Ajk kotisivu TwinBook o MainMenu

Aleksis Kivi: Seitse venda
Aleksis Kivi: A hét testvér

Lugu 01 Fejezet

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (et-hu) :
Lugu: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seitse venda o A hét testvér Download
01001
Top
Jukola talu, Lõuna-Hämemaal, seisab ühe mäe põhjapoolsel rinnakul, Toukola kiila lähedal. Selle ligem ümbrus on kivine nõmm, kuid allpool algavad põllud, kus, enne kui talu lohakile jäi, lainetas terarohke vili. Põldude all on ristikuääreline niit, mida lõikab vingerdav oja; ja rikkalikult andis see heina, enne kui sai küla karjamaaks. Muidu on talul avaraid metsi, soid ja tagamaid, mis olid talu esimese rajaja hoolitsemise kaudu selle osaks langenud juba endiste! aegadel, suurel maajagamisel. Hoolitsedes rohkem järeltulijate kasu kui oma heaolu eest, võttis siis Jukola peremees oma osaks tulest põletatud metsa ning sai sel teel seitse korda enam kui tanaabrid. Kuid kõik tulekahju jäljed olid juba ammu tala piiridest kadunud ja paks mets asemele kasvanud. — Ja see on nende seitsme venna kodu, kelle elujuhtumistest tahan nüüd jutustada. A Jukola-tanya Háme-tartomány déli részében, egy domb északi lejtőjén fekszik, közel Toukola falvához. A házat köves térség veszi körül, de valamivel lejjebb jó szántóföld kezdődik, amelyen hajdanán, mielőtt a tanya romlásnak indult volna, acélos gabona hullámzott. A szántók alatt a lóherés rétet kanyargó árok szeli át; bőven termett rajta a széna, mielőtt a falu tehénlegelője lett volna belőle. Eze.nfelül hatalmas erdők, lápok és pusztaságok tartoztak a tanyához, melyet alapítója még hajdan, a nagy földosztás idején szerzett bölcs cselekedetével. Jukola első gazdája ugyanis inkább utódainak, mint saját magának érdekét tartva szem előtt, egy tűzvész által letarolt erdőt választott osztályrészéül, és így hétszer akkora területet kapott, mint szomszédai. Azóta a tűzvész nyoma régen elenyészett, és sűrű erdő nőtt a helyébe. Ez lenne hát annak a hét testvérnek otthona, akiknek élettörténetét, ím, elmondani készülök. 01001
Bottom
01002
Top
Vennaste nimed vanemast nooremani on: Juhani, Tuomas, Aapo, Simeoni, Timo, Lauri ja Eero. Neist on Tuomas ja Aapo kaksikud ning samuti Timo ja Lauri. Vanema venna Juhani iga on kakskümmend ja viis aastat, aga Eero, kõige noorem, on vaevalt kaheksateist päikese ringkäiku näinud. Keha on neil tugev ja õlgadest tüse, pikkus parajalt suur, välja arvatud Eerol, kes on veel väga lühike. Pikem neist kõigist on Aapo, kuigi sugugi mitte kõige turjakam. See viimane eesõigus ja au on Tuoina päralt, kes on õlgade laiuselt otse kuulus. Iseärasus, mis neile kõigile ühiselt omane, on nende ruske nahk ja kanged kanepikarva juuksed, mille karedus on eriti Juhanil silmatorkav. A testvérek neve kor szerinti sorrendben a következő: Juhani, Tuomas, Aapo, Simeoni, Timo, Lauri és Eero. Köztük Tuomas és Aapo, valamint Timo és Lauri ikertestvérek. Juhani, a legidősebb, huszonöt éves, Eero azonban, a legfiatalabb, még nem látott tizennyolc tavaszt. Termetre zömök és vállas, középmagas legények, kivéve Eerót, aki még nagyon kurta gyerek. Aapo köztük a legszálasabb, ha mindjárt nem is a legvállasabb. Ez utóbbi előny és dicsőség Tuomasnak jutott osztályrészül, akinek széles válla messze földön híres. Mindnyájukra egyformán jellemző bőrük barna színe és durva, kenderkócszerű hajuk, melynek sörteszerű merevsége különösen Juhani kobakján szembetűnő. 01002
Bottom
01003
Top
Nende isa, kes oli vali ja kirglik jahimees, tabas paremas elueas äkki surm, kui ta vihase karuga võitles. Mõlemad, nii metsaott kui mees, leiti siis surnuina, lamamas teineteise kõrval verisel maal. Kurjal kombel oli mees haavatud, kuid ka kiskja kurk ja külg nähti olevat pussiga lõhutud ning rind valusa püssikuuliga läbistatud. Nii lõpetas oma päevad tugev mees, kes oli enam kui viiskümmend karu surmanud. — Aga oma jahiretkede pärast jättis ta tööd ja toimetused talus hooletusse, mis ilma peremehe juhatuseta pikkamisi lohakile läks. Ei kõlvanud ka ta pojad kündma ega külvama, sest nemadki olid isalt pärinud sama põleva kire metsloomade püüdmise vastu. Nad asetasid loksusid, raudu, silmuseid ja tegid tedre-aedu lindude ning jäneste hukatuseks. Nii kulutasid nad poisikesepõlve aja, kuni hakkasid tulelukupüssi tarvitama ja usaldasid karule laanes läheneda. Apjuk, ki szenvedélyes vadászember volt, élete virágján lelte hirtelen halálát, egy bősz medvével viaskodván. Úgy találták őket holtan: az erdő fenevadja s az ember halálos ölelésben hevertek a vérrel áztatott terepen. Csúnya seb éktelenkedett az emberen, de az állat nyakát és oldalát is alaposan megszabdalta a görbe finn kés, szü-gyét átfúrta a gyors puskagolyó. így múlt ki a világból ez a nagy erejű ember, aki éltében ötvennél több medvét ejtett el. Ám buzgó vadászgatásai folytán egészen elhanyagolta otthoni munkáját-dolgát, s a tanya, igazi gazda híján, egyre inkább züllésnek indult. Fiai sem törődtek a szántással-vetéssel, mert örökölték atyjuk heves vadászszenvedélyét. Hurkot feszítettek, csapdát, lépet állítottak nyúlnak, madárnak, s így töltötték gyermekkoruk esztendeit, míg csak meg nem tanultak bánni a tűzfegyverrel, hogy aztán a medvét is fölkeressék a rengeteg mélyén. 01003
Bottom
01004
Top
Ema püüdis neid küll noomimise ja nuhtlusega tööle ning virkusele sundida, kuid nende kangekaelsus oli kõigile neile katseile paindumatuks takistuseks. Ta oli muidu tubli naine; oli tuntud ta õige ja otsekohene, vahest pisut järsk iseloom. Tubli mees oli ka ta vend, poiste mõnus onu, kes oli noorpõlves vahva meremehena kaugetel meredel purjetanud, mõndagi rahvast ning linna näinud; kuid viimaks kaotas ta silmanägemise, jäädes kottpimedaks, ja kulutas Jukola talus oma elu pimedaid päevi. Voolides käsikaudu kulpe, lusikaid, kirve-värsi, kurikaid ja muid majariistu, vestis ta siis õepoegadele lihti muinasjutte ja imelugusid nii omalt maalt kui võõr riikidest, jutustas ka piibli imetegudest ning sündmustest, lugusid kuulasid poisid sügava hardusega ja panid kii meelde tallele. Kuid sama heameelega ei kuulanud nad paraku ema käskusid ja manitsusi, vaid olid hoopis tuimade li dega, hoolimata nii mõnestki keretäiest. Sauna lähenemist les pani vennakari tihtipeale putku, tehes sellega nii ema! loistclc muret ja meelepaha ning ainult halvendades oma asja. Anyjuk ugyan igyekezett szidással, fenyítéssel serény munkára szorítani őket, de minden igyekezete megtörött a testvérek nyakasságán. Pedig derék asszony volt; becsületes, szilárd, talán kissé túlságosan szigorú jellemét mindenki tisztelte. Jóravaló ember volt a testvére is, a fiúk jámbor nagybátyja, aki ifjabb korában bátor tengerészként messzi tengereken hajózott, és sokféle népet, sok várost megismert. Később azonban elvesztette szeme világát, és öregségének sötét napjait ott töltötte a Jukola-tanyán. Gyakran, miközben ujjainak tapintásától vezettetve kanalat, kupát, baltanyelet, sulykolót s egyéb, a háztartásban hasznos szerszámot faragott, mindenféle regét s különös eseteket mesélt unokaöccseinek a közelibb vagy távolibb világból, máskor meg a Biblia csodáit és történeteit beszélte el. A fiúk nagy áhítattal hallgatták az öreg históriáit, és minden szavát jól eszükbe vésték. Anyjuk parancsait és dorgálásait azonban már korántsem hallgatták ilyen szíves örömest; bizony szörnyen süketek voltak a jó asszony minden szavára, és ezen semmiféle verés, fenyítés nem segített. Nemegyszer, sejtve, hogy verés közeleg, uccu, megszökött az egész testvérhad, noha ezzel bajt s bosz-szúságot okozva anyjuknak meg másoknak is, csak rontottak saját ügyükön. 01004
Bottom
01005
Top
Olgu siin jutustatud üks juhtumus vennaste lapse; N.id teadsid kodutalu rehe aü olevat kanapesa, mille i oli keegi eit, keda kutsuti «Männiku-mooriks», sest ta onn seisis mänaitukas Jukola lähedal. Kord tärkasid ki liul munad vennaste meelde ja nad otsustasid lõpuks pe j.iks teha ning metsa minna oma saaki maitsma. Nad täitsid ka ema kavatsuse, tühjendasid pesa ja läksid üksmeelselt Kuus venda; Eero keerles siis veel ema jalge ümber. Ja kui nad pimedas kuusikus ühe suliseva oja juurde jõudsid, tegid nad tule kaldale, mässisid munad räbalaisse, kastsid vette ning panid kihisevasse tuhka küpsema. Ja kui maiusroog lõpuks küps oli, sõid nad maitsva suutäie ning astusid siis rahul olles jälle kodu poole. Aga kodumäe] ootas neid tuulispask, sest nende tegu oli juba avalikuks tulnud. Männiku-moor kriiskas ja räuskas ning ema ruttas vennastele vastu vihase pilguga, käes vihisev roosk. Kuid poisid ei tahtnudki sellele tuulispeale läheneda, vaid pöördusid ümber ja põgenesid jällegi metsade varju, hoolimata ema hüüetest. De hadd mondjak el egy esetet a testvérek gyermekkorának idejéből. Valahogy megtudták, hogy otthon a csűr alatt egy tyúk fészkel, melynek tulajdonosa Mán-nistö anyó, a közeli fenyves tövénél lapuló kis kunyhó gazdasszonya volt. Egyszer a testvérek kedvet kaptak forró hamuban sült tojásra, s elhatározták, hogy kifosztják a fészket, és elmennek az erdőbe, kiélvezni a zsákmányt. Az elhatározást tett követte: a fészekből kilopták a tojásokat, s aztán együtt kivonultak az erdőbe, mind a hatan; Eero akkor még az anyja szoknyája mellett lábatlankodott. Midőn a sötét erdő mélyén egy csörgedező patakhoz értek, a parton pompás tüzet raktak, a tojásokat rongyba csavarva vízbe mártották, s bekaparták a sistergő hamuba. Mikor a tojások megsültek, ízes lakomát csaptak, s aztán elégedetten hazafelé indultak. De az otthoni domb lábához érve szörnyű égzengés fogadta őket: időközben ugyanis napfényre került csínytevésük. Mánnistö anyó sírt-rítt, szitkozódott, anyjuk pedig baljós tekintettel, kezében suhogó vesszővel sietett a testvérek felé. A fiúknak nem volt merszük szembeszállni a viharral, hanem hátat fordítva újból az erdőbe szöktek, ügyet sem vetve anyjuk kiáltozásaira. 01005
Bottom
01006
Top
Kulus nüüd päev, kulus teinegi, kuid põgenejad ei ilmunud, ja nende viibimine tegi lõpuks ema üpris rahutuks ning ta viha muutus peatselt mureks ja kahetsuspisaraiks. Ta läks neid otsima, otsis metsad risti-rästi läbi, kuid ci leidnud lapsi. Lugu võttis järjest koledama kuju ja sundis lõpuks kroonumehi asjasse segama. Saadeti sõna jahikupjale, kes viivitamata kogu Toukola küla ja selle ümbruskonna kokku kutsus. Ja nüüd läks salk nii noori kui vanu, nii naisi kui mehi jahikupja juhatusel pikas rivis otsima mööda metsi. Esimesel päeval otsisid nad lähemas ümbruses, kuid ilma oodatud tagajärjeta; teisel päeval siirdusid nad kaugemale, ja kui nad kõrgele mäele astusid, nägid nad eemal ühe soo rannalt sinist suitsusammast õhku kerkivat. Täpipealt määrasid nad kindlaks sihi, kust suits tõusis, ja selle poole jätkasid nad jälle oma teekonda. Lähemale jõudes kuulsid nad viimaks häält, mis järgmisel kombel laulis: Eltelt egy nap, eltelt kettő is, ám a szökevényeknek se híre, se hamva. Anyjuk végül is nyugtalankodni kezdett, és heves haragja gonddá, szánakozó könnyekké változott. Keresésükre indult, keresztül-kasul kóborolta az erdőt, de csak nem találta mihaszna csemetéit. A dolog egyre aggasztóbbá vált, s végül is hatósági emberekhez kellett fordulnia segítségért. Hírül vitték a dolgot a vadászmesternek, aki haladéktalanul össze-csődítette az egész Toukola falut s környékét. És megindult a vadászmester vezetésével a sereg: ifjak és öregek, asszonyok és férfiak hosszú láncba széledve felverték az erdőt. Első nap a közelebbi vidéket kutatták át, azonban a remélt eredmény nélkül; másnap messzebb merészkedtek, s midőn fölhágtak egy magas domb tetejére, a távolból, egy láp partjáról, kékes füstoszlopot láttak kanyarogni az ég felé. Jól megjegyezték maguknak, mely irányból szállt fel a füst, és megindultak arrafelé. Végül, közelebb jutva, énekszót hallottak: 01006
Bottom
01007
Top
Elati ju ennegi,
Kui oja taga oldi;
Ojapuid põletati
Ja ojast õlut joodi.
Régente is vígan voltak
patak partján, kék ég alatt:
erdő adott jó tűzifát,
tiszta sört a cserge patak.
01007
Bottom
01013
Top
Laulu kuuldes rõõmustas Jukola perenaine väga, sest ta tundis ära oma poja Juliani hääle. Ja mets rõkkas tihti süsi-püssi paukumisest, mille kõige järgi nüüd otsijad kindlasti märkasid, et lähenevad põgenejate leerile. Siis andis jahikubjas käsu poisid ümber piirata ja neile vaikselt läheneda, kuid ometi teatud kaugusel nende laagri ees peatuda. Jukola gazdasszonya, hallva az éneket, nagyon megörült, mert megismerte fiának, Juhaninak a hangját. És mivel a sűrűből szapora durranások hallatszottak, a hajtók megértették, hogy már közel járnak a szökevények táborához. Ezért a vadászmester parancsot adott, hogy kerítsék be a fiúkat, s aztán halkan közelítsék meg őket, de a táborhelyük előtt álljanak meg. 01013
Bottom
01014
Top
Sündis nii, nagu ta käskis. Ja kui salk oli vennaksed igalt poolt ümber piiranud ja neile umbes viiekümne sammu peale lähenenud, siis peatus ta; ning nüüd avanes järgmine pilt: kivi kõrvale oli kuuseokstest ehitatud väike onn, mille künnisel lamas Juhani sammalasemel, üles pilvedesse vahtides ja lauldes. Kaks-kolm sülda onnist eemal lõõmas rõõmus tuli ja selle sütel küpsetas Simeoni paelaga püütud tetre lõunaks. Nõgiste nägudega Aapo ja Timo — sest nad olid äsja tonti mänginud — küpsetasid naereid kuumas tuhas. Lauri istus vaikselt väikese saviaugu ääres ning voolis savikikkaid, härgi ja toredaid varssu; ning tal oli neid juba terve rida sammaldunud palgi küljel kuivamas. Aga Tuomas paugutas süsipüssi: sülitas vahust sülge maakivile, pani sinna tulise söe, ja selle peale virutas ta kõigest jõust teise kivi, ning kärakas, tihti niisama kõva kui harilik püssipauk, kajas ümberringi ja nõgine suits keerles kivide vahelt õhku. Úgy is történt, amint meghagyta. Midőn a sereg, mindenfelől bekerítve a testvéreket, mintegy ötvenlé-pésnyire közel került hozzájuk, a hajtok megálltak, s szemük elé a következő látvány tárult: egy szikla tövében fenyőágakból összetákolt kis kunyhó állt, melynek bejáratánál lágy mohakereveten hevert Juhani, bámulta a felhőket, és énekelt. Két-három ölnyire a kunyhótól vidám tábortűz lobogott, melynek parazsánál Simeoni egy léppel fogott nyírfajdot pirított a nyárson ebédre. Aapo és Timo kormos képpel - az imént ugyanis ördö-gösdit játszottak - répát sütöttek a forró hamuban. Egy kis iszapos kátyú mellett pedig Lauri üldögélt szótlanul, és a sárból kakasokat, teheneket s büszke paripákat formált; már egész sereg száradt belőlük egy mohos fatörzs oldalára kirakva. A durranások viszont Tuomastól eredtek: egy csupasz kőre habosat köpött, izzó parazsat dobott a köpés hegyibe, s aztán egy másik kővel nagyot csapott a parázsra: mint a puskalövés, akkora durranás hallatszott, s a kövek közül fekete füst kanyargott a levegőbe. 01014
Bottom
01015
Top
JUHANI:
Elati ju ennegi,
Kui oja taga oldi...
Kuid pagan meid siin ometi lõpuks pärib. See on selge kui päev, te saarmapojad.
JUHANI:
Régente is vígan voltak
patak partján, kék ég alatt...
Hanem végül mégis az ördög visz el bennünket. Ez már egyszer szent, ebadta kölykei!
01015
Bottom
01022
Top
AAPO: Seda ütlesin ma kohe, kui hundipassi võtsime. Oh meid hulle! Sissid ja mustlased rähmaku nõnda lageda taeva all. AAPO: Mondtam én ezt rögtön, amikor felkötöttük az útilaput. Haj, de bolondok voltunk! Csak a rablók és cigányok kóborolnak így a csupasz ég alatt. 01022
Bottom
01023
Top
TIMO: Jumala taevas on see ometi. TIMO: Isten ege ez mégis. 01023
Bottom
01024
Top
AAPO: Elada siin ühes huntide ja karudega! AAPO: Itt élni a farkasokkal és medvékkel! 01024
Bottom
01025
Top
TUOMAS: Ning ühes jumalaga. TUOMAS: Meg a Jóistennel! 01025
Bottom
01026
Top
JUHANI: Tõsi, Tuomas! Jumala ja tema inglitega. Ah, kui võiksime nüüd oma õndsa hinge ja ihu silmadega vaadata, siis näeksime selgesti, kuis terve salk tiivulisi kaitseingleid on meid ümber piiranud ning kuis jumal ise kui armas isa halli taadi kujul otse meie keskel istub. JUHANI: Igazad van, Tuomas! A Jóistennel és az ő angyalaival. Hej, ha képesek volnánk arra, hogy mint az üdvözültek, lelki szemekkel tekintsünk magunk körül, bizonnyal látnánk, hogy egész sereg védangyal vett körül bennünket, és ősz hajú öreg képében, mint jóságos atya, maga az Isten is itt ül közöttünk. 01026
Bottom
01027
Top
SIMEONI: Kuid mis mõtleb nüüd meie vaene ema? SIMEONI: De vajon mit gondol most szegény anyánk? 01027
Bottom
01028
Top
TUOMAS: Ta tahaks meid praelihaks kloppida, kui ainult ta küünte vahele satuksime. TUOMAS: Biztosan kicserezné a bőrünket, ha a körme közé kaphatna. 01028
Bottom
01029
Top
JUHANI: Oi, poisu, saaksime sauna! JUHANI: Haj, fiúk, lenne ám nemulass! 01029
Bottom
01030
Top
TUOMAS: Sauna mis sauna! TUOMAS: Hasábfával kenegetnék a hátunkat! 01030
Bottom
01031
Top
JUHANI: Tuld tuiskava sauna! Jah, küllap sa seda tead. JUHANI: Jóféle nyírfa virgáccsal, annyi szent! 01031
Bottom
01032
Top
AAPO: Lõpuks peame selle ometi saama. AAPO: Ezt már el nem kerülhetjük. 01032
Bottom
01033
Top
SIMEONI: Muidugi teada. Sellepärast oleks parem minna seda sauna vastu võtma ja kord neist koerapäevist pääseda. SIMEONI: Bizony nem. S ezért legokosabb szépen elszenvedni azt a verést, és felhagyni ezzel a kivert bikának való élettel. 01033
Bottom
01034
Top
JUHANI: Ega koer lähegi just vabatahtlikult peksupaika, vennas. JUHANI: De a bika nem szokott önként ballagni a vágóhídra, öcskös! 01034
Bottom
01035
Top
AAPO: Mis sa lobad, poiss? Talv läheneb ja meile pole sündides kasukat õlale antud. AAPO: Ugyan mit fecsegsz, fiú? Közeledik a tél, s mi nem vastag bundával a nyakunkon születtünk a világra. 01035
Bottom
01036
Top
SIMEONI: Ei siis muud kui aga marss! kodu poole, et saada peksa, ja põhjusega küll, põhjusega küll. SIMEONI: Nincs más hátra, mint mars hazafelé! És aztán jöjjön az a verés, hiszen nem jön ok nélkül. 01036
Bottom
01037
Top
JUHANI: Puhaku, vennad, puhaku veel mõni päev meie seljad. Ega meie tea, mis pääsetee jumal meile veel paari-kolme päeva jooksul leiab, jah, siin, siin uperdagem veel: siin meie päevad, selle kännutule ümber, ja ööd oksaonnis põõnates, reas nagu emise põrsad pahnas. — Aga mis ütled sina, Lauri-poju, seal saviaugus? Mis? Kas läheme kukusti peksu-sauna ? JUHANI: Kegyelmezzetek a hátunknak, testvérek, kegyelmezzetek még néhány napig. Hiszen nem tudhatjuk, holnap-holnapután nem talál-é a Jóisten valami menekvést számunkra. Heverjünk még itt: nappal a tábortűz körül, éjjel pedig benn, a lombsátorban, sorban egymáshoz lapulva, mint a koca malacai az almon. De mint vélekedik Lauri úrfi ott a pocsolya mellett? Hogyan? Hogy menjünk szépen a virgács alá? 01037
Bottom
01038
Top
LAURI: Oleme pealegi veel siin. LAURI: Elvagyunk mi itt is. 01038
Bottom
01039
Top
JUHANI: Seda pean minagi paremaks. Just nii! — Kuid on aga sul seal laialt karja. JUHANI: Mert én is úgy gondolom. Úgy bizony!... Hanem van ott néked már egész sereg tehened. » 01039
Bottom
01040
Top
TUOMAS: On sel poisil nii karja kui ka sulgloomi. TUOMAS: Tehén is meg baromfi is bőven. 01040
Bottom
01041
Top
JUHANI: Vägev rodu. Sinust saaks päris kukepillimeister. JUHANI: Hatalmas egy csorda! Belőled jó kakasgyártó lenne!... 01041
Bottom
01042
Top
TUOMAS: Otse vaabameister. [TUOMAS: Oikein fläätälä.>missing] 01042
Bottom
01043
Top
JUHANI: Suurepärane vaabameister. — Mis harjuka pupe nüüd jälle su küünte vahel valmib? JUHANI: [Oivallinen fläätälä. >missing]-- Hanem miféle ördög csudája az, amit most kiformáztál? 01043
Bottom
01044
Top
LAURI:. See on ainult sihuke väike mehikene. LAURI: Ez csak olyan kicsike gyerek. 01044
Bottom
01045
Top
JUHANI: Vaata toda jõnglast! JUHANI: Nézd csak, nézd a fickót! 01045
Bottom
01046
Top
TUOMAS: Teeb poegi kui mees. TUOMAS: Gyereket csinál, mintha férfi lenne. 01046
Bottom
01047
Top
JUHANI: Poisse kui tõrvaskännu otsi; ja toidab nii pojad kui karja nagu mees. — Kuid vennad, vennad, rutake lõunalauaga, sest mu kere hakkab juba korisema. Pane tuhka, pane tulist tuhka seal tolle naeri küpsevale küljele. — Kelle kord on nüüd naerivargile minna? JUHANI: Csuda fafejű gyereket! S aztán férfi módra enni ad a gyereknek meg a baromnak is. Hanem hé, fiúk, édes testvéreim, hozzátok már azt az ebédet, mert korog a gyomrom. Rakj még egy kis parazsat, jó forró parazsat annak a répának a hegyibe, hallod-e! Kimost a soros, hogy répát lopni menjen? 01047
Bottom
01048
Top
SIMEONI: Eks ole nüüd minu kord jälle patutööle minna. SIMEONI: Rajtam a sor, hogy bűnös munkára induljak. 01048
Bottom
01049
Top
JUHANI: Hinge seeshoidmiseks peame praegu pisut võõra omast näpistama. Kui see on patt, siis on see üks väiksemaist, mis selles kurjas maailmas tehakse. Ja vaata, kui ma suren ilma muu märkuseta oma paturaamatus, egas siis too väike varese-jalg mind just takista pisut paremasse paika pääsemast. Tollest päris pulmasaalist trääsitakse mind peatselt välja, seda usun ma küll, kuid ikkagi antakse seal poisile mõni uksehoidja koht, ning seegi oleks juba hirmus lõbus asi. — Jah, uskugem seda ja võtkem muretult, mis igakord meie pugusse mahub. JUHANI: Életünk tengetésére néha a máséból kell csipegetnünk. Ha ez bűn, akkor is a legenyhébbek közül való, amit ezen a romlott világon elkövetnek. És ha úgy halok meg, hogy nem lesz más a rovásomon, ez a kis macskakaparás még nem fogja meggátolni, hogy boldogabb életre jussak. Az igazi menyegzői teremből ugyan hamar kiebrudalnak, azt hiszem, de azért valami ajtónálló tisztet ilyen magamfajta gyereknek is adnak talán, és már ez is pompás dolog lenne. Higy-gyünk hát benne, hogy így lesz, és csenjünk el bátran mindent, ami csak a bendőnkbe fér. 01049
Bottom
01050
Top
AAPO: Kuid ometi näib mulle parem, kui Kuokkala naeri-maa rahule jätame ja enesele teise otsime. Igapäevane vähenemine sunnib omanikku peagi oma maad ööd ja päevad valvama. AAPO: De jobbnak tartanám, ha már békén hagynánk Kuokkala répaföldjét, s másikat keresnénk. Mert ha napról napra fogy a répa, a gazda majd éjjel-nappal őrzi a földjét. 01050
Bottom
01051
Top
JAHIKUBJAS: Selle pärast ei mingit muret enam, pojukesed, ei mingit. Nonoh, miks te nõnda ehmatate? Vaadake, kaitseinglite salk on teid üpris nobedasti ümber piiranud. A VADÁSZMESTER: Erre többé ne legyen gondotok, fiaim, halljátok-e! Nono, miért riadtatok meg úgy? Nézzétek csak: egész sereg védangyal vett körül ben-v neteket egyszeriben. 01051
Bottom
01052
Top
Nõnda kõneles kubjas vennastele, kes hirmsa ehmatusega üles kargasid ja igaüks isesihis jooksma pistsid, kuid peagi kohkunult nägid, et tee on igalt poolt suletud. Siis lausus jälle jahtikubjas «Mõrras olete, sulid, ilusti mõrras, kust te ei pääse, enne kui teid on mälestuseks veidi nahutatud, pisikeseks mälestuseks tei’e selle eest, mis jalavaeva olete meile teinud, sulid. Tulge siia, eit, oma kasekimbuga, ja andke neile õige helde käega. Ja kui peaks vastuajamist olema, siis on teil siin abi-naisi küllalt.» Järgnes nüüd nuhtlus ema käest, mehest meheni, läbi kogu poisiparve; ja suur oli kisa Kuokkala laanes. Ägedalt tarvitas eit vitsa, kuid jahikubjas kinnitas ometi, et nad veel liiga kerge sauna said. Így szólt a vadászmester a testvérekhez, akik szörnyen megriadva talpra ugrottak, és igyekeztek elfutni, ki merre látott, de csakhamar rémülten vették észre, hogy útjukat mindenfelől elállták. Ekkor a vadászmester megint megszólalt: „Csapdába jutottatok, fickók, csapdába bizony, ahonnan nem szabadultok előbb, míg ki nem cserzik a bőrötöket emlékeztetőül arra, hogy mennyi lótás-futást okoztatok nekünk, ebadta csibészei! Ide, ide, anyó, azzal a nyírfa vesszővel, húzza csak el a nótájukat alaposan! Ha talán ellenkezni próbálnának, hát van itt segítség bőven.” Suhogott a pálca az anyó kezében, és alaposan végighegedült vele a testvérsereg minden egyes tagjának a hátán; nagy volt a sírás-rívás a kuokkalai erdőben. Kegyedenül táncoltatta az anya a virgácsot, de a vadászmester mégis azt erősít-gette, hogy nagyon enyhe huszonötöt kaptak a fiúk. 01052
Bottom
01053
Top
Aga kui see viimane toimetus oli tehtud, läksid nad igaüks koju, nii ka ema oma poegadega. Kogu tee kärkis ja tõreles la põgenejatega; ega kojugi jõudes lõppenud veel torm. Veel poegadele õhtusööki lauale tõstes pragas eit, neid uue peksu-saunaga ähvardades. Kuid nähes, mihukese nälja-aplusega nad hambad leivasse ja silku lõid, pööras ta oma näo neist ja pühkis salaja pisara ruskelt, karedalt põselt. Midőn vége volt a ceremóniának, mindenki szerte-széledt, s az anya is hazafelé indult fiaival együtt. Egész úton szidta, korholta a szökevényeket, s a vihar még ott hon sem ült el; míg ételt rakott gyermekei elébe, egyre csak lármázott, sőt újabb veréssel fenyegette őket. De midőn látta, hogy milyen mohó éhséggel harapnak a kenyérbe és a sózott halba, elfordult, és titokban egy könnyet törült le napégette, ráncos orcájáról. 01053
Bottom
01054
Top
Nii lõppes poiste paguteekond. Ja see oli juhtumus nende lapsepõlve aegadelt, kuhu oma jutustusest põikasin. Így végződött a fiúk szökése. Ez a kaland, melyet most elbeszéltem, még gyermekkorukban történt. 01054
Bottom
01055
Top
Vennaste paremate lõbude hulka käis ka kettaheitmine, millist mängu nad veel mehecaski armastasid harrastada. Jaga-tuina kahte salka võitlesid nad ägedalt, sest kumbki pool püüdis määratud eesmärgi poole. Kõva oli siis kisa, jooks ja rüsclus, ning jõena voolas siis higi nende nägudelt. Vuhinal lendas ketas mööda teed ja viskus tihti kaikalt mehele vastu nägu, nii et kui nad mängult tagasi tulid, oli ühe või teise otsaesine varustatud tüseda sarvega või põsk paistetanud nagu saiapäts. Nõnda kulusid nende nooruspäevad: suvel metsades või maanteel ketast heites, talvel kodus ahju peal higistavas kuumuses. Kedves mulatsága volt a testvéreknek a korongdobálás - még meglett korukban is szívesen játszották. Ilyenkor két csapatra oszolva keményen küzdöttek, és igyekeztek elérni a kitűzött métát. Nagy volt a lárma, futkosás, dulakodás, és arcukról patakokban ömlött a verejték. Zúgva pörgött a korong az úton végig, s az ütőről néha valamelyik fiú képére pattant, úgyhogy hazatérve a játékból, nem egy homlokot ékes szarv díszített, nem egy orca dagadt meg cipónyira. így töltötték ifjúságuk napjait: nyáron az erdőben vagy az országúton, korongot hajigálva, télen otthon, a forró kemencén heverészve. 01055
Bottom
01056
Top
Kuid märkasid poisidki aegade muutumist. Sündis asju, mis sundisid neid enam kui enne homsele päevale mõtlema ja endisi elukombeid pisut muutma. — Nende ema oli surnud, ja nüüd pidi üks neist peremeheks hakkama, takistama talu päriselt alla käimast ja hoolitsema kroonumaksu tasumise eest, mis Jukola avarate maade ning metsade kohta polnud küll suur. Kuid askeldusi ja tegemist oli lohakil talus igatahes. Sellele kõigele harjaks peale tuli veel see, et kihelkonna uus praost oli igas ametitalituses kokutavalt vali mees. Eriti di ta armutu laiskadele lugejatele, tarvitades nende vastu kõiki abinõusid, ka jalg-puu-nuhtlust. Nii oli ta Jukolagi poegadesse löönud oma terava pilgu. Päris kohtumehe kaudu oli ta neile valju käsu andnud, et nad rutem kui muidu köstri juurde kirjaõppusele ilmuksid. — Istudes ühel sügissuve õhtul kodu avaras toas ja mõtiskledes neid asju, pajatasid vennaksed omavahel järgmisel viisil. De előbb-utóbb a testvérek is észrevették, hogy változnak az idők. Olyan dolgok történtek, melyek arra kényszerítették őket, hogy többet gondoljanak a holnapi nappal, s változtassanak eddigi életmódjukon. Anyjuk meghalt, s így egyiküknek vállalnia kellett, hogy gazda lesz a tanyán, s megmenti a házat a romlástól, meg törődni fog azzal is, hogy az adót, ami ugyan Jukola nagy erdőségeihez és szántóihoz képest éppen nem volt sok, megfizessék. Az ilyen elhanyagolt tanyán akad munka s tennivaló bőven. Mindennek tetejébe aztán új papot kapott a falu, aki szent hivatalának minden ágában igen szigorú férfiúnak mutatkozott. Különösen az olvasásban járatlanokkal volt könyörtelen, és minden módon szorongatta, sőt még kalodába is záratta őket. Többek között erősen szemre vette a Jukola-tanya legényeit is. Az esküdt útján keményen megparancsolta nekik: a szokottnál serényebben jelenjenek meg a kántornál, hogy megtanulják a betűvetés mesterségét. A testvérek egy nyár végi estén a tanyaház nagyszobájában üldögélve ezekről a dolgokról elmélkedtek, s meghányták-vetették a dolgot ekképpen. 01056
Bottom
01057
Top
AAPO: Ma ütlen: see pöörane elu ei lähe enam, vaid selle lõpp on kord hävitus ja hukatus. Vennad! teised kombed ja toimetused, kui me õnne ning rahu soovime. AAPO: Azt mondom: ez a bitang élet nem visz jóra, lument áll íts és logak csikorgatása lesz a vége. Testvénél Mrtskfpp kell élnünk, másképp kell tennünk, ha békét s boldogságot akarunk. 01057
Bottom
01058
Top
JUHANI: Kõneled õieti, seda ei või salata. JUHANI: Okosan szóltál, tagadhatatlan. 01058
Bottom
01059
Top
SIMEONI: Jumal paraku! meeletu ja metsik on meie elu olnud tänase päevani. SIMEONI: Isten irgalmazzon! Mind a mai napig féktelenül, elvadulian éltünk. 01059
Bottom
01060
Top
TIMO: Kuid on ju ses elus üks elu ja maailmas üks maailm. Küll see kõlbab, kui aga sinnapoole läheb. Ohhoo! TIMO: Ugyan, ugyan! Élet a mi életünk, világ a mi világunk in! Ki liogy veti ágyát, úgy alussza álmát. Úgy bizony! 01060
Bottom
01061
Top
JUHANI: Liiga pööraselt või, õigemini öeldud, liiga hoolimatult oleme elanud, seda ei või salata. Pidage siiski meeles: «Noorus ja nõrkus, vanadus ja tarkus». JUHANI: Nagyon betyárosan, vagy helyesebben szólva: nagyon gondtalanul éltünk, ez tagadhatatlan. Azonban ne feledjük: „Ifjúság: bolondság, öregség: bölcsesség.” 01061
Bottom
01062
Top
AAPO: Kuid on juba aeg targemaks saada, on aeg kõik ihad ja himud mõistuse ikkesse panna ja kõigepealt seda teha, millest on kasu, ega mitte seda, mis magusamalt maitseb. Nüüd viibimata meie talu jälle väärilisse korda seadma! AAPO: Ideje már, hogy benőjön a fejünk lágya, s kedvünket, szenvedélyünket az ész uralma alá vetve mindig azt tegyük, ami hasznos, nem pedig ami jobban ízle-nék. Haladéktalanul hozzá kell látnunk, hogy házunkat újból becsülettel rendbe szedjük. 01062
Bottom
01063
Top
JUHANI: õieti öeldud! Kõigepealt läki kui sitikad sõnniku kallale ja hommikust õhtuni paukugu Jukola nurkades sõnniku-hagude raiumise pakk; kari, tore kari andku lobi omalt poolt lisaks; ning tõusku meie taras sõnnikuvirnad, kõrged kui kuningalossi kuldsed müürid. Nõnda tuleb meil teha. Tuleval esmaspäeval hakkame peale, ja põhjalikult. JUHANI: Helyes beszéd! Először is hát, mint a ganajtúró féreg, essünk neki a trágyadombnak, és reggeltől estig aprítsuk az almot* Jukola minden zege-zugában: teltén, pompás tehén tetézze trágyájával a halmot, és emelkedjenek u karámban magas kupacok, mint a királyi vár aranyos falai. így teszünk. Jövő hétfőn munkához látunk, mégpedig amúgy istenigazában. 01063
Bottom
01064
Top
AAPO: Miks mitte juba homme? AAPO: Miért nem rögtön holnap? 01064
Bottom
01065
Top
JUHANI: Alles tuleval esmaspäeval. Ei tee viga, kui asja küpsemalt kaaluda. Nii olgu see öeldud: tuleval esmaspäeval. JUHANI: Majd csak jövő hétfőn. Hiszen nem árt, ha ala-|H)sabban fontolóra vesszük a dolgot. így hát, mint mondtam: jövő hétfőn! 01065
Bottom
01066
Top
AAPO: Kuid üks asi on meil kohe otsustada. Lugu on järgmine. Kui soovime majapidamisse korda ja kindlust, siis olgu üks eesseisja ning peremees. Me teame, see õigus ja kohus kuulub Juhanile, nii esisünni kui ka ema määruse järgi. AAPO: Egy dolgot azonban rögtön tisztáznunk kell. Éspedig ezt: ha rendet és mértéket akarunk tartani gazdálkodásunkban, legyen egyikünk a tanya feje és gazdája. Tudjuk, hogy ez a tiszt és kötelesség Juhanit illeti elsőszülöttségénél és anyánk rendelésénél fogva. 01066
Bottom
01067
Top
JUHANI: Jah, seesinane õigus, voli ning võim on minu päralt! JUHANI: Igen, igen, ez a jog, hatalom és erő engem illet! 01067
Bottom
01068
Top
AAPO: Kuid vaata, et sa seda leplikult ja üldiseks kasuks tarvitad. AAPO: Hanem aztán vigyázz, hogy illendően és a köz javára éljél vele. 01068
Bottom
01069
Top
JUHANI: Tahan katsuda, mis võin. Kui te aga ilma võmmi ja piitsata kuulaksite! Kuid tahan katsuda, mis võin. JUHANI: Hát majd megteszem, ami tőlem telik. Bárcsak ti is engedelmeskednétek verés és korbács nélkül! Hanem majd igyekszem, igyekszem. 01069
Bottom
01070
Top
AAPO: Piitsata? AAPO: Korbács? 01070
Bottom
01071
Top
JUHANI: Kui nii tarvis tuleb, pane tähele. JUHANI: Bizony, korbács, ha szükség lesz rá! 01071
Bottom
01072
Top
TUOMAS: Kõnele oma koertele piitsast. TUOMAS: Fenyegesd korbáccsal a kutyádat! 01072
Bottom
01073
Top
TIMO: Ei pehmita sina minu kroonukohta piitsaga, ei iialgi; tehku seda seaduse ja kohtu uuut, kui mu selg asja pärast sügeleb. TIMO: Te nem fogod kiporolni a bundámat, de nem ám! Ezt legfeljebb a törvény mogyorófa pálcája teheti meg, ha okkal viszket a hátam. 01073
Bottom
01074
Top
JUHANI: Miks haarate kinni lõdvast sõnast? On ju siin meie õnnemaa, kui ainult leplik meel valitseb ja sarvi kokku ei aeta. JUHANI: Mit akaszkodtok egy röpke szóba? Békén megférhetünk egymással, ha egyetértés uralkodik, és elkerüljük a torzsalkodást. 01074
Bottom
01075
Top
EERO: Määratagu siiski punktipealt meie omavahelised suhted. EERO: Mégis pontosan meg kell határozni, hogyan is éljünk együtt. 01075
Bottom
01076
Top
AAPO: Ja kuuldagu igaühe arvamist. AAPO: És hallgassuk meg mindenki véleményét. 01076
Bottom
01077
Top
JUHANI: Mis ütled sina, Lauri, kes ikka vähese jutuga? JUHANI: Mit szól ehhez a szűkszavú Lauri? 01077
Bottom
01078
Top
LAURI: Ütleksin minagi midagi. Kolime metsa ja jätame kus pagan selle maailma kära. LAURI: Hát én is mondanék valamit. Költözzünk ki az erdőbe, és hagyjuk a pokolba e világnak gondját-baját. 01078
Bottom
01079
Top
JUHANI: Häh? JUHANI: Hogyan? 01079
Bottom
01080
Top
AAPO: Poiss sonib jälle. AAPO: Ez itt már megint félrebeszél! 01080
Bottom
01081
Top
JUHANI: Et koliksime metsa? Mihuke hullus! JUHANI: Hogy költözzünk ki az erdőbe? Micsoda bolondság! 01081
Bottom
01082
Top
AAPO: Ara pane tähele. — Vaata, nii olen mõelnud. Sinul, Juhani, on kõigepealt õigus peremeheks hakata, kui nii tahad. AAPO: Ne törődj vele. Nézd, így gondolom a dolgot. Neked, Juhani, elsőbbséged van, hogy te légy a gazda a tanyán, ha úgy akarod. 01082
Bottom
01083
Top
JUHANI: Ja mina kui tahan. JUHANI: Persze hogy akarom. 01083
Bottom
01084
Top
AAPO: Meie teised, nii kaua kui viibime kodu armsates kolgastes ja oleme vallalised mehed, teeme talu tööd, sööme talu toitu ning saame talust riided. Iga kuu esimene esmaspäev, välja arvatud külvi' ja lõikuseajad, olgu alati meie oma päev, kuid olgu meile ka siis talust roog. Iga aasta andku talu meile igaühele pool tündrit kaeru külviks, ja iga aasta olgu meil õigus alemaa peale, mis vähemalt kolm tündriala suur. Nii on mu mõtted kodu ja poissmehepõlve seisukohalt. Kuid mina tean, et ükski meist heameelega Jukola armsatelt väljadelt ei lahku, ega sunni meid selleks ka koha kitsus, vaid seitsmele vennale on ruumi neil mail. Kuid see, kes ajapiku tunneks isu enesele oma maja ja perekonda asutada ning ometi ei taha seaduse teel ega maamõõtja kuludega talumaid poolitama hakata, kas poleks ta rahul järgmise ettepanekuga? Ta saab talust tüki maad, kuhu ehitab hooned ja teeb põllud sinna ümber. Saab ta oma osaks ka mõne niidusiilu, ja olgu tal voli enesele metsast uut heinamaad lisaks rookida, nii et võib pidada paar hobust ja neli-viis sarvlooma. Ja ilma mingi maksuta ning teopäevata harigu ta oma kohta ja tarvitagu selle saadusi, nii tema kui ta lapsedki, elutsedes rahulikult omal krundil. — Nii olen mina mõelnud. Mis ütlete selle kohta? AAPO: Mi többiek, amíg legényemberként élünk szülőházunk kedves falai közt, elvégezzük a tanya minden munkáját, esszük a tanya kenyerét, és a tanya ad gúnyát is reánk. Minden hónap első hétfője, kivéve a vetés és aratás idejét, legyen mindig szabadnapunk, de adjon a ház ilyenkor is ennünk. Évente adjon a tanya mindegyikünknek fél köböl zabot vetőmagnak, és legyen jogunk évente legalább háromköblös irtásföld megművelésére. így gondolom hát legénységünk idejére a dolgot. Mert tudom én azt jól, hogy egyikünk sem költöznék el szívesen Jukola fedele alól, s erre helyszűke sem kényszeríti, hiszen van itt tér hét testvérnek is. Ha aztán idő múltán valamelyikünknek kedve támad saját otthont és családot alapítani, nem kell azért mindjárt a törvény erejével és földmérők drága munkájával darabokra szabdalni a birtokot, hanem talán megelégszik majd a következő engedménnyel is: kapjon a birtokból egy darab földet, ahová házat építhet, s köréje elegendő szántót. Jusson osztályrészéül egy darab rét is, és legyen joga arra, hogy az erdőből kaszálót irtson magának egy pár ló és négy-öt tehén tartásához. Művelje földjét minden adótól és szolgáltatmánytól mentesen, élvezze annak gyümölcsét gyermekeivel együtt. Éldegéljenek békén saját fedelük alatt. Én így gondoltam a dolgot. Mit szóltok hozzá? 01084
Bottom
01085
Top
JUHANI: Kaunis mõistlikult mõeldud. Võtame kaalumisele need parakrahvid. JUHANI: Bölcsen kifundáltad. Fontoljuk meg hát e pontokat. 01085
Bottom
01086
Top
LAURI: Kuid teisiti oleks veelgi mõistlikumalt tehtud. Lähme metsade põue ja müüme ära selle armetu Jukola, või anname ta Rajaportti nahaparkijale rendile. Ta on meile selle kauba kohta oma soovi avaldanud; kuid vähemalt kümneks aastaks tahab ta talu enda kätte. Teeme nii, nagu ütlesin, ja lähme oma hobuse, koerte ja püssidega järsu Impivaara mäe alla. Seal ehitame enestele rõõmsa onni rõõmsale, päevapool-sele nurmele, ja püüdes seal salude saaki, elame rahus eemal maailmakärast ning tigedatest inimestest. — Nii olen omaette mõlgutanud ööd ja päevad, aastate viisi. LAURI: De ha másképp cselekszünk, még bölcsebben teszünk. Költözzünk az erdő ölére, és adjuk el ezt a nyomorúságos Jukolát, vagy adjuk bérbe Rajaportti bőrcserző vargának. Ő már kijelentette, hogy kedve lenne erre a vásárra; de legalább tíz évre bérbe akar-iu venni a tanyát. Tegyünk úgy, amint mondom, és költözzünk ki lovainkkal, kutyáinkkal, puskáinkkal ii meredek Impivaara-hegy tövébe. Ott egy napsütötte, derűs irtáson barátságos kunyhót építünk magunknak, és aztán tőrt állítva az erdő vadjainak, békében élhetünk távol a világ zajától s a gonosz emberektől. Egy év óta éjjel-nappal ezen gondolkozom. 01086
Bottom
01087
Top
JUHANI: Kas on vanapagan su pea segi ajanud, poiss? JUHANI: Talán az ördög zavarta meg az eszedet, fiú? 01087
Bottom
01088
Top
EERO: Kui mitte vanapagan, siis murueide tütar. EERO: Ha nem az ördög, hát akkor az erdei tündér. 01088
Bottom
01089
Top
LAURI: Nii mõtlen ja nõnda kord teen. Seal alles elaksime härra elu, püüdes linde, oravaid, jäneseid, rebaseid, hunte, mäkri ja sasikarvaseid karusid. LAURI: Így tervezem, s egyszer így is teszek. Csak ott élhetnénk igazán úriasan, vadászgatva madárra, mókusra, nyúlra, farkasra, borzra és lompos bundás mackóra. 01089
Bottom
01090
Top
JUHANI: No tohoo tont! Lase aga tulla terve Noa laeva täis, hiirest hirveni. JUHANI: No, a manóba is, sorold fel Noé bárkájának minden lakóját az egértől a szarvasig! 01090
Bottom
01091
Top
EERO: See on alles plaan: öelda hüvasti soolale ja leivale ning imeda verd, parkida liha nagu sääsed ning Lapi nõiad. Ja kas sööksime isegi rebast ja hunti Impivaara koobastes, nagu karvased mäekollid? EERO: Ez aztán a bölcs tanács: mondjunk istenhozzádot Nónak, kenyérnek, és igyunk vért, zabáljunk húst, mint a szúnyogok és a lappföldi boszorkányok. És még talán rókát és farkast is ennénk ott, az Impivaara barlangjában, mint a szőrös hegyimanók? 01091
Bottom
01092
Top
LAURI: Rebastest ja huntidest saame nähku, nahkades! raha, rahaga soola ning leiba. LAURI: A rókától és farkastól prémet, a prémért pénzt, u pénzért sót és kenyeret kapnánk, 01092
Bottom
01093
Top
EERO: Nahkadest saame rõivaid, aga liha, verine, aurav liha olgu meie ainus toit; soola ja leiba ei vaja pärdikud ning paavianid metsas. EERO: A róka bőre jó lenne ruhának, de csupáncsak hús, gőzölgő, véres hús legyen egyetlen eledelünk; az erdei majmoknak és páviánoknak semmi szükségük sóra és kenyérre. 01093
Bottom
01094
Top
LAURI: Nii mõden ja nõnda kord teen. LAURI: így tervezem, s így is teszek. 01094
Bottom
01095
Top
TIMO: Võtame asja põhjalikult kaalumise alla. Miks ei võiks me metsaski soola ja leiba närida? Miks mitte? Aga Eero on irvhammas, ikka meie teel ees, ikka pikaks kännuks meie kütismaal. Kes võib metsaelanikku keelda aeg-ajalt ka külanurkadele lähenemast, aeg-ajalt, ikka kui tarvidus nõuab? Või kas põrutad mulle siis puuga pähe, Eero? TIMO: Vizsgáljuk meg töviről hegyire a dolgot. Ugyan miért ne ehetnénk az erdőben is sót meg kenyeret? Miért ne? De Eero mindent kiforgat, mindenből csúfot űz, s még a kákán is csomót keres. Ugyan ki tilthatná meg az erdő lakóinak, hogy egyszer-másszor, ha a szükség úgy kívánja, le ne látogassanak a faluba? Vagy te talán fütykössel fogadnál engem, Eero? 01095
Bottom
01096
Top
EERO: Ei, mu vend, vaid koguni «soolagi saad, kui marju tood». — Kolige, poisid, kolige, mina ei keela, vaid tulen veel küüditamagi, viin teid süt otse hunditraaviga. EERO: Dehogy, édes testvér, dehogy! Bizony még „sót is kapsz, ha szedret adsz”. Költözzetek el, fiúk, költözzetek csak! Én nemhogy ellenezném, de még ki is fuvarozlak benneteket, igazi farkasgaloppban hajtok ki veletek az erdőre. 01096
Bottom
01097
Top
JUHANI: Kuid peatselt küüditavad neid sealt metshaldjad tagasi, o!en selles kindej. JUHANI: Hanem aztán az erdei szellemek csakhamar hazafuvaroznának benneteket, fogadom. 01097
Bottom
01098
Top
LAURI: «Ja teine kord kui tuled sa, on kodukünnis kõrgena», ma !ean seda, ja ära arva, et veel su uksele koputan, kui kord selle juba maha jätsin. — Esimesel lehekuu päeva! lähen. LAURI: Tudom én jól, hogy „kívül tágasabb”, ha ismét visszakéredzkednék a szülői házba; de ne félj, ha egyszer becsaptam magam mögött az ajtót, nem fogok többé zörgetni rajta. Május elsején költözöm. 01098
Bottom
01099
Top
TIMO: Võib-olla tulen mina kaasa. TIMO: Ki tudja, talán én is veled megyek. 01099
Bottom
01100
Top
LAURI: Mina ei keela ega käsi; tee, kuidas su süda maks peab. — Mina kolin esimesel mail Impivaara raiesi Kuni väike, soe hurtsik valmis saab, elan seal vanaisa sa: dunud süsionnis. No siis, kui oma päevatöö olen teinuc alles puhkan rahumajas, kuulates, kuidas karu metsas m ja teder Sompio soos kudrutab. LAURI: Én nem hívlak, de nem is marasztallak; tégy úgy, ahogy a szíved diktálja. Jövő május elsején kiköltözöm Impivaara lankáira. Mindaddig, míg kicsi, meleg házam el nem készül, nagyatyánk bemohosodott szénégetőkunyhójában fogok lakni. De aztán, ha elvégeztem napi munkámat, békén heverek majd kis tanyámban, és hallgatom, hogyan fütyül a medve a vadonban, hogyan dürrög a fájd a sompiói lápon. 01100
Bottom
01101
Top
TIMO: Mina tulen, Lauri; olgu see öeldud, Lauri. TIMO: Én is jövök, Lauri; szavam rá, Lauri. 01101
Bottom
01102
Top
TUOMAS: Kui siin ajad ei parane, siis järgnen minag TUOMAS: Ha közben nem jönnek jobb idők, én is veletek tartok. 01102
Bottom
01103
Top
JUHANI: Isegi Tuomas! Ka sina läheksid? JUHANI: Tuomas is! Te is kiköltözöl? 01103
Bottom
01104
Top
TUOMAS: Kui ajad ei parane. TUOMAS: Ha nem jönnek jobb idők. 01104
Bottom
01105
Top
LAURI: Mina lähen esimesel mail, tulgu ka Jukola millised magusa leiva päevad tahes. LAURI: Én május elsején még akkor is elmegyek, ha Jukolára az édes kalács napjai virradnának. 01105
Bottom
01106
Top
TIMO: Sina ja mina, me kahekesi, me läheme siit S soole kui kevadised kured; ja õhk ning tuuled helisevad! TIMO: Te meg én, mi ketten, mi kiköltözünk innen a sompiói lápra, mint a tavaszi darvak; csak zúgjon a tavaszi szél! 01106
Bottom
01107
Top
JUHANI: Oi-oi-oi! Kuid vaata, kui õieti tõtt tunnista on Lauri plaanil sisemist tõmbejõudu. Mets meelitab pagan! tundub, nagu näeksin selle metsa taga taeva im* laotust. JUHANI: Hajhaj! Ha őszintén szólok, be kell vallanom, hogy Lauri tervének titkos varázsa van. Csábít az erdő engem is. A manóba! Mintha magam előtt látnám az erdőt s fölötte az ég gyönyörű boltozatját! 01107
Bottom
01108
Top
AAPO: Te pöörased, mis te mõtlete? — Minna i Misjaoks? On ju meil talu ja hooned, katus kuldne pea I AAPO: Bolondok, ugyan mit terveztek? Kiköltözni az erdőbe! Ugyan miért? Hiszen van tanyánk, otthonunk; a szülőház drága födele borul fejünk fölé! 01108
Bottom
01109
Top
JUHANI: Tõsi, meil on talu, mille küljes me küünte ja mastega kinni ripume, nii kaua kui see vähegi leiva järg nab. Kuid vaata, kui sant õnn siin nüüd kõik uperkuuti raks, meie kõige paremate kavatsuste kiuste, siis olgu mc tagatalu, kuhu peagi siit punun, kui viimased terad kolus sevad! — Nõnda siis, haarame nüüd majapidamishoolt töödest hirmsa hooga kinni; ning võtame jällegi esile asj siin õieti oligi küsimuses. — Minu rumala peakolu jär Aapo asja üldiselt õige mõistlikult kaalunud; ja kõik hästi, kui me igaüks omalt poolt üksmeelest ning leplik kinni peame. Kuid vaata, kui me tüli otsime, siis leiame ! harjaste püstiajamiseks ikka põhjust. JUHANI: Igaz, van otthonunk, melyhez foggal-körömmel ragaszkodunk mindaddig, amíg csak kásaillat leng a tűzhelyéről. De nézzétek csak, ha a balsors legjobb szándékunk ellenére is mindent a feje tetejére lordít, legyen az erdő menhelyünk, s bizony az erdőre Nzököm, mihelyt az utolsó magot is felöntöttem a garatra. Most azonban félelmetes lendülettel nekilá-i unk a házi munkának és a robotnak! Térjünk vissza hát ahhoz a kérdéshez, amiről tulajdonképp szó volt. Az én tökkelütött kobakom úgy véli, hogy Aapo egész okosan gondolta ki e dolgot. Semmi baj sem lesz, ha egyetértésre és békességre törekszünk. De ha a pört keressük, mindig találunk rá okot, hogy összeakasz-szuk a tengelyt, 01109
Bottom
01110
Top
SIMEONI: Kus ei leiaks me seda, nii kaua kui too Aadam meil siin luu ja naha vahel kõditab ning kratsib! SIMEONI: Hogyan is ne találnánk okot a veszekedésre, mikor Adám apánk ott irizgál-birizgál a bőrünk alatt? 01110
Bottom
01111
Top
TIMO: Vana Aadamat olen mõelnud ikka vanaks tõ taadiks viltkübara, musta saterkuue, põlvpükste ja punas tiga, mis ulatub allapoole mehe naba. Säärasena sammi mõtiskledes ja ajab härjapaari ees. TIMO: Én Ádám apánkat mindig ősz hajú, tisztes aggastyánnak képzeltem. Széles nemezkalapban, térdig érő fekete kaftánban, piros mellényben és buggyos nadrágban elgondolkozva ballag, és szelíd pár ökröt terelget maga előtt. 01111
Bottom
01112
Top
SIMEONI: Vana Aadama all mõeldakse patu juurt, pattu. SIMEONI: Ádám apánk alatt a bűn gyökerét, az eredendő bűnt értjük. 01112
Bottom
01113
Top
TIMO: Mina tean, et ta on pärispatu tundemärk ja võrdkuju, see sarviline saatan põrgust, kuid säärase isandana, nagu ütlesin, astub ta mu ees, ajades härjapaari. Selle vastu ei või ma midagi.^ TIMO: Tudom én jól, hogy ő az eredendő bűn jele és megtestesítője, maga a pokolbeli sátán. De képzeletemben mégis ilyen öregapóként jár előttem, és ökreit terelgeti. Erről nem tehetek. 01113
Bottom
01114
Top
JUHANI: See usu parakrahv jäägu kõrvale, ja püsige asja juures. — Aapo, mis meie kahe popsikoha, Vuohenkalma ja Kekkuriga, ette võtta? JUHANI: Hagyjuk ezt a vallási vitát, és maradjunk a tárgynál. Aapo, mitévők legyünk két zsellértelkünkkel, a Vuohenkalma- és a Kekkuri-házzal? 01114
Bottom
01115
Top
AAPO: Peab meeles hoidma, et nende mõlemate pidajad kord oma krundi metsikust, tühjast laanest üles harisid, ja neid ei aeta nende maalapilt ära — mis olekski ülekohus —, senikaua kui neil jõudu on oma põldu korras hoida, ning ka siis määrab seadus neile talust mingi vanadustoctuse. Nii on sellega lugu. — Kuid vaatame nüüd üht teist asjaolu, mis minu arvates on küllalt keeruline. Sest see on meie kõige tähtsam samm, see kas ajab pea enneaegselt halliks või teeb meie elust kauni suvepäeva ning lõpetab ta õhtu kuldse ehaga. Ja sind, Juhani, puudutab see nüüd kõigepealt. Pane siis tähele, mis ma ütlen: perenaiseta majapidamine on poolik ja lonkav; talu ilma aida-teel astuva perenaiseta ... AAPO: Ne feledjük, hogy e két telek zsellérei szántóikat sivár, vadon irtásföldből törték eke alá, s így nem lehet - de nem is lenne igazságos - elűzni őket a rögről mindaddig, amíg rendesen meg tudják művelni. Sőt még azután is, úgy rendeli a törvény, biztosítani kell öregségüket. Ez a dolog hát így állana. Hanem vegyünk szemre egy másik körülményt, ami már sokkal kényesebb. Egy igen fontos lépés áll előttünk! Vagy idő előtt beleőszülünk, vagy pedig az élet napfényes ragyogást s végül aranyos alkonyatot hoz majd reánk. És ez legelsősorban téged illet, Juhani. Figyelj jól ide, mit mondok: gazdasszony nélkül sánta, félember a gazda; az olyan tanya, ahol a magtárba vivő úton nem járkál gazdasszony... 01115
Bottom
01116
Top
TIMO: On nagu hundipesa ilma emahundita või nagu saabas ilma teise saapata; tõesti, see lonkab, nagu üdes Aapo. TIMO: ...olyan, mint a farkas vacka nőstény farkas nélkül vagy mint a csizma párja nélkül; sántaság ez bizony, igazat szólt Aapo. 01116
Bottom
01117
Top
AAPO: Talu ilma aidateel astuva perenaiseta on nagu pilvine päev ja selle perelaua otsas asub igavus kui kustuv sügisõhtu. Aga hea perenaine on maja hele päike, mis valgustab ja soojendab. — Vaata: esimesena jätab ta hommikul voodi maha, kastab taina, tõstab mehele eine lauale ja paneb talle moona metsa kaasa ning siis ruttab ta tarasse oma kirjut karja lüpsma, kibu pihus. Nüüd sõtkub ta tainast, aspeldab ja ras-peidab; nüüd on ta laua ääres, nüüd müttab ta seal pärapingi otsas pihkudega leiba, ja nüüd kohendab ta tuisuna ahju, mis oma hõõguvast lõustast tuld ning suitsu välja purskab. Nüüd, kui leib kerkib, einetab ta viimaks isegi, laps rinna otsas, sööb kiilu leiba, küpsetatud silgu ja rüüpab kirnust haput piima peale. Kuid ei ta unusta krantsigi, maja truud vahti trepil, ega kassi, kes unisena ahju pealt piilub. — Ja nüüd aspeldab ja raspeldab, pöörleb ning piirleb ta jälle, sõtkub mõhes veel teisegi taina tõusma, paneb selle ahju ja küpsetab, ning ojana voolab higi ta otsaesiselt. Kuid vaata: päikese laskudes on tal leivad lae all, varras varda kõrval täis laotud leibu, kust värsket hõngu alla hoovab. Ja siis, kui mehed metsast tulevad, ootab neid aurav õhturoog pestud laual. Kuid kus on perenaine ise? Seal õues lüpsab ta jälle oma kõverasarviseid elajaid liibu kohal õõtsub kihisev, vahune hari. — Nii ta aspeld; ju raspeldab, nii ta pöörleb ja piirleb; ja alles siis, kui teisi juba kõige sügavamas unes põrisevad, vajub ta voodi, pah nonad huulil. Kuid ta töö ning toimetus pole veelgi ots: I lädaldamata tõuseb ta öö jooksul oma asemelt iga tunni, i: xilmapilgu järel, tõuseb oma lapsukest äiutama, kes seal kätl nutta häälitseb. — Niisugune on, vennad, üks hea perenaine. AAPO: A magtárban-kamrában serénykedő gazdasszony nélkül olyan a tanya, mint a borús nap, s az ilyen ház asztalánál úgy terpeszkedik az unalom, mint a haldokló őszi este. De a jó gazdasszony olyan, mint a világító, melegítő, derűs napfény. Nézzétek csak: reggel elsőnek kél fel az ágyból, elkeveri a kenyértésztát férjének reggelit készít az asztalára, útravalót az i nlobé, s aztán sajtárjával siet a karámba, megfejni i nrk ii tehenét. Most kenyeret dagaszt, sürög-forog; n inti) az asztal mellett tesz-vesz, most a pad végében liM|liidozik, kezében a kenyérrel, majd meg mint a vilim éleszti a tüzet, hogy a kemence forró szájából • jI< úgy dől a füst meg a láng. És csak most, míg kel a kenyere, csak most eszik végre. Gyermekével a mellén, darab kenyeret, sült heringet harap, és aludttejet liörpint rá a köcsögből. De nem feledkezik meg a kutyáról, a ház hűséges őréről sem, nem felejti el a macskát, mely a kemence tetején álmosan hunyorogva pislog. És most megint sürög-forog, izeg-mozog, újabb tésztát dagaszt a tekenőben, kenyérré szaggatja, kisüti, és patakban ömlik homlokáról a verejték. De lám: a nap szálltával kenyérrel telve a ház mennyezete,* rúd sorakozik rúd mellett, és frissen sült cipók jó illata terjeng. És mikor a férfiak megérkeznek az erdőről, párolgó vacsora várja őket a tisztára sikált asztalon. De hol van maga a gazdasz-szony? Künn az udvaron feji görbe szarvú teheneit, és habosan ring a sajtárban a sistergő, friss tej. így sürög-forog, így tesz-vesz naphosszat, s csak midőn a többiek már mély álomban hortyognak, hanyatlik le ágyára imádságot rebegve. De még ezzel sincs vége minden munkájának. Az éj folyamán bármely percben, bármely órában zokszó nélkül fölkel, hogy elcsi-títsa a bölcsőben síró-rívó gyermekét. Hát látjátok, testvérek, ez az igazi gazdasszony! 01117
Bottom
01118
Top
JUHANI: Hästi öeldud, Aapo, ja ma mõistan su kõne oi tarvet. See püüab mind nimelt naisevõtmisele meelitada, Ja ma mõistan. Naine, ütled sina, on tarviline riist majapidamisi Põsi! Kuid ole mureta. Su soov läheb arvatavasti peagi täie Nonoh; jaa! Ma tunnistan, et mu mõte täie tõega on hakam tüdrukusse, kellest loodan saavat naise, ning hea naise, 1 mind vanad märgid ei peta. — Jah, vennad, nüüd algav meil teised päevad ja teised tembud, ning kanda võetav pei mchekohus koormab mind rängalt. Peremehe, peremehe õl rusub siin hirmus koorem, ja suur on kord mu vastutuse au mine viimsel kohtupäeval. Minu vastutada olete nüüd kõik üheskoos, pidage seda meeles. JUHANI: Jól beszéltél, Aapo, és értem is beszéded célját. Rá akarsz venni engem a házasságra. Hát értem, értem. Az asszony szükséges bútor a házban, mondód. Igazad van. De egyet se búsulj! Kívánságod, úgy hiszem, hamar teljesedik. No, no! Bevallom, hogy belebolondultam egy leányba, akit feleségnek, jó életpáromnak remélek, ha ugyan a régi jelek meg nem csalnak. Igen, igen, testvérek, más napok és más élet következik reánk. A gazdának reám váró tisztsége nagy gonddal tölt el. Mert a gazda vállát szörnyű teher nyomja, és szigorúan számot kell adnia az ítélet napján. Egytől egyig mindnyájatokért én tartozom felelősséggel; ezt ne feledjétek! 01118
Bottom
01119
Top
TUOMAS: Sinu? Mispärast? TUOMAS: Te? Miért te? 01119
Bottom
01120
Top
JUHANI: Mina olen teie peremees; minu pöidlaotsast in takse kord teie pärast verd. JUHANI: Én vagyok a gazdátok; ha úgy adódik, az én véremet csapolják meg miattatok. 01120
Bottom
01121
Top
TUOMAS: Ise vastutan ma nii oma ihu kui hinge eest. TUOMAS: Felelek én magam testemért is, lelkemért is. 01121
Bottom
01122
Top
TIMO: Ise minagi vastutan; eheh! TIMO: En is felelek magamért, heh! 01122
Bottom
01123
Top
AAPO: Veli Juhani, pane tähele, et säärased laused pa verd sünnitavad. AAPO: Juhani testvér, lásd be, rossz vért szülnek az ilyen szavak. 01123
Bottom
01124
Top
JUHANI: Ma ei mõelnud paha verd, niisama vähe kui pa lihagi, kuid nagu tõrv, nagu takjad kuumal suvel hakkate vihaselt asjatust, tühjast sõnast kinni, kuigi mu südant põhj; tunnete. Ma pean kurvastama! JUHANI: Nem akartam én sem rossz vért, sem rossz húst. De ti, mint a szurok, vagy mint a bogáncs forró nyárban, minden hiábavaló, jelentéktelen szóba bele-akaszkodtok, noha ismerhetnétek szívem minden zegét-zugát. Ez mérgesít! 01124
Bottom
01125
Top
AAPO: Jätame selle, ja üde meile nüüd, kui võid, kes see tüdruk, kes on su südame enese poole tõmmanud. AAPO: Hagyjuk ezt! Mondd meg inkább, ha akarod, ki az a lány, aki megejtette a szívedet. 01125
Bottom
01126
Top
JUHANI: Tahan seda põiklemata öelda. Plika, keda arme kombel armastan, on Männiku-moori Venla. JUHANI: Meg is mondom kertelés nélkül. A lány, akit kegyetlenül szeretek, nem más, mint Mánnistö anyó leánya, Venla. 01126
Bottom
01127
Top
AAPO: Hm. AAPO: Hm. 01127
Bottom
01128
Top
JUHANI: Mis sa ütlesid? JUHANI: Mit mondtál? 01128
Bottom
01129
Top
AAPO: Hm, ütlesin mina ainult. AAPO: Csak azt mondom, hm. 01129
Bottom
01130
Top
TUOMAS: See on üks piinlik lugu. TUOMAS: Kínos história! 01130
Bottom
01131
Top
SIMEONI: Venla. Vaata, vaata! Kuid sündigu kõik tae' isa tahtmise järgi. SIMEONI: Venla. Lám csak, lám! De legyen meg mindenben az Isten akarata. 01131
Bottom
01132
Top
AAPO: Hm, või Venla! AAPO: Hm, még hogy Venla! 01132
Bottom
01133
Top
JUHANI: Mis te urisete? Kuid, ah! ma aiman midagi; ja hoidku meid jumala poeg! Mis? öelge suu puhtaks! JUHANI: Mit susmorogtok? Hej, sejtek valamit! Az Ur Jézus irgalmazzon nékünk! Hogyan? Mondjátok ki hát, ami a begyetekben van! 01133
Bottom
01134
Top
AAPO: Kuule: juba aastate kaupa on mu mõtted kõvasti selle tüdruku küljes kinni olnud. AAPO: Halljad hát! Évek óta minden gondolatom e körül a lány körül forog. 01134
Bottom
01135
Top
SIMEONI: Kui looja ta minule on määranud, miks peaksin siis muretsema? SIMEONI: Ha a Teremtő nékem szánta őt, miért is szo-morkodnék? 01135
Bottom
01136
Top
EERO: Ole mureta. Sulle on ta määratud ja mina tema võtan. EERO: Ne is búsulj! Neked szánták, de én fogom elvenni. 01136
Bottom
01137
Top
JUHANI: Mis ütleb Tuomas? JUHANI: Mit szól ehhez Tuomas? 01137
Bottom
01138
Top
TUOMAS: See on piinlik asi; tüdruk meeldib mulle väga, seda pean tunnistama. TUOMAS: Kínos história; bevallom, a lány nagyon tetszik nekem. 01138
Bottom
01139
Top
JUHANI: Või nii, või nii. Hüva! Aga Timo? JUHANI: Vagy úgy? Jól van! No és Timo? 01139
Bottom
01140
Top
TIMO: Mina tunnistan sedasama. TIMO: Ugyanezt a vallomást tehetem én is. 01140
Bottom
01141
Top
JUHANI: «Issanda poeg ja Kaitaranna Kusta!» Kuid Eero? JUHANI: Hű, a kutya teremtettét! Hát Eero? 01141
Bottom
01142
Top
EERO: Tunnistan otsekoheselt sedasama, ikka otsekoheselt sedasama. EERO: En is ezt vallhatom, én is ezt vallhatom őszintén. 01142
Bottom
01143
Top
JUHANI: Hea, väga hea! Hahaa! — Ja Timo niisama, Timo niisama! JUHANI: Jól van, nagyon jól van! Haha! És Timo is, Timo is! 01143
Bottom
01144
Top
TIMO: Tüdruk on mulle üpris armas, seda tunnistan. Tõsi küll, ta peksis mind kord hullul kombel, lahmis mind lapsukest siis tublisti, ja seda leili ma juba mäletan; nonoh! TIMO: A lány nagyon kedves szívemnek, ezt bevallhatom. Igaz, egyszer alaposan ellazsnakolt, még apró gyerkőc koromban tisztességgel eldöngetett. Erre a csihipuhira még most is jól emlékszem ám! 01144
Bottom
01145
Top
JUHANI: Vait, vait! sest nüüd on küsimus sellest, kas sa teda armastad. JUHANI: Hallgass, hallgass! Mert most az a kérdés, hogy szereted-e őt. 01145
Bottom
01146
Top
TIMO: Jaa-a, jaa-a, seda teen, ja kõvasti, kui ta nimelt mind vastu armastab. TIMO: Igen, igen, szeretem, éspedig nagyon szeretem, már tudniillik ha ő is viszontszeret engem. 01146
Bottom
01147
Top
JUHANI: Nii, nii! Astud siis sinagi mu teele ette? JUHANI: Szóval te is utamba állasz? 01147
Bottom
01148
Top
TIMO: Mitte sugugi, mitte sugugi, kui sa tõesti oma meelt ei suuda taltsutada, meelt ja keelt. Pean ometi tollest plika-klutist palju ja tahan ka kõigest oma jõust püüda, et ta mu naiseks saaks. TIMO: Dehogy, dehogy! Csak ha valóban nem tudod megfékezni indulatodat és nyelvedet. Mindamellett nagyon szeretem azt a kis lotyót, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy feleségül vegyem. 01148
Bottom
01149
Top
JUHANI: Hüva, hüva! Kuid mis ütleb Lauri? JUHANI: Jól van, jól van! De mit szól hozzá Lauri? 01149
Bottom
01150
Top
LAURI: Mis on minul tüdrukuga tegemist? LAURI: Ugyan mi közöm ahhoz a lányhoz? 01150
Bottom
01151
Top
JUHANI: Kelle poole siis kaldud? JUHANI: Kinek fogod a pártját? 01151
Bottom
01152
Top
LAURI: Ei sega asjasse, ei sellelt ega teiselt poolt. LAURI: Nem avatkozom a dologba, sem ezen, sem más oldalon. 01152
Bottom
01153
Top
JUHANI: No sellest tuleb alles supp. JUHANI: Ezt a levest jól kifőztük! 01153
Bottom
01154
Top
LAURI: Millesse mina oma lusikat ei pista. LAURI: Én azonban nem kérek belőle. 01154
Bottom
01155
Top
JUHANI: Nõnda siis kõik peale Lauri. Poisid, poisid, Jukola vennaskond ja mu suur suguvõsa! Nüüd lüüakse, ja maa ning taevas väriseb! Nüüd, kulla vennad, nuga, kirves või puuhalg, ja üks kõigi vastu ning kõik ühe vastu kui sõnni! Olgu siis nii! Puuhalg on minu sõjariist; selle i haaran mina, ja süüdistagu see iseennast, kelle kolp pirru kisub. — Võtke halud, poisid, ja astuge ette, kui t meheväärilist vastast. JUHANI: Tehát Lauri kivételével mindnyájan. Fiúk, fiúk, Jukola magzatai, édes egy testvéreim! Ökölre hát, hogy ég és föld megrendüljön bele! Fogjatok fütyköst, fejszét, bicskát, kedves atyámfiai, és aztán, mint hét bika, egy mindenki ellen, s mindenki egy ellen! Legyen hát! Husáng a fegyverem, ezt a görcsös bunkót választom magamnak, és magát okolja, akinek kobakján szilánkká hasogatom. Fogjatok fütyköst, fiúk, és lépjetek elő, ha van merszetek! 01155
Bottom
01156
Top
EERO: Siin seisan sõjariistus, kuigi muist pisut madalam. EERO: Itt állok fegyverben, még ha kurtább is vagyok a többinél. 01156
Bottom
01157
Top
JUHANI: Sina vurriluu! Aga vaata, ma näen su näol jälle toda pilkavat, toda salalikku, toda neetud irvitust, ja näib nii nagu teeksid sa nalja kogu selle asjaga. Kuid küll ma sind õpetan. JUHANI: Eriggy, te tökmag! De lám, képeden már megint gúnyos, szemtelen vigyor ül, mintha tréfát űznél az egész dologból. Hanem majd móresre tanítunk! 01157
Bottom
01158
Top
EERO: Mis sa sellest hoolid, kui aga mu halul on tõsi taga! EERO: Mi gondod rá? A fütykösöm, az komolyan fog ütni! 01158
Bottom
01159
Top
JUHANI: Kill ma sind varsti õpetan. Võtke halud, poisid, võtke halud! JUHANI: Várj csak, várj, majd móresre tanítunk. Karóra, karóra, fiúk! 01159
Bottom
01160
Top
TIMO: Siin olen mina ja siin minu halg, kui nii soovitakse. Mina ei tahagi viha ja riidu, kuid kui nii soovitakse, TIMO: Itt vagyok, itt a husángom, ha kell. Én nem akarok sem viszályt, sem verekedést; de ha egyszer muszáj... 01160
Bottom
01161
Top
JUHANI: Võta halg, Tuomas! JUHANI: Karóra, Tuomas! 01161
Bottom
01162
Top
TUOMAS: Mine põrgusse oma haluga, hull! TUOMAS: Eriggy a pokolba a karóddal, tökfilkó! 01162
Bottom
01163
Top
JUHANI: Surm ja needus! JUHANI: Lódulj hát innen! 01163
Bottom
01164
Top
SIMEONI: jõle, paganlik ja türgimaaline on seesinane kisa; kuid ma loobun sest mängust ja jätan oma kosjaasjad issanda hoolde. SIMEONI: Szörnyűséges és ördögi ez a pogány testvérharc; én azonban kiállók a játékból, s házasságom ügyét az Úr gondjaira bízom. 01164
Bottom
01165
Top
LAURI: Loobun ka mina. LAURI: Kiállók én is. 01165
Bottom
01166
Top
JUHANI: Seepärast minge kõrvale, minge jalust eest kõrvale! — Võta oma halg, Aapo, ning kõmagu Jukola seinad pealuude lõhkemisest. Tuli ja kuradid! JUHANI: Félre hát az útból, félre innen! Ragadj karót, Aapo, és beszakadó koponyák recsegésétől visszhangozzanak Jukola falai. Ördög és pokol! 01166
Bottom
01167
Top
AAPO: On jõle inimlaps. Ma kohkun, Juhani, kui vaatan nüüd su nägu ja näen, kuidas su silmad pöörlevad ja juuksed seisavad püsti nagu juudihabe. AAPO: Nyomorult féreg az ember. Iszonyodom, ha rád tekintek, Juhani, s látom, hogy szemed vérben forog, üstököd, mint sörte, égnek mered. 01167
Bottom
01168
Top
JUHANI: Las seista, las seista; need on just need harilikud ja õiged jussi-juuksed. JUHANI: Hadd meredjen, hadd meredjen; ez az igazi Jussi-üstök! 01168
Bottom
01169
Top
EERO: Ma tahaksin neid pisut sagida. EERO: Kedvem volna kissé megcibálni. 01169
Bottom
01170
Top
JUHANI: Sina pöial! On parem, kui sa ilusti nurgas püsid. Mine! mul on sust hale meel. JUHANI: Te Hüvelyk Matyi! Jobb, ha szépen elbújsz a sarokba. Félre innen! Hisz megsajnállak. 01170
Bottom
01171
Top
EERO: Vii õigel ajal nurka oma kole lõuavärk. Selles kah mu! hale meel; sest see tudiseb ja vabiseb juba kui sant. EERO: Bújj még idejében a sarokba azzal a rettenetes képeddel! Megsajnállak, mert úgy reszket-vacog az állad, mint a koldus télen. 01171
Bottom
01172
Top
JUHANI: Vaata, kuidas see halg tudiseb, vaata. JUHANI: Nézd csak ezt a fütyköst, hogy remeg, nézd csak! 01172
Bottom
01173
Top
AAPO: Juhani! AAPO: Juhani! 01173
Bottom
01174
Top
EERO: Löö! Usun, et siit sajab tagasi ja ehk sajab otsa raheteri, suuri kui halgusid. Löö sina! EERO: Üss hát! De azt hiszem, az én fütykösömről is záporozni fognak az ütések, igazi jégenkopogós zivatar fog záporozni róla. Üss ide hát! 01174
Bottom
01175
Top
JUHANI: Küllap löön. JUHANI: Nesze! 01175
Bottom
01176
Top
AAPO: Sa ei löö, Juhani! AAPO: Ne üss, Juhani! 01176
Bottom
01177
Top
JUHANI: Käi hunnikule sina, või võta oma halg ja kaitse ennast, muidu pehmitan su pea. Võta oma halg! JUHANI: Hordd el magad, vagy kapj karóra, és védekezz, mert különben puhára verem a kobakod! Fogd azt a fütyköst! 01177
Bottom
01178
Top
AAPO: Kus on su mõistus? AAPO: Hol az eszed, Juhani? 01178
Bottom
01179
Top
JUHANI: Ses pahkjas halus; vaata, nüüd lausub see oma sõnakese. JUHANI: Ebben a görcsös bunkóban; halld csak, mindjárt megszólal. 01179
Bottom
01180
Top
AAPO: Oota, vennas, oota, kuni minagi sõjariista kätte kahman. — Vaat nii, siin seisan nüüd, puu kui vorst pihus. Kuid enne veel paar sõna, sina Jukola kristlik vennasalk, ja siis tapleme kui hullud hundid. — Pange tähele: vihavimmas on mees verejanuline kiskja ega mitte inimene; ta on kottpime nägema, mis on õigus ja mõõt; ning kõige vähem võib ta viha võimuses oma armuasju korraldada. Kui nüüd aga ometi mõistuse seisukohalt katsuksime asjaolu vaadelda, mis on sundinud vendi halgusid haarama, siis usun ma, et as jalugu on järgmine. Tüdruk ei või meid kõiki armastada, vaid ainult ühte, kui ta üldse ühestki meist hoolib, kelle seltsis tahaks käsikäes rännata üle elu ohakalise mäe. Mulle näib seepärast kõige parem olevat, et läheme kõik üheskoos ja ühekorraga tema juurde tõsiselt oma asja avaldama, küsides pühalikul meelel ja keele!, kas ta võiks ühele meie hulgast oma sildame kinkida. Kui nüüd tüdruk päri on, siis kiitku see, kellele igatsetud loos langeb, oma õnnepäeva, teised aga heitku nurisemata saatusele alla. Kes ilma jääb, see neelaku oma meelehärm põue põhja, lootes, et ta siin maailmas veel temale määratud abikaasa leiab. Kui nii teeme, siis teeme nagu mehed ja õiged vennad. Ja siis astuvad meie isa ja ema äraseletatud hinged välja taeva hõõguvast väravast ja vaatavad sätendava pilve serval seistes meie peale al!a ning hüüavad kõrge häälega: «Vaat nii, Juhani, vaat nii, Tuomas ja Aapo, vaat nii, Simeoni, Timo ja Lauri, just nii, mu pisuke Eero! Te olete pojad, kellest meil on hea meel!» AAPO: Várj csak, testvér, várj, amíg én is bunkót ragadok. így ni, itt állok én is, vastag fütykössel a kezemben. De előbb néhány szót még, keresztény testvéreim, aztán marakodhatunk, mint a veszett farkasok! Nézzétek csak, a haragjában elvakult ember olyan, mint a vérszomjas fenevad: nem tudja megkülönböztetni, mi a jó és mi a helyes. De különösen képtelen arra, hogy a szerelem dolgában ítélkezzék. Ha mégis megpróbálnánk az ész világánál megvizsgálni, hogy miért kaptak karóra a testvérek, a dolog valahogy ekképp állna: az a leány nem szerethet mindnyájunkat. Csak egyet szeret, ha ugyan tényleg vállalja, hogy egyikünkkel kéz a kézben járja végig az élet tövises ösvényeit. Ezért legokosabbnak tartanám, ha mindnyájan személy szerint s egyszerre megjelenvén nála, elmondanánk néki szándékunkat, és komoly szívvel, komoly szóval megkérdeznénk, od’adja-e szívét valamelyikünknek. Ha a lány igent mond, a boldog nyertes köszönje szerencséjét, a többiek pedig zúgolódás nélkül törődjenek bele sorsukba. Akik kosarat kaptak, nyeljék le bosszúságukat, és reméljék, hogy egyszer még ők is megtalálják életpárjukat. Ha így teszünk, férfiakhoz és igazi testvérekhez illően cselekszünk. Akkor apánk s anyánk megdicsőült árnya ki fog lépni az ég ragyogó kapuján, s megállva egy fényes felhő szélén, letekintenek ránk, és fennszóval lekiáltanak: „Jól van, Juhani, jól van, Tuomas és Aapo, jól van, Simeoni, Timo és Lauri, jól van, kis Eeróm! Derék fiúk vagytok, kikben igaz kedvünk telik!” 01180
Bottom
01181
Top
JUHANI: Kurat võtku, sa, vennas, kõneled kui taeva ingel, ning ei puudu palju, et mind nutma ei paneks. JUHANI: Testvér, úgy beszélsz, istenuccse, mint az égi angyalok, és kevésbe múlt, hogy meg nem ríkattál. 01181
Bottom
01182
Top
SIMEONI: Me täname sind, Aapo. SIMEONI: Köszönjük néked, Aapo. 01182
Bottom
01183
Top
JUHANI: Palju tänu! Sinna virutan ma oma halu. JUHANI: Hálás köszönet. Sarokba vetem hát fütykösömet. 01183
Bottom
01184
Top
TIMO: Sinna minagi. Ja see riid lõppes nõnda, nagu ma juba algusest peale tahtsingi. TIMO: Eldobom én is. És ezzel úgy lett vége a veszekedésünknek, ahogy kezdettől fogva kívántam. 01184
Bottom
01185
Top
SIMEONI: Aapo peab peeglit meie ees, ja seepärast tänagem teda. SIMEONI: Aapo tükröt tartott elénk, mondjunk hát köszönetét érte. 01185
Bottom
01186
Top
EERO: Teda tänagem, laulgem otse «Simeoni tänulaulu». EERO: Mondjunk köszönetét, énekeljük el „Simeon hálaadó éneké”-t. 01186
Bottom
01187
Top
SIMEONI: Pilkamine, pilkamine ja irvitus jällegi. SIMEONI: Gúny és csúfolódás már megint! 01187
Bottom
01188
Top
TIMO: Ära pilka, Eero, jumalasõna, Simeoni tänulaulu. TIMO: Eero, Eero, ne űzz gúnyt Isten szavából, Simeon hálaénekéből. 01188
Bottom
01189
Top
AAPO: Ah, nii noor ja nii paadunud! AAPO: Ilyen fiatal, és ilyen romlott máris! 01189
Bottom
01190
Top
SIMEONI: Nii noor ja nii paadunud! Eero, Eero! Jah, nüüd ei ütle ma rohkem, vaid ohkan ainult sinu pärast. SIMEONI: Ilyen fiatal, és ilyen romlott máris! Eero, Eero! Nem szólok többet, csak szomorúan sóhajtok miattad. 01190
Bottom
01191
Top
JUHANI: Ma ennustan sulle, Eero, et me veel kord või paar sulle üsna isa käega peame andma. Sest ema kasvatas sind liiga hellitades. JUHANI: Megjósolom, Eero, hogy egyszer-kétszer kénytelenek leszünk téged atyailag ellazsnakolni. Mert anyánk nagyon elkényeztetett. 01191
Bottom
01192
Top
SIMEONI: Me peame teda karistama, niikaua kui ta süda on veel noor ja nõtke; kuid seda tuleb teha armastava käega mitte vihavimmas. Viha karistus ajab kuradeid sisse ning mitte välja. SIMEONI: Addig kell őt fenyegetnünk, amíg fiatal, és szíve hajlamos a jóra. De fenyítsük szerető kézzel, nem pedig haraggal. Mert a harag fenyítése nem kiűzi, de belehajtja az ördögöt. 01192
Bottom
01193
Top
EERO: Säh sulle, ja päris armastava käega. EERO: Nesze neked! Szerető kézzel adtam! 01193
Bottom
01194
Top
SIMEONI: No näe seda jumalavallatut, kui lõi mind! SIMEONI: Hű az áldóját, hát nem megütött? 01194
Bottom
01195
Top
EERO: Ning vastu koonu. Vähemastki on mu sapp üle keenud. EERO: S hozzá jól képen törültelek. Hát aztán ne öntse el az embert az epe? 01195
Bottom
01196
Top
JUHANI: Tule siia, pojuke. Timo, ulata too kepp sealt nurgast. JUHANI: Gyere csak ide, fiacskám! Timo, add csak ide a sarokból azt a botot. 01196
Bottom
01197
Top
SIMEONI: Vaat nii, Juhani, pea sina teda ilusti põlvil, mina lasen tal püksid alla. SIMEONI: Jól van, Juhani, fektesd csak szépen a térdedre, én meg leeresztem a nadrágját. 01197
Bottom
01198
Top
EERO: Ärge põrgu päralt! EERO: Hozzám ne nyúljatok, az ördögbe is! 01198
Bottom
01199
Top
JUHANI: Asjata sipled sa, klutt. JUHANI: Hiába kapálózol, bikfic! 01199
Bottom
01200
Top
SIMEONI: Ära lase teda lahti. SIMEONI: Nehogy elengedd! 01200
Bottom
01201
Top
JUHANI: Vaata seda kiisapoega. Kuid ega sa pääse, ei. JUHANI: Nézd csak ezt a csikót! De nem szabadulsz, némám! 01201
Bottom
01202
Top
EERO: Lööge ainult, te neetud, nii pistan tule nurga alla. Teen jumala eest tuld ja suitsu, tuld ja suitsu teen! EERO: Üssetek hát, átkozottak, de fogadom, hogy rátok gyújtom a házat! Rátok gyújtom én, istenuccse! 01202
Bottom
01203
Top
JUHANI: Seda sappi! Või pistad tule nurga alla? Ah seda sappi! JUHANI: Ni, a méregzsák! Ránk gyújtod a házat? Haj, ezt a méregzsákot! 01203
Bottom
01204
Top
SIMEONI: Issand hoidku, seda sappi! SIMEONI: Isten irgalmazzon ennek a méregzsáknak! 01204
Bottom
01205
Top
JUHANI: Kepp siia, Timo! JUHANI: Ide azt a botot, Timo! 01205
Bottom
01206
Top
TIMO: Ei leia ju seda. TIMO: Hol van? Nem találom. 01206
Bottom
01207
Top
JUHANI: Sa pimesikk, eks sa näe seda seal nurgas? JUHANI: Te vaksi, hát nem látod ott a sarokban? 01207
Bottom
01208
Top
TIMO: Jah et see või? see kõivune? TIMO: Ezt gondolod? Ezt a nyírfavesszőt? 01208
Bottom
01209
Top
JUHANI: Seesama just; anna siia. JUHANI: Azt, azt; add csak ide. 01209
Bottom
01210
Top
SIMEONI: Löö, kuid mõistlikult ja miite kõigest jõust. SIMEONI: Hanem csak mértékkel! Ne teljes erődből üss! 01210
Bottom
01211
Top
JUHANI: Küll ma tean. JUHANI: Bízd csak rám! 01211
Bottom
01212
Top
LAURI: Mitte üht hoopi, ütlen mina! LAURI: Egyetlen ütést se, azt mondom! 01212
Bottom
01213
Top
TUOMAS: Jätke poiss rahule! TUOMAS: Hagyjátok békén azt a gyereket! 01213
Bottom
01214
Top
JUHANI: Ta vajab pisut hänna alla. JUHANI: Ej, nem árt ez az ülepének. 01214
Bottom
01215
Top
LAURI: Sa ei puuduta teda nüüd sõrmegagi. LAURI: Ujjal se nyúlj hozzá, hallod! 01215
Bottom
01216
Top
TUOMAS: Lase poiss lahti! Silmapilk! TUOMAS: Ereszd el azt a gyereket! Izibe! 01216
Bottom
01217
Top
TIMO: Saage ta andeks, see Eero-pojuke, saagu seekord siiski veel. TIMO: Még ez egyszer bocsássatok meg ennek az Eero gyereknek. 01217
Bottom
01218
Top
SIMEONI: Andeks, andeks, seni kui ohakas ja umbrohi nisu võidavad. SIMEONI: Bocsánat, bocsánat! Addig fogtok néki megbocsátani, míg végül is a gyom meg a gaz felveri a vetést. 01218
Bottom
01219
Top
LAURI: Ära puuduta teda. LAURI: Hozzá ne nyúlj! 01219
Bottom
01220
Top
AAPO: Andke talle andeks; ja nii püüame ta pealaele tuliseid süsi koguda. AAPO: Bocsássunk meg neki, és gyűjtsünk ezzel égő szenet a fejére. 01220
Bottom
01221
Top
JUHANI: Mine siis ja täna õnne. JUHANI: No, eredj hát, és dicsérd szerencsédet. 01221
Bottom
01222
Top
SIMEONI: Ning palu jumalat, et ta annaks sulle uue südame, meele ja keele. SIMEONI: És kérd az Istent, hogy adjon neked új szívet, eszet és nyelvet. 01222
Bottom
01223
Top
TIMO: Aga mina lähen magama. TIMO: Most pedig aludni megyek. 01223
Bottom
01224
Top
AAPO: Kaalume veel üht punkti. AAPO: Egy dolgot azonban még meg kell beszélnünk. 01224
Bottom
01225
Top
TIMO: Mina lähen magama. Tule ühes, Eero; lähme magama ja unustame selle maailma sipelgapesa, selle jõleda kääpa, mis vihmaga aurab ning suitseb. Tule, Eero! TIMO: Én megyek aludni. Gyere, Eero, menjünk aludni, és feledjük el ezt a gonosz világot, mely nyüzsög s gőzölög, mint hangyaboly az esőben. Gyere, Eero! 01225
Bottom
01226
Top
JUHANI: Kuid mis punkt see on, mille lahendust sa tahad? JUHANI: És mi lenne az a még megbeszélendő kérdés? 01226
Bottom
01227
Top
AAPO: Jumal paraku! lugu on ju nii, et meie ei tunne A-dki, aabitsa esimest tähte, ja ometi on kirjamõistmine kristliku kodaniku tingimatu kohus. Kuid selleks võidakse meid sundida seaduse jõuga, kirikuseaduse jõuga. Ja te teate, mihuke kroonumasin meid ootab ning tahab hammaste vahele tõmmata, kui me viisakalt lugema ei õpi. Jalgpuu ju meid ootab, vennad, must jalgpuu, mis seal kiriku võõruses põõnab kui must kult, jõllitades süngelt oma ümarate aukudega. Just nende põrgupihtidega on praost meid ähvardanud, ja küllap ta oma ähvarduse täide saadab, kui meie igapäevast usinust ning harjutust ei näe, see on kindel asi. AAPO: Az isten szerelmére! Hiszen úgy áll a dolgunk, hogy még az A-t, az ábécé első betűjét sem ismerjük. Márpedig minden keresztény polgárnak mellőzhetetlen kötelessége, hogy olvasni tudjon. És erre a törvénynek erejével, az egyházi törvény erejével is kény-szeríthetnek minket. Ti is tudjátok, hogy a császárnak milyen masinája vár bennünket és feni ránk fogait, ha nem tanulunk meg szépszerével olvasni. A kaloda vár ránk, testvérek, a fekete kaloda. Kerek nyílásaival, mint valami kormos kan disznó, félelmesen tátogva hever a templom pitvarában. Ezzel a pokolbéli szerszámmal fenyegetett meg bennünket a papunk, és bizony valóra váltja fenyegetését, ha nem tapasztal bennünk mindennapos szorgalmat és igyekezetet, annyi szent. 01227
Bottom
01228
Top
JUHANI: On võimatu lugema õppida. JUHANI: Lehetetlen az olvasást megtanulni. 01228
Bottom
01229
Top
AAPO: Inimesed on selle kunsti ennegi läbi teinud. AAPO: Mégis mindenki megtanulta. 01229
Bottom
01230
Top
TUOMAS: Tuleks selle kallal alles higistada. TUOMAS: De bele is izzadt mindenki. 01230
Bottom
01231
Top
JUHANI: Ja ähkida. Mul on nii kõva pea! JUHANI: És lihegett tőle. Nekem olyan kemény fejem van! 01231
Bottom
01232
Top
AAPO: Kuid kõva tahtmine viib mehe ka läbi halli kivi. Hakkame peale, muretseme enesele Hämeenlinnast aabitsad ja lähme köstri juurde kooli, nagu praost on käskinud. Teeme nii, enne kui meid kroonu küüdiga viiakse. AAPO: De a vasakarat a sziklán is keresztülviszi az embert. Lássunk hát neki! Hozzunk magunknak ábécéskönyvet Hámeenünnából, és menjünk el iskolába a kántorhoz, mint ahogy a papunk meghagyta. Tegyünk így, még mielőtt a törvény fogatán vinnének oda. 01232
Bottom
01233
Top
JUHANI: Ma kardan, et nii tuleb siin teha, ma kardan. Jumal halastagu meie peale! Kuid jäägu see mõte homseks ja lähme puhkama. JUHANI: Félek, hogy így kell tennünk, nagyon félek. Isten irgalmazzon nekünk! De hagyjuk ezt a kérdést holnapra, most pedig térjünk nyugovóra. 01233
Bottom

