér lyser klokkerens røde hus som en flammende djævle-rede! Hih! Dér er jo hele helvedes herlighed; dér er den afskrækkende visdom og den frygtelige ære. Nu lammes alle mine lemmer, og mine ben gør ubarmhjertigt oprør imod mig. Ak, hvad skal jeg gøre i denne bødlens time, hvad skal jeg gøre, jeg, jeres stakkels elendige ældste broder? 02217
Bottom
02218
Top
EERO: Mivel te vagy legidősebb bátyánk, járj előttünk jó példával, és fordulj vissza a pokol útjáról. Én kész vagyok követni téged. EERO: Efter som du er den ældste, så gå i spidsen for os med et godt eksempel og vend om fra helvedes vej. Jeg er parat til at følge dig. 02218
Bottom
02219
Top
TUOMAS: Hallgass, Eero! Egyetlen lépést sem vissza! TUOMAS: Ti stille, Eero! Nu ikke eet skridt tilbage. 02219
Bottom
02220
Top
JUHANI: Ó, ezer szarvas ördög! A kántor ajtaja mintha a halál torka lenne. JUIIANI: Oli, I behornede djævle! Klokkerens dør er som dødens gab for mig. 02220
Bottom
02221
Top
AAPO: Pedig ott kezdődik emberségünk és becsületünk. AAPO: Netop dér er begyndelsen til vort menneskeværd og vor ære. 02221
Bottom
02222
Top
JUHANI: Keserves becsület, keserves becsület, mondhatom! Jaj nekünk! Ott látom a kántorház egész ékességét, a papiak félelmetes pompáját, és minden porci-kám irtózik, egész lényem borsózik tőle. Te mit mondasz, Timo? JUHANI: En gloende ære, en gloende ære! Ve os! Dér ser jeg hele klokkerens pragt og præstegårdens afskrækkende glans, og min natur gør oprør - Gud hjælpe os! - den gør oprør. Hvad siger du, Timo ? 02222
Bottom
02223
Top
TIMO: Szörnyen irtózom én is. TIMO: Voldsomt oprør. 02223
Bottom
02224
Top
AAPO: Meghiszem. De nem táncolhatunk mindig rózsákon és virágokon. AAPO: Det tror jeg, men her i livet danser man ikke altid på roser og blomster. 02224
Bottom
02225
Top
JUHANI: Rózsákon és virágokon? Hát talán eddig rózsákon táncoltunk! JUHANI: På roser og blomster? Har vi danset på roser og blomster ? 02225
Bottom
02226
Top
AAPO: Sok keserű bogyót nyelünk itt még, cimbora! AAPO: Vi får lov til at sluge mange bitre bær her på jorden, brorlil. 02226
Bottom
02227
Top
JUHANI: Keserű bogyót? Hát nem nyeltünk-e eddig is elég keserű bogyót? Jaj, szegény Aapo! Sokféle pácban főztek már bennünket, sokféle szél cibálta már az üstökűnk. És ugyan miért? Mi hasznunk volt belőle? Ronda szemétdomb a világ, nem egyéb. Pokolba a kántorokkal és papokkal, vizsgákkal, könyvekkel és a sokiratú szölgabírákkal! Egytől egyig a világ rossz szellemei! Könyvet mondtam, de sem a Bibliát, a zsoltároskönyvet, katekizmust, ábécét, sem pedig a rettenetes „Pusztában kiáltó szó”-t nem gondoltam. Jaj, miért is születtem e világra? JUHANI: Bitre bær? Har vi ikke allerede slugt bitre bær nok? Ak, stakkels Aapo! Vi er allerede blevet kogt i mange slags supper, og mange vinde har hvirvlet i vort hår. Og hvorfor? Hvor er vor sejr? Denne verden er en vældig møgdynge og ikke andet. Ad helvede til med klokkere, praster, overhøringer, bøger og embedsmænd med deres papirbundter! Denne verdens plageånder alle tilhobe! Jeg sagde bøger, men jeg mente naturligvis ikke Bibelen, salmebogen, katekismen og a.b.c.-en og heller ikke »En råbende røst i ørkenen« - den forfærdelige bog - jeg mente ikke nogen af dem. Men hvorfor blev jeg født? 02227
Bottom
02228
Top
SIMEONI: Ne átkozd el napjaid, kegyelmi időd napjait! SIMEONI: Forband ikke dine dage, dine nådens dage. 02228
Bottom
02229
Top
JUHANI: Miért születtem, miért születtem? JUHANI: Hvorfor blev jeg født, hvorfor blev jeg født? 02229
Bottom
02230
Top
TIMO: Nyomorult vándornak jöttem e világra. Miért nem születtem inkább vágott szájú kis nyuszinak ott a bokor alatt? Miért? TIMO: Jeg blev født til denne verden som en sølle vandringsmand. Hvorfor åbnede jeg ikke hellere mine øjne som en hareskåret harekilling under den dér unge gran? 02230
Bottom
02231
Top
JUHANI: Én pedig annak a mókusnak, aki ott a fenyő ágán feltartott farokkal ugrabugrál? Fenyőtoboz lenne gondtalan kenyerem, a fenyő mohája meleg takaróm puha fészkemben. JUHANI: Eller jeg som det egern, der pludrer på fyrre-travets gren med halen i vejret? Koglen er dens sorgløse føde og granens skæg det varme ta'ppe i dens mosklæd te stue. 02231
Bottom
02232
Top
TIMO: Neki nem kell olvasnia. TIMO: Og den behøver ikke lære at læse. 02232
Bottom
02233
Top
JUHANI: Neki nem kell olvasnia! JUHANI: Den behøver ikke at kunne læse. 02233
Bottom
02234
Top
AAPO: Mindenkinek a maga keresztje, és aztán: „Amilyen a katona, olyan a kardja.” Itt nem használ a sírás és panaszkodás, hanem csak a tett és a munka. Előre hát, testvéreim! AAPO: Enhver får sin part og »sværdet skal svare til svenden«. Her hjælper hverken sorg eller klage, men kun arbejde og handling. Nu fremad, mine brødre! 02234
Bottom
02235
Top
TUOMAS: Előre a kántorhoz, akár a tenger örvénylő árján át! TUOMAS: Af sted, til klokkeren, om det så var over havets skummende dyb. 02235
Bottom
02236
Top
JUHANI: Te min töprengsz, Eero gyerek? JUHANI: Hvad tænker du på, Eero-knægt? 02236
Bottom
02237
Top
EERO: Azt gondolom, menjünk hát a kántorhoz, iskolába. EERO: Jeg tænker på, at jeg vil gå i skole hos klokkeren. 02237
Bottom
02238
Top
JUHANI: Hm! Menjünk, menjünk, induljunk hát! Uram Jézus! Hanem énekelj valamit, Timo testvér, énekelj! JUHANI: Hm! Lad os så gå; lad os så vandre af sted. Oh, Herrens søn! Men syng, Timo, syng, brorlil. 02238
Bottom
02239
Top
TIMO: Énekeljek a mohafészkű kis mókusról? TIMO: Jeg vil synge om egernet i dets mosklædte kammer. 02239
Bottom
02240
Top
JUHANI: Igen, igen! JUHANI: Ja, ja! 02240
Bottom
02242
Top
TIMO: TIMO: synger: 02241
Bottom
02243
Top
Elpihent a fürge mókus,
Fellegek közt ing a fészke:
Csapda foga meg nem fogja,
Kutya nem jut közelébe -
O rájuk se hederít.

Égbe nyúló őrtoronyból
Bámul szét a nagyvilágba:
Lent öldöklő küzdelem dúl -
Feje fölött fenyő ága
Leng: a béke zászlaja.

Bólogat a kis bolondos,
Lágy, meleg mohába bújva;
Himbál, hintáz, ring a vára -
Erdő kanteléje búg, ha
A szél ujja belekap.

Bóbiskál a borzasfarkú,
Kis ablak mögött lapulva -
Víg madárdal zsong fülébe:
Pillanat! s már messze túl van
Álomerdő fái közt.
Lille, søde egern sover
i sit mos-hus, i sit kammer;
dér ham aldrig nogen rammer,
ikke Halli-hundens 02171: tænder, ingen jægers snare heller.

Fra sit kammer i det høje
ser han verden vidt sig brede,
mangen strid og kiv dernede;
over issen paa ham blafrer
granens gren, en fredens vimpel.

Hvilket liv saa fuldt af lykke
i det vugge-slot, som gynger.
Lille, søde egern gynger
ved sit grantræs moderbryster:
Metsolas kantele spiller.

Dér i vinduet, det lille,
sving-halen, som døsigt gynger,
fugle under himlen synger,
følger ham ved aftenstide
bort til drømmens gyldne rige.
02242
Bottom

Fejezet 03 kapitel

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (hu-da) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :kapitel
Download A hét testvér o Syv brödre download
03001
Top
Két nap múlt el. A kántor cselédszobájában az asztal körül ülnek a testvérek, és magolják az ábécét, ahogy azt nékik hol maga a kántor, hol pedig nyolcéves kislánya diktálja. így tanulják hát a testvérek, nyitott könyvvel a kezükben, az olvasás nehéz tudományát, s orcájukról csorog a verejték. Azonban csupán öt Jukola testvért látunk az asztal mögött a pádon ülni. Hát Juhani és Timo hol vannak? Ott állnak az ajtó mellett a szégyensarokban, és a hajuk, melyet csak az imént cibált meg a kántor kemény ökle, kócosán, borzasan mered felfelé. Der er gået to dage. Brødrene sidder omkring bordet i klokkerens dagligstue og terper løs på bogstaverne, der snart læses højt for dem af klokkeren selv og snart af hans lille, otte-årige datter. Således øver de sig ihærdigt i at læse, med den åbne a.b.c. i hånden og sveddryppende pande. Men man ser kun fem af Jukolas sønner sidde på bænken bagved bordet. Hvor er Juhani og Timo? De står der henne i skammekrogen, lige ved døren, og deres hår, som lige har været snoet om klokkerens senede næve, stritter stadig i stride totter. 03001
Bottom
03002
Top
Bizony szörnyen lassan haladtak a testvérek a tudományban, és tanítójuk félelmetes szigora nemhogy serkentette volna, hanem épp ellenkezőleg, egyre inkább megbénította kedvüket és eszük járását. Juhani és Timo még mindig csak az A-t ismerték; a többiek tudása már néhány betűvel előbbre járt. Közülük csupán Eero volt elképesztő kivétel, aki már maga mögött hagyta az ábécét, és pergő nyelvvel a silabizálást gyakorolta. Brødrenes lærdom udviklede sig uhyre langsomt, og den blev på ingen måde fremskyndet af lærerens frygtindgydende strenghed; tværtimod, den lammede snarere deres lyst og iver. Juhani og Timo kendte knap nok mere end bogstavet a; de andres viden var dog rykket nogle bogstaver længere frem. Men broder Eero var den strålende undtagelse blandt dem alle; han var allerede færdig med a.b.c.-en og øvede sig flittigt i at stave. 03002
Bottom
03003
Top
Közeledett az este, azonban a testvérek ezen a napon még egyetlen falatot sem ettek. A kántor ugyanis elkobozta tarisznyáikat, és az éhség fegyverével is fokozni próbálta buzgalmukat a tanulásban. Kínzó éhségtől gyötörve állott Juhani a sarokban, meg-megrázta kerek kobakját, hébe-hóba dühösen kiköpött, és mint a bika, vad pillantásokat vetett tanítója felé. Timo azonban, mit sem törődve a világ folyásával, elbóbiskolt mellette. A kántor végül mégiscsak félbeszakította az olvasást, és kijelentette: „Hagyjátok már abba, fafejűek, és egyetek; zabáljatok, mint a kérődző kosok a karámban. De jegyezzétek meg: ez után a vacsora után egyetlen morzsát sem kaptok mindaddig, míg a fejetekben nincs az egész ábécé, ti tuskófejű ökrök. Egy órát adok nektek az evésre, de az ajtón túl egyetlen lépést sem tehettek. Üdvösnek, nagyon is üdvösnek tartom, ha egész estig áristomban maradtok. No, tátsátok ki a szátokat, mert rögtön megkapjátok a kenyeres tarisznyát.” így szólt A kántor, eltávozott, s aztán a cselédlánnyal beküldte a testvérek elemózsiáját, az ajtót azonban szigorúan rájuk záratta. Aftenen nærmede sig, men brødrene havde ikke smagt så meget som en bid mad i dagens løb. For klokkeren, der havde lagt beslag på deres proviant, prøvede også at anspore deres læselyst ved hjælp af sultens plager. Juhani stod således i sin krog, forpint af en nagende sult, rystede på sit runde hoved, spyttede og gloede efter sin lærer som en skillende okse. Timo stod og nikkede søvnigt ved siden af ham, uden ;it bekymre sig om verdens gang. Til sidst afbrød klokkeren læsningen og sagde: »Hold så op, og spis, I træheste, tyg løs som drøvtyggende gedebukke i folden. Men husk, efter dette måltid kommer der ikke den mindste krumme over jeres læber, før alfabetet sidder fast i skallen på jer, I tykpandede okser. Jeg giver jer en time til at spise i, men I må ikke gå ét skridt uden for døren. Jeg mener, det ville være sundt at forlænge jeres arrest til i aften, langt det sundeste. Men luk nu jeres kæber op, fór I får straks madposerne i jeres klør.« Sådan sagde han, gik sin vej og sendte pigen ind til brødrene med deres proviant; men døren blev lukket meget omhyggeligt. 03003
Bottom
03004
Top
TIMO: Hol a tarisznyám? TIMO: Hvor er min madpose ? 03004
Bottom
03005
Top
LAURI: Ott a tied, ehol az enyém. Most akár az apró követ is megenném. LAURI: Dér er din, og her er min. Jeg kunne æde småsten nu. 03005
Bottom
03006
Top
JUHANI: Nem eszünk egy falatot sem! JUHANI: Vi spiser ikke den mindste smule. 03006
Bottom
03007
Top
LAURI: Mit? Hogy nem eszünk? LAURI: Hvad ? Skal vi ikke spise ? 03007
Bottom
03008
Top
JUHANI: Egyetlen falatot sem! JUHANI: Ikke det mindste. 03008
Bottom
03009
Top
LAURI: Könnyebben elzárod tenyérrel a tengert! LAURI: Stands hellere havets bølger med din håndflade. 03009
Bottom
03010
Top
JUHANI: Hagyjátok békén a tarisznyákat! JUHANI: Lad poserne pænt være i fred. 03010
Bottom
03011
Top
AAPO: Mit akarsz már megint? AAPO: Hvad tænker du egentlig på? 03011
Bottom
03012
Top
JUHANI: Megbosszantani a kántort. Holnap napkeltéig nem eszünk semmit sem. Forr a vérem, gyerekek, és forog a fejem, mint Keitula szélmalma. De bosszantás bosszantás ellen! JUHANI: At ærgre klokkeren. Vi spiser ikke, før morgendagen gryr. Mit blod koger, drenge, og mit hoved ruller rundt som Keitulas vindmølle. Men ærgrelse mod ærgrelse! 03012
Bottom
03013
Top
AAPO: No, ezen a bosszantáson csak nevetne az öreg. AAPO: Den ærgrelse ville få den gamle til at le hjerteligt. 03013
Bottom
03014
Top
JUHANI: Hadd nevessen. Én nem eszem. Eero már sila-bizál, lám, lám! Én nem eszem. JUHANI: Lad ham le! Jeg spiser ikke. - Eero staver allerede, se, se. - Jeg spiser ikke. 03014
Bottom
03015
Top
TUOMAS: Itt én sem eszem, hanem majd ott, a Sonnimáki pázsitján. Ott ülök én nemsokára, puha pázsit-párnán. TUOMAS: Jeg spiser heller ikke her, men derude på Sonni-mäki-heden. Dér sidder jeg snart på et bolster af lyng. 03015
Bottom
03016
Top
JUHANI: Úgy van! Ott hentergünk nemsokára, ott bizony! JUHANI: Ja, rigtigt! Dér skal vi snart rulle os. 03016
Bottom
03017
Top
EERO: Helyeslem a tervet, fiúk! EERO: Det er jeg med på, drenge. 03017
Bottom
03018
Top
AAPO: Hát ez már miféle ostobaság megint? AAPO: Hvad er det nu igen for tossestreger ? 03018
Bottom
03019
Top
JUHANI: Ki a börtönből! JUHANI: Væk fra fangenskabet! 03019
Bottom
03020
Top
AAPO: Hahó, józan ész! AAPO: Fornuft, ohoj! 03020
Bottom
03021
Top
JUHANI: Hahó, Sonnimáki fenyvese! •' JUHANI: Sonnimäkis fyrreskov, ohoj! 03021
Bottom
03022
Top
EERO: Úgy hát! S a józan ész azt feleli: hahó! EERO: Netop! Og fornuften svarede: ohoj. 03022
Bottom
03023
Top
JUHANI: Emberül felel. JUHANI: Svarede som en mand. 03023
Bottom
03024
Top
AAPO: Simeoni, beszélj a fejükkel. AAPO: Simeoni, gør nu dit bedste. 03024
Bottom
03025
Top
SIMEONI: Csöndesebben, testvérek! De én is csak azt mondom, hogy nem születtünk írástudóknak. Mondjunk hát búcsút minden ilyesfajta fáradozásnak. Hanem azért éljünk tisztességgel, becsülettel; hiszen jó keresztények lehetünk a betű ismerete nélkül is, ha igaz hittel hiszünk. SIMEONI: Opfør jer ordentlig, brødre! Men jeg siger som så, at vi ikke er skabt til at læse, og derfor må vi tage afsked med alle anstrengelser på det punkt. Vort liv bør dog være udadleligt og ordentligt, for vi kan jo leve som kristne mennesker, selv om vi ikke er i stand til at læse, bare vi har troen. 03025
Bottom
03026
Top
AAPO: Te átkozott, hiszen te mindent lerontasz, ahelyett, hogy fölépítenél! AAPO: Du skubber jo, din satan, i stedet for at hjælpe. 03026
Bottom
03027
Top
JUHANI: Simeoni az igazság és méltányosság szaván szólott. El innen, fiúk; türelmem nem bírja tovább. JUHANI: Simeoni taler retfærdighedens og rimelighedens sprog. Hort herfra, drenge; min nalur holder ikke dette ud la'ngcrc. 03027
Bottom
03028
Top
TUOMAS: Szívem szakad meg, ha látom, hogy csépelik Juhanit. El innen, fiúk! TUOMAS: Det skærer mig i hjertet at se Juhani pines. Bort herfra, drenge! 03028
Bottom
03029
Top
JUHANI: Határoztunk! Hanem azért, Tuomas, ne sajnálj engem, mert enyém a bosszú. Igaz, alaposan megtépáztak, megcibáltak, mint rákok a férget. És a zsebemben egész kóccsomó van, a kántor által kitépett hajcsomó. Ha ez a szőrgombóc nem tömi el egyszer a kántor torkát, akkor csak azért nem, mert a kócból valami fura masinát csinálok. A kántornak szép kövér nyaka van, úgy ám! Hanem többet egy hangot sem mondok! JUHANI: Sagen er afgjort. Men lad være med at beklage mig, Tuomas, for jeg har hævnen i min hånd. Jeg er blevet revset; flået som krebse-madding, det er sandt og vist! Og jeg har en vældig tot hamp i min lomme, en tot hamp, som klokkeren har udklækket. Hvis den klump ikke engang stopper kæften på klokkeren, så er det, fordi jeg vil lave en slags maskine eller redskab af den vare. Klokkeren har en hals, ja, klokkeren har en hals, men jeg siger ikke mere. 03029
Bottom
03030
Top
EERO: Én valami mást, okosabbat tanácsolnék. Fonjunk a zsebedben levő hajcsomóból finom halászzsineget, és ajándékozzuk a kántornak hálából a jó tanításért. De miért uszítlak bűnre titeket, mikor tudom, és mindnyájan egységesen elismerjük, hogy a fenyítés kimondhatatlanul használ. Mint ahogy azt útközben testvériesen megbeszéltük. EERO: Jeg kender måske et andet og bedre råd. Af den hårtot, du har i lommen, fletter vi en vældig fin fiskesnøre som gave til klokkeren for hans gode undervisning. Men hvorfor opfordrer jeg jer til synd, eftersom jeg ved, at vi alle sammen er enige om, at revselse har en uudsigelig god virkning, hvad vi jo drøftede broderligt undervejs. 03030
Bottom
03031
Top
JUHANI: Eero már silabizál. Lám, lám, milyen derék fiú! JUHANI: Eero staver allerede. Se, det var en flink dreng. 03031
Bottom
03032
Top
EERO: Bizony szégyellem, hogy ilyen öreg fejjel még mindig a silabizálást kell gyakorolnom. EERO: Det er en skam at være gammel og øve sig i at stave. 03032
Bottom
03033
Top
JUHANI: Öreg? És mi, többiek? JUHANI: Gammel? Hvad så med vores alder? 03033
Bottom
03034
Top
SIMEONI: Már megint csipkelődik. SIMEONI: Han stikler til os. 03034
Bottom
03035
Top
JUHANI: Igen, már megint csipkelődsz, te bogáncskóró szép búzamezőnkben, te csípős savanyúság Jukola keresztény testvér- tésztájában, te sündisznó, te sünmalac, te varangyos béka! JUHANI: Ja, du stikler igen, du, din tidsel i vor hvedemark, du, din bitre syre i Jukolas kristelige brødre-dejg, du, dit pindsvin, din pindgris, din frø! 03035
Bottom
03036
Top
SIMEONI: Halkabban, hé, meghallja a kántor! SIMEONI: Stille, for klokkerens skyld, stille. 03036
Bottom
03037
Top
JUHANI: Most pedig ki ebből a putriból mindannyian! Aki ellenkezik, annak ellátom a baját. JUHANI: Ud af fangehullet, alle mand! Den, der nu stritter imod, får på snuden. 03037
Bottom
03038
Top
TUOMAS: Uccu, kifelé mind! TUOMAS: Alle mand af sted, alle! 03038
Bottom
03039
Top
AAPO: Timo, állhatatos, jó testvérem, mit szólsz ehhez? AAPO: Timo, du min viljefaste broder, hvad siger du? 03039
Bottom
03040
Top
TIMO: „Kéregből nem lesz kabát, parasztból nem lesz püspök”, ezért hát szedd a sátorfád, és gyerünk. De még azt is hozzátehetem: „Két oldalán fenik a fejszét.” TIMO: »Af birke-bark gør man ingen vest, ej heller gammel mand til præst«. Lad os derfor »putte piben i posen« og forsvinde, alle som én. Jeg kan også afgøre sagen med et andet ordsprog: »Øksen bør slibes på begge sider«. 03040
Bottom
03041
Top
AAPO: Lauri, te mit teszel? AAPO: Lauri, hvad vil du gøre ? 03041
Bottom
03042
Top
LAURI: Megyek a Sonnimákire. LAURI: Jeg går herfra og til Sonnimåki. 03042
Bottom
03043
Top
AAPO: Ah, akár a halottak is kiálthatnák nektek sírjukból: ti csökönyös bolondok, ti! AAPO: Ah! Selv om så de døde råber fra deres grave: I stivsindede, I skøre mænd! 03043
Bottom
03044
Top
JUHANI: Bizony az sem használna, hanem csak mars kifelé, fiú! Jössz-e hát? Mert ha nem- Jézus uccse! -, rögtön villámlani és mennydörögni fog. Jössz-e? JUHANI: Nej’, ikke engang det ville nytte noget, nej, march, af sted, min dreng. Kommer du? Ellers - Herre Jesus! - så brager og buldrer det. Kommer du så? 03044
Bottom
03045
Top
AAPO: Jövök, jövök. Hanem még egy szót! AAPO: Jeg kommer. Men endnu et ord. 03045
Bottom
03046
Top
TUOMAS: Ezer szó sem használ itt többé. TUOMAS: Nu ville selv tusind ord ikke nytte noget. 03046
Bottom
03047
Top
JUHANI: Nem, még ha minden szónak ezer kardja is lenne. JUHANI: Ikke om så hvert ord havde tusind sværd. 03047
Bottom
03048
Top
EERO: És minden kardnak ezer éle. EERO: Og hvert sværd tusind klinger. 03048
Bottom
03049
Top
JUHANI: Ezer tüzet szikrázó éle. Úgy bizony, az sem használna. Kifelé hát ebből a börtönből, kifelé Szibériából, ki ebből a borzalmas rengetegből, mint hét golyó az ágyú torkából. Itt van a golyó is, meg az ágyú is, élesre töltött ágyú, mely percről percre forróbb lesz, már-már vörösen izzik, és rögtön eldördül. Haj, drága testvéreim, édes atyámfiai, egyazon anyánk kedves magzatai! Ti is láttátok, hogyan csavarta a kántor ujjai köré ezt a hajtincsemet, s aztán marokra fogva hogyan tépte-cibálta, hogy még a fogam is csattogott tőle. Hah! JUHANI: Tusind ild-sprudlende klinger. Nej, ikke engang det ville hjælpe. Bort fra Marstrand, bort fra Sibirien, bort fra den forskrækkelige urskov som syv kugler ud af kanonens kæber! Her er både kuglen og kanonen, en ladt kanon, som bliver varmere og varmere; nu er den rødglødende, og snart knalder det. Ak, kære brødre og slægtninge og børn, båret af samme moder! I så, hvordan han snoede mit pandehår omkring pegefingeren; og så greb han fat med hele næven, sådan, se, sådan, og derefter ruskede han løs, så tænderne raslede. Hm! 03049
Bottom
03050
Top
TUOMAS: Láttam jól, és az arcom dagadozott a dühtől. TUOMAS: Jeg så det, og kødet på mine kinder svulmede af vrede. 03050
Bottom
03051
Top
EERO: Én is hallottam, hogyan csattogott Juhani foga, láttam, hogyan dagadozott Tuomas arca, és elborzadtam. De mégis hálát adtam nevetekben Istennek, eszembe idézve, hogy milyen hasznos a fenyítés. EERO: Jeg hørte, hvordan Juhanis tænder skramlede, og så, hvordan Tuomas’ kinder svulmede, og jeg blev forfærdet, men jeg takkede alligevel Gud på jeres vegne, fordi jeg huskede på, hvor megen gavn revselse gør. 03051
Bottom
03052
Top
JUHANI: Hallod-e, édes testvér, ne babrálj égő kanóccal az ágyú lőporos serpenyőjénél, mármint a két fülem körül, ne, az istenért! JUHANI: Sæt dog ikke, kære broder, ild-lunten til kanonens fænghul, det vil sige mine to øren; lad være med det. 03052
Bottom
03053
Top
TUOMAS: Miért dühösíted még jobban, Eero? TUOMAS: Hvorfor tirrer du ham, Eero ? 03053
Bottom
03054
Top
JUHANI: Eero volt különben is a kántor kedvence. No, jól van hát, jól van. De mit vétettem én, hogy a kántor így megkínzott? Az én hibám, hogy ilyen nehéz a fejem? Kevés híja, hogy sírva nem fakadok. JUHANI: Eero er klokkerens kæledægge. Nå, det er jo også godt, meget godt. Men hvad ondt har jeg gjort, siden klokkeren piner mig sådan? Er det en forbrydelse, at jeg er så træg i hovedet? Jeg er lige ved at græde. 03054
Bottom
03055
Top
TIMO: Mit vétettem én, hogy ily gonoszul cibálják az üstökömet? Vagy azért büntetnek, mert nincs több eszem, mint amennyit az Úr az ő bölcsességében adott? TIMO: Hvad har jeg da gjort, siden man river mig så forbandet hårdt i håret? Er det, fordi jeg har den forstand, som Gud engang gav mig i sin visdom ? 03055
Bottom
03056
Top
LAURI: Három kemény barackot kaptam én is. LAURI: Tre gange er jeg blevet rusket i håret. 03056
Bottom
03057
Top
JUHANI: Mindnyájan édes emlékeket kaptunk innen. Nyiss ajtót! JUHANI: Vi har alle sammen søde minder herfra. - Op med døren! 03057
Bottom
03058
Top
AAPO: Ne feledd: lakat mögött vagyunk. AAPO: Glem ikke, at vi er bag lås og slå. 03058
Bottom
03059
Top
TIMO: Retesz van az ajtón, erős retesz. TIMO: Der er stillet en bjælke imod døren, en stærk bjælke. 03059
Bottom
03060
Top
JUHANI: Eltörik az, mint a nádszál! Hanem igaz: itt az ablak. Egyetlen ütés a tarisznyámmal, és mindjárt vidám csörrenést-csilingelést hallunk. JUHANI: Den knækker som et strå, men for resten: dér er jo et vindu. Et knald med min pose, og så vil man høre en herlig klirrende og klaprende lyd. 03060
Bottom
03061
Top
AAPO: Egész meg vagy szédülve! AAPO: Du er åbenbart helt rundtosset i hovedet. 03061
Bottom
03062
Top
JUHANI: Kétnapos szédítéstől, kétnapos cibálástól, öcskös! JUHANI: Af to dages ruskeri, af to dages ruskeri, kære broder! 03062
Bottom
03063
Top
SIMEONI: Be ne törd azért az ablakot; beszéljünk inkább szépen a kántorral. SIMEONI: Nej, lad os ikke slå vinduet i stykker, men pænt snakke med klokkeren. 03063
Bottom
03064
Top
JUHANI: Eredj a pokolba, és beszélj az ördöggel! Misz-likbe az ablakot, és ki ebből a börtönből! „Kifelé az egész század!” - üvöltötte haragjában a kapitány. JUHANI: Gå ad helvede til og snak med djævelen! - Vinduet itu og bort fra fangenskabet! »Hele bataillonen ud!« råbte kaptajnen i sin vrede. 03064
Bottom
03065
Top
TUOMAS: Kulcsra az ajtót, Eero! TUOMAS: Sæt krogen for døren, Eero! 03065
Bottom
03066
Top
EERO: így, ni! Szépen bezárjuk a vár főkapuját, közben pedig a század kiszökik az erőd hátsó ajtaján. Zárva van az ajtó. EERO: Ja, rigtigt; luk fæstningens hovedport, mens bataillonen marcherer ud ad bagdøren. - Krogen er sat for. 03066
Bottom
03067
Top
AAPO: Utoljára figyelmeztetlek benneteket! AAPO: Jeg advarer jer! 03067
Bottom
03068
Top
JUHANI: Ami történt, megtörtént. Ide nézz! JUHANI: Gjort er gjort. Sådan! 03068
Bottom
03069
Top
AAPO: Te szörnyű, istentelen ember! AAPO: Dit forskrækkelige, dit aldeles ugudelige menneske! 03069
Bottom
03070
Top
SIMEONI: így ni! Ez is megtörtént! Betörött az ablak. SIMEONI: Sådan, ja. Nu er det gjort! Dér gik ruden! 03070
Bottom
03071
Top
JUHANI: Az ablak beszakadt, az égbolt meghasadt, Jussi tarisznyája hatalmasat pufifant! Ez volt aztán az ütés! JUHANI: Vinduet klirrede, og himlen dirrede, da Jussi satte sin sæk i sving! Det var et vældigt brag. 03071
Bottom
03072
Top
SIMEONI: O, mi szerencsétlenek! SIMEONI: Vi arme stakler! 03072
Bottom
03073
Top
JUHANI: Nyitva az út, jössz-e? JUHANI: Vejen er fri; kommer der så gang i dig? 03073
Bottom
03074
Top
SIMEONI: Veletek tartok, édes testvér! SIMEONI: Jeg følger jer, kære broder! 03074
Bottom
03075
Top
JUHANI: Nyitva az út, Aapo, jössz-e? JUHANI: Aapo, vejen er fri; kommer der så gang i dig? 03075
Bottom
03076
Top
AAPO: Mit hadonászol az öklöddel, te bolond? Megyek én is, persze hogy megyek. Ugyan mit tehetnék mást? A kocka el van vetve. AAPO: Hvorfor står du med løftet knytnæve, din tosse? Jeg kommer, jeg kommer! Hvad kan man gøre andet her, når man en gang har taget fanden op i slæden ? 03076
Bottom
03077
Top
JUHANI: Pukkadj meg! JUHANI: Pokkers også! 03077
Bottom
03078
Top
TUOMAS: Vállra a tarisznyát, és ki az ablakon! Zörögnek a pitvarban. TUOMAS: Alle mand poserne på ryggen og ud gennem vinduet! Nogen tramper ude i gangen. 03078
Bottom
03079
Top
JUHANI: Talán a kántor? No, annak még lekenek egyet! JUHANI: Er det klokkeren? Ham kunne jeg godt lide at strejfe en kende, bare lige strejfe. 03079
Bottom
03080
Top
TUOMAS: Gyere! TUOMAS: Kom! 03080
Bottom
03081
Top
JUHANI: Ez a kántor! Ezt még megsimogatom egy kicsit! JUHANI: Det er klokkeren. Jeg skal strejfe ham, bare en kende. 03081
Bottom
03082
Top
TUOMAS: Kifelé, ha mondom! TUOMAS: Af sted! siger jeg. 03082
Bottom
03083
Top
JUHANI: Ne állj az utamba! Nagyon szeretlek, Tuomas testvér. JUHANI: Stil dig nu ikke i vejen for mig. Jeg elsker dig, broder Tuomas. 03083
Bottom
03084
Top
TUOMAS: Nem engedem, hogy őrültséget csinálj. Ugorjunk ki gyorsan az ablakon; a többiek már ott rohannak a mezőn át. Gyere! TUOMAS: Jeg lader dig ikke begå nogen ugerninger. Skynd du dig nu blot ud gennem vinduet sammen med mig; de andre render jo allerede af sted derude på marken. Kom! 03084
Bottom
03085
Top
JUHANI: Hagyj békén! Miért félsz, hogy őrültséget csinálok? Nem én, csak éppen idefektetem szépen a térdemre, fölhajtóm a kabátja szárnyát, és puszta kézzel elfenekelem. Jó munkát végzek én puszta kézzel is. Hagyj engem, kedves testvér, mert különben meghasad a szívem, mint Korkki bőrdudája. Eressz! Nem látod, hogy gőzöl a fejem? JUHANI: Slip mig! Hvad er det for ugerninger, du er bange for? Jeg lægger ham bare blidt over mine knæ, løfter hans lange frakkeskøder i vejret og klasker ham lidt med min nøgne håndflade; og den hånd gør et godt stykke arbejde. Slip mig, min elskede broder, ellers revner mit hjerte som Korks sækkepibe. Slip mig! Ser du ikke, hvordan mil hoved damper? 03085
Bottom
03086
Top
TUOMAS: Örök harag, ha most nem engedelmeskedsz. Komolyan mondom! TUOMAS: Vi er fjender for evigt, hvis du ikke adlyder mig nu. Læg mærke til, hvad jeg siger. 03086
Bottom
03087
Top
JUHANI: Menjünk hát. De csak azért engedek neked, mert igaz szívből szeretlek. JUHANI: Nå, så lad os gå. Men jeg ville aldrig have givet mit samtykke til dette, hvis jeg ikke elskede dig af hele mit hjerte. 03087
Bottom
03088
Top
Szótlanul kiugrottak az ablakon át a dombra, és gyorsan keresztülfutottak a kántor krumpliföldjén. Lábuk alatt kavicsok csörrentek, sarkuk nyomán magasra röppentek a göröngyök, s nemsokára ők is eltűntek az erdő sűrűjében a többiek után. A kántor pedig haragtól feldúlt arccal, kezében kemény nádpálcát suhogtatva, berontott a szobába. Hangos szóval kiáltott a szökevények után, de hiába: azok már túl jártak a kis nyárfaerdőn is, átfutottak egy köves-sziklás lankán, át a sűrű borókáson, majd pedig a parókia széles, sással szegett rétjét, a Neulaniemit szelték át. Végül átügettek egy tompán döngő, lapos tisztáson, és máris ott álltak a fö-venyes úton, a Sonnimáki ligetes lejtőjének lábánál. Fölkapaszkodtak a kavicsos domboldalon, és fölérve a tetőre, úgy határoztak, hogy ott, a fenyők tövénél, a hangás pázsiton letelepednek; nemsokára már kéken kanyargott tábortüzük füstje a fák lombja között. De tav og kastede sig ud gennem vinduet og ned på jorden; og derefter løb de hurtigt hen over klokkerens kartoffelmark. Småstenene raslede på marken, jordklumperne fløj højt op i luften, og snart var de forsvundet, bagefter de andre, i det tætte ellckrat. Nu styrtede klokkeren ind i stuen; hans ansigt var helt fortrukket af vrede, og i den ene nav ve svang han en solid bambusstok. Med høj, skingrende stemme råbte han efter de flygtende, men forgæves. Brødrene styrtede ud gennem ellekrattet, løb hen over et stenet, klippefyldt område og videre gennem et tæt enebærkrat; derefter hen over præstegårdens vidtstrakte eng ved Neulaniemis siv-bevoksede bred og til sidst hen over en åben, rungende lysning; og nu stod de på den sandede vej under Sonnimäkis hede-skråninger. Derpå gik de op ad skrænten, der var oversået med rullesten, og da de nåede op på toppen, besluttede de at slå lejr i lyngen ved foden af nogle fyrretræer; og snart bølgede røgen fra deres bål op mod trækronerne. 03088
Bottom
03089
Top
Magas volt a hely, ahol a testvérek tanyáztak, és szép kilátás nyílt róla. A domb mögül odalátszott a papiak zsindelyteteje, odébb, a dombtetőn, a kántor piros háza, majd a nagy templomosfalu, és amott, a fenyők tövén, a méltóságos, pompás kőtemplom. Látszott a szirtekkel teleszórt tó is, melynek vizét enyhe északkeleti szél fodrozta; lágyan, szelíden lengett a szél a derült égbolt alatt, elszállt a tó fölött, el a réteken, ligeteken át, föl a Sonnimáki fenyői fölé, melyeknek tövénél a testvérek kényelmesen heverészve répát sütöttek a lobogó tábortűz mellett. Det sted, hvor brødrene havde slået sig ned, lå højt til vejrs. Hinsides bakken kunne man se præstegårdens mansardtag, men på selve bakketoppen lå klokkerens røde hus og hele den store kirkeby, og dér, skærmet af graner, sognets stenkirke, højtidelig og statelig. Man kunne desuden se søen med dens mange små-øer, søen, hvor nord-østen-vinden trak sine striber og blæste, blidt og sagte, under den klare himmel, blæste hen over søen, over engene og skovene, og hen over Sonnimäkis fyrreskov, ved hvis rødder brødrene nu hvilede sig og stegte roer i det flammende bål. 03089
Bottom
03090
Top
JUHANI: Hanem most aztán királyi lakomát csapunk. JUHANI: Nu spiser vi et virkelig kongeligt måltid. 03090
Bottom
03091
Top
TIMO: Igazi vasárnapi ebédet. TIMO: Virkelig et herremands-måltid. 03091
Bottom
03092
Top
JUHANI: Borjúhús a tarisznyából és sült répa a hamuból. Ezek itt már rögtön puhák. JUHANI: Kød fra posen og stegte roer fra asken. De er modne i dette øjeblik. 03092
Bottom
03093
Top
Szél zúg az erdőn, lomb leng az ágon,
valahol messze dalol a párom...
Vinden, den blæser, og trætoppe gynger.
Min elskedes røst i det fjerne synger.
03093
Bottom
03097
Top
Micsoda éktelen ostobaság is volt tőlünk két napon, két pokoli napon át könyvvel a kezünkben kuksolni a kántor szobájában! Hvilken dumhed, hvilken stude-dumhed af os at sidde på klokkerens bænk med a.b.c.-en i hånden, sidde dér i to forbandede dage! 03096
Bottom
03098
Top
EERO: Hát még a szamársarokban állni, az volt csak az igazi! EERO: Men se, at stå i krogen ved hans dør, det var alligevel noget andet. 03097
Bottom
03099
Top
JUHANI: Jól van, kis Eeróm, okos kis Eeróm, te tökmag, te Hüvelyk Matyi! Még hogy a szamársarokban! Majd becsületre tanítalak én! JUIIANI: Kære, lille Eero, min kloge Eero, du, min sekstommers Eero, du, din navle-kigger. I klokkerens krog! Jeg skal lære dig, din satan. 03098
Bottom
03100
Top
AAPO: Csitt, csitt, ti pogányok! AAPO: Stille, stille, I hedninger! 03099
Bottom
03101
Top
TUOMAS: Maradj békén, Juhani, ne törődj Eero fecsegésével! TUOMAS: Sid roligt, Juhani, og bryd dig ikke om hans snak. 03100
Bottom
03102
Top
JUHANI: Vedd le a sapkád, ha eszel, tökmag! JUHANI: Huen af hovedet, mens du spiser, din lille klump. 03101
Bottom
03103
Top
TUOMAS: Le a sapkával, hallod-e! TUOMAS: Huen af, det siger jeg også. 03102
Bottom
03104
Top
JUHANI: így ni! Ha tetszik, ha nem, engedelmeskedned kell. JUHANI: Sådan, ja. Du må adlyde; det nytter ikke. 03103
Bottom
03105
Top
SIMEONI: Megint civakodtok, mindig acsarkodtok. A Jóisten világosítsa meg elméteket és lelketeket! SIMEONI: Altid kiv, ikke andet end kiv. Måtte Gud engang oplysejeres sjæle og sind! 03104
Bottom
03106
Top
JUHANI: Eero az örök bosszúságszerző. JUHANI: Han er altid en kivfugl. 03105
Bottom
03107
Top
EERO: Átkozott nyelveteken mindig én vagyok „az a tökmag, az a bakarasz, az a hüvelykmatyi Eero”. Ezért aztán én sem hagyom magam. EERO: Mellem jeres forbandede tænder er jeg altid »den gnom, den tommeliden, den lille Eero-stump«. Derfor er jeg også sejg. 03106
Bottom
03108
Top
JUHANI: Csahos pulikutya vagy, mint ahogy a „Hét ember erejé”-ben is megénekelték. JUHANI: Du er en arrig køter, sådan som vi hørte det i visen om »Syv mænds styrke«. 03107
Bottom
03109
Top
EERO: Hát ha kell, harapni is tudok. EERO: Jeg bider igen og hårdt. 03108
Bottom
03110
Top
JUHANI: Ni csak, a méregzsák. JUHANI: Han er fuld af bitterhed. 03109
Bottom
03111
Top
AAPO: Hadd szóljak én is egy szót. Úgy hiszem, Eero az imént fején találta a szöget. Mert nézzétek: azt a mérget, amit olykor maga körül fröcsköl, talán éppen mi magunk főztük. Ne feledjük azonban: mindnyájan ugyanegy Alkotó teremtményei vagyunk. AAPO: Må jeg sige et ord? Eero sagde noget, der efter min mening rummer en smule sandhed. Se, den bitterhed, som han undertiden spreder omkring sig, har vi måske selv i nogen grad været med til at koge sammen. Lad os dog ikke glemme, at vi alle er skabninger, skabt af den samme skaber. 03110
Bottom
03112
Top
TIMO: Úgy van, úgy! Ha nekem két orrot adott az Isten, „az egyik, mint a kaptafa, másik, mint az uborka”, ugyan kinek mi köze hozzá? Én viselem őket, nem más. De hagyjuk már az orrokat és farkokat, teremtőt és teremtményt a csudába. Nesze, Juhani, fogd ezt a pompás répát; porhanyó, mint a pöfeteggomba. Tömd a szádba, és egyet se törődj ennek a senkiházinak a fecsegésével. Eero még fiatal és éretlen. Egyél, testvérem, egyél! TIMO: Ja, netop. Hvis jeg har to næser, »den ene som en læst og den anden som et halvt brød«, hvad kommer det andre ved ? Det er mig selv, der bærer dem. Men lad os nu give pokker i snude og tude, skaberen og skabninger. Se her, Juhani, her får du en roe, der er blød som en støvbold. Grib den i nakken og bryd dig ikke om knægtens snak. Han er ung og forstår ikke noget. - Spis, brorlil. 03111
Bottom
03113
Top
JUHANI: Eszem én, ne félts. JUHANI: Ja, jeg spiser. 03112
Bottom
03114
Top
TIMO: Mintha menyegzőn lennénk, olyan jól van dolgunk ezen a magas, visszhangos dombon. TIMO: Nu lever vi som ved en bryllupsfest, her på den høje, rungende bakke. 03113
Bottom
03115
Top
JUHANI: Mint az égi lakodalomban. De nemrég még kegyedenül megkínoztak bennünket ott lenn a pokolban. JUHANI: Som ved himmelens bryllupsfest. Men man pinte os for lidt siden særdeles bedrøveligt dernede i helvede. 03114
Bottom
03116
Top
TIMO: „Egyszer dínomdánom, egyszer szánom-bá-nom”: így van ez már ezen a világon. TIMO: »Snart daler vi dybt, snart stiger vi højt« her i verden. 03115
Bottom
03117
Top
JUHANI: így bizony. Mit szólsz ehhez, Aapo testvér? JUHANI: Ja, sådan er det. Hvad siger du, broder Aapo? 03116
Bottom
03118
Top
AAPO: Megtettem, amit tehettem, de hiába. Most azonban dühös vagyok, és életünk sajkájának kormánylapátját a sors kezére adom. Itt ülök én is. AAPO: Jeg har gjort mit bedste, men forgæves. Nu er jeg imidlertid gal i hovedet og lægger styreåren i vor livsskude i skæbnens hånd. Her sidder jeg. 03117
Bottom
03119
Top
JUHANI: Itt ülünk mindnyájan, s ott terül el lábunk alatt az egész világ. Ott piroslik a kántor háza, mint valami veres kakas, amott meg az Úr házának tornya emelkedik a magasba. JUHANI: Her sidder vi, og dér ligger hele verden under vore fødder. Dér gløder klokkerens hus som en rød hane, og dér knejser tårnet på Herrens tempel i højen sky. 03118
Bottom
03120
Top
AAPO: Annak a toronynak a tövénél fogunk ülni egyszer fekete kalodába zárva. Ott ülünk majd görnyedt háttal, mint hét varjú a kerítésen, és hallgatjuk, amint az emberek ujjal mutogatva felénk mondják: ott ülnek a lusta Jukola testvérek. AAPO: Ved foden af det tempel sidder vi engang i skammens sorte stok, sidder med bøjede nakker som syv krageunger på hegnet, og hører, hvordan folk siger, mens de peger på os med en finger: dér sidder Jukolas dovne brødre. 03119
Bottom
03121
Top
JUHANI: Én pedig azt mondom, hogy sohasem fog felvirradni az a nap, amikor a Jukola testvérek görnyedt háttal, mint a varjak, ülnének a gyalázat fekete kalodájában, és hallgatnák az emberek csúfolódását: ott ülnek a lusta Jukola testvérek! Ez a nap soha fel nem virrad. Inkább felkötöm magam, vagy elmasírozom a világ végére, a heinolai regiment fegyverét forgatni. „Víg az élet Heinolában”, nem igaz? Most pedig, testvérek, miután befaltunk, nótára gyújtunk, hogy az erdő is visszhangzik tőle. JUHANI: Den dag gryr aldrig, da Jukolas drenge sidder med bøjede nakker som syv krageunger i skammens sorte stok og hører folk sige, mens de peger på os med en finger: dér sidder Jukolas dovne brødre. Den dag gryr ikke: så går jeg hellere hen og hænger mig eller marcherer lige til verdens ende; til Heinolas bataillon for at svinge geværet. »De unge skælmer.« Og nu, brødre, nu, da vi har spist, lad os så synge, lad os skråle, så heden skælver. 03120
Bottom
03122
Top
SIMEONI: Kérjük az ég áldását, és aludjunk. SIMEONI: Lad os velsigne os og lægge os til at sove. 03121
Bottom
03123
Top
JUHANI: Először énekelünk: „Víg az élet Heinolában.” Köszörüld meg a torkod, Timo. JUHANI: Først synger vi: »De unge skælmer«. Klar din strube, Timo. 03122
Bottom
03124
Top
TIMO: Én készen vagyok. TIMO: Jeg er parat. 03123
Bottom
03125
Top
JUHANI: Hát ez az Eero gyerek? Barátok volnánk megint? JUHANI: Men hvad med Eero-knægten ? Er vi venner igen ? 03124
Bottom
03126
Top
EERO: Barátok és testvérek. EERO: Venner og brødre. 03125
Bottom
03127
Top
JUHANI: No, akkor rendben. Hanem hangold csak fel a torkodat te is. JUHANI: Så er alt godt. Men skru’ lidt på din strube. 03126
Bottom
03128
Top
EERO: Fel van az már hangolva. EERO: Den er allerede i fuld stemning. 03127
Bottom
03129
Top
JUHANI: Pompás. Ti, többiek meg hallgassátok, hogyan visszhangzik az erdő. Rajta, fiúk! JUHANI: Godt! Og lad nu de andre høre, hvordan det runger i fyrreskoven. - Nu, drenge! 03128
Bottom
03130
Top
Víg az élet Heinolában,
éngemet vár a század.
Nem bolondít már a babám,
sej, haj!
bérukkolok bakának.

Ha mundérban masírozok
majd veletek, vitézek,
papolhat már akkor a pap,
sej, haj!
a püspöktől se félek.

Repülj, Ráró: ott az utad
virágokkal kirakják.
Kaszárnyában ropogtatom
sej, haj!
a császárom cibakját.

Víg az élet Heinolában,
éngemet vár a század.
Sírhatsz, ríhatsz barna babám:
sej, haj!
bérukkolok bakának.
De unge skælmer, bekymrer de mig?
Et bryst som en klippe, det har jo jeg.
Trallaralla . . .

Til Heinola-knægtenes prægtige skare
vil pigernes tosse nu lystigt fare.
Trallaralla . . .

Ej bispen jeg frygter, ej præstens magt.
Snart er jeg iklædt en heltedragt.
Trallaralla . . .

Løb, Rusko, du brune, lad hjulene rumle,
paa kejserens brødknald vi begge skal gumle.
Trallaralla . . .
03129
Bottom
03155
Top
JUHANI: Így ni! Itt igazán gyöngyéletünk van! JUHANI: Ja, sådan! Her er det godt for os at være. 03146
Bottom
03156
Top
SIMEONI: Halkabban, halkabban! Úgy zajongtok, mint egy sereg manó. Csitt, csitt! Emberek közelednek. SIMEONI: Lidt mindre larm, lidt mindre larm! I støjer jo som en legion spøgelser. - Stille, stille, der kommer mennesker. 03147
Bottom
03157
Top
JUHANI: Emberek? Nézd meg jobban: egy csapat cigányt látsz, a Rajamáki-regimentet. JUHANI: Mennesker? Se nøjere efter, så ser du en (lok zigøjnere; så ser du »Rajamåki-regimentet«. 03148
Bottom
03158
Top
Az a kis karaván, mely a testvérek felé közeledett, egy vándorló család volt. A Rajamáki hegyhát egyik kis kunyhójában laktak, ezért ország-világ „Rajamáki-regi-ment”-nek nevezte őket. A család feje és főnöke a híresneves Mikko, tömzsi, de fürge ember, fekete nemezkalappal kobakján. Útközben szurokkal kereskedik, de az éles miskárolókést is ügyesen forgatja. Amellett a hegedűművész hivatását is betölti, és táncmulatságokon avagy vidám kalákaestéken kiválóan cincogtatja hegedűjét, és buzgón öntözgeti torkát mindennel, amivel megkínálják. Felesége pedig, a tubákorrú, mogorva Kaisa, kitűnő köpölyöző hírében áll. Ritkán akad útjuk mentén szauna, amit arra haladtában be ne fűtene köpölyöző szaunának a falu asszonyai számára. Ilyenkor aztán szaporán táncol Kaisa kisbaltája, szája cuppog, és tubákos képéről ömlik a verejték, azonban zacskójába is bőven gyűl az ajándék. Gyerekük is van egész sereg, s azokat is magukkal viszik az útra, faluból faluba, házról házra. Közülük ketten már a maguk lábán járnak, és vidáman ugrándoznak az úton szüleik körül, azonban a három fiatalabbat taligára rakva a szülők szállítják: a rúd mellett mindig Kaisa húzza, hátulról meg egy bottal Mikko tolja a kocsit. Nagy a zsivaj s a lárma, amerre a Rajamáki-karaván halad; valami huncut versfaragó hosszú gúnyverset is költött erről a seregről. Ez volt hát az a zajongó csapat, mely a Sonnimáki rétje alatt a falu felé vonult, mialatt a testvérek a dombtetőn épp szabadulásuk édes óráját ünnepelték. Den skare rejsende, der nærmede sig, var en omvandrende familie, som boede i et lille hus på Rajamåkis hedemarker, og som verden derfor kaldte Rajamåki-regimentet. Dens anfører og husbond er den af alle kendte Mikko, en lavstammet, men livlig mand med en sort filthat på hovedet. Han sælger beg på sine vandringer og svinger behændigt gilderens skarpe kniv. Han optræder også som violin-kunstner og guider ofte på sin sort-røde glædes-maskine, til dans og glade høstfester, mens han fugter halsen med det, der byder sig. Men hans kone, Kaisa, en snus-næset, arrig kælling, er dygtig til at kopsætte. Det er kun få badstuer, hun ikke får til at ryge, når hun drager forbi; ryge til kopsætnings-bad for egnens koner. Så danser Kaisas koppe-jern, munden smasker, og hendes snus-fjæs sveder frygteligt; men hendes madpose svulmer også. - De har en flok børn, der følger dem på deres vandringer fra landsby til landsby, fra gård til gård. To af dem vandrer allerede af sted på egne ben, hopper muntert hen ad vejen omkring forældrene, snart foran og snart bagefter; far og mor haler af sted med de tre yngste, læsset på en lille vogn; og Kaisa slæber altid mellem skaglerne, mens Mikko skubber bagpå med sin stok. Stor er støjen, dér hvor Rajamåki-selskabet rykker frem; og en spøgefugl har sammen-skrevet en lang spottevise om familien, en vise, der har navn efter regimentet. Det var den støjende skare, der nu drog hen ad vejen imod kirkebyen, langs foden af Sonnimåki, da brødrene, glade som gedekid, fejrede frihedens time på hedens højeste top. 03149
Bottom
03159
Top
JUHANI: Hóhahó! Adj isten, híres regiment, adj isten! JUHANI: Hallo! Vel mødt, du, før-omtalte regiment, vel mødt! 03150
Bottom
03160
Top
TIMO: „Hustote till" - mondta az egyszeri svéd. TIMO: »Hustotetil,« som svenskeren siger. 03151
Bottom
03161
Top
EERO: „Kappusivai!” - mondta a muszka. EERO: »Kappusivai!« som russeren siger. 03152
Bottom
03162
Top
KAISA: Mit akartok ti odafönn? KAISA: Hvad vil I, I deroppe? 03153
Bottom
03163
Top
EERO: Hogy anyó jöjjön ide, és szívjon egy derekas köpölyöző szarvat Juhani bátyó barna fenekére.* EERO: At mutter kommer og suger et rigtigt sviende horn blod ud af broder Juhanis brune lårskinke. 03154
Bottom
03164
Top
JUHANI: Anyó cuppog, csámcsog, apó hegedűje cincog: ez pompásan illik egymáshoz! JUHANI: Mutter suger og banker, mens fatter spiller, det passer godt sammen. 03155
Bottom
03165
Top
MIKKO: Hogy a hóhér hegedülne rajtatok, ti jukolai latrok! MIKKO: Jeg giver fanden i jer, I Jukolas stratenrøvere! 03156
Bottom
03166
Top
EERO: Ha apó nem akar hegedülni, hát majd mi éneklünk neki egy vidám indulót. EERO: Den gamle vil ikke spille. Nå, så lad os synge, og en rigtig flot march. 03157
Bottom
03167
Top
JUHANI: Igazi katonaindulót, míg elléptet előttünk a Rajamáki-regiment. Rajta hát, Timo és Eero! JUHANI: En flot march, mens Rajamåki-regimentet marcherer forbi. Nå, drenge, Timo og Eero. 03158
Bottom
03168
Top
Ékes család ereszkedik
le a domb hátárul,
köpölyözget, kant herélget,
közbe szurkot árul.

Tubákképű Kaisa mamát
fogták az istrángba,
Mikko bottal ösztökéli,
rossz bagóját rágva.
Rask op og ned ad bakke
er flokken nu på vej,
at gilde og at koppe
og for at sælge beg.

Først Kaisa med sin snude
helt fuld af snus vil gå.
Med stokken skubber Mikko
bagpå og tygger skrå.
03159
Bottom
03179
Top
JUHANI: így ni! Mulatságos kis nóta, mi? JUHANI: Ja, sådan! Det er vel en vældig lystig visestump. 03170
Bottom
03180
Top
KAISA: Tudjátok meg, ti átkozottak ott fenn a tetőn, hogy mi mindig a becsület útján járunk, de ti úgy kószáltok szerte az erdőn, mint a rablók és ragadozó fenevadak. Én köpölyözök, bizony, és gyógyítom az embereket; Mikko pedig miskárol, hogy kövér hízója, kezes ökre és olyan pompás paripája legyen a gazdának, amire a királyok királya is felülhet. Tudjátok meg, ti ördögök! KAISA: I skal vide, I slyngler deroppe, at vi altid vandrer af sted med ære, mens I, I strejfer omkring i andre folks skove som røvere og rovdyr. Jeg, jeg kopsætter og bringer sundhed; Mikko, han gilder og skaber fede galte, prægtige okser og statelige vallaker, som kongernes konger rider på; det må I vide, I djævle. 03171
Bottom
03181
Top
JUHANI: No, énekeljünk néhány zsoltárt erre a prédikációra, fiúk! Timo és Eero, frissiben, rajta hát! JUHANI: Et par vers til oven på den prædiken, drenge! Timo og Eero, I raske fyre! På een gang! 03172
Bottom
03182
Top
Cuppogat a Kaisa szája,
jól elbánik véled:
Gréte néni! Kaisa mama
megtisztítja véred.

Hé, mi baj ott a kert alatt?
Dörömbölnek, nyírtak!
Emse, ártány összeröffen,
kismalacok rínak.

Emse, ártány mitől röfög?
Malac mitől vinnyog?
Mikko mester miskárol ott,
kése vadul villog.
Når koppejernet danser
står Kaisas mund i vand.
I Kaisas næver sætter
nu Greta-mor sin tand.

Hejsa, i gården inde
blev larm og stor ståhej.
En gylt tog på at præke,
og pattegrise skreg.

