Ajk kotisivu TwinBook o MainMenu

Aleksis Kivi: Seitsemän veljestä, (Alex Matson: Seven Brothers) : ISBN 951-30-2556-X, Helsinki 1973, KK:n kirjapaino
Aleksis Kivi: A hét testvér

Chapter 01 Fejezet

: |fin-|swe-|eng|-rus|-est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (en-hu) :
Chapter: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seven brothers o A hét testvér Download
01001
Top
Jukola Farm, in the southern part of Häme, lies on the northern slope of a hill not far from a village called Toukola. Around the house the ground is studded with boulders, but farther down the slope are fields, where once, before the farm fell into decay, heavy-eared crops used to wave. Below the fields is a meadow, clover-rimmed and cleft by a winding brook; and richly it yielded hay before it became grazing ground for the village cattle. Attached to the farm also are immense forests and swamps, acquired mostly at the great enclosure of lands long ago, thanks to the admirable sense of the founder of the farm. For it was then that the master of Jukola, looking more to the advantage of his descendants than his own, accepted for his share forest ravaged by fire and for this was given seven times the area allotted to his neighbours. Now, however, all traces of fire had vanished from his holding, and dense forest covered the site. — Such is the home of the seven brothers, whose fortunes I am about to relate. A Jukola-tanya Háme-tartomány déli részében, egy domb északi lejtőjén fekszik, közel Toukola falvához. A házat köves térség veszi körül, de valamivel lejjebb jó szántóföld kezdődik, amelyen hajdanán, mielőtt a tanya romlásnak indult volna, acélos gabona hullámzott. A szántók alatt a lóherés rétet kanyargó árok szeli át; bőven termett rajta a széna, mielőtt a falu tehénlegelője lett volna belőle. Eze.nfelül hatalmas erdők, lápok és pusztaságok tartoztak a tanyához, melyet alapítója még hajdan, a nagy földosztás idején szerzett bölcs cselekedetével. Jukola első gazdája ugyanis inkább utódainak, mint saját magának érdekét tartva szem előtt, egy tűzvész által letarolt erdőt választott osztályrészéül, és így hétszer akkora területet kapott, mint szomszédai. Azóta a tűzvész nyoma régen elenyészett, és sűrű erdő nőtt a helyébe. Ez lenne hát annak a hét testvérnek otthona, akiknek élettörténetét, ím, elmondani készülök. 01001
Bottom
01002
Top
The names of the brothers, from the eldest downward, are: Juhani, Tuomas, Aapo, Simeoni, Timo, Lauri and Eero. Tuomas and Aapo are twins, likewise Timo and Lauri. Juhani, the eldest, is twenty-five; Eero, the youngest, has barely seen eighteen circuits of the sun. In build, they are stocky and broad-shouldered, of middling height, except Eero, who is still very short. Tallest is Aapo, though by far not the broadest across the shoulders. That advantage and honour falls to Tuomas, who is actually famous for the breadth of his shoulders. Peculiar to them all is the brownness of their skin and their stiff, hemplike hair, the coarseness of which is especially striking in Juhani. A testvérek neve kor szerinti sorrendben a következő: Juhani, Tuomas, Aapo, Simeoni, Timo, Lauri és Eero. Köztük Tuomas és Aapo, valamint Timo és Lauri ikertestvérek. Juhani, a legidősebb, huszonöt éves, Eero azonban, a legfiatalabb, még nem látott tizennyolc tavaszt. Termetre zömök és vállas, középmagas legények, kivéve Eerót, aki még nagyon kurta gyerek. Aapo köztük a legszálasabb, ha mindjárt nem is a legvállasabb. Ez utóbbi előny és dicsőség Tuomasnak jutott osztályrészül, akinek széles válla messze földön híres. Mindnyájukra egyformán jellemző bőrük barna színe és durva, kenderkócszerű hajuk, melynek sörteszerű merevsége különösen Juhani kobakján szembetűnő. 01002
Bottom
01003
Top
Their father, a passionate hunter, met a sudden death in the prime of his life in an encounter with an enraged bear. Both were found dead, the shaggy king of the wilds and the man, lying side by side on the bloodstained ground. Sorely was the man mangled, but the brute too was seen to have been gashed with a knife and to have had its breast pierced by the keen bullet of a musket. So perished a sturdy fellow who in his time had killed more than fifty bears. — For love of the hunt, however, he neglected to work on his farm, which, with no master watching over it, gradually fell into decay. Nor were his sons fond of sowing and ploughing either; from their father they had inherited the same powerful eagerness to hunt game in the forests. They laid traps, set gins and snares and dug grouse-pits, to the undoing of wildfowl and hares. In such pursuits they passed their boyhood until they were able to use fire-arms and dared seek out Bruin in his wilds. Apjuk, ki szenvedélyes vadászember volt, élete virágján lelte hirtelen halálát, egy bősz medvével viaskodván. Úgy találták őket holtan: az erdő fenevadja s az ember halálos ölelésben hevertek a vérrel áztatott terepen. Csúnya seb éktelenkedett az emberen, de az állat nyakát és oldalát is alaposan megszabdalta a görbe finn kés, szü-gyét átfúrta a gyors puskagolyó. így múlt ki a világból ez a nagy erejű ember, aki éltében ötvennél több medvét ejtett el. Ám buzgó vadászgatásai folytán egészen elhanyagolta otthoni munkáját-dolgát, s a tanya, igazi gazda híján, egyre inkább züllésnek indult. Fiai sem törődtek a szántással-vetéssel, mert örökölték atyjuk heves vadászszenvedélyét. Hurkot feszítettek, csapdát, lépet állítottak nyúlnak, madárnak, s így töltötték gyermekkoruk esztendeit, míg csak meg nem tanultak bánni a tűzfegyverrel, hogy aztán a medvét is fölkeressék a rengeteg mélyén. 01003
Bottom
01004
Top
Their mother tried, indeed, with tongue and rod to turn them into the path of work and diligence, but the boys stubbornly resisted all her efforts. She was in every respect a deserving woman, known for her straightforward and honest, though perhaps a trifle over-harsh character. A fine fellow was her brother, too, the boys’ greatly admired uncle, who in his youth had sailed the distant seas, a stalwart sailor, and had seen many peoples and cities; until having lost his sight and become stone-blind, he spent the dark days of his old age at Jukola. There, as he carved by touch dippers, spoons, axe-shafts and other household articles, he would tell his nephews stories and describe to them strange events that had happened in their own country or foreign kingdoms, or relate to them miracles and other things from the Bible. To these talks of his the boys listened attentively, impressing them for all time on their memories. With less pleasure they listened to their mother’s commands and scoldings, turning to them a deaf ear in spite of repeated thrashings. All too often, perceiving the imminence of a whipping, the gang of brothers would decamp, causing their mother and others acute anxiety and trouble and thereby making their own case worse. Anyjuk ugyan igyekezett szidással, fenyítéssel serény munkára szorítani őket, de minden igyekezete megtörött a testvérek nyakasságán. Pedig derék asszony volt; becsületes, szilárd, talán kissé túlságosan szigorú jellemét mindenki tisztelte. Jóravaló ember volt a testvére is, a fiúk jámbor nagybátyja, aki ifjabb korában bátor tengerészként messzi tengereken hajózott, és sokféle népet, sok várost megismert. Később azonban elvesztette szeme világát, és öregségének sötét napjait ott töltötte a Jukola-tanyán. Gyakran, miközben ujjainak tapintásától vezettetve kanalat, kupát, baltanyelet, sulykolót s egyéb, a háztartásban hasznos szerszámot faragott, mindenféle regét s különös eseteket mesélt unokaöccseinek a közelibb vagy távolibb világból, máskor meg a Biblia csodáit és történeteit beszélte el. A fiúk nagy áhítattal hallgatták az öreg históriáit, és minden szavát jól eszükbe vésték. Anyjuk parancsait és dorgálásait azonban már korántsem hallgatták ilyen szíves örömest; bizony szörnyen süketek voltak a jó asszony minden szavára, és ezen semmiféle verés, fenyítés nem segített. Nemegyszer, sejtve, hogy verés közeleg, uccu, megszökött az egész testvérhad, noha ezzel bajt s bosz-szúságot okozva anyjuknak meg másoknak is, csak rontottak saját ügyükön. 01004
Bottom
01005
Top
May one such episode from the brothers’ childhood be recorded here. They were aware of the existence, under their barn, of a hen’s nest belonging to an old woman known as Granny Pinewood, her little cabin being situated in a clump of pines near Jukola. One day, a fancy for baked eggs having entered their minds, they decided to plunder this nest and then enjoy their spoil in the forest. They carried out this decision, emptied the nest and made off in a body for the woods six brothers, for Eero still clung at that time to his mother’s skirts. Reaching a purling brook in a dark sprucewood, they made a fire on the bank, wrapped the eggs in rags, and having dipped them in water, set them to bake in the hissing ashes. And when their titbits were cooked, they ate a tasty meal and set off contentedly for home again. But no sooner had they reached the home rise, than a storm broke over their heads; their misdeed had been discovered. Granny Pinewood raged and scolded, and fierce of countenance their mother hastened to meet them, a whining rod in her hand. The boys, however, were not of a mind to encounter such a squall, but turned back and fled to the forest for shelter, heedless of their mother’s cries. De hadd mondjak el egy esetet a testvérek gyermekkorának idejéből. Valahogy megtudták, hogy otthon a csűr alatt egy tyúk fészkel, melynek tulajdonosa Mán-nistö anyó, a közeli fenyves tövénél lapuló kis kunyhó gazdasszonya volt. Egyszer a testvérek kedvet kaptak forró hamuban sült tojásra, s elhatározták, hogy kifosztják a fészket, és elmennek az erdőbe, kiélvezni a zsákmányt. Az elhatározást tett követte: a fészekből kilopták a tojásokat, s aztán együtt kivonultak az erdőbe, mind a hatan; Eero akkor még az anyja szoknyája mellett lábatlankodott. Midőn a sötét erdő mélyén egy csörgedező patakhoz értek, a parton pompás tüzet raktak, a tojásokat rongyba csavarva vízbe mártották, s bekaparták a sistergő hamuba. Mikor a tojások megsültek, ízes lakomát csaptak, s aztán elégedetten hazafelé indultak. De az otthoni domb lábához érve szörnyű égzengés fogadta őket: időközben ugyanis napfényre került csínytevésük. Mánnistö anyó sírt-rítt, szitkozódott, anyjuk pedig baljós tekintettel, kezében suhogó vesszővel sietett a testvérek felé. A fiúknak nem volt merszük szembeszállni a viharral, hanem hátat fordítva újból az erdőbe szöktek, ügyet sem vetve anyjuk kiáltozásaira. 01005
Bottom
01006
Top
A day now passed, and then a second, but of the truants (here was no sign; and at last their absence became a cause of great disquietude to the mother; her anger soon gave way to grief and tears of pity. She set out to look for them, scoured (he woods in all directions, but in vain. The matter then began to take on an ever more dreadful aspect and finally to call for action by the Crown’s servants. Word was sent to the bailiff who at once alarmed the whole of Toukola and the outlying farms. And now a search-party of old and young, women as well as men, set out, headed by the bailiff, to comb the forests. The first day they searched the vicinity, but without the result hoped for; the next day they moved farther way, and now, as they breasted a high hill, they saw in the distance, on the margin of a swamp, a blue pillar of smoke corkscrewing up into the sky. Carefully marking the direction, they pushed on towards the smoke. And at last, approaching nearer, they heard a voice sing these words: Eltelt egy nap, eltelt kettő is, ám a szökevényeknek se híre, se hamva. Anyjuk végül is nyugtalankodni kezdett, és heves haragja gonddá, szánakozó könnyekké változott. Keresésükre indult, keresztül-kasul kóborolta az erdőt, de csak nem találta mihaszna csemetéit. A dolog egyre aggasztóbbá vált, s végül is hatósági emberekhez kellett fordulnia segítségért. Hírül vitték a dolgot a vadászmesternek, aki haladéktalanul össze-csődítette az egész Toukola falut s környékét. És megindult a vadászmester vezetésével a sereg: ifjak és öregek, asszonyok és férfiak hosszú láncba széledve felverték az erdőt. Első nap a közelebbi vidéket kutatták át, azonban a remélt eredmény nélkül; másnap messzebb merészkedtek, s midőn fölhágtak egy magas domb tetejére, a távolból, egy láp partjáról, kékes füstoszlopot láttak kanyarogni az ég felé. Jól megjegyezték maguknak, mely irányból szállt fel a füst, és megindultak arrafelé. Végül, közelebb jutva, énekszót hallottak: 01006
Bottom
01007
Top
’Well fared the men of olden days,
The wilds did not dismay ’em.
Driftwood kept their fire ablaze,
Their ale the river gave ’em. ’
Régente is vígan voltak
patak partján, kék ég alatt:
erdő adott jó tűzifát,
tiszta sört a cserge patak.
01007
Bottom
01013
Top
On hearing this song the mistress of Jukola was mightily cheered, for she recognized the voice as that of her son Juhani. And the forest was also ringing with the crashes of a fire-hammer, so the searchers knew that they were heading for the truants’ camp. The bailiff gave an order for the boys to be surrounded, after which the party was to close in silently and then halt some distance away. Jukola gazdasszonya, hallva az éneket, nagyon megörült, mert megismerte fiának, Juhaninak a hangját. És mivel a sűrűből szapora durranások hallatszottak, a hajtók megértették, hogy már közel járnak a szökevények táborához. Ezért a vadászmester parancsot adott, hogy kerítsék be a fiúkat, s aztán halkan közelítsék meg őket, de a táborhelyük előtt álljanak meg. 01013
Bottom
01014
Top
His order was obeyed. And when the party, closing in on all sides, had approached to within fifty paces, it came to a halt; and now the following sight met their gaze: built of spruce-branches at the foot of a rock was a tiny shelter, in the doorway of which Juhani reclined on a mossy couch, staring up at the clouds and singing. A few yards away from the shelter a camp-fire blazed merrily, and in its embers Si-meoni was roasting a grouse the brothers had snared for dinner. Aapo and Timo, both with sooty faces after playing at being brownies, were baking turnips in hot ashes. Beside a little clay-pit Lauri was silently busy modelling clay whistles, bulls and spirited foals; he already had a long row of these set to dry on the moss-clad trunk of a fallen tree. Tuomas banged away with a fire-hammer: spit frothily on an embedded rock, laid a live coal on the saliva and then brought down with all his might a second rock on the coal, whereupon a crash, often as sharp as the report of a rifle, would echo around, and a sooty smoke issue from between the rocks. Úgy is történt, amint meghagyta. Midőn a sereg, mindenfelől bekerítve a testvéreket, mintegy ötvenlé-pésnyire közel került hozzájuk, a hajtok megálltak, s szemük elé a következő látvány tárult: egy szikla tövében fenyőágakból összetákolt kis kunyhó állt, melynek bejáratánál lágy mohakereveten hevert Juhani, bámulta a felhőket, és énekelt. Két-három ölnyire a kunyhótól vidám tábortűz lobogott, melynek parazsánál Simeoni egy léppel fogott nyírfajdot pirított a nyárson ebédre. Aapo és Timo kormos képpel - az imént ugyanis ördö-gösdit játszottak - répát sütöttek a forró hamuban. Egy kis iszapos kátyú mellett pedig Lauri üldögélt szótlanul, és a sárból kakasokat, teheneket s büszke paripákat formált; már egész sereg száradt belőlük egy mohos fatörzs oldalára kirakva. A durranások viszont Tuomastól eredtek: egy csupasz kőre habosat köpött, izzó parazsat dobott a köpés hegyibe, s aztán egy másik kővel nagyot csapott a parázsra: mint a puskalövés, akkora durranás hallatszott, s a kövek közül fekete füst kanyargott a levegőbe. 01014
Bottom
01015
Top
Juhani:
’Well fared the men of olden days,
The wilds did not dismay ’em,’
but the Devil will get us yet out here. It’s as good as in our hands, you sons of beavers.
JUHANI:
Régente is vígan voltak
patak partján, kék ég alatt...
Hanem végül mégis az ördög visz el bennünket. Ez már egyszer szent, ebadta kölykei!
01015
Bottom
01022
Top
Aapo: Isn’t that what I said when we took the hare’s path. What fools we were! Let robbers and gypsies wallow like this with only the sky for roof. AAPO: Mondtam én ezt rögtön, amikor felkötöttük az útilaput. Haj, de bolondok voltunk! Csak a rablók és cigányok kóborolnak így a csupasz ég alatt. 01022
Bottom
01023
Top
Timo: God’s sky, anyhow. TIMO: Isten ege ez mégis. 01023
Bottom
01024
Top
Aapo: Living here with wolves and bears. AAPO: Itt élni a farkasokkal és medvékkel! 01024
Bottom
01025
Top
Tuomas: And with God. TUOMAS: Meg a Jóistennel! 01025
Bottom
01026
Top
Juhani: Right, Tuomas! With God and his angels. Ah, if we only had the eyes of a soul in Heaven, we’d see as plainly as anything a whole host of sheltering angels with wings in a l ing around us, and God himself, like a grey old gaffer, sitting right in our midst as a loving father. JUHANI: Igazad van, Tuomas! A Jóistennel és az ő angyalaival. Hej, ha képesek volnánk arra, hogy mint az üdvözültek, lelki szemekkel tekintsünk magunk körül, bizonnyal látnánk, hogy egész sereg védangyal vett körül bennünket, és ősz hajú öreg képében, mint jóságos atya, maga az Isten is itt ül közöttünk. 01026
Bottom
01027
Top
Simeoni: Ay, but what will poor mother be thinking? SIMEONI: De vajon mit gondol most szegény anyánk? 01027
Bottom
01028
Top
Tuomas: She’ll be wanting to hammer us tender the minute she can lay her hands on us. TUOMAS: Biztosan kicserezné a bőrünket, ha a körme közé kaphatna. 01028
Bottom
01029
Top
Juhani: Ay, boy, that would be a beating! JUHANI: Haj, fiúk, lenne ám nemulass! 01029
Bottom
01030
Top
Tuomas: A beating. A good beating. TUOMAS: Hasábfával kenegetnék a hátunkat! 01030
Bottom
01031
Top
Juhani: A fire-spitting beating. We know that. JUHANI: Jóféle nyírfa virgáccsal, annyi szent! 01031
Bottom
01032
Top
Aapo: We ’ve got to take it some time. AAPO: Ezt már el nem kerülhetjük. 01032
Bottom
01033
Top
Simeoni: That’s true. So best to go and get the beating over and end this bullock’s holiday. SIMEONI: Bizony nem. S ezért legokosabb szépen elszenvedni azt a verést, és felhagyni ezzel a kivert bikának való élettel. 01033
Bottom
01034
Top
Juhani: A bullock doesn’t exactly go of its own free will, brother, to be slaughtered. JUHANI: De a bika nem szokott önként ballagni a vágóhídra, öcskös! 01034
Bottom
01035
Top
Aapo: Don’t talk rubbish, boy. Winter’s coming, and we weren’t born with a pelt on our backs. AAPO: Ugyan mit fecsegsz, fiú? Közeledik a tél, s mi nem vastag bundával a nyakunkon születtünk a világra. 01035
Bottom
01036
Top
Simeoni: So there’s nothing for it but homeward march for our hiding, and a well-earned one. SIMEONI: Nincs más hátra, mint mars hazafelé! És aztán jöjjön az a verés, hiszen nem jön ok nélkül. 01036
Bottom
01037
Top
Juhani: Brothers, brothers, let our backs be spared a little while yet. How do we know what way out God may find for us in the next two or three days. Ay, let’s still romp here, our days there around our tree-stump fireplace, our nights in our spruce hut, grunting side by side in a row like suckling-pigs in a stye. — What do you say, Lauri boy, in your claypit? What? Shall we go meekly and take our hiding? JUHANI: Kegyelmezzetek a hátunknak, testvérek, kegyelmezzetek még néhány napig. Hiszen nem tudhatjuk, holnap-holnapután nem talál-é a Jóisten valami menekvést számunkra. Heverjünk még itt: nappal a tábortűz körül, éjjel pedig benn, a lombsátorban, sorban egymáshoz lapulva, mint a koca malacai az almon. De mint vélekedik Lauri úrfi ott a pocsolya mellett? Hogyan? Hogy menjünk szépen a virgács alá? 01037
Bottom
01038
Top
Lauri: Let’s stay here yet. LAURI: Elvagyunk mi itt is. 01038
Bottom
01039
Top
Juhani: That’s what I think’s best. Just that. But that’s a mighty herd of cattle you have there. JUHANI: Mert én is úgy gondolom. Úgy bizony!... Hanem van ott néked már egész sereg tehened. » 01039
Bottom
01040
Top
Tuomas: Cattle and poultry, that boy has. TUOMAS: Tehén is meg baromfi is bőven. 01040
Bottom
01041
Top
Juhani: A mighty flock. There’s the makings of a real whistle-maker in you. JUHANI: Hatalmas egy csorda! Belőled jó kakasgyártó lenne!... 01041
Bottom
01042
Top
Tuomas: A real plasterer. [TUOMAS: Oikein fläätälä.>missing] 01042
Bottom
01043
Top
Juhani: A grand plasterer. What’s that Russian doll just out of your paws ? JUHANI: [Oivallinen fläätälä. >missing]-- Hanem miféle ördög csudája az, amit most kiformáztál? 01043
Bottom
01044
Top
Lauri: This is only a kind of a little boy. LAURI: Ez csak olyan kicsike gyerek. 01044
Bottom
01045
Top
Juhani: See the rascal ! JUHANI: Nézd csak, nézd a fickót! 01045
Bottom
01046
Top
Tuomas: Makes boys like a man. TUOMAS: Gyereket csinál, mintha férfi lenne. 01046
Bottom
01047
Top
Juhani: Boys stout as tree-stumps; and feeds his boys and cattle like a man. But say, brothers, brothers, hurry up with the dinner, my stomach’s beginning to grumble. More ashes, boiling hot ashes, on that roasting turnip, that one there. Whose turn is it to steal turnips ? JUHANI: Csuda fafejű gyereket! S aztán férfi módra enni ad a gyereknek meg a baromnak is. Hanem hé, fiúk, édes testvéreim, hozzátok már azt az ebédet, mert korog a gyomrom. Rakj még egy kis parazsat, jó forró parazsat annak a répának a hegyibe, hallod-e! Kimost a soros, hogy répát lopni menjen? 01047
Bottom
01048
Top
Simeoni: My turn for that work of sin. SIMEONI: Rajtam a sor, hogy bűnös munkára induljak. 01048
Bottom
01049
Top
Juhani: We’re forced to do a little pinching to keep body and soul together. If that’s a sin, ’tis one of the smallest done in this maggotty world. See here, if I die with no other black mark in my books, that little crow’s-foot’ll hardly stop me from entering on a better life. I’d soon be chased out of the real bridal chamber, that I know, but there’d always be some doorkeeper’s job for this lad, and even that would be terrible fun. Ay, let’s stick to that belief and cheerfully take as much as our gizzards will hold at a time. JUHANI: Életünk tengetésére néha a máséból kell csipegetnünk. Ha ez bűn, akkor is a legenyhébbek közül való, amit ezen a romlott világon elkövetnek. És ha úgy halok meg, hogy nem lesz más a rovásomon, ez a kis macskakaparás még nem fogja meggátolni, hogy boldogabb életre jussak. Az igazi menyegzői teremből ugyan hamar kiebrudalnak, azt hiszem, de azért valami ajtónálló tisztet ilyen magamfajta gyereknek is adnak talán, és már ez is pompás dolog lenne. Higy-gyünk hát benne, hogy így lesz, és csenjünk el bátran mindent, ami csak a bendőnkbe fér. 01049
Bottom
01050
Top
Aapo: But I believe we’d do well to leave Kuokkala’s turnip-field in peace now and find us another. When a crop gets smaller day by day, a farmer soon starts watching his land night and day. AAPO: De jobbnak tartanám, ha már békén hagynánk Kuokkala répaföldjét, s másikat keresnénk. Mert ha napról napra fogy a répa, a gazda majd éjjel-nappal őrzi a földjét. 01050
Bottom
01051
Top
The Bailiff: No need to worry about that, boys, no need at all. Well, well, why this flurry? Look, see how a host of guardian angels has ringed you round right smartly. A VADÁSZMESTER: Erre többé ne legyen gondotok, fiaim, halljátok-e! Nono, miért riadtatok meg úgy? Nézzétek csak: egész sereg védangyal vett körül ben-v neteket egyszeriben. 01051
Bottom
01052
Top
In such a way the bailiff addressed the brothers, who, greatly scared, dashed up and scuttled off in all directions, but soon saw their escape cut off everywhere. Whereupon the bailiff said: ”You’re in the net now, you rascals, safe in a net where you’ll stay until you’ve been scaled a little as a reminder, a little reminder, of the footsoreness you’ve caused us, you tu',rals. Come here with your birch, mother, and lay on them with a warm hand. And if there should be any resistance, there's plenty of helpwomen.” There followed a thrashing from a mother’s hand, boy after boy down the line of brothers; and loud was the outcry in Kuokkala’s woods. Lustily the woman wielded her rod, yet the bailiff averred that the hiding had been too mild. Így szólt a vadászmester a testvérekhez, akik szörnyen megriadva talpra ugrottak, és igyekeztek elfutni, ki merre látott, de csakhamar rémülten vették észre, hogy útjukat mindenfelől elállták. Ekkor a vadászmester megint megszólalt: „Csapdába jutottatok, fickók, csapdába bizony, ahonnan nem szabadultok előbb, míg ki nem cserzik a bőrötöket emlékeztetőül arra, hogy mennyi lótás-futást okoztatok nekünk, ebadta csibészei! Ide, ide, anyó, azzal a nyírfa vesszővel, húzza csak el a nótájukat alaposan! Ha talán ellenkezni próbálnának, hát van itt segítség bőven.” Suhogott a pálca az anyó kezében, és alaposan végighegedült vele a testvérsereg minden egyes tagjának a hátán; nagy volt a sírás-rívás a kuokkalai erdőben. Kegyedenül táncoltatta az anya a virgácsot, de a vadászmester mégis azt erősít-gette, hogy nagyon enyhe huszonötöt kaptak a fiúk. 01052
Bottom
01053
Top
And after her task had been completed, they all set off home, so too the mother and her sons. All the way she stormed, scolding the truants; nor did the tempest abate even after they had reached their home. Even while laying a meal for the boys on a table the housewife continued to rage, threatening them with a new thrashing. But seeing the ravenous hunger with which they dug their teeth into the bread and pickled sprats, she turned her face away, wiping in secret a tear from her coarse brown cheek. Midőn vége volt a ceremóniának, mindenki szerte-széledt, s az anya is hazafelé indult fiaival együtt. Egész úton szidta, korholta a szökevényeket, s a vihar még ott hon sem ült el; míg ételt rakott gyermekei elébe, egyre csak lármázott, sőt újabb veréssel fenyegette őket. De midőn látta, hogy milyen mohó éhséggel harapnak a kenyérbe és a sózott halba, elfordult, és titokban egy könnyet törült le napégette, ráncos orcájáról. 01053
Bottom
01054
Top
So ended the brothers’ escapade. And this was the incident from the days of their childhood I interrupted my story to describe. Így végződött a fiúk szökése. Ez a kaland, melyet most elbeszéltem, még gyermekkorukban történt. 01054
Bottom
01055
Top
Another favourite pastime of the brothers was hitting the disc, a game they still loved to play in their manhood. Divided into two sides, they competed eagerly, each side trying to bat I lie disc across the other’s goal line. Furiously they shouted, ran and jostled, and sweat poured in streams down their faces. I lie disc danced humming along the ground, often rebounding from a bat on to player’s face, so that on their return from n game one or more of the brothers would be nursing a tremendous bump on the forehead or a mussel-like bruise on the cheek. So passed the days of their youth: the summers in the forest or on the road, hitting the disc, the winters on top of the huge stove in perspiring heat. Kedves mulatsága volt a testvéreknek a korongdobálás - még meglett korukban is szívesen játszották. Ilyenkor két csapatra oszolva keményen küzdöttek, és igyekeztek elérni a kitűzött métát. Nagy volt a lárma, futkosás, dulakodás, és arcukról patakokban ömlött a verejték. Zúgva pörgött a korong az úton végig, s az ütőről néha valamelyik fiú képére pattant, úgyhogy hazatérve a játékból, nem egy homlokot ékes szarv díszített, nem egy orca dagadt meg cipónyira. így töltötték ifjúságuk napjait: nyáron az erdőben vagy az országúton, korongot hajigálva, télen otthon, a forró kemencén heverészve. 01055
Bottom
01056
Top
But even the brothers could not help seeing the changes brought by time. Events occurred which forced them to take more heed of the morrow than they were wont to do, and to .iltcr in some measure the direction of their lives. Their mother had died, and one of them had now to take charge to avoid letting the farm go to utter ruin and see to the payment of the Crown tax, which, compared with the large area of land and forest belonging to Jukola, was admittedly small. But on a neglected farm, there are work and duties in plenty. And to crown all, the new Vicar of the parish turned out to be terribly strict in all that pertained to his office. Especially towards backward readers was he without mercy, harrying them in every way, even to confinement in the stocks. Thus, his sharp eye had fallen also on the Jukola brothers. He had already delivered to them a stern command, actually through a writ-server, to get themselves at more than their usual speed to the churchwarden for teaching in reading. Remembering these circumstances, sitting one late summer evening in the living-room of their home, the brothers held the following conversation. De előbb-utóbb a testvérek is észrevették, hogy változnak az idők. Olyan dolgok történtek, melyek arra kényszerítették őket, hogy többet gondoljanak a holnapi nappal, s változtassanak eddigi életmódjukon. Anyjuk meghalt, s így egyiküknek vállalnia kellett, hogy gazda lesz a tanyán, s megmenti a házat a romlástól, meg törődni fog azzal is, hogy az adót, ami ugyan Jukola nagy erdőségeihez és szántóihoz képest éppen nem volt sok, megfizessék. Az ilyen elhanyagolt tanyán akad munka s tennivaló bőven. Mindennek tetejébe aztán új papot kapott a falu, aki szent hivatalának minden ágában igen szigorú férfiúnak mutatkozott. Különösen az olvasásban járatlanokkal volt könyörtelen, és minden módon szorongatta, sőt még kalodába is záratta őket. Többek között erősen szemre vette a Jukola-tanya legényeit is. Az esküdt útján keményen megparancsolta nekik: a szokottnál serényebben jelenjenek meg a kántornál, hogy megtanulják a betűvetés mesterségét. A testvérek egy nyár végi estén a tanyaház nagyszobájában üldögélve ezekről a dolgokról elmélkedtek, s meghányták-vetették a dolgot ekképpen. 01056
Bottom
01057
Top
Aapo: I say that this wild life won’t do, and can only end in ruin and destruction. Brothers! other habits and works, if happiness and peace is to be ours. AAPO: Azt mondom: ez a bitang élet nem visz jóra, lument áll íts és logak csikorgatása lesz a vége. Testvénél Mrtskfpp kell élnünk, másképp kell tennünk, ha békét s boldogságot akarunk. 01057
Bottom
01058
Top
Juhani: You speak the truth, no denying that. JUHANI: Okosan szóltál, tagadhatatlan. 01058
Bottom
01059
Top
Simeoni: God have mercy! Unbridled, wild has our life been unto this day. SIMEONI: Isten irgalmazzon! Mind a mai napig féktelenül, elvadulian éltünk. 01059
Bottom
01060
Top
Timo: There’s life enough in this life, and world in the world. It’s all right, hard as it is. Ohoo! TIMO: Ugyan, ugyan! Élet a mi életünk, világ a mi világunk in! Ki liogy veti ágyát, úgy alussza álmát. Úgy bizony! 01060
Bottom
01061
Top
Juhani: We have lived too wildly, or to put the matter rightly, too carelessly; that can’t be denied. Still, let us not forget: ”youth and wildness, old age and wisdom”. JUHANI: Nagyon betyárosan, vagy helyesebben szólva: nagyon gondtalanul éltünk, ez tagadhatatlan. Azonban ne feledjük: „Ifjúság: bolondság, öregség: bölcsesség.” 01061
Bottom
01062
Top
Aapo: Well, it’s time now for us to grow wiser, time to bring our lusts and passions under the yoke of our brains, and in the first place do that which profits us, not that which tastes sweetest. Up now to setting our farm without delay into respectable shape again! AAPO: Ideje már, hogy benőjön a fejünk lágya, s kedvünket, szenvedélyünket az ész uralma alá vetve mindig azt tegyük, ami hasznos, nem pedig ami jobban ízle-nék. Haladéktalanul hozzá kell látnunk, hogy házunkat újból becsülettel rendbe szedjük. 01062
Bottom
01063
Top
Juhani: Well spoken! Let’s get busy first on the manure like dungbeetles, and may the axe echo from morning to eve around Jukola’s walls chopping pine-twigs for the midden; the cattle, our grand cattle, let them too do their best to raise the pile; and may the dunghills in our yard rise high as the golden walls of a king’s castle. Next Monday we’ll begin, starting from the roots. JUHANI: Helyes beszéd! Először is hát, mint a ganajtúró féreg, essünk neki a trágyadombnak, és reggeltől estig aprítsuk az almot* Jukola minden zege-zugában: teltén, pompás tehén tetézze trágyájával a halmot, és emelkedjenek u karámban magas kupacok, mint a királyi vár aranyos falai. így teszünk. Jövő hétfőn munkához látunk, mégpedig amúgy istenigazában. 01063
Bottom
01064
Top
Aapo: Why not to-morrow? AAPO: Miért nem rögtön holnap? 01064
Bottom
01065
Top
Juhani: Monday, and not before. No harm in letting a matter ripen a bit first. Ay, let that be settled, next Monday. JUHANI: Majd csak jövő hétfőn. Hiszen nem árt, ha ala-|H)sabban fontolóra vesszük a dolgot. így hát, mint mondtam: jövő hétfőn! 01065
Bottom
01066
Top
Aapo: One thing, however, we must do now. The case is I his: if we wish for order and a firm foundation for our household, let one of us be leader and master. This right and duty, wc know, is Juhani’s both as his birthright and by our mother’s command. AAPO: Egy dolgot azonban rögtön tisztáznunk kell. Éspedig ezt: ha rendet és mértéket akarunk tartani gazdálkodásunkban, legyen egyikünk a tanya feje és gazdája. Tudjuk, hogy ez a tiszt és kötelesség Juhanit illeti elsőszülöttségénél és anyánk rendelésénél fogva. 01066
Bottom
01067
Top
Juhani: Ay, mine’s the right, the power and the strength. JUHANI: Igen, igen, ez a jog, hatalom és erő engem illet! 01067
Bottom
01068
Top
Aapo: See then that you use them mildly for the common good. AAPO: Hanem aztán vigyázz, hogy illendően és a köz javára éljél vele. 01068
Bottom
01069
Top
Juhani: I’ll try my best. If you’ll only obey me without I lie whip or a clout in the face. However, I’ll do my best. JUHANI: Hát majd megteszem, ami tőlem telik. Bárcsak ti is engedelmeskednétek verés és korbács nélkül! Hanem majd igyekszem, igyekszem. 01069
Bottom
01070
Top
Aapo: The whip? AAPO: Korbács? 01070
Bottom
01071
Top
Juhani: If it so be needed. JUHANI: Bizony, korbács, ha szükség lesz rá! 01071
Bottom
01072
Top
Tuomas: Speak to you dogs of the whip. TUOMAS: Fenyegesd korbáccsal a kutyádat! 01072
Bottom
01073
Top
Timo: You’ll not warm my withers, never; let the rod of law and justice do that if my back ever itches with cause. TIMO: Te nem fogod kiporolni a bundámat, de nem ám! Ezt legfeljebb a törvény mogyorófa pálcája teheti meg, ha okkal viszket a hátam. 01073
Bottom
01074
Top
Juhani: Why pounce on an idle word? There’s room here lor all of us to be happy, if only harmony reigns and each of us draws in his horns. JUHANI: Mit akaszkodtok egy röpke szóba? Békén megférhetünk egymással, ha egyetértés uralkodik, és elkerüljük a torzsalkodást. 01074
Bottom
01075
Top
Eero: Let’s make it quite plain, however, how we stand to each other. EERO: Mégis pontosan meg kell határozni, hogyan is éljünk együtt. 01075
Bottom
01076
Top
Aapo: And let’s hear everybody’s opinion. AAPO: És hallgassuk meg mindenki véleményét. 01076
Bottom
01077
Top
Juhani: What do you say, Lauri, always a man of few words? JUHANI: Mit szól ehhez a szűkszavú Lauri? 01077
Bottom
01078
Top
Lauri: I’ll say something. Let’s move into the forest, and to hell with the din of the world. LAURI: Hát én is mondanék valamit. Költözzünk ki az erdőbe, és hagyjuk a pokolba e világnak gondját-baját. 01078
Bottom
01079
Top
Juhani: What? JUHANI: Hogyan? 01079
Bottom
01080
Top
Aapo: The man’s raving again. AAPO: Ez itt már megint félrebeszél! 01080
Bottom
01081
Top
Juhani: Move into the forest? What madness would that be? JUHANI: Hogy költözzünk ki az erdőbe? Micsoda bolondság! 01081
Bottom
01082
Top
Aapo: Never mind. Look, this is what I’ve thought out. You, Juhani, have the first right to become master, if it is your wish. AAPO: Ne törődj vele. Nézd, így gondolom a dolgot. Neked, Juhani, elsőbbséged van, hogy te légy a gazda a tanyán, ha úgy akarod. 01082
Bottom
01083
Top
Juhani: It is my wish. JUHANI: Persze hogy akarom. 01083
Bottom
01084
Top
Aapo: We others, so long as we stay in this dear home of ours and are unmarried, will work on the farm, eat the farm’s food and receive our clothing from the farm. The first Monday of the month, except at sowing and reaping time, will always be ours to spend as we like, while still getting our meals from the farm. The farm will also give each of us a half barrel of oats for sowing every year, and every year we are to have the right to clear a patch of land of not less than three acres for the lot of us to grow our oats on. That is my idea for as long as we stay at home and are unmarried. But I know that not one of us would willingly part from the dear soil of Jukola, nor is there any reason why we should, for there’s plenty of room here for seven brothers. Yet suppose in the course of time one of us should feel like founding a home and family of his own without having to call in the law and pay the cost of a surveyor to cut up the farm, mightn’t he agree to the following terms? Let him receive in heritage a piece of land on which he can build his house and lay out his fields. And let him also be given a section of meadow and the right to clear for himself in the forest as much grazing land as would keep a couple of horses and four or five cows. Let him then farm his land and enjoy its fruits free of tax and rent, and his children after him, living in peace on his own soil. — That is how I have thought matters out. What say you others ? AAPO: Mi többiek, amíg legényemberként élünk szülőházunk kedves falai közt, elvégezzük a tanya minden munkáját, esszük a tanya kenyerét, és a tanya ad gúnyát is reánk. Minden hónap első hétfője, kivéve a vetés és aratás idejét, legyen mindig szabadnapunk, de adjon a ház ilyenkor is ennünk. Évente adjon a tanya mindegyikünknek fél köböl zabot vetőmagnak, és legyen jogunk évente legalább háromköblös irtásföld megművelésére. így gondolom hát legénységünk idejére a dolgot. Mert tudom én azt jól, hogy egyikünk sem költöznék el szívesen Jukola fedele alól, s erre helyszűke sem kényszeríti, hiszen van itt tér hét testvérnek is. Ha aztán idő múltán valamelyikünknek kedve támad saját otthont és családot alapítani, nem kell azért mindjárt a törvény erejével és földmérők drága munkájával darabokra szabdalni a birtokot, hanem talán megelégszik majd a következő engedménnyel is: kapjon a birtokból egy darab földet, ahová házat építhet, s köréje elegendő szántót. Jusson osztályrészéül egy darab rét is, és legyen joga arra, hogy az erdőből kaszálót irtson magának egy pár ló és négy-öt tehén tartásához. Művelje földjét minden adótól és szolgáltatmánytól mentesen, élvezze annak gyümölcsét gyermekeivel együtt. Éldegéljenek békén saját fedelük alatt. Én így gondoltam a dolgot. Mit szóltok hozzá? 01084
Bottom
01085
Top
Juhani: Pretty sensibly thought out. Let’s take your points under consideration. JUHANI: Bölcsen kifundáltad. Fontoljuk meg hát e pontokat. 01085
Bottom
01086
Top
Lauri: We can do it differently and even more sensibly. Let’s move into the bosom of the forest and sell wretched Jukola, or let’s rent it to the tanner at Rajaportti. He has sent word to us of his willingness to close a bargain; only he wants possession for at least ten years. Let’s do as I say and move with our horse, dogs and guns to the foot of Impivaara’s steep heights. There we can build ourselves a jolly cabin on a southward looking clearing and live in peace far away from the bustle of the world and touchy people, hunting game in the forests. — That’s what I’ve been thinking day and night for years. LAURI: De ha másképp cselekszünk, még bölcsebben teszünk. Költözzünk az erdő ölére, és adjuk el ezt a nyomorúságos Jukolát, vagy adjuk bérbe Rajaportti bőrcserző vargának. Ő már kijelentette, hogy kedve lenne erre a vásárra; de legalább tíz évre bérbe akar-iu venni a tanyát. Tegyünk úgy, amint mondom, és költözzünk ki lovainkkal, kutyáinkkal, puskáinkkal ii meredek Impivaara-hegy tövébe. Ott egy napsütötte, derűs irtáson barátságos kunyhót építünk magunknak, és aztán tőrt állítva az erdő vadjainak, békében élhetünk távol a világ zajától s a gonosz emberektől. Egy év óta éjjel-nappal ezen gondolkozom. 01086
Bottom
01087
Top
Juhani: Has the Devil bewitched your brains, boy? JUHANI: Talán az ördög zavarta meg az eszedet, fiú? 01087
Bottom
01088
Top
Eero: If not the Devil, then a wood-nymph. EERO: Ha nem az ördög, hát akkor az erdei tündér. 01088
Bottom
01089
Top
Lauri: It’s what I think, and it’s what I’ll one day do. There we’d be living like lords, hunting wildfowl, squirrels, hares, foxes, wolves, badgers and bushy bears. LAURI: Így tervezem, s egyszer így is teszek. Csak ott élhetnénk igazán úriasan, vadászgatva madárra, mókusra, nyúlra, farkasra, borzra és lompos bundás mackóra. 01089
Bottom
01090
Top
Juhani: Well, I’ll be...! Go on right through Noah’s Ark, from mouse to moose! JUHANI: No, a manóba is, sorold fel Noé bárkájának minden lakóját az egértől a szarvasig! 01090
Bottom
01091
Top
Eero: There’s an idea: say farewell to salt and bread and suck blood, gorge on flesh like mosquitoes and Lapland wizards. Would we eat fox and wolf, too, in Impivaara’s caves, like the hairy mountain ogres? EERO: Ez aztán a bölcs tanács: mondjunk istenhozzádot Nónak, kenyérnek, és igyunk vért, zabáljunk húst, mint a szúnyogok és a lappföldi boszorkányok. És még talán rókát és farkast is ennénk ott, az Impivaara barlangjában, mint a szőrös hegyimanók? 01091
Bottom
01092
Top
Lauri: Foxes and wolves would give us pelts, pelts money, money salt and bread. LAURI: A rókától és farkastól prémet, a prémért pénzt, u pénzért sót és kenyeret kapnánk, 01092
Bottom
01093
Top
Eero: Pelts would make us clothes, but let our only food be flesh, bloody steaming flesh; apes and baboons in woods don’t need salt and bread. EERO: A róka bőre jó lenne ruhának, de csupáncsak hús, gőzölgő, véres hús legyen egyetlen eledelünk; az erdei majmoknak és páviánoknak semmi szükségük sóra és kenyérre. 01093
Bottom
01094
Top
Lauri: It’s what I think, and it’s what I’ll one day do. LAURI: így tervezem, s így is teszek. 01094
Bottom
01095
Top
Timo: Let’s weigh the matter carefully from every side. Why shouldn’t we be able to munch salt and bread in the forest as well? Why? Eero’s a mocker, always in our way, always the stone in our path. Who’s to forbid a man of the forests from coming out now and then to the edge of a village every once in a while according to his needs? Or would you bash me on the head with a stick, Eero? TIMO: Vizsgáljuk meg töviről hegyire a dolgot. Ugyan miért ne ehetnénk az erdőben is sót meg kenyeret? Miért ne? De Eero mindent kiforgat, mindenből csúfot űz, s még a kákán is csomót keres. Ugyan ki tilthatná meg az erdő lakóinak, hogy egyszer-másszor, ha a szükség úgy kívánja, le ne látogassanak a faluba? Vagy te talán fütykössel fogadnál engem, Eero? 01095
Bottom
01096
Top
Eero: No, brother, no. I’d even ”salt give to him who berries doth bring”. — Move, boys, move, I won’t forbid you, I’ll cart you there, whisk you off from here at a wolf’s trot. EERO: Dehogy, édes testvér, dehogy! Bizony még „sót is kapsz, ha szedret adsz”. Költözzetek el, fiúk, költözzetek csak! Én nemhogy ellenezném, de még ki is fuvarozlak benneteket, igazi farkasgaloppban hajtok ki veletek az erdőre. 01096
Bottom
01097
Top
Juhani: The forest spirits would soon whisk them back again, I’ll lay. JUHANI: Hanem aztán az erdei szellemek csakhamar hazafuvaroznának benneteket, fogadom. 01097
Bottom
01098
Top
Lauri: The home threshold is high for him who would come back, I know that, so don’t think that I’ll ever knock ut your door once I’ve closed it behind me. — On May Day I 'in off. LAURI: Tudom én jól, hogy „kívül tágasabb”, ha ismét visszakéredzkednék a szülői házba; de ne félj, ha egyszer becsaptam magam mögött az ajtót, nem fogok többé zörgetni rajta. Május elsején költözöm. 01098
Bottom
01099
Top
Timo: Maybe I’ll go with you. TIMO: Ki tudja, talán én is veled megyek. 01099
Bottom
01100
Top
Lauri: I neither invite nor forbid you: do as your heart says is best. — I’m moving on May Day to Impivaara clearing. At first, until my own snug little cabin is ready, I’ll live in the mossy hut grandfather used while he was burning charcoal. Ah then, when my day’s work is over, I’ll rest in a real abode of peace, hearing the bear whistle in the wilds and the grouse calling on Sompio Bog. LAURI: Én nem hívlak, de nem is marasztallak; tégy úgy, ahogy a szíved diktálja. Jövő május elsején kiköltözöm Impivaara lankáira. Mindaddig, míg kicsi, meleg házam el nem készül, nagyatyánk bemohosodott szénégetőkunyhójában fogok lakni. De aztán, ha elvégeztem napi munkámat, békén heverek majd kis tanyámban, és hallgatom, hogyan fütyül a medve a vadonban, hogyan dürrög a fájd a sompiói lápon. 01100
Bottom
01101
Top
Timo: I’m coming too, Lauri. It’s settled, Lauri. TIMO: Én is jövök, Lauri; szavam rá, Lauri. 01101
Bottom
01102
Top
Tuomas: If the times don’t improve, I’ll come too. TUOMAS: Ha közben nem jönnek jobb idők, én is veletek tartok. 01102
Bottom
01103
Top
Juhani: Tuomas too! Would you too move there? JUHANI: Tuomas is! Te is kiköltözöl? 01103
Bottom
01104
Top
Tuomas: If the times don’t improve. TUOMAS: Ha nem jönnek jobb idők. 01104
Bottom
01105
Top
Lauri: I’m moving on May Day even if days of milk and honey will dawn for Jukola. LAURI: Én május elsején még akkor is elmegyek, ha Jukolára az édes kalács napjai virradnának. 01105
Bottom
01106
Top
Timo: You and I, we two, we’ll move from here to Sompio Bog like two cranes in spring-time; and won’t wind and weather ring as we go ! TIMO: Te meg én, mi ketten, mi kiköltözünk innen a sompiói lápra, mint a tavaszi darvak; csak zúgjon a tavaszi szél! 01106
Bottom
01107
Top
Juhani: Mercy on us! But to tell the truth, there’s a secret spell in Lauri’s plan. The forest draws us. Damn it, I seem to see the bright plain of sky beyond those woods. JUHANI: Hajhaj! Ha őszintén szólok, be kell vallanom, hogy Lauri tervének titkos varázsa van. Csábít az erdő engem is. A manóba! Mintha magam előtt látnám az erdőt s fölötte az ég gyönyörű boltozatját! 01107
Bottom
01108
Top
Aapo: You madmen, what can you be thinking? Move into the forest? Why? Haven’t we a farm and a farmhouse, a golden roof over our heads? AAPO: Bolondok, ugyan mit terveztek? Kiköltözni az erdőbe! Ugyan miért? Hiszen van tanyánk, otthonunk; a szülőház drága födele borul fejünk fölé! 01108
Bottom
01109
Top
Juhani: True, we have a farm to which we’ll cling tooth and nail so long as it smells at all of bread. But listen, suppose hard luck were to turn everything here topsey-turvey, contrary to a man’s best plans. Let the forest be my backwoods farm, where I’ll quickly take myself when the last grains rattle in the hopper. But now we’ll pounce with terrific punch on work and husbandry, and let’s get back to the point that was our real question. According to my stupid skull Aapo has on the whole thought out matters fairly sensibly; and all will go well, if only each of us does his best to maintain harmony and agreement in our midst. For if it’s trouble we seek, we can always find some cause to set our neck hairs bristling. JUHANI: Igaz, van otthonunk, melyhez foggal-körömmel ragaszkodunk mindaddig, amíg csak kásaillat leng a tűzhelyéről. De nézzétek csak, ha a balsors legjobb szándékunk ellenére is mindent a feje tetejére lordít, legyen az erdő menhelyünk, s bizony az erdőre Nzököm, mihelyt az utolsó magot is felöntöttem a garatra. Most azonban félelmetes lendülettel nekilá-i unk a házi munkának és a robotnak! Térjünk vissza hát ahhoz a kérdéshez, amiről tulajdonképp szó volt. Az én tökkelütött kobakom úgy véli, hogy Aapo egész okosan gondolta ki e dolgot. Semmi baj sem lesz, ha egyetértésre és békességre törekszünk. De ha a pört keressük, mindig találunk rá okot, hogy összeakasz-szuk a tengelyt, 01109
Bottom
01110
Top
Simeoni: Where cannot we find that so long as the Old Adam itches and tickles in us, between our skin and our bones. SIMEONI: Hogyan is ne találnánk okot a veszekedésre, mikor Adám apánk ott irizgál-birizgál a bőrünk alatt? 01110
Bottom
01111
Top
Timo: I always think of Old Adam as a solemn old fellow in a felt hat, a long black coat, knee-breeches and a red waistcoat reaching to the pit of his belly. In my thoughts I see him just like that, plodding along and driving a team of oxen. TIMO: Én Ádám apánkat mindig ősz hajú, tisztes aggastyánnak képzeltem. Széles nemezkalapban, térdig érő fekete kaftánban, piros mellényben és buggyos nadrágban elgondolkozva ballag, és szelíd pár ökröt terelget maga előtt. 01111
Bottom
01112
Top
Simeoni: When we say Old Adam, we mean the root of sin, original sin. SIMEONI: Ádám apánk alatt a bűn gyökerét, az eredendő bűnt értjük. 01112
Bottom
01113
Top
Timo: I know he’s the mark and sign of original sin, the horny Satan of Hell, but that’s the kind of old boy I see him us, marching on behind a pair of oxen. I can’t help it. TIMO: Tudom én jól, hogy ő az eredendő bűn jele és megtestesítője, maga a pokolbeli sátán. De képzeletemben mégis ilyen öregapóként jár előttem, és ökreit terelgeti. Erről nem tehetek. 01113
Bottom
01114
Top
Juhani: Leave that matter of religion, and let’s stick to I lie point. Aapo, what is our idea for those two tenant farms of ours, Vuohenkalma and Kekkuri? JUHANI: Hagyjuk ezt a vallási vitát, és maradjunk a tárgynál. Aapo, mitévők legyünk két zsellértelkünkkel, a Vuohenkalma- és a Kekkuri-házzal? 01114
Bottom
01115
Top
Aapo: We must not forget that both tenants once cleared their land from what used to be raw dismal forest, and that they may not therefore be evicted from their soil — which would indeed be wrong — so long as they are able to keep their fields growing, and even then the law expects the farm to make some provision for their old age. These are the facts in that case. But let us glance at another matter, which to my belief is a ticklish one. For it is our most important step down here on earth; it either turns our hair grey too early or brings us the sunshine of life and ends our days in a golden sunset glow. And it is you, Juhani, it first concerns. Mark therefore what I say: a mastership without a mistress is lopsided and lame; a farm without a mistress on its storehouse path .. . AAPO: Ne feledjük, hogy e két telek zsellérei szántóikat sivár, vadon irtásföldből törték eke alá, s így nem lehet - de nem is lenne igazságos - elűzni őket a rögről mindaddig, amíg rendesen meg tudják művelni. Sőt még azután is, úgy rendeli a törvény, biztosítani kell öregségüket. Ez a dolog hát így állana. Hanem vegyünk szemre egy másik körülményt, ami már sokkal kényesebb. Egy igen fontos lépés áll előttünk! Vagy idő előtt beleőszülünk, vagy pedig az élet napfényes ragyogást s végül aranyos alkonyatot hoz majd reánk. És ez legelsősorban téged illet, Juhani. Figyelj jól ide, mit mondok: gazdasszony nélkül sánta, félember a gazda; az olyan tanya, ahol a magtárba vivő úton nem járkál gazdasszony... 01115
Bottom
01116
Top
Timo: ... is like a wolf’s den without the she-wolf, or like a lopboot without the other topboot; truly it is lame, as Aapo says. TIMO: ...olyan, mint a farkas vacka nőstény farkas nélkül vagy mint a csizma párja nélkül; sántaság ez bizony, igazat szólt Aapo. 01116
Bottom
01117
Top
Aapo: A farm without a mistress on its storehouse path is like a cloudy day, and gloom sits at the head of the family table like a dying autumn evening. Whereas a good mistress is the bright sun of a house, spreading light and warmth. Lo! she is first in the morning out of bed; mixes her dough, sets breakfast for her husband on the table, packs food in knapsacks for the forest and then hastens pail in hand to milk her mottled cows. Now she kneads the loaves, hustles and bustles, now beside the table, now tripping, a loaf on her palm, to the back bench, and now like a tempest she stirs the fire until the oven’s gaping maw spews flames and smoke. Then, while the loaves rise, she has time at last, babe at breast, to break her own fast, eat a hunk of bread and a broiled sprat and wash it down with curdled milk from the bowl. Nor does she forget the dog, the farm’s faithful guardian on the step, nor the cat, which peers down sleepily from the top of the stove. And now again she hustles and bustles, trips and turns, mixes a second dough in her tub to rise, kneads the loaves and bakes them, and sweat pours in streams from her brow. And lo ! when the day is spent her loaves are under the rafters, row upon row, wafting downward a sweet breath of life. And when the menfolk return from the forest, a steaming supper awaits them on the newly scrubbed table. But where is she, the mistress? Yonder in the cattleyard she milks again her curly-horned cows, and in the pail the foamy crest rises high. So she hustles and bustles, so she trips and turns, and not until all others snore already fast asleep does she sink down praying on her own bed. And even now her labours are not over. Uncomplainingly she rises from her bed in the night for a moment, for an hour, rises to soothe her tiny infant that lies whimpering in its cradle. Such, brothers, is a good housewife. AAPO: A magtárban-kamrában serénykedő gazdasszony nélkül olyan a tanya, mint a borús nap, s az ilyen ház asztalánál úgy terpeszkedik az unalom, mint a haldokló őszi este. De a jó gazdasszony olyan, mint a világító, melegítő, derűs napfény. Nézzétek csak: reggel elsőnek kél fel az ágyból, elkeveri a kenyértésztát férjének reggelit készít az asztalára, útravalót az i nlobé, s aztán sajtárjával siet a karámba, megfejni i nrk ii tehenét. Most kenyeret dagaszt, sürög-forog; n inti) az asztal mellett tesz-vesz, most a pad végében liM|liidozik, kezében a kenyérrel, majd meg mint a vilim éleszti a tüzet, hogy a kemence forró szájából • jI< úgy dől a füst meg a láng. És csak most, míg kel a kenyere, csak most eszik végre. Gyermekével a mellén, darab kenyeret, sült heringet harap, és aludttejet liörpint rá a köcsögből. De nem feledkezik meg a kutyáról, a ház hűséges őréről sem, nem felejti el a macskát, mely a kemence tetején álmosan hunyorogva pislog. És most megint sürög-forog, izeg-mozog, újabb tésztát dagaszt a tekenőben, kenyérré szaggatja, kisüti, és patakban ömlik homlokáról a verejték. De lám: a nap szálltával kenyérrel telve a ház mennyezete,* rúd sorakozik rúd mellett, és frissen sült cipók jó illata terjeng. És mikor a férfiak megérkeznek az erdőről, párolgó vacsora várja őket a tisztára sikált asztalon. De hol van maga a gazdasz-szony? Künn az udvaron feji görbe szarvú teheneit, és habosan ring a sajtárban a sistergő, friss tej. így sürög-forog, így tesz-vesz naphosszat, s csak midőn a többiek már mély álomban hortyognak, hanyatlik le ágyára imádságot rebegve. De még ezzel sincs vége minden munkájának. Az éj folyamán bármely percben, bármely órában zokszó nélkül fölkel, hogy elcsi-títsa a bölcsőben síró-rívó gyermekét. Hát látjátok, testvérek, ez az igazi gazdasszony! 01117
Bottom
01118
Top
Juhani: Well spoken, Aapo, and I understand the purpose of your speech. It aims, namely, at persuading me to get married. A wife, you say, is a necessary article in a household. True! But don’t worry. Your hope, to my belief, will be fulfilled, and soon. Ay, ay, that’s so. I confess that my mind is already set in earnest on a maid, who’ll make me a wife and a good one, if the old signs don’t lead me astray. Ay, brothers, new days and new tricks lie ahead of us, and the mastership I must take on myself is a heavy burden on my mind. A terrible load rests on the shoulders of a master here on earth, and he has much to answer for on Judgment Day. I am now responsible for the whole lot of you; remember that. JUHANI: Jól beszéltél, Aapo, és értem is beszéded célját. Rá akarsz venni engem a házasságra. Hát értem, értem. Az asszony szükséges bútor a házban, mondód. Igazad van. De egyet se búsulj! Kívánságod, úgy hiszem, hamar teljesedik. No, no! Bevallom, hogy belebolondultam egy leányba, akit feleségnek, jó életpáromnak remélek, ha ugyan a régi jelek meg nem csalnak. Igen, igen, testvérek, más napok és más élet következik reánk. A gazdának reám váró tisztsége nagy gonddal tölt el. Mert a gazda vállát szörnyű teher nyomja, és szigorúan számot kell adnia az ítélet napján. Egytől egyig mindnyájatokért én tartozom felelősséggel; ezt ne feledjétek! 01118
Bottom
01119
Top
Tuomas: You? Why? TUOMAS: Te? Miért te? 01119
Bottom
01120
Top
Juhani: I am your master; my fingers will once be bled for your sakes. JUHANI: Én vagyok a gazdátok; ha úgy adódik, az én véremet csapolják meg miattatok. 01120
Bottom
01121
Top
Tuomas: I answer myself for my body and soul. TUOMAS: Felelek én magam testemért is, lelkemért is. 01121
Bottom
01122
Top
Timo: I too answer for myself, hey! TIMO: En is felelek magamért, heh! 01122
Bottom
01123
Top
Aapo: Brother Juhani, note that such remarks create bad hlood. AAPO: Juhani testvér, lásd be, rossz vért szülnek az ilyen szavak. 01123
Bottom
01124
Top
Juhani: Bad blood was no more my meaning than bad llesh; you only pounce like fury on an idle, meaningless word and stick to it like tar, like burrs in a hot summer, though you know me to the bottom of my heart. I’ll lose my temper! JUHANI: Nem akartam én sem rossz vért, sem rossz húst. De ti, mint a szurok, vagy mint a bogáncs forró nyárban, minden hiábavaló, jelentéktelen szóba bele-akaszkodtok, noha ismerhetnétek szívem minden zegét-zugát. Ez mérgesít! 01124
Bottom
01125
Top
Aapo: Leave that, and tell us now, if you will, who is the girl who has drawn your heart to her. AAPO: Hagyjuk ezt! Mondd meg inkább, ha akarod, ki az a lány, aki megejtette a szívedet. 01125
Bottom
01126
Top
Juhani: That I will say without flinching. The wench with whom I am ruthlessly in love is Granny Pinewood’s Venla. JUHANI: Meg is mondom kertelés nélkül. A lány, akit kegyetlenül szeretek, nem más, mint Mánnistö anyó leánya, Venla. 01126
Bottom
01127
Top
Aapo: Mm. AAPO: Hm. 01127
Bottom
01128
Top
Juhani: What did you say? JUHANI: Mit mondtál? 01128
Bottom
01129
Top
Aapo: Hm, was what I said. AAPO: Csak azt mondom, hm. 01129
Bottom
01130
Top
Tuomas: An awkward business. TUOMAS: Kínos história! 01130
Bottom
01131
Top
Simeoni: Venla. Well, well! But let the Heavenly Father decide. SIMEONI: Venla. Lám csak, lám! De legyen meg mindenben az Isten akarata. 01131
Bottom
01132
Top
Aapo: Hm, so it’s Venla. AAPO: Hm, még hogy Venla! 01132
Bottom
01133
Top
Juhani: What are you all muttering? Ah! I suspect something; and may the Son of the Lord protect us! What? Speak out! JUHANI: Mit susmorogtok? Hej, sejtek valamit! Az Ur Jézus irgalmazzon nékünk! Hogyan? Mondjátok ki hát, ami a begyetekben van! 01133
Bottom
01134
Top
Aapo: Listen: for years now my mind has been earnestly set on that girl. AAPO: Halljad hát! Évek óta minden gondolatom e körül a lány körül forog. 01134
Bottom
01135
Top
Simeoni: If the Creator has granted her to me, why should I repine? SIMEONI: Ha a Teremtő nékem szánta őt, miért is szo-morkodnék? 01135
Bottom
01136
Top
Eero: Don’t then. She was granted to you, while I take her. EERO: Ne is búsulj! Neked szánták, de én fogom elvenni. 01136
Bottom
01137
Top
Juhani: What says Tuomas? JUHANI: Mit szól ehhez Tuomas? 01137
Bottom
01138
Top
Tuomas: An awkward business; the girl pleases me greatly, that I confess. TUOMAS: Kínos história; bevallom, a lány nagyon tetszik nekem. 01138
Bottom
01139
Top
Juhani: So, so. Good! What about Timo? JUHANI: Vagy úgy? Jól van! No és Timo? 01139
Bottom
01140
Top
Timo: I make the same confession. TIMO: Ugyanezt a vallomást tehetem én is. 01140
Bottom
01141
Top
Juhani: Son of the Lord! What about you, Eero? JUHANI: Hű, a kutya teremtettét! Hát Eero? 01141
Bottom
01142
Top
Eero: I make the same simple confession, the same simple confession. EERO: En is ezt vallhatom, én is ezt vallhatom őszintén. 01142
Bottom
01143
Top
Juhani: Good, very good! Ha-haa! Even Timo, even Timo! JUHANI: Jól van, nagyon jól van! Haha! És Timo is, Timo is! 01143
Bottom
01144
Top
Timo: The girl is greatly dear to me, that I confess. I admit she once whacked me like anything, pounded poor little me right hard, and I still remember that beating; ah well ! TIMO: A lány nagyon kedves szívemnek, ezt bevallhatom. Igaz, egyszer alaposan ellazsnakolt, még apró gyerkőc koromban tisztességgel eldöngetett. Erre a csihipuhira még most is jól emlékszem ám! 01144
Bottom
01145
Top
Juhani: Shut up about that. The question now is do you love her? JUHANI: Hallgass, hallgass! Mert most az a kérdés, hogy szereted-e őt. 01145
Bottom
01146
Top
Timo: A-ay, a-ay, I do, and mightily, that is, if she loves me back. TIMO: Igen, igen, szeretem, éspedig nagyon szeretem, már tudniillik ha ő is viszontszeret engem. 01146
Bottom
01147
Top
Juhani: Well, well. So you too would get in my way? JUHANI: Szóval te is utamba állasz? 01147
Bottom
01148
Top
Timo: Not at all, not at all, unless you really cannot control yourself, your mind and your tongue. Still, I like the wench very much and will also do my best to make her my wife. TIMO: Dehogy, dehogy! Csak ha valóban nem tudod megfékezni indulatodat és nyelvedet. Mindamellett nagyon szeretem azt a kis lotyót, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy feleségül vegyem. 01148
Bottom
01149
Top
Juhani: Good, good! But what says Lauri? JUHANI: Jól van, jól van! De mit szól hozzá Lauri? 01149
Bottom
01150
Top
Lauri: What have I to do with the girl ? LAURI: Ugyan mi közöm ahhoz a lányhoz? 01150
Bottom
01151
Top
Juhani: Whose side are you on? JUHANI: Kinek fogod a pártját? 01151
Bottom
01152
Top
Lauri: I’ll have nothing to do with the matter, on one side or the other. LAURI: Nem avatkozom a dologba, sem ezen, sem más oldalon. 01152
Bottom
01153
Top
Juhani: There’s going to be a fine stew, all the same. JUHANI: Ezt a levest jól kifőztük! 01153
Bottom
01154
Top
Lauri: I’ll keep my spoon out of it, I will. LAURI: Én azonban nem kérek belőle. 01154
Bottom
01155
Top
Juhani: All, therefore, except Lauri. Boys, boys, sons of Jukola and clansmen all! Now for a clash, and earth and heaven will quake! Now, darling brothers, the knife, the axe or the club, and one against all and all against one like seven bulls! I’m agreed. A club’s my weapon; I seize this curly-grained log, and whoever’s skull gets a splinter of it, he has himself to blame for it. Seize your clubs, boys, and step forth if you can stand up to a man. JUHANI: Tehát Lauri kivételével mindnyájan. Fiúk, fiúk, Jukola magzatai, édes egy testvéreim! Ökölre hát, hogy ég és föld megrendüljön bele! Fogjatok fütyköst, fejszét, bicskát, kedves atyámfiai, és aztán, mint hét bika, egy mindenki ellen, s mindenki egy ellen! Legyen hát! Husáng a fegyverem, ezt a görcsös bunkót választom magamnak, és magát okolja, akinek kobakján szilánkká hasogatom. Fogjatok fütyköst, fiúk, és lépjetek elő, ha van merszetek! 01155
Bottom
01156
Top
Eero: Here I stand armed, though a bit shorter than you others. EERO: Itt állok fegyverben, még ha kurtább is vagyok a többinél. 01156
Bottom
01157
Top
Juhani: You whippersnapper. But I note on your face that mocking, that sly, that damnable grin, and it seems you make fun of the matter. But I’ll teach you. JUHANI: Eriggy, te tökmag! De lám, képeden már megint gúnyos, szemtelen vigyor ül, mintha tréfát űznél az egész dologból. Hanem majd móresre tanítunk! 01157
Bottom
01158
Top
Eero: What is it to you so long as my club is in earnest? EERO: Mi gondod rá? A fütykösöm, az komolyan fog ütni! 01158
Bottom
01159
Top
Juhani: I’ll soon teach you. Take hold of your logs, boys, your clubs ! JUHANI: Várj csak, várj, majd móresre tanítunk. Karóra, karóra, fiúk! 01159
Bottom
01160
Top
Timo: Here I am, and here’s my club, if it has to be. I don’t want anger and a quarrel, but if it has to be. TIMO: Itt vagyok, itt a husángom, ha kell. Én nem akarok sem viszályt, sem verekedést; de ha egyszer muszáj... 01160
Bottom
01161
Top
Juhani: Your club, Tuomas! JUHANI: Karóra, Tuomas! 01161
Bottom
01162
Top
Tuomas: Go to hell with your club, owl. TUOMAS: Eriggy a pokolba a karóddal, tökfilkó! 01162
Bottom
01163
Top
Juhani: Fire and lightning! JUHANI: Lódulj hát innen! 01163
Bottom
01164
Top
Simeoni: Terrible, heathenish and Turkish, this brawling. I’m out of the game and leave my marriage business in the Lord’s hands. SIMEONI: Szörnyűséges és ördögi ez a pogány testvérharc; én azonban kiállók a játékból, s házasságom ügyét az Úr gondjaira bízom. 01164
Bottom
01165
Top
Lauri: I’m out of it too. LAURI: Kiállók én is. 01165
Bottom
01166
Top
Juhani: Step aside, then, you two, step out of our way. At your club, Aapo, and let Jukola’s walls echo to the splitting of skulls. Fire and horny devils! JUHANI: Félre hát az útból, félre innen! Ragadj karót, Aapo, és beszakadó koponyák recsegésétől visszhangozzanak Jukola falai. Ördög és pokol! 01166
Bottom
01167
Top
Aapo: O wretched child of earth. I’m horrified, Juhani, when I see you now, seeing how your eyes roll and your hair sticks up on end like a tussock of hay. AAPO: Nyomorult féreg az ember. Iszonyodom, ha rád tekintek, Juhani, s látom, hogy szemed vérben forog, üstököd, mint sörte, égnek mered. 01167
Bottom
01168
Top
Juhani: Let it stick, let it stick; it’s just what an ordinary Jack’s hair should rightly do. JUHANI: Hadd meredjen, hadd meredjen; ez az igazi Jussi-üstök! 01168
Bottom
01169
Top
Eero: I’m minded to dust it a little. EERO: Kedvem volna kissé megcibálni. 01169
Bottom
01170
Top
Juhani: You hop-o-my-thumb ! Best keep nicely in a corner. Away! I pity you. JUHANI: Te Hüvelyk Matyi! Jobb, ha szépen elbújsz a sarokba. Félre innen! Hisz megsajnállak. 01170
Bottom
01171
Top
Eero: Take that dreadful jaw of yours into a corner in good time. I pity that, for it’s quaking and shaking like a hcggar. EERO: Bújj még idejében a sarokba azzal a rettenetes képeddel! Megsajnállak, mert úgy reszket-vacog az állad, mint a koldus télen. 01171
Bottom
01172
Top
Juhani: Look how this club’s quaking, look! JUHANI: Nézd csak ezt a fütyköst, hogy remeg, nézd csak! 01172
Bottom
01173
Top
Aapo: Juhani! AAPO: Juhani! 01173
Bottom
01174
Top
Eero: Strike! And I believe it’ll rain back from here, maybe rain back real hailstones, big as logs. Strike! EERO: Üss hát! De azt hiszem, az én fütykösömről is záporozni fognak az ütések, igazi jégenkopogós zivatar fog záporozni róla. Üss ide hát! 01174
Bottom
01175
Top
Juhani: I will. JUHANI: Nesze! 01175
Bottom
01176
Top
Aapo: You will not, Juhani. AAPO: Ne üss, Juhani! 01176
Bottom
01177
Top
Juhani: Go to the dunghill, you, or seize your club and defend yourself or I’ll pound your head into a jelly. Seize your club. JUHANI: Hordd el magad, vagy kapj karóra, és védekezz, mert különben puhára verem a kobakod! Fogd azt a fütyköst! 01177
Bottom
01178
Top
Aapo: Where are your brains? AAPO: Hol az eszed, Juhani? 01178
Bottom
01179
Top
Juhani: In this tough club, look, now it’ll whisper a word. JUHANI: Ebben a görcsös bunkóban; halld csak, mindjárt megszólal. 01179
Bottom
01180
Top
Aapo: Wait, brother, wait, until I too have grabbed a weapon. Now then, here I stand with a wooden sausage in my hand. But first a couple of words, my Christian band of brothers, and then let’s fight like mad wolves. Note that a man in a fury of rage is a bloodthirsty beast and no human being; too blind to see what is just and proper; least of all can he carry out works of love in the grip of anger. Nevertheless, if we were now to try to look in the light of common sense on the matter that has brought brothers to the verge of blows, I believe we shall find the case to be this. The girl cannot love all of us, but only one, if she would accept any of us as the one in whose company she would be willing to wander hand in hand over the thorny hill of life. I therefore think it best that we should go to her in a body, all at the same time, to inform her solemnly of our matter and with pious heart and tongue ask whether she could bestow her heart on one of us and on whom. Then if the girl is willing, may the one who draws the happy lot thank his luck, and the others accept their fate without murmuring. He who is left without must swallow his disappointment, hoping that he too will still meet the spouse ordained for him down here. If we act thus, we shall be acting like men and true brothers. And then the bright shades of our father and mother will step forth from the glowing gate of Heaven and standing on the rim of a shining cloud look down on us, crying to us in a loud voice: ”Just so, Juhani, just so, Tuomas and Aapo, just so, Simeoni, Timo and Lauri, that’s the way, my little Eero! You are sons in whom we are well pleased.” AAPO: Várj csak, testvér, várj, amíg én is bunkót ragadok. így ni, itt állok én is, vastag fütykössel a kezemben. De előbb néhány szót még, keresztény testvéreim, aztán marakodhatunk, mint a veszett farkasok! Nézzétek csak, a haragjában elvakult ember olyan, mint a vérszomjas fenevad: nem tudja megkülönböztetni, mi a jó és mi a helyes. De különösen képtelen arra, hogy a szerelem dolgában ítélkezzék. Ha mégis megpróbálnánk az ész világánál megvizsgálni, hogy miért kaptak karóra a testvérek, a dolog valahogy ekképp állna: az a leány nem szerethet mindnyájunkat. Csak egyet szeret, ha ugyan tényleg vállalja, hogy egyikünkkel kéz a kézben járja végig az élet tövises ösvényeit. Ezért legokosabbnak tartanám, ha mindnyájan személy szerint s egyszerre megjelenvén nála, elmondanánk néki szándékunkat, és komoly szívvel, komoly szóval megkérdeznénk, od’adja-e szívét valamelyikünknek. Ha a lány igent mond, a boldog nyertes köszönje szerencséjét, a többiek pedig zúgolódás nélkül törődjenek bele sorsukba. Akik kosarat kaptak, nyeljék le bosszúságukat, és reméljék, hogy egyszer még ők is megtalálják életpárjukat. Ha így teszünk, férfiakhoz és igazi testvérekhez illően cselekszünk. Akkor apánk s anyánk megdicsőült árnya ki fog lépni az ég ragyogó kapuján, s megállva egy fényes felhő szélén, letekintenek ránk, és fennszóval lekiáltanak: „Jól van, Juhani, jól van, Tuomas és Aapo, jól van, Simeoni, Timo és Lauri, jól van, kis Eeróm! Derék fiúk vagytok, kikben igaz kedvünk telik!” 01180
Bottom
01181
Top
Juhani: Man, you speak, Devil take it, like an angel from Heaven and very nearly had me weeping. JUHANI: Testvér, úgy beszélsz, istenuccse, mint az égi angyalok, és kevésbe múlt, hogy meg nem ríkattál. 01181
Bottom
01182
Top
Simeoni: We thank you, Aapo. SIMEONI: Köszönjük néked, Aapo. 01182
Bottom
01183
Top
Juhani: Yes, thanks. There goes my club. JUHANI: Hálás köszönet. Sarokba vetem hát fütykösömet. 01183
Bottom
01184
Top
Timo: And there goes mine. And this quarrel ends as I wanted it to from the start. TIMO: Eldobom én is. És ezzel úgy lett vége a veszekedésünknek, ahogy kezdettől fogva kívántam. 01184
Bottom
01185
Top
Simeoni: Aapo holds up a mirror to us, and for that let us thank him. SIMEONI: Aapo tükröt tartott elénk, mondjunk hát köszönetét érte. 01185
Bottom
01186
Top
Eero: Let us thank him, let us sing him a Simon’s thanksgiving hymn. EERO: Mondjunk köszönetét, énekeljük el „Simeon hálaadó éneké”-t. 01186
Bottom
01187
Top
Simeoni: Mockery, mockery and impudence again. SIMEONI: Gúny és csúfolódás már megint! 01187
Bottom
01188
Top
Timo: Don’t make a mock of God’s word, Eero, of Simon’s thanksgiving hymn. TIMO: Eero, Eero, ne űzz gúnyt Isten szavából, Simeon hálaénekéből. 01188
Bottom
01189
Top
Aapo: So young and ah! so hardened! AAPO: Ilyen fiatal, és ilyen romlott máris! 01189
Bottom
01190
Top
Simeoni: So young and so hardened. Eero, Eero! Ay, I’ll say no more, only sigh on your behalf. SIMEONI: Ilyen fiatal, és ilyen romlott máris! Eero, Eero! Nem szólok többet, csak szomorúan sóhajtok miattad. 01190
Bottom
01191
Top
Juhani: I prophesy, Eero, that once or twice we shall have to lay on you with a father’s hand. Mother brought you up too gently. JUHANI: Megjósolom, Eero, hogy egyszer-kétszer kénytelenek leszünk téged atyailag ellazsnakolni. Mert anyánk nagyon elkényeztetett. 01191
Bottom
01192
Top
Simeoni: We must punish him while his heart is still pliant with the softness of youth; only let us do it with a loving hand and not in wrath. The hand of wrath drives devils in, not out. SIMEONI: Addig kell őt fenyegetnünk, amíg fiatal, és szíve hajlamos a jóra. De fenyítsük szerető kézzel, nem pedig haraggal. Mert a harag fenyítése nem kiűzi, de belehajtja az ördögöt. 01192
Bottom
01193
Top
Eero: Take that from a real loving hand. EERO: Nesze neked! Szerető kézzel adtam! 01193
Bottom
01194
Top
Simeoni: Oh the godless! He hit me! SIMEONI: Hű az áldóját, hát nem megütött? 01194
Bottom
01195
Top
Eero: Square on the snout. Bile can overflow for less. EERO: S hozzá jól képen törültelek. Hát aztán ne öntse el az embert az epe? 01195
Bottom
01196
Top
Juhani: Come here, my boy. Timo, give me that stick from the corner. JUHANI: Gyere csak ide, fiacskám! Timo, add csak ide a sarokból azt a botot. 01196
Bottom
01197
Top
Simeoni: That’s right, Juhani. Hold him nicely across your knee, I’ll let his trousers down. SIMEONI: Jól van, Juhani, fektesd csak szépen a térdedre, én meg leeresztem a nadrágját. 01197
Bottom
01198
Top
Eero: Stop! Help! EERO: Hozzám ne nyúljatok, az ördögbe is! 01198
Bottom
01199
Top
Juhani: Vainly you’ll wriggle, wretch. JUHANI: Hiába kapálózol, bikfic! 01199
Bottom
01200
Top
Simeoni: Don’t let go of him. SIMEONI: Nehogy elengedd! 01200
Bottom
01201
Top
Juhani: See the wildcat! But you will not escape, no. JUHANI: Nézd csak ezt a csikót! De nem szabadulsz, némám! 01201
Bottom
01202
Top
Eero: Hit me, you accursed, and I’ll set the house on fire! I’ll raise fire and smoke, I will in earnest, fire and smoke! EERO: Üssetek hát, átkozottak, de fogadom, hogy rátok gyújtom a házat! Rátok gyújtom én, istenuccse! 01202
Bottom
01203
Top
Juhani: What gall ! Would you set fire to the house ? Ah what gall! JUHANI: Ni, a méregzsák! Ránk gyújtod a házat? Haj, ezt a méregzsákot! 01203
Bottom
01204
Top
Simeoni: God protect us, what gall! SIMEONI: Isten irgalmazzon ennek a méregzsáknak! 01204
Bottom
01205
Top
Juhani: Come here with the stick, Timo. JUHANI: Ide azt a botot, Timo! 01205
Bottom
01206
Top
Timo: I can’t find it. TIMO: Hol van? Nem találom. 01206
Bottom
01207
Top
Juhani: Blind, can’t you see it in that corner? JUHANI: Te vaksi, hát nem látod ott a sarokban? 01207
Bottom
01208
Top
Timo: Oh, this one? This birch? TIMO: Ezt gondolod? Ezt a nyírfavesszőt? 01208
Bottom
01209
Top
Juhani: Just that. Pass it here. JUHANI: Azt, azt; add csak ide. 01209
Bottom
01210
Top
Simeoni: Lay on, but sensibly, not quite with all your might. SIMEONI: Hanem csak mértékkel! Ne teljes erődből üss! 01210
Bottom
01211
Top
Juhani: I know how. JUHANI: Bízd csak rám! 01211
Bottom
01212
Top
Lauri: Not a single stroke, say I. LAURI: Egyetlen ütést se, azt mondom! 01212
Bottom
01213
Top
Tuomas: Leave the boy alone. TUOMAS: Hagyjátok békén azt a gyereket! 01213
Bottom
01214
Top
Juhani: He needs his tail warmed. JUHANI: Ej, nem árt ez az ülepének. 01214
Bottom
01215
Top
Lauri: You’ll not lay a finger on him. LAURI: Ujjal se nyúlj hozzá, hallod! 01215
Bottom
01216
Top
Tuomas: Set the boy free ! At once ! TUOMAS: Ereszd el azt a gyereket! Izibe! 01216
Bottom
01217
Top
Timo: Let him be forgiven, Eero-lad, still this once, anyhow. TIMO: Még ez egyszer bocsássatok meg ennek az Eero gyereknek. 01217
Bottom
01218
Top
Simeoni: Forgiven, forgiven, until tares and weeds have choked the wheat. SIMEONI: Bocsánat, bocsánat! Addig fogtok néki megbocsátani, míg végül is a gyom meg a gaz felveri a vetést. 01218
Bottom
01219
Top
Lauri: Don’t touch him. LAURI: Hozzá ne nyúlj! 01219
Bottom
01220
Top
Aapo: Let us forgive him and try in that way to heap glowing coals on his head. AAPO: Bocsássunk meg neki, és gyűjtsünk ezzel égő szenet a fejére. 01220
Bottom
01221
Top
Juhani: Go then and thank your stars. JUHANI: No, eredj hát, és dicsérd szerencsédet. 01221
Bottom
01222
Top
Simeoni: And pray to God to grant you a new heart, mind and tongue. SIMEONI: És kérd az Istent, hogy adjon neked új szívet, eszet és nyelvet. 01222
Bottom
01223
Top
Timo: I’m off to bed. TIMO: Most pedig aludni megyek. 01223
Bottom
01224
Top
Aapo: Let’s still cast a glance at one matter. AAPO: Egy dolgot azonban még meg kell beszélnünk. 01224
Bottom
01225
Top
Timo: I’m off to bed. Come along, Eero, let’s go to bed and forget this ant-heap of a world, this miserable pile that steams and smokes in the rain. Come, Eero. TIMO: Én megyek aludni. Gyere, Eero, menjünk aludni, és feledjük el ezt a gonosz világot, mely nyüzsög s gőzölög, mint hangyaboly az esőben. Gyere, Eero! 01225
Bottom
01226
Top
Juhani: What is the matter you would have us thrash out? JUHANI: És mi lenne az a még megbeszélendő kérdés? 01226
Bottom
01227
Top
Aapo: God have mercy! Isn’t it a fact that we don’t even know our ’a’, the first letter of the alphabet, and yet the art of reading is an essential duty of a Christian citizen? But we can be forced to it by the power of the law, the power of church law. And you know what Crown contraption waits for us, eager to get its teeth into us, if we don’t dutifully learn to read. The stocks await us, brothers, the black stocks, which, with its round holes sternly gaping, squats in the church porch like a black boar. With these Hell’s pincers our Vicar has already threatened us, and he might carry out his threat if he doesn’t see us busily practising every day, that’s certain. AAPO: Az isten szerelmére! Hiszen úgy áll a dolgunk, hogy még az A-t, az ábécé első betűjét sem ismerjük. Márpedig minden keresztény polgárnak mellőzhetetlen kötelessége, hogy olvasni tudjon. És erre a törvénynek erejével, az egyházi törvény erejével is kény-szeríthetnek minket. Ti is tudjátok, hogy a császárnak milyen masinája vár bennünket és feni ránk fogait, ha nem tanulunk meg szépszerével olvasni. A kaloda vár ránk, testvérek, a fekete kaloda. Kerek nyílásaival, mint valami kormos kan disznó, félelmesen tátogva hever a templom pitvarában. Ezzel a pokolbéli szerszámmal fenyegetett meg bennünket a papunk, és bizony valóra váltja fenyegetését, ha nem tapasztal bennünk mindennapos szorgalmat és igyekezetet, annyi szent. 01227
Bottom
01228
Top
Juhani: Impossible to learn to read. JUHANI: Lehetetlen az olvasást megtanulni. 01228
Bottom
01229
Top
Aapo: It’s a trick people have learned to do before. AAPO: Mégis mindenki megtanulta. 01229
Bottom
01230
Top
Tuomas: ’Twould set a fellow sweating. TUOMAS: De bele is izzadt mindenki. 01230
Bottom
01231
Top
Juhani: And puffing. I have such a hard head. JUHANI: És lihegett tőle. Nekem olyan kemény fejem van! 01231
Bottom
01232
Top
Aapo: A strong will can take a man through grey granite. Let’s get to work, send to Hämeenlinna for a-b-c books and go to the churchwarden’s to school, as our Vicar ordered. Let’s do it before we are rushed there at Crown speed. AAPO: De a vasakarat a sziklán is keresztülviszi az embert. Lássunk hát neki! Hozzunk magunknak ábécéskönyvet Hámeenünnából, és menjünk el iskolába a kántorhoz, mint ahogy a papunk meghagyta. Tegyünk így, még mielőtt a törvény fogatán vinnének oda. 01232
Bottom
01233
Top
Juhani: I’m afraid that that’s what we have to do, I’m afraid so. God have mercy upon us! But let’s leave the matter until to-morrow and go to bed now. JUHANI: Félek, hogy így kell tennünk, nagyon félek. Isten irgalmazzon nekünk! De hagyjuk ezt a kérdést holnapra, most pedig térjünk nyugovóra. 01233
Bottom