Lugu 02 Fejezet

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (et-hu) :
Lugu: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seitse venda o A hét testvér Download
02001
Top
On vaikne mihklikuu hommik. Kaste särab nurmel, udu aeleb koltunud lehestiku tipul ja hääbub viimaks kõrgusse. Sel hommikul on vennad tõusnud väga sapistena ja vaiksetena, näod pesnud, juuksed harjanud ning pühapäeva-rõivad selga ajanud. Sest täna on nad otsustanud köstri juurde kooli minna. Békés szeptemberi reggel. Harmat csillog a réteken, könnyű köd kering a sárguló fák koronája fölött, s végül fölszáll a magasba, elenyészik. Ezen a reggelen a testvérek nagyon kedvetlenül, szótlanul cihelődtek fel, megmosták arcukat, megkefélték üstöküket, s ünneplőbe öltöztek. Mert úgy döntöttek, hogy ezen a napon mennek a kántorhoz iskolába. 02001
Bottom
02002
Top
Nüüd söövad nad jukoia pika männipuust laua ääres hommikust ja neile näivad maitsvat rusked herned, olgugi et nende näod polnud rõõmsad, vaid paha tuju kibedus paistis nende kulmukarvult; mõte kooliteest, mida mööda nad peatselt peavad astuma, on seda teinud. Kuid pärast söömist ei rutanud nad ometi kohe teele, vaid istusid veel hetkeks puhkama. Vaikides nad istusid, ja mõni neist vahtis murelikult alla põrandale, mõni jälle vaatles oma punakaanelist aabitsat, pöörates selle tugevaid lehti. Toa lõunapoolse akna ääres istub Juhani, vaadates aeg-ajalt üles kivise mäe ja tiheda männiku poole, kust paistis moori onn oma punapiidalise uksega. A jukolai hosszú fenyőasztal mellett reggelijüket fogyasztották, s látszott, hogy ízlik nekik a sárgaborsóleves, noha arcukon nem vidámság, hanem gondterhelt komorság ült; a közeli iskolába járás gondolata búsította el őket. De reggeli után mégsem indultak rögtön útnak, hanem egy ideig csak ültek, pihentek. Hallgatagon üldögéltek, egyikük nagy komoran a padlót bámulta, másikuk a vörös fedelű ábécéskönyvet nézegette, és forgatta a könyv vastag lapjait. A szoba déli ablaka mellett Juhani gubbasztott, és elmélázva tekintett ki a sziklás domboldalra, a domb mögötti sűrű fenyőerdőre, melynek tövénél Mánnistö anyó piros ajtós kis kunyhója lapult. 02002
Bottom
02004
Top
JUHANI: Venla astub seal mööda jalgrada, ja käbe on ta kõnnak. JUHANI: Ott az ösvényen Venla lépked. Ugyancsak szaporán szedi a lábát... 02003
Bottom
02005
Top
AAPO: Ja eile pidid nii ema kui ka tütar Tikkalasse sugulaste poole minema, naereid listima ning paluksid korjama, et olla sea! hilissügiseni. AAPO: Már tegnap a lánynak is meg az anyjának is Tikkalába kellett volna menni, répát szedni, áfonyát gyűjteni; késő őszig ott is maradnak. 02004
Bottom
02006
Top
JUHANI: Hilissügiseni? See teeb mu üpris rahutuks. Arvatavasti nad lähevad; kuid Tikkalas on tänavu sulane, kes on priske poiss ja suur suli, ning sinna läheks peatselt meie kõigi lootus. Seepärast oleks kõige parem otsekohe teha see viimane temp, esitada küsimus, see kõigi küsimuste küsimus. Läki siis plikalt pärima, kas tahab ta meel meie poole painduda ning süda süttida. JUHANI: Késő őszig? Szörnyű nyugtalanság fog el! Hiszen bizonyos, hogy el is mennek; Tikkalába viszont idén új béres szegődött, aki szemrevaló legény és nagy betyár. Könnyen megeshetik, hogy hamar odavész mindnyájunk reménysége. Ezért legokosabb lenne azon nyomban föltenni azt a bizonyos kérdést, minden kérdések kérdését. Menjünk hát el a lányhoz, és kérdezzük meg, hozzánk hajlik-é a lelke, lángot fog-é a szíve. 02005
Bottom
02007
Top
TUOMAS: Seda pean minagi kõige paremaks. TUOMAS: Ezt tartom én is a legokosabbnak. 02006
Bottom
02008
Top
TIMO: Niisama mina. TIMO: Én is nemkülönben. 02007
Bottom
02009
Top
JUHANI: Ja-jaa! ega nüüd muud kui kõik kosja ning kõik ühekorraga nagu mehed. Ja-jaa! Issand hoidku meid! Kuid ei aita muu, vaid kosja, kosja! Nüüd oleme paremais rõivais, pestud ja harjatud; kogu meie väljanägemine on ristiinimese moodi: puhas ja otsekui uuesti sündinud. — See teeb mu rahutuks. — Kuid Venla poole! Nüüd on kohane aeg. JUHANI: Úgy, úgy! Nincs itt más, mint lánykérőbe menni egyszerre mind. Igen, igen! Az Úr legyen velünk! Más nem segít: menjünk leánykérőbe, ház-tűznézni! Most épp ünneplő gúnyában vagyunk, megmosdottunk, megfésülködtünk; egész külső formánk keresztény emberhez méltó: tiszták vagyunk, mintha újjászülettünk volna... Szörnyű nyugtalanság fog el!... Hanem föl, Venlához! Ez épp alkalmas idő. 02008
Bottom
02010
Top
EERO: ja olgu see ka meie õnnepäev. EERO: Legyen ez a nap a boldogság napja. 02009
Bottom
02011
Top
JUHANI: Kelle õnnepäev, kelle? Ahaa! kuis arvad, poiss? JUHANI: Melyikünk boldogságáé, melyikünké? Hogyan gondoltad, fiú? 02010
Bottom
02012
Top
EERO: Kas või meie kõigi. EERO: Hát akár mindannyiunké is. 02011
Bottom
02013
Top
JUHANI: Teisiti öeldes, et ta meie kõigi naiseks teleks? JUHANI: Azaz más szóval, hogy Venla mindnyájunk feleségévé legyen? 02012
Bottom
02014
Top
EERO: Kas või ka nii. EERO: Miért ne? 02013
Bottom
02015
Top
JUHANI: Ära, hull! JUHANI: Nono! 02014
Bottom
02016
Top
SIMEONI: Kuidas see, jumala pärast, oleks võimalik? SIMEONI: Az isten szerelmére, hogyan lenne ez lehetséges? 02015
Bottom
02017
Top
EERO: jumala ees pole miski võimatu. Uskugem, lootkem ja armastagem kõik üksmeelselt. EERO: Isten előtt semmi sem lehetetlen. Higgyünk, reméljünk, és szeressünk mindnyájan egy akarattal. 02016
Bottom
02018
Top
JUHANI: Vait, Eero! sest nüüd läheme kosja ja iihes sellega kooli, vöörkotid õlal. JUHANI: Hallgass, Eero! Mert most lánykérőbe megyünk, s egyúttal iskolába is, tarisznyával a vállun-kon. 02017
Bottom
02019
Top
AAPO: Kuid et asja korralikult ajada, siis oiga üks meist seal onnis niikui isameheks. AAPO: Hanem hogy illendően végezzük dolgunkat, egyikünk legyen a szószólónk ott a kunyhóban. 02018
Bottom
02020
Top
JUHANI: See on tähtis punkt. Kuid sina ju oledki selle ameti peale otsekui loodud. Su! on hea anne; su kõae äratab ikka põues tuld ja välku. Tõesti! sa oled pastoriks sündinud. JUHANI: Fontos javaslat! És te mintha épp erre a tisztségre születtél volna! Benned nagy tehetség rejtőzik; beszéded tüzet és lángot gerjeszt az emberek szívében. Igazán! Te papnak születtél. 02019
Bottom
02021
Top
AAPO: Mis tean mina? ja miks kõneleme annetest? Siin metsas kaovad nad teadmatuse uttu, hääbuvad nagu sulisev ojake liiva. AAPO: Mit tudok én? És minek is beszélnénk tehetségről? Itt az erdőben a legszebb tehetség is a tudatlanság ködébe fullad, s elenyészik, mint a csörgedező patak a sivatag homokjában. 02020
Bottom
02022
Top
JUHANI: Vali saatus ei lasknud sind kooli. JUHANI: Nagy kár, hogy nem jártál iskolába. 02021
Bottom
02023
Top
AAPO: Kust oleks meie talu minu koolitamiseks vara saanud? Pidage meeles: mõnigi moonakott peab kodu ja kooli vahet rändama, enne kui poiss räästooli pääseb. — Kuid püsime asja juures, kosjaasja juures. Olgu, nagu tahate. Mina .isur teie ühiseks kõisemeheks ja püüan rääkida nagu mõistlik mees. AAPO: Ugyan honnan lett volna módja a házunknak az én iskoláztatásomra? Ne feledjétek: sokáig jár a tarisznya ide-oda az otthontól az iskoláig, míg a fiú feljuthat a szószékbe. - De térjünk vissza a tárgyhoz, a lánykéréshez. Legyen, ahogy akarjátok. Majd mint közös szószóló előlépek, s igyekszem bölcs ember módjára beszélni. 02022
Bottom
02024
Top
JUHANI: Asume siis teele. — Jumala eest! Ei aita muu, kui aga teele täie hooga. Moonakotid jätame välja moori onni elle, ja Lauri, kel pole se! allikal hobuse jootmist, hoidku neid «igade eest. Läki nüüd! Ja astume mõrsjamajja, aabits pihus; see annab meile pisut nagu pidulikkust. JUHANI: Rajta hát! Uram Jézus! Hiába minden, induljunk útnak bátorsággal. A tarisznyákat majd kinn hagyjuk Mánnistö anyó viskója előtt, és Lauri, akinek nincs benn dolga, vigyázzon rájuk, és védje meg a disznóktól. Menjünk hát! Belépve a menyasszonyi házba, tartsuk kezünkben az ábécéskönyvet: ettől oly ünnepélyesek leszünk! 02023
Bottom
02025
Top
EERO: Eriti kui kukega kaane väljapoole pöörame. EERO: Főképp ha úgy fordítjuk, hogy az utolsó oldala legyen kifelé a kakassal.* 02024
Bottom
02026
Top
JUHANI: Kas jälle? Kuid kukest tuleb meelde see kohutav uni, mis painas mind läinud ööl. JUHANI: Már megint? De a kakasról jut eszembe az a szörnyű álom, ami a múlt éjjel gyötört. 02025
Bottom
02027
Top
SIMEONI: Jutusta seda; ehk on see meile kasulikuks hoiatuseks. SIMEONI: Meséld el, hátha hasznos intés van benne számunkra. 02026
Bottom
02028
Top
JUHANI: Nägin und, et seal ahju peal oli kanapesa ja selles seitse muna. JUHANI: Azt álmodtam, hogy ott a kemence tetején fészek s a fészekben hét tojás lapult. 02027
Bottom
02029
Top
SIMEONI: Jukola seitse poega! SIMEONI: A jukolai hét testvér! 02028
Bottom
02030
Top
JUHANI: Kuid üks munadest oli naeruväärt väike. JUHANI: Az egyik tojás azonban nevetségesen kicsi volt. 02029
Bottom
02031
Top
SIMEONI: Eero! SIMEONI: Eero! 02030
Bottom
02032
Top
JUHANI: Kukk suri! JUHANI: A kakas megdöglött. 02031
Bottom
02033
Top
SIMEONI: Meie isa! SIMEONI: Apánk! 02032
Bottom
02034
Top
JUHANI: Kana suri! JUHANI: A tyúk is megdöglött. 02033
Bottom
02035
Top
SIMEONI: Meie ema! SIMEONI: Anyánk! 02034
Bottom
02036
Top
JUHANI: Ja siis kohe kogu maailma hiired, rotid ja nirgid pesa kallale. — Mis need loomad peaksid tähendama? JUHANI: Erre aztán a világ minden egere, patkánya és menyétje a fészekre támadt. Mit jelentsenek ezek az állatok? 02035
Bottom
02037
Top
SIMEONI: Meie patuseid himusid ning maailma rõõmusid. SIMEONI: Bűnös vágyainkat s a világ gyönyöreit. 02036
Bottom
02038
Top
JUHANI: Küllap vist. — Tulid nirgid, rotid ja hiired ning l> (a rutasid ja veeretasid, tiksisid ja taksisid muae, mis peagi katki läksid, niüg sest väikesest munast tõusis väga paha hais. JUHANI: Biz az úgy lehet. Odajöttek a patkányok, pockok, egerek, és addig zörgették, forgatták, kopogtatták, kocogtatták a tojásokat, míg valamennyi össze nem törött; abból a kis tojásból pedig orrfacsaró bűz szállt fel. 02037
Bottom
02039
Top
SIMEONI: Pane tähele, Eero. SIMEONI: Hallod, Eero? 02038
Bottom
02040
Top
JUHANI: Munad löödi katki ja kohutav hääl, nagu paljude lioxkcde kohin, hüüdis nüüd ahju pealt mu kõrva: «Kõik on ära rikutud, ja see ärarikkumine on suur!» Nii hüüti, kuid siis hakkasime ometi koguma ja keetma toda sodi, ja saime sellest lõpuks niinimetatud munaroa ehk munapudru; ning me sõime seda üpris hea meelega ja andsime naabritelegi. JUHANI: A tojások mind összetörtek, és a kemence felől, mint száz vízesés robajlása, rettentő hang hallatszott: „Minden összetört, és bizony nagy volt a romlás!” így szólt a hang, mi azonban végül nekiláttunk, hogy összekaparjuk és megsüssük ezt az egész kotyvalékot. Utoljára is pompás rántottát készítettünk belőle. Jó étvággyal megettük, sőt még a szomszédoknak is adtunk belőle. 02039
Bottom
02041
Top
EERO: Uks hea uni. EERO: Nagyon jó álom. 02040
Bottom
02042
Top
JUHANI: Kibe, kibe sini: sa haisesid seal kui põrgu. Väga kibedat und nägin mina sinust, poiss. JUHANI: Szomorú, nagyon szomorú álom; te úgy bűzlöt-tél, mint a pokol. Nagyon szomorú álmot láttam felőled, fiú. _ 02041
Bottom
02043
Top
EERO: Aga mina nägin sinust üsna magusat und; nägin, et aabitsa kukk munes suile virkuse ja tarkuse palgaks suure hunniku komhut ning suhkrutükke. Sina rõõmustasid väga ja mekkisid oma maiustusi; andsid veel mullegi. EERO: Én azonban igen édes álmot láttam rólad. Azt álmodtam, hogy az ábécé-kakas szorgalmad és bölcsességed jutalmául egész halom cukrot és édességet tojt neked. Te nagyon megörültél, és vidáman szopogattad cukorkáidat, sőt még nekem is adtál belőle. 02042
Bottom
02044
Top
JUHANI: Või andsin sullegi. No see oli ju hästi tehtud. JUHANI: Neked is adtam? Nos, akkor biztosan jól tettem. 02043
Bottom
02045
Top
EERO: Kunas and paha teeb? EERO: „Mikor is árt az ajándék?” 02044
Bottom
02046
Top
JUHANI: Ei iialgi; eriti kui sulle pisut vembla otsast annaksin. JUHANI: Soha, soha; különösen ha bottal mérnék ki rád egy kis ajándékot. 02045
Bottom
02047
Top
EERO: Miks ainult pisut? EERO: Miért csak kicsit? 02046
Bottom
02048
Top
JUHANI: Suu kinni, mullikas! JUHANI: Fogd be a szád, kölyök! 02047
Bottom
02049
Top
TUOMAS: Tehke seda mõlemad ja asume teele. TUOMAS: Hallgassatok el már mind a ketten, és induljunk. 02048
Bottom
02050
Top
AAPO: Võtku igaüks oma kott ja aabits. AAPO: Fogja mindenki a tarisznyáját és ábécéjét. 02049
Bottom
02051
Top
Nii läksid nad naabri tütart kosima. Üksteise järel, vaikides sammusid nad üle kartulikoopa-künka, astusid üles mööda kivist mäge ning seisid lõpuks Männiku-moori onni ees. Így indult útnak a hét testvér, lánykérőbe a szomszé-dékhoz. Némán, libasorban kocogtak el a burgonyavermek mellett, fölkapaszkodtak a köves domboldalon, és máris ott álltak Mánnistö anyó kunyhója előtt. 02050
Bottom
02052
Top
JUHANI: Siin oleme, siia jätame oma kotid; ja sina, Lauri, istu truu vahina, kuni me mõrsjamajast tagasi tuleme. JUHANI: Itt lennénk hát; tegyük le a tarisznyákat, és te, Lauri, vigyázz rájuk hűségesen, míg vissza nem térünk a menyasszony házából. 02051
Bottom
02053
Top
LAURI: Kas te seal kaua olete? LAURI: Sokáig maradtok? 02052
Bottom
02054
Top
JUHANI: Sedamööda, kuis asjaajamine nõuab. — Kas kellelgi on sõrmust taskus? JUHANI: Csak addig, amíg ügyünket szerencsésen nyélbe nem ütjük. Van valakinek gyűrűje? 02053
Bottom
02055
Top
EERO: Seda ei tule sul tarvis. EERO: Arra semmi szükség. 02054
Bottom
02056
Top
JUHANI: Kas kellelgi on sõrmust taskus? JUHANI: Van valakinek gyűrű a zsebében? 02055
Bottom
02057
Top
TIMO: Pole minul ega minu teada ka kellelgi teisel. Seal see asi on: noormees peaks ikka kõndima, särav sõrmus karmanis. TIMO: Nekem nincs, de tudtommal másnak sem. Ejnye, ejnye! Pedig a legényembernek mindig fényes gyűrű kellene hogy legyen a zsebében. 02056
Bottom
02058
Top
JUHANI: No pagan! Siin me siis nüüd seisame. Ja eile oli meil harjukas Iisakki, kellelt oleks võinud osta nii sõrmuse kui kaelaräti, kuid mul ei tulnud pähegi. JUHANI: Hű, a kutyafáját! Most aztán itt állunk szégyenszemre. Pedig épp tegnap járt nálunk a bátyus Izsák, akitől gyűrűt is, kendőt is vásárolhattunk volna, de én, ökör, nem gondoltam rá. 02057
Bottom
02059
Top
AAPO: Need riistad võime enesele ka tagantjärele osta. Ja ongi parem, kui kindlasti teada saame, kas meist keegi ja kes nimelt peab need õnnelikud ostud tegema. AAPO: Ezeket a holmikat később is megvehetjük. Most azonban először azt kell megtudnunk, hogy ki lesz közülünk, aki majd megkötheti ezt a vidám vásárt. 02058
Bottom
02060
Top
JUHANI: Kes avas ust? Kas Venla? JUHANI: Ki nyitott ajtót? Venla? 02059
Bottom
02061
Top
TIMO: See oli vanamoor, see kõverlõug. TIMO: Dehogy, csak az öreg, az a vasorrú bába. 02060
Bottom
02062
Top
JUHANI: Venla vokk vuriseb sea! kui rõõmus sitasitikas suveõhtul, ennustades ilusat ilma. Läki nüüd! Kus on mu aabits? JUHANI: Venla rokkája úgy surrog odabenn, mint nyári estén a ganajtúró bogár, ha szép időt jósol. Menjünk hát! Hol a könyvem? 02061
Bottom
02063
Top
AAPO: See on su pihus, vennas. Sa, jumala loom, oled peast nagu pisut segi. AAPO: A kezedben, testvér. Mintha kissé kótyagos lennél, jóember. 02062
Bottom
02064
Top
JUHANI: Pole viga, vennakene. Kuid ega mu nägu ometi nõtfinc ole? JUHANI: Semmi bajom, testvérek. De nem kormos a képem? 02063
Bottom
02065
Top
EERO: Mitte põrmugi, vaid oled puhas ja soe kui äsjamunetud muna. EERO: Dehogy, dehogy! Olyan tiszta és meleg vagy, mint a frissen tojt tojás. 02064
Bottom
02066
Top
JUHANI: Läki nüüd! JUHANI: Menjünk hát! 02065
Bottom
02067
Top
EERO: Oodake! Mina oien kõige noorem ja võin teile ukse nvada ning ise viimasena tulla. Astuge sisse. EERO: Várjatok! Én volnék a legfiatalabb, s ezért úgy illik, hogy én nyissak néktek ajtót, s aztán én menjek be utoljára. No, kerüljetek hát beljebb. 02066
Bottom
02068
Top
Nad astusid moori madalasse onni, Juhani kõige ees, silmad tüllis ja juuksed püsti nagu okassea harjased, ning teised järgnesid truult ja tõsiselt ta kannul. Nii astusid nad sisse ja Eero virutas ukse nende taga kinni, jäi aga ise välja, istus murule, huulil peiar muhelus. Sorra beléptek az anyó alacsony kunyhójába, legelöl Juhani kimeresztett szemmel, és mint a tüskésdisznó, égnek meredő üstökkel, mögötte pedig komoly képpel, hűségesen a többiek. Eero azonban becsapva mögöttük az ajtót, kinn maradt az udvaron, és ajkán ravasz mosollyal leült a földre. 02067
Bottom
02069
Top
Kuid moor, kelle toas nüüd viis venda kosilastena seisavad, on käbe ja kärme eit; ta teenib endale ülalpidamist kanakasva- lusc ning marjakorjamisega. Suved ja sügised kookab ta usinalt käänulisi! raiesmail, maasika- ja palukakinkudel, kookab ning higistab ühes tütre Venlaga. Kauniks peeti neitsit. Ta juuksed olid roostekarva, vaade kaval ja terav, suugi sulav, pisut ehk liiga lai. Kehalt oli ta lühike, kuid tüse ja matsakas, ning tugev öeldi ta ka olevat. Säärane oli vennaste armuünd männiku varjul. Az öreganyó, kinek kunyhójába az öt testvér kérőként beállított, még fürge és jó erőben levő asszonyság; kenyerét tyúktenyésztéssel és bogyószedéssel keresi. Nyáron meg ősszel szorgalmasan járja az erdei tisztásokat, és lányával, Venlával együtt, verejtékes arccal szedik a szamócát és áfonyát. Azt mondják, a lánya igen csinos. A haja rozsdavörös, a szeme huncutul csillog, a szája szép, ha talán kissé széles is. Termetre tömzsi, de vállas és hegyes; erős, munkabíró lánynak tartják. Ilyen volt a testvérek szíve választottja, szerelmetes galambja ott a fenyves ölében. 02068
Bottom
02070
Top
Kuid onni uks kriiksatas ja Juhani astus ägedalt välja, lausudes vihaselt teistele, kes veel sees viibisid: «Tulge ära, poi- nid!» Sapise näoga astusid nad viimaks kõik välja ja hakkasid kirikuküla poole kõndima. Kuid kui nad majast viiekümne nämmu kaugusele olid jõudnud, kahmas Juhani maast rusika- nuurusc kivi ja virutas selle vihast ähkides vastu onni ust; rak- xatas onn ja kiljatas onnis moor, avas ukse, vandus ning räuskas, raputades rusikat põgenevate vendade poole. Aabitsad pihus ja vöörkotid õlal, astusid vennaksed üksteise järel mööda kirikuteed, sõnagi omavahel vahetamata. Viha ägeda vimmaga rändasid nad; liiv sahises ja kotid kõikusid; ega pannud nad lälicle, kuidas tee kulus. Kaua kõndisid nad hääletult, kuni Eero viimaks suu avas ja küsis: Nemsokára azonban felpattant a kunyhó ajtaja, és nagy hévvel kilépett rajta Juhani, majd haragosan viszszaszólt a többieknek, akik még benn időztek: „Gyertek, fiúk!” Csalódottan-mérgesen jöttek elő a többiek is, és nyomban megindultak a falu felé. Midőn azonban úgy ötven lépésre értek a kunyhótól, Juhani egy öklöm-nyi követ kapott fel a földről, és dúlva-fúlva haragjában, a kunyhó ajtajához vágta. Nagyot zörrent a kunyhó, és ijedten felsikoltott az anyó, kinyitotta az ajtót, átkozó-dott, szitkozódott, és öklét rázta a menekülő testvérsereg után. Ábécével a markukban, tarisznyával a vállukon, libasorban, szótlanul lépkedtek a testvérek a templom felé. Vad haraggal vágtattak előre: lábuk alatt porzott az út, vállukon lengett-lógott a tarisznya, nem láttak, nem hallottak. Szótlanul, némán haladtak sokáig, míg végül Eero már nem állhatta s megkérdezte: 02069
Bottom
02071
Top
EERO: Kuidas asi õnnestus? EERO: No, hogyan sikerült a dolog? 02070
Bottom
02072
Top
JUHANI: Jaa-ah! et kuidas ta õnnestus? Kas sa meiega uisse tulid, sina harakas, sina varesepoeg? Kuid ei usaldanud, toepoolest ei usaldanudki. Mis sihukesest varesepojast? Venla pistaks ta seeliku alla. Aga vaata, vaata, kui palju olen ma ninust und näinud. Nägin ju, nagu nüüd mäletan, mineval ööl linust veel teisegi une. Imelik küll! Seal sa istusid männikus Venla kõrva], armsalt mehkeldades, kui mina teile sala lähedale hiilisin. Kuid vaata, kui mind nägite, mis tegi siis Venla? Peitis, pagan, su oma undruku ääre alla. «Mis oled sa seelikusse mässinud?» küsisin mina. «Ainult väikese varese-poja,» vastas tüdrukulõkats. Hi-hi-hii! Ja ega olnudki see uni, ei, tont võtku! vaid iseenesest, omast peast mõtles juhani-poju selle välja. Jaa-ah! ei ta olegi nii rumal, kui arvatakse. JUHANI: Mit? Hogy hogyan sikerült? Hát miért nem jöttél be velünk együtt, te szarka, te varjú? Persze nem mertél, megijedtél! Mit is keresett volna ott egy ilyen varjúfióka? Venla még talán a kendője alá dugta volna. De lám, lám, mi mindent nem álmodtam rólad! Most jut eszembe, hogy a múlt éjjel még egy álmot láttam rólad. Különös história! Ott ültél a fenyvesben Venla mellett, és szerelmesen cicáztatok, midőn én halkan-csöndben odalopóztam hozzátok. És ugyan mit csinált Venla, mikor észrevettetek engem? Elrejtett téged a szoknyája ráncaiba! „Mit dugtál a szoknyád alá?” - kérdeztem. „Csak egy kis varjúfiókát” - felelte a huncut leány. Hahaha! És ezt, vigye el a kánya, nem is álmodtam, hanem magam találtam ki. Úgy bizony! A Juhani gyerek saját magától találta ki ezt a históriát! Mert nem olyan tökfilkó ő, mint ahogy hiszik. 02071
Bottom
02073
Top
EERO: Imelik, kuidas oleme teineteisest und näinud. Mina nägin sinust jälle niiviisi: Seisite otsekui seal männikus, sina ja Venla, armsalt kaisutades ja tõsiselt üles pilvedesse vahtides. Sest sealt, taeva kõrgusest, ootasite mingit märki, otsekui teie armastuse heakskiitmise täheks. Taevas kuulas, kuulasid mets, ösaa ja väikesed sirgukesedki, ning te ise ootasite kõige sügavamas vaikuses, mis peab tulema. Tuligi lõpuks üks vana vares, lendas kohmates läbi vaikse õhu, ja kui jõudis otse teie kohale, heitis kord jõllitava pilgu alla teie peale, kuid pööras siis peagi silmad jälle teisale, laiutas koibi ja laskis midagi valget, mis langes alla ja laksatas poisile ning plikale vastu otsaesist, plärtsatas vastu sihverplaati. — See ärgu pahandagu sugugi su meelt, sest nägin nii unes ega ole sepitsenud midagi omast peast. EERO: Különös, hogy miket álmodtunk ma egymásról! Mert én meg azt álmodtam rólad: ott a fenyvesben álldogáltatok te meg Venla, és szerelmesen átölelve egymást, bámultatok föl az égre. Onnan, a magasságos mennyből, vártatok valami jelet, szerelmeteknek jóváhagyását. Hallgatott az ég, hallgatott a föld, még az erdő s a kismadarak is hallgattak, ti pedig mély csöndben vártátok, hogy mi fog következni. Végezetül egy öreg varjú lassan átszelte a csöndes levegőeget, és midőn épp felétek ért, először sandán lepislantott, majd újból föltekintve széttárta a lábát, és valami fehéret pottyantott le rátok, ami pontosan oda esett a fiú és a lány homlokára, pontosan oda cuppant az orrotok hegyére. És nehogy megneheztelj rám, mert ezt valóban így álmodtam, és saját fejemből semmit sem költöttem hozzá. 02072
Bottom
02074
Top
JUHANI: Ma sind riivatut... JUHANI: Majd adok én a te átkozott... 02073
Bottom
02075
Top
Siis tormas ta kohutavana Eero poole, kes väledalt vihase venna eest põgenes. Ühe hüppega põikas ta teelt, laskis jänesena piki põldu, kuid Juhani kohmas metsiku karuna ta järel. Karglesid kotid, kõmises kuiv nõmm nende all ja kostis teiste vennaste kisa, kes riiumehi rahule ning leplikkusele manitsesid. Kaid Eero kiirustas jälle teele tagasi, ja teised ruttasid teda päästma kohutava Juhani küüsist, kes juba otse noorema venna kannul jooksis. És ezzel vadul nekirontott Eerónak, ő azonban fürgén megugrott haragos bátyja elől. Letért az útról, és mint a nyúl, futott árkon-bokron át, Juhani azonban megvadult medveként robogott utána. Röpült vállukon a tarisznya, lábuk alatt döngött a szikkadt föld, és visszhangzott az erdő a testvérek kiáltásaitól, akik békére, mérsékletre intették a két nekivadultat. Eero újból visz-szakanyarodott az útra, s a többiek elébe futottak, hogy megmentsék a felbőszült Juhani haragjától, aki már szorosan öccse sarkában nyargalt. 02074
Bottom
02076
Top
TUOMAS: Seisa ilusti paigal, Juhani. TUOMAS: Állj csak meg szépen, Juhani! 02075
Bottom
02077
Top
JUHANI: Ma teda pigistan! JUHANI: Eltiprom azt az átkozottat! 02076
Bottom
02078
Top
TUOMAS: Korralikult, mu poiss. TUOMAS: No, csak szépen, fiacskám. 02077
Bottom
02079
Top
JUHANI: Surm ja needus! JUHANI: Pusztulj innen! 02078
Bottom
02080
Top
AAPO: Ta tasus ainult sama mõõduga. AAPO: Hiszen csak szeget szeggel fizetett. 02079
Bottom
02081
Top
JUHANI: Neetud olgu ta keel, neetud olgu see päev! Saime ju, jumala eest, Venlalt korvi! Haaksarvised saatanad ja suur taevane sõjasalk! Ei näe mu silmad enam süllavõrdki enese ette; nii must on maa ja taevas, kõik on must mu südame pärast. Surm ja needus! JUHANI: Átkozott legyen Eero nyelve, átkozott legyen ez a nap! Az istenfáját! Kosarat kaptunk Venlától. Görbe szarvú ördögök és égiek serege! Egyölnyire sem látok, olyan sötét előttem az ég és a föld, olyan fekete minden a szívem miatt. A hétszentségit! 02080
Bottom
02082
Top
SIMEONI: Ära nea, mees. SIMEONI: Ne káromkodj, ember! 02081
Bottom
02083
Top
JUHANI: Nean nii, et maailm ringi käib ja laiali vajub nagu pehastanud palgikelk mastipuu all! JUHANI: De biz káromkodok, hogy felfordul és darabokra hull az egész keserves világ! 02082
Bottom
02084
Top
SIMEONI: Mis me siis teha võime? SIMEONI: Mitévők legyünk? 02083
Bottom
02085
Top
JUHANI: Teha? Kui see aabits poleks jumala sõna, jumala enese kiri, siis lendaks räbalaiks, räbalaiks silmapilk see raamat! Kuid vaata siia: oma moonakoti peksan ma pudruks vastu maad! Kas tahate näha? JUHANI: Tenni? Ha ez az ábécéskönyv nem Isten szava, nem Isten saját könyve lenne, úgy rögtön ízzé-porrá tépném! De nézzetek ide: ezen a sziklán rögtön rapi-tyára verem a kenyerestarisznyám! Akarjátok látni? 02084
Bottom
02086
Top
SIMEONI: Ära jumala pärast jumala andi. Tuleta meelde «Paimio neitsit». SIMEONI: Az istenért, hogy bánsz az ég ajándékával?! Emlékezz a paimiói lányra!* 02085
Bottom
02087
Top
JUHANI: Mu siida on vaevas! JUHANI: Szívem telve gyötrelemmel. 02086
Bottom
02088
Top
SIMEONI: «Kannatus vaevas, manna taevas.» SIMEONI: „Türelem a gyötrelemben: vigadozás a meny-nyekben.” 02087
Bottom
02089
Top
JUHANI: Ma vilistan taevamanna peale, kui ei saanud Männiku-moori Venlat. Oi vennad ja mu suguvõsa suur! Kui te teaksite, siis mõistaksite, et mu mõtted on juba ligi kümme aastat selle tüdrukulõkatsi ümber meeletult pöörelnud. Kuid nüüd läks mu lootus, läks nagu tuhk tuulde. JUHANI: Fütyülök arra az égi vigasságra, ha egyszer nem kaptam meg Mánnistö anyó Venláját. Jaj, testvéreim, édes atyámfiai! Bizonnyal megértenétek, ha tudnátok, hogy már tíz éve minden gondom-gondolatom e körül a fehércseléd körül forgott. Most azonban minden reményem odavan, füstbe ment minden tervem. 02088
Bottom
02090
Top
TIMO: Varasel hommikutunnil saime korvi. TIMO: Bizony már kora reggel kosarat kaptunk. 02089
Bottom
02091
Top
JUHANI: Viimane kui üks! JUHANI: Valamennyien! 02090
Bottom
02092
Top
TIMO: Ei leidnud keegi armu, ei väiksemgi meist Kõik saime. TIMO: Senkinek, még a legkisebbnek sem kegyelmeztek. Kosarat kaptunk mindnyájan. 02091
Bottom
02093
Top
JUHANI: Kõik, kõik! Kuid parem ometi nii, kui et mõni teist oleks ta enesele naiseks saanud. Annaksin nüüd, kurat võtku! sellele poisile kitli peale, kellega see temp oleks juhtunud, seda mina teeksin. JUHANI: Mindenki, mindenki! De mégis jobb így, mintha egyikőtök feleségül kapta volna őt. Az ördög vigye, most kegyedenül ellazsnakolnám, ha valaki elkaparintotta volna előlem. El én! 02092
Bottom
02094
Top
TUOMAS: Me olime kõik liiga sündmatud. Seda avaldas plika pilkav naer, kui Aapo oli meie ühise asja esitanud. TUOMAS: Siralmasan viselkedtünk. Erre vall a lány gúnyos mosolygása is, mikor Aapo előadta közös dolgunkat. 02093
Bottom
02095
Top
JUHANI: Naha peale peaks ta saama, see lõkats. Meid narriks teha! Oota, sa nokats! — Aapo tegi kõik, mis võis, seda ei saa salata; kuid siin poleks aidanud isegi keerubi keel. JUHANI: Alapos verést érdemelne az a hitvány fehércseléd! így csúfot űzni belőlünk! Várj csak, ringyó! Hanem igaz, ami igaz: Aapo kivágta a rezet. Csakhogy itt még a kerubok ékesszólása sem használt volna. 02094
Bottom
02096
Top
TIMO: Kui oleksime aga plika ette astussud mustas kalevi- kuues ja kell oleks paisutanud vestitaskut nagu priske sõrru- naeris, võti veel koksatanud keti küljes ja hõberipatsiga piip hambus auranud, siis oleks, susi söögu! meie ettevõttest tulnud nii mune kui poegi. TIMO: Bezzeg ha fekete posztókabátban álltunk volna a lány elé, és mellényünk zsebében, mint ökölnyi répa, aranyóra domborodott, óraláncunkon kulcs fityegett, agyarunkban ezüstkupakos pipa füstölgőn volna, hej, a kutyafáját! nem zápult volna meg a dolgunk. 02095
Bottom
02097
Top
JUHANI: Naisel ja harakal on ühesugune himu säravate asjade järele. — Kuid Aapo on vait nagu jäätanud järv. JUHANI: Lánynak és szarkának egyformán csak a fényes csecsebecse tetszik. Hanem Aapo hallgat, mint a befagyott tó. 02096
Bottom
02098
Top
AAPO: Minu hääl ei kosta marus. Või hakkavad südame metsikud tuulispead su põues juba laskuma? AAPO: A szavam úgyis elveszne a viharban. Vagy talán haragod vad forgószele már csillapodik kebledben? 02097
Bottom
02099
Top
JUHANI: Veel lainetab mu südame verine tiik, lainetab veel kaua. Kuid lausu ometi üks sõnagi. JUHANI: Szívem véres tava még soká háborog. De mondjad mégis azt a szót. 02098
Bottom
02100
Top
AAPO: Kas või kakski. Kuula siis nüüd. Võta oma süda pihku ja sosista ta kõrva mõistuse keeli nõnda: Venla ei hoolinud sinust, sest et ta sind ei armasta, ja et ta seda ei tee, see ärgu sind kurvastagu; sest armastuse leegi süütab taevas, mitte aga inimese mõtted. Kerjustüdruk armub kuningasse, vürstinna armub korstnapühkijasse nii mis hull. Nii lendleb siin armastuse vaim risti ja rästi ning sina ei tea, kust ta tuleb. AAPO: Akár kettőt is. Halljad hát! Fogd kezedbe a szívedet, és súgd a fülébe az ész szavát: Venla kikosarazott, mert nem szeret. És hogy nem szeret, az ne keserítsen; mert a szerelem tüzét nem emberi szándék, hanem az ég gyújtja lángra. A kolduslány a királyba lesz szerelmes, a hercegnő pedig majd eleped a kéményseprő fiú után. így száll erre-arra a szerelem szele, és sohasem tudod, mely irányból jő. 02099
Bottom
02101
Top
TIMO: Armastus puhub, kust tema tahab, sina kuuled ta kuminat, kuid ei tea, kust ta tuleb ja kuhu ta läheb. Nii kuulsin tihti endist vaestemaja eite ütlevat. Kuid ta mõtles sellega vist jumala armastust, arvan mina. TIMO: A szeretet onnan fúj, ahonnan akar, s te csak a zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő, és hová megy. így mondogatta ezt hajdan a falu-szegénye öregasszony is. De úgy hiszem, ő az Isten szeretetére gondolt. 02100
Bottom
02102
Top
AAPO: ütle, Juhani, oma südamele veel nõndagi: ära löö astla vastu takka üles! Venla tegi õieti, kui korvi andis, sest astuda abiellu armastuse sunduseta — see ei lähe; see teeb asja keeruliseks ja toob sagedasti igavest õnnetust, nagu seda paraku nüüd tihti nähakse ja kuuldakse. Nõnda, vennad, Venla võtku enesele see, kes on talle määratud; meie teeme niisama. AAPO: És szólj szívedhez, Juhani, még ekképpen: Ne kapálózz! Venla okosan tette, hogy nemet mondott. Mert házasságra lépni szerelem nélkül, ez sohasem vezet jóra, hanem csak bajt és örök perpatvart okoz, mint ahogy azt manapság sokszor láthatjuk. Igen, testvérek, Venla is válassza azt, akit a sors néki rendelt, és mi is így teszünk majd. 02101
Bottom
02103
Top
TIMO: Selle tüdruku, kes tehtud mu küljeluust, saan mina lõpuks, kas või pagan uluks. Tean veel üht asja: mehe süda seisab pahema!, aga naise oma paremal poo! rinnas. TIMO: Azt a lányt, akit az én oldalbordámból faragtak, megszerzem, ha a fene fenét eszik is. Hanem tudok még valamit: a férfiembernek bal oldalán ül a szíve, az asszonynak jobboldalt. 02102
Bottom
02104
Top
JUHANI: Kuid minu süda ei seisa, vaid hüpleb ja mässab nagu pagan. — Oh sina pläralära, sina mustlaselõkats! Miks pidasid halvaks mind talupoega, päris savimaa talupoega, vanemat poega! JUHANI: Csakhogy az én szívem nem ül, hanem ugrál és táncol, mint valami pogány. Ah, te bolond, te cigánylány! Miért vetsz meg engem, a parasztot, a gazdag tanya legidősebb fiát? 02103
Bottom
02105
Top
AAPO: Siin pole midagi imestamisväärt. Meie talu on kisendavalt lohakil, ja see neitsike loodab, kuigi minu arvates asjata, et palju paremasse tallu perenaiseks saab. Olen kuulnud, et teda meelitab too Sorvari Juhani. AAPO: No, ezen aztán nincs mit csodálkoznunk. A házunk siralmasnál is siralmasabb állapotban van, és Venla azt reméli, bár hiába, hogy sokkal módosabb házba viszik majd gazdasszonynak. Hiszen úgy hallottam, az a jóféle Sorvari Juhani teszi neki a szépet. 02104
Bottom
02106
Top
JUHANI: Too kikklõua-Jussi! oleks sa nüüd mu kinnaste vahe!, ma paitaksin sind pisut. Narrida plikat igavesse häbisse! JUHANI: Hejh, te sörteállú Jussi! Ha most a körmeim közé kerülnél, ugyan megsimogatnálak! Elbolondí-tani, örökös szégyenbe keverni azt a lányt! 02105
Bottom
02107
Top
AAPO: Ja-jaa, maailm on ühel hoobil hull ning petlik. Venlal ei puudu nägu ega Jussil tegu. Sorvari on tore talu, ja see meelitab, kuid Jukola, see armetute pesa, on väga viletsas seisukorras, ja meie ise, talu seitse pärijat, veelgi viletsamas seisukorras, vähemalt maailma silmis. Meeles pidades meie nooruse laiska ja tihtipeale metsikut elu, ei või inimesed meist enam midagi korralikku loota. Ja ma tean, et vaevalt võib isegi kümme aastat korralikku ja kõigipidi auväärt elu meid kaasinimeste silmis uuesti täielikku inimväärtusse tõsta. Nii raske on vabanemine paha nime kõntsast, kui see kord mehe külge on hakanud. Kuid parem hilja tõusta kui igaveseks armetuse porilompi vajuda. Sellepärast olgu meie sihiks m parandus, meeleparandus kõigest jõust! AAPO: Bizony, bizony, bolond és hamis a világ. Venla nagyon csinos, Jussi nagyon csalfa. A Sorvari-tanya rendes-módos ház, és ez csábítja őt. Jukola azonban, ez a nyomorult fészek, nagyon hitvány állapotban van, mi pedig, a ház hét örököse, még nagyobb nyomorúságban. A világ legalábbis így ítél rólunk. Az emberek, emlékezve ifjúságunkra és lusta, eszeveszett életünkre, többé semmi tisztességes tettet nem várnak tőlünk. Jól tudom, talán tízévnyi rendes és minden tekintetben becsületes viselkedéssel is csak nehezen szerezhetnénk vissza teljes emberi méltóságunkat honfitársaink szemében. Bizony bajos megszabadulni a rossz hír szennyétől, ha egyszer ránk ragadt. De mégis jobb talpra állni végre, mint örökösen elsüllyedni nyomorúságunk mocsorába. Ezért hát rajta, rajta, lépjünk minden erőnkkel a javulás útjára! 02106
Bottom
02108
Top
JUHANI: Meeleparanduse teel me nüüd ju olemegi. Kuid see õnnetu kosjakäik andis mu südamele hoobi, mida see päevade ja nädalate kaupa hirmsalt põeb; see lõi haava. JUHANI: A javulás útján járunk most is! De ez a szerencsétlen leánykérés olyan ütést mért a szívemre, hogy napokig, sőt hetekig szenvedek majd tőle. Kegyetlen sebet kaptam. 02107
Bottom
02109
Top
AAPO: Haava, haava, tõepoolest; kuid ma tean, aeg viib sellegi haava unustuse kärna ning naha alla. — Mis kära sea! teel on? AAPO: Sebet hát, az igaz. De az idő, jól tudom, majd begyógyítja ezt is a feledés balzsamával. Hanem micsoda menet az ott, az úton? 02108
Bottom
02110
Top
TIMO: Toukola poiste rõõmus parv. TIMO: A toukolai legények vidám serege. 02109
Bottom
02111
Top
AAPO: Kulutavad oma vaba esmaspäeva vallatuse pöörises, suursulid. AAPO: A bitangok! Szent Heverdel napját ünnepük ilyen féktelen dőzsöléssel. 02110
Bottom
02112
Top
TIMO: Ja tahavad kangesti meidki oma seltsi. TIMO: És nagyon szeretnék, ha mi is velük tartanánk. 02111
Bottom
02113
Top
JUHANI: Kiusatus läheneb. JUHANI: Közeleg a kísértés. 02112
Bottom
02114
Top
TIMO: Neil on nii lõbus olla. TIMO: De jól megy a dolguk! 02113
Bottom
02115
Top
JUHANI: Aga meil? Mis ootab meid ees? Tuhat sarvilist ootab meid vaeseid ja tuline juuksesakutus. JUHANI: Bezzeg nekünk! Ugyan mi vár ránk? Ezer szarvas ördög! Bennünket, szegényeket, siralmas csi-hipuhi-ünnep vár. 02114
Bottom
02116
Top
EERO: Mihuke vahe: purra köstri ukse kõrval aabitsat, või kulutada hõisates ja lauldes rõõmsat vaba esmaspäeva lõbusate seltsimeestega. EERO: Micsoda különbség! A kántor pitvarában az ábécét biflázni, vagy vidám cimborákkal énekelve-kur-jongatva Szent Heverdel napját ünnepelni. 02115
Bottom
02117
Top
JUHANI: Vahe on kohutavalt suur, suur kui kaevupõhj» ning taeva vahel. Vennad, kuhu peame astuma? JUHANI: Nagy különbség, olyan nagy különbség, mint a mély kút s a magasságos ég között. Testvérek, merre menjünk? 02116
Bottom
02118
Top
EERO: Astume aga taevasse. EERO: Gyerünk az égbe, azt mondom! 02117
Bottom
02119
Top
AAPO: Kaevu, kaevu! lõmpsima rikkalikku eluvett, õpi, tarkuse ja teaduse ürgmetsadesse tahame süveneda. AAPO: A kútba, a kútba! Szürcsölni az élet vizét! A tudás, művészet és bölcsesség mélységébe akarunk le-szállni. 02118
Bottom
02120
Top
TUOMAS: Köstri juurde, köstri juurde! TUOMAS: A kántorhoz, a kántorhoz! 02119
Bottom
02121
Top
JUHANI: Noh, marsime siis! JUHANI: Kocogjatok hát! 02120
Bottom
02122
Top
EERO: Kuulake Kissala Aapeli klarneti häält. EERO: Hallgassátok csak Kissala Aapeli flótáját. 02121
Bottom
02123
Top
JUHANI: Imeilus! JUHANI: Gyönyörű! 02122
Bottom
02124
Top
TIMO: Kajab nagu peaingli pasun. TIMO: Úgy szól, mint az arkangyalok trombitája. 02123
Bottom
02125
Top
JUHANI: Kui taeva sõjasalk ekseerib ja marsib, nii et pori plärtsub. Imeilus! JUHANI: Mikor az égiek serege egzecíroz és masírozik, hogy csak úgy száll a por. Gyönyörű! 02124
Bottom
02126
Top
TIMO: Nad tahavad meid kangesti eneste seltsi. TIMO: Nagyon szeretnék, ha velük tartanánk. 02125
Bottom
02127
Top
JUHANI: Muidugi teada. Kiusatus läheneb, läheneb tõesti. JUHANI: Tudjuk jól. Közeledik a kísértés, közeledik bizony. 02126
Bottom
02128
Top
Kui vennaksed nõnda vestsid, lähenes neile Toukola poiste parv, kuid kaugeltki mitte nii viisakalt ja heatahtlikult, nagu jukolased ootasid. Nad olid võrdlemisi vintis ja neil tuli nüüd tuju vennaste kulul pisut nalja heita ning nad laulsid neile laulu, mis äsja sepitsetud ja mida nad kutsusid «Seitsme mehe jõuks». Nõnda lähenesid nad siis koolimeestele, lauldes järgmisel viisil, kuna Kissala Aapeli klarnetit puhus: Míg a testvérek így beszélgettek, egy csapat toukolai legény közeledett feléjük, de éppenséggel nem olyan barátságos jóindulattal, mint ahogy a jukolaiak hitték. A legények alaposan beszeszeltek, és most kedvük támadt, hogy borsot törjenek a testvérek orra alá. Ezért rágyújtottak arra az imént költött nótára, melynek a „Hét ember ereje” címet adták. Kissala Aapeli csak fújta a flótát, ők pedig ekképp énekeltek: 02127
Bottom
02129
Top
Kõmaga nüüd kõigi kaelad,
Lahti löön kui laulu paelad,
Lauldes seitsme venna võimast.

Nagu Suures Vankris tähti,
Nii ses talus poegi nähti —
Seitse laiska venivorsti.

Juho manab, maja kajab,
Tuld ja tõrva välja ajab,
Juhani, see parem poju.

Tuomas seisab nagu sammas,
Kuulab vait kui vaga lammas
Aapo Saalomoni-tarkast.

Simeon, see vaga nägu,
Ohkab, õhkab: «Kuritegu,
Patt ja pärgel ilmaelu.»

Simeoni herneid keedab,
Timo rasva sekka heidab:
Sülgab patta täie suuga.

Lauri-poju metsas sammub,
Puude išmber ringi tammub,
Tongib nõmmi nagu mäger.

Tn-eb viimne sabalüli,
Väike Eero, kius ja tiili,
Talu klähviv karjapeisi.

Seal siis on see vennasari,
Uhke nagu sõnnikari
Oma seitsme mehe jõuga.
Gége, sivíts, harsogj, ének:
dicsérjétek, ifjak, vének,
a hét ember erejét.

Hét csillagból van a Göncöl:
hét fajankó lót-fut, bömböl
Jukolának udvarán.

Juho dühöng, döng a pajta,
elsőszülött, látni rajta:
minden öccse rettegi.

Tuomas, mint egy tölgyfa, megáll.
Mint Salamon, úgy prédikál
Aapo, a bölcs férfiú.

Simeonnak leng szakálla,
siránkozik szegény pára,
hogy az ember bűnben él.

Borsót kotyvaszt Simeonka,
a zsírt belé Timo dobja,
ráadásul belé köp.

Lauri csak az erdőt járja,
felsandít a ferde fákra,
szaglász, turkál, mint a borz.

Végül jő a farok bojtja,
Jukola pimasz porontya:
Eero makacs, morcos eb.

Előszedtem mindet sorba,
büszkék, mint egy bikacsorda,
marha erős hét legény.
02128
Bottom
02166
Top
Hääletuma, kuigi hambaid kiristades, kuulasid vennaksed seda laulu. Kuid kui narrijate mõnitus sellega ei lõppenud, vaid pilkesõnu peatamatult langes, eriti aabitsa kukest ja selle munemisest, siis hakkas vennaste sapp paisuma ja nende silmad läksid teravaks, tõmbusid kitsaks nagu tuhkrul, kui ta mustas laanes kännu alt välja päevavalgusse vaatab. Kuid nüüd juhtus, et üks võllaroog toukolaste hulgast Juhanist mööda minnes äkki aabitsa ta käest tõmbas ja kõigest jõust jooksu pistis, aga Juhani viskas talle metsikuna järele. Siis tormasid ka teised vennad tulise hooga pilkajate kallale ja kaklus läks üldiseks. Esiti plaksusid kõrvakiilud, plaksusid mõlemalt poolt, kuid selle järel kargasid nad üksteise kõrisse kinni ja hakkasid — sõgedalt, ähkides — üksteist rebima, kiskuma ning rusikaga lahmima. Vägevalt lõid vastu toukolased, aga veel vägevamalt virutasid Jukola poisid, ja raskelt nagu raudnuiad langesid vennaste rusikad vastu vaenlaste päid. Pööreldi tolmus, mis tõusis pilvena kuivalt teelt, ja liiv ning sõmer rabise- sid nende ümber lehestikus. Nii kestis märatsev taplus, ja vennaksed, kes pea juba võidul, kisendasid kõrge häälega: «Neetud, kas palute armu?» ning kaja pilvist vastas: «armu!» Kuid kaua panid toukolased vastu, kuni viimaks võimetuina maha vajusid. Seal lamasid nad rebitud kuuesiilude ja tursunud nägudega, neelates ahnelt värsket õhku kuuma, lõõtsutavasse sisikonda. Võidumeestena seisid vennad, kuid nende näolt paistis, et neilegi taplusest küllalt sai ja et neilegi oli meeltmööda puhke-silmapilk. Eriti oli möllus Eeroga pahasti ümber käidud, sest ta lühike kehakasv andis vastastele suure paremuse. Tihti keerles ta kakluse kestel nagu väike mägrakoer teiste meeste jalus ja ainult rutuline abi teiste vendade poolt päästis teda põhjaliku purustamise eest. Rebitud juustega istus ta nüüd kraavikaldal ja kogus uut jõudu, kõvasti lõõtsutades. Fogcsikorgatva, szótlanul hallgatták a testvérek a nótát. De kínzóik csúfolódása ezzel még korántsem ért véget, hanem csak úgy záporozott a sok gúnyszó feléjük; különösen az ábécé-kakassal és annak tojásaival bosszantották a testvéreket. A Jukola fiúk epéje forrni kezdett, és szemük szúrósan összeszűkült, mint a nyérc szeme, ha a sötét rengetegben egy fatörzs alól föltekint a napsütötte égre. Ekkor az egyik toukolai betyár, elhaladva Juhani mellett, hirtelen kikapta kezéből az ábécét, és minden erejével futásnak eredt. Juhani vad haraggal iramodott utána, de ugyanekkor a többi testvér is reárontott a csúfolkodókra, és szörnyű verekedés kerekedett. Először csak pofonok csattantak itt is, ott is, de aztán egymás torkának estek, és - vakon, lihegve - ütni, vágni, csépelni kezdték egymást. Keményen vagdal-koztak a toukolaiak, de még keményebben hadakoztak a jukolaiak, és mint a pöröly, úgy döngött az öklük ellenfelük koponyáján. Ott henteregtek a piszokban, porban, mely nemsokára vastag felhőkben szállt az ég felé, és csak úgy záporozott a homok meg a kavics a közeli bokrok levelére, így dúlt, zajlott a csata egy ideig, s a testvérek, már-már győztesen, hangosan üvöltötték: „Kéritek-é már, ti átkozottak, a kegyelmet?”, mire a felhőkből felelt a visszhang: „Kegyelmet!” De még soká eltartott, míg végre megtörött a toukolaiak ellenállása, s a legények legyőzve, erőtlenül a földre hanyatlottak. Széttépett gúnyában, dagadtra vert képpel hevertek a porban, és mohón szítták magukba a hűsítő, friss levegőt. Büszke győztesként álltak fölöttük a testvérek, azonban rajtuk is meglátszott, hogy elegük van a harcból, és jólesik egy kis pihenés. Különösen Eeróval bántak el csúnyán, mivel kurta termete nagy előnyt adott ellenfelének. Verekedés közben nemegyszer mint valami kis dakszlikutya hempergett a többiek lábánál, és csak testvéreinek szapora segítsége mentette meg a széttaposástól. Felborzolt hajjal, szuszogva-lihegve ült az árokparton, és új erőt gyűjtött magának. 02165
Bottom
02167
Top
Kuid kuna teised just tapluse lõpetasid, lähenes Juhani oma vastasega, kiskudes teda kaelusest ja kägistades aeg-ajalt kõrist. Kohutav, hirmus oli nüüd Jukola vanema venna nägu. Viha tuisatas tulena ta muidugi väikestest silmadest, mis nüüd vimmast veripunastena metsikult ta peas pöörlesid; kibe higi voolas ojana ta põsilt ja nagu sõjatäkk ta lõõtsutas ning ähkis. Midőn a többiek már épp abbahagyták a verekedést, Juhani is megérkezett egy toukolai legénnyel, akit gallérjánál fogva vonszolt maga után, s közben meg-meg-szorongatta a szerencsétlen torkát. Félelmetes és borzalmas volt a legidősebb Jukola testvér ábrázata. Apró szemeiben, melyek vérrel befutva vadul forogtak gödrükben, tüzes harag lángolt, arcáról maró verejték csörgött alá, és mint a csatamén fújt és lihegett. 02166
Bottom
02168
Top
JUHANI: Otsi mu aabits, otsi mu a-pe-tse-raamat, silmapilk! Vaata, ma pigistan sind muidu nii, et su raba lendab. Otsi jumala nimel see punakaaneline aabits, sina vurle. Vaat nii mina sulle annan, vaat nii! JUHANI: Keresd meg az ábécémet, add elő a könyvemet, de nyomban! Különben úgy megszorongatlak, hogy kimegy belőled a szusz, hallod-e? Az isten szent szerelmére, add ide a piros táblás könyvemet, te csibész, mert különben adok neked, így e! 02167
Bottom
02169
Top
TOUKOLANE: Ära löö! A LEGÉNY: Ne Üss! 02168
Bottom
02170
Top
JUHANI: A-pe-tse-raamat! JUHANI: Az ábécéskönyvemet! 02169
Bottom
02171
Top
TOUKOLANE: Sinna põõsasse ma ta viskasin. A LEGÉNY: Odadobtam a bokorba! 02170
Bottom
02172
Top
JUHANI: Pane ta kaunilt mu pihu peale, oma käekesega, sina vurle. Kas sa arvad niisama siin tantsu löövat, vurle? Kas sa, neetud, ei anna seda punakaanelist aabitsat mu kätte? JUHANI: Add ide szépen, engedelmesen a kezembe, te csirkefogó. Azt hiszed talán, te betyár, hogy itt csak úgy táncolhatsz kedved szerint? Hát nem adod rögtön a kezembe azt a piros táblás ábécét? 02171
Bottom
02173
Top
TOUKOLANE: Sa lömastad ju mu kurgu, mu kurgu! A LEGÉNY: A gégém, hé! Összelapítod a gégémet! 02172
Bottom
02174
Top
JUHANI: A-pe-tse-raamat! Issand hoidku meid! A-pe-tse-raamat! JUHANI: Az ábécéskönyvem! Az Úr óvjon bennünket! Az ábécémet! 02173
Bottom
02175
Top
TOUKOLANE: Siin on, sina hirmus mees. A LEGÉNY: Itt van, te szörnyeteg. 02174
Bottom
02176
Top
JUHANI: Anna talle üks väike musu. Nii, suudle teda ilusti. JUHANI: Csókold meg szépen. Igen, igen, csókold csak meg. 02175
Bottom
02177
Top
TOUKOLANE: Mis? Suudelda? A LEGÉNY: Mit? Megcsókoljam? 02176
Bottom
02178
Top
JUHANI: Ja õige netilt. Ning tee seda jumala pärast, mu vend, kui su selg ei sügele ning hing sulle armas on. Tee seda, tee seda, muidu kisendab su veri juba selsamal silmapilgul kättemaksmist mu peale, nagu kord vaga Aabeli veri. Sest sa näed, et ma olen näost viha pärast must nagu sauna tont. Sellepärast suudle mu aabitsat. Ma palun sind meie mõlema pärast! — Vaat nii. JUHANI: Igen, igen, csókold meg szépen. Az Úr szerelmére, csókold meg hamar, ha nem viszket a hátad, és ha kedves az életed. Tedd meg hamar, mert különben véred ebben a minutumban bosszúért kiált fel az égre, mint hajdan a jámbor Ábelé. Hiszen láthatod, hogy képem a haragtól oly fekete, mint a szaunabéli manóké. Ezért hát csókold meg csak azt az ábécét. Kérlek szépen mindkettőnk érdekében. így ni! 02177
Bottom
02179
Top
TOUKOLANE: Kas oled nüüd rahul? A LEGÉNY: No, meg vagy elégedve? 02178
Bottom
02180
Top
JUHANI: Täitsa rahul. Mine nüüd ja täna loojat, et sa sellega pääsed. Ja kui seal vahemaal, seal õlgade ja peanupu vahe!, mingeid jälgi leiad otsekui kruupingi hambaist, ja eriti kui veel homme seal nagu seatõve kangust tunned, siis ära selle üle iseäranis imesta. Nii, mine nüüd. Kuid veel üks sõna, vennas, veel üks sõna. Kelle tehtud on see laul, mida me äsja kikkis kõrvadega pidime kuulama? JUHANI: Most már igen. Menj hát, és köszönd Teremtődnek, hogy ily könnyen megúsztad. És ha ott a vállad és kobakod között némi kellemetlen nyomokra lelnél, mintha satuba szorítottak volna, vagy ha holnap golyvád akar nőni, hát ne nagyon csodálkozz. Menj hát, menj. De még egy szót, öcskös. Ki költötte azt a nótát, amit az imént hallottunk tőletek? 02179
Bottom
02181
Top
TOUKOLANE: Seda ma ei tea. A LEGÉNY: Nem tudom. 02180
Bottom
02182
Top
JUHANI: Ütle välja! JUHANI: Valid meg szépen! 02181
Bottom
02183
Top
TOUKOLANE: Mina ei tea. A LEGÉNY: Nem tudom. 02182
Bottom
02184
Top
JUHANI: Nonoh, küllap ma seda ikkagi teada saan. Kuid vii minult tervisi Kissala Aapelile ja ütle talle, et kui ma temaga kokku saan, siis ta kurk veel heledamalt kajab kui äsja ta klarnet. Mine nüüd; sest minu juuresolek pole sulle just tervislik. — Ära mõmise kättemaksust. Hoia, et mul äkki tuju ei tule sulle järele hüpata, et veel pisut pealekauba anda. JUHANI: No, majd megtudom én. Hanem add át üdvözletemet Kissala Aapelinek, és mondd meg neki, hogy ha egyszer utamba kerül, hát fogadom, hogy a torka még élesebb hangokat fog adni, mint imént a flótája. Eredj, no, eredj, mert az én jelenlétem nem válik épp egészségedre. És ne dörmögj nekem bosszúról. Vigyázz, nehogy még egyszer utánad eredjek, és kiadjam neked a ráadást. 02183
Bottom
02185
Top
TUOMAS: Jäta see armetu juba rahule. TUOMAS: Hagyd már békén a nyomorultat. 02184
Bottom
02186
Top
JUHANI: Ta on koonu pihta saanud, ma vannun seda. — Kuid jätame nüüd selle koledalt üles küntud, tuhandeks läbi tongitud maantee kus seda ja teist. Siin pole nüüd hea viibida, sest taplus maanteel on seaduse seisukohalt vaadates üpris sant lngu ja võib pista mehe väga kõvasti pinni. JUHANI: Ez magkapta a magáét, állítom. De hagyjuk itt ezt a felszántott, ezerszer keresztül-kasul feltúrt országutat. Nem tanácsos sokáig itt időznünk, mert a törvény szigorúan elítéli a verekedést az országúton, és bizony könnyen hűvösre kerülhetünk. 02185
Bottom
02187
Top
AAPO: Rutake! — Kuid see oli alles leil; ja ilma Simeoni abita oleks mind hästi klopitud; ta vähendas pisut poistevirna mu kohal. AAPO: Iszkoljunk hát! Hanem ez volt aztán a haddel-hadd! Csúnyán megtépáztak volna, ha Simeoni nem segít; ő azonban leszórta rólam a csibészeket. 02186
Bottom
02188
Top
SIMEONI: Miks me neisse puutusime? Kuid inimene on nõrk ega või oma viha ning patu jõudu taltsutada. Ah! kui ma vaatasin, kuis Tuoma rusikas mehi maha pani, siis mõtlesin: nüüd pole inimesetapp enam kaugel. SIMEONI: Ugyan miért is nyúltunk hozzájuk? Lám, esendő az ember, és haragját meg a bűn erejét nehezen tudja féken tartani. Ó, látva, hogy csépeli Tuomas ökle a legényeket, azt gondoltam: ebből emberhalál lesz! 02187
Bottom
02189
Top
TUOMAS: Lõin vahest liiga ettevaatamatult, kuid on ju vähemagi eest löödud. — Astume rutemini; päev kulub. TUOMAS: Talán nagyon vigyázatlanul vertem őket, de verekedtek már kisebb okból is. Hanem igyekezzünk serényebben; múlik az idő. 02188
Bottom
02190
Top
Nad astusid ägedalt; kuid viha ja vimm ei tahtnud nende nägudelt kaduda, vaid kibedalt torkas nende südant, kui nad Toukola poiste pilkelaulu meelde tuletasid. Hääletult astus Juhani ees, astus vimmaga, sülitades ja aeg-ajalt pead raputades. Lõpuks pöördus ta siiski teiste poole ja avas suu. Sebesen lépkedtek a testvérek, azonban a düh és bosszúság csak nem akart eltűnni a képükről, és mindig élesen a szívükbe nyilallt, valahányszor eszükbe jutott a toukolai legények gúnyverse. Legelöl Juhani lépkedett komor szótlansággal; haragtól fűtve sebesen kocogott előre, közben ki-kiköpött maga elé, és fejét rázo-gatta. Végül odafordult a többiekhez, és megkérdezte: 02189
Bottom
02191
Top
JUHANI: Kes riivatu on selle laulu teinud? JUHANI: Ugyan melyik átkozott találhatta ki ezt a verset? 02190
Bottom
02192
Top
EERO: Kissala Aapeli. EERO: Kissala Aapeli. 02191
Bottom
02193
Top
AAPO: Sinnapoole kaldun minagi, sest ta on õel lõuamees. Tegi ta ju nii tigeda pilkelaulu meie vanast pastorist, kes — jumal paraku! — juhtus loetusel pisut oma nina ära määrima. JUHANI: Én is azt gyanítom, mert Aapeli csúfondáros fickó. Ő költötte azt a gonosz gúnyverset öreg káplánunkról is, aki - isten bocsá’! - a katekizmusvizsgán kissé beszennyezte az orrát. 02192
Bottom
02194
Top
TIMO: Kuid oleks mul kortel viina ja sosistada paar sõna Nikula Anania kõrva, siis kuuleksime peagi kas või sülla-pikkuse laulu, milles täpipealt ära näidatakse, mis mees ta õieti on, see Aapeli. Suur lurjus ja logard on ta; käib küla-pidi, klarnet käes, teeb tüdrukutele lapsi ja elab oma vana ema kaelas. Suur suli läbi ja läbi. TIMO: Ha lenne egy fél messzely pálinkám, súgnék néhány szót Nikula Ananias fülébe, és csakhamar ölnyi hosszú verset hallhatnánk arról, hogy miféle ember ez az Aapeli. Nagy lókötő, vén bitang. Flótával a kezében folyton a falut járja, gyereket csinál a béreslányoknak, és öreg anyja nyakán élősködik. Piszkos csirkefogó! 02193
Bottom
02195
Top
JUHANI: Kui see lorilaul, mida nad «Seitsme mehe jõuks» kutsusid, tema peakolust pärit on, vaat siis, kui ma teda esimest korda kohtan, olgu see kas või kirikumäel, nii tõmban tal peanaha kuklast kulmudeni tuppe, see on kindel. — Kuid kas mc ei võiks ta kallale seadusega minna? JUHANI: Ha ez a „Hét ember ereje”-nóta tényleg az ő kobakjában született, hát akkor, ahol először utamba kerül, és ha mindjárt a templom pitvarában is, ott fogom lenyúzni a bőrt a kobakjáról, a tarkójától a szemöldökéig. Le én! De vajon nem csaphatnánk-é le erre a csibészre a törvény erejével? 02194
Bottom
02196
Top
AAPO: Seadus ei mõista kedagi süüdi ilma kindlate tunnistajateta. AAPO: A törvény senkit sem ítél el szavahihető tanúk nélkül. 02195
Bottom
02197
Top
Juhani. Las astub siis vandele; ja ma arvan, et ta pisut kohmetab, enne kui heidab oma hinge pimeduse kuristikku. Kui ta aga selle armetu tembu teeks, noh — head ööd siis, naab-rike, maga rahus minu poolest. JUHANI: Tegyen hát esküt, hogy ártatlan a dologban, és azt hiszem, kétszer is meggondolja, amíg lelkét az örök kárhozatra adja. Ha azonban mégis megtenné, hát akkor jó éjszakát, szomszéd, aludj békén felőlem. 02196
Bottom
02198
Top
AAPO: Kuid ma arvan, et seadus säärastes asjades süüalust vandele ei lasegi. AAPO: Igen ám, de a törvény ilyen esetben nem idézi eskütételre a vádlottat. 02197
Bottom
02199
Top
JUHANI: Siis saagu ta mu oma rusikaga, ja talle maitseb selle tervislik kipitus, ma usun, niisama nagu seaduse ja kohtu sool. JUHANI: Akkor hát majd a saját mancsommal látom el a baját. Azt hiszem, ennek is meglesz ugyanaz a jótékony hatása, mintha a törvény és a bíróság sózna oda neki. 02198
Bottom
02200
Top
SIMEONI: Kuid jätame juba sedapuhku sinnapaika nii selle laulu kui tolle metsiku tuuselduse maanteel. — Seal on see tõrvaskänd, mille kõrval kord karjas käies magama jäin ja imelikku und nägin, kuigi nälg vatsas näugus. Olin nagu taevas, istusin pehmel, õõtsuval sohval ja mu ees auras kuhjaga täis söömalaud. Maitsvad, nii hirmus maitsvad olid need road ja nii rasvased. Mina sõin ja jõin, ning pisukesed keerubi-poisid passisid mind nagu suurt saksa. Kõik oli võrratult kaunis ja pidulik: seal lähedal, kuldses saalis, kajas inglite koor, ja mina kuulsin lauldavat seda uut ja suurt koraali. Nii nägin und ja siis sain rinda selle tulesädemc, mis seal iial ärgu enam kustugu! SIMEONI: Hanem hagyjuk már ezt a gúnydalt meg az iménti állati marakodást. Nézzétek, ott van az a fatörzs, melynek tövénél egyszer, teheneket legeltetve, csodálatos álmot láttam, noha gyomrom ugyancsak korgott az éhségtől. Almomban mintha az égben lettem volna, lágy, ringó kereveten ültem, s előttem étellel-itallal roskadásig rakott asztal párolgott. Ize-sebbnél ízesebb, zsírosabbnál zsírosabb ételeket tettek elém, én pedig ettem, ittam kedvem szerint, és mintha valami méltóságos személy lennék, kis kerub-gyerekek szolgáltak nekem. Minden csodálatosan szép és ünnepélyes volt: közel hozzám, az aranyteremben, az angyalok kara zengedezett, s hallottam, hogy azt az új és hatalmas zsoltárt éneklik. Ezt álmodtam, s ekkor gyúlt ki a hit szikrája a keblemben, hogy soha többé ki ne aludjék! 02199
Bottom
02201
Top
JUHANI: See raamatukoi-karjusetaat, see punasilm ja kitse-habe Tõrvakose Tuomas, su kaaslane karjas, ajas su pea pisut segi; ja sellest siis see säde. JUHANI: Az a hétszerbölcs Tervakoski Tuomas, az a veres szemű, kecskeszakállú öreg atyus, akkori pásztortársad, bizonnyal megkótyagosított kissé: innen van az a szikra. 02200
Bottom
02202
Top
SIMEONI: Jä-jah, küllap viimselpäeval nähakse! SIMEONI: Jó, jó, majd elválik a végítélet napján. 02201
Bottom
02203
Top
TUOMAS: Kuid seal on kuusk, mille otsast isa kord hiigla-ilvese laskis; ja see oligi ta viimne ilves. TUOMAS: Hanem ott van az a fenyő, amelyről apánk egyszer egy pompás hiúzt lőtt le; ez volt az öreg utolsó hiúza. 02202
Bottom
02204
Top
TIMO: Jah, selle korra järel ei tulnudki ta enam koju tagasi, vaid kanti külmana metsast. TIMO: Igen, igen, ezután többé nem tért haza, hanem úgy hozták meg az erdőből, vérbe fagyva. 02203
Bottom
02205
Top
JUHANI: Tubli ja tugev mees, kuid poegade vastu kõva ning kindel kui kalju. Harva astus ta ometi Jukola õues, vaid elas metsades, ning kodus oli hiirte] pidu. JUHANI: Pompás, derék ember volt, de gyermekeivel szemben kemény és rideg, akár a szikla. Túl keveset taposta Jukola udvarát; mindig az erdőt járta, otthon pedig táncoltak az egerek. 02204
Bottom
02206
Top
AAPO: Tõepoolest, ta unustas tolle vahest külgenõiutud kütikire pärast küll liiga oma kodu, kuid ometi oli ta hea isa ja suri tubli mehena. Puhaku ta rahus! AAPO: Valóban, megigézte a vadászszenvedély, és nagyon elhanyagolta otthonát. De mégis derék apa volt, és becsületes emberként halt meg. Nyugodjék békében! 02205
Bottom
02207
Top
TIMO: Ja kahekordselt meie ema. TIMO: És kétszeresen az anyánk. 02206
Bottom
02208
Top
JUHANI: See alles oli auväärt perenaine ja jumalakartlik inimene, kuigi ta lugeda ei osanud. JUHANI: Kitűnő gazdasszony és jámbor lélek volt ő, noha olvasni sem tudott. 02207
Bottom
02209
Top
SIMEONI: Ometi palvetas ta iga õhtu ja hommiku põlvili. SIMEONI: Mégis minden reggel és este térdre borulva imádkozott. 02208
Bottom
02210
Top
JUHANI: Seda ta tegi. Võrratu ema ja PERENAINE: Mäletan ikka, kuis ta adra taga astus, tugev kui hiigla-eit. JUHANI: Úgy bizony! Páratlan anya és gazdasszony. Még most is magam előtt látom, ahogy az eke szarvánál lépkedett, mint valami ormótlan óriásasszony. 02209
Bottom
02211
Top
EERO: Ta oli suurepärane ema; kuid miks polnud meie sõnakuulelikud lapsed, miks ei murdnud me põllul tööd nagu seitse karu? Nüüd oleks Jukola teistsugune. Kuid mis mõistsin mina siis, pisuke paljassäär? EERO: Kitűnő anya volt ő, de mi miért nem voltunk engedelmes gyermekei, miért nem túrtuk a földet, mint hét fene medve? Akkor bizony Jukola sem került volna ebek harmincadjára. De mit tudtam én ezt akkor, apró, pendelyes gyerek? 02210
Bottom
02212
Top
JUHANI: Suu kinni, sina seal! Ma mäletan veel, kui halb ja tige sa vaese ema vastu olid. Aga ikka hellitas ta sind, nagu harilikult nii isa kui ema kõige nooremat last hellitavad; kuid vaata, kuis vanema kasukas on lõpmata leilis, nagu seda kõige paremini enesest tean. On mind, pagana pihta, oma] ajal vihutud kui karjakrantsi, kuid loodan ometi, et see kasuks oli, jumala abiga. JUHANI: Hallgass, csak hallgass! Emlékszem még, milyen szemtelenül és makrancosan viselkedtél szegény anyánkkal szemben. O azonban mindig dédelgetett, mint ahogy az apák és anyák rendszerint legkisebb gyermeküket kényeztetik. De lám, a legidősebb bundáját minduntalan kiporolják; ezt magam tudom a legjobban. Engem, a manóba is, mindig úgy vertek, mint a kétfenekű dobot; de remélem, hogy Isten segítségével mindez javamra vált. 02211
Bottom
02213
Top
SIMEONI: Karistus teeb tõesti head, eriti kui õnnistad rooska ja nuhtled jumala nimel. SIMEONI: A fenyítés valóban jót tesz, különösen ha megáldod a virgácsot, és Isten nevében fenyítesz vele. 02212
Bottom
02214
Top
EERO: Ja iseäranis kui veel rooska soojendad. EERO: De még inkább, ha előbb sós vízbe áztatod a virgácsot. 02213
Bottom
02215
Top
SIMEONI: Ma ei kuule su nurjatuid pilkesõnu, sa kottpime, sa hellitades kasvatatud laps. SIMEONI: Nem akarom meghallani hitvány gúnyolódásaidat, te elvakult, elkényeztetett gyerek! 02214
Bottom
02216
Top
TIMO: «Hea laps karistab end ise» — kuid sihukest tempu tahaksin ma näha. TIMO: „A jó gyermek önmagát fenyíti”; de szeretném látni azt, aki megteszi. 02215
Bottom
02217
Top
SIMEONI: Siin on Sõnnimäe risttee, surnuaiast siiamaani ajas kodukäija taga toda jõledat Kiikala klaasikaupmeest, kes öösel kirikust mööda minnes jumalavallatult vänge vandesõna suust laskis. See hoiatagu teid vandumispatu eest. SIMEONI: Itt van a Sonnimáki keresztút; a temetőtől idáig kergette egy kísértet azt a gonosz Kiikkala üvegesmestert, aki éjjel elhaladva a templom előtt istentelenül káromkodott. Legyen ez intő példa számotokra is, hogy kerüljétek a káromkodás bűnét. 02216
Bottom
02218
Top
JUHANI: Kuid me seisame Sõnnimäe harjal, kirik on näha, ja seal lõõmab köstri punane häärber nagu Iõkendav pärgli- pesa! Hih! seal on kogu see põrgu härraslik toredus, seal see kohutav kirjatarkus ning hirmuäratav auväärsus. Nüüd kan-gestuvad kõik mu liikmed ja mu jalad panevad armuheitmatult vastu. Ah! mis pean ma tegema sel timuka-tunnil, mis pean ma tegema, teie õnnetu vanem vend? JUHANI: Itt állunk a Sonnimáki dombtetőn, már a templom is idelátszik, s ott piroslik a kántor lakóháza is, mint az ördög lángoló fészke! Hűha! Ott van hát az a pokolbéli uralom, ott van az ijesztő bölcsesség és a félelmetes dicsőség. Minden tagom elzsibbad, s a lábam kegyetlenül ellenszegül. Jaj, mit tegyek most, e pokoli percben, mitévő legyen a ti szánandó legidősebb testvéretek? 02217
Bottom
02219
Top
EERO: Kui sa kord meie vanem vend oled, siis astu head eeskuju andes ees ja pööra tagasi põrguteelt. Mina olen valmis sinuga tulema. EERO: Mivel te vagy legidősebb bátyánk, járj előttünk jó példával, és fordulj vissza a pokol útjáról. Én kész vagyok követni téged. 02218
Bottom
02220
Top
TUOMAS: Vait, Eero! Nüüd mitte sammugi tagasi. TUOMAS: Hallgass, Eero! Egyetlen lépést sem vissza! 02219
Bottom
02221
Top
JUHANI: Oi sarvpea-saatanad! Köstri uks on mu meelest kui surmakurk. JUHANI: Ó, ezer szarvas ördög! A kántor ajtaja mintha a halál torka lenne. 02220
Bottom
02222
Top
AAPO: Just seal on meie inimväärsuse ja au algus. AAPO: Pedig ott kezdődik emberségünk és becsületünk. 02221
Bottom
02223
Top
Juhani. Palav au, tuline au! Oi meid õnnetuid! Seal näen köstri kogu toredust, kirikumõisa kohutavat kõrkust, ja mu süda paneb vastu — jumal aidaku meid! — paneb vastu. Mis ütled sina, Timo? JUHANI: Keserves becsület, keserves becsület, mondhatom! Jaj nekünk! Ott látom a kántorház egész ékességét, a papiak félelmetes pompáját, és minden porci-kám irtózik, egész lényem borsózik tőle. Te mit mondasz, Timo? 02222
Bottom
02224
Top
TIMO: Tõepoolest, kõvasti paneb vastu. TIMO: Szörnyen irtózom én is. 02223
Bottom
02225
Top
AAPO: Usun seda, kuid siin maailmas ei tantsitagi alati roosidel ja lillekestel. AAPO: Meghiszem. De nem táncolhatunk mindig rózsákon és virágokon. 02224
Bottom
02226
Top
JUHANI: Rooside] ja lillekestel? Kas oleme meie roosidel ning lillekestel tantsinud? JUHANI: Rózsákon és virágokon? Hát talán eddig rózsákon táncoltunk! 02225
Bottom
02227
Top
AAPO: Peame siin mõnegi kibeda marja alla neelama. AAPO: Sok keserű bogyót nyelünk itt még, cimbora! 02226
Bottom
02228
Top
JUHANI: Kibeda marja? Kas pole mc veel küllalt neelanud kibedaid marju? Oi, vaene Aapo! mõneski leemes on meid juba keedetud, nii mõneski tuules meie juukseid tuuseldatud. Ja mispärast? Mis oleme sellest saanud? See maailm on suur sõnnikuhunnik, ei midagi muud. Mingu kus kurat köstrid ja papid, Ioetused ja raamatud ning nimismehed oma paberipun- dardega! Kõik ühesugused maailma kiusuhinged! Ma nimetasin raamatuid, kuid ei mõelnud siis ometi mitte piiblit, lauluraa-matut, katekismust ja aabitsat ega ka «Hüüdja häält kõrbes» — toda kohutavat raamatut —, neid ma nüüd just ei mõelnud. Kuid miks olen siia maailma sündinud? JUHANI: Keserű bogyót? Hát nem nyeltünk-e eddig is elég keserű bogyót? Jaj, szegény Aapo! Sokféle pácban főztek már bennünket, sokféle szél cibálta már az üstökűnk. És ugyan miért? Mi hasznunk volt belőle? Ronda szemétdomb a világ, nem egyéb. Pokolba a kántorokkal és papokkal, vizsgákkal, könyvekkel és a sokiratú szölgabírákkal! Egytől egyig a világ rossz szellemei! Könyvet mondtam, de sem a Bibliát, a zsoltároskönyvet, katekizmust, ábécét, sem pedig a rettenetes „Pusztában kiáltó szó”-t nem gondoltam. Jaj, miért is születtem e világra? 02227
Bottom
02229
Top
SIMEONI: Ära nea oma elupäevi, oma armuaja päevi. SIMEONI: Ne átkozd el napjaid, kegyelmi időd napjait! 02228
Bottom
02230
Top
JUHANI: Miks sündisin siia, miks sündisin? JUHANI: Miért születtem, miért születtem? 02229
Bottom
02231
Top
TIMO: Sündisin siia vaeseks teekäijaks. Miks ei avanud ma oma silmi parem lõhkihuulise jänesepojukesena seal tolle kuusiku all? TIMO: Nyomorult vándornak jöttem e világra. Miért nem születtem inkább vágott szájú kis nyuszinak ott a bokor alatt? Miért? 02230
Bottom
02232
Top
JUHANI: Või mina tolle orava kujul, kes männi harul kädistab, händ püsti? Käbi on ta muretu leib ja kuusehabc tema soe vaip ta sammaltoas. JUHANI: Én pedig annak a mókusnak, aki ott a fenyő ágán feltartott farokkal ugrabugrál? Fenyőtoboz lenne gondtalan kenyerem, a fenyő mohája meleg takaróm puha fészkemben. 02231
Bottom
02233
Top
TIMO: Ning ta ei tarvitse lugeda. TIMO: Neki nem kell olvasnia. 02232
Bottom
02234
Top
JUHANI: Ei tema tarvitse lugeda! JUHANI: Neki nem kell olvasnia! 02233
Bottom
02235
Top
AAPO: Igaühele on ta osa antud, ja ikka on «mõõk meest mööda». Ning siin ei aita hädaldus ega mure, vaid töö ning usinus. Nüüd aga edasi, mu vennad! AAPO: Mindenkinek a maga keresztje, és aztán: „Amilyen a katona, olyan a kardja.” Itt nem használ a sírás és panaszkodás, hanem csak a tett és a munka. Előre hát, testvéreim! 02234
Bottom
02236
Top
TUOMAS: Edasi, köstri poole, kas või üle mere kohiseva • kargu! TUOMAS: Előre a kántorhoz, akár a tenger örvénylő árján át! 02235
Bottom
02237
Top
JUHANI: Mis sa mõtled, Eero-poju? JUHANI: Te min töprengsz, Eero gyerek? 02236
Bottom
02238
Top
EERO: Mõden köstri poole kooli minna. EERO: Azt gondolom, menjünk hát a kántorhoz, iskolába. 02237
Bottom
02239
Top
JUHANI: Hm! Lähme siis, astume siis. Oh jumala poeg! Kuid laula, veli Timo, laula midagi! JUHANI: Hm! Menjünk, menjünk, induljunk hát! Uram Jézus! Hanem énekelj valamit, Timo testvér, énekelj! 02238
Bottom
02240
Top
TIMO: Laulan oravast ta sammalsaalis. TIMO: Énekeljek a mohafészkű kis mókusról? 02239
Bottom
02241
Top
JUHANI: Jah, jah! JUHANI: Igen, igen! 02240
Bottom
02243
Top
TIMO: TIMO: 02242
Bottom
02244
Top
Magusasti orav magab
Oma sammalsaalikeses;
Sinna jahikoera hammas
Ega metsamehe püünis
Pole iial ulatand.

Oma kõrgest kambrist vaatab,
Näeb maailma kaugeid tippe,
Näeb võitlust käivat ringi;
Kuid ta kohal rahulippe
Männioks see õõtsutab.

Üles-alla õõtsub orav
Armsa kuuse emarinnal;
On ta elu õnnerikas
Selles kiikvas kätkilinnas;
Metsakannel heliseb!

Tukub orav-ruskesaba
Oma väikse akna najal,
Kuni taevas linnulaulud
Saatvad teda õhtu ajal
Une kullamaile.
Elpihent a fürge mókus,
Fellegek közt ing a fészke:
Csapda foga meg nem fogja,
Kutya nem jut közelébe -
O rájuk se hederít.

Égbe nyúló őrtoronyból
Bámul szét a nagyvilágba:
Lent öldöklő küzdelem dúl -
Feje fölött fenyő ága
Leng: a béke zászlaja.

Bólogat a kis bolondos,
Lágy, meleg mohába bújva;
Himbál, hintáz, ring a vára -
Erdő kanteléje búg, ha
A szél ujja belekap.

Bóbiskál a borzasfarkú,
Kis ablak mögött lapulva -
Víg madárdal zsong fülébe:
Pillanat! s már messze túl van
Álomerdő fái közt.
02243
Bottom

Lugu 03 Fejezet

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (et-hu) :
Lugu: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seitse venda o A hét testvér Download
03001
Top
Kaks päeva on kulunud. Vennaksed istuvad köstri peretoas laua ümber, kangutades aabitsa kallal, nõnda kuidas juhatab kord köster ise ja kord ta väike kaheksaaastane tütreke. Nii harjutavad nad usinalt lugemist, aabitsad käes lahti, otsaesised higised. Kuid ainult viis Jukola poissi on näha istumas laua taga. Kus on Juhani ja Timo? Nad seisavad seal häbinurgas ukse Iähe-dal ja nende juuksed, mida köstri kange käsi on äsja tuuseldanud, turritavad praegu kõrgel püsti. Két nap múlt el. A kántor cselédszobájában az asztal körül ülnek a testvérek, és magolják az ábécét, ahogy azt nékik hol maga a kántor, hol pedig nyolcéves kislánya diktálja. így tanulják hát a testvérek, nyitott könyvvel a kezükben, az olvasás nehéz tudományát, s orcájukról csorog a verejték. Azonban csupán öt Jukola testvért látunk az asztal mögött a pádon ülni. Hát Juhani és Timo hol vannak? Ott állnak az ajtó mellett a szégyensarokban, és a hajuk, melyet csak az imént cibált meg a kántor kemény ökle, kócosán, borzasan mered felfelé. 03001
Bottom
03002
Top
Üpris aeglaselt edeneb vennaste õppimine, mida nende õpetaja kohutav valjus ei kiirendanud, vaid seevastu ikka enam ja enam nende tahtmist ning tuju masendas. Juhani ja Timo tundsid vaevalt rohkem kui A-d, teiste oskus oli ometi mõne tähe võrra kaugemale jõudnud. Kuid suure hüppe neist kõigist ette tegi veli Eero, kes oli tähestiku juba kõrvale jätnud ja üsna väledalt veerimist harjutas. Bizony szörnyen lassan haladtak a testvérek a tudományban, és tanítójuk félelmetes szigora nemhogy serkentette volna, hanem épp ellenkezőleg, egyre inkább megbénította kedvüket és eszük járását. Juhani és Timo még mindig csak az A-t ismerték; a többiek tudása már néhány betűvel előbbre járt. Közülük csupán Eero volt elképesztő kivétel, aki már maga mögött hagyta az ábécét, és pergő nyelvvel a silabizálást gyakorolta. 03002
Bottom
03003
Top
Õhtu lähenes, kuid selle päeva jooksul polnud vennaksed veel toiduiva maitsnud. Sest köster, kes oli nende moonakotid aresti alla pannud, piiüdis näljapiinaga nende õpihimu tõsta. Vihasest näljast vaevatuna seisis Juhani nõnda siis oma nurgas, raputades ümarat pead, sülitades ja heites õpetaja poole põrnitsevaid härjapilkusid. Kuid tukkudes seisis tema kõrval Timo, hoolimata maailma asjust. — Viimaks katkestas köster ometi lugemise ja lausus: «Pidage nüüd vahet ja sööge, te puuhobused, mogige kui mäletsevad sikud taras. Kuid pidage meeles, selle sööma järel ei tule teie huulile toldu-äva, enne kui aabits on peas, te pahkpäised sõnnid. Tunni aega annan teile söömiseks, kuid uksest ei pääse te ometi sammugi välja. Leian tervisliku olevat teie aresti kuni õhtuni pikendada, üpris tervisliku. Kuid avage nüüd suuvärgid, sest kohe saate moonakotid käppade vahele.» Nii ta ütles, läks minema ja saatis tüdrukuga vennastele nende moona, kuid uksele pandi kõva taba taha. Közeledett az este, azonban a testvérek ezen a napon még egyetlen falatot sem ettek. A kántor ugyanis elkobozta tarisznyáikat, és az éhség fegyverével is fokozni próbálta buzgalmukat a tanulásban. Kínzó éhségtől gyötörve állott Juhani a sarokban, meg-megrázta kerek kobakját, hébe-hóba dühösen kiköpött, és mint a bika, vad pillantásokat vetett tanítója felé. Timo azonban, mit sem törődve a világ folyásával, elbóbiskolt mellette. A kántor végül mégiscsak félbeszakította az olvasást, és kijelentette: „Hagyjátok már abba, fafejűek, és egyetek; zabáljatok, mint a kérődző kosok a karámban. De jegyezzétek meg: ez után a vacsora után egyetlen morzsát sem kaptok mindaddig, míg a fejetekben nincs az egész ábécé, ti tuskófejű ökrök. Egy órát adok nektek az evésre, de az ajtón túl egyetlen lépést sem tehettek. Üdvösnek, nagyon is üdvösnek tartom, ha egész estig áristomban maradtok. No, tátsátok ki a szátokat, mert rögtön megkapjátok a kenyeres tarisznyát.” így szólt A kántor, eltávozott, s aztán a cselédlánnyal beküldte a testvérek elemózsiáját, az ajtót azonban szigorúan rájuk záratta. 03003
Bottom
03004
Top
TIMO: Kus on minu kott? TIMO: Hol a tarisznyám? 03004
Bottom
03005
Top
LAURI: Seal on sinu, siin minu oma. Sööksin nüüd kas või väikesi kive. LAURI: Ott a tied, ehol az enyém. Most akár az apró követ is megenném. 03005
Bottom
03006
Top
JUHANI: Nüüd ei sööda ühtainust ivagi! JUHANI: Nem eszünk egy falatot sem! 03006
Bottom
03007
Top
LAURI: Mis? Et ei söödagi nüüd? LAURI: Mit? Hogy nem eszünk? 03007
Bottom
03008
Top
JUHANI: Ei ainustki iva! JUHANI: Egyetlen falatot sem! 03008
Bottom
03009
Top
LAURI: Topi enne merekurk oma kämblaga kinni. LAURI: Könnyebben elzárod tenyérrel a tengert! 03009
Bottom
03010
Top
JUHANI: Olgu kotid ilusti puutumata. JUHANI: Hagyjátok békén a tarisznyákat! 03010
Bottom
03011
Top
AAPO: Mis sa siis mõtled? AAPO: Mit akarsz már megint? 03011
Bottom
03012
Top
JUHANI: Köstrile pisut kiusu teha. Ei nüüd sööda, enne kui homne päev on tõusnud. Mu veri keeb, poisid, ja Keitula tuulikuna pöörleb mu pea. Kuid kiusu vastu kius! JUHANI: Megbosszantani a kántort. Holnap napkeltéig nem eszünk semmit sem. Forr a vérem, gyerekek, és forog a fejem, mint Keitula szélmalma. De bosszantás bosszantás ellen! 03012
Bottom
03013
Top
AAPO: Selle kiusu peale naeraks vanamees üpris magusalt. AAPO: No, ezen a bosszantáson csak nevetne az öreg. 03013
Bottom
03014
Top
JUHANI: Las ta naerab! Mina ei söö. — Eero veerib juba, näe, näe. — Mina ei söö. JUHANI: Hadd nevessen. Én nem eszem. Eero már sila-bizál, lám, lám! Én nem eszem. 03014
Bottom
03015
Top
TUOMAS: Ega minagi siin, küll aga seal Sõnnimäe nõmmel. Seal istun varsti kanarbikupolstril. TUOMAS: Itt én sem eszem, hanem majd ott, a Sonnimáki pázsitján. Ott ülök én nemsokára, puha pázsit-párnán. 03015
Bottom
03016
Top
JUHANI: Tõsi! Seal, seal uperdame varsti. JUHANI: Úgy van! Ott hentergünk nemsokára, ott bizony! 03016
Bottom
03017
Top
EERO: Mina olen asjaga päri, poisid. EERO: Helyeslem a tervet, fiúk! 03017
Bottom
03018
Top
AAPO: Mis hullused jälle?! AAPO: Hát ez már miféle ostobaság megint? 03018
Bottom
03019
Top
JUHANI: Välja vangikongist! JUHANI: Ki a börtönből! 03019
Bottom
03020
Top
AAPO: Meelemõistus, hei! AAPO: Hahó, józan ész! 03020
Bottom
03021
Top
JUHANI: Sõnnimäe männik, hei! JUHANI: Hahó, Sonnimáki fenyvese! •' 03021
Bottom
03022
Top
EERO: Just nõnda! Ja meelemõistus vastas: hei! EERO: Úgy hát! S a józan ész azt feleli: hahó! 03022
Bottom
03023
Top
JUHANI: Vastas kui mehine mees. JUHANI: Emberül felel. 03023
Bottom
03024
Top
AAPO: Simeoni, katsu ometi sinagi. AAPO: Simeoni, beszélj a fejükkel. 03024
Bottom
03025
Top
SIMEONI: Korralikult, vennad! Kuid ma ütlen ometi, et meist ei saa kirjamehi, ja sellepärast jäägu hüvasti kõik katsed selles sihis. Olgu ainult meie elu eeskujulik ja korralik, sest me võime ka ilma kirja oskamata elada nagu ristiinimesed, kui ainult usume. SIMEONI: Csöndesebben, testvérek! De én is csak azt mondom, hogy nem születtünk írástudóknak. Mondjunk hát búcsút minden ilyesfajta fáradozásnak. Hanem azért éljünk tisztességgel, becsülettel; hiszen jó keresztények lehetünk a betű ismerete nélkül is, ha igaz hittel hiszünk. 03025
Bottom
03027
Top
AAPO: Sa pöörane lükkad ju ümber, selle asemel et tõsta. AAPO: Te átkozott, hiszen te mindent lerontasz, ahelyett, hogy fölépítenél! 03026
Bottom
03028
Top
JUHANI: Simeoni kõneleb, mis kord ja kohus. Minema siit, poisid; mu meel ei kannata kauem. JUHANI: Simeoni az igazság és méltányosság szaván szólott. El innen, fiúk; türelmem nem bírja tovább. 03027
Bottom
03029
Top
TUOMAS: Mu südant sööb, kui näen, kuis Juhanit jahvatatakse. Minema, poisid! TUOMAS: Szívem szakad meg, ha látom, hogy csépelik Juhanit. El innen, fiúk! 03028
Bottom
03030
Top
JUHANI: See on otsustatud asi. Kuid ära haletse mind, Tuomas, sest kättemaksmine on minu käes. Mind on ju trääsitud ja rebitud nagu vähisööta, on tõepoolest! Ja mu taskus on päris suur kanepipeo, köstri kistud kanepipeo. Kuid kui see peo kord köstri kurku kinni ei topi, siis sünnib see ainult sellepärast, et tollest kraamist erilise värgi ja asjanduse teen. Köstril on kael, jah, tal on kael; kuid ei ma nüüd piiksatagi rohkem. JUHANI: Határoztunk! Hanem azért, Tuomas, ne sajnálj engem, mert enyém a bosszú. Igaz, alaposan megtépáztak, megcibáltak, mint rákok a férget. És a zsebemben egész kóccsomó van, a kántor által kitépett hajcsomó. Ha ez a szőrgombóc nem tömi el egyszer a kántor torkát, akkor csak azért nem, mert a kócból valami fura masinát csinálok. A kántornak szép kövér nyaka van, úgy ám! Hanem többet egy hangot sem mondok! 03029
Bottom
03031
Top
EERO: Mina vahest tean teist ja paremat nõu. Juuksepulstist, mis sa karmanis kannad, keerutame köstrile kingituseks hea õppuse eest kauni õngenööri. Kuid miks ässitan teid patutööle, kui ometi kõik teame ja üksmeelselt heaks kiidame, et karistus sõnulseletamatult head teeb. nagu teel vennalikult vestsime. EERO: Én valami mást, okosabbat tanácsolnék. Fonjunk a zsebedben levő hajcsomóból finom halászzsineget, és ajándékozzuk a kántornak hálából a jó tanításért. De miért uszítlak bűnre titeket, mikor tudom, és mindnyájan egységesen elismerjük, hogy a fenyítés kimondhatatlanul használ. Mint ahogy azt útközben testvériesen megbeszéltük. 03030
Bottom
03032
Top
JUHANI: Eero veerib juba. Vaata ometi toda pai-poju. JUHANI: Eero már silabizál. Lám, lám, milyen derék fiú! 03031
Bottom
03033
Top
EERO: On häbi küll alles nii vanalt veerimist õppida. EERO: Bizony szégyellem, hogy ilyen öreg fejjel még mindig a silabizálást kell gyakorolnom. 03032
Bottom
03034
Top
JUHANI: Nii vanalt? Kuid meie teiste iga? JUHANI: Öreg? És mi, többiek? 03033
Bottom
03035
Top
SIMEONI: Ta torgib jälle. SIMEONI: Már megint csipkelődik. 03034
Bottom
03036
Top
JUHANI: Jah, torgid jälle, sina ohakas meie nisupõllus, sina kibe juuretis Jukola kristlikus veljetaignas, sina okassiga, okaspõrsas, sina konn! JUHANI: Igen, már megint csipkelődsz, te bogáncskóró szép búzamezőnkben, te csípős savanyúság Jukola keresztény testvér- tésztájában, te sündisznó, te sünmalac, te varangyos béka! 03035
Bottom
03037
Top
SIMEONI: Tasa, köstri pärast tasa! SIMEONI: Halkabban, hé, meghallja a kántor! 03036
Bottom
03038
Top
JUHANI: Kõik üksmeelselt piinakongist välja! Kes nüüd vastu punnib, saab koonu pihta. JUHANI: Most pedig ki ebből a putriból mindannyian! Aki ellenkezik, annak ellátom a baját. 03037
Bottom
03039
Top
TUOMAS: Kõik vehkat, kõik! TUOMAS: Uccu, kifelé mind! 03038
Bottom
03040
Top
AAPO: Timo, sa kindlameelne mees, mis sina üded? AAPO: Timo, állhatatos, jó testvérem, mit szólsz ehhez? 03039
Bottom
03041
Top
TIMO: «Ei saa kuube tohikust ega pappi võhikust», sellepärast «pillid kotti ja minema» ning kõik üheskoos. Tahan kinnitada oma mõtet veel ühe sõnaga: «Kahelt poolt kirvest ihutakse». TIMO: „Kéregből nem lesz kabát, parasztból nem lesz püspök”, ezért hát szedd a sátorfád, és gyerünk. De még azt is hozzátehetem: „Két oldalán fenik a fejszét.” 03040
Bottom
03042
Top
AAPO: Lauri, mis sina teed? AAPO: Lauri, te mit teszel? 03041
Bottom
03043
Top
LAURI: Lähen siit Sõnnimäele. LAURI: Megyek a Sonnimákire. 03042
Bottom
03044
Top
AAPO: Ah! kas või surnud haudadest hüüaksid: te kangekaelsed, te meeletud mehed! AAPO: Ah, akár a halottak is kiálthatnák nektek sírjukból: ti csökönyös bolondok, ti! 03043
Bottom
03045
Top
JUHANI: Ei aitaks siiski, vaid marss minema, poiss! Kas tuled? Muidu — issand jumal! — siit mu pihust vilgub ja välgub. Kas tuled? JUHANI: Bizony az sem használna, hanem csak mars kifelé, fiú! Jössz-e hát? Mert ha nem- Jézus uccse! -, rögtön villámlani és mennydörögni fog. Jössz-e? 03044
Bottom
03046
Top
AAPO: Ma tulen. Kuid veel üks sõna. AAPO: Jövök, jövök. Hanem még egy szót! 03045
Bottom
03047
Top
TUOMAS: Ei aitaks siin nüüd tuhatki sõna. TUOMAS: Ezer szó sem használ itt többé. 03046
Bottom
03048
Top
JUHANI: Ei, kas või igas sõnas oleks tuhat mõõka. JUHANI: Nem, még ha minden szónak ezer kardja is lenne. 03047
Bottom
03049
Top
EERO: Ja igal mõõgal tuhat tera. EERO: És minden kardnak ezer éle. 03048
Bottom
03050
Top
JUHANI: Tuhat tuldraiuvat tera. Nii just; ka siis ei aitaks. Minema kindlusvangitomist, minema Sibemast, minema kohutavast kaevandusest nagu seitse kuuli suurtüki suust! Siin on nii kuul kui ka suurtükk, laetud suurtükk, mis ühtesoodu kuumeneb; nüüd on see tulipunane ja plahvatab silmapilk. Oi armsad vennad ja sugulased ning sama ema lapsed! Te nägite, kuidas ta selle mu otsatuti oma esimese sõrme ümber keerutas, siis kogu pihuga nõnda kahmas ja siis raputas nii, et mu hambad plaksusid. Hm! JUHANI: Ezer tüzet szikrázó éle. Úgy bizony, az sem használna. Kifelé hát ebből a börtönből, kifelé Szibériából, ki ebből a borzalmas rengetegből, mint hét golyó az ágyú torkából. Itt van a golyó is, meg az ágyú is, élesre töltött ágyú, mely percről percre forróbb lesz, már-már vörösen izzik, és rögtön eldördül. Haj, drága testvéreim, édes atyámfiai, egyazon anyánk kedves magzatai! Ti is láttátok, hogyan csavarta a kántor ujjai köré ezt a hajtincsemet, s aztán marokra fogva hogyan tépte-cibálta, hogy még a fogam is csattogott tőle. Hah! 03049
Bottom
03051
Top
TUOMAS: Mina nägin seda ja mu põselihased paisusid vihast. TUOMAS: Láttam jól, és az arcom dagadozott a dühtől. 03050
Bottom
03052
Top
EERO: Mina kuulsin, kuidas Juhani hambad plaksusid, ma nägin, kuidas Tuoma põselihased paisusid, ja mind haaras hirm, kuid siiski tänasin ma teie pärast jumalat, tuletades meelde, kui kasulik on ometi karistus. EERO: Én is hallottam, hogyan csattogott Juhani foga, láttam, hogyan dagadozott Tuomas arca, és elborzadtam. De mégis hálát adtam nevetekben Istennek, eszembe idézve, hogy milyen hasznos a fenyítés. 03051
Bottom
03053
Top
JUHANI: Ära juhi, armas vend, tulilonte suurtüki pannule, nimelt mu kahte kõrva, ära tee seda. JUHANI: Hallod-e, édes testvér, ne babrálj égő kanóccal az ágyú lőporos serpenyőjénél, mármint a két fülem körül, ne, az istenért! 03052
Bottom
03054
Top
TUOMAS: Miks sa õrritad teda, Eero? TUOMAS: Miért dühösíted még jobban, Eero? 03053
Bottom
03055
Top
JUHANI: Eero ongi köstri pailaps. Noh, hea seegi, väga hea. Kuid mis kurja olen mina teinud, et köster mind nõnda piinab? Kas on see kuritegu, et mul on nii kõva pea? Ei puudu palju, et ma nutaksin. JUHANI: Eero volt különben is a kántor kedvence. No, jól van hát, jól van. De mit vétettem én, hogy a kántor így megkínzott? Az én hibám, hogy ilyen nehéz a fejem? Kevés híja, hogy sírva nem fakadok. 03054
Bottom
03056
Top
TIMO: Mis olen mina teinud, et mu juukseid hullupööra vanutatakse? Kas sellepärast, et mul on see mõistus, mille jumal kord mulle oma tarkuses andis? TIMO: Mit vétettem én, hogy ily gonoszul cibálják az üstökömet? Vagy azért büntetnek, mert nincs több eszem, mint amennyit az Úr az ő bölcsességében adott? 03055
Bottom
03057
Top
LAURI: Kolm sakutust olen mina saanud. LAURI: Három kemény barackot kaptam én is. 03056
Bottom
03058
Top
JUHANI: Kõigil meil on siit magusad mälestused. — Uks lahti! JUHANI: Mindnyájan édes emlékeket kaptunk innen. Nyiss ajtót! 03057
Bottom
03059
Top
AAPO: Pea meeles, et oleme riivi taga. AAPO: Ne feledd: lakat mögött vagyunk. 03058
Bottom
03060
Top
TIMO: Kang on ees, tugev kang. TIMO: Retesz van az ajtón, erős retesz. 03059
Bottom
03061
Top
JUHANI: Katkeb kui kõrs, kuid peale selle: seal on ju aken. Üks keerutus mu kotiga, ja siis kuuldub ilusat helinat ning kõlinat. JUHANI: Eltörik az, mint a nádszál! Hanem igaz: itt az ablak. Egyetlen ütés a tarisznyámmal, és mindjárt vidám csörrenést-csilingelést hallunk. 03060
Bottom
03062
Top
AAPO: Su pea on juba hoopis pöörane. AAPO: Egész meg vagy szédülve! 03061
Bottom
03063
Top
JUHANI: Kahepäevasest pööritamisest, kahepäevasest poolitamisest, vennas. JUHANI: Kétnapos szédítéstől, kétnapos cibálástól, öcskös! 03062
Bottom
03064
Top
SIMEONI: Akent ei maksa siiski lõhkuda, kõneleme parem ilusti köstriga. SIMEONI: Be ne törd azért az ablakot; beszéljünk inkább szépen a kántorral. 03063
Bottom
03065
Top
JUHANI: Mine kõnele vanapaganaga põrgus! — Aken kildudeks ja vangist välja! «Välja terve pataljon!» karjus kapten vihaselt. JUHANI: Eredj a pokolba, és beszélj az ördöggel! Misz-likbe az ablakot, és ki ebből a börtönből! „Kifelé az egész század!” - üvöltötte haragjában a kapitány. 03064
Bottom
03066
Top
TUOMAS: Uks haaki, Eero! TUOMAS: Kulcsra az ajtót, Eero! 03065
Bottom
03067
Top
EERO: Just nii; lossi suurvärav kinni, kui pataljon kantsi tagauksest välja marsib. — Uks on haagis. EERO: így, ni! Szépen bezárjuk a vár főkapuját, közben pedig a század kiszökik az erőd hátsó ajtaján. Zárva van az ajtó. 03066
Bottom
03068
Top
AAPO: Mina hoiatan teid. AAPO: Utoljára figyelmeztetlek benneteket! 03067
Bottom
03069
Top
JUHANI: Mis tehtud, on tehtud. Vaat nii! JUHANI: Ami történt, megtörtént. Ide nézz! 03068
Bottom
03070
Top
AAPO: Sina peletis, piisti-pagan! AAPO: Te szörnyű, istentelen ember! 03069
Bottom
03071
Top
SIMEONI: Vaat mi! Scc on tehtud! Nõnda see aken kli-rises! SIMEONI: így ni! Ez is megtörtént! Betörött az ablak. 03070
Bottom
03072
Top
JUHANI: Aken klirises ja taevas porises, kui kord ainult Jussi kott värises! See oli Laisk-Jaagu maailmakärakas. JUHANI: Az ablak beszakadt, az égbolt meghasadt, Jussi tarisznyája hatalmasat pufifant! Ez volt aztán az ütés! 03071
Bottom
03073
Top
SIMEONI: Oh meid õnnetuid! SIMEONI: O, mi szerencsétlenek! 03072
Bottom
03074
Top
JUHANI: Tee on lahti, kas tuled nüüd? JUHANI: Nyitva az út, jössz-e? 03073
Bottom
03075
Top
SIMEONI: Ma järgnen teile, kulla veljed! SIMEONI: Veletek tartok, édes testvér! 03074
Bottom
03076
Top
JUHANI: Aapo, tee on lahti, kas tvled nüüd? JUHANI: Nyitva az út, Aapo, jössz-e? 03075
Bottom
03077
Top
AAPO: Miks on sul rusikas püsti, sa meeletu? Ma tulen, tulen! Mis siin nüüd enam, kui juba kord tegu on tehtud. AAPO: Mit hadonászol az öklöddel, te bolond? Megyek én is, persze hogy megyek. Ugyan mit tehetnék mást? A kocka el van vetve. 03076
Bottom
03078
Top
JUHANI: Surm ja needus! JUHANI: Pukkadj meg! 03077
Bottom
03079
Top
TUOMAS: Kõik kotid selga ja aknast välja! Eeskojas müdiseb. TUOMAS: Vállra a tarisznyát, és ki az ablakon! Zörögnek a pitvarban. 03078
Bottom
03080
Top
JUHANI: Ons see köster? Ma paitan teda pisut. JUHANI: Talán a kántor? No, annak még lekenek egyet! 03079
Bottom
03081
Top
Tuonas. Tule! TUOMAS: Gyere! 03080
Bottom
03082
Top
JUHANI: See on köster. Ma paitan teda pisut. JUHANI: Ez a kántor! Ezt még megsimogatom egy kicsit! 03081
Bottom
03083
Top
TUOMAS: Minema! ütlen mina. TUOMAS: Kifelé, ha mondom! 03082
Bottom
03084
Top
JUHANI: Ära astu nüüd mu teele. Ma armastan sind, veli Tuomas. JUHANI: Ne állj az utamba! Nagyon szeretlek, Tuomas testvér. 03083
Bottom
03085
Top
TUOMAS: Ma ei lase sul kuritööd teha. Kiirusta nüüd aga ühes minuga aknast välja; teised lasevad juba seal nurme mööda. Tule! TUOMAS: Nem engedem, hogy őrültséget csinálj. Ugorjunk ki gyorsan az ablakon; a többiek már ott rohannak a mezőn át. Gyere! 03084
Bottom
03086
Top
JUHANI: Lase lahti! Miks kardad sa kuritööd? Võtan ta ainult ilusti põlvele, tõstan ta pikad kuuesiilud üles ja laksan palja pihuga, ning tõsist tööd teeb see peo. Lase lahti, armas veli, muidu lõhkeb mu süda kui Korgi torupill. Lase! sa näed, kuis mu pea aurab. JUHANI: Hagyj békén! Miért félsz, hogy őrültséget csinálok? Nem én, csak éppen idefektetem szépen a térdemre, fölhajtóm a kabátja szárnyát, és puszta kézzel elfenekelem. Jó munkát végzek én puszta kézzel is. Hagyj engem, kedves testvér, mert különben meghasad a szívem, mint Korkki bőrdudája. Eressz! Nem látod, hogy gőzöl a fejem? 03085
Bottom
03087
Top
TUOMAS: Oleme siis igavesed vihamehed, kui sa mind nüüd ei kuula. Pane tähele, mis ma ütlen. TUOMAS: Örök harag, ha most nem engedelmeskedsz. Komolyan mondom! 03086
Bottom
03088
Top
JUHANI: Lähme siis. Kuid ma ei lepiks sellega, kui sind südamest ei armastaks. JUHANI: Menjünk hát. De csak azért engedek neked, mert igaz szívből szeretlek. 03087
Bottom
03089
Top
Nad jäid vait, heitsid end aknast välja mäele ja jooksid nobedalt üle köstri kartulipõllu. Maas klõbisesid väikesed kivid, mullatükid lendasid kõrgele õhku ja peagi kadusid mõlemad poisid teiste järel tihedasse lepikusse. Köster tormas siis vihast virila näoga sisse, vibutades tugevat meriroost vem-malt. Kõva, möirgava häälega hüüdis ta põgenejaid, kuid asjata. Välja lepikust kihutasid vennaksed, jooksid üle kivise, kaljusoonise maa, sealt läbi kitsa kadariku, sealt üle kirikumõisa avara, kõrkjarannase Nõelaneeme niidu, lõpuks üle lageda, kõmiseva välja, ning seisid liivasel teel, Sõnnimäe kal-laku nõmme all. Üles mööda kerisekivilist rinnakut astusid nad ja otsustasid harjale jõudes siin mändide alla leeri lüüa, kanarbikumaale; ning peagi pöörles suits nende tulest üles punde ladvuni. Szótlanul kiugrottak az ablakon át a dombra, és gyorsan keresztülfutottak a kántor krumpliföldjén. Lábuk alatt kavicsok csörrentek, sarkuk nyomán magasra röppentek a göröngyök, s nemsokára ők is eltűntek az erdő sűrűjében a többiek után. A kántor pedig haragtól feldúlt arccal, kezében kemény nádpálcát suhogtatva, berontott a szobába. Hangos szóval kiáltott a szökevények után, de hiába: azok már túl jártak a kis nyárfaerdőn is, átfutottak egy köves-sziklás lankán, át a sűrű borókáson, majd pedig a parókia széles, sással szegett rétjét, a Neulaniemit szelték át. Végül átügettek egy tompán döngő, lapos tisztáson, és máris ott álltak a fö-venyes úton, a Sonnimáki ligetes lejtőjének lábánál. Fölkapaszkodtak a kavicsos domboldalon, és fölérve a tetőre, úgy határoztak, hogy ott, a fenyők tövénél, a hangás pázsiton letelepednek; nemsokára már kéken kanyargott tábortüzük füstje a fák lombja között. 03088
Bottom
03090
Top
Kõrge oli koht, kus vennaksed laagrit pidasid. Paistis sinna mäe tagant kirikumõisa murdkatus, mäetipul aga köstri punane maja, suur kirikuküla, ning seal kuuskede hõlmas kihelkonna kivikirik, pidulik, uhke. Paistis veel saarterohke järv, mida kirdetuul kobrutas, õõtsudes pehmelt ja paitavalt heleda taeva all, õõtsudes üle järve, üle niitude ja metsade, iile Sõnnimäe männiku, mille all vennaksed nüüd lamasid ning leegitseva! tulel naereid küpsetasid. Magas volt a hely, ahol a testvérek tanyáztak, és szép kilátás nyílt róla. A domb mögül odalátszott a papiak zsindelyteteje, odébb, a dombtetőn, a kántor piros háza, majd a nagy templomosfalu, és amott, a fenyők tövén, a méltóságos, pompás kőtemplom. Látszott a szirtekkel teleszórt tó is, melynek vizét enyhe északkeleti szél fodrozta; lágyan, szelíden lengett a szél a derült égbolt alatt, elszállt a tó fölött, el a réteken, ligeteken át, föl a Sonnimáki fenyői fölé, melyeknek tövénél a testvérek kényelmesen heverészve répát sütöttek a lobogó tábortűz mellett. 03089
Bottom
03091
Top
JUHANI: Nüüd sööme otse kuningliku eine. JUHANI: Hanem most aztán királyi lakomát csapunk. 03090
Bottom
03092
Top
TIMO: Päris parlamentliku lõuna. TIMO: Igazi vasárnapi ebédet. 03091
Bottom
03093
Top
JUHANI: Tõpraliha kotist ja mahlanaerid tuhast. Need on silmapilk küpsed. JUHANI: Borjúhús a tarisznyából és sült répa a hamuból. Ezek itt már rögtön puhák. 03092
Bottom
03094
Top
Tuul aga puhub ja puulatvu ajab,
Kallima hääl seal kaugusest kajab...
Szél zúg az erdőn, lomb leng az ágon,
valahol messze dalol a párom...
03093
Bottom
03098
Top
Mihuke härjarumalus meist, istuda köstri pingil, aabits pihus, istuda kaks kuratlikku päeva! Micsoda éktelen ostobaság is volt tőlünk két napon, két pokoli napon át könyvvel a kezünkben kuksolni a kántor szobájában! 03097
Bottom
03099
Top
EERO: Aga vaata, seal ukse kõrval nurgas seista, see on hoopis teine asi. EERO: Hát még a szamársarokban állni, az volt csak az igazi! 03098
Bottom
03100
Top
JUHANI: Armas Eerokene, sina tark Eerokene, sina kuue-tolliline Eerokene, sina nabataadikene. — Köstri uksenurgas! Ma sind sarvilist õpetan. JUHANI: Jól van, kis Eeróm, okos kis Eeróm, te tökmag, te Hüvelyk Matyi! Még hogy a szamársarokban! Majd becsületre tanítalak én! 03099
Bottom
03101
Top
AAPO: Tasa, tasa, te paganad! AAPO: Csitt, csitt, ti pogányok! 03100
Bottom
03102
Top
TUOMAS: Istu rahulikult, juhani, ja ära hooli ta jutust. TUOMAS: Maradj békén, Juhani, ne törődj Eero fecsegésével! 03101
Bottom
03103
Top
JUHANI: Müts maha, kui sööd, sina käkk! JUHANI: Vedd le a sapkád, ha eszel, tökmag! 03102
Bottom
03104
Top
TUOMAS: Müts maha, ütlen minagi. TUOMAS: Le a sapkával, hallod-e! 03103
Bottom
03105
Top
JUHANI: Vaat nii. Pead sõna kuulma; ei aita miski. JUHANI: így ni! Ha tetszik, ha nem, engedelmeskedned kell. 03104
Bottom
03106
Top
SIMEONI: Ikka ainult purelemine, paljas purelemine. Jumal valgustagu kord teie hinge ja meelt! SIMEONI: Megint civakodtok, mindig acsarkodtok. A Jóisten világosítsa meg elméteket és lelketeket! 03105
Bottom
03107
Top
JUHANI: Tema on ikka see kiusupunn. JUHANI: Eero az örök bosszúságszerző. 03106
Bottom
03108
Top
EERO: Ikka olen ma teie neetud hambais «see jupike ja päkapikk, see pisipunn Eero». Kuid sellepärast olengi sitke. EERO: Átkozott nyelveteken mindig én vagyok „az a tökmag, az a bakarasz, az a hüvelykmatyi Eero”. Ezért aztán én sem hagyom magam. 03107
Bottom
03109
Top
JUHANI: Sina oled vihane karjapeni, nagu öeldi laulus «Seitsme mehe jõust». JUHANI: Csahos pulikutya vagy, mint ahogy a „Hét ember erejé”-ben is megénekelték. 03108
Bottom
03110
Top
EERO: Puren aga vastu ja teravalt. EERO: Hát ha kell, harapni is tudok. 03109
Bottom
03111
Top
JUHANI: Sa oled sappi täis. JUHANI: Ni csak, a méregzsák. 03110
Bottom
03112
Top
AAPO: Luba mullegi sõnake. Eero ütles midagi, milles minu arvates leidub tera tõtt. Vaata: seda sappi, mida ta aegajalt enese ümber kallab, oleme vahest isegi palju keetnud. Pidage ometi meeles: oleme kõik sama looja loodud. AAPO: Hadd szóljak én is egy szót. Úgy hiszem, Eero az imént fején találta a szöget. Mert nézzétek: azt a mérget, amit olykor maga körül fröcsköl, talán éppen mi magunk főztük. Ne feledjük azonban: mindnyájan ugyanegy Alkotó teremtményei vagyunk. 03111
Bottom
03113
Top
TIMO: Täitsa nii. Kui mul on kaks nokka, «üks kui saapa-liist, teine kui leivakannikas», mis puutub see teistesse? Ise kannan ma neid. Kuid visake kus tuhat nokad ja nukad, loojad ning loomised. Vaat siit, Juhani, saad naeri, pehme kui murumuna. Hakka hammastega selle kuklasse ja ära hooli tolle tühja jutust. Ta on noor ja mõistmatu. — Söö, vennas. TIMO: Úgy van, úgy! Ha nekem két orrot adott az Isten, „az egyik, mint a kaptafa, másik, mint az uborka”, ugyan kinek mi köze hozzá? Én viselem őket, nem más. De hagyjuk már az orrokat és farkokat, teremtőt és teremtményt a csudába. Nesze, Juhani, fogd ezt a pompás répát; porhanyó, mint a pöfeteggomba. Tömd a szádba, és egyet se törődj ennek a senkiházinak a fecsegésével. Eero még fiatal és éretlen. Egyél, testvérem, egyél! 03112
Bottom
03114
Top
JUHANI: Küllap söön. JUHANI: Eszem én, ne félts. 03113
Bottom
03115
Top
TIMO: Nüüd elame siin kõrgel, kõmaval mäel kui saajas. TIMO: Mintha menyegzőn lennénk, olyan jól van dolgunk ezen a magas, visszhangos dombon. 03114
Bottom
03116
Top
JUHANI: Kui taeva saajas. Kuid alles äsja vaevati meid veel seal all põrgus nii haledalt. JUHANI: Mint az égi lakodalomban. De nemrég még kegyedenül megkínoztak bennünket ott lenn a pokolban. 03115
Bottom
03117
Top
TIMO: «Kord alandatakse, kord ülendatakse» siin maailmas. TIMO: „Egyszer dínomdánom, egyszer szánom-bá-nom”: így van ez már ezen a világon. 03116
Bottom
03118
Top
JUHANI: Nõndaks on lugu. Mis ütled sina, veli Aapo? JUHANI: így bizony. Mit szólsz ehhez, Aapo testvér? 03117
Bottom
03119
Top
AAPO: Olen püüdnud, nagu jõud jaksas, kuid asjata. Nüüd vihastan ometi kord ja viskan meie elulaeva tüüri saatuse pihku. Ning siin ma istun. AAPO: Megtettem, amit tehettem, de hiába. Most azonban dühös vagyok, és életünk sajkájának kormánylapátját a sors kezére adom. Itt ülök én is. 03118
Bottom
03120
Top
JUHANI: Siin me istume ja seal all lamab meie jalgade ees kogu maailm. Seal veretab köstri maja nagu punane kukk ja seal kerkib issanda templi torn taeva poole. JUHANI: Itt ülünk mindnyájan, s ott terül el lábunk alatt az egész világ. Ott piroslik a kántor háza, mint valami veres kakas, amott meg az Úr házának tornya emelkedik a magasba. 03119
Bottom
03121
Top
AAPO: Selle templi juures istume kord mustas häbipuus, istume, kaelad kõveras, kui seitse varesepoega aiaroikal, ja kuuleme, kuis inimesed näpuga näidates ütlevad: seal istuvad Jukola laisad vennad. AAPO: Annak a toronynak a tövénél fogunk ülni egyszer fekete kalodába zárva. Ott ülünk majd görnyedt háttal, mint hét varjú a kerítésen, és hallgatjuk, amint az emberek ujjal mutogatva felénk mondják: ott ülnek a lusta Jukola testvérek. 03120
Bottom
03122
Top
JUHANI: Ei köida see päev, kus Jukola poisid nagu kõverate kaeltega varesepojad mustas häbipuus istuvad ja kuulevad inimesi näpuga näidates lausuvat: seal istuvad Jukola laisad vennad. See päev ei köida: ennem poon enese oksa või marsin maailma lõppu, Heinola pataljoni püssi kandma. «Mis mina hooliksin, peiari-poju?» Nüüd, vennad, kui oleme söönud, siis laulame, laseme lahti nii, et nõmm kõmiseb. JUHANI: Én pedig azt mondom, hogy sohasem fog felvirradni az a nap, amikor a Jukola testvérek görnyedt háttal, mint a varjak, ülnének a gyalázat fekete kalodájában, és hallgatnák az emberek csúfolódását: ott ülnek a lusta Jukola testvérek! Ez a nap soha fel nem virrad. Inkább felkötöm magam, vagy elmasírozom a világ végére, a heinolai regiment fegyverét forgatni. „Víg az élet Heinolában”, nem igaz? Most pedig, testvérek, miután befaltunk, nótára gyújtunk, hogy az erdő is visszhangzik tőle. 03121
Bottom
03123
Top
SIMEONI: Palvetame ja heidame magama. SIMEONI: Kérjük az ég áldását, és aludjunk. 03122
Bottom
03124
Top
JUHANI: Kõigepealt laulame: «Mis mina hooliksin». Köhata oma kurk puhtaks, Timo. JUHANI: Először énekelünk: „Víg az élet Heinolában.” Köszörüld meg a torkod, Timo. 03123
Bottom
03126
Top
TIMO: Mina olen valmis. TIMO: Én készen vagyok. 03124
Bottom
03127
Top
JUHANI: Kuid Eero-poju? Oleme ju jällegi sõbrad? JUHANI: Hát ez az Eero gyerek? Barátok volnánk megint? 03125
Bottom
03128
Top
EERO: Sõbrad ja vennad. EERO: Barátok és testvérek. 03126
Bottom
03129
Top
JUHANI: Kõik on hästi. Kuid kruvi oma kurk korda. JUHANI: No, akkor rendben. Hanem hangold csak fel a torkodat te is. 03127
Bottom
03130
Top
EERO: See on juba täies timmis. EERO: Fel van az már hangolva. 03128
Bottom
03131
Top
JUHANI: Hüva! Ja kuulaku nüüd teised, kuidas männik rõkkab, — nüüd, poisid! JUHANI: Pompás. Ti, többiek meg hallgassátok, hogyan visszhangzik az erdő. Rajta, fiúk! 03129
Bottom
03132
Top
Mis mina hooliksin, peiari-poju,
Kellel on kere kui kaljune kuju?
Rallaralla rallaralla rallarallalaa!