Hvorfor har gylten larmet,
og hvorfor skreg de små ?
Jo, Mikkos blanke knive
de dér i porten saa.
03173
Bottom
03198
Top
JUHANI: Ugye pompás kis nóta? Ne is tagadd, Mikko! JUHANI: Sandelig en munter vise-stump; det kan du ikke nægte, Mikko. 03189
Bottom
03199
Top
MIKKO: Fogd be a kenyériesődet, de mindjárt! Tudd meg, hogy itt Mikko mester áll saját személyében, aki a kormányzó ménjét egy tiszta lepedő fölött úgy kiherélte, hogy egyetlen csepp vért sem ontott. Erről a mestermunkáról pecsétes levelet is kaptam, s ezt maga a római császár sem vehetné el tőlem. Ilyen legény vagyok én! MIKKO: Klap din brød-kværn i på stedet og vid, at her står selveste Mester-Mikko, der snittede guvernørens hingst på et rent lagen uden at spilde een eneste dråbe blod. Og for det kunststykke fik han en fuldmagt, som ikke engang kejseren af Rom er mand for at omstøde. Sådan en Mikko er jeg. 03190
Bottom
03200
Top
EERO: Ó, te kétszeres Miskároló-Mikko, boszorkány banyáddal együtt! EERO: Oh, du, din dobbelt-op Gilder-Mikko med din troldkvinde af en kone! 03191
Bottom
03201
Top
KAISA: Vigyázzatok, nehogy farkascsordává varázsoljalak benneteket, mint hajdanán öregapám egy büszke nászmenetet. KAISA: Se til, at jeg ikke forvandler jer til en flok ulve, sådan som den gamle før i tiden gjorde med et overmodigt brudefølge. 03192
Bottom
03202
Top
JUHANI: Itt állok én, öreg Jukola Jussi, saját nadrágomban, és remélem, hogy Isten segítségével ezután is csak Jussi maradok. Ennek a mostani varázslásodnak sem lesz több foganatja, szegény asszony, mint a tavalyi jóslatodnak. Akkor a világ végét jövendölgetted, és minden vénhedt banyát rávettél, hogy kérjen bocsánatot férjétől hajdani házsártosságai miatt. JUHANI: Her står jeg stadig som den gamle Jukola-Jussi i mine egne bukser, og jeg håber med Guds hjælp, at jeg også står sådan for fremtiden. Der kommer vel ikke mere ud af dine trolddomskunster, sølle kvindfolk, end for to år siden, da du spåede os, at verden ville gå under og ganske til ingen nytte fik mangen en kone til at bede manden om forladelse for sine gamle nedrigheder. 03193
Bottom
03203
Top
KAISA: Hallgasd meg hát, mit jövendölök. KAISA: Hør nu, hvad jeg spår. 03194
Bottom
03204
Top
EERO: No, biztosan jó meleg szaunát jósolsz nekünk, s azt kívánod, hogy te magad köpölyözd meg a nyakunk. EERO: Du spår og ønsker os en varm badstue, og at du selv må kopsætte os i nakken. 03195
Bottom
03205
Top
JUHANI: Ez azonban bolond jóslat és óhajtás lenne. Igaz ugyan, hogy hazatérve jól be akarom fűteni a szaunát, s aztán fölségesen megfürdünk. De semmi kedvem hozzá, hogy Adám-gúnyámnak gallérját kilyukasz-tassam. JUHANI: Men det er en tåbelig spådom og et tåbeligt ønske. Jeg har ganske vist i sinde at varme badstuen, når jeg kommer hjem, og bade rigtig hjertens-herligt, men jeg har dog ikke tænkt mig at lade Adams-frakken sprætte op i nakken på mig. 03196
Bottom
03206
Top
KAISA: Halljad, halljad! Tűz emészti el a szaunádat, és tűz pusztítja el a házadat is. Te pedig nagy nyomorban fogod bújni az erdőt, rétet, mocsarakat, hogy menedéket keress fázó tagjaidnak. Véres harcokat fogsz vívni az emberekkel és az erdő fenevadjaival, és kifulladva, mint a halálra hajszolt nyúl, hanyatlasz le a bokrok tövébe. Halljátok jóslatom, és emlékezzetek rá! KAISA: Hør nu, hør nu her! Der skal gå ild i din badstue, og der skal også gå ild i dit hus, og du selv skal, i en ynkelig forfatning, strejfe omkring i skove, moser og sumpe for at søge ly for din frysende krop. Ak, du skal desuden kæmpe blodigt både mod mennesker og skovens vilde dyr for derefter, stønnende som en døende hare, at skjule dit forbandede hoved i en busk. Hør, hvad jeg siger, og læg dig det på sinde . . . 03197
Bottom
03207
Top
JUHANI: Eredj a pokolba! JUHANI: Gå ad helvede til . . . 03198
Bottom
03208
Top
TUOMAS: Hallgass már, hallgass! TUOMAS: Hold nu mund, hold mund! 03199
Bottom
03209
Top
SIMEONI: Te istentelen pogány! SIMEONI: Dit ugudelige, dit forvildede menneske! 03200
Bottom
03210
Top
JUHANI: Eredj a tűzpiros pokolba! Menj a kántorhoz, és varázsolj a nyakára örökös golyvát! JUHANI: Ryg og rejs lige ind i det rødglødende helvede! Gå til klokkeren og tryl ham en evig svinesyge på halsen. 03201
Bottom
03211
Top
EERO: Hogy úgy énekeljen, mint Mikko körme közt az öreg, görbe agyarú kan disznó. EERO: Så han synger i Mikkos klør som en galt med lange hugtænder. 03202
Bottom
03212
Top
JUHANI: A papunknak pedig, annak az álszent, képmutató, dúsgazdag háj- és hurkapapnak... No, mit kívánjunk neki? Mondd csak, Eero! JUHANI: Ja! Og præsten, den hykleriske, skinhellige og rige fedt- og pølse-præst . . . hvad skal vi ordinere til ham ? Hvad, Eero? 03203
Bottom
03213
Top
EERO: Hogy járjon úgy dézsmaszedő kőrútján, mint a vámos Oulu kapujában: jóféle macskapirog kerüljön a zsákjába. EERO: At det må gå ham ved tiende-mødet som det i sin tid gik tolderen ved Uleåborgs port; at han må få en vældig katte-postej i sin pose. 03204
Bottom
03214
Top
JUHANI: Igen, igen, paltamói halpástétom, amibe sző-röstül-bőröstül egy döglött macska van belesütve. JUHANI: Ja, netop! En fiskepostej fra Paldamo, ser du, hvor der er en kat, en lådden kat inden i. 03205
Bottom
03215
Top
EERO: Erről az esetről aztán tartson a következő vasárnap olyan mennydörgős-haragos prédikációt, hogy felháborodásában a pocakja is kirepedjen; repedjen ki nagy pukkanással! EERO: Og af den grund skal han, næste søndag, lave en så rasende og indædt straffe-prædiken, at hans fede bug revner, revner med et brag. 03206
Bottom
03216
Top
JUHANI: És aztán vigye el az ördög! Kapja el a nyakát, és repítse a pokolba, ahogy az ördög szokta repíteni a papokat. JUHANI: Ja, og må så fanden hente ham, tage ham på sin nakke og flyve bort med ham, som djævelen plejer at gøre med præster. 03207
Bottom
03217
Top
EERO: Vigye le a gazdagoknak cimborául ezt a hatalmas és gazdag papot is. EERO: Lad ham hente den mægtige og rige præst, så den rige mand får selskab. 03208
Bottom
03218
Top
JUHANI: Add át, kérlek, ezeket az üdvözleteket a kántornak is, az esperesnek is. És ha megtetted, nem bánom, akár farkassá is változtathatsz, mint ahogy az imént fenyegettél. JUHANI: Dér var de hilsener, som vi beder dig pænt om at overbringe både klokkeren og præsten. Og hvis du gør alt det, så må du gerne bagefter, hvis du har lyst, forvandle mig selv til en ulv, sådan som du truede med. 03209
Bottom
03219
Top
EERO: Változtasd olyan éhes farkassá, mely az egész Rajamáki-regimentet egyszerre lenyeli a bendőjébe. EERO: Til så glubsk en ulv, at den på en gang sluger hele Rajamåki-regimentet i sit gab. 03210
Bottom
03220
Top
JUHANI: Sőt ráadásul még a köpölyözőzacskódat is. JUHANI: Ja, og horn-sækken oven i købet. 03211
Bottom
03221
Top
EERO: Csemegének meg a szurkos hordót. EERO: Og beg-posen som kagemad. 03212
Bottom
03222
Top
JUHANI: Úgy, úgy, te fattyú! JUHANI: Ja, rigtig, din kleppert! 03213
Bottom
03223
Top
KAISA: Jól van, jól. A kántor is, az esperes is meg fogja kapni üdvözleteteket. De fogadom, hogy ezt a levest még egyszer megisszátok, ti átkozottak. Hajíts oda egy követ búcsúzóul, Mikko! Dobj oda nekik, hogy a koponyájuk hasadjon meg tőle. KAISA: Godt, godt! Præsten og klokkeren skal få jeres hilsener, og den suppe får I engang lov til at søbe af jeres egen skål, I forbandede bæster! Giv dem en sten til afsked, Mikko, giv dem, så knolden revner på dem. 03214
Bottom
03224
Top
MIKKO: Ihol egy pompás, derék kis kő, éppen a markomba illő. Nesztek hát, ebadta! Mars, Kaisa, induljunk! MIKKO: Her er en passende rullesten som på bestilling. - Dér, I gedebukke fra Pelttari! - March, af sted, Kaisa! Nu går vi. 03215
Bottom
03225
Top
JUHANI: Hű, az áldóját! Hát nem megdobott? Hajszálon múlt, hogy halántékon nem talált! JUHANI: Den satan! Han kastede en sten, og den var lige ved at ramme mig i panden. 03216
Bottom
03226
Top
EERO: Küldjük vissza a labdát. EERO: Lad os sende bolden tilbage. 03217
Bottom
03227
Top
JUHANI: Hajítsd vissza az öregnek, hogy koppanjon kobakján a kalap. JUHANI: Kast den tilbage til den gamle, så hatten hopper. 03218
Bottom
03228
Top
TUOMAS: Nehogy megdobd, fiú, ha kedves az üstököd. TUOMAS: Kast ikke, knægt, hvis du vil skåne din luse-paryk. 03219
Bottom
03229
Top
AAPO: Hát nem látod, te varangy, hogy ott gyermekek vannak? AAPO: Ser du ikke, din slyngel, at der er børn ? 03220
Bottom
03230
Top
JUHANI: Hagyd azt a követ! Hiszen úgy rohannak már, hogy a föld is döng alattuk. JUHANI: Hold stenen tilbage; de render jo allerede af sted, så heden dundrer. 03221
Bottom
03231
Top
SIMEONI: Ah, ti szörnyűséges kalmükök, ti kutyafejű tatárok! Hát már a tisztességes vándort sem hagyjátok békén elmenni mellettünk? Jaj, ti betyárok! SIMEONI: Oh, I vanartede skabninger, I kalmuker, I hundesnuder! Selv en fredelig vandringsmand kan ikke mere gå uantastet forbi os på vejen. Oh, I røvere! 03222
Bottom
03232
Top
JUHANI: Én nem hagyom-e, aki a haja szálát sem görbítem meg senkinek? De nézd csak, ha az embert elhagyja a béketűrés, és egész testét rázza az indulat, hát akkor... No, hiszen tudod te is. Két nap és két éjjel ültünk a börtönben. Most azonban kiöntöttem az epémet, és derekas üdvözletét küldtem a kántornak! JUHANI: Hvad, jeg, der ikke engang ville krumme et hår på deres hoveder ? Men se, når en mand rigtig er i stødet, og vældige trækninger iler gennem hans kønne krop, så - du ved det jo. To dage og to nætter har knægten siddet i tårnet. Men jeg sendte klokkeren nogle prægtige hilsener for at dulme min galde. 03223
Bottom
03233
Top
AAPO: És még komiszabbat az esperesnek. Félek, hogy még keservesen megbánjuk ezt az üdvözletküldést! AAPO: Og nogle endnu tåbeligere til præsten. De hilsener kommer vi til at fortryde bitterligt. 03224
Bottom
03234
Top
JUHANI: „Ugyan mért búsulnék, fiatal legényke?” Az élet, a fiatalember élete olyan, mint a rengő-zúgó erdő. Ott, arra, kelet felé, az Impivaara mogorva csúcsa bámészkodik, amarra pedig a templomosfalu tava locsog. Messze, a láthatár peremén, szinte végtelen messzeségből más tavak is idecsillognak. Szemem jól felismeri Kolistin három tavát. JUHANI: »De unge skælmer«. Livet, den unge mands liv, er som denne rungende, brusende hede. Derovre i nordøst dæmrer Impivaaras bratte bjerg og dér, i nordvest skvulper kirkebyens sø, og man skimter også andre søer dér ved himmelranden som i en fjern evighed. Og dér skuer mit øje de tre Kolistin-søer. 03225
Bottom
03235
Top
Bánatomban víznek megyek,
fogadjon be a tó;
haragszik rám a galambom,
sziszeg, mint a kígyó.
Intet hjælper, intet hjælper,
i søen går jeg bange.
Thi min elskede er vred
og sprutter som en slange.
03226
Bottom
03241
Top
Ott a tavon, ott szokott csónakázni öreg kántorunk is, horgászbottal a kezében! Ah, bárcsak most is ott gubbasztana, én pedig sebes forgószél, dühös szélvész lehetnék! Biz’ isten tudnám, hogy mire csapjak le nagy dérrel-dúrral, és fogadom, hamar felborulna a kántor tekenője. Ude på den dér søs store flade plejer den gamle klokker ofte at sidde med en fiskestang i hånden. Ak, hvis han nu sad foroverbøjet derude, og jeg var et voldsomt vindpust, en rasende storm fra sydøst, så ved jeg nok, hvor jeg ville brase hen i en brølende fart; og snart ville klokkerens båd vende bunden i vejret. 03232
Bottom
03242
Top
SIMEONI: Milyen bűnös kívánság! SIMEONI: Hvilket syndigt ønske! 03233
Bottom
03243
Top
JUHANI: Bizony úgy tennék! Úgy felborítanám a ladikot, hogy mint a leves, felforrna tőle a tó vize. JUHANI: Ja, det gjorde jeg, jeg væltede båden, så søens vand kogte som vælling. 03234
Bottom
03244
Top
TIMO: Egye meg a farkas a kántort. TIMO: Hele manden burde blive ulvesteg! 03235
Bottom
03245
Top
JUHANI: Belökném egy farkasverembe, én magam meg vidáman sétálgatnék a verem szélén. JUHANI: Jeg ville styrte ham i ulvegraven og selv vandre med fryd langs dens kant. 03236
Bottom
03246
Top
AAPO: Egyszer a róka, megharagudván a medvére, becsalta egy verembe a szegény mackót. Kárörvendve nevetett a róka, és gúnyolódva sétált a tátongó verem peremén, majd fölkapaszkodott a hiúz hátára, az meg fölvitte egy közeli fenyő tetejére. A róka nagy vidámán énekeim kezdett, egybecsődítette a négy világtáj minden szelét-viharát, és megparancsolta nekik, hogy zengessék a fenyők kanteléjét az ő énekének dallamára. Megjött a keleti, megjött a nyugati szél, fújni kezdett dél felől is, és zengett-zúgott a fenyő. De megérkezett a heves északi szél is, nagy zúgással-búgással átviharzott a bozontos, sötét erdő felett. Ekkor a fenyő nagyot reccsent, megremegett, mélyen meghajolt, és végül is, derékba törve, rádőlt a veremre, dőltében pedig belelökte a rókát a gödörbe, egyenesen a medve körme közé. AAPO: Ræven, der bar nag til bjørnen, narrede engang den stakkels bamse ned i en grav. Så lo han hjerteligt og gik rundt om den gabende grav, fuld af spot. Dernæst kravlede han op på ryggen af en los, der førte ham op i et højt grantræ i nærheden. I sin glæde begyndte ræven at synge og sammenkaldte vindene fra alle fire verdenshjørner, befalede dem at spille til hans sang på granens kantele-strenge. Snart kom østen-, vesten- og søndenvinden, og granen suste og bruste heftigt. Så kom også den kraftige nordenvind ; strøg buldrende og bragende gennem den mørke, skæggede skov. Nu stormede det i granen; den skælvede og nejede sig dybt; knækkede til sidst og væltede over imod graven; i sit fald slyngede den ræven fra sin top og lige ned i bjørnens favn på bunden af den dybe grav. 03237
Bottom
03247
Top
TIMO: Hű, a kutyafáját! És aztán? TIMO: Nå, for pokker! Og hvad så? 03238
Bottom
03248
Top
JUHANI: Magad is sejtheted, hogy mi történt aztán. A medve keményen megmarkolta a róka bundáját, és megrázta, hogy a foga is kocogott tőle; éppúgy, mint ahogy a kántor bánt velem. De értem én, értem Aapo célzását. Emlékeztetni akar arra, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Úgy van, úgy, én azonban mégis a farkasveremnek szánom zsákmányul a kántort. JUHANI: Du kan vel nok gætte, hvad der så skete. Bjørnen greb naturligvis godt fat i skrutten på ræven og rystede den, så tænderne raslede, sådan som klokkeren gjorde ved mig. -Men jeg er klar over, hvad Aapo mener. Han vil minde mig om, at den, der graver en grav for andre, selv falder i den. Det kan godt være, men jeg ville nu alligevel gerne se klokkeren sidde i ulvegraven. 03239
Bottom
03249
Top
TIMO: Az én szívem sem bánkódnék épp, ha látnám a kántort belebukfencezni egy farkas verembe. De mégsem hagynám szegény öreget túl sokáig vergődni abban a dohos lyukban. Két óráig, csupán kettőig, nem tovább. De hagyjuk ezt. Éljen békén a kántor, és még bánatos szívem mély vermébe se pottyanjon bele. Hanem valamin nagyon csudálkozom. Hogyan hihettek ilyen ostoba mesékben, mint ez a medveróka história! Jaj, testvérek, hiszen a róka egyetlen értelmes szót sem tud szólni, nemhogy összecsődít-hetné a világ minden szelét! Ti mindezt elhiszitek, én azonban tiszta hazugságnak vélem. TIMO: At se klokkeren dejse ned i graven, det ville mit hjerte heller ikke have noget imod. Men jeg ville nu alligevel ikke pine den gamle stodder alt for længe i det kvælende kammer. To timer, kun to timer. Men nok om det. Lad klokkeren leve i fred, uden så meget som at falde ned i mit fornærmede hjertes grav. Men én ting forbavser mig. Hvordan kan I tro på sådan noget sludder som det om ræven og bjørnen? Ak, kære brødre, ræven kan jo ikke engang sige sådan noget vrøvl, endnu mindre sammenkalde verdens vinde. Det tror I på, men jeg mener, at det er det rene opspind. 03240
Bottom
03250
Top
JUHANI: Azt eddig is tudtuk, hogy Timo feje nem tartozik a legokosabbak közé ezen a világon. JUHANI: Vi véd, at Timos hoved ikke lige netop hører til de skarpeste her i verden. 03241
Bottom
03251
Top
TIMO: És ha nem is? De ezzel a buta fejemmel mégis járom oly becsületesen a világot, mint akár te, akárki más, férfi vagy asszony. TIMO: Det kan være. Men jeg vandrer lige så ærefuldt gennem denne verden som du eller nogen anden; mand såvel som kvinde. 03242
Bottom
03252
Top
AAPO: Timo nem érti a példázatot. AAPO: Timo forstår sig ikke på fabler. 03243
Bottom
03253
Top
JUHANI: Bizony, szegény nem értette el. Hanem várj, megmagyarázom neked. A róka és a medve története nyilván abból az időből származik, amikor minden teremtett lény, sőt még a fák is tudtak beszélni, mint ahogy az az Ótestámentumban meg vagyon írva; így hallottam ezt megboldogult vak nagybátyánktól. JUHANI: Den arme knægt forstår ikke det mindste. Men lad mig forklare dig sagen. Historien om ræven og bjørnen stammer formodentlig fra de tider, da alle skabninger og endogså træerne kunne tale, sådan som det fortælles i Det gamle testamente; og det har jeg hørt af vor gamle, blinde onkel, der nu er død. 03244
Bottom
03254
Top
AAPO: Nohát, akkor te sem érted a mesét és a mese célzatát. AAPO: Du forstår åbenbart heller ikke eventyret og dets betydning. 03245
Bottom
03255
Top
TIMO: Aha! Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű. TIMO: Men alligevel »spotter gryden kedlen, skønt de begge er sorte på siderne«. 03246
Bottom
03256
Top
JUHANI: Mi az, még neked áll feljebb? Hidd el, öcskös, hogy hálát adok az Istennek, amiért nem vagyok olyan ostoba, mint te, szegény Timo. JUHANI: Hvad, spiller du klog, mand? Men tro mig, jeg takker Gud, fordi jeg ikke er så dum som du, stakkels Timo. 03247
Bottom
03257
Top
TIMO: Ha nem vagy, hát nem vagy! Baj az? TIMO: Det kan jo være, men jeg ser ikke nogen ulykke i det. 03248
Bottom
03258
Top
EERO: Tégy úgy, Timo, mint a hajdani vámszedő: csak verd a melled, s majd meglátjuk, melyikőtök megy majd innen derekabb emberként haza. EERO: Gør du, Timo, som tolderen engang gjorde, slå dig blot for brystet, og så vil vi få at se, hvem af jer der marcherer hjem som den bedste mand. 03249
Bottom
03259
Top
JUHANI: Nézd csak, hát a kis Eero is megszólalt, a született publikánus? JUHANI: Av! Følte du dig også ramt, Lille-Eero, du, der selv er en tolder? 03250
Bottom
03260
Top
[EERO: Sattui oikein makeasti itse puplikaanien päämieheen, tuohon pikku-Zakeukseen. EERO: Ja, den lille Zakæus, selveste toldernes hovedmand, blev ramt på et meget sødt og ømt sted. 03251
Bottom
03261
Top
[JUHANI:] Hanem engem nem érdekelnek a publikánusaid, én szépen aludni megyek. így ni, hátat fordítok nektek, és alszom, mint hangyaboly a hó alatt. De Isten óvjon bennünket! Ugyan szörnyű helyen telepedtünk le! JUHANI: Jeg giver pokker i dine Zakæus’er og søde steder; jeg lægger mig i stedet for til at sove rigtig sødt. Jeg vender ryggen til jer og sover som en myretue under snedriven. -Men Gud hjælpe os! Vi har jo slået os ned på et frygteligt sted. 03252
Bottom
03262
Top
AAPO: Ugyan miért? AAPO: Hvordan det? 03253
Bottom
03263
Top
JUHANI: Ott áll az a különös, ijesztő formájú szikla, mely mindig oly gyászos hangon veri vissza a harangok kongását. És nézzétek azokat a szemeket; szakadatlanul ránk merednek! Borzadály fog el. Menjünk innen, az ég szerelmére! JUHANI: Dér står jo den mærkelige, uhyggelige sten, der altid giver et så sørgeligt svar, når kirkeklokkerne ringer. Og se på de øjne, som uafladeligt stirrer på os deroppe fra. Jeg er bange. Lad os gå bort herfra, i Herrens navn! 03254
Bottom
03264
Top
TUOMAS: Maradjunk békén. TUOMAS: Vi bliver roligt siddende. 03255
Bottom
03265
Top
JUHANI: Itt valami kegyetlen és haragos erdei szellem kísért. JUHANI: Men skovtrolden er streng og styg her. 03256
Bottom
03266
Top
AAPO: De csak azokra haragszik, akik káromkodnak, vagy más istentelenséget művelnek. Ezért vigyázz magadra. Hanem azokról a szikla oldalán levő képekről tudok egy régi-régi mesét. AAPO: Kun over for dem, der bander eller begår andre ugudelige gerninger. Tag dig altså i agt for det. Men sagnet om billederne dér på siden af stenen fortæller om en begivenhed fra svundne tider. 03257
Bottom
03267
Top
LAURI: Elmondanád? LAURI: Vil du fortælle os det? 03258
Bottom
03268
Top
AAPO: Jó, de előbb nézzétek meg alaposabban azt a követ. Mintha négy aranyos, tüzes pont sugározna róla felénk; két szerelmesnek, egy gyönyörű hajadon-nak és egy deli legénynek ragyogó szeme az; képüket ott láthatjátok a kőbe karcolva. Nézzétek meg őket, kissé összehunyorított szemmel. Ott ülnek gyöngéden összeölelkezve. Lejjebb pedig, a szerelmesek lábánál, meggömyedve s karddal átszúrva, egy öreg bajnok hever. AAPO: Men se først lidt nøjere på stenen. Dér ser I ligesom fire gyldne og skinnende punkter. Det er de elskendes smavgtende øjne, en smuk jomfrus og en prægtig ynglings; og deres billede er også aftegnet i stenen. Se på dem og knib øjnene lidt sammen. Dér sidder de og omfavner hinanden kærligt. Men under neden, ved de unges fødder, ligger en gammel kæmpe, helt sammensunket og gennemboret af et sværd. 03259
Bottom
03269
Top
TIMO: Úgy van, ahogy mondod. TIMO: Det er nøjagtig, som du siger. 03260
Bottom
03270
Top
LAURI: Mintha én is valami ilyet látnék. Hanem halljuk a mesét. LAURI: Det forekommer mig, at jeg også kan se noget i den retning. Men fortæl historien. • 03261
Bottom
03271
Top
Aapo a következő mesét mondta el nékik: Aapo fortalte dem følgende sagn. 03262
Bottom
03272
Top
Itt a közelben valamikor gyönyörű vár állott. A vár urának, egy gazdag és hatalmas embernek egyetlen gyermeke egy anyátlan árva leány volt, szépséges, mint a hasadó hajnal. Egy derék ifjú nagyon megszerette a lányt, ám a vár kegyetlen ura, akinek szívében soha gyökeret nem vert a szerelem, a lányt is, a legényt is gyűlölte. A lány azonban viszontszerette a délceg legényt, és gyakran kijöttek ide, erre a zúgó-zengő rétre; épp itt, a szikla tövében szoktak találkozni egymással. De a kegyetlen apa valahogyan neszét vette a fiatalok titkos frigyének, és a leány füle hallatára szörnyű esküt tett. „Leányom - mondotta -, jól vigyázz, nehogy titkos ölelkezésen érjelek benneteket az erdő sötétjében. Mert tudd meg, hogy kardom azon nyomban véres halálban fog egyesíteni titeket. Ezt ígérem, és szentül megfogadom.” így szólt, s a szép hajadon rettegve hallgatta a borzalmas esküt. Ám szíve választottját mégsem tudta elfeledni, sőt szerelme egyre hevesebben lángolt. Der stod engang et stateligt slot her i nærheden, og herren på det slot var en rig og mægtig mand. Han havde en steddatter, moderløs, men yndig og dejlig som en morgenstund. En yngling elskede jomfruen, men den onde slotsherre, hvis hjerte aldrig havde huset nogen kærlighed, hadede både ynglingen og jomfruen. Pigen elskede også den ædle yngling, og de traf ofte hinanden på den buldrende hede, og deres mødested var netop ved foden af denne sten. Men faderen fik nys om de unges hemmelige kærlighedsforbindelse og hviskede engang en frygtelig ed i jomfruens øre. »Min datter«, sagde han, »se til, at jeg ikke overrasker jer, i færd med at omfavne hinanden i skovenes mørke nat. Vid, at mit sværd da straks vil vie jer til hinanden, i en blodig død. Det lover og sværger jeg helligt«. Sådan sagde han, og jomfruen blev forfærdet, da hun hørte denne ed. Hun glemte dog ikke sin hjertensven, ja, hendes kærlighed brændte endnu voldsommere. 03263
Bottom
03273
Top
Csöndes nyári éjszaka volt; a szűz valahogy megsejtette, hogy az ifjú ott bolyong a réten, és várja szerelmesét. Végre is, midőn úgy hitte, hogy a várban mindenki mély álomban nyugszik, szerelmi találkozóra indult a lány; széles, lágy leplébe burkolózva, mint az árnyék osont ki a vár kapuján, eltűnt az erdő sűrűjében, majd a harmatos bokrok között újból elő-előlebbent kék fátyla. Csakhogy a várban nem mindenki aludt ám: a vár ura ott állt az ablakban, és megleste a lányt, amint éji árnyként tovasuhant. Ekkor éles kardot kötött derekára, kezébe dárdát ragadott, és kirohant az erdőbe, a lány nyomában. Vérszomjas vad futott a szelíd szemű bárány után. Det var en stille sommernat; i jomfruens bryst fødtes en anelse om, at ynglingen vandrede omkring på heden og ventede på sin elskede. Til sidst, da hun troede, alle i slottet lå i deres dybeste søvn, begav hun sig af sted på sin elskovsfærd, indhyllet i sit vide, fine hovedklæde; sneg sig bort som en skygge; forsvandt snart i skovens dyb, og det blå hoved-klæde flagrede i det dugvåde krat. Men alle i slottet sov ikke; selveste slotsherren stod ved vinduet og spejdede efter jomfruen, der forsvandt som en natlig skygge. Så omgjorde han sig med sit sværd, greb et spyd, ilede ud og forsvandt i skoven i jomfruens spor. Et blodtørstigt vilddyr jagede således lammet med de milde øjne. 03264
Bottom
03274
Top
A lány pedig csak sietett föl lélekszakadva a dombtetőre, s ott, a szürke kőszikla alatt, ott találta szerelmesét. Ott álltak hát, gyöngéden átölelték egymást, és szerelmes szavakat suttogtak boldogan egymás fülébe. Már-már nem is e földön álltak: lelkűk fönn sétált az ég virágos mezőin. így telt el néhány pillanat, ekkor azonban hirtelen előrontott a vár kegyetlen ura, és dárdáját oly erővel vágta a lány bal oldalába, hogy az hegyével a legény jobb oldalán jött ki, és így egyesítette őket a halálban. A két szerelmes ráhanyatlott a sziklára, vérük pedig egybefolyva ömlött a földre, s vörösre festette a hangavirágok szirmait. A gyilkos acél által egymáshoz láncolva hevertek szódanul a sziklapadon, és gyöngéden átölelve tartották egymást, szemük pedig mint négy gyönyörű aranycsillag szegeződött a vár hatalmas urára, ki ámulva nézte a halál torkában ezt a csodálatos, szelíd képet. Hirtelen heves vihar kerekedett, dörgött és villogott az ég, azonban a fiatalok szeme a kéklő villámfényben is boldog elragadtatással sugárzott, mint négy ünnepi gyertya az ég szentséges termében. A gyilkos pedig csak nézte, nézte őket, mialatt feje körül dühösen tombolt az ég haragja. Hatalmas erővel szólt leikéhez a fiatalok csodálatos, elhaló tekintete, patakzó vére és a menny dörgése. Lelke, életében először, megrendült; szívében sötét és hideg megbánással tekintett a haldoklók szemébe, mely szüntelenül boldog mosolyt sugárzott felé. Szíve elszorult, megremegett: körülötte csapkodtak a villámok, zúgott a rengeteg, s a kárhozat szellemei minden oldalról feléje rohantak. Lelkében végtelen szenvedély viharzott. Men den stønnende pige skyndte sig op til heden og traf dér sin ven ved foden af den grå sten. Dér stod de, favnede hinanden kærligt og hviskede kærlighedens ord i en salig stund. De stod ikke længere her på jordens overflade; deres sjæle vandrede på himlens blomsterenge. - Således gik der nogle øjeblikke; så styrtede den onde slotsherre frem, stødte sit skarpe spyd i jomfruens venstre side, så dets spids trængte ud gennem ynglingens højre side; og således forenede han dem i døden. De sank ned mod stenen, og deres blod randt som en eneste strøm ned på heden og farvede lyngblomsternes kinder røde. De sad dér, forenede af et stålbånd, på deres stentrone; tavse og stadig omfavnende hinanden kærligt. Og herligt som fire gyldne stjerner strålede deres øjne imod slottets mægtige herre, der forbavset stirrede på det vidunderlige, stumme billede i dødens gab. Pludselig blev det uvejr, himlen lynede og tordnede, men i lynenes blålige blink strålede de unges øjne, sådan som fire lys lyser i den hellige luft i himlens sal. Dette iagttog morderen, mens himlens vrede rasede over ham og omkring ham. De unges skønt-sluknende øjne talte stærkt til hans sjæl; stærkt talte også deres blod, der randt som en strøm; og den larmende himmel. Hans sind blev bevæget, bevæget for første gang, da han, med kold og sort anger i sit hjerte, så på de døendes vidunderlige øjne, der stadig strålede ham smilende i møde. Hans hjerte blev forfærdet og skælvede, da lynene flammede, og universet buldrede; og fra alle sider styrtede skrækkens ånder imod ham. Et grænseløst raseri greb hans sjavl. 03265
Bottom
03275
Top
Még egyszer rátekintett a fiatalokra: onnan azonban még mindig ugyanazok a sugárzó szemek mosolyogtak felé, noha ragyogásuk már hamvadni kezdett. Ekkor karját keresztbe fonva, jeges tekintettel hosszan bámult kelet felé, s így állt némán a komor éjszakában. Végül azonban mélyen föllélegzett, és hosszú, ijesztő kiáltás szakadt fel a melléből, mely dörögve keringett a táj felett. Egy pillanatig némán figyelt és hallgatózott, míg kiáltásának utolsó visszhangja is el nem csendesedett a távoli dombok ölén. Ekkor aztán, folyton kelet felé bámulva, újból rémesen elbődült. Hegytől hegynek futott a hang, s ő feszülten figyelte, hogyan kereng a visszhang a táj felett. Végül azonban a messzi, remegő hang is elhalt, elült a villámlás, kihunyt a fiatalok ragyogó szeme, már csak a súlyosan zuhogó zápor sóhajtozott az erdőben. Ekkor hirtelen, mintha álomból ébredt volna, kirántotta kardját hüvelyéből, átdöfte vele szívét, és holtan bukott a szerelmesek lábához. Még egyszer villámlott, még egyszer megdördült az ég, hogy aztán mélységes csönd boruljon a vidék fölé. Endnu en gang så han på de unge; og de stirrede ham stadig smilende i møde med de samme strålende, men nu sluknende øjne. Så lagde han armene i kors over brystet og begyndte at stirre imod øst med et stivnet blik, og således stod han længe tavs i den dystre nat. Men til sidst, og pludselig, hævede hans bryst sig, og han udstødte et langt råb, et langt og frygtelig højt råb, der rullede larmende hen over egnen. Så stod han atter stum et stykke tid og lyttede nøje og længe, indtil det sidste ekko af hans råb døde hen ved barmen af den fjerneste bakke. Og da det var sket,,udstødte han igen et skrækkeligt skrig, stadig med blikket imod øst, og ekkoet rullede længe hen over egnen, og han lyttede nøje til dets løb fra bakke til bakke. Men til sidst døde den fjerne, skælvende lyd hen, lynet faldt til ro ; kun en tung regn sukkede i skoven. Så, pludselig, rev slotsherren, som vågnede han af en drøm, sit sværd af skeden, gennemborede sit bryst og sank sammen ved de unges fødder. Og endnu en gang lynede himlen, lynede og larmede, men snart herskede tavsheden atter over alt. 03266
Bottom
03276
Top
Eljött a reggel, s a réten, a szürke szikla lábánál ott találták a halottakat; elvitték és egymás mellé temették őket. A sziklán azonban ott maradt a képük: két fiatal ember szerelmes ölelésben, lábuknál pedig egy mord, szakállas bajnok térdel. És négy csodálatos szögecs, négy aranycsillag ragyog a kőből éjjel-nappal, akár a szerelmesek gyönyörűen sugárzó szeme. A mese úgy beszéli, hogy ezeket a képeket egy villámcsapás véste bele a sziklába. És mint itt a képen, úgy ül a szűz, és a legény ott fenn, az ég trónusán, nagy boldogságban; a vár hajdani ura pedig úgy tekergőzik a büntetés tüzes ágyán, mint az a bajnok ott a kövön. Midőn megszólalnak a templom harangjai, mindig hegyezi a fülét, és hallgatja, milyen visszhangot ver a szikla; ám a hang mindig szomorúan zendül. Igaz, egyszer majd csodálatosan lágy és örömteljes hangot fog adni a kő, s ekkor ütött annak a kárhozottnak is a megbocsátás és az üdv órája, de akkor nincs már messze a világ vége sem. Ezért hallgatja a nép nyugtalan érdeklődéssel a visszhangot a szikla felől, ha megkondulnak a harangok. Szívből kívánják ugyan a halottnak a megbocsátás óráját, de borzalommal gondolnak a végítélet napjára. Morgenen kom, og på heden fandt man de døde ved foden af den grå sten; man bar dem bort og gav dem et hvilested, side om side, i graven. Men efter den tid så man deres billede i stenen; dér så man de to unge, omfavnende hinanden, og knælende under dem en bister og skægget kæmpe. Og fire vidunderlige punkter som fire gyldne stjerner stråler på stenens side både dag og nat og minder om de elskedes skønt-sluk-nende øjne. Og det var tordenkilen, således siger sagnet, der skar disse billeder i stenen med sin flamme. Og som på dette billede sidder nu ynglingen og jomfruen lyksaligt på himlens troner, og sådan som kæmpen krymper sig dér, således krymper den forhenværende slotsherre sig nu i glohed luft på sit pinefulde leje. Og når tårnets klokker ringer, spidser han altid omhyggeligt sine øren og lytter til stenens ekko; men dens klang er stadig lige sørgmodig. Engang vil man dog høre en vidunderlig mild og glad klang fra stenen, og så er timen inde for mandens forsoning og frelse, men så er verdens ende også nær. Og derfor lytter folk bestandig med særlig ængstelse til stenens ekko, når klokkerne kimer. De ønskede gerne, at mandens forsoningsdag omsider gryede, men de tænker med skræk på verdens dommedag. 03267
Bottom
03277
Top
Ezt a mesét mondotta el Aapo testvéreinek a Sonnimáki rétjén. Det var dette sagn, Aapo fortalte sine brødre på Sonnimäki-heden. 03268
Bottom
03278
Top
TIMO: Hanem ugyan izzadhat az öreg! Egész az ítélet napjáig! Ohó! TIMO: Men den gamle kommer til at svede. Lige til dommedag! Åhå! 03269
Bottom
03279
Top
SIMEONI: Te fajankó! Vigyázz, nehogy ebben a pillanatban zendüljenek meg a végítélet harsonái. SIMEONI: Dit fjols, pas på, at dommedagsbasunen ikke brøler løs netop i dette øjeblik. 03270
Bottom
03280
Top
EERO: Addig nem kell félni a világ végétől, amíg csak pogányok akadnak a földön. És íme, itt a kereszténység kellős közepén, itt is él hét elvadult pogány! De nincs olyan rossz, amiben valami jó is ne lenne. Hiszen így mi a világ oszlopai és támaszpillérei vagyunk! EERO: Man behøver ikke at frygte for verdens undergang, så længe der er hedninger her på jorden. Nå, Gud nåde os! Her sidder jo syv vilde hedninger midt i kristenhedens skød. Men intet er jo så galt, at det ikke fører noget godt med sig. Vi, vi er jo verdens støtter. 03271
Bottom
03281
Top
JUHANI: Te a világ oszlopa? Te Hüvelyk Matyi! JUHANI: Du en af verdens støtter? Seks tommer høj ? 03272
Bottom
03282
Top
SIMEONI: Reszketni fogsz, Eero, reszketni fogsz, mint az ördög, ha majd közeledik az a nap, amit most kigúnyolsz. SIMEONI: Du skælver, Eero, skælver som selve djævelen, når den dag kommer, som du nu spotter. 03273
Bottom
03283
Top
TIMO: Dehogy fog reszkeaii, dehogy; kezeskedem érte! Hanem lesz akkor égszakadás-földindulás, hohó! Két földindulás már volt, a harmadik még eljövendő; akkor fog feltűnni az üdvösség nagy jele. A világ pedig, mint a száraz nyírfa bocskor, porrá és hamuvá válik. Akkor a tehenek bőgni fognak a réten, s a disznók visítanak a kertek alatt, már tudniillik ha a világ vége nyáron következik be. Ha azonban télidőben történne, akkor a tehenek az istállóban fognak tombolni, a szegény disznók meg az ólban, az almon visí-toznak. Nagy zenebona lesz akkor, fiúk! Két földindulás már volt, a harmadik még eljövendő, mint ahogy vak nagybátyánk mondogatta. TIMO: Det gør han ikke, det står jeg inde for. Åhå! Så bliver der en tumult og en omvæltning. Der har allerede været to omvæltninger, og den tredie forestår; og så vil det store saligheds-tegn vise sig; så vil verden forvandle sig til støv og aske som en tør bark-sko. Så brøler kreaturerne på marken, og svinene grynter grueligt på vejen, hvis da denne ødelæggelse sker om sommeren, men hvis den indtræffer om vinteren, så larmer og brøler kreaturerne i stalden, og de arme svin grynter i stiens strøelse. Så bliver der en tumult og et spektakel, drenge. Åhå! Der har allerede været to omvæltninger, og den tredie forestår, sådan som vor blinde onkel sagde. 03274
Bottom
03284
Top
SIMEONI: Igen, igen, csak emlékezzünk mindig erre a napra. SIMEONI: Ja, ja, lad os mindes den dag. 03275
Bottom
03285
Top
JUHANI: Hallgassatok már, testvérek. Isten őrizz! Egész megzavarjátok az ember szívét. Aludjunk inkább, aludjunk. JUHANI: Ti nu stille, brødre. Herregud! I vender jo op og ned på et menneskes hjerte. Lad os sove, lad os sove! 03276
Bottom
03286
Top
így beszélgettek a testvérek, de végül elhalt ajkukon a szó, és egymás után elnyomta őket az álom. Csak Simeoni virrasztott még egy ideig; hátát egy fenyő görcsös gyökerének vetve ült, és elmélkedett a világ végéről, a végítélet rettenetes napjáról. Pirosán, nedvesen parázslóit a szeme, és napégette arca vörösbarnán világolt. Végül azonban ő is elszunnyadt; így aludtak édes-deden a tűz körül, mely még lobogott egy ideig, aztán elhamvadt és kihunyt. Således snakkede de, men samtalen døde omsider hen, og søvnen tyngede dem til jorden, den ene efter den anden. Sidst af dem alle sad Simeoni vågen, støttet til granens svulmende rod. Han sad og grundede alvorligt over verdens sidste tider og dommens store dag. Og hans øjne glødede med en rødlig, mild og fugtig glans, mens hans grove kinders brunlige rødme lyste langt bort. Til sidst faldt også han i søvn, og så sov de alle sammen sødt omkring bålet, der blussede endnu et stykke tid, men til sidst sank sammen og sluknede. 03277
Bottom
03287
Top
Bealkonyodott, s nemsokára leszállt az éj. Meleg és fülledt volt a levegő, északkelet felől, az ég peremén fel-fellobbant a villám, és sötét zivatarfelhők gomolyogtak elő. Sebesen, mint a sas, repült a vihar a falu fölé, elszórta mennyköveit, s egy villám felgyújtotta a papiak csűrét, mely telve száraz szalmával, csakhamar lobogó lángba borult. Megkondultak a harangok, és megzaj-dult a falu, mindenfelől emberek rohantak a dühöngő tűz felé, özönlöttek a férfiak és a nők, de hiába. Ijesztően égett-ropogott a pajta, s a lángok veresre festették az ég boltozatját. Most a vihar a Sonnimákire rontott, ahol a testvérek mély álomban hevertek, s horkolásuktól harsogott a rét. Egy borzalmas mennydörgés felriasztja őket, és úgy megijednek, ahogy még soha. Álomtól bódult elméjüket szörnyű rémület fogja el, mivel az elemek tombolása a komor éjszakában rögtön a kísérteties mesét s a világvégének képét juttatja eszükbe. A sötét éjszakában csak a cikázó villámok és a faluban hullámzó tűzvész rémes vörössége világított. Most újabb villám lobbant, s utána akkorát csattant az ég, hogy a testvérek nyomban fölébredtek. Rémült kiáltással ugrottak talpra, hajuk mint a zúgó sás meredt az égnek, szemük kerekre tágult, és így bámultak egymásra néhány pillanatig. Dagen mørknede, og tusmørket blev til nat; luften var varm og trykkende; det lynede nu og da på himlen i nordøst, eftersom et voldsomt uvejr var under opsejling. Med ørnens fart nærmede det sig kirkebyen, spyede ild ud af sit skød og antændte pludselig præstegårdsladen, der var fuld af tør halm, og som derfor snart udsendte nogle vældige flammer. Klokkerne begyndte at kime, og der kom liv i byen; fra alle sider ilede folk hen til den rasende ild, en strøm af mænd og kvinder, men forgæves. Frygtelige luer slog i vejret fra laden, og himlen farvedes blodrød. Men nu stormede uvejret imod Sonnimäki, hvor brødrene lå i dyb søvn; og heden gav genlyd af deres snorken. Nu vækkes de pludselig af et skrækkeligt brag, og de bliver så rædselsslagne, som de aldrig før har været i deres liv. Deres søvndrukne sind forfærdes, eftersom erindringen om det dystre sagn, beskrivelserne af verdens undergang, straks dukker op i deres hjerne, mens naturen raser rundt omkring dem i den uhyggelige nat. Det, der lyser i denne nat, er tordenskyens lyn og det gruelige genskær af den bølgende brand i landsbyen. - Nu lynede det, og i samme øjeblik fulgte et vældigt brag, der straks vækkede brødrene. Med høje råb og skingre skrig sprang de op, alle som én; og med håret strittende som susende siv og med øjnene som store ringe i hovedet, stirrede de på hinanden i nogle sekunder. 03278
Bottom
03288
Top
SIMEONI: Itt a végítélet! SIMEONI: Dommedag! 03279
Bottom
03289
Top
JUHANI: Hol vagyunk, hol vagyunk? JUHANI: Hvor er vi, hvor er vi ? 03280
Bottom
03290
Top
SIMEONI: Hát már megyünk? SIMEONI: Skal vi nu af sted ? 03281
Bottom
03291
Top
JUHANI: Segítség, kegyelem! JUHANI: Hjælp os, nåde! 03282
Bottom
03292
Top
AAPO: Szörnyű, szörnyű! AAPO: Skrækkeligt, skrækkeligt! 03283
Bottom
03293
Top
TUOMAS: Bizony szörnyű! TUOMAS: Ja, skrækkeligt. 03284
Bottom
03294
Top
TIMO: Uram, oltalmazz bennünket, szegény fiúkat! TIMO: Gud bevare os arme knægte! 03285
Bottom
03295
Top
SIMEONI: Már a harangok is megkondultak. SIMEONI: Klokkerne klemter allerede! 03286
Bottom
03296
Top
JUHANI: Táncolnak és csattognak a kövek. Hűha! JUHANI: Og stenen klinger og danser! Hi, ha! 03287
Bottom
03297
Top
SIMEONI: „Zúgnak az égi harangok...” SIMEONI: »Himlens klokker ringer«! 03288
Bottom
03298
Top
JUHANI: „Erőtlenül porba hullok.” JUHANI: »Og min styrke svinder bort«! 03289
Bottom
03299
Top
SIMEONI: Hát csak így, egyszeriben indulnunk kell e világból? SIMEONI: Skal vi da af sted på denne måde ? 03290
Bottom
03300
Top
JUHANI: Kegyelmezz nékünk, irgalmas Isten! JUHANI: Hjælp os, barmhjertighed og nåde! 03291
Bottom
03301
Top
AAPO: Jaj, borzalom! AAPO: Hvilken rædsel! 03292
Bottom
03302
Top
JUHANI: Tuomas, Tuomas, kapaszkodj a kabátom farkába! Hűha! JUHANI: Tuomas, Tuomas, grib fat dér i mit frakkeskøde! Hi, ha! 03293
Bottom
03303
Top
SIMEONI: Hűha! Most hát végünk, végünk! SIMEONI: Hi, ha! Nu skal vi af sted, af sted! 03294
Bottom
03304
Top
JUHANI: Tuomas, testvérem a Krisztusban! JUHANI: Tuomas, du min broder i Kristus. 03295
Bottom
03305
Top
TUOMAS: Itt vagyok, mit akarsz? TUOMAS: Her er jeg; hvad vil du? 03296
Bottom
03306
Top
JUHANI: Imádkozz! JUHANI: Bed en bøn! 03297
Bottom
03307
Top
TUOMAS: Úgy? Imádkozz te! TUOMAS: Ja, hvem der kunne. 03298
Bottom
03308
Top
JUHANI: Timo, imádkozz, ha tudsz. JUHANI: Bed, Timo, hvis du kan. 03299
Bottom
03309
Top
TIMO: Hát megpróbálom. TIMO: Jeg skal prøve. 03300
Bottom
03310
Top
JUHANI: Hamar, hamar! JUHANI: Gør det straks. 03301
Bottom
03311
Top
TIMO: Ó, Uram, ó, nagy szenvedés, ó, Betlehem kegyelmi trónusa! TIMO: Oh, Herre, store sorg, oh, Bethlehems nåde-trone! 03302
Bottom
03312
Top
JUHANI: Mit mondasz, Lauri? JUHANI: Hvad siger du, Lauri? 03303
Bottom
03313
Top
LAURI: Nem tudom, mit szólhatnék ebben a nagy nyomorúságban. LAURI: Jeg ved ikke, hvad jeg skal sige til denne elendighed. 03304
Bottom
03314
Top
JUHANI: Nyomorúság, végtelen nyomorúság! De úgy hiszem, még sincs itt a világ vége. JUHANI: Elendighed, grænseløs elendighed! Men jeg tror dog, at undergangen ikke kommer lige netop nu. 03305
Bottom
03315
Top
SIMEONI: Ó, ha legalább egy nap kegyelmi időt nyernénk! SIMEONI: Ak, om man blot gav os en nådens tid, en eneste dag! 03306
Bottom
03316
Top
JUHANI: Vagy egy hetet, egy drága hetet! Mit gondoltok, mi ez az ijesztő fény, mit jelent a harangok zűrzavaros kongása? JUHANI: Eller en uge, en dyrebar uge! - Men hvad skal vi tro om den forfærdelige ild og om klokkernes forvirrede klang ? 03307
Bottom
03317
Top
AAPO: Tűzvész van a faluban, jó emberek. AAPO: Der er ildebrand i landsbyen, kære venner. 03308
Bottom
03318
Top
JUHANI: Tűzvész hát, s félreverték a vészharangot. JUHANI: Ja, Aapo, og alarmklokken klemter. 03309
Bottom
03319
Top
EERO: Kigyulladt a pap csűrje. EERO: Der er ild i præstegårdsladen. 03310
Bottom
03320
Top
JUHANI: Pusztuljon el ezer csűr, csak maradjon meg ez a romlott világ, és benne mi, hét bűnös gyermek. Uram, segíts! Egész testem kiverte a hideg verejték. JUHANI: Lad tusind lader brænde, når bare denne ormstukne jord består og vi, dens syv syndige børn. Herren hjælpe os! Hele min krop svømmer i en strøm af kold sved. 03311
Bottom
03321
Top
TIMO: Igazat szólva, nékem is majd nadrágba szaladt a bátorságom. TIMO: Jeg vil ikke nægte, at også mine bukser skælver. 03312
Bottom
03322
Top
JUHANI: Soha ilyen percet! JUHANI: Et mageløst øjeblik! 03313
Bottom
03323
Top
SIMEONI: így büntet bennünket az Úr vétkeink miatt. SIMEONI: Sådan straffer Gud os for vore synders skyld. 03314
Bottom
03324
Top
JUHANI: Igaz, igaz! Miért is énekeltük azt a csúfondáros nótát a Rajamáki-regimentről! JUHANI: Ja, sandelig! Hvorfor sang vi også den væmmelige vise om Rajamåki-regimentet? 03315
Bottom
03325
Top
SIMEONI: Gyalázatos gúnyt űztetek Mikkóból és Kai-sából. SIMEONI: I hånede Mikko og Kaisa på en skamløs måde. 03316
Bottom
03326
Top
JUHANI: Ahogy mondod. De Isten áldja meg őket! Áldjon meg mindnyájunkat, mindenkit, még a kántort is! JUHANI: Ja, det gjorde vi. Men Gud velsigne dem! Han velsigne os alle, alle; endogså klokkeren. 03317
Bottom
03327
Top
SIMEONI: Ezt az imát örömmel hallgatja az ég. SIMEONI: Den bøn er himlen velbehagelig. 03318
Bottom
03328
Top
JUHANI: Hanem most már gyerünk innét, erről a borzalmas helyről. Amott lent mint a pokol kemencéje világít a tűzvész fénye, emitt pedig, a szikla oldalában, azok a szemek is oly gyászosan csillognak felénk. Tudjátok meg, hogy Aapo meséje ezekről a macskaszemekről okozta ezt a hidegrázást a gerincünkben. De kotródjunk innen, és senki itt ne felejtse a könyvét vagy a tarisznyáját. Induljunk, testvérek! Föl Tam-mistóba, Kyöstihez! Isten segítségével Kyöstihez, és aztán holnap, ha megérjük a holnapot, haza... Rajta JUHANI: Lad os forlade dette skrækkelige sted. Ilden blusser jo her som fortabelsens ovn, og dér, på stenens side, gløder disse øjne så sørgeligt imod os. Tro mig, det var netop Aapos historie om disse katteøjne, der forårsagede denne skælvende fornemmelse i vor rygrad. Men lad os stikke af; og ingen af os må glemme sin pose og sin a.b.c. Væk, brødre! Vi marcherer til Tammisto og besøger Kyösti; til Kyösti med Guds hjælp, og derfra vender vi hjem i morgen, hvis vi lever. Lad os nu gå! 03319
Bottom
03329
Top
LAURI: De nemsokára nyakunkban a zápor, s elázunk, mint az ürgék. LAURI: Men snart får vi en styrtende regn i nakken på os og bliver våde som rotter. 03320
Bottom
03330
Top
JUHANI: Hadd ázzunk! A fő, hogy kegyelmet nyertünk. Induljunk hát. JUHANI: Lad det regne, lad det regne! Vi fik jo endnu nåde. Lad os nu gå! 03321
Bottom
03331
Top
Nagy sebesen útnak eredtek, egymás sarkában, sietve szedték a lábuk. Nemsokára egy homokos ösvényre értek, és Tammisto háza felé vették útjukat. A villámok fényénél és a messze hangzó mennydörgések közepette így meneteltek egy ideig, míg csak heves zápor nem kezdte paskolni őket. Ekkor aztán futásra fogták a dolgot, és rohanva rohantak a Kulomáki fenyő alá, mely magas törzséről, sűrű lombjáról messze híres fa volt, és eső idején már sok vándornak nyújtott védelmet. Ennek a fának a tövénél húzódtak meg a testvérek, fölöttük pedig zuhogott az eső, zúgott a fa; midőn azonban kitisztult az ég, ők is folytatták útjukat. Elcsöndesült a természet, elült a szél, eloszlottak a felhők, és sápadtan szállt fel a hold a fák lombjai fölé. Gond és sietség nélkül bandukoltak a testvérek a lucskos úton. De skyndte sig bort; traskede hurtigt af sted i hælene på hinanden; nåede snart den sandede vej og satte kursen imod Tammisto-gård. De vandrede af sted et stykke tid, under de flammende lyn og den buldrende torden, der væltede frem over himlen fra flere sider, indtil en heftig regn begyndte at skylle ned over dem. Så øgede de tempoet til løb og nærmede sig »Kulomåki-granen«, der var berømt for sin højde og sin frodighed; den stod tæt ved vejen og gav ly for mangen en vandringsmand i regnvejr. Ved dens fod sad brødrene, mens regnen faldt og suste i den vældige gran, men da vejret klarede op, fortsatte de deres vandring. Naturen faldt til ro, vinden stilnede af, skyerne flygtede, og månen steg bleg op over skovens trækroner. Uden hast og uden bekymringer traskede brødrene hen ad den plaskende vej. 03322
Bottom
03332
Top
TUOMAS: Sokszor gondolkoztam azon, honnan s miből ered a villámlás és mennydörgés. TUOMAS: Jeg har ofte tænkt på, hvorfra tordenen kommer, og hvad det egentlig er, denne ild og larm. 03323
Bottom
03333
Top
AAPO: Vak nagybátyánk szerint ez az egész égi zenebona onnan támad, hogy a forgószelek sok száraz homokot sodortak fel a felhők közé. AAPO: Vor blinde onkel sagde, at dette oprør i himlen blev fremkaldt af tørt sand, der havde samlet sig mellem skyflagerne, sand, som hvirvelvindene havde løftet op i luften. 03324
Bottom
03334
Top
TUOMAS: Valóban így lenne? TUOMAS: Ja, hvordan mon det hænger sammen? 03325
Bottom
03335
Top
JUHANI: Hanem a gyerekek szeretnek folyton képzelődni. Hogyan is képzeltem a mennydörgést pende-lyes gyerekkoromban? Hát úgy, hogy a Jóisten kocsizik nagy zörgéssel az égi úton, és a kerék vasabroncsa szikrát vet a köveken. Haha! A gyéreknek bizony gyerekesze van. JUHANI: Et barnesind forestiller sig både det ene og det andet. Hvad mon jeg tænkte om tordenvejret, da jeg var en lille purk ? Jo, ser du, det var Gud, der kørte larmende hen ad himlens gader; og ilden slog op fra den stenede vej og fra hjulenes jernringe. Haha! Et barn har et barnligt sind. 03326
Bottom
03336
Top
TIMO: Hát még én? Én is valahogy hasonlóképp gondoltam, mikor még apró gyermekként, egy szál pendely-ben tipegtem az úton, s fejem fölött megdördült az ég. Az Úristen szánt az égi mezőn, gondoltam, és nagyokat durrant ostorával; az ostorcsapástól pedig szikrát vet a pompás Pejkó izmos combja, mint ahogy a ló véknya is szikrázik, ha simogatjuk. Gyerekes képzelődés volt ez is. TIMO: Og jeg da? Jeg forestillede mig noget i samme retning, da jeg som en sådan pokkers lille gnom stavrede hen ad vejen, mens tordenen buldrede; stavrede, stavrede af sted med en stump skjorte på kroppen. Gud tromler sin mark, tænkte jeg, tromler og slår ordentlig smæld med sin tyrelems-pisk, og slagene får den flotte vallaks fede lår til at slå gnister, på samme måde som vi ser gnisterne flyve fra lænderne af en prægtig hest, når vi stryger ned over dem. Ja, sådan var de tanker, jeg gjorde mig. 03327
Bottom
03337
Top
SIMEONI: Én gyermekkoromban úgy gondoltam, de ma is azt gondolom, hogy a villám és a mennydörgés Isten haragját jelenti a földi bűnösök iránt. Mert nagy az emberek bűne, és számlálatlan, mint a tenger fövenye. SIMEONI: Som barn tænkte jeg og tænker stadig: himlens lyn og larm skal åbenbare Guds vrede for synderne her på jorden, eftersom menneskenes synder er store og talløse som sand i havet. 03328
Bottom
03338
Top
JUHANI: Hát igen, sok bűnt követnek el, az tagadhatatlan. De az is igaz, hogy a bűnösöket már itt is sóban-borsban főzögetik. Jusson csak eszedbe, fiú, mennyit szenvedtünk az iskolában. A kántor úgy megcibált, megtépázott bennünket, mint a vércse. Ezt még most is érzem, hogy a fogam csikorog bele. JUHANI: Vist syndes der her på jorden, det kan ikke nægtes, men synderen koges da også grundigt hernede, i salt og peber. Tænk, min dreng, på vor skolegang, og hvad vi måtte døje. Klokkeren rev og sled os i håret som en høg; jeg føler det endnu og skærer tænder, min dreng. 03329
Bottom
03339
Top
Véget ért, ím, az éji út, előttük állt a Tammisto-tanya. A testvérek illedelmesen beléptek, Kyösti pedig pompás fekhelyet készített nekik. Ez a Kyösti olyan erős legény volt, mint a szálfa, és noha ő volt a ház egyetlen fia, mégsem akart sohasem gazdálkodni, hanem csak élt egyedül, kedve szerint. Egyszer, mintha meghibbant volna, nagy fennszóval prédikálva járni kezdte a falut; azt mondják, attól zavarodott meg, hogy folyton a vallás dolgai fölött tépelődött. De aztán megint eszére tért, és úgy viselkedett, mint azelőtt, csak éppen nevetni nem nevetett többé. No meg az a furcsaság is megtörtént, hogy ezentúl a Jukola testvéreket tekintette legjobb barátainak, pedig azelőtt alig ismerte őket. Ehhez az emberhez tértek be a testvérek éjjeli szállást kérni. Men den natlige vandring fortsattes, og brødrene nærmede sig Tammisto-gård, hvor de meget højtideligt gik indenfor; og Kyösti redte nogle gode senge til dem. Denne Kyösti, en mand, solid som en træstamme, var gårdens eneste søn, men han havde aldrig brudt sig om at varetage en husbonds pligter; han ønskede bestandig at leve efter sit eget hoved og for sig selv. Han var engang vandret som en besat omkring på egnen, prædikende og hylende; og man sagde, at han var blevet bragt i denne tilstand på grund af sine grublerier over religiøse spørgsmål. Og da hans forstand omsider klarede op igen, var han i øvrigt den samme som før, men han lo aldrig mere. Og der skete også den besynderlige ting, at han herefter betragtede Jukola-brødrene som sine bedste venner, skønt han knap nok havde kendt dem før. Nu trådte brødrene ind til denne mand for at få husly for natten. 03330
Bottom