Chapter 02 Fejezet

: |fin-|swe-|eng|-rus|-est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (en-hu) :
Chapter: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seven brothers o A hét testvér Download
02001
Top
It is a calm September morning. Dew glitters in the fields; mist swirls around the branches of the yellowing trees, to fade at last into the upper air. This morning the brothers rose very ill-tempered and silent, washed their faces, combed their hair and dressed in their Sunday best. For to-day they mean to go to the churchwarden’s to school. Békés szeptemberi reggel. Harmat csillog a réteken, könnyű köd kering a sárguló fák koronája fölött, s végül fölszáll a magasba, elenyészik. Ezen a reggelen a testvérek nagyon kedvetlenül, szótlanul cihelődtek fel, megmosták arcukat, megkefélték üstöküket, s ünneplőbe öltöztek. Mert úgy döntöttek, hogy ezen a napon mennek a kántorhoz iskolába. 02001
Bottom
02002
Top
They sit now at breakfast around Jukola’s long pine table, and the brown peas seem to taste good to them, though instead of merriment a dark frown of resentment has settled on their brows; the thought of the school-trip on which they must soon depart has caused this scowl. Yet, having eaten, they do not hasten at once on their way, but linger on resting. They sit in silence, some gazing moodily down at the floor, some staring at their red-backed a-b-c books as they finger the stout leaves. Beside the southern window of the living-room sits Juhani, his glance on the stony hillside and the dense pine-wood with its glimpse of the old woman’s cabin and red-framed door. A jukolai hosszú fenyőasztal mellett reggelijüket fogyasztották, s látszott, hogy ízlik nekik a sárgaborsóleves, noha arcukon nem vidámság, hanem gondterhelt komorság ült; a közeli iskolába járás gondolata búsította el őket. De reggeli után mégsem indultak rögtön útnak, hanem egy ideig csak ültek, pihentek. Hallgatagon üldögéltek, egyikük nagy komoran a padlót bámulta, másikuk a vörös fedelű ábécéskönyvet nézegette, és forgatta a könyv vastag lapjait. A szoba déli ablaka mellett Juhani gubbasztott, és elmélázva tekintett ki a sziklás domboldalra, a domb mögötti sűrű fenyőerdőre, melynek tövénél Mánnistö anyó piros ajtós kis kunyhója lapult. 02002
Bottom
02003
Top
Juhani: There’s Venla tripping along the path, and nimbly she skips too. JUHANI: Ott az ösvényen Venla lépked. Ugyancsak szaporán szedi a lábát... 02003
Bottom
02004
Top
Aapo: And it was yesterday that both mother and daughter were to go to their kinsfolk at Tikkala to dig turnips and pick lingonberries, meaning to stay there until late autumn. AAPO: Már tegnap a lánynak is meg az anyjának is Tikkalába kellett volna menni, répát szedni, áfonyát gyűjteni; késő őszig ott is maradnak. 02004
Bottom
02005
Top
Juhani: Until late autumn? It makes me very uneasy. Probably they’ll go, but there’s a farmhand at Tikkala this year, a bonny lad and a great rogue, and that’d soon be the end of all our hopes. Best do the great deed, therefore, right now; put the question, of all questions the question. So let’s go and ask the wench if her mind can be persuaded and her heart catch fire. JUHANI: Késő őszig? Szörnyű nyugtalanság fog el! Hiszen bizonyos, hogy el is mennek; Tikkalába viszont idén új béres szegődött, aki szemrevaló legény és nagy betyár. Könnyen megeshetik, hogy hamar odavész mindnyájunk reménysége. Ezért legokosabb lenne azon nyomban föltenni azt a bizonyos kérdést, minden kérdések kérdését. Menjünk hát el a lányhoz, és kérdezzük meg, hozzánk hajlik-é a lelke, lángot fog-é a szíve. 02005
Bottom
02006
Top
Tuomas: I, too, think that’s best. TUOMAS: Ezt tartom én is a legokosabbnak. 02006
Bottom
02007
Top
Timo: And I too. TIMO: Én is nemkülönben. 02007
Bottom
02008
Top
Juhani: Ay, ay, there’s nothing for it now but a-marrymg, all together and at the same moment like true lads. Ay, ay! The Lord protect us! But it can’t be helped, so a-marrying, a-marrying! Here we are in our best clothes, washed and brushed, our whole outward appearance that of a Christian being: tidy and as though born again. I feel very uneasy. Hut on to Venla! Now is an acceptable time. JUHANI: Úgy, úgy! Nincs itt más, mint lánykérőbe menni egyszerre mind. Igen, igen! Az Úr legyen velünk! Más nem segít: menjünk leánykérőbe, ház-tűznézni! Most épp ünneplő gúnyában vagyunk, megmosdottunk, megfésülködtünk; egész külső formánk keresztény emberhez méltó: tiszták vagyunk, mintha újjászülettünk volna... Szörnyű nyugtalanság fog el!... Hanem föl, Venlához! Ez épp alkalmas idő. 02008
Bottom
02009
Top
Eero: And may it be also a day of bliss. EERO: Legyen ez a nap a boldogság napja. 02009
Bottom
02010
Top
Juhani: Whose day of bliss, whose? Ahaa! whose do you think, lad? JUHANI: Melyikünk boldogságáé, melyikünké? Hogyan gondoltad, fiú? 02010
Bottom
02011
Top
Eero: Why not all of ours? EERO: Hát akár mindannyiunké is. 02011
Bottom
02012
Top
Juhani: In other words, that she would become the wife of all of us? JUHANI: Azaz más szóval, hogy Venla mindnyájunk feleségévé legyen? 02012
Bottom
02013
Top
Eero: I’m willing. EERO: Miért ne? 02013
Bottom
02014
Top
Juhani: What? JUHANI: Nono! 02014
Bottom
02015
Top
Simeoni: How in God’s name would that be possible? SIMEONI: Az isten szerelmére, hogyan lenne ez lehetséges? 02015
Bottom
02016
Top
Eero: Nothing is impossible before God. Let’s all trust, hope and love with one accord. EERO: Isten előtt semmi sem lehetetlen. Higgyünk, reméljünk, és szeressünk mindnyájan egy akarattal. 02016
Bottom
02017
Top
Juhani: Shut up, Eero! For now we’re off a-marrying and I he same road to school, bag on back. JUHANI: Hallgass, Eero! Mert most lánykérőbe megyünk, s egyúttal iskolába is, tarisznyával a vállun-kon. 02017
Bottom
02018
Top
Aapo: But in order to do the job properly, one of us ought to act as a kind of spokesman in the cabin. AAPO: Hanem hogy illendően végezzük dolgunkat, egyikünk legyen a szószólónk ott a kunyhóban. 02018
Bottom
02019
Top
Juhani: An important point. But you yourself are as though fashioned for the part. You have goodly gifts; your speech has always lit fire and lightning in a man’s bosom. Verily! you were born to be a parson. JUHANI: Fontos javaslat! És te mintha épp erre a tisztségre születtél volna! Benned nagy tehetség rejtőzik; beszéded tüzet és lángot gerjeszt az emberek szívében. Igazán! Te papnak születtél. 02019
Bottom
02020
Top
Aapo: What do I know? And why speak of gifts? Here in I he woods they are lost in the mists of ignorance, fade away like a tinkling brook into sand. AAPO: Mit tudok én? És minek is beszélnénk tehetségről? Itt az erdőben a legszebb tehetség is a tudatlanság ködébe fullad, s elenyészik, mint a csörgedező patak a sivatag homokjában. 02020
Bottom
02021
Top
Juhani: Hard luck has kept you from school. JUHANI: Nagy kár, hogy nem jártál iskolába. 02021
Bottom
02022
Top
Aapo: Where would our farm have got the means to send me to school? Remember: many’s the foodbag that dances between home and school before a boy’s in the wooden tub. lint back to our business, our marrying business. Be it as you wish. I'll step forward as the common spokesman and try to speak like a wise man. AAPO: Ugyan honnan lett volna módja a házunknak az én iskoláztatásomra? Ne feledjétek: sokáig jár a tarisznya ide-oda az otthontól az iskoláig, míg a fiú feljuthat a szószékbe. - De térjünk vissza a tárgyhoz, a lánykéréshez. Legyen, ahogy akarjátok. Majd mint közös szószóló előlépek, s igyekszem bölcs ember módjára beszélni. 02022
Bottom
02023
Top
Juhani: Let’s get to work. Holy Lord! But it can’t be helped, so let’s get to work in earnest. We’ll leave our bags outside the cabin, and Lauri, who has no eggs in this basket, can guard them from the pigs. Let’s go now. And let’s enter the bridal chamber a-b-c book in fist; it lends us a kind of solemnity. JUHANI: Rajta hát! Uram Jézus! Hiába minden, induljunk útnak bátorsággal. A tarisznyákat majd kinn hagyjuk Mánnistö anyó viskója előtt, és Lauri, akinek nincs benn dolga, vigyázzon rájuk, és védje meg a disznóktól. Menjünk hát! Belépve a menyasszonyi házba, tartsuk kezünkben az ábécéskönyvet: ettől oly ünnepélyesek leszünk! 02023
Bottom
02024
Top
Eero: Especially if we turn the last page with the cockerel on the outside. EERO: Főképp ha úgy fordítjuk, hogy az utolsó oldala legyen kifelé a kakassal.* 02024
Bottom
02025
Top
Juhani: At it again? But the cock reminds me of the horrid dream that upset me last night. JUHANI: Már megint? De a kakasról jut eszembe az a szörnyű álom, ami a múlt éjjel gyötört. 02025
Bottom
02026
Top
Simeoni: Tell it; maybe it was sent as a healthy warning. SIMEONI: Meséld el, hátha hasznos intés van benne számunkra. 02026
Bottom
02027
Top
Juhani: I dreamed that on the stove there was a hen’s nest with seven eggs in it. JUHANI: Azt álmodtam, hogy ott a kemence tetején fészek s a fészekben hét tojás lapult. 02027
Bottom
02028
Top
Simeoni: Jukola’s seven sons! SIMEONI: A jukolai hét testvér! 02028
Bottom
02029
Top
Juhani: But one of the eggs was ridiculously small. JUHANI: Az egyik tojás azonban nevetségesen kicsi volt. 02029
Bottom
02030
Top
Simeoni: Eero! SIMEONI: Eero! 02030
Bottom
02031
Top
Juhani: The cock died. JUHANI: A kakas megdöglött. 02031
Bottom
02032
Top
Simeoni: Our father! SIMEONI: Apánk! 02032
Bottom
02033
Top
Juhani: The hen died. JUHANI: A tyúk is megdöglött. 02033
Bottom
02034
Top
Simeoni: Our mother! SIMEONI: Anyánk! 02034
Bottom
02035
Top
Juhani: Then suddenly all the world’s mice, rats and weasels attacked the nest. What would these animals mean? JUHANI: Erre aztán a világ minden egere, patkánya és menyétje a fészekre támadt. Mit jelentsenek ezek az állatok? 02035
Bottom
02036
Top
Simeoni: Our sinful passions and the lusts of the world. SIMEONI: Bűnös vágyainkat s a világ gyönyöreit. 02036
Bottom
02037
Top
Juhani: Likely that. The weasels, rats and mice came and turned and rolled, tapped and rattled the eggs, which soon broke, and from the tiny egg burst a very bitter stink. JUHANI: Biz az úgy lehet. Odajöttek a patkányok, pockok, egerek, és addig zörgették, forgatták, kopogtatták, kocogtatták a tojásokat, míg valamennyi össze nem törött; abból a kis tojásból pedig orrfacsaró bűz szállt fel. 02037
Bottom
02038
Top
Simeoni: Mark that, Eero. SIMEONI: Hallod, Eero? 02038
Bottom
02039
Top
Juhani: The eggs were broken, and from the stove top an awful voice, as the roar of many waters, shouted in my ear: ”All is broken, and great was the breakage thereof!” That’s what it shouted, but we began at last to collect the mess and cook it, and in the end we got what are called scrambled eggs; and we ate it with great pleasure and gave some to our neighbours too. JUHANI: A tojások mind összetörtek, és a kemence felől, mint száz vízesés robajlása, rettentő hang hallatszott: „Minden összetört, és bizony nagy volt a romlás!” így szólt a hang, mi azonban végül nekiláttunk, hogy összekaparjuk és megsüssük ezt az egész kotyvalékot. Utoljára is pompás rántottát készítettünk belőle. Jó étvággyal megettük, sőt még a szomszédoknak is adtunk belőle. 02039
Bottom
02040
Top
Eero: A good dream. EERO: Nagyon jó álom. 02040
Bottom
02041
Top
Juhani: Bitter, bitter; you smelled in it like hell. It was a very hitter dream I had of you, lad. JUHANI: Szomorú, nagyon szomorú álom; te úgy bűzlöt-tél, mint a pokol. Nagyon szomorú álmot láttam felőled, fiú. _ 02041
Bottom
02042
Top
Eero: But I dreamed right sweetly of you. I saw the cockerel in I lie a-b-c book lay you, in reward for your diligence and wisdom, a big heap of sweets and lumps of sugar. You were umitly pleased, champing your sweets; you gave some to me. EERO: Én azonban igen édes álmot láttam rólad. Azt álmodtam, hogy az ábécé-kakas szorgalmad és bölcsességed jutalmául egész halom cukrot és édességet tojt neked. Te nagyon megörültél, és vidáman szopogattad cukorkáidat, sőt még nekem is adtál belőle. 02042
Bottom
02043
Top
Juhani: Did I give you some? That was a good deed. JUHANI: Neked is adtam? Nos, akkor biztosan jól tettem. 02043
Bottom
02044
Top
Eero: When is it evil to give? EERO: „Mikor is árt az ajándék?” 02044
Bottom
02045
Top
Juhani: Never; especially if I were to give you a little taste ni i lie stick. JUHANI: Soha, soha; különösen ha bottal mérnék ki rád egy kis ajándékot. 02045
Bottom
02046
Top
Eero: Why only a little? EERO: Miért csak kicsit? 02046
Bottom
02047
Top
Juhani: Hold your jaw, bull-calf! JUHANI: Fogd be a szád, kölyök! 02047
Bottom
02048
Top
Tuomas: Do that both of you, and let us start. TUOMAS: Hallgassatok el már mind a ketten, és induljunk. 02048
Bottom
02049
Top
Aapo: Let each take his bag and his a-b-c book. AAPO: Fogja mindenki a tarisznyáját és ábécéjét. 02049
Bottom
02050
Top
So they set forth to woo their neighbour’s daughter. In single file, silent, they crossed the mound in which their potato-cellar lay, marched up the stony hill and stood at last before Granny Pinewood’s cabin. Így indult útnak a hét testvér, lánykérőbe a szomszé-dékhoz. Némán, libasorban kocogtak el a burgonyavermek mellett, fölkapaszkodtak a köves domboldalon, és máris ott álltak Mánnistö anyó kunyhója előtt. 02050
Bottom
02051
Top
Juhani: Here we are and here we leave our bags; you, Lauri, keep faithful watch until we return from the bridal chamber. JUHANI: Itt lennénk hát; tegyük le a tarisznyákat, és te, Lauri, vigyázz rájuk hűségesen, míg vissza nem térünk a menyasszony házából. 02051
Bottom
02052
Top
Lauri: Will you be there long? LAURI: Sokáig maradtok? 02052
Bottom
02053
Top
Juhani: As long as the shaping of our errand demands. Has nivone a ring? JUHANI: Csak addig, amíg ügyünket szerencsésen nyélbe nem ütjük. Van valakinek gyűrűje? 02053
Bottom
02054
Top
Eero: It isn’t needed. EERO: Arra semmi szükség. 02054
Bottom
02055
Top
Juhani: Has anyone a ring in his pocket? JUHANI: Van valakinek gyűrű a zsebében? 02055
Bottom
02056
Top
Timo: Not I, nor as far as I know have the others. There M*ii lire now: a bachelor ought always to have a glittering mig in his pocket when he goes out. TIMO: Nekem nincs, de tudtommal másnak sem. Ejnye, ejnye! Pedig a legényembernek mindig fényes gyűrű kellene hogy legyen a zsebében. 02056
Bottom
02057
Top
Juhani: The Devil! Here we stand now. And pedlar Isak whs ill our place yesterday, who could have sold me both the nun unci the shawl. But I, pig that I am, never thought of that. JUHANI: Hű, a kutyafáját! Most aztán itt állunk szégyenszemre. Pedig épp tegnap járt nálunk a bátyus Izsák, akitől gyűrűt is, kendőt is vásárolhattunk volna, de én, ökör, nem gondoltam rá. 02057
Bottom
02058
Top
Aapo: Such instruments we can buy ourselves later. Indeed H Is best to know first for certain whether any of us, and which, h to make these joyful purchases. AAPO: Ezeket a holmikat később is megvehetjük. Most azonban először azt kell megtudnunk, hogy ki lesz közülünk, aki majd megkötheti ezt a vidám vásárt. 02058
Bottom
02059
Top
Juhani: Who opened the door? Was it Venla? JUHANI: Ki nyitott ajtót? Venla? 02059
Bottom
02060
Top
Timo: It was the old woman, the long-chinned hag. TIMO: Dehogy, csak az öreg, az a vasorrú bába. 02060
Bottom
02061
Top
Juhani: Venla’s spinning-wheel hums in there like a merry dung-beetle on a summer evening, foretelling fine weather. Let’s go in now. Where’s my a-b-c? JUHANI: Venla rokkája úgy surrog odabenn, mint nyári estén a ganajtúró bogár, ha szép időt jósol. Menjünk hát! Hol a könyvem? 02061
Bottom
02062
Top
Aapo: In your fist, brother. Why, God’s creation, you are as though a little mixed in your head. AAPO: A kezedben, testvér. Mintha kissé kótyagos lennél, jóember. 02062
Bottom
02063
Top
Juhani: Nothing to be afraid of, brother. I’m not smudgy in the face, am I ? JUHANI: Semmi bajom, testvérek. De nem kormos a képem? 02063
Bottom
02064
Top
Eero: Not in the least, you are as clean and warm as a new-laid egg. EERO: Dehogy, dehogy! Olyan tiszta és meleg vagy, mint a frissen tojt tojás. 02064
Bottom
02065
Top
Juhani: Let’s go in now! JUHANI: Menjünk hát! 02065
Bottom
02066
Top
Eero: Wait! I am the youngest and will open the door for you and come in last. Walk in. EERO: Várjatok! Én volnék a legfiatalabb, s ezért úgy illik, hogy én nyissak néktek ajtót, s aztán én menjek be utoljára. No, kerüljetek hát beljebb. 02066
Bottom
02067
Top
They entered the old woman’s low-roofed cabin, Juhani first, eyes staring and hair upright like the spikes of a hedgehog, and faithfully, gravely the others followed at his heels. They entered, and Eero quickly closed the door behind them, but himself stayed outside and sat down on the grass, a knowing grin on his lips. Sorra beléptek az anyó alacsony kunyhójába, legelöl Juhani kimeresztett szemmel, és mint a tüskésdisznó, égnek meredő üstökkel, mögötte pedig komoly képpel, hűségesen a többiek. Eero azonban becsapva mögöttük az ajtót, kinn maradt az udvaron, és ajkán ravasz mosollyal leült a földre. 02067
Bottom
02068
Top
The old woman in whose cabin five brothers now stand as wooers, is a nimble and vigorous woman; she makes a living by keeping hens and gathering berries. All the summer and autumn she bobs about the stump-strewn clearings, the mounds where grow the alpine strawberries and lingonberries, bobs and sweats with her daughter Venla. The maiden is said to be beautiful. Her hair is the colour of rust, her glance cunning and sharp, her mouth melting, though perhaps a little too wide. She is short in stature, but broad-shouldered and plump, and is said to be strong. Such was the brothers’ love-bird in the pinewood’s shelter. Az öreganyó, kinek kunyhójába az öt testvér kérőként beállított, még fürge és jó erőben levő asszonyság; kenyerét tyúktenyésztéssel és bogyószedéssel keresi. Nyáron meg ősszel szorgalmasan járja az erdei tisztásokat, és lányával, Venlával együtt, verejtékes arccal szedik a szamócát és áfonyát. Azt mondják, a lánya igen csinos. A haja rozsdavörös, a szeme huncutul csillog, a szája szép, ha talán kissé széles is. Termetre tömzsi, de vállas és hegyes; erős, munkabíró lánynak tartják. Ilyen volt a testvérek szíve választottja, szerelmetes galambja ott a fenyves ölében. 02068
Bottom
02069
Top
But suddenly the cabin door squeaked and Juhani came excitedly out, angrily exclaiming to the others who still lingered within: ”Come away, boys!” And soon they were all outside, with annoyance written large on their faces, and began walking towards the village. But when they had come some fifty paces from the cabin, Juhani picked up a stone about as big as a man’s fist and, snorting with rage, cast it at the cabin door. The cabin shook, and inside, the old woman shrieked; then, throwing open the door, she cursed and raged, shaking her fist at the retreating brothers. With their a-b-c’s in their hands and bags on their shoulders the brothers marched on in file along the road to church, without exchanging a word. At a furious speed born of anger they marched: the sand hissed and the bags danced; nor did they notice how quickly they fared. Nemsokára azonban felpattant a kunyhó ajtaja, és nagy hévvel kilépett rajta Juhani, majd haragosan viszszaszólt a többieknek, akik még benn időztek: „Gyertek, fiúk!” Csalódottan-mérgesen jöttek elő a többiek is, és nyomban megindultak a falu felé. Midőn azonban úgy ötven lépésre értek a kunyhótól, Juhani egy öklöm-nyi követ kapott fel a földről, és dúlva-fúlva haragjában, a kunyhó ajtajához vágta. Nagyot zörrent a kunyhó, és ijedten felsikoltott az anyó, kinyitotta az ajtót, átkozó-dott, szitkozódott, és öklét rázta a menekülő testvérsereg után. Ábécével a markukban, tarisznyával a vállukon, libasorban, szótlanul lépkedtek a testvérek a templom felé. Vad haraggal vágtattak előre: lábuk alatt porzott az út, vállukon lengett-lógott a tarisznya, nem láttak, nem hallottak. Szótlanul, némán haladtak sokáig, míg végül Eero már nem állhatta s megkérdezte: 02069
Bottom
02070
Top
Eero: How did the matter succeed ? EERO: No, hogyan sikerült a dolog? 02070
Bottom
02071
Top
Juhani: Ah, indeed! How did it succeed? Did you come in with us, you magpie, you young crow? But you did not dare, truly you would not. What good is a young crow like you! Venla could hide you in her skirts. But look how much I have dreamed of you. I had, as I now remember, another dream Of you last night. Funny! There in the pine-grove you sat with Venla, billing and cooing, as I drew near, creeping stealthily. But oh, when you saw me, what did Venla do? Hid you, Devil take me, in her skirts. ”What have you wrapped up in your skirts?” I asked. ”Only a young crow,” answered the wench. He-he-he! And this was no dream at all, no, dog take it, it wasn’t! But ’twas made up altogether, out of his own head, by Juhani-boy. Ah, indeed! He isn’t quite as stupid as folk think. JUHANI: Mit? Hogy hogyan sikerült? Hát miért nem jöttél be velünk együtt, te szarka, te varjú? Persze nem mertél, megijedtél! Mit is keresett volna ott egy ilyen varjúfióka? Venla még talán a kendője alá dugta volna. De lám, lám, mi mindent nem álmodtam rólad! Most jut eszembe, hogy a múlt éjjel még egy álmot láttam rólad. Különös história! Ott ültél a fenyvesben Venla mellett, és szerelmesen cicáztatok, midőn én halkan-csöndben odalopóztam hozzátok. És ugyan mit csinált Venla, mikor észrevettetek engem? Elrejtett téged a szoknyája ráncaiba! „Mit dugtál a szoknyád alá?” - kérdeztem. „Csak egy kis varjúfiókát” - felelte a huncut leány. Hahaha! És ezt, vigye el a kánya, nem is álmodtam, hanem magam találtam ki. Úgy bizony! A Juhani gyerek saját magától találta ki ezt a históriát! Mert nem olyan tökfilkó ő, mint ahogy hiszik. 02071
Bottom
02072
Top
Eero: Funny how we have dreamed of each other. This is what I dreamed of you: among the pines over there you and Venla stood, lovingly hugging each other and looking solemnly up at the clouds. From there, from the heights of the sky, you craved some sign, something to show that your love had found favour. The heavens listened, the forests, fields and even the little birds listened, and you yourselves waited in deepest silence for what would befall. Came at last an old crow, flying stiffly through the calm air, and when he reached the place where you were standing he cast down one glance at you, but soon turned his gaze elsewhere, and spreading out his legs squirted something white that fell with a splash on the two young foreheads, splashed right over your faces. But don’t let this annoy you; for I dreamed all this and have not made up anything out of my own head. EERO: Különös, hogy miket álmodtunk ma egymásról! Mert én meg azt álmodtam rólad: ott a fenyvesben álldogáltatok te meg Venla, és szerelmesen átölelve egymást, bámultatok föl az égre. Onnan, a magasságos mennyből, vártatok valami jelet, szerelmeteknek jóváhagyását. Hallgatott az ég, hallgatott a föld, még az erdő s a kismadarak is hallgattak, ti pedig mély csöndben vártátok, hogy mi fog következni. Végezetül egy öreg varjú lassan átszelte a csöndes levegőeget, és midőn épp felétek ért, először sandán lepislantott, majd újból föltekintve széttárta a lábát, és valami fehéret pottyantott le rátok, ami pontosan oda esett a fiú és a lány homlokára, pontosan oda cuppant az orrotok hegyére. És nehogy megneheztelj rám, mert ezt valóban így álmodtam, és saját fejemből semmit sem költöttem hozzá. 02072
Bottom
02073
Top
Juhani: You devil-possessed, I’ll ... JUHANI: Majd adok én a te átkozott... 02073
Bottom
02074
Top
And he charged furiously at Eero, who fled swiftly before his enraged brother. With one spring he was off the road and scuttling like a hare over the clearing, with Juhani shambling after him like a maddened bear. Their bags danced, the dry ground rang beneath them; and from afar the voices of the other brothers entreated them to goodwill and forbearance. Then back to the road hastened Eero again, and the other, rushed forward to save him from the dread clutch of Juhani, who ran already at the heels of his youngest brother. És ezzel vadul nekirontott Eerónak, ő azonban fürgén megugrott haragos bátyja elől. Letért az útról, és mint a nyúl, futott árkon-bokron át, Juhani azonban megvadult medveként robogott utána. Röpült vállukon a tarisznya, lábuk alatt döngött a szikkadt föld, és visszhangzott az erdő a testvérek kiáltásaitól, akik békére, mérsékletre intették a két nekivadultat. Eero újból visz-szakanyarodott az útra, s a többiek elébe futottak, hogy megmentsék a felbőszült Juhani haragjától, aki már szorosan öccse sarkában nyargalt. 02074
Bottom
02075
Top
Tuomas: Stop now and be quiet, Juhani. TUOMAS: Állj csak meg szépen, Juhani! 02075
Bottom
02076
Top
Juhani: I’ll lay him out. JUHANI: Eltiprom azt az átkozottat! 02076
Bottom
02077
Top
Tuomas: Quietly, my boy. TUOMAS: No, csak szépen, fiacskám. 02077
Bottom
02078
Top
Juhani: Thunder and lightning! JUHANI: Pusztulj innen! 02078
Bottom
02079
Top
Aapo: He only returned honour for honour. AAPO: Hiszen csak szeget szeggel fizetett. 02079
Bottom
02080
Top
Juhani: Accursed be his tongue, accursed be this day! Were we not, in God’s name, refused by Venla! Hornyheaded goblins and Hosts of High Heaven ! My eyes can scarce see a fathom before me, so black is the earth and sky, black on my heart’s account. Thunder and lightning! JUHANI: Átkozott legyen Eero nyelve, átkozott legyen ez a nap! Az istenfáját! Kosarat kaptunk Venlától. Görbe szarvú ördögök és égiek serege! Egyölnyire sem látok, olyan sötét előttem az ég és a föld, olyan fekete minden a szívem miatt. A hétszentségit! 02080
Bottom
02081
Top
Simeoni: Don’t curse, man. SIMEONI: Ne káromkodj, ember! 02081
Bottom
02082
Top
Juhani: I’ll curse till the world spins round and falls into pieces like an old log-sleigh under a heavy tree trunk. JUHANI: De biz káromkodok, hogy felfordul és darabokra hull az egész keserves világ! 02082
Bottom
02083
Top
Simeoni: What can we do? SIMEONI: Mitévők legyünk? 02083
Bottom
02084
Top
Juhani: Do? If this a-b-c were not the Word of God, God’s own book, I’d dash it into bits at once! But see here: I will dash my dinner-bag to bits against the hillside! Would you like to see? JUHANI: Tenni? Ha ez az ábécéskönyv nem Isten szava, nem Isten saját könyve lenne, úgy rögtön ízzé-porrá tépném! De nézzetek ide: ezen a sziklán rögtön rapi-tyára verem a kenyerestarisznyám! Akarjátok látni? 02084
Bottom
02085
Top
Simeoni: For the Lord’s sake not the gift of God. Remember the Maid of Paimio. SIMEONI: Az istenért, hogy bánsz az ég ajándékával?! Emlékezz a paimiói lányra!* 02085
Bottom
02086
Top
Juhani: In the torment of my heart ! JUHANI: Szívem telve gyötrelemmel. 02086
Bottom
02087
Top
Simeoni: ”Pain and torment on earth, manna in Heaven.” SIMEONI: „Türelem a gyötrelemben: vigadozás a meny-nyekben.” 02087
Bottom
02088
Top
Juhani: A fig for manna in Heaven when I couldn’t get Granny Pinewood’s Venla. Oh brothers and kinsmen! If you knew, you would understand that my thoughts have circled daftly round that wench for years. But now my hopes are gone, gone like ashes before the wind. JUHANI: Fütyülök arra az égi vigasságra, ha egyszer nem kaptam meg Mánnistö anyó Venláját. Jaj, testvéreim, édes atyámfiai! Bizonnyal megértenétek, ha tudnátok, hogy már tíz éve minden gondom-gondolatom e körül a fehércseléd körül forgott. Most azonban minden reményem odavan, füstbe ment minden tervem. 02088
Bottom
02089
Top
Timo: We were refused in the early morning. TIMO: Bizony már kora reggel kosarat kaptunk. 02089
Bottom
02090
Top
Juhani: Every one of us! JUHANI: Valamennyien! 02090
Bottom
02091
Top
Timo: No mercy for anyone, not even the least among us. We all got the same. TIMO: Senkinek, még a legkisebbnek sem kegyelmeztek. Kosarat kaptunk mindnyájan. 02091
Bottom
02092
Top
Juhani: All, all! But even that was better than that one of you should have won her for his better half. Devil take me! I’d thrash the lad who’d had that luck, that I would. JUHANI: Mindenki, mindenki! De mégis jobb így, mintha egyikőtök feleségül kapta volna őt. Az ördög vigye, most kegyedenül ellazsnakolnám, ha valaki elkaparintotta volna előlem. El én! 02092
Bottom
02093
Top
Tuomas: We were quite out of the question. That the girl’s mocking grin showed when Aapo had mentioned our errand. TUOMAS: Siralmasan viselkedtünk. Erre vall a lány gúnyos mosolygása is, mikor Aapo előadta közös dolgunkat. 02093
Bottom
02094
Top
Juhani: She deserves to be beaten, the slut. To make a mock of us! Wait, you jade. Aapo did his best, that can’t be denied, hut even the tongue of a cherub wouldn’t have helped here. JUHANI: Alapos verést érdemelne az a hitvány fehércseléd! így csúfot űzni belőlünk! Várj csak, ringyó! Hanem igaz, ami igaz: Aapo kivágta a rezet. Csakhogy itt még a kerubok ékesszólása sem használt volna. 02094
Bottom
02095
Top
Timo: But if we had stepped before the girl in a black broadcloth coat, and a watch like a big turnip had bulged out of our waistcoat pocket, the key clinked on a chain and a silver-bound pipe smoked between our teeth, there’d have been, dog take it, both eggs and chickens hatched out of our errand. TIMO: Bezzeg ha fekete posztókabátban álltunk volna a lány elé, és mellényünk zsebében, mint ökölnyi répa, aranyóra domborodott, óraláncunkon kulcs fityegett, agyarunkban ezüstkupakos pipa füstölgőn volna, hej, a kutyafáját! nem zápult volna meg a dolgunk. 02095
Bottom
02096
Top
Juhani: Women and magpies have the same fierce desire for shiny things. But Aapo’s as silent as a frozen lake. JUHANI: Lánynak és szarkának egyformán csak a fényes csecsebecse tetszik. Hanem Aapo hallgat, mint a befagyott tó. 02096
Bottom
02097
Top
Aapo: Our voice cannot carry in a storm. Or are the wild whirlwinds of your mind beginning to calm down in your bosom? AAPO: A szavam úgyis elveszne a viharban. Vagy talán haragod vad forgószele már csillapodik kebledben? 02097
Bottom
02098
Top
Juhani: The bloody pool of my heart still storms, and will storm for long. But say a word, anyhow. JUHANI: Szívem véres tava még soká háborog. De mondjad mégis azt a szót. 02098
Bottom
02099
Top
Aapo: Two, if needed. So listen. Take your heart in your hand, and whisper this in its ear with the voice of common sense: Venla would not have you because she does not love you, and that she does not love you is nothing to lose your temper over; for the flame of love is lit at Heaven’s and not ut man’s command. A beggar-girl falls in love with a king, a queen falls madly in love with a chimney-sweep’s boy. So flies the spirit of love around down here, and no one knows from where it comes. AAPO: Akár kettőt is. Halljad hát! Fogd kezedbe a szívedet, és súgd a fülébe az ész szavát: Venla kikosarazott, mert nem szeret. És hogy nem szeret, az ne keserítsen; mert a szerelem tüzét nem emberi szándék, hanem az ég gyújtja lángra. A kolduslány a királyba lesz szerelmes, a hercegnő pedig majd eleped a kéményseprő fiú után. így száll erre-arra a szerelem szele, és sohasem tudod, mely irányból jő. 02099
Bottom
02100
Top
Timo: Love blows where it chooses. One hears its voice, but knows not where it comes from and where it goes. So I often used to hear the old almshouse widow say. But it was the love of God she meant, I ’11 lay. TIMO: A szeretet onnan fúj, ahonnan akar, s te csak a zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő, és hová megy. így mondogatta ezt hajdan a falu-szegénye öregasszony is. De úgy hiszem, ő az Isten szeretetére gondolt. 02100
Bottom
02101
Top
Aapo: Go on, Juhani, to your heart thus: stop kicking! Venla did right in refusing you; for to enter into marriage without the spur of love will get you nowhere, but brings trouble and often leads to works of eternal regret, as, more’s the pity, we so often see and hear nowadays. Ay, brothers, may Venla take the one set apart for her, we’ll do the same. AAPO: És szólj szívedhez, Juhani, még ekképpen: Ne kapálózz! Venla okosan tette, hogy nemet mondott. Mert házasságra lépni szerelem nélkül, ez sohasem vezet jóra, hanem csak bajt és örök perpatvart okoz, mint ahogy azt manapság sokszor láthatjuk. Igen, testvérek, Venla is válassza azt, akit a sors néki rendelt, és mi is így teszünk majd. 02101
Bottom
02102
Top
Timo: The girl who was made out of my rib will be mine in the end, though the Devil were to scream. I know another thing: a man’s heart lies on the left, and a woman’s on the right of her breast. TIMO: Azt a lányt, akit az én oldalbordámból faragtak, megszerzem, ha a fene fenét eszik is. Hanem tudok még valamit: a férfiembernek bal oldalán ül a szíve, az asszonynak jobboldalt. 02102
Bottom
02103
Top
Juhani: My heart doesn’t lie anywhere, but jumps and rages like a heathen. Oh you hussy, you gypsy jade! Why did you refuse me, a farmer, the eldest son of a real clay-soil farm? JUHANI: Csakhogy az én szívem nem ül, hanem ugrál és táncol, mint valami pogány. Ah, te bolond, te cigánylány! Miért vetsz meg engem, a parasztot, a gazdag tanya legidősebb fiát? 02103
Bottom
02104
Top
Aapo: Nothing to wonder at in that. Our farm is in crying need, and the girl hopes, though to my belief vainly, to become mistress of a much better farm. I have heard that that good-for-nothing Jussi Sorvari cuddles her. AAPO: No, ezen aztán nincs mit csodálkoznunk. A házunk siralmasnál is siralmasabb állapotban van, és Venla azt reméli, bár hiába, hogy sokkal módosabb házba viszik majd gazdasszonynak. Hiszen úgy hallottam, az a jóféle Sorvari Juhani teszi neki a szépet. 02104
Bottom
02105
Top
Juhani: You spiky-chinned Jussi! If I had you in these hands now, I’d wipe you down a little. Tricking a wench to her everlasting shame. JUHANI: Hejh, te sörteállú Jussi! Ha most a körmeim közé kerülnél, ugyan megsimogatnálak! Elbolondí-tani, örökös szégyenbe keverni azt a lányt! 02105
Bottom
02106
Top
Aapo: Ay, ay, the world is mad and treacherous all at the same time. Venla is not lacking in beauty, nor Jussi in cunning. Sorvari is a well-known farm and that entices, while Jukola, this beggarly nest, is in a very sad state, and we ourselves, its seven heirs, in a still sadder state, at least in the eyes of the world. Remembering the idle and often wild life of our youth, people hardly expect anything good to come of us. And I know that even ten years of good and in every way respectable behaviour would scarcely be enough to raise us again in the sight of our fellow-man. So hard is it to free ourselves from the mud of a bad name, once it has stuck to a man. Yet it’s better to rise late than to sink for ever in the mudpool of our misery. So now, improvement with all our might! AAPO: Bizony, bizony, bolond és hamis a világ. Venla nagyon csinos, Jussi nagyon csalfa. A Sorvari-tanya rendes-módos ház, és ez csábítja őt. Jukola azonban, ez a nyomorult fészek, nagyon hitvány állapotban van, mi pedig, a ház hét örököse, még nagyobb nyomorúságban. A világ legalábbis így ítél rólunk. Az emberek, emlékezve ifjúságunkra és lusta, eszeveszett életünkre, többé semmi tisztességes tettet nem várnak tőlünk. Jól tudom, talán tízévnyi rendes és minden tekintetben becsületes viselkedéssel is csak nehezen szerezhetnénk vissza teljes emberi méltóságunkat honfitársaink szemében. Bizony bajos megszabadulni a rossz hír szennyétől, ha egyszer ránk ragadt. De mégis jobb talpra állni végre, mint örökösen elsüllyedni nyomorúságunk mocsorába. Ezért hát rajta, rajta, lépjünk minden erőnkkel a javulás útjára! 02106
Bottom
02107
Top
Juhani: We’re on the road to improvement now. But this unlucky wooing-trip has given my heart a blow that it will suffer from dreadfully for days and weeks; it caused a wound. JUHANI: A javulás útján járunk most is! De ez a szerencsétlen leánykérés olyan ütést mért a szívemre, hogy napokig, sőt hetekig szenvedek majd tőle. Kegyetlen sebet kaptam. 02107
Bottom
02108
Top
Aapo: A wound, ay, that it did; but time, I know, will cover the wound with the scab and skin of forgetfulness. What hubbub is that on the road? AAPO: Sebet hát, az igaz. De az idő, jól tudom, majd begyógyítja ezt is a feledés balzsamával. Hanem micsoda menet az ott, az úton? 02108
Bottom
02109
Top
Timo: A merry crowd of lads from Toukola. TIMO: A toukolai legények vidám serege. 02109
Bottom
02110
Top
Aapo: Enjoying an idle Monday with a big spree, the scamps. AAPO: A bitangok! Szent Heverdel napját ünnepük ilyen féktelen dőzsöléssel. 02110
Bottom
02111
Top
Timo: And greatly they want us to join them, too. TIMO: És nagyon szeretnék, ha mi is velük tartanánk. 02111
Bottom
02112
Top
Juhani: Temptation draws near. JUHANI: Közeleg a kísértés. 02112
Bottom
02113
Top
Timo: They’re having such a good time. TIMO: De jól megy a dolguk! 02113
Bottom
02114
Top
Juhani: But we? What lies before us? A thousand horned heads! A fiery wigging is what awaits us poor wretches. JUHANI: Bezzeg nekünk! Ugyan mi vár ránk? Ezer szarvas ördög! Bennünket, szegényeket, siralmas csi-hipuhi-ünnep vár. 02114
Bottom
02115
Top
Eero: What a difference: to jabber the a-b-c in the churchwarden’s corner, or to enjoy an idle Monday, cheering and singing with jolly comrades. EERO: Micsoda különbség! A kántor pitvarában az ábécét biflázni, vagy vidám cimborákkal énekelve-kur-jongatva Szent Heverdel napját ünnepelni. 02115
Bottom
02116
Top
Juhani: The difference is terribly big, big as the depth between a well and Heaven. Brothers, which shall we choose? JUHANI: Nagy különbség, olyan nagy különbség, mint a mély kút s a magasságos ég között. Testvérek, merre menjünk? 02116
Bottom
02117
Top
Eero: Let’s choose Heaven. EERO: Gyerünk az égbe, azt mondom! 02117
Bottom
02118
Top
Aapo: The well, the well! To guzzle ourselves full of the water of life. Let us thrust into the jungle of learning, skill and wisdom. AAPO: A kútba, a kútba! Szürcsölni az élet vizét! A tudás, művészet és bölcsesség mélységébe akarunk le-szállni. 02118
Bottom
02119
Top
Tuomas: To the churchwarden’s! TUOMAS: A kántorhoz, a kántorhoz! 02119
Bottom
02120
Top
Juhani: Well, let’s plod on then. JUHANI: Kocogjatok hát! 02120
Bottom
02121
Top
Eero: Hark at Aapeli Kissala’s clarinet. EERO: Hallgassátok csak Kissala Aapeli flótáját. 02121
Bottom
02122
Top
Juhani: Lovely! JUHANI: Gyönyörű! 02122
Bottom
02123
Top
Timo: Rings out like a head-angel’s bassoon. TIMO: Úgy szól, mint az arkangyalok trombitája. 02123
Bottom
02124
Top
Juhani: When the hosts of Heaven exercise and march till I lie dust flies. Lovely! JUHANI: Mikor az égiek serege egzecíroz és masírozik, hogy csak úgy száll a por. Gyönyörű! 02124
Bottom
02125
Top
Timo: They are greatly keen on us joining them. TIMO: Nagyon szeretnék, ha velük tartanánk. 02125
Bottom
02126
Top
Juhani: That’s well known. Temptation draws near, truly it does. JUHANI: Tudjuk jól. Közeledik a kísértés, közeledik bizony. 02126
Bottom
02127
Top
While the brothers thus conversed, a number of lads from Toukola village approached them, though not in quite so polite and good-natured a spirit as the brothers supposed. They were a little drunk, and being minded to jest with the brothers, sang as they came along a song newly made up, to which they had given the name ”Seven Men Strong.” Thus, to Aapeli Kissala’s accompaniment they sang: Míg a testvérek így beszélgettek, egy csapat toukolai legény közeledett feléjük, de éppenséggel nem olyan barátságos jóindulattal, mint ahogy a jukolaiak hitték. A legények alaposan beszeszeltek, és most kedvük támadt, hogy borsot törjenek a testvérek orra alá. Ezért rágyújtottak arra az imént költött nótára, melynek a „Hét ember ereje” címet adták. Kissala Aapeli csak fújta a flótát, ők pedig ekképp énekeltek: 02127
Bottom
02128
Top
Set, my lads, your throats a-squealing,
Here’s a song will set you reeling;
Seven Men Strong is the ditty.

Like the Great Bear up in Heaven,
Jukola has brothers seven,
Lubberly, hulking joskins.

Juho roars, the cabin quivers,
That’s a lad gives me the shivers;
Jussi, a lad both high and mighty.

Tuomas stands, an oak unbending,
Hearing Aapo’s gab unending, —
Hearken to Solomon spouting.

Simeon, his whiskers quaking,
Mourns for man in accents shaking —
”Sinful, sorrowful, Satan.”

Simeon works, the peas preparing,
Timo adds the fat, and stirring,
Spits in the pot to clear it.

Lauri-lad the forest searches
With an eye to twisted birches,
Nosing the woods like a weasel.

Last of all the brothers hearty,
Little Eero, slippery party,
Jukola’s snappy-tongued puppy.

There’s a band to go to battle,
Stout and hale as full-blood cattle,
Here’s to the health of the seven!
Gége, sivíts, harsogj, ének:
dicsérjétek, ifjak, vének,
a hét ember erejét.

Hét csillagból van a Göncöl:
hét fajankó lót-fut, bömböl
Jukolának udvarán.

Juho dühöng, döng a pajta,
elsőszülött, látni rajta:
minden öccse rettegi.

Tuomas, mint egy tölgyfa, megáll.
Mint Salamon, úgy prédikál
Aapo, a bölcs férfiú.

Simeonnak leng szakálla,
siránkozik szegény pára,
hogy az ember bűnben él.

Borsót kotyvaszt Simeonka,
a zsírt belé Timo dobja,
ráadásul belé köp.

Lauri csak az erdőt járja,
felsandít a ferde fákra,
szaglász, turkál, mint a borz.

Végül jő a farok bojtja,
Jukola pimasz porontya:
Eero makacs, morcos eb.

Előszedtem mindet sorba,
büszkék, mint egy bikacsorda,
marha erős hét legény.
02128
Bottom
02165
Top
In silence, though grinding their teeth, the brothers listened to this song. But when the mockery of their tormentors ceased not at this, and endless gibes rained on them from every side, especially with regard to the cockerel on the back of their a-b-c books and its fancied power of laying eggs for the brothers, their gorge began to rise and their eyes grew small, small and sharp as the eyes of a mink, as it looks out from beneath its tree-stump in the wilds at the light of day. And now a wag from the ranks of the Toukola men, in passing Juhani, suddenly snatched the a-b-c book from his hand and made off with it at top speed. Mad with rage, Juhani instantly thundered after him; whereupon the other brothers charged with equal fury at their mockers, and a general fight began. At first only slaps resounded on either side, but soon they were at each other’s throats and began, blindly, with whistling breath, to tear and gorge and lay about them with flail-like fists. Fiercely the Toukola lads hit back, but with greater ferocity the men of Jukola laid on; and heavily as sledgehammers the brothers’ fists fell on the heads of their enemies. In dust and sand they wrestled; dust rose from the dry road in rolling clouds; sand and gravel rattled around them in the bushes. So for a space the fight went noisily on, and the brothers, on the point of victory, already cried in a loud voice: ”Will you beg, Devil’s spawn, for mercy?” and an echo from the clouds answered ”Mercy!” But for long the men of Toukola resisted, till at last they sank nerveless to the ground. There, with torn lapels to their coats and swollen faces, they lay, greedily swallowing the cool air into their heated, gasping lungs. And as victors the brothers stood, but their appearance too showed that they had had their fill, and that a moment’s rest was welcome. Especially with Eero had it gone hardly in the fight; the shortness of his stature had been a great advantage to his opponents. Often while the combat raged, he had rolled like a little beagle under the feet of the other heroes, and only swift assistance from the brothers had saved him from a thorough beating. With ruffled hair he now sat on the edge of the ditch and gathered new strength, meanwhile puffing mightily. Fogcsikorgatva, szótlanul hallgatták a testvérek a nótát. De kínzóik csúfolódása ezzel még korántsem ért véget, hanem csak úgy záporozott a sok gúnyszó feléjük; különösen az ábécé-kakassal és annak tojásaival bosszantották a testvéreket. A Jukola fiúk epéje forrni kezdett, és szemük szúrósan összeszűkült, mint a nyérc szeme, ha a sötét rengetegben egy fatörzs alól föltekint a napsütötte égre. Ekkor az egyik toukolai betyár, elhaladva Juhani mellett, hirtelen kikapta kezéből az ábécét, és minden erejével futásnak eredt. Juhani vad haraggal iramodott utána, de ugyanekkor a többi testvér is reárontott a csúfolkodókra, és szörnyű verekedés kerekedett. Először csak pofonok csattantak itt is, ott is, de aztán egymás torkának estek, és - vakon, lihegve - ütni, vágni, csépelni kezdték egymást. Keményen vagdal-koztak a toukolaiak, de még keményebben hadakoztak a jukolaiak, és mint a pöröly, úgy döngött az öklük ellenfelük koponyáján. Ott henteregtek a piszokban, porban, mely nemsokára vastag felhőkben szállt az ég felé, és csak úgy záporozott a homok meg a kavics a közeli bokrok levelére, így dúlt, zajlott a csata egy ideig, s a testvérek, már-már győztesen, hangosan üvöltötték: „Kéritek-é már, ti átkozottak, a kegyelmet?”, mire a felhőkből felelt a visszhang: „Kegyelmet!” De még soká eltartott, míg végre megtörött a toukolaiak ellenállása, s a legények legyőzve, erőtlenül a földre hanyatlottak. Széttépett gúnyában, dagadtra vert képpel hevertek a porban, és mohón szítták magukba a hűsítő, friss levegőt. Büszke győztesként álltak fölöttük a testvérek, azonban rajtuk is meglátszott, hogy elegük van a harcból, és jólesik egy kis pihenés. Különösen Eeróval bántak el csúnyán, mivel kurta termete nagy előnyt adott ellenfelének. Verekedés közben nemegyszer mint valami kis dakszlikutya hempergett a többiek lábánál, és csak testvéreinek szapora segítsége mentette meg a széttaposástól. Felborzolt hajjal, szuszogva-lihegve ült az árokparton, és új erőt gyűjtött magának. 02165
Bottom
02166
Top
But just as the others ceased fighting, Juhani approached with his man, dragging him by the collar, and now and again squeezing him by the throat. Fear-inspiring, terrible, was now the visage of the eldest Jukola. Fury flashed like fire from his always smallish eyes, which, bloodshot now with rage, rolled wildly in his head; an acrid sweat poured down his cheeks, and he puffed and snorted like a war-horse. Midőn a többiek már épp abbahagyták a verekedést, Juhani is megérkezett egy toukolai legénnyel, akit gallérjánál fogva vonszolt maga után, s közben meg-meg-szorongatta a szerencsétlen torkát. Félelmetes és borzalmas volt a legidősebb Jukola testvér ábrázata. Apró szemeiben, melyek vérrel befutva vadul forogtak gödrükben, tüzes harag lángolt, arcáról maró verejték csörgött alá, és mint a csatamén fújt és lihegett. 02166
Bottom
02167
Top
Juhani: Fetch my a-b-c book, fetch it at once! Look, I’ll squeeze you till your guts fly out if you don’t. Bring, for God’s sake, that red-backed a-b-c of mine, you blackguard. See this is what I’ll give you, see this! JUHANI: Keresd meg az ábécémet, add elő a könyvemet, de nyomban! Különben úgy megszorongatlak, hogy kimegy belőled a szusz, hallod-e? Az isten szent szerelmére, add ide a piros táblás könyvemet, te csibész, mert különben adok neked, így e! 02167
Bottom
02168
Top
The Man from Toukola: Don’t hit me! A LEGÉNY: Ne Üss! 02168
Bottom
02169
Top
Juhani: The a-b-c book ! JUHANI: Az ábécéskönyvemet! 02169
Bottom
02170
Top
The Man from Toukola: I threw it over there in a bush. A LEGÉNY: Odadobtam a bokorba! 02170
Bottom
02171
Top
Juhani: Give it into this hand like a good child, in your best style, you ruffian. Do you think you are dancing here for your pleasure, blackguard? Will you not, accursed, give that a-b-c book into my hand ? JUHANI: Add ide szépen, engedelmesen a kezembe, te csirkefogó. Azt hiszed talán, te betyár, hogy itt csak úgy táncolhatsz kedved szerint? Hát nem adod rögtön a kezembe azt a piros táblás ábécét? 02171
Bottom
02172
Top
The Man from Toukola: You’re crushing my throat, my throat! A LEGÉNY: A gégém, hé! Összelapítod a gégémet! 02172
Bottom
02173
Top
Juhani: The a-b-c book! The Lord preserve us! The a-b-c book! JUHANI: Az ábécéskönyvem! Az Úr óvjon bennünket! Az ábécémet! 02173
Bottom
02174
Top
The Man from Toukola: Here, you terrible man. A LEGÉNY: Itt van, te szörnyeteg. 02174
Bottom
02175
Top
Juhani: Give it a little kiss. Ay, kiss it nicely. JUHANI: Csókold meg szépen. Igen, igen, csókold csak meg. 02175
Bottom
02176
Top
The Man from Toukola: What? Kiss it? A LEGÉNY: Mit? Megcsókoljam? 02176
Bottom
02177
Top
Juhani: Real nicely. And for God’s sake do it, brother, if your back itches and your life is dear to you. Do it, do it, or this very minute your blood shall cry aloud for vengeance on me, like once before pious Abel’s blood. You see that I am black in the face as a bath-house brownie. So kiss my a-b-c. I beseech you for both our sakes! There. JUHANI: Igen, igen, csókold meg szépen. Az Úr szerelmére, csókold meg hamar, ha nem viszket a hátad, és ha kedves az életed. Tedd meg hamar, mert különben véred ebben a minutumban bosszúért kiált fel az égre, mint hajdan a jámbor Ábelé. Hiszen láthatod, hogy képem a haragtól oly fekete, mint a szaunabéli manóké. Ezért hát csókold meg csak azt az ábécét. Kérlek szépen mindkettőnk érdekében. így ni! 02177
Bottom
02178
Top
The Man from Toukola: Are you satisfied ? A LEGÉNY: No, meg vagy elégedve? 02178
Bottom
02179
Top
Juhani: Very satisfied. Go now and thank your Creator for getting off so easily. And if you should feel, halfway between your shoulders and that hammer-head of yours, a few marks tomorrow, like the marks of a toothed vice, and especially if you should feel a mump-like stiffness there, don’t be overly surprised. Ay, off with you now. But one word more, one word, little brother. Who made up the song we were forced to listen to a while back with ears erect? JUHANI: Most már igen. Menj hát, és köszönd Teremtődnek, hogy ily könnyen megúsztad. És ha ott a vállad és kobakod között némi kellemetlen nyomokra lelnél, mintha satuba szorítottak volna, vagy ha holnap golyvád akar nőni, hát ne nagyon csodálkozz. Menj hát, menj. De még egy szót, öcskös. Ki költötte azt a nótát, amit az imént hallottunk tőletek? 02179
Bottom
02180
Top
The Man from Toukola: That I don’t know. A LEGÉNY: Nem tudom. 02180
Bottom
02181
Top
Juhani: Out with it! JUHANI: Valid meg szépen! 02181
Bottom
02182
Top
The Man from Toukola: I don’t know. A LEGÉNY: Nem tudom. 02182
Bottom
02183
Top
Juhani: Well, well, I can always find out. But greet Aapeli Kissala from me and tell him that next time I meet him his throat’ll sing shriller than his clarinet did just now. Go now, for my presence is not the healthiest place for you. Leave off muttering about revenge. Take care I don’t get it into my head to set off after you, to give you a little into the bargain. JUHANI: No, majd megtudom én. Hanem add át üdvözletemet Kissala Aapelinek, és mondd meg neki, hogy ha egyszer utamba kerül, hát fogadom, hogy a torka még élesebb hangokat fog adni, mint imént a flótája. Eredj, no, eredj, mert az én jelenlétem nem válik épp egészségedre. És ne dörmögj nekem bosszúról. Vigyázz, nehogy még egyszer utánad eredjek, és kiadjam neked a ráadást. 02183
Bottom
02184
Top
Tuomas: Leave him in peace now, the miserable man. TUOMAS: Hagyd már békén a nyomorultat. 02184
Bottom
02185
Top
Juhani: He’s got his hiding, I’ll warrant that. But let’s leave this dreadfully ploughed bit of road, all scratched over in every direction. It isn’t wise to linger here, for a fight on the highway is a desperate business in the eyes of the law, and can land its man in a tight fix. JUHANI: Ez magkapta a magáét, állítom. De hagyjuk itt ezt a felszántott, ezerszer keresztül-kasul feltúrt országutat. Nem tanácsos sokáig itt időznünk, mert a törvény szigorúan elítéli a verekedést az országúton, és bizony könnyen hűvösre kerülhetünk. 02185
Bottom
02186
Top
Aapo: Let us hurry on. But that was a beating; I’d have been well plucked if Simeoni hadn’t spread out the pile over me a little. AAPO: Iszkoljunk hát! Hanem ez volt aztán a haddel-hadd! Csúnyán megtépáztak volna, ha Simeoni nem segít; ő azonban leszórta rólam a csibészeket. 02186
Bottom
02187
Top
Simeoni: Why did we touch them? But man is weak and cannot control the strength of his anger and the power of sin. Ah! Seeing how Tuomas’s fist felled men, I couldn’t help thinking: now murder is near. SIMEONI: Ugyan miért is nyúltunk hozzájuk? Lám, esendő az ember, és haragját meg a bűn erejét nehezen tudja féken tartani. Ó, látva, hogy csépeli Tuomas ökle a legényeket, azt gondoltam: ebből emberhalál lesz! 02187
Bottom
02188
Top
Tuomas: Perhaps I did hit out a bit unthinkingly, but men have been hit for less. Let’s walk a bit quicker, the day is getting on. TUOMAS: Talán nagyon vigyázatlanul vertem őket, de verekedtek már kisebb okból is. Hanem igyekezzünk serényebben; múlik az idő. 02188
Bottom
02189
Top
Swiftly they strode on, but resentment and indignation seemed loath to fade from their faces and stung painfully at their hearts, as they remembered the insulting song of the Toukola lads. Silent, Juhani marched on ahead, marched with the fierceness of an enraged man, spitting and now and again shaking his head. At last, however, turning towards the others, he opened his mouth. Sebesen lépkedtek a testvérek, azonban a düh és bosszúság csak nem akart eltűnni a képükről, és mindig élesen a szívükbe nyilallt, valahányszor eszükbe jutott a toukolai legények gúnyverse. Legelöl Juhani lépkedett komor szótlansággal; haragtól fűtve sebesen kocogott előre, közben ki-kiköpött maga elé, és fejét rázo-gatta. Végül odafordult a többiekhez, és megkérdezte: 02189
Bottom
02190
Top
Juhani: What accursed imp made up that song? JUHANI: Ugyan melyik átkozott találhatta ki ezt a verset? 02190
Bottom
02191
Top
Eero: Aapeli Kissala. EERO: Kissala Aapeli. 02191
Bottom
02192
Top
Aapo: That’s what I suspect too; for he is a piteful mocker. It was he made up that cruel poem about our poor old curate, who — the Lord ha’ mercy on him — happened to besmirch his nose a little at Bible Class. JUHANI: Én is azt gyanítom, mert Aapeli csúfondáros fickó. Ő költötte azt a gonosz gúnyverset öreg káplánunkról is, aki - isten bocsá’! - a katekizmusvizsgán kissé beszennyezte az orrát. 02192
Bottom
02193
Top
Timo: If I had a span of brandy and were to whisper a couple of words in Ananias Nikula’s ear, we’d soon hear a song a fathom long if we liked, which’d show plainly what kind of a man Aapeli is. A great scoundrel and a rogue; struts about the villages with his clarinet in his hand, getting the serving-wenches with child and living on his poor old mother. The man’s a scoundrel. TIMO: Ha lenne egy fél messzely pálinkám, súgnék néhány szót Nikula Ananias fülébe, és csakhamar ölnyi hosszú verset hallhatnánk arról, hogy miféle ember ez az Aapeli. Nagy lókötő, vén bitang. Flótával a kezében folyton a falut járja, gyereket csinál a béreslányoknak, és öreg anyja nyakán élősködik. Piszkos csirkefogó! 02193
Bottom
02194
Top
Juhani: If the rubbishy song they call ”Seven Men Strong” hails from his skull, lo and behold, next time I meet him, even if it is on the church rise, I’ll flay the scalp off- him from his neck to his eyebrows, and that’s a fact! But couldn’t we set the law on him? JUHANI: Ha ez a „Hét ember ereje”-nóta tényleg az ő kobakjában született, hát akkor, ahol először utamba kerül, és ha mindjárt a templom pitvarában is, ott fogom lenyúzni a bőrt a kobakjáról, a tarkójától a szemöldökéig. Le én! De vajon nem csaphatnánk-é le erre a csibészre a törvény erejével? 02194
Bottom
02195
Top
Aapo: The law won’t sentence anyone without solemn witness. AAPO: A törvény senkit sem ítél el szavahihető tanúk nélkül. 02195
Bottom
02196
Top
Juhani: Well, let him take oath on his innocence; I believe he’d think twice before casting his soul into the valley of darkness. But if he were to do this miserable trick, well — goodnight, neighbour, sleep in peace for me. JUHANI: Tegyen hát esküt, hogy ártatlan a dologban, és azt hiszem, kétszer is meggondolja, amíg lelkét az örök kárhozatra adja. Ha azonban mégis megtenné, hát akkor jó éjszakát, szomszéd, aludj békén felőlem. 02196
Bottom
02197
Top
Aapo: I don’t think the law lets an accused man swear himself guiltless in a case like this. AAPO: Igen ám, de a törvény ilyen esetben nem idézi eskütételre a vádlottat. 02197
Bottom
02198
Top
Juhani: Then he’ll get it from my own fist, and that, I believe, will have the same sting for him that the salt of law and justice would have had. JUHANI: Akkor hát majd a saját mancsommal látom el a baját. Azt hiszem, ennek is meglesz ugyanaz a jótékony hatása, mintha a törvény és a bíróság sózna oda neki. 02198
Bottom
02199
Top
Simeoni: Let’s leave both the song and that brutelike brawl on the highway now. There’s the resiny stump at whose foot I once had a marvellous dream while tending the cattle, though hunger squealed in my stomach. I was as though in Heaven, sitting on a soft and springy sofa, with a heaped-up table steaming before me. Tasty, ah so tasty were those dishes, and so fat. I ate and drank, and little cherub boys waited on me like on some great person. Everything was matchlessly beautiful and solemn; nearby, in a golden hall, echoed the angel choir, and I heard them sing the new and wondrous song. This I dreamed, and it was there I got this spark in my bosom, which I hope will nevermore leave it. SIMEONI: Hanem hagyjuk már ezt a gúnydalt meg az iménti állati marakodást. Nézzétek, ott van az a fatörzs, melynek tövénél egyszer, teheneket legeltetve, csodálatos álmot láttam, noha gyomrom ugyancsak korgott az éhségtől. Almomban mintha az égben lettem volna, lágy, ringó kereveten ültem, s előttem étellel-itallal roskadásig rakott asztal párolgott. Ize-sebbnél ízesebb, zsírosabbnál zsírosabb ételeket tettek elém, én pedig ettem, ittam kedvem szerint, és mintha valami méltóságos személy lennék, kis kerub-gyerekek szolgáltak nekem. Minden csodálatosan szép és ünnepélyes volt: közel hozzám, az aranyteremben, az angyalok kara zengedezett, s hallottam, hogy azt az új és hatalmas zsoltárt éneklik. Ezt álmodtam, s ekkor gyúlt ki a hit szikrája a keblemben, hogy soha többé ki ne aludjék! 02199
Bottom
02200
Top
Juhani: It was that Bible-reading old shepherd, that redeyed, waggle-bearded Tuomas Tervakoski, your companion that time at the herding, made you slightly daft; and there’s your spark. JUHANI: Az a hétszerbölcs Tervakoski Tuomas, az a veres szemű, kecskeszakállú öreg atyus, akkori pásztortársad, bizonnyal megkótyagosított kissé: innen van az a szikra. 02200
Bottom
02201
Top
Simeoni: Ay, well, we’ll see on the last day. SIMEONI: Jó, jó, majd elválik a végítélet napján. 02201
Bottom
02202
Top
Tuomas: There’s the spruce where our father once brought down a big lynx; and it was his last lynx. TUOMAS: Hanem ott van az a fenyő, amelyről apánk egyszer egy pompás hiúzt lőtt le; ez volt az öreg utolsó hiúza. 02202
Bottom
02203
Top
Timo: So it was, after that time he never came striding home any more, but was dragged out of the forest, stift. TIMO: Igen, igen, ezután többé nem tért haza, hanem úgy hozták meg az erdőből, vérbe fagyva. 02203
Bottom
02204
Top
Juhani: A brave and bonny man, but hard and unbending as a rock towards his sons. Yet it was seldom he walked the Jukola yard; he lived in the woods, while the rats and mice grew fat in our home. JUHANI: Pompás, derék ember volt, de gyermekeivel szemben kemény és rideg, akár a szikla. Túl keveset taposta Jukola udvarát; mindig az erdőt járta, otthon pedig táncoltak az egerek. 02204
Bottom
02205
Top
Aapo: True he would forget his home for long on account of that craze of his for hunting, which was perhaps bewitchment, but he was a good father anyhow and died like a man. May he rest in peace ! AAPO: Valóban, megigézte a vadászszenvedély, és nagyon elhanyagolta otthonát. De mégis derék apa volt, és becsületes emberként halt meg. Nyugodjék békében! 02205
Bottom
02206
Top
Timo: And doubly so our mother. TIMO: És kétszeresen az anyánk. 02206
Bottom
02207
Top
Juhani: There was a good housewife and a pious woman for you, even though she could not read. JUHANI: Kitűnő gazdasszony és jámbor lélek volt ő, noha olvasni sem tudott. 02207
Bottom
02208
Top
Simeoni: Yet she prayed on her knee every morning and evening. SIMEONI: Mégis minden reggel és este térdre borulva imádkozott. 02208
Bottom
02209
Top
Juhani: That she did. A matchless mother and housewife! I always remember how she strode after the plough, stout as a giant. JUHANI: Úgy bizony! Páratlan anya és gazdasszony. Még most is magam előtt látom, ahogy az eke szarvánál lépkedett, mint valami ormótlan óriásasszony. 02209
Bottom
02210
Top
Eero: She was a good mother, but why weren’t we obedient children; why didn’t we toil then in the fields like seven bears ? Jukola would look different now. But what did I understand at that time, a little brat in a shift. EERO: Kitűnő anya volt ő, de mi miért nem voltunk engedelmes gyermekei, miért nem túrtuk a földet, mint hét fene medve? Akkor bizony Jukola sem került volna ebek harmincadjára. De mit tudtam én ezt akkor, apró, pendelyes gyerek? 02210
Bottom
02211
Top
Juhani: Keep your mouth shut now! I well remember your wicked and impudent way with our poor mother. But she always forgave you, as fathers and mothers usually do their youngest child; it’s the eldest’s fur that is for ever being dusted, as I know best from myself. Haven’t I, in the Devil’s name, been beaten in my time like a cur? But I still hope all was for the best, with God’s help. JUHANI: Hallgass, csak hallgass! Emlékszem még, milyen szemtelenül és makrancosan viselkedtél szegény anyánkkal szemben. O azonban mindig dédelgetett, mint ahogy az apák és anyák rendszerint legkisebb gyermeküket kényeztetik. De lám, a legidősebb bundáját minduntalan kiporolják; ezt magam tudom a legjobban. Engem, a manóba is, mindig úgy vertek, mint a kétfenekű dobot; de remélem, hogy Isten segítségével mindez javamra vált. 02211
Bottom
02212
Top
Simeoni: Punishment surely does good, especially if one blesses the rod and punishes in God’s name. SIMEONI: A fenyítés valóban jót tesz, különösen ha megáldod a virgácsot, és Isten nevében fenyítesz vele. 02212
Bottom
02213
Top
Eero: Especially if you warm the rod as well. EERO: De még inkább, ha előbb sós vízbe áztatod a virgácsot. 02213
Bottom
02214
Top
Simeoni: I am deaf to your miserable jokes, you stone-blind, you sparingly-punished child. SIMEONI: Nem akarom meghallani hitvány gúnyolódásaidat, te elvakult, elkényeztetett gyerek! 02214
Bottom
02215
Top
Timo: ”A good child punishes itself”, but that’s a trick I’d like to see. TIMO: „A jó gyermek önmagát fenyíti”; de szeretném látni azt, aki megteszi. 02215
Bottom
02216
Top
Simeoni: Here’s the cross-roads under Sonnimäki Hill, where the ghost of a dead man followed that sinful glazier from Kiikkala all the way from the churchyard for having uttered, the godless man, a fearful oath while passing the church at night. Let this be a warning to you to beware of the sin of swearing. SIMEONI: Itt van a Sonnimáki keresztút; a temetőtől idáig kergette egy kísértet azt a gonosz Kiikkala üvegesmestert, aki éjjel elhaladva a templom előtt istentelenül káromkodott. Legyen ez intő példa számotokra is, hogy kerüljétek a káromkodás bűnét. 02216
Bottom
02217
Top
Juhani: Now we’re on Sonnimäki’s summit; there’s the church, and yonder the churchwarden’s red-painted house glows like a flaming nest of devils. Hi! There’s the whole glory of Hell, dreadful wisdom and awesome honour. Now all my limbs turn numb and my legs rise mercilessly against me. Ah! What shall I do in this hangman’s hour, what shall I do, I, your miserable eldest brother? JUHANI: Itt állunk a Sonnimáki dombtetőn, már a templom is idelátszik, s ott piroslik a kántor lakóháza is, mint az ördög lángoló fészke! Hűha! Ott van hát az a pokolbéli uralom, ott van az ijesztő bölcsesség és a félelmetes dicsőség. Minden tagom elzsibbad, s a lábam kegyetlenül ellenszegül. Jaj, mit tegyek most, e pokoli percben, mitévő legyen a ti szánandó legidősebb testvéretek? 02217
Bottom
02218
Top
Eero: As you are the eldest, lead on with good example and turn back from the road to Hell. I’ll follow you. EERO: Mivel te vagy legidősebb bátyánk, járj előttünk jó példával, és fordulj vissza a pokol útjáról. Én kész vagyok követni téged. 02218
Bottom
02219
Top
Tuomas: Silence, Eero, not a step backward now. TUOMAS: Hallgass, Eero! Egyetlen lépést sem vissza! 02219
Bottom
02220
Top
Juhani: O horny bulls ! The churchwarden’s door is the gate of death to me. JUHANI: Ó, ezer szarvas ördög! A kántor ajtaja mintha a halál torka lenne. 02220
Bottom
02221
Top
Aapo: There lie the beginnings of our self-respect and our honour. AAPO: Pedig ott kezdődik emberségünk és becsületünk. 02221
Bottom
02222
Top
Juhani: A hot honour, a hot honour! Woe to us! I see the churchwarden’s in all its glory and the fearful grandeur of the vicarage, and my nature rises against me — God help us! — rises against me. What do you say, Timo? JUHANI: Keserves becsület, keserves becsület, mondhatom! Jaj nekünk! Ott látom a kántorház egész ékességét, a papiak félelmetes pompáját, és minden porci-kám irtózik, egész lényem borsózik tőle. Te mit mondasz, Timo? 02222
Bottom
02223
Top
Timo: Strongly it rises. TIMO: Szörnyen irtózom én is. 02223
Bottom
02224
Top
Aapo: I believe that, but we can’t always be dancing on llowers and roses down here. AAPO: Meghiszem. De nem táncolhatunk mindig rózsákon és virágokon. 02224
Bottom
02225
Top
Juhani: Flowers and roses? Have we danced on flowers and roses ? JUHANI: Rózsákon és virágokon? Hát talán eddig rózsákon táncoltunk! 02225
Bottom
02226
Top
Aapo: We shall have many bitter pills to swallow yet, little brother. AAPO: Sok keserű bogyót nyelünk itt még, cimbora! 02226
Bottom
02227
Top
Juhani: Bitter pills? Haven’t we swallowed enough bitter pills? Oh poor Aapo! We’ve been boiled in many soups already, our hair ruffled in many winds. And why? Where is our victory? This world is a big dunghill, and nothing more. To Purgatory with churchwardens and priests, Bible-classes and books and sheriffs with their piles of paper. The evil spirits of this world, all of them! I mentioned books, but of course I didn’t mean the Bible, the hymn-book, the Catechism and the a-b-c book, nor the ”Voice in the Wilderness” — that terrible book — I didn’t mean any of these. But why was I born at all ? JUHANI: Keserű bogyót? Hát nem nyeltünk-e eddig is elég keserű bogyót? Jaj, szegény Aapo! Sokféle pácban főztek már bennünket, sokféle szél cibálta már az üstökűnk. És ugyan miért? Mi hasznunk volt belőle? Ronda szemétdomb a világ, nem egyéb. Pokolba a kántorokkal és papokkal, vizsgákkal, könyvekkel és a sokiratú szölgabírákkal! Egytől egyig a világ rossz szellemei! Könyvet mondtam, de sem a Bibliát, a zsoltároskönyvet, katekizmust, ábécét, sem pedig a rettenetes „Pusztában kiáltó szó”-t nem gondoltam. Jaj, miért is születtem e világra? 02227
Bottom
02228
Top
Simeoni: Do not curse your days, the days of your time of mercy. SIMEONI: Ne átkozd el napjaid, kegyelmi időd napjait! 02228
Bottom
02229
Top
Juhani: Why was I born at all, why was I born? JUHANI: Miért születtem, miért születtem? 02229
Bottom
02230
Top
Timo: Into this world I was born a wretched wanderer. Why didn’t I sooner open my eyes as a split-lipped young hare under that spruce younder? TIMO: Nyomorult vándornak jöttem e világra. Miért nem születtem inkább vágott szájú kis nyuszinak ott a bokor alatt? Miért? 02230
Bottom
02231
Top
Juhani: Or as that squirrel, who chatters on the fork of that pine with his tail bolt upright? His carefree bread is the pine-cone, and his blanket the beard of the spruce in his mossy cabin. JUHANI: Én pedig annak a mókusnak, aki ott a fenyő ágán feltartott farokkal ugrabugrál? Fenyőtoboz lenne gondtalan kenyerem, a fenyő mohája meleg takaróm puha fészkemben. 02231
Bottom
02232
Top
Timo: And he needn’t learn to read. TIMO: Neki nem kell olvasnia. 02232
Bottom
02233
Top
Juhani: He needn’t know how to read! JUHANI: Neki nem kell olvasnia! 02233
Bottom
02234
Top
Aapo: Each was given his lot, and ”a sword to match.” And lamenting and sorrow won’t help, but work and action will. Onward now, brother! AAPO: Mindenkinek a maga keresztje, és aztán: „Amilyen a katona, olyan a kardja.” Itt nem használ a sírás és panaszkodás, hanem csak a tett és a munka. Előre hát, testvéreim! 02234
Bottom
02235
Top
Tuomas: Onward, to the churchwarden’s, though the way lead over the foaming straits of the sea. TUOMAS: Előre a kántorhoz, akár a tenger örvénylő árján át! 02235
Bottom
02236
Top
Juhani: What do you think, Eero-lad ? JUHANI: Te min töprengsz, Eero gyerek? 02236
Bottom
02237
Top
Eero: I’m thinking of going to the churchwarden’s to school. EERO: Azt gondolom, menjünk hát a kántorhoz, iskolába. 02237
Bottom
02238
Top
Juhani: Hm! Well, let’s be going, let’s march on. Ah, Son of the Lord ! Sing, brother Timo, sing ! JUHANI: Hm! Menjünk, menjünk, induljunk hát! Uram Jézus! Hanem énekelj valamit, Timo testvér, énekelj! 02238
Bottom
02239
Top
Timo: I’ll sing of the squirrel in his little mossy chamber. TIMO: Énekeljek a mohafészkű kis mókusról? 02239
Bottom
02240
Top
Juhani: Ay, do. JUHANI: Igen, igen! 02240
Bottom
02241
Top
Timo: TIMO: 02242
Bottom
02242
Top
Cosily the little squirrel
Cowers in his mossy chamber;
There no hound, its white fangs baring
Nor the cunning, guileful ranger
Ever discovered the way.

From his home on high he seeth
All the earth in conflict riven,
Strife and battles rage beneath him;
O’er his head a branch, wind-driven,
Flutters its pennant of peace.

Oh the life of bliss untroubled
In a swaying cradle-bower.
In the spruce’s mother-bosom
Rocked through every happy hour;
Forest, thy lullaby sing!

There with tail aloft he dozes
At his tiny casement lying;
Songs of birds beneath the heavens
Waft him when the day lies dying
Into an Eden of dreams.
Elpihent a fürge mókus,
Fellegek közt ing a fészke:
Csapda foga meg nem fogja,
Kutya nem jut közelébe -
O rájuk se hederít.

Égbe nyúló őrtoronyból
Bámul szét a nagyvilágba:
Lent öldöklő küzdelem dúl -
Feje fölött fenyő ága
Leng: a béke zászlaja.

Bólogat a kis bolondos,
Lágy, meleg mohába bújva;
Himbál, hintáz, ring a vára -
Erdő kanteléje búg, ha
A szél ujja belekap.

Bóbiskál a borzasfarkú,
Kis ablak mögött lapulva -
Víg madárdal zsong fülébe:
Pillanat! s már messze túl van
Álomerdő fái közt.
02243
Bottom

Chapter 03 Fejezet

: |fin-|swe-|eng|-rus|-est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (en-hu) :
Chapter: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seven brothers o A hét testvér Download
03001
Top
Two days have gone by. In the churchwarden’s day-room the brothers sit round the table, chanting the alphabet as it is read out to them, now by the churchwarden himself, now by his little eight-year old daughter. A-b-c books in hand, they pursue learning with perspiring brows. But only five of the sons of Jukola are to be seen on the benches round the table. Where can Juhani and Timo be? There, near the door, they stand in the corner of shame, and their hair, which has newly been coiled round the churchwarden’s muscular fist, still sticks up in a high tangle. Két nap múlt el. A kántor cselédszobájában az asztal körül ülnek a testvérek, és magolják az ábécét, ahogy azt nékik hol maga a kántor, hol pedig nyolcéves kislánya diktálja. így tanulják hát a testvérek, nyitott könyvvel a kezükben, az olvasás nehéz tudományát, s orcájukról csorog a verejték. Azonban csupán öt Jukola testvért látunk az asztal mögött a pádon ülni. Hát Juhani és Timo hol vannak? Ott állnak az ajtó mellett a szégyensarokban, és a hajuk, melyet csak az imént cibált meg a kántor kemény ökle, kócosán, borzasan mered felfelé. 03001
Bottom
03002
Top
Very slowly has the brothers’ learning proceeded, the fear-inspiring strictness of their teacher tending rather to damp their zeal and their spirits than to carry them onward. Juhani and Timo hardly know more than the letter A; the others’ knowledge has progressed a few letters further. Only Eero has proved a great exception to the rest, and having left the alphabet behind him, is practising spelling. Bizony szörnyen lassan haladtak a testvérek a tudományban, és tanítójuk félelmetes szigora nemhogy serkentette volna, hanem épp ellenkezőleg, egyre inkább megbénította kedvüket és eszük járását. Juhani és Timo még mindig csak az A-t ismerték; a többiek tudása már néhány betűvel előbbre járt. Közülük csupán Eero volt elképesztő kivétel, aki már maga mögött hagyta az ábécét, és pergő nyelvvel a silabizálást gyakorolta. 03002
Bottom
03003
Top
Evening drew near, but during the whole of that day the brothers had not yet broken their fast. For the churchwarden, who had laid an embargo on their provisions, was trying the effect of hunger on their willingness to learn. And so, nipped by a raging hunger, Juhani stood in his nook, shaking his round head, spitting and casting malevolent, bull-like glances at his teacher. At his side Timo nodded, heedless of the way of the world. At last, however, the churchwarden broke off the lesson, saying: ”Stop now and eat, you wooden horses, champ like browsing goats in a garden. But remember, after this meal not a crumb of food shall pass your lips until the alphabet is in your heads, you hard-headed bulls. One hour I give you for your meal, but not a step shall you take yet outside the door. I believe the healthiest thing is to prolong your arrest until night, much the healthiest. Open your mouths now, for your bags shall be in your hands this minute.” Thus saying he departed and sent the brothers their provisions by a serving maid, after which the door was firmly fastened. Közeledett az este, azonban a testvérek ezen a napon még egyetlen falatot sem ettek. A kántor ugyanis elkobozta tarisznyáikat, és az éhség fegyverével is fokozni próbálta buzgalmukat a tanulásban. Kínzó éhségtől gyötörve állott Juhani a sarokban, meg-megrázta kerek kobakját, hébe-hóba dühösen kiköpött, és mint a bika, vad pillantásokat vetett tanítója felé. Timo azonban, mit sem törődve a világ folyásával, elbóbiskolt mellette. A kántor végül mégiscsak félbeszakította az olvasást, és kijelentette: „Hagyjátok már abba, fafejűek, és egyetek; zabáljatok, mint a kérődző kosok a karámban. De jegyezzétek meg: ez után a vacsora után egyetlen morzsát sem kaptok mindaddig, míg a fejetekben nincs az egész ábécé, ti tuskófejű ökrök. Egy órát adok nektek az evésre, de az ajtón túl egyetlen lépést sem tehettek. Üdvösnek, nagyon is üdvösnek tartom, ha egész estig áristomban maradtok. No, tátsátok ki a szátokat, mert rögtön megkapjátok a kenyeres tarisznyát.” így szólt A kántor, eltávozott, s aztán a cselédlánnyal beküldte a testvérek elemózsiáját, az ajtót azonban szigorúan rájuk záratta. 03003
Bottom
03004
Top
Timo: Where’s my bag? TIMO: Hol a tarisznyám? 03004
Bottom
03005
Top
Lauri: There’s yours and here’s mine. I could eat little stones. LAURI: Ott a tied, ehol az enyém. Most akár az apró követ is megenném. 03005
Bottom
03006
Top
Juhani: Now we shan’t eat a single morseli JUHANI: Nem eszünk egy falatot sem! 03006
Bottom
03007
Top
Lauri: What? Aren’t we to eat now? LAURI: Mit? Hogy nem eszünk? 03007
Bottom
03008
Top
Juhani: Not a morseli JUHANI: Egyetlen falatot sem! 03008
Bottom
03009
Top
Lauri: As well hold back the sea with your palm. LAURI: Könnyebben elzárod tenyérrel a tengert! 03009
Bottom
03010
Top
Juhani: Leave the bags sweetly in peace. JUHANI: Hagyjátok békén a tarisznyákat! 03010
Bottom
03011
Top
Aapo: What is your idea? AAPO: Mit akarsz már megint? 03011
Bottom
03012
Top
Juhani: To spite the churchwarden. Wewon’t eat now until tomorrow has dawned. My blood boils, boys, and my head goes round like Keitula’s windmill. But spite against spite. JUHANI: Megbosszantani a kántort. Holnap napkeltéig nem eszünk semmit sem. Forr a vérem, gyerekek, és forog a fejem, mint Keitula szélmalma. De bosszantás bosszantás ellen! 03012
Bottom
03013
Top
Aapo: Such spite would make the old man laugh heartily. AAPO: No, ezen a bosszantáson csak nevetne az öreg. 03013
Bottom
03014
Top
Juhani: Let him laugh! I’m not going to eat. Eero spells already, oh ay. I’m not going to eat. JUHANI: Hadd nevessen. Én nem eszem. Eero már sila-bizál, lám, lám! Én nem eszem. 03014
Bottom
03015
Top
Tuomas: Neither am I here, but on Sonnimäki Heath yon-der. There I ’11 soon be sitting on a bolster of heather. TUOMAS: Itt én sem eszem, hanem majd ott, a Sonnimáki pázsitján. Ott ülök én nemsokára, puha pázsit-párnán. 03015
Bottom
03016
Top
Juhani: Right! There we’11 soon be tumbling. JUHANI: Úgy van! Ott hentergünk nemsokára, ott bizony! 03016
Bottom
03017
Top
Eero: I agree to your plan, boys. EERO: Helyeslem a tervet, fiúk! 03017
Bottom
03018
Top
Aapo: What madness now? AAPO: Hát ez már miféle ostobaság megint? 03018
Bottom
03019
Top
Juhani: Away out of captivity! JUHANI: Ki a börtönből! 03019
Bottom
03020
Top
Aapo: Brains ahoy! AAPO: Hahó, józan ész! 03020
Bottom
03021
Top
Juhani: Sonnimäki’s pines ahoy! JUHANI: Hahó, Sonnimáki fenyvese! •' 03021
Bottom
03022
Top
Eero: Just so! And our brains answer: ahoy! EERO: Úgy hát! S a józan ész azt feleli: hahó! 03022
Bottom
03023
Top
Juhani: Answer like a man. JUHANI: Emberül felel. 03023
Bottom
03024
Top
Aapo: Simeoni, try your best. AAPO: Simeoni, beszélj a fejükkel. 03024
Bottom
03025
Top
Simeoni: Behave yourselves, brothers! But 1 must say wc weren’t meant for readers, and so farewell to all work in that field. All the same, let our lives be blameless and decent; for we can live like Christian people without being able to read, if we only believe. SIMEONI: Csöndesebben, testvérek! De én is csak azt mondom, hogy nem születtünk írástudóknak. Mondjunk hát búcsút minden ilyesfajta fáradozásnak. Hanem azért éljünk tisztességgel, becsülettel; hiszen jó keresztények lehetünk a betű ismerete nélkül is, ha igaz hittel hiszünk. 03025
Bottom
03026
Top
Aapo: You tear down, confound it, instead of building up. AAPO: Te átkozott, hiszen te mindent lerontasz, ahelyett, hogy fölépítenél! 03026
Bottom
03027
Top
Juhani: Simeoni speaks the tongue of justice and fairness. Out of this, boys; my nature can stand no more. JUHANI: Simeoni az igazság és méltányosság szaván szólott. El innen, fiúk; türelmem nem bírja tovább. 03027
Bottom
03028
Top
Tuomas: It makes my heart ache to see Juhani being pounded. Out of this, boys! TUOMAS: Szívem szakad meg, ha látom, hogy csépelik Juhanit. El innen, fiúk! 03028
Bottom
03029
Top
Juhani: The matter’s settled. But don’t pity me, Tuomas; for vengeance is in my hand. Haven’t I been put through the mill, torn like crab-bait, of a truth! And in my pocket I have a big handful of flax, flax heckled by the churchwarden. But if this bunch doesn’t once stop up the churchwarden’sgullet, it will be because I shall have made a machine or some sort of works of it. The churchwarden has a throat, ay, he has a throat; but 1*11 say no more. JUHANI: Határoztunk! Hanem azért, Tuomas, ne sajnálj engem, mert enyém a bosszú. Igaz, alaposan megtépáztak, megcibáltak, mint rákok a férget. És a zsebemben egész kóccsomó van, a kántor által kitépett hajcsomó. Ha ez a szőrgombóc nem tömi el egyszer a kántor torkát, akkor csak azért nem, mert a kócból valami fura masinát csinálok. A kántornak szép kövér nyaka van, úgy ám! Hanem többet egy hangot sem mondok! 03029
Bottom
03030
Top
Eero: I know another, perhaps a better, way of using it. We could twine the hair you save in your pocket into a fine fish-ing-line, to give to the churchwarden as a present for his good teaching. But why do I incite you to sin, when I know, as all of us are agreed, that punishment does a powerful lot of good? EERO: Én valami mást, okosabbat tanácsolnék. Fonjunk a zsebedben levő hajcsomóból finom halászzsineget, és ajándékozzuk a kántornak hálából a jó tanításért. De miért uszítlak bűnre titeket, mikor tudom, és mindnyájan egységesen elismerjük, hogy a fenyítés kimondhatatlanul használ. Mint ahogy azt útközben testvériesen megbeszéltük. 03030
Bottom
03031
Top
Juhani: Eero spells already. Look at the good boy, look. JUHANI: Eero már silabizál. Lám, lám, milyen derék fiú! 03031
Bottom
03032
Top
Eero: Shame enough to be learning spelling at my age. EERO: Bizony szégyellem, hogy ilyen öreg fejjel még mindig a silabizálást kell gyakorolnom. 03032
Bottom
03033
Top
Juhani: At your age? What about our ages? JUHANI: Öreg? És mi, többiek? 03033
Bottom
03034
Top
Simeoni: He’s mocking us. SIMEONI: Már megint csipkelődik. 03034
Bottom
03035
Top
Juhani: Ay, go on mocking, you tare in Jukola’s wheatfield, you bitter leavening in Jukola’s Christian brother-dough, you hedgehog you prickly little swine, you frog! JUHANI: Igen, már megint csipkelődsz, te bogáncskóró szép búzamezőnkben, te csípős savanyúság Jukola keresztény testvér- tésztájában, te sündisznó, te sünmalac, te varangyos béka! 03035
Bottom
03036
Top
Simeoni: Hush, for the churchwarden’s sake, hush! SIMEONI: Halkabban, hé, meghallja a kántor! 03036
Bottom
03037
Top
Juhani: Out of the dungeon, all with a single mind! Who argues with us now, it’s a bang on the snout for him. JUHANI: Most pedig ki ebből a putriból mindannyian! Aki ellenkezik, annak ellátom a baját. 03037
Bottom
03038
Top
Tuomas: Off away, all of us! TUOMAS: Uccu, kifelé mind! 03038
Bottom
03039
Top
Aapo: Timo you stout-willed brother, what do you say? AAPO: Timo, állhatatos, jó testvérem, mit szólsz ehhez? 03039
Bottom
03040
Top
Timo: That ”a coat can’t be made of birch-bark, or a parson out of an old man”, so let’s be off, all with a single mind. I can clinch the matter with another proverb: ”An axe is ground on both sides.” TIMO: „Kéregből nem lesz kabát, parasztból nem lesz püspök”, ezért hát szedd a sátorfád, és gyerünk. De még azt is hozzátehetem: „Két oldalán fenik a fejszét.” 03040
Bottom
03041
Top
Aapo: Lauri, what are you going to do? AAPO: Lauri, te mit teszel? 03041
Bottom
03042
Top
Lauri: I’m off to Sonnimäki. LAURI: Megyek a Sonnimákire. 03042
Bottom
03043
Top
Aapo: Ah! Though the dead were to cry from their graves: you truants, you madmen! AAPO: Ah, akár a halottak is kiálthatnák nektek sírjukból: ti csökönyös bolondok, ti! 03043
Bottom
03044
Top
Juhani: Even that wouldn’t help, but off and away, lad. Are you coming? Else — Lord Almighty! — there’ll be a flash and a crash from here. Are you coming? JUHANI: Bizony az sem használna, hanem csak mars kifelé, fiú! Jössz-e hát? Mert ha nem- Jézus uccse! -, rögtön villámlani és mennydörögni fog. Jössz-e? 03044
Bottom
03045
Top
Aapo: I’ll come. But first a word. AAPO: Jövök, jövök. Hanem még egy szót! 03045
Bottom
03046
Top
Tuomas: A thousand words wouldn’t help now. TUOMAS: Ezer szó sem használ itt többé. 03046
Bottom
03047
Top
Juhani: No even if every word had a thousand swords. JUHANI: Nem, még ha minden szónak ezer kardja is lenne. 03047
Bottom
03048
Top
Eero: And every sword a thousand blades. EERO: És minden kardnak ezer éle. 03048
Bottom
03049
Top
Juhani: A thousand fire-spitting blades. Just so; it wouldn’t help a bit. Away from Marstrand, away from Siberia, away from the dreadful jungle like seven balls out of the cannon’s mouth ! Here’s both a ball and a cannon, a loaded cannon that gets hotter and hotter, that’s red-hot now and’11 soon go off. Oh beloved brothers and kinsmen and offspring of the same mother! You saw how he twisted this forelock round his fore-finger, then grabbed with all his fist like this, look, like this, and then shook me until my teeth rang. Grrh! JUHANI: Ezer tüzet szikrázó éle. Úgy bizony, az sem használna. Kifelé hát ebből a börtönből, kifelé Szibériából, ki ebből a borzalmas rengetegből, mint hét golyó az ágyú torkából. Itt van a golyó is, meg az ágyú is, élesre töltött ágyú, mely percről percre forróbb lesz, már-már vörösen izzik, és rögtön eldördül. Haj, drága testvéreim, édes atyámfiai, egyazon anyánk kedves magzatai! Ti is láttátok, hogyan csavarta a kántor ujjai köré ezt a hajtincsemet, s aztán marokra fogva hogyan tépte-cibálta, hogy még a fogam is csattogott tőle. Hah! 03049
Bottom
03050
Top
Tuomas: I saw it and my cheeks bulged with anger. TUOMAS: Láttam jól, és az arcom dagadozott a dühtől. 03050
Bottom
03051
Top
Eero: I heard Juhani’s teeth ring and saw Tuomas’s cheeks bulge and was terrified, but then I thanked God on your behalf, remembering all the good punishment can do. EERO: Én is hallottam, hogyan csattogott Juhani foga, láttam, hogyan dagadozott Tuomas arca, és elborzadtam. De mégis hálát adtam nevetekben Istennek, eszembe idézve, hogy milyen hasznos a fenyítés. 03051
Bottom
03052
Top
Juhani: Don’t, my dear brother, bring a fuse near the cannon’s touch-pan, namely, into these two ears, don’t do it. JUHANI: Hallod-e, édes testvér, ne babrálj égő kanóccal az ágyú lőporos serpenyőjénél, mármint a két fülem körül, ne, az istenért! 03052
Bottom
03053
Top
Tuomas: Why do you annoy him, Eero ? TUOMAS: Miért dühösíted még jobban, Eero? 03053
Bottom
03054
Top
Juhani: Eero is the churchwarden’s good boy. Well, that’s good too, very good. But what harm have I done for the churchwarden to torture me like this ? Is it a crime that I have such a hard head? It wouldn’t take much to make me cry. JUHANI: Eero volt különben is a kántor kedvence. No, jól van hát, jól van. De mit vétettem én, hogy a kántor így megkínzott? Az én hibám, hogy ilyen nehéz a fejem? Kevés híja, hogy sírva nem fakadok. 03054
Bottom
03055
Top
Timo: What have I done that my hair should be tugged so damned hard? Is it because I have the brains God in his wisdom once gave me? TIMO: Mit vétettem én, hogy ily gonoszul cibálják az üstökömet? Vagy azért büntetnek, mert nincs több eszem, mint amennyit az Úr az ő bölcsességében adott? 03055
Bottom
03056
Top
Lauri: I too have had my hair pulled three times. LAURI: Három kemény barackot kaptam én is. 03056
Bottom
03057
Top
Juhani: All of us have sweet memories of this place. The door open ! JUHANI: Mindnyájan édes emlékeket kaptunk innen. Nyiss ajtót! 03057
Bottom
03058
Top
Aapo: Mark, we are behind closed doors. AAPO: Ne feledd: lakat mögött vagyunk. 03058
Bottom
03059
Top
Timo: There’s a prop against the door, a strong prop. TIMO: Retesz van az ajtón, erős retesz. 03059
Bottom
03060
Top
Juhani: It’ll break like a blade of grass; but on the other hand, there’s the window. One swipe with my bag and you’ll hear a musical tinkling and clinking. JUHANI: Eltörik az, mint a nádszál! Hanem igaz: itt az ablak. Egyetlen ütés a tarisznyámmal, és mindjárt vidám csörrenést-csilingelést hallunk. 03060
Bottom
03061
Top
Aapo: Is your head altogether addled now ? AAPO: Egész meg vagy szédülve! 03061
Bottom
03062
Top
Juhani: After two days ’ shaking, two days ’ shaking, my boy ! JUHANI: Kétnapos szédítéstől, kétnapos cibálástól, öcskös! 03062
Bottom
03063
Top
Simeoni: Don’t let us break the window, anyhow, but let us speak nicely with the churchwarden. SIMEONI: Be ne törd azért az ablakot; beszéljünk inkább szépen a kántorral. 03063
Bottom
03064
Top
Juhani: Go to Hell and speak nicely with the Devil! The window to pieces and away out of prison. ”Out the whole battalion !” shouted the captain in his anger. JUHANI: Eredj a pokolba, és beszélj az ördöggel! Misz-likbe az ablakot, és ki ebből a börtönből! „Kifelé az egész század!” - üvöltötte haragjában a kapitány. 03064
Bottom
03065
Top
Tuomas: Bolt the door, Eero. TUOMAS: Kulcsra az ajtót, Eero! 03065
Bottom
03066
Top
Eero: Right; bolt the castle gate while the battalion marches out of the fort’s back-door. The door’s bolted. EERO: így, ni! Szépen bezárjuk a vár főkapuját, közben pedig a század kiszökik az erőd hátsó ajtaján. Zárva van az ajtó. 03066
Bottom
03067
Top
Aapo: I warn you ! AAPO: Utoljára figyelmeztetlek benneteket! 03067
Bottom
03068
Top
Juhani: What’s done is done. See that! JUHANI: Ami történt, megtörtént. Ide nézz! 03068
Bottom
03069
Top
Aapo: You awful man, openly godless! AAPO: Te szörnyű, istentelen ember! 03069
Bottom
03070
Top
Simeoni: There now! It’s done! There went the window. SIMEONI: így ni! Ez is megtörtént! Betörött az ablak. 03070
Bottom
03071
Top
Juhani: The window crashed and heaven flashed, at one swipe of Juhani’s bag! That was a bang in Lazy-Jake’s style. JUHANI: Az ablak beszakadt, az égbolt meghasadt, Jussi tarisznyája hatalmasat pufifant! Ez volt aztán az ütés! 03071
Bottom
03072
Top
Simeoni: Poor us! SIMEONI: O, mi szerencsétlenek! 03072
Bottom
03073
Top
Juhani: The road’s open. Will you be off? JUHANI: Nyitva az út, jössz-e? 03073
Bottom
03074
Top
Simeoni: I’ll come with you, my good brother. SIMEONI: Veletek tartok, édes testvér! 03074
Bottom
03075
Top
Juhani: Aapo, the road’s open, are you coming? JUHANI: Nyitva az út, Aapo, jössz-e? 03075
Bottom
03076
Top
Aapo: Why lift your fist, madman. I’ll come, I’ll come. What else can I do, with our sleigh provisioned? AAPO: Mit hadonászol az öklöddel, te bolond? Megyek én is, persze hogy megyek. Ugyan mit tehetnék mást? A kocka el van vetve. 03076
Bottom
03077
Top
Juhani: Fire and lighting! JUHANI: Pukkadj meg! 03077
Bottom
03078
Top
Tuomas: Bags on back now and out of the window! The porch shakes with footsteps. TUOMAS: Vállra a tarisznyát, és ki az ablakon! Zörögnek a pitvarban. 03078
Bottom
03079
Top
Juhani: Is it the churchwarden? I’ll smack him. JUHANI: Talán a kántor? No, annak még lekenek egyet! 03079
Bottom
03080
Top
Tuomas: Come! TUOMAS: Gyere! 03080
Bottom
03081
Top
Juhani: It’s the churchwarden. I’ll smack him a little. JUHANI: Ez a kántor! Ezt még megsimogatom egy kicsit! 03081
Bottom
03082
Top
Tuomas: Away ! say I. TUOMAS: Kifelé, ha mondom! 03082
Bottom
03083
Top
Juhani: Don’t step in my way now. I love you, brother Tuomas. JUHANI: Ne állj az utamba! Nagyon szeretlek, Tuomas testvér. 03083
Bottom
03084
Top
Tuomas: I won’t let you do deeds of terror. Hurry now with me out of the window; there go the others galloping across the potato-patch. Come! TUOMAS: Nem engedem, hogy őrültséget csinálj. Ugorjunk ki gyorsan az ablakon; a többiek már ott rohannak a mezőn át. Gyere! 03084
Bottom
03085
Top
Juhani: Let go ! Why do you fear deeds of terror ? I ’11 only take him gently across my knee, lift up the long skirts of his coat and smack him with my naked palm, and this palm will do the work well. Let go, dear brother, or my heart’ll burst like Kork’s bagpipes. Let go! You can see how my head steams. JUHANI: Hagyj békén! Miért félsz, hogy őrültséget csinálok? Nem én, csak éppen idefektetem szépen a térdemre, fölhajtóm a kabátja szárnyát, és puszta kézzel elfenekelem. Jó munkát végzek én puszta kézzel is. Hagyj engem, kedves testvér, mert különben meghasad a szívem, mint Korkki bőrdudája. Eressz! Nem látod, hogy gőzöl a fejem? 03085
Bottom
03086
Top
Tuomas: We are eternal enemies if you do not obey me now. Heed what I say. TUOMAS: Örök harag, ha most nem engedelmeskedsz. Komolyan mondom! 03086
Bottom
03087
Top
Juhani: Let’s go then. But I wouldn’t agree to this if I didn’t love you with all my heart. JUHANI: Menjünk hát. De csak azért engedek neked, mert igaz szívből szeretlek. 03087
Bottom
03088
Top
They ceased talking, cast themselves out of the window on to the hillside, and ran swiftly across the churchwarden’s potato-patch. The pebbles rattled in the rows, clods of soil flew high into the air, and soon they had vanished after the others into a dense grove of alders. Then the churchwarden, the picture of awful rage, burst in, waving a stout bamboo stave. In a high-pitched, screaming voice he called the truants, but in vain. Out on the other side of the alder-grove dashed the brothers; onward over a stony, rock-strewn strip of ground they ran, onward through a thick clump of juniper, onward through the Vicar’s big, reed-edged meadow, over a wide, echoing clearing, until they stood on the sandy road under Sonni-mäki’s sloping side. Up the rocky slope they strode, and reaching the ridge, decided to pitch their camp at the foot of some pines, on ground covered with heather; and soon the smoke of their fire was wafted among the tree-tops. Szótlanul kiugrottak az ablakon át a dombra, és gyorsan keresztülfutottak a kántor krumpliföldjén. Lábuk alatt kavicsok csörrentek, sarkuk nyomán magasra röppentek a göröngyök, s nemsokára ők is eltűntek az erdő sűrűjében a többiek után. A kántor pedig haragtól feldúlt arccal, kezében kemény nádpálcát suhogtatva, berontott a szobába. Hangos szóval kiáltott a szökevények után, de hiába: azok már túl jártak a kis nyárfaerdőn is, átfutottak egy köves-sziklás lankán, át a sűrű borókáson, majd pedig a parókia széles, sással szegett rétjét, a Neulaniemit szelték át. Végül átügettek egy tompán döngő, lapos tisztáson, és máris ott álltak a fö-venyes úton, a Sonnimáki ligetes lejtőjének lábánál. Fölkapaszkodtak a kavicsos domboldalon, és fölérve a tetőre, úgy határoztak, hogy ott, a fenyők tövénél, a hangás pázsiton letelepednek; nemsokára már kéken kanyargott tábortüzük füstje a fák lombja között. 03088
Bottom
03089
Top
High was the site on which the brothers camped. Behind a hill they could see the mansard roof of the vicarage, and on the hill itself was the churchwarden’s red building, the large village, and in a clump of spruce the grey stone parish church, magnificent, solemn. They saw, further, a lake dotted with rocks, now streaked by the northeast wind, which blew gently and swooningly under the clear sky, fanning the lake, the meadows and forests and the pines on Sonnimäki, beneath which the brothers now rested and baked turnips beside a blazing camp-fire. Magas volt a hely, ahol a testvérek tanyáztak, és szép kilátás nyílt róla. A domb mögül odalátszott a papiak zsindelyteteje, odébb, a dombtetőn, a kántor piros háza, majd a nagy templomosfalu, és amott, a fenyők tövén, a méltóságos, pompás kőtemplom. Látszott a szirtekkel teleszórt tó is, melynek vizét enyhe északkeleti szél fodrozta; lágyan, szelíden lengett a szél a derült égbolt alatt, elszállt a tó fölött, el a réteken, ligeteken át, föl a Sonnimáki fenyői fölé, melyeknek tövénél a testvérek kényelmesen heverészve répát sütöttek a lobogó tábortűz mellett. 03089
Bottom
03090
Top
Juhani: Now for a real royal meal. JUHANI: Hanem most aztán királyi lakomát csapunk. 03090
Bottom
03091
Top
Timo: A real gentleman’s meal. TIMO: Igazi vasárnapi ebédet. 03091
Bottom
03092
Top
Juhani: Beef from our bags and stewed turnips from the ashes. They’ll be ripe this minute. JUHANI: Borjúhús a tarisznyából és sült répa a hamuból. Ezek itt már rögtön puhák. 03092
Bottom
03093
Top
The wind it blows and the tree-tops sway,
My love’s voice echoes far away...
Szél zúg az erdőn, lomb leng az ágon,
valahol messze dalol a párom...
03093
Bottom
03097
Top
What ox-like daftness on our part to sit on the churchwarden’s bench, a-b-c in hand, sit for two devilish days. Micsoda éktelen ostobaság is volt tőlünk két napon, két pokoli napon át könyvvel a kezünkben kuksolni a kántor szobájában! 03097
Bottom
03098
Top
Eero: Ah, but to stand in the corner, that was another matter. EERO: Hát még a szamársarokban állni, az volt csak az igazi! 03098
Bottom
03099
Top
Juhani: Good, my Eero, my wise Eero, my six-inch Eero, you hop-o-my-thumb. In the churchwarden’s corner! I’ll teach I lie little imp. JUHANI: Jól van, kis Eeróm, okos kis Eeróm, te tökmag, te Hüvelyk Matyi! Még hogy a szamársarokban! Majd becsületre tanítalak én! 03099
Bottom
03100
Top
Aapo: Keep quiet, you heathens! AAPO: Csitt, csitt, ti pogányok! 03100
Bottom
03101
Top
Tuomas: Sit in peace, Juhani, and take no notice of what he says. TUOMAS: Maradj békén, Juhani, ne törődj Eero fecsegésével! 03101
Bottom
03102
Top
Juhani: Take your cap off while eating, you dwarf. JUHANI: Vedd le a sapkád, ha eszel, tökmag! 03102
Bottom
03103
Top
Tuomas: Cap off, say I too. TUOMAS: Le a sapkával, hallod-e! 03103
Bottom
03104
Top
Juhani: There then. You had to obey. JUHANI: így ni! Ha tetszik, ha nem, engedelmeskedned kell. 03104
Bottom
03105
Top
Simeoni: Always nagging, nothing but nagging. God light up your souls and hearts! SIMEONI: Megint civakodtok, mindig acsarkodtok. A Jóisten világosítsa meg elméteket és lelketeket! 03105
Bottom
03106
Top
Juhani: He’s always making trouble. JUHANI: Eero az örök bosszúságszerző. 03106
Bottom
03107
Top
Eero: It’s I am always in your accursed teeth — ”that inidge, that hop-o-my-thumb, that little button Eero.” But that’s why I’m tough. EERO: Átkozott nyelveteken mindig én vagyok „az a tökmag, az a bakarasz, az a hüvelykmatyi Eero”. Ezért aztán én sem hagyom magam. 03107
Bottom
03108
Top
Juhani: You are a snappy-tongued puppy, as it says in I he song ”Seven Men Strong.” JUHANI: Csahos pulikutya vagy, mint ahogy a „Hét ember erejé”-ben is megénekelték. 03108
Bottom
03109
Top
Euro: I can bite back and hard. EERO: Hát ha kell, harapni is tudok. 03109
Bottom
03110
Top
Juhani: You are full of bile. JUHANI: Ni csak, a méregzsák. 03110
Bottom
03111
Top
Aapo: May I say a word? Eero said something that I believe lias a mite of truth in it. See, the bile he sometimes spreads around him, we ourselves have helped a lot in cooking. But Icl us remember that we are all creatures of the same Creator. AAPO: Hadd szóljak én is egy szót. Úgy hiszem, Eero az imént fején találta a szöget. Mert nézzétek: azt a mérget, amit olykor maga körül fröcsköl, talán éppen mi magunk főztük. Ne feledjük azonban: mindnyájan ugyanegy Alkotó teremtményei vagyunk. 03111
Bottom
03112
Top
Timo: Quite so. ”If I have two snouts, one like a boot-tree, the other like a loaf,” what has that to do with others? I myself carry them. But let’s drop noses and posies, Creators and creations now. Here, Juhani, here’s a turnip, soft as a toadstool. Seize on that and never mind that scamp’s remarks. He is young and without understanding. Eat, brother mine. TIMO: Úgy van, úgy! Ha nekem két orrot adott az Isten, „az egyik, mint a kaptafa, másik, mint az uborka”, ugyan kinek mi köze hozzá? Én viselem őket, nem más. De hagyjuk már az orrokat és farkokat, teremtőt és teremtményt a csudába. Nesze, Juhani, fogd ezt a pompás répát; porhanyó, mint a pöfeteggomba. Tömd a szádba, és egyet se törődj ennek a senkiházinak a fecsegésével. Eero még fiatal és éretlen. Egyél, testvérem, egyél! 03112
Bottom
03113
Top
Juhani: I’ll eat all right. JUHANI: Eszem én, ne félts. 03113
Bottom
03114
Top
Timo: Now we’re like at a wedding on this high, echoing hill. TIMO: Mintha menyegzőn lennénk, olyan jól van dolgunk ezen a magas, visszhangos dombon. 03114
Bottom
03115
Top
Juhani: Like at Heaven’s wedding. But I must say we were tortured real cruelly down there in Hell a little while ago. JUHANI: Mint az égi lakodalomban. De nemrég még kegyedenül megkínoztak bennünket ott lenn a pokolban. 03115
Bottom
03116
Top
Timo: ”Sometimes dashed down, sometimes uplifted,” so it is with us in this world. TIMO: „Egyszer dínomdánom, egyszer szánom-bá-nom”: így van ez már ezen a világon. 03116
Bottom
03117
Top
Juhani: That’s it. What do you say, brother Aapo? JUHANI: így bizony. Mit szólsz ehhez, Aapo testvér? 03117
Bottom
03118
Top
Aapo: I have tried my best, but all to no good. Now I too will let myself go for once and leave the tiller of our lives in fate’s hand. Here I sit. AAPO: Megtettem, amit tehettem, de hiába. Most azonban dühös vagyok, és életünk sajkájának kormánylapátját a sors kezére adom. Itt ülök én is. 03118
Bottom
03119
Top
Juhani: Here we sit and there under our feet lies the whole world. The churchwarden’s house glows there like a red cockerel, and yonder the spire of God’s temple rises on high. JUHANI: Itt ülünk mindnyájan, s ott terül el lábunk alatt az egész világ. Ott piroslik a kántor háza, mint valami veres kakas, amott meg az Úr házának tornya emelkedik a magasba. 03119
Bottom
03120
Top
Aapo: At the foot of that temple we shall sit once in the black stocks of shame, sit with bent beads, like seven young crows on a fence, hearing people say, as they point to us: there sit the lazy Jukola brothers. AAPO: Annak a toronynak a tövénél fogunk ülni egyszer fekete kalodába zárva. Ott ülünk majd görnyedt háttal, mint hét varjú a kerítésen, és hallgatjuk, amint az emberek ujjal mutogatva felénk mondják: ott ülnek a lusta Jukola testvérek. 03120
Bottom
03121
Top
Juhani: The day will never dawn when the sons of Jukola, with heads bent like young crows on a fence, sit in the black stocks of shame, hearing people say, as they point to us: there sit the lazy Jukola brothers. That day will not dawn; I’d sooner hang myself, or march to the very end of the world, to the battalion at Heinola to swing a rifle. ”What do I care, a scapegrace so young?” Now, brothers, now that we have eaten, let’s sing, let’s yell until the heath shakes. JUHANI: Én pedig azt mondom, hogy sohasem fog felvirradni az a nap, amikor a Jukola testvérek görnyedt háttal, mint a varjak, ülnének a gyalázat fekete kalodájában, és hallgatnák az emberek csúfolódását: ott ülnek a lusta Jukola testvérek! Ez a nap soha fel nem virrad. Inkább felkötöm magam, vagy elmasírozom a világ végére, a heinolai regiment fegyverét forgatni. „Víg az élet Heinolában”, nem igaz? Most pedig, testvérek, miután befaltunk, nótára gyújtunk, hogy az erdő is visszhangzik tőle. 03121
Bottom
03122
Top
Simeoni: Let’s bless ourselves and go to sleep. SIMEONI: Kérjük az ég áldását, és aludjunk. 03122
Bottom
03123
Top
Juhani: First a song: ”What do I care.” Clear your throat, Timo. JUHANI: Először énekelünk: „Víg az élet Heinolában.” Köszörüld meg a torkod, Timo. 03123
Bottom
03124
Top
Timo: I’m ready. TIMO: Én készen vagyok. 03124
Bottom
03125
Top
Juhani: How about Eero-lad? Friends again? JUHANI: Hát ez az Eero gyerek? Barátok volnánk megint? 03125
Bottom
03126
Top
Eero: Friends and brothers. EERO: Barátok és testvérek. 03126
Bottom
03127
Top
Juhani: All’s well then. Screw up your throat. JUHANI: No, akkor rendben. Hanem hangold csak fel a torkodat te is. 03127
Bottom
03128
Top
Eero: It’s already in tune. EERO: Fel van az már hangolva. 03128
Bottom
03129
Top
Juhani: Good! And listen you others to the pines quaking. Now boys! JUHANI: Pompás. Ti, többiek meg hallgassátok, hogyan visszhangzik az erdő. Rajta, fiúk! 03129
Bottom
03130
Top
What do I care, a scapegrace so young,
Broad in the shoulder and lusty of lung?
Fra-la ra-la ra-la ra-la ra-la ra-la-lah!