Olen mina peatselt sõduriketis
Heinola kasarmus, tüdrukupetis.
Rallaralla rallaralla rallarallalaa!

Pelgan siis pappi või poppi mina muud,
Kui minul seljas juba kuninga kuub?
Rallaralla rallaralla rallarallalaa!

Jookse siis, Kimmel, et vuravad rattad,
Ootamas poissi on kasarmu katlad.
Rallaralla rallaralla rallarallalaa!

Mis mina hooliksin, peiari-poju,
Kellel on kere kui kaljune kuju?
Rallaralla rallaralla rallarallalaa!
Víg az élet Heinolában,
éngemet vár a század.
Nem bolondít már a babám,
sej, haj!
bérukkolok bakának.

Ha mundérban masírozok
majd veletek, vitézek,
papolhat már akkor a pap,
sej, haj!
a püspöktől se félek.

Repülj, Ráró: ott az utad
virágokkal kirakják.
Kaszárnyában ropogtatom
sej, haj!
a császárom cibakját.

Víg az élet Heinolában,
éngemet vár a század.
Sírhatsz, ríhatsz barna babám:
sej, haj!
bérukkolok bakának.
03130
Bottom
03153
Top
JUHANI: Just nii! Vaat siin on meil hea olla. JUHANI: Így ni! Itt igazán gyöngyéletünk van! 03155
Bottom
03154
Top
SIMEONI: Vähem kisa, vähem kisa! Te räuskate ju nagu leegionid tonte. — Kuid vait, vait! sealt tulevad inimesed. SIMEONI: Halkabban, halkabban! Úgy zajongtok, mint egy sereg manó. Csitt, csitt! Emberek közelednek. 03156
Bottom
03155
Top
JUHANI: Inimesed? Vaata terasemalt, siis näed portsu mustlasi, näed «Rajamäe rügementi». JUHANI: Emberek? Nézd meg jobban: egy csapat cigányt látsz, a Rajamáki-regimentet. 03157
Bottom
03156
Top
Salk, kes nüüd lähenes, oli üks hulkuv perekond, pärit väikesest hurtsikust Rajamäe raiesmaal, mispärast maailm seda Rajamäe rügemendiks kutsus. Selle juht ja pea oli too kõigile tuntud Mikko, lühike, kuid käbe mees, must viltkübar peas. Ta müüb oma rännakud pigi ja välgutab väledalt kohi väist. Ta peab ka viiulnikuametit, vingutab tihti simmaneil ja taigu-õhtute tantsul oma rusket rõõmuriista, kastes sedamööda kurku, kuidas pakutakse. — Kuid mõnus kupulaskja on ta moor, Kaisa, nina tubakast must, äge eit. Haruldane see saun, mida ta mööda minnes selle nurga eitedele kupulaskmiseks küdema ei paneks. Siis kargleb Kaisa kirves, suu matsub ja tubakane nägu higistab hirmsasti, kuid paisub ka teepaun. — On neil hulk lapsigi, kes neile reiside! külast külla, talust tallu järgnevad. Kaks neist käivad juba ise kaasas, hüpeldes rõõmsalt vanemate ümber mööda teed, kord ees, kord taga, kuid kolme nooremat veavad isa ja ema vankril ühes; ning Kaisa tõmbab ikka aisadest, Mikko lükkab kepiga tagant. Kõva on seal kisa, kus Rajamäe seltskond liigub; ja üks irvhammas oli sest perekonnast pika pilkelau!u sepitsenud, pealkirjaks rügemendi nimi. See siis oli see käratsev salk, kes nüüd mööda maanteed Sõnnimäe nõmme alt kirikuküla poole rändas, kui vennaksed nõmme kõrgel lael oma vabadushetke veetsid, rõõmsad nagu oinad. Az a kis karaván, mely a testvérek felé közeledett, egy vándorló család volt. A Rajamáki hegyhát egyik kis kunyhójában laktak, ezért ország-világ „Rajamáki-regi-ment”-nek nevezte őket. A család feje és főnöke a híresneves Mikko, tömzsi, de fürge ember, fekete nemezkalappal kobakján. Útközben szurokkal kereskedik, de az éles miskárolókést is ügyesen forgatja. Amellett a hegedűművész hivatását is betölti, és táncmulatságokon avagy vidám kalákaestéken kiválóan cincogtatja hegedűjét, és buzgón öntözgeti torkát mindennel, amivel megkínálják. Felesége pedig, a tubákorrú, mogorva Kaisa, kitűnő köpölyöző hírében áll. Ritkán akad útjuk mentén szauna, amit arra haladtában be ne fűtene köpölyöző szaunának a falu asszonyai számára. Ilyenkor aztán szaporán táncol Kaisa kisbaltája, szája cuppog, és tubákos képéről ömlik a verejték, azonban zacskójába is bőven gyűl az ajándék. Gyerekük is van egész sereg, s azokat is magukkal viszik az útra, faluból faluba, házról házra. Közülük ketten már a maguk lábán járnak, és vidáman ugrándoznak az úton szüleik körül, azonban a három fiatalabbat taligára rakva a szülők szállítják: a rúd mellett mindig Kaisa húzza, hátulról meg egy bottal Mikko tolja a kocsit. Nagy a zsivaj s a lárma, amerre a Rajamáki-karaván halad; valami huncut versfaragó hosszú gúnyverset is költött erről a seregről. Ez volt hát az a zajongó csapat, mely a Sonnimáki rétje alatt a falu felé vonult, mialatt a testvérek a dombtetőn épp szabadulásuk édes óráját ünnepelték. 03158
Bottom
03157
Top
JUHANI: Hõissa! Tere, sina ennemainitud rügement, tere! JUHANI: Hóhahó! Adj isten, híres regiment, adj isten! 03159
Bottom
03158
Top
TIMO: «Hustote till?» rääkis rootslane. TIMO: „Hustote till" - mondta az egyszeri svéd. 03160
Bottom
03159
Top
EERO: «Kappusivai!» vastas venelane. EERO: „Kappusivai!” - mondta a muszka. 03161
Bottom
03160
Top
KAISA: Mis te tahate, teie seal üleval? KAISA: Mit akartok ti odafönn? 03162
Bottom
03161
Top
EERO: Et moor tuleks ja imeks tubli sarvetäie selle mu vennakese Juhani ruskest reiekannikast. EERO: Hogy anyó jöjjön ide, és szívjon egy derekas köpölyöző szarvat Juhani bátyó barna fenekére.* 03163
Bottom
03162
Top
JUHANI: Eit see imeb ja pingutab, taat aga viiulit vingutab, see alles klapib kokku. JUHANI: Anyó cuppog, csámcsog, apó hegedűje cincog: ez pompásan illik egymáshoz! 03164
Bottom
03163
Top
MIKKO: Ma teile näitan, te Jukola sissid! MIKKO: Hogy a hóhér hegedülne rajtatok, ti jukolai latrok! 03165
Bottom
03164
Top
EERO: Taat ei taha mängida. Noh, laulame siis meie, laulame ühe vägeva marsi. EERO: Ha apó nem akar hegedülni, hát majd mi éneklünk neki egy vidám indulót. 03166
Bottom
03165
Top
JUHANI: Vägev marss, kui Rajamäe rügement meist mööda sammub. Noh, poisid, Timo ja Eero! JUHANI: Igazi katonaindulót, míg elléptet előttünk a Rajamáki-regiment. Rajta hát, Timo és Eero! 03167
Bottom
03166
Top
Mingem nüüd siis küladesse
Mööda soid ja mägi,
Kohitsema, kuppu laskma,
Kaubitsema pigi.

Aistes Kaisa-nuusanina
Kaadervärk! veab,
Mikko, pistes plotskit põske,
Ise pära peab.
Ékes család ereszkedik
le a domb hátárul,
köpölyözget, kant herélget,
közbe szurkot árul.

Tubákképű Kaisa mamát
fogták az istrángba,
Mikko bottal ösztökéli,
rossz bagóját rágva.
03168
Bottom
03176
Top
JUHANI: Just nii! On see alles lustiline lugu. JUHANI: így ni! Mulatságos kis nóta, mi? 03179
Bottom
03177
Top
KAISA: Teadke, teie neetud seal, et meie ikka ausal teel astume, kuid teie, teie luusite mööda metsi nagu röövlid ja kiskelajad. Ma lasen kuppu, mina, ja teen tervist; Mikko kohitseb, tema, ja teeb rammusaid orikaid, lihavaid härgi ning toredaid ruunasid, kellega ratsutavad kuningate kuningad; teadke seda, teie saatanad. KAISA: Tudjátok meg, ti átkozottak ott fenn a tetőn, hogy mi mindig a becsület útján járunk, de ti úgy kószáltok szerte az erdőn, mint a rablók és ragadozó fenevadak. Én köpölyözök, bizony, és gyógyítom az embereket; Mikko pedig miskárol, hogy kövér hízója, kezes ökre és olyan pompás paripája legyen a gazdának, amire a királyok királya is felülhet. Tudjátok meg, ti ördögök! 03180
Bottom
03178
Top
JUHANI: Paar värssi selle jutluse peale, poisid! Timo ja Eero, vahvad poisid! Ühekorraga! JUHANI: No, énekeljünk néhány zsoltárt erre a prédikációra, fiúk! Timo és Eero, frissiben, rajta hát! 03181
Bottom
03179
Top
Kaisa huuled matsutavad,
Kui ta kahmab kirve,
Kreeta-moor see Kaisa küüsis
Lõugab, hambad irvi.

Aga miks seal seapahnas
Kostab kole kisa?
Kuldid hirmsalt hädaldavad,
Põrsad teevad lisa.

Miks need kuldid hädaldavad,
Põrsad nagu võllas?
Vaata: Mikko läve kohal,
Nuga tupest vällas.
Cuppogat a Kaisa szája,
jól elbánik véled:
Gréte néni! Kaisa mama
megtisztítja véred.

Hé, mi baj ott a kert alatt?
Dörömbölnek, nyírtak!
Emse, ártány összeröffen,
kismalacok rínak.

Emse, ártány mitől röfög?
Malac mitől vinnyog?
Mikko mester miskárol ott,
kése vadul villog.
03182
Bottom
03195
Top
JUHANI: Tõepoolest, üks lõbus lugu; selle vastu ei või vaielda, Mikko. JUHANI: Ugye pompás kis nóta? Ne is tagadd, Mikko! 03198
Bottom
03196
Top
MIKKO: Pea oma leivaauk silmapilk kinni ja tea, et siin on Meistri-Mikko ise, kes näpistas kuberneri täku puhtal linal, ilma pisaratki verd valamata. Ja selle kunsttüki eest sai ta tunnistuspaberi, mida ka Rooma keiser ise ei või ümber lükata. Sihuke Mikko olen mina. MIKKO: Fogd be a kenyériesődet, de mindjárt! Tudd meg, hogy itt Mikko mester áll saját személyében, aki a kormányzó ménjét egy tiszta lepedő fölött úgy kiherélte, hogy egyetlen csepp vért sem ontott. Erről a mestermunkáról pecsétes levelet is kaptam, s ezt maga a római császár sem vehetné el tőlem. Ilyen legény vagyok én! 03199
Bottom
03197
Top
EERO: Oh sina kahekordne Kohi-Miku ühes oma nõiamoo-r‘ga! EERO: Ó, te kétszeres Miskároló-Mikko, boszorkány banyáddal együtt! 03200
Bottom
03198
Top
KAISA: Vaata, et ma ei nõiu teid hundikarjaks, nagu taat muiste upsaka pulmaseltsi. KAISA: Vigyázzatok, nehogy farkascsordává varázsoljalak benneteket, mint hajdanán öregapám egy büszke nászmenetet. 03201
Bottom
03199
Top
JUHANI: Seisan siin veel endise Jukola jussi pükstes, ja nõnda loodan jumala abiga ka edaspidi seista. Ei su nõiakunstist, õnnetu moor, tule rohkem kui tunamullu, kui sa meile maailma lõppu ennustasid ja mõnegi eide sundisid oma vanamehelt senist kurjust andeks paluma. JUHANI: Itt állok én, öreg Jukola Jussi, saját nadrágomban, és remélem, hogy Isten segítségével ezután is csak Jussi maradok. Ennek a mostani varázslásodnak sem lesz több foganatja, szegény asszony, mint a tavalyi jóslatodnak. Akkor a világ végét jövendölgetted, és minden vénhedt banyát rávettél, hogy kérjen bocsánatot férjétől hajdani házsártosságai miatt. 03202
Bottom
03200
Top
KAISA: Kuule, mida ma nüüd ennustan. KAISA: Hallgasd meg hát, mit jövendölök. 03203
Bottom
03201
Top
EERO: Ennustad ja soovid meile sooja sauna ja sind ennast meile kuklasse kuppu laskma. EERO: No, biztosan jó meleg szaunát jósolsz nekünk, s azt kívánod, hogy te magad köpölyözd meg a nyakunk. 03204
Bottom
03202
Top
JUHANI: Kuid see oleks hull ennustus ja soov. Möt'en küll koju jõudes sauna kütta ning õige mõnusalt vihelda, kuid oma Aadama praki-kuube kuklas ei taha ma kaugeltki rikkuda. JUHANI: Ez azonban bolond jóslat és óhajtás lenne. Igaz ugyan, hogy hazatérve jól be akarom fűteni a szaunát, s aztán fölségesen megfürdünk. De semmi kedvem hozzá, hogy Adám-gúnyámnak gallérját kilyukasz-tassam. 03205
Bottom
03203
Top
KAISA: Kuule, kuule! Tuhaks saab su saun ja tuhaks su tuba, ning armetu! kombel lähed sa metsadesse hulkuma, laugaste peale, soodesse, otsides sooja külmavale kehale. Ah! veriselt pead sa veel heitlema nii inimeste kui metsakiskjate vastu ja sellest lõõtsutades nagu surev jänes oma neetud pea põõsasse laskma. Seda kuulge ja pidage meeles! KAISA: Halljad, halljad! Tűz emészti el a szaunádat, és tűz pusztítja el a házadat is. Te pedig nagy nyomorban fogod bújni az erdőt, rétet, mocsarakat, hogy menedéket keress fázó tagjaidnak. Véres harcokat fogsz vívni az emberekkel és az erdő fenevadjaival, és kifulladva, mint a halálra hajszolt nyúl, hanyatlasz le a bokrok tövébe. Halljátok jóslatom, és emlékezzetek rá! 03206
Bottom
03204
Top
JUHANI: Mine põrgusse... JUHANI: Eredj a pokolba! 03207
Bottom
03205
Top
TUOMAS: Vaiki juba, vaiki! TUOMAS: Hallgass már, hallgass! 03208
Bottom
03206
Top
SIMEONI: Sina jumalavallatu, meeletu! SIMEONI: Te istentelen pogány! 03209
Bottom
03207
Top
JUHANI: Mine tulipunasesse põrgusse! Mine köstri manu ja nõiu köstri kurku igavene seatõbi. JUHANI: Eredj a tűzpiros pokolba! Menj a kántorhoz, és varázsolj a nyakára örökös golyvát! 03210
Bottom
03208
Top
EERO: Et ta laulaks nagu vana kihvadega kult Mikko küünte vahel. EERO: Hogy úgy énekeljen, mint Mikko körme közt az öreg, görbe agyarú kan disznó. 03211
Bottom
03209
Top
JUHANI: Nii! ja praostile, tollele väljast võõbatud variserile ning rikka’e rasva- ja vorstipraostile... Mis me temale määraksime? Ütle, EERO: JUHANI: A papunknak pedig, annak az álszent, képmutató, dúsgazdag háj- és hurkapapnak... No, mit kívánjunk neki? Mondd csak, Eero! 03212
Bottom
03210
Top
EERO: Sündigu temale toetusel, nagu sündis tollimehele Ou’u väravas: tulgu ta kotti mehine kassipiirak. EERO: Hogy járjon úgy dézsmaszedő kőrútján, mint a vámos Oulu kapujában: jóféle macskapirog kerüljön a zsákjába. 03213
Bottom
03211
Top
JUHANI: Nii! Otse Paltamo kalapiirak, kus, kas tead, karvane kass on lobiks sees. JUHANI: Igen, igen, paltamói halpástétom, amibe sző-röstül-bőröstül egy döglött macska van belesütve. 03214
Bottom
03212
Top
EERO: Ja sel'est tehku ta järgmiseks pühapäevaks nii vägev ning vihane manitsusjutlus, et rebeneb ta rasvane vats, rebeneb robinal ühekorraga. EERO: Erről az esetről aztán tartson a következő vasárnap olyan mennydörgős-haragos prédikációt, hogy felháborodásában a pocakja is kirepedjen; repedjen ki nagy pukkanással! 03215
Bottom
03213
Top
JUHANI: Nii! Ja siis pärigu teda pagan, kahmaku tal kuklast kinni ja virutagu teda nõnda, nagu kuradil on kombeks pappi virutada. JUHANI: És aztán vigye el az ördög! Kapja el a nyakát, és repítse a pokolba, ahogy az ördög szokta repíteni a papokat. 03216
Bottom
03214
Top
EERO: Ja las ta viib rikka mehe seltsiliseks selle vägeva ning rikka praosti. EERO: Vigye le a gazdagoknak cimborául ezt a hatalmas és gazdag papot is. 03217
Bottom
03215
Top
JUHANI: Need on tervised, mida palume nii köstrile kui ka praostile kenasti edasi anda. Ja kui kõik selle teed, siis võid mind kas või hundiks nõiduda, nagu ähvardasid. JUHANI: Add át, kérlek, ezeket az üdvözleteket a kántornak is, az esperesnek is. És ha megtetted, nem bánom, akár farkassá is változtathatsz, mint ahogy az imént fenyegettél. 03218
Bottom
03216
Top
EERO: Nii ahneks hundiks, et see ühekorraga neelab nahka kogu Rajamäe rügemendi. EERO: Változtasd olyan éhes farkassá, mely az egész Rajamáki-regimentet egyszerre lenyeli a bendőjébe. 03219
Bottom
03217
Top
JUHANI: Nii! ja veel kupusarvekoti pealekauba. JUHANI: Sőt ráadásul még a köpölyözőzacskódat is. 03220
Bottom
03218
Top
EERO: Ning vee! pigikoti maguskoogiks. EERO: Csemegének meg a szurkos hordót. 03221
Bottom
03219
Top
JUHANI: Just nii, sina naaskel! JUHANI: Úgy, úgy, te fattyú! 03222
Bottom
03220
Top
KAISA: Üsna hüva! Praost ja köster peavad teie tervised kätte saama, ning see supp seisab kord veel teie kausis, te neetud! Anna neile kiviga jumalagajätuks, Mikko, anna nii, et pcakoor lõhkeb. KAISA: Jól van, jól. A kántor is, az esperes is meg fogja kapni üdvözleteteket. De fogadom, hogy ezt a levest még egyszer megisszátok, ti átkozottak. Hajíts oda egy követ búcsúzóul, Mikko! Dobj oda nekik, hogy a koponyájuk hasadjon meg tőle. 03223
Bottom
03221
Top
MIKKO: Siin on just paras kaarnakivi, otsekui tellitud. — Seal on, teie Pelttari sikud! — Marss, Kaisa! Nüüd läheme. MIKKO: Ihol egy pompás, derék kis kő, éppen a markomba illő. Nesztek hát, ebadta! Mars, Kaisa, induljunk! 03224
Bottom
03222
Top
JUHANI: Seda hullu! Virutas kiviga, ja nii lähedalt läks. ct oleks peaaegu mu otsmikule käinud. JUHANI: Hű, az áldóját! Hát nem megdobott? Hajszálon múlt, hogy halántékon nem talált! 03225
Bottom
03223
Top
EERO: Saadame palli tagasi. EERO: Küldjük vissza a labdát. 03226
Bottom
03224
Top
JUHANI: Linguta taadile tagasi, nii et müts mürtsub. JUHANI: Hajítsd vissza az öregnek, hogy koppanjon kobakján a kalap. 03227
Bottom
03225
Top
TUOMAS: Ära viska, poiss, kui tahad oma täikongi hoida. TUOMAS: Nehogy megdobd, fiú, ha kedves az üstököd. 03228
Bottom
03226
Top
AAPO: Näed sa, lurjus, seal on ju lapsed. AAPO: Hát nem látod, te varangy, hogy ott gyermekek vannak? 03229
Bottom
03227
Top
JUHANI: Pea oma kivi kinni; nad liduvad juba, nii et nõmm müdiseb. JUHANI: Hagyd azt a követ! Hiszen úgy rohannak már, hogy a föld is döng alattuk. 03230
Bottom
03228
Top
SIMEONI: Oi teid jõledaid, teid kalmukaid ja koerakoon-lasi! Ega pääse teist enam rahulik teekäijagi viisakalt mööda. Oi teid röövleid! SIMEONI: Ah, ti szörnyűséges kalmükök, ti kutyafejű tatárok! Hát már a tisztességes vándort sem hagyjátok békén elmenni mellettünk? Jaj, ti betyárok! 03231
Bottom
03229
Top
JUHANI: Jah et mina või, kes neil juuksekarvagi ei painutaks? Kuid vaata, kui mees on õige vimmas ja vägevad tõmbed läbi ta tugeva keha käivad, siis — noh, sa tead isegi. Kaks ööd ja päeva on poiss tornis istunud. Kuid ma saatsin ka oma viha vaigistuseks köstrile õige toredad tervised. JUHANI: Én nem hagyom-e, aki a haja szálát sem görbítem meg senkinek? De nézd csak, ha az embert elhagyja a béketűrés, és egész testét rázza az indulat, hát akkor... No, hiszen tudod te is. Két nap és két éjjel ültünk a börtönben. Most azonban kiöntöttem az epémet, és derekas üdvözletét küldtem a kántornak! 03232
Bottom
03230
Top
AAPO: Ja veel pöörasemad praostile. Neid terviseid peame vahest vee! kibedasti kahetsema. AAPO: És még komiszabbat az esperesnek. Félek, hogy még keservesen megbánjuk ezt az üdvözletküldést! 03233
Bottom
03231
Top
JUHANI: «Mis mina hooliksin, peiari-poju?» Elu, noore mehe elu on just nagu see kõmav, kohisev nõmm. Ja seal kirdes kummub karm Impivaara mägi ja seal loodes välgub jälle kirikuküla järv ning paistab veel muidki järvi, seal taevarannal nagu igaveses ääretuses. Kolme Kõlisti järve seletavad seal mu silmad. JUHANI: „Ugyan mért búsulnék, fiatal legényke?” Az élet, a fiatalember élete olyan, mint a rengő-zúgó erdő. Ott, arra, kelet felé, az Impivaara mogorva csúcsa bámészkodik, amarra pedig a templomosfalu tava locsog. Messze, a láthatár peremén, szinte végtelen messzeségből más tavak is idecsillognak. Szemem jól felismeri Kolistin három tavát. 03234
Bottom
03232
Top
«Ei nüüd aita, ei nüüd aita
Mulle muu kui uputus;
Minu armsam on nii paha,
Sihiseb kui mürgiuss.»
Bánatomban víznek megyek,
fogadjon be a tó;
haragszik rám a galambom,
sziszeg, mint a kígyó.
03235
Bottom
03238
Top
Seal järve pinnal istub tihtipeale meie köstritaat, õngevabe pihus. Ah! kükitaks ta nüüdki seal ja oleksin mina vali tuulehoog, tormine tuulispea kagust, siis teaksin, kuhupoole mühinal kihutaksin, ning peagi loksuks köstri küna kummuli. Ott a tavon, ott szokott csónakázni öreg kántorunk is, horgászbottal a kezében! Ah, bárcsak most is ott gubbasztana, én pedig sebes forgószél, dühös szélvész lehetnék! Biz’ isten tudnám, hogy mire csapjak le nagy dérrel-dúrral, és fogadom, hamar felborulna a kántor tekenője. 03241
Bottom
03239
Top
SIMEONI: Mihuke patune soov! SIMEONI: Milyen bűnös kívánság! 03242
Bottom
03240
Top
JUHANI: Seda mina teeksin, küna mina kummuli käänak-sin, nii et järve vesi kördina keeks. JUHANI: Bizony úgy tennék! Úgy felborítanám a ladikot, hogy mint a leves, felforrna tőle a tó vize. 03243
Bottom
03241
Top
TIMO: Hundiroog on too mees. TIMO: Egye meg a farkas a kántort. 03244
Bottom
03242
Top
JUHANI: Hundiauku ma ta virutaksin ja ise patseeriksin rõõmuga äärel. JUHANI: Belökném egy farkasverembe, én magam meg vidáman sétálgatnék a verem szélén. 03245
Bottom
03243
Top
AAPO: Kord narris rebane, karu vaenlane, õnnetu mesikäpa auku. Kangesti ta siis naeris ja kõndis seal üleval ümber mustava koopa pilke jutte pajatades. Siis istus ta ilvese selga; ilves viis ta üles kõrge kuuse otsa, mis seal lähedal seisis. Rebane hakkas rõõmsalt laulma ja igast ilmakaarest tuuli kutsuma; käskis neil ta laulu saateks kuusekannelt mängida. Tulid varsti tuuled idast, läänest ja lõunast ning valjusti kajas ja kohas kuusk. Tuli ka vägev põhjatuul, tormas läbi sammalhabemes sünge laane, mühinal ning raginal. Kohises siis kuusk, vabises ja kummardas sügavalt, murdus viimaks ning langes koopa poole ja virutas kukkudes rebase oma ladvast alla karu sülle sügavasse koopasse. AAPO: Egyszer a róka, megharagudván a medvére, becsalta egy verembe a szegény mackót. Kárörvendve nevetett a róka, és gúnyolódva sétált a tátongó verem peremén, majd fölkapaszkodott a hiúz hátára, az meg fölvitte egy közeli fenyő tetejére. A róka nagy vidámán énekeim kezdett, egybecsődítette a négy világtáj minden szelét-viharát, és megparancsolta nekik, hogy zengessék a fenyők kanteléjét az ő énekének dallamára. Megjött a keleti, megjött a nyugati szél, fújni kezdett dél felől is, és zengett-zúgott a fenyő. De megérkezett a heves északi szél is, nagy zúgással-búgással átviharzott a bozontos, sötét erdő felett. Ekkor a fenyő nagyot reccsent, megremegett, mélyen meghajolt, és végül is, derékba törve, rádőlt a veremre, dőltében pedig belelökte a rókát a gödörbe, egyenesen a medve körme közé. 03246
Bottom
03244
Top
TIMO: No pagan võtku! Aga edasi? TIMO: Hű, a kutyafáját! És aztán? 03247
Bottom
03245
Top
JUHANI: Küllap sa seda isegi mõistad, mis nüüd sündis. Kahmas nüüd karu rebase kasukast kõvasti kinni ja raputas nii, et hambad plaksusid, nagu tegi armas köster minuga. — Kuid ma mõistan Aapo tagamõtteid. Ta tahtis mulle meelde tuletada, et kes teisele auku kaevab, see ise sisse langeb. Olgu kas või nii, kuid hundiauku sooviksin ma köstrit ometi. JUHANI: Magad is sejtheted, hogy mi történt aztán. A medve keményen megmarkolta a róka bundáját, és megrázta, hogy a foga is kocogott tőle; éppúgy, mint ahogy a kántor bánt velem. De értem én, értem Aapo célzását. Emlékeztetni akar arra, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Úgy van, úgy, én azonban mégis a farkasveremnek szánom zsákmányul a kántort. 03248
Bottom
03246
Top
TIMO: Näha, kuis köster auku komberdab, selle vastu ei paneks minugi süda. Kuid ega ma toda taadiraiska siiski kaua läpases kongis piinaks. Kaks tundi, ainult kaks tundi. Kuid jäägu see jutt. Elagu köster rahus, kukkumata isegi mu sapise südame koopasse. Ainult ühte mina imestan. Kuidas võite uskuda sääraseid Iobajutte nagu see rebasest ja karust? Oi vennakesed! Ei või ju rebane tühjagi lobiseda, saati siis veel maailma tuuli enese juurde kutsuda. Te usute seda, kuid mina pean asja puhta võltsiks. TIMO: Az én szívem sem bánkódnék épp, ha látnám a kántort belebukfencezni egy farkas verembe. De mégsem hagynám szegény öreget túl sokáig vergődni abban a dohos lyukban. Két óráig, csupán kettőig, nem tovább. De hagyjuk ezt. Éljen békén a kántor, és még bánatos szívem mély vermébe se pottyanjon bele. Hanem valamin nagyon csudálkozom. Hogyan hihettek ilyen ostoba mesékben, mint ez a medveróka história! Jaj, testvérek, hiszen a róka egyetlen értelmes szót sem tud szólni, nemhogy összecsődít-hetné a világ minden szelét! Ti mindezt elhiszitek, én azonban tiszta hazugságnak vélem. 03249
Bottom
03247
Top
JUHANI: Seda juba teatakse, et Timo pea pole just teravamate hulgast siin maailmas. JUHANI: Azt eddig is tudtuk, hogy Timo feje nem tartozik a legokosabbak közé ezen a világon. 03250
Bottom
03248
Top
TIMO: Olgugi et ei. Kuid selle peaga rändan ma läbi selle maailma niisama ausalt kui sina või mõni muu, mees või naine. TIMO: És ha nem is? De ezzel a buta fejemmel mégis járom oly becsületesen a világot, mint akár te, akárki más, férfi vagy asszony. 03251
Bottom
03249
Top
AAPO: Timo ei saa mõistukõnest aru. AAPO: Timo nem érti a példázatot. 03252
Bottom
03250
Top
JUHANI: Ei mõista see vaene poiss nüüd põrmugi. Kuid vaata, kui ma nüüd sulle asja seletan. Lugu rebasest ja karust on arvatavasti pärit nendelt aegadelt, kus kõik loomad ning isegi puud vee! kõnelda võisid, nagu jutustatakse «Vanas testamendis»; ja seda olen kuulnud meie kadunud pimedalt onult. JUHANI: Bizony, szegény nem értette el. Hanem várj, megmagyarázom neked. A róka és a medve története nyilván abból az időből származik, amikor minden teremtett lény, sőt még a fák is tudtak beszélni, mint ahogy az az Ótestámentumban meg vagyon írva; így hallottam ezt megboldogult vak nagybátyánktól. 03253
Bottom
03251
Top
AAPO: Nüüd ei mõista sinagi muinasjuttu ega selle otstarvet. AAPO: Nohát, akkor te sem érted a mesét és a mese célzatát. 03254
Bottom
03252
Top
TIMO: Kuid ometi «pada sõimab katelt, ühed mustad mõlemad». TIMO: Aha! Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű. 03255
Bottom
03253
Top
JUHANI: Ah sa tahad veel targutada, poiss? Kuid usu mind, ma tänan jumalat, et ma nii rumal pole kui sina, vaene TIMO: JUHANI: Mi az, még neked áll feljebb? Hidd el, öcskös, hogy hálát adok az Istennek, amiért nem vagyok olyan ostoba, mint te, szegény Timo. 03256
Bottom
03254
Top
TIMO: No kui sa ei olegi, ma ei näe selles ka mingit hädaohtu. TIMO: Ha nem vagy, hát nem vagy! Baj az? 03257
Bottom
03255
Top
EERO: Tee sina, Timo, nii kui tölner ennemuiste: löö ainult vastu rinda, ja küllap siis näeme, kumb teist siit parema inehena koju marsib. EERO: Tégy úgy, Timo, mint a hajdani vámszedő: csak verd a melled, s majd meglátjuk, melyikőtök megy majd innen derekabb emberként haza. 03258
Bottom
03256
Top
JUHANI: Võeh, või torkas juba väikest Eerotki, sina tölner ise? JUHANI: Nézd csak, hát a kis Eero is megszólalt, a született publikánus? 03259
Bottom
03257
Top
EERO: Torkas õige magusasti tölnerite ülemat, toda väikest Sakkeust. [EERO: Sattui oikein makeasti itse puplikaanien päämieheen, tuohon pikku-Zakeukseen. 03260
Bottom
03258
Top
JUHANI: Mina ei hooli sinu Sakkeustest ega magedustest, vaid heidan ise magusasti magama. Selja tahan teie poole pöörata ja lamada nagu sipelgapesa hange all. — Kuid jumal hoidku meid! Me oleme ju kohutavas kohas peatunud. [JUHANI:] Hanem engem nem érdekelnek a publikánusaid, én szépen aludni megyek. így ni, hátat fordítok nektek, és alszom, mint hangyaboly a hó alatt. De Isten óvjon bennünket! Ugyan szörnyű helyen telepedtünk le! 03261
Bottom
03259
Top
AAPO: Miks nii? AAPO: Ugyan miért? 03262
Bottom
03260
Top
JUHANI: Seal on ju see iseäralik, kohutav kivi, mis kirikukellade paukudele ikka kurbliku kajaga vastab. Ja vaadake siis noid silmi, mis meid sealt järelejätmata vahivad. Mul on kole. Lähme jumala pärast siit minema. JUHANI: Ott áll az a különös, ijesztő formájú szikla, mely mindig oly gyászos hangon veri vissza a harangok kongását. És nézzétek azokat a szemeket; szakadatlanul ránk merednek! Borzadály fog el. Menjünk innen, az ég szerelmére! 03263
Bottom
03261
Top
Tnomas. Istume rahulikult. TUOMAS: Maradjunk békén. 03264
Bottom
03262
Top
JUHANI: Kuid metshaldjas on siin vihane ning tige. JUHANI: Itt valami kegyetlen és haragos erdei szellem kísért. 03265
Bottom
03263
Top
AAPO: Ainult nende vastu, kes vannuvad või muud jumalavallatust teevad. Sellepärast hoia ennast ise selle eest. Koid lugu noist märkidest seal kivi küljes on sündmus kaugeilt aegadelt. AAPO: De csak azokra haragszik, akik káromkodnak, vagy más istentelenséget művelnek. Ezért vigyázz magadra. Hanem azokról a szikla oldalán levő képekről tudok egy régi-régi mesét. 03266
Bottom
03264
Top
LAURI: Tahad sa meile seda jutustada? LAURI: Elmondanád? 03267
Bottom
03265
Top
AAPO: Kuid vaadake enne terasemalt toda kivi. Sea! näete otsekui nelja kuldset, sätendavat punkti. Need on kahe armastaja hellad silmad, kauni neitsi ja uhke noormehe silmad; ning nende kujud, näete, on niisama kivi sisse joonistatud. Vaadelge neid, silmad pisut praokil. Seal nad istuvad, ühinenud kõige hellemas kaisutuses. Kuid alamal, noorte jalgade ees, lamab küürus üks vanamees, mõõgaga läbi torgatud. AAPO: Jó, de előbb nézzétek meg alaposabban azt a követ. Mintha négy aranyos, tüzes pont sugározna róla felénk; két szerelmesnek, egy gyönyörű hajadon-nak és egy deli legénynek ragyogó szeme az; képüket ott láthatjátok a kőbe karcolva. Nézzétek meg őket, kissé összehunyorított szemmel. Ott ülnek gyöngéden összeölelkezve. Lejjebb pedig, a szerelmesek lábánál, meggömyedve s karddal átszúrva, egy öreg bajnok hever. 03268
Bottom
03266
Top
TIMO: Just nagu sa ütled. TIMO: Úgy van, ahogy mondod. 03269
Bottom
03267
Top
LAURI: Midagi säärast arvan minagi seal nägevat. Kuid jutusta see lugu. LAURI: Mintha én is valami ilyet látnék. Hanem halljuk a mesét. 03270
Bottom
03268
Top
Ja järgmise muinasjutu vestis neile Aapo: Aapo a következő mesét mondta el nékik: 03271
Bottom
03269
Top
Seisis ennemuiste siin lähedal uhke loss ja selle lossi peremees oli rikas ning vägev härra. Tal oli võõrastiitar, ematu, kuid armas ja kaunis kui hommikukoit. Neitsit armastas üks noormees, kuid nii noormeest kui tüdrukut vihkas kole lossi-isand, kelle südames ei leidunud iial ruumi armastusele. Aga tütar armastas ka suurtsugu noormeest ja nad kohtasid tihti teineteist siin kumiseval nõmmel ja just selle kivi kõrval oli nende kokkusaamise koht. Kuid siis sai isa nende salajasest ühendusest teada ja karjus kord neitsi kõrva hirmsa vande. «Mu tütar,» ütles ta, «vaata, et ma ei taba teid teineteise kaisus metsade öös. Tea, et mu mõõk laulatab teid sealsamas paigas ühte verises surmas. Seda ma tõotan ja vannun.» Nii ta ütles, ja neitsi kohkus vannet kuuldes. Kuid ei ta unustanud ometi oma südamesõpra, vaid veel kangemaks kasvas teina armastus. Itt a közelben valamikor gyönyörű vár állott. A vár urának, egy gazdag és hatalmas embernek egyetlen gyermeke egy anyátlan árva leány volt, szépséges, mint a hasadó hajnal. Egy derék ifjú nagyon megszerette a lányt, ám a vár kegyetlen ura, akinek szívében soha gyökeret nem vert a szerelem, a lányt is, a legényt is gyűlölte. A lány azonban viszontszerette a délceg legényt, és gyakran kijöttek ide, erre a zúgó-zengő rétre; épp itt, a szikla tövében szoktak találkozni egymással. De a kegyetlen apa valahogyan neszét vette a fiatalok titkos frigyének, és a leány füle hallatára szörnyű esküt tett. „Leányom - mondotta -, jól vigyázz, nehogy titkos ölelkezésen érjelek benneteket az erdő sötétjében. Mert tudd meg, hogy kardom azon nyomban véres halálban fog egyesíteni titeket. Ezt ígérem, és szentül megfogadom.” így szólt, s a szép hajadon rettegve hallgatta a borzalmas esküt. Ám szíve választottját mégsem tudta elfeledni, sőt szerelme egyre hevesebben lángolt. 03272
Bottom
03270
Top
Oli vaikne suveöö; lõi aimus neitsi põue, et noormees nõmme] kõndis ja armsamat ootas. Viimaks, kui ta arvas, et lossis kõik juba sügavat und magavad, mähkis ta laia peene loori endale ümber ja läks oma armuteele, hiilis välja vaikselt kui vari, kadus peagi metsade põue, ning hõljus kord veel kasteses hiies sinine linik. Kuid kõik siiski ei maganud lossis, vaid Iossihärra ise seisis akna ees ja luuras neitsit, kes öise varjuna kadus. Siis sidus ta mõõga vööle, kahmas piigi kätte ja tõttas välja, kadus neitsi järel metsa. Verejanuline kiskja jälgis siis mahedasilmalist talle. Csöndes nyári éjszaka volt; a szűz valahogy megsejtette, hogy az ifjú ott bolyong a réten, és várja szerelmesét. Végre is, midőn úgy hitte, hogy a várban mindenki mély álomban nyugszik, szerelmi találkozóra indult a lány; széles, lágy leplébe burkolózva, mint az árnyék osont ki a vár kapuján, eltűnt az erdő sűrűjében, majd a harmatos bokrok között újból elő-előlebbent kék fátyla. Csakhogy a várban nem mindenki aludt ám: a vár ura ott állt az ablakban, és megleste a lányt, amint éji árnyként tovasuhant. Ekkor éles kardot kötött derekára, kezébe dárdát ragadott, és kirohant az erdőbe, a lány nyomában. Vérszomjas vad futott a szelíd szemű bárány után. 03273
Bottom
03270
Top
Aga üles nőmmc'e tõttas lõõtsutav tüdruk ja kohtas oma kallimat sea] halli kivi kõrval. Seal nad seisid teineteist armsalt kaisutades, sosistades armukeelt õndsuse hetkel. Ei seisnud nad enam siin maapinnal, nende hinged kõndisid taeva lilleniitudel. — Kulus nõnda mõni silmapilk, siis tormas äkki nende juurde lossi hirmus isand, torkas terava piigi neitsi vasakusse külge, nii et piigi ots noormehe paremast küljest välja tungis, ning ühendas nõnda nad surmas. Nad vajusid vastu kivi ja ühise ojana voolas nõmmel nende veri, värvides punaseks kanarbikulillede põski. Terassidemega ühendatult istusid nad seal kivisel toolil hääletuina, kuid veelgi armsalt teineteist kallistades. Ja kaunilt nagu neli kuldset tähte sätendasid nende silmad lossi vägeva isanda poole, kes imestades vaatles imelikku, vaikset pilti surmasuus. Tõusis äkki äikeseilm, lõi välku, müristas taevas, kuid välkude sinakas valguses särasid noorte silmad õndsalikult, nagu sätendavad neli küünalt taeva saalis, pühas laotuses. Seda vaatles mõrtsukas, kui kõrguse viha tema üle ning ümber mässas. Vägevalt vestsid ta hingele noorte kaunilt kustuvad silmad, nende kosena voolav veri, kõneles mürisev taevas. Tema süda nõtkus, nõtkus esimest korda, kui ta, hinges külm ja must kahetsus, vaatles surijate imelikke silmi, mis järelejätmata talle vastu naeratasid. Ta süda kohkus ja vabises, kui välgud sähvisid ning laotus kärkis, ja igalt poolt tungisid ta kallale hirmuvaimud. Ääretu vihahoog valdas ta hinge. A lány pedig csak sietett föl lélekszakadva a dombtetőre, s ott, a szürke kőszikla alatt, ott találta szerelmesét. Ott álltak hát, gyöngéden átölelték egymást, és szerelmes szavakat suttogtak boldogan egymás fülébe. Már-már nem is e földön álltak: lelkűk fönn sétált az ég virágos mezőin. így telt el néhány pillanat, ekkor azonban hirtelen előrontott a vár kegyetlen ura, és dárdáját oly erővel vágta a lány bal oldalába, hogy az hegyével a legény jobb oldalán jött ki, és így egyesítette őket a halálban. A két szerelmes ráhanyatlott a sziklára, vérük pedig egybefolyva ömlött a földre, s vörösre festette a hangavirágok szirmait. A gyilkos acél által egymáshoz láncolva hevertek szódanul a sziklapadon, és gyöngéden átölelve tartották egymást, szemük pedig mint négy gyönyörű aranycsillag szegeződött a vár hatalmas urára, ki ámulva nézte a halál torkában ezt a csodálatos, szelíd képet. Hirtelen heves vihar kerekedett, dörgött és villogott az ég, azonban a fiatalok szeme a kéklő villámfényben is boldog elragadtatással sugárzott, mint négy ünnepi gyertya az ég szentséges termében. A gyilkos pedig csak nézte, nézte őket, mialatt feje körül dühösen tombolt az ég haragja. Hatalmas erővel szólt leikéhez a fiatalok csodálatos, elhaló tekintete, patakzó vére és a menny dörgése. Lelke, életében először, megrendült; szívében sötét és hideg megbánással tekintett a haldoklók szemébe, mely szüntelenül boldog mosolyt sugárzott felé. Szíve elszorult, megremegett: körülötte csapkodtak a villámok, zúgott a rengeteg, s a kárhozat szellemei minden oldalról feléje rohantak. Lelkében végtelen szenvedély viharzott. 03274
Bottom
03271
Top
Veel kord heitis ta pilgu noorte poole: sealt vaatasid talle naeratades vastu ikka samad säravad silmad, kuigi juba kustudes. Siis viskas ta oma käsivarred risti ja hakkas nagu jäätunud pilguga ida poole vahtima, ning nii seisis ta kaua tummalt sünges öös. Kuid viimaks kergitas ta äkki rinna kõrgele ja hüüdis pika hüüu, pika ning kohutavalt valju, mis ringles mürisedes ümber taevaranna. Seisis siis jälle hääletult mõne aja, kuulas teraselt ja kaua, kuni ta hääle viimane kaja oli vaikinud kauge mäekingu põue. Ja kui see oli sündinud, hüüdis ta jällegi kohutavalt, ikka veel ida poole vahtides, ning kaua käis taevarannal ringi kaja, mille jooksu ühelt mäelt teisele ta teravalt jälgis. Aga lõpuks suri kauge, vabisev hääl, välk vaibus ning kustunud olid noorte sätendavad silmad; ainu't raske vihm ohkas metsas. Siis, otsekui unest ärgates, tõmbas lossi-härra mõõga tupest, torkas läbi oma rinna ja langes noorte jalgade ette. Ja lõi taevas veel kord välku, lõi välku ning müristas: kuid peagi valitses jälle kõikjal vaikus. Még egyszer rátekintett a fiatalokra: onnan azonban még mindig ugyanazok a sugárzó szemek mosolyogtak felé, noha ragyogásuk már hamvadni kezdett. Ekkor karját keresztbe fonva, jeges tekintettel hosszan bámult kelet felé, s így állt némán a komor éjszakában. Végül azonban mélyen föllélegzett, és hosszú, ijesztő kiáltás szakadt fel a melléből, mely dörögve keringett a táj felett. Egy pillanatig némán figyelt és hallgatózott, míg kiáltásának utolsó visszhangja is el nem csendesedett a távoli dombok ölén. Ekkor aztán, folyton kelet felé bámulva, újból rémesen elbődült. Hegytől hegynek futott a hang, s ő feszülten figyelte, hogyan kereng a visszhang a táj felett. Végül azonban a messzi, remegő hang is elhalt, elült a villámlás, kihunyt a fiatalok ragyogó szeme, már csak a súlyosan zuhogó zápor sóhajtozott az erdőben. Ekkor hirtelen, mintha álomból ébredt volna, kirántotta kardját hüvelyéből, átdöfte vele szívét, és holtan bukott a szerelmesek lábához. Még egyszer villámlott, még egyszer megdördült az ég, hogy aztán mélységes csönd boruljon a vidék fölé. 03275
Bottom
03272
Top
Tuli hommik, ja nõmmelt halli kivi kõrvalt leiti surnud; nad kanti ära ja pandi üksteise kõrvale hauda. Kuid kivi peal nähti selle järel nende kujusid; ja paistis sea] kaks teineteist kallistavat noort ning nende all põlvili karm habemik mees. Ja neli imelikku kühmu nagu neli kuldset tähte sätendavad kivi küljes nii ööl kui päeval, meenutades armastajate kaunilt kustuvaid silmi. Ja pikri nool, nagu vestab muinasjutt, joonistas välgatades kivisse need kujud. Ning nõnda kui ses kujutuses, nii istuvad noormees ja neitsi õnnelikena kõrgel aujärjel; ja nagu vingerdab vanamees siin maas, nõnda endine lossihärra tulikuumal piinavoodil. Ja kui torni kellad löövad, teritab ta ikka kuulmist, püüdes kaja kivist; kuid ikka on kelin kurblik. Kord peab kivist siiski kostma imepehme ja rõõmus Hääl, ja siis on mehe lepituse ning lunastuse silmapilk tulnud, kuid lähedal on siis ka kõige maailma viimne tund. Ja sellepärast kuulab rahvas ikka erilise rahutusega kaja kivist, kui kellad helisevad. Ta sooviks, et mehe lepituspäev köidaks, kuid mõtleb hirmuga viimsele kohtupäevale. Eljött a reggel, s a réten, a szürke szikla lábánál ott találták a halottakat; elvitték és egymás mellé temették őket. A sziklán azonban ott maradt a képük: két fiatal ember szerelmes ölelésben, lábuknál pedig egy mord, szakállas bajnok térdel. És négy csodálatos szögecs, négy aranycsillag ragyog a kőből éjjel-nappal, akár a szerelmesek gyönyörűen sugárzó szeme. A mese úgy beszéli, hogy ezeket a képeket egy villámcsapás véste bele a sziklába. És mint itt a képen, úgy ül a szűz, és a legény ott fenn, az ég trónusán, nagy boldogságban; a vár hajdani ura pedig úgy tekergőzik a büntetés tüzes ágyán, mint az a bajnok ott a kövön. Midőn megszólalnak a templom harangjai, mindig hegyezi a fülét, és hallgatja, milyen visszhangot ver a szikla; ám a hang mindig szomorúan zendül. Igaz, egyszer majd csodálatosan lágy és örömteljes hangot fog adni a kő, s ekkor ütött annak a kárhozottnak is a megbocsátás és az üdv órája, de akkor nincs már messze a világ vége sem. Ezért hallgatja a nép nyugtalan érdeklődéssel a visszhangot a szikla felől, ha megkondulnak a harangok. Szívből kívánják ugyan a halottnak a megbocsátás óráját, de borzalommal gondolnak a végítélet napjára. 03276
Bottom
03273
Top
See oli muinasjutt, mille vestis Aapo vennastele Sõnnimäe nõmmel. Ezt a mesét mondotta el Aapo testvéreinek a Sonnimáki rétjén. 03277
Bottom
03274
Top
TIMO: Saab aga vanamees higistada. Päris vümsepäevani välja! Ohhoo! TIMO: Hanem ugyan izzadhat az öreg! Egész az ítélet napjáig! Ohó! 03278
Bottom
03275
Top
SIMEONI: Sina tobu, vaata, et just selsamal silmapilgul viimsepäeva pasun huugama ei pista. SIMEONI: Te fajankó! Vigyázz, nehogy ebben a pillanatban zendüljenek meg a végítélet harsonái. 03279
Bottom
03276
Top
EERO: Pole vähimatki põhjust karta maailma lõppu, seni kui maa peal veel paganaid leidub. Noh, jumal paraku! Siin on ju seitse metspaganat otse ristirahva keskel. Kuid ei ole halba ilma heata. Nõnda oleme meie ju maailma sambad. EERO: Addig nem kell félni a világ végétől, amíg csak pogányok akadnak a földön. És íme, itt a kereszténység kellős közepén, itt is él hét elvadult pogány! De nincs olyan rossz, amiben valami jó is ne lenne. Hiszen így mi a világ oszlopai és támaszpillérei vagyunk! 03280
Bottom
03277
Top
JUHANI: Sina oled maailma sammas? Kuuetolliline. JUHANI: Te a világ oszlopa? Te Hüvelyk Matyi! 03281
Bottom
03278
Top
SIMEONI: Vabised, Eero, vabised nagu kurat, kui läheneb päev, mida praegu pilkad. SIMEONI: Reszketni fogsz, Eero, reszketni fogsz, mint az ördög, ha majd közeledik az a nap, amit most kigúnyolsz. 03282
Bottom
03279
Top
TIMO: Seda ta ei tee, võin omalt poolt kinnitada. Ohhoo! siis alles on mürglit ja madinat. Kaks vassingut on juba olnud, kolmas on veel tulemata; ja siis sünnib see suur õndsuse märk; siis läheb maailm tuhaks ja tolmuks kui kuivanud viisk. Siis alles röögib kari ja sead vinguvad hirmsasti tanumal, kui see hukatus nimelt suvisel ajal juhtub; kuid kui see talvel sünnib, siis rabe'eb ja möirgab kari laudas ning pahnas vinduvad vaesed sead. Siis alles on mürglit, poisid. Ohhoo! Kaks suurt segadust on juba olnud, kolmas on veel tulemata, nagu ütles pime onu. TIMO: Dehogy fog reszkeaii, dehogy; kezeskedem érte! Hanem lesz akkor égszakadás-földindulás, hohó! Két földindulás már volt, a harmadik még eljövendő; akkor fog feltűnni az üdvösség nagy jele. A világ pedig, mint a száraz nyírfa bocskor, porrá és hamuvá válik. Akkor a tehenek bőgni fognak a réten, s a disznók visítanak a kertek alatt, már tudniillik ha a világ vége nyáron következik be. Ha azonban télidőben történne, akkor a tehenek az istállóban fognak tombolni, a szegény disznók meg az ólban, az almon visí-toznak. Nagy zenebona lesz akkor, fiúk! Két földindulás már volt, a harmadik még eljövendő, mint ahogy vak nagybátyánk mondogatta. 03283
Bottom
03280
Top
SIMEONI: Ja-jah, mõtelge selle päeva peale. SIMEONI: Igen, igen, csak emlékezzünk mindig erre a napra. 03284
Bottom
03281
Top
JUHANI: Jääge kord juba vait, vennad. Hoidku jumal! Te käänate inimese südame siin päris käkaskaela. Magame parem, magame. JUHANI: Hallgassatok már, testvérek. Isten őrizz! Egész megzavarjátok az ember szívét. Aludjunk inkább, aludjunk. 03285
Bottom
03282
Top
Nõnda nad vestsid, kuid viimaks vaikis jutt ja uni pani nad üksteise järel pikali. Viimasena istus valvel Simeoni, najatudes vastu pedaja krobelist tüve. Ta istus ja mõtiskles hardalt noist maailma viimseist aegadest ning suurest kohtupäevast. Ja punastena, niisketena, pehmetena põlesid ta silmad, aga ruske öhetus ta karedatel põskede] paistis kaugele. Lõpuks uinus temagi; ja nõnda magasid nad kõik magusasti tule ääres, mis mõne aja veel lõkendas, kuid aegamööda rauges ning kustus. így beszélgettek a testvérek, de végül elhalt ajkukon a szó, és egymás után elnyomta őket az álom. Csak Simeoni virrasztott még egy ideig; hátát egy fenyő görcsös gyökerének vetve ült, és elmélkedett a világ végéről, a végítélet rettenetes napjáról. Pirosán, nedvesen parázslóit a szeme, és napégette arca vörösbarnán világolt. Végül azonban ő is elszunnyadt; így aludtak édes-deden a tűz körül, mely még lobogott egy ideig, aztán elhamvadt és kihunyt. 03286
Bottom
03283
Top
Päev hämardus ja hämarus tihenes ööks; õhk oli mahe ning leitsakuline; aeg-ajalt sähvatas kirdes taeva serval välk, sest et ränk äikesepilv kerkis üles. Kotkakiiruse! lähenes ta kirikukülale, pildus oma põuest tuld ja süütas äkki kirikumõisa rehe, mis lõi peagi vägeva leegiga lõõmama, sest oli täis kuivi õlgi. Kellad hakkasid paukuma ja algas jooksmine külas, kõikjalt ruttas rahvas metsiku tule poole, voolas mehi ja naisi, kuid asjata. Kohutavalt lõõmas rehi ja veripunaseks muutus taeva-lagi. Kuid nüüd kihutas äikesepilv Sõnnimäe poole, kus vennaksed rasket und magasid; ja nende norskamisest porises nõmm. Nüüd peab kole kärgatus neid äratama ja siis ehmuvad nad nii, nagu ei iialgi elus. Nende unest segane meel kohkub, sest nende meelde tärkab sedamaid sünge muinasjutt, pildid maailma lõpust, kui loodus mässab nende ümber õudses öös. Ja niipalju kui on valgust ses öös, tuleb see äikesepilve välkudest ning külas lainetava tulekahju jubedast kumast. — Nüiid lõi välku ja silmapilkselt järgnes hirmus mürin, mis põrutas vennaksed ärkvele. Kõva häälega kisendades ja karjudes kargasid nad ühekorraga maast üles, ja juuksed kohevil püsti nagu kähisev kõrkjatihnik ning silmad peas kui sõõrid, vahtisid nad mõne hetke üksteisele otsa. Bealkonyodott, s nemsokára leszállt az éj. Meleg és fülledt volt a levegő, északkelet felől, az ég peremén fel-fellobbant a villám, és sötét zivatarfelhők gomolyogtak elő. Sebesen, mint a sas, repült a vihar a falu fölé, elszórta mennyköveit, s egy villám felgyújtotta a papiak csűrét, mely telve száraz szalmával, csakhamar lobogó lángba borult. Megkondultak a harangok, és megzaj-dult a falu, mindenfelől emberek rohantak a dühöngő tűz felé, özönlöttek a férfiak és a nők, de hiába. Ijesztően égett-ropogott a pajta, s a lángok veresre festették az ég boltozatját. Most a vihar a Sonnimákire rontott, ahol a testvérek mély álomban hevertek, s horkolásuktól harsogott a rét. Egy borzalmas mennydörgés felriasztja őket, és úgy megijednek, ahogy még soha. Álomtól bódult elméjüket szörnyű rémület fogja el, mivel az elemek tombolása a komor éjszakában rögtön a kísérteties mesét s a világvégének képét juttatja eszükbe. A sötét éjszakában csak a cikázó villámok és a faluban hullámzó tűzvész rémes vörössége világított. Most újabb villám lobbant, s utána akkorát csattant az ég, hogy a testvérek nyomban fölébredtek. Rémült kiáltással ugrottak talpra, hajuk mint a zúgó sás meredt az égnek, szemük kerekre tágult, és így bámultak egymásra néhány pillanatig. 03287
Bottom
03284
Top
SIMEONI: Viimnepäev! SIMEONI: Itt a végítélet! 03288
Bottom
03285
Top
JUHANI: Kus me oleme, kus me oleme? JUHANI: Hol vagyunk, hol vagyunk? 03289
Bottom
03286
Top
SIMEONI: Kas juba läheme? SIMEONI: Hát már megyünk? 03290
Bottom
03287
Top
JUHANI: Halasta meie peale, taevane heldus! JUHANI: Segítség, kegyelem! 03291
Bottom
03288
Top
AAPO: Kole, kole! AAPO: Szörnyű, szörnyű! 03292
Bottom
03289
Top
TUOMAS: Tõesti kole. TUOMAS: Bizony szörnyű! 03293
Bottom
03290
Top
TIMO: Issand, kaitse meid, vaeseid pojukesi! TIMO: Uram, oltalmazz bennünket, szegény fiúkat! 03294
Bottom
03291
Top
SIMEONI: Juba kellad kajavad! SIMEONI: Már a harangok is megkondultak. 03295
Bottom
03292
Top
JUHANI: Ja kivi kõliseb ning tantsib. Oi-haa! JUHANI: Táncolnak és csattognak a kövek. Hűha! 03296
Bottom
03293
Top
SIMEONI: «Ju taevakell see paugub!» SIMEONI: „Zúgnak az égi harangok...” 03297
Bottom
03294
Top
JUHANI: «Mu vaene keha raugeb!» JUHANI: „Erőtlenül porba hullok.” 03298
Bottom
03295
Top
SIMEONI: Ja nii siis nüüd lähemegi? SIMEONI: Hát csak így, egyszeriben indulnunk kell e világból? 03299
Bottom
03296
Top
JUHANI: Aita meid, arm ja heldus! JUHANI: Kegyelmezz nékünk, irgalmas Isten! 03300
Bottom
03297
Top
AAPO: Oi õudust! AAPO: Jaj, borzalom! 03301
Bottom
03298
Top
JUHANI: Tuomas, Tuomas, haara mu kuuesabast kinni! Oi-haa! JUHANI: Tuomas, Tuomas, kapaszkodj a kabátom farkába! Hűha! 03302
Bottom
03299
Top
SIMEONI: Oi-haa! Nüüd läheme, nüüd läheme! SIMEONI: Hűha! Most hát végünk, végünk! 03303
Bottom
03300
Top
JUHANI: Tuomas, mu vend Kristuses! JUHANI: Tuomas, testvérem a Krisztusban! 03304
Bottom
03301
Top
TUOMAS: Siin ma olen; mis sa tahad? TUOMAS: Itt vagyok, mit akarsz? 03305
Bottom
03302
Top
JUHANI: Palveta! JUHANI: Imádkozz! 03306
Bottom
03303
Top
TUOMAS: Jah, palveta siin nüüd veel. TUOMAS: Úgy? Imádkozz te! 03307
Bottom
03304
Top
JUHANI: Palveta, Timo, kui sa võid! JUHANI: Timo, imádkozz, ha tudsz. 03308
Bottom
03305
Top
TIMO: IVla tahan katsuda. TIMO: Hát megpróbálom. 03309
Bottom
03306
Top
JUHANI: Tee seda ruttu! JUHANI: Hamar, hamar! 03310
Bottom
03307
Top
TIMO: Oh issand, kurbus suur, oh Petlehemma armujärg! TIMO: Ó, Uram, ó, nagy szenvedés, ó, Betlehem kegyelmi trónusa! 03311
Bottom
03308
Top
JUHANI: Mis üdeb Lauri? JUHANI: Mit mondasz, Lauri? 03312
Bottom
03309
Top
LAURI: Ei oska selles viletsuses enam midagi öelda. LAURI: Nem tudom, mit szólhatnék ebben a nagy nyomorúságban. 03313
Bottom
03310
Top
JUHANI: Viletsus, ääretu viletsus! Kuid ma arvan ometi, et pole veel päris lõpp. JUHANI: Nyomorúság, végtelen nyomorúság! De úgy hiszem, még sincs itt a világ vége. 03314
Bottom
03311
Top
SIMEONI: Oh, kui meile veel üks päevgi armuaega antaks! SIMEONI: Ó, ha legalább egy nap kegyelmi időt nyernénk! 03315
Bottom
03312
Top
JUHANI: Või üks nädal, kallis nädal! — Kuid mis peab mõdcma sellest jubedast valgusest ja kellade segasest paukumisest? JUHANI: Vagy egy hetet, egy drága hetet! Mit gondoltok, mi ez az ijesztő fény, mit jelent a harangok zűrzavaros kongása? 03316
Bottom
03313
Top
AAPO: Külas on ju tulekahju, head inimesed. AAPO: Tűzvész van a faluban, jó emberek. 03317
Bottom
03314
Top
JUHANI: Jah, Aapo, ning hädakell undab. JUHANI: Tűzvész hát, s félreverték a vészharangot. 03318
Bottom
03315
Top
EERO: Kirikumõisa rehi põleb. EERO: Kigyulladt a pap csűrje. 03319
Bottom
03316
Top
JUHANI: Mingu kas või tuhat reht, kui ainult seisab see tõugupesa-maailm ja meie, ta seitse patust last. Issand avita! Kogu mu keha ujus juba külmas higis. JUHANI: Pusztuljon el ezer csűr, csak maradjon meg ez a romlott világ, és benne mi, hét bűnös gyermek. Uram, segíts! Egész testem kiverte a hideg verejték. 03320
Bottom
03317
Top
TIMO: Tõtt-öelda minugi püksid vabisesid. TIMO: Igazat szólva, nékem is majd nadrágba szaladt a bátorságom. 03321
Bottom
03318
Top
JUHANI: Hirmus silmapilk! JUHANI: Soha ilyen percet! 03322
Bottom
03319
Top
SIMEONI: Nõnda nuhtleb meid jumal meie pattude pärast. SIMEONI: így büntet bennünket az Úr vétkeink miatt. 03323
Bottom
03320
Top
JUHANI: Tõsi! Miks me küll laulsime toda jõledat laulu Rajamäe rügemendist? JUHANI: Igaz, igaz! Miért is énekeltük azt a csúfondáros nótát a Rajamáki-regimentről! 03324
Bottom
03321
Top
SIMEONI: Te pilkasite häbematult Mikkot ja Kaisat! SIMEONI: Gyalázatos gúnyt űztetek Mikkóból és Kai-sából. 03325
Bottom
03322
Top
JUHANI: Vaja sul veel meelde tuletada! Kuid jumal õnnistagu neid! Ta õnnistagu meid kõiki, kõiki, isegi köstrit! JUHANI: Ahogy mondod. De Isten áldja meg őket! Áldjon meg mindnyájunkat, mindenkit, még a kántort is! 03326
Bottom
03323
Top
SIMEONI: See palve on taevale meelepärast. SIMEONI: Ezt az imát örömmel hallgatja az ég. 03327
Bottom
03324
Top
JUHANI: Läki minema siit koledast kohast. Sealt lõõmab siiapoole tulekahi nagu põrgu ahi, ja sealt kivilt vilguvad need silmadki nii haledalt meie poole. Teadke, et just Aapo jutustus neist kassi-silmadest tõi meie selgrootsu selle hirmsivõbina. Kuid laseme jalga, ja ärgu keegi oma kotti ning aabitsat maha unustagu. Minema, vennad! Kiiösti juurde Tammikule marsitakse nüüd, Kiiösti juurde jumala abiga, ja sealt siis homme koju, kui elame! Teele nüüd! JUHANI: Hanem most már gyerünk innét, erről a borzalmas helyről. Amott lent mint a pokol kemencéje világít a tűzvész fénye, emitt pedig, a szikla oldalában, azok a szemek is oly gyászosan csillognak felénk. Tudjátok meg, hogy Aapo meséje ezekről a macskaszemekről okozta ezt a hidegrázást a gerincünkben. De kotródjunk innen, és senki itt ne felejtse a könyvét vagy a tarisznyáját. Induljunk, testvérek! Föl Tam-mistóba, Kyöstihez! Isten segítségével Kyöstihez, és aztán holnap, ha megérjük a holnapot, haza... Rajta 03328
Bottom
03325
Top
LAURI: Kuid peagi on meil vihmavaling kaelas ja me saame märjaks nagu rotid! LAURI: De nemsokára nyakunkban a zápor, s elázunk, mint az ürgék. 03329
Bottom
03326
Top
JUHANI: Las saada, las saada! Heideti ju ometi veel armu. Läki nüüd! JUHANI: Hadd ázzunk! A fő, hogy kegyelmet nyertünk. Induljunk hát. 03330
Bottom
03327
Top
Nad ruttasid minema, astudes kiiresti üksteise järel» jõudsid peagi liivasele teele ja sihtisid nüüd Tammiku talu poole. Tuleväigatustes ja mürinas, mis kõikjal taeva all piirles, käisid nad natuke aega, kuni vihmavaling neid tabas. Siis kiirendasid nad käigu jooksuks ja lähenesid «Ku'omae kuusele», mis seisis just maantee ääres, varjuks nii mõnelegi vihma all käijale, kuulus oma kõrguse ning tiheduse pooiest. Selle a'Ia istusid nüüd vennaksed, kuna valing kestis ja vägev kuusk kohises; aga kui vihm üle läks, jätkasid nad jälle oma teed. Raugesid lõpuks loodusjõud, tuul vaikis, pilved põgenesid ja kahvatu kuu kerkis metsalatvade tagant. Ilma rutu ja hooleta astusid juba vennaksedki lirtsuval teel. Nagy sebesen útnak eredtek, egymás sarkában, sietve szedték a lábuk. Nemsokára egy homokos ösvényre értek, és Tammisto háza felé vették útjukat. A villámok fényénél és a messze hangzó mennydörgések közepette így meneteltek egy ideig, míg csak heves zápor nem kezdte paskolni őket. Ekkor aztán futásra fogták a dolgot, és rohanva rohantak a Kulomáki fenyő alá, mely magas törzséről, sűrű lombjáról messze híres fa volt, és eső idején már sok vándornak nyújtott védelmet. Ennek a fának a tövénél húzódtak meg a testvérek, fölöttük pedig zuhogott az eső, zúgott a fa; midőn azonban kitisztult az ég, ők is folytatták útjukat. Elcsöndesült a természet, elült a szél, eloszlottak a felhők, és sápadtan szállt fel a hold a fák lombjai fölé. Gond és sietség nélkül bandukoltak a testvérek a lucskos úton. 03331
Bottom
03328
Top
TUOMAS: Olen tihti mõtelnud, kust ja mis on pikne, see välgulöömine ning mürin. TUOMAS: Sokszor gondolkoztam azon, honnan s miből ered a villámlás és mennydörgés. 03332
Bottom
03329
Top
AAPO: Pime-onu ütles tolle mäsu taevas sellest sündivat, et pilvelahmakate vahele on sattunud kuiva liiva, mida tuulekee-rised õhku tõstavad. AAPO: Vak nagybátyánk szerint ez az egész égi zenebona onnan támad, hogy a forgószelek sok száraz homokot sodortak fel a felhők közé. 03333
Bottom
03330
Top
TUOMAS: Kes seda teab. TUOMAS: Valóban így lenne? 03334
Bottom
03331
Top
JUHANI: Kuid lapse meel kujutleb ühte ja teist. Kuis mõtlesin piksest mina püksata poisipõnnina? Jumal kihutas siis põrinal mööda taeva tänavaid ja tuld lõi kivine tee ning ratta raudrehv. Hähhähh! Lapsel lapse aru. JUHANI: Hanem a gyerekek szeretnek folyton képzelődni. Hogyan is képzeltem a mennydörgést pende-lyes gyerekkoromban? Hát úgy, hogy a Jóisten kocsizik nagy zörgéssel az égi úton, és a kerék vasabroncsa szikrát vet a köveken. Haha! A gyéreknek bizony gyerekesze van. 03335
Bottom
03332
Top
TIMO: Aga mina? Samas sihis mõtisklesin minagi, kui sihukese päkapikku-poisinatina tipsisin äikese põrinas tanumail, tippasin ja lippasin, särginatuke seljas. Jumal ru'lib oma põldu, mõtlesin mina, rullib ja keerutab õige magusaid matsu-sid oma härjakaraga, ning hoobist annab nüüd uhke ruuna paks kints sädemeid, nagu näeme sädemeid lendavat toreda hobuse turjalt, kui seda pühime, jah, need olid alles arvamised. TIMO: Hát még én? Én is valahogy hasonlóképp gondoltam, mikor még apró gyermekként, egy szál pendely-ben tipegtem az úton, s fejem fölött megdördült az ég. Az Úristen szánt az égi mezőn, gondoltam, és nagyokat durrant ostorával; az ostorcsapástól pedig szikrát vet a pompás Pejkó izmos combja, mint ahogy a ló véknya is szikrázik, ha simogatjuk. Gyerekes képzelődés volt ez is. 03336
Bottom
03333
Top
SIMEONI: Mõtlesin lapsena ja mõtlen veel nüüdki: taeva välk ja mürin kuulutavad jumala viha patustele maa peal; sest inimeste patud on suured, iilesarvamatud nagu liiv mere ääres. SIMEONI: Én gyermekkoromban úgy gondoltam, de ma is azt gondolom, hogy a villám és a mennydörgés Isten haragját jelenti a földi bűnösök iránt. Mert nagy az emberek bűne, és számlálatlan, mint a tenger fövenye. 03337
Bottom
03334
Top
JUHANI: Tõsi kiili, pattu siin tehakse, seda ei saa salata, kuid küllap siin patustki päris soola ja pipraga keedetakse. Tuleta meelde, poiss, meie kooliteed ja mis sel ajal tunda saime. Köster küünistas ja sakutas meid kui kull; seda tunnen veelgi ja kiristan hambaid, mu pojuke. JUHANI: Hát igen, sok bűnt követnek el, az tagadhatatlan. De az is igaz, hogy a bűnösöket már itt is sóban-borsban főzögetik. Jusson csak eszedbe, fiú, mennyit szenvedtünk az iskolában. A kántor úgy megcibált, megtépázott bennünket, mint a vércse. Ezt még most is érzem, hogy a fogam csikorog bele. 03338
Bottom
03335
Top
Kuid öine tee kulus ja lähenes Tammiku talu, kuhu vennaksed kindlal sammul sisse astusid, ja Küösti korraldas neile mõnusad magamisasemed. See Küösti, tugev mees kui tala, oli talu ainus poeg, kuid ei tahtnud iia! peremeheks hakata, vaid soovis ikka endiselt omaette olla. Kord oli ta justkui kurjast vaimust vaevatud jutlustades ja kisendades mööda külasid käinud; ning sellesse seisukorda olid teda viinud mõtisklemised usu asjus, nagu jutustati. Kui ta aga sellest lõpuks selgis, oli ta muidu jälle nagu ennegi, kuid ei naernud enam kunagi. Ja juhtus ka see imelik asi, et ta siitpeale pidas oma parimateks sõpradeks Jukola vennakseid, keda varem oli vaevalt tundnudki. Selle mehe juurde asusid vennaksed nüüd öökorterisse. Véget ért, ím, az éji út, előttük állt a Tammisto-tanya. A testvérek illedelmesen beléptek, Kyösti pedig pompás fekhelyet készített nekik. Ez a Kyösti olyan erős legény volt, mint a szálfa, és noha ő volt a ház egyetlen fia, mégsem akart sohasem gazdálkodni, hanem csak élt egyedül, kedve szerint. Egyszer, mintha meghibbant volna, nagy fennszóval prédikálva járni kezdte a falut; azt mondják, attól zavarodott meg, hogy folyton a vallás dolgai fölött tépelődött. De aztán megint eszére tért, és úgy viselkedett, mint azelőtt, csak éppen nevetni nem nevetett többé. No meg az a furcsaság is megtörtént, hogy ezentúl a Jukola testvéreket tekintette legjobb barátainak, pedig azelőtt alig ismerte őket. Ehhez az emberhez tértek be a testvérek éjjeli szállást kérni. 03339
Bottom