Fejezet 04 kapitel

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (hu-da) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :kapitel
Download A hét testvér o Syv brödre download
04001
Top
Másnap a Jukola testvérek hosszú libasorban ismét otthonuk felé igyekeztek. Azonban jaj! siralmas látványt nyújtottak: ruháik csúnyán megszaggatva, képük sebektől s kék foltoktól volt tarka. Juhaninak, ki legelöl haladt a sorban, egyik szeme egészen bedagadt; rútul felpüffedtek Aapo ajkai, Timónak hatalmas szarv nőtt a homlokán, Simeoni pedig bicegve sántikált a többiek nyomában. Mindegyiküknek alaposan megszabdalták a fejét, s egyik üres tarisznyájával, másik ingéből szakított ronggyal takarta, kötözgette sebeit. Ily csúfos állapotban tértek vissza hát az iskolajárásból. Két kutyájuk, Killi és Kiiski, vidám csaholással futott elébük, azonban a testvérek nem tudták kellőképp viszonozni hűséges házőrzőik kedveskedését. Næste dag nærmede Jukola-brødrene sig atter deres hjem, traskende i hælene på hinanden. Men de så ynkelige ud: deres klæder var revet i stykker, og deres ansigter var spraglede af blå mærker og sår. Juhani, der gik forrest, havde fået venstre øje lukket næsten helt til, Aapos læber var voldsomt opsvulmede; i Timos pande ragede et vældigt horn i vejret, og Simeoni hinkede haltende bag efter de andre. De var alle sammen svært skamferet i hovedet; nogle havde viklet den tomme madpose omkring det, andre havde revet nogle laser af jakken til deres sår. I denne tilstand vendte de nu tilbage fra deres skolegang, og deres hunde, Killi og Kiiski, ilede dem i møde med muntre krumspring. Men brødrene var knap nok i stand til at gengælde de kærtegn, de fik af deres trofaste vogtere. 04001
Bottom
04002
Top
De hát ki bánt el velük ily gonoszul? Kicsoda csúfolta meg az erős Jukola testvéreket? A toukolai legények bosszújának műve volt ez. Ők ugyanis valahogy neszét vették, hogy a Jukola fiúk Tammistóban időznek, és huszadmagukkal elrejtőztek az út menti bokrokba, várva ellenfeleiket. Markukban erős fegyverekkel sokáig lesben ültek, bóbiskoltak, végül azonban mégis feltűnt az iskolajárók csapata, s ekkor a szövetségesek tüzes haraggal rájuk rontottak. Az út mindkét oldaláról támadtak rájuk, és csakhamar szörnyű haddelhadd keletkezett, melyben a testvéreket kegyetlenül elpáholták. De a toukolaiak sem úszták meg ép bőrrel a csatát: közülük többen szédülve tapasztalták a testvérek öklének erejét. Kettejüket, Kuninkala Eenokkit és Kissala Aapelit, eszméletlenül vitték haza; Aapeli kobakja tarkójától homlokáig úgy ragyogott, mint a cinkanna feneke. Juhani kemény markának műve volt ez a kegyeden erdőirtás. Men hvem havde behandlet dem så skrækkeligt? Hvem havde formået således at stække Jukolas stærke brødre? Jo, det var resultatet af Toukola-folkenes hævn. Da de havde hørt, at Jukola-brødrene opholdt sig i Tammisto, havde de sluttet sig sammen, tyve mand stærk, og skjulte sig i buskene langs landevejen for at vente på deres fjender. Dér døsede de længe og holdt vagt, med solide våben i næverne.Men da skolegængerne omsider nærmede sig, styrtede de sammensvorne løs på dem i en rasende fart; de rykkede frem fra begge sider af vejen; og nu opstod der en frygtelig leg, en leg med stave, hvor brødrene blev svært medtaget. Men Toukola-folkene klarede heller ikke slagsmålet uden skrammer, mange af dem mærkede den bedøvende virkning af brødrenes næver. To af dem blev båret besvimet hjem: Kuninkala-Enokki og Kissala-Aapeli. Og Aapelis hovedskal var skinnende blank fra nakken til panden, blank som bunden af en tinkande. Det var Juhanis næve, der havde udført dette håndfaste rydningsarbejde. 04002
Bottom
04003
Top
Végül azonban mégicsak ott ültek a testvérek, holtfá-radtan, az otthoni tágas szobában. Men til sidst sad brødrene dog, meget trætte, i hjemmets rummelige stue. 04003
Bottom
04004
Top
JUHANI: Ki a soros, hogy befűtse a szaunát? JUHANI: Hvis tur er det til at fyre badstuen op ? 04004
Bottom
04005
Top
TIMO: Rajtam a sor. TIMO: Det er vist min tur. 04005
Bottom
04006
Top
JUHANI: Fűts be hát, hogy ropogjon a kemence! JUHANI: Så fyr den op, så stenene buldrer. 04006
Bottom
04007
Top
TIMO: Megteszem, ahogy csak tőlem telik. TIMO: Jeg skal gøre mit bedste. 04007
Bottom
04008
Top
JUHANI: Fűts be alaposan, mert sebeinknek forró gőzre van szükségük. Te pedig, Eero, hozz Roudóból egy fertály pálinkát. Az ital árában legyen övé erdőnk legszebb szálfája. Egy fertály pálinkát, hallod-e! JUHANI: Gør alt, hvad du kan, for vore sår trænger til et bad, ja, sandelig! Men du, Eero, gå du til Routio og hent en pot brændevin ; som betaling giver vi den bedste stamme i vor skov. En pot brændevin! 04008
Bottom
04009
Top
SIMEONI: Az talán sok is lenne. SIMEONI: Er det ikke for meget ? 04009
Bottom
04010
Top
JUHANI: Dehogy sok hét ember sebeire! Hiszen van itt seb meg daganat, mint csillag az égen! Kegyeüenül viszket és bizsereg a szemem, de még kegyeüenebbül a szívem s az epém. De jól van, jól! Él még Jukola Jussi! JUHANI: Det forslår knap nok til smørelse for syv mand. Her er - det skal Herren vide - sår som stjerner på himlen ; og dette øje svier og stikker aldeles forskrækkeligt, men det er endnu værre med galden og hjertet i mit indre. Men alt er godt, alt er godt! Jukola-Jussi er ikke død endnu. 04010
Bottom
04011
Top
Leszállt a bánatos szeptemberi este. Eero elhozta Routióból a fertály pálinkát, Timo meg jelentette, hogy kész a szaima. Lassan megenyhült a testvérek harapós haragja is. Elmentek a fürdőbe; Timo csinálta a gőzt: vizet loccsantott a kemence tetejére, mire a tüzes, kormos kövek szisszenve felsisteregtek, és mint sűrű felhő, forró gőz töltötte meg a szaunát. A testvérek pedig teljes erővel csapkodták magukat dús levelű, puha nyírfa virgácsaikkal, mosogatták, borogatták sebeiket, és messzi kihallatszott a szaunából a virgácsok szapora csattogása. Aftenen kom, en sørgmodig septemberaften. Eero hentede brændevin fra Routio, og Timo kom med besked om, at badstuen var parat; og det mildnede brødrenes vrede sindelag en smule. De vandrede af sted for at bade; og Timo kastede vand på, så det smældede i stendyngens sort-sværtede sten, og den hede damp rullede som en sky omkring i badstuen. Enhver af dem brugte nu, af alle kræfter, den saftbløde, vidunderlige birkeløvsbuket; de badede og badede deres sår; og bade-risenes heftige slag kunne høres langt borte fra badstuen. 04011
Bottom
04012
Top
JUHANI: Alaposan megtáncoltatjuk a sebeinket, az már igaz. Beteg léleknek, beteg testnek nincs jobb orvossága a világon, mint a forró szaunagőz. Úgy bizsereg a szemem, mint az ördög. No, izseregj-bizseregj csak, annál forróbb gőzt kapsz a nyakadba! Hát a te dagadt képed mit csinál, Aapo? JUHANI: Nu får vore sår en rigtig tyrkisk polka. At bade i en badstue, det er den bedste lægedom for den syge krop og sjæl her på jorden. Men mit øje svier som bare satan! Nå, så svi’ og værk da, desto hidsigere giver jeg dig hede i nakken. Hvordan går det med dit snudeskaft, Aapo? 04012
Bottom
04013
Top
AAPO: Lassacskán az is lohadni kezd. AAPO: Det smelter efterhånden. 04013
Bottom
04014
Top
JUHANI: Üssed, verjed, mint orosz a lovát, akkor majd lelohad. Hanem gőzt, Timo, gőzt! Ma az a tiszted, hogy szolgálj nekünk. Úgy, úgy, fiacskám! Csak locs-csants oda neki! Ez aztán a hőség, ez aztán az igazi hőség! Úgy, úgy, édes cimborám! JUHANI: Slå løs på det og bank det, sådan som russeren behandler sin krikke, så bliver det nok snart blødt. Men, Timo, mere damp, eftersom det i aften er din sag at tjene os andre. - Ja, sådan, min dreng! Lad det bare komme. Det er varmt, det er sandelig varmt! Ja, sådan, du, min lille skælm af en broder! 04014
Bottom
04015
Top
LAURI: Már a körmöm is ég tőle! LAURI: Det bider i neglene. 04015
Bottom
04016
Top
JUHANI: Hadd jusson ki a körmünknek is! JUHANI: Lad også neglene få en omgang. 04016
Bottom
04017
Top
AAPO: Hadd már abba, hiszen mindnyájunkat kigőzölsz innen! AAPO: Hold op med at kaste vand, knægt, ellers må vi forsvinde herfra alle mand. 04017
Bottom
04018
Top
EERO: Biztassuk csak még, és hamarosan szénné égünk. EERO: Hvis vi roser ham lidt mere, så bliver vi snart til kul. 04018
Bottom
04019
Top
JUHANI: No, elég legyen már, Timo. Ne adj több gőzt. A pokolba is, elég már! Te már lemégy a padkáról, Simeoni? JUHANI: Nu er det nok, Timo. Kast ikke mere! Kast ikke mere for helvede! - Kommer du ned, Simeoni? 04019
Bottom
04020
Top
SIMEONI: Bizony megyek már, én szerencsétlen. S ha tudnátok, miért! SIMEONI: Ja, det gør jeg, jeg arme fyr. Og ak, om I vidste, hvorfor. 04020
Bottom
04021
Top
JUHANI: Mondd meg hát! JUHANI: Fortæl os det. 04021
Bottom
04022
Top
SIMEONI: Ember, emlékezz a kárhozat kemencéjére, és imádkozz éjjel-nappal. SIMEONI: Glem ikke, menneske, fortabelsens ovn og bed nat og dag. 04022
Bottom
04023
Top
JUHANI: Ostobaság! Hadd kapja meg a test is, ami megilleti. Hiszen minél forróbb a gőz, annál jobban gyógyít. Tudhatnád te is. JUHANI: Sikke noget snik-snak! Lad kroppen få, hvad den ønsker; for jo varmere badet er, desto bedre er dets lægende virkning og kraft. Det ved du godt. 04023
Bottom
04024
Top
SIMEONI: Kié ez a vödör meleg víz itt a kemence mellett? SIMEONI: Hvis er det varme vand i spanden, her ved foden af ovnen ? 04024
Bottom
04025
Top
JUHANI: Az enyém. Hozzá ne nyúlj! JUHANI: Det er mit, som smeden sagde om sit hus. Rør det ikke. 04025
Bottom
04026
Top
SIMEONI: Csak egy csöppet veszek belőle. SIMEONI: Jeg tager bare en lille sjat af det. 04026
Bottom
04027
Top
JUHANI: Nehogy megtedd, édes testvér, mert rosszul jársz! Miért nem melegítettél magadnak? JUHANI: Gør det ikke, kære broder, ellers går det galt. Hvorfor varmede du ikke noget til dig selv ? 04027
Bottom
04028
Top
TUOMAS: Ugyan mit veszekedtek? Végy az én csöbrömből, Simeoni! TUOMAS: Hvorfor hidser du dig op til ingen nytte? Tag fra min bøtte, Simeoni. 04028
Bottom
04029
Top
TIMO: Vagy az enyémből, onnan a padka lépcseje alól. TIMO: Eller fra min, som står dér under trappen. 04029
Bottom
04030
Top
JUHANI: No, vehetsz hát az enyémből is, de azért legalább a felét hagyd meg nekem. JUHANI: Tag så også noget af min spand, men levn i hvert fald halvdelen. 04030
Bottom
04031
Top
LAURI: Eero, te átkozott! Vigyázz, nehogy lelökjelek innen a padkáról! LAURI: Eero! Din satan, pas på, at j'eg ikke smider dig ned herfra. 04031
Bottom
04032
Top
AAPO: Hát ti ketten már megint mit műveltek ott a sarokban? AAPO: Hvad er det for kunster og narrestreger, I har for dér i krogen, I to ? 04032
Bottom
04033
Top
JUHANI: Micsoda lárma az ott, hé? JUHANI: Hvad kævles I om dér ? Hvad ? 04033
Bottom
04034
Top
LAURI: Eero a hátamra fújja a gőzt! LAURI: Han puster mig i ryggen. 04034
Bottom
04035
Top
AAPO: Viselkedj tisztességesen, Eero! AAPO: Kan du nære dig, Eero! 04035
Bottom
04036
Top
JUHANI: Hah, te dühös kuvasz, te! JUHANI: Hæh, din snothas. 04036
Bottom
04037
Top
SIMEONI: Eero, Eero, hát még a szauna forró gőze sem juttatja eszedbe a pokol tüzét? Emlékezz Hemmola Juhóra! SIMEONI: Eero, Eero, kan ikke engang badets pinagtige hede få dig til at tænke på ilden i helvede? Glem ikke Hemmola-Juho, glem ikke Hemmola-Juho! 04037
Bottom
04038
Top
JUHANI: O nagy betegségében látomást látott arról a tüzes tóról, melyből csak azért menekült meg, mert - mint mondották - a szauna padkáján mindig a pokolra gondolt... De csak nem a napfény világít ott a sarokban? JUHANI: Han, der på sygelejet så ildpølen, som han endnu engang blev reddet fra, fordi han altid, sådan som man havde sagt til ham, tænkte på helvede, når han lå på badstue-briksen? - Men er det dagslyset, som skinner ind gennem hjørnet dér? 04038
Bottom
04039
Top
LAURI: Bizony a napfény az. LAURI: Det klare dagslys. 04039
Bottom
04040
Top
JUHANI: Szörnyűség! Ez a szauna már igazán a végét járja. Ezért legyen gazdai tevékenységem első teendője, hogy új szaunát építünk. JUHANI: Åh, dit bæst! Badstuen synger på sit sidste vers. Lad derfor det første, j‘eg bestræber mig for som husbond være at bygge en ny badstue! 04040
Bottom
04041
Top
AAPO: Bizony elkelne egy új szauna. AAPO: En ny badstue er sandelig påkrævet. 04041
Bottom
04042
Top
JUHANI: Új szaima kell, tagadhatatlan. Semmit sem ér a tanya szauna nélkül: fürdeni sincs hol, s aztán nincs hely, ahol a gazdasszony meg a béresasszonyok gyereket szüljenek. Gőzölgő szauna, csaholó kutya, kukorékoló kakas és nyávogó macska a rendes ház ismertetőjele. Bizony izzadhat és robotolhat majd, aki átveszi a házunkat. Hanem, Timo, adj még egy kis gőzt. JUHANI: En ny, en ny er nødvendig, det er der ingen tvivl om. En gård uden badstue, det går ikke an, både af hensyn til badningen og af hensyn til husmoderen og daglejerkonerne, når de barsler. En rygende badstue, en bjæffende hund, en galende hane, en miavende kat, det er kendetegnet på en god gård. Ja, der bliver sandelig meget slid og slæb for den, der overtager vor gård. - Vi trænger til lidt mere damp, Timo. 04042
Bottom
04043
Top
TIMO: Tessék csak, tessék. TIMO: Det skal du få. 04043
Bottom
04044
Top
SIMEONI: Jusson eszetekbe, hogy ma szombat este van! SIMEONI: Men lad os ikke glemme, at det er lørdag aften. 04044
Bottom
04045
Top
JUHANI: Jó lesz vigyázni, nehogy a mi irhánk is ott lógjon a mestergerendáról, mint az egyszeri béreslányé. Szörnyű história! JUHANI: Og lad os passe på, at vort skind ikke snart hænger på spærene, sådan som det engang gik tjenestepigen. En skrækkelig historie! 04045
Bottom
04046
Top
SIMEONI: Az a szegény lány sohasem ment idejében, a többiekkel együtt, fürödni, hanem mindig akkor piszmogott-motozott a szaunában, mikor a többiek már rég aludni tértek. Egy szombat este még a szokottnál is tovább maradt; mikor aztán keresésére indultak, ugyan mit találtak? Csak a bőre lógott, szegre akasztva! Mesteri módon nyúzták meg szegényt: a haja, szeme, füle, szája, de még a körme is megvolt hiánytalanul. SIMEONI: Pigen fik aldrig tid til at bade sammen med andre, og hun sølede og smølede i badstuen, når de andre allerede var gået i seng. Men en lørdag aften blev hun der længere end ellers. Man begyndte at lede efter hende; men hvad fandt man af hende? Kun skindet, der‘hang på spærene. Og skindet var flået aldeles mesterligt; for håret, øj’nene, ørerne, munden, ja, selv neglene var i behold. 04046
Bottom
04047
Top
JUHANI: Legyen ez az eset számunkra is... Nézd csak, nézd, hogy berzenkedik a hátam ettől a jó gőztől! Mintha legalábbis újév óta nem látott volna nyírfalevél virgácsot.. JUHANI: Lad det være os en . . . Se, se, hvor voldsomt min ryg suger dampen i sig! Som om du ikke havde smagt baderiset siden nytår. 04047
Bottom
04048
Top
LAURI: De ki nyúzta meg azt a lányt? LAURI: Men hvem havde flået hende ? 04048
Bottom
04049
Top
TIMO: Ugyan kicsoda, még kérdezed? Ki lett volna más, mint maga a... TIMO: Hvem? Ja, spørg om det. Hvem andre end . . . 04049
Bottom
04050
Top
JUHANI: Főördög! JUHANI: Ærkefanden. 04050
Bottom
04051
Top
TIMO: Ő hát. Aki úgy ólálkodik szerte, mint a bőgő oroszlán. Szörnyű eset! TIMO: Ja. Han, der går omkring som en brølende løve. - En skrækkelig historie! 04051
Bottom
04052
Top
JUHANI: Add csak ide, Timo fiam, az ingemet a gerendáról. JUHANI: Du, Timo-knægt, stik den skjorte dér på spæret i min næve. 04052
Bottom
04053
Top
TIMO: Ezt e? TIMO: Den her? 04053
Bottom
04054
Top
JUHANI: Ejnye! Hát nem Eero pendelyét adná oda egy felnőtt embernek? Te gügye! Azt ott ni, a középsőt. JUHANI: Nåh! Og Eeros skjortestump byder han en voksen mand. - Nej, du! - Den midterste derhenne. 04054
Bottom
04055
Top
TIMO: Ezt talán? TIMO: Den her? 04055
Bottom
04056
Top
JUHANI: Azt hát. Ez már mégiscsak meglett ember inge. Köszönöm. Szörnyű história, mondom, visszatérve az előbbihez. De emlékeztessen ez is bennünket arra, hogy „előestéjén legszebb az ünnep”. Most pedig mossuk szép tisztára magunkat, mintha épp e percben kerültünk volna ki a bába fürge kezei közül, aztán ingünket hónunk alá csapva térjünk vissza a szobába; forró testünk pedig kapjon a nyakába jó hideg levegőt. Hanem úgy érzem, drága szemecském lohad már. JUHANI: Ja, det er en voksen mands skjorte. Tak skal du have. - En skrækkelig historie, det siger jeg også for at vende tilbage til det, vi kom fra. Men lad det være os en påmindelse om, at »aftenen før en helligdag er den største højtid«. -Og nu vasker vi os så rene, som kom vi lige fra jordemoderens rappe hænder, og så af sted til gården med skjorten under armen, så vore hede kroppe rigtig kan få frisk luft i nakken. - Jeg tror næsten, at dette mit højt-elskede øje så småt er ved at bedre sig. 04056
Bottom
04057
Top
SIMEONI: De csak nem enyhül ez az én lábam, hanem fáj és sajog, mintha izzó parázson sütögetnék. Ugyan mitévő legyek vele, én szerencsétlen? SIMEONI: Men min fod er ikke ved at bedre sig; den stikker og brænder som i sydende aske. Hvad skal der blive af mig stakkel med den fod ? 04057
Bottom
04058
Top
EERO: Visszatérve a szobába, feküdj le szépen, imádkozz egy kis lábkenőcsért. És dicsérd Teremtődet, aki megóvott attól, hogy „lábodat a kőbe üssed”, amint az estéh imádság mondja. EERO: Gå pænt i seng, når vi kommer ind i huset og bed om ben-salve og tak så din Skaber, som beskyttede dig i dag, »så du ikke stødte foden mod nogen sten«, sådan som vi læser i aftenbønnen. 04058
Bottom
04059
Top
SIMEONI: Nem hallom gonosz szavaidat, nem hallom. SIMEONI: Jeg hører ikke på dig, jeg hører ikke. 04059
Bottom
04060
Top
EERO: Imádkozz hát egy kis fülkenőcsért is. Hanem mozdulj már, mert különben itt maradsz, és elvisz az ördög. EERO: Bed så også om øre-salve. Men se nu at komme af sted, ellers bliver du her som bytte for fanden. 04060
Bottom
04061
Top
SIMEONI: Fülem süket a te szavaidra, süket lelki értelemben. Értsd meg hát, ember. SIMEONI: Mine ører er lukkede for dig, lukkede, åndelig talt. Forstår du, menneske? 04061
Bottom
04062
Top
EERO: Gyere már, különben a bőröd nemsokára ott lóg a gerendáról, éspedig igazi testi értelemben. EERO: Kom nu, ellers hænger dit skind snart på spærene, og det bliver særdeles legemlig talt. 04062
Bottom
04063
Top
Meztelenül, felhevülve tértek vissza a szaunából a szobába; testük barnállott, mint a napégette nyírfakéreg. Belépve a házba, egy ideig csak ültek, pihentek, és bőven ömlött róluk a verejték, majd lassacskán felöltöztek. Juhani pedig nekilátott, hogy kenőcsöt főzzön az egész sebesült testvérhadnak. Tűzre tette az öreg, fület-len vasserpenyőt, beleöntötte a fertály pálinkát, s a pálinkába két icce lőport, egy icce kénport s ugyanannyi sót kevert. Miután ez a keverék jó órát főtt, levette a főzetet, kihűtötte, s ezzel kész is volt a szurokfekete, tejfelsűrűségű kenőcs. A testvérek ezzel az írral sorra bekenték sebeiket, különösen a fejükön található sérüléseket, majd friss, sárgásbarna kátrányt dörzsöltek a tetejébe; arcuk szörnyűségesen eltorzult, foguk csattogott a kíntól, annyira marta sebeiket az erős orvosság. Simeoni pedig vacsorához terített: kirakott az asztalra hét kerek, középen lyukas, lepényforma kenyeret, egy szárított marhacombot és egy tetézett tál sült répát. Azonban ezen az estén sehogyan sem ízlett nekik az étel; csakhamar fölkeltek az asztaltól, levetkőztek, és ágynak dőlve mély álomba merültek. Nøgne og glo-hede vandrede de fra badstuen til huset; og deres kroppe glødede som solstegt birkebark. Da de var kommet indendørs, sad de og hvilede sig et stykke tid, mens sveden randt rigeligt; og så klædte de sig efterhånden på. Men nu begyndte Juhani at koge salve til hele den sårede brødreflok. Han satte en gammel, hankeløs jernkedel over ilden, hældte en pot brændevin i den, og i brændevinen blandede han to pægle krudt, en pægl svovlpulver og en lige så stor portion salt. Da dette havde kogt i henved en times-tid, løftede han blandingen af ilden for at den kunne kølne, og salven, der lignede en begsort vælling, var færdig. Med denne salve gned de deres sår, især dem, de havde i hovedet, og smurte frisk, gulbrun tjære ovenpå. Og deres tænder klemte sig hårdt sammen, og deres ansigter fik en forskræk-kelig mørk kulør, sådan sved det stærke lægemiddel i sårene. Men Simeoni tilbcredte aftensmåltidet; og han bar hen til bordet syv hul-brød, et tørret okselår og et topfyldt træfad stegte roer. Men maden smagte dem dog ikke rigtig denne aften; de rejste sig snart fra bordet, klædte sig afog lagde sig på deres senge. 04063
Bottom
04064
Top
Sötét volt az éj, csönd és némaság uralkodott a táj felett. Jukola körül azonban hirtelen nagy világosság támadt: tűzbe borult a testvérek szaunája. Timo túlságosan tüzesre fűtötte a kemencét, úgyhogy mellette a fal is parázslani kezdett, s végül lángot fogott. Az éj csodálatos csöndjében porrá-hamuvá égett a kis épület, anélkül, hogy bárki emberfia is észrevette volna. Midőn felhasadt a hajnal, a Jukola-ház szaunájából már csak néhány parázsló gerendacsonk meg a kemence izzó romja maradt. Végre déltájon a testvérek is fölébredtek. Most már sokkal frissebben kászolódtak föl, mint a múlt este; felöltöztek, és nekiláttak a reggelinek, mely most nagyon is ízlett nekik. Soká falatoztak szótlan buzgalommal, végül azonban mégiscsak ráterelődött a beszéd a Tammisto és Toukola közötti úton vívott vad csetepatéra. Natten var mørk, og overalt herskede der fred og stilhed. Men pludselig lyste luften vidt omkring Jukola: badstuen brændte. For Timo havde fyret så heftigt i kampestensovnen, at væggen begyndte at gløde og til sidst slog ud i flammer. Og således brændte bygningen til aske, i dybeste fred og ro, uden at noget øje så det. Og da morgenen gryede, var der intet andet tilbage af Jukolas badstue end nogle ulmende træstumper og ovnens glødende ruin. Til' sidst, ved middagstid, vågnede brødrene; de stod op, lidt kvikkere end den foregående aften, klædte sig på og begyndte at spise deres morgenmad, der nu smagte dem udmærket. De spiste længe uden at sige et ord, men til sidst opstod der dog en samtale om den voldsomme begivenhed på vejen mellem Tammisto og Toukola. 04064
Bottom
04065
Top
JUHANI: Csúnyán elpáholtak bennünket, az igaz, de mint a rablók, karókkal és husángokkal támadtak ránk. Hej, ha nekünk is fegyver lett volna a markunkban, s ha idején észrevesszük a veszélyt, ma koporsókat ácsolnának Toukola falvában, és bőven lenne dolga a sírásónak! Kissala Aapeli azonban mégis megkapta a magáét. JUHANI: Vi fik sandelig en ordentlig gang høvl; men de faldt jo over os som røvere med stave og stænger. Men ak, hvis vi også havde haft våben i næverne og øjnene åbne for faren, så savede man i dag kistebrædder i Toukola by, og graveren havde arbejde. Men jeg gav dog Kissala-Aapeli hans part. 04065
Bottom
04066
Top
TUOMAS: Mint a tejút az őszi égen, úgy futott egy fehér, kopasz sáv homlokától a tarkójáig. TUOMAS: En hvid, hårløs linie løb fra hans pande og til nakken som Mælkevejen på efterårs-himlen. 04066
Bottom
04067
Top
JUHANI: Láttad? JUHANI: Du så det? 04067
Bottom
04068
Top
TUOMAS: De láttam ám! TUOMAS: Ja, jeg så det. 04068
Bottom
04069
Top
JUHANI: O megkapta a magáét. Azonban a többiek, Úr Jézus, a többiek! JUHANI: Han har fået sin part. Men de andre, de andre, Herre Jesus! 04069
Bottom
04070
Top
EERO: Majd még azokon is véres bosszút állunk. EERO: Dem hævner vi os på helt ind i marven. 04070
Bottom
04071
Top
JUHANI: Dugjuk össze a fejünket mind, és fundáljunk ki valami példátlan bosszút. JUHANI: Lad os alle som én lægge vore hoveder sammen, og må der derved opstå ideen til en mageløs hævn. 04071
Bottom
04072
Top
AAPO: Ugyan miért hozzunk magunkra örökös pusztulást? Forduljunk inkább a bírósághoz igazságért, mintsem saját öklünkkel lássunk törvényt. AAPO: Hvorfor pådrage os et evigt fordærv ? Lad os benytte lov og ret, men ikke selvtægt. 04072
Bottom
04073
Top
JUHANI: Az első toukolai legényt, aki a kezembe kerül, szőröstül-bőröstül, elevenen megeszem; ez a törvény és igazság! JUIIANI: Den første Toukola-mand, jeg får i mine kløer, æder jeg levende med hud og hår; dér har du lov og ret. 04073
Bottom
04074
Top
SIMEONI: Szerencséden testvérem! Akarsz-e a mennybe jutni? SIMEONI: Min stakkels broder! Skal du nogensinde arve himlens rige? 04074
Bottom
04075
Top
JUHANI: Mit nékem a mennyország, ha nem láthatom Tuhkala Matti vérét! JUHANI: Hvad bryder j'eg mig om himlen, hvis j'eg ikke får Tuhkala-Mattis blod og tarme at se. 04075
Bottom
04076
Top
SIMEONI: Jaj, te szörnyeteg! Sírni szeretnék. SIMEONI: Dit frygtelige monstrum, åh, frygtelige monstrum! Man må græde. 04076
Bottom
04077
Top
JUHANI: Sirasd el a döglött macskát, de ne engem! Hm! Kolbászt csinálok belőlük! JUHANI: Græd du over kattens død, men ikke for min skyld. Hm! Jeg skal lave pølser af dem. 04077
Bottom
04078
Top
TUOMAS: Ezért az agyabugyálásért egyszer bosszút állok, ezt esküvel fogadom. Csak a farkas bánik így az emberrel! TUOMAS: Denne riven-og-sliden hævner j"eg også engang; det lover og sværger j’eg. En ulv behandler folk sådan. 04078
Bottom
04079
Top
JUHANI: Ordas farkas. Én is bosszút esküszöm. JUHANI: En gal ulv. Jeg aflægger samme ed. 04079
Bottom
04080
Top
AAPO: A bosszú saját fejünkre hull majd vissza; a jog és törvény ítélete azonban megbünteti őket, és megjutalmaz bennünket. AAPO: Den ed falder tilbage på vore egne nakker; men lovens dom straffer dem og belønner os. 04080
Bottom
04081
Top
JUHANI: De a törvény nem szabdalja meg a hátukat azokért a sebekért, amiket kaptunk. JUHANI: Men loven får ikke deres ryg til at svide af de sår, vi nu går rundt med. 04081
Bottom
04082
Top
AAPO: Annál jobban megszabdalja a bugyellárisukat és a becsületüket. AAPO: Desto værre vil det svide til deres pengepung og avre. 04082
Bottom
04083
Top
SIMEONI: Vessük ki elménkből a véres bosszút, és forduljunk a törvényhez. Ezt javallom, noha lelkem szörnyen irtózik a törvényház lármás forgatagától. SIMEONI: Lad os slå den blodige hævn af tankerne og lad os ty til loven. Det ønsker j’eg, selv om tinghusets larm og forvirring fylder mig med den største afsky. 04083
Bottom
04084
Top
JUHANI: Ha arra kerülne sor, hát vagyok én olyan legény, hogy ott sem szeppenek meg. Igaz, reszket egy kicsit az ember szíve, mikor először áll a magas törvényszék asztala előtt, hanem aztán aki férfi, hamar bátorságra kap. Emlékszem még, mikor tanúskodni voltam szegény Koivula Kaisa mellett, aki gyermektartásért pörösködött, emlékszem, hogyan kiáltotta a komisszárius: „Jukola Juhani fia Juhani, Toukola falvából!” JUHANI: Hvis det kommer dertil, så er her en fyr, som ikke taber snøvsen selv på det sted. Ganske vist dunker hjertet en smule, når vi første gang står over for den høje retfærdigheds bord, men en voksen mand tager sig hurtigt sammen. Jeg husker endnu, da jeg var vidne for den stakkels Koivula-Kaisa, der søgte underhold for sit barn, jeg husker, hvordan kom’særen råbte: »Juhani Juhanisson Jukola fra Toukola by«. 04084
Bottom
04085
Top
TIMO: „És fiatalabb testvére, Timoteus!” Mert én is ott voltam ám! Hanem kapott is Kaisa apát a gyermekének, hogy csak úgy zúgott! Én is ott voltam tanúnak, Juhani. TIMO: »Og hans yngre broder Timoteus!« Jeg varjo også dér; og Kaisa fik en far til sit barn, så det dundrede efter. Jeg var jo også vidne, Juhani. 04085
Bottom
04086
Top
JUHANI: Igaz, igaz. Hanem nyüzsgött ott a sok ember, tele volt velük lépcső, pitvar, udvar! Én a pitvarban üldögéltem, és Tammisto Kyöstivel épp arról beszélgettünk, hogy miképp kell viselkedni a törvény előtt. Nagy buzgón magyaráztam néki a dolgot, csavargatva kabátja gombját - ekképpen ni! -, mikor a komisszárius nagy hangon, hogy mindenki eltátotta szemétszáját, kikiáltott: „Jukola Juhani fia, Juhani, Toukola falvából!” JUHANI: Vist så, vist så. Og der var masser af mennesker i forhallen, på trappen og ude i gården. Jeg sad i forhallen og drøftede med Tammisto-Kyösti, hvad knægten her skulle sige over for retten, og hvordan. Jeg snakkede meget ivrigt med ham og pillede ved en knap i hans frakke, sådan, netop sådan, da kom’særen eller ulve-jageren råbte med så høj stemme, at manges øjne og øren strittede lige i vejret: »Juhani Juhanisson Jukola fra Toukola by«. 04086
Bottom
04087
Top
TIMO: „És fiatalabb testvére, Timoteus!” Hanem aztán, kutya teringette, kapott is Kaisa apát a fattyújának! TIMO: »Og hans yngre broder Timoteus!« Og, fanden ta’ mig, Kaisa fik en fader til sit barn. 04087
Bottom
04088
Top
JUHANI: Kapott bizony. JUHANI: Det fik hun. 04088
Bottom
04089
Top
TIMO: Noha meg sem eskettek bennünket. TIMO: Selv om man ikke lod os aflægge ed. 04089
Bottom
04090
Top
JUHANI: Igaz, nem eskettek meg, azonban komoly és őszinte vallomásunk mégis sokat nyomott a latban. JUHANI: Det gjorde man ikke, det er sandt nok, men vor alvorlige og frimodige tale gjorde stor virkning. 04090
Bottom
04091
Top
TIMO: Nevünk pedig a protokollumokban és szuppliká-ciókban fölment egész a császárig! Úgy ám! TIMO: Og vore navne er vandret i protokoller og supplika-tioner helt op til kejseren, heh! 04091
Bottom
04092
Top
JUHANI: Föl hát. így kiáltott a komisszárius, és akkor kissé megugrott a Juhani fiú szíve. Hanem aztán megemberelte magát, és szájából, mint az apostol, önteni kezdte az igazság rendíthetetlen szavait, mit sem törődve a törvényurak nevetésével és vihogásával. JUHANI: Aldeles sikkert. - Så råbte kom’særen, og så dirrede det jo lidt i knægtens hjertehud, men han var hurtigt orienteret og spyede sandhedens urokkelige ord ud af sin mund som selve apostelen uden at bekymre sig om hele rettens grin og fnis. 04092
Bottom
04093
Top
TIMO: így van ez bizony a törvényházban, s végül is jól van minden. Hanem annyi igaz, hogy nem egy hurkot állítanak, nem egy gáncsot vetnek ott az embernek. TIMO: Ja, sådan går det til ved tinge; og alt forløber godt. Men dér trækker man sandelig i et og andet tov og spænder ben på mange måder. 04093
Bottom
04094
Top
JUHANI: Úgy van. Hanem a jog és igazság végül minden furfang ellenére, erőnek erejével győzelemre jut. JUHANI: Det passer; men retten og sandheden snapper dog sejren til sidst, og med magt, efter mange kunster. 04094
Bottom
04095
Top
TIMO: Minden furfang és csalárdság ellenére; már tudniillik ha nem maga a pokolbéli ördög ül oda prókátornak, aki az éjt nappá, a nappalt éjszakává s a fekete szurkot is fehér tejfellé változtatja. De egyet mondok, kettő lesz belőle. Ugyan miért nem állította a Jóisten a törvénylátást szilárdabb, igazán szilárd alapra ezen a világon? Minek a tanúk, a körülményes vizsgálatok és a törvénytudók furfangjai? Véleményem szerint ez lenne a legegyenesebb út az igazsághoz, valahányszor egy ügy homályosnak látszik, és nem lehet kideríteni: az egész törvényszék, élén a bíróval, kivonulna az udvarra, ahol a komisszárius belefújna egy irgalmatlan nagy nyírfatülökbe, amit a törvény kürtjének neveznének. Ezzel a kürttel tülkölne néhányat, száját a magasságos ég felé irányozva. Ekkor aztán megnyílna az ég, a nép színe előtt megjelennék az igazság angyala, és nagy fennszóval megkérdezné: „Mit akar a komisszárius úr?” A komisszárius pedig hangosan visszakiáltaná: „Bűnös-é a vádlott vagy ártatlan?” Mire aztán a mindent tudó angyal feleletet adna, aminek helyességében senkinek sem lenne oka kételkedni, s aminek alapján a vádlottat vagy eleresztenék isten hírével, vagy pedig alaposan ellátnák a baját. Azt hiszem, így lenne a leghelyesebb. TIMO: Efter mange kunster og kneb, ja, sådan er det, hvis da ikke selve satan er sagfører, han, der gør nat til dag og dag til nat og den sorte tjære til tykmælk. - Men den sag kunne også ordnes anderledes. Hvorfor har Gud ikke givet retsplejen her i verden et fastere, et helt urokkeligt grundlag ? Hvorfor vidner, besværlige forhør og de lovkyndiges kunster ? Den hurtigste genvej til ret og sandhed, når sagen ser tvivlsom ud og ikke kan opklares, er efter min mening således: Hele retten, med dommeren i spidsen, går ud på gårdspladsen, hvor kom’særen eller jagtfogeden blæser i et vældig stort bark-horn, som man kunne kalde for ting-hornet; det skulle han blæse og trutte i nogle gange med mundingen rettet imod Herrens himmel. Men så skulle himlen åbne sig, og retfærdighedens engel vise sig for hele folket og spørge med høj stemme: »Hvad ønsker kom’særen?«, og så skulle kom’særen spørge med høj, råbende stemme: »Er den anklagede mand skyldig eller ikke skyldig?« Så skulle den forklarede engel afgive et svar, hvis retfærdighed ingen behøvede at tvivle om, og ifølge hvilket man enten burde lade manden gå i Herrens navn eller give ham en ordentlig gang tærsk. Ja, således, tror jeg, ville alt ordne sig på bedste måde. 04095
Bottom
04096
Top
JUHANI: De minek ide ennyi lirum-lárum? Figyeljetek csak, hogy én hogy gondoltam. Ha én lennék a Teremtő, hát így csináltam volna: a vádlott tegyen esküt, szent esküt vallomására, és ha igazat vallott, szabad emberként távozzon. Ha azonban hamisan esküdött, nyíljék meg alatta ez a nyomorult föld, és nyelje be őt a pokol. Ez lenne a legegyenesebb út az igazságra. JUHANI: Hvorfor så megen kommando og honnør ? Hør nu, hvorledes jeg har tænkt mig sagen. Hvis jeg var i Skaberens sted, ville jeg have arrangeret det således: den anklagede mand må bekræfte sine ord med en ed, en hellig ed, og hvis han sværger rigtigt, lad ham så vandre hjem igen som en fri mand, men hvis det falder ham ind at stikke en løgn, så lad den ormstukne jord åbne sig under hans fødder og opsluge ham, helt ned i helvede. Ja, dér har I den hurtigste vej til sandheden. 04096
Bottom
04097
Top
AAPO: Ez a mód is jó lenne, de talán mégis minden úgy van a legjobban, ahogy azt a bölcsesség Atyja maga elrendelte. AAPO: Den metode kunne måske gå an; men alt er dog vist bedst, sådan som det engang er blevet ordnet af selve visdommens fader. 04097
Bottom
04098
Top
JUHANI: A legjobban-é? Hisz úgy ülünk itt megtépve, megkarmolva, fél szemünkre megvakulva, mint a párzó macskák márciusban. Hát olyan nagyszerű ez? A manóba! Ez a világ a legnagyobb bolondság a nap alatt! JUHANI: Bedst! Her sidder vi, forrevne, skabede og enøjede som hankatte i marts måned. Er det behageligt ? Fanden stå i det! Denne verden er den største dårskab, der findes under solen. 04098
Bottom
04099
Top
SIMEONI: így rendelte az Úr, mert próbára akarta tenni az emberek hitbéli erejét. SIMEONI: Sådan har han indrettet den, Herren, eftersom han vil prøve menneskebørnenes trosstyrke. 04099
Bottom
04100
Top
JUHANI: Az emberek hitbéli erejét? No szép, szép, azonban a próbatevések és kísértések következtében úgy hullanak a lelkek abba az örökös gőzfürdőbe, mint ősszel a szúnyogok. Pedig oda még egy kígyót sem küldenék, noha csak bűnös ember vagyok. JUHANI: Trosstyrke? Han prøver og gransker, men på grund af hans prøvelser vandrer sjælene som myg ind i den evige badstue, et sted, hvor jeg ikke engang ville ønske en slange hen, skønt jeg kun er et syndigt menneske. 04100
Bottom
04101
Top
TUOMAS: Bizony nem tréfa ez az élet s ez a világ. És kevés reményünk lehet az üdvre, ha hatszázezer emberből is csak Józsua és Káleb találtattak igazaknak. TUOMAS: En hård leg er dette liv og denne verden. Og der er kun ringe håb for nogen af os at få «amme skæbne som Josva og Kaleb blandt seks hundred-tusind mand. 04101
Bottom
04102
Top
JUHANI: Úgy van! Micsoda hát ez a világ? A pokol pitvara?! JUHANI: Rigtigt! Hvad er altså dette liv? Helvedes forstue. 04102
Bottom
04103
Top
SIMEONI: Juhani, Juhani, fékezd az eszed és a nyelved! SIMEONI: Juhani, Juhani, styr din tanke og din tunge! 04103
Bottom
04104
Top
JUHANI: Maga a pokol, mondom, ha elfog a méreg. Én magam a kárhozott lélek vagyok benne, a toukolai legények pedig az ördögök, vasvillával a kezükben. Olyanok az emberek hozzánk, mint a kínzó szellemek. JUHANI: Et fuldt færdigt helvede, siger jeg, hvis jeg gør mig rigtig gal i hovedet. Jeg er en lidende sjæl her på jorden, og Tuokola-knægtene er djævle med forke i næverne. Menneskene er som onde ånder imod os. 04104
Bottom
04105
Top
AAPO: De szálljunk kissé magunkba. Talán nagyrészt magunk lobbantottuk lángra az emberek haragját. Jusson csak eszünkbe, hogyan dúltunk répaföldjeiken és borsóvetéseik közt, hogyan tapostuk le horgászás közben parti rétjükön a szénát. Nemegyszer mi lőttük le az általuk bekerített medvét, és még sok más csínyt követtünk el, mit sem törődve a törvény fenyegetéseivel s a lelkiismeret szavával. AAPO: Lad os gå lidt ind i vort eget bryst. Menneskenes vrede har vi måske for en stor del selv optændt og holdt vedlige. Lad os ikke glemme, hvordan vi har rumsteret på deres roe- og ærtemarker ; hvordan vi på vore fisketure har trampet deres hø ned, langs åen; hvor ofte vi har skudt de bjørne, som de selv havde indkredset, og gjort mange andre af den slags kunster uden at bryde os om lovens trusler og samvittighedens stemme. 04105
Bottom
04106
Top
SIMEONI: Magunk ellen haragítottuk az eget és a földet. Gyakran, mikor lefekszem s eszembe jutnak ifjúságunk gonosz csínyjei, szegény mellemet fájdalmasan hasogatja a lelkiismeret tüzes kardja. Úgy tűnik, mintha valami különös zúgást, messze zajló zivatart hallanék, egy bánatos hang pedig ezt súgja a fülembe: „Istennek és az embereknek sóhajtása ez a hét Jukola fiú miatt.” Pusztulás fenyeget bennünket, testvérek, és mindaddig nem ragyog ránk a boldogság csillaga, míg össze nem békülünk az emberekkel. Miért ne kérnénk hát bocsánatot, miért ne ígérnénk meg, hogy ezután másképp élünk? SIMEONI: Vi har tirret både himmel ogjord. Ofte, når jeg går i seng og tænker på vor ungdoms gale streger, skærer samvittighedens brændende sværd rigtig smertefuldt gennem mit usle hjerte, og det forekommer mig, at jeg hører en underlig brusende lyd som af en fjern, sukkende regn, og som om en dyster stemme tillige hviskede i mit øre: »Guds og menneskenes suk over Jukolas syv sønner«. Undergangen truer os, brødre, og lykkens stjerne skinner ikke for os, før forholdet mellem os og menneskene er blevet bedre. Hvorfor skulle vi så ikke gå og bede om forladelse og love, at vi herefter vil leve helt anderledes? 04106
Bottom
04107
Top
EERO: Sírnék, ha tudnék sírni. Simeoni, Simeoni! „Kis híja, hogy...” Igen, kis híja! „Most azonban eredj utadra...” EERO: Jeg ville græde, hvis jeg bare kunne. Simeoni, Simeoni! »Der fattes lidet i, at du . . . ja, der fattes lidet. Men gå nu for denne gang.« 04107
Bottom
04108
Top
SIMEONI: Jó, jó, majd meglátjuk az utolsó napon. SIMEONI: Ja, ja, det vil vi få at se på den yderste dag. 04108
Bottom
04109
Top
TIMO: Mit, hogy én bocsánatot kérjek? No, azt kötve hiszem! TIMO: Kunne mit hoved mon bøje sig og bede om forladelse? Det tror jeg ikke. 04109
Bottom
04110
Top
TUOMAS: Nem én, amíg fekete a holló. TUOMAS: Ikke så længe ravnen er sort. 04110
Bottom
04111
Top
EERO: Tehát majd csak akkor, ha „ítéletre megyünk”. Akkor a holló is hófehérré változik, mint ahogy ezt a nótában éneklik. De inkább dőljön össze ez a világ, semhogy mi könyörgésre fogjuk a dolgot. EERO: »Når vi kommer til dommen«, vil det mirakel altså indtræffe. Så bliver ravnen hvid som sne, sådan som man synger i visen om »den glade knøs og kære moder«. For mig må de sidste korn gerne males i møllen, inden vi begynder at bede. 04111
Bottom
04112
Top
JUHANI: Hidd el nekem, Simeoni, nem visz jóra, ha folyton azt vizsgáljuk, hogyan áll üdvösségünk dolga, s egyébre sem gondolunk, csak a tüzes katlanra, az ördögre meg az apró ördögfiakra. Az ilyen gondolatok vagy megzavarják az ember fejét, vagy kötelet hurkolnak a nyakára. Azokat a hajdani csínyeinket pedig inkább fiatalkori bolondságoknak, semmint bűnöknek kell tekinteni a szó szigorúbb értelmében. Megtanultam, hogy e világon olykor szemet kell hunynunk, és nem kell meglátnunk, amit látunk, nem kell tudnunk, amit megtudtunk. így kell tennie az embernek, ha ép bőrrel akar kikerülni az élet mozsarából. Ne bámuljatok rám úgy, semmi szükség az ilyen ámuldozásra. Azokra a kisebb bűnökre gondolok, amiket Isten, nem pedig felebarátaink ellen követtünk el. Felebarátaink és embertársaink fenn hordják az orrukat, hirtelen felfortyannak, és éppen úgy saját javukat nézik, mint jómagam. Isten azonban hosszan tűrő, kegyes lélek, és végül mindig megbocsát, ha őszinte szívvel kérjük. Igen, igen, úgy gondolom: nem visz jóra, ha tetteinket, kisebb csirkefogóságainkat mindig és mindenkor hajszálpontossággal hozzámérjük Isten szavához és parancsaihoz. Jobb megmaradni a középúton. A durvább bűnöket minden formában el kell kerülnünk, mondom én is, és szembalzsamért kell könyörögnünk. De a kisebbeket, mármint az Isten elleni kisebb bűnöket kár mindig föltenni a lelkiismeret mérlegére, maradjunk inkább a középúton. JUHANI: Tro mig, Simeoni, det duer ikke bestandig at holde øje med vor sjæls tilstand; altid at tænke på jordens brændende indre, fanden og små-djævlene. Den slags tanker gør enten en mand rundtosset i hovedet eller vikler rebet om hans hals. - Vore tidligere gale streger bør snarere betragtes som ungdomsdårskaber end som synder i strengeste forstand. Og for det andet, så er jeg kommet til den tro og overbevisning, at man undertiden må lukke sine øjne her i verden og lade, som om man ikke ser, hvad man ser, og ikke ved, hvad man ved. Sådan må en mand handle, hvis han vil slippe helskindet ud af livets morter. - Lad være med at glo ; der er absolut ikke nogen grund til at glo her! - Jeg mener de mindre synder imod Gud, ikke imod min nabo. Naboen og næsten er prikken og ømskindet og fortjener at tugtes såvel som jeg; men Gud er en langmodig og barmhjertig mand, der bestandig tilgiver alt til slut, hvis vi beder til ham af et oprigtigt hjerte. Ja, ja, jeg mener som så: det duer ikke, altid og over alt, på en hårfin måde at sammenligne vore gerninger og vore små skarnsstreger med Guds ord og bud, men det er bedst at holde sig sådan midt imellem. Grovere synder bør vi undgå på enhver måde, siger jeg, og bede om øjensalve, men de mindre, altså de mindre over for Gud, bør vi ikke altid sætte på samvittighedens fiskekrog, men blive stående sådan midt imellem, midt imellem. 04112
Bottom
04113
Top
SIMEONI: Hatalmas Isten! így suttog hát az ördög az emberek fülébe! SIMEONI: Store Gud! Netop sådan hvisker satan i menneskets øre. 04113
Bottom
04114
Top
TIMO: Olli anyó is ilyen badarságokat beszél Mákelá néninek, ha nagyon megkívánja a pálinkát! TIMO: Nøjagtig som Ollis gammel-mor i sin brændevinstørst disker op med løgnehistorier for Mäkelä-mutter. 04114
Bottom
04115
Top
AAPO: Csodálkozva és rosszallással hallgattam Juhani szavait. Testvér, hát erre tanítanak bennünket Isten parancsolatai? Erre tanított jó anyánk? Nem bizony! Isten előtt egy ezernek s ezer egynek számít. Mit fecsegsz hát apróbb bűnökről, középútról, s miért akarsz két úrnak szolgálni? Mondd csak, Juhani: mi a bűn? AAPO: Juhani sagde nogle ord, som jeg hørte på med forbavselse og væmmelse. Broder, lærer Guds bud os det ? Lærte vi sådan af vor moder? Absolut ikke! Over for Gud står en som tusind og tusind som en. Hvorfor ævler du om mindre synder, om midt imellem, og således forsvarer, at man tjener to herrer? Sig nu, Juhani, hvad er synd? 04115
Bottom
04116
Top
JUHANI: Mi az igazság? Erre felelj, te Jukola Salamonja, te hétszentséges Jupister, te tudós Tóbiás! „Mi a bűn?” Eh! Még hogy mi a bűn? Lám, lám, milyen bölcs kérdés! Micsoda feje van ennek a fiúnak! Kinek is lenne még itt mondanivalója? Mi a bűn? Haha! Mi az igazság? - kérdem én. JUHANI: Hvad er sandhed, du Jukolas Salomon, hr. jubelmagister og Gammel-Paavo fra Savolaks ? »Hvad er synd ?« Ah! »Hvad er synd ?« Se bare, hvilket klogt spørgsmål, mærkværdig klogt. »Der er sandelig hoved på ham, vor knægt«, sandelig. Ja, hvem kan nu sige mere? »Hvad er synd?« Ah-ha! Hvad er sandhed, spørger jeg. 04116
Bottom
04117
Top
TUOMAS: Ugyan mit csűröd-csavarod, fiú? Tudd meg, hogy a tan, amit hirdetsz, a gonosz lélek tanítása. TUOMAS: Hvorfor snor og vrider du dig, dreng? Vid, at den lære, du forkyndte, er den ondes lære. 04117
Bottom
04118
Top
JUHANI: No, hát elbeszélek nektek egy élő példát, ami szilárdan az én igazam mellett szól. Emlékezzetek csak vissza a falu tímárjára. Ez az ember addig elmélkedett lelkének állapotjáról, a bűnről s a világi Mammonról, hogy végül egészen megváltoztatta előbbi életét. így például nem volt többé hajlandó vasárnap vagy ünnepnapon bőrt átvenni vagy eladni. Pedig jól tudhatta, milyen fontos a parasztnak, hogy egy úttal két ügyet is elintézhessen. Hiába figyelmeztették barátai, látva, hogy nála fogytán-fogy a munka, a szomszéd bőrcserzőnek viszont egyre jobban megy a sora. A bolond ember egyre azt hajtogatta: „Isten majd megáldja a kezem munkáját, még ha most kevesebb is jut belőle. A szomszéd most azt hiszi, hogy kiveszi a falatot a szájamból, de végül mégis átkot fog aratni orcájának verítékével, mivel nem tiszteli az Úr szombatját.” Ezt mondogatta, ünnepnapokon meg zsoltá-roskönywel a kezében, vadul felborzolt üstökkel kószált szerteszét, és a szemét forgatta. No és végül mi lett vele? Tudjuk jól! Nemsokára a legnehezebb fát: a koldusbotot kellett a kezébe venni, s a hosszú országút lett a hazája. így járkál most faluról falura, s leissza magát a sárga földig, valahányszor csak teheti. Egyszer a Kanamáki tetején, az út szélén találkoztam vele. Ott ült a szerencsétlen kis szánkóján, és kegyetlenül be volt rúgva. „Hogy van dolga, tímár úr?” - kérdeztem tőle. „Van, ahogy van” - felelte, és hülyén rám pislantott. Még egyszer megkérdeztem: „Hogy szolgál mester úr egészsége?” - „Szolgál, ahogy szolgál” - felelte. Szánkóját maga előtt tolva útnak eredt, és holmi ostoba nótát kezdett gajdolni. Ennek hát ez lett a vége. És a másik tímár? Az bizony meggazdagodott, és végül gazdag és boldog emberként halt meg. JUHANI: Jeg vil givejer et levende eksempel, der kraftigt forsvarer min tro. Tænk på den forrige garver i kirkebyen. Manden fik besynderlige tanker om sin sjæl, synden og denne verdens mammon og begyndte at forandre meget i sin tidligere levevis. Blandt andet holdt han pludselig op med at modtage og udlevere skind på søn- og helligdage uden at bryde sig om, hvor vigtigt en bonde mener, det er at kunne udrette to ting på én tur. Forgæves advarede hans venner ham, da de så, hvordan hans arbejde mindskedes dag for dag, og at det stadig voksede hos hans værkfælle i nabogården. Men den forrykte mand svarede altid: »Gud velsigner nok mine hænders arbejde, selv om der bliver mindre af det, men han, der nu tror, han river brødet ud af munden på mig, han vil til slut høste forbandelse i sit ansigts sved, fordi han ikke holder Herrens sabbat i ære«. Sådan sagde han, mens han gik omkring på helligdagene som en tosse med salmebogen i hånden, og øjnene var kugle-runde i hovedet på ham, og håret strittede som Pommi-Pietaris paryk. Men hvordan gik det til sidst med manden ? Det ved vi. Han fik snart det tungeste stykke træ i sin hånd, tiggerstaven fik han i hånden, og hans vej blev statens lange ager, landevejen. Nu traver han fra landsby til landsby og tømmer et glas så ofte, han kan. Engang traf jeg ham ved vejkanten, derovre på Kanamåki-åsen ; dér sad han på slædens tværbræt, og den stakkels mand var meget fuld. »Hvordan går det, garver?« spurgte jeg. »Det går, som det går«, svarede han og stirrede et øjeblik stift på mig. Men så spurgte jeg en gang til: »hvordan har mester det nu egentlig?« »Jeg har det, som jeg har det« svarede han atter og gik sin vej, mens han skubbede slæden foran sig og lallede en eller anden fjollet vise. Sådan endte det med ham. Men den anden garver? Han blev vældig rig; og han døde også som en rig og lykkelig mand. 04118
Bottom
04119
Top
AAPO: Korlátolt vakbuzgóság és vallásos felfuvalkodott-ság tette tönkre a tímárt. így jár mindenki, aki hozzá hasonló. De akárhogy is, a te tanításod hamis hit és hamis tanítás. AAPO: En snæversynet tro og åndeligt hovmod ødelagde garveren, og således vil det gå med alle hans ligemænd. Men, hvordan det end forholder sig, så er din lære en falsk lare og tro. 04119
Bottom
04120
Top
SIMEONI: Hamis próféták és a világ vége! SIMEONI: Falske profeter og verdens sidste tider. 04120
Bottom
04121
Top
TIMO: Juhani a pogány török hitére akar csábítani bennünket. Engem azonban nem ingatsz meg, mert én biztos és szilárd vagyok, mint a fejsze foka. TIMO: Han vil narre os over lil tyrkernes tro. Men du kan ikke rokke mig, for jeg er sikker og fast som øjet i en økse. 04121
Bottom
04122
Top
JUHANI: Add csak idébb, Tuomas, azt a karaj kenyeret onnan az asztal végéről. „Hamis próféták!” Nem csábítok én senkit bűnre vagy hamisságra, és magam sem csenném el a susztertől az árat vagy a szabótól a tű fokát. De szikrát hány a szívem, mivel minden szavamat félremagyarázzátok, és legjobb szándékomat is fekete szurokra változtatjátok, noha kátránybarna is elég lenne. JUHANI: Tuomas, ræk mig det halve brød, som ligger dér for enden af bordet. »Falske profeter«. Jeg frister ingen til synd og onde gerninger, og jeg selv ville ikke stjæle en syl fra skomageren eller et nåleøje fra skrædderen. Men mit hjerte slår gnister, når min mening altid fordrejes til det værste, gøres beg-sort, skønt sort-brun ville være mere end nok. 04122
Bottom
04123
Top
AAPO: Olyan világosan beszéltél, pontról pontra, tövirül hegyire úgy elmagyaráztál mindent, hogy semmiképp sem érthettünk félre. AAPO: Du talte så tydeligt, og du granskede sagen så grundigt fra punkt til punkt, fra gren til gren, at man ikke kunne misforstå det. 04123
Bottom
04124
Top
TIMO:.A fejemet teszem rá, hogy török hitre akar téríteni bennünket. TIMO: Jeg sætter mit hoved i pant på, at han ville lokke os over til den tyrkiske tro. 04124
Bottom
04125
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon neki! SIMEONI: Gud nåde ham! 04125
Bottom
04126
Top
JUHANI: Fogd be a szádat, de rögtön! Énmiattam Istenhez könyörögni, s mint valami halszemű pap, hosszú prédikációval dorgálni engem? Nem, erre igazán semmi szükség! Van nekem elég eszem, még ha nem is vagyok oly színtiszta bölcsesség, mint például Aapo. JUHANI: Hold kæft og det på stedet! At bede til Gud for min skyld og at skælde mig ud som en klat-øjet præst, det går ikke an. For jeg har en passende portion klogskab, selv om jeg ikke er lutter visdom som for eksempel ham dér, vores Aapo. 04126
Bottom
04127
Top
AAPO: Isten ments! Hiszen én sem vagyok elég okos. AAPO: Bevar mig vel! Jeg er heller ikke så klog, som jeg burde være. 04127
Bottom
04128
Top
JUHANI: Csupa bölcsesség, csupa bölcsesség! Hanem fogd be a kenyériesőd, mert különben úgy orron váglak ezzel a csonttal, hogy megemlegeted. Hanem már abbahagyom az evést, mert tele a bendőm. JUHANI: Lutter klogskab, lutter klogskab! Og klap nu brødkværnen i, ellers giver jeg dig nogen på snuden med det her lårben, og det mere eftertrykkeligt end i går. Det siger jeg og holder op med at spise, eftersom min mavesæk er fuld. 04128
Bottom
04129
Top
TIMO: Mint a bögölyök, úgy telezabáltuk magunk. TIMO: Jeg står inde for, at vi er mætte som oksebremser, alle mand. 04129
Bottom
04130
Top
EERO: De miért nem látom a szaunát? EERO: Men hvorfor ser jeg ikke badstuen ? 04130
Bottom
04131
Top
JUHANI: Hogyan is láthatná egy olyan Hüvelyk Matyi! -- Hanem, no nézd, bizony pokolra ment a szaunánk! JUHANI: Hvad skulle sådan en prås se, der ikke rager op over hegnet ? - Men - badstuen er røget ad helvede til. 04131
Bottom
04132
Top
EERO: Dehogyis! Tüzes szekéren az égbe szállt! EERO: Nej, til himlens højder i en ildvogn. 04132
Bottom
04133
Top
JUHANI: Leégett volna? JUHANI: Er den virkelig brændt? 04133
Bottom
04134
Top
EERO: Honnan tudnám, és mi közöm hozzá? Jukola gazdájának szaunája volt, nem az enyém. EERO: Hvad ved jeg, og hvad har jeg med det at skaffe? Badstuen tilhører husbonden på Jukola, ikke mig. 04134
Bottom
04135
Top
JUHANI: Nono, ha jól emlékszem, tegnap este Eero is alaposan kigőzölte magát. Igen, igen, mindenért csak a gazdát tenni felelőssé, azt meghiszem. Hanem gyerünk, és nézzük meg. Hol a sapkám? Gyerünk, testvérek, nézzük meg. Úgy sejtem, porrá égett a szaunánk. JUHANI: Også Eeros krop fik et bad i går aftes, hvis jeg ikke husker forkert. Ja, ja, alt hviler bestandig på husbondens skuldre, det er min opfattelse. Men lad os gå hen og se på det. Hvor er min hat? Lad os gå hen og se på det, brødre. Jeg er sikker på, at badstuen ligger i aske. 04135
Bottom
04136
Top
Kimentek megnézni, mi történt a szaunával. Abból azonban már csak a kormos kemence s egy rakás füstölgő üszők maradt. Szomorodott szívvel szemlélték egy ideig a testvérek a pusztulás képét, majd visszatértek a nagyszobába. Utolsónak Juhani jött vissza, két sarokvassal a markában, melyet dühösen vágott az asztal közepére. De traskede af sted for at se, hvordan det var fat med badstuen. Der var intet andet tilbage af den end det sorte ildsted og en rygende ruin. Og brødrene stirrede et stykke tid på dette ødelæggelsens syn med fortrædeligt sind og vendte så omsider tilbage til deres hus. Juhani kom sidst ind, med et par jern-hængsler i hånden, som han rasende smed på bordet. 04136
Bottom
04137
Top
JUHANI: így hát szauna nélkül maradt a Jukola-tanya. JUHANI: Ja, nu er Jukola-gård uden badstue. 04137
Bottom
04138
Top
EERO: Márpedig „mit sem ér a tanya szauna nélkül”, mondotta tegnap Juhani. EERO: »Og en gård uden badstue, det går ikke an«, sagde Juhani. 04138
Bottom
04139
Top
JUHANI: Túlságosan tüzesre hevítette Timo azt a kedves kemencét, s így porrá égtek a szívünknek drága füstös gerendák és falak, amelyeknek oltalmában jöttünk e világra valamennyien. Nagyon forróra hevítette a kemencét Timo, azt mondom. JUHANI: Timo fyrede vældigt op i den kære ovn, og de elskede, sodsværtede spær og vægge, i hvis ly vi alle er trådt frem i verdens lys, blev til aske. Timo gjorde ovnen alt for gloende, siger jeg. 04139
Bottom
04140
Top
TIMO: Ahogy parancsoltad, ahogy parancsoltad; tudhatnád. TIMO: På din befaling, på din befaling, det ved du godt. 04140
Bottom
04141
Top
JUHANI: Pokolba azzal a paranccsal! Tény azonban, hogy szauna nélkül maradtunk, s ez bizony szomorú dolog. Mert az építkezés nem szaporítja a kenyeret. JUHANI: Jeg giver fanden i »din befaling«, men at vi nu er mænd uden badstue, det er en kedelig historie; at bygge huse forøger ikke brødet. 04141
Bottom
04142
Top
AAPO: Szomorú dolog, az tény; de már úgyis öreg volt a szauna, s csupa repedés minden sarka; tegnap te magad határoztad el, hogy hamarosan újat építünk. AAPO: En kedelig historie, men badstuen varjo gammel, fuld af huller i krogene; og du besluttede selv i går, at du snarest ville bygge en ny. 04142
Bottom
04143
Top
JUHANI: Valóban öreg volt már, s a gerendái egészen elkorhadtak, azonban egy-két évig még megtette volna. A tanyának még nincs módjában új szaunát építeni; először a földeket, a földeket kell munkába vennünk. JUHANI: Vist var den gammel, og dens bjælker gennem-røgede lige ind til marven, men den ville vel have hængt sammen endnu et år eller to. Gården har endnu ingen kræfter at spilde på at bygge badstuer; markerne, markerne må man først slå kløerne i. 04143
Bottom
04144
Top
TUOMAS: Felőled ugyan ugaron maradnának a földek, éppúgy, mint tavaly nyáron a dús Aro-rét, melynek pompás füvét hagytuk elfonnyadni, anélkül, hogy csak egyetlen rendet is kaszáltunk volna belőle. De te akartad! Valahányszor figyelmeztettelek, hogy jó lesz már nekilátni a kaszálásnak, azt felelted: „Várjunk még, hiszen úgy nő még az a fű, hogy szinte ropog.” TUOMAS: Det vil vel gå med markerne for dig som det sidste sommer gik med det store engdrag, hvis prægtige græs vi lod visne uden at tage et eneste strøg med leen. Hver gang jeg mindede dig om, at den burde slås, svarede du altid: »vi skal ikke gå endnu; græsset gror stadig, så det knager efter.« 04144
Bottom
04145
Top
JUHANI: Régi dolog ez már, s akármennyit hánytorga-tod, attól nem lesz jobb. Jövő tavasszal annál dúsabb fű nő majd az Aro-réten. Hanem kicsoda lépked ott a mezőn a házunk felé? JUHANI: Det er en sag, der er overstået for længe siden, og den bliver ikke bedre, fordi du kævler op om den. Engdraget vokser sig så meget desto kønnere til næste sommer. — Men hvad er det for en mand, som nærmer sig vor gård derude på marken? 04145
Bottom
04146
Top
TUOMAS: Mákelá esküdt. Ugyan mit akarhat? TUOMAS: Meddomsmand Mäkelä. Hvad vil den fyr? 04146
Bottom
04147
Top
JUHANI: No, nyakunkon az ördög! A törvény nevében jő, bizonyára ennek az átkozott verekedésnek az ügyében. JUHANI: Nu er fanden løs. Han kommer i statens navn, på grund af det forbistrede slagsmål med Toukola-folkene. 04147
Bottom
04148
Top
AAPO: Az utóbbi verekedést illetően mellettünk szól a törvény, de az elsőnek dolgában jó lesz vigyáznunk. Bízzátok rám, majd én elmagyarázom néki a dolgot. AAPO: I det sidste håndgemæng er loven på vor side, men hvad det første angår, så må vi se os godt for. Lad mig forklare ham sagen. 04148
Bottom
04149
Top
JUHANI: Hanem én, a legöregebb testvér, én is beszélni akarok, mivel közös ügyről van szó. JUHANI: Men jeg, den ældste af os brødre, vil også give mit besyv med, eftersom der er tale om vort fælles bedste. 04149
Bottom
04150
Top
AAPO: Csak aztán vigyázz, nehogy bajba keverj bennünket, ha úgy adódnék, hogy kissé szépítenünk kellene a dolgot. AAPO: Men pas på, at du ikke snakker os i en sæk, hvis det ligesom skulle blive nødvendigt at sno sig lidt. 04150
Bottom
04151
Top
JUHANI: Ne félj, nem estem a fejem lágyára. JUHANI: Jeg ved besked. 04151
Bottom
04152
Top
Belépett a szobába Mákelá, a derék és jószívű esküdt. Azonban egészen más ügyben jött, mint ahogy a testvérek gondolták. Nu trådte Mäkelä ind; en udmærket og rettænkende meddomsmand. Han kom dog i et helt andet ærinde, end det brødrene havde gættet på. 04152
Bottom
04153
Top
MÄKELÄ: Jó napot! MÄKELÄ: Goddag! 04153
Bottom
04154
Top
A TESTVÉREK: Jó napot! BRÖDRENE: Goddag! 04154
Bottom
04155
Top
MÄKELÄ: Mi szörnyűséget látok! Fiúk, fiúk, mi történt veletek? Megtépve, sebekkel, kék foltokkal, kötéssel, borogatással rakva a fejetek! Ó, ti szerencsétlenek! MÄKELÄ: Hvad er det for rædsler, jeg ser? Drenge, hvordan er det fat med jer? I har skrammer, blå mærker og sår; og klude omkring hovedet. Ak, I elendige skabninger! 04155
Bottom
04156
Top
JUHANI: „Nyalogatja sebeit a kutya”, úgy bizony; hanem vigyázzanak magukra a farkasok is. Ebben az ügyben jött? JUHANI: »Hunden slikker sine sår«, men ulvene må sørge for sig selv. Er det derfor, De nu står her i vor stue ? 04156
Bottom
04157
Top
MÄKELÄ: Ugyan hogy is jöttem volna? Hanem hogy testvér létetekre ily csúnyán elbánjatok egymással! Szégyelljétek magatokat! MÄKELÄ: Hvad skulle jeg dog kende til det? Men er det brødre, der mishandler hinanden på den måde? Skam jer! 04157
Bottom
04158
Top
JUHANI: Téved, Mákelá. A testvérek úgy bántak egymással, mint az angyalok. A szomszédok műve ez a csúfság. JUHANI: De tager fejl, Mäkelä. Brødrene har behandlet hinanden som engle; dette er naboernes værk. 04158
Bottom
04159
Top
MÄKELÄ: Ki tette hát ezt? MÄKELÄ: Hvem har da gjort det? 04159
Bottom
04160
Top
JUHANI: A jó szomszédok. Hanem szabad kérdeznem, milyen ügyben jött hát? JUHANI: Gode naboer. Men må jeg have lov til at spørge: hvorfor er De kommet for at hilse på os ? 04160
Bottom
04161
Top
MÄKELÄ: Haj, gonosz egy ügyben. Fiúk, fiúk, keserves nap vár rátok! MÄKELÄ: På grund af en højst alvorlig sag. Drenge, drenge, I går imod ødelæggelsens dag. 04161
Bottom
04162
Top
JUHANI: Miféle nap? JUHANI: Hvad er det for en dag ? 04162
Bottom
04163
Top
MÄKELÄ: A szégyen napja. MÄKELÄ: Skammens dag. 04163
Bottom
04164
Top
JUHANI: Mikor fog az ránk virradni? JUHANI: Hvornår oprinder den ? 04164
Bottom
04165
Top
MÄKELÄ: Szigorú parancsot kaptam a papunktól, hogy jövő vasárnap kísérjelek be titeket a templomba. MÄKELÄ: Jeg har fået streng besked af præsten om, at jeg næste søndag skal bringe jer til kirken. 04165
Bottom
04166
Top
JUHANI: Mit akar tőlünk a templomban? JUHANI: Hvad vil han med os i kirken? 04166
Bottom
04167
Top
MÄKELÄ: Kalodába ültetni benneteket, igazat szólva. MÄKELÄ: Sætte jer i fodstokken, for at sige det rent ud. 04167
Bottom
04168
Top
JUHANI: Ugyan mi okból? JUHANI: Hvorfor det? 04168
Bottom
04169
Top
MÄKELÄ: Sokféle okból! Ti eszeveszett bolondok! Kitörtétek a kántor ablakát, és megszöktetek tőle, mint a farkasok! MÄKELÄ: Af mange årsager. - I tåbelige og vilde krabater, I slog klokkerens vindue i stykker og stak af fra ham som ulve. 04169
Bottom
04170
Top
JUHANI: Hát persze, mikor a kántor úgy megtépázott bennünket, mint az ordas farkas. JUHANI: Klokkeren rev og sled i os som en gal ulv. 04170
Bottom
04171
Top
MÄKELÄ: És mit vétett nektek az esperes? MÄKELÄ: Men hvad har præsten gjort jer? 04171
Bottom
04172
Top
JUHANI: Egy bolhacsípésnyit sem. JUHANI: Ikke så meget som et loppebid. 04172
Bottom
04173
Top
MÄKELÄ: És ti mégis szidalmaztátok, és mindenféle csúfságot üzentetek neki azzal a mocskos szájú, szemtelen Köpölyöző-Kaisával. Ilyen nagy tiszteletben álló férfiúnak, községünk lelkipásztorának szégyenletes szidalmakat, durva disznóságokat üzenni azzal a rettenetes Rajamáki-regimenttel! Hát ez nem égre kiáltó orcátlanság? MÄKELÄ: Og alligevel har I hånet og spottet ham gennem den rap-kæftede og uforskammede Koppe-Kaisa. Gennem det forfærdelige Rajamäki-regiment sendte I de mest svinagtige, ja, nogle helt slyngelagtige bemærkninger som hilsen til en højvelbåren person og præsten for vor menighed; det var en mageløs og enestående frækhed. 04173
Bottom
04174
Top
JUHANI: „Hát ez bizony igaz, de be is kell bizonyítani”, mondta az egyszeri legény, én azonban nem mondom! JUHANI: »Vist er det sandt, men det må bevises«, sagde Kakkinens Jaako, men sådan siger jeg nu ikke. 04174
Bottom
04175
Top
MÄKELÄ: Most azonban, tudjátok meg, esperesünk szigorú bosszút áll rajtatok. Többé nem ismer elnézést veletek szemben. MÄKELÄ: Men nu bør I vide, at præstens strengeste straf vil ramme jer. Nu har han ingen barmhjertighed med jer. 04175
Bottom
04176
Top
AAPO: Üljön le, Mákelá, és beszéljük meg alaposabban a dolgot. No nézze: hát csak nem gondolja, hogy az esperes tényleg kalodába zárhat bennünket Rajamáki Kaisa hazugságai alapján? Szó sincs róla! Először törvényes úton meg kell állapítani, hogy mit mondottunk, és mennyiben sértettük meg a papunk becsületét. AAPO: Sæt Dem ned, Mäkelä, og lad os snakke lidt grundigere og dybere om sagen. Se nu på dette spørgsmål: kan præsten skrue os fast i fodstokken på grund af Rajamäki-Kaisas løgnehistorier? Absolut ikke! Det må bevises ad lovens vej, hvad vi har sagt, og hvordan vi har krænket præstens ære. 04176
Bottom
04177
Top
JUHANI: „Először jön a vizsgálat, aztán jöhet a haddel-hadd”, tudja ezt mindenki. JUHANI: »Sagen må først bevises, inden manden kan rises«, det er en given ting. 04177
Bottom
04178
Top
MÄKELÄ: Az a másik dolog azonban, az olvasás ügye, az egyháztörvény értelmében felhatalmazza őt arra, hogy eljárjon ellenetek, s amily haragos, bizonnyal élni is fog hatalmával. MÄKELÄ: Men det andet spørgsmål, angående læsningen, det giver ham en vis myndighed ifølge kirkeloven, som han nu sikkert i sin vrede vil bruge imod jer. • 04178
Bottom
04179
Top
JUHANI: Az olvasás dolgában mellettünk áll Isten törvénye és rendelkezése, aki már anyánk méhében oly kemény fejet adott nekünk, hogy teljességgel lehetetlen megtanulnunk olvasni. Ugyan mit tehetünk ez ellen, Mákelá? E világon nagyon egyenlőtlenül vannak elosztva a szellemi tehetségek. JUHANI: Når det gælder læsningens besvær, så er Guds forordning og lov på vor side, og den forpurrer ethvert forsøg. Ser De, han har allerede i vor moders skød givet os så træge hoveder, at det er umuligt for os at lære at læse. Hvad skal vi gøre, Mäkelä ? Alt for ulige falder åndens gaver i vor lod her på jorden. 04179
Bottom
04180
Top
MÄKELÄ: Ostoba hiedelem, hogy olyan kemény fejetek lenne. A szorgalom és a mindennapos gyarkorlat végül minden akadályt legyőz. Atyátok egyike volt a legjobb olvasóknak. MÄKELÄ: Jeres træge hoveder er kun en tom indbildning. Flid og daglig øvelse overvinder alt til sidst. - Jeres fader var et af de bedste læsehoveder. 04180
Bottom
04181
Top
AAPO: Anyánk azonban egyetlen betűt sem ismert, és mégis jó keresztény volt. AAPO: Men vor mor kendte ikke et eneste bogstav, og dog var hun en god kristen. 04181
Bottom
04182
Top
JUHANI: Aki igaz istenfélelemben nevelte és fenyítette gyermekeit. Isten nyugosztalja szegényt! JUHANI: Og opdrog og avede os i gudsfrygt. Herren velsigne den gamle kone! 04182
Bottom
04183
Top
MÄKELÄ: S a jó asszony nem próbált segíteni rajtatok mások tudásával? MÄKELÄ: Prøvede hun ikke, hvad andres dygtighed kunne udrette for jer? 04183
Bottom
04184
Top
JUHANI: Próbált bizony: Mánnistö anyót kérte meg, hogy tanítson meg olvasni bennünket. De az a mérges banya ütni-verni kezdett bennünket, úgyhogy jobban féltünk az ő kunyhójától, mint a manó barlangjától. Végül aztán be nem tettük volna a lábunk a kunyhóba, bárhogy is agyabugyáltak minket. JUHANI: Hun gjorde sit bedste; hun prøvede ved hjælp af Fyrreskovs-konen. Men den arrige kælling begyndte straks at garve vore rygstykker, og i vore øjne forvandlede hendes hus sig til den uhyggeligste trolde-rede; til sidst gik vi ikke ind i huset, skønt man tærskede os alt, hvad man kunne. 04184
Bottom
04185
Top
MÄKELÄ: Akkor ostoba tacskók voltatok, most azonban már érett férfiak vagytok, s az épeszű, egészséges ember mindent meg tud tenni, amit akar. Mutassátok meg hát az esperesnek és az egész világnak, mire képes az igazi férfi. Téged, Aapo, akinek olyan éles eszed van, s aki éppen nem vagy híjával a tudásnak, hiszen jó emlékezeted minden látott-hallott dolgot megőriz, téged nagyon csodállak, hogy már régen nem láttál neki a tanulásnak. MÄKELÄ: Dengang var I uden synderlig forståelse, men nu står I for jeres egen sag som mænd; en fornuftig og rask mand kan, hvad han vil; derfor må I nu vise både præsten og hele verden, hvad mandighed formår. At du, Aapo, ikke har handlet anderledes, du, der både har en klar forstand og heller ikke mangler kundskaber på et og andet punkt, og hvis skarpe hukommelse husker alt, hvad du ser og hører, det forbavser mig i høj grad. 04185
Bottom
04186
Top
AAPO: Kevés az én tudásom, ha talán tudok is egyet-mást. Megboldogult vak nagybátyánk sok mindenre oktatgatott bennünket: mesélt a Bibliából, tengeri utazásairól s e világnak mivoltáról; mi pedig mindig áhítatos lélekkel hallgattuk. AAPO: Jeg ved kun lidt; nå, jeg ved dog et og andet. Vor blinde onkel, der nu er død, fortalte os mange ting, han fortalte om Bibelen, om sine sørejser og om verdens opbygning, og så lyttede vi altid andægtigt til ham. 04186
Bottom
04187
Top
JUHANI: Mint a nyulak, hegyeztük a fülünket, midőn az öregapó Mózesről, Izrael gyermekeiről, a Királyok könyvének eseményeiről vagy a Jelenések csodáiról beszélt. „És szárnyaiknak zúgása olyan volt, mint a csatába vágtató szekerek robogása.” Jézus uccse! Sok minden csodáról, történetről tudunk mi, és nem vagyunk olyan elvadult pogányok, mint ahogy hiszik. JUHANI: Vi lyttede med strittende øren som harer, når den gamle fortalte os om Moses, Israels børn, begivenheder i Kongernes bog og mirakler i Åbenbaringerne. »Og lyden af deres vinger var som lyd af stridsvogne, når de fare ud til kamp.« Herre Jesus! vi kender mange mirakler og sager og er ikke slet så vilde hedninger, som man tror. 04187
Bottom
04188
Top
MÄKELÄ: Azonban az ábécéskönyvön kell elkezdenetek, hogy a keresztény egyház igazi tagjaivá válhassatok. MÄKELÄ: Men I må begynde med a.b.c.-en for at blive sande medlemmer af den kristne menighed. 04188
Bottom
04189
Top
AAPO: Mákelá, ott a polcon, ott láthat hét ábécét, amit Hámeenlinnában vásároltunk. Ezek a könyvek bizonyítják, hogy van bennünk szándék a tanulásra. Legyen némi türelemmel irántunk az esperes, és hittel hiszem, hogy ügyünkből még fogan, születik és nevelkedik valami. AAPO: Mäkelä, på det bræt dér ser De syv a.b.c.-er, som vi har købt i Tavastehus, og det syn beviser, at vi stræber efter lærdom. Præsten må have tålmodighed med os lidt endnu, så tror jeg, at vor sag vil avles, fødes og vokse nogenlunde. 04189
Bottom
04190
Top
JUHANI: Legyen irántunk türelemmel, és én kétszeresen fogom neki megfizetni a tizedet, sőt ígérem, hogy vadászati időben sohasem fog hiányozni fazekából a fiatal madárpecsenye. JUHANI: Han må være tålmodig, og jeg skal betale ham tiende dobbelt op, og der skal ikke mangle ungt fuglekød i hans skål, i den lovlige tid. 04190
Bottom
04191
Top
MÄKELÄ: Ha eszembe jut az esperes heves és jogos haragja, félek, hogy nem sokat használ itt sem a könyörgés, sem a szép ígéretek. MÄKELÄ: Her hjælper sikkert hverken bønner eller fagre løfter, vil jeg tro, når jeg tænker på hans voldsomme og retfærdige vrede imod jer. 04191
Bottom
04192
Top
JUHANI: Mit akar hát a tiszteletes tőlünk, és mit akar kend? Jól van, no! Jöjjenek hát hetvenedmagukkal, de fogadom, hogy vér fog itt folyni! JUHANI: Hvad vil han os da, og hvad vil De? Udmærket! Kom bare med halvfjerds mand, og blodet skal sprøjte alligevel. 04192
Bottom
04193
Top
MÄKELÄ: Mondjátok meg hát, hogyan akartok nekifogni az ábécé és a katekizmus megtanulásának, amit esperesünk szigorúan megkövetel? MÄKELÄ: Men sig mig, hvad I har i sinde at gøre for at lære jer a.b.c.-en og den lille katekismus, der er præstens vigtigste krav. 04193
Bottom
04194
Top
JUHANI: Majd itthon próbálkozunk meg vele, Mánnistö anyónak vagy leányának, Venlának segítségével. Jól olvas mind a kettő. JUHANI: Vi vil prøve, hvad Fyrreskovs-konen eller hendes datter Venla kan lære os herhjemme. De er dygtige læse-kvinder, begge to. 04194
Bottom
04195
Top
MÄKELÄ: No, majd megjelentem szándékotokat az esperesnek. De saját érdeketekben menjetek el, és kérjetek tőle bocsánatot szemtelen viselkedésetekért. MÄKELÄ: Jeg vil fortælle præsten om jeres planer. Men af hensyn til jeres egen fred bør I gå hen og bede ham om forladelse for jeres uforskammede optræden. 04195
Bottom
04196
Top
JUHANI: Hát ezen még gondolkozunk. JUHANI: Vi skal tænke over sagen. 04196
Bottom
04197
Top
MÄKELÄ: Fogadjátok meg a szavam, és jegyezzétek meg jól: ha az esperes nem lát bennetek őszinte és szorgalmas igyekezetet, akkor egy szép napon ott ültök majd a kalodában, a templom tövénél. Úgy bizony! Most pedig isten veletek! MÄKELÄ: Gør som jeg siger og vid, at hvis han ikke sporer en ærlig og flittig stræben hos jer, så sidder I i fodstokken, sidder nok så nydeligt i fodstokken en søndag, ved kirkens stensokkel. Det siger jeg og nu farvel! 04197
Bottom
04198
Top
JUHANI: Isten vele, Mákelá, isten vele! JUHANI: Farvel, farvel! 04198
Bottom
04199
Top
TUOMAS: Komolyan gondoltad, mikor Mánnistö anyó-ról meg Venláról beszéltél neki? Komolyan beszéltél, amikor majdnem megígérted, hogy térden csúszva járulunk a pap elé? TUOMAS: Var det for fuldt alvor, du snakkede med ham om Fyrreskovs-konen og hendes datter Venla? Var det for fuldt alvor, du næsten lovede, vi skulle gå hen og krybe for præsten? 04199
Bottom
04200
Top
JUHANI: Dehogy gondoltam komolyan, eszembe sem volt! Csak azért csacsogtam-fecsegtem, hogy időt nyerjünk. Hiszen még csak az kéne, hogy Mánnistö anyó vagy Venla jöjjenek ide, betűvetésre tamtam bennünket! Akkor aztán még a disznók is rajtunk röhögnének egész Toukolában! Hanem hát hallottátok: kalodával, a szégyen bitófájával fenyegettek meg bennünket. Tyű, a keserves mindenit! Hát az ember a saját kuckójában már békén s kedve szerint sem élhet, noha senkinek útjában nem áll, senkinek jogát meg nem sérti? Ugyan ki tilthatja ezt meg nekünk? De csak azt mondom: a papok és a hivatalnokok könyveikkel és protokollumaikkal az emberiség gyötrő szellemei. Ó, te fekete disznó! Ó, átkozott nap! Most aztán csőstül szakad nyakunkba a balsors minden csapása s az emberek ármányai. Szinte szeretnék fejjel nekirontani a falnak. Ó, te sötét Belzebub! Venla kikosarazott bennünket; a faluban csúfondáros gúnydalt költöttek rólunk; A kántor megtépázott, mint az ördög; a toukolai legények úgy elvertek, mint a kétfenekű dobot. Megszabdalták a hátunk, mint a karácsonyi malacnak, és mint megannyi Mikulás vagy félszemű manó, úgy járkálunk itt rongyokba bugyolált fejjel. S ez még mindig nem elég! Otthonunk elvesztette a szegények egyetlen örömét, a szauna sziszegő gőzét is. Ott hamvadnak, ott füstölögnek hajdani derék szaunánk romjai. De az ördögök leggo-noszabbika még csak ezután következik. Hm! A templom pitvarában tíz lyukával vigyorog felénk a kaloda. Az istennyila üssön belé! Ha ennyi bosz-szantó baj sem viszi rá az embert, hogy elmesse a torkát, hát akkor micsoda! Ó, te görbe szarvú sátán! JUHANI: Ikke så meget som en antydning i den retning og ikke det mindste for fuldt alvor. Knægten her vrøvlede bare sådan for at trække tiden ud. Fyrreskovs-konen eller Venla skulle føre pegepinden her! Så ville selv svinene i Toukola grine. I hørte jo, at man, aldeles sikkert, truede os med fodstokken, med skammens galge. Fanden stå i det! Har en mand ikke lov til at leve i fred og efter sit eget hoved, på sin egen grund, når han ikke står i vejen for nogen eller går andres ret for nær ? Hvem kan forbyde det ? Men jeg siger endnu en gang: præster og embedsmænd med deres bøger og protokoller er menneskenes onde ånder. - Oh, dit sorte svin! Ve, denne forbandede dag! Vi rammes sådan, over hals og hoved, af den hårde skæbnes kølleslag og menneskenes fortrædeligheder, at jeg er lige ved at rende hovedet i væggen. Oh, din sorte tyr! Venla gav os kurven; man har lavet en giftig nidvise om os; klokkeren pinte os som selve satan; Toukola-knægtene bankede os, som var vi en stump hede-jord; prygl fik vi som jule-svin, og nu går vi omkring her som rigtige julebukke; som én-øjede nisser med pjalter om hovedet. Og hvad mere? Nu er vort hjem uden den fattiges eneste fryd, uden badstue-ovnens brusende damp. Derude gløder og ryger jo ruinerne af vor forhen så elskede badstue. Og der er stadig den værste af djævlene tilbage. Hm! Fodstokken griner imod os, i kirkens våbenhus, med sine ti huller. Oh, du klare ild! Hvis ikke en sådan bunke bekymringer fører ragekniven imod en mands strube, hvad gør det så? Oh, du behornede tyr! 04200
Bottom
04201
Top
EERO: Hanem rosszul emlékezel, bátyó; a kalodának nincs tíz lyuka. EERO: Nu husker du en lille smule forkert; der er ikke ti huller i fodstokken. 04201
Bottom
04202
Top
JUHANI: Hát mennyi? JUHANI: Hvor mange er der da ? 04202
Bottom
04203
Top
EERO: Hány csillagból áll a Göncöl szekere, hány testvér él Jukolában? EERO: Hvor mange stjerner er der i Karlsvognen; hvor mange sønner i Jukola? 04203
Bottom
04204
Top
JUHANI: Heten vagyunk. Tehát: hét nyílás és hét fiú. No, annál rosszabb. Hét nyílás! Hű, a mindenit! Lám, lám, a gonosz véletlen is hogy ellenünk szövetkezett! Hét kerek nyílás, mint a malomkő szeme. Milyen gonosz tréfa a sorstól! De csak lőjék el ránk gyűlöletüknek nyilait, mi acélkeményre szorítjuk össze megkínzott szívünket; köpjenek ránk mindenfelől mérget, mint a kígyó, és záporozzon fejünkre keserű epét az ég, mi behunyt szemmel, csikorgó foggal, s bőgve, mint a megvadult bikák, szembeszál-lunk velük. És ha végül a császár hatalmával kalodába vernek bennünket, hát akkor is vad gyönyörrel fogok ülni a szégyenfánál. JUHANI: Vi er syv sønner. Altså syv huller og syv drenge. Nå, så meget desto værre. Syv huller! Altid så meget desto værre. Se bare, hvordan menneskene og en hård skæbne har sammensvoret sig imod os. Syv huller som øjne i en møllesten. Hvilken hån af en hård skæbne! Men lad dem skyde på os med alle deres vredes pile, så gør vi vore hjerter hårde som blinkende stål. Og lad dem puste deres gift på os fra alle sider som slanger, og lad himlen regne lutter galde ned over os, vi styrter dog imod dem, med lukkede øjne, som vilde okser, mens vi skærer tænder og brøler. Og hvis man til sidst slæber os til fodstokken med statens magt, så vil jeg sidde i træklodsen med salig fryd, det vil jeg. 04204
Bottom
04205
Top
AAPO: Miért gyönyörrel? AAPO: Hvorfor med fryd ? 04205
Bottom
04206
Top
JUHANI: Édes testvér, te nem érted a düh ítéletes erejét. A bosszú gondolata elfeledtetne velem minden megszégyenítést; mert hiszen csak meg akarnak szégyení-teni bennünket. A gondolat, hogy papunknak vérét vehetem, úgy ízlenék dühtől égő lelkemnek, mint a csurgatott méz. Nem nyúlnék késhez, nem nyúlnék fegyverhez, hanem mint a vérszomjas hiúz, körmömet és fogamat vájnám a pap torkába. Ezer darabra szaggatnám azt az embert, hogy teljesen kiélvezzem bosszúm édességét. így tennék akkor is, ha tíz lelkem lenne is, és mindegyiket tíz éven át szöges hordóban hengergetnék. Mindez semmi sem lenne a bosszú édességéhez képest. JUHANI: Du forstår ikke, brorlil, vredens dømmende kraft. Hævnens planer får knægten her til at glemme al hån; og det er jo deres hensigt at håne os. Forestillingen om at tappe blod ud af vor hr. præst, det ville smage mit vrede sind som honning-dug. Og ved den lejlighed ville jeg ikke bruge kniv eller bøsse, sådan som manden fra Karjaa gjorde engang, nej, jeg vil hugge ham i struben med klør og tænder som en los. I stumper og stykker, i tusind stumper og stykker ville jeg rive manden, og så kunne jeg rigtig nyde den lækre hævn. Sådan ville jeg gøre, om jeg så havde ti liv, og hvert liv skulle pines ti år i spigertønden. Det ville ikke betyde noget i sammenligning med hævnens lyst. 04206
Bottom
04207
Top
AAPO: Fenekestül felkavartad lelked minden szenvedélyét! Szegény testvérem, öntözd meg szíved forrongó katlanát a türelem forrásának hideg vizével, mely szelíden kanyarogva folyik át a réten. AAPO: Du vender jo fuldstændig op og ned på hele dit væsen. Stakkels broder, skyl dit hjertes skoldhede kedel med koldt vand fra tålmodighedens rislende bæk, der bugter sig langsomt hen gennem engen. 04207
Bottom
04208
Top
SIMEONI: Képed elfeketedett, és vérvörösen, szúrósan forognak szemeid. Kegyelmezz magadnak! SIMEONI: Du er helt beg-sort i ansigtet, og dine øjne ruller rundt, blodrøde og stikkende. Hav dog barmhjertighed med dig selv. 04208
Bottom
04209
Top
TUOMAS: Ha tényleg odaültetnek a szégyenfához, azt valóban megbosszuljuk. De legyünk mindaddig békével, amíg ez be nem következik. Hiszen nem veszett el még minden reményünk. TUOMAS: Vist ville vi hævne os, hvis man lod os sidde på skammens sæde, men lad nu vore hjerter være i fred, indtil det sker. Alt håb er ikke ude endnu. 04209
Bottom
04210
Top
JUHANI: A világ egyik szögletéből még a békesség napja ragyog felénk. Az Impivaara lábánál az Ilvesjárvi az a kikötő, ahová a vihar elől elvitorlázhatunk. Most már határoztam. JUHANI: Fra et af verdens hjørner stråler endnu fredens dag imod os. Ilvesjårvi, ved foden af Impivaara, er den havn, hvor vi sejler hen, bort fra stormene. Nu har jeg taget min beslutning. 04210
Bottom
04211
Top
LAURI: Én már tavaly így döntöttem. LAURI: Det gjorde jeg allerede forrige år. 04211
Bottom
04212
Top
EERO: Követlek benneteket az Impivaara legmélyebb barlangjába is, ahol, úgy mondják, egy öreg hegyi manó főzi a szurkot, száz báránybőrből varrt süveggel a fején. EERO: Jeg følger jer, om det så var til Impivaaras dybeste hule, hvor, efter hvad man siger, den gamle bjergtrold koger beg med en hjælm af hundrede fåreskind på hovedet. 04212
Bottom
04213
Top
TUOMAS: Odaköltözünk mindannyian. TUOMAS: Vi flytter allesammen herfra. 04213
Bottom
04214
Top
JUHANI: Odaköltözünk, és ott új világot építünk. JUHANI: Vi flytter og bygger os en ny verden. 04214
Bottom
04215
Top
AAPO: De nem ér el bennünket ott is a hatalom keze? AAPO: Mon ikke øvrighedens klo kan nå os dér? 04215
Bottom
04216
Top
JUHANI: Az erdő megvédi magzatait. Ott leszünk csak igazán a magunk urai; mint a hunyorgó vakondokok, mélyen beássuk magunkat a földbe. És ha kedvük támadna ott is szorongatni bennünket, hát majd megtudják, mit jelent az: hét medvét felverni a barlangjában. Most pedig föl a bőrcserző vargához, hogy írásba vegyük az egyezséget! Tíz évre kerüljön idegen kézbe aházunk. JUHANI: Skoven beskytter sine unger. Først dér står vi på egen grund; dybt som plirrende muldvarpe graver vi os liell ind til jordens marv. Og hvis det skulle fornøje dem at forfølge drengene derhen, skal de snart erfare, hvordan det føles at forstyrre syv bjørne i deres hule. - Og nu af sted til garveren for at bekræfte handlen skriftligt. I ti år overlader vi vor gård i andres hænder. 04216
Bottom
04217
Top
SIMEONI: Én is vágyom már egy békés kuckó után. Testvérek, új otthont és új szívet teremtünk magunknak az erdő ölén. SIMEONI: Jeg længes også efter en fredens bolig. Brødre, vi skaber os et nyt hjem og et nyt hjerte i skovenes skød. 04217
Bottom
04218
Top
JUHANI: Mindnyájan egy akarattal! JUHANI: Alle som én! 04218
Bottom
04219
Top
AAPO: Hogyan határoztál, Timo? AAPO: Hvad bestemmer du, Timo? 04219
Bottom
04220
Top
TIMO: „Ha te élmény, én is el”, mondja a nóta. TIMO: »Som herren er, så følger ham hans svende«, siger ordsproget. 04220
Bottom
04221
Top
AAPO: Ti mind mentek, s csak én maradnék magános fenyőnek Jukola udvarán? Ah! Túlságosan is összefonódtak lelkem ágai s gyökerei veletek! Legyen hát: veletek tartok én is! És reméljük a legjobbakat ettől az úttól. AAPO: I flytter bort, og så skulle jeg blive her som en enlig gran på Jukolas gårdsplads ? Ak, hver eneste rod, hver eneste gren i mit væsen er vokset altfor fast til jeres kreds. Lad gå da, og lad os håbe det bedste af den rejse. Jeg følger med. 04221
Bottom
04222
Top
JUHANI: Nagyszerű! Most pedig föl a tímárhoz mindnyájan, és kössünk törvényes szerződést vele. Mind egy akarattal! JUHANI: Storartet! Nu af sted til garveren alle mand for at udfærdige en lovmæssig kontrakt. Alle som én! 04222
Bottom
04223
Top
Mindnyájan felkerekedtek, hogy megkössék az egyezséget. Tíz évre bérbe adták tanyájukat a tímárnak, s a szerződésbe a következő pontokat vették föl: tíz éven át birtokolja a tímár a házat, és művelje a földeket; az első három évben minden bér nélkül, azonban ettől kezdve fizessen a testvéreknek évente hét mérő rozsot, és építsen új szaunát a bérleti idő lejárta előtt. A testvérek szabadon vadászhatnak a Jukola-tanya erdeiben mindenütt és mindenféle vadra, amit a törvény megenged. A tanyabirtok északi részében, az Impivaara vidékén mind a földeken, mind az erdőben tehetnek és élhetnek tetszésük szerint. A tímár Mindenszentek napján veheti birtokába a tanyát, azonban a testvéreknek, ha nékik úgy tetszik, legyen még szállásuk a szülői házban az első tél idejére. Ezek voltak a szerződés feltételei. De begav sig af sted i samlet flok for at sætte en kontrakt op og lejede deres gård til garveren for ti år; og følgende paragraffer blev fastsat skriftligt. Garveren har rådighed over gården og driver den i ti år, de tre første år uden vederlag, men derefter betaler han brødrene syv tønder rug årlig og bygger en ny badstue, inden lejemålet udløber. Frit og over alt i Jukolas skove har brødrene ret til at drive jagt på enhver slags vildt, som loven tillader. På den nordlige del af gårdens jorder, omkring Impivaara, har brødrene ret til at leve og gøre, som det passer dem, både med hensyn til jorden og skovene. Allehelgenens dag overtager garveren gården, men brødrene skal dog, hvis de ønsker det, have husly i deres fædrenehjem endnu den kommende vinter. Sådan var kontraktens hovedpunkter. 04223
Bottom
04224
Top
Eljött a november, s a tímár minden holmijával megjelent a Jukola-ház udvarán, hogy a megszabott időre birtokába vegye a tanyát. A testvérek azonban, hogy elkerüljék az esperest és embereit, jóformán az egész telet az erdőben töltötték. Síjeikkel szerte kószáltak, vadászgattak; tanyázni pedig az Impivaara tisztásán, a kis szénégetőkunyhóban tanyázgattak. Azonban annak rendje és módja szerint, lóval és minden szükséges holmijukkal még nem költöztek ki az erdőre; ezt csak később, a nyár jöttével akarták megtenni. De már jó előre gondoltak jövendő tanyájukkal: hatalmas szálfákat döntöttek ki száradni, alapzatnak pedig nagy köveket görgettek a meredek hegy lábánál fekvő irtásra. Så kom november måned, og garveren holdt med sine læs på Jukolas gårdsplads og overtog gårdens ledelse for den aftalte tid. Men brødrene, der ville undgå præsten og hans hjælpere, levede hovedsagelig i skovene den vinter, løb på ski og jagede i omegnen; og boede i en kulsvier-hytte på Impi-vaara-heden. Den egentlige flytning med hest og andre nødvendige sager var endnu ikke blevet iværksat. Man havde bestemt, at den skulle finde sted, når sommeren kom. De tumlede dog allerede så småt med deres fremtidige hus: de fældede træer, for at de kunne tørre til foråret, og trillede grundstenene sammen på den afbrændte, stub-fyldte skovmark, ved foden af det stejle bjerg. 04224
Bottom
04225
Top
Így múlt el a tél, anélkül, hogy a testvérek bármiféle parancsot vagy figyelmeztetést kaptak volna az esperestől. Várt valamire az esperes, vagy talán sorsukra bízta volna a testvéreket? Sådan gik vinteren, og i al den tid fik brødrene ingen som helst befaling eller påmindelse fra præsten. Ventede han, eller havde han overladt dem til deres skæbne ? 04225
Bottom