Away to the ranks of the soldiers so grand
At Heinola town I am olf thro’ the land.
Fra-la ra-la ra-la ra-la ra-la ra-la-lah!

For bishops and priests I care not a fig,
Soon I’ll be dressed in a hero’s gay rig.
Fra-la ra-la ra-la ra-la ra-la ra-la-lah!

Swifter my bay horse, for soon we shall crack
An Emperor’s rations, the hardest of tack.
Fra-la ra-la ra-la ra-la ra-la ra-la-lah!

What do I care, a scapegrace so young,
Broad in the shoulder and lusty of lung?
Fra-la ra-la ra-la ra-la ra-la ra-la-lah!
Víg az élet Heinolában,
éngemet vár a század.
Nem bolondít már a babám,
sej, haj!
bérukkolok bakának.

Ha mundérban masírozok
majd veletek, vitézek,
papolhat már akkor a pap,
sej, haj!
a püspöktől se félek.

Repülj, Ráró: ott az utad
virágokkal kirakják.
Kaszárnyában ropogtatom
sej, haj!
a császárom cibakját.

Víg az élet Heinolában,
éngemet vár a század.
Sírhatsz, ríhatsz barna babám:
sej, haj!
bérukkolok bakának.
03130
Bottom
03151
Top
Juhani: That’s the way! Ah, this is a good place for us to be in. JUHANI: Így ni! Itt igazán gyöngyéletünk van! 03155
Bottom
03152
Top
Simeoni: Less noise, less noise! You’re brawling like a legion of goblins. Hush, hush! there are people coming. SIMEONI: Halkabban, halkabban! Úgy zajongtok, mint egy sereg manó. Csitt, csitt! Emberek közelednek. 03156
Bottom
03153
Top
Juhani: People! Look closer, and you will see a pack of gypsies, the ”Rajamäki Regiment.” JUHANI: Emberek? Nézd meg jobban: egy csapat cigányt látsz, a Rajamáki-regimentet. 03157
Bottom
03154
Top
The party which now approached was a certain nomad family whose only home was a little hut on a clearing on Rajamäki Hill, for which reason it was known to the world as the Rajamäki Regiment. Its leader and head is Mikko, known to everybody, a short lively fellow in a black felt hat. He hawks pitch on his journeys and flashes skilfully a gelder’s sharp knife. He practises the fiddler’s art as well, and at dances and bee-parties draws a squeaky music from his dark-red instrument of joy, wetting his throat as often as hospitality is offered. His wife Kaisa, a snuffy-chinned irascible hag, is a gentle hand at cupping. Rare the sauna she fails to set warming when she passes by, for the women of the neighbourhood to be leeched by her. Then Kaisa’s hand moves deftly, her mouth champing and her snuffy face sweating, but her food-bag too quickly swells. They have a number of children who follow them on their wanderings from village to village and farm to farm. Two of them travel on their own legs, skipping merrily along the road, now ahead and now in the rear of their parents. The three youngest ride in a little waggon, and always Kaisa is in the shafts, while Mikko pushes with his stick from behind. Loud is the hubbub wherever the Rajamäki family is on its way; and a certain wag had composed a long mocking ballad about it, calling it after the regiment. This was the noisy party that now came faring along the road below Sonnimäki Heath on its way to the church village, as the brothers, merry as goats, celebrated their freedom on the high crest of the wooded heath. Az a kis karaván, mely a testvérek felé közeledett, egy vándorló család volt. A Rajamáki hegyhát egyik kis kunyhójában laktak, ezért ország-világ „Rajamáki-regi-ment”-nek nevezte őket. A család feje és főnöke a híresneves Mikko, tömzsi, de fürge ember, fekete nemezkalappal kobakján. Útközben szurokkal kereskedik, de az éles miskárolókést is ügyesen forgatja. Amellett a hegedűművész hivatását is betölti, és táncmulatságokon avagy vidám kalákaestéken kiválóan cincogtatja hegedűjét, és buzgón öntözgeti torkát mindennel, amivel megkínálják. Felesége pedig, a tubákorrú, mogorva Kaisa, kitűnő köpölyöző hírében áll. Ritkán akad útjuk mentén szauna, amit arra haladtában be ne fűtene köpölyöző szaunának a falu asszonyai számára. Ilyenkor aztán szaporán táncol Kaisa kisbaltája, szája cuppog, és tubákos képéről ömlik a verejték, azonban zacskójába is bőven gyűl az ajándék. Gyerekük is van egész sereg, s azokat is magukkal viszik az útra, faluból faluba, házról házra. Közülük ketten már a maguk lábán járnak, és vidáman ugrándoznak az úton szüleik körül, azonban a három fiatalabbat taligára rakva a szülők szállítják: a rúd mellett mindig Kaisa húzza, hátulról meg egy bottal Mikko tolja a kocsit. Nagy a zsivaj s a lárma, amerre a Rajamáki-karaván halad; valami huncut versfaragó hosszú gúnyverset is költött erről a seregről. Ez volt hát az a zajongó csapat, mely a Sonnimáki rétje alatt a falu felé vonult, mialatt a testvérek a dombtetőn épp szabadulásuk édes óráját ünnepelték. 03158
Bottom
03155
Top
Juhani: Halloo! Well met, you aforesaid regiment, well met! JUHANI: Hóhahó! Adj isten, híres regiment, adj isten! 03159
Bottom
03156
Top
Timo: ’Hustotaytill ? ’ says the Swede. TIMO: „Hustote till" - mondta az egyszeri svéd. 03160
Bottom
03157
Top
Eero: ’Kappusiveye?’ says the Russian. EERO: „Kappusivai!” - mondta a muszka. 03161
Bottom
03158
Top
Kaisa: What do you want, you up there ? KAISA: Mit akartok ti odafönn? 03162
Bottom
03159
Top
Eero: The old girl to come and cup the brown thigh of Juhani here with a whopping bull’s horn. EERO: Hogy anyó jöjjön ide, és szívjon egy derekas köpölyöző szarvat Juhani bátyó barna fenekére.* 03163
Bottom
03160
Top
Juhani: The old woman to tap and suck while the old man plays, now wouldn’t that go well together. JUHANI: Anyó cuppog, csámcsog, apó hegedűje cincog: ez pompásan illik egymáshoz! 03164
Bottom
03161
Top
Mikko: I give the Devil to you, you Jukola bandits. MIKKO: Hogy a hóhér hegedülne rajtatok, ti jukolai latrok! 03165
Bottom
03162
Top
Eero: The old man doesn’t want to play. Well, then we’ll sing, and a real rousing march. EERO: Ha apó nem akar hegedülni, hát majd mi éneklünk neki egy vidám indulót. 03166
Bottom
03163
Top
Juhani: A rousing march as the Rajamäki Regiment marches past. Now boys, Timo and Eero! JUHANI: Igazi katonaindulót, míg elléptet előttünk a Rajamáki-regiment. Rajta hát, Timo és Eero! 03167
Bottom
03164
Top
Now we ’re off a-wandering
Round the land and back,
Gelding and a-blood-letting
Hawking pitch so black.

At the shafts with snuffy face
Kaisa you will find;
Mikko, chewing, sets the pace,
Pushing hard behind.
Ékes család ereszkedik
le a domb hátárul,
köpölyözget, kant herélget,
közbe szurkot árul.

Tubákképű Kaisa mamát
fogták az istrángba,
Mikko bottal ösztökéli,
rossz bagóját rágva.
03168
Bottom
03175
Top
Juhani: Just so! This is a real jolly, rollicky bit of a song. JUHANI: így ni! Mulatságos kis nóta, mi? 03179
Bottom
03176
Top
Kaisa: I’ll let you know, you devil’s food up there, that we always walk in honour, but you, you slink about other people’s forests like robbers and beasts of prey. I let blood, I do, and bring health; Mikko gelds and makes fat swine, fine oxen and bonny geldings for the King of Kings to ride on; know that, you devils! KAISA: Tudjátok meg, ti átkozottak ott fenn a tetőn, hogy mi mindig a becsület útján járunk, de ti úgy kószáltok szerte az erdőn, mint a rablók és ragadozó fenevadak. Én köpölyözök, bizony, és gyógyítom az embereket; Mikko pedig miskárol, hogy kövér hízója, kezes ökre és olyan pompás paripája legyen a gazdának, amire a királyok királya is felülhet. Tudjátok meg, ti ördögök! 03180
Bottom
03177
Top
Juhani: A couple of verses on top of that sermon, boys! Timo and Eero, my stout lads! All together! JUHANI: No, énekeljünk néhány zsoltárt erre a prédikációra, fiúk! Timo és Eero, frissiben, rajta hát! 03181
Bottom
03178
Top
Kaisa smacks her nether lip,
Sets the blood a-running;
Mother Jane in Kaisa’s grip
Tells her tales of cunning.

But yonder on the farmyard side
Why this sudden shrieking?
The boars and stallions try to hide,
The piglets fall a-squeaking.

Why this tumult ’mongst the boars?
What makes the piglets scream
See: as Mikko farmward soars
His knife is seen to gleam.
Cuppogat a Kaisa szája,
jól elbánik véled:
Gréte néni! Kaisa mama
megtisztítja véred.

Hé, mi baj ott a kert alatt?
Dörömbölnek, nyírtak!
Emse, ártány összeröffen,
kismalacok rínak.

Emse, ártány mitől röfög?
Malac mitől vinnyog?
Mikko mester miskárol ott,
kése vadul villog.
03182
Bottom
03194
Top
Juhani: Truly a jolly rollicking song. Can that be denied, Mikko? JUHANI: Ugye pompás kis nóta? Ne is tagadd, Mikko! 03198
Bottom
03195
Top
Mikko: Close your bread-trap and quickly, and know that I am Master Mikko himself, who nipped the Governor’s stallion over a clean sheet without spilling a single drop of blood. And for that trick got a certificate that the Emperor of Rome couldn’t belittle. That’s the sort of Mikko I am. MIKKO: Fogd be a kenyériesődet, de mindjárt! Tudd meg, hogy itt Mikko mester áll saját személyében, aki a kormányzó ménjét egy tiszta lepedő fölött úgy kiherélte, hogy egyetlen csepp vért sem ontott. Erről a mestermunkáról pecsétes levelet is kaptam, s ezt maga a római császár sem vehetné el tőlem. Ilyen legény vagyok én! 03199
Bottom
03196
Top
Eero: Oh you double boar-gelder Mikko with your witch of a wife ! EERO: Ó, te kétszeres Miskároló-Mikko, boszorkány banyáddal együtt! 03200
Bottom
03197
Top
Kaisa: See that I don’t turn you all into a pack of wolves, as my grandfather once did a proud wedding company. KAISA: Vigyázzatok, nehogy farkascsordává varázsoljalak benneteket, mint hajdanán öregapám egy büszke nászmenetet. 03201
Bottom
03198
Top
Juhani: Here I still stand, the same old Juhani Jukola, in my own breeches, and so with God’s help I hope to stand from now onward too. Your witch’s tricks, poor woman, can do no more than they did two years ago when you foretold the end of the world and made many a wife beg her husband’s pardon for past scoldings without the slightest need. JUHANI: Itt állok én, öreg Jukola Jussi, saját nadrágomban, és remélem, hogy Isten segítségével ezután is csak Jussi maradok. Ennek a mostani varázslásodnak sem lesz több foganatja, szegény asszony, mint a tavalyi jóslatodnak. Akkor a világ végét jövendölgetted, és minden vénhedt banyát rávettél, hogy kérjen bocsánatot férjétől hajdani házsártosságai miatt. 03202
Bottom
03199
Top
Kaisa: Hear what I prophesy now. KAISA: Hallgasd meg hát, mit jövendölök. 03203
Bottom
03200
Top
Eero: You prophesy and wish us a hot bath, with you yourself to bleed us in the neck. EERO: No, biztosan jó meleg szaunát jósolsz nekünk, s azt kívánod, hogy te magad köpölyözd meg a nyakunk. 03204
Bottom
03201
Top
Juhani: But that’s a vain prophecy and wish. True, I mean to heat the sauna when I come home and bathe right heartily, but I’m in no mind to have the Adam’s pelt opened at my neck. JUHANI: Ez azonban bolond jóslat és óhajtás lenne. Igaz ugyan, hogy hazatérve jól be akarom fűteni a szaunát, s aztán fölségesen megfürdünk. De semmi kedvem hozzá, hogy Adám-gúnyámnak gallérját kilyukasz-tassam. 03205
Bottom
03202
Top
Kaisa: Listen, listen! Fire shall eat up your sauna and your dwelling too, and in wretched state shall you wander forth through forests, bogs and marches, seeking shelter for your perishing body. Ah! bloodily will you yet fight with men and the beasts of the forest, after which, puffing like a dying hare, you will lay down your accursed head in a bush. Hear me and remember. KAISA: Halljad, halljad! Tűz emészti el a szaunádat, és tűz pusztítja el a házadat is. Te pedig nagy nyomorban fogod bújni az erdőt, rétet, mocsarakat, hogy menedéket keress fázó tagjaidnak. Véres harcokat fogsz vívni az emberekkel és az erdő fenevadjaival, és kifulladva, mint a halálra hajszolt nyúl, hanyatlasz le a bokrok tövébe. Halljátok jóslatom, és emlékezzetek rá! 03206
Bottom
03203
Top
Juhani: To Hell... JUHANI: Eredj a pokolba! 03207
Bottom
03204
Top
Tuomas: Shut up now, shut up ! TUOMAS: Hallgass már, hallgass! 03208
Bottom
03205
Top
Simeoni: You godless man, bewitched! SIMEONI: Te istentelen pogány! 03209
Bottom
03206
Top
Juhani: Go to red-hot Hell ! Go to the churchwarden and bewitch his throat with the everlasting mumps. JUHANI: Eredj a tűzpiros pokolba! Menj a kántorhoz, és varázsolj a nyakára örökös golyvát! 03210
Bottom
03207
Top
Eero: So that he’ll sing like an old long-tusked bair on Mikko’s hands. EERO: Hogy úgy énekeljen, mint Mikko körme közt az öreg, görbe agyarú kan disznó. 03211
Bottom
03208
Top
Juhani: Ay, and go to the Vicar, to that hypocritical and rich, fat and greasy Vicar... What shall we order him? Say, Eero. JUHANI: A papunknak pedig, annak az álszent, képmutató, dúsgazdag háj- és hurkapapnak... No, mit kívánjunk neki? Mondd csak, Eero! 03212
Bottom
03209
Top
Eero: May it happen to him at Bible meeting as it happened to the publican at Oulu’s gate; may a big cat-pie appear in his sack. EERO: Hogy járjon úgy dézsmaszedő kőrútján, mint a vámos Oulu kapujában: jóféle macskapirog kerüljön a zsákjába. 03213
Bottom
03210
Top
Juhani: Ay, a Paltamo pasty, with a cat, a hairy, furry cat inside. JUHANI: Igen, igen, paltamói halpástétom, amibe sző-röstül-bőröstül egy döglött macska van belesütve. 03214
Bottom
03211
Top
Eero: And let him make a sermon of it next Sunday so full of wrath and fury that his fatty stomach bursts of a sudden with a loud bang. EERO: Erről az esetről aztán tartson a következő vasárnap olyan mennydörgős-haragos prédikációt, hogy felháborodásában a pocakja is kirepedjen; repedjen ki nagy pukkanással! 03215
Bottom
03212
Top
Juhani: Ay, and then may the Old ’Un take him up on his back and fly away with him as is the Devil’s way with parsons. JUHANI: És aztán vigye el az ördög! Kapja el a nyakát, és repítse a pokolba, ahogy az ördög szokta repíteni a papokat. 03216
Bottom
03213
Top
Eero: Let him carry off the rich and mighty Vicar for company to the rich man. EERO: Vigye le a gazdagoknak cimborául ezt a hatalmas és gazdag papot is. 03217
Bottom
03214
Top
Juhani: There’s the greeting we bid you carry to the hymnleader and the Vicar. And if you do this, you can turn me into a wolf, if you like, as you have threatened. JUHANI: Add át, kérlek, ezeket az üdvözleteket a kántornak is, az esperesnek is. És ha megtetted, nem bánom, akár farkassá is változtathatsz, mint ahogy az imént fenyegettél. 03218
Bottom
03215
Top
Eero: A wolf so fierce that it eats up the whole Rajamäki Regiment at one gulp. EERO: Változtasd olyan éhes farkassá, mely az egész Rajamáki-regimentet egyszerre lenyeli a bendőjébe. 03219
Bottom
03216
Top
Juhani: Ay! And the bag of horns into the bargain. JUHANI: Sőt ráadásul még a köpölyözőzacskódat is. 03220
Bottom
03217
Top
Eero: And the pitch-sack for savoury. EERO: Csemegének meg a szurkos hordót. 03221
Bottom
03218
Top
Juhani: Just so, you son of a hammer. JUHANI: Úgy, úgy, te fattyú! 03222
Bottom
03219
Top
Kaisa: Good ! The Vicar and the churchwarden shall hear your message, and you’ll find this same soup in your bowls yet, you accursed! Send ’em a parting greeting with a stone, Mikko; split open their skulls. KAISA: Jól van, jól. A kántor is, az esperes is meg fogja kapni üdvözleteteket. De fogadom, hogy ezt a levest még egyszer megisszátok, ti átkozottak. Hajíts oda egy követ búcsúzóul, Mikko! Dobj oda nekik, hogy a koponyájuk hasadjon meg tőle. 03223
Bottom
03220
Top
Mikko: Here’s a good pebble, as though made to order. Take that, you squinting goats! Quick march, Kaisa! Now we’re off. MIKKO: Ihol egy pompás, derék kis kő, éppen a markomba illő. Nesztek hát, ebadta! Mars, Kaisa, induljunk! 03224
Bottom
03221
Top
Juhani: The scoundrel! Threw a stone, and it was a near thing I didn’t get it on the head. JUHANI: Hű, az áldóját! Hát nem megdobott? Hajszálon múlt, hogy halántékon nem talált! 03225
Bottom
03222
Top
Eero: Let’s send the ball back. EERO: Küldjük vissza a labdát. 03226
Bottom
03223
Top
Juhani: Make the old fellow’s hat rattle! JUHANI: Hajítsd vissza az öregnek, hogy koppanjon kobakján a kalap. 03227
Bottom
03224
Top
Tuomas: Don’t throw, lad, if you would spare your head. TUOMAS: Nehogy megdobd, fiú, ha kedves az üstököd. 03228
Bottom
03225
Top
Aapo: Can’t you see, rascals, that there are children there? AAPO: Hát nem látod, te varangy, hogy ott gyermekek vannak? 03229
Bottom
03226
Top
Juhani: Hold your stone; they’re galloping off already so the heath thunders. JUHANI: Hagyd azt a követ! Hiszen úgy rohannak már, hogy a föld is döng alattuk. 03230
Bottom
03227
Top
Simeoni: Oh you wicked wretches, you Calmucks and savages! Even a peaceful traveller can’t pass you in peace. Oh you bandits! SIMEONI: Ah, ti szörnyűséges kalmükök, ti kutyafejű tatárok! Hát már a tisztességes vándort sem hagyjátok békén elmenni mellettünk? Jaj, ti betyárok! 03231
Bottom
03228
Top
Juhani: What, I, who wouldn’t hurt a hair of their heads? But look, when a man feels really angry and mighty spasms run through his bonny carcass, he — you know what. Two days and two nights this lad has been shut up in a tower. But I sent a grand greeting to the churchwarden to ease my mind a little. JUHANI: Én nem hagyom-e, aki a haja szálát sem görbítem meg senkinek? De nézd csak, ha az embert elhagyja a béketűrés, és egész testét rázza az indulat, hát akkor... No, hiszen tudod te is. Két nap és két éjjel ültünk a börtönben. Most azonban kiöntöttem az epémet, és derekas üdvözletét küldtem a kántornak! 03232
Bottom
03229
Top
Aapo: And still more foolish ones to the Vicar. We shall have cause to rue these greetings yet. AAPO: És még komiszabbat az esperesnek. Félek, hogy még keservesen megbánjuk ezt az üdvözletküldést! 03233
Bottom
03230
Top
Juhani: ”What do I care, a scapegrace so young.” Life, a young man’s life is just like this roaring, echoing heath. Yonder in the northeast Impivaara’s steep side shows, and yonder in the northwest the lake by the village gleams, and I can even see other lakes, there on the edge of the air as though in eternal distance. I can see the three lakes of Kolistin. JUHANI: „Ugyan mért búsulnék, fiatal legényke?” Az élet, a fiatalember élete olyan, mint a rengő-zúgó erdő. Ott, arra, kelet felé, az Impivaara mogorva csúcsa bámészkodik, amarra pedig a templomosfalu tava locsog. Messze, a láthatár peremén, szinte végtelen messzeségből más tavak is idecsillognak. Szemem jól felismeri Kolistin három tavát. 03234
Bottom
03231
Top
It can’t be helped, it can’t be helped,
I’ll jump into the lake;
My sweetheart is so mad today
And hisses like a snake.
Bánatomban víznek megyek,
fogadjon be a tó;
haragszik rám a galambom,
sziszeg, mint a kígyó.
03235
Bottom
03237
Top
On the surface of that lake our old churchwarden often sits with a fishing-rod in his hand. Ah! if he only squatted there now and I were a fierce gust of wind, a raving squall from the southeast, I know well where I’d charge with a roar, and the churchwarden’s punt would soon be upset. Ott a tavon, ott szokott csónakázni öreg kántorunk is, horgászbottal a kezében! Ah, bárcsak most is ott gubbasztana, én pedig sebes forgószél, dühös szélvész lehetnék! Biz’ isten tudnám, hogy mire csapjak le nagy dérrel-dúrral, és fogadom, hamar felborulna a kántor tekenője. 03241
Bottom
03238
Top
Simeoni: What a sinful wish! SIMEONI: Milyen bűnös kívánság! 03242
Bottom
03239
Top
Juhani: It’s what I’d do; I’d upset the punt so that the water boiled around him like gruel. JUHANI: Bizony úgy tennék! Úgy felborítanám a ladikot, hogy mint a leves, felforrna tőle a tó vize. 03243
Bottom
03240
Top
Timo: To the wolves for their dinner, a man like him! TIMO: Egye meg a farkas a kántort. 03244
Bottom
03241
Top
Juhani: I’d dash him into a wolf-pit and then walk blissfully round it. JUHANI: Belökném egy farkasverembe, én magam meg vidáman sétálgatnék a verem szélén. 03245
Bottom
03242
Top
Aapo: Once the fox, bearing a grudge against the bear, tricked poor Bruin into a pit. And then he laughed heartily and walked round the gaping pit, talking mockingly. After that he got on to a wild-cat’s back, and the wild-cat took him up into a big spruce that grew close by. The fox then began to sing for joy and to call together the winds from the four quarters of the earth, commanding them to play the harp of the spruce to his song. Came the east, west and south winds, and the spruce roared and crackled loudly. Came the north wind, charging across the mossy, gloomy forests, humming loudly and crashing. Then the spruce stormed, quivered and bowed down deeply, until at last it broke and fell down over the pit, throwing as it fell the fox into the bear’s arms down in the pit. AAPO: Egyszer a róka, megharagudván a medvére, becsalta egy verembe a szegény mackót. Kárörvendve nevetett a róka, és gúnyolódva sétált a tátongó verem peremén, majd fölkapaszkodott a hiúz hátára, az meg fölvitte egy közeli fenyő tetejére. A róka nagy vidámán énekeim kezdett, egybecsődítette a négy világtáj minden szelét-viharát, és megparancsolta nekik, hogy zengessék a fenyők kanteléjét az ő énekének dallamára. Megjött a keleti, megjött a nyugati szél, fújni kezdett dél felől is, és zengett-zúgott a fenyő. De megérkezett a heves északi szél is, nagy zúgással-búgással átviharzott a bozontos, sötét erdő felett. Ekkor a fenyő nagyot reccsent, megremegett, mélyen meghajolt, és végül is, derékba törve, rádőlt a veremre, dőltében pedig belelökte a rókát a gödörbe, egyenesen a medve körme közé. 03246
Bottom
03243
Top
Timo: The Devil! What then? TIMO: Hű, a kutyafáját! És aztán? 03247
Bottom
03244
Top
Juhani: You can guess what happened then. I bet the bear grabbed the fox firmly by the scruff and shook him until his teeth rattled, like the kind churchwarden did me. But I understand what Aapo means. He wants to remind me that he who digs a pit for others can fall into it himself. That may be, but I’d like to see the churchwarden fall into a pit all the same. JUHANI: Magad is sejtheted, hogy mi történt aztán. A medve keményen megmarkolta a róka bundáját, és megrázta, hogy a foga is kocogott tőle; éppúgy, mint ahogy a kántor bánt velem. De értem én, értem Aapo célzását. Emlékeztetni akar arra, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Úgy van, úgy, én azonban mégis a farkasveremnek szánom zsákmányul a kántort. 03248
Bottom
03245
Top
Timo: My heart wouldn’t be against seeing the churchwarden stumble into a pit either. But I wouldn’t torture the old beggar too long by keeping him in a stuffy hole. Two hours, only two hours. But enough. May he live in peace without even falling into the pit of my angry heart. Only one thing surprises me. How can you believe such rubbish about a fox and a bear. Why, brothers, a fox can’t even talk nonsense, let alone call logether all the four winds. You believe this, but I make it out a downright lie. TIMO: Az én szívem sem bánkódnék épp, ha látnám a kántort belebukfencezni egy farkas verembe. De mégsem hagynám szegény öreget túl sokáig vergődni abban a dohos lyukban. Két óráig, csupán kettőig, nem tovább. De hagyjuk ezt. Éljen békén a kántor, és még bánatos szívem mély vermébe se pottyanjon bele. Hanem valamin nagyon csudálkozom. Hogyan hihettek ilyen ostoba mesékben, mint ez a medveróka história! Jaj, testvérek, hiszen a róka egyetlen értelmes szót sem tud szólni, nemhogy összecsődít-hetné a világ minden szelét! Ti mindezt elhiszitek, én azonban tiszta hazugságnak vélem. 03249
Bottom
03246
Top
Juhani: We all know that Timo’s head is not one of the sharpest in this world. JUHANI: Azt eddig is tudtuk, hogy Timo feje nem tartozik a legokosabbak közé ezen a világon. 03250
Bottom
03247
Top
Timo: Maybe not. But with this head I walk through the world as honourably as you or anyone else, man or woman. TIMO: És ha nem is? De ezzel a buta fejemmel mégis járom oly becsületesen a világot, mint akár te, akárki más, férfi vagy asszony. 03251
Bottom
03248
Top
Aapo: Timo doesn’t understand a fable. AAPO: Timo nem érti a példázatot. 03252
Bottom
03249
Top
Juhani: Not a bit does the poor boy understand it. But I will explain it to you. This matter between the bear and the fox happened, I guess, in those days when all the animals and even the trees could speak, as it says in the Old Testament; and this I heard from our old blind uncle. JUHANI: Bizony, szegény nem értette el. Hanem várj, megmagyarázom neked. A róka és a medve története nyilván abból az időből származik, amikor minden teremtett lény, sőt még a fák is tudtak beszélni, mint ahogy az az Ótestámentumban meg vagyon írva; így hallottam ezt megboldogult vak nagybátyánktól. 03253
Bottom
03250
Top
Aapo: Even you do not understand a fable and its purpose. AAPO: Nohát, akkor te sem érted a mesét és a mese célzatát. 03254
Bottom
03251
Top
Timo: And yet ”the kettle mocks the pot; black are the sides of both”. TIMO: Aha! Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű. 03255
Bottom
03252
Top
Juhani: Are you trying to be clever, boy? Believe me, I thank God that I am not as stupid as you, poor Timo. JUHANI: Mi az, még neked áll feljebb? Hidd el, öcskös, hogy hálát adok az Istennek, amiért nem vagyok olyan ostoba, mint te, szegény Timo. 03256
Bottom
03253
Top
Timo: What if you’re not; I see no harm in it. TIMO: Ha nem vagy, hát nem vagy! Baj az? 03257
Bottom
03254
Top
Eero: Do, Timo, as the publican once did; only smite your breast, and we’ll see which of you marches home the better man. EERO: Tégy úgy, Timo, mint a hajdani vámszedő: csak verd a melled, s majd meglátjuk, melyikőtök megy majd innen derekabb emberként haza. 03258
Bottom
03255
Top
Juhani: Ay, did it touch Little-Eero, publican himself? JUHANI: Nézd csak, hát a kis Eero is megszólalt, a született publikánus? 03259
Bottom
03256
Top
Eero: It touched the chief publican, that Little-Zacchaeus, on a sore spot. [EERO: Sattui oikein makeasti itse puplikaanien päämieheen, tuohon pikku-Zakeukseen. 03260
Bottom
03257
Top
Juhani: I give a fig for your jests, and lay me down to slumber sweet. I’ll turn my back on all of you and sleep like an ant’s nest under the snow. But God help us! this is an awful place we have settled in. [JUHANI:] Hanem engem nem érdekelnek a publikánusaid, én szépen aludni megyek. így ni, hátat fordítok nektek, és alszom, mint hangyaboly a hó alatt. De Isten óvjon bennünket! Ugyan szörnyű helyen telepedtünk le! 03261
Bottom
03258
Top
Aapo: How so ? AAPO: Ugyan miért? 03262
Bottom
03259
Top
Juhani: Why, there lies that strange, terrifying rock that always answers so mournfully to the sound of the church bells. And look at those eyes in it that stare so unwinkingly at us. I’m scared! Let’s leave this spot in the Lord’s name. JUHANI: Ott áll az a különös, ijesztő formájú szikla, mely mindig oly gyászos hangon veri vissza a harangok kongását. És nézzétek azokat a szemeket; szakadatlanul ránk merednek! Borzadály fog el. Menjünk innen, az ég szerelmére! 03263
Bottom
03260
Top
Tuomas: Let’s sit here in peace. TUOMAS: Maradjunk békén. 03264
Bottom
03261
Top
Juhani: But the forest-spirit is stern and angry here. JUHANI: Itt valami kegyetlen és haragos erdei szellem kísért. 03265
Bottom
03262
Top
Aapo: Only towards those who swear or do other godless deeds. So take care. The tale of those images on the rock-side is a story of far-off days. AAPO: De csak azokra haragszik, akik káromkodnak, vagy más istentelenséget művelnek. Ezért vigyázz magadra. Hanem azokról a szikla oldalán levő képekről tudok egy régi-régi mesét. 03266
Bottom
03263
Top
Lauri: Will you tell us this tale? LAURI: Elmondanád? 03267
Bottom
03264
Top
Aapo: Look carefully at the rock first. You’ll see there something that looks like four shining golden spots. These are the melting eyes of two lovefs, a fair maiden and a gallant youth; you’ll see their images engraved in the rock. Look at them, with your eyes half-shut. There they sit, entwined in the most loving embrace. Lower down, at the young people’s feet, is an old warrior, bowed down and pierced by a sword. AAPO: Jó, de előbb nézzétek meg alaposabban azt a követ. Mintha négy aranyos, tüzes pont sugározna róla felénk; két szerelmesnek, egy gyönyörű hajadon-nak és egy deli legénynek ragyogó szeme az; képüket ott láthatjátok a kőbe karcolva. Nézzétek meg őket, kissé összehunyorított szemmel. Ott ülnek gyöngéden összeölelkezve. Lejjebb pedig, a szerelmesek lábánál, meggömyedve s karddal átszúrva, egy öreg bajnok hever. 03268
Bottom
03265
Top
Timo: It’s just as you say. TIMO: Úgy van, ahogy mondod. 03269
Bottom
03266
Top
Lauri: I too believe I can see something of the sort there. But go on with the tale. LAURI: Mintha én is valami ilyet látnék. Hanem halljuk a mesét. 03270
Bottom
03267
Top
And Aapo told them this tale: Aapo a következő mesét mondta el nékik: 03271
Bottom
03268
Top
A grand castle once stood hereabouts, and the lord of this castle was a rich and mighty man. He had a step-daughter, a motherless girl, sweet and fair as the morn. A youth loved the maiden, but the castle’s terrible master, in whose heart love had never found room, hated both the youth and the maiden. The girl too loved the noble youth, and they would often meet on this echoing heath. And it was just the foot of this rock that was their trysting-place. But the father found out the young people’s secret and once uttered a fearful vow in the maiden’s ear. ”Daughter,” he said, ”see that I don’t catch you two embracing in the forest’s night. Know that my sword will then be swift to wed you in bloody death. This I promise and swear by all that is holy.” This he said, and fear gripped the maiden as she heard the vow. Nevertheless, she forgot not the friend of her heart, and the flame of her love only burned the brighter. Itt a közelben valamikor gyönyörű vár állott. A vár urának, egy gazdag és hatalmas embernek egyetlen gyermeke egy anyátlan árva leány volt, szépséges, mint a hasadó hajnal. Egy derék ifjú nagyon megszerette a lányt, ám a vár kegyetlen ura, akinek szívében soha gyökeret nem vert a szerelem, a lányt is, a legényt is gyűlölte. A lány azonban viszontszerette a délceg legényt, és gyakran kijöttek ide, erre a zúgó-zengő rétre; épp itt, a szikla tövében szoktak találkozni egymással. De a kegyetlen apa valahogyan neszét vette a fiatalok titkos frigyének, és a leány füle hallatára szörnyű esküt tett. „Leányom - mondotta -, jól vigyázz, nehogy titkos ölelkezésen érjelek benneteket az erdő sötétjében. Mert tudd meg, hogy kardom azon nyomban véres halálban fog egyesíteni titeket. Ezt ígérem, és szentül megfogadom.” így szólt, s a szép hajadon rettegve hallgatta a borzalmas esküt. Ám szíve választottját mégsem tudta elfeledni, sőt szerelme egyre hevesebben lángolt. 03272
Bottom
03269
Top
It was a calm summer night. In the maiden’s breast a feeling awoke that the youth was pacing the heath, awaiting his own true love. So at last, when she believed everyone in the castle was asleep, she set forth, wrapped in a big, finely-woven shawl; set forth on her love-adventure, and creeping out like a shadow, was soon lost to view in the forest, and a blue shawl flickered once in a dewy thicket. But everyone in the castle was not asleep; there behind a window stood the master of the castle himself, spying on the maiden, who like a ghost of night faded from his view. Whereupon he girt on his sword, seized a spear, and hastening after the maiden was also soon lost to sight among the trees, a bloodthirsty beast hunting a meek-eyed lamb. Csöndes nyári éjszaka volt; a szűz valahogy megsejtette, hogy az ifjú ott bolyong a réten, és várja szerelmesét. Végre is, midőn úgy hitte, hogy a várban mindenki mély álomban nyugszik, szerelmi találkozóra indult a lány; széles, lágy leplébe burkolózva, mint az árnyék osont ki a vár kapuján, eltűnt az erdő sűrűjében, majd a harmatos bokrok között újból elő-előlebbent kék fátyla. Csakhogy a várban nem mindenki aludt ám: a vár ura ott állt az ablakban, és megleste a lányt, amint éji árnyként tovasuhant. Ekkor éles kardot kötött derekára, kezébe dárdát ragadott, és kirohant az erdőbe, a lány nyomában. Vérszomjas vad futott a szelíd szemű bárány után. 03273
Bottom
03270
Top
Up towards the heath hurried the panting maiden and there met her friend, at the grey rock’s base. There they stood, lovingly embracing each other and whispering the language of love in a rapturous hour. They stood no longer on the face of this earth; their spirits wandered in Heaven’s flowery meadows. So passed a few short moments; then all of a sudden the terrible lord dashed forth and thrust his sharp spear in the maiden’s left side with such force that its point came out of the young man’s right, thus joining them together in death. They drooped towards the rock, and their blood gushed forth in a single stream, dyeing the cheeks of the heather-blossoms. There, united in bonds of steel, they sat on their rocky throne, silent, yet all the time lovingly embracing each other. And ravishingly, like four golden stars, their eyes shone upon the castle’s mighty master, who looked in wonder upon this strange calm picture in the very jaws of death. Suddenly a thunderstorm arose, the heavens flashed and rumbled, but in the lightning’s bluish glare the young people’s eyes still shone blissfully, as four candles might burn in the holy air of Heaven. Upon all this the murderer looked while the wrath on high raged around and above him. Powerfully the beautifully fading eyes of the lovers spoke to his soul, equally powerfully the foaming torrent of their blood and the crashing sky. And for the first time his mind was moved, as with cold and black regret in his heart he gazed upon the wondrous eyes of the dying, which smiled without cease at him. His heart knew fear and he trembled as the lightning flashed and eternity thundered, and spirits of terror assailed him from every side. A boundless fury overcame his soul. A lány pedig csak sietett föl lélekszakadva a dombtetőre, s ott, a szürke kőszikla alatt, ott találta szerelmesét. Ott álltak hát, gyöngéden átölelték egymást, és szerelmes szavakat suttogtak boldogan egymás fülébe. Már-már nem is e földön álltak: lelkűk fönn sétált az ég virágos mezőin. így telt el néhány pillanat, ekkor azonban hirtelen előrontott a vár kegyetlen ura, és dárdáját oly erővel vágta a lány bal oldalába, hogy az hegyével a legény jobb oldalán jött ki, és így egyesítette őket a halálban. A két szerelmes ráhanyatlott a sziklára, vérük pedig egybefolyva ömlött a földre, s vörösre festette a hangavirágok szirmait. A gyilkos acél által egymáshoz láncolva hevertek szódanul a sziklapadon, és gyöngéden átölelve tartották egymást, szemük pedig mint négy gyönyörű aranycsillag szegeződött a vár hatalmas urára, ki ámulva nézte a halál torkában ezt a csodálatos, szelíd képet. Hirtelen heves vihar kerekedett, dörgött és villogott az ég, azonban a fiatalok szeme a kéklő villámfényben is boldog elragadtatással sugárzott, mint négy ünnepi gyertya az ég szentséges termében. A gyilkos pedig csak nézte, nézte őket, mialatt feje körül dühösen tombolt az ég haragja. Hatalmas erővel szólt leikéhez a fiatalok csodálatos, elhaló tekintete, patakzó vére és a menny dörgése. Lelke, életében először, megrendült; szívében sötét és hideg megbánással tekintett a haldoklók szemébe, mely szüntelenül boldog mosolyt sugárzott felé. Szíve elszorult, megremegett: körülötte csapkodtak a villámok, zúgott a rengeteg, s a kárhozat szellemei minden oldalról feléje rohantak. Lelkében végtelen szenvedély viharzott. 03274
Bottom
03271
Top
Once more he looked upon the youthful lovers: and still the same shining eyes, though dimmer now, looked smiling back at him. Then, folding his arms across his breast, he began, with frozen glance, staring eastward; and thus he stood for long, dumb in the gloomy night. But at last and suddenly his bosom swelled and he shouted a long shout, long and terrifically loud, a shout that echoed roaring through the neighbourhood. Then for a space he was silent again, listening carefully, until the last echo of his cry had sunk into the bosom of the farthest hill. And when this had come to pass, he shouted terrifically again, still staring towards the east, and the forest heard the echoes for long, while he closely followed their passage from hill to hill. But at last the distant trembling voice died down, the lightning rested, and the shining eyes were extinguished; and only a heavy rain sighed in the forest. Then suddenly, as though waking from a dream, the castle’s master snatched the sword from his scabbard, pierced his breast with it, and fell at the lovers’ feet. And once more the heavens flashed, flashed and thundered; but silence soon reigned everywhere again. Még egyszer rátekintett a fiatalokra: onnan azonban még mindig ugyanazok a sugárzó szemek mosolyogtak felé, noha ragyogásuk már hamvadni kezdett. Ekkor karját keresztbe fonva, jeges tekintettel hosszan bámult kelet felé, s így állt némán a komor éjszakában. Végül azonban mélyen föllélegzett, és hosszú, ijesztő kiáltás szakadt fel a melléből, mely dörögve keringett a táj felett. Egy pillanatig némán figyelt és hallgatózott, míg kiáltásának utolsó visszhangja is el nem csendesedett a távoli dombok ölén. Ekkor aztán, folyton kelet felé bámulva, újból rémesen elbődült. Hegytől hegynek futott a hang, s ő feszülten figyelte, hogyan kereng a visszhang a táj felett. Végül azonban a messzi, remegő hang is elhalt, elült a villámlás, kihunyt a fiatalok ragyogó szeme, már csak a súlyosan zuhogó zápor sóhajtozott az erdőben. Ekkor hirtelen, mintha álomból ébredt volna, kirántotta kardját hüvelyéből, átdöfte vele szívét, és holtan bukott a szerelmesek lábához. Még egyszer villámlott, még egyszer megdördült az ég, hogy aztán mélységes csönd boruljon a vidék fölé. 03275
Bottom
03272
Top
Morning came, and the dead were found on the heath at the foot of a grey rock; they were borne away and room was made for them side by side in the same grave. But afterwards their images were seen in the rock; one saw a youth and a maiden, embracing each other, and under them, on his knees, a grim, bearded warrior. And four marvellous studs, like four golden stars, shone in the rock by night and by day, reminding men of the rapture in the fainting eyes of the lovers. And it was a thunderbolt, so runs the tale, that carved these images in the rock in its flight. And as in this picture, the youth and maiden sit in happiness on a throne on high; and as the warrior is seen cowering there, so must he cower on a bed of punishment in parching air. Whenever the church bells ring, he bends his ear carefully to catch the sound, listening to the echo given out by the rock; but up to now its sound has been mournful. Once, however, a wondrously gentle and joyous sound will issue from the rock, and then the hour of the man’s atonement and forgiveness will have come, but the Day of all the world will also then be near. And that’s why people always listen with such unrest to the echo from this rock when the church-bells ring. Gladly would they welcome the dawn of the man’s day of release, but remember with terror that the end of the world will then have come. Eljött a reggel, s a réten, a szürke szikla lábánál ott találták a halottakat; elvitték és egymás mellé temették őket. A sziklán azonban ott maradt a képük: két fiatal ember szerelmes ölelésben, lábuknál pedig egy mord, szakállas bajnok térdel. És négy csodálatos szögecs, négy aranycsillag ragyog a kőből éjjel-nappal, akár a szerelmesek gyönyörűen sugárzó szeme. A mese úgy beszéli, hogy ezeket a képeket egy villámcsapás véste bele a sziklába. És mint itt a képen, úgy ül a szűz, és a legény ott fenn, az ég trónusán, nagy boldogságban; a vár hajdani ura pedig úgy tekergőzik a büntetés tüzes ágyán, mint az a bajnok ott a kövön. Midőn megszólalnak a templom harangjai, mindig hegyezi a fülét, és hallgatja, milyen visszhangot ver a szikla; ám a hang mindig szomorúan zendül. Igaz, egyszer majd csodálatosan lágy és örömteljes hangot fog adni a kő, s ekkor ütött annak a kárhozottnak is a megbocsátás és az üdv órája, de akkor nincs már messze a világ vége sem. Ezért hallgatja a nép nyugtalan érdeklődéssel a visszhangot a szikla felől, ha megkondulnak a harangok. Szívből kívánják ugyan a halottnak a megbocsátás óráját, de borzalommal gondolnak a végítélet napjára. 03276
Bottom
03273
Top
This was the tale Aapo told his brothers on Sonnimäki Heath. Ezt a mesét mondotta el Aapo testvéreinek a Sonnimáki rétjén. 03277
Bottom
03274
Top
Timo: The old boy has to sweat. Right to the Day of Judgment! Oho! TIMO: Hanem ugyan izzadhat az öreg! Egész az ítélet napjáig! Ohó! 03278
Bottom
03275
Top
Simeoni: You dolt, see that the trumpet of judgment doesn’t bray this very minute. SIMEONI: Te fajankó! Vigyázz, nehogy ebben a pillanatban zendüljenek meg a végítélet harsonái. 03279
Bottom
03276
Top
Eero: No fear of the world ending so long as there are heathens on the face of the earth. Why, God ha’ mercy! here are seven benighted heathens right in the midst of Christendom. It’s an ill wind that blows nobody any good. We are pillars of this world, we are. EERO: Addig nem kell félni a világ végétől, amíg csak pogányok akadnak a földön. És íme, itt a kereszténység kellős közepén, itt is él hét elvadult pogány! De nincs olyan rossz, amiben valami jó is ne lenne. Hiszen így mi a világ oszlopai és támaszpillérei vagyunk! 03280
Bottom
03277
Top
Juhani: You a pillar of the world? Six-inch! JUHANI: Te a világ oszlopa? Te Hüvelyk Matyi! 03281
Bottom
03278
Top
Simeoni: You’ll tremble, Eero, tremble like the Devil, when the day approaches which you now mock. SIMEONI: Reszketni fogsz, Eero, reszketni fogsz, mint az ördög, ha majd közeledik az a nap, amit most kigúnyolsz. 03282
Bottom
03279
Top
Timo: That he won’t, I’ll stand for that. Oho! there’ll be a din and rumpus then. There’s been two big upheavals, the third is still to come. And then the great sign of bliss will appear; then the world’ll fall to dust and ashes like an old birch-bark slipper. Then the cattle in the clearings will bellow and the pigs squeak fearfully in the lanes, that is, if this ruin comes upon us in summer-time; but if it comes in winter, then the cattle will go mad and bellow in the sheds and the poor pigs squeal in their styes. There’ll be a row then, boys. Oho! Two upheavals have been, the third is still to come, as our blind uncle said. TIMO: Dehogy fog reszkeaii, dehogy; kezeskedem érte! Hanem lesz akkor égszakadás-földindulás, hohó! Két földindulás már volt, a harmadik még eljövendő; akkor fog feltűnni az üdvösség nagy jele. A világ pedig, mint a száraz nyírfa bocskor, porrá és hamuvá válik. Akkor a tehenek bőgni fognak a réten, s a disznók visítanak a kertek alatt, már tudniillik ha a világ vége nyáron következik be. Ha azonban télidőben történne, akkor a tehenek az istállóban fognak tombolni, a szegény disznók meg az ólban, az almon visí-toznak. Nagy zenebona lesz akkor, fiúk! Két földindulás már volt, a harmadik még eljövendő, mint ahogy vak nagybátyánk mondogatta. 03283
Bottom
03280
Top
Simeoni: Ay, ay, let us remember that day. SIMEONI: Igen, igen, csak emlékezzünk mindig erre a napra. 03284
Bottom
03281
Top
Juhani: Shut up, will you, brothers. God preserve us! You quite turn a man’s heart inside-out with such talk. Let’s go to sleep, let’s go to sleep. JUHANI: Hallgassatok már, testvérek. Isten őrizz! Egész megzavarjátok az ember szívét. Aludjunk inkább, aludjunk. 03285
Bottom
03282
Top
So they conversed, but at last their conversation died down, and sleep overcame them, one after the other. Simeoni was the last to sit awake, leaning against the bulging root of a pine. He sat and pondered gravely over those final moments of the world and the great Day of Judgment. His eyes burned with a reddish, moist, mild fire, while the ruddy flush of his coarse cheek shone afar. But at last he too slept. And so they all lay sleeping beside their camp-fire, which blazed for a while, then sank gradually and was extinguished. így beszélgettek a testvérek, de végül elhalt ajkukon a szó, és egymás után elnyomta őket az álom. Csak Simeoni virrasztott még egy ideig; hátát egy fenyő görcsös gyökerének vetve ült, és elmélkedett a világ végéről, a végítélet rettenetes napjáról. Pirosán, nedvesen parázslóit a szeme, és napégette arca vörösbarnán világolt. Végül azonban ő is elszunnyadt; így aludtak édes-deden a tűz körül, mely még lobogott egy ideig, aztán elhamvadt és kihunyt. 03286
Bottom
03283
Top
The day declined and twilight deepened into night. The air was muggy and hot; an occasional flash lit up the northeast as an angry thunderstorm climbed up the sky. With the speed of an eagle it drew near to the village, casting down fire from its womb, until it suddenly set ablaze the Vicar’s barn, which, being full of dry straw, soon burst into mighty flames. The bells began to clamour and the village awoke into activity; people hurried from all directions to the raging fire, a stream of men and women, but in vain. Luridly the barn blazed, and blood-red shone the bowl of the sky. But the storm now hastened on towards Sonnimäki, where the brothers slept sweetly, the heath resounding with their snores. A terrible crash is now to awaken them in a terror greater than any they have known in their lives. Their dream-delirious minds will stand aghast as, with all nature raging around them in the cheerless night, the gloomy tale and the accounts of the end of the world recur to them. And all the light they will see in the night will be the flashing of thunderclouds and the reflection of the fire billowing in the village. The flash came, and on its heels followed a burst of thunder so loud that it instantly woke up the sleeping brothers. Shouting loudly in shrill voices, they sprang up from the ground as one man, and with the hair upright on their heads like rustling reeds and their eyes like rings in their heads, stared at each other for a moment or two. Bealkonyodott, s nemsokára leszállt az éj. Meleg és fülledt volt a levegő, északkelet felől, az ég peremén fel-fellobbant a villám, és sötét zivatarfelhők gomolyogtak elő. Sebesen, mint a sas, repült a vihar a falu fölé, elszórta mennyköveit, s egy villám felgyújtotta a papiak csűrét, mely telve száraz szalmával, csakhamar lobogó lángba borult. Megkondultak a harangok, és megzaj-dult a falu, mindenfelől emberek rohantak a dühöngő tűz felé, özönlöttek a férfiak és a nők, de hiába. Ijesztően égett-ropogott a pajta, s a lángok veresre festették az ég boltozatját. Most a vihar a Sonnimákire rontott, ahol a testvérek mély álomban hevertek, s horkolásuktól harsogott a rét. Egy borzalmas mennydörgés felriasztja őket, és úgy megijednek, ahogy még soha. Álomtól bódult elméjüket szörnyű rémület fogja el, mivel az elemek tombolása a komor éjszakában rögtön a kísérteties mesét s a világvégének képét juttatja eszükbe. A sötét éjszakában csak a cikázó villámok és a faluban hullámzó tűzvész rémes vörössége világított. Most újabb villám lobbant, s utána akkorát csattant az ég, hogy a testvérek nyomban fölébredtek. Rémült kiáltással ugrottak talpra, hajuk mint a zúgó sás meredt az égnek, szemük kerekre tágult, és így bámultak egymásra néhány pillanatig. 03287
Bottom
03284
Top
Simeoni: The Day of Judgment! SIMEONI: Itt a végítélet! 03288
Bottom
03285
Top
Juhani: Where are we, where are we? JUHANI: Hol vagyunk, hol vagyunk? 03289
Bottom
03286
Top
Simeoni: Are we going already? SIMEONI: Hát már megyünk? 03290
Bottom
03287
Top
Juhani: Save us, mercy! JUHANI: Segítség, kegyelem! 03291
Bottom
03288
Top
Aapo: Terrible, terrible! AAPO: Szörnyű, szörnyű! 03292
Bottom
03289
Top
Tuomas: Indeed terrible. TUOMAS: Bizony szörnyű! 03293
Bottom
03290
Top
Timo: The Lord preserve us poor lads ! TIMO: Uram, oltalmazz bennünket, szegény fiúkat! 03294
Bottom
03291
Top
Simeoni: How the bells are ringing! SIMEONI: Már a harangok is megkondultak. 03295
Bottom
03292
Top
Juhani: And the rock jangles and dances! Hii! Ha! JUHANI: Táncolnak és csattognak a kövek. Hűha! 03296
Bottom
03293
Top
Simeoni: ”The bells of Heaven are ringing!” SIMEONI: „Zúgnak az égi harangok...” 03297
Bottom
03294
Top
Juhani: ”And strength forsakes my limbs!” JUHANI: „Erőtlenül porba hullok.” 03298
Bottom
03295
Top
Simeoni: Is this how we go? SIMEONI: Hát csak így, egyszeriben indulnunk kell e világból? 03299
Bottom
03296
Top
Juhani: Help us, Mild and Merciful ! JUHANI: Kegyelmezz nékünk, irgalmas Isten! 03300
Bottom
03297
Top
Aapo: Oh terror! AAPO: Jaj, borzalom! 03301
Bottom
03298
Top
Juhani: Tuomas, Tuomas, grab hold of the tail of my coat. Hii! Ha! JUHANI: Tuomas, Tuomas, kapaszkodj a kabátom farkába! Hűha! 03302
Bottom
03299
Top
Simeoni: Hii! Haa! Now we’re off, we’re off! SIMEONI: Hűha! Most hát végünk, végünk! 03303
Bottom
03300
Top
Juhani: Tuomas, my brother in Christ! JUHANI: Tuomas, testvérem a Krisztusban! 03304
Bottom
03301
Top
Tuomas: Here I am. What do you want? TUOMAS: Itt vagyok, mit akarsz? 03305
Bottom
03302
Top
Juhani: Pray! JUHANI: Imádkozz! 03306
Bottom
03303
Top
Tuomas: Ay, try to pray now. TUOMAS: Úgy? Imádkozz te! 03307
Bottom
03304
Top
Juhani: Pray, Timo, if you can! JUHANI: Timo, imádkozz, ha tudsz. 03308
Bottom
03305
Top
Timo: I’ll try. TIMO: Hát megpróbálom. 03309
Bottom
03306
Top
Juhani: Do it soon ! JUHANI: Hamar, hamar! 03310
Bottom
03307
Top
Timo: O Lord, O sorrow great, O merciful throne of Bethlehem! TIMO: Ó, Uram, ó, nagy szenvedés, ó, Betlehem kegyelmi trónusa! 03311
Bottom
03308
Top
Juhani: What does Lauri say? JUHANI: Mit mondasz, Lauri? 03312
Bottom
03309
Top
Lauri: I don’t know what to say in this misery. LAURI: Nem tudom, mit szólhatnék ebben a nagy nyomorúságban. 03313
Bottom
03310
Top
Juhani: Ay, misery, bottomless misery! But I’m beginning to think the end is not just yet. JUHANI: Nyomorúság, végtelen nyomorúság! De úgy hiszem, még sincs itt a világ vége. 03314
Bottom
03311
Top
Simeoni: Oh if we were granted even a single day! SIMEONI: Ó, ha legalább egy nap kegyelmi időt nyernénk! 03315
Bottom
03312
Top
Juhani: Or a week, a precious week ! But what are to make of this ghastly light and the clatter of bells ! JUHANI: Vagy egy hetet, egy drága hetet! Mit gondoltok, mi ez az ijesztő fény, mit jelent a harangok zűrzavaros kongása? 03316
Bottom
03313
Top
Aapo: There’s a fire in the village, good people. AAPO: Tűzvész van a faluban, jó emberek. 03317
Bottom
03314
Top
Juhani: Ay, Aapo, and that’s the warning bell ringing. JUHANI: Tűzvész hát, s félreverték a vészharangot. 03318
Bottom
03315
Top
Eero: The Vicar’s barn’s afire. EERO: Kigyulladt a pap csűrje. 03319
Bottom
03316
Top
Juhani: A thousand barns can burn down so long as this maggotty world still stands and we seven of its sinful children on it. Lord help us! My whole body’s swimming in a stream of cold sweat. JUHANI: Pusztuljon el ezer csűr, csak maradjon meg ez a romlott világ, és benne mi, hét bűnös gyermek. Uram, segíts! Egész testem kiverte a hideg verejték. 03320
Bottom
03317
Top
Timo: I won’t say my own trousers aren’t shaking. TIMO: Igazat szólva, nékem is majd nadrágba szaladt a bátorságom. 03321
Bottom
03318
Top
Juhani: A matchless moment! JUHANI: Soha ilyen percet! 03322
Bottom
03319
Top
Simeoni: So God punishes us for our sins. SIMEONI: így büntet bennünket az Úr vétkeink miatt. 03323
Bottom
03320
Top
Juhani: True! Why did we sing that nasty song about the Rajamäki Regiment? JUHANI: Igaz, igaz! Miért is énekeltük azt a csúfondáros nótát a Rajamáki-regimentről! 03324
Bottom
03321
Top
Simeoni: You mocked shamelessly at Mikko and Kaisa. SIMEONI: Gyalázatos gúnyt űztetek Mikkóból és Kai-sából. 03325
Bottom
03322
Top
Juhani: Why say it! But God bless them! God bless us all, every one, even the churchwarden. JUHANI: Ahogy mondod. De Isten áldja meg őket! Áldjon meg mindnyájunkat, mindenkit, még a kántort is! 03326
Bottom
03323
Top
Simeoni: That prayer found favour in Heaven. SIMEONI: Ezt az imát örömmel hallgatja az ég. 03327
Bottom
03324
Top
Juhani: Let’s leave this dreadful place. The fire shows here like the fiery furnace of the damned, and there those eyes shine so mournfully at us from the rock-side. Know that it was Aapo’s tale of those cat’s-eyes that caused this shaking in our backbones. Let’s be off, and don’t any of you forget your bags and a-b-c books. Away, brothers! Let’s march to Tammisto to see Kyösti; to Kyösti’s with God’s help, and then home tomorrow, if we’re still alive. Come. JUHANI: Hanem most már gyerünk innét, erről a borzalmas helyről. Amott lent mint a pokol kemencéje világít a tűzvész fénye, emitt pedig, a szikla oldalában, azok a szemek is oly gyászosan csillognak felénk. Tudjátok meg, hogy Aapo meséje ezekről a macskaszemekről okozta ezt a hidegrázást a gerincünkben. De kotródjunk innen, és senki itt ne felejtse a könyvét vagy a tarisznyáját. Induljunk, testvérek! Föl Tam-mistóba, Kyöstihez! Isten segítségével Kyöstihez, és aztán holnap, ha megérjük a holnapot, haza... Rajta 03328
Bottom
03325
Top
Lauri: We’ll soon have the rain pouring down our necks and will be wet as rats. LAURI: De nemsokára nyakunkban a zápor, s elázunk, mint az ürgék. 03329
Bottom
03326
Top
Juhani: Let it rain, let it rain! We were still spared. Come on now! JUHANI: Hadd ázzunk! A fő, hogy kegyelmet nyertünk. Induljunk hát. 03330
Bottom
03327
Top
In single file they hurried off and soon came to a sandy road, where they turned off towards Tammisto Farm. To the flashing of fire and the roll of thunder they marched on for a while, until a drenching rain poured down. At that they increased their pace to a run until they arrived at the ”Kulo-mäki spruce”, a tree famous for its height and the denseness of its branches, which stood by the roadside, a shelter for many a wanderer in the rain. At the foot of this spruce the brothers sat until the rain abated, and the great spruce roared above them. And when the weather cleared, they continued their journey. And nature calmed down again, the wind died, the clouds fled and the moon rose palely out of the tree-tops. Leisurely and without a care the brothers then strode along the splashing road. Nagy sebesen útnak eredtek, egymás sarkában, sietve szedték a lábuk. Nemsokára egy homokos ösvényre értek, és Tammisto háza felé vették útjukat. A villámok fényénél és a messze hangzó mennydörgések közepette így meneteltek egy ideig, míg csak heves zápor nem kezdte paskolni őket. Ekkor aztán futásra fogták a dolgot, és rohanva rohantak a Kulomáki fenyő alá, mely magas törzséről, sűrű lombjáról messze híres fa volt, és eső idején már sok vándornak nyújtott védelmet. Ennek a fának a tövénél húzódtak meg a testvérek, fölöttük pedig zuhogott az eső, zúgott a fa; midőn azonban kitisztult az ég, ők is folytatták útjukat. Elcsöndesült a természet, elült a szél, eloszlottak a felhők, és sápadtan szállt fel a hold a fák lombjai fölé. Gond és sietség nélkül bandukoltak a testvérek a lucskos úton. 03331
Bottom
03328
Top
Tuomas: I’ve often wondered where the thunder comes from and what it can be, those flashes and that noise. TUOMAS: Sokszor gondolkoztam azon, honnan s miből ered a villámlás és mennydörgés. 03332
Bottom
03329
Top
Aapo: Our blind uncle told us this mutiny in the heavens comes when dry sand gets borne by the wind between masses of cloud. AAPO: Vak nagybátyánk szerint ez az egész égi zenebona onnan támad, hogy a forgószelek sok száraz homokot sodortak fel a felhők közé. 03333
Bottom
03330
Top
Tuomas: Would it be that? TUOMAS: Valóban így lenne? 03334
Bottom
03331
Top
Juhani: A child’s mind can fancy anything. How was it I, a little brat in my shift, pictured the thunder? It was God driving rattling along the streets of Heaven, and fire flashed from the stony road and the iron rim of his wheels. Ha-ha! A child has a child’s mind. JUHANI: Hanem a gyerekek szeretnek folyton képzelődni. Hogyan is képzeltem a mennydörgést pende-lyes gyerekkoromban? Hát úgy, hogy a Jóisten kocsizik nagy zörgéssel az égi úton, és a kerék vasabroncsa szikrát vet a köveken. Haha! A gyéreknek bizony gyerekesze van. 03335
Bottom
03332
Top
Timo: What about me ! I too imagined something of the sort when as a tiny imp I toddled along the lane while the thunder rumbled, toddled there clad in a tiny ragged shirt. God’s ploughing his field, think I, and cracking his ox-tail whip, and each swipe makes the round flanks of his fat bay strike sparks, as we see the sparks fly from a horse’s withers when we wipe it down. Ay, what ideas. TIMO: Hát még én? Én is valahogy hasonlóképp gondoltam, mikor még apró gyermekként, egy szál pendely-ben tipegtem az úton, s fejem fölött megdördült az ég. Az Úristen szánt az égi mezőn, gondoltam, és nagyokat durrant ostorával; az ostorcsapástól pedig szikrát vet a pompás Pejkó izmos combja, mint ahogy a ló véknya is szikrázik, ha simogatjuk. Gyerekes képzelődés volt ez is. 03336
Bottom
03333
Top
Simeoni: I thought as a child and still think: the heaven’s flash and thunder proclaim God’s wrath at the sinners on earth; for the sins of men are great, countless as the sands of the sea. SIMEONI: Én gyermekkoromban úgy gondoltam, de ma is azt gondolom, hogy a villám és a mennydörgés Isten haragját jelenti a földi bűnösök iránt. Mert nagy az emberek bűne, és számlálatlan, mint a tenger fövenye. 03337
Bottom
03334
Top
Juhani: Sins are committed down here, that can’t be denied, but a sinner is well boiled down here too in salt and pepper. Think, my boy, of our trip to school and what we had to bear there. The churchwarden clawed and shook us like a hawk; I feel it yet and grind my teeth, my boy. JUHANI: Hát igen, sok bűnt követnek el, az tagadhatatlan. De az is igaz, hogy a bűnösöket már itt is sóban-borsban főzögetik. Jusson csak eszedbe, fiú, mennyit szenvedtünk az iskolában. A kántor úgy megcibált, megtépázott bennünket, mint a vércse. Ezt még most is érzem, hogy a fogam csikorog bele. 03338
Bottom
03335
Top
Soon the sandy road ended and Tammisto Farm drew near, and the brothers gravely entered and were given comfortable beds by Kyösti. This Kyösti, a man sturdy as an oak, was the only son of the house, but had never cared to take over the management of the farm, preferring always to keep himself to himself, to follow his own bent. At one time he had wandered as in a fever through the villages, preaching and shouting; and it was said that much thinking about religion had brought him to this pass. And when at last he recovered from this state, he was otherwise the same as before, but he never smiled again. And one curious thing came to pass, that ever afterwards he regarded the Jukola brothers as his best friends, though he had hardly known them before. This was the man with whom the brothers sought shelter for the night. Véget ért, ím, az éji út, előttük állt a Tammisto-tanya. A testvérek illedelmesen beléptek, Kyösti pedig pompás fekhelyet készített nekik. Ez a Kyösti olyan erős legény volt, mint a szálfa, és noha ő volt a ház egyetlen fia, mégsem akart sohasem gazdálkodni, hanem csak élt egyedül, kedve szerint. Egyszer, mintha meghibbant volna, nagy fennszóval prédikálva járni kezdte a falut; azt mondják, attól zavarodott meg, hogy folyton a vallás dolgai fölött tépelődött. De aztán megint eszére tért, és úgy viselkedett, mint azelőtt, csak éppen nevetni nem nevetett többé. No meg az a furcsaság is megtörtént, hogy ezentúl a Jukola testvéreket tekintette legjobb barátainak, pedig azelőtt alig ismerte őket. Ehhez az emberhez tértek be a testvérek éjjeli szállást kérni. 03339
Bottom