Lugu 04 Fejezet

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (et-hu) :
Lugu: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seitse venda o A hét testvér Download
04001
Top
Järgmisel päeval lähenesid jukolased jälle oma kodule, astudes üksteise järel. Kuid vilets oli nende välimus: rõivad armetult katki rebitud, näod sinistest muhkudest ja haavadest kirjud. Juhanil, kes ees astus, oli vasak silm peaaegu kinni löödud, Aapo huuled olid üpris paistetanud, Timo laubast oli vägev sarv välja ajanud ja longates käis Simeoni teiste taga. Pead olid neil kõigil armetul kombel kloppida saanud; ja mõni oli mässinud selle ümber tiihja leivakoti, teine jälle käristanud haavamähkmeks vammusest räbalaid. Säärases seisukorras tulid nad oma kooliteelt tagasi ja rõõmsalt saba liputades ruttasid neile vastu koerad Killi ning Kiiski. Kuid vennaksed ei suutnud truudele vahtidele oma heameelt vastu avaldada. Másnap a Jukola testvérek hosszú libasorban ismét otthonuk felé igyekeztek. Azonban jaj! siralmas látványt nyújtottak: ruháik csúnyán megszaggatva, képük sebektől s kék foltoktól volt tarka. Juhaninak, ki legelöl haladt a sorban, egyik szeme egészen bedagadt; rútul felpüffedtek Aapo ajkai, Timónak hatalmas szarv nőtt a homlokán, Simeoni pedig bicegve sántikált a többiek nyomában. Mindegyiküknek alaposan megszabdalták a fejét, s egyik üres tarisznyájával, másik ingéből szakított ronggyal takarta, kötözgette sebeit. Ily csúfos állapotban tértek vissza hát az iskolajárásból. Két kutyájuk, Killi és Kiiski, vidám csaholással futott elébük, azonban a testvérek nem tudták kellőképp viszonozni hűséges házőrzőik kedveskedését. 04001
Bottom
04002
Top
Kes oli aga neid nii armetult kohelnud? Kes oli võinud nõnda masendada Jukola vahvaid vennakseid? See oli toukolaste kättemaksutöö. Kui nad kuulsid, et jukolased on Tammiku], ühinesid nad kahekümnemeheliseks jõuguks ja peitsid endid tee äärde põõsastikku vihamehi ootama. Seal tukkusid ja ootasid nad kaua, pihus tugevad sõjariistad. Kuid lõpuks, kui koolimehed lähenesid, kargasid liitlased tulise hooga nende kallale, nad ründasid mõlemalt poolt teed ja algas nüüd kohutav teibamäng, kus vennaksed armetul kombel läbi peksti. Kuid ilma ei jäänud tapluses ka toukolased, vaid mõnigi sai tunda vennaste rusika pööritavat mõju. Kaks neist kanti koju meelemärkuseta: Kuninkala Eenokki ja Kissala Aapeli. Ja läikis siis Aapeli pealuu kuklast laubani, läikis nagu tinakruusi põhi. Juhani käsi oli teinud sel!e karmi puhastustöö. De hát ki bánt el velük ily gonoszul? Kicsoda csúfolta meg az erős Jukola testvéreket? A toukolai legények bosszújának műve volt ez. Ők ugyanis valahogy neszét vették, hogy a Jukola fiúk Tammistóban időznek, és huszadmagukkal elrejtőztek az út menti bokrokba, várva ellenfeleiket. Markukban erős fegyverekkel sokáig lesben ültek, bóbiskoltak, végül azonban mégis feltűnt az iskolajárók csapata, s ekkor a szövetségesek tüzes haraggal rájuk rontottak. Az út mindkét oldaláról támadtak rájuk, és csakhamar szörnyű haddelhadd keletkezett, melyben a testvéreket kegyetlenül elpáholták. De a toukolaiak sem úszták meg ép bőrrel a csatát: közülük többen szédülve tapasztalták a testvérek öklének erejét. Kettejüket, Kuninkala Eenokkit és Kissala Aapelit, eszméletlenül vitték haza; Aapeli kobakja tarkójától homlokáig úgy ragyogott, mint a cinkanna feneke. Juhani kemény markának műve volt ez a kegyeden erdőirtás. 04002
Bottom
04004
Top
Kuid viimaks ometi istusid vennaksed üpris väsinult oma kodu avaras toas. Végül azonban mégicsak ott ültek a testvérek, holtfá-radtan, az otthoni tágas szobában. 04003
Bottom
04005
Top
JUHANI: Kelle kord on sauna kütta? JUHANI: Ki a soros, hogy befűtse a szaunát? 04004
Bottom
04006
Top
TIMO: Eks ole see minu kord. TIMO: Rajtam a sor. 04005
Bottom
04007
Top
JUHANI: Küta siis nii, et keris koriseb. JUHANI: Fűts be hát, hogy ropogjon a kemence! 04006
Bottom
04008
Top
TIMO: Teen, mis võin. TIMO: Megteszem, ahogy csak tőlem telik. 04007
Bottom
04009
Top
JUHANI: Pane mehiselt, sest meie haavad tahavad leili, tõepoolest! Kuid sina, Eero, muretse Routiost toop viina, mille hinnaks olgu kõige parem palk meie metsast. Toop viina! JUHANI: Fűts be alaposan, mert sebeinknek forró gőzre van szükségük. Te pedig, Eero, hozz Roudóból egy fertály pálinkát. Az ital árában legyen övé erdőnk legszebb szálfája. Egy fertály pálinkát, hallod-e! 04008
Bottom
04010
Top
SIMEONI: Seda on vahest paljugi. SIMEONI: Az talán sok is lenne. 04009
Bottom
04011
Top
JUHANI: Sellest vaevalt piisab seitsme mehe võideks. On ju siin, jumal teab, haavu nagu tähti taevas; ja üpris valutab ning tuikab seesinane silm, kuid veel kõvemini sapp ning süda siin mu sees. Kuid ükskõik, ükskõik! Jukola Jussi pole veel surnud. JUHANI: Dehogy sok hét ember sebeire! Hiszen van itt seb meg daganat, mint csillag az égen! Kegyeüenül viszket és bizsereg a szemem, de még kegyeüenebbül a szívem s az epém. De jól van, jól! Él még Jukola Jussi! 04010
Bottom
04012
Top
Tuli õhtu, nukker mihklikuu õhtu. Eero tõi Routiost viina ja Timo teatas, et saun on valmis; ning pisut pehmemaks muutus vennaste vihane tuju. Nad läksid sauna ja Timo heitis leili, paukusid kerise mustunud kivid ning pilvena laius kuum aur mööda saunatuba. Kõige jõuga tarvitas nüüd igaüks meiu-pehmet, magusat vihta; nad vihtlesid ja hautasid oma haavu, ning kaugele kostis saunast vihtade äge madin. Leszállt a bánatos szeptemberi este. Eero elhozta Routióból a fertály pálinkát, Timo meg jelentette, hogy kész a szaima. Lassan megenyhült a testvérek harapós haragja is. Elmentek a fürdőbe; Timo csinálta a gőzt: vizet loccsantott a kemence tetejére, mire a tüzes, kormos kövek szisszenve felsisteregtek, és mint sűrű felhő, forró gőz töltötte meg a szaunát. A testvérek pedig teljes erővel csapkodták magukat dús levelű, puha nyírfa virgácsaikkal, mosogatták, borogatták sebeiket, és messzi kihallatszott a szaunából a virgácsok szapora csattogása. 04011
Bottom
04013
Top
JUHANI: Nüüd alles saavad meie haavad türgi polkat. Saunaleil, see on siin maailmas tõbise keha ja hinge kõige parem rohi. Kuid silm kipitab kui kurat! Noh, kipita, kipita, seda vihasemalt annan sulle kuumust kaela. Kuidas on lugu su lõua värgiga, Aapo? JUHANI: Alaposan megtáncoltatjuk a sebeinket, az már igaz. Beteg léleknek, beteg testnek nincs jobb orvossága a világon, mint a forró szaunagőz. Úgy bizsereg a szemem, mint az ördög. No, izseregj-bizseregj csak, annál forróbb gőzt kapsz a nyakadba! Hát a te dagadt képed mit csinál, Aapo? 04012
Bottom
04014
Top
AAPO: Tasahilju ikka sulab. AAPO: Lassacskán az is lohadni kezd. 04013
Bottom
04015
Top
JUHANI: Nüpelda ja vipelda seda nagu harjutas oma hobusekronu, küllap ta siis pehmeneb. Kuid uut leili, Timo, sest sinu kohus on täna õhtul meid teenida. — Vaat nii, pojukene! Lase aga tulla. On seal kuumust, on seal kuumust. Sedasi, sina vennikene! JUHANI: Üssed, verjed, mint orosz a lovát, akkor majd lelohad. Hanem gőzt, Timo, gőzt! Ma az a tiszted, hogy szolgálj nekünk. Úgy, úgy, fiacskám! Csak locs-csants oda neki! Ez aztán a hőség, ez aztán az igazi hőség! Úgy, úgy, édes cimborám! 04014
Bottom
04016
Top
LAURI: Juba küüntesse hakkab. LAURI: Már a körmöm is ég tőle! 04015
Bottom
04017
Top
JUHANI: Saagu ka küüned oma osa. JUHANI: Hadd jusson ki a körmünknek is! 04016
Bottom
04018
Top
AAPO: Jäta juba järele, poiss; muidu peame siit kõik välja jooksma. AAPO: Hadd már abba, hiszen mindnyájunkat kigőzölsz innen! 04017
Bottom
04019
Top
EERO: Tänage teda veel pisut, ja siis oleme peagi kõrbenud. EERO: Biztassuk csak még, és hamarosan szénné égünk. 04018
Bottom
04020
Top
JUHANI: Saab juba küllalt, TIMO: Ära viska enam. Ära põrgu päralt enam viska! — Kas lähed alla, Simeoni? JUHANI: No, elég legyen már, Timo. Ne adj több gőzt. A pokolba is, elég már! Te már lemégy a padkáról, Simeoni? 04019
Bottom
04021
Top
SIMEONI: Lähen mina, armetukene. Ja oh, kui te teaksite, mispärast! SIMEONI: Bizony megyek már, én szerencsétlen. S ha tudnátok, miért! 04020
Bottom
04022
Top
JUHANI: No ütle siis. JUHANI: Mondd meg hát! 04021
Bottom
04023
Top
SIMEONI: Mõtle, inimene, põrguahju peale ja palveta ööd ning päevad. SIMEONI: Ember, emlékezz a kárhozat kemencéjére, és imádkozz éjjel-nappal. 04022
Bottom
04024
Top
JUHANI: Rumalus! Lase kehal saada, mis ta tahab; sest mida kuumem leil, seda suurem ta parandav mõju ja jõud. Küllap sa seda tead. JUHANI: Ostobaság! Hadd kapja meg a test is, ami megilleti. Hiszen minél forróbb a gőz, annál jobban gyógyít. Tudhatnád te is. 04023
Bottom
04025
Top
SIMEONI: Kelle oma on see soe vesi siin kerise kõrval ämbris? SIMEONI: Kié ez a vödör meleg víz itt a kemence mellett? 04024
Bottom
04026
Top
JUHANI: See on minu oma, ütles sepp oma onni kohta. Ära puutu seda. JUHANI: Az enyém. Hozzá ne nyúlj! 04025
Bottom
04027
Top
SIMEONI: Ma võtaksin siit väikese Iirtsu. SIMEONI: Csak egy csöppet veszek belőle. 04026
Bottom
04028
Top
JUHANI: Ära, kulla vennas, muidu läheb halvasti. Miks ei soojendanud sa enesele ise? JUHANI: Nehogy megtedd, édes testvér, mert rosszul jársz! Miért nem melegítettél magadnak? 04027
Bottom
04029
Top
TUOMAS: Mis sa tühja pärast räuskad? Võta minu pangest, SIMEONI: TUOMAS: Ugyan mit veszekedtek? Végy az én csöbrömből, Simeoni! 04028
Bottom
04030
Top
TIMO: Või minu omast, sealt lava trepi alt. TIMO: Vagy az enyémből, onnan a padka lépcseje alól. 04029
Bottom
04031
Top
JUHANI: Võta siis kas või minugi ämbrist, kuid jäta vähemalt pool järele. JUHANI: No, vehetsz hát az enyémből is, de azért legalább a felét hagyd meg nekem. 04030
Bottom
04032
Top
LAURI: Eero! Sa nurjatu, vaata et ma ei viska sind lavalt alla. LAURI: Eero, te átkozott! Vigyázz, nehogy lelökjelek innen a padkáról! 04031
Bottom
04033
Top
AAPO: Mis kunstid ja tembud teil seal nurgas on, teie kahekesi? AAPO: Hát ti ketten már megint mit műveltek ott a sarokban? 04032
Bottom
04034
Top
JUHANI: Mis Iõrin seal on? Häh? JUHANI: Micsoda lárma az ott, hé? 04033
Bottom
04035
Top
LAURI: Ta puhub teisele selga. LAURI: Eero a hátamra fújja a gőzt! 04034
Bottom
04036
Top
AAPO: Korralikult, Eero! AAPO: Viselkedj tisztességesen, Eero! 04035
Bottom
04037
Top
JUHANI: Heh, sa raudkiisk. JUHANI: Hah, te dühös kuvasz, te! 04036
Bottom
04038
Top
SIMEONI: Eero, Eero, kas siis leili kõrvetav kuumusid sulle põrgutuld meelde ei tuleta? Mõtle Hemmola juho, mõtle Hemmola Juho peale! SIMEONI: Eero, Eero, hát még a szauna forró gőze sem juttatja eszedbe a pokol tüzét? Emlékezz Hemmola Juhóra! 04037
Bottom
04039
Top
JUHANI: Ta nägi tõvevoodil seda tulist järve, kust ta seekord veel päästeti, ja sellepärast, nagu talle öeldi, et ta saunalaval ikka põrgu peale oli mõelnud. — Kuid kas päevavalgus sealt läbi nurga paistab? JUHANI: O nagy betegségében látomást látott arról a tüzes tóról, melyből csak azért menekült meg, mert - mint mondották - a szauna padkáján mindig a pokolra gondolt... De csak nem a napfény világít ott a sarokban? 04038
Bottom
04040
Top
LAURI: Hele päevavalgus. LAURI: Bizony a napfény az. 04039
Bottom
04041
Top
JUHANI: Oh sa pagan! Saun laulab viimast salmi. Sellepärast olgu meie esimene peremehe-hool — uus saun. JUHANI: Szörnyűség! Ez a szauna már igazán a végét járja. Ezért legyen gazdai tevékenységem első teendője, hogy új szaunát építünk. 04040
Bottom
04042
Top
AAPO: Küllap siin uut vajatakse. AAPO: Bizony elkelne egy új szauna. 04041
Bottom
04043
Top
JUHANI: Uut, uut, ilma vastu rääkimata. Saunata talu ei lähe, nii vihtlemise kui ka perenaise ja popsimooride lastesaamise pärast. Jah, tossav saun, haukuv peni, kirev kikas ja näu-guv kass, need on korraliku talu tundemärgid. Jah, on sellel alles tegemist ja tööd, kes meie talu vastu võtab. — Jälle oleks pisut leili vaja, Timo. JUHANI: Új szaima kell, tagadhatatlan. Semmit sem ér a tanya szauna nélkül: fürdeni sincs hol, s aztán nincs hely, ahol a gazdasszony meg a béresasszonyok gyereket szüljenek. Gőzölgő szauna, csaholó kutya, kukorékoló kakas és nyávogó macska a rendes ház ismertetőjele. Bizony izzadhat és robotolhat majd, aki átveszi a házunkat. Hanem, Timo, adj még egy kis gőzt. 04042
Bottom
04044
Top
TIMO: Seda peab saama. TIMO: Tessék csak, tessék. 04043
Bottom
04045
Top
SIMEONI: Kuid pidage seda meeles, et on laupäeva õhtu. SIMEONI: Jusson eszetekbe, hogy ma szombat este van! 04044
Bottom
04046
Top
JUHANI: Ja vaadake ette, et meie nahk õrrel ei ripu nagu ennemuistse piiga oma. See oli hirmus lugu! JUHANI: Jó lesz vigyázni, nehogy a mi irhánk is ott lógjon a mestergerendáról, mint az egyszeri béreslányé. Szörnyű história! 04045
Bottom
04047
Top
SIMEONI: Tüdruk ei jõudnud kunagi ühes teistega sauna, vaid kolistas ja solistas seal, ktü teised juba magasid. Kuid ühel laupäeva õhtul jäi ta sinna kauemaks kui harilikult. Mindi teda otsima — kuid mis temast leiti? Ainult nahk õrrel. Ja otse meistri moe! oli see nahk nülitud, olid selle küljes alles veel juuksed, silmad, kõrvad, suu ja isegi küüned. SIMEONI: Az a szegény lány sohasem ment idejében, a többiekkel együtt, fürödni, hanem mindig akkor piszmogott-motozott a szaunában, mikor a többiek már rég aludni tértek. Egy szombat este még a szokottnál is tovább maradt; mikor aztán keresésére indultak, ugyan mit találtak? Csak a bőre lógott, szegre akasztva! Mesteri módon nyúzták meg szegényt: a haja, szeme, füle, szája, de még a körme is megvolt hiánytalanul. 04046
Bottom
04048
Top
JUHANI: Olgu see sündmus meile... Vaata, vaata, kui vihaselt mu selg seda leili tahab! Otsekui poleks uuest aastas! peale vihta maitsta saanud. JUHANI: Legyen ez az eset számunkra is... Nézd csak, nézd, hogy berzenkedik a hátam ettől a jó gőztől! Mintha legalábbis újév óta nem látott volna nyírfalevél virgácsot.. 04047
Bottom
04049
Top
LAURI: Aga kes oli ta nülginud? LAURI: De ki nyúzta meg azt a lányt? 04048
Bottom
04050
Top
TIMO: Kes! Küsi seda! Kes muu kui see... TIMO: Ugyan kicsoda, még kérdezed? Ki lett volna más, mint maga a... 04049
Bottom
04051
Top
JUHANI: Peameister ise. JUHANI: Főördög! 04050
Bottom
04052
Top
TIMO: jah. See, kes käib ümber kui möirgav lõukoer. — Hirmus lugu! TIMO: Ő hát. Aki úgy ólálkodik szerte, mint a bőgő oroszlán. Szörnyű eset! 04051
Bottom
04053
Top
JUHANI: Ulata, Timo-poju, too minu särk sealt õrrelt mu pihku. JUHANI: Add csak ide, Timo fiam, az ingemet a gerendáról. 04052
Bottom
04054
Top
TIMO: Jah et see või? TIMO: Ezt e? 04053
Bottom
04055
Top
JUHANI: Noh! Eero pisitillukest pakub ta mehele! Oh sind küll! — Too keskmine seal. JUHANI: Ejnye! Hát nem Eero pendelyét adná oda egy felnőtt embernek? Te gügye! Azt ott ni, a középsőt. 04054
Bottom
04056
Top
TIMO: Jah et see või? TIMO: Ezt talán? 04055
Bottom
04057
Top
JUHANI: See on täismehe mantel. Passiiba. — Hirmus lugu, ütlen minagi, et veel endisest asjast kõnelda. Kuid olgu see meile õpetuseks, et «puulba poolt on püha kõrgem». — Nüüd peseme ennast puhtaks, nagu oleksime otse ämmamoori väledast pihust tulnud; ja siis tuppa, särk kaenlas, ning hautatud ihu saagu värsket õhku kaela. — Kuid ma arvan, et mu armas si!makene juba pisut võtab. JUHANI: Azt hát. Ez már mégiscsak meglett ember inge. Köszönöm. Szörnyű história, mondom, visszatérve az előbbihez. De emlékeztessen ez is bennünket arra, hogy „előestéjén legszebb az ünnep”. Most pedig mossuk szép tisztára magunkat, mintha épp e percben kerültünk volna ki a bába fürge kezei közül, aztán ingünket hónunk alá csapva térjünk vissza a szobába; forró testünk pedig kapjon a nyakába jó hideg levegőt. Hanem úgy érzem, drága szemecském lohad már. 04056
Bottom
04058
Top
SIMEONI: Kuid ei võta mu jalg, vaid valutab ja hõõgub kui tulises tuhas. Mis pean ma õnnetu sellega peale hakkama? SIMEONI: De csak nem enyhül ez az én lábam, hanem fáj és sajog, mintha izzó parázson sütögetnék. Ugyan mitévő legyek vele, én szerencsétlen? 04057
Bottom
04059
Top
EERO: Heida tarre jõudes ilusti magama ja palu jalasalvi, ning täna siis loojat, kes sind selgi päeval on kaitsnud, «et sa oma jalga vastu kivi pole tõuganud», nagu loeme õhtupalvest. EERO: Visszatérve a szobába, feküdj le szépen, imádkozz egy kis lábkenőcsért. És dicsérd Teremtődet, aki megóvott attól, hogy „lábodat a kőbe üssed”, amint az estéh imádság mondja. 04058
Bottom
04060
Top
SIMEONI: Ma ei kuule sind, ma ei kuule. SIMEONI: Nem hallom gonosz szavaidat, nem hallom. 04059
Bottom
04061
Top
EERO: No palu siis kõrvasalvi ka. Kuid hakka nüüd liikuma, muidu jääd siia vanapagana saagiks. EERO: Imádkozz hát egy kis fülkenőcsért is. Hanem mozdulj már, mert különben itt maradsz, és elvisz az ördög. 04060
Bottom
04062
Top
SIMEONI: Mu kõrvad on sinu jaoks lukus, lukus vaimses mõttes. Saad aru, inimene! SIMEONI: Fülem süket a te szavaidra, süket lelki értelemben. Értsd meg hát, ember. 04061
Bottom
04063
Top
EERO: Tule nüüd, muidu on su nahk varsti õrrel, ja päris kehalises mõttes. EERO: Gyere már, különben a bőröd nemsokára ott lóg a gerendáról, éspedig igazi testi értelemben. 04062
Bottom
04064
Top
Alasti ja tulikuumadena astusid nad saunast tuppa: ning nende kehad õhetasid nagu päikese põletatud kasekoor. Tuppa jõudes istusid nad silmapilguks puhkama, kangesti higistades; ja siis panid nad pikkamisi endid riidesse. Kuid Juhani hakkas nüüd kogu vennaskonnale salvi keetma. Ta pani vana malmist ilma sangata katla tulele, kallas sinna toobi viina ja segas viina hulka kaks kortlit püssirohtu, kortli väävlijahu ning soola niisama palju. Ja kui see kõik oli umbes tund aega keenud, tõstis ta keeduse jahtuma ning pigimusta kördi sarnane salv oli valmis. Nad võidsid selle salviga haavu, eriti neid, mis olid peas, ja tõmbasid värsket kollakas-rusket tõrva peale. Ja siis pigistasid nad hambad kõvasti kokku ning nende näod kiskusid ko'edal kombel mustaks; nõnda kõrvetas vägev rohi haavades. Aga Simeoni hoolitses õhtusööma eest, tõi lauale seitse auguga karaskit, kuiva elajareie ia kuhjaga täis puukausi küpsenaereid. Kuid roog ei maitsnud neile sel õhtul eriti, peagi tõusid nad lauast, võtsid rõivad seljast ja vajusid voodisse. Meztelenül, felhevülve tértek vissza a szaunából a szobába; testük barnállott, mint a napégette nyírfakéreg. Belépve a házba, egy ideig csak ültek, pihentek, és bőven ömlött róluk a verejték, majd lassacskán felöltöztek. Juhani pedig nekilátott, hogy kenőcsöt főzzön az egész sebesült testvérhadnak. Tűzre tette az öreg, fület-len vasserpenyőt, beleöntötte a fertály pálinkát, s a pálinkába két icce lőport, egy icce kénport s ugyanannyi sót kevert. Miután ez a keverék jó órát főtt, levette a főzetet, kihűtötte, s ezzel kész is volt a szurokfekete, tejfelsűrűségű kenőcs. A testvérek ezzel az írral sorra bekenték sebeiket, különösen a fejükön található sérüléseket, majd friss, sárgásbarna kátrányt dörzsöltek a tetejébe; arcuk szörnyűségesen eltorzult, foguk csattogott a kíntól, annyira marta sebeiket az erős orvosság. Simeoni pedig vacsorához terített: kirakott az asztalra hét kerek, középen lyukas, lepényforma kenyeret, egy szárított marhacombot és egy tetézett tál sült répát. Azonban ezen az estén sehogyan sem ízlett nekik az étel; csakhamar fölkeltek az asztaltól, levetkőztek, és ágynak dőlve mély álomba merültek. 04063
Bottom
04065
Top
Öö oli pime ja kõikjal valitses hääletus ning vaikus. Kuid .ikki valgenes lagendik Jukola ümber: saun oli süttinud põlema. Sest kuumaks oli Timo kütnud hallikivise ahju, millest sein hakkas hõõguma ja lõpuks lõi leegitsema. Ja nõnda põles ehitus kaunis rahus tuhaks, ühegi silma nägemata. Kui hommik koitis, oli Jukola saunast järel ainult mõni lõkendav tukk ning hõõguv ahjuvare. Viimaks, keskpäeva paiku, ärkasid ka vennaksed, tõusid pisut värskematena, kui olid eelmisel õhtul, panid riidesse ja asusid pruukosti manu, mis nüüd hästi maitses. Kaua sõid nad sõnalausumata, kuid viimaks tõusis jutt tollest äkilisest heitlusest seal maanteel Tammiku ja Toukola vahel. Sötét volt az éj, csönd és némaság uralkodott a táj felett. Jukola körül azonban hirtelen nagy világosság támadt: tűzbe borult a testvérek szaunája. Timo túlságosan tüzesre fűtötte a kemencét, úgyhogy mellette a fal is parázslani kezdett, s végül lángot fogott. Az éj csodálatos csöndjében porrá-hamuvá égett a kis épület, anélkül, hogy bárki emberfia is észrevette volna. Midőn felhasadt a hajnal, a Jukola-ház szaunájából már csak néhány parázsló gerendacsonk meg a kemence izzó romja maradt. Végre déltájon a testvérek is fölébredtek. Most már sokkal frissebben kászolódtak föl, mint a múlt este; felöltöztek, és nekiláttak a reggelinek, mely most nagyon is ízlett nekik. Soká falatoztak szótlan buzgalommal, végül azonban mégiscsak ráterelődött a beszéd a Tammisto és Toukola közötti úton vívott vad csetepatéra. 04064
Bottom
04067
Top
JUHANI: Hea sauna saime tõepoolest; kuid röövli kombel tungisid nad teivaste ja malakatega meie kallale. Kuid oh! oleksid meilgi sõjariistad pihus olnud ja hädaoht silma ees näha, siis saetaks täna Toukola külas kirstulaudu ning hauakaevajal oleks tööd. Kissala Aapelile andsin ometi ta osa kätte. JUHANI: Csúnyán elpáholtak bennünket, az igaz, de mint a rablók, karókkal és husángokkal támadtak ránk. Hej, ha nekünk is fegyver lett volna a markunkban, s ha idején észrevesszük a veszélyt, ma koporsókat ácsolnának Toukola falvában, és bőven lenne dolga a sírásónak! Kissala Aapeli azonban mégis megkapta a magáét. 04065
Bottom
04068
Top
TUOMAS: Valge juusteta liin jooksis ta otsmikult kuklani alla nagu Linnutee sügistaevas. TUOMAS: Mint a tejút az őszi égen, úgy futott egy fehér, kopasz sáv homlokától a tarkójáig. 04066
Bottom
04069
Top
JUHANI: Sa nägid seda? JUHANI: Láttad? 04067
Bottom
04070
Top
TUOMAS: Mina nägin seda. TUOMAS: De láttam ám! 04068
Bottom
04071
Top
JUHANI: Ta on saanud. Kuid teised, teised, issand Jeesus! JUHANI: O megkapta a magáét. Azonban a többiek, Úr Jézus, a többiek! 04069
Bottom
04072
Top
EERO: Neile maksame veriselt kätte. EERO: Majd még azokon is véres bosszút állunk. 04070
Bottom
04073
Top
JUHANI: Lööme kõik üksmeelselt oma pead ühte ja tõusku sellest hirmus kättemaksuplaan. JUHANI: Dugjuk össze a fejünket mind, és fundáljunk ki valami példátlan bosszút. 04071
Bottom
04074
Top
AAPO: Kuhu me jõuame selle igavese vaenuga? Kasutame seadust ja kohut, mitte rusikaõigust. AAPO: Ugyan miért hozzunk magunkra örökös pusztulást? Forduljunk inkább a bírósághoz igazságért, mintsem saját öklünkkel lássunk törvényt. 04072
Bottom
04075
Top
JUHANI: Esimese toukolase, kelle oma küüsi saan, pistan elavalt kinni kõige naha ja karvadega; seal on õigus ja kohus. JUHANI: Az első toukolai legényt, aki a kezembe kerül, szőröstül-bőröstül, elevenen megeszem; ez a törvény és igazság! 04073
Bottom
04076
Top
SIMEONI: Mu vaene vend! Kas sa kunagi ka taeva päri-Iiseks loodad saada? SIMEONI: Szerencséden testvérem! Akarsz-e a mennybe jutni? 04074
Bottom
04077
Top
JUHANI: Mis hoolin mina taevast, kui ei saa näha Tuhkala Matti verd ning raba! JUHANI: Mit nékem a mennyország, ha nem láthatom Tuhkala Matti vérét! 04075
Bottom
04078
Top
SIMEONI: Oi peletist, oi pelctist! Ma pean nutma. SIMEONI: Jaj, te szörnyeteg! Sírni szeretnék. 04076
Bottom
04079
Top
JUHANI: Nuta sina koolnud kassi, kuid mitte minu pärast. Hmmh! Mina aga teen verivorste. JUHANI: Sirasd el a döglött macskát, de ne engem! Hm! Kolbászt csinálok belőlük! 04077
Bottom
04080
Top
TUOMAS: Selle rebimise maksan mina kord kätte, seda ma tõotan ja vannun. Nii käib hunt inimesega ümber. TUOMAS: Ezért az agyabugyálásért egyszer bosszút állok, ezt esküvel fogadom. Csak a farkas bánik így az emberrel! 04078
Bottom
04081
Top
JUHANI: Maruhunt. Mina vannun sama vande. JUHANI: Ordas farkas. Én is bosszút esküszöm. 04079
Bottom
04082
Top
AAPO: See kättemaksmine langeb meie eneste kaela tagasi; kuid seaduse otsus nuhtleb neid ja tasub meile. AAPO: A bosszú saját fejünkre hull majd vissza; a jog és törvény ítélete azonban megbünteti őket, és megjutalmaz bennünket. 04080
Bottom
04083
Top
JUHANI: Kuid seaduse läbi ei kannata nende selg haavade pärast, mis meie oleme saanud. JUHANI: De a törvény nem szabdalja meg a hátukat azokért a sebekért, amiket kaptunk. 04081
Bottom
04084
Top
AAPO: Seda enam nende rahakukkur ja au. AAPO: Annál jobban megszabdalja a bugyellárisukat és a becsületüket. 04082
Bottom
04085
Top
SIMEONI: Visake verine kättemaks peast ja otsime seaduselt abi. Nii tahan mina, kuigi mu meel kohtukoja kombeid ja kära kangesti kardab. SIMEONI: Vessük ki elménkből a véres bosszút, és forduljunk a törvényhez. Ezt javallom, noha lelkem szörnyen irtózik a törvényház lármás forgatagától. 04083
Bottom
04086
Top
JUHANI: Kui lugu nii läheb, siis ei kohku see poiss ka selle ees. Tõsi küll, süda puperdab pisut, kui esimest korda kõrge kohtulaua ees seisame, kuid varsti ajab täismees oma pea püsti. Mäletan veelgi, kui olin tunnistajaks vaesele Koivula Kaisale, kes oma lapsele elatusraha nõudis, mäletan, kuidas jahikubjas karjus: «Juhani Juhani poeg Jukola, Toukola külast!» JUHANI: Ha arra kerülne sor, hát vagyok én olyan legény, hogy ott sem szeppenek meg. Igaz, reszket egy kicsit az ember szíve, mikor először áll a magas törvényszék asztala előtt, hanem aztán aki férfi, hamar bátorságra kap. Emlékszem még, mikor tanúskodni voltam szegény Koivula Kaisa mellett, aki gyermektartásért pörösködött, emlékszem, hogyan kiáltotta a komisszárius: „Jukola Juhani fia Juhani, Toukola falvából!” 04084
Bottom
04087
Top
TIMO: «Ja tema noorem vend Timoteus!» Ka mina olin ju seal; ja saigi Kaisa oma lapsele papa nii et paukus. Ka mina olin ju tunnistaja, JUHANI: TIMO: „És fiatalabb testvére, Timoteus!” Mert én is ott voltam ám! Hanem kapott is Kaisa apát a gyermekének, hogy csak úgy zúgott! Én is ott voltam tanúnak, Juhani. 04085
Bottom
04088
Top
JUHANI: Olid, olid. Aga vaat seal oli alles rahvast, eeskoda, trepp ja õu täis. Mina istusin eeskojas ja vestsin Tammiku Küöstiga, mis ja kuidas peab üks mees kohtu ees kõnelema. Tõsiselt just vestsingi temaga, näppides kuuenööpi, näe sel kombel, kui kasak ehk hundikubjas kõva häälega hüüdis, nii et küll mõnegi silmad pärani ja kõrvad püsti kargasid: «Juhani Juhani poeg Jukola, Toukola külast!» JUHANI: Igaz, igaz. Hanem nyüzsgött ott a sok ember, tele volt velük lépcső, pitvar, udvar! Én a pitvarban üldögéltem, és Tammisto Kyöstivel épp arról beszélgettünk, hogy miképp kell viselkedni a törvény előtt. Nagy buzgón magyaráztam néki a dolgot, csavargatva kabátja gombját - ekképpen ni! -, mikor a komisszárius nagy hangon, hogy mindenki eltátotta szemétszáját, kikiáltott: „Jukola Juhani fia, Juhani, Toukola falvából!” 04086
Bottom
04089
Top
TIMO: «Ja tema noorem vend Timoteus!» Ja saigi, susi söögu! Kaisa oma lapsele isa. TIMO: „És fiatalabb testvére, Timoteus!” Hanem aztán, kutya teringette, kapott is Kaisa apát a fattyújának! 04087
Bottom
04089
Top
JUHANI: Sai küll. JUHANI: Kapott bizony. 04088
Bottom
04090
Top
TIMO: Olgu, et meid vandelegi ei lastud. TIMO: Noha meg sem eskettek bennünket. 04089
Bottom
04091
Top
JUHANI: Ei lastud, see on tõsi; kuid meie tõsine, kavaluseta kõne mõjus palju. JUHANI: Igaz, nem eskettek meg, azonban komoly és őszinte vallomásunk mégis sokat nyomott a latban. 04090
Bottom
04092
Top
TIMO: Ja meie nimed on käinud protokollides ja suplikaa-tides kuni keisrini, heh! TIMO: Nevünk pedig a protokollumokban és szuppliká-ciókban fölment egész a császárig! Úgy ám! 04091
Bottom
04093
Top
JUHANI: Muidugi mõista. — Nõnda hüüdis jahikubjas, ja väike nõksatus käis läbi poisi südamekoti, kuid peagi Logus ta ennast ja laskis suust tõe järeleandmatut keelt nagu apostel ise, hoolimata kogu kohturahva naerust ning turtsu-misest. JUHANI: Föl hát. így kiáltott a komisszárius, és akkor kissé megugrott a Juhani fiú szíve. Hanem aztán megemberelte magát, és szájából, mint az apostol, önteni kezdte az igazság rendíthetetlen szavait, mit sem törődve a törvényurak nevetésével és vihogásával. 04092
Bottom
04094
Top
TIMO: Nõnda kohtus seda tainast sõtkutakse; ja kõik läheb hästi. Kuid veetakse seal mõnestki tõmbenöörist ja visatakse nii mõnigi krapsakas haakjalg taha. TIMO: így van ez bizony a törvényházban, s végül is jól van minden. Hanem annyi igaz, hogy nem egy hurkot állítanak, nem egy gáncsot vetnek ott az embernek. 04093
Bottom
04095
Top
JUHANI: Tõsi küll; kuid õigus ja tõde kisuvad enesele lõpuks ka vägisi võidu nii mõnegi konksu järele. JUHANI: Úgy van. Hanem a jog és igazság végül minden furfang ellenére, erőnek erejével győzelemre jut. 04094
Bottom
04096
Top
TIMO: Nii mõnegi kunsti ja konksu järele; seda küll, kui pagan ise pole ahukaadiks, kes teeb öö päevaks ja päeva ööks ning musta tõrva piimaks. — Kuid üks asi on tihti niisama hea kui kakski. Miks pole jumal kohtumõistmist rajanud kindlamale põhjale ja täiesti kõvale alusele? Misjaoks tunnistajad, keerulised uurimised ja kohtumeeste konksud? Seesugune oleks minu meelest kõige otsekohesem tee õiguse ja tõe poole, kui asi näib tume ega või seda otsustada. Terve kohturahvas, ja kohtunik ise eesotsas, astub õue, kus kasak või jahikubjas puhub päratu suurt kõivupasunat, mida kutsutakse kohtupasunaks; seda puhuks ta mõne korra tuututada, otsa issanda taeva poole hoides. Aga siis avaneks taevas ja õiguse-ingel ilmuks kogu rahvale ja küsiks valju häälega: «Mis jahikubjas tahab?», aga temalt küsiks jahikubjas omakorda kõrge kisendava häälega: «Kas kohtualune on süütu või süüdlane?» Nüüd annaks siis seletatud näoga ingel vastuse, mille õiguses keegi ei tarvitse kahelda ja mille järel tuleks mees kas lahti lasta või teda sugeda, nii et küll saab. Nõnda, arvan mina, läheks kõik hästi. TIMO: Minden furfang és csalárdság ellenére; már tudniillik ha nem maga a pokolbéli ördög ül oda prókátornak, aki az éjt nappá, a nappalt éjszakává s a fekete szurkot is fehér tejfellé változtatja. De egyet mondok, kettő lesz belőle. Ugyan miért nem állította a Jóisten a törvénylátást szilárdabb, igazán szilárd alapra ezen a világon? Minek a tanúk, a körülményes vizsgálatok és a törvénytudók furfangjai? Véleményem szerint ez lenne a legegyenesebb út az igazsághoz, valahányszor egy ügy homályosnak látszik, és nem lehet kideríteni: az egész törvényszék, élén a bíróval, kivonulna az udvarra, ahol a komisszárius belefújna egy irgalmatlan nagy nyírfatülökbe, amit a törvény kürtjének neveznének. Ezzel a kürttel tülkölne néhányat, száját a magasságos ég felé irányozva. Ekkor aztán megnyílna az ég, a nép színe előtt megjelennék az igazság angyala, és nagy fennszóval megkérdezné: „Mit akar a komisszárius úr?” A komisszárius pedig hangosan visszakiáltaná: „Bűnös-é a vádlott vagy ártatlan?” Mire aztán a mindent tudó angyal feleletet adna, aminek helyességében senkinek sem lenne oka kételkedni, s aminek alapján a vádlottat vagy eleresztenék isten hírével, vagy pedig alaposan ellátnák a baját. Azt hiszem, így lenne a leghelyesebb. 04095
Bottom
04097
Top
JUHANI: Misjaoks veel niigi palju kamandamist ja tembutamist? Vaadake, kuidas mina olen asja mõelnud. Kui looja oleks nõnda seadnud: kahtlustatu kinnitagu oma sõna vandega, ja kui ta õigust vannub, siis mingu nagu vaba mees jälle koju marssima, kuid kui talle teeb lõbu valet suust lasta, siis avanegu ta all seesinane maa ning neelaku ta alla põrgusse. See oleks kõige õigem tõetee. JUHANI: De minek ide ennyi lirum-lárum? Figyeljetek csak, hogy én hogy gondoltam. Ha én lennék a Teremtő, hát így csináltam volna: a vádlott tegyen esküt, szent esküt vallomására, és ha igazat vallott, szabad emberként távozzon. Ha azonban hamisan esküdött, nyíljék meg alatta ez a nyomorult föld, és nyelje be őt a pokol. Ez lenne a legegyenesebb út az igazságra. 04096
Bottom
04098
Top
AAPO: See abinõu läheks; kuid ehk on ometi nii kõige parem, nagu on selle kord seadnud tarkuse isa ise. AAPO: Ez a mód is jó lenne, de talán mégis minden úgy van a legjobban, ahogy azt a bölcsesség Atyja maga elrendelte. 04097
Bottom
04099
Top
JUHANI: Jah, kõige parem. Siin me istume nüüd rebitult, kärnastena, ühe silmaga nagu isakassid paastukuul. Kas see on armas? Kurat! see maailm on kõige suurem hullus, mis leidub päikese all. JUHANI: A legjobban-é? Hisz úgy ülünk itt megtépve, megkarmolva, fél szemünkre megvakulva, mint a párzó macskák márciusban. Hát olyan nagyszerű ez? A manóba! Ez a világ a legnagyobb bolondság a nap alatt! 04098
Bottom
04100
Top
SIMEONI: Nii on issand seadnud, sest ta tahab katsuda inimlapse usu jõudu. SIMEONI: így rendelte az Úr, mert próbára akarta tenni az emberek hitbéli erejét. 04099
Bottom
04101
Top
JUHANI: Usu jõudu. Ta kaeb ja katsub, aga tema katsu-miste kaudu läheb hingesid sinna igavesse sauna otsekui sääski; sinna, kuhu ma ei sooviks ussigi, mina — olgugi patune inimene. JUHANI: Az emberek hitbéli erejét? No szép, szép, azonban a próbatevések és kísértések következtében úgy hullanak a lelkek abba az örökös gőzfürdőbe, mint ősszel a szúnyogok. Pedig oda még egy kígyót sem küldenék, noha csak bűnös ember vagyok. 04100
Bottom
04102
Top
TUOMAS: See ilmaelu on raske lugu. Vähe on lootust igaühel niigi väikese osa peale, kui oli Joosual ja Kaalebil kuuesaja tuhande mehe hulgas. TUOMAS: Bizony nem tréfa ez az élet s ez a világ. És kevés reményünk lehet az üdvre, ha hatszázezer emberből is csak Józsua és Káleb találtattak igazaknak. 04101
Bottom
04103
Top
JUHANI: Tõsi! Mis on siis see elu? Põrgu eeskoda. JUHANI: Úgy van! Micsoda hát ez a világ? A pokol pitvara?! 04102
Bottom
04104
Top
SIMEONI: Juhani, Juhani, talitse oma meelt ja keelt! SIMEONI: Juhani, Juhani, fékezd az eszed és a nyelved! 04103
Bottom
04105
Top
JUHANI: Valmis põrgu, ütlen mina, kui õige vihaseks saan. Mina olen siin kannataja hing ja Toukola poisid on kuradid, hangud pihus. Kurivaimud on inimesed meie vastu. JUHANI: Maga a pokol, mondom, ha elfog a méreg. Én magam a kárhozott lélek vagyok benne, a toukolai legények pedig az ördögök, vasvillával a kezükben. Olyanok az emberek hozzánk, mint a kínzó szellemek. 04104
Bottom
04106
Top
AAPO: Astume pisut omaenesegi põue. Vahest oleme inimeste viha suurelt osalt ise äratanud ja jõus pidanud. Tuletage meelde, kuidas oleme nende naerimail ja hernepõldudel mässanud, tallanud õngele minnes nende jõeäärset heina, nende poolt ümberpiiratud karud tihti maha lasknud ja nii mõne muugi säärase tembu teinud, hoolimata seaduse ähvardustest ning südametunnistuse häälest. AAPO: De szálljunk kissé magunkba. Talán nagyrészt magunk lobbantottuk lángra az emberek haragját. Jusson csak eszünkbe, hogyan dúltunk répaföldjeiken és borsóvetéseik közt, hogyan tapostuk le horgászás közben parti rétjükön a szénát. Nemegyszer mi lőttük le az általuk bekerített medvét, és még sok más csínyt követtünk el, mit sem törődve a törvény fenyegetéseivel s a lelkiismeret szavával. 04105
Bottom
04107
Top
SIMEONI: Oleme ära vihastanud taeva ja maa. Tihtipeale pistab too südametunnistuse tuline mõõk valusalt mu viletsasse rinda, kui meenutan magama heites meie noorpõlve meelevalla-tuid tegusid; ja tundub nii, nagu kuuleksin imelikku kohinat, otsekui kauget, ohkavat vihmavalingut, ning sünge hääl nagu sosistaks veel minu kõrva: «Jumala ja inimeste õhkamine Jukola seitsme poja pärast.» Hukatus ähvardab meid, vennad, ja enne ei sära meile õnnetäht, kui meie ning inimeste vahekord pole paranenud. Miks ei lähe me siis andeks paluma, lubades siitpeale teisiti elada? SIMEONI: Magunk ellen haragítottuk az eget és a földet. Gyakran, mikor lefekszem s eszembe jutnak ifjúságunk gonosz csínyjei, szegény mellemet fájdalmasan hasogatja a lelkiismeret tüzes kardja. Úgy tűnik, mintha valami különös zúgást, messze zajló zivatart hallanék, egy bánatos hang pedig ezt súgja a fülembe: „Istennek és az embereknek sóhajtása ez a hét Jukola fiú miatt.” Pusztulás fenyeget bennünket, testvérek, és mindaddig nem ragyog ránk a boldogság csillaga, míg össze nem békülünk az emberekkel. Miért ne kérnénk hát bocsánatot, miért ne ígérnénk meg, hogy ezután másképp élünk? 04106
Bottom
04108
Top
EERO: Ma nutaksin, kui võiksin. Simeoni, Simeoni! «ei puudu palju, et...», jah, ei puudu palju. «Kuid mine seks puhuks ära.» EERO: Sírnék, ha tudnék sírni. Simeoni, Simeoni! „Kis híja, hogy...” Igen, kis híja! „Most azonban eredj utadra...” 04107
Bottom
04109
Top
SIMEONI: Ja-jah, küllap viimselpäeval nähakse. SIMEONI: Jó, jó, majd meglátjuk az utolsó napon. 04108
Bottom
04110
Top
TIMO: Et minu pea painduks andeks paluma? Ei usu seda. TIMO: Mit, hogy én bocsánatot kérjek? No, azt kötve hiszem! 04109
Bottom
04111
Top
TUOMAS: Ei nii kaua, kui ronk on must. TUOMAS: Nem én, amíg fekete a holló. 04110
Bottom
04112
Top
EERO: See asi sünnib siis, kui «viimse kohtu ette tu’eme». Siis on ju ronk valge kui lumi, nagu lauldakse rõõmsa poisi ja armsa emakese laulus. Minu poolest olgu küll viimne lugu lahti, enne kui hakkan siin andeks paluma. EERO: Tehát majd csak akkor, ha „ítéletre megyünk”. Akkor a holló is hófehérré változik, mint ahogy ezt a nótában éneklik. De inkább dőljön össze ez a világ, semhogy mi könyörgésre fogjuk a dolgot. 04111
Bottom
04113
Top
JUHANI: Usu mind, Simeoni, ses maailmas ei kõlba ühtesoodu vaadata, kuis on lugu meie hingekesega, mõte!da alati lolle tulise sügaviku, kuradi ja pisikeste paharettide peale. Seesugused mõtted ajavad kas mehe pea segi või seovad nööri ta kaela. — Noid meie endisi meelevallatusi tuleb pidada rohkem nooruse rumalusteks kui pattudeks valjemas mõttes. Ja leiselt poolt, ma olen jõudnud sellele mõttele ja kindlale arvamisele, et siin peab vahetevahel silma kinni pigistama ega mitte nägema, mida näed, ning mitte teadma, mis tead. Nii peab siin tegema mees, kui tahab terve nahaga pääseda elu-uhmrist. — Arge vahtige midagi pärani silmadega; siin pole pärani silmi tarvis. — Ma mõtlen noid väiksemaid pattusid jumala, ja mitte naabrite vastu. Naaber ja ligimene on ninakas, lõuamees ja vajab oma varandust just niisama hästi kui minagi; kuid jumal on pika meelega ja armuline mees ning annab lõpuks ikka andeks, kui otsekohesest südamest palume. Jaa, jaa, ma mõtlen: ei sünni igakord oma töid ja sihukesi pisukesi sulitembu-kesi juuksekarva pealt võrrelda jumala sõna ja käskudega, vaid parem on püsida seal keskteel. Raskete pattude eest peame ennast hoidma igat viisi, kuid neid väiksemaid, nimelt väiksemaid jumala vastu, ei pea mitte südametunnistuse õnge otsa panema, vaid tuleb seista seal keskkohal, keskkohal. JUHANI: Hidd el nekem, Simeoni, nem visz jóra, ha folyton azt vizsgáljuk, hogyan áll üdvösségünk dolga, s egyébre sem gondolunk, csak a tüzes katlanra, az ördögre meg az apró ördögfiakra. Az ilyen gondolatok vagy megzavarják az ember fejét, vagy kötelet hurkolnak a nyakára. Azokat a hajdani csínyeinket pedig inkább fiatalkori bolondságoknak, semmint bűnöknek kell tekinteni a szó szigorúbb értelmében. Megtanultam, hogy e világon olykor szemet kell hunynunk, és nem kell meglátnunk, amit látunk, nem kell tudnunk, amit megtudtunk. így kell tennie az embernek, ha ép bőrrel akar kikerülni az élet mozsarából. Ne bámuljatok rám úgy, semmi szükség az ilyen ámuldozásra. Azokra a kisebb bűnökre gondolok, amiket Isten, nem pedig felebarátaink ellen követtünk el. Felebarátaink és embertársaink fenn hordják az orrukat, hirtelen felfortyannak, és éppen úgy saját javukat nézik, mint jómagam. Isten azonban hosszan tűrő, kegyes lélek, és végül mindig megbocsát, ha őszinte szívvel kérjük. Igen, igen, úgy gondolom: nem visz jóra, ha tetteinket, kisebb csirkefogóságainkat mindig és mindenkor hajszálpontossággal hozzámérjük Isten szavához és parancsaihoz. Jobb megmaradni a középúton. A durvább bűnöket minden formában el kell kerülnünk, mondom én is, és szembalzsamért kell könyörögnünk. De a kisebbeket, mármint az Isten elleni kisebb bűnöket kár mindig föltenni a lelkiismeret mérlegére, maradjunk inkább a középúton. 04112
Bottom
04114
Top
SIMEONI: Suur jumal! Nõnda sosistab ju saatan inimese kõrva. SIMEONI: Hatalmas Isten! így suttog hát az ördög az emberek fülébe! 04113
Bottom
04115
Top
TIMO: Otse nii, nagu puhuks Olli eit Mäkelä perenaisele viinahimus lobajutte. TIMO: Olli anyó is ilyen badarságokat beszél Mákelá néninek, ha nagyon megkívánja a pálinkát! 04114
Bottom
04116
Top
AAPO: Juhani lausus mõne mõtte, mida ma imestuse ja pahameelega kuulasin. Veli, kas nõnda õpetab meid jumala käsk? Kas nii õpetas meid ema? Ei sugugi! Uks patt kaalub jumala ees nagu tuhat ja tuhat nagu üks. Mis sa lobised siis väiksemaist pattudest ja keskteest, kaitstes kahe isanda teeni-mist? Ütle, Juhani: mis on patt? AAPO: Csodálkozva és rosszallással hallgattam Juhani szavait. Testvér, hát erre tanítanak bennünket Isten parancsolatai? Erre tanított jó anyánk? Nem bizony! Isten előtt egy ezernek s ezer egynek számít. Mit fecsegsz hát apróbb bűnökről, középútról, s miért akarsz két úrnak szolgálni? Mondd csak, Juhani: mi a bűn? 04115
Bottom
04117
Top
JUHANI: Mis on tõde, sina Jukola Saalomon, isand Jupiter ja prohvet Paavo Sávost? «Mis on patt?» Oeh! «Mis on patt?» Näe, kui targasti küsitud, imetargalt. «On sel nutti, sel meie pojul», on tõepoolest. Nii, mis seal veel rääkidagi? «Mis on patt?» Ahhah! Mis on tõde? küsin mina. JUHANI: Mi az igazság? Erre felelj, te Jukola Salamonja, te hétszentséges Jupister, te tudós Tóbiás! „Mi a bűn?” Eh! Még hogy mi a bűn? Lám, lám, milyen bölcs kérdés! Micsoda feje van ennek a fiúnak! Kinek is lenne még itt mondanivalója? Mi a bűn? Haha! Mi az igazság? - kérdem én. 04116
Bottom
04118
Top
TUOMAS: Mis sa käänled ja keerutad, poiss? Tea, et õpetus, mida kuulutasid, on kurivaimu õpetus. TUOMAS: Ugyan mit csűröd-csavarod, fiú? Tudd meg, hogy a tan, amit hirdetsz, a gonosz lélek tanítása. 04117
Bottom
04119
Top
JUHANI: Tahan teile jutustada elava näite, mis minu usku kindlasti toetab. Tuletage meelde kirikuküla endist parkalit. Mehel tulid pähe imelikud mõtted oma hingest, patust ja maailma mammonast ning ta hakkas põhjalikult oma endist eluviisi muutma. Nii lõpetas ta äkki pühapäevadel ja suurtel pühadel nahkade vastuvõtmise ja väljaandmise, hoolimata sellest, kui tähtsaks peab talumees üht teed ja kaht asja. Asjata hoiatasid teda sõbrad, sest nad panid tähele, et temal töö päevpäevalt väheneb, aga ta ametivennal kõrvalmajas ühtesoodu kasvab. Ikka vastas hull mees: «Küllap jumal minu kätetööd õnnistab, kuigi mul seda vähem oleks; kuid tema, kes arvab Ieivapala mu suust tõmbavat, tema peab kord oma otsaesise higist needust lõikama, sest et ta issanda hingamispäeva ei pühitse.» Nii tema ütles, kõndis põrnitsedes pühapäeviti, lauluraamat pihus, silmad kui rõngad peas ja juuksed püsti nagu Pommi-Peetril. Kuid kuis läks mehega lõpuks lugu? Seda me teame. Tuli peagi ta pihku kõige raskem puu, kerjusekepp tuli ta kätte, ja tema teeks sai pikk kroonu maantee. Nüüd käib ta kiilast külla, kummutades klaasi, kui aga saab. Kord kohtasin teda seal Kanamäc harjal maantee ääres; seal istus ta oma kelgu serval, ja üsna pommis oli õnnetu mees. Kuis on teiega lugu, parkal? küsisin mina; «On nagu on,» vastas tema, korraks kangelt minu poole jõllitades. Kuid mina küsisin veel: kuis meister nüüd õieti elab? — «Elan nagu elan,» lausus ta jälle ja läks oma teed, kelku ees lükates ja mingit hullu laulu jorutades. Niisugune oli tema lõpp. Aga teine parkal? Tema alles läks rikkaks ja rikka ning õnneliku mehena surigi. JUHANI: No, hát elbeszélek nektek egy élő példát, ami szilárdan az én igazam mellett szól. Emlékezzetek csak vissza a falu tímárjára. Ez az ember addig elmélkedett lelkének állapotjáról, a bűnről s a világi Mammonról, hogy végül egészen megváltoztatta előbbi életét. így például nem volt többé hajlandó vasárnap vagy ünnepnapon bőrt átvenni vagy eladni. Pedig jól tudhatta, milyen fontos a parasztnak, hogy egy úttal két ügyet is elintézhessen. Hiába figyelmeztették barátai, látva, hogy nála fogytán-fogy a munka, a szomszéd bőrcserzőnek viszont egyre jobban megy a sora. A bolond ember egyre azt hajtogatta: „Isten majd megáldja a kezem munkáját, még ha most kevesebb is jut belőle. A szomszéd most azt hiszi, hogy kiveszi a falatot a szájamból, de végül mégis átkot fog aratni orcájának verítékével, mivel nem tiszteli az Úr szombatját.” Ezt mondogatta, ünnepnapokon meg zsoltá-roskönywel a kezében, vadul felborzolt üstökkel kószált szerteszét, és a szemét forgatta. No és végül mi lett vele? Tudjuk jól! Nemsokára a legnehezebb fát: a koldusbotot kellett a kezébe venni, s a hosszú országút lett a hazája. így járkál most faluról falura, s leissza magát a sárga földig, valahányszor csak teheti. Egyszer a Kanamáki tetején, az út szélén találkoztam vele. Ott ült a szerencsétlen kis szánkóján, és kegyetlenül be volt rúgva. „Hogy van dolga, tímár úr?” - kérdeztem tőle. „Van, ahogy van” - felelte, és hülyén rám pislantott. Még egyszer megkérdeztem: „Hogy szolgál mester úr egészsége?” - „Szolgál, ahogy szolgál” - felelte. Szánkóját maga előtt tolva útnak eredt, és holmi ostoba nótát kezdett gajdolni. Ennek hát ez lett a vége. És a másik tímár? Az bizony meggazdagodott, és végül gazdag és boldog emberként halt meg. 04118
Bottom
04120
Top
AAPO: Kitsameelne usk ja vaimukõrkus hävitasid parkali ja nii läheb kõigi temasamastega. Olgu kuis on, kuid sinu õpetus on vale õpetus ning usk. AAPO: Korlátolt vakbuzgóság és vallásos felfuvalkodott-ság tette tönkre a tímárt. így jár mindenki, aki hozzá hasonló. De akárhogy is, a te tanításod hamis hit és hamis tanítás. 04119
Bottom
04121
Top
SIMEONI: Valeprohvetid ja viimsepäeva ajad. SIMEONI: Hamis próféták és a világ vége! 04120
Bottom
04122
Top
TIMO: Ta tahab meid türgi usku meelitada. Kuid mind sa <‘i kõiguta; sest mina olen varmas ja kindel, varmas ja kindel hui kirvesilm. TIMO: Juhani a pogány török hitére akar csábítani bennünket. Engem azonban nem ingatsz meg, mert én biztos és szilárd vagyok, mint a fejsze foka. 04121
Bottom
04123
Top
JUHANI: Ulata, Tuomas, too leivakannikas sealt laua otsast. — «Valeprohvetid». Ma ei meelita kedagi patu ja ülekohtu poole, ja ise ei varastaks ma ka naasklit kingsepalt ega nõelasilma rätsepalt. Kuid mu süda kihvatab, kui mu mõte «hka pahupidi pööratakse, pigimustaks tehakse, kuigi mustjaspruunist värvist oleks juba küllalt. JUHANI: Add csak idébb, Tuomas, azt a karaj kenyeret onnan az asztal végéről. „Hamis próféták!” Nem csábítok én senkit bűnre vagy hamisságra, és magam sem csenném el a susztertől az árat vagy a szabótól a tű fokát. De szikrát hány a szívem, mivel minden szavamat félremagyarázzátok, és legjobb szándékomat is fekete szurokra változtatjátok, noha kátránybarna is elég lenne. 04122
Bottom
04124
Top
AAPO: Kõnelesid ju nii selgesti, arutasid asja punktist punktini ja tükist tükini, et sind valesti ei võinud mõista. AAPO: Olyan világosan beszéltél, pontról pontra, tövirül hegyire úgy elmagyaráztál mindent, hogy semmiképp sem érthettünk félre. 04123
Bottom
04125
Top
TIMO: Oma pea panen pandiks, et ta tahab meid türgi ushu viia. TIMO:.A fejemet teszem rá, hogy török hitre akar téríteni bennünket. 04124
Bottom
04126
Top
SIMEONI: Jumal olgu talle armuline! SIMEONI: Isten irgalmazzon neki! 04125
Bottom
04127
Top
JUHANI: Lõuad kinni, ja silmapilk! Minu pärast jumalat p.iluda, noomida mind nagu vesiste silmadega papp — see ei liihc. Sest minul on just paras jagu mõistust, kuigi ma pole tiii.s paljast tarkust, nagu näiteks see meie AAPO: JUHANI: Fogd be a szádat, de rögtön! Énmiattam Istenhez könyörögni, s mint valami halszemű pap, hosszú prédikációval dorgálni engem? Nem, erre igazán semmi szükség! Van nekem elég eszem, még ha nem is vagyok oly színtiszta bölcsesség, mint például Aapo. 04126
Bottom
04128
Top
AAPO: Jumal paraku! ei ole ma niigi tark kui tarvis. AAPO: Isten ments! Hiszen én sem vagyok elég okos. 04127
Bottom
04129
Top
JUHANI: Puhas tarkus, puhas tarkus! ja pea nüüd leiva-nuh kinni, või muidu saad selle sääreluuga vastu koonu ning piitut paremini kui eile. Seda ma ütlen ja lõpetan söömise, sest minu pugu on täis. JUHANI: Csupa bölcsesség, csupa bölcsesség! Hanem fogd be a kenyériesőd, mert különben úgy orron váglak ezzel a csonttal, hogy megemlegeted. Hanem már abbahagyom az evést, mert tele a bendőm. 04128
Bottom
04130
Top
TIMO: Olen kindel, et igaüks meist on juba täis nagu puutäi. TIMO: Mint a bögölyök, úgy telezabáltuk magunk. 04129
Bottom
04131
Top
EERO: Kuid miks ei näe ma sauna? EERO: De miért nem látom a szaunát? 04130
Bottom
04132
Top
JUHANI: Mis too risuhunnik tähendab? — Kuid — meie saun on ju põrgusse sõitnud! JUHANI: Hogyan is láthatná egy olyan Hüvelyk Matyi! -- Hanem, no nézd, bizony pokolra ment a szaunánk! 04131
Bottom
04133
Top
EERO: Ei, vaid taevalaotusse tulises vankris. EERO: Dehogyis! Tüzes szekéren az égbe szállt! 04132
Bottom
04134
Top
JUHANI: On see siis põlenud või? JUHANI: Leégett volna? 04133
Bottom
04135
Top
EERO: Kust mina tean, ja mis on minul sellega tegemist? See on Jukola peremehe saun, mitte minu. EERO: Honnan tudnám, és mi közöm hozzá? Jukola gazdájának szaunája volt, nem az enyém. 04134
Bottom
04136
Top
JUHANI: Sai ju Eerogi keha eile leili, kui ma õieti mäletan. Ja-jah, kõik ikka ainult peremehe õlgadele, seda ma usun. Kuid lähme vaatama. Kus on mu müts? Lähme vaatama, vennad. Ma tean, et meie saun on tuhas. JUHANI: Nono, ha jól emlékszem, tegnap este Eero is alaposan kigőzölte magát. Igen, igen, mindenért csak a gazdát tenni felelőssé, azt meghiszem. Hanem gyerünk, és nézzük meg. Hol a sapkám? Gyerünk, testvérek, nézzük meg. Úgy sejtem, porrá égett a szaunánk. 04135
Bottom
04137
Top
Läksid vaatama, kuidas on lugu saunaga. Sellest näis järel olevat ainult must keris ja suitsev ahervare. Ja kibeda meelega vaatasid vennaksed mõne aja hävituspilti ning tulid lõpuks tuppa tagasi. Viimasena astus Juhani, pihus kaks uksehinge, mis ta vihaselt lauale virutas. Kimentek megnézni, mi történt a szaunával. Abból azonban már csak a kormos kemence s egy rakás füstölgő üszők maradt. Szomorodott szívvel szemlélték egy ideig a testvérek a pusztulás képét, majd visszatértek a nagyszobába. Utolsónak Juhani jött vissza, két sarokvassal a markában, melyet dühösen vágott az asztal közepére. 04136
Bottom
04138
Top
JUHANI: Nõnda, Jukola talu on nüüd ilma saunata. JUHANI: így hát szauna nélkül maradt a Jukola-tanya. 04137
Bottom
04139
Top
EERO: «Ja saunata talu ei lähe,» ütles JUHANI: EERO: Márpedig „mit sem ér a tanya szauna nélkül”, mondotta tegnap Juhani. 04138
Bottom
04140
Top
JUHANI: Kuumaks küttis Timo selle armsa ahjukese ja tuhaks põlesid armsad nõgised õrred ning seinad, mille vahel me kõik oleme kord ilmavalgele tulnud. Timo küttis ahju liiga tugevasti, ütlen mina. JUHANI: Túlságosan tüzesre hevítette Timo azt a kedves kemencét, s így porrá égtek a szívünknek drága füstös gerendák és falak, amelyeknek oltalmában jöttünk e világra valamennyien. Nagyon forróra hevítette a kemencét Timo, azt mondom. 04139
Bottom
04141
Top
TIMO: Sinu käsku mööda, sinu käsku mööda; küllap sa seda tead. TIMO: Ahogy parancsoltad, ahogy parancsoltad; tudhatnád. 04140
Bottom
04142
Top
JUHANI: Käi kus kurat oma käskudega, ainult et nüüd oleme ilma saunata, ja see on paha lugu; hoonete ehitamine ei lisa leiba. JUHANI: Pokolba azzal a paranccsal! Tény azonban, hogy szauna nélkül maradtunk, s ez bizony szomorú dolog. Mert az építkezés nem szaporítja a kenyeret. 04141
Bottom
04143
Top
AAPO: Paha lugu; kuid saun oli ometi vana, nurgad auke täis; ja eile otsustasid sa ju ise varsti uut ehitada. AAPO: Szomorú dolog, az tény; de már úgyis öreg volt a szauna, s csupa repedés minden sarka; tegnap te magad határoztad el, hogy hamarosan újat építünk. 04142
Bottom
04144
Top
JUHANI: Tõsi, ta oli vana ja seinapalgid südameni läbi pehkinud, kuid ta oleks ometi aasta või paar vastu löönud. Talul pole vee] jõudu saunu ehitada; põllud, põllud peab siin kõigepealt käsile võtma. JUHANI: Valóban öreg volt már, s a gerendái egészen elkorhadtak, azonban egy-két évig még megtette volna. A tanyának még nincs módjában új szaunát építeni; először a földeket, a földeket kell munkába vennünk. 04143
Bottom
04145
Top
TUOMAS: Jäävad sinul põllud niisama nagu möödunud suve] uhke Aruniit, mille toredal heina] lasksime ilma ühegi vikatilöögita ära närtsida. Kuid see oli su oma soov. Kui sulle selle niitmist meelde tuletasin, ikka vastasid sa selle peale: «Ootame vee] pisut; hein kasvab nii et kahiseb.» TUOMAS: Felőled ugyan ugaron maradnának a földek, éppúgy, mint tavaly nyáron a dús Aro-rét, melynek pompás füvét hagytuk elfonnyadni, anélkül, hogy csak egyetlen rendet is kaszáltunk volna belőle. De te akartad! Valahányszor figyelmeztettelek, hogy jó lesz már nekilátni a kaszálásnak, azt felelted: „Várjunk még, hiszen úgy nő még az a fű, hogy szinte ropog.” 04144
Bottom
04146
Top
JUHANI: See on vana lugu ega parane sellest, et seda nürid. Aruniit kasvab tuleval suvel seda uhkemini. — Kiid kes on see, kes seal mööda nurme meie talu poole astub? JUHANI: Régi dolog ez már, s akármennyit hánytorga-tod, attól nem lesz jobb. Jövő tavasszal annál dúsabb fű nő majd az Aro-réten. Hanem kicsoda lépked ott a mezőn a házunk felé? 04145
Bottom
04147
Top
TUOMAS: Kohtumees Mäkelä. Mis tema tahab? TUOMAS: Mákelá esküdt. Ugyan mit akarhat? 04146
Bottom
04148
Top
JUHANI: Nüüd on pagan lahti. Kohtu nimel tuleb ta ja tolle neetud kakluse pärast toukolastega. JUHANI: No, nyakunkon az ördög! A törvény nevében jő, bizonyára ennek az átkozott verekedésnek az ügyében. 04147
Bottom
04149
Top
AAPO: Viimases kakluses on seadus meie poolt, kuid telmise puhul vaadake ette. Laske mul talle asja seletada. AAPO: Az utóbbi verekedést illetően mellettünk szól a törvény, de az elsőnek dolgában jó lesz vigyáznunk. Bízzátok rám, majd én elmagyarázom néki a dolgot. 04148
Bottom
04150
Top
JUHANI: Kuid mina, vanem vennaste hulgas, tahan ka sõia-uigust, kui ühine asi on kõne all. JUHANI: Hanem én, a legöregebb testvér, én is beszélni akarok, mivel közös ügyről van szó. 04149
Bottom
04151
Top
AAPO: Vaata aga ette, et sa ennast kotti ei kõnele, kui me pisut nii-öelda kriukaid peame tegema. AAPO: Csak aztán vigyázz, nehogy bajba keverj bennünket, ha úgy adódnék, hogy kissé szépítenünk kellene a dolgot. 04150
Bottom
04152
Top
JUHANI: Küll ma tean. JUHANI: Ne félj, nem estem a fejem lágyára. 04151
Bottom
04153
Top
Sisse astus Mäkelä, tubli ja heatahtlik kohtumees. Ometi tuli la teise asja pärast kui see, mida vennaksed arvasid. Belépett a szobába Mákelá, a derék és jószívű esküdt. Azonban egészen más ügyben jött, mint ahogy a testvérek gondolták. 04152
Bottom
04154
Top
MÄKELÄ: Tere. MÄKELÄ: Jó napot! 04153
Bottom
04155
Top
VENNAKSED: Tere! A TESTVÉREK: Jó napot! 04154
Bottom
04156
Top
MÄKELÄ: Mis koledust ma näen? Poisid, kuidas on teiega lugu? Rebitud, muhkudes, kärnades ja pead kinni mähitud! Oh teid armetuid! MÄKELÄ: Mi szörnyűséget látok! Fiúk, fiúk, mi történt veletek? Megtépve, sebekkel, kék foltokkal, kötéssel, borogatással rakva a fejetek! Ó, ti szerencsétlenek! 04155
Bottom
04157
Top
JUHANI: «Küll koer oma haavad lakub,» kuid hoolitsegu liundid endi eest. Kas selle asja pärast nüüd meie toas seisale? JUHANI: „Nyalogatja sebeit a kutya”, úgy bizony; hanem vigyázzanak magukra a farkasok is. Ebben az ügyben jött? 04156
Bottom
04158
Top
MÄKELÄ: Mis tean mina sellest? Kuid kas vennaksed sel Kombel üksteist veristavad? Häbenege! MÄKELÄ: Ugyan hogy is jöttem volna? Hanem hogy testvér létetekre ily csúnyán elbánjatok egymással! Szégyelljétek magatokat! 04157
Bottom
04159
Top
JUHANI: Te eksite, Mäkelä? Vennaksed on üksteisega umber käinud kui inglid; see on naabrite töö. JUHANI: Téved, Mákelá. A testvérek úgy bántak egymással, mint az angyalok. A szomszédok műve ez a csúfság. 04158
Bottom
04160
Top
MÄKELÄ: Kes on seda siis teinud? MÄKELÄ: Ki tette hát ezt? 04159
Bottom
04161
Top
JUHANI: Head naabrid. Kuid kas tohin küsida, mis pukul olete meid tervitama tulnud? JUHANI: A jó szomszédok. Hanem szabad kérdeznem, milyen ügyben jött hát? 04160
Bottom
04162
Top
MÄKELÄ: Üpris sandi põhjuse pärast. Poisid, poisid! nüid ootab teid hukatuse päev. MÄKELÄ: Haj, gonosz egy ügyben. Fiúk, fiúk, keserves nap vár rátok! 04161
Bottom
04163
Top
JUHANI: Mihuke on see päev? JUHANI: Miféle nap? 04162
Bottom
04164
Top
MÄKELÄ: Häbipäev. MÄKELÄ: A szégyen napja. 04163
Bottom
04165
Top
JUHANI: Ja kunas see koidab? JUHANI: Mikor fog az ránk virradni? 04164
Bottom
04166
Top
MÄKELÄ: Olen praostilt kõva käsu saanud teid tulejal pühapäeval kiriku juurde tuua. MÄKELÄ: Szigorú parancsot kaptam a papunktól, hogy jövő vasárnap kísérjelek be titeket a templomba. 04165
Bottom
04167
Top
JUHANI: Mis ta meist kiriku man tahab? JUHANI: Mit akar tőlünk a templomban? 04166
Bottom
04168
Top
MÄKELÄ: Teid jalgpuusse pista, otsekoheselt öeldes. MÄKELÄ: Kalodába ültetni benneteket, igazat szólva. 04167
Bottom
04169
Top
JUHANI: Mis põhjusel ? JUHANI: Ugyan mi okból? 04168
Bottom
04170
Top
MÄKELÄ: Tal on mitu põhjust. — Te meeletud ja hullad loite köstri akna katki ja põgenesite tema juurest nagu hundid! MÄKELÄ: Sokféle okból! Ti eszeveszett bolondok! Kitörtétek a kántor ablakát, és megszöktetek tőle, mint a farkasok! 04169
Bottom
04171
Top
JUHANI: Köster kiskus meid kui marususi. JUHANI: Hát persze, mikor a kántor úgy megtépázott bennünket, mint az ordas farkas. 04170
Bottom
04172
Top
MÄKELÄ: Kuid mis on praost teile teinud? MÄKELÄ: És mit vétett nektek az esperes? 04171
Bottom
04173
Top
JUHANI: Mitte kirbuvõrra. JUHANI: Egy bolhacsípésnyit sem. 04172
Bottom
04174
Top
MÄKELÄ: Ja ometi olete teda mõnitanud ja teotanud tolle ropu suuga, häbemata Kupu-Kaisa kaudu. Saatsite Rajamäe hirmsa rügemendiga kõige räpasemaid, otse lurjuse sõimusõnu tervituseks kõrgele mehele ning meie koguduse hingekarjasele; see on otse häbematu julgus! MÄKELÄ: És ti mégis szidalmaztátok, és mindenféle csúfságot üzentetek neki azzal a mocskos szájú, szemtelen Köpölyöző-Kaisával. Ilyen nagy tiszteletben álló férfiúnak, községünk lelkipásztorának szégyenletes szidalmakat, durva disznóságokat üzenni azzal a rettenetes Rajamáki-regimenttel! Hát ez nem égre kiáltó orcátlanság? 04173
Bottom
04176
Top
JUHANI: «See on küll tõsi, kuid kus on tunnistajad,» ütles Kakkiste Jaakko, kuid nii ei ütle mina. JUHANI: „Hát ez bizony igaz, de be is kell bizonyítani”, mondta az egyszeri legény, én azonban nem mondom! 04174
Bottom
04175
Top
MÄKELÄ: Aga nüüd teadke, et teid kõige valjem praosti nuhdus tabab. Nüüd on ta teie vastu armuheitmatu. MÄKELÄ: Most azonban, tudjátok meg, esperesünk szigorú bosszút áll rajtatok. Többé nem ismer elnézést veletek szemben. 04175
Bottom
04176
Top
AAPO: Istuge, Mäkelä, ja siis kõneleme asjast pisut laiemalt ja sügavamalt. — Vaadake seda asjaolu: kas võiks praost meid Rajamäe Kaisa valede pärast jalgpuusse kruvida? Ometi mitte! Tehtagu seaduslikult selgeks, mis me oleme öelnud ja mis kombel tema au haavanud. AAPO: Üljön le, Mákelá, és beszéljük meg alaposabban a dolgot. No nézze: hát csak nem gondolja, hogy az esperes tényleg kalodába zárhat bennünket Rajamáki Kaisa hazugságai alapján? Szó sincs róla! Először törvényes úton meg kell állapítani, hogy mit mondottunk, és mennyiben sértettük meg a papunk becsületét. 04176
Bottom
04177
Top
JUHANI: «Enne asja uuritakse, siis vast selga puuritakse,» see on endastki mõista. JUHANI: „Először jön a vizsgálat, aztán jöhet a haddel-hadd”, tudja ezt mindenki. 04177
Bottom
04178
Top
MÄKELÄ: Kuid teine küsimus, see lugemise asi, see annab talle kirikuseaduse põhjal ometi mingi voli, mida ta nüüd oma vihas kindlasti teie vastu tarvitab. MÄKELÄ: Az a másik dolog azonban, az olvasás ügye, az egyháztörvény értelmében felhatalmazza őt arra, hogy eljárjon ellenetek, s amily haragos, bizonnyal élni is fog hatalmával. 04178
Bottom
04179
Top
JUHANI: Lugemise asjas on meie poolt jumala seadus ja kord, mis selle katse vastu raiub. Vaadake, ta on meile juba emaihus andnud nii kõvad pead, et lugemaõppimine on meile ilmvõimatu asi. Mis teha, Mäkelä? Väga ebaühtlaselt langevad vaimuanded meie peade peale. JUHANI: Az olvasás dolgában mellettünk áll Isten törvénye és rendelkezése, aki már anyánk méhében oly kemény fejet adott nekünk, hogy teljességgel lehetetlen megtanulnunk olvasni. Ugyan mit tehetünk ez ellen, Mákelá? E világon nagyon egyenlőtlenül vannak elosztva a szellemi tehetségek. 04179
Bottom
04180
Top
MÄKELÄ: Teie peade kõvadus on teil ainult tühi ettekujutus. Usinus ja igapäevane harjutus võidab lõpuks kõik. — Teie isa oli üks paremaid lugejaid. MÄKELÄ: Ostoba hiedelem, hogy olyan kemény fejetek lenne. A szorgalom és a mindennapos gyarkorlat végül minden akadályt legyőz. Atyátok egyike volt a legjobb olvasóknak. 04180
Bottom
04181
Top
AAPO: Kuid ema ei tundnud ainustki tähte, ja ometi oli ta tõeline ristiinimene. AAPO: Anyánk azonban egyetlen betűt sem ismert, és mégis jó keresztény volt. 04181
Bottom
04182
Top
JUHANI: Ja kasvatas ning karistas poegi jumalakartuses. Jumal õnnistagu eidekest! JUHANI: Aki igaz istenfélelemben nevelte és fenyítette gyermekeit. Isten nyugosztalja szegényt! 04182
Bottom
04183
Top
MÄKELÄ: Kas ta teiste oskust teie kallal ei katsunud? MÄKELÄ: S a jó asszony nem próbált segíteni rajtatok mások tudásával? 04183
Bottom
04184
Top
JUHANI: Katsus, mis võis; katsus Männiku-moori abi. Kuid tige vanamoor hakkas kohe meie selga sugema ja ta tuba muutus meie meelest hirmsamaks kui vanapagana koobas; ning meie ei astunud lõpuks enam ta onnigi, kuigi nad meid peksid nagu tuld raiudes. JUHANI: Próbált bizony: Mánnistö anyót kérte meg, hogy tanítson meg olvasni bennünket. De az a mérges banya ütni-verni kezdett bennünket, úgyhogy jobban féltünk az ő kunyhójától, mint a manó barlangjától. Végül aztán be nem tettük volna a lábunk a kunyhóba, bárhogy is agyabugyáltak minket. 04184
Bottom
04185
Top
MÄKELÄ: Siis olite alles meelemõistmatud, kuid nüüd seisate täismeestena eneste eest; ja mõistlik, terve mees võib, mis ta tahab; sellepärast näidake nii praostile kui ka kogu maailmale, mis mehisus võib. — Sina, Aapo, kellel on nii mõistlik meel ja kel ci puudu ka ühte ning teist teadmist, vaid kelle hea mälu kõik alal hoiab, mis nähtud ja kuuldud, sina paned mind imestama, et sa juba teisiti pole teinud. MÄKELÄ: Akkor ostoba tacskók voltatok, most azonban már érett férfiak vagytok, s az épeszű, egészséges ember mindent meg tud tenni, amit akar. Mutassátok meg hát az esperesnek és az egész világnak, mire képes az igazi férfi. Téged, Aapo, akinek olyan éles eszed van, s aki éppen nem vagy híjával a tudásnak, hiszen jó emlékezeted minden látott-hallott dolgot megőriz, téged nagyon csodállak, hogy már régen nem láttál neki a tanulásnak. 04185
Bottom
04187
Top
AAPO: Pisut, mis mina tean; noh, tean ühte ja teist. Kadunud pime onu jutustas ju meile mõndagi asja, jutustas piiblist, oma meresõitudest ja maailma ehitusest, ning siis kuulasime teda ikka tähelepaneliku meelega. AAPO: Kevés az én tudásom, ha talán tudok is egyet-mást. Megboldogult vak nagybátyánk sok mindenre oktatgatott bennünket: mesélt a Bibliából, tengeri utazásairól s e világnak mivoltáról; mi pedig mindig áhítatos lélekkel hallgattuk. 04186
Bottom
04188
Top
JUHANI: Kuulasime, kõrvad kikkis nagu jänestel, kui vanamees meile pajatas Moosesest, Iisraeli lastest, sündmustest «Kuningate raamatus» ja «Ilmutamisraamatu» imedest. «Ja nende tiibade kahisemine oli otsegu vankrite kärin, kui palju hobuseid sõtta jooksevad.» Jessuke! n?e tunneme palju imesid ja asju ega olegi just nii metsikud paganad, nagu arvatakse. JUHANI: Mint a nyulak, hegyeztük a fülünket, midőn az öregapó Mózesről, Izrael gyermekeiről, a Királyok könyvének eseményeiről vagy a Jelenések csodáiról beszélt. „És szárnyaiknak zúgása olyan volt, mint a csatába vágtató szekerek robogása.” Jézus uccse! Sok minden csodáról, történetről tudunk mi, és nem vagyunk olyan elvadult pogányok, mint ahogy hiszik. 04187
Bottom
04189
Top
MÄKELÄ: Kuid aabitsast peate alustama, et kristliku koguduse liikmeteks saada. MÄKELÄ: Azonban az ábécéskönyvön kell elkezdenetek, hogy a keresztény egyház igazi tagjaivá válhassatok. 04188
Bottom
04190
Top
AAPO: Mäkelä, seal riiulil näete seitset aabitsat, mis on Hämeenlinnast ostetud, ja see nähtus tõendagu meie püüdu õppimise poole. Praost näidaku meie vastu üles veel pisut kannatust ja mina usun, ct meie asjast midagi sigib, sünnib ning kasvab. AAPO: Mákelá, ott a polcon, ott láthat hét ábécét, amit Hámeenlinnában vásároltunk. Ezek a könyvek bizonyítják, hogy van bennünk szándék a tanulásra. Legyen némi türelemmel irántunk az esperes, és hittel hiszem, hogy ügyünkből még fogan, születik és nevelkedik valami. 04189
Bottom
04191
Top
JUHANI: Ta näidaku üles kannatust, ja ma tahan talle kahekordset kümnist maksa ning noore linnu liha ei pea määratud ajal ta liual puuduma. JUHANI: Legyen irántunk türelemmel, és én kétszeresen fogom neki megfizetni a tizedet, sőt ígérem, hogy vadászati időben sohasem fog hiányozni fazekából a fiatal madárpecsenye. 04190
Bottom
04192
Top
MÄKELÄ: Ei aita siin palved ega ilusad lubadused, arvan ma, kai meenutan ta äkilist ja õigustatud viha teie vastu. MÄKELÄ: Ha eszembe jut az esperes heves és jogos haragja, félek, hogy nem sokat használ itt sem a könyörgés, sem a szép ígéretek. 04191
Bottom
04193
Top
JUHANI: Mis tahab ta siis meist ja mis tahate teie? Hüva! Tulge seitsmekümne mehega, ning verd peab siiski voolama. JUHANI: Mit akar hát a tiszteletes tőlünk, és mit akar kend? Jól van, no! Jöjjenek hát hetvenedmagukkal, de fogadom, hogy vér fog itt folyni! 04192
Bottom
04194
Top
MÄKELÄ: Kuid öelge, kuis tahate alustada, ct aabitsat ja väikest katekismust õppida, mis on praosti kõige tähtsam nõue? MÄKELÄ: Mondjátok meg hát, hogyan akartok nekifogni az ábécé és a katekizmus megtanulásának, amit esperesünk szigorúan megkövetel? 04193
Bottom
04195
Top
JUHANI: Proovida siin kodus Männiku-eide või tema tütre Venla õpetust. Mõlemad on head lugejad. JUHANI: Majd itthon próbálkozunk meg vele, Mánnistö anyónak vagy leányának, Venlának segítségével. Jól olvas mind a kettő. 04194
Bottom
04196
Top
MÄKELÄ: Tahan teie plaanist praostile teatada. Kuid teie eneste rahu pärast minge talt oma häbemata tempu andeks paluma. MÄKELÄ: No, majd megjelentem szándékotokat az esperesnek. De saját érdeketekben menjetek el, és kérjetek tőle bocsánatot szemtelen viselkedésetekért. 04195
Bottom
04197
Top
JUHANI: Seda punkti tahame kaaluda. JUHANI: Hát ezen még gondolkozunk. 04196
Bottom
04198
Top
MÄKELÄ: Tehke, nagu ütlesin; ja teadke: kui ta teie otsekohest ja usinat hoolt ei näe, siis istute jalgpuus, istute igal pühapäeval ilusti kiriku müüri ääres jalgpuus. Seda ütlen; j» nüüd elage hästi! MÄKELÄ: Fogadjátok meg a szavam, és jegyezzétek meg jól: ha az esperes nem lát bennetek őszinte és szorgalmas igyekezetet, akkor egy szép napon ott ültök majd a kalodában, a templom tövénél. Úgy bizony! Most pedig isten veletek! 04197
Bottom
04199
Top
JUHANI: Hüvasti, hüvasti! JUHANI: Isten vele, Mákelá, isten vele! 04198
Bottom
04200
Top
TUOMAS: Kas sa talle täie tõega Männiku-moorist ja tema tütrest kõnelesid? Kas sa täie tõega peaaegu juba lubasid praosti ette kummardama minna? TUOMAS: Komolyan gondoltad, mikor Mánnistö anyó-ról meg Venláról beszéltél neki? Komolyan beszéltél, amikor majdnem megígérted, hogy térden csúszva járulunk a pap elé? 04199
Bottom
04201
Top
JUHANI: Polnud seal märkigi täiest tõest ega tegu nimepoo-lestki. Aja võitmiseks ainult poiss nõnda lobises. Männiku-moor või Venla peaks meie lugemise-tikku juhtima! Seda naeraksid kõik Toukola seadki. Te kuulsite, meid ähvardati kindlasti jalgpuuga, häbisambaga. Tuhat ja tuline! kas pole mehel voli elada rahulikult ja oma tahtmise järgi omal kohal, kui ta ei seisa kellegi tee! ega haava kellegi õigust? Kes võib seda takistada? Kuid ma ütlen veel kord: papid ja ametnikud oma raamatute ning protokollidega on inimeste kurivaimud. — Oh sina must siga! Oi seda neetud päeva! Nõnda langevad nüüd meie kaela õnnetuse hoobid ja inimeste kiusuteod, et olen valmis peaga vastu seina jooksma. Oh sina must sõnn! Venla andis meile korvi; nad on meist teinud mürgise pilkelaulu; köster vaevas meid kui vanakurat ise; Toukola poisid tampi-sid meid nagu nõmme, saime vatti justkui külahulgused jõulupühal ja otsekui jõuluvanad käime siin ühesilmaliste kodukäijate kombel, räbalad pea ümber. Mis veel? Meie kodu on nüüd kehva inimese ainsa rõõmuta, ilma kerise kohiseva leilita. Seal ju hõõgub ja suitseb meie endise armsa sauna ahervare. Ning ootamas on veel paharettidest kõige pahem. Hmh! Kümne auguga irvitab meile vastu jalgpuu kiriku eeskojas* Tuli ja põrgu! Kui selline kiusutempude virn habemenuga mehe kurgu külge ei vea, mis siis veel? Oh sina sarviline sõnn! JUHANI: Dehogy gondoltam komolyan, eszembe sem volt! Csak azért csacsogtam-fecsegtem, hogy időt nyerjünk. Hiszen még csak az kéne, hogy Mánnistö anyó vagy Venla jöjjenek ide, betűvetésre tamtam bennünket! Akkor aztán még a disznók is rajtunk röhögnének egész Toukolában! Hanem hát hallottátok: kalodával, a szégyen bitófájával fenyegettek meg bennünket. Tyű, a keserves mindenit! Hát az ember a saját kuckójában már békén s kedve szerint sem élhet, noha senkinek útjában nem áll, senkinek jogát meg nem sérti? Ugyan ki tilthatja ezt meg nekünk? De csak azt mondom: a papok és a hivatalnokok könyveikkel és protokollumaikkal az emberiség gyötrő szellemei. Ó, te fekete disznó! Ó, átkozott nap! Most aztán csőstül szakad nyakunkba a balsors minden csapása s az emberek ármányai. Szinte szeretnék fejjel nekirontani a falnak. Ó, te sötét Belzebub! Venla kikosarazott bennünket; a faluban csúfondáros gúnydalt költöttek rólunk; A kántor megtépázott, mint az ördög; a toukolai legények úgy elvertek, mint a kétfenekű dobot. Megszabdalták a hátunk, mint a karácsonyi malacnak, és mint megannyi Mikulás vagy félszemű manó, úgy járkálunk itt rongyokba bugyolált fejjel. S ez még mindig nem elég! Otthonunk elvesztette a szegények egyetlen örömét, a szauna sziszegő gőzét is. Ott hamvadnak, ott füstölögnek hajdani derék szaunánk romjai. De az ördögök leggo-noszabbika még csak ezután következik. Hm! A templom pitvarában tíz lyukával vigyorog felénk a kaloda. Az istennyila üssön belé! Ha ennyi bosz-szantó baj sem viszi rá az embert, hogy elmesse a torkát, hát akkor micsoda! Ó, te görbe szarvú sátán! 04200
Bottom
04202
Top
EERO: Nüüd mäletad pisut valesti; jalgpuus ei olegi kümmet auku. EERO: Hanem rosszul emlékezel, bátyó; a kalodának nincs tíz lyuka. 04201
Bottom
04203
Top
JUHANI: No mitu siis? JUHANI: Hát mennyi? 04202
Bottom
04204
Top
EERO: Mitu tähte Suures Vankris, mitu poega Jukolas? EERO: Hány csillagból áll a Göncöl szekere, hány testvér él Jukolában? 04203
Bottom
04205
Top
JUHANI: Seitse poega on meid. Siis seitse auku ja seitse poissi. Noh, seda hullem. Seitse auku! Ikka taga hullemaks läheb. Näe, kuidas inimesed ja vali saatus on meie vastu ühel nõul. Seitse auku nagu veskikivi silma! Milline paha saatuse-pilge! Kuid lasku nad meisse kõik oma vihanooled, me teeme oma kiusatud südamed kõvaks nagu sädemeid pilduv teras. Lõõtsugu nad meie vastu igalt poolt mürki kui ussid ja varis-tagu taevas meie peale paljast sappi, meie aga tormame otse edasi, silmad kinni, kiristades hambaid ning möirates nagu metsikud härjad. Ja kui meid lõpuks kroonu jõuga jalapihti-desse kistakse, siis istuksin mina suure rõõmuga häbipuus. JUHANI: Heten vagyunk. Tehát: hét nyílás és hét fiú. No, annál rosszabb. Hét nyílás! Hű, a mindenit! Lám, lám, a gonosz véletlen is hogy ellenünk szövetkezett! Hét kerek nyílás, mint a malomkő szeme. Milyen gonosz tréfa a sorstól! De csak lőjék el ránk gyűlöletüknek nyilait, mi acélkeményre szorítjuk össze megkínzott szívünket; köpjenek ránk mindenfelől mérget, mint a kígyó, és záporozzon fejünkre keserű epét az ég, mi behunyt szemmel, csikorgó foggal, s bőgve, mint a megvadult bikák, szembeszál-lunk velük. És ha végül a császár hatalmával kalodába vernek bennünket, hát akkor is vad gyönyörrel fogok ülni a szégyenfánál. 04204
Bottom
04206
Top
AAPO: Miks rõõmuga? AAPO: Miért gyönyörrel? 04205
Bottom
04207
Top
JUHANI: Ega sina, mu vennas, mõista viha üliõigust. Kätte-maksumõte laseks mehel kõik häbistuse unustada; ja häbistus on ju nende eesmärgiks. Mõte — toda härra praostit veristada, see maitseks mu vihasele meelele nagu mesikaste. Ja ma ei tarvitaks seal ei nuga, ei püssi, nagu muistne Karja mees, ei, vaid küünte ning hammastega kargaksin ta kurku kinni nagu susi-ilves. Tükkideks, tuhandeks tükiks rebiksin mehe, ja nõnda saaksin maitsta oma kättemaksu magusust. Teeksin nii, kui oleksin kas või kümne hinge omanik ja igat hinge piinataks kümme aastat naaskelvaadis. Ei see oleks midagi, võrreldes kättemaksu õnnega. JUHANI: Édes testvér, te nem érted a düh ítéletes erejét. A bosszú gondolata elfeledtetne velem minden megszégyenítést; mert hiszen csak meg akarnak szégyení-teni bennünket. A gondolat, hogy papunknak vérét vehetem, úgy ízlenék dühtől égő lelkemnek, mint a csurgatott méz. Nem nyúlnék késhez, nem nyúlnék fegyverhez, hanem mint a vérszomjas hiúz, körmömet és fogamat vájnám a pap torkába. Ezer darabra szaggatnám azt az embert, hogy teljesen kiélvezzem bosszúm édességét. így tennék akkor is, ha tíz lelkem lenne is, és mindegyiket tíz éven át szöges hordóban hengergetnék. Mindez semmi sem lenne a bosszú édességéhez képest. 04206
Bottom
04208
Top
AAPO: Sa kihutad kogu oma olemuse segamini. Kasta, mu õnnetu vend, oma südame tuldkeevat katelt jaheda veega kannatlikkuse sulisevast ojast, mis rändab edasi läbi niidu, tasa loogeldes. AAPO: Fenekestül felkavartad lelked minden szenvedélyét! Szegény testvérem, öntözd meg szíved forrongó katlanát a türelem forrásának hideg vizével, mely szelíden kanyarogva folyik át a réten. 04207
Bottom
04209
Top
SIMEONI: Su nägu on ja pigimust, ja veripunastena, pist-vatena pöörlevad su silmad. Ole armuline enese vastu. SIMEONI: Képed elfeketedett, és vérvörösen, szúrósan forognak szemeid. Kegyelmezz magadnak! 04208
Bottom
04210
Top
TUOMAS: Tõsi, me maksaksime kätte, kui meid häbi pingile istuma pandaks, kuid olgu meie süda seni rahul, kui see on sündinud. Kõik lootus pole veel kadunud. TUOMAS: Ha tényleg odaültetnek a szégyenfához, azt valóban megbosszuljuk. De legyünk mindaddig békével, amíg ez be nem következik. Hiszen nem veszett el még minden reményünk. 04209
Bottom
04211
Top
JUHANI: Ühest maailma nurgast kumab meile veel rahu päev. Ilvesjärv seal Impivaara all on see sadam, kuhu tormi käest ära purjetame. Nüüd olen otsustanud. JUHANI: A világ egyik szögletéből még a békesség napja ragyog felénk. Az Impivaara lábánál az Ilvesjárvi az a kikötő, ahová a vihar elől elvitorlázhatunk. Most már határoztam. 04210
Bottom
04212
Top
LAURI: Seda tegin mina juba möödunud aastal. LAURI: Én már tavaly így döntöttem. 04211
Bottom
04213
Top
EERO: Mina järgnen teile kas või Impivaara kõige sügavamasse koopasse, kus, nagu kõneldakse, vana mäetaat pigi keedab, peas müts sajast lambanahast. EERO: Követlek benneteket az Impivaara legmélyebb barlangjába is, ahol, úgy mondják, egy öreg hegyi manó főzi a szurkot, száz báránybőrből varrt süveggel a fején. 04212
Bottom
04214
Top
TUOMAS: Sinna läheme siit kõik. TUOMAS: Odaköltözünk mindannyian. 04213
Bottom
04215
Top
JUHANI: Sinna läheme ja ehitame uue maailma. JUHANI: Odaköltözünk, és ott új világot építünk. 04214
Bottom
04216
Top
AAPO: Kas ei saa ülemuse käsi meid sealtki kätte? AAPO: De nem ér el bennünket ott is a hatalom keze? 04215
Bottom
04217
Top
JUHANI: Mets kaitseb oma kutsikaid. Seal seisame alles kindlal pinnal; sügavale nagu pilusilmased mutid kaevame endid seal, otse maa südameni. Ja kui neil veel sealgi tuju (ulcks poisse taga kiusata, siis peavad nad nägema, kuidas lundub seitsme karu õrritamine nende pesas. — Nüüd parkali juurde, et kaupa kirjalikult kindlaks teha. Kümneks aastaks mingu meie talu teise kätte. JUHANI: Az erdő megvédi magzatait. Ott leszünk csak igazán a magunk urai; mint a hunyorgó vakondokok, mélyen beássuk magunkat a földbe. És ha kedvük támadna ott is szorongatni bennünket, hát majd megtudják, mit jelent az: hét medvét felverni a barlangjában. Most pedig föl a bőrcserző vargához, hogy írásba vegyük az egyezséget! Tíz évre kerüljön idegen kézbe aházunk. 04216
Bottom
04218
Top
SIMEONI: Ka mina igatsen rahukambrisse. Vennad, loome enestele metsade põues uue kodu ning uue südame. SIMEONI: Én is vágyom már egy békés kuckó után. Testvérek, új otthont és új szívet teremtünk magunknak az erdő ölén. 04217
Bottom
04219
Top
JUHANI: Kõik üksmeelselt! JUHANI: Mindnyájan egy akarattal! 04218
Bottom
04220
Top
AAPO: Kuis sina otsustad, Timo? AAPO: Hogyan határoztál, Timo? 04219
Bottom
04221
Top
TIMO: «Seal mina, kus muud,» ütleb vanasõna. TIMO: „Ha te élmény, én is el”, mondja a nóta. 04220
Bottom
04222
Top
AAPO: Teie lähete, ja mina peaksin kui üksik puu jääma siia Jukola õue? Ah! liiga kõvasti on kõik mu olemuse juured ja oksad teiega ühte kasvanud. Olgu siis nii, ja loodame kõige paremat sellest teekonnast. Mina tulen kaasa. AAPO: Ti mind mentek, s csak én maradnék magános fenyőnek Jukola udvarán? Ah! Túlságosan is összefonódtak lelkem ágai s gyökerei veletek! Legyen hát: veletek tartok én is! És reméljük a legjobbakat ettől az úttól. 04221
Bottom
04223
Top
JUHANI: Suurepärane! Nüüd kõik nahkuri manu lepingut tegema. Kõik üksmeelselt! JUHANI: Nagyszerű! Most pedig föl a tímárhoz mindnyájan, és kössünk törvényes szerződést vele. Mind egy akarattal! 04222
Bottom
04224
Top
Üheskoos läksid nad parkali poole lepingut tegema, rentisid talu kümneks aastaks parkalile; ja kirjalikult määrati kindlaks järgmised punktid. Parkal valitseb ja harib talu kümme aastat, kolm esimest ilma mingi rendita, kuid selle järel peab ta maksma vennastele seitse tündrit rukkeid aastas ja ehitama uue sauna enne rendiaja lõppu. Vabalt ja igal pool võivad vennaksed Jukola metsades küttida, ja mistahes looma, kelle kohta on ainult seaduse luba. Talu maade põhjapoolses osas, Impivaara ümbruses, on neil vabadus teha ja elada oma voli järgi, nii maal kui metsades. Pühameestepäeval võtab parkal talu enda kätte; kuid vennastel olgu, kui nad tahavad, tuleval talvel veel peavari oma sünnikodus. Need olid lepingu peapunktid. Mindnyájan felkerekedtek, hogy megkössék az egyezséget. Tíz évre bérbe adták tanyájukat a tímárnak, s a szerződésbe a következő pontokat vették föl: tíz éven át birtokolja a tímár a házat, és művelje a földeket; az első három évben minden bér nélkül, azonban ettől kezdve fizessen a testvéreknek évente hét mérő rozsot, és építsen új szaunát a bérleti idő lejárta előtt. A testvérek szabadon vadászhatnak a Jukola-tanya erdeiben mindenütt és mindenféle vadra, amit a törvény megenged. A tanyabirtok északi részében, az Impivaara vidékén mind a földeken, mind az erdőben tehetnek és élhetnek tetszésük szerint. A tímár Mindenszentek napján veheti birtokába a tanyát, azonban a testvéreknek, ha nékik úgy tetszik, legyen még szállásuk a szülői házban az első tél idejére. Ezek voltak a szerződés feltételei. 04223
Bottom
04225
Top
Tuli talvekuu, ja parkal oli oma koormatega Jukola õues ning võttis talu valitsuse määratud ajaks vastu. Aga vennaksed elasid selle talve peamiselt metsades, et hoiduda praosti ja ta käsilaste eest, suusatasid ümberringi ja küttisid ning pidasid laagrit süsionnis Impivaara raiesmaal. ümberkolimine hobuse ja muude tarviliste asjadega polnud veel täielikult tehtud. See oli otsustatud siis läbi viia, kui suvi on tulnud. Ometi hooTise-sid nad juba tulevase maja eest; raiusid palgid kevadeks kuivama ja veeretasid vundamendikivid käänulisele raiesmaale, järsu mäe alla. Eljött a november, s a tímár minden holmijával megjelent a Jukola-ház udvarán, hogy a megszabott időre birtokába vegye a tanyát. A testvérek azonban, hogy elkerüljék az esperest és embereit, jóformán az egész telet az erdőben töltötték. Síjeikkel szerte kószáltak, vadászgattak; tanyázni pedig az Impivaara tisztásán, a kis szénégetőkunyhóban tanyázgattak. Azonban annak rendje és módja szerint, lóval és minden szükséges holmijukkal még nem költöztek ki az erdőre; ezt csak később, a nyár jöttével akarták megtenni. De már jó előre gondoltak jövendő tanyájukkal: hatalmas szálfákat döntöttek ki száradni, alapzatnak pedig nagy köveket görgettek a meredek hegy lábánál fekvő irtásra. 04224
Bottom
04226
Top
Nõnda kulus talv, ja selle kestes ei tulnud vennastele praostilt mingit käsku ega meeldetuletust. Kas ta ootas, või oli ta nad saatuse hoolde heitnud? Így múlt el a tél, anélkül, hogy a testvérek bármiféle parancsot vagy figyelmeztetést kaptak volna az esperestől. Várt valamire az esperes, vagy talán sorsukra bízta volna a testvéreket? 04225
Bottom