Fejezet 05 kapitel

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (hu-da) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :kapitel
Download A hét testvér o Syv brödre download
05001
Top
Eljött a tavasz, elolvadt a hó, lágy szelek lengedeztek, zöldülni kezdett a pázsit, és zsenge levelek fakadtak a nyírfa ágain. Foråret var kommet, snedriverne var smeltet, vinden blæste blidt, jorden begyndte at blive grøn, og birkelunden fik løv. 05001
Bottom
05002
Top
A testvérek épp most költöznek Jukolá-ból az Impivaara hegyére. Ott ballagnak a köves, kacs-karingós erdei úton, vállukon a puska, hátukon a nyírfahéj tarisznya, melyben lőszereiket őrzik. Legelöl lépked Juhani, s mellette Killi és Kiiski, a tanya két hatalmas, mord ebe poroszkál. Mögötte a testvérek félszemű, öreg gebéje, Valko húzza a szekeret. Timo hajtja a lovat, a többiek pedig puskástul, tarisznyástul ott mennek a nyomában, s a komiszabb helyeken segítenek tolni a kocsit. A menet végén Eero baktat, ölében víve a Jukola-tanya büszke kakasát; a testvérek nem szívesen váltak volna meg tőle, s ezért inkább magukkal vitték az impivaarai rengetegbe, hogy jelezze nékik az idő múlását. A szekéren láda, farkas- és rókacsapdák, egy kondér s a kondérban két fatál, egy merítőkanál, hét evőkanál és egyéb, a szakácsmesterséghez tartozó szerszámok lát hatók. A kondérra egy borsóval teli, durva zsákot bori tottak, ennek tetején pedig, zacskóba kötve, a Jukola-ház öreg macskája kapálózott-nyávogott. így költöztek ki a testvérek hajdani otthonukból; szótlanul, nyomott hangulatban vándoroltak a köves, buckás erdei úton. Tiszta volt az ég, a levegő csendes, s a nap korongja már lefelé haladt égi pályáján. Brødrene er nu ifærd med deres flytning fra Jukola til Impivaara. De traver hen ad den stenede, snoede skovvej, med bøsserne over skulderen; og på ryggen har de birke-barks-ranslerne, hvor de opbevarer ammunitionen. Juhani går i spidsen og ved siden af ham Jukolas store, bistre hunde, Killi og Kiiski. Bag ved dem, ført af Timo, går brødrenes en-øjede hest, den gamle Valko, der trækker en kærre. Efter læsset følger de andre brødre med bøsserne over skulderen og ranslerne på ryggen; og de hjælper Valko over de værste steder på vejen. Til sidst kommer Eero; han bærer i sin favn Jukolas stolte hane; brødrene ville ikke skilles fra den og har taget den med til Impivaaras ødemarker som tidsmåler. På kærren ses en kiste, ulve- og rævesakse, en gryde, og i gryden to egetræsfade, en slev, syv skeer og andre sager, der har med kogekunsten at gøre. Gryden var dækket af en grov sæk, fyldt med ærter, og aller-øverst oppe hoppede og miavede Jukolas gamle kat i en lille pose. - Sådan forlod brødrene deres gamle hjem, traskede mismodige og tavse hen ad den knudrede og stenede skovvej. Himlen var klar, luften stille, og i vest rullede allerede solens hjul ned ad bakke. 05002
Bottom
05003
Top
JUHANI: Az ember hajós az élet viharos tengerén. Mi is elvitorlázunk hát drága szülőhajlékunkból, útvesztő erdőkön át vitorlázunk szekérhajónkkal az Impivaara meredek sziklaszigete felé. JUHANI: Mennesket er en søfarer på livets stormfulde hav. Nu sejler vi også bort fra vort kære barndomshjem, sejler med vort vogn-skib gennem de vildene skove imod Impi-vaaras stejle ø. Ak! 05003
Bottom
05004
Top
TIMO: Kevés híja, hogy öreg béka létemre könnyeket nem törölgetek orcámról. TIMO: Der mangler ikke meget i, at jeg, jeg arme frø, også begynder at tørre tårerne af mine kinder. 05004
Bottom
05005
Top
JUHANI: Ha ebben a búbánatos órában saját szívembe nézek, bizony nem csodálkozom rajtad. De nem használ itt semmi, ezen a világon; legyen hát kemény a szívünk, mint a fehér kovakő. Vándornak születik az emberfia erre a világra, kinek sehol sincsen nyugo-vása. JUHANI: Det forbavser mig ikke, efter at jeg har set ind i mit eget bryst, i denne sorgens stund. Men det nytter ikke noget her i denne verden: mandens hjerte må stadig være hårdt som en hvid rullesten. Mennesket er født til vandringsmand, har ej blivende sted her på jorden. 05005
Bottom
05006
Top
TIMO: Így kóborol, csetlik-botlik az ember egy ideig, míg végül leroskad és kiszenved, mint a patkány a fal tövénél. TIMO: Det vandrer omkring her en stakket stund, vender sig og drejer sig, indtil det omsider synker sammen og forsmægter som en rotte ved foden af muren. 05006
Bottom
05007
Top
JUHANI: Bölcs szó, igaz beszéd! JUHANI: Rigtigt sagt, klogt sagt! 05007
Bottom
05008
Top
SIMEONI: És ha ezzel mindennek vége lenne; de az igazi még csak ezután kezdődik! SIMEONI: Og hvis det så var alt, men så begynder det først! 05008
Bottom
05009
Top
JUHANI: Arra célzol, hogy számot kell adni tálentomja-inkról? Igazad van! JUHANI: Så bliver der tale om vore pund, ville du sige. Sandt nok! 05009
Bottom
05010
Top
TIMO: Akkor aztán minden kertelés és csűrés-csavarás nélkül színt kell vallani: itt állok én, s itt vannak, Uram, tálentomjaid. TIMO: Så skal det siges uden mindste svig eller list: her er jeg, og her, Herre, er dit pund. 05010
Bottom
05011
Top
SIMEONI: Az embernek mindig gondolnia kellene a halállal; ehelyett azonban megátalkodott a bűnben. SIMEONI: Et menneske burde altid tænke på sit endeligt, men det er forhærdet. 05011
Bottom
05012
Top
JUHANI: Megrögzött, megátalkodott, ez tagadhatatlan. De hát, Isten a tudhatója, ilyenek vagyunk mi mind az ég alatt. Ám ha sikerül itt igazán megtelepednünk, és meleg, békés fészket rakni magunknak, igyekezzünk a jövőben tisztességes, istenfélő emberekhez illő életet élni. Testvérek, kössünk szigorú szövetséget, és vessünk el minden bűnös szokást, minden haragot, veszekedést és gyűlöletet ebből a madárfészekből. El a gyűlölettel, civódással és veszekedéssel! JUHANI: Forhærdet, forhærdet, det kan ikke nægtes. Men sådan er vi allesammen, Gud bedre det, under denne himmel. Lad os dog herefter for alvor beflitte os på at leve, som det anstår sig fromme helte, når vi først rigtig har indrettet os her og fået os en varm fredens bolig. Lad os, brødre, slutte et fast forbund og feje alle syndens påfund tilside, al ondskab, al kiv og alt had, her i vor fuglerede. Bort med ondskab, had og hovmod. 05012
Bottom
05013
Top
EERO: És a fényűzéssel! EERO: Og prunk. 05013
Bottom
05014
Top
JUHANI: Úgy van! JUHANI: Ja! 05014
Bottom
05015
Top
EERO: A cifra, bűnös köntösökkel! EERO: Og prægtige, syndige klæder! 05015
Bottom
05016
Top
JUHANI: El vele! JUHANI: Ja, netop! 05016
Bottom
05017
Top
EERO: A rengő templomi hintókkal és minden ékes templomi cifrasággal! EERO: Fjedrende kirke-gigge og alt det prangende kirkeflitter. 05017
Bottom
05018
Top
JUHANI: Hogyan? Mit beszélsz? JUHANI: Hvad ? Hvad snakker du om ? 05018
Bottom
05019
Top
SIMEONI: Eero már megint gúnyolódik. SIMEONI: Han spøger igen. 05019
Bottom
05020
Top
JUHANI: Látom, látom. Hanem vigyázz, nehogy elkapjam a nyakad! Már tudniillik ha törődnék egy bolond szavaival, de hiszen akkor nem volnék igazi férfi, nem én. Hanem te, átkozott ördögfattyú, hogy bánsz azzal a kakassal? Miért lármázik szegény? JUHANI: Ja, det mærker jeg. Pas på, jeg ikke griber dig i nakkeskindet, det vil sige, hvis jeg altså brød mig om sådan en tåbes snik-snak, men så ville jeg ikke være nogen rigtig mand, nej, sandelig ikke. — Hvordan er det, du behandler den dér hane, din forbistrede lømmel? Hvorfor jamrer det arme dyr? 05020
Bottom
05021
Top
EERO: Csak helyreigazítottam a szárnyát, mert nagyon lelógott. EERO: Jeg ordnede bare vingen, der hang ned. 05021
Bottom
05022
Top
JUHANI: Majd helyreigazítalak én téged! Vigyázz, hogy nyakon ne csípjelek. Hanem tudjátok-e, hogy ez a legjobb kakas az egész járásban? Mindig pontosan és megbízhatóan látja el tisztjét. Először éjfél után kettőkor, másodszor négy órakor kukorékol, s ez a legal-kalmatosabb idő a felkelésre. Ez a kakas még nagy hasznunkra válik itt a rengetegben. És az a szegény macska ott a szekér tetején! Jaj, te árva cicamica! Ott izegsz-mozogsz, ott kukucskálsz kifelé a zsák nyílásán, keservesen nyávogva. Jaj, „öreg tata, ócska kapca”, te sem soká szaladgálsz ezen a földön: homályos már a szemed, rekedt a nyávogásod. De talán még erőre kapsz, ha rászabadulsz a kövér mezei egerekre. Remélem, így lesz. Hanem a legjobban titeket sajnállak. Killi és Kiiski. Ti is ott fogantatok, ott születtetek és nevelkedtetek Jukolában, akárcsak mi; mintha testvéreink lettetek volna. Ah, csillogó szemmel néztek reám! Úgy, úgy, Killi, úgy, édes Kiiskim! És milyen vidáman csóváljátok farkatokat! De hiszen nem tudjátok, hogy otthagyjuk édes otthonunkat. Ah, ti szegények! Sírnom kell, sírok. JUHANI: Jeg skal også straks ordne dig en kende. Pas på, jeg ikke tager dig i nakken. Vid, at det er den bedste hane i hele vort herred til at passe sit hverv; altid nøjagtig og pålidelig. Den galer første gang klokken to, anden gang klokken fire, og det er den bedste tid at stå op på. Den hane får vi megen glæde af her midt i ødemarken. - Og katten deroppe på toppen aflæsset! Ak, stakkels Matti-fyr! Dér svinger og dingler du og kigger ud af hullet i din pose og miaver så sørgeligt. »Ak, du, din stakkels stodder, din gamle odder«, du har næppe mange dage tilbage at liste omkring i her på jorden. Dine øjne er allerede blevet så mørke, og din miaven lyder så hæst. Men du kvikker måske op endnu en gang, når du springer i nakken på de fede skovmus. Det håber jeg. Men jer, Killi og Kiiski, har jeg nu mest medlidenhed med. I er, som vi selv, avlede, fødte og opvoksede på Jukola; vokset op som vore egne brødre. Ak, hvor brændende stirrer I ikke ind i mine øjne! Ja, Killi, ja, du, min Kiiski-knægl ! Og I vifter så fornøjet med jeres haler. Nå, I ved ikke, at vi nu forlader vort herlige hjem. Ak, 1 sølle stakler! Jeg må græde; jeg må. 05022
Bottom
05023
Top
TIMO: Nézd csak, mit tanácsoltál te magad az imént. Keményítsd meg a szívedet, hé! TIMO: Husk, hvad du rådede dig selv til for lidt siden. Gør dit hjerte hårdt, gør dit hjerte hårdt. 05023
Bottom
05024
Top
JUHANI: Nem tudom, nem tudom! Hiszen elhagyjuk drága otthonunk! JUHANI: Jeg kan ikke, jeg kan ikke, når jeg forlader det kære hjem. 05024
Bottom
05025
Top
TUOMAS: Hát bizony az ilyen napon elszorul az ember szíve; hanem Impivaarán nemsokára új otthont építünk, és hamarosan az is éppoly kedves lesz. TUOMAS: Vist tynger denne dag på en mands sind; men i Impivaara får vi snart et andet hjem, og det bliver os måske hurtigt lige så kært. 05025
Bottom
05026
Top
JUHANI: Mit mondasz, testvér? Nincs égen és földön még egy olyan kedves hely, mint az, ahol születtünk, nevelkedtünk, s ahol tejfelesszájú gyerkőcként a porban hemperegtünk. JUHANI: Hvad sagde du, min broder ? Hverken på jorden eller i himlen findes der et sted så elsket som det, hvor vi er født og vokset op, og på hvis marker .vi tumlede os som små purke med mælkeskæg. 05026
Bottom
05027
Top
AAPO: Megtöri szívünket a búcsú pillanata, hiszen még a nyúlnak is kedves a hajlékot adó bokor. AAPO: Ja, afskedsstunden knuser vore hjerter, det er sandt, for også haren har den hjemlige busk kær. 05027
Bottom
05028
Top
JUHANI: Hogyan is mondta nyuszi anyó hajdanán, mikor érezve, hogy megint vemhes, elküldte magától a fiát, elküldte a jövendő nyúlfiak útjából? JUHANI: Hvad var det hare-moderen sagde engang, da hun påny følte, hun var drægtig, og bad sin lille unge om at drage bort for at give plads til de kommende småfyre? 05028
Bottom
05029
Top
TIMO: „Menj világgá, szép fiacskám, vésd eszedbe anyád szavát: ahány cserje, annyi csapda, ahány berek, annyi hurok.” TIMO: »Stik nu af, min søn, min kære, lille søn, og husk altid, hvad jeg siger: »dér, hvor riskvistene er, dér er snaren, og dér, hvor hullet er, dér er fælden«. 05029
Bottom
05030
Top
JUHANI: így szólt a fiához, s a kisnyúl útnak indult; ott ugrabugrált, szökdécselt az irtáson s a réteken, vágott száját sírásra görbítve. így hagyta el az otthonát, és bizony szomorúan szállt le számára az este. JUHANI: Sådan sagde hun til sin søn, og knægten luntede af sted ; han luntede, han stavrede af sted hen over lysningen og langs hedens rand med et ærligt grin om sin spaltede læbe. Sådan forlod han sit hjem, og aftensolen skinnede så sørgeligt. 05030
Bottom
05031
Top
EERO: Az a szegény Nyuszi-Jussi. EERO: Det var hare-jussi! 05031
Bottom
05032
Top
JUHANI: Jól van, na. így hagyta el az otthonát, és így hagyjuk el mi is. Isten veled, otthon! A lépcsődet, de még a szemétdombodat is szívesen megcsókolnám. JUHANI: Nå, ja, lad det nu være. - Sådan forlod han sit hjem og således forlader vi også vort. Farvel, hjem! Nu kunne jeg kysse din trappe og din mødding! 05032
Bottom
05033
Top
AAPO: Úgy, úgy, testvér. Hanem űzzük el lelkűnkből ezt a szomorúságot. Hamarosan kemény munka vár ránk: nemsokára zuhannak a szálfák, csattognak a fejszék, s az Impivaara irtásán, a komor erdők közepette pompás ház fog emelkedni az ég felé. Nézzétek: itt járunk már a zord vadonban, zúgó fenyvesek között, így, beszélgetve haladtak át a komor erdőn. AAPO: Ja, min broder. Men lad os prøve på at jage denne dysterhed bort fra vort sind. Vi står snart midt i det strenge slid og slæb; snart brager træstammerne, økserne smælder, og oppe på Impivaara-heden, midt i skovenes dyb, rejser sig et prægtigt hus imod himlen. Se: vi vandrer jo allerede i den barske ødemark, i granernes sus. 05033
Bottom
05034
Top
A vidék azonban lassan emelkedni kezdett, és útjuk kanyarogva egy magas, erdős dombhátra, a Teerimákire vezetett fel. Itt-ott hatalmas, mohos hátú sziklák hevertek, mintha óriások sírkövei lettek volna; a sziklák tövénél alacsony, szívós gyökerű fenyők zúgtak. A köves út keményen rángatta, rázta a szekeret s az öreg Valko lapockáit; helyenként már a hajdani keréknyomot sem lehetett kivenni. Az út a dombon át vezetett, mert kétoldalt feneketlen ingoványok terpeszkedtek. A testvérek minden erejüket megfeszítették, hogy könnyítsenek öreg, félszemű gebéjük terhén. Végre fölérkeztek a dombtetőre, s ott kissé szusszanni hagyták Valkót, maguk pedig letekintettek a lábuk alatt elterülő világra. Szemük távoli falvakat, réteket, mezőket, kéklő tavakat látott; nyugaton, az erdő szélén, a templom magas tornya emelkedett. Délről, egy domb oldaláról, a Jukola-tanya tekintett feléjük, mint maga az elvesztett paradicsom, s a testvérek szívét újból fájó vágyódás töltötte el. Végül azonban észak felé fordultak, ahonnan meredek szirtjei-vel, sötét barlangjaival és bozontos, viharvert fenyőivel a magas Impivaara nézett le rájuk. A hegy lábánál barátságos irtást láttak, jövendő lakhelyüket; az irtás alatt pedig szép szálerdőt, mely sudár gerendákat ad majd nekik a házépítéshez. Ezt látták a testvérek, s a fenyők között ott csillogott az Ilvesjárvi tava is. A hegy nyugati meredélyén éppen lemenőben volt a derűs, ragyogó nap, s a testvérek szemében csodálatos fény gyűlt, mellüket új reménység dagasztotta. Sådan snakkede de sammen, mens de vandrede gennem den dystre skov. Men efterhånden steg terrænet, og deres vej bugtede sig op til et højtliggende, skovbevokset område, der blev kaldt for Teerimäki. Her og dér så man mosgroede klippetoppe, der af form lignede kæmpernes gravhøje, og som var omgivet af lave, rodfyldte graner, der susede i vinden. Vognen og den gamle Valkos bove rystede voldsomt på den stenede vej, hvor øjet mange steder knap nok kunne skimte de forrige hjulspor. Vejen gik op over åsen, for bundløse sumpe bredte sig til begge sider. Men brødrene gjorde også selv deres bedste for at gøre læsset lettere for det gamle, enøjede trækdyr. Til sidst nåede de op på bakketoppen, lod Valko puste lidt ud og stirrede ned på verdens åbne vidder. Deres øjne skuede fjerne byer, enge, marker, blånende søer og mod vest, i skovens kant, kirkens knejsende tårn. Men mod syd, på en bakkeskråning, skimtede man Jukola-gård som et tabt lykkens land; og længselsfulde tanker fyldte påny brødrenes bryst. Men omsider vendte de blikket mod nord ; og dér så man det høje Impivaara, de stejle skråninger, dets mørke kløfter og de skæggede, storm-forrevne graner, der stod på bjergets sider. Men ved bjergets fod så de en smuk rydning, fuld af stubbe; deres kommende boplads; og neden for rydningen en skov, der kunne forsyne dem med solide stammer til deres hus. Alt dette så de; de så den klare Ilves-sø mellem fyrretræerne; og hvordan den strålende sol, der var ved at gå ned, lyste fra bjergets nordvestlige skrænt; og håbets herlige glimt blinkede i deres øjne og fik påny deres bryst til at svulme. 05034
Bottom
05035
Top
Innét megint továbbindultak, és egyre bátrabb lendülettel igyekeztek új otthonuk felé. Lefelé ereszkedett a domboldal, s ők szálas vörösfenyők oszlopcsarnokában haladtak előre, ahol a száraz fű, hanga és az áfonyagyökerek tarkán elkeveredve takarták be a földet. Egy homokos, jól épített út következett, mely a Viertola-udvarháztól a templomhoz vezetett; ezt átszelve saját erdei útjukat követték, mely a fövenyes tisztás gerincén haladt tovább. Derfra gik de nu videre og begyndte, med stadig større fart, at skynde sig hen mod deres nye hjem. Terrænet sænkede sig, og de kom til fyrretræernes søjlerække på heden, dér, hvor den gungrende jord skiftevis var dækket af lyng, tyttebær-ris og visnende stargræs. Så kom de til en sandet, anlagt vej, der førte fra Viertola herregård og til kirken; den krydsede de og fulgte deres egen skovvej, der gik op over hede-åsen. 05035
Bottom
05036
Top
AAPO: Itt van az a tisztás, ahol az öregek meséje szerint hajdanában a kígyók törvényháza állott. Itt bíráskodott felettük a kígyókirály, az a ritkán látható fehér kígyó, fején csudálatos, drága koronával. Egy bátor lovag azonban, úgy mondja a mese, elrabolta tőlük ezt a koronát. AAPO: Her er den hede, hvor, efter hvad gamle folk fortæller, slangernes retssal lå engang i svundne tider. Dér sad som dommer deres konge, den yderst sjældent-sete, hvide slange med en umådelig kostbar krone på sit hoved. Men engang røvede en dristig rytter denne krone fra dem, efter hvad sagnet fortæller. 05036
Bottom
05037
Top
És míg a testvérek a fövenyes dombon a lakatlan Som-pio-láp felé ereszkedtek, Aapo a következő mesét mondotta el nekik: Egy lovag, erre járván, megpillantotta a réten a kígyókirályt, kinek ragyogó korona ékeskedett a fején. Odaugratott hozzá, és kardjának hegyével lekapta fejéről a koronát, majd pedig megsarkantyúzta lovát, és mint a vihar, elvágtatott a kinccsel. Azonban a kígyók sem voltak restek, hanem vad haraggal űzőbe vették a merész rablót. Körbecsavarodva, nagy sziszegéssel utánaeredtek, és mint megannyi korong, amit a gyermekek gurítanak az országúton, ezer meg ezer kígyó kari-kázott a lovag nyomában. Csakhamar utolérték, s már ott tekeregtek a ló lábainál, már-már felkúsztak az oldalára: halálos veszély fenyegette a vitézt. Ö azonban nagy bajában ledobta nékik a kalpagját csalétkül, s a kígyók nyomban nekiestek, darabokra tépték és fölfalták. De ez a csel sem sokat segített rajta, mert a kígyók megint utánaeredtek, és magasra szállt mögöttük az út pora. A hős egyre vadabbul sarkantyúzta lihegő lovát; patakban folyt a vér a paripa felsebzett oldaláról, és szájából habos tajték szakadt. A lovag az erdőbe menekült, de az erdő sem tudta megállítani ellenségeinek futását. Egy folyó állta útját, s a lovag beleugratott a zúgó örvénybe, ménje gyorsan átvitte rajta. De a kígyók sem rettentek meg a folyótól, hanem mint a robajló vízesés, belevetették magukat a hullámok forgatagába, és szélsebesen átúsztak, hogy nyomukban csak úgy forrt, tajtékzott a víz. A lovag tovább vágtatott, de a kígyók megvadult serege egyre jobban szorongatta. Nem messze azonban lánggal égő erdőt, felgyújtott irtásföldet pillantott meg, mire nyomban a tűz felé hajtotta lovát; beburkolózva a folyóban átázott köpenyébe, egyenesen belevágtatott a lángtenger közepébe, ám a kígyók sem maradtak el egy pillanatra sem mögüle. így vágtat át az égi lovag az aranyos felhők között. Sarkantyúját még egyszer belevágta paripája véknyába, s a táltos lihegve még egyszer előreszökött, hogy aztán összerogyva örökre elfelejtse az élet tüzes játékait. De túl minden veszélyen, szabadon állt a lovag, megmenekülve a tűzből és borzalmas ellenségeitől; a lángok ugyanis elégették a kígyók számlálha-tatlan seregét. Ott állt a hős, kezében a csodálatos ékszerrel, és győzedelmesen tekintett körül. Og Aapo fortalte dem følgende sagn, da de vandrede langs hede-åsen og ned mod den øde Sompio-sump. Der kom altså en rytter, og på heden så han slangernes konge, der havde en skinnende krone på hovedet. Han red hen imod ham, snappede kronen fra kongens hoved med spidsen af sit sværd, sporede sin hest og stormede af sted med sin kostbarhed som båret af blæsten og skyerne. Men slangerne var heller ikke sene i vendingen; de begyndte straks, rasende, at forfølge den frække røver. De ilede susende af sted, rullet sammen i ringe, og tusind tøndebånd snurrede af sted i rytterens spor som triller, kastet af drengene, når de leger på landevejen. De nåede snart rytteren, myldrede allerede tæt omkring hestens ben og hoppede op imod dens flanker; og manden var i stor fare. I sin nød kastede han sin hat ned til dem som lokkemad, og de sønderrev den straks i deres rasende vrede. Men dette kneb hjalp ikke manden ret længe; snart ruller slangerne påny i hans spor, og vejens sand hvirvler højt i vejret. Stadig heftigere sporede helten sin stønnende hest ; blodet løb som en strøm fra den prægtige hests sønderrevne flanker, og skummende fråde sprøjtede ud af dens mund. Rytteren flygtede ind i skoven, men den hindrede ikke hans fjenders fart. Han nåede en flod, med et plask red han ud i dens strømhvirvler, og hingsten førte ham hurtigt over den. Slangerne nåede også floden og styrtede sig, med mange vandfalds larm, i bølgernes skød og svømmede over den med stormens hast; og det hvide skum stod højt i vejret. Manden red videre, stadig forfulgt af slangernes rasende skare. Et stykke vej forude så han en heftigt-blussende svedjebrand, og nu sporede han sin hest hen imod ilden; og idet han hyllede sig i sin kappe, der var blevet våd af flodbadet, styrtede han sig ind i luernes favn, men slangerne opgav ikke cl øjeblik forfølgelsen. Sådan stormer himlens ridende helt gennem guldskyerne. Endnu en gang satte han sporerne i hestens Hanker, og endnu en gang fløj han fremad, men så styrtede den prustende hingst og glemte for bestandig livets hellige strid. Men manden stod nu i fri luft, frelst fra ilden og sine frygtelige fjender, for ilden havde brændt slangernes utallige skare. Dér stod nu helten med et jublende blik og den vidunderlige skat i hånden. 05037
Bottom
05038
Top
AAPO: Így szól a mese a Teerimáki-tisztás fehér kígyójának koronájáról. AAPO: Det var sagnet om den hvide slanges krone, her på T eerimåki-heden. 05038
Bottom
05039
Top
JUHANI: Pompás mese, de még pompásabb a vitéz, aki lekapta a kígyó fejéről a koronát, s végül is megszerezte magának. Derék legény! JUHANI: Et prægtigt sagn og en endnu prægtigere mand, der snappede kronen fra slangens hovedbog til sidst selv fik den i eje. En vidunderlig mand! 05039
Bottom
05040
Top
TIMO: Emberfia csak ritkán pillanthatja meg ezt a kígyót, de aki meglátja, úgy mondják az öregek, a bölcsnél is bölcsebbé válik. TIMO: Kun få mennesker ser den slange her, men den, der ser den, bliver vældig klog, efter hvad gamle folk siger. 05040
Bottom
05041
Top
JUHANI: Azt is mondják, hogy aki tavasszal, az első kakukkszó előtt megfogja, megfőzi és megeszi ezt a kígyókirályt, az érteni fogja a holló károgását, és megtudja, mit hoz számára a jövő. JUHANI: Man siger også: den, der ved forårstid, inden gøgen er begyndt at kukke, får fat i denne dommer-slange, koger den og spiser den, han forstår ravnens sprog, og på den måde får han at vide, hvad der senere vil ske ham. 05041
Bottom
05042
Top
EERO: De azt is mondják, hogy aki tavasszal, a kakukk megszólalása után cselekszi ezt, az tudni fogja mindazt, ami eddig történt vele. EERO: Man siger også således: den, der ved forårstid, efter at gøgen har kukket, gør alt det dér, den mand forstår ravnens sprog, og på den måde får han at vide, hvad der er hændt ham forinden. 05042
Bottom
05043
Top
JUHANI: Jaj, öcskös, de nagy ostobaságot mondtál! Hát nem tudja ezt minden ember, még ha egy falatnyi kígyóhúst sem evett? Lám, lám, Eero most megmutatta, hogy mennyit ér az esze. Ostoba birka! „Az tudni fogja mindazt, ami eddig történt vele.” Hát emberi észre vall az ilyesmi? Jaj, te szegény fiú! JUHANI: Ak, brorlil, hvor snakkede du dog dumt! Som om ikke enhver vidste det uden at spise så meget som en bid slangekød? Se, nu viste Eero endelig, hvad han egentlig er værd med hensyn til hjerne; en dum vædder. »Han får at vide, hvad der er sket ham forinden«. Kan denne tanke stamme fra en mands hjerne? Ak, du, din sølle knægt! 05043
Bottom
05044
Top
AAPO: Hagyd csak, Juho. Eero vagy ostobaságot mondott, vagy megint pimaszkodott és ingerkedett. De bárhogy is legyen, mégis figyelemre méltó gondolatot vetett elénk. Vizsgáljuk csak meg alaposabban Eero mondását, és azt hiszem, mély bölcsességet halászhatunk ki belőle. Tudni mindazt, ami eddig történt, bizonyos szempontból nagy bölcsesség lenne. Ha okosan megvizsgálod, hogy a múlt időknek melyik vetése hozott jó s melyik rossz gyümölcsöket, és ezek szerint rendezed életedet és munkádat, bizonnyal bölcs ember vagy. Ha nekünk is hamarább kinyílt volna a szemünk, most nem kellene itt hontalanul kóborolnunk. AAPO: Bryd dig ikke om det, Juho. Enten sagde han en dumhed, eller også vendte og drejede han sine ord drilagtigt som sædvanlig; men hvordan det så end forholder sig, så fremsatte han i hvert fald en bemærkelsesværdig tanke for os. Lad os prøve på at granske hans udtalelser, og jeg tror næsten, vi kan fiske nogen visdom ud af dem. At vide, hvad der er sket, det er, set fra et vist synspunkt, en stor visdom. Hvis du klogt overvejer om en sæd, sået i svundne dage, har båret gavnlige eller skadelige frugter og indretter dit liv, dit arbejde og dit slid derefter, så er du en klog mand. Hvis vore øjne også var blevet åbnet noget før, så tror jeg næppe, vi nu traskede af sted her som udvandrere. 05044
Bottom
05045
Top
JUHANI: Csupasz ég alatt kószálunk, mint a farkaskölykök! Hanem ami megtörtént, megtörtént. JUHANI: Som ulveunger under åben himmel. Men gjort er gjort. 05045
Bottom
05046
Top
TUOMAS: Amit Jukolával elvesztettünk, azt még visszanyerhetjük az Impivaara tisztásain. Hanem most ide az egész testvérsereg, és toljátok azt a szekeret, segítsetek Valkónak mindaddig, amíg csak tart a mocsár. Ide mind! Arasznyira süpped a kerék az iszapos földbe. TUOMAS: Det, vi mistede i Jukola, det tager vi igen på Impivaara-heden. - Herhen, hele brødreflokken og lad hver mand slå kløerne i læsset og hjælpe vor Valko, så længe sumpen varer. Herhen, alle mand! Vognhjulene synker jo et helt spænd ned i den sumpede jord. 05046
Bottom
05047
Top
Ekképp beszélgetve ereszkedtek le a fövenyes parton, átszelték Seunala Matti széles irtását, átkeltek egy sűrű, fiatal fenyvesen, s ott álltak végül a Sompio-mocsár partján. Komor kép tárult elibük: emitt iszapos, sáros tócsák, amott mohos zsombékok, a foltosáfonya fészkei, odébb elszórva néhány alacsony, fonnyadó nyírfa, mely szomorúan bólogatott az esti szélben. Középen azonban keskenyebb volt a láp, s ott a talaj is szilárdabbnak, keményebbnek mutatkozott; néhány elkorcsosult, mohos fenyő s a zsombékokon sötétzöld, erős illatú hamvasáfonya-bokor is nőtt rajta. Erre vezetett át a keserves út a mocsár túlsó partja felé, ahol újból sűrű vadon kezdődött. Ezen az úton keltek át a testvérek a lápon. Néhányan Valko mellett a kocsirudat húzták, a többiek meg nekidűlve tolták a szekeret. Végre nagy kínlódással elérték a láp szélét, és újból szilárd földön, mintegy ötszáz lépésnyi erdei úton haladhattak tovább, melyet már erősen beleptek a gyökerek. De utoljára mégiscsak elébük tárult a tágas tisztás, s ők ott álltak a kiszemelt helyen, a szakadékos hegy lábánál. Mens de snakkede således sammen, var de vandret ned fra heden, var gået over Seunala-Mattis vidtstrakte lysning, derefter gennem en tæt granskov og stod nu ved kanten af Sompio-mosen. Dyster så denne mose ud; på dens overflade vekslede mudrede, sumpede huller med mostuer og klynger af tranebær; her og dér stod en lavstammet, halvvisnet birk, der nikkede sørgmodigt med hovedet i aftenvinden. Men i midten var mosen smallest, og dér var jorden mest fast og hård. Dér stod nogle små, mosklædte fyrretræer, og på tuerne groede buske af mørkegrøn, stærkt-duftende pors. Over denne strækning løb en ussel vej til mosens anden bred, hvor den mørke skov begyndte igen. Brødrene gik nu over mosen ad denne vej. Nogle af dem trak i skaglerne ved Valkos side, mens andre skubbede bag på vognen. Endelig, om end med besvær, nåede de den anden side af mosen og gik nu atter på tør grund, langs skovens rodfyldte vej, der havde en længde på henved fem hundrede skridt. Men til sidst lyste det stubbede svedjelands åbning foran dem, og de stod på det udvalgte sted, neden for bjerget med de mange huler. 05047
Bottom
05048
Top
Ezen a helyen a testvérek nagyapja, egy derék munkásember, hajdanán kiirtotta az erdőt, és hatalmas szénégető boksákat rakott. A hegy lábánál nagy területen ledöntötte a fákat, felégette, majd ágas boronájával felkaparta és bevetette a letarolt föld fekete kérgét, hogy aztán dús kévéket gyűjtsön a csűrébe. A tisztás szélén egy romhalmaz mutatta a helyet, ahol hajdan a csűr állott, s ahonnan a kicsépelt gabonát rögtön haza is szállította, utóbb pedig, tél idején, a szalmát és ocsút is hazafuvarozta szánkóján. A csűr helyétől nem messze, az erdő s az irtás határán még látni lehetett a hatalmas boksa fekete nyomát, ahol az irtás fatörzseiből zörgő faszenet égetett. így serénykedett, így szorgoskodott itt Jukola hajdani derék gazdája az égő nap alatt, és homlokáról sűrűn törölgette a gyöngyöző verejtéket. Éjjel azonban tőzegfedelű kunyhójában pihent, és vigyázott boksájára; ezt a kunyhót választották a testvérek ideiglenes szállásukul. Her havde forhen brødrenes bedstefar, en storartet slider, dyrket svedjeland og ladet røgen stige til vejrs fra vældige kulmiler. Han havde fældet og brændt mange stykker svedjeland omkring dette bjerg; med sin risharve harvet mangen en sort, tilsået mark og til sidst bjærget de korn-tunge aks i sin lade. Ruinen i kanten af lysningen viste endnu det sted, hvor hans skov-lade havde stået, og hvorfra han straks havde hjembragt den færdige sæd, mens han lod strået og avnerne ligge i vente på vinterføre. Men et stykke fra ladens ruiner, på grænsen mellem lysningen og skoven, ses milens mørke bund, en vældig stor mile, hvor han brændte klingende trækul af svedjelandets afbarkede stammer. Således havde Jukolas forrige, statelige husbond slidt og slæbt her, under mangen en brændende sol og tørret mangen en perlende sveddråbe af sin pande. Men om natten hvilede han i sin hytte med græstørvstaget og holdt vagt ved milen ; og denne hytte havde brødrene nu valgt til deres foreløbige boplads. 05048
Bottom
05049
Top
Tágas volt az irtás, azonban tekinteted mégsem szállhatott a tisztás határán túl, mert kelet, dél és nyugat felől sűrű erdő, északon pedig a magas hegy zárta el a kilátást. Azonban ha felkapaszkodsz a hegynek ritkás fenyőkkel koronázott csúcsára, úgy messze széttekinthetsz a világ minden tája felé. Délen, rögtön a lábaid alatt, ott láthatod azt a bizonyos, mérsékelten lejtő irtást, mögötte a komor erdőt, majd meg a Sompio-lápot, amott pedig, az ég peremén, a kéklő Teerimáki emelkedik. Észak felé a hegy szelíden ereszkedik alá; széles hátán, melyet hajdan szintén művelés alá vettek, dús fiatal nyírfaerdő nőtt; a nyírek alatt, a kopár ösvényeken, fajdok ugrálnak, s a császármadár bánatos füttyszava hallik. Kelet felé egyenletes, fövenyes fenyőliget látható, nyugaton viszont mohos sziklákkal teleszórt, hepehupás vidék; a sziklagerinceken néhány alacsony, de izmos, görcsös vörösfenyő terpeszkedik. A fenyő mögött, jó ezer lépésre az irtástól, a tiszta vizű s halban gazdag tó, az Ilvesjárvi csillog. Ennél többet aztán aligha láthatsz, bárhogy is meresztgeted a szemed; körülötted mindenütt az erdő sötét tengere hullámzik. Igaz, északkelet felől homályosan iderémlik a Viertola-udvarház, és messze-messze, az ég északnyugati szélén a templom szürke tornya. Ilyen volt a hely s a környék, melyet a Jukola testvérek jövendő lakóhelyükül választottak. Vidtstrakt er det stubfyldte svedjeland, men dit øje ser næppe ud over dets rand; for mod øst, syd og vest hindrer skovene dit udsyn og mod nord et højt bjerg. Men hvis du går op på toppen af dette bjerg, der er bevokset med nogle spredte graner, så når dit blik fjernt ud, i alle retninger. Mod syd ser du først, lige under dine fødder, det omtalte, svagt-skrånende svedjeland, lidt længere borte den dystre skov; bag ved den igen Sompio-mosen; og dér i horisonten hæver sig det matblånende Teerimäki. Mod nord sænker bjerget sig omsider, og på dets skrånende flade, der tidligere også blev brugt som svedjeland, står en ung og tæt birkeskov, på hvis græsløse stier urfuglene hopper, og jærperne fløjter så sørgmodigt. Mod øst ses en jævn hedestrækning med fyrreskove; mod vest et knudret stykke land med mos-groede sten; og hist og her, på den mosgrønne ås, et lavt, men tæt og kraftigt fyrretræ. Bag fyrretræerne glimter den klare og fiskerige Ilvesjärvi, i en afstand på henved tusind skridt fra lysningen. Men andet ser du næppe, hvor langt du end skuer. Skovenes mørke hav blåner omkring dig I il alle sider. Du ser dog endnu det mat-blå skær af Viertola herregård i nordøst og langt borte, ved den nord-vestlige himmelrand, kirkens grå spir. Sådan var den egn og de omgivelser, som Jukola-brødrene havde valgt til deres boplads. 05049
Bottom
05050
Top
Ezen az első estén a testvérek a szénégetőkunyhó közelében telepedtek le; kifogták a szekérből a fáradt Valkót, és csengőt akasztva a nyakába, kicsapták a legelőre. Fatönkökből és ágakból vidám tüzet raktak a tisztáson; Simeoni halat, répát és szárított húst sütött vacsorára, a többiek pedig a szekér körül foglalatoskodtak: lerakták a magukkal hozott holmit és minden szerszámot, minden motyót a megfelelő helyre hordtak. Midőn ezt elvégezték, s a vacsora is készen volt, letelepedtek falatozni; a hegyek mögött a nap is lenyugodott. Men denne aften havde brødrene slået sig ned i nærheden af kulsvierhytten, havde løst den trætte Valko fra skaglerne og gennet den på græs med en klokke omkring halsen; og af stubbe og tørre grene havde de tændt et muntert bål på svedjen. Dér stegte Simeoni sild, roer og kød til det fælles aftensmåltid, og de andre baksede omkring vognen, ryddede læsset og bar mange slags redskaber og sager til deres bestemte pladser. Men da det var gjort, og maden var parat, satte de sig ned for at spise, på det aftenmørknende svedje-land; og solen var sunket ned bag bjerget. 05050
Bottom
05051
Top
SIMEONI: Ez lenne hát első vacsoránk az új otthonban. Bár hozna békét és Isten áldását minden más étkezésünkre is! SIMEONI: Dette er således det første måltid i vort nye hjem, og måtte det bringe lykke og Guds fred også over vore andre måltider her. 05051
Bottom
05052
Top
JUHANI: Kövér szerencse kísérje minden tettünket és munkánkat, amihez csak hozzáfogunk. JUHANI: Lykke, ja, lad en herlig lykke være vor eneste kammerat her, i alle de gøremål og arbejder, som vore fingre kan udrette. 05052
Bottom
05053
Top
AAPO: Egy fontos szót szeretnék szólani. AAPO: Jeg ville gerne fremsætte et vigtigt forslag. 05053
Bottom
05054
Top
JUHANI: Halljuk hát, mit rejtegetsz szíved pitvarában? JUHANI: Så lad det slippe ud fra din inderste hjertekrog. 05054
Bottom
05055
Top
AAPO: Mit sem ér a test fej nélkül, azt mondom. AAPO: En krop uden hoved, det duer ikke, siger jeg. 05055
Bottom
05056
Top
JUHANI: Minduntalan nekimegy a falnak, mint a fejetlen tyúk. JUHANI: Nej, den render imod væggen som en hovedlos lione. 05056
Bottom
05057
Top
TIMO: Nem is kell fejetlennek lennie, elég, hamegkótya-gosodik, és máris ide-oda röpköd, így ni! így csináltak gyakran Mánnistö anyó tyúkjai is; az öreg néni azt mondta, hogy ilyenkor a boszorkányok nyilai röpködnek a levegőben. TIMO: Den behøver ikke at være hovedløs; hvis den bare bliver skør i hovedet, så basker den sådan og sådan, hid og did og hid og did. Det gjorde Fyrreskovs-konens høns ofte, og så sagde den gamle, at der fløj troldpile i luften. 05057
Bottom
05058
Top
JUHANI: Hanem, Aapo testvér, öntsd ki már a szíved! JUHANI: Ud med det, tøm din mund, Aapo. 05058
Bottom
05059
Top
AAPO: Ez a gondolat jár az eszemben: ha azt akarjuk, hogy itt igazán vigyük valamire, akkor legyen egyikünk a ház feje, tanácskozásaink vezetője, veszekedéseink döntőbírája. Más szóval legyen egyvalaki, akinek szava irányt és rendet szabjon. AAPO: Jeg har denne tanke i min hjerne: hvis vi skal udrette noget her og gøre det rigtigt, så bør en af os altid være første mand, lede vore diskussioner og ordne vore stridigheder. Kort sagt: der bør være en, hvis stemme er afgørende, for ordenens skyld. 05059
Bottom
05060
Top
JUHANI: Én vagyok itt a legidősebb. JUHANI: Jeg er den ældste her. 05060
Bottom
05061
Top
AAPO: Te vagy az elsőszülött a Jukola-hadban, s ez a jog is illessen téged. AAPO: Du er den første i Jukolas flok, og du har således også den førstes ret. 05061
Bottom
05062
Top
JUHANI: Én vagyok az első a sorban, és megmutatom, hogy engedelmességre szoktatlak benneteket. Bárcsak hallgatnátok a szavamra! JUHANI: Jeg er den første mand i rækken, og jeg forstår at kræve lydighed afjer. Men vil I også adlyde? 05062
Bottom
05063
Top
AAPO: Ez így helyes és jogos. Hanem azért közös ügyekben hallgassuk meg mindenki véleményét. AAPO: Det er ret og rimeligt. Men vi må alligevel altid lytte til det, enhver har at sige, i fælles anliggender. 05063
Bottom
05064
Top
JUHANI: A te tanácsaidnak különösen mindig szívesen megnyitom a fülemet. Hanem az első mégis én vagyok. JUHANI: Særlig dine råd vender jeg altid og gerne mit øre til. Men jeg er den første. 05064
Bottom
05065
Top
AAPO: Úgy van! De milyen büntetést szabjunk ki arra, aki nyakasságot és javíthatatlan engedetlenséget tanúsít? AAPO: Rigtigt! Men hvilken straf skal vi fastsætte for den, der viser opsætsighed, og som uhjælpeligt gør modstand ? 05065
Bottom
05066
Top
JUHANI: Azt bedugom oda a hegy barlangjába, és mázsás sziklákat gördítek zárnak a barlang szája elé. Csücsüljön ott egy-két napot, ahogy az ügy s a körülmények kívánják. Igen, igen, ott majd szophatja az ujját, és elgondolkozhatik azon, miképp kell viselkednie, ha békét akar. JUHANI: Ham stopper jeg ind i den dér klippehule og bærer en dynge sten på ti lispund derhen og sætter bom for hulens gab. Dér kan han så sidde en dag eller to, efter hvad sagen og omstændighederne kræver. Ja, ja, dér kan han sidde og suge på labben og tænke på det, der tjener til hans fred. 05066
Bottom
05067
Top
LAURI: Ebbe én nem megyek bele. LAURI: Jeg går ikke med til den bestemmelse. 05067
Bottom
05068
Top
TUOMAS: De én sem! TUOMAS: Jeg heller ikke. 05068
Bottom
05069
Top
TIMO: Talán csíkos pofájú vaddisznó vagyok, hogy az erdő penészes barlangjában lakjam? Le vele! TIMO: Er jeg en kind-stribet grævling, der bor i bjergets klamme hule ? Langt fra. 05069
Bottom
05070
Top
JUHANI: Mi az, lázongtok? JUHANI: I begynder at gøre oprør? 05070
Bottom
05071
Top
TUOMAS: A büntetésnek ez a módja nem helyes, de nem ám. TUOMAS: Denstraffeparagraf, den duer ikke, duer slet ikke. 05071
Bottom
05072
Top
TIMO: „Ez nem járja”, mondja a közmondás. Én sem vaddisznó, sem borz nem vagyok. TIMO: »Det rimer ikke«, siger ordsproget. Jeg er ikke nogen grævling og ikke noget vildsvin. 05072
Bottom
05073
Top
JUHANI: Viselkedj tehát mindig rendesen és engedelmesen, hogy elkerüld haragom szörnyű büntetését. JUHANI: Opfør dig derfor akid ordentligt og anstændigt, så du undgår min vredes straffende skræk. 05073
Bottom
05074
Top
TIMO: De én akkor sem vagyok sem borz, sem farkas. Hohó! De még medve vagy patkány sem. Nézze meg az ember! TIMO: Men jeg er hverken nogen grævling eller ulv. Hej, hej! Jeg er heller ikke nogen bjørn eller rotte! Skam dig lidt. »Skammen er hans«, sagde Jaakkola-Frans.« Haha! 05074
Bottom
05075
Top
AAPO: Hagytok engem is szóhoz jutni? AAPO: Tillader man, at jeg siger et ord? 05075
Bottom
05076
Top
JUHANI: Csak tessék. Mit akarsz mondani? JUHANI: Gerne. Hvad vil du sige? 05076
Bottom
05077
Top
AAPO: Hogy én sem helyeslem ezt a büntetésparagrá-fust, amit ránk akarsz hozni; testvérek között ezt nagyon durvának, állatiasnak tartom. AAPO: At jeg heller ikke billiger den straffeparagraf, som du vil anvende iblandt os; jeg mener, den er alt for streng og vilddyrsagtig mellem brødre. 05077
Bottom
05078
Top
JUHANI: Nem helyesled? Igazán nem helyesled? Mondj hát akkor egy bölcsebb paragrafust, mert úgy látszik, hogy én nem érem föl ésszel, mi a helyes, és mi nem. JUHANI: Hvad, du billiger den ikke? Billiger den ikke? Billiger den virkelig ikke? Sig så en klogere paragraf, eftersom jeg aldrig nogensinde forstår, hvad der er rigtigt, og hvad der er forkert. 05078
Bottom
05079
Top
AAPO: Ezt nem álhtom. AAPO: Det har jeg ikke sagt. 05079
Bottom
05080
Top
JUHANI: Mondd csak azt az új, elfogadható paragráfust, te, te Jukola bölcse, te! JUHANI: Sig så den nye paragraf, som kan billiges, du Jukolas vismand. 05080
Bottom
05081
Top
AAPO: Messze vagyok én attól, hogy bölcs lehetnék. Hanem ez... AAPO: Langtfra nogen vismand. Men dette . . . 05081
Bottom
05082
Top
JUHANI: A paragráfust, a paragráfust! JUHANI: Parakraaffi, parakraaffi! 05082
Bottom
05083
Top
AAPO: Ez azonban... AAPO: Tämähän on... 05083
Bottom
05084
Top
JUHANI: A paragráfust, a paragráfust! Halljuk azt a hétszerbölcs paragráfust! JUHANI: Paragraffen, paragraffen! Kom med den vise paragraf! 05084
Bottom
05085
Top
AAPO: Megbolondultál? Úgy ordítasz itt, mintha tüzes nadrágban ülnél. Miért üvöltözöl és miért rázod a fejed, mint a fülesbagoly? AAPO: Er du forrykt? Du hyler jo, som sad du dér med ild i bukserne. Hvorfor skriger du og rokker med hovedet som en ugle? 05085
Bottom
05086
Top
JUHANI: „A paragráfust!”, kiáltozom folyton. Halljuk azt a vadonatúj és régi, hétszerbölcs paragráfust! Mondd hát, s én oly csöndben foglak hallgatni, mint a csuka a békák vartyogását. JUHANI: Paragraffen, hyler jeg heftigt. Den splinternye og gamle, vise paragraf! Sig den, og jeg lytter stumt til dig som skallen på frøens kvækken. 05086
Bottom
05087
Top
AAPO: Én így gondolom a dolgot: ha valamelyikünk nem hallgat a figyelmeztetésre és a jó szóra, ha mindig erőszakoskodik és a veszekedés magvait hinti el közénk, úgy az ilyet zárjuk ki szövetségünkből, és száműzzük magunk közül. AAPO: Således er min mening om sagen: den, der foragter råd og anvisninger; som altid gør fortræd og sår tvedragtens frø iblandt os, han skal udstødes af vort forbund og forvises, langt bort. 05087
Bottom
05088
Top
TUOMAS: Legyen ez a törvény. TUOMAS: Lad det være bestemmelsen. 05088
Bottom
05089
Top
LAURI: Ebbe én is beleegyezem. LAURI: Det går jeg med til. 05089
Bottom
05090
Top
TIMO: Én is. TIMO: Jeg også. 05090
Bottom
05091
Top
[SIMEONI: Siihen suostumme kaikki yhteisesti. >missing] SIMEONI: Det går vi allcsammen med til, enstemmigt. 05091
Bottom
05092
Top
JUHANI: Hm! Legyen hát így. Hanem jól jegyezzétek meg: akinek ezután kedve támad hepciáskodni, az útilaput kap a talpára, rúgást az ülepére, és mehet isten hírével. Hanem milyen munkába fogunk holnap, ti szerecsenyek? Majd móresre tanítalak én titeket! JUHANI: Hm! Så er det afgjort. Og glem ikke: enhver, der herefter føler trang til at gøre knuder, han får løbepasset i hånden, et spark bag i og - benene på nakken! - Hvilket arbejde skal vi tage fat på i morgen, I morianer? Jeg skal nok lære jer! 05092
Bottom
05093
Top
AAPO: Mintha kissé dühös lennél? Hanem ez ne zavarja meg lelkünk békéjét ezen a szép estén. AAPO: Han er åbenbart lidt gnaven, men det bør ikke spolere vort rolige og lyse sindelag, i denne aftenstund. 05093
Bottom
05094
Top
JUHANI: Milyen munkába kezdünk, mihelyt felvirrad a reggel? JUHANI: Hvad skal vi begynde at slide med, når morgenen gryr? 05094
Bottom
05095
Top
AAPO: Természetes, hogy legelőször is otthont kell építenünk. AAPO: Naturligvis bør vi først bygge vort hus. 05095
Bottom
05096
Top
JUHANI: Úgy van. Holnap kora hajnalban keljen munkára négy ember fejszével a kezében, s legyen ez a négy: én magam, Tuomas, Simeoni és Aapo. A többiek pedig faragják meg és görgessék föl ide a gerendákat. Ha aztán majd készen áll a ház meg a kamra, akkor mindenki azonnal föl, eleséget gyűjteni, halászni, vadászni. Jegyezzétek meg jól! JUHANI: Det passer. Tidligt i morgen skal fire mand, med økseskaftet i næven, gå til hver sit hjørne, og disse fire mand skal være: mig selv, Tuomas, Simeoni og Aapo. De andre skal hugge stammerne til og rulle dem op til os. Og når huset og det lille fadebur er færdige, skal drengene straks begive sig af sted på jagt- og fisketure for at samle proviant. Husk det! 05096
Bottom
05097
Top
Így fejezték be a testvérek vacsorájukat, s aztán a szénégetőkunyhóban pihenni tértek. Leszállt az éj, felhős, de csöndes májusi éjszaka. Az erdőben rekedt hangon egy fülesbagoly huhogott, az Ilvesjárvi partján vadkacsák hápogtak, s messziről idehallatszott egy medve éles füttyentése. Különben béke és mélységes csend honolt a természetben. Azonban a könnyű szárnyú Álom mégsem szállt le a tőzegkunyhóba, köszönteni a testvéreket. Hangtalanul forgolódtak a fiúk egyik oldalukról a másikra, és a világ során, az élet múlandóságán elmélkedtek. Så afsluttede de endelig deres måltid og gik til ro i kulsvierhyttens læ. Natten kom, en skyet, men stille majnat. I ødemarken skreg uglen med sin hæse stemme, ænderne snadrede på Ilvesjårvi, og nu og da hørte man i det fjerne bjørnens skarpe fløjten. Ellers herskede der fred og dyb stilhed i naturen. Men søvnens fint-vingede gud følte ikke trang til at hilse på brødrene i deres græstørvshytte. De vendte sig tavse fra side til side og tænkte på verdens gang og livets ustadighed. 05097
Bottom
05098
Top
AAPO: Úgy hiszem, még egyikünk sem hunyta le a szemét. AAPO: Efter hvad jeg formoder, har intet øje endnu lukket sig. 05098
Bottom
05099
Top
JUHANI: Timo már édesdeden alszik, hanem mi, többiek csak hentergünk, forgolódunk, mint kolbász a forróvizes fazékban. Ugyia miért kerül az álom? JUHANI: Timo sover allerede sødt, men vi andre, vi vrider og vender os som pølser i en kogende kedel. Hvorfor er vi så kvikke? 05099
Bottom
05100
Top
AAPO: Életünk útja ezzel a nappal éles fordulatot vett. AAPO: Vort liv har i dag taget en brat vending. 05100
Bottom
05101
Top
JUHANI: Ezért olyan békéden, nyugtalan a szívem. JUHANI: Og derfor er mit sind uroligt, meget uroligt. 05101
Bottom
05102
Top
SIMEONI: Sötét bánat szállt az én szívemre is. Ugyan mi vagyok én? Tékozló fiú? SIMEONI: Mit hjerte er dystert. Hvad er jeg ? En fortabt søn. 05102
Bottom
05103
Top
JUHANI: Hm! Az erdőben eltévedt bárány. JUHANI: Hm! Et får, der har forvildet sig i ørkenen. 05103
Bottom
05104
Top
SIMEONI: Elhagytuk szomszédainkat és keresztény felebarátainkat. SIMEONI: Således forlod vi vore naboer og kristne medmennesker. 05104
Bottom
05105
Top
TUOMAS: Itt vagyunk, és itt is maradunk mindaddig, amíg csak friss hús akad az erdőn. TUOMAS: Her er vi, og her bliver vi, så længe der er frisk kød i skoven. 05105
Bottom
05106
Top
AAPO: Minden jól sikerül, ha mindig ép ésszel látunk munkához. AAPO: Alt vil lykkes godt, hvis vi bestandig griber sagerne an med fornuftig omtanke. 05106
Bottom
05107
Top
SIMEONI: Az erdőben fülesbagoly huhog, és huhogása soha jót nem jelent. A bagolyhuhogás, mint ahogy az öregek mondják, tűzvészt, véres verekedést és gyilkosságot jósol. SIMEONI: Uglen hyler derude i skoven, og dens skrig spår aldrig noget godt. Det varsler om ildebrande, blodige slagsmål og mord, efter hvad gamle folk siger. 05107
Bottom
05108
Top
TUOMAS: Az erdőben azonban az a dolga, hogy huhogjon, és ilyenkor semmit sem jelent. TUOMAS: Det er dens bestilling at hyle i skoven, og det betyder ikke noget. 05108
Bottom
05109
Top
EERO: Csakhogy ez itt nem erdő, hanem emberek lakhelye: a tőzegfedelű Impivaara-tanya. EERO: Det her er en landsby, Impivaara gård, med tørv på taget. 05109
Bottom
05110
Top
SIMEONI: Az a baljós madár most helyet változtatott, és ott huhog a hegy gerincén. Hajdan, úgy mondja a mese, télen-nyáron minden éjjel ott imádkozott a „sápadt szűz” bűneinek bocsánatáért. SIMEONI: Men nu har spåmanden skiftet plads, nu hyler den deroppe på bjergets top. Og dér bad før i tiden, efter hvad sagnet fortæller, »den blege jomfru« om sine synders forladelse, bad hver eneste nat, både vinter og sommer. 05110
Bottom
05111
Top
JUHANI: Róla kapta nevét ez a hegy is: Impivaara, Szűzhegy. Gyermekkoromban hallottam egyszer ezt a mesét, de azóta már elfeledtem. Aapo testvér, meséld el nekünk, hadd múljon ez a siralmas éjszaka. JUANI: Det var efter hende, dette bjerg fik navnet Impivaara, Jomfrubjerget. Jeg hørte engang det dér sagn som barn, men det meste af det er allerede gledet ud af min hukommelse. Broder Aapo, fortæl os det her, det vil forkorte den kedelige nat. 05111
Bottom
05112
Top
AAPO: Timo úgy horkol, hogy még! De aludjon békével; én szívesen elmesélem nektek a regét. AAPO: Timo snorker som en mand; men lad ham hvile i fred; jeg vil gerne fortælle jer sagnet. 05112
Bottom
05113
Top
AAPO: a következő mesét mondotta testvéreinek a „sápadt szűz”-ről: Aapo fortalte nu sine brødre følgende sagn om den hvide jomfru: 05113
Bottom
05114
Top
Hajdanában e hegy barlangjában egy borzalmas manó, az emberek réme és gyilkosa lakott. Életét két pokoli szenvedély töltette be: barlangjának mély rejte-keiben vagy kincseit nézte-becézgette, vagy pedig embervért ivott, melyért mindig kegyeden szomjúság gyötörte. Azonban csupán a hegytől kilenc lépésre volt hatalma arra, hogy erőszakot alkalmazzon, s ezért gyilkos útjain különféle cselhez, ármányos fondorlatokhoz folyamodott. Alakját úgy tudta változtatni, ahogy akarta, s a környéken hol deli ifjú, hol meg gyönyörű szűz képében látták kóborolni, aszerint, hogy nőnek vagy férfinak a vérére szomjazott meg. Sok embert megszédített szemének bűbájos csillogása, sokan lehelték ki lelkűket a manó borzalmas barlangjában. így csalta-csalogatta magához ez a szörnyeteg szerencséden áldozatait. I dette bjergs huler boede i gamle dage en frygtelig trold, menneskenes skræk og død. To lyster og lidenskaber havde han her i livet: at se og gramse på sine skatte i grotternes dybeste skjul og at drikke menneskeblod, som han tørstede voldsomt efter. Men kun i ni skridts afstand fra bjerget havde han styrke til at udføre voldshandlinger, og derfor måtte han bruge list på sine togter. Han kunne forvandle sin krop til, hvad han ville; og man så ham vandre rundt på egnen, snart som en smuk yngling og snart som en dejlig jomfru; det kom an på, om han tørstede efter kvinde- eller mandsblod. Mange blev besejrede ved synet af hans sataniske skønhed, og mange måtte lade deres liv i troldens frygtelige huler. Således lokkede dette uhyre de ulykkelige ofre til sig. 05114
Bottom
05115
Top
Enyhe nyári éjszaka volt. A rét zöld pázsitján egy fiatal dalia ült, karjai közt pedig, pirosló rózsabimbóként, ifjú kedvese pihent. Búcsúcsókra, búcsúölelésre jöttek ki a szerelmesek erre a rétre, az ifjúnak ugyanis messze földre vezetett az útja, hosszú időre el kellett hagynia szíve szerelmét. „Kedvesem - szólott az ifjú -, most útra kelek. Azonban nem nyugszik le százszor a nap, és újból látni fogjuk egymást.” A leány pedig így válaszolt: „A letűnő nap sem vet olyan bánatos búcsúpillantást a világra, mint ahogy én tekintek távozó kedvesemre, de felkeltében sem ragyog oly gyönyörűen, mint ahogy majd az én szemem fog csillogni, midőn újból elibéd siethetek. Bármily hosszú legyen is a nap, mindig csak rád gondolok, álmaim ködös világában is mindig csak melletted leszek.” így szólt a lány, azonban a legény bánatosan felelte: „Szépen beszéltél, de lelkem mégis rosszat sejt. Szerelmem, fogadjunk örök hűséget egymásnak itt, a magasságos ég alatt.” A két szerelmes valóban szent fogadalmat tett Isten és az ég színe előtt; erdők és hegyek lélegzet-visszafojtva hallgatták esküvésüket. Midőn aztán felhasadt a hajnal, még egyszer átölelték egymást, és elváltak. Messzi útra sietett az ifjú, a lány pedig bánatosan járta a sötét erdőket, és szépséges kedveséről emlékezett. Det var en mild sommernat. På grønsværet sad en yngling og omfavnede sin elskede, en ung jomfru, der hvilede ved hans bryst som en blussende rose. Det var deres afskedsomfavnelse, thi den unge mand måtte rejse bort og skilles fra sin hjertensven for en tid. »Min kære jomfru«, således sagde ynglingen, »jeg drager bort fra dig, men næppe hundrede sole vil stå op og gå ned, før jeg træffer dig igen«. - Pigen svarede: »Den synkende sol skænker ikke sin verden så kærligt et afskedsblik, som jeg skænker min elskede, når han drager bort; og når den står op, stråler himlens ild ikke så herligt, som mine øjne stråler, når jeg atter iler dig i møde. Og alt det, den klare dag rummer af min sjæl, det er tanken på dig, og i mine drømmes dunkle verden vandrer jeg sammen med dig«. - Således var pigens ord, og ynglingen svarede: »Du talte vidunderligt, men hvorfor aner min sjæl uråd ? Min kære jomfru, lad os sværge hinanden evig troskab her under himlens åsyn«. Og de svor en hellig ed, svor den over for Gud og himlen, og skovene og bjergene lyttede åndeløst til deres ord. Men omsider, da morgenen gryede, favnede de hinanden for sidste gang og skiltes. Ynglingen ilede bort, men jomfruen vandrede længe alene omkring i skovens mørke og tænkte på sin smukke ven. 05115
Bottom
05116
Top
Ahogy így jár-kel a sűrű fenyves mélyén, ugyan miféle csodálatos jelenség közeledik feléje? Egy fejedelmi tartású, deli ifjút lát maga előtt, aki oly szép volt, mint az aranyos hajnal. Kalpagján, mint a lobogó láng, gyönyörű tollbokréta ingott-lengett. Vállára fénylő csillagokkal telehintett égszínkék köpeny borult. Bőrmellénye fehér volt, mint a hó, s derekát bíborvörös öv fogta át. Ránézett a lányra, s tekintetéből lángoló szerelem sugárzott, hangja pedig boldogan zendült, midőn megszólította: „Ne félj tőlem, gyönyörű szűz, barátod vagyok, s mérheteden boldogságot hozok rád, ha csak egyszer is megölelhetlek. Hatalmas úr vagyok, kincseimnek, drágaköveimnek se szeri, se száma, s akár az egész világot megvásárolhatnám. Légy a kedvesem, s én büszke váramba viszlek, magam mellé ültetlek ragyogó trónusomra.” Csábos hangon így szólt az ifjú, a lány pedig csak ámult-bámult. Eszébe jutott imént tett esküje, s elfordult, menni készült; majd mintha különös varázs ejtette volna meg a lelkét, megint a legény felé hajlott. Odafordult a daliához, azonban mintha tűző napba tekintett volna, arcát kezével eltakarta; elfordult, majd egyszer mégis visszanézett a csodálatos jelenségre. Varázslatos erő sugárzott feléje, s a lány hirtelen odaborult a gyönyörű herceg ölébe. Az pedig rohanni kezdett zsákmányával, aki lázas szédületben hevert karjai közt. Meredek halmokon, mély völgyeken haladtak át, s egyre sötétebbé, egyre komorabbá vált körülöttük az erdő. Nyugtalanul dobogott a lány szíve, s hideg verejték verte ki a homlokát, mert e jelenség tüzes tekintetében mintha állatias, ijesztő lángot látott volna fellobbanni. Körülnézett, s látta, hogy sebesen suhannak el mellettük a komor fenyők; elrablója azonban csak fokozta sebességét. Rátekintett a legény arcára, és testét rettegő borzongás remegtette meg, ugyanakkor azonban csodálatos szerelemvágy töltötte el a szívét. Da hun går således i dybet af den tætte granskov, hvad er det da for en vidunderlig skabning, der kommer imod hende ? Hun ser en ung mand, ædel som en fyrste og skon som denne gyldne morgenstund. Som en flamme skinner og stråler fjerbusken i hans hat. På hans skuldre hænger en kappe, blå som himlen og spraglet som himlen af skinnende stjerner. Hans livtrøje er hvid som sne, og om midjen har han et purpurrødt bælte. Han ser på jomfruen, og fra hans blik udstrømmer en flammende kærlighed, og himmelsk lyder hans stemme, da han siger til hende: »Frygt mig ikke, yndige mø, jeg er din ven og vil skænke dig en uendelig lykke, hvis jeg blot må favne dig én gang. Jeg er en mægtig mand, jeg har skatte og kostbare sten i umådelige mængder, og hvis jeg ville, kunne jeg købe hele denne verden. Bliv min elskede, jeg vil føre dig til et prægtigt slot og sætte dig ved min side på en strålende trone«. Således sagde han med besnærende stemme, og pigen stod dér, helt forbavset. Hun tænkte på den ed, hun lige havde svoret og vendte sig bort, men så vendte hun sig atter om imod manden, og en mærkelig forvirring greb hendes sind. Hun vendte sig, mens hun dækkede sit ansigt med hånden som for den blændende sol; hun vendte sig atter bort, men stirrede endnu en gang på den vidunderlige skikkelse. En stærk beundring strålede hende imøde, og pludselig sank pigen i favnen på den smukke fyrste. Men fyrsten ilede bort med sit bytte, der hvilede, ligesom i febervildelse, i hans favn. Over stejle bakker, gennem dybe dale gik de uafladeligt, og skoven blev stadig mørkere omkring dem. Jomfruens hjerte bankede uroligt, og angstens sved strømmede ned over hendes pande, thi omsider mærkede hun ligesom noget vild-dyragtigt, frygteligt i den forheksende glød, der var i skabningens øjne. Hun så sig omkring, og de mørke graner suste hastigt forbi, mens den, der bar hende, løb af sted i strygende fart; hun så op på ynglingens ansigt, og en rædselsslagen gysen ilede gennem hendes legeme, men hendes hjerte var dog opfyldt af en mærkelig henrykkelse. 05116
Bottom
05117
Top
Egyre tovább haladtak az erdőn át, míg végül egy magas hegy és sötét barlangok tűntek elébük. S ekkor, midőn már csak néhány lépésre voltak a hegytől, borzalmas dolog történt. A királyi öltözetű dalia egyszerre szörnyű manóvá változott: homlokából szarvak törtek elő, tarkóján szúrós sörte nőtt, s karmai mélyen bevágódtak a szerencsétlen lány mellébe. A szegény szűz fel-sikoltott, és kínjában hányta-vetette magát, azonban hiába. A manó undorító bőgéssel barlangjának legmélyére hurcolta a lányt, és utolsó csöppig kiszítta a vérét. Azonban csoda történt: a lélek nem szállt el a lány testéből, hanem mint hófehér, vértelen árny, bánatos kísértet továbbra is életben maradt. Bámulva látta ezt a manó, és karommal, foggal támadt a szűzre, azonban mégsem tudta megölni. Végül is úgy határozott, hogy örökre magánál tartja a lányt sötét barlangjában. De ugyan milyen szolgálatot tehetne a szűz a manónak, hogyan vehetné valamiképp hasznát? A manó megparancsolta, hogy tisztogassa kincseit, fényesítse ékköveit, és rakja ki halomba újból és újból elébe, mert soha be nem telt kincsének látásával. De drog stadig videre gennem skovene, og til sidst så man et højt bjerg og dets mørke huler. Og nu, da de kun befandt sig i nogle få skridts afstand fra bjerget, skete der noget skrækkeligt. Manden i den kongelige klædedragt forvandlede sig pludselig til en forfærdelig trold: hornene brød ud af hans hoved; i hans nakke knitrede stive børster, og den stakkels pige følte nu, hvordan hans skarpe klør borede sig smerteligt ind i hendes bryst. Og så skreg den ulykkelige jomfru; fægtede og kæmpede i sin angst, men forgæves. Med et stygt brøl slæbte trolden hende ind i sin dybeste hule og sugede blodet af hende, lige til sidste dråbe. Men nu skete der et mirakel: livet forlod ikke jomfruens lemmer; hun blev ved med at leve, blodløs, snehvid; som en bedrøvet skygge fra dødens land. Trolden mærkede dette til sin forbavselse og brugte af alle kræfter sine klør og tænder mod sit offer, men han kunne alligevel ikke få hende til at dø. Til sidst besluttede han at beholde hende hos sig for bestandig, i sin hules nat. Men hvilket arbejde kunne hun udføre; hvilken gavn kunne trolden have af hende? Han bestemte, at jomfruen skulle pudse hans skatte og kostbare sten og bestandig stable dem op foran ham, eftersom han aldrig blev træt af at se på dem med begejstring. 05117
Bottom
05118
Top
Így élt a sápadt, vértelen szűz hosszú éveken át, bezárva a hegy méhébe. Éjjel azonban ott áll a hegy gerincén, és némán, hangtalanul imádkozik. Ugyan ki adta néki ezt a szabadságot? Talán az ég ereje? Esőben, viharban, csikorgó fagyban, minden éjjel fölhág a hegy ormára, és bűneinek bocsánatáért esdekel. Vértelenül, hófehéren, s mint a szobor, mozdulatlanul, szótlanul áll, kezét mellére szorítja, fejét búsan lehorgasztja. Nem meri arcát az égre emelni; tekintetét a láthatár szélére, a templomtoronyra szegezi szüntelen. Mert egy csöndes hang folyton reményt, biztatást sugdos a fülébe; mint valami messzi szikra, száz meg száz mérföldről csillog felé ez a reménysugár. így tölti az éjt a hegy gerincén; ajkáról soha jajszó nem röppen, imádkozó kebléből soha sóhaj nem fakad. így múlik a komor éjszaka, amint azonban felhasad a hajnal, a kegyetlen manó azonnal visszahurcolja őt barlangjába. Så lever, i årevis, den blege, blodløse jomfru indespærret i bjergets skød. Men om natten ser man hende dog stå, lydløst bedende, på bjergets top. Hvem gav hende denne frihed ? Var det himlens magt? - Men hver eneste nat, i storm, regn og bidende frost står hun på bjergets isse og beder om tilgivelse for sine synder. Blodløs, snehvid og som en billedstøtte, så ubevægelig, så stum står hun med hænderne over brystet og hovedet bøjet imod brysterne. Det arme væsen vover ikke en eneste gang at hæve sin pande mod himlen, men hendes øjne er bestandig rettet mod kirkens tårn ved skovenes fjerne bryn. Thi stadig hvisker en hemmelig stemme om håbet i hendes øren, skønt håbet glimter imod hende som en fjern glød, i tusind miles afstand. Sådan tilbringer hun sin nat på bjerget, og man hører aldrig nogensinde en klage fra hendes læber, og den bedendes barm hæves ikke, sænkes ikke af suk. Således går den dystre nat, men ved morgengry trækker den ubarmhjertige trold hende atter ind i sine huler. 05118
Bottom
05119
Top
Alig múlt el száz nap, midőn az ifjú, a lány szerelmese, vidám szívvel újból visszatért útjáról. Gyönyörű szüze azonban nem futott elébe, hogy üdvözölje. Hiába kérdezte a legény, hol késik kedvese, senki sem tudott róla semmit. Éjjel-nappal mindenfelé fáradhatatlanul csak őt kereste, azonban hiába; nyomtalanul eltűnt a lány, mint a harmat. Végül elhagyta minden reménység, életéből kihalt minden öröm, s a szegény ifjú mint néma árny kószált egy ideig a földön, hogy végül is midőn épp fölkelt a sugárzó nap, a halál örökös éjszakája szálljon le szemeire. Næppe havde hundrede sole oplyst jorden, før ynglingen, pigens elskede, munter til sinds vendte hjem fra sin rejse. Men hans dejlige jomfru ilede ham ikke i møde for at byde ham velkommen. Han spurgte, hvor den skønne var, men ingen kunne give ham besked. Han ledte efter hende over alt, nat og dag, utrætteligt, men stadig forgæves; jomfruen var sporløst forsvundet som morgenduggen. Til sidst opgav han alt håb, glemte al livets glæde og vandrede omkring endnu nogen tid, her på jorden, som en stum skygge. Og endelig, da en strålende morgen gryede, formørkede dødens nat hans øjnes lys. 05119
Bottom
05120
Top
Borzalmas, hosszú éveket töltött a sápadt szűz a manó barlangjában; nappal kegyeden kínzójának kincseit tisztogatta és rakosgatta ki elébe, éjjel pedig ott állt a hegy gerincén. Vértelenül, hófehéren és mint a szobor, szótlanul, mozdulatlanul áll; kezét mellére szorítja, fejét bánatosan lehorgasztja. Nem meri arcát fölemelni az égre, tekintetét csupán a messzi erdőszélen emelkedő templomra szegezi. Nem panaszkodik, nem jajgat, soha egyetlen sóhajtás sem fakad imádkozó kebeléből. Men den blege jomfru tilbringer nogle frygtelig lange år: om dagen i troldens hule, hvor hun ustandselig pudser skattene og stabler dem op for øjnene af sin grusomme plageånd; men nætterne tilbringer hun på bjergets top. Blodløs, snehvid og som en billedstøtte, så ubevægelig, så stum står hun med hænderne over brystet og hovedet bøjet mod brysterne. Hun vover ikke at hæve sin pande mod himlen, men hendes øjne er uophørligt rettet mod kirkens tårn ved skovenes fjerne bryn. Hun klager ikke, og den bedendes barm hæves ikke, sænkes ikke af suk. 05120
Bottom
05121
Top
Világos nyári éj van. A hegy tetején ott áll megint a leányzó, és eszébe idézi, mily hosszú időt töltött már keserves rabságban; kereken száz esztendő múlt el azóta, hogy elvált szíve szerelmétől. Megborzad, gondolatai összezavarodnak, homlokáról hideg verejtékcsöp-pek gyöngyöznek alá a hegy mohos köveire, midőn eszébe jutnak az elmúlt hosszú évtizedek. Először ekkor mert föltekinteni az égre, és hamarosan csodálatos fényt pillantott meg, mely mint valami üstökös szállt feléje a végtelen messzeségből. De minél közelebb ért a fény, annál inkább megváltozott az alakja. Nem üstökös volt az, hanem a megdicsőült ifjú, kezében ragyogó karddal. Meghitt kedvesség, ismerős szépség sugárzott arcáról, s a leány szíve hevesen kezdett dobogni, mert felismerte benne egykori jegyesét. De miért közeledett az ifjú karddal a kezében? Sejtette ezt a lány, s gyönge hangon így szólott: „Ez a kard vet véget gyötrelmeimnek? Itt a keblem, ifjú hős, üss ide fényes acéloddal, és ha tudod, add meg nékem a már réges-rég óhajtott halált.” így szólt a leány a hegy tetején, azonban az ifjú nem a halált, hanem az élet balzsamos leheletét hozta számára, mely mint illatos hajnali szellő susogott-lengett a sápadt szűz körül. A szerelmes tekintetű ifjú ölébe vonta, megcsókolta a lányt, s a vértelen szűz érezni kezdte ereiben a vér meleg áramlását, arca kipirult, mint a hajnali felhő, és öröm sugárzott derült homlokáról. Selyemfürtös fejét odahajtotta jegyese vállára, föltekintett a magas égre, és kebléből mély sóhaj szakadt, évtizedes szenvedések sóhajtása; az ifjú ujjai pedig ott bujkáltak a lány hajfürtjei között, melyek lágyan lengedeztek a szelíd hajnali szellőben. Csodálatos pillanat volt ez, a szabadulás pillanata, az üdvözülés reggele. A komor hegy lejtőin, a fenyők ágai közt madarak énekeltek, és kelet felől felragyogott a nap sugárzó korongja. Olyan szép volt ez a hajnal, mint az a másik reggel, mikor a szerelmesek a zöld réten hosszú időre elváltak egymástól. Det er en lys sommernat. Jomfruen står atter på bjerget og tænker på den tid, hun har tilbragt i sit smertelige fangenskab; og hundrede år er svundet siden den dag, da hun skiltes fra sin hjertens-ven. Hun forfærdes, det svimler for hendes tanker, og kolde svedperler drypper fra hendes pande og ned på bjergets mosklædte flade, når hun tænker på de svundne årtiers længde. Nu turde hun for første gang se op mod himlen, og efter en stunds forløb lagde hun ma'rke til et forunderligt lys, der syntes at nærme sig hende som en flyvende stjerne fra fjerne verdensrum. Men jo mere dette lys nærmede sig hende, desto mere skiftede det form. Og det viste sig, at det ikke var nogen flyvende stjerne, men den forklarede yngling, med et funklende sværd i hånden. Og hans ansigt forekom hende så vidunderlig velkendt, og jomfruens hjerte begyndte at banke heftigt, for nu genkendte hun sin fordums brudgom. Men hvorfor nærmede han sig med sværdet i hånden ? Det gjorde jomfruen betænkelig, og hun sagde med svag stemme: »Er det dette sværd, der omsider gør en ende på min smerte ? Her er min barm, unge helt, gennembor den med dit blinkende stål, og hvis du kan, så skænk mig døden, som jeg længe, længe har længtes efter.« Sådan sagde hun, dér på bjerget; ynglingen bragte hende dog ikke døden, men livets vidunderlige pust, der allerede som en duftende morgenstund svøbte sig smilende omkring den blege jomfru. Den unge mand tog hende i sin favn, med et kærligt blik, kyssede hende, og straks følte den blodløse jomfru en fin blodstrøm flyde gennem sine årer som et herligt vandfald, hendes kinder glødede som morgenrødens sky, og den lyse pande strålede af glæde. Og hun lagde sit lokkede hoved på sin brudgoms arm, stirrede op mod den klare himmel og lettede, med et suk, sit bryst for årtiernes kval ; og ynglingens fingre forvildede sig i hendes lokker, der flagrede så skønt i den stille blæst. Vidunderlig var redningens stund og befrielses-dagens morgen. Fuglene kvidrede i granerne på det stejle bjergs sider, og i nordøst steg solens strålende skive. Denne morgen var som hin morgen, da vennerne engang tog afsked med hinanden for lang tid i grønsværet. 05121
Bottom
05122
Top
Ekkor azonban dühösen, felborzolt sörénnyel előmászott a gonosz manó, hogy a szüzet ismét barlangjába hurcolja. De alig nyújtotta ki karmát a lány felé, az ifjú kardja, mint a villám, átdöfte oldalát, s fekete vére kiömlött a hegyre. A leány elfordította arcát e látványtól, s homlokát az ifjú keblére szorította; a manó pedig szörnyű bőgéssel kimúlt, és lezuhant a hegy meredélyén. így szabadult meg a világ ettől a borzalmas szörnyetegtől. Az ifjú és a leány ezüstös felhők szárnyán szálltak fel az égi magasságokba. Jegyesének ölében pihent a menyasszony, és homlokát vállára hajtva boldogan mosolygott. Átrepültek az űrön, és mélyen elmaradtak alattuk erdők, hegyek, tekervényes völgyek, hogy végül is kékes ködfátyol takarjon el mindent szemük elől. Men nu begyndte den arrige trold, med vredens børster strittende i vejret, at klatre op på bjerget for at slæbe jomfruen tilbage til sin hule. Men næppe havde han rakt sine kløer ud mod jomfruen, før ynglingens sværd, hastigt som lynet, gennemborede hans bryst; og hans sorte blod sprøjtede ud på bjerget. Jomfruen vendte sit ansigt bort fra dette syn og trykkede panden mod sin vens bryst, da trolden, med et stygt hyl, opgav ånden og rullede ned ad bjergets sider. Således blev verden befriet for det græsselige uhyre. Men ynglingen og jomfruen svævede i en sølvskys skinnende skød op mod de himmelske egne. Bruden hvilede på sin brudgoms knæ; trykkede sin pande mod hans barm og smilede lykkeligt. De ilede gennem himmelrummet, og under dem, i et fjernt dyb, lå skovene, bjergene og dalene med deres bugtende forgreninger. Og til sidst forsvandt alt for deres øjne som i en blånende røg. 05122
Bottom
05123
Top
Ezt a mesét mondotta el Aapo a sápadt szűzről testvéreinek azon az álmadan éjszakán, az Impivaara tisztásain. Sådan var sagnet om den blege jomfru, som Aapo fortalte sine brødre, i græstørvs-hytten, den søvnløse nat på Impi-vaar a-lysningen. 05123
Bottom
05124
Top
JUHANI: Mire véget ért a mese, Timo is fölébredt. JUHANI: Men nu vågner Timo, netop som vor historie er forbi. 05124
Bottom
05125
Top
TIMO: Miért nem nyugosztok békével, fiúk? TIMO: Hvorfor sover I ikke fredeligt, drenge ? 05125
Bottom
05126
Top
JUHANI: Nagy mesélgetés folyik itt. Hát így szól a mese az egyszeri lányról és a manóról. JUHANI: Her fortælles historier, så det forslår. - Ja, sådan lød sagnet om pigen og trolden. 05126
Bottom
05127
Top
SIMEONI: Hanem azt mondják, hogy ez a szörnyű manó még most is él. A vadászok nemegyszer találkoztak vele, s azt állítják, csak egy szeme van, mely az éj sötétjében parázsként világít. SIMEONI: Men det siges, at den frygtelige trold lever endnu. Jægere har set ham; og han har kun et eneste øje, der lyser i nattens mørke som et stykke gloende kul. 05127
Bottom
05128
Top
JUHANI: Ugyan mi is történt néhány évvel ezelőtt az öreg Kuokkala apóval, Isten nyugosztalja szegényt! Egy tavaszestén, fajdlesen járva, itt, ezen a tisztáson várta be az éjfélt tábortüze mellett. Ott, a hegy tövénél megjelent neki az a bizonyos fénylő szem, s egy hang szakadadanul azt kérdezte: „Odaüssek? Odaüssek? Odaüssek?” Ezt kérdezte néhány ezerszer, míg végre is az öreget, aki amolyan régi vágású ember volt, s nem ijedt meg a maga árnyékától, elhagyta a béketűrés, és dühösen odamordult: „Üss hát oda, vigyen el az ördög!” JUHANI: Hvad oplevede ikke for nogle år siden den gamle Kuokkala-mand, der nu hviler i Herrens varetægt ? Et forår, da han overværede tjurens spil og sad ved sit lejr-bål, her på lysningen, og ventede på, at midnatstimen skulle slå, så han netop den samme glød dér ved bjergets fod og hørte en stemme, der ustandselig spurgte: »Ska’ jeg smide, ska’ jeg smide?« Sådan spurgte stemmen mange tusind gange, så den gamle, der var af den gamle stamme, og hvis hjerte ikke netop bankede i utide, til sidst blev gal i hovedet og svarede igen med rasende stemme: »Så smid da, for fanden!« 05128
Bottom
05129
Top
TIMO: Hanem aztán több se kellett! TIMO: Men se, mere skulle der ikke til. 05129
Bottom
05130
Top
JUHANI: Mondd el csak, Timo, mi történt aztán. JUHANI: Ja, Timo, fortæl, hvordan det så gik. 05130
Bottom
05131
Top
TIMO: Nos, abban a pillanatban egy vigyorgó csontváz ugrott az öreg tábortüzéhez, de oly zajjal ám, mintha tíz ember lökte volna oda, s az utolsó szikráig kioltotta a tüzet. De az öreg is jobbnak látta kapni a puskáját és szépen ehszkolni a hegy tájékáról, noha, mint Juhani mondja, régi vágású ember volt, és nem ijedt meg a saját árnyékától. TIMO: Se, lidt efter kom et grinende skelet farende ind i den gamles lejrbål, så det bragede; det kom farende som ud af ti mands næver og slukkede ilden til sidste gnist. Men nu snappede den gamle geværet i hånden og listede nok så nydeligt bort, indtil hele bjerget var ude af sigte, selv om han, som Juhani sagde, var af den gamle stamme, og hans hjerte ikke netop bankede i utide. 05131
Bottom
05132
Top
SIMEONI: Tehát a manók és ördögök városába költöztünk! SIMEONI: Vi er altså flyttet til troldenes og djævlenes by. 05132
Bottom
05133
Top
AAPO: Ide költöztünk, és itt is maradunk félelem nélkül. A manó, még ha életben lenne is, teljesen erőtlen: Kuokkala apóval szemben tanúsított viselkedése is ezt bizonyítja. Haragjában is csak a tüzet tudta eloltani, azt is csupán az öreg előzetes engedélyével. A szent daha kardja örökre megtörte erejét. AAPO: Vi er flyttet hertil, og her bor vi uden frygt. Hvis trolden endnu skulle være i live, er han meget magtesløs; det viste jo netop hans opførsel over for Kuokkala-manden. I sit raseri kunne han kun slukke ilden, og det endda blot med mandens egen tilladelse. Hans magt blev brudt for evigt af den hellige ynglings sværd. 05133
Bottom
05134
Top
JUHANI: Hanem azt a szegény lányt ott a sötét barlangban, annak a tarajos szörnynek a rabságában mégiscsak sajnálom. JUHANI: Men pigen i jordens mørke indre, hende har jeg nu medlidenhed med; pigen, der var hos den forbandede børstenakke. 05134
Bottom
05135
Top
SIMEONI: Úgy kell neki, miért nem állott ellen a kísértésnek! SIMEONI: Hvorfor modstod hun ikke fristelsen ? 05135
Bottom
05136
Top
JUHANI: Jaj, fiam, ne mondj ilyet! Ugyan mi történne, ha valahol egy virágos völgyben világszép királylány lépne eléd, szép, mint a rózsa, s ott illegne előtted selyemben, csipkében, pomádéillatban, páváskodva ragyogó aranyköntösben? Ugyan mit tenne szegény szíved, ha egy ilyen lotyó lépne eléd, s elkezdene simogatni, csókolgatni? Erre felelj, Simeoni! JUHANI: Ak, knægt, sig ikke sådan! Hvorledes ville det gå, hvis for eksempel, i en blomstrende fredens dal, en kongedatter, skøn som en rose og en blomst, kom dig i møde; trippede dig i møde, i silke, sjaler og pomadeduft, i et glitrende guldskrud som en påfugl; hvis en sådan skat kom hen til dig og ville omfavne dig og kysse dig, hvordan ville det så gå med dit elendige hjerte? Jeg spørger bare, Simeoni. 05136
Bottom
05137
Top
SIMEONI: Imádkoznék, hogy legyek erős a hitben. SIMEONI: Jeg ville bede om styrke i troen. 05137
Bottom
05138
Top
JUHANI: Hm. JUHANI: Hm. 05138
Bottom
05139
Top
TIMO: Én bizony nem hagynám, hogy ölelgessen, s még kevésbé, hogy csókokat cuppantson rám. Hagyj békén, mondanám neki, távozz tőlem, ebadta manó, mert különben kitörök egy furkót onnan a bokorból, s úgy ellátom a bajod, hogy a katicabogár szárnyánál is tarkább lesz holnap a hátad. így tennék irgalmatlanul, s tudom, ennek meglenne a hatása. TIMO: Jeg ville ikke lade hende omfavne mig og endnu mindre give mig et smækkys. Hold dig væk fra mig, ville jeg sige, hold dig langt væk fra mig, din filur, ellers tager jeg en kæp i krattet dér og slår løs på dig, så din ryg i morgen stråler mere broget end mariehønens vinger. Sådan ville jeg gøre uden barmhjertighed. Jeg skulle nok lære hende. 05139
Bottom
05140
Top
JUHANI: Jaj, édes öcsém, azt hiszem, másképp beszélnél, ha jobban körülnéztél volna a világban, például ha jártál volna Turku városában. Én már voltam ott: ökröt hajtottam oda a Viertola-udvarházból. Sok elképesztő dolgot láttam; láttam, hogy fényűzés és pompa hogy megzavarhatják az emberek fejét. Haj, micsoda lárma, milyen káprázatos élet! Emitt robog egy kocsi, amott robog egy hintó, s a hintókban ped-rett bajszú gavallérok, porcelánbaba-képű hajadonok ülnek, s a drága illatszerektől és pomádéktól messze szagos lesz az utca utánuk. De nézz csak oda! Uram, segíts! Aranyos toliakkal felcicomázva, hamiskás dáma vagy frajla vagy mi a csoda tipeg feléd. Nézd a nyakát! Fejér, mint a tejszín, az orcája piros, mint a bazsarózsa, s szeme úgy ég, mint két máglyarakás, mivel magas kalapban, selyemfényes fekete frakkban egy igazi ficsúr közeledik hozzá, és négyszögletes üveg-ablakocskáján át, melyet odacsíptetett a bal szemébe, negédesen kacsingat rá - hogy a kakas csípné meg. Most meg, hű, az áldóját! mindketten finoman hajbókolnak; a fehércseléd igazi eperszájjá csücsöríti az ajakát, és elkezd csicseregni, mint a fecskék a napsütötte ereszen. A ficsúr meg illeg-billeg, karját lengeti, farát riszálja, megemeli a kalapját, s lábával megkaparja a földet, hogy szikrát vet tőle az utca köve. Ez volt aztán a komédia! Haj, ti bolond barázdabillegetők, gondoltam magamban, midőn nagy halom friss ökörbőrrel a vállamon ott álltam az utca sarkán, és tátott szájjal bámultam ezeknek a fajdoknak a dürgését. JUHANI: Ak, brorlil! Jeg tror, du ville tale noget anderledes, hvis du havde set dig lidt mere om her i verden, hvis du for eksempel havde været i Åbo by. Det har jeg været, da jeg drev okser derind fra Viertola herregård. Dér så jeg sandelig et og andet, som forbavsede mig; jeg så, hvordan pomp og pragt kan gøre menneskenes børn forstyrrede i hovedet. Ve jer, ve dig, du larmende by, ve dig, du omskiftelige liv! Herfra buldrer vogne, og derfra buldrer vogne, og i vognene sidder de mest forbistrede overskægsnarre; dér sidder piger som porcelænsdukker, piger, der spreder en tyk os omkring sig af dyre olier og smørelser. Men se så derhen! Bevar mig vel! Dér tripper af sted, i sine guldfjer, en rigtig filur af en mamsel eller frøken, hvad hun nu er. Se hendes hals! Hvid som sødmælk; kinden pest-rød; og øjnene brænder i hovedet på hende som to bål i solskinnet, da en rigtig spradebasse af et mandfolk går hen imod hende, i hat, skinnende sort frakke og kigg .... nå, gid fanden hente ham! — kigger på hende gennem et firkantet stykke glas, der blinker i gavtyvens venstre øje. Men se nu - nå, for syv smede! - nu bukker og skraber man fra begge sider, og se nu, hvordan kvindemennesket rigtig snærper munden sammen til en jordbær-mund og kvidrer som svalen på det sollyse tag; og spradebassen foran hende vifter med hånden og halen, svinger sin hat og skraber med foden, så brolægningen slår gnister, ja, se det var sandelig en leg. Ak, sikke nogen skader, I er, tænkte jeg, bitte knægt, der stod på gadehjørnet med et bundt friske oksehuder over skulderen og så på denne tjur-leg med et fornøjet grin om munden. 05140
Bottom
05141
Top
TUOMAS: Az urak bolondok. TUOMAS: Fine folk er narre. 05141
Bottom
05142
Top
JUHANI: És gyermekesek, akár a tejfelesszájú kölykök. Úgy is esznek, mint azok: kendővel a nyakukban, és nem tudják - istenuccse! -, hogy ha fölkelnek az asztaltól, hát illenék tisztességei lenyalni a kanalat! Ezt nagy csodálkozással magam is láttam. TIMO: Og barnlige som mælke-skæggede unger. De spiser jo også med klude for brystet og kan - fanden ta’ mig - ikke (‘ilgang slikke deres ske ren, når de rejser sig fra bordet. Det har jeg set med egne øjne til min store forbavselse. 05142
Bottom
05143
Top
SIMEONI: Hanem a szegény parasztot nyúzni, szipolyozni, ahhoz értenek! SIMEONI: Men at narre og flå bonden, det er de sandelig mand for. 05143
Bottom
05144
Top
JUHANI: Valóban, az urak világában sok nevetséges és asszonyos szokás akad, ezt megfigyeltem turkui utamon. Hanem ha olyan kikent-kifent, idres-bodros fehércseléd magát mórikálva közeledik felénk, bizony megfájdul az ember fiának a szíve. Igen, igen, fiúk! A világ gyönyörei szörnyen csábítanak, ezt tapasztaltam én is turkui utamon. És még egyszer ki kell jelentenem, hogy szívem nagyon megszánta azt a szegény lányt ott fenn a hegyen. Igazán ideje volt, hogy végre megszabaduljon a pokolból, és szíve szerelmével együtt bevitorlázzon a béke révébe, ahová talán egyszer bennünket is eljuttat az Úr kegyelme. Ebben a reményben igyekezzünk most elaludni. Igaz, van még erről a hegyről egy másik érdekes mese is, ezt azonban hagyjuk máskorra, most pedig próbáljunk aludni. Te azonban, Simeoni, menj ki, és kapard be hamuval a parazsat, hogy ne kelljen holnap reggel soká bíbelődnöm kovával, fűcsomóval, hanem azonnal nekiláthassak a gerendák kopácsolásának, mint valami piros fejű harkály. Eredj, no, eredj. JUHANI: Det er sandt, at der findes meget kællingeagtigt og latterligt i de fine folks verden, det lagde jeg mærke til på min Åbo-tur. Men se, når en sådan smiskende tøs nærmer sig os, rigtig i en lugt af smørelser og med flagrende krøs, så kan det ikke nægtes, at det dirrer i et menneskebarns hjerte. Ja, ja, drenge, verdens lyst lokker med stor magt; det mærkede jeg på min Åbo-tur. Og jeg siger endnu en gang, at mit hjerte har ondt af pigen deroppe på bjerget. Det var sandelig på tide for hende at blive reddet fra helvede og sejle med sin ven til fredens havn; og må Gud også til slut hjælpe os derhen. Opfyldt af det håb vil vi nu prøve på at sove. Der findes ganske vist endnu et mærkeligt sagn om dette bjerg, men det kan være til en anden gang, og lad os nu prøve på at sove. - Men Simeoni, gå nu i hvert fald hen og dæk gløderne med aske, så jeg i morgen tidlig ikke behøver at klirre med fyrstålet og svinge høtotten, men straks kan begynde at hugge for enden af træstammen som en rødtoppet spætte. Gå nu. 05144
Bottom
05145
Top
Simeoni valóban ki is ment, hogy végrehajtsa Juhani parancsát, de pár pillanat múlva kidülledt szemmel, égnek meredő üstökkel máris visszatért. Nagy dadogva előadta, hogy ott künn, a szekerek táján, valami különös, égő szemet látott. Erre a többiek is talpra ugrottak, testüket-lelküket az Úr gondjába ajánlották, s aztán egybeverődve kiléptek a kunyhó elé. Mozdulatlan, néma szoborként álltak s meredtek a sötétbe, amerre Simeoni ujja mutatott. Csak bámultak, néztek mozdulatlanul, s valóban láttak is a szekér mögött valami különös csillogást, mely hol feltűnt, hol kihunyt, hogy aztán újból fényesen felcsillanjon. Ezt talán fehér gebéjük egyetlen szemének vélték volna, azonban semmiféle fehérség sem derengett onnan, épp ellenkezőleg, valami fekete árny mozgott-lengett, s aztán a csengő csilingelé-sét sem hallották. Ezt fontolgatva, egy darabig mozdulatlanul álltak a testvérek, végül azonban Tuomas dühösen felmordult. Simeoni gik af sted for at udføre Juhanis befaling, men han kom hurtigt tilbage med strittende hår og øjnene på vid gab i hovedet. Han sagde, stammende, noget om et besynderligt brændende øje derude ved vognen. Det gjorde også de andre forskrækkede; de velsignede deres sjæle og kroppe, og gik, alle mand, ud af hytten; og deres hår lignede heksekoste i birken. Ubevægelige, stumme som billedstøtter stod de og gloede i den retning, Simeonis finger pegede. De stirrede uden at blinke og så også ganske tydeligt bag ved hjulene en sælsom skinnende glød, der undertiden forsvandt, men hvis lysende skær snart viste sig igen. Dette kunne de muligvis have troet var hesten Valkos eneste øje; dog var der ikke noget hvidt at se omkring det, men tværtimod noget sort; og man hørte heller ikke klokkens klang. Sådan stod brødrene og spekulerede uden at røre sig; men til sidst sagde Tuomas dog med temmelig barsk stemme: 05145
Bottom
05146
Top
TUOMAS: Mi kell? TUOMAS: Hvad ønskes? 05146
Bottom
05147
Top
JUHANI: Az isten szerelmére, ne szólj hozzá ilyen gorombán. Ez ő! Mit tegyünk, testvérek! Ez ő! Ugyan mit mondjunk neki? JUHANI: For Guds skyld, begynd ikke at snakke så brysk med ham. - Det er ham! Hvad skal vi nu gøre, brødre? Det er ham! Hvad skal vi sige til ham? 05147
Bottom
05148
Top
AAPO: Igazán, magam sem tudom. AAPO: Det ved jeg sandelig ikke. 05148
Bottom
05149
Top
TIMO: Most jó lenne énekelni egy zsoltárt. TIMO: Nu ville et salmevers gøre godt. 05149
Bottom
05150
Top
JUHANI: Hát közülünk senki sem tud egyetlen imádságot sem kívülről? Mégis mondjatok fel mindent, drága testvéreim, ami csak eszetekbe jut. Az ég szerelmére, szavaljatok el mindent, amire csak emlékeztek, akár bibliai történeteket is, ha jobb nem akad. Mondjátok el, kedves testvérek, akár a szükségke-resztelési igéket. JUHANI: Er der ingen af os, som kan en eneste bøn udenad ? Læs, kære brødre, i Herrens navn, kom bare frem med det, der dukker op i hovedet, og bryd jer ikke om, hvorvidt skriftstederne passer til situationen. Læs om nøddåb, kære brødre, i mangel af bedre. 05150
Bottom
05151
Top
TIMO: Hiszen tudtam én egy-két szakaszt a zsoltáros-könyvből, de most mintha szörnyű retesz zárná el elmém ajtaját. TIMO: Jeg har kunnet en og anden remse fra salmebogen, men nu er der ligesom en forskrækkelig bom for min hjernes dør. 05151
Bottom
05152
Top
SIMEONI: A szellem nem enged téged beszélni, mint ahogy engem sem. SIMEONI: Ånden lader dig ikke tale, lige så lidt som mig. 05152
Bottom
05153
Top
TIMO: Nem enged, nem bizony! TIMO: Han tillader det ikke. 05153
Bottom
05154
Top
JUHANI: Hát ez borzasztó! JUHANI: Det er forfærdeligt! 05154
Bottom
05155
Top
AAPO: Borzasztó! AAPO: Forfærdeligt. 05155
Bottom
05156
Top
TIMO: Bizony borzasztó! TIMO: Ja, sandelig forfærdeligt. 05156
Bottom
05157
Top
JUHANI: Mit tegyünk? JUHANI: Hvad skal vi gøre ? 05157
Bottom
05158
Top
TUOMAS: Azt hiszem, legjobb, ha keményen szembenézünk vele. Kérdezzük meg, hogy kicsoda, és mit akar? TUOMAS: En fast optræden over for ham er bedst, tror jeg. Lad os spørge, hvem han er, og hvad han vil. 05158
Bottom
05159
Top
JUHANI: Várj, majd én megkérdem. Ki vagy? Ki vagy, és mit akarsz tőlünk? Egy árva szót sem felel! JUHANI: Lad mig spørge. Hvem er du ? Hvem er du ? Hvem er du, og hvad vil du os? - Ikke ét ord til svar. 05159
Bottom
05160
Top
LAURI: Vegyünk tüzes csóvákat a kezünkbe. LAURI: Vi tager de brændende træstykker. 05160
Bottom
05161
Top
JUHANI: Tüzes csóvát veszünk a kezünkbe és pecsenyévé sütünk, ha nem mondod meg a neved, fajzatod, s hogy mi járatban vagy! JUHANI: Vi tager de brændende træstykker og banker dig til kødmad, hvis du ikke nævner dit navn, din familie og dit ærinde. 05161
Bottom
05162
Top
LAURI: Én úgy gondoltam, hogy fogjunk tüzes csóvát, és csapjuk a fejéhez. LAURI: Nej, jeg mente, at vi straks burde gribe træstykkerne. 05162
Bottom
05163
Top
JUHANI: Ha mernénk. JUHANI: Hvis man bare turde. 05163
Bottom
05164
Top
LAURI: Egy életem, egy halálom. TUOMAS: En død er vi Herren skyldig. 05164
Bottom
05165
Top
JUHANI: Igaz, egy életünk, egy halálunk! Tüzes csóvát a markotokba, fiúk! JUHANI: Ja, een død er vi Herren skyldig! Brændestykkerne i næven, drenge! 05165
Bottom
05166
Top
Hamarosan ott álltak sorban, égő csóvákkal a kezükben. A csapat élén, kidülledő szemmel, mint a bagoly, Juhani meredt a szekér felé, ahonnan a rejtélyes szem különös csillogással nézett vissza rá. így álltak a testvérek parázsló fegyverekkel az éjszakai tisztáson; a hegy felől kuvik huhogott, alattuk pedig komoran zúgott a zordon erdő, s az eget sötét felhők borították. De stod snart i en række, med brændende træstykker i hånden som våben. Forrest stod Juhani, med øj’ne, der var runde som uglens, og stirrede om bag ved vognen på øjet, der gloede ham i møde med en stærkt-lysende glans. Således stod brødrene med deres gnistrende bevæbning på den natlige hede; og uglen hylede fra bjergets graner, den dystre skov sukkede tungt ved deres fødder, og mørke skyer dækkede himlen. 05166
Bottom
05167
Top
JUHANI: Amikor azt mondom: most, fiúk!, akkor repüljön minden csóva az ördög nyakába. JUHANI: Når jeg siger: nu, drenge! så skal brændestykkerne flyve ud af vore næver, i nakken på djævelen. 05167
Bottom
05168
Top
SIMEONI: De talán próbálnék még egyszer szent igével elűzni a gonoszt. SIMEONI: Men lad os først prøve med en smule besværgelse. 05168
Bottom
05169
Top
JUHANI: Okos tanács! Próbáljuk meg hát. Hanem ugyan mit mondjak neki? Súgd meg nekem, Simeoni, mert én most furcsa módon ostoba vagyok. Súgd meg nekem a szavakat, s én úgy a képébe kiáltom, hogy az erdő is visszhangzik bele. JUHANI: Rigtig tænkt! Først lidt besværgelse. Men hvad skal jeg sige til ham? Hvisk mig i øret, Simeoni; jeg er selv så underligt indskrænket lige nu. Men hvisk ordene til mig, så slynger jeg dem lige i snudeskaftet på ham, så det runger i skoven. 05169
Bottom
05170
Top
SIMEONI: Figyeld hát, mit mondok. Itt állunk. SIMEONI: Læg så mærke til, hvad jeg siger. - Her står vi. 05170
Bottom
05171
Top
JUHANI: Itt állunk! JUHANI: Her står vi! 05171
Bottom
05172
Top
SIMEONI: Mint a hit vitézei, tüzes karddal kezünkben. SIMEONI: Som troens helte, med flammende sværd i hånden. 05172
Bottom
05173
Top
JUHANI: Mint a hit vitézei, tüzes karddal kezünkben! JUHANI: Som troens helte, med flammende sværd i hånden! 05173
Bottom
05174
Top
SIMEONI: Eredj utadra. SIMEONI: Gå din vej. 05174
Bottom
05175
Top
JUHANI: Eredj a pokolba! JUHANI: Gå til dit helvede! 05175
Bottom
05176
Top
SIMEONI: Igaz keresztények, Isten katonái vagyunk. SIMEONI: Vi er døbte kristne, Guds stridsmænd. 05176
Bottom
05177
Top
JUHANI: Igaz keresztények, Isten katonái, Krisztus vitézei vagyunk. JUHANI: Vi er døbte kristne, Guds stridsmænd, Kristi soldater. 05177
Bottom
05178
Top
SIMEONI: Noha nem tudunk olvasni. SIMEONI: Selv om vi ikke kan læse. 05178
Bottom
05179
Top
JUHANI: Noha nem tudunk olvasni. JUHANI: Selv om vi ikke kan læse. 05179
Bottom
05180
Top
SIMEONI: De mégis hiszünk. SIMEONI: Men vi tror alligevel. 05180
Bottom
05181
Top
JUHANI: De mégis hiszünk, és hitünkben szilárdan bízunk. JUHANI: Men vi tror alligevel og stoler fast på det. 05181
Bottom
05182
Top
SIMEONI: Eredj hát! SIMEONI: Gå nu. 05182
Bottom
05183
Top
JUHANI: Eredj hát! JUHANI: Gå nu! 05183
Bottom
05184
Top
SIMEONI: Nemsokára megszólal a kakas. SIMEONI: Snart galer hanen. 05184
Bottom
05185
Top
JUHANI: Nemsokára megszólal a kakas! JUHANI: Snart galer hanen! 05185
Bottom
05186
Top
SIMEONI: És az Úr világosságát hirdeti. SIMEONI: Og forkynder Herrens lys. 05186
Bottom
05187
Top
JUHANI: És Zebaoth Úr világosságát hirdeti! JUHANI: Og forkynder den Herre Zebaoths lys ! 05187
Bottom
05188
Top
SIMEONI: De ő ügyet sem vet szavunkra. SIMEONI: Men han lader som ingenting. 05188
Bottom
05189
Top
JUHANI: De ő ügyet sem vet sza... Igen, ügyet sem vet ránk, még ha az angyalok nyelvén is szólnék neki. Az Úr óvjon bennünket, testvérek! Mert nincs más hátra, mint... No most, fiúk! JUHANI: Men han lader som ing . . . Ja, han bryder sig ikke om noget, selv om jeg så brølede til ham med en engels tunge. Herren velsigne os, brødre! Nu er der ikke andet tilbage end - nu, drenge! 05189
Bottom
05190
Top
Ekkor mind a kísértet felé hajították tüzes csóváikat, mire az négy lábával dobogva nyílsebesen elvágtatott, s a tüzes parazsak még soká ott világítottak a hátán a sötétben. így szökött meg a rém a tűzesőből, s csak Leérve a tisztás szélére mert végre megállni, mert egy-szer-kétszer hangosan felnyeríteni. A testvérek gonosz szelleme, rettenetes kísértete nem volt más, mint félszemű gebéjük, mely átmenetileg elvesztette fehér színét. A szegény pára ugyanis belesüppedt a mocsár iszapos dágványába, és csak nagy üggyel-bajjal tudott kikecmeregni a szárazra. Ebben a nagy küszködésben a csengőt is leszakította a nyakáról, amely körülmény szintén jelentősen közrejátszott a testvérek megtévesztésében. Ez volt az a szem, mely az éj sötétjében a szekér mögött felcsillant, mint ahogy sok állatnak csillog a szeme a sötétben. Csak néhány perc múlva, s akkor is csak óvatosan mertek a testvérek közeledni lovukhoz; végre fölismerték tévedésüket. Dühös képpel tértek vissza a kunyhóba: mire azonban megvirradt, már mindnyájan mély álomba merülve hortyogtak. Så kastede de allesammen deres brændestykker imod spøgelset, der løb bort med pilens fart og fire fødders bulder; og længe glimtede de lysende gløder på dets ryg, gennem det natlige mørke. Således flygtede det fra ild-bataillen, og da det var nået ned til lysningens rand, turde det omsider stå stille og pustede højt en gang, to gange. Og brødrenes spøgelse, den frygtindgydende ånd, var dog deres én-øjede hest, der for en tid havde mistet sin hvide farve i mosens sorte mudderpøle, som den antagelig var sunket ned i, og hvor den havde væltet sig i lang tid, inden den kom op på det tørre igen. Mens den tumlede sådan, var klokken også blevet revet af dens hals, en omstændighed, der i høj grad havde bragt brødrenes tro på afveje. Det var altså det øje, der lyste bag ved vognen i nattens tusmørke, sådan som mangt et dyrs øje kan lyse i mørke. - Men først efter en tids forløb, og så endda med forsigtighed, turde brødrene nærme sig deres Valko og opdagede nu endelig deres fejltagelse. Derfra vendte de, med arrige ansigter, tilbage til hytten; og ved morgengry hvilede de omsider alle sammen i dyb søvn. 05190
Bottom