Chapter 04 Fejezet

: |fin-|swe-|eng|-rus|-est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (en-hu) :
Chapter: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seven brothers o A hét testvér Download
04001
Top
The following day, the Jukolas approached their home, stepping out one behind the other. But woebegone was their appearance: their garments hung in shreds and their faces were mottled with bruises and wounds. Juhani, who led the way, had his left eye almost closed up, Aapo’s lips were badly swollen, a mighty bump protruded from Timo’s forehead, and Simeoni, limping, brought up the rear. Their heads had been thoroughly pummelled and were now wrapped round with empty food-bags or with strips of rag torn from a coat. In such condition they returned from their trip to school. The dogs, Killi and Kiiski, rushed forth to meet them, leaping with joy; but the brothers had little strength left to respond to the caresses of their faithful house-guards. Másnap a Jukola testvérek hosszú libasorban ismét otthonuk felé igyekeztek. Azonban jaj! siralmas látványt nyújtottak: ruháik csúnyán megszaggatva, képük sebektől s kék foltoktól volt tarka. Juhaninak, ki legelöl haladt a sorban, egyik szeme egészen bedagadt; rútul felpüffedtek Aapo ajkai, Timónak hatalmas szarv nőtt a homlokán, Simeoni pedig bicegve sántikált a többiek nyomában. Mindegyiküknek alaposan megszabdalták a fejét, s egyik üres tarisznyájával, másik ingéből szakított ronggyal takarta, kötözgette sebeit. Ily csúfos állapotban tértek vissza hát az iskolajárásból. Két kutyájuk, Killi és Kiiski, vidám csaholással futott elébük, azonban a testvérek nem tudták kellőképp viszonozni hűséges házőrzőik kedveskedését. 04001
Bottom
04002
Top
Who then had used them so cruelly? Who had succeeded so well in crushing the doughty Jukola brothers? Who else but the men of Toukola, whose revenge it was. Having heard that the brothers were at Tammisto, they had banded themselves together, twenty men strong, and hidden in the bushes by the wayside to await their enemies. There, with stout staves in their hands, they had dozed and bided their time. Then, as the school-goers drew near, the villagers fell swiftly upon them, charging from both sides of the road, and a terrific cudgelling began in which the brothers were badly beaten. But neither did the Toukola men escape whole-skinned from the affray; many of them turned faint on acquaintance with the brothers ’ fists. And two were borne swooning to their homes: Kuninkala’s Eenokki and Kissala’s Aapeli. And on this occasion Aapeli’s skull shone bare from neck to brow, shone like the bottom of a pewter mug. The hand of Juhani had done its fell work. De hát ki bánt el velük ily gonoszul? Kicsoda csúfolta meg az erős Jukola testvéreket? A toukolai legények bosszújának műve volt ez. Ők ugyanis valahogy neszét vették, hogy a Jukola fiúk Tammistóban időznek, és huszadmagukkal elrejtőztek az út menti bokrokba, várva ellenfeleiket. Markukban erős fegyverekkel sokáig lesben ültek, bóbiskoltak, végül azonban mégis feltűnt az iskolajárók csapata, s ekkor a szövetségesek tüzes haraggal rájuk rontottak. Az út mindkét oldaláról támadtak rájuk, és csakhamar szörnyű haddelhadd keletkezett, melyben a testvéreket kegyetlenül elpáholták. De a toukolaiak sem úszták meg ép bőrrel a csatát: közülük többen szédülve tapasztalták a testvérek öklének erejét. Kettejüket, Kuninkala Eenokkit és Kissala Aapelit, eszméletlenül vitték haza; Aapeli kobakja tarkójától homlokáig úgy ragyogott, mint a cinkanna feneke. Juhani kemény markának műve volt ez a kegyeden erdőirtás. 04002
Bottom
04003
Top
At last, however, the brothers sat in the large living-room of their home, terribly tired. Végül azonban mégicsak ott ültek a testvérek, holtfá-radtan, az otthoni tágas szobában. 04003
Bottom
04004
Top
Juhani: Whose turn is it to heat the sauna? JUHANI: Ki a soros, hogy befűtse a szaunát? 04004
Bottom
04005
Top
Timo: It’ll be mine now. TIMO: Rajtam a sor. 04005
Bottom
04006
Top
Juhani: Then heat it till the oven rattles. JUHANI: Fűts be hát, hogy ropogjon a kemence! 04006
Bottom
04007
Top
Timo: I’ll try my best. TIMO: Megteszem, ahogy csak tőlem telik. 04007
Bottom
04008
Top
Juhani: Do it like a man, for truly, our wounds need a steaming. And you, Eero, hasten and bring a jug of brandy from Routio, for which they can have the stoutest log in our forest. A jug of brandy! JUHANI: Fűts be alaposan, mert sebeinknek forró gőzre van szükségük. Te pedig, Eero, hozz Roudóból egy fertály pálinkát. Az ital árában legyen övé erdőnk legszebb szálfája. Egy fertály pálinkát, hallod-e! 04008
Bottom
04009
Top
Simeoni: Isn’t that too much, a jug? SIMEONI: Az talán sok is lenne. 04009
Bottom
04010
Top
Juhani: Why, it’s hardly enough as grease for seven men. God knows, we have as many wounds between us as there are stars in the sky. But though this eye of mine aches and kicks right fiercely, the bile and heart in my innards ache fiercer still. But all’s well, all’s well! Jussi Jukola is not dead yet. JUHANI: Dehogy sok hét ember sebeire! Hiszen van itt seb meg daganat, mint csillag az égen! Kegyeüenül viszket és bizsereg a szemem, de még kegyeüenebbül a szívem s az epém. De jól van, jól! Él még Jukola Jussi! 04010
Bottom
04011
Top
Evening fell, a melancholy September evening; Eero brought the spirits from Routio and Timo brought word that the bath was ready; and the men’s sullen temper revived a little. They set out to their bath, and Timo threw water on the heated oven until the blackened stones heaped over it cracked with a noise like riflefire and a cloud of hot steam was wafted round the bath-house. Each plied now with all his strength the feathery bunches of leafy birch-twigs, so grateful to the skin; they bathed and washed their wounds, and the furious beating of the twigs was heard far beyond the building. Leszállt a bánatos szeptemberi este. Eero elhozta Routióból a fertály pálinkát, Timo meg jelentette, hogy kész a szaima. Lassan megenyhült a testvérek harapós haragja is. Elmentek a fürdőbe; Timo csinálta a gőzt: vizet loccsantott a kemence tetejére, mire a tüzes, kormos kövek szisszenve felsisteregtek, és mint sűrű felhő, forró gőz töltötte meg a szaunát. A testvérek pedig teljes erővel csapkodták magukat dús levelű, puha nyírfa virgácsaikkal, mosogatták, borogatták sebeiket, és messzi kihallatszott a szaunából a virgácsok szapora csattogása. 04011
Bottom
04012
Top
Juhani: Our wounds are getting a real Turkish polka. Hot steam in the sauna, that’s the best physic for soul and body. But my eye stings like the devil. Well, itch away and sting, all the hotter will I make it for you. How is your muzzle, Aapo? JUHANI: Alaposan megtáncoltatjuk a sebeinket, az már igaz. Beteg léleknek, beteg testnek nincs jobb orvossága a világon, mint a forró szaunagőz. Úgy bizsereg a szemem, mint az ördög. No, izseregj-bizseregj csak, annál forróbb gőzt kapsz a nyakadba! Hát a te dagadt képed mit csinál, Aapo? 04012
Bottom
04013
Top
Aapo: It’s beginning to melt. AAPO: Lassacskán az is lohadni kezd. 04013
Bottom
04014
Top
Juhani: Swipe away at it and beat it like a Russian hammers his nag, and it’ll soon be softer. But more steam, Timo, seeing it is your job tonight to wait on us. That’s it, my boy! Let it come. Oh, but it’s hot there, it’s hot there! That’s the way, my broth of a brother! JUHANI: Üssed, verjed, mint orosz a lovát, akkor majd lelohad. Hanem gőzt, Timo, gőzt! Ma az a tiszted, hogy szolgálj nekünk. Úgy, úgy, fiacskám! Csak locs-csants oda neki! Ez aztán a hőség, ez aztán az igazi hőség! Úgy, úgy, édes cimborám! 04014
Bottom
04015
Top
Lauri: It fair bites at my finger-nails. LAURI: Már a körmöm is ég tőle! 04015
Bottom
04016
Top
Juhani: Let our nails get a beating, too. JUHANI: Hadd jusson ki a körmünknek is! 04016
Bottom
04017
Top
Aapo: Stop throwing water now, boy; or we’ll soon have to climb down from here, every man of us. AAPO: Hadd már abba, hiszen mindnyájunkat kigőzölsz innen! 04017
Bottom
04018
Top
Eero: Go on praising him and we shall soon be roasted to cinders. EERO: Biztassuk csak még, és hamarosan szénné égünk. 04018
Bottom
04019
Top
Juhani: That’s enough, Timo. Don’t throw any more. For Hell’s sake stop throwing water on that oven! Are you coming down from the platform, Simeoni ? JUHANI: No, elég legyen már, Timo. Ne adj több gőzt. A pokolba is, elég már! Te már lemégy a padkáról, Simeoni? 04019
Bottom
04020
Top
Simeoni: I’m coming, wretch that I am. And ah, if you only knew why ! SIMEONI: Bizony megyek már, én szerencsétlen. S ha tudnátok, miért! 04020
Bottom
04021
Top
Juhani: Tell us. JUHANI: Mondd meg hát! 04021
Bottom
04022
Top
Simeoni: Remember the furnace of the lost and pray night and day. SIMEONI: Ember, emlékezz a kárhozat kemencéjére, és imádkozz éjjel-nappal. 04022
Bottom
04023
Top
Juhani: Stuff! Let the body have it if it wants; for the hotter the sauna the greater its healing-power. That you know. JUHANI: Ostobaság! Hadd kapja meg a test is, ami megilleti. Hiszen minél forróbb a gőz, annál jobban gyógyít. Tudhatnád te is. 04023
Bottom
04024
Top
Simeoni: Whose hot water is this in the bucket near the oven? SIMEONI: Kié ez a vödör meleg víz itt a kemence mellett? 04024
Bottom
04025
Top
Juhani: It’s mine, as the smith said of his house. Don’t touch it. JUHANI: Az enyém. Hozzá ne nyúlj! 04025
Bottom
04026
Top
Simeoni: I’m going to take a drop of it, anyway. SIMEONI: Csak egy csöppet veszek belőle. 04026
Bottom
04027
Top
Juhani: Don’t do it, brother mine, or there’ll be trouble. Why did you not warm some for yourself? JUHANI: Nehogy megtedd, édes testvér, mert rosszul jársz! Miért nem melegítettél magadnak? 04027
Bottom
04028
Top
Tuomas: Why be so snappy without cause? Take a little from my tub, Simeoni. TUOMAS: Ugyan mit veszekedtek? Végy az én csöbrömből, Simeoni! 04028
Bottom
04029
Top
Timo: Or from mine, under the platform steps there. TIMO: Vagy az enyémből, onnan a padka lépcseje alól. 04029
Bottom
04030
Top
Juhani: Have some of mine then, too, but see you leave me at least half. JUHANI: No, vehetsz hát az enyémből is, de azért legalább a felét hagyd meg nekem. 04030
Bottom
04031
Top
Lauri: Eero! You imp, take care I don’t throw you off the platform. LAURI: Eero, te átkozott! Vigyázz, nehogy lelökjelek innen a padkáról! 04031
Bottom
04032
Top
Aapo: What trick are you two up to in the corner ? AAPO: Hát ti ketten már megint mit műveltek ott a sarokban? 04032
Bottom
04033
Top
Juhani: What’s the squabbling about? JUHANI: Micsoda lárma az ott, hé? 04033
Bottom
04034
Top
Lauri: Blowing on a fellow’s back. LAURI: Eero a hátamra fújja a gőzt! 04034
Bottom
04035
Top
Aapo: Softly, Eero! AAPO: Viselkedj tisztességesen, Eero! 04035
Bottom
04036
Top
Juhani: Hey, troublemaker. JUHANI: Hah, te dühös kuvasz, te! 04036
Bottom
04037
Top
Simeoni: Eero, Eero, can’t even the stewing heat of the bath remind you of the fires of Hell? Remember Juho Hemmola, remember him! SIMEONI: Eero, Eero, hát még a szauna forró gőze sem juttatja eszedbe a pokol tüzét? Emlékezz Hemmola Juhóra! 04037
Bottom
04038
Top
Juhani: He saw when he was stretched on a sickbed the fiery lake, from which he was saved that time, and all because, as it was then said to him, he had always thought of Hell when he was on the sauna platform. But can that be daylight shining through that corner ? JUHANI: O nagy betegségében látomást látott arról a tüzes tóról, melyből csak azért menekült meg, mert - mint mondották - a szauna padkáján mindig a pokolra gondolt... De csak nem a napfény világít ott a sarokban? 04038
Bottom
04039
Top
Lauri: Bright daylight. LAURI: Bizony a napfény az. 04039
Bottom
04040
Top
Juhani: Oh the beast! the sauna sings its last note. So let the first aim of my mastership be a new sauna. JUHANI: Szörnyűség! Ez a szauna már igazán a végét járja. Ezért legyen gazdai tevékenységem első teendője, hogy új szaunát építünk. 04040
Bottom
04041
Top
Aapo: A new one’s needed, it’s true. AAPO: Bizony elkelne egy új szauna. 04041
Bottom
04042
Top
Juhani: Ay, no denying that. A farm without a sauna is no good either from the standpoint of baths or the babies a wife or the farm-hands’ women might have. Ay, a smoking sauna, a barking hound, a crowing cock and a mewing pussy, these are the signs of a good farm. Ay, there’s plenty to do for the one who takes over our home. A little more steam, Timo. JUHANI: Új szaima kell, tagadhatatlan. Semmit sem ér a tanya szauna nélkül: fürdeni sincs hol, s aztán nincs hely, ahol a gazdasszony meg a béresasszonyok gyereket szüljenek. Gőzölgő szauna, csaholó kutya, kukorékoló kakas és nyávogó macska a rendes ház ismertetőjele. Bizony izzadhat és robotolhat majd, aki átveszi a házunkat. Hanem, Timo, adj még egy kis gőzt. 04042
Bottom
04043
Top
Timo: It shall be given. TIMO: Tessék csak, tessék. 04043
Bottom
04044
Top
Simeoni: Don’t let us forget that it is Saturday night. SIMEONI: Jusson eszetekbe, hogy ma szombat este van! 04044
Bottom
04045
Top
Juhani: And let us take care our skins aren’t soon hanging from the rafters, like the former servingmaid’s. JUHANI: Jó lesz vigyázni, nehogy a mi irhánk is ott lógjon a mestergerendáról, mint az egyszeri béreslányé. Szörnyű história! 04045
Bottom
04046
Top
Simeoni: That was the maid who never had time to take her bath with the others, but dillied and dallied in the sauna long after all the others had gone to bed. Then one Saturday night she stayed longer than usual. And what did they find when they went to look for her? Only a skin hanging from the rafters. But it was a master-hand had done the flaying, for the hair, eyes, ears and even the nails had been left in the skin. SIMEONI: Az a szegény lány sohasem ment idejében, a többiekkel együtt, fürödni, hanem mindig akkor piszmogott-motozott a szaunában, mikor a többiek már rég aludni tértek. Egy szombat este még a szokottnál is tovább maradt; mikor aztán keresésére indultak, ugyan mit találtak? Csak a bőre lógott, szegre akasztva! Mesteri módon nyúzták meg szegényt: a haja, szeme, füle, szája, de még a körme is megvolt hiánytalanul. 04046
Bottom
04047
Top
Juhani: Let this be a warning... Hi-hi, how skittishly this back of mine takes its steam! As though it had not tasted a birch-twig since New Year’s Day. JUHANI: Legyen ez az eset számunkra is... Nézd csak, nézd, hogy berzenkedik a hátam ettől a jó gőztől! Mintha legalábbis újév óta nem látott volna nyírfalevél virgácsot.. 04047
Bottom
04048
Top
Lauri: But who had skinned her? LAURI: De ki nyúzta meg azt a lányt? 04048
Bottom
04049
Top
Timo: Who, you ask. Who else but the. . . TIMO: Ugyan kicsoda, még kérdezed? Ki lett volna más, mint maga a... 04049
Bottom
04050
Top
Juhani: Old ’Un himself. JUHANI: Főördög! 04050
Bottom
04051
Top
Timo: Ay, he who goes around like a roaring lion. A horrible story! TIMO: Ő hát. Aki úgy ólálkodik szerte, mint a bőgő oroszlán. Szörnyű eset! 04051
Bottom
04052
Top
Juhani: Timo-lad, stick that shirt of mine from the rafters there into this fist. JUHANI: Add csak ide, Timo fiam, az ingemet a gerendáról. 04052
Bottom
04053
Top
Timo: What, this one? TIMO: Ezt e? 04053
Bottom
04054
Top
Juhani: Ho! ’Tis Eero’s little rag he offers to a full-grown man. Ah me ! That middle one there. JUHANI: Ejnye! Hát nem Eero pendelyét adná oda egy felnőtt embernek? Te gügye! Azt ott ni, a középsőt. 04054
Bottom
04055
Top
Timo: What, this one ? TIMO: Ezt talán? 04055
Bottom
04056
Top
Juhani: That’s a man’s shirt. Yes, brother. A horrible story, say I too, to go back to what we were speaking of. Let it be a reminder to us that ”the eve is the height of a feast-day.” Now let’s wash ourselves as clean as though we had just come from the midwife’s nimble paws; and then with a shirt under arm to the house, so that our over-heated bodies can get a skinful of cool air on the way. But I do believe this beloved eye of mine is getting better. JUHANI: Azt hát. Ez már mégiscsak meglett ember inge. Köszönöm. Szörnyű história, mondom, visszatérve az előbbihez. De emlékeztessen ez is bennünket arra, hogy „előestéjén legszebb az ünnep”. Most pedig mossuk szép tisztára magunkat, mintha épp e percben kerültünk volna ki a bába fürge kezei közül, aztán ingünket hónunk alá csapva térjünk vissza a szobába; forró testünk pedig kapjon a nyakába jó hideg levegőt. Hanem úgy érzem, drága szemecském lohad már. 04056
Bottom
04057
Top
Simeoni: My leg isn’t better yet, but aches and burns as though it were wrapped round with hot ashes. What’s to become of poor me with it? SIMEONI: De csak nem enyhül ez az én lábam, hanem fáj és sajog, mintha izzó parázson sütögetnék. Ugyan mitévő legyek vele, én szerencsétlen? 04057
Bottom
04058
Top
Eero: Go nicely to bed when we reach the house and pray for leg-salve, and then thank your Creator who has not suffered you today to ”dash thy foot against a stone”, as it says in evening prayer. EERO: Visszatérve a szobába, feküdj le szépen, imádkozz egy kis lábkenőcsért. És dicsérd Teremtődet, aki megóvott attól, hogy „lábodat a kőbe üssed”, amint az estéh imádság mondja. 04058
Bottom
04059
Top
Simeoni: I do not hear you. I do not hear. SIMEONI: Nem hallom gonosz szavaidat, nem hallom. 04059
Bottom
04060
Top
Eero: Then pray for ear-salve as well. But start moving, or you ’11 be left here a prey to Old Nick. EERO: Imádkozz hát egy kis fülkenőcsért is. Hanem mozdulj már, mert különben itt maradsz, és elvisz az ördög. 04060
Bottom
04061
Top
Simeoni: My ears are closed to you, closed in a spiritual sense. Understand me! SIMEONI: Fülem süket a te szavaidra, süket lelki értelemben. Értsd meg hát, ember. 04061
Bottom
04062
Top
Eero: Come on, or your skin will soon be hanging from the rafters, and that in a bodily sense. EERO: Gyere már, különben a bőröd nemsokára ott lóg a gerendáról, éspedig igazi testi értelemben. 04062
Bottom
04063
Top
Naked and hot, they went from the sauna to the living-room, their bodies glowing like the sunlit stem of a birch-tree. Inside, they sat down to rest a while, sweating copiously. Then little by little they dressed themselves. And now Juhani began concocting an ointment for the whole wounded brotherhood. Into an old handleless pot, which he placed on the fire, he poured the jug of spirits, stirring into it two spans of gunpowder, one of ground sulphur and a like measure of salt. And when this had boiled for an hour, he set the mixture to cool, and the ointment, which resembled a pitchblack gruel, was ready. With this salve they anointed their wounds, paying particular attention to those in their heads, and then covered the whole with fresh, golden tar. Whereafter their teeth met fiercely and a dark flush overspread their faces; so burned the potent ointment in their wounds. But Simeoni set forth supper; seven ring-shaped loaves, the smoked haunch of a cow and a heaped-up platter of stewed turnips soon lay on the table. Food, however, was little to their taste that evening, and after a few moments they rose from table and having undressed, lay down on their beds. Meztelenül, felhevülve tértek vissza a szaunából a szobába; testük barnállott, mint a napégette nyírfakéreg. Belépve a házba, egy ideig csak ültek, pihentek, és bőven ömlött róluk a verejték, majd lassacskán felöltöztek. Juhani pedig nekilátott, hogy kenőcsöt főzzön az egész sebesült testvérhadnak. Tűzre tette az öreg, fület-len vasserpenyőt, beleöntötte a fertály pálinkát, s a pálinkába két icce lőport, egy icce kénport s ugyanannyi sót kevert. Miután ez a keverék jó órát főtt, levette a főzetet, kihűtötte, s ezzel kész is volt a szurokfekete, tejfelsűrűségű kenőcs. A testvérek ezzel az írral sorra bekenték sebeiket, különösen a fejükön található sérüléseket, majd friss, sárgásbarna kátrányt dörzsöltek a tetejébe; arcuk szörnyűségesen eltorzult, foguk csattogott a kíntól, annyira marta sebeiket az erős orvosság. Simeoni pedig vacsorához terített: kirakott az asztalra hét kerek, középen lyukas, lepényforma kenyeret, egy szárított marhacombot és egy tetézett tál sült répát. Azonban ezen az estén sehogyan sem ízlett nekik az étel; csakhamar fölkeltek az asztaltól, levetkőztek, és ágynak dőlve mély álomba merültek. 04063
Bottom
04064
Top
The night was dark, peace and silence reigned everywhere. But suddenly the air around Jukola was illumined: the sauna had caught fire. So hot had Timo heated the grey stone oven that after smouldering a while the wall burst into flames. And in deepest peace the building burned to ashes, unseen of a single eye. And when morning dawned, there was left of the Jukola sauna only a few glowing cinders and the whitehot ruins of the oven. At last, at midday, the brothers woke, feeling a good deal fresher than on the previous day, and dressing themselves, sat down to breakfast; and food now tasted good to them. For long they ate without uttering a word, until at last a conversation arose about the scene of violence on the road between Tammisto and Toukola. Sötét volt az éj, csönd és némaság uralkodott a táj felett. Jukola körül azonban hirtelen nagy világosság támadt: tűzbe borult a testvérek szaunája. Timo túlságosan tüzesre fűtötte a kemencét, úgyhogy mellette a fal is parázslani kezdett, s végül lángot fogott. Az éj csodálatos csöndjében porrá-hamuvá égett a kis épület, anélkül, hogy bárki emberfia is észrevette volna. Midőn felhasadt a hajnal, a Jukola-ház szaunájából már csak néhány parázsló gerendacsonk meg a kemence izzó romja maradt. Végre déltájon a testvérek is fölébredtek. Most már sokkal frissebben kászolódtak föl, mint a múlt este; felöltöztek, és nekiláttak a reggelinek, mely most nagyon is ízlett nekik. Soká falatoztak szótlan buzgalommal, végül azonban mégiscsak ráterelődött a beszéd a Tammisto és Toukola közötti úton vívott vad csetepatéra. 04064
Bottom
04065
Top
Juhani: True, it was a fair beating for us; but then they fell on us like robbers with staves and cudgels. Ah! if we too had had weapons in our hands and a hint of the danger beforehand, they’d be sawing coffin-boards in Toukola village today, and there’d be work for the grave-digger. However, I gave Kissala’s Aapeli his due. JUHANI: Csúnyán elpáholtak bennünket, az igaz, de mint a rablók, karókkal és husángokkal támadtak ránk. Hej, ha nekünk is fegyver lett volna a markunkban, s ha idején észrevesszük a veszélyt, ma koporsókat ácsolnának Toukola falvában, és bőven lenne dolga a sírásónak! Kissala Aapeli azonban mégis megkapta a magáét. 04065
Bottom
04066
Top
Tuomas: A white, hairless path ran down from his forehead to his nape like the Milky way in an autumn sky. TUOMAS: Mint a tejút az őszi égen, úgy futott egy fehér, kopasz sáv homlokától a tarkójáig. 04066
Bottom
04067
Top
Juhani: You saw it? JUHANI: Láttad? 04067
Bottom
04068
Top
Tuomas: I saw it. TUOMAS: De láttam ám! 04068
Bottom
04069
Top
Juhani: He got his due, but the others, the others, O Lord ! JUHANI: O megkapta a magáét. Azonban a többiek, Úr Jézus, a többiek! 04069
Bottom
04070
Top
Eero: We’ll be revenged on them down to their marrows. EERO: Majd még azokon is véres bosszút állunk. 04070
Bottom
04071
Top
Juhani: Let’s lay our heads together; and it may be we can hit on an idea for a matchless revenge. JUHANI: Dugjuk össze a fejünket mind, és fundáljunk ki valami példátlan bosszút. 04071
Bottom
04072
Top
Aapo: Why should we work everlasting ruin? Let’s seek the law and justice, and not revenge by our own hands. AAPO: Ugyan miért hozzunk magunkra örökös pusztulást? Forduljunk inkább a bírósághoz igazságért, mintsem saját öklünkkel lássunk törvényt. 04072
Bottom
04073
Top
Juhani: The first Toukola man T lay hands on, I’ll eat alive, skin and hair; there’s the law and justice. JUHANI: Az első toukolai legényt, aki a kezembe kerül, szőröstül-bőröstül, elevenen megeszem; ez a törvény és igazság! 04073
Bottom
04074
Top
Simeoni: Wretched brother! Do you ever intend to be heir to Heaven? SIMEONI: Szerencséden testvérem! Akarsz-e a mennybe jutni? 04074
Bottom
04075
Top
Juhani: What do I care for Heaven, if I can’t see Matti Tuhkala’s blood and guts! JUHANI: Mit nékem a mennyország, ha nem láthatom Tuhkala Matti vérét! 04075
Bottom
04076
Top
Simeoni: Oh what a monster you are, what a monster! I must weep. SIMEONI: Jaj, te szörnyeteg! Sírni szeretnék. 04076
Bottom
04077
Top
Juhani: Weep for the cat’s death, but not for my sake. Grrh! I’ll make sausages of them. JUHANI: Sirasd el a döglött macskát, de ne engem! Hm! Kolbászt csinálok belőlük! 04077
Bottom
04078
Top
Tuomas: I’ll be revenged for this beating, I stake my word and oath on it. Only a wolf would treat a man so. TUOMAS: Ezért az agyabugyálásért egyszer bosszút állok, ezt esküvel fogadom. Csak a farkas bánik így az emberrel! 04078
Bottom
04079
Top
Juhani: A wild wolf. I swear the same oath. JUHANI: Ordas farkas. Én is bosszút esküszöm. 04079
Bottom
04080
Top
Aapo: That revenge would only rebound on to our own hacks. But the law would punish them and reward us. AAPO: A bosszú saját fejünkre hull majd vissza; a jog és törvény ítélete azonban megbünteti őket, és megjutalmaz bennünket. 04080
Bottom
04081
Top
Juhani: The law won’t make their backs smart with these wounds of ours. JUHANI: De a törvény nem szabdalja meg a hátukat azokért a sebekért, amiket kaptunk. 04081
Bottom
04082
Top
Aapo: All the worse will their purse and good name smart. AAPO: Annál jobban megszabdalja a bugyellárisukat és a becsületüket. 04082
Bottom
04083
Top
Simeoni: Let us put bloody revenge out of our minds; let us appeal to the law. I’m ready for that, even though the noise and bustle of a court-room is very frightening to me. SIMEONI: Vessük ki elménkből a véres bosszút, és forduljunk a törvényhez. Ezt javallom, noha lelkem szörnyen irtózik a törvényház lármás forgatagától. 04083
Bottom
04084
Top
Juhani: If it comes to that, here’s a lad who wouldn’t flinch even there. True, a fellow’s heart beats a bit faster the first lime he stands before the table of high justice, but a real man soon bucks up. I still remember that time when I was witness l'or poor Kaisa Koivula, who applied for maintenance for her child. I remember how the Sergeant shouted: ”Juhani, son of Juhani Jukola, of the village of Toukola!” JUHANI: Ha arra kerülne sor, hát vagyok én olyan legény, hogy ott sem szeppenek meg. Igaz, reszket egy kicsit az ember szíve, mikor először áll a magas törvényszék asztala előtt, hanem aztán aki férfi, hamar bátorságra kap. Emlékszem még, mikor tanúskodni voltam szegény Koivula Kaisa mellett, aki gyermektartásért pörösködött, emlékszem, hogyan kiáltotta a komisszárius: „Jukola Juhani fia Juhani, Toukola falvából!” 04084
Bottom
04085
Top
(not translated) TIMO: „És fiatalabb testvére, Timoteus!” Mert én is ott voltam ám! Hanem kapott is Kaisa apát a gyermekének, hogy csak úgy zúgott! Én is ott voltam tanúnak, Juhani. 04085
Bottom
04086
Top
(not translated) JUHANI: Igaz, igaz. Hanem nyüzsgött ott a sok ember, tele volt velük lépcső, pitvar, udvar! Én a pitvarban üldögéltem, és Tammisto Kyöstivel épp arról beszélgettünk, hogy miképp kell viselkedni a törvény előtt. Nagy buzgón magyaráztam néki a dolgot, csavargatva kabátja gombját - ekképpen ni! -, mikor a komisszárius nagy hangon, hogy mindenki eltátotta szemétszáját, kikiáltott: „Jukola Juhani fia, Juhani, Toukola falvából!” 04086
Bottom
04087
Top
Timo: ”And his younger brother Timotheus!” And, dog take it, Kaisa got a father for her child. TIMO: „És fiatalabb testvére, Timoteus!” Hanem aztán, kutya teringette, kapott is Kaisa apát a fattyújának! 04087
Bottom
04088
Top
Juhani: That she did. JUHANI: Kapott bizony. 04088
Bottom
04089
Top
Timo: Even though we weren’t allowed to take oath. TIMO: Noha meg sem eskettek bennünket. 04089
Bottom
04090
Top
Juhani: We weren’t, that’s true. But our frank and honest witness helped a lot. JUHANI: Igaz, nem eskettek meg, azonban komoly és őszinte vallomásunk mégis sokat nyomott a latban. 04090
Bottom
04091
Top
Timo: And our names have gone up in deeds and dockets right to the Emperor himself, hey ! TIMO: Nevünk pedig a protokollumokban és szuppliká-ciókban fölment egész a császárig! Úgy ám! 04091
Bottom
04092
Top
Juhani: That’s well known. Ay, so the Sergeant shouted, and there was a kind of jump in the bottom of this lad’s heart, but he was soon at home and pouring out of his mouth the unwavering language of truth like he’d been an apostle, without heeding the laughter and giggling of all those in court. JUHANI: Föl hát. így kiáltott a komisszárius, és akkor kissé megugrott a Juhani fiú szíve. Hanem aztán megemberelte magát, és szájából, mint az apostol, önteni kezdte az igazság rendíthetetlen szavait, mit sem törődve a törvényurak nevetésével és vihogásával. 04092
Bottom
04093
Top
Timo: That’s how we’re treated in court, and all goes well. But there’s more than one noose cast there and many a foot put slyly out for a man to trip over. TIMO: így van ez bizony a törvényházban, s végül is jól van minden. Hanem annyi igaz, hogy nem egy hurkot állítanak, nem egy gáncsot vetnek ott az embernek. 04093
Bottom
04094
Top
Juhani: That’s so, but truth and justice snatch the victory in the end for all their tricks. JUHANI: Úgy van. Hanem a jog és igazság végül minden furfang ellenére, erőnek erejével győzelemre jut. 04094
Bottom
04095
Top
Timo: For all their tricks and wiles; ay, unless the very devil is lawyer and makes out night to be day and day night and black tar to be skim-milk. But one thing can be as good as two. Why didn’t God place justice on a firmer, ay, a downright firm footing? Why witnesses, long questionings and lawyers’ tricks? To my mind, the quickest road to truth and justice, if a matter seems doubtful and can’t be settled, would be this: all the court, with the judge himself in the lead, would step out into the yard, where the Sergeant or hunt-bailiff would blow a big birchbark horn, that could be called the court-horn; with this he’d blow a few toots, holding its mouth towards God’s Heaven. And then Heaven would open and the angel of the Lord appear to all the people, asking in a loud voice: ”What does the Sergeant want,” and then the Sergeant would ask back in a high crying voice: ”Is the accused man guilty or innocent?” Then the bright angel would give an answer the truth of which no one could doubt, and according to which the man would be released, or get a thorough hiding. In this way I believe everything would go well. TIMO: Minden furfang és csalárdság ellenére; már tudniillik ha nem maga a pokolbéli ördög ül oda prókátornak, aki az éjt nappá, a nappalt éjszakává s a fekete szurkot is fehér tejfellé változtatja. De egyet mondok, kettő lesz belőle. Ugyan miért nem állította a Jóisten a törvénylátást szilárdabb, igazán szilárd alapra ezen a világon? Minek a tanúk, a körülményes vizsgálatok és a törvénytudók furfangjai? Véleményem szerint ez lenne a legegyenesebb út az igazsághoz, valahányszor egy ügy homályosnak látszik, és nem lehet kideríteni: az egész törvényszék, élén a bíróval, kivonulna az udvarra, ahol a komisszárius belefújna egy irgalmatlan nagy nyírfatülökbe, amit a törvény kürtjének neveznének. Ezzel a kürttel tülkölne néhányat, száját a magasságos ég felé irányozva. Ekkor aztán megnyílna az ég, a nép színe előtt megjelennék az igazság angyala, és nagy fennszóval megkérdezné: „Mit akar a komisszárius úr?” A komisszárius pedig hangosan visszakiáltaná: „Bűnös-é a vádlott vagy ártatlan?” Mire aztán a mindent tudó angyal feleletet adna, aminek helyességében senkinek sem lenne oka kételkedni, s aminek alapján a vádlottat vagy eleresztenék isten hírével, vagy pedig alaposan ellátnák a baját. Azt hiszem, így lenne a leghelyesebb. 04095
Bottom
04096
Top
Juhani: Why even that much shouting and fussing? See how I have thought the matter out. As the Creator I’d have arranged it so: the accused man would have to confirm his words by a vow, a sacred oath, and if he swore truly, let him toddle off home a free man again, but if he felt like letting loose a lie, let the solid earth open beneath him and Hell swallow him. That’s the straightest road to truth. JUHANI: De minek ide ennyi lirum-lárum? Figyeljetek csak, hogy én hogy gondoltam. Ha én lennék a Teremtő, hát így csináltam volna: a vádlott tegyen esküt, szent esküt vallomására, és ha igazat vallott, szabad emberként távozzon. Ha azonban hamisan esküdött, nyíljék meg alatta ez a nyomorult föld, és nyelje be őt a pokol. Ez lenne a legegyenesebb út az igazságra. 04096
Bottom
04097
Top
Aapo: It might be done that way, but best perhaps as it was once ordained by the Father of Wisdom himself. AAPO: Ez a mód is jó lenne, de talán mégis minden úgy van a legjobban, ahogy azt a bölcsesség Atyja maga elrendelte. 04097
Bottom
04098
Top
Juhani: Best! Here we sit, battered, scabby and one-eyed like tom-cats in March. Is this jolly? Marry, this world is the daftest thing under the sun! JUHANI: A legjobban-é? Hisz úgy ülünk itt megtépve, megkarmolva, fél szemünkre megvakulva, mint a párzó macskák márciusban. Hát olyan nagyszerű ez? A manóba! Ez a világ a legnagyobb bolondság a nap alatt! 04098
Bottom
04099
Top
Simeoni: So He has arranged it, for He wishes to try His children’s firmness in belief. SIMEONI: így rendelte az Úr, mert próbára akarta tenni az emberek hitbéli erejét. 04099
Bottom
04100
Top
Juhani: Firmness in belief. He tries and weighs us, but through these trials of his souls go down to that everlasting sauna like midges; there, where I wouldn’t wish a snake, although I’m only a sinful human being. JUHANI: Az emberek hitbéli erejét? No szép, szép, azonban a próbatevések és kísértések következtében úgy hullanak a lelkek abba az örökös gőzfürdőbe, mint ősszel a szúnyogok. Pedig oda még egy kígyót sem küldenék, noha csak bűnös ember vagyok. 04100
Bottom
04101
Top
Tuomas: A hard game, this life and this world. Any of us has less chance than Joshua and Caleb had among the six hundred thousand men. TUOMAS: Bizony nem tréfa ez az élet s ez a világ. És kevés reményünk lehet az üdvre, ha hatszázezer emberből is csak Józsua és Káleb találtattak igazaknak. 04101
Bottom
04102
Top
Juhani: You’re right! What is this life then? The porch of Hell. JUHANI: Úgy van! Micsoda hát ez a világ? A pokol pitvara?! 04102
Bottom
04103
Top
Simeoni: Juhani, Juhani, keep watch over your thoughts and language! SIMEONI: Juhani, Juhani, fékezd az eszed és a nyelved! 04103
Bottom
04104
Top
Juhani: Hell itself, say I, if I take on my worst temper. I’m the suffering soul down here and the Toukola lads devils, with pitchforks in their fists. All men are like evil spirits towards us. JUHANI: Maga a pokol, mondom, ha elfog a méreg. Én magam a kárhozott lélek vagyok benne, a toukolai legények pedig az ördögök, vasvillával a kezükben. Olyanok az emberek hozzánk, mint a kínzó szellemek. 04104
Bottom
04105
Top
Aapo: Now, now, let us enter into our own bosoms a little. The wrath of mankind towards us has perhaps been lit and kept alive in great part by our own deeds. Let us not forget how we have sported in their turnip-fields and peastacks, how wc have trampled their water-meadows on our fishing-trips and often shot the bears they had ringed in, and done many oilier such tricks, heedless of the law’s warnings or the voice of conscience. AAPO: De szálljunk kissé magunkba. Talán nagyrészt magunk lobbantottuk lángra az emberek haragját. Jusson csak eszünkbe, hogyan dúltunk répaföldjeiken és borsóvetéseik közt, hogyan tapostuk le horgászás közben parti rétjükön a szénát. Nemegyszer mi lőttük le az általuk bekerített medvét, és még sok más csínyt követtünk el, mit sem törődve a törvény fenyegetéseivel s a lelkiismeret szavával. 04105
Bottom
04106
Top
Simeoni: We have aroused the anger of Heaven and earth. Often when I lay me down to sleep and think of the wicked deeds of our youth, the fiery sword of conscience pricks painfully at my wretched bosom and I seem to hear, like the sound of rain far away, a curious murmuring, and another dismal voice seems to whisper in my ear: ”The sigh of God and Man for the seven sons of Jukola.” Ruin threatens us, brothers, and the star of happiness will not shine for us until we are on better terms with our fellow-men. Why shouldn’t we then go and beg for forgiveness, promising to live differently hereafter? SIMEONI: Magunk ellen haragítottuk az eget és a földet. Gyakran, mikor lefekszem s eszembe jutnak ifjúságunk gonosz csínyjei, szegény mellemet fájdalmasan hasogatja a lelkiismeret tüzes kardja. Úgy tűnik, mintha valami különös zúgást, messze zajló zivatart hallanék, egy bánatos hang pedig ezt súgja a fülembe: „Istennek és az embereknek sóhajtása ez a hét Jukola fiú miatt.” Pusztulás fenyeget bennünket, testvérek, és mindaddig nem ragyog ránk a boldogság csillaga, míg össze nem békülünk az emberekkel. Miért ne kérnénk hát bocsánatot, miért ne ígérnénk meg, hogy ezután másképp élünk? 04106
Bottom
04107
Top
Eero: I would weep if I could. Simeoni, Simeoni! ”With but little more persuasion you would gladly”... yea, there wasn’t much lacking. ”But go your way this time.” EERO: Sírnék, ha tudnék sírni. Simeoni, Simeoni! „Kis híja, hogy...” Igen, kis híja! „Most azonban eredj utadra...” 04107
Bottom
04108
Top
Simeoni: Ay, ay, we’ll see on the last day. SIMEONI: Jó, jó, majd meglátjuk az utolsó napon. 04108
Bottom
04109
Top
Timo: Would I be brought round to ask for forgiveness? I won’t believe it. TIMO: Mit, hogy én bocsánatot kérjek? No, azt kötve hiszem! 04109
Bottom
04110
Top
Tuomas: Not while the raven is black. TUOMAS: Nem én, amíg fekete a holló. 04110
Bottom
04111
Top
Eero: We’ll see it done then when we come to Judgment. Then the raven will be white as snow, as it says in the song of the merry lad and the loving old mother. I am glad the last grain is in the hopper before we begin to pray. EERO: Tehát majd csak akkor, ha „ítéletre megyünk”. Akkor a holló is hófehérré változik, mint ahogy ezt a nótában éneklik. De inkább dőljön össze ez a világ, semhogy mi könyörgésre fogjuk a dolgot. 04111
Bottom
04112
Top
Juhani: Believe me, Simeoni, it’s no use always watching the state of our souls, for ever thinking of the fiery pit, the Devil and all the little devils. Such ideas either addle a man’s brains altogether or tie a halter round his neck. Those former mad pranks of ours are to be looked upon as the foolishness of youth rather than as sins in the strictest sense. And secondly, I have come to the belief and conviction that we sometimes have to close our eyes down here, and pretend not to see what we see, or to know what we know. A man’s got to do that if he wants to escape whole-skinned from the mortar of life. Don’t stare at me like owls, there’s no call for any staring. What I mean are those smaller sins against God, not against my neighbour. My neighbour and nearest has a skin to his nose and is as touchy as I am, and wants his best as I do mine; but God is a man slow to anger and bountiful in mercy, and always forgives us in the end, if we only pray from an earnest heart. Ay, ay, I mean that it is no use in season and out measuring to a hair our own works and commandments, but best to stand half-way. Big sins we must keep from, by all means, say I, and pray for eye-salve, but the smaller ones, namely, smaller ones against God, we needn’t for ever be weighing on the hooks of conscience, but stand half-way, half-way. JUHANI: Hidd el nekem, Simeoni, nem visz jóra, ha folyton azt vizsgáljuk, hogyan áll üdvösségünk dolga, s egyébre sem gondolunk, csak a tüzes katlanra, az ördögre meg az apró ördögfiakra. Az ilyen gondolatok vagy megzavarják az ember fejét, vagy kötelet hurkolnak a nyakára. Azokat a hajdani csínyeinket pedig inkább fiatalkori bolondságoknak, semmint bűnöknek kell tekinteni a szó szigorúbb értelmében. Megtanultam, hogy e világon olykor szemet kell hunynunk, és nem kell meglátnunk, amit látunk, nem kell tudnunk, amit megtudtunk. így kell tennie az embernek, ha ép bőrrel akar kikerülni az élet mozsarából. Ne bámuljatok rám úgy, semmi szükség az ilyen ámuldozásra. Azokra a kisebb bűnökre gondolok, amiket Isten, nem pedig felebarátaink ellen követtünk el. Felebarátaink és embertársaink fenn hordják az orrukat, hirtelen felfortyannak, és éppen úgy saját javukat nézik, mint jómagam. Isten azonban hosszan tűrő, kegyes lélek, és végül mindig megbocsát, ha őszinte szívvel kérjük. Igen, igen, úgy gondolom: nem visz jóra, ha tetteinket, kisebb csirkefogóságainkat mindig és mindenkor hajszálpontossággal hozzámérjük Isten szavához és parancsaihoz. Jobb megmaradni a középúton. A durvább bűnöket minden formában el kell kerülnünk, mondom én is, és szembalzsamért kell könyörögnünk. De a kisebbeket, mármint az Isten elleni kisebb bűnöket kár mindig föltenni a lelkiismeret mérlegére, maradjunk inkább a középúton. 04112
Bottom
04113
Top
Simeoni: Good God! That’s what Satan whispers in our cars. SIMEONI: Hatalmas Isten! így suttog hát az ördög az emberek fülébe! 04113
Bottom
04114
Top
Timo: Like Olli’s old woman feeding Mäkelä’s wife with lies when she’s thirsting for a drink. TIMO: Olli anyó is ilyen badarságokat beszél Mákelá néninek, ha nagyon megkívánja a pálinkát! 04114
Bottom
04115
Top
Aapo: Juhani uttered a few words that I heard with wonder and dismay. Brother, js that what God’s commandments teach us? Is that what our mother taught us? Never! One is with the Lord as a thousand and a thousand as one. How can you then babble of smaller sins, of standing half-way, defending the serving of two masters? Say, Juhani, what is sin? AAPO: Csodálkozva és rosszallással hallgattam Juhani szavait. Testvér, hát erre tanítanak bennünket Isten parancsolatai? Erre tanított jó anyánk? Nem bizony! Isten előtt egy ezernek s ezer egynek számít. Mit fecsegsz hát apróbb bűnökről, középútról, s miért akarsz két úrnak szolgálni? Mondd csak, Juhani: mi a bűn? 04115
Bottom
04116
Top
Juhani: What is truth, you Jukola’s Solomon, you wise old man from Savo? ”What is sin?” Ha! ”What is sin?” Oh what wisdom, what marvellous wisdom. ”There’s a head for you on our little boy,” verily there is. Ay, what’s the good of speaking. ”What is sin?” Ha-ha! What is truth, ask I? JUHANI: Mi az igazság? Erre felelj, te Jukola Salamonja, te hétszentséges Jupister, te tudós Tóbiás! „Mi a bűn?” Eh! Még hogy mi a bűn? Lám, lám, milyen bölcs kérdés! Micsoda feje van ennek a fiúnak! Kinek is lenne még itt mondanivalója? Mi a bűn? Haha! Mi az igazság? - kérdem én. 04116
Bottom
04117
Top
Tuomas: Why wriggle out of it, lad? Know that the doctrine you proclaim is the Devil’s doctrine. TUOMAS: Ugyan mit csűröd-csavarod, fiú? Tudd meg, hogy a tan, amit hirdetsz, a gonosz lélek tanítása. 04117
Bottom
04118
Top
Juhani: Let me give you a living example that strongly bears out my belief. Recall to your minds the former tanner in the village. The man got strange ideas about his soul, sin and worldly mammon, and began altering his former ways greatly. Thus he suddenly stopped taking in and giving out hides on Sunday, without looking to how important one road and two errands are to the farmer. His friends warned him in vain when they saw his business shrink from day to «.lay, while that of the other tanner next door grew and grew. The madman always replied: ”God will surely bless the work of my hands though there be less of it, but as for him who now thinks he is snatching the bread out of my mouth, he will reap curses in the end in the sweat of his brow for not having honoured the Lord’s Sabbath.” So he would spout, walking about staring on Sundays with a hymnbook in his fist, the eyes in his head round as marbles and his hair sticking up like Bomb-Peter’s wig. And what happened to the man in the end? We know what. It wasn’t long before he had the heaviest piece of wood in his hand, a beggar’s staff, and his path became the endless highway. Now he wanders from village to village, emptying a glass wherever he can. I met him once at the road-side over yonder on Kanamäki Ridge; there he sat on the crossbar of his sledge, and royally drunk was the miserable man. ”How fare you, tanner?” asks I. ”1 fare as I fare,” answers he, with one stiff look at me. But I asked him again: ”How are matters with you, master?” ”They are as they are,” he answers again and went his way, bleating some foolish kind of song. That was his end. But the other tanner? He became rich as anything, and rich and happy he died. JUHANI: No, hát elbeszélek nektek egy élő példát, ami szilárdan az én igazam mellett szól. Emlékezzetek csak vissza a falu tímárjára. Ez az ember addig elmélkedett lelkének állapotjáról, a bűnről s a világi Mammonról, hogy végül egészen megváltoztatta előbbi életét. így például nem volt többé hajlandó vasárnap vagy ünnepnapon bőrt átvenni vagy eladni. Pedig jól tudhatta, milyen fontos a parasztnak, hogy egy úttal két ügyet is elintézhessen. Hiába figyelmeztették barátai, látva, hogy nála fogytán-fogy a munka, a szomszéd bőrcserzőnek viszont egyre jobban megy a sora. A bolond ember egyre azt hajtogatta: „Isten majd megáldja a kezem munkáját, még ha most kevesebb is jut belőle. A szomszéd most azt hiszi, hogy kiveszi a falatot a szájamból, de végül mégis átkot fog aratni orcájának verítékével, mivel nem tiszteli az Úr szombatját.” Ezt mondogatta, ünnepnapokon meg zsoltá-roskönywel a kezében, vadul felborzolt üstökkel kószált szerteszét, és a szemét forgatta. No és végül mi lett vele? Tudjuk jól! Nemsokára a legnehezebb fát: a koldusbotot kellett a kezébe venni, s a hosszú országút lett a hazája. így járkál most faluról falura, s leissza magát a sárga földig, valahányszor csak teheti. Egyszer a Kanamáki tetején, az út szélén találkoztam vele. Ott ült a szerencsétlen kis szánkóján, és kegyetlenül be volt rúgva. „Hogy van dolga, tímár úr?” - kérdeztem tőle. „Van, ahogy van” - felelte, és hülyén rám pislantott. Még egyszer megkérdeztem: „Hogy szolgál mester úr egészsége?” - „Szolgál, ahogy szolgál” - felelte. Szánkóját maga előtt tolva útnak eredt, és holmi ostoba nótát kezdett gajdolni. Ennek hát ez lett a vége. És a másik tímár? Az bizony meggazdagodott, és végül gazdag és boldog emberként halt meg. 04118
Bottom
04119
Top
Aapo: Narrow-minded belief and spiritual pride ruined the tanner, and so it will be with all his ilk. However that may be, your doctrine is false doctrine and belief. AAPO: Korlátolt vakbuzgóság és vallásos felfuvalkodott-ság tette tönkre a tímárt. így jár mindenki, aki hozzá hasonló. De akárhogy is, a te tanításod hamis hit és hamis tanítás. 04119
Bottom
04120
Top
Simeoni: False prophets and the last days of the world. SIMEONI: Hamis próféták és a világ vége! 04120
Bottom
04121
Top
Timo: He wants to tempt us over to the Turk’s religion. But you cannot shake me; for I am sure and steadfast, sure and steadfast as the eye of an axe. TIMO: Juhani a pogány török hitére akar csábítani bennünket. Engem azonban nem ingatsz meg, mert én biztos és szilárd vagyok, mint a fejsze foka. 04121
Bottom
04122
Top
Juhani: Hand me, Tuomas, that half-loaf from the end of the table there. ”False prophets.” I tempt no man to sin and evil-doing, and I myself wouldn’t steal a bradawl from a cobbler or the eye of a needle from a tailor. But my heart strikes sparks when my meaning is always twisted to its worst, made out black as pitch, when a dark brown would be enough. JUHANI: Add csak idébb, Tuomas, azt a karaj kenyeret onnan az asztal végéről. „Hamis próféták!” Nem csábítok én senkit bűnre vagy hamisságra, és magam sem csenném el a susztertől az árat vagy a szabótól a tű fokát. De szikrát hány a szívem, mivel minden szavamat félremagyarázzátok, és legjobb szándékomat is fekete szurokra változtatjátok, noha kátránybarna is elég lenne. 04122
Bottom
04123
Top
Aapo: You spoke so plainly, weighed the matter so from point to point and chapter to chapter, that we couldn’t have misunderstood it. AAPO: Olyan világosan beszéltél, pontról pontra, tövirül hegyire úgy elmagyaráztál mindent, hogy semmiképp sem érthettünk félre. 04123
Bottom
04124
Top
Timo: My head on it, he wanted to tempt us over to the Turk’s religion. TIMO:.A fejemet teszem rá, hogy török hitre akar téríteni bennünket. 04124
Bottom
04125
Top
Simeoni: God have mercy on him! SIMEONI: Isten irgalmazzon neki! 04125
Bottom
04126
Top
Juhani: Shut your mouths, and quickly. Pray to God for me, scold me like meek-eyed parsons, I tell you it won’t do. I have just enough wisdom, even if I’m not pure unmixed wisdom like, for example, our Aapo there. JUHANI: Fogd be a szádat, de rögtön! Énmiattam Istenhez könyörögni, s mint valami halszemű pap, hosszú prédikációval dorgálni engem? Nem, erre igazán semmi szükség! Van nekem elég eszem, még ha nem is vagyok oly színtiszta bölcsesség, mint például Aapo. 04126
Bottom
04127
Top
Aapo: Good forbid! I’m not even as wise as I should be. AAPO: Isten ments! Hiszen én sem vagyok elég okos. 04127
Bottom
04128
Top
Juhani: Pure wisdom, pure wisdom! And keep your bread -trap shut, or you’ll get this paw against your muzzle and a bit harder than yesterday. This I say and my paunch being full, leave off eating. JUHANI: Csupa bölcsesség, csupa bölcsesség! Hanem fogd be a kenyériesőd, mert különben úgy orron váglak ezzel a csonttal, hogy megemlegeted. Hanem már abbahagyom az evést, mert tele a bendőm. 04128
Bottom
04129
Top
Timo: I’ll lay that every man of us is as bloated as a gad-fly. TIMO: Mint a bögölyök, úgy telezabáltuk magunk. 04129
Bottom
04130
Top
Eero: But why do I see no sauna? EERO: De miért nem látom a szaunát? 04130
Bottom
04131
Top
Juhani: What would a midget like you be seeing? But — our sauna has gone to blazes! JUHANI: Hogyan is láthatná egy olyan Hüvelyk Matyi! -- Hanem, no nézd, bizony pokolra ment a szaunánk! 04131
Bottom
04132
Top
Eero: No, but to Heaven in a fiery chariot. EERO: Dehogyis! Tüzes szekéren az égbe szállt! 04132
Bottom
04133
Top
Juhani: Can it have burned down? JUHANI: Leégett volna? 04133
Bottom
04134
Top
Eero: How should I know, and what have I to do with it? It’s the master of Jukola’s sauna, not mine. EERO: Honnan tudnám, és mi közöm hozzá? Jukola gazdájának szaunája volt, nem az enyém. 04134
Bottom
04135
Top
Juhani: Eero’s body too, if I remember rightly, sweated there yesterday. Ay, ay, everything on the master’s back, that I well believe. But let’s go and look. Where’s my cap? Let’s go and look, brothers. I know that our sauna is in ashes. JUHANI: Nono, ha jól emlékszem, tegnap este Eero is alaposan kigőzölte magát. Igen, igen, mindenért csak a gazdát tenni felelőssé, azt meghiszem. Hanem gyerünk, és nézzük meg. Hol a sapkám? Gyerünk, testvérek, nézzük meg. Úgy sejtem, porrá égett a szaunánk. 04135
Bottom
04136
Top
They went out to see what had befallen their sauna. But all that there was left to see was a blackened stove and a smoking chaos. The brothers gazed upon this scene of destruction for a while with annoyance, and at last returned to the living-room. Last came Juhani, in his fist two iron hinges which he cast angrily on the table. Kimentek megnézni, mi történt a szaunával. Abból azonban már csak a kormos kemence s egy rakás füstölgő üszők maradt. Szomorodott szívvel szemlélték egy ideig a testvérek a pusztulás képét, majd visszatértek a nagyszobába. Utolsónak Juhani jött vissza, két sarokvassal a markában, melyet dühösen vágott az asztal közepére. 04136
Bottom
04137
Top
Juhani: Ay, the house of Jukola is now bathless. JUHANI: így hát szauna nélkül maradt a Jukola-tanya. 04137
Bottom
04138
Top
Eero: ”And a farm without a sauna is no good,” said brother Juhani. EERO: Márpedig „mit sem ér a tanya szauna nélkül”, mondotta tegnap Juhani. 04138
Bottom
04139
Top
Juhani: Timo made the dear old oven too hot, and dust and ashes is all that’s left of the beloved sooty rafters and walls, in whose shelter each of us entered into the light of the world. Timo heated the oven mightily, say I. JUHANI: Túlságosan tüzesre hevítette Timo azt a kedves kemencét, s így porrá égtek a szívünknek drága füstös gerendák és falak, amelyeknek oltalmában jöttünk e világra valamennyien. Nagyon forróra hevítette a kemencét Timo, azt mondom. 04139
Bottom
04140
Top
Timo: At your bidding, at your bidding; that you know well. TIMO: Ahogy parancsoltad, ahogy parancsoltad; tudhatnád. 04140
Bottom
04141
Top
Juhani: I give the Devil for ”your bidding” but that we are now bathless men, and that is an annoying thing. Building a new one won’t add to our bread. JUHANI: Pokolba azzal a paranccsal! Tény azonban, hogy szauna nélkül maradtunk, s ez bizony szomorú dolog. Mert az építkezés nem szaporítja a kenyeret. 04141
Bottom
04142
Top
Aapo: An annoying matter; but still the sauna was old and its corners full of holes; and you yourself decided yesterday to build a new one very soon. AAPO: Szomorú dolog, az tény; de már úgyis öreg volt a szauna, s csupa repedés minden sarka; tegnap te magad határoztad el, hogy hamarosan újat építünk. 04142
Bottom
04143
Top
Juhani: True it was old and its logs steamed through to their marrows, but it would have done at a pinch for a year or two. The farm has no strength yet to waste on building saunas; the fields, the fields are what we must pounce on first. JUHANI: Valóban öreg volt már, s a gerendái egészen elkorhadtak, azonban egy-két évig még megtette volna. A tanyának még nincs módjában új szaunát építeni; először a földeket, a földeket kell munkába vennünk. 04143
Bottom
04144
Top
Tuomas: You’ll treat the fields as you did the big meadow last year, whose fine hay we let wither without a single stroke of the scythe. But it was your wish. Whenever I reminded you of the mowing, you would answer: ”We won’t go just yet; the hay is still growing so fast that you can hear it.” TUOMAS: Felőled ugyan ugaron maradnának a földek, éppúgy, mint tavaly nyáron a dús Aro-rét, melynek pompás füvét hagytuk elfonnyadni, anélkül, hogy csak egyetlen rendet is kaszáltunk volna belőle. De te akartad! Valahányszor figyelmeztettelek, hogy jó lesz már nekilátni a kaszálásnak, azt felelted: „Várjunk még, hiszen úgy nő még az a fű, hogy szinte ropog.” 04144
Bottom
04145
Top
Juhani: That’s something past and gone and your jawing won’t help it. The big meadow’ll grow all the better in the coming summer. But who’s that man coming towards the house in the field yonder? JUHANI: Régi dolog ez már, s akármennyit hánytorga-tod, attól nem lesz jobb. Jövő tavasszal annál dúsabb fű nő majd az Aro-réten. Hanem kicsoda lépked ott a mezőn a házunk felé? 04145
Bottom
04146
Top
Tuomas: Juryman Mäkelä. What can the man want? TUOMAS: Mákelá esküdt. Ugyan mit akarhat? 04146
Bottom
04147
Top
Juhani: Now the Devil’s loose. He comes in the Crown’s name, and it’s because of that accursed scrap with the Toukola lads. JUHANI: No, nyakunkon az ördög! A törvény nevében jő, bizonyára ennek az átkozott verekedésnek az ügyében. 04147
Bottom
04148
Top
Aapo: In the last fight the law is on our side, but in the first one we must look to ourselves. Let me explain the matter to him. AAPO: Az utóbbi verekedést illetően mellettünk szól a törvény, de az elsőnek dolgában jó lesz vigyáznunk. Bízzátok rám, majd én elmagyarázom néki a dolgot. 04148
Bottom
04149
Top
Juhani: As the eldest, I too want the right to speak when our common good is being talked over. JUHANI: Hanem én, a legöregebb testvér, én is beszélni akarok, mivel közös ügyről van szó. 04149
Bottom
04150
Top
Aapo: Then see you do not talk all of us into a trap, in case we should have to wriggle a little. AAPO: Csak aztán vigyázz, nehogy bajba keverj bennünket, ha úgy adódnék, hogy kissé szépítenünk kellene a dolgot. 04150
Bottom
04151
Top
Juhani: I know how. JUHANI: Ne félj, nem estem a fejem lágyára. 04151
Bottom
04152
Top
Mäkelä, an excellent and well-meaning juryman, entered. He came, however, on a different errand from that which the brothers had guessed. Belépett a szobába Mákelá, a derék és jószívű esküdt. Azonban egészen más ügyben jött, mint ahogy a testvérek gondolták. 04152
Bottom
04153
Top
Mäkelä: Good-day! MÄKELÄ: Jó napot! 04153
Bottom
04154
Top
The Brothers: Good-day ! A TESTVÉREK: Jó napot! 04154
Bottom
04155
Top
Mäkelä: What horrors do I see? Boys, how are matters here? Torn, bruised, scabby, dressed in rags! Miserable men! MÄKELÄ: Mi szörnyűséget látok! Fiúk, fiúk, mi történt veletek? Megtépve, sebekkel, kék foltokkal, kötéssel, borogatással rakva a fejetek! Ó, ti szerencsétlenek! 04155
Bottom
04156
Top
Juhani: ”Trust a dog to lick its wounds”, but let the wolves look to themselves. Is this why you now stand in our house? JUHANI: „Nyalogatja sebeit a kutya”, úgy bizony; hanem vigyázzanak magukra a farkasok is. Ebben az ügyben jött? 04156
Bottom
04157
Top
Mäkelä: What am I supposed to know of this? But can brothers have harried each other in this way ? Shame on you ! MÄKELÄ: Ugyan hogy is jöttem volna? Hanem hogy testvér létetekre ily csúnyán elbánjatok egymással! Szégyelljétek magatokat! 04157
Bottom
04158
Top
Juhani: You are mistaken, Mäkelä, we brothers have treated each other like angels. This is the work of neighbours. JUHANI: Téved, Mákelá. A testvérek úgy bántak egymással, mint az angyalok. A szomszédok műve ez a csúfság. 04158
Bottom
04159
Top
Mäkelä: Who has done this? MÄKELÄ: Ki tette hát ezt? 04159
Bottom
04160
Top
Juhani: Kind neighbours. But may I ask why you have come to see us? JUHANI: A jó szomszédok. Hanem szabad kérdeznem, milyen ügyben jött hát? 04160
Bottom
04161
Top
Mäkelä: For a grave reason. Boys, boys, the day of your ruin is upon you. MÄKELÄ: Haj, gonosz egy ügyben. Fiúk, fiúk, keserves nap vár rátok! 04161
Bottom
04162
Top
Juhani: What will that day be like? JUHANI: Miféle nap? 04162
Bottom
04163
Top
Mäkelä: A day of shame. MÄKELÄ: A szégyen napja. 04163
Bottom
04164
Top
Juhani: When will it dawn? JUHANI: Mikor fog az ránk virradni? 04164
Bottom
04165
Top
Mäkelä: I have strict orders from the Vicar to bring you to church next Sunday. MÄKELÄ: Szigorú parancsot kaptam a papunktól, hogy jövő vasárnap kísérjelek be titeket a templomba. 04165
Bottom
04166
Top
Juhani: What does he want of us at church? JUHANI: Mit akar tőlünk a templomban? 04166
Bottom
04167
Top
Mäkelä: To put you in the stocks, to speak plainly. MÄKELÄ: Kalodába ültetni benneteket, igazat szólva. 04167
Bottom
04168
Top
Juhani: Why? JUHANI: Ugyan mi okból? 04168
Bottom
04169
Top
Mäkelä: For many reasons. You wild and maddened men! You broke the churchwarden’s window and then fled like wolves. MÄKELÄ: Sokféle okból! Ti eszeveszett bolondok! Kitörtétek a kántor ablakát, és megszöktetek tőle, mint a farkasok! 04169
Bottom
04170
Top
Juhani: ’Twas the churchwarden worried us like the wildest wolf. JUHANI: Hát persze, mikor a kántor úgy megtépázott bennünket, mint az ordas farkas. 04170
Bottom
04171
Top
Mäkelä: But what has the Vicar done to you. MÄKELÄ: És mit vétett nektek az esperes? 04171
Bottom
04172
Top
Juhani: Not the bite of a flea. JUHANI: Egy bolhacsípésnyit sem. 04172
Bottom
04173
Top
Mäkelä: And yet you mocked and insulted him through that foul-mouthed, brazen leech Kaisa. You sent, by Raja-mäki’s horrible regiment, the most filthy, really scoundrelly greetings to a well-born man, the shepherd of our parish; that was a barefaced insolence without like. MÄKELÄ: És ti mégis szidalmaztátok, és mindenféle csúfságot üzentetek neki azzal a mocskos szájú, szemtelen Köpölyöző-Kaisával. Ilyen nagy tiszteletben álló férfiúnak, községünk lelkipásztorának szégyenletes szidalmakat, durva disznóságokat üzenni azzal a rettenetes Rajamáki-regimenttel! Hát ez nem égre kiáltó orcátlanság? 04173
Bottom
04174
Top
Juhani: ”It’s true enough, but prove it,” said Kakkinen’s Jake, but so say not I. JUHANI: „Hát ez bizony igaz, de be is kell bizonyítani”, mondta az egyszeri legény, én azonban nem mondom! 04174
Bottom
04175
Top
Mäkelä: But now, know that the Vicar’s sternest vengeance will befall you. Now he is without pity for you. MÄKELÄ: Most azonban, tudjátok meg, esperesünk szigorú bosszút áll rajtatok. Többé nem ismer elnézést veletek szemben. 04175
Bottom
04176
Top
Aapo: Sit down, Mäkelä, and let us talk over the matter a little more broadly and deeply. What do you say to this point: can the Vicar screw us down in the stocks for Rajamäki Kaisa ’s lies? Surely not! Let what we have said and in what way hurt his honour be legally proven. AAPO: Üljön le, Mákelá, és beszéljük meg alaposabban a dolgot. No nézze: hát csak nem gondolja, hogy az esperes tényleg kalodába zárhat bennünket Rajamáki Kaisa hazugságai alapján? Szó sincs róla! Először törvényes úton meg kell állapítani, hogy mit mondottunk, és mennyiben sértettük meg a papunk becsületét. 04176
Bottom
04177
Top
Juhani: ”First a matter must be weighed, ere the rod on back be laid,” that’s well known. JUHANI: „Először jön a vizsgálat, aztán jöhet a haddel-hadd”, tudja ezt mindenki. 04177
Bottom
04178
Top
Mäkelä: But another thing, this matter of reading, gives him a fair amount of power, anyhow, under the church laws, which he is now sure in his anger to use against you. MÄKELÄ: Az a másik dolog azonban, az olvasás ügye, az egyháztörvény értelmében felhatalmazza őt arra, hogy eljárjon ellenetek, s amily haragos, bizonnyal élni is fog hatalmával. 04178
Bottom
04179
Top
Juhani: In the matter of reading we have God’s own laws and regulations on our side, which stop anything in that line. Look you, already in our mother’s womb He gave us such hard heads that it is impossible for us to learn to read. What are we to do, Mäkelä ? The gifts of learning fall very unevenly on our heads down here. JUHANI: Az olvasás dolgában mellettünk áll Isten törvénye és rendelkezése, aki már anyánk méhében oly kemény fejet adott nekünk, hogy teljességgel lehetetlen megtanulnunk olvasni. Ugyan mit tehetünk ez ellen, Mákelá? E világon nagyon egyenlőtlenül vannak elosztva a szellemi tehetségek. 04179
Bottom
04180
Top
Mäkelä: The hardness of your heads is only an empty fancy. Diligence and daily practice will overcome anything in the end. Your father was one of the best readers. MÄKELÄ: Ostoba hiedelem, hogy olyan kemény fejetek lenne. A szorgalom és a mindennapos gyarkorlat végül minden akadályt legyőz. Atyátok egyike volt a legjobb olvasóknak. 04180
Bottom
04181
Top
Aapo: But our mother never knew a single letter, and yet she was a true Christian. AAPO: Anyánk azonban egyetlen betűt sem ismert, és mégis jó keresztény volt. 04181
Bottom
04182
Top
Juhani: And brought up and chastised her sons in the fear of God. God bless the old woman. JUHANI: Aki igaz istenfélelemben nevelte és fenyítette gyermekeit. Isten nyugosztalja szegényt! 04182
Bottom
04183
Top
Mäkelä: Did she try what the skill of others could do for you? MÄKELÄ: S a jó asszony nem próbált segíteni rajtatok mások tudásával? 04183
Bottom
04184
Top
Juhani: Indeed she did her best; she tried what Old Granny Pinewood could do. But that hot-tempered witch began at once hammering our backs, and her cabin became worse in our eyes than a cave of demons; and at last we never entered it, though they whipped us like a dying fire. JUHANI: Próbált bizony: Mánnistö anyót kérte meg, hogy tanítson meg olvasni bennünket. De az a mérges banya ütni-verni kezdett bennünket, úgyhogy jobban féltünk az ő kunyhójától, mint a manó barlangjától. Végül aztán be nem tettük volna a lábunk a kunyhóba, bárhogy is agyabugyáltak minket. 04184
Bottom
04185
Top
Mäkelä: In those days you were a thoughtless lot, but now you stand for yourselves as men; and a sensible, healthy man can do what he wills; show the Vicar and the world, therefore, what manhood can do. As for you Aapo, who have such a clever mind and do not lack a mite or two of knowledge, and whose sharp memory preserves all you hear or see, at you I must wonder that you have not already altered your ways. MÄKELÄ: Akkor ostoba tacskók voltatok, most azonban már érett férfiak vagytok, s az épeszű, egészséges ember mindent meg tud tenni, amit akar. Mutassátok meg hát az esperesnek és az egész világnak, mire képes az igazi férfi. Téged, Aapo, akinek olyan éles eszed van, s aki éppen nem vagy híjával a tudásnak, hiszen jó emlékezeted minden látott-hallott dolgot megőriz, téged nagyon csodállak, hogy már régen nem láttál neki a tanulásnak. 04185
Bottom
04186
Top
Aapo: ’Tis but little I know; oh well, 1 know a thing or two. Our blind uncle told us many things, things from the Bible, of his travels, and of the lands and the seas of the world, and then we always listened to him with pious hearts. AAPO: Kevés az én tudásom, ha talán tudok is egyet-mást. Megboldogult vak nagybátyánk sok mindenre oktatgatott bennünket: mesélt a Bibliából, tengeri utazásairól s e világnak mivoltáról; mi pedig mindig áhítatos lélekkel hallgattuk. 04186
Bottom
04187
Top
Juhani: We listened with ears erect as a hare’s when the old man talked to us of Moses, the children of Israel, happenings from the Book of Kings and the miracles of Revelations. ”And the sound of their wings was as the sound of chariots as they rush to war.” Lord save us we know many miracles and things, and aren’t quite such black heathens as people think. JUHANI: Mint a nyulak, hegyeztük a fülünket, midőn az öregapó Mózesről, Izrael gyermekeiről, a Királyok könyvének eseményeiről vagy a Jelenések csodáiról beszélt. „És szárnyaiknak zúgása olyan volt, mint a csatába vágtató szekerek robogása.” Jézus uccse! Sok minden csodáról, történetről tudunk mi, és nem vagyunk olyan elvadult pogányok, mint ahogy hiszik. 04187
Bottom
04188
Top
Mäkelä: But to become true members of the Christian Church you must begin from the a-b-c book. MÄKELÄ: Azonban az ábécéskönyvön kell elkezdenetek, hogy a keresztény egyház igazi tagjaivá válhassatok. 04188
Bottom
04189
Top
Aapo: Mäkelä, on that table you see seven a-b-c’s, brought from Hämeenlinna, and may this sight prove to you our willingness to learn. Let the Vicar show a little more patience, and I think that something can take root, grow and prosper out of this matter. AAPO: Mákelá, ott a polcon, ott láthat hét ábécét, amit Hámeenlinnában vásároltunk. Ezek a könyvek bizonyítják, hogy van bennünk szándék a tanulásra. Legyen némi türelemmel irántunk az esperes, és hittel hiszem, hogy ügyünkből még fogan, születik és nevelkedik valami. 04189
Bottom
04190
Top
Juhani: Let him be longsuffering towards us and I am willing to pay him his tithes twice over, and the flesh of young game won’t be lacking from his bowl, at lawful times. JUHANI: Legyen irántunk türelemmel, és én kétszeresen fogom neki megfizetni a tizedet, sőt ígérem, hogy vadászati időben sohasem fog hiányozni fazekából a fiatal madárpecsenye. 04190
Bottom
04191
Top
Mäkelä: Prayers and fine promises won’t help here I’m afraid, when I think of his deep and righteous anger. MÄKELÄ: Ha eszembe jut az esperes heves és jogos haragja, félek, hogy nem sokat használ itt sem a könyörgés, sem a szép ígéretek. 04191
Bottom
04192
Top
Juhani: What does he want of us then, and what do you want? Good! Come with seventy men, and blood shall spray around us even then. JUHANI: Mit akar hát a tiszteletes tőlünk, és mit akar kend? Jól van, no! Jöjjenek hát hetvenedmagukkal, de fogadom, hogy vér fog itt folyni! 04192
Bottom
04193
Top
Mäkelä: Tell me, what steps do you mean to take to learn your alphabet and the Lesser Catechism, which is the chief concern of our Vicar. MÄKELÄ: Mondjátok meg hát, hogyan akartok nekifogni az ábécé és a katekizmus megtanulásának, amit esperesünk szigorúan megkövetel? 04193
Bottom
04194
Top
Juhani: Try what the teaching of Granny Pinewood or her daughter can do for us here at home. Good reading women, both of them. JUHANI: Majd itthon próbálkozunk meg vele, Mánnistö anyónak vagy leányának, Venlának segítségével. Jól olvas mind a kettő. 04194
Bottom
04195
Top
Mäkelä: I will tell the Vicar of your intention. But for the sake of your own peace go and beg his forgiveness for your insolent deed. MÄKELÄ: No, majd megjelentem szándékotokat az esperesnek. De saját érdeketekben menjetek el, és kérjetek tőle bocsánatot szemtelen viselkedésetekért. 04195
Bottom
04196
Top
Juhani: We will think over that point. JUHANI: Hát ezen még gondolkozunk. 04196
Bottom
04197
Top
Mäkelä: Do as I say; and note that unless he observes in you an honest and strenuous endeavour, you’ll be in the stocks, nicely in the stocks one Sunday, under the church windows. This I say; and now farewell! MÄKELÄ: Fogadjátok meg a szavam, és jegyezzétek meg jól: ha az esperes nem lát bennetek őszinte és szorgalmas igyekezetet, akkor egy szép napon ott ültök majd a kalodában, a templom tövénél. Úgy bizony! Most pedig isten veletek! 04197
Bottom
04198
Top
Juhani: Farewell, farewell! JUHANI: Isten vele, Mákelá, isten vele! 04198
Bottom
04199
Top
Tuomas: Did you really mean what you said about Old Granny Pinewood and her daughter? Was it in earnest you half promised to go and crawl before the Vicar. TUOMAS: Komolyan gondoltad, mikor Mánnistö anyó-ról meg Venláról beszéltél neki? Komolyan beszéltél, amikor majdnem megígérted, hogy térden csúszva járulunk a pap elé? 04199
Bottom
04200
Top
Juhani: There wasn’t a mite of earnest in it, and of truth not a whit. To gain time was what this lad’s prattle was meant for. Granny Pinewood or Venla to guide our reading-sticks ! Why, even the Toukola pigs would laugh! You heard, we were threatened with the certain stocks, with the pillory of shame. A thousand flaming goblins! Hasn’t a man the right to live his own life as he likes in peace, when he stands in no one’s way, tramples on no one’s rights? Who’ll forbid it? But I say once again: parsons and officials with their books and papers are the evil spirits of mankind. Oh you black sow ! Oh cursed day on earth! We’re so knocked head over heels by the blows of hard fate and the cruelty of men, that I could dash my head against a wall. Oh you black bull! Venla refused us; they’ve made a nasty, stinging song about us; the churchwarden tortured us like the Evil One himself; the Toukola lads hammered us like senseless earth, we were trounced like Christmas pigs and now strut here like real Christmas brownies, like one-eyed gnomes with rags round our heads. What more? Isn’t our home now without the poor man’s only treat, the roaring steam of the sauna? There the ruins of our sauna smoke and smoulder. And there’s still the worst of devils left. Hrrh ! With all its ten holes the stocks grin at us from the church porch. Bright lightning! If such a bunch of worries doesn’t lift a razor to a man’s throat, what will ? Oh you horned bull ! JUHANI: Dehogy gondoltam komolyan, eszembe sem volt! Csak azért csacsogtam-fecsegtem, hogy időt nyerjünk. Hiszen még csak az kéne, hogy Mánnistö anyó vagy Venla jöjjenek ide, betűvetésre tamtam bennünket! Akkor aztán még a disznók is rajtunk röhögnének egész Toukolában! Hanem hát hallottátok: kalodával, a szégyen bitófájával fenyegettek meg bennünket. Tyű, a keserves mindenit! Hát az ember a saját kuckójában már békén s kedve szerint sem élhet, noha senkinek útjában nem áll, senkinek jogát meg nem sérti? Ugyan ki tilthatja ezt meg nekünk? De csak azt mondom: a papok és a hivatalnokok könyveikkel és protokollumaikkal az emberiség gyötrő szellemei. Ó, te fekete disznó! Ó, átkozott nap! Most aztán csőstül szakad nyakunkba a balsors minden csapása s az emberek ármányai. Szinte szeretnék fejjel nekirontani a falnak. Ó, te sötét Belzebub! Venla kikosarazott bennünket; a faluban csúfondáros gúnydalt költöttek rólunk; A kántor megtépázott, mint az ördög; a toukolai legények úgy elvertek, mint a kétfenekű dobot. Megszabdalták a hátunk, mint a karácsonyi malacnak, és mint megannyi Mikulás vagy félszemű manó, úgy járkálunk itt rongyokba bugyolált fejjel. S ez még mindig nem elég! Otthonunk elvesztette a szegények egyetlen örömét, a szauna sziszegő gőzét is. Ott hamvadnak, ott füstölögnek hajdani derék szaunánk romjai. De az ördögök leggo-noszabbika még csak ezután következik. Hm! A templom pitvarában tíz lyukával vigyorog felénk a kaloda. Az istennyila üssön belé! Ha ennyi bosz-szantó baj sem viszi rá az embert, hogy elmesse a torkát, hát akkor micsoda! Ó, te görbe szarvú sátán! 04200
Bottom
04201
Top
Eero: Now your memory is a little weak; there aren’t ten holes in the stocks. EERO: Hanem rosszul emlékezel, bátyó; a kalodának nincs tíz lyuka. 04201
Bottom
04202
Top
Juhani: How many then ? JUHANI: Hát mennyi? 04202
Bottom
04203
Top
Eero: How many stars in Charley’s Wain, how many sons at Jukola? EERO: Hány csillagból áll a Göncöl szekere, hány testvér él Jukolában? 04203
Bottom
04204
Top
Juhani: We are seven. Seven holes therefore and seven sons. Well, all the worse. Seven holes! Always worse and worse. See how men and hard fate are joined together against us. Seven holes like millstone-eyes! What mockery of hard fate! Well, let them shoot all the arrows of their rage at us, we’ll clench our overgoaded hearts hard as sparkling steel. Let them blow poison at us from every side like snakes, and the heavens rain pure gall on us, we’ll still, with eyes shut, grinding our teeth and roaring like mad bulls, charge at them. And if we are dragged at last by all the Crown’s might to the stocks, why it’s with blissful joy I’ll sit in them. JUHANI: Heten vagyunk. Tehát: hét nyílás és hét fiú. No, annál rosszabb. Hét nyílás! Hű, a mindenit! Lám, lám, a gonosz véletlen is hogy ellenünk szövetkezett! Hét kerek nyílás, mint a malomkő szeme. Milyen gonosz tréfa a sorstól! De csak lőjék el ránk gyűlöletüknek nyilait, mi acélkeményre szorítjuk össze megkínzott szívünket; köpjenek ránk mindenfelől mérget, mint a kígyó, és záporozzon fejünkre keserű epét az ég, mi behunyt szemmel, csikorgó foggal, s bőgve, mint a megvadult bikák, szembeszál-lunk velük. És ha végül a császár hatalmával kalodába vernek bennünket, hát akkor is vad gyönyörrel fogok ülni a szégyenfánál. 04204
Bottom
04205
Top
Aapo: Why with joy? AAPO: Miért gyönyörrel? 04205
Bottom
04206
Top
Juhani: You do not understand, brother, the awful power of anger. The thought of revenge would make this lad forget all shame; and shame is their purpose. A dream, that of bleeding our mister Vicar, it’s that that would taste like honey-dew to my angry mind. And it wouldn’t be a knife or a gun I’d use, like the former man from Karja, no, but with teeth and claws I’d fly at his throat like a she-wolf. I’d tear the man to bits, to a thousand bits, and taste my revenge to the last drop. I’d do this even if I had ten lives and each life were to be tortured ten years in a spiked barrel. It’d be nothing against the lust of my revenge. JUHANI: Édes testvér, te nem érted a düh ítéletes erejét. A bosszú gondolata elfeledtetne velem minden megszégyenítést; mert hiszen csak meg akarnak szégyení-teni bennünket. A gondolat, hogy papunknak vérét vehetem, úgy ízlenék dühtől égő lelkemnek, mint a csurgatott méz. Nem nyúlnék késhez, nem nyúlnék fegyverhez, hanem mint a vérszomjas hiúz, körmömet és fogamat vájnám a pap torkába. Ezer darabra szaggatnám azt az embert, hogy teljesen kiélvezzem bosszúm édességét. így tennék akkor is, ha tíz lelkem lenne is, és mindegyiket tíz éven át szöges hordóban hengergetnék. Mindez semmi sem lenne a bosszú édességéhez képest. 04206
Bottom
04207
Top
Aapo: You stir up all your being. Soothe, miserable brother, the seething cauldron of your heart with cool water from the rippling brook of patience, which flows onward through the meadows, gently winding. AAPO: Fenekestül felkavartad lelked minden szenvedélyét! Szegény testvérem, öntözd meg szíved forrongó katlanát a türelem forrásának hideg vizével, mely szelíden kanyarogva folyik át a réten. 04207
Bottom
04208
Top
Simeoni: Your face pitch-black, and your eyes roll bloodshot, sharp as gimlets. Have mercy on yourself. SIMEONI: Képed elfeketedett, és vérvörösen, szúrósan forognak szemeid. Kegyelmezz magadnak! 04208
Bottom
04209
Top
Tuomas: Truly, if we were made to sit in the stocks, we’d have revenge, but may our hearts beat in peace until that happens. All hope is not past yet. TUOMAS: Ha tényleg odaültetnek a szégyenfához, azt valóban megbosszuljuk. De legyünk mindaddig békével, amíg ez be nem következik. Hiszen nem veszett el még minden reményünk. 04209
Bottom
04210
Top
Juhani: On one corner of the earth a day of peace still gleams for us. Ilvesjärvi Lake yonder, below Impivaara, is the harbour to which we can sail away from the storm. Now my mind is made up. JUHANI: A világ egyik szögletéből még a békesség napja ragyog felénk. Az Impivaara lábánál az Ilvesjárvi az a kikötő, ahová a vihar elől elvitorlázhatunk. Most már határoztam. 04210
Bottom
04211
Top
Lauri: Mine was already made up last year. LAURI: Én már tavaly így döntöttem. 04211
Bottom
04212
Top
Eero: I’ll follow you even into the deepest cave on Impivaara, where it is said the Old Man of the Mountain boils pitch, with a helmet made of a hundred sheep-skins on his head. EERO: Követlek benneteket az Impivaara legmélyebb barlangjába is, ahol, úgy mondják, egy öreg hegyi manó főzi a szurkot, száz báránybőrből varrt süveggel a fején. 04212
Bottom
04213
Top
Tuomas: We’ll all move there from here. TUOMAS: Odaköltözünk mindannyian. 04213
Bottom
04214
Top
Juhani: There we’ll move and build a new world. JUHANI: Odaköltözünk, és ott új világot építünk. 04214
Bottom
04215
Top
Aapo: Cannot the hand of the law reach us there too? AAPO: De nem ér el bennünket ott is a hatalom keze? 04215
Bottom
04216
Top
Juhani: The forest shields its pups. There we are indeed on our own ground; deep as bleary-eyed moles we’ll dig ourselves in, right to the bowels of the earth. And if they felt like meddling with us lads there, they’d be made to see what it feels like to disturb seven bears in their lair. Now to the tanner’s to draw up a lease in writing. For ten years let the farm pass into other hands. JUHANI: Az erdő megvédi magzatait. Ott leszünk csak igazán a magunk urai; mint a hunyorgó vakondokok, mélyen beássuk magunkat a földbe. És ha kedvük támadna ott is szorongatni bennünket, hát majd megtudják, mit jelent az: hét medvét felverni a barlangjában. Most pedig föl a bőrcserző vargához, hogy írásba vegyük az egyezséget! Tíz évre kerüljön idegen kézbe aházunk. 04216
Bottom
04217
Top
Simeoni: I, too, long for an abode of peace. Brothers, let us create ourselves a new home and a new heart in the depths of the forest. SIMEONI: Én is vágyom már egy békés kuckó után. Testvérek, új otthont és új szívet teremtünk magunknak az erdő ölén. 04217
Bottom
04218
Top
Juhani: All with a single mind ! JUHANI: Mindnyájan egy akarattal! 04218
Bottom
04219
Top
Aapo: What do you decide, Timo ? AAPO: Hogyan határoztál, Timo? 04219
Bottom
04220
Top
Timo: ”Where all others, there I too,” says the proverb. TIMO: „Ha te élmény, én is el”, mondja a nóta. 04220
Bottom
04221
Top
Aapo: You would move, and I be left here, alone pine in Jukola’s yard? Ah, for that every root and fibre of my being is too firmly fast in your company. I’m agreed, then, and let’s hope for the best from this trip. I’ll come with you. AAPO: Ti mind mentek, s csak én maradnék magános fenyőnek Jukola udvarán? Ah! Túlságosan is összefonódtak lelkem ágai s gyökerei veletek! Legyen hát: veletek tartok én is! És reméljük a legjobbakat ettől az úttól. 04221
Bottom
04222
Top
Juhani: Splendid! Now to the tanner’s the lot of us, to draw up a proper lease. All with a single mind ! JUHANI: Nagyszerű! Most pedig föl a tímárhoz mindnyájan, és kössünk törvényes szerződést vele. Mind egy akarattal! 04222
Bottom
04223
Top
They set out in a body to draw up the lease, rented their farm to the tanner for ten years; and the following paragraphs were set down in writing. The tanner was to rule over and run the farm for ten years, the first three years without any rent, whereafter he was to pay the brothers seven barrels of rye each year and build a new sauna before the lease expired. Anywhere in the Jukola forests the brothers were at liberty to hunt, and any kind of game the law allowed. In the northern section of the farm’s holding, around Impivaara, the brothers were free to do and live as they pleased, this applying both to the clearings and the forests. The tanner was to take over the farm on All Saints’ Day, but if they so wished, the brothers were to be given shelter in the home of their birth over the coming winter. These were the main conditions of the lease. Mindnyájan felkerekedtek, hogy megkössék az egyezséget. Tíz évre bérbe adták tanyájukat a tímárnak, s a szerződésbe a következő pontokat vették föl: tíz éven át birtokolja a tímár a házat, és művelje a földeket; az első három évben minden bér nélkül, azonban ettől kezdve fizessen a testvéreknek évente hét mérő rozsot, és építsen új szaunát a bérleti idő lejárta előtt. A testvérek szabadon vadászhatnak a Jukola-tanya erdeiben mindenütt és mindenféle vadra, amit a törvény megenged. A tanyabirtok északi részében, az Impivaara vidékén mind a földeken, mind az erdőben tehetnek és élhetnek tetszésük szerint. A tímár Mindenszentek napján veheti birtokába a tanyát, azonban a testvéreknek, ha nékik úgy tetszik, legyen még szállásuk a szülői házban az első tél idejére. Ezek voltak a szerződés feltételei. 04223
Bottom
04224
Top
Came November, and the tanner stood with his loads in the J ukola yard and took over the management of the farm for the term of the lease. But to avoid the Vicar and his men, the brothers spend the winter mostly in the forest, ski-ing and hunting; the charcoal-burner’s hut on Impivaara was their camp. They did not, however, move altogether with horse and other belongings from the farm. This, they had settled, was to take place when spring had come. Nevertheless, they worked already at their cabin, felled trees to dry during the spring and rolled stones for the foundations on to a stump-strewn clearing on the slope of a steep hill. Eljött a november, s a tímár minden holmijával megjelent a Jukola-ház udvarán, hogy a megszabott időre birtokába vegye a tanyát. A testvérek azonban, hogy elkerüljék az esperest és embereit, jóformán az egész telet az erdőben töltötték. Síjeikkel szerte kószáltak, vadászgattak; tanyázni pedig az Impivaara tisztásán, a kis szénégetőkunyhóban tanyázgattak. Azonban annak rendje és módja szerint, lóval és minden szükséges holmijukkal még nem költöztek ki az erdőre; ezt csak később, a nyár jöttével akarták megtenni. De már jó előre gondoltak jövendő tanyájukkal: hatalmas szálfákat döntöttek ki száradni, alapzatnak pedig nagy köveket görgettek a meredek hegy lábánál fekvő irtásra. 04224
Bottom
04225
Top
Thus passed the winter, and during the whole of its course no command or reminder reached the brothers from the Vicar. Was he merely biding his time, or had he left them to their fate? Így múlt el a tél, anélkül, hogy a testvérek bármiféle parancsot vagy figyelmeztetést kaptak volna az esperestől. Várt valamire az esperes, vagy talán sorsukra bízta volna a testvéreket? 04225
Bottom