Lugu 05 Fejezet

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (et-hu) :
Lugu: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seitse venda o A hét testvér Download
05001
Top
Kévad o!i tulnud, hanged olid sulanud, soojalt õõtsus tuul, maa hakkas haljendama ja kaasik läks lehte. Eljött a tavasz, elolvadt a hó, lágy szelek lengedeztek, zöldülni kezdett a pázsit, és zsenge levelek fakadtak a nyírfa ágain. 05001
Bottom
05002
Top
Vennaksed on nüüd kolimisretkel jukola ja Impivaara vahel. Liiguvad mööda kivist, vingerdavat metsateed, püssid õlal ja seljas tohikpaunad, kus on nende laskemoon. Ees astub Juhani ja tema kõrval Jukola suured vihased koerad, Killi ja Kiiski. Nende taga käib vankrit vedades vennaste ühe silmaga hobune, vana Valge, keda ajab Timo. Aga koormale järgnevad teised vennaksed, püssid õlal ja paunad seljas, aidates Valget tee pahcmais paigus. Viimasena käib Eero, süles Jukola tore kukk, kellest vennaksed ei raatsinud lahkuda, vaid võtsid ta endaga kaasa ajateatajaks Impivaara laande. Vankrilt paistavad kirst, hundi- ja rebaserauad, pada ja pajas kaks tammepuust kaussi, kulp, seitse lusikat ja muud keedukunstis tarvilikud riistad. Paja katteks oli pandud kare hernestega täidetud kott; ja kõige selle peal viskles ning näugus väikeses kotis Jukola vana kass. — Nii läksid vennaksed endisest kodust, rändasid nukralt, vaikselt mööda rasket, kivist metsateed. Taevas oli selge, ilm vaikne ja lääne poole alla veeres juba päikeseketas. A testvérek épp most költöznek Jukolá-ból az Impivaara hegyére. Ott ballagnak a köves, kacs-karingós erdei úton, vállukon a puska, hátukon a nyírfahéj tarisznya, melyben lőszereiket őrzik. Legelöl lépked Juhani, s mellette Killi és Kiiski, a tanya két hatalmas, mord ebe poroszkál. Mögötte a testvérek félszemű, öreg gebéje, Valko húzza a szekeret. Timo hajtja a lovat, a többiek pedig puskástul, tarisznyástul ott mennek a nyomában, s a komiszabb helyeken segítenek tolni a kocsit. A menet végén Eero baktat, ölében víve a Jukola-tanya büszke kakasát; a testvérek nem szívesen váltak volna meg tőle, s ezért inkább magukkal vitték az impivaarai rengetegbe, hogy jelezze nékik az idő múlását. A szekéren láda, farkas- és rókacsapdák, egy kondér s a kondérban két fatál, egy merítőkanál, hét evőkanál és egyéb, a szakácsmesterséghez tartozó szerszámok lát hatók. A kondérra egy borsóval teli, durva zsákot bori tottak, ennek tetején pedig, zacskóba kötve, a Jukola-ház öreg macskája kapálózott-nyávogott. így költöztek ki a testvérek hajdani otthonukból; szótlanul, nyomott hangulatban vándoroltak a köves, buckás erdei úton. Tiszta volt az ég, a levegő csendes, s a nap korongja már lefelé haladt égi pályáján. 05002
Bottom
05004
Top
JUHANI: Inimene on purjetaja elu tormisel merel. Nõnda meiegi nüüd purjetame välja oma armsaist sünnikodu nurkadest, purjetamc oma vaakerlaevaga läbi eksitavate metsade Impivaara järsu saare poole. Ah! JUHANI: Az ember hajós az élet viharos tengerén. Mi is elvitorlázunk hát drága szülőhajlékunkból, útvesztő erdőkön át vitorlázunk szekérhajónkkal az Impivaara meredek sziklaszigete felé. 05003
Bottom
05005
Top
TIMO: Ei puudu palju, et ma ei nuhiks pisaraid põsilt, ka mina konn. TIMO: Kevés híja, hogy öreg béka létemre könnyeket nem törölgetek orcámról. 05004
Bottom
05006
Top
JUHANI: Seda ma ei imesta, kui vaatan oma põue seisi-natsel mure silmapilgul. Kuid ei see aita siin maailmas, vaid olgu mehe süda ikka kõva nagu valge harakakivi. Teekäijaks on inimlaps siia sündinud, pole tal siin ühtki püsivat peatuspaika. JUHANI: Ha ebben a búbánatos órában saját szívembe nézek, bizony nem csodálkozom rajtad. De nem használ itt semmi, ezen a világon; legyen hát kemény a szívünk, mint a fehér kovakő. Vándornak születik az emberfia erre a világra, kinek sehol sincsen nyugo-vása. 05005
Bottom
05007
Top
TIMO: Üürikese aja käib ta siin, kiigub ja kõigub, kuni viimaks vajub kokku ning kõngeb kui rott seina äärde. TIMO: Így kóborol, csetlik-botlik az ember egy ideig, míg végül leroskad és kiszenved, mint a patkány a fal tövénél. 05006
Bottom
05008
Top
JUHANI: Õieti öeldud, targasti lausutud! JUHANI: Bölcs szó, igaz beszéd! 05007
Bottom
05009
Top
SIMEONI: Ja kui siis sellega kõik oleks; kuid siis alles! SIMEONI: És ha ezzel mindennek vége lenne; de az igazi még csak ezután kezdődik! 05008
Bottom
05010
Top
JUHANI: Tuleb meie naelte küsimus, tahad sa öelda. Tõsi. JUHANI: Arra célzol, hogy számot kell adni tálentomja-inkról? Igazad van! 05009
Bottom
05011
Top
TIMO: Siis tuleb öelda ilma mingi pettuse ja kavaluseta: siin olen mina ja siin on, issand, nael, mis sa oled andnud. TIMO: Akkor aztán minden kertelés és csűrés-csavarás nélkül színt kell vallani: itt állok én, s itt vannak, Uram, tálentomjaid. 05010
Bottom
05012
Top
SIMEONI: Inimene peaks ikka oma lõpu peale mõtlema; kuid ta on paadunud. SIMEONI: Az embernek mindig gondolnia kellene a halállal; ehelyett azonban megátalkodott a bűnben. 05011
Bottom
05013
Top
JUHANI: Paadunud, paadunud, selle vastu ei saa vaielda. Kuid säärased me oleme, jumal paraku, kõik selle taeva all. Ometi katsugem siitpeale elada täies tões, nagu sünnis jumala-karüikele meestele, kui kord oleme võinud lõplikult siin aset võtta ja saanud enesele sooja rahumaja. Teeme, vennad, kõva liidu ja heidame kõrvale kõik patutembud, kõik viha, riiu ja vaenu siin härjapõlvikute õnnemaal. Eemale viha, vaen ja kõrkus! JUHANI: Megrögzött, megátalkodott, ez tagadhatatlan. De hát, Isten a tudhatója, ilyenek vagyunk mi mind az ég alatt. Ám ha sikerül itt igazán megtelepednünk, és meleg, békés fészket rakni magunknak, igyekezzünk a jövőben tisztességes, istenfélő emberekhez illő életet élni. Testvérek, kössünk szigorú szövetséget, és vessünk el minden bűnös szokást, minden haragot, veszekedést és gyűlöletet ebből a madárfészekből. El a gyűlölettel, civódással és veszekedéssel! 05012
Bottom
05014
Top
EERO: Ja silmahimu. EERO: És a fényűzéssel! 05013
Bottom
05015
Top
JUHANI: Jah! JUHANI: Úgy van! 05014
Bottom
05016
Top
EERO: Ja toredad, patused rõivad. EERO: A cifra, bűnös köntösökkel! 05015
Bottom
05017
Top
Juhani, jah! JUHANI: El vele! 05016
Bottom
05018
Top
EERO: õõtsuvad kirikukaarikud ning kõik uhked kiriku-ehted. EERO: A rengő templomi hintókkal és minden ékes templomi cifrasággal! 05017
Bottom
05019
Top
JUHANI: Mis? Mis sa kõneled? JUHANI: Hogyan? Mit beszélsz? 05018
Bottom
05020
Top
SIMEONI: Ta torkab jälle. SIMEONI: Eero már megint gúnyolódik. 05019
Bottom
05021
Top
JUHANI: Ma näen seda. Vaata et ma ei tõmba sul kuklast kinni, kui nimelt hooliksin rumala jutust, kuid ma poleks siis mees, ei, tõepoolest mitte. — Kuidas sa, kuradi klutt, hoiad seda kukke? Miks vaene loom röögib? JUHANI: Látom, látom. Hanem vigyázz, nehogy elkapjam a nyakad! Már tudniillik ha törődnék egy bolond szavaival, de hiszen akkor nem volnék igazi férfi, nem én. Hanem te, átkozott ördögfattyú, hogy bánsz azzal a kakassal? Miért lármázik szegény? 05020
Bottom
05022
Top
EERO: Ma õiendasin ainult ta tiiba, see oli ripakil. EERO: Csak helyreigazítottam a szárnyát, mert nagyon lelógott. 05021
Bottom
05023
Top
JUHANI: Kiili ma sind varsti õiendan. Vaata et ma sn kuklast kinni ei tõmba. Teadke, et see on ameti talituses kõige parem kukk terves kihelkonnas; ikka punktipealne ja usaldusväärne. Esimest korda laulab ta kell kaks, teist korda kell neli, mis on paras ülestõusu-aeg. Sellest kukest on meil siin laanes palju rõõmu. — Ja siis kass seal koorma harja!! Oh sind Matti-pojukest! Seal sa kõigud ja õõtsud ning vaatad koti-suust välja, näugudes üpris haledalt. «Oi vanamees suka sees!», pole sul enam palju päevi siin maailmas tatsutamiseks. Su silmad on läinud juba väga tuhmiks ja kähedalt kostab su näugu-niiise. Kuid vahest kosud veel, kui pääsed rammusate metshiirte kallale. Loodan seda. Kuid teist, Killi ja Küski, on mul meel ometi kõige haledam. Nagu meie ise, nii olete teiegi siginud, sündinud ja kasvanud Jukolas, kasvanud meie vendadena. Oi, kui palavalt vaatate mu silma! Nii, Killi, nii, mu Kiisk:-poju, nii! Ja liputate hända nõnda rõõmsalt! No ega teie tea, ct me nüüd oma kalli kodu maha jätsime. Oh teid õnnetuid! Ma pean nutma, pean. JUHANI: Majd helyreigazítalak én téged! Vigyázz, hogy nyakon ne csípjelek. Hanem tudjátok-e, hogy ez a legjobb kakas az egész járásban? Mindig pontosan és megbízhatóan látja el tisztjét. Először éjfél után kettőkor, másodszor négy órakor kukorékol, s ez a legal-kalmatosabb idő a felkelésre. Ez a kakas még nagy hasznunkra válik itt a rengetegben. És az a szegény macska ott a szekér tetején! Jaj, te árva cicamica! Ott izegsz-mozogsz, ott kukucskálsz kifelé a zsák nyílásán, keservesen nyávogva. Jaj, „öreg tata, ócska kapca”, te sem soká szaladgálsz ezen a földön: homályos már a szemed, rekedt a nyávogásod. De talán még erőre kapsz, ha rászabadulsz a kövér mezei egerekre. Remélem, így lesz. Hanem a legjobban titeket sajnállak. Killi és Kiiski. Ti is ott fogantatok, ott születtetek és nevelkedtetek Jukolában, akárcsak mi; mintha testvéreink lettetek volna. Ah, csillogó szemmel néztek reám! Úgy, úgy, Killi, úgy, édes Kiiskim! És milyen vidáman csóváljátok farkatokat! De hiszen nem tudjátok, hogy otthagyjuk édes otthonunkat. Ah, ti szegények! Sírnom kell, sírok. 05022
Bottom
05024
Top
TIMO: Vaata, kuidas sa ise enne nõu andsid. Hoia oma süda kõva, süda kõva. TIMO: Nézd csak, mit tanácsoltál te magad az imént. Keményítsd meg a szívedet, hé! 05023
Bottom
05025
Top
JUHANI: Ei või, ei või, kui tuleb kuldsest kodust lahkuda. JUHANI: Nem tudom, nem tudom! Hiszen elhagyjuk drága otthonunk! 05024
Bottom
05026
Top
TUOMAS: Rõhub ju see päev mehe meelt; kuid Impivaa-ras on meil peagi teine kodu ja vahest varsti niisama armas. TUOMAS: Hát bizony az ilyen napon elszorul az ember szíve; hanem Impivaarán nemsokára új otthont építünk, és hamarosan az is éppoly kedves lesz. 05025
Bottom
05027
Top
JUHANI: Mis sa ütlesid, mu vend? Ei maa peal ega taevas ole teist nii armast kohta kui see, kus me sündisime ja kasvasime ning mille murul pisukeste piimanokkadena püherdasime. JUHANI: Mit mondasz, testvér? Nincs égen és földön még egy olyan kedves hely, mint az, ahol születtünk, nevelkedtünk, s ahol tejfelesszájú gyerkőcként a porban hemperegtünk. 05026
Bottom
05028
Top
AAPO: Tõsi, lahkumistund surub südant, sest kodupõõsas on jäneselegi armas. AAPO: Megtöri szívünket a búcsú pillanata, hiszen még a nyúlnak is kedves a hajlékot adó bokor. 05027
Bottom
05029
Top
JUHANI: Kuis ütles kord emajänes, kui tundis enese jälle tiine olevat ja käskis väikesel pojal enese juurest ära minna, tulejate teelt kõrvale? JUHANI: Hogyan is mondta nyuszi anyó hajdanán, mikor érezve, hogy megint vemhes, elküldte magától a fiát, elküldte a jövendő nyúlfiak útjából? 05028
Bottom
05030
Top
TIMO: «Mine juba minema, pojukene, väiksekene, ja pea ikka meeles, mis ma ütlen: kus puu, seal pael, kus lohk, seal lõks.» TIMO: „Menj világgá, szép fiacskám, vésd eszedbe anyád szavát: ahány cserje, annyi csapda, ahány berek, annyi hurok.” 05029
Bottom
05031
Top
JUHANI: Nii ütles ta pojale, ja siis läks poju puperdama eemale; puperdas ja töllerdas mööda põldu ning nõmme äärt, töllerdas, lõhkine huul avameelselt irvi. Nii läks ta kodunt, ja kurvalt paistis õhtu. JUHANI: így szólt a fiához, s a kisnyúl útnak indult; ott ugrabugrált, szökdécselt az irtáson s a réteken, vágott száját sírásra görbítve. így hagyta el az otthonát, és bizony szomorúan szállt le számára az este. 05030
Bottom
05032
Top
EERO: See oli Jänese-Jussi. EERO: Az a szegény Nyuszi-Jussi. 05031
Bottom
05033
Top
JUHANI: Las olla pealegi. Nii läks ta kodunt ja nii läheme meiegi. Jää hüvasti, kodu! Su läve, su pühkmehunnikut tahaksin nüüd suudelda. JUHANI: Jól van, na. így hagyta el az otthonát, és így hagyjuk el mi is. Isten veled, otthon! A lépcsődet, de még a szemétdombodat is szívesen megcsókolnám. 05032
Bottom
05034
Top
AAPO: Nii, mu vend. Kuid katsume peletada selle meele-sünguse. Varsti on meil ees vali toimetus ja töö, varsti pauguvad palgid, kaiguvad kirved, ja üles taeva poole tõuseb tore maja Impivaara raiesmaal, keset põliseid metsi. Vaadake: juba rändame vägevas laanes, kuuskede kohinas. AAPO: Úgy, úgy, testvér. Hanem űzzük el lelkűnkből ezt a szomorúságot. Hamarosan kemény munka vár ránk: nemsokára zuhannak a szálfák, csattognak a fejszék, s az Impivaara irtásán, a komor erdők közepette pompás ház fog emelkedni az ég felé. Nézzétek: itt járunk már a zord vadonban, zúgó fenyvesek között, így, beszélgetve haladtak át a komor erdőn. 05033
Bottom
05035
Top
Nii vestsid nad omavahel, liikudes läbi sünge salu. Kuid aegamööda tõusis maapind ja nende tee vingerdas üles kõrgele metsasele maale, mida kutsuti Teerimäeks. Siit ja sealt paistis sammaldunud kaljumürakaid, väliselt hiiglaste hauakääbaste sarnaseid, mille ümber kumisesid madalad, tugevajuurikalised männid. Väga põrutas vankrit ja vana Valge turja kaljune tee, kus silm paiguti vaevalt võis eraldada endist ratta rada. Ule mäe läks tee, sest põhjatud rabasood laiusid kahel pool kõrval. Kuid ka vennad tegid kõik, mis võisid, et vana ühe silmaga vedaja koormat kergendada. Viimaks jõudsid nad mäeharjale, lasksid Valgel seal hetke puhata ja vaatasid maailma avarustele alla. Nende silmad nägid kaugeid külasid, niitusid, põlde, sinetavaid järvi ja läänes metsade rannal kiriku kõrget torni. Ent lõunas ühe kõrgustiku rinnakul kumas Jukola talu kui kaotatud õnnemaa; ja nukrad mõtted täitsid taas vennaste rinda. Kuid viimaks pöörasid nad silmad põhja poole, ja sealt paistis kõrge Impivaara, selle järsult langev sein, pimedad kuristikud ja habetunud, tormidest rebitud kuused, mis seisid mäe külgedel. Kuid mäe all nägid nad mõnusat kännulist lagendikku, oma tulevast elukohta, ja lagendiku all laant, mis pidi neile hoonete ehitamiseks sirgeid palke andma. Seda kõike nägid nad, nägid mändide vahelt sätendavat Ilvesjärve ja silmapiirile vajunud heledat päikest säramas mäe loodepoolsel tipul; ja lootuse kaunis lõke välgatas nende silmist ning kergendas uuesti nende rinda. A vidék azonban lassan emelkedni kezdett, és útjuk kanyarogva egy magas, erdős dombhátra, a Teerimákire vezetett fel. Itt-ott hatalmas, mohos hátú sziklák hevertek, mintha óriások sírkövei lettek volna; a sziklák tövénél alacsony, szívós gyökerű fenyők zúgtak. A köves út keményen rángatta, rázta a szekeret s az öreg Valko lapockáit; helyenként már a hajdani keréknyomot sem lehetett kivenni. Az út a dombon át vezetett, mert kétoldalt feneketlen ingoványok terpeszkedtek. A testvérek minden erejüket megfeszítették, hogy könnyítsenek öreg, félszemű gebéjük terhén. Végre fölérkeztek a dombtetőre, s ott kissé szusszanni hagyták Valkót, maguk pedig letekintettek a lábuk alatt elterülő világra. Szemük távoli falvakat, réteket, mezőket, kéklő tavakat látott; nyugaton, az erdő szélén, a templom magas tornya emelkedett. Délről, egy domb oldaláról, a Jukola-tanya tekintett feléjük, mint maga az elvesztett paradicsom, s a testvérek szívét újból fájó vágyódás töltötte el. Végül azonban észak felé fordultak, ahonnan meredek szirtjei-vel, sötét barlangjaival és bozontos, viharvert fenyőivel a magas Impivaara nézett le rájuk. A hegy lábánál barátságos irtást láttak, jövendő lakhelyüket; az irtás alatt pedig szép szálerdőt, mely sudár gerendákat ad majd nekik a házépítéshez. Ezt látták a testvérek, s a fenyők között ott csillogott az Ilvesjárvi tava is. A hegy nyugati meredélyén éppen lemenőben volt a derűs, ragyogó nap, s a testvérek szemében csodálatos fény gyűlt, mellüket új reménység dagasztotta. 05034
Bottom
05036
Top
Siis läksid nad jälle edasi ja ikka tulisema hooga hakkasid nad tõttama uue kodu poole. Mägi alanes ja nad jõudsid nõmmele mändide sammastikku, kus kanarbik, palukavarred ja närtsinud heinakõrred vaheldumisi katsid kumisevat maad. Tuli liivane, roogitud tee, mis viis Viertola mõisast kirikusse; nad astusid iile selle, jälgides oma metsateed, mis läks mööda nõmme selga. Innét megint továbbindultak, és egyre bátrabb lendülettel igyekeztek új otthonuk felé. Lefelé ereszkedett a domboldal, s ők szálas vörösfenyők oszlopcsarnokában haladtak előre, ahol a száraz fű, hanga és az áfonyagyökerek tarkán elkeveredve takarták be a földet. Egy homokos, jól épített út következett, mely a Viertola-udvarháztól a templomhoz vezetett; ezt átszelve saját erdei útjukat követték, mely a fövenyes tisztás gerincén haladt tovább. 05035
Bottom
05037
Top
AAPO: Siin on nõmm, kus ennemuiste oli usside kohtusaal, nagu räägib vanarahvas. Kohtunikuna istus siin nende kuningas, too vägev valge uss, keda harva nähakse, peas kole kallis kroon. Kuid kord röövis temalt selle krooni julge ratsanik, nagu vestab muinasjutt. AAPO: Itt van az a tisztás, ahol az öregek meséje szerint hajdanában a kígyók törvényháza állott. Itt bíráskodott felettük a kígyókirály, az a ritkán látható fehér kígyó, fején csudálatos, drága koronával. Egy bátor lovag azonban, úgy mondja a mese, elrabolta tőlük ezt a koronát. 05036
Bottom
05038
Top
Ja järgmise muisteloo jutustas neile Aapo, kui nad mööda nõmme harja lageda Sompio soo poole astusid. Tuli üks ratsanik ja nägi nõmmel usside kuningat, kellel oli peas sätendav kroon. Ta ratsutas tema juurde, tõmbas mõõga otsaga krooni kuninga peast, kannustas hobust ja kihutas oma varandusega tuule tiivul ning pilve piiril. Kuid polnud ka ussid pikaldased, vaid kohe häbemata röövlit vihaselt taga ajama. Kihinal kihutasid nad kannul, kehad rõngas, ja tuhat ratast veeres siis ratsaniku taga, nagu veerevad poiste visatud kettad maanteel. Peagi jõudsid nad ratsanikule järele, parvlesid juba tihedalt hobuse jalus, viskusid selle laudjani üles, ja suures hädaohus oli mees. Ja hädaga viskas ta neile oma küba-ragi söödaks alla, mille nad silmapilk puruks rebisid ning vihavimmas nahka panid. Aga meest ei aidanud kaua see abinõu, peagi veerlevad ussid jälle tema taga ja liiv tuiskab kõrgele teelt. Ja ikka ägedamalt kannustas mees oma lõõtsutavat hobust; ojana voolas veri toreda täku haavatud külgedelt ning suust purskas kohisev vaht. Ratsanik põgenes metsa, kuid mets ei takistanud tema vaenlaste jooksu. Tuli vastu jõgi, ja kohinal kihutas mees selle pööristesse ning nobedalt viis hobune ta jõest üle. Tuli jõgi ussidelegi vastu, ja paljude koskede kohina] viskusid nad lainete sülle, ujusid maruhool jõest üle, ning kõrgele tõusis valge vaht. Mees ratsutas ikka edasi, ja ikka järgnes talle siugude metsik salk. Nägi ta eespool ägedasti leegitsevat kütismaad, ja tule poole kannustas ta nüüd hobust, ning mässides enese jõe voogudes Iäbikastunud mantlisse, kihutas ta leekide sülle; kuid ussid ei viivitanud silmapilkugi talle järgnemast. Nõnda kihutab taeva ratsutav kangelane üle kuld-pilvede. Kord lõi ta veel kannused täku kubemesse ja kord veel kargas see edasi, siis langes tümav täkk maha, unustades igaveseks elu tulise mängu. Kuid vaba taeva all seisis mees, pääsenud tulest ja hirmsatest vaenlastest; tuli oli ju põletanud usside lugematu karja. Seisis seal kangelane rõõmutseva pilguga, käes imeväärne varandus. És míg a testvérek a fövenyes dombon a lakatlan Som-pio-láp felé ereszkedtek, Aapo a következő mesét mondotta el nekik: Egy lovag, erre járván, megpillantotta a réten a kígyókirályt, kinek ragyogó korona ékeskedett a fején. Odaugratott hozzá, és kardjának hegyével lekapta fejéről a koronát, majd pedig megsarkantyúzta lovát, és mint a vihar, elvágtatott a kinccsel. Azonban a kígyók sem voltak restek, hanem vad haraggal űzőbe vették a merész rablót. Körbecsavarodva, nagy sziszegéssel utánaeredtek, és mint megannyi korong, amit a gyermekek gurítanak az országúton, ezer meg ezer kígyó kari-kázott a lovag nyomában. Csakhamar utolérték, s már ott tekeregtek a ló lábainál, már-már felkúsztak az oldalára: halálos veszély fenyegette a vitézt. Ö azonban nagy bajában ledobta nékik a kalpagját csalétkül, s a kígyók nyomban nekiestek, darabokra tépték és fölfalták. De ez a csel sem sokat segített rajta, mert a kígyók megint utánaeredtek, és magasra szállt mögöttük az út pora. A hős egyre vadabbul sarkantyúzta lihegő lovát; patakban folyt a vér a paripa felsebzett oldaláról, és szájából habos tajték szakadt. A lovag az erdőbe menekült, de az erdő sem tudta megállítani ellenségeinek futását. Egy folyó állta útját, s a lovag beleugratott a zúgó örvénybe, ménje gyorsan átvitte rajta. De a kígyók sem rettentek meg a folyótól, hanem mint a robajló vízesés, belevetették magukat a hullámok forgatagába, és szélsebesen átúsztak, hogy nyomukban csak úgy forrt, tajtékzott a víz. A lovag tovább vágtatott, de a kígyók megvadult serege egyre jobban szorongatta. Nem messze azonban lánggal égő erdőt, felgyújtott irtásföldet pillantott meg, mire nyomban a tűz felé hajtotta lovát; beburkolózva a folyóban átázott köpenyébe, egyenesen belevágtatott a lángtenger közepébe, ám a kígyók sem maradtak el egy pillanatra sem mögüle. így vágtat át az égi lovag az aranyos felhők között. Sarkantyúját még egyszer belevágta paripája véknyába, s a táltos lihegve még egyszer előreszökött, hogy aztán összerogyva örökre elfelejtse az élet tüzes játékait. De túl minden veszélyen, szabadon állt a lovag, megmenekülve a tűzből és borzalmas ellenségeitől; a lángok ugyanis elégették a kígyók számlálha-tatlan seregét. Ott állt a hős, kezében a csodálatos ékszerrel, és győzedelmesen tekintett körül. 05037
Bottom
05040
Top
AAPO: See oli muistelugu valge ussi kroonist siin Teeri-mäe nõmmel. AAPO: Így szól a mese a Teerimáki-tisztás fehér kígyójának koronájáról. 05038
Bottom
05041
Top
JUHANI: Tore lugu ja veel toredam mees, fees ussi peast krooni tõmbas ning selle viimaks enesele võitis. Vahva mees. JUHANI: Pompás mese, de még pompásabb a vitéz, aki lekapta a kígyó fejéről a koronát, s végül is megszerezte magának. Derék legény! 05039
Bottom
05042
Top
TIMO: Harva võib inimene seda assi näha, koid see, kes teda näeb, saab ääretult targaks, nagu iidevad vanad inimesed. TIMO: Emberfia csak ritkán pillanthatja meg ezt a kígyót, de aki meglátja, úgy mondják az öregek, a bölcsnél is bölcsebbé válik. 05040
Bottom
05043
Top
JUHANI: Öeldakse ka: kes kevadel enne käo kukkumist selle ussikohtuniku kinni saab, selle keedab ja ära sööb, see mõistab ronga kõnet, millest saab teada, mis temaga tulevikus sünnib. JUHANI: Azt is mondják, hogy aki tavasszal, az első kakukkszó előtt megfogja, megfőzi és megeszi ezt a kígyókirályt, az érteni fogja a holló károgását, és megtudja, mit hoz számára a jövő. 05041
Bottom
05044
Top
EERO: öeldakse veel niigi: kes seda kõike kevadel peale käo kukkumist teeb, see mõistab ronga kõnet, millest saab teada, mis temaga enne seda on sündinud. EERO: De azt is mondják, hogy aki tavasszal, a kakukk megszólalása után cselekszi ezt, az tudni fogja mindazt, ami eddig történt vele. 05042
Bottom
05045
Top
JUHANI: Oi, vennas, kui rumalasti sa nüüd rääkisid! Kas ei tea seda igaüks, ilma et oleks kübetki ussiliha söönud? Vaat nüüd alles Eero näitas, mis mees ta mõistuse poolest õieti on, nimest rumal oinas. «Ta saab teada, mis temaga enne seda on sündinud.» Kas sihuke mõte on pärit mehe peast? Oh sa vaene poiss! JUHANI: Jaj, öcskös, de nagy ostobaságot mondtál! Hát nem tudja ezt minden ember, még ha egy falatnyi kígyóhúst sem evett? Lám, lám, Eero most megmutatta, hogy mennyit ér az esze. Ostoba birka! „Az tudni fogja mindazt, ami eddig történt vele.” Hát emberi észre vall az ilyesmi? Jaj, te szegény fiú! 05043
Bottom
05046
Top
AAPO: Ära midagi, Juho. Emba-kumba, kas kõneles ta rumalusest või viskas jälle vempusid ja konksusid; nii või teisiti, kuid mõlemal juhul heitis ta meie ette tähelepandava mõtte. Katsume uurida tema udust, ja ma usun, et sellest midagi tarka võime välja õngitseda. Teada, mis on sündinud, see on mõnest seisukohast vaadates suur tarkus. Kui teraselt kaalud, mihuke möödaläinud päevade külv kasulikku, misuke kahjulikku vilja on kandnud, ja selle järgi oma elu, töö ning tegevuse sead, siis oled tark mees. Kui meiegi silmad oleksid varem lahti läinud, siis, arvan ma, ei lohistaks me siin mitte kolijatena. AAPO: Hagyd csak, Juho. Eero vagy ostobaságot mondott, vagy megint pimaszkodott és ingerkedett. De bárhogy is legyen, mégis figyelemre méltó gondolatot vetett elénk. Vizsgáljuk csak meg alaposabban Eero mondását, és azt hiszem, mély bölcsességet halászhatunk ki belőle. Tudni mindazt, ami eddig történt, bizonyos szempontból nagy bölcsesség lenne. Ha okosan megvizsgálod, hogy a múlt időknek melyik vetése hozott jó s melyik rossz gyümölcsöket, és ezek szerint rendezed életedet és munkádat, bizonnyal bölcs ember vagy. Ha nekünk is hamarább kinyílt volna a szemünk, most nem kellene itt hontalanul kóborolnunk. 05044
Bottom
05047
Top
JUHANI: Nagu hundipojad lageda taeva all. Kuid mis tehtud, see tehtud. JUHANI: Csupasz ég alatt kószálunk, mint a farkaskölykök! Hanem ami megtörtént, megtörtént. 05045
Bottom
05048
Top
TUOMAS: Mis Jukolas kaotasime, selle võidame Impivaara raiesmaal tagasi. — Siia, kogu vennaparv, ja löögu igaüks käed koorma külge, et aidata Valget, seni kui sõit läheb mööda sood. Siia kõik! Vankriratas vajub ju vaksa võrra mudasesse maasse. TUOMAS: Amit Jukolával elvesztettünk, azt még visszanyerhetjük az Impivaara tisztásain. Hanem most ide az egész testvérsereg, és toljátok azt a szekeret, segítsetek Valkónak mindaddig, amíg csak tart a mocsár. Ide mind! Arasznyira süpped a kerék az iszapos földbe. 05046
Bottom
05049
Top
Nõnda omavahe! vestes olid nad nõmmelt alla läinud, astunud üle Seunala Matti lageda välja, siis läbi tiheda kuusiku ja seisid nüüd Sompio soo rannal. Sünge näis see soo, mille pinnal vaheldusid mudased, rabased laukad, sammalmättad, kuremarjakohad, ja seal ning teal seisis madal, kuivav kask, karvalt õhtutuules pead kummardades. Kuid keskelt oli soo kitsam ja seal ka maa kõvem ning kindlam. Seal seisis madalaid mände samtnaliilikondades ja mättad tumerohelist, imalalt lõhnavaid joovikapõõsaid. Ja üle selle maa jooksis vaevaline tee soo teisele rannale, kus algas jällegi pime laas. Seda teed mööda rändasid nüüd vennaksed üle soo. Mõni neist sikutas aisast Valge kõrval, mõni jälle lükkas vankrit. Lõpuks, kuigi suure vaevaga, jõudsid nad soo randa ja rändasid jälle kuival maal mööda laane juurikarohket teed, mis jätkas umbes viissada sammu. Kuid viimaks valgenes nende ees kännulise raiesmaa lagedus ning nad seisid oma sihtkohal, koopalise mäe jalal. Ekképp beszélgetve ereszkedtek le a fövenyes parton, átszelték Seunala Matti széles irtását, átkeltek egy sűrű, fiatal fenyvesen, s ott álltak végül a Sompio-mocsár partján. Komor kép tárult elibük: emitt iszapos, sáros tócsák, amott mohos zsombékok, a foltosáfonya fészkei, odébb elszórva néhány alacsony, fonnyadó nyírfa, mely szomorúan bólogatott az esti szélben. Középen azonban keskenyebb volt a láp, s ott a talaj is szilárdabbnak, keményebbnek mutatkozott; néhány elkorcsosult, mohos fenyő s a zsombékokon sötétzöld, erős illatú hamvasáfonya-bokor is nőtt rajta. Erre vezetett át a keserves út a mocsár túlsó partja felé, ahol újból sűrű vadon kezdődött. Ezen az úton keltek át a testvérek a lápon. Néhányan Valko mellett a kocsirudat húzták, a többiek meg nekidűlve tolták a szekeret. Végre nagy kínlódással elérték a láp szélét, és újból szilárd földön, mintegy ötszáz lépésnyi erdei úton haladhattak tovább, melyet már erősen beleptek a gyökerek. De utoljára mégiscsak elébük tárult a tágas tisztás, s ők ott álltak a kiszemelt helyen, a szakadékos hegy lábánál. 05047
Bottom
05050
Top
Siin oli muiste vennaste vanaisa, tugev töömees, harinud sõõrumaid ja põletanud vägevaid miiiihaudu. Palju sõõrumetsi oli ta mäe ümber maha võtnud ja põletanud, karuäkkega äestanud mõndagi musta, täiskülvatud maatükki, ja viimaks kogunud rehte viljarikkad kõrred. Ahervare välja ääres näitas seal veelgi kohta, kus oli seisnud ta metsarehi, kust ta valmi vilja kohe koju toimetas, õled ning kõlkad talitee ajaks jättes. Kuid rchevarest tükk maad eemal, seal välja ja metsa piiril, paistis miilihaua põhi, pärata suur, kus ta oli põletanud kö'isevaíd süsi oma kütismaa palkidest. Nõnda oli siin endine jukola tüse peremees töötanud ja teotsenud mõnegi põletava päikese all, pühkides laubalt mõnegi higipisara. Aga öösel lamas ta oma lurhakatusega onnis, valvates miilihauda; ja sama onni olid nüüd vennaksed valinud enesele ajutiseks eluasemeks. Ezen a helyen a testvérek nagyapja, egy derék munkásember, hajdanán kiirtotta az erdőt, és hatalmas szénégető boksákat rakott. A hegy lábánál nagy területen ledöntötte a fákat, felégette, majd ágas boronájával felkaparta és bevetette a letarolt föld fekete kérgét, hogy aztán dús kévéket gyűjtsön a csűrébe. A tisztás szélén egy romhalmaz mutatta a helyet, ahol hajdan a csűr állott, s ahonnan a kicsépelt gabonát rögtön haza is szállította, utóbb pedig, tél idején, a szalmát és ocsút is hazafuvarozta szánkóján. A csűr helyétől nem messze, az erdő s az irtás határán még látni lehetett a hatalmas boksa fekete nyomát, ahol az irtás fatörzseiből zörgő faszenet égetett. így serénykedett, így szorgoskodott itt Jukola hajdani derék gazdája az égő nap alatt, és homlokáról sűrűn törölgette a gyöngyöző verejtéket. Éjjel azonban tőzegfedelű kunyhójában pihent, és vigyázott boksájára; ezt a kunyhót választották a testvérek ideiglenes szállásukul. 05048
Bottom
05051
Top
Avar on kännuline raiesmaa, kuid selle äärtest kaugemale ei näe ometi su silm; sest idas, lõunas ja läänes sulevad metsad »u vaateala ning põhjas kõrge mägi. Kui aga selle mäe harvade kuuskedega kroonitud harjale astud, siis kannab su silm kaugeie kõigisse taevakaartesse. Lõuna pool näed kõigepealt otse oma jalgade all toda eespool mainitud tasaselt lauget raies-maad, kaugemal sünget laant, selle taga jälle Sompio sood, ning seal taevarannal kerkib hämuselt sinerdav Teerimägi. Põhja pool alaneb aeglaselt Impivaara, ja ta lüngi kamaral, mida enne ka kiitispõlluks on tarvitatud, seisab noor ning tihe kaasik, mille rohuta teedel hüplevad tedred ja vilistavad nukralt põldpüüd. Idast paistab tasane nõmm oma männikuga, läänest kühmuline sammalkaljune maa, siin-seal sammaldunud harjal madal, kuid tüse ning tihe mänd. Mändide taga sätendab seal hele ja kalarikas Ilvesjärv, umbes tuhat sammu raies-maast eemal. Kuid vaevalt näed midagi muud, kui kaugele ka kaeksid. Salude tõmmu meri ähmatab su ümber igal pool. Näed siiski veel kirdes hämust sinerdust Viertola mõisast ja seal kaugel loodetaeva rannal kiriku halli torni. Säärane oli koht ja selle ümbrus, mille jukolased olid oma elupaigaks valinud. Tágas volt az irtás, azonban tekinteted mégsem szállhatott a tisztás határán túl, mert kelet, dél és nyugat felől sűrű erdő, északon pedig a magas hegy zárta el a kilátást. Azonban ha felkapaszkodsz a hegynek ritkás fenyőkkel koronázott csúcsára, úgy messze széttekinthetsz a világ minden tája felé. Délen, rögtön a lábaid alatt, ott láthatod azt a bizonyos, mérsékelten lejtő irtást, mögötte a komor erdőt, majd meg a Sompio-lápot, amott pedig, az ég peremén, a kéklő Teerimáki emelkedik. Észak felé a hegy szelíden ereszkedik alá; széles hátán, melyet hajdan szintén művelés alá vettek, dús fiatal nyírfaerdő nőtt; a nyírek alatt, a kopár ösvényeken, fajdok ugrálnak, s a császármadár bánatos füttyszava hallik. Kelet felé egyenletes, fövenyes fenyőliget látható, nyugaton viszont mohos sziklákkal teleszórt, hepehupás vidék; a sziklagerinceken néhány alacsony, de izmos, görcsös vörösfenyő terpeszkedik. A fenyő mögött, jó ezer lépésre az irtástól, a tiszta vizű s halban gazdag tó, az Ilvesjárvi csillog. Ennél többet aztán aligha láthatsz, bárhogy is meresztgeted a szemed; körülötted mindenütt az erdő sötét tengere hullámzik. Igaz, északkelet felől homályosan iderémlik a Viertola-udvarház, és messze-messze, az ég északnyugati szélén a templom szürke tornya. Ilyen volt a hely s a környék, melyet a Jukola testvérek jövendő lakóhelyükül választottak. 05049
Bottom
05052
Top
Ent süsionni lähedale olid vennaksed sel õhtul laagri üles löönud, päästnud aisadest väsinud Valge, kell kaelas, karjamaale, ja teinud kändudest ning teivastest rõõmsa tule murule. Seal küpsetas Simeoni silke, naereid ja loomaliha ühiseks õhtu-söömaks, teised askeldasid vankri ümber, lammutades koormat ning kandes asju ja riistu oma kohale. Aga kui see oli tehtud ja roog valmis, istusid nad õhtusele murule sööma; ning päike oli vajunud mäe taha. Ezen az első estén a testvérek a szénégetőkunyhó közelében telepedtek le; kifogták a szekérből a fáradt Valkót, és csengőt akasztva a nyakába, kicsapták a legelőre. Fatönkökből és ágakból vidám tüzet raktak a tisztáson; Simeoni halat, répát és szárított húst sütött vacsorára, a többiek pedig a szekér körül foglalatoskodtak: lerakták a magukkal hozott holmit és minden szerszámot, minden motyót a megfelelő helyre hordtak. Midőn ezt elvégezték, s a vacsora is készen volt, letelepedtek falatozni; a hegyek mögött a nap is lenyugodott. 05050
Bottom
05053
Top
SIMEONI: See on siis meie esimene söömaaeg siin uues kodus; ja toogu ta õnne ning jumala rahu kõigile meie teistelegi söömaaegadele siin. SIMEONI: Ez lenne hát első vacsoránk az új otthonban. Bár hozna békét és Isten áldását minden más étkezésünkre is! 05051
Bottom
05054
Top
JUHANI: õnn, priske õnn olgu siin meie ainus kaaslane igas töös ja toimetuses, kuhu ainult meie jõud küünib. JUHANI: Kövér szerencse kísérje minden tettünket és munkánkat, amihez csak hozzáfogunk. 05052
Bottom
05055
Top
AAPO: Ma tahaksin väljendada ühe tähtsa mõtte. AAPO: Egy fontos szót szeretnék szólani. 05053
Bottom
05056
Top
JUHANI: No puhu ta siis oma südamesopist välja. JUHANI: Halljuk hát, mit rejtegetsz szíved pitvarában? 05054
Bottom
05057
Top
AAPO: Ilma peata keha ei kõlba, ütlen mina. AAPO: Mit sem ér a test fej nélkül, azt mondom. 05055
Bottom
05058
Top
JUHANI: Vaid peksleb vastu seina nagu peata kana. JUHANI: Minduntalan nekimegy a falnak, mint a fejetlen tyúk. 05056
Bottom
05059
Top
TIMO: Kas või ka mitte ilma peata, kuid kui ta ainult pööraseks läheb, siis rabeleb vaat nii, sinna ja tänna, sinna ja tänna. Nii teevad ju Männiku-moori kanad tihti, ja siis ütleb eit, et nõianooled lendlevad õhus. TIMO: Nem is kell fejetlennek lennie, elég, hamegkótya-gosodik, és máris ide-oda röpköd, így ni! így csináltak gyakran Mánnistö anyó tyúkjai is; az öreg néni azt mondta, hogy ilyenkor a boszorkányok nyilai röpködnek a levegőben. 05057
Bottom
05060
Top
JUHANI: Kuid pajata oma suu puhtaks, veli AAPO: JUHANI: Hanem, Aapo testvér, öntsd ki már a szíved! 05058
Bottom
05061
Top
AAPO: Sihuke on mõte minu peas: kui tahame siin midagi ja korralikult korda saata, siis olgu ikka üks meist esimeheks, nõupidamiste juhatajaks, vaidlusasjade otsustajaks. Lühidalt, üks peab olema, kelle hääl käib korra asjus ü!e kõige. AAPO: Ez a gondolat jár az eszemben: ha azt akarjuk, hogy itt igazán vigyük valamire, akkor legyen egyikünk a ház feje, tanácskozásaink vezetője, veszekedéseink döntőbírája. Más szóval legyen egyvalaki, akinek szava irányt és rendet szabjon. 05059
Bottom
05062
Top
JUHANI: Mina olen siin kõige vanem. JUHANI: Én vagyok itt a legidősebb. 05060
Bottom
05063
Top
AAPO: Sina oled Jukola vennaste hulgas esimene ja sinul olgu ka see õigus. AAPO: Te vagy az elsőszülött a Jukola-hadban, s ez a jog is illessen téged. 05061
Bottom
05064
Top
JUHANI: Olen esimene mees rivis, ja ma tahan teilt ka sõnakuulmist nõuda. Kui aga teie ainult kuulaksite. JUHANI: Én vagyok az első a sorban, és megmutatom, hogy engedelmességre szoktatlak benneteket. Bárcsak hallgatnátok a szavamra! 05062
Bottom
05065
Top
AAPO: See on õigus ja kohus. Kuid üldistes küsimustes võetagu ometi igaühe sõna kuulda. AAPO: Ez így helyes és jogos. Hanem azért közös ügyekben hallgassuk meg mindenki véleményét. 05063
Bottom
05066
Top
JUHANI: Eriti sinu nõu järgi tahan ikka ja heameelega oma kõrva pöörata. Kuid mina olen esimene. JUHANI: A te tanácsaidnak különösen mindig szívesen megnyitom a fülemet. Hanem az első mégis én vagyok. 05064
Bottom
05067
Top
AAPO: Tõsi! Kuid mis karistus määratakse sellele, kes kangekaelsust, parandamatut vastupanu avaldab? AAPO: Úgy van! De milyen büntetést szabjunk ki arra, aki nyakasságot és javíthatatlan engedetlenséget tanúsít? 05065
Bottom
05068
Top
JUHANI: Tolle pistan sinna mäekoopasse ja kannan virna kiimneleisikalisi kive kaitsevalliks koopa suhu; seal istuga ta päev või paar, ikka sedamööda, kuis asjad ning asjaolud nõuavad. Jaa-jaa, seal imegu ta käppa, mõeldes järele, mis ta rahule tarvis läheb. JUHANI: Azt bedugom oda a hegy barlangjába, és mázsás sziklákat gördítek zárnak a barlang szája elé. Csücsüljön ott egy-két napot, ahogy az ügy s a körülmények kívánják. Igen, igen, ott majd szophatja az ujját, és elgondolkozhatik azon, miképp kell viselkednie, ha békét akar. 05066
Bottom
05069
Top
LAURI: Mina ei ole selle otsusega päri. LAURI: Ebbe én nem megyek bele. 05067
Bottom
05070
Top
TUOMAS: Ka mina mitte. TUOMAS: De én sem! 05068
Bottom
05071
Top
TIMO: Kas olen ma triibuliste põskedega mäger, kelle eluasemeks on läpane kaljukoobas? Eemale sellega. TIMO: Talán csíkos pofájú vaddisznó vagyok, hogy az erdő penészes barlangjában lakjam? Le vele! 05069
Bottom
05072
Top
JUHANI: Te hakkate mässama. JUHANI: Mi az, lázongtok? 05070
Bottom
05073
Top
TUOMAS: See karistusparakrahv ei lähe, ei lähe. TUOMAS: A büntetésnek ez a módja nem helyes, de nem ám. 05071
Bottom
05074
Top
TIMO: «Ei lähe läbi,» ütleb rahvasuu. Mina pole mäger ega mõtsik. TIMO: „Ez nem járja”, mondja a közmondás. Én sem vaddisznó, sem borz nem vagyok. 05072
Bottom
05075
Top
JUHANI: Seepärast pea end alati hästi ja korralikult üleval, et hoiduda mu viha kohutava karistuse eest. JUHANI: Viselkedj tehát mindig rendesen és engedelmesen, hogy elkerüld haragom szörnyű büntetését. 05073
Bottom
05076
Top
TIMO: Kuid mina pole mäger ega susi. Heh-hei! Ei ole ka karu ega mingi rott! Häbene pisut. «Hoia endale, ütles Jaakko Amandale.» Heh-heh! TIMO: De én akkor sem vagyok sem borz, sem farkas. Hohó! De még medve vagy patkány sem. Nézze meg az ember! 05074
Bottom
05077
Top
AAPO: Kas mullegi sõnaõigust antakse? AAPO: Hagytok engem is szóhoz jutni? 05075
Bottom
05078
Top
JUHANI: Heameelega. Mis tahad sa öelda? JUHANI: Csak tessék. Mit akarsz mondani? 05076
Bottom
05079
Top
AAPO: Et minagi pole tolle karistusparakrahvi poolt, mida tahad meie jaoks tarvitusele võtta, vaid leian ta olevat ven-dade vahel liiga karmi, metsiku. AAPO: Hogy én sem helyeslem ezt a büntetésparagrá-fust, amit ránk akarsz hozni; testvérek között ezt nagyon durvának, állatiasnak tartom. 05077
Bottom
05080
Top
JUHANI: Või ei ole poolt? Ei ole poolt? Või tõepoolest ci ole poolt? ütle siis targem parakrahv, kui mina kunagi ei mõista, mis on õige, mis võlts. JUHANI: Nem helyesled? Igazán nem helyesled? Mondj hát akkor egy bölcsebb paragrafust, mert úgy látszik, hogy én nem érem föl ésszel, mi a helyes, és mi nem. 05078
Bottom
05081
Top
AAPO: Seda ma ei öelnud. AAPO: Ezt nem álhtom. 05079
Bottom
05082
Top
JUHANI: Ütle siis see uus, see sünnis parakrahv, sina Jukola prohvet. JUHANI: Mondd csak azt az új, elfogadható paragráfust, te, te Jukola bölcse, te! 05080
Bottom
05083
Top
AAPO: Olen kaugel prohveti aust. Kuid see... AAPO: Messze vagyok én attól, hogy bölcs lehetnék. Hanem ez... 05081
Bottom
05084
Top
JUHANI: Parakrahv, parakrahv! JUHANI: A paragráfust, a paragráfust! 05082
Bottom
05085
Top
AAPO: See on ju... AAPO: Ez azonban... 05083
Bottom
05086
Top
JUHANI: Parakrahv, parakrahv! Ütle see tark para-liruhv! JUHANI: A paragráfust, a paragráfust! Halljuk azt a hétszerbölcs paragráfust! 05084
Bottom
05087
Top
AAPO: Kas sa hull oled? Sa kisad, nagu istuksid tulistes pükstes. Mis sa karjud ja keerutad pead nagu öökull? AAPO: Megbolondultál? Úgy ordítasz itt, mintha tüzes nadrágban ülnél. Miért üvöltözöl és miért rázod a fejed, mint a fülesbagoly? 05085
Bottom
05088
Top
JUHANI: Parakrahv! hüüan mina vägevalt. See tuliuus ja viina, tark parakrahv! Ütle see, ja ma kuulan hääletult kui särg lutuna krookumist. JUHANI: „A paragráfust!”, kiáltozom folyton. Halljuk azt a vadonatúj és régi, hétszerbölcs paragráfust! Mondd hát, s én oly csöndben foglak hallgatni, mint a csuka a békák vartyogását. 05086
Bottom
05089
Top
AAPO: Seesugune on minu arvamine asja kohta: See, kes nõuandmistest ja hoiatustest ei hooli, vaid ikka meelevallatust üles näitab, meie vahele riiuseemet kiilvates, see tõugatakse välja meie liidust, aetakse kaugele ära. AAPO: Én így gondolom a dolgot: ha valamelyikünk nem hallgat a figyelmeztetésre és a jó szóra, ha mindig erőszakoskodik és a veszekedés magvait hinti el közénk, úgy az ilyet zárjuk ki szövetségünkből, és száműzzük magunk közül. 05087
Bottom
05090
Top
TUOMAS: See olgu seadus. TUOMAS: Legyen ez a törvény. 05088
Bottom
05091
Top
LAURI: Sellega olen päri. LAURI: Ebbe én is beleegyezem. 05089
Bottom
05092
Top
TIMO: Mina niisama. TIMO: Én is. 05090
Bottom
05093
Top
SIMEONI: Sellega lepime kõik üheskoos. [SIMEONI: Siihen suostumme kaikki yhteisesti. >missing] 05091
Bottom
05094
Top
JUHANI: Hm! Olgu siis otsustatud. Ja pidage meeles: kellel siitpeale tuju tuleb tagant üles lüüa, sellel on hundipass pihus, vops tagumikus ning lasku jalga. — Misukese töö kallale asume homme, teie murjanid? Küll ma teid veel õpetan. JUHANI: Hm! Legyen hát így. Hanem jól jegyezzétek meg: akinek ezután kedve támad hepciáskodni, az útilaput kap a talpára, rúgást az ülepére, és mehet isten hírével. Hanem milyen munkába fogunk holnap, ti szerecsenyek? Majd móresre tanítalak én titeket! 05092
Bottom
05095
Top
AAPO: Pisut sapine; kuid see ei tarvitse veel segada meie rahulikku ja helget meeleolu sel õhtutunnil. AAPO: Mintha kissé dühös lennél? Hanem ez ne zavarja meg lelkünk békéjét ezen a szép estén. 05093
Bottom
05096
Top
JUHANI: Mis tööle hakkame, kui päev koidab? JUHANI: Milyen munkába kezdünk, mihelyt felvirrad a reggel? 05094
Bottom
05097
Top
AAPO: Muidugi on meil siin maja ehitamine esimeseks tööks. AAPO: Természetes, hogy legelőször is otthont kell építenünk. 05095
Bottom
05098
Top
JUHANI: Nii ongi. Homme vara lähevad neli meest, kirved pihus, maja raiuma, ja need neli meest on: mina ise, Tuo-mas, Simeoni ning AAPO: Teised tahuvad palke ja veeretavad meile üles. Ja kui maja ning väike aidakong on valmis, siis poisid kohe moona muretsema, jahi- ja kalastusteele. Pidage seda meeles! JUHANI: Úgy van. Holnap kora hajnalban keljen munkára négy ember fejszével a kezében, s legyen ez a négy: én magam, Tuomas, Simeoni és Aapo. A többiek pedig faragják meg és görgessék föl ide a gerendákat. Ha aztán majd készen áll a ház meg a kamra, akkor mindenki azonnal föl, eleséget gyűjteni, halászni, vadászni. Jegyezzétek meg jól! 05096
Bottom
05099
Top
Nii lõpetasid nad viimaks õhtusööma ja läksid süsionni puhkusele. Tuli öö, pilvine, kuid vaikne lehekuu öö. Laanes huikas öökull käheda häälega, Ilvesjärvel parisesid pardid ja aeg-ajalt kuuldus kaugelt karu mõmin. Muidu valitses looduses rahu ja sügav vaikus. Kuid õrnatiivane Uncneitsi ei tahtnud vennakseid süsionnis tervitama tulla. Hääletult, kuid ühelt küljelt teisele pööreldes mõtisklesid nad selle maailma asjade ning meie elu muutlikkuse üle. Így fejezték be a testvérek vacsorájukat, s aztán a szénégetőkunyhóban pihenni tértek. Leszállt az éj, felhős, de csöndes májusi éjszaka. Az erdőben rekedt hangon egy fülesbagoly huhogott, az Ilvesjárvi partján vadkacsák hápogtak, s messziről idehallatszott egy medve éles füttyentése. Különben béke és mélységes csend honolt a természetben. Azonban a könnyű szárnyú Álom mégsem szállt le a tőzegkunyhóba, köszönteni a testvéreket. Hangtalanul forgolódtak a fiúk egyik oldalukról a másikra, és a világ során, az élet múlandóságán elmélkedtek. 05097
Bottom
05100
Top
AAPO: Ma arvan, kellegi silmad pole veel kinni. AAPO: Úgy hiszem, még egyikünk sem hunyta le a szemét. 05098
Bottom
05101
Top
JUHANI: Timo magab juba magusasti, kuid meie teised väänieme ja käänleme nagu vorstid keevas katlas. Miks oleme nii virged? JUHANI: Timo már édesdeden alszik, hanem mi, többiek csak hentergünk, forgolódunk, mint kolbász a forróvizes fazékban. Ugyia miért kerül az álom? 05099
Bottom
05102
Top
AAPO: Meie elutee on teinud täna järsu käänaku. AAPO: Életünk útja ezzel a nappal éles fordulatot vett. 05100
Bottom
05103
Top
JUHANI: Sellest ongi mu meel nii rahutu, väga rahutu. JUHANI: Ezért olyan békéden, nyugtalan a szívem. 05101
Bottom
05104
Top
SIMEONI: Sünge on mu südame seisukord. Kes olen mina? Ärakadunud poeg. SIMEONI: Sötét bánat szállt az én szívemre is. Ugyan mi vagyok én? Tékozló fiú? 05102
Bottom
05105
Top
JUHANI: Hm! Laande eksinud lammas. JUHANI: Hm! Az erdőben eltévedt bárány. 05103
Bottom
05106
Top
SIMEONI: Nii jätsime maha naabrid ja kristlikud ligimesed. SIMEONI: Elhagytuk szomszédainkat és keresztény felebarátainkat. 05104
Bottom
05107
Top
TUOMAS: Siin oleme ja siia jääme, niikaua kui metsas värsket liha leidub. TUOMAS: Itt vagyunk, és itt is maradunk mindaddig, amíg csak friss hús akad az erdőn. 05105
Bottom
05108
Top
AAPO: Kõik läheb hästi, kui ainult mõistliku meelega peale hakkame. AAPO: Minden jól sikerül, ha mindig ép ésszel látunk munkához. 05106
Bottom
05109
Top
SIMEONI: Öökull huikab seal laanes ja tema hüüd ei ennusta kunagi head. Ennustab tulekahjusid, veristid võitlusi ja mõrtsukatöid, nagu ütlevad vanad inimesed. SIMEONI: Az erdőben fülesbagoly huhog, és huhogása soha jót nem jelent. A bagolyhuhogás, mint ahogy az öregek mondják, tűzvészt, véres verekedést és gyilkosságot jósol. 05107
Bottom
05110
Top
TUOMAS: Metsas hüüdmine on tema amet ja ilma mingi tähenduseta. TUOMAS: Az erdőben azonban az a dolga, hogy huhogjon, és ilyenkor semmit sem jelent. 05108
Bottom
05111
Top
EERO: Siin on küla, Impivaara mättaist katusega maja. EERO: Csakhogy ez itt nem erdő, hanem emberek lakhelye: a tőzegfedelű Impivaara-tanya. 05109
Bottom
05112
Top
SIMEONI: Kuid nüüd on ennustaja kohta muutnud, hüüab seal mäeharjal. Seal, nagu pajatab muinasjutt, palus «kahvatu neitsi» ennemuiste oma pattusid andeks, palus kõik ööd läbi nii talvel kui suvel. SIMEONI: Az a baljós madár most helyet változtatott, és ott huhog a hegy gerincén. Hajdan, úgy mondja a mese, télen-nyáron minden éjjel ott imádkozott a „sápadt szűz” bűneinek bocsánatáért. 05110
Bottom
05113
Top
JUHANI: Tema järgi on ka see mägi Impivaaia—Neitsi-mäe nime saanud. Kuulsin kord lapsena toda muinasjuttu, kuid nüüd on ta juba suurelt jaolt mu meelest kadunud. Veli Aapo, jutusta meile seda siin igava öö viiteks. JUHANI: Róla kapta nevét ez a hegy is: Impivaara, Szűzhegy. Gyermekkoromban hallottam egyszer ezt a mesét, de azóta már elfeledtem. Aapo testvér, meséld el nekünk, hadd múljon ez a siralmas éjszaka. 05111
Bottom
05114
Top
AAPO: Timo norskab nagu mees; kuid magagu ta rahus; tahan teile vesta selle muinasjutu. AAPO: Timo úgy horkol, hogy még! De aludjon békével; én szívesen elmesélem nektek a regét. 05112
Bottom
05115
Top
Järgmise muinasjutu kahvatust neitsist vestis niüd Aapo vendadele. AAPO: a következő mesét mondotta testvéreinek a „sápadt szűz”-ről: 05113
Bottom
05116
Top
Elas muiste selle mäe koopas hirmus vanapagan, inimeste hukatus ning surm. Kaks oli tal eluhimu ja kirge: vaadelda ja hoida oma varandusi sügavais koopaurkais ning juua inimverd, mille järele ta kangesti janunes. Kuid ainult üheksa sammu kaugusele mäest ulatus ta võim vägivallategudeks, ja sellepärast pidi ta oma teekondadel kavalust tarvitama. Ta võis muuta oma välimust, nagu tahtis; ja teda nähti ümbruses rändavat kord kauni noormehena, kord õrna neitsina, ikka sedamööda, kas ta mehe või naise verd janunes. Mõnegi võitis ta pilgu põrgulik magusus, mõnigi pidi jätma oma elu vanapagana kohutavais koopais. Nõnda avatles see koletis õnnetud ohvrid enda juurde. Hajdanában e hegy barlangjában egy borzalmas manó, az emberek réme és gyilkosa lakott. Életét két pokoli szenvedély töltette be: barlangjának mély rejte-keiben vagy kincseit nézte-becézgette, vagy pedig embervért ivott, melyért mindig kegyeden szomjúság gyötörte. Azonban csupán a hegytől kilenc lépésre volt hatalma arra, hogy erőszakot alkalmazzon, s ezért gyilkos útjain különféle cselhez, ármányos fondorlatokhoz folyamodott. Alakját úgy tudta változtatni, ahogy akarta, s a környéken hol deli ifjú, hol meg gyönyörű szűz képében látták kóborolni, aszerint, hogy nőnek vagy férfinak a vérére szomjazott meg. Sok embert megszédített szemének bűbájos csillogása, sokan lehelték ki lelkűket a manó borzalmas barlangjában. így csalta-csalogatta magához ez a szörnyeteg szerencséden áldozatait. 05114
Bottom
05117
Top
Oli pehme suveöö. Rohelisel murul istus nooruk, kaisutades armsamat, noort neitsit, kes puhkas kui õhkuv roos tema rinnal. See oli nende lahkumiskaisutus, sest noormees pidi ära rei-xima ja mõneks ajaks oma südamesõbrast lahkuma. — «Mu armsam,» nii kõneles nooruk, «nüüd lahkun ma sinu juurest, kuid vaevalt saab sada päikest tõusta ja laskuda, kui sind jälle kohtan.» — Lausus neitsi: «Ei heida päike loojudes nii armast lahkumispilku maailmale nagu mina oma armsamale, kui ta läheb, ega sära taevapuna päikesetõusul nii kaunilt, nagu säde* levad minu silmad, kui jälle sulle vastu ruttan. Ja mis heleda päeva pikkusse mu hingest mahub, see on mõte sinule, ning unede ähmjas maailmas kõnnin ma sinuga.» — Nõnda neitsi; kuid jälle lausus nooruk: «Kaunilt sa kõnelesid, kuid miks aimab mu hing paha? Mu armsam, tõotame nüüd teineteisele igavest truudust siin taeva palge all.» Ja nad vandusid püha vande, vandusid jumala ning taeva ees, ja hinge kinni pidades kuulasid nende sõnu metsad ning mäed. Kuid hommiku koidiku] kaisutasid nad lõpuks viimast korda ja lahkusid teineteisest. Eemale tõttas nooruk, kuid kaua kõndis neitsi üksinda metsa hämaruses, mõeldes oma kauni kallima peale. Enyhe nyári éjszaka volt. A rét zöld pázsitján egy fiatal dalia ült, karjai közt pedig, pirosló rózsabimbóként, ifjú kedvese pihent. Búcsúcsókra, búcsúölelésre jöttek ki a szerelmesek erre a rétre, az ifjúnak ugyanis messze földre vezetett az útja, hosszú időre el kellett hagynia szíve szerelmét. „Kedvesem - szólott az ifjú -, most útra kelek. Azonban nem nyugszik le százszor a nap, és újból látni fogjuk egymást.” A leány pedig így válaszolt: „A letűnő nap sem vet olyan bánatos búcsúpillantást a világra, mint ahogy én tekintek távozó kedvesemre, de felkeltében sem ragyog oly gyönyörűen, mint ahogy majd az én szemem fog csillogni, midőn újból elibéd siethetek. Bármily hosszú legyen is a nap, mindig csak rád gondolok, álmaim ködös világában is mindig csak melletted leszek.” így szólt a lány, azonban a legény bánatosan felelte: „Szépen beszéltél, de lelkem mégis rosszat sejt. Szerelmem, fogadjunk örök hűséget egymásnak itt, a magasságos ég alatt.” A két szerelmes valóban szent fogadalmat tett Isten és az ég színe előtt; erdők és hegyek lélegzet-visszafojtva hallgatták esküvésüket. Midőn aztán felhasadt a hajnal, még egyszer átölelték egymást, és elváltak. Messzi útra sietett az ifjú, a lány pedig bánatosan járta a sötét erdőket, és szépséges kedveséről emlékezett. 05115
Bottom
05118
Top
Kui ta nii kõnnib tiheda männiku põues, mis imeline nägemus astub talle vastu? Ta näeb noormeest, ülevat kui vürsti ja imekaunist kui see kuldne hommik. Justkui tuleleek välgub ja särab ta kübaral suletutt. Ta õlgadel ripub mantel, sinine kui taevas ja nagu taevas kirju säravaist tähtedest. Ta kuub on valge kui lumi, ja puusadel on tal purpurpunane vöö. Ta vaatab neitsile otsa ja ta pilgust voolab leegitsev armastus, ning õndsalikult kostab ka hääl, kui ta neitsile räägib: «Ära karda mind, õrn neitsi, olen su sõber ja toon sulle ääretut õnne, kui ainult kord võin sind kaisutada. Olen vägev mees, mul on aardeid ja kalliskive ilma aru ning otsata ning ma võiksin osta kas või kogu maailma. Tule minu armsamaks, ma tahan su viia toredasse lossi ning panna istuma enda kõrvale säravale troonile.» Nii kõneles ta võluval häälel ja üilatatult seisis neitsi. Ta mõtles äsja vannutud vandele ja kaldus eemale, kuid kaldus siis jälle mehe poole, ning kummaline segadus täitis ta meelt. Mehe poole pöördus ta, varjates nägu kätega nagu särava päikese eest; pöördus jällegi ära, kuid vaatas veel kord imeliku viirastuse näkku. Võimas iha sädeles talle sealt vastu, ja äkki vajus neitsi kauni vürsti rinnale. Kuid eemale ruttas vürst oma saagiga, kes nagu palaviku-uimas puhkas ta käsivartel. Üle järskude mägede, Iübi sügavate orgude rändasid nad järelejätmata, ja ikka pimedamaks muutus mets nende ümber. Rahutult tuksus neitsi süda ja ahastushigi voolas ta otsaesiselt; sest viimaks märkas ta nagu midagi metsikut, kohutavat viirastuse silmade lummutavas leegis. Ta vaatas ümber, ja väledalt vilkusid mööda niinged kuused, kui ta kandja ägedasti jooksis; ta vaatas nöörini-liele palgesse, ning kohutavad värinad jooksid läbi ta keha, kuid imelik iha valitses ometi südames. Ahogy így jár-kel a sűrű fenyves mélyén, ugyan miféle csodálatos jelenség közeledik feléje? Egy fejedelmi tartású, deli ifjút lát maga előtt, aki oly szép volt, mint az aranyos hajnal. Kalpagján, mint a lobogó láng, gyönyörű tollbokréta ingott-lengett. Vállára fénylő csillagokkal telehintett égszínkék köpeny borult. Bőrmellénye fehér volt, mint a hó, s derekát bíborvörös öv fogta át. Ránézett a lányra, s tekintetéből lángoló szerelem sugárzott, hangja pedig boldogan zendült, midőn megszólította: „Ne félj tőlem, gyönyörű szűz, barátod vagyok, s mérheteden boldogságot hozok rád, ha csak egyszer is megölelhetlek. Hatalmas úr vagyok, kincseimnek, drágaköveimnek se szeri, se száma, s akár az egész világot megvásárolhatnám. Légy a kedvesem, s én büszke váramba viszlek, magam mellé ültetlek ragyogó trónusomra.” Csábos hangon így szólt az ifjú, a lány pedig csak ámult-bámult. Eszébe jutott imént tett esküje, s elfordult, menni készült; majd mintha különös varázs ejtette volna meg a lelkét, megint a legény felé hajlott. Odafordult a daliához, azonban mintha tűző napba tekintett volna, arcát kezével eltakarta; elfordult, majd egyszer mégis visszanézett a csodálatos jelenségre. Varázslatos erő sugárzott feléje, s a lány hirtelen odaborult a gyönyörű herceg ölébe. Az pedig rohanni kezdett zsákmányával, aki lázas szédületben hevert karjai közt. Meredek halmokon, mély völgyeken haladtak át, s egyre sötétebbé, egyre komorabbá vált körülöttük az erdő. Nyugtalanul dobogott a lány szíve, s hideg verejték verte ki a homlokát, mert e jelenség tüzes tekintetében mintha állatias, ijesztő lángot látott volna fellobbanni. Körülnézett, s látta, hogy sebesen suhannak el mellettük a komor fenyők; elrablója azonban csak fokozta sebességét. Rátekintett a legény arcára, és testét rettegő borzongás remegtette meg, ugyanakkor azonban csodálatos szerelemvágy töltötte el a szívét. 05116
Bottom
05119
Top
ühtesoodu rändasid nad läbi metsade edasi ja lõpuks hakkas paistma kõrge mägi ning selle pimedad koopad. Ja nüüd, kui nad olid ainult mõne sammu kaugusel mäest, sündis midagi hirmsat. Mees kuninglikus kuues muutus äkki koledaks vana-Paganaks: sarved tungisid välja ta peast, ta kuklas kahisesid anged harjased ja õnnetu tüdruk tundis valusalt oma põuel la teravaid küüsi. Ja siis kisendas õnnetu neitsi, rabeles ning viskles ahastuses, kuid asjata. Vastiku möirgamisega lohistas vanapagan ta oma sügavamasse koopasse ja imes temast vere viimse pisarani. Kuid sündis ime: ei lahkunudki hing neitsi liikmeist, vaid ta jäi elama veretuna, lumivalgena, haleda surmavarjuna Toonela maalt. Imestades nägi seda vanapagan, tarvitas ohvri kallal oma küüsi ja hambaid kõigest väest, kuid ei suutnud teda surmata. Viimaks otsustas ta hoida teda igavesti enese juures sügaviku öös. Kuid mis tööd võis ta teha, mil ist kasu tuua vanapaganale? See pani neitsi oma aardeid ja kalliskive puhastama, neid järelejätmata tema ette laduma; sest iial ei väsinud ta neid vaimustusega vaatamast. Egyre tovább haladtak az erdőn át, míg végül egy magas hegy és sötét barlangok tűntek elébük. S ekkor, midőn már csak néhány lépésre voltak a hegytől, borzalmas dolog történt. A királyi öltözetű dalia egyszerre szörnyű manóvá változott: homlokából szarvak törtek elő, tarkóján szúrós sörte nőtt, s karmai mélyen bevágódtak a szerencsétlen lány mellébe. A szegény szűz fel-sikoltott, és kínjában hányta-vetette magát, azonban hiába. A manó undorító bőgéssel barlangjának legmélyére hurcolta a lányt, és utolsó csöppig kiszítta a vérét. Azonban csoda történt: a lélek nem szállt el a lány testéből, hanem mint hófehér, vértelen árny, bánatos kísértet továbbra is életben maradt. Bámulva látta ezt a manó, és karommal, foggal támadt a szűzre, azonban mégsem tudta megölni. Végül is úgy határozott, hogy örökre magánál tartja a lányt sötét barlangjában. De ugyan milyen szolgálatot tehetne a szűz a manónak, hogyan vehetné valamiképp hasznát? A manó megparancsolta, hogy tisztogassa kincseit, fényesítse ékköveit, és rakja ki halomba újból és újból elébe, mert soha be nem telt kincsének látásával. 05117
Bottom
05120
Top
Nõnda elab kahvatu, veretu neitsi aastate kaupa vangina mäe põues. Kuid öösiti nähakse teda ometi hääletu palvetajana mäeharjal seisvat. Kes andis talle selle vabaduse? Kas taeva jõud? — Kuid kõik ööd, tormis, vihmavalingus ja paukuvas pakases seisab ta mäetipul, paludes oma pattusid andeks. Veretuna, lumivalgena ja kui kuju — nii liikumatult, häälelult seisab ta, käed risti rinnal ning pea alla langenud. Ei julge ta õnnetu kordki pead taeva poole tõsta, vaid kirikutorni poole kaugel metsade rannal on pööratud ta silmad järelejätmata. Sest vähemalt salajane hääl sosistab ta kõrva ikka lootust; olgugi kauge sädemena, nagu tuhandete penikoormate tagant, tuikab talle see lootus. Nii veedab ta ööd mäel ega kuuldu iial ta huulilt kaebust; ei tõuse ega vaju ohkest ta palvetav põu. Nii kulub sünge öö, kuid hommiku koites lohistab armu-heitmata vanapagan ta jälle oma koopasse. Így élt a sápadt, vértelen szűz hosszú éveken át, bezárva a hegy méhébe. Éjjel azonban ott áll a hegy gerincén, és némán, hangtalanul imádkozik. Ugyan ki adta néki ezt a szabadságot? Talán az ég ereje? Esőben, viharban, csikorgó fagyban, minden éjjel fölhág a hegy ormára, és bűneinek bocsánatáért esdekel. Vértelenül, hófehéren, s mint a szobor, mozdulatlanul, szótlanul áll, kezét mellére szorítja, fejét búsan lehorgasztja. Nem meri arcát az égre emelni; tekintetét a láthatár szélére, a templomtoronyra szegezi szüntelen. Mert egy csöndes hang folyton reményt, biztatást sugdos a fülébe; mint valami messzi szikra, száz meg száz mérföldről csillog felé ez a reménysugár. így tölti az éjt a hegy gerincén; ajkáról soha jajszó nem röppen, imádkozó kebléből soha sóhaj nem fakad. így múlik a komor éjszaka, amint azonban felhasad a hajnal, a kegyetlen manó azonnal visszahurcolja őt barlangjába. 05118
Bottom
05121
Top
Vaevalt oli sada päikest jõudnud maad valgustada, kui juba nooruk, neitsi armsam, teekonnalt rõõmsana tagasi tuli. Kuid kaunis neitsi ei ruttagi talle vastu tere tulemast ütlema. Ta päris, kus viibib ta kaunike, kuid ei saanud kelleltki teadust. Kõikjalt otsis ta teda, väsimata, ööd ja päevad, kuid ikka asjata; jäljetult nagu hommikukaste oli neitsi kadunud. Lõpuks jättis noormees kõik lootuse, unustas viimse elurõõmu ja liikus siin maailmas veel mõne aja tumma varjuna. Ja viimaks ükskord, kui sätendav päev oli tõusnud, pimestas surmaöö ta silmade valguse. Alig múlt el száz nap, midőn az ifjú, a lány szerelmese, vidám szívvel újból visszatért útjáról. Gyönyörű szüze azonban nem futott elébe, hogy üdvözölje. Hiába kérdezte a legény, hol késik kedvese, senki sem tudott róla semmit. Éjjel-nappal mindenfelé fáradhatatlanul csak őt kereste, azonban hiába; nyomtalanul eltűnt a lány, mint a harmat. Végül elhagyta minden reménység, életéből kihalt minden öröm, s a szegény ifjú mint néma árny kószált egy ideig a földön, hogy végül is midőn épp fölkelt a sugárzó nap, a halál örökös éjszakája szálljon le szemeire. 05119
Bottom
05122
Top
Kuid kohutavalt pikki aastaid veedab kahvatu neitsi: päevad läbi puhastab ta vanapagana koopais järelejätmata aardeid ja laob neid oma julma piinaja silmade ette; aga ööd veedab ta mäeharjal. Veretuna, lumivalgena ja justkui kuju, nii liikumatult, hääletult seisab ta, käed risti rinnal ning pea alla langenud. Ei julge ta tõsta pead taeva poole, vaid kirikutorni poole kaugel metsade rannal on ta silmad järelejätmata pööratud. Ei ta kaeba; ei tõuse ega vaju ohetest ta palvetav põu. Borzalmas, hosszú éveket töltött a sápadt szűz a manó barlangjában; nappal kegyeden kínzójának kincseit tisztogatta és rakosgatta ki elébe, éjjel pedig ott állt a hegy gerincén. Vértelenül, hófehéren és mint a szobor, szótlanul, mozdulatlanul áll; kezét mellére szorítja, fejét bánatosan lehorgasztja. Nem meri arcát fölemelni az égre, tekintetét csupán a messzi erdőszélen emelkedő templomra szegezi. Nem panaszkodik, nem jajgat, soha egyetlen sóhajtás sem fakad imádkozó kebeléből. 05120
Bottom
05123
Top
On valge suveöö. Mäel seisab jälle neitsi, mõtleb aja peale, mis ta piinalises vangipõlves veetnud; ja sada aastat on kulunud sest päevast, kui ta oma südamesõbrast lahkus. Ta kohkub, ta mõtted tumenevad ja külmi higihelmeid veereb ta otsaesiselt mäe sammalkamarale, kui ta kujutleb kulunud aastakümnete pikkust. Siis usaldas ta esimest korda üles kõrgusse vaadata, ja silmapilgu pärast nägi ta imelist valgust, mis kaugeist avarustest lendtähena näis talle lähenevat. Kuid mida lähemale see valgus talle jõudis, seda enam muutis ta oma kuju. Ega olnudki see mingi lendav täht, vaid seletatud näoga nooruk, käes välkuv mõõk. Paistis ta näost võluv tuttavlikkus ja ägedalt hakkas tuksuma neitsi süda, sest nüüd tundis ta ära oma endise peigmehe. Kuid miks ta lähenes, mõõk käes? See pani neitsi imestama ja ta lausus nõrga häälega: «Kas see mõõk minu vaevad viimaks lõpetab? Siin on minu rind, noor kangelane, löö siia oma heleda terasega, ja kui võid, kingi mulle surm, mida juba nii kaua, nii kaua olen igatsenud.» Nõnda kõneles ta mäel; kuid ei toonud nooruk talle surma, vaid elu magusat hingust, mis juba lõhnava hommikutuulena hõljus kahvatu neitsi ümber. Armurikka pilguga vaatav noormees võttis ta sülle, suudles teda, ja kohe tundis veretu neitsi õrna verevoolu magusat koske jooksvat oma soontes, ta põsk õhetas kui koidupilv ning rõõmust sätendas hele otsaesine. Ja ta heitis oma kähara pea üle peiu käsivarre, vaatas üles heledasse taevalaotusse, õhates põuest välja aastakümnete valud; ning nooruki sõrmed ekslesid ta käharjuustes, mis kaunilt õõtsusid vaikses tuules. Kaunis oli vabanemishetk ja pääsemis-päeva hommik. Linnud sädistasid kuuskedes seal mäeveerul ja kirdest kerkis päikese tuline viir. Oli see hommik selle hommiku sarnane, kui sõbrad kord haljal murul lahkusid pikaks ajaks. Világos nyári éj van. A hegy tetején ott áll megint a leányzó, és eszébe idézi, mily hosszú időt töltött már keserves rabságban; kereken száz esztendő múlt el azóta, hogy elvált szíve szerelmétől. Megborzad, gondolatai összezavarodnak, homlokáról hideg verejtékcsöp-pek gyöngyöznek alá a hegy mohos köveire, midőn eszébe jutnak az elmúlt hosszú évtizedek. Először ekkor mert föltekinteni az égre, és hamarosan csodálatos fényt pillantott meg, mely mint valami üstökös szállt feléje a végtelen messzeségből. De minél közelebb ért a fény, annál inkább megváltozott az alakja. Nem üstökös volt az, hanem a megdicsőült ifjú, kezében ragyogó karddal. Meghitt kedvesség, ismerős szépség sugárzott arcáról, s a leány szíve hevesen kezdett dobogni, mert felismerte benne egykori jegyesét. De miért közeledett az ifjú karddal a kezében? Sejtette ezt a lány, s gyönge hangon így szólott: „Ez a kard vet véget gyötrelmeimnek? Itt a keblem, ifjú hős, üss ide fényes acéloddal, és ha tudod, add meg nékem a már réges-rég óhajtott halált.” így szólt a leány a hegy tetején, azonban az ifjú nem a halált, hanem az élet balzsamos leheletét hozta számára, mely mint illatos hajnali szellő susogott-lengett a sápadt szűz körül. A szerelmes tekintetű ifjú ölébe vonta, megcsókolta a lányt, s a vértelen szűz érezni kezdte ereiben a vér meleg áramlását, arca kipirult, mint a hajnali felhő, és öröm sugárzott derült homlokáról. Selyemfürtös fejét odahajtotta jegyese vállára, föltekintett a magas égre, és kebléből mély sóhaj szakadt, évtizedes szenvedések sóhajtása; az ifjú ujjai pedig ott bujkáltak a lány hajfürtjei között, melyek lágyan lengedeztek a szelíd hajnali szellőben. Csodálatos pillanat volt ez, a szabadulás pillanata, az üdvözülés reggele. A komor hegy lejtőin, a fenyők ágai közt madarak énekeltek, és kelet felől felragyogott a nap sugárzó korongja. Olyan szép volt ez a hajnal, mint az a másik reggel, mikor a szerelmesek a zöld réten hosszú időre elváltak egymástól. 05121
Bottom
05125
Top
Kuid nüüd roomas õel vanapagan üles mäele, vihaharjased püsti, et neitsit jälle oma urgastesse lohistada. Vaevalt oli ta aga oma küüned neitsi poole sirutanud, kui nooruki mõõk, nobe nagu välk, ta rinna läbistas; ja mäele purskus tema must veri. Pööras neitsi näo kõrvale sellest pildist, surus otsaesise vastu sõbra rinda, kui vanapagan hirmsalt röögatades hinge heitis ning mäerinnakult alla langes. Nii pääses maailm kohutavast koletisest. Kuid hõbedase pilve heledas hõlmas lehvisid noormees ja neitsi üles kõrguse maile. Peigmehe põlvil lamas mõrsja ja naeratas õnnelikult, surudes otsmiku vastu ta rinda. Läbi avaruste nad lennutasid ja kaugele alla sügavale jäid neist metsad, mäed ning orgude looklevad harud. Ja lõpuks kadus kõik nende silmist otsekui sinisesse suitsu. Ekkor azonban dühösen, felborzolt sörénnyel előmászott a gonosz manó, hogy a szüzet ismét barlangjába hurcolja. De alig nyújtotta ki karmát a lány felé, az ifjú kardja, mint a villám, átdöfte oldalát, s fekete vére kiömlött a hegyre. A leány elfordította arcát e látványtól, s homlokát az ifjú keblére szorította; a manó pedig szörnyű bőgéssel kimúlt, és lezuhant a hegy meredélyén. így szabadult meg a világ ettől a borzalmas szörnyetegtől. Az ifjú és a leány ezüstös felhők szárnyán szálltak fel az égi magasságokba. Jegyesének ölében pihent a menyasszony, és homlokát vállára hajtva boldogan mosolygott. Átrepültek az űrön, és mélyen elmaradtak alattuk erdők, hegyek, tekervényes völgyek, hogy végül is kékes ködfátyol takarjon el mindent szemük elől. 05122
Bottom
05126
Top
See oli muinasjutt kahvatust neitsist, mille jutustas Aapo sel unetul ööl oma vendadele turbakatusega onnis Impivaara raies-maal. Ezt a mesét mondotta el Aapo a sápadt szűzről testvéreinek azon az álmadan éjszakán, az Impivaara tisztásain. 05123
Bottom
05127
Top
JUHANI: Kuid ärkas ometi Timo just muinasjutu lõpuks. JUHANI: Mire véget ért a mese, Timo is fölébredt. 05124
Bottom
05128
Top
TIMO: Miks ei maga te rahus, poisid? TIMO: Miért nem nyugosztok békével, fiúk? 05125
Bottom
05129
Top
JUHANI: Siin vestetakse vahvalt muinasjutte. — Nii, see oli lugu muistsest neitsist ja vanapaganast. JUHANI: Nagy mesélgetés folyik itt. Hát így szól a mese az egyszeri lányról és a manóról. 05126
Bottom
05130
Top
SIMEONI: Kuid kõneldakse, et too kole vanapagan veelgi elab. Metsamehed on teda näinud; ja tal ongi ainult üks silm, mis ööpimeduses välgub nagu hõõguv süsi. SIMEONI: Hanem azt mondják, hogy ez a szörnyű manó még most is él. A vadászok nemegyszer találkoztak vele, s azt állítják, csak egy szeme van, mely az éj sötétjében parázsként világít. 05127
Bottom
05131
Top
JUHANI: Mis juhtuski mõne aasta eest Kuokkala vanataa-diga, kes puhkab nüüd juba issanda rahus. Uhel kevadel, kui ta oli meisisejahil ja ootas siin raiesmaal tule ääres kesköö kulumist, nägi ta seal mäe all sedasama hiilgavat läiget ja kuulis häält, mis järelejätmata küsis: «A’ ku’ ma virutan, a’ ku’ ma virutan?» Nii küsis ta mitu tuhat korda, nõnda et vanamees, kes oli küll tollest vanast juurest ja kelle süda ei jahmatanud just vähesest, viimaks vihastas ning kurja häälega vastu käratas: «No viruta siis, pagan võtaks!» JUHANI: Ugyan mi is történt néhány évvel ezelőtt az öreg Kuokkala apóval, Isten nyugosztalja szegényt! Egy tavaszestén, fajdlesen járva, itt, ezen a tisztáson várta be az éjfélt tábortüze mellett. Ott, a hegy tövénél megjelent neki az a bizonyos fénylő szem, s egy hang szakadadanul azt kérdezte: „Odaüssek? Odaüssek? Odaüssek?” Ezt kérdezte néhány ezerszer, míg végre is az öreget, aki amolyan régi vágású ember volt, s nem ijedt meg a maga árnyékától, elhagyta a béketűrés, és dühösen odamordult: „Üss hát oda, vigyen el az ördög!” 05128
Bottom
05132
Top
TIMO: Vaata, siis polnud rohkem tarviski. TIMO: Hanem aztán több se kellett! 05129
Bottom
05133
Top
JUHANI: Nii, pajata sina, Timo, kuidas siis läks. JUHANI: Mondd el csak, Timo, mi történt aztán. 05130
Bottom
05134
Top
TIMO: Vaat tuli siis silmapilgu pärast vanataadi tule peale irvilõugadega luukere, tuli nii et ragises, tuli nagu kümne mehe pihust ja kustutas tule viimse kübemeni. Kuid taat haaras nüüd püssi pihku ja tegi sääred mäe lähedalt, olgugi et oli, nagu Juhani ütles, sellest vanast juurest ja ta süda just vähesest asjast ei puperdanud. TIMO: Nos, abban a pillanatban egy vigyorgó csontváz ugrott az öreg tábortüzéhez, de oly zajjal ám, mintha tíz ember lökte volna oda, s az utolsó szikráig kioltotta a tüzet. De az öreg is jobbnak látta kapni a puskáját és szépen ehszkolni a hegy tájékáról, noha, mint Juhani mondja, régi vágású ember volt, és nem ijedt meg a saját árnyékától. 05131
Bottom
05135
Top
SIMEONI: Nõnda oleme siis siia vanapaganate ja kurivaimude linna kolinud. SIMEONI: Tehát a manók és ördögök városába költöztünk! 05132
Bottom
05136
Top
AAPO: Siia me kolisime ja elame siin ilma kartuseta. Vanapagan, kui tal olekski veel hing sees, on juba väga võimetu; seda just näitas tema teguviis Kuokkala vanamehe vastu. Viha-tujus võis ta ainult tule kustutada, sedagi ainult mehe enda loaga. Tema võimu on igaveseks murdnud püha noormehe mõõk. AAPO: Ide költöztünk, és itt is maradunk félelem nélkül. A manó, még ha életben lenne is, teljesen erőtlen: Kuokkala apóval szemben tanúsított viselkedése is ezt bizonyítja. Haragjában is csak a tüzet tudta eloltani, azt is csupán az öreg előzetes engedélyével. A szent daha kardja örökre megtörte erejét. 05133
Bottom
05137
Top
JUHANI: Kuid tüdrukut urgaste pimeduses pean ma haletsema, tüdrukut tolle neetud harjaskaelaga. JUHANI: Hanem azt a szegény lányt ott a sötét barlangban, annak a tarajos szörnynek a rabságában mégiscsak sajnálom. 05134
Bottom
05138
Top
SIMEONI: Miks ei pannud ta kiusatusele vastu. SIMEONI: Úgy kell neki, miért nem állott ellen a kísértésnek! 05135
Bottom
05139
Top
JUHANI: Oi, poju, ära ütle nii! Kuidas läheks sinuga, kui näiteks kuskil õitsvas õnnelaanes astuks sulle vastu kuningatütar, kaunis kui roos ja lilleke, kcpsutaks su juurde siidis, salides ja pumati lõhnas, õhkuvais kuldebelites nagu paabulind, ja kui sihuke ebel astuks sulle vastu ja tahaks sind kaelustada ning suudelda, kuidas käiks siis su vaese südame käsi? Ma küsin, Simeoni? JUHANI: Jaj, fiam, ne mondj ilyet! Ugyan mi történne, ha valahol egy virágos völgyben világszép királylány lépne eléd, szép, mint a rózsa, s ott illegne előtted selyemben, csipkében, pomádéillatban, páváskodva ragyogó aranyköntösben? Ugyan mit tenne szegény szíved, ha egy ilyen lotyó lépne eléd, s elkezdene simogatni, csókolgatni? Erre felelj, Simeoni! 05136
Bottom
05140
Top
SIMEONI: Ma paluksin usult abi. SIMEONI: Imádkoznék, hogy legyek erős a hitben. 05137
Bottom
05141
Top
JUHANI: Hm. JUHANI: Hm. 05138
Bottom
05142
Top
TIMO: Ma ei laseks teda ennast kaelustama ja veel vähem suud plaksutama. Hoia minust eemale, ütleksin mina, hoia ennast aupaklikus kauguses, põrguline, muidu võtan sealt puhmast tüpaku ja vuhin su läbi, nii et su selg homme särab kirjumalt kui lepatriinu tiib. Nii teeksin ma ilma armuta. Küllap sellest aitaks. TIMO: Én bizony nem hagynám, hogy ölelgessen, s még kevésbé, hogy csókokat cuppantson rám. Hagyj békén, mondanám neki, távozz tőlem, ebadta manó, mert különben kitörök egy furkót onnan a bokorból, s úgy ellátom a bajod, hogy a katicabogár szárnyánál is tarkább lesz holnap a hátad. így tennék irgalmatlanul, s tudom, ennek meglenne a hatása. 05139
Bottom
05143
Top
JUHANI: Oi, vennas! ma usun, et kõneleksid veidi teisiti, kui oleksid pisut rohkem siin maailmas enese ümber vaadanud, kui oleksid näiteks Turu linnas käinud. Seda olen mina teinud, kui sinna Viertola mõisast härgi ajasin. Nägin seal mõndagi oma imestuseks, nägin, kuis toredus ja silmahimu võib inimlaste pea segi ajada. Oi teid, oi seda lärmilinna, oi seda kergemeelset elu! Seal põrisevad vankrid, siin põrisevad vankrid, ja vankrites istuvad nood pagana vurrunäolised narrid, istuvad plikad nagu portselan-puped, lastes kaugele eneste ümber kalliste õüde ning rasvade paksu lõhna. Kuid vaata sinna! Jessuke hoia! sealt tipsutab nüüd tulla õige uhke mamsel või reili, võta kinni, mis ta on. Vaata ta kaela! Valge kui rõõsk piim, põsk katkupunane, ja silmad põlevad tal peas nagu kaks õitsituld päevapaistel, kui talle vastu astub sihuke keigar, kübara ja Iakkmusta prakiga, ning põrnit... — no võtku sind pagan ise! — põrnitseb läbi neljakandilise klaasi, mis välgub noljuse pahemas silmas. Kuid vaata nüüd... — no seitse seppa küll! — nüüd niksutatakse mõlemalt poolt, ja vaata, kuis emane pigistab nüüd suu päris maasikasuuks ja sidistab otsekui pääsuke päikesepaistes katusel, ja keigar tema ees vehib käe ja hännaga, hõljutab kübarat ning kraabib jalaga, nii et uulitsakivid pilluvad sädemeid, vaat see oli alles mäng. Oi teid harakaid seal! mõtlesin mina, poisiklutt, seistes uulitsa nurgal, pundar tooreid härjanahku õlal ning suu naerul, vaadates toda tedremängu. JUHANI: Jaj, édes öcsém, azt hiszem, másképp beszélnél, ha jobban körülnéztél volna a világban, például ha jártál volna Turku városában. Én már voltam ott: ökröt hajtottam oda a Viertola-udvarházból. Sok elképesztő dolgot láttam; láttam, hogy fényűzés és pompa hogy megzavarhatják az emberek fejét. Haj, micsoda lárma, milyen káprázatos élet! Emitt robog egy kocsi, amott robog egy hintó, s a hintókban ped-rett bajszú gavallérok, porcelánbaba-képű hajadonok ülnek, s a drága illatszerektől és pomádéktól messze szagos lesz az utca utánuk. De nézz csak oda! Uram, segíts! Aranyos toliakkal felcicomázva, hamiskás dáma vagy frajla vagy mi a csoda tipeg feléd. Nézd a nyakát! Fejér, mint a tejszín, az orcája piros, mint a bazsarózsa, s szeme úgy ég, mint két máglyarakás, mivel magas kalapban, selyemfényes fekete frakkban egy igazi ficsúr közeledik hozzá, és négyszögletes üveg-ablakocskáján át, melyet odacsíptetett a bal szemébe, negédesen kacsingat rá - hogy a kakas csípné meg. Most meg, hű, az áldóját! mindketten finoman hajbókolnak; a fehércseléd igazi eperszájjá csücsöríti az ajakát, és elkezd csicseregni, mint a fecskék a napsütötte ereszen. A ficsúr meg illeg-billeg, karját lengeti, farát riszálja, megemeli a kalapját, s lábával megkaparja a földet, hogy szikrát vet tőle az utca köve. Ez volt aztán a komédia! Haj, ti bolond barázdabillegetők, gondoltam magamban, midőn nagy halom friss ökörbőrrel a vállamon ott álltam az utca sarkán, és tátott szájjal bámultam ezeknek a fajdoknak a dürgését. 05140
Bottom
05145
Top
TUOMAS: Saksad on narrid. TUOMAS: Az urak bolondok. 05141
Bottom
05146
Top
TIMO: Ja lapsikud nagu piimaninased tited. Nad söö-vadki, lapid rinna peal, ega oska — susi võtku — lusikatki puhtaks lakkuda, kui lauast tõusevad; seda olen näinud enese imestuseks oma silmaga. JUHANI: És gyermekesek, akár a tejfelesszájú kölykök. Úgy is esznek, mint azok: kendővel a nyakukban, és nem tudják - istenuccse! -, hogy ha fölkelnek az asztaltól, hát illenék tisztességei lenyalni a kanalat! Ezt nagy csodálkozással magam is láttam. 05142
Bottom
05147
Top
SIMEONI: Kuid talupoega tüssata ja nülgida, selle peale on nad küll mehed. SIMEONI: Hanem a szegény parasztot nyúzni, szipolyozni, ahhoz értenek! 05143
Bottom
05148
Top
JUHANI: Tõsi, sakste elus võib leida palju naiselist ja naeruväärset, seda panin tähele oma Turu-reisil. Kuid vaata, kui läheneb sihuke salvide lõhnas ja lehvivate hõlstidega avatlev naiseollus, siis pole ime, et puperdab inimlapse süda. Ja-jaa, poisid! maailma rõõm avatleb üpris kõvasti; seda panin tähele oma Turu-reisil. Ja ma ütlen veel kord, et mu süda haletseb toda tüdrukut seal mäel. Ning oli tal küll juba aeg pääseda põrgust ja purjetada oma sõbraga rahusadamasse, kuhu ka meid jumal viimaks aidaku. Ses lootuses katsume nüüd magada. Tõsi küll, sellest mäest on veel üks imelik muinasjutt, kuid jäägu see teiseks korraks, ja katsume nüüd magada. — Simeoni, mine siiski ja peida söed tuha alla, nii et ma homme liommikul ei tarvitseks tulerauda taguda ja heinatuusti hõi juuda, vaid pääsen kohe palgiotsa täksima nagu punatutiga rähn. Mine õige. JUHANI: Valóban, az urak világában sok nevetséges és asszonyos szokás akad, ezt megfigyeltem turkui utamon. Hanem ha olyan kikent-kifent, idres-bodros fehércseléd magát mórikálva közeledik felénk, bizony megfájdul az ember fiának a szíve. Igen, igen, fiúk! A világ gyönyörei szörnyen csábítanak, ezt tapasztaltam én is turkui utamon. És még egyszer ki kell jelentenem, hogy szívem nagyon megszánta azt a szegény lányt ott fenn a hegyen. Igazán ideje volt, hogy végre megszabaduljon a pokolból, és szíve szerelmével együtt bevitorlázzon a béke révébe, ahová talán egyszer bennünket is eljuttat az Úr kegyelme. Ebben a reményben igyekezzünk most elaludni. Igaz, van még erről a hegyről egy másik érdekes mese is, ezt azonban hagyjuk máskorra, most pedig próbáljunk aludni. Te azonban, Simeoni, menj ki, és kapard be hamuval a parazsat, hogy ne kelljen holnap reggel soká bíbelődnöm kovával, fűcsomóval, hanem azonnal nekiláthassak a gerendák kopácsolásának, mint valami piros fejű harkály. Eredj, no, eredj. 05144
Bottom
05149
Top
Läks Simeoni Juhani käsku täitma, kuid tuli peagi tagasi, juuksed püsti ja silmad pärani peas. Kokutades kõne*es ta mingist kummalisest põlevast silmast seal väljas vankri juures. Sellest hüppasid teisedki üles, pomisesid paar palvesõna j.i astusid üheskoos onnist välja; ning nende juuksed meenu-lasid tuulepesa kase otsas. Liikumata, tummade sammastena «•isid nad, vahtides Simeoni sõrme juhatuse järgi. Nad vaata-•id silmi pilgutamata ja nägidki vankri taga imelikku välget, mis aeg-ajalt kadas, kaid peagi jälle oma hõõguvat valgust uäitas. Seda oleksid nad vahest oma hobuse Valge ainsaks silmaks pidanud, kuid sealt ei paistnud midagi valget, vaid seevastu midagi musta, ega kuuldunud ka kella kolksatust. Nõnda mõeldes seisid vennad liikumata; kuid viimaks lausus Tuomas ometi võrdlemisi vihase häälega: Simeoni valóban ki is ment, hogy végrehajtsa Juhani parancsát, de pár pillanat múlva kidülledt szemmel, égnek meredő üstökkel máris visszatért. Nagy dadogva előadta, hogy ott künn, a szekerek táján, valami különös, égő szemet látott. Erre a többiek is talpra ugrottak, testüket-lelküket az Úr gondjába ajánlották, s aztán egybeverődve kiléptek a kunyhó elé. Mozdulatlan, néma szoborként álltak s meredtek a sötétbe, amerre Simeoni ujja mutatott. Csak bámultak, néztek mozdulatlanul, s valóban láttak is a szekér mögött valami különös csillogást, mely hol feltűnt, hol kihunyt, hogy aztán újból fényesen felcsillanjon. Ezt talán fehér gebéjük egyetlen szemének vélték volna, azonban semmiféle fehérség sem derengett onnan, épp ellenkezőleg, valami fekete árny mozgott-lengett, s aztán a csengő csilingelé-sét sem hallották. Ezt fontolgatva, egy darabig mozdulatlanul álltak a testvérek, végül azonban Tuomas dühösen felmordult. 05145
Bottom
05150
Top
TUOMAS: Mis vaja? TUOMAS: Mi kell? 05146
Bottom
05151
Top
JUHANI: Ära jumala pärast hakka temaga nii krookult praalima. — See on tema! Mis me nüüd teeme, vennad? See on tema! Mis me talle ütleme? JUHANI: Az isten szerelmére, ne szólj hozzá ilyen gorombán. Ez ő! Mit tegyünk, testvérek! Ez ő! Ugyan mit mondjunk neki? 05147
Bottom
05152
Top
AAPO: Ma ei tea tõesti mitte. AAPO: Igazán, magam sem tudom. 05148
Bottom
05153
Top
TIMO: Nüüd teeks Iaulusalmike head. TIMO: Most jó lenne énekelni egy zsoltárt. 05149
Bottom
05154
Top
JUHANI: Kas meist keegi ei tea peast ühtainustki palvet? Lugege, armsad vennad, laske lahti jumala nimel, mis aga meeles on, mis ainult pähe tuleb, ilma vähimalgi määral piib'i-tükki aine järgi valimata. Lugege kas või hädaristimisest, armsad vennad. JUHANI: Hát közülünk senki sem tud egyetlen imádságot sem kívülről? Mégis mondjatok fel mindent, drága testvéreim, ami csak eszetekbe jut. Az ég szerelmére, szavaljatok el mindent, amire csak emlékeztek, akár bibliai történeteket is, ha jobb nem akad. Mondjátok el, kedves testvérek, akár a szükségke-resztelési igéket. 05150
Bottom
05155
Top
TIMO: Olen ühte ja teist tükki lauluraamatust osanud, kuid nüüd on nagu hirmus pärss mu suu peal. TIMO: Hiszen tudtam én egy-két szakaszt a zsoltáros-könyvből, de most mintha szörnyű retesz zárná el elmém ajtaját. 05151
Bottom
05156
Top
SIMEONI: Vaim ei lase sul nagu minulgi rääkida. SIMEONI: A szellem nem enged téged beszélni, mint ahogy engem sem. 05152
Bottom
05157
Top
TIMO: Ei lase. TIMO: Nem enged, nem bizony! 05153
Bottom
05158
Top
JUHANI: See on kole! JUHANI: Hát ez borzasztó! 05154
Bottom
05159
Top
AAPO: Kole! AAPO: Borzasztó! 05155
Bottom
05160
Top
TIMO: Tõepoolest kole. TIMO: Bizony borzasztó! 05156
Bottom
05161
Top
JUHANI: Mis teha? JUHANI: Mit tegyünk? 05157
Bottom
05162
Top
TUOMAS: Julgus on tema vastu minu arvates kõige parem. Küsime, kes ta on ja mis ta tahab. TUOMAS: Azt hiszem, legjobb, ha keményen szembenézünk vele. Kérdezzük meg, hogy kicsoda, és mit akar? 05158
Bottom
05163
Top
JUHANI: Las kui mina küsin. Kes sa oled? Kes sa oled? Kes sa oled ja mis sa tahad meist? — Mitte sõnagi vastuseks. JUHANI: Várj, majd én megkérdem. Ki vagy? Ki vagy, és mit akarsz tőlünk? Egy árva szót sem felel! 05159
Bottom
05164
Top
LAURI: Võtame tuletukid. LAURI: Vegyünk tüzes csóvákat a kezünkbe. 05160
Bottom
05165
Top
JUHANI: Me võtame tuletukid ja klopime su praelihaks, k«i sa ei ütle oma nime, suga ja asja. JUHANI: Tüzes csóvát veszünk a kezünkbe és pecsenyévé sütünk, ha nem mondod meg a neved, fajzatod, s hogy mi járatban vagy! 05161
Bottom
05166
Top
LAURI: Ei, ma mõtlesin, et viskame tukkidega tema poole. LAURI: Én úgy gondoltam, hogy fogjunk tüzes csóvát, és csapjuk a fejéhez. 05162
Bottom
05167
Top
JUHANI: Kui usaldaks. JUHANI: Ha mernénk. 05163
Bottom
05164
Top
[TUOMAS: Yksi kuolema Herralle velkaa. LAURI: Egy életem, egy halálom. 05164
Bottom
05168
Top
JUHANI] TUOMAS: Ükskord tuleb niikuinii surra! Tukid pihku, poisid! JUHANI: Igaz, egy életünk, egy halálunk! Tüzes csóvát a markotokba, fiúk! 05165
Bottom
05169
Top
Peagi seisid nad reas, tulised tukid sõjariistadeks pihus. Eesotsas seisis Juhani, silmad rõngas nagu öökullil, vaadates silma vankri taga, mis erilise hiilgega talle vastu vahtis. Nii seisid vennaksed lõõmavate relvadega öisel raiesmaal; ja öökull huikas mäe kuuskedes, sünge laas nende all kohises raskelt ning pimedad pilved peitsid taevakaane. Hamarosan ott álltak sorban, égő csóvákkal a kezükben. A csapat élén, kidülledő szemmel, mint a bagoly, Juhani meredt a szekér felé, ahonnan a rejtélyes szem különös csillogással nézett vissza rá. így álltak a testvérek parázsló fegyverekkel az éjszakai tisztáson; a hegy felől kuvik huhogott, alattuk pedig komoran zúgott a zordon erdő, s az eget sötét felhők borították. 05166
Bottom
05171
Top
JUHANI: Kui ma ütlen: nüüd, poisid! siis lennaku tukid meie pihust kuradi pihta. JUHANI: Amikor azt mondom: most, fiúk!, akkor repüljön minden csóva az ördög nyakába. 05167
Bottom
05172
Top
SIMEONI: Kuid katsume pisut veel õnne manamisega. SIMEONI: De talán próbálnék még egyszer szent igével elűzni a gonoszt. 05168
Bottom
05173
Top
JUHANI: Hästi mõeldud! Pisut manamist kõigepealt. Kuid mis ma ütleksin taile? Sosista mulle, Simeoni, sest ise olen ma sel silmapilgul haruldaselt tömp. Sosista sina aga mulle sõnad, ja ma virutan need talle vastu vahtimist, nii et laas kajab. JUHANI: Okos tanács! Próbáljuk meg hát. Hanem ugyan mit mondjak neki? Súgd meg nekem, Simeoni, mert én most furcsa módon ostoba vagyok. Súgd meg nekem a szavakat, s én úgy a képébe kiáltom, hogy az erdő is visszhangzik bele. 05169
Bottom
05174
Top
SIMEONI: Pane siis tähele, mis ma ütlen. — Siin me seisame. SIMEONI: Figyeld hát, mit mondok. Itt állunk. 05170
Bottom
05175
Top
JUHANI: Siin me seisame! JUHANI: Itt állunk! 05171
Bottom
05176
Top
SIMEONI: Kui usukangelased, tulised mõõgad pihus. SIMEONI: Mint a hit vitézei, tüzes karddal kezünkben. 05172
Bottom
05177
Top
JUHANI: Kui usukangelased, tulised mõõgad pihus! JUHANI: Mint a hit vitézei, tüzes karddal kezünkben! 05173
Bottom
05178
Top
SIMEONI: Mine oma teed. SIMEONI: Eredj utadra. 05174
Bottom
05179
Top
JUHANI: Käi põrgu! JUHANI: Eredj a pokolba! 05175
Bottom
05180
Top
SIMEONI: Me oleme ristiinimesed, jumala sõjamehed. SIMEONI: Igaz keresztények, Isten katonái vagyunk. 05176
Bottom
05181
Top
JUHANI: Me oleme ristiinimesed, jumala sõdurid, Kristuse soldatid. JUHANI: Igaz keresztények, Isten katonái, Krisztus vitézei vagyunk. 05177
Bottom
05182
Top
SIMEONI: Kuigi me lugeda ei oska. SIMEONI: Noha nem tudunk olvasni. 05178
Bottom
05183
Top
JUHANI: Kuigi me lugeda ei oska. JUHANI: Noha nem tudunk olvasni. 05179
Bottom
05184
Top
SIMEONI: Kuid usume ometi. SIMEONI: De mégis hiszünk. 05180
Bottom
05185
Top
JUHANI: Kuid usume ometi ja loodame kindlasti selle peale. JUHANI: De mégis hiszünk, és hitünkben szilárdan bízunk. 05181
Bottom
05186
Top
SIMEONI: Mine nüüd. SIMEONI: Eredj hát! 05182
Bottom
05187
Top
JUHANI: Mine nüüd! JUHANI: Eredj hát! 05183
Bottom
05188
Top
SIMEONI: Varsti laulab kukk. SIMEONI: Nemsokára megszólal a kakas. 05184
Bottom
05189
Top
JUHANI: Varsti laulab kukk! JUHANI: Nemsokára megszólal a kakas! 05185
Bottom
05190
Top
SIMEONI: Ja kuulutab issanda päeva. SIMEONI: És az Úr világosságát hirdeti. 05186
Bottom
05191
Top
JUHANI: Ja kuulutab issand Seebaoti päeva! JUHANI: És Zebaoth Úr világosságát hirdeti! 05187
Bottom
05192
Top
SIMEONI: Kuid ta ei näi tähelegi panevat. SIMEONI: De ő ügyet sem vet szavunkra. 05188
Bottom
05193
Top
JUHANI: Kuid ta ei näi tähelegi... Jah, ta ei tee väljagi, kas või ingli keeli talle karjuksin. Issand õnnistagu meid, vennad! sest nüüd pole muud kui — nüüd, poisid! JUHANI: De ő ügyet sem vet sza... Igen, ügyet sem vet ránk, még ha az angyalok nyelvén is szólnék neki. Az Úr óvjon bennünket, testvérek! Mert nincs más hátra, mint... No most, fiúk! 05189
Bottom
05194
Top
Siis virutasid nad kõik oma tukid viirastuse poole, kes välgu nobedusega nelja jala müdinal jooksma pistis, ja kaua vilkusid hõõguvad söed ta seljas läbi öise pimeduse. Nii põgenes ta tulisest taplusest, ja kui jõudis alla raiesmiku servale, usaldas ta viimaks peatuda, turnates kord või kaks kõvasti. Ja vennaste viirastus, kole kurivaim oli ometi nende ühe silmaga hobune, kes oli ajutiseks oma valge värvi kaotanud soo mustades mudaloikudes, kuhu ta nähtavasti oli langenud ja seal kaua püherdanud, enne kui jälle kuivale pääses. Selle püherdamisega oli ta ka kella kaelast tõmmanud, mis asjaolu seekord eriti vennaste arvamist valeteile juhtis. Selline oli see silm, mis vankri taga ööhämaruses säras, nagu särab mõne tooma silm pimedas. — Kuid alles mõne aja pärast, ja ka siis ettevaatlikult, usaldasid vennaksed Valgele läheneda ning mõistsid lõpuks oma eksitust. Siis läksid nad vihaste nägudega oma onni tagasi; ja viimaks, kui hommik koitis, magasid nad igamees raskes unes. Ekkor mind a kísértet felé hajították tüzes csóváikat, mire az négy lábával dobogva nyílsebesen elvágtatott, s a tüzes parazsak még soká ott világítottak a hátán a sötétben. így szökött meg a rém a tűzesőből, s csak Leérve a tisztás szélére mert végre megállni, mert egy-szer-kétszer hangosan felnyeríteni. A testvérek gonosz szelleme, rettenetes kísértete nem volt más, mint félszemű gebéjük, mely átmenetileg elvesztette fehér színét. A szegény pára ugyanis belesüppedt a mocsár iszapos dágványába, és csak nagy üggyel-bajjal tudott kikecmeregni a szárazra. Ebben a nagy küszködésben a csengőt is leszakította a nyakáról, amely körülmény szintén jelentősen közrejátszott a testvérek megtévesztésében. Ez volt az a szem, mely az éj sötétjében a szekér mögött felcsillant, mint ahogy sok állatnak csillog a szeme a sötétben. Csak néhány perc múlva, s akkor is csak óvatosan mertek a testvérek közeledni lovukhoz; végre fölismerték tévedésüket. Dühös képpel tértek vissza a kunyhóba: mire azonban megvirradt, már mindnyájan mély álomba merülve hortyogtak. 05190
Bottom