Fejezet 06 kapitel

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (hu-da) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :kapitel
Download A hét testvér o Syv brödre download
06001
Top
Végre készen állott a testvérek házikója. Öt öl volt a hossza, három a széle; egyik vége keletre, a másik nyugatra nézett. Belépve a ház keleti végén nyíló ajtón, jobb kéz felől hatalmas kemence, balra meg egy jászol állott, Valko jövendő téli állása. A küszöbtől a szoba közepéig csupán ledöngölt, fenyőgallyakkal behintett föld volt a padló, a túlsó félen azonban széles gerendákból pompás padozatot, efölé pedig széles fürdőpadkát építettek. A testvérek ugyanis nemcsak lakószobának, hanem szaunának is használták a házukat. A lakóháztól mintegy húszlépésnyire állt a fiatalabb fenyődorongokból rótt éléskamra. Endelig stod brødrenes hus færdigt. Længden var fem favne og bredden tre; dets ene gavl vendte mod øst og den anden mod vest. Når man kom ind ad døren, der lå i husets østlige ende, stod til højre et stort ildsted og til venstre en bås, der var bygget til Valkos vinterbrug. Fra tærsklen og fremefter, omtrent til midten af huset, havde man den nøgne jord under sig, dækket af granris, men længere borte var der et herligt gulv, lavet af brede planker, og oven over det en rummelig briks. For brødrene anvendte deres nye Ims både til beboelse og badstue. Omtrent tyve skridt fra boligen stod deres forrådshus, der var sat sammen af små, runde granstammer. 06001
Bottom
06002
Top
Pompás menhelyük volt a testvéreknek eső, vihar és a téli fagyok ellen; volt jó kamrájuk is az élelmiszerek számára; így hát teljes erővel hozzáfoghattak a vadászás-hoz, halászáshoz. Kegyetlen halál következett a faj-dokra, fürjekre, fácánokra, tapsifüles nyulakra, mókusokra és mogorva borzokra, valamint az Ilvesjárvi vadkacsáira és halaira. Killi és Kiiski hangos csaholásától, fegyverek szapora dörgésétől visszhangoztak a végtelen fenyvesek és dombok. A testvérek golyója néha-néha egy bozontos medvét is elejtett, azonban a tányértalpú vadászatának igazi ideje még nem jött el. Brødrene havde således et udmærket ly imod regnen, stormen og vinterkulden, og desuden et forrådshus til deres madvarer. Og nu kunne de for fuldt alvor hellige sig jagten og al slags fangstvirksomhed. Og nu nærmede døden sig både for tjurer, urfugle og jærper, harer, egern og grævlinge såvel som for Ilvesjårvis ænder og fisk. Så rungede bakkerne og de uendelige granskove af Killis og Kiiskis heftige gøen og de knaldende bøsser. Brødrenes skud fældede også, 1111 og da, en lådden-pelset bjørn; men det var endnu ikke den rette tid til at fange honning-labben. 06002
Bottom
06003
Top
Fagyos éjszakáival beköszöntött az ősz, és meghaltak vagy mély rejtekeikbe húzódtak a tücskök, gyíkok és békák; itt volt az ideje, hogy villogó csapdát állítsanak a rókának. Ezt a tudományt még apjuktól tanulták a fiúk, s most bizony nem egy fürge lábú Ravasz Miskának kellett értékes bundájával fizetnie az ízletes csalétekért. Tudvalevő, hogy a nyulak az erdőn jól látható csapást taposnak a puha hóban; ezekre a csapásokra százával feszítették a testvérek a dróthurkokat sok-sok fehér bundás tapsifüles vesztére. Az irtás keleti szélén egy bozótos vízmosásban ügyes, erős farkaskarámot is építettek; ezenfelül pedig, ugyancsak a farkasok tőrbecsa-lására, nem messze a kunyhótól egy mély vermet ástak a száraz, homokos földbe. A pompás pecsenyeillat sok éhes ordast becsalt a karámba, és mihelyt a fiúk észrevették, hogy zsákmány került a csapdába, szörnyű zaj és lárma verte fel az őszi éjszakát. A testvérek egyike töltött puskával állt a kerítéshez támaszkodva, hogy golyójával leterítse a durva szőrű vadat; mellette egy másik a lobogó szurokfáklyát tartotta. A többiek pedig Killinek és Kiiskinek segítettek kikergetni a komor pofájú, vicsorgó vadakat a bokrok közül, és fáklyáikkal vadul ide-oda hadonásztak. Szörnyű volt a lárma: rikoltoztak a legények, ugattak a kutyák, durrogtak a fegyverek, és szüntelenül visszhangoztak Impivaara odvas sziklafalai s a messzi rengetegek. így folyt a harc, a fehér hó egyre foltosabb, pirosabb lett, egyre jobban feldúlták, összetaposták, míg végül valamennyi ordas ott hevert vérében. A zsákmány megnyúzása újból bőséges tennivalót adott a testvéreknek, azonban ezt a munkát mégis nagyon kedvelték. Hanem az irtás nyugati szélén, a verembe is betévedt olykor egy-egy toportyán. Så kom efteråret med sine frostnætter,; og græshopperne, firbenene og frøerne døde eller flygtede til deres dybe gemmesteder; og nu var tiden inde til at fange ræve i blinkende sakse; denne kunst havde brødrene lært af deres fader. Mangen en rap-fodet Mikkel måtte nu betale for en eller anden lækkerbisken med sit flotte skind. - Som man ved, træder harerne veje i skovens løse sne, og ved disse stier opstillede brødrene hundredvis af messingsnarer til fordærv for mangen en hvidpelset fyr. Desuden havde de bygget en prægtig ulvegård, der var forsynet med et indad-skrånende stakit, og som lå i en krat-bevokset dalsænkning ved lysningens østlige udkant. Desuden havde de, ligeledes for at fange ulve, gravet en grav, en vældig dyb grav, et stykke fra huset på en tør og sandet mark. Stegen lokkede mange sultne ulve ind bag den stærke indhegning; og når brødrene mærkede, at deres bytte var i bekneb, opstod der larm og spektakel i ulvegården i den mørke efterårsnat. Så stod en af brødrene, lænet til indhegningen med bøssen i hånden, og sigtede for at nedlægge det strid-hårede bæst med en kugle; og en anden ved siden af ham holdt lyset, et flammende stykke harpiks-træ. Andre af dem hjalp Killi og Kiiski med at jage skummelt-fjæsede og bistert-grinende vilddyr ud af buskene og svingede deres harpiks-blus snart hid og snart did. Voldsom var den tumult, der opstod på grund af mændenes råb, hundenes spektakel og de knaldende bøsser; og uafbrudt rungede det i skoven og i Impivaaras hule-fyldte væg. Således larmede man, sneen blev tilsølet, farvedes mere og mere rød og blev trampet ned i tusind retninger, indtil omsider alle buskhalerne lå i deres blod. Og så fik brødrene stort slid og besvær med at flå byttet, men dette arbejde forekom dem dog særdeles behageligt. - Også i graven, der lå ved lysningens vestlige udkant, dejsede nu og da en af skovens skæv-øjede krabater. 06003
Bottom
06004
Top
Egyszer aztán úgy történt, hogy Timo kora reggel, midőn a többiek még álomban hevertek, kiment megnézni a vermet, melynek félig besüppedt teteje már messziről jót sejtetett. Odaérve a verem szélére, lenn a mélységben valóban holmi szürke tömeget, egy jól megtermett ordast pillantott meg, amint orrát a földre sunyva mozdulatlanul feküdt, és bizalmatlanul pislogott fölfelé. Ugyan mit határozott Timo? Úgy döntött, hogy egyedül fog végezni a farkassal, s aztán a többiek nagy mulatságára vállán bundás ordassal lép majd be a szobába. Nekilátott hát a dolognak: a ház mellől előcipelte a létrát, óvatosan leengedte a verembe, s aztán nehéz bunkót szorongatva kezében, lemászott a létra fokain, hogy kásává verje a fene állat fejét. Fogát vicsorgatva sokáig csapkodott bunkójával, de mindig csak a puszta levegőt találta: a farkas hol jobbra, hol balra kapta el a fejét, midőn legényünk feléje sújtott otromba fegyverével. Végül is a farkas mellé ejtette bunkóját, s így nem maradt más hátra, mint szépen felmászni, és elfutva a kunyhóba megjelenteni a többieknek, hogy mi történt. Det hændte engang, en tidlig morgen, mens de andre endnu sov, at Timo gik hen for at se til ulvegraven, hvis halvt nedstyrtede dække allerede på afstand gav ham det bedste håb. Og da han nåede hen til kanten af graven, opdagede hans henrykte øje en grå genstand dernede i dybet, opdagede en vældig ulv, der lå ubevægelig med snuden trykket imod jorden og gloede stift op på manden. - Hvad besluttede nu Timo? At han helt alene ville tage livet af ulven og så, til de andres store fornøjelse, ville træde ind i huset med den lådne byrde over skulderen. Han skred nu til værks ; hentede stigen, der stod ved husets væg, stillede den forsigtigt ned i graven og gik så ned ad trinene, med en tung trækølle i hånden; det var hans mening, at han ville knuse udyrets hoved til mask. I lang tid fægtede han med sin kølle, med blottede tænder, men han slog bestandig i den tomme luft. Ulvens hoved drejede sig hurtigt bort, drejede til højre, drejede til venstre, når manden slog løs med sit besværlige våben. Til sidst tabte han sin kølle foran ulven, og nu vidste han intet andet råd end at kravle op igen og skynde sig hen til huset og fortælle, hvad der var sket. 06005
Bottom
06005
Top
A testvérek karókkal, kötelekkel, hurkokkal felszerelve azonnal föl is kerekedtek, hogy elejtsék zsákmányukat. De midőn a tett helyére értek, üres volt a verem. Timo ugyanis otthagyta maga után a létrát, a farkas pedig szépen fölmászott rajta, és áldva szerencséjét, sietve odébbállt. A testvérek rögtön megértették a tényállást, és dühösen villogó szemmel, csikorgó foggal Timót keresték, ő azonban szintén megugrott. Ott futott már az erdő szélén, s egy pillanat múlva már el is tűnt a fenyves sűrűjében. Jól sejtette, hogy nem lenne tanácsos hosszabb eszmecserét folytatni a dologról. A többiek dühösen kurjongattak neki, és öklüket rázva ígérték, hogy tetőtől talpig kékre-zöldre verik, ha még egyszer rájuk meri nyitni az ajtót. így fenyegetőztek, átkozódtak, majd nagy mérgesen otthagyva a vermet, visszatértek otthonukba. Száműzöttként kószált Timo az erdőben, s nemsokára a testvérek is bánni kezdték, hogy úgy ráijesztettek szegény fiúra, hiszen megértették, hogy Timo csupán ostobaságból, nem pedig rossz-indulatból cselekedett. Ezért Juhani még az este leszállta előtt felhágott az Impivaara csúcsára, és onnan nagy hangon a világ négy tája felé kiáltva hazahívta Timót, esküvel ígérve néki, hogy semmi baja sem lesz, s félelem nélkül hazatérhet. így kurjongatott Juhani, s valóban nemsokára fejét lesunyva, szemét lesütve hazatért Timo. Szótlanul levetkőzött, ledőlt ágyára, és csakhamar mély álomban hortyogott. Lidt efter drog brødrene af sted, udstyrede med stave, reb og hals-løkker for at fange deres bytte. Men da de nåede hen til graven, var den tom. Deres ulv var nok så nydeligt klatret op ad den stige, som Timo havde efterladt i graven, og var stukket af, idet den priste sin lykke. Det opdagede brødrene straks, og, bandende og tænderskærende, kiggede de nu med vrede blikke efter Timo; men han var ikke længere til stede. Han løb allerede i vild flugt langs udkanten af skoven, hvor han snart forsvandt i læ åf fyrreskoven. Han forstod, at det ikke var så godt at blive og snakke mere om sagen. Men de andre råbte efter ham, med næverne i vejret, og lovede at brække ham sønder og sammen fra hoved til hæl, hvis han bare så meget som vovede at linde på husets dør. Sådan truede de, forlod graven, rasende og vrede, og vendte tilbage til deres hus. Men Timo vandrede som en flygtning i skoven, og snart begyndte brødrene at fortryde deres optræden over for ham, da det gik op for dem, at uheldet var sket på grund af hans uforstand og ikke skyldtes en nederdrægtig drengestreg. Derfor gik Juhani allerede før aften op på Impivaaras højdedrag og råbte derfra i alle retninger med kraftig stemme, kaldte på Timo, og lovede og forsikrede ham, at han ikke behøvede at være bange for at vende tilbage omgående. Således råbte han, og da der var gået nogen tid, kom Timo tilbage, med et vredt og skulende blik. Uden at sige et ord klædte han sig af, smed sig på sin seng, og snart snorkede han i dybeste søvn. 06006
Bottom
06006
Top
Eljött a medvevadászat alkalmas ideje is. A testvérek előszedték lándzsáikat, éles golyóra töltötték fegyverüket, és elindultak fölverni az erdő királyát, aki a behavazott fenyők alatt, sötét rejtekében már téli álmát aludta. Puskájuk sok tányértalpút elejtett, midőn az haragosan előrontott nyugalmas vackából. Ilyenkor gyakran heves harc kerekedett: a porzó havat ömlő vér festette pirosra, mert adtak is, kaptak is sebet mindkét részen. így folyt a küzdelem, míg csak ott nem hevert a bozontos mackó élettelenül. A testvérek pedig vidáman hazacipelve zsákmányukat, bekenték sebeiket pompás balzsammal, amit pálinkából, sóból, lőporból és kénből maguk kotyvasztottak. Ezzel gyógyítgatták sebeiket, s aztán sárgásbarna kátrányt kentek a tetejébe. Den bedste tid til bjørnejagt var nu også kommet. Så tog brødrene deres spyd, pressede nogle kraftige ladninger i deres geværer og drog af sted for at vække skovens fyrste, der drømte i sit mørke hi, dybt under de snedækkede graner. Og deres ildvåben fældede mangen en bredsnudet bamse, når den rasende styrtede ud af sit fredelige kammer. Så opstod der ofte en voldsom kamp, sneen hvirvlede omkring og blev farvet rød af det rindende blod, når der blev uddelt sår på begge sider. Sådan kæmpede de, indtil omsider den strit-fjæsede bjørn havde lagt sig til ro. Men når brødrene, larmende, var vendt hjem med deres byrde, smurte de deres sår med et lægemiddel, der var sammensat af brændevin, salt, krudt og svovlpulver. Det smurte de deres sår med og dækkede det med gulbrun tjære. 06007
Bottom
06007
Top
Így gyűjtötték össze élelmüket az erdőből s a dombok ligeteiből; kamrájuk nemsokára mindenféle jó falattal, szárnyasokkal, nyúllal, borz- és medvehússal volt teli. De nem feledkeztek meg hűséges Valkójuk téli táplálékáról sem: a láp szélén sarlóval kaszált, magasra rakott óriás szénaboglya terpeszkedett, egész télre elegendő eleségül. Gondoskodtak kunyhójuk téli melegéről is. A kamra mellett fahasábokból hatalmas halom emelkedett, a ház oldalánál pedig, mint megannyi pokolbéli szarvasagancs, teméntelen ágbogas tuskó volt felhalmozva egész az ereszig. így fölkészülve nyugodtan szembenézhettek a zúzmarás szakállú téllel. Således skaffede de sig deres udkomme fra ødemarken og bakkernes krat og fyldte deres forrådshus med mange slags vildt: fugle, harer, grævlinge og bjørnekød. De havde også draget omsorg for deres gamle, trofaste Valkos’ vinterfoder. Dernede ved mosens bred så man en vældig høstak, indhøstet med segl, glat-revet i toppen og tilstrækkelig stor (il at klare vinteren. Man havde heller ikke glemt de forråd, der var nødvendige til husets vintervarme. I nærheden af forrådshuset stod en vældig brændestabel og desuden, ved husets væg, en høj stak harpiks-rødder; den lignede en stabel af Hiisis elg-horn og nåede lige fra jorden op til husets tag. Således udstyrede kunne brødrene trygt se på den rimfrost-skæggede vinter. 06008
Bottom
06008
Top
Karácsony este van. Enyhe az idő; az eget szürke felhő, az erdőt, hegyet, völgyet frissen hullott hó borítja. Csöndesen zúg az erdő, a nyíresben a fajdok, a piros bogyós berkenyefán a cinkék pompás vacsorát csaptak, a szarka pedig, a fenyves kíváncsi kisasszonya, apró gallyakat gyűjtöget fészke számára. Kunyhóban és kastélyban egyaránt öröm és béke uralkodik; öröm és béke honolt a testvérek hajlékában is, az Impivaara tisztásán. Az ajtó előtt nagy halom zsúpszalma látható, melyet Valko szállított a Viertola-udvarházból karácsony tiszteletére* a szoba padlójának takarójául. A testvérek itt sem tudták elfeledni gyermekkoruk legkedvesebb emlékét: a karácsonyi szalma zizegését. Det er juleaften. Vejret er mildt, grå skyer dækker himlen, og den ny-faldne sne skjuler bjerge og dale. Fra skoven høres en sagte susen; urfuglen spiser til aften blandt birketræets rakler, en flok silkehaler i den rødmende røn, og skaden, fyrrekrattets begærlige jomfru, bærer kviste bort for at lægge grunden til sin kommende rede. Såvel i hytten som på den statelige herregård råder glæde og fred; således også i brødrenes hus på Impivaaras lysning. Uden for døren ser du et læs halm, som Valko til ære for julen har trukket lige fra Viertola-herregård ; det skal bredes ud på husets gulv. Ikke engang her kunne brødrene undvære den knitrende julehalm, som var deres herligste minde fra barndommens dage. 06009
Bottom
06009
Top
A házból a forró köveken sistergő gőz sziszegése s a lágy nyírfavirgácsok suhogása hallatszik. A testvérek ugyanis alapos karácsonyi fürdőt vesznek. Mikor aztán abbahagyták a forró gőzölést és leszálltak a padkáról, kényelmesen felöltöztek, és letelepedtek a széles gerendákra, melyeket pad helyett fektettek le a falak mentén. Ott üldögéltek egy ideig, szuszogtak, és csörgött róluk a verejték. A szobát égő fenyőszilács világította be; a jászol előtt Valko ropogtatta csöndesen a zabot, mert az ő karácsonyáról sem feledkeztek meg; fenn a gerendán álmosan bóbiskolt a kakas; Killi és Kiiski, állukat lábukra fektetve, a kályha mellett heverésztek, Juhani térdén pedig a hajdani Jukola-tanya öreg szürke macskája dorombolt. Men fra huset hører man dampen suse fra ovnens ophedede sten og en klaskende lyd af bløde baderis. Brødrene tager sig nu et grundigt julebad. Og da de omsider var færdige med det brændende varme bad, steg de ned fra briksen, klædte sig på og satte sig til hvile på de planker, der var anbragt langs væggene i stedet for bænke. Dér sad de nu, pustende og sveddryppende. En flammende spån oplyste stuen; Valko knasede havre i sin bås, for man havde heller ikke glemt hans jul; hanen sad på sit spær, døsig og gabende; Killi og Kiiski lå tæt ved ovnen med snuden på poterne ; og Jukolas gamle, vandgrå kat spandt i Juhanis skød. 06010
Bottom
06010
Top
Végül aztán Timo és Simeoni feltálalták a vacsorát, a többiek pedig behozták a szobába a kévéket. Feltépték a kötelékeket, és szétteregették a szalmát a szobában; a padlóra úgy arasznyi vastagságban, a padkára azonban, aljol rendszerint estéjüket és éjszakáikat töltötték, még vastagabbra. Végre elkészült a vacsora: hét kerek kenyér, két fatál, teli párolgó medvehússal, és hatalmas kanna sör állt az asztalon. A sört maguk a testvérek főzték, pontosan követve megboldogult anyjuk előírását. Italuk azonban mégis valahogy erősebbre sikerült a szokásos paraszti sörnél. Sötétvörösen habzott a sör a csöbörben, és aki egy kannával felhajtott belőle, kellemes szédülést érzett a fejében. Asztalhoz ültek a testvérek, és élvezettel nekiláttak a kenyérnek, húsnak, a kannában habzó sörnek. Omsider begyndte Timo og Simeoni at tilberede aftensmåltidet, mens de andre bar neg ind. De løste båndene op og bredte halmen ud på gulvet i et lag på sådan noget som en kvart alen, men et endnu tykkere lag på briksen, hvor de som regel tilbragte deres aftener og nætter. - Til sidst var aftensmaden færdig: syv hul-brød, to egetræs-fade med dampende bjørnekød og en spand skummende øl stod på bordet. De havde selv brygget deres øl, idet de nøje havde fulgt deres mors metode ved fremstillingen af denne drik. De havde dog gjort den stærkere end almindeligt bondeøl. Rød-sort skummede det i spanden, og hvis du nedsvælgede en kande af det, ville du ligesom føle dig lidt svimmel i hjernekassen. - Men nu sidder de allesammen ved bordet, nyder kødet og brødet og det skummende øl af spanden. 06011
Bottom
06011
Top
AAPO: Bőségesen került étel az asztalunkra. AAPO: Her er sandelig bunket rigeligt med mad op foran os. 06012
Bottom
06012
Top
JUHANI: Csak egyetek és igyatok, fiúk, mert most karácsony van, minden élőlénynek, embernek és állatnak karácsonya. Öntözd meg, Timo öcsém, öntözd meg sörrel Valko zabadagját ott a jászolban. Úgy ni, akár egy pintet is odaönthetsz. Ezen az estén nem fukarkodunk, hanem mindenki kapja meg, ami megilleti, a ló, a macska, a kutya éppen úgy, mint a vidám Jukola fiúk. A kakas aludjon ma békével; majd holnap megkapja a magáét. Killi és Kiiski, itt van nektek egy hatalmas darab a medve combjából, ez meg itt a tied, cicamica. Hanem előbb adjál pacsit, te dülledt szemű! így ni! Most pedig mindkét lábbal! Nézzétek csak a macskánk tudományát, és mondjátok meg, hát nem vagyok én jó tanítómester? Most már mindkét pracliját egyszerre ide tudja nyújtani, és olyankor úgy megül, olyan méltósággal, mint egy öreg bácsi. Ni, a betyár, hogy idenyújtja mindkét első lábát a tenyerembe! így ni! JUHANI: Lad os spise og drikke, drenge, for nu er det jul, jul for alle, såvel for dyr som mennesker. Broder Timo, hæld lidt øl over stakkels Valkos havre-dynge dér i krybben. - Sådan, lad gå bare, i hvert fald et stob. Ingen nærighed denne aften, men lad alle få deres part, såvel hesten, hunden og katten som Jukolas glade brødre. Lad hanen hvile i fred og kræve sin andel i morgen. Her, Killi og Kiiski, her får I et vældigt stykke af bjørnens lår, og her er til dig, arme kat. Men først gi’ pote, du, plir-øjede! - Ja, sådan! Og nu begge poterne! Se på vor kats kunster og indrøm så, at jeg er noget af en læremester. Han giver allerede hånd med begge poter på én gang, og så sidder han som en alvorlig, gammel mand og stikker, den filur, begge forpoterne i min hånd. Sådan! 06013
Bottom
06013
Top
AAPO: Ez aztán a móka! AAPO: Sikke en forestilling! 06014
Bottom
06014
Top
TUOMAS: Mi mindent kell az embernek öreg napjaira megtanulnia?! TUOMAS: Hvad man dog må lære selv på sine gamle dage. 06015
Bottom
06015
Top
JUHANI: Hanem jó időbe telt, amíg megtanulta. Azonban a Juhani fiú nem engedett előbb, míg mindkét lábával nem köszönt tanítójának. Most már úgy köszön, mint egy ember, s így tanítója is elnyerte jutalmát. Ez aztán a macska! No nesze, kapd csak be szépen ezt a darabka medvehúst. Most pedig Killi és Kiiski. Úgy, úgy! „Üsd meg a gazdát, de ne a kutyáját!” Úgy van! Én azonban azt is hozzáteszem: Üsd meg Jukola Jussit, de ne a macskáját! JUHANI: Den lærdom har sandelig også krævet sin tid. Men jeg lod ikke knægten slippe, før han kunne takke sin lærer med begge poter. Men nu gør han det som en mand, og læreren er betalt. - Se, det er vel nok en kat! Her, sæt en bid bjørn til livs. Og så Kiiski og Killi. Ja, ja! »rør ved en mand, men rør ikke ved hans hund«. Rigtigt! Men dertil vil jeg føje: rør ved Jukolas Jussi, men ikke ved hans kat. 06016
Bottom
06016
Top
EERO: Nyújtsd csak ide azt a söröskorsót, Juhani. EERO: Stik mig det dér ølkrus, Juhani. 06017
Bottom
06017
Top
JUHANI: Tessék. Igyál, öcskös, igyál, édes atyámfia, hiszen ma karácsony van, és tele a kamra. Hát nincs jó dolgunk itten? Ugyan mit bánnánk, ha Impivaarának és környékének kivételével ízzé-j>orrá égne ez az egész világ? Úgy élünk itt, mint hal a vízben; saját földünkön állunk, és semmi gondunk-bajunk a gonosz emberekkel. Jó dolgunk van itt, annyi szent. Az erdő lett a rétünk, mezőnk, malmunk és örökös tanyánk. JUHANI: Det skal du få. Drik, brorlil, du, Guds skabning, drik, for nu er det jul, og der mangler ikke forråd derude i boden. Hvad savner vi her? Hvad kommer det os ved, om så hele verden brændte og blev til støv1 og aske, undtagen Impivaara og dets omgivelser ? Her lever vi som blommen i et æg, på vor egen grund og behøver ikke at bekymre os det mindste om onde mennesker. Her er godt at være. Skoven er vor eng, vor mark, vor mølle og vor rede til evig tid. 06018
Bottom
06018
Top
TIMO: És a húsoskamránk! TIMO: Og vor kød-bod. 06019
Bottom
06019
Top
JUHANI: Igaz! Hej, jó dolgunk van itt! Köszönet néked, Lauri, bölcs tanácsodért, hogy kitaláltad, miképp menekedhetünk meg a világ zsivajából. Itt szabadság és béke uralkodik. Még egyszer kérdem: ugyan mit is bánnók, ha piros tűz égetné meg ezt az egész világot, de megmaradna a Jukola-birtok északi fele és benne a Jukola-ház hét gyermeke? JUHANI: Ja, netop! Her er godt at være. Tak, Lauri, for den udvej, du fandt til os, så vi slap bort fra verdens markeder. Her er frihed og fred. Jeg spørger endnu en gang: hvad angår det os, om så en gylden ild fortærede hele denne verden, når blot den nordlige del af Jukola gård og dens syv sønner skånes ? 06020
Bottom
06020
Top
TIMO: Ha egyszer tűz emésztené meg az egész világot, bizony porrá égne a Jukola-birtok északi fele, sőt ráadásul a tanya hét gyermeke is. TIMO: Hvis en løbeild gik rensende hen over verden, så ville den nordlige del af Jukola også blive til støv og aske og dets syv sønner oven i købet. 06021
Bottom
06021
Top
JUHANI: Tudom azt én is. De lásd, az ember azt gondolhatja, amit akar: ha úgy tetszik, az egész világ urának vagy pedig nyomorult ganajtúró bogárnak képzelheti magát. Ha úgy tetszik, hát azt képzeli, hogy az Isten, az ördög, az angyalok s az egész emberi nem, sőt minden élő állat a földön, vízben és a levegőben, mind, mind meghaltak, hogy a föld, az ég és a pokol, mint tűzbe vetett csepű, egyszerre elhamvadt, és feneketlen sötétség lépett a helyébe, melyben semmiféle kakas nem fogja többé megkiáltani a hajnal hasadását, így röpköd ide-oda az ember gondolata, és ugyan ki vethet hálót az útjába? JUHANI: Det ved jeg godt. Men ser du, en mand kan forestille sig, hvad han vil; bilde sig ind, han er verdens herre eller en krablende skarnbasse. Se, han kan forestille sig, at Gud er død, djævlene, englene og hele menneskeslægten og dyrene på jorden, i havet og i luften; han kan forestille sig, at jord, helvede og himmel forsvinder som en tot blår i ilden, og at der i stedet for kommer et mørke, hvor ingen hane med tilbage-bøjet hals nogensinde forkynder Herrens lys. Sådan flyver mandens tanke, og hvem kan kaste net i dens vej ? 06022
Bottom
06022
Top
TIMO: Ugyan ki érné föl ésszel e világnak csodálatos szerkezetét? Emberfia aligha, hiszen ostoba és együgyű az ember, mint a bégető birka. Legokosabb hát fogadni a napot, ahogy jő, s hagyni, hadd menjen, forduljon bár jobbra avagy balra. Valahogy csak megleszünk mindig. TIMO: Hvem begriber denne verdens opbygning? Ikke menneskebarnet, der er enfoldig og dum som en brægende vædder. Men det er bedst at tage dagen, som den kommer, og lade den gå, som den går, om det så ender galt eller tosset. Vi er her bare. 06023
Bottom
06023
Top
JUHANI: Hát nincs jó dolgunk itten? Ugyan mi hiányzik? JUHANI: Hvad mangler vi her ? Savner vi noget ? 06024
Bottom
06024
Top
TIMO: „Sem Isten kegyelme, sem a madár teje.” Kamránk tele jó falatokkal, kunyhónk barátságos, meleg. Most is puha szalmán hempergünk. TIMO: »Hverken Guds nåde eller hans fuglemælk«. Boden er fuld af mad, og vort hus er varmt. Og her vælter vi os også i halmen. 06025
Bottom
06025
Top
JUHANI: Úgy hempergünk itt a zizegő szalmán, mint a malacok. Akkor fürdünk, amikor tetszik, s akkor eszünk, amikor jólesik. Hanem jól belaktunk, az már szent igaz. Áldjuk meg hát bendőnket, és szedjük le az asztalt. JUHANI: Her tumler vi os som kalve i den knitrende halm. Vi kan bade, når vi vil; når det falder os ind, og spise, når det smager os. - Men nu er vi jo allerede mætte mænd. Og der er intet andet tilbage end at velsigne vor mavesæk og tage af bordet. 06026
Bottom
06026
Top
SIMEONI: Várjatok csak, hadd mondjak el egy rövidke asztali áldást, s hadd énekeljek egy zsoltárt a tetejébe. SIMEONI: Vent, til jeg har læst en kort bordbøn og sunget et salmevers bagefter. 06027
Bottom
06027
Top
JUHANI: Hagyjuk el ez egyszer. Miért nem tetted evés előtt? Te pedig, Eero fiam, csapolj egy kis sört a hordóból. JUHANI: Lad det nu være for denne gang. Hvorfor gjorde du det ikke før måltidet? - Gå, Eero-knægt, du, der er den yngste, gå hen og tap øl af tønden. 06028
Bottom
06028
Top
SIMEONI: Szóval nem engeded, hogy a karácsonyest tiszteletére egy zsoltárt énekeljünk? SIMEONI: Du tillader altså ikke, at man synger et salmevers til ære for juleaftenen? 06029
Bottom
06029
Top
JUHANI: Nem vagyunk mi zsoltárkodók, atyámfia. Mi csak a szívünkben énekelünk és imádkozunk, s hidd el, hogy Isten színe előtt is ez a legkedvesebb áldozat. Hanem itt van ni, a söröskorsó, telve jóféle, habzópezsgő árpalével. Egészségetekre, fiúk! Igyatok hát! Hörpints csak, Tuomas, de alaposat ám! JUHANI: Vi er ikke sangere, kære bror. Lad os synge og bede i vore hjerter, det er jo også Guds mest velbehagelige offer. Men se, dér har vi ølkruset igen, sydende og skummende som Kyrö fos. Tak skal du ha’, knægt! Tag en slurk! Smag på det, broder Tuomas, så det rigtig kan mærkes i skrutten. 06030
Bottom
06030
Top
TUOMAS: Én bizony nem kéretem magam. TUOMAS: Jeg tøver ikke ret længe. 06031
Bottom
06031
Top
JUHANI: Ez volt aztán a kortyintás! Még néhány ilyen hörpintés, és torkunk igazi kántortorokká válik: JUHANI: Sådan drikker en mand. Den slags slurke gør vore struber til rigtige klokker-struber. 06032
Bottom
06032
Top
Régente is vígan voltak patak partján,
kék ég alatt:
erdő adott jó tűzifát,
tiszta sört a cserge patak...
Livet har vi førhen kendt
på den anden side bækken.
Bække-træet har vi brændt,
Bæk-øl hældt i mavesækken.
06033
Bottom
06038
Top
Úgy bizony! Van most mindenünk: barna árpalé az italunk, fahasáb és fenyőtuskó a tüzelőnk, s ülepünk alatt lágy szalmapárna, pompás birkózóhely királyok és nagyhercegek számára is. Hanem mondanék egy szót, Tuomas. Aapo testvér azt állította egyszer, hogy a te erőd már messzi felülmúlja Juho erejét; én azonban ezt nem akarom elhinni. Nem birkóznánk egyet? Lássuk csak! Ja, sådan. Men vor drik er kornets brune saft, vort brændsel favne-brænde og harpiks-stubbe, og under os har vi halmens bløde bolster, en herlig bryde-plads selv for konger og storfyrster. - Et ord, Tuomas! Broder Aapo, påstod engang, at din kraft og styrke langt overgår Juhos, men det vil jeg nu ikke rigtig tro. Hvordan ville det være at rulle sig dér i halmen? Lad os prøve! 06039
Bottom
06039
Top
SIMEONI: Maradjatok nyugton, és legalább holnapig kíméljétek meg ezt a selymes szalmát. SIMEONI: Hold jer i skindet! Og skån den skinnende halm, i hvert fald til i morgen. 06040
Bottom
06040
Top
JUHANI: Ej, most a legvidámabb a hangulat: „Előestéjén legszebb az ünnep”, és alommá válik úgyis a szalma. No, Tuomas, volna-e kedved? JUHANI: Nu står glæden på sit højdepunkt, »helligdagsaftenen er højeste fest«; og halmen bliver jo alligevel til strøelse. - Har du lyst, Tuomas? 06041
Bottom
06041
Top
TUOMAS: Hát megpróbálhatjuk. TUOMAS: Man kan vel prøve. 06042
Bottom
06042
Top
JUHANI: Keresztfogás! JUHANI: Livtag! 06043
Bottom
06043
Top
TUOMAS: Legyen! TUOMAS: Ja, lad gå! 06044
Bottom
06044
Top
JUHANI: Birokra, birokra! JUHANI: Vi griber fat, vi griber fat! 06045
Bottom
06045
Top
a apó Várj csak, várj, fiú! Hadd vegyen Tuomas is egy jó fogást a nadrágszíjadon! AAPO: Vent, knægt. Lad også Tuomas få et fast greb i din bukselinning. 06046
Bottom
06046
Top
JUHANI: Vegyen csak, vegyen! JUHANI: Det skal han få, det skal han få. 06047
Bottom
06047
Top
EERO: Mért vicsorogsz, Juho, és miért forgatod a szemed, mint bika a vágóhídon? Jaj, édes testvér, vigyázz, nehogy szégyent valljál! EERO: Juho, hvorfor griner du og ruller med øjnene som oksen på slagtebænken? Ak, kære bror! Pas på, du nu ikke bringer skam over dig selv. 06048
Bottom
06048
Top
AAPO: Készen! Kié legyen az első dobás? AAPO: Alt i orden. Hvem har det første kast ? 06049
Bottom
06049
Top
JUHANI: Legyen Tuomasé. JUHANI: Lad det være Tuomas. 06050
Bottom
06050
Top
TUOMAS: Legyen a legöregebb testvéré. TUOMAS: Lad det være den ældste broder. 06051
Bottom
06051
Top
JUHANI: Vigyázz hát, hogy állva maradj! JUHANI: Stå så fast. 06052
Bottom
06052
Top
TUOMAS: Igyekszem, igyekszem. TUOMAS: Jeg skal prøve på det. 06053
Bottom
06053
Top
JUHANI: Állsz-e még? Állsz-e? JUHANI: Står du, står du? 06054
Bottom
06054
Top
TUOMAS: Igyekszem, igyekszem. TUOMAS: Jeg skal prøve. 06055
Bottom
06055
Top
AAPO: Juhhé, fiúk! Csak rajta, rajta! Úgy küzdőtök, mint a hit vitézei. Juhani úgy küszködik, úgy birkózik, mint maga Izrael, Tuomas pedig „úgy áll, mint a bálvány”. AAPO: Halleluja, drenge! Sådan ja, netop sådan! I kæmper som troens helte. Juho brydes og bakser som selve Israel, og Tuomas »som egen stod«. 06056
Bottom
06056
Top
EERO: Hanem nézd Juhani száját, és borzadj! Ah! Akár acélrudat is dughatnék a fogai közé - reccs! -, máris két darabban volna. Szörnyű, szörnyű! EERO: »Da Abraham sin røst oplod«. Men se på Juhos mund og bliv forskrækket. Ak, om jeg nu kunne stikke en stålstang ind mellem hans tænder, så - smask!, og den ville straks gå i to stykker. Jeg er forfærdet, forfærdet! 06057
Bottom
06057
Top
AAPO: Férfihoz méltó viadal csupán. Hanem emelked-nek-süllyednek alattunk a padlógerendák! AAPO: Det er jo et livtag mellem mænd. Gulvplankerne stiger og falder under os. 06058
Bottom
06058
Top
EERO: Mint az orgona billentyűi. Tuomas patái iromba vaseke módjára szántják a padlót. EERO: Som orgelbælge; og Tuomas’ tøfler pløjer gulvet som en grov træplov. 06059
Bottom
06059
Top
AAPO: Hát nem éppen kesztyűs kézzel simogatják egymást. A manóba! Ha ez a birkózás ott künn, a hegyen, menne végbe, sarokvasuk bizony szikrát csiholna a sziklából. AAPO: Man stryger ikke netop med mælkefingre. For fanden, hvis dette slagsmål fandt sted deroppe på bjerget, så ville hæle-beslagene slå gnister af klippen. 06060
Bottom
06060
Top
EERO: Aranyos csillagok röpködnének az erdő felé, és szilaj futótűz támadna belőle. Hanem Tuomas még mindig talpon! EERO: Rigtige guldstjerner ville flyve ind i skoven, så der opstod en munter skovbrand. - Men Tuomas står stadig. 06061
Bottom
06061
Top
TUOMAS: No, eleget rángattál-e már? TUOMAS: Har du nu rusket tilstrækkeligt? 06062
Bottom
06062
Top
JUHANI: Most rajtad a sor. JUHANI: Ja, kast du. 06063
Bottom
06063
Top
TUOMAS: Majd megpróbálom! No, nézd csak, így forog a padló! TUOMAS: Jeg prøver. Og nu skal du få at se, hvordan gulvet snurrer rundt. 06064
Bottom
06064
Top
EERO: Vigyázz, Juho, vigyázz! EERO: Stå fast, stå fast, Juho! - 06065
Bottom
06065
Top
AAPO: Ez volt aztán a dobás! AAPO: Det var et kast. 06066
Bottom
06066
Top
EERO: Ez aztán puffant, „mint a Haamas bunkója” -lecsapott, mint a kénköves mennykő. EERO: Det var et brag som af »Haamaas trækølle«, et brag som af »himmelens ild-hammer«. 06067
Bottom
06067
Top
TIMO: Jussi elterült, mint a zaboszsák. TIMO: Og dér ligger Juhani som en maltsæk. 06068
Bottom
06068
Top
EERO: Jaj, te szegény Jussi gyerek! EERO: Ak, stakkels »Jussi-knægt«! 06069
Bottom
06069
Top
TIMO: így nevezte magát kicsi korában is. TIMO: Sådan kaldte han sig selv som lille purk. 06070
Bottom
06070
Top
AAPO: De tudni kell azt is, hogyan szabad odavágni valakit. Ne feledd, Tuomas, az ember teste nem vasból, hanem csak húsból és csontból van. AAPO: Man bør tænke på, hvordan man kaster en mand. Husk, Tuomas: menneskets krop er ikke afjern, men af kød og ben. 06071
Bottom
06071
Top
[TIMO: Niin, vaikka hän housujakin kantaa. >missing] TIMO: Ja, selv om det bærer bukser. 06072
Bottom
06072
Top
TUOMAS: Megsebesültél? TUOMAS: Gjorde jeg dig fortræd ? 06073
Bottom
06073
Top
JUHANI: Törődj csak magaddal! JUHANI: Pas dig selv. 06074
Bottom
06074
Top
TUOMAS: Kelj fel hát! TUOMAS: Rejs dig op. 06075
Bottom
06075
Top
JUHANI: Fel is kelek, ne félj, és megmutatom neked, ki a legény a bothúzásban. Ezzel a játékkal mérik igazán az ember erejét. JUHANI: Jeg rejser mig op og viser dig mandskraften ved at trække stang. I den leg vejes kræfterne. 06076
Bottom
06076
Top
TUOMAS: Hozd csak ide, Eero, azt a piszkavasat a sarokból. Rajta hát, Juhani! TUOMAS: Eero, hent stangen derhenne i krogen, den stang, vi roder i ilden med. - Se her, Juhani. 06077
Bottom
06077
Top
JUHANI: Itt vagyok. Talpat talphoz szépen, és aztán markold meg jól azt a piszkavasat! JUHANI: Her er jeg. Og nu bagpote imod bagpotc og næverne omkring stangen. 06078
Bottom
06078
Top
AAPO: Amikor kurjantok, akkor húzzatok, de rángatás nélkül, halljátok-e! A piszkavasat meg pontosan a lábujjak fölé, de egy ujjnyival sem jobbra avagy balra. No, rajta, fiúk! AAPO: Og når jeg råber, så trækker I, men uden et eneste ryk. Stangen ved tåspidserne, lige ved tåspidserne og ikke en tomme til nogen af Siderne. - nu, drenge! 06079
Bottom
06079
Top
TIMO: Juhani fölemelkedik, hogy csak úgy lendül! TIMO: Juho stiger til vejrs, så det knager. 06080
Bottom
06080
Top
AAPO: Nem segít itt már az égiek kegyelme sem! AAPO: Dér hjælper ingen nåde. 06081
Bottom
06081
Top
JUHANI: Eredj, Timo, csapolj egy kis sört. JUHANI: Timo, gå hen og tap øl. 06082
Bottom
06082
Top
TIMO: Sántítasz, testvér! TIMO: Du halter jo, kære bror. 06083
Bottom
06083
Top
JUHANI: Sört csapolni, te átkozott fickó! Hallod-e? Rögtön nyakon váglak! JUHANI: Tap øl, din forbistrede lømmel. Hørte du? Eller skal jeg daske dig om ørerne ? 06084
Bottom
06084
Top
TUOMAS: Megütöttem a bokádat? TUOMAS: Slog jeg din fod ? 06085
Bottom
06085
Top
JUHANI: Mi közöd hozzá? Ügyelj a saját patádra! Mit bánom én, ha a patkó leesett a csizmámról? Mint a répaszelet, leesett birkózás közben. Hanem vigyázz magadra! Úgy látszik, birkózásban és bothúzásban legyőztél; hanem gyere, verekedjünk. JUHANI: Hvad kommer det dig ved ? Pas du din egen pote. Hvad angår det mig, om så hælen faldt af støvlen ? Den gik jo af under brydekampen som en roe-skive. Men pas du dig selv. Det ser ud til, du vinder over mig i brydning og stang, men kom og slås. 06086
Bottom
06086
Top
AAPO: A verekedés most nem tartozik ide. AAPO: Slagsmål hører jo ikke til sagen. 06087
Bottom
06087
Top
JUHANI: Dehogynem, ha akarjuk. JUHANI: Jo, hvis vi vil. 06088
Bottom
06088
Top
TUOMAS: Én nem akarok. TUOMAS: Jeg vil ikke. 06089
Bottom
06089
Top
JUHANI: Mert nem mersz. JUHANI: Du tør ikke. 06090
Bottom
06090
Top
AAPO: A birkózás csak játék. AAPO: Husk, at brydningen er en leg. 06091
Bottom
06091
Top
SIMEONI: De ebből a játékból gyakran verekedés és ember halál is születik. SIMEONI: Jeg ved, at det er en leg, der ofte giver anledning til slagsmål og mord. 06092
Bottom
06092
Top
JUHANI: Legyen hát Tuomasé a győzelem. Hanem rajta kívül senki más nem győzi le Juhanit. Ezt fogadom, s ha kell, be is bizonyítom a kompánia minden egyes tagján. Egy jó fogást, Aapo! Tart-e a nadrágszíjad, tart-e? JUHANI: Lad Tuomas have vundet, men ingen anden bøjer Juhani her. Det svægrer jeg og viser fra mand til mand hele kompagniet igennem. - En dyst, Aapo! Holder din krave, holder den? 06093
Bottom
06093
Top
AAPO: Már megint ok nélkül heveskedsz! Csak lassan, lassan! Birkózzunk annak rendje és módja szerint! AAPO: Galhovedet uden mindste grund. Rolig, rolig, lad os brydes på ærlig vis. 06094
Bottom
06094
Top
JUHANI: Mennydörgés mennykő! JUHANI: Lyn og torden! 06095
Bottom
06095
Top
AAPO: Csak lassan a testtel, azt mondom! No most, most dobhatsz. AAPO: Rolig, siger jeg. - Sådan, kast nu. 06096
Bottom
06096
Top
EERO: Juhani sántán is emberül járja a polkát! EERO: Juho danser polka som en mand, selv om han halter. 06097
Bottom
06097
Top
JUHANI: Ehhez mit szólsz, Aapo testvér? JUHANI: Hvad siger du nu, broder Aapo? 06098
Bottom
06098
Top
AAPO: Azt, hogy alattad fekszem. AAPO: At jeg ligger under dig. 06099
Bottom
06099
Top
JUHANI: Most rajtad a sor, Simeoni! JUHANI: Kom frem som næste nummer, Simeoni. 06100
Bottom
06100
Top
SIMEONI: Még ezer tallérért sem vétenék a szent ünnep ellen! SIMEONI: Ikke en gang for tusind rigsdaler ville jeg forstyrre den høje fest. 06101
Bottom
06101
Top
JUHANI: Tisztelet, becsület karácsony estjének! Azonban egy kis ártatlan birkózás még nem sérti meg az ünnepet. Hiszen vidám lélekkel és tiszta szívvel tesz-szük! Csak egy próbát, Simeoni! JUHANI: Æret være julehøjtiden! Man forsynder sig ikke imod den ved en uskyldig brydekamp, hvis blot vort sind er muntert og vort hjerte rent. Et forsøg, Simeoni! 06102
Bottom
06102
Top
SIMEONI: Miért bosszantasz? SIMEONI: Hvorfor frister du mig ? 06103
Bottom
06103
Top
JUHANI: Csak egy roppanást! JUHANI: Et basketag! 06104
Bottom
06104
Top
SIMEONI: Te sátánfajzat! SIMEONI: Din satan! 06105
Bottom
06105
Top
AAPO: Hagyd békén, Juhani! AAPO: Fred være med ham, Juhani, fred! 06106
Bottom
06106
Top
JUHANI: Mégiscsak meg kellene próbálnunk! Nézd, csak egyetlen fogást a derekadra! JUHANI: Vi kan vel forsøge. Se så, bare et eneste tag i kraven! 06107
Bottom
06107
Top
SIMEONI: Eredj a pokolba, gonosz lélek! Beismerem, hogy erősebb vagy. SIMEONI: Gå ad helvede til, onde ånd! Jeg indrømmer, at du vinder. 06108
Bottom
06108
Top
TUOMAS: Csak akkor hiszem, ha látom. Nem gondolnám, hogy Simeoni izmai borjúhúsból lennének. TUOMAS: Det tror jeg først, når jeg ser det. Jeg formoder, at Simeonis sener heller ikke er kalvekød. 06109
Bottom
06109
Top
JUHANI: Épp azért jöjjön hát egy kis birokra! Akkor majd kiderül, borjúhús-e vagy szíjas, fekete medvehús. JUHANI: Lad ham derfor komme og prøve. Så vil man få at se, om de er kalvekød eller mørkt, senet bjørnekød. 06110
Bottom
06110
Top
AAPO: Hagyd őt békén, s lépjen elő inkább másik bajnok, akinek több kedve van a birokra. Timo testvér, te mindig legény voltál a gáton! AAPO: Lad ham være i fred og lad en anden komme frem, der har større lyst til at slås. Broder Timo, altid en tapper mand! 06111
Bottom
06111
Top
JUHANI: No, akarsz-e? JUHANI: Vil du? 06112
Bottom
06112
Top
AAPO: Ne hagyd magad, Timo! Te sohasem voltál anyámasszony katonája! AAPO: Klem på, Timo! Du har jo aldrig været noget hængehoved. 06113
Bottom
06113
Top
TUOMAS: De nem ám, hanem mindig derék legény, mint aki úr a maga házában! Sohasem fogom elfeledni azt a mesteri ütést, amit Timo annál a toukolai verekedésnél adott. Észre sem vette, és alapos koppintást kapott a kobakjára. Ő azonban, mintha mi sem történt volna, nagy komolyan megfordult, kicsavarta a karót ellenfele kezéből, s aztán ráhúzott vele annak a koponyájára - reccs, eltörött a karó! Kettétört a karó, hogy csak úgy reccsent, a legény meg mint az üres zsák lerogyott, hogy csak úgy puffant. így tett bizony Jukola Timo, s én úgy sejtem, van még benne most is férfias kurázsi. TUOMAS: Aldrig, men altid kæk; altid som i sin egen gård. Jeg glemmer ikke det kunststykke, han lavede i den uforglemmelige bataille med Toukola-folkene. Han fik først, ganske uventet, et vældigt slag i hovedet, men uden at bekymre sig synderligt om det, snurrede han rolig rundt, snappede staven ud af mandens næve og slog igen, lige oven i skallen, og så - gik staven i stykker. Staven brækkede midt over, så det bragede, og manden dejsede om som en tom sæk. Sådan er Jukolas Timo. Og jeg ved, at der stadig er krummer i ham. 06114
Bottom
06114
Top
TIMO: Gyere hát, fiú! TIMO: Kom an, knægt. 06115
Bottom
06115
Top
JUHANI: No, csak ezt akartam. Hanem várj, hogy én is jó fogást vegyek rajtad. Nos, készen lennék. JUHANI: Det er netop, hvad jeg vil. Men lad mig også få fat i dine linninger. Nu er j'eg klar. 06116
Bottom
06116
Top
AAPO: Kezdje hát Timo. AAPO: Timo skal have det første kast. 06117
Bottom
06117
Top
JUHANI: Jól van, kezdje ő. Legalább kifújom magam. JUIIANI: Lad gå. Så får j‘eg tid til at puste lidt. 06118
Bottom
06118
Top
TIMO: No nesze! TIMO: Se dér! 06119
Bottom
06119
Top
JUHANI: Ez semmi, öcskös. JUHANI: Nej, min dreng! 06120
Bottom
06120
Top
TUOMAS: Pompás rándítás volt, Timo, te derék Timo! Hanem talán tudsz jobbat is? TUOMAS: Det var et temmelig kraftigt ryk, Timo, du tapre Timo! Men er der ikke råd for at gøre det bedre? 06121
Bottom
06121
Top
JUHANI: Nem megy az olyan könnyen. JUHANI: Vi går ikke herfra så let. . 06122
Bottom
06122
Top
TUOMAS: Talán tudsz jobbat is, Timo? TUOMAS: Timo, er der ikke råd for at gøre det bedre? 06123
Bottom
06123
Top
TIMO: Ha kell, hát tudok. No, mit szólsz ehhez? TIMO: Det burde der være. - Men så det her? 06124
Bottom
06124
Top
JUHANI: „Nem megy az olyan könnyen”, mondta az egyszeri koldus. JUHANI: »Vi går ikke herfra så let, sagde Hyvånmåki-tiggeren«. 06125
Bottom
06125
Top
AAPO: No még egyszer, Timo! AAPO: En gang til, Timo. 06126
Bottom
06126
Top
TUOMAS: Talán tudsz jobbat is. TUOMAS: Er der ikke råd for at gøre det bedre ? 06127
Bottom
06127
Top
TIMO: Ha kell, hát tudok. No és ez? TIMO: Der burde være. - Men så det her ? 06128
Bottom
06128
Top
JUHANI: „Nem megy az olyan könnyen”, mondta az egyszeri koldus. JUHANI: »Vi går ikke herfra så let, sagde Hyvånmåki-tiggeren«. 06129
Bottom
06129
Top
TUOMAS: De ez a lökés, ez nem volt kismiska! TUOMAS: Men det var et ryk, der kunne mærkes. 06130
Bottom
06130
Top
EERO: Semmi, semmi, csak épp egy kicsit, egész kicsit remegett meg a Juhani hangja. EERO: Ingen fare, Juhanis stemme skælvede bare en smule og ganske uskyldigt. 06131
Bottom
06131
Top
JUHANI: Még mindig talpon vagyok. JUHANI: Jeg står oprejst endnu. 06132
Bottom
06132
Top
TUOMAS: No még egyszer, Timo! TUOMAS: En gang til, Timo. 06133
Bottom
06133
Top
TIMO: Megpróbáljuk, megpróbáljuk! TIMO: Vi skal prøve, vi skal prøve. 06134
Bottom
06134
Top
JUHANI: Állj! Leesik a nadrágom! JUHANI: »Vent — holdt!« Mine bukser skrider. 06135
Bottom
06135
Top
TIMO: „No de most!”, mondta Kaitaranta. TIMO: »Men nu, sagde Kaitaranta«. 06136
Bottom
06136
Top
JUHANI: Leesik a nadrágom, hallod-e? JUHANI: Mine bukser skrider. Hører du det? 06137
Bottom
06137
Top
TIMO: így ni, testvér! TIMO: Se, sådan, min broder! 06138
Bottom
06138
Top
AAPO: Hát már megint ott hever Juhani, és csókolja a földet? AAPO: Ligger nu Juhani dér igen og kysser gulvet? 06139
Bottom
06139
Top
EERO: És fúj, mint a bika. De sebaj, „legalább kifújja magát”. EERO: Og stønner som en stud. Men det er da godt, »han får tid til at puste lidt«. 06140
Bottom
06140
Top
TIMO: Úgy fekszik alattam a fiú, mint az ázott bocskor. TIMO: Knægten ligger under mig som en våd kludesko. 06141
Bottom
06141
Top
TUOMAS: Hanem a nadrágja csúnya tréfát űzött vele. TUOMAS: Men hans bukser spillede ham et puds. 06142
Bottom
06142
Top
AAPO: Az igazság nevében ki kell jelentenem, hogy Juhani nadrágja ez egyszer ura ellen lázadt, és Timo szövetségesévé szegődött. AAPO: Det må siges i sandhedens navn. Jussis egne bukser gjorde modstand imod deres herre og sluttede forbund med Timo. 06143
Bottom
06143
Top
EERO: Ez az igazság. Ezért hát le a nadrágokkal, és kezdődjön újból a játék. EERO: Således forholder det sig. Derfor væk med bukserne, og lad legen begynde igen. 06144
Bottom
06144
Top
SIMEONI: Fogd be a szád, te veréb, mert bizony képen törüllek. Hát nem volt elég ebből a pokoli játékból? SIMEONI: Hold nu kæft, din døgenigt. Ellers giver jeg dig nogen på snuden. Har du ikke allerede fået nok af denne helvedes leg? 06145
Bottom
06145
Top
EERO: Változzon hát mennyei játékká. Vessetek le inget, nadrágot, és birkózzatok, mint két angyal a paradicsom mezein. EERO: Nå, lad os så gøre den til en himmelsk leg. Væk med bukserne og skjorterne, og lad os brydes som to engle på Paradisets marker. 06146
Bottom
06146
Top
TUOMAS: Ugyan, Timo, miért ülsz még mindig Juhani nyakán? TUOMAS: Hvorfor sidder du på hans nakke, Timo? 06147
Bottom
06147
Top
TIMO: Ha lenne egy botom, úgy végigvemék az ülepén, hogy csattogna. TIMO: Hvis jeg nu havde en brændeknude, gav jeg ham nogen i rumpen, så det dundrede efter. 06148
Bottom
06148
Top
AAPO: Ugyan miért? Hiszen ez birkózás, nem pedig verekedés. AAPO: Hvorfor det? Det her er en brydekamp og ikke noget slagsmål. 06149
Bottom
06149
Top
EERO: Timo talán megharagudott? EERO: Er Timo vred ? 06150
Bottom
06150
Top
TIMO: Dehogy, dehogy; csak épp azt mondom: ha lenne egy botom vagy jóféle fütykösöm, úgy elverném az ülepét, hogy csattogna. TIMO: Slet ikke, slet ikke, men jeg siger bare: hvis jeg havde et brændestykke eller en rund stok, gav jeg ham nogen i rumpen, så det bragede efter. 06151
Bottom
06151
Top
TUOMAS: Ereszd már föl! TUOMAS: Lad ham komme op. 06152
Bottom
06152
Top
TIMO: Kelj föl, Isten teremtménye! TIMO: Rejs dig op, du Guds skabning. 06153
Bottom
06153
Top
JUHANI: Föl is kelek, és tudd meg, hogy felkötve a nadrágom, rajtad lesz a sor, hogy földre terülj, de másképp ám, mint én az imént. Mert én, szegény fiú, csupán balesetem áldozata lettem, amit te csibész, te pimasz, rögtön nagy ügyesen kihasználtál. JUHANI: Jeg rejser mig op, men vid, at når jeg har fået bukserne op igen, så bliver det din tur til at falde omkuld og på en noget anden måde end jeg. Jeg, jeg stakkels knægt, bukkede sammen på grund af et ulykkestilfælde, som du udnyttede i en fart, din støvleknægt! 06154
Bottom
06154
Top
AAPO: Ne mérgelődj! Jól tudom, hogy Timo alig vette észre nadrágod baját, mielőtt földre dobott volna. A szegény gyerek csupán a birkózás hevében cselekedett. AAPO: Nu ingen vrede! Jeg ved, at han næppe lagde mærke til dit bukse-uheld. Han gjorde det i kampens hede, stakkels fyr. 06155
Bottom
06155
Top
JUHANI: Észrevette ő azt bizony, a pimasz! De ti mind a nyakamra jösztök, mint a varjak. Még hogy nem vette észre! Hát nem kiáltottam harsányan, mint a sil-bak: „Állj, leesik a nadrágom!”? O azonban mit sem törődött vele, hanem csak rángatott foggal-köröm-mel, mint a macska. Hanem várj csak! Majd megtanítalak én kihasználni mások ráncos bugyogóját! Majd megtanítalak! JUHANI: Han vidste det nok, den muldvarp. Men I er jo alle sammen i nakken på mig som ravne. Såh, han vidste det ikke? Råbte jeg ikke som en landmåler med høj stemme: vent - holdt, mine bukser skrider? Men det brød han sig ikke om, men rev med klør og tænder som en kat. Men fanden ta’ mig! Jeg skal lære dig for fremtiden at udnytte en andens skridende bukser til egen fordel; jeg skal sandelig lære dig. 06156
Bottom
06156
Top
TIMO: Én, szegény gyerek, csak a birkózás hevében cse lekedtem. TIMO: Ak, jeg stakkel, jeg gjorde det i kampens hede. 06157
Bottom
06157
Top
JUHANI: Majd megtanítalak, csak kössem föl a nadrágom, és húzzam meg jól a nadrágszíjam. JUHANI: Jeg skal lære dig, når jeg har fået bukserne op og sat livremmen fast som et kilet tøndebånd. 06158
Bottom
06158
Top
TIMO: Fütyülök az egész birkózásra! Ha egyszer nyertem, hát akkor nyertem, s ezen nincs több motyogni-való. Ugyan mi köze ehhez a nadrágnak? A bírókban az ember birkózik, nem pedig a nadrágja, kapcája vagy épp a harisnyája. TIMO: Jeg giver pokker i hele brydekampen; når jeg én gang har vundet, så har jeg vundet, og så er der ikke mere at mukke om. Hvad har bukserne med sagen at gøre? I brydning er det manden, som brydes og ikke hans bukser eller strømpeskafter eller andre sne-sko. 06159
Bottom
06159
Top
JUHANI: Derékra a kezet, és mellet mell ellen! Csapjon beléd a mennykő! . JUHANI: Næverne i linningen igen og bryst mod bryst! Fanden stå i det! 06160
Bottom
06160
Top
TIMO: Kiálljak veled erre a gyermekes mérkőzésre? TIMO: Skal jeg deltage sammen med ham i det dér barnlige foretagende? 06161
Bottom
06161
Top
EERO: Ugyan mit kérdezed? Menj csak, atyámfia, menj csak, míg szépszerével teheted. EERO: Og det spørger han om? Gå, du Guds skabning, så længe du bare kan. 06162
Bottom
06162
Top
SIMEONI: Ne menj, dehogy menj, azt tanácsolom! SIMEONI: Gå ikke, siger jeg. 06163
Bottom
06163
Top
EERO: Ne menj, ha félsz és reszketsz. EERO: Gå ikke, hvis du frygter og skælver. 06164
Bottom
06164
Top
JUHANI: Most sem félelem, sem reszketés nem használ, hanem ki kell állnia új mérkőzésre, mégpedig ebben a szent minutumban! JUHANI: Nu hjælper hverken frygt eller bæven, han må deltage i en ny kamp og det lige i dette Herrens øjeblik. 06165
Bottom
06165
Top
EERO: Könyörülj rajta, Juhani, könyörülj! EERO: Hav barmhjertighed med ham, Juhani, hav barmhjertighed! 06166
Bottom
06166
Top
TIMO: Ugyan miért, Eero, ugyan miért? Álljunk hát ki még egy roppanásra, egyre vagy kettőre. Rajta hát! TIMO: Hvorfor det, Eero, hvorfor det? Lad gå med en kamp til, en eller to. Tag fat! 06167
Bottom
06167
Top
JUHANI: No nesze, fiú! JUHANI: Se her, knægt! 06168
Bottom
06168
Top
TUOMAS: Csak szelíden, Juho! TUOMAS: Ordentligt, Juho! 06169
Bottom
06169
Top
AAPO: Szelídebben! Két éhes vércse marakodik így! AAPO: Ordentligt! Sådan slås jo to sultne høge. 06170
Bottom
06170
Top
SIMEONI: Verekedés, tiszta verekedés! SIMEONI: Slagsmål, rent slagsmål! 06171
Bottom
06171
Top
AAPO: Tisztességgel, Juhani! AAPO: Fornuftigt, Juhani! 06172
Bottom
06172
Top
SIMEONI: Ó, ti szörnyetegek! Ó, ti szörnyetegek! SIMEONI: Oh, I bæster, I bæster! 06173
Bottom
06173
Top
EERO: Össze ne morzsold a testvéredet! EERO: Knus dog ikke din brodér! 06174
Bottom
06174
Top
SIMEONI: Aha, most már Eero is sápadozik. No, itt a hal, amire horgásztál. SIMEONI: Aha, aha! Nu bliver Eero også bleg. Der har du de fisk, du fiskede efter. 06175
Bottom
06175
Top
TUOMAS: Juhani! TUOMAS: Juhani! 06176
Bottom
06176
Top
SIMEONI: Hisz összedűl a ház, ti vadak, ti ördögök! SIMEONI: Hele huset styrter jo sammen, I vilddyr og djævle! 06177
Bottom
06177
Top
JUHANI: „Votti, fiú”, mondta az orosz. No, miért heversz ott a földön, és miért pislogsz a mennyezetre? JUHANI: »Vot, knægt, sagde russeren!« Nå, hvorfor ligger du dér og glor op i loftet ? 06178
Bottom
06178
Top
TIMO: Ez egyszer még legyőztél, de múljon el még egy kis idő: te megöregszel, összetöpörödsz, én azonban megnövök és megerősödöm. TIMO: Du vinder over mig nu, men lad tiden forme os lidt mere: du bliver gammel og mindre, men jeg vokser og bliver stærkere. 06179
Bottom
06179
Top
JUHANI: Egyszer romba dől és elmúlik ez a nyomorult világ is, hát még a szegény bűnös ember. Az idő mindnyájunkat egyenlővé tesz, édes testvér. Hanem kelj fel, tölts magadba egy korsó sört, és aztán valld be, hogy néhány lattal mégis kevesebb erő van benned, mint bennem. , „ JUHANI: Engang forgår og ender denne verden, hvorfor skulle det så ikke ske med et stakkels syndigt menneske? Tiden slider os alle sammen op, kære broder. Men rejs dig nu og hæld en slurk øl i gabet og indrøm så, at der er et par lod mindre kraft i dig end i mig. 06180
Bottom
06180
Top
TIMO: Ez igaz. Ott hasaltam tehetetlenül alattad, te meg úgy ültél rajtam, mint egy bozontos medve. TIMO: Det så man. Dér lå jeg under dig på alle fire og du over mig som en lodden bjørn. 06181
Bottom
06181
Top
JUHANI: „Igyál, jó barátom, tőled nem sajnálom!” így hát erő dolgában én lennék a második a Jukola-had-ban. Igaz, Lauri meg Eero nem próbálkoztak, de tudják meg, hogy fényes nappal is csillagokat látnának, ha kiállnának velem. Simeoni pedig maga is beismerte, hogy gyöngébb nálam. Azonban egyik Jukola fiú sem dibdáb ember, ezt állítom. Jöjjön ide akár ötven toukolai legény, ököl ököl ellen. Én öt akót is elviszek a vállamon, Tuomas pedig még annál is többet; öt akót is bizony, ha felsegítik a hátamra. JUHANI: »Tag dig en slurk, Rumpe-Matti, af Kiikka-Heikkis kande!« I Jukolas flok er jeg således anden mand, hvad styrke angår. Lauri og Eero er ganske vist endnu uprøvede, men de skal vide, at de vil høre humlebierne summe for deres øren, hvis det kom til en prøve; og Simeoni har indrømmet, at han er svagere end jeg. Men ingen af Jukolas brødre er en lille-fingers-mand, det svarer jeg for. Her må komme indtil halvtreds Toukolafolk, knytnæve mod knytnæve. Fem tønder bærer jeg på min nakke, og Tuomas lidt til; fem tønder, hvis blot en anden stabler byrden på min ryg. 06182
Bottom
06182
Top
TUOMAS: Hanem mulatságos lenne látni, hogyan birkózik Lauri és Eero. TUOMAS: Men jeg ville gerne se Lauri og Eero i et rigtig voldsomt basketag med hinanden. 06183
Bottom
06183
Top
AAPO: Ez valóban látványosság lenne. Az egyik komoly és csöndes, mintha kettőt se tudna számlálni, a másik kicsi, mint az öklöm, de fürge és éles, akár a villám. Csak rajta! És máris ott birkózik a menyét a nyúllal. Nem gyávaság dolgában hasonlítalak a nyúlhoz, erre semmi okom. De még a mozgásod miatt sem, hiszen Lauri úgy lépked, mint Könni kovács kapása, akinek lábát és kapáját a hasába rejtett fürge óramű mozgatta. Hanem mégis, ez a mérkőzés olyan lenne, mintha egy menyét meg egy izmos kan nyúl viaskodna. AAPO: Det ville sandelig være noget at se på. Den ene tryg og rolig som tøvejr, den anden lille som en dværg, men hurtig og skarp som et lyn. Tag fat, og det bliver væselen og han-haren, som kæmper. Jeg sammenligner dig ikke med haren af hensyn til skrækken - det er der ikke nogen grund til - heller ikke af hensyn til dine bevægelser, for Lauri går som smeden Könnis hakke-karl, livis ben og hakke blev sat i bevægelse af et sindrigt urværk i maven - men kampen ville efter min mening ligne en brydekamp mellem en væsel og en prægtig han-hare. 06184
Bottom
06184
Top
JUHANI: Csapjatok össze, fiúk! Egy jó keresztfogást! JUHANI: Et tag i kraven, drenge, et tag i kraven eller livtag! 06185
Bottom
06185
Top
LAURI: Ugyan hogy is lehetne birkózni Eeróval? Hiszen nem kapnék rajta egyetlen rendes fogást sem, mert ő mindig ott ficánkol az ember lába között, mint a macska. Úgy csipkedi, csavargatja az ember lágyé-kát, hogy alig bír szusszanni tőle. így tett akkor is, amikor a múlt ősszel az Aaro-réten birkóztunk. És hogy ki győzött, ki került alul, azt a bölcs Salamon sem tudta volna eldönteni. Ugyan minek kezdenék ki vele? LAURI: Hvad tj’ener det til at brydes med Eero? Man kan jo aldrig få ordentlig fat i ham, for han farer rundt mellem benene som en kat, kradser og klemmer en om livet på en så forbistret måde, at man knap nok kan få et pibende åndedræt i sit bryst. Sådan gjorde han, da vi sidste efterår kæmpede derude på engen. Og hvem, der vandt dengang, og hvem, der lå underst, det »forstod ikke engang Iivari«. Hvorfor skulle jeg så slås mere med ham? 06186
Bottom
06186
Top
EERO: Egy hajszállal sem voltam erősebb nálad. Elhiheted, ha akarod. EERO: Jeg var ikke en hårsbredde stærkere end du. Tro mig, om du vil. 06187
Bottom
06187
Top
LAURI: Hiszem is, mert tudom, hogy gyöngébb voltál. LAURI: Det tror jeg, for jeg ved, at du er svagere. 06188
Bottom
06188
Top
JUHANI: Bizonyítsátok be becsületes birkózással! JUHANI: Det må en ærlig brydekamp bevise. 06189
Bottom
06189
Top
LAURI: Ugyan minek állnék ki vele? LAURI: Hvorfor skulle jeg slås mere med ham? 06190
Bottom
06190
Top
SIMEONI: Menjünk már aludni, ti fékeveszettek! SIMEONI: Lad os gå til ro, I galninger. 06191
Bottom
06191
Top
JUHANI: Éjszaka van sok, de karácsony csak egyszer van egy évben, s ezért mulassuk ki most magunkat. Örvendezz, karácsonyi hajlék, örvendezzen Izrael egész országa! Ezen az éjszakán, ebben a pillanatban történt meg a nagy csoda Babilon városában. Örvendezzünk! Ugyan milyen játékot játsszunk? Disznó-ölősdit? Vagy kicsi a rakást? JUHANI: Der er mange nætter, men det er kun jul en gang om året, og lad os derfor være glade. Glæd dig, du julestue, glæd dig, hele Israels land! I denne nat, i denne stund, er der sket et stort mirakel i Babylons stad. Lad os være glade! - Hvad skal vi lege? Skal vi »spise julesteg«, skal vi »stikke svin« eller »fægte efter skomageren« ? 06192
Bottom
06192
Top
SIMEONI: Még mit nem? Csak nem fogunk bolondozni, mint holmi neveletlen kölykök? Eredj már! SIMEONI: Se så! Skal vi stadig larme omkring her som ustyrlige unger? Gå din vej! 06193
Bottom
06193
Top
JUHANI: A fiatalember legényélete csupa tánc. Igaz-e, Timo? JUHANI: Den unge mands ugifte tilværelse er som en dans. Ikke sandt, Timo? 06194
Bottom
06194
Top
TIMO: Hihihi! TIMO: Hi, hi, hi! 06195
Bottom
06195
Top
JUHANI: Nincs igazam? JUHANI: Ikke sandt? 06196
Bottom
06196
Top
TIMO: De úgy van valahogy! TIMO: Det er sikkert rigtigt. 06197
Bottom
06197
Top
EERO: Úgy van, úgy, Jussi pajtás... EERO: Netop, »Jussi-skat«. 06198
Bottom
06198
Top
JUHANI: ...mondta a róka a nyuszinak. Úgy van! Ez aztán az élet! Egy kis vidámság olykor meg nem árt. És most ugyancsak bizsereg a talpam... Ne járjunk el egy muszkatáncot? Mester vagyok én abban; ide nézzetek! JUHANI: Sagde ræven til haren. Rigtigt. Livet går an, undertiden er det også fornøjeligt og får en til at lette på hælene. - Lad os danse russisk dans ; det er jeg en mester til. Se her! 06199
Bottom
06199
Top
AAPO: Csak nem kótyagosodtál meg a sörünktől? AAPO: Mon vort øl stiger til hovedet? 06200
Bottom
06200
Top
JUHANI: Öntsél csak le a garaton három korsóval, vajon nem érzel-e majd némi kótyagosságot ott az emeleten? Hanem énekelj, Eero, mert a Jussi fiú táncolni akar. Fújjad már, no! JUHANI: Hæld tre kander i gabet på dig, så mærker du måske en smule søgang deroppe i øverste etage. Men syng, Eero, mens Jussi danser. Klem på! 06201
Bottom
06201
Top
EERO: Milyen nótát akarsz? EERO: Hvad slags skal det være ? 06202
Bottom
06202
Top
JUHANI: Akármit, csak zengjen és zúgjon. Gyújts rá, fiú, és bömbölj, hogy a padló gerendái is mozogjanak tőle. Énekelj, te ebfajzat, énekelj, mert táncolni akarok. Ugrálok, mint a bakkecske, fejemmel a tetőt verem, akkorát szökkenek. Énekelj! JUHANI: Hvad som helst, bare det larmer og buldrer. Klem på, knægt, så grund-bjælkerne rejser sig! Syng, du, din muldvarpe-unge, syng, mens jeg danser og hopper som en vædder, hopper helt op til loftet. Syng! 06203
Bottom
06203
Top
EERO: Hát majd megpróbálom: EERO: Jeg skal prøve. 06204
Bottom
06204
Top
Örvendjetek, vigadjatok,
eljött a karácsony;
sörrel telve a hordó,
pálinkával a korsó,
sörrel telve a hordó,
pálinkával a korsó.