Chapter 05 Fejezet

: |fin-|swe-|eng|-rus|-est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (en-hu) :
Chapter: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seven brothers o A hét testvér Download
05001
Top
Spring had come, the snowdrifts had melted, the winds blew mild; the earth began to blossom and the birchwoods to put on leaves. Eljött a tavasz, elolvadt a hó, lágy szelek lengedeztek, zöldülni kezdett a pázsit, és zsenge levelek fakadtak a nyírfa ágain. 05001
Bottom
05002
Top
The brothers work on their removal from Jukola to Impivaara. They tramp along a stony, twisting forest path, guns on shoulders and birch-bark knapsacks with powder and shot on their backs. Juhani leads the way with Killi and Kiiski, the two big, fierce Jukola dogs. Behind them, drawing a spring-less cart, driven by Timo, walks the brothers’ one-eyed horse, old Valko. The others, with their guns and knapsacks, follow the cart, helping Valko over the hardest stretches of the road. Last of all comes Eero, carrying in his arms Jukola’s doughty cock, for the brothers were loath to part with him, and had decided to take him along to the wilds of Impivaara for a timepiece. On the cart were a coffer, traps for wolf and fox, an iron cauldron and in it two oaken bowls, a dipper, seven spoons and other instruments of the cook’s art. A coarse sack filled with peas served as cover to the cauldron; and highest of all, the old farm cat squirmed and mewed in a little bag. Such was the brothers’ departure from their home; silent and dejected, they trod the difficult, stony forest path. The sky was bright, the weather calm, and downhill to the west spun already the wheel of the sun. A testvérek épp most költöznek Jukolá-ból az Impivaara hegyére. Ott ballagnak a köves, kacs-karingós erdei úton, vállukon a puska, hátukon a nyírfahéj tarisznya, melyben lőszereiket őrzik. Legelöl lépked Juhani, s mellette Killi és Kiiski, a tanya két hatalmas, mord ebe poroszkál. Mögötte a testvérek félszemű, öreg gebéje, Valko húzza a szekeret. Timo hajtja a lovat, a többiek pedig puskástul, tarisznyástul ott mennek a nyomában, s a komiszabb helyeken segítenek tolni a kocsit. A menet végén Eero baktat, ölében víve a Jukola-tanya büszke kakasát; a testvérek nem szívesen váltak volna meg tőle, s ezért inkább magukkal vitték az impivaarai rengetegbe, hogy jelezze nékik az idő múlását. A szekéren láda, farkas- és rókacsapdák, egy kondér s a kondérban két fatál, egy merítőkanál, hét evőkanál és egyéb, a szakácsmesterséghez tartozó szerszámok lát hatók. A kondérra egy borsóval teli, durva zsákot bori tottak, ennek tetején pedig, zacskóba kötve, a Jukola-ház öreg macskája kapálózott-nyávogott. így költöztek ki a testvérek hajdani otthonukból; szótlanul, nyomott hangulatban vándoroltak a köves, buckás erdei úton. Tiszta volt az ég, a levegő csendes, s a nap korongja már lefelé haladt égi pályáján. 05002
Bottom
05003
Top
Juhani: Man is a seafarer on the stormy sea of life. So we too now sail away from the dear haunts of our childhood, sail with our wheeled ship across the mazy forests towards the steep island of Impivaara. Ah ! JUHANI: Az ember hajós az élet viharos tengerén. Mi is elvitorlázunk hát drága szülőhajlékunkból, útvesztő erdőkön át vitorlázunk szekérhajónkkal az Impivaara meredek sziklaszigete felé. 05003
Bottom
05004
Top
Timo: Tt wouldn’t take much for this poor frog, too, to be smearing tears from his cheeks. TIMO: Kevés híja, hogy öreg béka létemre könnyeket nem törölgetek orcámról. 05004
Bottom
05005
Top
Juhani: That I scarce wonder at, having looked into my own heart in this grievous hour. But there’s no help for it in this world; a man’s heart must always be hard as a flint. The child of man is born a wanderer on the face of the earth; here he has no abode. JUHANI: Ha ebben a búbánatos órában saját szívembe nézek, bizony nem csodálkozom rajtad. De nem használ itt semmi, ezen a világon; legyen hát kemény a szívünk, mint a fehér kovakő. Vándornak születik az emberfia erre a világra, kinek sehol sincsen nyugo-vása. 05005
Bottom
05006
Top
Timo: Here he wanders a little while, struts and prances, until at last he wilts and perishes like a rat at the foot of a wall. TIMO: Így kóborol, csetlik-botlik az ember egy ideig, míg végül leroskad és kiszenved, mint a patkány a fal tövénél. 05006
Bottom
05007
Top
Juhani: Rightly said, wisely uttered. JUHANI: Bölcs szó, igaz beszéd! 05007
Bottom
05008
Top
Simeoni: And if that were but all; but the point is... SIMEONI: És ha ezzel mindennek vége lenne; de az igazi még csak ezután kezdődik! 05008
Bottom
05009
Top
Juhani: . .. the question of our talents, that’s what you meant. True. JUHANI: Arra célzol, hogy számot kell adni tálentomja-inkról? Igazad van! 05009
Bottom
05010
Top
Timo: Then we shall have to say without shift or guile; here am I and here, Lord, is your talent back. TIMO: Akkor aztán minden kertelés és csűrés-csavarás nélkül színt kell vallani: itt állok én, s itt vannak, Uram, tálentomjaid. 05010
Bottom
05011
Top
Simeoni: A man ought always to remember his end; but his heart is hardened. SIMEONI: Az embernek mindig gondolnia kellene a halállal; ehelyett azonban megátalkodott a bűnben. 05011
Bottom
05012
Top
Juhani: Hardened, hardened, that can’t be denied. But such, God knows, are all under this heaven. Yet we can earnestly try to live hereafter as befits true believers, once we have settled down and built ourselves a warm abode of peace. Let us join, brothers, in a strict league and cast away all works of sin, all anger, strife and hate in our bird’s-nest here. Away anger, hate and pride. JUHANI: Megrögzött, megátalkodott, ez tagadhatatlan. De hát, Isten a tudhatója, ilyenek vagyunk mi mind az ég alatt. Ám ha sikerül itt igazán megtelepednünk, és meleg, békés fészket rakni magunknak, igyekezzünk a jövőben tisztességes, istenfélő emberekhez illő életet élni. Testvérek, kössünk szigorú szövetséget, és vessünk el minden bűnös szokást, minden haragot, veszekedést és gyűlöletet ebből a madárfészekből. El a gyűlölettel, civódással és veszekedéssel! 05012
Bottom
05013
Top
Eero: And pomp. EERO: És a fényűzéssel! 05013
Bottom
05014
Top
Juhani: Ay! JUHANI: Úgy van! 05014
Bottom
05015
Top
Eero: Flaunting, sinful raiment. EERO: A cifra, bűnös köntösökkel! 05015
Bottom
05016
Top
Juhani: Ay! JUHANI: El vele! 05016
Bottom
05017
Top
Eero: Spring-carts and all such church-going vanities. EERO: A rengő templomi hintókkal és minden ékes templomi cifrasággal! 05017
Bottom
05018
Top
Juhani: What? What are you saying? JUHANI: Hogyan? Mit beszélsz? 05018
Bottom
05019
Top
Simeoni: He’s joking again. SIMEONI: Eero már megint gúnyolódik. 05019
Bottom
05020
Top
Juhani: I notice that. See that I don’t grab you by the neck, that is, if I minded the babbling of a rogue; but I wouldn’t be a man if I did, that I wouldn’t. How, you twice damned imp, are you holding that cock? Why is the poor brute squawking? JUHANI: Látom, látom. Hanem vigyázz, nehogy elkapjam a nyakad! Már tudniillik ha törődnék egy bolond szavaival, de hiszen akkor nem volnék igazi férfi, nem én. Hanem te, átkozott ördögfattyú, hogy bánsz azzal a kakassal? Miért lármázik szegény? 05020
Bottom
05021
Top
Eero: I only set its wing right; it hung down. EERO: Csak helyreigazítottam a szárnyát, mert nagyon lelógott. 05021
Bottom
05022
Top
Juhani: I’ll set you right soon. See that I don’t collar hold of you. Know that that is the best cock in the whole of our province at his job. The first time he crows at two, the second at four o’clock, which is the best time for rising. We shall have much joy of that cock out here in the wilds. And the cat then up there on the load! Ah Matti-lad! There you dance and sway and peer out of your sack, mewing quite pitifully. Poor old fellow, there aren’t very many days left for you to stalk about. Your eyes are turning very dark and your mewing sounds hoarse. But perhaps you’ll still pick up when you start on the fat forest mice. I hope so. But ’tis you, Killi and Kiiski, I love above everything. Like ourselves, you were born and bred on Jukola Farm, grew up with us like true brothers. Ah, how burningly you look into my eyes! Ay, Killi, ay, my Kiiski-lad, ay! And wagging your tails so merrily! Well, well, you can’t know that we’re now leaving our beautiful home. Oh you poor wretches! I can’t help it, I must weep. JUHANI: Majd helyreigazítalak én téged! Vigyázz, hogy nyakon ne csípjelek. Hanem tudjátok-e, hogy ez a legjobb kakas az egész járásban? Mindig pontosan és megbízhatóan látja el tisztjét. Először éjfél után kettőkor, másodszor négy órakor kukorékol, s ez a legal-kalmatosabb idő a felkelésre. Ez a kakas még nagy hasznunkra válik itt a rengetegben. És az a szegény macska ott a szekér tetején! Jaj, te árva cicamica! Ott izegsz-mozogsz, ott kukucskálsz kifelé a zsák nyílásán, keservesen nyávogva. Jaj, „öreg tata, ócska kapca”, te sem soká szaladgálsz ezen a földön: homályos már a szemed, rekedt a nyávogásod. De talán még erőre kapsz, ha rászabadulsz a kövér mezei egerekre. Remélem, így lesz. Hanem a legjobban titeket sajnállak. Killi és Kiiski. Ti is ott fogantatok, ott születtetek és nevelkedtetek Jukolában, akárcsak mi; mintha testvéreink lettetek volna. Ah, csillogó szemmel néztek reám! Úgy, úgy, Killi, úgy, édes Kiiskim! És milyen vidáman csóváljátok farkatokat! De hiszen nem tudjátok, hogy otthagyjuk édes otthonunkat. Ah, ti szegények! Sírnom kell, sírok. 05022
Bottom
05023
Top
Timo: Look to your own advice a moment ago. Keep a stout heart, a stout heart. TIMO: Nézd csak, mit tanácsoltál te magad az imént. Keményítsd meg a szívedet, hé! 05023
Bottom
05024
Top
Juhani: I can’t, I can’t, leaving my golden home. JUHANI: Nem tudom, nem tudom! Hiszen elhagyjuk drága otthonunk! 05024
Bottom
05025
Top
Tuomas: Truly a day to weigh on a man’s heart; but up on Impivaara we shall soon have another home, soon perhaps as dear. TUOMAS: Hát bizony az ilyen napon elszorul az ember szíve; hanem Impivaarán nemsokára új otthont építünk, és hamarosan az is éppoly kedves lesz. 05025
Bottom
05026
Top
Juhani: What, brother? Not in heaven nor on earth is there a spot as dear to us as the place where we were born and bred and in whose fields we played as little, milk-bearded brats. JUHANI: Mit mondasz, testvér? Nincs égen és földön még egy olyan kedves hely, mint az, ahol születtünk, nevelkedtünk, s ahol tejfelesszájú gyerkőcként a porban hemperegtünk. 05026
Bottom
05027
Top
Aapo: The hour of parting crushes our hearts, ’tis true, for even to a hare the home-bush is dear. AAPO: Megtöri szívünket a búcsú pillanata, hiszen még a nyúlnak is kedves a hajlékot adó bokor. 05027
Bottom
05028
Top
Juhani: What was it the mother-hare once said, when feeling herself heavy again, she sent the little hare away, out of the way of a coming brood ? JUHANI: Hogyan is mondta nyuszi anyó hajdanán, mikor érezve, hogy megint vemhes, elküldte magától a fiát, elküldte a jövendő nyúlfiak útjából? 05028
Bottom
05029
Top
Timo: ”Get you on your way, little son, little one, and remember always what I say: where the bush is there the trap is, where you leap you find the snare.” TIMO: „Menj világgá, szép fiacskám, vésd eszedbe anyád szavát: ahány cserje, annyi csapda, ahány berek, annyi hurok.” 05029
Bottom
05030
Top
Juhani: So she said to her son and the lad went lolloping away; he lolloped, gaping, along the clearing and the edge of the heath, his split lip in a guileless grin. So he parted from his home, and mournful was that eve. JUHANI: így szólt a fiához, s a kisnyúl útnak indult; ott ugrabugrált, szökdécselt az irtáson s a réteken, vágott száját sírásra görbítve. így hagyta el az otthonát, és bizony szomorúan szállt le számára az este. 05030
Bottom
05031
Top
Eero: That was Jussi the Hare. EERO: Az a szegény Nyuszi-Jussi. 05031
Bottom
05032
Top
Juhani: If you will. So he parted from his home, and so we too part from ours. Farewell, home! I could kiss your threshold, even your dunghill now. JUHANI: Jól van, na. így hagyta el az otthonát, és így hagyjuk el mi is. Isten veled, otthon! A lépcsődet, de még a szemétdombodat is szívesen megcsókolnám. 05032
Bottom
05033
Top
Aapo: Ay, brother. But let us try to drive this gloom out of our minds. Soon we shall have a mighty task before us; soon the logs will thunder, the axes ring, and up on Impivaara clearing a stout cabin will rise towards the heavens, set in the grandest forest. See, we are already in the wilds, among the roaring spruce. AAPO: Úgy, úgy, testvér. Hanem űzzük el lelkűnkből ezt a szomorúságot. Hamarosan kemény munka vár ránk: nemsokára zuhannak a szálfák, csattognak a fejszék, s az Impivaara irtásán, a komor erdők közepette pompás ház fog emelkedni az ég felé. Nézzétek: itt járunk már a zord vadonban, zúgó fenyvesek között, így, beszélgetve haladtak át a komor erdőn. 05033
Bottom
05034
Top
Thus they spoke among themselves as they journeyed across a dark wilderness. But soon the land began to rise, and their path wound upward to a tree-clad height, which was called Teerimäki. Here and there were mossy crags, shaped like the burial mounds of giants, round which the dwarfed, stoutrooted pines soughed and murmured. Severely were the cart and Valko’s aged shoulder-blades shaken on the rocky road, where the eye could sometimes barely discern the marks of the trail. The path led over a hill, for bottomless quagmires stretched on either side. But the brothers did their utmost to lighten the toil of their one-eyed comrade. And at last the summit was reached, and granting Valko a short breathing-space, they looked down on the spreading earth. Their eye caught distant villages, meadows, fields, blue lakes, and on the edge of the forests in the west, the high steeple of a church. But in the south, on the slope of a knoll, Jukola glowed like a lost land of delight; and once again the brothers’ bosoms filled with languishing thoughts. At last, however, they tore their glance away and looked north, and there saw lofty Impivaara, its steeply sloping sides, its darkling caves and the moss-bearded, storm-riven spruce that stood along the ribs of the height. But below the ridge they saw a pleasant stump-strewn clearing, their future dwelling-place, and below the clearing a copse to yield them sturdy logs with which to build their home. All this they saw: Lake Ilvesjärvi shining clear between the pines and a bright sun near to its setting beaming from the northwest spur of the height; and once more a delicious flash of hope sparkled in their eyes and caused their breasts to swell. A vidék azonban lassan emelkedni kezdett, és útjuk kanyarogva egy magas, erdős dombhátra, a Teerimákire vezetett fel. Itt-ott hatalmas, mohos hátú sziklák hevertek, mintha óriások sírkövei lettek volna; a sziklák tövénél alacsony, szívós gyökerű fenyők zúgtak. A köves út keményen rángatta, rázta a szekeret s az öreg Valko lapockáit; helyenként már a hajdani keréknyomot sem lehetett kivenni. Az út a dombon át vezetett, mert kétoldalt feneketlen ingoványok terpeszkedtek. A testvérek minden erejüket megfeszítették, hogy könnyítsenek öreg, félszemű gebéjük terhén. Végre fölérkeztek a dombtetőre, s ott kissé szusszanni hagyták Valkót, maguk pedig letekintettek a lábuk alatt elterülő világra. Szemük távoli falvakat, réteket, mezőket, kéklő tavakat látott; nyugaton, az erdő szélén, a templom magas tornya emelkedett. Délről, egy domb oldaláról, a Jukola-tanya tekintett feléjük, mint maga az elvesztett paradicsom, s a testvérek szívét újból fájó vágyódás töltötte el. Végül azonban észak felé fordultak, ahonnan meredek szirtjei-vel, sötét barlangjaival és bozontos, viharvert fenyőivel a magas Impivaara nézett le rájuk. A hegy lábánál barátságos irtást láttak, jövendő lakhelyüket; az irtás alatt pedig szép szálerdőt, mely sudár gerendákat ad majd nekik a házépítéshez. Ezt látták a testvérek, s a fenyők között ott csillogott az Ilvesjárvi tava is. A hegy nyugati meredélyén éppen lemenőben volt a derűs, ragyogó nap, s a testvérek szemében csodálatos fény gyűlt, mellüket új reménység dagasztotta. 05034
Bottom
05035
Top
Onward they fared again and began with bolder speed to hasten to their new abode. The hill was passed and they came to a cloister of pines on a heath, where heather, mountain-cranberry and withered tufts of grass in varied sequence covered the echoing ground. Across a sandy forest road, which led from Viertola Manor to the church, they marched, keeping to their forest track along the ridge of the heath. Innét megint továbbindultak, és egyre bátrabb lendülettel igyekeztek új otthonuk felé. Lefelé ereszkedett a domboldal, s ők szálas vörösfenyők oszlopcsarnokában haladtak előre, ahol a száraz fű, hanga és az áfonyagyökerek tarkán elkeveredve takarták be a földet. Egy homokos, jól épített út következett, mely a Viertola-udvarháztól a templomhoz vezetett; ezt átszelve saját erdei útjukat követték, mely a fövenyes tisztás gerincén haladt tovább. 05035
Bottom
05036
Top
Aapo: This is the heath on which, so the old folk say, the court-room of the snakes used to be. The judge was their own king, that white snake so rarely seen by man, which has a crown of untold worth on its head. But once a gallant rider robbed them of the crown, as the story tells us. AAPO: Itt van az a tisztás, ahol az öregek meséje szerint hajdanában a kígyók törvényháza állott. Itt bíráskodott felettük a kígyókirály, az a ritkán látható fehér kígyó, fején csudálatos, drága koronával. Egy bátor lovag azonban, úgy mondja a mese, elrabolta tőlük ezt a koronát. 05036
Bottom
05037
Top
And Aapo related the following tale to them as they tramped down the ridge of the heath towards desolate Sompio Bog. A rider came and on the heath saw the Snake King, which bore a glittering crown on its head. Riding towards it, he snatched the crown from the king’s head with the point of his sword, dug the spurs into his horse and whirled away with his treasure as though borne on clouds and wind. But the snakes were as quick in setting out in furious pursuit of the brazen robber. Curled into rings, they sped hissing after him, and a thousand hoops whizzed on the rider’s track like discs cast by boys playing on the road. Soon they caught up with the rider, swarmed already thickly round the horse’s feet, bounding up along its flanks, and great was the man’s danger. And in his distress he threw down his hat as a sop to them, which they at once tore into pieces and swallowed in the fury of their rage. But not for long did this trick help the man; soon the snakes sped on his track again and the sand whirled high on the road. And ever fiercer the rider spurred on his panting horse; blood ran in streams from the fiery stallion’s ribs, and from its mouth a spumy lather spounted. The rider fled to the woods, but the trees did not hinder the speed of his pursuers. They came to a river, and with a mighty splash he rode headlong into its depths, and swiftly the stallion bore him across. The snakes too came to the river and with the thunder of many rapids dashed into the bosom of its waves, swimming across with the swiftness of a storm; and the white foam rose high in the sky. The man rode on, and still the maddened horde pursued him. Then far off, he saw a forest that burned fiercely, and now towards this he spurred his steed, and wrapping himself in the cloak that the river had wetted through, charged into the whirling flames; but the snakes never tarried a whit in following him. So might the mounted hero of Heaven cleave the golden clouds. Once more he struck his spurs into the stallion’s sides, once more he was borne onward, and then the groaning stallion fell, forgetting for ever the heated game of life. But the man stood there free, saved from the fire and his awful enemy; for the fire had burned the numberless host of snakes. There the hero stood with rejoicing glance, the marvellous trinket in his hand. És míg a testvérek a fövenyes dombon a lakatlan Som-pio-láp felé ereszkedtek, Aapo a következő mesét mondotta el nekik: Egy lovag, erre járván, megpillantotta a réten a kígyókirályt, kinek ragyogó korona ékeskedett a fején. Odaugratott hozzá, és kardjának hegyével lekapta fejéről a koronát, majd pedig megsarkantyúzta lovát, és mint a vihar, elvágtatott a kinccsel. Azonban a kígyók sem voltak restek, hanem vad haraggal űzőbe vették a merész rablót. Körbecsavarodva, nagy sziszegéssel utánaeredtek, és mint megannyi korong, amit a gyermekek gurítanak az országúton, ezer meg ezer kígyó kari-kázott a lovag nyomában. Csakhamar utolérték, s már ott tekeregtek a ló lábainál, már-már felkúsztak az oldalára: halálos veszély fenyegette a vitézt. Ö azonban nagy bajában ledobta nékik a kalpagját csalétkül, s a kígyók nyomban nekiestek, darabokra tépték és fölfalták. De ez a csel sem sokat segített rajta, mert a kígyók megint utánaeredtek, és magasra szállt mögöttük az út pora. A hős egyre vadabbul sarkantyúzta lihegő lovát; patakban folyt a vér a paripa felsebzett oldaláról, és szájából habos tajték szakadt. A lovag az erdőbe menekült, de az erdő sem tudta megállítani ellenségeinek futását. Egy folyó állta útját, s a lovag beleugratott a zúgó örvénybe, ménje gyorsan átvitte rajta. De a kígyók sem rettentek meg a folyótól, hanem mint a robajló vízesés, belevetették magukat a hullámok forgatagába, és szélsebesen átúsztak, hogy nyomukban csak úgy forrt, tajtékzott a víz. A lovag tovább vágtatott, de a kígyók megvadult serege egyre jobban szorongatta. Nem messze azonban lánggal égő erdőt, felgyújtott irtásföldet pillantott meg, mire nyomban a tűz felé hajtotta lovát; beburkolózva a folyóban átázott köpenyébe, egyenesen belevágtatott a lángtenger közepébe, ám a kígyók sem maradtak el egy pillanatra sem mögüle. így vágtat át az égi lovag az aranyos felhők között. Sarkantyúját még egyszer belevágta paripája véknyába, s a táltos lihegve még egyszer előreszökött, hogy aztán összerogyva örökre elfelejtse az élet tüzes játékait. De túl minden veszélyen, szabadon állt a lovag, megmenekülve a tűzből és borzalmas ellenségeitől; a lángok ugyanis elégették a kígyók számlálha-tatlan seregét. Ott állt a hős, kezében a csodálatos ékszerrel, és győzedelmesen tekintett körül. 05037
Bottom
05038
Top
Aapo: That is the tale of the white snake’s crown on this same heath. AAPO: Így szól a mese a Teerimáki-tisztás fehér kígyójának koronájáról. 05038
Bottom
05039
Top
Juhani: A grand tale and still grander the man who snatched the crown from the snake’s head and won it at last for himself. A bonny man! JUHANI: Pompás mese, de még pompásabb a vitéz, aki lekapta a kígyó fejéről a koronát, s végül is megszerezte magának. Derék legény! 05039
Bottom
05040
Top
Timo: Few have ever seen this snake, but he who sees it becomes matchlessly wise, old folk say. TIMO: Emberfia csak ritkán pillanthatja meg ezt a kígyót, de aki meglátja, úgy mondják az öregek, a bölcsnél is bölcsebbé válik. 05040
Bottom
05041
Top
Juhani: It is also said: ”Whosoever catches this judge-snake in the spring before the cuckoo sings, and boils and eats it, that man will understand the speech of the ravens which tells him what is going to happen to him.” JUHANI: Azt is mondják, hogy aki tavasszal, az első kakukkszó előtt megfogja, megfőzi és megeszi ezt a kígyókirályt, az érteni fogja a holló károgását, és megtudja, mit hoz számára a jövő. 05041
Bottom
05042
Top
Eero: It is also said thus: ”Whosoever does as you say after the cuckoo sings, that man will understand the raven’s speech which tells him what has happened to him.” EERO: De azt is mondják, hogy aki tavasszal, a kakukk megszólalása után cselekszi ezt, az tudni fogja mindazt, ami eddig történt vele. 05042
Bottom
05043
Top
Juhani: Oh little brother, how daftly you speak! Doesn’t every man know that without swallowing a crumb of snake’s meat? Look you, now Eero has shown us the man he really is in the matter of brains: an addled sheep. ”Tell him what has happened to him.” Can such a thought hail from a man’s brain? Oh you poor ninny! JUHANI: Jaj, öcskös, de nagy ostobaságot mondtál! Hát nem tudja ezt minden ember, még ha egy falatnyi kígyóhúst sem evett? Lám, lám, Eero most megmutatta, hogy mennyit ér az esze. Ostoba birka! „Az tudni fogja mindazt, ami eddig történt vele.” Hát emberi észre vall az ilyesmi? Jaj, te szegény fiú! 05043
Bottom
05044
Top
Aapo: Not so fast, Juho. He spoke either in ignorance or else it was one of his jests; however that may be, in either case he cast down before us a thought worth marking. Let us try to weigh his words and I believe we can fish out the wisdom in them. To know what has happened is, in one way of looking at it, great wisdom. If you weigh over carefully which seed sown in bygone days gave profitable, and which harmful fruit, and map out your life, deeds and works thereafter, you are a wise man. If our own eyes had opened earlier, we shouldn’t be tramping here now like wanderers I believe. AAPO: Hagyd csak, Juho. Eero vagy ostobaságot mondott, vagy megint pimaszkodott és ingerkedett. De bárhogy is legyen, mégis figyelemre méltó gondolatot vetett elénk. Vizsgáljuk csak meg alaposabban Eero mondását, és azt hiszem, mély bölcsességet halászhatunk ki belőle. Tudni mindazt, ami eddig történt, bizonyos szempontból nagy bölcsesség lenne. Ha okosan megvizsgálod, hogy a múlt időknek melyik vetése hozott jó s melyik rossz gyümölcsöket, és ezek szerint rendezed életedet és munkádat, bizonnyal bölcs ember vagy. Ha nekünk is hamarább kinyílt volna a szemünk, most nem kellene itt hontalanul kóborolnunk. 05044
Bottom
05045
Top
Juhani: Like wolf-cubs under the naked sky. But what’s done is done. JUHANI: Csupasz ég alatt kószálunk, mint a farkaskölykök! Hanem ami megtörtént, megtörtént. 05045
Bottom
05046
Top
Tuomas: What we lost in Jukola we can gain again on Impivaara clearing. Ho, hither the whole crowd of brothers, and let each man dig his claws into the load to help Valko until we’re across the bog. Ho hither everybody ! The wheels sink a whole span into the muddy ground. TUOMAS: Amit Jukolával elvesztettünk, azt még visszanyerhetjük az Impivaara tisztásain. Hanem most ide az egész testvérsereg, és toljátok azt a szekeret, segítsetek Valkónak mindaddig, amíg csak tart a mocsár. Ide mind! Arasznyira süpped a kerék az iszapos földbe. 05046
Bottom
05047
Top
Speaking thus among themselves they had wandered down from the heath, crossed Matti Seunala’s wide clearing, passed through a close-growing sprucewood and now stood on the brink of Sompio Bog. Cheerless spread the bog, its surface showing in succession muddy, quaggy openings, mossy hummocks, and whortleberry bushes, while here and there stood a stunted dying birch, mournfully nodding its crown in the evening breeze. In the middle the bog was narrowest and there the earth was closer knit and firmer than elsewhere. Here stood short pines in mossy attire, and on the hummocks grew strong-scented bog-bilberry bushes. And over this stretch of land a wretched track reached over to the bog’s farther shore, where the dark wilds began again. Along this road the brothers ventured out on the bog. Some pulled at the shafts beside Valko, the others pushed at the cart behind. And at last, after much exertion, the brink was reached and they fared again on dry land along a root-crossed forest track to the extent of some five hundred paces. And at last the stump-strewn level of the clearing shone before them and they had reached their goal, beneath the crannied ridge. Ekképp beszélgetve ereszkedtek le a fövenyes parton, átszelték Seunala Matti széles irtását, átkeltek egy sűrű, fiatal fenyvesen, s ott álltak végül a Sompio-mocsár partján. Komor kép tárult elibük: emitt iszapos, sáros tócsák, amott mohos zsombékok, a foltosáfonya fészkei, odébb elszórva néhány alacsony, fonnyadó nyírfa, mely szomorúan bólogatott az esti szélben. Középen azonban keskenyebb volt a láp, s ott a talaj is szilárdabbnak, keményebbnek mutatkozott; néhány elkorcsosult, mohos fenyő s a zsombékokon sötétzöld, erős illatú hamvasáfonya-bokor is nőtt rajta. Erre vezetett át a keserves út a mocsár túlsó partja felé, ahol újból sűrű vadon kezdődött. Ezen az úton keltek át a testvérek a lápon. Néhányan Valko mellett a kocsirudat húzták, a többiek meg nekidűlve tolták a szekeret. Végre nagy kínlódással elérték a láp szélét, és újból szilárd földön, mintegy ötszáz lépésnyi erdei úton haladhattak tovább, melyet már erősen beleptek a gyökerek. De utoljára mégiscsak elébük tárult a tágas tisztás, s ők ott álltak a kiszemelt helyen, a szakadékos hegy lábánál. 05047
Bottom
05048
Top
Where they now stood, the brothers ’ grandfather, a giant at toil, had once sown his clearings, and the smoke of his enormous charcoal-pits had risen like incense to the sky. Many were the forests around this hill that he had cut down and burned to clear and fertilize the soil, many the black, sown fields he had harrowed with his clumsy, wooden-toothed harrow, to bear ultimately to his barn the grain-crowned sheaves. A tumbled ruin on the clearing’s edge still marked the site of his barn, from where the precious grain had at once been carted home, leaving for winter’s easier sledge-ways the straw and chaff. Some distance from the ruins of the barn, where forest and clearing met, the black cavity of a charcoal-pit, immensely large could still be seen, where he had burned the logs from his clearings for tinkling charcoal. In such tasks had the former sturdy master of Jukola toiled and laboured here beneath many scorching suns, wiping many a gush of pearly sweat from his brow. But his nights he rested in a turf-roofed hut, watching his kilns; and this hut the brothers had chosen for their temporary home. Ezen a helyen a testvérek nagyapja, egy derék munkásember, hajdanán kiirtotta az erdőt, és hatalmas szénégető boksákat rakott. A hegy lábánál nagy területen ledöntötte a fákat, felégette, majd ágas boronájával felkaparta és bevetette a letarolt föld fekete kérgét, hogy aztán dús kévéket gyűjtsön a csűrébe. A tisztás szélén egy romhalmaz mutatta a helyet, ahol hajdan a csűr állott, s ahonnan a kicsépelt gabonát rögtön haza is szállította, utóbb pedig, tél idején, a szalmát és ocsút is hazafuvarozta szánkóján. A csűr helyétől nem messze, az erdő s az irtás határán még látni lehetett a hatalmas boksa fekete nyomát, ahol az irtás fatörzseiből zörgő faszenet égetett. így serénykedett, így szorgoskodott itt Jukola hajdani derék gazdája az égő nap alatt, és homlokáról sűrűn törölgette a gyöngyöző verejtéket. Éjjel azonban tőzegfedelű kunyhójában pihent, és vigyázott boksájára; ezt a kunyhót választották a testvérek ideiglenes szállásukul. 05048
Bottom
05049
Top
Vast is the stump-filled clearing, yet beyond its edges your eye cannot pierce; for in the east, the south and the west, forests limit the view and in the north the lofty height. But ascend the height, to its ridge crowned by scattered spruce, and your glance can range far on every side. Southward you see first, right beneath your feet, the gently sloping clearing, a little beyond this a gloomy forest, beyond this again Sompio Bog, and yonder far on the verge of the sky rises Teerimäki, bluish in the distance. On its northern side the height sinks gradually, its sloping side, burned of yore for tilling, now displaying to the eye a close-knit weft of growing birch, on whose grassless paths the heath-grouse strut and the ruffed grouse whistle mournfully. In the east is a level heath where the pines grow tall; in the west a rocky country of mossy crags, with low, yet massive and thick-crowned pines set here and there on velvety ridges. Behind the pines Lake Ilvesjärvi glitters, limpid and teeming with fish, a thousand or so paces from the clearing. More you will hardly see, though your glance roams far indeed. The dark sea of the backwoods looms round on every side. You can catch, however, a dim gleam of Viertola Manor in the northeast, and far away on the distant southwest edge of the earth a grey church spire. Such with its surroundings was the spot the Jukola brothers had chosen for their home. Tágas volt az irtás, azonban tekinteted mégsem szállhatott a tisztás határán túl, mert kelet, dél és nyugat felől sűrű erdő, északon pedig a magas hegy zárta el a kilátást. Azonban ha felkapaszkodsz a hegynek ritkás fenyőkkel koronázott csúcsára, úgy messze széttekinthetsz a világ minden tája felé. Délen, rögtön a lábaid alatt, ott láthatod azt a bizonyos, mérsékelten lejtő irtást, mögötte a komor erdőt, majd meg a Sompio-lápot, amott pedig, az ég peremén, a kéklő Teerimáki emelkedik. Észak felé a hegy szelíden ereszkedik alá; széles hátán, melyet hajdan szintén művelés alá vettek, dús fiatal nyírfaerdő nőtt; a nyírek alatt, a kopár ösvényeken, fajdok ugrálnak, s a császármadár bánatos füttyszava hallik. Kelet felé egyenletes, fövenyes fenyőliget látható, nyugaton viszont mohos sziklákkal teleszórt, hepehupás vidék; a sziklagerinceken néhány alacsony, de izmos, görcsös vörösfenyő terpeszkedik. A fenyő mögött, jó ezer lépésre az irtástól, a tiszta vizű s halban gazdag tó, az Ilvesjárvi csillog. Ennél többet aztán aligha láthatsz, bárhogy is meresztgeted a szemed; körülötted mindenütt az erdő sötét tengere hullámzik. Igaz, északkelet felől homályosan iderémlik a Viertola-udvarház, és messze-messze, az ég északnyugati szélén a templom szürke tornya. Ilyen volt a hely s a környék, melyet a Jukola testvérek jövendő lakóhelyükül választottak. 05049
Bottom
05050
Top
But this evening the brothers halted close to the charcoal-burner’s hut, and having freed the weary Valko from the shafts to seek, with a bell tied round its neck, its own pastures, they gathered stumps and faggots for a merry fire on the clearing. There Simeoni broiled sprats, turnips and beef for supper, while the others bustled round the cart, unpacking the load and bearing each tool and chattel to its appointed place. And when this was done and the food ready, they sat down to eat on the twilit clearing; and the sun had sunk behind the height. Ezen az első estén a testvérek a szénégetőkunyhó közelében telepedtek le; kifogták a szekérből a fáradt Valkót, és csengőt akasztva a nyakába, kicsapták a legelőre. Fatönkökből és ágakból vidám tüzet raktak a tisztáson; Simeoni halat, répát és szárított húst sütött vacsorára, a többiek pedig a szekér körül foglalatoskodtak: lerakták a magukkal hozott holmit és minden szerszámot, minden motyót a megfelelő helyre hordtak. Midőn ezt elvégezték, s a vacsora is készen volt, letelepedtek falatozni; a hegyek mögött a nap is lenyugodott. 05050
Bottom
05051
Top
Simeoni: This then is the first meal in our new home; may it bring luck and God’s peace to all our other meals. SIMEONI: Ez lenne hát első vacsoránk az új otthonban. Bár hozna békét és Isten áldását minden más étkezésünkre is! 05051
Bottom
05052
Top
Juhani: May luck, a bounteous luck, be our only comrade here in all the works and deeds our hands can find to do. JUHANI: Kövér szerencse kísérje minden tettünket és munkánkat, amihez csak hozzáfogunk. 05052
Bottom
05053
Top
Aapo: I have something important to say. AAPO: Egy fontos szót szeretnék szólani. 05053
Bottom
05054
Top
Juhani: Loosen it from the depths of your heart. JUHANI: Halljuk hát, mit rejtegetsz szíved pitvarában? 05054
Bottom
05055
Top
Aapo: A headless body is no use, say I. AAPO: Mit sem ér a test fej nélkül, azt mondom. 05055
Bottom
05056
Top
Juhani: But bangs against walls like a beheaded hen. JUHANI: Minduntalan nekimegy a falnak, mint a fejetlen tyúk. 05056
Bottom
05057
Top
Timo: Never mind beheaded, when the fit comes on it, a hen ’11 dash about hither and thither. Old Granny Pinewood’s hens often do, and then the old woman says that sorcerers’ arrows are flying through the air. TIMO: Nem is kell fejetlennek lennie, elég, hamegkótya-gosodik, és máris ide-oda röpköd, így ni! így csináltak gyakran Mánnistö anyó tyúkjai is; az öreg néni azt mondta, hogy ilyenkor a boszorkányok nyilai röpködnek a levegőben. 05057
Bottom
05058
Top
Juhani: Empty your mouth, brother Aapo. JUHANI: Hanem, Aapo testvér, öntsd ki már a szíved! 05058
Bottom
05059
Top
Aapo: This is the idea in my mind: if we wish to get anything done here and done properly, one of us must be chief, leader of our councils, settler of our quarrels. In a word, let there be one among us whose voice shall always be foremost, for the sake of order. AAPO: Ez a gondolat jár az eszemben: ha azt akarjuk, hogy itt igazán vigyük valamire, akkor legyen egyikünk a ház feje, tanácskozásaink vezetője, veszekedéseink döntőbírája. Más szóval legyen egyvalaki, akinek szava irányt és rendet szabjon. 05059
Bottom
05060
Top
Juhani: I am the eldest here. JUHANI: Én vagyok itt a legidősebb. 05060
Bottom
05061
Top
Aapo: You are first-born in the row of Jukolas, so may the due right be yours. AAPO: Te vagy az elsőszülött a Jukola-hadban, s ez a jog is illessen téged. 05061
Bottom
05062
Top
Juhani: I am head of the row, and know how to demand obediance of you. If you would only obey me. JUHANI: Én vagyok az első a sorban, és megmutatom, hogy engedelmességre szoktatlak benneteket. Bárcsak hallgatnátok a szavamra! 05062
Bottom
05063
Top
Aapo: That is fair and just. But still, let us hear everyone’s voice on matters that concern us all. AAPO: Ez így helyes és jogos. Hanem azért közös ügyekben hallgassuk meg mindenki véleményét. 05063
Bottom
05064
Top
Juhani: To your advice in particular I shall always lend a willing ear. But I am chief. JUHANI: A te tanácsaidnak különösen mindig szívesen megnyitom a fülemet. Hanem az első mégis én vagyok. 05064
Bottom
05065
Top
Aapo: True. But what punishment shall we settle on for him who is always obstinate, always against the rest? AAPO: Úgy van! De milyen büntetést szabjunk ki arra, aki nyakasságot és javíthatatlan engedetlenséget tanúsít? 05065
Bottom
05066
Top
Juhani: I’ll shut him in one of the caverns on yonder height, and carry a heavy pile of rocks to close up the cavern’s mouth. There he can sit a day or two, as matters and circumstances demand. Ay, there he can suck his nails and ponder over what causes his solitude. JUHANI: Azt bedugom oda a hegy barlangjába, és mázsás sziklákat gördítek zárnak a barlang szája elé. Csücsüljön ott egy-két napot, ahogy az ügy s a körülmények kívánják. Igen, igen, ott majd szophatja az ujját, és elgondolkozhatik azon, miképp kell viselkednie, ha békét akar. 05066
Bottom
05067
Top
Lauri: I won’t agree to that for one. LAURI: Ebbe én nem megyek bele. 05067
Bottom
05068
Top
Tuomas: Nor I. TUOMAS: De én sem! 05068
Bottom
05069
Top
Timo: Am I then a wrinkly-faced badger, whose home is a stuffy mountain cave ? Far from it. TIMO: Talán csíkos pofájú vaddisznó vagyok, hogy az erdő penészes barlangjában lakjam? Le vele! 05069
Bottom
05070
Top
Juhani: You begin to mutiny? JUHANI: Mi az, lázongtok? 05070
Bottom
05071
Top
Tuomas: That paragraph about punishment won't do, no. TUOMAS: A büntetésnek ez a módja nem helyes, de nem ám. 05071
Bottom
05072
Top
Timo: Won’t hold water, as the saying goes. I’m no badger, nor skunk either. TIMO: „Ez nem járja”, mondja a közmondás. Én sem vaddisznó, sem borz nem vagyok. 05072
Bottom
05073
Top
Juhani: Then behave yourself nicely and well, to escape the vengeful terror of my wrath. JUHANI: Viselkedj tehát mindig rendesen és engedelmesen, hogy elkerüld haragom szörnyű büntetését. 05073
Bottom
05074
Top
Timo: But I’m no badger, nor wolf. Hey! I’m not even a bear, or a rat! Shame, for shame! Hey, hey! TIMO: De én akkor sem vagyok sem borz, sem farkas. Hohó! De még medve vagy patkány sem. Nézze meg az ember! 05074
Bottom
05075
Top
Aapo: May I be allowed to say a word ? AAPO: Hagytok engem is szóhoz jutni? 05075
Bottom
05076
Top
Juhani: Willingly. What did you wish to say? JUHANI: Csak tessék. Mit akarsz mondani? 05076
Bottom
05077
Top
Aapo: That neither do I approve of that punishment paragraph which you would lay down for us, but look upon it as too cruel, too savage among brothers. AAPO: Hogy én sem helyeslem ezt a büntetésparagrá-fust, amit ránk akarsz hozni; testvérek között ezt nagyon durvának, állatiasnak tartom. 05077
Bottom
05078
Top
Juhani: Oh, you do not approve? You do not approve? Do you really not approve? Then tell us a wiser paragraph, as I never seem to know what is right, what wrong. JUHANI: Nem helyesled? Igazán nem helyesled? Mondj hát akkor egy bölcsebb paragrafust, mert úgy látszik, hogy én nem érem föl ésszel, mi a helyes, és mi nem. 05078
Bottom
05079
Top
Aapo: That I won’t do. AAPO: Ezt nem álhtom. 05079
Bottom
05080
Top
Juhani: Tell us the new, approved paragraph, you, Jukola’s sage. JUHANI: Mondd csak azt az új, elfogadható paragráfust, te, te Jukola bölcse, te! 05080
Bottom
05081
Top
Aapo: Far from the honour of sage. But this. . . AAPO: Messze vagyok én attól, hogy bölcs lehetnék. Hanem ez... 05081
Bottom
05082
Top
Juhani: The paragraph! The paragraph! JUHANI: A paragráfust, a paragráfust! 05082
Bottom
05083
Top
Aapo: This is. .. AAPO: Ez azonban... 05083
Bottom
05084
Top
Juhani: The paragraph, the paragraph! Out with the wise paragraph ! JUHANI: A paragráfust, a paragráfust! Halljuk azt a hétszerbölcs paragráfust! 05084
Bottom
05085
Top
Aapo: Are you mad ? Shouting there as though your breeches were ablaze. Why are you shrieking and wagging your head like a garden-owl? AAPO: Megbolondultál? Úgy ordítasz itt, mintha tüzes nadrágban ülnél. Miért üvöltözöl és miért rázod a fejed, mint a fülesbagoly? 05085
Bottom
05086
Top
Juhani: The paragraph ! I cry madly. The brand new and old wise paragraph! Say it and I’ll listen speechless as a roach to a frog’s croaking. JUHANI: „A paragráfust!”, kiáltozom folyton. Halljuk azt a vadonatúj és régi, hétszerbölcs paragráfust! Mondd hát, s én oly csöndben foglak hallgatni, mint a csuka a békák vartyogását. 05086
Bottom
05087
Top
Aapo: This is my idea in the matter. He who scorns advice and warnings and always stirs up mischief, sowing the seed of discord among us, let him be removed from our midst, let him be driven far away. AAPO: Én így gondolom a dolgot: ha valamelyikünk nem hallgat a figyelmeztetésre és a jó szóra, ha mindig erőszakoskodik és a veszekedés magvait hinti el közénk, úgy az ilyet zárjuk ki szövetségünkből, és száműzzük magunk közül. 05087
Bottom
05088
Top
Tuomas: Let this be the law. TUOMAS: Legyen ez a törvény. 05088
Bottom
05089
Top
Lauri: I agree to that. LAURI: Ebbe én is beleegyezem. 05089
Bottom
05090
Top
Timo: I too. TIMO: Én is. 05090
Bottom
05091
Top
Simeoni: We all agree to that together. [SIMEONI: Siihen suostumme kaikki yhteisesti. >missing] 05091
Bottom
05092
Top
Juhani: Hm. That’s settled then. And remember, the one who feels like getting frisky after this, it’s a hare’s passport in his fist, a kick in the buttocks and the open road for him. What work shall we start on tomorrow, you blackamoors? Oh I’ll teach you yet. JUHANI: Hm! Legyen hát így. Hanem jól jegyezzétek meg: akinek ezután kedve támad hepciáskodni, az útilaput kap a talpára, rúgást az ülepére, és mehet isten hírével. Hanem milyen munkába fogunk holnap, ti szerecsenyek? Majd móresre tanítalak én titeket! 05092
Bottom
05093
Top
Aapo: Still a little disgruntled; but that needn’t dim our calm and bright spirits in this evening hour. AAPO: Mintha kissé dühös lennél? Hanem ez ne zavarja meg lelkünk békéjét ezen a szép estén. 05093
Bottom
05094
Top
Juhani: What shall we begin on when the day dawns? JUHANI: Milyen munkába kezdünk, mihelyt felvirrad a reggel? 05094
Bottom
05095
Top
Aapo: The building of our cabin comes first of course. AAPO: Természetes, hogy legelőször is otthont kell építenünk. 05095
Bottom
05096
Top
Juhani: That’s so. Early tomorrow let four men, each with an axe-shaft in his paw, start at their corners, these men being I myself, Tuomas, Simeoni and Aapo. The others can square the logs and roll them up to us. And as soon as the cabin and a tiny storehouse are ready, all hands to gathering food on hunting and fishing trips. Remember that! JUHANI: Úgy van. Holnap kora hajnalban keljen munkára négy ember fejszével a kezében, s legyen ez a négy: én magam, Tuomas, Simeoni és Aapo. A többiek pedig faragják meg és görgessék föl ide a gerendákat. Ha aztán majd készen áll a ház meg a kamra, akkor mindenki azonnal föl, eleséget gyűjteni, halászni, vadászni. Jegyezzétek meg jól! 05096
Bottom
05097
Top
At last they finished their meal and lay down to rest in the shelter of the hut. Night came, a cloudy, yet calm May night. In the wilds the owl screeched hoarsely, the wild duck quacked on the lake, and now and again the sharp whistle of a bear was heard from afar. Otherwise there was peace and a deep silence in nature. But on the brothers in their turf-roofed hut sleep seemed loath to come. Speechless, but tossing from side to side, they pondered over the way of the world and the instability on life. Így fejezték be a testvérek vacsorájukat, s aztán a szénégetőkunyhóban pihenni tértek. Leszállt az éj, felhős, de csöndes májusi éjszaka. Az erdőben rekedt hangon egy fülesbagoly huhogott, az Ilvesjárvi partján vadkacsák hápogtak, s messziről idehallatszott egy medve éles füttyentése. Különben béke és mélységes csend honolt a természetben. Azonban a könnyű szárnyú Álom mégsem szállt le a tőzegkunyhóba, köszönteni a testvéreket. Hangtalanul forgolódtak a fiúk egyik oldalukról a másikra, és a világ során, az élet múlandóságán elmélkedtek. 05097
Bottom
05098
Top
Aapo: I believe not a single eye has closed yet. AAPO: Úgy hiszem, még egyikünk sem hunyta le a szemét. 05098
Bottom
05099
Top
Juhani: Timo’s already asleep, but we others wriggle and twist here like sausages in a boiling cauldron. Why are we so wide-awake ? JUHANI: Timo már édesdeden alszik, hanem mi, többiek csak hentergünk, forgolódunk, mint kolbász a forróvizes fazékban. Ugyia miért kerül az álom? 05099
Bottom
05100
Top
Aapo: The path of our lives has taken a sharp turn today. AAPO: Életünk útja ezzel a nappal éles fordulatot vett. 05100
Bottom
05101
Top
Juhani: That’s what makes me so uneasy, so very uneasy in my mind. JUHANI: Ezért olyan békéden, nyugtalan a szívem. 05101
Bottom
05102
Top
Simeoni: Dark is the state of my heart. What am I? A prodigal son. SIMEONI: Sötét bánat szállt az én szívemre is. Ugyan mi vagyok én? Tékozló fiú? 05102
Bottom
05103
Top
Juhani: Hm. A lost sheep in the wilderness. JUHANI: Hm! Az erdőben eltévedt bárány. 05103
Bottom
05104
Top
Simeoni: Leaving our neighbours and Christian fellows like this. SIMEONI: Elhagytuk szomszédainkat és keresztény felebarátainkat. 05104
Bottom
05105
Top
Tuomas: Here we are and here we stay as long as the forest yields fresh meat. TUOMAS: Itt vagyunk, és itt is maradunk mindaddig, amíg csak friss hús akad az erdőn. 05105
Bottom
05106
Top
Aapo: All will turn out well if only we always set to with common sense. AAPO: Minden jól sikerül, ha mindig ép ésszel látunk munkához. 05106
Bottom
05107
Top
Simeoni: An owl’s hooting yonder in the wilds and its cry never bodes any good. Doesn’t it foretell fire, bloody battle and murder, like the old folks say. SIMEONI: Az erdőben fülesbagoly huhog, és huhogása soha jót nem jelent. A bagolyhuhogás, mint ahogy az öregek mondják, tűzvészt, véres verekedést és gyilkosságot jósol. 05107
Bottom
05108
Top
Tuomas: To hoot in the forest is its job and has no meaning. TUOMAS: Az erdőben azonban az a dolga, hogy huhogjon, és ilyenkor semmit sem jelent. 05108
Bottom
05109
Top
Eero: Here we are in our village, on Impivaara’s turf-roofed farm. EERO: Csakhogy ez itt nem erdő, hanem emberek lakhelye: a tőzegfedelű Impivaara-tanya. 05109
Bottom
05110
Top
Simeoni: Now the seer has changed his perch and hoots on the ridge of the height. There, once upon a time, as the tale tells us, the ”Pale Maiden” used to pray forgiveness for her sins, all through the night, summer and winter. SIMEONI: Az a baljós madár most helyet változtatott, és ott huhog a hegy gerincén. Hajdan, úgy mondja a mese, télen-nyáron minden éjjel ott imádkozott a „sápadt szűz” bűneinek bocsánatáért. 05110
Bottom
05111
Top
Juhani: It was from her the place got the name Impivaara, or ”Maiden’s Height”. I once heard the story as a child, but most of it has already faded from my memory. Brother Aapo, tell us the tale again to while away this dismal night. JUHANI: Róla kapta nevét ez a hegy is: Impivaara, Szűzhegy. Gyermekkoromban hallottam egyszer ezt a mesét, de azóta már elfeledtem. Aapo testvér, meséld el nekünk, hadd múljon ez a siralmas éjszaka. 05111
Bottom
05112
Top
Aapo: Timo snores like a man; but let him sleep in peace; I ’11 tell it to you others. AAPO: Timo úgy horkol, hogy még! De aludjon békével; én szívesen elmesélem nektek a regét. 05112
Bottom
05113
Top
The following tale of the Pale Maiden was now told by Aapo to his brothers. AAPO: a következő mesét mondotta testvéreinek a „sápadt szűz”-ről: 05113
Bottom
05114
Top
In the caverns of this hill there once dwelt a horrible monster, the terror and death of all humans. The two great lusts and passions of his life were: to gaze on and finger his treasures in the deepest corners of the caverns, and to drink human blood, for which he thirsted greatly. But his power to use violence ended nine paces away from the hill, and so he was forced to use trickery on his excursions. He could change himself into anything he liked; and he was seen wandering around now in the form of a beautiful youth, now in the form of a lovely maiden, according to whether it was male or female blood he wanted. Many were overcome by the hellish delight of his glance, many gave up their lives in his fearsome caverns. In this way the monster tempted victims into his power. Hajdanában e hegy barlangjában egy borzalmas manó, az emberek réme és gyilkosa lakott. Életét két pokoli szenvedély töltette be: barlangjának mély rejte-keiben vagy kincseit nézte-becézgette, vagy pedig embervért ivott, melyért mindig kegyeden szomjúság gyötörte. Azonban csupán a hegytől kilenc lépésre volt hatalma arra, hogy erőszakot alkalmazzon, s ezért gyilkos útjain különféle cselhez, ármányos fondorlatokhoz folyamodott. Alakját úgy tudta változtatni, ahogy akarta, s a környéken hol deli ifjú, hol meg gyönyörű szűz képében látták kóborolni, aszerint, hogy nőnek vagy férfinak a vérére szomjazott meg. Sok embert megszédített szemének bűbájos csillogása, sokan lehelték ki lelkűket a manó borzalmas barlangjában. így csalta-csalogatta magához ez a szörnyeteg szerencséden áldozatait. 05114
Bottom
05115
Top
It was a mild summer night. A youth sat on the green sward, embracing his beloved, who rested on his bosom like a glowing rose. This was their farewell embrace, for the youth had to go on a journey and leave the friend of his heart for a time. ”Maiden”, said the youth, ”1 leave you now, but hardly will a hundred suns have risen and set before I see you again.” And the maiden said: ”Not the sun in its setting ever casts so loving a farewell glance at its world as I to my lover when he departs, nor the rising flame of day glow with a delight like to that in my eyes when I hasten to meet you again. And all that the bright day can hold of my soul is my thought of you, and in the dim world of dreams I will walk with you.” Thus spoke the maiden. But the youth said: ”Sweetly you speak, but why does my soul scent evil? Maiden mine, let us swear eternal faithfulness to each other here under the face of Heaven.” And they swore a sacred oath, swore before God and Heaven, and the forests and fells listened breathless to their words. And when the day broke they embraced for the last time and parted. Away hastened the youth, but the maiden roamed for long alone in the forest’s twilight, remembering her beautiful lover. Enyhe nyári éjszaka volt. A rét zöld pázsitján egy fiatal dalia ült, karjai közt pedig, pirosló rózsabimbóként, ifjú kedvese pihent. Búcsúcsókra, búcsúölelésre jöttek ki a szerelmesek erre a rétre, az ifjúnak ugyanis messze földre vezetett az útja, hosszú időre el kellett hagynia szíve szerelmét. „Kedvesem - szólott az ifjú -, most útra kelek. Azonban nem nyugszik le százszor a nap, és újból látni fogjuk egymást.” A leány pedig így válaszolt: „A letűnő nap sem vet olyan bánatos búcsúpillantást a világra, mint ahogy én tekintek távozó kedvesemre, de felkeltében sem ragyog oly gyönyörűen, mint ahogy majd az én szemem fog csillogni, midőn újból elibéd siethetek. Bármily hosszú legyen is a nap, mindig csak rád gondolok, álmaim ködös világában is mindig csak melletted leszek.” így szólt a lány, azonban a legény bánatosan felelte: „Szépen beszéltél, de lelkem mégis rosszat sejt. Szerelmem, fogadjunk örök hűséget egymásnak itt, a magasságos ég alatt.” A két szerelmes valóban szent fogadalmat tett Isten és az ég színe előtt; erdők és hegyek lélegzet-visszafojtva hallgatták esküvésüket. Midőn aztán felhasadt a hajnal, még egyszer átölelték egymást, és elváltak. Messzi útra sietett az ifjú, a lány pedig bánatosan járta a sötét erdőket, és szépséges kedveséről emlékezett. 05115
Bottom
05116
Top
As she thus wanders in the dense forest, what marvellous being is this that comes forth to meet her? She sees a young man, noble as a prince and fair as that golden morning. In his hat a plume gleams and changes colour like a flame. From his shoulders hangs a cloak, blue as the sky and like the sky, spattered with stars. His doublet is white as snow; round his waist a purple belt is tied. He looks at the maiden and from his glance streams a flaming love, and his voice echoes blissfully as he says to her: ”Fear me not, sweet maid, for I am your friend and will grant you limitless joy if I may embrace you but once. I am a mighty man, treasure and jewels without end are mine, and I could purchase the whole of this world. Be my bride and I will take you to a splendid palace and seat you beside me on a shining throne.” This he said in an enticing tone and the maiden stood there dazed. She remembered the oath newly sworn and turned to go, but bent again towards the man, and a strange bewilderment possessed her mind. She turned towards the man, hiding her face with her hand as one who looks upon the sun; turned away, but looked once more upon the wondrous being. A mighty love shone thence to meet her, and suddenly the maiden sank into the prince’s arms. But away sped the prince with his prey, who lay in his arms as in a swoon. Over steep hills, across deep valleys, they fled without resting, and darker and darker grew the forest around them. The maiden’s heart beat uneasily and an anguished sweat ran down from her brow; for at last she noticed something beastlike, terrible, in the bewitching blaze of the creature’s eyes. She looked around her, and swiftly the gloomy spruce hurtled past them as her bearer sped on; she looked into the youth’s eyes and ghastly spasms shook her body, but a strange delight still gripped her soul. Ahogy így jár-kel a sűrű fenyves mélyén, ugyan miféle csodálatos jelenség közeledik feléje? Egy fejedelmi tartású, deli ifjút lát maga előtt, aki oly szép volt, mint az aranyos hajnal. Kalpagján, mint a lobogó láng, gyönyörű tollbokréta ingott-lengett. Vállára fénylő csillagokkal telehintett égszínkék köpeny borult. Bőrmellénye fehér volt, mint a hó, s derekát bíborvörös öv fogta át. Ránézett a lányra, s tekintetéből lángoló szerelem sugárzott, hangja pedig boldogan zendült, midőn megszólította: „Ne félj tőlem, gyönyörű szűz, barátod vagyok, s mérheteden boldogságot hozok rád, ha csak egyszer is megölelhetlek. Hatalmas úr vagyok, kincseimnek, drágaköveimnek se szeri, se száma, s akár az egész világot megvásárolhatnám. Légy a kedvesem, s én büszke váramba viszlek, magam mellé ültetlek ragyogó trónusomra.” Csábos hangon így szólt az ifjú, a lány pedig csak ámult-bámult. Eszébe jutott imént tett esküje, s elfordult, menni készült; majd mintha különös varázs ejtette volna meg a lelkét, megint a legény felé hajlott. Odafordult a daliához, azonban mintha tűző napba tekintett volna, arcát kezével eltakarta; elfordult, majd egyszer mégis visszanézett a csodálatos jelenségre. Varázslatos erő sugárzott feléje, s a lány hirtelen odaborult a gyönyörű herceg ölébe. Az pedig rohanni kezdett zsákmányával, aki lázas szédületben hevert karjai közt. Meredek halmokon, mély völgyeken haladtak át, s egyre sötétebbé, egyre komorabbá vált körülöttük az erdő. Nyugtalanul dobogott a lány szíve, s hideg verejték verte ki a homlokát, mert e jelenség tüzes tekintetében mintha állatias, ijesztő lángot látott volna fellobbanni. Körülnézett, s látta, hogy sebesen suhannak el mellettük a komor fenyők; elrablója azonban csak fokozta sebességét. Rátekintett a legény arcára, és testét rettegő borzongás remegtette meg, ugyanakkor azonban csodálatos szerelemvágy töltötte el a szívét. 05116
Bottom
05117
Top
They fared ever onward through the forests and at last saw a lofty hill pitted with dark caverns. And now, only a few paces from the hill, a horrible thing happened. The man in kingly attire suddenly became a hideous monster. Horns broke out upon his forehead, stiff bristles rustled on his neck, and the wretched maiden felt with pain his sharp claws at her breast. And there the hapless maiden shrieked, fought and struggled in her agony, but in vain. With an evil scream the monster dragged her to his deepest cave and sucked her blood to the very last drop. But now a miracle occurred: the life failed to leave the maiden’s limbs; bloodless, white as snow, she went on living, like a mournful spectre of death from the land beyond. The monster saw this with amazement and used both teeth and claws to the best of his power against his victim, but to no avail. At last he decided to keep her for ever at his side in the bowels of the hill. But what service could she do him? What profit could he draw from her presence there? He put her to clean his treasures and precious stones and to pile them unceasingly before him, for he never tired of looking at them. Egyre tovább haladtak az erdőn át, míg végül egy magas hegy és sötét barlangok tűntek elébük. S ekkor, midőn már csak néhány lépésre voltak a hegytől, borzalmas dolog történt. A királyi öltözetű dalia egyszerre szörnyű manóvá változott: homlokából szarvak törtek elő, tarkóján szúrós sörte nőtt, s karmai mélyen bevágódtak a szerencsétlen lány mellébe. A szegény szűz fel-sikoltott, és kínjában hányta-vetette magát, azonban hiába. A manó undorító bőgéssel barlangjának legmélyére hurcolta a lányt, és utolsó csöppig kiszítta a vérét. Azonban csoda történt: a lélek nem szállt el a lány testéből, hanem mint hófehér, vértelen árny, bánatos kísértet továbbra is életben maradt. Bámulva látta ezt a manó, és karommal, foggal támadt a szűzre, azonban mégsem tudta megölni. Végül is úgy határozott, hogy örökre magánál tartja a lányt sötét barlangjában. De ugyan milyen szolgálatot tehetne a szűz a manónak, hogyan vehetné valamiképp hasznát? A manó megparancsolta, hogy tisztogassa kincseit, fényesítse ékköveit, és rakja ki halomba újból és újból elébe, mert soha be nem telt kincsének látásával. 05117
Bottom
05118
Top
So for years the pallid bloodless maiden lived imprisoned in the height. But at night she was seen standing in silent prayer on its summit. Who gave her this freedom ? Was it the power of Heaven? Through the nights, in storm, in rain and biting frost she stands on the brow of the hill, praying forgiveness for her sins. Bloodless, white as snow, like an image, so silent, motionless she stands, hands on breast, head bent down. Not once dares the wretched maiden lift her brow towards Heaven; but towards the church tower on the forest’s distant edge her eyes are ever turned. For a secret voice still breathes hope in her ear, though no more than a distant spark, a thousand leagues away, does this hope gleam to her. Thus she spends her nights on the hill, and never a plaint falls from her lips, nor does her bosom ever rise or fall in sighs. So wears the gloomy night, but at dawn she is snatched into the cavern by the pitiless monster. Így élt a sápadt, vértelen szűz hosszú éveken át, bezárva a hegy méhébe. Éjjel azonban ott áll a hegy gerincén, és némán, hangtalanul imádkozik. Ugyan ki adta néki ezt a szabadságot? Talán az ég ereje? Esőben, viharban, csikorgó fagyban, minden éjjel fölhág a hegy ormára, és bűneinek bocsánatáért esdekel. Vértelenül, hófehéren, s mint a szobor, mozdulatlanul, szótlanul áll, kezét mellére szorítja, fejét búsan lehorgasztja. Nem meri arcát az égre emelni; tekintetét a láthatár szélére, a templomtoronyra szegezi szüntelen. Mert egy csöndes hang folyton reményt, biztatást sugdos a fülébe; mint valami messzi szikra, száz meg száz mérföldről csillog felé ez a reménysugár. így tölti az éjt a hegy gerincén; ajkáról soha jajszó nem röppen, imádkozó kebléből soha sóhaj nem fakad. így múlik a komor éjszaka, amint azonban felhasad a hajnal, a kegyetlen manó azonnal visszahurcolja őt barlangjába. 05118
Bottom
05119
Top
Scarce had a hundred suns lit up the world before the maiden’s lover returned merrily from his journey. But no sweet bride hastened to meet him. He asked where the fair one tarried, but no one could give him answer. He sought her everywhere by day and night, untiringly, but in vain; the maid had fled like the morning dew, leaving no trace. And at last hope left him; he forgot the joy of life, and walked yet a while on earth, a silent shadow. Until one flaming morning the light of his eyes was dimmed in the night of death. Alig múlt el száz nap, midőn az ifjú, a lány szerelmese, vidám szívvel újból visszatért útjáról. Gyönyörű szüze azonban nem futott elébe, hogy üdvözölje. Hiába kérdezte a legény, hol késik kedvese, senki sem tudott róla semmit. Éjjel-nappal mindenfelé fáradhatatlanul csak őt kereste, azonban hiába; nyomtalanul eltűnt a lány, mint a harmat. Végül elhagyta minden reménység, életéből kihalt minden öröm, s a szegény ifjú mint néma árny kószált egy ideig a földön, hogy végül is midőn épp fölkelt a sugárzó nap, a halál örökös éjszakája szálljon le szemeire. 05119
Bottom
05120
Top
But the maiden lived through years of terrible length; the days in the monster’s cavern, ceaselessly cleaning and piling up treasures under her cruel warder’s eyes, the nights on the hill. Nor dare she raise her forehead to the heavens, but to the church tower on the forest’s distant rim her eyes are ever strained. She makes no plaint, nor does her bosom ever rise or fall in sighs. Borzalmas, hosszú éveket töltött a sápadt szűz a manó barlangjában; nappal kegyeden kínzójának kincseit tisztogatta és rakosgatta ki elébe, éjjel pedig ott állt a hegy gerincén. Vértelenül, hófehéren és mint a szobor, szótlanul, mozdulatlanul áll; kezét mellére szorítja, fejét bánatosan lehorgasztja. Nem meri arcát fölemelni az égre, tekintetét csupán a messzi erdőszélen emelkedő templomra szegezi. Nem panaszkodik, nem jajgat, soha egyetlen sóhajtás sem fakad imádkozó kebeléből. 05120
Bottom
05121
Top
It is a light summer night. The maiden stands again on the hill, thinking of the time she has passed in cruel imprisonment; and a hundred years have gone by since she parted from her friend. Horror seizes her, her mind swoons and cold beads of sweat drop from her brow to the mossy ground as she pictures the length of those years. Then for the first time she dared to look up at the sky, and presently she saw a wondrous light approaching her like a star out of eternal distance. And it was no shooting star, but the transfigured youth, a gleaming sword in his hand. His face seemed deliciously familiar, and the maiden’s heart beat quicker, for now she recognized her former bridegroom. But why the sword? It filled the maid with dread, and in a faint voice she uttered: ”It this sword that ends at last my pain ? Here is my breast, young hero, strike with your gleaming sword and if you can, then grant me death, for which I have thirsted so long.” Thus she spoke on the hill; but the youth brought her, not death, but the divine breath of life, which moved already round her like a perfumed morning wind. With loving glance he folded her in his arms, kissed her, and soon the bloodless maiden felt a thin stream of blood rush like the fairest torrent through her veins; her cheek glowed like a cloud at dawn and joy shone from her white forehead. Resting her curly head on her bridegroom’s arm she looked up into the sunlit heights, purging her breast of a century’s pain in a sigh; and the youth’s fingers strayed in her curls, which fluttered prettily in the wind. Blissful was the hour of rescue and the morn of her day of deliverance. Birds warbled in the spruce on the sides of the mighty hill, and in the northeast rose the sun’s glowing rim. Like to that other morning when the friends had parted on the green sward was this morn. Világos nyári éj van. A hegy tetején ott áll megint a leányzó, és eszébe idézi, mily hosszú időt töltött már keserves rabságban; kereken száz esztendő múlt el azóta, hogy elvált szíve szerelmétől. Megborzad, gondolatai összezavarodnak, homlokáról hideg verejtékcsöp-pek gyöngyöznek alá a hegy mohos köveire, midőn eszébe jutnak az elmúlt hosszú évtizedek. Először ekkor mert föltekinteni az égre, és hamarosan csodálatos fényt pillantott meg, mely mint valami üstökös szállt feléje a végtelen messzeségből. De minél közelebb ért a fény, annál inkább megváltozott az alakja. Nem üstökös volt az, hanem a megdicsőült ifjú, kezében ragyogó karddal. Meghitt kedvesség, ismerős szépség sugárzott arcáról, s a leány szíve hevesen kezdett dobogni, mert felismerte benne egykori jegyesét. De miért közeledett az ifjú karddal a kezében? Sejtette ezt a lány, s gyönge hangon így szólott: „Ez a kard vet véget gyötrelmeimnek? Itt a keblem, ifjú hős, üss ide fényes acéloddal, és ha tudod, add meg nékem a már réges-rég óhajtott halált.” így szólt a leány a hegy tetején, azonban az ifjú nem a halált, hanem az élet balzsamos leheletét hozta számára, mely mint illatos hajnali szellő susogott-lengett a sápadt szűz körül. A szerelmes tekintetű ifjú ölébe vonta, megcsókolta a lányt, s a vértelen szűz érezni kezdte ereiben a vér meleg áramlását, arca kipirult, mint a hajnali felhő, és öröm sugárzott derült homlokáról. Selyemfürtös fejét odahajtotta jegyese vállára, föltekintett a magas égre, és kebléből mély sóhaj szakadt, évtizedes szenvedések sóhajtása; az ifjú ujjai pedig ott bujkáltak a lány hajfürtjei között, melyek lágyan lengedeztek a szelíd hajnali szellőben. Csodálatos pillanat volt ez, a szabadulás pillanata, az üdvözülés reggele. A komor hegy lejtőin, a fenyők ágai közt madarak énekeltek, és kelet felől felragyogott a nap sugárzó korongja. Olyan szép volt ez a hajnal, mint az a másik reggel, mikor a szerelmesek a zöld réten hosszú időre elváltak egymástól. 05121
Bottom
05122
Top
But now the fierce monster, his bristles wrathfully erect, clambered up the hill to drag the maiden down to his pit. But hardly had he stretched his claws towards her, when the youth’s sword, swift as lightning, pierced his breast; and the black blood spouted on the hill. The maiden turned away her head at the sight and pressed her brow to the youth’s breast as the monster, with a fearful cry, gave up his life and rolled down the hill. Thus was the world delivered from a terrible scourge. But in the bright embrace of a silver cloud the youth and maiden were wafted into the sky. On her bridegroom’s knees the bride rested, and pressing her brow to his bosom, smiled happily. Through space they flew, and deep in the giddy depths the forest, hills and winding valleys were left behind. Until at last all faded from their sight as in a cloud of blue smoke. Ekkor azonban dühösen, felborzolt sörénnyel előmászott a gonosz manó, hogy a szüzet ismét barlangjába hurcolja. De alig nyújtotta ki karmát a lány felé, az ifjú kardja, mint a villám, átdöfte oldalát, s fekete vére kiömlött a hegyre. A leány elfordította arcát e látványtól, s homlokát az ifjú keblére szorította; a manó pedig szörnyű bőgéssel kimúlt, és lezuhant a hegy meredélyén. így szabadult meg a világ ettől a borzalmas szörnyetegtől. Az ifjú és a leány ezüstös felhők szárnyán szálltak fel az égi magasságokba. Jegyesének ölében pihent a menyasszony, és homlokát vállára hajtva boldogan mosolygott. Átrepültek az űrön, és mélyen elmaradtak alattuk erdők, hegyek, tekervényes völgyek, hogy végül is kékes ködfátyol takarjon el mindent szemük elől. 05122
Bottom
05123
Top
Such was the tale of the Pale Maiden told by Aapo to his brothers on that sleepless night in the turf-roofed hut on Impivaara clearing. Ezt a mesét mondotta el Aapo a sápadt szűzről testvéreinek azon az álmadan éjszakán, az Impivaara tisztásain. 05123
Bottom
05124
Top
Juhani: Here’s Timo waking just as our tale ends. JUHANI: Mire véget ért a mese, Timo is fölébredt. 05124
Bottom
05125
Top
Timo: Why don’t you sleep in peace, boys? TIMO: Miért nem nyugosztok békével, fiúk? 05125
Bottom
05126
Top
Juhani: Here’s been a mighty telling of tales. Ay, that was the tale of the former maiden and the monster. JUHANI: Nagy mesélgetés folyik itt. Hát így szól a mese az egyszeri lányról és a manóról. 05126
Bottom
05127
Top
Simeoni: But they say this awful monster still lives. Hunters have seen him; he has only one eye that shines in the dark like a glowing cinder. SIMEONI: Hanem azt mondják, hogy ez a szörnyű manó még most is él. A vadászok nemegyszer találkoztak vele, s azt állítják, csak egy szeme van, mely az éj sötétjében parázsként világít. 05127
Bottom
05128
Top
Juhani: What was it happened a few years ago to old man Kuokkala, now sleeping with the Lord? One spring, while he was out at the capercaillies’ mating-time and awaited the passing of midnight by his camp-fire on this clearing, he saw over there at the foot of the hill that same glow and heard a voice that kept on asking endlessly: ”Shall — I — chuck — it, shall — I — chuck — it?” It asked that many thousand times over, until the old man, one of the old sort whose heart didn’t start beating for any little thing, got mad at last and answered in a fierce voice: ”Chuck it then, you Devil!” JUHANI: Ugyan mi is történt néhány évvel ezelőtt az öreg Kuokkala apóval, Isten nyugosztalja szegényt! Egy tavaszestén, fajdlesen járva, itt, ezen a tisztáson várta be az éjfélt tábortüze mellett. Ott, a hegy tövénél megjelent neki az a bizonyos fénylő szem, s egy hang szakadadanul azt kérdezte: „Odaüssek? Odaüssek? Odaüssek?” Ezt kérdezte néhány ezerszer, míg végre is az öreget, aki amolyan régi vágású ember volt, s nem ijedt meg a maga árnyékától, elhagyta a béketűrés, és dühösen odamordult: „Üss hát oda, vigyen el az ördög!” 05128
Bottom
05129
Top
Timo: But ah! no more was needed. TIMO: Hanem aztán több se kellett! 05129
Bottom
05130
Top
Juhani: Tell us, Timo, what happened. JUHANI: Mondd el csak, Timo, mi történt aztán. 05130
Bottom
05131
Top
Timo: Why, in a minute a grinning skeleton came crashing on to the old man’s fire as though thrown by ten men and put out the blaze to the very last spark. But at that the old man snatched up his rifle and toddled off out of sight of the whole hill, although, as Juhani here said, he was one of the old sort whose heart didn’t start beating for every little thing. TIMO: Nos, abban a pillanatban egy vigyorgó csontváz ugrott az öreg tábortüzéhez, de oly zajjal ám, mintha tíz ember lökte volna oda, s az utolsó szikráig kioltotta a tüzet. De az öreg is jobbnak látta kapni a puskáját és szépen ehszkolni a hegy tájékáról, noha, mint Juhani mondja, régi vágású ember volt, és nem ijedt meg a saját árnyékától. 05131
Bottom
05132
Top
Simeoni: We’ve come to a very devils’ lair. SIMEONI: Tehát a manók és ördögök városába költöztünk! 05132
Bottom
05133
Top
Aapo: Here we have come and here we shall stay without Tear. Even if he were still alive, the monster is now very weak; that is shown by his behaviour towards old man Kuokkala. All he could do in his spite was to put out the fire, and even t hat only when the man gave him leave. His power was broken for ever by the young man’s sword. AAPO: Ide költöztünk, és itt is maradunk félelem nélkül. A manó, még ha életben lenne is, teljesen erőtlen: Kuokkala apóval szemben tanúsított viselkedése is ezt bizonyítja. Haragjában is csak a tüzet tudta eloltani, azt is csupán az öreg előzetes engedélyével. A szent daha kardja örökre megtörte erejét. 05133
Bottom
05134
Top
Juhani: I can’t help feeling pity though for the maiden in (he bowels of the earth, a girl with that accursed bristle-neck. JUHANI: Hanem azt a szegény lányt ott a sötét barlangban, annak a tarajos szörnynek a rabságában mégiscsak sajnálom. 05134
Bottom
05135
Top
Simeoni: Why didn’t she stand firm against temptation? SIMEONI: Úgy kell neki, miért nem állott ellen a kísértésnek! 05135
Bottom
05136
Top
Juhani: Oh, my son, don’t say that! How would it be, for instance, if in some flowery vale of peace a king’s daughter were to meet you, fair as a rose and flower, trip towards you in silks, ribbons and the smell of pomades, in glittering golden frippery like a peacock; if a wench like that met you and wanted to cuddle and kiss you, how would it be with your miserable heart? I ask you, Simeoni? JUHANI: Jaj, fiam, ne mondj ilyet! Ugyan mi történne, ha valahol egy virágos völgyben világszép királylány lépne eléd, szép, mint a rózsa, s ott illegne előtted selyemben, csipkében, pomádéillatban, páváskodva ragyogó aranyköntösben? Ugyan mit tenne szegény szíved, ha egy ilyen lotyó lépne eléd, s elkezdene simogatni, csókolgatni? Erre felelj, Simeoni! 05136
Bottom
05137
Top
Simeoni: I’d pray for strength in belief. SIMEONI: Imádkoznék, hogy legyek erős a hitben. 05137
Bottom
05138
Top
Juhani: Hm. JUHANI: Hm. 05138
Bottom
05139
Top
Timo: I wouldn’t let her come cuddling me and still less lip-smacking. Keep away from me, I’d say, keep, you jade, at a distance, or I’ll fetch a stick from yonder thicket and lay it on until your back is mottled tomorrow worse than a lady-bird’s wing. That’s what I’d do without any mercy. It’d show her. TIMO: Én bizony nem hagynám, hogy ölelgessen, s még kevésbé, hogy csókokat cuppantson rám. Hagyj békén, mondanám neki, távozz tőlem, ebadta manó, mert különben kitörök egy furkót onnan a bokorból, s úgy ellátom a bajod, hogy a katicabogár szárnyánál is tarkább lesz holnap a hátad. így tennék irgalmatlanul, s tudom, ennek meglenne a hatása. 05139
Bottom
05140
Top
Juhani: Oh little brother! I believe you would talk differently if you had looked around you a little more in this world, if you had been, for instance, in Turku Town. That’s what I did when I drove the bulls there from Viertola Manor. I saw more than one thing to wonder at there, saw how pomp and glitter can turn the heads of sons of men. Ah me, ah rowdy village, ah wordly life indeed! There rattles a carriage, here another, and in them sit the most fly-away fools with whiskery faces, and girls like porcelain dolls, spreading far around them a thick scent of costly oils and ointments. But look yonder! Help and save me! There, all in gilded feathers, minces a real jewel of a madam or miss, whatever she be. See her neck! White as curdled milk, cheeks red as the plague, and the eyes in her head burn like two bonfires in daylight as a true rapscallion of a lad sails up to her in a hat, shiny black tails, and peeps — well, may the Devil himself take you! — peeps at her through a square bit of glass that gleams in the rascal’s left eye. But now — by the Seven Smiths ! — now they bob and bow on both sides, and see the woman purse up her mouth to a real strawberry of a mouth and twitter like a swallow on a sunlit roof, and the nob before her wag his hand and his tail, wave his hat and scrape his foot till the paving strikes sparks; ah, that was a game for you. Oh jays that you are, thinks I to myself, a bit of a boy, standing here at the street corner, a bunch of raw hides on my shoulder and staring mouth agape at this twittering. JUHANI: Jaj, édes öcsém, azt hiszem, másképp beszélnél, ha jobban körülnéztél volna a világban, például ha jártál volna Turku városában. Én már voltam ott: ökröt hajtottam oda a Viertola-udvarházból. Sok elképesztő dolgot láttam; láttam, hogy fényűzés és pompa hogy megzavarhatják az emberek fejét. Haj, micsoda lárma, milyen káprázatos élet! Emitt robog egy kocsi, amott robog egy hintó, s a hintókban ped-rett bajszú gavallérok, porcelánbaba-képű hajadonok ülnek, s a drága illatszerektől és pomádéktól messze szagos lesz az utca utánuk. De nézz csak oda! Uram, segíts! Aranyos toliakkal felcicomázva, hamiskás dáma vagy frajla vagy mi a csoda tipeg feléd. Nézd a nyakát! Fejér, mint a tejszín, az orcája piros, mint a bazsarózsa, s szeme úgy ég, mint két máglyarakás, mivel magas kalapban, selyemfényes fekete frakkban egy igazi ficsúr közeledik hozzá, és négyszögletes üveg-ablakocskáján át, melyet odacsíptetett a bal szemébe, negédesen kacsingat rá - hogy a kakas csípné meg. Most meg, hű, az áldóját! mindketten finoman hajbókolnak; a fehércseléd igazi eperszájjá csücsöríti az ajakát, és elkezd csicseregni, mint a fecskék a napsütötte ereszen. A ficsúr meg illeg-billeg, karját lengeti, farát riszálja, megemeli a kalapját, s lábával megkaparja a földet, hogy szikrát vet tőle az utca köve. Ez volt aztán a komédia! Haj, ti bolond barázdabillegetők, gondoltam magamban, midőn nagy halom friss ökörbőrrel a vállamon ott álltam az utca sarkán, és tátott szájjal bámultam ezeknek a fajdoknak a dürgését. 05140
Bottom
05141
Top
Tuomas: Gentlefolk are fools. TUOMAS: Az urak bolondok. 05141
Bottom
05142
Top
Timo: And childish as milk-chinned brats. So they eat, too, with rags over their chests and without — dog take me — knowing enough to lick their spoons clean when they rise from table; that I have seen with my own eyes to my great surprise. JUHANI: És gyermekesek, akár a tejfelesszájú kölykök. Úgy is esznek, mint azok: kendővel a nyakukban, és nem tudják - istenuccse! -, hogy ha fölkelnek az asztaltól, hát illenék tisztességei lenyalni a kanalat! Ezt nagy csodálkozással magam is láttam. 05142
Bottom
05143
Top
Simeoni: But at tricking and cheating a farmer they are man enough. SIMEONI: Hanem a szegény parasztot nyúzni, szipolyozni, ahhoz értenek! 05143
Bottom
05144
Top
Juhani: True. Among gentlefolk there is much that is womanish and silly, that I saw on my trip to Turku. But look you, when a simpering wench like that, in real scented oils and flying laces, comes near, it’s not to say that the heart of a son of man doesn’t begin to flutter. Ay, boys, the lusts of this world tempt strongly, that I noticed on my trip to Turku. And I say once again, that my heart bleeds for the maiden on yonder height. It was time for her to be saved from Hell and to sail with her friend to a haven of peace, to which may God help us also in His time. In this hope let’s try to sleep now. There’s still another marvellous tale about this hill, but it can keep for the present and let’s all try to sleep. Go, however, Simeoni, and cover the glowing cinders with ashes, so that I needn’t sit tinkling my fire-irons and waving a bunch of hay tomorrow, but can begin at once hammering at the end of a log like a redcrested woodpecker. Go now. JUHANI: Valóban, az urak világában sok nevetséges és asszonyos szokás akad, ezt megfigyeltem turkui utamon. Hanem ha olyan kikent-kifent, idres-bodros fehércseléd magát mórikálva közeledik felénk, bizony megfájdul az ember fiának a szíve. Igen, igen, fiúk! A világ gyönyörei szörnyen csábítanak, ezt tapasztaltam én is turkui utamon. És még egyszer ki kell jelentenem, hogy szívem nagyon megszánta azt a szegény lányt ott fenn a hegyen. Igazán ideje volt, hogy végre megszabaduljon a pokolból, és szíve szerelmével együtt bevitorlázzon a béke révébe, ahová talán egyszer bennünket is eljuttat az Úr kegyelme. Ebben a reményben igyekezzünk most elaludni. Igaz, van még erről a hegyről egy másik érdekes mese is, ezt azonban hagyjuk máskorra, most pedig próbáljunk aludni. Te azonban, Simeoni, menj ki, és kapard be hamuval a parazsat, hogy ne kelljen holnap reggel soká bíbelődnöm kovával, fűcsomóval, hanem azonnal nekiláthassak a gerendák kopácsolásának, mint valami piros fejű harkály. Eredj, no, eredj. 05144
Bottom
05145
Top
Simeoni went to do Juhani’s bidding, but came quickly back with hair erect and eyes starting out of his head. Stut-teringly he uttered something about a strange burning eye out there near the cart. At that the others too were startled, and bidding God to bless them body and soul they went out of the hut in a group; and their hair resembled a wind-gathered tangle in the crown of a birch. Motionless, silent as statues they stood, staring in the direction shown by Simeoni’s pointing finger. Without blinking they stared, and saw beyond mistake a weird gleam near the cart, which sometimes, disappeared, but soon showed itself again. They might have deemed it the lone eye of their horse Valko, only no whiteness loomed around it, but rather something black, and there was no sound of the bell. Pondering thus, the brothers stood without moving; but at last Tuomas said in a somewhat stern tone: Simeoni valóban ki is ment, hogy végrehajtsa Juhani parancsát, de pár pillanat múlva kidülledt szemmel, égnek meredő üstökkel máris visszatért. Nagy dadogva előadta, hogy ott künn, a szekerek táján, valami különös, égő szemet látott. Erre a többiek is talpra ugrottak, testüket-lelküket az Úr gondjába ajánlották, s aztán egybeverődve kiléptek a kunyhó elé. Mozdulatlan, néma szoborként álltak s meredtek a sötétbe, amerre Simeoni ujja mutatott. Csak bámultak, néztek mozdulatlanul, s valóban láttak is a szekér mögött valami különös csillogást, mely hol feltűnt, hol kihunyt, hogy aztán újból fényesen felcsillanjon. Ezt talán fehér gebéjük egyetlen szemének vélték volna, azonban semmiféle fehérség sem derengett onnan, épp ellenkezőleg, valami fekete árny mozgott-lengett, s aztán a csengő csilingelé-sét sem hallották. Ezt fontolgatva, egy darabig mozdulatlanul álltak a testvérek, végül azonban Tuomas dühösen felmordult. 05145
Bottom
05146
Top
Tuomas: What do you want? TUOMAS: Mi kell? 05146
Bottom
05147
Top
Juhani: For God’s sake don’t talk so high and mighty to him. It’s him! What shall we do now, brothers? It’s him! What shall we say to him ? JUHANI: Az isten szerelmére, ne szólj hozzá ilyen gorombán. Ez ő! Mit tegyünk, testvérek! Ez ő! Ugyan mit mondjunk neki? 05147
Bottom
05148
Top
Aapo: I surely don’t know. AAPO: Igazán, magam sem tudom. 05148
Bottom
05149
Top
Timo: Now a verse of a hymn would do good. TIMO: Most jó lenne énekelni egy zsoltárt. 05149
Bottom
05150
Top
Juhani: Doesn’t one of us know a single prayer by heart? Pray, dear brothers, out with something in God’s name, whatever comes into your heads, without any bothering about suiting the text to the occasion. Read the Home Baptism Service, brothers dear, if you know nothing else. JUHANI: Hát közülünk senki sem tud egyetlen imádságot sem kívülről? Mégis mondjatok fel mindent, drága testvéreim, ami csak eszetekbe jut. Az ég szerelmére, szavaljatok el mindent, amire csak emlékeztek, akár bibliai történeteket is, ha jobb nem akad. Mondjátok el, kedves testvérek, akár a szükségke-resztelési igéket. 05150
Bottom
05151
Top
Timo: l’ve known one and another passage of the hymnbook in my time, but now it’s as though a fearful prop were holding up the door of my brain. TIMO: Hiszen tudtam én egy-két szakaszt a zsoltáros-könyvből, de most mintha szörnyű retesz zárná el elmém ajtaját. 05151
Bottom
05152
Top
Simeoni: The spirit won’t allow you to speak, any more than he will me. SIMEONI: A szellem nem enged téged beszélni, mint ahogy engem sem. 05152
Bottom
05153
Top
Timo: Ay, he won’t allow me. TIMO: Nem enged, nem bizony! 05153
Bottom
05154
Top
Juhani: This is terrible! JUHANI: Hát ez borzasztó! 05154
Bottom
05155
Top
Aapo: Terrible! AAPO: Borzasztó! 05155
Bottom
05156
Top
Timo: Truly terrible! TIMO: Bizony borzasztó! 05156
Bottom
05157
Top
Juhani: What can we do? JUHANI: Mit tegyünk? 05157
Bottom
05158
Top
Tuomas: A firm stance is best, I believe. Let us ask him who he is and what he wants. TUOMAS: Azt hiszem, legjobb, ha keményen szembenézünk vele. Kérdezzük meg, hogy kicsoda, és mit akar? 05158
Bottom
05159
Top
Juhani: Let me ask him. Who are you? Who are you? Who are you and what do want of us? — Not a word in answer. JUHANI: Várj, majd én megkérdem. Ki vagy? Ki vagy, és mit akarsz tőlünk? Egy árva szót sem felel! 05159
Bottom
05160
Top
Lauri: Lay hold of embers. LAURI: Vegyünk tüzes csóvákat a kezünkbe. 05160
Bottom
05161
Top
Juhani: We’ll lay hold of embers from the fire and baste you to a turn unless you say your name, your family and your errand. / JUHANI: Tüzes csóvát veszünk a kezünkbe és pecsenyévé sütünk, ha nem mondod meg a neved, fajzatod, s hogy mi járatban vagy! 05161
Bottom
05162
Top
Lauri: No, I meant let’s grab the embers at once. LAURI: Én úgy gondoltam, hogy fogjunk tüzes csóvát, és csapjuk a fejéhez. 05162
Bottom
05163
Top
Juhani: If we dared. JUHANI: Ha mernénk. 05163
Bottom
05164
Top
Tuomas: One death we owe to the Lord. LAURI: Egy életem, egy halálom. 05164
Bottom
05165
Top
Juhani: Ay, we owe the Lord one death! Embers in fist, boys! JUHANI: Igaz, egy életünk, egy halálunk! Tüzes csóvát a markotokba, fiúk! 05165
Bottom
05166
Top
Soon they stood in a row, burning brands for weapons in their hands. Foremost stood Juhani, his eyes round as an owl’s, staring at the eye behind the cart, which with a fine glow stared back at him. So stood the brothers with their fiery weapons on the nightly clearing; and a lapwing cried from the mountain spruce, the dismal wilds below them breathed heavily, and dark clouds covered the arch of the sky. Hamarosan ott álltak sorban, égő csóvákkal a kezükben. A csapat élén, kidülledő szemmel, mint a bagoly, Juhani meredt a szekér felé, ahonnan a rejtélyes szem különös csillogással nézett vissza rá. így álltak a testvérek parázsló fegyverekkel az éjszakai tisztáson; a hegy felől kuvik huhogott, alattuk pedig komoran zúgott a zordon erdő, s az eget sötét felhők borították. 05166
Bottom
05167
Top
Juhani: When I say ”Now, boys!” let the brands rain from our fists on to the devil’s neck. JUHANI: Amikor azt mondom: most, fiúk!, akkor repüljön minden csóva az ördög nyakába. 05167
Bottom
05168
Top
Simeoni: Let us try again to see if we can talk to it first. SIMEONI: De talán próbálnék még egyszer szent igével elűzni a gonoszt. 05168
Bottom
05169
Top
Juhani: Well thought! Let’s try a little talking first. But what shall I say to him? Whisper to me, Simeoni, for I myself am oddly stupid just now. But whisper the words to me and I ’11 cast them in his face until the forest echoes. JUHANI: Okos tanács! Próbáljuk meg hát. Hanem ugyan mit mondjak neki? Súgd meg nekem, Simeoni, mert én most furcsa módon ostoba vagyok. Súgd meg nekem a szavakat, s én úgy a képébe kiáltom, hogy az erdő is visszhangzik bele. 05169
Bottom
05170
Top
Simeoni: Note then what I say. Here we stand. SIMEONI: Figyeld hát, mit mondok. Itt állunk. 05170
Bottom
05171
Top
Juhani: Here we stand! JUHANI: Itt állunk! 05171
Bottom
05172
Top
Simeoni: Like heroes of the Faith, with flaming swords in our hands! SIMEONI: Mint a hit vitézei, tüzes karddal kezünkben. 05172
Bottom
05173
Top
Juhani: Like heroes of the Faith, with flaming swords in our hands! JUHANI: Mint a hit vitézei, tüzes karddal kezünkben! 05173
Bottom
05174
Top
Simeoni: Go your way. SIMEONI: Eredj utadra. 05174
Bottom
05175
Top
Juhani: Go to your Hell! JUHANI: Eredj a pokolba! 05175
Bottom
05176
Top
Simeoni: We are baptized Christians, warriors of the Lord. SIMEONI: Igaz keresztények, Isten katonái vagyunk. 05176
Bottom
05177
Top
Juhani: We are baptized Christians, warriors of the Lord, Christ’s soldiers! JUHANI: Igaz keresztények, Isten katonái, Krisztus vitézei vagyunk. 05177
Bottom
05178
Top
Simeoni: Even though we cannot read. SIMEONI: Noha nem tudunk olvasni. 05178
Bottom
05179
Top
Juhani: Even though we cannot read. JUHANI: Noha nem tudunk olvasni. 05179
Bottom
05180
Top
Simeoni : But believe notwithstanding. SIMEONI: De mégis hiszünk. 05180
Bottom
05181
Top
Juhani: But believe notwithstanding and trust firmly in it. JUHANI: De mégis hiszünk, és hitünkben szilárdan bízunk. 05181
Bottom
05182
Top
Simeoni: Go now. SIMEONI: Eredj hát! 05182
Bottom
05183
Top
Juhani: Go now! JUHANI: Eredj hát! 05183
Bottom
05184
Top
Simeoni: Soon the cock crows. SIMEONI: Nemsokára megszólal a kakas. 05184
Bottom
05185
Top
Juhani: Soon the cock crows! JUHANI: Nemsokára megszólal a kakas! 05185
Bottom
05186
Top
Simeoni: Proclaiming the light of the Lord. SIMEONI: És az Úr világosságát hirdeti. 05186
Bottom
05187
Top
Juhani: Proclaiming the light of the Lord Zebaoth! JUHANI: És Zebaoth Úr világosságát hirdeti! 05187
Bottom
05188
Top
Simeoni: But he doesn’t seem to take any notice. SIMEONI: De ő ügyet sem vet szavunkra. 05188
Bottom
05189
Top
Juhani: But he doesn’t seem to... Ay, he doesn’t care (hough I bawl at him with the tongue of angels. May the Lord bless us, boys, for there’s nothing left but to — Now, boys! JUHANI: De ő ügyet sem vet sza... Igen, ügyet sem vet ránk, még ha az angyalok nyelvén is szólnék neki. Az Úr óvjon bennünket, testvérek! Mert nincs más hátra, mint... No most, fiúk! 05189
Bottom
05190
Top
At that each threw his burning brand at the apparition, which, with the speed of lightning, dashed off at a run with a thunder of four hoofs, and the glowing cinders on its back flashed for long as it cleft the darkness. It fled the fiery skirmish, until, having reached the clearing’s edge, it dared at last to stop, blowing once or twice noisily. And the brothers’ ghost, the awe-inspiring monster, proved after all to be their one-eyed horse, which had lost for the time its whitish colour in the black mudpools of the swamp, into which it had probably strayed and there splashed despairingly before regaining dry land. There, too, in its struggles it had loosened the bell from its neck, a matter which had greatly helped to bewilder the brothers. This was the eye that had gleamed in the darkness behind the cart, as many an animal’s eye can glow in the dark. But only after a moment or two had passed, and even then with caution, did the brothers dare to approach Valko and finally establish their error. They returned with wrathful faces to their hut, and at last as the night paled each lay in untroubled sleep. Ekkor mind a kísértet felé hajították tüzes csóváikat, mire az négy lábával dobogva nyílsebesen elvágtatott, s a tüzes parazsak még soká ott világítottak a hátán a sötétben. így szökött meg a rém a tűzesőből, s csak Leérve a tisztás szélére mert végre megállni, mert egy-szer-kétszer hangosan felnyeríteni. A testvérek gonosz szelleme, rettenetes kísértete nem volt más, mint félszemű gebéjük, mely átmenetileg elvesztette fehér színét. A szegény pára ugyanis belesüppedt a mocsár iszapos dágványába, és csak nagy üggyel-bajjal tudott kikecmeregni a szárazra. Ebben a nagy küszködésben a csengőt is leszakította a nyakáról, amely körülmény szintén jelentősen közrejátszott a testvérek megtévesztésében. Ez volt az a szem, mely az éj sötétjében a szekér mögött felcsillant, mint ahogy sok állatnak csillog a szeme a sötétben. Csak néhány perc múlva, s akkor is csak óvatosan mertek a testvérek közeledni lovukhoz; végre fölismerték tévedésüket. Dühös képpel tértek vissza a kunyhóba: mire azonban megvirradt, már mindnyájan mély álomba merülve hortyogtak. 05190
Bottom