Lugu 06 Fejezet

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (et-hu) :
Lugu: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seitse venda o A hét testvér Download
06001
Top
Oli viimaks valmis vennaste maja. Viis sülda oli selle pikkus ja kolm laius; ida poole oli üks ta ots ja lääne poole teine. Kui astusid sisse uksest, mis oli hoone idapoolses otsas, seisis paremat kätt suur kerisahi, pahemat kätt latter, mis Valge jaoks talviseks ajaks ehitatud. Künnisest edasi, peaaegu kesk-toani, oli kuuseokstega kaetud muld-alus, kuid tagapool oli laiadest palkidest löödud tore põrand ja selle kohal üleval lai lava. Sest nii elutoaks kui saunaks tarvitasid vennaksed uut maja. Elumajast arvata kakskümmend sammu eemal seisis nende ait, mis ehitatud peenikestest ümaraist kuusetümi-kaist. Végre készen állott a testvérek házikója. Öt öl volt a hossza, három a széle; egyik vége keletre, a másik nyugatra nézett. Belépve a ház keleti végén nyíló ajtón, jobb kéz felől hatalmas kemence, balra meg egy jászol állott, Valko jövendő téli állása. A küszöbtől a szoba közepéig csupán ledöngölt, fenyőgallyakkal behintett föld volt a padló, a túlsó félen azonban széles gerendákból pompás padozatot, efölé pedig széles fürdőpadkát építettek. A testvérek ugyanis nemcsak lakószobának, hanem szaunának is használták a házukat. A lakóháztól mintegy húszlépésnyire állt a fiatalabb fenyődorongokból rótt éléskamra. 06001
Bottom
06002
Top
Oli niisiis vennastel mõnus peavari vihma, tormi ja talvepakase vastu, oli ka panikamber nende toidutagavara jaoks. Ja nüüd võisid nad täie hooga küttimise ning igasuguste püüniste panemisega peale hakata. Ning siis lähenes surm metsistele, tetredele ja püüdele, jänestele, oravatele ja säni-meelsetele mäkradele, nagu ka Ilves-järve partidele ja kaladele. Siis kaikusid mäed ja ääretud kuusemetsad Killi ja Kiiski ägedast haukumisest ning püsside paukumisest. Pani vennaste kuul aeg-ajalt maha ka kahukarvase karu; kuid ometi polnud veel mesikäpa õige püiigiaeg. Pompás menhelyük volt a testvéreknek eső, vihar és a téli fagyok ellen; volt jó kamrájuk is az élelmiszerek számára; így hát teljes erővel hozzáfoghattak a vadászás-hoz, halászáshoz. Kegyetlen halál következett a faj-dokra, fürjekre, fácánokra, tapsifüles nyulakra, mókusokra és mogorva borzokra, valamint az Ilvesjárvi vadkacsáira és halaira. Killi és Kiiski hangos csaholásától, fegyverek szapora dörgésétől visszhangoztak a végtelen fenyvesek és dombok. A testvérek golyója néha-néha egy bozontos medvét is elejtett, azonban a tányértalpú vadászatának igazi ideje még nem jött el. 06002
Bottom
06003
Top
Tuli hallaöine sügis ja surid või põgenesid sügavatesse peidupaikadesse rohutirtsud, sisalikud ja konnad, ning oli nüüd aeg püüda rebaseid välkuvate raudadega; seda kunsti olid vennaksed õppinud oma isalt. Tuli nüüd mõnelgi väledajalgsel reinuvaderil mõne magusa suutäie eest maksta oma peene nahaga. — Jänesed teatavasti tallavad metsas teid pehmesse lumme, ja neile teedele asetasid nüüd vennaksed sadade kaupa vaskpadu mõnegi valgekasuka surmaks. Niisama olid nad enestele ehitanud tubli sissepoole lüngi hundiaia puhmalisse nõkku raies-maa idaserval. Ja peale selle olid nad, samuti hundipüüdmise jaoks, kaevanud haua, hiiglasügava, tükk maad majast eemale kuiva, liivase nõmme poole. Praad veetles tugevasse tarasse mõnegi näljase hundi; ja kui vennaksed nägid saagi lõksus olevat, siis algas aias möll ning mürgel pimedal sügisööl. Siis seisis üks vennastest aia ääres, püss pihus, et karedakarvalist kiskjat kuuliga pikali panna; teine ta kõrval pidas tuld, lõõmavat tõrvastungalt. Mõni jälle aitas Killil ja Kiiskil põõsastest süngenäolisi, irvhambaseid kiskjaid välja ajada, vehkides tõrvikuga sinna ja tänna. Suur oli kära meeste kisast, koerte haukumisest ja püsside paukumisest, ja väsimata kaikus laas ning Impivaara koopaline sein. Nii rähmeldati, lumi määrdus, muutus ikka punasemaks ja punasemaks, kuni viimaks kõik kriimsilmad oma veres lamasid. Ja siis tõi jälle saagi nülgimine vennastele tööd ning tegevust, kuid see tegevus oli neile ometi üpris meeltmööda. — Ka koopasse raiesmaa lääneserval sattus üks või teine metsa kõõrdsiim. Fagyos éjszakáival beköszöntött az ősz, és meghaltak vagy mély rejtekeikbe húzódtak a tücskök, gyíkok és békák; itt volt az ideje, hogy villogó csapdát állítsanak a rókának. Ezt a tudományt még apjuktól tanulták a fiúk, s most bizony nem egy fürge lábú Ravasz Miskának kellett értékes bundájával fizetnie az ízletes csalétekért. Tudvalevő, hogy a nyulak az erdőn jól látható csapást taposnak a puha hóban; ezekre a csapásokra százával feszítették a testvérek a dróthurkokat sok-sok fehér bundás tapsifüles vesztére. Az irtás keleti szélén egy bozótos vízmosásban ügyes, erős farkaskarámot is építettek; ezenfelül pedig, ugyancsak a farkasok tőrbecsa-lására, nem messze a kunyhótól egy mély vermet ástak a száraz, homokos földbe. A pompás pecsenyeillat sok éhes ordast becsalt a karámba, és mihelyt a fiúk észrevették, hogy zsákmány került a csapdába, szörnyű zaj és lárma verte fel az őszi éjszakát. A testvérek egyike töltött puskával állt a kerítéshez támaszkodva, hogy golyójával leterítse a durva szőrű vadat; mellette egy másik a lobogó szurokfáklyát tartotta. A többiek pedig Killinek és Kiiskinek segítettek kikergetni a komor pofájú, vicsorgó vadakat a bokrok közül, és fáklyáikkal vadul ide-oda hadonásztak. Szörnyű volt a lárma: rikoltoztak a legények, ugattak a kutyák, durrogtak a fegyverek, és szüntelenül visszhangoztak Impivaara odvas sziklafalai s a messzi rengetegek. így folyt a harc, a fehér hó egyre foltosabb, pirosabb lett, egyre jobban feldúlták, összetaposták, míg végül valamennyi ordas ott hevert vérében. A zsákmány megnyúzása újból bőséges tennivalót adott a testvéreknek, azonban ezt a munkát mégis nagyon kedvelték. Hanem az irtás nyugati szélén, a verembe is betévedt olykor egy-egy toportyán. 06003
Bottom
06005
Top
Juhtus kord, et Timo vara ühel hommikul, kui teised alles magasid, läks hundihauda vaatama, mille poolenisti sisse langenud lagi mehele juba eemalt head lootust andis. Ja kui ta haua servale jõudis, nägigi ta rõõmus silm sügavuses midagi halli, nägi mehist hunti, kes liikumata lamas, koon vastu maad surutud, põrnitsedes silmadega üles mehe poole. — Mis otsustas nüüd Timo teha? üksi hundilt elu võtta ja teiste suureks lõbuks onni astuda, karvane kandam õlal. Hakkas ta siis tööle, tõi onni räästa alt redeli, asetas ettevaatlikult koopasse, astus ise pulki mööda alla, raske puunui pihus, kavatsedes kiskja pead lömaks põrutada. Kaua vehkis ta nuiaga, hambad irvi, kuid ikka ainult tühja õhku. Hundi pea põikles üpris väledalt, põikas paremale, põikas pahemale, kui mees teda oma kohmaka riistaga äigas. Viimaks viskas ta nuia hundi ette ega leidnud siis enam muud nõu kui välja tulla ja tuppa teatama tõtata, mis oli juhtunud. Egyszer aztán úgy történt, hogy Timo kora reggel, midőn a többiek még álomban hevertek, kiment megnézni a vermet, melynek félig besüppedt teteje már messziről jót sejtetett. Odaérve a verem szélére, lenn a mélységben valóban holmi szürke tömeget, egy jól megtermett ordast pillantott meg, amint orrát a földre sunyva mozdulatlanul feküdt, és bizalmatlanul pislogott fölfelé. Ugyan mit határozott Timo? Úgy döntött, hogy egyedül fog végezni a farkassal, s aztán a többiek nagy mulatságára vállán bundás ordassal lép majd be a szobába. Nekilátott hát a dolognak: a ház mellől előcipelte a létrát, óvatosan leengedte a verembe, s aztán nehéz bunkót szorongatva kezében, lemászott a létra fokain, hogy kásává verje a fene állat fejét. Fogát vicsorgatva sokáig csapkodott bunkójával, de mindig csak a puszta levegőt találta: a farkas hol jobbra, hol balra kapta el a fejét, midőn legényünk feléje sújtott otromba fegyverével. Végül is a farkas mellé ejtette bunkóját, s így nem maradt más hátra, mint szépen felmászni, és elfutva a kunyhóba megjelenteni a többieknek, hogy mi történt. 06004
Bottom
06007
Top
Varsti läksid vennaksed saaki kinni püüdma, varustatud teivaste, köite ja lingudega. Kuid tühi oli haud nende pärale jõudes. Mööda redelit, mis Timo oli koopasse jätnud, oli nende hunt kaunisti üles astunud ja jalga lasknud, tänajes õnne. Seda mõistsid vennaksed kohe, ja vandudes tiing hambaid kiristades otsisid nüüd nende vihased silmad Timot; kuid teda polnud enam ligilähedal. Ta putkas põgenedes juba seal metsa serval, kus kadus peagi männiku varju. Ta mõistis, et polnud enam hea jääda sellest asjast pikemalt juttu vestma. Aga teised tormasid möirates talle järele, rusikad püsti, lubades ta peast jalatallani moosiks tampida, kui ta veel maja ust usaUaks prao-lada. Nii nad ähvardasid, jätsid koopa vihas ja vimtias sinnapaika ning astusid tuppa. Kuid pagulasena kõndis Timo metsas ja peagi hakkasid vennaksed oma käitumist kahetsema, nähes, et kahju oli juhtunud ta rumaluse, mitte ara koeruse tõttu. Sellepärast tõusis Juhani juba enne õhtut Impi/aara harjale, hõikas seal vägeva häälega iga taevakaare poo!< ja kutsus Timot, kinnitades ning tõotades, et tal ei tarvitse midagi karta, kui kohe tagasi tuleb. Nii ta hõikas, ja peatselt tuigi Timo, vihaselt urisedes ning silmi pööritades. Sõnagi lausunata võttis ta rõivad seljast, vajus voodisse ja norskas varsti sügavas unes. A testvérek karókkal, kötelekkel, hurkokkal felszerelve azonnal föl is kerekedtek, hogy elejtsék zsákmányukat. De midőn a tett helyére értek, üres volt a verem. Timo ugyanis otthagyta maga után a létrát, a farkas pedig szépen fölmászott rajta, és áldva szerencséjét, sietve odébbállt. A testvérek rögtön megértették a tényállást, és dühösen villogó szemmel, csikorgó foggal Timót keresték, ő azonban szintén megugrott. Ott futott már az erdő szélén, s egy pillanat múlva már el is tűnt a fenyves sűrűjében. Jól sejtette, hogy nem lenne tanácsos hosszabb eszmecserét folytatni a dologról. A többiek dühösen kurjongattak neki, és öklüket rázva ígérték, hogy tetőtől talpig kékre-zöldre verik, ha még egyszer rájuk meri nyitni az ajtót. így fenyegetőztek, átkozódtak, majd nagy mérgesen otthagyva a vermet, visszatértek otthonukba. Száműzöttként kószált Timo az erdőben, s nemsokára a testvérek is bánni kezdték, hogy úgy ráijesztettek szegény fiúra, hiszen megértették, hogy Timo csupán ostobaságból, nem pedig rossz-indulatból cselekedett. Ezért Juhani még az este leszállta előtt felhágott az Impivaara csúcsára, és onnan nagy hangon a világ négy tája felé kiáltva hazahívta Timót, esküvel ígérve néki, hogy semmi baja sem lesz, s félelem nélkül hazatérhet. így kurjongatott Juhani, s valóban nemsokára fejét lesunyva, szemét lesütve hazatért Timo. Szótlanul levetkőzött, ledőlt ágyára, és csakhamar mély álomban hortyogott. 06005
Bottom
06008
Top
Jõudis kätte ka kõige parem karupüügš aeg. Siis võtsid vennaksed pahlad, lõid püssidesse tugevad kuulid ja liksid äratama metsavürsti, kes nägi juba und oma pimedas okas sügaval lumiste kuuskede all. Ja nende tuleluku-püss ptni pikali mõnegi paksukoonulise mesikäpa, kui ta vihaselt ema rahu-kambrist välja kargas. Siis tõusis tihti vihane võitlus, lumi tuiskas kaugele ümberringi ja punetas voolavast verest, kui haavu löödi mõlemalt poolt. Nii heideldi, kuni karminäoliit metsaott lõpuks rahuliku’t maas lamas. Aga rõõmsalt koormaga jälle koju jõudnud, võidsid vennaksed oma haavu rchuga, mis oli segatud viinast, soolast, püssirohust ja väävlijahust. Sellega salvisid nad haavu ja tõmbasid kollakaspruuni tõrv< peale. Eljött a medvevadászat alkalmas ideje is. A testvérek előszedték lándzsáikat, éles golyóra töltötték fegyverüket, és elindultak fölverni az erdő királyát, aki a behavazott fenyők alatt, sötét rejtekében már téli álmát aludta. Puskájuk sok tányértalpút elejtett, midőn az haragosan előrontott nyugalmas vackából. Ilyenkor gyakran heves harc kerekedett: a porzó havat ömlő vér festette pirosra, mert adtak is, kaptak is sebet mindkét részen. így folyt a küzdelem, míg csak ott nem hevert a bozontos mackó élettelenül. A testvérek pedig vidáman hazacipelve zsákmányukat, bekenték sebeiket pompás balzsammal, amit pálinkából, sóból, lőporból és kénből maguk kotyvasztottak. Ezzel gyógyítgatták sebeiket, s aztán sárgásbarna kátrányt kentek a tetejébe. 06006
Bottom
06009
Top
Nii hankisid nad oma peatoidust laanest ja mäsede tihni-kuist, täites taga varakambri mitmesuguse metsasaa;iga: lindude, jäneste, mäkrade ja karulihaga. Nad olid hooStsenud ka vana truu Valge talvemoona eest. Sealt soorannalt pastis vägev sirbiga lõigatud ja pealt silutud heinakuhi, millest kogu talveks jätkas. Polnud unustatud ka nende maja talvekütte tagavara. Hiigla-puuriit seisis aida lähedal ja lisaks veel kõrge tõrvaskändude hunnik maja seina ääres nagu Hiiu hirve sarvede virn, mis ulatus maast räästani. — Nõnda varustatult võisid nad rahulikult talve härmatanud habemele vastu vaadata. Így gyűjtötték össze élelmüket az erdőből s a dombok ligeteiből; kamrájuk nemsokára mindenféle jó falattal, szárnyasokkal, nyúllal, borz- és medvehússal volt teli. De nem feledkeztek meg hűséges Valkójuk téli táplálékáról sem: a láp szélén sarlóval kaszált, magasra rakott óriás szénaboglya terpeszkedett, egész télre elegendő eleségül. Gondoskodtak kunyhójuk téli melegéről is. A kamra mellett fahasábokból hatalmas halom emelkedett, a ház oldalánál pedig, mint megannyi pokolbéli szarvasagancs, teméntelen ágbogas tuskó volt felhalmozva egész az ereszig. így fölkészülve nyugodtan szembenézhettek a zúzmarás szakállú téllel. 06007
Bottom
06011
Top
On jõuluõhtu. Ilm on pehme, hallid pilved peidavad taevast ja äsja tulnud lumi katab mägesid ning orge. Metsast kostab vaikne kohin, teder peab õhtust söömaaega urvalise kase otsas, parv siidisabu punetaval pihlakal ja männiku edev neitsi harakas kannab risu tulevase pesa jaoks. Nii onnis kui uhkes mõisas valitseb rõõm ja rahu, nõnda ka vennaste majas Impi-vaara raiesmaal. Selle ukse ees on näha õlekoorem, mille Valge on Viertola mõisast jõulu auks põrandale laotamiseks vedanud. Ei võinud vennad siingi unustada jõuluõlgede kahinat, mis oli kauneim mälestus nende lapsepõlve aegadelt. Karácsony este van. Enyhe az idő; az eget szürke felhő, az erdőt, hegyet, völgyet frissen hullott hó borítja. Csöndesen zúg az erdő, a nyíresben a fajdok, a piros bogyós berkenyefán a cinkék pompás vacsorát csaptak, a szarka pedig, a fenyves kíváncsi kisasszonya, apró gallyakat gyűjtöget fészke számára. Kunyhóban és kastélyban egyaránt öröm és béke uralkodik; öröm és béke honolt a testvérek hajlékában is, az Impivaara tisztásán. Az ajtó előtt nagy halom zsúpszalma látható, melyet Valko szállított a Viertola-udvarházból karácsony tiszteletére* a szoba padlójának takarójául. A testvérek itt sem tudták elfeledni gyermekkoruk legkedvesebb emlékét: a karácsonyi szalma zizegését. 06008
Bottom
06012
Top
Kuid toast kostab leili kohin kerise kuumadelt kividelt ja pehmete vihtade vihin. Vennaksed võtavad nüüd tublit jõululeib. Ja kui viimaks kõrvetavalt kuum vihtlemine oli lõppenud, astusid nad alla, panid riided selga ja istusid lavitsaile puhkama, mis olid pandud pinkide asemel piki seinu. Seal nad istusid, ähkides ja higistades. Leegitsev pird valgustas tuba, Valge krompsutas latris kaeru, sest temagi jõulusid oli meeles peetud; tukkudes ja haigutades istus kukk õrrel; Killi ja Kiiski lamasid ahju lähedal, koonud käppadel, ning Juhani põlvedel lõi nurru endine Jukola vana vesihall kass. A házból a forró köveken sistergő gőz sziszegése s a lágy nyírfavirgácsok suhogása hallatszik. A testvérek ugyanis alapos karácsonyi fürdőt vesznek. Mikor aztán abbahagyták a forró gőzölést és leszálltak a padkáról, kényelmesen felöltöztek, és letelepedtek a széles gerendákra, melyeket pad helyett fektettek le a falak mentén. Ott üldögéltek egy ideig, szuszogtak, és csörgött róluk a verejték. A szobát égő fenyőszilács világította be; a jászol előtt Valko ropogtatta csöndesen a zabot, mert az ő karácsonyáról sem feledkeztek meg; fenn a gerendán álmosan bóbiskolt a kakas; Killi és Kiiski, állukat lábukra fektetve, a kályha mellett heverésztek, Juhani térdén pedig a hajdani Jukola-tanya öreg szürke macskája dorombolt. 06009
Bottom
06013
Top
Viimaks hakkasid Timo ja Simeoni õhtulauda seadma, teised jälle kandsid õlekubusid sisse. Nad päästsid koo-vitsad lahti, laotasid õled umbes veerand küünra paksuselt põrandale, kuid vee! paksemalt lavale, kus nad harilikult oma õhtud ning ööd mööda saatsid. — Viimaks oli õhtusöök valmis: seitse auguga karaskit, kaks tammekausitäit auravat karuliha ja õlle-kibu seisid laual. Ise olid nad õlle keetnud, teraselt meeles pidades, mis viisil ema seda jooki valmistas. Kuid nad olid ta harilikust taluõllest kangema teinud. Mustjaspunasena vahutas ta kibus ja kui seda kannutäie neelasid, siis tundsid peas juba pisut mühinat. — Ent kõik nad istusid juba lauas, lastes leival ja lihal ning vahutaval õllel kibust hea maitsta. Végül aztán Timo és Simeoni feltálalták a vacsorát, a többiek pedig behozták a szobába a kévéket. Feltépték a kötelékeket, és szétteregették a szalmát a szobában; a padlóra úgy arasznyi vastagságban, a padkára azonban, aljol rendszerint estéjüket és éjszakáikat töltötték, még vastagabbra. Végre elkészült a vacsora: hét kerek kenyér, két fatál, teli párolgó medvehússal, és hatalmas kanna sör állt az asztalon. A sört maguk a testvérek főzték, pontosan követve megboldogult anyjuk előírását. Italuk azonban mégis valahogy erősebbre sikerült a szokásos paraszti sörnél. Sötétvörösen habzott a sör a csöbörben, és aki egy kannával felhajtott belőle, kellemes szédülést érzett a fejében. Asztalhoz ültek a testvérek, és élvezettel nekiláttak a kenyérnek, húsnak, a kannában habzó sörnek. 06010
Bottom
06014
Top
AAPO: On siin aga rohkesti toidupoolist meie ette laotud. AAPO: Bőségesen került étel az asztalunkra. 06011
Bottom
06015
Top
JUHANI: Sööge ja jooge, poisid, sest nüüd on meil jõulud, jõulud kõigil, nii loomadel kui inimestel. Kasta, Timo-vennas, õllega ka vaese Valge kaerahunnikut seal sõimes. — Vaat nii! mingu selleks vähemalt kannutäis. Sel õhtul ei mingit kitsidust, vaid saagu kõik, nii hobune, koer ja kass kui ka Jukola rõõmsad vennaksed. Las kukk magab rahulikult ja pärib oma osa homme. Seal teile, Killi ja Kiiski, vägev kahmak karu koivast, ning seal sulle, kassiroju. Kuid löö enne kätt, sa pilu-silm! — Vaat nii! Ja siis mõlema käega. Vaadake meie kassi tempusid ja öelge, et minagi kõlban pisut õpimeistriks. Käppa annab ta Juba mõlema tassuga ühel ajal, asetab enese nagu tõsine taat istuma ning pistab, sihuke peiar, kummagi esimese talluka minu pihku. Nõndaviisi! JUHANI: Csak egyetek és igyatok, fiúk, mert most karácsony van, minden élőlénynek, embernek és állatnak karácsonya. Öntözd meg, Timo öcsém, öntözd meg sörrel Valko zabadagját ott a jászolban. Úgy ni, akár egy pintet is odaönthetsz. Ezen az estén nem fukarkodunk, hanem mindenki kapja meg, ami megilleti, a ló, a macska, a kutya éppen úgy, mint a vidám Jukola fiúk. A kakas aludjon ma békével; majd holnap megkapja a magáét. Killi és Kiiski, itt van nektek egy hatalmas darab a medve combjából, ez meg itt a tied, cicamica. Hanem előbb adjál pacsit, te dülledt szemű! így ni! Most pedig mindkét lábbal! Nézzétek csak a macskánk tudományát, és mondjátok meg, hát nem vagyok én jó tanítómester? Most már mindkét pracliját egyszerre ide tudja nyújtani, és olyankor úgy megül, olyan méltósággal, mint egy öreg bácsi. Ni, a betyár, hogy idenyújtja mindkét első lábát a tenyerembe! így ni! 06012
Bottom
06017
Top
AAPO: OH seda nalja! AAPO: Ez aztán a móka! 06013
Bottom
06018
Top
TUOMAS: Mis mees veel vanu! päevil peab õppima. TUOMAS: Mi mindent kell az embernek öreg napjaira megtanulnia?! 06014
Bottom
06019
Top
JUHANI: On aga see õpetus aegagi võtnud. Kuid ei ma jätnud poissi enne rahule, kuni ta mõlema käpaga õpetajat tänas. Nüüd teeb ta seda kui mees, ja õpimeister on saanud oma tasu. — See alles on kass! Vaat seal! pista täkk karuliha põske, ja siis Killi ning Kiiski. Nii, nii! «Löö meest, kuid ära löö mehe keera.» Õige! Kuid selle juurde tahan lisada: «Löö Jukola jussi, kuid ära löö tema kassi.» JUHANI: Hanem jó időbe telt, amíg megtanulta. Azonban a Juhani fiú nem engedett előbb, míg mindkét lábával nem köszönt tanítójának. Most már úgy köszön, mint egy ember, s így tanítója is elnyerte jutalmát. Ez aztán a macska! No nesze, kapd csak be szépen ezt a darabka medvehúst. Most pedig Killi és Kiiski. Úgy, úgy! „Üsd meg a gazdát, de ne a kutyáját!” Úgy van! Én azonban azt is hozzáteszem: Üsd meg Jukola Jussit, de ne a macskáját! 06015
Bottom
06020
Top
EERO: Juhani, ulata see õllekibu siia. EERO: Nyújtsd csak ide azt a söröskorsót, Juhani. 06016
Bottom
06021
Top
JUHANI: Seda pead sa saama. Joo, vennas, jemala loom, joo, sest nüüd on jõuJud, ja aidas ci ole puudus moonast. Mis meil siin viga olla? Mis meil hoolida, kui kõik see maailm põleks tahaks ja tolmuks, välja arvatud Impivaara ning selle ümbrus. Elame siin nagu jumala selja taga, oma! jalal, ja võime vilistada tigedate inimeste peale. Siin on meil hea olla. Mets on meie niit, meie põld, meie veski ja meie pesa igaveseks ajaks. JUHANI: Tessék. Igyál, öcskös, igyál, édes atyámfia, hiszen ma karácsony van, és tele a kamra. Hát nincs jó dolgunk itten? Ugyan mit bánnánk, ha Impivaarának és környékének kivételével ízzé-j>orrá égne ez az egész világ? Úgy élünk itt, mint hal a vízben; saját földünkön állunk, és semmi gondunk-bajunk a gonosz emberekkel. Jó dolgunk van itt, annyi szent. Az erdő lett a rétünk, mezőnk, malmunk és örökös tanyánk. 06017
Bottom
06022
Top
TIMO: Ning meie lihaait. TIMO: És a húsoskamránk! 06018
Bottom
06023
Top
JUHANI: Just nii! Siin on hea olla! Tänu sulle, Lauri, *c!Ie nõu eest, mis sa leidsid, et me maailma turult pääseksime. Siin on vabadus ja rahu. Ma küsin veel: mis me hooliksime, kui kuldne tuli kas või kogu selle maailma maha põletaks, kui iiga jääks alles põhjapoolne osa Jukola talust ja selle seitse poesra? JUHANI: Igaz! Hej, jó dolgunk van itt! Köszönet néked, Lauri, bölcs tanácsodért, hogy kitaláltad, miképp menekedhetünk meg a világ zsivajából. Itt szabadság és béke uralkodik. Még egyszer kérdem: ugyan mit is bánnók, ha piros tűz égetné meg ezt az egész világot, de megmaradna a Jukola-birtok északi fele és benne a Jukola-ház hét gyermeke? 06019
Bottom
06024
Top
TIMO: Läheks kord kulutuli kogu maailma laastama, siis põleks tuhaks ja põrmuks ka Jukola põhjapool ning veel ta M-itse poegagi pealekauba. TIMO: Ha egyszer tűz emésztené meg az egész világot, bizony porrá égne a Jukola-birtok északi fele, sőt ráadásul a tanya hét gyermeke is. 06020
Bottom
06025
Top
JUHANI: Seda tean ma väga hästi. Kuid vaata, mees võib moeMa, mis ta tahab, mõelda enese kogu maailma isandaks voi tongivaks sitasitikaks. Vaata, ta võib mõelda surnuks jumala, kuradid, inglid ja kogu inimsoo ja elajad maa peal, meres ning õhus, mõelda maa, põrgu ja taeva kaduvat kui takutuusti tules ning pimeduse astuvat asemele, kus kõverkael kukk eluilmas enam issanda koitu ei kuuluta. Nii lendleb siin mehe mõte, ja kes võib visata võrkusid selle teele? JUHANI: Tudom azt én is. De lásd, az ember azt gondolhatja, amit akar: ha úgy tetszik, az egész világ urának vagy pedig nyomorult ganajtúró bogárnak képzelheti magát. Ha úgy tetszik, hát azt képzeli, hogy az Isten, az ördög, az angyalok s az egész emberi nem, sőt minden élő állat a földön, vízben és a levegőben, mind, mind meghaltak, hogy a föld, az ég és a pokol, mint tűzbe vetett csepű, egyszerre elhamvadt, és feneketlen sötétség lépett a helyébe, melyben semmiféle kakas nem fogja többé megkiáltani a hajnal hasadását, így röpköd ide-oda az ember gondolata, és ugyan ki vethet hálót az útjába? 06021
Bottom
06026
Top
TIMO: Kes võib mõista selle maailma ehitust? Ei inimlaps, kes on tömp ja rumal kui määgiv jäär. Kuid parem on võtta päevi nii, nagu nad tulevad, lasta neil minna, nagu nad lähevad, mingu siis mäele või rappa. Siin ainult oleme. TIMO: Ugyan ki érné föl ésszel e világnak csodálatos szerkezetét? Emberfia aligha, hiszen ostoba és együgyű az ember, mint a bégető birka. Legokosabb hát fogadni a napot, ahogy jő, s hagyni, hadd menjen, forduljon bár jobbra avagy balra. Valahogy csak megleszünk mindig. 06022
Bottom
06027
Top
JUHANI: Mis meil siin viga olla? Mis puudub? JUHANI: Hát nincs jó dolgunk itten? Ugyan mi hiányzik? 06023
Bottom
06028
Top
TIMO: «Ei jumala arm ega linnupiim.» Ait on moona täis ja tuba soe. Ise püherdame siin õlgedel. TIMO: „Sem Isten kegyelme, sem a madár teje.” Kamránk tele jó falatokkal, kunyhónk barátságos, meleg. Most is puha szalmán hempergünk. 06024
Bottom
06029
Top
JUHANI: Püherdame siin nagu mullikad kahisevail õlgedel. Võime saunas käia, kui tahame, kui aga tuju tuleb, ja süüa, kui maitseb. — Kuid nüüd oleme juba täis. Ei siis muud kui aitäh toidu eest ja koristame laua. JUHANI: Úgy hempergünk itt a zizegő szalmán, mint a malacok. Akkor fürdünk, amikor tetszik, s akkor eszünk, amikor jólesik. Hanem jól belaktunk, az már szent igaz. Áldjuk meg hát bendőnket, és szedjük le az asztalt. 06025
Bottom
06030
Top
SIMEONI: Oodake, kuni olen lugenud lühikese söögipalve ja värsikese peale laulnud. SIMEONI: Várjatok csak, hadd mondjak el egy rövidke asztali áldást, s hadd énekeljek egy zsoltárt a tetejébe. 06026
Bottom
06031
Top
JUHANI: Jäägu seekord. Miks ci teinud sa seda enne söömist? — Mine, Eero-poju, kui oled noorem, lase vaadist õlut. JUHANI: Hagyjuk el ez egyszer. Miért nem tetted evés előtt? Te pedig, Eero fiam, csapolj egy kis sört a hordóból. 06027
Bottom
06032
Top
SIMEONI: Sa ei luba siis jõuluõhtu auks laulusalmikest laulda? SIMEONI: Szóval nem engeded, hogy a karácsonyest tiszteletére egy zsoltárt énekeljünk? 06028
Bottom
06033
Top
JUHANI: Ei ole meist ju laulumehi, kulla veli. Laulame ja loeme parem oma südames, see ongi jumalale kõige meelepärasem ohver. — Kuid seal ongi jälle õllekibu, kobrutav ja vahutav kui Kyrö kosk. Passiiba, poju! Laskem siit maitseda! Viska, veli Tuomas, ja õieti mehe moodi. JUHANI: Nem vagyunk mi zsoltárkodók, atyámfia. Mi csak a szívünkben énekelünk és imádkozunk, s hidd el, hogy Isten színe előtt is ez a legkedvesebb áldozat. Hanem itt van ni, a söröskorsó, telve jóféle, habzópezsgő árpalével. Egészségetekre, fiúk! Igyatok hát! Hörpints csak, Tuomas, de alaposat ám! 06029
Bottom
06034
Top
TUOMAS: Selle asjaga ei viivita ma kaua. TUOMAS: Én bizony nem kéretem magam. 06030
Bottom
06035
Top
JUHANI: Nõndap mees rüüpab. Sihukesed lonksud teevad meie kurkudest otse köstrikõrid. JUHANI: Ez volt aztán a kortyintás! Még néhány ilyen hörpintés, és torkunk igazi kántortorokká válik: 06031
Bottom
06036
Top
«Elati ju ennegi,
Kui oja taga oldi,
Ojapuid põletati
Ja ojast õlut joodi.»
Régente is vígan voltak patak partján,
kék ég alatt:
erdő adott jó tűzifát,
tiszta sört a cserge patak...
06032
Bottom
06041
Top
Just nii. Kuid meie joomaks ongi ruske kesvamärjuke, põle-tuspuuks halg ja tõrvaskand, ja meie all on pehme õlgpolster, mõnus maadlusmatt kas või kuningaile ning suurvürstidele. — üks sõna, Tuomas. Kord kinnitas veli Aapo, et sinu vägi ja võim käib juba vahvalt Juho omast iile, kuid ma ei tahaks seda uskuda. Kuis oleks, kui siin pisut rabeleksime? Katsume! Úgy bizony! Van most mindenünk: barna árpalé az italunk, fahasáb és fenyőtuskó a tüzelőnk, s ülepünk alatt lágy szalmapárna, pompás birkózóhely királyok és nagyhercegek számára is. Hanem mondanék egy szót, Tuomas. Aapo testvér azt állította egyszer, hogy a te erőd már messzi felülmúlja Juho erejét; én azonban ezt nem akarom elhinni. Nem birkóznánk egyet? Lássuk csak! 06038
Bottom
06042
Top
SIMEONI: Püsige paigal! ja hoidke neid läikivaid õlgi vähemalt homsenigi. SIMEONI: Maradjatok nyugton, és legalább holnapig kíméljétek meg ezt a selymes szalmát. 06039
Bottom
06043
Top
JUHANI: Nüüd on rõõm tipul, «puulba poolt on püha parem»; ja pahnaks peavadki õled minema. — Kas tahad, Tuomas? JUHANI: Ej, most a legvidámabb a hangulat: „Előestéjén legszebb az ünnep”, és alommá válik úgyis a szalma. No, Tuomas, volna-e kedved? 06040
Bottom
06044
Top
TUOMAS: Võib ju toda katsuda. TUOMAS: Hát megpróbálhatjuk. 06041
Bottom
06045
Top
JUHANI: Sülipätsi! JUHANI: Keresztfogás! 06042
Bottom
06046
Top
TUOMAS: Olgu minugi poolest! TUOMAS: Legyen! 06043
Bottom
06047
Top
JUHANI: Lööme rinnad kokku, lööme kokku! JUHANI: Birokra, birokra! 06044
Bottom
06048
Top
AAPO: Oota, poiss! Las Tuomas saab ka su püksivärvlist kõvasti kinni kahmata. a apó Várj csak, várj, fiú! Hadd vegyen Tuomas is egy jó fogást a nadrágszíjadon! 06045
Bottom
06049
Top
JUNANI: Las ta võtab, las ta võtab! JUHANI: Vegyen csak, vegyen! 06046
Bottom
06050
Top
EERO: Juho, miks sa hambad irvi ajad ja silmi pööritad nagu härg tapatallis? Oi mu vennakene! Kuid vaata, et sa nüüd häbisse ei jää. EERO: Mért vicsorogsz, Juho, és miért forgatod a szemed, mint bika a vágóhídon? Jaj, édes testvér, vigyázz, nehogy szégyent valljál! 06047
Bottom
06051
Top
AAPO: Kõik on hästi! Kes teeb esimese tõmbe? AAPO: Készen! Kié legyen az első dobás? 06048
Bottom
06052
Top
JUHANI: Olgu see Tuoma päralt. JUHANI: Legyen Tuomasé. 06049
Bottom
06053
Top
TUOMAS: Olgu see vanema venna päralt. TUOMAS: Legyen a legöregebb testvéré. 06050
Bottom
06054
Top
JUHANI: Seisa siis jalul. JUHANI: Vigyázz hát, hogy állva maradj! 06051
Bottom
06055
Top
TUOMAS: Tahan katsuda. TUOMAS: Igyekszem, igyekszem. 06052
Bottom
06056
Top
JUHANI: Kas seisad, kas seisad? JUHANI: Állsz-e még? Állsz-e? 06053
Bottom
06057
Top
TUOMAS: Tahan katsuda. TUOMAS: Igyekszem, igyekszem. 06054
Bottom
06058
Top
AAPO: Hõissa, poisid! Sedaviisi, just nii! Maadlete otsekui usukangclased. Juho kimpleb ja kangutab kui Iisrael ise ja «Tuomas seisab nagu sammas». AAPO: Juhhé, fiúk! Csak rajta, rajta! Úgy küzdőtök, mint a hit vitézei. Juhani úgy küszködik, úgy birkózik, mint maga Izrael, Tuomas pedig „úgy áll, mint a bálvány”. 06055
Bottom
06059
Top
EERO: «Kuulab vait kui vaga lammas Aapo Saalomoni tarkust.» Kuid vaata Juho suud ja kohku. Ah! pistaksin nüüd kas või teraspulga ta hammaste vahele — praks! ja kohe oleks »ce pooleks. Mul on hirm, mul on hirm! EERO: Hanem nézd Juhani száját, és borzadj! Ah! Akár acélrudat is dughatnék a fogai közé - reccs! -, máris két darabban volna. Szörnyű, szörnyű! 06056
Bottom
06060
Top
AAPO: Meeste maadlus, muud midagi. Palgid tõusevad ja vajuvad meie all. AAPO: Férfihoz méltó viadal csupán. Hanem emelked-nek-süllyednek alattunk a padlógerendák! 06057
Bottom
06061
Top
EERO: Nagu orelipedaalid; ja Tuoma käpad künnavad maad nagu rasked söödisahad. EERO: Mint az orgona billentyűi. Tuomas patái iromba vaseke módjára szántják a padlót. 06058
Bottom
06062
Top
AAPO: Ega siin just piimasõrmega paitata. Pagan! oleks »«■ sikutus seal mäel, siis lööksid saaparauad sädemeid kaljust. AAPO: Hát nem éppen kesztyűs kézzel simogatják egymást. A manóba! Ha ez a birkózás ott künn, a hegyen, menne végbe, sarokvasuk bizony szikrát csiholna a sziklából. 06059
Bottom
06063
Top
EERO: Otse kuldseid tähti lendleks metsa, ja tõuseks sest kaunis metsakahi. — Aga Tuomas seisab ikka veel. EERO: Aranyos csillagok röpködnének az erdő felé, és szilaj futótűz támadna belőle. Hanem Tuomas még mindig talpon! 06060
Bottom
06064
Top
TUOMAS: Kas oled nüüd küllalt näkkinud? TUOMAS: No, eleget rángattál-e már? 06061
Bottom
06065
Top
JUHANI: No tõmba sina. JUHANI: Most rajtad a sor. 06062
Bottom
06066
Top
TUOMAS: Tahan katsuda. Kuid vaata nüüd, kuidas põrand ringi käib. TUOMAS: Majd megpróbálom! No, nézd csak, így forog a padló! 06063
Bottom
06067
Top
EERO: Pea meeles, pea meeles, Juho! EERO: Vigyázz, Juho, vigyázz! 06064
Bottom
06068
Top
AAPO: See oli alles tõmme. AAPO: Ez volt aztán a dobás! 06065
Bottom
06069
Top
EERO: See oli pamak kai puunuiaga, nagu hoop taeva tuli-vasarast. EERO: Ez aztán puffant, „mint a Haamas bunkója” -lecsapott, mint a kénköves mennykő. 06066
Bottom
06070
Top
TIMO: Ja sea! lamab Juhani nagu linnasekott. TIMO: Jussi elterült, mint a zaboszsák. 06067
Bottom
06071
Top
EERO: Oi, «Jussi-poju»! EERO: Jaj, te szegény Jussi gyerek! 06068
Bottom
06072
Top
TIMO: Nii kutsus ta ennast ise pisikese poisina. TIMO: így nevezte magát kicsi korában is. 06069
Bottom
06073
Top
AAPO: Peab ometi teadma, kuidas meest pikali paisata. Pea meeles, Tuomas: inimese keha pole rauast, vaid lihast ja luust. AAPO: De tudni kell azt is, hogyan szabad odavágni valakit. Ne feledd, Tuomas, az ember teste nem vasból, hanem csak húsból és csontból van. 06070
Bottom
06074
Top
TIMO: Jah, kuigi ta pükse kannab. [TIMO: Niin, vaikka hän housujakin kantaa. >missing] 06071
Bottom
06075
Top
TUOMAS: Kas ma sulle viga tegin? TUOMAS: Megsebesültél? 06072
Bottom
06076
Top
JUHANI: Hoolitse enese eest. JUHANI: Törődj csak magaddal! 06073
Bottom
06077
Top
TUOMAS: Tõuse üles. TUOMAS: Kelj fel hát! 06074
Bottom
06078
Top
JUHANI: Küllap tõusen ja näitan sulle mehejõudu vägi-pulgas. Tolles mängus alles jõud proovitakse. JUHANI: Fel is kelek, ne félj, és megmutatom neked, ki a legény a bothúzásban. Ezzel a játékkal mérik igazán az ember erejét. 06075
Bottom
06079
Top
TUOMAS: Eero, too sealt nurgast see tulehark. — Vaat siin, JUHANI: TUOMAS: Hozd csak ide, Eero, azt a piszkavasat a sarokból. Rajta hát, Juhani! 06076
Bottom
06080
Top
JUHANI: Siin ma o!en. Ja nüüd tagakäpad vastu taga-käppi ning küüned rõika ümber! JUHANI: Itt vagyok. Talpat talphoz szépen, és aztán markold meg jól azt a piszkavasat! 06077
Bottom
06081
Top
AAPO: Ja kui mina hüüan, siis vedage, kuid ilma ühegi nõksakuta. Teivas varvaste kohade, just varvaste kohale, mitte tolli võrd kummalegi poole. — Nüüd, poisid! AAPO: Amikor kurjantok, akkor húzzatok, de rángatás nélkül, halljátok-e! A piszkavasat meg pontosan a lábujjak fölé, de egy ujjnyival sem jobbra avagy balra. No, rajta, fiúk! 06078
Bottom
06082
Top
TIMO: Juho kerkib, nii et kägiseb. TIMO: Juhani fölemelkedik, hogy csak úgy lendül! 06079
Bottom
06083
Top
AAPO: Seal pole mingit armu. AAPO: Nem segít itt már az égiek kegyelme sem! 06080
Bottom
06084
Top
JUHANI: Mine lase õlut, TIMO: JUHANI: Eredj, Timo, csapolj egy kis sört. 06081
Bottom
06085
Top
TIMO: Sa ju iompad, vennas. TIMO: Sántítasz, testvér! 06082
Bottom
06086
Top
JUHANI: õlut laskma, sa neetud kluit! Kas kuulsid? Või tahad mööda kõrvu? JUHANI: Sört csapolni, te átkozott fickó! Hallod-e? Rögtön nyakon váglak! 06083
Bottom
06087
Top
TUOMAS: Kas ma su jalale häda tegin? TUOMAS: Megütöttem a bokádat? 06084
Bottom
06088
Top
JUHANI: Mis sa selle eest muretsed? Hoolitse oma käppade eest. Mis vala see muile teeb, kui kand saapa küljest lahti tuli? Rebeneb see iu maadluses kui naeriUble. Kuid hoolitse sina enese eest. Näib, et sa mind maadluses ja vägi-pulgas võidad; kuid tule kaklema. JUHANI: Mi közöd hozzá? Ügyelj a saját patádra! Mit bánom én, ha a patkó leesett a csizmámról? Mint a répaszelet, leesett birkózás közben. Hanem vigyázz magadra! Úgy látszik, birkózásban és bothúzásban legyőztél; hanem gyere, verekedjünk. 06085
Bottom
06089
Top
AAPO: Kaklus ei lähe nüüd. AAPO: A verekedés most nem tartozik ide. 06086
Bottom
06090
Top
JUHANI: Küllap läheb, kui aga tahame. JUHANI: Dehogynem, ha akarjuk. 06087
Bottom
06091
Top
TUOMAS: Mina ei taha. TUOMAS: Én nem akarok. 06088
Bottom
06092
Top
JUHANI: Sa ei julge. JUHANI: Mert nem mersz. 06089
Bottom
06093
Top
AAPO: Pea meeles, et maadlus on mäng. AAPO: A birkózás csak játék. 06090
Bottom
06094
Top
SIMEONI: See on mäng, millest tihti tuleb taplus ning mõrtsukatöö. SIMEONI: De ebből a játékból gyakran verekedés és ember halál is születik. 06091
Bottom
06095
Top
JUHANI: Tuomas võib võita, kuid ei painuta siin Juhanit keegi muu. Seda ma vannun ja näitan kordamööda iga mehe kallal läbi terve kompanii. — Uks ropsak, Aapo! Kas su kaelus peab vastu? Kas peab? JUHANI: Legyen hát Tuomasé a győzelem. Hanem rajta kívül senki más nem győzi le Juhanit. Ezt fogadom, s ha kell, be is bizonyítom a kompánia minden egyes tagján. Egy jó fogást, Aapo! Tart-e a nadrágszíjad, tart-e? 06092
Bottom
06096
Top
AAPO: Hull ilma vähemagi põhjuseta! Oota, oota, ja maadleme korraliku] kombel. AAPO: Már megint ok nélkül heveskedsz! Csak lassan, lassan! Birkózzunk annak rendje és módja szerint! 06093
Bottom
06097
Top
JUHANI: Välk ja pank! JUHANI: Mennydörgés mennykő! 06094
Bottom
06098
Top
AAPO: Oota, ütlen mina. — Vaat nii, nüüd sikuta. AAPO: Csak lassan a testtel, azt mondom! No most, most dobhatsz. 06095
Bottom
06099
Top
EERO: Juha tantsib nagu mehine mees polkat, olgugi lomba tcs. EERO: Juhani sántán is emberül járja a polkát! 06096
Bottom
06100
Top
JUHANI: Mis sa nüüd ütled, veli Aapo? JUHANI: Ehhez mit szólsz, Aapo testvér? 06097
Bottom
06101
Top
AAPO: Et laman su all. AAPO: Azt, hogy alattad fekszem. 06098
Bottom
06102
Top
JUHANI: Astu järjekorda, SIMEONI: JUHANI: Most rajtad a sor, Simeoni! 06099
Bottom
06103
Top
SIMEONI: Ei ka tuhande taalri eest kallist püha rikkuma. SIMEONI: Még ezer tallérért sem vétenék a szent ünnep ellen! 06100
Bottom
06104
Top
JUHANI: Olgu pühitsetud jõulupüha! Kuid ega seda süütu maadlusega rikuta, kui meel on rõõmus ja süda puhas. CJks katse, Simeoni! JUHANI: Tisztelet, becsület karácsony estjének! Azonban egy kis ártatlan birkózás még nem sérti meg az ünnepet. Hiszen vidám lélekkel és tiszta szívvel tesz-szük! Csak egy próbát, Simeoni! 06101
Bottom
06105
Top
SIMEONI: Miks sa mind kiusad? SIMEONI: Miért bosszantasz? 06102
Bottom
06106
Top
Juhani, üks pingutus! JUHANI: Csak egy roppanást! 06103
Bottom
06107
Top
SIMEONI: Sina saatan! SIMEONI: Te sátánfajzat! 06104
Bottom
06108
Top
AAPO: Jäta ta rahule, Juhani, jäta rahule. AAPO: Hagyd békén, Juhani! 06105
Bottom
06109
Top
JUHANI: Võiksime ometi katsuda. Vaat nii, üksainus rikutus kaelusest! JUHANI: Mégiscsak meg kellene próbálnunk! Nézd, csak egyetlen fogást a derekadra! 06106
Bottom
06110
Top
SIMEONI: Mine põrgusse, kurivaim! Ma olen nõus, et sa võidad. SIMEONI: Eredj a pokolba, gonosz lélek! Beismerem, hogy erősebb vagy. 06107
Bottom
06111
Top
TUOMAS: Seda usun alles siis, kui näen. Ma ei arva, et ka Simeoni lihased oleksid just vasikalihast. TUOMAS: Csak akkor hiszem, ha látom. Nem gondolnám, hogy Simeoni izmai borjúhúsból lennének. 06108
Bottom
06112
Top
JUHANI: Sellepärast tulgu ta katsuma. Siis nähakse, kas on vasika, või on mustast, kiulisest karulihast. JUHANI: Épp azért jöjjön hát egy kis birokra! Akkor majd kiderül, borjúhús-e vagy szíjas, fekete medvehús. 06109
Bottom
06113
Top
AAPO: Oigu ta rahus ja astugu teine mees ette, kelle mee! kaldub rohkem maadluse poole. Veli Timo, ikka vahva mees? AAPO: Hagyd őt békén, s lépjen elő inkább másik bajnok, akinek több kedve van a birokra. Timo testvér, te mindig legény voltál a gáton! 06110
Bottom
06114
Top
JUHANI: Kas tahad? JUHANI: No, akarsz-e? 06111
Bottom
06115
Top
AAPO: Asu platsi, Timo! Pole sa kunagi mammapoju. AAPO: Ne hagyd magad, Timo! Te sohasem voltál anyámasszony katonája! 06112
Bottom
06116
Top
TUOMAS: Ei iial, vaid ikka hakkaja, ikka otsekui omas laius. Ma ei unusta iial seda hoopi, mis ta andis tolles imeväärses löömingus toukolastega. Esiti sai ta tähele panemata lubli obaduse oma nupu pihta, ku>d sellest suurt hoolimata pööras ta rahulikult ümber, tõmbas teiba lööja pihust ja nüüd virulna ta tagasi vastu peakoort— ning teivas pooleks. Teivas pooleks nii et praksus, ja maka potsatas mees nagu tühi kott. Nii tegi Jukola Timo. Ja ma tean, et temast on veel nüüdki mehele vastane. TUOMAS: De nem ám, hanem mindig derék legény, mint aki úr a maga házában! Sohasem fogom elfeledni azt a mesteri ütést, amit Timo annál a toukolai verekedésnél adott. Észre sem vette, és alapos koppintást kapott a kobakjára. Ő azonban, mintha mi sem történt volna, nagy komolyan megfordult, kicsavarta a karót ellenfele kezéből, s aztán ráhúzott vele annak a koponyájára - reccs, eltörött a karó! Kettétört a karó, hogy csak úgy reccsent, a legény meg mint az üres zsák lerogyott, hogy csak úgy puffant. így tett bizony Jukola Timo, s én úgy sejtem, van még benne most is férfias kurázsi. 06113
Bottom
06117
Top
TIMO: Tule, poiss. TIMO: Gyere hát, fiú! 06114
Bottom
06118
Top
JUHANI: Seda ma just tahan. Kuid lase, kui minagi korralikult kinni saan. Nüüd olen valmis. JUHANI: No, csak ezt akartam. Hanem várj, hogy én is jó fogást vegyek rajtad. Nos, készen lennék. 06115
Bottom
06119
Top
AAPO: Esimeseks olgu Timo sikutas. AAPO: Kezdje hát Timo. 06116
Bottom
06120
Top
JUHANI: Olgu nii. Saangi pisut hinge tõmmata. JUHANI: Jól van, kezdje ő. Legalább kifújom magam. 06117
Bottom
06121
Top
TIMO: Vaat nii! TIMO: No nesze! 06118
Bottom
06121
Top
JUHANI: Ei, pojuke! JUHANI: Ez semmi, öcskös. 06119
Bottom
06122
Top
TUOMAS: üpris kange tõmme, Timo, sina vahva Timo! Kuid kas sa veel paremini ei saa? TUOMAS: Pompás rándítás volt, Timo, te derék Timo! Hanem talán tudsz jobbat is? 06120
Bottom
06123
Top
JUHANI: Ega siin nii kergesti liiguta. JUHANI: Nem megy az olyan könnyen. 06121
Bottom
06124
Top
TUOMAS: Timo, kas sa paremini ei saa? TUOMAS: Talán tudsz jobbat is, Timo? 06122
Bottom
06125
Top
TIMO: Peaks saama. — Aga mis see ütleb? TIMO: Ha kell, hát tudok. No, mit szólsz ehhez? 06123
Bottom
06126
Top
JUHANI: «Ei siit nii kergesti veel minema minda, ütles Hiivamäe kerjus.» JUHANI: „Nem megy az olyan könnyen”, mondta az egyszeri koldus. 06124
Bottom
06127
Top
AAPO: Kord veel, Timo. AAPO: No még egyszer, Timo! 06125
Bottom
06128
Top
TUOMAS: Kas paremini ei saa? TUOMAS: Talán tudsz jobbat is. 06126
Bottom
06129
Top
TIMO: Peaks saama. — Aga see? TIMO: Ha kell, hát tudok. No és ez? 06127
Bottom
06130
Top
JUHANI: «Ei siit nii kergesti veel minema minda, ütles Hüvamäe kerjus.» JUHANI: „Nem megy az olyan könnyen”, mondta az egyszeri koldus. 06128
Bottom
06131
Top
TUOMAS: Kuid see oli tõmme, mis tundus. TUOMAS: De ez a lökés, ez nem volt kismiska! 06129
Bottom
06132
Top
EERO: Pole häda, ainult pisut ja hoopis süütult võbises Juhani hääl. EERO: Semmi, semmi, csak épp egy kicsit, egész kicsit remegett meg a Juhani hangja. 06130
Bottom
06133
Top
JUHANI: Püsti ma seisan. JUHANI: Még mindig talpon vagyok. 06131
Bottom
06134
Top
TUOMAS: Kord vee!, Timo. TUOMAS: No még egyszer, Timo! 06132
Bottom
06135
Top
TIMO: Katsume, katsume. TIMO: Megpróbáljuk, megpróbáljuk! 06133
Bottom
06136
Top
JUHANI: Pastoi! Mu püksid kukuvad! JUHANI: Állj! Leesik a nadrágom! 06134
Bottom
06137
Top
TIMO: «Kuid nüüd, ütles Kaitaranta.» TIMO: „No de most!”, mondta Kaitaranta. 06135
Bottom
06138
Top
JUHANI: Mu püksid kukuvad! Kas sa kuuled? JUHANI: Leesik a nadrágom, hallod-e? 06136
Bottom
06138
Top
TIMO: Vaat nii, vennike! TIMO: így ni, testvér! 06137
Bottom
06139
Top
AAPO: Sea! lamab Juhani jälle ja suudleb põrandat. AAPO: Hát már megint ott hever Juhani, és csókolja a földet? 06138
Bottom
06139
Top
EERO: ja puhib nagu pull. Kuid hea, et «saab pisut hinge tõmmata». EERO: És fúj, mint a bika. De sebaj, „legalább kifújja magát”. 06139
Bottom
06141
Top
TIMO: Lamab minu ai! poiss nagu märg tallukas. TIMO: Úgy fekszik alattam a fiú, mint az ázott bocskor. 06140
Bottom
06142
Top
TUOMAS: Kuid püksid mängisid talle pussi. TUOMAS: Hanem a nadrágja csúnya tréfát űzött vele. 06141
Bottom
06143
Top
AAPO: Õigluse nime! peab seda ütlema. Juhaai enese püksid olid siin peremehe vastu ja lõid Timo liitlaseks. AAPO: Az igazság nevében ki kell jelentenem, hogy Juhani nadrágja ez egyszer ura ellen lázadt, és Timo szövetségesévé szegődött. 06142
Bottom
06144
Top
EERO: Nii on lugu. Sellepärast kõik piiksid maha ja mäng uuesti lahti. EERO: Ez az igazság. Ezért hát le a nadrágokkal, és kezdődjön újból a játék. 06143
Bottom
06145
Top
SIMEONI: Pea suu, sina rääk! Muidu annan sulle mööda nokka. Kas ei aita sulle juba sellestki põrgumängust? SIMEONI: Fogd be a szád, te veréb, mert bizony képen törüllek. Hát nem volt elég ebből a pokoli játékból? 06144
Bottom
06146
Top
EERO: Noh, muutugu see siis taevamänguks. Püksid ja särgid seljast ning maadelge nagu kaks inglit paradiisi väljal. EERO: Változzon hát mennyei játékká. Vessetek le inget, nadrágot, és birkózzatok, mint két angyal a paradicsom mezein. 06145
Bottom
06147
Top
TUOMAS: Miks sa ta kaela peal istud, Timo? TUOMAS: Ugyan, Timo, miért ülsz még mindig Juhani nyakán? 06146
Bottom
06148
Top
TIMO: Oleks nüüd halg pihus, siis paneksin mööda kannikaid nii et plaksuks. TIMO: Ha lenne egy botom, úgy végigvemék az ülepén, hogy csattogna. 06147
Bottom
06149
Top
AAPO: Miks nõnda? See on ju maadlus, aga mitte kaklus. AAPO: Ugyan miért? Hiszen ez birkózás, nem pedig verekedés. 06148
Bottom
06150
Top
EERO: Kas Timo on vihane? EERO: Timo talán megharagudott? 06149
Bottom
06151
Top
T i m o. Ei sugugi, ei sugugi, kuid ütlen niisama: oleks nüüd halg või ümarik nui, siis paneksin mööda kannikaid nii et plaksuks. TIMO: Dehogy, dehogy; csak épp azt mondom: ha lenne egy botom vagy jóféle fütykösöm, úgy elverném az ülepét, hogy csattogna. 06150
Bottom
06152
Top
TUOMAS: Lase ta üles. TUOMAS: Ereszd már föl! 06151
Bottom
06153
Top
TIMO: Tõuse, jumala loom. TIMO: Kelj föl, Isten teremtménye! 06152
Bottom
06154
Top
JUHANI: Mina tõusen, ja tea, et kui olen püksid jälle kinni pannud, siis on sinu kord pikali lennata, ning teisiti kui mina äsja. Mina, õnnetu poiss, langesin viperuse läbi su alla, mida sina väledasti enese kasuks tarvitasid, sa koeranägu, sa saapa-pink! JUHANI: Föl is kelek, és tudd meg, hogy felkötve a nadrágom, rajtad lesz a sor, hogy földre terülj, de másképp ám, mint én az imént. Mert én, szegény fiú, csupán balesetem áldozata lettem, amit te csibész, te pimasz, rögtön nagy ügyesen kihasználtál. 06153
Bottom
06155
Top
AAPO: Jäägu eemale vihastumine! Ma tean, et ta su püksi-iipardust vaevalt nägigi, enne kui mahapanek oli tehtud. Seda tegi ta rüseluse hoos, vaene poiss. AAPO: Ne mérgelődj! Jól tudom, hogy Timo alig vette észre nadrágod baját, mielőtt földre dobott volna. A szegény gyerek csupán a birkózás hevében cselekedett. 06154
Bottom
06156
Top
JUHANI: Küllap ta saarmapoeg seda teadis. Kuid te olete kõik nagu kaarnad mu kaelas. Või ta ei teadnud. Kas ma ei karjunud nagu piirivalvur valju häälega: pastoi, püksid kukuvad? Kuid ta ei hoolinud sellest, vaid rebis küünte ja hammastega nagu kass. Kuid surm ja needus! Küll ma sind õpetan tulevikus teise harmoonika-pükse oma kasuks tarvitama, küll ina sind õpetan. JUHANI: Észrevette ő azt bizony, a pimasz! De ti mind a nyakamra jösztök, mint a varjak. Még hogy nem vette észre! Hát nem kiáltottam harsányan, mint a sil-bak: „Állj, leesik a nadrágom!”? O azonban mit sem törődött vele, hanem csak rángatott foggal-köröm-mel, mint a macska. Hanem várj csak! Majd megtanítalak én kihasználni mások ráncos bugyogóját! Majd megtanítalak! 06155
Bottom
06157
Top
TIMO: Ma tegin seda rüseluse hoos, vaene poiss. TIMO: Én, szegény gyerek, csak a birkózás hevében cse lekedtem. 06156
Bottom
06158
Top
JUHANI: Ma sind õpetan, kui saan püksid üles ja nälja-vöö kinni nagu kiilutud vaadivitsa. JUHANI: Majd megtanítalak, csak kössem föl a nadrágom, és húzzam meg jól a nadrágszíjam. 06157
Bottom
06159
Top
TIMO: Ma vilistan edaspidise maadluse peale; kui kord võitsin, siis võitsin, pole seal enam midagi mõmiseda. Mis puutuvad püksid asjasse? Maadluses maadleb mees, aga mitte püksid ja säärikud või lumesokid. TIMO: Fütyülök az egész birkózásra! Ha egyszer nyertem, hát akkor nyertem, s ezen nincs több motyogni-való. Ugyan mi köze ehhez a nadrágnak? A bírókban az ember birkózik, nem pedig a nadrágja, kapcája vagy épp a harisnyája. 06158
Bottom
06160
Top
JUHANI: Pihud jälle värvlisse ja rind rinna vastu! Surm ja needus! JUHANI: Derékra a kezet, és mellet mell ellen! Csapjon beléd a mennykő! . 06159
Bottom
06161
Top
TIMO: Kas peaksin temaga veel tolle lapsiku mängu peale minema? TIMO: Kiálljak veled erre a gyermekes mérkőzésre? 06160
Bottom
06162
Top
EERO: Mis ta veel küsib! Mine, jumala loom, mine, kui pääsed. EERO: Ugyan mit kérdezed? Menj csak, atyámfia, menj csak, míg szépszerével teheted. 06161
Bottom
06163
Top
SIMEONI: Ära mine, ütlen mina. SIMEONI: Ne menj, dehogy menj, azt tanácsolom! 06162
Bottom
06164
Top
EERO: Ära mine, kui kardad ja vabised. EERO: Ne menj, ha félsz és reszketsz. 06163
Bottom
06165
Top
JUHANI: Nüüd ei aita kartus ning vabin, vaid peab uuesti võitlema, ja just selsinatsel jumala silmapilgul. JUHANI: Most sem félelem, sem reszketés nem használ, hanem ki kell állnia új mérkőzésre, mégpedig ebben a szent minutumban! 06164
Bottom
06166
Top
EERO: Heida armu ta peale, Juhani, heida armu! EERO: Könyörülj rajta, Juhani, könyörülj! 06165
Bottom
06167
Top
TIMO: Mispärast? Eero, mispärast? Olgu minugi poolt veel üks sikutus, üks või kaks. Tersii ainult! TIMO: Ugyan miért, Eero, ugyan miért? Álljunk hát ki még egy roppanásra, egyre vagy kettőre. Rajta hát! 06166
Bottom
06168
Top
JUHANI: Siin saad, poiss! JUHANI: No nesze, fiú! 06167
Bottom
06169
Top
TUOMAS: Korralikult, Juho! TUOMAS: Csak szelíden, Juho! 06168
Bottom
06170
Top
AAPO: Korralikult! Nii kisklevad ju kaks näljast kulli. AAPO: Szelídebben! Két éhes vércse marakodik így! 06169
Bottom
06171
Top
SIMEONI: Kaklus, sula kaklus! SIMEONI: Verekedés, tiszta verekedés! 06170
Bottom
06172
Top
AAPO: Mõistlikult, Juhani! AAPO: Tisztességgel, Juhani! 06171
Bottom
06173
Top
SIMEONI: Oi teid jõledaid, oi teid jõledaid! SIMEONI: Ó, ti szörnyetegek! Ó, ti szörnyetegek! 06172
Bottom
06174
Top
EERO: Ära ometi venda sandiks tee! EERO: Össze ne morzsold a testvéredet! 06173
Bottom
06175
Top
SIMEONI: Ahaa, ahaa! või juba Eerogi kahvatab. Sea! on su kalad, mida õngitsesid. SIMEONI: Aha, most már Eero is sápadozik. No, itt a hal, amire horgásztál. 06174
Bottom
06176
Top
TUOMAS: Juhani! TUOMAS: Juhani! 06175
Bottom
06177
Top
SIMEONI: Juba maja läheb lõhki, te kiskjad ja kuradid! SIMEONI: Hisz összedűl a ház, ti vadak, ti ördögök! 06176
Bottom
06178
Top
JUHANI: «Vot, poju, ütles venelane!» No mis sa seal siis lamad ja lakke põrnitsed? JUHANI: „Votti, fiú”, mondta az orosz. No, miért heversz ott a földön, és miért pislogsz a mennyezetre? 06177
Bottom
06179
Top
TIMO: Sa võidad mind praegu, kuid las aeg teeb veel pisut tööd: sina vananed ja jääd väikeseks, aga mina kasvan ning kosun. TIMO: Ez egyszer még legyőztél, de múljon el még egy kis idő: te megöregszel, összetöpörödsz, én azonban megnövök és megerősödöm. 06178
Bottom
06180
Top
JUHANI: Kord kulub ja lõpeb ka see maailm, saati siis patune inimloom. Aeg lööb meid kõiki, vennas. Kuid tõuse üles ja kummuta näkku lonks õlut ning tunnista, et sinus 00 jõudu paari loe võrra vähem kui minus. JUHANI: Egyszer romba dől és elmúlik ez a nyomorult világ is, hát még a szegény bűnös ember. Az idő mindnyájunkat egyenlővé tesz, édes testvér. Hanem kelj fel, tölts magadba egy korsó sört, és aztán valld be, hogy néhány lattal mégis kevesebb erő van benned, mint bennem. , „ 06179
Bottom
06181
Top
TIMO: Seda oleme näinud. Lamasin ju seal röötsakil su all ja sina mu peal nagu karvane karu. TIMO: Ez igaz. Ott hasaltam tehetetlenül alattad, te meg úgy ültél rajtam, mint egy bozontos medve. 06180
Bottom
06182
Top
JUHANI: «Võta siit, kulla vennas, olgu tröösti õllekannus.» — Nii olen mina siis Jukola karjas teine mees, mis jõusse puutub. Lauri ja Eero on küll veel katsumata, kuid nad peaksid teadma, et katsumisel maailm nende ees pimeneb; ja Simeoni on enese ise minust nõrgemaks tunnistanud. Kuid nõrganäpumees pole Jukola vennastest ükski, seda ma kinnitan. Tulgu siis kas või viiskümmend toukolast, rusikas rusika vastu. Viis tündrit kannan mina seljas, ja Tuomas pisut enam; viis tündrit, kui teine ainult kandami selga laob. JUHANI: „Igyál, jó barátom, tőled nem sajnálom!” így hát erő dolgában én lennék a második a Jukola-had-ban. Igaz, Lauri meg Eero nem próbálkoztak, de tudják meg, hogy fényes nappal is csillagokat látnának, ha kiállnának velem. Simeoni pedig maga is beismerte, hogy gyöngébb nálam. Azonban egyik Jukola fiú sem dibdáb ember, ezt állítom. Jöjjön ide akár ötven toukolai legény, ököl ököl ellen. Én öt akót is elviszek a vállamon, Tuomas pedig még annál is többet; öt akót is bizony, ha felsegítik a hátamra. 06181
Bottom
06183
Top
TUOMAS: Kuid ma tahaksin näha, kuis Lauri ja Eero täie jõuga maadleksid. TUOMAS: Hanem mulatságos lenne látni, hogyan birkózik Lauri és Eero. 06182
Bottom
06184
Top
AAPO: Tõepoolest, see oleks vaatamisväärt. Üks tõsine ja vaikne kui talvine sula ilm, teine pisike kui päkapikk, kaid väle ja terane nagu välk. Laske lahti, ja seal võitlevad kärp ning isajänes. Ma ei võrdle sind arguse pärast jänesega, selleks pole põhjust, ega su liigutuste pärast, sest Lauri astub nagu Könni-sepa koogumees, mille jalad ja labidad pani liikuma osav kellavärk ta kõhus, — kuid minu meelest näikse võitlus nagu kärbi ning toreda isajänese maad!us. AAPO: Ez valóban látványosság lenne. Az egyik komoly és csöndes, mintha kettőt se tudna számlálni, a másik kicsi, mint az öklöm, de fürge és éles, akár a villám. Csak rajta! És máris ott birkózik a menyét a nyúllal. Nem gyávaság dolgában hasonlítalak a nyúlhoz, erre semmi okom. De még a mozgásod miatt sem, hiszen Lauri úgy lépked, mint Könni kovács kapása, akinek lábát és kapáját a hasába rejtett fürge óramű mozgatta. Hanem mégis, ez a mérkőzés olyan lenne, mintha egy menyét meg egy izmos kan nyúl viaskodna. 06183
Bottom
06185
Top
JUHANI: Oks rinnutsimaadlus, poisid, üks rinnutsimaad-lus või siilipäts! JUHANI: Csapjatok össze, fiúk! Egy jó keresztfogást! 06184
Bottom
06186
Top
LAURI: Mis selle Eeroga rabelda? Temast ei saa kanagi korralikult kinni, tema aga sipleb teise jalus nagu kass, küünistab ja pigistab teise külgi riivatu! kombel, nii et vaevalt saad õhku neelata. Nii tegi ta möödunud sügisel, kui Arunišdu! maadlesime. Ja kes seal võitis, kes alla jäi, seda ei mõistnud pagangi. Mis ma temaga enam läheksin? LAURI: Ugyan hogy is lehetne birkózni Eeróval? Hiszen nem kapnék rajta egyetlen rendes fogást sem, mert ő mindig ott ficánkol az ember lába között, mint a macska. Úgy csipkedi, csavargatja az ember lágyé-kát, hogy alig bír szusszanni tőle. így tett akkor is, amikor a múlt ősszel az Aaro-réten birkóztunk. És hogy ki győzött, ki került alul, azt a bölcs Salamon sem tudta volna eldönteni. Ugyan minek kezdenék ki vele? 06185
Bottom
06187
Top
EERO: Ma polnud sinust juuksekarva võrragi kangem. Usu, kui tahad. EERO: Egy hajszállal sem voltam erősebb nálad. Elhiheted, ha akarod. 06186
Bottom
06188
Top
LAURI: Usun seda, sest ma tean, et sa nõrgem oled. LAURI: Hiszem is, mert tudom, hogy gyöngébb voltál. 06187
Bottom
06189
Top
JUHANI: Seda näidaku korralik maadlus. JUHANI: Bizonyítsátok be becsületes birkózással! 06188
Bottom
06190
Top
LAURI: Mis ma temaga enam läheksin? LAURI: Ugyan minek állnék ki vele? 06189
Bottom
06191
Top
SIMEONI: Heitke juba magama, te metslased. SIMEONI: Menjünk már aludni, ti fékeveszettek! 06190
Bottom
06192
Top
JUHANI: Öid on palju, kuid jöulud on ainult kord aastas, ja sellepärast pidutsegem nüüd. Rõõmutse, sina jõulumaja, rõõmutse, kogu Iisraeli maal Sel ööl, just selsiaatsel silmapilgu! on sündinud suur ime Paabeloni linnas. Rõõmnisegem! — Mis peaksime mängima? Kas teeme pimesikku? tapame siga, või mängime kingseppa? JUHANI: Éjszaka van sok, de karácsony csak egyszer van egy évben, s ezért mulassuk ki most magunkat. Örvendezz, karácsonyi hajlék, örvendezzen Izrael egész országa! Ezen az éjszakán, ebben a pillanatban történt meg a nagy csoda Babilon városában. Örvendezzünk! Ugyan milyen játékot játsszunk? Disznó-ölősdit? Vagy kicsi a rakást? 06191
Bottom
06193
Top
SIMEONI: Või nii! Või peaksime veel mässama nagu vallatud jõnglased! Jäta rahu! SIMEONI: Még mit nem? Csak nem fogunk bolondozni, mint holmi neveletlen kölykök? Eredj már! 06192
Bottom
06194
Top
JUHANI: Poissmehe-põlv pole muud kui tants. Eks ole nii, Timo? JUHANI: A fiatalember legényélete csupa tánc. Igaz-e, Timo? 06193
Bottom
06195
Top
TIMO: Hi-hi-hi! TIMO: Hihihi! 06194
Bottom
06196
Top
JUHANI: Eks ole nii? JUHANI: Nincs igazam? 06195
Bottom
06197
Top
TIMO: Küllap ta nii on. TIMO: De úgy van valahogy! 06196
Bottom
06198
Top
EERO: Just nii, kulla Jussi. EERO: Úgy van, úgy, Jussi pajtás... 06197
Bottom
06199
Top
JUHANI: ütles rebane jänesele. Õigus! Seda elu maksab elada; on vahel lõbuski ja paneb kannad pisut kerkima. — I antsime kasakat; selles asjas olen mina meister. Vaadake! JUHANI: ...mondta a róka a nyuszinak. Úgy van! Ez aztán az élet! Egy kis vidámság olykor meg nem árt. És most ugyancsak bizsereg a talpam... Ne járjunk el egy muszkatáncot? Mester vagyok én abban; ide nézzetek! 06198
Bottom
06200
Top
AAPO: Tea, kas meie õlu annabki hoogu? AAPO: Csak nem kótyagosodtál meg a sörünktől? 06199
Bottom
06201
Top
JUHANI: Kummuta kolm kannu kurku, kas ei tunne siis väikest vinti seal ärklitoas? — Kuid laula, Eero, kui Jussi-poju tantsib. Lase lahti! JUHANI: Öntsél csak le a garaton három korsóval, vajon nem érzel-e majd némi kótyagosságot ott az emeleten? Hanem énekelj, Eero, mert a Jussi fiú táncolni akar. Fújjad már, no! 06200
Bottom
06202
Top
EERO: Mis sorti tahetakse? EERO: Milyen nótát akarsz? 06201
Bottom
06203
Top
JUHANI: Ükstapuha, kui see ainult kajab ja kõmab. Lase tulla, poju, tõmba, nii et põrandapalgid tõusevad! Laula, sina saarmapoeg, laula, kui mina tantsin, hüppan nagu oinas, kargan üles laeni. Laula! JUHANI: Akármit, csak zengjen és zúgjon. Gyújts rá, fiú, és bömbölj, hogy a padló gerendái is mozogjanak tőle. Énekelj, te ebfajzat, énekelj, mert táncolni akarok. Ugrálok, mint a bakkecske, fejemmel a tetőt verem, akkorát szökkenek. Énekelj! 06202
Bottom
06204
Top
EERO: Tahan katsuda. EERO: Hát majd megpróbálom: 06203
Bottom
06205
Top
«Lajagu mu lauluviis,
Nüüd on meil ju jõulud;
Nüüd on õlut aamid täis,
Kibud täis ja kruusid;
Aamid täis, aamid täis,
Kibud täis ja kruusid!»

«Anjapõllu laada peal
Õlut, viina joodi,
Musta härja hinna eest
Nood pulmakingid toodi,
Toodi, toodi;
Musta härja hinna eest
Nood pulmakingid toodi.»

Jussi, pussi, Jukola Jussi!
Örvendjetek, vigadjatok,
eljött a karácsony;
sörrel telve a hordó,
pálinkával a korsó,
sörrel telve a hordó,
pálinkával a korsó.

Anjanpelto piacán
szörnyen beszeszeltünk,
a fekete kos árán
gyűrűt, kendőt vettünk,
bevettünk, kivettünk,
a fekete kos árán
gyűrűt, kendőt vettünk.

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
06204
Bottom
06223
Top
AAPO: Vait, Eero, ära vihasta teda. AAPO: Hallgass, Eero, ne dühösítsd fel Juhot! 06222
Bottom
06224
Top
JUHANI: Laula pealegi; ei ma vihasta; laula pealegi, et mul poleks tarvis ilma muusikata tantsida. JUHANI: Énekelj csak, énekelj; nem haragszom én meg. Énekelj, hogy ne kelljen muzsika nélkül táncolnom. 06223
Bottom
06225
Top
EERO: EERO: 06224
Bottom
06226
Top
Jussi, pussi, Jukola Jussi!
«Jussi, Jassi, jahukoonn,
Põrsa pahna peesitaja...»
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, Jassi, korpásorrú,
malacmoslék kóstolgató...
06225
Bottom
06228
Top
TIMO: Hi-hi-hi! Oh mis hullu sa laulad! TIMO: Hihihi! Miféle bolondságokat énekelsz! 06230
Bottom
06228
Top
JUHANI: Laula pealegi, laula pealegi. Ega ma vihasta. JUHANI: Énekelj csak, énekelj. Nem haragszom meg érte. 06231
Bottom
06229
Top
EERO: EERO: 06232
Bottom
06234
Top
«Jussi, Jassi, jahukoonu.»
Jussi, Jassi, korpásorrú.
06233
Bottom
06230
Top
Ma laulan ja nipsutan veel sõrmigi juurde. Énekelek én, még az ujjammal is csattogok hozzá. 06236
Bottom
06231
Top
«Põrsa pahna peesitaja,
Seasulu soojendaja!»
Jussi, pussi, jukola Jussi!

«Iida astus aeda,
Tahtis järgi kaeda,
Kuhu kallim jäänd.
Kuhu kallim jäänd.»

«Kui mulle kostis mu kulla hääl.
Esimest kord teda trehvates.
Arvasin olevat pilve peal,
Seraviimide salga sees;
Arvasin olevat pilve pea!,
Seraviimide salga sees.»

Jussi, pussi, Jukola Jussi!

«Mäletad kas, Maie,
Kuis maasikaid söödi
Ja lustimängu löödi?
Tralla ralla laa!
Maasikaid söödi
Ja lustimängu löödi.
Tralla ralla laa!»

Jussi, pussi, Jukola Jussi!

«Hoia sina, Aadu armas.
Jussi kohta sõimu,
Seda tead sa väga hästi,
Et on Jussil võimu.
Jussi astub linnas.
Lamba laba rinnas;
Ühtekokku oleme
Kõik me samas hinnas.»
Tralla ralla laa!

«Viluoja Viidik
Ja Palupära Priidik
A’asid Peedu pulli
Teistre Tooma talli.
Ralla ralla laa!
A’asid Peedu pulli
Teistre Tooma talli!»
Ralla ralla laa!

«Oi mind meest meeletumat.
Mis ma võtsin ette!
Talu mul on kodukülas,
Ja ise kannan kette;
Talu on mul kodukülas,
Ja ise kannan kette.»
Malacmoslék kóstolgató,
pocsolyában lubickoló,
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

A partra ment Iita
s a homokba írta
kedvesének nevét,
kedvesének nevét.

Mikor a rózsám megláttam,
kedves hangját meghallottam,
azt hittem, az égben vagyok,
s körülvettek az angyalok,
azt hittem, az égben vagyok,
körülvettek az angyalok.

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

Emlékszel-e Maija,
mikor epret szedtünk,
lenn az erdő szélén
forrón ölelkeztünk.
Fralla, lalla,
lenn az erdő szélén
forrón ölelkeztünk?

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

Hallod, fiam, Aato,
Jussit ne gyalázzad,
mert ha megharagszik,
kicserzi a hátad.
Jussi ül a vártoronyban,
a markában birkacomb van.
Heten vagyunk a tanyában,
mind az ördög bugyorában,
fralla, ralla, la!

»Vilukselan Vitka
Ja Viuvalan Pispa,
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!
Ralla ralla laa!
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!»
Ralla ralla laa!


Én Istenem, mit is tettem,
hogy a börtönbe kerültem.
Hazamennék, nem mehetek,
nem mehetek, vasba vertek.
Hazamennék, nem mehetek,
nem mehetek, vasba vertek.
06237
Bottom
06286
Top
JUHANI: Nõndaks aga! Niiviisi! Ega siin ketid koorma. Laula edasi! JUHANI: Jól van! Úgy van! Engem ugyan nem vertek vasba. Énekelj csak, énekelj! 06292
Bottom
06287
Top
EERO: EERO: 06293
Bottom
06288
Top
Jussi, pussi, Jukola Jussi!
Jussi, Jassi, jahukoonu,
Põrsa pahna peesitaja,
Seasulu soojendaja!
Jussi, pussi, Jukola Jussi!
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, Jassi, korpásorrú,
malacmoslék kóstolgató,
pocsolyában lubickoló.
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
06294
Bottom
06295
Top
Kas ei aita juba? Még mindig nem volt elég? 06301
Bottom
06296
Top
JUHANI: Veel! Tantsime kui Karja-Matti pulmas. Veel! Veel! — Karja-Matti pulmad! JUHANI: Tovább, tovább! Hadd járjam el Karja Matti menyegzői táncát! Tovább, tovább! Karja Matti táncát! 06302
Bottom
06297
Top
SIMEONI: Isegi kukk kiljatab selle jumalavallatu jandi ja mürgli pärast. SIMEONI: Már a kakas is riadtan kárál erre az istentelen lármára és duhajkodásra. 06303
Bottom
06298
Top
JUHANI: Suu kinni, kukk, ja ära seal kokuta! JUHANI: Fogd be a csőröd, kakas, és ne kukorékolj! 06304
Bottom
06299
Top
TUOMAS: Saab juba sellest, JUHANI: TUOMAS: Elég volt már, Juhani, hallod-e? 06305
Bottom
06300
Top
AAPO: See türgi tants võtab sul hinge välja. AAPO: Hiszen ebben a török táncban még kitáncolod a lelkedet! 06306
Bottom
06301
Top
JUHANI: See on ruskitants. Eks ole nii, Eero? JUHANI: Nem török tánc ez, hanem muszka! Nem igaz, Eero? 06307
Bottom
06302
Top
EERO: See on juskitants. EERO: Dehogyis: ez Jussi-tánc. 06308
Bottom
06303
Top
JUHANI: Olgu nii, ja tulgu siis veel paarkümmend hüpe! seda juskitantsu. JUHANI: Legyen, no! De hadd járjak még néhány hop-szasszát ebből a Jussi-táncból. 06309
Bottom
06304
Top
SIMEONI: Sina meeletu mees! SIMEONI: Te eszeveszett, te! 06310
Bottom
06305
Top
TIMO: Vaat nii, vaat nii! Hi-hi-hi! No võtku sind pagan! TIMO: Nézd, csak nézd! Hihihi! No, vigyen el az ördög! 06311
Bottom
06306
Top
JUHANI: Eest ära! Muidu trambin su pudruks nagu kasaka hobune purjus laadamehe. Hih! JUHANI: Féke az útból! Mert különben kásává taposlak, mint a kozák lova a részeg vásárost. Hiha! 06312
Bottom
06307
Top
AAPO: On aga see rihmaots seal su taga leilis. Küll see kimmub, kimmub üles, kimmub alla, pekstes meest kord vastu selga, kord vastu kannikaid. Oh sind! AAPO: Hanem ugyan libeg-lobog derekán a nadrágszíj vége: hol felcsapódik a hátára, hol lecsapódik az üle-pére. Ó, te, te! 06313
Bottom
06308
Top
JUHANI: Lalla-laa-laa! See oli alles tuuseldus. Heh-heh! — Teist korda oma elus tantsisin. Esimest korda juhtus see Karja-Matti pulmas, kus polnud rohkem naisepoolist kui kolm eidetudi, kuid mehi suur kari. Kui aga Matti meile paar tassi kibedat kohvipunssi nina alla pistis, vaat siis polnud muud, kui läksime põrandapalke vihtuma, meie mehed omavahel; ja siis alles oigas patune maa meie all. Vaesed vanamoorid tänasid õnne, et sellest saunast pääsesid; me oleksime nad ju räbalaiks tantsinud. Oh sind paganat küll ometi! — Nüüd aga rõivad särgini seljast maha, ja üles lavale. Kuid ega me kohe veel silma kinni pane, vaid vestame seal lava soojuses vahutava õllekibu ääres ja tõrvase pirru lõkendaval valgel lõbusaid lugusid ning muinasjutte. JUHANI: Lallala, lallala! Ez volt aztán a mulatság. Hehe! Életemben most táncoltam másodszor. Először Karja Matti lakodalmán jártam a táncot. Ott asszonyszemély csupán három öreg banya akadt, legényember viszont volt egész sereggel. Mikor aztán Matti néhány bögre erős kávépuncsot főzött nekünk, hát akkor ahá-nyan voltunk, mind rúgni kezdtük a padlót, csak úgy egymással legények; bizony sóhajtozott alattunk ez a bűnös föld. A banyák örültek, hogy megszabadultak az egész dínomdánomból, mert ronggyá táncoltattuk volna őket. Haj, az ördögbe is! Most azonban vetkőzzünk egy szál ingre, és föl a padkára. A szemünket ugyan még nem fogjuk lehunyni, hanem habzó söröskorsó mellett, fenyőforgács lobogó fényénél vidám meséket és történeteket fogunk mesélgetni ott fönn, a meleg padkán. 06314
Bottom
06309
Top
Nad tõmbasid rõivad seljast, täitsid veel kord kibu õllega ja asusid üheskoos lavale. Seal istusid nad kõik särgiväel õlg-asemel hauduvas kuumuses. Usinalt käis vahutav kibu ühe mehe käest teise kätte ringi ja palgipraos lõõmas männipirru kuldne leek. Kuid siis torkas Juhani pähe mõte ja langes ta suust lause, mille tagatipuks oli raske õnnetus. A testvérek levetkőztek, még egyszer megtöltötték sörrel a korsót, s aztán valamennyien fölmásztak a padkára. Ott hevertek egy ingben a puha szalmán, a fiillesztő melegben, és szorgalmasan járt kézről kézre a habzó söröskorsó, egy gerendahasadékba tűzve pedig fenyőszilács aranyos lángja lobogott. Juhaninak azonban egy bolond ötlete támadt, s ezt rögtön ki is bökte, amiből végül nagy baj és veszedelem kerekedett. 06315
Bottom
06310
Top
JUHANI: Siin nüüd peesitame nagu päravorstid ahju õlgedel ja soojust annavad meile kuumad kerisekivid. Eero, viska õige kerisele kannutäis õlut, et teaksime, kuis ka odramärjukese leil maitseb. JUHANI: Úgy sülünk itt, mint a füstölt kolbász a kéményben, s a forró kövek egyre lehelik a meleget felénk. Eero, löttyints egy kanna sört a kemencére, hadd tudjuk meg, milyen íze van az árpalé gőzének. 06316
Bottom
06311
Top
TUOMAS: Mis hull mõte see olgu? TUOMAS: Hát ez már miféle bolond ötlet? 06317
Bottom
06312
Top
JUHANI: Tore mõte. Viska. JUHANI: Pompás ötlet. Löttyints csak oda. 06318
Bottom
06313
Top
EERO: Ma tahan vanema sõna kuulda. EERO: Engedelmeskedni akarok a ház fejének. 06319
Bottom
06314
Top
JUHANI: Paar kannu õlut kerisele! [JUHANI: Pari kannullista olutta kiukaalle!] 06320
Bottom
06315
Top
TUOMAS: Mitte tilkagi! Kui ma sealt vähematki susinat kuulen, siis õnnetu see, kes on seda teinud. TUOMAS: Egy csöppet se! Ha csak egy kis sistergést is hallok, hát jaj annak, aki okozta! 06321
Bottom
06316
Top
AAPO: Ei maksa raisata head jooki. AAPO: Ne fecséreljük ezt a kiváló italt. 06322
Bottom
06317
Top
TIMO: Pole meil rikkust, et õlieleilis elada, kaugeltki mitte, kaugeltki mitte. TIMO: Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy sörgőzben fürdőzhetnénk, nem bizony. 06323
Bottom
06318
Top
JUHANI: Oleks aga lust seda maitseda. JUHANI: De mulatságos lenne egyszer megpróbálni. 06324
Bottom
06319
Top
TUOMAS: Mina keelan seda kindlasti. TUOMAS: Én azonban szigorúan megtiltom. 06325
Bottom
06320
Top
JUHANI: Oleks aga lust seda maitseda. — Võit äsjases maadluses on Tuoma kuklakarvu suurel viisil kergitanud ja nüüd mõtleb ta oma heaksarvamise järgi siin majas valitseda. Pea siiski meeles, et mõru sapp, kui ta kord paisub, poisile kakluses seitsme mehe jõu annab. Nii või teisiti, kuid minu "ilmad ei mõtlegi veel sinu viibet oodata. JUHANI: Pedig mulatságos lenne egyszer megpróbálni. Úgy látszik, a birkózásban aratott győzelem fejébe szállt Tuomasnak, és most azt hiszi, hogy kedve szerint parancsolgathat a házban. Ne feledd, hogy ha felforr az epém, hét ember ereje költözik belém. De akárhogy is legyen, semmi kedvem a parancsaidat lesni. 06326
Bottom
06321
Top
SIMEONI: See on maadluse vili, puha maadluse vili! SIMEONI: A birkózás gyümölcsei, lám, a birkózás gyümölcsei! 06327
Bottom
06322
Top
JUHANI: Anna üks kähvak, EERO: Mina vastutan asja eest ja kaitsen sind. JUHANI: Csak löttyents oda, Eero. Én felelek érte, s megvédelek, ha kell. 06328
Bottom
06323
Top
EERO: See on vanema käsk, ja mina pean kuulama; muidu »n mul otse jõuluööl hundipass pihus. EERO: Ha a ház feje így parancsolja, nekem engedelmeskednem kell, mert különben szent karácsony estjén útilaput köt a talpamra. 06329
Bottom
06324
Top
Siis täitis Eero väledalt Juhani tahtmise, hambaid ühte purre» ja huuli kelmiks muigeks pigistades, ning peagi kostis kennelt laksak ja kohe selle järel kõva kohatus. Nüüd kargas Tuomas raevuselt üles ja tormas Eero poole, kuid ruttas ka Juhani nooremat venda kaitsma. Sellest tõusis nüüd üldine rüselus, mille hoos põlev pird lavalt alla põrandale paisati. Vennaste tähele panemata süütas see seal peagi tule õlgedesse. Nagu ring veepinnal ühtlaselt ja igale poole laieneb, nii suurenes ühtesoodu ka tule hele sõõr põrandal. See ulatus ikka kõrgemale ja puudutas juba lava, enne kui majaelanikud eneste all hädaohtu märkasid. Kuid hilja märkasid nad seda, et veel midagi päästa peale oma ja loomade elu, kes majas leidusid. Leegid lainetasid juba laialt ja suur oli häda ning möll. Kõik tormasid ukse poole, mille avanedes mehed, koerad, kass ja kukk hirmsa kisaga peaaegu ühel ajal välja kargasid. Näis, nagu oleks maja nad ühes suitsuga, oma kurgust lumisele maale oksendanud, kus nad nüüd seisid, võidu köhides. Kuid viimasena astus välja Lauri, päitseidpidi Valget talutades, kes muidu oleks igatahes tule ohvriks jäänud. Vägivaldne leek tungis juba välja akende väikestest aukudest ja viimaks ka nii uksest kui katusest. Leekides lõõmas Impivaara tugev maja. Kuid lumisel väljal seisid maja elanikud kaitseta, sest ka süsi-onn, nende esimene siinne peavari, oli juba maani maha kistud ja ait oli harvalt ehitatud nagu harakapesa. Seal siis seisid vennaksed ja nende ainus kaitse tuulte ning pakase vastu oli lühike takune särk. Isegi mütse peakatteks ega viiskusid jalga ei suutnud nad tule võimusest päästa. Endisest kraamist olid alles ainult püssid ja tohikpaunad, mis olid enne leilivõtmist aita viidud. — Kuid lumes seisid vennaksed, kõik selgadega vastu kohisevat tuld, kord paremat, kord pahemat jalga kergitades ja soojendades; ning punetasid need lume ja tule hautatud jalad, punetasid nagu hanede ujumislestad. Ekkor Eero, fogát összeharapva, száját gúnyosan elfintorítva, fürgén végrehajtotta Juhani parancsát, s a kályha felől nagy loccsanás, majd pedig heves sistergés hallatszott. Tuomas dühösen felugrott, és mint a sas, lecsapott Eeróra, azonban Juhani sem volt rest, és öccse segítségére sietett. Ebből aztán általános verekedés keletkezett, melynek hevében az égő fenyőszilácsot leütötték a földre, amitől viszont a szétszórt szalma anélkül, hogy a testvérek észrevették volna, sebes lángra kapott. Mint ahogy a víz felszínén a gyűrű egyenletesen s gyorsan terjed mindenfelé, úgy nőtt, növekedett a tűz fényes köre is a ház padlóján. Már magasra csaptak, már a padka szélét nyalogatták a lángok, midőn a szoba lakói észrevették a veszedelmet. Azonban túl későn vették észre ahhoz, hogy mást is megmenthessenek, mint puszta életüket és a házban lakó állataikat. Szélűben lobogtak a lángok, és nagy volt a vész és nagy a riadalom. Mindnyájan a kijárat felé rohantak, s ahogy felpattant előttük az ajtó, nagy robajjal egyszerre zúdultak ki rajta emberek, kutyák, macska és kakas. Úgy tetszett, mintha a ház a füsttel együtt egyszerre okádta volna ki őket torkából a fagyos hóra, ahol most versenyt köhögve álldogáltak. Utolsónak Lauri lépett ki az ajtón, kötőféken maga után vonszolva Valkót, aki különben minden bizonnyal a lángok martalékául esett volna. A tűz nagy erővel tört elő az ablakok kis nyílásain, és végül az ajtón, sőt a tetőn is. Lángba borult a büszke impivaarai tanya. Lakói azonban ott dideregtek védtelenül a havas mezőn; hiszen még a szénégetőkunyhót, első menhelyü-ket is földig rombolták, s éléstárukat oly levegősre építették, mint a szarka fészkét. Ott topogtak a testvérek a hóban, s egy szál kurta darócing volt egyetlen védelmük a szél és fagy ellen. Hiszen még fejükre a sapkát, lábukra a bocskort sem volt idejük kimentem a lángok közül. A ház fölszereléséből csupán puskáik és nyírfakéreg tarisznyáik maradtak meg, amit még a fürdő előtt átvittek az éléstárba. Ott álltak a testvérek a hóban, és hátat fordítva a tűznek, hol egyik, hol másik lábukat emelték fel s melengették; talpuk pedig a hó és a tűz hatására egyre inkább kivörösödött, mint a ludak lába. 06330
Bottom
06326
Top
Nad nautisid viimast head, mis nende maja neile veel andis, nautisid tule soojust; ja suur oli nende tuli. Vägevalt tõusis leek kõrgele, kõikjale kumas hõljuv valgus ja sammalsuised kuused mäeharjal naeratasid mahedalt nagu koidutules. Tõrvaskand uc!e virnast kerkis suits pilvedesse, paks ja pigimust, ning keerles koonaldena taevakummi all. Kuid raiesmaal ja ümbruses oli valge, valitses punetav päev talveöö südames, ja imelikku viirastust võõrastades piilusid linnud puude lumiseilt okstelt, kuidas Impivaara vägevalt ehitatud maja söeks ning tuhaks muutus. Kuid vihaselt juukseid kiskudes ja mures seisid vennaksed seal ümber, seisid kõik seljaga vastu tuld ning tõstsid kordamööda jalaialdu soojendava tule poole. Pikkamööda vähenes ometi nende tuleriit, vajus lõpuks tukkidena alla ja tuhandeist praksuvaist sädemeist täitus öine õhk. Hirmuga märkasid siis vennaksed, et taevas hakkas selgeks lööma ja tuul pöördus lõunast põhja. Ilm oli soojast pakaseks muutumas. Kiélvezték azt az egyetlen jót, amit házuk még nyújtani tudott, kiélvezték a tűz melegét. Szörnyű volt a tűz: hatalmas pompával lobogtak az égre a lángok, köröskörül minden megvilágosodott, s a hegy gerincén úgy mosolyogtak a szakállas fenyők, mintha a rózsás hajnal köszöntött volna rájuk. A ház mellé felhalmozott fenyőgallyakból sűrű, koromfekete füst szállt a felhők felé, és komoran gomolygott a menny boltozatán. A tisztáson azonban világosság uralkodott: pirosló nap gyűlt a téli éjszakában, és a fák hamvas ágairól idegenkedve néztek le a kismadarak a különös tüneményre, mialatt Impi-vaara erősre ácsolt háza hamuvá és porrá égett. A testvérek dühükben s bánatukban fejüket vakargatva álltak a ház körül, s hátukat a tűznek fordítva hol egyik, hol másik talpukat emelték a lángok felé melegedni. Lassacskán azonban csillapodni kezdett, hamvába hullt a nagyszerű máglya, és ezer csillogó kis szikra szállt szerte a téli éjszakában. Rémülten vették észre a testvérek, hogy az ég tisztulni kezd, s a szél már nem délről, hanem északról fúj. Az enyhe időt szigorú fagy készült felváltani. 06331
Bottom
06328
Top
AAPO: Tulest pääsesime, kuid pakase ohvriks. Vaadake: taevas selgib ja külmalt lõõtsub juba põhi. Vennad, hädaoht on hirmus. AAPO: A tűzből megmenekültünk, hogy a fagy végezzen velünk. Nézzétek: az ég kitisztul, és hidegen fúj az északi szél. Testvérek, szörnyű veszélyben forgunk. 06332
Bottom
06329
Top
JUHANI: Surm ja needus! Kes on kõiges selles süüdi? JUHANI: Átok és halál! Ki okozta mindezt? 06333
Bottom
06330
Top
TUOMAS: Kes! Sa tuleroog küsid veel? Kui ma nüüd õieti teeksin, siis virutaksin su sinna tulisesse tuhka praadima. TUOMAS: Ki okozta! Még te kérdezed, te égetnivaló? Ha most azt tenném, amit kellene, belöknélek e parázshalom kellős közepébe. 06334
Bottom
06331
Top
JUHANI: Ei iial tee seda üks Tuomas, ei iialgi. Kuid neetud olgu see mees, kes selle põrguöö toime pani! JUHANI: Kevés lenne ahhoz egy Tuomas ereje, nagyon kevés lenne. Azonban átkozott legyen az az ember, aki ezt a pokoli éjt a fejünkre idézte! 06335
Bottom
06332
Top
TUOMAS: Ta neab ennast ise. TUOMAS: Juhani önmagát átkozza el. 06336
Bottom
06333
Top
JUHANI: Neetud olgu see mees, nimelt Tuomas Jukola. JUHANI: Átkozott legyen az az ember, vagyis Jukola Tuomas. 06337
Bottom
06334
Top
TUOMAS: Otle seda veel teine kord. TUOMAS: Mondd még egyszer! 06338
Bottom
06335
Top
JUHANI: Tuomas Juhani poeg Jukola on kõiges selles süüdi. JUHANI: Jukola Juhani fia, Tuomas mindennek a bajnak az oka. 06339
Bottom
06336
Top
AAPO: Tuomas! AAPO: Tuomas! 06340
Bottom
06337
Top
SIMEONI: Juhani! SIMEONI: Juhani! 06341
Bottom
06338
Top
LAURI: Tasa! LAURI: Csönd legyen! 06342
Bottom
06339
Top
TIMO: Nüüd ei pääse te teineteise kallale, ei pääse, teie siinid. Jaa, jaa, olge viisakalt ja soojendame ennast vennalikult. TIMO: Most nem fogtok hajba kapni, de nem ám, ti bitangok! Csöndesen, csak csöndesen, és melegedjünk testvériesen, békével. 06343
Bottom
06340
Top
SIMEONI: Te jumalavallatud! SIMEONI: Ti istentelenek! 06344
Bottom
06341
Top
AAPO: Eemale viha ja riid, kui meid kõige armetum surm ähvardab. AAPO: Félre most a haraggal és civódással, mert szörnyű halál fenyeget mindnyájunkat. 06345
Bottom
06342
Top
TUOMAS: Kes on süüdi, kes on süüdi? TUOMAS: És ki az oka, ki az oka? 06346
Bottom
06343
Top
JUHANI: Mina olen süütu. JUHANI: Én ártatlan vagyok benne. 06347
Bottom
06344
Top
TUOMAS: Süütu! Tuli ja välk! ma söön su elusalt ära! TUOMAS: Ártatlan! Tüzes mennykő! Rögtön elevenen megeszlek! 06348
Bottom
06345
Top
AAPO: Korralikult, korralikult! AAPO: Nyugalom, csak nyugalom! 06349
Bottom
06346
Top
SIMEONI: Jumala pärast, korralikult! SIMEONI: Az isten szerelmére, legyetek békével! 06350
Bottom
06347
Top
AAPO: Süütu või süüdlane, see jäägu nüüd otsustamata, kui meie ainus pääs on põgenemine. Meie maja on tuhas ja peaaegu alasti seisame hangel. Mis on väärt see takune särgiräbal? I Ica siiski, et meie püssid ja laskemoon sinna aita jäid, sest nojariistu on meil nüüd tarvis. Teerimäelt kostab huntide ulguv liääl. AAPO: Hogy ki okozta, ki nem, ezt most hagyjuk eldöntetlenül, mivel a gyors futás az egyetlen menekvésünk. Porrá égett a tanyánk, és mi szinte meztelenül állunk a havon. Ugyan mit ér ez az egy szál vászon-pendely? Még jó, hogy a puskánk és lőporunk megmaradt a kamrában, mert a fegyverre szükségünk lesz. A Teerimáki felől farkasok üvöltése hallik. 06351
Bottom
06348
Top
TUOMAS: Mis peame siis tegema? TUOMAS: Mit tegyünk hát? 06352
Bottom
06349
Top
AAPO: Ei tea muud nõu, kui et tõttame Jukola poole, tõttame kahvatu surma nimel. Kaks meest ratsutagu ikka Valge seljas ja teised järgnegu joostes. Nii sündigu: kordamööda joostes, kordamööda ratsutades. Hobuse aitab, et siis kogu tee pole tarvis hange tallata, ja ehk pääseme veel jumala abiga. AAPO: Nem tudok jobb tanácsot, mint hogy rohanjunk el Jukolába, fussunk versenyt a fehér halállal. Ketten lovagoljanak mindig Valko hátán, a többiek pedig futva kövessék őket. így legyen: lovagoljunk és fussunk felváltva. Lovunk segítségével nem kell egész úton taposnunk a havat, s ha Isten segít, még talán megmenekülhetünk. 06353
Bottom
06351
Top
JUHANI: Kuid meie jalad on nagu küpsetatud naerid, enne kui Jukola toas seisame, põleva ahju paistel. JUHANI: Hanem veresre fagy a lábunk, mielőtt beérünk Jukolába, a meleg kemence mellé. 06354
Bottom
06352
Top
SIMEONI: Seal on siiski meie ainus lootus. Ja sellepärast rutakem. Tuul kasvab juba ja taevavõlv selgib. Rutakem! SIMEONI: Mégis ez az egyetlen reménységünk. Ezért hát fussunk, rohanjunk. A szél erősödik, s az ég alja kitisztul. Rohanjunk hát! 06355
Bottom
06353
Top
EERO: Meie surm on tulnud! EERO: Ütött halálunk órája! 06356
Bottom
06354
Top
JUHANI: Sea! on siis Jukola seitse poega! JUHANI: Vége van a hét Jukola testvérnek! 06357
Bottom
06355
Top
SIMEONI: Meie häda on hirmus, kuid jumal taevas on vägev. Rutakem! SIMEONI: Szörnyű veszély fenyeget, de erős az Egeknek Ura. Rohanjunk! 06358
Bottom
06356
Top
TUOMAS: Püssid ja paunad aidast välja! TUOMAS: Elő a kamrából a puskákat és tarisznyákat! 06359
Bottom
06357
Top
JUHANI: Kohutav öö! Siin ähvardab meid paukuv pakane, seal näljased, ulguvad hundid! JUHANI: Borzalmas éj! Emitt a csikorgó fagy, amott üvöltő, éhes farkasok fenyegetnek. 06360
Bottom
06358
Top
TIMO: Oleme hädaohus, nii Valge kui meie ise. TIMO: Mi is, Valko is veszélyben forgunk! 06361
Bottom
06359
Top
JUHANI: Meie ise veel suuremas. Alasti mees, nii olen kuulnud, on hundile talvel meelepärane roog. JUHANI: Mi magunk még nagyobban. A csupasz ember, úgy hallottam, télen a farkasok kedvenc pecsenyéje. 06362
Bottom
06360
Top
TIMO: Ja mees ning siga, nii olen kuulnud, maitsevad ühteviisi, ja see on teada, et siga on talvel kriimsilma maius-roog. Meid ootab ees kuri lugu, seda ei saa salata. TIMO: Embernek és sertésnek, úgy hallottam, egyforma az íze, és tudott dolog, hogy télen a disznóhús az Ordas úr legkedvesebb eledele. Alaposan benne vagyunk a pácban, ez tagadhatatlan. 06363
Bottom
06361
Top
JUHANI: Mis peame tegema? JUHANI: Ugyan mit tegyünk? 06364
Bottom
06362
Top
AAPO: Jukolasse nagu pisuhännad läbi öö, enne kui pakane kasvab ja meie vere põletava külmusega jäässe kisub. Jukola poole üle ulguva Teerintäe! Huntide vastu on meil relvad, kuid pole härmahabemes kuningas Pakase vastu. AAPO: Sebesen, mint a boszorkányok nyila, rohanjunk Jukolába, még mielőtt foga lenne a fagynak, és égő hidegével megdermesztené a vért ereinkben. Fel Jukolába, a farkasüvöltéstől visszhangzó Teerimákin át! A farkasok ellen van fegyverünk, de a deres sza-kállú Fagy király ellen nincsen. 06365
Bottom
06363
Top
TUOMAS: Siin on püssid ja paunad. Nüüd püssid õlale ja pambud selga igamees ning kaks hakaku ratsutama, me teised lidume järele, nii kiiresti kui võime. Kuid ruttame, ruttame meie surematute hingede nimel! TUOMAS: Itt vannak a puskák és tarisznyák. Most hát vállra a fegyvert, és hátra a tarisznyát mindenki. Retten üljenek lóra, mi, többiek meg talpaljunk a nyomukban, ahogy csak erőnktől telik. De rohanjunk, rohanjunk, halhatatlan lelkünk kedvéért! 06366
Bottom
06364
Top
JUHANI: Põhi selgib ja tähed säravad. Ho-hoi! Kuid ruttame! JUHANI: Északon derülni kezd, és ragyognak a csillagok. Haj, haj! Hanem rohanjunk hát! 06367
Bottom
06365
Top
AAPO: Homme viime siit asjad ja riistad, mis tuli meile jättis; homme tuleme ja võtame ka kassi ning kuke. Selle öö peavad nad tulise ahervareme lähedal küll vastu. Kuid Killi ja Kiiski tulgu koos meiega nagu truud seltsimehed. — Kus nad on? AAPO: Holnap majd elviszünk innen minden szerszámot és holmit, amit a tűz meghagyott; holnap eljövünk, és magunkkal visszük a kakast és a macskát is. Ezt az éjt még kibírják itt a forró parázs mellett. Azonban Killi és Kiiski, két hűséges társunk, jöjjenek velünk az útra. De hol vannak a kutyák? 06368
Bottom
06366
Top
TUOMAS: Neid ei näe. — Vait! kuulake. TUOMAS: Hírük-nyomuk sincsen. Csönd, füleljünk csak! 06369
Bottom
06367
Top
EERO: Nad lippavad meist juba kaugel. Sealt mäe tagant kostab nende haukumine. EERO: Már valahol messze futnak. Onnan a hegy mögül hallatszik a csaholásuk. 06370
Bottom
06368
Top
TUOMAS: Nad ajavad ilvest, ja nähtavasti on see ilves meie maja lähedalt mööda läinud, nii said koerad tema jälile. Kuid ajagu nad oma tahtmist mööda; nüüd peame nad unns-tama ja oma raske teekonnaga kiirustama. TUOMAS: Egy hiúzt kergetnek; a hiúz bizonyára itt ment el a házunk mellett, s a kutyák megszagolták a nyomát. De hadd vadásszanak kedvük szerint; most nem törődhetünk velük, mert veszélyes útra kell indulnunk. 06371
Bottom
06370
Top
JUHANI: Õigus! Sest elu ja surm on teineteise kasukasse kinni karanud nagu kaks isakaru. JUHANI: Legyen hát! Az élet és a halál ölre mentek egymással, mint két dühös kan medve. 06372
Bottom
06371
Top
AAPO: Nüüd kõik jõud kokku! AAPO: Szedjük hát össze minden erőnket! 06373
Bottom
06372
Top
JUHANI: Meie hinge ja ihu jõud viimse pisarani! JUHANI: Feszítsük meg a végsőkig testünk és lelkünk minden erejét! 06374
Bottom
06373
Top
TUOMAS: Pidades meeles, et meid kõige armetum surm ähvardab. TUOMAS: Gondoljuk meg: a legszörnyűbb halál fenyeget bennünket! 06375
Bottom
06374
Top
JUHANI: Kahelt poolt ähvardab meid sünge surm. Ho-lioi! nüüd nokk jääs või sooled maas, kui me varsti Iibedail õlgedel tulevalgel ci seisa. Üks neist kolmest peab juhtuma tunni jook* sul. Kuid nüüd ei aita viivitamine, ei kaugeltki, vaid, hambad risti, murran nüüd kas või penikoorma-paksustest jäämägedesi läbi. JUHANI: Kétfelől is rémes halál fenyeget. Hű, haj! Most vagy megfagyunk, vagy megesznek, vagy nemsokára száraz szalmán, meleg kemence mellett állunk. Egyike e három közül egy órán belül meg fog történni. De nem segít itt a nyafogás; összeharapom a fogam, s kettéhasítok akár egy mérföld széles jéghegyet is. 06376
Bottom
06375
Top
SIMEONI: Katsume issanda nimel ja abil. SIMEONI: Lássunk hát neki, Isten segítségével. 06377
Bottom
06376
Top
JUHANI: Tema abil. Mis võib siin naisest sündinud mee» omast jõust? Kuid anname ennast tema hea hoole alla. JUHANI: Az ő segedelmével. Mert saját erejéből ugyan mire menne itt az anyaszült ember? Ajánljuk hát magunkat az ő védelmébe. 06378
Bottom
06377
Top
EERO: Teele ilma mingi viivituseta enam! EERO: Induljunk hát minden további szószaporítás nélkül. 06379
Bottom
06378
Top
JUHANI: Ja ilma mingi kartuseta! Teele nüüd! JUHANI: És minden félelem nélkül. Induljunk! 06380
Bottom
06379
Top
TUOMAS: Kõik on valmis. Hüpake selga, Eero ja Simeoni, ning hakake Jukola poole ratsutama, kuid nii, et me ikka hobuse kondis püsime, meie, kes jala teie järel lumes laseme. TUOMAS: Mindenki készen? Üljetek lóra, Simeoni és Eero, és vágtassatok Jukola felé, de úgy, hogy mi, akik gyalog rohanunk utánatok, mindig gebénk nyomában maradhassunk. 06381
Bottom
06380
Top
Nii läksid nad teele: alasti, seljas ainult takune särk, ja igaühel oma paun seljas ning püss õlal või käes. Nii läksid nad talvisele, öisele teele, põgenedes pakase eest, mis Põhjala raba* soodest nende kallale tormas. Kuid ta ei tulnud ometi kõige hirmsama näoga, ilm ei muutunud seekord siiski kõige valjemaks. Tõsi küll, aeg-ajalt paljastus taeva laup, kuid purjetavad pilved peitsid selle jälle ning tagasihoidlikult lõõtsus põhjatuul. Vennaksed olid ka külmaga tuttavad, mõneski pau-kuvas pakases oli nende nahk paksuks pargitud ja varem olid nad vallatute poisijõnglastena tihti tundide kaupa palja jalu hangedes mässanud. Kuid kole, kohutavalt kole oli nüüd siiski nende teekond Impivaarast Jukolasse. Ägedalt kihutasid nad edasi, südames ahastav hirm. Ees Valge seljas ratsutasid Eero ja Simeoni, teised järgnesid joostes nende sabas, taila-les laane lund, mis jooksust ümberringi tuiskas. Kuid Impi-vaara raiesmaal, hõõguva kerise lähedal, istusid kass ja kukk, nukralt kustuvasse tulle piiludes. Így indultak útnak a testvérek: meztelenül, csupán egy szál vászoningben, hátukon a tarisznyával, vállukon vagy kezükben a fegyverrel. így indultak éji, téli útra, menekülve a fagy elől, mely Észak ingoványairól támadt rájuk. De a fagy nem öltötte fel legrettentőbb ábrázatát: az időjárás még nem változott kegyedenül zordonná. Igaz, olykor kitisztult az ég homloka, azonban vitorlázó felhők újból eltakarták, s az északi szél is csak szelíden fújdogált. A testvérek rég hozzáedződtek a hideghez; bőrüket sok csikorgó fagy jól kicserzette, és régebben, rakoncátlan gyermekkorukban, néha órákon át mászkáltak meztelen lábbal a magas hófúvásokban. De mégis rettentő, szörnyen rettentő volt ez az út Impivaa-rától Jukoláig. Szívükben szorongó félelemmel, szaporán vágtattak előre. Legelöl, Valko hátán lovagolva, Eero és Simeoni nyargalt, a többiek pedig futva futottak utánuk, s lábuk nyomán kavarogva porzott a hó. Az Impivaara tisztásán, a forróságot lehelő kemence mellett már csak a kakas és a macska ült, bánatosan meredve az elszenesedő parazsakra. 06382
Bottom
06381
Top
Küla poole kiirustasid vennaksed, jätsid selja taha juba Sompio soo ja lähenesid Teerimäele, kust ikka veel kostis huntide kohutav ulgumine. Kuid kuusikus, soo ja Seunala Matti raiesmaa vahel, vahetati ratsutajaid: maha tulid Eero ja Simeoni ning kaks vennastest ruttasid nende asemele. Viivitamata jätkasid nad jälle teekonda, kihutasid mööda nõmme selga, üle Viertola tee ja sealt läbi suure kohiseva männiku. Kuid lõpuks lähenes kaljune Teerimägi ja äkki vaikis huntide paljukõrine hääl. Peagi seisid nad mäeharja] ja lasksid hobusel hinge tõmmata; ratsutajad tulid jälle seljast maha ja kohe hüppasid kaks teist nende asemele. Veel seisid nad lumisel kaljul; põhjatuul lõõtsus, taevakumm selgis taas silmapilguks ja Suure Vankri sarv näitas, et kesköö oli juba möödas. A falu felé rohantak a testvérek. Már maguk mögött hagyták a Sompio-lápot, s a Teerimáki felé közeledtek, ahonnan egyre erősebben hallatszott a farkasok hátborzongató üvöltése. Egy fiatal fenyvesben, a láp és a Seu-nala Jaakko irtásföldje között aztán váltottak a lovasok: Simeoni és Eero leszálltak a lóról, s helyüket másik két fiú foglalta el. Utána rögtön folytatták útjukat: végigrohantak a dombháton, átszelték a viertolai utat s a zúgó, széles fenyvest. Végül már ott jártak a sziklás Teerimáki közelében, s ekkor egyszeriben elhallgatott a farkasok zűrzavaros üvöltése. Nemsokára fenn álltak a hegy gerincén, s hagyták, hogy lovuk kifújja magát; a lovasok újból leszálltak, s helyükbe másik két ember ült. Még mindig ott álltak a havas sziklán; fejük felett sivított az északi szél, egy pillanatra kitisztult az ég boltozata, s a Göncöl rúdja azt mutatta, hogy éjfél után jár az idő. 06383
Bottom
06383
Top
Kuid pärast pisukest puhkust kiirustasid nad jälle mööda siledat mägiteed alla, ja kui see oli lõppenud, astusid nad pimedasse kuusikusse, ning õudsena seisis loodus nende ümber. Kahvatu kuu vaatas alla, öökullid huikasid ja siin-seal laane põues seisis õudne viirastus, mis paistis kui kohutavalt suur metsakaru: langenud kuuskede kõrgele kerkinud, sammaldunud juured. Liikumata nagu jäätunud viirastused vahtisid need karukujud imelikku reisuseltskonda, kes hirmsa hooga neist mööda jooksis. Nii vaatasid nad liikumata, kuid nende vahele ja ümber tekkis peagi sünges kuusikus liikumine. Seal ringlesid näljased hundid vennaste lähedal, liginesid neile üha enam ja enam. Kord ees, kord taga, kord risti üle tee, kord tee kummalgi pool välgatas kuuskede vahel nende jooks. Tigedaina, verejanulistena jälgisid nad Impivaara öiseid pagulasi; ja murdusid praksudes ning rägisedes kuusejuurte kuivad harud. Vabisedes ja turnates jooksis pelglik Valge; ning mees, kes ees ratsutas, suutis vaevalt ta kihutamist taltsutada. Kuid ikka ninakamaks kasvas kiskjate julgus. Verejanuliselt lõõtsutades vilksatasid nad tihti meeste lähedalt mööda; hirmutuseks pau-gatasid aeg-ajalt vennaste püssid, kord paremale, kord pahemale poole. Sellest ei heitunud hundid ometi mitte kaugele. Kissé kipihenve magukat, lerohantak a sima hegyi úton, majd pedig, mikor a végére jutottak, befordultak a sötét fenyvesbe. Ijesztően komor volt körülöttük a természet; sápadtan tekintett alá a hold, kuvik huhogott, és itt-ott, a fák alatt különös árnyak meredeztek, mintha óriási medvék lettek volna: kidőlt fenyők magasra tornyosodé, mohos gyökerei voltak. Mint kővé fagyott kísértetek, mozdulatlanul bámulták ezek a medvealakzatok azt a különös menetet, mely sebesvágtatva futott el mellettük. Köztük s körülöttük azonban ijesztő mozgolódás keletkezett a komor fenyvesben. Éhes farkasok kezdtek ólálkodni a testvérek körül, s egyre közelebb és közelebb merészkedtek. Hol előttük, hol mögöttük suhantak át az úton, majd meg az út két oldalán, a fenyők közt loholtak. Vérszomjasán, ingerülten követték az impivaarai menekülőket, és ropogva tördelték a fenyők száraz gyökereit. Remegve, fújtatva futott Valko, és lovasai alig tudták fékezni rémült rohanását. Az ordasok azonban egyre merészebbek, szemtelenebbek lettek; vérszomjasán lihegve olykor egész közel suhantak el a csapat mellett, s a testvérek, hogy elriasz-szák őket, hol jobbra, hol balra közibük durrantottak. Ezzel azonban korántsem sikerült messze kergetniük a bestiákat. 06384
Bottom
06384
Top
Tuli vastu Kii java lage, tulekahju põletatud nõmm, kus siin-seal seisis kuivanud männitüvi, kotka ja öökulli istekoht. Siin läks huntide viha juba hirmuäratavaks ja suur oli meeste hädaoht. Seekord ratsutasid Tuomas ja Timo, kuid teised, kes jalgsi järel jooksid, peatusid äkki ja lasksid peaaegu korraga vägeva kogupaugu jälgijate vastu, kes sellest hirmudes nüüd pisut kõrvale tõmbusid. Mehed hakkasid jälle edasi kihutama; kuid ei kestnud kaua, kui nende lähedal kihises uuesti huntide luurav parv ning hädaoht oli suurem kui kunagi enne. Siis peatas Tuomas hobuse ja hüüdis valju häälega: «Kelle püss on tühi, see laadigu silmapilk! Ta rutaku tule ning tuisuna!» Nii ta hüüdis, kargas maha, käskides Timol kõvasti Valget kinni hoida. Vennaksed seisid nüüd ja laadisid ega tundnud külma ei jalus ega muis kehaliikmeis. Seisid ka kiskjad viiekümne sammu kaugusel meestest, järelejätmata oma ahnete silmadega nende poole vahtides, ägedalt händadega vehkides. — Ja pilvedest lagedana õhkus taevakumm, kust hele kuu nüüd alla nõmmele vaatas. Midőn a tűz által letarolt, tágas Kiljava-mezőre értek, melyen csak itt-ott állt, héják és fülesbaglyok szállásaként, egy-egy kiszáradt, girhes fenyőtörzs, a farkasok merészsége ijesztően megnőtt, és kegyetlen veszedelemben forogtak a testvérek. Ekkor épp Tuomas és Timo ültek a ló hátán, a többiek azonban, kik gyalogszerrel futottak a nyomukban, hirtelen megálltak, és egyszerre sortüzet adtak üldözőikre, melyek ettől megrémülve kissé meghátráltak. A testvérek újból vágtatni kezdtek, azonban a farkascsorda nemsokára már megint ott zsi-vajgott a nyomukban, és nagyobb volt a veszély, mint valaha. Tuomas ekkor megállította a lovat, és harsányan felkiáltott: „Akinek töltetlen a fegyvere, töltse meg nyomban! De szélsebesen ám!” így kiáltott Tuomas, leszállt a lóról, s meghagyta Timónak, hogy fogja keményen Valko zabláját. A testvérek megálltak, és megtöltötték puskáikat; sem lábukban, sem más testrészükben semmi hideget sem éreztek. Úgy ötven lépéssel odább megálltak a farkasok is, sóvár szemüket folyton reájuk szegezték, és izgatottan csóválták farkukat. Felhőtlenül derengett felettük az ég boltozata, és tiszta holdvilág sütött le a mezőre. 06385
Bottom
06385
Top
TUOMAS: Kas püssid on laetud? TUOMAS: Töltve vannak a puskák? 06386
Bottom
06386
Top
AAPO: See on tehtud. Mis on su plaan? AAPO: Töltve. Mi a szándékod? 06387
Bottom
06387
Top
JUHANI: Kõik jällegi ühekorraga! JUHANI: Mindnyájan egyszerre: tűz! 06388
Bottom
06388
Top
TUOMAS: Ei, kui elu on teile armas. Ikka olgu mõni tuleraud laetud, seda pidage meeles. Lauri, sinul on kõige osavam käsi ja terasem silm, tule siia mu kõrvale. TUOMAS: Nem, ha kedves az életetek. Legalább egyikünknek mindig töltve legyen a fegyvere, erre ügyeljetek. Lauri, neked van a legbiztosabb kezed s a legélesebb szemed; lépj hát ide mellém. 06389
Bottom
06389
Top
LAURI: Siin raa seisan. Mis sa tahad? LAURI: Itt vagyok. Mit akarsz? 06390
Bottom
06390
Top
TUOMAS: Näljane susi sööb ka oma verise venna. Kui nüüd selle asjaga hakkama saaksime, siis oleksime päästetud. — Katsume. Sihime, Lauri, toda esimest pahemal pool ja laseme ühekorraga, teie teised aga hoidke oma tuld tagavaraks. Lauri, sihi nüüd teraselt nagu kotkas ja anna valu, kui ma ütlen: nüüd. TUOMAS: Az éhes farkas felfalja sebesült testvérét is. Ha ezt sikerülne elérnünk, úgy talán megmenekülhetünk. Próbáljuk meg hát! Lauri, vegyük célba ott balra az elsőt, és tüzeljünk rá mi ketten egyszerre. Ti, többiek azonban takarékoskodjatok a golyóval. Lauri, célozd meg jól, mint a sas, és pufifants oda, mikor azt mondom: most! 06391
Bottom
06391
Top
LAURI: Mina olen valmis. LAURI: Készen vagyok. 06392
Bottom
06392
Top
TUOMAS: Nüüd. TUOMAS: Most! 06393
Bottom
06393
Top
Siis lasksid nad mõlemad samal silmapilgul ja laiali pahvatades põgenesid hundid. Ometi jäi üks neist maha, püüdis roomates jõuda teiste hulka, kuid viletsalt läks tal see korda. Kõigest jõust kihutasid mehed jälle edasi: kuus venda jooksid jala, ainult Timo üksi ratsutas ees. Ja nii kulus veidi aega. Varsti peatus huntide põgenemine, nad tulid tagasi, kihutades ägedalt jälle öiste pagulaste salga järele. Kahises õhku lendav lumi ja kõmises Kiljava lage nõmm, kui nad karjas edasi tormasid. Tulise hooga jõudsid nad tolle veres viskleva seltsimehe juurde, tormasid tast mööda, kuid pöörasid peagi ümber, sest vere veetlev lõhn lõi nende sõõrmeisse. Nad hüppasid tagasi: hännad õõtsusid, lumi tuisatas ja tuld lõi öös himu ning viha silm. Siis kargasid nad karjas hirmsasti irvis hammastega haavatud venna kallale, ja tõusis nõmmel kohutav kisklus ning ähin; oleksid arvanud laotuse sambaid maha raksatavat. Maa vappus ja lumi muutus peletavaks pudruks, kui endised sõbrad laane poega puruks rebisid, kelle vere Tuoma ning Lauri tabavad kuulid olid voolama pannud. Kuid siis valitses jälle hääletus öisel nõmmel. Kuuldus ainult vaikset ähkimist ja raksu-sid luud, kui veriste koonudega ning välkuvate silmadega kiskjad oma ohvrit rebisid ja õgisid. Ebben a pillanatban eldördült a két testvér puskája, s a farkasok ijedten rebbentek szét. Egyikük azonban ott fetrengett a földön, s hiába igyekezett a többiek után vonszolni magát, nem sikerült. A testvérek újból teljes erővel futni kezdtek: hatan gyalog, Timo pedig előttük lóháton. így telt el néhány pillanat. A menekülő farkasok nemsokára megálltak, megfordultak, és megint hevesen üldözőbe vették az éj vándorait. Magasra szállt a felkavart hó, s megremegett a széles Kiljava-mező, midőn falkájuk átrohant rajta. Szélsebesen elérték vérében fetrengő társukat, elrohantak mellette, azonban rögtön meg is fordultak, mivel orrukat megcsapta a friss vér csábító illata. Farkukat csapkodva, a havat kaparva ott keringtek körülötte, s az éjben tüzesen csillogott vágytól és kíntól lángra gyúlt szemük. Végül szörnyű acsarkodással rárontottak sebesült testvérükre, és borzalmas lárma, marakodás verte fel a tisztást, mintha összedűltek volna az ég oszlopai. Remegett a föld, s a hó szennyes, utálatos kásává változott, mikor iménti társai cafatokká tépték az erdő hát, kinek vérét Lauri és Tuomas éles golyói megcsapolták. Nemsokára újból elcsendesedett az éji mező. Csupán elfojtott szusszanások s a csontok ropogása hallatszott, ahogy a vadak véres képpel, lángoló szemmel szétmarcangolták, fölzabálták áldozatukat. 06394
Bottom
06394
Top
Kuid juba kaugel kohutavaist vaenlastest rändasid vennaksed; armsalt oli kostnud nende kõrvus huntide surmakisa Kiljaval — see oli neile pääsemise magus ning hea sõnum. Neile lähenes Kuttila lai niit, mille ümbert viis nende tee üle künkliku koha. Kuid aja võitmiseks otsustasid nad nüüd otse üle niidu minna. Üheskoos tormasid nad vastu aeda, see murdus maha, ja Valge, kes nüüd jälle kahte venda kandis, astus üle langenud aia ning jooksis mööda niidu siledat pinda, vendade poolt ühtesoodu taga kihutatud. Kuid aega viitmata tõttasid järel need vennastest, kelle kord oli nüüd jällegi lund tallata. Põiki üle niidu läks talvetee kirikukülla, ja teemehed, kolme hobuse ja kohne reega, sõitsid just parajasti seda teed. Kuid sandil kombel ehmusid nii hobused kui mehed, kui nägid ven-nakseid põhja poolt enestele lähenevat. Nad nägid kuuvalguses seitset meest särgiväel, püssid õlal, oma hobusega lähenevat. Ja nad arvasid, et parv vihaseid vanapaganaid Impivaara koobastest nende kallale tormab. Suur oli lõhkumine ja kisa niidul. Kui pöörapäised kihutasid teeliste hobused, kihutasid sinna, kihutasid tänna, ja mõni mees kisendas, mõni palvetas, mõni needis ning manas rõkkava häälega. Kuid vennaksed lõid vaevalt silmagi sellele mürglile, nad ainult jooksid meeletult üle Kuttila niidu Jukola poole ning suitsuna hajus lumi nende ees. Tuli vastu teine niiduaed, nad tormasid üheskoos peale, aed murdus raginal maha ja peagi rändasid nad jälle künklikul teel. Ijesztő ellenfeleiktől távol haladtak már a testvérek, és fülükben kellemesen zengett a farkasok gyilkos üvöltése a Kiljava-mezőn, hiszen ez nekik a menekülést jelentette. Kuttila széles rétje következett: útjuk itt a tisztást megkerülve vezetett tovább a dombos terepen. De a testvérek úgy határoztak, hogy időnyerés céljából egyenesen átvágnak a réten. Egy emberként nekidűltek a kerítésnek, s az recsegve leszakadt, mire Valko, hátán két lovasával, átlépett a ledöntött kerítésen, és lovasainak ostorától űzve futni kezdett a sima réten át. Nyomában pedig ott rohantak azok a testvérek, akik éppen sorosak voltak a gyaloglásban. A réten át vezetett a téli szánút is a templom felé, s épp ekkor három lovasszánon utasok poroszkáltak arra. A lovak és utasok szörnyen megrémültek, midőn meglátták a testvérek észak felől közelgő csapatát. A sápadt holdvilágnál hét embert láttak, egy szál pendelyben, vállukon puskával, előrontani az erdőből. Azt hitték szegények, hogy Impivaara barlangjaiból egy csapat gonosz manó támadt most rájuk. Nagy volt a lárma és riadalom a réten: a lovak megbokrosodva ide-oda rohanni kezdtek, az egyik ember kiabált, a másik imádkozott, a harmadik káromkodott vagy üvöltözött. A testvérek azonban ügyet sem vetettek a nagy ribillióra, hanem bőszen futottak tovább a réten, Jukola felé, és mint a füst, porzott előttük a hó. Midőn a rét túlsó kerítéséhez értek, mindnyájan egyszerre nekidűltek: recsegve leszakadt a korlát, s ők újból a dombos erdei úton haladtak. 06395
Bottom
06395
Top
Kuid oli see öö neile kole ja hirmus. Nad jooksid kõigest jõust, jooksid lõõtsutades, ja kahklus paistis nende tardunud pilkudest, mis olid lakkamata sihitud nende endise kodu Jukola poole. Nii kihutasid nad sõnalausumata ikka edasi ja nobedalt põgenes lumine maa nende all. Kuid viimaks Põhjapõllu rinnakule jõudes nägid nad kahvatus kuuvalguses mäekallakut Jukola talu ja peaaegu ühekorraga kostis nende suust: «Jukola, Jukola!» Sealt jooksid nad pärimäge alla, kargasid üle Oja-niidu nagu tiivulised tondid ja tormasid jälle üles mäele ning seisid maja lukustatud ukse künnisel. Ei olnud neil aega kolistada ega sisselaskmist oodata, vaid nad paiskusid kogu jõuga peale ja mürtsudes ning kolisedes lendas eeskoja tugev uks pärani. Kära ja müdinaga tormasid nad eeskojast kambrisse ning sealt tuulispeana ahjukoldele, kost kallist soojust neile vastu hingas. Kuid üpris kõvasti ehmus parkali unesegane pere, arvates, ct röövlid kallale kipuvad. Borzalmas és kegyetlen volt számukra ez az éj. Elkeseredetten, lélekszakadva, zihálva futottak, és szemükben, melyet konokul folyton hajdani otthonuk, a Jukola-ház felé meresztettek, reménytelen kétségbeesés csillogott. így rohantak szótlanul előre, és sebesen fogyott alattuk a havas út. Végül aztán, kiérve a Pohjan-pelto lejtőjére, a sápadt holdfényben a domb tetején meglátták a Jukola-tanyát, s ajkukról egyszerre szakadt fel a kiáltás: „Jukola! Jukola!” Lerohantak a domboldalon, mint megannyi szárnyas manó átrepültek az Oja-réten, felkapaszkodtak a dombra, s máris ott álltak a ház bezárt ajtaja előtt. Nem volt kedvük, sem idejük soká kopogtatni és várakozni a bebocsáttatásra, hanem minden erejükkel nekifeszültek, és nagy recsegéssel felpattant az erős pitvarajtó. A pitvarból sebbel-lobbal, nagy lármával berontottak a szobába, egyenesen a tűzhely elé, melynek hamvadó parazsa kellemes meleget árasztott feléjük. A tímár álomittas családja azonban szörnyen megijedt, mert azt hitték, hogy rablók törtek be hozzájuk. 06396
Bottom
06397
Top
PARKAL: Mihuke metslane säärasel kombel just jõuluööl ausa mehe majja tungib? Vasta, mu püss on valmis! A TIMÁR: Miféle szörnyeteg tör be így becsületes ember házába karácsony szent éjjelén? Szólj, mert töltve a puskám! 06397
Bottom
06398
Top
TUOMAS: Jäta oma püss rahule, mees. TUOMAS: Hagyd békén a fegyvert, jóember! 06398
Bottom
06399
Top
AAPO: Ära lase oma talu rahvast. AAPO: Csak nem fogsz saját házad népére lőni! 06399
Bottom
06400
Top
JUHANI: Jumal paraku, me oleme Impivaarast. JUHANI: Mi vagyunk itt az Impivaaráról, áldjon meg az isten! 06400
Bottom
06401
Top
TIMO: Endise Jukola seitse poega! TIMO: Az előbbi Jukola gazda hét gyermeke. 06401
Bottom
06402
Top
SIMEONI: Issand heitku armu meie peale! Seitse hinge on igavesse õndsusse minemas otse selsinatsel hirms.il silmapilgul. Issand halastagu meie peale! SIMEONI: Isten irgalmazzon nekünk! Hét árva lélek készül megtérni az örökkévalóságba ebben a szent minutumban. Isten irgalmazzon nekünk! 06402
Bottom
06403
Top
JUHANI: Tuli põletas metsas meie tubli maja ja kogu meie kraami niisama. Punusime nüüd siia nagu jänesed, ilma mingi muu riidehilbuta ihul kui särgiräbal, mehe lühike särgiräbal. Ja see oli hirmus lugu. JUHANI: Tűz emésztette meg derék kis házunkat ott az erdő mélyén, s vele együtt minden holminkat. Ide rohantunk hát, mint a nyulak, hiszen bűnös testünkön csupán egy szál pendely, kurta férfiümög maradt. Jaj, kegyetlenül megjártuk! 06403
Bottom
06404
Top
PARKALI PERENAINE: Jessuke hoidku! A TIMÁRNÉ: Jaj, istenem! 06404
Bottom
06405
Top
PARKAL: Oh teid õnnetuid! A TIMÁR: Ó, ti nyomorultak! 06405
Bottom
06406
Top
JUHANI: Jah, kas see on enam kord või kohus? Siin me istume nüüd nagu harakad ja kisendame issanda halastuse järele. Ah! ma pean nutma. JUHANI: Hát ki látott ilyet? Úgy ülünk itt, mint hét verébfióka, és kegyelemért kiáltunk az Úrhoz. Ah, sírnom kell! 06406
Bottom
06407
Top
PERENAINE: Vaesed lapsukesed! Rutta, vanamees, võta luli üles. A TIMÁRNÉ: Ó, ti szegény gyermekek! Siess, öreg, éleszd fel a tüzet! 06407
Bottom
06408
Top
EERO: Oi õnnetut ööd, oi meid õnnetuid! EERO: Jaj, szerencséden éj, jaj, mi szerencsétlenek! 06408
Bottom
06409
Top
AAPO: Oi õuduse ööd, oh! AAPO: Haj, borzalom éje, haj! 06409
Bottom
06410
Top
SIMEONI: Oh häda! SIMEONI: Ó, jaj! 06410
Bottom
06411
Top
JUHANI: Ära nuta, Eero; ära nuta, Simeoni; ära hädalda ühtigi, Aapo! Ära nuta, ära nuta, mu veli Eero; sest nüüd oleme ulu all. Kuid oli see alles türgi marss! JUHANI: Ne sírj, Eero, ne sírj, Simeoni, egyet se búsulj, Aapo! Ne sírj, ne sírj, Eero testvérkém, hiszen most már védve vagyunk. Hanem pogány egy út volt! 06411
Bottom
06412
Top
PERENAINE: Oi teid inimlapsukesi, oi! A TIMÁRNÉ: Jaj, ti szerencséden gyermekek, jaj! 06412
Bottom
06413
Top
JUHANI: Kulla perenaine, teie nutt ja osavõtt toob mulle uuesti pisarad silma. Oh! Kuid ärge nutke, emakene, ärge nutke! Me oleme juba kiskjate ja pakase küüntest pääsenud •ii.i kristlike ligimeste juurde sooja. Ja selle eest tänu jumalale! JUHANI: Kedves jó gazdasszony, a kend sírása és szomorúsága engem is újból könnyekre fakaszt. Jaj, jaj! Hanem ne sírjon, anyó, ne sírjon! Hiszen a fenevadak és a fagy elől mégis megmenekültünk, ideértünk keresztény felebarátok meleg tűzhelyéhez. Hála legyen érte a Jóistennek! 06413
Bottom
06414
Top
TUOMAS: Vilets, üpris vilets on meie seisukord. Kuid siiü-ditltc meile lõõmav tuli, tooge ka paar kubu õlgi meile asemeks pörandale ja viige Valge talli ning pange heinu ette. TUOMAS: Szomorú, nagyon szomorú a helyzetünk. Hanem élesszenek számunkra lobogó tüzet, s hozzanak a padlóra néhány zsúp szalmát fekvőhelynek. Valkót pedig kössék be az istállóba, a jászolhoz. 06414
Bottom
06415
Top
AAPO: Andke andeks, et seaduse nimel ja meie elu pärast teilt nii tungivalt abi ning hoolitsust nõuame. Meie elu pärast, meie elu pärast! AAPO: Bocsássák meg, hogy a törvény nevében és életünk megmentésére ilyen erőszakosan kérünk segítséget és gondozást. De az életünk forog kockán! 06415
Bottom
06416
Top
JUHANI: Oh armuliidu inglid! mu hing istub just mu noka otsas otse lendu tõusmas. — Kui on majas liha ja õlut, siis tooge välja. — Vaat see oli alles mäng ja saun, mida male-tame. — Tooge liha ja soojendatud õlut meie kalli elu ning hinge päästmiseks. JUHANI: Ó, kegyes őrzőangyalok! A lélek itt ül az orrom hegyén, és épp elszállni készül, örökre elszállani. Ha akad egy kis hús meg sör a házban, hát hozzák ide. Haj, ez volt aztán a nemulass! Soha el nem felejtem. Drága lelkünk és életünk kedvéért hozzatok egy kis húst meg jó meleg sört! 06416
Bottom
06417
Top
PARKAL: Mida suudame ja võime, armsad sõbrad, ning kõigepealt, kui olen tuppa valgust saanud. — Oh teid õnnetuid! otse palja särgi väel. A TIMÁR: Ahogy csak telik tőlünk, kedves barátaim! De előbb világot gyújtok a szobában. Ah, ti szerencsétlenek! Egy szál pendelyben! 06417
Bottom
06418
Top
JUHANI: Ei hilpu peas ega kotta sõrgade otsas. Vaadake neid näkineitsi jalgu, vaadake! JUHANI: Nincs sapka a fejünkön, nincs bocskor a lábunkon. Nézze csak ezt a Szibilla-lábat, nézze! 06418
Bottom
06419
Top
PARKAL: See ajab karvad püsti. Tule vaatama, eit. A TIMÁR: A hajam is égnek áll tőle. Gyere csak, anyjuk, nézd meg te is. 06419
Bottom
06420
Top
TIMO: Vaadake minugi sääri. TIMO: Nézzék csak az én lábamat! 06420
Bottom
06421
Top
JUHANI: Mis on nood minu omade kõrval? Siin! Vaata* poiss, küpsenaereid. JUHANI: Maz ehhez képest? Nézzék csak: mint a sült répa! 06421
Bottom
06422
Top
TIMO: Aga need! TIMO: Hát még ez! 06422
Bottom
06423
Top
JUHANI: Mis need sinu koivad on! JUHANI: Mi a te patád az enyémhez képest! 06423
Bottom
06424
Top
TIMO: Jah et minu omad või? Ära räägi. Vaadake nüüd. Kas see on inimese liha? TIMO: Az enyém? Te csak hallgass! Nézzék: hát emberi hús ez? 06424
Bottom
06425
Top
PARKAL: Rutta vaatama, eit. A TIMÁR: Siess, anyjuk, nézd már! 06425
Bottom
06426
Top
PERENAINE: Oih, head inimesed ja taeva väed! A TIMÁRNÉ: Jóságos ég! Szegény gyermekek! 06426
Bottom
06427
Top
JUHANI: Jah, kas see on enam kord ja kohus? Tuomagi silmad on märjad. Ära nuta, TUOMAS: — Kuigi ma ütlen: kas see on kord ja kohus? JUHANI: Hát rendjén van ez? Tuomas szeme is nedves. Ne sírj, Tuomas, ne sírj. De kérdem én: hát rendjén van ez? 06427
Bottom
06428
Top
TIMO: Nõnda siin maailmas inimese-vasikat lennutatakse. TIMO: így kell az ember borjának repülni tanulnia. 06428
Bottom
06429
Top
PERENAINE: Kuidas nad nüüd punetavad ja hõõguvad, punetavad ja hõõguvad! Armsad inimesed küll! A TIMÁRNÉ: Milyen vörös, milyen forró! Jóságos ég! 06429
Bottom
06430
Top
TIMO: Nagu raud ahjus, eriti separaud. Ho-hoo! TIMO: Mint vas a kohóban, mint izzó vas a kohóban. Hihihi! 06430
Bottom
06431
Top
PERENAINE: Nii punased, nii punased! Jessuke kaitse! A TIMÁR:né Milyen vörös, milyen vörös! Úrjézusom! 06431
Bottom
06432
Top
JUHANI: Nad on otse «hiilgava vase sarnased», nagu sei-sab piibliraamatus. Issand aidaku meid armetuid! JUHANI: Vörös bizony, „mint az izzó vörösréz”, ahogy a Biblia mondja. Isten irgalmazzon nekünk, nyomorultaknak! 06432
Bottom
06433
Top
PERENAINE: Oh teid lapsukesi! A TIMÁR:né Jaj, ti szegény gyermekecskék! 06433
Bottom
06434
Top
LAURI: Tehke, mis palusime ja mis lubasite. LAURI: Tegyék meg, amit kértünk, s amit megígértek. 06434
Bottom
06435
Top
AAPO: Me palume: rutake! Küllap me ise tule ahju teeme, sest siin nurgas leidub halgusid, toredaid, tohikulisi halgusid. AAPO: Könyörgöm: siessenek! A tüzet mi magunk is felélesztjük, hiszen van itt a sarokban hasábfa, pompás nyírfahasábok bőven. 06435
Bottom
06436
Top
JUHANI: Nõnda istume siis jälle vanas Jukolas, nende tuttavate nõgiste õrte all, ja siin vübime kuni esimese lehekuu päevani. Endine maja olgu meile veel sel talvel korteriks. JUHANI: Itt ülünk hát megint az öreg Jukola-tanyán, az ismert füstös gerendák alatt, és itt is maradunk május elsejéig. Hajdani jó házunk legyen e télre az otthonunk. 06436
Bottom
06437
Top
TUOMAS: Kuid las tuleb suvi! TUOMAS: Hanem csak jöjjön el a tavasz! 06437
Bottom
06438
Top
JUHANI: Las tuleb suvi, ja maja, endisest uhkem, seisab jälle Impivaara raiesmaal. JUHANI: Csak jöjjön a tavasz, és új, az előbbinél is pom-pásabb ház fog emelkedni Impivaara tisztásán. 06438
Bottom
06439
Top
TUOMAS: Niipea kui lumi on läinud, kajavad veel kord metsad ja mäed kirvehoopidest ning Jukola vennaksed ei tarvitse teiste käest tuulevarju paluda. TUOMAS: Mihelyt eltűnik a hó, újból baltacsapásoktól fognak visszhangozni erdők és hegyek, s a Jukola testvéreknek nem kell többé másoktól fedelet koldulniuk. 06439
Bottom
06440
Top
JUHANI: Hästi öeldud. Tuomas, unustame ära selle neetud tembu, mis meie maja põlema pistis, ja kujuta me mõttes ette uut maja, mille jälle üles lööme. JUHANI: Úgy van, Tuomas! Feledjük el azt az átkozott civódást, mely tűzbe borította a tanyánkat, és képzeljük magunk elé az új házat, amit építeni fogunk. 06440
Bottom
06441
Top
TUOMAS: Tea, et juba hädaohtlikku teed alustades kõik vimm mu põuest kadus; ja tea, et kui sa minu järel joostes mu kuklasse lõõtsutasid nagu ujuv täkk, siis lõikas see mii süda-messe. TUOMAS: Tudd meg, hogy midőn elindultunk erre a félelmetes útra, szívemből már akkor eltűnt minden neheztelés. Tudd meg, hogy midőn útközben ott rohantál a nyomomban, és mint az úszó paripa, fújtál a nyakamba, majdhogy a szívem meg nem szakadt. 06441
Bottom
06442
Top
JUHANI: Seepärast olgem rõõmsad, et see teekont] Qn möödas ja et seisame jällegi soojas toas. — Seal tuuakse meile juba süüa ja kaks hiiglakubu läikivaid õlgi. Tänagem jumalat, armsad vennad! JUHANI: Örvendezzünk hát, hogy véget ért az utunk, s újból meleg hajlék alatt vagyunk. íme, itt hozzák nekünk az ételt és italt, és íme, két hatalmas, selymes zsúpszalmát is kapunk. Adjunk hálát Istennek, kedves testvéreim! 06442
Bottom
06443
Top
Aga rõõmsalt lõõmas kasehalgude tuli, mille arm!,as õhetuses vennaksed end meeltmööda soojendasid. Kui nad seal mõne aja olid seisnud, seitse meest reas, asusid nad laua juurde liha, leiba, vorste ja sooja õlut maitsma, mis aeile kõik muretses parkali emand, kaastundliku südamega naine. Peremees ise pidas Valge eest hoolt, talutas ta talli ja täitis sõime ta ees heintega. Lõpuks tulid ka koerad oma süngelt reisilt meeste jälgi mööda, tulid lõõtsutades, hända liputade^ ja rõõ. must välkusid nende silmad. Suure rõõmuga võtsid vennaksed nad vastu: haletsesid neid, söötsid ning hellitasid igaviisi. Vidáman lobogott a nyírfahasábokból rakott tűz, és pompás melegében kéjesen fűtőztek a testvérek. Ott álltak egy darabig mind a heten, sorban a tűz előtt, majd asztalhoz telepedtek, és nekiláttak a húsnak, kenyérnek, kolbásznak és meleg sörnek, amit a gazdasszony, a tímár könyörületes felesége rakott elébük. Maga a gazda Valkót vette gondjába: bevezette az istállóba, és szénát rakott a szegény pára elé. Végül, gazdáik nyomát követve, a kutyák is megérkeztek komor útjukról; nagy lihegve, farkcsóválva érkeztek meg, s szemük vidáman csillogott. A fiúk örvendezve fogadták őket: simogatták s minden módon becézgették ebeiket. 06443
Bottom
06444
Top
Aga kui vennaksed olid söönud, vajusid nad õlgedest voodile pikali ja peagi unustasid nad eluvõitluse, mässituina une õrna loori. Magusalt magasid nad ja kaua soojcnJas ncj(J lõkendav tuli, kuni ta nõrkes ning söestus. Siis sulges perenaine peldid ja ahjust voolas tuppa magus soojus; selle järel laskus ka perenaine jälle voodisse ning uuesti oli toas üldine vaikus. Kuid väljas hüples pakane raksudes mööda aedu, bõhjatuul lõõtsus võimsalt tähtedest sädeleva taeva all, kust kaldatu kuu muheldes alla vaatas. Midőn a testvérek jól bevacsoráztak, ledőltek puha szalmaágyukra, és az álom könnyű leplébe burkolózva csakhamar elfelejtették az élet nehéz küzdelmeit. Edes-deden aludtak mindannyian, és még soká melegítette őket a lobogó tűz. Végül azonban kihunytak a lángok, elhamvadt a parázs, mire a gazdasszony elzárta a kéményszelepet, s a kemencéből pompás meleg áradt szét a szobába. Ekkor aztán a tímárné is ledőlt ágyára, s a szobában ismét teljes csönd uralkodott. Künn azonban ropogva táncolt a fagy a kerítések mentén, a csillagos ég alatt dühösen fújt az északi szél, s a mennyboltról mosolyogva nézett le a sápadt, sárga hold. 06444
Bottom