Anjanpelto piacán
szörnyen beszeszeltünk,
a fekete kos árán
gyűrűt, kendőt vettünk,
bevettünk, kivettünk,
a fekete kos árán
gyűrűt, kendőt vettünk.

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Lad os glædes, lad os frydes,
jul er kommet til vort hus.
Karrene af øl er fulde,
kanderne og alle krus.
Karrene af øl er fulde,
kanderne og alle krus!

Hen på Anjanpelto marked
man den sorte okse trak.
Ting til kæresten man købte,
øl og vin i strømme drak.
Ting til kæresten man købte,
øl og vin i strømme drak.

Jussi, pudsig, Jukolas Jussi!
06205
Bottom
06222
Top
AAPO: Hallgass, Eero, ne dühösítsd fel Juhot! AAPO: Stille, Eero, og dril ham ikke. 06222
Bottom
06223
Top
JUHANI: Énekelj csak, énekelj; nem haragszom én meg. Énekelj, hogy ne kelljen muzsika nélkül táncolnom. JUHANI: Syng bare løs; jeg bliver ikke vred, syng løs, så jeg ikke behøver at danse uden musik. 06223
Bottom
06224
Top
EERO: EERO: 06224
Bottom
06225
Top
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, Jassi, korpásorrú,
malacmoslék kóstolgató...
Jussi, pudsig, Jukolas Jussi!
Jussi, Jassi, rugmel-snude.
Grisens strå han reder op . .
06225
Bottom
06230
Top
TIMO: Hihihi! Miféle bolondságokat énekelsz! TIMO: Hi, hi, hi! Hvad er det for tossede ting, du synger 06230
Bottom
06231
Top
JUHANI: Énekelj csak, énekelj. Nem haragszom meg érte. JUHANI: Syng bare løs, syng løs. Jeg bliver ikke vred. 06231
Bottom
06232
Top
EERO: EERO: 06232
Bottom
06233
Top
Jussi, Jassi, korpásorrú.
Jussi, Jassi, rugmel-snude,
06233
Bottom
06236
Top
Énekelek én, még az ujjammal is csattogok hozzá. Jeg synger og smækker også med fingrene. 06236
Bottom
06237
Top
Malacmoslék kóstolgató,
pocsolyában lubickoló,
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

A partra ment Iita
s a homokba írta
kedvesének nevét,
kedvesének nevét.

Mikor a rózsám megláttam,
kedves hangját meghallottam,
azt hittem, az égben vagyok,
s körülvettek az angyalok,
azt hittem, az égben vagyok,
körülvettek az angyalok.

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

Emlékszel-e Maija,
mikor epret szedtünk,
lenn az erdő szélén
forrón ölelkeztünk.
Fralla, lalla,
lenn az erdő szélén
forrón ölelkeztünk?

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

Hallod, fiam, Aato,
Jussit ne gyalázzad,
mert ha megharagszik,
kicserzi a hátad.
Jussi ül a vártoronyban,
a markában birkacomb van.
Heten vagyunk a tanyában,
mind az ördög bugyorában,
fralla, ralla, la!

»Vilukselan Vitka
Ja Viuvalan Pispa,
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!
Ralla ralla laa!
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!»
Ralla ralla laa!


Én Istenem, mit is tettem,
hogy a börtönbe kerültem.
Hazamennék, nem mehetek,
nem mehetek, vasba vertek.
Hazamennék, nem mehetek,
nem mehetek, vasba vertek.
Grisens strå han reder op,
varmer svinestien op!
Jussi, pudsig, Jukolas Jussi!

Ida gik til den øde strand,
Ida skrev i det bløde sand,
sin elskedes navn,
sin elskedes navn.

Da min elskedes røst j'eg hørte,
første gang, jeg hende så,
op til himlen min fryd mig førte,
blandt serafer jeg måtte stå:
op til himlen min fryd mig førte,
blandt serafer jeg måtte stå.

Jussi, pudsig, Jukolas Jussi!

Kan du huske, lille Maja,
da vi spiste jordbær sammen,
legede i fryd og gammen,
Trallarallala!
Da vi spiste jordbær sammen,
legede i fryd og gammen.
Trallarallala!

Jussi, pudsig, Jukolas Jussi!

Stakkels Aapo, du må ikke
over Jussi dig beklage.
For du ved, at alle dage
var vor Jussi stærk og tapper.
Nu i slottet sidder han,
gedeskind ham dække kan.
Alle er vi samme slags,
samme slags er alle mand.
Trallarallala!

»Vilukselan Vitka
Ja Viuvalan Pispa,
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!
Ralla ralla laa!
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!»
Ralla ralla laa!


Ve mig, ve mig vilde knægt.
Hvorfor har jeg dette gjort!
Jeg, som har en gård derhjemme,
lænket er til fængslets port;
jeg, som har en gård derhjemme,
lænket er til fængslets port.
06237
Bottom
06292
Top
JUHANI: Jól van! Úgy van! Engem ugyan nem vertek vasba. Énekelj csak, énekelj! JUHANI: Sådan, ja! Her tynger jo ingen lænker. Syng løs! 06282
Bottom
06293
Top
EERO: EERO: 06283
Bottom
06294
Top
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, Jassi, korpásorrú,
malacmoslék kóstolgató,
pocsolyában lubickoló.
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, pudsig, Jukolas Jussi!
Jussi, Jassi, rugmel-snude,
grisens strå han reder op,
varmer svinestien op!
Jussi, pudsig, Jukolas Jussi!
06284
Bottom
06301
Top
Még mindig nem volt elég? Er det ikke nok nu ? 06291
Bottom
06302
Top
JUHANI: Tovább, tovább! Hadd járjam el Karja Matti menyegzői táncát! Tovább, tovább! Karja Matti táncát! JUHANI: Mere! Vi danser ved Karja-Mattis bryllup. Mere! Mere! - Karja-Mattis bryllup! 06292
Bottom
06303
Top
SIMEONI: Már a kakas is riadtan kárál erre az istentelen lármára és duhajkodásra. SIMEONI: Også hanen galer allerede vredt over denne ugudelige tummel og ståhej. 06293
Bottom
06304
Top
JUHANI: Fogd be a csőröd, kakas, és ne kukorékolj! JUHANI: Hold kæft, hane, og kagl ikke. 06294
Bottom
06305
Top
TUOMAS: Elég volt már, Juhani, hallod-e? TUOMAS: Nu kan det være nok, Juhani. 06295
Bottom
06306
Top
AAPO: Hiszen ebben a török táncban még kitáncolod a lelkedet! AAPO: Den dér tyrkiske dans tager j'o livet af dig. 06296
Bottom
06307
Top
JUHANI: Nem török tánc ez, hanem muszka! Nem igaz, Eero? JUHANI: Det her er russisk dans. Er det ikke, Eero? 06297
Bottom
06308
Top
EERO: Dehogyis: ez Jussi-tánc. EERO: Det er jussisk dans. 06298
Bottom
06309
Top
JUHANI: Legyen, no! De hadd járjak még néhány hop-szasszát ebből a Jussi-táncból. JUHANI: Nå, det kan være, og lad os så få endnu en snes hop af jussi-dansen. 06299
Bottom
06310
Top
SIMEONI: Te eszeveszett, te! SIMEONI: Dit vilde menneske! 06300
Bottom
06311
Top
TIMO: Nézd, csak nézd! Hihihi! No, vigyen el az ördög! TIMO: Se dér, se dér! Hi, hi, hi! Pokker ta’ mig! 06301
Bottom
06312
Top
JUHANI: Féke az útból! Mert különben kásává taposlak, mint a kozák lova a részeg vásárost. Hiha! JUHANI: Af vej'en! Ellers træder j'eg dig til plukfisk som kosak-hesten den drukne markedsgæst. Hih! 06302
Bottom
06313
Top
AAPO: Hanem ugyan libeg-lobog derekán a nadrágszíj vége: hol felcsapódik a hátára, hol lecsapódik az üle-pére. Ó, te, te! AAPO: Hans læderrem er i fuldt sving bagtil. Den danser, den danser op, den danser ned og dasker ham skiftevis om ryggen og rumpen. Oh, du! 06303
Bottom
06314
Top
JUHANI: Lallala, lallala! Ez volt aztán a mulatság. Hehe! Életemben most táncoltam másodszor. Először Karja Matti lakodalmán jártam a táncot. Ott asszonyszemély csupán három öreg banya akadt, legényember viszont volt egész sereggel. Mikor aztán Matti néhány bögre erős kávépuncsot főzött nekünk, hát akkor ahá-nyan voltunk, mind rúgni kezdtük a padlót, csak úgy egymással legények; bizony sóhajtozott alattunk ez a bűnös föld. A banyák örültek, hogy megszabadultak az egész dínomdánomból, mert ronggyá táncoltattuk volna őket. Haj, az ördögbe is! Most azonban vetkőzzünk egy szál ingre, és föl a padkára. A szemünket ugyan még nem fogjuk lehunyni, hanem habzó söröskorsó mellett, fenyőforgács lobogó fényénél vidám meséket és történeteket fogunk mesélgetni ott fönn, a meleg padkán. JUHANI: Laila, la, la! Det var da endelig en hoppetur. Hehheh! - Det var anden gang, jeg dansede i mit liv. Første gang skete det ved Karja-Mattis bryllup, hvor der ikke fandtes andre kvindfolk end tre gamle kællinger, men en vældig hoben mænd. Men se, da Matti havde brygget os et par kopper krasse kaffe-punche, så var ikke andet for os at gøre end at hamre løs på gulvplankerne, vi mænd indbyrdes; og det gjorde vi, så den syndige jord sukkede under os. De arme kvindfolk var taknemmelige, fordi de slap for hele kommersen; vi ville jo have danset dem til laser. Ak, ja, fanden til halløj! - Men af med klæderne, lige til skjorten, og op på briksen. Vi lukker jo alligevel ikke vore øjne endnu, men lad os, ved det skummende ølkrus og i skæret fra den flammende lyspind, fortælle muntre eventyr og sagn, deroppe på den varme sovebriks. 06304
Bottom
06315
Top
A testvérek levetkőztek, még egyszer megtöltötték sörrel a korsót, s aztán valamennyien fölmásztak a padkára. Ott hevertek egy ingben a puha szalmán, a fiillesztő melegben, és szorgalmasan járt kézről kézre a habzó söröskorsó, egy gerendahasadékba tűzve pedig fenyőszilács aranyos lángja lobogott. Juhaninak azonban egy bolond ötlete támadt, s ezt rögtön ki is bökte, amiből végül nagy baj és veszedelem kerekedett. De klædte sig af, fyldte kruset med øl endnu en gang og klatrede alle mand op på briksen. Dér sad de, alle i deres skjorter, på de halm-bestrøede pladser i den stegende varme. Det skummende krus vandrede flittigt rundt fra mand til mand, mens fyrrepindens gyldne flamme blussede i vægsprækken. Men nu opstod der en tanke i Juhanis hoved, og fra hans mund dryppede nogle ord, der skulle ende med at få ulyksalige følger. 06305
Bottom
06316
Top
JUHANI: Úgy sülünk itt, mint a füstölt kolbász a kéményben, s a forró kövek egyre lehelik a meleget felénk. Eero, löttyints egy kanna sört a kemencére, hadd tudjuk meg, milyen íze van az árpalé gőzének. JUHANI: Her steger vi os rigtigt som pølser på ovnens strå, og varme får vi fra ildstedets hede sten. Eero, kast en kande øl på ovnen, så vi får at vide, hvordan kornsaftens damp smager. 06306
Bottom
06317
Top
TUOMAS: Hát ez már miféle bolond ötlet? TUOMAS: Hvad er det nu for et tåbeligt påfund ? 06307
Bottom
06318
Top
JUHANI: Pompás ötlet. Löttyints csak oda. JUHANI: Et storartet påfund. Kast! 06308
Bottom
06319
Top
EERO: Engedelmeskedni akarok a ház fejének. EERO: Jeg må adlyde min husbond. 06309
Bottom
06320
Top
[JUHANI: Pari kannullista olutta kiukaalle!] JUHANI: Et par kander øl på stensætningen. 06310
Bottom
06321
Top
TUOMAS: Egy csöppet se! Ha csak egy kis sistergést is hallok, hát jaj annak, aki okozta! TUOMAS: Ikke en dråbe! Hvis jeg hører den mindste sydende lyd derfra, så bliver manden ulykkelig, som frembragte den. 06311
Bottom
06322
Top
AAPO: Ne fecséreljük ezt a kiváló italt. AAPO: Vi skal ikke ødsle med den gode drik. 06312
Bottom
06323
Top
TIMO: Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy sörgőzben fürdőzhetnénk, nem bizony. TIMO: Vi har ikke råd til at leve i øldamp, absolut ikke, absolut ikke. 06313
Bottom
06324
Top
JUHANI: De mulatságos lenne egyszer megpróbálni. JUHANI: Det ville sandelig være morsomt at smage det. 06314
Bottom
06325
Top
TUOMAS: Én azonban szigorúan megtiltom. TUOMAS: Jeg forbyder det på det strengeste. 06315
Bottom
06326
Top
JUHANI: Pedig mulatságos lenne egyszer megpróbálni. Úgy látszik, a birkózásban aratott győzelem fejébe szállt Tuomasnak, és most azt hiszi, hogy kedve szerint parancsolgathat a házban. Ne feledd, hogy ha felforr az epém, hét ember ereje költözik belém. De akárhogy is legyen, semmi kedvem a parancsaidat lesni. JUHANI: Det ville sandelig være morsomt at smage det. -Sejren i brydekampen for lidt siden har fået Tuomas’ nakke-børster til at stritte vældigt, og han tror, han nu kan regere i dette hus, som det behager ham. Men glem ikke, at den bedske galde, når den rigtig svulmer, giver knægten syv mands styrke i slagsmål. Men lige meget med det - mine øjne vil i hvert fald endnu ikke vogte på dig. 06316
Bottom
06327
Top
SIMEONI: A birkózás gyümölcsei, lám, a birkózás gyümölcsei! SIMEONI: Brydningens frugter, brydningens frugter! 06317
Bottom
06328
Top
JUHANI: Csak löttyents oda, Eero. Én felelek érte, s megvédelek, ha kell. JUHANI: Lad det skvulpe, Eero. Jeg står for sagen og forsvarer manden. 06318
Bottom
06329
Top
EERO: Ha a ház feje így parancsolja, nekem engedelmeskednem kell, mert különben szent karácsony estjén útilaput köt a talpamra. EERO: Det er husbondens befaling, og jeg må adlyde; ellers får jeg løbepasset i næven, midt i julenatten. 06319
Bottom
06330
Top
Ekkor Eero, fogát összeharapva, száját gúnyosan elfintorítva, fürgén végrehajtotta Juhani parancsát, s a kályha felől nagy loccsanás, majd pedig heves sistergés hallatszott. Tuomas dühösen felugrott, és mint a sas, lecsapott Eeróra, azonban Juhani sem volt rest, és öccse segítségére sietett. Ebből aztán általános verekedés keletkezett, melynek hevében az égő fenyőszilácsot leütötték a földre, amitől viszont a szétszórt szalma anélkül, hogy a testvérek észrevették volna, sebes lángra kapott. Mint ahogy a víz felszínén a gyűrű egyenletesen s gyorsan terjed mindenfelé, úgy nőtt, növekedett a tűz fényes köre is a ház padlóján. Már magasra csaptak, már a padka szélét nyalogatták a lángok, midőn a szoba lakói észrevették a veszedelmet. Azonban túl későn vették észre ahhoz, hogy mást is megmenthessenek, mint puszta életüket és a házban lakó állataikat. Szélűben lobogtak a lángok, és nagy volt a vész és nagy a riadalom. Mindnyájan a kijárat felé rohantak, s ahogy felpattant előttük az ajtó, nagy robajjal egyszerre zúdultak ki rajta emberek, kutyák, macska és kakas. Úgy tetszett, mintha a ház a füsttel együtt egyszerre okádta volna ki őket torkából a fagyos hóra, ahol most versenyt köhögve álldogáltak. Utolsónak Lauri lépett ki az ajtón, kötőféken maga után vonszolva Valkót, aki különben minden bizonnyal a lángok martalékául esett volna. A tűz nagy erővel tört elő az ablakok kis nyílásain, és végül az ajtón, sőt a tetőn is. Lángba borult a büszke impivaarai tanya. Lakói azonban ott dideregtek védtelenül a havas mezőn; hiszen még a szénégetőkunyhót, első menhelyü-ket is földig rombolták, s éléstárukat oly levegősre építették, mint a szarka fészkét. Ott topogtak a testvérek a hóban, s egy szál kurta darócing volt egyetlen védelmük a szél és fagy ellen. Hiszen még fejükre a sapkát, lábukra a bocskort sem volt idejük kimentem a lángok közül. A ház fölszereléséből csupán puskáik és nyírfakéreg tarisznyáik maradtak meg, amit még a fürdő előtt átvittek az éléstárba. Ott álltak a testvérek a hóban, és hátat fordítva a tűznek, hol egyik, hol másik lábukat emelték fel s melengették; talpuk pedig a hó és a tűz hatására egyre inkább kivörösödött, mint a ludak lába. Med sammenbidte tænder og læberne fortrukket i et snedigt grin udførte Eero villigt Juhanis befaling, og snart lød der et smæld fra stenene, hurtigt efterfulgt af en voldsom hvæsen. Nu sprang Tuomas op, aldeles rasende, og styrtede løs på Eero, men Juhani skyndte sig også at hjælpe sin yngre broder. Derved opstod en almindelig tumult; og i forvirringen blev den brændende lysepind slynget fra briksen og ned på gulvet. Dér fik den snart halmen til at blusse livligt, uden at brødrene lagde mærke til det. Ligesom en ring spreder sig jævnt og hurtigt i alle retninger, på vandets overflade, således udvidede sig også ildens klare cirkel på gulvet. Den steg højere og højere til vejrs og slikkede allerede hen ad briksens gulv, inden husets beboere lagde mærke til faren under deres fødder. Men de opdagede den for sent, så de ikke kunne redde andet end deres eget liv og de kreaturer, der var i huset. Flammerne bølgede allerede over et vidtstrakt område, og stor var faren og forvirringen. Alle skyndte sig hen mod døren, og da den blev åbnet, stormede mændene, hundene, katten og hanen ud, næsten på én gang, med en frygtelig larm. Det forekom, som om huset spyede dem ud af sit rygende gab, spyede dem ud på den snedækkede jord, hvor de nu stod og hostede om kap. Men den sidste, der kom ud, var Lauri; han trak Valko ved grime-tøjet; ellers ville den formodentlig være blevet flammernes bytte. En voldsom ild trængte allerede ud gennem vinduernes små åbninger, og til sidst også gennem døren og taget. Impivaaras solide hus gyngede nu i flammernes skød. Men på den snedækkede jord stod husets mandskab uden noget tilflugtssted; kulsvierhytten, deres første tilflugtssted, havde dejo allerede jævnet med jorden, og forrådshuset var bygget lige så åbent som en skaderede. Dér stod brødrene nu, og deres eneste beskyttelse mod vinden og kulden var en kort blårgarns-skjorte. Ikke engang huerne til deres hoveder eller barkskoene til deres fødder havde de fået tid til at redde ud af flammerne. Af husets forrige tilbehør var der kun bøsserne og bark-ranslerne tilbage, som de havde stillet ind i förrådshuset, før de gik i bad. — Men nu stod brødrene i sneen, alle med ryggen mod den susende ild; de løftede og varmede snart højre fod og snart venstre fod; og fødderne lyste rødt, kærtegnede af sneen og ilden, lyste rødt som gæssenes svømmefødder. 06320
Bottom
06331
Top
Kiélvezték azt az egyetlen jót, amit házuk még nyújtani tudott, kiélvezték a tűz melegét. Szörnyű volt a tűz: hatalmas pompával lobogtak az égre a lángok, köröskörül minden megvilágosodott, s a hegy gerincén úgy mosolyogtak a szakállas fenyők, mintha a rózsás hajnal köszöntött volna rájuk. A ház mellé felhalmozott fenyőgallyakból sűrű, koromfekete füst szállt a felhők felé, és komoran gomolygott a menny boltozatán. A tisztáson azonban világosság uralkodott: pirosló nap gyűlt a téli éjszakában, és a fák hamvas ágairól idegenkedve néztek le a kismadarak a különös tüneményre, mialatt Impi-vaara erősre ácsolt háza hamuvá és porrá égett. A testvérek dühükben s bánatukban fejüket vakargatva álltak a ház körül, s hátukat a tűznek fordítva hol egyik, hol másik talpukat emelték a lángok felé melegedni. Lassacskán azonban csillapodni kezdett, hamvába hullt a nagyszerű máglya, és ezer csillogó kis szikra szállt szerte a téli éjszakában. Rémülten vették észre a testvérek, hogy az ég tisztulni kezd, s a szél már nem délről, hanem északról fúj. Az enyhe időt szigorú fagy készült felváltani. De nød det sidste gode, som deres hus endnu kunne give dem; de nod brændeildens varme; og vældigt var deres bål. Flammen steg voldsomt tilvejrs, overalt funklede genskæret af det flakkende lys, og de skæggede graner på bjergskråningen smilede mildt som i morgenrødens ild. Fra harpiksstubbenes store stak steg en røg, en tyk og begsort røg, op mod skyerne og rullede i mørke klumper under himlens tag. Men på rydningen og i dens omgivelser var der lyst: i vinternattens hjerte herskede et rødligt skær, og fuglene, der var forbavsede over dette uhyggelige lys, stirrede ned fra træernes snedækkede grene, da Impivaaras stærkt-byggede hus blev til kul og aske. Men brødrene stod rundt omkring og kradsede sig i håret af raseri og sorg; stod alle sammen med ryggen til ilden og løftede skiftevis deres fodsåler mod den varmende ild. Deres bål svandt dog efterhånden hen, faldt omsider helt sammen til en hoben glødende brændestykker, og tusindvis af knitrende gløder fyldte den natlige luft. Til deres forfærdelse opdagede brødrene nu, at himlen begyndte at klare op, og at vinden slog om fra syd til nord. Vejret var ved at skifte fra tø til frost. 06321
Bottom
06332
Top
AAPO: A tűzből megmenekültünk, hogy a fagy végezzen velünk. Nézzétek: az ég kitisztul, és hidegen fúj az északi szél. Testvérek, szörnyű veszélyben forgunk. AAPO: Vi blev reddet fra ilden, men kun for at blive kuldens ofre. Se: himlen klarer op, og nordenvinden blæser allerede koldt. Brødre, vor fare er forfærdelig. 06322
Bottom
06333
Top
JUHANI: Átok és halál! Ki okozta mindezt? JUHANI: Død og forbandelse! Hvem har forårsaget dette? 06323
Bottom
06334
Top
TUOMAS: Ki okozta! Még te kérdezed, te égetnivaló? Ha most azt tenném, amit kellene, belöknélek e parázshalom kellős közepébe. TUOMAS: Hvem! Spørger du endnu, du, din ildføde? Hvis jeg nu gjorde det rette, så kastede jeg dig derind, for at du kunne blive stegt i den gloende aske. 06324
Bottom
06335
Top
JUHANI: Kevés lenne ahhoz egy Tuomas ereje, nagyon kevés lenne. Azonban átkozott legyen az az ember, aki ezt a pokoli éjt a fejünkre idézte! JUHANI: Det gør en Tuomas aldrig, aldrig nogensinde. Men forbandet være den mand, der gav anledning til denne helvedes nat. 06325
Bottom
06336
Top
TUOMAS: Juhani önmagát átkozza el. TUOMAS: Han forbander sig selv. 06326
Bottom
06337
Top
JUHANI: Átkozott legyen az az ember, vagyis Jukola Tuomas. JUHANI: Forbandet være den mand, nemlig Tuomas Jukola. 06327
Bottom
06338
Top
TUOMAS: Mondd még egyszer! TUOMAS: Sig det en gang til. 06328
Bottom
06339
Top
JUHANI: Jukola Juhani fia, Tuomas mindennek a bajnak az oka. JUHANI: Tuomas, søn af Juhani Jukola, er skyld i alt dette. 06329
Bottom
06340
Top
AAPO: Tuomas! AAPO: Tuomas! 06330
Bottom
06341
Top
SIMEONI: Juhani! SIMEONI: Juhani! 06331
Bottom
06342
Top
LAURI: Csönd legyen! LAURI: Stille! 06332
Bottom
06343
Top
TIMO: Most nem fogtok hajba kapni, de nem ám, ti bitangok! Csöndesen, csak csöndesen, és melegedjünk testvériesen, békével. TIMO: Nu skal I sandelig ikke fare løs på hinanden, det får I ikke lov til, I hallunker. Ja, ja, lad os være rolige og varme hinanden broderligt. 06333
Bottom
06344
Top
SIMEONI: Ti istentelenek! SIMEONI: I ugudelige! 06334
Bottom
06345
Top
AAPO: Félre most a haraggal és civódással, mert szörnyű halál fenyeget mindnyájunkat. AAPO: Bort med had og strid, når den usleste død truer os. 06335
Bottom
06346
Top
TUOMAS: És ki az oka, ki az oka? TUOMAS: Hvis er skylden; hvis er skylden? 06336
Bottom
06347
Top
JUHANI: Én ártatlan vagyok benne. JUHANI: Jeg er uskyldig. 06337
Bottom
06348
Top
TUOMAS: Ártatlan! Tüzes mennykő! Rögtön elevenen megeszlek! TUOMAS: Uskyldig! Lyn og torden! Jeg æder dig levende! 06338
Bottom
06349
Top
AAPO: Nyugalom, csak nyugalom! AAPO: Rolig, rolig! 06339
Bottom
06350
Top
SIMEONI: Az isten szerelmére, legyetek békével! SIMEONI: For Guds skyld, rolig! 06340
Bottom
06351
Top
AAPO: Hogy ki okozta, ki nem, ezt most hagyjuk eldöntetlenül, mivel a gyors futás az egyetlen menekvésünk. Porrá égett a tanyánk, és mi szinte meztelenül állunk a havon. Ugyan mit ér ez az egy szál vászon-pendely? Még jó, hogy a puskánk és lőporunk megmaradt a kamrában, mert a fegyverre szükségünk lesz. A Teerimáki felől farkasok üvöltése hallik. AAPO: Skyldig eller uskyldig, lad det forblive uafgjort, nu da hastværk er vor eneste redning. Vort hus ligger i aske, og vi står næsten nøgne her i snedriven. For hvad betyder denne pjalt af en blårgarnsskjorte? Det er da godt, at vi lod vore bøsser og ammunition blive dér i boden ; for nu har vi brug for våben. Fra Teerimäki larmer ulvenes hylende stemme. 06341
Bottom
06352
Top
TUOMAS: Mit tegyünk hát? TUOMAS: Hvad skal vi da gøre ? 06342
Bottom
06353
Top
AAPO: Nem tudok jobb tanácsot, mint hogy rohanjunk el Jukolába, fussunk versenyt a fehér halállal. Ketten lovagoljanak mindig Valko hátán, a többiek pedig futva kövessék őket. így legyen: lovagoljunk és fussunk felváltva. Lovunk segítségével nem kell egész úton taposnunk a havat, s ha Isten segít, még talán megmenekülhetünk. AAPO: Jeg ved ikke noget andet råd, end at vi skynder os af sted til Jukola, skynder os af sted for den blege død. To kan altid ride på Valko og de andre følge efter dem i løb. Sådan må det foregå: skiftevis løbende og skiftevis ridende. Tak være vor hest slipper vi altså for at trampe i sneen hele vejen, og med Guds hjælp kan vi måske endnu reddes. 06343
Bottom
06354
Top
JUHANI: Hanem veresre fagy a lábunk, mielőtt beérünk Jukolába, a meleg kemence mellé. JUHANI: Men vore fødder ligner sikkert stegte roer, før vi står i Jukolas stue, i brændeildens varme. 06344
Bottom
06355
Top
SIMEONI: Mégis ez az egyetlen reménységünk. Ezért hát fussunk, rohanjunk. A szél erősödik, s az ég alja kitisztul. Rohanjunk hát! SIMEONI: Det er dog vort eneste håb. Og lad os derfor skynde os. Vinden bliver skarpere, og himlen klarer op. Lad os ile! 06345
Bottom
06356
Top
EERO: Ütött halálunk órája! EERO: Vor død er kommet! 06346
Bottom
06357
Top
JUHANI: Vége van a hét Jukola testvérnek! JUHANI: Dér ryger Jukolas syv sønner! 06347
Bottom
06358
Top
SIMEONI: Szörnyű veszély fenyeget, de erős az Egeknek Ura. Rohanjunk! SIMEONI: Vor nød er forfærdelig, men mægtig er Herren i det høje. Lad os ile! 06348
Bottom
06359
Top
TUOMAS: Elő a kamrából a puskákat és tarisznyákat! TUOMAS: Bøsserne og ranslerne ud af boden! 06349
Bottom
06360
Top
JUHANI: Borzalmas éj! Emitt a csikorgó fagy, amott üvöltő, éhes farkasok fenyegetnek. JUHANI: En skrækkelig nat! Her truer os den knitrende kulde og dér de sultne, hylende ulve. 06350
Bottom
06361
Top
TIMO: Mi is, Valko is veszélyben forgunk! TIMO: Vi er i fare, såvel Valko som vi selv. 06351
Bottom
06362
Top
JUHANI: Mi magunk még nagyobban. A csupasz ember, úgy hallottam, télen a farkasok kedvenc pecsenyéje. JUHANI: Vi selv er i den største. En nøgen mand, har jeg hørt, er ved vintertid en meget kærkommen steg for ulvene. 06352
Bottom
06363
Top
TIMO: Embernek és sertésnek, úgy hallottam, egyforma az íze, és tudott dolog, hogy télen a disznóhús az Ordas úr legkedvesebb eledele. Alaposan benne vagyunk a pácban, ez tagadhatatlan. TIMO: Og manden og svinet, har jeg hørt, smager på samme måde, og det ved man, at svinet er Rumpe-Heikkis livret om vinteren. Vi har en hård paragraf 9g prøve foran os; det kan ikke nægtes. 06353
Bottom
06364
Top
JUHANI: Ugyan mit tegyünk? JUHANI: Hvad skal vi gøre ? 06354
Bottom
06365
Top
AAPO: Sebesen, mint a boszorkányok nyila, rohanjunk Jukolába, még mielőtt foga lenne a fagynak, és égő hidegével megdermesztené a vért ereinkben. Fel Jukolába, a farkasüvöltéstől visszhangzó Teerimákin át! A farkasok ellen van fegyverünk, de a deres sza-kállú Fagy király ellen nincsen. AAPO: Af sted til Jukola som troldpile gennem natten, før frosten flammer op og svier vort blod til is med sin brændende kulde. Til Jukola over den hylende Teerimäki! Mod ulvene har vi våben, men ikke mod den rimfrost-skæggede kong Kulde. 06355
Bottom
06366
Top
TUOMAS: Itt vannak a puskák és tarisznyák. Most hát vállra a fegyvert, és hátra a tarisznyát mindenki. Retten üljenek lóra, mi, többiek meg talpaljunk a nyomukban, ahogy csak erőnktől telik. De rohanjunk, rohanjunk, halhatatlan lelkünk kedvéért! TUOMAS: Her er bøsserne og ranslerne. Nu geværet over skulderen og ranslerne på ryggen alle mand ; og to op at ride, mens vi andre traver bagefter; så godt vi kan. Men lad os skynde os, skynde os, for vore udødelige sjæles skyld! 06356
Bottom
06367
Top
JUHANI: Északon derülni kezd, és ragyognak a csillagok. Haj, haj! Hanem rohanjunk hát! JUHANI: Det klarer op i nord, og stjernerne blinker. Hi, ha! Men lad os ile! 06357
Bottom
06368
Top
AAPO: Holnap majd elviszünk innen minden szerszámot és holmit, amit a tűz meghagyott; holnap eljövünk, és magunkkal visszük a kakast és a macskát is. Ezt az éjt még kibírják itt a forró parázs mellett. Azonban Killi és Kiiski, két hűséges társunk, jöjjenek velünk az útra. De hol vannak a kutyák? AAPO: I morgen henter vi de ting og sager her, som ilden har efterladt til os; i morgen kommer vi og henter også katten og hanen. Denne nat holder de nok ud dér ved den glødende ruin. Men Killi og Kiiski kan følge med os på vor færd som trofaste kammerater. - Hvor er de ? 06358
Bottom
06369
Top
TUOMAS: Hírük-nyomuk sincsen. Csönd, füleljünk csak! TUOMAS: De er ikke til at se nogen steder. - Tys! Lad os lytte. 06359
Bottom
06370
Top
EERO: Már valahol messze futnak. Onnan a hegy mögül hallatszik a csaholásuk. EERO: De render allerede af sted, langt her fra. Man kan høre deres gøen dér bagved bjerget. 06360
Bottom
06371
Top
TUOMAS: Egy hiúzt kergetnek; a hiúz bizonyára itt ment el a házunk mellett, s a kutyák megszagolták a nyomát. De hadd vadásszanak kedvük szerint; most nem törődhetünk velük, mert veszélyes útra kell indulnunk. TUOMAS: De jager en los, og den er antagelig gået tæt forbi vort hus og har efterladt sine spor til hundene. Men lad dem nu jage, som de vil ; vi er nødt til at glemme dem og skynde os af sted på vor strenge vandring. 06361
Bottom
06372
Top
JUHANI: Legyen hát! Az élet és a halál ölre mentek egymással, mint két dühös kan medve. JUHANI: Lad gå med det! For livet og døden har grebet hinanden i skindet som to han-bj'ørne. 06362
Bottom
06373
Top
AAPO: Szedjük hát össze minden erőnket! AAPO: Lad os nu sætte alle vore kræfter i bevægelse! 06363
Bottom
06374
Top
JUHANI: Feszítsük meg a végsőkig testünk és lelkünk minden erejét! JUHANI: Alle kræfter i vor sjæl og krop, lige indtil marven! 06364
Bottom
06375
Top
TUOMAS: Gondoljuk meg: a legszörnyűbb halál fenyeget bennünket! TUOMAS: I bevidstheden om, at den ynkeligste død truer os. 06365
Bottom
06376
Top
JUHANI: Kétfelől is rémes halál fenyeget. Hű, haj! Most vagy megfagyunk, vagy megesznek, vagy nemsokára száraz szalmán, meleg kemence mellett állunk. Egyike e három közül egy órán belül meg fog történni. De nem segít itt a nyafogás; összeharapom a fogam, s kettéhasítok akár egy mérföld széles jéghegyet is. JUHANI: Fra to sider truer os den sorte død. Hi, ha! Nu fryser næsen til is, eller tarmene ligger på jorden, hvis knægten her ikke snart står på den glatte halm i ildens skær. En af disse tre ting skal ske i løbet af en time. Men det hjælper jo ikke at smøle her, absolut ikke; jeg bider tænderne sammen og baner mig vej selv gennem miletykke isbjerge. 06366
Bottom
06377
Top
SIMEONI: Lássunk hát neki, Isten segítségével. SIMEONI: Lad os prøve i Herrens navn og med hans hjælp. 06367
Bottom
06378
Top
JUHANI: Az ő segedelmével. Mert saját erejéből ugyan mire menne itt az anyaszült ember? Ajánljuk hát magunkat az ő védelmébe. JUHANI: Med hans hjælp. Hvad formår vel hernede en mand, født af en kvinde, ved egen kraft ? 06368
Bottom
06379
Top
EERO: Induljunk hát minden további szószaporítás nélkül. EERO: Lad os drage af sted uden mindste tøven. 06369
Bottom
06380
Top
JUHANI: És minden félelem nélkül. Induljunk! JUHANI: Og uden nogen frygt! Nu af sted! 06370
Bottom
06381
Top
TUOMAS: Mindenki készen? Üljetek lóra, Simeoni és Eero, és vágtassatok Jukola felé, de úgy, hogy mi, akik gyalog rohanunk utánatok, mindig gebénk nyomában maradhassunk. TUOMAS: Alt er således parat? Stig op på hesteryggen, Eero og Simeoni, og begynd at ride imod Jukola, men sådan, at vi altid kan holde os i nærheden af vor gamle krikkes brodder, vi, der skynder os til fods efter jer i sneen. 06371
Bottom
06382
Top
Így indultak útnak a testvérek: meztelenül, csupán egy szál vászoningben, hátukon a tarisznyával, vállukon vagy kezükben a fegyverrel. így indultak éji, téli útra, menekülve a fagy elől, mely Észak ingoványairól támadt rájuk. De a fagy nem öltötte fel legrettentőbb ábrázatát: az időjárás még nem változott kegyedenül zordonná. Igaz, olykor kitisztult az ég homloka, azonban vitorlázó felhők újból eltakarták, s az északi szél is csak szelíden fújdogált. A testvérek rég hozzáedződtek a hideghez; bőrüket sok csikorgó fagy jól kicserzette, és régebben, rakoncátlan gyermekkorukban, néha órákon át mászkáltak meztelen lábbal a magas hófúvásokban. De mégis rettentő, szörnyen rettentő volt ez az út Impivaa-rától Jukoláig. Szívükben szorongó félelemmel, szaporán vágtattak előre. Legelöl, Valko hátán lovagolva, Eero és Simeoni nyargalt, a többiek pedig futva futottak utánuk, s lábuk nyomán kavarogva porzott a hó. Az Impivaara tisztásán, a forróságot lehelő kemence mellett már csak a kakas és a macska ült, bánatosan meredve az elszenesedő parazsakra. Så begav de sig af sted: nøgne, kun iført en blårgarnsskjorte, og hver af dem bar deres bark-ransel på ryggen og deres bøsse over skulderen eller i hånden. Således begyndte de deres vandring på den vinterlige, natlige vej, idet de flygtede for kulden, der styrtede sig over dem fra Nordens moser. Men den kom dog ikke med sit mest forfærdelige udseende, og vejret blev denne gang ikke det aller værste. Ganske vist blottedes undertiden himlens pande, men drivende skyer da'kkede den igen, og nordenvinden blæste med måde. Brødrene var da også fortrolige med kulden; deres hud var blevet barket i mangen en hylende kulde, og før i tiden havde de ofte, som ustyrlige knægte, travet timevis omkring i snedriverne med bare ben. Men turen fra Impivaara til Jukola var dog forfærdelig for dem, aldeles forfærdelig. De ilede hastigt fremad, med rædslen i deres hjerter. Forrest, på ryggen af Valko, red Eero og Simeoni; de andre fulgte, løbende lige i hælene på dem, mens de vadede i ødemarkens sne, der hvirvlede op om deres ben. Men på Impivaaras lysning sad katten og hanen, tæt ved den skinnende ovn og stirrede sørgmodigt ind i den sluknende ild. 06372
Bottom
06383
Top
A falu felé rohantak a testvérek. Már maguk mögött hagyták a Sompio-lápot, s a Teerimáki felé közeledtek, ahonnan egyre erősebben hallatszott a farkasok hátborzongató üvöltése. Egy fiatal fenyvesben, a láp és a Seu-nala Jaakko irtásföldje között aztán váltottak a lovasok: Simeoni és Eero leszálltak a lóról, s helyüket másik két fiú foglalta el. Utána rögtön folytatták útjukat: végigrohantak a dombháton, átszelték a viertolai utat s a zúgó, széles fenyvest. Végül már ott jártak a sziklás Teerimáki közelében, s ekkor egyszeriben elhallgatott a farkasok zűrzavaros üvöltése. Nemsokára fenn álltak a hegy gerincén, s hagyták, hogy lovuk kifújja magát; a lovasok újból leszálltak, s helyükbe másik két ember ült. Még mindig ott álltak a havas sziklán; fejük felett sivított az északi szél, egy pillanatra kitisztult az ég boltozata, s a Göncöl rúdja azt mutatta, hogy éjfél után jár az idő. Brødrene ilede af sted mod landsbyen ; de havde allerede ladt Sompio-mosen bag deres ryg og nærmede sig nu Teerimäki, hvorfra man stadig hørte ulvenes uhyggelige hyl. Men i grantykningen, mellem mosen og Seunala-Jaakkos lysning, skiftede man ryttere: Eero og Simeoni steg af hesten, mens to af brødrene skyndte sig at indtage deres plads. Så fortsatte de ufortøvet deres færd, ilede af sted langs hede-åsen, over Viertola-vejen og derefter gennem den vidtstrakte, susende fyrreskov. Men til sidst nærmede man sig den klippe-fyldte Teerimäki, og pludselig forstummede ulvenes mange-stemmige hyl. Snart stod de på bjergets top og lod deres hest puste ud; rytterne steg atter ned fra hestens ryg, og to andre kravlede straks op i stedet for. De stod lidt endnu på den snedækkede klippe; nordenvinden blæste, himmel-hvælvningen klarede op igen, og Karlsvognens horn viste, at det allerede var over midnat. 06373
Bottom
06384
Top
Kissé kipihenve magukat, lerohantak a sima hegyi úton, majd pedig, mikor a végére jutottak, befordultak a sötét fenyvesbe. Ijesztően komor volt körülöttük a természet; sápadtan tekintett alá a hold, kuvik huhogott, és itt-ott, a fák alatt különös árnyak meredeztek, mintha óriási medvék lettek volna: kidőlt fenyők magasra tornyosodé, mohos gyökerei voltak. Mint kővé fagyott kísértetek, mozdulatlanul bámulták ezek a medvealakzatok azt a különös menetet, mely sebesvágtatva futott el mellettük. Köztük s körülöttük azonban ijesztő mozgolódás keletkezett a komor fenyvesben. Éhes farkasok kezdtek ólálkodni a testvérek körül, s egyre közelebb és közelebb merészkedtek. Hol előttük, hol mögöttük suhantak át az úton, majd meg az út két oldalán, a fenyők közt loholtak. Vérszomjasán, ingerülten követték az impivaarai menekülőket, és ropogva tördelték a fenyők száraz gyökereit. Remegve, fújtatva futott Valko, és lovasai alig tudták fékezni rémült rohanását. Az ordasok azonban egyre merészebbek, szemtelenebbek lettek; vérszomjasán lihegve olykor egész közel suhantak el a csapat mellett, s a testvérek, hogy elriasz-szák őket, hol jobbra, hol balra közibük durrantottak. Ezzel azonban korántsem sikerült messze kergetniük a bestiákat. Men da de havde hvilet sig, skyndte de sig atter ned ad den glatte bjergvej, og da de havde tilbagelagt den, kom de ind i en mørk granskov; og dyster stod naturen omkring dem. Månen kiggede ned, blegt; uglerne skreg; og her og dér i ødemarkens skød stod en besynderlig skygge, der lignede en skov-bjørn, umådelig stor: de styrtede graners strittende, mosgroede rødder. Ubevægelige som frosne spøgelser stirrede disse bjørne-skikkelser mod de besynderlige vejfarende, der hurtigt ilede forbi dem. De stirrede ubevægeligt, men mellem dem og omkring dem opstod der snart et forfærdeligt røre i den mørke granskov. De sultne ulve kredsede omkring brødrene og kom nærmere og nærmere. Undertiden var de foran dem eller bagved dem; snart krydsede de overvejen, og snart så man deres hastige løb mellem granerne på begge sider af vejen. Rasende, blodtørstige fulgte de efter de natlige flygtninge fra Impivaara; og trærøddernes tørre grene knagede og bragede, når de brækkede. Den ængstelige Valko løb af sted, skælvende og prustende, og manden, der sad forrest, havde svært ved at forhindre den i at stikke af. Men vilddyrenes dristighed blev større og større. Pustende og blodtørstige strøg de ofte ganske tæt forbi mændene; og brødrenes bøsser knaldede nu og da for at skræmme dem, snart til højre og snart til venstre. Men det jog dem dog ikke særlig langt bort. 06374
Bottom
06385
Top
Midőn a tűz által letarolt, tágas Kiljava-mezőre értek, melyen csak itt-ott állt, héják és fülesbaglyok szállásaként, egy-egy kiszáradt, girhes fenyőtörzs, a farkasok merészsége ijesztően megnőtt, és kegyetlen veszedelemben forogtak a testvérek. Ekkor épp Tuomas és Timo ültek a ló hátán, a többiek azonban, kik gyalogszerrel futottak a nyomukban, hirtelen megálltak, és egyszerre sortüzet adtak üldözőikre, melyek ettől megrémülve kissé meghátráltak. A testvérek újból vágtatni kezdtek, azonban a farkascsorda nemsokára már megint ott zsi-vajgott a nyomukban, és nagyobb volt a veszély, mint valaha. Tuomas ekkor megállította a lovat, és harsányan felkiáltott: „Akinek töltetlen a fegyvere, töltse meg nyomban! De szélsebesen ám!” így kiáltott Tuomas, leszállt a lóról, s meghagyta Timónak, hogy fogja keményen Valko zabláját. A testvérek megálltak, és megtöltötték puskáikat; sem lábukban, sem más testrészükben semmi hideget sem éreztek. Úgy ötven lépéssel odább megálltak a farkasok is, sóvár szemüket folyton reájuk szegezték, és izgatottan csóválták farkukat. Felhőtlenül derengett felettük az ég boltozata, és tiszta holdvilág sütött le a mezőre. Så kom de til Kiljavas åbne hede, der var hærget af en skovbrand, og hvor der hist og her stod en udtørret fyrrestamme, et hvilested for høge og ugler. Nu begyndte ulvenes raseri at blive foruroligende, og mændene var i stor fare. Tuomas og Timo sad på hesten i dette øjeblik, men de andre, der kom løbende bagefter, standsede pludselig og affyrede næsten samtidig en vældig salve mod deres forfølgere, der blev forskrækkede, og nu trak sig lidt tilbage. Mændene ilede atter fremad, men det varede ikke længe, før ulvenes lurende skare larmede tæt ved dem, og faren var større end nogensinde. Så standsede Tuomas hesten og sagde med høj stemme: »Den mand, hvis bøsse er tom, skal lade den straks på stedet!« Således råbte han, steg af hesten og befalede Timo at holde godt fast på Valko. Brødrene stod nu og ladede, og de mærkede ikke det mindste til kulden, hverken i fødderne eller i nogen anden del af deres krop. Ulvene stod også stille, halvtreds skridt fra mændene; de stirrede uafbrudt på dem med grådige øjne og piskede ivrigt med halen. - Og renset for skyer strålede himmelhvælvingen, hvorfra den klare måne nu kiggede ned på heden. 06375
Bottom
06386
Top
TUOMAS: Töltve vannak a puskák? TUOMAS: Er vore bøsser ladte ? 06376
Bottom
06387
Top
AAPO: Töltve. Mi a szándékod? AAPO: Det er gjort. Hvad mener du ? 06377
Bottom
06388
Top
JUHANI: Mindnyájan egyszerre: tűz! JUHANI: Alle på een gang igen! 06378
Bottom
06389
Top
TUOMAS: Nem, ha kedves az életetek. Legalább egyikünknek mindig töltve legyen a fegyvere, erre ügyeljetek. Lauri, neked van a legbiztosabb kezed s a legélesebb szemed; lépj hát ide mellém. TUOMAS: Nej, ikke hvis vi har livet kært. Nogen må altid have skyderen ladt, husk det. Lauri, du har jo den sikreste hånd og det skarpeste øje, kom op ved siden af mig. 06379
Bottom
06390
Top
LAURI: Itt vagyok. Mit akarsz? LAURI: Her står jeg. Hvad vil du ? 06380
Bottom
06391
Top
TUOMAS: Az éhes farkas felfalja sebesült testvérét is. Ha ezt sikerülne elérnünk, úgy talán megmenekülhetünk. Próbáljuk meg hát! Lauri, vegyük célba ott balra az elsőt, és tüzeljünk rá mi ketten egyszerre. Ti, többiek azonban takarékoskodjatok a golyóval. Lauri, célozd meg jól, mint a sas, és pufifants oda, mikor azt mondom: most! TUOMAS: En sulten ulv æder endogså sin blodige broder. Hvis vi nu var i stand til at ordne den sag, kunne det blive vor redning. Lad os prøve, Lauri, vi sigter på den første dér til venstre og skyder samtidigt, men I andre, spar på jeres ild. Lauri, sigt nu skarpt som ørnen og lad det lyne, når jeg siger: nu. 06381
Bottom
06392
Top
LAURI: Készen vagyok. LAURI: Jeg er parat. 06382
Bottom
06393
Top
TUOMAS: Most! TUOMAS: Nu. 06383
Bottom
06394
Top
Ebben a pillanatban eldördült a két testvér puskája, s a farkasok ijedten rebbentek szét. Egyikük azonban ott fetrengett a földön, s hiába igyekezett a többiek után vonszolni magát, nem sikerült. A testvérek újból teljes erővel futni kezdtek: hatan gyalog, Timo pedig előttük lóháton. így telt el néhány pillanat. A menekülő farkasok nemsokára megálltak, megfordultak, és megint hevesen üldözőbe vették az éj vándorait. Magasra szállt a felkavart hó, s megremegett a széles Kiljava-mező, midőn falkájuk átrohant rajta. Szélsebesen elérték vérében fetrengő társukat, elrohantak mellette, azonban rögtön meg is fordultak, mivel orrukat megcsapta a friss vér csábító illata. Farkukat csapkodva, a havat kaparva ott keringtek körülötte, s az éjben tüzesen csillogott vágytól és kíntól lángra gyúlt szemük. Végül szörnyű acsarkodással rárontottak sebesült testvérükre, és borzalmas lárma, marakodás verte fel a tisztást, mintha összedűltek volna az ég oszlopai. Remegett a föld, s a hó szennyes, utálatos kásává változott, mikor iménti társai cafatokká tépték az erdő hát, kinek vérét Lauri és Tuomas éles golyói megcsapolták. Nemsokára újból elcsendesedett az éji mező. Csupán elfojtott szusszanások s a csontok ropogása hallatszott, ahogy a vadak véres képpel, lángoló szemmel szétmarcangolták, fölzabálták áldozatukat. Så fyrede de begge to i samme øjeblik, og ulvene flygtede i galop. En af dem blev dog på stedet og prøvede, krybende, at indhente de andre, men den kunne ikke. Mændene skyndte sig atter af sted af alle kræfter: seks af dem løb til fods, mens Timo red alene i spidsen. Sådan gik der en kort tid. Men snart standsede ulvene deres flugt; de vendte om og ilede atter ivrigt imod de natlige vejfarende. Sneen fløj lil vejrs med en susende lyd, og det dundrede i Kiljavas vidtstrakte hede, da de kom styrtende i samlet flok. I flyvende fart nåede de frem til deres kammerat, der lå og kravlede i sit eget blod ; de fløj forbi, men vendte hurtigt om, da blodets fristende lugt slog imod deres næsebor. De snurrede helt omkring: halerne svingede, sneen føg omkring, og begærets og grådighedens øjne gnistrede som ild i natten. Så kastede hele flokken sig med uhyggeligt grinende tænder over deres sårede broder; og nu opstod der en frygtelig tumult og larm på heden, så man skulle tro, himlens søjler var ved at styrte sammen. Jorden skælvede, og sneen blev forvandlet til et skrækkeligt ælte, da de forhenværende venner sønderrev ødemarkens søn, hvis blod Tuomas og Lauris vel-rettede skud havde fået til at flyde. Men nu herskede der atter tavshed på den natlige hede. Man hørte blot en dæmpet stønnen; og knoglerne knasede, da vilddyrene, med blodige snuder og skinnende øjne, sønderrev og åd deres offer. 06384
Bottom
06395
Top
Ijesztő ellenfeleiktől távol haladtak már a testvérek, és fülükben kellemesen zengett a farkasok gyilkos üvöltése a Kiljava-mezőn, hiszen ez nekik a menekülést jelentette. Kuttila széles rétje következett: útjuk itt a tisztást megkerülve vezetett tovább a dombos terepen. De a testvérek úgy határoztak, hogy időnyerés céljából egyenesen átvágnak a réten. Egy emberként nekidűltek a kerítésnek, s az recsegve leszakadt, mire Valko, hátán két lovasával, átlépett a ledöntött kerítésen, és lovasainak ostorától űzve futni kezdett a sima réten át. Nyomában pedig ott rohantak azok a testvérek, akik éppen sorosak voltak a gyaloglásban. A réten át vezetett a téli szánút is a templom felé, s épp ekkor három lovasszánon utasok poroszkáltak arra. A lovak és utasok szörnyen megrémültek, midőn meglátták a testvérek észak felől közelgő csapatát. A sápadt holdvilágnál hét embert láttak, egy szál pendelyben, vállukon puskával, előrontani az erdőből. Azt hitték szegények, hogy Impivaara barlangjaiból egy csapat gonosz manó támadt most rájuk. Nagy volt a lárma és riadalom a réten: a lovak megbokrosodva ide-oda rohanni kezdtek, az egyik ember kiabált, a másik imádkozott, a harmadik káromkodott vagy üvöltözött. A testvérek azonban ügyet sem vetettek a nagy ribillióra, hanem bőszen futottak tovább a réten, Jukola felé, és mint a füst, porzott előttük a hó. Midőn a rét túlsó kerítéséhez értek, mindnyájan egyszerre nekidűltek: recsegve leszakadt a korlát, s ők újból a dombos erdei úton haladtak. Men brødrene færdedes allerede fjernt fra deres frygtelige fjender; og herligt havde ulvenes mordhyl runget i deres ører på Kiljava-heden; for dem var det redningens vidunderlige og gode budskab. De nærmede sig Kuttilas vidtstrakte eng, som deres vej snoede sig udenom, ovfer et bakket terræn. Men for at vinde tid besluttede de at skyde genvej over denne eng. Med forenede kræfter styrtede de imod et hegn; det væltede omkuld, og Valko, der igen bar to af brødrene på sin ryg, gik over det væltede hegn og begyndte, ansporet af mændenes kæppe, at løbe hen over engens jævne flade. De af brødrene, hvis tur det var at trave i sneen, ilede bagefter uden at tøve et øjeblik. Tværs over engen gik vintervejen til kirkebyen, og nogle rejsende, med tre heste og tre slæder, befandt sig netop nu på denne vej. Men både hestene og mændene blev meget forfærdede, da de så brødrene nærme sig dem fra nord. I månelyset så de syv mænd i bar skjorte, med bøsserne over skulderen; syv mænd, der skyndte sig af sted med deres hest. Og de troede, det var en skare vrede trolde fra Impivaaras huler, der ville kaste sig over dem. Der blev en vældig tumult og opstandelse på engen. De vejfarendes heste fløj fortumlede af sted, fløj snart hid og snart did; og mændene skiftevis råbte, bad, bandede og rasede med høj stemme. Men brødrene skænkede knap nok hele denne tumult et øjekast; de løb blot som rasende hen mod Jukola over Kuttila-engen, og sneen blev kløvet til røg foran dem. Så kom de til engens modsatte hegn, de styrtede sig imod det alle mand; det væltede med et brag, og snart vandrede de igen på den bakkede vej. 06385
Bottom
06396
Top
Borzalmas és kegyetlen volt számukra ez az éj. Elkeseredetten, lélekszakadva, zihálva futottak, és szemükben, melyet konokul folyton hajdani otthonuk, a Jukola-ház felé meresztettek, reménytelen kétségbeesés csillogott. így rohantak szótlanul előre, és sebesen fogyott alattuk a havas út. Végül aztán, kiérve a Pohjan-pelto lejtőjére, a sápadt holdfényben a domb tetején meglátták a Jukola-tanyát, s ajkukról egyszerre szakadt fel a kiáltás: „Jukola! Jukola!” Lerohantak a domboldalon, mint megannyi szárnyas manó átrepültek az Oja-réten, felkapaszkodtak a dombra, s máris ott álltak a ház bezárt ajtaja előtt. Nem volt kedvük, sem idejük soká kopogtatni és várakozni a bebocsáttatásra, hanem minden erejükkel nekifeszültek, és nagy recsegéssel felpattant az erős pitvarajtó. A pitvarból sebbel-lobbal, nagy lármával berontottak a szobába, egyenesen a tűzhely elé, melynek hamvadó parazsa kellemes meleget árasztott feléjük. A tímár álomittas családja azonban szörnyen megijedt, mert azt hitték, hogy rablók törtek be hozzájuk. Men denne nat var uhyggelig og forfærdelig for dem. De løb voldsomt, løb stærkt og stønnende, og tvivlen stirrede ud af deres stive blik, der hele tiden var rettet imod deres forhenværende hjem. Således styrtede de af sted, uden at sige et ord, og den snedækkede jord svandt hurtigt under dem. Men til sidst, da de nåede til Pohjanpeltos skrånende mark, så de i det blege månelys Jukola-gård på skrænten; og næsten samtidig hørte man fra deres mund: »Jukola, Jukola!« De ilede videre ned ad bakken, styrtede hen over bækengen som bevingede spøgelser, sled sig atter op ad bakken og stod så på tærsklen til gårdens lukkede dør. De havde ikke tid til at banke og vente på, at man skulle lukke dem ind; de fløj fremad af alle kræfter, og den solide dør sprang op med et brag. Fra forstuen ilede de, under megen støj og larm, ind i huset og derfra som en hvirvelvind hen til ildstedets gløder, der udsendte en vidunderlig varme imod dem. Men garverens søvn-drukne familie blev meget forskrækket, for den troede, det var røvere, der overfaldt dem. 06386
Bottom
06397
Top
A TIMÁR: Miféle szörnyeteg tör be így becsületes ember házába karácsony szent éjjelén? Szólj, mert töltve a puskám! GARVEREN: Hvad er det for et uhyre, der på denne måde træder ind i en ærlig mands hus selveste julenat? Svar; bøssen er lagt an. 06387
Bottom
06398
Top
TUOMAS: Hagyd békén a fegyvert, jóember! TUOMAS: Lad din bøsse være i fred, mand. 06388
Bottom
06399
Top
AAPO: Csak nem fogsz saját házad népére lőni! AAPO: Skyd ikke gårdens egne folk. 06389
Bottom
06400
Top
JUHANI: Mi vagyunk itt az Impivaaráról, áldjon meg az isten! JUHANI: Vi kommer, Gud nåde os, fra Impivaara. 06390
Bottom
06401
Top
TIMO: Az előbbi Jukola gazda hét gyermeke. TIMO: Det forrige Jukolas syv sønner! 06391
Bottom
06402
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon nekünk! Hét árva lélek készül megtérni az örökkévalóságba ebben a szent minutumban. Isten irgalmazzon nekünk! SIMEONI: Herren forbarme sig over os! Syv sjæle på vej til evigheden netop i dette frygtelige øjeblik. Herren forbarme sig over os! 06392
Bottom
06403
Top
JUHANI: Tűz emésztette meg derék kis házunkat ott az erdő mélyén, s vele együtt minden holminkat. Ide rohantunk hát, mint a nyulak, hiszen bűnös testünkön csupán egy szál pendely, kurta férfiümög maradt. Jaj, kegyetlenül megjártuk! JUHANI: Ilden fortærede vort prægtige hus i skoven og desuden alle vore ting. Vi er ilet hertil uden andet at skjule vore legemer med end denne pjalt af en skjorte, denne korte las af mandsskjorte. Og det var en hård dyst. 06393
Bottom
06404
Top
A TIMÁRNÉ: Jaj, istenem! GARVERENS KONE: Herren bevare os! 06394
Bottom
06405
Top
A TIMÁR: Ó, ti nyomorultak! GARVEREN: Ak, I stakler! 06395
Bottom
06406
Top
JUHANI: Hát ki látott ilyet? Úgy ülünk itt, mint hét verébfióka, és kegyelemért kiáltunk az Úrhoz. Ah, sírnom kell! JUHANI: Ja, er dette*ret og rimeligt? Her sidder vi nu som skader og råber på Herrens nåde. Ak, jeg må græde. 06396
Bottom
06407
Top
A TIMÁRNÉ: Ó, ti szegény gyermekek! Siess, öreg, éleszd fel a tüzet! GARVERENS KONE: Arme, stakkels børn! Skynd dig, far, og tænd ild. 06397
Bottom
06408
Top
EERO: Jaj, szerencséden éj, jaj, mi szerencsétlenek! EERO: Ak, hvilken ulykkelig nat, ak, vi ulykkelige! 06398
Bottom
06409
Top
AAPO: Haj, borzalom éje, haj! AAPO: Ak, hvilken forskrækkelig nat, ak! 06399
Bottom
06410
Top
SIMEONI: Ó, jaj! SIMEONI: Ak, ja! 06400
Bottom
06411
Top
JUHANI: Ne sírj, Eero, ne sírj, Simeoni, egyet se búsulj, Aapo! Ne sírj, ne sírj, Eero testvérkém, hiszen most már védve vagyunk. Hanem pogány egy út volt! JUHANI: Græd ikke, Eero; græd ikke, Simeoni, klag ikke, Aapo! Græd ikke, græd ikke, broder Eero, for nu er vi i hus. Men det var sandelig en tyrkisk march! 06401
Bottom
06412
Top
A TIMÁRNÉ: Jaj, ti szerencséden gyermekek, jaj! GARVERENS KONE: Ak, menneskebarnét her på jorden, ak! 06402
Bottom
06413
Top
JUHANI: Kedves jó gazdasszony, a kend sírása és szomorúsága engem is újból könnyekre fakaszt. Jaj, jaj! Hanem ne sírjon, anyó, ne sírjon! Hiszen a fenevadak és a fagy elől mégis megmenekültünk, ideértünk keresztény felebarátok meleg tűzhelyéhez. Hála legyen érte a Jóistennek! JUHANI: Kære husmoder, jer’ gråd og jer’ medlidenhed får mig til at græde igen. Ak! Men græd ikke, morlil, græd ikke! Vi slap ud af vilddyrenes og kuldens klør og til vore kristne medmenneskers varme. Og Gud være lovet for det! 06403
Bottom
06414
Top
TUOMAS: Szomorú, nagyon szomorú a helyzetünk. Hanem élesszenek számunkra lobogó tüzet, s hozzanak a padlóra néhány zsúp szalmát fekvőhelynek. Valkót pedig kössék be az istállóba, a jászolhoz. AAPO: Vor tilstand er bedrøvelig, højst bedrøvelig. Men sørg for en flammende ild til os, bring os desuden et par knipper strå, så vi kan rede vort leje på gulvet, sæt Valko i stald og læg lidt hø foran den. 06404
Bottom
06415
Top
AAPO: Bocsássák meg, hogy a törvény nevében és életünk megmentésére ilyen erőszakosan kérünk segítséget és gondozást. De az életünk forog kockán! AAPO: Tilgiv os, at vi i lovens navn og for vort livs skyld beder jer så indtrængende om hjælp og beskyttelse. For vort livs skyld, for vort livs skyld! 06405
Bottom
06416
Top
JUHANI: Ó, kegyes őrzőangyalok! A lélek itt ül az orrom hegyén, és épp elszállni készül, örökre elszállani. Ha akad egy kis hús meg sör a házban, hát hozzák ide. Haj, ez volt aztán a nemulass! Soha el nem felejtem. Drága lelkünk és életünk kedvéért hozzatok egy kis húst meg jó meleg sört! JUHANI: Ak, nådepagtens engle! Livet sidder i min næsetip og er ved at dryppe bort, dryppe bort. - Hvis der er kød og øl på gården, så kom frem med det. - Se, det var en dyst, en stroppetur, vi vil huske. - Giv os kød og opvarmet øl for vore dyrebare liv og sjæles skyld. 06406
Bottom
06417
Top
A TIMÁR: Ahogy csak telik tőlünk, kedves barátaim! De előbb világot gyújtok a szobában. Ah, ti szerencsétlenek! Egy szál pendelyben! GARVEREN: Så hurtigt vi kan, og alt, hvad vi kan, gode venner, så snart jeg har fået lys i huset. - I, stakler, i den bare skjorte! 06407
Bottom
06418
Top
JUHANI: Nincs sapka a fejünkön, nincs bocskor a lábunkon. Nézze csak ezt a Szibilla-lábat, nézze! JUHANI: Ikke en klud på hovedet eller et par gamle udtrådte slæver på tæerne. Se på de her Sibylle-fødder, se! 06408
Bottom
06419
Top
A TIMÁR: A hajam is égnek áll tőle. Gyere csak, anyjuk, nézd meg te is. GARVEREN: Det får jo håret til at rejse sig. Kom og se, kone. 06409
Bottom
06420
Top
TIMO: Nézzék csak az én lábamat! TIMO: Se også på mine ben. 06410
Bottom
06421
Top
JUHANI: Maz ehhez képest? Nézzék csak: mint a sült répa! JUHANI: Hvad er det imod disse? Her! Se, knægt, to stegte roer. 06411
Bottom
06422
Top
TIMO: Hát még ez! TIMO: Men så de her? 06412
Bottom
06423
Top
JUHANI: Mi a te patád az enyémhez képest! JUHANI: Hvad er dine skanker imod de her? 06413
Bottom
06424
Top
TIMO: Az enyém? Te csak hallgass! Nézzék: hát emberi hús ez? TIMO: Og mine? Lad bare være! Se nu. Er det menneskekød ? 06414
Bottom
06425
Top
A TIMÁR: Siess, anyjuk, nézd már! GARVEREN: Hurtigt, kone kom og se. 06415
Bottom
06426
Top
A TIMÁRNÉ: Jóságos ég! Szegény gyermekek! KONEN: Ak, gode mennesker og himlens magter! 06416
Bottom
06427
Top
JUHANI: Hát rendjén van ez? Tuomas szeme is nedves. Ne sírj, Tuomas, ne sírj. De kérdem én: hát rendjén van ez? JUHANI: Ja, er dette måske mere ret og rimeligt? - Selv Tuomas’ øj'ne er fugtige. Græd ikke, Tuomas. - Som jeg-siger: er det her ret og rimeligt ? 06417
Bottom
06428
Top
TIMO: így kell az ember borjának repülni tanulnia. TIMO: Sådan jager man med menneskekalven her nede. 06418
Bottom
06429
Top
A TIMÁRNÉ: Milyen vörös, milyen forró! Jóságos ég! KONEN: Hvor de er røde og skinnende, røde og skinnende. Ak, gode mennesker! 06419
Bottom
06430
Top
TIMO: Mint vas a kohóban, mint izzó vas a kohóban. Hihihi! TIMO: Som jern i essen, især som smedejern. Hi, hi! 06420
Bottom
06431
Top
A TIMÁR:né Milyen vörös, milyen vörös! Úrjézusom! KONEN: Så røde, så røde. Herren bevare os! 06421
Bottom
06432
Top
JUHANI: Vörös bizony, „mint az izzó vörösréz”, ahogy a Biblia mondja. Isten irgalmazzon nekünk, nyomorultaknak! JUHANI: De er nøjagtig som »skinnende malm«, sådan som det står i Bibelen. Herren hjælpe os stakler! 06422
Bottom
06433
Top
A TIMÁR:né Jaj, ti szegény gyermekecskék! KONEN: Ak, arme børn! 06423
Bottom
06434
Top
LAURI: Tegyék meg, amit kértünk, s amit megígértek. LAURI: Gør som vi bad om, og I lovede. 06424
Bottom
06435
Top
AAPO: Könyörgöm: siessenek! A tüzet mi magunk is felélesztjük, hiszen van itt a sarokban hasábfa, pompás nyírfahasábok bőven. AAPO: Vi bønfalder: hurtigt! Vi kan selv tænde op, eftersom der findes brænde dér i krogen, dejlige, barkede knuder. 06425
Bottom
06436
Top
JUHANI: Itt ülünk hát megint az öreg Jukola-tanyán, az ismert füstös gerendák alatt, és itt is maradunk május elsejéig. Hajdani jó házunk legyen e télre az otthonunk. JUHANI: Så sidder vi igen i det gamle Jukola, under de velkendte, sodede spær, og her bliver vi lige til første maj. Lad det gamle hus være vort kvarter endnu denne vinter. 06426
Bottom
06437
Top
TUOMAS: Hanem csak jöjjön el a tavasz! TUOMAS: Men vent, til foråret kommer. 06427
Bottom
06438
Top
JUHANI: Csak jöjjön a tavasz, és új, az előbbinél is pom-pásabb ház fog emelkedni Impivaara tisztásán. JUHANI: Lad det blive forår, og et nyt hus, prægtigere end det forrige, står på Impivaara-lieden. 06428
Bottom
06439
Top
TUOMAS: Mihelyt eltűnik a hó, újból baltacsapásoktól fognak visszhangozni erdők és hegyek, s a Jukola testvéreknek nem kell többé másoktól fedelet koldulniuk. TUOMAS: Så snart sneen er forsvundet, giver skovene og bjergene atter genlyd af øksehug, og Jukolas brødre behøver ikke mere at tigge om læ for vinden hos andre. 06429
Bottom
06440
Top
JUHANI: Úgy van, Tuomas! Feledjük el azt az átkozott civódást, mely tűzbe borította a tanyánkat, és képzeljük magunk elé az új házat, amit építeni fogunk. JUHANI: Prægtigt sagt! Tuomas, lad os glemme det forbandede påfund, der stak ild på vort hus, og lad os, i vort sind, forestille os det nye hus, som vi bygger op igen. 06430
Bottom
06441
Top
TUOMAS: Tudd meg, hogy midőn elindultunk erre a félelmetes útra, szívemből már akkor eltűnt minden neheztelés. Tudd meg, hogy midőn útközben ott rohantál a nyomomban, és mint az úszó paripa, fújtál a nyakamba, majdhogy a szívem meg nem szakadt. TUOMAS: Du skal vide, at da vi begav os ud på den forfærdelige færd, forsvandt alt nag i mit bryst, og du skal vide, at da du løb bagefter mig på vejen og pustede mig i nakken som en svømmende hingst, skar det mig i hjertet. 06431
Bottom
06442
Top
JUHANI: Örvendezzünk hát, hogy véget ért az utunk, s újból meleg hajlék alatt vagyunk. íme, itt hozzák nekünk az ételt és italt, és íme, két hatalmas, selymes zsúpszalmát is kapunk. Adjunk hálát Istennek, kedves testvéreim! JUHANI: Lad os derfor fryde os over, at den færd er forbi, og at vi atter står i et varmt hus. - Dér' kommer man med mad og drikke til os, og dér har vi to vældige knipper skinnende halm. Lad os takke Gud, kære brødre! 06432
Bottom
06443
Top
Vidáman lobogott a nyírfahasábokból rakott tűz, és pompás melegében kéjesen fűtőztek a testvérek. Ott álltak egy darabig mind a heten, sorban a tűz előtt, majd asztalhoz telepedtek, és nekiláttak a húsnak, kenyérnek, kolbásznak és meleg sörnek, amit a gazdasszony, a tímár könyörületes felesége rakott elébük. Maga a gazda Valkót vette gondjába: bevezette az istállóba, és szénát rakott a szegény pára elé. Végül, gazdáik nyomát követve, a kutyák is megérkeztek komor útjukról; nagy lihegve, farkcsóválva érkeztek meg, s szemük vidáman csillogott. A fiúk örvendezve fogadták őket: simogatták s minden módon becézgették ebeiket. Muntert flammede det bål af birkeknuder, i hvis herlige varme brødrene varmede sig med velbehag. Og da de havde stået dér et stykke tid, syv mand på rad og række, gik de til bords for at nyde kødet, brødet, pølserne og det opvarmede øl, som garverens kone, den godhjertede kvinde, havde tilberedt for dem. Husbonden selv tog sig af Valko, førte den over til stalden og fyldte krybben foran den med hø. Omsider kom også hundene, der havde fulgt mændenes spor, tilbage fra deres dystre færd; de kom pustende og logrende; og deres øjne strålede af glæde. Og med stor fryd tog brødrene imod dem: ynkede dem, ruskede dem og kærtegnede dem på alle måder. 06433
Bottom
06444
Top
Midőn a testvérek jól bevacsoráztak, ledőltek puha szalmaágyukra, és az álom könnyű leplébe burkolózva csakhamar elfelejtették az élet nehéz küzdelmeit. Edes-deden aludtak mindannyian, és még soká melegítette őket a lobogó tűz. Végül azonban kihunytak a lángok, elhamvadt a parázs, mire a gazdasszony elzárta a kéményszelepet, s a kemencéből pompás meleg áradt szét a szobába. Ekkor aztán a tímárné is ledőlt ágyára, s a szobában ismét teljes csönd uralkodott. Künn azonban ropogva táncolt a fagy a kerítések mentén, a csillagos ég alatt dühösen fújt az északi szél, s a mennyboltról mosolyogva nézett le a sápadt, sárga hold. Men da brødrene havde endt deres måltid, sank de ned på deres halm-senge, og indhyllede i søvnens fine klæde glemte de snart livets strid. Sødt sov de, og den flammende ild varmede dem lang tid endnu, indtil den døde hen og forkullede. Så lukkede husmoderen spjældet, og en herlig varme strømmede ud i stuen fra ovnen; derefter lagde kvinden sig atter på sin seng, og nu herskede der stilhed overalt i huset. Men uden for hoppede frosten knagende langs hegnene, nordenvinden blæste bistert under den stjer-ne-funklende himmel, hvorfra den blege måne smilende kiggede ned. 06434
Bottom