Chapter 06 Fejezet

: |fin-|swe-|eng|-rus|-est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (en-hu) :
Chapter: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seven brothers o A hét testvér Download
06001
Top
It was ready at last, the brothers’ cabin. Thirty feet was its length and eighteen its breadth; one gable looked eastward, the other westward. Entering through the door at the cabin’s eastern end, you had on your right a large stove, on your left a manger, built for Valko’s use in the winter. From the threshold, almost to the middle of the room, a carpet of spruce branches hid the naked earth, but at the back of the room a stout floor had been made of broad planks and above this a roomy gallery, for the new cabin was to serve the brothers both as dwelling-place and sauna. About twenty paces from the house stood the store-room, built of small, round spruce-logs. Végre készen állott a testvérek házikója. Öt öl volt a hossza, három a széle; egyik vége keletre, a másik nyugatra nézett. Belépve a ház keleti végén nyíló ajtón, jobb kéz felől hatalmas kemence, balra meg egy jászol állott, Valko jövendő téli állása. A küszöbtől a szoba közepéig csupán ledöngölt, fenyőgallyakkal behintett föld volt a padló, a túlsó félen azonban széles gerendákból pompás padozatot, efölé pedig széles fürdőpadkát építettek. A testvérek ugyanis nemcsak lakószobának, hanem szaunának is használták a házukat. A lakóháztól mintegy húszlépésnyire állt a fiatalabb fenyődorongokból rótt éléskamra. 06001
Bottom
06002
Top
The brothers had thus a fine shelter against rain, storm and the frosts of winter, and an extra room for their provisions. And now they could devote all their energy to hunting and all the divers forms of trapping. And then for the capercaillies, heath-grouse and partridges, hares, squirrels and stouthearted badgers, and the wild duck and fish in Lake Ilvesjärvi, death was near. Then the endless spruce-woods rang with the barking of the aroused Killi and Kiiski and the crashing of guns. The brother’s guns felled too, now and again, a bushy-pelted bear; but the proper time for hunting bears had not yet come. Pompás menhelyük volt a testvéreknek eső, vihar és a téli fagyok ellen; volt jó kamrájuk is az élelmiszerek számára; így hát teljes erővel hozzáfoghattak a vadászás-hoz, halászáshoz. Kegyetlen halál következett a faj-dokra, fürjekre, fácánokra, tapsifüles nyulakra, mókusokra és mogorva borzokra, valamint az Ilvesjárvi vadkacsáira és halaira. Killi és Kiiski hangos csaholásától, fegyverek szapora dörgésétől visszhangoztak a végtelen fenyvesek és dombok. A testvérek golyója néha-néha egy bozontos medvét is elejtett, azonban a tányértalpú vadászatának igazi ideje még nem jött el. 06002
Bottom
06003
Top
Came autumn with its frosty nights, and the grasshoppers, frogs and lizards died or fled to their deep hiding-places, and it was now time to trap the fox with shinning irons; this art the brothers had learned from their father. Many a quickfooted Reynard then paid with his fine fur for a dainty titbit or two. Hares are known to tread paths in the soft snow of the forest, and across these paths the brothers stretched hundreds of brass-wire snares, to the doom of many a white-furred denizen of the woods. They built as well a fine wolf-trap on the clearing’s eastern edge. To catch wolves, they also dug a pit, enormously deep, some distance from the cabin on a dry sandy patch. A meaty joint tempted many a hungry wolf into the strong trap; and then, when the brothers saw their helpless prey, a din and crashing would arise in the trap on a dark autumn night. One of the brothers would stand on a fence post, seeking, gun in hand, to fell the coarse-haired brute with a bullet; at his side another held a light, a blazing torch of resinous wood. The others helped Killi and Kiiski to drive the sombre-visaged, grinning beasts out of the bushes, flashing their resinous firebrands now here, now there. Great was the tumult, with the shouting of the men, the raging of the hounds and the firing of guns, the forest and Impivaara’s pitted side rattled untiringly. Thus they would struggle; the snow would become stained, reddened more and more, fly around in a thousand directions, until the last wolf lay bleeding on the ground. And then the flaying of their prey provided work for the brothers; yet this labour was exceedingly pleasant to them. Into the pit, too, on the clearing’s western edge, hastened more than one slant-eyed wolf. Fagyos éjszakáival beköszöntött az ősz, és meghaltak vagy mély rejtekeikbe húzódtak a tücskök, gyíkok és békák; itt volt az ideje, hogy villogó csapdát állítsanak a rókának. Ezt a tudományt még apjuktól tanulták a fiúk, s most bizony nem egy fürge lábú Ravasz Miskának kellett értékes bundájával fizetnie az ízletes csalétekért. Tudvalevő, hogy a nyulak az erdőn jól látható csapást taposnak a puha hóban; ezekre a csapásokra százával feszítették a testvérek a dróthurkokat sok-sok fehér bundás tapsifüles vesztére. Az irtás keleti szélén egy bozótos vízmosásban ügyes, erős farkaskarámot is építettek; ezenfelül pedig, ugyancsak a farkasok tőrbecsa-lására, nem messze a kunyhótól egy mély vermet ástak a száraz, homokos földbe. A pompás pecsenyeillat sok éhes ordast becsalt a karámba, és mihelyt a fiúk észrevették, hogy zsákmány került a csapdába, szörnyű zaj és lárma verte fel az őszi éjszakát. A testvérek egyike töltött puskával állt a kerítéshez támaszkodva, hogy golyójával leterítse a durva szőrű vadat; mellette egy másik a lobogó szurokfáklyát tartotta. A többiek pedig Killinek és Kiiskinek segítettek kikergetni a komor pofájú, vicsorgó vadakat a bokrok közül, és fáklyáikkal vadul ide-oda hadonásztak. Szörnyű volt a lárma: rikoltoztak a legények, ugattak a kutyák, durrogtak a fegyverek, és szüntelenül visszhangoztak Impivaara odvas sziklafalai s a messzi rengetegek. így folyt a harc, a fehér hó egyre foltosabb, pirosabb lett, egyre jobban feldúlták, összetaposták, míg végül valamennyi ordas ott hevert vérében. A zsákmány megnyúzása újból bőséges tennivalót adott a testvéreknek, azonban ezt a munkát mégis nagyon kedvelték. Hanem az irtás nyugati szélén, a verembe is betévedt olykor egy-egy toportyán. 06003
Bottom
06005
Top
It happened once that early in the morning, while the others still slept, Timo set out to examine the baited pit, whose halffallen covering awakened hopes in him already at a distance. And having reached the pit, his joyful eye preceived indeed a grey object in the depths, a mighty wolf, which, with its muzzle pressed to the earth, lay motionless, peering up at the man. What did Timo now decide to do? Why, to kill the wolf singlehanded, and then, to the amazement of the others, enter the cabin with his hairy burden slung across his shoulder. Putting the idea into action, he fetched the ladder from the cabin wall, lowered it cautiously into the pit, and with a heavy mallet in his hand stepped down the rungs, meaning to smash the brute’s skull. For long he smote around him with his club, his teeth clenched, but always at the empty air. The wolf’s head darted nimbly right or left each time he brought down his clumsy weapon. At last he lost his club to the wolf, and could then think of nothing better than to climb up again and hurry to the cabin to report his find. Egyszer aztán úgy történt, hogy Timo kora reggel, midőn a többiek még álomban hevertek, kiment megnézni a vermet, melynek félig besüppedt teteje már messziről jót sejtetett. Odaérve a verem szélére, lenn a mélységben valóban holmi szürke tömeget, egy jól megtermett ordast pillantott meg, amint orrát a földre sunyva mozdulatlanul feküdt, és bizalmatlanul pislogott fölfelé. Ugyan mit határozott Timo? Úgy döntött, hogy egyedül fog végezni a farkassal, s aztán a többiek nagy mulatságára vállán bundás ordassal lép majd be a szobába. Nekilátott hát a dolognak: a ház mellől előcipelte a létrát, óvatosan leengedte a verembe, s aztán nehéz bunkót szorongatva kezében, lemászott a létra fokain, hogy kásává verje a fene állat fejét. Fogát vicsorgatva sokáig csapkodott bunkójával, de mindig csak a puszta levegőt találta: a farkas hol jobbra, hol balra kapta el a fejét, midőn legényünk feléje sújtott otromba fegyverével. Végül is a farkas mellé ejtette bunkóját, s így nem maradt más hátra, mint szépen felmászni, és elfutva a kunyhóba megjelenteni a többieknek, hogy mi történt. 06004
Bottom
06006
Top
The brothers soon emerged, furnished with staves, ropes and nooses, to seize their prey. But when they reached the pit, it was empty. Up the ladder, which Timo had left behind him in the pit, their wolf had climbed neatly to safety and swiftly departed, thanking his good fortune. This the brothers at once perceived, and, cursing and grinding their teeth, sought with enraged glance for Timo; but he was no longer present. He was already in full flight at the forest’s edge, where the pines soon hid him from view. He felt that it was unwise to stay and argue the matter. But the others howled after him, lists aloft, promising to crush him to a jelly from brow to heels, if he still dared to open the cabin door. So threatening, they left the pit ill-tempered and angry and went back to the cabin. Meanwhile Timo wandered, a fugitive, in the forest, and soon the brothers began to regret their behaviour towards him, perceiving that the mischance was due more to his stupidity than to any evil intention. And so, already before evening, Juhani climbed to Impivaara’s summit, and shouting in his mighty voice to all points of the compass, called Timo, assuring him on oath that he need not fear to return at once. He went on shouting, and after a time Timo returned, glowering angrily and rolling his eyes. Without a word he undressed, dropped down on his bed, and soon snored in deepest slumber. A testvérek karókkal, kötelekkel, hurkokkal felszerelve azonnal föl is kerekedtek, hogy elejtsék zsákmányukat. De midőn a tett helyére értek, üres volt a verem. Timo ugyanis otthagyta maga után a létrát, a farkas pedig szépen fölmászott rajta, és áldva szerencséjét, sietve odébbállt. A testvérek rögtön megértették a tényállást, és dühösen villogó szemmel, csikorgó foggal Timót keresték, ő azonban szintén megugrott. Ott futott már az erdő szélén, s egy pillanat múlva már el is tűnt a fenyves sűrűjében. Jól sejtette, hogy nem lenne tanácsos hosszabb eszmecserét folytatni a dologról. A többiek dühösen kurjongattak neki, és öklüket rázva ígérték, hogy tetőtől talpig kékre-zöldre verik, ha még egyszer rájuk meri nyitni az ajtót. így fenyegetőztek, átkozódtak, majd nagy mérgesen otthagyva a vermet, visszatértek otthonukba. Száműzöttként kószált Timo az erdőben, s nemsokára a testvérek is bánni kezdték, hogy úgy ráijesztettek szegény fiúra, hiszen megértették, hogy Timo csupán ostobaságból, nem pedig rossz-indulatból cselekedett. Ezért Juhani még az este leszállta előtt felhágott az Impivaara csúcsára, és onnan nagy hangon a világ négy tája felé kiáltva hazahívta Timót, esküvel ígérve néki, hogy semmi baja sem lesz, s félelem nélkül hazatérhet. így kurjongatott Juhani, s valóban nemsokára fejét lesunyva, szemét lesütve hazatért Timo. Szótlanul levetkőzött, ledőlt ágyára, és csakhamar mély álomban hortyogott. 06005
Bottom
06007
Top
Later came, the best time for catching bears. Then the brothers took their spears, rammed huge bullets into their rifles and set out to waken the prince of the woods, where he already lay dreaming in his dark chamber deep under the snow-covered spruce. And before their rifles fell many a heavy-jowled bear, as it flung out, enraged, from its peaceful couch. Then a sharp tussle would often arise, the snow would whirl around and become stained by the flowing blood as wounds were dealt on either side. So they would fight on until at last the shaggy beast lay still. But the brothers, having cheerily reached home with their burden, anointed their wounds with the salve compounded of spirits, salt, powder and brimstone. They spread this over their wounds, covering the whole with yellow-brown tar. Eljött a medvevadászat alkalmas ideje is. A testvérek előszedték lándzsáikat, éles golyóra töltötték fegyverüket, és elindultak fölverni az erdő királyát, aki a behavazott fenyők alatt, sötét rejtekében már téli álmát aludta. Puskájuk sok tányértalpút elejtett, midőn az haragosan előrontott nyugalmas vackából. Ilyenkor gyakran heves harc kerekedett: a porzó havat ömlő vér festette pirosra, mert adtak is, kaptak is sebet mindkét részen. így folyt a küzdelem, míg csak ott nem hevert a bozontos mackó élettelenül. A testvérek pedig vidáman hazacipelve zsákmányukat, bekenték sebeiket pompás balzsammal, amit pálinkából, sóból, lőporból és kénből maguk kotyvasztottak. Ezzel gyógyítgatták sebeiket, s aztán sárgásbarna kátrányt kentek a tetejébe. 06006
Bottom
06008
Top
Thus they garnered a living from the wilds and the thickets on the hills, filling their store-room with all kinds of game: wildfowl, hares, badgers and the flesh of bears. They had attended, too, to the winter provision of their old, faithful Valko. On the brink of the bog one saw a great hayrick, mown with sickles and roofed smoothly over, sufficient to tide over the winter. Nor had they forgotten to provide for the heating of their cabin during the cold period. A mighty stack of cord-wood stood near the storeroom and a high pile of resinous roots, like a heap of fantastic elk-horns, rose to the cabin’s eaves. Thus prepared they could look winter in its frosty beard unmoved. Így gyűjtötték össze élelmüket az erdőből s a dombok ligeteiből; kamrájuk nemsokára mindenféle jó falattal, szárnyasokkal, nyúllal, borz- és medvehússal volt teli. De nem feledkeztek meg hűséges Valkójuk téli táplálékáról sem: a láp szélén sarlóval kaszált, magasra rakott óriás szénaboglya terpeszkedett, egész télre elegendő eleségül. Gondoskodtak kunyhójuk téli melegéről is. A kamra mellett fahasábokból hatalmas halom emelkedett, a ház oldalánál pedig, mint megannyi pokolbéli szarvasagancs, teméntelen ágbogas tuskó volt felhalmozva egész az ereszig. így fölkészülve nyugodtan szembenézhettek a zúzmarás szakállú téllel. 06007
Bottom
06009
Top
It is Christmas Eve. A thaw has set in, grey clouds cover the sky and the new-fallen snow covers the hills and valleys. A faint rustling is heard from the forest; the heath-grouse sups in a catkin-covered birch, a flock of wax-wing in a glowing rowan tree, and a magpie, greedy maiden of the woods, carries twigs for a foundation for her coming nest. In hut and glittering manor joy and peace prevail, and so it was in the brothers’ cabin on Impivaara clearing. Just outside the door is a load of straw, drawn by Valko from Viertola Manor to deck the floor in honour of Christmas, for even in the wilds the brothers would not forego that rustle of Christmas straw which was their most delightful memory from childhood’s days. Karácsony este van. Enyhe az idő; az eget szürke felhő, az erdőt, hegyet, völgyet frissen hullott hó borítja. Csöndesen zúg az erdő, a nyíresben a fajdok, a piros bogyós berkenyefán a cinkék pompás vacsorát csaptak, a szarka pedig, a fenyves kíváncsi kisasszonya, apró gallyakat gyűjtöget fészke számára. Kunyhóban és kastélyban egyaránt öröm és béke uralkodik; öröm és béke honolt a testvérek hajlékában is, az Impivaara tisztásán. Az ajtó előtt nagy halom zsúpszalma látható, melyet Valko szállított a Viertola-udvarházból karácsony tiszteletére* a szoba padlójának takarójául. A testvérek itt sem tudták elfeledni gyermekkoruk legkedvesebb emlékét: a karácsonyi szalma zizegését. 06008
Bottom
06010
Top
From the cabin the hiss of water on the oven’s heated stones is heard, and the slapping of soft bunches of birch twigs. The brothers are taking a hardy Christmas bath. And when at last the scorching steam-bath was over, they stepped down from the platform, dressed themselves and rested on the beams which lined the walls in place of benches. There they sat, exuding perspiration and puffing. A blazing shingle lit up the room; Valko champed oats at his manger, for his Christmas too had not been forgotten; dozing and yawning the cock sat on his rafter; Killi and Kiiski, chin on paw, slept near the oven, and on Juhani’s knee the old, water-grey Jukola cat lay purring. A házból a forró köveken sistergő gőz sziszegése s a lágy nyírfavirgácsok suhogása hallatszik. A testvérek ugyanis alapos karácsonyi fürdőt vesznek. Mikor aztán abbahagyták a forró gőzölést és leszálltak a padkáról, kényelmesen felöltöztek, és letelepedtek a széles gerendákra, melyeket pad helyett fektettek le a falak mentén. Ott üldögéltek egy ideig, szuszogtak, és csörgött róluk a verejték. A szobát égő fenyőszilács világította be; a jászol előtt Valko ropogtatta csöndesen a zabot, mert az ő karácsonyáról sem feledkeztek meg; fenn a gerendán álmosan bóbiskolt a kakas; Killi és Kiiski, állukat lábukra fektetve, a kályha mellett heverésztek, Juhani térdén pedig a hajdani Jukola-tanya öreg szürke macskája dorombolt. 06009
Bottom
06011
Top
Timo and Simeoni began after a while to lay the supper; the others lifted in the sheaves. They opened the bindings and spread out the straw to the thickness of a span, but on the platform, where they usually spent their nights, they spread it thicker. Supper was ready at last: seven round loaves, two oaken trenchers of steaming bear-meat and a pail of beer stood on the table. The beer they had brewed themselves, carefully recollecting their mother’s methods of preparing the beverage. They had brewed it stronger, however, than ordinary peasant ale. Dark red it foamed in the pail; and if you were to swallow a mug of it, you would not fail to feel a slight dizziness in your brain. But now they all sit at table, enjoying (he meat and the foaming ale. Végül aztán Timo és Simeoni feltálalták a vacsorát, a többiek pedig behozták a szobába a kévéket. Feltépték a kötelékeket, és szétteregették a szalmát a szobában; a padlóra úgy arasznyi vastagságban, a padkára azonban, aljol rendszerint estéjüket és éjszakáikat töltötték, még vastagabbra. Végre elkészült a vacsora: hét kerek kenyér, két fatál, teli párolgó medvehússal, és hatalmas kanna sör állt az asztalon. A sört maguk a testvérek főzték, pontosan követve megboldogult anyjuk előírását. Italuk azonban mégis valahogy erősebbre sikerült a szokásos paraszti sörnél. Sötétvörösen habzott a sör a csöbörben, és aki egy kannával felhajtott belőle, kellemes szédülést érzett a fejében. Asztalhoz ültek a testvérek, és élvezettel nekiláttak a kenyérnek, húsnak, a kannában habzó sörnek. 06010
Bottom
06012
Top
Aapo: Eh, but there’s plenty of food piled up before us. AAPO: Bőségesen került étel az asztalunkra. 06011
Bottom
06013
Top
Juhani: Let’s eat and drink, boys, for now it is Christmas, Christmas for all, for men and for beasts. Brother Timo, pour a little ale over Valko’s oats. That’s it, at least a whole mug. No stinginess this evening, but may each get his, the horse, the dogs and the cat, as well as Jukola’s merry brothers. The cock can sleep in peace and draw his rations tomorrow. Here’s for you, Killi and Kiiski, a huge bit of bear’s thigh, and here’s yours, poor pussy. But first shake hands, narrow-eyes! Look! And now both hands! Look at our cat’s tricks and admit (hat I’m a bit of a schoolmaster myself. He shakes hands already with both paws at once, and to do this he sits himself down like a solemn old man and shoves, the scamp, both fore-paws into my fist. Like that! JUHANI: Csak egyetek és igyatok, fiúk, mert most karácsony van, minden élőlénynek, embernek és állatnak karácsonya. Öntözd meg, Timo öcsém, öntözd meg sörrel Valko zabadagját ott a jászolban. Úgy ni, akár egy pintet is odaönthetsz. Ezen az estén nem fukarkodunk, hanem mindenki kapja meg, ami megilleti, a ló, a macska, a kutya éppen úgy, mint a vidám Jukola fiúk. A kakas aludjon ma békével; majd holnap megkapja a magáét. Killi és Kiiski, itt van nektek egy hatalmas darab a medve combjából, ez meg itt a tied, cicamica. Hanem előbb adjál pacsit, te dülledt szemű! így ni! Most pedig mindkét lábbal! Nézzétek csak a macskánk tudományát, és mondjátok meg, hát nem vagyok én jó tanítómester? Most már mindkét pracliját egyszerre ide tudja nyújtani, és olyankor úgy megül, olyan méltósággal, mint egy öreg bácsi. Ni, a betyár, hogy idenyújtja mindkét első lábát a tenyerembe! így ni! 06012
Bottom
06014
Top
Aapo: Well, what a joke. AAPO: Ez aztán a móka! 06013
Bottom
06015
Top
Tuomas: The things a man has to learn even in his old age. TUOMAS: Mi mindent kell az embernek öreg napjaira megtanulnia?! 06014
Bottom
06016
Top
Juhani: It took some time to teach him, I can tell you. But 1 wouldn’t leave the lad in peace until he could thank teacher with both paws. Now he does it like a man, and schoolmaster’s paid. There’s a cat for you! Here! Get your teeth into this lump of bear. And Killi and Kiiski there. Ay, ay ! ”Cast a stone at a man, but not at his dog.” Right! But to this I would add: ”Cast a stone at Juhani Jukola but not at his cat.” JUHANI: Hanem jó időbe telt, amíg megtanulta. Azonban a Juhani fiú nem engedett előbb, míg mindkét lábával nem köszönt tanítójának. Most már úgy köszön, mint egy ember, s így tanítója is elnyerte jutalmát. Ez aztán a macska! No nesze, kapd csak be szépen ezt a darabka medvehúst. Most pedig Killi és Kiiski. Úgy, úgy! „Üsd meg a gazdát, de ne a kutyáját!” Úgy van! Én azonban azt is hozzáteszem: Üsd meg Jukola Jussit, de ne a macskáját! 06015
Bottom
06017
Top
Eero: Help that beer-pail on over here, Juhani. EERO: Nyújtsd csak ide azt a söröskorsót, Juhani. 06016
Bottom
06018
Top
Juhani: It shall be given to you. Drink, brother, God’s creation, drink, for now it’s Christmas and there’s plenty in the storeroom. What is lacking with us here? What should we care if all the world were to burn to dust and ashes, except Impivaara and the lands around. Here we live in clover, on our own soil, without having to bother about ill-tempered neighbours. Here it is good for us to be. The forest is our meadow, our field, our mill and our eternal nest. JUHANI: Tessék. Igyál, öcskös, igyál, édes atyámfia, hiszen ma karácsony van, és tele a kamra. Hát nincs jó dolgunk itten? Ugyan mit bánnánk, ha Impivaarának és környékének kivételével ízzé-j>orrá égne ez az egész világ? Úgy élünk itt, mint hal a vízben; saját földünkön állunk, és semmi gondunk-bajunk a gonosz emberekkel. Jó dolgunk van itt, annyi szent. Az erdő lett a rétünk, mezőnk, malmunk és örökös tanyánk. 06017
Bottom
06019
Top
Timo: And our meat-larder. TIMO: És a húsoskamránk! 06018
Bottom
06020
Top
Juhani: Just so! It is good to be here! Thanks, Lauri, for the way you found for us to escape from the markets of the world. Here is freedom and peace. I ask once more: what would we care if golden flames were to burn down the whole of this world, if only the northern end of Jukola’s lands and its seven sons were saved. JUHANI: Igaz! Hej, jó dolgunk van itt! Köszönet néked, Lauri, bölcs tanácsodért, hogy kitaláltad, miképp menekedhetünk meg a világ zsivajából. Itt szabadság és béke uralkodik. Még egyszer kérdem: ugyan mit is bánnók, ha piros tűz égetné meg ezt az egész világot, de megmaradna a Jukola-birtok északi fele és benne a Jukola-ház hét gyermeke? 06019
Bottom
06021
Top
Timo: If a forest fire once started to lick up the world, it’s dust and ashes Jukola’s northern end would be too, and its seven sons into the bargain. TIMO: Ha egyszer tűz emésztené meg az egész világot, bizony porrá égne a Jukola-birtok északi fele, sőt ráadásul a tanya hét gyermeke is. 06020
Bottom
06022
Top
Juhani: That I well know. But listen, a man can think what he wants, think himself master of the whole world or a creeping dung-beetle. Look you, he can think God, devils, angels, all mankind and the beasts of the sea, air and land dead; think the world, Hell and Heaven vanished like a bunch of tow in a fire, and a darkness fallen in which no crowing cock ever greets God’s morn. So the thought of a man can fly down here, and who can cast nets in its path ? JUHANI: Tudom azt én is. De lásd, az ember azt gondolhatja, amit akar: ha úgy tetszik, az egész világ urának vagy pedig nyomorult ganajtúró bogárnak képzelheti magát. Ha úgy tetszik, hát azt képzeli, hogy az Isten, az ördög, az angyalok s az egész emberi nem, sőt minden élő állat a földön, vízben és a levegőben, mind, mind meghaltak, hogy a föld, az ég és a pokol, mint tűzbe vetett csepű, egyszerre elhamvadt, és feneketlen sötétség lépett a helyébe, melyben semmiféle kakas nem fogja többé megkiáltani a hajnal hasadását, így röpköd ide-oda az ember gondolata, és ugyan ki vethet hálót az útjába? 06021
Bottom
06023
Top
Timo: Who knows the plan of the world? Not the child of man, who is daft and silly as a bleating goat. But it’s best to take the day as it comes, let it go as it goes, whether it lead to wealth or woe. We’re here and that’s all. TIMO: Ugyan ki érné föl ésszel e világnak csodálatos szerkezetét? Emberfia aligha, hiszen ostoba és együgyű az ember, mint a bégető birka. Legokosabb hát fogadni a napot, ahogy jő, s hagyni, hadd menjen, forduljon bár jobbra avagy balra. Valahogy csak megleszünk mindig. 06022
Bottom
06024
Top
Juhani: What’s wrong with our being here ? What is lacking? JUHANI: Hát nincs jó dolgunk itten? Ugyan mi hiányzik? 06023
Bottom
06025
Top
Timo: ”Not the grace of God nor bird’s milk.” The storeroom’s full and the cabin warm. Here too we can sprawl on straw. TIMO: „Sem Isten kegyelme, sem a madár teje.” Kamránk tele jó falatokkal, kunyhónk barátságos, meleg. Most is puha szalmán hempergünk. 06024
Bottom
06026
Top
Juhani: Here we sprawl like bull-calves on rustling straw. We can bathe whenever we like, whenever the idea comes into our heads, and eat when we’re hungry. But now we are sated. So there’s nothing else for us to do but to bless our bellies and clear the table. JUHANI: Úgy hempergünk itt a zizegő szalmán, mint a malacok. Akkor fürdünk, amikor tetszik, s akkor eszünk, amikor jólesik. Hanem jól belaktunk, az már szent igaz. Áldjuk meg hát bendőnket, és szedjük le az asztalt. 06025
Bottom
06027
Top
Simeoni: Wait till I’ve said grace and sung a verse of a hymn. SIMEONI: Várjatok csak, hadd mondjak el egy rövidke asztali áldást, s hadd énekeljek egy zsoltárt a tetejébe. 06026
Bottom
06028
Top
Juhani: Never mind this time. Why did you not do it before the meal? Go, Eero-boy, as the youngest, and draw ale from the cask. JUHANI: Hagyjuk el ez egyszer. Miért nem tetted evés előtt? Te pedig, Eero fiam, csapolj egy kis sört a hordóból. 06027
Bottom
06029
Top
Simeoni: Would you forbid a verse of a hymn in honour of Christmas Eve? SIMEONI: Szóval nem engeded, hogy a karácsonyest tiszteletére egy zsoltárt énekeljünk? 06028
Bottom
06030
Top
Juhani: We’re no singers, brother mine. Let us sing and pray in our hearts, which is after all the most pleasing offering to God. But here comes the pail again, bubbling and frothing like Kyrö Rapids. Ta, lad, ta! Here goes! Take a swig, brother Tuomas, a real man’s swig. JUHANI: Nem vagyunk mi zsoltárkodók, atyámfia. Mi csak a szívünkben énekelünk és imádkozunk, s hidd el, hogy Isten színe előtt is ez a legkedvesebb áldozat. Hanem itt van ni, a söröskorsó, telve jóféle, habzópezsgő árpalével. Egészségetekre, fiúk! Igyatok hát! Hörpints csak, Tuomas, de alaposat ám! 06029
Bottom
06031
Top
Tuomas: I’ll soon do that. TUOMAS: Én bizony nem kéretem magam. 06030
Bottom
06032
Top
Juhani: That’s how a man drinks. A gulp like that will soon turn our throats into true choristers’ throats. JUHANI: Ez volt aztán a kortyintás! Még néhány ilyen hörpintés, és torkunk igazi kántortorokká válik: 06031
Bottom
06033
Top
Well fared the men of olden days,
The wilds did not dismay ’em
Driftwood kept their fire ablaze,
Their ale the river gave ’em.
Régente is vígan voltak patak partján,
kék ég alatt:
erdő adott jó tűzifát,
tiszta sört a cserge patak...
06032
Bottom
06039
Top
Just so. But now our drink is the brown juice of the barley, our l uci cordwood and resinous roots, and under us is a soft bolster of straw, a prime wrestling-mat fit for kings and emperors. A word, brother Tuomas. Brother Aapo once backed your power and strength as mightily greater than mine, but that I’d scarce like to believe. What if we were to try a throw? Let’s try! Úgy bizony! Van most mindenünk: barna árpalé az italunk, fahasáb és fenyőtuskó a tüzelőnk, s ülepünk alatt lágy szalmapárna, pompás birkózóhely királyok és nagyhercegek számára is. Hanem mondanék egy szót, Tuomas. Aapo testvér azt állította egyszer, hogy a te erőd már messzi felülmúlja Juho erejét; én azonban ezt nem akarom elhinni. Nem birkóznánk egyet? Lássuk csak! 06038
Bottom
06040
Top
Simeoni: Let us behave, and spare this shining straw until tomorrow at least. SIMEONI: Maradjatok nyugton, és legalább holnapig kíméljétek meg ezt a selymes szalmát. 06039
Bottom
06041
Top
Juhani: Now merriment is at its height, the ”eve is the height of the holiday”; and straw has got to turn to litter anyhow. Does the idea please Tuomas? JUHANI: Ej, most a legvidámabb a hangulat: „Előestéjén legszebb az ünnep”, és alommá válik úgyis a szalma. No, Tuomas, volna-e kedved? 06040
Bottom
06042
Top
Tuomas: There’d be no harm in trying. TUOMAS: Hát megpróbálhatjuk. 06041
Bottom
06043
Top
Juhani: Cross-buttock wrestling! JUHANI: Keresztfogás! 06042
Bottom
06044
Top
Tuomas: I’m ready. TUOMAS: Legyen! 06043
Bottom
06045
Top
Juhani: Let’s begin, let’s begin! JUHANI: Birokra, birokra! 06044
Bottom
06046
Top
Aapo: Easy, lad! Let Tuomas get a firm grip of the waistband of your trousers. a apó Várj csak, várj, fiú! Hadd vegyen Tuomas is egy jó fogást a nadrágszíjadon! 06045
Bottom
06047
Top
Juhani: He may, he may. JUHANI: Vegyen csak, vegyen! 06046
Bottom
06048
Top
Eero: Juho, what are you grinning and rolling your eyes for, like a bull on a bench? Oh brother! See you do not bring shame on yourself. EERO: Mért vicsorogsz, Juho, és miért forgatod a szemed, mint bika a vágóhídon? Jaj, édes testvér, vigyázz, nehogy szégyent valljál! 06047
Bottom
06049
Top
Aapo: All clear. Whose is the first throw ? AAPO: Készen! Kié legyen az első dobás? 06048
Bottom
06050
Top
Juhani: Let Tuomas have it. JUHANI: Legyen Tuomasé. 06049
Bottom
06051
Top
Tuomas: Let the older brother have it. TUOMAS: Legyen a legöregebb testvéré. 06050
Bottom
06052
Top
Juhani: Stand firm then. JUHANI: Vigyázz hát, hogy állva maradj! 06051
Bottom
06053
Top
Tuomas: I’ll try. TUOMAS: Igyekszem, igyekszem. 06052
Bottom
06054
Top
Juhani: Are you standing? JUHANI: Állsz-e még? Állsz-e? 06053
Bottom
06055
Top
Tuomas: I’ll try. TUOMAS: Igyekszem, igyekszem. 06054
Bottom
06056
Top
Aapo: Hallelujah, boys! That’s the way, like that! You fight like heroes of the Faith. Juho wrestles and strains like Israel himself and ”Tuomas stands an oak unbending.” AAPO: Juhhé, fiúk! Csak rajta, rajta! Úgy küzdőtök, mint a hit vitézei. Juhani úgy küszködik, úgy birkózik, mint maga Izrael, Tuomas pedig „úgy áll, mint a bálvány”. 06055
Bottom
06057
Top
Eero: ”Hearing Aapo’s gab unending.” But look at Juhani’s mouth, it’ll terrify you. Ah! if I were to thrust even a bar of steel between his teeth now — snap! It’d be in two like a shot. I’m terrified. I’m terrified! EERO: Hanem nézd Juhani száját, és borzadj! Ah! Akár acélrudat is dughatnék a fogai közé - reccs! -, máris két darabban volna. Szörnyű, szörnyű! 06056
Bottom
06058
Top
Aapo: Only a bout between men. The very beams rise and fall beneath us. AAPO: Férfihoz méltó viadal csupán. Hanem emelked-nek-süllyednek alattunk a padlógerendák! 06057
Bottom
06059
Top
Eero: Like the pedals of an organ; and Tuomas’s slippers plough the floor like heavy wooden ploughs. EERO: Mint az orgona billentyűi. Tuomas patái iromba vaseke módjára szántják a padlót. 06058
Bottom
06060
Top
Aapo: It’s not with fingers of milk they’re stroking each other. Lord! If this bout were on yonder hill, their heelplates would strike sparks from the rock. AAPO: Hát nem éppen kesztyűs kézzel simogatják egymást. A manóba! Ha ez a birkózás ott künn, a hegyen, menne végbe, sarokvasuk bizony szikrát csiholna a sziklából. 06059
Bottom
06061
Top
Eero: Real golden sparks would fly into the forest and there’d be a jolly forest-fire. But Tuomas still stands. EERO: Aranyos csillagok röpködnének az erdő felé, és szilaj futótűz támadna belőle. Hanem Tuomas még mindig talpon! 06060
Bottom
06062
Top
Tuomas: Well, have you twisted to your content ? TUOMAS: No, eleget rángattál-e már? 06061
Bottom
06063
Top
Juhani: Try a throw yourself. JUHANI: Most rajtad a sor. 06062
Bottom
06064
Top
Tuomas: I'ii try. But now look out, for the floor’s going to whirl. TUOMAS: Majd megpróbálom! No, nézd csak, így forog a padló! 06063
Bottom
06065
Top
Eero: Remember, remember, Juho! EERO: Vigyázz, Juho, vigyázz! 06064
Bottom
06066
Top
Aapo: That was a throw. AAPO: Ez volt aztán a dobás! 06065
Bottom
06067
Top
Eero: That was a swipe from ”Haman’s mallet,” a blow from "Heaven’s fiery hammer.” EERO: Ez aztán puffant, „mint a Haamas bunkója” -lecsapott, mint a kénköves mennykő. 06066
Bottom
06068
Top
Timo: And there lies Juhani like a sack of malt. TIMO: Jussi elterült, mint a zaboszsák. 06067
Bottom
06069
Top
Eero: Poor Jussi-boy! EERO: Jaj, te szegény Jussi gyerek! 06068
Bottom
06070
Top
Timo: ’Tis what he called himself when a little boy. TIMO: így nevezte magát kicsi korában is. 06069
Bottom
06071
Top
Aapo: One ought to know however, how to throw a man. Remember, Tuomas, a human body is not made of iron, but of llesh and blood. AAPO: De tudni kell azt is, hogyan szabad odavágni valakit. Ne feledd, Tuomas, az ember teste nem vasból, hanem csak húsból és csontból van. 06070
Bottom
06072
Top
Timo: Ay, though it does wear trousers. [TIMO: Niin, vaikka hän housujakin kantaa. >missing] 06071
Bottom
06073
Top
Tuomas: Did I hurt you ? TUOMAS: Megsebesültél? 06072
Bottom
06074
Top
Juhani: Look to yourself. JUHANI: Törődj csak magaddal! 06073
Bottom
06075
Top
Tuomas: Get up. TUOMAS: Kelj fel hát! 06074
Bottom
06076
Top
Juhani: I’ll get up and show you a man’s strength at pulling the bar. That’s the game for measuring strength. JUHANI: Fel is kelek, ne félj, és megmutatom neked, ki a legény a bothúzásban. Ezzel a játékkal mérik igazán az ember erejét. 06075
Bottom
06077
Top
Tuomas: Eero, bring a stick from the corner. Here, Juhani. TUOMAS: Hozd csak ide, Eero, azt a piszkavasat a sarokból. Rajta hát, Juhani! 06076
Bottom
06078
Top
Juhani: Here I am. And now hind-paw against hind-paw and claws round the bar. JUHANI: Itt vagyok. Talpat talphoz szépen, és aztán markold meg jól azt a piszkavasat! 06077
Bottom
06079
Top
Aapo: When I yell, then pull, but without the smallest jerk. The bar over your toes, right above the toes, not an inch over on either side. Now, boys! AAPO: Amikor kurjantok, akkor húzzatok, de rángatás nélkül, halljátok-e! A piszkavasat meg pontosan a lábujjak fölé, de egy ujjnyival sem jobbra avagy balra. No, rajta, fiúk! 06078
Bottom
06080
Top
Timo: Juho flies up like a chip. TIMO: Juhani fölemelkedik, hogy csak úgy lendül! 06079
Bottom
06081
Top
Aapo: Even pity wouldn’t help him there. AAPO: Nem segít itt már az égiek kegyelme sem! 06080
Bottom
06082
Top
Juhani: Go and draw ale, Timo. JUHANI: Eredj, Timo, csapolj egy kis sört. 06081
Bottom
06083
Top
Timo: You’re limping, brother. TIMO: Sántítasz, testvér! 06082
Bottom
06084
Top
Juhani: Draw ale, you accursed lout! Do you hear me, or shall I clout your ear? JUHANI: Sört csapolni, te átkozott fickó! Hallod-e? Rögtön nyakon váglak! 06083
Bottom
06085
Top
Tuomas: Did I hurt your foot? TUOMAS: Megütöttem a bokádat? 06084
Bottom
06086
Top
Juhani: Why worry about that? Look to your own foot. What does it matter if the heel did chance to come off my boot in the wrestling like a slice of turnip. But look to yourself, you. It seems you win at wrestling and pulling the bar, but let’s fight. JUHANI: Mi közöd hozzá? Ügyelj a saját patádra! Mit bánom én, ha a patkó leesett a csizmámról? Mint a répaszelet, leesett birkózás közben. Hanem vigyázz magadra! Úgy látszik, birkózásban és bothúzásban legyőztél; hanem gyere, verekedjünk. 06085
Bottom
06087
Top
Aapo: We will have nothing to do with fighting now. AAPO: A verekedés most nem tartozik ide. 06086
Bottom
06088
Top
Juhani: Yes we will, if we want. JUHANI: Dehogynem, ha akarjuk. 06087
Bottom
06089
Top
Tuomas: I don’t want. TUOMAS: Én nem akarok. 06088
Bottom
06090
Top
Juhani: You dare not. JUHANI: Mert nem mersz. 06089
Bottom
06091
Top
Aapo: Know that wrestling is play. AAPO: A birkózás csak játék. 06090
Bottom
06092
Top
Simeoni: I know it for play that often gives rise to fighting and murder. SIMEONI: De ebből a játékból gyakran verekedés és ember halál is születik. 06091
Bottom
06093
Top
Juhani: May Tuomas win, but no other can overthrow Juhani. That I swear and will show man by man through the whole company. A little bout, Aapo! Will your waistband hold, will it hold? JUHANI: Legyen hát Tuomasé a győzelem. Hanem rajta kívül senki más nem győzi le Juhanit. Ezt fogadom, s ha kell, be is bizonyítom a kompánia minden egyes tagján. Egy jó fogást, Aapo! Tart-e a nadrágszíjad, tart-e? 06092
Bottom
06094
Top
Aapo: Madcap without the slightest cause! Wait, wait, and we’ll wrestle properly. AAPO: Már megint ok nélkül heveskedsz! Csak lassan, lassan! Birkózzunk annak rendje és módja szerint! 06093
Bottom
06095
Top
Juhani: Bright lightning! JUHANI: Mennydörgés mennykő! 06094
Bottom
06096
Top
Aapo: Wait, say I. Now, try now. AAPO: Csak lassan a testtel, azt mondom! No most, most dobhatsz. 06095
Bottom
06097
Top
Eero: Juho dances the polka like a true lad, even if he does limp. EERO: Juhani sántán is emberül járja a polkát! 06096
Bottom
06098
Top
Juhani: What do you say now, brother Aapo? JUHANI: Ehhez mit szólsz, Aapo testvér? 06097
Bottom
06099
Top
Aapo: That I’m down under you. AAPO: Azt, hogy alattad fekszem. 06098
Bottom
06100
Top
Juhani: Step up to your number, Simeoni. JUHANI: Most rajtad a sor, Simeoni! 06099
Bottom
06101
Top
Simeoni: Not for a thousand crowns would I break the holy festival. SIMEONI: Még ezer tallérért sem vétenék a szent ünnep ellen! 06100
Bottom
06102
Top
Juhani: All honour to the Christmas festival! A bit of innocent wrestling won’t harm it, if only our minds are joyful and our hearts pure. One try, Simeoni ! JUHANI: Tisztelet, becsület karácsony estjének! Azonban egy kis ártatlan birkózás még nem sérti meg az ünnepet. Hiszen vidám lélekkel és tiszta szívvel tesz-szük! Csak egy próbát, Simeoni! 06101
Bottom
06103
Top
Simeoni: Why will you tempt me. SIMEONI: Miért bosszantasz? 06102
Bottom
06104
Top
Juhani: One bout! JUHANI: Csak egy roppanást! 06103
Bottom
06105
Top
Simeoni: You Satan! SIMEONI: Te sátánfajzat! 06104
Bottom
06106
Top
Aapo: Peace be with him, Juhani, peace. AAPO: Hagyd békén, Juhani! 06105
Bottom
06107
Top
Juhani: No harm in trying. Now then, one single tug at your waistband. JUHANI: Mégiscsak meg kellene próbálnunk! Nézd, csak egyetlen fogást a derekadra! 06106
Bottom
06108
Top
Simeoni: Go to Hell, evil spirit. I admit you the winner. SIMEONI: Eredj a pokolba, gonosz lélek! Beismerem, hogy erősebb vagy. 06107
Bottom
06109
Top
Tuomas: I’ll believe that when I see it. I don’t think Simeoni’s sinews are of veal either. TUOMAS: Csak akkor hiszem, ha látom. Nem gondolnám, hogy Simeoni izmai borjúhúsból lennének. 06108
Bottom
06110
Top
Juhani: Well, let him try. Then we’ll see whether they’re veal or black, stringy bear’s-meat. JUHANI: Épp azért jöjjön hát egy kis birokra! Akkor majd kiderül, borjúhús-e vagy szíjas, fekete medvehús. 06109
Bottom
06111
Top
Aapo: Leave him in peace and let the next man, more willing for a bout, step forward. Brother Timo, always a stout fellow ! AAPO: Hagyd őt békén, s lépjen elő inkább másik bajnok, akinek több kedve van a birokra. Timo testvér, te mindig legény voltál a gáton! 06110
Bottom
06112
Top
Juhani: Will you? JUHANI: No, akarsz-e? 06111
Bottom
06113
Top
Aapo: Into the wind, Timo! You have never been a mama’s boy. AAPO: Ne hagyd magad, Timo! Te sohasem voltál anyámasszony katonája! 06112
Bottom
06114
Top
Tuomas: Never, but always heartily like a man in his own home. I’ll never forget the fight he put up in that matchless tussle with the Toukola men. Before he knew it he had got a grand bash on the head, but caring little for that, he turned gravely round, snatched the staff out of the man’s hand and hit him back on the skull — and snap went the staff. Broke in two like a flash and down flopped the man like an empty sack. That was Timo Jukola’s work. And I know he’s still game to meet any man. TUOMAS: De nem ám, hanem mindig derék legény, mint aki úr a maga házában! Sohasem fogom elfeledni azt a mesteri ütést, amit Timo annál a toukolai verekedésnél adott. Észre sem vette, és alapos koppintást kapott a kobakjára. Ő azonban, mintha mi sem történt volna, nagy komolyan megfordult, kicsavarta a karót ellenfele kezéből, s aztán ráhúzott vele annak a koponyájára - reccs, eltörött a karó! Kettétört a karó, hogy csak úgy reccsent, a legény meg mint az üres zsák lerogyott, hogy csak úgy puffant. így tett bizony Jukola Timo, s én úgy sejtem, van még benne most is férfias kurázsi. 06113
Bottom
06115
Top
Timo: Come on, lad. TIMO: Gyere hát, fiú! 06114
Bottom
06116
Top
Juhani: Just what I want. But let me too get hold of your waist. Now I’m ready. JUHANI: No, csak ezt akartam. Hanem várj, hogy én is jó fogást vegyek rajtad. Nos, készen lennék. 06115
Bottom
06117
Top
Aapo: Let Timo have first heave. AAPO: Kezdje hát Timo. 06116
Bottom
06118
Top
Juhani: All right. Then I’ll have time to get my breath back. JUHANI: Jól van, kezdje ő. Legalább kifújom magam. 06117
Bottom
06119
Top
Timo: How’s that? TIMO: No nesze! 06118
Bottom
06120
Top
Juhani: No, my son. JUHANI: Ez semmi, öcskös. 06119
Bottom
06121
Top
Tuomas: A fairly stiff heave, Timo, you brave Timo! But can you do better? TUOMAS: Pompás rándítás volt, Timo, te derék Timo! Hanem talán tudsz jobbat is? 06120
Bottom
06122
Top
Juhani: We don’t go as easily as that. JUHANI: Nem megy az olyan könnyen. 06121
Bottom
06123
Top
Tuomas: Timo, can you do better ? TUOMAS: Talán tudsz jobbat is, Timo? 06122
Bottom
06124
Top
Timo: I ought to be able to. What does this say? TIMO: Ha kell, hát tudok. No, mit szólsz ehhez? 06123
Bottom
06125
Top
Juhani: ”We don’t go so easily, said the beggar at Hyvämäki.” JUHANI: „Nem megy az olyan könnyen”, mondta az egyszeri koldus. 06124
Bottom
06126
Top
Aapo: Once more, Timo. AAPO: No még egyszer, Timo! 06125
Bottom
06127
Top
Tuomas: Can you better it ? TUOMAS: Talán tudsz jobbat is. 06126
Bottom
06128
Top
Timo: I ought to be able to. How’s that? TIMO: Ha kell, hát tudok. No és ez? 06127
Bottom
06129
Top
Juhani: ”We don’t go so easily, said the beggar at Hyvämäki.” JUHANI: „Nem megy az olyan könnyen”, mondta az egyszeri koldus. 06128
Bottom
06130
Top
Tuomas: But it was a heave that made itself felt. TUOMAS: De ez a lökés, ez nem volt kismiska! 06129
Bottom
06131
Top
Eero: Nothing to be afraid of; brother Juhani’s voice only shook the least bit, but quite innocently. EERO: Semmi, semmi, csak épp egy kicsit, egész kicsit remegett meg a Juhani hangja. 06130
Bottom
06132
Top
Juhani: Upright I stand. JUHANI: Még mindig talpon vagyok. 06131
Bottom
06133
Top
Tuomas: Once more, Timo. TUOMAS: No még egyszer, Timo! 06132
Bottom
06134
Top
Timo: We’ll try, we’ll try. TIMO: Megpróbáljuk, megpróbáljuk! 06133
Bottom
06135
Top
Juhani: Wait a bit ! My trousers are falling ! JUHANI: Állj! Leesik a nadrágom! 06134
Bottom
06136
Top
Timo: ”But now, said Kaitaranta!” TIMO: „No de most!”, mondta Kaitaranta. 06135
Bottom
06137
Top
Juhani: My trousers are falling! Do you hear me! JUHANI: Leesik a nadrágom, hallod-e? 06136
Bottom
06138
Top
Timo: How’s that, brother! TIMO: így ni, testvér! 06137
Bottom
06139
Top
Aapo: Is Juhani lying there again, kissing the floor? AAPO: Hát már megint ott hever Juhani, és csókolja a földet? 06138
Bottom
06140
Top
Eero: And puffing like a bull. But it is well ”he can get his breath back again.” EERO: És fúj, mint a bika. De sebaj, „legalább kifújja magát”. 06139
Bottom
06141
Top
Timo: Under me the lad lies like a wet slipper. TIMO: Úgy fekszik alattam a fiú, mint az ázott bocskor. 06140
Bottom
06142
Top
Tuomas: But his trousers played him a mean trick. TUOMAS: Hanem a nadrágja csúnya tréfát űzött vele. 06141
Bottom
06143
Top
Aapo: That must be said in truth’s name. Juhani’s own trousers rose against their master and joined themselves with Timo. AAPO: Az igazság nevében ki kell jelentenem, hogy Juhani nadrágja ez egyszer ura ellen lázadt, és Timo szövetségesévé szegődött. 06142
Bottom
06144
Top
Eero: That’s true. So trousers off- and a new start. EERO: Ez az igazság. Ezért hát le a nadrágokkal, és kezdődjön újból a játék. 06143
Bottom
06145
Top
Simeoni: Hold your jaw now, jackdaw! Or I’ll hit you on the nose. Haven’t you had enough of this Hell’s game? SIMEONI: Fogd be a szád, te veréb, mert bizony képen törüllek. Hát nem volt elég ebből a pokoli játékból? 06144
Bottom
06146
Top
Eero: Well, let’s make it a heavenly game then. Trousers and shirts off, and wrestle like two angels in the fields of Paradise. EERO: Változzon hát mennyei játékká. Vessetek le inget, nadrágot, és birkózzatok, mint két angyal a paradicsom mezein. 06145
Bottom
06147
Top
Tuomas: Why are you sitting on his neck, Timo? TUOMAS: Ugyan, Timo, miért ülsz még mindig Juhani nyakán? 06146
Bottom
06148
Top
Timo: If I had a faggot now I’d lay it along his buttocks till the room echoed. TIMO: Ha lenne egy botom, úgy végigvemék az ülepén, hogy csattogna. 06147
Bottom
06149
Top
Aapo: Why so? This is wrestling, not a fight. AAPO: Ugyan miért? Hiszen ez birkózás, nem pedig verekedés. 06148
Bottom
06150
Top
Eero: Is Timo angry? EERO: Timo talán megharagudott? 06149
Bottom
06151
Top
Timo: Not at all, not at all. All I say is, if I had a faggot or a round stick, I’d lay it smacking along his buttocks. TIMO: Dehogy, dehogy; csak épp azt mondom: ha lenne egy botom vagy jóféle fütykösöm, úgy elverném az ülepét, hogy csattogna. 06150
Bottom
06152
Top
Tuomas: Let him get up. TUOMAS: Ereszd már föl! 06151
Bottom
06153
Top
Timo: Get up, God’s creation. TIMO: Kelj föl, Isten teremtménye! 06152
Bottom
06154
Top
Juhani: I’ll get up, and know that when I have fastened my trousers it’ll be your turn to lie down and somewhat quicker than I did. I, poor boy, tripped by accident, which you hastened to turn to your profit, lout! JUHANI: Föl is kelek, és tudd meg, hogy felkötve a nadrágom, rajtad lesz a sor, hogy földre terülj, de másképp ám, mint én az imént. Mert én, szegény fiú, csupán balesetem áldozata lettem, amit te csibész, te pimasz, rögtön nagy ügyesen kihasználtál. 06153
Bottom
06155
Top
Aapo: No anger! I know that he hardly noticed your trouser accident before the throw was over. He did it in the heat of the scrimmage, the poor boy. AAPO: Ne mérgelődj! Jól tudom, hogy Timo alig vette észre nadrágod baját, mielőtt földre dobott volna. A szegény gyerek csupán a birkózás hevében cselekedett. 06154
Bottom
06156
Top
Juhani: He knew quite well, the bull-badger. But you are all like ravens at my neck. He didn’t know! Didn’t I roar in a loud voice: wait a bit, my trousers are falling? But he never cared, but tore with teeth and nails like a cat. Stand and burn ! I’ll teach you to use a man’s flabby trousers to his undoing another time, oh I’ll teach you. JUHANI: Észrevette ő azt bizony, a pimasz! De ti mind a nyakamra jösztök, mint a varjak. Még hogy nem vette észre! Hát nem kiáltottam harsányan, mint a sil-bak: „Állj, leesik a nadrágom!”? O azonban mit sem törődött vele, hanem csak rángatott foggal-köröm-mel, mint a macska. Hanem várj csak! Majd megtanítalak én kihasználni mások ráncos bugyogóját! Majd megtanítalak! 06155
Bottom
06157
Top
Timo: I, poor boy, did it in the heat of the scrimmage. TIMO: Én, szegény gyerek, csak a birkózás hevében cse lekedtem. 06156
Bottom
06158
Top
Juhani: I ’11 teach you, when l’ve hoisted up my trousers and pulled my belt tight as a wedged hoop. JUHANI: Majd megtanítalak, csak kössem föl a nadrágom, és húzzam meg jól a nadrágszíjam. 06157
Bottom
06159
Top
Timo: I give a fig for the whole wrestle; once l’ve won, l’ve won, and there’s nothing more to grumble at. What have trousers to do with it? In wrestling it’s the man who wrestles, not his trousers or leggings or snow-socks. TIMO: Fütyülök az egész birkózásra! Ha egyszer nyertem, hát akkor nyertem, s ezen nincs több motyogni-való. Ugyan mi köze ehhez a nadrágnak? A bírókban az ember birkózik, nem pedig a nadrágja, kapcája vagy épp a harisnyája. 06158
Bottom
06160
Top
Juhani: Waistbands in fist and breast to breast again! Stand and burn! JUHANI: Derékra a kezet, és mellet mell ellen! Csapjon beléd a mennykő! . 06159
Bottom
06161
Top
Timo: Shall I join him in this childish job? TIMO: Kiálljak veled erre a gyermekes mérkőzésre? 06160
Bottom
06162
Top
Eero: How can he ask? Go, God’s creation, while you have the chance. EERO: Ugyan mit kérdezed? Menj csak, atyámfia, menj csak, míg szépszerével teheted. 06161
Bottom
06163
Top
Simeoni: Don’t go, say I. SIMEONI: Ne menj, dehogy menj, azt tanácsolom! 06162
Bottom
06164
Top
Eero: Don’t go if you fear and tremble. EERO: Ne menj, ha félsz és reszketsz. 06163
Bottom
06165
Top
Juhani: Fear and trembling won’t help him now, but he’s got to join in a new tussle and this very God’s moment. JUHANI: Most sem félelem, sem reszketés nem használ, hanem ki kell állnia új mérkőzésre, mégpedig ebben a szent minutumban! 06164
Bottom
06166
Top
Eero: Have mercy on him, Juhani, have mercy! EERO: Könyörülj rajta, Juhani, könyörülj! 06165
Bottom
06167
Top
Timo: Why, Eero, why? Let’s try another bout then, one or two. Seize hold! TIMO: Ugyan miért, Eero, ugyan miért? Álljunk hát ki még egy roppanásra, egyre vagy kettőre. Rajta hát! 06166
Bottom
06168
Top
Juhani: So, my boy. JUHANI: No nesze, fiú! 06167
Bottom
06169
Top
Tuomas: Have a care, Juhani! TUOMAS: Csak szelíden, Juho! 06168
Bottom
06170
Top
Aapo: Carefully! That’s how two hungry hawks might fight. AAPO: Szelídebben! Két éhes vércse marakodik így! 06169
Bottom
06171
Top
Simeoni: Fighting, pure fighting! SIMEONI: Verekedés, tiszta verekedés! 06170
Bottom
06172
Top
Aapo: Sensibly, Juhani! AAPO: Tisztességgel, Juhani! 06171
Bottom
06173
Top
Simeoni: Oh you monsters, you monsters! SIMEONI: Ó, ti szörnyetegek! Ó, ti szörnyetegek! 06172
Bottom
06174
Top
Eero: Don’t lame your brother ! EERO: Össze ne morzsold a testvéredet! 06173
Bottom
06175
Top
Simeoni: Aha! Aha! now Eero turns pale. Here’s the fish you have angled for. SIMEONI: Aha, most már Eero is sápadozik. No, itt a hal, amire horgásztál. 06174
Bottom
06176
Top
Tuomas: Juhani! TUOMAS: Juhani! 06175
Bottom
06177
Top
Simeoni: The whole cabin’s breaking up, you wild beasts and devils! SIMEONI: Hisz összedűl a ház, ti vadak, ti ördögök! 06176
Bottom
06178
Top
Juhani: Vot, lad, says the Russian! Well, why are you lying there and peering up at the ceiling ? JUHANI: „Votti, fiú”, mondta az orosz. No, miért heversz ott a földön, és miért pislogsz a mennyezetre? 06177
Bottom
06179
Top
Timo: You won now, but wait till time has worked on us a bit. You will grow older and smaller, while I fill out and become stronger. TIMO: Ez egyszer még legyőztél, de múljon el még egy kis idő: te megöregszel, összetöpörödsz, én azonban megnövök és megerősödöm. 06178
Bottom
06180
Top
Juhani: Even the world will wear out once and end, let alone a sinful human being. Time wears us all down, my brother. But get up and gulp a swig of ale into your face and admit there’s an ounce or two less strength in you than in me. JUHANI: Egyszer romba dől és elmúlik ez a nyomorult világ is, hát még a szegény bűnös ember. Az idő mindnyájunkat egyenlővé tesz, édes testvér. Hanem kelj fel, tölts magadba egy korsó sört, és aztán valld be, hogy néhány lattal mégis kevesebb erő van benned, mint bennem. , „ 06179
Bottom
06181
Top
Timo: That was seen. There I lay on all fours and you atop o’ me like a raving bear. TIMO: Ez igaz. Ott hasaltam tehetetlenül alattad, te meg úgy ültél rajtam, mint egy bozontos medve. 06180
Bottom
06182
Top
Juhani: Here’s to us all, my bonny boys! I am second therefore in the hosts of Jukola in the matter of strength. True, Lauri and Eero are still untried, but may they know that there’d be a buzzing in their ears if it came to a trial; and Simeoni has admitted himself the weaker. But not one of Jukola’s brothers is a little-finger man, that I guarantee. Let even fifty Toukola men come at us, fist against fist. Five barrels I can carry on my back, and Tuomas a bit more; five barrels if some one piles them up on my back. JUHANI: „Igyál, jó barátom, tőled nem sajnálom!” így hát erő dolgában én lennék a második a Jukola-had-ban. Igaz, Lauri meg Eero nem próbálkoztak, de tudják meg, hogy fényes nappal is csillagokat látnának, ha kiállnának velem. Simeoni pedig maga is beismerte, hogy gyöngébb nálam. Azonban egyik Jukola fiú sem dibdáb ember, ezt állítom. Jöjjön ide akár ötven toukolai legény, ököl ököl ellen. Én öt akót is elviszek a vállamon, Tuomas pedig még annál is többet; öt akót is bizony, ha felsegítik a hátamra. 06181
Bottom
06183
Top
Tuomas: I’d like to see Lauri and Eero wrestle in deadly earnest. TUOMAS: Hanem mulatságos lenne látni, hogyan birkózik Lauri és Eero. 06182
Bottom
06184
Top
Aapo: Truly it would be a sight. One solemn and calm as a thaw in winter, the other small as a dwarf, but swift and keen as lightning. Into the wind, boys, and we ’II see a scrap between a weasel and a buck-hare. Mind, I’m not calling you a hare for your bravery, there’s no call for that, nor for your walk, for Lauri steps out like blacksmith Könni’s hoer — whose feet and hoe were moved by a tricky clockwork in its belly — but to me the tussle would just look like one between a big jack-hare and a weasel. AAPO: Ez valóban látványosság lenne. Az egyik komoly és csöndes, mintha kettőt se tudna számlálni, a másik kicsi, mint az öklöm, de fürge és éles, akár a villám. Csak rajta! És máris ott birkózik a menyét a nyúllal. Nem gyávaság dolgában hasonlítalak a nyúlhoz, erre semmi okom. De még a mozgásod miatt sem, hiszen Lauri úgy lépked, mint Könni kovács kapása, akinek lábát és kapáját a hasába rejtett fürge óramű mozgatta. Hanem mégis, ez a mérkőzés olyan lenne, mintha egy menyét meg egy izmos kan nyúl viaskodna. 06183
Bottom
06185
Top
Juhani: One breasting, boys, one breasting or a buttock-throw. JUHANI: Csapjatok össze, fiúk! Egy jó keresztfogást! 06184
Bottom
06186
Top
Lauri: What use is a bout with Eero? You can’t even get a proper grip of him, but there he wriggles between your legs like a cat, scratching and squeezing your middle so that you can hardly draw breath. He did that when we wrestled in Aro Meadow last autumn, and who won and who lay under, was beyond anyone to say. Why should I wrestle him again? LAURI: Ugyan hogy is lehetne birkózni Eeróval? Hiszen nem kapnék rajta egyetlen rendes fogást sem, mert ő mindig ott ficánkol az ember lába között, mint a macska. Úgy csipkedi, csavargatja az ember lágyé-kát, hogy alig bír szusszanni tőle. így tett akkor is, amikor a múlt ősszel az Aaro-réten birkóztunk. És hogy ki győzött, ki került alul, azt a bölcs Salamon sem tudta volna eldönteni. Ugyan minek kezdenék ki vele? 06185
Bottom
06187
Top
Eero: I wasn’t a hair stronger than you. Believe me if you can. EERO: Egy hajszállal sem voltam erősebb nálad. Elhiheted, ha akarod. 06186
Bottom
06188
Top
Lauri: I believe you, knowing you to be weaker. LAURI: Hiszem is, mert tudom, hogy gyöngébb voltál. 06187
Bottom
06189
Top
Juhani: Let honest wrestling prove it. JUHANI: Bizonyítsátok be becsületes birkózással! 06188
Bottom
06190
Top
Lauri: Why should I try a second time with him? LAURI: Ugyan minek állnék ki vele? 06189
Bottom
06191
Top
Simeoni: Let’s go to bed now, you madmen. SIMEONI: Menjünk már aludni, ti fékeveszettek! 06190
Bottom
06192
Top
Juhani: Nights are many, but Christmas comes but once a year, so let us rejoice now. Rejoice, you Christmas room, rejoice the whole land of Israel! This night, this very second a great miracle has happened in Babylon Town. Let us rejoice! What game shall we play? Blind Man’s Bluff? Slaughter the Pig or Prod the Cobbler? JUHANI: Éjszaka van sok, de karácsony csak egyszer van egy évben, s ezért mulassuk ki most magunkat. Örvendezz, karácsonyi hajlék, örvendezzen Izrael egész országa! Ezen az éjszakán, ebben a pillanatban történt meg a nagy csoda Babilon városában. Örvendezzünk! Ugyan milyen játékot játsszunk? Disznó-ölősdit? Vagy kicsi a rakást? 06191
Bottom
06193
Top
Simeoni: There now! Are we to start tumbling about like wilful brats? Go away! SIMEONI: Még mit nem? Csak nem fogunk bolondozni, mint holmi neveletlen kölykök? Eredj már! 06192
Bottom
06194
Top
Juhani: A young unmarried fellow’s life is a dance. Isn’t it, Timo? JUHANI: A fiatalember legényélete csupa tánc. Igaz-e, Timo? 06193
Bottom
06195
Top
Timo: He-he-he! TIMO: Hihihi! 06194
Bottom
06196
Top
Juhani: Isn’t it? JUHANI: Nincs igazam? 06195
Bottom
06197
Top
Timo: It’s like that, surely. TIMO: De úgy van valahogy! 06196
Bottom
06198
Top
Eero: Just so, my dearest Jussi. EERO: Úgy van, úgy, Jussi pajtás... 06197
Bottom
06199
Top
Juhani: Said the fox to the rabbit. Right! This life’s all right; it’s jolly sometimes and makes a man’s heels itch. Let’s dance a Russian jig; I’m quite a master at that. Look! JUHANI: ...mondta a róka a nyuszinak. Úgy van! Ez aztán az élet! Egy kis vidámság olykor meg nem árt. És most ugyancsak bizsereg a talpam... Ne járjunk el egy muszkatáncot? Mester vagyok én abban; ide nézzetek! 06198
Bottom
06200
Top
Aapo: Could our ale have made you drunk? AAPO: Csak nem kótyagosodtál meg a sörünktől? 06199
Bottom
06201
Top
Juhani: Empty three mugs of it into your face and see if you do not notice a blaze in your attic. But sing, Eero, while Jussi-boy dances. Out with it. JUHANI: Öntsél csak le a garaton három korsóval, vajon nem érzel-e majd némi kótyagosságot ott az emeleten? Hanem énekelj, Eero, mert a Jussi fiú táncolni akar. Fújjad már, no! 06200
Bottom
06202
Top
Eero: What would you like ? EERO: Milyen nótát akarsz? 06201
Bottom
06203
Top
Juhani: Anything, so long as it rings and roars. Out with it, yell till the bottom logs rise up! Sing, you he-badger’s whelp, sing while I dance, while I buck like a goat, buck right up to the ceiling. Sing! JUHANI: Akármit, csak zengjen és zúgjon. Gyújts rá, fiú, és bömbölj, hogy a padló gerendái is mozogjanak tőle. Énekelj, te ebfajzat, énekelj, mert táncolni akarok. Ugrálok, mint a bakkecske, fejemmel a tetőt verem, akkorát szökkenek. Énekelj! 06202
Bottom
06204
Top
Eero: I'll try my best: EERO: Hát majd megpróbálom: 06203
Bottom
06205
Top
"Let us carol and rejoice,
Christmastide is here;
Now the vats are full of ale,
Full the tankard and the pail;
Full of ale, full of ale,
Full the tankard and the pail.”

”At the Anjanpelto Fair Gin we drank like water,
With the money for the bull
A wedding-ring we bought her.
Bought her, bought her;
With the money for the bull
A wedding-ring we bought her.”
Jussi, Pussi, Jukola’s Jussi!
Örvendjetek, vigadjatok,
eljött a karácsony;
sörrel telve a hordó,
pálinkával a korsó,
sörrel telve a hordó,
pálinkával a korsó.

Anjanpelto piacán
szörnyen beszeszeltünk,
a fekete kos árán
gyűrűt, kendőt vettünk,
bevettünk, kivettünk,
a fekete kos árán
gyűrűt, kendőt vettünk.

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
06204
Bottom
06221
Top
Aapo: Shut up, Eero, and don’t aggravate him. AAPO: Hallgass, Eero, ne dühösítsd fel Juhot! 06222
Bottom
06222
Top
Juhani: Go on singing, I won’t get mad; keep on singing, that I needn’t dance without music. JUHANI: Énekelj csak, énekelj; nem haragszom én meg. Énekelj, hogy ne kelljen muzsika nélkül táncolnom. 06223
Bottom
06223
Top
Eero: EERO: 06224
Bottom
06224
Top
Jussi, Pussi, Jukola’s Jussi!
”Jussi, Jassi, floury-snout,
Dusts the litter in the stye. . .”
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, Jassi, korpásorrú,
malacmoslék kóstolgató...
06225
Bottom
06229
Top
Timo: He-he-he ! Oh what daft words you sing. TIMO: Hihihi! Miféle bolondságokat énekelsz! 06230
Bottom
06230
Top
Juhani: Keep on singing, keep on. I won’t be angry. JUHANI: Énekelj csak, énekelj. Nem haragszom meg érte. 06231
Bottom
06231
Top
Eero: EERO: 06232
Bottom
06232
Top
”Jussi, Jassi, floury-snout,”
Jussi, Jassi, korpásorrú.
06233
Bottom
06235
Top
I sing and snap my fingers at you. Énekelek én, még az ujjammal is csattogok hozzá. 06236
Bottom
06236
Top
”Dusts the litter in the stye,
Sings the pigs a lullaby!”
Jussi, Pussi, Jukola’s Jussi!

”Ida walked along the strand,
Wrote upon the wave-washed sand
The name of her true-love,
The name of her true-love.”

”When I heard my sweetheart’s voice
The first time I did meet her,
I seemed in Heaven to rejoice,
No seraph there was sweeter,
I seemed in Heaven to rejoice,
No seraph there was sweeter.”

”Jussi, Jassi, floury-snout,”

The times we have rambled
And merrily gambolled ?
Fra-la la-la laa!
The times we have rambled
And merrily gambolled ?
Fra-la la-la laa!”

”Jussi, Jassi, floury-snout,”

”Never, poor Aapo
Blame little Jussi,
For well thou knowest
There’s strength in our Jussi.
Jussi sits in jail,
A goatskin for his tail,
All of us brothers
Can tell the same tale.
Fra-la la-la laa!”

[»Vilukselan Vitka
Ja Viuvalan Pispa,
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!
Ralla ralla laa!
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!»
Ralla ralla laa!]


”Woe me, poor madcap fellow,
Why was I ever born ?
A farm have I at home —
And sit in jail forlorn.
A farm have I at home —
And sit in jail forlorn.”
Malacmoslék kóstolgató,
pocsolyában lubickoló,
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

A partra ment Iita
s a homokba írta
kedvesének nevét,
kedvesének nevét.

Mikor a rózsám megláttam,
kedves hangját meghallottam,
azt hittem, az égben vagyok,
s körülvettek az angyalok,
azt hittem, az égben vagyok,
körülvettek az angyalok.

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

Emlékszel-e Maija,
mikor epret szedtünk,
lenn az erdő szélén
forrón ölelkeztünk.
Fralla, lalla,
lenn az erdő szélén
forrón ölelkeztünk?

Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!

Hallod, fiam, Aato,
Jussit ne gyalázzad,
mert ha megharagszik,
kicserzi a hátad.
Jussi ül a vártoronyban,
a markában birkacomb van.
Heten vagyunk a tanyában,
mind az ördög bugyorában,
fralla, ralla, la!

»Vilukselan Vitka
Ja Viuvalan Pispa,
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!
Ralla ralla laa!
Syvän-ojan Sonni
Ja Sylvinän Jalli!»
Ralla ralla laa!