Lugu 07 Fejezet

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (et-hu) :
Lugu: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seitse venda o A hét testvér Download
07001
Top
Kevadel varakult, juba enne kurgete tulekut, jätsit vennaksed Jukola maha, põgenesid jälle Impivaara raiesmaale ja hakkasid kohe kõige jõuga enestele uut maja ehitama. Varsti lamasid nurgakividel tugevad palgid ja üks palgikord tõusis teise peale. Siis paukusid mõnelgi päeval hommikukoidust õhtuhämarani kirved ja mürtsus raske puuvasar. Seal istusid juhani, Aapo, Tuomas ja Simeoni igaüks oma nurgal, ent teised tahusid palke ja veeretasid neid loopisid mööda üles seinale. Higipäistena, kuid ikka hea tujuga töötasid nad, ja kindlalt kerkis maja ning ümberringi laius vaigu värske lõhn. Kuid kulus jälle päevi, mil vennaksed kirvest ei liigutanudki, vaid raskes unes norsates veetsid päeva ühest õhtust järgmise õhtuni ja veel kolmanda hommikunigi. Kora tavasszal, még a darvak érkezése előtt, otthagyták a testvérek a Jukola-tanyát, és kiköltözve az Impi-vaara tisztására, azonnal teljes erővel nekiláttak, hogy új házat építsenek maguknak. Nemsokára már nehéz szálfák hevertek a sarokköveken, és gerenda simult gerenda mellé. Sokszor kora reggeltől késő estig szüntelenül csattogtak a balták, és dongott a nehéz sulyok; a ház négy sarkán Juhani, Aapo, Simeoni és Tuomas dolgoztak, a többiek pedig kifaragták, és emelőrudakon a magasba gördítették a gerendákat. Izzadt orcával, de vidám szívvel serénykedtek a testvérek, és büszkén nőtt, növekedett a házuk, friss gyantaillat töltötte be körös-körül a levegőt. Máskor viszont egész napok teltek el, mikor a testvérek ujjal sem nyúltak a baltához, hanem estétől estéig, sőt harmadnap reggelig mély álomban hortyogtak. 07001
Bottom
07002
Top
Kuid igatahes enne, kui väljad külas kollendama lõid, seisis Impivaara raiesmaal valmis maja; seisis samal kohal ja kujul ning seisukorras kui esimene; uhkemana ta vee! seisis. Ja nüüd, kui tugev maja oli valmis, võisid vennaksed jälle täie hooga küttimisele anduda. Nad varustasid endid aü jahile kui kalale Ilvesjärvel, läksid oma riistade, püünistega teele, ning koeradki järgnesid neile tuld sähvivail silmil. Väsimata sammusid nad mööda metsarikkaid mägesid, soid ja maid ning lõikasid igas sihis järve heledat pinda, kogudes enestele peatoidust nii käesolevaks ajaks kui ka tulevaseks valjuks talveks. Ja nii mõnigi Ahtola ning Tapiola elanikest heitis süs hinge. Mégis, mielőtt a gabonaföldek sárgulni kezdtek volna a faluban, készen állott a testvérek háza az Impivaara tisztásán; ugyanazon a helyen, ugyanolyan alakban és nagyságban állott, mint az első, vagy még annál is büszkébben. És most, midőn erős házuk készen volt már, újból teljes erővel a vadászatnak láttak. Halászatra is, vadászatra is felszerelték magukat; hálóikkal, puskáikkal útnak eredtek, és tüzesen csillogó szemmel a kutyák is ott loholtak a nyomukban. Fáradhatatlanul járták az erdőket, hegyeket, lápokat, mocsarakat, és minden irányban át- meg átszelték a tó fényes tükrét, hogy eledelt szerezzenek mind pillanatnyi szükségletük, mind pedig a jövendő mogorva tél számára. A sűrű erdőknek s a mély tavaknak sok-sok lakója halálát lelte ilyenkor. 07002
Bottom
07003
Top
Aga nüüd tahan jutustada vanast Taela-Mattist, vennaste ainsast sõbrast siin metsades. — Oli üks vanamees, nimega Taela-Matti; elas paksu metsa keskel mäekünkal, üksi ta elas väikeses onnis mõne tuhande sammu kaugusel Impivaara mäest. Taela tegi ta kõige pehmemat Hämemaal ja hästi tugevaid viiske ning see amet andis talle igapäevase leiva. Nooremana oli ta rännanud Põhjamaal, kuhu oli tubli küüdimehena läinud ühes kihelkonna praostiga, kes oli kolinud otse Lapimaa piirile. Seal oli Taela-Matti elanud järgmise suve, küttides karusid, ilveseid ja kurgi Põhjamaa ääretutel rabasoodel. Neist jahikäikudest oli tal pajatada palju; ja mälu oli tal ääretu kindel — ei ta unustanud, mis kord nägi või kuulis. Punktipealne oli ka ta tähelepanu ja silm; läbi peadpööritavate metsade rändas ta iial eksimata. Ei leidunud nii kauget kohta, kus ta ainult kord oli käinud, mille sihti ta ei arvanud teadvat, juuksekarva võrd eksimata. Ta sihtis selle poole pöidlaga; ja asjata vaieldi vastu, nii paindumatuks pidas ta oma teadmist. Kui temalt näiteks küsisid: «Kus on Vuokatti», vastas ta kohe, tor-kides sõrmega taevaranna poole: «Seal, vaata mööda mu pöialt; seal, kas või laseksid püssiga. Kuusamo kirik on tolle väikese mõhna kohal, aga sealt väike kukesamm paremale poole läheb Vuokatti siht.» Samuti, kui küsisid temalt: «Kus on Porrassalme võitlusväli», vastas ta jälle viibimata, torkides pöidlaga taevaranda: «Seal; vaata mööda mu pöialt; seal, kas või püssiga laseksid.» Nii oli vanamees kindel, ja kindlasti tundis ta metsi mitme penikoorma kauguselt oma onni ümber. Mitmeti oligi ta need risti ja rästi läbi sammunud, otsides kunas taela, kunas viisutohikut, või käies püüniseid panemas. Juhtus ka vahel, et ta nõnda ümber uidates Impivaara majasse astus vennakseid tervitama. Ja siis oli vennastcl mõnusaid silmapilke: suud ammuli kuulasid nad taadi jutustusi, suud ammuli j.i kõrvad püsti nagu nahkhiire kuulmed. — Kord jälle ühel lõikuskuu õhtul istub ta vennaste juures, pajatades oma kütireitidest põhjamail. Hanem most az öreg Tapló-Mattiról szeretnék mesélni, a testvérek egyetlen barátjáról a rengeteg erdőben. Öregapó volt már ez a Tapló-Matti; ott lakott néhány ezer lépésre az Impivaarától egy sűrű nyírfaligettel benőtt domb tetején. Kis kunyhójában egyes-egyedül lakott, és széles Háme-tartományban ő készítette a legpuhább taplót, ő fonta a legerősebb nyírfakéreg bocskorokat is; ezzel a mesterséggel bőségesen megkereste mindennapi kenyerét. Fiatalabb éveiben sokat barangolt fenn, északon, Pohjanmaaban; mint ügyes kocsislegény kísérte el oda a kerület esperesét, aki egészen a Lappföld határára költözött. Ott töltötte Tapló-Matti a következő nyarat is, és észak végtelen ingová-nyain medvére, borzra és darvakra vadászgatott. Ezekről a vadászkalandjairól sokat tudott beszélni, mert páratlanul éles emlékezőtehetsége volt, és amit egyszer látott vagy hallott, soha többé el nem felejtette. Kitűnő volt a megfigyelőképessége, és éles volt a szeme is: az őserdő úttalan útvesztőiben sem téved el soha. Nem volt olyan távoli hely, amelyről - ha egyszer már járt arra - ne tudta volna hajszálpontossággal, hogy mely irányban fekszik. Hüvelykujjával azonnal megmutatta az irányt, és hiába vitáztak vele, ő makacsul kitartott igaza mellett. Ha például megkérdezték tőle: „Merre van Vuokatti?”, ő ujjával a láthatár egyik pontja felé bökve megmutatta: „Ott van, ni; nézz csak az ujjam irányába; akár egyenest odalőhetnél. A kuusamói templom ott áll, annak a kis dombnak az irányában, s attól egy macs-kaugrásnyira jobb felé van Vuokatti.” S ugyanígy, ha megkérdezték tőle: „Hol van a porrassalmi csatatér?”, tétovázás nélkül rávágta, ujját a láthatár felé bökve: „Ott van; nézz az ujjam irányába; akár egyenest odalőhetnél.” Ilyen pontos ember volt az öreg, és pontosan ismerte az erdőt kunyhója körül több mérföld távolságra. Hol taplógombát, hol bocskomak való nyírfakérget keresve, vagy csapdáit vizsgálgatva sokszor bejárta keresztül-kasul a rengeteget. Olykor, ha épp arra vitt az útja, betért az impivaarai házba, üdvözölni a testvéreket. Ilyenkor pompás mulatsága volt a fiúknak: szájuk tátva maradt, fülük elállt, mint a bőregéré, s úgy hallgatták az öreg elbeszéléseit! Egy nyári estén ismét ott ült öregapó a testvéreknél, és északföldi vadászkalandjairól mesélt nekik. 07003
Bottom
07004
Top
JUHANI: Või nii. Aga kuidas siis läks? JUHANI: Vagy úgy! S aztán mi történt? 07004
Bottom
07005
Top
TAELA-MATTI: Jah, kuidas läks? Jõudsime siis säärasele laukale, õõtsuvale soole, ja suuskadel suhistati üle selle muli-»eva mulgu. Leiti mõnigi soe kurepesa, lasti maha mõnigi tmi-ndav kurg, topiti paun pungi täis mune ja sulgi, ning kured virutas mees puntras üle õla. Ja siis võtsime napsid. — Siis vajuti jälle teele, koerad ja kured kukla taga, üle õõtsuva ja lõõtsuva, malisévá ning suliseva soo; ja tihti oii mees mineku! sinna, kus ei kuu kuma ega päike paista, igavesse sügavusse, seljas niuksuv koer. Kuid jõudsime ometi jälle kumisevale künkale, kindlale rajale, kuigi märjad nagu ujutatud hiired. Sinna asutati ööleer, tehti leegitsev lõke ja võeti seljast lodisevad rõivad. Ega aidanud seal muu, kui tõmbasid tupena maha nii püksid kui särgi, tupena nagu angerjanaha. Peagi aurasid riided okstel, kihisesid kuremunad tuhas ja me ise nüüd käänasime ja väänasime ennast seal tule armsas lõõmas, ihualasti nagu öised londid. Ja siis võtsime napsid. — Aga kuis veeres aeg? kuis kulus meil suveöö? Ühtesoodu liigutasid koerad oma niiskeid sõõrmeid ja heitsid silma üles puulatvadesse. Lõpuks hakkasime meiegi üles piiluma, ja mis me seal nägime? TAPLÓ-MATTI: Mi történt? Ugyan mi történt volna? Ezután egy szélesnél is szélesebb tisztásra, süppedező lápra értünk, de síléceinkkel átláboltunk ezen a ször-työgő dágványon is. Sok meleg darufészekre találtunk, sok kurrogó darvat lőttünk, tarisznyánkat megtöltöttük tojással és puha toliakkal, a darvakat pedig csomóba kötve vállunkra vetettük. S aztán jól bepálinkáztunk. Darvakkal a vállunkon, kutyánkkal a nyakunkban újból nekiindultunk a rengő-ringó, szörtyögő-fortyogó lápnak, és nemegyszer kevésbe múlt, hogy valamelyikünk kutyástul, mindenestül örökre bele nem süppedt a feneketlen mélységbe. Végül azonban átázva, mint a kiöntött ürgék, mégiscsak szilárd földre, domborodó dombra értünk. Itt felütöttük éji táborunkat, lobogó tüzet raktunk, és levettük csuromvizes gúnyáinkat. Bizony nem tehettünk mást, mint egyszeribe lehúztunk magunkról inget-gatyát; kibújtunk belőle, mint angolna a bőréből, s nemsokára ott gőzölögtek ruháink az ágakra akasztva, ott sisteregtek a darutojások a forró hamuban, magunk meg anyaszült meztelenül, mint az éji manók hemperegtünk s forgolódtunk a finoman melengető tűz körül. S aztán jól bepálinkáztunk. Azonban hogy is telt az idő, hogyan múlt el az a májusi éj! Kutyáink nedves orrukkal folyton csak egy fa körül szaglásztak, és szemüket a fa lombjai felé meregették. Végül mi is nézegetni kezdtünk fölfelé, és ugyan mit láttunk? 07005
Bottom
07006
Top
JUHANI: Jah, öelge. Eks vist väikest pilusilma-karupoega. JUHANI: No, mondja csak! Bizonnyal egy hunyorgó medvebocsot. 07006
Bottom
07007
Top
TIMO: Või Puuslikku ehk Paganat ennast, arvan mina. TIMO: Vagy éppen Hüvelyk Matyit és Bakaraszt. 07007
Bottom
07008
Top
TAELA-MATTI: Ei seda ega teist, vaid istus seal kuiva habemiku männi harid mustakirju ilveseroisk. Heiskanen laskis, kuid asjata; Väike-Jussi laskis, kuid asjata; virutasin viimaks minagi, kuid peaaegu niisama targalt. Raputas kord ainult ennast ilves ja urises õige vihaselt, kuid istus jälle ilusasti oksal. Siis hüüdis Heiskanen: «Nõiatembud, nõiatembud!», võttis taskust surnuhamba, puri seda mõne korra ja sülitas kuuli peale, milie pistis uuesti püssi. Siis vehkis ta silmapilgu käega õhus ja lausus, kuradi poiss, koledalt silmi pööritades paar-kolm imelikku, hirmsat sõna, laskis — ning alla siis mütsatas männilt ilves. Kuid kaugel oli veel surmast see tondinahk, ja uuesti algas mäng. Mc ise, nii alasti kui olime, ei võinud sellele põrgulisele just väga ligidale minna; ega tahtnud talle läheneda koeradki, vaid ainult sähvisid ja klähvisid sülla kaugusel, aga ilves laristas neile urinal põõsast vastu. Nõia-jõud, kas näete, mõjusid veelgi. Aga hakkas Heiskanen jälle laskma suust hirmsaid sõnu, vehkis kätega ja pööritas koledalt silmi. Ja vaat kui nüüd kargas koer tollesse punalõusta-müha-kasse kinni, kargas nagu sädemcis rakett, ja tuli nüüd alles tuu-seldus. Oh sa taevane taat, kui see koer nüüd heitis seda ilve-seroju nõnda, nõnda ja nõnda ainult! Pole teie veel näinud, tont võtku, sihukest sauna ja kuraasi, tõesti mitte. TAPLÓ-MATTI: Sem ezt, sem azt, hanem egy sötétbarna borz úrfit láttunk csücsülni a száraz, mohos fenyő ágán. Heiskanen rálő, elhibázza; Pikku-Jussi rálő, elhibázza; végül én is odadurrantok neki, de majdnem ugyanannyi szerencsével. Mert a borz meglódult ugyan, és mérgesen mordult is egyet, azonban továbbra is ott maradt ülve az ágon. Ekkor Heiskanen felkiáltott: „Boszorkányság! Boszorkányság!”, azzal kikapta a zsebéből egy halott ember fogát, kicsit megrágta, s ráköpött a golyóra, amivel újból megtöltötte a puskáját. Aztán kezével hadonászni kezdett a levegőben, a szemét ijesztően forgatta, néhány furcsa, szörnyűséges szót szólott, rálőtt a borzra, s lám, a borz lebukfencezett a fenyőről. De eszébe sem volt a betyárnak, hogy megdögöljön; az igazi játék még csak ezután kezdődött. Mi, anyaszült meztelenek lévén, nem támadhattunk rá a veszekedett féregre, azonban a kutyák sem merészkedtek a közelébe, hanem csak ölnyi távolságból ugattak, acsarkodtak feléje, mivel a borz mérgesen fújt, köpködött rájuk a bozótból. A boszorkány igézete nyilván még mindig hatott. Heiskanen azonban megint csak elkezdett mindenféle szörnyű varázsigéket hadarni, kezével hadonászott, és rémesen forgatta a szemét. És lám, az egyik kutya egyenesen nekiugrott annak a vörös torkú fickónak, nekiront, mint egy szikrázó rakéta, és csúnya marakodás kezdődik. Haj, Uram Jézus, az a kutya csak úgy rázta azt a szegény borzot, így ni, így! Teringettét, olyan agyabugyát és olyan rókatáncot még nem láttatok, de nem ám! 07008
Bottom
07010
Top
JUHANI: Sa tulimane tuhat! JUHANI: Hű, a fékomadta! 07009
Bottom
07011
Top
TIMO: Seal oleks alles lõbu olnud! TIMO: Az volt aztán a jó mulatság! 07010
Bottom
07012
Top
TAELA-MATTI: Oli see mõnus ja lustiline mäng, oli tõesti! TAPLÓ-MATTI: Tisztességes és mulatságos tréfa volt, az már igaz! 07011
Bottom
07013
Top
TIMO: Ja süs pistsite ilvese pauna? TIMO: S aztán a borzot betették kendtek a tarisznyába? 07012
Bottom
07014
Top
TAELA-MATTI: Oli see ju tore veni vorst panna pistmiseks; lihav mühakas. Nii; ja siis võtsime napsid. — Siis tõmbasime tohikuivad rõivad jälle selga ja heitsime mõnusalt magama lõõtsuva tule lõõma. Kuid vähe seal und sai magada, kui nõia-nooli lendles nagu tuliusse ühtelugu risti-rästi õhus üle meie pööritava pea. Tihti küll Heiskanen hüppas üles, kisendades kõva häälega: «Kustu, nõianool, kustu, nõianool!» ja kohisedes mõnigi neist kustus, mõni metsa, mõni halli sohu; kuid veel enamad kihutasid edasi oma siledal teel, hoolimata tema hüüetest. Kord kuuldus, et põhjast lõunasse lõikas ääretu vihane ja vinge kohin, järele tuli veel kaua peent vilinat. Mis pagan seal lendas? küsisin mina Heiskanenilt, kes mõne aja pärast mulle urisedes vastas: «Läks seal vana Sarvpea ise.» — Kulus jälle tund, kulus teinegi, ja tuld sähvis sume, udune õhk. Kuid idast soo rannalt kostis äkki hääl nagu sammaldunud kuuskede koha-tamine, ja vastas nüüd soo läänerannalt peagi jälle teine hääl, kuid nii peenike nagu kaha tus väikeses kaasikus. Mis kohatus too seal ja mis kahatus see siin? küsin mina jälle, ja vastas viimaks Heiskanen urisedes: «Räägib seal kuusiku taat oma tütrega.» — Kuid kulus lõpuks öö ja koitis kord hommik ja hakati jälle edasi sammuma. Vaat nägime siis just metsa ääres hallivatimeest, maailma-suurt hunti, aga ta kadus kui hernesõka! tuulispeas. Paistis lõpuks ainult kurapoolne tagajalg; mina sirutasin püssi ja lasksin käpakese pooleks, pooleks nagu krõmpsluu, kuid päästis ta oma naha ometi. Pooleks aga lasksin hallsaba tassukese. TAPLÓ-MATTI: Be ám, mert igazi tarisznyába való jószág, jó kövér dög volt a fickó. Úgy bizony; s aztán jól bepálinkáztunk. Mikor megszáradt a ruhánk, újból felöltöztünk, és ledőltünk aludni a lobogó tűz mellett. Aludni azonban alig aludtunk, mivel szédelgő fejünk felett, mint a tüzes kígyók, szüntelenül röpködtek keresztül-kasul a boszorkányok tüzes nyilai. Heiskanen ugyan néhányszor felugrott, és dühösen elbődült: „Aludj ki, boszorka-nyila, aludj ki, boszorka-nyila!”, és nagy sistergéssel olyik le is hullott vagy az erdőbe, vagy a szürke mocsárba, a többiek azonban, mit sem törődve kurjongatásával, csak szálltak tovább magasságos útjukon. Egyszer csak észak felől délnek átkozottul dühös és éles sivítás hallatszott, utána pedig még sokáig gyönge nyöszörgés következett. „Mi a nyavalya rohant itt el?” - kérdeztem Heiskanentől, aki pár pillanat múlva dörmögve felelte: „Maga az öreg Hiisi járt erre.” Eltelt egy óra, eltelt kettő is, de a langyos, párás levegőben egyre csak cikáztak a tüzek. Keletről azonban, a láp partjáról, hirtelen különös hang zendült, mint a mohos fenyők zúgása, és nyugat felől, a túlpartról másik hang felelt rá, halk és finom, mint a nyírfaliget lágy suhogása. „Hát ez miféle zúgás, az meg miféle suhogás?” - kérdeztem, mire Heiskanen megint odamordult: „A fenyves örege beszélget a lányával.” Elmúlt végre az éj, megvirradt, és mi újból útnak eredtünk. Hát lám, épp az erdő szélén egy ördöngös nagy szürke farkast pillantottunk meg, de az úgy megugrott előlünk, mintha a szélvész vitte volna. Végül már csak a bal hátsó lába látszott. Én azonban ráfogom a puskám, és átlövöm a mancsát, át én, mint a porcogót, de mégis elhordta az irháját. Pedig ádőttem a szegény ordas pracliját. 07013
Bottom
07016
Top
TIMO: Oh sa pagan! Käpp pooleks kui jääpurikas ja lamas maas teie ees nagu vastlapäeva seasõrg. TIMO: Hej, a manóba is! Átlőtte a lábát, akár a jégcsapot, s aztán ott feküdt a farkasláb a földön, mint farsangi borjúcsülök az asztalon. 07014
Bottom
07017
Top
TAELA-MATTI: No mitte just nii. TAPLÓ-MATTI: No, azért mégsem egészen úgy. 07015
Bottom
07018
Top
TUOMAS: Aga kust te siis teadsite, et käpp on pooleks? TUOMAS: De hát akkor honnan tudta kend, hogy átlőtte a farkas lábát? 07016
Bottom
07019
Top
TAELA-MATTI: Jooksime ju pöörase maa ta järel ja nácimé tihtilugu, kuis hallivati astudes lohisev, Iodisev tallukas »li teinud sihukesi number kümneid iiiva. TAPLÓ-MATTI: Jó darabig ott rohantunk a nyomában, és láttuk, hogy a farkas koma járás közben fityegő csonka lábával olyan tízes formájú számokat rajzolt a homokba. 07017
Bottom
07020
Top
TIMO: No võtku sind pagan! Number kümneid liiva? Hi-hi-hi! TIMO: No, vigyen el az ördög! Tízes formájú számokat a homokba? Hihihi! 07018
Bottom
07021
Top
TAELA-MATTI: Selgeid number kümneid. TAPLÓ-MATTI: Egész határozottan tízeseket! 07019
Bottom
07022
Top
JUHANI: Hunt oli alles hädas. JUHANI: Szegény farkas ugyan ki lehetett merülve. 07020
Bottom
07023
Top
TAELA-MATTI: Oli hunt hädas, kuid olid hädas mehedki, koerad paganad ei lakkunud sülla võrragi meie kannult, muudkui astusid kurvalt, hännad jalge vahel, need enne nii valivad koerad. TAPLÓ-MATTI: A farkas is, de mi, emberek is. Hanem azok az ördögadta ebek egy tapodtat sem tágítottak a sarkunkból, hanem farkukat bevonva, búsan bandukoltak utánunk. Pedig azelőtt ugyan derék, jó kutyák voltak. 07021
Bottom
07026
Top
AAPO: Mis oli nende julguse masendanud? AAPO: Hát azokba meg mi ütött? 07022
Bottom
07024
Top
TAELA-MATTI: Nõiatembud, mcclisegavad lummutus -aurud, mida õhk oli täis nagu püssirohusuitsu sõja õhk. Heiskanen katsus, tõsi küll, oma paremaid kunste, manas ja sajatas, vehkides käega, kuid hoopis asjata. Ja Väike-Jussi, võrukael, joosta tapsutas kui kääbus, nii et maa müdises, kangesti higistades. Sest sel poisil polnud koibi rohkem kui vahest kolme kämbla võrra; kuid oli tal päris saarma selg, pikk ja sitke. Sitke oli ka mees ise igat kanti, neetult sitke ja visa nagu saarmas ise. Kaua ajas ta hundi järel, kes lombates ees laskis; aga lõpuks ei aidanud miski, pidi aga jätma hallivatimehe metsade hoolde. Nii; ja siis võtsime napsid. Ja kui see oli tehtud, pöörati sammud jälle kodu poole, kandes rikkalikku saaki. Nõnda sammuti, paunad kaenlas, paunades munad ja suled ja ühte ning teist vähemat metsaviija, suusad ja kured seljas, püssid pihus; ja kordamööda kõlkus ühe või teise õlal karvane ilves. Nõnda sammuti. Aga lendles pilve piiril väike mökitav taeva-sikk; mina lasksin selle maha ja pistsin pauna. Läksin sealt edasi mõne aja, nägin männiladvas lendoravat, lapergust ja suuresilmalist; mina lasksin selle ning pistsin pauna. TAPLÓ-MATTI: A boszorkányvarázs, a kábító varázsködök, melyekkel úgy tele volt a levegő, mint lőporfüsttel a csatatér. Heiskanen ugyan minden tudományát elővette, igézett, kezét lengetve átkozódott, de minden hiába. Hanem az a betyár Pikku-Jussi, az csak talpalt, futott verejtékezve. Kurta lába volt a fickónak, legfeljebb ha három arasz, azonban hosszú és izmos háta, mint a vidrának. Szívós legény volt az, átkozottul szívós és izmos, mint a vidra. Sokáig futott a farkas nyomában, mely sántikálva menekült előle, azonban végül is hiába: farkas koma eltűnt az erdőben. Úgy ám, s aztán jól bepálinkáztunk. Mikor ez is megvolt, bőséges zsákmányunkkal hazafelé indultunk. így ballagtunk hazafelé, hónunk alatt a tarisznya, a tarisznyában tollak, tojások, meg egy és más apróbb szárnyas; hátunkon a sflécek s a darvak, markunkban a puska. A borzot meg felváltva cipeltük, így mentünk, mendegéltünk; egyszer csak a felhők alatt egy kis sipogó szalonka húz el; rálövök, leesik, tarisznyámba dugom. Megyünk tovább, hát lám, az egyik fenyő csúcsán nagy szemű repülőmókust látok lapulni: rálövök, leesik, tarisznyámba dugom. 07023
Bottom
07025
Top
Tuldi viimaks laiadele kõrgetele nõmmedele ja paistis veel kord sealt lõunast Turkkila talu, kust oli mindud tõsisele teekonnale. Jõudsime verisele kohale, mille Turkkila peremees oli meile jahile minnes kätte juhatanud ja kus karu oli kahe päeva eest tapnud toreda täku. Vaatlesime seal silmapilgu karu verega reostatud söömalauda ja panin kohe tähele, et ta veel hiljuti, küllap alles eile päikeseloojakul, oli oma prae jäänuseid maitsmas käinud. Arvasin siis, et ta sellegi päeva loodel samasse paika tagasi tuleb, ja sellepärast otsustasin siin teda ootama jääda; aga edasi Turkkilasse läksid teised rõõmsat õhtusööma valmistama. Seal siis seisin ja mõlgutasin, mõlgutasin mõtteid ja murdsin pead, kuidas pean seda võõrast ootama lagedal nõmmel, kus ei seisnud ühtki puud, kuhu otsa ronida. Kuid tark tugeva võidab; leidsin lõpuks abinõu, otse suurepärase sisseseade. Nägin seal lähedal tõrvaskändu, musta ja kohutav-suurt, mille juuri kevadkülmad olid kergitanud vahema’t küünra kõrgusele. Raiusin kirvega pooleks keskmise juure, mis otse alla toeb, kiskusin ta välja ja avardasin koobast veel natuke. Sinna roomasin nüüd sisse, pistsin püssisuu august välja vere-platsi poole ja hakkasin oma toredas varjukohas vennikest ootama, pea kohal vägev kindlus. Ta tuli, lähenes kõmpides arult, lõi hambad täku rebitud labaluusse, ja otsustasin nüüd ettevaatlikud talle tina otsa ette anda. Kuid sa kuramus! kolksatas pisut see vaskplaadike püssipäras vastu kutie tinanööpi, ja kuulis kilksatust kohe karu terav kõrv. Metsikus vihas tormas ta minu poole, kuid põrutasin laengu talle v.jstu. Sellest ometi hoolimata jooksis ta aga edasi ja röökis hirmsa häälega. Kostis nüüd müdinat mu pea kohalt; juured rägisesid ja maa tümises, sest mitmesarveline känd kisti mu pealt. Ja mina, vaene poiss, mõtlesin juba, et nüüd on mu viimne tunnike tulnud, ning ootasin ainult, püss pihus, kunas hirmsad ammuli lõuad kallale kargavad. Kuid äkki lõppes rüseius ja lsõik oli vait, hääletu nagu hauas, ja ei tulnudki, nagu arvasin, kallaletungi. Ootasin veel viivukese, kuid heitsin lõpuks piiluv^ pilgu püsti-tõlgendavate juurte vahelt teisele poole, ja seal põõnutas hoopis elutult karu, üleskistud känd süles, ja tema uhkest rinnast voolas verd mulda. Aga hõissa! mõtlesin mina, seistes jälle vaba poisina taeva aU. Oli tõrvaskänd üpris väledalt läinud mu pealt. Végül egy széles, magasan fekvő tisztásra értünk, és messze, délen még egyszer megpillantottuk a Turkkila-tanyát, ahonnan kalandos utunkra indultunk. Vérrel mocskolt helyre értünk, melyet Turkkila gazda már előbb, induláskor megmutatott nekünk, s ahol két nappal előbb egy medve levágta a gazda pompás ménjét. Ott nézegettük egy ideig a mackó véres lakomaasztalát, s én rögtön észrevettem, hogy a medve nemrég, talán épp az elmúlt este, napszálltakor megint itt járt a pecsenye maradékaiból lakmározni. Úgy sejtettem, hogy napnyugtakor ismét visszajő ide, s ezért elhatároztam, hogy meglesem. A többiek előrementek Turkkilába, hogy vidám vacsorát készítsenek, én pedig csak álltam és gondolkoztam, törtem a fejem, miképp várhatnám be vendégemet ezen a kopár tisztáson, ahol egyetlen fa sem állott, hogy felmászhattam volna rá. Azonban „többet ésszel, mint erővel”: végül is pompás ötlet, furfangos csel jutott az eszembe. Hatalmas, fekete fenyőtönköt pillantottam meg a közelben, melynek gyökereit a tavaszi fagyok legalább egy könyöknyire fölemelték. Baltámmal elvágtam a középső gyökeret, mely egyenesen lefelé nőtt, kihúztam, s aztán még egy kicsit kibővítettem a gödröt. Bebújtam ebbe a lyukba, puskám csövét kidugtam a véres tetem felé, és pompás fedezékemben, fejem fölött a kiváló erődítménnyel, várni kezdtem a lompos mackót. Jött is nemsokára, jött nagy cammogva a völgy felől, és marcangolni kezdte a ló feltépett lapockáját. Én épp elhatároztam, hogy no, most szép vigyázva odadurrantok egy kis ólmot a homlokába, de az ördög vinné, hát nem odakoccant a puskatus rézlapja ködmönöm egyik cingombjához? A mackó éles füle azonnal meghallotta a kis koccanást, és vadul nekem rontott, én meg rálőttem. De az oda se neki, félelmes bőgéssel csak rohant felém! Fejem fölött nagy recsegés-ropogás támadt: recsegtek a gyökerek, dongott a föld, ahogy a mackó elhengerí-tette rólam az ágas-bogas, hatalmas tönköt. Én meg, szegény legény, szentül hittem, hogy no, most ütött halálom órája, és puskával a markomban csak vártam, mikor jelenik meg előttem a mackó szélesre tátott torka. Ám hirtelen megszűnt a zaj, minden elcsendesedett, mint a néma sírban, és hiába vártam, hogy ölre menjek a medvével, nem lett abból semmi. Még vártam egy pillanatot, de végül átpillantottam a fölmeredő gyökerek között a túloldalra, s lám, ott feküdt a medve, élettelenül. Ölében a kidöntött fatörzs hever, izmos melléből pedig ömlik a vér a földre. Ejha! - gondoltam magamban, mikor ismét szabadon álltam a szabad ég alatt, ezt a hatalmas gyökeret ugyan hamar elhengerítették rólam. 07024
Bottom
07026
Top
JUHANI: «Põrgu, ütles Hesku-Jaak!» JUHANI: „Hej, a rézangyalát!” - mondta az egyszeri legény. 07025
Bottom
07027
Top
TIMO: Oh sina seitsme sepa temp! TIMO: Hogy a kakas csípje meg! 07026
Bottom
07028
Top
JUHANI: Suurepärasem tõmme kogu laotuse all! JUHANI: Ez volt aztán az ügyes fogás! 07027
Bottom
07029
Top
TUOMAS: Vahva võte, mehine tõmme, nii inesikäpa kui teie poolt! TUOMAS: Kitűnő fogás, igazi mesterfogás volt a mackótól, de kendtől is. 07028
Bottom
07030
Top
JUHANI: Oh sina must sõnn! JUHANI: Hej, az áldóját! 07029
Bottom
07031
Top
TIMO: Kuramus! Ei mõista enam muud öelda. Aga mis sai edasi? TIMO: Teringettét! Nem mondhatok egyebet. Hanem mi történt aztán? 07030
Bottom
07032
Top
TAELA-MATTI: Noh, arvad isegi, mis edasi sai, arvad isegi, et pauk kostis Turkkilasse kui tõrre põhjast ja aj^s kohe mehi välja nagu sääski. Ja tõusis nüüd kisa ja pilgar, kui läbi kii-kuva, kõikuva laane kanti mesikäpp koju. Oli see alles mürakas: õrrel rippudes pimetas kogu Turkkila tare nagu paks kõuepilv taeva all. — Need olid selle päeva tööd, seljel päeval ja sellel retkel. Ja siis võtsime napsid. TAPLÓ-MATTI: Gondolhatod, hogy mi történt; gondolhatod, hogy a puskadurranást Turkkilában is meghallották, és nemsokára rajzani kezdtek az emberek a tisztásra, mint a szúnyogok. És nagy volt a lárma meg az ujjongás, amikor hajladozó-rengő rudakon bevittük a mackót a tanyára. Hatalmas, vén dög volt: mikor felakasztottuk a mestergerendára, mint valami fekete viharfelhő, egészen elsötétítette a szobát. Hát így végződött a nap, így végződött vadászkirándulásunk. S aztán jól bepálinkáztunk. 07031
Bottom
07033
Top
JUHANI: Ning pidasite rõõmsaid peieid. JUHANI: Hát gondolom, jó áldomást ittak rá. 07032
Bottom
07034
Top
TAELA-MATTI: Need Turkkilas alustati ja kirikumõisas lõpetati, lõpetati rasvaste nägude ning ähmaste; si'madega. Nõnda see oli, ja need päevad on olnud ja läinud. Aga rõõmuga vanamees meenutab tegusid oma meheea paremailt päevilt ja rõõmuga neist räägib. TAPLÓ-MATTI: Elkezdtük Turkkilában, s befejeztük a papiakban; fakó arccal, karikás szemekkel fejeztük be a lagzit. így volt bizony, hanem azok a szép napok már régen elmúltak. De a magamfajta öreg szívesen gondol vissza legénykorának legszebb idejére, és szívesen mesélget róla. 07033
Bottom
07035
Top
AAPO: Ja heameelega me kuulame. AAPO: Mi meg szíves örömest hallgatjuk. 07034
Bottom
07036
Top
JUHANI: Jutustage nii kas või hommikuni ja me ei mäletagi, et und on maailmas. JUHANI: Csak meséljen kend akár reggelig, nekünk eszünkbe sem jut, hogy álom is van a világon. 07035
Bottom
07037
Top
TAELA-MATTI: On juba aeg hakata kompima jälle oma onni poole; on aeg, on aeg. Jumal teiega, vennaksed! TAPLÓ-MATTI: Hanem már itt az ideje, hogy hazaballagjak; későre jár az idő, későre. No, isten veletek, fiúk! 07036
Bottom
07038
Top
Juhani, jumal kaasa, auväärt Matti! JUHANI: Isten áldja, derék Matti. 07037
Bottom
07039
Top
AAPO: Elage hästi ja tere tulemast ikka meie majja! AAPO: Minden jót, Matti. És nézzen el máskor is hozzánk, mindig szívesen látjuk. 07038
Bottom
07040
Top
Läks Matti, kirves õlal, astuma oma väikese onni poole paksu metsa keskel mäekünkal, kaugel külast. Aga öisele puhkusele asusid vennaksed, sest juba võitis pimedus maad ja õhtu ähmane valgus kumas napilt nende maja ahtakestest akendest. Kuid kaua veel tiirlesid tulised mõtted nende peas, peletades värskendava une. Nad meenutasid Taela-Matti jutustusi Põhjamaa laantest, lummatud õhust seal ja nõianooltest, mis sihisedes lendlesid risti-rästi läbi musta öö. Nagu seal nooled sädemeid lõid ja püssid tuld tuiskasid, nii lõkendas nende põu imelikust ihast ja vaimustusest. Enam kui miski muu kandis nende hoogu kurg, see targalt, teravalt vaatlev lind, kelle uhke kisa kajab üle Põhjamaa rabasoode; ja nende unistustele õhkus vastu udusuliste pesade armas soojus, õhkus oma läikivate munadega joovikapuhmaste peidust. Seal neid pikkkaelu püüda ja nende pesi rüüstata, see oli nüüd vennaste himn. Võimsalt veetles nende meeli Põhjala soode pidulik süngus. Az öreg Matti, vállára vetve fejszéjét, megindult a magas domb tetején, nyírfaliget mélyén magányosan-messze álló kicsi kunyhója felé. A testvérek pedig aludni tértek, hiszen besötétedett már, és házuk szűk ablaknyílásán szomorkás esti fény szűrődött be. De lelkűkben még sokáig tüzes tervek, gondolatok kavarogtak, és messze űzték szemükről az üdítő álmot. Sehogy sem tudták elfeledni Tapló-Matti meséit Észak rengetegeiről, az ottani bűvös ködökről és tüzes boszorkánynyilakról, melyek sisteregve szállnak összevissza a sötét éjszakában. Mint ahogy ott a nyilak szikráznak és puskák villannak, úgy lángolt, villámlott valami különös vágy és szenvedély az ő keblükben is. Különösen a daru, ez a bölcs és gőgös tekintetű madár izgatta őket, melynek éles rikoltásaitól visszhangoznak Észak végtelen lápjai; szinte látták maguk előtt a foltos hangabokrok alatt a lágy pelyhekkel bélelt, meleg fészkeket s a fészkek ölén a fényes tojásokat. Hosszú nyakú darvakra vadászni, puha fészkeiket kifosztani, ez volt most a testvérek legfőbb vágya, minden gondolata. Hatalmas erővel vonzotta lelkűket Észak lápjainak ünnepélyes komorsága. 07039
Bottom
07041
Top
Kuid kauem kõigist valvas oma voodil Juhani. Ta mõtiskles, mil viisil saaks neil kodukihelkonna mail korraldada jahi, mida võiks võrrelda tolle äsjajutustatud küttimisega Pimentola soodel. Talle tuli meelde Kouru soo, kus ei leidunud küll kurgi, kuid laigulisi parte rikkalikult. Ja kui põhjamaa meeste vahepealsed napsivõtmiscd ta meelt imeliku jõuga avatlesid, siis mäletas ta, et Viertola mõisas leidus viina. Ja nii lõi ta oma mõtteis mingi jäljendi Põhjala uhkest jahiteekonnast, ja otsustades seda homme toime panna, jäi ta lõpuks magama; kuid unes mässas ta kaua Taela-Matti vägevatel retkedel. Kord kargas ta unes voodist üles, karjudes hirmsa häälega: «Ilvese-poeg, ilvesepoeg! Võtke kinni see sänikael!» Selle hüüde peale urisesid teised vihaselt oma nurkadest, pooleldi ärgates, kuid vajusid ometi peatselt jälle uar.e. Kaua aega põrnitses Juhani enese ümber, enne kui mõistis, et ta ei seisnudki ju Lapi udu-seil lagendike], soode vahel, hallil teerajal, vaid kodutare rahulikul laval. Pikkamööda selgis ta pea, ta vajus jälle oma voodile ja langes sügavasse unne. — Kuid hommikul üles tõustes mäletas ta 019a öist otsust ja hakkas seda kohe teistele esitama. Mindnyájuk közt legtovább Juhani virrasztón fekhelyén; egyre azon törte a fejét, hogy miképp rendezhetne itt, a hazai tájakon olyan vadászatot, mely némiképp hasonlítana az imént hallott lápi kalandhoz. Eszébe jutott a Kouru-láp, ahol ugyan darvakat nem, de annál több tarka begyű vadkacsát lehetett találni. És mivel a lappföldi vadászok gyakori pálinkázása nagyon megtetszett neki, az is eszébe ötlött, hogy hát szerezhetnek éppen szeszt is a Viertola-udvarházból. így utoljára egész jól kitervelte annak az északi vadászkalandnak az utánzatát, s elhatározva, hogy másnap valóra váltja tervét, végül mégis elszenderedett. Álmában azonban még sokáig ott serénykedett Tapló-Matti csodálatos vadászútjain; egyszer fel is ugrott ágyáról, és szörnyű hangon elbődült: „Borzkölyök! Borzkölyök! Fogjátok meg azt a betyárt!” Mire a többiek fölriadva dühösen rámordultak vackaikról, de aztán újból álomba merültek. Juhani azonban még soká kábultan nézett maga köré, és csak nagy sokára vette észre, hogy nem a Lappföld lápos vidékein, nem süppedő mocsarak közt, szürke zsombé-kokon, hanem otthoni hajlékuk békés padkáján áll. Végre föltisztult az esze, újból ledőlt fekhelyére, és mély álomba merült. Reggel azonban, fölébredvén, eszébe ödött éjjel fogant terve, s azonnal elő is adta a többieknek. 07040
Bottom
07042
Top
JUHANI: Vennad, kuulge, mis ma ütlen ja millele tahan nüüd teie tähelepanu juhtida. Mõtlen üht saagikast paika, imestan, et siiamaani oleme unustanud Kouru soo, mille mätastel ja selgeis järvesilmis parvleb vesilinde ilma aru ning otsata. Sinna läheme nüüd jahile ja sealt toome kottide kaupa parte nagu kurikaid. JUHANI: Testvérek, hallgassátok csak meg, mit mondok, és mire akarlak rábírni benneteket. Egy vadban gazdag terület jutott az eszembe. Erősen csodálom, hogy mind e napig szinte teljesen megfeledkeztünk a Kouru-lápról, ahol a nádasokban és tiszta vizű tócsákban rengeteg vízimadár él. Menjünk oda vadászni, és mint a makkot, zsákszámra fogjuk hazahozni a vadkacsát. 07041
Bottom
07043
Top
TUOMAS: Mina olen plaaniga päri. TUOMAS: Én elfogadom a terved. 07042
Bottom
07044
Top
TIMO: Ja heameelega minagi. TIMO: Én is szívesen. 07043
Bottom
07045
Top
EERO: Mina niisama; ja kui astun Kouru soos siis pean end Väike-Jussiks Lapimaa samblasoodel. Olgu nii! EERO: Én úgyszintén. És ha ott fogok kóborolni a Kouru-lápon, majd azt hiszem, hogy én vagyok a kis Pikku-Jussi a lappföldi zsombékoson. Legyen hát! 07044
Bottom
07046
Top
AAPO: Ka mina ei pane vastu plaanile, mis, v5;Jj mei]e anda mõnegi päeva moona. AAPO: Én sem ellenzem a tervet, mert több napra való eleséggel láthat el bennünket. 07045
Bottom
07047
Top
JUHANI: Olgu siis retk otsustatud. Kuid Koun] goj,u on päratu maa, otse hundi verst, ja seal peame oleiiga vähemalt ühe öö. Sellepärast ei teeks minu arvates naps Paha, kui me lahtise taeva all leeri üles lööme. JUHANI: Határozzuk el hát, hogy elmegyünk. Azonban a Kouru-lápig messze az út, és legalább egy éjt ott kell majd töltenünk. Ezért úgy gondolom, nem ártaná egy kis itóka, ha künn akarunk hálni a puszta ég alatt. 07046
Bottom
07048
Top
TUOMAS: Viertolas on viina. TUOMAS: Viertolában kaphatunk pálinkát. 07047
Bottom
07049
Top
JUHANI: Viina, ning head. JUHANI: Mégpedig kitűnő pálinkát. 07048
Bottom
07050
Top
TUOMAS: Seitse kortlit, poisid! TUOMAS: Hét iccével, fiúk! 07049
Bottom
07051
Top
Juhani, õige! Kortel mehe kohta. JUHANI: Úgy van! Egy iccével mindenkinek! 07050
Bottom
07052
Top
AAPO: Ehk jätame viina, millega me seni õnneks pole veel suuremat harjunud. AAPO: Talán hagyjuk a pálinkát, amire, hál’ istennek, még egyikünk sem szokott rá. 07051
Bottom
07053
Top
JUHANI: Oled ju sina niisama nagu minas»; mõnikord lonksu võtnud. JUHANI: No, olykor-olykor már te is ittál egy kortyot, mint ahogy én is. 07052
Bottom
07054
Top
EERO: Eks sa, Aapo, mõista mehe lapsikut mõtet. Lase et meiegi võime kerd öelda: «Ja siis võtsime napsid kui me hallipäiste taatidena noorsoole oma endistest vägitggntjesl ves_ tamc. Lase, et me õieti elavalt võime kujutleda PõhjaJas ilveSe-poegade kamandamist. EERO: Értsd el már, Aapo, bátyánk gyerekes óhaját. Hadd mondhassuk el majdan egyszer mi is: „És akkor jól bepálinkáztunk!”, ha majd ősz hajú öregként hajdani hőstetteinkről regélünk a fiataloknak. Hadd tudjuk egész élénken elképzelni, hogy most mi is borzfia-kat hajszolunk Észak rengetegeiben. 07053
Bottom
07055
Top
JUHANI: Jällegi vigurijutt? On see ju omct; õigus ja kohus, et inimene oma keha toidab. Sel reisil peaip,e küllaltki rabasid ja õõtsuvaid soid tallama ning Iäbimärja]t öö karu-s.imbla voodil mööda saatma. Ma arvan, siis mõjub ja väike lonks taskulähkrist hästi. — Sellepärast on siis pare^ kui teele asudes paunas rohupudel ei puudu. Ja mingu i,iiüd Lauri-poju Viertolasse, kõige parem rebasenahk kaenlas: ning viina peab saama. JUHANI: Már megint bolondokat beszélsz? Hiszen csak jogunk és kötelességünk, hogy ápoljuk testünket! Ezen az úton sokat kell majd mocsarakon, süppedő lápokon át gázolnunk, és csuromvizesen tölthetjük az éjt mohából rakott vackunkon. Ilyenkor jót tesz egy korty itóka a bütykösből, azt hiszem. Ezért jónak vélném, hogy ne induljunk útnak némi szíverősítő nélkül. Menjen el hát Lauri, hóna alatt legszebb rókabőrünkkel Viertolába, és szerezzen érte pálinkát. 07054
Bottom
07056
Top
Läks Lauri Viertolast viina tooma, südamekinnit^£eks pardi-jahiä Kouru soos. — Umbes viis tuhat sammu lnnivaarast 0n Kee soo, Viertola maa!, suur, süngete metsadega ümbritsetud. Selle pinnal, mis on partide meelepärasem asukoht, vahelduvad heledad järved, kõrged rohulaigud ja mätlikud saarekesed kuivavate mändidega. Siia olid vennaksed otsustanud minna prääksuvaid parte küttima, lootes rikkalikku saaki. Lauri valóban el is indult, hogy pálinkát hozzon szíverősítőnek a vadkacsavadászatra a Kouru-lápon. Ez a láp Impivaarától mintegy ötezer lépésre feküdt a Vier-tola-birtok területén. A széles mocsarat sötét erdők veszik körül; vadkacsák kedves tanyája volt a láp, fölszínén csillogó tócsák, magas nádasok és korhadt fenyőkkel teli zsombékos szigetek váltogatják egymást. Ide készültek a testvérek hápogó vadkacsákra vadászni, és remélték, hogy bőségesnél is bőségesebb zsákmányra találnak. 07055
Bottom
07057
Top
Tuli Lauri Viertolast ja tõi sätendavat viina, mis lastud nende isa tinast metsaplaskusse. Kuid peale viina tõi ta Met-solast tähtsa uudise, mis täitis vennaste meele veel ägedama õhinaga. Ta jutustas, et karu oli murdnud ühe paremaist Viei-tola härgadest, ja ta teadis ka murdmiskohta, mis oli Impivaa-rast põhja pool, Viertola maal, kuid Jukola metsapiiri lähedal. Selle koha kaudu otsustasid nüüd vennaksed Kouru soole minna ning kodunt alles siis lahkuda, kui päev juba õhtule kaldub. Vahest juhtuvad nad kokku karuga, kellel on kombeka päikeseveerengul murtud saagi jäänuseid maitsmas käia. Nii nad lootsid. Ja kui tugev lõuna oli söödud ja päev õhtule lähenes, läksid nad hästi varustatult teele: tohikpaunad seljas ning tüsedad laengud püssides. Viimasena astus Lauri, talutades nööripidi koeri ja kandes paunas seitset kortlit viina. Temale oli määratud koertega umbes kolmsada sammu tapapaigast eemale jääda, ning ta pidi Killi ja Kiiski siis lahti laskma, kui kuuleb hüüdu või püssipauku. Nii ta tegigi; peatus õigel ajal ühe kuuse all ootama, mis sünnib. Teised astusid koha poole, kus härg oli lõhki kistud, ja leidsid poolsöödud loomakere veriselt maalt pimedas kuusikus. Nad peitsid end nüüd paraja laske-maa taha ühe madala, kuid tiheda kuusetuka varju, otsustades oodata. Lauri megérkezett Viertolából, és apjuk hajdani cinkkulacsában gyöngyöző pálinkát hozott. De a szeszen kívül még egy fontos hírt is szerzett az erdők világából, mely még tüzesebbre hevítette a testvérek vadászszenvedélyét. Elmondta nekik, hogy egy medve levágta Viertola legszebb ökrét, sőt azt is tudta, hogy a tetthely Impivaarától északra, Viertola birtokán, a jukolai erdők közelében fekszik. A testvérek rögtön elhatározták, hogy erre veszik útjukat a Kouru-láp felé, és csak nap-szállat táján indulnak el hazulról. Hátha találkoznak a medvével, melynek szokása, hogy napnyugtakor falatozni megy zsákmányának maradékaiból. Ebben reménykedtek a testvérek, és midőn elfogyasztották kiadós ebédjüket, s már a délután is vége felé járt, erősen felfegyverkezve, hátukon a nyírfakéreg tarisznyákkal, puskáikban éles töltényekkel útnak indultak. Tarisznyájában hét icce pálinkával Lauri maradt utolsónak a sorban; erős pórázon ő vezette a kutyákat. Meghagyták neki, hogy mintegy háromszáz lépésre a véres tetthelytől maradjon hátra az ebekkel, s csak akkor eressze szabadon Killit és Kiiskit, ha lövést vagy kiáltást hall. Lauri így is tett; még idejében megállt egy fa tövénél, és várta, mi történik. A többiek közelebb mentek a helyhez, ahol a bikát széttépte a mackó, és egy komor fenyves mélyén, vérrel öntözött terepen valóban ott találták az állat szétmarcangolt, félig felfalt tetemét. Ezek után megfelelő távolságban lőállást kerestek, s egy alacsony, de sűrű cserjésben ehejtőzve várták a medvét. 07056
Bottom
07058
Top
Kulus kaunike tükk aega. Kuid siis kostis laanest tasast müdinat ja risude raginat, ning nüüd arvati, et söömavõõras läheneb oma roale. Nõnda sündiski. Puude vahelt lähenes ettevaatlikult ja vaikselt tohutu suur karu. Kuid ta näis olevat hädaohtu haistnud, sest ähkides ja koonu pööritades peatus ta juba kaugel oma ohvrist. Kaua vigurdas ta ja näis lõpuks, nagu oleks ta tahtnud tagasi pöörduda, ilma meestele püssi-võtte maa peale lähenemata. Kõige sügavamas vaikuses ootasid vennaksed kuusikus, kuni viimaks Timo teiste keelavaist viibetest hoolimata ringeldes ja hiilides vihase vaenlase poole hakkas minema. Ja nüüd, kui arvas karule juba küllalt lähedal olevat, laskis ta; kuid ainult pannust plahvatas püssirohi üles, ilma laengut püssirauas süütamata. Vihaselt tormas nüüd karu nagu suur sammaldunud, veerev kivi mehe poole, kes viivitamata enese kummuli maha viskas, ja seal lamas ta liikumata. Kiskja nuusutas teda, tuhnis ja tutistas, urisedes ning ähkides kangesti. Nähtavasti oleks nüüd Timo surm tulnud, kui poleks Juhani talle appi rutanud, lastes karu selgroo pihta. Ta ei usaldanud madalamale sihtidia, mõeldes vennale, kes lamas metsalise all. Kuid kuul ei läinud pihta, igatahes mitte tõhusal kombel, sest nüüd tormas kuusikuvürst Juhani pc»o!e veelgi koledamana, jättes Timo maad tongima. Siis pööras Juhani oma c!u kaitseks püssipära vastu looma lahtist lõusta ja‘ kohutav võitlus oli tulemas. Kuid nüüd laskis Tuomas ja saatis tulise kuuli karu koiba. Hoides venda, ei võinud temagi sihtida pähe või rinda, mille haavamine toob kindlamini surma. Tundis nüüd karu ometi tina oma keres ja alla voolas veri mööda ta lihavat, ümarat jalga. Raevuselt, koleda kisaga kargas ta nüüd Tuoma poole, kuid sai nii vägeva hoobi mehe püssipärast otsa ette, et pead raputades jooksu peatas. Ja siin nüüd seisid vaenlased silmapilgu aega, vahtides ähvardavalt üksteist. Telt-múlt az idő, végül a völgy felől csöndes cammo-gás zaja, ágak roppanása hallatszott, s a testvérek úgy vélték, hogy íme, a vendég megérkezett a lakomához. A fák közt valóban meg is jelent nagy csöndesen, óvatosan egy óriási medve. De nyilván megsejtette a veszélyt, mert áldozatától jó messze szimatolva, orrát ide-oda forgatva megállt. Sokáig várt, tétovázott, és már úgy látszott, visszafordul anélkül, hogy a fiúk puskájának lőtávolába került volna. Némán, mozdulatlanul várakoztak a testvérek a bozót mélyén, míg végre Timo, mit sem törődve a többiek tiltakozó integetésével, kerülgetve, lopakodva a dühös állat felé indult. Midőn úgy vélte, hogy már eléggé megközelítette, rálőtt; de csupán a serpenyőben lobbant fel a lőpor, maga a töltés csütörtököt mondott. Mint valami hatalmas, mohos szikla, úgy gör-dült-rohant a felbőszült medve ellenfelére, ő azonban haladéktalanul arccal a földre vetette magát, és ott hevert mozdulatlanul. A mackó dühösen morogva és szuszogva szaglálta, döfködte, ráncigálta őt, és kétségtelen, hogy ütött volna Timo utolsó órája, ha Juhani nem siet segítségére, és nem lő rá a mackó gerincére. Nem mert lejjebb célozni, nehogy testvérét találja, aki a fene állat alatt feküdt. Azonban golyója nem talált, vagy legalábbis nem ejtett komolyabb sebet, mert az erdő fejedelme most otthagyva Timót, még bőszültebben nekirontott Juhaninak. Ekkor Juhani, hogy életét mentse, a puska tusát fordította a vad tátott szája felé, és már-már félelmetes dulakodás kezdődött közöttük. De ekkor eldördült Tuomas fegyvere is, és tüzes golyót röpített a mackó tomporába. Félve, hogy testvérét találja, ő sem célzott az állat fejére vagy szügyére, ahol pedig könnyebben ejthetett volna halálos sebet rajta. A mackó megérezte testében az ólmot, és bőven ömlött a vér húsos, kövér combján végig. Megvadulva, szörnyű bőgéssel támadt most Tuomasra, de annak puskatusától olyan ütést kapott a homlokára, hogy fejét rázogatva megtorpant sebes futásában. Néhány pillanatig így álltak szemben egymással az ellenfelek, és fenyegetve tekintettek egymásra. 07057
Bottom
07059
Top
Siis aga kihutasid koerad esile, lähenesid hitmsa hooga ja hääletult nagu kaks välku, aga kui nad säsise karu juurde jõudsid, algas vihane kärin. Killi klähvis karule vastti habet, seistes ometi alati mõne sammu temast eemal. Kuid karu taga räuskas Kiiski, usaldades aeg-ajalt isegi ta kintsukarvu pisut napsata. Ometi lendas ta iga kord väledalt kõrvale, kui metsa mesikäpp nagu mustjashall hiigla-heinaniga nende vahel käänles. Lõpuks, kui oli teinud mõne äpardunud kallaletungi oma kiusajate poole, põgenes metsaott, räuskavad koerad kannal. Ekkor azonban előrontottak a kutyák is, gyorsan és hangtalanul rohantak előre, mint a villám, de ahogy odaértek a bozontos medve mellé, dühös marakodás kezdődött. Killi a mackó torka felé acsarkodott, ám csupán néhány lépésre merte megközelíteni a vadat; Kiiski hátulról támadt a tomposra, és olykor-olykor bele-bele-kapott bozontos bundájába. Azonban mindig gyorsan visszaugrott, valahányszor az öreg tányértalpú, mint valami hatalmas, fekete petrence, ellene fordult. Végül azonban, néhány sikertelen támadás után, megfutott a mackó, s a kutyák nagy csaholással utána. 07058
Bottom
07060
Top
Kõik see sündis väga väledalt ja enne. kui teised vennaksed võitlusväljale jõudsid. Kuid Juhani ja Tuomas laadisid kohe uuesti, lootes karule veel kord järele jõuda. Tõusis ka Timo pikkamööda püsti ja vahtis silmapilgu tömbilt enese ümber, nagu poleks ta päris mõistnud, kus oli põhi, millisest taevakaa-iest puhus tuul. Ägedalt noomisid nüüd teised txda ta rumala julguse pärast, mis oleks võinud siin meeste elu maksta ja oli vahest jahi paratamatult rikkunud. Sõnagi lausumata istus Timo mättal, uuristades pannu auku ja täksides noasetjaga räni teravamaks. ja varsti seisid kõik valmis, et jälle jahti jätkata. Mindez oly sebesen zajlott le, hogy a többi testvérek még oda sem értek a harc színterére. Juhani és Tuomas azonnal újból megtöltötték puskáikat, mivel remélték, hogy még egyszer cső végére vehetik a mackót. Lassacskán Timo is feltápászkodott, és néhány pillanatig oly bambán bámult maga elé, mintha azt sem tudná, merre van észak, és honnan fúj a szél. A többiek hevesen korholták ostoba vakmerőségéért, mely majdnem emberéletet követelt áldozatul, és talán jóvátehetetlenül elrontotta a vadászatot. Timo szó nélkül letelepedett egy vakondtúrásra, kipiszkálta a serpenyő gyújtólyukát, és késének fokával hegyesebbre kalapálta a kovát. Nemsokára mind készen álltak, hogy folytassák a vadászatot. 07059
Bottom
07061
Top
Ikka kaugemale kadus koerte haukumine, nõrgenes pcaaegn kuulmatuks ja vennaksed hakkasid juba arvama, kas nad saaki raam kohtavad. Kuid varsti kostsid Killi ja Kiiski hääled jälle ' õigemini, tulid ikka lähemale ja näis, et karu tegi nüüd oma hariliku ringi ning oli samasse kohta tagasi tuimas, kust oli pxiksu läinudki. Vennaksed asetusid mugavaiste kohtadesse, ootama lähenevat tagaajamist, püssid pihus. Väikeses rohtunud .«u^us seisis Simeoni ja temast pisut eemal Lauri, mõlemad liikumata, hääleta kui sambad. Täit traavi, nii et maa müdises, lähenes karu, näidates avatud mustjaspunast suud. Simeoni poole tormas lõõtsutav ott. Laskis mees, ja pikali prantsatas mesikäpp murule, kuid tõusis jälle ja tormas laskja kallale. Aga välgatas siis Lauri püss, vägev pauk rõkkas ringi, ja vaikselt lamas karu Simeoni jalgade ees. Seal ta lamas, koibagi liigutamata, ja veri voolas ta peast ning rinnast. A kutyák ugatása egyre jobban távolodott, s már szinte teljesen elhalt, úgyhogy a testvérek kételkedni kezdtek, látják-e még valaha zsákmányukat. Ám pár perc múlva ismét tisztábban hallatszott, egyre jobban közeledett Killi és Kiiski csaholása; nyilvánvaló volt, hogy a medve szokásos körútját megfutva ugyanoda készült visszatérni, ahonnan elindult. Ezért a testvérek, alkalmas helyet keresve maguknak, lőállásba helyezkedtek, és várták a hajtást. Egy kis gyepes tisztáson állt Simeoni, és tőle valamivel odább Lauri; mindketten némán, mozdulatlanul vártak, mint a szobrok. Sebes futással közeledett a medve, hogy még a föld is dongott alatta, és szélesre tárta sötétvörös torkát. Nagy lihegve, fújva egyenesen Simeoninak rontott; Simeoni rálőtt, mire az állat felbukfencezett, azonban újból felpattant, és rohant a vadásznak. Ekkor azonban Lauri puskája is eldördült: éles csattanás hallatszott, és élettelenül rogyott a mackó Simeoni lába elé. Ott hevert a fene vadállat mozdulatlanul, s fejéből és oldalából pirosán csörgedezett a vér. 07060
Bottom
07062
Top
Ent vennaksed kogunesid varsti langenud karu ümber, ja see oli vana ning suur isakaru. Nüüd nähti, et ta pea oli läbistatud otse kõrva juurest ja läbistatud oli ka külg. Esimese haava, seda teadsid kõik, oli teinud Lauri kuul; sest loom, kelle aju on läbi lastud, langeb silmapilkselt ega tõuse enam iialgi. Kuid rahul olles istusid kütid sasikarvase metsakangelase ümber, valmistudes tapanapsi võtma. Rahulolevalt ja uhkelt vaadates istusid ka koerad oma langenud vaenlase kõrval. — Ohtu oli kaunis, tuul oli vaikinud ja päike laskus pimeda laane põue. Lõbus oli seal vennastel armsal õhtutunnil nõnda puhata, kui oli lõppenud kärarikas ning tuline mäng. A testvérek mind odacsődültek a medve köré, mely hatalmas és öreg kan medve volt. Alaposabban megnézve láthatták, hogy a fején, közvetlenül a füle tövénél, továbbá az oldalán érte a golyó. Az előbbi sebet nyilván Lauri ólma ütötte, mivel az állat, melynek agyát érte a lövés, azonnal összeesik, és többé nem kel fel. Boldog elégedettséggel ültek a testvérek az erdő bozontos hőse körül, és derék áldomást készültek inni zsákmányukra. De elégedetten és büszkén csillogó szemmel hasaltak a kutyák is leterített ellenfelük mellett. Szép este volt; elült a szél, s a nap is leszállt a sötét erdő ölébe. Kellemes volt így üldögélni ezen a csöndes estéli órán a lármás, izgalmas játék végeztével. 07061
Bottom
07063
Top
JUHANI: Esimene lonks olgu Lauri päralt. Ta laskis kui mees, trehvas vennikest otse kuldsesse kohta, ja karu vajus käppadele nagu hein vikati ees. Tubli lonks, pojuke! JUHANI: Legyen az első korty a Laurié. Férfihoz méltón bánt a fegyverével, és a legjobb helyen találta a betyárt. El is dőlt a medve, mint sarló alatt a széna. No, húzz egy jót, fiacskám! 07062
Bottom
07064
Top
LAURI: No kui minagi kord viinatilga kurgust alla laseksin. LAURI: Egyszer tán én is kortyinthatok egyet. 07063
Bottom
07065
Top
JUHANI: Sa kollanokk viina suhtes, ilma et veel maiku teaksid, süütu nagu lammas. JUHANI: Ó, te zöldcsőrű, te, a szesz dolgában. Te ártatlan kisbárány, aki még a pálinka ízét sem ismered. 07064
Bottom
07066
Top
LAURI: Maiku ma tunnen, nii et lind just meest ei mustaks, kuid kuidas maailm siis tundub, kui rõõmus poiss purjus peaga kõigub, seda ma tõepoolest ei tea. LAURI: Hát az ízét már ismerem, s azt is tudom, ha jót húzok a kulacsból, azért még nem piszkolnak le a madarak. De hogy milyen a világ akkor, ha besze-szelve tántorog az ember, azt még nem próbáltam. 07065
Bottom
07067
Top
AAPO: Mõtle järele, Lauri, ja ma tahaksin sind ennem keelata kui käskida. AAPO: Gondold meg, Lauri, gondold meg! Én inkább lebeszélnélek, mint hogy rábeszéljelek. 07066
Bottom
07068
Top
LAURI: Laskem maitseda! LAURI: Váljék egészségünkre! 07067
Bottom
07069
Top
AAPO: Ja soovigem, et see poleks mitte halva kombe alguseks. AAPO: Reméljük, hogy ez nem lesz az iszákosság kezdete. 07068
Bottom
07070
Top
LAURI: Mis sa lobised? Võta siit, sest meil on nagu pisut põhjust lõbusamas tujus olla. LAURI: Ugyan mit fecsegsz? Igyál te is! Van rá okunk, hogy vidámak legyünk. 07069
Bottom
07071
Top
JUHANI: Seal puhkab ju meie härrakene nagu tubli heinani ärss ja mõnegi sarvlooma ning hobuse elu on nüüd päästetud. JUHANI: Itt hever a vén dög, mint valami liszteszsák, és bizony sok lónak, marhának megmentettük az életét. 07070
Bottom
07072
Top
TIMO: Tean, et tuleval korral Vicrtola härra viinapudeli ilma eest põue pistab, toobi või paar. LAURI: Azt hiszem, Viertola ura legközelebb ingyen tölti meg a kulacsunkat, egy pintet vagy kettőt is tölt belé. 07071
Bottom
07073
Top
JUHANI: Ma ei peakski seda paljuks, sest et me ta härja-karja tolle kiskja käest päästsime. JUHANI: S ez nem is lenne sok, hiszen megmentettük a csordáját ettől a fenevadtól. 07072
Bottom
07074
Top
AAPO: Kuid on see alles härjakari: nelikümmend sarv pead. Terve suve elavad nad metsas nii ööd kui päevad, kuid talve jooksul veavad nad põldudele kogu mõisa sõnniku. See suvine vaba e!u metsades teeb nad aga peaaegu metsikuks. AAPO: Hatalmas csorda: negyven villás szarvú ökör. Egész nyáron át éjjel-nappal kinn kódorognak az erdőn, télen pedig a trágyát hordják ki a kastély szántóföldjeire. Hanem ez a nyári kivert élet, ez szinte teljesen elvadítja őket. 07073
Bottom
07075
Top
JUHANI: Hoidku jumal koertega nende seltsi sattumast — nad teevad nii mehe kui koera liharäbalaiks. Tuletage meelde Nikkilä häda Honkamäe härgade käes: suur oli mehe kimbatus, kuigi pulle polnud arvu poolest nii palju nagu selles Vier-tola põrnitsevas parves. Koerte pärast, kes säärases valus ikka peremehe juurde peitu poevad, oleks ta hukatus viimaks ometi tulnud, kui poleks tüse niiduaed vastu juhtunud, mis kaitsva lossimüüri kombel lõpuks härgade rünnaku peatas. JUHANI: Isten óvja azt, aki kutyáival együtt közibük keveredik, mert kutyástul, mindenestül hamar kásává taposnák. Emlékezzünk csak, hogy megjárta Nikkilá a honkamáki ökrökkel! Bizony halálos veszedelemben forgott, pedig ott nincs akkora csorda, mint itt, Viertolában. A kutyái, bajba jutva, uruknál kerestek menedéket, és miattuk biztosan halálát lelte volna, ha nem talál egy erős kerítésre; ez mint védő bástyafal, feltartóztatta az ökrök rohamát. 07074
Bottom
07076
Top
AAPO: Peame olema valvel. Oleksin äsja nagu kuulnud kähedat möirgamist sealt mäelt. Minu arvates polegi nad meist kaugel. — Kuid mis see Eero seal kivi ääres õiendab? AAPO: Legyünk óvatosak, mert onnan, a domb felől, mintha rekedtes bőgést hallottam volna az imént. Azt hiszem, nincsenek messze innen. Hát Eero mit keres ott a szikla tövénél? 07075
Bottom
07077
Top
EERO: Siin on saarmas, siin kivi all õnaruses. EERO: Itt a kő alatt, a gödörben, vidrának kell lennie. 07076
Bottom
07078
Top
JUHANI: Kas oleks see võimalik? JUHANI: Lehetséges? 07077
Bottom
07079
Top
EERO: Kindlasti. Jäljed lähevad õõnde sisse, kuid välja ei tule ühtki, nagu liivast näha. EERO: Biztos. A lyukba befelé vezetnek nyomok, de kifelé egy sem, ahogy itt a homokban látni. 07078
Bottom
07080
Top
AAPO: Näita neid jälgi koertele, küllap siis nende hänna õõtsumine kuulutab, kas seal on korterirahvast. AAPO: Mutasd meg a nyomot a kutyáknak; farkcsóválásuk majd elárulja, van-e lakó a kő alatt, vagy nincs. 07079
Bottom
07081
Top
JUHANI: Siia, Killi ja Kiiski! JUHANI: Ide, Killi és Kiiski! 07080
Bottom
07082
Top
TUOMAS: Nad on jälle teel ja minu arvates jäneste jälil. TUOMAS: Már megint úton vannak, s ha jól sejtem, nyu-lat kergetnek. 07081
Bottom
07083
Top
EERO: ühise jõuga kaalume selle kivi küll üles. EERO: Közös erővel majd csak elhengerítjük a követ. 07082
Bottom
07084
Top
TUOMAS: On ju tühisematki asja katsutud. Anna oma kirves, Juhani, ja ma löön teile igaühele tugevad kangid, millega üheskoos kivi üles kaalume, seni kui koerad tulevad. TUOMAS: Hiábavalóbb dolgot is próbáltunk már. Add csak a fejszéd, Juhani, hadd vágjak néhány derék karót magunknak, amivel elgördíthetjük a követ, ha megjöttek a kutyáink. 07083
Bottom
07085
Top
Nõnda nad rääkisid; ja Tuomas lõi Juhani terava kirvega igaühele tugeva kangi, neli kasest ning kolm pihlakast. — Kuid korraga kuulsid nad metsast kanget müdinat ja raginat, mis niiis neile kohutava kiirusega lähenevat. Seda kuulasid vennaksed imestades, kangid pihus, kuulasid ja ootasid, mis peaks vait metsast viimaks ilmuma. Kostis sealt jõledat, segast möirgamist, aeg-ajalt vingatasid koerad üpris haledalt; ja peagi ilmus sea!t kohutav nägemus. Kiinis tormasid nende poole liiimme vihast härga, kihutades ees koeri, kes põgenesid oma elu pärast meeste juurde. Kuid see ajas meeste ihukarvad püsti ja külmavärinad käisid üle nende keha. Ja ilma mingi |H'iituscta tormasid härjad kallale, möirates kõrvulukustavalt; vägevalt löödi neid tagasi ning algas kohutav heitlus. Tugevate teivastega virutasid vennaksed, poolitasid sarvilisi päid, ja kaks-härga lamasid juba maas, vehkides sõrgadega õhus. Kuid ähvardas ka vennakseid surm ning hukatus. Langes Timo, ja painutas juba pea härg, et läbi lüüa maas lamava mehe rinda; kuid langes siis raskelt ka Tuoma pihlakane kang, langes alla ja murdis härja selgroo. Korisedes vajus loom elutult maha ja Timo oli päästetud. Ka Aapot ähvardas samasugune hukatus, kuid tema päästsid jälle Juhani ja EERO: Vägevalt virutas Juhani oma kangiga härjale sarvede vahele. Eero sikutas teda sabast, sel kombel tõmmati metsaline kõrvale, kes lamas peagi niisama murul, pildudes sõrgu õhku. Timo kaotas võitluse möllus ema kasepuust kangi, kuid märkas kohe murul Juhani kirvest; selle kahmas ta pihku ja hakkas tulise valuga enese ümber vehkima. Ta lõi paremale, lõi pahemale: koledalt avanesid härgade maod ja kohinal voolas alla murule verd, vett ning raba. Nii võitlesid vennaksed kahvatult surmasuus, ja mis võisid, seda tegid ka koerad, tarvitades hambaid nagu raudtange härgade kurgualuse kallal. Suur oli möllus kära ja kisa, üles ning alla karglesid kangid, kõrgel õhus lendasid här-gade murdunud sarved, ja vennaste karjumine, koerte klahvi-mine ning elajate möirgamine sulas kokku üheksainsaks kohutavaks hääleks. Így beszélgettek a testvérek, Tuomas pedig Juhani éles baltájával mindegyik fiúnak erős karót faragott; négy karót nyírfából, hármat berkenyéből. De hirtelen szörnyű lárma és csörtetés hallatszott az erdőből, mely ijesztő sebességgel közeledett feléjük. Karóval a kezükben meglepődve hallgatták a zajt a testvérek; füleltek és várták, mi tűnik elő az erdő mélyéről. Csúnya s ijesztő bömbölés hallatszott onnan; közben fájdalmasan fel-fel-vonítottak a kutyák is, és nemsokára vérfagyasztó látvány tárult a fiúk szeme elé. Bőszükén rohant feléjük tíz megvadult ökör, maguk előtt kergetve a kutyákat, melyek lélekszakadva futottak uraik felé. A testvérek haja égnek meredt a rémülettől, s testüket hideg borzongás rázta. Az ökrök kábító bőgéssel nekkontottak a testvéreknek; kemény csapások fogadták a megvadult állatokat, és ijesztő küzdelem kezdődött. Vastag karóikkal elszántan verekedtek a testvérek, és igyekeztek bezúzni az ökrök villás szarvú koponyáját; két állat, lábát égnek rúgva, már döglötten hevert a csatatéren. Azonban a testvéreket is zord halál fenyegette. Timo elbukott, s az egyik ökör már lehajolt, hogy szarvával átdöfje a mellét; ekkor azonban teljes súllyal lecsapott Tuomas berkenyekarója, lecsapott, és eltörte az állat gerincét. Tompa bődüléssel, élettelenül zuhant földre az ökör, és Timo meg volt mentve. Hasonló veszély fenyegette Aapót is, őt viszont Juhani és Eero mentették meg a haláltól. Juhani hatalmasakat sújtott karójával az ökör szarvai közé, Eero pedig a farkánál fogva rángatta, s így sikerült odébb vonszolnia; nemsokára ez a szörny is égnek rúgott lábbal, döglötten hevert a terepen. Timo a harc hevében valahogy elvesztette nyírfakaróját, azonban meglátta Juhani baltáját a gfepen, fölkapta, és tüzes lendülettel csapkodni kezdett vele. Jobbra ütött, balra ütött, és szörnyű sebeket vágott az állatok hasán; csapásai nyomán zúgva ömlött a földre a vér, bélsár és vizelet, így harcoltak a legények sápadt képpel a halál torkában; de kutyáik is kitettek magukért, és foguk mint a vaskapocs mart az állatok torkába. Szörnyű volt a zaj s a zűrzavar, föl-le csapkodtak a karók, magasra szálltak a levegőbe az ökrök letörött szarvai, s a testvérek ordíto-zása, a kutyák csaholása és az állatok bőgése egyetlen hátborzongató zsivajjá olvadt össze. 07084
Bottom
07086
Top
Kuid viimaks lõppes heidus. Seitse härga lamasid elutult maas, ko'rra neist põgenesid, kes ühe sarvega, kes päris nudi-peaga ja kes muidu koledalt veristatud. Kuid kahvatunult, tardunud silmil seisid vennaksed verisel maal. Punetades seisis Timo, pihus verine kirves, seisis kui sõõrumees. Vaevalt suutsid nad mõista, mis oli juhtunud. Kõik näis neile nagu kohutav uni, kui nad mõtlesid lahingule, mis tuulispeana neile lähenes, silmapilgu nende keskel möllas ja äkki jälle rauges. Kohkudes vaatasid nad elajate hulka, kes lamasid nüüd verise! murul nende ees: koletu suur kuusiku mesikäpp ja seitse lihavat härga. Raskeid hoope olid nad mängus isegi saanud, eriti Aapo, Juhani ja Timo; kuid siiski seisid nad kõik veel püsti. Seal nemad seisid, kangid pihus, hingeldades, higistades ja vahtides hääletaSt üksteisele otsa. Végül azonban mégis elült a harc. A földön hét ökör hevert élettelenül, három pedig megszabdalva, fél szarvval, megtépázva elmenekült. Sápadtan, kidülledő szemekkel álltak a testvérek a véráztatta terepen. Vörös volt Timo; kezében a véres, mocskos baltával úgy állt ott, mintha az erdőt irtotta volna. Alig tudták felfogni ésszel, mi is történt igazában. Ahogy végiggondoltak ezen a vad harcon, mely mint tüzes forgószél közeledett feléjük, néhány pillanatig közöttük tombolt, s aztán egyszerre újból elviharzott, az egész história gonosz álomnak tűnt föl előttük. Borzalommal tekintettek a lábuk előtt a véres gyepen heverő sok dögre: a fene nagy medvére s a hét hízott ökörre. A vad tusában maguk is kemény döféseket kaptak, különösen Aapo, Juhani és Timo; de mégis mind lábon álltak még. Ott álltak, karóval a kezükben, és csak lihegtek, verejtékeztek, és bámultak szótlanul egymásra. 07085
Bottom
07087
Top
Kuid vaevalt said nad hinge tõmmata, kui neile lähenes uus hädaoht, eelmisest mitu korda suurem. Tuulispeale järgnes hävitav maru. Tundus, nagu oleks lähenenud maailma viimne tund. Tanner mürises nagu maavärisemisel, mets ragises ja hirmus möirgamine täitis vaikset õhtu õhku, kui neile joostes lähenes kolmkümmend ja kolm metsikut härga. Vennaksed kuulasid mürglit, silmad peas nagu taldrikud, kuulasid hetke täiesti liikumata, tummalt, nagu kuulab kaua taga kihutatud seakari põlluaia nurgas põõsastikus, kõrvad lontis, kuulab, kas tagaajaja veelgi läheneb. Nõnda ka vennaksed, kuni härjakari laanest välja tormas. Siis virutasid nad kangid maha, haarasid püssid ja põgenesid ühes koertega kõigest väest, ning möirates kihutasid härjad nende järel. Piiriaia poole Viertola ja Jukola metsade vahel kiirustasid vennaksed. Tuli neile vastu madal järveloik, pealt rohuse kamaraga kaetud; kuid polnud neil aega ringiminekuks, vaid ilma kahkluseta jooksid nad põiki üle järve. Kuuldus kohatus, kui nad vesituisku ja uttu mattusid; kuid samal silmapilgul ilmusid nad jälle selgesse õhku. Tuletas nende jooks meelde kuud taeva sininiidul. Ei tagane ta pilve ees, mis tema teed tahab sulgeda, vaid muretult rändab ta sel' lest läbi ja heledamana kui enne astub jälle selle tagant välja. Ning tõsiselt, pidulikult ta rändab. Kuid Jukola poisid jooksid nagu jänesed ja metsoinad, sest häda kihutas nende kannul. Tuli vastu uus ja tugev aed ning tuliselt lendasid vennaksed sealt üle, kuid paarkümmend sammu teispool peatusid nad lagedal raiesmaal vaatama, kas see aed võib neid päästa. Lähenes sellele metsik, märatsev härjaparv, kostis kõva ragin ja maha murti kuusepuust aed, ning nüüd olid härjad vennastele lähemal kui enne. Sealt siis kihutati iile kõmiseva raiesmaa: mehed ja koerad ees, pullid nende taga, möirates ja pildudes õhku maakamarat ning tolmavat liiva, nagu keerutab talve maru lund suitsuna kõrgele üles. Meeletu hooga jooksid vennaksed, südames surmahirm, sest nad arvasid, et tallavad juba oma elutee viimset juppi. De alig volt idejük fellélegzeni, s máris új s az előbbinél sokkal nagyobb veszély közeledett feléjük. A forgószelet vihar követte. Úgy tetszett, mintha a világ vége közeledett volna! Döngött, remegett a föld, recsegett-ropogott az erdő, és borzalmas bőgés töltötte be az est csöndes levegőjét: harminchárom felbőszült ökör rohant feléjük! Tágra meredt szemmel hallgatták a testvérek a zajt, egy pillanatig némán, mozdulatlanul hallgatóztak, mint ahogy a soká kergetett disznócsorda a bozótban, a kerítés sarkánál lekonyult füllel hallgatja, közeledik-é kínzó ellensége. így füleltek a testvérek is mindaddig, míg a sűrűből elő nem tört az ökörcsorda. Ebben a pillanatban eldobták karóikat, fölkapták puskáikat, és kutyáikkal együtt teljes erőből futni kezdtek, nyomukban pedig a bömbölő ökrök rohantak. A Vier-tola- és Jukola-birtok erdeinek határkerítése felé vágtattak a fiúk. Zöld békanyállal födött sekélyes tócsa került az útjukba, azonban a testvérek nem sokat kerülgették, hanem habozás nélkül átrohantak rajta. Nagy zúgás hallatszott, midőn eltűntek a fröcskölő víz felhőjében, de abban a pillanatban már ismét szárazra kerültek. Rohanásuk a hold futására emlékeztetett az ég kéklő mezőin. Az sem tér ki az útját álló fodor felhőfoszlánynak, hanem mit sem törődve átkel rajta, s még tisztábban, még fényesebben lép újra elő. Ám a hold komolyan, ünnepélyesen vándorol az égen, a Jukola fivérek azonban úgy futottak, mint a nyulak és megvadult juhok, mivel veszély zsivajgott a sarkukban. Végül ott volt előttük az erős, új kerítés, és mint a villám röpültek át rajta; tíz-húsz lépésnyire tőle azonban a széles harasztosban megálltak, hogy nézzék, vajon megmenti-e őket a kerítés. Bőszülten tombolva közeledett az ökörcsorda: hatalmas roppanás hallatszott, és földre dőlt a fiatal fenyőtörzsekből rakott kerítés, s ezzel az ökrök oly közel kerültek a testvérekhez, mint még soha. Vad versenyfutás kezdődött a dübörgő irtáson át: elöl az emberek ebeikkel, nyomukban bömbölve a barmok, melyek, mint ahogy télen a vihar füstként magasra kavarja a havat, úgy hányták föl maguk után a porzó homokot és a fűcsomókat. Eszeveszetten futottak a fiúk; szívükben halálos rettegéssel már-már azt hitték, hogy utolsó kurta útjukat futják. 07086
Bottom
07088
Top
Kuuldus siis hüüe Aapo suust: «Paunad seljast, kuid hoidke püssid alles!» Nii ta lausus ja kuus tohikpauna lendasid silmapilk maha; seitsmes kõlkus veel Lauri seljas; ci ta raatsinud seda veel minema heita. Vähe aitas ometi seegi abinõu, sest ikka lähemale tuli neile hirmus müdin ning möirgamine. Kuid kostis jälle Aapo huulilt haledalt kisendav hüüe: «Hiiukivile, Hiiukivilc!» Ja ta mõtles üht hiiglasuurt kivi, mis seisis sünges laanes. Selle poole kiirustasid nüüd vennaksed, seisid varsti kivimüraka all ja välgukiirusel viskusid nii mehed kui koerad kivile üles. Kaugele lendasid samblad, kui meeste pihud kivi nurkadest kinni haarasid; nende küüned lõid kõvemini, kindlamini ja teravamini kivisse kinni kui iial ilvese kõverad küüned. Nii pääsesid nad kohutavast surmast, kuid olid ka olnud ligi surma suud. Vaevalt olid nad kivile jõudnud, kui juba pullikari nende ümber märatses, möirates ja maad kaapides. Ja see kivi, meeste päästepaik, oli peaaegu neljakandiline süllakõrgune kaljurahn ning seisis laanes umbes kolmsada sammu raiesmaa servast kaugel. Seal nüüd istusid vennaksed, higistades ja kohutavalt lõõtsutades, pärast oma jooksu vihase surma eest Hääletult, sõnagi lausumata istusid nad kaua. Kuid viimaks avas Juhani oma suu. Aapo ajkáról harsány kiáltás szállt: „Dobjuk el a tarisznyát, de tartsuk meg fegyvereinket!” így szók Aapo, és hat kéregtarisznya azon nyomban a földre hullott; a hetedik továbbra is ott himbálódzott Lauri hátán, mivel ő még nem akarta eldobni kosarát. Am mindez mit sem használt, mert egyre közelebb ért hozzájuk a szörnyű dobogás és bőgés. Aapo ajkáról ekkor újabb, kétségbeesetten rikoltó kiáltás fakadt: „A Hiisi-kőre, a Hiisi-kőre!” Kiáltásával egy hatalmas kősziklára célzott, mely a komor vadon ölén emelkedett. E felé a szikla felé igyekeztek most a testvérek, nemsokára ott is álltak már a tövénél, és mint a villám kúsztak fel rá emberek s kutyák egyszerre. Messze röpködtek a mohadarabok, midőn markuk a kövek szögleteibe kapaszkodott; körmük mélyebben, erősebben, keményebben vágódott a kőbe, mint a hiúz görbe karmai. így menekültek meg a borzalmas veszélyből, pedig már ott jártak a halál torkában. Alig értek fel a sziklára, máris ott háborgott alattuk a bömbölő s dühében a földet kapáló baromcsorda. Ez a szikla, a testvérek menedéke, szinte teljesen négyszögletes, ölnyi magas kő volt, s az irtás szélétől mintegy háromszáz lépésnyire emelkedett a vadon belsejében. Ezen ültek hát a testvérek, verejtékezve és félelmesen zihálva, hiszen a dühös halállal futottak versenyt. Hangtalanul, némán ültek, üldögéltek sokáig; végre Juhani mégis szóra nyitotta a száját: 07087
Bottom
07089
Top
JUHANI: Siin me nüüd siis oleme, vennad, ja tänagem selle eest õnne. Sest see oli marss, mida mäletame, nii kaua kui leidub härgi maailmas. JUHANI: Itt vagyunk, testvérek, és áldjuk jó szerencsénket érte. Ez volt ám a futás! Erre emlékezni fogunk, míg csak ökör lesz a világon. 07088
Bottom
07090
Top
AAPO: Siin me oleme, kuid kuidas me siit pääseme? Härg on kangekaelne ja need siin on oma seltsimeeste surma pärast vihast pöörased, mida tahaksid nüüd meie koertele mitmekordselt tasuda. AAPO: Itt volnánk, de hogyan kerülünk innen tovább? Mert makacs az ökör, és ezek itt különösen fel vannak bőszülve társaik halála miatt, amit szeretnének többszörösen visszafizetni ebeinknek. 07089
Bottom
07091
Top
JUHANI: Ning meie saaksime sama mõõduga. JUHANI: Nemcsak a kutyáknak: mi sem járnánk különbül! 07090
Bottom
07092
Top
AAPO: Kui poleks selle kivi kuldaväärt kõrgust. AAPO: Ha nem lenne ez az aranyos, magas szikla. 07091
Bottom
07093
Top
JUHANI: See oli meile küll tere tulemast. Tõepoolest! Nagu oravad, nii ronisime väledalt üles. JUHANI: Hát ez bizony éppen kapóra jött. Istókuccse, mint a mókusok, oly sebesen másztunk föl rá! 07092
Bottom
07094
Top
EERO: «Ja siis võtsime napsid.» EERO: „És aztán jól bepálinkáztunk.” 07093
Bottom
07095
Top
JUHANI: Just nii! Tänu taevale, et meil vähemalt on viina, kui nii peaks minema, et siin poisse pisut paastuma õpetatakse. JUHANI: De jól ám! Hála az Úrnak, hogy legalább pálinkánk van, ha már úgy adódnék, hogy böjtölnünk kell itt fenn. 07094
Bottom
07096
Top
LAURI: Ei mina pauna jätnud. LAURI: Én nem dobtam el a tarisznyámat! 07095
Bottom
07097
Top
JUHANI: Tänu ka sulle, mu vend. Kuid otsi nüüd plasku välja, kummuta sealt ise tubli lonks ja pane siis ringi käima. Nüüd tahab süda pisut kinnitust. JUHANI: „Hála néked is”, édes testvér. Szedd hát elő azt a cinkkulacsot, húzd meg alaposan s aztán add ide, hadd járjon körbe. Most valóban elkél egy kis szíverősítő. 07096
Bottom
07098
Top
AAPO: Kuid seda kaupa peame nii hädaohdikus seisukorras nagu see parajal mõõdul tarvitama. AAPO: De ily veszélyes helyzetben óvatosan kóstolgassuk azt az itókát. 07097
Bottom
07099
Top
JUHANI: Kasulik meeldetuletus. Kuid võta siit üks para* lonks. JUHANI: Üdvös figyelmeztetés. Mértékkel kortyints hát belőle. 07098
Bottom
07100
Top
AAPO: Parajus on ikka kõige parem. Pidage meeles: siin on ka meie voodi ja vahest kauemaks kui üheks ööks. AAPO: Legjobb mindig a mértékletesség. Ne feledjük: itt lesz a fekhelyünk, s lehet, hogy nemcsak éjszakára. 07099
Bottom
07101
Top
JUHANI: Hoidku jumal selle eest! Ma loodan, et nälg tolle sarvemetsa peagi meie ümbert laiali ajab. — Nõndaks, siin me istume nagu seitse öökulli laanes, sellel sammaldunud Hiiukivil. Kust on aga pärit see nimi? JUHANI: Isten óvjon tőle! Remélem, hogy az éhség csakhamar elkergeti innen ezt a szarverdőt. Úgy ülünk itt, a mohos Hiisi-sziklán, mint hét fülesbagoly a rengetegben. Hanem honnan származik ez a név? 07100
Bottom
07102
Top
AAPO: ühest imelikust muinasjutust. AAPO: Egy különös mese szól róla. 07101
Bottom
07103
Top
JUHANI: Jutusta meile seda ajaviiteks. Sest siin on muinasjutud just omal kohal, muinasjutud ja histooriad. JUHANI: Meséld el, hadd teljék az idő. Hiszen van most időnk a mesékre, történetekre. 07102
Bottom
07104
Top
Ning järgmise muinasjutu vestis neile Aapo sellest kivist. Aapo a következő mesét mondotta el nekik a szikláról: 07103
Bottom
07105
Top
Elas ennemuiste Lapi tundruil oma lossis vägev hiidude vürst, vägevaim nõid Põhjalas. Oli tal põder uhke ja kaunis, jooksma võrratult väle. Läks too tore loom kord kevadtalvisel päeval karglema mööda lumelagendikke ja ulatus ta jooks kaugele Soomeneemele. Kuldkarvalist ja heledasilmaüst põtra nähes ruttas siis nii mõnigi vibumees teda karastatud noolega taga ajama. Kuid keegi ei saanud teda jälgida, vaid peagi jättis ta suusamehe kaugele enese taha. — Jõudis ta lõpuks Hämemaale, kus elas üks suurepärane suusataja ning vahva vibukütt. Sai see nüüd teada toredast hiiu põdrast, läks teda nobedalt jälitama, liueldes siledail suuskadel, õlal tugev vibu. Tulisel hool kihutas põder mööda tasast hange, kuid veelgi vihasema hooga ammumees tema taga. Nõnda jooksid nad kaua, nii laiu lagendikke kui ka äkilisi mägesid mööda üles ning alla. Kuid viimaks hakkas väsimus põdras võimust võtma; ta põgenes juba kõvasti lõõtsutades, ta jooks muutus aeglasemaks ja ikka lähemale tuli mees. Siis sündis ime, mis on varem peatanud ometi nii mõnegi vibumehe noole. Äkki käänas põder ümber, lähenes oma tagaajajale paluva näoga, valades ohtrasti pisaraid. Kuid vähematki mõtlemata saatis armutu mees oma noole, läbistas kauni looma otsaesise, ja nii langes hiiu põder, värvides oma verega valge lume punaseks. Hajdanában a Lappföld bércein, egy kastélyban egy nagy erejű Hiisi herceg lakott, aki Észak leghatalmasabb varázslója volt. Volt néki egy pompás, nemes rénszarvasa, páratlanul gyorsan futó ünő. Egy szép tavaszi napon ez a kecses állat útnak eredt a fagyos-kérges hómezőkön, hogy bekalandozza egész Finnországot. Sok vadászember, megpillantva az aranyszőrű, fényes szemű szarvast, felajzott nyíllal utánaeredt, azonban senki sem ért a nyomába: a szarvas a gyors síelőket is hamar messzi maga mögött hagyta. Am az ünő végül is Háme-földre ért, ahol akkor egy kiváló síelő és biztos kezű vadász lakott. Ez valahogy neszét vette Hiisi gyönyörű szarvasának, és vállán a felajzott íjjal, lábán sikló sítalpakkal nagy serényen felkerekedett, hogy leterítse a vadat. Süvöltő száguldással futott a szarvas a sima hómezőkön, de még gyorsabban futott utána a vadász, így rohantak sokáig, széles síkságokon, meredek dombokon át, és végül is fáradni kezdett a szarvas. Lihegve, zihálva futott előre, rohanása egyre lassúbbodott, és egyre közelebb és közelebb ért hozzá üldözője. Ekkor különös dolog történt, ami már nem egy vadásznak megbénította a nyilát: a szarvas hirtelen megfordult, és könyörögve, forró könnyeket hullatva közeledett üldözőjéhez. A kegyeden vadász azonban gondolkozás nélkül rálőtte nyílvesszőjét, és átfúrta vele a szép állat homlokát. Holtan bukott a földre Hiisi szarvasa, és vérével pirosra festette a fehér havat. 07104
Bottom
07106
Top
Siis tundis äkki hiid, kes kõndis Pärapõhja süngeis orgudes, oma südant rinnas pöörduvat, ja ta teadis kohe, et tema kuldne varss hädaohus rändas. Ta ruttas üles mäele, kus seisis ta loss, ja hakkas nõiatoruga lõunasse vahtima. Ja ta nägi kaugel pimedas kuusikus oma põtra, kes veres ujudes surmavaludes viskles; ja ta nägi mõrtsukat rõõmutseva pilguga oma ohvri kõrval seisvat. Siis vihastas ta hirmsasti, tõmbas lossimüürist «uure neljakandilise kivimüraka, virutas selle kõrgele õhku, lendama vibumehe poole Häme saludes. Vägeva kohina ja mühinaga lendas vali kivi, lõigates võimsas kaares pilvede tuulist maailma. Ta tõusis üles taevakummini, vajus jällegi alla, vajus lõunakaarele, ja just vibumehe pealaele langes ääretu raskus, mattes mehe igaveseks enese alla. Hiisi herceg ekkor, a messzi Észak zordon völgyeit járva, hirtelen éles nyilallást érzett a szívében, és rögtön megtudta, hogy kedves ünője veszélyben forog. Azonnal felsietett a bércre, ahol a kastélya állott, és bűvös távcsövével kémlelni kezdte a déli vidéket. Messze-messze, egy sötét fenyveserdő mélyén meg is pillantotta kedves állatát, amint vérében úszva halálos görcsökben vonag-lott, de meglátta a gyilkost is, aki diadalmas arccal állt áldozata mellett. A herceg szörnyen felbőszült, és kastélyának falából kitépve egy hatalmas, négyszögletes sziklát, felhajította a magas levegőégbe, Háme-föld rengetegeinek irányába, a gonosz vadász felé. Erős zúgással, süvöltéssel repült az irdatlan kő, és magas ívben szelte át a felhők viharos világát. Felszállt a magas égre, majd hullani kezdett lefelé, és szörnyű erővel rázuhant a vadászra, maga alá temetve őt mindörökre. 07105
Bottom
07107
Top
JUHANI: Ja mehe surm oli meie õnneks. Kus oleksime nüüd ilma selle kivita! Seal laanes vedeleksime roiskude ja raibe-Icna, õnnetud. JUHANI: S ennek az embernek halála lett a mi menekvésünk. Ugyan hol lennénk e nélkül a kő nélkül? Ott hevernénk a gyepen, eltaposva, összetörve. 07106
Bottom
07108
Top
TUOMAS: Kuid küllap veel siingi vatti saame. Seda võin vanduda. TUOMAS: No, itt is kijut nékünk még a bajból, fogadom. 07107
Bottom
07109
Top
JUHANI: Jumal aidaku meid õigel ajal! JUHANI: Isten segítsen meg bennünket, még idejében! 07108
Bottom
07110
Top
TIMO: Peame siin magamagi üksteise kukil nagu pääsu-kesepojad pesas. TIMO: Hiszen itt még aludni is csak úgy alhatunk, egymás hegyén-hátán, mint fecskefiak a fészekben. 07109
Bottom
07111
Top
AAPO: See ei lähe. Peagi veereb unest segane mees alla härgade saagiks. Sellepärast valvaku kaks meist ikka magavaid vendi, teine teisel pool. AAPO: Az úgy nem lesz jó. Almában egyikünk könnyen legurulhat a szikláról, akkor pedig az ökrök zsákmánya lenne. Ezért két ember álljon mindig őrséget; kétoldalt vigyázzanak alvó testvéreikre. 07110
Bottom
07112
Top
JUHANI: See on mõistlik nõu ja tuleb käia hoolsalt selle järgi — siin on meie korter vähemalt seks ööks. Seda näeme juba kõik härgade ettevalmistustest. Seal põõnab juba kolm paganat oma neetud kõhul maas, ähkides ja mäletsedes, saata-nad! — Kuid heitke magama, poisid; mina ja Aapo tahame teid valvata kuni keskööni. Heitke magama, heitke magama. Issand kaitsku meid! JUHANI: Okos tanács! Meg is fogadjuk, hiszen ezen az éjszakán mindenképpen itt kell hálnunk. Ezt már most is láthatjuk az ökrök viselkedéséből. Három sátán ott hasal már átkozott bendőjén; szuszogva és kérődzve fekszenek az ördögök! Azonban térjetek aludni, fiúk; én meg Aapo őrt állunk mellettetek úgy éjféltájig. Aludjatok, aludjatok! Az Úr legyen velünk! 07111
Bottom
07113
Top
AAPO: Oh meid õnnetuid küll! AAPO: Haj, mi nyomorultak! 07112
Bottom
07114
Top
SIMEONI: Misukesse viletsusse oleme jõudnud! SIMEONI: Ugyan mire jutottunk, mi szerencsétlenek! 07113
Bottom
07115
Top
JUHANI: Viletsusse, suurde viletsusse. Kuid heitke magama, paluge oma hinge ja ihu eest ning uinuge issanda nimel. JUHANI: Nyomorúságra, nagy nyomorúságra. De feküdjetek már le, kérjétek az ég áldását testetekre, lelketekre, és aztán aludjatok az Úr nevében. 07114
Bottom
07116
Top
Nii veetsid nad öö: ühtesoodu kaks valvasid, kuna teised magasid sammaldunud kivil; ja pikk oli öö. Lõpuks koitis ometi hommik, päike tõusis ja kerkis kõrgele taevasse, kuid nende olukord oli ikka endine; ikka piirasid neid kõikuvad sarved Hiiukivi ümber ja nälg pigistas neid juba kõvasti. Ometi lootsid nad, et see halastamatu võõras täidab oma ülesannet ka härgade kõhus ja sunnib neid lõpuks söödamaale siirduma. Nii nad lootsid, oodates vaenlaste lahkumist. Kuid kohkudes märkasid nad peagi, et loomatoitu leidus seal Hiiukivi ümber laane niiske tarnheina hulgas külluses. Seda hakkasid härjad nüüd rahulikult purema, kaugemale minemata, nii et sammaldunud kivi oli neile lakkamata näha. Így töltötték a testvérek az éjszakát: ketten közülük mindig őrködtek, mialatt a többi az igazak álmát aludta a mohos sziklán. Hosszú volt az éj, végül azonban mégis eljött a hajnal, felkelt a nap, és egyre magasabbra hágott az ég boltozatján, ám a testvérek helyzete csak nem változott. A Hiisi-szikla körül továbbra is ott hullámzott ostromlóiknak villás szarvú serege, és az éhség is egyre gonoszabbul gyötörte őket. Mindamellett azt remélték, hogy kegyetlen vendégük az ökrök gyomrában is elvégzi teendőjét, és végül mégis rákényszeríti őket, hogy térjenek vissza legelőjükre. Ebben reménykedve várták ellenségeik távozását. De nemsokára rémülten vették észre, hogy az állatok számára bizony bőven akadt élelem a Hiisi-szikla környékén, az erdő vizenyős, sásos pázsitján is. Az ökrök nagy nyugodtan legelni kezdték a füvet, és mindig csak annyira távolodtak, hogy folyton szemmel tarthatták a mohos sziklát. 07115
Bottom
07117
Top
JUHANI: Neil ei tule mõttessegi oma konte koristada. Nad jäävad siia, pagan võtaks, kuni talveni laagrisse ja sööma peale. JUHANI: Ezeknek eszükben sincs, hogy elhordják innen az irhájukat. Úgy látszik, a manóba is, hogy itt akarnak megtelepedni egész télvíz idejéig. 07116
Bottom
07118
Top
EERO: Neil on kurivaim nahas. EERO: Az ördög bújt beléjük. 07117
Bottom
07119
Top
TIMO: Mis neil siin viga olla? Laas annab neile nii sööki kui jooki; aga kuiv sammal on meile siin leivaks ning leivakõrvaseks. TIMO: Ugyan miért ne maradnának? Hiszen az erdő ételt is, italt is ad nekik; nékünk azonban kenyérnek és pecsenyének csak száraz moha jut. 07118
Bottom
07120
Top
SIMEONI: Kuid lugu on nii, et me istume siin koerte pärast. Ma kardan, et meie ainus pääsetee on see, kui me Killi ja Kiiski vihastele härgadele ohvriks heidame. SIMEONI: A helyzet az, hogy nekünk a kutyák miatt kell itt ülnünk. Félek, menekülésünk egyetlen módja, ha Killit és Kiiskit ledobjuk áldozatul a dühös ökröknek. 07119
Bottom
07121
Top
JUHANI: Metsik nõu. JUHANI: Kegyetlen tanács. 07120
Bottom
07122
Top
AAPO: Mille järgi me nii kergesti ei käi. AAPO: Melyet nem fogunk oly könnyen megfogadni. 07121
Bottom
07123
Top
JUHANI: Ei nii kaua, kui Jukola Juho püsti püsib. JUHANI: De nem ám, mindaddig, míg Jukola Juho egy tagját is bírja! 07122
Bottom
07124
Top
TUOMAS: Et me need oma naha päästmiseks alla tõukak-sime, kes nii mõnegi korra on meie elu kiskjate murdvaist küüntest päästnud? Ja kas sellest meile kasu oleks? Ma kahtlen. TUOMAS: Dobjuk le irhánk váltságául őket, akik annyiszor kimentették életünket a vadak gyilkos karmai közül? És ugyan mi hasznunk lenne belőle? Semmi, azt hiszem. 07123
Bottom
07125
Top
JUHANI: Mina samuti. Kui need härjad seal kord meie koerad on räbalaiks teinud, siis hakkaksid nad ilusti seda ootama, kunas veel rohkem oma sarvede otsa saaksid. Kindel asi. JUHANI: Én is úgy vélem. Az ökrök, szétmarcangolva ebeinket, továbbra is itt várnák, hogy mit vehetnek még szarvhegyre. Ez holtbizonyos. 07124
Bottom
07126
Top
SIMEONI: Jaa, jaa, kuid mis me peame tegema, kui nälg meie kõhus näuguma hakkab? SIMEONI: Jó, jó, de hát mit teszünk, ha majd az éhség csavargatni kezdi a beleinket? 07125
Bottom
07127
Top
JUHANI: See näub esiti maos, kuid sealt põikab ta peagi sinna põksuvasse südamesse, kargab nagu kass lihava hiire kaela, ning siis vajub vägev mees kössi. Raske, raske on siis lugu. Mis me peame tegema? küsin minagi. JUHANI: Először csak a belünket csavargatja, később azonban rátámad szegény szívünkre is; ráugrik, mint a macska az egérre, és ekkor az erős ember is erőtlenül esik össze. Kegyetlen, nagyon kegyetlen napok várnak ránk. „Ugyan mit tegyünk?” - kérdem én is. 07126
Bottom
07128
Top
AAPO: Hüüame valjusti kõik ühest suust: vahest kuuleb mõni metsaskäija, või kostab see isegi Viertolasse ja paneb inimesed mõtlema. AAPO: Ordítsunk egy nagyot, mindnyájan egyszerre; talán valami vándor meghallja az erdőben, vagy épp elhallatszik Viertoláig, s az emberek sejteni fognak valamit. 07127
Bottom
07129
Top
JUHANI: Seda abinõu peab katsuma. JUHANI: Ezt megpróbálhatjuk. 07128
Bottom
07130
Top
TIMO: Hüüame vägevalt. TIMO: Ordítsunk egy nagyot. 07129
Bottom
07131
Top
JUHANI: Otse pööraselt. Laseme kõik ühekorraga lahti ühe maailma-imeliku röögatuse. Kõik ühekorraga, siis on mõju vägevam. Vaat nii, tõuske kõik püsti ja olge valmis. Kui kolmas kord pihkudega plaksutan, siis röögatame ja röögatame nagu seitse meest. — Üks, kaks, kolm! JUHANI: Ahogy csak a torkunkon kifér. Bődüljünk el mindnyájan egyszerre; egyszerre mind, akkor erősebb a hatása. így ni, álljunk fel, s legyünk készen. Midőn harmadszor tapsolok, üvöltsünk egy nagyot, üvöltsünk hét ember erejével. Egy, kettő, három! 07130
Bottom
07132
Top
Nad hüüdsid üheskoos kõigest jõust ja ühekorraga, nii et kivi ning maa selle all ning ümber vappusid ja jahmatades kargasid härjadki mõne sammu kivist eemale. Kohutavalt kos-liski seitsme mehe äkiline röögatus ja sellele järgnev kaeblik kisa, millega ühines veel koerte hale ulgumine. Kisendasid nad viis pikka hüüdu, ja mets rõkkas ning kaugele keerles kaja. Aga kui oli hüütud viies ning kõige vägevam hüüd, istusid nad j.ille silmapilguks lõõtsutama. Pisut puhanud, kordasid nad oama lugu, hüüdes seitse korda, ja hakkasid siis ootama, kuidas see abinõu mõjub. Mustunud nägudega, verest punetavate «ilmadega istusid nad sammaldunud kivile ja ägedasti lõõtsutasid nende rinnad. Egyszerre, teljes erejükből úgy elbődültek, hogy megremegett tőle a szikla, remegett alatta a föld, sőt még az ökrök is nagy riadtan odább futottak. Félelmetesen harsogott a hét ember ordítása, amibe belevegyült a kutyák panaszos vonítása is. Öt elnyújtott üvöltést hallattak, s zúgott bele az erdő, és még soká keringett utána a visszhang. Midőn azonban az ötödik, legerősebb ordítás is elhangzott, újból leültek, hogy kifújják magukat. Némi pihenés után újból megismételték az egészet, de most hétszer is felüvöltöttek, majd pedig várni kezdték, milyen hatása lesz ordításuknak. Elsötétült képpel, vérbe borult szemmel ültek a mohos sziklán, és hevesen zihált, fújtatott a mellük. 07131
Bottom
07133
Top
JUHANI: Ootame, kuidas see mõjub, ootame. Inimesed on ju hullud, kui nad ei mõista, et meestesalk ilma kõige suurema lädata nõnda ei röögi. Ootame. JUHANI: No, lássuk csak, lássuk, mit ért ez a bőgés. Hiszen bolondok lennének az emberek, ha nem érnék fel ésszel, hogy nagy ok nélkül nem bőg így az emberfia. Lássuk hát, lássuk! 07132
Bottom
07134
Top
EERO: Kui sellest mürglist meile abi ei tule, siis oleme iõesti surmalapsed. Juba teine päike vajub läände ja nälg kasvab pöörasel kombel. EERO: De ha ebből a nagy lármából sem születik segítség, akkor valóban a halál fiai vagyunk. Már másodszór nyugszik le a nap, és egyre jobban kínoz az éhség. 07133
Bottom
07135
Top
SIMEONI: Jumal halastagu! üks öö ja poolteist päeva on sinna tagasi, kui me viimast korda sõime. SIMEONI: Isten irgalmazzon! Már egy éj s másfél nap múlt el azóta, hogy utoljára ettünk. 07134
Bottom
07136
Top
TIMO: Nii on. Kuulake ainult, kuidas mu kõht koriseb, koriseb ja uriseb ning tasa piibitab. See on sant lugu. TIMO: Úgy van. Hallgassátok csak, hogy korog a gyomrom. Korog, morog és kutykuruttyol. Kegyetlen história! 07135
Bottom
07137
Top
JUHANI: Sant lugu, sant lugu; me teame ja usume seda, kui omaenese kõhtu alla vaatame. JUHANI: Kegyetlen, kegyetlen; tudjuk mi is, és elhisz-szük neked, hiszen csak meg kell hallgatnunk saját gyomrunk morgását. 07136
Bottom
07138
Top
SIMEONI: Pikk on näljase päev! SIMEONI: Hosszú az éhezés napja. 07137
Bottom
07139
Top
TIMO: Pikk see on. TIMO: Hosszú bizony. 07138
Bottom
07140
Top
JUHANI: Pikk ja sünge! Kas Aapogi aju on juba tühi? Kas ei mäleta sa enam varese vaakumist, öökulli kõne tki, millest meile vesta, kui istume siin sel hirmsal Nälja-saarel? JUHANI: Hosszú és komor! De hát üres lett már Aapo kobakja is? Nem jut eszedbe egyetlen varjú károgta, bagoly huhogta mese sem, hogy elbeszélnéd nekünk, míg itt ülünk és szenvedünk az éhség borzasztó szigetén? 07139
Bottom
07141
Top
AAPO: Mäletan muinasjuttu, mille nälg mu meelde tõigi; kuid see ei aita meil kehatoidust unustada, vaid tuletab just kangesti meelde nii sööma kui jooma. AAPO: Ismerek egy mesét, amit épp az éhség juttatott eszembe; de ha elmondom, nemhogy elfeledkeznénk az éhségről, hanem még jobban gondolunk majd ételre s italra. 07140
Bottom
07142
Top
JUHANI: Sa mõtled meest mäe all. Ma olen seda kuuluud. JUHANI: A hegybe zárt ember meséjét gondolod? Már hallottam. 07141
Bottom
07143
Top
TIMO: Kuid minule on see uus; jutusta seda, veli Aapo. TIMO: Én még nem ismerem. Meséld el nekünk, Aapo testvér! 07142
Bottom
07144
Top
SIMEONI: Jutusta, jutusta! SIMEONI: Meséld csak el, meséld! 07143
Bottom
07145
Top
AAPO: See on lugu mehest, tõsisest usukannatajast, kes Impivaara koobastes mõne aja vangis istus, nagu enne too kahvatu neitsi, kuid teistsuguse põhjuse pärast. AAPO: Egy jámbor emberről, a hit derék vitézéről szól a mese, aki egy ideig éppúgy raboskodott az Impivaara barlangjában, mint a sápadt szűz, azonban egészen más okból. 07144
Bottom
07146
Top
Ja järgmise muinasjutu vestis neile Aapo: Aapo a következő mesét mondotta el nekik: 07145
Bottom
07147
Top
Ennemuiste, kui ristiusk ja paganlus Hämemaal veel omavahel võitlesid, oli ristitute hulgas üks tubli mees, vaga ja virk uut usku levitama, mida ta ka Rootsi riigi sõjariistade kaitse all tublisti tegi. Kuid äkki pidid raudrüütlid siit koju minema ja ristitud hämelased sattusid oma paganaist vendade kõige hirmsama tagakiusamise alla. Mõni neist tapeti kõige koledamal kombel, mõni otsis pääsemist, põgenedes metsade eksitavasse põue, mõni jälle mägede koopaisse ja kes kuhugi. Impivaara koopaisse ruttas nimetatud vaga mees; kuid ta tagaajajad, kes kättemaksu vihas tema jälil tõttasid, märkasid peagi, kuhu ta oli enese peitnud. «Susi suletagu oma koopasse!» hüüdsid nad tigeda rõõmuga, müürisid koopasuu kõvasti kinni ja jätsid mehe nälga ning pimedusse nõrkema. Hajdanában, midőn Háme-földön még kemény harc folyt a keresztény hit és a pogányság között, egy derék és istenfélő ember élt a megtértek seregében, aki a svéd seregek fegyvereinek oltalma alatt nagy buzgón terjesztette és gyakorolta az új hitet. A páncélos svéd vitézeknek azonban hirtelen vissza kellett térniök hazájukba, és Háme-föld keresztény lakói pogány testvéreik szörnyű bosszújának estek áldozatul. Egyeseket kínzások között meggyilkoltak, mások a rengeteg úttalan mélyében vagy a hegyek barlangjaiban kerestek menedéket. A mi jámbor emberünk az Impivaara barlangjában rejtőzött el, de ellenfelei, akik bosszúra szomjasan követték nyomait, csakhamar rájöttek, hogy hol van a búvóhelye. „Zárjuk be a farkast saját barlangjába!” -üvöltöt-ték undorító ujjongással, és erősen befalazva a barlang száját, otthagyták az embert, hogy az éhség és sötétség végezzen vele. 07146
Bottom
07148
Top
Hale ots oleks nüüd meest oodanud, kuid jälle tegi taevas imeteo. Vaevalt oli koopasuus päevavalguse viimane kuma kadunud, kui juba suur koobas helendas kõige kaunimast, hõbeheledast õhetusest; ning nõnda oli mehel külma kalju südames pehme, taevalik päev. Ja sündis veel enamgi imesid. Vaata, koopa põrandasse sugenes äkki hele allikas, mille vesi võttes iial ei vähenenud, ja nii oli mehel ta kivikambris alati värsket jooki. Kuid allika kaldalt kerkis veel üles kaunis, haljendav puu, kandes kõige magusamaid vilju, mis võttes ei lõppenud; ning sealt sai mees mõnusat toitu. Siin saatis ta mööda oma päevad, ülistades issandat, siin veetis oma ööd, unistades õndsate maast. Ja tema päev oli nagu suvepäev, soe ja hele, ning tema öö oli armas videvikuaeg. Nii kulus aasta, ja jõena voolas Hämes kristlaste veri. Kui aga tagakiusamise kohutav aasta oli lõpule jõudnud ja väljas paistis kaunis mihklikuu hommik, kostis kannataja kõrvu kinnimüüritud koopasuult vasarate ning raudkangide kõmin. Läbi selle kivi-rasu hakkas viimaks ka päev vilkuma, ja silmapilkselt kadus koopast imelik valgus, nagu ka läte ning lätte kaldalt viljarikas puu. Kegyeden halál várt volna emberünkre, de az ég ismét csodát művelt. Alig tűnt el a barlang szája felől a nap utolsó sugara, midőn csodálatos, ezüstös derengés töltötte be a tágas barlangot, s a rideg szikla mélyén szelíd, mennyei fény ragyogott fel. De további csodák is történtek: a barlang közepén kristálytiszta forrás fakadt, melynek vize soha el nem apadt, s így emberünknek sziklabörtönében mindig volt üdítő itala. A forrás partján gyönyörű, zöld lombos fa nőtt, melynek pompásnál pompásabb gyümölcsei soha ki nem fogytak, s így emberünk már ízes eledelt is kapott. Itt töltötte napjait, dicsérvén az Urat, itt töltötte éjszakáit, a boldogok mennyei birodalmáról álmodozva. Nappalai, mint a nyári napok, enyhék és derültek, éjszakánként pedig gyönyörű félhomály ereszkedett a barlangra, így telt el egy év, s Háme-földön patakokban folyt a keresztények vére. De midőn letelt az üldözés borzalmás esztendeje, és odakünn épp gyönyörű szeptemberi reggel ragyogott, egyszerre csak kalapácsoknak és feszítővasaknak zaja hallatszott a barlang befalazott szája felől. A kövek közt végre napfény kezdett derengeni, s ebben a pillanatban kihunyt a barlang csodálatos világa, eltűnt a forrás és a forrás partjáról a gyümölcshozó fa. 07147
Bottom
07149
Top
Kuid kust oli tulnud see müra ja ragin väljaspool koopa avaust? Seal seisis suur salk paganaid ja nende keskel mõned köitega kinni seotud ning mäe pimedasse põue näljasurma mõistetud kristlased. Ei arvatud ju teisiti, kui et sama surm ka seda meest oli tabanud, kes aasta eest samasse koopasse suleti. Kuid üpris imestasid nad, kui koopa avanedes usukannataja sealt äraseletatud, sätendava palgega välja astus. Ja hääl, mis tungis kui püha helin südameni, kostis tema suust: «Olge tervitatud, sõbrad ja vennad, olge tervitatud, kuldne päike ning kohisevad metsad, olge tervitatud!» Siis langes rahvahulk tema ette põlvili, ülistades seda jumalat, kellesse ta uskus ja kes oli ta päästnud kohutavast surmast. Kuid kõva häälega jutustas mees neile neist kaunitest imetegudest, niis ta oli mäe põues näinud; ja ühest suust hüüdis talle rahvas: «Risti meidki, risti meidki selle jumala usku!». Nii hüüdsid nad mehe suureks rõõmuks ja vabastasid surmamõistetud vannid viivitamata köidikuist. Siis astus vaga mees oja kaldale ja liille järgnes rahvas, kes paganluse maha jättis ja laskis enese Kristuse usku ristida. Ent kõrgel kaldal seisid veel äsja ohvriks määratud mehed, lauldes tänulaulu sellele, kes nii neid kui lm nende vaga isa oli valurikkast surmast päästnud ning paganade lapsed pimedusest valgusse juhatanud. Nii nad laulsid, vnadates üles taevalaotusse. De mi okozta ezt a lármát és kopácsolást a barlang bejáratának külső oldalán? Nagy csapat pogány állt ott, közrefogva több keményen megkötözött keresztényt, kiket arra ítéltek, hogy a hegy sötét gyomrában éhhalállal pusztuljanak el. Hiszen azt hitték, hogy a szent ember, akit egy évvel előbb bezártak ugyanabba a barlangba, már régen halálnak halálával halt. Milyen nagy volt a meglepetésük, midőn kibontva a barlang száját, onnan a jámbor hős lépett elő megdicsőült, sugárzó ábrázattal. Ajkáról hangos szó csendült, melynek szent-séges zengése egész a szívig hatolt: „Üdv néktek, barátok és testvérek, üdv néked, aranyos nap és zúgó erdő, üdv néktek!” Ekkor az egész sereg térdre borult előtte, és dicsérni kezdte azt az Istent, akiben ő hitt, s aki megmentette őt a szörnyű haláltól. A hős pedig hangos szóval ecsetelte előttük azokat a gyönyörű csodákat, melyeket a hegy belsejében átélt, s az egész sereg egy hangon kiáltotta: „Keresztelj meg bennünket is, keresztelj meg ennek az Istennek a hitére!” így kiáltoztak a pogányok a jámbor férfi nagy örömére, és azonnal feloldozták kötelékeikből a halálra ítélt foglyokat. A jámbor hős odaállt a patak szélére, és nyomában ott tolongott az egész sereg, hogy felhagyva pogányságával, Krisztus hitére keresztelkedjen. Fenn a parton, ott álltak a még csak imént áldozatul szánt emberek, és hálaadó éneket zengtek ahhoz, aki mind őket, mind pedig istenfélő atyjukat megmentette a kínos haláltól, és a sötétségből a hit világosságára vezette a pogányok seregét. így énekeltek ők, a magas égre tekintve. 07148
Bottom
07150
Top
AAPO: Niisugune on muistejutt vagast mehest. AAPO: Ez lenne hát a mese a jámbor emberről. 07149
Bottom
07151
Top
JUHANI: Ja paganate ristimine sündis samal kohal ojas, kus nüüd on meie hundiaed. JUHANI: A pogányok megkeresztelése pontosan ott történt a patak mellett, ahol most a farkascsapdánk áll. 07150
Bottom
07152
Top
SIMEONI: Usk teeb imesid. Ma olen kindel, et mehel polnud koopas mingit allikat ega viljapuud ja et mingi ihulikule silmale paistev valgus ei valgustanud ta vangikambrit, vaid et ta kindel ja kõikumatu usk kõiki ta keha tarvidusi täitis. Ta hinge jõud oli talle värskeks allikaks, maitsvaks puuviljaks ja sätendavaks valguseks. Kuis ütleski mu endine karjaseltsiline, Tõrvakose Tuomas? «Kui sul on usu kilp ja vaimu mõõk, siis mine kas või kuradiga polkat tantsima.» Nii ütles jumalakartlik vanamees. SIMEONI: A hit csodákat művel. Mert bizonyos vagyok benne, hogy sem forrás, sem gyümölcsfa, sem pedig földi szem számára látható fény nem volt abban a barlangban, hanem csupán az erős és rendítheteden hit elégítette ki emberünk minden testi szükségletét. Lelkének ereje volt a úszta forrás, az ízes gyümölcs és a sugárzó világosság. Mert mit is mondott hajdani pásztortársam, Tervakoski Tuomas: „Ha a hit pajzsával és a lélek kardjával övezed fel magad, úgy akár az ördöggel is elmehetsz polkát táncolni.” így szólt a jámbor öreg. 07151
Bottom
07153
Top
JUHANI: Kuid täismehe magu ei saa kaua läbi palja usu ja tühja õhuga, ei, kas või mädaneks. Ja mina vannun, et ta pistis põske mõnusamatki moona kui puuvili ja vesi. Seda nõuab mehe keha, mis on kasvanud ja võrsunud liha ning rukkileiva najal. Jaa, jaa, seda lugu jutustatakse veel teiselgi viisil. Jutustatakse, et viis musta sõnnisarve ilmusid äkki mehe ette koopa seina. Kui ta nüüd esimese sarve lahti tegi, siis purskas sealt vulinal välja kõige paremat selget vabrikuviina sööginapsiks, mis mehe huule küllaltki kortsu kiskus. Teisest sarvest tõmbas ta jälle küünarde kaupa voldilist, rasvast ja sooja seavorsti. Kuid kolmandast pressis kanges kaares välja kõige paremat uudseputru ja neljandast pudrukasteks hapupiima, paksu kui tõrv. Ja kui ta nüüd oli oma pugu täitnud nagu puutäi, siis tegi ta üsna väledalt lahti viienda sarve ning sealt kiskus ta välja suutubakat, kõige paremat taani junn-tubakat, mis paisus poisi põses nagu imev verekaan. Kas vajab üks aplaagris mees veel paremat sakusmenti? JUHANI: No, én csak annyit mondok, hogy a felnőtt ember gyomra nem sokáig van el puszta hittel és levegővel, nem, még ha a fene fenét eszik is. És esküszöm rá, hogy emberünk vastagabb ételt is tömött a torkába, mint csupán gyümölcsöt és vizet. Mert úgy kívánja ezt az ember teste, mely itt a földön rozskenyéren és húson nőtt és erősödött meg. Igen, igen, szól ez a mese másképp is. Úgy mesélik, hogy a barlang falán hirtelen öt fekete ökörszarv jelent meg az ember előtt. Ha kinyitotta az elsőt, zúgva, pezsegve ömlött belőle a finom, erős gyári pálinka gyomorerősítőnek. A másikból ölszámra húzta elő a zsíros, meleg füstölt kolbászt. A harmadikból magas ívben ömlött elébe a legkiválóbb árpakása, a negyedikből pedig olyan sűrű tejfel csörgött a kására mártásnak, mint a kátrány. Midőn aztán degeszre töltötte a bendőjét, gyorsan kinyitotta az ötödik szarvat is, ahonnan bagót, a legfinomabb dán dohányból sodort tekercseket szedett ki, mely úgy megdagadt a fiú pofájában, mint a vérszívó pióca. Hát kívánhat-e jobb traktámentumot magának az ilyen tétlenkedő ember? 07152
Bottom
07154
Top
TIMO: Tema oli taevas, tema. Kuid meie? TIMO: Ő az égben volt. Mi pedig? 07153
Bottom
07155
Top
TUOMAS: See põletab mehe meelt. TUOMAS: Ettől meg lehet bolondulni. 07154
Bottom
07156
Top
TIMO: Ja pööritab poisi pead. TIMO: Szinte szédelegni kezdek tőle. 07155
Bottom
07157
Top
JUHANI: Tuhat taalrit säärase söömingu eest nüüd! Tuhat korda tuhat taalrit! JUHANI: Ezer tallért egy ilyen lakomáért! Ezerszer ezer tallért! 07156
Bottom
07158
Top
SIMEONI: «Voldilist, rasvast, sooja seavorsti!» Jah, me istume keset põrgut ja kuuleme juttu sellest, kuidas taevas hõi-satakse ning süüakse. Ah! Mis me peame tegema, vennad, mis me peame tegema? SIMEONI: „Zsíros, meleg füstölt kolbász!” Lám, itt ülünk a pokolban, és hallgatjuk, hogyan örvendeznek, hogyan lakomáznak a mennyekben. Ah, testvérek, mitévők legyünk? 07157
Bottom
07159
Top
EERO: Uskugem, uskugem! EERO: Higgyünk, higgyünk! 07158
Bottom
07160
Top
SIMEONI: Kas sa veel pilkekeelt kõneled, sina peletis? SIMEONI: Te még gúnyolódni mersz, te gyalázatos? 07159
Bottom
07161
Top
EERO: See oli viimane susin, mu vesd, viimane susin; usu mind. Varsti vajun sahisedes kokku nagu tühi põis. Ah, oleks siin üks soe leib ja selle peal võid! EERO: Ez volt az utolsó mukkanásom, testvér, ez volt az utolsó, hidd el. Nemsokára nagy szusszanással összeesem, mint a felszúrt ökörhólyag. Ah, ha legalább egy meleg kenyér meg egy kis vaj lenne itt! 07160
Bottom
07162
Top
TIMO: Ja või peal veel maailmatu suur päravorst. TIMO: Vajas kenyér és rajta hatalmas májas hurka. 07161
Bottom
07163
Top
JUHANI: Oleks siin seitse sooja leiba, seitse naela võid ja seitse ahjutulel hautatud vorsti; vaat siis tõuseks pidu. JUHANI: Hét frissen sült kenyér, hét font vaj és hét parázson sült hurka: az lenne csak a lakoma! 07162
Bottom
07164
Top
EERO: Tuli ja välk! EERO: Teringettét! 07163
Bottom
07165
Top
TIMO: Inimene peaks ikka tark olema ja ühtesoodu soola-tupsu taskus kandma. Sool seob sisikonda ja peab elu nädalate kaupa sees, ilma et soole otsas oleks toiduivagi. TIMO: Miért nincs annyi esze az embernek, hogy zsebének csücskében mindig hordana magával némi sót? Mert a só összehúzza a beleinket, és hétszámra is életben tart, még ha morzsányi étel sem kerül a ben-dőnkbe. 07164
Bottom
07166
Top
JUHANI: Oi poju! ega soolagagi just kaugele siputa. JUHANI: Haj, fiam, itt a só sem segítene! 07165
Bottom
07167
Top
TIMO: Kuid Koivisto Iisakki, too võrratu laisk mees, põõnab mitu jumala päeva ühterodu Karkkula saunalaval, ilma toiduiva maitsemata. Ja mispärast susiseb armetu eluraasuke mehes edasi? Too suli imeb soolatupsu nagu tita ema nisa-nööpi. TIMO: De nézd csak, Koivisto Iisakki, ez a példátlanul lusta fráter napokon át hever egyfolytában Karkkula szaunájában, anélkül, hogy egy falatot is enne. És mi tartja meg benne a lelket? A vén kópé egy sós zacskót szopogat, mint a gyermek az anyja csecsét. 07166
Bottom
07168
Top
JUHANI: Ta istub ka tihtipeale nagu rääk küla rukkipõllul ja hõõrub viljapäist teri oma põske. — Vaata, juba on hiline õhtu, kuid abi ei näi meile inimmaailmast tulevat, ja siin patseerivad endiselt meie ümber, patseerivad kolmkümmend ja kolm ähkivat kurivaimu. Seal aga pusklevad juba kaks paganat. Lööge ühte, lööge ühte ja torgake teineteise otsaesised läbi, torgake nii, et ajud peast murule purskavad, siis on meil kahe kiusaja võrra vähem. Vaat nii, vaat nii! On meil siin ju pisut lõbustustki ajaviiteks. — Niiviisi just! ja kestku see mäng kaua ning kündku kaheksa luust sahka maad. JUHANI: Máskor meg, mint valami haris, ott ül a faluszéli rozsföldeken, és a kalászokból magot dörzsöl a pofájába... No lám, késő este van már, azonban híre sincs semmiféle emberi segítségnek, és körülöttünk még egyre itt sétifikál az a harminchárom szuszogó ördög. Hanem ugyan keményen ölre ment ott két sátánfajzat. Csapjatok össze, üssétek-vágjátok egymást, és szakítsátok be egymás homlokát, hogy agyvelőtök is loccsanjon ki a földre; így legalább két kínzónkkal kevesebb lesz. Úgy, úgy, csak rajta! Legalább valami mulatságunk is lesz időnk töltésére. így ni! Tartson jó sokáig ez a játék, és szántsa fel nyolc csülökeke a földet. 07167
Bottom
07169
Top
TUOMAS: Kõvasti seal Küütselg ja Kirjak võtavad. TUOMAS: Az a kormos orrú és a tarka hátú tisztességgel egymásnak estek. 07168
Bottom
07170
Top
JUHANI: Kuid Kirjak võidab. JUHANI: De Kormos győz. 07169
Bottom
07171
Top
TUOMAS: Küüt võidab. TUOMAS: Tarka fog győzni. 07170
Bottom
07172
Top
JUHANI: Siin mu käpp, veame kihla. JUHANI: Itt a mancsom, fogadjunk. 07171
Bottom
07173
Top
TUOMAS: Olgu. Timo, löö lahti. TUOMAS: Legyen hát. Timo, vágd el! 07172
Bottom
07174
Top
JUHANI: Vaat nii! JUHANI: így ni! 07173
Bottom
07175
Top
TUOMAS: Kortel viina! TUOMAS: Egy icce pálinka! 07174
Bottom
07176
Top
JUHANI: Oleme rääkinud. — Vaadake, vaadake toda kahe poisi heitlust. Kuid nüüd nad pisut nagu puhkavad, otsaesine vastu otsaesist. JUHANI: Állom. Nézzétek csak, nézzétek a két fickó párbaját! Most azonban, homlokot homlok ellen feszítve, mintha csak pihennének. 07175
Bottom
07177
Top
TIMO: Ja nügivad ainult niisama tasahiljukesi. TUOMAS: És csak szelíden taszigálják egymást. 07176
Bottom
07178
Top
JUHANI: Kuid nüüd! Nüüd läheb lahti täie hooga. No Kirjak, mu Kirjak, löö sõrad tugevasti maha! JUHANI: Hanem most! Most teljes erővel viaskodnak. No, Kormos, édes Kormosom, vágd jól a földbe a csülködet! 07177
Bottom
07179
Top
TUOMAS: Löö ved kõvemini sina, mu vahva Küüt Nü-viisi! TUOMAS: Vesd meg a csülköd még erősebben, derék Tarkám. Úgy ni! 07178
Bottom
07180
Top
JUHANI: Kirjak, Kirjak! JUHANI: Kormos! Kormos! 07179
Bottom
07181
Top
TUOMAS: Mu terasest otsaga tugev Küüt! No nii! Kuid jäta juba see tõsine punnimine ja viruta vastane kus kurat. TUOMAS: Te acélhomlokú, erős Tarka! Úgy ni! Hanem hagyd már abba ezt a nehézkes taszigálást, és kergesd pokolba ellenfeledet. 07180
Bottom
07182
Top
JUHANI: Kirjak! Pagan peksku su sarved peast! Kas sa hull põgened? JUHANI: Kormos! Az ördög törje le a szarvadat! Megfutsz, te átkozott? 07181
Bottom
07183
Top
TUOMAS: Parem on tal sääred teha. TUOMAS: Útilaput neki! 07182
Bottom
07184
Top
TIMO: Ja teine virutab vee! tagant kui kurivaim. Hi-hi-hi! TIMO: S a másik úgy kergeti, mintha megveszett volna. Hihihi! 07183
Bottom
07185
Top
TUOMAS: Nõndaks, Jukani. TUOMAS: No, Juhani? 07184
Bottom
07186
Top
JUHANI: Läks minult kortel viina. Selle saad, kui sest pinnist pääseme. Kuid kunas see päev koidab? Ah! kord aastate pärast juhtub, et jahikupja juhatusel siit hiigla-haokoorem alla külasse tiritakse ja külast surnuaeda, vinnatakse seitsme mehe kolisevate ja kõlisevate luukerede hunnik. JUHANI: Hát vesztettem egy icce pálinkát. Megkapod, mihelyt kikerülünk ebből a szorultságból. De mikor virrad fel az a nap? Ah, évek múlva a vadászmester vezetése mellett hatalmas társzekér, a szekéren pedig hét ember zörgő, koppanó csontváza fog innen a faluba s a faluból a temetőkertbe gördülni. 07185
Bottom
07187
Top
SIMEONI: Ja nii lõppes meie patune elu. SIMEONI: így ért véget bűnös életünk. 07186
Bottom
07188
Top
JUHANI: Nii lõppes meie elu. JUHANI: így ért véget. 07187
Bottom
07189
Top
TIMO: Nii see lõppes. TIMO: Ilyen véget ért. 07188
Bottom
07190
Top
JUHANI: Lõppes armetul viisil. Kuid tee lahti oma paun, Lauri, ja käigu üks lonks ringi. JUHANI: Gyászos módon ért véget. De nyisd ki a tarisznyádat, Lauri, és hadd járjon körbe a kulacs. 07189
Bottom
07191
Top
AAPO: Olgu veel seekord, kuid meie viina lõpp jäägu kõige suurema häda korraks. AAPO: Legyen még ez egyszer, de pálinkánk maradékát őrizzük meg nagyobb szükség idejére. 07190
Bottom
07192
Top
JUHANI: Nagu sa ütled. Kuid nüüd võtame lonksu, mis on lonks, ja siis röögime nagu pasunast. JUHANI: Legyen, ahogy mondod. Most azonban egy jót kortyintunk, és utána elbődülünk, mint a duda. 07191
Bottom
07193
Top
Kui nad olid rüübanud, tõstsid nad jälle häält ja kisendasid kõik ühekorraga. Kaja ulatus Viertola kupja kõrva, kui ta rehe-mäel kõndis, kuid ta ei mõistnud kisenduse mõtet, vaid lausus kohkunult omaette: «Piirihaldjas seal hüüab.» Kuid vennaksed hüüdsid ikka veel vägevamalt, hüüdsid kümme korda, pingutades lõugu taeva poole ja ammudes, suud pärani nagu lohemadudel või linnupoegadel pesas, kui need läheneva ema tiibade kahinat kuulevad. Ja selle järel istusid nad jälle oma sammalasemele, südameis nõrkev lootus. Miután jót húztak a bütykösből, ismét fölemelték hangjukat, és mindnyájan egyszerre felüvöltöttek. Viertola ispánja meghallotta kiáltásukat, mivel éppen künn járt a szérűn, azonban nem értette el a kiáltás célját, hanem ijedten mondta magában: „Ott valami gonosz szellem bőg!” A testvérek pedig állukat égnek feszítve, szájukat szélesre kitátva folyvást ordítottak, mint a sárkányok vagy mint a fészekben sivalkodó madárfiókák, akik már meghallották anyjuk közelgő szárnycsapását. Tízszer egymás után hatalmasat ordítottak, utána pedig, szívükben sorvadó reménnyel, ismét letelepedtek mohos sziklájukra. 07192
Bottom