Fejezet 07 kapitel

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (hu-da) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :kapitel
Download A hét testvér o Syv brödre download
07001
Top
Kora tavasszal, még a darvak érkezése előtt, otthagyták a testvérek a Jukola-tanyát, és kiköltözve az Impi-vaara tisztására, azonnal teljes erővel nekiláttak, hogy új házat építsenek maguknak. Nemsokára már nehéz szálfák hevertek a sarokköveken, és gerenda simult gerenda mellé. Sokszor kora reggeltől késő estig szüntelenül csattogtak a balták, és dongott a nehéz sulyok; a ház négy sarkán Juhani, Aapo, Simeoni és Tuomas dolgoztak, a többiek pedig kifaragták, és emelőrudakon a magasba gördítették a gerendákat. Izzadt orcával, de vidám szívvel serénykedtek a testvérek, és büszkén nőtt, növekedett a házuk, friss gyantaillat töltötte be körös-körül a levegőt. Máskor viszont egész napok teltek el, mikor a testvérek ujjal sem nyúltak a baltához, hanem estétől estéig, sőt harmadnap reggelig mély álomban hortyogtak. Tidligt om foråret, før tranerne endnu var kommet, forlod brødrene Jukola, flygtede atter til Impivaara-heden og begyndte straks af alle kræfter at bygge sig et nyt hus. Snart hvilede solide bjælker på hjørnestenene, og lag føjede sig til lag. Så larmede økserne, og den tunge kølle dundrede i flere dage, lige fra morgengry til mørk aften. Juhani, Aapo, Tuomas og Simeoni sad ved hver sit hjørne, mens de andre huggede bjælkerne til og rullede dem ad slisker op til byggepladsen. De sled, sveddryppende, men altid glade i hu, og huset voksede støt, og en frisk duft af harpiks spredte sig vidt omkring. Men så gik der også dage, hvor brødrene ikke rørte ved økserne, men lå og snorkede i dybeste søvn og lod døgnet svinde fra aften til aften, undertiden helt til tredie morgen. 07001
Bottom
07002
Top
Mégis, mielőtt a gabonaföldek sárgulni kezdtek volna a faluban, készen állott a testvérek háza az Impivaara tisztásán; ugyanazon a helyen, ugyanolyan alakban és nagyságban állott, mint az első, vagy még annál is büszkébben. És most, midőn erős házuk készen volt már, újból teljes erővel a vadászatnak láttak. Halászatra is, vadászatra is felszerelték magukat; hálóikkal, puskáikkal útnak eredtek, és tüzesen csillogó szemmel a kutyák is ott loholtak a nyomukban. Fáradhatatlanul járták az erdőket, hegyeket, lápokat, mocsarakat, és minden irányban át- meg átszelték a tó fényes tükrét, hogy eledelt szerezzenek mind pillanatnyi szükségletük, mind pedig a jövendő mogorva tél számára. A sűrű erdőknek s a mély tavaknak sok-sok lakója halálát lelte ilyenkor. Ikke desto mindre, før kornmarkerne ved landsbyen var gulnede, stod huset færdigt på Impivaara-heden; stod på samme sted, i samme form og stand som det forrige; ja, endnu prægtigere stod det dér. Og nu da brødrenes solide hus stod færdigt, kunne de, af fuld kraft, hellige sig deres fangst-ture. De udrustede sig både til jagt og fiskeri på Ilvesjårvi og drog af sted med våben og fangstredskaber; også hundene ledsagede dem med ild-gnistrende øjne. De strejfede, uden at blive trætte, over skovklædte bjerge, sumpe og marker, kløvede søens klare flade i alle retninger og bjærgede sig føden såvel for dagen som for den kommende, strenge vinter. Og mange af Ahtolas og Tapiolas, skovens og vandets, beboere måtte således ofre deres liv. 07002
Bottom
07003
Top
Hanem most az öreg Tapló-Mattiról szeretnék mesélni, a testvérek egyetlen barátjáról a rengeteg erdőben. Öregapó volt már ez a Tapló-Matti; ott lakott néhány ezer lépésre az Impivaarától egy sűrű nyírfaligettel benőtt domb tetején. Kis kunyhójában egyes-egyedül lakott, és széles Háme-tartományban ő készítette a legpuhább taplót, ő fonta a legerősebb nyírfakéreg bocskorokat is; ezzel a mesterséggel bőségesen megkereste mindennapi kenyerét. Fiatalabb éveiben sokat barangolt fenn, északon, Pohjanmaaban; mint ügyes kocsislegény kísérte el oda a kerület esperesét, aki egészen a Lappföld határára költözött. Ott töltötte Tapló-Matti a következő nyarat is, és észak végtelen ingová-nyain medvére, borzra és darvakra vadászgatott. Ezekről a vadászkalandjairól sokat tudott beszélni, mert páratlanul éles emlékezőtehetsége volt, és amit egyszer látott vagy hallott, soha többé el nem felejtette. Kitűnő volt a megfigyelőképessége, és éles volt a szeme is: az őserdő úttalan útvesztőiben sem téved el soha. Nem volt olyan távoli hely, amelyről - ha egyszer már járt arra - ne tudta volna hajszálpontossággal, hogy mely irányban fekszik. Hüvelykujjával azonnal megmutatta az irányt, és hiába vitáztak vele, ő makacsul kitartott igaza mellett. Ha például megkérdezték tőle: „Merre van Vuokatti?”, ő ujjával a láthatár egyik pontja felé bökve megmutatta: „Ott van, ni; nézz csak az ujjam irányába; akár egyenest odalőhetnél. A kuusamói templom ott áll, annak a kis dombnak az irányában, s attól egy macs-kaugrásnyira jobb felé van Vuokatti.” S ugyanígy, ha megkérdezték tőle: „Hol van a porrassalmi csatatér?”, tétovázás nélkül rávágta, ujját a láthatár felé bökve: „Ott van; nézz az ujjam irányába; akár egyenest odalőhetnél.” Ilyen pontos ember volt az öreg, és pontosan ismerte az erdőt kunyhója körül több mérföld távolságra. Hol taplógombát, hol bocskomak való nyírfakérget keresve, vagy csapdáit vizsgálgatva sokszor bejárta keresztül-kasul a rengeteget. Olykor, ha épp arra vitt az útja, betért az impivaarai házba, üdvözölni a testvéreket. Ilyenkor pompás mulatsága volt a fiúknak: szájuk tátva maradt, fülük elállt, mint a bőregéré, s úgy hallgatták az öreg elbeszéléseit! Egy nyári estén ismét ott ült öregapó a testvéreknél, és északföldi vadászkalandjairól mesélt nekik. Men nu huer det mig at fortælle om Trøske-Matti, brødrenes eneste ven herude i skovene. - Det var en gammel mand, der hed Trøske-Matti; han boede på en bakke, tæt-bevokset med knudrede birketræer; boede alene i en lille hytte nogle tusind skridt fra Impivaara. Han lavede den blødeste trøske i Tavastland og vældigt stærke barksko, og denne beskæftigelse skaffede ham til stadighed det daglige brød. Som yngre havde han rejst i Österbotten, hvortil han, som en pålidelig kusk, fulgte med sognets forrige præst, der var flyttet helt til Laplands grænser. Dér var Trøske-Matti blevet indtil næste sommer og havde jaget bjørne, jærve og traner i Pohjolas, nordens uendelige moser. Fra disse ture havde han meget at fortælle; han havde en enestående sikker hukommelse; og han glemte ikke det, han en gang havde set eller hørt. Også hans iagttagelsesevne og øjne var skarpe; han kunne vandre gennem forvirrende skove uden at fare vild. Der fandtes heller ikke så fjernt et sted, at han ikke mente at vide, i hvilken retning det lå, når han blot havde været der én gang; og han tog ikke en hårsbredde fejl. Han udpegede det straks med tommelfingeren; og det kunne ikke nytte noget at sige ham imod, så sikker var han i sin sag. Hvis man for eksempel spurgte ham: »Hvor ligger Vuokatti ?«, svarede han straks, idet han pegede imod horisonten med tommelfingeren: »Dér, kig langs min tommelfinger, derovre, om du så skød med gevær. Kuusamo kirke er dér ved den lille fordybning, men et hanefjed til højre løber linien til Vuokatti.« På samme måde, hvis man spurgte ham: »Hvor er Porrassalmi-slagmarken?«, så svarede han atter uden at tøve, idet han pegede imod horisonten med tommelfingeren: »Dér, kig langs min tommelfinger, dér, om du så skød med gevær.« Så sikker var den gamle i sin sag, og han kendte også skovene nøje i flere miles omkreds fra sin hytte. Han havde gennemtravet dem i alle retninger, snart for at lede efter fyrsvampe og bark til sine sko, snart for at røgte sine snarer. Det hændte også, at han på sine rundture stak ind til Impivaara-hytten for at hilse på brødrene. Og så fik brødrene en fornøjelig stund: med mundene på vid gab lyttede de til den gamles historier; med mundene på vid gab og ører, der strittede som flagermusens. - En aften i august sidder han atter hos brødrene og fortæller om sine skovjagter i de nordlige lande. 07003
Bottom
07004
Top
JUHANI: Vagy úgy! S aztán mi történt? JUHANI: Nåh. Men hvordan gik det så? 07004
Bottom
07005
Top
TAPLÓ-MATTI: Mi történt? Ugyan mi történt volna? Ezután egy szélesnél is szélesebb tisztásra, süppedező lápra értünk, de síléceinkkel átláboltunk ezen a ször-työgő dágványon is. Sok meleg darufészekre találtunk, sok kurrogó darvat lőttünk, tarisznyánkat megtöltöttük tojással és puha toliakkal, a darvakat pedig csomóba kötve vállunkra vetettük. S aztán jól bepálinkáztunk. Darvakkal a vállunkon, kutyánkkal a nyakunkban újból nekiindultunk a rengő-ringó, szörtyögő-fortyogó lápnak, és nemegyszer kevésbe múlt, hogy valamelyikünk kutyástul, mindenestül örökre bele nem süppedt a feneketlen mélységbe. Végül azonban átázva, mint a kiöntött ürgék, mégiscsak szilárd földre, domborodó dombra értünk. Itt felütöttük éji táborunkat, lobogó tüzet raktunk, és levettük csuromvizes gúnyáinkat. Bizony nem tehettünk mást, mint egyszeribe lehúztunk magunkról inget-gatyát; kibújtunk belőle, mint angolna a bőréből, s nemsokára ott gőzölögtek ruháink az ágakra akasztva, ott sisteregtek a darutojások a forró hamuban, magunk meg anyaszült meztelenül, mint az éji manók hemperegtünk s forgolódtunk a finoman melengető tűz körül. S aztán jól bepálinkáztunk. Azonban hogy is telt az idő, hogyan múlt el az a májusi éj! Kutyáink nedves orrukkal folyton csak egy fa körül szaglásztak, és szemüket a fa lombjai felé meregették. Végül mi is nézegetni kezdtünk fölfelé, és ugyan mit láttunk? TRØSKE-MATTI: Ja, hvordan mon det gik? Derfra kom vi til en vældig åbning, til en gyngende mose; og på skiene gled vi hen over den svulmende grav. Vi fandt mange varme tranereder og skød mange skrigende traner, fyldte vore poser med æg og fjer; og tranerne kastede hver mand som et stateligt bundt over skulderen. Og så tog vi os en dram. — Dernæst drog vi videre, med hundene og tranerne på nakken, over den bølgende og bævende, piblende og plaskende mose; og ofte var nogle af mændene lige ved, for evig tid, at synke ned i det evindelige dyb, med en hylende hund på ryggen. Men så kom vi dog op på en rungende bakke igen, på fast jord, om end våde som druknede mus. Dér slog vi lejr for natten, tændte en flammende ild og tog vore sjaskvåde frakker af. Og der var ikke andet at gøre end at trække både bukserne og skjorten af, trække dem af som åleskind. Snart dampede klæderne på grenene, traneæggene sydede i asken, og vi vendte og drejede os i ildens vidunderlige varme, splitternøgne som natlige spøgelser. Og så tog vi os en dram. - Men hvordan fik vi mon tiden til at gå? Hvordan gik majnatten for os? Hundene virrede hele tiden med deres fugtige næsebor og gloede op mod trætoppene. Til sidst begyndte vi også at kigge i vejret, og hvad ser vi dér ? 07005
Bottom
07006
Top
JUHANI: No, mondja csak! Bizonnyal egy hunyorgó medvebocsot. JUHANI: Sig det! Formodentlig en lille bjørne-unge med halv-åbne øjne. 07006
Bottom
07007
Top
TIMO: Vagy éppen Hüvelyk Matyit és Bakaraszt. TIMO: Eller selveste Körri og Kyöpeli, de gruelige gespenster, formoder jeg. 07007
Bottom
07008
Top
TAPLÓ-MATTI: Sem ezt, sem azt, hanem egy sötétbarna borz úrfit láttunk csücsülni a száraz, mohos fenyő ágán. Heiskanen rálő, elhibázza; Pikku-Jussi rálő, elhibázza; végül én is odadurrantok neki, de majdnem ugyanannyi szerencsével. Mert a borz meglódult ugyan, és mérgesen mordult is egyet, azonban továbbra is ott maradt ülve az ágon. Ekkor Heiskanen felkiáltott: „Boszorkányság! Boszorkányság!”, azzal kikapta a zsebéből egy halott ember fogát, kicsit megrágta, s ráköpött a golyóra, amivel újból megtöltötte a puskáját. Aztán kezével hadonászni kezdett a levegőben, a szemét ijesztően forgatta, néhány furcsa, szörnyűséges szót szólott, rálőtt a borzra, s lám, a borz lebukfencezett a fenyőről. De eszébe sem volt a betyárnak, hogy megdögöljön; az igazi játék még csak ezután kezdődött. Mi, anyaszült meztelenek lévén, nem támadhattunk rá a veszekedett féregre, azonban a kutyák sem merészkedtek a közelébe, hanem csak ölnyi távolságból ugattak, acsarkodtak feléje, mivel a borz mérgesen fújt, köpködött rájuk a bozótból. A boszorkány igézete nyilván még mindig hatott. Heiskanen azonban megint csak elkezdett mindenféle szörnyű varázsigéket hadarni, kezével hadonászott, és rémesen forgatta a szemét. És lám, az egyik kutya egyenesen nekiugrott annak a vörös torkú fickónak, nekiront, mint egy szikrázó rakéta, és csúnya marakodás kezdődik. Haj, Uram Jézus, az a kutya csak úgy rázta azt a szegény borzot, így ni, így! Teringettét, olyan agyabugyát és olyan rókatáncot még nem láttatok, de nem ám! trøske-matti: Hverken det ene eller det andet, men der sad en sorte-brun krabat af en jærv på en gren oppe i et tørt, skægget fyrretræ. Heiskanen skød, men forbi, Lille-Jussi skød, men forbi; til sidst fyrede jeg også løs, men med næsten samme held. Jærven vippede bare en smule og hvæsede rigtig arrigt, men sad stadig nok så nydeligt på grenen. Så råbte Heiskanen: »Trolddomskunster, trolddomskunster!«, tog en dødemands tand op af lommen, bed nogle gange i den og spyttede på kuglen, som han atter drejede ind i sin bøsse. Så viftede han lidt i luften med hånden, rullede uhyggeligt med øjnene, og så sagde han, den fandens knægt, en to-tre mærkelige og forskrækkelige ord, fyrede og - ned dumpede jærven fra fyrretræet. Men den satan var langt fra død endnu; og så begyndte legen igen. Vi selv, splitternøgne som vi var, kunne ikke godt nærme os det rasende bæst, og hundene havde heller ikke lyst til at komme det for nær; de luskede rundt og peb i en favns afstand, mens jærven hvæsede og spruttede arrigt ad dem fra buskene. Trolddomskraften, ser I, virkede stadig. Men så begyndte Heiskanen atter at spy nogle forfærdelige ord ud af sin mund, viftede med hånden og rullede grueligt med øjnene. Og se, da en af hundene nu for alvor fløj løs på den rød-kæftede bandit, fløj løs på den som en sydende raket, så blev der sandelig slagsmål! Du store Gud, som hunden nu gav den stakkels jærv, sådan, sådan og sådan dér! Man har, fanden ta’ mig, aldrig set sådan en gang tærsk og tamp, sandelig ikke! 07008
Bottom
07009
Top
JUHANI: Hű, a fékomadta! JUHANI: Av, for tusind flammende djævle! 07009
Bottom
07010
Top
TIMO: Az volt aztán a jó mulatság! TIMO: Det ville have været morsomt at se! 07010
Bottom
07011
Top
TAPLÓ-MATTI: Tisztességes és mulatságos tréfa volt, az már igaz! TRØSKE-MATTI: Ja, det var en morsom og lystig leg, jo, jo! 07011
Bottom
07012
Top
TIMO: S aztán a borzot betették kendtek a tarisznyába? TIMO: Og så stak I jærven i posen ? 07012
Bottom
07013
Top
TAPLÓ-MATTI: Be ám, mert igazi tarisznyába való jószág, jó kövér dög volt a fickó. Úgy bizony; s aztán jól bepálinkáztunk. Mikor megszáradt a ruhánk, újból felöltöztünk, és ledőltünk aludni a lobogó tűz mellett. Aludni azonban alig aludtunk, mivel szédelgő fejünk felett, mint a tüzes kígyók, szüntelenül röpködtek keresztül-kasul a boszorkányok tüzes nyilai. Heiskanen ugyan néhányszor felugrott, és dühösen elbődült: „Aludj ki, boszorka-nyila, aludj ki, boszorka-nyila!”, és nagy sistergéssel olyik le is hullott vagy az erdőbe, vagy a szürke mocsárba, a többiek azonban, mit sem törődve kurjongatásával, csak szálltak tovább magasságos útjukon. Egyszer csak észak felől délnek átkozottul dühös és éles sivítás hallatszott, utána pedig még sokáig gyönge nyöszörgés következett. „Mi a nyavalya rohant itt el?” - kérdeztem Heiskanentől, aki pár pillanat múlva dörmögve felelte: „Maga az öreg Hiisi járt erre.” Eltelt egy óra, eltelt kettő is, de a langyos, párás levegőben egyre csak cikáztak a tüzek. Keletről azonban, a láp partjáról, hirtelen különös hang zendült, mint a mohos fenyők zúgása, és nyugat felől, a túlpartról másik hang felelt rá, halk és finom, mint a nyírfaliget lágy suhogása. „Hát ez miféle zúgás, az meg miféle suhogás?” - kérdeztem, mire Heiskanen megint odamordult: „A fenyves örege beszélget a lányával.” Elmúlt végre az éj, megvirradt, és mi újból útnak eredtünk. Hát lám, épp az erdő szélén egy ördöngös nagy szürke farkast pillantottunk meg, de az úgy megugrott előlünk, mintha a szélvész vitte volna. Végül már csak a bal hátsó lába látszott. Én azonban ráfogom a puskám, és átlövöm a mancsát, át én, mint a porcogót, de mégis elhordta az irháját. Pedig ádőttem a szegény ordas pracliját. trøske-matti: Det var en flot krabat at stoppe i posen; en ordentlig fed klump. Ja; og så tog vi os en dram. - Vi trak derefter vore frakker på igen, tørre som krudt var tle, og lagde os skikkeligt til at sove ved den varme, flakkende ild. Men det var nu ikke megen søvn, vi fik, eftersom trold-pile ustandselig fløj på kryds og tværs gennem luften over vore forvirrede hoveder som ild-slanger. Heiskanen sprang ofte op og råbte med høj stemme: »Sluk, troldpil, sluk, troldpil«, og mange af dem faldt også hvæsende ned, nogle i skoven og nogle i den grå mose, men de fleste fortsatte uforstyrret deres lige bane uden at bryde sig om hans hyl. lin gang hørte man en forbandet rasende og hurtig, sydende lyd, der korn strygende fra nord til syd, og som i lang tid hlev efterfulgt af en lille summen. Hvad mon det var for en lyr, som smuttede forbi dér? spurgte jeg Heiskanen, som svarede knurrende efter en tids forløb: »Det var gamle Hiisi, selveste fanden, som røg forbi«. - Så gik der en time; der gik to; og det lynede i det milde, tågede vejr. Men så lød der pludselig, fra den østlige udkant af mosen, en lyd som en susen i mosgroede graner; og fra mosens vestlige kant svarede en anden lyd, men dæmpet som en raslen i en lille birkelund. »Hvad var det, der suste derovre og raslede herovre?«, spurgte jeg igen, og Heiskanen svarede omsider brummende: »Det er granskovens ånd, der taler med sin datter.« - Men omsider gik da natten, og morgenen gryede; og vi drog videre. Og se, lige i skovbrynet fik vi øje på en gråbleg ulv, en satans stor ulv, men den flygtede som en stak ærter for en hvirvelvind. Til sidst så man kun dens venstre bagben; jeg lagde bøssen an og skød poten over på den, skød den over som en stump brusk, men den reddede alligevel skindet. Jeg skød poten over på det arme kræ. 07013
Bottom
07014
Top
TIMO: Hej, a manóba is! Átlőtte a lábát, akár a jégcsapot, s aztán ott feküdt a farkasláb a földön, mint farsangi borjúcsülök az asztalon. TIMO: Av, for pokker! Poten brækket af som en istap, og så lå den på jorden foran jer som en grisetå på bordet i fastetid ? 07014
Bottom
07015
Top
TAPLÓ-MATTI: No, azért mégsem egészen úgy. TRØSKE-MATTI: Nå, ikke netop sådan. 07015
Bottom
07016
Top
TUOMAS: De hát akkor honnan tudta kend, hogy átlőtte a farkas lábát? TUOMAS: Men hvordan opdagede I, at poten var knækket ? 07016
Bottom
07017
Top
TAPLÓ-MATTI: Jó darabig ott rohantunk a nyomában, és láttuk, hogy a farkas koma járás közben fityegő csonka lábával olyan tízes formájú számokat rajzolt a homokba. TRØSKE-MATTI: Vi løb jo efter den et langt stykke vej og så ofte, hvordan ulvens slæbende og dinglende pote, mens den travede af sted, havde lavet ligesom ti-taller i sandet. 07017
Bottom
07018
Top
TIMO: No, vigyen el az ördög! Tízes formájú számokat a homokba? Hihihi! TIMO: Det var som fanden! Ti-taller i sandet? Hi, hi, hi! 07018
Bottom
07019
Top
TAPLÓ-MATTI: Egész határozottan tízeseket! TRØSKE-MATTI: Tydelige ti-taller. 07019
Bottom
07020
Top
JUHANI: Szegény farkas ugyan ki lehetett merülve. JUHANI: Ulven var i knibe. 07020
Bottom
07021
Top
TAPLÓ-MATTI: A farkas is, de mi, emberek is. Hanem azok az ördögadta ebek egy tapodtat sem tágítottak a sarkunkból, hanem farkukat bevonva, búsan bandukoltak utánunk. Pedig azelőtt ugyan derék, jó kutyák voltak. trøske-matti: Ulven var i knibe, såvel som mændene. Men de forbistrede hunde flyttede sig ikke en favn fra vore hæle; de sjoskede slukørede af sted med hængende haler; de altid før så tapre hunde. 07021
Bottom
07022
Top
AAPO: Hát azokba meg mi ütött? AAPO: Hvad havde lagt en dæmper på deres iver ? 07022
Bottom
07023
Top
TAPLÓ-MATTI: A boszorkányvarázs, a kábító varázsködök, melyekkel úgy tele volt a levegő, mint lőporfüsttel a csatatér. Heiskanen ugyan minden tudományát elővette, igézett, kezét lengetve átkozódott, de minden hiába. Hanem az a betyár Pikku-Jussi, az csak talpalt, futott verejtékezve. Kurta lába volt a fickónak, legfeljebb ha három arasz, azonban hosszú és izmos háta, mint a vidrának. Szívós legény volt az, átkozottul szívós és izmos, mint a vidra. Sokáig futott a farkas nyomában, mely sántikálva menekült előle, azonban végül is hiába: farkas koma eltűnt az erdőben. Úgy ám, s aztán jól bepálinkáztunk. Mikor ez is megvolt, bőséges zsákmányunkkal hazafelé indultunk. így ballagtunk hazafelé, hónunk alatt a tarisznya, a tarisznyában tollak, tojások, meg egy és más apróbb szárnyas; hátunkon a sflécek s a darvak, markunkban a puska. A borzot meg felváltva cipeltük, így mentünk, mendegéltünk; egyszer csak a felhők alatt egy kis sipogó szalonka húz el; rálövök, leesik, tarisznyámba dugom. Megyünk tovább, hát lám, az egyik fenyő csúcsán nagy szemű repülőmókust látok lapulni: rálövök, leesik, tarisznyámba dugom. TRØSKE-MATTI: Troldkunster, de bedøvende trold-dampe, som luften var lige så fyldt med som med krudtrøg i krigstid. Heiskanen prøvede ganske vist at gøre sit bedste, lian manede og forbandede og fægtede med hånden, men fuldstændig forgæves. Og Lille-Jussi, den gavtyv, rendte af sted som et garnnøgle, stampede i jorden og svedte voldsomt. For knægten havde ben, der ikke var længere end højst tre-kvart alen, men han havde en rigtig odder-ryg, lang og sejg. Hele manden var også sejg, forbistret sejg og fast som odderen selv. I lang tid støvede han efter ulven, der hinkede af sted foran ham, men til sidst var der ikke andet at gøre: han måtte overlade ulven til skovens varetægt. Ja, og så tog vi os en dram. Og da det var gjort, begyndte vi atter at trave hjemad, bærende på vort rigelige bytte. Sådan gik vi, med poserne under armen; i poserne var æggene, fjerene samt et og andet mindre skovvildt; skiene og tranerne havde vi på ryggen, bøsserne i hånden; og den lodne jærv dinglede skiftevis på vore skuldre. Sådan gik vi. Men ved skyernes rand fløj en lille, brægende himmelged, en bekkasin ; jeg skød den og stoppede den i posen. Efter at have gået et stykke tid fik jeg, i toppen af et fyrretræ, øje på et flyvende egern, fladt og stor-øjet; jeg skød det og stoppede det i min pose. 07023
Bottom
07024
Top
Végül egy széles, magasan fekvő tisztásra értünk, és messze, délen még egyszer megpillantottuk a Turkkila-tanyát, ahonnan kalandos utunkra indultunk. Vérrel mocskolt helyre értünk, melyet Turkkila gazda már előbb, induláskor megmutatott nekünk, s ahol két nappal előbb egy medve levágta a gazda pompás ménjét. Ott nézegettük egy ideig a mackó véres lakomaasztalát, s én rögtön észrevettem, hogy a medve nemrég, talán épp az elmúlt este, napszálltakor megint itt járt a pecsenye maradékaiból lakmározni. Úgy sejtettem, hogy napnyugtakor ismét visszajő ide, s ezért elhatároztam, hogy meglesem. A többiek előrementek Turkkilába, hogy vidám vacsorát készítsenek, én pedig csak álltam és gondolkoztam, törtem a fejem, miképp várhatnám be vendégemet ezen a kopár tisztáson, ahol egyetlen fa sem állott, hogy felmászhattam volna rá. Azonban „többet ésszel, mint erővel”: végül is pompás ötlet, furfangos csel jutott az eszembe. Hatalmas, fekete fenyőtönköt pillantottam meg a közelben, melynek gyökereit a tavaszi fagyok legalább egy könyöknyire fölemelték. Baltámmal elvágtam a középső gyökeret, mely egyenesen lefelé nőtt, kihúztam, s aztán még egy kicsit kibővítettem a gödröt. Bebújtam ebbe a lyukba, puskám csövét kidugtam a véres tetem felé, és pompás fedezékemben, fejem fölött a kiváló erődítménnyel, várni kezdtem a lompos mackót. Jött is nemsokára, jött nagy cammogva a völgy felől, és marcangolni kezdte a ló feltépett lapockáját. Én épp elhatároztam, hogy no, most szép vigyázva odadurrantok egy kis ólmot a homlokába, de az ördög vinné, hát nem odakoccant a puskatus rézlapja ködmönöm egyik cingombjához? A mackó éles füle azonnal meghallotta a kis koccanást, és vadul nekem rontott, én meg rálőttem. De az oda se neki, félelmes bőgéssel csak rohant felém! Fejem fölött nagy recsegés-ropogás támadt: recsegtek a gyökerek, dongott a föld, ahogy a mackó elhengerí-tette rólam az ágas-bogas, hatalmas tönköt. Én meg, szegény legény, szentül hittem, hogy no, most ütött halálom órája, és puskával a markomban csak vártam, mikor jelenik meg előttem a mackó szélesre tátott torka. Ám hirtelen megszűnt a zaj, minden elcsendesedett, mint a néma sírban, és hiába vártam, hogy ölre menjek a medvével, nem lett abból semmi. Még vártam egy pillanatot, de végül átpillantottam a fölmeredő gyökerek között a túloldalra, s lám, ott feküdt a medve, élettelenül. Ölében a kidöntött fatörzs hever, izmos melléből pedig ömlik a vér a földre. Ejha! - gondoltam magamban, mikor ismét szabadon álltam a szabad ég alatt, ezt a hatalmas gyökeret ugyan hamar elhengerítették rólam. Vi kom omsider til nogle vidtstrakte, højt-liggende lysninger og så endnu en gang mod syd Turkkila gård, hvorfra vi var draget ud på vor strenge færd. Vi kom til et blodigt sted, som Turkkila-manden allerede havde udpeget for os, inden vi drog ud på jagt, og hvor en bjørn for to dage siden havde dræbt en prægtig hingst. Vi kiggede et stykke tid på bjørnens tilsølede spisebord, og opdagede straks, at den fornylig, antagelig foregående aften ved solnedgang, var kommet igen for at nyde resterne af sin steg. Jeg var klar over, at den ville vende tilbage til samme sted, når det blev mørkt og besluttede derfor at blive og vente på den; men de andre gik videre til Turkkila for at tilberede sig et muntert aftens-måltid. Dér stod jeg nu og spekulerede; spekulerede og grublede over, hvordan jeg skulle modtage min gæst på den åbne lysning, hvor der ikke stod et eneste træ, man kunne klatre op i. Men »den kloge vinder over den raske«, og til sidst fandt jeg på noget, der nærmest mindede om et sindrigt maskineri. Lige i nærheden så jeg en harpiks-stub, sort og forfærdelig stor, hvis rødder var blevet løftet i vejret af forårets tø, i hvert fald en alen. Med min økse kappede jeg den midterste rod, der gik lige ned i jorden, halede den ud og udvidede hullet en lille smule mere. Dér krøb jeg så ind, stak bøsse-mundingen ud mod det blodige sted og begyndte at vente på bjørnen, i mit fine skjul og med en solid borg over mit hoved. Den kom, nærmede sig listende fra sletten og satte tænderne i hingstens sønderrevne bov; og jeg besluttede nu forsigtigt at give den en kende bly i pandeskallen. Men fanden heller! For så klirrede messingbeslaget på min bøssekolbe ganske svagt mod en af tinknapperne i min frakke, og bjørnens skarpe øre hørte straks den klirrende lyd. Rasende styrtede den løs på mig, men så smældede der et skud imod den. Uden at bekymre sig om det blev den ved med at løbe fremad, mens den skreg med en skrækindjagende stemme. Nu lød der et vældigt brag oven over mit hoved: rødderne knagede, og jorden slog revner, da den mange-hornede stub blev løftet bort oven over mit hoved. Og jeg, stakkels fyr, tænkte at min sidste time allerede var kommet og ventede kun på, med bøssen i hånden, at dyrets vidtåbne gab skulle vise sig. Men pludselig hørte støjen op, og alt blev stille og roligt, stille som i graven; og der blev ikke noget slagsmål, som jeg havde ventet. Jeg forholdt mig rolig et stykke tid endnu, men til sidst kiggede jeg ud mellem de rødder, der ragede lige i vejret på den anden side, og dér lå bjørnen fuldstændig livløs med den væltede stub i favnen, og blodet flød ned i mulden fra dens mægtige bryst. Men heleja, tænkte jeg, da jeg atter stod som en fri mand under den frie himmel. For stubben varjo temmelig hurtigt blevet flyttet bort oven over mig. 07024
Bottom
07025
Top
JUHANI: „Hej, a rézangyalát!” - mondta az egyszeri legény. JUHANI: »Helvede, sagde Heskus-Jaakko!« 07025
Bottom
07026
Top
TIMO: Hogy a kakas csípje meg! TIMO: De syv smede ta’ mig! 07026
Bottom
07027
Top
JUHANI: Ez volt aztán az ügyes fogás! JUHANI: Det flinkeste ryk på j'ordens runding! 07027
Bottom
07028
Top
TUOMAS: Kitűnő fogás, igazi mesterfogás volt a mackótól, de kendtől is. TUOMAS: Et tappert ryk, et mandigt ryk både af bj’ørncn og afjer. 07028
Bottom
07029
Top
JUHANI: Hej, az áldóját! JUHANI: Oh, du sorte tyr! 07029
Bottom
07030
Top
TIMO: Teringettét! Nem mondhatok egyebet. Hanem mi történt aztán? TIMO: Fandens! Andet kan jeg ikke sige. Men hvad skete der så ? 07030
Bottom
07031
Top
TAPLÓ-MATTI: Gondolhatod, hogy mi történt; gondolhatod, hogy a puskadurranást Turkkilában is meghallották, és nemsokára rajzani kezdtek az emberek a tisztásra, mint a szúnyogok. És nagy volt a lárma meg az ujjongás, amikor hajladozó-rengő rudakon bevittük a mackót a tanyára. Hatalmas, vén dög volt: mikor felakasztottuk a mestergerendára, mint valami fekete viharfelhő, egészen elsötétítette a szobát. Hát így végződött a nap, így végződött vadászkirándulásunk. S aztán jól bepálinkáztunk. trøske-matti: Nå, du kan vel gætte, hvordan det så gik; du kan vel gætte, at braget kunne høres lige til Turkkila som fra bunden af en bøtte, og det lokkede snart mænd til lysningen som myg. Og nu blev der et spektakel og en larm, da man bar bjørnen hjem til gården på en vippende og gyn-gende stang. Det var en vældig farmand: da den hang og dinglede i en bjælke, formørkede den hele stuen på Turkkila som en tyk tordensky på himlen. - Sådan var det med den dags besværligheder; den dags og den turs. Og så tog vi os en dram. 07031
Bottom
07032
Top
JUHANI: Hát gondolom, jó áldomást ittak rá. JUHANI: Og så holdt I et muntert gravøl. 07032
Bottom
07033
Top
TAPLÓ-MATTI: Elkezdtük Turkkilában, s befejeztük a papiakban; fakó arccal, karikás szemekkel fejeztük be a lagzit. így volt bizony, hanem azok a szép napok már régen elmúltak. De a magamfajta öreg szívesen gondol vissza legénykorának legszebb idejére, és szívesen mesélget róla. TRØSKE-MATTI: Det begyndte i Turkkila og endte i præstegården; endte med grimede fjæs og matte øjne. Sådan var det; og de dage har været og er svundet bort. Men den gamle mindes gerne oplevelserne fra sin manddoms bedste dage, og han fortæller gerne om dem. 07033
Bottom
07034
Top
AAPO: Mi meg szíves örömest hallgatjuk. AAPO: Og vi lytter gerne. 07034
Bottom
07035
Top
JUHANI: Csak meséljen kend akár reggelig, nekünk eszünkbe sem jut, hogy álom is van a világon. JUHANI: Fortæl sådan lige til morgengry, og vi vil glemme, at der findes søvn her på jorden. 07035
Bottom
07036
Top
TAPLÓ-MATTI: Hanem már itt az ideje, hogy hazaballagjak; későre jár az idő, későre. No, isten veletek, fiúk! trøske-matti: Nå, det er på tide, at man stavrer hjem til sin hule igen; jo, det er på tide. Gud være med jer, brødre! 07036
Bottom
07037
Top
JUHANI: Isten áldja, derék Matti. JUHANI: Gud være med Jer, agtværdige Matti. 07037
Bottom
07038
Top
AAPO: Minden jót, Matti. És nézzen el máskor is hozzánk, mindig szívesen látjuk. AAPO: Hav det godt, og altid velkommen til vort hus! 07038
Bottom
07039
Top
Az öreg Matti, vállára vetve fejszéjét, megindult a magas domb tetején, nyírfaliget mélyén magányosan-messze álló kicsi kunyhója felé. A testvérek pedig aludni tértek, hiszen besötétedett már, és házuk szűk ablaknyílásán szomorkás esti fény szűrődött be. De lelkűkben még sokáig tüzes tervek, gondolatok kavarogtak, és messze űzték szemükről az üdítő álmot. Sehogy sem tudták elfeledni Tapló-Matti meséit Észak rengetegeiről, az ottani bűvös ködökről és tüzes boszorkánynyilakról, melyek sisteregve szállnak összevissza a sötét éjszakában. Mint ahogy ott a nyilak szikráznak és puskák villannak, úgy lángolt, villámlott valami különös vágy és szenvedély az ő keblükben is. Különösen a daru, ez a bölcs és gőgös tekintetű madár izgatta őket, melynek éles rikoltásaitól visszhangoznak Észak végtelen lápjai; szinte látták maguk előtt a foltos hangabokrok alatt a lágy pelyhekkel bélelt, meleg fészkeket s a fészkek ölén a fényes tojásokat. Hosszú nyakú darvakra vadászni, puha fészkeiket kifosztani, ez volt most a testvérek legfőbb vágya, minden gondolata. Hatalmas erővel vonzotta lelkűket Észak lápjainak ünnepélyes komorsága. Så gik Matti, med øksen over skulderen, af sted til sin lille hytte på bakken med de løvrige, knudrede birketræer, langt fra landsbyen. Men brødrene gik til ro for natten; mørket havde nemlig allerede fået overhånd, og aftenens svindende lys skinnede svagt ind gennem husets smalle vindues-glugger. Men tankerne svirrede længe heftigt i deres hjerner og jog den vederkvægende søvn på flugt. De kunne ikke glemme Trøske-Mattis skildringer fra Nordens ødemarker, den forheksede luft, og trold-pilene, der suste sydende på kryds og tværs gennem den mørke nat. Og ligesom pilene gnistrede dér, og bøsserne lynede, således lynede en besynderlig lyst og iver i deres bryst. Deres iver blev især optændt af tranen, denne fugl med det kloge og årvågne blik, hvis dystre skrig giver genlyd omkring Nordens moser; og i tankerne forestillede de sig de dunklædte reders herlige varme ; forestillede sig de skinnende æg, skjult i pors-buskene. Det var nu brødrenes lyst at jage de langhalsede fugle og plyndre deres reder. Deres sind følte sig stærkt fængslet af det højtidelige mørke i Nordens sumpe. 07039
Bottom
07040
Top
Mindnyájuk közt legtovább Juhani virrasztón fekhelyén; egyre azon törte a fejét, hogy miképp rendezhetne itt, a hazai tájakon olyan vadászatot, mely némiképp hasonlítana az imént hallott lápi kalandhoz. Eszébe jutott a Kouru-láp, ahol ugyan darvakat nem, de annál több tarka begyű vadkacsát lehetett találni. És mivel a lappföldi vadászok gyakori pálinkázása nagyon megtetszett neki, az is eszébe ötlött, hogy hát szerezhetnek éppen szeszt is a Viertola-udvarházból. így utoljára egész jól kitervelte annak az északi vadászkalandnak az utánzatát, s elhatározva, hogy másnap valóra váltja tervét, végül mégis elszenderedett. Álmában azonban még sokáig ott serénykedett Tapló-Matti csodálatos vadászútjain; egyszer fel is ugrott ágyáról, és szörnyű hangon elbődült: „Borzkölyök! Borzkölyök! Fogjátok meg azt a betyárt!” Mire a többiek fölriadva dühösen rámordultak vackaikról, de aztán újból álomba merültek. Juhani azonban még soká kábultan nézett maga köré, és csak nagy sokára vette észre, hogy nem a Lappföld lápos vidékein, nem süppedő mocsarak közt, szürke zsombé-kokon, hanem otthoni hajlékuk békés padkáján áll. Végre föltisztult az esze, újból ledőlt fekhelyére, és mély álomba merült. Reggel azonban, fölébredvén, eszébe ödött éjjel fogant terve, s azonnal elő is adta a többieknek. Men længst af alle vågede Juhani på sin seng. Han grublede over, hvordan man bedst, her på hjemsognets jord, ordnede en jagttur, der kunne sammenlignes med den lige beskrevne jagt i Pimentolas moser. Han kom i tanker om Kouru-mosen, hvor der ganske vist ikke fandtes traner, men vinge-spraglede ænder i massevis. Og da Pohjola-mændenes snapse fængslede hans fantasi med en mærkelig styrke, faldt det ham ind, at der var brændevin på Viertola gård. Og således lykkedes det ham, i sine tanker, at skabe en slags kopi af Pohjola-mændenes herlige jagt, og da han havde bestemt, at han ville iværksætte den næste dag, faldt han omsider i søvn; men i drømme larmede han længe på Trøske-Mattis mægtige jagtture. Engang sprang han op fra sin seng i søvne og råbte med frygtelig stemme: »Jærvungen! Jærvungen! Grib den trane-hals!« Det fik de andre til at knurre arrigt, i halv-søvne, fra deres køjer; men snart sov de dog igen. Juhani kiggede sig imidlertid længe omkring, inden han blev klar over, at han ikke stod på Laplands tågede vidder, blandt moserne i de grå egne, men på husets fredelige briks, lifter-hånden klarede hans sind op, han lagde sig atter på sengen og faldt i dyb søvn. - Men om morgenen, da han stod op, kom han i tanker om sin natlige beslutning og begyndte straks at forklare sagen for de andre. 07040
Bottom
07041
Top
JUHANI: Testvérek, hallgassátok csak meg, mit mondok, és mire akarlak rábírni benneteket. Egy vadban gazdag terület jutott az eszembe. Erősen csodálom, hogy mind e napig szinte teljesen megfeledkeztünk a Kouru-lápról, ahol a nádasokban és tiszta vizű tócsákban rengeteg vízimadár él. Menjünk oda vadászni, és mint a makkot, zsákszámra fogjuk hazahozni a vadkacsát. JUHANI: Brødre, hør, hvad jeg siger, og hvad jeg nu vil indprente jer. Jeg mindes nemlig et fangstrigt sted, og det forbavser mig meget, at vi indtil denne dag har glemt Kouru-mosen, i hvis siv og åbne pytter det sværmer med søfugle i massevis og bunkevis. Vi drager derhen på jagt og henter sækkevis af ænder, store som trækøller. 07041
Bottom
07042
Top
TUOMAS: Én elfogadom a terved. TUOMAS: Det er jeg med på. 07042
Bottom
07043
Top
TIMO: Én is szívesen. TIMO: Og gerne for mig. 07043
Bottom
07044
Top
EERO: Én úgyszintén. És ha ott fogok kóborolni a Kouru-lápon, majd azt hiszem, hogy én vagyok a kis Pikku-Jussi a lappföldi zsombékoson. Legyen hát! EERO: Jeg med; og når jeg strejfer rundt i Kouru-mosen, vil jeg lade som om jeg er Lille-Jussi i Laplands sumpe. Altså, lad gå med det! 07044
Bottom
07045
Top
AAPO: Én sem ellenzem a tervet, mert több napra való eleséggel láthat el bennünket. AAPO: Jeg er heller ikke imod planen, som måske skaffer os føde for flere dage. 07045
Bottom
07046
Top
JUHANI: Határozzuk el hát, hogy elmegyünk. Azonban a Kouru-lápig messze az út, és legalább egy éjt ott kell majd töltenünk. Ezért úgy gondolom, nem ártaná egy kis itóka, ha künn akarunk hálni a puszta ég alatt. JUHANI: Vi beslutter os altså for turen. Men der er forskrækkelig lang vej til Kouru-mosen, en vældig ulve-mil, og vi bliver sikkert nødt til at være dér mindst en nat. Jeg tror derfor, at en dram ikke var af det onde, når vi slår lejr under åben himmel. 07046
Bottom
07047
Top
TUOMAS: Viertolában kaphatunk pálinkát. TUOMAS: Der er brændevin i Viertola. 07047
Bottom
07048
Top
JUHANI: Mégpedig kitűnő pálinkát. JUHANI: Brændevin og god brændevin. 07048
Bottom
07049
Top
TUOMAS: Hét iccével, fiúk! TUOMAS: Syv pægle, drenge! 07049
Bottom
07050
Top
JUHANI: Úgy van! Egy iccével mindenkinek! JUHANI: Rigtigt! En pægl pr. mand. 07050
Bottom
07051
Top
AAPO: Talán hagyjuk a pálinkát, amire, hál’ istennek, még egyikünk sem szokott rá. AAPO: Vi lader måske brændevinen være, eftersom vi, (il vort held, endnu ikke rigtig har vænnet os til den. 07051
Bottom
07052
Top
JUHANI: No, olykor-olykor már te is ittál egy kortyot, mint ahogy én is. JUHANI: Du har da taget dig en dram nu og da, ligesom jeg. 07052
Bottom
07053
Top
EERO: Értsd el már, Aapo, bátyánk gyerekes óhaját. Hadd mondhassuk el majdan egyszer mi is: „És akkor jól bepálinkáztunk!”, ha majd ősz hajú öregként hajdani hőstetteinkről regélünk a fiataloknak. Hadd tudjuk egész élénken elképzelni, hogy most mi is borzfia-kat hajszolunk Észak rengetegeiben. EERO: Forstå dog, Aapo, hans barnlige underfundigheder. Vi skal også en gang kunne sige: »og så tog vi os en dram«, når vi som gråhårede gamlinge fortæller ungdommen om vore svundne heltebedrifter. Vi skal vel også, lyslevende, bilde os ind, at vi korrekser unge jærve i de nordlige lande. 07053
Bottom
07054
Top
JUHANI: Már megint bolondokat beszélsz? Hiszen csak jogunk és kötelességünk, hogy ápoljuk testünket! Ezen az úton sokat kell majd mocsarakon, süppedő lápokon át gázolnunk, és csuromvizesen tölthetjük az éjt mohából rakott vackunkon. Ilyenkor jót tesz egy korty itóka a bütykösből, azt hiszem. Ezért jónak vélném, hogy ne induljunk útnak némi szíverősítő nélkül. Menjen el hát Lauri, hóna alatt legszebb rókabőrünkkel Viertolába, és szerezzen érte pálinkát. JUHANI: Laver du nu vrøvl igen ? Det er da kun ret og rimeligt, at mennesket plejer sit legeme. På den tur kommer vi sikkert til at traske gennem moser og gyngende hængedynd og tilbringe nætterne, pjaskvåde, på et leje af bjørnemos. Så vil en lille slurk af lommeflasken nok gøre godt, tænker jeg. Vi mener derfor, det er bedst, at vi, når vi drager af sted, ikke mangler medicin-drammen i ranslen. Og nu skal Lauri-knægten skynde sig til Viertola med det bedste ræveskind for brystet; og så vil der komme brændevin. 07054
Bottom
07055
Top
Lauri valóban el is indult, hogy pálinkát hozzon szíverősítőnek a vadkacsavadászatra a Kouru-lápon. Ez a láp Impivaarától mintegy ötezer lépésre feküdt a Vier-tola-birtok területén. A széles mocsarat sötét erdők veszik körül; vadkacsák kedves tanyája volt a láp, fölszínén csillogó tócsák, magas nádasok és korhadt fenyőkkel teli zsombékos szigetek váltogatják egymást. Ide készültek a testvérek hápogó vadkacsákra vadászni, és remélték, hogy bőségesnél is bőségesebb zsákmányra találnak. Lauri gik til Viertola for at hente brændevin, så man havde en styrke-drik på andejagten i Kouru-mosen. - Denne mose, vidtstrakt og omgivet af mørke skove, ligger henved fem tusind skridt fra Impivaara, på Viertolas grund. På dens overflade, hvor ænderne har et kært tilholdssted, skifter klare pytter, høje siv-klynger og tuede øer med hensygnende fyrretræer. Dér havde brødrene besluttet at tage hen for at jage snadrende ænder, i håb om rigeligt bytte. 07055
Bottom
07056
Top
Lauri megérkezett Viertolából, és apjuk hajdani cinkkulacsában gyöngyöző pálinkát hozott. De a szeszen kívül még egy fontos hírt is szerzett az erdők világából, mely még tüzesebbre hevítette a testvérek vadászszenvedélyét. Elmondta nekik, hogy egy medve levágta Viertola legszebb ökrét, sőt azt is tudta, hogy a tetthely Impivaarától északra, Viertola birtokán, a jukolai erdők közelében fekszik. A testvérek rögtön elhatározták, hogy erre veszik útjukat a Kouru-láp felé, és csak nap-szállat táján indulnak el hazulról. Hátha találkoznak a medvével, melynek szokása, hogy napnyugtakor falatozni megy zsákmányának maradékaiból. Ebben reménykedtek a testvérek, és midőn elfogyasztották kiadós ebédjüket, s már a délután is vége felé járt, erősen felfegyverkezve, hátukon a nyírfakéreg tarisznyákkal, puskáikban éles töltényekkel útnak indultak. Tarisznyájában hét icce pálinkával Lauri maradt utolsónak a sorban; erős pórázon ő vezette a kutyákat. Meghagyták neki, hogy mintegy háromszáz lépésre a véres tetthelytől maradjon hátra az ebekkel, s csak akkor eressze szabadon Killit és Kiiskit, ha lövést vagy kiáltást hall. Lauri így is tett; még idejében megállt egy fa tövénél, és várta, mi történik. A többiek közelebb mentek a helyhez, ahol a bikát széttépte a mackó, és egy komor fenyves mélyén, vérrel öntözött terepen valóban ott találták az állat szétmarcangolt, félig felfalt tetemét. Ezek után megfelelő távolságban lőállást kerestek, s egy alacsony, de sűrű cserjésben ehejtőzve várták a medvét. Lauri vendte tilbage fra Viertola med perlende brændevin, der var tappet på en tin-flaske, deres fars gamle jagtflaske. Men foruden denne brændevin havde han en vigtig nyhed med fra skoven, der ophidsede brødrenes sind til en endnu heftigere iver. Han fortalte, at en bjørn havde fældet en af Viertolas bedste okser, og han kendte også mord-stedet, der lå nord for Impivaara på Viertolas grund, men i nærheden af Jukolas skov-grænse. Brødrene besluttede at drage forbi dette sted på vej til Kouru-mosen og først forlade deres hjem, når det led imod aften. Så ville de måske møde bjørnen, der jo plejer at gå ud ved solnedgang og nyde resterne af sit fældede bytte. Således håbede de. Og da de havde spist en kraftig middag, og aftenen nærmede sig, begav de sig af sted, vel-udrustede: bark-ranslerne på ryggen og skarpe skud i bøsserne. Sidst kom Lauri, der førte hundene i et reb, og som bar syv pægle brændevin i sin ransel. Man havde befalet ham at gøre holdt med hundene henved tre hundrede skridt fra mord-stedet, og han skulle slippe Killi og Kiiski løs, når han hørte råb eller bøsseskud. Det gjorde han også; og standsede i god tid ved foden af et grantræ for at vente på, hvad der skete. De andre gik nærmere hen til det sted, hvor oksen var blevet sønderrevet og fandt den halvt-fortærede dyrekrop på den blodige jord i en mørk granlund. Så gemte de sig, i en passende skudvidde, i et lavt, men tæt krat og besluttede at vente. 07056
Bottom
07057
Top
Telt-múlt az idő, végül a völgy felől csöndes cammo-gás zaja, ágak roppanása hallatszott, s a testvérek úgy vélték, hogy íme, a vendég megérkezett a lakomához. A fák közt valóban meg is jelent nagy csöndesen, óvatosan egy óriási medve. De nyilván megsejtette a veszélyt, mert áldozatától jó messze szimatolva, orrát ide-oda forgatva megállt. Sokáig várt, tétovázott, és már úgy látszott, visszafordul anélkül, hogy a fiúk puskájának lőtávolába került volna. Némán, mozdulatlanul várakoztak a testvérek a bozót mélyén, míg végre Timo, mit sem törődve a többiek tiltakozó integetésével, kerülgetve, lopakodva a dühös állat felé indult. Midőn úgy vélte, hogy már eléggé megközelítette, rálőtt; de csupán a serpenyőben lobbant fel a lőpor, maga a töltés csütörtököt mondott. Mint valami hatalmas, mohos szikla, úgy gör-dült-rohant a felbőszült medve ellenfelére, ő azonban haladéktalanul arccal a földre vetette magát, és ott hevert mozdulatlanul. A mackó dühösen morogva és szuszogva szaglálta, döfködte, ráncigálta őt, és kétségtelen, hogy ütött volna Timo utolsó órája, ha Juhani nem siet segítségére, és nem lő rá a mackó gerincére. Nem mert lejjebb célozni, nehogy testvérét találja, aki a fene állat alatt feküdt. Azonban golyója nem talált, vagy legalábbis nem ejtett komolyabb sebet, mert az erdő fejedelme most otthagyva Timót, még bőszültebben nekirontott Juhaninak. Ekkor Juhani, hogy életét mentse, a puska tusát fordította a vad tátott szája felé, és már-már félelmetes dulakodás kezdődött közöttük. De ekkor eldördült Tuomas fegyvere is, és tüzes golyót röpített a mackó tomporába. Félve, hogy testvérét találja, ő sem célzott az állat fejére vagy szügyére, ahol pedig könnyebben ejthetett volna halálos sebet rajta. A mackó megérezte testében az ólmot, és bőven ömlött a vér húsos, kövér combján végig. Megvadulva, szörnyű bőgéssel támadt most Tuomasra, de annak puskatusától olyan ütést kapott a homlokára, hogy fejét rázogatva megtorpant sebes futásában. Néhány pillanatig így álltak szemben egymással az ellenfelek, és fenyegetve tekintettek egymásra. Der gik temmelig lang tid. Men til sidst hørte man, ude fra sletten, en sagte, listende lyd og en raslen i ris-kvistene, og nu var man klar over, at mad-gæsten nærmede sig sit måltid. Sådan forholdt det sig også. En usædvanlig stor bjørn nærmede sig, forsigtig og sagte, mellem træerne. Men det så ud, som om den anede faren, for den stod stille allerede langt borte fra sit offer, mens den fnyste og svingede med snuden. Den tøvede længe, og til sidst så det ud, som om den ville trække sig tilbage, uden at komme mændene inden for skudvidde. I dybeste tavshed ventede brødrene i krattet, indtil Timo omsider, uden at bryde sig om de andres advarende fagter, begyndte at liste sig, i en stor bue, hen imod den rasende fjende. Og nu, da han troede, han var nær nok ved bjørnen, fyrede han løs: men kun krudtet flammede ud af fænghullet, uden at antænde ladningen i løbet. Nu styrtede bjørnen, rasende, som en stor, mosgroet, rullende sten, hen imod manden, der straks kastede sig ned med ansigtet imod jorden; og blev liggende der uden at røre sig. Dyret snusede til ham, skubbede til ham og ruskede ham i håret, mens den knurrede og fnyste forfærdeligt. Timo havde antagelig været dødsens, hvis Juhani ikke var ilet ham til hjælp og havde affyret et skud imod bjørnens rygrad. Han turde ikke sigte lavere, af hensyn til sin broder, der lå under vilddyret. Men kuglen ramte ikke, i hvert fald ikke med tilstrækkelig virkning, for granskovens fyrste fløj endnu mere rasende løs på Juhani og lod Timo ligge og rode i jorden. Så vendte Juhani, for at forsvare sit liv, bøssekolben imod dyrets åbne gab, og en frygtelig kamp var ved at udvikle sig. Men nu skød Tuomas og sendte en brændende kugle ind i bjørnens lår. Da han også måtte være forsigtig af hensyn til sin broder, kunne han ikke sigte på hovedet eller brystet, hvor et sår sandsynligvis ville være dødbringende. Men bjørnen mærkede nu blyet i sin krop, og blodet strømmede ned ad dens fede, runde ben. Rasende og med et frygteligt brøl styrtede den løs på Tuomas, men fik et så voldsomt slag i panden af mandens bøsse, at den virrede med hovedet og pludselig standsede op. Og dér stod nu modstanderne et øjeblik og stirrede truende på hinanden. 07057
Bottom
07058
Top
Ekkor azonban előrontottak a kutyák is, gyorsan és hangtalanul rohantak előre, mint a villám, de ahogy odaértek a bozontos medve mellé, dühös marakodás kezdődött. Killi a mackó torka felé acsarkodott, ám csupán néhány lépésre merte megközelíteni a vadat; Kiiski hátulról támadt a tomposra, és olykor-olykor bele-bele-kapott bozontos bundájába. Azonban mindig gyorsan visszaugrott, valahányszor az öreg tányértalpú, mint valami hatalmas, fekete petrence, ellene fordult. Végül azonban, néhány sikertelen támadás után, megfutott a mackó, s a kutyák nagy csaholással utána. Så skyndte hundene sig frem; nærmede sig hurtigt og tavse som to flammer, men da de var nået hen til den pjuskede bjørn, opstod der en voldsom tumult. Killi rasede bjørnen lige ind i skægget, men stod dog hele tiden nogle skridt på siden af den. Men Kiiski larmede bag ved den og vovede nu og da at rive en lille tot af dens låruld. Den kastede sig dog hele tiden hurtigt til side, når skovens honning-lab snurrede rundt imellem dem som en sort-grå, vældig høstak. Til sidst, efter nogle mislykkede angreb på sine plageånder, flygtede bjørnen, med de larmende hunde i hælene på sig. 07058
Bottom
07059
Top
Mindez oly sebesen zajlott le, hogy a többi testvérek még oda sem értek a harc színterére. Juhani és Tuomas azonnal újból megtöltötték puskáikat, mivel remélték, hogy még egyszer cső végére vehetik a mackót. Lassacskán Timo is feltápászkodott, és néhány pillanatig oly bambán bámult maga elé, mintha azt sem tudná, merre van észak, és honnan fúj a szél. A többiek hevesen korholták ostoba vakmerőségéért, mely majdnem emberéletet követelt áldozatul, és talán jóvátehetetlenül elrontotta a vadászatot. Timo szó nélkül letelepedett egy vakondtúrásra, kipiszkálta a serpenyő gyújtólyukát, és késének fokával hegyesebbre kalapálta a kovát. Nemsokára mind készen álltak, hogy folytassák a vadászatot. Alt dette skete meget hurtigt, og inden de andre brødre nåede frem til kamppladsen. Men Juhani og Tuomas ladede straks påny, i håb om endnu en gang at få fat i bjørnen. Timo rejste sig også op efterhånden og kiggede sig omkring et øjeblik, som om han ikke rigtig vidste, hvor nord var, den retning vinden kom fra. Brødrene bebrejdede ham nu voldsomt for hans dumdristighed, der let kunne have kostet menneskeliv, og som måske uhjælpeligt ville have ødelagt jagten. Timo sad på en tue uden at sige ét ord, borede fænghullet op og bankede flinten skarpere med bagsiden af sin kniv. Og snart var de allesammen parat til at fortsætte jagten. 07059
Bottom
07060
Top
A kutyák ugatása egyre jobban távolodott, s már szinte teljesen elhalt, úgyhogy a testvérek kételkedni kezdtek, látják-e még valaha zsákmányukat. Ám pár perc múlva ismét tisztábban hallatszott, egyre jobban közeledett Killi és Kiiski csaholása; nyilvánvaló volt, hogy a medve szokásos körútját megfutva ugyanoda készült visszatérni, ahonnan elindult. Ezért a testvérek, alkalmas helyet keresve maguknak, lőállásba helyezkedtek, és várták a hajtást. Egy kis gyepes tisztáson állt Simeoni, és tőle valamivel odább Lauri; mindketten némán, mozdulatlanul vártak, mint a szobrok. Sebes futással közeledett a medve, hogy még a föld is dongott alatta, és szélesre tárta sötétvörös torkát. Nagy lihegve, fújva egyenesen Simeoninak rontott; Simeoni rálőtt, mire az állat felbukfencezett, azonban újból felpattant, és rohant a vadásznak. Ekkor azonban Lauri puskája is eldördült: éles csattanás hallatszott, és élettelenül rogyott a mackó Simeoni lába elé. Ott hevert a fene vadállat mozdulatlanul, s fejéből és oldalából pirosán csörgedezett a vér. Hundenes gøen trak sig længere og længere bort, indtil den næsten ikke kunne høres, og brødrene begyndte allerede at tro, at de næppe mere ville møde deres bytte igen. Men da der var gået nogen tid, lød Kiiskis og Killis stemmer på ny tydeligere og nærmede sig mere og mere; det så ud til, at bjørnen som sædvanlig gik i rundkreds og var på vej tilbage til det sted, hvorfra den var begyndt. Brødrene stillede sig på gode steder, med bøsserne i hånden, for at vente på jagten, der nu nærmede sig. Simeoni stod i en lille, græs-bcvokse! lysning, og Lauri et lille stykke fra ham, begge ubevægelige, tavse som støtter. I fuld fart, så jorden rungede, nærmede bjørnen sig; og man så tydeligt dens åbne, sort-røde gab. Det pustende uhyre styrtede lige hen imod Simeoni. Manden skød, og honning-labben tumlede om i græsset, men rejste sig op igen og styrtede hen imod skytten. Men så lynede 07060
Bottom
07061
Top
A testvérek mind odacsődültek a medve köré, mely hatalmas és öreg kan medve volt. Alaposabban megnézve láthatták, hogy a fején, közvetlenül a füle tövénél, továbbá az oldalán érte a golyó. Az előbbi sebet nyilván Lauri ólma ütötte, mivel az állat, melynek agyát érte a lövés, azonnal összeesik, és többé nem kel fel. Boldog elégedettséggel ültek a testvérek az erdő bozontos hőse körül, és derék áldomást készültek inni zsákmányukra. De elégedetten és büszkén csillogó szemmel hasaltak a kutyák is leterített ellenfelük mellett. Szép este volt; elült a szél, s a nap is leszállt a sötét erdő ölébe. Kellemes volt így üldögélni ezen a csöndes estéli órán a lármás, izgalmas játék végeztével. Lauris bøsse, et skarpt knald rungede vidt omkring, og bjørnen lå stum for fødderne af Simeoni. Dér lå den, uden at røre et lem, og blodet strømmede fra dens hoved og bryst. Men brødrene samlede sig snart omkring den faldne bjørn; og det var en gammel og stor hanbjørn. Nu viste det sig, at dens hoved var blevet gennemboret lige under øret, og dens side var også gennemboret. Det først-nævnte sår, det vidste alle, skyldtes Lauris skud, for et dyr, hvis hjerne gennembores, falder om med det samme og rejser sig aldrig mere. Men skytterne sad fornøjede omkring skovens tyk-pelsede helt og forberedte sig på at drikke en snaps i anledning af drabet. Hundene sad også, tilfredse og med et stolt blik, ved siden af deres faldne fjende. - Aftenen var smuk, vinden havde lagt sig, og solen sank ned i den mørke skovs favn. Det var herligt for brødrene at hvile dér i den vidunderlige aftenstund, nu da den larmende og hede dyst var forbi. 07061
Bottom
07062
Top
JUHANI: Legyen az első korty a Laurié. Férfihoz méltón bánt a fegyverével, és a legjobb helyen találta a betyárt. El is dőlt a medve, mint sarló alatt a széna. No, húzz egy jót, fiacskám! JUHANI: Lad den første snaps være Lauris. Han skød som en mand, ramte filuren på det rette sted; og bjørnen dejsede ned på sine labber som græs for leen. En ordentlig dram, min dreng! 07062
Bottom
07063
Top
LAURI: Egyszer tán én is kortyinthatok egyet. LAURI: Hvad om jeg også for en gangs skyld hældte en snaps ned i halsen på mig. 07063
Bottom
07064
Top
JUHANI: Ó, te zöldcsőrű, te, a szesz dolgában. Te ártatlan kisbárány, aki még a pálinka ízét sem ismered. JUHANI: Du, der går de første skridt ad brændevins-vejen; kender endnu ikke smagen; uskyldig som et lam. 07064
Bottom
07065
Top
LAURI: Hát az ízét már ismerem, s azt is tudom, ha jót húzok a kulacsból, azért még nem piszkolnak le a madarak. De hogy milyen a világ akkor, ha besze-szelve tántorog az ember, azt még nem próbáltam. LAURI: Smagen kender jeg nok; jeg ved, at fuglen ikke sviner manden til, men hvordan verden føles, når en glad knægt hopper omkring i fuldskab, det ved jeg sandelig ikke. 07065
Bottom
07066
Top
AAPO: Gondold meg, Lauri, gondold meg! Én inkább lebeszélnélek, mint hogy rábeszéljelek. AAPO: Betænk dig lidt, Lauri; jeg ville hellere forbyde end byde. 07066
Bottom
07067
Top
LAURI: Váljék egészségünkre! LAURI: Lad mig smage på det! 07067
Bottom
07068
Top
AAPO: Reméljük, hogy ez nem lesz az iszákosság kezdete. AAPO: Lad os håbe, det ikke er begyndelsen til en skadelig vane. 07068
Bottom
07069
Top
LAURI: Ugyan mit fecsegsz? Igyál te is! Van rá okunk, hogy vidámak legyünk. LAURI: Hvordan er det, du vrøvler? Tag en slurk, eftersom vi har grund til at være lidt muntre. 07069
Bottom
07070
Top
JUHANI: Itt hever a vén dög, mint valami liszteszsák, és bizony sok lónak, marhának megmentettük az életét. JUHANI: Dér ligger j'o vor bamse som en vældig stak hø, og nu er livet reddet for mange kreaturer og heste. 07070
Bottom
07071
Top
LAURI: Azt hiszem, Viertola ura legközelebb ingyen tölti meg a kulacsunkat, egy pintet vagy kettőt is tölt belé. TIMO: Jeg formoder, at Viertolas herre næste gang stikker brændevinsflasken gratis i vor barm, et stob eller to. 07071
Bottom
07072
Top
JUHANI: S ez nem is lenne sok, hiszen megmentettük a csordáját ettől a fenevadtól. JUHANI: Det ville heller ikke være for meget, når vi har reddet hans store flok okser fra det dér uhyre. 07072
Bottom
07073
Top
AAPO: Hatalmas csorda: negyven villás szarvú ökör. Egész nyáron át éjjel-nappal kinn kódorognak az erdőn, télen pedig a trágyát hordják ki a kastély szántóföldjeire. Hanem ez a nyári kivert élet, ez szinte teljesen elvadítja őket. AAPO: Det er sandelig en vældig flok okser: fyrretyve spyd-hoveder. Hele sommeren lever de i skovene, nat og dag, men om vinteren trækker de al herregårdens gødning ud på markerne. Men deres frie sommer-tilværelse gør dem næsten vilde. 07073
Bottom
07074
Top
JUHANI: Isten óvja azt, aki kutyáival együtt közibük keveredik, mert kutyástul, mindenestül hamar kásává taposnák. Emlékezzünk csak, hogy megjárta Nikkilá a honkamáki ökrökkel! Bizony halálos veszedelemben forgott, pedig ott nincs akkora csorda, mint itt, Viertolában. A kutyái, bajba jutva, uruknál kerestek menedéket, és miattuk biztosan halálát lelte volna, ha nem talál egy erős kerítésre; ez mint védő bástyafal, feltartóztatta az ökrök rohamát. JUHANI: Gud bevare os for at støde på dem, sammen med hundene; de ville snart forvandle både en mand og hans hunde til hakkemad. Lad os huske på den fare, Nikkilä befandt sig i blandt Honkamäki-okserne ; mandens nød var stor, selv om kreaturernes antal ikke var så forskrækkeligt som i Viertolas stirrende flok. På grund af hundene, der i den slags vanskelige situationer altid tyer til deres herre, ville han til sidst være blevet dødens bytte, hvis han ikke var kommet til et hegn, der omsider standsede oksernes stormløb som en beskyttende borgmur. 07074
Bottom
07075
Top
AAPO: Legyünk óvatosak, mert onnan, a domb felől, mintha rekedtes bőgést hallottam volna az imént. Azt hiszem, nincsenek messze innen. Hát Eero mit keres ott a szikla tövénél? AAPO: Lad os være på vor post. For lidt siden hørte jeg ligesom en hæs brølen deroppe på bakken. De er heller ikke langt borte fra os, vil jeg tro. Men hvad foretager Eero sig dér ved foden af stenen ? 07075
Bottom
07076
Top
EERO: Itt a kő alatt, a gödörben, vidrának kell lennie. EERO: Der er en odder her, i denne hule under stenen. 07076
Bottom
07077
Top
JUHANI: Lehetséges? JUHANI: Kan det være muligt? 07077
Bottom
07078
Top
EERO: Biztos. A lyukba befelé vezetnek nyomok, de kifelé egy sem, ahogy itt a homokban látni. EERO: Aldeles sikkert. Der er tydelige spor ind til hulen, men ingen ud derfra, så vidt jeg kan se i sandet. 07078
Bottom
07079
Top
AAPO: Mutasd meg a nyomot a kutyáknak; farkcsóválásuk majd elárulja, van-e lakó a kő alatt, vagy nincs. AAPO: Vis hundene sporene, så ser man snart på deres viftende haler, om der er logerende. 07079
Bottom
07080
Top
JUHANI: Ide, Killi és Kiiski! JUHANI: Kom her, Killi og Kiiski! 07080
Bottom
07081
Top
TUOMAS: Már megint úton vannak, s ha jól sejtem, nyu-lat kergetnek. TUOMAS: De er stukket afigen; jeg formoder, de har fundet harespor. 07081
Bottom
07082
Top
EERO: Közös erővel majd csak elhengerítjük a követ. EERO: Vi kan sikkert vippe den sten med forenede kræfter. 07082
Bottom
07083
Top
TUOMAS: Hiábavalóbb dolgot is próbáltunk már. Add csak a fejszéd, Juhani, hadd vágjak néhány derék karót magunknak, amivel elgördíthetjük a követ, ha megjöttek a kutyáink. TUOMAS: Man har prøvet på det, der var værre. Kom med øksen, Juhani, så hugger jeg en solid stav til hver af os, hvormed vi i fællesskab løfter stenen op, når vore hunde er kommet tilbage. Sådan snakkede de; og med Juhanis skarpe økse huggede Timo en solid stav til hver mand, fire af birketræ og tre af røn. - Men pludselig hørte de inde fra skoven en voldsom larm og støj, der syntes at nærme sig dem med en forfærdelig fart. Brødrene lyttede forbavsede, med stavene i hånden; lyttede og ventede på, hvad der omsider ville dukke op fra skoven. Derfra lød en rasende, forvirret brølen, afbrudt af hundenes skarpe, klagende hyl; og snart så de et frygteligt syn. Ti rasende okser styrtede imod dem; de drev hundene af sted foran sig, der, for at redde livet, ilede hen til mændene. Men dette fik hårene til at rejse sig på mændenes hoved og en kuldegysen til at fare gennem deres krop. Og uden at standse et øjeblik styrtede okserne imod dem, mens de brølede øredøvende; og brødrene tog imod dem med kraftige slag, og så begyndte en frygtelig kamp. Brødrene slog løs med deres kraftige stave, kløvede hornede hoveder, og to okser lå allerede på jorden og sprællede med klovene lige op i luften. Men brødrene truedes også af en dødelig fare. Timo faldt, og oksen bøjede sig allerede ned for at gennembore brystet på manden, der lå under den, men så faldt Tuomas’ rønne-stav med et tungt slag, faldt og knuste dyrets rygrad. Stønnende styrtede kreaturet til jorden, og Timo var reddet. Også Aapo truedes af en lignende fare, men han blev reddet af Juhani og Eero. Juhani slog oksen hårdt mellem hornene med sin stav, mens Eero trak den i halen og således forandrede dyrets stilling; og snart lå den også på jorden og sprællede med sine klove. I kampens hede tabte Timo sin birkestav, men fik straks øje på Juhanis økse i græsset; han greb den og begyndte at slå og svinge den med fyrig vildskab. Han slog til højre, han slog til venstre, oksernes bug åbnede sig gruopvækkende, og blodet fossede, boblende, ned på jorden; blod og skidt. Således kæmpede mændene, blege, i dødens gab; og hundene gjorde også deres bedste, eftersom de brugte deres tænder som jerntæn-ger mod oksernes struber. Larmen og tumulten var voldsom i denne kamp; stavene svingede op og ned; oksernes løsrevne horn fløj højt op i luften; og brødrenes råb, hundenes larm og kreaturernes brøl smeltede sammen til en eneste forfærdelig lyd. 07083
Bottom
07084
Top
Így beszélgettek a testvérek, Tuomas pedig Juhani éles baltájával mindegyik fiúnak erős karót faragott; négy karót nyírfából, hármat berkenyéből. De hirtelen szörnyű lárma és csörtetés hallatszott az erdőből, mely ijesztő sebességgel közeledett feléjük. Karóval a kezükben meglepődve hallgatták a zajt a testvérek; füleltek és várták, mi tűnik elő az erdő mélyéről. Csúnya s ijesztő bömbölés hallatszott onnan; közben fájdalmasan fel-fel-vonítottak a kutyák is, és nemsokára vérfagyasztó látvány tárult a fiúk szeme elé. Bőszükén rohant feléjük tíz megvadult ökör, maguk előtt kergetve a kutyákat, melyek lélekszakadva futottak uraik felé. A testvérek haja égnek meredt a rémülettől, s testüket hideg borzongás rázta. Az ökrök kábító bőgéssel nekkontottak a testvéreknek; kemény csapások fogadták a megvadult állatokat, és ijesztő küzdelem kezdődött. Vastag karóikkal elszántan verekedtek a testvérek, és igyekeztek bezúzni az ökrök villás szarvú koponyáját; két állat, lábát égnek rúgva, már döglötten hevert a csatatéren. Azonban a testvéreket is zord halál fenyegette. Timo elbukott, s az egyik ökör már lehajolt, hogy szarvával átdöfje a mellét; ekkor azonban teljes súllyal lecsapott Tuomas berkenyekarója, lecsapott, és eltörte az állat gerincét. Tompa bődüléssel, élettelenül zuhant földre az ökör, és Timo meg volt mentve. Hasonló veszély fenyegette Aapót is, őt viszont Juhani és Eero mentették meg a haláltól. Juhani hatalmasakat sújtott karójával az ökör szarvai közé, Eero pedig a farkánál fogva rángatta, s így sikerült odébb vonszolnia; nemsokára ez a szörny is égnek rúgott lábbal, döglötten hevert a terepen. Timo a harc hevében valahogy elvesztette nyírfakaróját, azonban meglátta Juhani baltáját a gfepen, fölkapta, és tüzes lendülettel csapkodni kezdett vele. Jobbra ütött, balra ütött, és szörnyű sebeket vágott az állatok hasán; csapásai nyomán zúgva ömlött a földre a vér, bélsár és vizelet, így harcoltak a legények sápadt képpel a halál torkában; de kutyáik is kitettek magukért, és foguk mint a vaskapocs mart az állatok torkába. Szörnyű volt a zaj s a zűrzavar, föl-le csapkodtak a karók, magasra szálltak a levegőbe az ökrök letörött szarvai, s a testvérek ordíto-zása, a kutyák csaholása és az állatok bőgése egyetlen hátborzongató zsivajjá olvadt össze. Men omsider var kampen forbi. Syv okser lå livløse på jorden, tre af dem flygtede; en havde kun ét horn, en anden slet ingen og en var svært medtaget på anden måde. Men blege og med stirrende øjne stod brødrene på den blodige jord. Rød-blussende stod Timo, med den blodige økse i hånden; han stod dér som en mand, der har ryddet sit svedjeland. De kunne knap nok forstå, hvad der var sket. Alt forekom dem som en uhyggelig drøm, når de tænkte på den tummel, der havde nærmet sig dem som en voldsom hvirvelvind, havde raset et øjeblik imellem dem og lige så pludselig var holdt op igen. Forfærdede så de på de mange dyr, der lå foran dem på den blodige jord: granskovens bjørn, forskrækkelig stor, og syv fede okser. De havde også selv fået hårde knubs under dysten, særlig Aapo, Juhani og Timo; men de stod dog alle sammen stadig på benene. Og dér stod de nu, med stavene i hænderne, mens de stønnede, svedte og stirrede på hinanden i tavshed. 07084
Bottom
07085
Top
Végül azonban mégis elült a harc. A földön hét ökör hevert élettelenül, három pedig megszabdalva, fél szarvval, megtépázva elmenekült. Sápadtan, kidülledő szemekkel álltak a testvérek a véráztatta terepen. Vörös volt Timo; kezében a véres, mocskos baltával úgy állt ott, mintha az erdőt irtotta volna. Alig tudták felfogni ésszel, mi is történt igazában. Ahogy végiggondoltak ezen a vad harcon, mely mint tüzes forgószél közeledett feléjük, néhány pillanatig közöttük tombolt, s aztán egyszerre újból elviharzott, az egész história gonosz álomnak tűnt föl előttük. Borzalommal tekintettek a lábuk előtt a véres gyepen heverő sok dögre: a fene nagy medvére s a hét hízott ökörre. A vad tusában maguk is kemény döféseket kaptak, különösen Aapo, Juhani és Timo; de mégis mind lábon álltak még. Ott álltak, karóval a kezükben, és csak lihegtek, verejtékeztek, és bámultak szótlanul egymásra. Men de havde næppe fået pustet ud, før en ny fare nærmede sig dem, mange gange større end den første. Efter hvii velvinden fulgte en storm. Det føltes, som om verdens sidste lime var kommet. Jorden rystede som under et jordskælv, skoven bragede, og et forfærdeligt brøl opfyldte aftenens stille luft, da tre og tredive rasende okser nærmede sig i galop. Brødrene lyttede til denne larm med øjnene stive i hovedet, lyttede et stykke tid uden at røre sig, tavse, som en længe jaget flok svin lytter med hængende øren i buskene ved hjørnet af mark-hegnet, om deres forfølgere stadig nærmer sig. Således opførte brødrene sig også, da okse-flokken styrtede ud af skoven. Dernæst smed de deres stave, greb deres bøsser og flygtede alt, hvad de kunne sammen med hundene; og brølende forfulgte okserne dem. Brødrene ilede hen imod grænsehegnet mellem Viertolas og Jukolas skove. De kom til en lav skovsø, der var dækket af en græsagtig skorpe, men de havde ikke tid til at gå uden om, men løb tværs igennem søen uden at tøve. Der lød en brusende lyd, da de forsvandt i vandplask og tåge, men de kom straks til syne igen. Deres flugt mindede om månens gang på himlens blå enge. Den viger ikke til side for skyen, der prøver på at spærre vejen for den, men sejler ubekymret igennem den og kommer atter frem, klarere end før. Og alvorlig, højtidelig vandrer den af sted. Men Jukolas drenge rendte som harer og vilde geder, for faren var lige i hælene på dem. Så kom der et nyt og stærkt hegn, og brødrene sprang fyrigt over det, men henved tyve skridt på den anden side gjorde de holdt på en åben lysning for at se, om dette hegn kunne redde dem. Den rasende og larmende flok okser nærmede sig; der lød et voldsomt brag, og gran-hegnet væltede omkuld; og nu var okserne nærmere ved brødrene end før. Så styrtede man af sted hen over den gungrende lysning: mændene og hundene forrest, og okserne bag efter; de brølede og sparkede jordklumper og støvende sand op i luften, nøjagtig som vinterstormen hvirvler sneen højt til vejrs som røg. I en rasende fart ilede brødrene af sted med dødsangst i deres hjerter, for de troede allerede, de vandrede på den sidste stump af livets vej. 07085
Bottom
07086
Top
De alig volt idejük fellélegzeni, s máris új s az előbbinél sokkal nagyobb veszély közeledett feléjük. A forgószelet vihar követte. Úgy tetszett, mintha a világ vége közeledett volna! Döngött, remegett a föld, recsegett-ropogott az erdő, és borzalmas bőgés töltötte be az est csöndes levegőjét: harminchárom felbőszült ökör rohant feléjük! Tágra meredt szemmel hallgatták a testvérek a zajt, egy pillanatig némán, mozdulatlanul hallgatóztak, mint ahogy a soká kergetett disznócsorda a bozótban, a kerítés sarkánál lekonyult füllel hallgatja, közeledik-é kínzó ellensége. így füleltek a testvérek is mindaddig, míg a sűrűből elő nem tört az ökörcsorda. Ebben a pillanatban eldobták karóikat, fölkapták puskáikat, és kutyáikkal együtt teljes erőből futni kezdtek, nyomukban pedig a bömbölő ökrök rohantak. A Vier-tola- és Jukola-birtok erdeinek határkerítése felé vágtattak a fiúk. Zöld békanyállal födött sekélyes tócsa került az útjukba, azonban a testvérek nem sokat kerülgették, hanem habozás nélkül átrohantak rajta. Nagy zúgás hallatszott, midőn eltűntek a fröcskölő víz felhőjében, de abban a pillanatban már ismét szárazra kerültek. Rohanásuk a hold futására emlékeztetett az ég kéklő mezőin. Az sem tér ki az útját álló fodor felhőfoszlánynak, hanem mit sem törődve átkel rajta, s még tisztábban, még fényesebben lép újra elő. Ám a hold komolyan, ünnepélyesen vándorol az égen, a Jukola fivérek azonban úgy futottak, mint a nyulak és megvadult juhok, mivel veszély zsivajgott a sarkukban. Végül ott volt előttük az erős, új kerítés, és mint a villám röpültek át rajta; tíz-húsz lépésnyire tőle azonban a széles harasztosban megálltak, hogy nézzék, vajon megmenti-e őket a kerítés. Bőszülten tombolva közeledett az ökörcsorda: hatalmas roppanás hallatszott, és földre dőlt a fiatal fenyőtörzsekből rakott kerítés, s ezzel az ökrök oly közel kerültek a testvérekhez, mint még soha. Vad versenyfutás kezdődött a dübörgő irtáson át: elöl az emberek ebeikkel, nyomukban bömbölve a barmok, melyek, mint ahogy télen a vihar füstként magasra kavarja a havat, úgy hányták föl maguk után a porzó homokot és a fűcsomókat. Eszeveszetten futottak a fiúk; szívükben halálos rettegéssel már-már azt hitték, hogy utolsó kurta útjukat futják. Så lød der et råb fra Aapos mund: »Ranslerne af ryggen, men behold bøsserne!« Sådan sagde han, og seks barkransler faldt straks til jorden; den syvende vippede stadigvæk på Lauris ryg, for han ville endnu ikke skille sig af med den. Men denne udvej hjalp dem dog ikke synderligt, for den uhyggelige trampen og brølen kom stadig nærmere. Men på ny lød der et fortvivlende, klagende råb fra Aapos læber: »Til Djævlestenen, til Djævlestenen!« Dermed sigtede han i il en sten, en vældig sten, der stod i den mørke skov. Brødrene skyndte sig nu derhen og stod snart ved foden af den; og hurtige som lyn sprang både mændene og hundene op I>A dens top. Mosset fløj vidt omkring, da de tog fat i stenens hjørner med næverne; deres negle greb fastere, mere sikkert og skarpere end lossens krumme klør. Således undgik de en grusom død, men de havde sandelig været tæt ved dødens gab. De var næppe nået op på stenen, før okse-flokken larmede rundt omkring dem, brummende og skrabende i jorden. Og denne sten, mændenes tilflugtssted, var en næsten firkantet, favnehøj klippeblok; og den stod i skoven hen ved tre hundrede skridt fra lysningens udkant. Der sad nu brødrene, svedende og stønnende forfærdeligt efter deres flugt fra den rasende død. Tavse, uden at sige et ord, sad de i lang tid. Men til sidst åbnede Juhani sin mund. 07086
Bottom
07087
Top
Aapo ajkáról harsány kiáltás szállt: „Dobjuk el a tarisznyát, de tartsuk meg fegyvereinket!” így szók Aapo, és hat kéregtarisznya azon nyomban a földre hullott; a hetedik továbbra is ott himbálódzott Lauri hátán, mivel ő még nem akarta eldobni kosarát. Am mindez mit sem használt, mert egyre közelebb ért hozzájuk a szörnyű dobogás és bőgés. Aapo ajkáról ekkor újabb, kétségbeesetten rikoltó kiáltás fakadt: „A Hiisi-kőre, a Hiisi-kőre!” Kiáltásával egy hatalmas kősziklára célzott, mely a komor vadon ölén emelkedett. E felé a szikla felé igyekeztek most a testvérek, nemsokára ott is álltak már a tövénél, és mint a villám kúsztak fel rá emberek s kutyák egyszerre. Messze röpködtek a mohadarabok, midőn markuk a kövek szögleteibe kapaszkodott; körmük mélyebben, erősebben, keményebben vágódott a kőbe, mint a hiúz görbe karmai. így menekültek meg a borzalmas veszélyből, pedig már ott jártak a halál torkában. Alig értek fel a sziklára, máris ott háborgott alattuk a bömbölő s dühében a földet kapáló baromcsorda. Ez a szikla, a testvérek menedéke, szinte teljesen négyszögletes, ölnyi magas kő volt, s az irtás szélétől mintegy háromszáz lépésnyire emelkedett a vadon belsejében. Ezen ültek hát a testvérek, verejtékezve és félelmesen zihálva, hiszen a dühös halállal futottak versenyt. Hangtalanul, némán ültek, üldögéltek sokáig; végre Juhani mégis szóra nyitotta a száját: JUHANI: Her er vi, brødre, og lad os takke lykken for det. Thi det var en march, som vi vil huske, så længe der findes okser her på jorden. 07087
Bottom
07088
Top
JUHANI: Itt vagyunk, testvérek, és áldjuk jó szerencsénket érte. Ez volt ám a futás! Erre emlékezni fogunk, míg csak ökör lesz a világon. AAPO: Her er vi, men hvordan kommer vi herfra? Oksen er et stædigt bæst, og disse her er ude af sig selv af raseri over deres kammeraters død, som de nu har i sinde at hævne mange gange på vore hunde. 07088
Bottom
07089
Top
AAPO: Itt volnánk, de hogyan kerülünk innen tovább? Mert makacs az ökör, és ezek itt különösen fel vannak bőszülve társaik halála miatt, amit szeretnének többszörösen visszafizetni ebeinknek. JUHANI: Og vi skulle have af samme slev. 07089
Bottom
07090
Top
JUHANI: Nemcsak a kutyáknak: mi sem járnánk különbül! AAPO: Hvis ikke denne sten var så vidunderlig høj. 07090
Bottom
07091
Top
AAPO: Ha nem lenne ez az aranyos, magas szikla. JUHANI: Og den var velkommen for os. Sandelig! Vi klatrede herop så hastigt som egern. 07091
Bottom
07092
Top
JUHANI: Hát ez bizony éppen kapóra jött. Istókuccse, mint a mókusok, oly sebesen másztunk föl rá! EERO: »Og så tog vi os en dram«. 07092
Bottom
07093
Top
EERO: „És aztán jól bepálinkáztunk.” JUHANI: Netop! Herren være lovet, at vi i hvert fald har brændevin, hvis det skulle ske, at man ville lære knægtene at faste heroppe. 07093
Bottom
07094
Top
JUHANI: De jól ám! Hála az Úrnak, hogy legalább pálinkánk van, ha már úgy adódnék, hogy böjtölnünk kell itt fenn. LAURI: Jeg smed ikke min ransel. 07094
Bottom
07095
Top
LAURI: Én nem dobtam el a tarisznyámat! JUHANI: Tak til dig, Lauri, min broder. Men kom frem med tinfiasken, hæld en ordentlig dram i dig og lad den så vandre rundt. Nu trænger hjertet til en styrketår. 07095
Bottom
07096
Top
JUHANI: „Hála néked is”, édes testvér. Szedd hát elő azt a cinkkulacsot, húzd meg alaposan s aztán add ide, hadd járjon körbe. Most valóban elkél egy kis szíverősítő. AAPO: Men den vare må nydes med forsigtighed i en så farlig situation som denne. 07096
Bottom
07097
Top
AAPO: De ily veszélyes helyzetben óvatosan kóstolgassuk azt az itókát. JUHANI: En nyttig advarsel. Men tag nu en beskeden slurk. 07097
Bottom
07098
Top
JUHANI: Üdvös figyelmeztetés. Mértékkel kortyints hát belőle. AAPO: Mådehold er akid bedst. Lad os ikke glemme: her har vi nu vort leje og måske for mere end én nat. 07098
Bottom
07099
Top
AAPO: Legjobb mindig a mértékletesség. Ne feledjük: itt lesz a fekhelyünk, s lehet, hogy nemcsak éjszakára. JUHANI: Gud bevare os vel for det! Jeg håber, sulten snart vil forjage den dér hornskov omkring os. — Ja, her sidder vi som syv ugler i skoven, her på den mosgroede Djævlesten. Men hvorfra stammer det navn ? 07099
Bottom
07100
Top
JUHANI: Isten óvjon tőle! Remélem, hogy az éhség csakhamar elkergeti innen ezt a szarverdőt. Úgy ülünk itt, a mohos Hiisi-sziklán, mint hét fülesbagoly a rengetegben. Hanem honnan származik ez a név? AAPO: Fra et underligt sagn. 07100
Bottom
07101
Top
AAPO: Egy különös mese szól róla. JUHANI: Fortæl os det til tidsfordriv. Her er jo eventyr på sin plads, eventyr og historier. 07101
Bottom
07102
Top
JUHANI: Meséld el, hadd teljék az idő. Hiszen van most időnk a mesékre, történetekre. Og Aapo fortalte dem følgende sagn om denne sten. 07102
Bottom
07103
Top
Aapo a következő mesét mondotta el nekik a szikláról: Engang boede på sit slot blandt Laplands fjelde en mægtig djævle-fyrste, den vældigste troldmand i Norden. Han havde et ædelt og skønt rensdyr, der var uforlignelig hurtigt til at løbe. Det smukke dyr begav sig en dag, tidligt på foråret, ud for at tumle sig i den hårdt-frosne sne, og det endte til sidst med, at den strejfede omkring i hele Finland. Mangen en bueskytte skyndte sig nu ved synet af den gylden-hårede og klar-øjede ren at jage efter den med sin haxdede pil. Men ingen var i stand til at følge den, for den lod hurtigt den ski-løbende mand langt bag sig. - Til sidst kom den til Tavastland, hvor der fandtes en berømt skiløber og sikker skytte. Han kom nu på sporet af djævle-fyrstens prægtige ren og begyndte hurtigt at forfølge den, glidende på sine glatte ski med en kraftig bue over skulderen. I susende fart fløj rensdyret hen over den jævne sne-flade, men bueskytten ilede endnu hurtigere i hælene på den. Sådan løb de længe, såvel over åbne sletter som op og ned ad stejle bakker. Men til sidst begyndte rensdyret at blive træt; den pustede allerede voldsomt under flugten; dens fart blev mindre, og manden nærmede sig mere og mere. Så skete der et mirakel, som man dog også før har set standse mangen en bueskyttes pil. Pludselig vendte rensdyret om og nærmede sig sin forfølger med en bønfaldende mine og rigt-strømmende tårer. Men uden at betænke sig sendte den ubarmhjertige mand sin pil af sted og gennemborede det herlige dyrs pande; så faldt djævle-fyrstens ren og farvede den hvide sne rød med sit blod. 07103
Bottom
07104
Top
Hajdanában a Lappföld bércein, egy kastélyban egy nagy erejű Hiisi herceg lakott, aki Észak leghatalmasabb varázslója volt. Volt néki egy pompás, nemes rénszarvasa, páratlanul gyorsan futó ünő. Egy szép tavaszi napon ez a kecses állat útnak eredt a fagyos-kérges hómezőkön, hogy bekalandozza egész Finnországot. Sok vadászember, megpillantva az aranyszőrű, fényes szemű szarvast, felajzott nyíllal utánaeredt, azonban senki sem ért a nyomába: a szarvas a gyors síelőket is hamar messzi maga mögött hagyta. Am az ünő végül is Háme-földre ért, ahol akkor egy kiváló síelő és biztos kezű vadász lakott. Ez valahogy neszét vette Hiisi gyönyörű szarvasának, és vállán a felajzott íjjal, lábán sikló sítalpakkal nagy serényen felkerekedett, hogy leterítse a vadat. Süvöltő száguldással futott a szarvas a sima hómezőkön, de még gyorsabban futott utána a vadász, így rohantak sokáig, széles síkságokon, meredek dombokon át, és végül is fáradni kezdett a szarvas. Lihegve, zihálva futott előre, rohanása egyre lassúbbodott, és egyre közelebb és közelebb ért hozzá üldözője. Ekkor különös dolog történt, ami már nem egy vadásznak megbénította a nyilát: a szarvas hirtelen megfordult, és könyörögve, forró könnyeket hullatva közeledett üldözőjéhez. A kegyeden vadász azonban gondolkozás nélkül rálőtte nyílvesszőjét, és átfúrta vele a szép állat homlokát. Holtan bukott a földre Hiisi szarvasa, és vérével pirosra festette a fehér havat. Nu mærkede djævle-fyrsten, der vandrede omkring i Nordens dystre dale, hvordan hans hjerte knugede sig sammen; og han vidste straks, at hans gyldne fole var i fare. Han ilede op til fjeldet, hvor hans slot stod, og begyndte at spejde imod syd med sin trylle-kikkert. Og langt borte i en mørk granskov så han sit rensdyr, der, badet i blod, vred sig i dødsangst; og han så også morderen stå ved sit offer med en triumferende mine. Nu blev han forfærdelig opbragt, rev en stor, firkantet stenblok ud af slotsmuren og slyngede den højt op i luften, så den fløj imod bueskytten i Tavastlands skove. Med et vældigt susende bulder ilede den store sten af sted og kløvede skyens blæsende verden i en mægtig bue. Den steg helt op til himmelhvælvingen og dalede atter ned, dalede ned mod syd; og denne umådelige vægt faldt lige i hovedet på skytten og begravede manden under sig for bestandig. 07104
Bottom
07105
Top
Hiisi herceg ekkor, a messzi Észak zordon völgyeit járva, hirtelen éles nyilallást érzett a szívében, és rögtön megtudta, hogy kedves ünője veszélyben forog. Azonnal felsietett a bércre, ahol a kastélya állott, és bűvös távcsövével kémlelni kezdte a déli vidéket. Messze-messze, egy sötét fenyveserdő mélyén meg is pillantotta kedves állatát, amint vérében úszva halálos görcsökben vonag-lott, de meglátta a gyilkost is, aki diadalmas arccal állt áldozata mellett. A herceg szörnyen felbőszült, és kastélyának falából kitépve egy hatalmas, négyszögletes sziklát, felhajította a magas levegőégbe, Háme-föld rengetegeinek irányába, a gonosz vadász felé. Erős zúgással, süvöltéssel repült az irdatlan kő, és magas ívben szelte át a felhők viharos világát. Felszállt a magas égre, majd hullani kezdett lefelé, és szörnyű erővel rázuhant a vadászra, maga alá temetve őt mindörökre. JUHANI: Og mandens død var vor lykke. Hvor ville vi nu være uden denne sten ? Vi ville ligge dér i skoven som ådsler, vi stakler. 07105
Bottom
07106
Top
JUHANI: S ennek az embernek halála lett a mi menekvésünk. Ugyan hol lennénk e nélkül a kő nélkül? Ott hevernénk a gyepen, eltaposva, összetörve. TUOMAS: Men vi får sikkert også nok af at sidde her. Det lover jeg for. 07106
Bottom
07107
Top
TUOMAS: No, itt is kijut nékünk még a bajból, fogadom. JUHANI: Gud hjælpe os i tide! 07107
Bottom
07108
Top
JUHANI: Isten segítsen meg bennünket, még idejében! TIMO: Her må knægtene jo også tage sig en og anden lur, i flere lag, stuvet sammen i nakken på hinanden som svale-unger i reden. 07108
Bottom
07109
Top
TIMO: Hiszen itt még aludni is csak úgy alhatunk, egymás hegyén-hátán, mint fecskefiak a fészekben. AAPO: Det går ikke. En søvndrukken mand falder snart ned og bliver et bytte for okserne. Derfor bør altid to af os, en på hver side, holde vagt ved deres sovende broder. 07109
Bottom
07110
Top
AAPO: Az úgy nem lesz jó. Almában egyikünk könnyen legurulhat a szikláról, akkor pedig az ökrök zsákmánya lenne. Ezért két ember álljon mindig őrséget; kétoldalt vigyázzanak alvó testvéreikre. JUHANI: Et klogt råd, og lad os følge det nøje; det her bliver jo vort kvarter i hvert fald for denne nat. Det ser vi jo af det, okserne foretager sig. Dér ligger allerede tre af de bæster og vælter sig på deres forbandede vomme, pustende og drøvtyggende, de djævle! Men læg jer til at sove, drenge; jeg og Aapo vil holde vagt over jer, omtrent til midnat. Læg jer til at sove, læg jer til at sove. Herren velsigne jer! 07110
Bottom
07111
Top
JUHANI: Okos tanács! Meg is fogadjuk, hiszen ezen az éjszakán mindenképpen itt kell hálnunk. Ezt már most is láthatjuk az ökrök viselkedéséből. Három sátán ott hasal már átkozott bendőjén; szuszogva és kérődzve fekszenek az ördögök! Azonban térjetek aludni, fiúk; én meg Aapo őrt állunk mellettetek úgy éjféltájig. Aludjatok, aludjatok! Az Úr legyen velünk! SIMEONI: Hvor er vi dog havnet, vi ulykkelige. 07111
Bottom
07112
Top
AAPO: Haj, mi nyomorultak! JUHANI: I elendighed, i stor elendighed. Men læg jer til at sove, velsign jeres sjæle og legemer og sov i Herrens navn. 07112
Bottom
07113
Top
SIMEONI: Ugyan mire jutottunk, mi szerencsétlenek! Sådan tilbragte de natten: to vågede hele tiden, mens de andre sov på den mosgroede sten; og lang var natten. Til sidst gryede dog dagen, solen stod op og hævede sig på himlen, men deres skæbne var uforandret; de var stadig omgivet af horn, der gyngede rundt om Djævlestenen; og sulten plagede dem allerede voldsomt. De håbede dog, at den samme ubarmhjertige gæst ville gøre sin virkning også i oksernes maver og til sidst tvinge dem til at drage bort til græsmarkerne. Sådan håbede de, mens de ventede på, at deres fjender skulle fortrække. Men til deres forfærdelse opdagede de snart, at der fandtes tilstra'kkeligt med føde for dyrene i 07113
Bottom
07114
Top
JUHANI: Nyomorúságra, nagy nyomorúságra. De feküdjetek már le, kérjétek az ég áldását testetekre, lelketekre, és aztán aludjatok az Úr nevében. skovens fugtige stargræs, tæt ved Djævlestenen. Det begyndte okserne at nappe i sig og gik ikke længere bort, end at den mosgroede sten stadig var inden for deres synsvidde. 07114
Bottom
07115
Top
Így töltötték a testvérek az éjszakát: ketten közülük mindig őrködtek, mialatt a többi az igazak álmát aludta a mohos sziklán. Hosszú volt az éj, végül azonban mégis eljött a hajnal, felkelt a nap, és egyre magasabbra hágott az ég boltozatján, ám a testvérek helyzete csak nem változott. A Hiisi-szikla körül továbbra is ott hullámzott ostromlóiknak villás szarvú serege, és az éhség is egyre gonoszabbul gyötörte őket. Mindamellett azt remélték, hogy kegyetlen vendégük az ökrök gyomrában is elvégzi teendőjét, és végül mégis rákényszeríti őket, hogy térjenek vissza legelőjükre. Ebben reménykedve várták ellenségeik távozását. De nemsokára rémülten vették észre, hogy az állatok számára bizony bőven akadt élelem a Hiisi-szikla környékén, az erdő vizenyős, sásos pázsitján is. Az ökrök nagy nyugodtan legelni kezdték a füvet, és mindig csak annyira távolodtak, hogy folyton szemmel tarthatták a mohos sziklát. JUHANI: De tænker åbenbart slet ikke på at skrubbe af. Fanden ta’ mig, de tager jo fast ophold og bopæl her, lige til det bliver vinter. 07115
Bottom
07116
Top
JUHANI: Ezeknek eszükben sincs, hogy elhordják innen az irhájukat. Úgy látszik, a manóba is, hogy itt akarnak megtelepedni egész télvíz idejéig. EERO: Satan er faret i skindet på dem. 07116
Bottom
07117
Top
EERO: Az ördög bújt beléjük. TIMO: Hvad skulle de mangle her ? Skoven giver dem både mad og drikke; men det tørre mos er vort brød og sul. 07117
Bottom
07118
Top
TIMO: Ugyan miért ne maradnának? Hiszen az erdő ételt is, italt is ad nekik; nékünk azonban kenyérnek és pecsenyének csak száraz moha jut. SIMEONI: Men sagen er jo den, at vi sidder her på grund af vore hunde. Jeg er bange for, at vor eneste udvej til redning er at kaste Killi og Kiiski ned til de rasende okser som en slags offer. 07118
Bottom
07119
Top
SIMEONI: A helyzet az, hogy nekünk a kutyák miatt kell itt ülnünk. Félek, menekülésünk egyetlen módja, ha Killit és Kiiskit ledobjuk áldozatul a dühös ökröknek. JUHANI: Et grusomt råd. 07119
Bottom
07120
Top
JUHANI: Kegyetlen tanács. AAPO: Som vi ikke gerne følger. 07120
Bottom
07121
Top
AAPO: Melyet nem fogunk oly könnyen megfogadni. JUHANI: Nej, ikke så længe Jukolas Juho står oprejst. 07121
Bottom
07122
Top
JUHANI: De nem ám, mindaddig, míg Jukola Juho egy tagját is bírja! TUOMAS: Skulle vi redde vort skind ved at ofre dem, der så mange gange har frelst vort liv ud af vilddyrenes morderiske klør? Og ville det være til nogen nytte for os? Jeg tvivler. 07122
Bottom
07123
Top
TUOMAS: Dobjuk le irhánk váltságául őket, akik annyiszor kimentették életünket a vadak gyilkos karmai közül? És ugyan mi hasznunk lenne belőle? Semmi, azt hiszem. JUHANI: Jeg også. Når okserne dér først havde revet vore hunde til laser, ville de nok så nydeligt begynde at vente på noget mere, de kunne spidde på deres horn. Det er afgjort. 07123
Bottom
07124
Top
JUHANI: Én is úgy vélem. Az ökrök, szétmarcangolva ebeinket, továbbra is itt várnák, hogy mit vehetnek még szarvhegyre. Ez holtbizonyos. SIMEONI: Ja, ja, men hvad skal vi gøre, når sulten rigtig begynder at knurre i maven ? 07124
Bottom
07125
Top
SIMEONI: Jó, jó, de hát mit teszünk, ha majd az éhség csavargatni kezdi a beleinket? JUHANI: Den knurrer først i vor mavesæk, men derfra ryger den snart op til det bankende hjerte, ryger derop som katten ryger i nakken på en fed mus ; og så kuer den en kæk mand. Strenge, strenge dage for en mand. Hvad skal vi finde på ? Det spørger jeg også om. 07125
Bottom
07126
Top
JUHANI: Először csak a belünket csavargatja, később azonban rátámad szegény szívünkre is; ráugrik, mint a macska az egérre, és ekkor az erős ember is erőtlenül esik össze. Kegyetlen, nagyon kegyetlen napok várnak ránk. „Ugyan mit tegyünk?” - kérdem én is. AAPO: Lad os råbe højt, alle med én mund; måske høres lyden af nogen, der vandrer i skoven, eller den når måske helt til Viertola og får folk til at spekulere over sagen. 07126
Bottom
07127
Top
AAPO: Ordítsunk egy nagyot, mindnyájan egyszerre; talán valami vándor meghallja az erdőben, vagy épp elhallatszik Viertoláig, s az emberek sejteni fognak valamit. JUHANI: Det middel var værd at prøve. 07127
Bottom
07128
Top
JUHANI: Ezt megpróbálhatjuk. TIMO: Lad os råbe voldsomt. 07128
Bottom
07129
Top
TIMO: Ordítsunk egy nagyot. JUHANI: Råbe aldeles forbandet. Lad os alle på én gang udstøde dette mirakel af et brøl. Alle sammen på én gang, så bliver virkningen endnu prægtigere. Se så, nu rejser vi os op og holder os parat. Når jeg klasker næverne sammen, tredie gang, så vræler vi, vræler som syv mænd. - En, to, tre! 07129
Bottom
07130
Top
JUHANI: Ahogy csak a torkunkon kifér. Bődüljünk el mindnyájan egyszerre; egyszerre mind, akkor erősebb a hatása. így ni, álljunk fel, s legyünk készen. Midőn harmadszor tapsolok, üvöltsünk egy nagyot, üvöltsünk hét ember erejével. Egy, kettő, három! De råbte alle sammen af fuld kraft og på én gang, så det sang i stenen og jorden rundt omkring; og selv okserne flygtede forskrækket nogle skridt bort fra stenen. Frygtindgydende var også de syv mænds brøl og det derpå følgende langtrukne skrig, som hundene desuden deltog i med deres ynkelige hylen. De udstødte fem lange hyl, og skoven buldrede, og ekkoet rullede langt bort. Men da de var færdige med det femte og længste råb, satte de sig atter ned for at puste lidt ud. Da de havde hvilet sig, gjorde de samme arbejde en gang til, råbte syv gange og begyndte så at vente på virkningen af denne metode. Mørke i ansigterne og med blodskudte øjne sad de på den mosgroede sten, og bælgen i deres bryst bølgede heftigt. 07130
Bottom
07131
Top
Egyszerre, teljes erejükből úgy elbődültek, hogy megremegett tőle a szikla, remegett alatta a föld, sőt még az ökrök is nagy riadtan odább futottak. Félelmetesen harsogott a hét ember ordítása, amibe belevegyült a kutyák panaszos vonítása is. Öt elnyújtott üvöltést hallattak, s zúgott bele az erdő, és még soká keringett utána a visszhang. Midőn azonban az ötödik, legerősebb ordítás is elhangzott, újból leültek, hogy kifújják magukat. Némi pihenés után újból megismételték az egészet, de most hétszer is felüvöltöttek, majd pedig várni kezdték, milyen hatása lesz ordításuknak. Elsötétült képpel, vérbe borult szemmel ültek a mohos sziklán, és hevesen zihált, fújtatott a mellük. JUHANI: Lad os vente og se, hvordan dette virker; lad os vente. Folk må være forrykte, hvis de ikke forstår, at en flok mænd kun hyler således i yderste nød. Lad os vente. 07131
Bottom
07132
Top
JUHANI: No, lássuk csak, lássuk, mit ért ez a bőgés. Hiszen bolondok lennének az emberek, ha nem érnék fel ésszel, hogy nagy ok nélkül nem bőg így az emberfia. Lássuk hát, lássuk! EERO: Hvis der ikke kommer folk efter denne larm, så er vi sandelig dødsens. Solen synker allerede for anden gang i vest, og sulten vokser aldeles rasende. 07132
Bottom
07133
Top
EERO: De ha ebből a nagy lármából sem születik segítség, akkor valóban a halál fiai vagyunk. Már másodszór nyugszik le a nap, és egyre jobban kínoz az éhség. SIMEONI: Gud nåde os! En nat og halvanden dag er gået, siden vi sidst fik noget at spise. 07133
Bottom
07134
Top
SIMEONI: Isten irgalmazzon! Már egy éj s másfél nap múlt el azóta, hogy utoljára ettünk. TIMO: Det passer. Hør, hvordan min mave knurrer; den knurrer og murrer; og piber også lidt. Dette er hårdt. 07134
Bottom
07135
Top
TIMO: Úgy van. Hallgassátok csak, hogy korog a gyomrom. Korog, morog és kutykuruttyol. Kegyetlen história! JUHANI: Hårdt, hårdt; vi ved det og tror det, når vi lytter til vore egne maver. 07135
Bottom
07136
Top
JUHANI: Kegyetlen, kegyetlen; tudjuk mi is, és elhisz-szük neked, hiszen csak meg kell hallgatnunk saját gyomrunk morgását. SIMEONI: Lang er den sultnes dag! 07136
Bottom
07137
Top
SIMEONI: Hosszú az éhezés napja. TIMO: Lang er den. 07137
Bottom
07138
Top
TIMO: Hosszú bizony. JUHANI: Lang og dyster! Er selv Aapos hjerne tom? Kan han ikke en gang huske lidt krage-mål eller lidt ugle-sludder, som han kan fortælle os om, mens vi sidder her på denne forfærdelige hunger-ø? 07138
Bottom
07139
Top
JUHANI: Hosszú és komor! De hát üres lett már Aapo kobakja is? Nem jut eszedbe egyetlen varjú károgta, bagoly huhogta mese sem, hogy elbeszélnéd nekünk, míg itt ülünk és szenvedünk az éhség borzasztó szigetén? AAPO: Jeg husker en historie, som netop sulten får mig til at tænke på ; men den får os ikke til at glemme vor legemlige føde; den minder os i høj grad om mad o'g drikke. 07139
Bottom
07140
Top
AAPO: Ismerek egy mesét, amit épp az éhség juttatott eszembe; de ha elmondom, nemhogy elfeledkeznénk az éhségről, hanem még jobban gondolunk majd ételre s italra. JUHANI: Du mener manden i bjerget. Jeg har hørt den. 07140
Bottom
07141
Top
JUHANI: A hegybe zárt ember meséjét gondolod? Már hallottam. TIMO: Men for mig er den ny; fortæl den! 07141
Bottom
07142
Top
TIMO: Én még nem ismerem. Meséld el nekünk, Aapo testvér! SIMEONI: Fortæl den, fortæl den! 07142
Bottom
07143
Top
SIMEONI: Meséld csak el, meséld! AAPO: Det er historien om en mand, en ædel troshelt, der i nogen tid sad fanget i Impivaaras huler som forhen den blege jomfru, men af en anden grund. 07143
Bottom
07144
Top
AAPO: Egy jámbor emberről, a hit derék vitézéről szól a mese, aki egy ideig éppúgy raboskodott az Impivaara barlangjában, mint a sápadt szűz, azonban egészen más okból. Og Aapo fortalte dem følgende historie: 07144
Bottom
07145
Top
Aapo a következő mesét mondotta el nekik: Engang, da kristendommen og hedenskabet endnu kæmpede indbyrdes i Tavastland, fandtes der i de frelstes flok, en fortræffelig mand, from, og ivrig efter at udbrede den nye lære, som han også selv dyrkede flittigt i ly af Sveriges våbenmagt. Men de harnisk-klædte helte måtte pludselig drage bort herfra og til deres hjemland, og de kristne beboere i Tavastland blev underkastet en grusom forfølgelse af deres hedenske brødre. Nogle af dem blev slået ihjel på en uhyggelig måde; nogle prøvede på at redde livet ved at flygte ind i skovenes uvejsomme dyb, til bjergenes huler eller andre steder. Den omtalte fromme mand flygtede til Impivaaras huler, men hans forfølgere, der opfyldt af hævntørst fulgte i hans fodspor, fandt snart ud af, hvor han havde skjult sig. »Ulven må spærres inde i sin egen hule!« råbte de med ondsindet glæde, murede hulens åbning solidt til og lod manden vansmægte af sult og i mørke. 07145
Bottom
07146
Top
Hajdanában, midőn Háme-földön még kemény harc folyt a keresztény hit és a pogányság között, egy derék és istenfélő ember élt a megtértek seregében, aki a svéd seregek fegyvereinek oltalma alatt nagy buzgón terjesztette és gyakorolta az új hitet. A páncélos svéd vitézeknek azonban hirtelen vissza kellett térniök hazájukba, és Háme-föld keresztény lakói pogány testvéreik szörnyű bosszújának estek áldozatul. Egyeseket kínzások között meggyilkoltak, mások a rengeteg úttalan mélyében vagy a hegyek barlangjaiban kerestek menedéket. A mi jámbor emberünk az Impivaara barlangjában rejtőzött el, de ellenfelei, akik bosszúra szomjasan követték nyomait, csakhamar rájöttek, hogy hol van a búvóhelye. „Zárjuk be a farkast saját barlangjába!” -üvöltöt-ték undorító ujjongással, és erősen befalazva a barlang száját, otthagyták az embert, hogy az éhség és sötétség végezzen vele. Manden ville nu have fået et trist endeligt, men så gjorde himlen på ny et mirakel. Det sidste blånende skær af dagslyset var næppe forsvundet i hulens munding, før den store grotte blev oplyst af et vidunderligt sølv-klart skær; og manden havde således et mildt, himmelsk lys midt i hjertet af den kolde klippe. Og der skete endnu flere mirakler. For se, pludselig brød en klar kilde frem gennem grottens gulv, en kilde, hvis vand aldrig mindskedes, hvor meget man så end tog, og manden havde således altid frisk drikkevand i sit stenkammer. Men ved kanten af kilden skød desuden et smukt, grønt træ i vejret, der bar de herligste frugter, som aldrig slap op, hvor mange man så end tog; og dér havde manden sin prægtige næring. Her tilbragte han sine dage, lovprisende Herren; her tilbragte han sine nætter, drømmende om de saliges land. Og hans dag var som en sommerdag, varm og klar, og hans nat en vidunderlig skumringstid. Således gik et år, og de kristnes blod randt som en strøm i Tavastland. Men da forfølgelsens skrækkelige tid var udløbet, og en skøn september-morgen strålede derude, nåede en lyd af hammerslag og jernstænger heltens øre fra hulens tilmurede åbning. Dagslyset begyndte omsider at skinne igennem sten-brokkerne, og i et nu forsvandt såvel det vidunderlige lys i grotten som kilden og det frugtbærende tra; ved kildens rand. 07146
Bottom
07147
Top
Kegyeden halál várt volna emberünkre, de az ég ismét csodát művelt. Alig tűnt el a barlang szája felől a nap utolsó sugara, midőn csodálatos, ezüstös derengés töltötte be a tágas barlangot, s a rideg szikla mélyén szelíd, mennyei fény ragyogott fel. De további csodák is történtek: a barlang közepén kristálytiszta forrás fakadt, melynek vize soha el nem apadt, s így emberünknek sziklabörtönében mindig volt üdítő itala. A forrás partján gyönyörű, zöld lombos fa nőtt, melynek pompásnál pompásabb gyümölcsei soha ki nem fogytak, s így emberünk már ízes eledelt is kapott. Itt töltötte napjait, dicsérvén az Urat, itt töltötte éjszakáit, a boldogok mennyei birodalmáról álmodozva. Nappalai, mint a nyári napok, enyhék és derültek, éjszakánként pedig gyönyörű félhomály ereszkedett a barlangra, így telt el egy év, s Háme-földön patakokban folyt a keresztények vére. De midőn letelt az üldözés borzalmás esztendeje, és odakünn épp gyönyörű szeptemberi reggel ragyogott, egyszerre csak kalapácsoknak és feszítővasaknak zaja hallatszott a barlang befalazott szája felől. A kövek közt végre napfény kezdett derengeni, s ebben a pillanatban kihunyt a barlang csodálatos világa, eltűnt a forrás és a forrás partjáról a gyümölcshozó fa. Men hvem var det, der frembragte den larm og støj derude foran hulens munding? Dér stod en stor skare hedninger og i deres midte nogle kristne, der var bundet med reb og dømt til at dø af sult i bjergets mørke indre. De kunne ikke forestille sig andet, end at den samme skæbne var overgået den mand, der var blevet lukket inde i hulen for et år siden. Men de blev meget forbavsede, da helten trådte ud af hulens åbning med en forklaret og strålende pande. Og en stemme, hvis hellige klang trængte helt ind til marven, udgik fra hans mund: »Vær hilsede, venner og brødre, vær hilset, du gyldne sol og du brusende skov, vær hilsede!« Så faldt (lokken ned på knæ foran ham, idet den lovpriste den Gud, som han troede på, og som havde frelst ham fra en frygtelig død. Men med høj stemme fortalte manden dem om de vidunderlige mirakler, han havde oplevet i bjergets skød, og folket råbte til ham med én mund: »Døb os, døb også os i troen på den samme Gud!« Således råbte de til stor fryd for manden og løste straks de dødsdømte fanger fra deres reb. Den fromme helt gik nu hen til bredden af qn bæk, og skaren fulgte med ham; og da de havde afsvoret sig deres hedenskab, lod de sig døbe i den kristne tro. Men oppe på skråningen stod de mænd, der for lidt siden var udset til ofre og sang en lovsang til Ham, der havde frelst både dem selv og deres fromme fader fra en pinefuld død og ført hedningernes børn fra mørket til lyset. Sådan sang de, mens de stirrede op imod himlens højder. 07147
Bottom
07148
Top
De mi okozta ezt a lármát és kopácsolást a barlang bejáratának külső oldalán? Nagy csapat pogány állt ott, közrefogva több keményen megkötözött keresztényt, kiket arra ítéltek, hogy a hegy sötét gyomrában éhhalállal pusztuljanak el. Hiszen azt hitték, hogy a szent ember, akit egy évvel előbb bezártak ugyanabba a barlangba, már régen halálnak halálával halt. Milyen nagy volt a meglepetésük, midőn kibontva a barlang száját, onnan a jámbor hős lépett elő megdicsőült, sugárzó ábrázattal. Ajkáról hangos szó csendült, melynek szent-séges zengése egész a szívig hatolt: „Üdv néktek, barátok és testvérek, üdv néked, aranyos nap és zúgó erdő, üdv néktek!” Ekkor az egész sereg térdre borult előtte, és dicsérni kezdte azt az Istent, akiben ő hitt, s aki megmentette őt a szörnyű haláltól. A hős pedig hangos szóval ecsetelte előttük azokat a gyönyörű csodákat, melyeket a hegy belsejében átélt, s az egész sereg egy hangon kiáltotta: „Keresztelj meg bennünket is, keresztelj meg ennek az Istennek a hitére!” így kiáltoztak a pogányok a jámbor férfi nagy örömére, és azonnal feloldozták kötelékeikből a halálra ítélt foglyokat. A jámbor hős odaállt a patak szélére, és nyomában ott tolongott az egész sereg, hogy felhagyva pogányságával, Krisztus hitére keresztelkedjen. Fenn a parton, ott álltak a még csak imént áldozatul szánt emberek, és hálaadó éneket zengtek ahhoz, aki mind őket, mind pedig istenfélő atyjukat megmentette a kínos haláltól, és a sötétségből a hit világosságára vezette a pogányok seregét. így énekeltek ők, a magas égre tekintve. AAPO: Dette var sagnet om den fromme mand. 07148
Bottom
07149
Top
AAPO: Ez lenne hát a mese a jámbor emberről. JUHANI: Og hedningerne blev døbt netop på det sted ved bækken, hvor vi nu har vores ulvegård. 07149
Bottom
07150
Top
JUHANI: A pogányok megkeresztelése pontosan ott történt a patak mellett, ahol most a farkascsapdánk áll. SIMEONI: Troen gør underværker. Jeg er sikker på, at manden i hulen slet ikke havde nogen kilde eller et frugtbart træ, og at intet lys, synligt for jordiske øjne, oplyste hans kammer, men at en fast og urokkelig tro tilfredsstillede alle hans legemlige behov. Hans ånds styrke var hans friske kilde, hans velsmagende frugter og hans strålende lys. Hvad sagde min gamle kammerat, Tervakoski-Tuomas, som jeg vogtede kreaturer sammen med ? »Hvis du har troens skjold og åndens sværd, kan du danse polka selv med djævlene«. Sådan sagde den gamle, fromme mand. 07150
Bottom
07151
Top
SIMEONI: A hit csodákat művel. Mert bizonyos vagyok benne, hogy sem forrás, sem gyümölcsfa, sem pedig földi szem számára látható fény nem volt abban a barlangban, hanem csupán az erős és rendítheteden hit elégítette ki emberünk minden testi szükségletét. Lelkének ereje volt a úszta forrás, az ízes gyümölcs és a sugárzó világosság. Mert mit is mondott hajdani pásztortársam, Tervakoski Tuomas: „Ha a hit pajzsával és a lélek kardjával övezed fel magad, úgy akár az ördöggel is elmehetsz polkát táncolni.” így szólt a jámbor öreg. JUHANI: Men en fuld-voksen mands mave klarer sig ikke synderlig længe bare med tro og tom luft, nej, lad den rådne, om den kan! Og jeg tør sværge på, at han stoppede mere solid føde i sig end frugt og vand. Det kræver en mands krop, der er vokset op og har udviklet sig ved hjælp af kød 07151
Bottom
07152
Top
JUHANI: No, én csak annyit mondok, hogy a felnőtt ember gyomra nem sokáig van el puszta hittel és levegővel, nem, még ha a fene fenét eszik is. És esküszöm rá, hogy emberünk vastagabb ételt is tömött a torkába, mint csupán gyümölcsöt és vizet. Mert úgy kívánja ezt az ember teste, mely itt a földön rozskenyéren és húson nőtt és erősödött meg. Igen, igen, szól ez a mese másképp is. Úgy mesélik, hogy a barlang falán hirtelen öt fekete ökörszarv jelent meg az ember előtt. Ha kinyitotta az elsőt, zúgva, pezsegve ömlött belőle a finom, erős gyári pálinka gyomorerősítőnek. A másikból ölszámra húzta elő a zsíros, meleg füstölt kolbászt. A harmadikból magas ívben ömlött elébe a legkiválóbb árpakása, a negyedikből pedig olyan sűrű tejfel csörgött a kására mártásnak, mint a kátrány. Midőn aztán degeszre töltötte a bendőjét, gyorsan kinyitotta az ötödik szarvat is, ahonnan bagót, a legfinomabb dán dohányból sodort tekercseket szedett ki, mely úgy megdagadt a fiú pofájában, mint a vérszívó pióca. Hát kívánhat-e jobb traktámentumot magának az ilyen tétlenkedő ember? og rugbrød. Jo, jo, men historien fortælles også på en anden måde. Man fortæller, at fem sorte tyrehorn pludselig viste sig for manden på hulens væg. Da han nu åbnede det første tyrehorn, sprøjtede den bedste og klareste fabriksbrændevin ud af det med en sydende lyd ; en snaps til maden, som nok kunne snærpe læberne sammen på en mand. Ud af det andet horn haler han alenvis af sammenfoldet, fed og varm svine-pølse. Og fra det tredie står i en stiv stråle den bedste grød, lavet af nyhøstet rug, og fra det fjerde surmælk til at væde grøden med, surmælk så tyk som tjære. Og da han nu havde fyldt sin bug som en blodmide, åbnede han det femte horn i en hast og halede tobak ud, den bedste danske rulle-tobak, der svulmede i knægtens kind som en sugende blodigle. Behøver en mand, der ikke bestiller noget, et bedre traktement ? 07152
Bottom
07153
Top
TIMO: Ő az égben volt. Mi pedig? TIMO: Han var i himlen; det var han. Men vi? 07153
Bottom
07154
Top
TUOMAS: Ettől meg lehet bolondulni. TUOMAS: Dette svier i en mands sjæl. 07154
Bottom
07155
Top
TIMO: Szinte szédelegni kezdek tőle. TIMO: Og gør en knægt skør i hovedet. 07155
Bottom
07156
Top
JUHANI: Ezer tallért egy ilyen lakomáért! Ezerszer ezer tallért! JUHANI: Tusind rigsdaler for et sådant måltid nu! Tusind gange tusind rigsdaler! 07156
Bottom
07157
Top
SIMEONI: „Zsíros, meleg füstölt kolbász!” Lám, itt ülünk a pokolban, és hallgatjuk, hogyan örvendeznek, hogyan lakomáznak a mennyekben. Ah, testvérek, mitévők legyünk? SIMEONI: »Foldet, fed og varm svinepølse!« Ja, vi sidder midt i helvede og hører, hvordan man fryder sig og æder i himlen. Ah! Hvad skal vi gøre, brødre, hvad skal vi gøre? 07157
Bottom
07158
Top
EERO: Higgyünk, higgyünk! EERO: Lad os tro, lad os tro! 07158
Bottom
07159
Top
SIMEONI: Te még gúnyolódni mersz, te gyalázatos? SIMEONI: Fører du stadig bespottelig tale, dit uhyre! 07159
Bottom
07160
Top
EERO: Ez volt az utolsó mukkanásom, testvér, ez volt az utolsó, hidd el. Nemsokára nagy szusszanással összeesem, mint a felszúrt ökörhólyag. Ah, ha legalább egy meleg kenyér meg egy kis vaj lenne itt! EERO: Det sidste pust, broder, det sidste pust; tro mig. Jeg synker snart sammen med et suk som en okseblære, der tømmes. Ak, havde man dog blot et nybagt brød med smør på! 07160
Bottom
07161
Top
TIMO: Vajas kenyér és rajta hatalmas májas hurka. TIMO: Og oven på smørret en aller-helvedes pølse. 07161
Bottom
07162
Top
JUHANI: Hét frissen sült kenyér, hét font vaj és hét parázson sült hurka: az lenne csak a lakoma! JUHANI: Ja, bare her var syv nybagte brød, syv skålpund smør og syv pølser, stegt ved bålet; så skulle der være gilde. 07162
Bottom
07163
Top
EERO: Teringettét! EERO: Lyn og torden! 07163
Bottom
07164
Top
TIMO: Miért nincs annyi esze az embernek, hogy zsebének csücskében mindig hordana magával némi sót? Mert a só összehúzza a beleinket, és hétszámra is életben tart, még ha morzsányi étel sem kerül a ben-dőnkbe. TIMO: En mand burde altid være klog og have lidt salt i 07164
Bottom
07165
Top
JUHANI: Haj, fiam, itt a só sem segítene! lommen; i en pose. Salt binder indvortes og opretholder livet i ugevis, selv om man ikke har så megen morgenkost som en myg i endetarmen. 07165
Bottom
07166
Top
TIMO: De nézd csak, Koivisto Iisakki, ez a példátlanul lusta fráter napokon át hever egyfolytában Karkkula szaunájában, anélkül, hogy egy falatot is enne. És mi tartja meg benne a lelket? A vén kópé egy sós zacskót szopogat, mint a gyermek az anyja csecsét. JUHANI: Ak, knægt ! Man klarer sig ikke længe selv med salt. 07166
Bottom
07167
Top
JUHANI: Máskor meg, mint valami haris, ott ül a faluszéli rozsföldeken, és a kalászokból magot dörzsöl a pofájába... No lám, késő este van már, azonban híre sincs semmiféle emberi segítségnek, és körülöttünk még egyre itt sétifikál az a harminchárom szuszogó ördög. Hanem ugyan keményen ölre ment ott két sátánfajzat. Csapjatok össze, üssétek-vágjátok egymást, és szakítsátok be egymás homlokát, hogy agyvelőtök is loccsanjon ki a földre; így legalább két kínzónkkal kevesebb lesz. Úgy, úgy, csak rajta! Legalább valami mulatságunk is lesz időnk töltésére. így ni! Tartson jó sokáig ez a játék, és szántsa fel nyolc csülökeke a földet. TIMO: Men Koivisto-Iisakki, den mageløse dovenkrop, ligger og vælter sig på Karkkulas badstue-briks i mange Herrens dage ud i en køre uden at fortære den mindste smule. Og med hvilke midler opretholdes det sølle liv i manden? Den uglspil ligger og suger på en stump salt som et pattebarn på moderens brystvorte. 07167
Bottom
07168
Top
TUOMAS: Az a kormos orrú és a tarka hátú tisztességgel egymásnak estek. JUHANI: Undertiden sidder han også som en vagtelkonge i landsbyens rugmarker og triller korn fra aksene ind i gabe! på sig. - Men se bare, det er allerede sent på aftenen, men man hører ikke til nogen hjælp fra menneskenes verden; ok her traver stadig, traver tre og tredive pustende djatvle i mull om os. Men dér stanges to af bæsterne. Mas på, mus han på og jag hornene gennem panden på hinanden, gut del, indtil hjernen sprøjter ud på jorden fra jeres hovnler, n,1 lun vi to plageånder mindre. Se nu dér, se nu der! Så har vi også lidt morskab til tidsfordriv. - Ja, sådan! Og gid denne leg må vare længe og otte ben-plove ploje jorden. 07168
Bottom
07169
Top
JUHANI: De Kormos győz. TIJOMAS: De slås vældigt dér, den livid ivrede or den hvid-ryggede og den hvid-hovede. 07169
Bottom
07170
Top
TUOMAS: Tarka fog győzni. JUHANI: Men Hvidhoved vinder. 07170
Bottom
07171
Top
JUHANI: Itt a mancsom, fogadjunk. TUOMAS: Hvidryg vinder. 07171
Bottom
07172
Top
TUOMAS: Legyen hát. Timo, vágd el! JUHANI: Her er min næve; vi vædder. 07172
Bottom
07173
Top
JUHANI: így ni! TUOMAS: Lad gå! Timo, slå af. 07173
Bottom
07174
Top
TUOMAS: Egy icce pálinka! JUHANI: Sådan, ja! 07174
Bottom
07175
Top
JUHANI: Állom. Nézzétek csak, nézzétek a két fickó párbaját! Most azonban, homlokot homlok ellen feszítve, mintha csak pihennének. TUOMAS: En pægl brændevin! 07175
Bottom
07176
Top
TUOMAS: És csak szelíden taszigálják egymást. JUHANI: En aftale. Lad os nu se, lad os se på de to fyres slagsmål. Men nu hviler de sig ligesom lidt, pande mod pande. 07176
Bottom
07177
Top
JUHANI: Hanem most! Most teljes erővel viaskodnak. No, Kormos, édes Kormosom, vágd jól a földbe a csülködet! TIMO: Og rykker bare sådan lidt forsigtigt. 07177
Bottom
07178
Top
TUOMAS: Vesd meg a csülköd még erősebben, derék Tarkám. Úgy ni! JUHANI: Men nu! Nu går det løs for fuld kraft. Sådan, Hvidhoved, mit Hvidhoved, sæt nu klovene godt fast i jorden ! 07178
Bottom
07179
Top
JUHANI: Kormos! Kormos! TUOMAS: Sæt dem endnu fastere, du, min tapre Hvidryg. Netop sådan! 07179
Bottom
07180
Top
TUOMAS: Te acélhomlokú, erős Tarka! Úgy ni! Hanem hagyd már abba ezt a nehézkes taszigálást, és kergesd pokolba ellenfeledet. JUHANI: Hvidhoved, Hvidhoved! 07180
Bottom
07181
Top
JUHANI: Kormos! Az ördög törje le a szarvadat! Megfutsz, te átkozott? TUOMAS: Du min stærke Hvidryg med stål i panden! Se, så! Men hold op med det dér evige fægteri og kast din mand ad helvede til. 07181
Bottom
07182
Top
TUOMAS: Útilaput neki! JUHANI: Hvidhoved! Gid fanden må kappe dine horn! Flygter du, din satan? 07182
Bottom
07183
Top
TIMO: S a másik úgy kergeti, mintha megveszett volna. Hihihi! TUOMAS: Han stikker af; det passer ham bedst. 07183
Bottom
07184
Top
TUOMAS: No, Juhani? TIMO: Og den anden bisser efter ham som bare fanden. Hi, hi, hi! 07184
Bottom
07185
Top
JUHANI: Hát vesztettem egy icce pálinkát. Megkapod, mihelyt kikerülünk ebből a szorultságból. De mikor virrad fel az a nap? Ah, évek múlva a vadászmester vezetése mellett hatalmas társzekér, a szekéren pedig hét ember zörgő, koppanó csontváza fog innen a faluba s a faluból a temetőkertbe gördülni. TUOMAS: Tjah, Juhani. 07185
Bottom
07186
Top
SIMEONI: így ért véget bűnös életünk. JUHANI: Jeg tabte en pægl brændevin. Den skal du få, når vi slipper ud af kniben. Men hvornår mon den dag gryer? Ak, om mange år sker det måske, at man under kommando af jagtfogeden slæber et vældigt læs herfra og ind til landsbyen og fra landsbyen lil kirkegården, slæber af sted med en dynge ramlende og skramlende benrade af syv mænd. 07186
Bottom
07187
Top
JUHANI: így ért véget. SIMEONI: Og saledes end le vort syndige liv. 07187
Bottom
07188
Top
TIMO: Ilyen véget ért. TIMO: Ja, således endte del. 07188
Bottom
07189
Top
JUHANI: Gyászos módon ért véget. De nyisd ki a tarisznyádat, Lauri, és hadd járjon körbe a kulacs. JUHANI: Kridte |>.i en liedmvrlig måde. Men åbn din ransel, Lauri, og lad rn drum mildt. 07189
Bottom
07190
Top
AAPO: Legyen még ez egyszer, de pálinkánk maradékát őrizzük meg nagyobb szükség idejére. AAPO: Lad gå for denne gang, men resten af brændevinen må gemmes til nøden er større. 07190
Bottom
07191
Top
JUHANI: Legyen, ahogy mondod. Most azonban egy jót kortyintunk, és utána elbődülünk, mint a duda. JUHANI: Som du siger! Men nu tager vi en snaps, der kan mærkes, og så råber vi som gennem trompeter. 07191
Bottom
07192
Top
Miután jót húztak a bütykösből, ismét fölemelték hangjukat, és mindnyájan egyszerre felüvöltöttek. Viertola ispánja meghallotta kiáltásukat, mivel éppen künn járt a szérűn, azonban nem értette el a kiáltás célját, hanem ijedten mondta magában: „Ott valami gonosz szellem bőg!” A testvérek pedig állukat égnek feszítve, szájukat szélesre kitátva folyvást ordítottak, mint a sárkányok vagy mint a fészekben sivalkodó madárfiókák, akik már meghallották anyjuk közelgő szárnycsapását. Tízszer egymás után hatalmasat ordítottak, utána pedig, szívükben sorvadó reménnyel, ismét letelepedtek mohos sziklájukra. Da de havde drukket deres snaps, hævede de atter stemmerne og råbte alle sammen på én gang. Ekkoet nåede Viertola-fogedens øre, da han vandrede omkring på ladebakken; han forstod imidlertid ikke, hvad råbet betød, men mumlede forskrækket til sig selv: »Det er grænse-trolden, som råber«. Men brødrene skreg stadig voldsomt, skreg ti gange, idet de stak deres hager op mod himlen og holdt munden på vid gab som drager eller som fugleunger i reden, når de hører moderen nærme sig med susende vingeslag. Og derefter satte de sig ned igen på deres mosgroede sted, mens håbet svandt i deres hjerter. 07192
Bottom