Én Istenem, mit is tettem,
hogy a börtönbe kerültem.
Hazamennék, nem mehetek,
nem mehetek, vasba vertek.
Hazamennék, nem mehetek,
nem mehetek, vasba vertek.
06237
Bottom
06290
Top
Juhani: That’s they way! So! There’s no fetters on this fellow. Go on singing! JUHANI: Jól van! Úgy van! Engem ugyan nem vertek vasba. Énekelj csak, énekelj! 06292
Bottom
06291
Top
Eero: EERO: 06293
Bottom
06292
Top
”Jussi, Pussi, Jukola’s Jussi!
Jussi, Jassi, floury-snout,
Dusts the litter in the stye,
Sings the pigs a lullaby.
Jussi, Pussi, Jukola’s Jussi!”
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
Jussi, Jassi, korpásorrú,
malacmoslék kóstolgató,
pocsolyában lubickoló.
Jussi-nyuszi, Jukola Jussi!
06294
Bottom
06299
Top
Isn’t that enough? Még mindig nem volt elég? 06301
Bottom
06300
Top
Juhani: More! This is Karja-Matti’s wedding. More! More! Karja-Matti’s wedding! JUHANI: Tovább, tovább! Hadd járjam el Karja Matti menyegzői táncát! Tovább, tovább! Karja Matti táncát! 06302
Bottom
06301
Top
Simeoni: Even the cock crows wrathfully at this godless medley and din. SIMEONI: Már a kakas is riadtan kárál erre az istentelen lármára és duhajkodásra. 06303
Bottom
06302
Top
Juhani: Hold your jaw, cock, and stop that clucking. JUHANI: Fogd be a csőröd, kakas, és ne kukorékolj! 06304
Bottom
06303
Top
Tuomas: Enough of that, Juhani. TUOMAS: Elég volt már, Juhani, hallod-e? 06305
Bottom
06304
Top
Aapo: That Turk’s dance will be the death of you. AAPO: Hiszen ebben a török táncban még kitáncolod a lelkedet! 06306
Bottom
06305
Top
Juhani: This is a Russian jig, isn’t it, Eero? JUHANI: Nem török tánc ez, hanem muszka! Nem igaz, Eero? 06307
Bottom
06306
Top
Eero: This is a Jussian jig. EERO: Dehogyis: ez Jussi-tánc. 06308
Bottom
06307
Top
Juhani: All right then, we’ll have a score or so more hops of this Jussian jig. JUHANI: Legyen, no! De hadd járjak még néhány hop-szasszát ebből a Jussi-táncból. 06309
Bottom
06308
Top
Simeoni: You wild man! SIMEONI: Te eszeveszett, te! 06310
Bottom
06309
Top
Timo: Look, look ! He-he-he ! Well, may the Old ’Un take me ! TIMO: Nézd, csak nézd! Hihihi! No, vigyen el az ördög! 06311
Bottom
06310
Top
Juhani: Out of the way! Or I’ll tread you to paste like a cossack’s horse a drunken fair-goer. Hih! JUHANI: Féke az útból! Mert különben kásává taposlak, mint a kozák lova a részeg vásárost. Hiha! 06312
Bottom
06311
Top
Aapo: The loose end of his belt is in a fair lather there behind. It’s bouncing, it is; bouncing up, bouncing down, walloping his back and his buttocks in turns. Oh you! AAPO: Hanem ugyan libeg-lobog derekán a nadrágszíj vége: hol felcsapódik a hátára, hol lecsapódik az üle-pére. Ó, te, te! 06313
Bottom
06312
Top
Juhani: La-la laa laa! That was a dusting, he-he! That was the second time I danced in my life. The first was at Karja-Matti’s wedding where there were none of the female sex except three old hags, but a rare crowd of men. But listen, after Matti had brewed us a couple of mugs of juicy coffee-punch, nothing would do for us but to start hammering the floor-beams, we men amongst ourselves; and didn’t the sinful earth sigh under us. The poor old women were thankful to be let off such a kneading; we’d have danced ’em to tatters. Lord what a time! But now clothes off to our shirts, and up on to the gallery. We’re not, in any case, going to close our eyes just yet, hut around a foaming pail of ale and in the light of a resinous torch we’ll relate merry tales and legends up there in the gallery’s warmth. JUHANI: Lallala, lallala! Ez volt aztán a mulatság. Hehe! Életemben most táncoltam másodszor. Először Karja Matti lakodalmán jártam a táncot. Ott asszonyszemély csupán három öreg banya akadt, legényember viszont volt egész sereggel. Mikor aztán Matti néhány bögre erős kávépuncsot főzött nekünk, hát akkor ahá-nyan voltunk, mind rúgni kezdtük a padlót, csak úgy egymással legények; bizony sóhajtozott alattunk ez a bűnös föld. A banyák örültek, hogy megszabadultak az egész dínomdánomból, mert ronggyá táncoltattuk volna őket. Haj, az ördögbe is! Most azonban vetkőzzünk egy szál ingre, és föl a padkára. A szemünket ugyan még nem fogjuk lehunyni, hanem habzó söröskorsó mellett, fenyőforgács lobogó fényénél vidám meséket és történeteket fogunk mesélgetni ott fönn, a meleg padkán. 06314
Bottom
06313
Top
They undressed and filling their pail once again with ale, climbed on to the gallery. There, all in their shirts, they sat amidst their straw in the steaming heat. Busily the foaming pail went round from man to man, and in a crack in the wall ti pine torch burned with a golden flame. Then a thought came suddenly into Juhani’s brain and words fell from his lips which were to prove their undoing. A testvérek levetkőztek, még egyszer megtöltötték sörrel a korsót, s aztán valamennyien fölmásztak a padkára. Ott hevertek egy ingben a puha szalmán, a fiillesztő melegben, és szorgalmasan járt kézről kézre a habzó söröskorsó, egy gerendahasadékba tűzve pedig fenyőszilács aranyos lángja lobogott. Juhaninak azonban egy bolond ötlete támadt, s ezt rögtön ki is bökte, amiből végül nagy baj és veszedelem kerekedett. 06315
Bottom
06314
Top
Juhani: Here we can truly roast ourselves like sausages in a straw-filled oven, and it is the hot stones of our fireplace that give us our warmth. Eero, pour a mug of ale on the oven and we’ll see what barley juice steam tastes like. JUHANI: Úgy sülünk itt, mint a füstölt kolbász a kéményben, s a forró kövek egyre lehelik a meleget felénk. Eero, löttyints egy kanna sört a kemencére, hadd tudjuk meg, milyen íze van az árpalé gőzének. 06316
Bottom
06315
Top
Tuomas: What silly trick would that be? TUOMAS: Hát ez már miféle bolond ötlet? 06317
Bottom
06316
Top
Juhani: A grand trick. Do as I say. JUHANI: Pompás ötlet. Löttyints csak oda. 06318
Bottom
06317
Top
Eero: I wish to obey my master. EERO: Engedelmeskedni akarok a ház fejének. 06319
Bottom
06318
Top
Juhani: A couple of mugs of ale on the oven! [JUHANI: Pari kannullista olutta kiukaalle!] 06320
Bottom
06319
Top
Tuomas: Not a drop! If I hear the tiniest hiss from there, unhappy the man who caused it. TUOMAS: Egy csöppet se! Ha csak egy kis sistergést is hallok, hát jaj annak, aki okozta! 06321
Bottom
06320
Top
Aapo: Don’t let us waste a fine drink. AAPO: Ne fecséreljük ezt a kiváló italt. 06322
Bottom
06321
Top
Timo: We can’t afford to live in beer steam, not we. TIMO: Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy sörgőzben fürdőzhetnénk, nem bizony. 06323
Bottom
06322
Top
Juhani: It would be jolly to taste it. JUHANI: De mulatságos lenne egyszer megpróbálni. 06324
Bottom
06323
Top
Tuomas: I forbid it firmly. TUOMAS: Én azonban szigorúan megtiltom. 06325
Bottom
06324
Top
Juhani: It’d be jolly to taste it. Winning just now in the wrestling has lifted Tuomas’s crest-feathers a lot and he now thinks he can rule this house as he wants. Remember though that the bitter spleen, once it really swells, gives its lad the strength of seven men in a fight. Be that as it may, my eyes are surely not inclined to wait on you. JUHANI: Pedig mulatságos lenne egyszer megpróbálni. Úgy látszik, a birkózásban aratott győzelem fejébe szállt Tuomasnak, és most azt hiszi, hogy kedve szerint parancsolgathat a házban. Ne feledd, hogy ha felforr az epém, hét ember ereje költözik belém. De akárhogy is legyen, semmi kedvem a parancsaidat lesni. 06326
Bottom
06325
Top
Simeoni: The fruits of wrestling, all fruits of wrestling. SIMEONI: A birkózás gyümölcsei, lám, a birkózás gyümölcsei! 06327
Bottom
06326
Top
Juhani: Let’s hear it splash, Eero, I’ll answer for the deed and defend its doer. JUHANI: Csak löttyents oda, Eero. Én felelek érte, s megvédelek, ha kell. 06328
Bottom
06327
Top
Eero: It’s the master’s command, and I must obey; else there’s a hare’s passport in my fist on Christmas Eve of all nights. EERO: Ha a ház feje így parancsolja, nekem engedelmeskednem kell, mert különben szent karácsony estjén útilaput köt a talpamra. 06329
Bottom
06328
Top
Then Eero, clenching his teeth and pursing his lips in a cunning grin, hastened to obey Juhani’s will, and soon a splash was heard from the oven, swiftly followed by a fierce hissing. Enraged, Tuomas flew up and dashed like an eagle at Eero, but Juhani too was quick to defend his younger brother. Whereupon a general scrimmage arose, in the confusion of which the burning torch was thrown down from the gallery on to the floor. There, unnoticed by the brothers, it soon set the straw in a lively blaze. Like a ring on the surface of a pool spreads evenly and rapidly in all directions, so the bright circle of fire on the floor grew. Ever higher it rose; it already licked the floor of the gallery before the inhabitants of the room became aware of the danger beneath them. But they perceived it too late to save more than their own lives and those of the animals in the cabin. Flames already billowed over a wide area and great was the distress and commotion. They all dashed to the door, on the opening of which men, dogs, cat and cock charged out almost simultaneously with a fearful din. It looked as though the cabin had spewed them from its smoking maw on to the snow-clad ground, where they then stood coughing. Last to come out was Lauri, leading by a halter Valko, who would otherwise probably have perished in the flames. For already a devouring fire poured out of the narrow window-openings, and soon from both door and roof. Enwrapped in flames, Impivaara’s stout cabin glowed. But on the snow-covered ground stood its garrison, destitute; even the charcoal-burner’s hut which had first given them shelter had been razed to the ground, and the storeroom was built loosely as a magpie’s nest. There the brothers lingered, and their only protection against wind and frost were short homespun shirts. Not even a cap for their heads or birch-bark slippers for their feet had they had time to snatch from the flames. Of all the property in the cabin there remained only the guns and birch-bark knapsacks, which had been taken into the storeroom when the brothers began their bath. In the snow the brothers stood, all with their backs towards the roaring flames, lifting and warming in turns their right and left feet; and caressed alternately by fire and snow, their feet were red indeed, red as the webs of a goose. Ekkor Eero, fogát összeharapva, száját gúnyosan elfintorítva, fürgén végrehajtotta Juhani parancsát, s a kályha felől nagy loccsanás, majd pedig heves sistergés hallatszott. Tuomas dühösen felugrott, és mint a sas, lecsapott Eeróra, azonban Juhani sem volt rest, és öccse segítségére sietett. Ebből aztán általános verekedés keletkezett, melynek hevében az égő fenyőszilácsot leütötték a földre, amitől viszont a szétszórt szalma anélkül, hogy a testvérek észrevették volna, sebes lángra kapott. Mint ahogy a víz felszínén a gyűrű egyenletesen s gyorsan terjed mindenfelé, úgy nőtt, növekedett a tűz fényes köre is a ház padlóján. Már magasra csaptak, már a padka szélét nyalogatták a lángok, midőn a szoba lakói észrevették a veszedelmet. Azonban túl későn vették észre ahhoz, hogy mást is megmenthessenek, mint puszta életüket és a házban lakó állataikat. Szélűben lobogtak a lángok, és nagy volt a vész és nagy a riadalom. Mindnyájan a kijárat felé rohantak, s ahogy felpattant előttük az ajtó, nagy robajjal egyszerre zúdultak ki rajta emberek, kutyák, macska és kakas. Úgy tetszett, mintha a ház a füsttel együtt egyszerre okádta volna ki őket torkából a fagyos hóra, ahol most versenyt köhögve álldogáltak. Utolsónak Lauri lépett ki az ajtón, kötőféken maga után vonszolva Valkót, aki különben minden bizonnyal a lángok martalékául esett volna. A tűz nagy erővel tört elő az ablakok kis nyílásain, és végül az ajtón, sőt a tetőn is. Lángba borult a büszke impivaarai tanya. Lakói azonban ott dideregtek védtelenül a havas mezőn; hiszen még a szénégetőkunyhót, első menhelyü-ket is földig rombolták, s éléstárukat oly levegősre építették, mint a szarka fészkét. Ott topogtak a testvérek a hóban, s egy szál kurta darócing volt egyetlen védelmük a szél és fagy ellen. Hiszen még fejükre a sapkát, lábukra a bocskort sem volt idejük kimentem a lángok közül. A ház fölszereléséből csupán puskáik és nyírfakéreg tarisznyáik maradtak meg, amit még a fürdő előtt átvittek az éléstárba. Ott álltak a testvérek a hóban, és hátat fordítva a tűznek, hol egyik, hol másik lábukat emelték fel s melengették; talpuk pedig a hó és a tűz hatására egyre inkább kivörösödött, mint a ludak lába. 06330
Bottom
06329
Top
They enjoyed the last gift their cabin still had to give them, enjoyed the warmth of the fire; and this fire was immense. The flames rose violently on high, a shimmering light spread everywhere, and the mossy spruce on the crest of the hill smiled as sweetly as in the glow of the rising sun. From the stack of resinous roots smoke, thick and pitch-black, rose to the clouds, rolling in dark balls under the vault of the sky. But on the clearing and around it light dwelt; a ruddy day reigned in the heart of the winter night, and astounded at this phantom light birds gazed down with staring eyes from the branches of the snow-clad trees as the stoutly-built cabin on I mpivaara turned into cinders and ashes. Scratching their heads in rage and sorrow the brothers stood around, all with their backs turned to the fire and lifting the soles of their feet in I urns towards its grateful warmth. Gradually, however, their bonfire waned, collapsed at last in a rain of embers, and the night air filled with thousands of crackling sparks. Terror-stricken, the brothers then became aware that the sky was clearing and the wind veering from south to north. The weather was changing from a thaw to a frost. Kiélvezték azt az egyetlen jót, amit házuk még nyújtani tudott, kiélvezték a tűz melegét. Szörnyű volt a tűz: hatalmas pompával lobogtak az égre a lángok, köröskörül minden megvilágosodott, s a hegy gerincén úgy mosolyogtak a szakállas fenyők, mintha a rózsás hajnal köszöntött volna rájuk. A ház mellé felhalmozott fenyőgallyakból sűrű, koromfekete füst szállt a felhők felé, és komoran gomolygott a menny boltozatán. A tisztáson azonban világosság uralkodott: pirosló nap gyűlt a téli éjszakában, és a fák hamvas ágairól idegenkedve néztek le a kismadarak a különös tüneményre, mialatt Impi-vaara erősre ácsolt háza hamuvá és porrá égett. A testvérek dühükben s bánatukban fejüket vakargatva álltak a ház körül, s hátukat a tűznek fordítva hol egyik, hol másik talpukat emelték a lángok felé melegedni. Lassacskán azonban csillapodni kezdett, hamvába hullt a nagyszerű máglya, és ezer csillogó kis szikra szállt szerte a téli éjszakában. Rémülten vették észre a testvérek, hogy az ég tisztulni kezd, s a szél már nem délről, hanem északról fúj. Az enyhe időt szigorú fagy készült felváltani. 06331
Bottom
06330
Top
Aapo: We were saved from the fire, only to fall victims to the frost. Look! The sky clears and already the north wind blows cold. Brothers, our danger is terrible. AAPO: A tűzből megmenekültünk, hogy a fagy végezzen velünk. Nézzétek: az ég kitisztul, és hidegen fúj az északi szél. Testvérek, szörnyű veszélyben forgunk. 06332
Bottom
06331
Top
Juhani: Death and curses! Who did this? JUHANI: Átok és halál! Ki okozta mindezt? 06333
Bottom
06332
Top
Tuomas: Who! You food for fire, you ask who? Were I to do right now, I’d dash you to roast in that fiery ash-heap. TUOMAS: Ki okozta! Még te kérdezed, te égetnivaló? Ha most azt tenném, amit kellene, belöknélek e parázshalom kellős közepébe. 06334
Bottom
06333
Top
Juhani: Never could one Tuomas do such a feat, never. But accursed be the man who brought this Hell’s night upon us! JUHANI: Kevés lenne ahhoz egy Tuomas ereje, nagyon kevés lenne. Azonban átkozott legyen az az ember, aki ezt a pokoli éjt a fejünkre idézte! 06335
Bottom
06334
Top
Tuomas: He curses himself. TUOMAS: Juhani önmagát átkozza el. 06336
Bottom
06335
Top
Juhani: Accursed be that man, namely, Tuomas Jukola. JUHANI: Átkozott legyen az az ember, vagyis Jukola Tuomas. 06337
Bottom
06336
Top
Tuomas: Say that a second time. TUOMAS: Mondd még egyszer! 06338
Bottom
06337
Top
Juhani: Tuomas, son of Juhani Jukola, is the cause of all this. JUHANI: Jukola Juhani fia, Tuomas mindennek a bajnak az oka. 06339
Bottom
06338
Top
Aapo: Tuomas! AAPO: Tuomas! 06340
Bottom
06339
Top
Simeoni: Juhani! SIMEONI: Juhani! 06341
Bottom
06340
Top
Lauri: Softly! LAURI: Csönd legyen! 06342
Bottom
06341
Top
Timo: Now you shall not fly at each other, you won’t be allowed, my bantams. Ay, ay, let’s all keep quiet now and warm ourselves in brotherly fashion. TIMO: Most nem fogtok hajba kapni, de nem ám, ti bitangok! Csöndesen, csak csöndesen, és melegedjünk testvériesen, békével. 06343
Bottom
06342
Top
Simeoni: You godless! SIMEONI: Ti istentelenek! 06344
Bottom
06343
Top
Aapo: No anger and quarreling when a miserable death awaits us. AAPO: Félre most a haraggal és civódással, mert szörnyű halál fenyeget mindnyájunkat. 06345
Bottom
06344
Top
Tuomas: Who is to blame, who is to blame? TUOMAS: És ki az oka, ki az oka? 06346
Bottom
06345
Top
Juhani: I am innocent. JUHANI: Én ártatlan vagyok benne. 06347
Bottom
06346
Top
Tuomas: Innocent! Holy fire! I’ll eat you alive! TUOMAS: Ártatlan! Tüzes mennykő! Rögtön elevenen megeszlek! 06348
Bottom
06347
Top
Aapo: Softly, softly! AAPO: Nyugalom, csak nyugalom! 06349
Bottom
06348
Top
Simeoni: For God’s sake, softly! SIMEONI: Az isten szerelmére, legyetek békével! 06350
Bottom
06349
Top
Aapo: Guilty or innocent, may that be left undecided now, seeing that only haste can save us. Our cabin is in ashes and we stand almost naked in the snow. For what am I to call this rag of a homespun shirt? One good thing is that our guns and ammunition were in the storeroom; for now we have need of weapons. Teerimäki echoes with the howling cry of wolves. AAPO: Hogy ki okozta, ki nem, ezt most hagyjuk eldöntetlenül, mivel a gyors futás az egyetlen menekvésünk. Porrá égett a tanyánk, és mi szinte meztelenül állunk a havon. Ugyan mit ér ez az egy szál vászon-pendely? Még jó, hogy a puskánk és lőporunk megmaradt a kamrában, mert a fegyverre szükségünk lesz. A Teerimáki felől farkasok üvöltése hallik. 06351
Bottom
06350
Top
Tuomas: What shall we do then? TUOMAS: Mit tegyünk hát? 06352
Bottom
06351
Top
Aapo: All I can think of is to hasten to Jukola, hasten for pale Death’s sake. Two can always ride on Valko and the others follow running. Let us do that: run and ride in turn on horseback. With the aid of our horse we can avoid having to tread snow the whole way and with God’s help we can still maybe be saved. AAPO: Nem tudok jobb tanácsot, mint hogy rohanjunk el Jukolába, fussunk versenyt a fehér halállal. Ketten lovagoljanak mindig Valko hátán, a többiek pedig futva kövessék őket. így legyen: lovagoljunk és fussunk felváltva. Lovunk segítségével nem kell egész úton taposnunk a havat, s ha Isten segít, még talán megmenekülhetünk. 06353
Bottom
06352
Top
Juhani: Our feet will be one single turnip-stew before we stand in Jukola, in the warmth of a cordwood blaze. JUHANI: Hanem veresre fagy a lábunk, mielőtt beérünk Jukolába, a meleg kemence mellé. 06354
Bottom
06353
Top
Simeoni: Yet there lies our only hope. So let us hurry. The wind grows keener and the roof of the sky is already clearing. Let’s hurry! SIMEONI: Mégis ez az egyetlen reménységünk. Ezért hát fussunk, rohanjunk. A szél erősödik, s az ég alja kitisztul. Rohanjunk hát! 06355
Bottom
06354
Top
Eero: Our death has come. EERO: Ütött halálunk órája! 06356
Bottom
06355
Top
Juhani: There go Jukola’s seven stout brothers! JUHANI: Vége van a hét Jukola testvérnek! 06357
Bottom
06356
Top
Simeoni: Our danger is awful, but strong is the Lord on high. Let us hurry! SIMEONI: Szörnyű veszély fenyeget, de erős az Egeknek Ura. Rohanjunk! 06358
Bottom
06357
Top
Tuomas: Guns and knapsacks out of the storeroom! TUOMAS: Elő a kamrából a puskákat és tarisznyákat! 06359
Bottom
06358
Top
Juhani: A night of terror. Here a ringing frost threatens us, yonder the hungry, howling wolves. JUHANI: Borzalmas éj! Emitt a csikorgó fagy, amott üvöltő, éhes farkasok fenyegetnek. 06360
Bottom
06359
Top
Timo: We are in danger, both Valko and ourselves. TIMO: Mi is, Valko is veszélyben forgunk! 06361
Bottom
06360
Top
Juhani: Ours is the greater danger. A naked man, I have heard, is a very tasty morsel for a wolf in the winter. JUHANI: Mi magunk még nagyobban. A csupasz ember, úgy hallottam, télen a farkasok kedvenc pecsenyéje. 06362
Bottom
06361
Top
Timo: And a man and a pig, I have heard, taste the same, and it’s well-known that a pig is a wolf’s favourite dish in winter. We’ve a tough knot before us; that no one can deny. TIMO: Embernek és sertésnek, úgy hallottam, egyforma az íze, és tudott dolog, hogy télen a disznóhús az Ordas úr legkedvesebb eledele. Alaposan benne vagyunk a pácban, ez tagadhatatlan. 06363
Bottom
06362
Top
Juhani: What are we to do? JUHANI: Ugyan mit tegyünk? 06364
Bottom
06363
Top
Aapo: Rush off to Jukola like sorcerer’s arrows through the night before the frost turns fiery and heats our blood to ice with its burning coldness. Away to Jukola over shrieking Teerimäki! We are armed against the wolves, but not against rimebearded, old Jack Frost. AAPO: Sebesen, mint a boszorkányok nyila, rohanjunk Jukolába, még mielőtt foga lenne a fagynak, és égő hidegével megdermesztené a vért ereinkben. Fel Jukolába, a farkasüvöltéstől visszhangzó Teerimákin át! A farkasok ellen van fegyverünk, de a deres sza-kállú Fagy király ellen nincsen. 06365
Bottom
06364
Top
Tuomas: Here’s the guns and bags. Gun on shoulder now and knapsack on back every man of you, and two up on horseback, while we others pound on behind best we can. But hurry, hurry, for our everlasting souls ! TUOMAS: Itt vannak a puskák és tarisznyák. Most hát vállra a fegyvert, és hátra a tarisznyát mindenki. Retten üljenek lóra, mi, többiek meg talpaljunk a nyomukban, ahogy csak erőnktől telik. De rohanjunk, rohanjunk, halhatatlan lelkünk kedvéért! 06366
Bottom
06365
Top
Juhani: The north turns bright and the stars shine. Hii, haa! But let’s hurry. JUHANI: Északon derülni kezd, és ragyognak a csillagok. Haj, haj! Hanem rohanjunk hát! 06367
Bottom
06366
Top
Aapo: Tomorrow we can fetch what goods and chattels the fire has left us; we’ll come tomorrow and fetch the cock too and the cat. This night they’ll be warm enough beside that hot ash-heap. But Killi and Kiiski can take the road with us like faithful comrades. Where are they? AAPO: Holnap majd elviszünk innen minden szerszámot és holmit, amit a tűz meghagyott; holnap eljövünk, és magunkkal visszük a kakast és a macskát is. Ezt az éjt még kibírják itt a forró parázs mellett. Azonban Killi és Kiiski, két hűséges társunk, jöjjenek velünk az útra. De hol vannak a kutyák? 06368
Bottom
06367
Top
Tuomas: I can’t see them. Hush! Let us listen. TUOMAS: Hírük-nyomuk sincsen. Csönd, füleljünk csak! 06369
Bottom
06368
Top
Eero: They’re off galloping far away by now. Yonder you can hear them barking behind the hill. EERO: Már valahol messze futnak. Onnan a hegy mögül hallatszik a csaholásuk. 06370
Bottom
06369
Top
Tuomas: They’re chasing a lynx that I suppose has passed close to the cabin, giving a scent to the dogs. Well, let them hunt as they like; we’ve got to forget them now and hasten off on our hard journey. TUOMAS: Egy hiúzt kergetnek; a hiúz bizonyára itt ment el a házunk mellett, s a kutyák megszagolták a nyomát. De hadd vadásszanak kedvük szerint; most nem törődhetünk velük, mert veszélyes útra kell indulnunk. 06371
Bottom
06370
Top
Juhani: Right! For Life and Death are now at each other’s throats like two he-bears. JUHANI: Legyen hát! Az élet és a halál ölre mentek egymással, mint két dühös kan medve. 06372
Bottom
06371
Top
Aapo: Let’s put forth all our strength now! AAPO: Szedjük hát össze minden erőnket! 06373
Bottom
06372
Top
Juhani: All the strength of our souls and bodies down to the marrow. JUHANI: Feszítsük meg a végsőkig testünk és lelkünk minden erejét! 06374
Bottom
06373
Top
Tuomas: Remembering that the most miserable death awaits us. TUOMAS: Gondoljuk meg: a legszörnyűbb halál fenyeget bennünket! 06375
Bottom
06374
Top
Juhani: Black death threatens us from two points. Hii, haa! It’s a frozen snout now or guts on the ground if this lad isn’t soon on slippery straw before a fire. One of these three will have to happen before the hour is out. But dawdling here won’t help, not in the least, so clenching my teeth I’ll go now even through icebergs, miles thick. JUHANI: Kétfelől is rémes halál fenyeget. Hű, haj! Most vagy megfagyunk, vagy megesznek, vagy nemsokára száraz szalmán, meleg kemence mellett állunk. Egyike e három közül egy órán belül meg fog történni. De nem segít itt a nyafogás; összeharapom a fogam, s kettéhasítok akár egy mérföld széles jéghegyet is. 06376
Bottom
06375
Top
Simeoni: Let us try in God’s name, with His help. SIMEONI: Lássunk hát neki, Isten segítségével. 06377
Bottom
06376
Top
Juhani: With His help. What can man that is born of woman do down here with his own strength alone? Let us be of good cheer. JUHANI: Az ő segedelmével. Mert saját erejéből ugyan mire menne itt az anyaszült ember? Ajánljuk hát magunkat az ő védelmébe. 06378
Bottom
06377
Top
Eero: Let us start off without any more delay. EERO: Induljunk hát minden további szószaporítás nélkül. 06379
Bottom
06378
Top
Juhani: And without any fear. Let’s go now! JUHANI: És minden félelem nélkül. Induljunk! 06380
Bottom
06379
Top
Tuomas: All ready then. Get up on horseback, Eero and Simeoni, and start riding towards Jukola, but so that we who trot on foot after you through the snow are always at the old nag’s heels. TUOMAS: Mindenki készen? Üljetek lóra, Simeoni és Eero, és vágtassatok Jukola felé, de úgy, hogy mi, akik gyalog rohanunk utánatok, mindig gebénk nyomában maradhassunk. 06381
Bottom
06380
Top
So they set out on their journey: naked, clad only in home-spun shirts and each with his knapsack on his back and a gun on his shoulder or in his hand. In such fashion they set out on the wintry night way, fleeing from the frost which attacked them from the waste lands of the north. It came not, however, wearing its most frightful aspect; the weather on this occasion was not yet at its severest. True, the brow of Heaven cleared at times, but the sailing clouds soon hid it again, and the north wind blew tempered. The brothers, too, were friends of old with the cold, with skins hardened in many shrieking frosts; and earlier, as wilful children, they had often trampled the snowdrifts for hours in their bare feet. Notwithstanding, this journey from Impivaara to Jukola was terrible, exceedingly terrible to them. Hotly they dashed onward, with terror in their hearts. Foremost, on Valko’s back, rode Eero and Simeoni, and the others followed them running, treading the backwoods’ snow, which whirled around their feet. But on Impivaara clearing, near the glowing oven, sat the cat and the cock, staring with melancholy at the waning embers. Így indultak útnak a testvérek: meztelenül, csupán egy szál vászoningben, hátukon a tarisznyával, vállukon vagy kezükben a fegyverrel. így indultak éji, téli útra, menekülve a fagy elől, mely Észak ingoványairól támadt rájuk. De a fagy nem öltötte fel legrettentőbb ábrázatát: az időjárás még nem változott kegyedenül zordonná. Igaz, olykor kitisztult az ég homloka, azonban vitorlázó felhők újból eltakarták, s az északi szél is csak szelíden fújdogált. A testvérek rég hozzáedződtek a hideghez; bőrüket sok csikorgó fagy jól kicserzette, és régebben, rakoncátlan gyermekkorukban, néha órákon át mászkáltak meztelen lábbal a magas hófúvásokban. De mégis rettentő, szörnyen rettentő volt ez az út Impivaa-rától Jukoláig. Szívükben szorongó félelemmel, szaporán vágtattak előre. Legelöl, Valko hátán lovagolva, Eero és Simeoni nyargalt, a többiek pedig futva futottak utánuk, s lábuk nyomán kavarogva porzott a hó. Az Impivaara tisztásán, a forróságot lehelő kemence mellett már csak a kakas és a macska ült, bánatosan meredve az elszenesedő parazsakra. 06382
Bottom
06381
Top
Towards the village the brothers hastened; Sompio Bog already lay behind them, and they approached Teerimäki Hill, where the ghastly howling of wolves could still be heard. In a thicket of young spruce, between the bog and Jaakko Seunala’s clearing, the riders were changed: Eero and Simeoni climbed down and two others hastened to replace them. Then without delay they continued their journey; they dashed along the crest of the heath, across the Viertola road and onward through a wide, humming pinewood. And at last rocky Teerimäki drew near, and suddenly the multiple chorus of the wolves was stilled. Soon they stood on the summit of the hill and gave their steed a breather; the riders again dismounted and were quickly replaced by others. A while yet they stood on the snow-covered rock; the north wind blew, the dome of the sky cleared again for a moment, and the head of the Great Bear showed midnight to have passed. A falu felé rohantak a testvérek. Már maguk mögött hagyták a Sompio-lápot, s a Teerimáki felé közeledtek, ahonnan egyre erősebben hallatszott a farkasok hátborzongató üvöltése. Egy fiatal fenyvesben, a láp és a Seu-nala Jaakko irtásföldje között aztán váltottak a lovasok: Simeoni és Eero leszálltak a lóról, s helyüket másik két fiú foglalta el. Utána rögtön folytatták útjukat: végigrohantak a dombháton, átszelték a viertolai utat s a zúgó, széles fenyvest. Végül már ott jártak a sziklás Teerimáki közelében, s ekkor egyszeriben elhallgatott a farkasok zűrzavaros üvöltése. Nemsokára fenn álltak a hegy gerincén, s hagyták, hogy lovuk kifújja magát; a lovasok újból leszálltak, s helyükbe másik két ember ült. Még mindig ott álltak a havas sziklán; fejük felett sivított az északi szél, egy pillanatra kitisztult az ég boltozata, s a Göncöl rúdja azt mutatta, hogy éjfél után jár az idő. 06383
Bottom
06382
Top
But having rested, they hurried down the smooth hill track, and, when this ended, entered a dark sprucewood, and a cheerless scene spread around them. The moon looked palely down, owls shrieked, and here and there in the forest’s sombre depths weird phantoms stood, resembling in shape gigantic bears; these were the upward-pointing mossy roots of fallen spruce-trees. Immovable, like frozen ghosts, these bear-shaped images stared at the strange procession which sped swiftly by. Immovable they stared, but between and around them a frightening liveliness soon made itself apparent in the forbidding forest. Hungry wolves circled around the brothers, approaching closer and closer. Now ahead and now behind, now flickering across the path, now on both sides of the road, their loping run could be seen. Furious, thirsting for blood, they followed the nighttime fugitives from Impivaara; and with a crackling sound dry branches broke snapping from the spruce-roots. Quivering and snorting the frightened Valko ran; and the man who rode in front could scarcely restrain him from breaking into a wild gallop. And ever bolder waxed the wolves. Panting bloodthirstily they flashed by close to the men; and now to the right, now to the left, the gun of one the brothers would fire in an attempt to scare them. This, however, did not seem able to drive them far away. Kissé kipihenve magukat, lerohantak a sima hegyi úton, majd pedig, mikor a végére jutottak, befordultak a sötét fenyvesbe. Ijesztően komor volt körülöttük a természet; sápadtan tekintett alá a hold, kuvik huhogott, és itt-ott, a fák alatt különös árnyak meredeztek, mintha óriási medvék lettek volna: kidőlt fenyők magasra tornyosodé, mohos gyökerei voltak. Mint kővé fagyott kísértetek, mozdulatlanul bámulták ezek a medvealakzatok azt a különös menetet, mely sebesvágtatva futott el mellettük. Köztük s körülöttük azonban ijesztő mozgolódás keletkezett a komor fenyvesben. Éhes farkasok kezdtek ólálkodni a testvérek körül, s egyre közelebb és közelebb merészkedtek. Hol előttük, hol mögöttük suhantak át az úton, majd meg az út két oldalán, a fenyők közt loholtak. Vérszomjasán, ingerülten követték az impivaarai menekülőket, és ropogva tördelték a fenyők száraz gyökereit. Remegve, fújtatva futott Valko, és lovasai alig tudták fékezni rémült rohanását. Az ordasok azonban egyre merészebbek, szemtelenebbek lettek; vérszomjasán lihegve olykor egész közel suhantak el a csapat mellett, s a testvérek, hogy elriasz-szák őket, hol jobbra, hol balra közibük durrantottak. Ezzel azonban korántsem sikerült messze kergetniük a bestiákat. 06384
Bottom
06383
Top
They came to Kiljava’s open, fire-ravaged heath, where the trunks of withered pines stood dotted here and there, seats for hawks and owls. And now the fierceness of the wolves became alarming, and the men’s danger grew. Tuomas and Timo happened just then to be on horseback, but those who ran on foot behind suddenly halted and fired almost simultaneously an angry volley at their foe, who, alarmed by this measure, now retreated a distance. The men dashed onward again; but soon the pursuing pack of wolves rustled once more around them, and the danger was greater than ever. Then Tuomas reined in his steed, saying in a loud voice: ”Let the man whose gun is empty load it at once, and let him hurry like fire and lightning!” So shouting, he dismounted and ordered Timo to hold Valko firmly. The brothers now stood and loaded, and they felt not the cold, neither in their feet nor in any part of their bodies. The wolves too halted, about fifty paces away, and tossing their tails lustfully, stared at the men with avid eyes. And naked of clouds shone the heavens, where a bright moon now looked down on the heath. Midőn a tűz által letarolt, tágas Kiljava-mezőre értek, melyen csak itt-ott állt, héják és fülesbaglyok szállásaként, egy-egy kiszáradt, girhes fenyőtörzs, a farkasok merészsége ijesztően megnőtt, és kegyetlen veszedelemben forogtak a testvérek. Ekkor épp Tuomas és Timo ültek a ló hátán, a többiek azonban, kik gyalogszerrel futottak a nyomukban, hirtelen megálltak, és egyszerre sortüzet adtak üldözőikre, melyek ettől megrémülve kissé meghátráltak. A testvérek újból vágtatni kezdtek, azonban a farkascsorda nemsokára már megint ott zsi-vajgott a nyomukban, és nagyobb volt a veszély, mint valaha. Tuomas ekkor megállította a lovat, és harsányan felkiáltott: „Akinek töltetlen a fegyvere, töltse meg nyomban! De szélsebesen ám!” így kiáltott Tuomas, leszállt a lóról, s meghagyta Timónak, hogy fogja keményen Valko zabláját. A testvérek megálltak, és megtöltötték puskáikat; sem lábukban, sem más testrészükben semmi hideget sem éreztek. Úgy ötven lépéssel odább megálltak a farkasok is, sóvár szemüket folyton reájuk szegezték, és izgatottan csóválták farkukat. Felhőtlenül derengett felettük az ég boltozata, és tiszta holdvilág sütött le a mezőre. 06385
Bottom
06384
Top
Tuomas: Are the guns loaded? TUOMAS: Töltve vannak a puskák? 06386
Bottom
06385
Top
Aapo: It’s done. What is your purpose? AAPO: Töltve. Mi a szándékod? 06387
Bottom
06386
Top
Juhani: All together again! JUHANI: Mindnyájan egyszerre: tűz! 06388
Bottom
06387
Top
Tuomas: Not if our lives are dear to you. Someone’s gun must always be loaded; remember that. Lauri you have the steadiest hand and the keenest eye, come up abreast of me. TUOMAS: Nem, ha kedves az életetek. Legalább egyikünknek mindig töltve legyen a fegyvere, erre ügyeljetek. Lauri, neked van a legbiztosabb kezed s a legélesebb szemed; lépj hát ide mellém. 06389
Bottom
06388
Top
Lauri: Here I stand. What do you want? LAURI: Itt vagyok. Mit akarsz? 06390
Bottom
06389
Top
Tuomas: A hungry wolf will eat even his bleeding brother. If we could only bring this about, it would be the saving of us. Let us try. Lauri, we’ll both aim at the same time, but you others must spare your bullets. Now, Lauri, aim as carefully as an eagle and blaze away when I say now. TUOMAS: Az éhes farkas felfalja sebesült testvérét is. Ha ezt sikerülne elérnünk, úgy talán megmenekülhetünk. Próbáljuk meg hát! Lauri, vegyük célba ott balra az elsőt, és tüzeljünk rá mi ketten egyszerre. Ti, többiek azonban takarékoskodjatok a golyóval. Lauri, célozd meg jól, mint a sas, és pufifants oda, mikor azt mondom: most! 06391
Bottom
06390
Top
Lauri: I’m ready. LAURI: Készen vagyok. 06392
Bottom
06391
Top
Tuomas: Now. TUOMAS: Most! 06393
Bottom
06392
Top
Both fired at the same second, and the wolves fled at a gallop. One lingered, however, on the scene, trying hard to follow the others at a crawl, but without success. And onward with all their strength the brothers hastened once more: six men running on foot, Timo riding on ahead alone. And thus passed a few moments. Soon the wolves halted in their flight, and returning, again flitted swiftly towards the nocturnal wayfarers. The snow foamed around them and Kiljava’s naked heath drummed as they came on in a body. At fiery speed they drew level with their comrade who squirmed in his blood; they charged already past him, but turned quickly round as the tempting smell of blood was borne to their nostrils. Round they spun: tails wagged, the snow boiled and fire flashed in the night from eyes of lust and greed. Then, grinning fearfully, the whole pack sprang at their wounded brother; and on the heath arose a grim struggle and a din such that one might have believed the pillars of the earth would collapse crashing down. The ground quaked and the snow was turned to a grisly pulp as former comrades tore the son of the woods into pieces, the wolf whose blood Tuo-mas’s and Lauri’s well-aimed bullets had set flowing. Then silence reigned again on the nightclad heath. Only a soft panting and the snapping of bones was heard, as with bloody faces and flashing eyes the brutes rent and devoured their victim. Ebben a pillanatban eldördült a két testvér puskája, s a farkasok ijedten rebbentek szét. Egyikük azonban ott fetrengett a földön, s hiába igyekezett a többiek után vonszolni magát, nem sikerült. A testvérek újból teljes erővel futni kezdtek: hatan gyalog, Timo pedig előttük lóháton. így telt el néhány pillanat. A menekülő farkasok nemsokára megálltak, megfordultak, és megint hevesen üldözőbe vették az éj vándorait. Magasra szállt a felkavart hó, s megremegett a széles Kiljava-mező, midőn falkájuk átrohant rajta. Szélsebesen elérték vérében fetrengő társukat, elrohantak mellette, azonban rögtön meg is fordultak, mivel orrukat megcsapta a friss vér csábító illata. Farkukat csapkodva, a havat kaparva ott keringtek körülötte, s az éjben tüzesen csillogott vágytól és kíntól lángra gyúlt szemük. Végül szörnyű acsarkodással rárontottak sebesült testvérükre, és borzalmas lárma, marakodás verte fel a tisztást, mintha összedűltek volna az ég oszlopai. Remegett a föld, s a hó szennyes, utálatos kásává változott, mikor iménti társai cafatokká tépték az erdő hát, kinek vérét Lauri és Tuomas éles golyói megcsapolták. Nemsokára újból elcsendesedett az éji mező. Csupán elfojtott szusszanások s a csontok ropogása hallatszott, ahogy a vadak véres képpel, lángoló szemmel szétmarcangolták, fölzabálták áldozatukat. 06394
Bottom
06393
Top
But the brothers already fared far from their terrible foe; and delightfully had the murderous din of the wolves on Kiljava echoed in their ears; for them it was the sweet and ravishing message of salvation. Soon they had reached Ruttila’s big meadow, round which the road made a detour over hilly ground. But to gain time they decided to cut straight across the meadow. Under their combined weight the fence gave and fell, and Valko, again with two of the brothers on his back, stepped over it, and urged on by the men’s switches, set off at a trot over the meadow’s smooth surface. And without delay, those of the brothers whose turn it was to tread the snow, hurried after. Across the meadow a winter track led to the village, and just at that moment a number of travellers, in three sleighs, were moving along it. But great was the alarm of both men and horses when they perceived the brothers coming towards them from the north. In the light of the moon they saw seven men in their shirts, with guns on their shoulders and accompanied by a horse, hastening in their direction; and they believed a host of wicked demons from Impivaara’s caves was attacking them. The tumult and din in the meadow was immense. Mad with fright, the travellers’ horses gallopped back and forth, while the men shouted or prayed, cursed or raved in ringing voices. But the brothers cast hardly a glance at this confusion, only ran madly across the meadow towards Jukola, and the snow was cleft in smoke before them. They reached the fence on the other side, and under their united pressure this too gave with a crash, and soon they were all out on the hilly road again. Ijesztő ellenfeleiktől távol haladtak már a testvérek, és fülükben kellemesen zengett a farkasok gyilkos üvöltése a Kiljava-mezőn, hiszen ez nekik a menekülést jelentette. Kuttila széles rétje következett: útjuk itt a tisztást megkerülve vezetett tovább a dombos terepen. De a testvérek úgy határoztak, hogy időnyerés céljából egyenesen átvágnak a réten. Egy emberként nekidűltek a kerítésnek, s az recsegve leszakadt, mire Valko, hátán két lovasával, átlépett a ledöntött kerítésen, és lovasainak ostorától űzve futni kezdett a sima réten át. Nyomában pedig ott rohantak azok a testvérek, akik éppen sorosak voltak a gyaloglásban. A réten át vezetett a téli szánút is a templom felé, s épp ekkor három lovasszánon utasok poroszkáltak arra. A lovak és utasok szörnyen megrémültek, midőn meglátták a testvérek észak felől közelgő csapatát. A sápadt holdvilágnál hét embert láttak, egy szál pendelyben, vállukon puskával, előrontani az erdőből. Azt hitték szegények, hogy Impivaara barlangjaiból egy csapat gonosz manó támadt most rájuk. Nagy volt a lárma és riadalom a réten: a lovak megbokrosodva ide-oda rohanni kezdtek, az egyik ember kiabált, a másik imádkozott, a harmadik káromkodott vagy üvöltözött. A testvérek azonban ügyet sem vetettek a nagy ribillióra, hanem bőszen futottak tovább a réten, Jukola felé, és mint a füst, porzott előttük a hó. Midőn a rét túlsó kerítéséhez értek, mindnyájan egyszerre nekidűltek: recsegve leszakadt a korlát, s ők újból a dombos erdei úton haladtak. 06395
Bottom
06394
Top
This night was to them truly a fearful and terrible night. Stoutly they ran, with twinkling feet and panting wildly, while doubt glared from their wooden-stiff glance, which was ever directed towards their former home. So without a word they dashed onward, and swiftly the snow-covered ground retreated beneath them. Until at last, having reached the crest of a hilly field, they saw in the pale moonlight Jukola standing on its hillside, and almost with one voice the cry: ”Jukola, Jukola!” broke from their lips. They ran on down the hill, jumped the ditch like winged demons, and staggering uphill again, stood on the threshold of the closed door of the farmhouse. Time to knock and wait for admittance there was none, so putting forth all their strength they flung forward, and with a crash and a clatter the stout porchdoor flew open. With a great banging and stamping they rushed from the porch into the house, and on like a whirlwind towards the embers in the fireplace, from which a luxurious warmth still breathed. But great was the alarm of the tanner’s sleep-drunken family at this intrusion, for they believed themselves overrun by robbers. Borzalmas és kegyetlen volt számukra ez az éj. Elkeseredetten, lélekszakadva, zihálva futottak, és szemükben, melyet konokul folyton hajdani otthonuk, a Jukola-ház felé meresztettek, reménytelen kétségbeesés csillogott. így rohantak szótlanul előre, és sebesen fogyott alattuk a havas út. Végül aztán, kiérve a Pohjan-pelto lejtőjére, a sápadt holdfényben a domb tetején meglátták a Jukola-tanyát, s ajkukról egyszerre szakadt fel a kiáltás: „Jukola! Jukola!” Lerohantak a domboldalon, mint megannyi szárnyas manó átrepültek az Oja-réten, felkapaszkodtak a dombra, s máris ott álltak a ház bezárt ajtaja előtt. Nem volt kedvük, sem idejük soká kopogtatni és várakozni a bebocsáttatásra, hanem minden erejükkel nekifeszültek, és nagy recsegéssel felpattant az erős pitvarajtó. A pitvarból sebbel-lobbal, nagy lármával berontottak a szobába, egyenesen a tűzhely elé, melynek hamvadó parazsa kellemes meleget árasztott feléjük. A tímár álomittas családja azonban szörnyen megijedt, mert azt hitték, hogy rablók törtek be hozzájuk. 06396
Bottom
06395
Top
The Tanner: What monster enters the room of an honourable man in this fashion on Christmas night? Answer! my gun is aimed! A TIMÁR: Miféle szörnyeteg tör be így becsületes ember házába karácsony szent éjjelén? Szólj, mert töltve a puskám! 06397
Bottom
06396
Top
Tuomas: Leave your gun in peace, man. TUOMAS: Hagyd békén a fegyvert, jóember! 06398
Bottom
06397
Top
Aapo: Don’t shoot the farm’s own people. AAPO: Csak nem fogsz saját házad népére lőni! 06399
Bottom
06398
Top
Juhani: We come, God help us, from Impivaara. JUHANI: Mi vagyunk itt az Impivaaráról, áldjon meg az isten! 06400
Bottom
06399
Top
Timo: The seven sons of the former Jukola. TIMO: Az előbbi Jukola gazda hét gyermeke. 06401
Bottom
06400
Top
Simeoni: The Lord ha’ mercy upon us! Seven souls are passing to eternity this selfsame terrible moment. The Lord ha’ mercy upon us! SIMEONI: Isten irgalmazzon nekünk! Hét árva lélek készül megtérni az örökkévalóságba ebben a szent minutumban. Isten irgalmazzon nekünk! 06402
Bottom
06401
Top
Juhani: Fire burned down our good cabin in the forest and all our belongings with it. Here we had to gallop like hares with no more covering to our poor bodies than a rag of a shirt, a short shirt. And that was a tight place. JUHANI: Tűz emésztette meg derék kis házunkat ott az erdő mélyén, s vele együtt minden holminkat. Ide rohantunk hát, mint a nyulak, hiszen bűnös testünkön csupán egy szál pendely, kurta férfiümög maradt. Jaj, kegyetlenül megjártuk! 06403
Bottom
06402
Top
The Tanner’s Wife: The Lord Jesus preserve us! A TIMÁRNÉ: Jaj, istenem! 06404
Bottom
06403
Top
The Tanner: Oh you poor lads! A TIMÁR: Ó, ti nyomorultak! 06405
Bottom
06404
Top
Juhani: Ay, is this a right state of things! Here we sit like magpies, beseeching God’s mercy. Ah! I must cry. JUHANI: Hát ki látott ilyet? Úgy ülünk itt, mint hét verébfióka, és kegyelemért kiáltunk az Úrhoz. Ah, sírnom kell! 06406
Bottom
06405
Top
The Wife: Poor, miserable children! Hurry, husband, and light a fire. A TIMÁRNÉ: Ó, ti szegény gyermekek! Siess, öreg, éleszd fel a tüzet! 06407
Bottom
06406
Top
Eero: Oh unhappy night, oh unhappy us! EERO: Jaj, szerencséden éj, jaj, mi szerencsétlenek! 06408
Bottom
06407
Top
Aapo: Oh night of terror, oh ! AAPO: Haj, borzalom éje, haj! 06409
Bottom
06408
Top
Simeoni: Ah! oh! SIMEONI: Ó, jaj! 06410
Bottom
06409
Top
Juhani: Don’t cry, Eero, don’t cry, Simeoni, there’s no cause at all to blubber, Aapo! Don’t cry, don’t cry, brother Eero; we’re in shelter now. But it was a Turk’s march. JUHANI: Ne sírj, Eero, ne sírj, Simeoni, egyet se búsulj, Aapo! Ne sírj, ne sírj, Eero testvérkém, hiszen most már védve vagyunk. Hanem pogány egy út volt! 06411
Bottom
06410
Top
The Wife: Oh child of man on earth, alas! A TIMÁRNÉ: Jaj, ti szerencséden gyermekek, jaj! 06412
Bottom
06411
Top
Juhani: Dear mistress, your tears and pity awaken my own tears again. Ah! But don’t cry, mistress, don’t cry. Haven’t we escaped from the clutches of wild beasts and the cold to the warmth of Christian neighbours? And for that, thanks be to God. JUHANI: Kedves jó gazdasszony, a kend sírása és szomorúsága engem is újból könnyekre fakaszt. Jaj, jaj! Hanem ne sírjon, anyó, ne sírjon! Hiszen a fenevadak és a fagy elől mégis megmenekültünk, ideértünk keresztény felebarátok meleg tűzhelyéhez. Hála legyen érte a Jóistennek! 06413
Bottom
06412
Top
Tuomas: Wretched, wretched indeed is our state. But build up a blazing fire for us, bring a couple of sheaves of straw for our beds on the floor, and put Valko in the stable and hay before him. TUOMAS: Szomorú, nagyon szomorú a helyzetünk. Hanem élesszenek számunkra lobogó tüzet, s hozzanak a padlóra néhány zsúp szalmát fekvőhelynek. Valkót pedig kössék be az istállóba, a jászolhoz. 06414
Bottom
06413
Top
Aapo: Forgive us, if we beg so hard in the name of the law and our lives’ sake for help and shelter. For our lives’ sake, for our lives’ sake! AAPO: Bocsássák meg, hogy a törvény nevében és életünk megmentésére ilyen erőszakosan kérünk segítséget és gondozást. De az életünk forog kockán! 06415
Bottom
06414
Top
Juhani: Oh angels of the Covenant of Mercy! The life left in me is all at the tip of my nose, ready to fly off, to fly off. If there be meat and ale in the house, bring it forth. Look you, this was a game, a dusting we shall never forget. Bring meat and mulled ale for the sake of our dear lives and souls. JUHANI: Ó, kegyes őrzőangyalok! A lélek itt ül az orrom hegyén, és épp elszállni készül, örökre elszállani. Ha akad egy kis hús meg sör a házban, hát hozzák ide. Haj, ez volt aztán a nemulass! Soha el nem felejtem. Drága lelkünk és életünk kedvéért hozzatok egy kis húst meg jó meleg sört! 06416
Bottom
06415
Top
The Tanner: As fast as we can and all we can, good friends, as soon as I have lit a light. You hapless! In your shirts! A TIMÁR: Ahogy csak telik tőlünk, kedves barátaim! De előbb világot gyújtok a szobában. Ah, ti szerencsétlenek! Egy szál pendelyben! 06417
Bottom
06416
Top
Juhani: Not a rag on our heads or an old boot on our feet. Look at these goose-legs, look! JUHANI: Nincs sapka a fejünkön, nincs bocskor a lábunkon. Nézze csak ezt a Szibilla-lábat, nézze! 06418
Bottom
06417
Top
The Tanner: It fair makes my hair bristle. Come and look, wife. A TIMÁR: A hajam is égnek áll tőle. Gyere csak, anyjuk, nézd meg te is. 06419
Bottom
06418
Top
Timo: Look at my legs too. TIMO: Nézzék csak az én lábamat! 06420
Bottom
06419
Top
Juhani: What are yours to mine! There! Look, lad, at two roast turnips. JUHANI: Maz ehhez képest? Nézzék csak: mint a sült répa! 06421
Bottom
06420
Top
Timo: What about these! TIMO: Hát még ez! 06422
Bottom
06421
Top
Juhani: What are your legs here ? JUHANI: Mi a te patád az enyémhez képest! 06423
Bottom
06422
Top
Timo: What? Mine? Never mind. Just look at them. Is this human flesh? TIMO: Az enyém? Te csak hallgass! Nézzék: hát emberi hús ez? 06424
Bottom
06423
Top
The Tanner: Hurry, wife, and look. A TIMÁR: Siess, anyjuk, nézd már! 06425
Bottom
06424
Top
The Wife: Well, good people and powers of Heaven! A TIMÁRNÉ: Jóságos ég! Szegény gyermekek! 06426
Bottom
06425
Top
Juhani: Ay, is this a right state of things? Even Tuomas’s eyes are wet. Don’t cry, Tuomas. What did I say? Is this a right state of things? JUHANI: Hát rendjén van ez? Tuomas szeme is nedves. Ne sírj, Tuomas, ne sírj. De kérdem én: hát rendjén van ez? 06427
Bottom
06426
Top
Timo: That’s how we human calves are chased down here. TIMO: így kell az ember borjának repülni tanulnia. 06428
Bottom
06427
Top
The Wife: How they flush and glow, flush and glow! Good people ! A TIMÁRNÉ: Milyen vörös, milyen forró! Jóságos ég! 06429
Bottom
06428
Top
Timo: Like iron in the furnace, especially cast-iron. He-he! TIMO: Mint vas a kohóban, mint izzó vas a kohóban. Hihihi! 06430
Bottom
06429
Top
The Wife: So red, so red! Lord Jesus save us! A TIMÁR:né Milyen vörös, milyen vörös! Úrjézusom! 06431
Bottom
06430
Top
Juhani: They’re just ”like unto molten brass,” as it says in the Bible. The Lord help us poor wretches! JUHANI: Vörös bizony, „mint az izzó vörösréz”, ahogy a Biblia mondja. Isten irgalmazzon nekünk, nyomorultaknak! 06432
Bottom
06431
Top
The Wife: Oh, poor children! A TIMÁR:né Jaj, ti szegény gyermekecskék! 06433
Bottom
06432
Top
Lauri: Do as we begged you and you did promise. LAURI: Tegyék meg, amit kértünk, s amit megígértek. 06434
Bottom
06433
Top
Aapo: We beseech you, hurry! We’ll kindle the fire ourselves, seeing that there is cordwood in the corner, fine bark-clad faggots. AAPO: Könyörgöm: siessenek! A tüzet mi magunk is felélesztjük, hiszen van itt a sarokban hasábfa, pompás nyírfahasábok bőven. 06435
Bottom
06434
Top
Juhani: Here we are again in old Jukola, under its well-known sooty rafters, and here we stop right until May-day. May the old home be our lodging for one more winter. JUHANI: Itt ülünk hát megint az öreg Jukola-tanyán, az ismert füstös gerendák alatt, és itt is maradunk május elsejéig. Hajdani jó házunk legyen e télre az otthonunk. 06436
Bottom
06435
Top
Tuomas: But wait till summer comes. TUOMAS: Hanem csak jöjjön el a tavasz! 06437
Bottom
06436
Top
Juhani: Wait till summer comes, and a cabin, grander Ilian ever, will stand on Impivaara clearing. JUHANI: Csak jöjjön a tavasz, és új, az előbbinél is pom-pásabb ház fog emelkedni Impivaara tisztásán. 06438
Bottom
06437
Top
Tuomas: As soon as the snow has gone, the forests and hills will soon be echoing again with the ring of axes, and the Jukola brothers will no longer need to beg for shelter from anyone. TUOMAS: Mihelyt eltűnik a hó, újból baltacsapásoktól fognak visszhangozni erdők és hegyek, s a Jukola testvéreknek nem kell többé másoktól fedelet koldulniuk. 06439
Bottom
06438
Top
Juhani: Grand words, Tuomas. Let’s forget the accursed luck that caused our cabin to be burned down, and picture in our minds the new cabin we shall soon have put together again. JUHANI: Úgy van, Tuomas! Feledjük el azt az átkozott civódást, mely tűzbe borította a tanyánkat, és képzeljük magunk elé az új házat, amit építeni fogunk. 06440
Bottom
06439
Top
Tuomas: Know that all grudge vanished from my mind as soon as we set out on our dreadful journey, and know that when you blew on my neck like a swimming stallion as you came on behind, it cut me to the heart. TUOMAS: Tudd meg, hogy midőn elindultunk erre a félelmetes útra, szívemből már akkor eltűnt minden neheztelés. Tudd meg, hogy midőn útközben ott rohantál a nyomomban, és mint az úszó paripa, fújtál a nyakamba, majdhogy a szívem meg nem szakadt. 06441
Bottom
06440
Top
Juhani: Let us rejoice then that the journey is ended and that we are once more in a warm room. Here comes food and drink, and there two mighty sheaves of shining straw. Let us thank God, beloved brothers. JUHANI: Örvendezzünk hát, hogy véget ért az utunk, s újból meleg hajlék alatt vagyunk. íme, itt hozzák nekünk az ételt és italt, és íme, két hatalmas, selymes zsúpszalmát is kapunk. Adjunk hálát Istennek, kedves testvéreim! 06442
Bottom
06441
Top
Merrily blazed the birchwood fire, and in its grateful warmth the brothers wallowed and warmed themselves. And having stood there for a while, seven men in a row, they moved to the table to enjoy the meat, bread, sausage and mulled ale, all of which the tanner’s wife, a pitying woman, set before them. The master himself took charge of Valko, led him to the stable and filled the manger before him with hay. And at last, following the men’s tracks, the dogs too came from their dismal journey, came panting and fawning, with joy blazing in their eyes. And with joy the brothers received them; they petted them, fed them and fondled them. Vidáman lobogott a nyírfahasábokból rakott tűz, és pompás melegében kéjesen fűtőztek a testvérek. Ott álltak egy darabig mind a heten, sorban a tűz előtt, majd asztalhoz telepedtek, és nekiláttak a húsnak, kenyérnek, kolbásznak és meleg sörnek, amit a gazdasszony, a tímár könyörületes felesége rakott elébük. Maga a gazda Valkót vette gondjába: bevezette az istállóba, és szénát rakott a szegény pára elé. Végül, gazdáik nyomát követve, a kutyák is megérkeztek komor útjukról; nagy lihegve, farkcsóválva érkeztek meg, s szemük vidáman csillogott. A fiúk örvendezve fogadták őket: simogatták s minden módon becézgették ebeiket. 06443
Bottom
06442
Top
But when the brothers had finished their meal, they sank down on their bed of straw, and soon, wrapped in the soft blanket of sleep, forgot the battle of life. Sweetly they slept, and for long they were warmed by the flickering fire, until it had dwindled into a heap of glowing cinders. Then the mistress closed the dampers and a delicious warmth streamed into the room from the fireplace; and having done so she lay down on her own bed, and silence reigned in the room. But outside the frost skipped crackling along the fences, the north wind blew roaring under a star-glittering sky, whence a pallid moon looked smiling down. Midőn a testvérek jól bevacsoráztak, ledőltek puha szalmaágyukra, és az álom könnyű leplébe burkolózva csakhamar elfelejtették az élet nehéz küzdelmeit. Edes-deden aludtak mindannyian, és még soká melegítette őket a lobogó tűz. Végül azonban kihunytak a lángok, elhamvadt a parázs, mire a gazdasszony elzárta a kéményszelepet, s a kemencéből pompás meleg áradt szét a szobába. Ekkor aztán a tímárné is ledőlt ágyára, s a szobában ismét teljes csönd uralkodott. Künn azonban ropogva táncolt a fagy a kerítések mentén, a csillagos ég alatt dühösen fújt az északi szél, s a mennyboltról mosolyogva nézett le a sápadt, sárga hold. 06444
Bottom