Lugu 08 Fejezet

: |fin-|swe-|eng-|rus-|est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (et-hu) :
Lugu: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seitse venda o A hét testvér Download
08001
Top
Tulnud on juba neljas päev, kui vennaksed on kivil, kuid veelgi istuvad nad ühtesoodu härgade piiramisrõngas. Aeg-ajalt läksidki loomad kaugemale, kuid ikka liikus üks või teine nähtaval, andes kaaslastele kohe möirates märku, kui vennaksed püüdsid oma vangipõlvest põgeneda. Seal ümber vihub nüüd mõni neist keelt kõveraks ajades lõugade vahele laane rohtu, mõni põõnab seal oma pungis mao peal mäletsedes ja raskelt ähkides. Seal heitlevad kaks tükki pool-mängides, pool-tõsiselt, ning ümber-ringi kostab nende sarvede plagin. Kuid seal jälle, otse Hiiu-kivi all, kaabib üks neist vihaselt maad, paisates kõrgele mulda ja risu ning ammudes õelalt. Nõnda viidavad nad oma aega vendade ahastuseks, kahvatama panevaks vihaks, sest surma ootavad juba Jukola toredad poisid. — Silmapilgu eest oli Lauri tugeva lonksu viina kurku kummutanud, nüüd tegi ta »eda veel kord, mida teised väga imeks panid ja teda kõvasti noomima hakkasid. Felvirradt már a negyedik nap, de a testvérek még mindig fenn ültek a sziklán, s körülöttük ott őrködött az ökörcsorda. Néha kissé távolabb kószáltak az állatok, de egy-kettő mindig a közelben maradt, és haragos bőgéssel azonnal értesítette a többit, ha a testvérek szökni próbáltak börtönükből. Most is ott keringenek a szikla körül; egyesek görbülő nyelvvel az erdő füvét tépegetik, mások kérődzve és nehezen szuszogva puf-fadt hasukon hevernek. Odébb kettő félig tréfából, félig komolyan viaskodik, és messze hallatszik szarvuk csattogása. Emitt azonban, közvetlenül a szikla tövénél, egy dühösen vájja a földet, és rút bőgéssel magasra hajigálja a földet meg a gyepet. így őrködnek, várakoznak az ökrök a testvérek nagy kínjára, sápasztó kétségbeesésére, s a deli Jukola fiúk már-már fölkészültek a halálra. Pár pillanattal előbb Lauri jót húzott a pálinkásbutykos-bói, és most újból nagyot iszik, amin a többiek szörnyen elcsodálkoznak, és hevesen korholni kezdik. 08001
Bottom
08002
Top
JUHANI: Kas pagan su pead segab? JUHANI: Az ördög bújt beléd? 08002
Bottom
08003
Top
AAPO: Mis sa ometi mõtled? Pea meeles, et me kõik oleme samal piinapingil. AAPO: Ugyan mi jut eszedbe? Ne feledd, mindnyájan egyformán csávában vagyunk. 08003
Bottom
08004
Top
TUOMAS: Pea meeles, et meie asukoht on kämbla laiune, kus peame ettevaatlikult liikuma. TUOMAS: Ne feledd, hogy arasznyi széles kő a lakásunk; itt csak óvatosan mozoghatunk. 08004
Bottom
08005
Top
LAURI: Viha teeb mehe meeletuks! LAURI: Majd megveszek mérgemben! 08005
Bottom
08006
Top
AAPO: Kuid see ei lähe. AAPO: Ejnye, ez nem visz jóra! 08006
Bottom
08007
Top
LAURI: Mingu siis kõik põrgu põhja. Pöörelgu nagu veskikivi meie loss ja virutagu elajate ette seitse õnnetut poissi. Pöörle, kivi, idast läände, ja mets meie ümber, keerle läänest itta! Hõissa! LAURI: Vigye hát akkor az ördög pitvarába! Forogjon velünk a szikla, mint a malomkő, és vesse le a barmok zsákmányául mind a hét szerencsétlen fiút. Forogj velünk, kő, keletről nyugatnak, te pedig, erdő, forogj körülöttünk nyugatról keletnek. Juhhé! 08007
Bottom
08008
Top
JUHANI: Sa oled ju purjus, poiss? JUHANI: Részeg vagy, fiú? 08008
Bottom
08009
Top
LAURI: Peab’s seda veel küsima? Mis maksab see elu ja maailm? Mitte üht hallitanud pennigi. Sellepärast mingu kõik kui tolm ja tuhk mööda tuulte teed. Karmauhti! Maitseme siit, mu südame vennad! LAURI: Mi közöd hozzá? Ugyan mit ér az élet, mit ér ez a világ? Egy fabatkát sem! Ezért hát váljon porrá, hamuvá minden, és szórja szét a szél a semmiségbe. Püff neki! Egészségiekre, édes testvéreim! 08009
Bottom
08010
Top
AAPO: Ta on purjus. Plasku tema käest ära! AAPO: Ez berúgott. Vegyétek el tőle a kulacsot! 08010
Bottom
08011
Top
LAURI: See ei lähe nii kergesti. Plasku on minu oma; ma ci heitnud teda raiesmaale härgade tallata. Kuid teie teised? Ah! Viskasite pambud ilusti maha nagu armetud mustlased, kui nimismehe püss paugatab. LAURI: De szépszerével nem adom ám! Enyém a kulacs; egyedül én nem dobtam tarisznyámat az ökrök elé, hogy összetapossák. De ti, többiek? Haj, ti szépen ledobtátok a tarisznyát, mint a hitvány cigányok, mikor eldördül a kerülő puskája. 08011
Bottom
08012
Top
JUHANI: Plasku siia! JUHANI: Ide azzal a kulaccsal! 08012
Bottom
08013
Top
LAURI: Plasku on minu oma. LAURI: A kulacs az enyém! 08013
Bottom
08014
Top
JUHANI: Kuid mina tahan seda enda kätte. JUHANI: De én el akarom venni! 08014
Bottom
08015
Top
LAURI: Sina tahad? Kui tahad, siis saad temaga peagi vastu vahtimist. LAURI: Akarod? Vigyázz, mert a kobakodhoz vágom! 08015
Bottom
08016
Top
JUHANI: Sa hakkad kakkma? JUHANI: Mi az, verekedni kezdesz? 08016
Bottom
08017
Top
LAURI: Kui sa tahad, siis ei pea seegi puuduma. Kuid ega armsad vennaksed kakle. Seepärast maitseme siit. LAURI: Ha akarod, hát azt is megkaphatod. De a jó testvérek nem verekszenek. No, egészségiekre hát! 08017
Bottom
08018
Top
TIMO: Ära rüüpa, LAURI: TIMO: Ne igyál többet, Lauri. 08018
Bottom
08019
Top
JUHANI: Plasku silmapilk siia! JUHANI: Ide a kulacsot, de azonnal! 08019
Bottom
08020
Top
LAURI: Kitli peale annan ma sulle. Mis sa enesest õieti arvad? LAURI: Majd adok én neked! Mit gondolsz, ki vagy te? 08020
Bottom
08021
Top
JUHANI: Patune inimene, tõsi küll; kuid ometi olen su vanem vend. JUHANI: Bűnös halandó, az igaz; de mégis én vagyok a legidősebb testvéred. 08021
Bottom
08022
Top
LAURI: Vanem? No seda enam oled siis jõudnud pattu teha ja seda enam kulub sulle kitli peale anda. Kuid skool! üdes rootslane. LAURI: A legidősebb? No, akkor annál több bűnt követhettél már el, s annál inkább megérdemled a huszonötöt. Hanem proszit! - mondá a német. 08022
Bottom
08023
Top
TUOMAS: Sa ei maitse tilkagi enam. TUOMAS: Egy csöppel se többet, hallod-e! 08023
Bottom
08024
Top
LAURI: Tuomast pean ma palju lugu, Tuomast ja väikesest Eerost. Kuid need teised seal? Mis pean ma nende kohta ütlema ? LAURI: Tuomast nagyon szeretem; Tuomast és a kis Eerót. Hanem a többiek? Ugyan mi jót mondhatnék róluk? 08024
Bottom
08025
Top
TUOMAS: Suu kinni ja plasku siia! Siin on, Juhani, võta paun enda selga ja viin oma hoole alla. TUOMAS: Fogd be a szád, és ide azzal a kulaccsal! Nesze, Juhani, vedd hátadra a tarisznyát, és vigyázz erre a kulacsra. 08025
Bottom
08026
Top
LAURI: Ainult sina võid Lauri pead pöörata. Armastan sind, sind ja väikest Eerot. LAURI: Lauri csak reád hallgat. Szeredek téged; téged meg a kis Eerót. 08026
Bottom
08027
Top
TUOMAS: Vait! TUOMAS: Hallgass! 08027
Bottom
08028
Top
LAURI: Sihukesed mehed! Mis on Jukola Jussi? Ogara peaga kukk, nudipeaga sõnn. LAURI: Ilyen pupákok! Ugyan micsoda Jukola Jussi? Mérges pulykakakas, busa fejű bika. 08028
Bottom
08029
Top
JUHANI: Pea silmapilk suu kinni, et mn kõrv teine kord midagi sellesamast ei kuuleks. JUHANI: Fogd be a szád nyomban, nehogy még egyszer ilyesmi jusson a fülembe! 08029
Bottom
08030
Top
LAURI: «Kellel on kõrvad kuulda, see kuulgu,» ütleb Aapo, see Jukola püha Paulus. LAURI: „Akinek füle van a hallásra, az hallja”, prédikálja Aapo, Jukola Szent Pálja. 08030
Bottom
08031
Top
SIMEONI: Oh sind kiili! Kas sina oled see endine vaikne, tõsine ja harva jutuga poiss? Kas sina oled Lauri? Sihuke suure suuga hull? SIMEONI: Ah te, te fiú! Hát te lennél az a hajdani komoly, tisztességtudó, szűkszavú gyerek? Ez lenne Lauri? Ez a szájas csibész? 08031
Bottom
08032
Top
LAURI: Oled ju sinagi Simeoni, see mageda suuga «tere, rabi». LAURI: Hiszen te Simeoni vagy, az a mézesmázos „üdvrabbi”! 08032
Bottom
08033
Top
SIMEONI: Selle annan sulle andeks, ühtesoodu kogudes, aina kogudes tuliseid süsi su pea peale. SIMEONI: Megbocsátok neked, megbocsátok, hogy égő szenet gyűjtsék a fejedre. 08033
Bottom
08034
Top
LAURI: Mine põrgusse, seal on süsi! LAURI: Eredj a pokolba, van ott szén elég! 08034
Bottom
08035
Top
SIMEONI: Jumalakartmatu! SIMEONI: Te istentelen! 08035
Bottom
08036
Top
TIMO: Otse karvad tõusevad mu seljas püsti. TIMO: Még a hátam is borsódzik tőle! 08036
Bottom
08037
Top
LAURI: Mis see Timo mökitab, see Jukola vcsisilmne kits? LAURI: Ugyan mit mekeg Timo, Jukola savószemű bakkecskéje? 08037
Bottom
08038
Top
TIMO: Las olla pealegi. Kitse piim on päris hea. TIMO: Jól van, no. Jó ital a kecsketej. 08038
Bottom
08038
Top
LAURI: Häh? LAURI: He? 08039
Bottom
08039
Top
TIMO: Kitse piim on päris hea. Kuid ma tänan sind selle au eest; suur tänu! Jah, niisugune oli meie osa; suur tänu! Kuid vaata nüüd seda teist sorti. Vaata seal oma paipojukesi, Tuomast ja Eerot, vaata seal. TIMO: Jó ital a kecsketej, azt mondom. Hanem köszönöm a megtiszteltetést, köszönöm szépen! így ni, mindnyájan megkaptuk a magunkét; köszönet érte! Hanem most másfajta holmi kerül elibéd. Nézd csak kedvenceidet, Tuomast és Eerót, ott ni! 08040
Bottom
08040
Top
LAURI: Häh? LAURI: He? 08041
Bottom
08041
Top
TIMO: Vaata seal oma paipojukesi, Tuomast ji Eerot, vaata seal. TIMO: Nézd csak kedvenceidet, Tuomast és Eerót, ott ni! 08042
Bottom
08042
Top
LAURI: Häh? LAURI: He? 08043
Bottom
08043
Top
TIMO: Papp peab kolm korda judust, kuid talle makstakse. TIMO: Csak a pap prédikál háromszor, de őt meg is fizetik érte. 08044
Bottom
08044
Top
LAURI: «Teist sorti,» mökitasid sa. Kuid küllap na tean, mis sordiga neid võrdlen. Tuomas-poju on uhke kirves, kintiéi, mehine ja vali, kuid väike Eero-tirts on peenike, terav ja torkav naaskel. Jah, ta «torkab», torkab õige väledalt ja pillub enese ümber pisikesi haaksõnu, see jõnglane. LAURI: „Másféle holmi”, mekegted. Tudom én jól, hogy mihez hasonlítsam őket. A derék Tuomas olyan, mint a nehéz fejsze: komoly, férfias, erős; a kis Eero gyerek meg mint az éles, ügyes kisbalta. Gyorsan, fürgén csapkod maga körül, apró gúnyszavakkal csapkod a betyár. 08045
Bottom
08045
Top
JUHANI: Hüva! Kuid kas sa nimetasid mind ogar* peaga kukeks? JUHANI: Jól van! Engem azonban mérges kakasnak mondtál? 08046
Bottom
08046
Top
TIMO: Ta nimetas mindki kitseks. Suur tänu! TIMO: Engem meg bakkecskének nevezett. Köszönet érte! 08047
Bottom
08047
Top
LAURI: Eero torkab, kuid tal on mehe süda. LAURI: Eero csipkelődik, piszkálódik, de a szíve férfiszív. 08048
Bottom
08048
Top
JUHANI: Hüva, hüva! Kuid kas sa nimetasid mind ogara peaga kukeks? JUHANI: Jól van, jól! Hanem engem mérges kakasnak mondtál? 08049
Bottom
08049
Top
LAURI: Nimetasin sind veel nudipeaga sõnnikski. LAURI: És ráadásul busa fejű bikának is neveztelek. 08050
Bottom
08050
Top
JUHANI: Karassoo, veli, karassoo! JUHANI: Bravó, testvér, bravó! 08051
Bottom
08051
Top
TIMO: Ole rahulik, Juho. Ta nimetas mindki kitseks ja ma tänan teda selle aunime eest, sest kits pole kellegi alaväärtuslik loom. Viertola punapõskne reili, see Lüüdia-reili, joob paljast valge kitse piima, ei midagi muud. Vaat nõnda on lugu. TIMO: Ne izgulj, Juho. Lásd, engem meg bakkecskének mondott, de én megköszöntem néki ezt a titulust, hiszen a kecske csöppet sem megvetett állat. Viertola piros képű kisasszonya, az a Lyytia kisasszony, csupán kecsketejet iszik, semmi mást. No lám, lám. 08052
Bottom
08052
Top
SIMEONI: Kas me mehed oleksime, kui joobnu sõnu tähele paneksime? SIMEONI: Nem lennénk férfiak, ha komolyan vennénk egy részeg fecsegéseit. 08053
Bottom
08053
Top
LAURI: Ja et sina oleksid mees? Sina? Oi vennas! sa puhkeksid kibedasti nutma, kui näeksid midagi, mida plikad just sihukestele mammapojukestele nagu sina ei näitagi. LAURI: Te lennél férfi? Te? Jaj, barátocskám, keservesen elpityerednél, ha valami olyat látnál, amit a lányok nem szívesen mutogatnak magadfajta anyámasszony katonájának. 08054
Bottom
08054
Top
JUHANI: Simeoni, Simeoni! ma maitseksin parema meelega pussitera kui sääraseid pisteid. JUHANI: Simeoni, Simeoni, már inkább késsel szurkál-janak, mint hogy eltűrjem az ilyen csipkelődést. 08055
Bottom
08055
Top
SIMEONI: No-noh, küllap viimselpäeval nähakse, keda nad on pistnud. SIMEONI: Nono, majd az ítélet napján elválik, hogy kit csíptek ezek a csipkelődések. 08056
Bottom
08056
Top
TIMO: Meid oled sa igapidi võrrelnud kukest kuni kirveni; kuid mis sa siis ise oled, kui otsekoheselt küsin ja kiusliku näo ette võtan? TIMO: Bennünket hát sorra lefestettél, kit kakasnak, kit meg baltának. Azonban mi vagy te magad, ha szabad kérdeznem alázattal? 08057
Bottom
08057
Top
LAURI: Mina olen Lauri. LAURI: Én Lauri vagyok. 08058
Bottom
08058
Top
TIMO: Vaata, vaata! Või ainult pai Laurikene? TIMO: Lám, lám! Csupáncsak derék, jó Lauri, semmi más? 08059
Bottom
08059
Top
LAURI: Tubli Lauri, ei midagi muud, olgugi et mind üheks ja teiseks on tahetud kujutada ning kutsuda: mägraks, Kõnni koogumeheks, kärnikuks ja tuhandeks teiseks. Hm! Olen teie igaühe suust ühte ja teist sellelaadilist kuulnud. Kuid mina olen kõige sügavamas vaikuses kõik siia hambaprao vahele talle!e pannud. Nüüd aga tahaksin pisut kergendada seda ühishunnikut, tahaksin, pagan võtku! igaühe otsmikule anda tubli tinapommi, ja siis igamees nagu sõklakott alla härgade saagiks! LAURI: Derék Lauri, semmi egyéb, bár engem is elneveztetek mindennek: borznak, Könni kapásának, Pukkancs Péternek és ezer effélének. Hm! Mindegyi-kőtök szájából hallottam egy és más hasonlót, én azonban mélyen hallgatva mind jól megjegyeztem magamnak. De most kedvem lenne megfizetni nektek, és a pokolba is, a vaskosabb garasokat a fejetekhez vágni! S aztán, mint a zaboszsákot, sorra ledobni mindenkit az ökrök elé! 08060
Bottom
08060
Top
AAPO: Ons see tõesti Lauri, see korralik, vaikne Lauri? Kes usuks seda? AAPO: Valóban ez lenne Lauri, az a szódan, tisztességes Lauri gyerek? Ugyan ki hinné? 08061
Bottom
08061
Top
JUHANI: Oi, veli Aapo, oi! Selle kuldse nisu seas on palju koirohtu. Seda olen juba ammu aimanud, kuid alles nüüd näen mehe südant. JUHANI: Haj, Aapo testvér, a búza közé konkoly is vegyül! Sejtettem én ezt már régen, de csak most ismertem meg igazán emberünk szívét. 08062
Bottom
08062
Top
LAURI: Suu kinni, sina Jukola sõnn. LAURI: Fogd be a kenyériesőd, te Jukola bikája! 08063
Bottom
08063
Top
JUHANI: Ära jumala pärast vihasta mind enam kauem, sest mu veri läheb kuumaks, läheb kuumaks! Sa neetud klutt, sinna härgade uhmrisse ma su viru tan, ja tulgu siis hirmus- ärahävitamise töö, tulgu kalendri viimne päev. JUHANI: Az Úr szerelmére, ne bosszants tovább, mert forrni kezd a vérem! Te átkozott kölyök, odaváglak az ökrök elé, s aztán jöjjön a szörnyű pusztulás, jöjjön a végítélet napja! „ 08064
Bottom
08064
Top
SIMEONI: Oi armetust, oi armetust! SIMEONI: Szörnyűség, szörnyűség! 08065
Bottom
08065
Top
AAPO: Tasa, tasa! Jäägu kaklus siit kaugele! AAPO: Csönd! Csönd! Nehogy összeverekedjetek! 08066
Bottom
08066
Top
TUOMAS: Ole mõistlik, sina! TUOMAS: Térj eszedre, hallod-e? 08067
Bottom
08067
Top
JUHANI: Ta on mind häbematult mõnitanud. Ogara peaga kukk! JUHANI: De amikor szemtelenül megsértett! Én mérges kakas! 08068
Bottom
08068
Top
AAPO: Kuid püha Paulus? Ole rahulik. AAPO: No és a Szent Pál? Ne törődj vele! 08069
Bottom
08069
Top
TIMO: Kuid kits? Mis sa selle kohta ütled? Palju tuhat tänu, mu kaksikvend! TIMO: És a bakkecske? Hát ahhoz mit szólsz? Ezer köszönet érte, kedves ikertestvérem! 08070
Bottom
08070
Top
AAPO: Pidage meeles, kui lähedal oleme surma suule. Vennad, mul on plaan peas, keele peal väike kavatsus, mida pean siin väga tarvilikuks. Pange tähele: see kivi on laev marus ja maru on see möirgav, vihane härjakari meie kivi ümber. Või kas pean valima teise võrdluse? Jah, olgu siis see kivi kindlus, mida piirab vaenlane, koledalt odadega varustatud vaenlane. Aga kui nüüd kindlusel, mis on ümber piiratud, pole pealikut, korra ja kaitsmise juhti, siis võtab meelevallatus ja segadus meeskonnas võimust ja peagi on nii kindlus kui kindluse elanikud hukas. Nii läheb ka meiega, kui me siin asju teisiti ei korralda ega sea, kui me ei saa omavahelist seaduslikku korda. Seepärast olgu üks, kelle mõistlikku sõna kõik peavad kuulama ja sedamööda end üleval pidama. Juhani, talitse nüüd ennast ja kogu vennassalka. Pea meeles, et enamik meist astub sinu poolele, et toetada sinu pealiknametit meie piiratud kindluses. AAPO: Gondoljunk rá, milyen közel vagyunk a halál torkához! Testvérek, egy gondolat jár a fejemben, egy ödet van a nyelvem hegyén, fontosnak tartom. Nézzétek csak: a sziklánk hajó a viharos tengeren, s a vihar ez a bőgő, dühödt ökörcsorda itt a szikla tövében. Vagy más képet akartok? Nos, legyen ez a szikla kővár, melyet ellenség, szörnyű dárdákkal felszerelt ellenség ostromol. De ha az ostromlott várnak nincs kapitánya, ha nincs vezér, aki a rendet és a védelmet irányítja, zavar és féktelenség vesz erőt a seregen, és nemsokára elvész a vár, elvesznek védői is. így járunk mi is, ha nem teremtünk rendet és fegyelmet magunk között. Legyen tehát egyvalaki, akinek okos szavát mindenki megfogadja, és magát ahhoz tartja. Juhani, csillapodj, és csillapítsd le az egész testvérsereget! Tudd meg, hogy a legtöbben pártodra állunk, és alávetjük magunkat vezetésednek ebben az ostromlott várban. 08071
Bottom
08071
Top
JUHANI: Mis karistus määratakse sellele, kes mu sõna ei kuula, vaid oma õela iseloomuga üldist segadust ja hädaohtu toob? JUHANI: Miféle büntetést szabunk arra, aki nem fogadja meg szavamat, hanem makacs gonoszsággal viszályt szít, és veszélyt hoz reánk? 08072
Bottom
08072
Top
TUOMAS: Ta visatagu alla härgade ette. TUOMAS: Azt dobjuk le az ökrök elé. 08073
Bottom
08073
Top
JUHANI: Oige, Tuomas. JUHANI: Úgy van, Tuomas! 08074
Bottom
08074
Top
AAPO: Vali karistus, kuid seda nõuab meie seisukord. Mina olen määrusega päri. AAPO: Kegyetlen büntetés, de helyzetünk megköveteli. Ezt a rendelést én is elfogadom. 08075
Bottom
08075
Top
SIMEONI: «Härgade ette», nagu usukannatajad ennemuiste; kuid siin ei aita pehmus. SIMEONI: „Az ökrök elé”, mint hajdan a vértanúkat. Itt nincs helye a könyörületnek. 08076
Bottom
08076
Top
TIMO: Ta visatagu härgade ette, see olgu seadus ja kohus. TIMO: Dobjuk le az ökrök elé, legyen ez a törvényünk. 08077
Bottom
08077
Top
JUHANI: See olgu seadus ja kohus. Suruge oma südamesse see hirmus parakrahv ja elage selle järgi. Nüüd on minu esimene käsk, et Lauri vait jääb ja ilusti magama heidab; teiseks käsin mina, et igaüks meist peale Lauri võtaks tinapudelist siidamekinnituseks väikese lonksu. Nõnda, võtkem siit. JUHANI: Legyen ez a törvény. Véssétek jól szívetekbe ezt a szörnyű paragrafust, és eszerint éljetek. Első parancsom, hogy Lauri hallgasson el, és feküdjön le szépen aludni; másodszor azt parancsolom, hogy szívünk vigasztalására mindenki húzzon egyet a kulacsból, az egy Lauri kivételével. így ni, egés/ségtekre. 08078
Bottom
08078
Top
LAURI: Kuid kas mina, mina ei saagi? LAURI: Csak én ne kapnék, én-e? 08079
Bottom
08079
Top
JUHANI: Sina heidad magama. JUHANI: Te most lefekszel. 08080
Bottom
08080
Top
LAURI: Selleks on põrgus aega küllalt. LAURI: Arra bőven lesz még idő a pokolban is! 08081
Bottom
08081
Top
JUHANI: Jumal teab, kulla Lauri, kus me veel magame. JUHANI: Isten tudja, kedves Lauri, hol hálunk az éjjel. 08082
Bottom
08082
Top
LAURI: «Jumal teab, kulla Jussi, Kus su nahk kord naelutakse.» Mina laulan kui mees, lasen otse nagu klarnetist. LAURI: Isten tudja, kedves Jussi, a bőrödet hol cserzik ki. Énekelek legény módra, harsogok, mint a trombita! 08084
Bottom
08085
Top
«Mina olen pisuke poju,
Mamma oma Jussi,
Mina olen pisuke poju,
Mamma oma Jussi.»
Apró gyerek vagyok én,
mamám Jussikája.
08090
Bottom
08091
Top
JUHANI: Hoia oma laul teiseks korraks. JUHANI: Hagyd máskorra a dalolást. 08094
Bottom
08092
Top
EERO: Hoia pisukese poju laul minule. EERO: Hagyd a gyereknótát nekem. 08095
Bottom
08093
Top
LAURI: Hoiame selle Jukola Jussile ja alustame teist ning õige pikka laulu. Laulame ja tantsime, hõissa! LAURI: Hagyjuk hát ezt a nótát Jukola Jussinak, és gyújtsunk rá egy másik, igazán nagy énekre. Énekeljünk, táncoljunk, hejehuja, haj! 08096
Bottom
08094
Top
JUHANI: Vaata, et ma ci mõista sind härgade ette heitmisele. JUHANI: Vigyázz, nehogy az ökrök elé vettesselek! 08097
Bottom
08095
Top
TUOMAS: Lauri, nüüd hoiatan sind viimast korda. TUOMAS: Lauri, utoljára figyelmeztetlek. 08098
Bottom
08096
Top
LAURI: Viimast korda? No ongi parem, et kord järele jätad. LAURI: Utoljára? No, jó is, ha elhallgatsz már! 08099
Bottom
08097
Top
JUHANI: Et võime veel Toonela väravalgi nõnda märatseda, me täiskarvased paganad! JUHANI: Épp a halál tornácán kell így viselkednünk, mi megveszekedett pogányok? 08100
Bottom
08098
Top
SIMEONI: Meie teenimist mööda nuhtlebki meid Jumal. Oi! nuhtle meid, vitsuta meid siin piinakivil! SIMEONI: Megérdemelten büntet bennünket az Úr. Ó, büntess meg bennünket, fenyíts bennünket itt, a szenvedések szikláján! 08101
Bottom
08099
Top
LAURI: See on rõõmukivi, Väinämöise rõõmukivi, ja see taat, nagu öeldi, olevat Savo jumal olnud. Kuulsin temast kord üsna lõbusa laulu ühelt korstnapühkija-sellilt. Mäletan, et kuulsin samalt poisilt vägeva jutluse, mida ta üpris voolavalt laskis oma punaste huulte ja irvi hammaste vahelt, kui seisis Kuninkala tossava korstna otsas. Ja ta jutlustas nii . . . LAURI: Örömkő ez, te! Váinámöinen örömköve, akit Savó istenének mondanak. Hallottam róla egy pompás kis nótát egy huncut kéményseprőtől. De emlékszem arra a furcsa kis prédikációra, amit ugyanez a fiú mondott el nagy sebesen Kuninkala kéményében állva. Az a prédikáció pedig így szólt... 08102
Bottom
08100
Top
JUHANI: Vait nüüd, sina metsloom! JUHANI: Hallgass már el, te vadállat! 08103
Bottom
08101
Top
LAURI: Peame nüüd jutlust, kui oleme küllalt laulnud, laulnud kõik ühest suust, nagu on kombeks kirikus. Mina olen pastor, see kivi on kantsel, teie olete köstrid ja härjad seal meie ümber on jumalakartlik ning vaga kogudus. Kuid kõigepealt marsivärss pastori kantsliminekuks. Te kuulsite. Pastor ootab. LAURI: Prédikáljunk hát, mivel már eleget énekeltünk: mindnyájan egy szájjal nótáztunk, ahogy a templomban szokás. Én vagyok a pap, ez a szikla a szószék, ti vagytok a kántorok, és az ökrök körülöttünk a jámbor, komoly gyülekezet. De halljuk először a felmenő éneket a szószékbe. Halljátok-e? A pap már türelmetlenkedik! 08104
Bottom
08102
Top
JUHANI: Oota, oota, küll ma sind peagi marsitan ja värsitan. JUHANI: Várj csak, várj, majd elhúzzuk mi rögtön a te felmenő nótádat! 08105
Bottom
08103
Top
LAURI: Sina oled peaköster, vanamees ise; need teised on su õpipoisid, sihukesed poolvillased härrakesed, kes higistades ja nagu kalkunid punetades täidavad meie kiriku köstripinki pühapäeviti ning suurte pühade ajal. Siin istuvad nad jälle jollis silmil, kuuehõlmad laiali, juuksed silutud vii ja rasvaga, ning pisuke kidur lõuahabe tudiseb veidi. Kuij istuge nüüd ometi rahulikult ja laulge pastor Mattile kantslisilmi. Ta lidus küll Keijula kõrtsist kirikusse, kuid ta valas om* pead ja harjas juukseid, ja nüüd kõmbib ta üpris liigutatud meelel palvetades üles kantslisse ning praalib mooridega kui mehine mees. Nüüd, köstri-Jutte, viskan ma jõllitava pilgu sini poole, sellepärast lase lahti. «Lase lahti, Jutte,» hüüdis endine pastor köstrile. LAURI: Te vagy a főkántor, ezek meg a tanítványaid, amolyan félgyapjas úrfiak, akik, mint a pulykák, pirosán és izzadtan minden vasár- és ünnepnap megtöltik a kórus padjait. Itt ülnek, és bámészkodnak most is; kabátjuk szárnya szélesre kihajtva, hajuk kenőcscsel, pomádéval bezsírozva, állukon apró, csenevész szakáll remeg. De üljetek már csendben, rendben, és kísérjetek fel „Matti papot” zengő énekszóval a szószékre. Igaz, a pap Keijula kocsmájából szaladt a templomba, azonban megmosta fejét, megfésülte haját, és most mélyen meghatódva, ajkán buzgó imádsággal kapaszkodik fel a szószékre, hogy alaposan ráncba szedje a vén banyákat. No most, Jutte kántor, most rád tekintek, halljuk hát a danát. „Bűnös vagy, Jutte!” - kiáltotta az egyszeri pap a kántorának. 08106
Bottom
08104
Top
JUHANI: Pane suu kohe kaunisti kinni, sina lontrus! JUHANI: Fogd be a század, te bitang! 08107
Bottom
08105
Top
LAURI: Mitte nii, vaid «laulgem suust ja sidamest» pead sa laulma. Kuid jätkub juba sellest, vaiki, kuula ja sea oma suu ilusti «kirikusuuks», kui mina jutlustan. J,h, laena sina muile, korstnapühkur, meelt ja vaba keelt. — «Mina tahan siin kantslis jutluse pidada Peetri vanast vammusest ning kümnest nööpaugust. Ometi tahan enne pilgu heita üle onb lambakarja, kuid näen oma südame suureks mureks ainult haSvaid kitsesid ning pagana sikkusid. Oh teid, teie Kärkölä neisid, ebelid ja pebelid! te uhkustate siidis ja sametis, kullas säravad kui paabulinnud; kuid sülitage mulle vastu vahtimisl, kui te viimselpäeval ei palu pastor Mattit enese eest kõnelema. Kuid siis on see netu! — Tere, tere, sina Räihä pere! Tal^n sulle sõnakese lausuda: võta õppust tollest Kettula vanast taadist. Kuid sina, pagana Peltola Paavo, mis sina tegid tal e| Tanu talu paigitalgul? Sina klaase kõlistasid ja plikasid pigistasid. Kuid mina ütlen sulle, poisiklutt: võta õppust Ju>ippi]a Jallist, muidu mõistavad viimselpäeval pastor Matti, Pa|luS ja Saulus sinu üle kohut, ja siis kott pähe ning põrgu. Av( siis aegsasti kõrvaaugud ja kuula, mis ma ütlen ning pajatan: sest mind on keedetud mõneski leemes ja siin rinnas on süda k j hülgenahast tubakakott. Sest see poju on näguleid näinud. Mna olen olnud I lelsingi koolis, kohtutoolis, jalgpuus ja mõnesk muus piina-puus. Kuid selle poolest olen parem, et pole varjanud varem, pole kellegi kaevu reotanud ega teise mehe naist tõtanud.» LAURI: Dehogy fogom! „Nyissátok fel szájatok mindnyájan, jó pásztorok”, inkább ezt kellene most énekelned. Azonban legyen már elég; hallgass el, figyelj, fülelj, és tátsd el szépen a szádat, mert kezdem a prédikációt. No most, kis kéményseprő, add kölcsön az eszed meg a nyelved. „Én pap vagyok, prédikálok, nincsen székem, csak úgy állok. Prédikálni fogok nektek Szent Péter ködmönéről és a ködmön tizenkét y iú gomblyukáról. Előbb azonban szemlét akarok tartani nyájam felett, ám szívem nagy szomorúságára jámbor juhok helyett csupán bűzlő bakokat és koslató kecskéket látok. Ah, ti kárkölái szüzek, szukák, fehércselédek! Bársonyba burkolózva, páváskodva jártok, de jönnek még sírós napok tireátok; mert vágjatok nyakon, törüljetek képen, ha végítéletkor nem kéritek szépen Matti pap engedelmét, hathatós közbenjárását. De hiába, annak nem látjátok mását! Ráihá apó, jó napot, vegye le a kalapot! Mondok egy szót előre, kettő leszen belőle: Ha nem vigyáz apó magára, vásárra kerül az apó irhája! Hanem te, pokolra való Peltola Paavo, mit tettél télen a kalákában? Összetörtél sok poharat, szorongattad a lányokat. Én neked csak annyit mondok: nem soká leszünk bolondok! Ha szavam meg nem fogadod, vélem gyűlik meg a bajod: Matti pap vet áristomba, az ördög visz a pokolba! Ezért néked azt ajánlom, jól fogadd meg bölcs tanácsom! Mert a szívem nincsen kőből, dohányzacskószív az, bőrből. Jártam én sok iskolába: hol dutyiba, hol fogházba; tolvaj azért mégsem lettem, tűzre rossz fát mégsem tettem; nem piszkoltam más kútjába, nem háltam más asszonyával. 08108
Bottom
08106
Top
«Oli mul kord väike mõrsja, elav kui tuli, kuic suur suli, — putkas kaugele ära. Läksin teda otsima: käisi| läbi Soome mere ja maa, Saksa ja Eesti ka, kuid ei leidDudmu kullakest. Tulin jälle tagasi Soome, ja leidsin ta Tampere taga liiva joomelt. Seal on ju mu Manniken! hüüdis poiss iiõmuga, kuid Manniken pirtsatas ja pajatas: «Kes sa oled? Mis maa-mustatu? Kes tõrva-kastetu?» ning lipsti esimesse onni. Kuid mina. ikka lusti-poju, ei palju sest pahandand; tubakat põske pistsin ja esimesse kõrtsi astsin, kus Mikko kiratses ning naistega märatses.» Volt szép mátkám, csalfa kígyó: faképnél hagyott a ringyó. Elindultam megkeresni, eget-földet felkutatni; bejártam a nagy finn hazát, az észt földet, a lett tanyát, de csak nem leltem a nyomát. Visszajöttem Szuomiba, hát kit látok egy bokorba’? »Itt van az én kicsi Tettum!« - kiáltottam nagy örömmel. Ő nekem jött tíz körömmel: »Hát te, csúnya szenes-kormos, szedte-vedte kátrányfoltos, téged honnan szalasztottak?® Azzal perdült-fordult, az első kunyhóba nagy garral befordult. Én azonban egyet sem búsultam, fogam alá dufla bagót dugtam, kocsmába indultam, ahol Mikko húzta s a banyákat nyúzta. 08109
Bottom
08107
Top
«Toop õlut ja kaks kortlit viina on mõistlik mõõt, et vähendada väsind mehe südamepiina. Kruusid kerkisid ja habe kastus, laulurõkatus oli meeste vastus ja mammatütred naerust nõrkesid. Kuid läksin rõõmupeolt liikuma, läksin mööda tänavaid kiikuma. Mu laul kajas, klirisesid aknad majas, ja kargasid jalule kõik Tampere pürjelid. Kuid mina, ikka lusti-poju, lasksin jooksu mööda rannarihva, virutades neile liiva ja kruusa vastu koonu ning kihva. Tulin sealt Pori linna, pisteti pulkadest puuri ja tehti tänaval tuuri; tulin Uusikaupunki, seal mind aknast hauguti; tulin Turu randa, pisteti puss rinda. Tulin lõpuks Aningaiste tänava serva ja kohtasin seal viit lõbusat lirva. Esimene lõi mind jalaga, teine ütles: «Lase poisil olla, nagu ta on; ta pole pussilööja ega kellegi pigisööja.» Kuid kolmas küsis: «Mis poisil viga?» ja neljas vastas: «Teda peaks aitama oma ametiga.» No lähme süs käsikäes käima, ütlesin mina, kuid viies müksas mind vihaselt rusikaga ja räuskas: «Käi hclvctisse!» Läksin siis Helsingi, pandi vangipinki, seal siis poiss üle kuulati ja selga tublisti tuulati: «Lase jalga, enne kui parem tants algab!» Läksin jälle maanteele, mina lusti-poju, ikka rõõmus tuju, mina, kellel süda nagu hülgenahast tubakakott. Rändasin teed, lasksin laulu, käisin läbi maad ja veed; tulin Hämemaale, astusin Kuninkala kantsli peale; ning nüüd on aamen — karmauhti!» Egy korsó habos sör s két icce pálinka éppen jó orvosság a fáradt legénynek, jót tesz a torkának, jót tesz a szívének. Fogtam a korsó sört, hörpöltem belőle, hogy a szakállam is csupa hab lett tőle. Énekeltünk, gajdoltunk, táncot roptunk, vigadtunk. Végigmentem a főutcán hangos énekszóval, minden ajtót megzörgettem, minden ablakot bezúztam, mire a sok dühös bugris nagy haraggal nékem ugrik. Én meg uccu neki, rohantam, futottam, a jó polgárokra követ-sarat szórtam. Megérkeztem Poriba, rátettek egy kocsira, kivittek a városból, belém rúgtak hátulról. Turkuba is betévedtem, hanem ott majd meggebedtem, kést szúrtak a torkomba, bicsakot a faromba. Lekerültem az alvégre, a kisutca szögletére. Hát ahol jő rengő-ringó öt leányzó, öt kis ringyó. Az első rúgott alfélen a másik szólt: »Hagyd békében! Hisz nem cigány, nem is rabló, csak afféle víg csavargód A harmadik kifaggatott: »Mondd el nékünk, mi a bajod?« A negyedik megszánt nagyon: »Gyere vélem, kisangyalom!« No, gyerünk hát, kéz a kézbe, mondtam nekik; csakhogy ekkor az ötödik orron vágott az öklével: »Eredj az isten hírével!« Onnan mentem Helsinkibe, ott bevittek a hűvösre; kiporolták a bundámat, aztán kitették irhámat: »Eredj a pokolba, fattyú!« Mentem, mentem, mendegéltem, amíg Hámébe nem értem; ideálltam szószékre, prédikáltam, de most vége. Ámen! 08110
Bottom
08108
Top
«Tahan mina kuulutused kuulutada. Kihelkonna köster ja kubermangu kupumoor tahavad agarasti abiellu astuda, homme on nende pulmad, homme pärast kapsasuppi. Nad heitku ühte ja püsigu paaris nagu Tattari Paavali pigi ja tõrv! —Järgmi sed talud kästakse sellega kirikumõisa tööle: Ullilä, Allila, Dii -Seppälä, Pimppala ja Alavesi. Tosin laudu, leisik sindlinaelu, mees majast, paremast paar, paikama kirikumõisa pisemat põrsaküna. — Kiiala koplist on karanud vana ruun, kõrge ja suur, mustjaspruun, kell kaelas, rauad jalas, lühisäärne, vaik-set rühti, saba pole ühti.» Kihirdetem a kihirdetendőket: a falu kántora s a község bábája házasodni akarnak, lakodalmat tartanak; holnap lesz a lakodalom, hegyen-völgyön vigadalom. A következő tanyák küldjenek embert munkára a pap földjére: Alszeg, Fleszeg, Kistanya, Nagytanya, Vízkelet. Hozzanak száz szál deszkát, három font szöget, minden házból jöjjön egy ember, a nagyobból kettő, és szögeljék meg a papiak kisebbik moslékos vályúját. A kiikalai karámból megszökött egy kanca, kajla a füle, kurta a farka, négy a lába, görbe háta. 08111
Bottom
08109
Top
«Ei nüüd midagi muud sedapuhku, ainult et lammas on lahke loom, ci ta puse ega poksi, aga vaat kui härg pääseb valla, ta puseb puud ja kaabib maad ning purskab tulipalavat raba vastu karjase nägu ning naba. Ja siis on jällegi aamen karmauhti! igaüks mingis oma sängi, mina lähen vangikongi.» — See oli jutlus. Most azonban már csak annyit mondok, hogy jámbor állat a birka, nem olyan, mint a bika. Ha a bika feldühödik, dúl-fúl, kapál, öklelőzik. Ámen, ámen, befejeztem, a beszédet bevégeztem.” - Ez volt aztán a prédikáció! 08112
Bottom
08110
Top
SIMEONI: Sihukest jumalavallatust sa oskad, kuid kas sa tulimane ka lugeda oskad? SIMEONI: Ilyen istentelenségeket meg tudsz tanulni, de tudsz-é olvasni, te pimasz? 08113
Bottom
08111
Top
LAURI: See on alles küsimus: kas papp lugeda oskab? «Mina loen ja laulan veata ega iial keskel peata; nii pikk laulujoru kui lauda vihmatoru.» Kuid papp peab rääkima ja mitte laulma. Mina räägin ja väike Eero vastab lauluga. LAURI: Hát ez aztán ostoba kérdés: tud-e a pap olvasni? „Tudok énekelni, olvasni is tudok, imában, zsoltárban én meg nem akadok.” Azonban a papnak miséznie kell, nem énekelnie. Én misézek, a kis Eero pedig ministrál. 08114
Bottom
08112
Top
EERO: Mina vastan, kui aga nälja pärast jaksan. EERO: Ministrálnék én, ha bírnék az éhségtől. 08115
Bottom
08113
Top
JUHANI: Kas sa hakkad hulluga ühes jändama? Sina pagan, ikka valmis koeratempudeks! Vaat, seda ma usun. Ja sina, Lauri, heida nüüd ilusti magama; lõpeta, kulla veli, see mäng ja märatsus, muidu lausun su kohta oma vankumatu kohtuotsuse, ja siis virutavad sind kümme kätt silmapilk alla härgade ette. Lõpeta see mäng. JUHANI: Csak nem állsz össze ezzel a bolonddal bajt keverni? Te taknyos! Téged ugyan könnyű táncba vinni! No, azt meghiszem. Hanem, Lauri, feküdj le most szépen aludni. Hagyd abba, kedves testvér, ezt a bolondozást, mert különben kimondom rád felleb-bezhetetlen ítéletemet, és nyomban tíz ököl lök le az ökrök elé. Hagyd abba a tréfát! 08116
Bottom
08114
Top
LAURI: See on alles tantsu algus, vennas, tantsu algus. Jah, tantsime, maadleme, tantsime juskit, nii et samblad tolmlevad. Vaat nü! LAURI: Hiszen csak most kezdődik a tánc, bátyó! így ni, táncoljunk, birkózzunk; táncoljunk egy Jussi-táncot, hogy a moha is repüljön tőle. így ni! 08117
Bottom
08115
Top
TIMO: Sina põrguline! Vähe puudus, et ma ei oleks kivilt alla lennanud. Tasa, tasa! TIMO: Te ördögfattyú! Kevésbe múlt, hogy le nem poty-tyantam a kőről. Nyughass más, nyughass! 08118
Bottom
08116
Top
JUHANI: Lauri, kas ma nüüd ütlen selle hirmsa sõna, mis *u silmapilkselt pudruks teeb? Ja see vankumatu sõna kostab nii: ta visatagu härgade ette. Kas ma ütlen? JUHANI: Lauri, kimondjam-e hát azt a szörnyű szót, amely egy pillanat alatt kásává változtat téged? Az a szó így hangzik: dobjátok le az ökrök elé. Kimondjam-e hát? 08119
Bottom
08117
Top
LAURI: Ära ütle midagi, laula ainult, kui mina juskit tantsin. Hih! LAURI: Ne mondj semmit, hanem énekelj, mivel én a polkát járom. Juhhé! 08120
Bottom
08118
Top
JUHANI: Ta visatagu härgade ette, ja jumal olgu temaga! Aamen. — Nüüd on see öeldud. Ta mingu. JUHANI: Dobjátok le az ökröl elé, és Isten legyen néki irgalmas! Ámen, így hát kimondtam. Indulj! 08121
Bottom
08119
Top
LAURI: Lähme kõik üheskoos, käsikäes, välja elu Näi jama alt! LAURI: Induljunk mindnyájan egyszerre, kéz a kézben; menjünk ebből az Éhségvárból! 08122
Bottom
08120
Top
TUOMAS: Seadus sündigu, ja käi surma! TUOMAS: Teljesedjen be a törvényünk: eredj a halálba! 08123
Bottom
08121
Top
JUHANI: Ära põrgu pärast, Tuomas! JUHANI: Hagyd békén, Tuomas. 08124
Bottom
08122
Top
TUOMAS: Maha kivilt, poiss! TUOMAS: Le a szikláról, fiú! 08125
Bottom
08123
Top