Fejezet 08 kapitel

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun-|ger-|dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (hu-da) :
Fejezet: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :kapitel
Download A hét testvér o Syv brödre download
08001
Top
Felvirradt már a negyedik nap, de a testvérek még mindig fenn ültek a sziklán, s körülöttük ott őrködött az ökörcsorda. Néha kissé távolabb kószáltak az állatok, de egy-kettő mindig a közelben maradt, és haragos bőgéssel azonnal értesítette a többit, ha a testvérek szökni próbáltak börtönükből. Most is ott keringenek a szikla körül; egyesek görbülő nyelvvel az erdő füvét tépegetik, mások kérődzve és nehezen szuszogva puf-fadt hasukon hevernek. Odébb kettő félig tréfából, félig komolyan viaskodik, és messze hallatszik szarvuk csattogása. Emitt azonban, közvetlenül a szikla tövénél, egy dühösen vájja a földet, és rút bőgéssel magasra hajigálja a földet meg a gyepet. így őrködnek, várakoznak az ökrök a testvérek nagy kínjára, sápasztó kétségbeesésére, s a deli Jukola fiúk már-már fölkészültek a halálra. Pár pillanattal előbb Lauri jót húzott a pálinkásbutykos-bói, és most újból nagyot iszik, amin a többiek szörnyen elcsodálkoznak, és hevesen korholni kezdik. Den fjerde dag, brødrene opholder sig på stenen, er allerede kommet, men de sidder stadig omringet af okserne. Nu og da flytter kreaturerne sig lidt længere bort, men en eller to bevæger sig stadig i nærheden og advarer straks deres kammerater med en brummende lyd, hvis brødrene prøver på at flygte fra deres fangenskab. Dér, rundt om dem, rusker en af dem skovgræs i sig, med bugtende tunge, mens en anden, drøvtyggende og tungt-pustende, hviler på sin trinde bug. Og dér stanges to halvt i leg og halvt for alvor ; og larmen fra deres horn runger vidt omkring. Og dér, tæt ved foden af Djævlestenen, skraber en af dem rasende i jorden, mens den brøler arrigt og kaster sten og kviste højt op i luften. Sådan fordriver de tiden til brødrenes skræk og blege fortvivlelse; for Jukolas prægtige sønner venter allerede på døden. -For lidt siden har Lauri hældt en vældig slurk brændevin i sin hals, og nu gør han det en gang til, hvad der i høj grad forbavser de andre og får dem til at formane ham alvorligt. 08001
Bottom
08002
Top
JUHANI: Az ördög bújt beléd? JUHANI: Er fanden faret i dig? 08002
Bottom
08003
Top
AAPO: Ugyan mi jut eszedbe? Ne feledd, mindnyájan egyformán csávában vagyunk. AAPO: Hvad tænker du på? Husk, at vi allesammen er i samme knibe. 08003
Bottom
08004
Top
TUOMAS: Ne feledd, hogy arasznyi széles kő a lakásunk; itt csak óvatosan mozoghatunk. TUOMAS: Husk, at vor bolig ikke er bredere end en håndflade, hvor vi må bevæge os forsigtigt. 08004
Bottom
08005
Top
LAURI: Majd megveszek mérgemben! LAURI: En mand, der er gal af fortvivlelse! 08005
Bottom
08006
Top
AAPO: Ejnye, ez nem visz jóra! AAPO: Men det går ikke an her. 08006
Bottom
08007
Top
LAURI: Vigye hát akkor az ördög pitvarába! Forogjon velünk a szikla, mint a malomkő, és vesse le a barmok zsákmányául mind a hét szerencsétlen fiút. Forogj velünk, kő, keletről nyugatnak, te pedig, erdő, forogj körülöttünk nyugatról keletnek. Juhhé! LAURI: Lad det så gå an, i helvedes dyb. Lad vor borg snurre rundt som en møllesten og kaste syv ulykkelige drenge som bytte for bæsterne. Snur rundt, sten, fra øst til vest, og du, skov omkring os, fra vest. Haleluja! 08007
Bottom
08008
Top
JUHANI: Részeg vagy, fiú? JUHANI: Er du allerede fuld, knægt? 08008
Bottom
08009
Top
LAURI: Mi közöd hozzá? Ugyan mit ér az élet, mit ér ez a világ? Egy fabatkát sem! Ezért hát váljon porrá, hamuvá minden, és szórja szét a szél a semmiségbe. Püff neki! Egészségiekre, édes testvéreim! LAURI: Er det noget at spørge om? Hvad koster livet og verden ? Ikke en muggen øre. Lad derfor alt flyve som støv og aske på vindenes vej'. Klunk! Lad os smage på det her, mit hjertes brødre. 08009
Bottom
08010
Top
AAPO: Ez berúgott. Vegyétek el tőle a kulacsot! AAPO: Han er fuld. Tag dunken fra ham! 08010
Bottom
08011
Top
LAURI: De szépszerével nem adom ám! Enyém a kulacs; egyedül én nem dobtam tarisznyámat az ökrök elé, hogy összetapossák. De ti, többiek? Haj, ti szépen ledobtátok a tarisznyát, mint a hitvány cigányok, mikor eldördül a kerülő puskája. LAURI: Det går ikke så let. Dunken er min; jeg smed den jo ikke fra mig, så okserne kunne trampe den itu på heden. Men I andre? Ak, I stillede jo pænt jeres ransler på jorden som elendige zigøjnere, når lensmandens bøsse knalder. 08011
Bottom
08012
Top
JUHANI: Ide azzal a kulaccsal! JUHANI: Hit med dunken! 08012
Bottom
08013
Top
LAURI: A kulacs az enyém! LAURI: Dunken er min. 08013
Bottom
08014
Top
JUHANI: De én el akarom venni! JUHANI: Men jeg vil tage vare på den. 08014
Bottom
08015
Top
LAURI: Akarod? Vigyázz, mert a kobakodhoz vágom! LAURI: Vil du det ? Hvis du vil, så får du den lige i pandeskallen. 08015
Bottom
08016
Top
JUHANI: Mi az, verekedni kezdesz? JUHANI: Har du i sinde at begynde at slås? 08016
Bottom
08017
Top
LAURI: Ha akarod, hát azt is megkaphatod. De a jó testvérek nem verekszenek. No, egészségiekre hát! LAURI: Hvis du vil, så skal det heller ikke komme til at mangle. Men elskede brødre slås jo ikke. Lad os altså smage på det her. 08017
Bottom
08018
Top
TIMO: Ne igyál többet, Lauri. TIMO: Drik ikke, Lauri. 08018
Bottom
08019
Top
JUHANI: Ide a kulacsot, de azonnal! JUHANI: Kom straks her med dunken! 08019
Bottom
08020
Top
LAURI: Majd adok én neked! Mit gondolsz, ki vagy te? LAURI: Prygl skal du få. Hvad mon du bilder dig ind, du er? 08020
Bottom
08021
Top
JUHANI: Bűnös halandó, az igaz; de mégis én vagyok a legidősebb testvéred. JUHANI: Et syndigt menneske; det er sandt nok, men jeg er dog din ældste broder. 08021
Bottom
08022
Top
LAURI: A legidősebb? No, akkor annál több bűnt követhettél már el, s annál inkább megérdemled a huszonötöt. Hanem proszit! - mondá a német. LAURI: Ældste? Nå, desto mere har du nået at synde og desto mere trænger du til prygl. Men skål! siger svenskeren. 08022
Bottom
08023
Top
TUOMAS: Egy csöppel se többet, hallod-e! TUOMAS: Du smager ikke en dråbe. 08023
Bottom
08024
Top
LAURI: Tuomast nagyon szeretem; Tuomast és a kis Eerót. Hanem a többiek? Ugyan mi jót mondhatnék róluk? LAURI: Tuomas synes jeg meget om, Tuomas og Lille-Eero. Men de andre der? Hvad skal jeg sige om dem? 08024
Bottom
08025
Top
TUOMAS: Fogd be a szád, és ide azzal a kulaccsal! Nesze, Juhani, vedd hátadra a tarisznyát, és vigyázz erre a kulacsra. TUOMAS: Hold kæft og hit med dunken! Dér, Juhani, tag ranslen på din ryg og brændevinen i din forvaring. 08025
Bottom
08026
Top
LAURI: Lauri csak reád hallgat. Szeredek téged; téged meg a kis Eerót. LAURI: Kun du kan få din vilje med Lauri. Jeg kan godt lide dig og Lille-Eero. 08026
Bottom
08027
Top
TUOMAS: Hallgass! TUOMAS: Ti stille! 08027
Bottom
08028
Top
LAURI: Ilyen pupákok! Ugyan micsoda Jukola Jussi? Mérges pulykakakas, busa fejű bika. LAURI: Sikke nogen mandfolk! Hvad er Jukola-Jussi ? En forvirret hane; en hornløs tyr. 08028
Bottom
08029
Top
JUHANI: Fogd be a szád nyomban, nehogy még egyszer ilyesmi jusson a fülembe! JUHANI: Hold kæft omgående, så mine ører ikke hører den slags ting en gang til. 08029
Bottom
08030
Top
LAURI: „Akinek füle van a hallásra, az hallja”, prédikálja Aapo, Jukola Szent Pálja. LAURI: »Den, som har øre, han høre«, prædiker Aapo, ham, Jukolas hellige Paulus. 08030
Bottom
08031
Top
SIMEONI: Ah te, te fiú! Hát te lennél az a hajdani komoly, tisztességtudó, szűkszavú gyerek? Ez lenne Lauri? Ez a szájas csibész? SIMEONI: Oh, du! Er du den forhen så ærlige, alvorlige og fåmælte knægt? Er du Lauri? En sådan rapkæftet slyngel? 08031
Bottom
08032
Top
LAURI: Hiszen te Simeoni vagy, az a mézesmázos „üdvrabbi”! LAURI: Du er jo Simeoni, den sødt-mælende »Hil være dig, rabbi«! 08032
Bottom
08033
Top
SIMEONI: Megbocsátok neked, megbocsátok, hogy égő szenet gyűjtsék a fejedre. SIMEONI: Det tilgiver jeg dig, idet jeg stadig samler, stadig samler glødende kul på dit hoved. 08033
Bottom
08034
Top
LAURI: Eredj a pokolba, van ott szén elég! LAURI: Gå ad helvede til; dér er kul! 08034
Bottom
08035
Top
SIMEONI: Te istentelen! SIMEONI: Ugudelige! 08035
Bottom
08036
Top
TIMO: Még a hátam is borsódzik tőle! TIMO: Ja, det er, som om håret rejser sig på min ryg. 08036
Bottom
08037
Top
LAURI: Ugyan mit mekeg Timo, Jukola savószemű bakkecskéje? LAURI: Hvad bræger Timo, ham, Jukolas bleg-øjede gedebuk ? 08037
Bottom
08038
Top
TIMO: Jól van, no. Jó ital a kecsketej. TIMO: Det kan være. Gedemælk er godt! 08038
Bottom
08039
Top
LAURI: He? LAURI: Hvad? 08039
Bottom
08040
Top
TIMO: Jó ital a kecsketej, azt mondom. Hanem köszönöm a megtiszteltetést, köszönöm szépen! így ni, mindnyájan megkaptuk a magunkét; köszönet érte! Hanem most másfajta holmi kerül elibéd. Nézd csak kedvenceidet, Tuomast és Eerót, ott ni! TIMO: Gedemælk er godt. Og jeg takker dig for denne æresbevisning: storligen tak, ja, dér fik vi vores part; storligen tak! Men nu kommer du til en anden slags kram. Se på dine kæledægger, Tuomas og Eero, se på dem dér. 08040
Bottom
08041
Top
LAURI: He? LAURI: Hvad? 08041
Bottom
08042
Top
TIMO: Nézd csak kedvenceidet, Tuomast és Eerót, ott ni! TIMO: Se på dine kæledægger, Tuomas og Eero, se på dem dér. 08042
Bottom
08043
Top
LAURI: He? LAURI: Hvad ? 08043
Bottom
08044
Top
TIMO: Csak a pap prédikál háromszor, de őt meg is fizetik érte. TIMO: Præsten taler tre gange, men han får betaling for det. 08044
Bottom
08045
Top
LAURI: „Másféle holmi”, mekegted. Tudom én jól, hogy mihez hasonlítsam őket. A derék Tuomas olyan, mint a nehéz fejsze: komoly, férfias, erős; a kis Eero gyerek meg mint az éles, ügyes kisbalta. Gyorsan, fürgén csapkod maga körül, apró gúnyszavakkal csapkod a betyár. LAURI: »En anden slags kram«, brægede du. Men jeg ved nok, hvad for slags kram jeg sammenligner dem med. Tuomas-knægten er en ædel økse, ærlig, mandig og stærk, men Lille-Eero-pråsen er en lille, skarp og bidende tømmermandsøkse. Ja, han »tømrer«, tømrer rigtig flinkt og kaster om sig med små spydigheder, den bandit. 08045
Bottom
08046
Top
JUHANI: Jól van! Engem azonban mérges kakasnak mondtál? JUHANI: Godt. Men kaldte du mig en forvirret hane? 08046
Bottom
08047
Top
TIMO: Engem meg bakkecskének nevezett. Köszönet érte! TIMO: Han kaldte jo mig for en gedebuk. Storligen tak! 08047
Bottom
08048
Top
LAURI: Eero csipkelődik, piszkálódik, de a szíve férfiszív. LAURI: Eero »tømrer«, men han har en mands hjerte. 08048
Bottom
08049
Top
JUHANI: Jól van, jól! Hanem engem mérges kakasnak mondtál? JUHANI: Godt, godt! Men kaldte du mig en forvirret hane ? 08049
Bottom
08050
Top
LAURI: És ráadásul busa fejű bikának is neveztelek. LAURI: Jeg kaldte dig også en hornløs tyr. 08050
Bottom
08051
Top
JUHANI: Bravó, testvér, bravó! JUHANI: Bra, broder, bra, som svenskeren siger. 08051
Bottom
08052
Top
TIMO: Ne izgulj, Juho. Lásd, engem meg bakkecskének mondott, de én megköszöntem néki ezt a titulust, hiszen a kecske csöppet sem megvetett állat. Viertola piros képű kisasszonya, az a Lyytia kisasszony, csupán kecsketejet iszik, semmi mást. No lám, lám. TIMO: Vær rolig, Juhani. Mig kaldte han jo for en gedebuk, og jeg takker ham for hæderstitelen; for geden er ikke noget unyttigt dyr. Viertolas rødkindede frøken, hende dér frøken Lydia, drikker kun gedemælk, fra en hvid ged, og intet andet. Sådan er det. 08052
Bottom
08053
Top
SIMEONI: Nem lennénk férfiak, ha komolyan vennénk egy részeg fecsegéseit. SIMEONI: Ville vi være mænd, hvis vi brød os om en fuld mands snak? 08053
Bottom
08054
Top
LAURI: Te lennél férfi? Te? Jaj, barátocskám, keservesen elpityerednél, ha valami olyat látnál, amit a lányok nem szívesen mutogatnak magadfajta anyámasszony katonájának. LAURI: Du en mand? Du? Ak, brorlil! Du ville sikkert græde bitterligt, hvis du så noget, som pigerne forøvrigt ikke plejer at vise barnerumper som dig. 08054
Bottom
08055
Top
JUHANI: Simeoni, Simeoni, már inkább késsel szurkál-janak, mint hogy eltűrjem az ilyen csipkelődést. JUHANI: Simeoni, Simeoni! Jeg ville hellere have af dolken end den slags stik. 08055
Bottom
08056
Top
SIMEONI: Nono, majd az ítélet napján elválik, hogy kit csíptek ezek a csipkelődések. SIMEONI: Nå, nå, på den yderste dag skulle de sikkert se hen til ham, hvem de have gennemstunget. 08056
Bottom
08057
Top
TIMO: Bennünket hát sorra lefestettél, kit kakasnak, kit meg baltának. Azonban mi vagy te magad, ha szabad kérdeznem alázattal? TIMO: Du har udmalet os som alt muligt lige fra en hane til en økse, men hvad er du selv, hvis jeg nu spørger dig alvorligt og tager mit mest genstridige hoved på? 08057
Bottom
08058
Top
LAURI: Én Lauri vagyok. LAURI: Jeg er Lauri. 08058
Bottom
08059
Top
TIMO: Lám, lám! Csupáncsak derék, jó Lauri, semmi más? TIMO: Se, se! Bare den rare Lauri? 08059
Bottom
08060
Top
LAURI: Derék Lauri, semmi egyéb, bár engem is elneveztetek mindennek: borznak, Könni kapásának, Pukkancs Péternek és ezer effélének. Hm! Mindegyi-kőtök szájából hallottam egy és más hasonlót, én azonban mélyen hallgatva mind jól megjegyeztem magamnak. De most kedvem lenne megfizetni nektek, és a pokolba is, a vaskosabb garasokat a fejetekhez vágni! S aztán, mint a zaboszsákot, sorra ledobni mindenkit az ökrök elé! LAURI: Den udmærkede Lauri, og ikke andet, skønt man har villet beskrive mig og kalde mig på mange måder: grævling, Könnis hakkekarl, gnavpotte og tusind andre ting. Hm! Jeg har hørt et og andet af den slags fra jeres læber. Men i største stilhed har jeg lagt det hele til side her mellem kæberne. Nu kunne det more mig at pille lidt ved denne opsamlede bunke, jeg har, fanden ta’ mig, lyst til at give jer nogle rigtige næsestyvere midt i planeten, og så ned med hver eneste afjer til bytte for okserne som en sæk hakkelse. 08060
Bottom
08061
Top
AAPO: Valóban ez lenne Lauri, az a szódan, tisztességes Lauri gyerek? Ugyan ki hinné? AAPO: Er dette virkelig Lauri, den skikkelige, fåmælte Lauri ? Hvem kunne tro det ? 08061
Bottom
08062
Top
JUHANI: Haj, Aapo testvér, a búza közé konkoly is vegyül! Sejtettem én ezt már régen, de csak most ismertem meg igazán emberünk szívét. JUHANI: Ak, broder Aapo, ak, i den gyldne hvede findes meget malurt. Det har jeg anet længe, men nu kender jeg mandens hjerte. 08062
Bottom
08063
Top
LAURI: Fogd be a kenyériesőd, te Jukola bikája! LAURI: Hold din kæft, du, Jukolas tyr. 08063
Bottom
08064
Top
JUHANI: Az Úr szerelmére, ne bosszants tovább, mert forrni kezd a vérem! Te átkozott kölyök, odaváglak az ökrök elé, s aztán jöjjön a szörnyű pusztulás, jöjjön a végítélet napja! „ JUHANI: For Guds skyld ophids mig ikke mere, for mit blod brænder, b