Chapter 07 Fejezet

: |fin-|swe-|eng|-rus|-est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (en-hu) :
Chapter: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seven brothers o A hét testvér Download
07001
Top
Early in the spring, before even the cranes had arrived, the brothers forsook Jukola, and fleeing again to Impivaara clearing, began at once with all speed to build themselves a new home. Soon stout logs rested on the corner stones, and tier was added to tier. Then for many days from the break of dawn to evening twilight axes crashed and the heavy mallet thundered. Juhani, Aapo, Tuomas and Simeoni sat each at his corner, while the others shaped and rolled the logs up to the framework along sloping spars. Sweating, but always in merry mood they toiled, and steadily the house rose, and around them the resin spread its fresh perfume. But then days would go by when the brothers moved not an axe, but lay snoring in heavy slumber from eve to eve, sometimes until the morning of the third day. Kora tavasszal, még a darvak érkezése előtt, otthagyták a testvérek a Jukola-tanyát, és kiköltözve az Impi-vaara tisztására, azonnal teljes erővel nekiláttak, hogy új házat építsenek maguknak. Nemsokára már nehéz szálfák hevertek a sarokköveken, és gerenda simult gerenda mellé. Sokszor kora reggeltől késő estig szüntelenül csattogtak a balták, és dongott a nehéz sulyok; a ház négy sarkán Juhani, Aapo, Simeoni és Tuomas dolgoztak, a többiek pedig kifaragták, és emelőrudakon a magasba gördítették a gerendákat. Izzadt orcával, de vidám szívvel serénykedtek a testvérek, és büszkén nőtt, növekedett a házuk, friss gyantaillat töltötte be körös-körül a levegőt. Máskor viszont egész napok teltek el, mikor a testvérek ujjal sem nyúltak a baltához, hanem estétől estéig, sőt harmadnap reggelig mély álomban hortyogtak. 07001
Bottom
07002
Top
Nevertheless, before the autumn sowings had yellowed in the village, the house stood completed on Impivaara clearing; on the same spot, in the same form and condition as the first; prouder even than it stood before. And now that their stout-walled cabin was ready, the brothers were able to devote themselves once more with all their might to their hunting-trips. Both for the hunt and for the fishing on Lake Ilvesjarvi they equipped themselves, set out with guns and traps on their adventure, and the dogs followed them with flaming eyes. Tirelessly they roamed the wooded heights, bogs and backwoods, and cleft the bright surface of the lake, wresting a livelihood both for the moment and the coming, savage winter. And in those days many dwellers in the woods and waters gave up their lives. Mégis, mielőtt a gabonaföldek sárgulni kezdtek volna a faluban, készen állott a testvérek háza az Impivaara tisztásán; ugyanazon a helyen, ugyanolyan alakban és nagyságban állott, mint az első, vagy még annál is büszkébben. És most, midőn erős házuk készen volt már, újból teljes erővel a vadászatnak láttak. Halászatra is, vadászatra is felszerelték magukat; hálóikkal, puskáikkal útnak eredtek, és tüzesen csillogó szemmel a kutyák is ott loholtak a nyomukban. Fáradhatatlanul járták az erdőket, hegyeket, lápokat, mocsarakat, és minden irányban át- meg átszelték a tó fényes tükrét, hogy eledelt szerezzenek mind pillanatnyi szükségletük, mind pedig a jövendő mogorva tél számára. A sűrű erdőknek s a mély tavaknak sok-sok lakója halálát lelte ilyenkor. 07002
Bottom
07003
Top
But I would now like to relate of old Tinder-Matti, the brothers’ sole friend in these wilds. There was an old man, by name Tinder-Matti, who lived on a hill close-covered with curlywooded birch, lived alone in his tiny hut a few thousand paces from Impivaara Height. He prepared the softest tinder in all Häme and strong and lasting birch-bark shoes, and this work of his never failed do provide him with his daily bread. In his younger days he had travelled in North Finland, where as trusted coachman he had followed the former Vicar of the parish, who had moved right to the boundaries of Lapland. There Tinder-Matti had remained until the following summer, hunting bears, gluttons and cranes in the limitless boglands of the north. Of these excursions he had much to relate; and his memory was matchlessly sharp; he never forgot what once he heard or saw. Sharp were also his gifts of observation and his eye; through bewildering forests he wandered without ever losing his bearings. No place existed, however distant, the direction of which he did not believe himself to know, without the error of a hairbreadth, after a single visit. He pointed towards it immediately with his thumb; and it was vain to argue with him, so firmly he trusted in his own knowledge. If for instance you asked him: ”Where is Vuokatti Fell?” he would answer at once, butting his thumb at the horizon: ”There; look along my thumb; over there you could shoot it. Kuusamo church is where that little dip is; a tiny cock’s pace to the right runs the line to Vuokatti Fell.” Similary, if you asked him: ”Where is Porrassalmi battlefield ?” he would again answer without delay, butting his thumb at the horizon, ”There; look along my thumb; over there you could shoot it.” So exact was the old man, and indeed he knew accurately the forests for many scores of miles around his hut. He had tramped them in all directions, seeking now for fungi, now for birch-bark for shoes, now visiting his traps. It happened sometimes that in his wanderings he would step over to the brothers’ cabin on Impivaara. And then the brothers would enjoy a pleasant time: gaping they listened to the old man’s tales, mouths open, ears erect as a bat’s. Once on an evening in August he sat again with the brothers, telling them about his hunting experiences in the lands of the north. Hanem most az öreg Tapló-Mattiról szeretnék mesélni, a testvérek egyetlen barátjáról a rengeteg erdőben. Öregapó volt már ez a Tapló-Matti; ott lakott néhány ezer lépésre az Impivaarától egy sűrű nyírfaligettel benőtt domb tetején. Kis kunyhójában egyes-egyedül lakott, és széles Háme-tartományban ő készítette a legpuhább taplót, ő fonta a legerősebb nyírfakéreg bocskorokat is; ezzel a mesterséggel bőségesen megkereste mindennapi kenyerét. Fiatalabb éveiben sokat barangolt fenn, északon, Pohjanmaaban; mint ügyes kocsislegény kísérte el oda a kerület esperesét, aki egészen a Lappföld határára költözött. Ott töltötte Tapló-Matti a következő nyarat is, és észak végtelen ingová-nyain medvére, borzra és darvakra vadászgatott. Ezekről a vadászkalandjairól sokat tudott beszélni, mert páratlanul éles emlékezőtehetsége volt, és amit egyszer látott vagy hallott, soha többé el nem felejtette. Kitűnő volt a megfigyelőképessége, és éles volt a szeme is: az őserdő úttalan útvesztőiben sem téved el soha. Nem volt olyan távoli hely, amelyről - ha egyszer már járt arra - ne tudta volna hajszálpontossággal, hogy mely irányban fekszik. Hüvelykujjával azonnal megmutatta az irányt, és hiába vitáztak vele, ő makacsul kitartott igaza mellett. Ha például megkérdezték tőle: „Merre van Vuokatti?”, ő ujjával a láthatár egyik pontja felé bökve megmutatta: „Ott van, ni; nézz csak az ujjam irányába; akár egyenest odalőhetnél. A kuusamói templom ott áll, annak a kis dombnak az irányában, s attól egy macs-kaugrásnyira jobb felé van Vuokatti.” S ugyanígy, ha megkérdezték tőle: „Hol van a porrassalmi csatatér?”, tétovázás nélkül rávágta, ujját a láthatár felé bökve: „Ott van; nézz az ujjam irányába; akár egyenest odalőhetnél.” Ilyen pontos ember volt az öreg, és pontosan ismerte az erdőt kunyhója körül több mérföld távolságra. Hol taplógombát, hol bocskomak való nyírfakérget keresve, vagy csapdáit vizsgálgatva sokszor bejárta keresztül-kasul a rengeteget. Olykor, ha épp arra vitt az útja, betért az impivaarai házba, üdvözölni a testvéreket. Ilyenkor pompás mulatsága volt a fiúknak: szájuk tátva maradt, fülük elállt, mint a bőregéré, s úgy hallgatták az öreg elbeszéléseit! Egy nyári estén ismét ott ült öregapó a testvéreknél, és északföldi vadászkalandjairól mesélt nekik. 07003
Bottom
07004
Top
Juhani: Ah, indeed. But what happened then? JUHANI: Vagy úgy! S aztán mi történt? 07004
Bottom
07005
Top
Tinder-Matti: Ay, what happened then? We went on to a great big open space, a squelching bog, and slid on our skis over that bubbling pit. We found many warm cranes’nests, shot many shrieking cranes, stuffed our bags with eggs and feathers, and of the cranes each man threw a fine bunch over his shoulder. And then we had a drink. We jogged off again, the cranes and dogs across our necks, over the quaking and squelching, bubbling and hissing quagmire; and often a man was near to sinking for good into the bottomless depths, a whining hound on his neck. But we came however to an echoing hill, to firmer ground, though drenched like drowned rats. There we camped for the night, made a leaping fire and took off our sodden coats. And there was nothing to do but to strip off trousers and shirts too, peel off like eels. Soon our clothes were steaming on the branches, cranes’ eggs hissing in the ashes, and we ourselves turning and wallowing in the rare warmth of the fire, naked as midnight goblins. And then we had a drink. But how do you think the time passed? How went that May night with us? There the dogs were for ever twitching their damp nostrils and glowering up at the tree-tops. So at last we too started peeking upwards, and what did we see? TAPLÓ-MATTI: Mi történt? Ugyan mi történt volna? Ezután egy szélesnél is szélesebb tisztásra, süppedező lápra értünk, de síléceinkkel átláboltunk ezen a ször-työgő dágványon is. Sok meleg darufészekre találtunk, sok kurrogó darvat lőttünk, tarisznyánkat megtöltöttük tojással és puha toliakkal, a darvakat pedig csomóba kötve vállunkra vetettük. S aztán jól bepálinkáztunk. Darvakkal a vállunkon, kutyánkkal a nyakunkban újból nekiindultunk a rengő-ringó, szörtyögő-fortyogó lápnak, és nemegyszer kevésbe múlt, hogy valamelyikünk kutyástul, mindenestül örökre bele nem süppedt a feneketlen mélységbe. Végül azonban átázva, mint a kiöntött ürgék, mégiscsak szilárd földre, domborodó dombra értünk. Itt felütöttük éji táborunkat, lobogó tüzet raktunk, és levettük csuromvizes gúnyáinkat. Bizony nem tehettünk mást, mint egyszeribe lehúztunk magunkról inget-gatyát; kibújtunk belőle, mint angolna a bőréből, s nemsokára ott gőzölögtek ruháink az ágakra akasztva, ott sisteregtek a darutojások a forró hamuban, magunk meg anyaszült meztelenül, mint az éji manók hemperegtünk s forgolódtunk a finoman melengető tűz körül. S aztán jól bepálinkáztunk. Azonban hogy is telt az idő, hogyan múlt el az a májusi éj! Kutyáink nedves orrukkal folyton csak egy fa körül szaglásztak, és szemüket a fa lombjai felé meregették. Végül mi is nézegetni kezdtünk fölfelé, és ugyan mit láttunk? 07005
Bottom
07006
Top
Juhani: Tell us; a half-blind little bear-pup, I’ll lay. JUHANI: No, mondja csak! Bizonnyal egy hunyorgó medvebocsot. 07006
Bottom
07007
Top
Timo: Or Old Horny or Bogg himself, I guess. TIMO: Vagy éppen Hüvelyk Matyit és Bakaraszt. 07007
Bottom
07008
Top
Tinder-Matti: Neither one nor t’other but ’twas a great dark-brown monster of a glutton sat in the fork of a dried-up, whiskery pine. Heiskanen fired and missed; Little-Jussi fired and missed; I too let fly in the end, but with almost the same blessing. The glutton only swayed once and growled fiercely, but still sat nicely on its branch. At that Heiskanen shouted: ”Sorcerer’s tricks, sorcerer’s tricks!” took a dead man's tooth from his pocket, bit it a few times and spat on the bullet that he rammed into his gun. Then he waggled his hand a while in the air, and, fearfully rolling his eyes, uttered, the little devil, a couple of strange, awful words, fired, and down thumped the glutton from the pine. But the imp was far from dead yet, and a new game began. We ourselves, stark naked as we were, couldn’t well go near the raging devil; nor did the dogs seem to like it, but there they hopped and skipped two yards or so away, while the glutton spat, spat growling at them from the bushes. Black magic, you see, was still at work. But Heiskanen began gabbling his awful words again, waggling his hand and rolling his eyes fearfully. And now one of the dogs charged right at the red-mawed monster, flew at it like a crackling rocket, and a real brawl arose. Well, son of the Lord, that dog shook the poor glutton like that, and that, and that! Devil take me, you never saw such a worrying and dusting in all your days, and that’s the truth. TAPLÓ-MATTI: Sem ezt, sem azt, hanem egy sötétbarna borz úrfit láttunk csücsülni a száraz, mohos fenyő ágán. Heiskanen rálő, elhibázza; Pikku-Jussi rálő, elhibázza; végül én is odadurrantok neki, de majdnem ugyanannyi szerencsével. Mert a borz meglódult ugyan, és mérgesen mordult is egyet, azonban továbbra is ott maradt ülve az ágon. Ekkor Heiskanen felkiáltott: „Boszorkányság! Boszorkányság!”, azzal kikapta a zsebéből egy halott ember fogát, kicsit megrágta, s ráköpött a golyóra, amivel újból megtöltötte a puskáját. Aztán kezével hadonászni kezdett a levegőben, a szemét ijesztően forgatta, néhány furcsa, szörnyűséges szót szólott, rálőtt a borzra, s lám, a borz lebukfencezett a fenyőről. De eszébe sem volt a betyárnak, hogy megdögöljön; az igazi játék még csak ezután kezdődött. Mi, anyaszült meztelenek lévén, nem támadhattunk rá a veszekedett féregre, azonban a kutyák sem merészkedtek a közelébe, hanem csak ölnyi távolságból ugattak, acsarkodtak feléje, mivel a borz mérgesen fújt, köpködött rájuk a bozótból. A boszorkány igézete nyilván még mindig hatott. Heiskanen azonban megint csak elkezdett mindenféle szörnyű varázsigéket hadarni, kezével hadonászott, és rémesen forgatta a szemét. És lám, az egyik kutya egyenesen nekiugrott annak a vörös torkú fickónak, nekiront, mint egy szikrázó rakéta, és csúnya marakodás kezdődik. Haj, Uram Jézus, az a kutya csak úgy rázta azt a szegény borzot, így ni, így! Teringettét, olyan agyabugyát és olyan rókatáncot még nem láttatok, de nem ám! 07008
Bottom
07009
Top
Juhani: Ten thousand flaming devils! JUHANI: Hű, a fékomadta! 07009
Bottom
07010
Top
Timo: That would have been fine to see! TIMO: Az volt aztán a jó mulatság! 07010
Bottom
07011
Top
Tinder-Matti: It was a merry game and jolly, surely. TAPLÓ-MATTI: Tisztességes és mulatságos tréfa volt, az már igaz! 07011
Bottom
07012
Top
Timo: And then you stuffed the glutton into your bags? TIMO: S aztán a borzot betették kendtek a tarisznyába? 07012
Bottom
07013
Top
Tinder-Matti: ’Twas a fine old rogue for any bag: a fat rascal. Ay, and then we had a drink. We put on our coats again, dry as powder, and laid ourselves peacefully to sleep in the warmth of the dancing fire. But ’twas little sleep we got, what with sorcerer’s arrows flying all the time like fiery serpents criss-cross through the air over our reeling heads. Often enough, Heiskanen bounced up, crying in a loud voice: ”Out, sorcerer’s arrow, out, sorcerer’s arrow!” and with a roar many of them fell, some in the forest, some in the grey bog, but still more went skimming along their smooth track without heeding his shout. And once we heard, sweeping from north to south, a furious and swift puffing that was followed for long by little squeakings. ”What kind of a goblin was that that scurried past?” I asked Heiskanen, who answered after awhile in a growl: ”That was the Old ’Un himself passing by.” An hour went by again and another, and fire kept flashing in the mild, muggy air. Then, from the edge of the bog to the east, there came a sudden noise like the roar of mossy firs, and a moment later from the bog’s western side, another noise answered, but softer, like the rustle of a young birchwood. ”What roar was that over there, and what rustle this over here?” I asked again, and Heiskanen growled at last: ”Th’ old Spirit of the Firs spoke to his daughters.” The night passed, anyhow, and in time morning dawned, and we set off again. And that very minute we saw, right at the edge of the forest a grey wolf, the hugest of size, that flew off like a stack of peas in a whirlwind. All we saw of it as it disappeared was its left hind leg, and lifting my gun I shot it right through the paw, snapped it in two like a piece of crackling, though it saved its skin after all. Broke the poor beggar’s peg in two. TAPLÓ-MATTI: Be ám, mert igazi tarisznyába való jószág, jó kövér dög volt a fickó. Úgy bizony; s aztán jól bepálinkáztunk. Mikor megszáradt a ruhánk, újból felöltöztünk, és ledőltünk aludni a lobogó tűz mellett. Aludni azonban alig aludtunk, mivel szédelgő fejünk felett, mint a tüzes kígyók, szüntelenül röpködtek keresztül-kasul a boszorkányok tüzes nyilai. Heiskanen ugyan néhányszor felugrott, és dühösen elbődült: „Aludj ki, boszorka-nyila, aludj ki, boszorka-nyila!”, és nagy sistergéssel olyik le is hullott vagy az erdőbe, vagy a szürke mocsárba, a többiek azonban, mit sem törődve kurjongatásával, csak szálltak tovább magasságos útjukon. Egyszer csak észak felől délnek átkozottul dühös és éles sivítás hallatszott, utána pedig még sokáig gyönge nyöszörgés következett. „Mi a nyavalya rohant itt el?” - kérdeztem Heiskanentől, aki pár pillanat múlva dörmögve felelte: „Maga az öreg Hiisi járt erre.” Eltelt egy óra, eltelt kettő is, de a langyos, párás levegőben egyre csak cikáztak a tüzek. Keletről azonban, a láp partjáról, hirtelen különös hang zendült, mint a mohos fenyők zúgása, és nyugat felől, a túlpartról másik hang felelt rá, halk és finom, mint a nyírfaliget lágy suhogása. „Hát ez miféle zúgás, az meg miféle suhogás?” - kérdeztem, mire Heiskanen megint odamordult: „A fenyves örege beszélget a lányával.” Elmúlt végre az éj, megvirradt, és mi újból útnak eredtünk. Hát lám, épp az erdő szélén egy ördöngös nagy szürke farkast pillantottunk meg, de az úgy megugrott előlünk, mintha a szélvész vitte volna. Végül már csak a bal hátsó lába látszott. Én azonban ráfogom a puskám, és átlövöm a mancsát, át én, mint a porcogót, de mégis elhordta az irháját. Pedig ádőttem a szegény ordas pracliját. 07013
Bottom
07014
Top
Timo: The devil! Paw broken off like an icicle, and lying there before you on the ground like a pig’s trotter at Shrovetide? TIMO: Hej, a manóba is! Átlőtte a lábát, akár a jégcsapot, s aztán ott feküdt a farkasláb a földön, mint farsangi borjúcsülök az asztalon. 07014
Bottom
07015
Top
Tinder-Matti: Well, not quite like that. TAPLÓ-MATTI: No, azért mégsem egészen úgy. 07015
Bottom
07016
Top
Tuomas: How did you know its paw was broken then? TUOMAS: De hát akkor honnan tudta kend, hogy átlőtte a farkas lábát? 07016
Bottom
07017
Top
Tinder-Matti: We chased it a mighty long way and saw several times that where the son of a wolf had trodden, his dragging, waggling paw had made like number tens in the sand. TAPLÓ-MATTI: Jó darabig ott rohantunk a nyomában, és láttuk, hogy a farkas koma járás közben fityegő csonka lábával olyan tízes formájú számokat rajzolt a homokba. 07017
Bottom
07018
Top
Timo: Well, may the Old ’Un take me! Number tens in the sand? He-he-he! TIMO: No, vigyen el az ördög! Tízes formájú számokat a homokba? Hihihi! 07018
Bottom
07019
Top
Tinder-Matti: Plain number tens. TAPLÓ-MATTI: Egész határozottan tízeseket! 07019
Bottom
07020
Top
Juhani: That wolf had a hot time. JUHANI: Szegény farkas ugyan ki lehetett merülve. 07020
Bottom
07021
Top
Tinoer-Matti: The wolf had a hot time, but so did the men too. But the dogs, rot them, wouldn’t budge a yard from our feet, but jogged along spiritless, tails drooping, the old dogs that had always been so brave. TAPLÓ-MATTI: A farkas is, de mi, emberek is. Hanem azok az ördögadta ebek egy tapodtat sem tágítottak a sarkunkból, hanem farkukat bevonva, búsan bandukoltak utánunk. Pedig azelőtt ugyan derék, jó kutyák voltak. 07021
Bottom
07022
Top
Aapo: What had taken the spirit out of them ? AAPO: Hát azokba meg mi ütött? 07022
Bottom
07023
Top
Tinder-Matti: Black magic, the bewitched spellbound vapours of which the air was full, like battlefield with smoke. Heiskanen did his best, shouted charms and cursed, waggling his hand, but it was all no use. And Little-Jussi, the scamp, scurried along like a ball, pounding the earth and sweating hard. For the lad had no more leg than three spans of your hand at the very most; but he’d a real badger’s back, long and tough. Tough he was altogether, devilish tough, and hard as any badger. Right long he dusted after that wolf, which ran on limping ahead; but it was no use, he had to leave old wagtail to the forest. Ay; and then we had a drink. And then we set off home again, carrying our rich haul. There we marched, bags under our arms, the bags full of eggs and feathers and this and that, little game from the forests; our skis and the cranes on our backs, guns in fists; and the hairy glutton dangled on each of our shoulders in turn: so we fared. But at the edge of the clouds flew a little chattering snipe; I shot that and put it in my bag. Then after walking a while I saw a flying squirrel, flat, with great eyes, in the crown of a pine; I shot that too and put it in my bag. TAPLÓ-MATTI: A boszorkányvarázs, a kábító varázsködök, melyekkel úgy tele volt a levegő, mint lőporfüsttel a csatatér. Heiskanen ugyan minden tudományát elővette, igézett, kezét lengetve átkozódott, de minden hiába. Hanem az a betyár Pikku-Jussi, az csak talpalt, futott verejtékezve. Kurta lába volt a fickónak, legfeljebb ha három arasz, azonban hosszú és izmos háta, mint a vidrának. Szívós legény volt az, átkozottul szívós és izmos, mint a vidra. Sokáig futott a farkas nyomában, mely sántikálva menekült előle, azonban végül is hiába: farkas koma eltűnt az erdőben. Úgy ám, s aztán jól bepálinkáztunk. Mikor ez is megvolt, bőséges zsákmányunkkal hazafelé indultunk. így ballagtunk hazafelé, hónunk alatt a tarisznya, a tarisznyában tollak, tojások, meg egy és más apróbb szárnyas; hátunkon a sflécek s a darvak, markunkban a puska. A borzot meg felváltva cipeltük, így mentünk, mendegéltünk; egyszer csak a felhők alatt egy kis sipogó szalonka húz el; rálövök, leesik, tarisznyámba dugom. Megyünk tovább, hát lám, az egyik fenyő csúcsán nagy szemű repülőmókust látok lapulni: rálövök, leesik, tarisznyámba dugom. 07023
Bottom
07024
Top
We came at last to high open clearings, and once in the south we saw Turkkila Farm, where we had begun our stiff journey. We came to a bloodstained spot which the master of Turkkila had pointed out to us on our way to the hunt as the place where a bear had killed a fine stallion only two days ago. We gazed awhile at Bruin’s bloody table and I noticed at once he had been there, likely at sunset the evening before, to enjoy the remains of his kill. I now reasoned that he would come again when this day faded, and so decided to stop and wait for him; but on to Turkkila went the others to prepare a mighty supper. There I stood then and pondered, thought hard, holding my head, how best to await my visitor on the open clearing, where there wasn’t a single tree to climb. But ”better be smart than be quick”, I hit on a trick at last, a downright good plan. Quite near I saw a tarry stump, black and enormously big, its roots lifted into the air by the spring thaws, at least a yard high. I chopped off the middle root that stuck out downward to the right, pulled it clean out and opened up the hole a bit more. Into this I crawled, and thrusting out the muzzle of my gun towards the bloody field, settled myself to wait for Bruin’s coming, a stout castle over me. He came, waddling along from the plain, drove his teeth into the torn thigh of the dead stallion, and I prepared as carefully as I could to give him a dose of lead in the forehead. But damn, anyhow ! Just then the little brass strip on the stock of my gun made the weeniest clink against the tin button of my coat, and the bear’s sharp ear caught the tinkle at once. In a rage, he charged at me, but was met with a bang. Taking no notice he came on, shrieking on a fearful note. Then there was a crashing over my head: the roots crackled and the earth shook as the many-pronged stump rose up over me. And I, poor lad, thought my end had come, and only waited, gun in hand, when the monster’s open maw would yawn before me. But the hubbub ended suddenly and all was quiet, still as the grave, and there was no tussle between me and the bear as I had expected. I waited a moment yet, but at last I peeped through the sky-ward-pointing roots to see what was on the other side, and there lay the bear stone dead, the uprooted stump in its arms and blood flowing from its mighty chest into the earth. But hallelujah! thinks I, standing a free man again under the free sky. For the stump had been lifted real neatly from around me. Végül egy széles, magasan fekvő tisztásra értünk, és messze, délen még egyszer megpillantottuk a Turkkila-tanyát, ahonnan kalandos utunkra indultunk. Vérrel mocskolt helyre értünk, melyet Turkkila gazda már előbb, induláskor megmutatott nekünk, s ahol két nappal előbb egy medve levágta a gazda pompás ménjét. Ott nézegettük egy ideig a mackó véres lakomaasztalát, s én rögtön észrevettem, hogy a medve nemrég, talán épp az elmúlt este, napszálltakor megint itt járt a pecsenye maradékaiból lakmározni. Úgy sejtettem, hogy napnyugtakor ismét visszajő ide, s ezért elhatároztam, hogy meglesem. A többiek előrementek Turkkilába, hogy vidám vacsorát készítsenek, én pedig csak álltam és gondolkoztam, törtem a fejem, miképp várhatnám be vendégemet ezen a kopár tisztáson, ahol egyetlen fa sem állott, hogy felmászhattam volna rá. Azonban „többet ésszel, mint erővel”: végül is pompás ötlet, furfangos csel jutott az eszembe. Hatalmas, fekete fenyőtönköt pillantottam meg a közelben, melynek gyökereit a tavaszi fagyok legalább egy könyöknyire fölemelték. Baltámmal elvágtam a középső gyökeret, mely egyenesen lefelé nőtt, kihúztam, s aztán még egy kicsit kibővítettem a gödröt. Bebújtam ebbe a lyukba, puskám csövét kidugtam a véres tetem felé, és pompás fedezékemben, fejem fölött a kiváló erődítménnyel, várni kezdtem a lompos mackót. Jött is nemsokára, jött nagy cammogva a völgy felől, és marcangolni kezdte a ló feltépett lapockáját. Én épp elhatároztam, hogy no, most szép vigyázva odadurrantok egy kis ólmot a homlokába, de az ördög vinné, hát nem odakoccant a puskatus rézlapja ködmönöm egyik cingombjához? A mackó éles füle azonnal meghallotta a kis koccanást, és vadul nekem rontott, én meg rálőttem. De az oda se neki, félelmes bőgéssel csak rohant felém! Fejem fölött nagy recsegés-ropogás támadt: recsegtek a gyökerek, dongott a föld, ahogy a mackó elhengerí-tette rólam az ágas-bogas, hatalmas tönköt. Én meg, szegény legény, szentül hittem, hogy no, most ütött halálom órája, és puskával a markomban csak vártam, mikor jelenik meg előttem a mackó szélesre tátott torka. Ám hirtelen megszűnt a zaj, minden elcsendesedett, mint a néma sírban, és hiába vártam, hogy ölre menjek a medvével, nem lett abból semmi. Még vártam egy pillanatot, de végül átpillantottam a fölmeredő gyökerek között a túloldalra, s lám, ott feküdt a medve, élettelenül. Ölében a kidöntött fatörzs hever, izmos melléből pedig ömlik a vér a földre. Ejha! - gondoltam magamban, mikor ismét szabadon álltam a szabad ég alatt, ezt a hatalmas gyökeret ugyan hamar elhengerítették rólam. 07024
Bottom
07025
Top
Juhani: ”Hell,” said Heskuun-Jaakko! JUHANI: „Hej, a rézangyalát!” - mondta az egyszeri legény. 07025
Bottom
07026
Top
Timo: The Seven Smiths take me ! TIMO: Hogy a kakas csípje meg! 07026
Bottom
07027
Top
Juhani: The funniest scrap on the face of the earth! JUHANI: Ez volt aztán az ügyes fogás! 07027
Bottom
07028
Top
Tuomas: A brave scrap, a manly scrap, both on Bruin’s side and yours! TUOMAS: Kitűnő fogás, igazi mesterfogás volt a mackótól, de kendtől is. 07028
Bottom
07029
Top
Juhani: Oh you big black bull! JUHANI: Hej, az áldóját! 07029
Bottom
07030
Top
Timo: The devil! That’s all I can say. But what then? TIMO: Teringettét! Nem mondhatok egyebet. Hanem mi történt aztán? 07030
Bottom
07031
Top
Tinder-Matti: Well, you can guess what happened then, can guess that the bang carried to Turkkila like from the bottom of a barrel and soon brought men on to the clearing like midges. And then a din and shouting arose as Bruin was carried to the house on a bending, dancing pole. There was a father of a bear for you: hanging from a rafter he darkened the big room at Turkkila like a mighty thundercloud does the sky. Such were that day’s doings, that day’s and that trip’s. And then we had a drink. TAPLÓ-MATTI: Gondolhatod, hogy mi történt; gondolhatod, hogy a puskadurranást Turkkilában is meghallották, és nemsokára rajzani kezdtek az emberek a tisztásra, mint a szúnyogok. És nagy volt a lárma meg az ujjongás, amikor hajladozó-rengő rudakon bevittük a mackót a tanyára. Hatalmas, vén dög volt: mikor felakasztottuk a mestergerendára, mint valami fekete viharfelhő, egészen elsötétítette a szobát. Hát így végződött a nap, így végződött vadászkirándulásunk. S aztán jól bepálinkáztunk. 07031
Bottom
07032
Top
Juhani: And celebrated a merry wake. JUHANI: Hát gondolom, jó áldomást ittak rá. 07032
Bottom
07033
Top
Tinder-Matti: The wake began at Turkkila and ended at the Vicar’s, ended with greasy faced and filmy eyes. So it was, and those days have been and gone. But gladly an old man remembers the adventures of the days of his best manhood and gladly he speaks of them. TAPLÓ-MATTI: Elkezdtük Turkkilában, s befejeztük a papiakban; fakó arccal, karikás szemekkel fejeztük be a lagzit. így volt bizony, hanem azok a szép napok már régen elmúltak. De a magamfajta öreg szívesen gondol vissza legénykorának legszebb idejére, és szívesen mesélget róla. 07033
Bottom
07034
Top
Aapo: And right glad are we to hear them. AAPO: Mi meg szíves örömest hallgatjuk. 07034
Bottom
07035
Top
Juhani: Keep on telling them to dawn, and we’ll forget there’s sleep in the world. JUHANI: Csak meséljen kend akár reggelig, nekünk eszünkbe sem jut, hogy álom is van a világon. 07035
Bottom
07036
Top
Tinder-Matti: Well, it’s time to start crawling off to my lair again; ay, it’s time. God watch over you, brothers! TAPLÓ-MATTI: Hanem már itt az ideje, hogy hazaballagjak; későre jár az idő, későre. No, isten veletek, fiúk! 07036
Bottom
07037
Top
Juhani: The Lord preserve you, honoured Matti. JUHANI: Isten áldja, derék Matti. 07037
Bottom
07038
Top
Aapo: The best of health, and welcome to our hut always. AAPO: Minden jót, Matti. És nézzen el máskor is hozzánk, mindig szívesen látjuk. 07038
Bottom
07039
Top
Matti departed, axe on shoulder, to his little hut on the birch-clad leafy hill, far away from the village. But the brothers prepared for their nightly repose, for darkness already triumphed, and the failing light of evening shone sadly through the narrow window-holes of their cabin. But for long thoughts swarmed feverishly in their brains, driving away refreshing sleep. They pondered over Tinder-Matti’s tales of the deserts of the north, of the bewitched air of those places and the sorcerer’s arrows speeding hissing from every quarter of the dark night. And like to the sparkle of the arrows and the flaming of the guns, so flamed in their breasts a strange desire and eagerness. Above all was their lust whetted by the thought of the crane, that bird of wise and darting eye, whose austere cry echoes through the northern boglands; and to meet their thoughts came a breath of the pleasant warmth of feathered nests, a vision of gleaming eggs in nests hidden away in the bog-bilberry bushes. To hunt this long-necked prey and despoil its nests, for this the brothers now lusted. Powerfully the aweinspiring gloom of the northern bogs fired their imaginations. Az öreg Matti, vállára vetve fejszéjét, megindult a magas domb tetején, nyírfaliget mélyén magányosan-messze álló kicsi kunyhója felé. A testvérek pedig aludni tértek, hiszen besötétedett már, és házuk szűk ablaknyílásán szomorkás esti fény szűrődött be. De lelkűkben még sokáig tüzes tervek, gondolatok kavarogtak, és messze űzték szemükről az üdítő álmot. Sehogy sem tudták elfeledni Tapló-Matti meséit Észak rengetegeiről, az ottani bűvös ködökről és tüzes boszorkánynyilakról, melyek sisteregve szállnak összevissza a sötét éjszakában. Mint ahogy ott a nyilak szikráznak és puskák villannak, úgy lángolt, villámlott valami különös vágy és szenvedély az ő keblükben is. Különösen a daru, ez a bölcs és gőgös tekintetű madár izgatta őket, melynek éles rikoltásaitól visszhangoznak Észak végtelen lápjai; szinte látták maguk előtt a foltos hangabokrok alatt a lágy pelyhekkel bélelt, meleg fészkeket s a fészkek ölén a fényes tojásokat. Hosszú nyakú darvakra vadászni, puha fészkeiket kifosztani, ez volt most a testvérek legfőbb vágya, minden gondolata. Hatalmas erővel vonzotta lelkűket Észak lápjainak ünnepélyes komorsága. 07039
Bottom
07040
Top
Longer than any other, Juhani lay awake in his bed. He pondered over the best way to arrange a hunting-trip in his own parish that would compare with the one newly related from the lands of darkness. He thought of Kourusuo Bog, where, although cranes there were none, there were plenty of speckly-feathered wild duck. And with the intermittent stops for a swig of the northern hunters haunting his mind with a strange fascination, he thought about the spirits that were to be had at Yiertola Manor. And so he finally built up in his mind a copy of the brave hunt of the north, and having decided to put it into effect the very next day, fell asleep at last; but in his sleep he battled long on Tinder-Matti’s mighty adventure. Once he started up dreaming from his couch, crying in a fearful voice: ”The glutton, the glutton! Seize the crane-necked devil!” To this shout the others, but half-awakened, answered with angry grunts from their bunks; soon, however, they were asleep again. But Juhani stared around him for long before he realized that he stood not on the misty plains of Lapland, between the bogs, on a grey neck of land, but on the peaceful gallery of his own home. Then his mind gradually cleared, he dropped on his bed again and slept undisturbed. But on the morrow, awakening he remembered his decision of the night and began at once to introduce the matter to the others. Mindnyájuk közt legtovább Juhani virrasztón fekhelyén; egyre azon törte a fejét, hogy miképp rendezhetne itt, a hazai tájakon olyan vadászatot, mely némiképp hasonlítana az imént hallott lápi kalandhoz. Eszébe jutott a Kouru-láp, ahol ugyan darvakat nem, de annál több tarka begyű vadkacsát lehetett találni. És mivel a lappföldi vadászok gyakori pálinkázása nagyon megtetszett neki, az is eszébe ötlött, hogy hát szerezhetnek éppen szeszt is a Viertola-udvarházból. így utoljára egész jól kitervelte annak az északi vadászkalandnak az utánzatát, s elhatározva, hogy másnap valóra váltja tervét, végül mégis elszenderedett. Álmában azonban még sokáig ott serénykedett Tapló-Matti csodálatos vadászútjain; egyszer fel is ugrott ágyáról, és szörnyű hangon elbődült: „Borzkölyök! Borzkölyök! Fogjátok meg azt a betyárt!” Mire a többiek fölriadva dühösen rámordultak vackaikról, de aztán újból álomba merültek. Juhani azonban még soká kábultan nézett maga köré, és csak nagy sokára vette észre, hogy nem a Lappföld lápos vidékein, nem süppedő mocsarak közt, szürke zsombé-kokon, hanem otthoni hajlékuk békés padkáján áll. Végre föltisztult az esze, újból ledőlt fekhelyére, és mély álomba merült. Reggel azonban, fölébredvén, eszébe ödött éjjel fogant terve, s azonnal elő is adta a többieknek. 07040
Bottom
07041
Top
Juhani: Brothers, listen to what I say and to what 1 want to impress on you. I have remembered a place that teems with game and marvel greatly that to this day we should have forgotten Kourusuo, where waterfowl swarm in the reeds and clear pools without count or number. Let us go and hunt there and we shall bring back wild duck by the sackful. JUHANI: Testvérek, hallgassátok csak meg, mit mondok, és mire akarlak rábírni benneteket. Egy vadban gazdag terület jutott az eszembe. Erősen csodálom, hogy mind e napig szinte teljesen megfeledkeztünk a Kouru-lápról, ahol a nádasokban és tiszta vizű tócsákban rengeteg vízimadár él. Menjünk oda vadászni, és mint a makkot, zsákszámra fogjuk hazahozni a vadkacsát. 07041
Bottom
07042
Top
Tuomas: I’m with you. TUOMAS: Én elfogadom a terved. 07042
Bottom
07043
Top
Timo: And willingly I. TIMO: Én is szívesen. 07043
Bottom
07044
Top
Eero: I too; and as we plod over the bog I shall fancy myself Little-Jussi on the Lapland marshes. I’m with you! EERO: Én úgyszintén. És ha ott fogok kóborolni a Kouru-lápon, majd azt hiszem, hogy én vagyok a kis Pikku-Jussi a lappföldi zsombékoson. Legyen hát! 07044
Bottom
07045
Top
Aapo: Neither will I oppose a plan that can bring us food for many days. AAPO: Én sem ellenzem a tervet, mert több napra való eleséggel láthat el bennünket. 07045
Bottom
07046
Top
Juhani: We decide on the trip then. But it’s a fearful way to Kourusuo, a wolf’s league, and we shall be gone at least one night. Therefore, I believe a drink would do us no harm, camping under the naked sky. JUHANI: Határozzuk el hát, hogy elmegyünk. Azonban a Kouru-lápig messze az út, és legalább egy éjt ott kell majd töltenünk. Ezért úgy gondolom, nem ártaná egy kis itóka, ha künn akarunk hálni a puszta ég alatt. 07046
Bottom
07047
Top
Tuomas: There’s spirits at Viertola. TUOMAS: Viertolában kaphatunk pálinkát. 07047
Bottom
07048
Top
Juhani: Good spirits too. JUHANI: Mégpedig kitűnő pálinkát. 07048
Bottom
07049
Top
Tuomas: Seven spans, boys! TUOMAS: Hét iccével, fiúk! 07049
Bottom
07050
Top
Juhani: Right! a span each. JUHANI: Úgy van! Egy iccével mindenkinek! 07050
Bottom
07051
Top
Aapo: Maybe we’ll leave out the spirits, to which luckily for us we are unused. AAPO: Talán hagyjuk a pálinkát, amire, hál’ istennek, még egyikünk sem szokott rá. 07051
Bottom
07052
Top
Juhani: You have taken a dram now and then, both you and I. JUHANI: No, olykor-olykor már te is ittál egy kortyot, mint ahogy én is. 07052
Bottom
07053
Top
Eero: Grasp, Aapo, the childish hint of the man. Permit us to be able to say in our time: ”and then we had a drink”, when as grey-haired gaffers we relate the adventures of our youth to gaping children. Allow us to imagine that we are giving young gluttons a hot time in the north. EERO: Értsd el már, Aapo, bátyánk gyerekes óhaját. Hadd mondhassuk el majdan egyszer mi is: „És akkor jól bepálinkáztunk!”, ha majd ősz hajú öregként hajdani hőstetteinkről regélünk a fiataloknak. Hadd tudjuk egész élénken elképzelni, hogy most mi is borzfia-kat hajszolunk Észak rengetegeiben. 07053
Bottom
07054
Top
Juhani: More nonsense! Isn’t it only right and just that a man should feed his carcass ? On this trip we shall often enough be treading bogs and squelching quagmires, and spending our nights wet through on beds of bear-moss. At such times a little gulp from a pocket-flask can do good, think I. It is best, therefore, that we shall not lack a drop of medicine in our bags when we set out. And now let Lauri-lad go to Viertola, our best fox-skin in his pouch; and spirits will soon be forthcoming. JUHANI: Már megint bolondokat beszélsz? Hiszen csak jogunk és kötelességünk, hogy ápoljuk testünket! Ezen az úton sokat kell majd mocsarakon, süppedő lápokon át gázolnunk, és csuromvizesen tölthetjük az éjt mohából rakott vackunkon. Ilyenkor jót tesz egy korty itóka a bütykösből, azt hiszem. Ezért jónak vélném, hogy ne induljunk útnak némi szíverősítő nélkül. Menjen el hát Lauri, hóna alatt legszebb rókabőrünkkel Viertolába, és szerezzen érte pálinkát. 07054
Bottom
07055
Top
Lauri set off to bring spirits from Viertola, for a cordial on the wild-duck hunt on Kourusuo Bog. About five thousand paces from Impivaara, on land belonging to Viertola, lies this bog, wide, surrounded by sombre forests. Its surface, a favourite resort of wild duck, shows in succession clear-watered pools, high clusters of reeds and hummocky islets with dying pines. There the brothers had decided to march to harry the creaking wild duck, hoping for a rich booty. Lauri valóban el is indult, hogy pálinkát hozzon szíverősítőnek a vadkacsavadászatra a Kouru-lápon. Ez a láp Impivaarától mintegy ötezer lépésre feküdt a Vier-tola-birtok területén. A széles mocsarat sötét erdők veszik körül; vadkacsák kedves tanyája volt a láp, fölszínén csillogó tócsák, magas nádasok és korhadt fenyőkkel teli zsombékos szigetek váltogatják egymást. Ide készültek a testvérek hápogó vadkacsákra vadászni, és remélték, hogy bőségesnél is bőségesebb zsákmányra találnak. 07055
Bottom
07056
Top
Lauri came from Viertola bringing sparkling spirits in a tin bottle, their father’s former hunting flask. But as well as spirits he brought important news from the forest which stirred the brothers’ minds to a still keener enthusiasm. He related that a bear had felled one of the best bulls in the Viertola herds, and even knew the site of the kill, which was north of Impivaara on Viertola ground, but near the Jukola forest boundary. Past this spot the brothers now laid their route, deciding not to set off until the day inclined to evening. In this way they might perhaps meet the bear, whose habit it is to return at sunset to enjoy the remains of his prey. So, at least, they hoped. And when a hearty dinner had been eaten and the afternoon declined, they departed on their hunt, heavily equipped: birch-bark knapsacks on their backs and stiff charges in their guns. Last came Lauri, leading the dogs on a leash and carrying in his pack the seven spans of spirits. He had been ordered to halt with the dogs about three hundred paces from the site of the kill, and was to release Killi and Kiiski on hearing shouts or the sound of firing. He acted accordingly, and stopped in time at the foot of a fir to await the outcome. The others approached nearer the spot where the bull had been felled and found the half-devoured carcass on bloodstained ground in a dark clump of spruce. Hiding themselves in a low but dense thicket of young firs within reasonable firing distance, they prepared to wait. Lauri megérkezett Viertolából, és apjuk hajdani cinkkulacsában gyöngyöző pálinkát hozott. De a szeszen kívül még egy fontos hírt is szerzett az erdők világából, mely még tüzesebbre hevítette a testvérek vadászszenvedélyét. Elmondta nekik, hogy egy medve levágta Viertola legszebb ökrét, sőt azt is tudta, hogy a tetthely Impivaarától északra, Viertola birtokán, a jukolai erdők közelében fekszik. A testvérek rögtön elhatározták, hogy erre veszik útjukat a Kouru-láp felé, és csak nap-szállat táján indulnak el hazulról. Hátha találkoznak a medvével, melynek szokása, hogy napnyugtakor falatozni megy zsákmányának maradékaiból. Ebben reménykedtek a testvérek, és midőn elfogyasztották kiadós ebédjüket, s már a délután is vége felé járt, erősen felfegyverkezve, hátukon a nyírfakéreg tarisznyákkal, puskáikban éles töltényekkel útnak indultak. Tarisznyájában hét icce pálinkával Lauri maradt utolsónak a sorban; erős pórázon ő vezette a kutyákat. Meghagyták neki, hogy mintegy háromszáz lépésre a véres tetthelytől maradjon hátra az ebekkel, s csak akkor eressze szabadon Killit és Kiiskit, ha lövést vagy kiáltást hall. Lauri így is tett; még idejében megállt egy fa tövénél, és várta, mi történik. A többiek közelebb mentek a helyhez, ahol a bikát széttépte a mackó, és egy komor fenyves mélyén, vérrel öntözött terepen valóban ott találták az állat szétmarcangolt, félig felfalt tetemét. Ezek után megfelelő távolságban lőállást kerestek, s egy alacsony, de sűrű cserjésben ehejtőzve várták a medvét. 07056
Bottom
07057
Top
A fairly long spell passed. But at last a stealthy shuffling and the creak of twigs was heard from the meadow, and it became clear that their guest was approaching his feast. And so it turned out to be. Between the trees, softly and with caution, an unusually large bear drew near. But it seemed he scented danger; for grunting and turning his muzzle from side to side, he halted a long way from his victim. Long he hesitated, and he looked at last as though he was inclined to turn back, without approaching within gunshot of the men. In deepest silence the brothers waited in their thicket, until finally Timo, heedless of the others ’ forbidding gestures, began, creeping in a wide curve, to approach the ferocious beast. And then, thinking himself sufficiently close to the bear, he fired; but only the powder flashed in his pan and the charge in his barrel failed to ignite. Enraged, like a huge moss-covered stone, Bruin now charged at the man, who without delay threw himself down on his face, and remained there motionless. The brute sniffed at him, nosed and tugged, grunting and blowing angrily. In all likelihood Timo’s doom would have been sealed, if Juhani had not sped to his assistance, firing at the bear’s backbone. Lower he dared not aim, remembering his brother, who lay beneath the monster. But the bullet missed a vital spot at least, for in greater rage than ever the sprucewood’s king now rushed at Juhani, leaving Timo to sniff the soil. Then Juhani, his life at stake, turned the stock of his gun towards the brute’s open maw, and an awful struggle seemed imminent. But now Tuomas fired, sending fiery bullet into the animal’s thigh. Afraid, he too, for his brother, he was unable to aim at the head or breast, where a wound is more likely to prove mortal. Still, the brute now tasted lead in its system, and the blood streamed down its sturdy, rounded limb. Furious, screaming terribly, it flew at Tuomas, but met with so deadly a blow on its forehead from the stock of the man’s gun that, shaking its head, it was brought up in its charge. And so the combatants stood a while, defiantly facing each other. Telt-múlt az idő, végül a völgy felől csöndes cammo-gás zaja, ágak roppanása hallatszott, s a testvérek úgy vélték, hogy íme, a vendég megérkezett a lakomához. A fák közt valóban meg is jelent nagy csöndesen, óvatosan egy óriási medve. De nyilván megsejtette a veszélyt, mert áldozatától jó messze szimatolva, orrát ide-oda forgatva megállt. Sokáig várt, tétovázott, és már úgy látszott, visszafordul anélkül, hogy a fiúk puskájának lőtávolába került volna. Némán, mozdulatlanul várakoztak a testvérek a bozót mélyén, míg végre Timo, mit sem törődve a többiek tiltakozó integetésével, kerülgetve, lopakodva a dühös állat felé indult. Midőn úgy vélte, hogy már eléggé megközelítette, rálőtt; de csupán a serpenyőben lobbant fel a lőpor, maga a töltés csütörtököt mondott. Mint valami hatalmas, mohos szikla, úgy gör-dült-rohant a felbőszült medve ellenfelére, ő azonban haladéktalanul arccal a földre vetette magát, és ott hevert mozdulatlanul. A mackó dühösen morogva és szuszogva szaglálta, döfködte, ráncigálta őt, és kétségtelen, hogy ütött volna Timo utolsó órája, ha Juhani nem siet segítségére, és nem lő rá a mackó gerincére. Nem mert lejjebb célozni, nehogy testvérét találja, aki a fene állat alatt feküdt. Azonban golyója nem talált, vagy legalábbis nem ejtett komolyabb sebet, mert az erdő fejedelme most otthagyva Timót, még bőszültebben nekirontott Juhaninak. Ekkor Juhani, hogy életét mentse, a puska tusát fordította a vad tátott szája felé, és már-már félelmetes dulakodás kezdődött közöttük. De ekkor eldördült Tuomas fegyvere is, és tüzes golyót röpített a mackó tomporába. Félve, hogy testvérét találja, ő sem célzott az állat fejére vagy szügyére, ahol pedig könnyebben ejthetett volna halálos sebet rajta. A mackó megérezte testében az ólmot, és bőven ömlött a vér húsos, kövér combján végig. Megvadulva, szörnyű bőgéssel támadt most Tuomasra, de annak puskatusától olyan ütést kapott a homlokára, hogy fejét rázogatva megtorpant sebes futásában. Néhány pillanatig így álltak szemben egymással az ellenfelek, és fenyegetve tekintettek egymásra. 07057
Bottom
07058
Top
Then the dogs rushed forward, approaching as swiftly and silently as two streaks of lightning, until, having reached the ruffled bear, a virulent din arose. Killi raged at the bear to its face, keeping, however, a few paces distant. Kiiski stormed in the rear, even daring, now and again, a hurried tweak at its woolly hindquarters. It leapt, however, swiftly aside whenever the forest’s pride, like a grey-black enormous haycock, turned round. Finally, after a few fruitless lunges at its tormentors, the bear fled, with the yelping hounds at its heels. Ekkor azonban előrontottak a kutyák is, gyorsan és hangtalanul rohantak előre, mint a villám, de ahogy odaértek a bozontos medve mellé, dühös marakodás kezdődött. Killi a mackó torka felé acsarkodott, ám csupán néhány lépésre merte megközelíteni a vadat; Kiiski hátulról támadt a tomposra, és olykor-olykor bele-bele-kapott bozontos bundájába. Azonban mindig gyorsan visszaugrott, valahányszor az öreg tányértalpú, mint valami hatalmas, fekete petrence, ellene fordult. Végül azonban, néhány sikertelen támadás után, megfutott a mackó, s a kutyák nagy csaholással utána. 07058
Bottom
07059
Top
All this occurred with extreme rapidity and before the other brothers had arrived on the site of the conflict. Meanwhile Juhani and Tuomas quickly reloaded, hoping to catch up with the bear once more. Timo, too, gradually rose from the ground and stared around him a moment as though unaware where the north was, from where the wind then blew. Heatedly the others now scolded him for the foolhardiness that might easily have cost human lives and had perhaps spoiled the chase for good. Without answering a word, Timo sat on a hummock, opening up the touch-hole of his gun and chipping its flint sharper with the back of his knife. And soon they all stood ready to continue the hunt. Mindez oly sebesen zajlott le, hogy a többi testvérek még oda sem értek a harc színterére. Juhani és Tuomas azonnal újból megtöltötték puskáikat, mivel remélték, hogy még egyszer cső végére vehetik a mackót. Lassacskán Timo is feltápászkodott, és néhány pillanatig oly bambán bámult maga elé, mintha azt sem tudná, merre van észak, és honnan fúj a szél. A többiek hevesen korholták ostoba vakmerőségéért, mely majdnem emberéletet követelt áldozatul, és talán jóvátehetetlenül elrontotta a vadászatot. Timo szó nélkül letelepedett egy vakondtúrásra, kipiszkálta a serpenyő gyújtólyukát, és késének fokával hegyesebbre kalapálta a kovát. Nemsokára mind készen álltak, hogy folytassák a vadászatot. 07059
Bottom
07060
Top
Farther and farther the barking of the dogs receded, until it was almost inaudible, and the brothers began wondering whether they would ever meet with their prey again. But after a while the voices of Killi and Kiiski echoed plainer, steadily approaching, and it became clear that the bear was completing his customary circle, and so would return to the spot from where he had set out. The brothers arranged themselves in comfortable positions, guns in hand, to await the approaching hunt. In a little grassy clearing stood Simeoni, and a short distance away Lauri, both stockstill, silent as two statues. At full speed, so that the earth thundered, the bear drew near, showing his open, dark-red maw. Straight towards Simeoni the panting monster sped. The man fired, and down tumbled the bear to the grass, only to rise again and charge at the shooter. Then came the flash of Lauri’s gun, a sharp report echoed around, and the bear collapsed silently at Simeoni’s feet. There he rested, not a limb moving, and the blood flowed from his head and chest. A kutyák ugatása egyre jobban távolodott, s már szinte teljesen elhalt, úgyhogy a testvérek kételkedni kezdtek, látják-e még valaha zsákmányukat. Ám pár perc múlva ismét tisztábban hallatszott, egyre jobban közeledett Killi és Kiiski csaholása; nyilvánvaló volt, hogy a medve szokásos körútját megfutva ugyanoda készült visszatérni, ahonnan elindult. Ezért a testvérek, alkalmas helyet keresve maguknak, lőállásba helyezkedtek, és várták a hajtást. Egy kis gyepes tisztáson állt Simeoni, és tőle valamivel odább Lauri; mindketten némán, mozdulatlanul vártak, mint a szobrok. Sebes futással közeledett a medve, hogy még a föld is dongott alatta, és szélesre tárta sötétvörös torkát. Nagy lihegve, fújva egyenesen Simeoninak rontott; Simeoni rálőtt, mire az állat felbukfencezett, azonban újból felpattant, és rohant a vadásznak. Ekkor azonban Lauri puskája is eldördült: éles csattanás hallatszott, és élettelenül rogyott a mackó Simeoni lába elé. Ott hevert a fene vadállat mozdulatlanul, s fejéből és oldalából pirosán csörgedezett a vér. 07060
Bottom
07061
Top
But the brothers gathered quickly round the fallen bear and saw that he was an aged, huge male. They saw now that his skull had been pierced close to the root of his ear, and that his side likewise had been pierced. The former wound all knew had been caused by Lauri’s bullet; for an animal whose brain has been pierced falls immediately, never to rise. Satisfied, the hunters sat round the thick-pelted hero of the woods, preparing to drink to the kill. Content also, with noble gaze, the dogs sat beside their fallen enemy. The evening was fair, the wind had died down, and the sun sank into the lap of the dark woods. Pleasant it was to rest in so delicious an evening hour, after the wild and heated encounter. A testvérek mind odacsődültek a medve köré, mely hatalmas és öreg kan medve volt. Alaposabban megnézve láthatták, hogy a fején, közvetlenül a füle tövénél, továbbá az oldalán érte a golyó. Az előbbi sebet nyilván Lauri ólma ütötte, mivel az állat, melynek agyát érte a lövés, azonnal összeesik, és többé nem kel fel. Boldog elégedettséggel ültek a testvérek az erdő bozontos hőse körül, és derék áldomást készültek inni zsákmányukra. De elégedetten és büszkén csillogó szemmel hasaltak a kutyák is leterített ellenfelük mellett. Szép este volt; elült a szél, s a nap is leszállt a sötét erdő ölébe. Kellemes volt így üldögélni ezen a csöndes estéli órán a lármás, izgalmas játék végeztével. 07061
Bottom
07062
Top
Juhani: The first drink is Lauri’s. He shot like a man, hit the beggar in a real golden spot, and down on his palms flashed the bear like grass before the scythe. A good gulp, my lad! JUHANI: Legyen az első korty a Laurié. Férfihoz méltón bánt a fegyverével, és a legjobb helyen találta a betyárt. El is dőlt a medve, mint sarló alatt a széna. No, húzz egy jót, fiacskám! 07062
Bottom
07063
Top
Lauri: What if I too were to let a drink slide down my throat for once ? LAURI: Egyszer tán én is kortyinthatok egyet. 07063
Bottom
07064
Top
Juhani: You beginner on the path of drink, strange to its very taste, innocent yet as a lamb. JUHANI: Ó, te zöldcsőrű, te, a szesz dolgában. Te ártatlan kisbárány, aki még a pálinka ízét sem ismered. 07064
Bottom
07065
Top
Lauri: I know its taste, enough anyhow not to be befowled by a bird, but how the world feels when a merry lad dances in his cups, that I truly don’t know. LAURI: Hát az ízét már ismerem, s azt is tudom, ha jót húzok a kulacsból, azért még nem piszkolnak le a madarak. De hogy milyen a világ akkor, ha besze-szelve tántorog az ember, azt még nem próbáltam. 07065
Bottom
07066
Top
Aapo: Think a while, Lauri, and I would sooner bid you no than yes. AAPO: Gondold meg, Lauri, gondold meg! Én inkább lebeszélnélek, mint hogy rábeszéljelek. 07066
Bottom
07067
Top
Lauri: Here’s to it! LAURI: Váljék egészségünkre! 07067
Bottom
07068
Top
Aapo: And let us hope that this is not the beginning of a harmful habit. AAPO: Reméljük, hogy ez nem lesz az iszákosság kezdete. 07068
Bottom
07069
Top
Lauri: Rubbish: take a drop of this, now that we have reason to be a little merry like. LAURI: Ugyan mit fecsegsz? Igyál te is! Van rá okunk, hogy vidámak legyünk. 07069
Bottom
07070
Top
Juhani: There our bogy lies like a great heap of hay, and the lives of many bulls and horses are saved. JUHANI: Itt hever a vén dög, mint valami liszteszsák, és bizony sok lónak, marhának megmentettük az életét. 07070
Bottom
07071
Top
Timo: I know that next time we meet, the master of Viertola will stuff a bottle into our bosoms for nothing, a bottle or two. LAURI: Azt hiszem, Viertola ura legközelebb ingyen tölti meg a kulacsunkat, egy pintet vagy kettőt is tölt belé. 07071
Bottom
07072
Top
Juhani: I wouldn’t call that much, seeing that we have saved his herd of bulls from the monster there. JUHANI: S ez nem is lenne sok, hiszen megmentettük a csordáját ettől a fenevadtól. 07072
Bottom
07073
Top
Aapo: But there’s a herd for you; forty head of horns. All the summer they live in the forests, night and day, but when winter comes they draw all the manor dung into the fields. But that free life of theirs in the woods all the summer makes them nearly wild. AAPO: Hatalmas csorda: negyven villás szarvú ökör. Egész nyáron át éjjel-nappal kinn kódorognak az erdőn, télen pedig a trágyát hordják ki a kastély szántóföldjeire. Hanem ez a nyári kivert élet, ez szinte teljesen elvadítja őket. 07073
Bottom
07074
Top
Juhani: God keep us from meeting them with the dogs; they’d soon make mincemeat of both a man and his dogs. Let us remember the danger Nikkilä got into amongst the Honka-mäki bulls; his danger was great although the number of beasts was not as terrifying as in this glowering Viertola herd. Through his dogs, which in a scrimmage of this kind always take shelter with their master, death would have been his lot in the end, if he hadn’t come to a strong pasturage fence that stopped the mad charge of the bulls like a protecting castle wall. JUHANI: Isten óvja azt, aki kutyáival együtt közibük keveredik, mert kutyástul, mindenestül hamar kásává taposnák. Emlékezzünk csak, hogy megjárta Nikkilá a honkamáki ökrökkel! Bizony halálos veszedelemben forgott, pedig ott nincs akkora csorda, mint itt, Viertolában. A kutyái, bajba jutva, uruknál kerestek menedéket, és miattuk biztosan halálát lelte volna, ha nem talál egy erős kerítésre; ez mint védő bástyafal, feltartóztatta az ökrök rohamát. 07074
Bottom
07075
Top
Aapo: Let us be careful. A little while ago I heard something that sounded like a hoarse bellow from that hill. To my belief they are not far away. But what is Eero up to with that boulder? AAPO: Legyünk óvatosak, mert onnan, a domb felől, mintha rekedtes bőgést hallottam volna az imént. Azt hiszem, nincsenek messze innen. Hát Eero mit keres ott a szikla tövénél? 07075
Bottom
07076
Top
Eero: There’s a badger here, in this hole under the stone. EERO: Itt a kő alatt, a gödörben, vidrának kell lennie. 07076
Bottom
07077
Top
Juhani: Would that be possible? JUHANI: Lehetséges? 07077
Bottom
07078
Top
Eero: Surely. Tracks lead into the hole but none out, as I can see in this sand. EERO: Biztos. A lyukba befelé vezetnek nyomok, de kifelé egy sem, ahogy itt a homokban látni. 07078
Bottom
07079
Top
Aapo: Show the tracks to the dogs, and the wagging of their tails will soon show whether there are lodgers there. AAPO: Mutasd meg a nyomot a kutyáknak; farkcsóválásuk majd elárulja, van-e lakó a kő alatt, vagy nincs. 07079
Bottom
07080
Top
Juhani: Here, Killi and Kiiski! JUHANI: Ide, Killi és Kiiski! 07080
Bottom
07081
Top
Tuomas: They are off on their own again, and, I’m thinking, on the track of a hare. TUOMAS: Már megint úton vannak, s ha jól sejtem, nyu-lat kergetnek. 07081
Bottom
07082
Top
Eero: Together we could easily lever up this stone. EERO: Közös erővel majd csak elhengerítjük a követ. 07082
Bottom
07083
Top
Tuomas: Jobs more foolish have been tried. Give me your axe, Juhani, and I’ll cut a stout bar for each of us, and then we can all lift up the stone when the dogs come. TUOMAS: Hiábavalóbb dolgot is próbáltunk már. Add csak a fejszéd, Juhani, hadd vágjak néhány derék karót magunknak, amivel elgördíthetjük a követ, ha megjöttek a kutyáink. 07083
Bottom
07084
Top
So they talked; and with Juhani’s axe Tuomas cut a thick staff for each of the men, four of birch and three of mountain ash. But suddenly, from the forest, they heard a furious crashing and roaring, which seemed to approach them at great speed. In amazement the brothers listened, staves in hand, listened and waited for what the forest would reveal. A confused, wicked bellowing carried forth; at intervals the dogs yelped pitiably; and soon a dreadful vision broke on their sight. In mad career, ten furious bulls galloped towards the men, sweeping before them the dogs, which, fleeing for their lives, hurried to their masters’ sides. But at this the men’s hair bristled, and cold shivers ran down their bodies. And without pausing the bulls charged at them, bellowing deafeningly; their onslaught was stoutly met, and a terrible battle ensued. With ( heir heavy staves the brothers laid about them, splitting horned heads, and already two of the bulls lay on the field, brandishing their hooves in the air. But death seemed near for the brothers, too. Timo fell, and a bull bent down already to pierce his breast; but then Tuomas’s ashen stave fell heavily, and falling, broke the bull’s back. With a groan the beast sank lifeless to the ground, and Timo was saved. A similar doom threatened Aapo, but he was saved by Juhani and Eero. Mightily Juhani laid about the bull, hitting it with his cudgel between the horns, Eero tearing meanwhile at its tail to alter its position, until this beast too lay on the ground, brandishing its hooves. In the heat of the conflict Timo lost his staff of birch, but soon perceived Juhani’s axe on the grass; snatching up this, he began laying about him with fiery energy. Right and left he smote: dreadfully the bulls’ stomachs opened, and bubbling water, blood and offal poured on to the earth. So, pale of visage, fought the men, in the jaws of death; and the dogs too did their best, plying their teeth like iron pincers at the brutes ’ throats. Loud in this confusion was the din and turmoil; up and down danced the staves, high in the air flew the loosened horns of the bulls, and the shouts of the brothers, the snarling of the dogs and the bellowing of the beasts mingled in one terrific noise. Így beszélgettek a testvérek, Tuomas pedig Juhani éles baltájával mindegyik fiúnak erős karót faragott; négy karót nyírfából, hármat berkenyéből. De hirtelen szörnyű lárma és csörtetés hallatszott az erdőből, mely ijesztő sebességgel közeledett feléjük. Karóval a kezükben meglepődve hallgatták a zajt a testvérek; füleltek és várták, mi tűnik elő az erdő mélyéről. Csúnya s ijesztő bömbölés hallatszott onnan; közben fájdalmasan fel-fel-vonítottak a kutyák is, és nemsokára vérfagyasztó látvány tárult a fiúk szeme elé. Bőszükén rohant feléjük tíz megvadult ökör, maguk előtt kergetve a kutyákat, melyek lélekszakadva futottak uraik felé. A testvérek haja égnek meredt a rémülettől, s testüket hideg borzongás rázta. Az ökrök kábító bőgéssel nekkontottak a testvéreknek; kemény csapások fogadták a megvadult állatokat, és ijesztő küzdelem kezdődött. Vastag karóikkal elszántan verekedtek a testvérek, és igyekeztek bezúzni az ökrök villás szarvú koponyáját; két állat, lábát égnek rúgva, már döglötten hevert a csatatéren. Azonban a testvéreket is zord halál fenyegette. Timo elbukott, s az egyik ökör már lehajolt, hogy szarvával átdöfje a mellét; ekkor azonban teljes súllyal lecsapott Tuomas berkenyekarója, lecsapott, és eltörte az állat gerincét. Tompa bődüléssel, élettelenül zuhant földre az ökör, és Timo meg volt mentve. Hasonló veszély fenyegette Aapót is, őt viszont Juhani és Eero mentették meg a haláltól. Juhani hatalmasakat sújtott karójával az ökör szarvai közé, Eero pedig a farkánál fogva rángatta, s így sikerült odébb vonszolnia; nemsokára ez a szörny is égnek rúgott lábbal, döglötten hevert a terepen. Timo a harc hevében valahogy elvesztette nyírfakaróját, azonban meglátta Juhani baltáját a gfepen, fölkapta, és tüzes lendülettel csapkodni kezdett vele. Jobbra ütött, balra ütött, és szörnyű sebeket vágott az állatok hasán; csapásai nyomán zúgva ömlött a földre a vér, bélsár és vizelet, így harcoltak a legények sápadt képpel a halál torkában; de kutyáik is kitettek magukért, és foguk mint a vaskapocs mart az állatok torkába. Szörnyű volt a zaj s a zűrzavar, föl-le csapkodtak a karók, magasra szálltak a levegőbe az ökrök letörött szarvai, s a testvérek ordíto-zása, a kutyák csaholása és az állatok bőgése egyetlen hátborzongató zsivajjá olvadt össze. 07084
Bottom
07085
Top
But at last combat ended. Seven bulls lay lifeless on the field, and three fled, one with a single horn, one with none, one with a sorely battered carcass. Pale and wild of eye, the brothers stood on the bloodstained battlefield. Gory all over stood Timo, a bloody, bedraggled axe in his hand, stood like a woodcutter amidst fallen trees. Barely could they visualize what had happened. When they reflected upon the conflict, which like a whirlwind had come upon them, raged a moment in their midst and with equal suddenness ceased, it all seemed like a dreadful dream. Horror-stricken, they viewed the number of animals on the bloodstained ground before them: the sprucewood bear, terrifically large, and seven fat bulls. They too had experienced hard knocks in the fight, especially Aapo, Juhani and Timo; nevertheless, all of them still stood on their feet. And there they now stood, staves in hand, panting, perspiring and silently regarding each other. Végül azonban mégis elült a harc. A földön hét ökör hevert élettelenül, három pedig megszabdalva, fél szarvval, megtépázva elmenekült. Sápadtan, kidülledő szemekkel álltak a testvérek a véráztatta terepen. Vörös volt Timo; kezében a véres, mocskos baltával úgy állt ott, mintha az erdőt irtotta volna. Alig tudták felfogni ésszel, mi is történt igazában. Ahogy végiggondoltak ezen a vad harcon, mely mint tüzes forgószél közeledett feléjük, néhány pillanatig közöttük tombolt, s aztán egyszerre újból elviharzott, az egész história gonosz álomnak tűnt föl előttük. Borzalommal tekintettek a lábuk előtt a véres gyepen heverő sok dögre: a fene nagy medvére s a hét hízott ökörre. A vad tusában maguk is kemény döféseket kaptak, különösen Aapo, Juhani és Timo; de mégis mind lábon álltak még. Ott álltak, karóval a kezükben, és csak lihegtek, verejtékeztek, és bámultak szótlanul egymásra. 07085
Bottom
07086
Top
But hardly had they gained their breath before a new danger approached, greater by far than the first. It was as though a hurricane had followed a squall. It seemed indeed that the end of the world was now coming. The earth shook as in an earthquake, the forest crashed and a mighty roaring filled the still evening air as three and thirty maddened bulls sped at them at a gallop. The brothers listened to the tumult, as a harried herd of swine stands dumb in the bushes beside a fence, listening, ears cocked, for the renewed approach of their pursuer. Thus the brothers too listened until the horde of bulls broke from the forest. At that they threw away their staves, snatched their guns, and with the dogs fled at full speed, and snorting, the bulls followed them. Towards the boundary-fence between the Viertola forests and their own the brothers scurried. A shallow pool, decked with the semblance of green turf, opened in their path; but there was no time for detours, and so without hesitating they ran through it. The water roared as they disappeared in a shower of foam and spray, but almost at the same moment they emerged into sight again. Their flight reminded one of the moon’s passage through the blue meadows of the sky. Not for her to move aside for the cloud which attempts to bar her path, unheedingly she sails through it and brighter than ever appears again on its farther side. And her pilgrimage is grave and solemn. But the Jukola brothers ran like hares and wild goats; for death ran at their heels. A fence, new and strong, barred their path, and like fire the brothers flew over it, pausing a score of paces away on the smooth clearing on its other side to see whether the fence would save them. The raving, trumpeting herd of bulls drew near; a loud crash was heard, and down fell the spruce fence, and the bulls were nearer to the brothers than before. Ever onward sped the chase across the hollow clearing: the men and the dogs ahead, the bulls behind, snorting and kicking up clods and clouds of sand, as the winter winds drive the smoking snow high into the air. With furious speed the brothers ran, the terror of death in their hearts, for they believed that it was already the last lap of the road of their lives they were treading. De alig volt idejük fellélegzeni, s máris új s az előbbinél sokkal nagyobb veszély közeledett feléjük. A forgószelet vihar követte. Úgy tetszett, mintha a világ vége közeledett volna! Döngött, remegett a föld, recsegett-ropogott az erdő, és borzalmas bőgés töltötte be az est csöndes levegőjét: harminchárom felbőszült ökör rohant feléjük! Tágra meredt szemmel hallgatták a testvérek a zajt, egy pillanatig némán, mozdulatlanul hallgatóztak, mint ahogy a soká kergetett disznócsorda a bozótban, a kerítés sarkánál lekonyult füllel hallgatja, közeledik-é kínzó ellensége. így füleltek a testvérek is mindaddig, míg a sűrűből elő nem tört az ökörcsorda. Ebben a pillanatban eldobták karóikat, fölkapták puskáikat, és kutyáikkal együtt teljes erőből futni kezdtek, nyomukban pedig a bömbölő ökrök rohantak. A Vier-tola- és Jukola-birtok erdeinek határkerítése felé vágtattak a fiúk. Zöld békanyállal födött sekélyes tócsa került az útjukba, azonban a testvérek nem sokat kerülgették, hanem habozás nélkül átrohantak rajta. Nagy zúgás hallatszott, midőn eltűntek a fröcskölő víz felhőjében, de abban a pillanatban már ismét szárazra kerültek. Rohanásuk a hold futására emlékeztetett az ég kéklő mezőin. Az sem tér ki az útját álló fodor felhőfoszlánynak, hanem mit sem törődve átkel rajta, s még tisztábban, még fényesebben lép újra elő. Ám a hold komolyan, ünnepélyesen vándorol az égen, a Jukola fivérek azonban úgy futottak, mint a nyulak és megvadult juhok, mivel veszély zsivajgott a sarkukban. Végül ott volt előttük az erős, új kerítés, és mint a villám röpültek át rajta; tíz-húsz lépésnyire tőle azonban a széles harasztosban megálltak, hogy nézzék, vajon megmenti-e őket a kerítés. Bőszülten tombolva közeledett az ökörcsorda: hatalmas roppanás hallatszott, és földre dőlt a fiatal fenyőtörzsekből rakott kerítés, s ezzel az ökrök oly közel kerültek a testvérekhez, mint még soha. Vad versenyfutás kezdődött a dübörgő irtáson át: elöl az emberek ebeikkel, nyomukban bömbölve a barmok, melyek, mint ahogy télen a vihar füstként magasra kavarja a havat, úgy hányták föl maguk után a porzó homokot és a fűcsomókat. Eszeveszetten futottak a fiúk; szívükben halálos rettegéssel már-már azt hitték, hogy utolsó kurta útjukat futják. 07086
Bottom
07087
Top
Then a cry was heard from Aapo’s lips: ”Bags off your backs, but keep the guns!” And immediately six birch-bark knapsacks rolled to the ground; the seventh still danced on Lauri’s back, for he was not yet inclined to part with his. Little, however, did this avail them, for closer and closer the terrible drumming and roaring approached. And again a despairing, shrieking cry broke from Aapo’s lips: ”To the Devil’s Rock, to the Devil’s Rock!” by which he meant a certain rock, enormously large, which stood in a sombre forest. Towards this the brothers now hastened and soon stood at its foot, and quick as lightning the men and dogs scrambled up to its crown. The moss flew far around as their hands clutched at the corners of the rock; firmer, sharper and more sure by far than ever the crooked claws of a glutton, their fingers seized on the rock. Thus they were saved from an awful death, but close had the abyss been to them. Hardly had they reached the rock before the horde of bulls stormed around them, rumbling and pawing the earth. This rock, the brothers’ shelter, was almost square in shape, a slab of stone six feet high which stood in the forest about three hundred paces from the edge of the clearing. On this the brothers now sat, perspiring and panting fearfully after their run from angry death. Silent, uttering not a word, they sat for long. But at last Juhani opened his lips. Aapo ajkáról harsány kiáltás szállt: „Dobjuk el a tarisznyát, de tartsuk meg fegyvereinket!” így szók Aapo, és hat kéregtarisznya azon nyomban a földre hullott; a hetedik továbbra is ott himbálódzott Lauri hátán, mivel ő még nem akarta eldobni kosarát. Am mindez mit sem használt, mert egyre közelebb ért hozzájuk a szörnyű dobogás és bőgés. Aapo ajkáról ekkor újabb, kétségbeesetten rikoltó kiáltás fakadt: „A Hiisi-kőre, a Hiisi-kőre!” Kiáltásával egy hatalmas kősziklára célzott, mely a komor vadon ölén emelkedett. E felé a szikla felé igyekeztek most a testvérek, nemsokára ott is álltak már a tövénél, és mint a villám kúsztak fel rá emberek s kutyák egyszerre. Messze röpködtek a mohadarabok, midőn markuk a kövek szögleteibe kapaszkodott; körmük mélyebben, erősebben, keményebben vágódott a kőbe, mint a hiúz görbe karmai. így menekültek meg a borzalmas veszélyből, pedig már ott jártak a halál torkában. Alig értek fel a sziklára, máris ott háborgott alattuk a bömbölő s dühében a földet kapáló baromcsorda. Ez a szikla, a testvérek menedéke, szinte teljesen négyszögletes, ölnyi magas kő volt, s az irtás szélétől mintegy háromszáz lépésnyire emelkedett a vadon belsejében. Ezen ültek hát a testvérek, verejtékezve és félelmesen zihálva, hiszen a dühös halállal futottak versenyt. Hangtalanul, némán ültek, üldögéltek sokáig; végre Juhani mégis szóra nyitotta a száját: 07087
Bottom
07088
Top
Juhani: Here we are, brothers, and let us thank our luck for that. For that was a march we shall remember as long as there are bulls in the world. JUHANI: Itt vagyunk, testvérek, és áldjuk jó szerencsénket érte. Ez volt ám a futás! Erre emlékezni fogunk, míg csak ökör lesz a világon. 07088
Bottom
07089
Top
Aapo: Here we are, but how are we to get away? Bulls are obstinate brutes, and these here are in a furious rage over the death of their comrades, which they would now like to avenge on our dogs with interest. AAPO: Itt volnánk, de hogyan kerülünk innen tovább? Mert makacs az ökör, és ezek itt különösen fel vannak bőszülve társaik halála miatt, amit szeretnének többszörösen visszafizetni ebeinknek. 07089
Bottom
07090
Top
Juhani: And we’d be served from the same ladle. JUHANI: Nemcsak a kutyáknak: mi sem járnánk különbül! 07090
Bottom
07091
Top
Aapo: But for the blessed height of this rock. AAPO: Ha nem lenne ez az aranyos, magas szikla. 07091
Bottom
07092
Top
Juhani: It was surely a welcome find for us. In truth! Like squirrels, we scrambled swiftly up it. JUHANI: Hát ez bizony éppen kapóra jött. Istókuccse, mint a mókusok, oly sebesen másztunk föl rá! 07092
Bottom
07093
Top
Eero: ”And then we had a drink.” EERO: „És aztán jól bepálinkáztunk.” 07093
Bottom
07094
Top
Juhani: Just so! Thanks be to God that we still have the spirits, if it turns out that we lads have to learn to fast up here. JUHANI: De jól ám! Hála az Úrnak, hogy legalább pálinkánk van, ha már úgy adódnék, hogy böjtölnünk kell itt fenn. 07094
Bottom
07095
Top
Lauri: I didn’t drop my knapsack, I. LAURI: Én nem dobtam el a tarisznyámat! 07095
Bottom
07096
Top
Juhani: Thanks to you too, brother mine. But bring forth your tin flask, take a good gulp at it and then set it going round. Our hearts need a little strengthening now. JUHANI: „Hála néked is”, édes testvér. Szedd hát elő azt a cinkkulacsot, húzd meg alaposan s aztán add ide, hadd járjon körbe. Most valóban elkél egy kis szíverősítő. 07096
Bottom
07097
Top
Aapo: Such stuff has to be enjoyed with caution in a dangerous situation like this. AAPO: De ily veszélyes helyzetben óvatosan kóstolgassuk azt az itókát. 07097
Bottom
07098
Top
Juhani: A wholesome reminder. But take a moderate pull at that. JUHANI: Üdvös figyelmeztetés. Mértékkel kortyints hát belőle. 07098
Bottom
07099
Top
Aapo: Moderation’s always best. Let us remember that this is our bed too, and maybe for more than one night. AAPO: Legjobb mindig a mértékletesség. Ne feledjük: itt lesz a fekhelyünk, s lehet, hogy nemcsak éjszakára. 07099
Bottom
07100
Top
Juhani: God preserve us from that! I hope hunger will soon drive away that forest of horns around us. Ay, here we sit like seven owls in the woods, on this mossy Devil’s Rock. How did it get that name? JUHANI: Isten óvjon tőle! Remélem, hogy az éhség csakhamar elkergeti innen ezt a szarverdőt. Úgy ülünk itt, a mohos Hiisi-sziklán, mint hét fülesbagoly a rengetegben. Hanem honnan származik ez a név? 07100
Bottom
07101
Top
Aapo: From a certain strange tale. AAPO: Egy különös mese szól róla. 07101
Bottom
07102
Top
Juhani: Tell it now to pass our time. For this is just the place for tales, tales and stories. JUHANI: Meséld el, hadd teljék az idő. Hiszen van most időnk a mesékre, történetekre. 07102
Bottom
07103
Top
And this story of the rock was now told them by Aapo. Aapo a következő mesét mondotta el nekik a szikláról: 07103
Bottom
07104
Top
There once lived in his castle on the Lapland fells a mighty prince of the Underworld, the most powerful wizard in the north. He had an elk, beautiful and nobly formed, matchlessly swift at running. This lovely animal set out one day in early spring to frisk on the frozen snowdrifts, and ended by starting to run round the whole of Finland. Then many an archer, seeing the golden-pelted sweet-eyed deer, hastened to the chase with his arrows of tempered steel. But none could follow it, for right quickly it left a skiing huntsman behind. It came at last to Häme, where lived a mighty skier and great marksman. This man now scented the magnificent elk of the Underworld and set off swiftly to ensnare it, gliding on his smooth skis, a powerful bow on his shoulder. At a shrieking pace the deer galloped over the frozen snow, but at a still swifter pace the archer followed. So they ran for long over plains and up and down steep hills. But at last weariness began to overcome the deer; already it panted greatly as it ran; its speed slackened and the man approached closer and closer. Then a wonder occurred that has been seen before to hold back a marksman’s arrow. Suddenly the elk turned and approached its pursuer with beseeching glance and shedding quick tears. But without the slightest hesitation the pitiless man shot his bolt, piercing the beautiful animal’s brow; and thus the deer from the Underworld fell, dyeing with its blood the white snow. Hajdanában a Lappföld bércein, egy kastélyban egy nagy erejű Hiisi herceg lakott, aki Észak leghatalmasabb varázslója volt. Volt néki egy pompás, nemes rénszarvasa, páratlanul gyorsan futó ünő. Egy szép tavaszi napon ez a kecses állat útnak eredt a fagyos-kérges hómezőkön, hogy bekalandozza egész Finnországot. Sok vadászember, megpillantva az aranyszőrű, fényes szemű szarvast, felajzott nyíllal utánaeredt, azonban senki sem ért a nyomába: a szarvas a gyors síelőket is hamar messzi maga mögött hagyta. Am az ünő végül is Háme-földre ért, ahol akkor egy kiváló síelő és biztos kezű vadász lakott. Ez valahogy neszét vette Hiisi gyönyörű szarvasának, és vállán a felajzott íjjal, lábán sikló sítalpakkal nagy serényen felkerekedett, hogy leterítse a vadat. Süvöltő száguldással futott a szarvas a sima hómezőkön, de még gyorsabban futott utána a vadász, így rohantak sokáig, széles síkságokon, meredek dombokon át, és végül is fáradni kezdett a szarvas. Lihegve, zihálva futott előre, rohanása egyre lassúbbodott, és egyre közelebb és közelebb ért hozzá üldözője. Ekkor különös dolog történt, ami már nem egy vadásznak megbénította a nyilát: a szarvas hirtelen megfordult, és könyörögve, forró könnyeket hullatva közeledett üldözőjéhez. A kegyeden vadász azonban gondolkozás nélkül rálőtte nyílvesszőjét, és átfúrta vele a szép állat homlokát. Holtan bukott a földre Hiisi szarvasa, és vérével pirosra festette a fehér havat. 07104
Bottom
07105
Top
At that the Prince of the Underworld, pacing the dismal valleys of the uttermost north, felt a sudden pang in his heart and knew at once that his golden elk walked in danger. He hurried to the fell on which his castle stood and with his magic spy-glass looked towards the south. And far away in a sombre sprucewood he saw his deer, which, bathed in blood, writhed in its death agony; and he saw the murderer standing by his victim with rejoicing gaze. Then a terrible rage possessed him; he snatched a huge, square block of stone from the wall of his castle and flung it high in the air, flying towards the archer in Hame’s forest. The mighty rock sped onward with a great roaring sound, cleaving the windy world of clouds in a wide arc. It rose to the crest of the sky, sank down again, sank southward, and exactly on the marksman’s brow this unspeakable weight fell, burying the man beneath it. Hiisi herceg ekkor, a messzi Észak zordon völgyeit járva, hirtelen éles nyilallást érzett a szívében, és rögtön megtudta, hogy kedves ünője veszélyben forog. Azonnal felsietett a bércre, ahol a kastélya állott, és bűvös távcsövével kémlelni kezdte a déli vidéket. Messze-messze, egy sötét fenyveserdő mélyén meg is pillantotta kedves állatát, amint vérében úszva halálos görcsökben vonag-lott, de meglátta a gyilkost is, aki diadalmas arccal állt áldozata mellett. A herceg szörnyen felbőszült, és kastélyának falából kitépve egy hatalmas, négyszögletes sziklát, felhajította a magas levegőégbe, Háme-föld rengetegeinek irányába, a gonosz vadász felé. Erős zúgással, süvöltéssel repült az irdatlan kő, és magas ívben szelte át a felhők viharos világát. Felszállt a magas égre, majd hullani kezdett lefelé, és szörnyű erővel rázuhant a vadászra, maga alá temetve őt mindörökre. 07105
Bottom
07106
Top
Juhani: And the man’s death was our good fortune. Where should we be now without this stone? There in the forest, carrion and crow’s-meat, we’d be lying. JUHANI: S ennek az embernek halála lett a mi menekvésünk. Ugyan hol lennénk e nélkül a kő nélkül? Ott hevernénk a gyepen, eltaposva, összetörve. 07106
Bottom
07107
Top
Tuomas: We shall get our fill of this stone yet. I’ll stand for that. TUOMAS: No, itt is kijut nékünk még a bajból, fogadom. 07107
Bottom
07108
Top
Juhani: May God help us in time! JUHANI: Isten segítsen meg bennünket, még idejében! 07108
Bottom
07109
Top
Timo: We lads will have to snore in layers here, packed on each others’ backs like young swallows in a nest. TIMO: Hiszen itt még aludni is csak úgy alhatunk, egymás hegyén-hátán, mint fecskefiak a fészekben. 07109
Bottom
07110
Top
Aapo: That won’t do. A sleep-fuddled man would soon roll off, a prey to the bulls. So let two of us, one on each side, always keep watch over their sleeping brothers. AAPO: Az úgy nem lesz jó. Almában egyikünk könnyen legurulhat a szikláról, akkor pedig az ökrök zsákmánya lenne. Ezért két ember álljon mindig őrséget; kétoldalt vigyázzanak alvó testvéreikre. 07110
Bottom
07111
Top
Juhani: Wise advice, and let us follow it closely; this is to be our lodging for this night at least. That we can see already from the movements of the bulls. There three of the scoundrels lie, basking on their accursed bellies, puffing and chewing, the devils! But go to sleep, lads; Aapo and I will keep watch up to about midnight. Go to bed, go to bed. The Lord bless us! JUHANI: Okos tanács! Meg is fogadjuk, hiszen ezen az éjszakán mindenképpen itt kell hálnunk. Ezt már most is láthatjuk az ökrök viselkedéséből. Három sátán ott hasal már átkozott bendőjén; szuszogva és kérődzve fekszenek az ördögök! Azonban térjetek aludni, fiúk; én meg Aapo őrt állunk mellettetek úgy éjféltájig. Aludjatok, aludjatok! Az Úr legyen velünk! 07111
Bottom
07112
Top
Aapo: Oh we miserable wretches! AAPO: Haj, mi nyomorultak! 07112
Bottom
07113
Top
Simeoni: To what pitch have we unlucky lads come! SIMEONI: Ugyan mire jutottunk, mi szerencsétlenek! 07113
Bottom
07114
Top
Juhani: To misery, great misery. But go to sleep; bless your souls and bodies and sleep in the Lord’s name. JUHANI: Nyomorúságra, nagy nyomorúságra. De feküdjetek már le, kérjétek az ég áldását testetekre, lelketekre, és aztán aludjatok az Úr nevében. 07114
Bottom
07115
Top
So they spent their night: two always awake, while the others slept on the moss-covered rock; and long was the night. Day broke, however, at last; the sun rose and climbed up the sky, but their fate remained unchanged; always the same horns, on every side, danced around the Devil’s Rock, and hunger already assailed them fiercely. Nevertheless, they still hoped that the same pitiless guest would work his will in the stomachs of the bulls, forcing them in the end to seek other pastures. Thus hoping, they awaited the withdrawal of their foes. But to their horror they soon observed that there was sufficient food for the brutes in the moist backwoods’ sedge around the rock. This the bulls now began solemnly tugging, never moving out of sight of the mossy rock. Így töltötték a testvérek az éjszakát: ketten közülük mindig őrködtek, mialatt a többi az igazak álmát aludta a mohos sziklán. Hosszú volt az éj, végül azonban mégis eljött a hajnal, felkelt a nap, és egyre magasabbra hágott az ég boltozatján, ám a testvérek helyzete csak nem változott. A Hiisi-szikla körül továbbra is ott hullámzott ostromlóiknak villás szarvú serege, és az éhség is egyre gonoszabbul gyötörte őket. Mindamellett azt remélték, hogy kegyetlen vendégük az ökrök gyomrában is elvégzi teendőjét, és végül mégis rákényszeríti őket, hogy térjenek vissza legelőjükre. Ebben reménykedve várták ellenségeik távozását. De nemsokára rémülten vették észre, hogy az állatok számára bizony bőven akadt élelem a Hiisi-szikla környékén, az erdő vizenyős, sásos pázsitján is. Az ökrök nagy nyugodtan legelni kezdték a füvet, és mindig csak annyira távolodtak, hogy folyton szemmel tarthatták a mohos sziklát. 07115
Bottom
07116
Top
Juhani: They’re not even thinking of shifting. They’re taking up, the Devil seize them, their quarters here until the winter. JUHANI: Ezeknek eszükben sincs, hogy elhordják innen az irhájukat. Úgy látszik, a manóba is, hogy itt akarnak megtelepedni egész télvíz idejéig. 07116
Bottom
07117
Top
Eero: The Devil’s in their hides. EERO: Az ördög bújt beléjük. 07117
Bottom
07118
Top
Timo: What’s lacking them here? The forest gives them both I’ood and drink; but dry moss is our bread and meat. TIMO: Ugyan miért ne maradnának? Hiszen az erdő ételt is, italt is ad nekik; nékünk azonban kenyérnek és pecsenyének csak száraz moha jut. 07118
Bottom
07119
Top
Simeoni: The matter is this, that we sit here for our dogs’ sakcs. I fear our only road to salvation is to throw down Killi and Kiiski as a sacrifice to the bulls. SIMEONI: A helyzet az, hogy nekünk a kutyák miatt kell itt ülnünk. Félek, menekülésünk egyetlen módja, ha Killit és Kiiskit ledobjuk áldozatul a dühös ökröknek. 07119
Bottom
07120
Top
Juhani: Cruel advice. JUHANI: Kegyetlen tanács. 07120
Bottom
07121
Top
Aapo: That we shall not lightly follow. AAPO: Melyet nem fogunk oly könnyen megfogadni. 07121
Bottom
07122
Top
Juhani: Not as long as Jukola’s Juho stands upright. JUHANI: De nem ám, mindaddig, míg Jukola Juho egy tagját is bírja! 07122
Bottom
07123
Top
Tuomas: Should we to save our skins cast away those who have saved our lives many times over from the murderous claws of wild beasts? And would it even help us? I doubt it. TUOMAS: Dobjuk le irhánk váltságául őket, akik annyiszor kimentették életünket a vadak gyilkos karmai közül? És ugyan mi hasznunk lenne belőle? Semmi, azt hiszem. 07123
Bottom
07124
Top
Juhani: I too. The bulls there, having made rags of our dogs, would then patiently wait for something else to spear with their horns. You can be sure of that. JUHANI: Én is úgy vélem. Az ökrök, szétmarcangolva ebeinket, továbbra is itt várnák, hogy mit vehetnek még szarvhegyre. Ez holtbizonyos. 07124
Bottom
07125
Top
Simeoni: Ay, ay, but what way out shall we find when hunger begins to squeal in earnest in our bellies? SIMEONI: Jó, jó, de hát mit teszünk, ha majd az éhség csavargatni kezdi a beleinket? 07125
Bottom
07126
Top
Juhani: It’ll squeal at first in our stomachs, but from there in soon shoots up to the beating heart of a man, like a cat on a fat mouse, and ’tis then a strong man crumples up. Hard, hard days for a man. What way out can we find, ask I too. JUHANI: Először csak a belünket csavargatja, később azonban rátámad szegény szívünkre is; ráugrik, mint a macska az egérre, és ekkor az erős ember is erőtlenül esik össze. Kegyetlen, nagyon kegyetlen napok várnak ránk. „Ugyan mit tegyünk?” - kérdem én is. 07126
Bottom
07127
Top
Aapo: Let’s all shout loudly with one mouth; perhaps the sound might be heard by someone in the forest, or carry right to Viertola and set the people there wondering. AAPO: Ordítsunk egy nagyot, mindnyájan egyszerre; talán valami vándor meghallja az erdőben, vagy épp elhallatszik Viertoláig, s az emberek sejteni fognak valamit. 07127
Bottom
07128
Top
Juhani: That’s a trick worth trying. JUHANI: Ezt megpróbálhatjuk. 07128
Bottom
07129
Top
Timo: Let’s shout hard. TIMO: Ordítsunk egy nagyot. 07129
Bottom
07130
Top
Juhani: Like mad. Let’s all break out together into one world’s marvel of a shout. All together, and its effect will be more than grand. There now, let’s get up and be ready. When I clap my hands the third time, we yell, and yell like seven men. One, two, three! JUHANI: Ahogy csak a torkunkon kifér. Bődüljünk el mindnyájan egyszerre; egyszerre mind, akkor erősebb a hatása. így ni, álljunk fel, s legyünk készen. Midőn harmadszor tapsolok, üvöltsünk egy nagyot, üvöltsünk hét ember erejével. Egy, kettő, három! 07130
Bottom
07131
Top
They shouted together with all their might and all at the same time, until the rock and the earth beneath it rang, and even the bulls rushed startled a few paces from the stone. Fearsome was the sudden scream of the seven men, which was followed by a long-drawn quivering cry, in which the plaintive howling of the dogs was further mingled. They shouted five long shouts, and the forest roared and the echoes rolled afar. But when the fifth and hardest shout was over, they sat down to breathe a while. Having rested, they repeated the work, shouting seven times, and then began to await what the effect would be. With blackened faces and bloodshot eyes they sat on the mossy rock, and the bellows of their chests worked fiercely. Egyszerre, teljes erejükből úgy elbődültek, hogy megremegett tőle a szikla, remegett alatta a föld, sőt még az ökrök is nagy riadtan odább futottak. Félelmetesen harsogott a hét ember ordítása, amibe belevegyült a kutyák panaszos vonítása is. Öt elnyújtott üvöltést hallattak, s zúgott bele az erdő, és még soká keringett utána a visszhang. Midőn azonban az ötödik, legerősebb ordítás is elhangzott, újból leültek, hogy kifújják magukat. Némi pihenés után újból megismételték az egészet, de most hétszer is felüvöltöttek, majd pedig várni kezdték, milyen hatása lesz ordításuknak. Elsötétült képpel, vérbe borult szemmel ültek a mohos sziklán, és hevesen zihált, fújtatott a mellük. 07131
Bottom
07132
Top
Juhani: Let’s wait and see what this does, let’s wait. People are crazy if they can’t understand that a crowd of men don’t scream like this except in the greatest danger. Let’s wait. JUHANI: No, lássuk csak, lássuk, mit ért ez a bőgés. Hiszen bolondok lennének az emberek, ha nem érnék fel ésszel, hogy nagy ok nélkül nem bőg így az emberfia. Lássuk hát, lássuk! 07132
Bottom
07133
Top
Eero: But if no help comes after all this noise, we are surely dead men. The second sun sinks already in the west and our hunger grows fierce. EERO: De ha ebből a nagy lármából sem születik segítség, akkor valóban a halál fiai vagyunk. Már másodszór nyugszik le a nap, és egyre jobban kínoz az éhség. 07133
Bottom
07134
Top
Simeoni: God ha’ mercy on us! One night and a day and a half since our last meal. SIMEONI: Isten irgalmazzon! Már egy éj s másfél nap múlt el azóta, hogy utoljára ettünk. 07134
Bottom
07135
Top
Timo: That’s so. Listen to the rumbling in my stomach, rumblings and growlings and even little pipings. This is hard. TIMO: Úgy van. Hallgassátok csak, hogy korog a gyomrom. Korog, morog és kutykuruttyol. Kegyetlen história! 07135
Bottom
07136
Top
Juhani: Hard, hard; we know it and believe it, having peeped into our own bellies. JUHANI: Kegyetlen, kegyetlen; tudjuk mi is, és elhisz-szük neked, hiszen csak meg kell hallgatnunk saját gyomrunk morgását. 07136
Bottom
07137
Top
Simeoni: Long is the day of a hungry man! SIMEONI: Hosszú az éhezés napja. 07137
Bottom
07138
Top
Timo: Ay, it’s long. TIMO: Hosszú bizony. 07138
Bottom
07139
Top
Juhani: Long and dark! Are even Aapo’s brains emptied? Can’t you remember even the caw of a crow or the chatter of a barnyard owl to tell us, sitting here on Hunger’s terrible isle? JUHANI: Hosszú és komor! De hát üres lett már Aapo kobakja is? Nem jut eszedbe egyetlen varjú károgta, bagoly huhogta mese sem, hogy elbeszélnéd nekünk, míg itt ülünk és szenvedünk az éhség borzasztó szigetén? 07139
Bottom
07140
Top
Aapo: I remember one tale that hunger brings to my mind; though it won’t make us forget the need for refreshing our bodies, but only remind us of food and drink. AAPO: Ismerek egy mesét, amit épp az éhség juttatott eszembe; de ha elmondom, nemhogy elfeledkeznénk az éhségről, hanem még jobban gondolunk majd ételre s italra. 07140
Bottom
07141
Top
Juhani: You mean the man in the mountain. I have heard it. JUHANI: A hegybe zárt ember meséjét gondolod? Már hallottam. 07141
Bottom
07142
Top
Timo: But to me it is new; tell it, brother Aapo. TIMO: Én még nem ismerem. Meséld el nekünk, Aapo testvér! 07142
Bottom
07143
Top
Simeoni: Tell it, tell it! SIMEONI: Meséld csak el, meséld! 07143
Bottom
07144
Top
Aapo: It is the tale of a man, a noble hero of the Faith, who sat for a time imprisoned in Impivaara’s caves, like aforetime the Pale Maiden, although for other reasons. AAPO: Egy jámbor emberről, a hit derék vitézéről szól a mese, aki egy ideig éppúgy raboskodott az Impivaara barlangjában, mint a sápadt szűz, azonban egészen más okból. 07144
Bottom
07145
Top
And Aapo told them this tale: Aapo a következő mesét mondotta el nekik: 07145
Bottom
07146
Top
Once upon a time, when the Christian faith and heathenism still fought together in Häme, there was among those converted a good man, pious and eager to spread the new religion, which he practised with passion in the shelter of Sweden’s armed might. But those armoured heroes had to return suddenly to their own fatherland and the baptized inhabitants of Häme fell under the terrible persecution of their heathen brothers. Many were killed in awful ways, while others sought to save themselves by flight into the tortuous backwoods, the caves in the hills, in short, anywhere. This pious man fled to Impivaara's caverns; but his persecutors, following on his tracks in their thirst for revenge, soon found out where he had hidden himself. ”Shut the wolf up in his own lair!” they shouted with wicked joy, and blocked up the opening to the cavern securely, leaving the man to perish of hunger and darkness. Hajdanában, midőn Háme-földön még kemény harc folyt a keresztény hit és a pogányság között, egy derék és istenfélő ember élt a megtértek seregében, aki a svéd seregek fegyvereinek oltalma alatt nagy buzgón terjesztette és gyakorolta az új hitet. A páncélos svéd vitézeknek azonban hirtelen vissza kellett térniök hazájukba, és Háme-föld keresztény lakói pogány testvéreik szörnyű bosszújának estek áldozatul. Egyeseket kínzások között meggyilkoltak, mások a rengeteg úttalan mélyében vagy a hegyek barlangjaiban kerestek menedéket. A mi jámbor emberünk az Impivaara barlangjában rejtőzött el, de ellenfelei, akik bosszúra szomjasan követték nyomait, csakhamar rájöttek, hogy hol van a búvóhelye. „Zárjuk be a farkast saját barlangjába!” -üvöltöt-ték undorító ujjongással, és erősen befalazva a barlang száját, otthagyták az embert, hogy az éhség és sötétség végezzen vele. 07146
Bottom
07147
Top
A miserable end would now have befallen him, if Heaven had not worked a new miracle. Scarce had the last gleam of daylight fled from its mouth, when the spacious cave was lit by the most wondrous, silvery light; and thus in the heart of the chilly rock the man had his own gentle, heavenly light. And yet other miracles occurred. Lo! from the floor of the cavern burst a tinkling spring, the waters of which were not lessened by use; and thus the man always had refreshing drink in his rocky chamber. And from the brink of the spring rose up a beautiful, blossoming tree, bearing the most tasty fruits, that were never lessened by taking from them; and of these the man had his delicious food. Here he spent his days, praising the Lord, here his nights were spent, dreaming of the lands of the blessed. And his days were as summer days, warm and filled with light, and his nights a fairy twilight. So passed a year, and Christian blood flowed in streams in Häme. But when a ghastly year of persecution had run its course and a delightful September morning shone without, the clink of hammers and iron bars was borne to the hero’s ears from the cavern’s walled-in mouth. Through the piled-up rocks day gleamed at last, and in a flash the marvellous light vanished from the cave, likewise the spring and from its brink the fruitful tree. Kegyeden halál várt volna emberünkre, de az ég ismét csodát művelt. Alig tűnt el a barlang szája felől a nap utolsó sugara, midőn csodálatos, ezüstös derengés töltötte be a tágas barlangot, s a rideg szikla mélyén szelíd, mennyei fény ragyogott fel. De további csodák is történtek: a barlang közepén kristálytiszta forrás fakadt, melynek vize soha el nem apadt, s így emberünknek sziklabörtönében mindig volt üdítő itala. A forrás partján gyönyörű, zöld lombos fa nőtt, melynek pompásnál pompásabb gyümölcsei soha ki nem fogytak, s így emberünk már ízes eledelt is kapott. Itt töltötte napjait, dicsérvén az Urat, itt töltötte éjszakáit, a boldogok mennyei birodalmáról álmodozva. Nappalai, mint a nyári napok, enyhék és derültek, éjszakánként pedig gyönyörű félhomály ereszkedett a barlangra, így telt el egy év, s Háme-földön patakokban folyt a keresztények vére. De midőn letelt az üldözés borzalmás esztendeje, és odakünn épp gyönyörű szeptemberi reggel ragyogott, egyszerre csak kalapácsoknak és feszítővasaknak zaja hallatszott a barlang befalazott szája felől. A kövek közt végre napfény kezdett derengeni, s ebben a pillanatban kihunyt a barlang csodálatos világa, eltűnt a forrás és a forrás partjáról a gyümölcshozó fa. 07147
Bottom
07148
Top
But what had caused this commotion and clatter out there beyond the cavern’s opening? Outside stood a great host of heathens and in their midst a few Christians bound in ropes and sentenced to die of hunger in the dark depths of the hill. Nor could they guess that any other fate had befallen the man imprisoned a year earlier in the same dungeon. But great was their astonishment when, on the opening of the cave, the hero walked out with transfigured, shining brow. And a voice whose holy clarity cleaved to the marrow sounded from his mouth: ”Greeting, friends and brothers, greeting, golden sun and soughing forest, greeting!” At that the host fell on their knees before him, praising the god in whom he believed and who had saved him from an awful death. But in a loud voice the man told them of the miracles that had befallen him in the dark womb of the hill; and with one voice the people cried to him: ”Baptize us, baptize us, too, to belief in the same god!” Thus to the man’s exceeding joy they shouted, and at once released from their bonds the prisoners they had sentenced to death. Then the pious hero stepped to the brink of a stream and the crowd followed him, and renouncing their paganism, allowed themselves to be baptized in the Christian faith. But on the bank stood the former victims, singing a hymn of praise to Him who had saved both them and their saintly father from a death of agony and led the children of heathens out of darkness into light. So, looking up into the high heavens, they sang. De mi okozta ezt a lármát és kopácsolást a barlang bejáratának külső oldalán? Nagy csapat pogány állt ott, közrefogva több keményen megkötözött keresztényt, kiket arra ítéltek, hogy a hegy sötét gyomrában éhhalállal pusztuljanak el. Hiszen azt hitték, hogy a szent ember, akit egy évvel előbb bezártak ugyanabba a barlangba, már régen halálnak halálával halt. Milyen nagy volt a meglepetésük, midőn kibontva a barlang száját, onnan a jámbor hős lépett elő megdicsőült, sugárzó ábrázattal. Ajkáról hangos szó csendült, melynek szent-séges zengése egész a szívig hatolt: „Üdv néktek, barátok és testvérek, üdv néked, aranyos nap és zúgó erdő, üdv néktek!” Ekkor az egész sereg térdre borult előtte, és dicsérni kezdte azt az Istent, akiben ő hitt, s aki megmentette őt a szörnyű haláltól. A hős pedig hangos szóval ecsetelte előttük azokat a gyönyörű csodákat, melyeket a hegy belsejében átélt, s az egész sereg egy hangon kiáltotta: „Keresztelj meg bennünket is, keresztelj meg ennek az Istennek a hitére!” így kiáltoztak a pogányok a jámbor férfi nagy örömére, és azonnal feloldozták kötelékeikből a halálra ítélt foglyokat. A jámbor hős odaállt a patak szélére, és nyomában ott tolongott az egész sereg, hogy felhagyva pogányságával, Krisztus hitére keresztelkedjen. Fenn a parton, ott álltak a még csak imént áldozatul szánt emberek, és hálaadó éneket zengtek ahhoz, aki mind őket, mind pedig istenfélő atyjukat megmentette a kínos haláltól, és a sötétségből a hit világosságára vezette a pogányok seregét. így énekeltek ők, a magas égre tekintve. 07148
Bottom
07149
Top
Aapo: Such is the tale of the devout man. AAPO: Ez lenne hát a mese a jámbor emberről. 07149
Bottom
07150
Top
Juhani: And the heathens’ baptism took place just where our wolf-trap now stands in the brook. JUHANI: A pogányok megkeresztelése pontosan ott történt a patak mellett, ahol most a farkascsapdánk áll. 07150
Bottom
07151
Top
Simeoni: Belief can work miracles. I am quite sure that the man had neither a spring nor a fruitful tree in the cavern and that no light seen of human eye lighted up his chamber, but that a firm and unwavering belief satisfied all his bodily needs. The strength of his spirit was to him a cool spring, tasty fruit and a shining light. What was it my former fellow herdsman, Tuomas Tervakoski, said? ”If you have the shield of belief and the sword of the spirit, you can go and dance a polka with devils.” That was what the pious old man said. SIMEONI: A hit csodákat művel. Mert bizonyos vagyok benne, hogy sem forrás, sem gyümölcsfa, sem pedig földi szem számára látható fény nem volt abban a barlangban, hanem csupán az erős és rendítheteden hit elégítette ki emberünk minden testi szükségletét. Lelkének ereje volt a úszta forrás, az ízes gyümölcs és a sugárzó világosság. Mert mit is mondott hajdani pásztortársam, Tervakoski Tuomas: „Ha a hit pajzsával és a lélek kardjával övezed fel magad, úgy akár az ördöggel is elmehetsz polkát táncolni.” így szólt a jámbor öreg. 07151
Bottom
07152
Top
Juhani: But a full-grown man’s stomach can’t live long on belief and empty air, no, rot it, it can’t. And I swear he shoved tastier wittles than fruit and water into his cheek. A man’s body that has grown and thriven on meat and ryebread demands it. Ay, ay, they tell the same tale another way too. They say that five black bulls’ horns suddenly appeared to the man on the cavern’s wall. And then when he opened the first horn, the best factory spirits, clear as water, squirted hissing out of it to whet his appetite, one that would have drawn any man’s mouth together. From the second horn he dragged out by the yard puckered, fat and hot pork sausage. And from the third the best new-crop porridge sputtered out in a stiff curve, and from the fourth buttermilk to wet it with, buttermilk thick as tar. And then when he had stuffed his belly he opened the fifth horn in a hurry and pulled out twists of tobacco, the best Danish roll, that swelled in the lad’s cheek like a sucking leech. Could a man with no work at all want better grub? JUHANI: No, én csak annyit mondok, hogy a felnőtt ember gyomra nem sokáig van el puszta hittel és levegővel, nem, még ha a fene fenét eszik is. És esküszöm rá, hogy emberünk vastagabb ételt is tömött a torkába, mint csupán gyümölcsöt és vizet. Mert úgy kívánja ezt az ember teste, mely itt a földön rozskenyéren és húson nőtt és erősödött meg. Igen, igen, szól ez a mese másképp is. Úgy mesélik, hogy a barlang falán hirtelen öt fekete ökörszarv jelent meg az ember előtt. Ha kinyitotta az elsőt, zúgva, pezsegve ömlött belőle a finom, erős gyári pálinka gyomorerősítőnek. A másikból ölszámra húzta elő a zsíros, meleg füstölt kolbászt. A harmadikból magas ívben ömlött elébe a legkiválóbb árpakása, a negyedikből pedig olyan sűrű tejfel csörgött a kására mártásnak, mint a kátrány. Midőn aztán degeszre töltötte a bendőjét, gyorsan kinyitotta az ötödik szarvat is, ahonnan bagót, a legfinomabb dán dohányból sodort tekercseket szedett ki, mely úgy megdagadt a fiú pofájában, mint a vérszívó pióca. Hát kívánhat-e jobb traktámentumot magának az ilyen tétlenkedő ember? 07152
Bottom
07153
Top
Timo: He was in Heaven, he was. But we? TIMO: Ő az égben volt. Mi pedig? 07153
Bottom
07154
Top
Tuomas: This makes a man’s head go hot. TUOMAS: Ettől meg lehet bolondulni. 07154
Bottom
07155
Top
Timo: Makes a lad’s head dizzy. TIMO: Szinte szédelegni kezdek tőle. 07155
Bottom
07156
Top
Juhani: A thousand crowns for a meal like that now! A thousand thousand crowns! JUHANI: Ezer tallért egy ilyen lakomáért! Ezerszer ezer tallért! 07156
Bottom
07157
Top
Simeoni: ”Puckered, fat and hot pork sausage!” Ay, we sit in Hell’s midst and hear how they rejoice and eat in Heaven. Ah! What are we to do, brothers, what are we to do? SIMEONI: „Zsíros, meleg füstölt kolbász!” Lám, itt ülünk a pokolban, és hallgatjuk, hogyan örvendeznek, hogyan lakomáznak a mennyekben. Ah, testvérek, mitévők legyünk? 07157
Bottom
07158
Top
Eero: Believe, believe! EERO: Higgyünk, higgyünk! 07158
Bottom
07159
Top
Simeoni: Do you still talk with mocking tongue, you monster! SIMEONI: Te még gúnyolódni mersz, te gyalázatos? 07159
Bottom
07160
Top
Eero: The last gasp, brother mine, the last gasp; believe me. Soon I shall crumple up sighing like an emptying bladder, a bull’s bladder. Ah, if I had here a new-baked loaf and butter on it! EERO: Ez volt az utolsó mukkanásom, testvér, ez volt az utolsó, hidd el. Nemsokára nagy szusszanással összeesem, mint a felszúrt ökörhólyag. Ah, ha legalább egy meleg kenyér meg egy kis vaj lenne itt! 07160
Bottom
07161
Top
Timo: And on the butter a world-terrifying sausage. TIMO: Vajas kenyér és rajta hatalmas májas hurka. 07161
Bottom
07162
Top
Juhani: If we had here seven new-baked loaves, seven pounds of butter and seven sausages baked in the warmth of a cordwood fire, there’d be a feast. JUHANI: Hét frissen sült kenyér, hét font vaj és hét parázson sült hurka: az lenne csak a lakoma! 07162
Bottom
07163
Top
Eero: Bright fire, and lightning ! EERO: Teringettét! 07163
Bottom
07164
Top
Timo: A man ought to be wise and always carry a paper of salt in his pocket. Salt binds our innards and can keep us alive for weeks without a scrap of food as big as a midge in our guts. TIMO: Miért nincs annyi esze az embernek, hogy zsebének csücskében mindig hordana magával némi sót? Mert a só összehúzza a beleinket, és hétszámra is életben tart, még ha morzsányi étel sem kerül a ben-dőnkbe. 07164
Bottom
07165
Top
Juhani: Ay, boy! Salt wouldn’t keep us alive for long. JUHANI: Haj, fiam, itt a só sem segítene! 07165
Bottom
07166
Top
Timo: But Iisakki Koivisto, that matchlessly lazy man, lies sprawling for many a God’s day at a stretch on the boards in Karkula’s sauna, without a crumb to break his fast. And how does he keep the wretched life still simmering in him! Why the rogue keeps sucking a lump of salt like an infant its mother’s breast. TIMO: De nézd csak, Koivisto Iisakki, ez a példátlanul lusta fráter napokon át hever egyfolytában Karkkula szaunájában, anélkül, hogy egy falatot is enne. És mi tartja meg benne a lelket? A vén kópé egy sós zacskót szopogat, mint a gyermek az anyja csecsét. 07166
Bottom
07167
Top
Juhani: He also sits like a corn-crake in the village cornfields, rubbing the grain from the stalks into his face. Look you now, it’s late evening already, and no sound of help from the world of men, and here’s thirty and three puffing devils for ever walking and walking round us. But there’s two of the rascals butting. Strike together, strike together and pierce each others foreheads, burst ’em so the brains spurt out of your skulls on to the field, and there’ll be two tormentors less for us. That’s the way! Here’s a little fun to pass the time. Just so! and may the game last long and eight bony ploughs tear up the ground. JUHANI: Máskor meg, mint valami haris, ott ül a faluszéli rozsföldeken, és a kalászokból magot dörzsöl a pofájába... No lám, késő este van már, azonban híre sincs semmiféle emberi segítségnek, és körülöttünk még egyre itt sétifikál az a harminchárom szuszogó ördög. Hanem ugyan keményen ölre ment ott két sátánfajzat. Csapjatok össze, üssétek-vágjátok egymást, és szakítsátok be egymás homlokát, hogy agyvelőtök is loccsanjon ki a földre; így legalább két kínzónkkal kevesebb lesz. Úgy, úgy, csak rajta! Legalább valami mulatságunk is lesz időnk töltésére. így ni! Tartson jó sokáig ez a játék, és szántsa fel nyolc csülökeke a földet. 07167
Bottom
07168
Top
Tuomas: Stoutly they’re fighting, the white-backed and the white-headed one. TUOMAS: Az a kormos orrú és a tarka hátú tisztességgel egymásnak estek. 07168
Bottom
07169
Top
Juhani: But white-head wins. JUHANI: De Kormos győz. 07169
Bottom
07170
Top
Tuomas: White-back wins. TUOMAS: Tarka fog győzni. 07170
Bottom
07171
Top
Juhani: Here’s my paw, a wager on it. JUHANI: Itt a mancsom, fogadjunk. 07171
Bottom
07172
Top
Tuomas: Agreed. Timo, you judge. TUOMAS: Legyen hát. Timo, vágd el! 07172
Bottom
07173
Top
Juhani: Done! JUHANI: így ni! 07173
Bottom
07174
Top
Tuomas: A span of spirits! TUOMAS: Egy icce pálinka! 07174
Bottom
07175
Top
Juhani: It’s said. Let’s watch now, let’s watch the lads fight. But now they seem to be resting a bit, forehead to forehead. JUHANI: Állom. Nézzétek csak, nézzétek a két fickó párbaját! Most azonban, homlokot homlok ellen feszítve, mintha csak pihennének. 07175
Bottom
07176
Top
Timo: And jerking slightly, as if they didn’t care. TUOMAS: És csak szelíden taszigálják egymást. 07176
Bottom
07177
Top
Juhani: But now! Now they’re at it at full strength. Now, Whitehead, my Whitehead, dig your hooves well into the ground! JUHANI: Hanem most! Most teljes erővel viaskodnak. No, Kormos, édes Kormosom, vágd jól a földbe a csülködet! 07177
Bottom
07178
Top
Tuomas: Dig deeper, my brave Whiteback. That’s the way! TUOMAS: Vesd meg a csülköd még erősebben, derék Tarkám. Úgy ni! 07178
Bottom
07179
Top
Juhani: Whitehead, Whitehead! JUHANI: Kormos! Kormos! 07179
Bottom
07180
Top
Tuomas: My brave Whiteback with the steely forehead! So, lad! But leave off that solemn shoving and butt your man to Hades. TUOMAS: Te acélhomlokú, erős Tarka! Úgy ni! Hanem hagyd már abba ezt a nehézkes taszigálást, és kergesd pokolba ellenfeledet. 07180
Bottom
07181
Top
Juhani: Whitehead! The Devil cut off your horns! Do you run away, damn you ? JUHANI: Kormos! Az ördög törje le a szarvadat! Megfutsz, te átkozott? 07181
Bottom
07182
Top
Tuomas: Flight’s good enough for him. TUOMAS: Útilaput neki! 07182
Bottom
07183
Top
Timo: And the other tears after him like a good ’un. He-he-he! TIMO: S a másik úgy kergeti, mintha megveszett volna. Hihihi! 07183
Bottom
07184
Top
Tuomas: Ay, Juhani. TUOMAS: No, Juhani? 07184
Bottom
07185
Top
Juhani: A span of spirits gone. You shall have it when we get out of this fix. But when will that day dawn? Ah! After many years it’ll happen that under the eyes of thehunt-bailiff there’ll be a fine load of faggots carted from here to the village and from the village to the graveyard, a cartload of clinking, clattering skeletons of seven men. JUHANI: Hát vesztettem egy icce pálinkát. Megkapod, mihelyt kikerülünk ebből a szorultságból. De mikor virrad fel az a nap? Ah, évek múlva a vadászmester vezetése mellett hatalmas társzekér, a szekéren pedig hét ember zörgő, koppanó csontváza fog innen a faluba s a faluból a temetőkertbe gördülni. 07185
Bottom
07186
Top
Simeoni: And so ended our sinful lives. SIMEONI: így ért véget bűnös életünk. 07186
Bottom
07187
Top
Juhani: So ended our lives. JUHANI: így ért véget. 07187
Bottom
07188
Top
Timo: So they ended. TIMO: Ilyen véget ért. 07188
Bottom
07189
Top
Juhani: Ended miserably. But open your knapsack, Lauri, and let a drink go round. JUHANI: Gyászos módon ért véget. De nyisd ki a tarisznyádat, Lauri, és hadd járjon körbe a kulacs. 07189
Bottom
07190
Top
Aapo: All right for this once, but the rest of the spirits will have to be saved for a greater danger. AAPO: Legyen még ez egyszer, de pálinkánk maradékát őrizzük meg nagyobb szükség idejére. 07190
Bottom
07191
Top
Juhani: As you say. But now we’ll take a drink that makes itself felt and then shout like clarions. JUHANI: Legyen, ahogy mondod. Most azonban egy jót kortyintunk, és utána elbődülünk, mint a duda. 07191
Bottom
07192
Top
And when each had drunk, they lifted up their voices again, shouting all together. The echo carried to the ear of the Viertola bailiff, as he walked on the barn rise, but instead of understanding the significance of the cry, he only uttered to himself with awe: ”It’s the boundary spirit crying there.” But the brothers, straining their jaws towards the heavens and all agape, with mouths wide open like those of dragons or of young birds in their nest when they hear the flapping of their approaching mother’s wings, still shouted madly, shouted ten times. Whereafter they sat down again on their mossy resting-place, hope dying in their hearts. Miután jót húztak a bütykösből, ismét fölemelték hangjukat, és mindnyájan egyszerre felüvöltöttek. Viertola ispánja meghallotta kiáltásukat, mivel éppen künn járt a szérűn, azonban nem értette el a kiáltás célját, hanem ijedten mondta magában: „Ott valami gonosz szellem bőg!” A testvérek pedig állukat égnek feszítve, szájukat szélesre kitátva folyvást ordítottak, mint a sárkányok vagy mint a fészekben sivalkodó madárfiókák, akik már meghallották anyjuk közelgő szárnycsapását. Tízszer egymás után hatalmasat ordítottak, utána pedig, szívükben sorvadó reménnyel, ismét letelepedtek mohos sziklájukra. 07192
Bottom

Chapter 08 Fejezet

: |fin-|swe-|eng|-rus|-est|-hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| - |fin-|swe-|eng-|rus-|est-|hun|-ger|-dan|-spa|-ita|-fra|-epo| (en-hu) :
Chapter: |01|01|01|02|02|02|03|03|03|03|04|04|04|05|05|06|06|06|06|06|07|07|08|08|08|09|09|09|09|10|11|11|12|13|13|13|14|14| :Fejezet
Download Seven brothers o A hét testvér Download
08001
Top
The third day of the brothers’ sojourn on the rock has come round, and there, ever besieged by the bulls, they still sit. Now and again the beasts move farther away, but always one or another paces in sight and soon rumbles the news to its fellows if the brothers try to escape from their prison. Now on every side, here one wrenches forest grass into its maw, curling its tongue, there another chews the cud, breathing heavily as its rests on its tubby stomach. There two contend, half in sport, half in earnest, and the rattle of their horns echoes around. There, again, right at the foot of the rock, one paws the earth wrathfully, casting soil and sods high into the air and roaring wickedly. So to the agony, the pale fury, of the brothers, they linger on; and already the sturdy sons of Jukola await their death. A moment ago Lauri poured a stiff drink down his throat, and now he does so again, which greatly surprises the others and causes them to remonstrate with him seriously. Felvirradt már a negyedik nap, de a testvérek még mindig fenn ültek a sziklán, s körülöttük ott őrködött az ökörcsorda. Néha kissé távolabb kószáltak az állatok, de egy-kettő mindig a közelben maradt, és haragos bőgéssel azonnal értesítette a többit, ha a testvérek szökni próbáltak börtönükből. Most is ott keringenek a szikla körül; egyesek görbülő nyelvvel az erdő füvét tépegetik, mások kérődzve és nehezen szuszogva puf-fadt hasukon hevernek. Odébb kettő félig tréfából, félig komolyan viaskodik, és messze hallatszik szarvuk csattogása. Emitt azonban, közvetlenül a szikla tövénél, egy dühösen vájja a földet, és rút bőgéssel magasra hajigálja a földet meg a gyepet. így őrködnek, várakoznak az ökrök a testvérek nagy kínjára, sápasztó kétségbeesésére, s a deli Jukola fiúk már-már fölkészültek a halálra. Pár pillanattal előbb Lauri jót húzott a pálinkásbutykos-bói, és most újból nagyot iszik, amin a többiek szörnyen elcsodálkoznak, és hevesen korholni kezdik. 08001
Bottom
08002
Top
Juhani: Has the Old ’Un bewitched you? JUHANI: Az ördög bújt beléd? 08002
Bottom
08003
Top
Aapo: Whatever are you thinking of? Remember that we are all in the same fix. AAPO: Ugyan mi jut eszedbe? Ne feledd, mindnyájan egyformán csávában vagyunk. 08003
Bottom
08004
Top
Tuomas: Remember that our dwelling is the width of a man’s palm, on which we must move with caution. TUOMAS: Ne feledd, hogy arasznyi széles kő a lakásunk; itt csak óvatosan mozoghatunk. 08004
Bottom
08005
Top
Lauri: A man mad with anger! LAURI: Majd megveszek mérgemben! 08005
Bottom
08006
Top
Aapo: That won’t do here. AAPO: Ejnye, ez nem visz jóra! 08006
Bottom
08007
Top
Lauri: Let it do in the pit of Hell then. Let the old castle spin like a millstone and cast down seven unhappy lads to the brutes there. Spin, rock, from east to west, and you, forest, from west to east! Heleiyah! LAURI: Vigye hát akkor az ördög pitvarába! Forogjon velünk a szikla, mint a malomkő, és vesse le a barmok zsákmányául mind a hét szerencsétlen fiút. Forogj velünk, kő, keletről nyugatnak, te pedig, erdő, forogj körülöttünk nyugatról keletnek. Juhhé! 08007
Bottom
08008
Top
Juhani: Are you already drunk, boy? JUHANI: Részeg vagy, fiú? 08008
Bottom
08009
Top
Lauri: Is that a question to ask? What is life and the world worth? Not a moudly farthing. Well then, let everything go in dust and ashes the way of the wind. Clunk! A drop of this, my heart’s brothers. LAURI: Mi közöd hozzá? Ugyan mit ér az élet, mit ér ez a világ? Egy fabatkát sem! Ezért hát váljon porrá, hamuvá minden, és szórja szét a szél a semmiségbe. Püff neki! Egészségiekre, édes testvéreim! 08009
Bottom
08010
Top
Aapo: He’s drunk. Take the jug away from him! AAPO: Ez berúgott. Vegyétek el tőle a kulacsot! 08010
Bottom
08011
Top
Lauri: Nothing of the sort! The jug’s mine; I didn’t leave it on the clearing to be trodden by bulls. But you others! Ah? you all laid your knapsacks nicely on the ground like wretched gypsies when the bailiff’s gun goes off. LAURI: De szépszerével nem adom ám! Enyém a kulacs; egyedül én nem dobtam tarisznyámat az ökrök elé, hogy összetapossák. De ti, többiek? Haj, ti szépen ledobtátok a tarisznyát, mint a hitvány cigányok, mikor eldördül a kerülő puskája. 08011
Bottom
08012
Top
Juhani: Give the jug here! JUHANI: Ide azzal a kulaccsal! 08012
Bottom
08013
Top
Lauri: The jug’s mine. LAURI: A kulacs az enyém! 08013
Bottom
08014
Top
Juhani: But I want it in my care. JUHANI: De én el akarom venni! 08014
Bottom
08015
Top
Lauri: You want it? If you want it, you’ll get it bang on the forehead. LAURI: Akarod? Vigyázz, mert a kobakodhoz vágom! 08015
Bottom
08016
Top
Juhani: Would you start fighting? JUHANI: Mi az, verekedni kezdesz? 08016
Bottom
08017
Top
Lauri: If you will, even that shall not be lacking. But loving brothers never fight. So let’s take a drop of this. LAURI: Ha akarod, hát azt is megkaphatod. De a jó testvérek nem verekszenek. No, egészségiekre hát! 08017
Bottom
08018
Top
Timo: Don’t drink, Lauri. TIMO: Ne igyál többet, Lauri. 08018
Bottom
08019
Top
Juhani: Give the jug here at once! JUHANI: Ide a kulacsot, de azonnal! 08019
Bottom
08020
Top
Lauri: A hiding’s what I’ll give you. What do you fancy you are? LAURI: Majd adok én neked! Mit gondolsz, ki vagy te? 08020
Bottom
08021
Top
Juhani: A sinful human being, true; but still your eldest brother. JUHANI: Bűnös halandó, az igaz; de mégis én vagyok a legidősebb testvéred. 08021
Bottom
08022
Top
Lauri: Eldest ? Well, all the more time you have had to sin in, and all the more you deserve a hiding. 'But skol, said the Swede! LAURI: A legidősebb? No, akkor annál több bűnt követhettél már el, s annál inkább megérdemled a huszonötöt. Hanem proszit! - mondá a német. 08022
Bottom
08023
Top
Tuomas: You shall not taste a drop. TUOMAS: Egy csöppel se többet, hallod-e! 08023
Bottom
08024
Top
Lauri: I like Tuomas very much, Tuomas and Little-Eero. But those others there? What am I to say of them? LAURI: Tuomast nagyon szeretem; Tuomast és a kis Eerót. Hanem a többiek? Ugyan mi jót mondhatnék róluk? 08024
Bottom
08025
Top
Tuomas: Hold your jaw and give the jug here! There, Juhani, put the knapsack on your back and the spirits in your keeping. TUOMAS: Fogd be a szád, és ide azzal a kulaccsal! Nesze, Juhani, vedd hátadra a tarisznyát, és vigyázz erre a kulacsra. 08025
Bottom
08026
Top
Lauri: You alone can turn the will of Lauri. I love you, you and Little-Eero. LAURI: Lauri csak reád hallgat. Szeredek téged; téged meg a kis Eerót. 08026
Bottom
08027
Top
Tuomas: Silence! TUOMAS: Hallgass! 08027
Bottom
08028
Top
Lauri: Men like them! What is Jussi Jukola? A chuckleheaded cock; a hammerheaded bull. LAURI: Ilyen pupákok! Ugyan micsoda Jukola Jussi? Mérges pulykakakas, busa fejű bika. 08028
Bottom
08029
Top
Juhani: Shut your mouth at once so that my ears needn’t hear such words a second time. JUHANI: Fogd be a szád nyomban, nehogy még egyszer ilyesmi jusson a fülembe! 08029
Bottom
08030
Top
Lauri: ”He that has an ear, let him hear,” preaches Aapo, Jukola’s holy Paul. LAURI: „Akinek füle van a hallásra, az hallja”, prédikálja Aapo, Jukola Szent Pálja. 08030
Bottom
08031
Top
Simeoni: Ah you! Are you the former grave, solemn and silent Lauri? Can this be Lauri? This babbling child of sin? SIMEONI: Ah te, te fiú! Hát te lennél az a hajdani komoly, tisztességtudó, szűkszavú gyerek? Ez lenne Lauri? Ez a szájas csibész? 08031
Bottom
08032
Top
Lauri: Aren’t you Simeoni, the mealy-mouthed ”Hail-Rabbi”? LAURI: Hiszen te Simeoni vagy, az a mézesmázos „üdvrabbi”! 08032
Bottom
08033
Top
Simeoni: That I forgive you, ever heaping, ever heaping coals of fire on your head. SIMEONI: Megbocsátok neked, megbocsátok, hogy égő szenet gyűjtsék a fejedre. 08033
Bottom
08034
Top
Lauri: Go to Hell, there are coals of fire! LAURI: Eredj a pokolba, van ott szén elég! 08034
Bottom
08035
Top
Simeoni: Godless! SIMEONI: Te istentelen! 08035
Bottom
08036
Top
Timo: Even the hairs on my back stand on end. TIMO: Még a hátam is borsódzik tőle! 08036
Bottom
08037
Top
Lauri: What is Timo, Jukola’s watery-eyed billy-goat, bleating? LAURI: Ugyan mit mekeg Timo, Jukola savószemű bakkecskéje? 08037
Bottom
08038
Top
Timo: Never mind. Goat’s milk is good. TIMO: Jól van, no. Jó ital a kecsketej. 08038
Bottom
08039
Top
Lauri: What? LAURI: He? 08039
Bottom
08040
Top
Timo: Goat’s milk is good. I thank you for the honour: n thousand thanks! Ay, that was our share; a thousand thanks ! Hut here’s another kind of thing before you too. Look at your favourites there, Tuomas and Eero, yonder. TIMO: Jó ital a kecsketej, azt mondom. Hanem köszönöm a megtiszteltetést, köszönöm szépen! így ni, mindnyájan megkaptuk a magunkét; köszönet érte! Hanem most másfajta holmi kerül elibéd. Nézd csak kedvenceidet, Tuomast és Eerót, ott ni! 08040
Bottom
08041
Top
Lauri: What? LAURI: He? 08041
Bottom
08042
Top
Timo: Look at your favourites, Tuomas and Eero, yonder. TIMO: Nézd csak kedvenceidet, Tuomast és Eerót, ott ni! 08042
Bottom
08043
Top
Lauri: What? LAURI: He? 08043
Bottom
08044
Top
Timo: A parson speaks three times, but he’s paid for it. TIMO: Csak a pap prédikál háromszor, de őt meg is fizetik érte. 08044
Bottom
08045
Top
Lauri: ”Another kind of thing,” you bleated. I know well what kind of thing to liken them to. Tuomas-lad is a noble a ho, grave, manly and strong, but little Eero-scamp is a tiny, 'iliarp and biting whittling-hatched. Ay, that lad can whittle, whittle right smartly, throwing little jests like chips around him, the scamp. LAURI: „Másféle holmi”, mekegted. Tudom én jól, hogy mihez hasonlítsam őket. A derék Tuomas olyan, mint a nehéz fejsze: komoly, férfias, erős; a kis Eero gyerek meg mint az éles, ügyes kisbalta. Gyorsan, fürgén csapkod maga körül, apró gúnyszavakkal csapkod a betyár. 08045
Bottom
08046
Top
Juhani: Good. But did you call me a chuckleheaded cock? JUHANI: Jól van! Engem azonban mérges kakasnak mondtál? 08046
Bottom
08047
Top
Timo: He called me a he-goat. A thousand thanks! TIMO: Engem meg bakkecskének nevezett. Köszönet érte! 08047
Bottom
08048
Top
Lauri: Eero whittles jokes, but he has the heart of a man. LAURI: Eero csipkelődik, piszkálódik, de a szíve férfiszív. 08048
Bottom
08049
Top
Juhani: Good, good! But did you call me a chuckleheaded I Oi k? JUHANI: Jól van, jól! Hanem engem mérges kakasnak mondtál? 08049
Bottom
08050
Top
Lauri: I called you a hammerheaded bull too. LAURI: És ráadásul busa fejű bikának is neveztelek. 08050
Bottom
08051
Top
Juhani: Good, brother, good! JUHANI: Bravó, testvér, bravó! 08051
Bottom
08052
Top
Timo: Keep quiet, Juho. Me he called a billy-goat, and I thank him for the title; for the goat is no useless animal at all. The red-cheeked young mistress at Viertola, Mistress Lydia, drinks only the milk of white goats, and nothing else. There you are. TIMO: Ne izgulj, Juho. Lásd, engem meg bakkecskének mondott, de én megköszöntem néki ezt a titulust, hiszen a kecske csöppet sem megvetett állat. Viertola piros képű kisasszonya, az a Lyytia kisasszony, csupán kecsketejet iszik, semmi mást. No lám, lám. 08052
Bottom
08053
Top
Simeoni: Should we be men if we hooked on to the words of a drunken man ? SIMEONI: Nem lennénk férfiak, ha komolyan vennénk egy részeg fecsegéseit. 08053
Bottom
08054
Top
Lauri: You a man? You? Oh little brother! Bitterly would you weep if you saw something girls don’t as a rule show to a milksop like you. LAURI: Te lennél férfi? Te? Jaj, barátocskám, keservesen elpityerednél, ha valami olyat látnál, amit a lányok nem szívesen mutogatnak magadfajta anyámasszony katonájának. 08054
Bottom
08055
Top
Juhani: Simeoni, Simeoni. I’d sooner be stabbed with a knife than with such words. JUHANI: Simeoni, Simeoni, már inkább késsel szurkál-janak, mint hogy eltűrjem az ilyen csipkelődést. 08055
Bottom
08056
Top
Simeoni: Ay, ay, it’ll be seen on the last day whom they have stabbed. SIMEONI: Nono, majd az ítélet napján elválik, hogy kit csíptek ezek a csipkelődések. 08056
Bottom
08057
Top
Timo: You have painted us as anything between a cock and an axe, but what are you yourself, if I ask you sternly and take on my worst temper. TIMO: Bennünket hát sorra lefestettél, kit kakasnak, kit meg baltának. Azonban mi vagy te magad, ha szabad kérdeznem alázattal? 08057
Bottom
08058
Top
Lauri: I’m Lauri. LAURI: Én Lauri vagyok. 08058
Bottom
08059
Top
Timo: See, see! Plain gentle Lauri? TIMO: Lám, lám! Csupáncsak derék, jó Lauri, semmi más? 08059
Bottom
08060
Top
Lauri: Good-fellow Lauri, and nothing more, though you have been pleased to make me out and call me many things: badger, Konni’s hoer, mopy, and a thousand suchlike. Hm! I’ve heard something of the kind from the lips of each of you. And in deepest silence I have stored up every word. Now I feel like spreading out the pile a little. I feel, devil take it, like giving each of you a thwack on the forehead, and down every man of you to the bulls like a stack of chaff! LAURI: Derék Lauri, semmi egyéb, bár engem is elneveztetek mindennek: borznak, Könni kapásának, Pukkancs Péternek és ezer effélének. Hm! Mindegyi-kőtök szájából hallottam egy és más hasonlót, én azonban mélyen hallgatva mind jól megjegyeztem magamnak. De most kedvem lenne megfizetni nektek, és a pokolba is, a vaskosabb garasokat a fejetekhez vágni! S aztán, mint a zaboszsákot, sorra ledobni mindenkit az ökrök elé! 08060
Bottom
08061
Top
Aapo: Is this truly Lauri, well-behaved, silent Lauri? Who’d believe it? AAPO: Valóban ez lenne Lauri, az a szódan, tisztességes Lauri gyerek? Ugyan ki hinné? 08061
Bottom
08062
Top
Juhani: Ay! brother Aapo, ah! there’s many weeds in that golden corn. I’ve suspected it long, but now I know the man’s heart. JUHANI: Haj, Aapo testvér, a búza közé konkoly is vegyül! Sejtettem én ezt már régen, de csak most ismertem meg igazán emberünk szívét. 08062
Bottom
08063
Top
Lauri: Hold your jaw, you Jukola’s bull. LAURI: Fogd be a kenyériesőd, te Jukola bikája! 08063
Bottom
08064
Top
Juhani: For the Lord’s sake don’t annoy me any further, for my blood’s getting hotter and hotter! Accursed puppy, I’ll throw you down into the mortar of those bulls, and may the terror of destruction come, the last day of the almanac! JUHANI: Az Úr szerelmére, ne bosszants tovább, mert forrni kezd a vérem! Te átkozott kölyök, odaváglak az ökrök elé, s aztán jöjjön a szörnyű pusztulás, jöjjön a végítélet napja! „ 08064
Bottom
08065
Top
Simeoni: Woe, oh woe! SIMEONI: Szörnyűség, szörnyűség! 08065
Bottom
08066
Top
Aapo: Silence, silence! No fighting. AAPO: Csönd! Csönd! Nehogy összeverekedjetek! 08066
Bottom
08067
Top
Tuomas: Be sensible, you. TUOMAS: Térj eszedre, hallod-e? 08067
Bottom
08068
Top
Juhani: He has shamelessly insulted me. A cock, chuckleheaded ! JUHANI: De amikor szemtelenül megsértett! Én mérges kakas! 08068
Bottom
08069
Top
Aapo: What about holy Paul? Keep calm. AAPO: No és a Szent Pál? Ne törődj vele! 08069
Bottom
08070
Top
Timo: What about billy-goat? What do you say to that? Many thousand thanks, twin-brother ! TIMO: És a bakkecske? Hát ahhoz mit szólsz? Ezer köszönet érte, kedves ikertestvérem! 08070
Bottom
08071
Top
Aapo: Let us remember how close we are to the jaws of death. Brothers, there is a thought in my brain, an idea on the tip of my tongue that I believe is important to us just now. Note: this rock is a ship in a storm, the storm being that muttering, angry drove of bulls around our rock. Or shall I choose another picture? Ay, let this rock of ours be a castle, which the enemy, cruelly armed with spears, besieges. Now if the besieged castle has no chieftain, no leader in discipline and defence, mutiny and disorder will spread amongst the men, and soon both castle and garrison are lost. And that is what will happen with us, unless we arrange and provide for ourselves differently, unless we set up lawful order in our midst. Therefore, let there be one whose words of wisdom all shall listen to, and behave accordingly. Juhani, you now control yourself and the whole band of brothers. Know that most of us are on your side and uphold your authority in this besieged castle. AAPO: Gondoljunk rá, milyen közel vagyunk a halál torkához! Testvérek, egy gondolat jár a fejemben, egy ödet van a nyelvem hegyén, fontosnak tartom. Nézzétek csak: a sziklánk hajó a viharos tengeren, s a vihar ez a bőgő, dühödt ökörcsorda itt a szikla tövében. Vagy más képet akartok? Nos, legyen ez a szikla kővár, melyet ellenség, szörnyű dárdákkal felszerelt ellenség ostromol. De ha az ostromlott várnak nincs kapitánya, ha nincs vezér, aki a rendet és a védelmet irányítja, zavar és féktelenség vesz erőt a seregen, és nemsokára elvész a vár, elvesznek védői is. így járunk mi is, ha nem teremtünk rendet és fegyelmet magunk között. Legyen tehát egyvalaki, akinek okos szavát mindenki megfogadja, és magát ahhoz tartja. Juhani, csillapodj, és csillapítsd le az egész testvérsereget! Tudd meg, hogy a legtöbben pártodra állunk, és alávetjük magunkat vezetésednek ebben az ostromlott várban. 08071
Bottom
08072
Top
Juhani: What punishment shall we decide on for the one who disobeys my word, and through his evil temper causes a general disorder and danger? JUHANI: Miféle büntetést szabunk arra, aki nem fogadja meg szavamat, hanem makacs gonoszsággal viszályt szít, és veszélyt hoz reánk? 08072
Bottom
08073
Top
Tuomas: Let him be cast down to the bulls. TUOMAS: Azt dobjuk le az ökrök elé. 08073
Bottom
08074
Top
Juhani: Right, Tuomas. JUHANI: Úgy van, Tuomas! 08074
Bottom
08075
Top
Aapo: A stern punishment, but one our situation demands. I agree to the rule, AAPO: Kegyetlen büntetés, de helyzetünk megköveteli. Ezt a rendelést én is elfogadom. 08075
Bottom
08076
Top
Simeoni: ”Cast to the bulls” like the early martyrs; but tenderness won’t help here. SIMEONI: „Az ökrök elé”, mint hajdan a vértanúkat. Itt nincs helye a könyörületnek. 08076
Bottom
08077
Top
Timo: May he be thrown to the bulls; let this be the law and commandment. TIMO: Dobjuk le az ökrök elé, legyen ez a törvényünk. 08077
Bottom
08078
Top
Juhani: Let it be the law and commandment. Impress this terrible paragraph on your hearts and live thereafter. Now my first command is that Lauri is silent and lays himself nicely down to sleep; secondly, I command each of us except Lauri to take a little sup from the tin flask to comfort our hearts. Ay, here’s to us! JUHANI: Legyen ez a törvény. Véssétek jól szívetekbe ezt a szörnyű paragrafust, és eszerint éljetek. Első parancsom, hogy Lauri hallgasson el, és feküdjön le szépen aludni; másodszor azt parancsolom, hogy szívünk vigasztalására mindenki húzzon egyet a kulacsból, az egy Lauri kivételével. így ni, egés/ségtekre. 08078
Bottom
08079
Top
Lauri: And I’m to be without, I? LAURI: Csak én ne kapnék, én-e? 08079
Bottom
08080
Top
Juhani: You are to go to sleep. JUHANI: Te most lefekszel. 08080
Bottom
08081
Top
Lauri: Time enough for that in Hell. LAURI: Arra bőven lesz még idő a pokolban is! 08081
Bottom
08082
Top
Juhani: God knows, dear brother Lauri, where we shall yet sleep. JUHANI: Isten tudja, kedves Lauri, hol hálunk az éjjel. 08082
Bottom
08083
Top
Lauri: ”God knows, Jussi-dear, Where our skins will dry this year.” I sing like a man, hoot like a hunter’s horn. LAURI: Isten tudja, kedves Jussi, a bőrödet hol cserzik ki. Énekelek legény módra, harsogok, mint a trombita! 08084
Bottom
08088
Top
”I’m a loving little child,
Mother’s little Jussi.
I’m a loving little child,
Mother’s little Jussi.”
Apró gyerek vagyok én,
mamám Jussikája.
08090
Bottom
08094
Top
Juhani: Save your song for the present. JUHANI: Hagyd máskorra a dalolást. 08094
Bottom
08095
Top
Eero: Save the little boy’s song for me. EERO: Hagyd a gyereknótát nekem. 08095
Bottom
08096
Top
Lauri: Save it for Jukola’s Jussi and let’s begin anew one, a real big song. Let’s sing and dance, heleiyah! LAURI: Hagyjuk hát ezt a nótát Jukola Jussinak, és gyújtsunk rá egy másik, igazán nagy énekre. Énekeljünk, táncoljunk, hejehuja, haj! 08096
Bottom
08097
Top
Juhani: See that I do not sentence you to be cast down to the bulls. JUHANI: Vigyázz, nehogy az ökrök elé vettesselek! 08097
Bottom
08098
Top
Tuomas: Lauri, I warn you now for the last time. TUOMAS: Lauri, utoljára figyelmeztetlek. 08098
Bottom
08099
Top
Lauri: For the last time? Well, it is best you cease. LAURI: Utoljára? No, jó is, ha elhallgatsz már! 08099
Bottom
08100
Top
Juhani: That we can brawl like this at the very gates of Death, we full-fledged heathens! JUHANI: Épp a halál tornácán kell így viselkednünk, mi megveszekedett pogányok? 08100
Bottom
08101
Top
Simeoni: God has cause to punish us thus. Oh punish us, smite us on this rock of torture! SIMEONI: Megérdemelten büntet bennünket az Úr. Ó, büntess meg bennünket, fenyíts bennünket itt, a szenvedések szikláján! 08101
Bottom
08102
Top
Lauri: A rock of joy, this is, Väinämöinen’s rock of joy. That old gaffer is said to have been the god of Savo. I once heard a right smart song about him from an imp of a chimneysweep’s boy. I remember too a jolly sermon by that same boy, which he spouted glibly out of his red lips and grinning teeth as he stood in a smoking chimney at Kuninkala. And this is what he preached. .. LAURI: Örömkő ez, te! Váinámöinen örömköve, akit Savó istenének mondanak. Hallottam róla egy pompás kis nótát egy huncut kéményseprőtől. De emlékszem arra a furcsa kis prédikációra, amit ugyanez a fiú mondott el nagy sebesen Kuninkala kéményében állva. Az a prédikáció pedig így szólt... 08102
Bottom
08103
Top
Juhani: Quiet now, you raving brute! JUHANI: Hallgass már el, te vadállat! 08103
Bottom
08104
Top
Lauri: And now, having sung to our fill, sung together with one voice as is the custom in church, let us preach. I am the parson, this rock is the pulpit, you are the choir, and the bulls around us the congregation, solemn and pious. But first a marching hymn to accompany parson to the pulpit. You heard. Parson’s waiting. LAURI: Prédikáljunk hát, mivel már eleget énekeltünk: mindnyájan egy szájjal nótáztunk, ahogy a templomban szokás. Én vagyok a pap, ez a szikla a szószék, ti vagytok a kántorok, és